2006. január 29. Orbán Viktor évértékelõ beszéde Budapesten, az MPEE hagyományos, nyolcadik rendezvényén Kedves Barátaim, Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ismét eltelt egy év, ideje tehát, hogy jó szokásunkhoz híven számot vessünk, hol tartunk, mennyit gyarapodtunk, hová jutottunk az elmúlt esztendõben, milyen állapotban vág neki Magyarország az elõttünk álló fontos évnek. Talán többen emlékeznek, gyakran azt a példát szoktuk felhozni évértékelések alkalmával, amikor a gyermeket odaállítják a szülõk vagy a nagyszülõk az ajtófélfához, hogy megnézzék, mennyit nõtt egy év alatt. Az elmúlt években sok érdekeset és furcsát tapasztaltunk az ilyen alkalmakkor. Volt, hogy azt kellett látnunk, a gyerek megfogadta a szokatlan tanácsot - merjünk kicsik lenni összehúzta magát és összement. Aztán volt, hogy azt kellett megállapítanunk, hogy ugyan a gyerek kisebb lett, de már ez sem számít, mert a mértékegységek idõközben megváltoztatták és a hagyományos mérést felváltotta a hantaméter. De mi a helyzet a gyermekünkkel az idén? Nos, bármily különös és váratlan, a gyerek nagyobbnak tûnik az ajtófélfához képest. Így van, ezt látjuk és halljuk úton-útfélen. Ennek örülnünk kellene, de valahogy belül érezzük mindannyian, hogy itt valami nincs rendben. Valami nem stimmel. Valahogy mégsem sikerül föllélegeznünk, mégsem sikerül megkönnyebbülten örvendeznünk. Akkor értjük meg kétkedésünk okát, ha kimegyünk a házból és távolabbról is ránézünk a valóságra. Nos, kedves Barátaim, erre való az országjárás, a találkozások, a nyílt és egyenes beszélgetések az emberekkel, amelyekbõl valós képet kaphatunk hazánk állapotáról. Mert amikor távolabbról nézzük a valóságot, akkor kiderül, hogy nem a gyerek lett nagyobb, hanem a ház lett kisebb. * A magyar gazdaság nem a saját lábán áll * Költségvetésünk hiánya a választások várható idõpontjára meg fogja haladni a 10 százalékot. Ha az államadósságunkat nézzük, azt látjuk, hogy a növekmény három év alatt annyi volt, mint amennyit Kádár János harminc esztendõ alatt vett fel. Az aggastyánoktól a most születõ csecsemõkig mindenkinek lassan már másfél millió forint adósság nyomja a vállát, és akkor azt a kérdést, hogy hol ez a rengeteg pénz, még fel sem tettük. Ha távolabbról nézzük a valóságot, jól látható, hogy a magyar gazdaság nem a saját lábán áll. Ahhoz, hogy 100 forint értéket elõállítsunk 150 forint hitelt kell fölvennünk. Dolgozunk, de nem a pénzünk lesz több, hanem az adósságunk. Ráadásul csökkenti, zsugorítja ennek a háznak az értékét, hogy szolid családi házból utcavégi, ártéri odúvá minõsítették. * 2005 a beletörõdés éve volt * Szokták mondani, a részvétel a fontos, nem a gyõzelem. Ezt általában a sportolókat
kísérõ delegációk tagjai szokták mondani, hiszen õk nem gyõzhetnek, õk csak részt venni tudnak, nem neveztek be e versenybe. Ha gyõzni nem is lehet mindig, de azért tudjuk, hogy törekedni kell rá. Törekedni kell a minél jobb helyezésre, a minél jobb eredményre. De a minimum, amit elvárunk saját magunktól, az az, hogy javuljunk és egyre jobb teljesítményt nyújtsunk. Akinek csak a részvétel a fontos, az eleve beletörõdött a vereségbe. Már a verseny elõtt feladta, és eleve kudarcra ítélte magát. Magyarország is benevezett egy versenybe, egy komoly és nehéz versenyre, ahol a puszta részvétel egyvalamire elég, a lemaradásra. Hazánkat járva a legfájóbb és leginkább lehangoló érzésem az volt, hogy 2005-ben Magyarország elfogadta, nem a gyõzelem a fontos, hanem a részvétel. 2005 a beletörõdés éve volt a magyarok számára. Magyarország beletörõdött, hogy rosszabbul élünk, hogy már annak is örülni kell, hogy ha csak kicsit rosszabb ma, mint tegnap volt. És arról mintha kezdenénk elfeledkezni és lemondani, hogy lehetne jobb is. Arra szinte már gondolni sem szabad. Már gondolni sem merünk a gyõzelemre. Gondolni sem merünk arra, hogy utolsóból ismét elsõk lehessünk, legalább az új európai uniós tagok között, ahogyan elsõk voltunk négy évvel ezelõtt. Pedig, tisztelt hölgyeim és uraim, az élet nem arra való, hogy kibírjuk, elviseljük. Az élet nem teher. Az élet igazából ajándék, lehetõség és kaland. Az élet arra való, hogy éljünk vele, hogy örömünket leljük benne, hogy boldogok legyünk. * Magyarország többre képes * Ne hallgassunk a kishitûség hangjára! De mi kell ahhoz, hogy ne csak résztvevõi legyünk a létezésnek, hanem gyõztesei is? Hogy ne csak létezzünk, hanem éljünk is? Ha azt hisszük, ha elfogadjuk, hogy a részvétel a fontos, nem a gyõzelem, higgyék el, mindent elveszíthetünk, végül még a részvétel lehetõségét is. Magyarország mindig veszített, mindig vesztes lett, amikor nem gyõzni akart, amikor nem akart igazán gyõzni. Amikor elhitte, hogy nem képes többre. Jól ismerjük, hiszen nap mint nap halljuk a hangot, amelyik folyton arról beszél, mit miért nem lehet. A kishitûség hangja ez. Magyarország mindig akkor jutott elõre, amikor nem hallgatott a kishitûség hangjára. Amikor nem hitte el, hogy a versenyben nem a gyõzelem a fontos. És mi tudjuk, a kishitûség mindig megszólal. Az okát nem is érdemes boncolgatni. Tudjuk, hányszor próbált lebeszélni minket, hogy mi, magyarok is gyõzni akarjunk. Egy idézetet olvasok föl. Így szól: A figyelmes szemlélõ csak tûnõdhet, meghirdethetõ-e a nemzeti felelõsséggel a gazdaság strukturális átrendezõdésének azonnali megoldása, az infláció azonnali megfékezése, a tudományos-technikai forradalom követelményeinek holnap reggeli érvényesítése? Komolynak tekinthetõ-e az a kiindulópont, amely vonzó perspektívát kíván hirdetni a felelõs perspektíva helyett? Tisztelt Hölgyeim és Uraim, amit felolvastam, nem egy tegnapi kormánynyilatkozat, bár
az is lehetne. Nem tévedés, ez a Magyar Hírlap 1988. április 8-i számában jelent meg az akkori Fideszrõl. A hatalom kishitûségét akkor legyõzte az emberek elszánása, és a rendszerváltás megtörtént. Nem lassacskán, hanem másfél év alatt. És ma szóról-szóra ugyanezeket a kifogásokat halljuk. Kérem, emlékezzenek arra, hogy a kishitûség azt mondta, hogy a minimálbér jelentõs növelését felelõtlenség lenne megvalósítani, de mi nem hittük el, és sikerült megvalósítani. Magyarország képes volt rá. Azt mondták, a tb-járulék csökkentése felelõtlen ígéret, nem fogjuk majd tudni kifizetni a nyugdíjakat. De amikor kormányon voltunk, sikerült jelentõsen csökkenteni a járulékot és sikerült kifizetni a nyugdíjakat, sõt meg is emeltük azokat. Mert Magyarország képes volt rá. Azt mondták a Nemzeti Színházat nem lehet felépíteni ott, ahol megépült, de mi bíztunk benne, mi hittünk benne, hogy Magyarország képes rá, és sikerült. A Nemzeti Színház évek óta áll és mûködik. Azt mondták, hogy a leégett sportcsarnok helyén nem lehet újat építeni, túl drága, félig sem fog elkészülni, inkább a régit kéne valahogy helyrepofozni. Mi azonban hittünk benne, elhittük, hogy Magyarország képes rá és sikerült, fölépült az Aréna. Azt is mondták, hogy a párkányi hidat sem lehet fölépíteni, mi fölépítettük. A kishitûség azt mondta, a Széchenyi-terv felelõtlen ígérgetés, nem lehet megvalósítani. Hittünk benne és képesek lettünk rá. Azt mondták, a gyermekek utáni adókedvezményre nincs fedezet, másoktól kell majd elvennünk. De mi hittünk benne, hittünk Magyarország erejében, és kiderült, hogy van rá fedezet, nem kellett elvenni senkitõl semmit. Azt is mondták, hogy az otthonteremtési támogatás irreális, felelõtlen. Mi azonban hittünk benne és 230 ezren vették igénybe. 230 ezer család jutott új otthonhoz, mert Magyarország képes volt rá. Azt is mondták, azt is fülünkbe suttogta a kishitûség, hogy nem lehet Erdélyben magyar egyetemet indítani, a magyarigazolvány pedig egyenesen istenkísértés. De mi nem adtuk föl, és Magyarország akkor képes volt törõdni a határon túli magyarokkal. Mindezt megvalósítottuk. Kedves Barátaim, Magyarország ma is többre képes. Magyarország képes gyõzni a versenyben, nem csak részt venni és utolsóként kullogni, ahogy most tesszük. Magyarország képes megvalósítani az elõttünk álló feladatokat, ha hisznek benne, ha bíznak benne. Az emberek ma nem tapasztalnak érzékelhetõ javulást.
Hiába a kormány látható igyekezete mégsem érzik. Kedves Barátaim, ez a kormány ennyit tud. Ígérget vagy legfeljebb a Fideszt kergeti. De Magyarország többre képes. Képes rá, hogy mindenki számára érzékelhetõ javulást érjen el és jobb legyen az életünk idén, mint 2005-ben volt. * *Magyarország számíthat ránk, Magyarország bízhat bennünk * Engedjék meg, hogy néhány szót magukról is szóljak. 2005 a polgári erõk, a Fidesz Magyar Polgári Szövetség számára is sorsdöntõ év volt. Emlékeznek, 2003-ban hoztuk létre a szövetséget. Azt a szövetséget, amely otthont, védelmet és lehetõséget kínál a polgári erõknek, a nemzeti érzelmû embereknek és a kereszténydemokratáknak is. 2004-ben ugyan megnyertük az európai parlamenti választást - szépen nyertük, azt az eredményt idén is elfogadnánk -, de nem akkor, hanem 2005-ben dõlt el, hogy a szövetségünk nem csak a jelen, hanem a jövõ szövetsége is. A Nemzeti Konzultáció bebizonyította, megértettük az idõk szavát, az embereket ma Magyarországon nem meggyõzni kell, hanem megkérdezni és meghallgatni. Ezért lett az emberek jelöltje Magyarország köztársasági elnöke, ezért lett polgári elnöke Magyarországnak. És ezért vált a rendszerváltás óta legnagyobb és legsikeresebb interaktív vállalkozássá a Nemzeti Konzultáció, amit csak mi támogattunk a parlamenti pártok közül. Kérem, legyünk rá büszkék. Úgy látom, ha a 2005-ös évet saját szempontunkból nézem végig, a tapasztalat éretté tett bennünket. A sikerek és a kudarcok megtapasztalása segített ehhez. Megértettük, hogy a kudarc, a vereség sok mindenre megtaníthatja az embert. A vereség figyelmeztet és elgondolkodtat. A vereség és a kudarc az élet része. Ha tanulunk belõle, javunkra válik. Mi összeértünk, egybeforrtunk és megerõsödtünk. A tapasztalat és az idõ visszavonhatatlanul éretté tett bennünket. Nem vagyunk már olyan fiatalok, hogy mindig igazunk legyen. Ezért lehetünk megbízható szövetségesei az embereknek. És kérem, azt se felejtsék el, hogy aki megérett, az megértõvé is vált. Tud figyelni, tud hallgatni, képes megérteni. Megértjük az emberek kérdéseit, vágyait és bajait. Megértjük egymást, ezért tudunk segíteni Magyarországon mindenkinek a boldogulásban. A 2005. év bebizonyította, az emberek számíthatnak ránk, bízhatnak bennünk. Magyarország számíthat ránk, Magyarország bízhat bennünk. De a 2005-ös esztendõ a kormánypolitikáról is sok mindent tanított nekünk. Járva az országot úgy látom, hogy 2005 a luxuspolitkából való kiábrándulás éve is lett. Az emberek világosan elmondták, hogy a mai hatalom politikája luxuspolitika. Amíg néhány kiváltságosnak fényûzõ életet és luxusprofitot eredményez, addig a többieknek bizonytalanságot, kilátástalanságot és csalódást. Egy munkanélküli Dombóváron azt mondta, hogy a luxuspolitika veszélyes, mert
kiváltságosokat teremt. Õk úgy gondolják, hogy akiknek nincs szerencséjük, azok magukra vessenek, miért nem voltak jókor, jó helyen. Egy nyugdíjas tanár Pécsett azt mondta, hogy a luxuspolitika világa sosem fogja megérteni a magyar emberek valóságát, sosem fogja átérezni gondjaikat. Éppen ezért sohasem fog megoldást és segítséget nyújtani a munkát keresõknek, az otthonra vágyóknak, a magyar vállalkozóknak és a megfizethetetlen árak ellen védelmet keresõknek. Egy fiatal Békéscsabán azt mondta, hogy a luxuspolitika számára nyûg az ország és nyûg a magyarok többsége. Azért tanácsolja azt, hogy aki boldogulni akar, menjen el innen, próbáljon szerencsét másutt, külföldön, hiszen minél kevesebben legyünk: kevesebb ember, kevesebb pont. Egy vasutastól hallottam azt Szentesen egy kávéházban, hogy a mai luxuspolitika képviselõit elkényeztette az élet. Világéletükben kiváltságosak voltak. Eleinte a pártállam politikai monopolhelyzetét élvezték, aztán ezt változtatták át könnyedén pénzügyi monopolhelyzetté. Föl is írtam a mondatot, így fogalmazott: Elõbb elkényeztette õket a hatalom, aztán elkényeztették õket a milliárdok. Nos hát, kedves barátaim, ez is 2005 tanulsága. Ezért fogyott el a kormány iránti bizalom is. Hogyan is érthetnék meg azokat, akik mindig is kiszolgáltatottak voltak? Akik mindent a munkájukkal, a két kezükkel, a tehetségükkel, a szorgalmukkal próbáltak elérni, akik mindenhez küzdelmek és kudarcok árán jutottak. A magyar emberek többségét ugyanis nem védte, nem segítette sem a politikai monopólium, sem üzleti kiváltság. Az emberek mindig csak magukra számíthattak. És nézzünk szembe a helyzettel, ma is csak magunkra számíthatunk. Egy magát voltMSZP-s szavazónak mondó hölgy mondta: A luxuspolitika nem fog változni. Nem azért, mert gonosz, nem azért, mert rosszat akar nekünk vagy az országnak, hanem azért mert nem érzi, nem érti a többség helyzetét. Ezért uralkodnak ma Magyarországon ahogy õ fogalmazott a közöny és a kíméletlenség állapotai. * Éles kanyar következik * Nos, kedves barátaim, ennyit a mögöttünk hagyott évrõl, és most forduljunk a jövõ felé! Számomra az országjárás legvilágosabb mondatát Pécsett fogalmazta meg valaki, aki azt mondta, az elõttünk álló évben az a fõ kérdés, bekanyarodunk-e, amikor jön a kanyar, vagy bátran megyünk tovább egyenesen. Egyenesen a falnak. És valóban, amikor az ember a saját autójában ül egyedül, talán akkor sem helyes, ha azzal kísérletezget, hogy kanyar ellenére is egyenesen halad tovább. Mondván minden úgy van jól, ahogy áll. De ez végülis tekinthetõ az illetõ magánügyének. Csakhogy itt és most nem magánautóról van szó, hanem egy buszról, amelynek tízmillió utasa van. Az idei országjárás alkalmával, akárcsak a tavalyi Nemzeti Konzultáció során,
egyértelmûen kiderült, az emberek jól látják, hogy az utóbbi idõben nem vesszük jól a kanyarokat. És az is világos, hogy most egy igen éles kanyar következik az úton. Ezt mutatják a veszélyt jelzõ táblák. A nemzetközi hitelintézetek leminõsítései, a konvergencia-programra kapott elégtelen osztályzat. Nos, be tudjuk-e venni a kanyart, tisztelt Hölgyeim és Uraim? * Munka alapú gazdaságra van szükség * Öt kérdésrõl beszélgettünk az emberekkel a mögöttünk hagyott két hétben: a legfontosabb a munka volt. Azért választottuk a munkát, mert Magyarországon ma a nyilvántartások szerint 400 ezer regisztrált munkanélküli van, de pontosan tudjuk, hogy legalább 300 ezer olyan honfitársunk is él, aki hébe-hóba dolgozik, szeretne, de nem talál rendszeres munkát. Vagyis ma Magyarországon 700 ezer embernek nincs biztos kenyérkereseti lehetõsége. Már korábban is mondtuk, a mögöttünk hagyott év megerõsítette: elvált egymástól a jólét és a munka. Azok a nemzetek emelkednek ma föl Európában, ahol a kettõ összekapcsolódik. A jólét a munka természetes következménye, és a munka természetes eredménye a jólét. Magyarországon ma egyre inkább az a fölfogás uralkodik, hogy becsületes munkából nem lehet megélni. Emlékeznek talán, a tavalyi országjárás eredményeképpen sikerült a magunk számára pontosan meghatározni, hogy mi a különbség a munkára épülõ gazdaság és a spekulációra épülõ gazdaság között. Mi választja el egymástól a munkát és a spekulációt? Ebben a meggyõzõdésünkben idén megerõsödhettünk. Munka az, amikor valaki úgy keres pénzt, hogy valaki másnak is hasznára van ezzel. Spekuláció az, amikor úgy keresünk pénzt, hogy azzal valakinek szükségszerûen ártunk. Ezért kell Magyarországnak a munka alapú gazdaság felé fordulnia. Valaki például nekem szegezte a kérdést: Mondja, Orbán úr, maga meg tudna élni hetvenezer forintból? És ha az embert oszt-szoroz, akkor rá kell jönnie, hogy nem tudna megélni. Mert 70 ezer forintból nem lehet megélni. Ha mégis, az kész csoda. Békéscsabán egy fiatal házaspárnál jártam. Két gyermeket nevelnek, mind a kettõnek van fõiskolai végzettsége. Egy 48 nm-es lakásban élnek. A rezsi után a marad a családnak 50 ezer forintja. És csak az egyik gyermek megfázása, influenzája az elõzõ hónapban elvitt 12 ezer forintot. Hogy lehet ebbõl megélni kedves barátaim? Egy másik példa. Egy elbocsátott asszony azt mondta nekem, nézzek szét az országban: az ország tele van kátyúkkal, rossz utakkal, omladoznak a kórházak, nincs elég ápolónõ és orvos, a faluba nem jut el a posta, nincs iskola. Temérdek az elvégzetlen munka. Hogyan lehet, hogy egy ország tele van elvégzetlen munkával, közben nõ a munkanélküliség? Dombóváron a munkanélküliségrõl beszélgettünk. Itt van közöttünk például Zsolt is, aki arra hívta fel a figyelmünket, hogy munkanélküliség nem csak a nagyvárosokban, nem csak az iparban, de a mezõgazdaságban is van. Jó napot kívánok Zsolt! Örülök, hogy itt van! Zsolt: Én egy kistelepülésen lakom, ahol 670 ember él. A faluban két munkaadó van: a
mezõgazdaság, a másik az önkormányzat. Még van iskola szerencsére, igaz, hogy kicsi, de így is az önkormányzat az egyik legnagyobb munkaadó, a másik pedig ugyebár a mezõgazdaság. A mezõgazdaságnak óriási problémái vannak. Az európai uniós csatlakozással mi vesztesek lettünk. Nem kaptuk meg a földalapú támogatást idõben. A versenytársaink erõsek, és nem tudunk jóformán velük mit kezdeni. Hogyha ezeken a kistelepüléseken eltûnik az iskola, eltûnik a mezõgazdaságból élõ vállalkozó vagy nagyvállalat, akkor itt a munkanélküliség gyakorlatilag 100 százalékos lesz. Köszönöm szépen, Bizonyára emlékeznek a jelenlévõk, hogy a hivatalos propaganda szerint a magyar gazdák nyertesei az európai uniós tagságnak, és minden pénzt idõben megkaptak, vagy ha nem is idõben, de rögtön a sztrájk után, amivel kikényszerítették a nekik járó összeget. Kedves barátaim! Ha valaki ma a magyar mezõgazdaságban körülnéz, akkor hallhatja azokat a hangokat, amelyek arról szólnak, hogy Magyarország Európa élelmiszerszemét lerakótelepévé változott. Rossz minõségû és az egészségre káros termékeket hoznak be az országba, és a kormány ahelyett, hogy megvédené a magyar gazdákat most is hallhattuk vagy a magyar piacot, a magyar termékeket, ezeknek inkább szabad utat enged. Egyetlen más olyan ország sincs Európában az újonnan csatlakozott országok között sincs egyetlen olyan ország sem amelynek egy gazdája, egy fiatal gazdája másfél évvel a csatlakozás után ilyen véleményt mondana, mint a Dombóvár mellõl érkezett vendégünk. Mind a lengyelek, mind a csehek, a szlovákok nem csak hogy kifizették a gazdáknak járó európai uniós támogatást, hanem elõrehozták annak kifizetését. Ma már nem csak a nyugatiakkal kell versenyeznünk a saját élelmiszer piacunkon, hanem úgy, ahogyan az elõbbi véleménybõl is hallottuk, most már versenyeznünk kell bizony a szlovákokkal, akiknek nincs is igazából mezõgazdaságuk, a lengyelekkel, és más most csatlakozott államokkal. Én elmondtam Dombóváron, és itt is szeretném megismételni: sehol Nyugat-Európában nem fordulhat elõ, hogy egy ország a saját gazdáival szemben folytasson mezõgazdasági politikát. Az ilyen kormány sok sót nem eszik meg. Egyetlen kiút van ebbõl a helyzetbõl, és ha esély van rá, akkor ezt nekünk meg is kell cselekedni. Hosszú idõ után elõször a gazdatársadalom képviselõjét kell a mezõgazdasági tárca élére állítani, hogy legyen, aki Önöket képviselje. A régi munkahelyeket is meg kell védeni Van egy másik dombóvári vendégünk is, akivel szintén a munkanélküliségrõl beszélgettünk, amikor ott jártunk. Parancsoljon! Kérdezõ: Jó napot kívánok! Személy szerint nem engem érint a munkanélküliség, hanem édesapámat. Azzal a nehéz problémával szembesült, hogy közel 55 évesen kényszerült munkanélkülivé válni. Szerintem egyetlen nagy vágya van, hogy újra becsületes munkával keresse a kenyerét. Én már saját lábamon állok, de a húgom még fõiskolás, õt még el kell tartani. Ebben a nehéz helyzetben vagyunk jelenleg. Jól emlékszem, hogy amikor beszélgettünk azt is mondta, hogy egy egyházi fenntartású
szociális intézményben dolgozik. Kérdezõ: Így van. Egy, az evangélikus egyház által mûködtetett idõsek otthonában dolgozom. Hadd kérjem meg, hogy mondjon nekünk pár szót arról, hogy mi a helyzet 2006. január végén. Kérdezõ: Szomorúan tekintettünk a költségvetési törvényre, ugyanis ahogy az egyház által mûködtetett iskolákat, úgy az idõsek otthonait is nehéz helyzetbe hozta. Nem csak a normatíva csökkent, hanem az egyházaknak járó kiegészítõ állami normatíva is jelentõsen csökkent. Ami jelenti, hogy ugyan az idõsek ellátását, a szolgáltatás színvonalát nem csökkenthetjük, így tehát a dolgozói létszámból történhet lefaragás. Ez is ugye további munkanélküliséget gerjeszthet ezen a területen. Köszönöm szépen. Nos, engedjék meg akkor, hogy néhány gondolatot elmondjak Önöknek a munkanélküliséggel kapcsolatban. Két kitüntetett veszélyben lévõ csoportja van ma a magyar társadalomnak. Az egyik - ahogy Andrea mondta - az 50 év körüli, munkájuk elvesztésétõl aggódók, akik úgy gondolják, hogyha el fogják veszíteni az állásukat, többet lehetõséghez már nem jutnak, sehol nem lesz rájuk szükség, és akkor hogyan fogják segíteni, ha fiatalabb gyermek van, akkor fönntartani a családjukat. A másik ilyen csoport az asszonyoké. A legsúlyosabb mondatot Szentesen mondta nekem egy 39 éves asszony, akinek sok év kereskedelmi gyakorlata van, elvesztette a munkáját, és már több mint tízszer próbálkozott új munkahelyhez jutni. Amikor tizedszer is nemet mondtak neki, akkor megkérdezte az õt éppen elutasítótól, hogy mondja meg, mit tegyen hogy 39 évesen, iskolázottan, szakmai tapasztalattal a háta mögött munkát kapjon. Akkor mosolyogva azt mondták neki: elõször is tagadjon le tíz évet, másodszor tagadja le, hogy van három gyereke. Akkor majd kaphat munkát. Ez az a helyzet, ez az a kép, ez az az állapot, ez az az ország, amibe nem szeretnénk élni. Pontosabban nem ilyen Magyarországon szeretnénk élni, ahol három gyermeket nevelõ tisztességes családanyáknak ilyet lehet mosolyogva mondani! Mindaz, amit Andrea mondott, fölhívja a figyelmet arra, hogy nekünk nem csak új munkahelyeket kell teremtenünk, hanem a régi munkahelyeket is meg kell védeni. Segítséget kell nyújtanunk az 50-es éveiket taposóknak, hogy ne tegyék ki õket az utcára végleg elvesztve a munka lehetõségét. Tettünk egy javaslatot új munkahelyek létrehozás érdekében is. Önök is hallhatták ezt. Ha polgári kormány alakul Magyarországon, akkor 2006. július elsejével a mostani 29 százalékpontról 19 százalékpontra fogjuk csökkenteni a tb-járulék mértékét, amely egy egyharmados csökkentés. Amikor a polgári kormány 1998-ban megkezdte munkáját, akkor 39 százalék volt a tb-járulék. Azt levittük a mai 29-re. Hallottuk az érveket a kormánytól, hogy ezt nem lehet megvalósítani, mert ezzel kockára tennénk a magyar költségvetés helyzetét.
Nos, tisztelt Hölgyeim és Uraim, öntsünk hát tiszta vizet a pohárba! A tavalyi évben Magyarországon mintegy 60 ezerrel nõtt a munkanélküliek száma. Nem az a kérdés tehát, hogy hány új munkahelyet hozzunk létre, hanem 2006-ra gondolva az is kérdés, hogy mennyit tudunk megvédeni. Ha ugyanis nem tesszük meg ezt a lépést, akkor 2006-ban további 60 vagy esetleg 80 ezer ember veszíti el az állását. Kiszámolta már valaki, hogy egy évben 60 ezer új munkanélküli mibe kerül a költségvetésnek? Mibe kerül a magyar gazdaságnak? Mert annak is ára van, nem csak a tb-járulék csökkentésének. A gazdaság teljesítõképessége 60 ezer új munkanélkülivel úgy csökken, úgy változik, abból a költségvetésnek körülbelül 170-175 milliárd vesztesége keletkezik. És Magyarországon arról nem beszélnek, hogy egy munkanélküli egy évben 750 ezer forintjába kerül a költségvetésnek. Ha ezt is kiszámolom, az további 45 milliárd. Vagyis elmondható, hogy tavaly csak azért, hogy mert rossz volt a gazdaságpolitika, mert fölültünk annak az érvnek, hogy a munkanélküliség a piac velejárója, 60 ezer ember elveszítette az állását és a magyar költségvetést körülbelül 220 milliárd forint veszteség érte. Nem az tehát a kérdés, hogy képesek vagyunk-e ezt megtenni, hanem az a kérdés, hogy van-e egyetlen érv is, ami azt mondja, hogy ne tegyük ezt meg? Nincs más választásunk. Magyarországnak július elsején legalább a mai 29 százalékról 19 százalékra kell csökkentenie a tb-járulék mértékét. Saját tapasztalatunkra is hivatkozhatunk. 1999-ben 6 százalékkal csökkentettük a tb-járulék mértékét, és még abban az évben 117 ezer új munkahely jött létre, a következõ évben pedig további 37 ezer, tehát körülbelül 150 ezer új munkahelyet hoztunk létre akkor. * A magyar fiatalok itthon boldogulhassanak! * Forduljunk a fiatalok problémái felé is. A fiatalok munkanélkülisége a másik súlyos kihívás Magyarország számára. Az iskolákból kikerülõknek 20 százaléka nem jut munkához. 20 százaléka a fiataloknak úgy kezdi iskola után a felnõtt életét, hogy kezd benne megerõsödni a gondolat, hogy rá nincs szükség. Réka Szentesen elmesélte nekünk a saját történetét. Megkérhetem, hogy tegye meg ezt most is? Réka: Én egy év múlva végzek, akkor leszek diplomás. Nagyon sok ismerõsömtõl hallom azt, hogy már nem is próbálnak munkát keresni, mert tudják, hogy nem tudnának megélni abból, amit kapnának friss diplomásként. Ezért egybõl azt tervezik, hogy kimennek külföldre. Szerintem ez nagyon nem érheti meg az államnak, hogy saját pénzén taníttatja a diákokat, és õk a külföldön kamatoztatják a megszerzett tudásukat. Tehát nagyon sokan kimennek külföldre. És Önnek mi a terve? Réka: Majd meglátjuk, hogy jönnek-e hozzám ajánlatokkal, vagy nem
Tervez-e családot? Réka: Igen, szeretnék. Rögtön az iskola után, vagy még elõtte szeretne elhelyezkedni? Réka: Szeretnék elhelyezkedni egybõl az iskola után, mert kell valami egzisztencia, hogy fel lehessen nevelni a gyereket. És vannak-e olyan példák is a környezetében, amelyek inkább biztatóak? Réka: Vannak olyanok is akinek ezt sikerült ezt megtennie, de nagyon nehéz összeszedni annyi pénzt, hogy egybõl lakásra is legyen, és hogy úgy tudjanak együtt élni. Vagy akinek még nincsen párja úgy tudjon élni, hogy az elfogadható legyen. Tud-e valami arányt mondani, hogy az Ön ismerõsei közül mennyien tudtak elhelyezkedni az iskola után, és mennyien maradtak munka nélkül? Réka: Nálunk úgy fele. Körülbelül. Ott is elmondtam, itt is szeretném megismételni, akkor Rékának mondtam, most szeretném mindenkinek, hogy a magyarokról azt szokták mondani különösen akik a közéletet vizslatják , hogy a magyarok túlságosan idegesek, túlságosan türelmetlenek, nem toleránsak. Most, amikor a fiatalok munkanélküliségére gondolok, akkor mindig eszembe jut egy mondat, amelyet a magyar társadalom, és a fiatalok is meglepõen nyugodtan fogadtak, bizonyságot adván annak, hogy igen is mi egy béketûrõ, toleráns nép vagyunk. A mondat valahogy úgy hangzott, hogy Magyarországon az a baj, hogy a fiatalok nem akarnak külföldre menni, hogy ott boldoguljanak. Nos, egy erõsebb demokráciával rendelkezõ, magabiztosabb országban egy ilyen miniszterelnöki tanács riadalmat, és erõs reakciókat váltott volna ki. Riadalmat, hogyha ilyen súlyos a helyzet, akkor van-e még a fiataloknak jövõje a saját hazájukban. És ideges reakciókat, mondván, hogy is lehet így velünk beszélni. És valóban, én magam is furcsállottam, hogy egyetlen egy ifjúsági szervezet sem emelte fel a hangját, és nem mondta azt, hogy aki ezt tanácsolja nekünk, annak a számára nekünk is van egy jó tanácsunk: fogja a jó ötletét, vágja a hóna alá, és menjen el innen, mi meg leszünk nélküle is. Természetesen a fiatalok külföldi munkavállalása önmagában nem baj. Mindig is így volt ez Magyarországon, a fiatalok iskola után szerettek még külföldön tanulni, ha tehették, a szakmájukat kipróbálni, újabb tudást, ha lehet másik szakmát gyûjteni, szerezni. A baj az, hogyha kényszerbõl kell elhagyniuk Magyarországot. Mert ha kényszerbõl hagyják el a hazájukat, akkor biztosan tudhatják, hogy ha az állapotok itthon nem változnak meg, nem lesz értelme visszajönni. És az elsõ barátság külföldön az még egyszerû, talán még a fél sem bonyolult, de amikor külföldön megszületik az elsõ gyermek, akkor komoly kétségek vannak afelõl, hogy valaha visszajönnek-e még a gyermekeink. Sokan vagyunk, akik nevelünk saját gyermeket, és mindannyian tudjuk, hogy nem azért vállaltunk egyet, kettõt, hármat, négyet, ki mennyit, hogy a végén majd külföldrõl kapott fényképeken láthassuk csak az unokánkat. Ezért Magyarországnak egy olyan hazának kell lennie,
amely szívesen engedi külföldre tanulni a fiatalokat, de olyan állapotokat teremt itthon, hogy mindig legyen hova hazajönniük, ahol várja õket az otthon és a biztonság. * A magyar gazdaságnak radikálisan emelnie kell a béreket * Nemrégen Dél-Írországban jártam, és találkoztam ott egy munkavállalóval, egy magyar kõmûves szakmunkással. Megkérdeztem, mennyit keres. Azt mondta, hogy miután mindent levontak a fizetésébõl, egymillió forintot kap kézhez. Mindannyian tudjuk, hogy a magyar gazdaság nem holnapután lesz abban a helyzetben, hogy ilyen fizetést tudjon adni. De ez a tény, ez a történet felhívja a figyelmünket arra, hogy a magyar gazdaságnak radikálisan emelni kell a béreket és a fizetéseket. Fölhívja a figyelmet arra, hogy nem szabad elfogadnunk azt a közgazdaságilag logikusnak tûnõ érvelést - sok híve van ennek a gondolatnak - hogy Magyarország akkor versenyképes, ha olcsók a bérek. Pont fordítva van. Ha olcsók maradnak a bérek, elveszítjük a legjobb munkaerõinket. És ha elveszítjük a legjobb munkaerõket, Magyarország nem lesz versenyképes. Ezért a magyar versenyképességhez tisztességesen megfizetett, magas bérekkel honorált munka kell. Természetesen találkoztam olyan emberekkel, akik segélybõl élnek. Elvesztették a munkahelyüket és most segélyt kapnak. Nekik is elmondtuk, hogy a segély fontos, de jó ha mindenki tudja, ha az országot átjárja az a hangulat, amely tisztában van azzal, hogy a segély nem megoldás. A segély nem gyógyszer a munkanélküliségre. A segély fájdalomcsillapító. Igaz minél nagyobb a baj, annál gyorsabban, és annál nagyobb dózisban van rá szükség, de az igazi orvosságot, a bajból kisegítõ, segítõ kezet azt csak a munkahely teremtheti meg. * A közlekedés költségeit radikálisan csökkenteni kell * Magyarországon a munka és a közlekedés is összefügg egymással. Magyarországon ma gépkocsit tartani olyan, mintha luxuscikket tartana az ember. Holott nagyon sokan élnek olyan helyen Magyarországon, amely nem kínál számukra munkahelyet, és csak utazással tudnak családjuk fönntartásáról gondoskodni. Ezért Magyarországon meg kell változtatni azt az állapotot is, hogy a gépkocsi luxuscikk, és a közlekedés költségeit radikálisan csökkenteni kell. Kezdjük rögtön azzal a kérdéssel, ami az autópályákat illeti, ez úgy is divatos téma. Tudják-e Önök, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy Magyarországon európai összevetésben mit mutat az éves autópálya-matricák ára. Magyarországon mi ezért egy évben 35 ezer forintot fizetünk. Az osztrákok 19 ezret, a svájciak 6,5-et, a szlovákok pedig 8-at. Ha mindezt lefordítom kilométerre, akkor azt tudom mondani, hogy kilométerenként mi magyarok 51 forintot, az osztrákok 9-et, a svájciak 4-et, és szlovákok is csak 18-at. De mi 51-et! Ez egy munkaellenes szabály, amit hamarosan meg kell változtatnunk. * A család ellentéte a versenynek és a piacnak *
Nézzük, mire jutottunk, amikor a család ügyében kezdeményeztünk beszélgetéseket Magyarország polgáraival. Az elsõ dolog, amit érdemes itt megemlítenem az Önök számára az, hogy Magyarországon a család szó alatt nem mindenki ugyanazt érti. Hány családod van? kérdezi a magyar. És ha elkezdik bizonygatni, hogy még nem váltunk el, akkor nem értik a választ. A magyar ember fejében a család az a gyermekkel azonos. És a polgári politikai erõk számára is érdemes rögzítenünk azt a tényt, hogy számunkra család minden olyan együttélés, ahol gyermek van. A család ellentétje a versenynek és a piacnak. A család az önzetlen gondolkodás helyszíne, ezért ahol önzetlen gondoskodás van két ember között, azt mi családnak tekintjük. Nincs tehát csonka család, csak teljes értékû család van kedves barátaim. Nos amikor a családok kérdésével foglalkoztunk, néhány érdekes összefüggésre is sikerült fölhívni a figyelmet. Elõször is nemzetközi elemzések bizonyítják, hogy a családban élõk, hosszabb ideig élnek, mint a magányosok. 5-8 évvel élnek hosszabb ideig. A családban élõk mind egészségesebbek, mint a magányosok, és kétszer nagyobb az esély egy súlyos betegségre a magányos embernél, mint akit család ölel körül. Azt is sikerült elõásnom nemzetközi tanulmányokból, hogy a magyar nép a legindividualistább népek között tartatik számon. Csak öt olyan ország van, amely indiviualistább mint a magyar, amely az egyéni érdek követését fontosabbnak érezné, mint mi. Ezek mind angolszászok: az Egyesült Államok, Nagy Britannia, Írország, Ausztrália, Új-Zéland és utána rögtön mi magyarok következünk. De ez az angolszász világokban mégsem eredményez önzõ, kíméletlen, és könyörtelen társadalmat. Mert az elmúlt 2-300 évben - hol mennyi - a demokrácia megerõsítette a közösségi formákat, legyen szó munkahelyi, lakóhelyi vagy vallási közösségekrõl. A kommunizmus nekünk éppen az ellenkezõjét adta, ezért érezzük úgy, hogy Magyarországon mintha elbillenne az érdek, és elbillenne a közérdek is az egyéni érdek irányába. Ugyanakkor ezek a nemzetközi felmérések kimutatták, hogy van egy olyan közösségi forma, amelyet a magyarok a világ szinte minden népénél fontosabbnak tartanak, ez pedig a család. A magyarok a világ egyik legcsaládszeretõbb népe. Az asszonyok pedig általában több gyermeket szülnének, mint amennyit végül vállalnak. Az otthonteremtés is a legerõsebb vágyak között szerepel. Minden országnak van családtámogatási rendszere. Magyarországnak is volt és most is van. Amikor polgári kormány volt Magyarországon, bevezettük a gyermekek után járó adókedvezményt, amelyrõl kimutatható, hogy a családok 85 százaléka teljes egészében igénybe tudta venni, 13 százaléka pedig részben. Ezt a rendszert megszüntették, nincs többé gyermekek után járó adókedvezmény, mint ahogy eltörölték a rendszeres gyermekvédelmi támogatást is. A családi pótlék kétszeresére emelése a legtöbb család számára ezt nem ellensúlyozta. Talán épp Szentesen jártunk egy olyan családnál, ahol kilenc kiskorú gyermeket nevelnek. Kiszámolták, hogy a régi rendszerhez képest ebben az újban el fognak veszíteni évente 85.000 forintot, ami az õ számukra óriási pénz. Nos, nem csoda, ha Magyarországon ma úgy fogalmaznak az emberek, hogy az adórendszer munka- vállalkozás- család- és magyarellenes. * A kiszolgáltatottak mainál erõteljesebb védelme mellett vagyunk *
Legyen szíves, mondja el, amit egri találkozásunkkor már elmondott! Roma férfi: A cigány családok súlyos körülmények között élnek, és négy-öt gyermeket nevelnek. A ma kormányon lévõk olyan intézményben nevelnék a gyermekeinket, amely kiemelné õket a családjukból. Köztudott, hogy Magyarországon elsõ a család. A roma családokba is természetesen beletartozik a gyermek és a szülõ. Nekünk ez a lehetõség abszolút nem jön be. A másik az, hogy nagyon sokan nem hivatalosan dolgozunk az építõiparban. Nem fizetünk tb-járulékot, nem vagyunk bejelentve, nem kapunk majd nyugdíjat. A másik, amit meg szeretnék említeni, az az, hogy a szüleim megkapták a gázszámlájukat. A feleségem a Postán dolgozik, és megnéztük a számlát. Nagyon sokat kellett fizetni, ezért nem mertük nekik megmutatni. Kérdezték, fiam, befizetted, és mondtam, befizettem. Pedig nem fizettem be, de majd a héten ki lesz fizetve valahogy. Úgyhogy a gázzal egyszerûen nem tudjuk, mi lesz ( ) Idõs hölgy: Elõször is, én mint nagymama egyre jobban aggódom a gyermekekért, az unokákért. Mi lesz velük? Most már ott tartunk, hogy nagyon sok két-háromgyermekes család csak akkor tud boldogulni, ha a nagyszülõk segítenek. És hát bizony a nyugdíj is egyre kevesebb. És van egy nagy veszély, ami a gyerekekre leselkedik, a drog. Mi lesz velük? Az erõszak, az iskolák elõtt drogot árulnak, hát valami úton-módon segíteni kell a gyermekeinket, az unokáinkat, hogy ne ilyen jövõ várjon rájuk. Nos, elõször Önnek válaszolnék. Nem tudom, hallott-e arról, hogy a Fidesz- Magyar Polgári Szövetség parlamenti képviselõi benyújtottak a parlament elé egy javaslatot, amelyben a Büntetõ Törvénykönyvet szeretnénk megváltoztatni. Két csoportnak, két közösségnek, az idõs embereknek, a 60 év felettieknek és a kiskorúaknak szeretnénk a mainál erõsebb védelmet nyújtani, mert ez a két legkiszolgáltatottabb csoport, mindenfajta erõszakkal szemben legyen szó verbális vagy fizikai erõszakról. Tehát azt tudom mondani Önnek, Önöknek, hogy mi a kiszolgáltatottak mainál erõteljesebb védelme mellett vagyunk és a Büntetõ Törvénykönyvet szigorítani fogjuk. Magyarországon az a közvélekedés, hogy a törvény szigorú a becsületes emberekkel szemben és elnézõ a bûnözõkkel. Ezen változtatni kell. Ami a nyugdíjasokat illeti: ahogy Ön is mondta, számos olyan család van, ahol az ember azt hinné, hogy a fiatalabbak tudják támogatni az idõsebbeket, de miután a fiatalok munkanélküliként kezdik az életüket, pont fordítva történik: még a nyugdíjasok próbálják támogatni a fiatalokat, idõnként még az unokáikat is. Én nagyon nagy reményekkel vagyok a tb-járulék csökkentésének ügyét illetõen, mert ha igaz, hogy úgy, mint azt tettük korábban, most is munkahelyek százezreit tudjuk létrehozni, akkor lesz a magyar költségvetésnek elegendõ ereje, lesz elegendõ ereje a magyar gazdaságnak arra, hogy a 13. havi nyugdíjak után az elõttünk álló parlamenti ciklus végéig, 2010-ig be tudjuk vezetni a 14. havi nyugdíjat. Ez nem csak az idõseket, hanem mint látjuk, a fiatalokat is segíti. * A felemelkedés útja az iskolán és a munkán keresztül vezet ** Ami pedig hazánk roma közösségének tagjait illeti: elmondtam Egerben, megismétlem itt is. Nem találtunk ki jobbat a polgári kormány négy évének iránytûjénél. Akkor megmondtuk, hogy a romákkal való konzultáció után legutóbb ezt már kiterjesztettük
a roma vállalkozókkal való konzultációra is -, hogy a roma közösség számára Magyarországon a felemelkedés útja az iskolán és a munkán keresztül vezet. Ennél jobb receptünk most sincs. De az is igaz, amit a roma közösség tagjai mondanak, hogy prédikálhatunk mi nekik munkáról, hogyha Magyarországon egyébként is négyszázezer munkanélküli van. Akkor hihetõ csak, hogy mi komolyan gondoljuk a romák felemelkedésének segítését a munkán keresztül, ha valóban munkahelyeket létrehozó gazdaságpolitikát folytatunk. És valóban: hiába mondjuk, hogy az iskolán keresztül vezet a felemelkedés útja, ha nem használjuk ki azokat az eszközöket, amelyek tanulásra ösztönzik ilyen vagy olyan módon a roma szülõket. Például a családi pótlék kapcsán megfontolandó, hogy nem kellene-e megint az iskoláztatási támogatás nevet adni, ami azt jelenti, hogy a szülõk akkor kapják meg a családi pótlékot, ha egyébként az iskoláskorú gyermek valóban iskolába jár. Én hiszek abban, hogy a felemelkedésnek ez az útja járható. Amikor Szolnok városát fenyegette az árvíz polgári kormány idején akkor emlékeznek, minden évben volt legalább egy, de volt, hogy kettõ vagy három árvíz is -, akkor azt tapasztaltam, hogy a gátakon sokan dolgoztak a roma közösségbõl. És jól dolgoztak, és elvégezték a munkát. Ugyan másképp szervezik a munkát, mint mi, de ennek a végeredmény szempontjából nincs jelentõsége. A lényeg az, hogy mivel volt fizetség, jöttek, és fegyelmezetten dolgoztak. Nem üres prédikáció tehát az, hogy a roma közösség számára a munkán keresztül lehetséges a felemelkedés. * Le kell törnünk a luxusprofitot! * Ami a gázárakat illeti: a családoktól nem tudjuk elválasztani a megélhetés költségeinek megemlítését. Fussunk egy kört: a villamos energia ára mintegy 40 százalékkal emelkedett az elmúl négy évben, a lakossági gáz 67 százalékkal, a vállalkozókat terhelõ gázár 110 százalék fölé emelkedett. A lakásfenntartás költségei: három és fél év alatt az utolsó adataink szerint több mint 50 százalékkal növekedtek. Jól látható, hogy Magyarországon a rezsi sokkal nagyobb részét viszi el a fizetésnek, mint a hozzánk képest jobb módú nyugati országok családjainak. Azt is jól látjuk, hogy ha megnézzük, mennyi a lakásfenntartás költsége, mennyi a villamos energia ára, hogy meglepõdve, de az tapasztaljuk, hogy kevesebbet keresünk, mégis többet fizetünk, mint számos nyugateurópai ország polgárai. Ez vezet bennünket ahhoz a szintén nagy vihart kavart kérdéshez, ami a luxusprofit névvel írható le. Megismétlem azt a korábbi álláspontomat, hogy Magyarország ma olyan ország, ahol pestiesen szólva a családokat ott veszik le , ahol tudják. Mindenért többet fizettetünk, mint amennyit a nyújtott szolgáltatás valódi értéke. Ezért ha lehet, lehúzzák az ötödik, a hatodik, a hetedik és a nyolcadik bõrt is a családokról. Tehát nem csak azon kell dolgoznunk, hogy megvédjük a munkahelyeket, és új munkahelyeket hozzunk létre, hogy felemeljük a fizetéseket, hanem annak érdekében is cselekednünk kell, hogy letörjük a luxusprofitot Magyarországon, ne engedjük, hogy többet fizettessenek velünk, mint amennyit a szolgáltatások valójában érnek. Azzal a számlával, amit Ön még nem fizetett ki, de majd ki fog, azzal nem tudunk mit kezdeni, de jó reményeink vannak arra, hogy ha lesz politikai változás Magyarországon és mi hiszünk abban, hogy lesz 2006 áprilisában -, akkor a számlák kisebbek lesznek a
következõ hónapokban. Ami pedig a roma közösségekbõl kiszakítható vagy kiszakítandó gyermekek ügyét illeti, ezt a legerõteljesebben elleneznünk kell. A mi felfogásunk az az, hogy nem tudjuk pontosan megmondani, mert Magyarország földrajzilag nagyon változatos képet mutat, különbözõ szokások, habitusok és élethelyzetek léteznek, nem hisszük, hogy egyetlen kaptafára fel lehetne húzni a roma és a magyar közösségek együttélésének kérdését. Valahol tudnak közösen is egy osztályba járni, van, ahol ezt nem szeretnék, ezért valahol ilyen, valahol pedig amolyan megoldást kell választani. Egy dolog biztos: olyan megoldást nem lehet választani, amely a roma családokból kiszakítja a gyermekeket, ahogy Ön a miniszterelnök urat idézte. Ahogy õ mondta: meg kell törni a generációs láncot , és megpróbál valami egészen más kultúrát adni a számukra. Ez embertelen és eleve sikertelenségre van ítélve. * Meg kell fékezni a gyógyszerárak emelkedését! * Ha megengedik, néhány szót fordítsunk az egészségügy dolgára is. Mindig felidézem, hogy a kormányváltás pillanatában a gyógyszergyártók és a magyar kormány között létezett egy megállapodás arról, hogy csak négy százalékkal lehet emelni a gyógyszerek árát. Kormányváltás után, mondván, hogy ez túl sok, a kormány felrúgta a megállapodást, és új tárgyalásokat kezdett. Ennek eredményeként Magyarországon a gyógyszerek ára körülbelül átlagban 30 százalékkal nõtt három év alatt. Vannak olyan szívgyógyszerek, amelyek ára több mint száz százalékkal növekedett. Országjárásom során azt láttam, hogy az idõs emberek és a kisgyermeket nevelõ családok számára a legfontosabb probléma a gyógyszerek ára. Ezért a mostani kaotikus állapotokat meg kell szüntetni, fel kell számolni és meg kell fékezni a gyógyszerárak emelkedését és az elõbb említett két korosztály számára pedig bizonyos gyakori és ma jelentõs költséggel járó betegségek esetén azt a néhány gyógyszert, ami a leginkább alkalmas ezek gyógyítására a 60 év felettieknek és a 3 éven aluliak számára pedig térítésmentessé kell tenni. Mikola miniszter úr munkacsoportja ezt a tervet már ki is dolgozta. Csak egészség legyen, a többi majd megoldjuk! De mi a teendõ, ha maga az egészségügy beteg, ha az egészségügy vár infúzióra? Be kell látnunk: ahhoz, hogy az egészségügy bennünket meggyógyíthasson, elõször nekünk kell meggyógyítani a magyar egészségügyet. Az országjáró beszélgetések meggyõztek arról, hogy nem tudjuk tovább folytatni azt az álszent politikát, amely tudatában van annak, hogy az orvosok és az ápolónõk hivatástudattal rendelkeznek és így i, úgy is elvégzik a munkájukat. Ezért, amikor béremelésekrõl van szó, meg az õ helyzetükrõl, akkor nagyon sokan legyintenek: nagy baj úgy sem lesz, az orvosok és az ápolónõk úgy is el fogják végezni a munkájukat. Azonban most már a jelek riasztóak. Magyarországon 2.500 orvos-álláshely betöltetlen, a kórházakban körülbelül 700 szakdolgozó hiányzik. Évente 1.200 orvost kellene képezni, és Magyarország csak 800-at képez. Ráadásul a frissen képzett orvosok is, ha tehetik, inkább elmennek nyugat-európai országokba. Megkérdeztem Pécsett a kórházban, mennyi egy kezdõ orvos fizetése. Ahhoz, hogy valaki kezdõ orvos lehessen, elsõször egy hatéves képzésen, majd egy három-hat év közötti szakmai gyakorlatra van szüksége. És akkor körülbelül 80.000 forint körüli nettó fizetéssel fog kezdeni. Csoda-e, ha itt hagynak bennünket, és inkább külföldön szerzett jövedelembõl próbálják meg fenntartani a családjukat?
Nos, a másik ügy, ami az embereket aggasztja, a gyógyszerárak és az orvoshiány mellett, az a kórházak jövõje, az, hogy lesz-e kórházprivatizáció. Szeretném szakértõi csoportunk véleményét itt is megismételni: mi, ahogyan eddig is tettük, az egészségügyet a jövõben is az állami felelõsség körében akarjuk tartani. Az állam nem bújhat ki a felelõssége alól, és nem szolgáltathatja ki polgárait az üzleti érdekeknek. Ráadásul a mi felfogásunk szerint hiányzott néhány szavazat a népszavazáskor ahhoz, hogy az emberek meg tudják tiltani törvényi erõvel a kórházak privatizálását, de olyan elsöprõ volt a kórházprivatizációra nemet mondók aránya, hogy szerintem egy demokratikusan választott kormánynak nem szabadna azt a gyakorlatot folytatnia, mint ami ma általános Magyarországon, miszerint különbözõ megoldásokkal, de engedik kicsúszni a köztulajdon körébõl a kórházakat. Itt egy csúnya játék zajlik. A kisebbik koalíciós párt képviselõi rendszeresen felállnak és elmondják, hogy az állami tulajdon a legrosszabb. Sokkal rosszabb, mint a magántulajdon. Arról nem teszek említést, hogy õk a tulajdonosok ebben a pillanatban, õk a gazdái. A Pénzügyminisztérium ezek után elvonja a pénzt a kórházaktól. Ismét feláll egy szabaddemokrata képviselõ azzal, hogy megmondtuk: az állam a legrosszabb tulajdonos, nem csoda, hogy a csõd szélén vannak a kórházak. És akkor megérkezik a végsõ verdikt a kórházban: vagy hozzájárultok így vagy úgy a privatizációhoz, vagy bezárjuk a kórházat. Így egyre-másra csúsznak ki a köztulajdonból a magyar közkórházak. Ezt a folyamatot meg kell állítani, az állami kórházakat meg kell védenünk. Nem tiltjuk a magánkórházakat, nem akarjuk útját állni a magánkórházak mûködésének és mindenkit biztatunk, csak bátran építsen újat, és mûködtesse, ha megéri, és akkor nekünk is megéri. Tisztlelt Hölgyeim és Uraim! Ezek után forduljunk néhány perc erejéig az árak és a megélhetés kérdéséhez. Bár az Ön kérdésére válaszolva az elõbb már érintettük ezt a nehéz és bonyolult kérdéskört, de talán használjuk ki az alkalmat és tájékoztassuk egymást arról, hogy Magyarországon az árak emelkedésével szemben Magyarország polgárai közel sem olyan kiszolgáltatottak, mint azt gondolni szoktuk. A mindenkori magyar kormány kezében megvannak azok az eszközök, amelyekkel megvédheti polgárait a luxusprofittal szemben. A kormány szabja meg a villamos energia árát, a gáz árát, a gyógyszer árát, a vasúti közlekedés árát, a kötelezõ felelõsségbiztosítást a gépkocsiknál, hogy csak néhány beavatkozási lehetõséget ismertessek. Ha tehát a kormány valóban a polgárok oldalán áll, és nem a luxusprofitot rajtunk érvényesíteni akaró nagytõke oldalán, akkor megvannak az eszközei ahhoz, hogy megvédje az embereket, megvédje az Önéhez hasonló családokat, az Ön szüleit, az idõs embereket a luxusprofittal, az égbe szökõ árakkal szemben. * Legyen Magyarországon mindenkinek saját otthona! * Engedjék meg, hogy végezetül az otthonteremtés kérdéseirõl is váltsunk néhány szót. Az emberek gyakran összekeverik az otthonteremtés kérdését a lakásépítéssel. Itt egy sokkal fontosabb ügyrõl van szó, ugyanis az otthon valójában egy kis önálló birodalom. Az otthon az a hely, ahol mindannyian lehetünk mondjuk belsõépítészek, mesterszakácsok
vagy építészek. Ráadásul az otthon az a hely, amely a biztonság és a szabadság levegõjét árasztja. A szegény emberek számára különösen fontos az otthon, mert legtöbbjük számára a szabadság jószerivel csak otthon érhetõ el, ezért bátran mondjuk ki: azt a célt tûzzük ki magunk elé, hogy Magyarországon mindenkinek saját otthona legyen. Mi úgy képzeljük el Magyarországot, mint egy szövetséget. Három és fél millió kis birodalom szövetségét, három és fél millió otthon szövetségét. Ezért nyugodtan mondjuk ki, hogy az otthon nem lehet életcél. Ma az Magyarországon. Az otthon nem luxuscikk, pedig sokan így érzik. Mondjuk ki, hogy az otthon az ember szerves része. Otthon nélkül éppúgy éreznénk magunkat, mint ruha nélkül. Ezért a mindkori kormány legfontosabb erkölcsi kötelességei közé tartozik az, hogy az otthonteremtés ügyét kellõ gonddal kezeljék. Ha figyelembe vesszük Magyarország demográfiai állapotát, vagyishogy fogy a magyar népesség, és megkérdezik a magyar embereket, hogy egy újabb gyermek vállalásának mi az elsõdleges akadálya a magas megélhetési költségeken túl a kicsi lakást szokták említeni. Ezért fájó, hogy az utóbbi egy évben már megfordult az arány, a száz négyzetméter alatti és a száz négyzetméter feletti lakások aránya. Ma Magyarországon elsõsorban 60 négyzetméteres vagy az alatti lakásokat építünk, ami sok család esetében behatárolja a gyermekvállalás lehetõségeit. Ráadásul, ahogy Ön is mondta, itt vannak az otthonteremtési hitelek. A terv az volt, hogy az otthonteremtési hitel kamatait a forintban felvehetõ hitel kamatait lépésrõl lépésre csökkentjük. Ehelyett az történt, hogy megváltoztatták az otthonteremtési rendszert, és ennek következtében ezek a hitelek magas kamatozásúak lettek, az emberek pedig átmenekültek a forint alapú hitelekbõl a devizahitelekbe. Ez önmagában még mindig nem volna baj, hogyha olcsó devizahitelbõl építenénk otthonokat, lakásokat, ha közben garantálni tudnánk, hogy a forint árfolyama nem gyengül meg. Mert abban a pillanatban, hogy a forint árfolyama meggyengül, a valutában felvett hitelek összege megugrik. * Rossz adósnak minõsítenek bennünket * Magyarországon, mint Martonyi Jánostól hallhattuk, a megítélésünk leromlott. Rossz adósnak minõsítenek bennünket. A forint állandó veszélyben van. És ha bekövetkezik egy mozdulat, akkor egy család átlagos hiteltörlesztési részletfizetése egy hónapban akár tízezer forinttal is megugorhat. Akkor mit fogunk csinálni? Ötszázezer ilyen család van Magyarországon, akinek devizában van otthonteremtési hitele. Mit fogunk tenni, ha meggyengül a forint? Egyáltalán ki fog majd törõdni velünk? Nos, tisztelt Hölgyeim és Uraim, ezért mondom én mindig azt, hogy érdemes mindenkitõl tanulni. Horn Gyulától is tanultam egy fontos dolgot 1998-ban a miniszterelnök-jelöltek tévévitáján. Ott ültem mellette, és azt mondta, hogy ami nem romlott el, azt nem kell megjavítani . Homlokomra ütöttem és azt mondtam, tényleg. Most látom csak, hogy amit akkor nevetségesnek gondoltam, abban milyen igaza van. Mert ha Medgyessy Péter - akivel szintén volt módom egy hasonló randevút megejteni, csak egyetlen olyan ígéretét betartotta volna, amit ott tett, vagyishogy semmit, ami jó, nem fog megváltoztatni, nem nyúl hozzá az otthonteremtési rendszerhez, a Széchenyi-tervhez, a gazdahitelrendszerhez, a gyermekek után járó adókedvezményhez, a határon túli magyarok támogatásának rendszeréhez - ha csak ezt a dolgot betartotta volna, vagyis hogy ami nem romlott el, azt nem akarta volna megjavítani, akkor ma nem itt tartanánk, és ma több
család rendelkezne saját otthonnal. A tények makacs dolgok. 21 ezer család jutott otthonhoz, annak lehetõségéhez a Fészekrakó program révén, míg 230-240 ezerre tehetõ azoknak a száma, akik az elõzõ otthonteremtési támogatást tudták igénybe venni. A feladat világos és egyszerû. Ha lesz bizalom és felhatalmazás Magyarország polgáraitól, akkor vissza kell állítani a korábbi otthonteremtési támogatási rendszert. Nem ígéretekre van szükség, hanem megoldásokra Nos, ha megengedik, ennyit a tapasztalatokból. Néhány mondatban össze is foglalnám mindazt, amit eddig hallhattunk. A tb-járulék csökkentés nem annak a kérdése. Hogy tudjuk-e azt finanszírozni, hanem úgy tehetõ fel a kérdés, hogyha erre nem vállalkozunk, és a kanyarban egyenesen továbbmegyünk, akkor nekimegyünk a falnak. Ha jövõre is hatvan-nyolcvanezerrel több lesz a munkanélküli, akkor arra a kérdésre kell majd válaszolnunk, hogy lesz-e mibõl kifizetnünk a nyugdíjakat. Ugyanígy ha nem garantáljuk az idõseknek, hogy a ciklus végére plusz egy havi nyugdíjban részesülnek, akkor nagyon sok idõs ember számára veszélybe sodródik a létfenntartás. Ha nem törjük le a luxusprofitot a következõ választások után, akkor nekimegyünk a falnak, mert ellehetetlenítjük a háztartásokat. Ha nem ismerjük el vállalkozásnak a gyermekvállalást, ha nem tesszük lehetõvé, hogy a gyermekvállalás költségeit leírhassuk az adóból, akkor elfogy a munkaképes népesség és mai negyvenes generációnak majd nem lesz, aki nyugdíjjárulékot fizethessen. Mi lesz velünk idõs korunkban? Ezeket a dolgokat meg kell oldani, és kész. A kanyar az kanyar. Ott nem lehet egyenesen továbbmenni. Hallhattuk, nem ígéretekre van szükség, hanem megoldásokra. Bátran mondjuk ki, nekünk már egyszer sikerült. Nekünk egyszer más sikerült rendbe tenni magyar gazdaságot. Egyszer már képesek voltunk erre, és vannak megoldásaink, amelyek beváltak. És amelyeket, ha van bizalom, ismét alkalmazni tudunk majd. Mi hiszünk abban, hogy Magyarország képes megoldani ezeket a problémákat, képes változtatni, és képesek leszünk helyükre tenni a dolgokat. * A változás már el is kezdõdött * Van itt azonban valami, amit végezetül szeretnék Önökkel megosztani. Ez is a Nemzeti Konzultáció és a mögöttünk hagyott két hét országjárás tapasztalata. A konzultációnak is és a mostani országjárásnak is van egy örömteli tanulsága. A változás már el is kezdõdött. Valami változás elkezdõdött mélyen belül az emberekben. Valami születõfélben van. Valami születik. Ugyan érzékelhetõ az országot uraló kilátástalanság, a bizonytalanság a beletörõdés, de ezzel szemben szervezõdõben van egy egyfajta csakazértis hangulat.
Vannak nem kevesen Magyarországon, velük is találkoztam, akik nem hajlandók a beletörõdni, hogy évrõl évre rosszabbul élünk és lemaradunk. Vannak, akik nem fogadják el, hogy ez van, ennyire futja, hogy a körülmények többet nem tesznek lehetõvé. És vannak, egyre többen vannak, akik hisznek abban, hogy a gyõzelem a fontos és nem a részvétel. Hiszik, hogy Magyarország többre képes, és minden igyekezetükkel ott, ahol élnek, a saját helyükön meg is próbálják ezt bebizonyítani. Igen, Magyarországon vannak emberek, vannak családok, akik odafigyelnek egymásra, segítik egymást, támogatják egymást a helyi közösségben, munkában, és fáradhatatlanul küzdenek azért, hogy jövõre jobban éljünk, mint 2005-ben éltünk. Valami születik, egészen pontosan valami újjászületik Magyarországon. Valami, amirõl az elmúlt évek vadkapitalista tülekedésében egyszerûen elfeledkeztünk, ami a közéletbõl és a politikából teljesen kiveszett és a mindennapi életben is háttérbe szorult. * Újjá kell élesztenünk a magyar szolidaritást * Barátaim! Más országok évszázadokon át tanulták a demokráciát és a piacgazdaságot. Nekünk csak az adatott, hogy néhány év alatt kelljen átállnunk. A világtörténelem a mi kedvünkért nem állt meg. Ezért érthetõ, de szomorú is, hogy a nagy sietségben elfeledkeztünk valamirõl. A történelemmel folytatott versenyfutás kiölt belõlünk valamit, ami nélkül nem lehet elõrejutni, mert anélkül közöny és kíméletlenség uralja az életet. Ez volt az elmúlt 15 év legnagyobb vesztesége. Elfeledkeztünk valamirõl, ami korábban mindig jellemzõ volt ránk, magyarokra. Jellemzõ volt, különösen akkor, ha nagy nehézségekkel kellett szembenéznünk. Egy érzés, ami segített, amikor megszálltak bennünket, amikor bombázásokat kellett elszenvedni, amikor elnyomatás gyötört, még az 50-es években is megvolt, amikor a szomszédból elvitték a családfenntartót, és senki sem tudta viszontlátják-e. De reggel ilyenkor is bekopogtunk és megkérdeztük, tudunk-e valamit segíteni. És ezt még akkor is megtettük, amikor a szomszéddal egyébként nem voltunk jóban. És még az sem számított ilyenkor, hogy valaki párttag-e vagy sem. Ezt az érzést felejtettük el a vadkapitalizmus tülekedésében. Elfelejtettük azt, hogy mi magyarok nem csak magunkra, hanem egymásra is számíthatunk, és nem csak magunkért, hanem egymásért is felelõsséggel tartozunk. A szolidaritás veszett el. Mi, magyarok elfelejtettünk szolidárisak lenni egymással. Elfelejtettük mi az a magyar szolidaritás. Pedig mindig is ismertük és tudtuk, hogy ez a legfontosabb érték, ez a keresztény tanítás egyik olyan sarokköve, amit a nem hívõk vagy a más vallásúak is elfogadnak és magukénak éreznek. Ez az az alap, a magyar szolidaritás, amelyen együtt állhatnak jobb- és baloldaliak. Bizony kedves barátaim, gondoljunk csak egy kicsit Lengyelországra. És most, amikor fordítanunk kell, amikor az a feladat, hogy ne csússzunk vissza a múlt századba, hogy ne romoljon tovább mindannyiunk élete, csak
akkor sikerülhet az elkövetkezõ néhány esztendõ, ha újjáélesztjük a magyar szolidaritást. Ki kell mondanunk, hogy kell lennie a világon egy olyan helynek, ahol a magyar emberek elõnyt élveznek minden más nemzet fiaival szemben. Ez a hely csak Magyarország lehet. A következõ kormánynak a szolidaritás kormányának kell lennie Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Bárhová is menjünk a világban, egészen biztos, hogy hátrányos helyzetbõl indulunk az ott élõ nemzet polgáraival szemben. Kell egy olyan hely a világon, ahol mi vagyunk elõnyben, ahol mi vagyunk a kivételezettek. És kedves Barátaim, ez lesz a választás tétje. Az új kormány feladata, hogy újjáélessze a magyar szolidaritást. A következõ kormánynak a szolidaritás kormányának kell lennie, hiszen a közélet, a politika, az állam egyetlen célja és értelme, hogy segítse az embereket a törekvéseikben, a boldogulásban és hogy az embereke számíthassanak egymásra. Amikor új államról beszélek, akkor az új állam a szolidaritás erõs szervezete lesz a mi elgondolásunk szerint. A szolidaritás az, ha a hazánk számíthat ránk a bajban, és mi is számíthatunk a hazánkra. Ez kell ahhoz, hogy ki tudjunk hozni magunkból mindent, amire képesek vagyunk. A szolidaritás az a habarcs, ami a téglákat erõs fallá változtatja. Nem az a természetes, nem az az egészséges, nem az a normális, ha egy országban a külföldiek élveznek elõnyöket az ország polgáraival szemben. Éppen ellenkezõleg. Ez a szolidaritás, ettõl lesz erõs minden európai nemzet, ezt kívánjuk magunknak, és ezt kívánjuk más országoknak is. Nem várjuk el egyetlen más országtól sem, hogy ott mi magyarok legyünk elõnyben, hogy ott kivételezzenek velünk. Ezt egyetlen országtól várjuk el, Magyarországtól. De Magyarországtól elvárjuk. És bizony mondjuk ki: amelyik ország nem szolidáris a saját polgáraival, vagyis ahol a kormányzás üzlet, és nem bizalomra és gondoskodásra épül, ahol az állam nem mutat példát az egymás iránti felelõsségvállalásból, egymás megbecsülésébõl és segítésébõl, annak az országnak, kedves barátaim, Európában nincs jövõje. Innen érthetõ meg a 2006-os választások tétje is. Általában azt mondhatjuk, hogy minden demokratikus választás tétje az, hogy az emberek megtalálják-e a legjobb közös megoldást. Ha nekünk magyaroknak sikerül megtalálnunk a legjobb közös megoldást, akkor elmondhatjuk, hogy a magyar választópolgárok nem csak résztvevõi a választásoknak, hanem gyõztesei. Ma nem az a tét, hogy rabok legyünk vagy szabadok, a tét ma az, hogy gyõztesek leszünk vagy csak résztvevõk, vagyis vesztesek. Beletörõdünk, hogy évrõl évre rosszabb lesz minden vagy elhisszük, hogy élhetünk jobban is. A választások tétje, hogy a magyar szolidaritást választjuk vagy a kíméletlen és közönyös vadkapitalizmust. A huszonegyeik
századot vagy a múlt századot. Ez a kérdés, kedves barátaim. Hát, válasszatok! Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!
