Nyugat-magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központ Művészeti, Nevelés- és Sporttudományi Kar – Tanítóképző Intézet NYME-SEK-MNSK-TI • Szombathely, Károlyi Gáspár tér 4. • Telefon 94-504-300
Prof. Dr. Gadányi Károly
Történeti áttekintés
elnöke, rektorhelyettes
50 éves a szombathelyi tanítóképzés Városunk kulturális és tudományos életének meghatározó része a felsőoktatás, amelynek gyökerei a fél évszázados hagyományokkal rendelkező tanítóképzésig nyúlnak vissza. 1959-ben lett Szombathely a kőszegi és a zalaegerszegi tanítóképzés áthelyezésével a régió felsőoktatásának székhelye. Ezt követően a megalakult intézmény állandó feladatának tartotta a térség oktatási feltételeinek folyamatos javítását. Kínálata folyamatosan újabb szakokkal bővült. Az átalakulások lezárásának is tekinthető 1983, amikor az intézmény felvette Berzsenyi Dániel nevét, a természettudományi tanszékek új épületbe kerültek, így a nyolcvanas évek közepétől a magyar felsőoktatás nagy, expanzív időszakában a kor megváltozott követelményeihez alkalmazkodva újabb képzési profilokkal, a természettudományi, bölcsész, művészeti és sporttudományi szakokkal is gazdagodott a képzési kínálat. A folyamat mára kiteljesedett. 2008. január 1-jén a Berzsenyi Dániel Főiskola és a Nyugat-magyarországi Egyetem egyesült. A Savaria Egyetemi Központ a jogutód, a „berzsenyis” hagyományokra alapozva ápolja a nagy múltú pedagógusképzést. Egykori hallgatóink emlékére és tiszteletére Alma Mater-szobrot állítottunk az egyetemi központ előtti parkban. Büszkék vagyunk elődeinkre, a szombathelyi tanítóképzés megalapítóira, egykori oktatóinkra és hallgatóinkra.
A Szombathelyi Felsőfokú Tanítóképző Intézet 1959ben a kőszegi tanítóképző jogutódjaként kezdte meg működését egy pedagógusképzési, tanítóképzési és felsőoktatási előzmények nélküli városban. A kőszegi Szent Domonkos Rendi Nővérek Római Katolikus Tanítóképzőjének megnyitását 1874. szeptember 28-án kelt leiratával engedélyezte Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter. (Németh, 1924) 1948-ig, az államosításig – majd utána is – az ország egyik eredményesen működő tanítónőképző intézete volt. 1958-ig Kőszegen működött, ekkor Szombathelyre költöztették. Az utolsó két évfolyam már a megyeszékhelyen fejezte be középiskolai tanulmányait, érettségizett és egy gyakorlóév után képesítőzött. A Kőszegi Magyar Királyi Állami Tanítóképző Intézetet 1926-ban alapították. (Zoltán, 1928) Vélhetően politikai megfontolásból – kiköltöztették az intézményt a határsávból – 1953-ban Sárvárra telepítették át. Két év múlva az utolsó két kifutó osz-
A Szombathelyi Felsőfokú Tanítóképző első végzős évfolyama és nevelőtestülete 1962
131
A felsőfokú tanító- és óvóképzés első 50 éve tályt Sárvárról visszahelyezték Kőszegre, ahová már újabb fiúosztályokat nem iskoláztak be, és az iskola megszűnt. Pápán a 19. század utolsó éveiben, a múlt század elején, szinte egyidőben három tanítóképző kezdte meg nevelő-oktató munkáját, s lett a város a „tanítóképzők városa”. Az állami tanítóképző 1896-tól, a református és a katolikus 1902-től várta a tanítójelölteket. A felsőfokú tanítóképzésre történő áttérés következtében előbb a két tanítónőképző sorvadt el fokozatosan, majd az egykori állami tanítóképző is megszűnt. Pápán nem indítottak felsőfokú tanítóképzést, az utolsó osztály a jogutód győri tanítóképzőben érettségizett, tett képesítő vizsgát. A szombathelyi tanítóképzés történetében azért van helye a pápai előzményekre való hivatkozásnak, mert Hollósy Tibort, a pápai képző igazgatóhelyettesét bízták meg az új szombathelyi felsőfokú tanítóképző iskolateremtő-szervező munkálataival. Pápáról két tanárt és két gyakorlóiskolai tanítót osztottak be a Szombathelyi Felsőfokú Tanítóképző Intézetbe. (Lux, 2001) A középfokú tanítóképzés átszervezése, a felsőfokú képzés előkészítése (1958–1959) Az 1954-es évtől kezdve újra erőteljes kezdeményezések indultak meg a tanítóképzés felsőfokú szintre emelése érdekében. „Az 1954–1958. években (az 1958. évi döntésig) egy minisztériumi szakértői munkabizottság is működött, mely a tanítóképzés új céljait, szervezeti felépítését, tantervét stb. dolgozta ki […] az 1958. évi 26. sz. tvr. alapján, 1959 szeptemberétől, Magyarországon 11 hároméves (előzőleg kétévesre tervezték) felsőfokú tanítóképző és 2 kétéves óvónőképző intézet kezdte meg működését.” (Füle, 2009, 2) 1958 nyarán a minisztérium tervet dolgozott ki a működő középfokú tanítóképzők átszervezésére. Mivel Kőszeg nem kapott felsőfokú tanintézetet, onnan a két utolsó (egy harmadik, és egy negyedik) középiskolai osztályt Szombathelyre telepítették. Az 1959–60-as tanévben az újabb területi átcsoportosítás révén Zalaegerszegről egy végzős utolsó középiskolai lányosztályt és hat székesfehérvári képzős fiút Szombathelyre helyeztek.
Az áthelyezett középiskola székhelye az egykori Faludi Ferenc Gimnázium épülete lett. Az oktatási funkciójától megfosztott létesítményben az 1940-es években először magyar hadikórház, később német, majd szovjet katonai kórház működött. Az „új” iskolaépület Szombathely Karicsának nevezett városrészén állt, a szomszédságban apró földbe süllyedt házikókkal, elhanyagolt, gondozatlan környezetben. A szovjetektől 1958-ban visszakapott épület ablaküvegek nélkül, a folyosókon otthagyott katonai kellékek tömegével várta a diákokat. 50 év távlatából lassan elmosódnak annak az áldozatos munkának az emlékképei, amelyet az új intézet vezetői: dr. Palkó István igazgató, Horváth Margit megbízott igazgatóhelyettes és Sátori Pál gazdasági igazgató végeztek. „Irányításukkal, közreműködésükkel súrolták a diákok a tantermeket, hordták a bútorokat, válogatták, rendezték az ömlesztett szertári, könyvtári, irattári anyagokat.” (A szombathelyi, 1984, 177) A legszükségesebb javításokat követően szeptemberben indult tanítást már október végén, november elején néhány napos kényszerszünet miatt leállították, mert a hosszú évekig elhanyagolt épületben az elszaporodott rovarokat ciánozni kellett. Az átalakítással, felújítással – a megyei segítség ellenére is – több év alatt végeztek csak. Az emeleten alakították ki a kollégiumot, a helyiségek alig felét használták csupán, konyha ekkor még nem üzemelt. A tornateremben a kőszegi bútorbolt raktára funkcionált 1959 májusáig. Az iskolai felszerelést, taneszközöket, könyveket Kőszegről hozták át 1958 nyarán, de a megszüntetett zalaegerszegi tanítónőképző tárgyait (összeválogatott, kopott bútorokat, hangszereket) is a szombathelyi tanítóképző kapta meg.
A Szombathelyi Felsőfokú Tanítóképző épülete 1959
132
Nyugat-magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központ „Az 1958. október 15-i jelentés alapján 22 alkalmazott dolgozott (8 férfi és 14 nő) az iskolában a gyakorlóiskola tanáraival együtt. Az intézmény igazgatója, dr. Palkó István magyar–latin szakos középiskolai tanár, a helyi irodalmi élet országosan is elismert alakja volt, aki a szombathelyi leánygimnázium éléről igazolt át a „Perintpartra”. Helyettesévé 1958. október 2-ától Hollósy Tibort nevezték ki. […] A tantestület névsora: Czapári Endre fizikatanár, szakfelügyelő és osztályfőnök, Horváth Margit, a harmadikosok osztályfőnöke, Horváth János, Heppes Miklósné, Endrődy Alfréd és Baracsi Tiborné kollégiumi nevelő. A technikai személyzet négy főből állt (gondnok, hivatalsegéd, fűtő és takarítónő).” (Katona, 2000, 3) A gyakorlati képzés székhelyéül az Úttörő utcai Általános Iskola szolgált. Az iskola vezetésével Turcsán Ottmárt bízták meg. Az intézmény nevelői sok segítséget kaptak a Kőszegről bejáró négy gyakorlóiskolai tanítótól. (A szombathelyi, 1984, 178) A Szombathelyi Felsőfokú Tanítóképző Intézet (1959–1971) „Szombathely egyik legnagyobb művelődési intézményének homlokzatára új felirat kerül: Felsőfokú Tanítóképző.” (Kedden, 1959, 1) Így üdvözölte 1959 szeptemberében a Vas Népe az új felsőfokú tanítóképző intézetet, a város, a megye első felsőoktatási intézményét, az országos felsőoktatási hálózat legújabb tagját, a Nyugat-Dunántúl legújabb regionális kulturális központját. „A pedagógusképzés 1959-ben honosodott meg Szombathelyen a felsőfokú tanítóképző intézet megalakulásával” (Szalay, 1985b, 364), építve a nagy múltú kőszegi és pápai középfokú tanítóképzés hagyományaira, nevelő-oktató tapasztalataira és gyakorlatára. Palkó István, a működési szabályzatban fogalmazta meg az intézet célját, rendeltetését, művelődéspolitikai irányelveit, mely szerint „…hivatásukat mélyen szerető és szakmájukat a korigény magaslatáig értő, új típusú nevelőket kell képeznie.” (Palkó, 1961, 100) 1959 tavaszán pályázatok útján összeállították a felsőfokú tanítóképző tanári karát. A nevelőtestület tagjait a megszűnt kőszegi (Horváth Margit) és pápai (Hollósy Tibor, Lux Ibolya) középfokú képzők
hosszú tanítóképző intézeti gyakorlattal rendelkező nevelői, továbbá a helyi középiskolák alkalmas pedagógusai (dr. Palkó István, dr. Bariska Mihály) közül lehetett válogatni. A pályázati feltételek tízéves tanítási vagy tanítóképzői gyakorlatot követeltek meg. A felsőfokú képzés beindításakor 16 tanár kezdte meg a munkáját: dr. Palkó István igazgató, Hollósy Tibor igazgatóhelyettes, Bozóki József, dr. Bariska Mihály, Petrován Oszkár, Nagy István, Poszler Györgyné, Endrődy Alfréd, Horváth János, Kőfalvi Istvánné,
Dr. Palkó István intézeti igazgató üdvözli az avató és tanévnyitó ünnepségen megjelenteket 1959. szeptember 15-én 16 órakor
Pünkösty Csaba, Békefi Aladár (a későbbiekben Gábor), Horváth Margit, Lux Ibolya, Keresztury Kálmánné és az óraadó Batki Jenő. A tanítóképző intézetekben az azonos, vagy egymással összefüggő tárgyakat oktató intézeti tanárok szakcsoportot alkottak. A szakcsoport az intézetben folyó oktató-nevelő munka alapvető szerveként működött. Feladata volt a képzés színvonalának emelése, egységes módszertani eljárások kialakítása és érvényesítése az adott tárgy területén folyó munkában. A szakcsoport élén a vezetőtanár állt, aki irányította és ellenőrizte a szakcsoport működését, felelősséget vállalt a szakcsoport minden irányú oktató-nevelő munkájáért és a tudományos kutatómunka fejlesztéséért. Az intézet tanárai 6 szakcsoportban tevékenykedtek, ezek a következők: marxizmus-leninizmus, pedagógia, magyar- és idegen nyelvek, természettudomány, ének-zene, rajz-kézimunka. „Az első felvételiztetést különös izgalom előzte meg. Sokan féltek attól, hogy nem lesz elég alkalmas érettségizett jelölt, vagy a megyei keretszámok nem
133
A felsőfokú tanító- és óvóképzés első 50 éve telnek ki, esetleg a politikai elvárásokat nem sikerül teljesíteni […] A beiskolázási terület Vas, Zala és Veszprém megye volt, ezért a máshonnan érdeklődőket […] az illetékes területi képzőbe irányították (Győr és Budapest). Már januárban közzétették a követelményeket. A felvételi két fokozatban történt, az elsőben a Megyei Tanács Művelődési Osztályára kellett elküldeni a pályázatokat, ahol kiválogatták a jelölteket és csak a megfelelőket küldték az intézethez. Itt három területen tették próbára a jelentkezőket. Vizsgálták a pedagógiai rátermettséget, a nyelvi kultúrát és a zenei képességet. […] Zalából és Veszprémből 42-en, Vas megyéből 70-en jelentkeztek […] A jelentkezők fele munkás és paraszt származású volt. A felvételi vizsgákat július 1. és 4. között tartották a gyakorlóiskolában, ahol 111-en jelentek meg, ebből 62 tanulót vettek fel. […] A fellebbezések után minden megyéből eggyel növelték a felvettek számát. A tanulók közül 52-en érettségiztek, 23-an még korábbi esztendőben. A felvettek 72%-a nő volt. […] Eredményes vizsgát tett, de létszám hiányában nem vehettek fel 38 jelentkezőt. (Katona, 2000, 5) 1963-tól az intézet Vas és Zala megye (Veszpém megye kikerült a körből) számára képzett tanítókat, a hallgatók ebből a két régióból nyertek felvételt. A hallgatók száma a nappali tagozaton 60–70 fő között,
A Szombathelyi Felsőfokú Tanítóképző épülete
levelező tagozaton 40–100 fő között alakult évfolyamonként. (Sulyok, 1996) A tanítójelölteket megismertették a hazai és a nemzetközi neveléstudomány jelentős törekvéseivel és eredményeivel, az intézet megtanította őket az elméleti ismeretek gyakorlati alkalmazására, meg-
134
ismertette a hallgatókat a korszerű általános iskola I–IV. osztályában tanított tárgyak módszertanával, és kifejlesztette mindazokat a készségeket, melyek az eredményes nevelői munkához szükségesek. A tanulmányi idő három év volt. A hallgatók 5 féléven keresztül az intézetben részesültek rendszeres oktatásban, egy féléven át pedig gyakorlati munkát végeztek az intézet irányításával és ellenőrzésével a tanítóképzés céljaira kijelölt általános iskolákban. A Pedagógiai szakcsoport hatáskörébe tartozott a tanítóképzés gerincét jelentő elméleti-pedagógiai tárgyak előadása, a szemináriumi foglalkozások vezetése. A hallgatók tanítási gyakorlatain a csoportvezetői feladatokat pedagógia szakos tanár látta el. (A Szombathelyi Tanítóképző, 1965, 5., 9) Az intézményben az 1959-es óraterv szerint fakultatív tárgyakat is oktattak: idegen nyelvet, karéneket, sportköröket. A népművelési szakkörök, majd 1973ig a Népművelés tantárgy (ismeretterjesztő néprajzi és népismereti, szavaló, színjátszó, báb, tánc, film, színházi) a tradicionális – elsősorban falusi – tanítói feladatokra készítette fel a hallgatókat. A végzettek közül sokan vállaltak e felkészítés hatására lakóhelyükön csoport-szakkörvezetői, közművelődési feladatokat. A népművelési tevékenység ellátására irányuló képzés a szombathelyi tanítóképző sajátos arculatának meghatározójává vált. „A képzési feladat 1962-ben […] szélesedett. Társadalmi igény jelentkezett arra, hogy a közművelődés intézményei, művelődési otthonok és közművelődési könyvtárak vezetői, előadói felsőfokú szakképesítéssel rendelkezzenek. Egy új értelmiségi hivatás kialakulásának kezdeteként megindult Szombathelyen – az országban először – a népművelés–könyvtár szak” (Szalay, 1985a, 233) E képzések hatására felpezsdült a kulturális élet, a tanító szakosok művelődési lehetőségeit is gazdagították. A népművelő és könyvtáros szak teljes kiépülése, a tanítóképzős évfolyamok benépesítése után bővült a szakcsoportok száma, nőtt az intézeti tanárok száma. Az 1962-től 8 szakcsoportban végezték munkájukat a nevelők. A Marxizmus–leninizmus szakcsoportba Bozóki József (szakcsoportvezető), Balogh Emma, dr. Konkoli Alajosné, Kiss Alajos intézeti tanárok tar-
Nyugat-magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központ
Lugossy Jenő államtitkár avatóbeszédét tartja
toztak. A Pedagógiai szakcsoporthoz dr. Regős János (szakcsoportvezető, a tanító szak igazgatóhelyettese), Hollósy Tibor, Karácsony Imre, Lux Ibolya (vezetőmetodikus), Németh István, Petrován Oszkár intézeti tanárok tartoztak. Dr. Bariska Mihály (szakcsoportvezető) Barna István, Kocsis Gyula, Nagy István, dr. Palkó István intézeti tanár kollégáival alkották a Nyelvi szakcsoportot. Takáts Béla szakcsoportvezető irányításával állt fel a Természettudományi szakcsoport Jakab Tiborné, Keresztury Kálmánné és Pünkösty Csaba intézeti tanárok közreműködésével. A Rajzi szakcsoportot Kőfalvi Istvánné vezette, mellette Horváth János, Majthényi Károly intézeti tanárok tevékenykedtek. Békefi Antal, Endrődy Alfréd, Egerné Kokas Klára, Horváth Rezső tanárok az Ének-zenei szakcsoportban dolgoztak együtt, vezetőjük Békefi Gábor volt. A Népművelő szakcsoportba Szalay László (szakcsoportvezető, igazgató), Horváth Margit (igazgatóhelyettes), Baumann Ferenc, Benke Éva, Kálmán József, Király Zoltán, Nagy Árpádné, Orbán László intézeti tanárok oktattak. A Könyvtáros szak-
Elsőévesek esküt tesznek a tanévnyitó elnöksége előtt
csoport vezetője dr. Kiss Gyula volt, de e munkacsoportba tartozott sok külső munkatárs mellett Gróf Ervin és Káldi János is. (A Szombathelyi Tanítóképző, 1965, 9-16) A szakcsoportok tagjai intézeti nevelő-oktató munkájuk mellett előadásokkal, valamint tanítási órák elemzésével széles körben kapcsolódtak be a megye alsótagozatos nevelői számára szervezett továbbképzési programokba. „A hatvanas években a korszerű felsőoktatási formák módszereinek tökéletesítése és a tananyagcsökkentés állt az oktatás homlokterében, a nevelés terén a hallgatók […] pályához való” kötődésének elmélyítése, újszerű tanár-diák viszony meghonosítása került a középpontba. „Egyidejűleg nyilvánvalóvá válik, hogy a korszerű technika alkalmazása a pedagógusképző intézményekben elengedhetetlen a képzési színvonal emelése, illetve a technika általános iskolai meghonosítása érdekében. Nyelvi laboratóriummal, pszichológiai és technikai gyakorló termekkel” gazdagodtunk. 1966-ban megkezdődtek „a kísérletek a vezetékes televízió alkalmazására a hallgatók gyakorlati képzésének javítása, a gyakorlóiskola tehermentesítése, a jobb pedagógiai szemléltetés érdekében. (Szalay, 1985a, 233) Elsőként alkalmazták „a pedagógusképzésben a képrögzítés akkor még igencsak újdonságnak számító eszközét, a képmagnetofont. Ez a kísérlet beláthatatlan lehetőségeket ígért a pedagógiai folyamat szemléletessé tétele, a hospitálások hatékonyságának növelése és az önkonfrontáció újszerűségében.” (Szalay, 1985b, 366) „Célkitűzésünk volt az is, hogy az intézet mind sokoldalúbban, egyrészt oktatóinak tudományos és művészeti alkotómunkájával, másrészt fiataljainak művészeti együtteseivel intézményen kívüli feladatvállalásával (önkéntes gyakorlattal) épüljön bele a létét sokrétűen támogató megye és város társadalmi életébe.” (Szalay, 1985b, 366) A sokszínű szakmai és kulturális életet tükrözi az 1959–1962 közötti időszak, valamint az 1966., 1967. év néhány – kiragadott – rendezvénye. Már az intézet indulásakor „megszerveződött a Márkus Emília Irodalmi Színpad, melynek lelkes vezetője Cs. Nagy István Évezred Orfeusza címmel szervezett egy estet Vas, Zala és Veszprém megye irodalmi hagyományaiból. […] Békefi Antal gyer-
135
A felsőfokú tanító- és óvóképzés első 50 éve
„Tanítani szeretnénk a világot” Cs Nagy István a Felsőfokú Tanítóképző megnyitására írt, Tanítóképzősök című versét Nagy János hallgató adta elő
mekoperákat írt. Három operája került bemutatásra, melyekre a tanítóképzős hallgatók készítették fel a gyakorlóiskolás gyerekeket. „Egy másik alkalommal Egerné Kokas Klára vezetésével Mozart: Varázsfuvola című operáját”, annak is a szövegkönyvét tanulták meg a hallgatók, a zenei anyagot hanglemezről játszotta be a szakkörvezető tanárnő. (CS. Á. 2000, 11) „1966. május 18. A szakmai gyakorlatos hallgatók mentorai, valamint a megye alsótagozatos nevelői számára szervezett tapasztalatcsere keretében bemutató tanítás [volt] a gyakorló ált. iskolánkban.” (Eseménynaptár, 109/1966.a) „1967. június 26-tól július 1-jéig az összevont osztályokban tanító nevelők” tanfolyamát rendezték meg (Program, 1967) 1967. október 20-án Lux Ibolya intézeti tanár előadást tartott A Vas megyei alsó tagozatos nevelők továbbképzésén „AZ ÉRTELMI KÉPESSÉG FEJLESZTÉSÉNEK ELVI ÉS MÓDSZERTANI
Intézeti tanárok csoportja Lux Ibolya (vezetőmetodikus), Petrován Oszkár, Karácsony Imre, Endrődy Alfréd
136
KÉRDÉSE, különös tekintettel a gondolkodási műveletekben való jártasságra és a szaktárgyi ismeretek elsajátításának szerepére – a tanulók világnézetének formálásában” címmel (Eseménynaptár 109/1967.b) Az intézet művészeti csoportjai részt vettek a felsőoktatási intézmények 1966. évi KULTURÁLIS seregszemléjén. például A Márkus Emília Irodalmi Színpad Benke Éva, intézeti tanár rendezésében bemutatta „Euripidész: Iphigeneia a tauroszok között” c. művét (Eseménynaptár 109/1965) 1966. április 15-én Intézeti hangversenyt rendeztek a Tanítóképző dísztermében. „Közreműködtek: az Intézet női kara és kamarakórusa, a Gyakorló általános iskolai tanulói. Vezényeltek: Bende Magdolna gyakorlóiskolai tanár, Békefi Antal és Horváth Rezső intézeti tanárok”. (Eseménynaptár 109/1966 b) Az 1966-os Intézeti hangverseny évről évre rendszeresen szerepelt a programban. Az Intézet kórusai meghatározó szerepet játszottak a város, a megye zenei életében, az Egyetemi és Főiskolai Fesztiválokon, az énekkarok országos minősítésén kiváló eredményt értek el, rendszeresen megszólaltak a Magyar Rádió „Kóruspódium” c. műsorában. Már a hatvanas évektől vendégszerepeltek külföldön: Grácban, Magdeburgban, Mariborban, erősítették a kapcsolatot a társintézményekkel. Az énekkarok, a zenekar, az irodalmi színpad, a néptáncegyüttes, a sportkörök megyei és országos kiemelt eredményeket értek el az évtizedek alatt. 1967. április 15–16-án Békefi Antal: A TARKA-BARKA KISCSIBE c. gyermekoperájának ősbemutatójára került sor az Intézet dísztermében. Előadta: „A Tanítóképző Intézet Gyakorló Általános Iskolájának Kisdobos Énekkara. Vezényelt: Békefi Antal intézeti tanár. A kórusokat betanította: Bende Magdolna gyakorlóiskolai tanár. Rendezte: a gyakorlóiskola nevelőtestülete és a tanítóképzős hallgatók közreműködésével Békefi Antalné és Bende Magdolna. Díszlet: Horváth János.” (Eseménynaptár 109/1967a) A Pécsi Tanárképző Főiskola szombathelyi kihelyezett tagozata (1971–1974) 1971-ben a Pécsi Tanárképző Főiskola szombathelyi kihelyezett tagozatán matematika–testnevelés, mate-
Nyugat-magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központ matika–ének-zene, matematika–orosz főiskolai tanári szakokon indult el a képzés. A kihelyezett tagozat létrehozásával újabb lendületet kapott az intézmény fejlesztése, megerősödtek a tanítóképző intézeti szakcsoportokból kialakult szaktanszékek. 1972-től további szakokkal – rajz, magyar, történelem – bővült a képzési kínálat, valamint lehetőség nyílt a népművelés és a könyvtár szak tanári szakokkal való párosítására. Az új gyakorlóiskolát 1974-ben avatták fel, aminek televíziós központját Szalay László főigazgató és munkatársai úgy tervezték meg, hogy rögzíteni tudja a hallgatók tanítási gyakorlatának folyamatát, ezt pedig mikrohullámú összeköttetéssel továbbították a két kilométernyi „távolságban fekvő főiskolai épület korszerűsített tv-centrumába, hogy onnét rögzítés után tetszőleges időben és alkalommal továbbsugározhassák – az igényeknek megfelelően – az egyes szemináriumi helyiségekbe.” (Szalay, 1985b, 368– 369)
Dr. Regős János tanító szakosoknak tart órát a zártláncú televízió segítségével 1967 februárban
A gyakorló általános iskola oktatástechnikai központjának pedagógiai vezetője éveken át Horváth Rezsőné volt, aki az első évfolyam hallgatója volt, majd a későbbiekben a Neveléstudományi Tanszék, a Tanítói Tanszék oktatója lett. „A gyakorlóiskola audiovizuális felszereltségével a mikrocsoportos felkészítéshez és a hallgatók munkájának elemzéséhez az átlagnál jobb feltételeket nyújtott.” (Regős, 1994, 139)
A Szombathelyi Tanárképző Főiskola (1974–1983) A Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola (1984–2000) 1984-ben vette kezdetét Sulyok László irányításával a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolán a nappali tagozatos négyéves tanító–magyar szakos (általános iskolai) tanárképzés: a „szombathelyi modell”. A szombathelyi modellkísérletben a tanító- és tanárképzésnek, ennek a két szakági képzésnek az integrációját valósították meg. A kísérlet célja a közoktatás változó pedagógusszükségletéhez való rugalmas alkalmazkodás, valamint a tanító- és tanárképzés kapcsolódási lehetőségeinek, a két képzési terület egymáshoz való közelítésének kipróbálása, illetve a megoldás gyakorlati igazolása volt. A modell bevezetését az indokolta, hogy az egységes általános iskola részére képezzen az iskolatípus egészére rálátó, a pedagógiai folyamatok egészét egységben értő pedagógusokat. A diplomájuk konvertálhatóvá vált (demográfiai változások, szakosellátottság alakulásától, tantárgyfelosztás függvényében, a kisiskolák kevés, de „sokszakos” pedagógust igénylő helyzetének függvényében). A tanító–magyar szak képzési ciklusát egy tanévvel meghosszabbították, 4 évre felemelték. A társadalomtudományi tárgyakat a tanárképzők tanterve szerint oktatták. A magyar szak természetesen a tanárképzők tanterve szerint alakult. A pedagógia, pszichológia tanítása a tanítóképzés tantervének előírása alapján folyt. A gyakorlati képzés a tanítóképzés időbeosztása szerint alakult, amit kiegészítettek 2 félévnyi tanári gyakorlati képzéssel. „A tanító szak óra- és vizsgatervében jelzett keretben a hallgatók 5 féléven keresztül végeznek csoportos videós pedagógiai gyakorlatot: az I. félévben: kommunikációelméletre épülő önismereti szakasz; a II. félévben: a kapcsolatteremtés témakörben a helyzetgyakorlatok szakaszai; a III. félévben: helyzetgyakorlatok, a pedagógiai képességek fejlesztése; a IV. és V. félévben: a tanítási gyakorlatok rövidített tanítások, és értékelésük.” (Sulyok, 1989, 131) A szakpár beindítása óta majdnem száz hallgató szerzett Szombathelyen tanító–magyar szakos tanári oklevelet. „A főiskola forrásanyagaiból az is kitűnik, hogy az […] időszak egyik legsikerültebb oktatási kísérlete volt az 1984-ben indított integrált tanító-tanárképzés magyar–tanító szakon. A kísérlet aktualitását, fontos-
137
A felsőfokú tanító- és óvóképzés első 50 éve ságát a közoktatás igényei (elsősorban az alsó-felső tagozat közötti átmenet problémái), a magyar nyelvés irodalom tanításának gondjai is” igazolták. (Regős, 1994, 151) 1996-ban az újjászervezett Tanítóképző Intézet intézetigazgatói megbízását dr. Rakos Katalin docens nyerte el. A Tanítóképző Intézet kötelékébe tartozott dr. Gáspár Mihály főigazgató-helyettes, főiskolai docens, Molnár Eszter adjunktus, 1997-től Kátainé Koós Ildikó és Molnár Béla tanársegédek, 1998-tól Holecz Anita intézeti munkatárs, tanársegéd, majd néhány év múlva Gadányiné Illés Mária, Varga Virág tanársegédek. A kilencvenes évek végére az oktatói gárda stabilizálódott. A tanítóképzésben kiemelt szereppel bíró tantárgyak (idegen nyelvek, gyakorlati képzés, pedagógia, pszichológia, anyanyelv, matematika, környezetismeret és ez utóbbiak tantárgy-pedagógiái) oktatását egy-egy részterület összefogását (tárgyfelelősségét), a tanítói tanszék, az intézet főállású, állandó oktatói látták el, látják el ma is. A tanító szak képzési struktúrája a főiskola egészére hatással volt, mivel a tanító szakosok képzésében szinte minden szaktanszék közreműködött. Azzal együtt, hogy más-más tanszék oktatói, mindenki a saját tanszékének szokását, tudományos kulturális területeit is megjelenítette a képzésben. Így a hallgatók különböző tanszékek gondozásában készítettek TDK-dolgozatokat országosan kiemelkedő eredménnyel. A főiskola szaktanszékeinek felelősei egyben a tanítóképzés azon szakterületének is felelősei voltak, amely a tanszékéhez tartozott. Így az oktatók szakmai hovatartozása kettősséget mutatott. Egyrészt a Tanítóképző Intézet igazgatója, másrészt a saját tanszékvezetője felügyelte, segítette munkáját. Az intézet 8 oktatója közül 1 fő PhD-fokozattal, 1 fő dr. univ fokozattal rendelkezett, 3 fő PhD-abszolutóriumot szerzett, 2 fő folytatott PhD-tanulmányokat. Az oktatók kutatómunkáját a képzést segítő, az alkalmazott tudományok területéből választott témák jellemezték, a PhD-dolgozatok témái mélyen kapcsolódtak a tanítósághoz. Dr. Rakos Katalin – Arany Katedra-díjas – főiskolai docens, intézetigazgató elsősorban tantárgy-pedagógiai kutatásokat végzett, tantervfejlesztéssel,
138
tananyag-kidolgozással, foglalkozott, taneszközöket tervezett, tankönyveket írt. 1992-ben „Az én matematikám” tankönyvcsaládot (az ált. isk. 1–4. osztályának), 1995-től pedig a „Mi matekunk” (1–8. osztályos) tankönyvcsaládot írta meg. Könyveiből évente sok-sok tízezer gyermek tanult. Számos pályázatban vett részt, elsősorban uniós pályázatokban.
Audio-vizuális eszközök a tanításban, tanít Takács Lajosné gyakorlóiskolai tanító, 1967
2005-től vezette „A pedagógusképzés tartalmi és szerkezeti fejlesztése” című, HEFOP 3.3.1.-P-200409-0150/1.0 azonosítószámú projektet. A Tanítóképző Intézet docense, dr. Gáspár Mihály főigazgató-helyettes alapítója, segítője volt a Zrínyi Ilona Általános Iskolában több mint egy évtizede bevezetett Rogers személyközpontú alternatív programnak. Kiemelkedő a TDK műhelyünk pszichológiából, amit 1989-től dr. Gáspár Mihály vezet, 1998-tól Holecz Anita csatlakozott a csoporthoz. A Pszichológia TDK 1989 óta minden OTDK-ra több dolgozatot nevezett, mindig sikeresen szerepeltek a diákkörösök, helyezést minden alakalommal legalább 1-2 fő elért. Dr. Gáspár Mihály a tudományos diákköri mozgalomban helyi szinten és országos kiterjedtségben végzett folyamatos munkájának elismeréseként Mestertanár kitüntetést kapott. 1997-től a gyakorlati képzés szervezője, a levelező tagozat képzési felelőseként Molnár Béla tevékenykedett. 1997–2002 között a Tanítóképző Főiskolák Főigazgatói Kollégiuma által működtetett Országos Tantervfejlesztő Bizottságban az intézmény képviseletét látta el, 2002-ben elkészítette a tanító szak intézményi kreditalapú óra- és vizsgatervét.
Nyugat-magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központ A tanító–egyszakos tanárok képzése: a szombathelyi modell a 90-es évek végétől némileg átalakult, a tanító–magyar szakos tanári képzés pozitív tapasztalatai, a műveltségi terület anomáliái alapján 1997-től, dr. Rakos Katalin tervei és irányításával a főiskola indított tanító–egyszakos általános iskolai tanári képzést. A négyéves tanítóképzés bevezetésével szinte kézenfekvő volt ez a próbálkozás – szintén elsőként az országban – hogy egyes műveltségi területek követelményeit tanár szakkal párosítva teljesítsük. A képzés kiemelkedően népszerű lett magyar, német, angol, informatika szakon, az egész országból érkeztek hallgatók. Ezeken a szakokon végzett tanítós hallgatók rendkívül jó eséllyel indultak a munkaerőpiacon. A műveltségi területek tantervi követelményeit, tantárgyi struktúráját és tananyagát áttanulmányozva lehetségesnek tűnt az alábbi tanár szakokkal a tanító szak párosítása: magyar nyelv és irodalom, matematika, ének-zene, vizuális nevelés, technika, testnevelés, idegen nyelvek (angol, német). Egyes műveltségi területekkel csak részben vagy nem lefedhető szak-
párok is meghirdetésre kerültek: művelődésszervező, kommunikáció, történelem, számítástechnika, háztartástan–tanár, egészségtan–tanár. Hazánkban 2004 nyarán a kormány megjelentette a „többciklusú, lineáris felsőoktatási képzési szerkezet bevezetésének egyes szabályairól és az első képzési ciklus indításának feltételeiről” szóló 252/2004. (VIII. 30.) rendeletet, amelyben egy új, lineáris, többlépcsős szerkezet bevezetéséről született politikai döntés. A 2006–2007-es tanévtől megindult a képzés a többciklusú, lineáris képzési rendszer első ciklusában, az alapképzési szakaszban. A kormányrendelet következménye, hogy a tanító–egyéb szakos képzés eltűnt felsőoktatási intézményünk képzési kínálatából. A kiemelkedően jó képességű, tehetséges hallgatóknak lehetősége nyílt belső felvételire, más szakok elvégzésére is. Mások a TDK eredményeik alapján egyetemi tanulmányokat folytattak. A főiskola 1990-ben megkapta a volt megyei és városi pártbizottság épületét, s a filológiai tanszékek köre bővült az angol, a francia, a német, az olasz nyel-
A Szombathelyi Felsőfokú Tanítóképző első 1962-ben végzett évfolyama és a nevelőtestület egyes tagjai 2002-ben a 40 éves találkozón. Intézeti tanárok az első sorban balról az első: Horváth Rezső, a harmadik: Lux Ibolya, az ötödik: Kőfalvi Istvánné.
139
A felsőfokú tanító- és óvóképzés első 50 éve viekkel s az uralisztikaival. 1998-ban az intézmény két egyetemi szakkal bővült, az általános és alkalmazott, illetve a finnugor nyelvészetivel. 1999-ben engedélyt kapott az intézmény a nemzetközi tanulmányok egyetemi szak s a kommunikáció főiskolai szak indítására, és megalapították a Gazdálkodási és Műszaki Intézetet.
Tanító szakosok által készített szemléltető eszközök
A Berzsenyi Dániel Főiskola (2000–2008) Nyugat-magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központ (2008–) 2000. január 1-jétől az Országgyűlés döntése alapján az intézmény regionális szerepű főiskolai centrummá vált, s neve Berzsenyi Dániel Főiskola (BDF) lett. Az elnevezés megváltoztatása a főiskola arculatváltozását is jelzi, hiszen a felvehető szakok köre nemtanári szakokkal bővült, így közgazdasági szakkal is. 2002. január 1-jétől kormányrendelet alapján megalakult a Bölcsészettudományi, a Természettudományi, valamint a Testnevelési és Művészeti Főiskolai Kar. 2006-ban a Regionális Felsőoktatási Forrásközpontba költöztették a BDF könyvtárának az állományát, ami tovább gazdagodott a Vas Megyei Pedagógiai Intézet Könyvtárának gyűjteményével. A könyvtár a tudás megszerzését támogatja, információközvetítő és szolgáltató tevékenységével. Küldetését folyamatosan megújuló dokumentumállományával, a felhasználói igényeknek megfelelő szolgáltatatásaival, fejlett infrastruktúrájával teljesíti. 2008. január 1-jétől az Országgyűlés döntése szerint a Berzsenyi Dániel Főiskola és a Nyugat-magyarországi Egyetem egyesülésével egy új, tízkarú egyetem jött létre, amelyben a három szombathelyi kar a
140
Savaria Egyetemi Központ (SEK) szervezeti keretei között működik. Szombathelyen működik a Művészeti, Nevelés- és Sporttudományi Kar (MNSK), amelynek egyik intézete a Tanítóképző Intézet. A Bologna-folyamat nagy változást hozott az egész felsőoktatásban. A tanítóképzés stabilitását biztosítottuk a tanító szak 2005-ben akkreditált tantervében és a tantárgyi programjában. A tradíciók megtartása mellett a kisiskoláskor jellemzői, a szerteágazó tudományterületek szükségessé tették a képzés további tartalmi megújítását. A kötelező ismeretkörök mellett olyan speciális ismeretek (diszlexia, diszgráfia, konfliktuskezelés, tanulásmódszertan, romológia) megszerzésére is lehetőséget teremtettünk a hallgatóknak, amelyekkel nem csak az átlagos, hanem a kiemelkedően jó, illetve a hátrányos helyzetű lemaradó tanulókat is képesek fejleszteni. A műveltségterületek közül azokat részesítettük előnyben, amelyeknek magas az óraszáma az általános iskolában, illetve jól kamatoztatható a tudás szélesebb skálán, így hallgatóink az angol, a német, az informatika, a magyar, a testnevelés műveltségi területek közül választhatnak. A hallgatók nagy része Vas, Zala, Somogy, Veszprém megyéből érkezett. Jó kapcsolatot alakítottunk ki eddig is a megyék általános iskoláinak nagy részével. A hallgatók a 8 hetes szakmai gyakorlatokat ezekben a megyékben végezték, jó részük a gyakorlat alatt talált munkát. A Tanítóképző Intézet jelenlegi oktatói 2006-tól az intézet dr. Gáspár Mihály dékáni felügyelete mellett működött. 2009-ben a SEK elnök-rektorhelyettese intézeti koordinátori megbízást adott dr. Molnár Béla főiskolai docensnek. Dr. Koós Ildikó főiskolai docens és Holecz Anita főiskolai adjuntus, Szilágyiné Kaposi Adrienn nyelvtanár (szerződéssel), valamint Gadányiné Illés Mária mestertanár (jelenleg gyeden) alkotják a Tanítóképző Intézet oktatói karát. Az Intézet három főállású oktatója PhD doktori fokozattal rendelkezik, egy fő abszolutórium megszerzése előtt áll. A többciklusú, lineáris képzési rendszer első ciklusában, az alapképzési szakaszban tanulmányaikat folytató évfolyamok esetében erőteljesen csökkent
Nyugat-magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központ a tanító szakos hallgatók létszáma. Az alacsony évfolyamlétszámok megnehezítik az akkreditált tanító szakunkhoz tartozó műveltségterületek működte tését. Az elmúlt ötven év oktatóinak embert próbára tevő, sok örömet adó, vívódást kívánó munkálkodása példamutató. A Tanítóképző Intézet jelenlegi tanárai megbecsülik, vigyáznak az évtizedek alatt felgyülemlett értékekre, s az elődök magas színvonalon végzett nevelő-oktató tevékenységét folytatják az új évezred elején. Az intézmény korábbi vezetői: Dr. Palkó István 1959–1964 intézeti igazgató Szalay László 1964–1974 intézeti igazgató, 1974–1988 főiskolai főigazgató Dr. Iker János 1988–1991 főiskolai főigazgató Prof. Dr. Pusztay János 1991–1996 főiskolai főigazgató Dr. Gál László 1996–2001 főiskolai főigazgató Prof. Dr. Gadányi Károly 2001–2008 főiskolai főigazgató, rektor Dr. Gáspár Mihály 2002–2008 a Testnevelési és Művészeti Főiskolai Kar dékánja Az intézmény jelenlegi vezetői: Prof Dr. Faragó Sándor 2008-tól rektor Prof. Dr. Gadányi Károly 2008-tól a SEK elnöke, rektorhelyettes Dr. Gáspár Mihály 2008-tól a Művészeti, Nevelésés Sporttudományi Kar dékánja Dr. Simon Katalin 2009-től az MNSK dékánhelyettese Dr. Polgár Tibor 2009-től az MNSK dékánhelyettese
Hivatkozott irodalom 1. CS. Á. (2000): „Emlékeimet nem csak az idő tette széppé” (Interjú Horváth Rezsőnével) Kilátó 2000. március, 10–11. 2. Eseménynaptár 109/1965 Szombathely, 1966. március 30. (iktatott irat) 3. Eseménynaptár 109/1966.a Szombathely, 1966. április 14. (iktatott irat) 4. Eseménynaptár, 109/1966.b Szombathely, 1966. május 14. (iktatott irat) 5. Eseménynaptár 109/1967a Szombathely, 1967. április 15. (iktatott irat) 6. Eseménynaptár 109/1967b Szombathely, 1967. október 14. (iktatott irat 7. Füle Sándor(2009): A magyar felsőfokú tanítóképzés 50 éves. Tanító, 47., 6.,1–2. 8. Katona Attila (2000): Lapok az intézmény történetéből I. (Emlékek és dokumentumok a korról) Kilátó 2000. március, 3–9. 9. Kedden nyílik meg Szombathelyen a Felsőfokú Tanítóképző. Vas Népe, szept. 12. 1. 10. Lux Ibolya (2001): Építsünk: malmokat… és – iskolát! Pápai diákok 8. Jókai Mór Városi Könyvtár, Pápa. 11. Németh Imre (1924): A Szent Domonkosrendű apácák vezetése alatt álló 50 éves Kőszegi Róm. Kath. Elemi Iskolai Tanítónőképző története 1874–1924. Rónai Frigyes Könyvnyomdája, Kőszeg. 12. Palkó István (1961): „Intézeti napok” a Szombathelyi Felsőfokú Tanítóképző Intézetben. Vasi Szemle, 1., 1., 100. 13. Program az összevont osztályokban tanító nevelők tanfolyamára. 1967. június 26-tól július 1-jéig. Iktatott irat 14. Sulyok László (1989): Szombathelyi modell. In.: Fábián Zoltán (szerk.): Új modellek a pedagógusképzésben. A pedagógia időszerű kérdései. Tankönyvkiadó, Bp. 15. Sulyok László (1996): A szombathelyi tanítóképzés a múlt, a jelen és a jövő tükrében. In: Cseh Sándor (szerk.): Tanító- és óvóképző főiskolák az új ezredév küszöbén. Óvó- és Tanítóképző Főiskolák Tudományos Közleményei XXVII., Debrecen, 283–291.
141
A felsőfokú tanító- és óvóképzés első 50 éve 16. Szalay László (1985 a): A pedagógusképzés szombathelyi útja. In.: Petró András (szerk.): Köznevelésünk évkönyve. Tankönyvkiadó, Bp. 232–241. 17. Szalay László (1985 b): A szombathelyi pedagógus-, és közművelődési szakemberképzés történeti útja, helyzete és faladatai. Vasi Szemle, 39., 3., 364–376. 18. A szombathelyi felsőfokú tanítóképzés 25 éve. (1984), In: Szekerczés Pál (szerk.) Tanítóképző Főiskolák Tudományos Közleményei, különkiadás, Debrecen, 177–182.
142
19. A szombathelyi Tanítóképző Intézet Évkönyve 1964/65. tanév. (1965) Szerkesztette: az Intézeti Tanács által kijelölt szerkesztőbizottság, Szombathelyi Tanítóképző Intézet, Szombathely 20. Regős János (1994): A kőszegi tanítóképző intézettől a Szombathelyi Tanárképző Főiskoláig (1926–1991). Vas Megyei Pedagógiai Intézet, Győr. 21. Zoltán Géza (1928, szerk.): A Kőszegi kir. Állami Tanítóképző Intézet értesítője az 1926–27.–1927– 1928. isk. évről. Kőszeg