MUNKÁRA NEVELÉS A TANÍTÁSI-

TÁMOP-3.1.4.-08/2-2009-0132 Kompetencia alapú oktatás, egyenlő hozzáférés – Innovatív intézményekben

MUNKÁRA NEVELÉS A TANÍTÁSITANULÁSI FOLYAMATBAN 30 ÓRÁS MODULOK FORMÁJÁBAN

(TANÓRÁN KÍVÜLI TEVÉKENYSÉG)

ÖNÁLLÓ INNOVÁCIÓ

- 2010 -

Mottó: „Aki fiatal, annak dolgozni kell keményen. Ésszel és izommal, minden erővel, csak így lehet kimászni a bajból, munkával” Wass Albert

Munkára nevelés a tanítási-tanulási folyamatban 30 órás (tanórán kívüli) modulok formájában

Bevezetés Létezik egy olyan neveléselméleti kategória, amelyet a XXI. században szinte teljes egészében kifelejtünk a tanulók nevelése kapcsán, annak ellenére, hogy elméletben a helyes irányvonalat kijelöljük, - a pedagógiai programokban nagyon hatásos és szép szólamokat fogalmazunk meg -, de a gyakorlatban nem igazán tudjuk megvalósítani az elképzeléseket. Ez a neveléselméleti fogalom nem más, mint a munkára nevelés. A munkára nevelés a közoktatás nevelési-oktatási folyamatának egészét átható komplex elv és tevékenység, melynek eredménye az aktív, kezdeményező, alkotó gyermek, aki tud is és szeret is dolgozni, akiben kialakult a munkához való helyes viszony. A munkára nevelés alapvető feltétele az iskola tevékenységének átalakítása, hogy abban az elmélet és gyakorlat egységében megvalósuló szellemi és fizikai munka sokféle változata s a munkaformák egész rendszere álljon a gyermekek rendelkezésére, s ezek tegyék lehetővé a legkülönbözőbb munkavégzéseket, oly módon, hogy saját érdeklődési körének megfelelő munkaformákba önkéntesen is bekapcsolódhasson. Ilyen, fizikai munkára – bizonyos mértékig hagyományőrzésre – inspiráló, a tanítási-tanulási folyamathoz kapcsolódó tanórán kívüli tevékenység a 30 órás önálló modulokból álló programcsomag, amit a 11-15 éves korosztály (5.-8. osztály) számára állítottam össze. Ezt modulcsomagot ajánlom mindazon általános iskolák vezetőinek, pedagógusainak figyelmébe, akik velem együtt úgy gondolják, hogy a mai magyar közoktatásban – de a családi nevelésben is – az egyik legnagyobb hiányosság a gyerekek munkára nevelése.

1

I. Munkára nevelés lehetőségei a közoktatás 5.-8. évfolyamán A konkrét modulok ismertetése előtt néhány, az általános iskolai oktatás keretei között megvalósuló munkára neveléssel kapcsolatos alaptézist kívánok tisztázni. I./1. A munkára nevelés a közoktatás következő főbb területein valósítható meg: I./1.1 A tanítási-tanulási folyamatban, melynek munkára nevelő hatása több tényező együttes meglétét teszi szükségessé: a) Egyik alapvető tényező, olyan korszerű műveltségi anyag létrehozása, mely a társadalomtudományok, a természettudományok és a technika alapvető tartalmi kérdéseit pedagógiailag rendszerezetten magában foglalja, s így lehetőséget nyújt arra, hogy az általános iskolai képzés korszerű koncepciója a modern természettudományi-technikai tájékozottságot is jelentse. b) A tanítási-tanulási folyamat olyan megszervezése, hogy az ne csupán az ismeretek megértését, hanem azoknak a reproduktív és produktív alkalmazásokban történő felhasználását is biztosítsa. Az alkalmazások, a feladatmegoldások széles körű rendszerének biztosítása az oktatási folyamatban a munkára nevelés egyik legfontosabb feltétele. c) Olyan szervezeti formák és módszerek (pl.: 30 órás modulok) a tanítási-tanulási folyamatban, melyek egyrészt lehetővé teszik, másrészt ösztönzik is az alkotó munkát, a tanulói kezdeményezést, az elmélet és gyakorlat összekapcsolását ennek a folyamatnak egészében. A munkára nevelés ugyanis nem néhány tantárgy ügye, hanem valamennyi tárgy együttes, korszerű tanításának eredménye. A tanítási-tanulási folyamatban fontos szerepük van ilyen szempontból a gyakorlati jellegű óráknak, éspedig nemcsak az ún. politechnikai jellegű, hanem a társadalom-tudományi és művészeti tárgyakban is, de további nagyon fontos szerepük van mindezek megvalósulásában az olyan tanórán kívüli tevékenységeknek, melyekhez a gyerekek saját elhatározásukból (sem szülői, sem nevelői akarat hatására) csatlakoznak. d) Olyan tanár-diák viszony, mely lehetőséget és ösztönzést jelent a kezdeményezésre, kérdezésre,

hipotézisalkotásra,

gondolkodásra,

vitára

s

mindazokra

a

szellemi

tevékenységekre, amelyek nélkül nevelő hatású munka (akár szellemi, akár fizikai munka) nem lehetséges. A tanár-diák viszonyhoz csatlakozik egy harmadik szereplő a „példaadó” szakember, aki szakértelmét adja bele a folyamatba. Ez a triumvirátus alkalmas arra, hogy a felnőtt segítők hatására a gyerek könnyebben válasszon szakmát, ami a pályaorientációs időt nagymértékben lerövidítheti.

2

I./1.2 A tanítási-tanulási folyamat azonban csak a szűkebben vett területe a munkára nevelésnek. Ezt a területet a lehetőségek sokféle egyéb változata egészíti ki és veszi körül. Nevelő hatékonyságuk különösen jelentős abban az esetben, ha különböző szálakon szerves összefüggésben vannak a természettudományi tárgyakkal és a matematikával, s ennek következtében a fizikai munkával összekapcsolt szellemi munka megfelelő szinten jelenik meg bennük. További fontos feltétele nevelő hatásuknak, hogy maximálisan érvényesüljön bennük a tanulók kezdeményezése, a tervezés és szervezés munkájában való aktív részvétele, a reproduktív jellegű munkák mellett a produktív jellegűek megfelelő aránya. A 30 órás modulok elindítása előtt kérdőíves formában kikérjük az érintett korosztály véleményét s a többség akaratának megfelelő munkaformákat valósítjuk meg. I./1.3. Fontos színtér a munkára nevelés szempontjából azoknak a különböző tanórán kívüli tevékenységeknek, amelyeket mi 30 órás moduloknak hívunk amelyek a tanulók speciális érdeklődési körének megfelelően különleges lehetőségeket biztosítanak az alapműveltség anyagának meghatározott irányban való kibővítésére, s az ennek megfelelő alkotó jellegű munkák elvégzésére, feladatok megoldására. Az általam kigondolt és formába öntött 30-30 órás modulokban megtestesített tanórán kívüli tevékenységek a szakköröknek egy újszerű, speciális formája, melynek eredményét egy sajátos formájú „diplomával” (tanúsítvánnyal) ismerünk el a teljes tanulóifjúság előtt. A tanúsítványt átvevőket büszkeség és megelégedettség töltheti el, ezáltal ők maguk, de rajtuk keresztül mások is további modulok (munkafajták) elsajátítására késztetődnek. I./1.4 Kiemelkedően fontos lehetősége a munkára nevelésnek a tanulóknak valamilyen termelőmunkában, szolgáltatásban való részvétele, olyan „példaadó” személyek közvetlen bevonásával, akik a maguk szakterületén kivívták a közvetlen környezetük elismerését. Elképzelésem szerint a tanulók az általuk előállított terméket értékesítik, s így a befolyt pénz szimbolikusan a munka gyümölcsét jelenti. Fontos közvetlen kapcsolat kialakítása a termelés színhelyével, jól szervezett kirándulások, üzemlátogatások rendszerével, mert a tanultak alkalmazását, új tapasztalatok szerzését, a munkával kapcsolatos érzelmi tényezők ápolását, s a dolgozó, a munkás ember megbecsülésére való nevelést fokozottan lehetővé teszi. A munkához való viszonyt nem lehetséges kialakítani a munkával kapcsolatos pozitív érzelmek felkeltése nélkül.

3

II. A munkára nevelés alapelve cél-, feladat-, eszköz-, és eljárásrendszere Alapelv: A „moduláris” munkára nevelésünk alapelve, hogy a kerettantervekben és tanmenetekben megjelenő kötelező tananyag mellett a műveltség más oldalról való megközelítése és az egyéni érdeklődések kielégítése is szerepeljen. A tanulás tanítása mellett a munka tanítása is mint egy újszerű kulcskompetenciaként értelmezhető. Célok: a./ A gondolkodási és problémamegoldó képességek alkalmazásával gyakorlati feladatok megoldására legyenek képesek. b./ Legyenek birtokában a továbbtanuláshoz és sikeres életkezdéshez szükséges ismereteknek és készségeknek (tudják miben tehetségesek). c./ Legyenek képesek önálló ismeretszerzésre, tudják használni gyűjtőmunkájukhoz az információhordozókat, a hagyományostól a legmodernebbekig. A megszerzett ismereteiket a gyakorlatban otthonukban is tudják alkalmazni. d./ Legyenek képesek a tanórán kívül szerzett tapasztalataikat és ismereteiket, az iskolában tanult rendezett ismeretek közé integrálni, ismerjék az érdeklődésüknek, képességeiknek és tehetségüknek megfelelő tanórán kívüli moduláris és egyéb művelődési lehetőségeket. e./ Tudatosuljon bennük, hogy korosztályuk legfontosabb munkája a tanulás, de ismerjék meg néhány szakma fontosabb munkaműveleteit. f./ Legyenek munkafeladataik megoldásában kreatívak, munkavégzésükben kitartóak, legyenek képesek erőfeszítésekre a felmerülő problémák és akadályok leküzdéséhez. Ügyeljenek az elvégzett munka minőségére. Tanulják meg értékelni, elismerni és megbecsülni saját és mások munkáját. Feladatok: a./ Az ismeretátadás folyamatában a tanulási folyamatok az életkori sajátosságoknak megfelelő egyéni képességek fejlesztése. Kézügyesség, manuális készségek, fizikai erőnlét, figyelem, koncentráció fejlesztése. b./ Az önálló ismeretszerzés és a folyamatos önfejlesztés technikáinak megtanulása és gyakorlati alkalmazása. c./ A képzettségeknek, képességeknek, érdeklődésnek és adottságoknak megfelelő tudatos pályaorientációs tevékenység megvalósítása a „példaadók” bevonásával. d./ Az összefüggés, következtetés, elvonatkoztatás, gyakoroltatása a munka folyamatában. e./ Találja meg a vonzó tevékenységeket és munkalehetőségeket a tanítási órán kívül.

4

f./ A képességeikhez mérten törekedjenek a legjobb eredmény elérésére. Törekedjenek kitartásra, erőfeszítésre, igényes munkavégzésre és mások tevékenységének elismerésére, megbecsülésére. Eszközök, eljárások: a./ A pedagógus és „példaadó” modell. b./ A tanórákon kívüli tehetséggondozó 30 órás modulok d./ Előadások a továbbtanulási lehetőségekről; pedagógusok, osztályfőnökök, „példaadók” tájékoztatásai. e./ Ismerkedés középiskolákkal: nyílt napokon való részvétel. f./ Fizikai és szellemi munka végzése az esztétikus, otthonos iskola fenntartásáért.

III. A munkára nevelés folyamata III./1 A gyermek munkája a közoktatásban Eddigi nevelő-oktató munkám tapasztalatait, ismereteit felhasználva hiszem és vallom, hogy munkára nevelni nem elméleti síkon, betűkkel és szavakkal lehet, hanem közvetlen örömmegelégedettség és siker élményének elérése által munkáltatással. Véleményem szerint a munkára nevelés egyik legfontosabb pillére és színtere a családi ház, míg a másik fontos pillér a közoktatás, ezen belül az óvoda és az iskola. Az a gyerek, aki 14 éves koráig nem tanul meg dolgozni, nem találja meg a munka örömét, az ifjúként és felnőttként mindezt csak nehéz lelki és testi gyötrelmek után sajátíthatja el. Talán párhuzamot lehet vonni az alapvető közoktatási készségekkel, – számolás, olvasás, írás – melyeket ha első, második osztályban nem sajátíttatunk el, azt később szinte lehetetlen pótolni. Egy „jól működő” család már a gyermek születés utáni második-harmadik évben el kell, hogy ültessen a gyerek tudatában olyan magokat, amelyek az elemi munkavégzés alapjai. Értem ezalatt: a játékait pakolja vissza a polcra, ahonnan levette, a ruháit ne hagyja szanaszét, segítsen szüleinek a munkavégzésben pl.: hozd ide a kanalat stb… Az ilyen és ehhez hasonló műveletek következetes végrehajtatása megfelelő dicséret után jó táptalaj lehet az óvodai nevelésnek. Melynek színterén tovább finomodnak az egyéni és társas műveletek (munkavégzés). A gyerek az óvodában ismerkedik meg először a közösen végzett feladatok nagyszerűségével, a közös munka örömével. E területen is tovább kell folytatni az együttélés szabályainak betartatását. A gyermek kiskorától kezdve folyamatosan részt vesz környezete alakításában. A családi házban, vagy az óvodában játszik, homokvárat, „kuckót” épít, babázik, kis autózik stb. A kezdeti szétdobálás után a következetes szülői és óvónői irányítással szépen a helyére rak mindent. Tehát dolgozik. A felnövekvő generáció iskolába lépésekor újabb ismeretekkel vérteződik fel a munkával kapcsolatban, új perspektíva nyílik számára a munka világában. A kisiskolás becsomagolja a 5

tízóraiját, kihegyezi a ceruzáját, bepakolja a táskáját, sorba rakja a tanszereit. Az alsó tagozat végére sok esetben önként rendet tesz szobájában, mert alakul a környezete iránti igényessége. Keresi a szülőknek való segítés lehetőségét ugyanúgy ahogy az alsó tagozatos tanárainak is szívesen segít. Ez a folyamat csak akkor tarthat igényt töretlenségre, ha a pedagógus és a szülő is igényli a rendet, megmarad következetesnek s természetesen megdicséri a jól végzett munkát. Az általános iskolai oktatás felső tagozatában jelentős mértékben megváltoznak a korábbi munkaformák, melyekben a gyerekeket addig foglalkoztatták.

Az

iskolában

„dolgozó”

tanulók

egyre

inkább

a

munkaformák

teljesítménycentrikus válfajai felé orientálódnak és korábbi tapasztalataikhoz hasonlóan tevékenységükről külső értékelést, megerősítést kapnak. Ennek a folyamatos visszajelzésnek köszönhetően folyamatosan fejlődik a munkáról kialakított képük, és kialakul bennük a törekvés az igényes munkára, törekvés a pedagógus és a társak elismerésére. A munkára nevelés kezdeti időszakában még kialakulatlan a kisdiákokban (1.-4.osztály) az igény a munkavégzésre,

amit

munka

gyanánt

elvégeznek,

megcsinálnak,

azt

többnyire

engedelmességből, szófogadásból teszik. Fejlődésük következő lépcsőfoka, hogy belátáson alapuló tevékenységgel igyekeznek lekötni magukat, azaz magukévá teszik az addigi munkaformákat és immár azért cselekszenek, mert így helyes. Kialakul bennük az igényesség, igény a környezetük rendezettségére. Nagyon fontos lépcsőfoka ez a gyermeki személyiség kiteljesedésének, hiszen ily módon kialakul bennük a mások munkájának megbecsülése és az önértékelés képessége. Ahhoz, hogy a felnövekvő generáció munkaszeretete kialakuljon elengedhetetlen az az elismerés, melyet pedagógusként megadhatunk szeretett gyermekeinknek. Ha az otthoni és az iskolai követelmények reálisak, ha a tevékenység pedagógiailag előkészített és világos, az értékelés is megtörténik, akkor a gyermek jelleme jó irányt vesz, pozitív módon alakul. A tanár feladata, hogy megkeresse a tanuló erős pontját – hiszen mindenkinek van jó oldala, kiemelkedő érdeklődési köre –, s erre támaszkodva építheti a továbbiakban a munkaszeretet erkölcsét, mert értéket csak munkával teremthetünk. Feladatunk továbbá, hogy tudatosítsuk: a munka a társadalom, az ember létének alapja és mindig is az volt. A munkában tanúsított erőfeszítés közben kifejlődik az ember helyes viszonya embertársaihoz, kölcsönösen hatnak egymásra. Ez a kölcsönös szinergia megteremti a közösségi erkölcsöt, az összetartozás és a felelősség érzését. Az általános iskolai oktatás keretei között fontos, hogy a munkára nevelés kapcsán neveljük őt erkölcsileg is, mert egyébként a munkája öröm nélküli folyamat marad, ami semmiféle pozitív eredménnyel nem

6

jár. Nagyon fontos tudatosítani a tanulókban a munka és a játék közti különbséget, miszerint a játéknál maga a tevékenység a cél, míg a munka tudatosan az eredményre irányul. III./2 A gyermek munkája a családban Az a tapasztalat, hogy azok a tanulók, akiknek otthon, a családban van rendszeresen elvégzendő feladatuk – és azt meg is követelik tőlük –, a tanulásban is inkább képesek erőfeszítésre. A gyermekek a családban naponta átélik azt, hogy munka nélkül megakad az otthon élete, a zavartalanságot csak munkával teremthetik meg. Ugyanakkor arra is felfigyelnek, hogy a szülők munkájának megváltozása a család életére is hatással van. Rendkívül ellentmondásos a gyermekek részvétele a családi munkamegosztásban. Szerepet játszik a család anyagi helyzete, életmódja, a családtagok száma, az együtt élő generációk, a szülők nevelési elvei, az iskolához, a tanuláshoz való hozzáállásuk. Nagyon sok gyerek olyan családban nő fel, ahol gyermekkoruk ideje alatt egyik, vagy mindkét szülő munkanélküli volt. Nincs tehát számukra „példaadó” szülő. A kiábrádultság az ilyen közösségekben odáig vezet, hogy a szülők véleménye eleve negatív a munkával kapcsolatban. Rájuk a munkára nevelés kapcsán nem igazán számíthatunk. A másik végletet képviselik azok az „újgazdag” családok, akik a folyamatos vagyongyarapítás érdekében a gyerekükre fordítanak a legkevesebb időt és energiát. Mindkét családmodell típusnál pozitívumnak számít a gyermekek bevonása egyszerűbb családi munkafázisokba. Úgymint: bevásárlás, esetenként mosogatás, a kisebb testvérrel való törődés, a kutya-macska megetetése, a saját holmi fokozottabb rendben tartása: mindezek szeretetből fakadó, ezért önként vállalt

és

hiánytalanul

elvégzett

feladatsorok

lesznek

megfelelő

következetességgel. Ezeket a gyerekeket a tanár könnyebben fogja a helyes munkaszemléletre irányítani. III./3 Munkafajták A tanulókat irányításunkkal ráeszméltetjük, hogy milyen hasznosak, szükségesek, nélkülözhetetlenek a közoktatás folyamán szerzett ismereteik a gyakorlati életben. A korszerű művelődési anyag az elmélet és a gyakorlat összekapcsolását jelenti. A munka különböző fajtáit ismerjük: szellemi és fizikai. Az elmúlt száz év alatt megváltozott az általános műveltség tartalma. A korábbi „humán” ismeretanyag a 19. századtól hirtelen jelentős mennyiségű természettudományos ismerettel bővült, míg napjainkban egyre inkább helyet kapnak benne a technikai, közgazdasági, politikai, állampolgári ismeretek, s emellett bizonyos gyakorlati készségek is. A termelés megköveteli a technika szakadatlan fejlesztését, tökéletesítését. Ezt csak az ember tudása és gyakorlati készsége szabhatja meg. Tehát így a társadalom elsőrendű érdeke olyan fiatalok nevelése, akik az új termelési eszközök képzett 7

ismerői, tudatos alkalmazói lesznek. Ma – sajnos – eléggé általános a termelőmunka mellőzése, napjainkban nem sikk már szakiskolában továbbtanulni, még a leggyengébb képességűek is érettségit adó középiskolába jelentkeznek. A tanulók irányításunkkal ráeszmélnek, hogy milyen hasznosak, szükségesek, nélkülözhetetlenek az oktatás folyamán szerzett ismereteik a gyakorlati életben. Viszont ehhez – sok esetben – a tanórai keretektől elszakadva – a szabadidős tevékenység terhére – önállóan választott, fizikai munkát igénylő feladatokra lehet szükség a sikerélmény és az önmegvalósítás érdekében. Lehetőség nyílik ismereteik tudatos bővítésére, így önként, önállóan szakirányú képzettség felé orientálódnak, sokoldalúbb lesz tájékozódásuk a pályaválasztás szempontjából. A „példaadó” szakemberek, sikerei, anyagi előmenetelük a pozitív motiváció legfontosabb alapkövei. A korszerű művelődési anyag az elmélet és a gyakorlat összekapcsolását jelenti. Ugyanakkor vitatott kérdés a munka szellemi vagy fizikai tevékenységgé minősítése, illetve a munka e kettős jellegének szétválasztása. Tapasztalat, hogy az ember mindennapi gyakorlatában minduntalan jelentkezik a másikfajta munka végzésének szükségessége. Ezért mindenkiben ki kell alakítani a szellemi és a fizikai munka iránti igényt, képességet. A kettő nem választható el egyértelműen egymástól. Gondoljunk csak a munkafolyamatok közben alkalmazott gépekre, a számítógépre és a különböző automatizált munkákra! Nevelésünk során a munkára nevelés összeolvad a képességek fejlesztésével. A gyermekeknek különböző képességeik vannak, ezek alapján bizonyos tevékenységeket nagyobb eredményességgel tudnak végezni. Egyformán kell megszerettetni a fizikai és a szellemi jellegű munkákat! Joggal válik a munkára nevelés hiányosságának, ha a gyermek szemléletében különválik e két terület, ha rangsorol köztük, ha értékesebbnek tartja egyiket a másiknál. Pedig szinte lehetetlen eldönteni, hogy melyiknek van nagyobb szerepe a mindennapokban. A munkatevékenység folyamán fejlődik a gondolkodás, az agy analitikus-szintetikus tevékenysége, a beszédkészség, valamint a beszédre támaszkodó elvonatkoztatás és általánosítás képessége. Fontos szerepet játszik a munka a tanulók testi fejlődésében is, kiváltja az ember mozgásreakcióinak változatosságát. A munka kettős jellege szellemi, vagy fizikai tevékenységként való szétválasztása fontos feladata a közoktatásnak. A legfontosabb szellemi tevékenységük az iskolai tanulás, és a tanórán kívüli önálló ismeretszerzés. Ez utóbbiba tartoznak a mi 30 órás moduljaink. Fizikai munkán a konkrét emberi erőt igénylő tevékenységet értjük. Jellemző módon azok a tanulók, akik kiemelkedő tanulmányi előmenetelt tanúsítanak, nem minden esetben képesek önmagukhoz képest nehéz fizikai munka végzésére. Mindez fordítva is igaz, ezért a 8

következő évtizedekben szeretnénk ha Magyarországon megfelelő számú szakképzett szakember dolgozhasson, ahhoz a ma iskolájának kell megmutatni a munka örömét, a fizikai munka elismerését. Napjainkban a közoktatás keretei között valósítható meg leginkább a tanulók munkára nevelése, a kétkezi teremtő munka értékességének középpontba állításával. A legtöbb intézménybe nagyon sok HH-s, HHH-s gyerek jár s az ők munkára nevelése az egyik legfontosabb feladat, de a tanórai keretek között valymi kevés lehetőség biztosított minderre. Pedig a munkára nevelésük folyamata segítheti nem csak a szocializációjukat, de komoly hatással lehet a tanulmányi eredményeikre is. A modulok során megvalósuló gyakorlati és elméleti képzés megerősíti a gazdasággal való szorosabb kapcsolatot. A tanulók eljuthatnak arra a fokra, hogy kialakuljon bennük a munkáról való helyes szemlélet, alkalmassá válhatnak a szellemi munka mellett fizikai munka elvégzésre is, mely által megalapozódik munkaerkölcsük. Természetesen az iskolai élet minden területén, így a tanórán kívüli 30 órás modulok során is a tervezés, szervezés, végrehajtás, ellenőrzés munkáját meg kell szervezni számukra. Kiemelten fontos feladat – s itt nagy szerep hárul a „példaadó” szakemberekre – a gyerekek aktivitásának fenntartása, a kapott és vállalt tevékenységben. III./4 A munkáltatás Ahogyan már fentebb is említettem, a

munkára nevelés leghatékonyabb eszköze a

munkáltatás. Ezzel a tanulók egész személyiségét fejleszthetjük, alakíthatjuk szemléletüket, értékítéletüket, általános műveltségüket, alapvető képességeiket, készségüket, valamint a kreativitásukat. Tehát arra készítjük fel őket, hogy a munka életükben középponti tevékenységgé váljék. Az iskolai nevelőmunka nem szűkülhet le a tanórákra, hanem tanári irányítással szerepet kell, hogy kapjon a tanórákon kívül is, melynek egyik megvalósulási formája a 30 órás modulképzés. III./5 Önkiszolgálás A munkára nevelés hatékony eszköze az önkiszolgálás. Nevelőértéke abban rejlik, hogy a gyerekek saját maguk és társaik érdekében tevékenykednek. Mindenkire sor kerül, senki nem érezheti tehernek. Megbízatásuk teljesítése a közösség szeme láttára történik, az értékelés úgyszintén. Helytállásukat mindenki tapasztalja. A dicséret fokozza önbecsülésüket. Igyekezetre sarkall, a munka minél jobb elvégzésére, erőfeszítésre. Vagyis ismét oda jutottunk: a munkavégzés erkölcsi tulajdonságokat alakít. A helyesen irányított gyermek már otthonról hozza magával az önkiszolgálás, az egymás segítése iránti késztetést. Ezt az iskolában is folytatni kell, mert csak az összehangolt (családi és iskolai) nevelés alakíthatja a mai gyereket a holnap felelősséget érző felnőttjévé. 9

III./6 A munkára nevelés elismerése A családban a szülők „értékelik” gyermekük feladatainak elvégzését (szép szóval vagy korholással, jutalmazással vagy büntetéssel). Mennyivel inkább szükséges az iskolában nyújtott teljesítmény értékelése! Milyen legyen az értékelés? Lehet csupán egy jó szó is, de lényeges, hogy észrevegyünk minden pozitív megnyilvánulást, s ne fukarkodjunk a dicsérettel! Az el nem végzett – vagy felületesen teljesített – munkáért viszont el kell marasztalnunk a hanyag tanulókat. Érezzék, hogy szükség van a munkájukra, s hátránnyal jár a rendetlen munkavégzés. Erre az értékelésre egyébként önmaguk is képesek. Először a másik feladatteljesítését bírálják meg, majd helyes irányítással a saját cselekedeteik megítélésére is képesek lesznek. (Tehát önértékelésre.) Jussunk el addig, hogy ne csak a dicséretért dolgozzanak, hanem belső késztetésből. Ám erre a szintre csak akkor érhetnek fel, ha – életkori sajátosságaiknak megfelelően – fokozatosan magasabb szintű feladatokat kapnak, s minden munkájukat értékeltük. A tanulók munkakedve igen változatos képet mutat. Néha fellelkesülnek, máskor kedvüket vesztik. Ki vagy mi ennek az oka? Elsősorban magunkban keressük a hibát! Megtettünk-e mindent, hogy rendszerességre szoktassuk a gyermekeket? Ellenőriztük-e gyakran a munkájukat? Elismertük-e tevékenységüket? Adtunk-e jó szót a szépen végzett feladatért? Volt-e bennünk elég pedagógiai optimizmus, hogy a gyengébb tanulónak is lendületet, munkakedvet adjunk? Felelősségre vontuk-e azokat, akik mások munkáját semmibe vették? Ugyancsak fontos szempont a tanulói munkakedv hullámzásával kapcsolatosan az egyéni érdeklődés. Ennek – lehetőleg – kapcsolódnia kell a megbízatáshoz, vagy olyan terület felé kell irányulnia, amely fejlesztésre szorul a tanulónál. Éppen az a pozitív erkölcsi hozzáállás, ami nélkül a munka elképzelhetetlen. Olyan helyzetekben, ahol nincs meg a naponkénti szigorú ellenőrzés, ahol büntetlen marad a kötelességek elhanyagolása, ott könnyen jelentkezik a felelőtlenség, a lustaság, a tétlenség. És ennek egyik legsajnálatosabb következménye lehet: a becsületes munkavégzés nem elismerést vált ki a környezetéből, hanem ellenérzéssel szemlélik a buzgalmat. Az iskolában a munkára nevelés azt jelenti, hogy a tanulókat megtanítjuk a számukra megszabott munka lelkiismeretes és pontos teljesítésére, a közben jelentkező nehézségekkel szemben való tudatos helytállásra. Legyenek aktív, kezdeményező, alkotó emberek, akik tudnak dolgozni és szeretik a munkát!

10

III./7 Nevelési nehézségek Nehézséget okoz, ha nincs a tanulóban motiváló céltudatosság. Nem érzi, hogy értelme van a munkának. Ez a helyzet többnyire családi okból adódik. Mit tehetünk? A modulvezető tudásával, módszereivel, változatos óravezetésével és mélységes empátiájával a „példaadó” szakember segítségével ki tudják váltani a tanulókból a kíváncsiságot, a „többet szeretnék tudni erről!” természetes vágyát. III./8 „Példaadó” szakemberek, szülők, pedagógusok, felnőttek A gyermek a környezetéről vesz példát: kortársairól, szüleiről, tanárairól, általában a felnőttekről. Ritka (és megbecsülendő) azoknak a tanulóknak a hatása, akik fegyelmezettségükkel, kötelességteljesítésükkel mutatnak példát. Nagyon sok diák erősen családcentrikus. Az ő példaképük a szülő, az apa vagy az anya, esetleg a nagyszülő. Ezek a tanulók békés, nyugodt, kiegyensúlyozott otthonban élnek, részt vesznek a család mindennapi munkájában, állandó feladatokat végeznek el otthonukban. Látják szüleik áldozatvállalását, hallanak gondjaikról, örömeikről, melyek a munkahelyen érik őket. Természetes lesz számukra tehát a második otthonukban, az iskolai közösségben a helytállás is. A tanulásban kiegyensúlyozottak, magától értetődő számukra a kötelességteljesítés. Nem biztos, hogy mindenből jeles osztályzatúak, de mindig számítani lehet rájuk, a munkájukra. Talán nincs is kiugró képességük. Mégis belőlük lesznek a legértékesebb felnőttek, akikről majd a gyermekeik példát vehetnek. Milyen felnőtt lesz belőle? Olyan, aki kényszerből megy dolgozni, mert semmi örömét nem találja a munkában, a nevelésünkből való „kimaradás” miatt. Olyan, aki – talán – mindenféle fondorlattal él majd, hogy megszerezze a mindennapi megélhetéshez szükséges anyagi javakat. Munkatársai nem szeretik, mivel mindenből kivonja magát, ezért állandó kirekesztettségben él, s mind keserűbb emberré válik. Ezt adja tovább családjának, gyermekeinek.

IV. Általános leírás a 30 órás munkára nevelő modulokról Öt, egymástól jól elkülöníthető munkára nevelő – de a tanulók érdeklődésére is számot tartó – modult állítottam össze, figyelemmel a gyerekek véleményére, melyek az elmúlt tanévek során kerültek kikérésre. Intézményünkben minden év szeptemberében felmérjük az 5.-8.-os korosztály igényét az indítandó modulokra. Ezt követően – a kötelező óraszámok kiadása lehetőségének függvényében – kijelölésre kerülnek – tekintettel a pedagógusok érdeklődési

11

körére és szakjára – a modulvezetők. Szeptember közepén meghirdetünk négy-öt modult, melyek október 1-jétől indulnak és körülbelül januárban fejeződnek be. Január 1-jétől már hirdetjük a következő, szintén négy-öt modult, hogy az elsők befejezése után azonnal lehessen kezdeni a másodikat, melynek befejezése – februári kezdés esetén – május vége. Ezzel a rendszerrel két teljes ciklus véghez vihető egy tanév alatt. Minden modul kezdetén bemutatkoznak a „példaadó” szakemberek, akik lehetőség szerint az intézményben tanuló gyerekek szülei közül kerülnek ki. Egy-egy modulnál több „példaadót” is igyekszünk bevonni, akik nagy lelkesedéssel fogadják ezt az új kihívást. Sok esetben a saját házukba, műhelyükbe, vállalkozásukba, mezőgazdasági termelésükbe is betekintést engednek. Három modul a lányok részére: · háztartástan alapismeretek és gyakorlatok · szabás-varrás alapismeretek és gyakorlatok · kötés horgolás alapismeretek és gyakorlatok Két modul a fiúk részére: · kerékpár szerelési alapismeretek és gyakorlatok · mezőgazdasági alapismeretek és gyakorlatok A modulok ajánlással kezdődnek, melyben összefoglalom a fontosabb jellemzőket. Ezt követően meghatározásra kerül a cél és az időkeret. Javaslatot teszek a célcsoport korosztályára. Iskolánk kiemelten kezeli az integrációs rendszerben érintett gyerekek bevonását a modulokba. Gondolok itt a HHH-s és SNI-s tanulókra, de kapacitáljuk a HH-s és BTM-es gyerekeket is. Természetesen a jelentkezés önkéntes, de arra a modulvezető pedagógusok odafigyelnek, hogy a létszám ne haladja meg a 20 főt, valamint arra is, hogy a részt vevők egy vagy két, de egymás melletti évfolyamból kerüljenek ki. Valamennyi modulnál

igyekeztem

megkeresni

kapcsolódási

pontjaikat,

valamint

a

gyerekek

képességfejlesztésének fókuszait. A modulok értékeléssel zárulnak, melynek végkifejlete egy tanúsítvány, amiket az érintettek az iskola közössége előtt vehetnek át a „zászló fel- és levonás” alkalmain.

12

A teljes modul táblázatos formában, részleteiben lebontásra kerül a következő séma alapján: Lépések tevékenysége k két órás ciklikusságga l (a mellékletben részletesen kifejtve a páros órák anyaga) Lebontásra kerül 2-2 órás ciklikussággal az elsajátítandó tananyag és a gyakorlati feladatok

Kiemelt készségek, képességek

Felsorolásra kerülnek mindazon készségek és képességek, amelyek az elméleti ismeretek és a gyakorlati feladatok során fejleszthetők

Célcsoport A differenciálá s lehetőségei

A teljes célcsoport bevonásra kerül

Tanulásszervezés Munkaformá k

Módszerek

A közoktatás teljes vertikumát lefedő munkaformák alkalmazhatók

A közoktatás teljes vertikumát lefedő módszerek alkalmazható k

Eszközök

Az intézmény rendelkezésér e álló eszközök bevonhatók, de további eszközöket behozhatnak a „példaadók” és a részt vevők egyaránt

Valamennyi 30 órás modul esetén az első két, esetleg négy óra feladata attitűdök, készségek, képességek fogalmainak megismerése, úgymint: tárgyi tudás, tudatosság, tehetség, érdeklődés, aktivitás, szorgalom, munkafegyelem, önálló tanulás, önképzés és önkiszolgálás, balesetvédelem. Mindezek mellett tisztázni kell a szellemi és fizikai munka fogalmát, meg kell tanítani őket mindkettőt értékelni. Minden modulhoz melléklet tartozik, mely tartalmazza az oktatás menetét, a tevékenységterveket, melyek két nagy részből állnak, úgymint tanítóitanári tevékenység, tanulói tevékenység. Az egyes tevékenységek fontosabb mozzanatait táblázatos formában soroltam fel. (X.-Y. óra) az órák sorszáma Tanítói-tanári tevékenység: Tanulói tevékenység A két órás intervallumú modulrészek során A két órás intervallumú modulrészek során a szükséges pedagógusi tevékenységek kerülnek tanulói tevékenységek fontosabb mozzanatai felsorolásra. A „példaadó” szakemberek által a kerülnek felsorolásra. foglalkozásokhoz hozzáadott többletet nem lehet írásban rögzíteni, mivel azok az érintettek saját döntéseinek az eredményei.

13

IV./1 A modulok egységes felépítési rendszere Ajánlás: Ezt a tanórán kívüli tevékenységen alapuló 30 órás önálló modulokból álló (lányokra és fiúkra esetleg együtt mindkét nemre vonatkozó) modulcsomagot ajánlom mindazon általános iskolák vezetőinek, pedagógusainak figyelmébe, akik velem együtt úgy gondolják, hogy a mai magyar közoktatásban – de a családi nevelésben is – az egyik legnagyobb hiányosság a gyerekek munkára nevelése. A modul célja: Munkára nevelés az általános iskolában, melynek hosszú távú eredménye az aktív kezdeményező, alkotó ember, aki tud és akar dolgozni és akiben kialakul a munka szeretete. Időkeret: 1-1 önálló modulnál 15x2 óra, összesen 30 óra Ajánlott korosztály: 10-15 (5.-8. osztály) A gyerekpopuláción belül a kiemelt célcsoport a HH-s, HHH-s és SNI-s tanulók. Modul kapcsolódási pontok:

pl: Tágabb kerettanterv, NAT, szociális kompetencia (énkép, önismeret, önbizalom, kreativitás, érzelmi töltés, együttműködés ) stb.

Képességfejlesztés fókuszai:

pl: Összefüggések felismerés, problémamegoldás, felelősségérzet

megerősítése,

elemi

kommunikációs

képesség csoportokban való működtetése, környezettudatos gondolkodás

kialakítása,

kommunikációs

készség

fejlesztése, együttműködési készség fejlesztése, esztétikai nevelés, manuális készség fejlesztése stb. Értékelés: Minden egyes modul végén a tanulók egy-egy záró munkadarabot készítenek, vagy záródolgozat formájában adnak számot a megtanult elméleti és gyakolati ismeretekről. Az értékelés további fázisa a gyerekeknek a munkavégzés során tanúsított aktivitásának megfigyelésén alapul. A modulok végén a gyerekek tanúsítványt kapnak az elvégzett és elsajátított modul anyagáról, melyet a teljes tanulóközösség előtt vehetnek át az intézmény vezetőjétől. Ezek az alkalmak olyan további lelki elismerésül is szolgálnak, melyben egyébként az érintett tanulók közoktatási tanulmányaik alatt máskor nem igazán részesülnek.

14

V. Zárszó Az intézményünkben meghonosított és folyamatosan fejlődő tanórán kívüli 30 órás modulokból álló, munkára nevelő szabadidős tevékenységnek nagy sikere van. Mindez lemérhető a gyerekek évről-évre növő jelentkezési létszámából, a tanulók szüleinek reakcióiból, a „példaadó” személyek és környezetük visszajelzéseiből, a fenntartó elismeréséből. A munkára nevelő modulok száma és tanévi lefedettségük folyamatosan növelhető. Bízom benne, hogy minden olyan intézmény, amely ezen „jó gyakorlatunkat” adaptálja, gazdagodik általa nevelő-oktató munkája. Kérem Önöket tapasztalataikat, eredményeiket esetleges fejlesztési javaslataikat a [email protected] e-mail címen osszák meg velem. Segítsünk egymáson, hogy egymás által többek legyünk! Végezetül a Dalai Láma közoktatásunkban, napjainkban is aktuális gondolatát szeretném a szívükre helyezni: „A mai gyerekek már kicsi koruktól rengeteg időt töltenek az iskolában, ezért nevelőiknek sok szeretetet kell mutatni irántuk – nem elég, ha csak megtanítják nekik az aznapra szánt ismeretanyagot.” Csenger, 2010.08.24. Megbecsült tisztelettel: Kazamér Tibor az ÁMK és az általános iskola igazgatója

15