Miskolci Egyetem BTK Pedagógia BA Konzulens: Dr. Ugrai János

Az iskola a digitális szakadék szélén - Az iskolai informatikaoktatás és a diákok elvárásai a 21. század elején Csorba Fanni Ildikó Miskolci Egyetem BTK Pedagógia BA Konzulens: Dr. Ugrai János

Tartalomjegyzék Bevezetés ..................................................................................................................................3 A kutatásról ..............................................................................................................................5 Fókuszcsoport ...............................................................................................................5 Tanári interjúk ..............................................................................................................6 Kérdőívek .....................................................................................................................7 Facebookos megfigyelés ..............................................................................................8 Gyerekekkel interjú ......................................................................................................9 Az informatika rangja és jelentősége az iskolába ....................................................................11 Az informatika tanítás az iskolákban .......................................................................................14 Az informatika tanítás feltételei az iskolákban ........................................................................16 Digitális világ – digitális jövő ..................................................................................................20 Digitális világ – digitális jövő (Facebook) ...............................................................................25 Összegzés .................................................................................................................................29 Irodalomjegyzék .......................................................................................................................31 Mellékletek ...............................................................................................................................32

2. oldal

„ Az olyan ember, aki nem ért a számítógépekhez, a XXI. században analfabétának fog számítani” – Teller Ede

Bevezetés

Életünk meghatározó területe az informatika, a telekommunikáció. Ebben a szférában folyamatos a változás. Napról napra jönnek létre új technikák, amik megkönnyítik az életünket, azonban ezek önmagukban veszélyforrást is jelenthetnek, leginkább a fiatal generáció számára. A szüleink életében nem volt megszokott a számítógépek jelenléte a háztartásokban, ma pedig már az is magától értetődő, ha egy ilyen eszköz a táskánkban, netán a zsebünkben lapul. Ha a mai technikát, technológiát laikusként megfigyeljük, akkor talán már alig találunk összefüggést a régi és mostani gépek nyújtotta szolgáltatások között. A régebbi időkben nem volt felhasználóra szabott felület, amelyet programozási ismeretek nélkül is lehetett használni. A mai korszerű fejlesztések azonban lehetővé teszik, hogy bármilyen informatikai előképzettség nélkül tudjuk kezelni a számítógépet. Pontosan ezt a tudatlanságot kihasználva jöttek létre olyan, már szervezetnek mondható csoportok, akik megkárosíthatják a felhasználót és akár hozzáférhetnek személyes adatainkhoz. Egyre több bűncselekményt követnek el a kibertérben, amiről sokszor az áldozat mit sem sejt. „A számítógépes technikák ismerete és felhasználása, alkalmazni tudása modern világunkban – alapkövetelmény.” (Karlovitz – Karlovitz, 2003, 127.o.) Ebben a korban az informatikaoktatás nem lehet egy olyan tantárgy, amit a „nem fontos” kategóriába sorolnak. Észre kell venni ennek a területnek a jelentőségét, azt a tényt, hogy mára alig van olyan háztartás, ahol ne lenne számítógép. Mindezek mellett rengeteg veszély fenyegeti a tudatlan felhasználókat. Sokan úgy gondolják, leginkább a gyerekek közül, hogy mivel mindennap interneteznek, tudnak is. Pedig ez egyáltalán nem így van, és ez látszik a posztokon, a fotókon, a felelőtlen likeolásokon. Ez már nem csak egy szűk társadalmi réteg számára elérhető technika. A számítógép és a multifunkcionális eszközök használata, az internet megfelelő alkalmazása immár alapkompetenciává válik. S így elsőrangúan fontos, hogy a technika nyújtotta lehetőségeket biztonságosan és az egészséges arányokat betartva tudja kezelni a felhasználó.

3. oldal

Dolgozatomban az iskolai informatikaoktatás jelenlegi helyzetével, minőségi és szemléletbeli jellemzőivel, technológiai hátterével, s ezekből fakadóan a tanár-diák közötti viszonnyal foglalkozom. Arra vagyok kíváncsi, vajon a mai diákok mennyire motiváltak az informatika órákon, illetve milyen ötleteik vannak annak korszerűsítésére. Kutatásom kiterjedt az informatikatanárok felkészültségére, gondolkodásmódjára, a diákok lehetőségeinek ismeretére. Érdekel, hogy miben látják az érintettek a nehézségeket. Szeretném megtudni, hogy a pedagógusoknak milyen innovatív ötletei vannak. „Az informatikai ismeretek fejlődése, a tanórai alkalmazások megismerése, az ezzel kapcsolatos attitűd változása már önmagában is jelentős mértékben befolyásolhatja a tanítás minőségét, de a hatékonyság érdemben csak akkor változik, hogy ha mindez közvetetten a pedagógus módszertani kultúrájára is hatással van.” (Kárpáti-Ollé, 2007.,14.o.) Érdekelt, hogy a diákok mire használják leginkább az internetet, és mennyi időt töltenek a számítógép használatával. Szerettem volna megtudni, hogy mennyire engedik be ebbe a világba a tanáraikat, illetve, hogy a pedagógus hogyan használja ki az online kommunikációs csatornák nyújtotta lehetőségeket.

4. oldal

A kutatásról A hipotéziseimet két iskolában vett mintán igyekszem ellenőrizni. Az egyik intézmény a miskolci Bársony-Hunyadi Általános Iskola, a másik a bekecsi II. Rákóczi Ferenc Informatika–Matematika Tagozatos Általános Iskola. (Bekecs Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a szerencsi kistérségben található, a megyeszékhelytől, Miskolctól 32 kilométerre. Az iskolában körülbelül 10-20% a hátrányos helyzetben élők aránya, ami nagyjából megegyezik a község lakosságának összetételével.) Ettől a kutatástól azt várom, hogy kikristályosodik egy kép, amire a későbbiekben lehet majd építeni egy átfogó, nagyobb lélegzetű empirikus vizsgálatot.

MÓDSZEREK Fókuszcsoport A viszonylag nagy és átfogó témámhoz mindenképpen szerettem volna egy előkutatást végezni, hogy pontosabban, jobban átlássam a problémát, kicsit körüljárjam, illetve felmérjem az aktuális helyzetet. Az előkutatásomat fókuszcsoportos interjú módszerrel végeztem Miskolcon, a Bársony-Hunyadi Általános Iskola hetedik osztályosaival. Azért választottam őket, mert úgy gondolom, hogy a témával kapcsolatban ennek a korosztálynak már van véleménye, és érzékenyek a problémákra. Piaget elmélete szerint ez az a kor, amikor már képes a gyermek összehasonlítani, elvont fogalmakat használni, logikus következtetéseket levonni, hipotéziseket alkotni, azokat gondolatban ellenőrizni. Ebből alakul ki később az alkotó, tudományos gondolkodás. (Michael – Sheila, 1998) A Bársony-Hunyadi Általános Iskolára pedig személyes okból esett a választásom: az ottani informatikatanár szívesen segített nekem az első, tájékozódó lépéseknél. Az ismeretségem révén ráadásul sok háttérinformációhoz is hozzájutottam. Az interjút alaposan előkészítettem, megterveztem. De szerencsém is volt, mert egy nagyon jó csoporttal sikerült találkoznom, bár az tény, hogy a figyelmüket folyamatosan fenn kellett tartanom. Elsősorban ennek az volt az oka, hogy egy óráról kértem el őket, így még nagy volt a nevetgélés, a helyzet élvezete, hogy pont egy matematika óra marad el. Mindemellett még velem is meg kellett barátkozniuk, életkori sajátosságukból fakadóan

5. oldal

próbálgatták a határokat. Voltak, akik hangoskodtak, voltak, akik ide-oda pakolgatták a holmijukat. Azonban körülbelül 10 perc leforgása alatt helyre állt a rend. A csoportos beszélgetés kezdete előtt kicsit megmozgattam őket, játszottam velük öt percet azért, hogy jobban megismerjük egymást, és kicsit oldódjon a hangulat. Az első feladatuk az volt, hogy mindenki mondja meg a keresztnevét, illetve egy fontos tulajdonságát, amiről úgy gondolja, hogy a legpozitívabb. Ez után nagyon figyeltem arra, hogy egyszerre csak egy diák beszéljen, hiszen tudtam, hogy a későbbiekben így lesz könnyebb a rögzített hanganyaggal dolgoznom. Ez kisebb nehézségekbe ütközött részint saját tapasztalatlanságom, részint a jó hangulat miatt. Egy két hangosabb, kicsit erőteljesebb hangvétel után azonban már teljesen jól tudtunk együtt dolgozni. A tapasztalataim nagyon pozitívak voltak, jó hangulatban telt az a 45 perc, ami alatt az interjú elkészült. Sok hasznos információval gazdagodtam. A diákok problémáit teljesen reálisnak tartom, és többnyire osztom az elképzelésüket egy jól működő informatikaóráról. A dolgozatom további részében szeretném ezeket a véleményeket bővebben kifejteni. Amikor a facebookról kérdeztem őket felhívták a figyelmemet arra a jelenségre, hogy manapság a különböző közösségi oldalakon a pedagógusok is megtalálhatóak, sőt legtöbben élnek is a lehetőséggel, hogy tanítványaikat ismerősnek jelöljék. Úgy gondolom, ez egy újabb sarkalatos pont: vajon jó-e ez a fajta kapcsolat? A gyerekek többségét zavarja, hogy tanáraik jelen vannak ezeken a portálokon. Többen említették, hogy megszólták őket a tanárok, és még itt is szabályozva érzik magukat.

Tanári interjúk A továbbiakban tanárokkal készítettem interjút. Arról kérdeztem őket, hogy ők hogyan látják saját tárgyuk presztízsét az iskolában, az intézményben ahol tanítanak, milyen módszereket alkalmaznak a hatékony tanítás érdekében, illetve milyen innovatív ötleteik vannak. Interjúalanyom a két, kutatásomban mintának szolgáló, osztály informatikatanára volt. A kérdéseimet megtervezve érkeztem az interjú helyszínére és igyekeztem minél oldottabb légkört teremteni, hogy az alanyaim ne érezzék magukat feszélyezve. Mind a két esetben a tanárok otthonában volt szerencsém kérdéseimet feltenni és úgy gondolom, hogy ennek következtében sikerült nagyon sok és hasznos információt megtudnom. Egy rövid kötetlen, rávezető beszélgetés után elkezdtük a munkát. Az első interjúm körülbelül másfél óráig 6. oldal

tartott, a második egy órát vett igénybe. A válaszok nagyon szépen tükrözik a két tanár eltérő hozzáállását, és az eltérő iskolai presztízsértéket. Mind a két iskola profiljának középpontjában az informatika áll, azonban még mindig problémák vannak a tantárgy iskolán belül és a tantárgyak között elfoglalt helyével kapcsolatban. „Európai Unió pályázatai nemzetközi csoportmunkára invitálnak, a pedagógustársakkal online tanulóközösségekben találkozhatunk és az iskola szervezése, a hír- és adatszolgáltatás a diákok, szülők, fenntartók és a tágabb környezet számára a leggyorsabban, leghatékonyabban elektronikus kommunikációs hálózatokon keresztül valósulhat meg.” (Kárpáti, 2007, 3.o.) Azonban ezt sok esetben felesleges időpocsékolásnak tartják. Egy olyan személyiségnek, aki egy teljesen más világban szocializálódott, nehézséget jelenthet haladni az információs korral. A továbbiakban, az altémáknak megfelelően ismertetem a további véleményeket. Kérdőívek A gyerekekkel kétszer töltöttem ki kérdőívet mind két iskolában. Az első kérdéssorozat az informatikában való jártasságukra kérdezett rá, illetve, hogy ők rendelkeznek-e otthon számítógéppel, laptoppal, mennyi időt töltenek számítógépezéssel. Ebben az esetben a kitöltések értékelhetőek voltak és fel tudtam használni arra, hogy következtetéseket vonjak le és összekapcsoljam a hipotéziseimmel. A második kérdőívem sajnos nem sikerült ennyire jól. Abban a közösségi oldalakról kérdeztem őket, arról, hogy tagjai-e valamilyen csoportnak, alakítottak-e már így ki barátságot, és hogy mi a véleményük a tanárok jelenlétéről. Azért tartottam ezt a kérdőívet fontosnak, mert bár a fókuszcsoportos interjú alatt kérdeztem őket erről, ott úgy láttam, hogy egy-két hangadó után mennek a többiek és nem merik saját véleményüket megosztani társaik előtt. A miskolci iskolában felvett mintámat nagyon nehezen tudtam használni, mivel érdemben alig töltötte ki valaki. Sokan voltak azok, akik azt állították, hogy semmilyen csoportnak nem tagjai, de a következő kérdésre mégis úgy válaszoltak, hogy alakítottak ki csoportokon belül barátságot. A bekecsi iskolában a 20 megkérdezett tanulónak a 90 százaléka, azaz 18 fő töltötte ki használhatóan a kérdőívet. A diákok 70 százaléka gondolja úgy, hogy jó dolog, ha egy tanár fent van a közösségi oldalakon. Ezek közül mindenki kért már segítséget online a tanáraitól. Természetesen ehhez elengedhetetlen a pedagógus támogató hozzáállása. Ebben az

7. oldal

intézményben tanító tanárok többsége él is az internet adta lehetőséggel. A megkérdezettek 80 százaléka tagja online csoportoknak, amelyek témájukat tekintve játékok, sportok és rajongói közösségek.

Facebook megfigyelés A továbbiakban fontosnak tartottam, hogy online is megfigyeljem a mintába tartozó diákokat. Figyeltem azt, hogy milyen időközönként posztolnak, milyen játékokkal játszanak, milyen oldalakat lájkolnak és milyen alkalmazásokat használnak. Facebookon ismerősnek jelöltem a diákokat és minden nap figyelemmel követtem az online életüket. Természetesen mindezt egyeztettem velük, de megígértem, hogy teljesen anonimok maradnak és csak a következtetéseimet írom le a dolgozatomban. Miután ezt megbeszéltük a 25 gyerekből 13 meg is osztotta rögtön az üzenőfalán. „Mától megfigyelnek.” Ezektől a kiírásoktól megijedtem, mert fennállt a veszélye annak, hogy a gyerekek nem valós képet fognak mutatni magukról. Azonban az első nap után teljesen úgy tűnt, hogy erről a megfigyelésről elfeledkeztek. A délutáni órákat figyeltem, amikor már otthon vannak, mert az iskolában nem mindenki teheti meg, hogy csatlakozzon az internethez. Átlagosan félóránként megosztottak valamit. Többször előfordult, hogy privát beszélgetéseket folytattak az üzenőfalon, és így mindenki láthatta. A posztok témáját tekintve tűnt föl számomra az egyik legérdekesebb jelenség, hiszen nem csak iskolai történéseket írtak ki, hanem osztottak meg politikai témában is cikkeket és véleményezték is ezeket. Itt merült fel bennem az, hogy vajon egy 13-14 éves fiatal politikailag mennyire érett? Az ő gondolata tükröződik? Valószínűbbnek tartom, hogy amit otthon hall és az interneten olvas, azt adja vissza. Úgy tűnt, hogy kialakult véleményük van a felnőttesnek mondott témákkal kapcsolatban. Helyes az, ha ilyen fiatalon ilyen problémákkal foglalkoznak? Ha beleássák magukat a felnőttek dolgába? És hogy véleményüket azonnal nyilvánossá is tegyék? Akkor hova is húzódott a gyerekkor és a felnőttkor közötti határ? Lelkileg és kognitívan fejlettek már ennyire? Amennyiben nem fejlettek, akkor hogyan birkóznak meg ezekkel a problémákkal? Ezt mind nagyon fontos kérdésnek tartom. Dr. Vajda Zsuzsanna is írja a Siettetett gyerekek című tanulmányában, hogy egyre jobban elhomályosul a határ a felnőttkor és a gyermekkor között. Már 10-12 éves gyerekek fogyókúráznak és heves érzelmekkel élnek meg párkapcsolati problémákat. 8. oldal

Sue Palmer Toxic Childhooh (Mérgező Gyerekkor) című könyvében azt írja, hogy a kor gyors fejlődése egyfajta méregként hat a mai társadalomra. A technika sokkal gyorsabban fejlődik, mint ahogy azt a biológiai adottságok, szükségletek követni tudnák. (Tari, 2011)

Gyerekekkel interjú Az osztályokban, ahol a kérdőíves feladatokat töltötték ki a diákok, egy-egy tanulóval sikerült interjút is készítenem. Ezt azért tartottam fontosnak, mert úgy gondolom, hogy sokkal szívesebben beszélnek, mint írnak. Sajnálatos módon az egyik esetben, az a lány, akivel beszélgettem, nem volt éppen kommunikatív. Bármilyen módon fogalmaztam meg a kérdéseimet, mindig rövid és tömör válaszokat adott. Körülbelül harminc percig igyekeztem minél több információhoz jutni, ami több-kevesebb sikerrel járt, azonban éreztem, hogy ez egyikünk számára sem marad igazán pozitív emlék. Sajnos nem volt idő bemelegítő beszélgetésre, a helyzet is abszurd volt. A terem egyik sarkában biztosítottak nekünk helyet, és így eléggé nehéz volt oldott hangulatot teremteni. Ez a kislány jó tanuló és ECDL vizsgára is készül, nyolcadik osztályos a bekecsi iskolában. Mondta, hogy sokat szoktak beszélgetni a tanáraikról az osztályon belül, leginkább a facebookkal kapcsolatban. Eléggé megoszlanak a vélemények a témáról, vannak, akik jó dolognak tartják, mert így tudnak tőlük segítséget kérni és belátják az előnyöket, azonban vannak, akik nagyon elzárkóznak előlük és szidják őket. A kislány, nevezzük Annának, azt mondta nekem, hogy ez a viselkedés általában a rosszabb tanulókra jellemző, és azokra, akiknek a magatartása is rosszabb. Említette, hogy van külön csoportja az osztálynak és próbálják egymást online segíteni. Begépelik vagy beszkennelik a házi feladatokat, megbeszélik dolgozat előtt a fontosabb részleteket. Miskolcon volt lehetőségem egy csendes, elszeparált helyen, nyugodt körülmények között beszélgetni az interjúalanyommal. Ő mindösszesen napi 1-2 órát tölt a számítógép előtt, azonban ez is legtöbbször a facebook használatban merül ki. Ezen kívül még online fordító oldalakat szokott látogatni, valamint ha van prezentációs feladat, akkor az interneten szokott rákeresni a témára. Megkérdeztem, hogy tudja-e szűrni az információkat és mi alapján dönti el egy forrásról, hogy hiteles-e. Azt mondta, hogy a testvérétől szokta megkérdezni, hogy mit kell csinálnia, mert az iskolában ezt nem tanulják. Mindettől függetlenül az informatika órát praktikusnak tartja, de szeretné, ha a tanár többet foglalkozna velük az órákon. Problémaként említette, hogy például a szövegszerkesztő program használatánál csak egyszer magyarázta el a pedagógus, hogy mit kell csinálni, pedig egy hónapon keresztül volt

9. oldal

ez a tananyag. Ezalatt az idő alatt, megkapták a nyers szöveget és formázniuk kellett, de sok esetben az egyszeri magyarázat nem volt elegendő.

10. oldal

Az informatika rangja és jelentősége az iskolákban Napjainkban egyre nagyobb problémának tűnik a tanári motiválatlanság kérdése a szaktanárok részéről is. Egyik okként említhetjük az alulfizetettséget, a társadalmi alulértékelést. Emellett a tantárgyak presztízse sem egyenlő. Általában azok a tantárgyak, amelyekből kötelező érettségit tenni, nagyobb jelentőséggel bírnak, mint azok, amelyeket választani lehet. De még ezeken belül is vannak prioritások. Úgy gondolom, hogy például az informatikának igazán nagy figyelmet kéne kapnia, hiszen megfordult a világ: az általam felmért tanulók bevallása szerint háztartásonként átlagosan 2 számítógép és 1 laptop van. Az informatikatanárok feladatát súlyosbítja, hogy nekik a folyamatos és dinamikus fejlődés miatt napi szinten különösen sokat kell, kellene tájékozódniuk - míg egy matematikatanárnak vagy egy irodalomtanárnak a tananyaga sokáig ugyanaz marad. Mi is lehetne a megoldás? Talán ha több informatikatanár tanítana egy intézményben, kevesebb óraszámban és így lenne idejük arra, hogy tájékozódjanak? Talán túlóraként kellene elszámolni az ezzel eltöltött időt? Vagy várjuk el, hogyha valaki főiskolai, illetve egyetemi évei alatt úgy döntött, hogy ezt az ágát választja az oktatásnak, akkor legyen kész az innovációra? Ezek mind-mind olyan kérdések, amelyekről megoszlanak a vélemények és nem lehet egyértelműen megállapítani egyikről sem, hogy mennyiben helyes. Azonban egy dolog biztos: az innovatív személyiség, és a folyamatos megújulás ezen a tantárgyon belül elengedhetetlen lenne. Természetesen nagyon meghatározó az, hogy egy tantárgyról hogyan vélekedik az intézményben kialakult tanári kar. Több alkalommal volt szerencsém beszélgetni olyan pedagógusokkal, akik nem informatikaoktatással foglalkoznak. A vélemények megoszlóak voltak. Általában az idősebb generációhoz tartozóaktól hangzott el az a vélemény, miszerint tudják ők, hogy ma már nem lehet megélni számítógépes ismeretek nélkül, de ebbe a világba beleszületnek a gyerekek és ennek következtében már megtanulják kezelni a gépeket és az internetes felületet. Azonban egy matematikánál, történelemnél, irodalomnál nem ez a helyzet, annak igenis helye van az iskolában. Ezek alapján a vélemények és érvek alapján úgy gondolom, hogy helytálló az a feltevésem, miszerint az informatika még mindig a „nem fontos” tantárgyak közé sorolandó. Bár már egyre több iskola fizeti be pedagógusait ilyen jellegű továbbképzésekre és próbálja megváltoztatni ezt a fajta gondolkodást, a legtöbben még mindig pihenő tantárgynak gondolják. A mintául szolgáló két intézményben is szokás az, 11. oldal

hogy a diákokat általában a számítástechnika óráról kérik el és ilyenkor készülnek például a bankettre. Azonban az internetre nem ellenségként kéne tekinteni, hanem egyfajta plusz eszközre, ami lehetővé teszi a könnyebb és felkészülést a tanórákra. (Knausz, 2001, 127.o.) A jövőre életbelépő új kerettanterv nem segíti a tárgy iskolákon belüli erősödését. Az alsó tagozatos osztályokban, azaz elsőtől negyedik osztályig nem irányoz elő órát az informatikaoktatásra. Ötödiktől nyolcadik osztályig a heti 3,5 óra helyett, heti 3 órára csökkentené az óraszámokat. A legdrasztikusabban azonban a gimnáziumok és a szakközépiskolák informatika óráit csökkentenék. Előbbieket 63%-ra csökkentené, azaz 2 órát szánna erre a területre és csak 9. és 10. osztályban lenne a tantárgy oktatására lehetőség, míg az utóbbiakban 83%-os lenne a visszaesés, azaz heti 1 óra és csak a 9. évfolyamon tanulók számára. (Digitális analfabétizmust jósolnak a tanárok, 2012) A változás teljesen ellentétes a nemzetközi trendekkel, hiszen a fejlett országokban a közoktatás

figyelme

egyre

inkább

az

informatika

köré

összpontosul.

Az

első

tankönyvcsomagok helyett a diákok laptopokat kapnak, amiken elérhetők a digitális formában készült tananyagok, feladatok vannak és az informatika főtantárgynak számít. Nálunk jelenleg sincsen a legmegbecsültebb helyen ez a tantárgy, de talán így még valamennyire lépést lehet tartani a kor fejlődésével. Amennyiben azonban ebben a formában lép életbe a 2013-as Nemzeti Alaptanterv, még azt is elmondhatjuk, hogy a ranglétrán az ének-zene tantárgynál is hátrébb kerül. Pedig a 2012-as NAT az informatikára vonatkozó résznél az alapelvek pontban a következőket írja le: „Az információ és annak felhasználása központi szerepet foglal el a jelenkor társadalmának működésében.[…]A tanulóknak gyakorlatot kell szerezniük a különböző kommunikációs technológiák használatában annak érdekében, hogy a dinamikusan változó kommunikációs környezetben eligazodjanak, tudatosan és felelősen éljenek az információszerzési és interaktív lehetőségekkel.[…]Az informatikai eszközök és információforrások használata veszélyeket is hordoz. A tanulóknak meg kell ismerniük az információk és a gondolkodás összefüggéseit.” [Magyar Közlöny, 2012.évi 66.szám, 10813] Reindl Gyula úgy látja, hogy a jelenlegi NAT jó irányokat mutat, azonban az iskolai megvalósítás már kétségeket von maga után. (Reindl, 2004) Így például a jelenlegi alaptantervben is fel vannak tüntetve olyan fejlesztési feladatok, amelyek a felszereltség és felkészültség hiányában elérhetetlennek tűnnek (pl.: robotika). Azonban, ha ezt a kevés 12. oldal

óraszámot is csökkentik, akkor a legalapvetőbb kompetenciák fejlesztésének lehetősége is veszélybe kerül. A vizsgált két iskola helyi tantervei egyébként megfelelnek a Nemzeti Alaptantervben előírtaknak. Igyekeznek az előírt kompetenciákat fejleszteni, de az általam megkérdezett pedagógusok úgy gondolják, hogy lehetetlen minden elvárásnak megfelelni. A 2012-es NATban például szerepel az, hogy a gyerekek megismerkedjenek a robotikával és grafikai feladatokat oldjanak meg fejlesztőrendszerrel, mindezt a 7-8. osztályban. Lássuk be, ez valóban a valóságtól elrugaszkodó gondolkodás.

13. oldal

Az informatika tanítása az iskolákban

A bekecsi iskolában ötödik osztálytól a gyerekek heti 2 órában tanulják az informatikát. Az iskola elhatározta, hogy ebben az időszakban, azaz ötödiktől nyolcadik osztályig felkészítést biztosít a gyerekeknek az ECDL vizsgára. Természetesen ez fakultatív, tehát aki szeretne, az jelentkezik rá, s csak a vizsgadíjat kell befizetnie a gyereknek. Ez már ötödik éve van így az intézményben, és a diákok mintegy 60-70 százaléka él is a lehetőséggel. A Nemzeti Alaptantervben leírt kompetenciákat, követelményeket így is elsajátítják, csak magasabb óraszámban és sokkal magasabb szinten. A tanórákon természetesen differenciálva vannak azok a tanulók, akik nem szeretnének vizsgázni. Az informatika szakkörre azonban már csak azok járnak, akik ECDL vizsgát szeretnének tenni. A négy itteni modul: operációs rendszerek, internet és kommunikáció, szövegszerkesztés, táblázatkezelés. Ötödik osztályban történik a ráhangolódás, hatodik osztályban van az első modulvizsga, hetedikben a második, nyolcadik osztályban pedig az utolsó két modulból vizsgáznak. Ezt a bizonyítványt az informatikatanár a ballagáson, ünnepélyes keretek között adja át, így ezzel elismerést és büszkeséget közvetítve a diákoknak. A tantárgy oktatását teljesen az alapoktól kezdik, azonban a tanár elmondása alapján nagyon kevés az a diák, akinél egyáltalán nincs internet és számítógép, így a bekapcsolás – kikapcsolás, programok elindítása már nem okoz problémát.

A kérdőívem során

megkérdezett diákok 88%-a állította azt, hogy van az otthonukban számítógép. A tanórákon a tanár a Teacher net programot használja, amivel a gyerekek gépét folyamatosan figyelemmel tudja kísérni, és bármikor bármit le tud tiltani. A diákok ezzel tisztában vannak, és az órán nem is mernek kísérletezni azzal, hogy mást csináljanak, mint amit a tanár kér tőlük. Az informatikatanár rendszeresen jár továbbképzésre, és ezt az egész intézmény fontosnak tartja. Számos pályázatot nyernek és ennek keretein belül folyamatosan fejlesztik és modernizálják az iskolát és persze a pedagógusokat is. A miskolci iskola emelt szinten oktatja az informatikát. Ötödiktől nyolcadik osztályig heti egy órájuk van és évfolyami bontásban van még pluszban egy. Emellett negyedik osztálytól még heti két szakkört is kínál az iskola. Ezeken a szakkörökön a tanár az órai

14. oldal

anyagot egészíti ki érdekességekkel. Különböző programokat mutat a diákoknak, amit a tanmenet nem enged meg, ilyen például a filmszerkesztő, zeneszerkesztő. Mindezek mellett, amennyiben van rá igény, paskal programozást is tanulnak. Minden évfolyamon azonos a struktúra, amire építik az oktatást, csak a tartalmi mélységben van különbség. Az első hónapokban informatikatörténetet vesznek, valamint a hardverekkel ismerkednek. Az általam megkérdezett pedagógus azt mondta, annak érdekében, hogy érdekesebbé tegye ezt a diákok számára száraznak tűnő anyagot, azzal próbálja feldobni, hogy kiad címszavakat, amelyekhez feladat társul. Rá kell keresni az interneten, ezzel együtt már tanulja a gyermek az információszerzést és a kritikus gondolkodást, és általában erről előadást kell tartaniuk. Természetesen évfolyamnak megfelelő elvárásokat támasztanak, egy nyolcadikosnak már ildomos Power Pointos kis prezentációt tartani. Ezután következik az alkalmazói programok megismerése. Ez ötödik osztályban a jegyzettömb használata, hatodik-hetedik osztályban a WORD használata, majd nyolcadik osztályban a hálózat, internet, Excel, programozás a tananyag. A számítógép használata közben, a felhasználóra leselkedő veszélyekre is igyekeznek felhívni a figyelmet. A számonkérések többsége inkább gyakorlati, azonban elengedhetetlen némi elmélet. Az intézményben három tanár tanít informatikát, mivel már összevont iskoláról van szó. A beszélgetés során ez inkább hátrányként lett említve, mintsem pozitívumként. Konfliktusforrás a tanárok eltérő személyisége, az eltérő látásmódjuk. A másik két pedagógus óráiba is volt szerencsém betekinteni, így a saját bőrömön is tapasztalhattam az ellentéteket. Van egy olyan feladat beépítve a szövegszerkesztés tanulásakor, ami úgy történik, hogy a gyerekek begépelik a kapott szöveget és ezután kezdik el formázni, a tanárral közösen. Ez a feladat első hallásra jónak tűnik, legalább egyszerre haladnak. Azonban, ha ezt pedagógusként úgy végezzük el, hogy odaadjuk a szöveget és a gyerek szabad belátására hagyjuk a továbbiakat, akkor valószínű, hogy hasonló véleményt kapunk majd a diákoktól, mint ami a fókuszcsoportos interjún el is hangzott. Így nem fogják észrevenni a Word-kezelés hasznosságát. Ami miatt még baj lehet, ha egy tantárgyat többen tanítanak, az hogy együtt kell haladni a pedagógusoknak egymással. Az interjúalanyom elmondása alapján nem lehet abban biztos, hogy egy osztályt ő fog végig vinni informatikából és pontosan ezért kompromisszumokat kell kötniük, ami nem feltétlen válik a gyerekek javára. A bekecsi általános iskolában a legnagyobb figyelmet az internet használatára fordítja a tanár. Nagyon fontosnak tartja, hogy a gyerekek tudjanak a veszélyekről és felelősségteljes felhasználók legyenek. Nem szabad, hogy támadási felületet hagyjanak magukon a felelőtlen 15. oldal

lájkolásokkal, a megosztott fotókkal. Elmondása szerint a gyerekek többsége úgy érzi, hogy ő azzal, hogy minden nap internetezik, már rendelkezik azzal a tudással, ami szükséges. Az órákon látják be a tanulók, hogy tényleg mennyire oda kell figyelniük. A Miskolcon tanító pedagógus hasonlóan vélekedett, azonban még hozzátette, hogy ő személy szerint több programozást tanítana a gyerekeknek. Ezen belül is leginkább a HTML alapú programozást helyezné előtérbe, amit általában nagyon érdekesnek találnak a diákjai, hiszen ez a weboldalaknak az egyik készítési módja. Mindemellett a hardver ismeretekre fektetne még hangsúlyt, mert ő is úgy gondolja, hogy ezzel kapcsolatban elmaradottabbak a diákok. A miskolci iskolában készített fókuszcsoportos interjú alatt a gyerekek megosztották velem, hogy mennyire unják ezeket az órákat. Elmondásuk szerint a Microsoft Word tanulása abból áll, hogy a tanárnő által kiadott fiktív szöveget kell begépelniük. Sajnálatosnak tartom ebben azt, hogy még csak gépelési technikát sem tanulnak. Úgy gondolom, hogy ez leginkább időkitöltés, hiszen a tanárnak így a legegyszerűbb. A szöveget odaadja a gyerekeknek és ők csendben gépelgetnek az egész órán, ami alapvetően nem okoz nekik nehézséget, hiszen a mindennapos használat eredménye, hogy viszonylag gyorsan tudják használni a klaviatúrát. A kutatásom eredménye is ezt bizonyítja, hiszen átlagosan napi 3-4 órát töltenek a gép előtt a megkérdezett diákok. Megkérdeztem a diákoktól, hogy mit tartanak a legnagyobb problémának. Erre azt a választ kaptam egységesen, hogy zavarja őket az, hogy nem tudnának összerakni egy számítógépet. Nem tudják, hogy hol van az alaplap, a memóriakártya helye. Nem tudják pontosan, hogyan kell biztonságosan telepíteni, mik azok a programok, amikkel megvédhetik a dokumentumaikat. Azt mondták, hogy amit tudnak, azt önerőből, otthon tanulták meg. Nem tudják, hogy miként tudnak megszűrni információkat az internetről, hogyan lehet megállapítani egy oldalról, hogy biztonságos. Alapvetően azt sem tudják, hogy a Microsoft Office-t mire lehet használni, hogyan tudják hasznosítani a tudásukat a mindennapi életben.

16. oldal

Az informatikatanítás feltételei az iskolákban

Egy tantárgy jó tanításához elengedhetetlen az, hogy az iskola egésze figyelmet fordítson rá. Mint már említettem az innováció nagyon fontos, de úgy gondolom, hogy ez nemcsak tanári feladat, hanem magának az iskolának is el kellene ismernie azt, hogy a világ változik és egyes változásokhoz neki is alkalmazkodnia kell. Ez alatt nemcsak az informatikát értem. Folyamatosan változik a társadalmi összetétel, így a gyerekek összetétele is az iskolákban. Változik a szülők és leginkább a gyerekek igénye. Meg kell változnia a pedagógusok hozzáállásának, hiszen már a tanulókkal együtt valósíthatják meg a modern világ követelményeit. (Karlovitz – Karlovitz, 2003) Máshogyan kellett abban a korban tanítani, ahol tényleg minden tudás forrása a tanár volt, vagy akár egy-két napilap. És más egy olyan gyermek világhoz való hozzáállása, aki az interneten lóg reggeltől estig és szinte minden információhoz egy perc alatt jut hozzá. A legtöbb fiatal ma már úgy érzi, hogy a tudás forrása az internet. (Vajda, Educatio, 2008, 249.o.) Az Európai Uniós pályázatokkal megnyílt egy kapu, hogy anyagi segítséget kapjanak az intézmények az újításokra, az eszközbeszerzésekre. Ilyen pályázatok keretein belül volt és van lehetőség digitális tábla megvételére, a tanárok továbbképzésére. Azonban sajnálattal kell tapasztalnom azt, hogy bár megvannak az eszközlehetőségek, bár teljesültek a továbbképzési feltételek, a pedagógusok mégsem használják. Láttam olyat, hogy a digitális táblára virág van felfuttatva, képek vannak ráragasztva, vagy le van takarva egy lepellel. Elmondások szerint bemutató órákon természetesen használják, de előtte napokig telefonálgatnak, hogy mit is kell vele csinálni, hogyan is kell kezelni. Ez kimeríti a pazarlás fogalmát és elég felelőtlen dolognak tartom. Miért nem lehet ezzel a lehetőséggel élni és megpróbálni alkalmazni? A problémát tovább növeli, hogy az innovációs fejlesztésekre kapott összegeket sok iskola nem megfelelően csoportosítja. A miskolci iskolában lettem arra figyelmes, hogy az elnyert összegből videókamerát és két projektort vettek, miközben a számítógépek fejlesztésére nagyobb szükség lenne. Itt megint csak képbe kerül a tantárgy iskolai presztízse, hiszen nem az informatikatanár véleményére volt elsősorban kíváncsi a beszerző, hanem más igényeket próbált ezzel az eszközbeszerzéssel kielégíteni. A bekecsi iskola pozitív csalódást keltett, mivel az elnyert pályázatokból elég sok új és jó minőségű gépet tudtak beszerezni, elérhetővé vált a pedagógus számára egy olyan szoftver, ami segíti a munkáját és az iskola biztosítja a tantestületnek a továbbképzési díjakat. 17. oldal

Problémaként merült fel az, hogy az informatikatanárt rendszergazdai feladatok elé is állítja az iskola. A mindennapi kötelező, tanári teendőin felül neki kellene rendben tartani a gépeket, figyelni a vírusirtásra, tájékozódni az elérhető szoftverek felhasználási lehetőségeiről és foglalkozni a hálózat karbantartásával. A miskolci intézményben most került sor arra, hogy pályázat keretén belül alkalmazni tudnak egy pályakezdő informatikust rendszergazdaként. Természetesen ezt is hosszas vitasorozat és érvelés előzte meg, pedig egy rendszergazda, mint szakember sokkal jobban tisztában van azzal, hogy milyen új és jobb programok vannak a piacon, amelyek akár ingyen is elérhetőek. A gyerekek a gépeket használva sok olyan weboldalt meglátogatnak, és szoftvert töltenek le, valamint beállítást módosítanak, amelyek a gépek állapotát rontják. A számítógépek ettől lelassulnak és használhatatlanná válnak. Egy pedagógusnak nincs arra kapacitása, hogy minden gépet folyamatosan megfigyeljen és a felesleges tartalmakat törölje. Amennyiben vírus kerül a gépekre, ezeket újra kell telepíteni, amely hosszadalmas és időigényes feladat. Egy erre a célra felvett szakember ismeri azokat a lehetőségeket, amelyekkel korlátozhatóak a tanulók felhasználói jogai, megakadályozható, hogy olyan fájlt töröljenek vagy beállítást módosítsanak, amelyekkel roncsolják a számítógép szoftveres állapotát. Valamint az is megoldható, hogy a számítógépek minden egyes bekapcsoláskor ugyanazokkal a beállításokkal induljanak, előzőleg bármit is módosítottak a felhasználók. A

gyerekek

nem

okolhatóak

a

keletkezett

problémákért,

hiszen

életkori

sajátosságukból adódik, hogy kíváncsiak, próbálkoznak és hol máshol tegyék ezt meg, ha nem iskolai keretek között. A különböző korlátozások, biztonsági szoftverek egyfajta rejtett tantervi elemként is funkcionálhatnak, így a gyerek indirekt módon szerezhet tudomást a számítógép védelmének lehetőségeiről. „Nem igaz, hogy diákjaink egytől egyig számítógépes zsenik; egyszerűen csak elfogulatlanabbak, merészebbek a gép előtt, mint tanáraik.”(Kárpáti, 2003, 45.o.) A fent leírtakon felül a rendszergazda karban tudja tartani az informatikai eszközök fizikai állapotát, a meghibásodott gépeket megvizsgálhatja, esetlegesen meg is tudja javítani. Egy ilyen ember alkalmazása nem csak az oktatási tevékenység során jelent nagy segítséget, hanem az egész iskolában lévő elektronikai eszközök kezelésével is tud foglalkozni. Egy intézményben egyéb célra használt számítógépek is vannak, például a gazdasági irodában, igazgatói irodában, tanári szobában, iskolarádióban. Ezáltal lehetővé válik, hogy egy probléma heteken, akár napokon belül megoldódjon, és ne kelljen esetlegesen féléveket, éveket várni. 18. oldal

Egy iskolában pontos leltárt kell vezetni az informatikai eszközökről ugyanúgy, ahogy többek között a kémiaszertárban lévő anyagokról is. Nyilván kell tartani a számítógépek alkatrészeinek tulajdonságait: processzor, videókártya, alaplap, memória típusa, a merevlemez mérete stb. Ez a teendő meghaladja az informatikatanár munkakörét és munkaidejét is, de a legtöbb intézmény rendszergazda hiányában ezt a feladatot is rájuk bízza. Ennek következménye, hogy az iskola nem tud törekedni arra, hogy a legkompatibilisebb gépparkot vásárolja meg, ami pedig azért lenne fontos, mert ha egy gép meghibásodik, akkor esetleg egy másik, nem működő gépből használható fel alkatrész.

19. oldal

Digitális világ – digitális jövő Elveheti a Facebook a gyerekkort címmel jelent meg egy interjú Tari Annamária pszichológussal, akinek tavaly jelent meg a „Z generáció” című könyve. A pszichológus úgy gondolja, hogy a szülőknek ismerniük kellene a gyermekeik online életét, hogy tudjanak arról, milyen tartalmakat olvasnak, kikkel beszélgetnek. Ez a generáció az, aki szinte percenként posztol és osztja meg életének akár a legapróbb részleteit is. Ez a megállapítás összecseng az én facebookos megfigyelésemmel is. Többeknél tapasztaltam (diákok 45 százaléka), hogy 1015 percenként megosztják az online közösséggel gondolataikat, érzéseiket. Azoknak a szülőknek, illetve annak a generációnak, akiknek a mai napig nehezére esik az sms írás, és a facebookot, illetve twittert is csak hallomásból ismerik, nem lehet ez a teendő olyan egyértelmű, mint ahogyan hangzik. A diákokkal készített interjúm során is azt a következtetést vontam le, hogy a szülők nem érdeklődnek, hogy mit csinálnak a számítógépen, illetve, hogy mit tanultan az informatikaórán. Egyik tanuló sem gondolta úgy, hogy szüleinek fontos tantárgy lenne a számítástechnika. A fiatalokat fenyegeti az a veszély, hogy nem életkori sajátságuknak megfelelő tartalmakkal érintkeznek nap mint nap és ezáltal találkozhatnak olyan felnőtt problémákkal, amihez még nem eléggé érettek sem fizikailag, sem mentálisan. Erre utal az interjú címe is, hogy a gyerekek elveszíthetik a gyerekkorukat. Tari Annamária kiemeli az oktatás, illetve a pedagógusok szerepének, felelősségének fontosságát. Elmondja, hogy a diákok tanulási vággyal lépnek be az intézményekbe, azonban az internetnek köszönhetően már tágabb ismeretanyaggal rendelkeznek, mint az előző generációk. Ehhez alkalmazkodnia kell az iskolának, mert ezek a gyerekek igénylik a szórakoztatóbb előadásokat, a csoportos, interaktív feladatokat. Ez azonban egy új szerepet kíván meg a tanároktól, ahol már nem feltétlenül igaz, hogy „a tekintélyszemély pozíciója alanyi jogon az övék”. (Elveheti a Facebook a gyerekkort, 2012) Tari Annamária a könyvében egy külön fejezetet szentel az információs korban zajló tanítási folyamatoknak. Leírja, hogy egyre nagyobb szakadék keletkezik a tanár és diákjai között, mint az előző évtizedekben, évszázadokban. Ennek oka az a hatalmas technikai fejlődés, amit még a fiatal generáció követni tud, azonban az idősebbeknek egyre nagyobb nehézségeket okoz. A gyerekekben ez a világ megváltoztatja a megértés, bevésődés, felidézés 20. oldal

és legfőképpen az olvasás folyamatát. Az információs kor előtt a diákoknak lineáris folyamat volt a tanulás és ez mára már megváltozott. Az internet arra ösztönzi a diákokat, hogy ugráljanak a weboldalas tartalmak között és ne egy dologra koncentráljanak. Így a folyamatos egyéb ingerek hatására fel sem tűnik nekik, hogy ugyanannyi karaktert olvasnak el, mint amennyit egy könyv jelentene, így izgalmasabbnak, érdekesebbnek tartják az online barangolást. Kognitív képességeket vizsgáló kutatások során bebizonyították, hogy mára már az információ elérési helyét pontosabban idézzük fel, mint a tartalmát. Amerikai kutatók szerint ez a generáció már nem tanul meg valamit csak azért, mert a tanár elé teszi azt. Szeretnék megérteni, boncolgatnák és át akarják élni valóban azt, amit tanulnak. Mára már nem megfelelő annak a régi, poroszos rendszernek az alkalmazása, amelyben a pedagógusok többsége szocializálódott. A tanítónak el kell sajátítania azt a kompetenciát, mely abban segíti, hogy le tudjon mondani az eddig, egyértelművé vált pozíciójáról. (Tari, 2011) A kilencvenes években közzétettek egy kutatási eredményt, amely a gyerekek koncentrációjának időtartamát vizsgálta. Ez körülbelül hét percig tartott, pontosan annyi idő után kezdtek el feszengeni, amennyi időn belül jelentkeztek a tévében a reklámok. A mai gyerekek többségénél is folyamatos probléma a tanár számára a figyelem fenntartása. A diákok nem szívesen töltenek el időt olyan tevékenységgel, amelynek nem érzik a hasznosságát. (Tari, 2011) A tanári interjúim, illetve beszélgetéseim során is többen panaszkodtak, hogy a diákok figyelmét nehéz lekötni. Nem tudnak sokáig egy dologra koncentrálni, és egy számukra érdekesnek vélhető feladatot is viszonylag rövid időn belül megunnak. A különböző szöveges feladatok megoldásánál is kiütközik ez a probléma. Baj van a szövegértésükkel, nehezen tudják a figyelmüket egy dologra összepontosítani. Mindez várhatóan alapvetően átalakítja az iskola egészét. Az Informatika a Társadalomért Egyesület hivatalos blogján lehet olvasni egy bejegyzést, ami a virtuális oktatásról szól. Az Amerikai Egyesült Államokban, a 2010-11-es tanévben mintegy negyedmillió diák kezdte el a tanévet online, és félmillióan vegyes, azaz virtuális és hagyományos képzést is adó iskolában. Egy 2009-es statisztika alapján, amelyet az Egyesült Államok Oktatási Minisztériuma készített, kiderült, hogy a részben vagy teljesen online keretek között tanuló diákok 59 százaléka teljesített jobban a hagyományos iskolában ülő társaikhoz képest. Ezen belül is a vegyes oktatásban résztvevők oldották meg a legpontosabban a feladatokat.

21. oldal

Egyre több oktatási szoftvercsomag jön létre, amelyek arra hivatottak, hogy legyen egy olyan kiber tanulóközösség, ahol meg lehet beszélni a tantárggyal kapcsolatos problémákat, meg lehet osztani videókat, cikkeket. Sok iskolában alkalmazzák a „kifordított osztályterem” (flipped classroom) modellt, aminek a lényege, hogy a tanár videón rögzíti a tananyagot, amit a diákok otthon néznek meg – ki-ki a saját ritmusa szerint – és a következő órán pedig megbeszélik. Az előrejelzések szerint az iskola egyfajta szolgáltatáscsomaggá alakul át, amelynek egy részét képezi majd a tanárok és diákok jelenléte, más része azonban teljesen kivitelezhetővé válik online. Természetesen ezzel kapcsolatban is rengeteg kétely merül fel a tanárok és a szülők részéről is. Attól tartanak, hogy nem felelnek meg az elvárásoknak. Az összehasonlításoknak pedig a legfőbb problémája az, hogy nehezen említhető egy lapon a két oktatási forma. A valós iskolai keretek között történő oktatás legfontosabb része az interperszonalitás, azaz, hogy személyes kapcsolat jön létre a tanár és a diák között. A nevelési folyamatban ez kiemelkedően fontos szerepet játszik, hiszen így lehet akár bizalmi kapcsolatot is létrehozni, és ezután lehet a gyerekekre nagyobb hatást gyakorolni. Ez a folyamat azonban nem oldható megy egy teljes mértékben virtuális térben zajló oktatásban. Az információs kor előretöréséhez érdekes és izgalmas adalék az a kísérlet, amit harmadik világbeli gyerekeknél végeztek: az informatikai eszközökkel miként lehet fejleszteni az írás-, olvasási készséget. A folyamat lényege az volt, hogy analfabéta, betűt még csak távolról sem ismerő gyerekeknek adtak tablet gépeket és csak a szülőknek tanították meg az eszköz feltöltésének a menetét. Az eszközökre különféle ábécé-oktató programot, ekönyvet, filmet, képeket telepítettek és időközönként ellenőrizték a használat során lezajló műveleteket. „ Öt perccel a csapat érkezése után az egyik gyerek bekapcsolt egy tabletet. Öt nap múlva már naponta átlagosan 47 alkalmazást futtattak, két hét múlva pedig már többen kívülről fújták az ábécés dalt. Az egyik fiú pedig előkapta az egyik rajzolóprogramot, és az "oroszlán" szót festette a kijelzőre.” [Tanár nélkül tanultak etióp gyerekek, 2012] Azonban a legmeghökkentőbb eredmény öt hónappal a folyamat elkezdése után jelentkezett. A gyerekek feltörték a gépek rendszerét, és így már használni tudták a kamerát, illetve egyedi beállításokat hozhattak létre. Mindezen kísérletnek a tükrében a kutatók abban bíznak, hogy olyan gyermekeknek is megtaníthatják a modern ismereteket, akik nem tudnak iskolába járni.

22. oldal

Ennek a problémának egyfajta kezelési lehetősége lehet az ELTE Pedagógia és Pszichológia Karának kísérlete: létrehoztak egy virtuális teret és így próbálták ki az Amerikában már létező, úgynevezett Second Life (második élet) szoftvert. Ennek a lényege, hogy a kiber térben megrajzolják az egyetemet és így próbálnak létrehozni egy oktatási környezetet. Ezzel szerették volna bebizonyítani, hogy az SL program is egy sokszínűen használható terep. A programban résztvevők ingyenesen letölthettek egy számítógépes kliensprogramot és egy avatár megalkotásával csatlakozhattak a működéstérbe. Már a projektet elindító előadáson, amely egyben egy online webinárium is volt, a felhasználók a PedOnline felületen keresztül lehettek jelen és chaten, illetve twitteren folyt a kommunikáció. (Szabó-Virányi, 2012) Hetente egyszer volt oktatás, mindig ugyanabban az időpontban és ezalatt az idő alatt tematikus csoportfoglalkozásokat tartottak. A foglalkozások lazán épültek egymásra, pontosan azért, hogy a menet közben kedvet kapók is tudjanak csatlakozni. Céljuk az volt, hogy

olyan

módszereket,

gyakorlatokat

alkalmazzanak,

amelyek

a

valós

csoportfoglalkozásoknál is használatosak. Ilyenek voltak például a bemelegítő játékos csoportfeladatok, megbeszélések, páros munkák. A heti foglalkozásokon túl, azoknak, akik részt vettek a programban, lehetőségük volt arra, hogy a virtuális térbe bármikor belépjenek és egyedül vagy csoportosan tovább folytassák a gyakorlást és a közös feladatot. Egy facebook csoportot is létrehoztak, ahol a kommunikáción túl a munka dokumentálása is folyt. A foglalkozás során feltérképezték a különböző érzelmi reakciókat, gondolatokat és ezeket közösen dolgozták fel. (Szabó-Virányi, 2012) A tanulságok között szerepelt, hogy a résztvevők, éppen úgy, mint a valós élethelyzetben is, eltérő aktivitással vettek részt a folyamatban. Természetesen azoknak, akiknek nehézséget okozott a program használata, célszerű volt egy technikai asszisztenst alkalmazni, aki segített a problémák megoldásában. Csoportvezetői szemszögből vizsgálva nagyon fontos tapasztalat, hogy nehéz ilyen formában a fókusz tartása. Ebben segíthet, ha a foglalkozás menetét kivetítik a virtuális térben egy mindenki által jól látható felületre. A továbbiakban jó megoldásnak találják, ha kettős csoportvezetést alkalmaznak, így az egyik figyelheti a verbális csatornát, ameddig a másik chat-csatornát és összedolgoznak. Ezzel hatékonyabbá válhat a tanulási folyamat. Problémás pont az idő kérdése, mert ezt a módszert alkalmazva, egyes feladatok sokkal hosszabb ideig tartanak, mint a való életben. A felhasználók részéről elengedhetetlen az ITK kompetencia megléte, illetve a megfelelő 23. oldal

technikai lehetőségek. Minimálisan erős számítógép, hangszóró, mikrofon. (Szabó-Virányi, 2012) Talán a nem is olyan távoli jövőbe tekintve bizonyos, hogy egyre több intézmény fog csatlakozni a kezdeményezéshez, és ezáltal még fontosabbá válik az informatikaoktatás erősítése. Nem tudunk arra a kérdésre biztonsággal felelni, hogy mi lesz a világgal 20-30 év múlva, hiszen a technikai fejlődések percek alatt változtatják meg az emberek világról alkotott képét. Valószínű, hogy az általunk ismert, hagyományos iskola nem a mai formájában fog létezni. De a lehetőségekhez mérten foglalkozni kell a jövővel és segíteni a tanulókat, hogy megállják a helyüket a világban. (Jáki, 2011)

24. oldal

Digitális világ – digitális jövő (Facebook) „Az emberek ma már tényleg nyugodtabban osztanak meg nem csak egyre több és többféle információt, hanem egyre nyíltabban és egyre több emberrel. Ez olyan új társadalmi norma, ami idővel elfogadottá válik.” – Mark Elliot Zuckerberg Ezzel az állítással természetesen többen vitatkoznának. A kutatásom kiterjedt a közösségi oldalak használatára, illetve az online csoportok jelenlétére. Amellett a tény mellett nem lehet elmennünk, hogy a facebook használata beleépült a mindennapokba a társadalom nagy részénél. Már az egész világot behálózó interaktív hálózati médium született. A közösségi oldalakon ugyanúgy kialakult az etikett, és ezek betartása szükséges az online világban való boldoguláshoz.(Ujhelyi, 2012) Az általam megkérdezett diákok 100 százaléka állította azt, hogy leggyakrabban a közösségi oldalon való beszélgetésre, barangolásra használja az internetet. Egyre inkább online tartják a kapcsolatot egymással az emberek. Nagyon gyakran lehet hallani azt a kifejezést, hogy a z generáció tagjai leginkább a facebookon élik az életüket. Szinte mindent megosztanak az online közösséggel. Azt, hogy mit ettek, mit ittak, merre jártak, merre vannak jelenleg. A felhasználói kör természetesen a tanárokra is kiterjed. Ők is regisztrálnak a facebookra és ők is használják az oldal alkalmazásait. Hiszen „ők is emberek”, írta ezt nekem egy diák, az egyik kérdőívemben, amikor is az érdekelt, hogy jó dolognak tartják-e, hogy a tanáraik is jelen vannak a legnépszerűbb közösségi oldalon. Az internetező ember, a digitális világban, akarva – akaratlanul lábnyomot hagy maga után, és ezzel hozzájárul az internetes kultúra növekedéséhez. (Ollé, 2012,) Az online felület nyújtotta lehetőségek, az, hogy meg lehet jeleníteni térképen, hogy éppen merre vagyunk, hogy pontos helymeghatározást adhatunk magunkról, éppen annyira lehet ártalmas, mint amennyire élvezetes. Így, hogy mindenki számára elérhetővé tesszük, hogy mit is csinálunk éppen, akaratlanul is képbe kerülnek a tanárok és, sajnos nem egy esetről lehet hallani, hogy a pedofilok is megfigyelik ilyen módon az áldozatukat. Ők is láthatják ezeket a posztokat, amennyiben a fiók elérhetősége és láthatósága nincsen korlátozva. Amerikában, már más bűncselekményekhez történő információszerzésre is használták az elkövetők az oldalt. Kihasználták, hogy mindent megosztanak magukról az emberek és így tudták figyelni, hogy éppen mikor nincsenek otthon. Majd amikor a kiszemelt áldozatuk éppen a nyaralását töltötte a családjával, kirabolták a házát. Bár kutatásom során 60 százaléka állította azt a diákoknak, hogy ismeri az internetes veszélyeket, mégis 51 százalékuk szokott online csoportokban 25. oldal

ismerkedni. Amikor megkérdeztem őket, hogy szokták-e szűrni, hogy kiknek írnak vissza, illetve kikkel lépnek kapcsolatba, akkor azt mondták, hogy nem jellemző, maximum végignézik a másik ember képeit. Azonban sok bűnöző ezt a naivitást használja ki. Kérdőív keretein belül megkérdeztem a diákokat, hogy ismerőseik között szerepelneke a tanárok és mennyiben gátolja ez őket. A vélemények megoszlanak. A tanulók 40 százaléka tartja jó dolognak, hogy a pedagógusok jelen vannak az interneten. Itt azonban mindenképpen meg kell említenem, hogy különbség van a bekecsi és a miskolci diákok között. A bekecsiek mindössze 20 százaléka mondta azt, hogy nem tartja jónak a tanárok jelenlétét a facebookon. Ennek oka valószínűleg az, hogy több esetben is használják a tanítók az online kommunikációs csatornákat, és így a gyerekeknek is feltűnik ennek a haszna. Amikor az előkutatásom alkalmával, fókuszcsoportos interjú keretei között kérdeztem meg a miskolci diákokat, egyöntetűnek tűnt az a válasz, hogy a tanárok online jelenléte egy nagyon rossz dolog és nem szeretik, ha egy jelen van a közösségi oldalon. Azonban, amikor már anonim módon, egyénileg kérdeztem őket, megoszlott az arány. A 60 százalékuk még mindig amellett érvelt, hogy elutasítják a tanárokkal való online kapcsolattartást. „Látják mit csinálok, és hajnal négykor CasteVill felkérést küldenek” „Nem jó, mert látják, hogy mit csinálok.” Azonban már voltak olyanok, akik más véleményen voltak. Ők leírták azt, hogy szoktak így segítséget kérni. „Bármikor tudok tőlük kérdezni vagy segítséget kérni.” „Lát mindent, amit teszel vagy valami ilyesmi és ha rosszra készülsz, le tud állítani” Amikor azt kérdeztem a diákoktól, hogy milyen online csoportnak a tagjai, akkor többen a kémiacsoportjukat írták be. Úgy érzem, hogy mindenképpen meg kell azt említenem, hogy a kémiatanáruk egyben informatikatanár is. Ezt azért tartom fontosnak, mert például a többi tantárgyból nincsen ilyen. Itt megbeszélhetik a házi feladatot. Mivel ennek a csoportnak a tanár is a tagja, tud nekik segítséget nyújtani, és ebben az esetben nem kell kiesnie a tanár szerepből. A szerepek konfliktusa szerintem az egyik legnagyobb probléma ezen a téren. A tanár maradjon-e tanár közösségi portálokon is? 26. oldal

A szaktanárok véleménye egyezik a Facebookos jelenléttel kapcsolatban. A Bekecsen tanító pedagógus véleménye az, hogy a közösségi oldal lehetőségeit használva sokkal közelebbi viszonyt tud kialakítani a diákjaival. A csoportjukon belül felhívja a figyelmet az esetleges, várható számonkérésekre. Amennyiben az órán elhangzott olyan kérdés, amire nem tudott azonnal válaszolni, akkor ezt a felületet felhasználva válaszol a kérdésre miután utánanézett. A miskolci általános iskolában tanító pedagógus pedig szintén jó ötletnek tartja a facebookot bevonni az oktatásba. Ő kimondottan nem az informatika tantárgy keretein belül használja, hanem kémia csoportot hozott létre a diákoknak. Az ötlet úgy született meg, hogy sok gyerek jár sportolni, versenyekre, betegségek idején sokan kimaradnak. Ilyenkor gyakran hangzik el kifogásként: „Tanárnő nekem nem szólt senki”, „Én nem voltam az előző órán”, „Nem tudtam, hogy dolgozatot írunk” stb. A sokadik eset után, megdacolta magát és létrehozott egy csoportot, ahová mindig leírja az aznapi feladatokat, a tananyagot. Dolgozatok előtt feltesz oda kérdéseket, amelyekkel gyakorolhatnak a diákok. A gyerekek aktivitásából kiindulva lehet azt mondani, hogy bevált a módszer. A diákok bővebb választ kaphatnak egyegy önálló, egyéni feladathoz kapcsolatosan és gyakrabban is tudnak kérdezni - ez egybecseng a szakirodalom álláspontjával is. (Kárpáti, 2003). Természetesen több kollégájának is ajánlotta már fel, hogy kezdjék el ezt a módszert használni, azonban ez elől elzárkóztak. Az a tanár, akinek nem sikerül felhasználóvá válni, károsnak találhatja a közösségi oldalt. (Knausz, 2012) A pedagógusnak mindenképpen példaértékűnek kell lennie a gyerekek szemében ekkor is, de a gyerekeknek sem szabad elfelejtenie azt, hogy a tanárnak is van magánélete. Az, hogy megemlíti a diák, hogy a tanárától játékmeghívót kap hajnal négykor, arra enged következtetni, hogy ők sem tudják a szerepeket elválasztani. A tanár legyen tanár, és maradjon az iskolában, de neki gyerekként megengedett, hogy játsszon internetes játékokkal lényegében bármikor. Itt azonban felmerül az a kérdés, hogy akkor mennyire is megengedett a tanárnak a magánélet? Megoldás lenne, hogy ne legyenek jelen a közösségi oldalakon? A tanár, ha jól használja ki az internet adta lehetőségeket, akkor még jobb kapcsolatba kerülhet a diákjaival és még jobban megismerheti őket. (Knausz, 2012) Nem gondolom, hogy az jó taktika, ha egy pedagógus az interneten keresztül is fegyelmezni próbálja a gyerekeket és beleszól a mindennapos dolgaikba. De így észlelhet problémákat. Figyelheti, hogy ki milyen oldalakat látogat, milyen témákban posztol az üzenőfalára, milyen hangulatban van, esetlegesen milyen krízishelyzetben van a gyerek. Úgy gondolom, hogy ez sokat segíthet egy osztályfőnöknek is, hogy tudatosabban használja ki az 27. oldal

osztályfőnöki óra lehetőségeit. Így meg lehet olyan problémákat beszélni a gyerekekkel, amelyek foglalkoztatják őket, és amely segítségükre lehet a mindennapi életben. Természetesen ezt sem azzal a mondattal, hogy „tegnap láttam, Ádám mit osztott meg az üzenőfalon, hát ez felháborító”, mert ezzel nem lehet célt érni. A nevelésnek két alappillérére épül a facebook, amit kihasználva egy pedagógusnak lehetősége van tanítványainak őszinte és aktív elfogadására és saját maguk megmutatására. (Knausz, 2011)

28. oldal

Összegzés Összességében az informatikaoktatás problémáját a tantárgy presztízsében látom leginkább, illetve abban, hogy a tanárok többsége nehezen tudja elfogadni az Információs Kor fejlődését. Hiába van lehetőség pályázatok útján fejlesztésekre, továbbképzésekre, ha ezek kihasználatlanok maradnak vagy a hagyományos iskolai felfogásban használják ki őket. A társadalmi és intézményi megítélésen mit sem segítenek azok az elképzelések, miszerint csökkenteni kellene az informatikaórák számát. Természetesen ebben a tartárgyban is nagyon fontos a tanár személyisége. Meghatározó az értékrend, amit fontosnak tart a tantárgyon belül, illetve a módszerek, amelyekkel mindezt oktatja. Egy dinamikus világban, ahol az interneten perceken belül több száz inger éri a gyereket, és ehhez szokik hozzá, nem lehet hagyományos, „ülj le a gép elé és pötyögj” módon tanítani. A pedagógusnak fejlődnie és haladnia kell a korral, hiszen így tudja majd a leginkább megérteni a tanítványait, és talán ez egy jobb kapcsolat kialakításában is segíthet. A tanárnak meg kell ismertetnie a veszélyekkel a gyerekeket, időt kell rá szánni, fel kell rá hívni a figyelmet, hiszen csak így óvhatóak meg. A tantárgyi csoportok lehetőséget adnak arra, hogy meg tudják beszélni azokat a tartalmakat, amelyekre esetleg nem jutott idő az órán. A pedagógus segítséget tud nyújtani, és a diákok is korrepetálhatják egymást. Itt fel lehet hívni a figyelmet érdekességekre a tárggyal kapcsolatban, amivel felkelthetjük a gyerekek érdeklődését. Egyes témákat életközelivé lehet tenni, mert ezekre nem mindig van idő a tanórán. Ez egyfajta modern köntösbe bújtatott tanuló csoport, amire legalább nem lehet azt mondani, hogy „nem volt időm elmenni”, „nem jött busz” stb. Amennyiben a tanár is a tagja, akkor ő pluszban tud segíteni, egyszóval a technika segítségével ki lehet szélesíteni az iskola határait. Egy olyan térben lehet megszólítani a gyereket, ahol megtartja a komfortzónáját. De természetesen itt is tartani kell a határokat, úgy, hogy egyik félnek se váljon teherré. Fontos, hogy a diák ne érezze azt, hogy őt zaklatja a tanár, és még a szabad idejében is csak az iskolai anyaggal traktálja, valamint a gyereknek is figyelembe kell tartani azt, hogy attól, hogy ő este 11-kor küld egy kérdést a tanárnak, még nem biztos, hogy azt rögtön azonnal el is olvassa.

29. oldal

A tanári interjúk során feltettem azt a kérdést, hogy ők miben látják a jövőt, szerintük mi lenne a legpraktikusabb megoldás. Mind a ketten azt mondták, hogy sokkal egyszerűbb lenne a nyugati modell követése, miszerint a diákok kapnak egy tabletet, amin rajta van az összes könyv, oktató program. Így kevesebb dolgot kellene cipelniük és talán a digitális táblával is jobban megbarátkoznának a pedagógusok is, hiszen a gyerekek munkáját ki lehet rá vetíteni, egyszerűbben lehet házi feladatot ellenőrizni. Azonban a jelenlegi tantervi tervezeteket olvasva egyre csekélyebb esélyt látnak arra, hogy az informatika előrébb tör az iskolai térben. Talán irreálisnak tűnhet a tanárok elképzelése, de észre kell venni, hogy nem is olyan távol ez már működik. A jövő elől nem szabad homokba dugni a fejünket.

30. oldal

SZAKIRODALOM

Cole, Michael – Cole, Sheila R.: Fejlődéslélektan, Osiris Kiadó (1998) Jáki László: Az információs társadalom és a pedagógia, Oktatás – Informatika online (2011), Webes elérése hely: http://www.oktatas-informatika.hu/2011/12/jaki-laszlo-az-informaciostarsadalom-es-a-pedagogia/ [utolsó megtekintés: 2012-11-09] Karlovitz János – Karlovitz János Tibor: Korszerű oktatástechnológia, Eötvös József Könyvkiadó (2003) Kárpáti Andrea: Az informatika hatása az iskola szervezetére, kommunikációs és oktatási nevelési kultúrájára, Új Pedagógiai Szemle (2003. május), 38-49.o. Kárpáti Andrea: Tanárok informatikai kompetenciájának fejlesztése, Iskolakultúra (2007. május), 3-7.o. Kárpáti Andrea – Ollé János: Tanárok informatikai képességeinek és pedagógiai stratégiáinak integrált fejlesztése, Iskolakultúra (2007. május), 14-23. o. Knausz Imre: A tanítás mestersége, Iskolafejlesztési Alapítvány (2001) Knausz Imre: Hálóba gabalyodva, Tani-tani Online (2012) Webes elérési hely: http://www.tani-tani.info/haloba_gabalyodva [utolsó megtekintés: 2012-11-11] Ollé János: A digitális állampolgárság értelmezése és fejlesztési lehetőségei, Oktatás – Informatika online (2012), Webes elérési hely: http://www.oktatas-informatika.hu/2012/07/ollejanos-a-digitalis-allampolgarsag-ertelmezese-es-fejlesztesi-lehetosegei/ [utolsó megtekintés: 2012-

11-09] Reindl Gyula: Az informatika tanítása és felhasználása a magyar oktatásban, Új pedagógiai Szemle (2004. szeptember), Webes elérési hely: http://epa.oszk.hu/00000/00035/00084/200409-mu-Reindl-Informatika.html [utolsó megtekintés: 2012-11-08] Szabó Mónika – Virányi Anita: Tanítás és tanulás virtuális környezetben – beszámoló egy virtuális

csoportfoglalkozás

kísérletéről,

Oktatás

–

Informatika

online

(2012)

Webes elérési hely: http://www.oktatas-informatika.hu/2012/07/szabo-monika-viranyi-anita31. oldal

tanitas-es-tanulas-virtualis-kornyezetben-beszamolo-egy-virtualis-csoportfoglalkozaskiserleterol/ [utolsó megtekintés: 2012-11-08] Tari Annamária: Z generáció, Tercium Kiadó (2011) Ujhelyi Adrienn: Online csoportok kívülről és belülről. Az internetes közösségek szociálpszichológiai vizsgálata, Oktatás – Informatika online (2012), Webes elérési hely: http://www.oktatas-informatika.hu/2012/07/ujhelyi-adrienn-online-csoportok-kivulrol-esbelulrol-az-internetes-kozossegek-szocialpszichologiai-vizsgalata/ [utolsó megtekintés: 201211-08] Dr. Vajda Zsuzsanna: Siettetett gyerekek, Magyar Pszichológusok Egyesülete (2011), Webes elérési

hely:

http://mapszie.hu/velemenyunk-szerint/11-siettetett-gyerekek-

[utolsó

megtekintés: 2012-11-09] Dr. Vajda Zsuzsanna: Tudáshasználat: az internet és a tanulás, Educatio (2008. nyár), 241251. o. Felhasznált egyéb források: 2012. évi Nemzeti Alaptanterv, Magyar Közlöny (2012. évi 66. szám), 110/2012 (VI.4.) Kormányrendelet, 10813-10824 Digitális analfabétizmust jósolnak a tanárok (2012.október 19.) ; webes elérési hely: http://index.hu/tech/2012/10/19/digitalis_analfabetizmust_josolnak_a_tanarok/#

[utolsó

megtekintés: 2012-11-08] Elveheti

a

Facebook

a

gyerekkort

(2012.

október

7.),

webes

elérési

hely:

http://fn.hir24.hu/itthon/2012/10/03/elveheti-a-facebook-a-gyerekkort/ [utolsó megtekintés: 2012-11-08] Informatika a Társadalomért hivatalos blog: Virtuális oktatás (2012.október 1.) ; webes elérési hely: http://infoter.blog.hu/2012/10/01/virtualis_oktatas [utolsó megtekintés:2012-11-08] Tanár nélkül tanultak etióp gyerekek (2012. október 30.) ; webes elérési hely: http://index.hu/tech/2012/10/30/tanar_nelkul_tanultak_az_etiop_gyermekek/ megtekintés: 2012-11-08]

32. oldal

[utolsó

Mellékletek

33. oldal

Interjú Tervezet (Diák) 1. 2. 3. 4. 5. 6.

Hogy gondolod? Mennyire ismered az internetet? Milyen operációs rendszereket ismersz? Hogy érzed? tudod őket használni? Tudnál egy Power Pointos prezentációt elkészíteni? Számítógépen tudsz grafikont készíteni? Hogy érzed? Tudsz hatékonyan keresni az interneten? a. Tanuljátok ezt órán? b. Mi alapján szűröd meg az információkat, amiket találsz? 7. Ismered a különböző internetes veszélyeket? a. Ezeket ki tudnád/ ki tudod védeni? b. Tanultok róla? 8. Mennyire érzed praktikusnak az informatika órán tanultakat? a. Élet közelinek érzed? b. Hasznát tudod venni a hétköznapokban? 9. Szerinted a szüleid fontosnak tartják, hogy ismerd az informatika világát? 10. Szoktatok arról beszélni, hogy miket tanultatok? 11. Átlagosan mennyi időt töltesz számítógépezéssel? 12. Az interneten tagja vagy valamilyen közösségnek? 13. Mit gondolsz arról,ha egy tanárod ismerődnek jelöl az interneten? a. Történt már veled ilyen? 14. Odafigyelsz, hogy miket osztasz meg az üzenőfaladon?

34. oldal

Interjú Tervezet (Tanár)

Hány éve van a szakmában? Mióta tanít ebben az iskolában? Mit gondol az informatikaóra presztízs értékéről? Mit gondol a 2012-as NAT módosítási tervezetről az informatika órákra vonatkozólag? 5) Hol látja a tantárgy buktatóit? 6) Mit venne ki a jelenlegi tanmenetből? 7) Hol lehetne rajta javítani? 8) Mit tartalmaz a Helyi tanterv az iskolában ahol tanít? 9) Milyen kompetenciák fejlesztését tartja a legfontosabbnak? 10) Hogy néz ki egy órája? 11) Ön milyen módszerrel tanít? 12) Jár-e továbbképzésekre? a. Ha igen, milyen gyakorisággal? b. Ezeket finanszírozza-e az iskola? 13) Mit gondol, hogy az az összeg,amit az intézmény az informatika fejlesztésre fordít, hasznos? 14) Általában milyen eszközök beszerzésére kerül sor? 15) Mennyire érzi ezt a tantárgyat fontosnak? Kérem indokolja! 16) Szokott-e tájékozódni az informatikai fejlesztésekről, a fejlődésekről, új eszközökről? 17) Érezte-e már úgy, hogy valamelyik diákjának nem tud válaszolni informatikai kérdésben? 18) Ön szerint tájékozottabbak a diákjai az informatika terén? 19) Ha ön határozhatna meg mindent, akkor ezt a tárgyat milyen rendszerességgel oktatná? a. Milyen prioritásokat állítana? b. Mit gondol mi lenne a legfontosabb tananyag? c. Mit tanítana meg mindenképpen? 20) Felhívja-e az internet veszélyeire a figyelmet? 21) Szoktak-e beszélgetni a facebookról? 22) Milyen arányban van hátrányos helyzetű tanuló? 1) 2) 3) 4)

35. oldal

Kérdőív (1)

1. Osztály ……………………………. 2. Életkor ……………………………. 3. Ven-e az otthonodban számítógép?  Igen  Nem 4. Ha igen, akkor hány darab? ……………………………………………………... 5. Van-e az otthonodban laptop?  Igen  Nem 6. Ha igen, akkor hány darab? ……………………………………………………… 7. A családodban van-e aki használ Palmtopot?  Igen  Nem 8. Naponta körülbelül hány órát töltesz számítógépezéssel?  Kevesebb mint egy órát  1-3 órát  4-5 órát  Többet Kb.:…………………….. 9. Mire szoktad használni az internetet? ………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………… …………………………………………………………………………………………

10. Milyen interneten terjedő vírusokat ismersz? ………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………… …………………………………………………………………………………………

36. oldal

11. Milyen vírusirtó programokat ismersz? ………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………… 12. A telefonodon van-e internet elérhetőség?  Igen  Nem 13. Ha igen, akkor szoktad-e használni?  Igen  Nem 14. Házi feladatod elkészítésében szoktad-e használni a Google-t, illetve a Wikipédiát?  Igen  Nem 15. Írd le, hogy az utóbbi 3 napodban mire használtad a számítógéped és az internetet? ………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………… …………………………………………………………………………………………

16. Hetente hány informatika órád van? …………………………………………………………………………………………. 17. Idézd fel az elmúlt két informatikaóra tananyagát! ………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………… …………………………………………………………………………………………

37. oldal

Kérdőív (2)

18. Osztály ……………………………. 19. Életkor ……………………………. 20. Nemed?  Nő  Férfi 21. A Facebookon tanáraid jelen vannak-e?  Igen  Nem 22. Ha igen, akkor az ismerősöd-e?  Igen  Nem 23. Zavar-e, hogy ha ismerősnek jelöl az egyik tanárod?  Igen  Nem 24. Gátol-e valamiben az, hogy ha tudod, hogy tanárod láthatja a posztjaidat?  Igen  Nem 25. Ha igen, akkor miben? ………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………… 26. Valamelyik tanárod kommentelt már neked?  Igen  Nem 27. Mit gondolsz, jó dolog, ha egy tanár jelen van a közösségi portálon? Válaszodat indokold! ……………………………………………………........................................................... ........................................................................................................................................... ........................................................................................................................................... ........................................................................................................................................... ........................................................................................................................................... ........................................................................................................................................... ........................................................................................................................................... 28. Az osztályközösség facebook-csoportjának tagja-e valamelyik tanárod, osztályfőnököd?  Igen  Nem 29. Valamilyen online csoportnak tagja vagy?  Igen  Nem 38. oldal

30. Ezek milyen témájú csoportok? ………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………… 31. Szoktál ezeken az oldalakon ismerkedni?  Igen  Nem 32. Alakítottál már így ki barátságot?  Igen  Nem 33. Amelyik csoportoknak tagja vagy, aktívan ki veszed a részed? Írsz véleményt, kommenteket?  Igen  Nem 34. Az informatika órát hasznosnak tartod?  Igen  Nem 35. Az eddig tanultakból van kedvenced? (Amennyiben van, akkor kérlek írd le!) ……………………………………………………........................................................... ........................................................................................................................................... ........................................................................................................................................... ........................................................................................................................................... ........................................................................................................................................... ........................................................................................................................................... ........................................................................................................................................... 36. Mit gondolsz, mivel lehetne érdekesebbé tenni az informatika órát? ……………………………………………………........................................................... ........................................................................................................................................... ........................................................................................................................................... ........................................................................................................................................... ........................................................................................................................................... ........................................................................................................................................... ........................................................................................................................................... 37. Mennyire tartod praktikusnak az informatika órán megszerezett tudást? 1-3ig értékeld!  1: egyáltalán nem tartom praktikusnak  2: néhány részt használhatónak tartok  3: praktikusnak tartom

39. oldal