Nikon fényképezőgépet küldött a lánya nyolcadik születésnapjára. Mac azelőtt nem érdeklődött a fényképezés iránt, ezért először ezt is a többi furcsa

ELŐSZÓ Mackensie Elliot alig múlt nyolcéves, de már tizennégy alkalommal vonult az oltár elé. A házastársa lett többek között a három legjobb barátnője, az egyikük bátyja (aki mindvégig hevesen tiltakozott a nász ellen), valamint két kutya, három macska és egy nyúl. Az esküvőkön nemcsak a menyasszony, illetve a vőlegény szerepét játszotta el, hanem többször ellátta a mennyasszony tanúja, a koszorúslány, a vőlegény tanúja, a vőfély és az anyakönyvvezető feladatát is. A frigyek rövid életűnek bizonyultak, és már aznap délután felbomlottak, de mindez rendkívül barátságos légkörben zajlott. Mac számára nem volt meglepő, hogy a házasság ilyen ingatag szövetség, hiszen a saját szülei is már két válással dicsekedhettek - egyelőre. Az esküvősdi nem tartozott a kedvenc játékai közé, de mindig örömmel vállalta a papi vagy a békebírói teendőket. Miután az apja második felesége bemutatta az unokaöccsének, Mac részt vett a fiú bar micvóján, azóta rabbiként is szívesen szerepelt a szertartásokon. Ráadásul nagyon szerette a fogadáson felszolgált tündértortát, a finom süteményeket és a szódavizes limonádét. Az esküvőszervezés inkább a barátnője, Parker kedvenc játéka volt, és a boldogító igen kimondására mindig a connecticuti Brownbirtokon került sor. Nyáron a tágas kertben, egy árnyas lugasban, vagy az ezüstösen csillogó tó partján, télen pedig a nagy házban, a kandallóban ropogó tűz előtt. Rendeztek egyszerű esküvőket és bonyolult szertartásokat. Eljátszottak királyi menyegzőket, romantikus szöktetéseket, cirkuszos és kalózhajós témákat. Minden ötletet komolyan megbeszéltek, a részleteket szavazással döntötték el, és hajlandóak voltak megvalósítani a legmerészebb ötleteket, vagy a legkirívóbb kosztümöket is. Tizennégy házasság után Mac mégis úgy érezte, hogy belefáradt már ebbe a játékba. Ám fásultsága csak addig tartott, amíg el nem jött a nagy pillanat, amely meghatározta későbbi életét. Mackensie nagyon szerette az apját, de sajnos egyre ritkábban látta. A férfi egy

Nikon fényképezőgépet küldött a lánya nyolcadik születésnapjára. Mac azelőtt nem érdeklődött a fényképezés iránt, ezért először ezt is a többi furcsa ajándék közé dobta, amit az apja a válás óta adott vagy küldött neki. Mac anyja azonban mesélt az ajándékról az ő anyjának, mire a nagymama szapulni kezdte a „mihaszna Geoffrey Elliotot”, és megjegyezte, hogy milyen ostobaság fényképezőgépet adni egy nyolcéves kislánynak, akinek még Barbie baba való. Mac a nagymamája egyetlen kijelentésével sem értett egyet, ezért azonnal feltámadt benne az érdeklődés a fényképezőgép iránt. A nagyi náluk vendégeskedett, pedig Mac már alig várta, hogy visszatérjen a scottsdale-i nyugdíjas otthonba. A nagymamája bosszantására mindenhová magával vitte az ajándék Nikont, és naphosszat játszott vele. Lefényképete a szobáját, a saját lábát és a barátnőit. A képek mind elmosódottak és sötétek, vagy életlenek és túl világosak lettek. A sok kudarc, valamint az anyja meg a mostohaapja közeledő válása elkedvtelenítette Macet, és egy idő után megfeledkezett a fényképezőgépről. Még évekkel később sem tudta megmagyarázni magának, hogy azon a szép nyári délutánon miért vitte magával Parkerékhez az esküvői szertartásra. Már megtervezték a hagyományos kerti esküvő minden részletét Emmaline, a menyasszony, és Lanrel, a vőlegény a rózsalugas alatt mondja ki a boldogító igent. Emma fejét csipkés fátyol, a ruháját pedig egy hosszú uszály díszíti, amit Parker édesanyja varrt egy régi asztalterítőből. Parker kutyája, az öreg, békés Harold vezeti végig a kerti úton, az oltár elé. Az ösvényt Barbie és Ken babák, káposztababák, meg kitömött plüssállatok szegélyezték. Ők voltak a vendégek. - A meghitt szertartás után a kertben rendezzük meg a fogadást - közölte Parker, miközben Emma fátylát igazgatta Hol van a vőfély? Laurel nagy nehezen átverekedte magát a hortenziabokrokon, és betoppant a tisztásra. -Elfutott, és felszaladt a fára egy mókus után. Nem tudom lecsalni. Parker ingerülten forgatta a szemét. Majd érte megyek. Nem szabad az esküvő előtt meglátnod menyasszonyt, Laurel! Az nem hoz jó szerencsét. Mac, légy szíves, igazítsd meg Emma fátylát, és add a kezébe a csokrot. Addig Laurel és én leszedjük a fáról Mr. Fisht. - Én inkább úszni mennék - jelentette ki Mac, és szórakozottan megráncigálta Emma fátylát - Majd úszunk, ha férjhez mentem - nyugtatta meg Emma. - Nem unod még, hogy állandóan férjhez mész? - Nem. Miért unnám? Itt minden olyan szép, és még a virágok is illatoznak. Mac odaadta Emmának a gyermekláncfűből és ibolyából készült csokrot. Parker

szülei csak ezt engedték leszedni a kertből - Csinos vagy. Mac ezt őszinte elismeréssel mondta. Emma sötéten csillogó haján remekül állt a fehér fátyol, és melegbama szeme élénken csillogott, amikor megszagolta a szerény virágcsokrot. Az arcát meg a karját aranyszínűre festette a nyári nap, és Mac bosszankodott a saját tejfehér bőre miatt. A vörös haj átka, szokta mondogatni az anyja, és mindig hozzátette, hogy az apjától örökölte a rézszínű tincseit. Nyolcévesen Mac a korához képest magas volt, és olyan sovány, mint egy kóró. Legjobban mégis azt gyűlölte magán, hogy fogszabályzót kellett hordania. Emmaline olyan volt mellette, mint egy cigány hercegnő. Nemsokára felbukkant Parker és Laurel. A két kislány vidáman nevetgélt, és Parker a vőfélyként szereplő macskát szorongatta a karjában. - Mindenki foglalja el a helyét! - kiáltotta el magát Parker, és Laurel karjába tette a macskát. - Mac, neked még fel kell öltöznöd! Emma... - Nem akarok koszorúslány lenni! - fakadt ki Mac, amikor megpillantotta a kerti padra terített Hamupipőke-ruhát. - Az az anyag nagyon viszketős, és túl meleg. Miért nem lehet Mr. Fish a tanú, és én a vőfély? - Azért mert így terveztük meg. Az esküvő előtt mindenki ideges egy kicsit. - Parker hátradobta két hosszú barna copfját, és felemelte a ruhát, hogy még egyszer alaposan szemügyre vegye. Miután úgy találta, hogy nincsenek rajta szakadások vagy foltok, odadobta Macnek. - Semmi baja a ruhának. Gyönyörű szertartás lesz, Mac. Az ifjú pár örök szerelmet fogad egymásnak, és utána boldogan élnek, míg meg nem halnak. - Az anyám szerint nincs is örök szerelem! Mac kijelentését egy kis csend követte. Mindenki a válásra gondolt, de nem akarta kimondani. - Nem is kell, hogy igaz legyen. - Parker szeme megtelt együttérzéssel, és megsimogatta Mac csupasz karját. - Nem akarom felvenni a ruhát, és semmi kedvem ahhoz, hogy koszorúslány legyek. Én inkább... - Rendben. Semmi baj. Akkor majd elképzeljük, hogy van koszorúslány. Te pedig... fényképeket készítesz, és megörökíted az örömteli eseményt. Mac a nyakában lógó fényképezőgépre nézett, amiről közben teljesen megfeledkezett. - Úgysem sikerülnek a képek. - Talán most igen. Meglátod, nagyon jók lesznek. Te leszel a hivatalos esküvői fényképész.

- Készíts egy képet rólam és Mr. Fishről! - kérlelte Laurel, magához ölelte a cicát. Légy szíves, Mac! Mac engedelmesen felemelte a gépet, és fásultan megnyomta az exponálógombot. - Hogy erre eddig miért nem gondoltunk? Beállított fotókat készítesz a menyasszonyról meg a vőlegényről, és az egész szertartásról! - Parkért felvillanyozta az új ötlet, és a hortenziabokorra dobta a Hamupipőke-ruhát. - Remek lesz, és nagyonjól fogunk szórakozni. Menj végig a padsorok között a menyasszonnyal és Harolddal. Próbálj néhány jó képet csinálni. Várok még egy kicsit, aztán elindítom a zenét. Gyerünk! Az esküvő után tündértorta és limonádé lesz, emlékeztette magát Mac. Később pedig úszni fognak, és még jobban érzik magukat. Nem számít, ha a képek nem sikerülnek. Az sem baj, hogy a nagymamájának igaza volt, és még túl fiatal egy iyen komoly fényképezőgéphez. Nem bánja, hogy az anyja megint válik, és már el is költözött tőlük a mostohaapja, akit kezdett megkedvelni. Megpróbált egy jó képet készíteni Emmáról meg a békésen ballagó Haroldról, de közben arra számított, hogy a kész felvételen megint csak elmosódott alakokat, és a saját hüvelykujja maszatos árnyékait fogja látni. Amikor a zene megszólalt, már bánta, hogy nem vette fel csiklandós ruhát, és nem játszotta el a koszorúslány szerepét. Miért hagyta, hogy az anyja meg a nagyanyja elrontsa a kedvét? Megfogadta, hogy csak azért is oda fog figyelni a fényképezésre! Megkerülte a vendégeket, és megállt az ösvény szélén, hogy megörökítse, amint Harold az oltár elé vezeti Emmát. Érdekes, hogy a gép lencséjén át minden olyan másnak tűnik, és közelebb tudja hozni Emma arcát. A fehér fátyol a barátnője sötét hajára omlott, a nap sugarai áttörtek a vékony anyagon, és földöntúli szépséget kölcsönöztek a vonásainak. Olyan volt, mint egy látomás. Látomás fehérben. Közben Parker a tiszteletes szerepét játszva belefogott a beszédébe, Mac pedig buzgón fényképezett. Megörökítette Emma és Laurel kézfogását, meg a lábuk előtt összegömbölyödő Haroldot, aki békésen horkolni kezdett. Laurel haja előbukkant a fekete vőlegénykalap alól és meglebent a szélben. Mr. Fish nagyot ásított, és a bajsza megrezdült. Mac úgy érezte, hogy valami megváltozott a lelkében, és ez újfajta határozottsággal töltötte el. Még egyszer szemügyre vette a rózsalugas alatt álló három csinos lányt, és egy hirtelen ötlettől vezérelve megbillentette a fényképezőgépet. Aztán még egy kicsit. Addig ügyeskedett, míg a három arc egy képzeletbeli háromszög csúcsaira került. Nem sejtette, hogv ezt kompozíciónak nevezik, csak a lencsén át úgy

szebbnek tartotta a látványt. A következő pillanatban egy kék pillangó jelent meg a képen, és Emma csokrára telepedett. A fehér rózsák alatt a arcon egyszerre ragyogott fel a meglepetés és az öröm. Mac megnyomta a gombot. Tudta, hogy ez a fénykép nem lesz elmosódott, homályos és fakó. A hüvelykujja most nem takarta el a lencsét. Lelki szemei előtt látta a kész képet, és biztos volt abban, hogy a nagymamája mégis tévedett. Talán nem létezik őrök szerelem, de ő akkor is el akarja kapni az örömteli pillanatokat, amelyeket így örökké meg lehet őrizni. 1. Január elsején Mac ingerülten csapdosott maga körül, hogy elnémítsa az ébresztőórát, de csak annyit ért el, hogy leesett a heverőről, és elterült a stúdió padlóján. - A csudába! Boldog új évet! - morogta maga elé. Egy darabig spiccesen és kábán feküdt a földön, majd eszébe jutott, hogy előző este nem volt ereje felmenni a hálószobába - és az ébresztő a számítógépből szól, amelyet délre állított be. Feltápászkodott, és kitámolygott a konyhába, hogy kávét készítsen magának. Mi vesz rá egy párt arra, hogy szilveszterre tegye az esküvőjét? Miért akarnak komoly szertartást rendezni egy olyan ünnepen, amelyet maratoni ivászatra és felelőtlen szexuális kapcsolatok létesítésére találtak ki? Ráadásul a rokonokat és a barátokat is odavonszolják - meg az esküvői fényképészt. Persze az előző esti fogadásnak már hajnali kettőkor vége volt, és nyugodtan lefeküdhetett volna, mint minden más normális ember. De ő feltöltötte a képeket, és majdnem három órán át dolgozott a Hines-Myers-esküvő fotóin. Nem tudott ellenállni a kísértésnek, mert némelyik annyira jól sikerült! Akadt közöttük egészen kiváló is. Vagy mindegyik csapnivaló lett, és csak az éjszaka emelkedett hangulatában tartotta olyan remeknek a végeredményt? Nem. A felvételek valóban jók lettek. Három kanál cukrot tett az erős kávéba, és az ablakhoz lépett. A forró italt kortyolgatva végignézett a Brown-birtok hóval borított parkján. Az esküvő nagyon jól sikerült - állapította meg. Talán Bob Hines és Vicky Myers is felfoga ezt, és igyekszik majd, hogy a házassága is jó legyen. Akárhogy is lesz, ennek a napnak az emlékei nem halványodnak el, mert minden apró és nagy pillanatát megörökítettte számukra. Még finomítja, majd kinyomtatja a

képeket, aztán Bob és Vicky akár hatvan év múlva is újra átélheti a nagy eseményt, ha megnézi a felvételeket. Ezt a gondolatot ugyanolyan erősnek és édesnek érezte, mint a kezében tartott feketekávét azon a hideg téli napon. A konyhaszekrényből elővett egy csomag kekszet. Az ablaknál állva rágcsálta a süteményt, és közben átgondolta az aznapi teendőit. Hatkor lesz a Clay-McFerson- (Rod és Alison) esküvő. Ez azt jelenti, hogy háromkor érkezik a menyasszony, négykor pedig a vőlegény - természetesen mindketten a kísérettükkel együtt jönnek. Kettőkor esemény előtti csúcstalálkozót tartanak a főépületben, tehát addig van ideje készülődni. Ennyi idő elég ahhoz, hogy lezuhanyozzon, felöltözzön, átnézze a jegyzeteit és kétszer is ellenőrizze a felszerelését. A legutóbbi időjárás-jelentés napos időt, és nulla fok körüli hőmérsékletet jósolt. Ez jó, mert így természetes fénynél készíthet néhány szép felvételt a készülődésről, és talán rábe- szélheti Alisont, hogy a teraszon álljon modellt a havas háttér előtt. Macnek eszébe jutott a menyasszony édesanyja, Dorothy („szólítson csak Dottynak, drágám”). Az asszony az előző találkozások során meglehetősen erőszakosnak és követelőzőnek tűrd; de majd elbánik vele. Ha mégsem tud megbirkózni a túláradó személyiségével, akkor Parker biztosan megoldja a helyzetet. Parker természetes könnyedséggel tudott kezelni szinte bárkit és bármit. Az ő elszántságának és határozottságának köszönhető, hogy az elmúlt öt év alatt a Kézfogó az állam egyik legnagyobb esküvő- és rendezvényszervező cége lett. A szülei halála után Parker új reményt merített a tragédiából, és az ódon udvarházat, meg a csodás birtokot egy virágzó vállalkozás otthonává tette. Mac lenyelte az utolsó falatot, és elégedettséggel töltötte el a gondolat, hogy neki is része van ebben a sikerben. Elindult a lépcső felé, hogy felmenjen az emeletre, ahol a hálószobája és a fürdőszoba volt. Közben megállt az egyik kedvenc fényképe előtt. A boldogságtól sugárzó arcú menyasszony az ég felé emeli a karját, és nyitott tenyérrel áll a rózsaszín virágszirmok esőjében. A Menyasszony magazin címlapja, gondolta Mac. Ennyire jó vagyok, tette hozzá magában mosolyogva. Vastag zokniban, flanelnadrágban és pólóban felment a lépcsőn, hogy a fáradt, pizsamás, kekszet majszoló nőből elegáns, kifinomult külsejű esküvői fotóssá változzon. Nem törődött a rendetlenséggel és a vetetlen ággyal - minek tegye rendbe, amikor este úgyis széttúrja? Az édes kávé meg a forró zuhany kivert a fejéből minden kábaságot, és most már képes volt az aznapi teendőire összpontosítani. A menyasszony nyitott az új ötletek és a fantáziadús megoldások iránt, de a

passzív - mégis agresszív - édesanyja azt hiszi, hogy mindent jobban tud, és folyamatosan dirigálini akar. A fülig szerelmes vőlegény bármire képes az ara kedvért, akinek mindkét tanúja rendkívül fotogén, Ez utóbbi tény kellemesebbé teszi a munkát, de egyben nagyobb kihívást jelent. Úgy akarja megörökíteni az ügyfelei napját, hogy a végeredmény nemcsak látványos, hanem különlegesen egyedi legyen. Megmosta rövidre vágott vörös haját, és közben felidézte magában a menyasszony színeit. Ezüst és arany. Elegáns és ragyogó. Már megnézte a virágokat meg a tortát, amit aznap fognak befejezni és feldíszíteni. Látta a csokrokat, az asztalterítőket, a szalvétákat, a személyzet egyenruháját és hajviseletét, a fejdíszeket. Megkapta a zenekar repertoárját és tudta, hogy melyik számot játsszák elsőként, amikor anya a fiával, illetve az apa a lányával táncol. Az elkövetkező órákban az egész világ Rod és Alison körül forog majd. Mac felöltözött, felrakta az ékszereit és kifestette magát. Erre majdnem annyi figyelmet fordított, mint a fényképezgépének és a fotófelszerelés kiválasztására. Miután elkészült, nekivágott a rövid gyalogösvénynek, ami a főépülettől a stúdiójáig - és egyben kis lakásáig - vezetett. A hó úgy sziporkázott a napsütésben, mintha egy hermelinbundára porrá tört gyémántokat szórtak volna. A levegő hideg és tiszta volt, mint a hegyek csúcsán csillogó jég. Mac úgy döntött, hogy mindenképpen szeretne néhány kültéri felvételt készíteni, méghozzá nemcsak nappal, hanem este is. Téli esküvő, fehér esküvő, havas táj. Jégcsapok csillognak a fákon, a tó partján álló csupasz szomorúfűz ágain. A tornyokkal és ívelt ablakokkal díszített hatalmas épölet méltóságteljesen emelkedik az ég kék háttere előtt Az oszlopokon a fényes füzérek és az örökzöld növényekből készült koszorúk felidézik az évszak kellemes hangulatát. A gondosan megtisztított ösvényen haladva egyre közelebb került az impozáns épülethez. Szerette a körvonalait, ismerte minden egyes kiszőgellését, és mindig felvidult, amikor meglátta lágy színeit - a szelíd kéket és a halványsárgát. Ez a ház nemcsak az otthont jelentette számára, hanem a békés gyerekkort jelképezte. Az anyja szeszélyei fiatal korában sokszor megnehezítették az életét, míg Parker szülei barátsággal és megértéssel befogadták a családba. Állandó- ságot és szeretetet nyújtottak Macnek, az öreg ház pedig nyugodt kikötő volt gyerekkora viharaiban. Amikor hét évvel azelőtt meghaltak, Mac a barátnőjével együtt gyászolta őket, és teljesen lesújtotta a veszteség. Azóta a Brown-birtok az otthona, a vállalkozása és az élete lett Minden a lehető

legjobban alakult. Mi lehet jobb annál, ha az ember azt a munkát végezheti, amit szeret, és a legjobb barátnőivel közösen dolgozhat? A földszinti mosókonyhán át ment be az épületbe, felakasztotta a téli kabátját, majd belépett az előcsarnokba, hogy bekukkantson Laurel birodalmába. A barátnője és üzlettársa egy kis létrán állt, és az esküvői tortát díszítette. Ezüstszínű liliomokat tűzött az ötemeletes cukrászati remekműre. A virágok alján egyegy aranyló akantuszlevél virított, hogy még csillogóbb és elegánsabb legyen az összhatás. - Ezt jól eltaláltad, McBane. Laurel egy idegsebész magabiztosságával szúrta a helyére a következő liliomot. Aranyszőke haját bozontos kontyba fogta össze a tarkóján, és ez a frizura remekül illett enyhén háromszögletű arcához. A feszült figyelemtől kissé összehúta mélykék szemét. - Sikerült rábeszélnem a párt, hogy a tetejére ne a hagyományos marcipánfigurák kerüljenek, hanem egy különleges liliomdísz. Nagyon jól megy majd ehhez a mintához. Nemsokára bevisszük a bálterembe a tortát, és feltesszük rá a koronát. Mac elővette a fényképezőgépét. - Szeretnék egy képet csinálni róla a weboldal számára. Lehet? - Persze. Tudtál aludni? - Csak ötkor feküdtem le, de délig meg se moccantam. És te? - Fél háromkor kerültem ágyba. Hétkor viszont már fent voltam, hogy befejezzem a vőlegény tortáját, a desszerteket, és ezt. Nagyon örülök, hogy a következő esküvő csak két hét múllva lesz. - A nő Macre nézett. - El ne áruld Parkernek, hogy ezt mondtam! - Gondolom, már ő is talpon van. - Már kétszer itt volt. Szerintem mindenütt legalább készer megfordult már. Mintha Emmát is hallottam volna bejönni. Lehet, hogy fent vannak az irodában. - Akkor felmegyek. Nem jössz? - Tíz perc múlva. Időben ott leszek, ne aggódj. - Parker szótára szerint az időben azt jelenti, hogy késve - mosolygott Mac. - Nem baj, addig megpróbálom elterelni a figyelmét. - Emlékeztesd, hogy vannak dolgok, amelyeket nem szabad elsietni. Az örömanya annyi dicséretet fog kapni a torta miatt, hogy végre megnyugszik, és nem liheg többé a nyakunkban. - Talán ez az érv meggyőzi. Mac átvágott a tágas előtéren, és belépett a hatalmas fogadószobába, ahol a szertartást fogják lebonyolítani. Emmaline és szorgos manói már eltüntették az előző esküvő dekorációját, és a helyiséget a következő nagy alkalom díszeibe öltöztették. Minden menyasszonynak más az elképzelése az esküvője színeiről. Az előző ara levendula és halványsárga anyagok mellett döntött, míg Alison ezüst- és aranyszalagokat

meg virágfüzéreket akart. A fogadószoba kandallójába már bekészítették a tűzifát, de csak a vendégek érkezése előtt fogják begyújtani. A székeket fehérrel vonták be, és ezüst szalagcsokrokkal díszítették. A kandallópárkányon ezüst gyertyatartókban aranyszínű gyertyák sorakoztak, és a karcsú üvegvázákban a menyasszony kedvenc fehér liliomai pompáztak. Mac körüljárta a helyiséget, szemügyre vette a szögeket, a világítást és a lehetséges kompozíciókat. Minden részletet megjegyzett, majd felment a harmadik emeletre. Jól sejtette, hogy Parkert az iroda fogadótermében találja, a laptopja, a mappái, a mobiltelefonja és a fejhallgatója társaságában. Sűrű barna haját lófarokba fogta, és ez a sima, egyszerű frizura remekül állt a halvány galambszürke kosztümjéhez - ami viszont a menyasszony színeit fogja remekül kiegészíteni. Parker minden részletre odafigyelt. Nem nézett fel, csak köröző mozdulatot tett az ujjával, és folytatta a munkáját a laptopon. Mac ismerte ezt a jelet, ezért odament a kávéfőző géphez, hogy mindkettejüknek töltsön egy bögrével. Aztán ő is leült, az asztalra tette a saját mappáját, és kinyitotta a laptopját. Parker hátradőlt a széken, és mosolyogva felemelte a bögrét. - Remek esküvő lesz. - Semmi kétség. - Az utak tiszták, és az időjárás tökéletes. A menyasszony már megreggelizett, és kapott egy frissítő masszázst. A vőlegény meglátogatta az edzőtermet, és úszott egyet. A vendéglátósokkal minden meg van beszélve, és a személyzet tagjai tudják a dolgukat. - A nő az órájára nézett. - Hol van Emma és Laurel? - Laurel az utolsó simításokat végzi a tortán, ami földöntúlian gyönyörű, Emmát még nem láttam, de észrevettem, már jól haladnak a dekorációval, ami szintén csodálatos. Szeretnék néhány szabadtéri felvételt készíteni az esküvő előtt és után. - De a szertartás előtt a menyasszony ne legyen túl sokáig hidegben. Nem akarom, hogy vörös legyen az orra, és tüsszögjön. - Ha lehet, próbáld meg távol tartani az anyját. - Már észrevettem, hogy jobb, ha nincs a közelünkben. Emma berontott a helyiségbe. Egyik kezében egy diétás kólát, a másikban egy dossziét tartott. - Hiányzik egy emberem, mert Tink másnapos, és nem tudott eljönni. Ha lehet, fogjuk minél rövidebbre. - A nő az asztalra rogyott, és göndör fekete fürtjei megrezzentek a hirtelen mozdulattól. - A menyasszony lakosztálya és a fogadó szoba már kész van. Az előcsarnok és a lépcső nemsokára elkészül. A csokrok, a virágdíszítések,

a vőlegény virágdísze rendben. Most kezdtük el a nagy hall és a táncterem dekorálását. Ezért most vissza kell mennem. - És a kis koszorúslány? - Fehér rózsa gömbcsokor, ezüst- és aranyszalaggal. A hajdíszét rózsából és fátyolvirágból készítettem, és odaadtam a fodrásznak. Imádnivaló lett. Mac, szeretném, ha készítené: néhány képet az előkészületekről. Ha nem érsz rá, akkor majd én. - Megcsinálom, ne aggódj. - Köszönöm. Ami pedig a menyasszony édesanyját illeti... - Rajta vagyok - közölte Parker. - És kell még... - Emma elhallgatott, mert most Laurel viharzott be a helyiségbe. - Nem késtem el - jelentette ki azonnal. - Tink nem szalonképes, és Emmának hiányzik egy embere - közölte a hírt Parker. - Beszállhatok helyette. Már csak fel kell tennem a csúcsdíszt a tortára, és elrendezni a desszerteket, de addig még van időm. - Vegyük át még egyszer a menetrendet. Emma a levegőbe emelte a diétás kóláját. - Várjatok! Először tósztot mondok. Boldog új évet kívánok magunknak, mert olyan elbűvölő, fantasztikus és szexi nők vagyunk. És a legjobb barátnők. - Ráadásul okosak és sikeresek - jegyezte meg Laurel, felemelve az ásványvizét. - A barátnőkre és üzlettársakra. - Magunkra. Barátság és eszesség négy részben - tette hozzá Mac. - És a Kézfogó elképesztő sikerére. - És 2009-re. - Parker felemelte a kávésbögréjét. - Az elbűvölő, szexi, okos és sikeres barátnőkre, akiknek ez lesz a legjobb évük. - Úgy legyen! - Mac is a bögréjével koccintott. - Az esküvőkre! Régen, és most és mindörökké. - Régen, most és mindörökké - ismételte meg Parker. - Most pedig nézzük a menetrendet. - A menyasszony érkezésekor elkezdem a fényképezést . - Majd a vőlegénnyel folytatom. Pillanatképeket készítek öltözködés közben, és néha egy-egy beállított felvételt is, ha alkalom adódik rá. Aztán portrékat csinálok az épületben és a teraszon. Lefényképezem a tortát, az előkészülteket és megtervezem, hogy hol fogok állni. A szertartás előtt minden családtagról és vendégről csinálok fotókat. A szertartás után háromnegyed órára lesz szükségem, hogy képeket készítsek a családról, a vendégekről, valamint a menyasszonyról és a vőlegényről. - A menyasszony és a vőlegény lakosztálya háromra legyen kész. Ötre pedig az előcsarnok, a szalon, a lépcső, a nagy hall és a bálterem. - Parker Emmára nézett. - Meglesz, ne aggódj - bólintott Emma.

- A videós fél hatkor érkezik, a vendégeket pedig fél hattól hatig várjuk. Az esküvői vonósnégyes is fél hatkor kezd játszani. Fél hétkor feláll a zenekar a bálteremben. Fél hatkor vőlegény anyja a fia kíséretében, majd a vőlegény a menyasszony anyját is bekíséri. Hatkor a vőlegény és kísérete elfoglalja a helyét. - Parker a kezében tartott papírlapról olvasta fel az események időpontját és sorrendjét. - Ugyanebben az időben a menyasszony apja, a menyasszony és kísérete is elfoglalja a helyét. Aztán jön a bevonulás. A szertartás huszonhárom percig tart, majd a családtagok üdvözlik egymást. Hat óra huszonöt perckor a vendégeket a nagyterembe vezetjük. - Megnyitjuk a bárt - vette át a szót Laurel. - Elindul a zene, és felszolgáljuk az ételt. - Hat óra huszonöttől hét óra tízig fényképezés. Hét óra tizenkettőkor kezdődnek a beszédek, a tósztok és az ifjú pár köszöntése. - Aztán vacsora, és még több tószt - folytatta Emma. - Minden rendben van, Parks. - Nyolc óra tizenötkor mindenképpen át kell mennünk a bálterembe, hogy megkezdődjön az első tánc - jelentette ki Parker. - A menyasszony kifejezett kívánsága, hogy a nagymamája jelen legyen az első táncnál, valamint az apa-lánya, az anya-fia, és az örömszülők táncánál. A hölgy már kilencvenéves, és félő, hogy hamar elfárad. Ha kilenc harmincig eljutunk a torta felvágásához, akkor talán a nagymama is kibírja. - Egy tündéri idős néni - vetette közbe Mac. - A próbán készítettem néhány jó képet róla meg Alisonról. És ma is akarok csinálni még egy párat. Egyébként szerintem egész végig talpon fog maradni. - Remélem. Tánc közben felszolgáljuk a tortát és a desszertet. Tíz óra tizenötkor a menyasszony elhajítja a csokrát. - A csokorhajítást is megbeszéltük - tette hozzá Emma. - Aztán jön a harisnyakötő eldobása, és közben folytatódik a tánc. Az utolsó táncra tíz tizenötkor kerül sor, aztán buborékfujás lesz, majd az ifjú pár távozik. A fogadás tizenegykor fejeződik be. - Parker ismét az órájára nézett. - Gyerünk, lássunk neki! Emmának és Laurelnek még át kell öltöznie. Ne felejtsétek el a fülhallgatót! Parker telefonja rezegni kezdett, és a nő a kijelzőre nézett. - Már megint a menyasszony anyja. Ez a negyedik hívása ma délelőtt. - Jó szórakozást - vetette oda Mac, és elmenekült a telefon közeléből. Végigjárta a helyiségeket, de közben ügyelt arra, hogy ne zavarja Emmát meg az embereit, akik megszállták az egész házat, és mindent beborítottak virágokkal, szalagokkal és fátylakkal. Lefényképezte Laurel tortáját, Emma előkészületeit, és képzeletben megszerkesztette a képeket. A munkája mára rutinossá vált, de soha nem hagyta, hogy monoton és automatikus legyen, mert nem akarta elszalasztani a visszahozhatatlan pillanatokat. A hosszú évek gyakorlata könnyen fásulttá teszi a fotóst, de akkor nem tud új ötleteket

megvalósítani, és mindig friss szemmel nézni az eseményekre. Ha mégis úgy érezte, hogy kezd belefáradni i munkába, akkor felidézte magában a kék pillangó képét, aki azon a régi nyáron rászállt egy csokor pitypangra. A levegőben rózsa és liliom illata terjengett, és mindenütt izgatott hangokat hallott. A magas ablakokon keresztül beragyogott a nap, és a sugarai megcsillantak az arany- és ezüstszalagokon. - Tedd fel a fülhallgatót, Mac! - szólt rá Parker, miközben leviharzott a főlépcsőn. Megérkezett a menyasszony! Parker előresietett, hogy üdvözölje az ifjú arát, és Mac futva követte. A hidegnek fittyet hányva kilépett a teraszra, és megvárta, míg a fehér limuzin a kocsifelhajtóhoz suhan, majd megáll. Akkor a szeméhez emelte a fényképezőgépet. A kocsiból először a menyasszony tanúja, majd az édesanyja szállt ki. - Gyerünk már! Mozogjatok egy kicsit gyorsabban - morogta Mac maga elé. Végre felbukkant Alison. Farmernadrágban, hótaposó csizmában és egy régi bőrdzsekiben. A nyakában egy vörös sál. Mac a nőre irányította a kamera fókuszát. - Hahó! Szia, Alisoní kiáltott fel vidám hangon. A menyasszony felnézett. Az arca először meglepetést tükrözött, majd felragyogott az örömtől. Mac mosolyogva nézte, ahogy a két karját felemeli, és hátravetett fejjel elneveti magát. „Remek!” - gondolta, és megnyomta a gép gombját. Sikerült elkapnia a pillanatot. Az út kezdetét. Tíz perc múlva a menyasszony lakosztálya - Parker régi hálószobája - megtelt izgatott emberekkel. A fiatal nő körül két fodrász is sürgött-forgott, akik a fürtjeit göndörítették, simították és igazgatták. Mások a sminkjével voltak elfoglalva. Milyen nőies látvány, gondolta Mac, miközben észrevétlenül mozgott a helyiségben. Az illatok, a mozdulatok és a hangok. Továbbra is a menyasszonyra irányult a figyelme, de csodálkozva állapította meg, hogy Alison nem ideges vagy hisztériás. A leendő ara magabiztos és vidám volt, és önfeledten csacsogott, mint egy énekes madár. Az anyjáról Mac nem volt ilyen jó véleménnyel. - Olyan gyönyörű hajad van, drágám! Nem kéne inkább leengedve hagyni? Vagy legalább egy részét leengedni? Esetleg... - A fejdíszemhez jobban illik, ha feltűzöm. Nyugodj meg, anya. –Túl meleg van itt. Szörnyű ez a hőség. És Mandynek mindenképpen aludnia kéne egy órát. Ha fáradt, akkor nem tud rendesen viselkedni. – Nem lesz vele semmi baj - jelentette ki Alison, és a kis koszorúsányra mosolygott. -De én tényleg azt gondolom, hogy... - Hölgyeim! - Parker a kis zsúrkocsin pezsgőt, meg egy ízléses gyümölcsös sajttálat

tolt be a helyiségbe. - A férfiak már úton vannak. Alison, káprázatos a frizurád! Úgy nézel ki, mint egy igazi királynő. - Parker pezsgőt töltött egy kis pohárba, és átnyújtotta a menyasszonynak a gyöngyöző italt. - Szerintem a szertartás előtt nem lenne szabad innia. Ma még aligevett, és... - Mrs. McFearson, annyira örülök, hogy már felöltözött, és kéSZEn áll a nagy eseményre! Csodálatosan néz ki. Elrabolhatom néhány percre? Meg szeretném mutatni magának a fogadószobát, hogy vessen rá még egy utolsó pillantást, mindketten azt akarjuk, hogy tökéletes legyen. Igazam van? Mindjárt visszahozom a menyasszony édesanyját. - Parker az izgága asszonyság kezébe nyomott egy pezsgőspoharat, és kivezette a helyiségből. Alison megkönnyebbülten felsóhajtott, aztán elnevette magát. A következő egy órában Mac hol a menyasszony, hol a legény lakosztályában tartózkodott. Parfüm és tüll, mandzsettagombok és nyakkendők között ingázott. Majd visszatért a menyasszony birodalmába, és észrevétlenül lefényképezte a lázasan készülődő kísérőket is. Egyszer csak észrevette, hogy Alison egyedül álldogál az esküvői ruhája előtt. Minden együtt van, gondolta Mac, és csendben megkomponálta a képet. A csodálkozás, az öröm - és egy nagyon kicsi szomorúság. Akkor kapta lencsevégre Alisont, amikor végighúzta az ujját a ruha gyöngyökkel kirakott csillogó derekán. Döntő másodpercek, ismerte el Mac. Amikor a nő arcán visszatükröződik a lelke minden rezdülése. Aztán elmúlt a pillanat, és Alison Macre nézett. - Nem számítottam erre az érzésre. Pedig annyira boldog vagyok! Szeretem Rodot, és már alig várom, hogy a felesége legyek. Mégis, egy kis szorítást érzek itt. - A nő a szívére tette a kezét. - És tudom, hogy ez nem az idegesség miatt van. - Szomorúság. Egy kis bánatot érzel, mert ma lezárul az életednek egy szakasza. Nyugodtan szomorkodjál, és intsél búcsút neki. Azt hiszem, tudom, hogy mire van szükséged. Várj meg itt, és mindjárt visszajövök. Egy pillanat múlva Mac bevezette a helyiségbe Alison nagymamáját, és megint visszahúzódott a háttérbe. Fiatalság és idős kor, gondolta. Kezdet és vég, kapcsolatok és állandóság. És nagynagy szeretet. Megörökítette az ölelést, de tudta, hogy még nem érkezett el az igazi pillanat. Lefényképezte a két arcon megcsillanó könnyeket, de azzal sem volt elégedett. Aztán Alison a nagymamája homlokára hajtotta a fejét. A száján halvány mosoly játszott, de közben az arcán végiggördült egy fényes könnycsepp. Mögöttük pedig ott ragyogott és csillogott a menyasszonyi ruha. Tökéletes. Ez a kék pillangó!

Készített még pár pillanatfelvételt az öltözködő menyasszonyról, és néhány beállított képet a helyiségbe áradó természetes fényben. Nem csalódott Alisonban. Az arát nem zavarta a hideg, és szívesen vállalkozott arra, hogy modellt álljon a teraszon, a fagyos szépségű park előterében. Mac hallotta Parker izgatott hangját a fülhallgatóban, de de nem törődött vele, hanem a vőlegény lakosztályához sietett, hogy az egész folyamatot Roddal is megismételje. Amikor visszament a menyasszonyhoz, belefutott Parkerbe a folyosón. - A vőlegény és a kísérete most már jöjjön le a földszintre, Mac. Kétperces késésben vagyunk. - Ó, te jó ég! - kiáltott fel Mac tréfás elszörnyedéssel, és besurrant a menyasszony szobájába. - A vendégek a helyükön vannak - hallotta néhány másodperccel később Parker hangját a fülhallgatóban, - Jöhet a vőlegényi és a kísérete. Emma, gyűjtsd össze a szertartás résztvevőit. - Rajta vagyok. Mac kiosont a helyiségből, hogy lépcső lábánál álljon, míg Emma a koszorúslányokat állította sorba. - Mindenki készen áll. Indulhat a zene. - Zene indul - jelentette ki Parker. - Kezdhetitek a vonulást. A kis koszorúslány vezette a menetet, és alvás nélkül is remekül játszotta a szerepét, mert szinte táncolva jött le a lépcsőn. Laurel jelére engedelmesen megállt, mint egy veterán katona, aztán a tündérkirálynő ruhácskájában méltóságteljes léptekkel átvonult az előcsarnokon, belépett a hataémas szalonba, és végigment a széksorok között. A többiek követték. Minden koszorúslány ragyogó ezüstbe öltözött, és a menet végén felbukkant a menyasszony tanúja, talpig aranyban. Mac leguggolt, és a fényképezőgép lencséjét a lépcső tetejére irányította, ahol a menyasszony és az édesapja állt, egymás kezét fogva. Amikor felhangzott a menyegzői zene, a férfi az ajkához, majd az arcához emelte a lánya kezét. Mac megörökítette a nagy pillanatot, és a munkájára összpontosított, de közben furcsa fájdalmat érzett. Vajon hol van most az ő apja? Jamaicában? Svájcban? Esetleg Kairóban? Elhessegette a gondolatot, meg a lelkében feltörő fajdalmat, és némán végezte a dolgát. Emma gyertyáinak fénye mellett megörökítette az örömteli és a könnyes pillanatokat. Hogy örök emlék legyen. Közben mindvégig láthatatlan és kívülálló maradt.

2. Másnapra több találkozója is megvolt beszélve, ezért éjjel dolgozott. Szerette az éjszakai munkát, mert ilyenkor egyedül lehetett a saját birodalmában, és senki nem zavarta. A reggeli kávé aztán kiverte a fejéből a kábaságot, és napközben ismét az ügyfelei rendelkezésére állt, fényképeket készített és megbeszélte velük a kívánságaikat. Éjjel a stúdióban viszont minden figyelmét kizárólag a a képeknek szentelhette. Kiválogatta a legjobbakat, majd élesítette és tökéletesítette. A legtöbb felvételt digitális kamerával készítette, mégis megőrizte a hagyományos sötétkamrás filmelőhívás módszereit. Kiemelt, árnyékolt, és eltüntettea hibákat meg a kényes pontokat, hogy a végeredmény tőkéletes legyen. Megváltoztatta a mélységélességet, a kontrasztokat és lépésről lépésre formálta a képeket, a felvételek hangulata szerint élesítve vagy lágyítva a vonalakat - egészen addig, míg úgy érezte, hogy tökéletesen kifejezik a pillanatot, amelyet meg akart örökítem. Reggel általában azonnal visszaült a számítógéphez, hogy még egyszer ellenőrizze az alkotásait. Fontosnak tartotta, hogy a reggeli énje is egyetértsen az éjszakai meglátásaival. Mac most ezzel volt elfoglalva. Flanelpizsamában, meleg zokniban és borzas hajjal ült az íróasztalnál. Csend és nyugalom vette körül - nem úgy, mint az esküvőn, amikor mindig nagy a nyüzsgés körülötte. Emberek, beszélgetések érzelmek... Ezek a hatások sokszor inspirálják, és segítenek megtalálni a megfelelő szöget, elkapni egy mozdulatot, megörökíteni egy hangulatot vagy egy tekintetet. De arra is szükség van, hogy egyedül legyen a képekig és úgy tökéletesítse azokat. Megitta a kávéját, de csak er almát evett, mert ellensúlyozni akarta az előző napi szénhidrátdús reggelit. Aztán nekilátott, hogy átnézze a délutáni esküvőn készült több száz képet, valamint azt a néhány tucatot, amit az éjjel kidolgozott. Elégedetten állapította meg, hogy az éjszakai műszak idején alapos munkát végzett - de még így is rengeteg tennivalója maradt. A legjobb képeket egy külön mappába helyezte a gépen, hogy később még egyszer átnézze azokat, mielőtt ismét találkozik az ifjú párral, és megmutatja nekik a végelegesített felvételeket, hogy eldönthessék, melyiket akarják megrendelni. Ám az majd egy másik napon lesz. Most belenézett a határidőnaplójába, hogy felfrissítse az emlékezetét. Igen. Nemsokára érkezik egy jegyespár, hogy eljegyzési képeket készítsen róluk. Mac felment az emeletre, hogy az első ügyfelei érkezése előtt gyorsan lezuhanyozzon és felöltözzön A stúdió-fényképezéshez bőven elegendő lenne egy farmer meg egy póló, de délután át kell mennie egy megbeszélésre a főépületbe, és akkor úgyis át kéne öltöznie. A Kézfogó szabályai szerint az ügyfeleket mindig elegáns üzleti öltözékben kell fogadni.

A ruhásszekrényből kivett egy fekete nadrágot és egy fekete inget. Így a felvételek után már csak magára kap egy blézert, és máris megfelel az öltözködési előírásoknak. Az ékszerei közül a hangulata szerint választott néhányat, majd felrakott egy kis sminket, és úgy vélte, hogy ezzel mindent megtett a cél érdekében. A véleménye szerint a stúdió sokkal fontosabb, mint a fényképész. Elizabeth és Charles eljegyzési fotói, gondolta, miközben nekilátott a készülődésnek. Emlékezett rájuk az első konzultációról. Nagyon határozott, lényegre törő és egyszerű elképzeléseik voltak. Akkor miért nem egy barátjukat kérik meg, hogy fotózza le őket? Eszébe jutott, hogy a megbeszélés közben majdnem kiszaladt a száján ez a kérdés, de Parker megérezte, hogy mire készül, és még időben elhallgattatta egy figyelmeztető pillantással. Az ügyfélnek mindig igaza van, emlékeztette magát, miközben gondosan elrendezte a háttérfüggönyöket. Akkor is teljesítem a kívánságukat, ha unalmas képeket akarnak. Beálította a lámpákat, és kinyitotta a fehér derítőernyőt - a szokványos felvételek is lehetnek szépek. A gépet az állványra helyezte, de inkább csak az ügyfelek kedvéért, akiket mindig lenyűgözött a bonyolult felszerelések látványa. Mire kiválasztotta a lencséket, megmérte a világítást és odakészített egy magas széket, a megrendelők már be is kopogtak a stúdió ajtaján. - Pont időben érkeztek - üdvözölte őket Mac, és gyorsan becsukta az ajtót, hogy kizárja a hideget. - Szörnyű idő van odakint. Hadd vegyem le a kabátjukat. Milyen tökéletes pár, gondolta. Barbie és Ken a felső tízezerből. a csinos szőke nőnek makulátlan volt a frizurája, a férfi pedig úgy nézrtt ki jól vasalt öltönyében, mintha egy elegáns divatmagazinból vágták volna ki. Mac legszívesebben felborzolta volna a hajukat, hogy egy kicsit emberibbek legyenek. - Készíthetek egy kávét? - kérdezte. - Köszönjük, nem kérünk - válaszolta Elizabeth, és egy jóindulatú mosollyal jutalmazta Mac igyekezetét. - Szeretnénk minél előbb végezni, mert ma még rengeteg tennivalónk van. - Amíg Mac felakasztotta a kabátokat, a nő körül - nézett a stúdióban. Ez az épület volt a régi fürdőház? - Igen. - Milyen... érdekes. Azt hiszem, egy nagyobb méretű műteremre számítottam. De... - A nő a falhoz lépett, és tanulmányozni kezdte a bekeretezett fotókat. - Charles unokatestvére novemberben itt tartotta az esküvőjét, és remekül sikerült. Azóta állandóan magáról meg az üzlettársairól áradozik. Igazam van, Charles? - Igen. Ezért döntöttünk a Kézfogó mellett.

- Az elkövetkező hónapokban több konzultációnk is lesz a házasságszervezővel. A felvételek előtt felfrissíthetem magam valahol? - érdeklődött Elizabeth. - Természetesen. - Mac bevezette a stúdiója mellett lévő fürdőszobába, és azon tanakodott, hogy a nőnek vajon mit kell megigazítania magán. - Nos, Charles - fordult Mac a férfi felé, és képzeletben meglazította a tökéletesen megkötött nyakkendőjét. - Hova mennek még a mai napon? - Találkozónk van a házasságszervezővel, és bejelentkezünk az anyakönyvi hivatalban. Elizabeth beszél két esküvői ruhatervezővel, akiket a partnere ajánlott neki. - Ez roppant érdekes. - A férfin nem sok lelkesedés Iátszott. Mintha egy kötelező fogorvosi vizsgálaton kéne résztvenie. - Rengeteg apró részletről kell még döntenünk, de magának ez biztosan nem újdonság. - Számunkra minden esküvő olyan, mintha az első lenne. Odaállna a szék mögé egy percre? Amíg Elizabeth elkészül, beállítom a fényeket és a távolságot. A férfi engedelmesen elfoglalta a helyét, és olyan merev lett, mint aki karót nyelt. - Engedje el magát - mondta Mac. - Sokkal könnyebb és gyorsabb lesz, mint gondolná. És közben még jól is érzi magát. Milyen zenét szeret? - Zenét? - Igen. Szeretnék feltenni valamilyen zenét. - Mac a CD-lejátszóhoz lépett, és elővett egy lemezt. - Natalie Cole? Romantikus és klasszikus egyben. Mit szól hozzá? - Rendben van. Mac észrevette, hogy a férfi lopva az órájára néz, de úgy tet, mintha nagyon el lenne foglalva a fényképezőgépével. - Eldöntötték már, hogy hova mennek nászúira? - Párizsra gondoltunk. - Beszélnek franciául? A férfi most először mosolyodott el. - Egy szót sem. - Nos akkor kezdjük a kalandot - jelentette be Mac, amikor Elizabeth visszajött a helyiségbe. A külseje ugyanolyan makuátlan volt, mint amikor elment a fürdőszobába. A kosztom valószínűleg Armani, és tökéletes a szabása. Az indigókék nagyon jól állt a szőke hajához, és Elizabeth biztosan a kosztümjéhez választott Charlesnak egy palaszürke öltönyt. - Kezdjük azzal, hogy Elizabeth helvet foglal a széken, és Charles mögé áll. Egy kicsit balra, Charles. Elizabeth, egy kicsit forduljon az ablak felé. Hajoljon hátra, és támaszkodjon Charlesra, de közben ne feszítse meg a testét. Charles, tegye a kezét a menyasszonya bal vállára. Elizabeth, fogja meg Charles kezét, hogy látszódjon a csodálatos eljegyzési gyűrűje.

Mac készített néhány felvételt, hogy átlendítse őket a kezdeti fagyos mosolyokon. Tartsa így a f ejét. Álljon az egyik lábára. Fordítsa el a vállát. Charles milyen szégyenlős, csodálkozott Mac. Szégyelli magát a fényképezőgép előtt, és talán a társaság előtt is. Szörnyen gátlásos, és retteg, hogy nem felel meg a követelményeknek. Mac mindent megtett, hogy oldja a feszültséget. Megkérdezte, hogyan találkoztak, és hogyan jegyezték el egymást - pedig ezeket a kérdéseket már az első konzultáción is feltették. És akkor is ugyanazokat a válaszokat kapta, mint most. Mac érezte, hogy nem sikerült a felszín alá hatolnia. Akár abba is hagyhatná a további próbálkozást, hogy megadja nekik, amit akarnak. De ő tudja, hogy nem arra van szükségük. Mac ellépett a fényképezőgéptől, mire a pár azonnal ellazult. Elizabeth a vőlegényére mosolygott, aki válaszképpen rákacsintott. Ez jó jel, gondolta Mac. Tehát mégis emberek. - Készült néhány nagyon szép hagyományos fénykép. Tudom, hogy ezt akarták, de szeretnék maguktól egy szívességet kérni. - Nagyon sok dolgunk van még - kezdte Charles. - Nem tart tovább öt percnél. Álljon fel, Elizabeth, hadd hadd mozdítsam meg a széket. - Mac elhúzta a széket, és levette a gépet az álványról. - Mit szólnának egy öleléshez? Nem nem engem kell megölelniük, hanem egymást. - Én nem is tudom.. - Az ölelés teljsen törvényes dolog Connecticutban. Még akkor sem bünteti,ha a pár nincsen eljegyezve. Csak egy kísérletet szeretnék végezni, és két perc múlva már mehetnek is. - Mac megnézte, és gyorsan beállította a fénymérőt. - Elizabeth, hajtsa a fejét a vőlegénye mellére, de közben nézzen felém. Csak egy kicsit - magyarázta Mac. - Charles, pillantson le a menyasszonyára, de az álla forduljon felém. Vegyen egy mély lélegzetet, nyugodjon meg, és engedje el magát. Azt a személyt öleli, akit mindenkinél jobban szeret. Igazam van? Élvezze a pillanatot. Most pedig nézzen rám, és gondoljon arra, hogy milyen érzés volt, amikor először csókolóztak. Megvan! A két ember mosolya gyorsan és természetesen villant fel. A nő szemében huncut fény gyúlt, a férfi arca pedig elragadottságot tükrözött. - Remek. Készítek még egy felvételt. - Macnek sikerült három pillanatot is elkapnia, mielőtt a jegyesek ismét megdermedtek, és kényszeredett merevséggel álltak a kamera előtt. - Készen is vagyunk. Több példányt is készítek majd, hogy iválaszthassák a legjobban tetsző képeket, aztán...

- Megnézhetnénk néhányat most is? Digitális felvételek voltak, nem? - erősködött Elizabeth. - Olyan kíváncsi vagyok, hogy milyenek lettek! Meg tudná mutatni őket? -Természetesen. Semmi akadálya. Mac az íróasztalhoz lépett, és a számítógéphez csatlakoztatta a fényképezőgépet, hogy egy lassú diavetítésben mutassa meg a fotókat. - Ezek még a nyers változatok, de a lényeget azért Iátni lehet. - Igen. - Elizabeth figyelmesen nézte a monitoron felbukanó diákat. - Nagyon szépek. Az! Az tetszik. Mac megállt az egyik hagyományos beállítással készt képkockánál. - Ez? - Pontosan ilyet képzeltem el. Nagyon jól sikerült. Mindketten jól nézünk ki rajta, és a póz is tetszik. Azt hiszem, ezt fogjuk választani. - Megjelölöm. De azért nézzék meg a többit is, mielőtt döntenek. - Mac ismét elindította a diavetítést. - Igen, mindegyik remek. Tényleg tökéletesek lettek. De szerintem akkor is az első választásnál maradok, amit... A nő elhallgatott, mert most felbukkant az a kép, ahol átölelik egymást. - Istenem! Ez nagyon aranyos! Olyan kedves! Mi a véleményed, Charles? - Az anyámnak az fog tetszeni, amit először választottál. - Charles Mac mögött állt, és gyengéden megsimogatta Elizabeth vállát. -Igen, szerintem is. Azt bekereteztetjük neki, de... - A nő Macre nézett. - Magának volt igaza. Nekem valóban ez a kép kell. Azt szeretném, hogy az eljegyzési fotó így ábrázoljon minket. Majd emlékeztessen erre szeptemberben, amikor bele akarok szólni a munkájába. Mac felnevetett. - Rendben. Egyébként én is tévedtem. Azt hiszem, mégis öröm lesz együtt dolgozni magukkal. Elizabeth hamar megértette a célzást, és jót kacagott. Mac továbbküldte a párt Parkerhez, és úgy vélte, hogy a barátnője hálás lehet neki, mert két olyan ügyféllel tárgyalhat, akik - legalábbis egyelőre - sokkal nyitottabbak az új ötletek és elképzelések iránt, mint amikor először jártak náluk. Leült a géphez, hogy befejezze a többi megrendelő anyagát, és becsomagolja a képeket. Külön albumba rendezte a vőlegény, a menyasszony, illetve a vőlegény anyja, valamint a rokonok és az esküvői vendégek megrendeléseit. A pakolás után úgy döntött, hogy van még ideje elfogyasztani egy tányér tegnapról maradt tésztasalátát, mielőtt átviszi az anyagot a főépületbe. A mosogató fölött bekapott néhány falatot, és a hófehér mesevilágot csodálta az ablakon át. Minden nyugodt és tökéletes, állapította meg elégedetten, majd az ajkához

emelte a diétás kólát, és inni kezdett. Ekkor felbukkant egy vörös kardinálismadár, és nagy csattanással az ablaküvegnek repült. Mac annyira megijedt a váratlan hangtól és látványtól, hogy a blúzára öntötte a kólát. Nézte, ahogy az ostoba madár tovaszáll, és az ijedtségtől a torkában dobogott a szíve. Bosszúsan nézett le a blúzára. - A pokolba! - morogta mérgesen. Gyorsan levette, és a mosógépre dobta a nedves blúzt. Melltartóban és fekete nadrágban nekiállt, hogy feltörölje a pultot. Közben dühösen felkapta a csörgő telefont, és a kijelzőn látta, hogy Parker hívja. - Mi van? - kérdezte türelmetlenül. - Patty Baker itt van már, és szeretné elvinni az albumokat. - Nos, a hölgy húsz perccel korábban érkezett. Mondd meg neki, hogy én és a fényképek időben ott leszünk. ADDIG szórakoztasd - javasolta a barátnőjének, és elindult a műterem felé. - És ne nyaggass! - tette hozzá. Amikor megfordult, egy idegen férfit pillantott meg a műterem kellős közepén. A férfi tágra nyitotta a szemét, majd elvörösödött, és zavarta hebegni kezdett. - Te jó ég! - nyögte, és gyorsan elindult a kijárat felé, a egy hatalmas koppanással az ajtófélfának ütközött. - Úristen! Jól van? - kiáltott fel Mac. Az asztalra dobta a telefont, és a tántorgó jövevényhez szaladt. - Igen. Remekül. Elnézést. - De hiszen vérzik! Alaposan beverte a fejét. Talán le kéne ülnie. - Lehet. - A férfi kába tekintettel nézett maga elé, lassan lecsúszott a fal mellett, és a padlóra huppant. Mac leguggolt, elsöpörte a sötétbarna hajat a férfi homlokából, és megtapogatta a véraláfutást, ami máris egy jókora dudorrá nőtt. - Rendben van, nem szakadt fel a bőre, csak egy kicsit berepedt. A varratokat megúszta, pedig olyan hangja volt. mintha valaki egy kalapáccsal jó nagyot csapott volna a fára. Hozok egy kis jeget, aztán... - Elnézést, de talán nem veszi észre, hogy... Nem lenne szabad ilyen... A nő követte a férfi tekintetét, és észrevette, hogy amíg ő az elsősegélyen törte a fejét, lenge melltartóba bújtatott melle szinte a férfi arcához ért. - Jaj, erről teljesen megfeledkeztem! Maradjon ülve, és ne moccanjon. - Mac felugrott, és elviharzott. A férfi nem is tudott volna megmoccanni. Háttal a falnak támaszkodva, kábán és zavaradottan üldögélt a helyén. Úgy érezte, hogy énekesmadarak keringenek a feje fölött, de még úgy is el kellett ismernie, hogy az előbb nagyon csinos melleket látott.

Nem tehetett róla, kénytelen volt észrevenni. Nem tudta mitévő legyen ebben a kényes helyzetben, ezért úgy érezte, hogy legjobb, ha egyelőre a helyén marad. Amikor a nő egy csomag jéggel jött vissza, már blúz volt rajta. Biztosan nem illendő ilyen csalódottságot éreznem, gondolta a férfi. A nő leguggolt, és a férfi csak most vette - miután a melle már nem volt a szeme előtt -, hogy milyen hosszú lába van. - Ezt tegye a a fejére. - A nő a kezébe nyomta a jeget, és kezét a lüktető homlokára szorította. Lekuporodott előtte, mint egy kapójátékos a baseballban, és a férfi rácsodálkozott a szemére. Milyen szép zöld! Olyan, mint a tenger. - Ki maga? - hallotta a kérdést. -Tessék? -Hányat mutatok? - A zöld szemű tünemény felemelte két újját. - Tizenkettőt. A nő elmosolyodott. Amikor mosolyra húzta a száját, gödröcskék jelentek meg az arcán, és a férfi szíve nagyot dobbant. - Nem igaz. Inkább arra a kérdésre felejen, hogy mit keres itt a műteremben... illetve mit csinált, mielőtt a hiányos ruházatom miatt agyrázkódást kapott. - Egy megbeszélésre jöttem. Illetve Sherrynek van egy időpontja. Ismeri Sherry Maguire-t? - A férfi úgy vette észre, mintha a nő mosolya egy kicsit lehervadt volna, és a gödröcskék eltűntek az arcáról. - Akkor rossz helyen jár, mert a főépületbe kell mennie Mackensie Elliot vagyok, és az én dolgom a fényképezés. - Tudom. Ismerem magát. Sajnos Sherry soha nem közli egyértelműen, hogy hova kell mennem. - És az időpontot sem tudja pontosan, mert kettőkor várják magukat. - Nekem fél egyet említett, de ez azt jelenti, hogy kettőre fog jönni. Nekem is az ő időbeosztásához kellett volna igazodnom, vagy idetelefonálni, és bejelenteni magam. Még egyszer elnézést kérek. - Semmi baj. - Mac lesütötte a szemét. Milyen szép szeme van, csodálkozott Mac. És már teljesen tiszta a tekintete. - Honnan ismer? - kérdezte. - Egy iskolába jártam Delaney Brownnal. Meg Parkerrel bár ő néhány évvel fiatalabb volt nálunk. És magával is... Egy ideig. Mac alaposabban szemügyre vette a férfit. Sűrű, rendezetlen hajára ráfért volna egy alapos hajvágás. Tiszta, nyugodt kék szemét sűrű fekete pillák árnyékolták. Egyenes orr. erős vonalú száj, vékony arcél. Miért nem emlékszem rá, amikor olyan jó az arcmemóriám? - gondolta Mac. - Eddig azt hittem, hogy Del legtöbb barátját ismertem. - Nem ugyanazokban a körökben mozogtunk. De egyszer korrepetáltam, amikor V.

Henriket tanultuk. Mac már tudta, hogy kiről van szó. - Carter! - kiáltott fel. - Carter Maguire. Csak nem a húgodat akarod feleségül venni? -Tessék? Nem! Csak Nick helyett ugrottam be. Sherry NEM AKART egyedül eljönni a megbeszélésre, és a vőlegényénak sűrgős dolga akadt. Én csak... Tulajdonképpen nem is tudom, hogy mi az ördögöt keresek itt. - A jó testvér szerepét játszod. - Mac megveregette a férfi térdét. - Fel tudsz már állni? - Igen. MAC felpattant, és felsegítette Cartert. Amikor a kezük összeért, a férfi szíve megint nagyot dobbant. Mire talpra állt, A FEJE IS a szívdobogása ritmusára lüktetett. - Jaj! - kiáltott fel önkéntelenül. - Elhiszem, hogy fáj. Kérsz egy aszpirint? - Nagyon jó lenne. -Mindjárt hozom. Addig talán kelj fel a padlóról, és ülj fel egy székre. Amikor a nő távozott, Carter meg akarta fogadni a tanácsát, de észrevette a falon lógó képeket, meg a magazinokban megjelent felvételeket. Közelebb lépett, és tanulmányozni kezdte a fotókat. Biztosan mind Mac munkája. Gyönyörű menyasszonyok, kifinomult menyasszonyok, szexi menyasszonyok, nevető menyasszonyok. A legtöbb kép színes volt, némelyik hangulatos fekete-fehér árnyalatban derengett - néhány pedig azzal a furcsa és különleges hatást keltő számítógépes technikával készült, amelyben a fekete-fehér fotón egy színes folt élesen elüt a környezetétől. Amikor Mac visszajött, Carter megfordult, és az a benyomása támadt, hogy a nő haja is egy ilyen eleven, színes foltként tűnik ki a műterem háttéréből. - Mást is szoktál fényképezni? - Igen. - Mac a férfi kezébe nyomott három tablettát, és egy pohár vizet. - De az esküvőn mindig a menyasszony a középpont, és az ő megjelenése az igazi árucikk. - Gyönyörűek ezek a fotók... kreatívak és egyéniek. De ez a legjobb. - A férfi közelebb lépett a falhoz, és egy bekeretezett fényképre mutatott, amelyen három kislány csodál: egy pitypangon pihenő pillangót. - Miért? - Azért, mert ez egy csoda. A nő a férfira nézett, és sokáig nem tudta levenni róla a szemét. - Ez így van. Nos, Carter Maguire... Hozom a kabátomat aztán együtt átmegyünk a konzultációra. Elvette a férfitól az olvadozó jeges tömlőt.

- Majd a főépületben szerzünk friss jeget. Milyen édes! - gondolta Mac, miközben a kabátjáért indult. Nagyon aranyos. Miért nem vette észre a középiskolában? Talán azért, mert későn érő típus? Hát, mostanra szépen megérett. Annyira, hogy egy kis szomorúságot érzett amikor vőlegénynek hitte. De a menyasszony bátyja már sokkal jobban hangzik. Mármint akkor, ha érdeklődik iránta. Felvette a kabátot, és a nyaka köré tekert egy meleg sálat. Aztán eszébe jutott, hogy milyen hideg van odakint, és a fejébe nyomott egy sapkát. Amikor visszament a műterembe. Carter éppen a mosogatóba tette a vizespoharat, mint egy jól nevelt kisfiú. Mac felemelte az egyik hatalmas szatyrot, amelyben a fényképalbumok voltak, és átnyújtotta a férfinak. - Tessék, ezt viheted. De vigyázz, mert nagyon nehéz. - Valóban az. - Nekem is maradt még egy. - Mac felvette a kisebb szatyrot. - Egy menyasszony már várja az elkészült képeket, egy másik pedig a mintákat, amelyek közül választhat, A főépületbe megyünk, ahol a ti konzultációtok is lesz. - Elnézést, amiért az előbb hívás nélkül bejöttem. Kopogtam de senki nem válaszolt. Zenét hallottam, ezért besétáltam, és aztán... - A többit felejtsük el. - Rendben. Nem akarod elzárni a zenét? - Jó, hogy szólsz, mert észre sem vettem, hogy úgy hagytam. - Mac kikapcsolta a hangfalat, és az asztalra dobta a távirányítót. Mielőtt kinyithatta volna az ajtót, a férfi megelőzte, és előreengedte. - Még mindig Greenwichben LAKSZ? - kérdezte Mac, miután a hideg széltől ki tudta nyitni a száját. - Nos... most megint. Egy ideig New Havenben éltem. - A Yale is ott van. - Igen. Másoddiplomát szereztem ott, és néhány évig tanítottam is az egyetemen. - A Yale-en? - ]gen. A nő összehúzott szemmel nézett a férfira, miközben a gyalogösvényen sétáltak a ház felé. - Komolyan? - Persze. Többen is tanítanak a Yale-en. Máskülönben kitől tanulna az a sok diák? - Tehát... egyetemi professzor vagy. - Igen, de most itt tanítok a Winterfield középiskolában. - Visszajöttél, hogy középiskolai tanár legyél az alma materedben? Ez nagyon kedves. - Hiányzott az otthonom. És a tizenéveseket sokkal érdekesebb tanítani.

Mac úgy vélte, hogy a tinédzserek oktatása kevesebb tudományos munkát, de más szempontból nagyobb kihívást jelent. - És mit tanítasz? - Angol irodalom és fogalmazás. - V. Henrik... - Pontosan. Mrs. Borwn nagy hatással volt rám, és sajnálattal hallottam a balesetről. Fantasztikus nő volt. - A legjobb tanár. Menjünk át itt, mert semmi kedvem eben a hidegben megkerülni az egész épületet. Bevezette a férfit a mosókonyhán keresztül, a jó meleg házba. - Itt leveheted a kabátodat. Még mindig korán van, de addig készítünk neked egy kávét. - Beszéd közben Mac gyorsan megszabadult a kabátjától, a saljától és a sapkájától. - Ma nem lesz rendezvény, úgyhogy a nagy konyha üres. Felvette a szatyrokat, és megvárta, amíg a férfi gondosan felakasztja a kabátját. Nem olyan rendetlenül hajigálta fel a fogasra a holmiját, mint ő. Mac szinte vibrált a tettrekészségtől, és alig várta, hogy a férfi ismét felemelje a nagy szatyrot. - Majd keresünk egy helyet, ahol... - Mac elhallgatott, mert meglátta Emmát, aki szintén a nagy konyha felé igyekezett. - Na végre, hogy itt vagy! - kiáltott fel Emma. - Parker már... Carter? - Szia, Emmaline. Hogy vagy? - Jól. Hogy kerülsz ide... Sherryvel vagy? Nem is tudtam, hogy te jössz majd vele. - Nem olyan minőségben van itt, de majd elmagyarázza. Adj neki egy kávét, és egy zacskó jeget a homlokára. Ezeket be kell vinnem a menyasszonynak. Elvette Cartertől a nehéz szatyrot, és elviharzott. Emma szemügyre vette Carter sebét. - Mi történt? - Nekimentem a falnak. A jeget kihagyhatjuk, mert már jól vagyok. -Akkor gyere be, ülj le, és igyál egy kávét. Csak azért jöttem be a konyhába, hogy bevigyek egy kis frissítőt a konzultációra. Emma bevezette a férfit a konyhába, és a hosszú mézszínű pultnál álló bárszékre mutatott. - Azért jöttél, hogy erkölcsi támogatást nyújts a menyasszony meg a vőlegény számára? - A vőlegényt helyettesítem, mert egy sürgős hívást kapott. Emma bólintott, és elővett egy csészét meg egy alátétet. - AZ orvosokkal ez gyakran előfordul. Tehát most te vagy a bátor fivér? - Pedig igyekeztem nemet mondani, de nem sikerült kibújnom a kötelesség alól.

Köszönöm - tette hozzá, amikor a nő kávét töltött neki. - Megnyugtathatlak, hogy nem sok dolgod lesz. Az a feladatod, hogy a menyasszony mellett üldögélsz, és süteményt majszolsz. A férfi tejszínt öntött a kávéjába. - Ezt írásba mered adni? A nő felnevetett, és néhány süteményt tett egy tányérra. - Bízzál bennem. Ráadásul most kaptál egy piros pontot, mint jó testvér. Hogy vannak a szüleid? - Jól. Múlt héten láttam az anyádat a könyvesboltban. - Imádja azt a munkát. - Emma megkínálta Cartert egy süteménnyel. - Mac nemsokára végez az ügyfelével. Ezeket beviszem, és visszajövök érted. - Legszívesebben elrejtőznék itt, és az sem érdekel, ha elveszítem a bátor fivér címet. - El is veszítenéd. Mindjárt jövök. A férfi Sherry és a szülei révén ismerte meg Emmát. A szülők gyerekkoruk óta jó barátok voltak. Furcsa volt arra gondolni, hogy Emma fogja elkészíteni a húga menyasszonyi csokrát. Már az is különös gondolatnak számított, hogy a kistestvérének menyasszonyi csokorra van szüksége. Ez is olyan zavarba ejtő volt, mint az a kínos pillanat, amikor nekiment a falnak. Óvatosan megtapogatta a homlokát, és halkan felszísszent Nem a fájdalom miatt, hanem azért, mert tudta, hogy sokan érdeklődni fognak az óriási dudor eredete iránt. Többször is be kell majd számolnia esetlen viselkedéséről, és közben minden alkalommal felvillan előtte Mackensie Elliot képe, ahogy egy apró melltartóban és egy szexi csípőnadrágban megjelenik a műteremben. Megette a süteményt, és közben megpróbálta eldönteni, hogy ez kellemes vagy kínos élmény lesz. Ekkor megjelent Emma, és egy újabb tálcáért nyúlt. - Most már kijöhetsz, Carter. Sherry bármelyik percben itt lehet. - Már így is tíz percet késik - jegyezte meg Carter, és elvette a tálcát a nőtől. - Neki mindig másképp jár az órája, mint a többi embernek. A ház majdnem olyan volt, mint az emlékeiben. Csupán annyi volt a különbség, hogy az egykor visszafogott eleganciát sugárzott halványzöld falak most lágy aranyszínben tündököltek. A széles díszlécek ugyanúgy ragyogtak, a tágas terek sem változtak, és a berendezés most is jó ízlésre utalt. A festmények és az antik tárgyak, a virágok és a kristályvázák gatdagságról és eleganciáról árulkodtak. A házat nézve mégis az volt a benyomása, hogy egy meghitt otthonban jár, és nem egy monumentális Viktória korabeli udvarházaban. Akárcsak gyerekkorában.

Az egész házat friss, nőies virágillat lengte be. A nők egy kényelmes beszélgetősarokban gyűltek össze a kazettás mennyezetű fogadószobában, ahol a hatalmas kandalóban pattogott a tűz, és a hármas ívelt ablakon beáradt a téli napfény. Carter megszokta, hogy a nők mindig vannak az életében, mert középső gyerekként a húga és a nővére társaságában nőtt fel. Ezért joggal remélhette, hogy most is túl fogja élni a következő egy órát. Amikor Parker meglátta, felpattant a fotelből, és ragyogó mosollyaI nyújtotta a kezét. - Carter! De rég láttalak. Arcon csókolta a férfit, és a tűzhely felé vonta. - Emlékszel Laurelre? - Hát... - Mindnyájan gyerekek voltunk. - Parker barátságos közvetlenséggel lenyomta Cartert az egyik fotelba. - Emma említette, hogy most a Winterfieldben tanítasz. Nem volt furcsa tanárként visszamenni? - Eleinte igen. Mindig arra vártam, hogy valaki házi feladatot adjon nekem, aztán rájöttem, hogy ez most már az én dolgom. Elnézést kérek Sherry miatt. A saját órája szerint közlekedik, és az rendszerint késik. Felhívhatnám, hogy... A csengő félbeszakította a mentegetőzést, és Carter láthatóan megkönnyebbült. - Majd én kinyitom - emelkedett fel Emma, és elindult az ajtó felé. - Hogy van a fejed? - érdeklődött Mac, és a széken hintázva kortyolgatta a kávéját, két kézzel fogva a bögrét. - Remekül. Semmi baja. - Mi történt? - kérdezte Parker. - Csak bevertem a fejemet. Gyakran megtörténik, hogy beleütközöm valamibe. - Tényleg? - Mac a bögréjébe rejtette a mosolyát. - Elnézést! Elnézést kérek! - Sheny valóságos forgószélként tört be a helyiségbe, amely egy csapásra megtelt a személyiségével: csupa szín, energia, mozgás és kacaj. Soha nem tudok időben érkezni. Annyira haragszom magamra! Carter, te vagy a legjobb... - A nő elhallgatott, és a boldog mosolya lehervadt. - Mi történt a fejeddel? kérdezte aggódó arccal. - Kiraboltak. Hárman voltak, de legyőztem őket. - Micsoda? Ó, istenem... - Bevertem a fejemet, Sherry. Csak ennyi, A nő megnyugodva levetette magát az egyik fotel karfájára. - Mindig ezt csinálja - magyarázta a többieknek. Carter felállt, és lenyomta a húgát a fotelba. Közben azon törte a fejét, hogyan maradhatna észrevétlen. De Emma közelebb húzódott Laurelhez, és megütögette maga

mellett a heverőt. - Foglalj helyet, Carter. Izgatott vagy, Sherry? - Az nem kifejezés! Nick jött volna velem, de az utolsó pillanatban egy sürgős esethez hívták. így jár az ember, ha egy orvoshoz megy feleségül. De arra gondoltam, majd Carter képviseli a férfinem véleményét és látásmódját. Ráadásul jól ismer engem is, és Nicket is. A nő megragadta Parker kezét, és boldogan fészkelődni kezdet a fotelben. - Hát el tudod ezt hinni? Emlékszel, hogy gyerekkorunkban mindig esküvőset játszottunk? Nem is tudom, hányszor mentünk férjhez. Azt hiszem, egyszer még Laurel is feleségül vett. - Mindenki mondta, hogy nem fog sokáig tartani a házasságunk - legyintett Laurel, és a megjegyzése egy újabb vidám kacajt csalt ki Sherryből. - Most pedig itt vagyunk, és valóban férjhez fogok menni. - EIhagytál egy orvosért. - Laurel megcsóválta a fejét, és IVOTT EGY kortyot a citromkarikával ízesített ásványvízből. - Nick csodálatos férfi! Majd te is meglátod, ha találkozol vele. Istenem! Nemsokára férjhez megyek! - A nő az arcára szorította a kezét. - Azt sem tudom, hogy hol kezdjem. Teljesen szétszórt vagyok, és közben mindenki azt hajtogatja, mennyi mindenre kell odafigyelnem. Alig néhány hónapja vagyok csak menyasszony, és máris úgy érzem, hogy körb-körbe futok, és nem látom az út végét. - Pontosan ezért vagyunk mi - nyugtatta meg Parker, és a kezébe vette a vastag noteszát. - Először meséld el, hogy milyen esküvőt akarsz. Csak néhány szóval írd le, hogy milyennek látod. - Hát... - Sherry kétségbeesett pillantást vetett a bátyjára. - Ne nézz rám! Én honnan tudjam? - mentegetőzött kétségbeesetten a férfi. - Te ismersz engem. Szerinted én mit akarok? - Süteményt enni - morogta Carter. - És közben jól szórakozni. - Igen! - A nő a férfira bökött a mutatóujjával. - Tudom, hogy ez egy nagyon fontos és komoly esemény, de azt szeretném, ha közben jól éreznénk magunkat. És szeretném, ha - Nicknek elállna a szava, amikor megpillant az oltár felé vonulni. Azt akarom, hogy leessen az álla! És a vendégek úgy emlékezzenek vissza az esküvőnkre, hogy még soha sehol nem érezték olyan jól magukat. Már sok esküvőn részt vettem, és mindegyik nagyon szép volt, de... közben unatkoztam. Értitek, hogy mire gondolok? - Pontosan. El akarod kápráztatni Nicket, aztán ünnepelni szeretnéd a boldogságotokat. Olyan esküvőt akarsz, ami visszatükrözi az egyéniségeteket és a boldogságotokat Sherry Parkerre mosolygott - Igazad van! Pontosan erről van szó.

- Jövő októberre van egy időpontunk. Tudjátok már nagyjából, hogy hány vendéget akartok meghívni? - Nem akarunk többet kétszáz főnél. - Rendben. - Parker jegyzetelni kezdett. - Azt mondtad hogy szabadtéri esküvőt akarsz. A kertben akarjátok kimondani a boldogító igent Amíg Parker megbeszélt néhány részletet Sherryvel, addig Mac megfigyelte a nőt. Élénk - ez volt az első szó, ami az eszébe jutott. Nevetős, vidám, csinos. Melírozott szőke haj, égszínkék szem, ingerlő idomok, közvetlen modor. A fényképek hangulata és stílusa a ruhától függ, és az esküvő színei is befolyásolják a felvételeket, de az is nagyon fontos, hogy ki van az esküvői ruhában Néhány adatot ő is lejegyzetelt. A menyasszonynak és a vőlegénynek hatfős lesz a kísérete. A menyasszony színe a cukorkaszerű halvány rózsaszín. Amikor Sherry elővette a ruhájáról készült fényképet, Mac elkérte tőle, és alaposan szemügyre vette. Mosolyogva adta vissza a menyasszonynak. - Biztos vagyok abban, hogy mesésen áll rajtad. Tökéletes vállasztás, Sherry. - Komolyan? Amikor megláttam, azonnal beleszerettem, és megvettem. Aztán aggódni kezdtem, hogy talán elhamarkodtam a döntést, és... - Ne gyötörd magad, mert sokszor az első megérzés a helyes. Igazad volt, hogy nem keresgéltél tovább. A váll nélküli ruha hatalmas harang alakú fehér szoknyáját csillogó uszály díszítette. - Egy szexi hercegnő. - Mivel Sherry most ráfigyelt, Mac gyorsan feltett neki még néhány kérdést a saját munkájával kapcsolatban. - Szeretnél eljegyzési fotókat? -Hát... Igen. De nem tetszenek azok a személytelen fényképek, amiket ilyen alkalommal szoktak készíteni. Tudod, amikor a vőlegény a menyasszony mögött áll, és mindketten a fényképezőgépbe mosolyognak. De nem akarok beleszólni a munkádba. - Semmi baj. Az a dolgom, hogy elégedett legyél a végeredménnyel. Mesélj arról, hogy mit szerettek csinálni Nickkel. - Amikor Sherry huncut mosolyra húzta a száját, Mac felnevetett, és látta, hogy Carter elpirul. Milyen aranyos. - Azon kívül. - Szeretünk pattogatott kukoricát enni és rossz filmeket nézniDVD-n. Nick meg akar tanítani síelni, de sajnos a Maguire-ek genetikailag ügyetlenek. A legtöbb esetlenséget persze Carter örökölte, de én vagyok mögötte a második. Szeretünk a barátainkkal időzni. Nick sebész rezidens, és nagyon kevés szabadideje van. Nem szoktunk sokat tervezgetni, inkább a hangulatunk dönti el, hogy mit csináljunk. - Értem. Ha akarod, elmegyek hozzátok. Ott lazább környezetben, és oldottabb légkörben készülhetnek a képek, mint egy műteremben.

- Valóban? Tetszik az ötlet. Mikor keríthetünk rá sort? Mac elővette a PDA-ját, és megnézte a határidőnaplóját. - Ezen a héten van néhány megnyitónk, de a jövő hét már szabadabb. Beszélj Nickkel, és adjatok meg néhány időpontot, ami mindkettőtöknek jó. Aztán majd egyeztetünk - Ez remek! - Addig talán nézz meg néhány bemutató képet - javasolta Mac. - A weboldalon már megcsodáltam őket, mert Parker is javasolta. A virágokat, a tortákat, meg a többi dekorációt is átnéztem. Már alig várom a nagy napot! - Nézzük át a lehetséges csomagokat - javasolta Parker. - Akkor könnyebben el tudjuk dönteni, hogy mi illik hozzád a legjobban. De menet közben is van lehetőség a változtatásra. - Itt lesz szükségem Carterre. Nick azt mondta, hogy minden legyen úgy, ahogy én akarom, de ez egyáltalán nem segít rajtam. Carter zavartan fészkelődni kezdett a helyén. - Sheny, én semmit nem tudok az ilyesmiről. Én csak... - Akkor is ijesztő egyedül dönteni. - A nő könyörgő szemmel nézett a bátyjára, mert ezzel a pillantással kétéveskora óta mindig elérte a célját. - Nem akarok semmit elrontani. - Nem kell most döntened - nyugtatta meg Parker a zaklatott hölgyet. - Ha kiválasztasz egy csomagot, később meggondolhatod magad. Lesznek még részletes konzultációk, ahol külön-külön találkozol velünk. Ezek az alkalmak sokat segítenek majd a választásban. Egyelőre lefoglaljuk neked a dátumot, és ráérsz később aláírni a szerződést. - De én szeretném ma aláírni, hogy legalább ezt kihúzhassam a listámról. Annyi tennivalóm van még! Csak egy véleményt kérek tőled, Carter. Semmi többet. - Akkor először nézd át a lehetőségeket. - Parker mosolyogva átnyújtott Sherrynek egy hatalmas prospektust, és az esküvői rendezvények csomagba foglalt ajánlataihoz Iapozott. - Addig hadd kérdezzek valamit a zenéről. Együttest vagy lemezlovast szeretnétek? - Arra gondoltunk, hogy a lemezlovas jobb megoldás lenne, mert együtt állíthatnánk össze a zeneszámok listáját. Ismertek egy jó DJ-t? - Persze. - Parker egy másik dossziéból előhúzott egy névjegykártyát. - Már sok esküvőn dolgoztunk vele, és szerintem meg fogjátok érteni egymást. Hívd fel. És mi a helyzet a videóssal? Caretr közben elővette az olvasószemüvegét, és a szemöldökét ráncolva böngészni kezdte az ajánlatokat. Milyen komoly, gondolta Mac. Úgy néz ki, mint egy eminens diák, aki éppen a

vizsgájára készül. Mivel Sherry és Pareker már összedugta a fejét, és nagyon elmerült a beszélgetésbe, Mac úgy döntött, hogy kiszabadítja Cartert a nők fogságából. - Carter, segítenél nekem még egy kis kávét készíteni? - A férfi felnézett, és bátortalanul pislogott. - Hozd magaddal a dossziét is. A nő felkapta a kávéskancsót, és elindult az ajtó felé, hogy ott várja meg a férfit. Carternek meg kellett kerülnie a dohányzóasztalt, és közben majdnem beverte a sípcsontját. - A többiek most már nélkülünk is boldogulnak - nyugtatta meg a férfit. - A húgod azt hiszi, hogy szüksége van a tanácsodra meg a véleményedre, mert a bátyja vagy, és a vőlegényt képviseled. De szerintem úgysem fogadná mer a tanácsodat, ha olyat javasolnál, amit nem akar. - Rendben - sóhajtott fel a férfi, miközben a konyha fele mentek. - Akkor csukjam be a szemem, és bökjek rá az egyik csomagra? - Az is jó megoldás, de inkább mondd azt, hogy neked a hármas számú tetszik. - A hármas. - A férfi a konyhaasztalra tette a nagy dossziét, megigazította a szemüvegét, és elolvasta a csomag leírását. - De miért pont ez? - Azért, mert ez szinte mindent magában foglal, és szerintem Sherry másra akarja bízni a részletek kidolgozását. A hármas csomagon belül van a legtöbb lehetőség a változtatásra és a választásra. Azt is mondd meg neki, hogy ne a hagyományos étkezést válassza, hanem svédasztalt. - Mac azonnal megindokolta a javaslatát, mielőtt a férfi tovább érdeklődik. - A svédasztal sokkal közvetlenebb, kötetlenebb, és több lehetőséget nyújt a beszélgetésre meg a szabad mozgásra. Szerintem ez jobban illik a húgod egyéniségéhez. Később majd, amikor már nem lesz szüksége a segítségedre, találkozik Laurellel, hogy megbeszéljék a tortát és a süteményeket. Ő rnajd segít neki dönteni az ízek, a formák és a méretek ügyében. Aztán jön Emma, aki a virágokkal meg a dísítéssel foglalkozik. A többit Parker intézi, és hidd el, hogy amit ő elintéz, az tökéletes lesz. Most az egész még olyan soknak és ijesztőnek tűnik, de ha már kiválasztotta az egyik csomagot, és megvan a ruha meg a helyszín is, akkor lépésről lérésre haladva egyszerűbb lesz döntéseket hoznia. - Rendben van - bólintott a férfi. - Tehát azt mondom neki, hogy válassza a harmadik csomagot, mert az rengeteg részletet magában foglal, és nem kell neki gondolnia mindenre. Ráadásul több választási lehetőséget nyújt, és ki is lehet egészíteni. És legyen inkább svédasztal, ami kötetlenebb barátságosabb. - Nagyon ügyes vagy. - Csak megértettem a tényeket, és felmondtam a szöveget. De ha arra kér, hogy segítsek neki kiválasztani a menyasszonyi csokrot, akkor megfutamodok. - Ezt megértem, de ne aggódj. - Mac a férfi kezébe nyomta a kávéskannát. - Rám már nincs itt szükség. Vidd ezt be a hölgyeknek, és mondd el a szöveget. És emlékeztesd

Sherryt, hogy tudassa velem a megfelelő időpontokat az eljegyzési fotó elkészítésére. - Nem jössz vissza velem? A férfi kétségbeesettnek tűnt, de Mac bátorítóan megveregette az arcát. - Fel a fejjel. Legalább egy nővel kevesebb lesz a társaságban. Majd találkozunk, Carter. A férfi egy darabig némán állt a helyén, és a kávéskannával neg az iratfűzővel a kezében nézett a távozó Mac után. 3. Mac a vártnál hamarabb végzett a főépületben, ezért el tudott intézni néhány telefonhívást és időpont-egyeztetést, sőt arra is maradt ideje, hogy új képeket töltsön fel a weboldalra. Aztán úgv döntött, hogy még egyszer átnézi a szilveszteri esküvő képeit, mert aznap már nem várt ügyfelet. Elmerült a munkában, és bosszúsan nézett fel, amikor megcsörrent a telefon. Mégis felvette a kagylót, mert tudta,hogy az üzlet mindennél fontosabb. - Kézfogó rendezvényszervező, Mac Fotóiroda. - Szia, Mackensie. Mac lehunyta a szemét, és legszívesebben a falba verte a fejét Mikor tanulja meg, hogy az üzleti telefonon is Tir. ±g meg kell néznie a hívó számát? -Szia, anya. - Egyik hívásomra sem válaszoltál. - Dolgoztam. Mondtam, hogy ezen a héten nagyon be vagyok táblázva. És már többször kértelek, hogy ne hívjál az lz.21 vonalon. - Most legalább felvetted a kagylót. Nem úgy, mint amikor a mobilodon hívtalak. - Ne haragudj. - Csak könnyedén, biztatta magát Mac. AZ anyja úgysem értené meg, hogy munkaidőben nem ér rá társalogni. Az a legjobb módszer, ha ilyenkor egy rövid, udvarias beszélgetés után elbúcsúzik tőle.- - Milyen volt a New York-i szilveszter? - érdeklődött. A kagylóból dühös fújtatás hallatszott, és Mac érezte, egy darázsfészekbe nyúlt. - Szakítottam Martinnal. Ha hajlandó vagy felvenni a telefont, akkor már közöltem volna veled. Szörnyű éjszaka volt. Borzalmas. - Az anyja hangján hallatszott, hogy könnyekkel küszködik. - Napok óta rémesen érzem magam. Martín. Martin... Mac nem tudta felidézni a legújabb szerető arcát. - Sajnálattal hallom. Nem jó, ha az ember éppen szilveszter éjjelén szakít valakivel, de így legalább tiszta lappal kezdheted az új évet - Hogy mondhatsz ilyet, Mac? Te is tudod, hogy mennyire szerettem Martint!

Most itt állok negyvenkét évesen... magányosan, összetört szívvel. Negyvenhét évesen, gondolta Mac. De anya és lánya között nem számít az az öt év csalás. Mac megdörzsölte a halántékát. - Te szakítottál vele? - Nem mindegy? Az a lényeg, hogy vége van. Pedig nagyon szerelmes voltam, és most megint egyedül vagyok. Csúnyán összevesztünk, mert goromba és aljas volt. Önzőnek nevezett! Meg túl érzelmesnek. Rengeteg sértést vágott hozzám, ezért kénytelen voltam szakítani vele. Kiderült, hogy nem az az ember, akinek hittem. - Értem. Eloisa visszament az iskolába? - kérdezte Mac. Hátha el tudja terelni az anyja figyelmét a bánatáról, ha a féltestvéréről érdeklődik. - Tegnap elutazott. Képes volt itt hagyni ilyen állapotban, amikor reggel alig tudok kikelni az ágyból! Két lányom van. Nekik szenteltem az egész életemet, és egyik sem veszi a fáradtságot, hogy támogasson, amikor érzelmileg össze vagyok törve. Mac feje lüktetni kezdett. Előrehajolt, és a homlokával veregetni kezdte az asztalt - Elkezdődött a szemeszter, anya. Vissza kellett mennie. Talán majd Milton... - Martin. - Rendben. Talán bocsánatot kér, és... - Vége van, Mackensie! Ezt már nem lehet visszacsinálni. Soha nem tudnék megbocsátani egy olyan férfinak, aki így bánt velem. Most gyógyulásra van szükségem, hogy ismét magamra találjak. Kell egy kis idő, egy kis nyugalom, és egy hely, ahol kiheverhetem ezt a szörnyű megrázkódtatást. Már le is foglaltam magamnak egy hétnapos kezelést Floridában. Pont erre van szükségem, hogy elmeneküljek ebből a hidegből, ahol minden rá emlékeztet. Szükségem van háromezer dollárra. - Háromezer... Anya, nem várhatod el tőlem, hogy háromezer dollárt fizessek a floridai arckezeléseidre! És mindezt csak azért, mert megharagudtál Marvinra. - Martinnak hívták, Mac! Ez a legkevesebb, amit megtehetsz értem. Ha orvosi kezelésre lenne szükségem, akkor a kórházi számlát sem lennél hajlandó kifizetni? Egyébként el kell mennem, mert már lefoglaltam. - Úgy emlékszem, hogy nagymama a múlt hónapban küldött neked pénzt. Azt szánta karácsonyi... - Kiadásaim voltak, Mac! Annak a szörnyű alaknak vettem karácsonyra egy limitált kiadású TAG Heuer karórát. Honnan tudhattam volna, hogy egy szörnyeteg lesz belőle? Az asszony zokogni kezdett. - Akkor kérd vissza. Vagy... - Nem lennék képes odáig alacsonyodni. Nem kell az az óra, és őt sem akarom többé látni. El akarok utazni. Remek. Akkor menj egy olyan helyre, amelyet meg tudsz fizetni. Vagy... - Nekem kell az a gyógyfürdő! A karácsonyi kiadásaim után anyagilag nehéz helyzetbe

kerültem, ezért a segítségedre van szükségem. Mindig örömmel újságolod, hogy milyen jól megy az üzlet. Most szükségem van arra a háromezer dollárra, Mackensie. - A nyáron meg kétezer kellett, hogy Ellel két hetet a ten- l'.i't parton tudjatok tölteni. És... Linda megint sírva fakadt, és Mac az asztalra hajtotta a lejét. - Nem segítesz? Nem vagy képes segíteni a saját anyádnak? Ha az utcára kerülnék, csak félrefordítanád a fejed, és nyugodtan folytatnád az életedet. Nem törődsz vele, hogy az enyém romokban hever? Hogy lehetsz ilyen önző? - Reggel utalom a pénzt a számládra - mondta Mac. - Jó utat - tette hozzá, és gyorsan lerakta a kagylót. Ezután kiment a konyhába, és elővett egy üveg bort. Úgy érezte, hogy most sürgősen italra van szüksége. Két óra múlva Carter feje már zsongott a sok tülltól, rózsától meg fejdísztől. A forró kávé meg a finom sütemények után egy kicsit kábán indult a kocsija felé. Közelebb parkolt Mac műterméhez, mint a főépülethez, ezért Parkerék megkérték, hogy vigyen vissza Macnek egy csomagot, amit véletlenül a fogadószobában hagyott. Elindult a szállingózó hóban a műterem felé, és közben arra gondolt, hogy ideje lenne már hazamennie. Be akarta fejezni az óravázlatát, és összeállítani azt a könnyűzenei vetélkedőt, amit a jövő hétre tervezett. A könyvei társaságára és csendre vágyott. Nagyon megviselte ez az ösztrogénnel, szénhidráttal és koffeinnel teli délután. Ráadásul megint megfájdult a feje. A hó fehéren világított, a házból kiszűrődtek a fények, és a havas ösvényt is égők szegélyezték. De Mac műtermében egyetlen lámpa sem égett. Talán elment otthonról vagy alszik. Vagy ismét félmeztelenül sétál a műteremben. Carternak megfordult a fejében, hogy egyszerűen leteszi a csomagot a bejárati ajtó elé, de elvetette az ötletet. így nem illik kézbesíteni egy fontos küldeményt. A csomag ráadásul remek ürügynek bizonyult, hogy ismét lássa Macet - és a végére járjon annak a titkos vonzalomnak, amit tizenhét éves korában érzett iránta. Bekopogott, és várt. Mac teljesen felöltözve nyitott ajtót, és Carter nem tudta, hogy megkönnyebbülést vagy csalódottságot érezzen. A nő egy borospohárral a kezében állt az ajtóban, a félhomályban. - Parker megkért, hogy kifelé menet ezt adjam be. Én csak... -Remek. Gyere be. -De én csak... - Igyál egy kis bort. - Vezetek, ezért inkább... - De a nő már elindult befelé, és Carter csak most vette észre, hogy milyen szexi és ruganyos léptei vannak. - Ahogy látod, én már belefogtam. - A nő levett egy poharat, és teletöltötte borral. - Ugye nem akarod, hogy egyedül igyák?

- Úgy látom, erről már lekéstem. Mac nevetve a kezébe nyomta a borospoharat. - Akkor érj utol. Már kettőnél tartok. Nem. Háromnál. Igen, azt hiszem, ez a harmadik. - Hát akkor... - A férfi haragot és idegességet érzett a nő hangjában, ezért ivás helyett felkapcsolta a konyhában a villanyt. - Sötét van itt. - Igen. Ma nagyon kedves voltál a húgodhoz. Már többször megfigyeltem, hogy vannak kedves és szerető családok. Sherryt nem ismerem olyan jól, de emlékszem, hogy a családotok nagyon összetartó. Szép család. Az enyém meg pocsék. - Értem. - És tudod, miért? Hadd mondjam el, hogy miért nevezem pocséknak a családomat. Neked van egy húgod, igaz? - Igen. Tulajdonképpen két lánytestvérem is van. Talán üljünk le. - Kettő? Remek! Tehát van egy nővéred is, de őt még nem láttam. Neked két testvéred van, nekem pedig két fél, és az nem egyenlő egy egésszel. Nem tudom a fél-húgomat meg a félöcsémet összegyúrni egy testvérré. A mostohatestvéreket pedig már nem is tudom számon tartani, mert úgy jönnek-mennek az életemben, ahogy a szüleim az egyik házasságból a másikba ugranak. - A nő nagyot kortyolt a borból. - Fogadjunk, hogy karácsonykor egy nagy családi összejövetel volt nálatok. -Nos, igen... - Tudod, hogy én mit csináltam? A férfi már rájött, hogy ez nem egy igazi párbeszéd, és az ő dolga a megértő hallgatás. - Nem. - Az apám valahol... messze van. Talán Vailben. - A nő összeráncolta a homlokát, és erősen gondolkodott. - Vagy Svájcban, a harmadik feleségével és a fiukkal. Küldött nekem egy nevetségesen drága karkötőt, de nem a bűntudat vagy az apai szeretet miatt. Nem is hiszem, hogy képes lenne ilyesmire. Csak azért vesz nekem drága ajándékokat, mert a szülei befektetési alapja jólétet biztosít számára, és soha nem voltak még anyagi gondjai. A nő a homlokát ráncolva elhallgatott, és megint kortyolt egyet. - Hol tartottam? - A karácsonynál. - Ja, igen. Az én családi karácsonyomnál. Udvariasságból meglátogattam az anyámat és Eloisát, a féltestvéremet. Huszonharmadikán mentem el hozzájuk, mert egyikünk sem erőltette, hogy együtt töltsük a szentestét. Abban nem sok öröm lenne. Megajándékoztuk egymást, ittunk egy kicsit, boldog karácsonyt kívántunk, aztán elmenekültem. Mac elmosolyodott, de a szeme komor maradt. - Egyszóval nem énekeltünk karácsonyi dalokat a zongora körül. El még nálam is hamarabb lelépett, hogy elmenjen a barátnőivel szórakozni. Nem hibáztatom. Az anyám mindenkit ivásba kerget. Látod, mit csinálok? - Mac felemelte a poharát.

- Igen, látom. Menjünk el sétálni. - Micsoda? Miért? - Miért ne? Elkezdett havazni. - A férfi kivette a poharat a nő kezéből, és a saját érintetlen poharát is a pultra tette. - Szeretek hóesésben sétálni. Hozom a kabátodat. Mac komor arcot vágott, amikor Carter feladta rá a kabátot. - Nem vagyok részeg. Egyelőre. Egy nő a saját lakásában nem fojthatja italba a bánatát, ha ahhoz van kedve? - Dehogynem. Hol a sapkád? A nő a kabátja zsebébe nyúlt, és előhúzott egy élénkzöld sapkát. - Ez nem jelenti azt, hogy minden este bort iszogatva üldögélek itthon. - Biztos vagyok benne, hogy nem. - A férfi a nő fejébe húzta a sapkát, aztán a sálat is a nyakára tekerte, majd begombolta a kabátot. - Így jó lesz. - Kinyitotta az ajtót, és kivezette Macet a kertbe. Hallotta, hogy a nő felszisszen, amikor a hideg az arcába mar, és a biztonság kedvéért még szorosabban fogta a kariát. - A meleg jobb volt - morogta Mac, de amikor meg akart fordulni, a férfi továbbvezette. - Szeretem, amikor este havazik. Még nincs este, de nemsokára teljesen besötétedik. Szeretek kinézni az ablakon, és nézni, ahogy a fehér hó világít a sötétben. - De mi most nem az ablakon nézünk ki, hanem kint vagyunk a hidegben. A hóban. A férfi csak mosolygott, és folytatta a sétát. Rengeteg ösvény van a parkban, gondolta. És mindegyiket gondosan megtisztították, még sötétedés előtt. - Ki lapátolja el ezt a rengeteg havat? - Micsodát? - A havat, Mackensie. - Mi. Néha megkérjük Delt, vagy valamelyik barátját. Máskor diákokat bízunk meg. Attól függ. Az ösvényeket tisztán kell tartani, mert itt van a vállalkozásunk, és nem hanyagolhatjuk el a helyszínt. A parkot egy kertész gondozza. - Rengeteg munka van egy ilyen hatalmas birtokon, és egy ilyen sokoldalú vállalkozásban. - Igen, ráadásul a ház egyben családi otthon is, ezért... Úgy látom, másra akarod terelni a szót. - A nő összehúzott szemmel nézett fel a férfira. - Nem vagyok ostoba, csak egy kicsit becsíptem. - Mi volt az eredeti téma? - A családom borzalmas állapota. Hol is tartottam? - A karácsonynál. Meg hogy az anyád miatt iszol. - Igen. Pontosan erről akartam beszélni. Most is miatta bontottam ki azt az üveg bort. Szakított a legutóbbi szerelmével. Szándékosan használom ezt a szót, mert a férfiak, a kapcsolatok és a házasság terén az anyám úgy viselkedik, mint egy tinédzser. Mindegy. Szóval most nagyon meg van rendülve, és el akar menni egy gyógyfürdőbe, hogy kipihenje a szakítás

megpróbáltatásait, és megfeledkezzen a szívfájdalmáról. Ez persze egy nagy ostobaság, de ő komolyan elhiszi, amit mond. És mivel tíz dollárt sem tud öt percnél tovább a zsebében tartani, ezért elvárja tőlem, hogy én álljam a költségeket. Háromezer dollárt kért, egészen pontosan. - Háromezer dollárt kell adnod az anyádnak, amiért szakított a barátjával, és el akar menni egy gyógyfürdőbe? - Ha műtétre lenne szüksége, akkor hagynám meghalni? - Mac megpróbálta utánozni az anyja hangját, és színpadias mozdulattal a levegőbe emelte a két karját. - Nem, most nem ezzel zsarolt. Hanem azzal, hogy képes lennék elfordítani a fejem, ha az utcára kerülne? Egy egész gyűjteménye van az ilyen zsarolásokból. Lehet, hogy most mindkettőt bevetette, de én már nehezen tudom megkülönböztetni őket. Az a lényeg, hogy mindenképpen fizetnem kell, mert addig nyaggat és zaklat, amíg a végén úgyis megteszem. Jobb előbb túlesni rajta. A borra pedig azért van szükségem, mert undorodom magamtól, és dühít, hogy mindig beadom a derekam. - Nem akarok beleszólni, de úgy vélem, hogy ha következetesen nemet mondanál, akkor egy idő után abbahagyná a zsarolást. Ha mindig eléri a célját, akkor miért szokjon le róla? - Igazad van. - A nő ingerülten a férfi mellkasára csapott. - De ismerem az anyámat, és tudom, hogy úgysem adná fel. Én meg azt akarom, hogy menjen el, méghozzá minél messzebbre. Miért nem megy megint férjhez - negyedszer? Ő is tűnjön el az életemből, mint az apám. Utazzon el jó messzire, például Burmába, és csak időnként bukkanjon fel. Talán találkozik valakivel ebben a gyógyfürdőben, miközben a medencénél üldögél, és répalevet kortyolgat. Beleszeret, mert ez nála ugyanolyan könnyen megy, mint a cipővásárlás. Illetve még annál is sokkal könnyebben. Szóval szeressen bele valakibe, költözzön Burmába, és hagyjon békén. A nő felsóhajtott, és Carterre nézett. Észrevette, hogy már nincs is hideg, és a hóesés mesebelien szép látványt nyújtott. Milyen békés most a táj! Be kellett látnia, hogy a séta sokkal jobb ötlet volt az ivászatnál. - Te biztosan nem vagy ilyen önző - jegyezte meg halkan. - A pénzre gondolsz? - Nem. Fogadjunk, hogy még akkor is magad elé engedsz egy csomagokkal megpakolt embert, ha sietsz valahová. És akkor is meghallgatod a diákjaid problémáit, ha más sürgős tennivalód lenne. - A nő lehajtotta a fejét, és a hóra nézett. - És a félig részeg nőket mindig elviszed sétálni a hóban. - Úgy gondoltam, hogy most ezt kell tennem. - Már nem olyan mérges, gondolta Carter, és az elbűvölő szempárba nő zett. Inkább szomorú. - Fogadjunk, hogy eleged van a nőkből. - Általában vagy pillanatnyilag? A nő elmosolyodott. - Szerintem te egy nagyon kedves fickó vagy.

A férfi legszívesebben nagyot sóhajtott volna, de visszafogta magát. - Ezt már többször a szememre hányták. Körülnézett, mintha új beszédtémát keresne, pedig tudta, hogy vissza kéne már vinnie a nőt a meleg lakásba. De olyan jó volt még egy kicsit vele lenni, a havas sötétben! - Milyen madaraitok vannak? - kérdezte, és a két takaros madáretetőre mutatott. - Olyanok, amelyek repülnek. - A nő zsebre vágta a kezét, mert egyiküknek sem jutott az eszébe, hogy kesztyűt is hozzanak. - Nem sokat tudok a madarakról. - Félrehajtott fejjel a férfira nézett. - Te... szoktál madarakat figyelni? - Nem vagyok komoly madárfigyelő, csak ez a hobbim. - Istenem, ezt most miért kellett mondania? Mac egy bogaras entellektüelnek fogja tartani. Legjobb, ha minél előbb visszavonul, mielőtt teljesen nevetségessé teszi magát. - Azt hiszem, lassan vissza kéne mennünk. Egyre erősebben havazik. - Elárulnád, hogy milyen madarakat kéne itt látnom? Emmával szoktuk megtölteni az etetőket, mert mindkettőnk házától egyforma távolságra vannak, - Ő is itt lakik? - Igen, ott. - A nő egy csinos kétszintes házra mutatott. - Az a régi vendégház, és ő használja a mögötte lévő üvegházakat is. Én a fürdőházat választottam, Laurel és Parker pedig a főépület harmadik emeletén lakik, a keleti, illetve a nyugati szárnyban. Így olyan, mintha saját lakásuk lenne. A ház Parkeré, de Laurelnek szüksége van a konyhára, nekem a műteremre, Emmának pedig az üvegházakra, ezért ez a megoldás tűnt kézenfekvőnek. Sokat vagyunk együtt a nagy épületben, de mindegyikünknek megvan a saját élettere. - Már nagyon régen barátnők vagytok. - Amióta az eszünket tudjuk. - Ez is egy család, nem? És nem olyan rossz. A nő felnevetett. - Milyen okos vagy! Ami pedig a madarakat illeti... - Ebben az évszakban sok kardinálispintyet lehet látni errefelé. - Igen, de a kardinálispintyet még én is felismerem. Egy olyan madár miatt láttad meg a mellemet. - Ezt nem értem... Hogyan? - Nekirepült a konyhaablaknak, és ijedtemben leöntöttem magam kólával. Tehát beszéljünk más madarakról is, ne csak az ostoba vörös pintyekről, amelyek előszeretettel csattannak neki az ablaküvegnek. Olyanokról, mint a vöröshasú pityörke. - Sajnos, a vöröshasú pityörke már kihalt. De télen néha lehet látni verébsármányfajokat ezen a környéken. - Verébsármányfajokat. Mivel sikerült kimondanom ezt a két szót, már nem vagyok részeg. A kerti égők halvány fényében sétáltak az ösvényen, és a hó olyan sűrű pelyhekben hullott,

mint egy hollywoodi filmben. Ennél szebb estét nem is kívánhat az ember januárban, gondolta Mac. És nem látta volna, ha Carter nem jön behozzá és a mag higadt módján nem ragaszkodik ahhoz, hogy sétálni menjenek. Úgy érzem, némi magyarázattal kell szolgálnom. Nem szokásom több pohár bort benyakalni naplemente előtt. Máskor a bosszúságomat inkább a munkában vezetem le, vagy átmegyek a nagy házba, és Parkerre meg a többiekre zúdítom a keserűségemet. De most túl dühös voltam ahhoz, hogy a szokásos módon reagáljak. Még fagylalthoz sem volt kedvem, pedig máskor az is átsegít a megpróbáltatásokon. - Ezt tökéletesen megértem, kivéve a fagylaltot Az anyám egy hatalmas fazék levest főz, ha nagyon ideges vagy komolyan dühös. Rengeteg levest ettem már az életben. - Itt Laurelen és Mrs. G-n kívül senki nem szokott főzni. - Mrs. G? Mrs. Grady? Még mindig itt van? Ma nem is láttam. - Még ma is ő vezeti a házat, és irányít mindenkit, aki benne a lakik. Hála az égnek. Most éppen a szokásos téli vakációján van. Minden január elsején elutazik St. Martinba, és ott marad egészen áprilisig. A mélyhűtőt persze feltölti fagyasztott készételekkel, levesekkel, pörkölttel, és egyéb finomságokkal. Nem akarja, hogy éhen haljunk egy hóvihar vagy egy atomháború idején. A nő megállt az ajtaja előtt, és felnézett a férfira. - Megerőltető nap volt, de derekasan állta a sarat, professzorúr. - Volt néhány érdekes pillanat. És Sherry a harmadik csomagot választotta, svédasztallal. - Remek döntés. Köszönöm a sétát, és a megértő hallgatást. - Szeretek sétálni. - A férfi zsebre tette a kezét, mert nem tudta, hogy mit kezdjen vele. Most mar indulnom kell, mert ebben a hóban lassabban fogok haladni. És... jó éjszakát. - Jó éjt - mondta a nő, és elmosolyodott. Aztán a meleg zsebéből előhúzta a kezét, megfogta a férfi arcát, és egy lágy, testvéri csókot lehelt az ajkára. A férfi egy pillanatra elveszítette a fejét, és gondolkodás nélkül cselekedett. Megfogta a nő vállát, magához vonta, majd az ajtónak szorította, és mélyen, szenvedélyesen megcsókolta. Amit tizenhét évesen oly sokszor elképzelt, most - harmincéves korában - megvalósult. Végre érzi az ízét, és a teste érintését/ Carter vére felforrósodott, és a szíve vadul vert. A hóesésben, a végtelen csendben a nő sóhajtása úgy hangzott, mint egy mennydörgés. Mintha vihar közeledne. A nő nem lökte el, és nem tiltakozott, amikor a barátságos gesztusból ilyen heves csók lett. Mac nehezen tért magához a támadás után. Ki hitte volna? - gondolta kábán. Ki hitte volna, hogy ez a kedves férfi - az esetlen angoltanár - így fogja csókolni? Mintha azt tervezné, hogy a legközelebbi barlangba vonszolja, és letépi róla a ruhát! Később már gondolkodni sem tudott, és alaposan össze kellett szednie magát, hogy talpon tudjon maradni. Mintha egy mindent elsöprő áradat ragadta volna magával. Azt hitte, hogy ilyesmi csak a filmekben és a regényekben létezik, de most ő is megtapasztalta az érzést.

Elengedte a férfi arcát, és két kézzel beletúrt a hajába. A mozdulattól Carter hátrahőkölt - közben majdnem megcsúszott az ösvényt takaró friss hóban. A nő nem moz-dult, csak némán nézett rá, és a szeme valószínűtlenül nagynak tűnt a havas félhomályban. Te jó ég! - gondolta a férfi. Teljesen elveszítettem a fejem. - Elnézést - motyogta zavartan, és a testében ádáz harcot vívott egymással a vágy meg a szégyen. - Elnézést. Ez csak... igazán sajnálom. Carter megfordult, és ügyetlenül botladozva elindult a kocsija felé. Mac szíve a torkában dobogott, de zúgó füllel is hallotta, hogy a férfi a távirányítóval kinyitja a kocsit. Némán nézte, ahogy feltépi az ajtót, és a kormány mögé ül. Mielőtt szóhoz jutott volna, a férfi már el is hajtott. Semmi baj - szólt utána halkan. Mac most még bódultabbnak érezte magát, mint a séta előtt, amikor a bor kábította el. Bement a konyhába, kiöntötte a férfi érintetlen borát, majd a saját maradékát is a mosogatóba küldte. Aztán a pultnak támaszkodott, és csodálkozva nézett maga elé. -Nahát... 4. Másnap reggel Mac megállapította, hogy a sütemény meg a forró kávé nem mindig elég egy éhes embernek, és magában még egyszer hálát adott Carter Maguire-nek, aki megmentette egy kellemetlen másnaposságtól. Úgy érezte, hogy komolyabb üzemanyagra van szüksége, mert az esti havazás miatt lapátolással kell kezdenie a napot. Tudta, hogy hol kaphat bőséges reggelit, ezért felhúzta a csizmáját, felvette a kabátját, és kilépett a házból. Elég volt egy pillantást vetnie a parkra, és visszasietett, hogy magához vegye a fényképezőgépét. Az érintetlen hó mindent beborított, és a mélykék égből vakító fény áradt a fehér tájra. A hóesés fehér tengerré varázsolta a parkot, és a bokrok furcsa vízi szörnyekként bukkantak elő a dermedt felszín alól. Az úszómedence békés tengeröbölként húzódott meg a hóval borított sziklák között. Nagyon hideg volt. Mac úgy érezte, mintha üvegszilánkokat szippantana be, és a szájából fehér pára tört elő, miközben a kamera látószögébe hozta az első képet - egy bokrokból álló téli palotát. Ritkán fordult elő, hogy egy táj ennyire megragadja a fantáziáját, de most úgy érezte, hogy meg kell örökítenie ezt a fagyos tengert a ragyogó kék ég alatt. Elbűvölte a feketének és a fehérnek az ezernyi árnyalata, és a fények csodálatos játéka. A havas fák és a hócsipkés ágak mesebeli hangulatot árasztottak, és remek témát nyújtottak. A tengerből elegáns, kecses szigetként emelkedett ki a hatalmas ház. Mac elmerült a munkában, és kedvére kísérletezett a fényekkel meg a kameraszögekkel.

Lefényképezte az azálea- bokrok hóval borított gömböcskéit, amelyek tavasszal virágba fognak borulni. Ekkor feltűnt neki egy villanás és felnézett a juharfára. Egy vérvörös kardinálispinty telepedett le az egyik ágra, és boldog dalra fakadt a végtelen fehérségben. Mac nem mert közelebb menni, nehogy elriassza a madarat, és elszalassza az alkalmat. Óvatosan leguggolt, és inkább a teleobjektívet használta a felvételhez. Vajon ugyanez a madár repült neki előző nap a konyhaablaknak? Ha igen, akkor nem esett baja, és most nyugodtan üldögél a havas ágon. Ő az egyetlen színes folt az egész fagyos tájban. Macnek sikerült elkapnia a pillanatot, és gyors egymásutánban három képet készített. Mindegyiket egy kicsit más szögből fényképezte. Farmerja havas lett, ahogy a hóban térdelt, és balra araszolva csattogtatta a gépét. Aztán a madár szárnyra kapott, és eltűnt a fagyos hullámok fölött. Ekkor Mac észrevette Emmaline-t az úton. A szép Emmaline sötétkék kabátot, fehér sapkát és sálat viselt, és mogorva arccal taposta a havat. - Kíváncsi voltam, hogy meddig kell még itt állnom, és várnom, hogy végre elrepüljön az az ostoba madár. Hideg van idekint. - Én szeretem a telet. - Mac a szeméhez emelte a gépet, és lefényképezte Emmát. - Ne csináld, Mac! Szörnyen nézek ki. - Aranyos vagy. Majd meglátod, milyen jól áll rajtad a rózsaszín hócsizma. - Nem értem, hogy miért éppen rózsaszínt vettem. Fogalmam sincs, hogy mi ütött belém. Emma a fejét csóválva ballagott Mac mellett a nagy főépület felé. - Azt hittem, hogy már bent vagy, és Laurelt nyaggatod a reggeliért. Nem te hívtál egy órával ezelőtt, és nyafogtál, hogy palacsintát akarsz? - De igen, és most már ketten fogjuk noszogatni Laurelt. Csak útközben meg kellett állnom, hogy készítsek néhány fotót. Olyan csodálatos ez a látvány! Teljesen lenyűgöztek a fények, a színek és az árnyékok. Az a kis madár volt a hab a tortán. - Mínusz hét fok van, és a palacsinta után havat kell lapátolnunk, miközben lefagy az orrunk. Miért nem lehet mindig nyár? - Nyáron ritkán kapunk palacsintát. Inkább csak gofrit, de az nem ugyanaz. Emma leverte a havat a rózsaszín hótaposó csizmájáról, és bánatos pillantást vetett Macre, majd kinyitotta az ajtót. Mac azonnal megérezte a kávé illatát. Ledobta magáról a kabátot, a gépét óvatosan a mosógépre helyezte, és belépett a konyhába. - Tudtam, hogy számíthatok rád! - kiáltott fel, és megölelte Laurelt. - Az ablakból láttam, hogy természetfotóst játszol, és sejtettem, hogy palacsintáért jössz. Laurel hátrakötötte a haját, feltűrte az ingujját, és nekilátott, hogy kimérje a lisztet. - Imádlak, Laurel! De nem csak azért, mert havas téli napokon palacsintát sütsz nekem.Remek. Akkor terítsd meg az asztalt Parker már fent van, és az e-maileket nézegeti. - Remélem, hómunkásokat is hív - jegyezte meg Emma.

- Nekem ma három konzultációm lesz. - Csak a parkolóban takaríttatja el a havat. A többi helyen nincs olyan sok, hogy fizessünk érte, amikor mi is el tudjuk intézni. Emma elkomorodott, és durcás arcot vágott. - Gyűlölök havat lapátolni. - Szegény Em! - kiáltotta Mac és Laurel egyszerre. - Gonoszak vagytok! - Van egy történetem a reggeli mellé - szólalt meg Mac, aki még mindig jókedvű volt a jól sikerűit képek miatt Két kanál cukrot tett a kávéjába, és elégedetten hátradőlt a széken. Méghozzá egy nagyon szexi történetem - tette hozzá mosolyogva. Emma éppen a tányérokat vette ki a szekrényből, de most megállt a keze a levegőben. - Hadd halljuk! - Még nem eszünk, és Parker sincs itt. - Felmegyek, és levonszolom. Szükségem van egy szexi sztorira, hogy valami tartsa bennem a lelket, miközben a havat lapátolom. - Emma kisietett a konyhából. - Szexi reggeli történet. - Laurel érdeklődő pillantást vetett Macre, és egy fakanállal keverni kezdte a tésztát. - Biztosan Carter Maguire-ról szól... hacsak nem kaptál egy obszcén telefonhívást, és azt tartod szexinek. - Attól függ, hogy ki a telefonáló. - Az a fiú valóban nagyon aranyos, de nem az eseted. Mac az evőeszközöket vette elő, és most hátranézett. - Van esetem? - Hát persze. Sportos, szórakozást kedvelő és eredeti, de nem sokat vár el tőled, és nem túl komoly. Eddig nem volt olyan férfival dolgod, aki okos, érdeklődik a tudományok iránt, és csendes, nyugodt természetében rejlik a vonzereje. Most Macen volt a sor, hogy durcás arcot vágjon. - Igenis szeretem az okos fiúkat! Csak eddig még nem találkoztam olyan tudóssal, aki iránt heves vonzalmat éreztem volna. - Carter ráadásul olyan... édes. Eddig nem volt ilyen fiúd. - Szeretem az édeset! - tiltakozott Mac. - Kóstold meg a kávémat! Laurel felnevetett, és a hűtőből elővett egy tál bogyós gyümölcsöt. - Inkább teríts meg, és ne zúgolódj, Mac. - Éppen azzal vagyok elfoglalva. - Mac közben Laurel érveit latolgatta. Lehet, hogy a barátnője igazat mond? - Mindenkinek van valamilyen esete. Még Parkernek is. Ő a sikeres, elegáns és művelt férfiakat részesíti előnyben. - Akik legalább két nyelven beszélnek - tette hozzá Laurel, és a csap alá tartotta a gyümölcsöket. - És lényeges, hogy csukott szemmel is különbséget tudjanak tenni egy Armani és egy Hugo Boss öltöny között.

- Emmának is van kedvenc típusa. Legyen férfi. Laurel felnevetett. - Parker mindjárt jön - jelentette be Emma, aki akkor lépett be az ajtón, és kérdőn nézett a barátnőire. - Min nevettek? - Rajtad, drágám. Meleg a palacsinta - közölte mindenkivel Laurel. - Lássunk neki. - Jó reggelt, kedves üzlettársaim - lépett be az ajtón Parker, sötét farmerban, kasmírpulóverben, lófarokba fogotthajjal és finom sminkkel az arcán. Mac fejében megfordult, hogy ha nem lenne a legjobb barátnője, valószínűleg gyűlölné Parkért. - Éppen most igazoltam vissza három időpontot. Istenem, imádom az ünnepeket! Annyi ember választja ezt az időszakot az eljegyzésre. Ráadásul nemsokára itt a Valentin-nap, ami még több ügyfelet hoz. Palacsinta? - Hozd ide a szirupot! - szólt rá Laurel. - Az utak jól járhatóak. Szerintem senki sem fogja lemondani a mai konzultációkat. Paulsonék most jöttek vissza a nászútról, és írtak egy e-mailt. Néhány idézetet kiteszek a weboldalra. - Most ne az üzlettel foglalkozzunk! - vágott a szavába Emma. - Macnek van egy szexi története, amit reggeli közben akar elmesélni. - Tényleg? - Parker kíváncsian felvonta a szemöldökét, és az asztalra tette a szirupot meg a vajat. - Mesélj el minden részletet! - A szexi történetek gyakran kezdődnek egy véletlen balesettel. Ez is úgy indult, hogy leöntöttem a blúzom kólával, és le kellett vennem. Laurel az asztalra helyezte a forró palacsintával megrakott tálat, Mac pedig beszámolt a váratlan találkozásról a műteremben. - Valóban azt mondta, hogy nekiment a falnak - mosolygott Emma. - Szegény Carter! - A nő jót nevetett, és a villájára tűzte az első falat palacsintát. - Méghozzá elég nagy erővel - tette hozzá Mac. - Csak úgy csattant a homloka. Egy rajzfilmben biztosan átmegy a falon, és egy Carter formájú lyukat hagy maga után. Aztán a padlón üldögélt, én pedig megnéztem a sebét, és közben a mellem az arcát súrolta. Erre egyébként ő hívta fel a figyelmemet, persze rendkívül udvarias módon. - Elnézést, hölgyem, de a mellbimbója kiböki a szemem. Mac Laurél felé bökött a villával. - Nem a mellbimbómat emlegette, és nem tudott ilyen értelmesen fogalmazni magyarázta Mac, és jóízűen falatozott. - Mindenesetre gyorsan magamra kaptam egy blúzt, jégtömlőt nyomtam a homlokára, és végül úgy döntöttem, hogy nincs szüksége sürgősségi ellátásra. - Egy kicsit csalódott vagyok - jelentette ki Laurél. - Egy szexi történetben szexre is számítottam, és nem csak arra, hogy valaki megpillantja a melled. - Még nincs vége - nyugtatta meg a barátnőjét Mac. - A történet késő délután folytatódott, amikor otthon dolgoztam, és óvatlanul felvettem a telefont. Kiderült, hogy az anyám hívott.

Parker arcáról lehervadt a mosoly, és megcsóválta a fejét. - Ez egyáltalán nem szexi. Már sokszor mondtam, hogy nézd meg a kijelzőt, mielőtt felveszed a telefont, Mac. - Tudom, tudom. De az üzleti vonalon hívott, és nem gondoltam, hogy Ő lesz. Egyébként elkövettem még egy ennél is nagyobb baklövést. Anyám szakított a legújabb fiújával, és rám zúdította minden bánatát. Panaszkodott, hogy mennyire össze van törve, és csak egy hét floridai üdülés tudja feledtetni vele a fájdalmát. Aztán a lényegre tért, és kijelentette, hogy szüksége van háromezer dollárra. - Ugye nem adsz neki? - Emma szigorú pillantást vetett Mackre. - Mondd, hogy nem ígérted meg a pénzt! Mac vállat vont, és a tányérjába nézett. - Bárcsak nemet tudnék mondani neki! - Drágám, ennek egyszer véget kell vetni - jelentette ki Laurel - Le kell állítani az anyádat. - Tudom. - Emma megszorította Mac térdét az asztal alatt, hogy kifejezze az együttérzését. - Mégis beadtam a derekam. Aztán kinyitottam egy üveg bort, és úgy döntöttem, hogy italba fojtom a bánatomat meg az önutálatomat. - Vissza kellett volna jönnöd ide. - Parker megragadta Mac kezét. - Hiszen itthon voltunk! - Ezt is tudom, de nagyon dühös voltam. Ráadásul gyűlöltem magam a gyengeségem miatt. Aztán egyszer csak kopogtak az ajtón. Mit gondoltok, ki volt az? - Nocsak! - Laurel szeme tágra nyílt. - Csak nem azt akarod mondani, hogy részegen lefeküdtél Carterrel? Ha mégis, akkor légy szíves, számoljál be minden részletről. - Behívtam, és megkínáltam egy itallal. - Te jó ég! - Emma örömében bekapott még egy palacsintát. - Rázúdítottam minden elkeseredésemet, és beszámoltam a nyomorúságos családi viszonyaimról. Szegény fiú csak azért jött, hogy beadjon egy csomagot, és egy félig részeg nőre bukkant, aki teljesen elmerült az önsajnálatban. Figyelmesen végighallgatott, de ez akkor nem is tűnt fel, mert tényleg be voltam csípve, és csak mondtam a magamét. Ő viszont komolyan figyelt rám, aztán elvitt sétálni. Egyszerűen rám adta és begombolta a kabátomat, mintha óvodás lennék. Kivitt a házból, és még séta közben is hallgatta a monológomat, mert nehezen tudtam lecsillapodni. Utána visszakísért a házhoz, és... - Megint behívtad, és lefeküdtél vele? - találgatott Emma. - Találj ki magadnak egy saját reggeli történetet, Emma! - förmedt a nőre Mac. - Zavarban voltam, és nagyon hálásnak éreztem magam, ezért egy barátságos csókkal búcsúztam tőle. Csak egy könnyed hálapuszi volt, semmi több. Ám a következő pillanatban egy szenvedélyes csók kellős közepén találtam magam. Az a szelíd fiú hirtelen mintha megvadult volna. Az ajtónak szorított, és nekem esett. Emma megborzongott a gyönyörűségtől. - Imádom, amikor valaki úgy csókol

- Én is, de nem számítottam rá. Carterből inkább egy lassú, érzéki, és kicsit félénk csókot néztem volna ki. Lehet, hogy máskor valóban olyan, mert amikor már úgy éreztem, hogy mindjárt felrobbanok a forróságtól, ő gyorsan leállt, és mentegetőzni kezdett. Aztán megcsúszott, és a kocsijához botladozott. Mire meg tudtam szólalni, már el is hajtott. Parker ellökte a tányérját, és felemelte a kávésbögrét. - Nos... Meg kell szerezned. Ez egyértelmű. - Egyértelmű - bólintott Emma, és Laurelre nézett, hogy kikérje az ő véleményét is. - Baj lehet belőle - vonta meg a vállát Laurel. - Ez a férfi nem Mac esete, és vannak váratlan megmozdulásai. Bonyodalmaktól tartok. - Ugyan, miért? Mert egy kedves, aranyos és kicsit esetlen fickó, aki úgy csókol, mint egy tüzes harcos? - Emma gyengéden megbökte Laurelt az asztal alatt - Én inkább szerelmet érzek a levegőben. - Te még egy forgalmi dugóban is szerelmet érzel. - Lehet. De tudom, hogy ti is kíváncsiak vagytok a folytatásra. Egy ilyen csókot nem lehet csak úgy figyelmen kívül hagyni - tette hozzá Emma, és jelentőségteljes pillantást vetett Macre. - Talán azért, mert ez tényleg egy aranyos kis szexi történet, és senkinek nem esik majd semmi baja. Most pedig fel kell hívnom a bankot, hogy kidobjak háromezer dollárt az ablakon. Mac felpattant, és a barátnőire nézett. - Találkozunk a ház előtt, és mindenki hozzon hőlapátot Mac távozása után Parker a villájára szúrt egy málnát. - Nem fogja ennyiben hagyni a dolgot. Attól megbolondulna. - Negyvennyolc órán belül megtörténik a második találkozás - bólintott Laurel, aztán összeráncolta a szemöldökét. - Mac megszökött a mosogatás elől!

Carter az íróasztalnál ült, és még egyszer átnézte az óravázlatát. A nap utolsó óráján még a szokásosnál is fontosabb lekötni a diákok figyelmét, amikor a szabadság már csak ötven röpke (vagy éppen végtelennek tűnő) percre van tőlük. Ilyenkor mindent el kel1 követnie, hogy az órát bámuló ifjak érdeklődését megragadja a téma és a beszélgetés. Hátha tanulnak valamit Csak az a gond, hogy most ő sem tud koncentrálni. Fel kéne hívnia Macet, hogy még egyszer bocsánatot kérjen tőle. Vagy írjon egy rövid levelet? Írásban ügyesebben tudja kifejezni magát, mint szóban. Többnyire. Vagy ne törődjön vele, és felejtse el? Hiszen már annyi idő eltelt azóta. Egészen pontosan egy nap és két éjszaka. Ezzel kapcsolatban nagyon pontosan számolta az időt Szeretett volna megfeledkezni róla, és ezt az epizódot is a „Carter kínos pillanatai" feliratú dossziéba tenni. Mégsem tudta kiverni a fejéből, és állandóan azon kapta magát, hogy Macre gondol. Már megint ott van, mint tizenhárom évvel korábban. Szánalmas módon epekedik Mackensie Elliot iránt.

Majd ki foga heverni - emlékeztette magát. Egyszer már kiheverte. Majdnem. Most is csak annyi történt, hogy egy pillanatra elvesztette a fejét. Ez teljesen érthető, ha figyelembe veszi az előzményeket. Mégis úgy érezte, hogy írnia kell egy bocsánatkérő levelet.

Kedves Mackensie! Szeretnék elnézést kérni a január negyedikén tanúsított kellemetlen viselkedésem miatt. Tudom, hogy megbocsáthatatlan, amit tettem, és már nagyon bánom. Üdvözlettel: Carter Ennél nem is lehetne hivatalosabban és ostobábban fogalmazni! Mac valószínűleg már régen elfelejtette az incidenst - miután jót nevetett rajta a barátnőivel. És ki hibáztathatja ezért? Hagynia kéne az egészet! Megfeledkezni róla, és visszatérni arra a témára, amit az osztállyal akar megbeszélni az órán. Rozalinda, a huszonegyedik századi nő - William Shakespeare Ahogy tetszik című színművében. Szexualitás. Identitás. Csalás. Bátorság. Furfang. Hűség. Szerelem. Hogyan használta fel Rozalinda a kettős szexualitását, hogy a dráma végére érett nő legyen belőle? Hogy többé ne az a lánygyermek legyen, aki a dráma elején volt, és ne az az i f j ú , akit mindvégig megjátszott. A tinédzsereknek elég annyit mondani, hogy „szex”, és azonnal felkapják a fejüket, gondolta Carter. Ha már sikerült felébresztenie az érdeklődésüket, akkor.,. A férfi tovább böngészte a jegyzeteit, és amikor kopogást hallott, szórakozottan felkiáltott: Gyere be! Igen! Már tudja, hogy merre fogja irányítani a beszélgetést. Az álruha lehetővé tette, hogy a nő személyisége... Carter felnézett, és zavartan pislogni kezdett. A gondolatai még az elbűvölő Rozalinda körül keringtek, de most Mac állt előtte. - Szia, ne haragudj a zavarásért. A férfi talpra ugrott, és az összes jegyzetét lesodorta az asztalról. - Semmi baj. Én csak éppen... Lehajolt, hogy felvegye a papírokat, és a feje összekoccant Mac fejével. - Elnézést. Bocsánat. - A férfi nem mert felegyenesedni. Még mindig a padló fölött görnyedezve nézett Mac szemébe. - A csudába! - nyögte ki nagy nehezen. A nő elmosolyodott, és az arcán megjelentek az imádnivaló gödröcskék.

- Szia, Carter. - Szia. - A férfi a papírlapokért nyúlt, amelyeket Mac feléje nyújtott. - Éppen átnéztem a jegyzeteimet, hogy milyen szempontokat akarok hangsúlyozni, amikor a diákokkal Rozalindáról beszélgetünk. - Miféle Rozalindáról? - Shakespeare Rozalindájáról, az Ahogytetszikben.. - Akit Emma Thompson játszott? - Nem. Az a Sokhűhósemmiért. Rozalindát, Frigyes herceg unokahúgát kitiltják az udvarból, és egy Ganimédes nevű ifjúnak adja ki magát. - Aki az ikertestvére? - Nem. Az a Tizenkettedikéjszaka. - Mindig összekeverem ezeket - Nos, a téma és a megoldás tekintetében van némi hasonlóság az Ahogy tetszik és a Tizenkettedikéjszaka között, de a két dráma sokban különbözik a... Elnézést, ez nem fontos. A férfi már az asztalra tette a papírokat, levette az olvasószemüvegét, és felkészült arra, hogy vállalja a tettei követe kezményét. - Szeretnék bocsánatot kérni, araiért... - Már megtetted. Minden nőtől bocsánatot kérsz, akit megcsókolsz? - Nem. De az adott körülmények között... - Felejtsd már el, Carter, gondolta a férfi, és nagyot sóhajtott. - Mindegy. Miben segíthetek? - Csak azért ugrottam be, hogy ezt neked adjam. Az irodában akartam hagyni, de azt mondták, hogy éppen lyukas órád van, és itt talállak. Úgy gondoltam, hogy akkor személyesen nyújtom át. A nő Carter kezébe nyomott egy barna papírba csomagolt lapos tárgyat - Kinyithatod - mondta, amikor a férfi zavartan nézett a küldeményre. - Csak egy kis ajándék. Azért, mert elviseltél, amikor rád zúdítottam minden keserűségemet aznap este, és megkíméltél a másnaposságtól. Úgy gondoltam, talán tetszeni fog. A férfi óvatos mozdulattal feltépte a ragasztószalagot, és kibontotta a csomagot. Egy nagyon egyszerű fekete keretbe foglalt fénykép volt az ajándék. A szikrázó fagyos fényben, a fák fekete-fehér hátterében egy élénkvörös kardinálispinty ült az ágon. Egy apró élő folt a dermedt téli tájban. - Ez csodálatos! - szaladt ki Carter száján az elragadtatott kiáltás. - Szerintem is szép. - A nő a férfival együtt még egyszer szemügyre vette a fényképet. Tegnap korán reggel sikerült elkapnom ezt a pillanatot. Nem vöröshasú pityörke, de azért mégis madár. - A mi... Nos, ez nagyon kedves tőled. Ráadásul képes voltál idejönni, hogy átadd nekem. A férfi most az örömtől vörösödött el. - Azt hittem, hogy haragszol rám, amiért... - Amiért olyan hevesen csókoltál, hogy még most is szédülök, ha eszembe jut? - fejezte be

a mondatot a nő. - Nagy ostobaság lenne részemről. Egyébként, ha dühös lettem volna, akkor azonnal a tudomásodra hozom. - Hát igen. Ebben biztos vagyok. Mégsem lett volna szabad... - Az a csók... elnyerte a tetszésemet - vágott a férfi szavába Mac. Carter elhallgatott, Mac pedig megfordult, és körülnézett a helyiségben. - Tehát ez a te osztálytermed, ahol a csodák történnek. - Igen, ez az én termem. Istenem, miért van az, hogy az agyam és a szám soha nem tud egyszerre működni? gondolta a férfi. - Már évek óta nem jártam itt, de örömmel látom, hogy minden olyan, mint régen. Ugyanaz az érzés fog el, mint akkor. Mindig azt hallottam, hogy az emberek kisebbnek látják a saját iskolájukat, amikor felnőttként visszamennek. Számomra viszont nagyobbnak tűnik. Nagynak, nyitottnak és olyan... fényesnek. - Erős és masszív... mármint az épület. Sok a nyílt tér, és... De gondolom, te jelképesen értetted. - Lehet Azt hiszem, ebben a teremben is voltak óráim. - A nő végigment a padsorok között, és az ablak előtt megállt az egyik padnál. - Itt ültem, és mindig az ablakon bámultam kifelé, ahelyett, hogy az órára figyeltem volna. Szerettem itt lenni. - Igazán? Nem mindenkinek vannak kedves emlékei a középiskolás évekről. Sokak számára kegyetlen ez az időszak, amikor tombolnak a hormonok, és ádáz harc dúl a klikkek között A nő ragyogó mosolyt villantott Carterre. - Ezt akár egy pólóra is nyomtathatnád. Igazad van, én sem mindig élveztem a középiskolát, de itt jól éreztem magam, mert Parker és Emma is ide járt. Csak a tizedik osztály második felében, és a tizenegyedik első félévében jártam ide, de jobban szerettem, mint a Jeffersont. Igaz, hogy Laurel oda járt de olyan nagy volt az iskola, hogy szinte alig találkoztunk. A nő Carterre nézett. - A tomboló hormonok és a klikkek ellenére, a középiskola mégis a társasági élet legizgalmasabb színtere volt. Valószínűleg nagyon élvezted az itt töltött éveket, ha felnőttként ügy döntöttél, hogy visszatérsz az osztályterembe. - Számomra a középiskola a túlélésről szólt. A stréber különcök a ranglétra legalján foglalnak helyet, akiket a többiek lenéznek, kicsúfolnak és megaláznak. Erről egy hosszú rémregényt tudnék írni. A nő kíváncsi pillantást vetett a férfira. - Én is ezt tettem? - Regényt írtál? Bocsánat, félreértettem. Az még nem lenézés, ha valakit nem vesznek észre. - Néha még rosszabb - állapította meg a nő. - Nem beszélhetnénk inkább arról, ami aznap este történt, és úgy jellemezted, hogy elnyerte a tetszésedet? Jó lenne, ha ezt bővebben kifejtenéd, nehogy félreértsek valamit.

A nő elmosolyodott. - Szerintem ezt nem lehet félreérteni, de... - Dr. Maguire? Az ajtóban egy sötétkék iskolai egyenruhát viselő fiatal lány állt, és tétován nézett rájuk. Csak úgy sugárzott belőle a frissesség és az ifjúság. Mac azonnal észrevette a jeleket - az arcon derengő pírt és az álmodozó pillantást. A kislány szemmel láthatóan bele van habarodva a tanárába. - Julié? Tessék. - Azt mondta, hogy bejöhetek a lyukas órában... Megbeszélni a dolgozatomat. - Igen. Egy perc, és... - Én már megyek is - szólalt meg Mac. - így is késésben vagyok. Örültem a találkozásnak, doktor Maguire. A nő kilépett a teremből, elment a csinos Julié mellett, és a lépcső felé indult. Alig tett meg néhány métert, amikor a férfi utolérte a folyosón. - Várj, Mac! Mac megállt, és megfordult, Carter pedig a karjára tette a kezét. - Ha valóban nem értettem félre semmit, akkor felhívhatlak? - Hát persze, hogy felhívhatsz. Vagy ihatunk egyet tanítás után. - Tudod, hol van a Coffee Talk? - kérdezte Carter. - Azt hiszem, odatalálok. - Mi lenne, ha fél ötkor ott találkoznánk? - Én csak ötre tudok odaérni. - Az is jó. Nagyszerű! Akkor... viszlát ötkor. A nő folytatta az útját, de a lépcsőnél visszanézett. A férfi még mindig a folyosó közepén állt, kezét vastag tweed gyapjúszövet öltönye zsebébe dugta. A külseje szórakozottan zilált volt, a haja rendetlenül hullott a homlokába. Szegény Julié, gondolta Mac. Szegény kis Julié! Pontosan tudom, hogy mit érzel. -A Coffee Talkba hívtad? Megőrültél? Carter a homlokát ráncolva pakolta a dossziéit az aktatáskájába. - Mi a baj a Coffee Talkkal? - Oda jár a fél tanári kar, meg szinte az összes diák. - Bob Tarkinson, a matematikatanár és önjelölt szerelmi tanácsadó bánatosan csóválta a fejét. - Ha egy nőnél el akarsz valamit érni, akkor egy italra kell meghívnod. Egy szép bárba, Carter. Egy kellemes hangulatú, meghitt helyre. - Nem minden nőnél csak arról van szó, hogy... elérjek valamit. - Akkor minden másodiknál. - Te nős vagy - jelentette ki Carter. - És nemsokára kisbabátok lesz. - Pontosan ezért tudom, hogy mitől döglik a légy. - Bob Carter asztalának támaszkodott, és fontoskodó kifejezés jelent meg jóképű arcán. - Szerinted mivel értem el, hogy egy olyan nő, mint

Amy hozzám jöjjön feleségül? Nem azzal,hogy meghívtam egy csésze kávéra. Egyáltalán nem. Tudod, hogy Amynél mivel vágódtam be? - Igen, Bob. - A barátja már ezerszer elmesélte neki a sikeres hódítását. - A második randevún vacsorát főztél neki, és a sült csirkéd levette a lábáról. Bob még mindig atyáskodó arcot vágott, és figyelmeztetően felemelte a mutatóujját. - Egy tejeskávéval senkit .nem lehet levenni a lábáról, Carter. Bízzál bennem. - Nem is ismer engem, illetve csak felületesen. Ezért úgysem fog belém szeretni. Ezzel a szöveggel csak azt éred el, hogy egyre idegesebb leszek. - Már most ideges vagy. Tulajdonképpen nem is baj, ha ilyen makacsul ragaszkodsz a kávéhoz. Így az első találkozón csak felméred az esélyeidet, és ha még mindig érdekel a nő, akkor holnap elhívod vacsorázni. - Nem fogok sült csirkét csinálni. - Mindenki tud főzni, ha nagyon akar, Maguire. Ráadásul ez a kávézás még nem is igazi randevú. Legközelebb vidd el valahová, és ha komolyak a szándékaid, akkor majd adok egy jó receptet. Valami egyszerűt. - Istenem! - Carter megdörzsölte a homlokát, mert úgy érezte, hogy szétrobban a feje a feszültségtől. - Ezért nem szoktam randevúzni. Számomra ez kész kínszenvedés. - Azért nem randevúzol, mert Corrine lerombolta az önbizalmadat. Örülök, hogy hajlandó vagy végre ismét beszállni a ringbe. És jó, hogy egy olyan nővel találkozol aki nem tartozik a köreinkbe. - Bob bátorítóan vállon veregette Cartert - Mit mondtál, mivel foglalkozik? - Fényképész. A három barátnőjével együtt vezetnek egy rendezvényszervező irodát, ők intézik Sherry esküvőjét. Mi... Mackensie és én egy rövid ideig együtt jártunk középiskolába. - Várjál csak! Mit mondtál? Mackensie? Az a vörös hajú lány, akiért gimis korodban annyira odavoltál? Carter megsemmisülten nézett maga elé, és ismét megdörzsölte a homlokát. - Nem lett volna szabad elárulnom neked. Pontosan ezért nem szoktam inni... csak ritkán. - De, Cart! Ez olyan, mint a végzet! - A férfin látszott, hogy felvillanyozta a hír. - A stréber visszavág! Itt a nagy alkalom, hogy megvalósíts egy elszalasztott lehetőséget. - Csak egy kávéról van szó - morogta Carter. Bobon most már teljesen úrrá lett a lelkesedés. Felpattant a székről, felkapott egy darab krétát, és egy kört rajzolt a táblára. - Minden világos. A kör bezárult. Az A és a B... - a férfi a körön belül kijelölt két pontot, és összekötötte egy vízszintes vonallal - ...végre eljut a C pontba. - Bob még egy pontot rajzolt, amit összekötött az A-val és a B-vel. - Látod? - Igen. Egy körbe rajzolt háromszöget látok. Most pedig mennem kell. - Ez a sors háromszöge az élet körében! Carter felkapta az aktatáskáját.

- Menj haza, Bob. - A matematikával nem szállhatsz vitába, Carter, mert akkor csak veszíthetsz. Carter elmenekült, és gyorsan végigsietett az iskola majdnem üres épületén. Léptei visszhangoztak a folyosón. 5. Mac késik. Lehet, hogy nem is fog eljönni. Bármi közbejöhetett, gondolta Carter. Ha van egy csöpp esze, akkor megadja Macnek a mobilszámát, hogy felhívhassa, és lemondhassa a találkozót, ha mégsem tud időt szakítani rá. így viszont kénytelen itt üldögélni - egyedül. De meddig várjon? Már eltelt tizenöt perc, de az még nem elég. Maradjon még egy fél órát? Esetleg egy órát? Ha egy órát vár, akkor szánalmas vesztesnek fog tűnni? Valószínűleg igen. Ostoba fajankó, korholta magát, és ivott egy kortyot a zöld teából. Elég sokat randevúzott már, és egy évig meghitt, közeli kapcsolatban állt egy nővel. Sőt, együtt lakott vele. Aztán a nő elhagyta, és máshoz költözött. De ez most nem érdekes. Hiszen csak egy kávéról van szó - illetve az ő esetében teáról. Nevetséges, hogy úgy izgul egy egyszerű... találkozó miatt, mint egy tapasztalatlan kislány az iskolabál előtt. A férfi ismét úgy tett, mintha elmélyülne az előtte heverő könyvben, és közben gondtalanul teázna. Minden erejét összeszedte, hogy ne lesse állandóan az ajtót, mint egy éhes macska az egérlyukat. Már nem zavarta a kávéház zaja, és azzal sem törődött, hogy könnyen belefuthat valamelyik diákjába. Bobnak igaza volt - valóban rossz helyet választott. A színes asztaloknál többnyire a helyi középiskolák tehetősebb tanulói ültek, de Carter látott huszonéves fiatalokat, meg néhány tanárt is. A fények túl erősek, a hangok pedig túl harsányak voltak. - Elnézést a késéséit. Elhúzódott a fényképezés. A férfi zavartan pislogott, amikor Mac leült a szemben lévő székre. -Tessék? - Úgy látom, nagyon elmerültél a könyvben. - A nő félrehajtotta a fejét, hogy elolvassa a címet. - Lawrence Block? Nem Hemingwayt vagy Trollope-t kéne olvasnod? - Egy krimi is lehet jó a maga nemében. Az irodalomnak sok ága van, és ha az ember csak azért vesz elő egy könyvet, hogy kellemesen... Elnézést, már megint előadást akarok tartani. - Jól áll neked a tanár szerep.

- Az osztályteremben talán igen. Egyébként nem tudtam, hogy délután dolgozol. Későbbre is megbeszélhettük volna. - Csak találkoztam néhány ügyféllel, és voltam egy helyszíni fotózáson. Az egyik menyasszony az esküvője minden előkészületét meg akarja örökíttetni egy fényképésszel. Én nem bánom, mert ez is pénzt hoz a konyhára. Ma a ruhapróbát dokumentáltam, amikor az alakjára igazították az esküvői ruhát. Közben az édesanyja csendben sírdogált az egyik széken. Pont az ő pityergése miatt tartott a vártnál sokkal tovább a fényképezés. A nő levette a sapkáját, az ujjával felborzolta a haját, és körülnézett. - Még soha nem jártam itt, pedig nagyon kellemes hangulata van ennek a helyiségnek - mondta, majd az asztalukhoz lépő fiatal lányra mosolygott. - Dee vagyok. Mit hozhatok? - érdeklődött a felszolgáló. - Azt hiszem, ma kirúgok a hámból. Kérek egy nagy latte macchiatót, vaníliaöntettel. - Azonnal hozom. Magának egy újabb zöld teát, dr. Maguire? - Nem, elég lesz ez, amit most iszom. Köszönöm, Dee. - Nem vagy kávérajongó? - kérdezte Mac, miután Dee távozott, hogy leadja a rendelésüket. - Ilyen későn már nem iszom koffeint. Pedig itt jó... a kávé. Tanítás előtt rendszerint beugrok egy cappuccinóért. Kimérve is árulnak kávébabot, ha valaki otthon akarja... Azt hiszem, még idejében le kell állítani magam. Valami nagyon zavar, és nem tudok tőle rendesen gondolkodni. Ezért aztán összevissza fecsegek, te pedig a kávé ellenére el fogsz aludni tőlem. - Rendben. - Mac az öklére támasztotta az állát. - Akkor szabadulj meg attól, ami zavar. - Középiskolában szerelmes voltam beléd. A nő kiegyenesedett a széken, és a szemöldöke a homlokára szaladt a meglepetéstől. - Belém? Komolyan? - Igen. Részemről teljesen komoly volt az ügy. Szörnyen kínos ezt ennyi év után felhozni, de kénytelen vagyok bevallani, mert befolyásolja a mostani helyzetet. Legalábbis... engem nem hagy nyugodni a gondolat. - De... én szinte alig emlékszem arra, hogy beszéltünk volna egymással. - Nem is beszéltünk, mert én nem tudtam közeledni hozzád. Akkoriban nagyon szégyenlős voltam, főleg, ha lányok közelébe kerültem. De én akkor is vonzódtam hozzád, te pedig olyan... - Egy hosszú latte macchiatpo, vaníliával. - Dee az asztalra tette a hatalmas poharat, majd néhány félkör alakú süteményt rakott egy tányérra. - Fogyassza

egészséggel. - Légy szíves, fejezd be a mondatot - erősködött Mac - Milyen voltam? - A hajad, a gödröcskék... minden. Mac hátradőlt a széken, és rágcsálni kezdte az egyik süteményt. Közben a férfit nézte. - Carter, a középiskolában úgy néztem ki, mint egy partvisnyél, amelyre valaki egy vörös parókát tett. Ezt a tényt fényképekkel is bizonyítani tudom. - Én nem így láttalak. Szerintem élénk, eleven és magabiztos voltál. - És még mindig az vagy, gondolta a férfi. Csak rád kell nézni. - Most ostobának érzem magam, hogy ezt elmeséltem, de nem akarok már állandóan emiatt zavarba jönni. Amúgy is elég ügyetlen vagyok, semmi szükségem még több gátló tényezőre. Nos, akkor most túl vagyok rajta. Megtettem! - Az a csók is az iskolai vonzalmad miatt történt? - Be kell vallanom, hogy szerepet játszott benne. Mert olyan valószínűtlen volt. A nő előrehajolt, és a kezébe vette a kávéspoharat - Most már egyikünk sem az a személy, aki a középiskolában volt. - Hát, remélem is. Akkoriban elég szerencsétlen voltam. - Ki nem érezte magát annak? Tudod, Carter... a férfiak nagy része ezt a történetet a megismerkedéshez használta volna fel, vagy őrökre elhallgatta volna. Felkeltette az érdeklődésemet, hogy te egyik megoldást sem választottad. Mindig ilyen őszinte vagy a kávéházi randevúid során? - Nem tudom. Te vagy az egyetlen, aki iránt ilyen vonzalmat éreztem. - Te jó ég! - Egy újabb ostoba kijelentési - nyögött fel a férfi, és elvörösödve beletúrt a hajába. - Most alaposan rád ijesztettem, és biztosan azt hiszed, hogy egy megszállott vagyok. Talán van egy titkos oltárom, ahol gyertyát gyújtok, és a nevedet mormolom. Istenem, ezzel most még jobban elriasztottalak! Menekülj, Mac. Nem hányom a szemedre, ha most elmész. A nőből kitört a nevetés, és le kellett tennie a kávéspoharat, nehogy kilötyögtesse belőle a folyadékot. - Itt maradok, ha megesküszöl, hogy nincs ilyen oltárod. - Nincs. - A férfi a szívére tette a kezét. - Azért maradsz, mert megsajnáltál? Vagy ennyire ízlik a kávé? - A kávé valóban jó - bólintott a nő, és élvezette! kortyolgatta a forró italt. - És nem a szánalom miatt maradok, hanem... nem is tudom. Érdekes férfi vagy, segítettél, amikor szükségem volt rá... és igazán jól csókolsz. Miért ne igyák meg veled egy kávét? Ha már szóba került a szégyenlősség, akkor áruld el nekem, hogy egy gátlásos ember miért választja a tanítást a hivatásának?

- Le kellett győznöm a gyengémet. És tanár akartam lenni. - Mindig? - Gyakorlatilag igen. Előtte pedig az volt a vágyam, hogy szuperhős legyek. Talán az egyik X-Men. - Egy szupermutáns tanár. Te lehettél volna a nagy Edukátor. A férfi elmosolyodott. - Most leleplezted a titkos személyazonosságomat. - És hogyan lett a Szégyenlős Fiúból a Nagy Edukátor? - Sok tanulás, és rengeteg gyakorlás révén. A főiskolán felvettem a tárgyaim közé a retorikát, és eleinte patakokban ömlött rólam a víz a félelemtől, valahányszor meg kellett szólalnom a hallgatóság előtt De ez a tapasztalat mégis sokat segített. Utána sokáig tanár asszisztensként dolgoztam, és ez jó átmenetnek bizonyult a tanítás felé vezető úton. Végzős diákként Delaney osztályában is segédkeztem. A férfi elgondolkodva megkavarta a teáját - Ha valaha felmerül ez a téma, akkor... elárulhatom, hogy időnként kérdezősködtem utánad. Persze mind a négyetek után, nehogy lebukjak, hogy csak te érdekelsz. Del mindig kvartettként emlegetett titeket - Időnként még most is így szólít. Egyébként ő a cégünk ügyvédje. - Úgy hallottam, remek szakember. - Valóban az. Ő intézte a vállalkozás teljes jogi hátterét. A szüleik halála után a birtok Parkeré és Delé lett, de ő nem akart ott lakni, mert már volt saját lakása. Parker magánházként nem tudta volna fenntartani a hatalmas épületet, és nem hiszem, hogy szívesen lakott volna egyedül abban a hatalmas házban, ahol minden a gyászra meg a veszteségre emlékeztette. - Biztosan nagyon magányos lett volna, de végül minden jól alakult, mert most a teljes kvartett ott él. Együtt laktok és dolgoztok. Ez nagyszerű lehet. - Igen, így mindenkinek megváltozott az élete. Parker már korábban is tervezgette a közös vállalkozást, és sokat beszélgettünk róla. Aztán Delhez fordult, és felvetette az ötletet, hogy a birtok lenne az új cég központja. Del igazán nagylelkű testvérnek bizonyult, hiszen a ház az ő öröksége is volt, mégis nagyvonalúan átengedte nekünk. - Úgy tűnik, helyesen döntött. Az anyám és Sherry szerint a Kézfogó a legjobban menő ügynökség Greenwichben. - Hosszú utat tettünk meg idáig. Az első év nagyon ijesztő volt, mert az utolsó vasunkat is a vállalkozásba fektettük. Az engedélyek és a kezdeti költségek felemésztették minden pénzünket. A fürdőházból műteremlakás lett, a vendégházat pedig Emma birodalmává alakítottuk át. Jack ingyen készítette el a terveket. Ismered Jack Cooke-ot? Együtt járt Dellel egyetemre. - Igen, valami rémlik. Emlékszem, hogy közeli barátok voltak.

- A Yale egy kis zárt közösség - vélte Mac. - Jack most építész, és nagyon sok időt áldozott az átalakításokra. Tudom, hogy így rengeteget megspóroltunk a költségeken. A második évben sem hozott komoly bevételt az üzlet, és még mindig mellékállásokat kellett vállalnunk, hogy megéljünk. A harmadik évben már látszott az alagút vége, de még nagyon sokat kellett dolgoznunk a sikerért. Ezért ismerem azt az érzést, amikor az ember retteg, és attól fél, hogy kudarcot fog vallani. - És miért éppen az esküvői fotózást választottad hivatásodnak? Nem hiszem, hogy csak azért, mert ez a téma illet az üzlettársi szövetségbe. - Nem. Nem csak azért. Szeretem az embereket fényképezni. Az arcot, a testet, a kifejezést, a mozgást. A Kézfogó megalapítása előtt egy fotóstúdióban dolgoztam, egy olyan műteremben, ahová az emberek a gyerekeiket szokták elhozni, és fényképet kérnek róluk, hogy legyen mit beragasz- tani a családi fényképalbumba. Esetleg magukról akarnak néhány jó képet. Ez az állás biztos megélhetést jelentett, de... - Nem elégített ki. - Egyáltalán nem. Amikor embereket fotózok, mindig az a szándékom, hogy elkapjak egy különleges és visszahozhatatlan pillanatot Ez a soha vissza nem térő, igazi nagy pillanat jelenti a munkám csúcsát, de ezenkívül vannak még kevésbé egetrengető, de ugyanolyan fontos pillanatok is. Egy esküvő mindig számtalan lehetőséget rejt magában, ahogy a szertartásokat minden ember a saját személyiségéhez szabja, és megtölti tartalommal. A nő elmosolyodott, és két kezébe fogta a hosszú kávéspoharat. - Dráma, pátosz, gyász, öröm, szerelem, szenvedély, humor. Egy esküvőn rengeteg érzelem kavarog, és a fényképek segítségével ezeket mind megörökíthetem. Megmutathatom nekik annak a napnak a történetét, és ha szerencsém van, akkor azt a meghatározó pillanatot is, amely a szokványost egyedivé és különlegessé varázsolja. Ezzel a bonyolult magyarázattal tulajdonképpen csak annyit akartam mondani, hogy nagyon szeretem a munkámat. - Megértettem. Azt is, hogy mit nevezel nagy pillanatnak. Ha sikerül elkapnod, akkor ugyanazt az elégtételt és a megelégedést érzed, mint én, amikor látom, hogy legalább egy diák értelme megnyílt a mondanivalóm előtt, és a szavaim termékeny talajra hullottak. Akkor az ember megfeledkezik minden nehézségről, és úgy érzi, hogy megérte annyit küszködni. - Én valószínűleg soha nem nyújtottam ilyen pillanatokat a tanáraimnak. Minél előbb ki akartam kerülni az iskolából, hogy azt tegyem, amihez mindig kedvem volt. Nem nevelőknek, inkább csak felügyelőknek tartottam őket. Nagyon rossz diáknak tarthattak. - Pedig okos voltál. Nem akarom megint a kamaszkori rajongásomat emlegetni, ezért csak annyit mondok, hogy nekem feltűnt, hogy éles az eszed. - Nem is voltunk soha együtt órán. Ha jól tudom, néhány évvel fölöttem jártál.

Várjál csak! Jól emlékszem, hogy az egyik irodalomóránkon te voltál a diáktanár? - Mr. Lowen amerikai irodalom óráján. És most kérlek, felejtsd el, hogy ezt szóba hoztam. - Miért felejteném el? Most viszont tényleg mennem kell, de nem azért, mert menekülni akarok. A húgoddal találkozom, hogy elkészítsem az eljegyzési képeit. - Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar sor kerül rá. - Az orvosnak ma kivételesen van egy szabad estéje, ezért gyorsan megragadjuk az alkalmat. Elmegyek hozzájuk, hogy megnézzem a lakásukat, és megfigyeljem őket, amikor együtt vannak. - Odakísérlek a kocsihoz. - A férfi elővett néhány bankjegyet a tárcájából, és a teáscsésze alá helyezte. A nő fel akarta venni a kabátját, de Carter odalépett, és felsegítette rá. Majd kinyitotta előtte az ajtót, és együtt lépett ki vele a dermesztő hidegbe. - Másfél háztömbnyire hagytam a kocsit - mondta a nő. Nem kell odakísérned. Szörnyen hideg van. - Nem baj. Otthonról is gyalog jöttem. - Kocsi nélkül? - Nem lakom messze, ezért csak idesétáltam. - Értem. Biztosan nagyon szeretsz gyalogolni - bólintott Mac, és közben elindultak az utcán. - Szeretnék valamit kérdezni, de eddig nem tudtam sort keríteni rá, mert mindig másról beszéltünk. Neked doktorátusod van? - Tavaly végre sikerült megszereznem. - Végre? - Az utóbbi tíz évben ez volt a legfontosabb cél az életemben, ezért nyugodtan fogalmazhatok úgy, hogy végre. Már diákkoromban elkezdtem gondolkodni a doktori disz- szertációm témájáról. - Nem csoda, ha mindenki a stréberek stréberének tartott, tette hozzá magában. - Akarsz még találkozni velem? Tudom, hogy nem illik a témához ez a váratlan kérdés, de egyre csak ez jár a fejemben. Ha válaszod nemleges, akkor szeretném minél előbb megtudni. A nő csak akkor szólalt meg, amikor az autóhoz értek. Elővette a kulcsot, és figyelmesen a férfira nézett. - Fogadjunk, hogy van egy tollad, meg egy papírod, amire írni lehet. És fogadjunk, hogy kéznél is van. A férfi a kabátja alá nyúlt, és a zakója zsebéből elővett egy jegyzetfüzetet meg egy tollat. Mac bólintott, és egy üres oldalra lapozott a kis noteszben. - Ez a magánszámom. Hívj fel! - Rendben. Túl hamar lenne, ha már egy óra múlva hívnálak?

A nő felnevetett, és visszaadta a tollat meg a füzetet. - Nagyon jót teszel az öntértékelésemnek, Carter. Megfordult, hogy kinyissa a kocsi ajtaját, de a férfi megelőzte. A nő megilletődött és mosolyogva szállt be. Hagyta, hogy a férfi csukja be mögötte a jármű ajtaját. - Köszönöm a kávét - szólt ki a leeresztett ablak mögül. - Nagyon szívesen. - Most már ne szenvedj tovább a hidegtől, Carter.A férfi a járdán állva nézte a kocsit, amíg a fényei eltűntek. Aztán dideregve elindult hazafelé. Az ünnepek utáni rövid uborkaszezon azt jelentette, hogy Macnek szinte alig akadt munkája. Tudta, hogy sokféleképpen eltölthetné az idejét. Rendszereznie kéne a képeket, és frissíthetné a weboldalát. Rendet rakhatna a ruhái között, és megírhatna néhány régóta halogatott levelet. A szabad idejét arra is felhasználhatná, hogy elolvasson egy jó könyvet, vagy tévézzen, esetleg pattogatott kukoricát rágcsálva megnézzen egy DVD-t. Mégsem tudta lekötni magát semmivel, és a végén Parker irodájában kötött ki, ahol ingerülten ledobta magát a he verőre. - Dolgozom - mondta Parker, és közben fel sem nézett. - Azonnal értesíteni kell a médiát! Parker dolgozik! - gúnyolódott Mac. Parker tovább verte a laptopja billentyűzetét. - Ez után a kis rövid szünet után hónapokra be vagyunk táblázva, Mac. Hónapokra! Ez lesz a legjobb évünk, bár augusztusban van két szabad hetünk. Arra gondoltam, hogy összeállíthatnánk egy nyár végi csomagot a kisebb esküvők számára, amolyan „hozzuk gyorsan tető alá” stílusban. A márciusi nyílt napokon meghirdethetjük az akciót, ha addig még mindig üres az augusztus. - Menjünk el mindnyájan valahová! - Tessék? - Menjünk el valahová. Emmának biztosan randevúja van, de vegyük rá, hogy mondja le. Úgysem ismerjük azt a szerencsétlen flótást, akinek éppen össze akarja törni a szívét. Ránk férne végre egy kis szórakozás. Parker abbahagyta a gépelést, és elfordította a székét az asztaltól. - Hová menjünk? - Mindegy. Moziba vagy egy klubba. Igyunk, táncoljunk, és szedjünk fel pasikat. Béreljünk egy limuzint, és menjünk el New Yorkba. - Tehát ha jól értem, limuzint akarsz bérelni, és New Yorkba menni, hogy ott igyál, táncoljál és ismerkedjél? - Nem bánom, ha ezt az utolsó pontot kihagyjuk. Csak mozduljunk ki innen, Park. Töltsünk egy estét szórakozással. - Holnap két teljes konzultációnk lesz, és egyéni megbeszéléseket is tartunk.

- Na és? - Mac ingerülten a hajába túrt. - Fiatalok és rugalmasak vagyunk, hamar kipihenjük a fáradalmakat. Menjünk be New Yorkba, és törjük össze néhány idegen férfi, szívét, akiket soha többé nem fogunk látni. - Különösnek találom ezt az ötletet. Mi ütött beléd? Mac felpattant a díványról, és járkálni kezdett a helyiségben. Ez a gyönyörű iroda annyira jellemző Parkerre, gondolta. Lágy és finom színek, elegáns és előkelő környezet ami kizárólag a munka hatékonyságát szolgálja. - Egy férfira gondolok, aki viszont rám gondol. És teljesen felzaklat, hogy ha eszembe jut, hogy rám gondol. - Mac megrázta a fejét. - Már nem is tudom, hogy miért nem tudom kiverni a fejemből. Azért, mert ő is érdeklődik irántam, vagy azért, mert aranyos, vicces és szexi. Gyapjúszövetből készült zakót hord, Parker! - kiáltott fel kétségbeesettenMac, és ismét a hajába túrt. - Csak a nagyapák hordanak tweed zakót. Vagy az öregemberek a régi angol filmekben. Miért találok szexinek egy olyan férfit, aki öreges zakót hord? Állandóan ez a kérdés dübörög a fejemben. - Carter Maguire-ről van szó? - Igen. Doktor Carter Maguire-ről. Mert doktorátusa van, teát iszik, és Rozalindáról beszél. - Milyen Rozalindáról? - Hát éppen ez az! - pördült Mac Paker felé. - Shakespeare Rozalindájáról! - Ja, persze. Az Ahogy tetszikből. - Sejtettem, hogy tudni fogod, kiről van szó. Akkor járj vele te! - Miért kéne járnom Carterrel? Nem is érdeklődik irántam. - Mert te is a Yale-en tanultál. Tudom, hogy ennek semmi köze hozzád, de ez a tény akkor is sokat elárul valakiről. Szeretnék szórakozni menni, és ki akarok rúgni a hámból. Nem vagyok hajlandó itthon üldögélni, és arra várni, hogy mikor hív fel. Mikor alacsonyodtam odáig, hogy itthon gubbasztok, és egy férfi hívását lesem? - Lássuk csak... - Parker elgondolkodva nézett maga elé. Azt hiszem, soha. - Pontosan! És most sem áll szándékomban ezt tenni. - Mióta vársz? Mac az órájára nézett. - Körülbelül tizennyolc órája. Bevallotta, hogy tetszettem neki a középiskolában. Melyik férfi képes arra, hogy évekkel később ezt elárulja neked? Ijesztőnek találom, hogy ennyire kiszolgáltatta magát. Menjünk New Yorkba! Parker hintázni kezdett a székén. - Ha New Yorkba mész, leiszod magad, és összetöröd néhány ismeretlen férfi szívét, akkor megoldod a problémát? - Igen. - Nos, akkor menjünk New Yorkba. - Parker felkapta a telefont. - Szólj Laurelnek és

Emmának, hogy készüljenek, addig én elintézem a részleteket. - Juhé! - Mac örömében ugrálni kezdett, majd Parkerhez rohant, egy cuppanós csókot nyomott az arcára, és kivihar- zott a helyiségből. - Hát igen - morogta maga elé Parker, és tárcsázni kezdte a limuzinkölcsönző számát. - Majd meglátjuk, hogy holnap reggel hogyan viháncolsz, amikor másnapos leszel.

A fekete limuzin hátsó ülésén Mac kinyújtotta hosszú lábát, amit még jobban kihangsúlyozott a rövid, feszes miniszoknya. A magas sarkú cipőt a kétórás út elején azonnal lerúgta magáról. Már a második pohár pezsgőt kortyolgatta, amit Parker hozott magával. - Ez olyan nagyszerű! Nekem vannak a világon a legjobb barátnőim. - Hát igen. Az élet nehéz - jegyezte meg Laurel, és felemelte a poharát. - Egy limuzinban utazunk, pezsgőt iszunk, és Manhattan legfelkapottabb klubjába tartunk, hála Parker kapcsolatainak. Látod, milyen nagy áldozatokra vagyunk képesek érted, Mackensie? - Em még egy randevút is lemondott. - Nem is volt igazi randevú - javította ki a barátnőjét Emma. - Csak egy olyan „csinálhatnánk valamit ma este” megbeszélés. - De azt is lemondtad. - Igen. Tehát tartozol nekem. - És Parkemek is, hogy megszervezte ezt az estét... mint mindig mindent - tette hozzá Mac, és Parker felé emelte a poharát. Parker közben a jármű egy távolabbi sarkában ült, és egy ügyféllel beszélt mobiltelefonon. Parker intett a barátnőjének, miközben igyekezett megnyugtatni a vonal másik végén lévő zaklatott menyasszonyt. - Azt hiszem, nemsokára megérkezünk. Gyere, Park, tedd már le azt a telefont! förmedt a barátnőjére Mac. - Mindjárt ott leszünk. - Kellemes lehelet, smink- és frizura-ellenőrzés! - jelentette be Emma, és elővett egy kis kézitükröt. A nők bekaptak egy mentolos cukorkát, berúzsozták a szájukat, majd felvették a cipőjüket. Végre Parker is befejezte a beszélgetést. - Te jó ég, ezt a kalamajkát! Naomi Right koszorúslánya most tudta meg, hogy a barátja, aki egyben a vőlegény bátyja és vőfélye, viszonyt folytat az egyik üzlettársával. A nő teljesen ki van kelve magából, és ezen nem is csodálkozom. Csak akkor hajlandó részt venni az esküvőn, ha a csélcsap gazembert törlik a vendégek listájáról. A menyasszony is

dühöng, és a barátnője mellett kardoskodik. A vőlegény haragszik a bátyjára, de nem képes arra, hogy kitiltsa az esküvőjéről a saját testvérét, és mást kérjen fel a vőfély szerepére. Az incidens kipattanása óta a menyasszony és a vőlegény szinte alig szól egymáshoz. - A Right-esküvő? - Laurel összehúzott szemmel Parker-re nézett. - Az nemsokára esedékes. - Szombathoz egy hétre. Százkilencvennyolc vendéget várunk, de úgy érzem, hogy még sok bajunk lesz ezzel az eseménnyel. Egyelőre sikerült megnyugtatnom a menyasszonyt. Közöltem vele, hogy jogosnak tartom a felháborodását, és megértem, hogy a barátnője mellé akar állni. Ugyanakkor emlékeztettem, hogy ez az esküvő róla és a vőlegényéről szól. Felhívtam a figyelmét arra, hogy a szeretett férfi milyen nehéz helyzetbe került, ráadásul önhibáján kívül. Holnap mindkettejükkel találkozom, és megpróbálom elsimítani a dolgot. - Ha a hűtlen gazember és a megcsalt koszorúslány mégis részt vesz az esküvőn, akkor csúnya jeleneteknek lehetünk majd a szemtanúi. - Igen. - Parker egy bánatos sóhajjal ismerte el Mac igazát. - De meg fogjuk oldani. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy a csinos üzlettárs is a vendégek között szerepel, és a hűtlen gazember kijelentette, hogy ha törlik a listáról, akkor ő sem jön el. - Micsoda tökkelütött alak! - képedt el Laurel. - A vőlegénynek komolyan el kéne beszélgetnie a semmirekellő bátyjával. - Ezt is javasolni fogom a holnapi megbeszélésen. Csak egy kicsit finomabban fogalmazok. - Ezzel ráérünk holnap foglalkozni. Most csak iszunk, táncolunk, szíveket tiprunk, és közben nem beszélünk az üzletről. Parker nem ígért Macnek semmit, de a retiküljébe tette a mobilját. - Rendben van, lányok! - kiáltott fel Parker, és hátradobta a haját. - Mutassuk meg a világnak, hogy mit tudunk. Kiszálltak a járműből, és elhaladtak a járdán állók sorfala előtt. Parker megmondta a nevét az ajtóban strázsáló őröknek, és néhány másodperc múlva már bent voltak a hatalmas teremben, ahol azonnal elmerültek a dübörgő zenében. Mac felmérte a terepet. A középen lévő táncparkettet asztalok és bokszok vették körül, a helyiség két oldalán pedig magas bárszékek sorakoztak a fényekkel megvilágított pultok mentén. A parketten felhevült táncosok vonaglottak a vad ritmusra. Mac szíve azonnal felvette a zene lüktetését, és gyorsabban kezdett el verni. - Szeretem, amikor egy terv megvalósul. Először helyet kellett keresniük, és Mac jó jelnek tartotta, amikor észrevettek egy kis asztalt az egyik sarokban, ahol mind a négyen elfértek.

- Mérjük fel a terepet - jelentette ki Mac. - Ez az első szabály. Figyeljük meg a hímeket, a násztáncot és az udvarlási rítusokat, aztán akklimatizálódjunk. - Engem nem érdekel ez a sületlenség, inkább megyek az italokért. Maradunk a pezsgőnél? - érdeklődött Emma, - Hozz egy üveggel! - adta ki az utasítást Parker. Laurel bosszús arccal nézett Emma után, aki eltűnt a tömegben, és a legközelebbi bárpult felé igyekezett. - Tudod, hogy míg odaér, vagy egy tucat pasi megállítja, és beszédbe elegyedik vele. Ő persze senkit nem fog elküldeni, és szomjan halunk, mire visszaér az itallal. Inkább neked kéne menned, Parker. De előbb ölts magadra egy láthatatlanná tévő köpenyt. - Hadd üldögéljek néhány percig! - méltatlankodott Parker, majd Machez fordult: Még mindig pánikhangulatban vagy? - Már nem. El sem tudom képzelni az ellenállhatatlan dr. Maguire-t egy ilyen helyen. Ti igen? Szerintem most is inkább egy felolvasóesten van. - Ezt a következtetést csupán a foglalkozása alapján vontad le, és nem biztos, hogy helyes. Ha pék lennék, akkor szerinted mindig lisztes orral görnyedeznék a dagasztóteknő fölött? - Lehet, hogy nincs igazam, mégis megnyugtat a gondolat, hogy itt nem találkozhatok vele. Nem akarok tőle semmit. - Azért, mert doktorija van? - Igen. Meg szelíd kék szeme. És az arca nagyon szexi lesz, amikor felteszi az olvasószemüvegét. Ráadásul úgy tud csókolni, hogy teljesen elveszítem a fejem, és még arról is megfeledkezem, hogy nem illünk össze. Egy ilyen férfival csak komoly kapcsolatot tudok elképzelni, márpedig nekem arra egyáltalán nincs szükségem. Mihez kezdenék vele? Ráadásul felsegítette a kabátomat, kétszer is. - Te jó ég! - Parker kimeresztette a szemét, mintha nagyon megriadt volna. Igazad van, Mac, ezt tényleg csírájában el kell fojtani! Most már értem, mi űzött egészen idáig. Ki tudja, mi mindenre képes még egy ilyen férfi? Nem is találok szavakat a döbbenettől. - Fogd már be a szád, Park! Táncolni akarok. Gyere, Laurel, táncolj velem, amíg Parker felveszi a láthatatlanná tévő köpönyegét, és megmenti Emmát a saját vonzerejétől. - Akkor itt az ideje, hogy elvegyüljünk a tömegben - bólintott Laurel, majd hagyta, hogy Mac felrántsa, és a táncparkett felé vonszolja.Mac nem csak a barátnőivel táncolt. Sok férfi felkérte, és előfordult, hogy ő hívott meg valakit a táncparkettre. Néhány órával később sziszegve dörzsölgette a lábát az ezüsttel és vörössel díszített női helyiségben. Emma közben csatlakozott a tükör előtt álló nőkhöz, és megigazította a sminkjét.

- Hány telefonszámot gyűjtöttél már be? - kérdezte Mac a barátnőjét. Emma óvatos mozdulatokkal vitte fel a szájfényt az ajkára. - Nem számoltam. - Hozzávetőlegesen. - Azt hiszem, körülbelül tízet. - És később hogyan fogod őket megkülönböztetni egymástól? - Ne aggódj, mindig feltalálom magam - felelte Emma, és hátranézett. Észrevettem, hogy neked is akadt egy hódolód. Az a szürke inges férfi, aki elég ügyesen mozog a táncparketten. - Mitchnek hívják, és tényleg remekül táncol. A mosolya is elbűvölő, és egész normálisnak tűnik. - Na és? - Vonzódnom kéne Mitchhez - gondolkodott el Mac. - Mégsem érzek semmit. Talán valami miatt elveszítettem az érzékenységemet. Ez nem fair! - Talán azért nem bizseregsz, mert már Carter jár a fejedben. - Előfordulhat, hogy az ember egyszerre több férfi iránt is érdeklődik. - Erre én vagyok a legjobb példa, de téged más fából faragtak. Szerintem a férfiak arra valók, hogy bizsergést ébresszenek bennem, és ha én is ugyanilyen hatással vagyokrájuk, akkor a végén mindenki boldog lesz. Te sokkal komolyabban fogod fel a kapcsolatokat. - Ez nem igaz! Miért mondod ezt? Most megyek, és táncolok még azzal a Mitchcsel egy kicsit. Addig nem tágítok, amíg nem érzek iránta valamit. Majd meglátod, hogy tévedsz, Emmaline! Sajnos mégsem így történt. Miért nem megy? - töprengett Mac, amikor egy újabb tánc után a bárpulthoz ült Mitchcsel. A férfi jóképű volt, és szórakoztató. A testfelépítésében sem találhatott kivetnivalót, és a munkáját is érdekesnek tartotta. Ráadásul a sokat utazó újságíró nem akarta elkápráztatni a történeteivel meg a kalandjaival, pedig megtehette volna. Nem haragudott meg, és nem erőszakoskodott, amikor Mac visszautasította a javaslatát, hogy menjenek el egy csendesebb helyre. Végül kicserélték az üzleti telefonszámaikat, és elbúcsúztak egymástól. - Felejtsük el a férfiakat - morogta Mac hajnali kettőkor, miután bemászott a limuzinba, és elnyúlt az egyik párnázott ülésen. - Azért jöttem New Yorkba, hogy a barátnőimmel szórakozzak, és a küldetésemet sikerült teljesítenem. Istenem, miért nincs egy kis víz ebben a kocsiban? Laurel odadobott neki egy ásványvizespalackot, és közben panaszosan felnyögött. - A lábam! Úgy fáj, mintha valaki baltával hasogatná. - Én jól éreztem magam - jelentette ki Emma, és a limuzin egyik oldalsó ülésére

rogyott. - Havonta egyszer meg kéne ezt ismételnünk - javasolta, és a kezére támasztotta az állát. Parker nagyot ásított, de elégedett arccal ütögette meg a retiküljét. - Megismerkedtem két férfival, akik megbízható beszállítók lehetnek. És szereztem egy lehetséges ügyfelet is. Mac elmosolyodott, és arra gondolt, hogy mindenki a maga módján szórakozott. Aztán levette a cipőjét, lehunyta a szemét, és végigaludta az utat hazafelé.

6. Másnap reggel Mac úgy érezte, hogy a nap túl fényesen süt a szemébe, de egyébként jól volt. Nem megmondtam? - mosolygott magában. Fiatalok és rugalmasak vagyunk. Pizsamában asztalhoz ült, a kedvenc süteményét majszolta a kávéhoz, és közben az etető körül repkedő madarakat figyelte az ablakon át. Egy nőstény kardinálispinty is éppen akkor fogyasztotta el a reggelijét. Mellette csipegetett ragyogó tollazatú párja, és még néhány ismeretlen madár a környékről. Csak a teleobjektíves géppel tudná közelebbről szemügyre venni őket, és még egy madárhatározóra is szüksége lenne, ha meg akarná állapítani a fajtájukat. Ő csak a vörösbegyet és a mátyásmadarat ismeri fel. Mac a fejét csóválva lépett el az ablaktól. Mi az ördögöt művel? Mióta érdeklődik ennyire a madárvilág képviselői iránt? Hiszen csak madarak! Ő pedig nem akar természetfotós vagy madárfigyelő lenni. Bosszúsan bement a műterembe, hogy megnézze a határidőnaplóját és az üzeneteit. Délután találkozója lesz egy korábbi menyasszonyukkal, aki most várandós anyuka, és meg szeretné örökíteni az áldott állapotát. Mac örömmel vállalta a feladatot, és hízelgőnek tartotta, hogy a sikeres esküvői képek után a leendő anyuka további felvételeket rendel tőle. Délelőtt be tudja fejezni néhány korábbi munkáját, amit már megrendeltek tőle, aztán részt kell vennie egy találkozón a főépületben. Utána még át akarja nézni a leendő ügyfele esküvői képeit, hogy ötleteket gyűjtsön a babaváró-fotókhoz. Elégedetten állapította meg, hogy egy szép nap vár rá, és közben még a weboldala frissítésével is foglalkozhat. Megnyomta a lejátszás gombot az üzleti telefon rögzítőjén. Miután meghallgatta az üzeneteit, a magánszámát is ellenőrizte. Három üzenete érkezett. Mac bizseregni kezdett. A pokolba! - morogta maga elé, amikor Carter hangja hallatán összerándult a gyomra.

Szia, Carter vagyok. Csak azért hívlak, hogy megkérdezzem, van-e kedved velem vacsorázni, vagy elmenni egy moziba. Lehet, hogy jobban szereted a színházat a mozinál? Meg kellett volna néznem, hogy mi megy, mielőtt felhívlak, de nem jutott eszembe. Esetleg megint megihatnánk egy kávét, ha ahhoz több kedved van. Vagy... Képtelen vagyok érthetően beszélni ezekre a gépekre, és még egy magnót sem tudok rendesen használni. Az is lehet, hogy nem érdekel se a mozi, se a színház, se a kávé. Ha mégis, akkor hívjál fel. Köszönöm... Szia. A pokolba veled, Carter Maguire! Miért vagy ennyire aranyos? Pedig bosszantónak is tarthatnálak. Miért nem idegesítesz? Vissza foglak hívni... Tudom, hogy vissza foglak hívni. Azt hiszem, nagy bajban vagyok. Mac az órájára nézett, és úgy vélte, hogy a férfi már biztosan elment otthonról. Szívesebben beszélt az üzenetrögzítőjével, mint vele személyesen. Nagy kő esett le a szívéről, amikor meghallotta a sípszót, mert Carterrel ellentétben, Mac mindig feltalálta magát, ha üzenetet kellett hagynia. Szia, Carter, Mac vagyok. Nagyon szívesen elmegyek veled vacsorázni, moziba vagy színházba. A kávé ellen sincs kifogásom. Mi lenne, ha péntek este találkoznánk, amikor másnapra nem kell házi feladatot írnod? Válassz egy programot, és tudasd velem. Na, erre varrjál gombot, Carter! Ez az egész nem komoly, emlékeztette magát Mac. Majd én határozom meg a találkozó hangnemét. Kikapcsolódni megyek egy férfival, akit szórakoztatónak tartok. Ez minden. Elégedetten felsóhajtott, és nekilátott a munkának. Egy óra múlva átöltözött, és átment a főépületbe, hogy részt vegyen a közös konzultáción, majd a személyes találkozón az egyik ügyféllel. Miután végzett, még maradt elég ideje felkészülni a várandós anyuka érkezésére. A lakásba lépve azonnal látta, hogy az üzenetrögzítőn villog a piros jelzőfény. Már megint Carter vagyok. Ugye nem idegesítelek? Remélem, nem. Ebédidőben hazamentem, és megnéztem az üzeneteimet, hátha visszahívtál. És lám... Sajnos péntek este részt kell vennem egy tanszéki vacsorán. Szívesen elhívnálak, de félek, hogy utána többé nem akarnál találkozni velem. Ezt nem merem megkockáztatni. Nekem bármelyik este jó, még akkor is, ha másnapra házi feladatot kell írnom. Szívesen meghívnálak egy étterembe, és utána elmehetnénk moziba. Vagy ez túl sok? Valószínűleg túl sok. Már megint kezdek összezavarodni. Pedig nem ez az első alkalom, hogy randevúra hívok valakit, bár tudom, hogy ezt most nehezen hiszed el. Nem csoda - mondta Mac, miután az egész üzenetet mosolyogva hallgatta végig. - Rendben van, Carter. Akkor most te jössz! Mac megnyomta a visszahívó gombot, és megvárta az üzenetrögzítő sípját. Szia, professzor úr! Értékelem, hogy megkíméltél a tanszéki vacsorától. A belátásoddal és a lovagiasságoddal szereztél magadnak egy jó pontot. Mit szólnál a szombat estéhez? Kezdjük egy vacsorával, aztán majd meglátjuk, hogy mihez lesz kedvünk. Hétkor gyere értem. Most megint hívnod kell, ha válaszolni akarsz. Mac jókedvre derült. Bekapcsolta a CD-lejátszót, és leült a számítógéphez, hogy átnézze a

következő ügyfele esküvői fényképeit. A fotók láttán sok ötlete támadt, és szorgosan jegyzetelni kezdett. A dossziéban megnézte, hogy milyen felszerelést és világítást használt a menyasszonyi képek elkészítésekor. Egy elefántcsontszínű függönyt választott háttérnek, ami illik az ügyfél kreol bőréhez, sötét hajához és barna szeméhez. Eszébe jutott, hogy Rosa kicsit szégyenlős, ezért úgy döntött, hogy csak akkor kezdi el a komoly fényképezést, amikor a leendő anyuka már egy kicsit feloldódott. Addig neki is készülődnie kell. Mac belépett a kellékeshelyiségbe, és közben felhívta Emmát. Szükségem lenne egy zsák vörös rózsasziromra - hadarta a telefonba. - Bármelyik percben megérkezhet az ügyfelem, és már nem tudok odamenni érte. Idehoznád nekem? És a biztonság kedvéért hozhatnál még néhány hosszú szárú vörös rózsát. Selyemvirág is lehet. Köszönöm, Emma. Mac elővette a sminkesdobozt. Ha a felvételek megkívánták, ki szokta festeni a modell szemét vagy száját. A CD-lejátszón keresett egy sejtelmes zenét, amit a hangulathoz Ülőnek tartott, és éppen a háttérvilágítást állította be, amikor Emma belépett a műterembe. Nem mondtad, hogy pontosan milyen árnyalatúak legyenek a vörös rózsák, pedig ha nem tudnád, ez is számít. Most nem olyan fontos az árnyalat, mert később photoshoppal meg tudom változtatni a színeket. - Emmához lépett, és elvette tőle a virágokat. - Tökéletesek - bólintott mosolyogva. A rózsaszirmok igaziak, ezért... - Majd vigyázok rájuk. Nem állnál modellt nekem? A hajad és a bőröd hasonló színű, mint az ügyfelemé, és körülbelül egyforma magasak vagytok. - Mac ismét Emma kezébe nyomta a rózsákat. - Menj oda, és állj meg az ablakkal szemben, de közben nézz a fényképezőgép felé. Milyen képek lesznek? Terhességi fotók. Rosának? - Emma felvette a kért testhelyzetet. - Múlt héten Laurel készített neki egy ünnepi tortát a babaváró partira. Ugye, milyen jók ezek a visszatérő ügyfelek? Olyan kellemes érzés, hogy az életük több nevezetes eseményén is részt vehetünk. Igen, én is nagyon élvezem. Azt hiszem, így jó lesz a világítás. Legalábbis a hagyományos fotókhoz. És mire kellenek a szirmok? Későbbre tartogatom őket, az igazi felvételekhez. Miután rábeszéltem Rosát, hogy vetkőzzön le. Rostált akarod vetkőztetni? - Emma jót nevetett. - Sok sikert, Mac! Ha jól emlékszem, te már akkor ismerted, amikor még nem volt az ügyfelünk, és neked köszönhetjük az esküvői megbízást. Egy távoli unokatestvéred ismerőse, vagy ilyesmi. Az anyai nagybátyám kuzinjának az unokája. Azt hiszem. Szóval ismerem. Tudhatnád, hogy én mindenkit ismerek.

Talán Emma szerencsét hoz, gondolta Mac. Itt tudnál maradni egy darabig? Segíthetnél kialakítani egy oldott légkört, hogy Rosa elengedje magát. Emma az órájára nézett, és vállat vont. Ráérek egy darabig. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy rá tudod-e venni a meztelenkedésre. Kopogtak az ajtón. Egyelőre nehogy szóba hozd! - figyelmeztette a barátnőjét Mac. - Fokozatosan akarom rávezetni. Ez aztán a pocak, gondolta Mac, amikor kinyitotta az ajtót, és megpillantotta Rosát Behívta a nőt, és közben azon töprengett, hogyan lehetne ezt minél jobban kihangsúlyozni és megmutatni a világnak. Emma jelenléte sokat segíthet. Emmaline-nél senki sem tudta jobban lebilincselni és megnyugtatni az embereket Rosa! Csodásán nézel ki! - Emma megölelte a várandós asszonyt - Gyönyörű vagy! Mac lesegítette a vendég kabátját. Rosa nevetve megcsóválta a fejét míg Mac levette a kabátját. Én inkább csak hatalmasnak érzem magam - csóválta meg a fejét Rosa. Gyönyörűen hatalmas. Gondolom, már alig várod a nagy napot. Ülj le egy kicsit. Választottatok már nevet? Mindig azt hisszük, hogy már döntöttünk, de aztán újabb és újabb nevek jutnak eszünkbe. - Rosa gömbölyű pocakjára tette a kezét, és sóhajtva leereszkedett egy fotelba. - Most éppen Chaterine Grace-nél vagy Lucas Anthonynál tartunk. Nagyon szép nevek. Még nem tudjátok a baba nemét? - érdeklődött Mac. Lebeszéltük magunkat arról, hogy megtudjuk. Igazatok van, annál nagyobb lesz a meglepetés. Milyen jó, hogy Mac nemsokára megörökíti ezt az áldott állapotot! - lelkendezett Emma. Tulajdonképpen a nővérem beszélt rá, de én is belátom, hogy egyszer majd jó érzés lesz megnézni a képeket, amelyeken úgy nézek ki, mintha lenyeltem volna egy görögdinnyét. Gyönyörű vagy - jelentette ki Mac. - Majd bebizonyítom neked, hogy milyen szép így az alakod. Ha ideállsz, készítek néhány próbafelvételt. De előbb kérsz valamit? Egy kis ásványvizet vagy egy teát? Rosa a táskájából elővett egy üveg vizet. Annyit iszom, mint egy szomjas teve, és nem győzök a vécére járni. Ott van a mosdó, és bármikor bemehetsz, ha szükségét érzed. Nyugodtan szóljál, ha egy kis szünetet akarsz tartani.

Rendben - mondta Rosa, és feltápászkodott a fotelból. A frizurám és a ruhám megfelelő? Minden rendben van? A nő szoros lófarokba fogta hosszú haját, de Mac már eldöntötte, hogy ezen változtatni fog. Rosa egy fekete nadrágot viselt, amihez egy világoskék felsőt vett fel. A vékony anyag megfeszült hatalmas pocakján. Ez lesz a kiindulópont, határozta el Mac. Tökéletesen nézel ki, de először úgyis csak próbafelvételeket készítek. Látod azt a két vonalat a padlón? Állj oda, ahol találkoznak. Nem is látom a lábamat - panaszkodott Rosa, de azért odaállt a jelhez. Merev testtartással várt a gép kattanására, de Mac először a fénymérőt állította be. Fordulj oldalra, arccal felém. Az állad egy kicsit emeld fel, de ne annyira. Jól van. Most tedd a kezed a babára. - Mac Emmára pillantott. Emma azonnal megértette, hogy mit kívánnak tőle. Felkelt, és Mac mögé ment. Berendeztétek már a gyerekszobát? - kérdezte. Emma szóval tartotta és megnevette Rosát, míg Mac elkészítette az első polaroid képet. A combjához dörzsölte a papírt, hogy felgyorsítsa az előhívást, majd kinyitotta, és Rosához vitte az elkészült fotót. Látod? Gyönyörű vagy. Rosa a képre nézett, és eltátotta a száját. Lehet, hogy hatalmas vagyok, de nagyon boldognak tűnök. Igazán szép felvétel lett, Mac. A többi még jobb lesz. Próbáljunk meg még néhányat ugyanebben a pózban. Mac észrevette, hogy Rosa sokkal fesztelenebb lett, és önfeledten társalog Emmával. Gyors utasításokat adott a modelljének: fordítsd a fejed jobbra, engedd le az egyik vállad. Később Rosa kezébe adta az egyik rózsát, és úgy is lefényképezte. Már egy egész tekercsre való nagyon szép és nagyon hagyományos terhes képet készített róla. Most próbáljunk ki valami mást. Egy új beállítást szeretnék látni, de ehhez egy másik felső kéne. Jaj, nem hoztam magammal több ruhát! Majd én adok neked valamit Rosa megtapogatta a hasát. Nem hiszem, hogy találsz olyan ruhadarabot, ami rám jön. Nem az a lényeg, hogy rád jöjjön. Bízz bennem. - Mac egy egyszerű férfiinget hozott élő a kellékeshelyiségből. - Nem is fogjuk begombolni. -De... Az ing éles vonalai ellentétben állnak a hasad kerek idomaival. Bízzál bennem. Ha nem tetszik, nyugodtan kitörölhetjük a képet. Biztosan gyönyörű lesz - szólalt meg Emma, és sugárzott róla a lelkesedés. - Nincs

is aranyosabb egy kismama pocakjánál. A harmincnyolcadik hétben vagyok. Ez nem pocak, hanem egy óriási hegy. Ez a leggyönyörűbb forma a világon - nyugtatta meg Mac. - És a bőröd is nagyon szép. Egymás között vagyunk, csak lányok - emlékeztette Rosát Emma. - Annyira szeretném látni, hogy néz ki! Tetszik a világítás és a háttér is. Nagyon előnyös. Nos, talán... De szerintem kövérnek fogok látszani a képen. - Rosa vonakodva levette magáról a pulóvert. Én is akarok egy ilyet! - kiáltott fel Emma, és végighúzta a kezét a nő hasán. - Ne haragudj, Rosa, de ez olyan ellenállhatatlan. Akkor most ünnepeljük az igazi nőiességet! - jelentette be Mac, és Rosára adta az inget. Elrendezte a redőket, és feltűrte a mandzsettát. - Szerintem engedjük le a hajad, mert attól még nőiesebb leszel. Az ajkadra teszek egy kis szájfényt, hogy kihangsúlyozzam a színét. A szájfestés közben Rosa elpirult, de Mac nem bánta. Ezt a színt is felhasználhatja a képekhez. Fordulj felém, és hajtsd előre a válladat. Remek! Mi lenne, ha keresztbe tennéd a kezed a hasad alatt? Nagyon csinos vagy. Egy pillanat, be kell állítanom a fényt. Biztos, hogy nem nézek ki nevetségesen? Nem vagyok slampos? Úgy érzem magam, mint egy tehén, akit elfelejtettek megfejni. Rosa! - sóhajtott fel Emma. - Nagyon szexi vagy. Macnek sikerült elkapnia a nő arcán felragyogó meglepetést és örömöt, majd a büszkeséget. Egy nagy mosolyt kérek! Jó. Nézz rám, és... Ügyes vagy, Rosa. Remek! Nem akarsz szünetet tartani? Nem. Jól vagyok, csak egy kicsit ostobának érzem magam. Remekül nézel ki, hidd el. Emma, légy szíves, igazítsd meg az ing ujját. A jobb oldalit. Tökéletes! - mondta Mac, amikor Emma végzett. - Most pedig fordulj egy kicsit jobban felém. Még egy kicsit. Így. Tedd a kezed a hasad két oldalára. Nagyon jó. A felvételek készítése közben Mac érezte, hogy kezd megszületni a nagy alkotás. Már majdnem sikerült elkapnia a pillanatot, a varázslatot. Nemsokára elérem a célt, gondolta. Most hajtsd le a fejed, de közben emeld fel a szemed, és nézz rám. Gondolj arra a titokra és hatalomra, ami csak a tiéd. Egy pillanatra jusson eszedbe, hogy került oda... Csodálatos vagy, Rosa! Bárcsak egy szebb melltartó lenne rajtam! Mac érezte, hogy megnyílt előtte az ajtó. Leengedte a fényképezőgépet. Vedd le. Na de, Mackensie! - fakadt ki Rosából az elszörnyedés, aztán kuncogni kezdett. Kipróbálunk egy testtanulmányt. Meglátod, tetszeni fog. - Mac intett Rosának. -

Ülj le, és pihenj egy kicsit. Fel kell állítanom a felszerelést. Mi az a testtanulmány? - nézett Rosa Emmára. - Azt jelenti, hogy meztelen leszek? Nemsokára megtudjuk. - Emma megfogta Rosa karját. Gyere, ülj le. Megnézzük, hogy mire készül. Mac! - kiáltott fel Emma, amikor megszólalt a telefon. - Felvegyem? Nem! - Mac egy alacsony székkel a kezében kirontott a kellékeshelyiségből. Lehet, hogy ez... Van egy kis játékunk az üzenetrögzítővel. - A nő az X alakú jelre állította a széket, és lefedte egy másik elefántcsontszínű drapériával. Biztosan tudod, hogy ki vagyok - hallatszott Carter hangja a készülékből. - Szóval szombaton egy vacsorával kezdjünk, és aztán... Ez jó lesz. Nagyszerű. Nem tudom, hogy van-e kedvenc ételed... vagy van valami, amit nagyon nem szeretsz. Biztosan említetted volna, ha vegetáriánus vagy. Igen, ezt általában közölni szokták. Istenem, már megint túlbonyolítom a dolgokat. De úgy látszik, ez is beletartozik a játékunkba. Akkor, viszlát szombaton. Hacsak addig fel nem hívsz, és... Azt hiszem, ideje befogni a számat. Szia. Milyen édes! - jegyezte meg Rosa, és Macre nézett, aki még mindig a drapériát igazgatta. Igen. Az első randevú? Tulajdonképpen a második. Illetve a harmadik, de... Ez egy kicsit bonyolult. Rosa, a fürdőszobában van egy nagy fehér lepedő. Szeretném, ha bemennél, és levennéd a ruhádat. Ha szégyenlős vagy, bebugyolálhatod magad a lepedőbe, de úgy hallottam, hogy a vajúdás és a szülés során megszűnik a nők minden szemérmetessége. Ez Igazán semmiség ahhoz képest Képtelen vagyok meztelenül pózolni egy képen, Mac. Egyszerűen nem megy. És mihez kezdjek egy olyan fényképpel? Majd eldöntőd, ha elkészült, de megígérem, hogy nem lesz kínos vagy kétértelmű. Ez lesz a következő képsorozat a témában. Arról szól, hogy ki vagy, és ki lakozik benned, Rosa. De nem tudom, hogy képes leszek-e... Ez a kép arról az útról szól majd, amelyen elindultál. A benned lakozó életről és fényről. Meg a szerelemről. Ó, istenem... - Rosa szeme könnybe lábadt, és kezét a hasára tette. - Azt hiszem, megpróbálhatjuk. De kitörlöd, ha kínosnak érzem? Hát persze. Nos, rendben van. Úgyis ki kell mennem a vécére. -Nem kell sietned. Emma megvárta, amíg Rosa eltűnik a fürdőszobában, és becsukja maga mögött az ajtót. Nagyon jól csinálod, Elliot - fordult Machez vigyorogva. - Átkozottul jól. Igen, tudom.

És van egy randevúd szombat estére! Úgy tűnik. Normális vagyok, hogy belekezdek ebbe? Ez már elkezdődött, drágám. Szerintem akkor lennél ostoba, ha nem járnál a végére. Szeretnék tovább maradni, és végignézni a felvételeket, de vissza kell mennem. Majd megmutatom a képeket. Nemcsak jó vagy, hanem magabiztos is - jelentette ki Emma, majd a fürdőszoba felé kiáltott. - Rosa! Most el kell mennem, de majd jelentkezem. Az ajtó résnyire kinyílt. Nem tudsz még itt maradni egy kicsit? Olyan jó lenne! Én is szeretném, de vár a munka. Ne aggódj, jó kezekben leszel. Ha addig nem találkozunk, akkor egy boldog, egészséges és gyönyörű kisbabát kívánok neked. Emma leemelte a kabátját a fogasról, és az ajtó felé indult. Mielőtt kilépett, Macre kacsintott. Sok szerencsét - súgta mosolyogva, majd kisietett. Öt óra után néhány perccel Mac korgó gyomorral lépett be a főépületbe. Igazi ételre vágyott. Olyasmire, amit Mrs. G halmozott fel a mélyhűtőben. Bevitte a laptopját a konyhába, és Parkért a pultnál üldögélve találta. A barátnője egy pohár bort tartott a kezében. Szia. Korán van még ahhoz, hogy a konyhában borozzál. Most végeztem Naomival és Brenttel, úgyhogy megérdemlem ezt a bort. - Megoldottad a helyzetet? Persze, hogy megoldottam, de nem ment könnyen. A menyasszony és a vőlegény között szent a béke, és mindketten akarják az esküvőt. A csábító üzleti partnert töröltük a meghívott vendégek listájáról. Holnap a vőlegény előveszi a csapodár fivérét, és emlékezteti, hogy az esküvő róla meg a menyasszonyáról szól. Közli vele, hogy ha a szeretője kizárása miatt nem tud vőfélyként részt venni a szertartáson, akkor elfogadják a döntését. Közben a menyasszony a koszorúslánnyal tárgyal. Megnyugtatja, és támogatja ebben a kritikus helyzetben, de határozottan kijelenti, hogy ez az ő esküvőjük, és hiába haragszik a csélcsap vőfélyre, az akkor is a vőlegénye bátyja marad. A végén megígéri neki, hogy az esküvőn egy nagyon vonzó férfi lesz a partnere, aki mellett a csapodár vőfély egy igazi baleknak fogja érezni magát. Parker elhallgatott, és nagyot sóhajtott. - Megdolgoztam ezért a borért - jelentette ki meggyötört arccal. - És ki lesz a szexi pasas? Megvesztegettem Jacket. - Parker felemelte a poharat, és ivott egy nagy kortyot. Egy rekesz Pinot Noirba került, de megérte. - Jack valóban nagyon jóképű - állapította meg Mac. - Gratulálok, mester. Teljesen kimerültem. Hogy ment a fényképezés? Megmutassam a képeket? - kérdezte Mac, és kinyitotta a laptopját. Amíg a gép bekapcsolt, kinyitotta a mélyhűtő ajtaját, és szemügyre vette a választékot. - Mit fogsz vacsorázni?

Nem tudom. Még csak öt óra van. Éhes vagyok, és kihagytam az ebédet. Rakott hús! - kiáltott fel Mac, és megnyalta a száját. - Pont erre vágytam. Remek. Nekem is jó lesz, de először egy meleg fürdőre vágyom, és pizsamában akarok vacsorázni. Ez jól hangzik. Miért nem jutott eddig az eszembe? De mielőtt elmész fürödni, nézd meg a felvételeket. Mac megnyitotta az első képsorozatot. Te jó ég, valóban nagy hasa van! - nevetett fel Parker, és közelebb hajolt a monitorhoz. - És milyen boldognak tűnik! Szépek lettek, Mac. Igen, szerintem is. - Mac a második sorozathoz lépett. Ezek nagyszerűek! Minden kép szexi, nőies, erőteljes és vidám. Nagyon tetszenek. Főleg az, ahol lehajtja a fejét, és közben a fényképezőgépbe néz. Egy kicsit boszorkányos. A fények is ezt hangsúlyozzák. Ezen még dolgozni fogok. Aztán készítettünk még egy sorozatot. Mac kinyitotta a harmadik mappát, és hátralépett. Parker kihúzta magát a széken. Te jó ég, Mac! Ezek a felvételek bámulatosak. Olyanok, mintha... Úgy néz ki, mint egy istennő. Alaposan megvizsgált minden egyes képet. A Rosa derekáról leomló fehér drapériát vörös rózsaszirmok díszítették, és széles folyamként terült el a padlón. A nő haja a vállára omlott, egyik karjával eltakarta a mellét, a másik kezét pedig a hatalmas pocakjára tette. Közben sejtelmes pillantással nézett a kamerába. Imádom ezeket az idomokat, a redőket és a vonalakat! A fény pedig... milyen szépen kihangsúlyozza a szemét! A tekintetében ott bujkál a tudás és a hatalom. Megmutattad már neki valamelyik képet? Mindegyiket. Nagyon ideges volt, ezért kénytelen voltam megnyugtatni, és megígértem, hogy kitörlöm azokat, amelyek nem tetszenek. És mi volt a véleménye? Elsírta magát örömében. Biztosan a hormonok miatt ilyen érzelmes. Először halálra rémültem, amikor hullani kezdtek a könnyei. Aztán mondott valamit, ami nagyon megérintett. - Mac elhallgatott, és az arca felragyogott az emléktől. - Kijelentette, hogy többé nem fogja magát ormótlannak és esetlennek tartani, mert már tudja, hogy csodálatos. Ez igen! Az én szemem is könnybe lábadt. Azonnal meg akarta rendelni a képeket, de én lebeszéltem róla, mert még finomítani fogom őket. Különben sem lenne jó, ha ilyen felindult érzelmi állapotban választana. Ugye milyen jó érzés boldoggá tenni valakit, és a munkáddal örömet vinni az

életébe? Fáradtak és éhesek vagyunk, de elmondhatjuk, hogy ma egy sikeres napot zárhatunk le. Akkor kölcsönadsz egy pizsamát? Tedd be a kaját a sütőbe, és mindketten öltözzünk át. Rendben. Most pedig szeretnék megnézni egy könnyű filmet. Mi lenne, ha a tévé előtt vacsoráznánk? - Csábítóan hangzik. - A vacsoráról és a filmről jut eszembe, hogy szombaton találkozom Carterrel. - Tudtam! - mosolyodott el Parker. - Nagyon visszafogott leszek. Lehet, hogy szex is lesz belőle, de azt is csak könnyedén veszem. - Még a megvalósítás előtt megpróbálod behatárolni a kapcsolatot? Bölcs döntés. - Mintha gúnyt éreznék a hangodon. - Mac becsukta a sütő ajtaját, és nekitámaszkodott a pultnak. - A tegnapi eset kivétel volt. Beismerem, hogy rám tört a félelem, de csak azért, mert mostanában nem találkoztam egyetlen randiképes férfival sem. - Biztosan igazad van. - Parker felállt az asztalról, és a konyhából kifelé menet átkarolta Macet. - Egyikünk sem mondhatja el magáról, hogy dúskál az érdekes férfiakban, kivéve Emmát. - Nem szakítok elég időt a randevúzásra. - Tudom. Ezt mindnyájan elmondhatjuk magunkról. Egyébként milyen filmhez van kedved? Megható legyen, vagy boldogan végződjön? - A rakott húshoz egy optimista romantikus film illik. - Jó választás. Mi lenne, ha megkérdeznénk a többieket, hátha ők is szívesen csatiakoznának? Elindultak a harmadik emelet felé. - Mit fogsz csinálni, Park, ha már olyan öreg leszel, hogy nem tudsz felmenni ezen a sok lépcsőn? - Beszereltetek egy liftet. Soha nem fogom elhagyni ezt a helyet. - Most a házra vagy a vállalkozásra gondolsz? - Mindkettőre. Még a lépcsőfordulóig sem jutottak, amikor megszólalt Parker mobiltelefonja. - A csudába! Menj előre, és vedd fel az egyik pizsamámat. Gyorsan elintézem ezt az ügyfelet, és sietek utánad. - Parker megnézte a telefon kijelzőjét, és elmosolyodott. - Szia, Shannon! Készen állsz a jövő hétre? - kérdezte, és nevetve elindult az irodája felé. - Tudom. Rengeteg még a tennivaló, de ne aggódj. Azért vagyunk, hogy mindent elintézzünk. Menyasszonyok, gondolta Mac, amikor felért az emeletre. Mennyire aggódnak a részletek miatt! Ha valaha férjhez megy - bár ennek kevés az esélye akkor csak a lényegre fog koncentrálni. A részleteket Parkerra bízza.Belépett a barátnője szobájába. A baldachinos ágy takaróján egyetlen ráncot sem látott, és friss virágok álltak a vázában. Sehol egy elhajított ruhadarab, vagy

egy sarokba rúgott cipő. Nincs por, és nincs rendetlenség, állapította meg. A komódhoz lépett, és nem lepődött meg, amikor négy darab gondosan összehajtott pizsamát talált az egyik fiókban. Én is rendes vagyok, bizonygatta magának. Csak nem mániákus. Az egyik pizsamát a vendégszobába vitte, és az ágyra dobta. Ő is nagyon vágyott egy forró fürdőre, ezért megtöltötte a kádat, és fürdősót is szórt bele. Elmerült az illatos vízben. Helyesen döntöttek, amikor egy boldogan végződő romantikus filmet választottak. Egy film akkor jó, ha a végén mindenki örül, főleg egy szerelmes film. Mert a valóságban sokszor nem így történik. A szerelem elhalványul, vagy gyűlöletté alakul. Vagy megállapodik a kettő között, és a kapcsolat unalomba fullad. Aztán elég egy óvatlan lépés, és eltörik, mint egy száraz ág. Ilyenkor az embernek egy hét floridai üdülésre van szüksége, gondolta Mac keserűen. Amit valaki más fizet ki helyette. Mac tudta, hogy Parkért milyen érzelmek fűzik a házhoz és a vállalkozáshoz, de úgy vélte, hogy semmi sem tart örökké. Kivéve a barátságot. Micsoda szerencse, hogy ilyen jó barátnői vannak! Az otthonok és a szerelmek már nem ilyen állandóak. Nem lehet arra számítani, hogy mindig megmaradnak, örülni kell annak, ami van, és nem várni tőlük túl sokat.Macnek eszébe jutott a szombat esti randevú. Találkozik egy férfival, akit vonzónak tartott, amikor legutóbb együtt kávéztak. Ennyi elég, többre nem számíthat. Ki tudja, mi lesz egy hét múlva? A fényképek pontosan arra valók, hogy megőrizzék az illékony pillanatokat, mielőtt a holnap elrabolja őket. Mac állig merült a forró vízben. Ekkor kinyílt az ajtó, és Laurel lépett be a fürdőszobába. - Mit csinálsz? Nem akarod a saját meleg vizedet folyatni? - Megragadom a pillanat örömét, és készülök egy meleg rakott húsra, meg egy romantikus filmre. Nincs kedved csatlakozni? Nem a kádra gondolok. - Lehet. Végre sikerült megterveznem a tökéletes tortát a Holly-Deburke-esküvőre. Ez az ötödik, de már a végleges változat. Jólesne egy kis főtt étel. - A sütőben melegszik. Emmát is fel kéne hívni, hátha... - Rendben. Majd én elintézem, te addig nyugodtan élvezd ki az örömteli pillanatokat. Mac lehunyta a szemét, és nagyot sóhajtott. Igen. Egy nő életében a barátság a legfontosabb dolog, mert a barátnőire mindig számíthat. Reggel még mindig Parker pizsamája volt rajta, amikor belépett a műterembe. A barátnője nappalijában aludt el a heverőn, és nem sokkal hajnal előtt ébredt. Valaki gondosan betakarta egy meleg pléddel. Az este elfogyasztott két adag rakott hús után nem tartotta fontosnak, hogy reggelizzen, de nagyon vágyott egy erős kávéra. Mégsem a konyhába ment először, hanem a telefonhoz lépett. Nem volt üzenete.

Bosszantotta, hogy csalódottnak érzi magát. Még jó, hogy tegnap este nem üldögélt a telefon mellett, hogy Carter hívását várja. A barátnőivel volt, és nagyon jól érezte magát. Ráádásul a kis játékuk szerint most neki kéne telefonálnia. Miért viselkedik ilyen ostobán? Nem fog Carter Maguire-re gondolni! Kiveri a fejéből a szexi szemüvegét, a ronda gyapjúöltönyét, meg a csodálatos ajkát. Inkább kávét főz, dolgozik, és éli a saját életét.

- Egy szombat esti randevú? Ez nagyszerű! Carter már ezerszer megbánta, hogy elszólta magát. Miért nem tudta befogni a száját? Megfeledkezett magáról, és jó ötletnek tartotta a kollegájával megbeszélni a fejleményeket, míg az első óra előtt megisznak egy kávét a tanáriban. - Ne haragudj, de most azzal a kvízzel kéne foglalkoznom, amit... - Remek! - Bob nem zavartatta magát, hanem figyelmeztetően felemelte a mutatóujját. Ne feledd, hogy virágot kell vinned neki! De nem rózsát, mert az túl sokat sejtet Inkább valami egyszerűbb virágot, esetleg egy több fajtából készült csokrot. - Nem tudom. Lehet. - Már megint van min aggódnom, gondolta Carter. - De ne legyen túl nagy, vagy feltűnő. Biztosan rögtön vázába akarja tenni, és akkor bemehetsz a lakásába. Közben beszédbe elegyedtek, és máris jobb lesz a hangulat. Ehhez kell majd igazítanod az éttermi foglalást is. Mikorra rendelted meg az asztalt? - Még nem rendeltem meg semmit. - Akkor igyekezz. - Bob megcsóválta a fejét, és megka- varta kalóriaszegény tejszínnel ízesített kávéját. - Hová akarod vinni? - Nem tudom. - A közepesnél magasabb színvonalú helyet válassz, de nem kell túl elegáns étterembe vinned, mert ez még csak az első randevú. De nehogy egy lepusztult csellóban kössetek ki! A kellemes hangulat nagyon fontos, ezért a helyiség ne legyen túl zsúfolt. Keress egy szép, szolid helyet. - Bob, kiütéseket kapok tőled! - Ezek csak jó tanácsok, Cart. Ötletek, amelyek segítenek neked. Okvetlenül rendelj egy üveg jó bort. Ha vacsora után desszertet kér, akkor javasold, hogy válasszon ő, és majd te is megkóstolod. A nők imádják ezt. Nagyon szexi légkört teremt, ha megosztod valakivel a desszertet. És ne beszélj állandóan a munkádról, mert az maga a halál. Inkább te kérdezősködj a munkájáról, meg arról, hogy mit szeret csinálni a szabadidejében. Aztán később... - Ezeket le kéne írnom? - Nem ártana. Ha a vacsora tízig vagy későbbig tart, akkor javasolhatsz egy másik helyet. Az a legjobb, ha ott már zene is van. Ha korábban végeztek, akkor válassz egy mozit. Persze csak akkor, ha nem tesz egyértelmű célzásokat... Tudod. Arra, hogy menjetek fel hozzá. Abban az

esetben... - Elég volt, Bob. Hagyjuk ezt a témát. - Carter még soha nem örült ennyire a csengő hangjának. - Órára kell mennem. - Majd később még beszélünk. Addig leírok neked néhány jó tanácsot. - Nagyszerű. - Carter elmenekült a barátja közeléből, és a diákok meg a többi tanár közé vegyült a folyosón. Nem fogom kibírni szombatig, gondolta. Józan ésszel biztosan nem. 7. Carter is úgy gondolta, hogy illik virágot vinnie Macnek, de Bob felbosszantotta. A kiselőadásával sikerült elérnie, hogy ezt az egyszerű és természetes gesztust egy rendkívül nagy jelentőségű, bonyolult és számtalan buktatót rejtő missziónak tartsa. És megfutamodjon. A végén úgy döntött, hogy inkább kihagyja ezt a lépést. Mackensie egyik barátnője virágkötő. Ha akarja, minden nap térdig jár a virágokban. Aztán aggodalmaskodni kezdett, hogy ha nem visz csokrot az első randevúra, akkor megszeg egy íratlan szabályt, amit minden randevúra menő férfinak be kell tartania. Végül megadta magát a sorsnak, és félúton visszafordult. Szerencsére elég időt adott magának arra, hogy a lakásától Mackensie műterméig eljusson. Ki tudja? Talán forgalmi dugóba vagy egy több halálos áldozatot követelő tömegbalesetbe kerül. Berontott az áruházba, és sokáig toporgott a dísznövények meg a virágok polcai előtt. Addig töprengett és válogatott, amíg izzadságcseppek jelentek meg a homlokán. Bobnak biztosan lenne valami epés megjegyzése az áruházakban vásárolt virágokkal kapcsolatban, és a választékot is lekicsinyelné. De ahhoz már késő volt, hogy felkeressen egy virágüzletet, és azt mégsem teheti meg, hogy beszalad Emmához, és tőle kér néhány szálat. Már bánta, hogy nem egy kávéra hívta meg Macet. Akkor olyan jól elbeszélgettek, és kellemesen telt az idő. Utána mindketten mentek a maguk útján, és nem bonyolították a dolgokat. De most minden olyan nehéz, és... túl sok. Most már nem hívhatja fel egy átlátszó kifogással, még akkor sem, ha sikerülne elhitetnie vele, hogy igazat mond. Márpedig erre nem sok esély van. Azzal nyugtatgatta magát, hogy mindenki szokott randevúzni, és mégsem hal bele. Megragadott egy elegáns csokrot, és a kasszához sietett. Elég színes és szép, gondolta egy kis bűntudattal. Még az illata is jó. Néhány gerbera is volt benne, és az olyan kedves virág. Nem rózsa, amit Bob szerint mindenképpen el kell kerülnie, mert azt a rejtett üzenetet közvetíti, hogy a leendő gyermekei anyjának tartja, és feleségül akarja venni. Ezért nagyon fontos, hogy a virágok semlegesek legyenek.

Talán még túl is lőtt a célon? A kedves arcú pénztárosnő rámosolygott. - Ugye, milyen szépek? Meg akarja lepni a feleségét? - Nem. Nem vagyok nős. - Akkor a barátnőjének szánja? - Nem egészen. - Carter elővette a pénztárcáját, és a nő beütötte a gépbe az összeget. Csak egy... Maga szerint ezt a csokrot odaadhatom annak a nőnek, akit vacsorázni viszek? Megfelel egy randevúra? - Tökéletes ajándék lesz. Majdnem mindenki szereti a virágokat. Főleg a nők. Azt fogja gondolni magáról, hogy egy kedves és figyelmes lovag. - De ugye nem túlságosan... - Állítsd le magad, Carter! A nő elvette a pénzt, és visszaadta az aprót. -

Tessék, most már mehet - jelentette ki, és egy celofántasakba bújtatta a csokrot. -

Érezzék magukat jól ma este. -

Köszönöm. - Carter egy kicsit megnyugodva ment vissza a kocsijához. Kiben lehet

megbízni, ha nem egy áruházi pénztárosnőben? Az órájára nézett, és látta, hogy még egy tömegbaleset ellenére is időben odaérne Mackensie-hez. Kicsit ostobának érezte magát, mégis elővette a listát, amit a segítőkész Bob kinyomtatott számára, és kihúzta rajta a harmadik tételt. (Vegyélvirágot,denerózsát) Bob azt is leírta, hogyan üdvözölje Macet, és mivel kezdje a beszélgetést. (Gyönyörűen nézel ki Nagyszerűmállrajtad,ezaruha.Megláttameztavirágot,ésrádgondoltam..) Carter gyorsan visszadugta a zsebébe a listát, mielőtt bármelyik kifejezés megragad az agyában. De nem volt elég fürge, és meglátta Bob egyik aranyszabályát az autóútról. A kocsiban könnyűzenét vagy lágy jazzt kell hallgatni, de csak halkan. Ki fogom tekerni Bob nyakát, gondolta Carter. Az út következő részében ide-oda tekerte az autórádió gombját, hogy egy megfelelő háttérzenét keressen, míg végül türelmetlenül kikapcsolta a rádiót. A pokolba! Carter bekanyarodott a birtokhoz vezető hosszú útra. És mi van, ha nem is lesz rajta ruha? Akkor nem sok hasznát venné Bob javaslatainak. Sajnos ez a kérdés eszébe jutatta a jelenetet, amikor Mac fekete nadrágban és apró fehér melltartóban állt a műterem közepén. Istenem, nem erre gondoltam! Carter kétségbeesetten próbálta elhessegetni a gondolatot.

Csak eszembe jutott, hogy nem ruha lesz rajta, hanem... Akkor mit mondjon? Szép ez a nadrág? Jól áll ez az öltözék? Igen, az öltözék lesz a legmegfelelőbb szó. Istenem, hagyd már abba, szólt magára. Megkerülte a főépületet, és tovább haladt Mac lakása felé. A ház mindkét szintjén égtek a lámpák, és úgy tűnt, mintha az egész épület ragyogna. A hatalmas földszinti ablakokon át belátott a műterembe, és elcsodálkozott. Magas lámpákat, és néhány állványt pillantott meg, amelyre egy nagy kék függönyt akasztottak. Előtte egy asztal és két szék, az asztalon pedig egy borosüveg állt. Ez azt jelenti, hogy Mac először inni akar vele? Erre nem számított Akkor el fognak késni az étteremből. Telefonáljon oda, és módosítsa az asztalfoglalást? Kiszállt a kocsiból, és elindult a járdán. Aztán visszament a virágcsokorért, amit az ülésen hagyott. Bárcsak már túl lenne rajta! Tényleg ezt kívánta, és enyhe hányingert érzett, amikor felemelte a kezét, hogy kopogjon. Bárcsak már holnap reggel lenne, egy nyugodt vasárnap reggel! Dolgozatokat javítana, olvasna, elmenne sétálni, és visszatérne a megszokott napirendjéhez. A nő kinyitotta az ajtót. A férfi nem tudta eldönteni, hogy mit visel, mert csak az arcát látta. Mindig az arcát vette észre - a lágy, hófehér bőrét és a ragyogó vörös haját. A zöld szemét, és a váratlanul felbukkanó, ellenállhatatlanul bájos gödröcskéket. Már nem akarta, hogy az estének vége legyen. Alig várta, hogy elkezdődjön. - Szia, Carter. - Szia, Mackensie - mondta Carter, és nem jutott eszébe Bob egyik alkalomhoz illő kifejezése sem. Átnyújtotta a nőnek a virágot. - Ezt neked hoztam. -

Reméltem, hogy nekem szánod. Gyere be. - A nő becsukta mögötte az ajtót. - Milyen

szép ez a csokor! Imádom a gerberát, mert olyan vidám. Mindjárt vízbe is teszem. Kérsz egy italt? -

Én... - A férfi az asztalra pillantott. - Ha úgy tervezted.

-

Arra gondolsz? - intett Mac a függöny felé. - Egy délutáni fényképezés háttere volt. - A nő

a konyhába ment, és intett Carternek, hogy kövesse. - Eljegyzési képeket készítettem, és az ifjú pár nagy borrajongó. A nő egy bormagazinnak ír, a férfi pedig étteremkritikus. Ezért az az ötletem támadt, hogy a felvételek is a kedvenc környezetükben mutassák be őket. - Beszéd közben elővett egy vázát, és kicsomagolta a virágot. -

Jó ötlet, hogy mindig az ügyfelek személyiségéhez alakítod a képek hangulatát, helyszínét

és stílusát. Sherrynek is nagyon tetszettek az eljegyzési fotók.

-

Könnyű dolgom volt. Két fülig szerelmes fiatal, aki a heverőn ölelgeti egymást.

-

Csak azért találtad könnyűnek, mert ráéreztél, hogy Sherry és Nick nem szívesen

üldögélne elegáns ruhában egy fehér asztalnál, bort kortyolgatva. Annak sem örültek volna, ha a padlón kell üldögélniük, rengeteg könyv és egy kövér macska társaságában. -

A Mason-Collari-eljegyzésre gondolsz? Az ma volt. Meg szoktad nézni az újságban az

eljegyzési és az esküvői rovatot? -

Csak amióta ismét találkoztam veled.

-

Milyen jól tudsz hízelegni.

Mivel ezt még senki sem mondta neki, Carter nem tudta, mit válaszoljon. A nő a konyhapult közepére helyezte a vázát. - Holnap reggel, kávéfőzés közben felvidít majd. - A pénztáros is mondta, hogy tetszeni fog neked. Volt egy kis krízisem, de ő átsegített rajta. A nő arcán megjelentek a gödröcskék. - Az ember mindig számíthat egy pénztárosnő megérzéseire. - Én is pontosan erre gondoltam. Mac visszament a műterembe, a heverőhöz lépett, és felkapta a támlára dobott kabátot. - Kész vagyok. Mehetünk? -

Persze. - A férfi odalépett hozzá, és felsegítette a kabátot. A nő hátranézett.

-

Valahányszor ezt teszed, mindig azt kívánom, bárcsak hosszabb hajam lenne. Akkor ki

kéne húznod a gallér alól, hogy elterüljön a vállamon. -

Tetszik ez a rövid frizura, mert így látszik a nyakad. Nagyon szép nyakad van.

A nő megfordult, és a férfira emelte a tekintetét. - Vacsorázni megyünk - jelentette ki komoly arccal. - Igen. Fél nyolcra foglaltam asztalt a... -

Tudom. Azért mondtam, mert nem akarom, hogy félreérts, és azt hidd, hogy maradni

akarok. De meg kell tennem, különben nem tudnék az ételre koncentrálni, és állandóan ez járna a fejemben. A nő lábujjhegyre állt, átkarolta Carter nyakát, és ajkát lágyan, hívogatóan a férfi szájára szorította. A váratlan közeledéstől Carter egész testén végigcikázott a gyönyörűség. Legszívesebben most is olyan mohón megragadta volna, mint a múltkor, amikor egy kicsit szabadjára engedte magát, és előtört belőle az elfojtott szenvedély. Magához ölelte a nőt, és

megsimogatta a hátát, majd a derekára csúsztatta a kezét. Milyen kár, hogy egy vastag kabát van rajta! Mac elhúzódott tőle, és porcelánszínű arcán egy halvány vörös folt jelent meg. -

Igazi tehetség vagy, professzor úr. Sokszor álmodoztam arról, hogy visszacsókollak, még a középiskolában. Mostanában

ismét feltámadtak a régi érzések. Talán ezért. -

Szerintem természetes tehetséged van a csókolózáshoz. Menjünk, mielőtt lebeszélem

magam a vacsoráról. -

Nem feltételezem rólad, hogy...

-

Pedig előfordulhat.

A férfi megint elnémult, ezért a nő megelőzte, és most az egyszer ő nyitotta ki az ajtót. Carternek az az érzése támadt, hogy Mac lénye az egész autót betölti az illatával, a hangjával és a nevetésével. Cartert mégis megnyugtatta a jelenléte. Milyen furcsa, gondolta. -

Mindig pontosan betartod a sebességhatárt? - kérdezte Mac. Idegesítő? - A férfi Macre nézett, és amikor meglátta a vidám pillantását, ő is

elmosolyodott. - Ha néhány kilométerrel túllépem a megengedett sebességet, úgy érzem magam, mint egy bűnöző. Corrine-t ez nagyon... -

Corrine? - érdeklődött a nő, amikor a férfi hirtelen elhallgatott.

-

Valaki, akit bosszantott a vezetési stílusom. - És minden más, amit csináltam, tette hozzá

magában. -

Egy régi barátnő? Nem érdekes. - Miért nem kapcsolta be a rádiót?

-

Minél jobban titkolózol, annál kíváncsibb leszek, ezért először én beszélek az egyik volt

barátomról, hogy megoldjam a nyelved. - A nő zöld szeme most már olyan vidáman csillogott, mintha nevetett volna. - Például a kezdő rocksztárról, akit az elvakult rajongásom idején Jon Bon Jovihoz hasonlítottam. Persze a külsejére gondoltam, és nem a tehetségére. Gregnek hívták, de azt akarta, hogy Rocknak nevezzék. - Miért? -

Mert igazi rocksztár akart lenni, mint Prince vagy Madonna. Húszévesen hihetetlenül

szexinek és menőnek tartottam, és rengeteg időt, tehetséget meg pénzt áldoztam arra, hogy őt fényképezzem. A zenekaráról is sok képet készítettem, a saját készítésű CD-jük borítójához. Vezettem a furgonjukat, és legalább két hónapig fanatikus rajongóként követtem őket. Aztán

egyszer rajtakaptam, hogy a basszusgitárossal csókolózik, akit Dirknek hívtak. - Nos. Ez egy nagyon szomorú történet. - Hallom a hangodon, hogy mulattat -

Csak azért merek mosolyogni rajta, mert látom rajtad, hogy már nem fáj.

-

Teljesen össze voltam törve. Körülbelül öt percig. Utána hetekig iszonyú mérges voltam.

Az a gazember velem fedezte az igazi szexuális hajlamait. Nagy elégtétellel tölt el, hogy most konyhagépeket árul Stamfordban. Nem komoly berendezéseket csak turmixokat meg kenyérpirítókat. -

Nekem is van kenyérpirítóm.

A nő felnevetett, a férfi pedig befordult egy parkolóba. -

A Willowsba megyünk? Remek választás, Carter! Itt mindig nagyon jó az étel. A Kézfogó

alapítása előtt Laurel cukrászként dolgozott itt, sőt még utána is egy darabig, amíg beindult a vállalkozásunk. -

Ezt nem tudtam. Már több hónapja nem jártam itt. Utoljára még...

-

Corinne-nal voltál itt.

-

Nem. - A férfi halványan elmosolyodott. - Néhány barátommal, akik randevút szerveztek

számomra. Nagyon furcsa este volt, de az ételben valóban nem találhattam semmi kivetnivalót. A férfi közben kiszállt, és megkerülte a kocsit, hogy kinyissa a másik ajtót, de az utasa megelőzte, és már ki is lépett a járműből. A férfi szíve nagyot dobbant, amikor Mac a kezét nyújtotta neki. -

Miért volt furcsa?

-

A nőnek olyan hangja volt, mint egy rossz hegedűnek, amit már régen nem gyantáztak

meg. Tudom, hogy nem szép ilyet mondani, de ez az igazság. Ráadásul éppen akkor kezdett el egy szigorú diétát, és nem ehetett szénhidrátot, zsírt vagy sót. Csak egy öntet nélküli salátát kért, ami egy levélből, egy ágból, és egy hámozott répából állt. Nagyon kiábrándító volt. -

Én annyit eszem, mint egy éhes favágó.

-

Ezt nehezen tudom elhinni.

-

Majd meglátod.

Amikor az épület elé értek, az ajtó magától kínyilt, és egy nyitott kabátot viselő férfi lépett ki rajta. A szél azonnal belekapott a jóképű arcát keretező fekete hajába. Amikor észrevette Macet, szép ívű szája mosolyra húzódott, és éjfekete szeme felragyogott. -

Szia, édes Makadámdióm! - kiáltotta, majd megragadta Mac könyökét, és egy hatalmas

csókot nyomott az ajkára. - Az én kedvenc... Carter? - A férfi elengedte Macet, és kezet nyújtott Carternek. - Hogy vagy? -

Jól vagyok, Del. És te?

-

Remekül. Ezer éve nem találkoztunk! Mit kerestek itt?

-

Úgy tudjuk, hogy ezen a helyen ételt árulnak, ezért enni szeretnénk.

Del Brown Macre vigyorgott. -

Jó terv! Tehát vacsorázni jöttetek. Együtt. Nem tudtam, hogy együtt vagytok.

-

Nem vagyunk - vágta rá Mac és Carter egyszerre.

-

Vacsorázni jöttünk.

-

Ezt már említettétek. Egy rövid üzleti megbeszélésem volt, és most a város másik

végében találkozom néhány barátommal. Különben bejönnék, hogy igyak veletek egyet, és alaposabban szemügyre vegyem az egyik csinos pincérnőt. De sajnos mennem kell. Majd találkozunk. Mac Delaney Brown után nézett, aki már futva elindult a parkoló felé. -

Ki volt ez a férfi? - kérdezte színlelt csodálkozással, mire Carter elnevette magát.

Beléptek az étterembe. Carter szándékosan foglalta le ezt a hangulatos sarokasztalt, vagy csak szerencséje volt? Mac elégedetten nézett körül az elegáns étteremben. Nem kért koktélt, csak bort a vacsorához, de mielőtt elmélyült a menü tanulmányozásában, sokatmondó pillantást vetett Carterre. -

Tehát itt találkoztál a salátaevő, sipító hangú nővel. Nem volt folytatás?

-

Szerintem erre egyikünk sem gondolt.

-

Gyakran szoktak randevút szervezni neked?

-

Az volt az első és az utolsó alkalom. És a te barátnőid rávettek már?

-

Soha. Túl ijesztőnek tartanám. Ráadásul mi már évekkel ezelőtt megállapodtunk, hogy

nem teszünk ilyet egymással. Egészen eddig be is tartottuk a fogadalmunkat. Megosztasz velem egy üveg bort, dr. Maguire? A férfi a nő elé helyezte az itallapot. -

Te válassz. Ez nagyon bátor tett tőled. - A nő kinyitotta a menüt - Nem vagyok nagy borrajongó,

inkább csak fényképezni szoktam a palackokat, de a Shirazt nagyon szeretem, és itt mindig tartanak belőle. Még be sem fejezte a mondatot, amikor megjelent az asztaluknál a pincér, egy üveg Shirazzal

a kezében. -

Micsoda remek kiszolgálás - jegyezte meg Mac. Mr. Maguire? - szólalt meg a pincér. - Mr. Bown telefonált, és szeretné, ha ezt elfogadná.

Ha nem ízlik, akkor kérhet helyette valami mást. -

Ezek a Brown testvérek! - csóválta meg Mac a fejét. - Soha nem tévednek. Kérek egy

üveggel, köszönöm. Neked is jó lesz? - nézett Carterre. -

Igen. Ez nagyon kedves volt Deltől.

Valóban, gondolta Mac. És az a finom kis kacsintás is, amellyel búcsúzáskor ránézett. Tudta, hogy Del még sokat foga ugratni, ha legközelebb találkoznak.

Mac nem úgy evett, mint egy kiéhezett favágó, de legalább nem egy sovány salátát piszkált másfél órán keresztül. Carternek nagyon tetszett, ahogy beszéd közben széles mozdulatokat tesz a borospohárral meg a villával. Teljesen lenyűgözte, amikor átnyúlt az asztalon, és engedély nélkül a villájára tűzte az egyik halszeletét. Úgyis megengedte volna neki, de így sokkal meghittebb volt. -

Egyél ebből a marhasültből egy falatot - A nő levágott egy darab húst.

-

Nem, köszönöm.

-

Nem szoktál vörös húst enni?

-

De igen.

-

Akkor kóstold meg. Isteni íze van.

-

Rendben. Kérsz egy kis rizst?

-

Nem. Soha nem értettem, hogy mit lehet rajta szeretni. Inkább térjünk vissza a tárgyra.

Tehát az egyik angolórán megnézetted a diákjaiddal a Spinédzserek című filmet, hogy megbeszéljétek Austen Emmájának modem változatát? -

Azzal a filmmel jól be lehet mutatni a művet és a történetet. A diákokat érdekli a

történet, és a ma játszódó film segítségével jobban megértik az Emma korának emberi kapcsolatait és erkölcseit. -

Bárcsak nekem is olyan tanáraim lettek volna, mint te! És neked tetszett a film? Igen. Nagyon szellemes. Szeretem a filmeket. Tegnap este két filmet is megnéztünk, de én túl sok meleg

almáspitét ettem, és elaludtam a Zeneésszöveg alatt. Tudod, amelyikben Hugh Grant játszik. - A nő

megint hadonászott egy kicsit a borospohárral. - Láttad az Értelemésérzelem című filmet? -

Igen. Lebilincselő alkotásnak tartom, és tetszik, hogy a rendező nagy tisztelettel bánt a

regénnyel. Olvastad a könyvet? -

Nem. Tudom, hogy ez szörnyen hangzik. A Büszkeségésbalítélet viszont olvastam, és nagyon

tetszett. Láttam a filmet is, és azóta Colin Firthként képzelem el Mr. Darcyt Ezért szeretném még egyszer elolvasni. Neked melyik a kedvenc regényből készült filmed? -

A személyes véleményemre vagy kíváncsi? Ne bántsátok a feketerigót.

-

Igen, Gregory Peck a főszereplő, és Atticus Finchet, a tökéletes családapát játssza. Az a

jelenet a végén, amikor a nő... hogy is hívják? -

Cserkész. Igen. Amikor az ő elbeszélését halljuk, és közben az ablakon át látjuk az apát a fia ágyánál

ülni. Annyira szép jelenet volt, hogy még most is meghatódok, ha eszembe jut. Amikor gyerekkoromban láttam a filmet, azt képzeltem, hogy Atticus az én apám. Vagy Gregory Peck. Mert mindkettővel beértem volna. Úgy képzeltem, hogy ő velem lenne minden reggel, amikor felébredek. Szerintem soha nem hevertem ki az apám hiányát. Szánalmas vagyok. -

Nem tartalak annak. Nekem fogalmam sincs, hogy milyen lehet apa nélkül felnőni. Ritkán

találkozol vele? -

Szinte soha. Amikor néhány év után mégis összefutunk, mindig olyan elbűvölő és kedves,

hogy újra levesz a lábamról. Aztán nagyon fáj, amikor ismét eltűnik, és évekig felém se néz. Ő a pillanatnak él, és ha nem osztod meg vele a pillanatot, akkor olyan vagy számára, mintha nem is léteznél. -

Ez fáj neked? Igen, nagyon. Újra és újra fájdalmat okoz. De ez túlságosan nyomasztó téma egy ilyen

kellemes vacsorához. Mondj még egy filmfeldolgozást, ami tetszik neked. A férfi szerette volna átölelni a nőt és megsimogatni a haját, de tudta, hogy nem ilyen vigasztalásra van szüksége. Ezért inkább a válaszon törte a fejét. -

Állj mellém - mondta végül.

A nő a homlokát ráncolta, és látszott rajta, hogy erősen gondolkodik. -

Ezt nem ismerem. Ki írta? Steinbeck? Fitzgerald? Yeats? Stephen King. Atest című novellájából készült a film. Komolyan? Stephen Kinget is szoktál olvasni? Én halálra rémülök a műveitől, de nem

tudok ellenállni nekik. Várj csak! Ez az a film, amelyben négy fiú egy holttestet keres, amit talán

egy vonat ütött el? Már emlékszem. Kiefer Sutherland remek alakítást nyújtott benne. -

Ez a mű a barátságról, a hűségről, a felnőtté válásról és az összetartásról szól.

-

Igazad van - bólintott a nő, és a férfira nézett. - Igen. Fogadni mernék, hogy remek tanár

vagy. -

Néha.

A nő félretolta a tányérját, és a pohárral a kezében hátradőlt a széken. -

Mit csinálsz, amikor éppen nem tanítasz, olvasol vagy regényekből készült filmeket

nézel? -

Sok mindent.

-

Golfozol, sziklát mászol, bélyeget gyűjtesz?

A férfi elmosolyodott, és megrázta a fejét. -Nem. -

Nemzetközi kémkedéssel, akvarellfestéssel vagy vad- kacsavadászattal foglalkozol?

-

A nemzetközi kémkedéssel fel kellett hagynom, mert nem bírom az utazást. Nagyon

unalmas vagyok. -

Ez nem igaz. Pedig eleinte annak hittelek.

- Nos... Köszönöm. A nő előrehajolt, és az ujjával megbökte a férfi karját, majd ismét hátradőlt. -

Rendben van, Carter. Miután már legalább háromnegyed pohár bort megittál... Nem ihatok többet, mert vezetek. Betartva a kötelezően előírt haladási sebességet - bólintott a nő. - De most itt az ideje,

hogy mesélj nekem Corrine- ről. -

Nincs sok mesélnivalóm.

A nő észrevett valamit a férfi szemében. -

Megbántott? Sajnálom. Ne haragudj, hogy ilyen érzéketlen és erőszakos vagyok. Nem vagy az. Pedig eleinte annak hittelek.

A nő elmosolyodott. -

Nagyon aranyos vagy ebben az elegáns öltönyben. Most rendelhetsz egy desszertet, én

pedig önmegtartóztatónak tettetem magam, de a végén mégis megeszem a felét. Nem siettek az étkezéssel, mert jól érezték magukat egymás társaságában. Mac már régen nem étkezett olyan férfi társaságában, akivel érdekes dolgokról tudott beszélgetni. Aki meghallgatta, odafigyelt rá - és nem csak azon járt az esze, hogy milyen jutalom várja az este

végén. Ez a férfi megmozgatta a fantáziáját, és szórakoztatta. És olyan elbűvölőnek találta a csendes, visszafogott modorát! Amikor Carter felvette a szemüvegét, hogy átnézze az étlapot, Mac érezte, hogy a szíve gyorsabban kezd el verni. -

Nincs kedved elmenni még valahová? - kérdezte a férfi, amikor a kocsihoz indultak. -

Valószínűleg már túl késő van egy mozihoz. De mit szólnál egy klubhoz? -

A barátnőimmel nemrég voltam egy klubban. - Talán majd máskor, tette hozzá

magában. Mégis tévedett, amikor kijelentette, hogy Carter Maguire soha nem tenné be a lábát egy klubba? Most haza kell mennem, mert nagyon le vagyok maradva a munkámban. A férfi kinyitotta a kocsi ajtaját. -

Akarsz még találkozni velem?

Mac gyomra összeszorult. Miért kérdezi ezt tőle? Ijesztő, hogy az ő kezébe adja a döntés jogát. -

Gondolkodom rajta.

-

Rendben van.

Amikor Carter is beszállt a kocsiba, a nő odahajolt hozzá. -

Sorolj fel öt okot, amiért ismét találkozni akarsz velem.

-

Be kell tartanom a fontossági sorrendet?

A pokolba! Miért ilyen aranyos? Ez a férfi valóban nagyon aranyos. -

Nem. Csak egy gyors listát kérek. Rendben van. Tetszik, ahogy beszélsz. Ahogy kinézel, jobban meg akarlak ismerni. Le

akarok feküdni veled. És amikor veled vagyok, akkor... érzek.. -

Mit érzel?

-

Csak érzek.

-

Ezek nagyon jó válaszok - közölte a nő rövid gondol- kodás után. - Igazán. Te is mondasz öt indokot? Még gondolkodom. De előtte közölnöm kell, hogy a randevúzásban talán jó vagyok, de a

kapcsolatok terén nagyon rosszak a jegyeim. -

Ezt nem értem, hiszen a barátnőiddel egy életre szóló kapcsolatban élsz. Egy őszinte és

mély kapcsolatban. -

De velük nem fekszem le.

-

Ez érdekes kitétel. De szerintem egy kapcsolat sokkal többről szól a testi közelségnél, és

nem az határozza meg a lényegét. -

Ugyan már, Carter! A szex nagyon komoly dolog. Arról nem is beszélve, hogy mennyi

munka és erőfeszítés kell egy olyan kapcsolat fenntartásához, amelyben szex is van. Gondolj csak bele. -

Nem hiszem, hogy ez jó ötlet, mert most a vezetésre kell figyelnem.

-

Mi lenne, ha eljutnánk arra a szintre, és csődöt mondanánk? Mit tennénk?

-

Én a jól bevált alapszabályt alkalmaznám, amely szerint gyakorlással szinte bármit

javítani lehet. Én nagyon szívesen gyakorolnék veled. -

Aranyos vagy. De a dolgok pontosan akkor szoktak bonyolulttá válni, amikor a szex jó.

A férfi a nőre pillantott. -

Te mindig a bajt keresed? Ezen a területen igen. Egyik volt pasimmal sem tudtam barátságos viszonyban maradni.

Nem gyűlölöm őket, és nem kívánom, hogy lassú kínhalált haljanak, vagy az örökkévalóságig kenyérpirítót áruljanak. De miután vége lett, már nem tartjuk a kapcsolatot. Téged pedig kedvellek.. A férfi egy darabig némán vezetett. -

Hadd foglaljam össze, amit eddig mondtál. Kedvelsz engem, és attól tartasz, hogy ha

lefekszünk, és nem jó a szex, akkor elidegenedünk egymástól. Ha pedig jó, akkor minden bonyolult lesz, és a végén megint csak megromlik a kapcsolatunk. -

Így kimondva ostobának hangzik.

-

De lehet rajta gondolkodni.

A nő halkan felnevetett. -

Te egy okostojás vagy, Carter. Ügyesen leplezed, de akkor is az vagy. Ezt is szeretem

benned.-

Én pedig örülök, hogy nem rejted véka alá a véleményedet. Az elméleted alapján

a kapcsolatunk halálra van ítélve. A nő szemrehányó pillantást vetett rá, de a szeme vidám maradt. A férfi megállította az autót a műterem előtt, és a nőre mosolygott. -

Nagyon lekötöd a gondolataimat, Mackensie. Akkor is, amikor veled vagyok, és akkor is,

amikor nem. Kiszállt, és megkerülte a kocsit, hogy kinyissa Macnek az ajtót. -

Erőszakosnak tartanál, ha holnap felhívnálak?

-

Nem. - A nő nem vette le a tekintetét a férfiről, és a táskájába nyúlt a kulcsokért. - Az jár a

fejemben, hogy behívlak. -De... -

Hé! Nekem kéne azt mondanom, hogy de!

-

Nyugodtan fejtsd ki a véleményedet, de szerintem nem lenne jó ötlet. Egyelőre. Ne azért

feküdjünk le egymással, mert választ akarunk egy kérdésre, hanem azért, mert valóban kívánjuk egymást. -

Nagyon józan gondolkodású férfi vagy, Carter. Azt hiszem, az lesz a legjobb, ha csak egy

csókkal búcsúzol tőlem. A férfi lehajolt, és két kezébe fogta a nő arcát. Milyen hosszú ujjai vannak, gondolta Mac. Kellemes érzés volt, ahogy forró bőréhez értek. Carter lágy pillantással nézett rá. Eltelt egy pillanat, majd még egy, és Mac szíve már a csók előtt vadul vert. Carter ajka gyengéden, és finoman ért hozzá, és Mac halkan felsóhajtott. Amikor a férfi magához rántotta, és mohón lecsapott az ajkára, Macnek már nemcsak a bőre égett, hanem a vére is felforrt, a szeme előtt pedig elhomályosult a világ. A férfihoz simult, és egész testével megadta magát, Carter szerette volna megérintem. Megfogni csodálatos mellét, megsimogatni csupasz hátát, és megtudni, milyen érzés, amikor hosszú lábával átkulcsolja a derekát. Sokkal jobban kívánta, mint ahogy egy józan férfihoz ülik. Mégis hátralépett, és megelégedett azzal, hogy a hüvelykujjával végigsimítja Mac felső ajkát. -

Lehet, hogy ez egy nagy hiba - mondta a nő, és gyorsan besurrant az ajtón- Az

előszobában egy pillanatra megállt, és a falnak támaszkodott Nem tudta, hogy mi a nagyobb hiba. Az, hogy nem hívta be Cartert, vagy az, hogy nemsokára be fogja hívni? 8. Mac már négy órája a legnagyobb elmélyültséggel dolgozott a fényképeken, finomította és retusálta a részleteket. A munka megnyugtatta, és nem maradt ideje arra, hogy szexi angoltanárokról álmodozzon, amikor az ügyfelek várják az elkészült fotókat, ő pedig a legjobbat akarja nyújtani nekik. Ügyelt a színek harmóniájára és telítettségére, hogy a lehető legélethűbben adják vissza a hangulatokat meg az érzelmeket. Most éppen egy elkapott pillanatfelvételt dolgozott ki, amelyen a menyasszony és a vőlegény nevetve, kéz a kézben szalad végig a széksorok között. A háttért elhomályosította, hogy

a képen csak az ő alakjuk legyen éles és jól látható. Mintha ketten lennének az egész világon, miközben ujjongó örömmel élik át házasságuk első pillanatait, gondolta Mac. Körülöttük minden lágy és álomszerű, de az arcuk és a mozdulataik ragyogóak és valóságosak. Nemsokára megszűnik ez az örömteli magány, mert a világukba betör a valóság, a zaj, a nevetés és az ünneplés, hiszen most ők az esemény főszereplői. De abban a megörökített pillanatban csak ketten léteztek, és a külvilág nem zavarta őket. Mac szakértő szemmel tanulmányozta a végleges változatot, nehogy valami apró hiba maradjon a képen. Végül elmosolyodott, és a kész felvételt a megrendelt képekhez tette, a cég ajándékaként. Gyakran előfordult, hogy így kedveskedett az ügyfeleknek. Ezután átment egy másik asztalhoz, és nekilátott, hogy albumba rendezze az ifjú pár fényképeit, amelyek időrendi sorrendben mesélik majd el a nagy nap történetét. Ugyanezt tette a szülők kisebb albumaival is. Végül a számítógéphez ült, és elkészítette az ügyfelei egyik jól sikerült portréjával díszített szokásos köszönő-kártyákat. A kártyákat huszonöt darabos csomagokba rendezte, és vékony fehér szalaggal átkötött kis dobozkákba rakta. Amikor ezzel elkészült, úgy döntött, egy kis szünetet tart. Már csak egy tucat portrét kell bekereteznie. Ezeket az ifjú pár ki akarja akasztani az otthonában, illetve ajándéknak szánja. Ma azokkal is végzek, gondolta Mac, és felállt, hogy egy nagyot nyújtózkodjon. Aznap nagyon jól ment a munka, és másnap fel is hívhatja az ügyfelet, hogy megbeszéljék a fényképek átvételét. Esetleg a házhoz szállítást, ha a párnak az a kívánsága. Lehajolt, és lelógatta a karját, hogy egy kicsit pihentesse a vállát. Nyitva van! - kiáltott fel, amikor valaki kopogott az ajtón. Mac elfordította a fejét, hogy megnézze, ki a látogató. Sejtettem, hogy te vagy - sóhajtott fel, amikor megpillantotta Delaney-t. Beugrottam, hogy elintézzek néhány aláírást, és beszéljek Parkerrel, mielőtt elmegyek Jackhez meccset nézni. - A férfi a heverőre dobta a kabátját. - Ízlett a bor? Nagyon jó volt, és értékeltem a kedvességedet. Tehát együtt vagy Carter Maguire-rel? - A férfi otthonosan mozgott Mac lakásában, és egyenesen a konyhába ment. Mac hallotta, hogy kinyitja a hűtő ajtaját, majd színlelt elszörnyedéssel felkiált. - Mi ütött beléd, Mac? Miért csak diétás kólát tartasz a hűtőben? Azért, hogy a hozzád hasonló emberek ne igyák meg a titkos italkészletemet. A férfi visszajött, és kinyitott egy kólásdobozt. Mac közben kiegyenesedett. Szóval a kéregetőktől és a válogatós vendégektől tartasz. A szóbeszéd szerint azért jöttél össze Carterrel, mert a húga az egyik ügyfeletek. Másodszor is azért futottunk össze.

És az első alkalommal a melledet mutogattad neki. A nő felvonta a szemöldökét. Tudom, hogy Parker mondta ezt neked, de biztosan nem így fogalmazott. Most arra számítasz, hogy megosztom veled a lelkem féltett titkait, mint egy serdületlen kislány? Nem akarod, hogy közben befonjuk egymás haját? Neked ahhoz nincs elég hajad. - A férfi ivott egy kortyot az üdítőből, és elhúzta a száját. - Micsoda rémes lötty! Nem baj, térjünk vissza a témára. Ne csodálkozz, hogy kíváncsi és gyanakvó leszek, ha valaki felbukkan a tiszteletbeli húgom mellett. Mac is a konyhába ment, és hozott magának egy kólát. Együtt vacsoráztunk egy elegáns étteremben. Úgy tudom, hogy ezt mások is gyakran megteszik. - A csalhatatlan szimatú informátorom szerint az már a második randevú volt Ha nem számítjuk bele az első magamutogatásodat - tette hozzá sokat sejtető pillantással, amikor Mac visszajött a nappaliba. Nem mutogattam semmit! Mindössze annyi történt, hogy néhány pillanatig nem volt rajtam blúz. Perverz vagy, Del. Sokféle nevem van. A mentegetőzésed mégis azt a gyanút kelti bennem, hogy komoly a dolog. Nem mentegetőzök. Egyébként meg mi a bajod Carterrel? Semmi bajom vele, azon kívül, hogy egy férfi, te pedig a barátom vagy. Egyébként kedvelem. - Delaney vállat vont, és leült a heverő karfájára. - Mindig bírtam, de a hazatérése óta csak tegnap este találkoztam vele először. Hallottam, hogy Corrine Meltonnal járt... A nő Jack egyik ügyfelének dolgozott, és Jack kiállhatatlan nőszemélynek tartotta. Mit tudsz róla? Tehát mégis komoly az érdeklődésed. Fogd be a szád, Del, és inkább mesélj a nőről. A kettőt egyszerre nem tehetem. Ne idegesíts, Del! Nem tudok róla semmit, csak azt, hogy Jacket nagyon idegesítette. Egyébként a nő kikezdett vele, pedig akkor még Carterrel járt. De ezek szerint már nincsenek együtt. Hogy néz ki? Csinos? Istenem, Mac! Most te viselkedsz úgy, mint egy serdületelen kislány. Fogalmam sincs, kérdezd meg Jacket. A nő az ajtóra mutatott. Ha nincsen semmi érdekes mondanivalód, akkor fogd az italodat, és hagyj békén. Dolgoznom kell. A férfi Macre villantott egy ragyogó és ellenállhatatlan Brown-féle mosolyt. De amikor olyan jól érzem magam!

Ha nem tudom a hasznodat venni, akkor te se használj ki engem. Megszólalt a telefon. Mac megnézte a kijelzőt, de nem ismerte a számot. Mac fotóstúdió, Kétfogó rendezvényszervező iroda - mondta a kagylóba. Mackensie! Üdvözöllek a gyönyörű, napos Floridából. - Anya? - Mac a homlokára mutatott, és úgy tett, mintha a hüvelykujjával meghúzna egy képzeletbeli ravaszt. Del visszadobta a kabátját a heverőre. Egy ilyen kényes helyzetben nem hagyhatja magára a barátját. Ha Linda van a telefonnál, akkor egészen biztos, hogy Mac hamarosan felidegesíti magát. Remekül érzem magam, mintha újjászülettem volna! Kinek a telefonján beszélsz? - Arién. Az enyémet a szobámban felejtettem, és most a medence szélén üldögélünk. Illetve csak én. Ari igazi lovagként viselkedik, és elment megnézni, hogy mikor hozzák végre az italunkat. Nagyon aranyos. Itt minden olyan csodálatos! Nemsokára kezelésre kell mennem, de előbb beszélni akartam veled, és Ari kölcsönadta a telefonját. Egy igazi úriember. Macet nem lepte meg, hogy az anyja máris megismerkedett egy újabb lovaggal. Pontosan erre számított. Örülök, hogy jól érzed magad. Bámulatos hatással van rám ez a hely. Az egészségemre, a hangulatomra, és a testi-lelki jólétemre. Szükségem van még egy hétre. Mac lehunyta a szemét. Nem segíthetek, anya. - Dehogynem! Drágám, be kell fejeznem ezeket a kezeléseket. Ha most hazamegyek, megint visszaesek, és akkor hiába volt az egész. Mintha kidobtad volna azt a pénzt az ablakon. Azt szeretném, ha adnál még ezer dollárt. A biztonság kedvéért inkább kettőt. Teljesen rendbe kell jönnöm. - Nincs több spórolt pénzem. - Macnek eszébe jutott, hogy a hétvégén mennyit dolgozott. Még mindig fájt a válla meg a dereka a sok munkától. - Nem kell azonnal fizetned! Elég, ha megterheled a hitelkártyádat - mondta Linda, és a hangya érezhetően élesebb lett. - Nem azt kérem tőled, hogy azonnal rohanj ide a készpénzzel. Csak hívd fel az itteni irodát, és add meg a hitelkártyád számát A többit majd ők elintézik. Ilyen egyszerű. Már mondtam nekik, hogy telefonálni fogsz, ezért... - Nem teheted mindig ezt velem, anya! - Mac hangja megbicsaklott. - Nem várhatod el tőlem, hogy állandóan csak fizessek, fizessek, fizessek. Én... Mac ijedten összerezzent, amikor Del kikapta a kezéből a kagylót. - Ne... - nézett a férfira, de az egytelen szigorú pillantással beléfojtotta a szót. Szia, Linda, Delaney Brown vagyok. Sajnos Mackensie-t elhívták a telefontól. De még nem fejeztem be a... De igen, Linda. Befejezted. Akármire is akartad rávenni, Mac nemet mondott

Most pedig nem ér rá. Nincs jogod ahhoz, hogy így beszélj velem. Azt hiszed, hogy elszakíthatsz az egyetlen gyermekemtől, mert egy gazdag Brown vagy, és a vagyonod miatt mindent megtehetsz? Nem. Azért van jogom ehhez, mert Mac barátja vagyok. Érezd jól magad, Linda. A férfi letette a kagylót, és Machez fordult A nő szeméből végtelen szomorúság áradt Ne sírj! - parancsolt rá Del. Mac megrázta a fejét, a férfi karjába vetette magát, és fejét a vállára hajtotta. - Az ördög vigye el! Miért hagyom, hogy mindig ezt tegye velem? - Azért, mert ha lenne választásod, akkor jó és szerető lánya lennél. De ő nem adja meg neked ezt a lehetőséget, ő tehet róla, Mac. Már megint pénzt kunyerált? Igen. Megint A férfi megdörzsölte a nő hátát. - Helyesen tetted, amikor nemet mondtál. Csak így tovább. Most pedig ígérd meg, hogy nem veszed fel a telefont, ha még egyszer hív. Mert abban biztos lehetsz, hogy hívni fog. Ha nem adod a becsületszavadat, akkor elcibállak Jackhez meccset nézni. Megígérem. Most sem vettem volna fel a kagylót, ha látom, hogy ő az. De ezt a számot nem ismertem. Valami Arinak a telefonját használta, és az üzleti vonalat hívta. Mindig tudja, hogyan érjen el. Egy darabig állítsd üzenetrögzítőre a telefont, és csak akkor vedd fel a kagylót, ha már tudod, hogy ki hív. Rendben van? Igen. Rendben. Köszönöm, Del. Szeretlek, drágára. - Tudom. - Mac hátralépett, és a férfira mosolygott. - Én is szeretlek. Most menj, és nézd meg a focimeccset. Ezt ne meséld el Parkernek. Ha kell, majd én közlöm vele. - Ahogy akarod. - A férfi ismét felvette a kabátját. - Ha szükséged lenne rám... Akkor felhívlak. Ezt is megígérem. Mac úgy döntött, hogy előbb kiszellőzteti a fejét, és csak azután tér vissza a munkához. Úgysem tud koncentrálni, amíg kesereg, és sajnálja magát Sétálni kéne mennem, gondolta. A séta egyszer már segített rajta, amikor Carter kirángatta a lakásból. Most kipróbálhatja, hogy egyedül is olyan jó hatással van-e rá. Nem havazott, és nem sötétedett még be, de a levegő tiszta és hideg volt. A többiek behúzódtak a melegbe, gondolta. Bent vannak a házban, de a közelében tartózkodnak, és megtalálja őket, ha szüksége van a társaságukra. Úgy döntött, hogy most mégsem keresi fel a barátnőit. Eszébe jutottak a madáretetők, ezért átgázolt a havon, hogy az odakészített fedett konzervdobozból eleséget szórjon az éhes madaraknak. Kezd már elfogyni, gondolta, amikor megemelte a dobozt. Fel kell írnia a bevásárlólistára. Fél kiló madáreleség. Fél liter tej. És egy kis akaraterő.

Milyen kár, hogy ez utóbbit nem tudja megvenni a helyi piacon! Pedig elkelne egy kis határozottság, ha Linda Elliot Meyers Barringtonnal beszél. Lezárta a konzervdobozt, és a tóhoz sétált, ahol egy terebélyes fűzfa állt Lesöpörte a havat a leomló ágak alatt megbúvó padról, és leült. A földet még mindig fehér hótakaró fedte, de a napsütés már leolvasztotta a havat az ágakról, amelyek most fekete csontvázként meredeztek a fakókék ég felé. Mac szemügyre vette a hóval borított rózsalugast és a lila akáccal benőtt pergolát. Mindkettőt hó borította még, de itt-ott már látszottak a tekergő ágak meg a hegyes tüskék. A táj dermedt álomba merült, és békésen szenderegve várta a tavaszt. Macnek mégsem a békességet, hanem a magányt juttatta eszébe a látvány. Felállt, hogy visszamenjen a házhoz, jobban teszi, ha nekilát a munkának. Ha hibázik, addig javítgatja majd a végeredményt, amíg sikerül leráznia magáról ezt a szomorúságot, és ismét képes lesz az alkotásra. Bekapcsolja a zenét, és felcsavarja a hangerőt, hogy ne hallja a saját gondolatait. Még be sem lépett az ajtón, már hallotta a telefonban az anyja panaszos zokogását - Nem tudom, hogy lehetsz ilyen hideg, és érzéketlen. Szükségem van a segítségedre. Csak még néhány napot, Mackensie. Csak... Hála istennek, az üzenetrögzítő megszakította a hívást Mac becsukta az ajtót, és levette a kabátját. Munka? Ugyan már! Jól tudja, hogy most képtelen lenne rá. A heverőre rogyott, és beburkolózott egy meleg takaróba. Inkább alszik egyet. Megpróbálja kialudni magából a boldogtalanságot. Amikor a telefon újra megszólalt, Mac összegömbölyödött, mint egy megriadt sündisznó. - Istenem, hagyjál már békén! Kérlek, hagyjál békén. Adj nekem egy kis békességet. - Szia, Carter vagyok. Talán dolgozol, vagy el kellett menned valahová. Az is lehet, hogy nincs kedved beszélni velem. Nem tudok most beszélni - suttogta Mac maga elé. - Nem megy. De nagyon szívesen hallgatlak téged. Lehunyta a szemét, és hagyta, hogy a férfi hangja megnyugtassa. Carter letette a kagylót. Triász, a háromlábú vörös macska az ölébe ugrott. A férfi szórakozottan simogatni kezdte a doromboló állat fejét, és nagyon bánta, hogy nem beszélhetett Mackel. Legalább egy percet. Akkor most nem ülne itt rá gondolva, ahelyett, hogy a vasárnapi feladataival lenne elfoglalva. El kéne intéznie a mosást, és átnézni a holnapi óravázlatait. Rengeteg kijavítanivaló dolgozat vár rá, és értékelnie kell a fogalmazásszakkör házi feladatait is. Még nem fejezte be a tanulmányát Shakespeare nőalakjairól, és azzal a novellával sem foglakozott már egy ideje, amit még régebben kezdett el írni. Délután pedig a szüleihez kellett mennie a vasárnapi családi vacsorára.

Mégis Macről álmodozik, pedig ennek semmi értelme. Első a mosás, határozta el magát, és az egyik fotelba tessékelte Triászt. A konyhából nyíló apró mosókonyhában betette az első adagot a gépbe, majd nekilátott, hogy egy csésze teát készítsen magának. Ám egy idő után összeráncolta a homlokát, és elgondolkodott. Miért ne ihatna meg egy kávét? Hol van megírva, hogy délután tilos koffeint fogyasztani? Carter elszánt arccal nekilátott a kávéfőzésnek, de a következő pillanatban nagyon nevetségesnek érezte magát. Még jó, hogy nem látja senki, milyen dacosan nyomja meg a gombot a kávéfőzőn! Míg a gép a ruháit mosta, Carter felvitte a kávét az irodának berendezett kisebbik hálószobába. Elkezdte a javítást, és az egyik legokosabb, de leglustább tanítványa dolgozatára sóhajtva írta rá az elégtelent. Beszélnie kell a gyerekkel, nem halogathatja tovább. Keress meg óra után firkantotta a jegy mellé.Amikor megszólalt az időzítő, visszament a mosókonyhába, hogy a nedves ruhát a szárítóba tegye, és a következő adagot betöltse a gépbe. Visszatért az íróasztalhoz, és nekilátott a fogalmazások értékelésének. Piros ceruzával megjegyzéseket és javaslatokat írt a szövegek margójára. Szerette ezt a munkát, mert látta, hogyan gondolkodnak a diákjai, akik a szeme előtt hoznak létre egy kizárólag rájuk jellemző világot. Egy idő után a munkával és a mosással is végzett, de még mindig csak egy óra múlva kellett elindulnia a szüleihez. A fennmaradó időben recepteket kezdett keresni az interneten. Ez nem azt jelenti, hogy meg akarja hívni Macet vacsorára. Csak a biztonság kedvéért nézelődött, mert ha mégis odáig süllyed, hogy megfogadja Bob tanácsát, akkor nem árt, ha van egy terve. Olyan ez, mint egy óraterv. Bonyolult ételről szó sem lehet, mert azzal biztosan felsülne. Ugyanakkor ne legyen túl egyszerű. Ha az ember egy nőnek főz, igyekezzen kitenni magáért és a vacsora ne csak annyiból álljon, hogy bedob valamit a mikróba. Kinyomtatott néhány receptet, és jegyzeteket készített a lehetséges menüről. Meg a borokról. Mac szereti a bort. Carter nem sokat tudott a borokról, de még bepótolhatja ezt a lemaradását. A kinyomtatott lapokat betette egy dossziéba. Egyébként valószínűleg moziba fogja elhívni, utána pedig megesznek egy pizzát. Az egy fesztelen találkozó lenne, ahol nincsenek nagy elvárások, és nem kell idegeskednie a kudarc miatt. Ez lesz a legjobb, sóhajtotta, és bement a hálószobába, hogy felvegyen egy tiszta inget.Azért nem ártana beszerezni néhány gyertyát, meg egy csokor virágot Körülnézett a szobában, és elképzelte, hogy Mac vele van a gyertyafényben. Lefekteti az ágyra, és érzi, ahogy a teste megvonaglik alatta. Az arca felragyog, amikor megérinti. Érzi az ajka ízét. -Te jó ég! Carter néhány nagy levegőt vett, hogy megnyugodjon. Lenézett a macskára, aki követte az

emeletre, és most csodálkozva figyelte. Biztosan nem értette, hogy mi ütött a gazdájába. - Macnek igaza van - közölte Carter a macskával. - A szex komoly dolog.

A Chesnut Lane-i ház volt az egyik oka annak, hogy Carter felmondta az állását a Yale-en. Nagyon hiányzott neki a régi épület, a kék zsalugáterek, a fehér ablakkeretek, a masszív veranda és a magas tetőablakok. Még jobban hiányoztak a benne lakó emberek. Pedig most sem látogatott ide gyakrabban, mint amikor még New Haveriben élt Mégis jó volt tudni, hogy bármikor beugorhat, ha kedve van hozzá. Carter belépett az épületbe, és a folyosó végén bekukkantott a nagy szalonba. Chauncy, a család cocker spánielje összegömbölyödve aludt a heverőn. A kutya jól tudta, hogy nem szabad felugrania a bútorokra, ezért könyörgő pillantást vetett Carterre, és alázatosan csóválta a farkát. Ugyenemárulszel? Nem láttam semmit - súgta Carter, és tovább ment a következő helyiség felé, a zajok és az ínycsiklandó illatok irányába. Meghallotta a húga gyöngyöző kacaját, és az izgatott férfihangokat, amelyek egy gólnak örvendeztek. Úgy tűnik, ameccs már elkezdődött. Megállt az ajtóban, hogy szemügyre vegye a látványt. Az anyja a tűzhelynél kavargatta az ételt, míg Sherry a pultnak támaszkodott, és mosolyogva beszélt hozzá, vidáman hadonászva a kezében lévő borospohárral. A nővére, Diane csípőre tett kézzel állt a hatalmas üvegablak előtt, és szemmel tartotta a gyerekeit, akik egy dombon szánkóztak a kertben. Az apja, a sógora és Nick az étkezőpult másik oldalán lévő heverőn ült, és hangos kiáltásokkal kommentálta a tévében zajló eseményeket. Carternek a focitól megfájdult a feje, és ha huzamosabb ideig meccset nézett, akkor elnyomta az álom. Ezért inkább a helyiség női oldalát választotta, és az anyjához lépett. Az asszony elmosolyodott, amikor a fia megcsókolta a feje búbját. - Már kezdtem azt hinni, hogy megfeledkeztél rólunk - Pam Maguire a tűzhelyen fortyogó sárgaborsólevesbe merített egy kanalat, és odanyújtotta Carternek. - Be kellett fejeznem néhány dolgot - mentegetőzött Carter, és engedelmesen megkóstolta a levest. - Nagyon finom - bólintott, és elismerő pillantást vetett az anyjára. - A gyerekek már kérdezősködtek utánad. Azt hitték, hogy időben érkezel, és szánkózol velük. Diane hangján enyhe szemrehányás érződött. Carter tudta, hogy a nővére akkor a legboldogabb, ha panaszkodhat, ezért odalépett hozzá, és megcsókolta az arcát Örülök, hogy látlak. Igyál egy kis bort, Carter - szólalt meg Sherry, és egy kis grimaszt vágott Diane háta mögött. - Addig úgysem ehetünk, amíg a meccs megy, úgyhogy rengeteg időnk van még a vacsoráig.

A mi házunkban soha nem halasztjuk el az étkezést egy meccs miatt - jelentette ki Diane. A sógora talán ezért kedveli a Maguire-ház engedékenyebb légkörét. Az anyja csak hümmögött a leves fölött, amikor a futballrajongók ujjongva felugrottak a heverőről és a szófáról. Gól. Miért nem iszol te is egy pohár bort, Di? - Pam letette a fakanalat, és lejjebb vette a lángot a fazék alatt - A gyerekek jól érzik magukat odakint, és már legalább tíz éve nem volt lavina a környéken. Michael! Megérkezett a fiad! Mike Maguire felemelte a kezét. Micsoda lövés! - kiáltotta izgatottan, majd hátranézett, és Carterre vigyorgott. A férfi arcát rendezett ezüstszínű szakáll keretezte, és máskor halvány bőre most kipirult az örömtől. - A Giants őt ponttal vezet! Sherry átnyújtott Carternek egy poharat. Mivel mást úgysem tehetünk, ülj le, és mesélj nekünk Mackensie Elliotról. Mackensie Elliotról? A fotósról? Tényleg?- érdeklődött Pam. Azt hiszem, inkább megnézem a meccs végét. - Szó sem lehet róla! - Sherry az ingujjánál fogva visszahúzta Cartert a pulthoz. - Biztos forrásból tudom, hogy meghitt beszélgetésbe elegyedtetek a Coffee Talkban. Kávét ittunk, és beszélgettünk. Ezért hívják Coffee Talknak azt a helyet Azt is hallottam, hogy tegnap este még meghittebben vacsoráztatok a Willowsban. Mi következik ebből? Sherry mindig mindent meghall, gondolta Carter fáradtan. A húga olyan, mint egy radarállomás. Kétszer találkoztunk. Mackensie Elliottal randevúzol? - kérdezte Pam. Úgy tűnik. Azzal a Mackensie Elliottal, akiért a középiskolában hónapokig epekedtél? Honnan tudod, hogy... - Ugyan már, legyintett magában Carter. Az anyja is mindent tud. - Csak együtt vacsoráztunk, de ez nem olyan szenzációs hír. A mi köreinkben igen - jelentette ki Pam. - Elhívhattad volna hozzánk is vacsorázni. Tudod, hogy mindig nagyon sokat főzök. Még nem tartunk ott, hogy... Még nem beszélünk családi összejövetelekről. Csak együtt ettünk egy étteremben, és ez volt az első randevúnk. A kávéval együtt már a második - vetette közbe Sherry. - Fogtok még találkozni? Valószínűleg. Lehet. - Carter önkéntelenül lehajtotta a fejét, és zsebre vágta a kezét. - Nem tudom. Csak jókat hallok róla, és a munkáját is remekül végzi. Különben nem őt bíztuk

volna meg Sherry esküvői fotózásával. Nem ő Linda Elliot lánya? Akit már Barringtonnak hívnak. Nem találkoztam az anyjával. Csak egy vacsora volt. A hírek hallatán Diane ellépett az ablaktól. - Hát persze, hogy Linda Barrington az anyja! A nő közeli barátja a Brown testvéreknek, Emmaline Grantnek, meg... A negyediknek nem jut eszembe a neve. Együtt vezetik a rendezvényszervező irodát. Akkor ő az - ismerte el Carter. Linda Barrington. - Diane összeszorította a szájat, és Carter jól ismerte ezt a helytelenítő arckifejezést. - ő az a nő, akinek viszonya volt Stu Gibbonsszal, és tönkretette a házasságát Nem vonhatjuk felelősségre Mackensie-t az anyja viselkedéséért - vélte Pam, és kinyitotta a sütő ajtaját, hogy megnézze a sültet. - Stu döntött úgy, hogy véget vet a saját házasságának. Az értesüléseim szerint Linda erőszakoskodott, hogy hagyja el Maureent, de a férfi erre nem volt hajlandó. Ekkor Linda személyesen számolt be az asszonynak a viszonyukról. A válás során Maureen minden vagyonából kiforgatta Stut de ezt meg is tudom érteni. Azt viszont nem, hogy Linda ezek után elveszítette az érdeklődését Stu iránt. Most Mackensie-ről vagy az anyjáról beszélünk? - kérdezte Pam. Diane megvonta a vállát. Csak azt mondom, amit hallottam. Az a nő mindig a következő férjjelöltre vadászik, és főleg mások férjét akarja elhalászni. Nem Mackensie anyjával randevúzok. - Carter hangja nyugodt és higgadt volt, Diane szeme mégis szikrákat szórt a felháborodástól. Én nem ezt állítottam! De ismered a mondást az almáról meg a fájáról. Szeretném, ha óvatos lennél, nehogy egy újabb Corrine Melton bukkanjon fel az életedben. Di, miéit vagy mindig ilyen undok? - fakadt ki Sherry. Akkor mostantól nem szólok egy szót sem! Jó ötlet. A legidősebb lány visszament az ablakhoz. Amióta megjött, ilyen rossz hangulatban van - csóválta meg a fejét. A születése óta rossz a hangulata - morogta Sherry. Elég legyen! Úgy emlékszem, hogy Mackensie nagyon csinos lány, és csak jókat hallok róla. Kétségtelen, hogy az anyjának nagyon nehéz természete van. Az apja egy nagyon kedves férfi, de szinte soha nincs itthon. Nagyon nehéz úgy boldogulni az életben, hogy az embernek nincs egy biztos háttere, ami erőt ad. Carter lehajolt, és megcsókolta az anyja arcát. Nem mindenki olyan szerencsés, mint mi.

Így igaz. Diane, hívd be a gyerekeket, hogy rendbe tegyék magukat. Ez a kétperces figyelmeztető! A vacsoraasztalnál a meccsről, az unokahúga iskolai színdarabjáról és az esküvői előkészületekről beszélgettek. Később szóba került az is, hogy az unokaöccse nagyon szeretne egy kiskutyát, de a szülei még húzódoznak. Carter megnyugodott. Úgy tűnt, hogy a család egyelőre megfeledkezett a Maccel való viszonyáról - ha egyáltalán annak nevezhető a kapcsolatuk. Nick egy falatot sem hagyott a tányérján. Az első közös családi étkezéskor ezzel lopta be magát Pam szívébe. Vacsora után Mike végignézett a hosszú ebédlőasztalon. Van egy bejelentenivalóm - mondta. Veszel nekem egy kiskutyát, nagyapa? Mike az unokájához hajolt. Hadd puhítsam még egy kicsit az anyádat - súgta a kisfiú fülébe, majd ismét kihúzta magát. - Jövő hónapban lesz a házassági évfordulónk. Még mindig te vagy a szívem szerelme - tette hozzá, és a feleségére kacsintott. -Arra gondoltam, hogy rendezhetnénk egy kis összejövetelt a klubban - szólalt meg Diane. Csak a családtagok és a közeli barátok részvételével. -Ez egy nagyon szép gondolat, Diane, de a feleségemmel a napos Spanyolországban fogjuk megünnepelni a harmincéves házassági évfordulónkat Persze csak akkor, ha hajlandó eljönni velem. -Michae! -Tudom, hogy néhány éve, amikor főorvossá neveztek ki, el kellett halasztanunk az utat. De most szabaddá tettem két hetet februárban. Mit szólsz hozzá, édesem? Menjünk, és együnk paellát -Csak öt percet kérek, hogy becsomagoljak, és már ott is vagyok. - Pam felpattant a székről, a férjéhez rohant, és az ölébe vetette magát. -Bocsássatok meg nekünk - mentegetőzött a férfi a gyerekei előtt. Carternek eszébe jutott egy újabb indok, amiért hazajött Az állandóság. 9. Macet még a rossz kedve sem jogosította fel arra, hogy távol maradjon a szokásos hétfő reggeli megbeszélésről. Jól tudta ezt, ezért harapós hangulatban lépett be a főépület konferenciatermébe. Laurel és Parker a hajdani könyvtárszobában üldögélt, és áfonyás süteményt majszolt. A könyvespolcok most is a helyiségben voltak, és kitöltötték a hatalmas teret. A kandallóban vidáman pattogott a tűz, a nagy asztalon a kávézáshoz szükséges kellékek sorakoztak, alatta pedig egy szekrénykében ivóvizespalackok lapultak.

A barátnői a kerek intarziás asztalnál ültek a szoba közepén. Milyen okosak és szépek, gondolta Mac. A frizurájuk is kifogástalan, pedig még csak hajnali nyolc óra. Elég volt egyetlen pillantást vetni rájuk, és azonnal slamposnak, esetlennek és kevesebbnek érezte magát a felkeléskor magára kapott szakadt farmerban. - És mit gondolsz, mit felelt, amikor rákérdeztem? - Laurel felemelte a csészéjét. Biztosan egy finom cappuccinót iszik, amilyet csak ő tud készíteni, irigykedett Mac. - Azt mondta, hogy soha nem megy el otthonról a fogkeféje nélkül. - A nő megvetően felhorkantott, és Mackensie-re mosolygott. - Éppen azt mesélem, hogyan lett vége a kapcsolatomnak Martin Boggsszal. De én vagyok a hibás. Miért kellett egy olyan férfival járnom, akit Martin Boggsnak hívnak? Remélem, a te randevúd jobban sikerűit az enyémnél. - Jó volt. - Csak ennyi? - Azt mondtam, hogy jó volt. - Mac a konferenciaasztalra tette a laptopját, és a kávézóasztalhoz ment. - Nem kezdhetnénk? Ma még rengeteg munkám van. - Valaki bal lábbal kelt fel? Mac felemelte a középső ujját. - Fogd be! - mordult Laurelre. - Ugyan már, lányok! - Parker nagyot sóhajtott. - Össze akartok verekedni? Egyél egy süteményt, Mac. - Nem akarok süteményt! Inkább kezdjük már el ezt a kora reggeli megbeszélést, ami egyébként tiszta időpocsékolás. - Ezen a hétvégén három rendezvényünk lesz, Mac - emlékeztette a barátnőjét Parker. - És már mindegyiket megbeszéltük, megszerveztük, megterveztük, felvázoltuk, és minden apró részletet górcső alá vettünk. Jól tudjuk, hogy mit fogunk csinálni, és semmi értelme ezredszer is átbeszélni a teendőket. - Igyál egy kis kávét - javasolta Parker, és a hangja érezhetően hűvösebb lett. - Úgy látom, szükséged van rá. - Nincs szükségem se kávéra, se süteményre! - Mac Parker felé fordulva folytatta: Hadd foglaljam össze! Az emberek idejönnek, és közülük ketten összeházasodnak. Közben lesz egy kis probléma, de megoldjuk. Valaki biztosan felönt a garatra, de azt is elintézzük. Közben rengeteg étel fogy, és hangos zene szól. Aztán a vendégek távoznak, és egy rakás pénzt fizetnek. Az ifjú pár pedig valószínűleg öt éven belül elválik, de ez már nem a mi problémánk. A találkozónak ezzel vége. - Ha így gondolod, akkor ott az ajtó! - Laurel a helyiség kijárata felé intett. Nyugodtan elmehetsz. Mac a pultra csapta a kávésbögréjét.

- Jó ötlet. - Egy percet kérek tőled, mielőtt elviharzol! - csattant fel Parker, és Mac megtorpant az ingerült hang hallatán, pedig már indulni készült. - Ez üzlet! A mi üzletünk. Ha nem tetszik a vállalkozás vezetése, akkor összehívunk egy találkozót, ahol elmondhatod a panaszaidat, de a ma reggeli megbeszélés napirendjén nem szerepel ez a dühös kifakadás. - Rendben van. Egy pillanatra elfelejtettem, hogy a napirend szerint élünk és halunk. Ha valami nincs a szent doszsziédban, vagy a mágikus PDA-dban, akkor az már nem is méltó a figyelmedre. Elhitetjük az ügyfelekkel, hogy saját elképzelésekkel és érzelmekkel rendelkező igazi emberi lényeknek tartjuk őket, miközben végigtereljük őket az előre kijelölt ösvényen. Az ég legyen irgalmas annak, aki nem engedelmeskedik Parkernek! Parker lassan felállt az asztaltól. - Gondod van a vezetési stílusommal? Azt is meg fogjuk beszélni, de most nem érek rá, mert egy negyedóra múlva jön egy érdeklődő társaság. Utána a rendelkezésedre állok, de addig fogadd meg Laurel tanácsát, és menj ki az ajtón. Ekkor Emma rontott be a helyiségbe, az arca kipirult a hidegtől. - Csak azért késtem el, mert elejtettem egy egész... - Emma csak bámult, amikor Mac elvágtatott mellette, és köszönés nélkül kiviharzott a helyiségből. - Mi a baja Macnek? Mi történt? - Mac gonoszkodni akart - válaszolta Laurel haragtól izzó szemmel, és felemelte a kávéscsészéjét. - De mi nem mentünk bele a kisded játékába. - És megkérdeztétek tóle, hogy miért undokoskodik? - Túlságosan el volt foglalva az ostorozásunkkal, és nem maradt rá időnk. - Te jó ég! Utánamegyek! - Ne tedd. - Parker hűvös arccal megcsóválta a fejét. - Ha meg akarod vigasztalni, beléd fog rúgni. Ma reggel érdeklődőket várok, akik talán az ügyfeleink lesznek. Ráadásul a jelenlegi megrendelőinkkel is foglalkoznunk kell, úgyhogy most Mac helyett is dolgozunk. - Parker! Ha valamelyikünknek problémája van, akkor az mindnyájunk ügye. És nem csak az üzletben. - Ezt én is jól tudom, Emma. - Parker a halántékára szorította a tenyerét. - De akkor sincs most rá időnk. Még akkor sem, ha valami csoda folytán hallgatna rád. - Ha minden rosszul sikerült randevú után így kirobbannánk, akkor a ház már teli lenne a testrészeinkkel - jegyezte meg Laurel. - Mac és Carter? - Emma megrázta a fejét. - Nem hiszem, hogy innen fúj a szél. Az anyám tegnap este beszélt Mrs. Maguire-rel, és utána rögtön felhívott, hogy kiszedjen belőlem néhány részletet. Legjobb tudomásom szerint minden rendben ment a

randevún. - Akkor mi más lehet az oka? - értetlenkedett Laurel. - Mitől lesz egy nő undokabb, mint egy férfi? Néha előfordul, hogy a nők is marakodnak egymással, de... - Laurel elhallgatott, és lehunyta a szemét. - Az anyja! Istenem, de ostobák vagyunk. Macet mindig a saját anyja borítja ki a legjobban. - Úgy tudom, hogy Linda most Floridában van. - Szerinted a távolság visszatartja Linda Elliotot? - kérdezte Laurel. - Lehet, hogy Mac valóban az anyja miatt fortyog a méregtől, de akkor sem kéne így nekünk támadnia. - Majd elintézzük. De a héten három rendezvényünk van, és még át kell vennünk a részleteket. Emma kinyitotta a száját, de nem szólt egy szót sem, mert észrevette, hogy Parker elővesz a zsebéből egy dobozt, és bekap egy savlekötő tablettát. Semmi értelme tovább vitatkozni, amikor mindkét barátnője ideges. - Tulajdonképpen a pénteki csokrokról akartam beszélni veletek - mondta végül. - Remek. - Parker visszaült a helyére. - Kezdjük a megbeszélést. Mac mindig tudta, hogy mikor viselkedik kiállhatatlanul, és nem szerette, ha ezt az orra alá dörgölik. Nem kell süteménynyel nyugtatgatni, mint egy kétéves kislányt, arra pedig egyáltalán nem volt szüksége, hogy a barátnői ajtót mutassanak neki. Ő is tudja, hogy merre van a kijárat. Mindig kifogástalanul végzi a munkáját, ha hagyják. Mac kivágott egy kartont az első képhez, amit előző este már nem volt ereje bekeretezni. Néhány óra múlva kész lesz a csomagolással, és egy nagyon elégedett ügyfél hálálkodását fogja hallgatni. Miért várják el tőle az üzlettársai, hogy elmagyarázza nekik a munkafolyamatok minden lépését? Ő talán megkérdezi, hogy Emmaline milyen növényeket használ fel egy virágkompozícióhoz? Nem. Kérdezősködik, hogy milyen adalékanyagok vannak Laurel titkos cukormázreceptjében? Nem. Érdeklődik Parker feljegyzései után, amelyeket a mindent tudó telefonjában tárol? Isten őrizzen! Akkor ki törődik azzal, hogy milyen szűrőt akar használni, vagy milyen fényképezőgépeket fog a vállára akasztani? Mindenki végzi a saját dolgát, és békén hagyja a másikat. Ő is ugyanannyi időt és energiát fektet ebbe a vállalkozásba, mint a többiek. Ráadásul... A csudába! Elrontotta a kasírozást.

Mac dühösen elhajította az elszabott kartonpapírt. Megragadott egy másikat, és kétszer is ellenőrizte a méreteket. De amikor felemelte a papírvágó kést, látta, hogy remeg a keze. Lassan letette a szerszámot, és két lépést tett hátrafelé. Igen. Mindig tudja, hogy mikor kiállhatatlan. És azzal is tisztában van, hogy mikor kell összeszednie magát. Például most. Felsóhajtott, és beismerte, hogy bocsánatot kell kérnie a két embertől, akit mindenkinél jobban szeret a világon. Még akkor is, ha gonoszul bántak vele - hiszen ő kezdte az ellenségeskedést. Az órájára nézett, és felsóhajtott. Még nem könnyíthet a lelkiismeretén, mert Parker most vezeti körbe az ügyfeleket a házban. Teljeskörűszolgáltatástnyújtunk.Gondoskodunkmindenrészletről,megoldunkmindenproblémát,ésmegvalósítjuk alegmerészebbálmaikatis.Őpedigakiálhatatlanfotósunk,akimajdmegörökítiacsodálatosnapeseményeit. Milyen remek bemutatkozás lenne!óra Belépett a mosdóba, és hideg vizet locsolt az arcára. Ők a barátai, emlékeztette magát. Meg kell bocsátaniuk, mert ez az első szabály. Egy kicsit megnyugodva tért vissza a műterembe. Üzenetrögzítőre kapcsolta a telefont, és igyekezett a feladatára összpontosítani. Az ügyfelek nem vehetik észre, hogy egy harapós kedvű fényképész készítette az anyagot, aki éppen nyakig merült az önsajnálatban. Úgy döntött, hogy az albumokat meg a fényképeket berámolja a kocsijába, és előbb a főépülethez hajt. Ha azt akarja, hogy kibéküljenek, akkor bocsánatot kell kérnie a barátnőitől. Ez is egy szabály. A szokásától eltérően a konyhán át lépett be a házba. Laurel a pultnál dolgozott: az ifjú pár monogramját rajzolta egy hatalmas tál szív alakú csokoládéra. A munka nagy figyelmet követelt, de Laurel keze olyan biztos volt, mint egy szívsebészé műtét közben. Mac nem akarta megzavarni, ezért csendben maradt. - Hallom, ahogy levegőt veszel - szólalt meg Laurel. - Menj el. - Csak azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek. Gyors leszek. - Akkor siess, mert még ötszáz ilyen csokoládét kell elkészítenem. - Sajnálom. Sajnálom, hogy olyan kiállhatatlanul viselkedtem, és ostobaságokat mondtam. Pedig nem is gondoltam komolyan. Azt is sajnálom, hogy eljöttem a megbeszélésről. - Rendben. - Laurel letette az ecsetet, és megfordult. - Most már csak az a kérdés, hogy miért tetted.Mac válaszolni akart, de elszorult a torka, és egy hang sem jött ki a száján. Megrázta a fejét, és hullani kezdtek a könnyei. -Jól van, ne sírj. - Laure! odalépett hozzá, és magához ölelte. - Minden rendben lesz. Gyere, és ülj le. - Még ötszáz csokoládészívre kell monogramot rajzolnod.

- Most már csak négyszázkilencvenötre. - Istenem, Laurel! Olyan ostoba vagyok. - Ez igaz. Laurel a pulthoz vezette Macet, leültette egy székre, és a keze ügyébe tett egy csomag papír zsebkendőt, meg néhány feldíszítetlen szívet. - Nem ehetem meg a süteményedet, - Sokkal jobb íze van, mint a könnyeidnek, és rengeteg van belőle. Mac még mindig szipogott, de elvett egy szívecskét. - Te csinálod a legjobb csokit. - A legjobb holland alapanyagokból készült. Mi történt veled, édesem? Az anyád volt? - Amikor Mac nem felelt, Laurel így folytatta: - Mihelyt kirohantál, azonnal rájöttünk, hogy csak ő lehetett. - Miért tud ennyire kiborítani, Laurel? - Azért, mert tudja, hogy melyik gombot kell megnyomni rajtad, és lelkiismeretlen módon játszadozik az érzelmeiddel. Mac kénytelen volt elismerni, hogy a barátnőjének igaza van. - Ez már soha nem fog megváltozni. - Ő nem fog megváltozni. - Ez azt jelenti, hogy mindig szenvedni fogok. - Mac beleharapott a csokiba. Tudom. Pedig nemet mondtam, és komolyan is gondoltam. Akkor is azt mondtam volna, ha Del nem veszi ki a telefont a kezemből. Laurel egy pohárért nyúlt, de most hátranézett. -Del ott volt? - Igen. Benézett, hogy ugrasson Carter miatt... Ez is egy olyan dolog, amit nem tudok kezelni, és fogalmam sincs, hogy mit tegyek. Az anyám közben felhívott Floridából, és kért még néhány ezer dollárt, hogy tovább maradhasson, és befejezhesse a kezeléseit. - Del jól tette, hogy elvette tőled a telefont, de utána szólnia kellett volna nekünk. - Én kértem, hogy ne tegye. - Miért? - kérdezte Laurel. - Ha van egy csöpp esze, akkor nem engedelmeskedik, és azt teszi, amit helyesnek tart. Akkor nem keseregtél volna egész éjjel, és nem támadsz ránk reggel. Laurel egy pohár ásványvizet tett a csokoládé mellé. - Idd meg. Valószínűleg ki vagy száradva. Hányszor hívott még, miután Del magadra hagyott? - Nem Del hibája. Egyébként kétszer próbálkozott, de nem vettem fel a kagylót. Mac nagyot sóhajtott. - Sajnálom, hogy rajtatok töltöttem ki a haragomat. - Mire valók a barátok?

- Remélem, Parker is így gondolja. Felvihetek neki néhány süteményt, hogy kiengeszteljem? Laurel kiválasztott két fehér csokoládészívet. - Parker nem tud ellenállni a fehér csokoládénak. Szükséged is lesz rá, ha azt akarod, hogy megenyhüljön irántad. Engem csak feldühítettél, de hamar elfeledkezem arról, hogy miket mondtál. Neki viszont komolyan megsértetted az érzéseit. -Istenem... - Szerintem jobb, ha tisztában vagy ezzel, mielőtt bemész hozzá. Parker nemcsak haragszik rád, hanem vérig van sértve. - Rendben. És nagyon köszönöm. Mac ismerte Parkert, ezért egyenesen a konferenciaterembe ment. Az incidens ott történt, tehát Parker logikája szerint a megbeszélésnek is ugyanazon a helyszínen kell lezajlania. Nem csalódott a barátnőjében. Parker az asztalnál ült, és a telefonján dolgozott. A tűz már csak barátságosan izzott a kandallóban, és a kávé helyett egy üveg ásványvíz állt az asztalon. Parkert ritkán lehetett látni ásványvizespalack nélkül. A laptopja nyitva volt, és mellette hevert egy nagy halom irat, meg néhány kinyomtatott papírlap. Parker mindig mindenre felkészült, és olyan precíz volt, mint egy atomóra. Amikor Mac belépett a helyiségbe, Parker letette a telefonját. Az arca hűvös és kifejezéstelen volt. Ez az üzleti tárgyalásokon alkalmazott arckifejezése, állapította meg Mac. - Ne mondj semmit, kérlek. Csokoládét hoztam, és elnézést szeretnék kérni. Ne haragudj, Parker. Nagyon ostobán viselkedtem, és minden szavam esztelenség volt. Sajnos, már nem tudom visszaszívni, amit mondtam, ezért meg kell bocsátanod nekem. Nincs más választásod. - Mac az asztalra tette a tányért. - Fehér zászló helyett fehér csokival akarlak kiengesztelni. - Látom. - Parker a barátnőjére nézett. Akkor is látta volna rajta a sírás nyomait, ha nem ismeri egész életében. - Azért jöttél ide, hogy elismerd a munkámat, és térden csúszva kérj bocsánatot tőlem? - Igen. Parker elgondolkodva felemelte az egyik csokoládészívet. - Gondolom, Laurellel már túlestél ezen? - Igen. Tőle van a csokoládé, és már kisírtam magam a vállán. De ha nem eszel meg egy csokit, és nem mondod, hogy kibékültünk, akkor megint elbőgöm magam. Ez olyan, mint egy jelkép. A férfiak kezet ráznak, miután összeverték egymást, mi pedig csokoládét eszünk. Parker Mac szemébe nézve beleharapott az édességbe.

- Köszönöm, Parker. - Mac lerogyott az egyik fotelba. - Olyan ostobának érzem magam. - Nagyon helyes. Most pedig tisztázzuk a helyzetet. Ha nem értesz egyet a vezetési stílusommal és a módszereimmel, akkor beszéljük meg, hogy mi a panaszod. Először négyszemközt vitassuk meg a problémákat, aztán üljünk le mindnyájan. - Erről szó sincs, Parker! Hogy mondhatnék ilyet? Egyikünk sem állítja, hogy elégedetlen a cég vezetésével. Igaz, hogy néha fárasztónak tűnik az örökös ismétlés, de mindnyájan tudjuk az okát. Megkönnyíti a dolgunkat, ha átveszszük a részleteket, és alaposan felkészülünk minden eshetőségre. Így később mindenki a saját feladatára koncentrálhat, és nyugodtan végezheti a munkáját, mert tudja, hogy te minden másról gondoskodsz. Nem csoda, hogy az esküvőink olyan jól sikerülnek. - Nem azért javasoltam a vezetési módszereim megvitatását, hogy hízelegni kezdj mondta Parker, és tovább majszolta a csokoládét. - De nyugodtan folytathatod. Minden rendben van, gondolta Mac, és megkönnyebbülten felnevetett. - Ez nem hízelgés, hanem tény. Az alaposságod és a megszállottságod néha egy kicsit ijesztő, mert mindig meglep, hogy mindenre gondolsz, és egyetlen apró részlet sem kerüli el a figyelmedet. De az is tény, hogy nagyrészt ennek köszönhető a sikerünk. Nem akarom azt tenni, amit te, Parks. Egyikünk sem irigyli a munkádat. Csak bal lábbal keltem fel, és gonosz akartam lenni, ezért oda ütöttem, ahol tudtam, hogy a legjobban fog fájni. - Mac az asztalon heverő dossziékra nézett. - Jelentéseket, dokumentációt, költségelemzést, és egyéb csúnya dolgokat készítesz. Ki lenne erre képes rajtad kívül? - Pedig én azt terveztem, hogy lecsaplak, mint egy bogarat. Mac bólintott, és kiválasztott egy étcsokoládé szívet. - A csokievés sokkal jobb megoldás. - Valóban. - Nos... Hogy ment a bemutató körút? - Az érdeklődők elhozták magukkal az anyjukat, az egyikük nagynénjét és egy kisgyereket. - Egy kisgyereket? - A nagynéni unokáját. Nagyon aranyos kislány volt... és nagyon fürge. Tegnap megnézték a Felfoot Manort, a múlt héten pedig a Swan Resortot. - Tehát a nagyágyúkra kíváncsiak. Hogy álltuk az összehasonlítást? - Szeretnének egy szombatot jövő áprilisban. Egy egész szombatot! - Tehát megkaptuk a munkát? Elég volt egy kis séta, meg a szokásos reklámszöveg, és szereztünk egy dupla foglalást? - Még ne igyunk előre a medve bőrére. - Parker felemelte az ásványvizet, és ivott néhány kortyot. - A menyasszony édesanyja először találkozni akar velünk. Mind a négyünkkel. A nő egy csodálatos Prada táskát hord a karján, amelyben egy vastag

csekkfüzet lapul, de mielőtt elkötelezi magát, szeretne egy teljes konzultációt. Vannak bizonyos elképzelései. - Ajaj. - Ne aggódj, ezek valóban jó ötletek, amelyek nagyszabású eseménnyé tehetik az esküvőt. Egy olyan rendezvényről lenne szó, ami komoly érdeklődést kelt. A menyasszony apja Wyatt Seaman, a „Seaman-bútor” tulajdonosa. - Otthontvarázsolunkaházából - Seaman-bútorral? Erről a cégről van szó? - Igen, arról. A felesége szerint tálán méltók vagyunk a nagy esemény megszervezésére, de a döntése még nem végleges. Ezért olyan prezentációval fogunk eléállni, ami végképp meggyőzi. - Parker arca ragyogott az izgalomtól, és látszott rajta, hogy felvillanyozta a kihívás. - Azt akarom, hogy a megbeszélés után azonnal elővegye a csekkfüzetét a Prada táskából, és olyan előleget adjon nekünk, amitől mindnyájan táncra perdülünk. - És örömódát zengünk. - Bizony. - Mikor lesz a prezentáció? - Mához egy hétre. Addig össze kell állítanod az anyagot, mert újdonságokkal akarom lenyűgözni őket. Megnézték Emma birodalmát, és ő is mondott egy rövid reklámbeszédet. A műtermet nagy ívben elkerültük, mert éppen duzzogtál. - Bölcsen tetted. - De megmutattuk nekik a prospektusban szereplő munkáidat, hogy legyen némi fogalmuk rólad. Szeretném, ha a jövő hétfőn a magazinban megjelent fotóid díszítenék a falakat, és... Szóval tudod, hogy mit kell tenned. - Ne aggódj, minden meglesz. Parker Mac elé csúsztatott egy dossziét. - Végeztem némi kutatást az interneten, és feljegyzéseket készítettem a családról, hogy tudjuk, kikkel van dolgunk. És itt van még néhány fontos információ a következő három eseményünkről, időrendi sorrendben, pontokba szedve. - Alaposan át fogom nézni. - Rendben. - Parker átnyújtott Macnek egy üveg vizet. - Most pedig meséld el, hogy mi történt. - Csak az anyám... már megint. De már lecsillapodtam, és jól vagyok. - Az nem lehet, hogy pénzt kért, hiszen nemrég... - Parker elhallgatott, amikor meglátta Mac arckifejezését. - Máris? - Nemet mondtam, többször is. Aztán Del letette a telefont. - Ilyen az én bátyám - jelentette ki Parker büszkén. - Örülök, hogy ott volt, amikor Linda hívott. Egyébként Del többet is tehet érted, mint hogy lecsapja helyetted a telefont. Ideje lenne jogi lépéseket tenned, Mac.

Mac a kandallóba nézett. - Te meg tudnád tenni, ha az anyádról lenne szó? - Nem tudom. Azt hiszem, igen. Mert sokkal gonoszabb vagyok nálad. - Én is elég gonosz vagyok. - Laurel túlságosan merev, Emma pedig nagyon laza, de te a kettő között vagy. Remekül kiegészítjük egymást, ezért tudunk olyan jól csapatban dolgozni. - Parker Mac vállára tette a kezét. - Miért kérted meg Delt, hogy ne szóljon nekem? - Honnan tudod, hogy ezt mondtam neki? - Azért, mert különben beszámolt volna erről az incidensről. Mac nagyot sóhajtott. - Nem akartalak ezzel terhelni titeket Aztán az éjjel sokat keseregtem, gondolkodtam, és reggel szörnyű hangulatban keltem fel. A végén mégis rátok zúdítottam mindent. - Legközelebb hagyd ki a középső részt, és emlékezz arra, hogy mindig szívesen meghallgatunk. - Értem. Most pedig visszamegyek dolgozni, hogy a csapat hasznos tagja legyek. Ám előtte fel szeretnék tenni egy kérdést: te lefeküdnél Carter Maguire-rel? - Nos... Még nem kért meg rá. Egyébként úgy gondolom, hogy előtte illene legalább egy vacsorát fizetnie nekem. -Komolyan beszélek. - Én is. Nem várhatja el tőlem, hogy egy közös étkezés nélkül ágyba bújjak vele. Parker Mac felé bökött az ásványvizesüveggel. - Én is kérdeznék valamit: te szexuálisan vonzónak találod Cartert? - Az ember nem feküdhet le minden férfival, akit vonzónak talál. Még akkor sem, ha együtt vacsorázik vele. - Ez igaz. Hiszen akkor szinte semmi másra nem jutna időnk. De Carter tetszik neked, foglalkoztat téged és találkozgattok. Ráadásul azon töröd a fejed, hogy lefeküdjél-e vele. - Már mással is előfordult ugyanez. - Tudom - bólintott Parker, és megevett még egy csokoládészívet. - Miért vagyok ilyen aggodalmaskodó, amikor Carterről van szó? Tennem kéne valamit. Talán az lenne a legjobb, ha lefeküdnék vele, hogy vége legyen, és továbbléphessek. - Te egy romantikus bolond vagy, Mackensie. A csillagok elvakítják a szemedet. - Nem csoda, hiszen egy esküvőszervező cégben dolgozom.

Mac a következő ügyfélhez igyekezett, és volt még egy kis ideje a találkozó előtt. A középiskola nem esett az útjába, de úgy érezte, hogy nincsen abban semmi rossz, ha

tesz egy kis kitérőt. Hiszen nem válaszolt Carter hívására, ami elég nagy udvariatlanság. Biztosan órája lesz, de majd beugrik az irodába, és hagy neki egy üzenetet. Valami vicces és könnyed szöveget, hogy a férfi térfelére passzolja a labdát, amit egy ideje ideoda dobálnak egymás között. Akkor is ilyen csendesek voltak a folyosók, amikor még ő járt ide? Úgy visszhangzottak a léptei, mintha pisztolylövések lennének? Ugyanazon a lépcsőn ment felfelé, mint tizenkét évvel korábban, pedig azóta egy egész örökkévalóság telt el. Olyan régen volt már diák, hogy nehezen tudta felidézni az akkori képeket és eseményeket. Csak halvány foltokat látott, mintha valaki szándékosan elhomályosította volna a felvételt. Úgy érezte magát, mintha a saját kísértetével járna a folyosón. Azzal a hajdani tinédzserrel, aki előtt még ott volt az egész élet, tele reménnyel és lehetőséggel. Ő meg nem ismert félelmet. Hová tűnt az a lány? Mac az osztályterem ajtajához lépett, benézett a kisablakon, és azonnal szertefoszlott a nosztalgikus hangulata. Carter megint a gyapjúszövet zakóját viselte, alatta pedig egy inget nyakkendővel, és egy V kivágású pulóvert. Hála istennek, most nem volt rajta szemüveg, különben Mac elolvadt volna az ajtó előtt. A férfi az asztalnak támaszkodott, és szelíd mosollyal nézte az egyik diáklányt, aki szenvedélyes arccal, lelkesen szónokolt. Mac látta, hogy Carter bólint, mond valamit a lánynak, majd egy másik diákra néz, és minden figyelmét a következő beszélőre irányítja. A férfi szerelmes, állapította meg a nő. Szerelmes minden pillanatba abban a tanteremben. Annyira... ott van velük. Vajon a diákok tudják ezt? Tisztában vannak azzal, hogy mennyire fontosak a tanáruknak? Tudják azok a fiatal és félelmet nem ismerő kamaszok, hogy milyen csodálatos dolog ez? Hogy milyen nagyszerű, ha biztosak lehetünk abban, hogy valaki ennyire figyel ránk, és foglalkozik velünk? Mac összerezzent, amikor megszólalt a csengő, és a szívére szorította a kezét, mert az ijedtségtől vadul kalimpálni kezdett. A teremben hirtelen nagy lett a zaj és a mozgás. Mac alig tudott félreugrani, amikor kivágódott az ajtó. - Olvassátok el a harmadik felvonást, és készüljetek fel a megbeszélésre! Ez rád is vonatkozik, Grant. - Igenis, dr. Maguire. Mac nem állt a tömeg útjába, de úgy helyezkedett, hogy lássa a három diákot, aki megáll a tanári asztal előtt. Carter nem hessegette el őket, és felvette a szemüvegét, hogy megnézze a papírt, amit az egyikük átnyújtott neki. Istenem, a szemüvege!

Véged van, Mackensie, gondolta a nő, és érezte, hogy a testét elönti a forróság. - Ma több jó meglátásod is volt, Marcie. Kíváncsi vagyok, hogy holnap is így lesz-e, amikor a harmadik felvonást vitatjuk meg. Majd... Carter észrevette Macet az ajtóban. Pislogni kezdett, és levette a szemüvegét, hogy jobban lássa. - Érdekel a véleményed, Marcie. - Köszönöm, dr. Maguire. Viszlát holnap. - A diákok elviharzottak, és a tanterem kiürült. Carter az asztalra tette a szemüvegét. - Mackensie. - A környéken jártam, és eszembe jutott, hogy nem válaszoltam a hívásodra mondta a nő, és odalépett az asztalhoz. - Ez jobb, mint egy telefon. - Számomra mindenesetre érdekesebb. Nagyon professzoros a megjelenésed. A férfi végignézett magán, és megigazította a nyakkendőjét. - Hétfő reggeli tantestületi ülés - magyarázta. - Neked is? Remélem, a tiéd jobban sikerült, mint az enyém. - Tessék? - Semmi. Csak átcsaptak a hullámok a fejem fölött. - Nekem még sikerült útját állni az árvíznek. - Remek. Örülök, hogy a természetes élőhelyeden is megfigyelhettelek. - Nincs kedved meginni egy kávét? Ez volt ma az utolsó órám. Elmehetnénk... - Szia, Carter! Nem jössz velem megenni egy... - Egy szemüveges, kitömött válltáskát cipelő alacsony férfi lépett be a helyiségbe. Amikor meglátta Macet, megtorpant, és zavart arcot vágott. - Elnézést, nem akartam zavarni. - Ő Mackensie Elliot, ő pedig az egyik kollegám, Bob Tarkinson. - Örülök a találkozásnak - mondta Mac. - Maga is irodalmat tanít? - kérdezte a szemüveges férfitól, aki érdeklődve nézett rá. - Irodalmat? Nem, én matematikatanár vagyok. - Szerettem a matematikát, főleg a geometriát, és a szögszámításokat. - Mackensie fényképész - mondta Carter, de eszébe jutott, hogy ezt Bob már tudja. Talán a kelleténél többet is tud Macről. - Értem. A fotózáshoz fontos a szögek ismerete. Tehát maga és Carter... - Éppen azon tanakodunk, hogy megiszunk egy kávét - vágott a szavába Carter. Holnap találkozunk, Bob. - Nos, én is... Rendben. - Bobon látszott, hogy nehezen érti meg a célzást, de végül bólintott. - Értem. Akkor holnap. Örültem a találkozásnak, Mackensie. - Viszlát, Bob. - Mac ismét Carterhez fordult, és Bob megragadta az alkalmat, hogy távozás közben Carterre kacsintson, és felemelje a hüvelykujját.

-Tehát... egy kávé. - Szívesen elfogadnám a meghívást, de vár az ügyfelem, utána pedig haza kell mennem, hogy készüljek egy nagydolgozatra. - Igen? - Carter értetlenül nézett a nőre. - Miféle dolgozatra? - Egy nagy munkáról van szó, és egy rendkívül befolyásos ügyfélről, akit egy egészen különleges prezentációval kell lenyűgöznöm. Egy hetünk van arra, hogy összehozzunk valamit, amitől elájul, és minket választ. De ha mára végezel, akkor visszakísérhetsz a kocsihoz. - Ezer örömmel. Mac megvárta, amíg Carter belebújik a kabátjába. - Milyen kár, hogy nincs nálam néhány könyv, amit cipelhetnél - merengett a nő. Ezen a helyen rám törnek az emlékek, bár arra nem emlékszem, hogy bármelyik fiú vitte volna a könyveimet vagy a táskámat. - Engem soha nem kértél meg. - Bárcsak tudtuk volna akkor, amit most tudunk! Nagyon jól néztél ki tanítás közben, dr. Maguire. Most nem a tanári öltönyödre gondolok, hanem arra, hogy jól áll neked ez a szerep. - Ez csak egy beszélgetés volt, és a munka nagy részét ők végezték. Én inkább csak irányítottam őket. - Carter, ilyenkor azt kell mondani, hogy köszönöm. - Köszönöm. Kiléptek az épületből, és lementek a lépcsőn, majd elindultak a parkoló felé. - A tinédzserek jól bírják a hideget - jegyezte meg Carter. Valóban sok diák sétált a parkban, üldögélt a lépcsőn, és lézengett a parkolóban. - Az első komoly csókot ott kaptam - mutatott Mac az épület nyugati oldalára. John C. Prowder egy viharos veszekedés után megcsókolt, nekem meg elő kellett kerítenem Parkert és Emmát az ötödik meg a hatodik óra közötti szü-óra netben, hogy a lányvécében elmeséljem nekik a nagy szenzációt. - Egy délután láttam, hogy a lépcsőn állva megcsókoltad. Teljesen összetört a szívem. - Bárcsak tudtuk volna akkor! Azt hiszem, most kárpótolnom kell téged. - Mac a férfihoz fordult, átölelte a nyakát, és az ajkát a szájára szorította. Megcsókolta a középiskola épülete előtt, amely teli volt régi álmokkal és egy letűnt kor kísérteteivel. - Hajrá, dr. Maguire! - kiáltott fel néhány diák, és többen elismerően füttyentettek. A nő vidám arccal igazította meg Carter nyakkendőjét. - Most tönkretettem a jó híredet.

- Inkább megjavítottad. - Amikor a kocsihoz értek, a férfi megköszörülte a torkát. Tehát egész héten el leszel foglalva az ajánlat összeállításával? - Igen - bólintott a nő. Carter kinyitotta a kocsi ajtaját. - De azért néha feljövök levegőt venni. - Csinálhatnék neked vacsorát, mondjuk csütörtökön, ha éppen akkor is feljössz levegőért. - Tudsz főzni? - Ebben még nem vagyok biztos, de megkockáztatom. - Szeretem a kockázatot, főleg, ha ételről van szó. Hétkor nálad? - Az tökéletes lesz. Megadom a címemet - Megtalállak. - Mac beszállt az autóba. - A desszertről majd én gondoskodom, hogy megédesítsem a vacsora utáni perceket - mondta, és elnevette magát Carter megrökönyödött arckifejezésén. - Valóban édességre gondoltam, és nem egy... metaforára. Majd megkérem Laurelt, hogy készítsen valami finomat.Értem. De azért szeretem a jó metaforákat. A nő fejcsóválva hajtott ki a parkolóból. A professzor szerzett egy újabb jó pontot. Csütörtökig még el kell döntenie, hogy valóban Laurel egyik süteményét viszi a vacsorához, vagy mással édesíti meg az estét. 10.

1.0 Carter már harmadszor ellenőrizte a terítéket az étkező- asztalon. Ritkán használta az ebédlőt, mert többnyire a konyhapultnál vagy az íróasztalánál evett. Tulajdonképpen ez volt az első alkalom, hogy terítőt rakott az asztalra. Igyekezett olyan anyagot választani, ami nem középszerű, de nem is túlságosan elegáns. Végül úgy döntött, hogy a fehér tányérok jól mutatnak majd a sötétkék vásznon, és a szalvétán lévő sárga csíkok vidám hangulatot árasztanak. Legalábbis nagyon remélte, hogy ezt a hatást érik el. Levette az asztalról a három gyertyát, mert nem akarta túlzásba vinni a díszítést. Aztán mégis visszatette, mert a gyertyák nélkül befejezetlennek tűnt a teríték. Végigsimította a haját, magára parancsolt, hogy hagyja abba az aggodalmaskodást, és hátat fordított az asztalnak, hogy bemenjen a konyhába. Hiszen az igazi probléma ott várt rá. A menüt egy igazi szakértővel beszélte meg, és a háztartástan tanárnő receptje alapján készítette el a mézes mártást a zöldsalátához. A készséges kolléganő adott neki egy listát a teendőkről, az időzítésről, és rengeteg hasznos

tanáccsal látta el a tálalással kapcsolatban. Carter megtudta, hogy a tálalás legalább olyan fontos, mint maga az étel. Ezért vett asztalterítőt, meg vidám szalvétákat. Még egyszer végignézett a helyszínen. Minden a helyén állt, és minden jól nézett ki. Még egy órája van, hogy teljesen megőrüljön. Kétségbeesésében kinyitotta a fiókot, ahol Bob listáját tartotta. Pedig megígérte magának, hogy nem foglalkozik vele! - A zene! Erre még nem is gondoltam - kapott a fejéhez, amikor a papírra nézett. - Még jó, hogy eszembe jutott. A nappaliba sietett, és rávetette magát a CD-gyűjteményére. A macska leugrott a fotelról, és odasántikált hozzá. - Nem fogok Berry White-ot hallgatni, és nem érdekel Bob véleménye a biztos sikerről. Nem akarom megsérteni, Mr. White, de a mai estét nem sablonosra tervezem. Rendben? Triász Carter térdéhez dörzsölte a fejét. Míg a férfi a CD-k között válogatott, kinyílt az ajtó, és Sherry robbant be a lakásba. - Szia! Itt hagyhatom ezt? - Igen. Mi az? - Egy Valentin-napi ajándék Nicknek, egy orvosi táska. Belevésettem egy feliratot, és most hoztam el. Imádni fogja! Ha hazaviszem, nem tudom majd megállni, hogy oda ne adjam neki. Ezért el kell rejtened előle, és előlem. - A nő beleszimatolt a levegőbe. - Főzöl? - Igen. Te jó ég, valami odaégett? A férfi riadtan pattant fel a padlóról. - Nem. Nagyszerű illatokat érzek. - Mivel a férfi már a konyha felé futott, a nő a nyomába eredt. - Nem olyan, mint a sajtos melegszendvics, amit általában... Nahát, Carter! Nézzenek oda! Igazi étel van a tűzhelyen, és az asztalt is milyen csinosan megterítetted. Gyertyák, és borospoharak, és... te egy nőnek főzöl vacsorát! - Sherry megbökte a bátyja hasát, ahogy gyerekkorukban szoktak tréfásan kedveskedni egymásnak. - Fogadjunk, hogy ez a hölgy Mackensie Elliot! - Hagyd abba! - Carter úgy érezte, hogy az összes idegvégződése a gyomrába gyűlik, és vad táncot jár. - Kérlek, Sherry, ne idegesíts, mert már így is az őrület határán vagyok. - Szerintem ez csodálatos. Olyan édes! Nick is főzött nekem vacsorát, amikor elkezdtünk járni. - Sherry álmodozó arccal felsóhajtott. - Nagyon örültem neki. - Örültél a kudarcnak? - Olyan keményen próbálkozott. Túlságosan görcsös volt, pedig tulajdonképpen ügyesen mozog a konyhában. De akkor mindent elrontott, mert annyira le akart nyűgözni. Istenem! sóhajtott még egyet. - Annyira aranyos volt. - Nem tudtam, hogy mindent el kell rontanom. Miért nincs egy kézikönyv, ahol tanácsokat osztogatnak az ilyen alkalmakra? - Nem kötelező elrontanod az ételt. De neki a javára vált, mert... Nem tudora, miért - A nő

kinyitotta a hűtőszekrényt, és bekukkantott. - Látom, csirkét is pácoltál. Carter, ez szerelem! - Menj el, Sherry. Légy szíves, hagyd el a lakásomat. - Tényleg ezt akarod felvenni a vacsorához? A férfi hangja érezhetően ingerült lett. - Sherry, ne feszítsd tovább a húrt, mert nem tudok több feszültséget elviselni. - Csak azt mondom, hogy vegyél fel egy másik inget. Azt a kéket, amit anyától kaptál, és nagyon jól áll. - Ha megígérem, akkor elmész? - Igen. - De előtte még segítesz kiválasztani a zenét? Azt hiszem, én képtelen vagyok rá. - Rendben. Addig menj fel, és öltözz át. - A nő megfogta a bátyja kezét, és kivezette a konyhából. - Kiválasztok egy alkalomhoz illő zenét, és mire visszajössz, már nem leszek itt. Vidd fel az ajándékot, légy szíves. És ne áruld el, hogy hova rejtetted, mert különben át fogok osonni, és még a Valentin-nap előtt megpróbálom megkaparintani. - Oké. - A férfi elindult a lépcső felé. - Carter! - állította meg Sherry. - A gyertyákat tíz perccel az érkezése előtt gyújtsd meg. - Igenis. - És érezzétek jól magatokat. - Köszönöm. De most már menj! Carter inget cserélt, és egy kicsit még pepecselt a hálóban, hogy Sherrynek legyen ideje elvégezni a feladatát, és távozni. A becsomagolt ajándékot az iratszekrényébe rejtette. Amikor visszament a nappaliba, egy cetlit talált a CD-le- játszóra ragasztva. Őt perccel az érkezéseelőttnyomdmegaPlaygombotCsók,Sherry. - Ez olyan, mint egy hadművelet - morogta Carter, és összegyűrte a papírt, majd bement a konyhába, hogy nekilásson a csirke elkészítésének. Darált, klopfolt, pörkölt, méricskélt, időzített - és közben csak egyszer égette meg magát. Amikor a csirke végre a serpenyőben illatozott, meggyújtotta az asztalon meg az ebédlőszekrényen álló gyertyákat. Kikészítette az olívaolajat és kesudiót tartalmazó edénykéket. Amikor elérkezett az ötperces határidő, bekapcsolta a CD-lejátszót. Alanis Morisette. Jó választás. Hétkor kopogtak az ajtón. - Parker tanítványa vagyok - közölte Mac, amikor a férfi ajtót nyitott. - Ezért mindig halálpontosan érkezem. Remélem, nem baj. - Dehogy. Hadd vegyem le a kabátodat, és... - Ez a desszert - mondta a nő, és átnyújtotta Carternek a Kézfogó felirattal ellátott elegáns süteményesdobozt. -Olasz tejszínes torta, a kedvencem. Szép a lakásod, Carter. Nagyon illik az egyéniségedhez - tette hozzá, amikor bement a nappaliba, és meglátta a falak mentén sorakozó könyvespolcokat. - És van egy macskád is!

- Elfelejtettem megkérdezni, hogy allergiás vagy-e rá. - Nem. Szia, cica! - A nő le akart guggolni, hogy üdvözölje a vörös kandúrt, de félúton megállt, és szemügyre vette a macskát. - Három lába van. - Ő Triász, és elütötte egy autó. - Szegény kis jószág! - Mac azonnal nekilátott, hogy megsimogassa és megvakargassa az elragadtatott macskát. - Ez mindkettőtök számára szörnyű lehetett. Hála az égnek, hogy itthon voltál. - Tulajdonképpen éppen hazafelé tartottam az autóval, amikor az előttem lévő jármű elütötte, és megállás nélkül továbbhajtott. Nem értem, hogy lehet valaki ilyesmire képes. Amikor megálltam mellette, azt hittem, hogy meghalt, de csak sokkot kapott. Azt hiszem. Az állatorvos nem tudta megmenteni a lábát, de így is remekül elvan. Mac tovább simogatta az állatot, és felnézett Carterre. - Abban biztos vagyok. - Kérsz egy pohár bort? - Igen. - Mac még egyszer megcirógatta a macskát, majd felállt. - Most pedig szeretném megnézni, hogy minek van ilyen csodálatos illata. - Azt hittem, hogy neked. - Rajtam kívül - mosolygott a nő, és az előszobaszekrénybe akasztotta a kabátját. - Gyere utánam. - A férfi kézen fogta Macet, és bevezette a konyhába. - Nagyon csinos vagy. Azt hiszem, ezzel kellett volna kezdenem. - Csak akkor, ha egy előre elkészített menetrend szerint haladsz. A férfi érezte, hogy az arca megvonaglik, és örült, hogy a nő a konyhára figyel, és nem rá. - Ennek valóban ínycsiklandó illata van. Mi készül itt, Carter? - Mac a tűzhelyhez lépett, és szimatolni kezdett. - Nos, nézzük csak. Zöldsaláta, rozmaringos csirke fehérboros mártásban, sült burgonya és párolt spárga. Macnek leesett az álla a csodálkozástól. - Viccelsz? - Ha nem szereted a spárgát, akkor... - Nem az a baj. De nem tudom elhinni, hogy ezt mind te készítetted. - A nő felemelte a serpenyő fedelét. - Addig nem szabad kinyitni, amíg... Nos, mindegy. - A férfi megvonta a vállát. - Ez komoly erőfeszítés, Carter! - mondta Mac, és a fedőt visszatette a helyére. - Mihez kell erőfeszítést? Megenni a csirkét? - Nagyon sokat bajlódtál ezzel a vacsorával. Azt hittem, hogy beraksz a sütőbe néhány hússzeletet, vagy kinyitsz egy konzervet, és azt mondod, hogy te készítetted. De ez igazi főzés! Rengeteg időbe és erőfeszítésbe telt. Teljesen le vagyok nyűgözve. És milyen szépen megterítettél!

Mac bement az étkezőbe, és körülnézett a helyiségben. - Milyen sokoldalú férfi vagy! - Hogy nekem miért nem jutott eszembe a konzerv? - Carter felemelte a kinyitott borosüveget. - A csirkéhez fehérbort vettem, de nem tudom, hogy mit szeretsz. Azt mondják, hogy ez jó bor. - Kik mondják? - Nem értek a borokhoz, ezért utánanéztem néhány dolognak. A nő elvette tőle a feléje nyújtott poharat, és megkóstolta az italt. Közben nem vette le a szemét a férfiról. - A kutatásaid sikerrel jártak. - Mackensie... - A férfi előrehajolt, és egy lágy csókot lehelt a nő ajkára. - Most már jobban érzem magam - jelentette ki mosolyogva. - Minél jobban? - Minden férfinál harminc kilométeres körzetben, mert Ők nem csókolhatnak meg téged a konyhában. - Elbűvölsz, Carter. - Ez is a tervemhez tartozik. Még van néhány teendőm a konyhában, de addig ülj le. - Szívesen segítek. - Van egy szisztémám... legalábbis remélem. Ha te is besegítesz, akkor megváltozik a... nos, a rendszer. Kedd este készítettem egy vázlatot, és ahhoz szeretném tartani magam. -Egy vázlatot? A férfi zavarba jött, és megbánta, hogy elárulta magát. Közben lejjebb vette a lángot a serpenyő alatt. - Nem tudtam elképzelni, hogyan leszek kész mindennel a megfelelő időben, ezért csináltam egy főpróbát. - Azt akarod mondani, hogy már másodszor főzöd meg ezt az ételt? - Igen. Bob nejének kedden klubtalálkozója volt, ezért Bob átjött hozzám. Én főztem, aztán együtt ettünk. Azt akartam, hogy ma este minden rendben menjen. Hogy haladsz a dolgozatoddal? - Miféle dolgozattal? - csodálkozott el a nő. - A hétfői prezentációra gondolok. - Már majdnem készen vagyok, és ez jó, mert holnaptól teljesen be vagyunk táblázva. Ma reggel volt egy megbeszélésünk, és délután két főpróbánk. A második elég nehezen ment, mert a fő koszorúslány és a vőfély nem áll szóba egymással. Nemrég szakítottak a vőfély hűtlensége miatt, aki összeszűrte a levet az egyik üzlettársával. - Hogyan fogjátok megoldani ezt a kényes helyzetet? - Nem lesz könnyű feladat, de az esküvőszervezés csak erős idegzetűeknek való. - Most már én is látom.

- Hétfőn pedig olyan műsort csapunk Mrs. Seamannek, a Seaman-bútor nagyasszonyának, hogy felpattan a helyéről, és hosszú éljenzéssel fog ünnepelni minket. - A Seaman-bútor is egy leendő ügyfél? - A lányuk esküvőjéről van szó, de az anya fizeti a számlát. - Náluk vettem az étkezőasztalt meg a székeket. Szerintem ez jó szerencsét hoz. Leültek a szerencséthozó asztalhoz, és elbódította őket a gyertyafény, a bor meg a zene. Mac érezte, hogy egyre romantikusabb hangulatba kerül.És ez nagyon tetszett neki. - Ez a csirke olyan finom, hogy már nincs bűntudatom, amiért a héten másodszor eszed. - Nyugodtan bevallhatod, hogy olyan, mint egy elegáns étterem maradéka. Az én konyhámban úgyis főleg maradékot fogyasztunk. - A férfi a macskára pillantott. Triász a szék mögött ült, és borostyánsárga szemével farkasszemet nézett a gazdájával. - Szerintem a barátod is várja már a vacsoráját - vélte a nő. - Nem szokta meg, hogy ennél az asztalnál lát. Többnyire a pultnál étkezem, mert csak gyorskaját eszem. Szerintem most egy kicsit össze van zavarodva. Akarod, hogy kitessékeljem? - Nem zavar. Szeretem a macskákat. Több cicával össze is házasodtam. - Ezt nem tudtam. Gondolom, később problémák adódtak a kapcsolatotokban. - Attól függ, honnan nézzük. Igaz, hogy a házasságok múlandóak voltak, mégis gyengéd emlékek kötnek hozzájuk. Gyerekkorunkban állandóan esküvőset játszottunk - magyarázta a nő, és elnevette magát. - Szerintem akkor még nem tudtuk, hogy később ez lesz a munkánk és a hivatásunk. Nagyon komolyan vettük a játékot. Jelmezeket készítettünk, kellékeink is voltak, és mindenkinek megvolt a szerepe. Férjhez mentünk egymáshoz, a házi kedvencekhez, és még Delhez is, ha Parker rá tudta venni. Többnyire zsaroláshoz folyamodott, és a bátyja kénytelen volt beadni a derekát. - Már tudom! A műtermedben lévő fénykép a kék pillangóról! - kiáltott fel Carter. - A fényképezőgépet az apámtól kaptam, de egy kicsit túl korán, mert még csak nyolcéves voltam. A nagymamám sokat szidta a haszontalan ajándék miatt. Meg más miatt is. Egy forró nyári napon nem volt kedvem esküvőset játszani, mert inkább úszni szerettem volna. Parker megnyugtatott, hogy nem kell a nyoszolyólány ruhájába bújnom, hanem én lehetek a hivatalos esküvői fényképész. - Nyoszolyólány? - Más szóval koszorúslány. A menyasszony női kísérője. Egyszóval Parker kinevezett fotósnak. - Meghatározó pillanat volt. - Igen. Ráadásul felbukkant az a kék pillangó, és hirtelen összeálltak a részletek. Rájöttem, hogy egy képen meg tudom őrizni az emléket és a pillanatot. Azt is eldöntöttem, hogy semmi más nem érdekel a világon. A nő bekapott egy újabb falat csirkét. - Fogadjunk, hogy te iskolásat játszottál Sherryvel - nézett a férfira.

- Igen, elég gyakran előfordult. Mindig meg tudtam vesztegetni néhány szép matricával. - Ki tud ellenállni a matricának? Vajon szerencsésnek vagy unalmasnak tartsuk magunkat, amiért már egészen fiatalon tudtuk, hogy később mivel akarunk foglalkozni? - Én azt hittem, hogy megírom a híres regényemet, és közben lenyűgözöm a Yale hallgatóit a bölcsességemmel. - Igazán? És miért váltottál? - Mert rájöttem, hogy szeretek iskolásat játszani. Igen, gondolta a nő. Ezt már ő is észrevette. - Végül megírtad a könyvet? - Mint minden valamire való iiodalomprofesszomak, nekem is van egy készülőfélben lévő könyvem. Az enyém valószínűleg még nagyon sokáig ebben az állapotban marad. - Miről szól? - Körülbelül kétszáz oldalnyi irományról. - Nem erre vagyok kíváncsi. - A nő megbökte Carter vállát. - Mi a történet? - unszolta a férfit. - Egy nagy szerelem, veszteség, áldozat, árulás és bátorság. Tudod, a szokásos sztori. Arra gondoltam, hogy egy háromlábú macskát is bele kéne szőnöm a cselekménybe. Meg egy dézsában nevelt pálmafát. - Ki a főszereplő? - Nem hiszem, hogy komolyan érdekel. - Ha nem érdekelne, nem kérdezősködnék. Ki ő, és mivel foglalkozik? - Meg fogsz lepődni, de a főhős egy tanár. - A férfi mosolyogva teletöltötte a nő poharát. Ha úgy alakul, majd ő hazaviszi kocsival. - Akit elárulnak. Az áruló persze egy nő. - Természetesen. - Az élete, a karrierje és a lelke romokban hever. Újra kell kezdenie mindent, össze kell szednie a bátorságát, hogy helyrehozza, ami összetört. Meg kell tanulnia ismét bízni és szeretni. Még nem tudom, hogy hol a helye a pálmának a történetben. - Miért árulta el a nő? - Azért, mert a férfi szerette, de nem értette meg őt. Talán azért tette tönkre, hogy a főhős végre észrevegye. - Tehát a háromlábú macska a férfi sértett lelkének a metaforája. A főszereplő elhatározta, hogy a hegeit vállalva folytatja tovább az életét. - Nagyon jó megfigyelés. Ötöst érdemelsz. - Most pedig egy fontos kérdés következik. - A nő a férfihoz hajolt. - Van a regényben szex, erőszak és csúnya beszéd? - Igen. - Akkor megveszem. Be kell fejezned. A te szakmádban nincs olyan kényszer, hogy ha nem publikálsz, akkor el vagy veszve? - Nem kell okvetlenül könyvet írni. Vannak olyan cikkeim, dolgozataim és novelláim,

amelyeket már kiadtam, hogy elhárítsam a veszélyt. - Novellák? Komolyan? - Kis példányszámban jelentek meg, és csak egészen szűk körben keltettek érdeklődést. Neked is ki kéne adnod egy könyvet. Egy fényképalbumot. - Néha eljátszadozom a gondolattal. Szerintem úgy vagyok vele, mint te a regénnyel. Mindig elsikkad a hétköznapok teendői között. Parkernek meg az a terve, hogy meg kéne jelentetnünk egy rendkívül exkluzív reklámkönyvet, amelyben az érdeklődőknek bemutatjuk az esküvői virágdíszítéseinket, a tortáinkat, és egy válogatást az eddig készült fényképekből. - Ez egy nagyon jó ötlet! - Parkernek jó elképzelései vannak. Már csak időt kéne szánnunk az összeállításra, és bemutatni az anyagot egy kiadónak. De most is három rendezvényünk van három egymást követő napon, és a szombati esküvő nem lesz egy könnyű menet. El kéne jönnöd. - Másnak az esküvőjére? Nem mehetek, hiszen nem hívtak meg. - Te is a rendezők közé tartoznál - döntötte el Mac. - Szükségünk lehet még egy használható férfira. Időnként előfordul, hogy asszisztenssel dolgozom, bár többnyire inkább egyedül végzem a munkám. Most mégsem bánnám, ha lenne mellettem valaki, mert ezen az esküvőn mindenre fel kell készülni. Ráadásul most egyik ember sem ér rá, akiket ilyenkor fel szoktam kérni a közreműködésre. Tehát fel vagy véve. - De én egyáltalán nem értek a fotózáshoz! - Elég, ha én konyítok hozzá. Te csak a kezembe adod, amit kérek, segítesz beállítani a modelleket, és ha kell, a málhás öszvér szerepét játszod. Van sötét öltönyöd? Olyan, ami nem gyapjúszövetből készült. -Igen, de... A nő érzéki mosolyt villantott rá. - Lesz torta is - búgta csábító hangon. - Nos, ebben az esetben... - A CSCSV miatt Jack veszi át a KL kísérője szerepét. - Tessék? - Bocsánat a szakzsargonért. A csélcsap vőfélyről és a koszorúslányról beszéltem. Jack rávette Delt, hogy ő is segítsen neki, tehát szinte mindenkit ismersz a társaságban. - A nő bekapott egy paradicsomot. - És még tortát is kapsz. Carter mégsem ezért adta be a derekát. Úgy gondolta, hogy jobb lesz Mac társaságában tölteni a szombatot, mint arról álmodozni, hogy vele van. - Rendben. Ha valóban jó ötletnek tartod. - Akkor találkozunk szombaton, három órakor. Nagyon jó lesz, majd meglátod. - Legalább én is láthatlak a természetes közegedben. - Igen. A tortáról jut eszembe, hogy most nem tudok még édességet enni. Inkább egy kis mosogatással ledolgozom ezt a csodálatos ételt.

- Ne bajlódj vele. - Te kétszer is elkészítetted a vacsorát. Hálából elmosogatok, amíg te iszol egy konyakot, és elszívsz egy szivart. - Nincs se konyakom, se szivarom. A nő vállon veregette a férfit. - Egy angoltanár miért nem ismeri fel a metaforát? Igyál még egy pohár bort, mert ma már úgysem fogsz vezetni. A nő kitöltötte Carternek az italt, és leszedte az asztalt. - Szeretek mosogatni. Ez az egyetlen házimunka, amit mindig szívesen végzek. A mosogatót megtöltötte meleg vízzel, majd az egyik alsó szekrényből elővette a mosogatószert. A férfi kényelmesen ült a helyén, és nézte, ahogy a nő szakavatott mozdulatokkal elmossa az edényeket. Remélte, hogy közben Mac nem szól hozzá, mert az agya nehezen működött volna. Tudta, hogy ennek semmi köze az elfogyasztott borhoz. Csak elképzelte, hogy Mac a jövő héten, majd a jövő hónapban is ott lesz, és mosogat a konyhájában. Egy év múlva is. Minden nap együtt ülnek az asztalhoz. Tisztában volt azzal, hogy túl messzire megy, és túl gyorsan halad. Nem tehetett róla. Elfogta a bűvölet, és sebesen száguldott a szerelem felé haladó úton. - Hol vannak a konyharuhák? - Micsodák? Tessék? - riadt fel az álmodozásból Carter. - A konyharuhák - ismételte meg a nő, és találomra kinyitott egy fiókot. - Nem ott, hanem a másik oldalon. Mindjárt odaadom. A férfi felállt, kinyitotta a megfelelő fiókot, és elővett egy ruhát. - Én nem szoktam eltörölgetni az edényeket - magyarázta, és megfordult, hogy átnyújtsa a nőnek a rongyot. Az eléje táruló látványtól összeugrott a gyomra. A nő Bob jegyzeteit tartotta a kezében, és érdeklődve olvasgatta a szöveget. - Van egy listád - állapította meg. - Nincs! Illetve van, de nem az enyém. Vagyis az enyém, de nem én írtam. Istenem! hebegte Carter. A nő elgondolkodó arccal olvasott tovább. - Nagyon részletes. - Bob műve. Már találkoztál vele az iskolában. Bob egy megszállott... Azt hiszem, ezt nem említettem, amikor bemutattalak titeket egymásnak. - Pontokba van szedve. - Tudom, és sajnálom. Bob minden áron Cyrano szerepét akarja játszani. Aki segít a barátjának, hogy... A nő felemelte a tekintetét a szövegről, és a férfi szemébe nézett. - Értem a Cyranóra való utalást, Carter.

- Hát persze, bocsánat. Bob néhány éve megnősült, és már kisbabát várnak. - Gratulálok Bobnak. - A fejébe vette, hogy segít nekem... ezen a területen. Kedden hozta ezt a listát. Említettem már, hogy kedden átjött hozzám vacsorázni? - Igen, az volt a főpróba. - Pontosan. Ki kellett volna dobnom, miután elment, de behajítottam abba a fiókba, hátha... - Hátha szükséged lesz rá? Egy súgóra, a biztonság kedvéért? - Igen. Tudom, hogy nincs semmi mentségem, és nem hibáztathatlak, ha most megharagszol rám. A nő a papírlapról ismét Carterre irányította a figyelmét. - Úgy nézek ki, mint aki haragszik? - Nem. Most látom, hogy nem. Ennek nagyon örülök, és nagy kő esett le a szívemről. Inkább úgy tűnik, mintha... jól szórakoznál? - Valahogy úgy - felelte a nő. - Bob vázlata szerint eddig a terv szerint haladtunk. - Pedig esküszöm, hogy nem azokat a vázlatpontokat követtem! - A férfi felemelte a kezét, mintha fogadalmat tenne. - Nekem is van egy saját listám, persze csak képzeletben. De most rájöttem, hogy az is ostobaság. - És a te listád szerint most hol tartunk? A nő elmosolyodott, de Carter nem tudta leolvasni az arcáról, hogy mire gondol. Lehet, hogy van egy rejtett üzenet, amit fel kéne ismernie. - Jól. Nagyszerűen - vágta rá zavartan. - Talán most ehetnénk egy kis süteményt. A nő felemelte a mutatóujját, amikor a férfi el akarta venni tőle a nyomtatott papírlapot. - Itt az áll, hogy csak betesszük az edényt a mosogatóba. De zárójelben hozzáteszi, hogy figyeld a reakcióimat, mert esetleg slamposnak tartalak, ha nem mosogatsz el azonnal étkezés után. Bob szerint a közös mosogatástól nem kell félni, mert előjátéknak is alkalmas lehet. Márpedig Bob igazi szakértő. A férfi lehunyta a szemét, és úgy érezte, hogy azonnal elsüllyed a szégyentől. - Inkább ölj meg! Kérlek. - Sajnálom, de ez nem szerepel a listán. Bob következő napirendi pontja szerint most táncolnod kell velem, miután meggyőződtél arról, hogy megfelelő a zene. Ő egyébként Barry White-ot javasolja, és hozzáteszi, hogy a tánc helyszíne a konyha és a nappali is lehet. Természetesen lassú táncról van szó, ami a csábítás következő lépése. A tánc közben meg tudod állapítani, hogy mennyire vagyok engedékeny hangulatban, és mikor vihetsz fel az emeletre. - Akarod, hogy megöljem Bobot? Már én is gondoltam erre. - Nem hallom Barry White-ot. - Szerintem nincs is... De még ha lenne, akkor sem... Mondtam már, hogy Bob egy megszállott?

- Valamit akkor sem értek, Carter. - A nő a férfi szemébe nézett, és a papírt a pultra tette. Miért nem táncolsz velem? - Mac Carterhez lépett, és átölelte a nyakát. - Mac... - Nem okozhatunk csalódást Bobnak. - Bob nagyon jó barát. - Carter az arcát a nő feje búbjára helyezte, és érezte, hogy minden rendbejött. - Én viszont nem táncolok valami fényesen. Túl nagy a lábam, és ha rálépek... A nő felemelte az arcát. - Fogd be a szád, és csókolj meg, Carter. - Azt nagyon szívesen megteszem. A férfi lassú tánclépések közepette megcsókolta. Lágyan és finoman, ahogy a pillanathoz illett. Aztán gyengéden beletúrt Mac hajába. A nő felsóhajtott, és a férfi úgy érezte, hogy a sok izgalom után az agya felmondja a szolgálatot. Mac elfordította a fejét, és az ajkát végighúzta a férfi álián. - Carter. - Tessék? - Ha figyelnél, akkor éreznéd, hogy engedékeny hangulatban vagyok. - A férfi szemébe nézett, és úgy folytatta: - Miért nem viszel fel a hálószobába? - kérdezte, és két kézzel megfogta Carter kezét. - Ha akarsz engem. Carter az ajkához emelte Mac ujjait. - Úgy érzem, mintha egész életemben erre vártam volna. A férfi a lépcső felé vezette, de ott még egyszer megállt, hogy megcsókolja. Vajon Mac is így szédül a bortól, a vágytól és az agyában felvillanó képektől? Elindult vele felfelé, és minden egyes lépéssel szaporábban vert a szíve. - Gondoltam, beszerzek néhány virágot és gyertyát... A biztonság kedvéért mentegetőzött, amikor beléptek a hálószobába. - Aztán arra gondoltam, hogy azzal mindent elrontanék, pedig különben nem vagyok babonás. Nem akartam kockáztatni, mert annyira vágytam arra, hogy itt legyél. Az ágyamban. - Ez a mondat többet ér minden gyertyánál és virágnál, hidd el. - Nemcsak a ház, hanem a szoba is illet a férfihoz. Egyszerű vonalak, nyugodt színek és rendezett terek. - Én is itt akartam lenni. Az ágyadban. Az ágy felé menet meglátta a vörös kardinálispinty bekeretezett képét a falon. Meghatódva megállt, és a férfira nézett. Nem is tudta, hogy ennyire kívánja! Felemelte a kezét, hogy kigombolja a blúzát. - Ne! - szólt rá a férfi. - Én szeretnélek levetkőztetni, ha nem bánod. Carter feloltotta az éjjeliszekrényen lévő lámpát. - És közben látni akarlak.

A férfi megsimogatta a nő arcát, majd gyengéden megragadta a karját, és magához vonta. A csókja egyszerre volt szenvedélyes és gyengéd. 11.

Macet még soha senki nem csókolta így. Mikor érzett ilyen bizsergést egy férfi érintésétől? Carter nemcsak a szavaival és a csókjával, hanem az egész lényével levette a lábáról. Milyen érdekes, hogy megfordult a kocka! Pedig úgy tervezte, hogy ő csábítja el Cartert. Könnyedén, minden komplikáció nélkül, hogy végre megszabaduljon a testében egyre halmozódó vágytól, ami minden alkalommal gyötörni kezdi a férfi közelében. Egyszerű és felszínes szexuális együttlétnek szánta, de most nem ő irányítja az eseményeket. A férfi lágy csókot lehelt az arcára, majd a szemébe nézett, és lassan kigombolta a blúzát. A keze alig ért a bőréhez, Macnek mégis elállt a lélegzete, és úgy állt ott, mint akit megigéztek. Nem bánta, hogy az olvasólámpa lágy fénye megvilágítja őket. Amikor a blúz szétnyílt, a férfi megsimogatta Mac kulcscsontját és a mellét. Az érintése olyan lágy és finom volt, mint egy halk sóhajtás, Mac bőre mégis izzani kezdett a keze alatt. Carter észrevette, hogy megborzong. - Fázol? - kérdezte. - Nem. A férfi elmosolyodott. - Akkor... - A blúz lassan a padlóra csúszott. - Milyen szép vagy - súgta Carter, és hüvelykujjával megsimogatta a melltartó csipkéjét. Mac nagyot sóhajtott, majd ismét visszatartotta a lélegzetét. - Carter, teljesen elgyengülök az érintésedtől. - Imádom a szemedet. Olyan varázslatos, mint a tenger. - A férfi végighúzta a kezét a nő felsőtestén, és Mac úgy érezte, hogy a bőre szikrákat szór. Mindig szerettem volna nézni a szemedet, amikor megérintelek. Mint most. Carter keze felfedezőútra indult Mac testén, és végigsimította minden egyes porcikáját, A nő megremegett, amikor a férfi kigombolta a nadrágját, és lassan lehúzta a cipzárt. Még egyszer megsimogatta a felsőtestét, és közben elengedte a nadrágot, ami végigcsúszott Mac lábán, és a földre esett. Carter megfogta a kezét. - Lépj ki a nadrágból. Mac engedelmeskedett, mintha transzba esett volna, és a szívverése felgyorsult, amikor a férfi tekintete végigsiklott rajta. - Tetszik a csizmád. - Mac lenézett a lábára, és észrevette, hogy már csak egy tűsarkú

bokacsizmában, egy csipkés melltartóban és egy apró bugyiban áll a szoba közepén. - Szép látvány - jelentette ki Carter. A férfi elmosolyodott, és az ujját a bugyi derekába dugta. Mac felnyögött, amikor magához vonta. Carter megcsókolta, és az ajka most olyan volt, mint a tűz, mint az izzó szenvedély. Mac teljesen elolvadt a karjában, és némán tűrte, hogy a férfi megfordítsa, és háttal magához szorítsa. Hátrahajtotta a fejét, és élvezte, ahogy Carter gyengéden megharapdálja a nyakát. A férfi egyik kezével megint simogatni kezdte, a másikkal pedig kigombolta a saját ingét. Amikor a csupasz bőrük összesimult, a nő átölelte a férfi nyakát. Ne ilyen gyorsan, gondolta a férfi. Ki akart élvezni minden pillanatot, minden érintést és lélegzetvételt. Hiszen most Mackensie-t tartja a karjában! A tenyere alatt az ő szívverését érzi, és ez már önmagában csoda. Mac vele van, és őt kívánja! Ma este végre valóra válnak a kamasz fiú sóvárgásai és a felnőtt férfi vágyai, mert azzal a nővel töltheti az éjszakát, akiről már régóta álmodozik. Carter lerúgta a cipőjét, közben a nő tarkóját ízlelgette, és élvezve a selymes bőre illatát. Fogával félretolta a melltartó pántját, hogy megcsodálhassa gyönyörű vállát. Mac teste megfeszült és megremegett. Carter lehunyta a szemét. Istenem, mennyi örömet és élvezetet adhat és kaphat ma éjjel! Kényeztetni akarta Macet, eljuttatni a gyönyör csúcsaira, és nézni, ahogy az arca felragyog a beteljesülés pillanatában. Közben meg kellett küzdenie a saját követelőző vágyaival, és megőriznie az önuralmát. Carter kikapcsolta a melltartót, majd finoman megsimogatta a bugyi apró háromszögét. Megcirógatta a bársonyos combok belső felét, és az egyik ujjával egy pillanatra benyúlt a csipke alá. - Carter! - A nő megragadta, és az öléhez szorította a kezét. A mozdulat egyértelmű volt, és folytatásért könyörgött, de a férfi visszavonult, és ismét szembe fordította magával Macet. - Elnézést, de még nem végeztem. A nő gyönyörű szeme egy felkorbácsolt tengerhez hasonlított, és porcelán finomságú bőre kipirult a szenvedélytől. Ez miattam van, ámult el a férfi. Egy újabb csoda! Mac a nyakába csimpaszkodott, és mohón megcsókolta. Várj még, gondolta a férfi. Ez még semmi, még sokkal több vár ránk. De ő is érezte, hogy szívverése felgyorsul, és vágya egyre követelőzőbb lesz. Gyengéden az ágyra fektette Macet, és fölé hajolt. A csizmám - motyogta a nő. - Tetszik a csizmád - nyugtatta meg Carter, és lehajtotta a fejét, hogy birtokba vegye az igéző melleket. Mac teste megremegett és megfeszült. Már nem tudott semmi másra gondolni, csak a férfira, és a kéjre, amit az ajka érintése ébreszt benne. - Nem bírom tovább, Carter - sóhajtotta Mac.

- Rendben, - A férfi végigsimította a hasát, és ujjával az ölébe hatolt. Mac úgy érezte, hogy a belsejében felrobban az addig felhalmozott feszültség. A teste megrándult, amikor a férfi ajka végigsiklott a hasán, hogy a nyelvével őrjítse meg. Mac felemelkedett, majd lezuhant, de nem volt ideje magához térni, mert az egyik csoda követte a másikat. A gyönyör magával sodorta, és amikor elcsendesedett a vihar, már jött is a következő hullám, ami ismét levette a lábáról, és még tovább űzte. Amikor a testük egyesült, mindketten felnyögtek. Mac mohón felemelte a csípőjét, alaposan próbára téve Carter rohamosan fogyó akaraterejét. A férfi a szenvedélytől sötéten izzó zöld szempárba nézett, majd lassú, érzéki mozdulatokkal mindkettejüket felröpítette a következő csúcsra. Érezte, hogy a nő ismét felemelkedik, és nézte az arcán felragyogó örömöt. - Mackensie - súgta a fülébe. - Mackensie. - Majd hagyta, hogy a tekintete elvesszen a nő szemében, és teste elmerüljön az ölében. Mac részegnek és kábának érezte magát. Csodálkozva vette tudomásul, hogy még a lábujját sem tudja megmozdítani, ugyanakkor örült, hogy végre kap levegőt, mert néhányszor leállt a légzése, miközben Carter... Megsemmisítette. Igen, ez a helyes kifejezés. A férfi is kimerült lehet, mert úgy nyúlt el rajta, mintha fejbe vágták volna egy tompa tárggyal, és Mac nem tudta eldönteni, hogy melyikük szívverése dübörög a fülében. De Carter még most is gyengéden becézte a nyakát az ajkával. - Jól vagy? - kérdezte. Hogy jól van-e? Micsoda kérdés! Az ember akkor mondhatja, hogy jól van, ha megbotlik a jégen, de sikerül még idejében visszanyernie az egyensúlyát, és nem töri ki a bokáját. Akkor is jól van, ha egy nehéz nap után végre elmerülhet egy kád forró vízben. De egyáltalán nincs jól, amikor úgy érzi, hogy a világ kibillent a helyéből, és csak nehezen talál vissza az eredeti állapotába. - Igen - felelte elhaló hangon. Mi mást mondhatna? - És te? - kérdezett vissza. - Mackensie itt van velem az ágyban, teljesen meztelenül. Tehát nem is lehetnék jobban. - A csizma még mindig rajtam van. - Igen, de attól még izgalmasabb. Bocsánat, biztosan nehéz vagyok. - A férfi legördült Macről, és szorosan magához ölelte. - Carter, majdnem olyan vékony vagy, mint én. Egyáltalán nem találtalak nehéznek. - Tudom, hogy sovány vagyok, de semmit nem tehetek ellene. Cor... valaki megpróbált rávenni, hogy fogadjak fel egy személyi edzőt. De kinek van arra ideje? A deltás izmok nincsenek a génjeimben. - Csodás, nyúlánk tested van. Ne hagyd, hogy valaki az ellenkezőjéről akarjon meggyőzni. Ráadásul olyan erős vagy, mint egy kikötői rakodómunkás.

- Már régen gyűlt bennem a szenvedély - mosolyodott el a férfi, és szemügyre vette a nő arcát. - Gyönyörű vagy! - Tévedsz. Tisztában vagyok a külsőmmel, mert ez is a szakmámhoz tartozik. Érdekes arcom van, és tudom, hogyan kell kiemelni az előnyös vonásaimat. A testem vézna, bár elég feszes... Pedig nem szoktam tornázni. Olyan, mint egy ruhafogas, jól néznek ki rajta a ruhák, de egyébként csak drótokból áll. - Gyönyörű vagy. Ne hagyd, hogy bárki meg akarjon győzni az ellenkezőjéről. Elnézést, nem tehetek róla, de előjött belőlem a tanár. Bárki, és nem valaki. A nő felnevetett, és közelebb bújt a férfihoz. - Igenis, professzor úr. De ez csak egy szeretkezés utáni bók? - Mindig gyönyörű voltál a vörös hajaddal és a tengerszínű szemeddel. És a gödröcskékkel. - A férfinak eszébe jutott, hogy nemsokára ismét elmerülhet Mackensie testében, és megcsodálhatja minden titkos szépségét. Mac felnézett, és rámosolygott. A férfi lehunyta a szemét, és az arca teljesen ellazult. Biztosan álmában is így néz ki, gondolta. Ha korábban ébredne fel, akkor ilyennek látná. Megsimogatta a férfi állkapcsát. - Honnan van ez az érdekes kis heg? - Egy régi sérülés nyoma. Mondhatnám azt is, hogy egy kard okozta, mert az sokkal romantikusabb lenne. - Tudsz vívni? Mint Jack Sparrow kapitány? - Jó lenne. Fogadjunk, hogy Johnny Depp bejön neked. - Természetesen, hiszen nő vagyok. Ostoba kérdés! - Milyen érdekes, hogy Mr. Depp több generációt is képes meghódítani. Nemcsak a felnőtt nők találják vonzónak, hanem a tini lányok is, akiket tanítok. - Én láttam meg először! - jelentette ki Mac. - De pillanatnyilag éppen egy másik férfit találok szexuálisan rendkívül vonzónak. Akinek van egy sebhely az álián - tette hozzá, mire a férfi elmosolyodott. - Értem. Mégis csalódást kell okoznom a seb eredetével kapcsolatban. Éppen néhány gyerek elől menekültem, akik szórakoztatónak tartották volna, ha elnáspángolnak. Át kellett másznom egy kerítésen, de soha nem voltam olyan fürge és kecses mozgású, mint a kalózok, vagy az őket alakító színészek, ezért a drót elvágta az államat. - Jaj! Mikor történt ez? - A múlt héten. A nő nevetve a férfira gördült. - Kegyetlen kis gazfickók! - Igazad van. Én tízéves voltam, és valóban kegyetlen kis gazfickóknak tartottam őket. - Sikerült elmenekülnöd? - Akkor igen.

A férfi megmarkolta a nő rövid fürtjeit, hogy magához vonja az arcát, és megcsókolja az ajkát. A csók után a nő felsóhajtott, és a férfi vállára hajtotta a fejét. Olyan jó hozzábújni! A bőrük összeér, a szívük egy ritmusra ver, és végre megtapasztalhatja, hogy miiyen érzés egy ágyban lenni egy férfival, aki tökéletesen kielégíti, és akit minden szempontból vonzónak talál. Képes lenne órákig így maradni. Napokig. Összebújva elaludni a csodálatos Carter Maguirerel Reggel pedig... A nő szeme hirtelen kipattant. Ezt mégis hogy képzeli? Közös reggelek, együtt töltött órák és napok? Annyira megrémült, hogy felült az ágyban. - Mi a baj? - kérdezte Carter, - Tessék? Semmi. Mi baj lenne? A férfi is felült, és olyan ingerlően borzas volt a feje, hogy Mac teste bizseregni kezdett. El kell innen mennie, mégpedig azonnal! Vissza a valóságba. Vissza a józan mindennapokhoz, még mielőtt elköveti azt az ostobaságot, hogy szerelmes lesz. - Én csak... Istenem, már ennyi az idő? Haza kell mennem. - Haza? De hát... - Nagyszerű este volt, igazán minden nagyon... remek volt. - Istenem! Nincsen rajta semmi, csak a csizma. - De megfeledkeztem az időről, és már későre jár. A férfi értetlen arccal nézett az éjjeliszekrényen álló órára. - Nincs olyan késő. Ne... - Még sokat kell tanulnom. Tudod, a dolgozat. - Mac mindent elkövetett, hogy a hangja könnyed és vidám legyen, miközben a fehérneműjét keresgélte a padlón. De érezte, hogy egyre jobban eluralkodik rajta a pánik. Hol van a melltartója? Hová eshetett? A pokolba a melltartóval! - Még rengeteg dolgom van, és holnap reggel nagyon korán kell kelnem. Majd beállítom az ébresztőórát. Hatkor úgyis felébredek minden reggel. Maradj itt, Mackensie. - Valóban jó lenne, ha maradhatnék. Tényleg. - Meddig fog még itt hebegni és botladozni? Nemsokára megdönti az idétlen viselkedésből felállított egyéni csúcsát! - De hív a kötelesség. Ne! Nem kell felkelned. Kérlek, ne kelj fel, könyörgött magában, amikor a férfi megmozdult. - Maradj itt - mondta Carter, és megérintette az arcát, miközben Mac kapkodó mozdulatokkal magára ráncigálta a blúzát. - Szeretnék veled aludni. - Azt hiszem, minden pontot teljesítettünk, ami a listán szerepelt, és Bob legmerészebb elképzeléseit is felülmúltuk. - A nő kényszeredett mosolyt villantott a férfira. - Veled szeretnék aludni.

- Ez igazán kedves gondolat, Carter. Én is szeretnék... majd máskor. De most három esemény, és egy fontos prezentáció vár rám. Nagyon elfoglalt vagyok. - Mac egy gyors csókot lehelt a férfi ajkára. - Rohannom kell. Köszönet mindenért. Majd felhívlak! - kiáltotta, és kimenekült a hálószobából. Milyen szörnyű nőszemély vagyok. Ráadásul őrült is, gondolta Mac, miközben hazafelé vezetett. Most biztosan el fogok kárhozni, és meg is érdemiem! De akkor is meg volt győződve arról, hogy helyesen cselekedett. Nem tehetett mást. Önmaga és Carter érdekében ezt kellett tennie. Inkább Carter érdekében, bizonygatta magának. Még hogy elkárhozik? Nevetséges! Inkább egy kitüntetést érdemelne, vagy egy szobrot, amiért képes volt helyesen cselekedni. Mert igenis azt tette, amit kellett, és most már minden rendben lesz, mert helyre áll a világ rendje. Látta, hogy a főépületben még égnek a fények. Hála istennek! Parker és Laurel majd egyetért vele, és helyesli ezt a lépését. Szükségem van egy kis megerősítésre, határozta el, és csikorogva lefékezett a ház előtt. A barátnői majd megnyugtatják, és megszűnik ez a görcsös érzés a gyomrában. Berontott a házba, felrohant a lépcsőn, és Parkért szólította. - Mindnyájan az emeleten vagyunk! - nézett le rá Parker a lépcső tetejéről. - Te jó ég, mi a baj? Baleseted volt? - Nem. Nem baleset volt, hanem szándékosan tettem. Vagy talán mégsem. De az biztos, hogy volt egy lista. - Rendben. Látom, hogy nem sérültél meg. Itt vagyunk az emeleti szalonban, és még egyszer átnézzük az események menetrendjét, mert egyikünk sem tud aludni. - Emma is itt van? - Igen. - Remek. Az még jobb. Mac elviharzott Parker mellett, és belépett a szalonba, ahol Laurel és Emma egy tál sütemény, egy kancsó tea, és néhány dosszié társaságában üldögélt az asztalnál. - Szia. Azt hittük, hogy csak reggel fogsz hazakullogni - jegyezte meg Laurel, és ledobta a ceruzáját. - Videóra akartunk venni. - Milyen volt a vacsora? - érdeklődött Emma. - Eljöttem. Egyszerűen leléptem. - Mac még mindig zilált arccal tépte le magáról a kabátot. Te is ezt tetted volna a helyemben. - Olyan szörnyű volt? - Emma felemelt egy tálat, és Mac felé nyújtotta. - Vegyél egy sütit. - Nem kérek. Kedden főpróbát tartott! El tudod ezt képzelni? És ma este egy csodálatos vacsorát adott, gyertyákkal és fehérboros mártással. - Fehérboros mártással? - Parker hümmögve ült vissza a helyére, és megcsóválta a fejét. -

Hála az égnek, hogy ép bőrrel megúsztad az estét. Értesítsük a rendőrséget? - Várj! Nem érted, hogy mit akarok mondani. - Mac próbált megnyugodni, és nagyokat lélegzett. De sajnos az sem segített. - Nagyon készült erre az estére, és valóban remekül sikerült. Nagyon jól éreztük magunkat. Bob pedig készített egy listát. - Ki az ördög az a Bob? - fakadt ki Laurel. Nem számít, de Carter szörnyen szégyellte magát. An nyira édes volt! Ha zavarba jön, vörös lesz a füle. - Ajaj - jegyezte meg Emma. - Tudom. Mi mást tehettem? Annyira fel vagyok zaklatva! Kénytelen voltam lefeküdni vele. - Tudom, hogy milyen az, amikor egy férfi füle pirulni kezd. Olyankor én is azonnal ledobom magamról a ruháimat. - Mivel Macnek nem kellett sütemény, Laurel vett helyette is egyet. - Tehát szexeltetek. - Nem csupán szexeltünk! Hanem a világtörténelem legcsodálatosabb, legmegrázóbb és legfelemelőbb szeretkezését éltük át együtt. - Kezd érdekessé válni a történet. - Parker keresztbe tette a lábát, és kényelmesen elhelyezkedett a fotelben. - Lágy, odaadó, angyalokat megríkató szex volt, vagy egy tamtamdobos, csillárról lógó extázis? - Ez... Még soha senkivel nem tapasztaltam meg ilyet, és még senki nem bánt így velem. Mac leült az egyik fotel karfájára, és a tűzbe bámult, miközben a szavakat kereste. - Úgy éreztem, hogy számára én vagyok a világ közepe, és csak engem lát. Senki mást, csak engem. Egyszerre volt gyengéd és szenvedélyes, megdöbbentő és bámulatos. Éreztem, hogy azokban a percekben rajtam kívül senki más nem létezik számára. És amikor hozzám ért, én is megfeledkeztem mindenről és mindenkiről. Mintha megszűnt volna a világ. A nők nagyokat sóhajtottak, és ábrándos szemmel néztek maguk elé. - Akkor miért nem az ágyában vagy most? - kérdezte végül Emma. - Istenem! - Mac megpördült, és ingerülten a barátnőjére förmedt. - Nem hallottad, amit idáig mondtam? - De igen. El is képzeltem, hogy milyen lehetett, és közben evett a sárga irigység. - Hát nem érted, hogy el kellett jönnöm? Szívesen maradtam volna, de nem tehettem. Mac talpra ugrott, és úgy magyarázott tovább. - Legszívesebben ott maradtam volna vele örökre, hogy soha többé ne kelljen kiszállnom az ágyából. Pontosan ezért kellett elmenekülnöm. - Beijedtél - állapította meg Parker. - Hát persze. Ki nem rémült volna halálra az én helyemben? Annyira édes, amikor álmos és kiélégült! És van egy kis sebhelye, egy sérülés, de nem a kardtól. - Carter vív? - lepődött meg Emma. - Nem, de most nem is ez a lényeg. Értsétek meg, hogy olyan voltam, mint akit hipnotizáltak vagy begyógyszereztek. El kellett jönnöm onnan. És... istenem, úgy viselkedtem, mint egy férfi. - Mac szeme előtt lepergett a hálószobában lezajlott jelenet, és két kézzel eltakarta az

arcát szégyenében. - Egy pasi, aki legördül rólad, aztán feláll, és azt mondja: „Ez jó volt, bébi. Holnap korán kell kelnem. Majd hívlak.” - Mac.! Ez nem volt szép tőled - közölte Emma szemrehányó hangon. Mac megfenyegette Emmát. - Nem tehettem mást! Ezt nevezik jogos önvédelemnek. És Cartert is meg akartam védeni, A szex után ki kellett józanodnom, hogy ne olvadjak el teljesen. Ez a férfi túl sok nekem. Elragadó és szórakoztató, okos és kedves. Szexi, és még szemüvege is van. Ráadásul vörösődik a füle. És szeret tanítani. Néztem, ahogy éppen órát tart, és egyszerűen... Úgy érzem, hogy valami fojtogat itt bent. - Mac a mellére tette a kezét, és kétségbeesetten nézett a barátnőire. - Mintha ez a sok érzelem és vágy megakadt volna itt, és most... Mac felkapott egy keze ügyébe eső teáscsészét, és egy hajtásra kiitta a tartalmát. - Odafigyel rám, meghallgat, és elgondolkodik azon, amit mondok neki. Ugyanakkor engem is gondolkodásra késztet. - Egyértelmű, hogy le kell állítani - jelentette ki Laurel tréfás elszörnyedéssel, majd megcsóválta a fejét. - Mac, mondhatok valamit, drágám? Szerelmes vagy belé. - Arról szó sem lehet! Mit gondolsz, miért távoztam tőle olyan pánikszerű gyorsasággal? Azért, mert úgy éreztem, hogy valami beszippant, mintha futóhomokon állnék. Egy lágy, meleg, és kellemes futóhomokon. Nekem ez nem megy, én nem hiszek az ilyesmiben. Ezek a dolgok nem tartanak sokáig, csak néhány pillanatig, aztán eltűnnek, elromlanak, vagy megfakulnak. Gondoljatok csak bele, hogy hány olyan esküvőt szerveztünk, ami a második házasság volt? Olyanokkal is volt dolgunk, ahol az egyik fél már harmadszor vonult az oltár elé. Kinek van erre szüksége? Ismerem az érzést, amikor minden széthullik, és tudom, hogy nem éri meg. - Hadd foglaljam össze a szóáradatot, amit ránk zúdítottál - szólalt meg Laurel. - Félsz beleszeretni egy olyan férfiba, akit az előbb egy hímnemű Mary Poppinsnak írtál le, mert szinte mindenben maga a tökély. Az eget-földet rengető szex után pedig elmenekültél az ágyából. Laurel Mac szemébe nézett, és így folytatta: - Mindezt azért, mert az anyád egy lotyó. - Laurel! - Hagyd, Emma - intette le a barátnőjét Mac. - Az anyám valóban egy lotyó, bár ő nem tartja magát annak. Azt hiszi, hogy a szerelmet hajszolja, pedig inkább a pénzre, a társadalmi státusra és a biztonságra vágyik. Mégis a szerelemről papol. Az apám elhagyta, amit meg tudok érteni, és nem hibáztatom érte. Sajnos engem is faképnél hagyott, és soha nem bocsátom meg neki, hogy nem tartotta fontosnak a kapcsolatunkat. - Te nem vagy olyan, mint ők, Mac - jelentette ki Parker. - Tudom. De nem tehetek arról, hogy hatással voltak rám, és az érzéseimre. Így szeretem az életemet, ahogy most van, és úgy vélem, hogy jó irányba haladok. Mac egy kicsit megnyugodott, és visszaült a helyére. - A szíve mélyén Carter egy komoly férfi, és hagyományos nézetei vannak. Nagyon tetszem neki, és ez a vonzalom már évek óta gyűlik benne. Ha megengedem, hogy beteljesüljön, akkor

nemsokára azon töri a fejét, hogy megbíz minket a nagy esemény megszervezésével, és kikéri Parker tanácsát a gyűrűvásárlásról. Ezt nem tehetem vele! Jól tettem, hogy távoztam. Jobb most véget vetni neki, mint... - Megkockáztatni, hogy boldog leszel valakivel, aki őrülten szerelmes beléd? - fejezte be a mondatot Emma. - Nos, ha így fogalmazol, akkor... igen. Úgy érzem, hogy pontosan erről van szó. - Akkor az enyém lehet? Mac haragos pillantást vetett Laurelre. - Ez egyáltalán nem vicces! - Tényleg nem. - Tudod, miben van igazad? - Emma Macre emelte nagy fekete szemét. - Abban, hogy egyetlen komoly és megbízható férfi sem volt még ennyire szerelmes beléd, és eddig te sem éreztél így senki iránt. Ezzel én is így vagyok, és azt hiszem, most nyugodtan beszélhetek mindnyájunk nevében. A különbség csak az, hogy én mindig reménykedem, hogy egy nap megtörténik a csoda. - Tehát ezért mész egyik randevúról a másikra? - Hagyd békén, Laurel! - szólt rá a barátnőjére Parker. - Igazad van, bocsánatot kérek. Csak azért okoskodok, mert féltékeny vagyok. Én sem éreztem még azt, hogy valakinek csak én számítok, és senki más. - De Carter egy régi kamaszos vonzalom szemüvegén keresztül lát engem! - Én nem ismerem őt olyan jól, mint te, de ennél sokkal okosabbnak tűnik. - A szerelem és az ész nem mindig jár kéz a kézben. - Ez igaz. - Laurel Macre mutatott. - Íme, a bizonyíték! Te is egyszerre vagy szerelmes és ostoba. - Ezzel nem segítesz, Laurel. - Attól félsz, hogy összetöröd a szívét? Hogy átgázolsz egy ilyen kedves fickón, és otthagyod vérbe fagyva? - Egy kicsit drámai a megfogalmazás, de tulajdonképpen erről van szó. - Azt hiszed, hogy képtelen vagy egy tartós, érett kapcsolatra. Egyrészt méltatlannak tartod magad a szerelemre, másrészt kétségbe vonod, hogy lenne hozzá kitartásod és bátorságod. - Ez egy kicsit durva, de... - Szerintem alábecsülöd őt, és magadat is. - Parker felállt, és a kandallópárkányhoz lépett, ahol egy ezüstszínű keretbe foglalt fénykép állt. - Emlékszel erre? Mac a kezébe fogta a képet, amelyen Parker szülei nevetve átölelik egymást, és a tekintetükből sugárzik az öröm, az élet és a szeretet. - Hát persze, hogy emlékszem. - Te készítetted a felvételt, alig néhány hónappal a haláluk előtt. Az összes róluk készült fénykép közül ez a kedvencem. Tudod, hogy miért?

Mac szeme könnybe lábadt, amikor a boldog párt nézte. Mindig meghatódott ettől a fényképtől. - Mert látszik, hogy mennyire szeretik egymást - folytatta Parker. - És hogy mennyire boldogok együtt. Időnként ők is veszekedtek, és el tudom képzelni, hogy sokszor haragudtak egymásra. De a szerelem mégis mindent legyőzött, és úgy élték le az életüket, hogy működött a kapcsolatuk. Ezt sikerült megragadnod a képen. Azért, mert láttad, és felismerted. - Ők különleges emberek voltak. - Akárcsak te. Nem pazarolnám az időmet egy olyan barátra, aki nem különleges. - Parker elvette Mactől a fotót, és visszatette a kandallópárkányra. - Vegyél egy nagy levegőt, Mac. A szerelem ijesztő, és néha múlandó, de megéri a kockázatot és a sok aggodalmaskodást. Még a fájdalmat is. Mac egyáltalán nem volt biztos ebben, és még mindig úgy érezte, hogy helyesen cselekedett. Most azonban a munka kedvéért félre kell tennie a személyes problémáit. A társai számítanak rá, és az ügyfelek is megkövetelik a teljes figyelmét. Nyugodj meg végre, és tartsd be a fontossági sorrendet, buzdította magát. Egy kiadós éjszakai alvásra van szüksége, hogy másnap korán reggel frissen és kipihenten láthasson neki a munkának, mert csak úgy nyújthatja a legjobbat az ügyfeleinek. A végén mégis álmatlanul hánykolódott az ágyban, és egész éjjel vívódott magában. Közben nem győzött bosszankodni, amikor arra gondolt, hogy utoljára tizenhat éves korában virrasztott egy fiú miatt. Reggel főzött egy olyan erős kávét, hogy majdnem kiugrott a szíve, amikor megkóstolta, de még a sok koffein sem tudta elűzni a fáradtságát. Túl gyerekesnek tartotta, hogy a kávé mellé egy egész doboz édes kekszet fogyasszon el. Nem fog egy hatéves kislány érzelmi színvonalára süllyedni! Ezért inkább egy felnőttnek való reggelit készített magának, ami joghurtból, friss gyümölcsből, és egy Laureltől elcsent süteményből állt. Kötelességtudóan elmosta az edényeket, átnézte az aznapi teendőit, majd ellenőrizte a felszerelést. Egy viszonylag szolid rendezvény várt rá, mert az ifjú pár szűk körben akarta megünnepelni az egybekelését. A menyasszony egy félhosszú kék ruhában áll az oltár elé, fátyol és fejdísz helyett egy elegáns kalap lesz a fején, a kezében pedig három fehér gardéniát tart csokor helyett. Mac helyeselte a visszafogottságot, hiszen mindkettejüknek ez a második házassága. Na, ugye? Ne kezdd már megint, fenyegette meg magát. A menyasszonyt az édesapja vezeti az oltárhoz, de kihagyják az „átadás” szertartását, hiszen azt már egyszer eljátszották. A felszerelést kiválasztotta, és az asztalán volt a rendezvény forgatókönyve, meg a szükséges feljegyzések. Mac az órára pillantott, és látta, hogy még rengeteg ideje van. Addig megnézi az e-mailjeit.

Kinyitotta a levelezőfiókját, megnézte a bejövő leveleket, és azonnal észrevette, hogy van egy olvasatlan üzenete MaguireC1O1-től. Gyorsan ellökte magát a számítógéptől, és járkálni kezdett a műteremben. Visszasietett a konyhába egy újabb adag méregerős kávéért. Nem kéne kinyitnia az e-mailt. Nem lenne szabad elolvasnia, mert most a munkára kell koncentrálnia. Nem lehet szétszórt és felelőtlen, hiszen a társai és az ügyfelek számítanak rá. A joghurtos, gyümölcsös józan reggeli után felnőttként kell viselkednie. Biztosan nem sürgős. Carter felhívta volna, ha fontos mondanivalója lenne, vagy meg akarna beszélni valamit. Például azt, hogy miért hagyta faképnél, miután lefeküdtek. Nem. Carter soha nem lenne ilyen tapintatlan. Nagyon jól tudja, hogy mit kéne most tennie. Felmenni az emeletre, lezuhanyozni, felöltözni, aztán átmenni a főépületbe, ahol még egyszer átismétlik a forgatókönyvet, és ellenőrzik a helyszínt. Nincs ideje most arra, hogy a személyes... Ugyan már, kit akarsz becsapni? - kérdezte magától. Visszament a számítógéphez, és megnyitotta Carter levelét. Mackensie! A névjegykártyádon találtam ezt az e-mail címet, és remélem, nem baj, hogy ezen írok. Tudom, hogy ma nqgyon elfoglalt vagy, ezért nem akartalak a telefonhívásommal zavarni. Először is azt szeretném mondani, hogy nagyon élveztem a tegnap estét, és minden veled töltött percet. Még a házam is fényesebbnek és vidámabbnak tűnik ma reggel, mert itt voltál nálam. Istenem, Carter... - sóhajtotta Mac. Nagy megkönnyebbüléssel tölt el, hogy nem ragaszkodtál Bob barátom megöléséhez. Nehezemre esett volna megtenni, főleg akkor, ha közben a feleségére és a születendő gyermekére gondolok Bob nem is tudja, hogy hálával tartozik neked Végezetül elárulom, hogy a padlón megtaláltam az egyik kesztyűdet, úgyhogy ne keresd. Biztosan kiesett a zsebedből, amikor felvetted a kabátodat. Arra gondoltam, hogy elkérem tőled, és megtartom emlékül, mint egy középkori lovag a szíve hölgyétől kapott ajándékot. Később azonban elvetettem az ötletet, mert még számomra is ijesztőnek tűnt. Majd visszajuttatom hozzád. Addig is remélem, hogy az esemény jól sikerül. Add át a, jó kívánságaimat a boldog ifjú párnak. Carter. - Istenem. Mac úgy érezte, hogy Carter Maguire olyan, mint egy drog, ami lassan átveszi az uralmat az

akarata felett - de azért még egyszer elolvasta a levelet. Aztán kinyomtatta, és közben nagyon ostobának érezte magát. A papírt felvitte magával az emeletre, és betette a fiókjába. 12. Szombat reggel Mac úgy érezte, hogy sikerült visszanyernie a lelki egyensúlyát. A péntek este hibátlanul sikerült, és közben szereztek egy újabb ügyfelet. A vőlegény szülei megbízták őket a novemberben tartandó házassági évfordulójuk megszervezésével. Ráadásul egy vidám és kiegyensúlyozott menyasszonnyal dolgozhatott, akit könnyű volt fényképezni. A kellemes élmények után Mac éjfélig foglalatoskodott A képekkel a számítógépen. És csak kétszer olvasta el Carter levelét, mielőtt lefeküdt, hogy egy újabb álmatlan éjszakát töltsön az ágyában. Csak összpontosítás kérdése az egész, emlékeztette magát. Ismernie kell a saját erősségeit, gyengeségeit és céljait. Jó lesz egy kicsit visszafognia magát, és tisztáznia Carterrel a kapcsolatuk jellegét és határait. Úgy majd nyugodtan élvezhetik egymás társaságát, és senkinek sem esik bántódása. Most már belátta, hogy hisztérikusan viselkedett. Pedig elég egy kis távolságtartás, egy kis idő, és minden a helyére billen. Pont kapóra jön a zsúfolt hétvége, és a buktatókkal teli esküvő, ami aznap vár rájuk. Néhány nap, esetleg pár hét múlva majd beszélnek egymással. A férfi nem ostoba, és meg fogja érteni, hogy semmi értelme, ha a kapcsolatuk váratlan fordulatokat vesz. Hiszen egyszer már ő is megégette magát azzal a titokzatos Corrine-nal, és biztosan nem akarja vele is elkövetni ugyanazt a hibát. Valószínűleg azóta már ő is elgondolkodott ezen, és hasonló következtetésre jutott. Talán még hálás is lesz, ha szóba hozza a dolgot. Barátság, józanság és őszinteség. Ez legyen a szabály. Ami pedig a szakmai kihívásokat illeti, aznap mindent el kell követniük, hogy az esküvőt ne zavarja meg semmilyen váratlan esemény. Nem hagyhatják, hogy a vendégek botrányos jeleneteknek legyenek a szemtanúi. Egy szép gyöngyszürke kosztümöt választott ki a ruhatárából, hogy megjelenése összhangban legyen az elegáns alkalommal, de egy lapos sarkú cipőt vett fel hozzá, hogy kímélje a lábát. Jól tudta, hogy szinte egész nap talpon lesz. Magához vette a felszerelését, és közben átfutotta a jegyzeteit. A menyasszonyi ruha álomszép volt. A csillogó flitterekkel díszített váll nélküli fűző és a hosszú uszály minden fényképen jól fog mutatni. Az ifjú ara az edzőtermek rendszeres látogatója,

ezért izmos és formás alakja van. A pár még a főiskolán találkozott, és hagyományos esküvőt rendelt tőlük. Mac a teljes menetfelszerelésével érkezett meg a főépülethez. - Piros vészjelzés! Mac elképedve nézett Emmára, aki szélvészként száguldott lefelé a lépcsőn. - Máris? - Nem vetted fel a mobilodat! - Most léptem ki a műteremből, és még nem kapcsoltam be. Mi a baj? - A koszorúslány megtudta, hogy a csélcsap vőfély magával akarja hozni a szeretőjét a fogadásra. Az a fajankó így képzeli el a kompromisszumot, de erről nem szólt sem a menyasszonynak, sem a vőlegénynek. Amikor tudomást szereztek erről, megfenyegették a vőfélyt, és meg is értem a felháborodásukat. Parker most próbálja eloltani a tüzet. - A pokolba! - Mac azonnal felfogta a dolog jelentőségét. Elege volt a vőfélyből meg a szeretőjéből, de bízott Parkerban, és tudta, hogy a barátnője nem ismer lehetetlent. Akkor sem jó egy ilyen kezdet. -Mit fogunk tenni? - A személyzet minden tagját riasztani kell. Parker egy újságcikkből megszerezte a nő fényképét, és most sokszorosítja. Mindenki kap egyet, és ha valaki észreveszi, azonnal meg kell állítania. Nem engedhetjük meg, hogy felbukkanjon a fogadáson. Minden áron távol kell tartanunk, amíg Parker oda nem érkezik, hogy tárgyaljon vele. Emma ökölbe szorította a kezét, és a tenyerébe csapott, így jelezve a helyzet komolyságát. - Remélem, nem kell erőszakot alkalmaznunk. Ártana a jó hírünknek. - Laurel már felhívta Jacket, hogy jöjjön korábban, és kösse le a koszorúslány figyelmét, nehogy valami bosszúterven törje a fejét. Én is közlöm az embereimmel a tényeket, aztán hozzuk a virágokat. Laurel még nem fejezte be a tortát, de elárulom, hogy egy hófehér költeményt készített erre az alkalomra. - Tudom. Benne van a jegyzeteimben. - A tortát gyöngyök díszítik, és a tetején egy csodálatos tiara ékeskedik. De legalább egy tonnát nyom, és jó pár emberre szüksége lesz, hogy a helyére vigye. Ez azt jelenti, hogy kevesebben tudják majd a nemkívánatos hölgyet lesni. Na, ezzel végeztünk is az esemény előtti megbeszéléssel - tette hozzá Emma, miután ismét levegőhöz jutott. - Most már percről percre a terv szerint haladunk. Menj a nagyterembe, és állj készenlétben. Majd megcsörgetünk, ha a menyasszony közeledik. - Rendben. De először felviszem a felszerelést a menyasszony lakosztályába. Addig tartsd a frontot.

- Ne aggódj. Az emeleten Mac egy sarokba helyezte a táskáit meg a fényképezőgépeket, aztán a vállára akasztott egy olyan gépet, amihez több lencsét tudott csatlakoztatni. A menyasszony érkezése után már két géppel fog dolgozni. Mielőtt visszament a földszintre, benézett Parkerhez, mert kíváncsi volt a fejleményekre. Parker éppen kinyitott egy újabb gyomorsavlekötőt tartalmazó üveget. - Ennyire rossz a helyzet? - Nem. Minden rendben lesz, csak felidegesítettem magam. A menyasszony megkért, hogy beszéljek a vőféllyel, de szinte lehetetlen szót érteni azzal az ostoba fajankóval. Fel van háborodva, mert szerinte semmi közöm ahhoz, hogy kivel jár. Micsoda önző fráter! - Látom, tényleg feldühített. - Azt állítja, hogy bele akarok avatkozni a magánéletébe. El kellett viselnem a sértéseit, mert inkább engem szidjon, mint a menyasszonyt vagy a vőlegényt. De egész idő alatt nagyon viszketett a tenyerem. Most egyelőre sikerült lecsillapítanom, és igyekeztem a lelkére beszélni, már amennyire lehetett. Végül megígérte, hogy teljesíti a kötelességét, és a tósztja után azonnal távozni fog. - Hiszel neki? Parker összehúzta a szemét. - Egy szavát sem hiszem. Szerintem arra készül, hogy jelenetet rendez. Éberen kell figyelnünk minden mozdulatát, mert ha nem állítjuk meg idejében, akkor azzal a nővel fog parádézni a fogadáson. Az akciónkról persze egyik vendég sem szerezhet tudomást. Parker nagyot sóhajtott, és átnyújtott Macnek néhány nyomtatott fényképet. A mosolygó, vonzó külsejű nő képe alatt ez a szöveg állt: Roxanne Pulsen Nem léphet be az épületbe! - Ezeket oszd szét az emberek között. Laurelnek is adok néhányat, hogy a vendéglátósok is felismerjék a nőt. - Rendben. Tudod, mi az érdekes, Parks? Néha nem értem, hogy miért szeretem annyira ezt a munkát. - Én sem. - Parker bevett egy tablettát. - Ezek után valószínűleg pszichiáterre lesz szükségünk. Mac szétosztotta a képeket Emma és az emberei között, a többit pedig a nagyteremben dolgozó kis csapatnak adta. Segített berendezni a helyiséget, és megteríteni a kékkel meg lilával díszített asztalokat. Emma közben hozta a virágokat meg a dekorációt. Az asztalok közepét ízléses üvegtálakban úszkáló fehér liliomokkal díszítette, a tálak aljára pedig vörös kövecskéket helyezett. - Nagyon szép - állapította meg Mac.

Emma apró vázákkal és gyertyákkal vette körül az üvegedényeket, majd virágszirmokat, kis vörös szíveket és kék csillagokat szórt a terítőre. - Így még szebb lesz. De még tizenkilenc ilyen edényem van. És a vendégeknek szánt apró köszönetajándékokat is fel kell díszítenem - sóhajtott fel Emma. - Aztán még... Szia, Carter. - Micsoda? - Mac ijedten fordult hátra. Az esemény előtti káosz kellős közepén ott állt Carter. Egy elegáns sötét öltöny volt rajta, és kissé értetlen arccal nézett körül a helyiségben. Macnek egy pillanatra úgy tűnt, mintha a nyugalom szigetét pillantaná meg a nyüzsgés és a hangzavar tengerében. - Egy Lois nevű nő azt mondta, hogy jöjjek ide. Micsoda felfordulás! Azt hiszem, itt csak útban vagyok. - Szó sincs róla - nyugtatta meg Emma. - De figyelmeztetlek, hogy itt gyorsan befognak minden épkézláb embert, ha valamit cipelni, vonszolni vagy emelni kell. - Örömmel segítek, ha tudok. - Ez a beszéd! Nekem még kilencvennyolc köszönetajándékot, buborékfújó üvegcsét és színes gumicukrot kell elhelyeznem az asztalokon. Mac, addig te használd ki a legújabb segítőnket. Nekem most a szalonba kell mennem. - Rendben. - Macnek teljesen kiment a fejéből, hogy Cartert elhívta a rendezvényre! Most mihez kezdjen az ideges gyomorremegéssel, ami mindig elfogja, ha Carterre néz? - Tetszik az öltönyöd - jegyezte meg végül. - Nem gyapjúszövet. Nagyon szép vagy, és a megjelenésed rendkívül elegáns. Látszik rajtad, hogy profi vagy. - A személyzetnek is úgy kell kinéznie, mint a vendégeknek. Bocsánat, egy pillanatra összezavarodtam. Vörös vészjelzés van érvényben, mert fennáll a veszélye, hogy a csélcsap megpróbálja becsempészni a csábítót a fogadásra. - Várj egy percet. - A férfi összeráncolta a szemöldökét. - Azt hiszem, már értem. A vőfélyről és az üzlettársról van szó, akivel viszonyt folytat. Ide akarja hozni? Ez durva. - Meglehetősen tapintatlan. Elképzelhető, hogy még tettlegességre is sor kerül. Ezért aztán... - A nő elővett egy fénymásolt képet a fotóstáskájából, és átnyújtotta Carternek. - Ő a célszemély. Ha meglátod, azonnal jelentsd. Oké? - Rendben. - A férfi szemügyre vette a képet, halványan elmosolyodott, majd összehajtotta és a belső zsebébe rakta a papírt. - Van még valami? Úgy tűnik, hogy... Idegesnek látszol. - Idegesnek? Nem. Csak egy kicsit összezavarodtam. De ezt már az előbb is mondtam. Szerintem inkább a menyasszony ideges, és ez zavarhatja a fényképezést, ezért... Szedd már össze magad, bosszankodott Mac. Az a legjobb, ha most tisztázza a

helyzetet Carterrel. - Örülök, hogy itt vagy, mert beszélni akartam veled. - A nő a férfiba karolt, és egy viszonylag csendes sarokba vezette. Nehéz dolga volt egy olyan helyiségben, ahol mindenki lázasan tevékenykedett, és nagy volt a hangzavar. - Csak azt akarom mondani, hogy meg kell beszélnünk... A csudába! - Mac megtapogatta a fülére erősített fejhallgatót - Most én jövök! Megérkezett a menyasszony, ezért mennem kell. Az lenne a legjobb, ha velem jönnél. - Hozzam a felszerelésedet? - érdeklődött a férfi, miközben igyekezett lépést tartani Mackel. - Nem. Egyelőre elég az, ami nálam van. A többit a menyasszony lakosztályában raktam le, mert rögtön oda fog menni. De előbb szeretnék néhány felvételt készíteni a megérkezéséről. Csak arra vigyázz, hogy ne állj bele a képbe. - Szia, Carter! - kiáltott oda a férfinak Parker, miközben ő is csatlakozott hozzájuk. Egy diszkréten érdeklődő pillantást vetett Macre, aztán felöltötte a hivatalos arckifejezését. - A tízes fokozatú érzelmi skálán a menyasszony stabil kilenc egész öttizedes. De azért szüksége van az állandó nyugtatgatásra és biztatásra. - Értem. - Minél előbb fel kell vinnünk, hogy lekössük a figyelmét, és csak magával foglalkozzon. A szobájába már bekészítettem egy behűtött pezsgőt, de azért ügyeljünk, hogy ne járjunk vele úgy, mint Karennel. - Nem lesz semmi gond. - A koszorúslány, a két kísérő és az édesanyja vele van. Az anya olyan stabil, mint egy kőszikla. Ha a menyasszony vagy a koszorúslány kiborul, és engem nem tudsz elérni, akkor nyugodtan fordulhatsz hozzá. - Jack már úton van? - Körülbelül tizenöt perc múlva itt lesz, és azonnal fel fogom küldeni. - Ki az a Karen? - kíváncsiskodott Carter. - Egy menyasszony, aki már pityókásan érkezett, és itt is folytatta az ivászatot. Csak akkor vettük észre, hogy túl sokat ivott, amikor a szertartás előtt elhányta magát a teraszon. - Ajaj. A verandán a nők a színes égőkkel és tüllel díszített korláthoz léptek. - Hol vannak a kabátjaitok? - kérdezte Carter. - idehozom. - Nincs rá szükség - rázta meg a fejét Mac. - Fűt minket az adrenalin. Amikor a fehér limuzin a ház elé siklott, Emma és Laurel is megjelent a színen. - Azt akartam, hogy mind a négyen itt legyünk - magyarázta Parker. - Hadd érezze a menyasszony a támogatásunkat, és lássa, hogy mindent elkövetünk a tökéletes esküvő kedvéért. Vágjatok vidám arcot!

A limuzin megállt. Mac az autó ajtajára irányította a fényképezőgépet, és várta a menyasszony felbukkanását. A fiatal nő arca elszántságot tükrözött, de a mosolya mégis reszketeg volt. A csudába... Nem így kéne néznie, gondolta Mac. - Ez a te napod! - kiáltotta Parker a lépcső tetejéről. - Ne félj, gondoskodunk arról, hogy életed legszebb élménye legyen. A nő mosolya egy kicsit vidámabb lett. Mac gyorsan lenyomta az exponálógombot, mielőtt a menyasszony szája ismét legörbül. A fiatal nő kiugrott a kocsiból, és kitárt karral Parker felé indult. - Istenem, Parker! - Hé! - A menyasszony megtorpant, amikor meghallotta Mac hangját. - Hagyod, hogy az a szuka tönkretegye a te napodat, és miatta az összes fényképen vörös legyen a szemed a sírástól? Egy szép mosolyt kérek. Olyan sugárzó mosolyt, amitől elsírja magát az a felelőtlen nőszemély. Lehet, hogy a harag zökkentette ki a nőt a bánatos hangulatából, de az arca hirtelen felragyogott. - Te jó ég! Férjhez fogok menni! - kiáltott fel. - Bizony. - Legalább az egyikünknek sikerült. - A menyasszony megragadta a koszorúslány kezét, és szenvedélyes mosollyal nézett a barátnőjére. - Együtt fogjuk végigcsinálni! - Látod, erről beszéltem! Macnek sikerült elkapnia a mozdulatokban feszüld energiát. Az autóból előkerültek a ruhákat tartalmazó zsákok, és a nők sürögni-forogni kezdtek a menyasszony körül. A képeken valószínűleg látszanak majd a visszafojtott indulatok is. - Parker, mit tegyek, ha... - Semmit - nyugtatta meg Parker a menyasszonyt. - Majd mi mindent elintézünk. Neked csak az a dolgod, hogy szép és boldog legyél, a többit pedig bízd ránk. Most menjünk fel a szobádba, ahol vár rád egy üveg pezsgő. Mac intett Cartemek, hogy menjen vele, és gyorsan megelőzte Parkért, meg a menyasszonyt és a kíséretét. - Most egy pohár pezsgőt diktálunk a menyasszonyba meg a koszorúslányba, hogy együtt ünnepeljék a barátságukat - magyarázta Mac, miközben felszaladt a lépcsőn. - A képek mindig egy utazásról szólnak, és időrendi sorrendben örökítik meg a nap eseményeit. Ebben az esetben a két nő barátsága is fontos szerepet játszik a történetben. Ezt ki fogjuk használni, és nem tartjuk őket távol egymástól, ahogy eredetileg terveztem, hanem bemutatjuk a köztük lévő egységet. Lefényképezem a menyasszony készülődését, ami most nemcsak a szokásos rítus, hanem a női szolidaritás megvalósulása.

- Rendben. - Carter belépett a lakosztályba. - Gyönyörű ez a helyiség! - kiáltott fel, és végignézett a sok csipkén, virágon gyertyán, és selyemdíszen. - És nagyon nőies. - Igen. - Mac előkereste a második gépet, és a vállára akasztotta. - Szabad nekem itt lennem? Valahogy nem tűnik... helyénvalónak. - Lehet, hogy később szükségem lesz rád, de egyelőre maradj az ajtóban. Ne engedj be senkit, aki nem ismeri a jelszót - Mi a jelszó? - Találj ki egyet. Parker bevezette a menyasszonyt meg a társaságát a feldíszített helyiségbe, a férfi pedig elfoglalta az őrhelyét az ajtó mellett. Az egyik barna nő befelé menet megállt előtte, és végigmérte. A pillantásától a férfinak összerándult a gyomra. -Jack? - Nem. Carter vagyok. - Értem. Kár. - A nő feszült arccal rámosolygott - Maradj a közelben, Carter. Lehet, hogy szükség lesz rád. Az ajtó becsapódott, és a kiszűrődő női hangok meg a pezsgősdugó pukkanása alapján Carter arra következtetett, hogy odabent minden rendben van. Néhány másodperccel később egy táskákat cipelő, férfiakból és nőkből álló csoport közeledett az ajtó felé. - Elnézést - szólította meg őket Carter, de ebben a pillanatban kinyílt mögötte az ajtó. - Semmi baj, Carter. Ők a fodrászok meg a kozmetikusok. - Parker intett a csapatnak, hogy bemehet - Jacket is engedd be, ha ideér. Az ajtó ismét becsukódott, és a helyiségből kiszűrődő zaj érezhetően felerősödött. A férfi elgondolkodott. Mac és a társai egy héten többször is végigcsinálják ezt? Érzelmek, vészhelyzetek, konfliktusok, furcsa kódok és jelszavak, fülhallgatók, adóvevő készülékek. Ez az egész olyan, mint egy folyamatos ütközet! Vagy egy soha véget nem érő hollywoodi színjáték.tTVom í{oberts Az biztos, hogy ő szörnyen kimerült lenne minden nap végén. Mac kinyitotta az ajtót, és egy pohár pezsgőt nyomott a férfi kezébe. - Tessék. - A szentély ajtaja ismét becsukódott. A férfi lenézett a pohárra. Szabad alkoholt fogyasztania, amikor ügyeletben van? Végül elmosolyodott a saját aggodalmaskodásán, és megvonta a vállát, majd a szájához emelte a poharat. A lépcsőnél felbukkant egy férfi. - Szia, Carter! Mi a helyzet? Jack hajszálcsíkos sötét öltönyt viselt. Sötétszőke haja lazán keretezte jóképű arcát, és szürke szemével kérdőn nézett Carterre.

- Te is a meghívottak között vagy? - Nem, én csak segítek. - Én is. - A férfi zsebre vágta a kezét, és laza nyugalommal álldogált a folyosón. Carter mindig úgy gondolta, hogy Jack Cooke maga a megtestesült nyugalom. - Nekem meg randevúm van odabent. Láttad a nőt? Megannek hívják, de a barátai csak Megnek szólítják. - Igen, ő a koszorúslány. Bent van. - És? - Jack várakozóan nézett Carterre. - Adj valami támpontot. Parker szerint persze gyönyörű, de tudjuk, hogy neki tervei vannak velem. Mindenképpen bemegyek, de előtte szeretnék hallani egy objektív véleményt is. - Nagyon vonzó barna nő. - És milyen a hangulata? - Azt hiszem, egy kicsit meg van ijedve. Most éppen a... hajával csinálnak valamit. - Értem. - Jack nagyot sóhajtott. - Hogy mit meg nem teszünk a barátság és a jó bor kedvéért! Na, akcióra fel. - A férfi bekopogott a női lakosztályba. - Idegen kromoszóma kér bebocsátást! - kiáltott be a helyiségbe. Parker ajtót nyitott. - Tökéletes az időzítés - mondta, és berántotta Jacket. Carter a falnak támaszkodva kortyolgatta a pezsgőt, és közben elgondolkodott az emberi szertartások furcsaságán. Amikor az ajtó megint kinyílt, Mac őt rántotta be. A helyiségben védőköpenyt viselő nők üldögéltek, és fodrászok sürögtek-forogtak körülöttük. A szerszámaik láttán Cartert mindig elfogta a szorongás. Ha valakinek egyenes a haja, akkor egy furcsa szerszámmal begöndörítik. A göndör hajra is van valami kínzóeszközük, amivel ki tudják egyenesíteni. A kérdés csak az, hogy miért. Nem mondta ki hangosan a kételyeit, hanem engedelmesen fogta a fénymérőt, egy hosszú fehér csipkefüggönyt tartott az ablak elé, és adogatta a lencséket. Akkor sem tiltakozott, amikor Jack elhagyta a helyszínt, és ő maradt az egyetlen hímnemű a női társaságban. Még soha nem figyelhette meg Macet munka közben, és nagyon tanulságosnak tartotta a látványt. Milyen magabiztos és határozott! Minden mozdulata hatékony és könnyed. Hol itt, hol ott bukkant fel a gépével, lencséket cserélt, körbejárt a helyiségben, és ritkán szólt azokhoz, akiket éppen fényképezett. A férfi rájött, hogy mi tetszik a legjobban Mac munkájában: hagyja a fotóalanyokat érvényesülni és természetesen viselkedni. A nő megérintette a fejhallgatóját. - Jön a vőlegény. Mennünk kell - szólt oda Carternek.

A férfi nemsokára megtudta, hogy a vőfély nem a fivérével érkezik. Hol marad a testvéri szolidaritás? Mac fényképezni kezdett, és a lehelete meglátszott a hidegben. - A vőlegény elindult felfelé - mondta a mikrofonjába. - A csélcsap vőfélyt nem látom. Értem. - A nő Carterhez fordult: - Parker felállított egy őrszemet, aki azt az ostoba fajankót figyeli. Most megkeresheted Jacket és Delt, hogy lazíts egy kicsit. - Rendben. - A férfi körülnézett a szalonban, ahol fehérrel bevont székek sorakoztak, és mindenütt virágok meg gyertyák díszelegtek. - Micsoda átalakulás! Mint egy varázslat. - Igen, és az ilyen varázslat rengeteg fáradtsággal jár. Majd megkereslek, ha szükségem lesz rád. A férfi igazat adott neki. De hol tartózkodjon, hogy Mac megtalálja? Átvágott a virágok meg a tülldíszek özönén, és bement a nagyterembe. Megkönnyebbült, amikor megpillantotta a bárpultnál üldögélő Jacket és Delt. - Kérsz egy sört? - kérdezte Del. - Köszönöm, nem. Most éppen megpróbálok eltűnni láb alól. - Akkor ez a legjobb hely mindhármunk számára - bólogatott Jack. - Igazad volt Megannel kapcsolatban. Nem is olyan rossz azzal tölteni a szombat estét, hogy egy csinos barna nőcskét vigasztalok. Kérsz egy szendvicset? Carter szemügyre vette a tálcán sorakozó falatokat. - Lehet. - Del kicsalt egy tál díszes szendvicset a büfésektől. - Tényleg volt már rosszabb szombatom is - helyeselt Del. - Nos, Carter, ha már ilyen szépen összejöttünk, áruld el nekem, hogy mi van közted és a barátnőm között? -A... micsodád? - Szemet vetettél az én makadámdiómra. Vagy már nemcsak a szemeddel méricskéled? - Del féltékenykedik - állapította meg Jack. - Kóstolj meg egy rákos szendvicset. Én is az vagyok, gondolta Carter. - És Mac mikor lett a tiéd... szerinted? - Kétéves kora óta a barátnőm. Csillapodj le, Carter. A kérdésem csupán a testvéri aggodalom jele volt. - Akkor jobban teszed, ha őt kérdezed. - Nagyon diszkrét vagy - bólintott Del. - Ez egy jó tulajdonság. De ha bántani merészeled, akkor velem gyűlik meg a bajod. - Védelmező vagy. Ez egy jó tulajdonság - vágott vissza Carter. - Akkor kvittek vagyunk. És lebuktunk - tette hozzá, amikor meglátta Emmát, aki haragos arccal közeledett. - Megmondtam, hogy ide nem jöhettek! - A nő hátrakötötte a haját, és nagyon jól

állt rajta a kék kosztüm. - Honnan szereztétek ezt az ételt? - förmedt a férfiakra. - Del tehet róla! - mentegetőzött Jack, habozás nélkül bemártva a barátját. - Itt nem tűrök üres sörösüvegeket és morzsákat. Tűnjetek innen, és vigyétek magatokkal ezt a sok szemetet. Menjetek ki, vagy fel az emeletre, ahol a családtagok időznek. Ettől a két gazfickótól nem is számítottam másra - tette hozzá Emma, majd Carter felé fordulva így folytatta: - De rólad nem gondoltam volna, Carter. - De én... nem is ittam sört. Sem ilyesmit. A nő egy szigorú pillantást vetett rá, és az ajtóra mutatott. - Feltakarítottuk volna magunk után - morogta Jack, és a többiek után indult. Az ajtóban állva még egyszer visszafordult, és nézte, ahogy Emma ellenőrzi az asztalok rendjét. Carter nem számított arra, hogy megáll, és beleütközött menet közben. - Elnézést. - Semmi baj. - Jack felkapta a fejét, amikor Del csipogója megszólalt. - Mennem kell - magyarázta Del. - A fajankó megérkezett, és egyedül van. Ez azt jelenti, hogy talán mégsem kell megfélemlítenünk vagy eltángálnunk. Kár. Carter úgy vélte, hogy az események a legnagyobb rendben zajlanak. Ha nem látott volna a színfalak mögé, akkor azt hinné, hogy magától megy minden ilyen gördülékenyen. Hallgatta a zenét, nézte a virágokat, a boldogságtól sugárzó menyasszonyt, és a gyertyák lobogó lángját. Dellel és Jackkel a háttérben állva figyelték, ahogy két ember örök szerelmet vall egymásnak. Közben nem tudta levenni a szemét Macről Olyan finoman és észrevétlenül mozog! Mégsem olyan, mint egy árnyék, mert ahhoz túl ragyogó jelenség. Mégis úgy tűnt, hogy szinte alig mozgatja fel a levegőt, hogy a figyelme kizárólag az előtte lévő két emberre összpontosul, akik a pattogó kandalló előtt állnak. - Tetszik? - súgta oda Carternek Del. -Igen. A szertartás végeztével az ifjú pár megfordult, hogy a vendégekkel együtt elinduljon visszafelé. Mac hátrasietett, hogy megelőzze őket, és közben félrelökte Cartert Amikor elvonultak mellettük, és beléptek az előcsarnokba, a nő leeresztette a fényképezőgépét, és a férfira nézett. - Lehet, hogy a csoportképeknél elkel majd a segítséged. Maradj mögöttem. A vendégeket átvezették a következő ajtón, és Mac a lépcsőn, az előcsarnokban és a kiürült szalonban állva is készített képeket. Carter lenyűgözve figyelte, hogy milyen gyorsan dolgozik. Nem látszott rajta a sietség, mégis folyamatosan kattogott a gépe, miközben megörökítette a pillanatokat. Közben ügyelt arra, hogy a haragban lévő koszorúslány és a vőfély egyetlen képen se

szerepeljen együtt. Mihelyt végzett, Parker vette át az események irányítását. - Most Parker felsorakoztatja őket a jókívánságokhoz. Mi addig erre megyünk. - Hadd vigyem a táskádat. - Nem szükséges. Megszoktam, hogy én cipelem. - A nő átvezette Cartert néhány ajtón és folyosón. Átmentek a vendéglátósoktól hemzsegő konyhába, majd beléptek a nagyterembe. - Készítek néhány képet arról, ahogy bejönnek. A menyasszony és a vőlegény annál az asztalnál ül majd, a vendégek asztalai pedig meg vannak számozva. Amikor mindenki elfoglalta a helyét, nekilátok a pillanatfelvételeknek. Hogy bírod? - Jól, hiszen csak te dolgozol. - Még mindig érvényben van a piros vészjelzés, és folyamatosan szemmel kell tartanunk a vőfélyt. Ha elhagyja a helyiséget, az egyikünk azonnal a nyomába ered, még akkor is, ha csak vécére megy, vagy elszív egy cigarettát. Sokkal nehezebb dolgunk lesz, ha itt végeztünk, és felmegyünk a táncterembe. A nagy összevisszaságban könnyen elveszíthetjük szem elől. Macnek igaza volt. Mihelyt megszólalt az élő zene, a vendégek táncolni kezdtek, vagy kisebb csoportokban beszélgettek, Nagy volt a jövés-menés a bálteremben, de Carter észrevette a személyzet tagjait a kijáratoknál. Furcsa izgalommal töltötte el a helyzet. - Lehet, hogy mégis megússzuk - közölte Laurel, amikor odalépett hozzájuk. - A következő fogás után hozom a tortát, és a vőfély még el sem mozdult a helyéről. A célszemélyt sem látta senki. Úgy tűnik, most már a menyasszony és a vőlegény sem aggódik miattuk. - Nagyon boldognak tűnnek - bólintott Mac. - Még másfél órát kell kibírnunk. - Megnézem a desszertesasztalt - szólalt meg Carter. - Várj még egy kicsit - javasolta Mac - Nemsokára érkezik a torta. El fogsz olvadni tőle. - Carter? Szia, Carter! - Egy vörös ruhás csinos szőke nő rontott oda hozzájuk, és megragadta a férfi karját - Tudtam, hogy te vagy az! - kiáltott fel vidáman, és Carterre mosolygott. -Hogy vagy? - Jól Szia... - A férfi arcán látszott, hogy nem emlékszik a nő nevére. - Steph. Stephanie Gorden. Corrine barátnője vagyok. Jellemző a férfiakra, hogy hamar elfelejtik a neveket. - A nőfelnevetett, és lábujjhegyre állt, hogy arcon csókolja Cartert. Nem is tudtam, hogy Naomi és Brent ismerőse vagy, -Én csak... - Brent az unokatestvérem. Milyen gyönyörű ez az esküvő! Ez a hely egyszerűen bámulatos. Lenyűgöz, hogy egy igazi bálterem is van a házban. Brownék valószínűleg bérbe adják, és így tudják fenntartani ezt a hatalmas épületet. Most meg kell keresnem

Greget... emlékszel a férjemre? Gregnek hívják. Majd ő is meglepődik, hogy itt lát. Mikor is volt? Legalább egy éve. Azóta nem találkoztunk, amióta te és Corrine... A nő elhallgatott, és megértő pillantást vetett a férfira. - Sajnálom, hogy nem maradtatok együtt. Pedig mi azt hittük, hogy tökéletes pár vagytok. - Hát... úgy látszik, mégsem. Ő Mackensie Elliot, az esküvői fényképész. - Szia, örülök a találkozásnak. Biztosan nagyon fáradt vagy már! Láttam, hogy sokat rohangásztál, és rengeteg képet készítettél. Naomi biztosan megkönnyíti a munkádat, mert nem is láttam még nála szebb menyasszonyt. - Én csak csattogtatom a gépet. - Én is készítettem néhány nagyon szép képet. Ezek a digitális kamerák szinte maguktól végzik a dolgukat, ugye? - Alig van rám szükség. Bocsáss meg, de úgy kell tennem, mintha dolgoznék. Amikor később Carter csatlakozott hozzá, Mac éppen pillanatfelvételeket készített a táncolókról. - Ne haragudj rá. Szerintem nem akart megsérteni, csak nagyon ostoba, és nem tehet róla. - Semmi baj. - A nő a férfi kezébe nyomta a fényképezőgépet, és leakasztott a válláról egy másikat. - Légyszíves, cseréld ki a memóriakártyát. Emlékszel, hogy kell csinálni? -Igen. - Most díszítik a limuzint Mielőtt behozzák a tortát, még arról is csinálok néhány képet. - Mac elindult, és Carter követte. - Tehát egy évvel ezelőtt volt a... szakítás? - Igen... Körülbelül. Majdnem egy évig jártunk, és nyolc hónapig együtt éltünk. Talán kilenc is megvolt. Aztán Corrine úgy döntött, hogy mással akar élni. És úgy is tett. Mac megállt. - Megbántott. - Nem annyira, mint gondolnád. Ez azt jelenti, hogy nem illettünk össze. Egyáltalán nem. - Ha vele éltél, biztosan szerelmes voltál. - Nem. Csak akartam szerelmes lenni. Ez egyáltalán nem ugyanaz. - Közben kiléptek az épületből. - Mackensie... - szólalt meg Carter. - A pokolba! Ez nem lehet igaz! - Mi a baj? - Itt van a csábító! Piros vészjelzés! - mondta Mac a fülén lévő headsetbe. - A csábító szerető felbukkant a terasz déli oldalán. Vele van a vőfély is. Gyere, Carter! Az erősítés megérkezéséig fel kell tartóztatnunk őket.

13. Carternek fogalma sem volt, hogy mit kéne tennie. Hogyan akarja Mac feltartóztatni az épület felé közeledő párt? Amikor a nő belegázolt a hóba, hogy a betolakodók elé kerüljön, Carter ösztönösen a karjába kapta. - Mi ütött beléd? - förmedt rá Mac. - Csak egy vékony cipő van rajtad. - Rajtad sincs hócsizma! Azonnal tegyél le! Nem fognak komolyan venni, ha a karodban viszel oda hozzájuk. Engedj el, különben megelőznek minket. Mihelyt földet ért a lába, Mac azonnal futásnak eredt. Milyen szépen szalad, gondolta Carter. Úgy szökellt a havon, mint egy hosszú lábú gazella. Carter tisztában volt azzal, hogy az ő mozgása közel sem olyan kecses, de annál gyorsabb. Megelőzte a nőt, bár közben többször megcsúszott, mert a cipője tele lett hóval. Végül sikerült elállnia az útját a felháborodott vőfélynek, és a társaságában lévő nőnek. - Elnézést kérek, de Mr. és Mrs. Lester kívánsága szerint Ms. Poulsen nem vehet részt ezen az eseményen. - Ő velem van, és be fogunk menni! Carter azonnal észrevette, hogy a férfi nemcsak dühös, hanem részeg is. - Még egyszer bocsánatot kérek, de tiszteletben kell tartanunk a menyasszony és a vőlegény óhaját. Mac kicsit lihegve ért oda hozzájuk. - Többször megmondtuk magának, hogy a barátnője nem jöhet el az esküvőre! förmedt rá a férfira. - Donny! - Roxanne megrántotta a férfi karját. - Azt mondtad, hogy nem lesz semmi baj. Donny arcán harag és szégyen tükröződött. - Ne aggódj, drágám. Ez a bátyám esküvője, és azt hozok magammal, akit akarok. Tudom, hogy Meg haragszik rám, és nagyon sajnálom őt, de már nem irányítja az életemet. El az utamból! - A férfi Mac és Carter felé bökött az ujjával. - Maguk csak alkalmazottak. - A hölgy nem fog bemenni - jelentette ki Mac. Már ő is látta, hogy a vőfély felöntött a garatra, és az alkoholtól még kiállhatatlanabb lett. Hol késik a segítség? - Tehát maga is belátja, hogy ez a bátyja esküvője. Ha a hölgyet fontosabbnak tartja, mint a testvére boldogságát ezen a szép napon, akkor vele együtt távozzon. Ez magánterület, és Ms. Poulsen nemkívánatos személy az eseményen. - Donny... - Roxanne ismét megrángatta a férfi karját. - Semmi értelme... - Azt mondtam, hogy velem vagy! - A férfi Mac felé fordult. - Mit képzel magáról?

Ne papoljon nekem a testvéri szeretetről. Tűnés az utamból! - A férfi szeme haragosan megvillant, és Mac vállára tette a kezét, hogy félrelökje. Carter abban a szempillantásban kettejük között termett, és ellökte a férfi kezét. - Ne merészeljen még egyszer hozzányúlni! Megbocsátom a viselkedését, mert részeg és ostoba. Csillapodjon le, és nyugodjon meg, mert nem hiszem, hogy egy csúnya jelenettel tönkre akarja tenni a fivére esküvőjét. - Igaza van, nem is azt akarom. Inkább ehhez van kedvem! A férfi ököllel arcon vágta Cartert. Carter feje hátrabicsaklott, de nem veszítette el az egyensúlyát. Roxanne felsikoltott, Mac pedig átkozódni kezdett. Mielőtt odaugorhatott volna, Carter egy gyors mozdulattal maga mögé rántotta. - A hölgy nem lép be az épületbe, és maga sem meg vissza a fogadásra. Bebizonyította, hogy mennyire önző, és senki másra nem tud gondolni saját magán kívül. Zavarbahozta Ms. Pulsent, és ez nagy tapintatlanság volt a részéről. Arra viszont már nem lesz alkalma, hogy felzaklassa a bátyját és a feleségét is. Hajlandó magától távozni, vagy segítsek? - Majd mi segítünk neki eltakarodni - szólalt meg Del aki Jackkel együtt most ért oda a csetepaté helyszínére. - Szerintem arra nem lesz szükség. - Parker a vőfély elé ugrott, és villámló szemmel végigmérte a férfit. Mint a harag angyala, Armani kosztümben, gondolta Carter. - Ugye Donny? - Jobb dolgunk is van ennél - morogta a vőfély. - Gyere Roxie. Nyomasztó ez a hely. - Majd gondoskodunk arról, hogy tényleg távozzanak - jelentette ki Del, és megvetően megcsóválta a fejét. - Most már bemehettek. Hogy van az arcod, Carter? - Nem ez az első alkalom, hogy kaptam egy öklöst - A féri megmozgatta az állkapcsát. - De azért fáj. - Jeges borogatást kell rátenni - adta ki az utasítás Parker, aki ugyancsak sietve érkezett, és közben hűvös pillantással nézte, ahogy a vőfély meg a szeretője távozik. Emma, intézkedjél, légy szíves! - Gyere velem, Carter. - Nincsen semmi bajom. Tényleg. - Jeges borogatás! - jelentette ki Parker ellentmondást nem tűrő hangon. Értesítem a többieket, hogy a vészhelyzetnek vége. Menjünk vissza a házba. Erről az incidensről nem tudhat senki! - Láttad, hogy mit tett? - súgta oda Mac Delnek. - Kicsoda? - kérdezte Del. - Carter. Egyszerűen nem értem... Amikor már azt hiszem, hogy sikerült kiismernem, ismét csinál valamit, amivel meglep. Ez olyan zavarba ejtő. No lám, gondolta Del. Macnek is tetszik valaki. Elgondolkodva nézett a barátnője

után, aki visszarohant az épületbe, hogy folytassa a munkáját. Mac csak két óra múlva végzett, és akkor indult Carter keresésére. Laurel konyhájában talált rá. A férfi egyedül üldögélt a reggelizősarokban, és egy könyvet olvasott. Amikor észrevette Macet, levette a szemüvegét, és érdeklődő pillantással nézett rá. - Minden rendben van? - Többé-kevésbé. Sajnálom, hogy ilyen sokáig tartott. Haza kellett volna menned, Carter. Már elmúlt éjfél. Üzenni akartam, de... istenem, az arcod! - A nő elszörnyedt, amikor meglátta a zúzódást a férfi állán. - Nem olyan szörnyű, és a barátnőid ragaszkodtak ahhoz, hogy itt maradjak. Nem mehettem vissza a vendégek közé, mert akkor meg kellett volna magyaráznom, hogy mi történt. - Carter óvatos mozdulattal megtapogatta az állkapcsát. - Nagyon ügyetlenül hazudok, ezért ez tűnt a legegyszerűbb megoldásnak. Még tortát is kaptam, ahogy megígérted. A nő leült a férfival szemben. - Mit olvasol? - Parker odaadta azt a John Irving-regényt, amit még nem olvastam. A lányok közben ápoltak, szórakoztattak és etettek. Igazán rendes barátnőid vannak. Még Jack és Del is meglátogatott. Nagyon jól éreztem magam. - Meg sem rezzentél. - Tessék? - Nem háborodtál fel, amikor az a gazember megütött. - Félig részeg volt, ezért nem lett volna értelme vitába szállni vele. Az viszont felháborított, hogy kezet emelt rád. - Még a hangodat sem emelted fel, mégis lecsillapítottad. Láttam az arcán, hogy még a többiek érkezése előtt meggondolta magát. Pedig hozzá sem nyúltál, és nem kiabáltál vele. - Talán a tanári rutin miatt. Vagy azért, mert gyerekkoromban megtanultam, hogyan kell bánni az agresszorokkal. Az ifjú pár távozása rendben lezajlott? - Igen. Nem árultuk el nekik, hogy mi történt, de később úgyis megtudják. Az a lényeg, hogy a mai nap tökéletesen sikerült, és ezért neked is hálával tartoznak. - Érdekes élmény volt, és mindössze egy sajgó állal meg egy tönkrement cipővel kellett fizetnem érte. - És még mindig itt vagy. - Rád vártam. A nő a férfira nézett, és megadta magát a szívében vibráló feszültségnek. - Az lenne a legjobb, ha most eljönnél hozzám, Carter. A férfi elmosolyodott.

- Igen, valóban jó lenne. Mindenki követ el hibákat, nyugtatgatta magát Mac, miközben kinyitotta a műterem ajtaját. Ha ez hiba, akkor majd rendbe fogja hozni. Később... Amikor ismét tisztán tud gondolkodni. De most éjfél elmúlt, és vele volt Carter a szexi öltönyében és a ronggyá ázott cipőjében. - Én nem vagyok olyan rendes, mint te. - Szerintem a rendes túl szigorú kifejezés - mondta a férfi, és Macre mosolygott. - Ha meghallod, akkor Margaret nénikéd porcelán teáskészlete jut az eszedbe. - Nekem nincs Margaret nevű nénikém. - De ha lenne, akkor biztosan nagyon rendes lenne, és még a teáskannára is horgolna egy terítőt, hogy ne hűljön ki a forró ital. Sokkal jobban szeretem azt a szót, hogy összeszedett. Mac a heverő karfájára dobta a kabátját, mert nem volt előszobaszekrénye, mint Carternek. - Ha a munkáról meg az üzletről van szó, valóban összeszedett vagyok. - Ezt ma a saját szememmel is láthattam. Pontosan ott bukkantál fel, ahol éppen lenned kellett, és mindig egy lépéssel megelőzted az eseményeket. - A férfi megfogta Mac kezét. - Ezt nevezik összeszedettséggel párosult alkotói tehetségnek. - Sajnos csak a munkámban tudom hasznosítani ezeket az előnyös tulajdonságokat, egyébként nagyon kusza vagyok. - Mindenki kusza és rendetlen, Mackensie. Csak a legtöbben szekrényekbe és fiókokba rejtik a rendetlenséget, amikor vendégeket várnak. De a zűrzavar akkor is ott van az életükben. - És egyeseknek több a szekrénye meg a fiókja, mint másoknak. Most viszont egy hosszú és fárasztó nap áll mögöttünk, ezért hagyjuk abba a filozofálást. Szóval, csak azt akartam mondani, hogy a hálószobámban nagy a rendetlenség. - Leosztályozzam? - Csak akkor, ha nem kapok rá egyest. Jöjjön, dr. Maguire. - Gondolom, ez volt a fürdőház - állapította meg Carter, és körülnézett a földszinten. - Brownék mindig sok vendéget fogadtak, ezért átalakították a régi fürdőházat, hogy szükség esetén ott is el tudják szállásolni őket. Amikor megalapítottuk a vállalkozásunkat, megint át kellett építeni, hogy műterem lehessen belőle. Az emeleti rész pedig a lakásom lett. Carter ott is körülnézett. Az egyterű stúdiólakásban kialakítottak egy nappali részt, ahol Mac valószínűleg olvasgatni, pihenni és tévét nézni szokott. A helyiséget a színek uralták. A halvány aranyszínű fal még jobban kihangsúlyozta a sok kéket, zöldet és vöröset. Olyan, mint egy ékszerdoboz, gondolta a férfi. Ott is ilyen festői összevisszaságban tűnnek az ember szeme elé a csillogó színes foltok. A fotelek

karfáján színes pulóverek és lágy esésű szoknyák hevertek. Az ágyon és a heverőn takarók és díszpárnák kavalkádja csábított a leheveredésre. Az egyik festett fiókos szekrény fölött egy díszes tükör lógott. Biztosan ezt használja pipereasztalnak, állapította meg Carter, és szemügyre vette az elragadó összevisszaságot. Fülbevalók, folyóiratok, ásványvizespalackok és virágcserepek. A falakat fényképek díszítették. Megannyi elkapott pillanat, és beállított fotó. Mindegyik a hozzá közel álló szeretett szermélyeket ábrázolta, így soha nem érezheti magányosnak magát. - Ez a helyiség annyira te vagy, Mac - mondta a férfi. - Pedig minden hónapban megpróbálom kidobálni a kacatjaimat. - Nem a tárgyakra gondoltam, hanem arra, amit jelentenek. A földszint a szakmai életedet tükrözi, itt pedig minden a magánéletedre utal. - És ez igazolja a korábbi megállapításomat, miszerint elég rendetlen vagyok. - Mac kihúzott egy fiókot, és belegyűrt egy pulóvert. - Rengeteg fiókkal. - Olyan sok szín és energia van itt! - A férfi mindig ilyennek látta Macet: színesnek és energikusnak. - Hogy szoktál aludni? - kérdezte váratlanul. - Leoltott lámpával. A nő odalépett a férfihoz, és megérintette az állát. - Fáj még? - Hát... igen. - Mivel most már egyedül voltak, Carter megtette, amire egész nap vágyott Megcsókolta Macet. - Végre - mondta halkan, amikor a nő ajka megnyílt előtte. Végre itt vagy. Mac hozzásimult, és sóhajtva a vállára hajtotta a fejét. Elhatározta, hogy majd később fog elgondolkodni tettei helyességén. Akkor, amikor a férfi nem tartja a karjában, és az agyát nem tompítja el a fáradtság meg a vágy. - Hadd fektesselek le. - A férfi megcsókolta a nő feje búbját. - Hol van a pizsamád? Beletelt egy percbe, mire Mac megértette a kérdést. - A pizsamám?- nézett a férfira döbbenten. - Nagyon fáradt vagy - mondta Carter, és megcirógatta a nő finom bőrét. - Sápadt az arcod. - Máskor sem vagyok pirospozsgás. Nem értelek, Carter. Azt hittem, hogy itt maradsz. - Itt maradok, de te egész nap talpon voltál, és dolgoztál. Látszik rajtad a kimerültség. A férfi kigombolta Mac kosztümkabátját. A nőnek eszébe jutott, hogy nemrég ugyanezzel a határozottsággal gombolta be rajta a télikabátot. - Miben szoktál aludni? Vagy esetleg nem szoktál... - A férfi a nő szemébe nézett. Mármint nem viselsz semmit az ágyban?

- Én... - Mac megcsóválta a fejét, de még mindig nem tudta a helyére rázni a gondolatait. - Nem akarsz lefeküdni velem? - Le fogok veled feküdni. Aludni. Mert most alvásra van szükséged. -De... A férfi egy lágy csókot lehelt Mac ajkára. - Tudok várni. Nos, hol az a pizsama? Remélem, nem meztelenül alszol, mert akkor egyikünknek biztosan nem jön álom a szemére. - Nagyon furcsa és zavarba ejtő férfi vagy, Carter. - Mac odalépett a fiókos szekrényhez, és elővett egy flanelnadrágot meg egy kifakult pólót. - Ezt szoktam pizsama helyett felvenni. -Az jó. - Neked viszont nem tudok semmit sem adni, ami jó lenne rád. - Én nem is szoktam... Na, most elárultam a nagy titkot. Úgyis meggondolja magát, ha levetkőznek, és ágyba bújnak, gondolta Mac. De azért kedves tőle, hogy tekintettel akart rá lenni. Egyébként valóban fáradt volt. A lába sajgott, és az agyát teljesen üresnek érezte, de a szexhez azért lenne energiája. Főleg a jó szexhez. Amikor a férfi mellé bújt az ágyba, a nő hozzásimult, megsimította a mellkasát, és az ajkát felemelte hozzá. Fel fogja izgatni, aztán elcsábítja, és... - Meséltem már neked a tervezett előadás-sorozatomról? A regények módszertani és teoretikus elemzéséről szeretnék beszélni, különös tekintettel az otthon motívumára, a szó szoros, és átvitt értelmében. - Öööö... Nem. A férfi elmosolyodott, és lágyan dörzsölni kezdte a nő hátát. - A felső évfolyamok haladó osztályaiban fogom bevezetni ezt a témát. - Carter monoton hangon elkezdte részletezni az előadások főbb szempontjait, és arra számított, hogy Mac öt perc után elalszik. Mac két percig tudott figyelni, aztán mély álomba merült. A férfi elégedett sóhajjal a párnára tette a fejét, és lehunyta a szemét. A következő pillanatban már őt is elnyomta az álom. Mac arra ébredt, hogy az arcába süt a nap. És melege van. Az éjszaka folyamán a férfi hátulról átölelte, és most egymáshoz simulva feküdtek. Milyen kényelmes és meghitt érzés, gondolta Mac, miközben ellazulva pihent a férfi karjában. Carter azt akarta, hogy aludjanak, és úgy is lett. Furcsa, hogy mindig eléri a célját, pedig nem követelőzik, és nem erőszakoskodik. Ravasz. Nos, nem csak ő találékony, ha a rábeszélésről van szó. Mac megfogta a férfi kezét, és a mellére szorította. Érints meg, súgta ez a mozdulat.

Aztán megmozdította a lábát. Érezz. Elmosolyodott, amikor a férfi keze a mellére tapadt, és az ajka megérintette a tarkóját. Ízlelj meg. Mac megfordult Carter ölelésében, hogy egymás szemébe nézhessenek. - Olyan frissnek érzem magam - mondta könnyed hangon, és megsimogatta a férfi mellkasát, aztán a keze a hasára, majd az ágyékára tévedt. - Nocsak! Úgy látom, te is felélénkültél már. - Gyakran előfordul, hogy bizonyos testrészeim korábban ébrednek, mint én. - Valóban? - A nő hanyatt fektette a férfit, és lovagló ülésben elhelyezkedett az ágyékán. - Azt hiszem, kihasználom a helyzetet. - Nem fogok tiltakozni. - A férfi lassan megsimogatta a nő felsőtestét, és megfogta a csípőjét. - Akkor is gyönyörű vagy, amikor felébredsz. - Pedig elaludtam a hajamat, de a korán kelő testrészed szerencsére nem veszi észre a hibáimat. - A nő lerántotta a férfiról a pólót. - Az a testrész nem is tudja, hogy van hajam. - Pedig olyan színe van, mint a lemenő napnak. - Te aztán tudod, hogyan kell udvarolni, Carter. - A nő lehajolt, és beleharapott a férfi felső ajkába. - Most én is udvarolni fogok neked. - Rendben. - Amikor a nő ismét kiegyenesedett, a férfi felült. - Azért nem bánod, ha előbb... - Carter a nő mellére tapasztotta a száját. - Nem. - Mac teste megremegett. - Egyáltalán nem bánom. Istenem, de jól csinálod! - Mert megérdemled. Mac egyszerre volt lágy és erős, forró és üdítő. Legszívesebben elfogyasztaná, mint egy különleges csemegét, egy egzotikus és izgató reggelit. A nő közelebb hajolt a férfihoz, és a szájához szorította a mellét. Közben a csípője ritmikus mozgásával felkorbácsolta a férfi vágyát. Egy idő után nem bírta tovább, és lerúgta magáról a flanelnadrágot, majd egy gyengéd mozdulattal hanyatt lökte Cartert, és ismét fölé kerekedett. Lassan leereszkedett, és az ölébe fogadta a férfi testét. Mac hátrahajtotta a fejét, és úgy érezte, hogy a gyönyör csapdájába került, ahonnan nem szabadulhat. A csípője mozogni kezdett a szívverése ritmusára. Lassan és mélyen, lágyan és keményen. A reggeli csendben csak a sóhajok, a remegő lélegzetvételek és a nevek suttogása hallatszott. Aztán az iram gyorsult, a mozdulatok egyre mohóbbak és hevesebbek lettek. Mac látta, hogy Carter csak őt nézi, és csak őt látja. A testében egyre feszült és dagadt a kéj, míg végül feloldódott és széthullott minden. Mindketten felnyög' tek, és lehunyt szemmel adták át magukat a lüktetésnek.

A nő a férfira hanyatlott, alá magához vonta, és hátulról átölelte. Úgy feküdtek az ágyban, ahogyan reggel felébredtek. Mintha egy folyón lebegnék lefelé, gondolta a nő. Egy meleg és tiszta vizű, csendes, nyugodt folyón. Még akkor sem kell félnie, ha elsüllyed, mert Carter megtartja. Miért nem tudja élvezni ezt a helyzetet? Miért talál ki akadályokat, nem létező problémákat, aggodalmaskodik a hibák és a holnapok miatt? Miért hagyja, hogy a sok talán és ha elrontson mindent, ami jó? - Szeretnék egész nap így maradni, ahogy most vagyunk -sóhajtott fel Mac. -Nem bánom. A nő elmosolyodott. - Mindig ilyen lusta vagy? Egy igazi lajhár? - Ha veled vagyok, nem fogok lustálkodni. Inkább tekintsük ezt egy kísérletnek. Meddig tudunk ebben az ágyban maradni étel és ital nélkül? Hányszor tudunk szeretkezni egyetlen vasárnap? - Kíváncsi lennék a végeredményre, de dolgoznom kell. Ma is lesz egy rendezvényünk. - Mikor? - Háromkor, ami azt jelenti, hogy egyre át kell mennem a főépületbe. És még a tegnapi képeket is fel kell töltenem a számítógépre. - Tehát útban vagyok? - Nem. Arra gondoltam, hogy együtt zuhanyozhatnánk és megihatnánk egy kávét. Az is lehet, hogy nem a kedvenc édes kekszemmel kínállak meg, hanem összeütök egy tojásrántottát. - Szeretem a reggeli süteményeket. - Fogadjunk, hogy te felnőtteknek való komoly reggelit szoktál enni. - A kedvencem a lekváros táska. A nő felemelte a fejét a párnáról. - Ez remek. Ha adok neked forró vizet, kávét, édes kekszet és tojást, akkor eljössz a mai rendezvényre? - Szívesen, ha kapok egy fogkefét meg egy borotvát. Gondolom, cipőt nem tudsz adni. - Rengeteg cipőm van, de biztosan férficipőt akarsz. - Annak örülnék a legjobban. A magas saroktól megfájdul a lábam. - Furcsa fickó vagy, de lehet, hogy segíthetünk rajtad. Parkernek cipőből és ruhából is van egy egész raktárra való készlete, hátha szükség van rá egy rendezvényen. Elegáns fekete férficipők, és fekete magas sarkú cipők a hölgyeknek. - Ez... lenyűgöző. - Szerintem inkább a megszállottság jele, de néhányszor már kapóra jött a ruhatár.

Mi a méreted? - Negyvennyolcas. A nő megint felkapta a fejét. - Negyvennyolcas? - Sajnos igen. - Akkor te nem is cipőt hordasz, hanem... - Mac lerántotta a takarót, hogy szemügyre vegye Carter lábát. - Akkora a lábad, mint egy csónak! - Ezért botlok meg mindig benne. Nem hiszem, hogy Parker megszállottsága egészen a negyvennyolcas cipőkig terjed. - Nem. Erre még Parker sem gondolt. Sajnálom. De tudok adni fogkrémet, fogkefét és borotvát. - Rendben. - Szerintem kezdjük egy zuhannyal. Legyünk forrók, nedvesek és síkosak. - A nő lenézett a férfira, és elmosolyodott. - Látom, most már felébredtél! - Nevetve kiugrott az ágyból, és elindult a fürdőszoba felé. Amikor végül Mac egy törülközőt csavart a dereka köré, el kellett ismernie, hogy Carter pontosan olyan ötletes függőleges testhelyzetben is, mint vízszintesen. Úgy érezte magát, mintha tetőtől talpig végigmasszírozták volna. A fürdőszobaszekrény mélyéről előásott egy tiszta fogkefét, egy eldobható borotvát és egy kis tubus borotválkozókrémet. - Tessék. - Megfordult, és észrevette, hogy a férfi beütötte a könyökét a zuhanyfülke ajtajába. - Kérdezhetek valamit? Miért van az, hogy szex közben nem vagy ügyetlen? - Talán akkor jobban odafigyelek. - A férfi a szemöldökét ráncolva dörzsölgette sajgó könyökét. - Ráadásul most elvontad a figyelmemet ezzel a törülközővel. - Mivel borotválkozni fogsz, inkább magadra hagylak, és lemegyek kávét főzni. Nem akarom elvonni a figyelmedet, nehogy összevissza kaszabold az arcodat. A nő megveregette a férfi arcát, aminek az lett a vége, hogy Carter magához vonta, és egy időre kiverte a fejéből a kávét. Amikor végre sikerült kiszabadulnia a férfi karjából, Mac nevetve odadobta neki a törülközőt. - Vedd el, ha ennyire zavar! Lekapta az ajtón lógó fürdőköntöst, és meztelenül hagyta el a helyiséget. Amikor a nő távozott, Carter a kezébe vette a borotvát, egy darabig gyanakodva forgatta a kezében, majd megvizsgálta az állát, ami már kezdett kékülni. - Lássuk, meg tudom-e csinálni komoly sérülés nélkül. A konyhában Mac dudorászva készítette be a kávét a gépbe, pedig nem is volt szüksége koffeinre, hogy felfrissülve kezdje a napot. Carter gondoskodott arról, hogy felébredjen. Valóban gondoskodott rólam, sóhajtott fel Mac, és nagy izgalommal

töltötte el, hogy ennyire fontos valakinek. Mikor ébresztett benne ilyen érzéseket egy férfi? Lássuk csak... Soha. Nem csoda, hogy most önfeledt boldogság tölti el. Kinyitotta a hűtőszekrény ajtaját, és elővett négy tojást. Annyi talán elég lesz. Kikészített egy tálat, egy habverőt és egy serpenyőt. Igen! Reggelit akar készíteni Carternek. Egy igazi étellel fogja megkínálni, hogy ő is viszonozza azt a gondoskodást, amelyet tőle kap. Ez biztosan azt jelenti, hogy... A gondolatait az ajtócsengő hangja szakította félbe. - Ha kávét akarsz, akkor hozz magaddal bögrét! Mac az egyik barátnőjére számított, de az anyja lépett be a műterembe. - Anya? - Mac arca megmerevedett. - Mit keresel itt? - Csak beugrottam, hogy meglátogassam a lányomat. - Linda ragyogó mosollyal széttárta a karját, odafutott Machez, és színpadias mozdulattal megölelte. - Istenem, milyen vézna vagy! Inkább modellnek kéne lenned, nem fényképésznek. Kávé? Remek! Van egy kis sovány tejed? - Nincs. Anya, ne haragudj, de nem megfelelő az alkalom. - Miért akarod megsérteni az érzéseimet? - Lindának nagyon jól állt, ha durcás arcot vágott, és ezt ő is jól tudta. Nagyon meggyőző látványt nyújtott, amikor égkék szemében megcsillant a fájdalom, és lágy rózsaszín ajka megremegett. - Ne haragudj, de ma van egy rendezvényünk, és... - Nektek mindig rendezvényetek van - legyintett Linda. - Igazán szánhatsz öt percet az anyádra. - Beszéd közben Linda egy székre dobta a kabátját. - Azért jöttem, hogy megköszönjem a gyógyszállót. És bocsánatot kérjek. - Az asszony könnyes szemmel, meghatottan nézett a lányára. - Nem lett volna szabad úgy viselkednem veled, miután olyan kedves voltál hozzám. Nagyon sajnálom. Mac tudta, hogy az anyja komolyan gondolja, amit mond. Körülbelül addig, amíg a szavak elhagyják az ajkát. Nem akart most az anyja múlandó érzelmeivel foglalkozni, ezért inkább elővett egy bögrét. Ha megkapja a kávéját, talán gyorsabban távozik. - Nagyon elegáns vagy. Ez az öltözék tökéletesen illik egy váratlan látogatáshoz. - Erre gondolsz? - Linda megpördült az élénkvörös kosztülmben, ami előnyösen kihangsúlyozta az idomait, és jól állt hosszú szőke hajához. - Úgye, milyen gyönyörű? - Az asszony hátravetette a fejét, és felkacagott. Mac sem tudta megállni, hogy ne mosolyodjon el. - Igen. Főleg rajtad. - Szerinted illik hozzá ez a gyöngysor? Vagy túl öreges a megjelenésem?

- Te soha nem leszel öreges, anya. - Mac átnyújtotta a nőnek a kávésbögrét. - Istenem, drágám! Nincsen egy normális csészéd, meg egy alátéted? - Nincs. Hova viszed ezt a kosztümöt? - A városban fogok villásreggelizni, Elmónál. Arival. - Kivel? - Arival. A gyógyszállóban találkoztunk, és már meséltem róla. A belvárosban lakik, de olívaligetei és szőlői vannak... illetve nem tudom pontosan, de nem is érdekel. Most már inkább a fiai vezetik a vállalkozásait. Egyébként özvegy. - Igen? - Lehet, hogy ő az igazi. - Linda félretette a kávét, és a szívére szorította a kezét. Istenem, Mac! Úgy tűnik, hogy lelki társak vagyunk, és azonnal mély vonzalom alakult ki közöttünk. Valószínűleg a sors keze, hogy pont akkor mentem abba az üdülőbe, amikor ő is ott volt. Az én háromezer dollárom küldött oda, gondolta Mac. - Nagyon jóképű és elegáns. Rengeteget utazik! Van egy villája Korfun, egy kis lakása Londonban, és egy nyaralója Hamptonban. Alig hagytam el a gyógyszálló területét, amikor felhívott, hogy ma reggelizzek vele. - Érezd magad jól. Indulnod kéne, mert hosszú az út a városba. - Valóban. Ráadásul a kocsim tegnap olyan furcsa hangokat adott. Kölcsön kell kémem a tiédet. - Nem tudom odaadni az autómat, mert nekem is szükségem van rá. - Nos, itt hagyom az enyémet. A furcsa hangokkal együtt, gondolta Mac. - Nekem nem jó a te kétüléses kocsid. Holnap ügyfelekhez megyek, és lesz egy kültéri fotózásom is, ami rengeteg felszerelést igényel. A saját kocsimat kell használnom. - Ma este visszahozom. Az ég áldjon meg, Mackensie! - Ezt mondtad akkor is, amikor legutoljára kölcsönadtam, és három napig nem láttam. - Mert nem tudtam előre, hogy egy hosszú hétvége lesz belőle. Az a te bajod, hogy nem vagy elég spontán. Mindent megszervezel, és előre betáblázol. Azt akarod, hogy lerobbanjak az út szélén, vagy balesetem legyen? Mindig csak magadra tudsz gondolni? - Elnézést - szólalt meg Carter a lépcsőnél állva. - Bocsánat, hogy megzavarom a beszélgetést. Maga valószínűleg Mackensie édesanyja. 14.

Carternek azonnal feltűnt, hogy a két nő mennyire különbözik egymástól. A csinos, telt idomú szőke nő méregdrága piros kosztümöt viselt, míg vékony vörös hajú lányán csak egy kockás köntös volt. Mégis ugyanazzal a mozdulattal fordultak felé, és mindketten félelemmel vegyes megdöbbenéssel néztek rá. A következő másodpercben ez a hasonlóság is megszűnt, mert Mac szeméből fájdalom sugárzott, míg Linda ravasz és számító pillantással kezdte méregetni. - Nocsak! Mackensie nem említette, hogy társasága van. Ráadásul egy ilyen jóképű férfit rejteget előlem. Mackensie, hogy lehetsz ilyen modortalan? Ez az úr még azt hiszi, hogy egy pajtában nőttél fel. Linda Barrington vagyok, Mackensie édesanyja, A nő a helyén maradt, és úgy nyújtotta a kezét Carternek. - Örülök a találkozásnak. - Carter Maguire. - A férfi odalépett az asszonyhoz, és megfogta a kezét. Amikor meg akarta rázni, a nő megragadta. - Jó reggelt, Carter. Hol talált az én Macem egy ilyen vonzó fiatalembert? - Inkább úgy fogalmaznék, hogy én találtam meg őt. - Milyen elbűvölő! - Az asszony felkacagott, és hátradobta a haját. - Greenwichben lakik, Carter? - Igen. A családom is itt él. - Maguire... Maguire... Azon gondolkodom, hogy ismerem-e őket. Az ég áldjon meg, Mackensie! Adjál már egy kis kávét ennek a fiatalembernek. Üljön le, Carter. - Az asszony megveregette az egyik szék párnáját. - És meséljen el mindent. - Sajnos nincs rá idő, mert Mackensie-nek és nekem készülődnünk kell egy rendezvényre. - Nahát! Maga is fotós? - Nem, csak segítek. A nő egy kacér pillantással végigmérte a férfit. - Az biztos, hogy nagyon segítőkésznek látszik. De legalább addig szórakoztasson, amíg megiszom a kávémat, és Mac felöltözik a szobájában. Mac, menj fel, és szedd össze magad! Úgy nézel ki, mint egy lelenc. - Épp arra gondoltam, hogy milyen csinos vagy - nézett Carter Macre. - Nem is tudnék szebb látványt elképzelni egy vasárnap reggelen. Linda felkacagott. - Mondtam már, hogy maga elbűvölő? Én mindig észreveszem, ha egy férfi lovagias. Vigyázz, Mackensie, mert valaki elrabolja tőled Cartert. Akkor is üljön le egy percre, és mindent meséljen el magáról. Addig úgysem engedem sehová. - Vidd a kocsit! - Mac kikapta a kulcsot a pulton heverő kosárból. - Vidd a kocsit, és menj. - Igazán semmi okod arra, hogy ilyen gorombán viselkedj velem, Mackensie. -

Linda sértett arcot vágott, mégis elvette a kulcsot a lánya kezéből. - Azt mondtad, hogy kell a kocsim. Az ajánlatom pontosan fél percig érvényes. Linda sértetten felkapta a fejét, és a kabátjáért nyúlt.Elnézést kérek a lányom viselkedése miatt, Carter, - Nem kell. Semmi szükség rá. - Reméljük, hogy ez a fiatalember elég türelmes, különben nemsokára egyedül leszel. Megint. - Linda egy utolsó megvető pillantást vetett Macre, és kiviharzott a helyiségből. - Nos, ez érdekes volt. Csak azt nem értem, hogy miért adtad oda a kulcsot mondta a férfi, és oda akart lépni Machez. Mac feltartotta a kezét, hogy megállítsa. - Ne! Kérlek, ne. Sajnálom, hogy végig kellett nézned ezt a jelenetet, de kérlek, ne. - Mit ne? - Semmit ne. - A nő még magasabbra emelte a kezét, és hátralépett. - Nem tudom, hogy mire számítottam. Pedig egész idő alatt tudtam, hogy nagy hibát követek el. Már régen abba kellett volna hagynom, mielőtt az egész ilyen bonyolult lett. Megfeledkeztem magamról. Én tehetek róla. - Ha jól sejtem, most nem az anyádról beszélsz. - Sajnálom. Nagyon sajnálom, Carter. A kettőnk kapcsolata nem vezet sehová. Nem tudok arra menni, amerre te akarsz. Nem te tehetsz róla, hanem... - Hagy abba! - szólt rá Carter. - Ne gondolkozz ilyen sablonosan. Te ennél sokkal okosabb vagy. Mindketten jobbak vagyunk ennél. - De velem van a baj. - Mac érezte, hogy a hangja megremeg, ezért hangosabban és határozottabban kezdett el beszélni. - Nem vagyok alkalmas erre. Képtelen vagyok hosszú távon gondolkodni. Ezért van az, hogy megijedek, és kirohanok a házadból, ha túl jól érzem magam. - Értem. Ez megmagyarázza a viselkedésedet. - Ilyen vagyok, érted? Nem én vagyok az, akit keresel. - Csak a magad nevében beszélj, és ne akard megmondani, hogy kire és mire van szükségem. - Tudom, hogy nem tehetem, de te... annyira belém vagy habarodva, hogy képes lennél hinni a közös jövőben. Ezt akarod, mert a szíved mélyén nagyon konzervatív vagy, és komoly elkötelezettségre vágysz. Házasságra, családra, egy saját házra és egy háromlábú macskára. Ilyen a hozzáállásod, de tudnod kell, hogy én nem ilyen vagyok. Mac a mosogatóba dobta a habverőt. - Nem is ismersz! Ez csak egy kis flört, egy erős szexuális vonzalom, egy régi érzelem feltámadása. Számomra persze hízelgő, hogy valakinek ennyire tetszem, de már túl messzire mentünk. Eddig nagyon sima volt az út, de be kell látnunk, hogy nem vezet

sehová. Mi lesz majd, ha jönnek a kátyúk és a bukkanok? Hiszen még nem is veszekedtünk! Miért hisszük azt, hogy... - Azt hiszem, ezen segíthetünk - vágott a szavába a férfi. - Mert úgy néz ki, hogy nemsokára összerúgjuk a port. Egyelőre nem tudom, hogy engem vagy önmagadat kicsinyeled le jobban. Tehát szerinted elkötelezettséget, házasságot, családot, házat és egy macskát akarok, ami egyébként már megvan. Igazad van, egyszer valóban szeretnék megállapodni, de nem tartom magam nevetségesnek vagy ostobának, amiért ilyen terveim vannak. - Egy szóval sem mondtam, hogy... - Kátyúk és bukkanok? Isten hozott a valóságban! Minden úton vannak akadályok, de az ember igyekszik elkerülni őket, vagy átevickél rajtuk, és úgy halad tovább. A te életedben az anyád egy hatalmas kátyú, amiből képtelen vagy kikecmeregni, és inkább hagyod, hogy tönkretegye az egészutazásodat. Nem ő tehet arról, hogy ilyen rosszul navigálsz, hanem te! - Ezt én is nagyon jól tudom... Várj csak, mit is mondtál? Rosszul navigálok? - A nő arca kivörösödött a haragtól. - Igenis, tudom, hogy hova tartok, és hogyan juthatok oda. Csak egy kitérőt tettem. De most már elég legyen a metaforákból! A férfi felvonta a szemöldökét. - Te kezdtél el kátyúkról meg bukkanókról beszélni! Kitérőnek nevezed a kapcsolatunkat? Lehet, hogy egyikünk sem számított rá, de akkor is van köztünk egy valóságos érzelmi kötelék. - Hát persze, hogy vannak érzelmeim irántad, Carter. Azt hiszem, ez elég egyértelmű. Pontosan ezért figyelmeztetlek, hogy vissza kell fogni magunkat. Egy kicsit hátra kell lépnünk, hogy átgondoljuk az eseményeket. - Miért hagyod, hogy tönkretegye az életedet? - Micsoda? Erről szó sincs! - Linda egy önző, önimádó nő, aki teljesen kirabol érzelmileg, mert hagyod. Mindig megteszed, amit kér, ahelyett, hogy ellenállnál neki. - Ez nevetséges és igazságtalan! - A férfi nyugodt hangon beszélt, és Mac szégyellte magát a saját indulatos kirohanása miatt. - Azért adtam oda a kocsimat, hogy minél előbb távozzon. És ennek semmi köze a kettőnk ügyéhez. - Akkor szerintem át kéne értékelned a viszonyotokat, ami egyoldalú és egészségtelen. - Ez az én dolgom! - Igen, igazad van. A nő vett néhány mély lélegzetet. - Nem akarok veszekedni veled, Carter. Most nem is tudnék, mert dolgoznom kell, és felkészülni a rendezvényre, és... Édes istenem!

- Értem. Nem tartalak fel. - Carter, nem akarom, hogy haragudjunk egymásra. - A nő idegesen a hajába túrt, amikor látta, hogy a férfi a kabátjáért nyúl. - Nem akarok fájdalmat okozni neked, és nem akarom, hogy azt hidd, hogy ez semmit nem jelent nekem. - Túl sok a „nem akarom", Mackensie. - A férfi a nő szemébe nézett, és felvette a kabátját. - Talán meg kéne nézned az érme másik oldalát, és kitalálni, hogy mi az, amit akarsz. Carter az ajtóhoz lépett. - És hadd javítsam ki az egyik kijelentésedet. Nem igaz, hogy beléd vagyok habarodva. Szerelmes vagyok beléd, és ez egy olyan tény, amelyet mindkettőnknek figyelembe kell venni. A férfi kilépett a lakásból, és csendesen becsukta maga mögött az ajtót. A rendezvény alatt Mac derekasan állta a sarat. Akármi is játszódik le a szívében, nem hagyhatja, hogy zavarja a munkában. Tedd félre a nyavalygást, parancsolt magára. Ez a nap nem rólad szól, ahogy a tegnapi esküvőn sem a vőlegény ostoba fivére volt a főszereplő. - Elárulod, hogy mi a bajod? - kérdezte Emma, miközben őrjáratot tartottak a táncteremben. - Nem. Nem tartozik ide. - Láttam az anyád kocsiját a műterem előtt. A tiédet viszont nem. - Ne most, Em. - Nemsokára végzünk. Utána beszélünk. - Nem akarok beszélgetni! Nincs időm süteményevésre és lélekbúvárkodásra. Dolgom van. Legalábbis ezt akarod elhitetni velem, gondolta Emma, és megkereste Parkert. - Macnek valami baja van. - Igen, tudom. - Parker a bejáratnál lévő hosszú asztal mellett állt, és felügyelte az ajándékok kihordását a ház előtt álló limuzinba. - Majd elővesszük, ha vége az eseménynek. - De figyelmeztetlek, hogy megpróbál kitérni előle - mondta Emma, a vendégeknek szánt könnyed mosollyal az arcán. A beszélgetésük közben Parker is folyamatosan mosolygott. - Azért aggódom, mert nem látom rajta, hogy dühős lenne. Az anyjával való találkozás általában feldühíti, vagy elkeseríti, de most olyan furcsán viselkedik. - Addig nem tehetünk semmit, amíg nem végeztünk. Most jön az utolsó tánc jelentette ki Parker, miután az órájára nézett. - Biztosan le akarja még fényképezni az ifjú pár távozását, és ha valóban rossz a kedve, akkor utána egyenesen hazamegy. De mi megelőzzük, és kikérdezzük. Mac sejthette volna, hogy a barátnői szövetkezni fognak ellene, de túlságosan el volt foglalva a saját bajával. Örült, hogy a rendezvénynek vége, és sikerült elvégeznie a

munkáját. Amikor a limuzin elhajtott, fáradtan engedte le a fényképezőgépét. - Egy gyors megbeszélés, miután ellenőriztük a terepet - hallotta Parker hangját a headsetben. - Figyelj, Parker, már a műteremnél vagyok. Majd lemásolom a jegyzeteidet. - Nem tart sokáig. Át kell beszélnünk a holnapi prezentációt, hogy minden rendben menjen. Jó éjszakát, óvatosan vezessenek! - búcsúzott Parker a távozó vendégek egyik csoportjától. - Szerintem már mindenki elment. Nézzük át még egyszer a helyszínt, aztán az emeleten találkozunk. Mac bosszús arccal ment fel a lépcsőn. Annyira szeretett volna végre otthon lenni. Magányra vágyott, és dolgozni akart. Addig fog dolgozni, amíg a szeme előtt összefolynak a képek. Aztán lefekszik, és kialussza magából a bddogtalanságot. De nem teheti, mert első a rend és a kötelesség. Ez Parker legfontosabb törvénye. A személyzet már rendbe tette a menyasszony és a vőlegény lakosztályát, de Mac a biztonság kedvéért benézett a fürdőszobába. Egyszer találtak ott egy vendéget, aki az esküvő másnapján édesdeden aludt a sarokban. A biztonsági ellenőrzés után megfordult a fejében, hogy megszökik az egyik oldalajtón, és úgy kerüli el a konzultációt. Ugyanakkor tudta, hogy ezzel csak feldühítené a többieket, akik úgyis utána jönnének. Nem akart aznap még egy összecsapást, és egy újabb jelenetet. Mára már elég volt az érzelmi megrázkódtatásokból, gondolta. Jó kislány lesz, elvégzi az esemény utáni őrjáratot, és valahogy átvészeli a holnapi prezentáció rövid átismétlését. Nem is baj, hogy így alakult, legalább kevesebb ideje marad a gondolkodásra. Mert ahhoz végképp nem volt semmi kedve. Nem lepte meg, amikor látta, hogy Laurel teát és szendvicseket visz be a helyiségbe. A Kézfogó megbeszélései általában valamilyen étel és ital mellett zajlottak. - Szép esküvő volt - jegyezte meg Laurel. - Senki nem verekedett. Nem hánytak a bokrok közé, és tudomásunkszerint a ház egyetlen helyiségét sem használták illegális szexre. - A vasárnapi rendezvények általában simán zajlanak. - Emma kibújt a cipőjéből, és nagyot nyújtózkodott. - Nem emlékszel a Greenburg-Fogelman-esküvőre? - Hát Igen. Ott mindez megtörtént. Sőt még több is. Mac nem tudott leülni, ezért az ablakhoz lépett. - Elkezdett havazni. Még jó, hogy csak most, miután végeztünk. - Tényleg vége van - jelentette be Parker, aki most lépett be az ajtón. - A takarítók már nekiláttak a bálteremnek. Lehet, hogy Mrs. Seaman holnap még egyszer körül akar nézni, ezért ragyognia kell mindennek. Laurel, mi lesz a menü?

- Aprósütemény, kávé, tea és frissen facsart narancslé. Aztán az én prezentációm alatt kerül sor a tortakóstolásra. Hozok még csokoládébonbonokat is, amelyekre aranybetűkkel felírom a menyasszony és a vőlegény monogramját. Több betűtípust használok, a tortákról pedig vannak fotóim és rajzaim is. Kívánság szerint készíthetek vőlegénytortát, és ha valamelyik vendég saját tortát kér, azt is vállalom. A menyasszony és az édesanyja kap néhány ajándékdobozt, amibe minden desszertből teszek mintákat. Lesz nálam még több tartalék kosárka is, hátha nem csak ők kerten jönnek. Mindenre fel vagyok készülve. - Rendben van. Emma? - A menyasszony kedvence a tulipán, és jelezte, hogy ezt a virágot szeretné látni fő motívumként. Az esküvő áprilisban lesz, ezért a kertben terveztem meg. Rengeteg tulipánt fogok használni a díszítéshez. A házban különféle méretű és alakú üvegvázákban állnak majd a tulipánok. Meg a rózsák, természetesen. Többféle kompozíciót készítek, tavaszi színekkel és illatokkal. A vőlegénycsokrok közül is választhatnak. Biztosan tetszik majd nekik a fehér tulipán egy kis tavaszi levendulával. A menyasszony számára három selyemcsokrot terveztem. Az egyik nagyon illik a tulipánjaihoz, és biztosan azt fogja választani. Mármint akkor, ha valóban mi rendezzük meg az esküvőjét. A nő elhallgatott, és megvakarta a bal lábát, közben még egyszer átfutotta a kezében lévő listát. - A résztvevőknek is készítettem néhány csokrot. Változatos tavaszi színeket használtam, mert a menyasszony még nem döntötte el, hogy mi legyen az esküvő meghatározó színe. A kompozíciókról vannak mintáim és fényképeim is. A menyasszony és az édesanyja már járt nálam, és látta a mintadarabokat, meg a kiállított csokrokat, de most néhányat átalakítottam, kifejezetten az ő ízlése szerint. A lugas tervezésénél Laurel sokat segített az ötleteivel. Úgy tervezem, hogy színes égőkkel díszített virágos somfákat helyezek el fehér dézsákban. Az anyáknak a csuklóra erősített virágcsokor helyett inkább hagyományos bukétát javaslok. Készítettem belőlük néhány mintát, hogy megmutassam nekik, és ezeket haza is vihetik. - Rengeteg tavasz esküvői helyszínről vannak fényképeink - nézett Parker Macre. - Azokat választottam ki, amelyeket a legjobbnak tartok az ügyfél számára, és részletesen kidolgoztam őket. Mivel az április meglehetősen szeszélyes, sátrakra lesz szükségünk. - Selyemből készült sátrakra - vetette közbe Parker. Mac bólintott. - Elolvastam az ajánlatodat, és láttam Laurel rajzait is. Erről a háttérről még nincsenek fotóink, de van néhány hasonló. Összeállítottam egy eljegyzési és esküvői fényképek-ből álló portfóliót, és hozzátettem azokat a képeket,

amelyek különféle magazinokban jelentek meg. Az első látogatás során már átnézték az albumokat, és említetted, hogy az anya arca felragyogott, amikor felmerült egy könyv alakban megjelentetett fényképsorozat ötlete. A prezentáció alatt az anyáról és a lányáról készítek egy képet, amit kinyomtatok, bekeretezek és odaadok nekik. - Ez nagyszerű - mosolyodott el Parker. - Remek. Ami engem illet, három forgatókönyvvel készültem, három különböző stílusban, amelyek végigkísérik az eseményeket a próbáktól egészen az ifjú pár távozásáig. Többször is átnéztem mindegyiket, és végül úgy döntöttem, hogy először azt mutatom meg nekik, ami szerintem a legjobb. - A huszonegyedik századi tündérhercegnő! - lelkendezett Emma. - A kedvencem. - Ezen a témán már legalább száz órát dolgoztunk - mosolygott Laurel. - Tövirőlhegyire ismerem. Emma elégedetten bólintott. - Jók a megérzéseim vele kapcsolatban. - Neked mindennel kapcsolatban jók a megérzéseid - morogta Mac, majd Parkerre nézett. - Ha végeztünk, akkor én mennék, mert még rengeteg munkám van. - Majdnem végeztünk - felelte Parker. - Mi fáj, Mac? - kérdezte, amikor Mac indulni készült. - Leginkább a lábam. - Nyugodtan elárulhatod - közölte Laurel, és vett egy szendvicset. - Ne feledd, hogy hárman vagyunk egy ellen. - Semmi. Nem tudom, miért kell azonnal érzelegni, ha valamelyikünknek rossz a kedve. - Azért, mert lányok vagyunk - emlékeztette Emma. - Az anyádnál van a kocsid. - Igen, odaadtam neki. Ma reggel rám tört, és haragszom magamra a gyengeségem miatt Valószínűleg akkor is dühös leszek, amikor visszahozza, természetesen üres tankkal, és behorpadt lökhárítóval. Ennyi. - Tudom, hogy mikor vagy dühös - mondta Parker, és maga alá húzta a lábát. - De ma nem úgy nézel ki. - Pedig erről van szó. - Szerintem most nem ez a baj. Carter veled volt, amikor Linda rajtad ütött? - Igen, és az anyám azonnal rávetette magát, mint minden hímnemű lényre. El tudjátok képzelni, milyen kínos volt? - Cartert is idegesítette? - kérdezte Emma. - Az anyám? - Mac felpattant, és az ablakhoz lépett. - Nem tudom. Nem hiszem. Annyira szégyelltem magam, hogy nem vettem észre. Odaadtam neki a kocsi kulcsát, hogy minél előbb távozzon. - Nem kérdezem, hogy mire kellett neki az autód, mert teljesen mindegy. - Laurel

töltött magának egy csésze teát. - Inkább az érdekel, hogy miért haragszol Carterre. - Nem rá haragszom, hanem magamra. Azért, mert hagytam, hogy ez megtörténjen, és ilyen messzire jussunk. Nem gondolkodtam, és elrugaszkodtam a valóságtól. - Ha jól sejtem, most nem Lindáról van szó - állapította meg Laurel. - Szegény Mac! - Emma sötét szeme mélységes együttérzéssel nézett Macre. Összevesztél Carterrel? - Nem. Igen. Illetve mégsem. - Mac idegesen megfordult. - Carterrel nem lehet összeveszni! A veszekedő emberek kiabálnak, dühöngenek, és olyanokat vágnak egymás fejéhez,amit később megbánnak. De ő mindig higgadt és logikus marad. - Hiszi a piszi - jegyezte meg Laurel, mire Mac villámló szemmel nézett rá. - Próbáld meg! Képtelenség Carterrel megértetni, hogy rossz irányba haladunk! Minden érvem lepattan róla, mintha a nyugalma és a józansága egy védőpajzs lenne. - Szakítottál vele? - Emmán látszott, hogy most már inkább Cartert sajnálja. - Nem tudom, hogy mit tettem. Nem szakíthatok valakivel, akivel még nem is vagyok együtt, illetve hivatalosan nem jelentettük be, hogy járunk. Minden az én hibám, de nem hajlandó megérteni, hogy mi a baj. Túl messzire mentünk, de valahogy elragadott a sodrás, és nem tudtam ellenállni. Amikor az anyám ma reggel megjelent a lakásomban, úgy éreztem magam, mintha a valóságtól kaptam volna egy hatalmas, kijózanító pofont. - Hagyod, hogy az anyád irányítsa a kapcsolatodat Carterrel? - förmedt rá Macre Parker. - Nem! Ez nem igaz! - Mac azért tiltakozott olyan hevesen, mert a szíve mélyén maga is ettől tartott, és sejtette, hogy Parkernek igaza van. - Csak arról van szó, hogy nem akarom megbántani. Azt hiszi, hogy szerelmes belém. -Hiszi? - csodálkozott Laurel. - Nem lehet, hogy ez az igazság? - Csak romantikus ábrándjai vannak rólam. Illetve rólunk. - Most ugyanarról a férfiról beszélsz, akiről az előbb azt állítottad, hogy józan és logikus? - Parker ősszeszorította a száját, és kérdőn nézett Macre. - Veled kapcsolatban mégis elragadja a fantáziája, és képzelődni kezd? - Mindenkinek lehet gyenge oldala - erősködött Mac, aki hirtelen fáradtnak és legyőzöttnek érezte magát. - Szerintem most nem azzal kéne foglalkoznunk, hogy Carter mit érez irántad. Inkább nézz mélyen a szívedbe, és döntsd el, hogy te mit érzel. Szerelmes vagy belé, Mac? Mac ijedt pillantást vetett Parkerre. - Kedvelem, és nem akarom megbántani. Csupán erről van szó. - Szerintem ezt nevezik kertelésnek - szólalt meg Laurel. - Ezt a kérdést csak

igennel vagy nemmel lehet megválaszolni. - Nem tudom! Fogalmam sincs, mihez kezdjek azzal a sok érzéssel, ami bennem kavarog. Egyszerűen besétált az életembe, beverte a fejét a falba, és azóta mégis én szédülök. Te azonnal megmondtad, hogy nem az esetem, és igazad volt. - Lehet, hogy most az egyszer tévedtem, de ezt neked kell eldöntened. Ugyanakkor nagyon bosszant, sőt elkeserít, hogy Linda felbukkanásai befolyásolhatják a szerelmi életedet. Egyáltalán nem kéne vele törődnöd, mégis őt tartod a kijózanító realitásnak. - Szükségem van egy kis időre! Meg kell találnom az egyensúlyt, és azt az iramot, ami megfelel nekem. De Carter közelében egyszerűen képtelen vagyok erre. - Akkor találd meg - tanácsolta Parker. - Győződj meg arról, hogy mi a helyzet. - Azt teszem, mert tudom, hogy nagyon fontos. - És még valami. Ha szerelmes beléd, akkor az ő pártján állok.Hétfő reggel Kathryn Seaman és a lánya, Jessica pontosan tíz órakor érkezett. Mac tudta, hogy ez a pontosság Parkert lenyűgözi, de ő inkább ijesztőnek tartotta. A sok munka, az idegesség és az érzelmi zűrzavar miatt enyhe émelygést érzett a gyomrában, amikor a társaival együtt leült az érdeklődőkkel a szalonban. Emma tulipánjai a tavasz hangulatát varázsolták a helyiségbe, pedig a kandallóban pattogott a tűz, és a csupasz fák ágai bólogattak az ablak előtt. Parker elővette a nagymamája lenyűgöző meisseni teás- és kávéskészletét, a csillogó kristályokat és az ezüst evőeszközöket, amelyek remekül illettek Laurel álomsüteményeihez. Parker értett ahhoz, hogyan kell valakit lenyűgözni a luxus és a kifinomult nőiesség hangsúlyozásával. Most úgy érezte, hogy ezt a fegyvert is be kell vetnie. Miután néhány udvarias szót váltottak az időjárásról, Parker a dolgok közepébe vágott. - Nagyon izgatottak vagyunk, hogy talán a Kézfogó rendezheti meg a nagy napot! Megértjük, hogy mennyire fontos számukra ez az esemény, és az oda vezető út. Jogosnak tartjuk az elvárásukat, hogy gondtalanul és örömmel élvezzék, tudván, hogy valaki minden részletről gondoskodik. A tervünk szerint egy olyan esküvőt szervezünk maguknak, amely tükrözi az egyéniségüket, és bemutatja, hogy mit jelentenek egymás számára. Maga és Josh állna az események középpontjában, és egész életükben emlékeznének erre a napra. Ezen elvárások szerint állítottunk össze néhány elképzelést. Mielőtt bemutatom az első ajánlatunkat, van esetleg kérdésük? - Igen. - Kate Seaman kinyitotta az ölében lévő laptopot, mire a lánya felnevetett, és az égre emelte a tekintetét Az asszony kérdésekkel kezdte bombázni Parkert. Parker mindenre igenlő választ adott. Elintézik, kezelni tudják, be fogják szerezni, mutathatnak mintákat. Amikor a kérdések a helyszínre terelődtek, Emma vette át a szót, - Az esküvői virágokon kívül évelő és cserepes növényeket is elhelyezünk a

kertben. Mindezt úgy választjuk ki, hogy összhangban legyenek Jessica kedvenc motívumaival. Tudom, hogy az eseményre nagyon korán kerül sor, de megígérhetem, hogy az esküvőjük napján igazi tavaszt varázsolunk a kertbe. - Főleg akkor, ha várnak vele májusig. - Anya. - Jessica megveregette az anyja kezét. - Áprilisban találkoztunk, és elhatároztuk, hogy ebben a dologban érzelmesek leszünk. Addig még sok időnk van, de tudom, hogy nagyon sok részletről kell gondoskodnunk. - Ezért vagyunk mi - nyugtatta meg a fiatal nőt Parker. - Először meg kell szervezni az eljegyzési ünnepséget a klubban, aztán jön a nagy nap hivatalos bejelentése. - Azt is el tudjuk intézni önöknek. Jessica elhallgatott, és összeszorította az ajkát. - Valóban? - Természetesen. Csak egy listát kérünk. Rengeteg beszállítónk van, akik gyönyörű kártyákat készítenek. Az a legszemélyesebb megoldás, ha az eljegyzési fotó felhasználásával tervezzük meg a meghívókat. Esetleg egy olyan kedvenc fényképet nyomunk rájuk, amelyen Joshsal együtt vannak. - Nagyon tetszik ez az ödet! Neked is, anya? Most én jövök, gondolta Parker. - Az eljegyzési fényképek elkészítése során el tudják dönteni, hogy a modern vagy a hagyományos stílus tetszik maguknak. Ha már kijelöltük a dátumot meg a helyszínt, megtaláltuk a tökéletes ruhát, és elkészültek az eljegyzési fotók, akkor a legfontosabb feladatokat már meg is oldottuk. Utána több idejük marad a további teendőkre. - Vannak mintái az eddig készített fotóiról? - Igen. - Mac felállt, és átnyújtotta Kate-nek az eljegyzési képeket tartalmazó portfóliót. - Véleményem szerint az eljegyzési fényképek ugyanolyan fontosak, mint az esküvői fotók, mert kifejezik az ígéretet, a szándékot, az örömet és a várakozásteli izgalmat. Megtudhatjuk, hogy mi hozta össze ezt a két embert. Miért határozták el, hogy elkötelezik magukat? Olyan képet szeretnék készítem, ami egyértelműen közli a barátokkal, a családtagokkal és mindenkivel, hogy Jessica és Josh megtalálta egymást. - A műtermében akar fényképezni? - kérdezte Kate. - Lehet ott is, vagy bárhol, ahol a pár kívánja. - Akkor legyen a klubban! - jelentette ki Kate. - Az eljegyzési ünnepségen. Jessienek csodálatos ruhája van! Nagyon jól fogtok mutatni Joshsal abban az elegáns környezetben. És Jessie az anyám rubintjait fogja hordani. Kate elérzékenyült, és megragadta a lánya kezét - Ez egy nagyon szép ötlet, és szívesen megvalósítanám. De nekem más elképzeléseim voltak erről a fényképről. Úgy tudom, hogy Joshsal lovaglás közben

találkoztak, és mindkettejüknek ez a sport a szenvedélye. Az eljegyzési képen szeretném lóháton megörökíteni az ifjú párt. - Lóháton? - Kate összeráncolta a szemöldökét. - De ez nem egy amatőr fotó lesz! Nem akarom Jessicát lovaglónadrágban és kalapban látni. Azt szeretném, hogy sziporkázzon! - Én inkább lágy ragyogásra gondoltam... romantikus és meseszerű hangulatban. Jessicának van egy barna ménje, Trooper. - Ezt honnan tudja? - csodálkozott el a fiatal nő. - Az a munkánk, hogy mindent megtudjunk az ügyfeleinkről. De ezt ne vegyék kémkedésnek - tette hozzá Mac, mire Jessica felnevetett. - Trooper hátán szeretném megörökíteni magát és Josht. Josh lenne elől. Szmokingot viselne, de a nyakkendőjét kicsit meglazítanánk, és csak az ing felső gombjait nem gombolnánk be. Maga mögötte ülne, egy káprázatos ruhában, ami úszik a levegőben. És a nagymamája rubintjait hordaná - tette hozzá Mac, - Átöleli Josh derekát, és a leeresztett hajába belekap a szél. A háttérben csak elmosódott színek és formák látszanak. - Istenem! - kiáltott fel Jessica. - Ez nagyon tetszik! Ezt szeretném, anya. - Valóban gyönyörű lehet. Varázslatos. - És összhangban van azzal az elképzeléssel, amit az esküvőjükre terveztünk. Parker, te jössz. Parker felállt, és az odakészített festőállványhoz lépett. - Rengeteg fényképünk van az eddig megszervezett esküvőinkről, amelyekkel bemutathatnánk a részleteket, és bemutathatnánk, hogy miket tudunk csinálni, de a maguk esküvője egészen különleges lesz, ezért rajzokat használunk, hogy illusztráljuk annak a napnak az elképzeléseit. Parker levette a borítót az első rajzról. - Tündérország - jelentette be büszke mosollyal. Mac elégedetten látta, hogy a két nő elragadtatott arccal egymásra néz, és boldogan elmosolyodik. - Szerintem a miénk lesz a meló. Ti is úgy gondoljátok, hogy minket fognak választani? Istenem, de fáradt vagyok! - Emma elnyúlt a heverőn. - És hányingerem van. Túl sok édességet ettem, hogy enyhítsem az idegességemet. Ugye meg kapjuk a munkát? - Ha mégsem, akkor még egy olyan összeállítást készítek, aminek Kathryn Seaman nem tud ellenállni. - Laurel a kisasztalon heverő albumokra tette a lábát. - Az a nő nagyon kemény. - De szereti a lányát - jegyezte meg Parker. - Igen, ezt én is észrevettem. De bosszant, hogy a világ legtökéletesebb esküvőjét

állítottuk össze neki, mégsem volt hajlandó egyértelműen elkötelezni magát. - Ami késik, nem múlik. Ha mégsem minket választ, akkor nem kell tovább erőlködnünk, mert megölöm. - Parker a nyakát dörzsölgetve járkált a helyiségben. Először át kell gondolnia, aztán megbeszéli a férjével. Biztosan Jessica is ki akarja kérni Josh véleményét. Ez logikus, és teljesen érthető. - Egyértelmű, hogy Kate a főnök - mutatott rá Mac. - Szerintem csak kínozni akar minket. Teljesen elbűvölte a királyi palotát formázó torta. - Igen? - kérdezte Laurel az ajkát rágva. - Minden mozdulatát figyeltem. Úgy lestem, mint a macska az egeret. Bár lehet, hogy inkább én voltam az egér, és ő a macska. Mindenesetre néztem őt, és észrevettem, hogy a szeme felragyog, amikor meglátja a tortát. Szinte hallottam, hogy mit gondol magában. „Ezt a tortát senki más nem kaphatja meg, csak az én kislányom.” Nagyon tetszett neki minden, amit mutattunk. Mindketten álmodozó arcot vágtak, mikor Emma megmutatta a virágzó somot, meg a tündérországot idéző fényeket. És az a tulipános menyasszonyi csokor! Jessie-nek egészen biztosan az kell majd. És amikor az anya megemlítette a két ballábas férjét, és Parker elővesz egy névjegykártyát a gyűjteményéből... Még egy tánctanárt is szerveztünk nekik! Igazán elégedettek voltak. - A tánctanár tényleg jó ötlet volt - bólogatott Emma. - Szerintem az anya azt akarja, amit a lánya, és Jessica egyértelműen minket választana. - A nő felsóhajtott, és felült. - Most ötvenöt nárciszcsokrot kell készítenem. Mindenki vigyen néhány szál tulipánt. - Megnézem, hogy a kocsim visszajött-e már. Holnap lesz egy kültéri fotózásom, és rengeteg egyéb tennivalóm is van. - Mac Parkerre nézett. - Ha nem hozta vissza, kölcsönkérhetem a tiédet? Parkemek eszébe jutott, hogy egyesek mit gondolnának róla, ha megtudnák, hogy miben sántikál. Biztosan rásütnék a bélyeget, hogy beleszól mások magánéletébe, és olyasmibe üti az orrát, amihez semmi köze. De ezt csak azok tennék, akik nem ismerik. Az a dolga, hogy mindent megoldjon. Ha meg sem próbálja az egyik legjobb barátnője problémáját megoldani, akkor nem méltó a hírnevére. Azzal az elhatározással lépett be a Coffee Talkba, hogy megtesz mindent, amit tud. A helyiségben a vendégek csendes beszélgetéssel töltötték a vasárnap estét. Zúgtak a kávégépek, és kellemes illatterjengett. Parker körülnézett, és észrevette Cartert az egyik kétszemélyes asztalnál. Elmosolyodott, és odament hozzá. - Szia, Carter. Köszönöm, hogy hajlandó voltál találkozni velem. - Nagyon szívesen. Ha jól tudom, ma volt egy rendezvényetek. - Igen, délután. Nagyon jól sikerült. - Parker úgy vélte, hogy semmi értelme mellébeszéléssel húzni az időt. - Mac nagyon elkeseredett és ideges volt, de az ügyfelek kedvéért félretette az érzelmeit.

- Sajnálom, hogy felzaklattam. - És ő is téged. De... - folytatta Parker, mielőtt a férfi szóhoz juthatott volna. - Az anyja tehet mindenről. Gondolom, ezt mindhárman tudjuk, csak másképpen reagálunk rá. - Mackensie szörnyen zavarba jött, pedig nem kellett volna szégyellnie magát. Főleg nem előttem. - Az anyja mindig zavarba hozza. - Parker a pincérnőre pillantott, aki megállt az asztaluk előtt. - Egy jázminteát kérek. - Ön is, dr. Maguire? - Igen, két jázmintea lesz. - Szeretném egy kicsit elmagyarázni Mac hátterét, hogy mindennek értsd az okát. Az már a te dolgod, hogy mit léptek Mackel. Beszéd közben Parker levette a kesztyűjét, és kigombolta a kabátját. - Nem tudom, hogy mennyit mesélt el neked magáról, és biztosan nagyon dühös lenne most rám, hogy beavatlak a részletekbe, de akkor is megteszem. Négyéves volt, amikor a szülei elváltak. Az apja, akit imádott, őt is ugyanolyan könnyedén elhagyta, mint Lindát. Ö egy meggondolatlan ember. Nem olyan számító, mint Linda, csak meggondolatlan. Kiváltságos körülmények között nőtt fel, és nagy vagyont örökölt a szüleitől. Lehet, hogy az én számból ez furcsán hangzik, de... - Egyáltalán nem. A szüleid mindig sokat adakoztak, akárcsak te és Del. Ezt mindenki tudja a városban. - Köszönöm, Carter. Geoffrey Elliot csak azt teszi, amihez kedve van, és igyekszik elkerülni minden kényelmetlenséget. Linda viszont kíméletlenül törtet előre az életben. Mac apjától kapott egy szép summát, aminek a nagy részét már elherdálta. A nő elmosolyodott. - A gyerekek mindent meghallanak, még akkor is, ha nem lenne szabad tudniuk a felnőttek viselt dolgairól. -Biztosan kapott gyerektartást is. - Persze. Mac soha nem szűkölködött, és az anyja sem. Mac még nem volt hétéves, amikor mindkét szülője ismét megházásodott. Linda két év múlva ismét elvált. Parker elhallgatott, mert megérkezett a két tea. - Ezek után több férfi is volt az életében, sok szerelmi viszony, és rengeteg dráma. Linda imádja a drámát és a feszültséget. Geoffrey is elvált, majd ismét megnősült. Van egy fia a harmadik feleségétől, és az új családjával többnyire Európában tartózkodik. Lindának is született egy lánya a második férjétől. - Mac említette, hogy van két féltestvére. - Nagyon ritkán látják egymást. Eloisa mindig sok időt töltött és tölt az apjával, aki

nagyon szereti. - Szomorú lehetett Macnek látni, hogy a húga megkapja azt, amit ő nem.- Igen. És ezért Linda többnyire Mackel volt, őt ugráltatta, kritizálta és kihasználta. Mert ő ilyen. Aztán ismét férjhez ment. Valahányszor férjhez ment, másik házba, másik környékre költöztek, és Mac egy újabb iskolába került. Amikor elvált a harmadik férjétől, Linda kivette Macet abból az iskolából, ahol most tanítasz, de néhány év múlva egy rövid időre ismét beíratta, mert - mint kiderült - viszonya volt egy nős férfival az igazgatótanácsban. - Tehát semmi stabilitás. Semmi, amire támaszkodhatott -jegyezte meg Carter. Parker felsóhajtott. - Linda állandóan Mac vállán sírta ki magát, ha valami apró sérelem érte, összetörték a szívét, vagy bajba került. Lindát úgy nevelték, hogy a világ közepének képzelje magát, és mindent elkövetett, hogy Mac is ezt higgye róla. De a mi Macünk egy nagyon erős nő. Okos, önálló, és mindenben tehetséges, amihez hozzákezd. De van egy érzékeny pontja, ami olyan, mint egy fájó seb. Linda állandóan felsérti, amikor már hegedni kezd. Mac úgy nőtt fel, hogy rengeteg sérülés érte, ezért retteg az újabb fájdalmaktól. - Nem hisz bennünk, mert az életében semmi nem adott okot arra, hogy bízzon egy kapcsolatban. - Látom, figyeltél rám. Ez volt az első dolog, amit mondott rólad. Most pedig elárulok egy titkot, és remélem, hogy nem élsz vissza vele. Azért segítek neked, mert nagyon szeretem Macet. - Kapóra jönne egy használati utasítás. Parker megfogta a férfi asztalon nyugvó kezét. - Még soha nem láttam ilyennek, mint veled! Senki mással. Még senki nem volt ilyen fontos számára, ezért halálra rémíti ez a szokatlan érzelem. - Én is sejtettem, hogy fél. Nagyon kíváncsi lennék egy olyan személy tanácsára, aki szereti őt. Mit tegyek vele? - Reméltem, hogy ezt meg fogod kérdezni - mosolyodott el Parker. - Adj neki egy kis távolságot és egy kis időt, de ne túl sokat. És ne mondj le róla. Idáig csak én és a családom,valamint Emma és Laurel volt a biztos pont az életében. Szüksége van rád! - Nem tudnék lemondani róla - jelentette ki Carter. -Hiszen egész életemben rá vártam. 15.

Hétfőn sem a kocsija, sem az anyja nem került elő. Kedden elfogyott Mac türelme, és felhívta Linda lakását, de csak az üzenetrögzítővel tudott beszélni.

Szerdán megfordult a fejében, hogy bejelenti a kocsija ellopását. De aztán rájött, hogy akkor óvadékot kéne fizetnie az anyja kiszabadulásáért. Ezért inkább átment a főépületbe reggelizni. - Parkernek meg kellett oldania egy vészhelyzetet. A szombati menyasszony valami pattanást fedezett fel magán. Emma egy kora reggeli szállítmányért ment, úgyhogy csak mi ketten vagyunk. - Ez azt jelenti, hogy nem lesz palacsinta? - Nincs időm palacsintát sütni. Jó lenne, ha Mrs. G lerázná magáról a sziget homokját, és hazajönne végre. Növénydíszeket és virágokat kell készítenem. Tessék, itt van egy muffin. - Tudod, hogy mikor jön meg Parker? Laurel felnézett, és abbahagyta a marcipánkészítést. - Nem hozta vissza a kocsidat? - A kocsi és az anyám eltűnt. Már hagytam neki egy tucat üzenetet. Legalább egy órába telik majd, mire végighallgatja. Megfenyegettem, hogy feljelentem autólopásért.. - Nagyon helyes. Ott a telefon. Valószínűleg inkább engem fognak letartóztatni, mint közveszélyes őrültet, amiért odaadtam neki a kulcsot. Odamegyek a lakására. Van még egy fényképezésem, és el kell hoznom néhány csomag levélpapírt, ami most lett készen. Cipőt is kell vennem. - Carterről nem hallottál? - Ezt miért kérdezed? - Azért, mert akkor szoktál cipőt vásárolni, amikor vigasztalod magad. Felhívtad? - És mit mondjak neki? Hogy sajnálom? Azt már mondtam. Vagy ismerjem be, hogy tévedtem? Tudom, hogy tévedtem, de ez nem változtatja meg az érzéseimet. - Mit érzel? - Össze vagyok zavarodva, félek, és ostobának tartom magam. Ráadásul nagyon hiányzik - ismerte be Mac. - Hiányoznak a beszélgetéseink, ezért jobb, ha nem találkozunk, és nem beszélgetek vele. - Az érvelésed egyáltalán nem tűnik logikusnak. - Egyébként valószínűleg ő sem akar látni. - Gyáva vagy. - Lehet. Egy autó nélküli gyáva féreg vagyok. - Mac csendben várakozott, míg Laurel kinyújtotta a marcipánt a gyúródeszkán. - Kölcsönadhatnád a tiédet. - Igen. De ezzel csak hozzájárulnék, hogy tovább támogasd Lindát. Mivel szeretlek, nem teszem ezt veled. - Most nem Lindáról van szó, hanem az üzletről. Be tudnám gyűrni a felszerelésemet a kis játékautójába, de a kocsit a kulcs nélkül hagyta a házam előtt. Nem az ügyfelem tehet arról, hogy engedtem az anyám kérésének, és az sem az ő hibája,

hogy ilyen önző, és nem hozta vissza a megígért időben. - Ez igaz. - Laurel óvatos mozdulatokkal kivágta az első marcipánszirmokat. - Nagyon haragszom az anyámra. Elismerem, hogy ez a düh segít megfeledkeznem a Carter miatt érzett boldogtalanságomról, de most inkább miatta búslakodnék, csak kapjam vissza a járművemet. Miért teszi ezt velem az anyám? Légy szíves, ne mondd azt, hogy azért, mert engedem! Nem akartam odaadni neki azt az átkozott kocsit. Nem hoztam volna magam ilyen helyzetbe, ha nem lett volna olyan... kényes a helyzet. - Szeretnék hinni neked, de látod, most is te fizetsz az anyád könnyelműsége miatt. Már megint. Ő mindig megkapja, amitakar, és te iszod meg a levét. Lindának nem kell számolnia semmilyen következménnyel, ezért majd akkor hozza vissza a kocsidat, amikor jónak látja. Te majd rázúdítod a panaszaidat, és veszekszel vele, de ő nemsokára elfeljti az egészet, mert elérte a célját. Ráadásul két legyet ütött egy csapásra. Elvihette a kocsidat, és kénytelen voltál foglalkozni vele, tehát megint fontosnak érezheti magát. - Mégis mit kéne tennem? Verjem agyon a fotóálvánnyal? - Segítenék elrejteni a holttestet. - Tudom - sóhajtott fel Mac. - Igaz barát vagy. Pedig egyébként nem vagyok gyáva, és nem szoktam megfutamodni. - Ez is igaz. Sőt. Pontosan ezért idegesít, amikor így viselkedsz vele. Csak egyszer fizettesd meg vele a tettei következményeit, Mackensie. Fogadjunk, hogy ha megteszed, másodszor már könnyebb lesz. - De hogyan? Hidd el, hogy most tényleg meg akarom leckéztetni. Mégsem hívhatom fel a rendőrséget, hiszen énadtam neki oda a kocsim kulcsát. És szerintem bosszúból nem hagyta nálam az ő kocsija kulcsát, de akkor is... - Tetszik ez az arckifejezés. Ez már nem a gyáva megfutamodó tekintete. Mire készülsz? - Itt hagyta a kocsiját. - Remek! Törjük össze! Felveszem a kabátomat, és hozom Del régi baseballütőjét. - Nem is tudtam, hogy ilyen barbár vagy. - Szeretek törni-zúzni, mert terápiás hatással van rám a pusztítás. - Nem fogjuk összetörni azt a szegény kocsit, , ami nem tehet semmiről. De el fogom vontatni. - Az sem rossz ötlet. De ha a házához vontatod, akkor megkönnyíted a dolgát, mert nem kell odavinnie. - Nem a házához fogom vitetni. - Mac összehúzott szemmel gondolkodott. Emlékszel, hogy néhány hónapja valaki beletolatott Del atójába, és el kellett vontatni? Volt egy fickó, egy autószerelő, aki elintézte a szállítást. Van vontatója, garázsa, meg minden. Hogy is hívták? Hol van Parker, a mindent tudó noteszével, és a feneketlen

névjegykártyatartójával? - Hívd fel Delt, ő biztosan emlékszik rá. Nagyon örülök, hogy a barátod lehetek, és szeretem, amikor ilyen elszánt arcot vágsz. - Szóval odaadod a kocsidat? - Ha felhívod Delt, akkor viheted.

Mac erősnek érezte magát, és tudta, hogy igaza van. Miután befejezte a fényképezést, elvégezte a teendőit, és vett Laurelnek néhány méter díszítő huzalt, úgy döntött, hogyszüksége van egy pár új cipőre. Talán az utóbbi hetek traumái és győzelmei miatt egy új fülbevalót is megérdemel. Linda miatt egy fülbevalót, és Carter miatt egy lábbelit. Ünneplés és önsajnálat. Lehet, hogy hazafelé menet benéz Carterhez. Addig kell megtennie, amíg erősnek érzi magát, és meg van győződve az igazáról. Hiszen két okos emberről van szó, akik szeretik egymást. Biztosan találnak kompromisszumot, közös megegyezést, valamilyen megoldást. Nem akarom elveszíteni, gondolta Mac. Nem szívesen gondolt arra, hogy Carter nélkül kéne élnie. Végigment a bevásárlóközponton, és betért egy cipőboltba. Talán egy új csizma is elkelne, mert az embernek soha nem lehet elég csizmája. Az új cipő és az új csizma megadná neki azt a magabiztosságot, amire szüksége van, ha elmegy Carterhez. Vesz egy üveg bort is, amit békeajándéknak szán majd. Aztán beszélgetni kezdenek, és Carter úgy néz rá, ahogy csak ő szokott. Aztán... Utána Lindával kell foglalkoznia, gondolta Mac, miközben Laurel kocsiját vezette. De azért beugorhat hozzá, és elviheti neki a bort. Akár el is hívhatja magához vacsorára. Majd könnyed és béküíékeny hangon hozza fel a témát. „Szia, Carter, hoztam neked egy üveg bort. Mi lenne, ha ma este átjönnél hozzám, és hoznád magaddal?” Akkor még valami főznivalót is kell vennie! Vagy használhatja Mrs. G. készletét. Mac meglátott az egyik polcon egy mesés égszínkék bokacsizmát, és boldog mosollyal tette a kosarába. Közben elhatározta, hogy nem ékeskedhet idegen tollakkal. Igenis főznie kell! Meg fogja mutatni Cartemek, hogy fontos számára, és képes erőfeszítéseket tenni érte. Mert valóban fontosnak tartja a kapcsolatukat. Ezért érzi magát ennyire furcsán. - Szia... Meredith? Mac megfordult, és egy ismerősnek tűnő szőke nőt pillantott meg maga előtt. - Nem. Sajnálom. - De te vagy az esküvői fotós? - Igen. Mackensie-nek hívnak.

- Hát persze! Elnézést, hogy nem emlékeztem a nevedre. Stephanie Gorden vagyok, és mült szombaton találkoztunk az unokatestvérem esküvőjén. - Igen, már emlékszem. Hogy vagy? - Remekül, mivel sok cipő vesz körül. Milyen csodálatos ez a csizma! Éppen Corrine-nal vásárolgatunk. Corrine! Gyere ide, hadd mutassalak be Mackensie-nek. Istenem, gondolta Mac. A sors egy bámulatos kék csizmát és egy szörnyű találkozást adott neki egyszerre. - Corrine, ő Mackensie. Esküvői fényképész, és Carter nagyon jó barátja. - Valóban? Ez a Corrine egyszerűen tökéletes, gondolta Mac. Úgy látszik, a sors aznap még egy övön aluli ütést is tartogatott számára. A nő egy vörös körömcipőben lejtett oda hozzá, és tüzes barna szemével végigmérte. Sötét haja romantikus hullámokban omlott a vállára, és lágy, formás ajka kissé leereszkedő mosolyra húzódott. - Helló - köszöntötte Macet. - Szia. Tetszik a cipő a lábadon. - Igen. Azt hiszem, az enyém lesz. Még a hangja is tökéletes, kesergett magában Mac. Érzékien mély, és egy kicsit rekedtes. - Tehát ismered Carter Maguire-t? - Igen. Együtt jártunk iskolába. Egy darabig. - Tényleg? - Corrine szórakozottan leemelt a polcról egy pár hátul nyitott félcipőt. - Soha nem beszélt rólad, pedig elég sokáig együtt voltunk. - Corrine és Carter - kiáltott fel Stephanie vidáman. - Szinte összeforrt ez a két szó! Olyan vicces, hogy összefutottunk. Éppen most meséltem Corrine-nak, hogy Carter jár valakivel, és együtt láttalak titeket Brent esküvőjén. - Valóban vicces. - És hogy van Carter? - kérdezte Corrine, és visszatette a cipőt - Még mindig a könyveibe temetkezik? - Azért néha feljön levegő venni. - Ha jól sejtem, még nem régen vagytok együtt. - Éppen elég ideje, köszönöm. - Össze kéne dugni a fejeteket, és kibeszélni Cartert - vigyorgott Stephanie, és barátságosan megbökte Corrine-t. - Corrine sok jó tanácsot adhatna neked Carterrel kapcsolatban. - Biztosan remek ötlet, de én szeretek mindent magam felfedezni. Carter egy lebilincselő és izgalmas férfi, aki nem érdemli meg, hogy a háta mögött kibeszéljük. Elnézést, de meg kell néznem azt a szandált. Mac otthagyta a két nőt, és az üzlet másik végébe indult. Stephanie elgondolkodva

nézett utána, és felvonta a szemöldökét. - Izgalmas? Carter? - csodálkozott Stephanie. - Valószínűleg megváltozott, mióta faképnél hagytad, Cor. Mindenesetre szombaton nagyon vonzónak látszott, amikor találkoztam vele. Talán egy kicsit tovább ki kellett volna tartanod mellette. - Ki mondja, hogy nem szerezhetem vissza, amikor akarom? - A nő a lábán lévő cipőre nézett. - Lehet, hogy az új cipőmet elviszem egy kis látogatásra. Stephanie huncut mosolyra húzta a száját. - Rossz kislány vagy, Cor! - Inkább csak unatkozom - vonta meg a vállát a nő, és a homlokát ráncolva nézett Mac irányába. Miért nem ő emelte le először a polcról azt a kék bokacsizmát? Sokkal jobban állna rajta, mint azon a vörös hajú seprűnyélen. - Miért legyen az övé Carter, amikor én láttam meg először? - Azt hittem, hogy Cartert unalmasnak tartottad. - Az régen volt. - Corrine sóhajtva nézett le a nagy cipőhalomra, amit maga köré gyűjtött. - Az a bajod, Steph, hogy férjnél vagy, és már elfelejtetted, milyen a vadászat izgalma, a versengés, és a zsákmányszerzés öröme. Corrine kibújt a piros cipőből, és felpróbált egy magas sarkú rózsaszín szandált. - A férfiak olyanok, mint a cipők. Felvesszük, és egy darabig hordjuk őket... amíg jól állnak rajtunk. Aztán az ember bedobja a szekrény mélyére, és vesz egy újat. A nő megcsodálta magát a tükörben. - Időnként mégis előveszünk egy régi darabot, és megnézzük, most hogy áll. A nő még egyszer Macre nézett, és látta, hogy felpróbálja a kék csizmát. - Azt viszont nem engedhetjük meg, hogy másvalaki garázdálkodjon a szekrényünkben. Carter arra gondolt, hogy a megszokásnak is megvan a haszna. A rutin és a gyakorlat segít elvégezni bizonyos dolgokat, és közben nem terheli meg az ember kezét meg az agyát. Fel akasztotta a kabátját, és bement a dolgozószobájába, hogy az íróasztalra dobja az aznap esti munkáját Aztán ellenőrizte az üzenetrögzítőt. Egy kis csalódást érzett, amikor nem hallotta Mac hangját, de ezt is meg lehet szokni. Parker azt tanácsolta, hogy adjon neki egy kis távolságot és egy kis időt. Rendben. Ad Macnek még néhány napot. Tud várni. Nagy gyakorlata volt a várakozásban. Fontosnak tartotta, hogy most a nő kezdeményezzen. Lement a konyhába, hogy megetesse a macskát, és készítsen magának egy teát. A pultnál ülve itta meg az italt, és közben átnézte a postáját. Arra gondolt, hogy az élete nem is lehetne ennél hétköznapibb és nyugodtabb. Vajon egy év múlva is ugyanebben a helyzetben - és ugyanebben a kerékvágásban -

találja majd magát? Talán tíz év múlva is? Az élete elég kényelmes volt, mielőtt Mackensie ismét felbukkant a színen. - Pedig nem úgy terveztem, hogy örökké egyedül maradok - mondta a macskának. - Most már elég volt, nem gondolod? Elég időm volt arra, hogy kiélvezzem az életmódomat, a saját házamat, a munkámat, és az egyedülállóságból fakadó szabadságomat. Már majdnem harmincéves vagyok! - közölte a kandúrral. - És egy macskához beszélek - folytatta a monológját. - Nem akarom az életem végéig így tölteni az estéimet. Ne sértődj meg ezen, Triász! De nem jó, hogy csak azért vagyok valakivel, mert nem akarok magányos lenni. A szerelemnem egy elvont fogalom, ami csak a regényekben meg a versekben létezik, de a valóságban nem találkozhatunk vele. Ez egy igazi és élő dolog, és fontos. Mert megváltoztatja az ember életét, és többé nem leszünk olyanok, mint amikor még nem szerettünk. Ezt el kell fogadni, mert hozzátartozik a szerelemhez. A macska megette az ételt, és egy darabig némán nézte Cartert, majd mosakodni kezdett. - Ő nem olyan higgadt, mint te. Hadd mondjak még valamit, ha már ennél a témánál vagyunk. Én jó vagyok neki, és pontosan rám van szüksége. Megértem őt. Illetve ezt visszavonom, mert nem mindenben értem. De ismerem, és ez is sokat jelent. És tudom, hogy képes lennék boldoggá tenni, ha végre hajlandó lenne ezt beismerni, és nem makacskodna tovább. Carter úgy döntött, hogy még huszonnégy órát ad Macnek. Ha addig nem jelentkezik, akkor ő fogja a kezébe venni az események irányítását. Szüksége lesz egy tervre, néhány vázlatpontra, hogy mit mondjon és tegyen. Felállt, hogy papírért és ceruzáért menjen, aztán mégis visszaült a helyére. - Ugyan már! A pokolba a tervekkel. Ezt anélkül kell elintéznem. - Dühében az ujjára csapta a fiókot Ez jellemző, gondolta mérgesen, és fújkálni kezdte a sajgó sebet. Elhatározta, hogy egy sajtos pirítóssal vigasztalja magát. Ha Mac végre észhez térne, akkor most is együtt lehetnének, és együtt készíthetnének valami igazi ételt. Vacsora közben beszélgethetnének. Vajon megkapták azt a nagy munkát? Milyen jó lenne együtt ünnepelni, és megbeszélni a prezentáció minden részletét! Elmesélné neki azt a humoros novellát, amit az egyik diákja írt Azt is elmondaná, hogy a másik milyen kifogásokkal próbálta mentegetni magát, amikor nem adta le a határidőre a házi feladatát Még most is elmosolyodott, ha eszébe jutott, hogy a gyerek átmeneti emlékezetkiesésre hivatkozott. Milyen ötletes! Szeretette volna mindezt megosztani vele. A nagy és a kicsi dolgokat, az életük minden eseményét. Csak rá kell ébresztenie, hogy ő is ezt akarja. Nem, ez nem elég, csóválta meg a fejét a férfi. Be kell bizonyítania, hogy képes rá.

A kenyeret betette a serpenyőbe, és kinyitotta a konyha szekrényt, hogy elővegyen egy tányért. Amikor kopogást hallott a bejárati ajtón, majdnem beverte a fejét a szekrény sarkába. Mackensie! - gondolta, és kisietett a konyhából. Macre gondolva nyitott ajtót, és csak néhány másodperc múlva fogta fel, hogy Corrine áll előtte. - Carter! - A nő nevetve belépett a lakásba, majd kecsesen megperdült, és átölelte. Hátrahajtotta a fejét, sötét szemével kacéran ránézett, és egy csókot nyomott a szájára. - Meglepetés! - kiáltotta negédes hangon. - Igen, az. Szia, Corrine. - A férfi kibontakozott a nő öleléséből. - Jól nézel ki. - Teljesen magam alatt vagyok! Háromszor elhaladtam a ház előtt, mire összeszedtem a bátorságomat, és meg mertem állni. Ne törd össze a szívemet, Carter. Mondd, hogy örülsz nekem. - Nem. Illetve... nem számítottam rád. - Nem hívsz be? - Már bent vagy. - Mindig ilyen precíz voltál. Becsukod végre az ajtót, vagy hagyod, hogy megfagyjak? - Elnézést. - A férfi becsukta az ajtót. - Megleptél, Corrine. Mit akarsz tőlem? - Többet, mint amit megérdemlek. - A nő levette a kabátját, és odaadta a férfinak. Közben könyörgő pillantást vetett rá. - Meghallgatnál? A férfi zavarban volt, és úgy érezte, hogy a jó modor csapdájába esett. Mindenesetre felakasztotta Corrine kabátját az egyik fogasra. - Azt hittem, már egyszer meghallgattalak. - Nagyon ostoba és meggondolatlan voltam. Nem csodálkoznék, ha most kitessékelnél az ajtón. - A nő besétált a nappaliba. - Ha visszagondolok arra, amit tettem és mondtam... Carter, annyira szégyellem magam! Annyira jó voltál hozzám, és sokkal jobbá tettél, mint amilyen nélküled voltam. Mostanában sokat gondolok rád. - És mi van... - A férfinak hirtelen nem jutott eszébe a név. - Jamesszel? A nő lesütötte a szemét. - Nagy hibát követtem el. Az volt a büntetés, amiért megbántottalak. Hamar rájöttem, hogy James csak egy felelőtlen kaland volt. Hozzád képest egy éretlen kamasz. Kérlek, mondd, hogy megbocsátasz nekem. - Ez már egy régi ügy, Corrine. - Szeretnélek kárpótolni. Adj egy esélyt, hogy megmutassam neked, mennyire megbántam, amit tettem. - A nő megint odalépett a férfihoz, és megcirógatta az arcát. Emlékszel, hogy milyen volt együtt? Hogy milyen jó volt? Megint úgy lehetnénk, Carter. -

A nő átölelte a férfit. - Ismét a tiéd lehetnék, csak el kell fogadnod. - Azt hiszem... - Majd később legyünk józanok. - A nő a férfihoz tapadt, de Carter megpróbált szabadulni tőle. - Akarlak, Carter. Annyira kívánlak. Nem tudok semmi másra gondolni. - Várj! Hagyd abba. Ez nem fog... - Rendben, te vagy a főnök. - A nő ragyogó mosollyal az arcán megigazította a haját. - Akkor először beszélgessünk, ha így akarod. Mi lenne, ha töltenél nekem egy pohár bort, és aztán... Valami ég? - Nem tudom... A pokolba! A férfi berohant a konyhába. A távozása után Corrine mosolya lehervadt. Ez nehezebb lesz, mint gondolta. De nem baj! Így még izgalmasabbnak találta Cartert, mint ha azonnal visszafogadta volna. Meglepte, hogy nem így történt, de nem keseredett el, mert szerette a kihívásokat. Annál édesebb lesz majd a győzelem, amikor sikerül elcsábítania. Hiszen el kellett ismernie, hogy a férfi az ágyban soha nem untatta. Amikor meghallotta Carter lépteit, ismét az arcára erőltette vidám mosolyát. - Elnézést, de éppen főztem valamit. Corrine, értékelem a bocsánatkérésedet, és az... ajánlatodat, de... Elnézést - mondta Carter, amikor ismét kopogást hallott az ajtón. - Rendben. Itt várok. Carter a fejét csóválva ment az ajtóhoz. Már éppen eléggé össze volt zavarodva, de annál jobban meglepődött, amikor megpillantotta Macet. - Szia. Békeajándékot hoztam - üdvözölte a nő, és egy üveg bort nyomott a kezébe. - Rosszul kezeltem a dolgokat, de remélem, adsz egy lehetőséget, hogy jóvátegyek mindent. Ha hajlandó vagy megbocsátani, akkor meghívlak vacsorára ma este.Talán hozhatnál egy üveg bort is. Ennek például elég szép címkéje van. - Most... Mackensie. - Ki az, Carter? - hallatszott Corrine hangaja a nappaliból. Amikor Coxrine megjelent az előszobában, Carter tudta, hogy baj lesz. Azonnal észrevette Mac arcán a megrökönyödést. - Ez nem az, aminek... - Bor? Nahát, ez remek. - Corrine elvette az üveget Carter kezéből. - Carter éppen tölteni akart nekem egy pohárral. - Tulajdonképpen én... Mackensie Elliot, ő Corrine Méltón... - Igen, tudom. Már találkoztunk. Nos... remélem, ízlik majd a bor. - Ne! Ne menj el! - A férfi az ajtóhoz ugrott, és megragadta Mac karját. - Várj egy kicsit. Gyere be. A nő megrázta a fejét. - Viccelsz? Ha még egyszer hozzám érsz, nem csak egy zúzódás lesz az álladon! -

sziszegte villámló szemmel. Mac odarohant a kocsihoz, és Carter csak most látta, hogy nem a saját autóját vezeti. Corrine hangja térítette magához. - Carter! Gyere be, drágám, mielőtt megfázol. Azt hitte, hogy unalmas az élete? Attól tartott, hogy mindig ugyanabban a kerékvágásban zajlanak az események?

Mac berontott a házba. - Hol a pokolban vagytok? - kiáltott fel ingerülten. - Hátul a konyhában! Már hívtunk a mobilodon - kiáltott vissza Emma. - Gyere ide. - Nem fogjátok elhinni, hogy milyen napom volt! Előszőr Carter szexi volt barátnőjébe botlottam a cipőboltban, Nordstromban. Pedig addig nagyon jó hangulatban voltam, mert végignéztem, ahogy elvontatják az anyám kocsiját. Miért nem említette nekem senki, hogy az a nő egy bombázó? - panaszolta Mac, és a székre dobta a kabátját. - És ez még nem minden. Nem elég, hogy kénytelen voltam elviselni azt a tűzrőlpattant, piros cipőcskében tipegő, igéző hangú macskanőt, hanem utána még hatvan dollárt költöttem egy üveg borra, amit békeajándéknak szántam Cartemek. Meg még nyolcvanat az élelmiszerboltban, hogy megvegyem ezt a sok szemetet, és vacsorát készítsek neki. És kit találok a lakásában, amikor átmegyek, hogy meghívjam? Na kit? Őt! Egy fekete kasmírpulóverben, ami egészen idáig ki van vágva, és kilátszik a rózsaszín csipkés melltartója, mintha az egész megjelenése azt súgná, hogy gyere, bébi Carter pedig ott áll, és bemutat minket egymásnak! Közben persze zavartan hebeg-habog. És az a nő most az én boromat issza! Parker mindkét kezét felemelte, hogy leállítsa a szóáradatot. - Várj egy percet! Carter Corrine-nal volt? Az exbarát- nőjével? - Nem hallottad, amit az előbb mondtam? Igen! És a nő azt gügyögi neki: „gyere be, drágám, mielőtt megfázol.” Csak az enyémnél sokkal szexibb hangon. Carter pedig főzött valamit, éreztem a szagát. Lehet, hogy csak égett pirítós volt, de akkor is... Igaz, hogy volt egy kis nézeteltérésünk, de ez még nem jogosítja fel arra, hogy égett pirítóssal meg az én borommal kínálja az exbarátnőjét! - Nem hiszem, hogy Carter visszament hozzá - csóválta meg a fejét Emma. Teljesen valószínűden. - De ott volt! És a rózsaszín csipkés melltartóját mutogatta neki. - Ha így van, akkor rá kellett volna förmedned Carterre! Meg a nőre is. És vissza kellett volna venned a bort. - Laurel Machez lépett, és megsimogatta a hátát. - De én is inkább Emmával értek egyet. Utazzunk vissza az időben, a nordstromi cipőosztályra.

Először is, vettél valamit? - Egy akkora üzletben? Hát persze! - Majd később megmutathatod. Honnan tudtad, hogy a nő Carter exe? Vagy Ő ismert meg téged? - Vele volt a szombati vőlegényünk unokatestvére, és ő szólított meg. Aztán mindketten Carterről kezdtek el beszélni, ami nagyon bosszantott. Az unokatestvér vihorászott, hogy szerinte össze kéne jönnünk Corrine-nal, és megtárgyalnunk Cartert. Ostoba lotyó. - És nem tűnik fel neked ez a véletlen egybeesés? - kérdezte Parker. - Hogy még aznap este Carternél találod a nőt? Ki érzi úgy, hogy itt valaki szándékosan kavar? Laurel és Emma felemelte a kezét. - Te jó ég! - Mac elképedve ült le egy székre. - Az a nő ki akar engem ütni a nyeregből. Nagyon megdöbbentem, és dühös... meg féltékeny lettem, amikor megláttam. Ő viszont nem tudhatta, hogy odamegyek Carterhez. Tehát... - Szerintem annál jobban élvezte a játékot. Ne feledd, hogy én ismerem azt a nőt emlékeztette Emma Macet. - Mindig a másé kell neki. Valószínűleg azért látogatta meg Cartert, mert kíváncsi volt, hogy vissza tudja-e venni tőled. Aztán... - Én meg adtam neki egy üveg bort - Mac a kézébe temette az arcát - Istenem, milyen ostoba vagyok! - Ez nem igaz. Csak nem vagy olyan gonosz és számító, mint ő. Egyébként Carter sem kétszínű - tette hozzá Parker. - Nem tehet arról, hogy a nő betoppant hozzá. - Igazad van. Tökéletesen igazad van. Én pedig elrohantam, és átadtam neki a terepet De miért mutatott be minket egymásnak? - Nem tudta kezelni a helyzetet, ez tény - bólogatott Parker. - Most mit akarsz tenni? - Nem tudom. Ez túl sok nekem! Teljesen ki vagyok merülve érzelmileg. Azt hiszem, most megeszek egy doboz fagylaltot, és búslakodok egy ideig. - Pedig inkább kaviárt kéne enned, és ünnepelned. Mac érteden arccal nézett Parkerre. - Mit kéne ünnepelnem? A saját ostobaságomat? - Nem. A győzelmet, amiért Seamanék a Kézfogát bízták meg az esküvő megszervezésével. Miénk a meló! - Istenem! Elnézést, adjatok egy percet, hogy magamhoz térjek. - Mac megdörzsölte az arcát, mintha le akarná magáról vakarni a haragot, hogy át tudja adni magát a győzelem örömének. - Tényleg megkaptuk? - ragyogott fel végül a szeme. - Látod a bizonyítékot az asztalon? Pezsgő és kaviár! Csak rád vártunk, hogy kinyissuk a palackot. - Milyen furcsa volt ez a mai nap! - Mac a halántékára szorította az ujját - Milyen

átkozottul furcsa volt. Tudjátok mit? Ez a legjobb befejezés! Nyisd ki azt az üveget, Parker. - Ha kifolyt a pezsgő, tilos tovább bánkódni! - Már túl vagyok rajta. - Mac talpra ugrott. - Mindjárt táncolni kezdek örömömben. Nyisd már ki, Parker! A pezsgősdugó durranása után Mac ujjongva felkiáltott. - Igyunk magunkra! - Parker felemelte a poharát. - A legjobb barátnőkre, és a legokosabb lányokra. Koccintottak, és ittak. Mac úgy érezte, hogy ilyen jó barátnőkkel mindent el tud viselni. Jó tudni, hogy akármi történik, ők mellette állnak. 16. Bob döbbenten nézett Carterre a Coffe Talk egyik asztalánál. A szeme tágra nyílt, és az álla leesett a csodálkozástól. - Te jóságos ég! - Mac nem veszi fel a telefon. Mikor végre sikerült ki tuszkolnom Corrine-t a házból, azonnal felhívtam. Mindét vonalon, és a mobilján is, de nem válaszol. Aztán arra gondoltam, hogy átmegyek hozzá, de ha a telefont sem veszi fel... Azt hitte, hogy... Nem lett volna szabad ilyesmit feltételeznie rólam, de a helyzet miatt nem hibáztatom, ha arra gondolt, hogy... - A férfi a kezében tartott teáscsészébe nézett, és bánatosan felsóhajtott. - El kell magyaráznom, hogy mi történt, de nem tudom, hol kezdjem. - Két nő verseng a kegyeidért! Kettő. Carter, te egy alfahím vagy. Egy igazi nagykutya. - Az ég áldjon meg, Bob! Hát nem érted, hogy miről van szó? - Dehogynem, barátom. - Bob arcán elismerő vigyor jelent meg, és csodálattal nézett a barátjára. - Arról van szó, hogy két csinos nő epekedik érted. Ráadásul azt hallottam, hogy Parker Brownnal is találkozgatsz. Ez már három vonzó nőszemélyt jelent. - Hogy én és Parker... Micsoda? Nem! Ezt meg honnan veszed? Valamelyik este meghitten beszélgettetek a Talkban. tudod, az emberek nem vakok. - Kezdem úgy érezni magam, mint egy szappanopera szereplője. Parkerrel együtt kávéztunk, és Mackensie-ról beszélgettünk. Csak barátok vagyunk, és semmi másról nincsen sszó közöttünk. Tulajdonképpen még barátnak sem nevezhetem. - Ezt örömmel hallom. - Bob elégedetten bólogatott. - Mert éppen azt akartam tanácsolni, hogy soha ne kezdj ki barátnőkkel. Nemcsak illetlenség, hanem óvatlanság is. Szétmarcangolnak, aztán együtt elmennek vásárolni. - Köszönöm az információt, Bob. - Carter látta, hogy Bob nem veszi észre a hangjában csengő gúnyt. - Nyugodj meg, nem randevúzok Parkerrel. És mióta számít bűnnek, ha egy férfi és egy nő együtt kávézik, illetve teázik, egy nyilvános helyen? Miért kell azonnal... Mindegy. - Carter

érezte, hogy kezd megfájdulni a feje, ezért csak legyintett. - Nem számít. - Rendben. Akkor térjünk vissza a tárgyra. Tehát két szexi nő verseng érted. Fogadjunk, hogy ha a vörös bejön a lakásba, akkor még össze is verekedtek volna. Két nő verekedett volna érted, Carter. - Bob szeme felragyogott az öllettől. - Egy igazi nagykutya vagy. - Semmi kedvem kutyának lenni. - Carter már tudta, hogy miért tartotta titokban az eseményeket a munkanap végéig. Aztán mégis az az őrült ötlete támadt, hogy mindenről beszámol Bobnak, hátha kap tőle valami használható ötletet. - Kérlek, Bob, próbálj végre megérteni. - Igyekszem, Carter. De közben elképzelem, ahogy a két lány verekszik a padlón, és letépi egymásról a ruhát. - Bob felemelte a kávéspoharát. - Nagyon élénken látom ezt a képet magam előtt. - Nem volt verekedés, nyugodj meg. - De lehetett volna. Rendben van, megértem, hogy nem akarod összeugrasztani őket. Pedig megtehetnéd. Egyébként tudom, miért hívtál ide. A tanácsomat kéred, hogy segítsek eldönteni, melyiket válaszd. - Nem! Nem. - Carter a kezébe temette az arcát. - Nem arról van szó, hogy melyiket válasszam, Bob! Szerelmes vagyok Mackensie-be. - Komolyan? Ezt eddig nem mondtad. Azt hittem, hogy csak tetszik neked. - Bob megvakarta az állát, és hátradőlt a széken. - Ez már más képlet. Mac nagyon dühös volt? - Tippelj, aztán az eredményt szorozd meg kettővel. Bob elgondolkodva bólogatott. - Itt már nem elég a bocsánatkérés meg a virágcsokor. Komolyabb lépésre van szükség. Ha ártatlan vagy... Ugye ártatlan vagy, Carter? - Bob! - Rendben. Először hagynod kell, hogy elzavarjon vagy összeszidjon. - Bob ivott egy kortyot a kávéból. - Aztán el kell mondanod neki, hogy ártatlan vagy. Utána pedig könyörögnöd kell. Végül az egészet meg kell koronázni valami apró, csillogó tárggyal. Ugye érted, mire gondolok? - Ékszert vegyek neki? Vesztegessem meg? - Ne megvesztegetésnek, hanem bocsánatkérésnek fogd fel. Akkor is elnézést kell kérned, ha nem tettél semmit. Sajnos, ilyen esetben az ártatlanság semmit nem jelent, Carter. Ha azt akarod, hogy minden olyan legyen, mint régen, és még ebben az évtizedben ismét lefeküdjön veled, akkor valami fényeset kell adnod neki. Amúgy is közeledik a Valentin- nap. - Ez olyan ravasz és számító taktikai - Pontosan. Carter felnevetett. - Az ékszert biztonsági tartaléknak veszem, de a többivel kapcsolatban igazad van. Főleg abban, hogy először el kell viselnem a haragját. Nagyon félreérthető volt a helyzet. - Lefeküdtél a barna nőcskével?

- Dehogy! Mit képzelsz rólam? - Akkor nagyon becsületes férfi vagy, Carter. Miközben szapul, emlékezz arra, hogy nem követtél el semmi rosszat. Mégis egy rossz nagykutya vagy, és én nagyon büszke vagyok rád. Mac befejezett egy fényképsorozatot a műteremben. A kész munkát becsomagolta, mellékelte az árjegyzéket, a névjegyét , és egy listát a további rendelési lehetőségekről. A telefonra pillantott, és gratulált magának, amiért képes volt ellenállni, és nem viszonozta Carter hívásait. Lehet, hogy Corrine játszadozik Carterrel. Valószínűleg erről van szó, de a férfi akkor is ott volt a tett helyszínén. Ezt nem elég néhány bocsánatkérő telefonhívással jóvátenni. Ráadásul miért mentegetőzik, ha nem csinált semmit? Mindegy, most nem foglalkozik Carterrel. A sikeres napot egy pezsgőfürdővel, egy pohár borral, egy jó filmmel, meg egy nagy adag pattogatott kukoricával fogja megkoronázni. Egy akciófilmet választ majd, amelyben minden felrobban, és a szerelmet meg sem említik. A kész munkát betette egy Kézfogó feliratú szatyorba, és ijedten fordult hátra, amikor meghallotta az ajtónyitást. Linda rontott be a házba, és látszott rajta, hogy ki van kelve magából. - Hogy merészelsz ilyet tenni velem? Honnan vetted a bátorságot, hogy a kocsimat elvontasd egy lepusztult garázsba? Kétszáz dollárt kell fizetnem, hogy visszakapjam! Legjobb, ha azonnal írsz nekem egy csekket. Rendben, gondolta Mac. Eljött az ideje, hogy tisztázza a helyzetet, egyszer s mindenkorra. Készen állok rá, emlékeztette magát - Szó sem lehet róla. Add ide a kocsim kulcsát! - Majd akkor, ha kifizetted a kétszáz dolláromat. Mac az anyjához lépett, kikapta a kezéből a retiküljét, a földre szórta a tartalmát. Linda megdöbbenése elég időt adott neki arra, hogy leguggoljon, beletúrjon a sok kacatba, és zsebre vágja a kulcsát. - Ezt meg hogy... - Hogy merészelem megtenni? - kérdezte Mac hűvös hangon. - Azért, mert vasárnap kölcsönvetted a kocsimat, és nem hoztad vissza. A hívásaimra sem válaszoltál öt teljes napon át. Azért merem megtenni, mert elegem van abból, hogy kihasználsz és visszaélsz az engedékenységemmel. Elég volt. Ennek mostantól vége van. - De havazott! Nem várhatod el tőlem, hogy New York-ból idáig vezessek a hóviharban! Balesetem lehetett volna. Még az is megtörténhetett volna, hogy... - Hogy felhívsz! - vágott az anyja szavába Mac. - Egyébként nem volt semmilyen hóvihar, csak egy kis hószállingózás. Félcentis hó esett, és az is vasárnap volt. - Ari hallani sem akart arról, hogy a volán mögé üljek. Kérte, hogy maradjak még, ezért ottmaradtam. - A nő vállat vont. - Együtt töltöttünk néhány napot. Vásárolni mentünk, és

megnéztünk egy darabot a színházban. Nekem nem lehet magánéletem? - Dehogynem. Csak valahol máshol. Ne gyerekeskedj, Mackensie. Hiszen itt hagytam neked a kocsimat. - Egy olyan kocsit hagytál itt, aminek semmi hasznát nem vettem. Még akkor sem tudtam volna használni, ha ideadod a kulcsát is. - Megfeledkeztem róla. Olyan gyorsan tuszkoltál ki az ajtón, hogy nem jutott az eszembe. És ne kiabálj velem. - Az asszony sírva fakadt, kék szeméből potyogni kezdtek a könnyek. - Hogy bánhatsz így velem? Miért sajnálod tőlem a boldogságot? Most az egyszer nem fog beválni a trükkje, gondolta Mac, aki érezte, hogy a gyomra görcsbe rándul. Akkor sem! - Tudod, anya, ezt a kérdést én is nagyon sokszor feltettem már magamnak, csak fordítva. De eddig még nem tudtam rájönni a válaszra. - Sajnálom. Szerelmes vagyok. Te nem tudhatod, hogy milyen az, amikor így érzel valaki iránt. Ilyenkor semmi más nem számít, csak ő meg én. Hiszen csak egy autóról volt szó, Mackensie! - Az én autómról. - És mit tettél az enyémmel? - A nő még mindig könnyezett, de a hangján érezni lehetett a haragot. - Elszállíttattad abba a... mocsokba. És az a szörnyű ember nem akarja visszaadni, mintha túszul ejtette volna. - Akkor fizesd ki a váltságdíjat - javasolta Mac. - Nem értem, hogy lehetsz ilyen gonosz hozzám. Talán azért, mert soha nem engedted meg magadnak, hogy igazi érzelmeid legyenek. Érzelmekről készítesz fényképeket, de hideg vagy, mint a jég. Most pedig meg akarsz büntetni, amiért nekem vannak érzéseim. - Rendben van. Mac ismét leguggolt, összekaparta a padlón heverő holmit, és az egészet visszadobálta a táskába. - Nincsenek érzéseim, és hálátlan gyerek vagyok. Ezért most felszólítalak, hogy távozz. Menj el! - Pénzre van szükségem, hogy kihozzam a kocsimat. - Tőlem nem fogsz kapni. - De... Igenis kutya kötelességed, hogy... - Nem. - Mac Linda kezébe nyomta a retikült. - Pontosan erről van szó, anya. Nem vagyok köteles kifizetni a számláidat, és többé nem is fogom. A te gondod, oldd meg te. Linda ajka megvonaglott, és remegni kezdett az álla. Ez most nem szinlelés, gondolta Mac. Legalábbis nem teljesen. Valóban így érez, és saját magát hiszi áldozatnak. -Most hogy fogok hazamenni? Mac felemelte a telefont. - Hívok egy taxit. - Nem vagy a lányom! - Sajnos a lányod vagyok, és ez a szomorú valóság mindkettőnk számára.

- Kint várom meg a taxit. Egy pillanatig sem maradok egy szobában veled. - A főépület elé küldöm a kocsit. - Mac elfordult, és lehunyta a szemét, amikor meghallotta az ajtó csapódását - Egy taxit kérek a Brown-birtokra - mondta a kagylóba. - Sürgősen. Mac gyomra még mindig idegesen görcsölt, de gyorsan odament az ajtóhoz, és bezárta. A munka utáni pihenéshez még egy aszpirint is be kell vennie. Valószínűleg egy egész üvegre lesz szüksége. Talán beveszi az aszpirint, és lefekszik az elsötétített szobában, hogy kialudja magából az érzéseket, amelyeket állítólag nem enged be az életébe.Bevette az aszpirint, és leöblítette egy pohár jeges vízzel, hogy csillapítsa a torkában égő fájdalmat. Aztán egyszerűen leült a konyha padlójára. Ez már túl sok volt. Addg fog ott ülni, amíg elmúlik a remegése, és megszűnik a fejében lévő lüktetés. És már nem érzi úgy, hogy sírnia kell. Amikor a telefon megszólalt, felnyúlt a pultra, és sikerült megragadnia a kagylót. Megnézte a kijelzőt. Parker hívta. - Minden rendben. - nyugtatta meg a barátnőjét. - Itt vagyok. - Tudom, és köszönöm. De tényleg jól vagyok. Hívtam neki egy taxit, és néhány perc múlva megérkezik. Addig ne engedjétek be. - Rendben. Itt vagyok - ismételte meg Parker. - Ha szükséged van valamire. - Parker? Az anyám soha nem fog megváltozni, ezért nekem kell. De nem tudtam, hogy ennyire fájdalmas lesz. Azt hittem, hogy utána megkönnyebbülést és megelégedettséget fogok érezni. Meg örömet, mintha megnyertem volna egy csatát. Tévedtem, mert egyszerűen csak pocsékul érzem magam. - Azért fáj, mert te ilyen vagy. Talán segítek egy kicsit, ha megnyugtatlak, hogy helyesen cselekedtél. Ezt kellett tenned. De készülj fel arra, hogy Linda nem adja fel. Tudod, hogy még próbálkozni fog. - Haragudni szeretnék. - Mac a térdére hajtotta a fejét. Kimerültnek érezte magát, és sírni lett volna kedve. - Sokkal könnyebb, ha haragszom rá. Miért fáj ennyire a szívem? - Azért, mert az anyád, és ezen semmi nem változtathat. De emlékezz arra, hogy akkor is nyomorultul érzed magad, ha megengeded, hogy kihasználjon. - Ez még rosszabb. De azért igazad van. - Megérkezett a taxi. Linda már be is szállt. - Oké. - Mac ismét lehunyta a szemét. - Jól vagyok. Majd holnap beszélünk. - Hívj, ha szükséged van rám. - Rendben, és köszönöm.

Macnek nem maradt ereje arra, hogy gyertyafényes pezsgőfürdőt vegyen, és közben bort iszogasson, de azért lezuhanyozott. A legrégibb flanelpizsamáját vette fel, hogy a lágy anyag érintése is vigasztalja. Már aludni sem volt kedve, és arra gondolt, hogy a házimunka talán segít elterelni a figyelmét. Kitakarítja a hálószobát, rendet rak a szekrényében, a fiókjaiban, és tisztára súrolja a fürdőszoba padlóját. Már régóta hanyagolta az otthoni teendőit, és ha most nekilát, órákig elfoglalja magát. Talán napokig is. Ez a tisztogatás jelképezi majd a Lindával való új viszonyát is. Kidobni a régi holmikat, és újakat szerezni be helyettük. Mire végez, minden friss és rendezett lesz. Az élete is. Kinyitotta a szekrény ajtaját, nagyot sóhajtott, és nekilátott. Az a legjobb, ha úgy csinálja, mint a nagy háztakarításokat bemutató tévéműsorokban. Ott is először kirámolnak, aztán rendszereznek, és a felesleget kidobják. Talán mindent el kéne égetnie, és teljesen új életet kezdenie. Mostanában úgyis az a szokása, hogy felégeti maga mögött a hidakat. Mac felmarkolt egy nagy halom holmit, és az egészet az ágyra hajította. A harmadik adag után felmerült benne a kérdés: minek neki ennyi ruha? Ez egy betegség! Nincs olyan ember a világon, akinek tizenöt fehér blúzra lenne szüksége. Ötven százalék, döntötte el. Az lesz a célja, hogy kiszórja a ruhái felét. Vesz felfújható ruhaakasztókat, és színek szerint rendezi. Beszerez néhány praktikus cipődobozt. Mint Parker. Amikor a ruhásszekrény teljes tartalma az ágyon meg a heverőn hevert, Mac lihegve állt meg a szoba közepén. Talán először meg kéne vennie a vállfákat és a cipődobozokat. Meg a fiókokba való elosztókat. Most minden holmija egy nagy halomban áll, és nem tud hol aludni. - Miért van az, hogy egy vállalkozást hibátlanul el tudok vezetni, de a saját életemet képtelen vagyok rendben tartani? Ez az életed, Mackensie Elliot! Egy nagy halom kacat, amivel nem tudsz mit kezdeni. Akkor is meg fogja oldani! Megváltoztatja és megreformálja az életét. Ha ki tudta rúgni a saját anyját a házából, akkor biztosan elbánik néhány ruhával, cipővel meg retiküllel. Kitakarítom a felhalmozódott szemetet, és egyszerűsítem az életemet, gondolta elszántan. Majd meditálni fog. Elmerül a zen buddhizmus tanaiban. Az otthona, az élete és a ruhásszekrénye a békesség és a nyugalom helye lesz. Mindent tiszta, átlátszó cipődobozokban fog tartani. Most fogja elkezdeni! A mai nap egy új kezdetet jelent, amikor egy új, erősebb, okosabb és félelmetesebb Mackensie EIliot születik. Lement a földszintre, hogy felhozzon néhány szemeteszsákot. Amikor meghallotta a kopogást az ajtón, olyan megkönnyebbülést érzett, hogy szinte beleremegett. Parker! Hála az égnek. Még soha nem örült ennyire a világ legjobb szervezőjének, mint most. Mac szilaj tekintettel, és égnek meredő hajjal tépte fel az ajtót. - Parker, de jó, hogy... Carter? Hát persze. Remek.

- Nem válaszoltál a hívásaimra, és tudtam, hogy dühös vagy - magyarázta Carter. Szeretném, ha beengednél, csak néhány percre, hogy mindent megmagyarázzak. - Gyere be. - A nő felemelte a kezét. - Miért ne? Pont ez hiányzott. Igyunk egyet. - Én nem iszom. - Helyes, hiszen kocsival vagy. - Mac elindult a konyha felé. - Én viszont nem vezetek. - Mac a pultra tett egy üveg bort, és elővette fiókból a dugóhúzót. - Mi van, ma este nincs randevúd? - Mackensie! A nő elcsodálkozott, miközben nekilátott, hogy kinyissa az üveget. Ez a szemrehányó hang! A férfinak sikerült elérnie, hogy még ő érezze magát bűnösnek a feltételezése miatt. Nagyon ügyes. - Tudom, hogy félreérthető volt a helyzet. Illetve tisztában vagyok azzal, hogy minek tűnt. A férfi a pult másik, oldalához lépett. - De nem arról volt szó. Corrine... Hadd segítsek - mondta, amikor látta, hogy a nő küzd a dugóhúzóval. Mac válasz helyett figyelmeztetően felemelte az ujját. - Csak beugrott. Meglátogatott - folytatta Carter. - Hadd mondjak én is valamit. - Mac a térde közé szorította az üveget, és dühösen cibálni kezdte. - Egy kicsit összeszólalkoztunk, mert úgy éreztem, hogy bizonyos határokat kell kijelölnöm a kapcsolatunkban. De ez még nem jelenti azt, hogy öt perccel később már a titokzatosvolt barátnődet kell szórakoztatnod! - Erről szó sem volt. Az ég szerelmére, Mackensie! - morogta a férfi, és pont akkor nyúlt az üvegért, amikor a nőnek végre sikerült kirántania a dugót. Mac ökle az állán találta el Cartert, aki hátratántorodott az ütés erejétől. - Most már jobban érzed magad? - nyögte a férfi. - Nem akartam... Útban volt az arcod. - Mac a pultra tette az üveget, és a szájára szorította a kezét, hogy elfojtsa a nevetését. Félt, hogy hisztériás kacaj lenne belőle. - Istenem, ez az egész kezd nevetséges lenni. - Leülhetnénk végre? A nő megrázta a fejét, és az ablakhoz lépett. - Nem ülök le, amikor ideges vagyok. Én nem tudok higgadtan és józanul beszélgetni. - Azt hiszed, most újat mondtál? Otthagytál, elrohantál, és nem adtál lehetőséget arra, hogy megmagyarázzam a helyzetet. - Mit kellett azon magyarázni? Szabad ember vagy, Carter. Nem volt szó köztünk arról, hogy... nem állapodtunk meg a kizárólagosságban. - Úgy gondoltam, hogy ez egyértelmű, miután lefeküdtíink. Akármilyen határokat akarsz szabni, én veled vagyok. Csak veled. És én is ugyanezt várom el tőled. Nem érdekel, ha ettől maradinak vagy prűdnek tártasz. A nő a férfihoz fordult. - Prűd? Régen hallottam ezt a kifejezést. Egyáltalán nem tartalak prűdnek, Carter. Inkább

becsületesnek. Először úgy gondoltam, hogy nincs jogom ennyire felháborodni a történteken. De ez ostobaság, mert igenis van. Nagyon bántott, hogy a veszekedésünk után átmentem hozzád, és veled találtam azt a nőt. - Nem voltam vele! Egyszerűen betoppant hozzám. - Akkor is ott volt, és borral akartad kínálni. Odaadtad neki az én boromat! - Nem adtam oda a borodat. Nem is ittunk együtt. Közöltem vele, hogy el kell mennie, erre elsírta magát. - A férfi az emléktől zavartan megdörzsölte a tarkóját. - Könnyezve távozott, te pedig nem vetted fel a telefont. Ha vártál volna egy kicsit, ha adtál volna nekem esélyt, hogy... - Udvariasan bemutattál minket egymásnak! A férfi elhallgatott, és értetlenül nézett a nőre. - Én... igen. - Majdnem fejbe vágtalak a borosüveggel, Carter. Szia, Mac. Ő az a nő, akivel majdnem egy évig éltem, és akiről soha nem voltam hajlandó beszélni. Most pedig itt áll a köldökig érő dekoltázsával, a tökéletes frizurájával, és a te borodat fogja benyakalni. - Én... - Nem is beszélve arról, hogy néhány órával korábban már találkoztunk egy cipőboltban. - Kivel? Micsoda? Mikor? - A közös barátotok, akinek soha nem jut eszembe a neve, már bemutatott minket a cipőboltban. Az én cipőboltomban, az én terápiás cipővásárlásom során! Macnek megint eszébe jutott a találkozás, és az arca vörös lett a haragtól. - A nő egy piros topánkában odatipegett hozzám, és gúnyosan felvonta az egyik szemöldökét, miközben végigmért. És mosolygott. - Mac az ujjával a férfi mellkasára bökött. Gúnyosan mosolygott a tökéletes formájú ajkával. De otthagytam, és nem foglalkoztam vele, meg a véleményével. Megvettem a mesés kék csizmát, és az ezüstszínű, hátul nyitott szandált, aztán vettem még egy nagyon drága bort, hogy elvigyem hozzád. Közben megálltam egy szupermarketben, hogy vegyek egy szemceruzát, és kifessem magam, mert szép akartam lenni, amikor meglátsz az ajtóban. A volt barátnőd gunyoros pillantása után szükségem volt egy kis önbizalomra. Aztán megláttam azt a blézert, meg egy leárazott kasmírpulóvert, és ezért fogok mostantól zen buddhizmussal foglalkozni. Persze nemcsak ezért, hanem a vontatás miatt is, meg azért, hogy elviseljem ezt a szörnyű érzelmi nyomást. De elsősorban a kasmírpulóver meg a blézer miatt. Carter felsóhajtott. - Meggondoltam magam. Kaphatok mégis egy pohár bort? - Te azt képzelted, hogy ott fogok maradni? - förmedt a férfira Mac, miközben a borospohárért nyúlt. - Elvártad volna, hogy rátámadjak, és verekedni kezdjünk érted? Nem. Az Bob volt. - Ha lenne egy csöpp eszed, akkor úgy mutattál volna be neki, hogy most velem... jársz. De te úgy intézted el, mintha egy kézbesítő lennék, aki váratlanul felbukkant az ajtóban.

- Ebben tökéletesen igazad van. Beismerem, hogy ügyetlen voltam. Csak az a mentségem, hogy nem vagyok szokva az ilyen helyzetekhez. Minden olyan zavaros és megmagyarázhatatlan volt. Az arcom úgy égett, mint a sajtos melegszendvics a konyhában. - Szendvicset készítettél neki? - Nem, nem! Magamnak csináltam a szendvicset, és amikor beállított, teljesen megfeledkeztem róla, hogy a serpenyőt már a tűzhelyre tettem, mert... - a férfi elhallgatott. Nem lenne bölcs dolog elárulni Macnek, hogy mi történt Corrine érkezése és a szendvics megégése között. Inkább ivott egy kortyot a borból. - ...Corrine megzavart -fejezte be a mondátot. - Tehát vásárlás közben találkoztál Corrine-nal és Stephanie Gordennel? - Igen. Az előbb mondtam. - Persze, emlékszem - motyogta a férfi. - Értem. Ez megmagyarázza, hogy miért... - Már megint ingoványos talajra léptem, gondolta Carter. - Csak azt szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy nem én hívtam oda. Téged akartalak Most is téged akarlak, mert szerelmes vagyok beléd - Ne emlegesd a szerelmet, amikor amúgy is lelki válság bán vagyok. Azt akarod, hogy még jobban összezavarod jak? - Lehetséges lenne? De nem. Nem akarom. - Csupa csábító gönc volt rajta! - Tessék? Ezt hogy érted? - Szerinted nem tudom, hogy Corrine miért „ugrott be" hozzád? Rám nézett a cipőboltban, és azt gondolta „ezt a női le tudom lepipálni.” Aztán felvette a csábító egyenruháját, beállított hozzád. Ne is tagadd, hogy rád vetette magát. A férfi érezte, hogy a válla lehorgad. Komoly erőfeszítésre volt szüksége, hogy egyenesen tudja tartani. - Éppen egy szendvicset készítettem. Ez olyan nagy bűn? Közben rád gondoltam, és nem sejtettem, hogy hirtelen be toppan hozzám, és megcsókol. - Megcsókolt? - Istenem! Bobnak igaza volt: hoznom kellett volna egy ékszert. Egyszerűen... teljesen váratlanul ért. - Te persze mindent elkövettél, hogy megvédd magad a nemkívánatos közeledésétől! - Nem értem... Féltékeny vagy? Tényleg féltékeny vagy emiatt? A nő karba tette a kezét. - Úgy tűnik. De ezt most ne vedd bóknak. - Sajnálom, de nem tehetek róla. - A férfi elmosolyodott. Corrine semmit nem jelent számomra. Egész idő alatt rád gondoItam. - Nagyon vicces. - A nő felkapta a poharát, és nagyot kortyolt a borból. - Az a nő gyönyörű. - Igen. A nő éles pillantása majdnem a falhoz szegezte Cartert.

- Te semmit nem tudsz? Bob listája nélkül képtelen vagy azt mondani, hogy „ugyan, drágám, te sokkal szebb vagy nála’’? - Ez igaz. A közeledbe sem érhet. - Ez nem igaz. Dús ajak, őzikeszemek, D kosaras mell. - A nő egy újabb kortyot ivott, majd visszaadta a bort a férfinak. - Tudom, hogy felszínesnek tűnök, de gyűlölöm Corrine-t a külseje miatt. Hát persze, hogy nem tudtad magad megvédeni, amikor rád támadt! Ez a nő már másodszor tör borsot az orrom alá. Csak annyit tudok róla, hogy komoly kapcsolatod volt vele, és ő hagyott el téged. Nem te szakítottál, hanem ő. Tehát szeretted, és ő megbántott. - Nem szerettem. És a körülményekhez képest nem is volt olyan fájdalmas a szakítás. Már látom, hogy hiba volt nem beszélni róla, mert így nagyobb jelentőséget tulajdonítasz neki, mint amennyit megérdemel. Egy partin találkoztunk Gordenéknél, a közös barátainknál. Alig néhány hónappal korábban költöztem vissza. Elkezdtünk találkozgatni, eleinte csak felszínesen. Aztán komolyabbra fordult a dolog. - Tehát lefeküdtél vele. Már értem a szavaid mögött rejlő jelentéseket professzor úr. - Corrine azt hitte, hogy úgyis visszamegyek a Yale-re, mert nem értette, miért akarok egy helyi középiskolában tanítani. Kezdetben nagyon jelentéktelennek tűnt a kapcsolatunk, aztán valahogy mégis összeköltöztünk. - Hogy történhet meg ilyesmi? - Új helyre költözött, egy nagyobb lakásba. Aztán valami problémája támadt az új lakással, de már nem emlékszem a részletekre. A régi lakást felmondta, és el kellett hagynia. Felajánlottam az egyik szobámat, és úgy volt, hogy csak néhány hétig marad, talán egy hónapig. Addig, amíg talál egy másik helyet. De aztán valahogy... - Nem költözött el. - Én meg hagytam, jó volt, hogy együtt vacsorázhattam valakivel, vagy elmehettünk valahová vacsorázni, Emlékszem, nagyon gyakran mentünk étterembe. Élveztem a társaságot, meg azt, hogy valaki vár otthon, amikor hazamegyek. Meg a rendszeres szexet. - Mindenki szereti a rendszeres szexet. - Már arra gondoltam, hogy megkérem a kezét. Aztán rájöttem, hogy csak azért tenném, mert ezt várják el tőlem. Mindenki azt hitte... Aztán bűntudatom támadt, amiért nem akarom feleségül venni. Vele éltem, vele aludtam, én fizettem a számlákat, és... Mac felemelte a kezét, mint egy közlekedési rendőr. - Te fizetted a számláit? A férfi megvonta a vállát - Eleinte nagyon spórolt, hogy az új lakásába tudjon költözni, aztán... valahogy megszokássá vált. Szóval azt akartam mondani, hogy úgy éltünk együtt, mint egy házaspár, de én nem szerettem őt. Pedig akartam. Ezt bizonyára ő is megérezte, és láttam rajta, hogy nem boldog. Egyre gyakrabban ment el otthonról. Miért ücsörögjön otthon, amikor én csak a könyveimmel meg a kijavítandó dolgozatokkal foglalkozom? Rájött, hogy soha nem leszek olyan, amilyennek ő

szeretne. Nem tudtam megadni neki azt, amire vágyott, ezért keresett magának valaki mást. A férfi a pulton álló borospohárra nézett. Lehet, hogy nem szerettem, de akkor is fájdalmas és megalázó volt, hogy elhagyott valaki más miatt. Ráadásul megcsalt. Nem tudtam róla, hogy volt egy viszonya. Ez persze nem történhetett volna meg, ha több figyelmet fordítok rá. Érdekes, hogy a fájdalom meg a szégyen mellett furcsa megkönnyebbülést éreztem, amikor elment. Mac egy pillanatig elgondolkodott. - Ha megengeded, összefoglalom a történetet, és felállítom az alapképletet. Mert ezt nagyon jól ismerem. A nő rávett, hogy eltartsd, és szállást adjál neki... és semmit nem fizetett ezért. - Nem kérhettem tőle bérleti díjat! - Nem szállt be a háztartás költségeibe, és úgy intézte, hogy végül te álltad a kiadásait. Valószínűleg időnként pénzt is kért tőled. Azt soha nem fogod visszakapni. Vettél neki ruhát és ékszereket. Ha vonakodtál, akkor sírt vagy a szexszel zsarolt, és a végén mindig megkapta, amit akart. - Nos, lehet, de... - Még nem fejeztem be. Amikor megunt, vagy meglátott valamit, ami fényesebben ragyog, akkor hazudott, megcsalt, és becsapott, aztán az egészet a te nyakadba varrta, mintha a te hibád lenne, hogy nem szeretted eléggé. Igazam van? - Igen, de azt is vegyük figyelembe, hogy... Mac ismét feltartotta a kezét, - Ez a nő olyan, mint Linda. Ez a... Corrinda. Ugyanaz a típus, mint az anyám, csak fiatalabb kiadásban. Én is ebben az ördögi körben éltem le az életemet, a szexet kivéve persze. És tudom, hogy kívülről könnyű okosnak lenni. Tudod mit, Carter? Mi ketten balekok vagyunk. És ami még rosszabb: meg tudnak győzni arról, hogy mi tehetünk az ő önző, követelőző viselkedésükről. Ha ezt tudtam volna, akkor nem... De igen, akkor is. Akkor is pontosan így viselkedtem volna, mert nálam ez egy reflex. Ez a Linda-hatás. - Ne feledd, hogy én is hozzájárultam ahhoz, hogy ez így alakuljon. Hagytam, hogy ezt tegye, és együtt éltem vele, pedig nem szerettem. - Én szeretem az anyámat. Fogalmam sincs, hogy miért. A harag, a düh és a keserűség alatt, a szívem mélyén nagyon szeretem. És tudom, hogy az önző természete ellenére, a maga furcsa módján, ő is szeret engem. Mégsem lehet köztünk soha normális kapcsolat. Soha nem lesz olyan, amire nekem szükségem lenne, és ez nem az én hibám. Corrinda, ahogy én már örökre nevezni fogom, nem volt a tiéd. - Nagyon bánom, hogy ennyire felzaklatott. Bárcsak ügyesebben kezeltem volna a helyzetet. - Ha legközelebb találkozunk vele, majd rendesen bemutatsz neki. Azt mondod, hogy én vagyok az a nő, akivel... együtt vagy.

- Valóban? - A férfi Mac szemébe nézett. - Együtt vagyunk? - Beéred ennyivel? Meg tudod érteni, hogy most azzal küzdök, hogy az érzelmi ruhásszekrényemből kiszórjam a kacatokat, és rendet rakjak benne? Sajnos nem tudom, hogy mennyi ideig tart ez a nagytakarítás. - Szerelmes vagyok beléd. Nem akarom, hogy azért legyél velem, mert ezt várják el tőled. Itt szeretnék lenni, amikor rendbe teszed a holmidat. Tudni akarom, hogy igaz-e, amikor azt mondod, hogy szeretsz. - Ha megteszem, ha már képes leszek ezt mondani neked, akkor biztos lehetsz benne, hogy igaz. Mert ilyet még egyetlen férfinak sem mondtam. - Tudom. - A férfi megfogta és megcsókolta a nő kezét. - Tudok várni. - Ez egy nagyon furcsa hét volt. - Mac az arcához emelte a férfi kezét. Milyen jó érzés! Milyen jó, hogy Carter itt van vele. - Azt hiszem, fel kéne mennünk, hogy befejezzük a kibékülést. 17. Mac megcsókolta Cartert a lépcsőn, és úgy érezte, hogy a hosszú nap után végre minden a helyére kerül. - Nem csoda, hogy vonzódunk egymáshoz - mondta, és megfogta a kezét, hogy folytassák az útjukat felfelé. - Mind ketten a génjeinkben hordozzuk a balekságot, és ez biztosan olyan, mint a feromon. - Csak magadról beszélj. Én inkább úgy fogalmazok, hogy figyelembe veszem mások igényeit, és mindig a legjobbat feltételezem másokról. - Pontosan. Más szóval balek vagy. - A nő felnevetett, és megtorpant, amikor meglátta a férfi elszömyedt arcát. - Mi a baj? Ó, istenem! Carter döbbenten nézte a hegyekben álló kacatokat Mac hálószobájában. - Elfelejtettem... Elfelejtettelek figyelmeztetni, hogy nemzetközi kém és kettős ügynök vagyok. Az ősellenségem nemrég betört a lakásba, hogy megszerezze a titkos kódot tartalmazó mikrochipet, és nagy csatát vívtunk egymással. - Szeretném ezt hinni. - Ez a zen buddhizmus. - Az Ősellenség? - Nem, a végső cél. Menj le, amíg én visszagyűröm a helyére a ruhákat. Nem tart sokáig. - Ez egy kisebbfajta áruház - jegyezte meg Carter némi csodálkozással a hangjában. - Egy butik raktárkészlete. - Igen, az őrültek boltja. - A nő felkapott egy nagy halom ruhát. - Csak tíz percet kérek. Nem olyan rossz, mint amilyennek látszik. - Becsülöm az optimizmusodat. Mackensie, nagyon sajnálom, hogy a történtek

ennyire felzaklattak. - Honnan tudod, hogy... - Van két lánytestvérem és egy anyám. Felismerem a dühödt rendrakás jeleit. - Igen? - A nő visszadobta a ruhákat a heverőre. - Elfelejtettem, hogy ismered az alapvető elveket. - Segítek mindent visszatenni a... valahová. Mivel részben én is felelős vagyok ezért a rendetlenségért. - Nem. Illetve igen. Úgy értem, hogy te csak a jéghegy csúcsa vagy, de a felszín alatt végig ott volt az a hatalmas... szóval a jéghegy többi része. - A nő nagyot sóhajtott. - Mint a Titanicban. Először az anyám látogatása, aztán Corrinda... - Most már mindig így fogod hívni? - Igen. Nemrég meséltem el, hogy miért. De az utolsó csepp a pohárban mégiscsak Linda volt. Mac az ágyhoz lépett, és onnan is felmarkolt egy nagy halom ruhaneműt. - Természetesen nem hozta vissza a kocsimat. Esze ágában sem volt, mert akkor meg kellett volna szakítania a New York-i tartózkodását. Ezért a telefonhívásaimra sem válaszolt. Mac felakasztotta a blúzokat, és amikor megfordult, Carter a háta mögött állt a következő adag ruhával. - Köszönöm. A saját kocsija kulcsát sem hagyta itt nekem, így akkor sem tudtam volna használni, ha akarom. Tegnap délelőtt már rémes hangulatban voltam, de Laurel biztatott. Ő nem tűri, ha valaki packázik vele, vagy velem. Ezt a tulajdonságát mindig csodáltam. Aztán megbíztam egy autószerelőt, hogy vontassa el az anyám autóját a garázsába. - Ez ragyogó ötlet volt. Vállalnia kell a felelőtlen viselkedése következményeit - Ez olyan professzorosan hangzik. Lehet, hogy jó ötlet volt, de azért elég gonosz. Főleg azért, mert az autószerelő ismeri Delt, és beleegyezett, hogy Lindával fizetteti ki a vontatás meg a tárolás költségeit. - Mivel a kocsidat láttam a ház előtt, gondolom, végül mégis visszahozta. Biztosan dühös volt, amikor megtudta, hogy mi történt az övével. - De még mennyire. Csúnya jelenet volt. Közben megtanultam, hogy az is fáj, ha az ember kiáll a maga igazáért, és azt teszi, amit tennie kell. Olyan érzés, mintha ököllel az arcomba vágnának - tette hozzá halvány mosollyal. - Aztán végül hívtam neki egy taxit, és kizártam a házamból. - Helyes. Legközelebb kétszer is meggondolja, hogy ilyet tegyen veled. - Most én csodálom a te optimizmusodat, Carter. Linda nem szokott kétszer meggondolni semmit. Még nagyon sok hasonló eset történik, mire végre magához tér. Határozottnak kell lennem, és elviselni ezt az érzést, hogy arcul csapnak. Nem szabad

meginognom. De meg fogod tenni. - Kénytelen leszek. Végül úgy döntöttem, hogy rendrakással vezetem le az indulataimat, de először még nagyobb rendetlenséget csináltam. A célom mégis az, hogy mindent szortírozok és átrendezek. Így akartam jelképezni, hogy mostantól kihajítom a régi rossz beidegződéseket, és új hozzáállást sajátítok el. Ezért... A nő elhallgatott, mert amikor egy újabb adag ruháért nyúlt, meglátta magát a tükörben. - Istenem! Úgy nézek ki, mint aki egy elmegyógyintézetből szabadult. Miért nem mondtad, hogy a hajam olyan, mintha macskák verekedtek volna benne? Tetszik a hajad. A nő kapkodó mozdulatokkal megigazította a haját az ujjával. - Tudod, ez is olyan bosszantó. Amikor elmentem hozzád, nagyon jól néztem ki. Az a blézer tényleg nagyon csinos, ráadásul vettem egy La Perlát, és a boltban fel is vettem. A hitelkártyám valószínűleg agyvérzést kapott, de most, hogy megszereztük a Seaman-munkát, majd hamar magához tér. Mégis... - Megkaptátok a munkát? - A férfi felkapta a nőt, és megpörgette a levegőben. Ez fantasztikus! Ilyen reakcióra számítottam. - Vettem egy üveg pezsgőt, hogy együtt ünnepeljünk, ha elnyeritek a megbízást, de most nem hoztam magammal. - Pezsgőt vettél, hogy velem ünnepelj? - Mac érezte, hogy a pupillái szív alakúak lesznek, ahogy a férfira néz. - Te vagy a legdrágább férfi a világon. Majd holnap ünnepelünk. Holnap este rendezvényünk van. - Akkor most ragadom meg az alkalmat, és gratulálok. Ez nagyszerű! - Még annál is jobb. Ez lesz az év legfontosabb eseménye, ami próbára teszi a tehetségünket, és rákényszerít, hogy tovább fejlődjünk. - Akkor most... - A férfi hirtelen elhallgatott, és összeráncolta a szemöldökét. - Mi az a La Peria? A nő elmosolyodott. - Látom, hogy két lánytestvér és egy édesanya sem tudott mindenre felkészíteni. Még sokat kell tanulnia, professzor úr. Menj le a földszintre. - Nem akarok lemenni. - A férfi lehajtotta a fejét, és megharapdálta a nő ajkát. Annyira hiányoztál! Már alig vártam, hogy lássam az arcodat, és megérintselek. Már sikerült egy kis helyet csinálni az ágyon, ami éppen elég lesz. - Le kell menned. - A nő a férfi mellkasára tette a kezét, és gyengéden ellökte magától. - Majd megmondom, hogy mikor jöhetsz vissza. Hidd el nekem, hogy hálás

leszel érte. - Mi lenne, ha előre megköszönném, és... - Lefelé! A nő a lépcső felé lódította a férfit Carter fel s alá járkált a műteremben, nézegette a fényképeket, és belelapozott az esküvői magazinokba. Közben megpróbálta meghatározni, hogy vajon mi a neve annak az érzelemhalmaznak, ami a belsejében dúl. Őröm és türelmetlenség. Mackensie fent volt és ezt nagyon jónak tartotta. Csak az a baj, hogy ő nem lehetett vele, és ettől majdnem megőrült. Odament az ajtóhoz, és megnézte, hogy be van-e zárva. Felvigye a bort magával? Nem kívánta most, de talán Mac... - Most már jöhetsz, Carter! Hála istennek, gondolta a férfi, és a lépcső felé sietett, a bort a pulton hagyva. Az árnyékok és az imbolygó fények elárulták, hogy Mac gyertyát gyújtott. Finom illat csapta meg az orrát. Nagyon vonzó, állapította meg Carter, és már bánta, hogy nem hozta magával a bort. Amikor belépett a hálószobába, úgy érezte, hogy megáll a szíve. Mac az ágyon hevert, és a könyökére támaszkodva várta. A helyiségben titokzatos árnyak lengtek, és aranyszínű fény ragyogott. Mac valamit csinált a hajával, amitől sima és egyenes lett, az ajka és a szeme pedig egzotikusan sötétnek tűnt. Hosszú vékony testét ingerlően sokat sejtető, vékony és apró csipke fedte. Mac végigsimította a derekát meg a hasát. - Ez a La Perla - súgta. - Értem. Köszönöm. A nő behajlította a mutatóujját, és intett neki. Gyere ide, és nézd meg közelebbről. A férfi az ágyhoz lépett. - Eláll tőled a lélegzetem. Carter leült, és megsimogatta a nő idomait. - Ez volt rajtad akkor is? - Igen. - Ha ezt tudom, nem jutottál volna el az autóig. - Igen? Mutasd meg, hogy mit tettél volna, ha tudod. A férfi lehajolt, és egy forró csókot lehelt a nő ajkára. Aztán mohón lecsapott rá. A testét elárasztotta a sürgető vágy és a vad szenvedély. Szinte falta a nő száját, és még többet akart. Tombolt benne a vágy, és már alig várta, hogy birtokba vegye a nő lágy ölét, érezze az ízét, és megérintse minden porcikáját.

Míg az ajka Mac száját, arcát, nyakát és fülét ostromolta, addig a keze felfedezőútra indult a testén. A nő is mohón vonaglott alatta, és két kézzel letépte róla az inget. Közben a körme végigszántott a hátán. A testük összefonódott, és mindketten zihálva vették a levegőt, miközben egymásnak estek. Mac addig elképzelhetetlennek tartotta, hogy valaki ennyire kívánja és ő sem tapasztalt még ilyen sóvárgást Úgy érezte magát, mintha lángra gyűlt volna a bőre, és most a teste minden porcikáját elemésztené a tűz. Carter rágördült, két kézzel megragadta és magához rántotta Mac csípőjét. A következő pillanatban beledöfte magát az ölébe, és a nőnek elállt a lélegzete. Nem volt ereje ahhoz, hogy felkiáltson, csak halkan felnyögött. Kezével kétségbeesetten keresett egy biztos pontot, mert ügy érezte, hogy magával rántja egy féktelen erő. Megmarkolta a lepedőt, mint a fuldokló a mentőövet. A férfi megfogta, és a feje fölé szorította a két kezét, közben egyre hevesebb lökésekkel röpítette mindkettőjüket a csúcsra, ahol hirtelen feloldódott minden, és elmerültek a kéj hullámaiban, amelyek egyre békésebb partok felé sodorták őket Amikor a férfi rárogyott, a kezük továbbra is összekulcsolva maradt. A gyertyafény megvilágította összesimuló testüket. A férfi ránézett, és a lehető leggyengédebb csókkal becézte az ajkát. Mac csak feküdt a hátán, és nem mozdult. Még mindig nem tért magához az átélt élmények után. - Goromba voltam - súgta Carter. - Nem baj, hogy... - Tudod mit, Carter? - vágott Mac a férfi szavába, és elmosolyodott a sejtelmes sötétségben. - Visszamegyek abba az áruházba, és felvásárolom a teljes La Perlakészletüket. Mindent megveszek, ami jó rám. Soha többé nem hordok más fehérneműt. - Ha már ott vagy, bemehetnél egy patikába, hogy vegyél egy jó multivitaminkészítményt. Rengeteg vitaminra és ásványi anyagra lesz szükségem. A nő felnevetett, és oldalra gördül. A férfi is megfordult, és most szemtől szemben néztek egymásra. - Olyan nyugodt szemed van. Senki nem gondolná, hogy egy vadállat lesz belőled az ágyban. - Olyan tested van, ami kihozza belőlem. Nem fázol? - Nem. Valószínűleg soha többé nem fogok fázni. Itt tudsz maradni éjszakára? - Igen. - Az jó, mert tartozom neked egy rántottával.

Emmaline csípőre tett kézzel állt meg a csatatér közepén, amit addig Mac

hálószobájának hitt. - Nem tudtam, hogy ilyen szexőrültek vagytok. - Pedig ez az igazság. De be kell ismernem, hogy ezt a felfordulást még egyedül csináltam. - De miért? - Rendszerezem a holmimat. - A rendszerezés azt jelenti, hogy az ember mindent a helyére tesz. - Annak is eljön az ideje. Kéred ezt a táskát? Soha nem használom. Emma megkerülte a ruhákból és kiegészítőkből álló hegyet, és felemelte a barna válltáskát. - Ez a szín a friss kutyagumira emlékeztet. Talán azért nem hordod, mert ronda. - Tényleg az. Nem tudom, hova tettem a szememet, amikor megvettem. Ki fogom dobni. Tedd arra a kupacra - mutatott Mac az egyik sarokban heverő kacathegyre. Emma odalépett, és ledobta a táskát. - Cipőket is selejtezel? Mac észrevette, hogy Emma egy magas sarkú halványzöld szandált fogat a kezében. - Fáj benne a lábam. Akárhányszor felveszem, feltöri a sarkam, és hólyagos lesz a lábam. - Pedig milyen szép! - Tudom, de a hólyagok miatt soha nem hordom. - Mac megcsóválta a fejét, amikor észrevette Emma felragyogó pillantását. - Nem jó rád - figyelmeztette a barátnőjét. - Tudom. Nem igazság, hogy Parker és Laurel ugyanolyan méretet hord, és csak mi ketten vagyunk a kakukktojások. Ez igazságtalanság. - A nő még mindig nem tette le a cipőt, és körülnézett a helyiségben. - Hogy tudtok itt Carterrel szexelni? - Megoldjuk. Mostanában inkább én megyek át hozzá, de csak azért, mert ha itt van, azonnal segítem akar. Márpedig egy férfi nem ért a szekrényrendezéshez. Elkezdte megszámolni a cipőimet! - A férfiak soha nem értik meg a női cipőket. - Erről jut eszembe, hogy azt a szandált mégis a megtartani való halomra teszem. Túl szép ahhoz, hogy eldobjam, Majd akkor hordom, ha sokat ülök. - Ez már egy sokkal jobb ötlet. - Na látod! Ezt ő soha nem értené meg. Azonnal megjelenne egy ránc a két szemöldöke között. - A két szemöldök között megjelenő ránctól eltekintve jól megvagytok? - Remekül. Majdnem tökéletesen. Nem is tudom, hogy miért aggódtam és idegeskedtem annyit miatta. Mit szólsz ehhez a blúzhoz? Majdnem olyan, mint ez.

Valamelyiket ki kéne dobnom, de melyiket? Emma szemügyre vette a két fekete blúzt. - Mindkettő fekete, és fekete blúzból soha nem lehet elég. Ez alapvető ruhásszekrény-szabály. - Értem. Ezért hívtalak át. - Pedig valójában Parkerre lenne szükséged, Mac. Azt mondtad, hogy csütörtökön kezdted el a rendrakást. Múlt csütörtökön. - Parker nem teheti be ide a lábát! Elég lenne egyetlen pillantást vetnie erre a romhalmazra, és az idegrendszere felmondaná a szolgálatot. Utána hónapokig kómában lenne. Ezt nem tehetem vele. És már megrendeltem néhány dolgot, cipődobozokat, vállfákat, és egy ügyes kis holmit, amin horgok vannak, és rá lehet akasztani az öveket. Azt hiszem. Néztem szekrénybe rakható polcrendszereket, de túl bonyolultnak tartottam őket. Úgyis kidobom a holmim huszonöt százalékát. Eredetileg a felét akartam, de aztán magamhoz tértem. - De már majdnem egy hete dolgozol ezen! - Nem jutott túl sok időm rá a munka meg Carter mellett, különben sem szívesen jövök ide fel. De ma este rávetem magam a munkára. - Nem találkozol Carterrel? - Szülői értekezlet van az iskolában. Különben sem szoktunk minden délután találkozni. - Ez igaz. Néha este találkoztok. Boldognak látszol. Ez a férfi boldoggá tesz, Mac. - Igen, de... Történt egy apróság. - Micsoda? - Tényleg apróság. Azt mondta, hogy hagyjak nála néhány holmit. - Gondolom, egy váltás ruhát, meg egy fogkefét. Ugyan már, Mac! Ne kezdj el megint agyalni. - Tudom. Tudom. Ez teljesen logikus és érthető ajánlat, mégis azonnal pánikba akartam esni. Végül mégsem tettem, de akartam. Nézd meg a holmimat. Annyi van belőle! Ha elkezdem összekeverni az enyémet az övével, akkor honnan tudom majd, hogy hol vannak? És mi van, ha otthagyok valamit, aztán később itt van rá szükségem? - Te is tudod, hogy most csak akadékoskodsz, és kifogásokat keresel. Ugye tisztában vagy ezzel? - Tudom, de ettől még lehet, hogy igazam van. Most kezdek hozzászokni ahhoz, hogy vele vagyok, és hivatalosan is egy párnak tartanak minket. És most helyet akar adni a szekrényében, amikor egyelőre a saját ruhásszekrényemmel vívom a csatámat. - És remekül haladsz. A nő a nagy halmokra nézett. - Még folyik a munka.

- Te sem vagy még kész, és a Carterrel való kapcsolatod is most alakul. Az emberek és a kapcsolatok állandóan változnak, és soha nem lesznek befejezettek. - Tudom, hogy igazad van. Csak... Szeretnék mindent a helyére tenni. - Mac nagyot sóhajtott, és végignézett a felforduláson. - Szeretném, ha az életem összeszedett és rendezett lenne, hogy tisztán lássak. Szeretném tudni, hogy mihez kezdek vele, ahogy a munkában is mindig tudom, hogy mit miért teszek. - Szereted őt? - Honnan lehet azt tudni? Állandóan ezt kérdezem magamtól, és a válasz mindig az, hogy igen. Igen, szeretem. De az emberek szerelmesek lesznek, aztán elfelejtik egymást. Az eleje kicsit félelmetes és izgalmas, de a vége szörnyű. Most minden nagyon jól megy, és szeretném, ha így is maradna. - Tudod, hogy mennyire szeretnék a helyedben lenni? Szerelmesnek lenni egy olyan férfiba, aki szeret engem? - Nem tudlak elképzelni, amint esküvői csokrot készítesz magadnak. - Nagyon tévedsz. Tudod, mit tennék a helyedben? Nem azzal tölteném az időmet, hogy egy hatalmas felfordulás közepén ácsorgok, és megpróbálom rendszerezni a kacatjaimat. Inkább előre tekintenék, és alig várnám, hogy éljem az új életemet. Ha te... A nő elhallgatott, mert meghallotta, hogy valaki becsapja a bejárati ajtót. - Mac! Itt vagy? - hangzott fel egy erős férfihang. - Mit keres itt Jack? - csodálkozott Emma. - Megfeledkeztem róla, hogy idehívtam. Fent vagyok! - kiáltott fel Mac. - Jack Parkerhez jött, de megkértem, hogy utána küldje át hozzám. Mivel ilyen sok bajom van a szekrényekkel, arra gondoltam, hogy beszélek egy építésszel. - Azt akarod, hogy egy építész, egy férfi, aki ráadásul Jack, tegye rendbe a ruhásszekrényedet? - Nem. De adhat néhány tanácsot, hogy mit használjak a rendszerezéshez. Emma kételkedő pillantást vetett Macre. - Kezdesz hasonlítani Parkerhez. - Lehet. De láttad már a szekrényét? Olyan, mintha egy lakberendezési magazinból lépett volna elő. Valószínűleg az

angol királynőnek is olyan a ruhásszekrénye. Mindennek megvan benne a helye, Jack! - örvendezett Mac, amikor megpillantotta gyerekkori barátját. - Pont rád van szükségem! A magas férfi farmerban, munkásingben és bakancsban állt az ajtóban - és nagyon férfias látványt nyújtott. - Nem lépek be a szobába. Te is tudhatnád, hogy a bűn tény helyszínén nem szabad hozzányúlni semmihez. - Itt csak egyetlen bűnös van. Ez. - Mac a ruhásszekrényére mutatott. - Egy üres szekrény, egyetlen rúddal, meg egy polccal. Segítened kell, Jack. - Amikor felújítottuk a házat, megmondtam neked, hogy terveznünk kell egy beépített szekrényt. - Akkor nagyon siettem, de most van időm. És már tudom, hogy legalább két rúdra van szükségem. Az egyik legyen alacsonyabban. Meg több polcra, és talán néhány fiókra is. A férfi körülnézett. - Ez nem lesz könnyű. - Már így is éppen elég bajom van. Ne idegesíts, Jack. A férfi belépett a helyiségbe, a hüvelykujját az övtartójába akasztotta, és benézett a szekrénybe. - Jó nagy. - Igen, és részben ez a probléma forrása. Kötelességemnek éreztem kitölteni ezt a nagy teret. De te helyrehozhatod a hibát. - Hát persze. Elég venned egy polcrendszert valamelyik barkácsáruházban. - Már nézegettem. De én valami... többet akarok. - Ha már itt tartunk, faburkolatot is készíthetünk. Elég helyed van egy beépített szekrényhez. Az oldalára beteszünk

egy rövid rudat, oda meg néhány dobozpolcot. Majd gondolkodom rajta. Ismerek egy fickót, aki megcsinálja neked. Mac a férfira mosolygott. - Tudtam, hogy te el fogod intézni. - De az már a te dolgod lesz, hogy visszagyömöszöld ezt a sok cuccot. - Természetesen. Ha már itt vagy... - Azt akarod, hogy megtervezzem a takarítószeres-szekrényt is? - Nem, de köszönöm szépen az ajánlatot. Más ügyben van szükségem egy férfi véleményére. - Mondd! - Mikor mondod azt egy nőnek, hogy hagyja néhány holmiját a lakásodban? - Amikor agyrázkódást kaptam, és félrebeszélek. - Jellemző - morogta Emma. - Mi a baj? - méltatlankodott Jack. - Mac kérdezte! - Egy olyan nőnek mondod, akivel... együtt vagy. Az ágyban is - magyarázta Mac. - És most a fürdőszobámban akarja hagyni a furcsa női cucait. Aztán szüksége lesz egy fiókra. Mielőtt észbe kapok, már díszpárnákat vesz az ágyra, és a söröm mellett helyet kell szorítanom a diétás italainak meg a sovány joghurtjának. Aztán a vasárnap délutáni meccsnézés helyett elrángat vásárolni. - Tehát erról van szó? - fakadt ki Emma dühösen. - Nyugodtan fetrenghet az ágyadban, még a lepedődet is elszakíthatja, de a fogkeféjét nem hagyhatja a fürdőszobában. És nem vagy hajlandó néhány centiméternyi helyet szorítani neki a fiókodban, mert az már túl erőszakos, és túl sok. Miért nem hagyod a pénzt az éjjeliszekrényen, és nevezed nevén a dolgot? - Ugyan már, Emma! Én nem erről... - Miért érezze jól magát, miért várná el tőled, hogy helyet adsz neki, és a holmijának az életedben? Nehogy elvegyen néhány órát az értékes idődből, és betörjön a szent terrületedre! Szánalmas - húzta el a száját Emma. - Mindketten azok vagytok tette hozzá, és kiviharzott a helyiségből. Jack döbbenten nézett utána. - Mi volt ez? Miért ilyen dühös rám? - Én vagyok az oka. Én kezdtem. - Legközelebb figyelmeztess, hogy ne fussak aknásított terepre. Talán jár valakivel, aki... problémás? - Nem. Nem jár senkivel, aki fontos lenne számára.. Én viszont igen, és Emmát dühíti, hogy nem értékelem eléggé. Pedig téved. De abban igaza van, hogy nekem is ugyanolyan paranoiás a gondolkodásmódom, mint neked. Tulajdonképpen igaza van, és valóban szánalmas vagyok.

- Ez nem biztos, hogy paranoia. Előfordulhat, hogy az ember megkedveli a joghurtot meg a vasárnapi vásárlást. Attól függ. - Mitől? - Hogy ki hagyja a holmiját a fiókodban. Van söröd? - Igen. - Akkor igyunk egyet. Majd készítek néhány tervrajzot. Ha tetszik, akkor ideküldöm azt a fickót, hogy mérje le a terepet, és hozza rendbe a szekrényedet, - Ez megér egy sört. - Tehát te és Carter Maguire? - Igen. Én és Carter Maguire - felelte Mac, miközben elindultak lefelé. - Furcsa? Miért lenne az? Nem tudom. Talán azért., mert középiskolában ismertük egymást, amikor én éppen egy lázadó művészlélek, ő meg egy eminens okostojás volt. És ő tanította Delt, amikor rajtam volt a sor, hogy öt percig szerelmes legyek belé. - Szerelmes voltál Delbe? - Akkor éppen rajtam volt a sor, és csak öt percig tartott - vonta meg a vállát Mac. Illetve szerintem csak három percig. Emma volt az ötperces rajongó. - Emma...hm. - És akkor szinte észre sem vettem Cartert, csak csodáltam, hogy milyen okos. Aztán most vele vagyok, és alig tudom elhinni, hogy ugyanaz az ember. Olyan hihetetlen. - Jót tett neked ez a kapcsolat. - Jól érzem magam, többnyire. - A nő adott a férfinak egy sört, és koccintott vele. Amikor éppen nem félek. Még soha nem voltam szerelmes. Előfordult, hogy valaki vonzott, vagy nagyon tetszett, de a szerelem egy teljesen új élmény, és nagyon ijesztő. Ma este bent kellett maradnia az iskolában, és ez is olyan furcsa és vicces. Pont egy tanárba szerettem bele. Egy professzorba! Én vagyok az egyetlen közülünk, aki nem ment főiskolára. Részt vettem fényképész-tanfolyamokon, és vállalkozásvezetői szemináriumokon, de nem ismerem a kollégiumok és az egyetemi előadótermek világát. Mégis egy olyan férfival vagyok, aki dolgozatokat javít, házi feladatot ad, és Shakespeare-ről beszél a diákoknak. Ha jobban belegondolok, nem értem, hogy miért nem téged választottalak. - Engem? - csodálkozott Jack. - Én jobban illenék hozzád? - Nem kell ilyen ijedt arcot vágnod. Csak azt mondtam, hogy logikusabb lenne. Mindketten képekben és formákban gondolkodunk. Elképzelünk és megalkotunk valamit. Saját vállalkozásunk van, és ügyfelekkel tárgyalunk. A szüleink elváltak, és féltestvéreink vannak, bár a te szüleid nagyon aranyosak. Elég sok közös barátunk van, és mindketten irtózunk az elkötelezettségtől. És még a sört is szeretjük. - Mac Jackre kacsintott. - Ráadásul a nevünk is rímel.

- Igazad van. Gyerünk az ágyba! A nő felnevetett. - Arról már lekéstél. - Igen. Lekéstünk róla. Macet szórakoztatta a helyzet, és mosolyogva kortyolta a sörell. - Soha nem közeledtél hozzám. - Ha megtettem volna, Del félholtra ver egy lapáttal. Senki nem nyúlhatott a védenceihez. - De már biztosan sejti, hogy mindnyájan szexeltünk. - Inkább úgy tesz, mintha nem tudná. Az a lényeg, hogy egyikőtök sem velem szexelt. Sajnos. Delnek ez a legfontosabb. - Lehet, hogy igazad van. Egyébként hiába tűnik úgy, hogy összeillenénk. A végén összeverekednénk, hogy melyik fiók kié, és meggyűlölnénk egymást. Carter viszont helyet ad nekem. Megvan benne az a veleszületett képesség, hogy megnyíljon és elfogadjon. - Eléggé odavolt érted a suliban - ismerte el Jack. - És hogy működik a dolog? Ki fogja az esküvői fotóst fényképezni, amikor az oltár elé vonul? - Az oltár elé? - A nő félrenyelte a sörét - Erről még soha nem beszéltem. Én nem... Mi nem... Miből gondolod, hogy házasságot tervezünk? Honnan vetted ezt? - Nem is tudom. - A férfi zavartan fészkelődött a széken, majd a falakat borító fényképek felé intett. - Talán a sok kép miatt az ember Vérzékenyül. - Ez a munkám. Igaz, hogy sokat gondolkodom az esküvőkről, de ez még nem jelenti azt, hogy én is esküvőn töröm a fejem. - Rendben van, nem kell annyira felkapni a vizet. - Nem arról van szó. Csak,.. - Mac felsóhajtott, majd odament az íróasztalhoz, és egy vázlattömbbel meg egy ceruzával jött vissza. - Tervezd meg a szekrényt. Dolgozz meg a sőrödért.

Az este hátralévő részét a terv szerint töltötte. Ahogy a hegyek és a halmok rendezettebbek lettek, Mac kezdett megnyugodni, és a végén egyre elégedettebben nézelődött a helyiségben. Nemsokára visszakapja az életterét, és minden Jobb lesz, mint valaha. Akkor majd úgy érzi, hogy uralja a helyzetet. Jó volt egyedül tölteni el egy estét, a saját dolgával foglalkozni, és élvezni a saját lakását. Így legalább rájön majd, hogy mennyire hiányzik neki Carter. Ezzel is a kapcsolatukat erősíti. Szereti őt, szeret vele lenni, de akkor is elégedett, ha egyedül lehet. Nem úgy, mint...

Amikor a telefon megcsörrent, Mac a kijelzőre pillantott. Linda. Mac lehunyta a szemét, és arra gondolt, hogy a végtelenségig nem halogathatja az anyjával való beszélgetést. Gyerekesen viselkedik, ha nem veszi fel a kagylót. Szállj szembe vele, és áll ki az igazadért, mondta magának. - Igen, anya. - Mackensie, ide kell jönnöd! Kérlek, gyere ide azonnal. Mac haragja azonnal elpárolgott, és a szívét marokra fogta a félelem. - Mi az? Mi a baj? - Siess. Ide kell jönnöd. Nem tudom, hogy mit tegyek. - Megsérültél? Mi... - Igen. Kérlek, segíts. Szükségem van rád! Segíts, kérlek. - Hívd a 911-et, máris indulok! Kirohant a házból, és közben lekapott egy kabátot a fogasról. Az agyán ezernyi, szörnyűbbnél szörnyűbb kép villant át. Öngyilkossági kísérlet, baleset, betörés. Micsoda jeges, alattomos utak, gondolta, miközben a testi épségét veszélyeztetve taposta a gázpedált a zuhogó esőben. Linda még a legjobb körülmények között is nagyon figyelmetlenül vezet. Lehet, hogy összetörte a kocsiját, és... Nem. Otthonról hívott, tehát otthon van. Mac nehezen tudott uralkodni a kormánykeréken. Remegett a keze, ezért teljes erőből szorította a volánt, miközben a kelleténél gyorsabban vette a kanyarokat. Csikorogva fékezett az anyja háza előtt, és felrohant a csúszós lépcsőn. Az ajtó nyitva volt. Talán egy betörő járt a házban? Megerőszakolták? Megverték? Átugrott egy összetört vázán, és néhány rózsán, majd berohant a nappaliba, ahol Linda összekuporodva hevert a padlón, és zokogott. - Anya! Itt vagyok. - Mac leguggolt mellé, és gyorsan megtapogatta a testét, hogy megnézze, nem sérült-e meg. - Hol sérültél meg? Mit tett veled? Felhívtad már a rendőrséget és a mentőket? - Istenem! Meg akartam halni! - Linda Mac vállára hajtotta könnyes arcát. - Nem tudom ezt elviselni. - Ne mondj ilyet. Nem a te hibád. Mindjárt hívok segítséget, és majd... - Ne hagyj itt! - Nem megyek sehová. Itt maradok. - Mac megsimogatta az anyja haját. - Minden rendben lesz, megígérem. - Hogy lehetne rendben? Hiszen elment. Itt hagyott. - Jól meg tudtad nézni? Esetleg ismerted? - Azt hittem, hogy ismerem. Megbíztam benne, és most elment.

- Kicsoda? - Mac félelme már csillapodni kezdett, és a helyét átvette az ismeretlen támadó iránt érzett harag. - Ki tette ezt veled? - Hát Ari. Ki más? Azt hittem, hogy jelentek valamit számára. Azt mondta, hogy visszahoztam a fényt az életébe. Ilyeneket mondott nekem, aztán mégis ezt tette velem! Hogy volt erre képes? Hogy lehetett ilyen kegyetlen? - Rendben van. Minden rendben lesz, és meg fog fizetni érte. - Azt mondta, hogy vészhelyzet van, és nincs ideje. Mindenképpen ma kellett mennie. Pedig mit számít az a pár nap? Honnan tudhattam volna, hogy lejárt az útlevelem? - Micsoda? - Mac hátrahőkölt. - Miről beszélsz? Mit tett ez az Ari? - Elutazott Párizsba. Párizsba, Mac! És nélkülem ment el. A repülőgépről hívott, és azt mondta, hogy mindenképpen ma kellett elutaznia. Valami üzleti ügy, ami mégsem várhat tovább, ezért már nem volt idő arra, hogy meghosszabbítsam az útlevelemet. Üzlet! - A nő könnyáztatta arcán haragos kifejezés jelent meg. - Ez hazugság! Tudom, hogy egy másik nő van a dologban. Valami francia lotyó. Pedig megígérte nekem ezt az utat, és most mégis nélkülem ment el. Mac lassan talpra állt, Linda pedig az arcát a kezébe temetve zokogott tovább. - Felhívtál késő este, és elhitetted velem, hogy megsérültél. - De ez igaz! Nézz rám. - Nézlek. Egy elkényeztetett, dühös gyereket látok, aki hisztériázik, mert nem kapta meg, amit akart. - De én szeretem. - Nem is ismered ennek a szónak a jelentését. Istenem, majdnem meghaltam az úton, hogy időben ideérjek! - Szükségem volt rád. Szükségem van valakire. Te soha nem fogod megérteni, hogy ez milyen érzés. - Remélem, igazad van. A padló tele van vízzel, meg üvegszilánkokkal. Takarítsd fel. - El akarsz menni? Nem hagyhatsz itt ilyen állapotban! - Dehogynem. És legközelebb nem fogok jönni. Az ég áldjon meg, Linda! Mikor akarsz végre felnőni? Mac félrerúgta a törött üvegszilánkokat, és kisétált a házból. 18. Mac összeszedte a felszerelését a próbához, és átnézte a jegyzeteit. Carter közben a konyhapultnál ült, és dolgozatokat javított. Az emeletről egy elektromos szögbelövő fülsértő hangja hallatszott.

- Képes vagy dolgozni ebben a pokoli lármában? - Kamaszokat tanítok. - Carter piros tollal megjegyzéseket írt a dolgozat margójára. - Ha kell, egy termonukleáris háború alatt is tudok koncentrálni. A nő kíváncsian áthajolt a férfi vállán, hogy lássa, milyen jegyet ír a dolgozatra. - Négyes. Nem rossz - tette hozzá elismerő arccal. - Főleg ennek a diáknak, aki az utóbbi hónapokban egyre jobban igyekszik, és kezd ráérezni a tanulás ízére. Indulásra készen állsz? - Van még egy kis időm. Bocsánat, amiért elfelejtettem mondani, hogy ma este dolgoznom kell. - Ezt már mondtad. Semmi baj, Mac. - A Valentin-napi esküvők mindig nagy események. Parkernek és nekem a próba egész ideje alatt ott kell lennünk. Holnap pedig... - A nő megcsókolta a férfit. - Az én szakmámban a Valentin-nap is munkanap. - Értem. - Majd küldők egy érzelmes elektronikus képeslapot. Vettem is valamit, ami nálam nagy lépés, mert ez az első Valentin-napi ajándékom. Mac az íróasztalhoz lépett, és elővett egy lapos csomagot a fiókból - Már most odaadom, hátha a tervezettnél tovább tart az este, és úgy döntesz, hogy hazamész. - Meg foglak várni. Vettél nekem ajándékot? - Carter levette a szemüvegét. - Ez már a második, amit tőled kapok A kardinálispinty - mondta, amikor Mac kérdőn nézett rá. - Az inkább csak egy emlék volt, de ez igazi ajándék Nyisd ki. A férfi kibontotta a masnit, és felnyitotta a csomagot. - Ahogy tetszik. - Azért tűnt fel ez a könyv, mert olyan nyűtt és régi. Látszik rajta, hogy nagyon sokan és sokszor elolvasták már. - Igen, és éppen ezért tökéletes. - Carter két kézzel magához vonta Mac arcát - Köszönöm. Te is kéred a tiédet? - Persze. A férfi a táskájába nyúlt, és elővett egy fehér papírba csomagolt, vörös szalaggal átkötött apró dobozt. A csomag mérete és formája láttán Mac szíve nagyot dobbant, majd a torkába ugrott. - Carter... - Te vagy a Valentin-napi kedvesem. Nyisd ki. A nő dobogó szívvel távolította el a csomagolópapírt az ajándékról, és visszafojtott lélegzettel nyitotta ki a dobozt. Aztán meglátott egy gyönyörű fülbevalót, és kifújta a le vegőt. Három apró gyémánt szív lógott egy vékony láncon.

- Istenem, Carter! Ez csodálatos! Ez... nahát! - Nem csak az én érdemem. Sherry segített kiválasztani. - Bámulatos. Nagyon tetszik. Én.,. - A nő nem talált szavakat, ezért inkább Carter nyakába vetette magát. - Köszönöm! Örülök, hogy én vagyok a Valentin-napi kedvesed. Azonnal fel kell próbálnom. Gyorsan kivette a fülbevalóját, és felvette az új ékszert. A tükörhöz szaladt, és elragadtatott pillantással nézegette a csillogó függőket. - Milyen szépen sziporkáznak! - Mac nézte, ahogy a kis szivek ide-oda himbálóznak, és visszaverik a fényt. - Ha rögtön felveszed, akkor biztosan tetszik. - Hát persze. Kinek nem tetszene ez a gyönyörűség? Hogy áll? - A szemedhez képest egy kicsit halvány, de azért nem rossz. - Carter, nem találok szavakat. Soha nem gondoltam volna, hogy... Várj. - Mac gyorsan felállította fotóállványt. - El fogok késni, de egy Valentin-napi gyémánt fülbevaló elég elfogadható indok. Még Parker is el fogja ismerni. - Mire készülsz? - Csak két perc. Maradj a helyeden - szólt rá a férfira a nő, és elővette a gépet a táskájából. - Le akarsz fényképezni? - kérdezte Carter, és kényelmetlenül fészkelődni kezdett a széken. - Mindig nagyon merev vagyok a képeken. - Majd megoldom. Ne feledd, hogy profi vagyok. - A nő elmosolyodott, és az állványra helyezte a gépet. - Nagyon aranyosan nézel ki. - Most még zavarba is hoztál! A nő beállította a gépet. - Azt hiszem, a fény megfelelő lesz. Próbáljuk meg. - Mac megfogta a távirányítót, és odalépett Carterhez. - Boldog Valentin-napot! - kiáltotta, közben átölelte a férfi vállát, és szájon csókolta. Hagyta, hogy a férfi ösztönösen magához vonja. Sikerült elkapnia a pillanatot. Amikor eltávolodott Cartertől, és a szemébe nézett, még egyet kattintott a gépen. - Most pedig... - Mac úgy fordult, hogy az arcuk összeérjen. - Mosolyog! - Megnyomta a távirányító gombját, aztán még egyszer, a biztonság kedvéért. - Látod? - A nő összedörgölte az orrukat. - Nem is volt olyan szörnyű. - Talán meg kéne próbálnunk még egyszer - mondta a férfi, és gyengéden megfogta a nő tarkóját. - Azt hiszem, éppen pislogtam. - Mennem kell - nevetett fel Mac. Kibontakozott a férfi öleléséből, és ellenőrizte a felvételeket, mielőtt levette a fényképezőgépet az állványról. - Nem mutatod meg nekem is? - Csak akkor, ha már teljesen készen lesznek. Ez a kép lesz az ajándékod második része.

- Azt reméltem, hogy megkapom, amikor végzel a munkával. - Mit, dr. Maguire? - A nő eltette a gépet. - Ja, rendben van, akkor legyen háromrészes az ajándék. A férfi felállt, hogy felsegítse Macre a kabátot. A nő a vállára vette a fotótáskát. - Most pedig vámod kell. - Ahhoz nagyon értek - mondta a férfi, és kinyitotta az ajtót Mac előtt. Ez igaz, gondolta Mac, és sietős léptekkel elindult a főépület felé.

- Nem tudom, hogyan tudnám kimenteni magam, de biztosan létezik valamilyen megoldás. - Mac! - Parker a fény felé tartotta a pezsgőspoharat, hogy meggyőződjön a tisztaságáról, mielőtt a menyasszonyi lakosztály asztalára helyezte. - Ez csak egy vacsora! - Te is tudod, hogy nem csak arról van szó. Ez egy igazi „találkozzunk a szülőkkel” esemény. Egy családi vacsora. - Már két hónapja jártok Carterrel. Itt az ideje. - Hol van ez megírva? - mérgelődött Mac. - Szeretném látni, milyen szabályzatban szerepel. - Dühösen az asztalra hajigálta a szalvétákat, mire Parker sóhajtva megigazította mindegyiket. Tudod, hogy mit jelent, amikor egy férfi elvisz a szülei házába, hogy bemutasson az anyjának. - Igen. Szeretné, ha az életében szereplő két legfontosabb nő megismerné egymást. Mindkettővel dicsekedni akar. - Nem akarom, hogy mutogasson. Nem vagyok bazári majom. Miért nem hagyhatjuk, hogy minden maradjon a régiben, a megszokott kerékvágásban? Csak mi ketten. - Azért, mert ezt kapcsolatnak hívják. Nézd meg a szó jelentését a lexikonban. Laurel jelent meg az ajtóban egy tál gyümölccsel és sajttal. - Ha ennyire felborzolja az idegeidet, akkor miért nem mondtál egyszerűen nemet? - Nem látod? Gyémánt fülbevaló! - Mac két kézzel a fülében lógó ékszerre mutatott. Elvakított a ragyogás. Ráadásul nagyon alattomos módon vetette fel, miután azt mondtam, hogy ma korán végzek, és kéne valamit csinálnunk együtt. Csapdába ejtett! - Ostoba vagy - jelentette ki Laurel - Tudom. Szerinted én nem tudom? Azzal is tisztában vagyok, hogy az anyám miatt vagyok ilyen fóbiás, de ettőI még nem szűnik meg a bajom. - Ez igaz - bólintott Parker. - De ugyanezt neki is el mondhattad volna. - De fontos számára ez a vacsora. Hiába próbált könnyed lenni, láttam rajta, hogy fontos. Egy olyan nőt érdemelne, aki szívesen elmegy vele a családi vacsorára, és találkozik az anyjával. Szeretném, ha csak később kért volna meg; Vagy a múlt héten, és akkor már régen túl lennék rajta. De múlt héten a szülei Spanyolországban voltak. Persze ez teljesen mindegy, mert a múlt héten meg azt kívántam volna, hogy egy héttel korábban... - Elég volt, Mac! - jelentette ki Laurel. - Nem tudunk követni.

- Amikor azt hiszem, hogy végre uralom a helyzetet, mindig történik valami. Ti is tudjátok, hogy majd mindnyájan méricskélni fognak, és rólam beszélnek. - Szerintem jobb, ha egyszerre esel túl rajta. - Laurel hátralépett, és szemügyre vette az asztalt. - Egy gyors fejessel beugrasz a nagy családi úszómedencébe. Jobb, mint lépésről lépésre besétálni. - Ez jó ötlet - ismerte el Mac némi gondolkodás után. - Jól tudsz bánni az emberekkel - nézett rá Parker bátorító arccal. - Beszéltesd őket, és közben mérd fel a terepet. Tedd azt, amit munka közben szoktál. - Ez is jó tipp. De még mindig reménykedhetek abban, hogy ez a csendes esküvő mégis egy részeg orgiává fajul, és egész éjjel dorbézolni fogunk. - A menyasszony apja valóban elég sötét alaknak tűnik - jegyezte meg Laurel. Mac felvidult, és átölelte a két barátnője vállát. - Mostantól pozitívan fogok gondolkodni. Szerintem menjünk le, és segítsünk Emmának. Nemsokára kezdődik a műsor. Nem volt részeges tivornya, és nem volt menekülés. Macnek sikerült rábeszélnie Cartert, hogy a szülei házában találkozzanak, és most örült, hogy vezetés közben van ideje egy kicsit lecsillapodni. Fejest ugrani a medencébe, emlékeztette magát. Nem kell aggódnia, hiszen jól tud úszni. Általában. Követte Carter útmutatásait, és könnyen eligazodott a takaros házak és rendezett parkok között. Pontosan erre számított, gondolta. Masszív New England-i felső középosztálybeli épületek. Az ápolt gyepen itt-ott még foltokban állt a hó. Ősfák és gondosan nyesett sövények. Szépen karban tartott kerítések. Méltóságteljes, mégsem hivalkodó. Tehetős, de nem harsány. Istenem, mit keres ő itt? Nagyot nyelt, és megállt a hatalmas kétszintes ház előtt, Carter Volvója mögött. Mennyi autó, gondolta kétségbeesetten. Úgy érezte, hogy túl sok autó parkol az épület előtt. Le akarta hajtani a tükröt, hogy még egyszer ellenőrizze a külsejét. De mi van, ha valaki pont kinéz az ablakon? Azt fogja hinni, hogy egy hiú tyúk vagyok. Szedd össze magad, förmedt magára Mac. Kiszállt a kocsiból, és a csomagtartóhoz lépett, hogy magához vegye a virágkosarat. Ezen az egyszerű ajándékon is rengeteget töprengett. Nem illetlenség egy esküvőről hozni virágokat a ház asszonyának? Először egy kedves és udvarias gesztusnak tartotta, de mi van, ha... Most már késő. Felment a tágas verandára vezető lépcsőkön, és már bánta, hogy nem ellenőrizte még egyszer a sminkjét. Aztán bekopogott az ajtón.

Eltelt néhány másodperc, és egy kicsit megkönnyebbült, amikor Sherry ismerős arcát pillantotta meg. - Szia! Jaj, de gyönyörűek! Anya nagyon fog örülni a virágnak. Isten hozott a Maguire család forgatagában. - A fiatal nő betuszkolta Macet az előszobába. - Hallod a kiabálást? A férfiak játszanak. Apa kapta karácsonyra a játékot, és most Nickkel meg Sammel, a sógorommal együtt próbálják megverni a gyerekeket baseballban. Megfogom a kosarat, amíg leveszed a kabátodat Mindenki a hátsó nagy helyiségben van. Látom, rajtad van a fülbevaló! Ugye milyen csodálatos? Elteszem a kabátodat. Sherry visszaadta Macnek a kosarat, és elvette a kabátját. Mac rájött, hogy addig még egy szót sem szólt, ezért elmosolyodott. - Anya a vacsorával bíbelődik. Nagyon izgul! Te nem? Amikor először találkoztam Nick családjával, annyira ideges voltam, hogy tíz percre bezárkóztam a fürdőszobába. Eszembe sem jutott, hogy Georgia, Nick anyja pontosan ugyanolyan ideges, mint én. Később elárulta, hogy az érkezésem előtt háromszor öltözött át. Ettől megkönnyebbültem. Tehát elárulom, hogy anya ideges, hátha akkor te is megnyugszol. - Köszönöm. Máris jobb. Sherry bevezette a hatalmas helyiségbe, és Mac felmérte a terepet. Emberek, színek, mozdulatok. Carter egy fehér hajú, ápolt szakállú férfi mellett állt, és jókedvűen nevetgélt. A levegőben finom étel illata terjengett. Egy könnyed, barátságos családi összejövetel pillanatai, gondolta Mac. Neki soha nem volt része ilyenben, mégis azonnal felismerte. - Sziasztok, megérkezett Mac. A mozgás megszűnt, és a jelenetből állókép lett. Szinte be lehetne keretezni, gondolta Mac. Minden szem rászegeződött. Először Carter mozdult meg. Ellökte magát a pulttól, amelyre addig támaszkodott, és elindult felé. - Tehát idetaláltál. - Áthajolt az illatozó fehér liliomok meg rózsák fölött, és gyengéden megcsókolta. Mac keze görcsösen markolta a kosár fülét, de Carter átölelte a vállát, és a tűzhely felé fordította. - Anya, ő Mackensie. Mac szemügyre vette a tűzhelytől ellépő nőt. Erős vonású arc, tiszta szem. A mosolya udvarias és barátságos. Alig észrevehető visszafogottság, gondolta Mac. - Örülök, hogy végre találkozhatok magával, Mackensie. - Köszönöm, hogy meghívott, Mrs. Maguire. - Mac átnyújtotta az asszonynak a virágkosarat. - Ezt a mai rendezvényről hoztam. Emma, akit ismer, készítette, és úgy gondoltuk, hogy talán tetszeni fog. - Káprázatosak. - Pam lehajolt, és megszagolta a virágokat. - És csodás az illatuk. Köszönöm. Sherry, tedd ezt a kosarat a kisasztalra, hadd élvezzük mindnyájan az illatot és a látványt. Kér egy pohár bort?

- Elfogadom, köszönöm. - Diane, tölts Macnek egy kis bort. - Ő a húgom, Diane - szólalt meg Carter. - Szia, Mac. Pinot Noir vagy Cabernet? Csirkét fogunk enni. - Pinot Noirt kérek, köszönöm. - Ő az apám, Michael Maguire. Apa, ő Mackensie. - Üdvözlöm, Mac. - A férfi megrázta Mac kezét. - Maga ír származású? - Részben. - A nagymamámnak volt ilyen haja, mint a lemenő nap. Tehát fényképész. - Igen. Köszönöm - nézett Mac Diane-re, amikor a nő átnyújtott neki egy pohár bort. - A társaimmal együtt esküvőket szervezünk. De ezt nagyon jól tudja, hiszen mi intézzük Sherry esküvőjét is. A férfi tréfásan elmosolyodott. - Mint a menyasszony édesapja, nemrég kaptam meg az első számlát. - Na de apa! A férfi Macre kacsintott, amikor látta, hogy Sherry szemrehányó pillantást vet rá. - A végső számlával együtt majd küldök egy üveg bort is, A férfi jóízűen felnevetett. - Tetszik a barátnőd, Carter. - Nekem is. Mire leültek az étkezőasztalhoz, Mac már fel tudta mérni a társaságot. Mike Maguire szeretett jókat nevetni, imádja a családját, és a család is imádta őt. Ő volt az orvos, mégis a felesége kezelte és irányította az eseményeket. Macnek úgy tűnt, hogy remekül kiegészítik egymást, és erős szövetség köti őket össze. De a sorsdöntő kérdésekben biztosan Pam szava számított. Sherry volt a család kisbabája, teli energiával és jókedvvel. Áradt róla a magabiztosság, és látszott rajta, hogy mindenki nagyon szereti őt. Sherry fülig szerelmes volt Nickbe, akit a szülők már a saját fiukként kezeltek. Nick is rajongott Sherryért, és ez további jó pontokat szerzett neki a családban. Diane-t, a legidősebb gyereket Mac egy kicsit erőszakosnak találta, jól állt neki az anyaság, és a gyerekei ápoltak és jól neveltek voltak, mégis úgy tűnt, mintha egy kicsit elégedetlen lenne. Már nem fiatal és nem most kezdi az életét, de még nem érte el az elégedettségnek azt az állapotát, mint Pam. A férje kedves és könnyed férfi volt, aki szívesen tréfálkozott a gyerekeivel. Mac úgy látta, hogy a férfi nyugodt természete időnként idegesíti a feleségét. Mac jó érzékkel mérte fel az emberi viszonyokat és kapcsolatokat, amelyeket a képeken is meg szokott örökíteni. Itt is felismerte a hagyományos vasárnapi vacsorák hangulatát. Csendben figyelte őket, és belelátott az életükbe, miközben körbeadták az asztalnál a törtkrumplit. Ő volt az ismeretlen tényező, a kívülálló, aki - legalábbis egyelőre - megváltoztatta a képet.

- Gondolom, főleg hétvégén dolgoznak - nézett rá Pam. - Általában igen, de sok hétköznapi rendezvényünk van. - Sokat dolgozik hét közben is - szólalt meg Carter. - Rengeteg időt tölt a tervezéssel, mert nem elég csak egy fényképezőgéppel felbukkanni a helyszínen. Aztán a rendezvény után sincs vége a munkának. Már sok albumot láttam, amit Mackensie állított össze. A képei igazi remekművek. - Most már minden digitális - vonta meg a vállát Diane, és megpiszkálta a tányérján lévő csirkét. - Többnyire igen, de időnként hagyományos filmet is használok. Csodálatos ez az étel, Mrs. Elliot. Látszik, hogy nagyon szeret főzni. - Szeretek nagy traktákat készíteni. Nekem nagyon tetszik, hogy négy barátnő közösen vezet egy vállalkozást Egy saját céghez sok kitartás, elszántság és fantázia kell. - De egy olyan vidám üzletről van szó! - lelkendezett Sherry. - Olyan, mint egy végtelen ünneplés. Virágok, gyönyörű ruhák, zene, pezsgő! - Az esküvők egyre drágábbak. Rengeteg idő, idegeskedés, pénz, és mindez egyetlen nap miatt. - Diane keserűen lebiggyesztette a száját. - Az embereket jobban érdekli az ülésrend, vagy a szalagok színe, mint maga a házasság. És a menyasszony meg a vőlegény annyira fáradt és ideges a nagy felhajtástól, hogy a végén már minden összemosódik előttük. - Neked is megvolt a nagy napod, Di. - Sherry mindig vidám szemében most megvillant egy haragos szikra. - És nekem is meglesz. - Én csak azt mondom, hogy mire az oltárhoz értem, annyira kimerültem, hogy nem is emlékszem, mikor mondtam ki a boldogító igent. - Pedig kimondtad! - A férje Diane-re mosolygott. 1 gyönyörű voltál, drágám. - Akkor is... - Teljesen igazad van - szólalt meg Mac. - Egy esküvő valóban kimerítő lehet, pedig ennek kéne a legcsodálatosabb, és legemlékezetesebb napnak lennie az ember életében. Mégis gyakran előfordul, hogy a stressz és a fáradtság mindent elront. Mi azért vagyunk, hogy ez ne történhessen meg. Hidd el, hogy ha mi szervezzük az esküvődet, akkor nem éreznéd úgy, hogy összefolytak az események, és nem emlékszel semmire. - Nem akarom kritizálni a munkádat, de ha az emberek nem éreznék a nyomást, hogy nagy felhajtást kell csapniuk az esküvőből, akkor nem lenne szükségük az olyan cégekre, akik mindenre ügyelnek. - Lehet, hogy igazad van - válaszolta Mac barátságos mosollyal. - De egy menyasszony mindig izgul vagy aggodalmaskodik, és a legtöbben örülnek, hogy ránk hagyhatják a részleteket. Mindenki annyit, amennyit akar. Mivel az esküvőn - elnézést kérek, Nick - a menyasszony a főszereplő, ezért számunkra hónapokon át ő a legfontosabb személy. Azon dolgozunk, hogy lehetőleg minél kevesebb megrázkódtatással és stresszel vezessük el a nagy naphoz. Ez a dolgunk.

- Biztosan remekül dolgoztok, és eddig csak olyan hírt hallottam a cégetekről, ami ezt támasztja alá. Mégis az a véleményem, hogy minél egyszerűbb valami, annál jobb. - Ez ízlés és személyiség kérdése - csatlakozott Pam a beszélgetéshez, és felemelte a kenyereskosarat. - Kér még valaki kenyeret? - Én nem egyszerű esküvőt akarok - jelentette ki Sherry. - Hanem a legcsodálatosabbat az egész világon. - Meglesz - mondta Mac, és Sherryre mosolygott - Az egyszerű is lehet szép, ha valakinek olyan a természete vagy az ízlése, de ilyenkor is oda kell figyelni a részletekre. Ma egy meghitt, egyszerű esküvőnk volt, egy késő délelőtti ceremónia. A menyasszonyt csak a nővére kísérte, és egy kézzel kötött csokrot tartott a kezében, a hajába pedig virágokat tűztünk a tiara és a fátyol helyett. Pezsgős reggelit szolgáltunk fel, majd egy jazz trió játszott a vendégeknek. Az esküvő nagyszerűen sikerült, és a menyasszony sugárzott a boldogságtól. A Kézfogó mégis körülbelül százötven órát töltött az esemény tervezésével és előkészületeivel, hogy minden a legnagyobb rendben menjen. Biztos vagyok abban, hogy a mai menyasszonyunk a nagy nap minden pillanatára emlékezni fog.

Amikor az estének vége lett, és Mac Carterhez ment, a férfi megvárta, amíg belépnek a házba, és csak akkor ölelte át. - Köszönöm. Biztosan félelmetes egy ilyen nagy csapattal találkozni... És kitűnőre vizsgázni. - Nocsak! Ezek szerint átmentem a vizsgán? - Egyértelműen. A nő lehajolt, és megsimogatta a macskát, aki az ajtóban üdvözölte őket. - Nagyon szép családod van, ahogy sejtettem. Látszik, hogy szeretitek egymást. - Igen. Elnézést kérek Diane viselkedése miatt, de ő szereti mindennek a sötét oldalát nézni. - Nem kell mentegetőznöd, mert én is sokszor ilyen vagyok. Csak nem mondom ki hangosan, amire gondolok. Megkedveltem őket, még a nővéredet is. Olyan normálisak, hogy most nagyon irigyellek. - Ami az enyém, az a tiéd is. Szeretném, ha nem lenne a szemed ilyen bánatos, amikor ezt mondom. - Nem tehetek róla. Ez az én rendellenességem, nem a tiéd. - Ez egy nagy ostobaság! Mac meglepődött, mert Carter nem szokott ilyen gorombán beszélni. - Ez... - Nincsen semmilyen rendellenességed. Csak megszoktad, hogy egy bizonyos szemüvegen át nézel a házasságra. A biztos kudarc szemüvegén át. - Lehet, hogy igazad van. De a kedvedért már sokat változtattam a látásmódomon. Még

senki mással nem sikerült idáig eljutnom, és nem tudom, hogy képes vagyok-e többre. - Nem foglak erőltetni, de nem is hazudom azt, hogy nem gondoltam még rá, és nem fordult meg a fejemben a közös jövő. Nagyon nehéz helyzetben vagyok, mert én biztosan tudom, hogy ezt akarom. Aztán rád nézek, és látom, hogy nem hiszel benne. Nem hiszed el, hogy képes vagy rá. - Nem akarlak megbántani. Elhiszed, hogy ettől jobban félek, mint attól, hogy engem valami sérelem ér? - Nincs szükségem a védelmedre. - A férfi megérintette a lány fülében lógó fülbevalót. Amikor átnyújtottam neked az ékszerdobozt, azt hitted, hogy egy eljegyzési gyűrű van benne. Láttam rajtad, hogy kétségbe vagy esve. - Carter... - Mit válaszoltál volna, ha tényleg gyűrűt adok? Ne ijedj meg, ez csak egy költői kérdés volt. Most viszont megígérek valamit, amitől talán megnyugszol. Addig nem veszek gyűrűt, és nem teszem fel a kérdést, amíg te nem kérsz meg rá. - Túl jó vagy nekem. - Kénytelen vagyok megint otromba lenni. Ez hülyeség, Mac! - Nem. Nem érdemellek meg téged. Nekem kell majd térden állva kérni, hogy vegyél el feleségül? Nem tudnám kimondani. Valahogy megragadtak a szavak bennem. Itt. - A nő a mellkasára szorította a kezét. - És valahányszor egy kicsit enyhül a nyomás, valami azonnal visszahelyezi rám. Te annyira különb vagy, mint amit én érdemlek. - Ne tedd ezt velem, Mac. - A férfi megragadta a nő vállát. - Ne állíts ilyeneket rólam. - Nem tudom, mit mondtam volna, ha gyűrű van a dobozban, és ez félelemmel tölt el. Azt sem tudom, hogy jó lett volna, amit mondok. Tudnom kell, hogy mit akarok. Tisztában vagyok azzal, hogy rossz szemüveg van rajtam. Hidd el, hogy nagyon igyekszem. A nő hátralépett. - Változtatni akarok, és most ez a legfontosabb. - Ez egy biztató kezdet. Egyelőre ennyivel is beérem. - Nem kéne ennyire türelmesnek lenned. - Ne szabd meg, hogy mit tegyek, és kit szeressek. Te vagy az igazi. Holnap is te leszel, és ötven év múlva is. - Én még soha nem voltam az igazi. Senkinek. A férfi odalépett hozzá. - Majd hozzászoksz. - Felemelte a nő állát, és megcsókolta az ajkát. - De miért? Miért én vagyok az igazi? - Azért, mert az életem kinyílt, és megtelt fénnyel, amikor ismét felbukkantál benne. A nő szorosan átölelte Cartert, és a vállára hajtotta a fejét. A lelkében kavarogtak az érzelmek. - Ha megkérnél, nem tudnék nemet mondani.

- Ez nem elég. Az a fontos, hogy igent akarjál mondani, amikor felteszem a kérdést.

19.

Mac egy tompa puffanást, majd halk sziszegést hallott, és kinyitotta az egyik szemét. Az ágy kényelmes melegében lustálkodva figyelte, ahogy Carter a cipőjét keresgéli a szobában. - Mennyi az idő? - Korán van, aludj még. Sikerült felkelnem, lezuhanyoznom és félig felöltöznöm, és csak most vertem be a lábam valahová. Sajnálom, hogy felébresztettelek. - Nem baj. Nekem is fel kéne kelnem, mert szeretnék korán nekilátni a munkának. - Mac ismét lehunyta a szemét. A férfi a cipővel a kezében - enyhén sántikálva - odament hozzá, és megcsókolta a feje búbját. A nő motyogott valamit, és elnyomta az álom. Mire ismét felébredt, a nap már beragyogott az ablakon. Lőttek a korai kezdésnek, gondolta Mac, miközben kikászálódott az ágyból. Ez a saját vállalkozás egyik nagy előnye. Ha nincs reggeli időpontja, akkor nyugodtan tovább aludhat. Elindult a fürdőszoba felé, de aztán megcsóválta a fejét, és visszament a hálószobába, hogy megágyazzon. Ez már az új Mac, emlékeztette magát. Az új Mackensie Elliot, aki a munkájában és a magánéletében is mindig ősszeszedett és pedáns. Akinek van egy új, fantasztikusan megtervezett szekrénye, ahol mindennek megvan a helye - és oda is kerül. Felrázta a párnákat, kisimította a lepedőt, és szépen elrendezte a paplant az ágyon. Tessék.. Csak két percbe telt. Elégedett pillantással nézett végig a szobán. Sehol egy levetett ruhadarab, szék alá rúgott cipő, vagy egy szekrényre hajított ékszer. így néz ki egy felnőtt, jó ízlésű nő szobája - aki uralja a saját életét. Lezuhanyozott, és nem felejtette el kiteregetni a törülközőt. A hálószobában még egyszer kinyitotta a szekrényt, és élvezettel nézett körül benne. - Erről beszéltem! A ruhák szép sorban lógtak, funkció és szín szerint elrendezve. A lenyűgöző méretű cipőgyűjtemény minden egyes darabja átlátszó műanyag dobozban várt a sorára, és a dobozok típusok szerint voltak egymásra rakva. Elegáns cipők, nappali viselet, szandálok, csizmák. Körömcipők, kivágott cipők, sportcipők, teletalpú cipők. Mindegyik gyönyörű és csodálatos. A táskák is funkció és szín szerint sorakoztak a tágas rekeszekben. A beépített hófehér fiókokban voltak a sálak, amelyek egykor összecsomósodva és rendetlenül tekeregtek mindenfelé. Most szépen összehajtogatva pihentek a helyükön, akárcsak a

pulóverek, a zoknik meg a harisnyanadrágok. Az űj szekrény az öltözködést is élvezetesebbé tette. Nem kellett többé átkozódva vadászni az egyes ruhadarabokra, amikor nem találta azt a kék blúzt, amit éppen fel akart venni, míg végül egy másik mellett döntött, amit szintén nem talált. Azért, mert a kék blúz most a helyén volt. A délelőtti munkához vagy a délutáni fotózáshoz szánt ruhaneműi közül kiválasztott egy fehér trikót, egy kék V kivágású pulóvert, meg egy farmert. Pontosan tudta, hogy a szekrény melyik részében találja ezeket, és az öltözködés után elégedett mosollyal sétált ki a szobából. Aztán gyorsan visszasietett, hogy a pizsamát a szennyeskosárba dobja. Emma pont akkor lépett be a lakásba, amikor Mac leért a lépcsőn. - Elfogyott a kávém. Segíts, kérlek. - Rendben. Épp most akartam... Úgy látszik, Carter a távozása előtt készített kávét. - Nem akarlak gyűlölni, amiért valaki kávét főz neked, amíg alszol, de kell egy kis koffein, hogy felébredjen bennem az emberbaráti szeretet. - Emma töltött magának egy bögrével, és élvezettel szívta be a kávé illatát. - Az élet mégis szép. Mac is hozott egy bögrét, és csatlakozott a barátnőjéhez. - Akarod látni a szekrényemet? - Már háromszor láttam. Elismerem, hogy tiéd a ruhás- szekrények királynője. - Ez nem igaz. Parkeré a királynő. - Parker a szekrények istennője. Úgyhogy a tiéd a királynő, ne aggódj. A szombati menyasszony telefonált - folytatta Emma. - Azt szeretné, ha a virágos kislány mégsem kosárból szórt rózsaszirmokat hintene a padlóra, hanem vörös csokrocskákat. - De eddig pont fordítva akarta. - Igen. És a félkör alakú csokor helyett megint gömbölyűt akar. - Emma lehunyta nagy barna szemét, és megdörzsölte a nyakát. - Örülök, ha túl leszünk ezen az esküvőn. - Ő az a menyasszony, aki igazolja Carter testvérét. - Sherryt? - Nem. A nővérét, aki úgy véli, hogy az esküvők megterhelőek, bonyolultak és túl nagy felhajtással járnak. És az egész csak egy nap miatt van. - De ez az a nap! A nagy nap, ami mellesleg a megélhetésünket biztosítja. - Egyetértek. De a szombati menyasszony az oltárhoz vonulása pillanatáig nagyon nehéz eset lesz. Tegnap engem is felhívott, és elfaxolt egy képet, amit az egyik magazinban látott. Azt akarja, hogy azt a felvételt másoljam le. Ez nem okozna gondot, ha a ruhája, a testalkata és a frizurája nem lenne egészen más. És nincs a parkban egy ír kastély, aminek a boltívében lefényképezhetném. Legalábbis nehéz lenne beszerezni. - Ez csak az idegesség miatt van. Egy ilyen nő megszokta, hogy mindig mindent

maga intéz, és most bepánikolt. Szükségem van még egy adag kávéra, aztán mennem kell dolgozni. - Emma teletöltötte a bögrét. - Majd visszahozom. - Mindig ezt mondod. - Az egész gyűjteményt visszahozom - ígérte Emma, és kiosont az ajtón. Mac kinyitotta az egyik konyhaszekrényt. Egy kis cukor és tartósítószer a kávé mellé, gondolta. A kekszesdoboz előtt egy fényes almát talált, rajta egy kis cédulát, amelyen ez állt. Engemisegyélmeg! Mac felnevetett, és kivette az almát, a cédulát pedig a pultra tette. Milyen aranyos fiú, gondolta, és beleharapott a gyümölcsbe. Vicces fiú. Mit tehetne érte, ha még nem áll készen a házasságra? Elcsábította egy La Periával, és igazi ételt főzött neki. Megvan! - A fénykép! Mac a munkaasztalhoz sietett, és bekapcsolta a számítógépet. Nem felejtette el a Valenin-napi ajándék harmadik részét, csak még nem tudta eldönteni, hogy melyik felvételt válassza. - Dolgoznom kéne, dolgoznom kéne - motyogta maga elé. - De csak egy perc az egész. Végül majdnem háromnegyed órába telt, mire sikerült kiválasztania és elkészítenie a megfelelő képet - az egyik csók utáni elkapott pillanatot, ahol összesimul az arcuk. Carter olyan nyugodtnak és vidámnak tűnik, ő pedig... vele van, gondolta, miközben szemügyre vette a végeredményt. Kinyomtatta, kivágta és bekeretezte a kész művet. Be is csomagolta, és átkötötte egy vörös szalaggal. Még egy selyemvirágot is dugott a masniba. Magának is kinyomtatott egy példányt, és azt is bekeretezte. A fiókjába rejtette a képet, mert csak akkor teszi ki a szobájában, ha a férfi is megkapta az övét. Bekapcsolta a zenét, és levette a hangerőt, hogy kellemes aláfestést adjon a munkához. Dolgozni kezdett, és úgy érezte, hogy elégedett az egész világgal. A beállított időzítő figyelmeztette, hogy nemsokára elő kell készítenie a műtermet a következő ügyfél fényképezéséhez. Egy eljegyzési kép lesz. A nő orvos, a férfi zenész. Macnek volt néhány ötlete, és megkérte a vőlegényt, hogy hozza magával a gitárját. Középszürke háttér, a pár a padlón ül, és... Éppen egy lapos ülőpárnát tartott a kezében, amikor megfordult, mert kicsapódott a bejárati ajtó. Az anyja egy ezüstösen csillogó rövid nercbundában pompázva robbant be a helyiségbe. - Mackensie! Nézd! - Az asszony megpördült, majd pózolva megállt, mint egy modell a kifutón. - Most nem lehetsz itt - közölte Mac. - Ügyfeleket várok.

- Én is ügyfél vagyok, és konzultációra jöttem. Először veled akarok beszélni, de aztán össze kell hívnunk a teljes csapatot. Istenem, Mac! - Linda odarohant a lányához. Férjhez megyek! Mac elmerült az anyja parfümillatú ölelésében, és lehunyta a szemét. - Gratulálok. Ismét. - Ne legyél ilyen. - Linda elhúzódott tőle, és durcás arccal nézett rá, de a következő pillanatban felnevetett, és ismét megpördült. - Örülj, Mac! Örülj a boldogságomnak. Annyira boldog vagyok! Nézd, mit hozott nekem Ari Párizsból! - Nagyon szép kabát. - Valóban. - Linda lehajtotta a fejét, és a szőrméhez dörzsölte az állát. - De ez még nem minden! - Az asszony kinyújtotta a kezét, és megmozgatta az ujjait. A gyűrűsujján egy hatalmas briliáns sziporkázott. Mint egy szikla, gondolta Mac. Idáig ez a legnagyobb. - Lenyűgöző. - Ugye milyen drága ember ez az Ari? Rosszul érezte magát nélkülem, és már az első este felhívott Párizsból. - A nő két karjával átölelte magát, és ismét pörögni kezdett. - Persze három napig nem álltam vele szóba, mert nagyon gonosz volt, amiért nélkülem utazott el. És természetesen nem voltam hajlandó találkozni vele a hazaérkezése után. - Természetesen - bólintott Mac. - Könyörgött, hogy menjek New Yorkba. Értem küldött egy limuzint meg egy sofőrt, és a kocsi tele volt fehér rózsákkal. És egy üveg drága pezsgővel. De először rózsákat küldött. Minden nap! Kénytelen voltam megadni magam, és elmenni hozzá. Istenem, olyan romantikus volt! Linda lehunyta a szemét, és karját keresztbe fonta a melle előtt. - Mint egy álom, vagy egy film. Egyedül vacsoráztunk az otthonában. Beszerezte az összes kedvencemet és a legfinomabb pezsgőt. A szobában gyertyák égtek, és tele volt rózsákkal. Azt mondta, hogy nem tud nélkülem élni, aztán átnyújtotta ezt. Láttál már valaha ilyen gyönyörűséget? Mac az anyját nézte, aki a gyűrűt csodálta. - Remélem, nagyon boldogok lesztek. Tényleg. Annak is örülök, hogy már most boldog vagy. De akkor is fényképeznem kell. Az asszony legyintett. - Mondd le az ügyfeledet, az ég szerelmére! Ez most fontosabb. Az anyád férjhez megy. - Negyedszer. - És utoljára. Az igazihoz. És azt akarom, hogy ti szervezzétek meg az esküvőt. Szeretném, ha nagyon kitennél magadért. Ari azt mondta, pénz nem számít. Valami meséset, romantikusat és elegánsat akarunk. Kifinomult és pazar esküvő legyen. Egy

halványrózsaszín ruhára gondoltam. Vagy valami régiesre, hollywoodi stílusban. Fátyol helyett kalapot fogok hordani. A nő csillogó szemmel beletúrt a hajába. - A frizurám legyen sima és elegáns, és Ari vesz nekem egy ragyogó fülbevalót. Rózsaszín gyémántból, azt hiszem. És rengeteg, rengeteg fehér és rózsaszín rózsát akarok, de majd kikérem Emmaline tanácsát. Azonnal ki kell küldenünk a meghívókat, de Parker biztosan el tudja intézni. És a torta! Egy hatalmas tortát kérek. Egy emlékművet, mint a Taj Mahal, úgyhogy Laurelnek lehetőséget adok arra, hogy felülmúlja önmagát. Aztán... - Mikor? - vágott az anyja szavába Mac. - Mit mikor? - Mikorra tervezed mindezt? - Júniusban. Júniusi menyasszony akarok lenni. Koranyári szabadtéri szertartást kérek, és... - Idén júniusban? Tehát három hónap múlva? Teljesen be vagyunk táblázva. - Az nem számít. - Linda egy vidám mosollyal söpötte félre Mac aggályait. - Az anyád vagyok, ezért mondjál le valakit. Nos... - Nem szoktuk lemondani az ügyfeleinket, anya. Nem tehetjük tönkre valaki másnak az esküvőjét, mert az utolsó pillanatban akarsz lefoglalni egy júniusi időpontot. Linda arcán őszinte fájdalom és zavar jelent meg. Mac tudta, hogy komolyan megbántódott. - Miért vagy mindig ilyen gonosz hozzám? Miért akarod elrontani az örömömet? Nem látod, hogy milyen boldog vagyok? - Dehogynem. És nagyon örülök neki. Csak nem tudom megadni neked, amit kérsz. - Meg akarsz büntetni? Nem akarod, hogy boldog legyek. - Ez nem igaz. - Akkor miről van szó? Mi ez az egész? Férjhez megyek, és a lányomnak van egy esküvőszervező cége. Természetes, hogy téged akarlak megbízni. - Júniusban nem tudjuk megtartani az esküvődet. Majdnem egy évre előre be vagyunk táblázva. - Nem hallottad, hogy mit mondtam? A pénz nem akadály. Ari kifizeti a számlát, akármennyit is kértek. Csak any- nyit kell tennetek, hogy egy kicsit átszervezitek az eseményeket. - Ez nem pénz kérdése, és nem olyan egyszerű, amit átszervezéssel meg lehetne oldani. Elkötelezettségről és becsületről van szó. Nem tudjuk megadni azt, amit akarsz, és akkor, amikor akarod, mert már másvalakinek ígértük. - És ők fontosabbak neked, mint én? Mint a saját anyád? - Valaki már lefoglalta az időpontot, megrendelte a meghívókat, és mindent

eltervezett. Tehát ebben az esetben ők valóban fontosabbak. - Azt majd meglátjuk! - Az asszony hangja haragosan felcsattant, és tekintete szúrós lett, mint a tőr. - Mindenki tudja, hogy Parker vezeti az üzletet, és ő irányítja az eseményeket. Majd engedelmeskedni fogsz, ha rád parancsol. Linda az ajtóhoz viharzott, de ott megállt, és még egyszer végigmérte Macet. - Szégyellheted magad, hogy így bánsz velem. Mac fáradt sóhajjal lépett a munkaasztalhoz, és miután az anyja becsapta maga mögött az ajtót, remegő kézzel felemelte a kagylót. - Elnézést kérek - mondta a telefonba, amikor Parker jelentkezett. - Először elnézést szeretnék kérni. Az anyám úton van hozzád, és beszélni akar veled. Azt hiszem, ezt most neked kell elintézni. - Rendben. - Ismét férjhez megy. - Igen? Meg vagyok döbbenve! Mac felnevetett, pedig a szemében égtek a könnyek. - Köszönöm, itt akarja tartani az esküvőt, júniusban. - Az nem lehet. Be vagyunk táblázva. - Tudom. Én is ezt mondtam neki, de szerinte te vagy a főnököm. Mindnyájunk főnöke. - Én is mindig ezt mondom. Elintézem, ne aggódj. - Ez az én bajom. - Mivel én vagyok a főnök, most már az enyém. Majd visszahívlak. Parker felállt az asztaltól, és a tükörhöz lépett. Ellenőrizte a külsejét, helyére simította a haját, felfrissítette a rúzsát - és elmosolyodott, mert érezte, hogy nagy csata lesz. Már alig várta. Kényelmesen lesétált a lépcsőn, pedig hallotta, hogy valaki türelmetlenül, többször egymás után nyomkodja a kapu csengőt. Az előtérben megállt, és megigazított egy rózsát az egyik vázában, majd hűvös mosollyal az arcán ajtót nyitott. - Szia, Linda. Hallottam a jó hírt. Gratulálok. - Úgy látszik, Mac nem pazarolta az idejét. - Linda besuhant az ajtón, és gyors pillantással felmérte a terepet. - Furcsa lehet az otthonodat pénzért megnyitni idegenek előtt. - Én nagyon szórakoztatónak találom. - Parker a dolgozószoba felé intett. - Ott leülhetünk. Linda ledobta a szőrmebundát az egyik fotelra. Leült, kényelmesen hátradőlt, és keresztbe tette a lábát. - Már rájöttem, hogy először hozzád kellett volna jönnöm, de az érzelmeim a

lányomhoz vezéreltek. Meg akartam vele osztani az örömömet. - Ez természetes. - Parker utánozta Linda mozdulatait, ő is keresztbe tett lábbal foglalt helyet a heverőn. - Bizonyára nagyon izgatott vagy. Elbűvölő az a gyűrű. - Ugye? - Linda arca felragyogott, és felemelte a kezét, hogy ismét megcsodálja a termetes ékszert. - Ari olyan figyelmes és romantikus! Levett a lábamról. - Mac említette, hogy New Yorkban lakik. Ezek szerint hamarosan költözöl. - Nemsokára. De addig még rengeteg tennivalóm van. A házam, a holmim. - És Eloisa. Biztosan ő is örül, hogy a főiskolai szüneteket New Yorkban töltheti, amikor nem az apjával van. - Parker figyelmét nem kerülte el Linda zavara. - Eloisa már lassan kirepül a fészekből. Természetesen fenntartunk számára egy szobát a látogatások idejére. Legalábbis addig, amíg saját lakást tud szerezni magának. Először azonban meg kell tervezni az esküvőmet. Nem hagynám, hogy bárki más szervezze meg a nagy napot, csak ti jöhettek szóba. Természetesen egy olyan eseményt akarunk, ami tükrözi Ari pozícióját és státusát. Ő egy nagyon fontos ember, és ha már az üzletnél tartunk, elárulhatom, hogy mindenből a legjobbat akarja. Mert megengedheti magának. Majd beszélek a többi lánnyal is a részletekről, de ha már itt vagyok, vázolni szeretném, hogy nagyjából mik az elképzeléseim. - A Kézfogó nem tudja megszervezni az esküvődet, Linda. Egyetlen szabad időpontunk sincs júniusban. Sőt az egész nyár és az ősz is be van táblázva. - Parker, te üzletasszony vagy. - Linda drámai mozdulattal kinyújtotta a kezét. Egy nagyszabású eseményt kínálok fel neked, ami a figyelem középpontjába emelheti a vállalkozásotokat, és további ügyfeleket is hozhat. Ari rengeteg fontos embert ismer, ezért komoly ügyfelekre gondolok. Nagyon szeretném itt megtartani az esküvőmet, egy régi barát otthonában, aki még most is hiányzik, ezért kárpótolunk titeket a rövid határidőért. Mégis mennyibe kerülne szabaddá tenni egy időpontot júniusban? Mondjuk harmadikán, szombaton? - Igazad van, valóban üzletasszony vagyok. - Parker észrevette, hogy Linda arcán önelégült mosoly jelenik meg. - Az a dolgom, hogy kitűnő szolgáltatást nyújtsunk az ügyf'eleinknek. Június harmadikán is van egy ügyfelünk, akivel már aláírtuk a szerződést. Ha a szavamat adom, be is tartom az ígéretemet. Szerintem inkább New Yorkban kéne megtartanod az esküvődet. Ajánlhatok néhány nagyon jó rendez vényszervezőt. - Nem akarok más szervezőket. Megmondtam, hogy itt lesz az esküvőm. Ez nagyon fontos nekem, Parker. Olyan helyen akarok férjhez menni, ahol otthon érzem magam, ahol kapcsolataim vannak, és olyan emberek foglalkoznak a részletekkel, akiket szeretek, és akikben megbízom. Azt akarom, hogy... - Nálam semmit sem érsz el a könnyekkel. - Parker hangja hideg lett, mint a jég, amikor látta, hogy Linda szeme könnybe lábad. - És nem érdekel, hogy mit akarsz. Az esküvőd nem itt lesz megtartva. - Parker felállt. - Ha megbocsátasz, most dolgom van.

- Mindig azt hittétek, hogy különbek vagytok nálunk, és lenéztetek minket, mintha ti olyan fontosak lennétek. Egy connecticuti Brown! Mire vitted a nagy büszkeségeddel? Kénytelen vagy kiadni a házadat, italokat szolgálsz fel, és mások ügyeit intézed. Mi lett belőled? - Egy connecticuti Brown, aki folytatja a régi családi hagyományt, és munkával keresi a kenyerét - Parker Linda felé nyújtotta a nercbundát. - Kikísérlek. - Ha elmesélem Arinak ezt a bánásmódot, gondoskodik arról, hogy bezárassa a vállalkozásodat. Többé egy gyermekzsúrt sem szervezhetsz ezen a helyen. Tönkre fogunk tenni! - El sem tudod képzelni, mennyire örülök, hogy ezt mondod nekem. Így legalább lehetőségem nyílik arra, hogy én is elmondjak valamit, ami már régóta érik bennem. Évek óta nézem, ahogy kihasználod, és érzelmileg manipulálod a legjobb barátomat. Egyszer megfojtod az önzéseddel, máskor meg nem veszel róla tudomást. A pillanatnyi szeszélyed szerint bánsz vele már kisgyerek kora óta, és nem változtál. Linda arca elfehéredett a megdöbbenéstől. - Nem beszélhetsz így velem! - Dehogynem. És van még mondanivalóm. Nem szívesen látott személy vagy ebben a házban. Tulajdonképpen soha nem láttunk szívesen, de elviseltünk. Ám ennek most vége. Legközelebb csak akkor jöhetsz be ezen az ajtón, ha Mac úgy akarja. Most pedig távozz a házamból, ülj vissza a kocsiba, és hagyd el a birtokomat. - És én még úgy gondoltam, hogy szívességet teszek neked! Parker az ajtóban állva nézte, hogy Linda elhajt. Félúton hazafelé már el is fogja ezt hinni, gondolta Parker. Meg lesz győződve arról, hogy ő csak szívességet akart tenni nekik. Megvárta, amíg az autó eltűnik az úton, aztán felkapott egy kabátot, és elindult Mac műterme felé. Mac az ajtóban várta. - Parks, én... - Ne mentegetőzz, mert dühös leszek. - A nő benézett a műterembe, és meglátta a háttérfüggönyt, meg az ülőpárnákat a padlón. - Nemsokára eljegyzési fényképezésed van - mondta, és az órájára nézett. - Gyors leszek. - Hogy ment a konzultáció? - Nem kaptuk meg a munkát. - Sír tés kiabált? - Igen. Valamint próbált megvesztegetni, és megfenyegetni. - Ez hihetetlen. Linda valóban bámulatos. Tényleg azt hiszi, hogy az egész világ körülötte forog, és mindenkinek úgy kell táncolnia, ahogyan ő fütyül. - Mac fáradtan megdörzsölte a halántékát. - Egy óra múlva már azt fogja híresztelni, hogy csak szívességből kért meg minket, mert fel akarta lendíteni az üzletet, de a szíve mélyén

örül, hogy nem tudtuk el vállalni a munkát, mert egy ilyen nagyszabású esemény túl nagy feladat lenne a mi vállalkozásunknak. - Már kifelé menet valami ilyesmit emlegetett. - Lindának különleges tehetsége van ehhez. Egyébként ez a házasság talán tartós lesz. Egyértelmű, hogy a fickónak rengeteg pénze van. - Még nem is mondtam a jó hírt New Yorkba fog költözni. Mac ellátottá a száját. - Ez eszembe sem jutott. Teljesen kiment a fejemből, hogy a barátja New York-i. Ez valóban jó hír! - Mac mégis bánatosan felsóhajtott, és a barátnője vállára hajtotta a fejét. - Istenem, de elfáradtam tőle. - Tudom. - Parker átölelte Macet. - De most már minden rendben van, úgyhogy szedd össze magad - förmedt rá barátságos szigorral a hangjában. - Igenis. - A fotózás után átjössz fagylaltozni? - Lehet. - Már jönnek is az ügyfeleid. Nem tartalak fel tovább. - Parker. Ha esetleg mégis szabaddá tudtuk volna tenni azt a napot... - Ugyan már, kedvesem! - mondta Parker vidám hangon, miközben elindult az ajtó felé. - Eszem ágában sem volt megszervezni Linda esküvőjét. Mac megcsóválta a fejét. Miért érzi mégis bűnösnek magát? Erre most nem szabad gondolnia. Félre kell tennie a problémáit, mert az ügyfelek a legjobbat várják el tőle.

Carter a táskájába rakta az esszéket, és abba a rekeszbe csúsztatta, ahol a javításra váró dolgozatok voltak. Ez az én házi feladatom, mosolygott magában. Vajon a diákjai tudják, hogy egy átlagos tanár mennyi házi feladatot visz haza az iskolából minden nap? A táblára korábban már felírta az esszék témáját. ElemezdéshasonlítsdösszeRozalindaésJaquesnézeteitaszerelemről.Indokoldmeg,hogymiértígyvélekednekróla. Az optimista és a pesszimista, gondolta Carter. A bánatos és a vidám. A dráma részletes tanulmányozásával az volt a célja, hogy rávezesse a diákjait a felszín alatt rejtőző bölcsességekre. A mű csupán könnyű romantikus komédiának tűnik, tele viccekkel és tréfákkal, ám Sokkal mélyebb mondanivalója van. Mindig az a cél lebeg a szeme előtt, hogy gondolkodásra késztesse a diákjait. - Elnézést, dr. Maguire. A férfi felnézett, és egy nőt pillantott meg az ajtóban, - Miben segíthetek? - Suzanne Byers vagyok, Garrett anyja.

- Mrs. Byers! Örülök a találkozásnak. Jöjjön be. - Reméltem, hogy még itt találom, mielőtt hazamegy. Nem akarom sokáig feltartani. - Semmi baj, ráérek. - Nem tudtam eljönni a fogadóórára, mert influenzás voltam, pedig nagyon szerettem volna beszélni magával. Bizto san tudja, hogy Garrett az elmúlt tanévben nem jeleskedett a tanulásban. És az idén sem mutatott túl nagy lelkesedést a tanév elején. - Azóta szépen halad, összeszedte magát, és nagyon okos. Egyre többet szerepel az órán, és a jegyei is sokat javultak ebben a félévben. - Tudom, és éppen ezért akartam találkozni magával. Az apjával arra gondoltunk, hogy kivesszük ebből a drága magániskolából. - Remélem, nem fogják, hiszen Garrett... - Nem véletlenül beszéltem múlt időben - vágott a férfi szavába az asszony. Annak idején mindent megpróbáltunk. Tanultunk vele, megfenyegettük, megvesztegettük, magántanárt is fogadtunk mellé. De semmi nem segített, és úgy éreztük, hogy a tandíj csak az ablakon kidobott pénz Aztán néhány hónapja minden megváltozott, mintha egy sötét helyiségben hirtelen felkapcsolták volna a világítást. Garrett könyvekről kezdett el beszélni, és komolyan nekilátott a tanulásnak. Nagyon csalódott volt, hogy csak négyest kapott a legutóbbi dolgozatára. Tíz percig nem jutottam szóhoz, amikor határozottan kijelentette, hogy a következőt hibátlanul fogja megírni. - Ez valószínűleg így is lesz, mert megvan hozzá minden képessége. - Rengeteget beszél magáról. Dr. Maguire azt mondta, dr. Maguire szerint, satöbbi. A többi tárgyból is javulnak a jegyei... persze nem várhatunk tőle csodákat, de egyre jobbak. Ezt magának köszönhetjük. - Garrett érdeme. - De maga... annyira lekötötte a figyelmét, hogy képes volt rá. És meg is tette. Lelkendezve mesél a fogalmazásórákról, és úgy tervezi, hogy talán író lesz. - A nő szeme könnybe lábadt. - Tavaly majdnem megbukott, és az igazgató magához hívatott minket, most pedig Shakespeare-ről beszél, és író akar lenni. A nő pislogni kezdett, és megtörölte a szemét. Carter nem tudta, hogy mit mondjon. - Garrett szerint dr. Maguire nemcsak okos, hanem menő is. - Az asszony elmosolyodott. - Szerettem volna elmondani, hogy akármi is lesz a fiamból, soha nem fog megfeledkezni magáról. Meg akarom köszönni, amit érte tett.

Carter egy nagy pizzával lépett be a műterembe. Mac a heverőn üldögélt, és a

kávézóasztalon pihentette a lábát. - Pizza - jelentette be a férfi, és a konyhába ment, hogy a pultra tegye a dobozt. Tudtam, hogy van egy délutáni fotózásod, és nekem is rengeteg javítanivaló dolgozatom van, ezért vettem egy pizzát. A pizza egy vidám étel, és nekem ma nagyon jó napom volt. A nő felnyögött, mire a férfi aggódó arccal odalépett hozzá. - Jól vagy? - Igen, nagyjából. Megettem egy fél liter fagylaltot. Talán egy liter is megvolt. - Fagylaltot? - A férfi az asztalra ült. - Partit tartottatok? - Nem. Talán. Attól függ, mit értesz parti alatt. Mesélj a jó napodról. A férfi felemelkedett, hogy megcsókolja Macet, aztán visszaült. - Szia, Mackensie. - Szia, Carter. Nagyon vidám a mosolyod. - Ma megtapasztaltam egy olyan pillanatot, amiért érdemes tanárnak lenni. Van egy diákom, aki komoly kihívást jelent, mert az órán kikapcsolja az agyát, és mindenre figyel, csak nem a tanításra. - Ismerem a helyzetet, mert nekem is volt egy ilyen kapcsolóm. Nagyon hasznos volt, főleg amikor a polgárháborúról vagy a vámszabályokról tanultunk. A vámszabályok és a gazdasági rendelkezések története automatikuson működésbe hozta a kapcsolót. És ma jól szerepelt a nehezen kezelhető diákod? - Már egy ideje jól tanul. Sikerült rátalálnom egy másik kapcsolóra. Arra, amelyik az érdeklődést és az önálló ötleteket hozza működésbe. Látszik a szemén, mintha tényleg fel kapcsolnák a világítást - Komolyan? - Garrett az a fajta gyerek, aki keményen megdolgoztatja a tanárait. De ha rátalálsz a titkos kapcsolóra, akkor megvan a munkád jutalma. Az ő dolgozatára adtam négyest Valentin-napon. Vagy egy nappal korábban. De számomra az volt a Valentinnapunk. - Igen, emlékszem. Azt mondtad, hogy a négyes nagyon jó jegy Garrettnek. - Ma bejött hozzám az anyja. A szülők általában nem szívesen keresik fel az iskolában a tanárokat, és ha mégis kénytelenek bejönni, akkor nem ajándékot hoznak. Az ő látogatása mégis nagyon megörvendeztetett, mert köszönetet mondott. - Köszönetet mondott? - Mac érdeklődve pillantott a férfira. - Ezért örülsz annyira? - Igen. A munkám nemcsak arról szól, hogy tényeket közlök, házi feladatot és osztályzatot adok. Hanem... meg kell találnom a kapcsolót. Garrettnél ez sikerült, és az édesanyja bejött hozzám hálálkodni. Látom, most már te is mosolyogsz. - Megváltoztattál egy életet, Carter. Talán nem is tudod, hogy megváltoztatod a

diákjaid életét. - Azért ez túlzás. - Nem, ez így van. Én megörökítem az életeket, illetve egyes pillanatokat, és ez is fontos és értékes. De te megváltoztatod az emberek életét, és ez bámulatos. Hozok neked egy kis pizzát, de nem tudok veled enni - mondta a nő, és felállt. - Mert a gyomrom tele van fagylalttal. - Miért ettél meg egy fél liter fagylaltot? Esetleg kettőt. Mac vállat vont, és a konyhába indult. Carter követte. - Egyszer említetted, hogy az érzelmi viharok idején szoktál fagylaltevésbe menekülni. A nő levett egy tányért a polcról, és közben a férfira nézett a válla fölött. - Mindig elfelejtem, hogy milyen figyelmes hallgatóság vagy. Fogalmazzunk úgy, hogy ma nem volt jó napom. Vagy talán mégis - tette hozzá elgondolkodva. - Attól függ, honnan nézzük. - Meséld el. - Nem fontos. Inkább egyél egy kis pizzát. Kérsz hozzá egy pohár bort? - Csak akkor, ha te is iszol, és közben elmeséled a napodat. Időt spórolnánk meg, ha nem kéne harapófogóval kihúznom belőled, hanem egyszerűen elmondanád. - Igazad van. Ha sokat kertelek, a végén még fontosabbnak tartod, mint amennyi figyelmet érdemel. - Egy újabb rossz szokás, amitől meg kell szabadulnom, gondolta Mac. Az anyám ismét férjhez megy. A férfi figyelmesen nézte Mac arcát, miközben kitöltötte a bort - Nem kedveled a vőlegényt? - Fogalmam sincs, hogy milyen, mert még soha nem láttam. - Értem. - Nem, nem érted. - A nő megsimogatta a férfi kezét. Nem tudod felfogni, hogy egy anya ilyet tegyen. Úgy menjen férjhez, hogy a lányának fogalma se legyen arról, hogy ki a következő mostohaapja. Szerintem még Eloisa sem találkozott vele, és Lindában fel sem merült, hogy erre szükség lenne. Volt már Elliot, Meyers, Barrington, és nem is tudom, hogy most mi lesz a neve. Ő nem szokott családi vacsorákat főzni, ezért nem fontos számára, hogy megismerjük az új kérőjét. - Sajnálom, hogy ez felzaklat. - Nem is tudom, hogy milyen érzéseket kelt bennem. Azt sem, hogy miért lep meg. Utoljára akkor láttam Lindát, amikor az éjszaka közepén hisztérikusan zokogva idetelefonált. Viharban és jégesőben robogtam át hozzá, mert azt hittem, hogy megerőszakolták, vagy megtámadták, vagy a jó ég tudja, milyen szörnyűség történt vele. - Micsoda? Mikor történt ez? - A férfi megragadta Mac kezd. - Megsérült? - Aznap este volt, amikor fogadóórát tartottál az iskolában. És nem sérült meg.

Legfeljebb a végtelen önzését érte némi sérelem. A padlón hevert, és haldoklott, mert Ari, a mostani vőlegénye üzleti útra ment Párizsba, és nem vitte magával. Én a rendőrséget és a mentőket akartam felhívni, ő pedig csak Párizs miatt sírdogált. Megfordultam, és otthagytam. Ez nagy haladás, mert régebben ilyenkor megnyugtattam és lefektettem volna, miközben a fogamat csikorgatom a dühtől. - Miért nem mesélted ezt eddig el nekem? - Nem tudom. - A nő megcsóválta a fejét, és nagyot sóhajtott. - Tényleg nem tudom. Nem volt egy kellemes anya-lánya találkozó, ezért talán később nem akartam gondolni rá. Kisétáltam a házból, és közöltem vele, hogy legközelebb hiába hív. Még néhány gorombaságot vágtam a fejéhez, majd távoztam. - Nagyon jól tetted, hogy ezt mondtad neki, és azt is, hogy otthagytad. - Mindkét esetben igazad van - bólintott Mac. - Ma pedig beállított ide, egy új nercbundával és egy szikla méretű gyémánttal az ujján, mintha mi sem történt volna. A kapcsolóról jut eszembe: júniusban lesz az esküvőjük. Arinak egy nercbundával, egy gyémánttal és egy lánykéréssel sikerült kiengesztelnie. És azt akarta, hogy mi szervezzük az esküvőt, pedig a június a főszezon nálunk, és teljesen be vagyunk táblázva. Linda persze éktelen haragra gerjedt, és Parkerhez fordult. Ez volt a nap fénypontja, mert Parker jól megmondta neki a magáét, és kitessékelte a házából. Utána jött a fagylalt. A nő ivott egy kortyot a borból. - A te napod jobban tetszik. - Tudnia kellett volna, hogy be vagytok táblázva. - Nem biztos. Szerintem meg sem fordult a fejében, mert saját magán kívül nem szokott mással törődni. Azt hiszi, hogy csak ő van egyedül ezen a világon. Ezért őszinte a ha ragja és a fájdalma, amikor nem teljesülnek a követelései. Valóban őszinték. Még egy muslicának is fejlettebb érzelmi élete van, mint neki. Az anyja úgy nevelte, hogy minden kívánságát teljesítette, és elhitette vele, hogy az egész világ körülötte forog. Ezért lett ilyen. - Ez még nem jelend azt, hogy így bánhat veled. - Pedig azt teszi. Úgy bánik mindenkivel, ahogy neki jól esik. Felelős vagyok az érzelmi válaszaimért, és azon dolgozom, hogy túllépjek rajta. Garretthez hasonlóan, én is sok haladást értem el. Az anyám most nem kapta meg, amit akart. - Nem hiszem, hogy ettől észhez tér. A jövőben is hasonlóan fog viselkedni. Vissza fog jönni, és ismét fájdalmat okoz neked. De legközelebb velem találja szemben magát. - Carter, nem kell a válladra venni ezt a terhet. Nagyon kedves tőled, de... - Ez nem kedvesség. Nekem kell elbánni vele. Macnek eszébe jutott, hogy Carter egyszer egy ökölcsapást is elviselt egy részeg ügyféltől. - Tudom, hogy képes vagy elintézni, de ő az én anyám, és nekem kell

szembeszállnom. - A DNS senkit nem tesz anyává. Mac egy darabig némán nézett maga elé. - Nem - mondta végül. - Valóban nem erről szól az anyaság. 20. Délelőtt esni kezdett a hó, és nemsokára hatalmas hóvihar kerekedett. A világ ismét fehér lett, és nyoma sem maradt a február végi enyhülésnek. Úgy látszik, a március faggyal és hideggel köszönt be, gondolta Mac. A viharos szélben kavargó hó láttán Mac legszívesebben egy könyv és egy bögre kakaó társaságában összegömbölyödött volna a meleg takaró alatt, de sajnos ötkor esküvő előtti főpróbájuk volt. Úgy tűnik, a szombati menyasszony képtelen volt az időjárásnak parancsolni. Mac alaposan bebugyolálta a felszerelését és elhatározta, hogy jó melegen felöltözve vág neki a főépülethez vezető útnak. Elővette a jegyzeteit, és kinyitotta az egyik fiókot, hogy elővegyen egy üres noteszt. A kezébe akadt a fénykép, amelyen Carterrel mosolyognak a kamerába. Ott volt mellette a becsomagolt ajándék is. Még nem adtam oda a harmadik Valentin-napi meglepetést, gondolta, úgy döntött, hogy ezen a borús napon egy kicsit felvidítja magát, ezért az asztalra állította a saját magának készített bekeretezett fényképet. Emlékeztetőül. Elindult az emeletre, hogy átöltözzön, de rohannia kellett, mert meghallotta a telefon csörgését. - Szia, professzor. Hol vagy? - Otthon. A rossz időjárás miatt elmaradnak a délutáni órák. Hazaugrottam, hogy összeszedjek néhány holmit, a macskát is beleértve. Nem akarom itt hagyni, hátha holnap nem tudok visszajönni. - Ne gyere most ide. -Mac az ablakhoz vitte a telefont, és kinézett a kertbe. A fák vadul hajladoztak a viharos szélben, és alig lehetett látni a kavargó hótól. - Ne menj ki még egyszer ilyen időben. Maradj otthon, biztonságban, és akkor nem fogok aggódni miattad, hogy valami bajod esik az úton. Egyébként is indulok a főépületbe, mert ötkor PRÓBÁT TARTUNK. - Ilyen ítéletidőben? - Minden eshetőségre van egy forgatókönyvünk. Ha más nem segít, feláldozunk egy csirkét, és a vérét szétlocsoljuk a kertben. - Segíthetnék nektek. A csirke leölésében persze nem. - Igen, de az is előfordulhat, hogy megcsúszol, és az árokba borulsz. Nekem csak pár száz métert kell gyalogolnom. - Beszéd közben Mac átnézte a ruháit, és egy kordnadrág meg egy magas nyakú pulóver mellett döntölt. Parker már biztosan beszélt a meteorológiai intézet vezetőjével.

- Most viccelsz. - Nem, csak egy kicsit túlzok. - Mac leült, és levette a vastag zokniját, aztán a telefont a vállával tartva, kiügyeskedte magát a flanelnadrágból. - Ha kell, egy konfciahívással tartjuk meg a próbát, vagy az interneten, ha az ügyfélnek van hozzá megfelelő alkalmazása. Aztán lapátolunk sózunk, és utat takarítunk. Már máskor is csináltunk ilyet. Akármilyen hóvihar lesz holnap, akkor is meg kell rendeznünk az esküvőt. Holnap várlak, és hozd el Triászt is, hogy itt maradhass egész hétvégén. - Rendben. Pedig ma este is inkább veled lennék, mint hogy dolgozatokat javítsak itthon. A nő magára rántotta a nadrágot. - Én is szívesebben lennék veled, mint egy hisztérikus menyasszonnyal. - Azt hiszem, te győztél. Vigyázz, hogy meg ne fázz. És később hívj fel, amikor mindennel végeztél. Kíváncsi vagyok, hogy sikerült a főpróba. - Rendben. Várj egy kicsit! Garrett dolgozatát is most fogod kijavítani? - Igen. - Remélem, ötöst kap. Viszlát holnap. Mac letette a telefont, aztán belebújt a trikóba, és felvette a pulóvert. Felkapta a neszesszerét, és egy magas szárú hócsizmát, hátha a menyasszony meg akar birkózni az elemekkel. Öt perccel később kilépett a ház ajtaján, és majdnem fellöke a hideg szélvihar, miközben kétrét görnyedve törte magát előre a hóban. Csoda lenne, ha a következő órákban elállna a hóesés, gondolta. Ilyen időben képtelenség jó felvételt készíteni a menyasszonyról. Szükség lesz minden ügyességére és tapasztalatára. Talán még egy kis italra is. A mosókonyhában leverte a csizmájáról a havat, és megnézte, hogy mit csinál Laurel a konyhában. A barátja éppen halványrózsaszín cukormázzal vont be egy háromemeletes tortát. - Várj! Nekem itt az áll, hogy csokoládétorta fehér díszítései, rózsaszín és lila virágokkal, hagyományos menyasszony-vőlegény marcipánfigurával. - Megváltozott. Helyette egy többrétegű, halványrózsaszín tortát kellett készítenem, virágos díszekkel. Lehet, hogy nem kaptad meg az üzenetet, vagy ebben a felfordulásban elfelejtettem elküldeni. - Semmi baj. Most leírom. - Mac kihúzta, és átírta a tortáról szóló bejegyzést. Szerinted a menyasszony hányszor gondolta meg magát, mielőtt úgy döntött, hogy holnap ehhez a fickóhoz megy feleségül? Hány elhagyott férfi siratja? - Bele sem merek gondolni. Talán tizenkettő vagy tizen nyolc. - Annyi csalódott kérővel még el tudunk bánni. - Persze. Nem tudom, mi van a menyasszonnyal. - Laurel nekilátott utolsó szint

díszítésének. - Az első hópehely megjelenése óta Parker pátyolgatja. Emma az üzletében van, és a virágokon dolgozik. - Még mindig virággömböket fog szórni a kislány? - Úgy tudom. Az a feladatom, hogy a máz színe ugyanolyan legyen, mint a rózsáé. - Laurel felemelte a bimbót, amit Emma adott neki, és a tortához tartotta. - Azt hiszem, teljesítettem a küldetést. Most pedig hagyj magamra, mert még több tonna cukormázt kell készítenem, mielőtt összeállítom ezt a drágaságot. - Megyek, és segítek Parkernek. Parkert az irodájában találta. A padlón feküdt, és halk, megnyugtató hangon beszélt a fején lévő mikrofonba. - Tudom, Whitney. Ez valóban nem igazság. De... Nem, senki nem hibáztat téged. Én is így éreznék így is érzek. - A nő egy pillanatra Macre nézett, majd ismét lehunyta a szemét. - Itt vagyok veled. Mindnyájan melletted állunk. És van néhány ötletünk, amivel... Whitney! Ezt azonnal hagyd abba. Figyelj rám, hagyd abba, és lélegezz mélyeket. Most pedig figyelj rám. Az időjárást nem tudjuk irányítani. Vannak olyan dolgok az életben, amelyeket nem irányíthatunk. De nem a körülmények számítanak, hanem az, hogy mit teszünk. Holnap feleségül mész ahhoz a férfihoz, akit szeretsz, és elkezditek a csodalatos közös életeteket. Ezt az időjárás sem tudja megakadályozni. Mac csak fél füllel hallgatta Parker szavait, mert közben a szekrényhez lépett, és odavitt a barátnőjének egy ásványvizespalackot. - Ne sírj, kedvesem. Elmondom, hogy mit fogunk tenni, mert most csak a mai nappal kell törődnünk. Ötkor konferenciahívást készítünk veled, Vince-szel, az esküvő összes résztvevőjével, valamint a szüleitekkel. Átveszünk minden részletet, megbeszélünk minden lépést, ami holnap történni fog. Várj! Várj egy kicsit. Először a mai napra koncentrálunk. Akármeddig is tart, minden részletet átbeszélünk. Tudom, hogy mennyire vártad ezt a próbavacsorát. Parker lehunyt szemmel hallgatott néhány másodpercig. - Igen, Whitney, de egyetértek az anyáddal és Vince-szel. Nem éri meg kockáztatni, és útra kelni ilyen időben. Az étterembe sem mehettek el. De megbeszéltem az egyik beszállítóval, hogy egy csodálatos vacsorát szállít ki nektek, mert csak két háztömbnyire lakik tőletek. Odavisz mindent, megteríti az asztalt és berendezi a helyiséget. Most már csak rajtad múlik, hogy emlékezetes este lesz belőle, vagy kudarc és tragédia. Már beszéltem az anyáddal, és nagyon tetszik neki az ötlet. Mac lehajolt, és Parker kezébe nyomta a palackot. Parker elvette, de még nem nyitotta ki. - Egy hangulatos családi vacsora lesz. Az édesanyád el van ragadtatva. Remek ételek, finom bor, barátok, családtagok, meghitt tűz a kandallóban. Egy igazi ottalvós buli, mint a középiskolában. Még soha senkinek nem volt ilyen próbavacsorája, mert ez

egy különleges alkalom lesz, és csak a tiéd. Meg fogod látni, hogy a nehézségekből végül öröm és jókedv kerekedik. - Nagyon jól csinálod! - súgta Mac. Parker ismét kinyitotta a szemét, és a mennyezetre nézett. - Így van. Majd én aggódom a holnap miatt. Megígérem, hogy mindenképpen csodálatos napot adunk neked. És az a legfontosabb, hogy feleségül mész Vince-hez. Most pedig pihenj, és érezd jól magad. Hidd el, hogy minden remek lesz. Később visszahívlak. Igen, megígérem. Most menj, és segíts az anyádnak. Parker levette a fejéről a headsetet - Istenem! - De most legalább nem aggódik a virágok miatt. - Nem. El van foglalva azzal, hogy az időjárást átkozza. - Parker felült, lecsavarta a kupakot az üvegről, és mohón ivott. - Nem hibáztatom, hogy idegeskedik. Teljesen érthető. De egy téli esküvőn minden előfordulhat. Connecticutban ilyen a március. Az a baj, hogy ezt személyes sértésnek veszi, és attól tart, hogy az időjárás tönkre fogja tenni az életét. - Parker nagyot sóhajtott. - A kocsifelhajtót és a parkolót meg kell tisztítanunk a hótól. Meg az ösvényeket, a verandákat és a teraszokat. - A nő még egyszer meghúzta az üveget, és azt tette, amit Whitney-nek tanácsolt Mélyeket lélegzett. - Az útkarbantartók már elindultak. Remélem, megtesznek minden tőlük telhetőt. - És a limuzin? Négykerék-meghajtás kéne. - A kölcsönző tud ilyen járművet is biztosítani. A vőlegény vállalta, hogy a limuzin előtt megy a luxusterepjárójával, és magával viszi a vendégek egy részét. Már beszélteim minden alvállalkozóval. Nem lesz semmi gond. - Akkor lássunk neki a lapátolásnak.

Nyolc órára a hó már csak szállingózott. Mac a konyhában ült a barátnőivel, és mohón falta Mrs. G. marhapörköltjét. - Mikor jön haza? - méltatlankodott Mac. - Nemsokára elfogy a készlet. - Április elsején - közölte Parker. - Mint mindig. Ki fogjuk bírni, ahogy a holnapi napot is túléljük majd. Éppen most beszéltem a menyasszonnyal. Nagyon boldog, és egy kicsit becsípett. Remekül érzik magukat, és még egy karaoke gépet is beszereztek. - Az utak és az ösvények tiszták. Holnapra derült időt és plusz három fokot mondtak. A szél is lecsillapodott A torta a hűtőben van, és egyszerűen csodálatos jelentette be Laurd. Emma bólintott

- A virágokkal ugyanez a helyzet - Holnap reggel jönnek a gyerekek, és ellapátolják a havat az ösvényről, megtisztítják a teraszokat meg a lépcsőket - mondta Parker. - Ezt is kihúzhatjuk a listáról. - Hála istennek! - sóhajtott fel Emma. - A menyasszony édesapja készített néhány felvételt a tegnap esti próbavacsoráról a digitális fényképezőgépével. Kidolgozom, és készítek egy vicces összeállítást, amit a menyasszonynak ajándékozok. És most... - Mac felállt. - Egy forró fürdővel kényeztetem sajgó tagjaimat Hazament a ritkuló hóesésben, az ösvényeket megvilágító lámpák fényében. Eszébe jutott Carter, aki annak idejénelvitte sétálni a hóban, és nem hagyta, hogy elmerüljön a bánatban. Fel fogja hívni. Elmerül a forró vízben egy pohár borral és gyertyákat gyújt a fürdőszobában. És Carterrel fog beszélni. Vajon mit szólna a férfi egy kis telefonszexhez? Mac felnevetett. Carter mindig meglepi őt. A végén kiderül,hogy otthonosan mozog ebben a műfajban. Belépett a házba, és hallgatta a csendet. Szerette az otthona nyugalmát, és jólesett a saját életterében időzni. Milyen érdekes, hogy Carter egyiket sem zavarja a jelenlétével csak még meghittebbé teszi. Amikor ott van, már az ő nyugalmukat és a közös életterüket érzi. Furcsa gondolat. Mac levette a kabátját, és közben a munkaasztalon álló fényképre nézett Talán nem is olyan furcsa, hiszen nagyon jól néznek ki egymás mellett.. Jó ez az időszak, ahogy most együtt vannak. Nem túl szoros a kötelék, és kényelmes a távolság. Minden rendben és könnyedén megy. Bement a hálószobába, és a szekrény elé hajította a magas szárú csizmát, amire végül nem volt szüksége. Levetette a fülbevalóját, és a szekrényre dobta. Aztán megállt, körülnézett, és halkan felszisszent. Reggel elfelejtett beágyazni! A székre dobta a ruháit, és a zoknija is ott hevert. A gyönyörű szekrénye... Ez még nem tragédia, nyugtatta meg magát. De miért tette a szürke blúzt a fehérek közé? A fekete szoknyát pedig a szoknyákhoz kelleti volna akasztania, és nem a blézerek közé. Ráadásul az nem is blézer, hanem Carter zakója. Visszaestem! Megint előjönnek a régi rossz szokásaim, gondolta szomorúan. Most már mindennek megvan a helye, mégsem teszi oda a dolgokat. Nem uralja a saját területét, a saját holmiját, a saját... De hát ilyen az élet! Azért nem rámolom el a ruháimat, mert rendetlen vagyok. Mert ilyen az élet Erről szól. Mi baj származhat abból, ha Carter zakója az ő blézerével együtt lóg a

szekrényben? A zoknik elkallódnak, az ágynemű összegyűrődik. Az anyád egy önző nő volt, az apád pedig nem törődött veled. És néha havazik az esküvőd főpróbáján. Mit is mondott Parker? Vannak olyan dolgok az életben, amelyeket nem irányíthatunk. De nem a körülmények számítanak, hanem az, hogy mit teszünk. Rajtunk múlik, hogy emlékezetes esemény lesz belőle, vagy kudarc és tragédia. Vagy megrekedsz, és nem akarsz továbblépni, ismerte fel Mac. Nem mered elvenni, amire vágysz, mert félsz, hogy elveszítheted. Mac leszaladt a lépcsőn, és felkapta az asztalról a fényképet. - Egyszerűen felbukkant - suttogta, és szemügyre vette a fotót. Milyen jól néznek ki egymás mellett! - Egyszerűen besétált az életembe, és minden megváltozott. Felnézett a falra, és meglátta a fehér rózsalugas alatt álló három kislány fényképét. És egy kék pillangót a vadvirágokból kötött csokroa Mac halkan felkiáltott, és a szívére szorította a kezét. Hát persze. Most már minden olyan tiszta és világos! - Istenem! Mire várok még? Carter elnyúlt a nappali heverőjén, a macska dorombolva simúlt a lábához, a háttérben halk zene szólt, és a férfi egy pohár whiskyt szopogatott. Sok téli estét töltött már eí így, a macskája és egy jó könyv társaságában, miután végzett a munkájával. Mindig elégedettséggel töltötte el ez a békesség és nyugalom. Csak azt bánta, hogy nem hallja a fahasábok pattogását. Ehhez persze előbb egy kandallóra lenne szüksége. Egy kandalló olyan meghitté tudja tenni az otthon töltött estéket! A professzor macskája a tűz mellett heverészik egy havas estén. Szinte látta maga előtt a képet, ahogy Mackensie lefényképezné. Carter halványan elmosolyodott. Bárcsak itt lehetne most vele! A heverő másik végében feküdne, és láthatná az arcát, amikor olvasás közben felnéz. Megosztanák ennek a téli estének a nyugalmát, egy képzeletbeli tűz mellett. Majd egyszer, gondolta. Amikor Mac készen áll rá. Ő tulajdonképpen a januári váratlan találkozásuk óta erre vágyik. Hiába tagadná, ez az igazság. Macnek azonban még, időre van szüksége, hogy benne is meggyulladjon a szikra. Neki egyszerűbb dolga volt, mert a hamu alatt ott izzott a tűz, és könnyű volt ismét lángra lobbantani. A hajdani kamaszos feílángolásból felnőtt szerelem lett. Nem hibáztatja Macet, hogy több időre van szüksége. - Talán egy kicsit mégis - mondta Triásznak. - Nem azért, mert időt kér, hanem

azért, mert nem bízik magában. Miért nem tud bízni a szerelemben egy olyan nő, akiben ennyi szeretet van? Tudom, tudom - bólintott Carter a macska felé. - Önző anya, hűtlen apa. Rengeteg lelki sérülés érte. Tehát várni fog. Addig is szereti, és vele van. Közben türelmesen vár. Visszatért a könyvhöz, és hagyta, hogy a történet, meg a macska halk dorombolása lekösse a figyelmét. Közben felemelte a poharat, és ivott egy korty whiskyt. Amikor az ajtón dörömbölni kezdett valaki, Carter keze megrándult, és leöntötte az ingét. - A csudába! Levette a szemüvegét, és a könyvvel együtt az asztalra tette. Triász tiltakozott, amikor kihúzta mellőle a lábát. - Nem az én hibám. Hanem azé az őrülté, aki ilyen időben kimozdul otthonról. Kelletlenül állt fel kényelmes helyéről. Aztán eszébe jutott, hogy hátha baleset történt, és valaki hozzá fordul segítségért. Meggyorsította a lépteit, és elképzelte, hogy egy autó megcsúszott a csúszós úton. Amikor kinyitotta az ajtót, Mac a karjába vetette magát. - Carter! - Mackensie! - A férfi gyomrát összeszorította a félelem. Mi van. Mi történt? - Minden. - A nő mohón megcsókolta Cartert. - Minden. - A birtokon? - A férfi nem tudta, mire gondoljon. - Tűz ütött ki? Vagy... - Nem. - A nő tovább csimpaszkodott a férfi karjába. - Megtaláltál. - Fázol. Gyere be a melegbe, és ülj le. Akármi történt, majd... - Otthon hagytam a kesztyűmet. - A nő felnevetett, és ismét megcsókolta. Elfelejtettem bekapcsolni a fűtést a kocsiban. Elfelejtettem beágyazni. Most már nem is tudom, hogy miért tartottam annyira fontosnak. - Beverted a fejedet? - A férfi belenézett Mac szemébe. A tekintete nem tűnt zavarosnak, mégis zaklatott volt a viselkedése. - Ittál? És ilyen időjárási körülmények között vezettél? így nem lehet... - Nem ittam egy kortyot sem. Megfordult a fejemben, hogy bort iszom, és telefonszexelünk a kádban, de aztán rá jöttem, hogy nem ágyaztam be, és a zoknimat sem tettem a szennyesbe. - A nő beleszimatolt a levegőbe. - Te viszont ittál. Ez whisky? Whiskyt iszol? - Néha. Hideg téli este van, és a hó, meg a... Mi van? Miért nézel így rám? - Látod? Pontosan erről beszélek. Mindig meglepetéseket okozol nekem! Carter whiskyt iszik a havas téli estéken. - A nő felnézett a férfira. - És nem hátrál meg, ha arcon ütik. Gyémánt fülbevalót vásárol, és együtt nevet az apjával a konyhában. Bárcsak nálam lett volna a fényképezőgép, és meg örökíthettem volna azt a pillanatot, hogy most megmutassam neked! Egyszer még alkalmat kell adnod rá, de akkor már nem fogok izgulni és irigykedni. Most viszont van számodra egy másik képem. - Mac előhúzta a

lapos dobozt a kabátja mély zsebéből. - Tessék. Az ajándékom harmadik része. - Azért vezettél idáig ebben az ítéletidőben, hogy átadj egy fényképet? Megsérülhettél volna, balesetet szenvedhettél volna. Még az is... - Igen, megtörténhetett volna, de mégsem lett semmi bajom, és itt vagyok. Nyisd ki. A férfi idegesen beletúrt a hajába. - Hadd segítsem le a kabátodat. - Egyedül is le tudom venni. Nyisd ki, és nézd meg. - Mac lerázta magáról a kabátot, és a korlátra dobta. - Látod, én mindig ezt teszem. Valahová odahajítom a kabátomat, és ez nem zavar téged. Lehet, hogy egy idő után mégis zavarni fog. De nem baj. Nyisd ki, Carter. A férfi kibontotta a szalagot, és kicsomagolta a fényképet. Azonnal meglátta Mac arcát, amint rámosolyog, és hozzásimul. Eszébe jutott a csók, és a nő öröme, amikor lefényképezte magukat. Érezte a melegséget, és a bőre simaságát. - Csodálatos. - Igen. Van még egy képem a csókról is, de akkor nem tudtad, hogy lefényképezlek. Nagyszerű csók, és nagyszerű kép. Mégis ezt választottam, mert ezek mi vagyunk, és előrenézünk. Ma este, munka után történt velem valami. Egész délután olyan dolgokkal kellett foglalkoznom, amelyeket nem lehet irányítani vagy uralni. Nem lehet megjósolni, hogy mi lesz belőlük: jó vagy rossz, boldogság vagy boldogtalanság. Aztán ott volt a ruhásszekrény. Már megint összekevertem a blúzokat, és a te zakód is ott lógott. - Biztosan akkor tettem be, amikor... - Nem számít. Éppen ez a lényeg, hogy nem számít. Nem érdekel már, hogy az anyám az anyám, és a dolgok nem mindig úgy működnek, ahogy szeretném. A pillanatok számítanak. Ezt mindenki másnál jobban tudom, de még soha nem mertem saját magamra is alkalmazni. A saját életemre. De most már tudom, hogy az emberek számítanak, meg az érzelmek, a kapcsolatok, és a pillanatok. Nem baj, ha elmúlnak. Talán éppen azért olyan fontos a pillanat, mert elmúlik. Az a lényeg, hogy te vagy a kék pillangó! - Én... Tessék? - Ugyan már professzor, dr. Maguire! Ne nézz ilyen értetlenül, amikor mindent tudsz a metaforákról, a hasonlatokról meg a jelképekről. Berepültél az életembe, váratlanul leszáll-tál. Ez egy csoda volt, és megszületett a kép. Minden össze állt, csak eddig nem vettem észre. - De én nem... Értem már! A kép! Az esküvős játékról készült kép, amit kislány korodban készítettél. - Egy mindent eldöntő pillanat volt. Akárcsak ez a ma este. Már tudom, hogy ezt

akarom! - Mac elvette a férfitól a fényképet. - Itt. - Körülnézett, és kiválasztott egy helyet a könyvespolcon. - Ezt akarom. Jól néz ki, nem gondolod? A férfi érezte, hogy valami összeszorítja a szívét. - Igen. Idetartozik. - Nincs garancia. Miért is lenne, hiszen ez nem egy kocsi vagy egy számítógép. Ez maga az élet, ami rendetlen, és néha tönkremegy. Mégis egy ígéret és egy próbálkozás. Megígérem, hogy megpróbálom, Carter. A nő visszalépett a férfihoz, és két kézzel megfogta az arcát. - Carter Maguire, szeretlek téged. Carter szívét elengedte a láthatatlan marok, és lehajtotta a fejét, hogy összeérjen a homlokuk. - Ezt mondd még egyszer, légy szíves. - Még soha nem mondtam senkinek, legalábbis nem ebben az értelemben. Most már nem értem, miért hittem, hogy olyan nehéz lesz. Pedig nem az. Szeretlek. Szeretem magunkat, ahogy együtt vagyunk, és azt is, amik együtt leszünk Biztosan elkövetek majd hibákat, akárcsak te, hiszen te sem vagy tökéletes. Fájdalmat okozunk egymásnak, és megnevettetjük egymást Szeretkezünk és veszekszünk. De megígérjük, hogy soha nem engedjük el a másikat. Csak annyit tehetünk, hogy próbálkozunk.A férfi megcsókolta. Itt van az ígéret, gondolta. Itt van minden, amire valaha vágyott. Itt van Mackensie, és szereti őt! - Annyira örülök, hogy ma nem ágyaztál be - súgta a nő fülébe. Mac elnevette magát, és hátrahajtotta a fejét. - Ez csak egy volt a sok apró lépés közül, ami oda vezetett, hogy végre tisztán látok. És úgy éreztem, hogy azonnal el kell mondanom neked. Nem tudtam várni. Nem vagyok olyan, mint te, aki türelmesen vár, ha kell. - Megérte a várakozás, mert most mindent megkaptam. - Hadd mondjak még valamit. A Valentin-napon, a mi Valentin-napunkon egy kicsit csalódott voltam, amikor nem egy gyűrűt pillantottam meg az ékszerdobozban. Akkor ez nagyon megijesztett. De most már nem félek. A férfi a nő szemébe nézett, és a szíve repesni kezded a boldogságtól. - Veled akarom leélni az életemet, Mackensie. - Most azt akarom, hogy kérd meg a kezem. A férfi gyengéden megcsókolta Mac homlokát. - Imádom az arcodat és a kezedet. - Carter megfogta a nő kezét, és megcsókolta a tenyerét. - Szeretem látni, amikor a kezedben tartod a fényképezőgépet, vagy a számítógép előtt görnyedezel. A fejemben rengeteg kép, pillanat és mozdulat van rólad. És a szívemben is. De szeretnék még többet. Hozzám jössz feleségül, Mackensie Elliot? - Igen.

- Igen. - Carter szorosan magához ölelte a nőt. - Azt mondta, hogy igen! Házasodjunk össze júniusban! Mac kibontakozott a férfi öleléséből. - Júniusban? Be vagyunk táblázva. Ez teljesen.. - Amikor észrevette a férfi mosolyát, Mac összehúzta a szemét. Nagyon vicces vagy, Carter Maguire. A férfi felnevetett, és ismét magához szorította. - Beérem az első szabad időponttal, ami nektek is megfelel. - Rendben. Erről jut eszembe: A Kézfogó örömmel ajánlja fel a szolgálatait, és megígéri, hogy egy tökéletes esküvőt szervez neked. - Az enyém vagy. Ennél tökéletesebb nem is lehetne. A csók közben Mac a férfiba kapaszkodott, és lehunyta a szemét. Aztán sóhajtva a vállára hajtotta a fejét, A könyvespolcon a saját mosolygó arcukat látta. A pillanatok jönnek és mennek, gondolta. De a szerelem örökre összeköti őket. A szerelem, ami úgy bukkant fel az életében, mint egy mesebeli kék pillangó.