Miskolci Egyetem Állam-és Jogtudományi kar Munkajogi és Agrárjogi Tanszék

Miskolci Egyetem Állam-és Jogtudományi kar Munkajogi és Agrárjogi Tanszék

Vadászati-és vadgazdálkodási jog, valamint ezek kapcsolata a polgári jog és a büntető jog területével ( szakdolgozat )

Készítette:

Konzulens:

Simon Sándor

Dr. Olajos István Egyetemi docens

Miskolc, 2014. 1

TARTALOMJEGYZÉK 1. BEVEZETÉS ........................................................................................................................ 3 2. VADÁSZATI JOG TÖRTÉNETE ..................................................................................... 5 3. A VAD ÉS A VADÁSZATI JOG ........................................................................................ 9 3.1 A VAD TULAJDONJOGA ........................................................................................... 9 3.2 VADÁSZATI JOG ÉS HASZNOSÍTÁSA ................................................................. 11 3.2.1 VADÁSZATRA JOGOSULT .............................................................................. 11 3.2.2 VADÁSZTERÜLET ............................................................................................. 12 3.2.2.1VADÁSZTERÜLET NAGYSÁGA, TOPOGRÁFIAI ADATOK, NYILVÁNTARTÁSA ................................................................................................ 12 3.2.3 A VADÁSZATI JOG GYAKORLÁSA, HASZNOSÍTÁSA ............................ 15 3.2.3.1 A VADÁSZATI JOG HASZONBÉRLETE ................................................ 16 3.2.3.2 VADÁSZATI JOG KÉNYSZERÉRHASZNOSÍTÁSA ............................. 18 3.2.3.3 FÖLDTULAJDONOSI KÖZÖSSÉG ........................................................... 19 4. A VAD -ÉS ÉLŐHELYÉNEK VÉDELME .................................................................... 22 4.1 A JOGOSULT KÖTELEZETTSÉGE ....................................................................... 22 4.2 TILTOTT VADÁSZATI ESZKÖZÖK .................................................................... 24 4.3 VADÁSZATI IDÉNYEK ............................................................................................. 25 5. A VADÁSZAT SZEMÉLYI ÉS TÁRGYI FELTÉTELEI ......................................... 28 5.1 VADÁSZVIZSGA .................................................................................................. 28 5.2 ÁLLAMI VADÁSZJEGY ÉS A KÖTELEZŐ FELELŐSSÉG BIZTOSÍTÁS 29 5.3 FEGYVERTARTÁSI ENGEDÉLY ..................................................................... 30 5.4 A FEGYVER VÁSÁRLÁSA, TARTÁSA-ÉS TÁROLÁSA .............................. 32 6. A VAD, A VAD ÁLTA, A VADBAN ESETT, ÉS A VADÁSZATI KÁR ................. 37 6.1 VAD ÉS A VAD ÁLTAL OKOZOTT KÁR ÉS AZOKÉRT VALÓ HELYTÁLLÁS................................................................................................................... 37 6.1.2 A SZÁNTÓFÖLDI NÖVÉNYTERMESZTÉSBEN .......................................... 38 6.1.3 VESZÉLYES ÜZEMEK TALÁLKOZÁSA, AVAGY A VAD ÉS A KÖZÚTI KÖZLEKEDÉS .............................................................................................................. 40 6.2 VADÁSZATI KÁR FOGALMA ÉS A HELYTÁLLÁSI KÖTELEZETTSÉG ……………………………………………………………………………………...43 6.3 A VADBAN ESETT KÁR .......................................................................................... 44 7. VADGAZDÁLKODÁS BÜNTETŐJOGI VONZATAI ............................................. 46 7.1. A SZEMÉLY ELLENI BŰNCSELEKMÉNYEK ............................................... 46 7.1.1. KÖZFELADATOT ELLÁTÓ SZEMÉLY ELLENI ERŐSZAK, VALAMINT AZ EMBERÖLÉS MINŐSÍTETT ESETE .......................................... 46 7.1.2 FOGLALKOZÁS KÖRÉBEN ELKÖVETETT VESZÉLYEZTETÉS .......... 50 7.2 KÖZEGÉSZSÉG ELLENI BŰNCSELEKMÉNYEK .............................................. 52 7.2.1 KÖRNYEZETKÁROSÍTÁS ................................................................................ 52 7.3 VAGYON ELLENI BŰNCSELEKMÉNYEK .................................................... 54 7.3.1 LOPÁS............................................................................................................. 54 7.3.2 JOGTALAN ELSAJÁTÍTÁS .............................................................................. 56 7.4 KÖZBIZTONSÁG ELLENI BŰNCSELEKMÉNYEK ..................................... 58 7.4.1 VISSZAÉLÉS LŐFEGYVERREL LŐSZERREL ..................................... 58 7.4.2 ÁLLATKÍNZÁS ............................................................................................. 61 8. ÚJ JOGI SZABÁLYOZÓK………………………………………………………… 63 8.1 2013. ÉVI V. TÖRVÉNY A POLGÁRI TÖRVÉNYKÖNYVRŐL………… ... 63 8.2 2012. ÉVI C. TÖRVÉNY A BÜNTETŐ TÖRVÉNYKÖNYVRŐL……………. .65 8.3 VADÁSZATI TÖRVÉNY MÓDOSÍTÁSÁNAK TERVEZETE………………..66 9-10. JOGSZABÁLYJEGYZÉK, FELHASZNÁLT IRODALOM…………………….68 2

„A vadászat vadűzés és erdőzúgás, de több erdőzúgás” Széchenyi Zsigmond

1. BEVEZETÉS

A fenti idézet a mai napig helytálló, de tartalma mára már ennél jóval többet jelent. Magába foglalja nemcsak a vadászatot mint sportot és szakmát, hanem ezek és ezekkel járó események jogi szabályozását is. A „vadászati jog” önálló jogágként még nem szerepel jogrendszerünkben, de számos büntető, polgári jogi, közigazgatási és mára már nemzetközi jogi normában is lépten nyomon találkozhatunk vele. A vadászat, akárcsak a bűn, egyidős az emberrel. Valamikor a kezdetek kezdetén elsősorban a vadászat jelentette az ember túlélésének kulcsát. A földön kevés ember élt, a vad sok volt, így nem volt rá szükség, hogy jogi eszközökkel a vadászatot, valamint a vadgazdálkodást szabályozzák. Már csak azért sem, mert akkor az ember még nem volt mohó és gyarló. Csakis akkor és annyi vadat ejtett, amely szükségleteit kielégítette. Az évek, évszázadok előrehaladtával viszont már megjelentek a vadászattal kapcsolatos szokásjogok, melyek lassan jogszokássá, majd jogi normává fejlődtek. Már az ókori Rómában – ha csak csekély mértékben is – találkozunk a vad és tulajdonjogának jogi szabályozásával.

Ugyanis az

emberiség felismerte: ha nem szabályozzák a vadászattal –és vadgazdálkodással kapcsolatos tevékenységeket, akkor igen hamar eltűnik a vad az erdőkből. Mint ahogy az mára némely távoli országban egyes vadfajok vonatkozásában sajnos be is következett. Magyarországon már évszázadokkal ezelőtt igen jelentős lépéseket tettek igen nagyszerű emberek a vadászati jog kellő mértékű szabályozására és figyelemmel kísérve az ezen a területen a mai napig tartó intenzív jogszabályalkotást azt mondhatjuk el, hogy egyre többen és egyre jobban –és itt elsősorban a mindenkor regnáló kormányra gondolok kötelezettségüknek érzik a vad-és élőhelyének védelmét.

3

Nagyon sok jogszabály, és nemzetközi egyezmény létezik, melyek az állat-és növényvilág védelmével foglalkozik, és melyek a vadászati-és vadgazdálkodási jogot gyakorló szakember számára fontosak. Mivel tanulmányaimat jogi karon és nem valamely agrárkaron folytatom, így szakdolgozatomban elsősorban a vadászati-és vadgazdálkodási jognak a polgári jog és büntető joggal való kapcsolatát fejteném ki. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy nem kívánok említést tenni egyéb fontos jogi szabályzókról, de elsősorban a polgári és büntetőjogi vetületeire helyezem a hangsúlyt. Ezen szakdolgozat 2013. júniusában készült el. Sajnálatos módon „ technikai” problémák miatt benyújtására és megvédésére 2014-ben kerül sor. Így szükségesnek tartom kiegészítését, hiszen az elmúlt 1 évben új Büntető törvénykönyvünk és új Polgári Törvénykönyvünk lett, melyek jelentősen érintik szakdolgozatom témáját. Nem beszélve a Vadászati Törvény tervezett változtatásáról, mely a kárfelelősség kérdésében tartalmaz további, igen jelentős változásokat. Mindezekre szakdolgozatom befejező részében térek majd ki.

4

2. VADÁSZATI JOG TÖRTÉNETE „Kevés olyan tudományról mondhatjuk el, hogy a tankönyvirodalma oly nagy múltra tekinthetne vissza, mint a római jogé.”1

Az ókori római jogtudósok olyan polgári jogi

alapokat raktak le, melyek a mai polgári jogunkban igen jelentős mértékben fellelhetőek. Ugyanakkor azt is tényként mondhatjuk el, hogy bár a római jogban a vadakat, halakat és a madarakat mint dolgokat, és ezek megszerzését rendszerezték, a rómaiak nem ismerték a középkori vadászati jogot és ennélfogva kevés a vaddal és vadászattal kapcsolatos fogalomra, vagy szabályozásra lelhetünk az igen bő római jogi irodalomba. A vadakat, a halakat, valamint a madarakat res nullius, vagyis senki tulajdonába nem tartozó, uratlan vagyon csoportjába sorolták. A vadak tulajdonjoga ekkor még nem az államot illette. Occupatioval – azaz uratlan dolgok birtokbavétele tulajdonszerzési szándékkal – a vad felett az szerezte meg a tulajdonjogot, aki azt elfogta és birtokba vette. „Ha a vadállat elszabadul és visszanyeri természetes szabadságát, megszűnik a rajta fennállott tulajdon és a vad újból uratlanná, tehát okkupálhatóvá válik.”2 A megsebzett vad sem azt illette, aki megsebezte, hanem aki azt elfogta. Az ókori Rómáról szóló írásokban ugyan fellelhetők már a kedvtelésből, csupán sportból tartott vadászatok, de mindezek ellenére konkrét jogi szabályozást e jogterületen sehol sem találunk. Talán azért van ez így, mert akkor még nem tartották szükségesnek és nem is tette semmi azt szükségessé. Mindenesetre érdekes, hogy elsősorban a magánjogot kellőképpen kimunkáló római jog miért hanyagolta ezen kérdés szabályozását. De úgy érzem, hogy az ókori Róma bukása óta eltelt idő alatt e téren végbement bőséges jogi szabályozás kellőképpen kiküszöbölte a római jog ezen hiányosságát.

1

FÖLDI András - HAMZA Gábor:

Római jog története és instituciói Nemzeti

Tankönyvkiadó, Budapest, 1996. 5. oldal továbbiakban FÖLDI-HAMZA

2

FÖLDI-HAMZA loc. cit 325. oldal

5

Magyarország vadászati jogának szabályozásáról már igen korán találkozunk fennmaradt emlékekkel. Még ha voltak is időszakok, mikor a vadászattal kapcsolatos jogalkotás szünetelt mégis csak azt mondhatjuk, hogy elődeink jelentős joganyagot hagytak ránk. Természetesen ezen jogszabályok teljesség igényével történő bemutatására ezen szakdolgozat keretei között nem vállalkozhatom, így csak a legfontosabbak emelem ki és ejtek róluk pár szót. Első, talán legfontosabb írásos emlékünk a vadászati jog jogi szabályozásával kapcsolatban a Szent László féle törvény: Decretorum liber primus 12. fejezete. Ezen fejezet vallási okokból és mindenkire vonatkozóan tiltotta meg a „mondott ünnepnapokon” történő vadászatot. Ennek megszegését ebek és lovak elvételével büntette. Az elvett lovat ökrön meg lehetett váltani. Az egyházi személyekre speciális rendelkezéseket tartalmazott, mikor azt írja, hogy „ veszítse el egyházi rendjét, míglen eleget teend vétkéért”. Ezt követően sokáig nincs újabb jogi szabályozása a vadászatnak, hacsak nem tekintjük annak II. Endre 1222. évi dekrétumának „Aranybulla” 15. cikkét, mely elrendelte, hogy „ a solymárok nemesek falvaira szállani ne merészeljenek”. A fejlődés későbbi szakaszában a feudális Magyarországon rendi átalakulások mentek végbe, mely során új rétegek ( félszabadok, várjobbágyok, szabadparasztok, stb.) jöttek létre. Ezek egy idő után eltűntek és beolvadtak más osztályokba. II. Ulászló 1504. évi törvényének 5. dekrétumának 18. cikke tartalmazta, hogy „ a parasztoknak vadászni és madarászni tilos”. Megtiltotta a jobbágyoknak és parasztoknak a szarvas, őz, nyúl, vadkan, fácán és császármadár vadászatát. Ennek indoka azt volt, hogy a parasztok és jobbágyok közül sokan a vadászat miatt abbahagyták a földművelést, valamint megszegték az ünnepnapi tilalmakat. A következő törvényünk igazából a Dózsa féle parasztfelkelésnek köszönhető. II. Ulászló 1514. évi 7. dekrétumában megtiltotta egyes embereknek a fegyverviselést. Bár kimondottan ez elsősorban a parasztfelkeléssel volt kapcsolatba hozható, de hatást gyakorolt a vadászatot folytatható személyek körére. A szakirodalomban a vadászati jog történetével kapcsolatban találkozhatunk Werbőczi Hármaskönyvével 1514-ből. Igazából több neves szakember vitatja a vadászati joghoz való kötődését, ugyanis a vadászatról sehol nem tesz benne említést. Ezekben az időkben jelentős szerepet töltöttek be a szabad királyi városok, hiszen a városok határára mint privilégium illette meg őket a vadászati jog.

6

A vad védelmével kapcsolatosan megalkotott jogszabályok közül elsőként talán Szent György város 1679. évi statutumának IV. kötetében, annak is a 783. oldalán találkozhatunk. Vadászaton kívül tiltotta a kutyák erdőbe való vitelét. Az első igazi a vadászati jogot teljesen átfogó szabályozás 1729-ben született meg III. Károly dekrétumában a 22. cikben. Ezt követte II. Ulászló ötödik dekrétumának 28. cikke, majd az 1729. évi dekrétum 22. cikke Itt érdemes megemlíteni II. József 1786. augusztus 21-ei vadászati szabályzatát. Ezen szabályzat bár nem volt hosszú életű, de igen jelentős alapokat rakott le a későbbi jogalkotás szempontjából. Példának okáért szabályozta, hogy a földesurat saját vadászterületén kizárólagos vadászati jog illeti meg. 1802. a következő év, melyben is II. Ferenc kiadott dekrétuma „ a vadászatról és a madarászatról” 1852. november 29-ei pátens az Osztrák Polgári Törvénykönyvről már olyan kérdéseket rendez, mint hogy a vadászati jog kapcsolódhat-e tulajdonjoghoz, valamint szintén szabályozta a vadászati és madarászati tevékenységet is. Vad által okozott kár csökkentése iránti hatósági intézkedést tartalmaz az 1872. évi VI. törvény. Bár ezen törvény is rövid életű, de itt találkozhatunk a ragadozó vad elpusztítása végett hivatalból elrendelendő vadászat intézményével. Az utolsó tőkés rendszerű törvényünk a vadászatról az 1883. évi XX. törvény. 20. század első jelentős jogi szabályozója a 4904/1918. (XI.6.) ME. sz. rendelet, mely a nagyvad által okozott kár megtérítéséről rendelkezett. Ezen rendelet 4 évig volt hatályban. A vadászati jog nagymértékű átírását tette szükségessé az 1945. évi VI. törvény a földreformról. Ezen törvény megszüntette a nagybirtokrendszert és a parasztságot is földhöz jutatta. Ennek hatására jelentős módosításokat kellett végrehajtani a hatályos vadászati jogot szabályozó jogszabályokban. Ezt tették meg a 4640/1945. (VII.14.) ME. sz. rendelettel. Ezen rendelet szabályozta például a vadászterület nagyságát, tilalmi időket, tiltott vadászati eszközöket. A vadászati jog innentől kezdve az államra szállt át. Mivel a korábbi törvények nem kellő képen szabályozták a vad által okozott kár megtérítése során követendőket, így ennek orvoslására megszületett a 138/1950. (V.13.) MT. sz. rendelet.

7

Ezt követően rohamos jogfejlődési időszak következett. 1959. évi IV. törvényünk a Polgári Törvénykönyv. Módosításokkal a mai napig hatályos törvénykönyvünk már kezdetek kezdetén tartalmazta a vadászattal kapcsolatos alapvető tételeket. A korabeli időkből talán az utolsó említést érdemlő törvényünk az 1961. évi VII. törvény az Erdőkről és a vadgazdálkodásról.3

3

DR. ZOLTÁN Ödön Vadászat Magyar Jogi rendje Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest 1978. 37-81. oldal

8

3. A VAD ÉS A VADÁSZATI JOG

3.1 A VAD TULAJDONJOGA „Vt. 9. § (1) A vad az állam tulajdonában van.” Az 1996. évi LV. törvény a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról elég egyértelműen és kategorikusan megfogalmazza, hogy a vad az állam tulajdonában van. Ez az alaptézis. Ugyanis a törvény értelmében a vadászterületen elejtett, elfogott vad – ide értve annak trófeáját is – a szárnyas vad, a hullatott agancs, az elhullott vad teteme, továbbá a szárnyas vad gyűjtött tojása a jogosult tulajdonába kerül. Itt a laikusban joggal merül fel a kérdés: ha egyszer a vad az állam tulajdonában van, akkor miért van arra szükség, hogy a törvényben már rögtön a 9.§ (2). bekezdésében a jogalkotó bevezet egy új fogalmat és már jogosultról beszél. Úgy ahogy korábban írtam az állam tulajdonjoga a vad felett csupán az alaptézis. Mikor jogosultról beszélünk az alatt nem mást értünk, mint a vadászterületen vadászatra jogosult természetes vagy jogi személy. Vagyis amennyiben vadászterületen történik a vad elejtése, a szárnyas vad tojásának begyűjtése, a hullajtott agancs feltalálása, abban az esetben a vadászterületen vadászatra jogosult tulajdonába kerül. És lássuk be: a tulajdonos megállapítása igenis fontos akár egy büntető, akár egy közigazgatási, akár egy polgári peres eljárásba. Hiszen ennek megfelelően kerülhet valaki sértetti, ügyféli, valamint peres féli pozícióba. „A nem vadászterületen elhullott vad teteme, valamint a hullatott agancs annak a tulajdonába kerül, amelyiknek a vadászterületéről a vad oda került.”4 Nos ennek megállapítása a gyakorlati életben igen nehéz, nemhogy sokszor lehetetlen. Ki és milyen módon, eszközökkel állapítja meg azt, hogy a vad, vagy a trófea mely vadászterületről került oda? A jogalkotó, hogy ezen függő állapotot feloldja akként rendelkezett, hogy kétség esetén a vad tulajdonosának a fellelés helye szerinti legközelebbi vadászterület jogosultját kell tekinteni. 4

1996.évi LV. törvény a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról 9.§ (3). bekezdés

9

Megítélésem szerint a jogalkotó bármennyire is szerette volna tökéletesen lefedni ezen esetekben a tulajdonos megállapítását ez mégsem sikerült teljes mértékben. Ugyanis számolni lehet olyan speciális esetekkel is, mikor az elhullott vad teteme, a hullatott agancs esetlegesen vadászterületek határán található, vagy pediglen kettő vagy esetleg több vadászterülettől egyenlő távolságban lelhető fel. Nyilván valóan ez ritka, és általában a jogosultak között vitát eredményezni nem szokott, de egy esetleges jogi eljárásban igencsak megnehezítené a jogalkalmazó dolgát, hiszen nincs egyértelmű rendelkezés ilyen esetekre. Éppen ezért véleményem szerint a jogalkotónak a törvény ezen kérdést szabályozó részében ilyen speciális esetekre tekintettel szabályozni kellett volna a tulajdonjogot és nem másként, mint ebben az esetben az államot jelöli meg mint tulajdonos. A tulajdonjog megállapítása szempontjából nagyon fontos a vad elejtés és vad elfogás fogalmának a meghatározása. Hiszen mint azt korábban láttuk a vadászterületen elejtett vad a vadászterületen vadászatra jogosult tulajdonába kerül. Mi a helyzet akkor, ha a megsebzett vad időközben más vadászterületre vált át, vagy pedig a vad elfogásának megkezdése és befejezése más-más vadászterületen történik. A jogalkotó erre is gondolt, mikor igen körültekintően definiálta ezen fogalmakat az alábbiak szerint: „Vt. 9.§ (5) A gímszarvas, a dámszarvas, a muflon, a vaddisznó, illetve az őz elejtésének minősül az első halálos lövés leadása. (6) Az (5) bekezdésben nem említett vad elejtésének minősül a vad helybenmaradását eredményező lövés leadása, illetve ragadozó madárral történő elfogása. (7) A vad elfogásának minősül annak mozgásképtelenné tétele útján élve történő birtokbavétele.” Láthatjuk, hogy a jogalkotó kategóriákat alkot egyes vadfajok tekintetében. A nagyvadak elejtésének minősíti az első halálos lövés leadását. Tehát ha két vadászterület határánál történt vadászat során az egyik vadászterületen a vadász csupán megsebesíti a vadat – azaz nem halálos lövést ad le -, akkor a másik vadászterületen halálos lövést leadó vadász gyakorlatilag tulajdonjogot szerez a területen vadászatra jogosultnak. Minden más egyéb vadfaj vonatkozásában elejtésnek minősül a vad helyben maradását eredményező lövés. Ekkor a vad tulajdonjogára különösebb vita nem alakulhat ki, hiszen a vadászterületek viszonylag jól 10

behatárolhatóak. Ugyanez mondható el a vad élve történő elfogásáról is, hiszen amely vadászatra jogosult területén van felállítva az élőállat befogó annak tulajdonában kerül a vele elfogott vad is.

3.2 VADÁSZATI JOG ÉS HASZNOSÍTÁSA

3.2.1 VADÁSZATRA JOGOSULT Az adott területen vadászatra jogosult meghatározása és megállapítása jogi szempontból nagyon fontos. Ugyanis azt kell észrevennünk, hogy fő szabály szerint a vad az állam tulajdonában van, de minden az élő vaddal kapcsolatos következményeket az állam a vadászatra jogosultra hárít. És ezáltal válik nagyon fontossá a vadászatra jogosult megállapítása, hiszen egy polgári peres eljárásban félként, vagy pedig büntetőeljárásban sértettként csakis a vadászatra jogosult jelenhet meg.5 Gondoljunk csak a vad által okozott, vagy az élő vaddal kapcsolatban elkövetett bűncselekményekre ( pld. lopás ). A Vtv. a vadászatra jogosultak 3 fő csoportba rendszerezi:

-

Önálló vadászati jog esetén a földtulajdonost kell vadászatra jogosultnak tekinteni

-

Társult vadászati jog esetén vadászatra jogosultnak a vadászterület tulajdonosainak közösségét kell tekinteni.

-

Vadászati jog haszonbérbe adásánál viszont a haszonbérlő lesz a vadászatra jogosult

Vadászati jogosultság azonban még önmagában nem teremt lehetőséget a vadászatra. Ahhoz, hogy a vadászatra jogosult ezen jogával élhessen a Nemzeti Élelmiszerbiztonsági Hivatalban a továbbiakban (NÉBIH), mint országos hatáskörű vadászati hatóságnál ezen jogosultságát nyilvántartásba kell vetetnie. És ezen kívül még számos egyéb tényezőnek is meg kell valósulnia ahhoz, hogy az adott területen valóban a vadászatra jogosult vadásszon, vadásztathasson ( pld. vadászterület nagyságának törvényi minimuma ).

5

2/2005.BJE. számú jogegységi határozat szerint a jogosulatlan vadászattal elkövetett lopás

és rongálás bűncselekményének sértettje az adott vadászterületen vadászatra jogosult

11

Visszatekintve csupán pár tíz évet a hazai jogalkotásában láthatjuk, hogy a rendszerváltás előtt az állam sokkal szorosabban a kezében tartotta a vadászati jogosultságot ezzel kisebb mozgásteret engedve. Tehát nem a mai földtulajdonhoz kötődő vadászati jog elvet vallotta. Az erdőkről és a vadgazdálkodásról szóló – az 1970. évi 28. számú törvényerejű rendelettel módosított – 1961. évi VII. törvény expressis verbis kijelenti: a vadászati jog az ország egész területén az államot illeti. A törvény értelmében a vadászatra jogosultak azok a szervezetek voltak, melyek útján az állam a vadászati jogot saját ( üzemi ) kezelésében hasznosítja, továbbá amelyeknek azt haszonbérbe adja, vagy átengedi. Ennek értelmében a vadászatra jogosultak voltak az: -

állami szervezetek ( állami vadgazdaság, állami erdőgazdaság, stb.)

-

vadásztársaságok

-

Magyar Vadászok Országos Szövetsége (MAVOSZ)

Megállapítható tehát, hogy a „ vadászatra jogosultak „ köre szűkebb a vad elejtésére, a vadászatra jogosultak körénél. „Vadászhatnak és a vadat elejthetik ugyanis a bérkilövők, valamint a vadászjeggyel és vadászati engedéllyel rendelkezők is, ezek azonban nem jogosultjai magának a vadászati jognak.”6

3.2.2. VADÁSZTERÜLET 3.2.2.1 VADÁSZTERÜLET NAGYSÁGA, TOPOGRÁFIAI ADATOK, NYILVÁNTARTÁSA Vadászterület az, melyen a vadászati jog jogosultja legálisan vadászhat, illetve vadásztathat. Korábban a vadászterületeket két nagy csoportra osztották: nagyvadas és apróvadas vadászterületekre. „Ez a különbségtétel 1971. január 01. napjával megszűnt, ma csak „vadászterület” van, ami azt jelenti, hogy minden vadászterületen minden vadászható vadra, tehát mind nagyvadra, mind pedig apróvadra lehet vadászni, hacsak kivételes tilalom nem áll fenn.”7

6

7

DR. ZOLTÁN op.cit. 241. oldal DR. ZOLTÁN loc.cit. 200. oldal

12

Ez a szabályozás mindmáig érvényes hazai jogunkban, tehát most sem teszünk különbséget apróvadas és nagyvadas vadászterület között. Ahhoz hogy hatásos vadgazdálkodást és vadászatot folytathassunk a vadászterület vonatkozásában szükséges bizonyos törvényi feltételek-minimumok meghatározása. Ennek értelmében „Vtv.8. § (1) Vadászterületnek minősül – hasznosítási formájától függetlenül – az a földterület, valamint vízfelület, amelynek kiterjedése a háromezer hektárt eléri, és szemközti határvonalainak távolsága legalább háromezer méter, továbbá, ahol a vad a) a szükséges táplálékot megtalálja, b) természetes szaporodási feltételei, valamint c) természetes mozgásigénye, búvóhelye, nyugalma adott.” Ezen definícióból jól látható, hogy több konjuktív feltételnek is teljesülnie kell ahhoz, hogy egyáltalán vadászterületről beszélhessünk. Első és legfontosabb a háromezer hektáros térmérték megléte. Azonban ezen térmértéket tiszta értéken kell számolni, tehát minden olyan felépítmény, építmény és ingatlan nem tartozik bele, melyek rendeltetésüknél fogva nem szolgának és nem is szolgálhatnak vadászterületként. Ezeket tételesen felsorolja a Vtv.: település közigazgatási belterülete, lakóingatlanul szolgáló bekerített kültéri ingatlan, tanya, major, temető, nem mező, - erdő, -vagy vadgazdálkodási célból bekerített hely, repülőtér, közút és vasút. Ezek kivétele a vadászterületből azért vált szükségessé, mert ezeken a vad nyilvánvalóan nem talál táplálékot, nem tud szaporodni, nyugalma-és búvóhelye nem biztosított. És ezek megléte szükséges és elengedhetetlen a hatásos vadgazdálkodáshoz , mely nyilván valóan a törvényi minimum területen folytatható. Ugyanakkor ezek közül mégis akad egy kivétel: külterületi ingatlan. Ugyanis amennyiben vadgazdálkodásra alkalmas és az ingatlanon a vadászati tevékenység biztonságos feltételei adottak, úgy abban az esetben a vadászati hatóság a földtulajdonos kérelmére figyelembe vehető területnek minősítheti. Ugyanakkor a Vtv. lehetőséget biztosít a vadászati hatóságnak a vadászterület legkisebb kiterjedésétől való eltérésre 500 hektárig, amennyiben az így kialakított területen a vadászati jog szakszerűen gyakorolható, illetőleg hasznosítása egyébként biztosított. Különleges rendeltetésű vadászterületnél viszont a vadászati hatóságot megilleti annak a joga, hogy a területi minimumtól korlátlanul eltérjen. Különleges rendeltetésű vadászterületnek a fogalmát a Vtv.-ben foglaltakon kívül több szakirodalomban is fellelhetjük. Különleges vadászterületnek minősíthető a génrezervátum, az oktatási-kutatási célú vadászterület, a védett természeti terület, valamint a kiemelt honvédelmi célt szolgáló 13

terület. A különleges rendeltetésű vadászterületekre a vadászati és a vadvédelmi előírásokat a miniszter állapítja meg. Génrezervátumokat apróvadas és nagyvadas területeken egyaránt szükséges kijelölni. Minden egyéb vadászterület vadgazdálkodási rendeltetést kap. Második igen fontos kitétel, hogy a vadászterület szemközti határvonalainak távolsága legalább a 3000 métert eléri. Ezen megfogalmazás önmagában kissé becsapós. Ugyanis nyilvánvalóan a vadászterület nem egy szabályos négyzet, hanem szabálytalan alakzatú. Tehát szükséges annak meghatározása, hogy mikor minősül 3000 méter alattinak a szemközti határvonalak távolsága: ez abban az estben van, ha a szemközti határvonalak több mint 1000 méter hosszan – függetlenül a domborzati viszonyoktól - nem éri el a 3000 méter távolságot. Vadászterület határvonala lehet önálló helyrajzi számú ingatlan határvonala, önálló helyrajzi számú nyomvonalas létesítmény, erdőrészlet vagy erdőtag határ, továbbá közigazgatási határ. A vadászterület határvonalát a vadászati hatóság határozatában állapítja meg. (terület kijelölés eljárása) A Vtv. tételesen felsorolja

mindazon

szempontokat,

melyeket

a

vadászterület

határvonalának

a

megállapításánál elengedhetetlenül figyelembe kell venni. Ezek az alábbiak: - a vadászterület rendeltetésére; - a vadászterületté minősíthető föld tulajdoni, használati viszonyaira; - a vad mozgási körére, életfeltételeire, védelmére, valamint az élőhely ökológiai adottságaira; - az érintett földrészletek művelési ágára; - a területen mező-, erdő- vagy vadgazdálkodási tevékenységet folytató szervezet belső szervezeti felépítésére; - a biztonságos vadászat lehetőségére; - az erdőterv betartásának lehetőségére; - államhatár esetében a szükséges védőtávolságra, továbbá arra, hogy - zárványterület ne keletkezzen; - a háromezer hektár vagy azt meghaladó természetvédelem alatt álló területek – a védelmükhöz szükséges övezettel együtt – lehetőleg önálló vadászterületet képezzenek; - a háromezer hektárnál kisebb területű természetvédelem alatt álló területek lehetőleg egy vadászterületre essenek. Mint látjuk ezen szempontok jelentős része inkább mezőgazdasági semmint jogi szempont. Mivel szakdolgozatom célja elsősorban a vadászat-és vadgazdálkodás kapcsolatának bemutatása a büntető-és polgári joggal mint jogággal, így a határvonalak megállapításánál figyelembe veendő szempontok részletes tárgyalásától most eltekintek.

14

A vadászati hatóság a vadászterületekről nyilvántartást vezet, melynek funkciója többes. Egyrészről pontosítja, és jogvita esetén kétséget kizáróan hitelesen igazolja, a vadászterületek kiterjedését és határát, másrészről pedig nagyon fontos adatok kaphatunk az egyes vadászterületeken folytatott vadgazdálkodási-vadászati tevékenységről, valamint a fellelhető vadállomány számáról. A vadászati hatóság által vezetett nyilvántartásnak tartalmaznia kell: - vadászterület azonosítására alkalmas adatokat; - a vadállományra vonatkozó becslési, elejtési és trófeabírálati adatokat; - a vadászterületet érintő hatósági határozatokat; - a vadaskertre, valamint a vadasparkra vonatkozó adatokat. 3.2.3 A VADÁSZATI JOG GYAKORLÁSA, HASZNOSÍTÁSA Mint korábban már láttuk a vadászati jog a földtulajdonos, földhasználó személyéhez kötődik. De ugyanakkor elmondhatjuk azt is, hogy nem mindig a földtulajdonos gyakorolja ezen jogosítványát, hanem szükség szerűen más természetes személyre vagy jogi személyre engedményezi azt. Így tehát beszélhetünk saját hasznosításról és haszonbérletről. Ennek igen nagyszerű szemléltetését Dr. Jáger László Vadászati Jog című értekezésében a 10. oldalon láthatjuk, mely a vadászati jog gyakorlását az alábbi táblázatban rendszerezi:” hasznosító tulajdonos egy tulajdonos: állam

egyéb tulajdonos

tulajdonos

8

több tulajdonos: állami, önkormányzati és magántulajdon vegyesen

más személy

önálló vadászati jog Fogalmilag kizárt, hogy az állam Az állam az egyéi vadászati maga hasznosítsa a vadászati jogot. jogot haszonbérbeadással vagy vagyonkezelői szerződéssel hasznosítja. Vadászati jogot a tulajdonos maga a tulajdonos a vadászati jogot hasznosítja. haszonbérbe adja. társult vadászati jog A tulajdonosok a vadászati jogot A vadászati jogot a tulajdonosi maguk hasznosítják. Az tulajdoni közösség haszonbérbe adja. formák egyenrangúsága következtében az állami tulajdonra nem vonatkoznak speciális szabályok9

8

Elméletileg nem lehet kizárni azt az esetet, hogy más tulajdonosnak van 3000 hektárt meghaladó földtulajdona A földtörvény hatálybalépését megelőzően nem voltak olyan tulajdoni megkötések, mint pl. a jelenleg hatályos előírás 300 ha/ 6000 AK maximális földtulajdon. 9. Egy-két kivételtől eltekintve, mint pl. a jegyző az állami tulajdon esetén nem járhat el képviselőként”

15

3.2.3.1 A VADÁSZATI JOG HASZONBÉRLETE

A vadászati jog haszonbérlete alaptéziseiben nem különbözik a polgári jogban tanult haszonbérlettől. Éppen ezért a Vtv.-ben nem rendezett kérdésekben a polgári jog haszonbérletre irányadó szabályait kell alkalmazni. A vadászati jog haszonbérleténél is két szereplővel találkozhatunk: az egyik a bérbeadó a másik a bérbevevő. Mint a fenti táblázatból látható a bérbeadói oldalt a földtulajdonosi közösség képezi. Bérbevevő viszont csak a Vtvben maghatározott szervezet lehet. - vadászjeggyel rendelkező tagokból álló egyesület (a továbbiakban: vadásztársaság); - a vadásztársaságok érdekképviseleti szerve; - a mezőgazdasági, illetve erdőgazdálkodás ágazatba sorolt, Magyarországon bejegyzett gazdasági társaság, szövetkezet, továbbá az erdőbirtokossági társulat, feltéve, ha a vadászterület legalább 25%-át mezőgazdasági, erdőgazdálkodási vagy természetvédelemmel összefüggő gazdasági tevékenység céljából használja. Ebből jól látszódik, hogy pld. természetes személy, egyház, önkormányzat nem jelenhet meg a bérlői oldalon. „A 25%-os területkorlát korábban 50% volt, illetve az Uniós csatlakozásig a kizárólagos belföldi tulajdon is előírás volt.”10

Nagyon fontos megemlíteni, hogy egy

haszonbérlő – kivéve a mezőgazdasági, illetve erdőgazdálkodás ágazatba sorolt, Magyarországon bejegyzett gazdasági társaság, szövetkezet, továbbá az erdőbirtokossági társulatot -

csupán egy vadászterület vadászati jogára köthet érvényesen haszonbérleti

szerződést. A vadászati jog haszonbérbe adását írásba kell foglalni és a vadászati hatósághoz nyilvántartásba vétel céljából be kell nyújtani. A Vtv. taxatíve felsorolja azokat a tartalmi elemeket, melyeknek a haszonbérleti szerződésben szerepelni kell, melyek nélkül a szerződés érvényesen nem jön létre. Ezek a következők: - becslés alapján a haszonbérbe adás időpontjában a vadászterületen élő vadállomány faj- és darabszámát; - a vadászterületen található vadgazdálkodási és vadászati létesítmények leírását, azok tulajdoni, illetőleg használati viszonyait, a létesítési, illetőleg fenntartási költségek viselését; - a haszonbérlő kötelezettségvállalását arról, hogy a haszonbérleti szerződés időtartama alatt a vadállományt a jóváhagyott vadgazdálkodási üzemtervnek megfelelő szinten tartja;

10

Dr. JÁGER László Vadászati Jog www.nyme.hu/uploads/media/vadaszati_jog.doc 2013. január 05. 14. oldal továbbiakban: Dr. Jáger

16

- a szerződésben foglaltak teljesítésének biztosítására szolgáló mellékkötelezettségek vállalását; - a haszonbérleti díj mértékét. A haszonbérleti szerződést határozott időre, a vadászterületre vonatkozó vadgazdálkodási üzemterv időtartamára kell megkötni. A vadászati jogra kötött haszonbérleti szerződést annak aláírásától számított 60 napon belül a haszonbérlőnek – a vadgazdálkodási üzemtervvel egyidejűleg – nyilvántartásba vétel végett a vadászati hatóságnak be kell nyújtania. A vadászati hatóság a benyújtott haszonbérleti szerződés és vadgazdálkodási ütemterv alapján hagyja azokat jóvá, valamint dönt a haszonbérlő nyilvántartásba vételéről is. A vadászati hatóság megtagadja a nyilvántartásba vételt, ha -a vadászterületen az egy vadászra jutó vadászterület hányad nem éri el a 100 hektárt - a vadgazdálkodási üzemtervben foglaltak – ideértve annak természetvédelmi előírásait is – nem felel meg a követelményeknek - továbbá a haszonbérleti díj mértékét nem a Vtv. 17.§ (2). Bekezdésében foglaltak szerint állapították Mindannak ellenére, hogy a vadászati jogra kötött haszonbérleti szerződést határozott időre kötik lehetőség vannak annak szankciós jelleggel történő felmondására. Erre abban az esetben kerül sor, ha a haszonbérlő a haszonbérleti szerződésben vállalt, valamint az e törvényben írt kötelezettségeit a teljesítésre megfelelő határidőt tartalmazó felszólítás ellenére sem teljesíti, és ezáltal a vadászati jog szakszerű hasznosítását a mező-, illetőleg erdőgazdálkodás, a mesterséges vizekben folytatott halászat, valamint a természetvédelem érdekeit súlyosan veszélyezteti, a vadászati jogot alhaszonbérletbe adja. Nem minősül alhaszonbérbe adásnak a vendégvadászat, valamint a bérvadászat. Mint a fentiekből jól kitűnik a vadászati jog haszonbérbe adása egy igen speciális jogviszony, mely számos jogvita esetében előjön. Ugyanis semmi másról nincs szó, mint a tulajdonos a terület használatát-hasznosítását időlegesen másnak engedi át. Joggal merül ekkor a kérdés, hogy ebben az esetben ki van kárfelelősi pozícióban egy esetleg károkozás ( vadkár, vad által okozott kár ) esetében. Mivel a vadászati törvényünk ezen kérdést gyakorlatilag nem szabályozza, így a Polgári Törvénykönyvünkre, annak is a kötelmi jogi részében található haszonbérletet szabályozó részében foglaltakra vagyunk kénytelenek támaszkodni. Ezen 17

szabályok egy része kógens, egy része pedig diszpozitív. Természetesen egy jogvita esetén először a kógens jogi szabályozókat kell figyelembe venni, majd azt követően jöhetnek csak a diszpozitív szabályozók. Ezen kettő közé lehetne tenni a haszonbérleti szerződésben foglaltakat, majd a sort zárhatja az egyéb általános szabályok, mint a jóhiszeműség elve. 3.2.3.2 VADÁSZATI JOG KÉNYSZERÉRHASZNOSÍTÁSA A vadászati jog kényszerhasznosítása – bár létező jogintézmény – igen ritkán fordul elő Magyarországon. Ez részben köszönhető annak, hogy a magyar nép mindig is egy vadászatot kedvelő nép volt, valamint ezen területben rejlő vagyoni hasznokat is igen hamar felismerték gondoljunk csak a külföldi vendégek bérvadászatára, melyek jelentős összegű eurót hoznak a vadászatra jogosult konyhájára és így igen ritkán fordul elő, hogy a vadászati hatóságnak a vadászterület kényszerhasznosítását kell elrendelni. Szinte lehetne azt is mondani, hogy sok vadászatra jogosult csakis ebből él meg. A Vtv. részletesen szabályozza, hogy melyek azok az esetek, mikor az illetékes vadászati szakhatóság a vadászati jog kényszerértékesítése mellett dönthet. Ezen intézkedésre csupán ultima ratio-ként kerülhet sor akkor, mikor a földtulajdonos, valamint a vadászatra jogosult – felszólítást követően - nem tesz eleget a vadászati jog gyakorlási vagy hasznosítási kötelezettségének, valamint a vad élőhelyének védelmére előírt kötelezettségeit megszegi és ezzel a területen élő vadállomány fennmaradását közvetlenül vagy súlyosan veszélyezteti. A vadászati jog kényszerhasznosítása a más által történő hasznosításra tett intézkedésen kívül igen komoly feladatot ró a vadászati hatóságra is. Ilyenkor a hatóság quasi vadászatra jogosultként jelenik meg és ezáltal mindazok a kötelezettségek terhelik és jogosultságok megilletik, mintha eleve maga lett volna a vadászatra jogosult. Ennek megfelelően a vadászati hatóságnak meg kell állapítania a vadászterület határát, megállapítja a vadászterület vadgazdálkodási üzemtervét, valamint éves vadgazdálkodási tervét, gondoskodik az időszerű vadgazdálkodási és vadvédelmi munkák elvégzéséről, és ha kell hatósági vadászatot rendel el. Mindezek kívül tevékenységében elsősorban arra kell törekednie, hogy a vadászati jogot minél előbb haszonbérletbe adja, hiszen ez biztosítja a vadászterület ökológiai egyensúlyát. Ennek érdekében felszólítja a földtulajdonost, valamint – társult vadászati jog esetén – a tulajdonosi közösséget, hogy a vadászati jogot adja haszonbérbe, vagy pedig a vadászati hatóság által kiírt pályázat útján az azt megnyerővel a vadászati hatóság által megállapított határidőig kösse meg. Ennek elmaradása elsősorban bírságot van maga után, másodsorban pedig feljogosítja a vadászati hatóságot, hogy a leendő haszonbérlővel kötendő szerződésben a haszonbérbeadó helyett – 18

mint

törvényes

képviselő

- eljárjon és a szerződést

aláírja.

A vadászati

jog

kényszerhasznosítását elrendelő hatósági határozatot nyilvánosan is közzé kell tenni.

3.2.3.3 FÖLDTULAJDONOSI KÖZÖSSÉG

A társult vadászati jog legtipikusabb esete a földtulajdonosi közösség ( köznapi használatban: a vadásztársaság). Ebben az esetben földtulajdonosok sok esetben személyes részvétel nélkül képviselő útján vesznek részt a döntéshozatali eljárásokban. A földtulajdonosi vadászati közösség létrejötte a vadászati közösség gyűlésén dől el, ahol a földtulajdonosok tulajdoni hányadaik arányában részesülnek szavazati jogban és ahol döntésüket ezen tulajdoni hányadra alapítva szótöbbséggel hozzák meg. A földtulajdonosok ezen tulajdoni hányadaik arányában illetik meg jogok, terhelik kötelezettségek, valamint részesülnek annak hasznaiból. A földtulajdonosok vadászati közösség létrejöttének másik igen fontos ismérve, hogy a vadászterület határai kijelölésre kerülnek. A földtulajdonosok – mint azt korábban írtam – nem személyesen vesznek részt a vadászati közösség mindennapi képviseletében, hanem képviselőik útján. A földtulajdonosi vadászközösség képviselőjét be kell jegyeztetni a vadászati hatóság nyilvántartásába, aki ezen bejegyzés nyomán kiállított hatósági igazolás alapján külön meghatalmazás nélkül szerezhet a közösségnek jogokat, vagy vállalhat kötelezettségeket, képviseli a hatóságot. A képviselő megválasztása és léte elengedhetetlen a földtulajdonosi vadászati közösségben olyannyira, hogy annak megszűnését követően a Vtv. alapján hatvan napon belül új képviselőt kell választani. A képviselőnek a fentieken kívül igen jelentős jogosítványa, hogy a földtulajdonosi gyűlést összehívhatja. Erre nyilván valóan abban az esetben kerül sor, ha valamely olyan kérdésben kell dönteni, mely a képviselő hatáskörét meghaladja és a tulajdonostársak jóváhagyása is szükséges. Van azonban jogszabályban szabályozott kötelező eset is. Nevezetesen a vadászterület határaink megállapítása céljából a vadgazdálkodási üzemterv lejártát megelőzően legkorábban 1 évvel, legkésőbb

60

nappal.

Nagyon

fontos,

hogy

a

földtulajdonosi

gyűléseken

a

földtulajdonosoknak nem kötelező a személyes részvétel. Helyettük megjelenhet képviselőjük is, aki helyettük és nevükben jár el. A képviseletet írásba kell foglalni, melyben szerepelnie kell a tulajdonos nevének, tulajdoni hányadának, képviselő személyes adatainak, az ingatlan fekvése szerinti település nevének, helyrajzi számnak, valamint a terület nagyságának 19

hektárban. A földtulajdonosok vadászati közössége köteles működési szabályzatot készíteni, melyben szabályozni kell a vadászati jog hasznosításának gyakorlásának módját, feltételeit, valamint a vadászati jog haszonbérbe adásának esetében a haszonbérleti díj elszámolásának rendjét. A laikus emberek mikor vadásztársaságról hallanak azokra az emberekre – természetes személyekre – gondolnak, akik a vadászat céljából földjeiket „egységbe” tömörítik. Igazából nagyon kevés embernek jut eszébe, hogy a vadászat alá vonható termőföldeknek nem csak természetes személy lehet a tulajdonosa, hanem jogi személy vagy akár az állam is. Sőt 2012-ben az állam termőföldek vásárlásába kezdett – és tervezi ezen vásárlások folytatását -, melynek megfelelően ezen termőföldeken a vadászatra jogosult maga az állam lesz. Hacsak az állam nem adja haszonbérbe, akkor bizony neki is képviseltetnie kell magát a közgyűlésen. Mindezek apropóján könnyen előfordul, hogy egy vadásztársaságban egyszer csak az állam is megjelenik, mint földtulajdonos. És ekkor nem árt tisztában lenni, hogy ki is a képviseletére jogosult. A Vtv. 11.§ (3). bekezdése erre egyértelmű útmutatást ad, mely szerint „Vtv.11.§ (3)19 Társult vadászati jog esetén – törvény vagy kormányrendelet eltérő rendelkezése hiányában – a Magyar Államot tulajdonjoga alapján megillető vadászati jog hasznosításával kapcsolatos jognyilatkozatokat az állam nevében tulajdonosi jogokat gyakorló szerv – a miniszterrel, valamint védett természeti területek esetében a természetvédelemért felelős miniszterrel egyetértésben – teszi meg. A tulajdonosi jogokat gyakorló szerv e jog gyakorlását az állami tulajdonban levő termőföld, illetve erdő esetében az állami vagyon kezelőjére átruházhatja.” Mint látjuk ebben az esetben az államot a tulajdonosi jogokat gyakorló szerv, vagy ezen szerv által átruházva az állami vagyonkezelő képviseli. Természetesen az, hogy az állam tulajdonos adott földterületen nem teremt neki olyan többlet jogosultságokat, amelyek az egyébként természetes személy földtulajdonosoknak ját. És ugyanez vonatkozik a kötelezettségekre is. Mielőtt továbblépnék a következő fejezetre érdemes itt még szót ejteni egy olyan személyről, aki a közgyűlésen mint quasi tag jelenik meg, tag nevében eljárhat, jognyilatkozatokat tehet, kötelezettségeket vállalhat. Ezen személy nem más, mint termőföl fekvése szerinti települési önkormányzat jegyzője. Bár nem olyan sok esetben lehetséges, de 20

ezen keveseket a Vtv. is rögzíti. A termőföld tulajdonosa helyett a közgyűlésen akkor járhat el a jegyző, ha a kialakítandó vadászterületen harminc hektárnál kisebb földtulajdonnal rendelkezik, és e képviseletével más természetes vagy jogi személyt nem bízott meg a

kialakítandó

vadászterületen

harminc

hektárnál

nagyobb

földtulajdonnal

rendelkezik, de a határozathozatalon nem jelent meg, és képviseletéről sem gondoskodott Ezen esetek igen ritkának mondhatóak, hiszen a termőföld tulajdonosok éppen azért hozzák létre a földtulajdonosi közösséget, hogy annak működésében aktívan részt vegyenek. Természetesen vannak olyan esetek, mikor erre nem kerül sor ( pld. a tag huzamosabb ideig külföldön tartózkodik, vagy kórházi kezelés alatt áll és képviseletére nem hatalmazott meg senkit), és ekkor a társaság működése a döntéshozatali képesség hiány amiatt veszélybe kerülhet. Ezen esetekben jelenthet hatékony megoldást a Vtv. ezen rendelkezése, hiszen a jegyző mint „ tulajdonos vagy képviselő „ jelenik meg a közgyűlésen hozzájárulva annak törvényes és szakszerű működéséhez.

21

4. A VAD -ÉS ÉLŐHELYÉNEK VÉDELME 4.1 A JOGOSULT KÖTELEZETTSÉGE A vad-és élőhelyének védelme mára már kiemelkedő fontosságúvá vált. Ez nyilvánul meg a köznapi szóhasználatban is ismert vadgazdálkodásban. Még korábban a vadásztársaságok a vadászok vadászati igényeinek kielégítéseire jöttek létre, addig mára már a vadgazdálkodás – az állammal egyetemlegesen - minden vadászatra jogosult kötelezettségévé vált.

Ezen

kötelezettsége elsősorban a nemzeti jogszabályokban nyilvánul meg, de ugyanakkor nemzetközi természetvédelmi egyezmények is számos helyen kötelezővé teszik. Mindezek egyre inkább a vad jogait hangsúlyozzák a vadászéval szembe. De egyáltalán mi is a vadgazdálkodás? Mi takar ezen fogalom valójában? Ennek definícióját Dr. Heltay István az alábbiak szerint adta meg: „ A vadgazdálkodás a vadon élő állatfajok és ezek élőhelyeinek kezelésére, befolyásolására irányuló tevékenységek összessége és rendszere”.11 Ez egy komplex fogalom, mely elsősorban nem másban ölt testet mint a vadászatra jogosult által készített és pontosan végrehajtott vadgazdálkodási és vadászati tervekben . Itt kívánom megjegyezni, hogy jómagam nem csak ezen tervek elkészítését és végrehajtását tekintem a vad-és élőhelye védelmének szempontjából relevansnak, hanem ide sorolom a tiltott vadászati eszközök használatának kiszűrését, az egyes fajok vonatkozásában a vadászati idények pontos meghatározását. Ezen tervek – és egyben a vadgazdálkodás célja - : - a vadállomány fenntartása - a vadállomány ésszerű hasznosítása - az élőhelynek megfelelő számú vadállomány kialakítása - a vadgazdálkodási tevékenység megfelelő összehangolása az erdőgazdálkodással és a a természetvédelemmel

A terveket 3 csoportba lehet sorolni, melyek közül az első elkészítése a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium kötelezettsége, még az utolsó kettő pedig a vadászatra jogosulté. Ami viszont közös vonás bennük: hogy a bennük foglaltak végrehajtása, vagy végre nem hajtása a vadászatra jogosult feladata.

11

DR. HELTAY István Vadásziskola Hubertus Vadkereskedelmi Kft. 179. oldal továbbiakban: Dr. Heltay

22

1. Körzeti vadgazdálkodási terv 2. Vadgazdálkodási üzemterv 3. Éves vadgazdálkodási terv A körzeti vadgazdálkodási terv kidolgozása mint ahogy említettem az illetékes szakminisztérium feladata. Mivel szakdolgozatom jelen pontja csupán a vadászatra jogosult kötelezettségeit tartalmazza a vad-és élőhelyének védelme vonatkozásában, így a körzeti vadgazdálkodási tervet csupán nagyvonalakban ismertetem. Ezen vadgazdálkodási terv 10 évre szól, ezen időtartamra határozza meg a vadgazdálkodási körzetre vonatkozó vadgazdálkodás célját. A vadászatra jogosult a körzeti vadgazdálkodási terv alapján készíti el a vadgazdálkodási üzemtervet és az éves vadgazdálkodási tervet. A körzeti vadgazdálkodási tervet az érintettek véleményének kikérése után kell elkészíteni. Lehetőséget kell biztosítani arra, hogy azt a jogosultak megismerhessék. A vadgazdálkodási üzemtervet a vadászatra jogosult készíti el a körzeti vadgazdálkodási terv alapján, melyet az I. fokú vadászati hatósághoz terjeszt be jóváhagyás céljából. A vadgazdálkodási üzemterv is 10 évre szól. A vadgazdálkodási üzemtervnek tartalmaznia kell: - a vadászterület azonosító adatait - a vadászterületen található vadállomány jellemzőit - az élőhely általános jellemzését - a vadállomány szabályozás helyi viszonyainak megfelelő irányelveit - egyes vadfajok vonatkozásában fenntartandó legkisebb létszámot - a vad-és élőhelyével védelmével, valamint a természet és tájvédelemmel kapcsolatos kötelezettségeket - a vad takarmányozására tartalmazó előírásokat A vadgazdálkodási üzemterv egy adott terület adottságait alapul véve készül figyelemmel az ott élő vadállományra és környezetére. Amennyiben a 10 éves időtartam alatt a vadászatra jogosult személyében jogutódlás következik be, úgy abban az esetben az új jogosult köteles az előző jogosult által benyújtott és jóváhagyott vadgazdálkodási üzemtervben foglaltakat végrehajtani. Éves vadgazdálkodási terv elkészítése szintén a vadászatra jogosult feladata. Ennek során figyelemmel kell lennie a körzeti vadgazdálkodási tervre és a vadgazdálkodási üzemtervre. 23

Az éves vadgazdálkodási tervet jóváhagyás céljából minden év február 15-éig kell benyújtani a vadászati hatósághoz. Az éves vadgazdálkodási tervnek tartalmaznia kell: -

vadfajonként az élőhelyet még nem veszélyeztető legkisebb létszámot

-

vadfajonként az adott évben elejthető, elfogható vadlétszámot

-

az elejtendő vad mennyiségét fajonként

-

nagyvadfajok esetén ivaronként és minőség szerinti részletességgel

-

az adott vadászterületen mesterségesen tenyésztett és szabadon engedett vadfajok számát

-

a vadhús értékesítési és kompetencia juttatáskénti tervét

-

a vadkárelhárítási tevékenységet

A fentiekből jól látszódik, hogy mindhárom terv típus egymásra épül. Ennek megfelelően egymást kiegészítve gondoskodnak a vad-és élőhelyének védelméről. Azt is jól láthatjuk, hogy mindhárom terv végrehajtása a vadászatra jogosult kötelezettsége és felelőssége. 4.2 TILTOTT VADÁSZATI ESZKÖZÖK A vadászat nem esztelen mészárlás. Eleve vadászat során a vaddal szemben a vadász előnyben van, hiszen nem vitathatatlan egy vadászfegyver fölényes ereje. De még így is a vadászat sikeressége sokban múlik a vadász szerencséjén, a vad éberségén, és tapasztalatán. Jól láthatjuk, hogy valóban a vad hátrányban van a vadásszal és ezen hátránya fokozható a tiltott vadászati eszközök használatával is. A tiltott vadászati eszközök taxatíve felsorolását a Vtv. 68.§-ában találjuk meg. E szerint tiltott vadászati eszköznek minősül: - mérgezett hegyű és robbanó fejű nyílvessző - számszeríj - a törvény előírásainak meg nem felelő vadászíj, illetve nyílvessző - a lőfegyverre szerelt hangtompítós eszköz - a gímszarvasra, dámszarvasra, muflonra, valamint őzre történő vadászat esetén a sörétes vadászlőfegyver - hurok, horog, madárlép, verem - a működése vagy felhasználási körülményei folytán nem szelektív háló Jómagam ezen tiltott vadászati eszközöket két nagyobb csoportba sorolnám: egyikbe az erkölcsi-etikai jellegű eszközök, még a másikba a biológiai-élettani eszközök tartoznak. Első

24

csoportba a számszeríjat, a nem megfelelő

vadászíjat, hangtompítót, hurkot, horgot,

madárlépet, vermet és a nem szelektív hálót sorolnám. Megítélésem szerint a vadnak lehetőséget kell biztosítani a „megmenekülésre”, melyre ezen eszközök használata során sokkal kevesebb esélye van a vadnak. Második csoportba a mérgezett hegyű és robbanó nyílvesszőt, nagyvadakra ( kivéve vaddisznó) tilalmazott sörétes vadászlőfegyvert teszem. Még laikusként sem nehéz elképzelni, hogy az állatok ezen eszközökkel történő vadászása mekkora fájdalmat-kínlódást okoz, nem adva lehetőséget a méltó elmúlásra. Nyilván valóan a jogalkotó is hasonló megfontolásokból indult ki akkor, mikor ezen eszközöket jogilag is tilalmazta és büntetni rendelte. Tiltott vadászati eszközök alkalmazása nemhogy igen jelentős polgári jogi vagy büntető jogi szankciót is maga után vonhat, hanem az ezen eszközökkel vadászatot folytató vadászt akár örök életre a vadászattól el is tilthatják. Nyilván az orvvadászok azok akik elsősorban ilyen tiltott eszközökhöz folyamodnak, így rájuk csupán a jelentős büntetés lehet csak hatással. 4.3 VADÁSZATI IDÉNYEK A vad védelmének másik igen hatásos eszköze az egyes vadfajok vonatkozásában meghatározott vadászati idények. Ez azt jelenti, hogy a vadászati éven belül ( mely az év március első napján kezdődik és a következő év februárjának utolsó napján ér véget ) adott vadfajt csupán ezen időszakban lehet elejteni. Az időszakon kívüli elejtés jelentős bírságot vonhat maga után. A vadászati idényen kívül a vadállományt kímélni kell. A vadászati idények bevezetésének elsődleges célja – mint ahogy azt a vadászvizsgára felkészítő tanfolyamon elmondták – alapvetően az, hogy a vad szaporodási időszakában kímélve legyen ezzel biztosítva a populláció fennmaradását. Mint ahogy azt a későbbiekben látni fogjuk ez azért nem teljesen fedi a valóságot, hiszen vannak olyan vadfajok, melyek egész évben korlátozás nélkül lőhetőek. Vadászati idényt mindig az adott szakminiszter állapítja meg és teszi nyilvánossá. Jelen szakdolgozat készítésekor a vadászati idényeket a 72/2012. (VII.24.) VM rendelet 1. számú melléklete tartalmazza. E szerint az alábbi vadászati idények vannak:

25

Nagyvadfajok Gímszarvasbika, golyóra érett Gímszarvasbika, selejt Gímszarvas tehén, ünő Gímszarvas borjú Őzbak suta, gida

Vaddisznó Szikkaszarvasbika, tehén, ünő borjú

szeptember 1. – október 31. szeptember 1. – január 31. szeptember 1. – január 31. április 1. - június 30. április 15. – szeptember 30. október 1. – február utolsó napja egész évben szeptember 1. - fegruár utolsó napja egész évben szeptember 1. - december 31.

Zerge

vadászati idény nélkül

Muflonkos juh, jerke, bárány

Apróvadfajok Mezei nyúl Üregi nyúl Fácánkakas Fácántyúk Fogoly Nyári lúd Vetési lúd, Nagy lilik, Kanadai lúd Nílusi lúd Tőkésréce Szárcsa Erdei szalonka Örvös galamb, Balkáni gerle

október 1. - december 31. szeptember 1. – január 31. október 1. – február utolsó napja október 1. - január 31. október 1. - december 31. október 1. - december 31. október 1. – január 31. augusztus 15. – január 31. szeptember 1. - január 31. vadászati idény nélkül augusztus 15. - január 31.

Egyéb apróvadfajok Róka, Aranysakál, Nyest, Nyestkutya Pézsmapocok, Mosómedve Borz, Házigörény, Dolmányos varjú Szarka, Szajkó

egész évben július 1. - február utolsó napja

26

Mint a fenti táblázatból jól kitűnik a vaddisznó, róka, aranysakál, nyest, nyestkutya, pézsmapocok, valamint mosómedve vadászata egész évben megengedett. Ennek egyik oka az, hogy ezen vadfajok azon túl, hogy sok kárt tesznek a mezőgazdasági növénykultúrában eléggé elszaporodtak, így egész évben történő elejtésük nem kívánalom, hanem szinte minden vadász számára kötelező. Nem beszélve arról, hogy pld. a vaddisznó évente akár több alkalommal is fialhat, így a faj fennmaradása nem forog veszélybe. A vadászati idényeken kívül az adott vadfaj elejtésére a vadászati hatóság indokolt esetben engedélyt adhat. Erre általában közegészségügyi és közbiztonsági okokból kerülhet sor, de lehetséges kutatási célból történő elejtés is.

27

5. A VADÁSZAT SZEMÉLYI ÉS TÁRGYI FELTÉTELEI 5.1 VADÁSZVIZSGA Ahhoz, vagy valaki a vadászat csodálatos világába beléphessen először sikeres vadászvizsgát kell tennie. Ezen vadászvizsga nélkül nem nyer felvételt a kamarába, nem vásárolhat vadászlőfegyvert, nem kaphat fegyvertartási engedélyt, nem válthatja ki az állami vadászjegyet, nem válhat társasági taggá. Gyakorlatilag legális vadászatot nem folytathat. Sajnos vannak –és egyre többen – olyanok, akik fittyet hánynak a törvényre és annak sötét oldalán járva folytatnak illegális vadászatot, amit sokszor nem is vadászatnak, hanem mészárlásnak neveznék. De erre még a szakdolgozatom későbbi fejeztében visszatérek. A vadászvizsgát a kamara szervezi évente rendszerint két alkalommal. A leendő vadászoknak a kamara által kijelölt 3 fős bizottság előtt kel számot adniuk vad-vadászati-vadgazdálkodásitermészeti-és vadászlőfegyver ismereteiről. A biztosság valamennyi tagjának felsőfokú vadgazdálkodási képesítéssel kell rendelkeznie. A bizottság egyik tagját az illetékes szakminiszter jelöli ki. Maga a vadászvizsga két elemből tevődik össze. A vizsgázóknak elméleti és gyakorlati vizsgán kell részt venniük. Elméleti vizsgán elsőként egy 50 kérdésből álló tesztet kell kidolgozniuk, mely sikeres teljesítése után térhetnek át a szóbeli részére. Gyakorlati vizsga egy 0.22 kaliberű golyós vadászlőfegyverrel és sörétes vadászlőfegyverrel történő vizsgalövészetből áll, mely a sikeres minimum találatok elérése után mondható teljesítettnek. A törvény lehetőséget biztosít arra, hogy egyes szakmák birtokosának nem kell vadászvizsgát tenni. Képesítése alapján jogosult mindarra, amire egy vadászvizsgát tett személy jogosult. A törvény viszont nem részletezi ezen szakmákat, hanem akként rendelkezik, hogy azok tételes megnevezését miniszteri rendelet tartalmazza [ 79/2004. (V.4.) FVM. rendelet] . A miniszteri rendelet – egységes szerkezetbe a Vtv-el - szerint nem kell vadászati vizsgát tennie, aki felsőfokú vadgazdálkodási képzettséggel; iskolarendszerű képzésben szerzett középfokú vadgazdálkodási képzettséggel; iskolarendszerű képzésben szerzett alapfokú vadgazdálkodási-vadászati képesítéssel rendelkezik.

28

5.2 ÁLLAMI VADÁSZJEGY ÉS A KÖTELEZŐ FELELŐSSÉG BIZTOSÍTÁS A vadászat és a vadászlőfegyver tartásának következő feltétele, hogy az egyén rendelkezzen vadászjeggyel. A vadászjegy kiadásának törvényi feltételeit a Vtv. szintén deklarálja. Ez alapján vadászjegyet az kaphat, aki Eredményes vadászvizsgát tett Nem áll vadászjegyet visszavonó határozat hatálya alatt A vadászata során másnak okozott károk fedezésére szolgáló érvényes vadászati felelősségbiztosítással rendelkezik További feltétel, hogy a kérelmező 18. életévét betöltötte és rendelkezik magyarországi lakóhellyel. Amennyiben nem magyar állampolgár, abban az esetben állandó tartózkodási hely is elegendő. A vadászjegyet a kérelmező állandó lakóhelye szerinti illetékes Országos Magyar Vadászkamara területi szerve adja ki. A vadászjegyet a kamara 5 évre állítja ki. A vadászjeggyel együtt jár az egyéni lő jegyzék, melyre a vadász a vadászati évben általa elejtett vadak számát, nevét és nemét vezeti be. A vadászjegy meghosszabbítása – melyre minden év február 28-ig van lehetőség – csak abban az esetben lehetséges, ha a vadász az előző vadászati évre kiállított egyéni lő jegyzékét bemutatja és leadja. A vadászjegy annak birtokosát az ország egész területén történő vadászatra jogosítja. A vadászjegyet és a hozzá tartozó egyéni lő jegyzéket a vadász vadászat alkalmával köteles magánál tartani és ellenőrzésre jogosult személy kérésére felmutatni. A vadászjegy érvényesítése a miniszter által meghatározott szolgáltatási díj lerovását követően történhet meg. Ezen szolgáltatási díj – melyből jelen pillanatban a tagdíj 14.000.- Ft.- 1.000.- Ft. összegben tartalmaz kötelező vadászati felelősség biztosítási díjat. Mivel a vadászat veszélyes üzem, így könnyen előfordulhat, hogy annak gyakorlása során másban kárt tesznek, vagy másnak kárt okoznak. Ezen károk kompenzálására való a vadászati kötelező felelősség biztosítás. Ilyen tipikus „kár” a mostanában egyre többször előforduló ún. vadászbaleset, mely sajnos sokszor valamely ember vagy vadásztárs kórházi kezelésével, vagy halálával végződik. Ezekben az esetekben a vadászati kötelező felelősség biztosító a valamennyi felmerült vagyoni és nem vagyoni kár tekintetében helytállni köteles. De tipikusan ide sorolható a rosszul megszervezett hajtóvadászat során az úttestre hajtott és az ott közlekedő járművekben a vad által okozott kár.

29

5.3 FEGYVERTARTÁSI ENGEDÉLY A

vadászjegy

kiváltását

követően

van

lehetőség

a

lakóhely

szerinti

illetékes

Rendőrkapitányság Igazgatásrendészeti Osztályán fegyvertartási engedély kiadása iránti kérelem benyújtására. A fegyvertartási engedély kiadásának szabályait elsősorban a 253/2004. ( VIII.31.) Kormány rendelet szabályozza a 2004. évi XXIV. Törvénnyel egymást kiegészítve. A kérelem elbírálása során a hatóság a kérelmezőt ellenőrzi a bűnügyi nyilvántartó rendszerbe. A jogalkotó a társadalom érdekében igen szigorúan szabályokat állít fel. Vannak olyan bűncselekmények, melyeknek elkövetője részére abszolút nem adható fegyvertartási engedélyt, valamint vannak olyan bűncselekmények, melyeknek elkövetője bizonyos idő elteltével lehetőséget kap a fegyverviselésre. A bűncselekményeket a törvény taxatíve felsorolja. „2004. évi XXIV. Törvény 3/A. §32 (2)34 A 3. §-ban meghatározott engedély nem adható, illetve hosszabbítható meg, ha az (1) bekezdésben meghatározott személy a) büntetett előéletű; b)35 büntetlen előéletű, de büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerősen megállapította a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény X. fejezetében meghatározott állam elleni bűncselekmény, XI. fejezetében meghatározott emberiség elleni bűncselekmény, emberölés, erős felindulásban elkövetett emberölés, öngyilkosságban közreműködés, 170. § (2)–(4) és (6) bekezdése szerinti testi sértés, foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés, kényszerítés, emberkereskedelem, 174/B. § (2) bekezdés a) pontja szerinti közösség tagja elleni erőszak, 175. § (3) bekezdés g) pontja szerinti személyi szabadság megsértése, 175/A. § (2) bekezdés b) pontja szerinti emberrablás, illetve 176. § (2) bekezdés b) pontja, (3) és (4) bekezdése szerinti magánlaksértés, 176/A. § (2) bekezdése szerinti zaklatás, erőszakos közösülés, szemérem elleni erőszak, 207. § (3) bekezdés b) pontja szerinti kerítés, 218. § (3) bekezdés b) pontja szerinti embercsempészés, XV. fejezet V. címében meghatározott hivatalos személy elleni bűncselekmény, 242/B. § (3) bekezdése szerinti hatóság eljárásának megzavarása, 259. § (1)–(3) bekezdése szerinti közveszélyokozás, 260. § (2) bekezdése szerinti közérdekű üzem működésének megzavarása, terrorcselekmény, 261/A. § (3) bekezdése szerinti nemzetközi gazdasági tilalom megszegése, légijármű, vasúti, vízi, közúti tömegközlekedési vagy tömeges áruszállításra alkalmas jármű hatalomba kerítése, visszaélés robbanóanyaggal vagy robbantószerrel, visszaélés lőfegyverrel vagy lőszerrel, visszaélés haditechnikai 30

termékkel és szolgáltatással, illetőleg kettős felhasználású termékkel, bűnszervezetben részvétel, visszaélés radioaktív anyaggal, visszaélés nemzetközi szerződés által tiltott fegyverrel, 266/B. § (2) bekezdés első fordulata szerinti állatkínzás, 271. § (3) bekezdése szerinti garázdaság, 273. § (2) bekezdése szerinti önbíráskodás, visszaélés kábítószerrel, visszaélés kábítószer-prekurzorral, rablás, 322. § (1) bekezdés b) pontja szerinti kifosztás, zsarolás, 324. § (4) bekezdés c) pontja szerinti rongálás, 327. § (2) bekezdés a) pontja vagy (3) bekezdése szerinti jármű önkényes elvétele, 343. § (2) bekezdés a) pontja, (4) és (5) bekezdése szerinti szökés, 355. § (2) bekezdés a) pontja szerinti elöljáró vagy szolgálati közeg elleni erőszak, 363. § (1) bekezdés b) pontja szerinti harckészültség veszélyeztetése elkövetése vagy olyan bűntett miatt, amelyet bűnszervezet keretében követett el, ba) szándékos bűncselekmény miatt kiszabott, ötévi vagy azt meghaladó végrehajtandó szabadságvesztés esetén a mentesítés beálltától számított nyolc évig, bb) szándékos bűncselekmény miatt kiszabott, öt évet el nem érő végrehajtandó szabadságvesztés esetén a mentesítés beálltától számított öt évig, bc) szándékos bűncselekmény miatt kiszabott közérdekű munka vagy pénzbüntetés esetén a mentesítés beálltáig, bd) szándékos

bűncselekmény

miatt

kiszabott,

végrehajtásában

felfüggesztett

szabadságvesztés esetén a mentesítés beálltától számított négy évig.” Amennyiben a kérelmező valamennyi, eddig felsorolt feltételnek megfelelt további 2 konjuktív feltétel teljesítése esetén remélheti csak azt, hogy legális fegyverrel – és remélhetőleg – legálisan vadásszon: a jogszabályban meghatározottak szerint a lőfegyver biztonságos használatához előírt egészségi alkalmasságát igazolja a lőfegyver, lőszer tárolásának e rendeletben meghatározott feltételeivel rendelkezik. A lőfegyver biztonságos használatához szükséges egészségi alkalmasság a vadászok körében csak egyszerűen mint pszichológiai alkalmassági vizsgálat terjedt el. Ez azért ennél jóval többet jelent. Az egészségi alkalmasságot igazoló orvos nem csupán a leendő vadász pszichológiai állapotát értékeli akkor, mikor az engedélyt megadja vagy nem adja meg, hanem egyéb, olyan testi-érzéki követelményeknek is meg kell felelni, mint pld. a hallás, látás, testi fogyatékosság hiánya, stb. Az elmúlt évek alatt a fegyverrel elkövetett személyi

31

elleni bűncselekmények számának növekedése után azt mondhatjuk el, hogy hazánkban megszűnt az a kommunizmusban bevált orvosi vizsgálat, hogy „ megadjuk mindenkinek az orvosi alkalmasságit, főleg ha az párttag, jó ismerős, vagy a rendszerhez igen közel álló”. Mára ezt már az orvosok sokkal komolyabban veszik, hiszen ez a társadalom érdekét szolgálja. Ez irányú törekvést látunk az USA-ban is, ahol igen nagy gondot okoz az, hogy korlátlanul és ami még rosszabb ellenőrizetlenül bárki fegyvert vásárolhat. A lőfegyver, lőszer tárolásának a feltételeit, ezen feltételek meglété vagy hiányát a rendőrség ellenőrzi. Az ellenőrzésre első alkalommal a tartási engedély kiállításakor kerül rá sor, majd a hatóság a jogszabályban meghatározott időközönkét az ellenőrzést elvégzi. Természetesen ellenőrzés megtartására nem csak a fenti esetekben került sor, ugyanis a rendőrség erre diszkrecionális jogkörrel rendelkezvén bármikor sort keríthet. A lőfegyver tárolásának részletes szabályait szakdolgozatom következő alfejezetében részletesen ismertetem. 5.4 A FEGYVER VÁSÁRLÁSA, TARTÁSA-ÉS TÁROLÁSA A fegyver vásárlásának szabályai a közelmúltban végbement jogszabályi változás nyomán mára már sokban megváltoztak. A könnyítés természetesen nem azt jelenti, hogy annak kontrollálása kikerült az állam kezéből, csupán több korábbi, már-már elavult és idejétmúlt rendelkezés került megváltoztatásra. Ezelőtt pár évvel amikor a leendő vadász az eredményes vadászvizsga bizonyítvánnyal és vadászjeggyel a zsebében vadászfegyvert szeretett volna vásárolni első útja a rendőrségre vezetett, ahol a szükséges illeték lerovása és dokumentumok csatolása után – amennyiben nem állt törvényi tiltás hatálya alatt – fegyvervásárlási engedélyt kapott, mely 3 hónap időtartamig és a benne szereplő fegyver fajtára volt érvényes ( az engedély megadása általában 5-6 hetet vett igénybe). Ennek birtokában kezdhetett csak bele a fegyver megvásárlásába. A sikeres fegyvervásárlás után a fegyver korábbi tulajdonosával a rendőrségen megjelentek, ahol megtörtént a fegyver tulajdonjogának ki-illetve átvezetése, kezdő vadásznál a fegyvertartási engedély kiállítása. Mára ez már kissé megváltozott. Maga a fegyvervásárlási engedély megszűnt. A vadász a lőfegyvert egy szabvány adásvételi szerződéssel megvásárolja, mellyel bemegy a rendőrségre és megtörténik a tulajdonjog átírás, a tartási engedélybe történő bevezetése, vagy a tartási 32

engedély kiállítása. Természetesen ebben az esetben is terheli azon kötelezettség az eladót, hogy az adásvételi szerződés nála maradt példányával a rendőrségen megjelenjen és tájékoztassa a hatóságot a fegyver tulajdonjogában beállt változásról. Tehát láthatjuk az állam nem veszítette el a kontrollját a lőfegyverek felett, csupán könnyített azon. A fegyver tartásának kérdését a 235/2004 ( VIII.31. ) Kormányrendelet kimerítően rendezi, mikor azt mondja, hogy „38. § (1)98 A lőfegyvert, gáz- és riasztófegyvert tartó személy a)99 lakott területen, közterületen, nyilvános helyen, közforgalmú közlekedési eszközön – az (1a)–(1b) bekezdésben meghatározott kivétellel, illetve jogszabály eltérő rendelkezésének hiányában – vadászlőfegyverét vagy sportlőfegyverét csak ürítve, tokban, sportcélú rövid lőfegyverét üres tárral, a fegyver és a lőszer elkülönített csomagolásával, zárt dobozban vagy egyéb zárt tárolóeszközben szállíthatja, amelynek során köteles megtenni minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy a lőfegyverhez, lőszerhez illetéktelen személy ne férhessen hozzá; c)101 fegyverét nem viselheti és nem használhatja szeszes italtól befolyásolt állapotban, illetve, ha szervezetében kábítószer, illetve pszichotróp anyag van; d) a fegyverét kizárólag ürített állapotban, olyan helyen tisztíthatja, ahol más személy életét és testi épségét nem veszélyezteti; e)102 a lőfegyver szállításakor, viselésekor és használatakor köteles a lőfegyvertartási engedély meglétét igazoló hatósági igazolványt, illetve gáz- és riasztófegyver viselésekor a fegyvertartási engedély meglétét igazoló hatósági igazolványt magánál tartani; (1a)110 A

hivatásos

vadász

feladatának

ellátása

során

szolgálati

vadász-

és

maroklőfegyverét a működési területén belül – a település közigazgatási belterületén, valamint a közforgalmú közlekedési eszközön történő szállítás kivételével – ürítetlen állapotban, illetve a tokban történő tartást mellőzve szállíthatja. (1b)111 A vadászat során a vadászlőfegyver tartására jogosult vadászlőfegyverét kizárólag a vadászterületen belül – a település közigazgatási belterületén, valamint a közforgalmú közlekedési eszközön történő szállítás kivételével – ürítve, a tokban történő tartást mellőzve szállíthatja.”

33

Láthatjuk, hogy a fenti rendelkezések egytől egyig a fegyvert viselő és környezetében lévő személyek biztonságát szolgálják. Ezek betartására – és itt most ragaszkodva a szakdolgozati témámhoz – tapasztalataim szerint a vadászok nem kellő figyelmet fordítanak ( és a hatóságok sem ). Az alapvető szabályokat ugyan betartják, de én még nem voltam olyan vadászaton, ahol a vadász egy árkon történő áthaladás előtt a fegyverét kiürítette, majd az áthaladást követően ismét megtöltötte. Ezen jogi szabályozásokban is a közelmúltban változásokat eszközölt a jogalkotó, hiszen korábban nem volt megengedett pld. a vadászterületen a tényleges vadászaton kívüli időben a vadászfegyver töltött állapotban és tok nélküli szállítása. Mielőtt továbblépnénk a vadászfegyver tárolásának szabályaira érdemes itt szót ejtenünk a rendelet 38.§ (1). bekezdés ( c ). pontjában foglaltakról nevezetesen arról, hogy a vadász fegyverét nem viselheti és nem használhatja szeszes italtól befolyásolt állapotban, illetve, ha szervezetében kábítószer, illetve pszichotróp anyag van. Ezen pont utolsó fordulata nem jelent különösebb problémát egy gyakorló jogász légyen az ügyvéd, ügyész vagy bíró számára, ugyanakkor az első fele egy kis magyarázatra szorul. A hatóságok sajnos hajlamosak 2 fogalom összekeverése, holott azok közel sem azonosak: A szeszesitaltól befolyásolt állapot A szervezetben szeszesital fogyasztásából származó alkohol jelenléte Az utóbbinál az adott szabálysértést vagy bűncselekményt akkor követi el az egyén, ha úgy vesz részt a vadászaton, úgy viseli a fegyverét, hogy szervezetében akár csak egy csepp szeszesital fogyasztásából származó alkohol is van. Egyébként ez volt a régi szabályozás. A jelen jogi szabályozó viszont már akként rendelkezik, hogy szeszesitaltól befolyásolt állapotban kell lenni. Természetesen a befolyásoltság megállapítása i.ü. orvos szakértői feladat. Azt sem a rendőr, sem pedig más hatósági személy nem mondhatja ki csupán az egyén viselkedése, vagy az általa elfogyasztott alkoholmennyiség, sőt még az alkoholszonda által mért eredmény alapján sem. Hiszen nem nehéz belátni, hogy a befolyásoltság állapotába történő eljutás egyénenként változhat. Sokban függ az egyén testsúlyától, egészségi állapotától, rendszeresen szedett gyógyszerektől, étkezéstől, elfogyasztott ital és annak mennyiségétől, stb. . Ezen jogi szabályozó módosítása a jogalkotó részéről – nyilván a vadásztársadalom nyomására - a vadászati hagyományok megőrzése irányába tett gesztust, hiszen hagyomány, hogy a társasvadászat megkezdése előtt a vadászat leendő sikerére a vadászok egy fél pálinkát elfogyasztanak. Az mindenki számára egyértelmű lehet, hogy ez 34

még senkit nem juttat befolyásoltsági szintre, de természetesen az a vadász felelőssége, hogy tudja, hol a határ. A fegyver tárolásának kérdése a vadászat befejezése után hazaérkezvén a következő vadászatig eltelt időben válik relevánsá. Mint ahogy arra már korábban kitértem a fegyver tárolásának a szabályait a rendőrség ellenőrzi időről időre. A tartásra vonatkozó szabályokat szintén a Kormányrendelet szabályozza az alábbiak szerint: „42. §117 (1) E rendelet eltérő rendelkezése hiányában a) a lőfegyvert a tartására jogosult személy által állandóan lakott vagy rendszeresen, illetve alkalmanként visszatérő módon látogatott lakásban – szervezet esetén őrzött, vagy riasztó berendezéssel védett épületben – ürített állapotban, a számottevő mértékű külső erőhatásnak is ellenálló anyagból készült és biztonsági zárral ellátott szekrényben, illetéktelen személyektől elzárva kell tárolni, c) a lőszert a lőfegyvertől elkülönítve, a számottevő mértékű külső erőhatásnak is ellenálló anyagból készült és biztonsági zárral ellátott szekrényben vagy falhoz, padlóhoz, szekrényhez rögzített, a számottevő mértékű külső erőhatásnak is ellenálló anyagból készült és biztonsági zárral ellátott dobozban, illetéktelen személyektől elzárva kell tárolni. (2) A tárolásra szolgáló helyiség nyílászáróit acélráccsal vagy ultraerős biztonsági fóliával kell ellátni, valamint a tárolóhelyet őrszemélyzettel kell őrizni vagy távfelügyeleti rendszerbe bekötött elektronikus riasztóberendezéssel kell ellátni a) „A” kategóriába tartozó lőfegyver, b) 10 darabot meghaladó számú lőfegyver, illetve 1000 darabot meghaladó számú lőszer, vagy c) lőfegyvernek vagy lőszernek a 28. § (2) bekezdés b) vagy c) pontja alapján kiadott engedéllyel rendelkező szervezet által történő tárolása esetén. (3) A lőfegyver és a hozzá tartozó lőszer a tartásukra jogosult személy folyamatos jelenléte esetén elzárás, illetve elkülönítés nélkül is tárolható.” Láthatjuk, hogy a tárolásra olyan ingatlant kell kijelölni, mely ingatlan a tartásra jogosult lakóhelye, vagy pedig rendszeresen látogatja. Ezen ingatlanon belül kell elhelyezni a fegyver és a lőszer tárolására szolgáló a számottevő külső erőbehatásoknak is ellenálló szekrényt,

35

melyet biztonsági zárral kell ellátni. A fegyvertörvény reformjának köszönhetően annak egyik megváltoztatott pontja a fegyver-és lőszer tárolására előírt szekrény anyagkövetelményének általánosítása. Még régebben fém szekrény ( közismert néven: páncélszekrény ) volt meghatározva, mára ez már csupán leredukálódott a számottevő erőbehatásnak ellenálló szekrényre. Tehát nem akadálya, hogy egy erős, pld. tölgyfából készített, megfelelő vastagságú és szilárdságú üveggel ellátott szekrénybe helyezzük a fegyverünket vagy a lőszerünket, nyilván itt is megtartva a különtárolás szabályait. Ez esztétikai szempontból vitán felül áll, viszont nem vagyok meggyőződve arról, hogy egy fa szekrénnyel is ugyanakkora biztonság érhető el, mint egy vas vagy lemez szekrénnyel. Bár azt is tényként mondhatjuk el: 100%-os biztonság nincs. A biztonsági zár fogalmát a jogalkotó definíció nélkül hagyta, úgyhogy ez szubjektív és egy adott jogvitában igen komoly bizonyítás kérdése is lehet. A jogalkotó 10 lőfegyver és 1000 lőszer tartása felett már többletkövetelményként írja elő a tárolóhely őrszemélyzettel vagy távfelügyelettel ellátott riasztóberendezés alkalmazását. Ekkora fegyver és lőszer mennyiség sportvadászok tekintetében igen ritka, így csak kevés vadászt érint és közülük is igen kevesen tesznek eleget ezen kötelezettségüknek. A rendelet 42.§ (3). bekezdése lehetőséget biztosít a fegyver és lőszer szekrényben, ürítetlen állapotban történő tárolásának mellőzésére, amennyiben a tartásra jogosult személy folyamatosan jelen van. Úgy gondolom, hogy ez egy igen elhamarkodott, nyilván a vadász társadalomnak kedvező jogalkotói akart, mely egy esetleges jövőbeni ebből eredő bűncselekmény vagy szabálysértés esetén

erősen megkérdőjelezi annak jogszabálybeli

helyét. Megítélésem szerint folyamatos jelenléttel csak abban az esetben lehetne elkerülni a fegyver illetéktelen személy ( pld. gyermek ) kezébe történő kerülését, ha azt folyamatosan szemmel tartanánk, a közelébe lennénk. Lássuk be, hogy ez igen valószínűtlen. Pld. a vadász a vadászatról hazaérkezvén a nappaliban leteszi a fegyver benne a lőszerrel, majd a nappali mellett lévő mosdóba megy. A mosdóban töltött 2 perc alatt kiskorú gyermeke a fegyverhez megy és egy vétlen lövést leadva testvérét halálra sebzi. A vadász hivatkozhat arra, hogy ő eleget tett a jogszabálybéli kötelezettségének, nevezetesen annak, hogy folyamatosan jelen volt, de erkölcsileg elfogadhatjuk-e ezt? A válasz nyilván valóan nem. És bizony a személyi felelősségen felül egy ilyen esetben nagyon komolyan felvetődhet a jogalkotó felelősségének a kérdése is. Bízom benne, hogy ilyen esetre soha nem fog sor kerülni, de addig is jó lenne, ha ez a „gesztus „ kikerülne a jogszabályból.

36

6. A VAD, A VAD ÁLTA, A VADBAN ESETT, ÉS A VADÁSZATI KÁR 6.1 VAD ÉS A VAD ÁLTAL OKOZOTT KÁR ÉS AZOKÉRT VALÓ HELYTÁLLÁS „A vad életmódjával, táplálkozásával szükségszerűen és elkerülhetetlenül kárt okoz a mező-és erdőgazdasági területeken, illetve mindazon területen, amelyen valamely termények találhatók és amelyek a szabadon élő vad elől nincsenek elzárva.”12 Dr. Heltay István fogalma messzemenőleg jó, de figyelemmel ezen fejezet témájára bővíteném: ugyanis a vad nem csak a mező-és redőgazdasági területeken okozhat kár, hanem azon kívül is. Gondoljunk csak az úttesten átkelő vaddisznóra, vagy őzre, melyeknek egy éppen arra haladó járművel történő összeütközése szerencsésebb esetben csupán anyagi kárt, de súlyosabb esetben személyi sérülést is okozhat. De erre még a későbbiekben pontosabban kitérek. A vad és a vad által okozott károkért való helytállási kötelezettségre elsősorban a Polgári törvénykönyvünkben, valamint a Vtv-ben találunk rendelkezéseket. Bármelyik jogszabályra is támaszkodunk a kártérítés alapvető alapelveit szem előtt kell tartanunk: A cselekmény és a bekövetkezett kár között ok-okozati összefüggésnek kell lenni A kár bekövetkezéséhez felróható magatartás szükséges Bár

a fenti jogszabályok kellőképpen rögzítik az egyes felek kötelezettségeit és

jogosultságait, de mégis azt mondhatjuk el, hogy egy konkrét esetben annak összes körülményeit mérlegelve az alapelveket figyelembe tartva lehet csak a kártérítés kérdésében megnyugtató döntést hozni.

12

DR. HELTAY op.cit. 346. oldal

37

6.1.2 A SZÁNTÓFÖLDI NÖVÉNYTERMESZTÉSBEN „Vtv.75. § (1) A jogosult az e törvényben foglaltak alapján köteles megtéríteni a károsultnak a gímszarvas, a dámszarvas, az őz, a vaddisznó, valamint a muflon által a mezőgazdaságban és az erdőgazdálkodásban, továbbá az őz, a mezei nyúl és a fácán által a szőlőben, a gyümölcsösben, a szántóföldön, az erdősítésben, valamint a csemetekertben okozott kár öt százalékot meghaladó részét (a továbbiakban együtt: vadkár). (2) A vadkár megtérítésére az köteles, aki a kárt okozó vad vadászatára jogosult, és akinek vadászterületén a károkozás bekövetkezett, illetőleg akinek vadászterületéről a vad kiváltott.” Mint látjuk a törvény taxatíve felsorolja azokat a vadfajokat, melyek által a mezőgazdasági-és erdőgazdasági növénytermesztésben okozott károk megtérítésére 5%-ot meghaladó rész felett kártérítési kötelezettség keletkezik. De kis is lesz erre kötelezhető? Erre a 2. bekezdés adja meg a választ, mikor azt írja, hogy a kárt okozó vad vadászatára jogosult, és akinek a vadászterületén a károkozás bekövetkezett, illetőleg akinek a vadászterületéről a vad kiváltott. Úgy gondolom az első két fogalom nem igényel különösebb magyarázatot, viszont a vadászterületről történő vad kiváltása már okozhat jogértelmezési problémát. Ezen meghatározásból a kiváltás fogalmát kell kissé boncolgatnunk, pontosabban definiálnunk. Ennek akkor van jelentősége ha a kár okozó vad a károkozás helye szerinti vadászterületen vagy nem tenyészik, vagy pedig a károkozás helye szerinti vadászterületen nem vadászható. „Ezen esetekben azt a vadászatra jogosultat kell a vadkárért felelőssé tenni, ahonnan a vad érkezett, tehát ahol tenyészik és ahol vadásszák is.”13 Miután a károsultnak sikerült megállapítania azon természetes vagy jogi személyt, aki a vad által okozott kár megtérítésére köteles megindul a tényleges kártérítési szakasz, azaz a károk felmérése, meghatározása, megtérítése. Mint a fenti definicióból láttuk a vadkár megtérítésére kötelezettnek a kár 5%-on felüli részét, azaz az okozott kár 95%-át kell megtérítenie. A Vtv. expressis verbis rögzíti: hogy a jogosult a kár bekövetkezésétől – folyamatos kártétel esetén az utolsó kártételtől - számított 30 napon belül köteles ezen tényt a kárért felelős személlyel. Amennyiben ezen közléstől számított 8 napon belül a kárért felelős személy és a károsult között a kár megtérítésének vonatkozásában egyezség nem jön létre a károsult vagy bírósághoz fordulhat, vagy pedig a helyi jegyzőtől kérheti az egyezség létrehozására irányuló

13

DR. HELTAY op.cit. 346. oldal

38

kárbecslési eljárás megindítását. Ezen eljárásra a Ket. szabályai az irányadóak. Ezen közigazgatási eljárás keretében a jegyző 8 napon belül intézkedik arra vonatkozólag, hogy a miniszteri rendeletben szereplő kárszakértő a kárbecslési eljárást végezze el. Ennek keretében a kárszakértő a kirendeléstől számított 8 napon belül helyszíni szemlét végez, majd szakvéleményét beterjeszti a jegyzőnek. Ennek birtokában a jegyző a felek között egyezségi eljárást folytat le. Amennyiben az eljárás sikerrel jár, úgy abban az esetben a jegyző ezt végzésbe foglalja és jóváhagyja. Amennyiben viszont ezen egyezségi eljárás eredményre nem vezet, úgy abban az esetben az eljárást megszünteti. Ekkor a károsult a megszüntetéstől számított 30 napon belül a bírásághoz fordulhat, ahol kérheti kárának a kötelezett általi megtérítését. Ezen 30 napos határidő jogvesztő. Az előzőekbe egy rövid, de lényegre törő áttekintést kaphattunk a vadkárról, valamint a kártérítési eljárás menetéről. Úgy gondolom, hogy egy kártérítési eljárásban hiba lenne csupán ezen szabályokra nyersen reflektálni, meg kell vizsgálni azt is, hogy a kár bekövetkezésének elkerülése érdekében mit tett a vadászatra jogosult, valamint a termőföld használója. Röviden összefoglalva az alábbiak mondhatóak el: A vadászatra jogosult a károk megelőzése érdekében köteles: Amennyiben a vad életmódja ezt indokolja, annak elriasztásáról gondoskodni A vadászati jog gyakorlását úgy megszervezni, hogy az a mezőgazdasági tevékenységgel összhangba legyen Károkozás közvetlen veszélyes esetén a földhasználót soron kívül értesíteni Amennyiben szükséges vadkárelhárító vadászatot tartani A termőföld használója: Köteles a vadászatra jogosulttal együttműködni Köteles gazdasági tevékenysége során a vadállományt kímélő gazdálkodást folytatni Köteles a károkozás közvetlen veszélyes esetén a vadászatra jogosultat azonnal értesíteni Jogosult

a

vadállomány

túlszaporodása

esetén

vadkárlehárító

vadászatot

kezdeményezni

39

6.1.3 VESZÉLYES ÜZEMEK TALÁLKOZÁSA, AVAGY A VAD ÉS A KÖZÚTI KÖZLEKEDÉS A vad életviteléből adódóan nem csupán a mezőgazdaságban tud kárt tenni, hanem egyéb más a személyek tulajdonában lévő berendezésekben tárgyakban. Ennek legtipikusabb esete, mikor a vad a közúton átváltva az épp ott elhaladó gépjárművel ütközik, mely találkozónak szerencsésebb esetben anyagi kár a következménye, de előfordulhat személyi sérülés is. Az e fajta találkozás során az esetek 90%-ában a vad elpusztul. A hatályos vadászati törvényünk akként rendelkezik, hogy a vadgazdálkodást – hasonlóan a közúti közlekedéshez – veszélyes üzemnek tekinti, így a Ptk. a fokozott veszéllyel járó tevékenységekre vonatkozó szabályok rendeli alkalmazni egy esetleges kár bekövetkezése esetén. Ez csupán annyiban speciális egy általános kárfelelősségi alakzathoz, hogy itt az eljáró bíróságnak több, speciális szabály be vagy be nem tartását megvizsgálva kell dönteni a felelősség kérdésében. A mai joggyakorlat szerint – legalább is az anyagi káros közlekedési balesetek során – amennyiben vad közúton gépjárművel ütközik mindkét fél a saját maga kárát viseli. Vagyis a vadásztársaság az elhullott vad, még a járművezető a járművében bekövetkezett kárát. Az állampolgárok között egy tévesen kialakult hit az, hogy ebben ez esetben nem lehet a fenti ok miatt a bírósághoz fordulni. Ezt még az intézkedő rendőrök is sokszor megerősítik a felekben, hiszen az adatok rögzítése és pár fényképfelvétel készítésén kívül egyéb helyszíni cselekményt nem végeznek és már sokszor a helyszínen közlik, hogy felesleges bírósághoz fordulni. Természetesen mint leendő jogász ezzel több ok miatt nem értek egyet. Elsőként azt kívánom kiemelni, hogy egy tévesen kialakult és elterjedt hit nem lehet alapja annak, hogy bárki e miatt nem forduljon bírósághoz és esetlegesen ne lehessen kártérítésére jogosult. Másodikként pedig azt az alapelvet tudom kiemelni, mely szerint az okozott kárt felróhatóság esetén igenis meg kell téríteni, arra a károsult jogosult. Ugyanakkor továbbra is azt az elvet vallom, hogy az út a járműveké, és nem a vadaké, a vadászatra jogosulté, így nem lehet azzal elintézni, hogy „ miért nem ment az autós lassabban „. Tehát a vadászatra jogosultnak legalább akkora, ha nem nagyobb felelőssége van abban, hogy az e fajta közlekedési balesetek megelőzhetőek legyenek.

40

Amennyiben mégis egy polgári peres eljárás lenne a vége egy vad és gépjármű ütközéséből, úgy abban az esetben a bíróságnak igen körültekintően és részletekbe menően kell megvizsgálni mindazon szabályt, mely a felekre vonatkozik. És amennyiben valamelyik fél a rá vonatkozó szabályokat megsértette, úgy abban az esetben köteles helyt állni a másik fél irányába. Viszont amennyiben a baleset bekövetkezéséhez mindkét fél felróható magatartása hozzájárult, abban az esetben valóban az alaptézis marad: azaz mindenki viseli a saját maga kárát. De nézzük meg kissé pontosabban, hogy mik azok a magatartások, melyek felróhatósága esetén a bíróság a mérleg egyik serpenyőjébe teszi a kezét, vagy éppen kezeit megosztva a mérleg mindkét serpenyőjébe beleteszi azokat: A gépjárművezető oldalán: Alkoholos befolyásoltság A megengedett sebesség túllépése Nem az út-időjárási és látási viszonyoknak megfelelő vezetés Stb. Vadászatra jogosult oldalán: A közlekedési baleset közvetlenül a vadászati jog gyakorlásával összefüggésben következett-e be ( pld.: társas vadászat esetén ) A vadászatra jogosult az őt 100 méteres körzetén belül helyezett-e el a vad etetésére szolgáló berendezéseket Vadveszélyt előjelző tábla volt-e kihelyezve az adott útszakaszra Védőhálóval, vagy kerítéssel megakadályozta-e a vad úttestre történő kijutását Stb. Természetesen a felsorolt magatartások nem teljes körűek, számtalan egyéb olyan lehet, melynek megsértése esetén a bíróság kártérítést állapít meg. Minden esetben szinte egyedi.

41

Amennyiben mégis az eljárás vége valamelyik fél magatartásának felróhatóságával zárul, úgy abban az esetben kérdésként merülhet fel a laikusban, hogy az okozott kárt „kinek „ kell megtéríteni. A gépjárművezetőnek a saját pénztárcájából, vagy a vadásztársaságnak a saját kasszájából? Természetesen gépjárművezető esetén a jármű kötelező felelősség biztosítója köteles helytállni, még a vadásztársaság esetén a kártérítés megfizetése történhet saját kasszából, vagy esetleg a vadásztársasággal biztosítási jogviszonyba álló felelősség biztosító részéről.

42

6.2

VADÁSZATI KÁR FOGALMA ÉS A HELYTÁLLÁSI KÖTELEZETTSÉG

A vadászati kár fogalmát sokszor keverik a vad által okozott kér fogalmával. Bár egy kis szóértelmezéssel egyszerűen megfejthető a kettő közötti különbség, mégis a gyakorlatban sokszor félreértésre ad okot. A vad által okozott kár nem más, mint a vadnak az életmódjából adódóan az általa okozott károk összessége. A vadászati kár, viszont a vadászat mint tevékenység- azaz a vadászati jog gyakorlása során -, és csakis kizárólag személyek által okozott károk gyűjtőfogalma, melybe igen sok minden beletartozik. Vadászati kárral legtöbbször abban az esetben találkozunk, mikor a vadászat során az abban részt vevők letapossák a mezőgazdasági terményeket. A Vtv. ezt a következőképpen deklarálja: „76. § A jogosult köteles a károsultnak megtéríteni a vadászterületen a vadászati jog gyakorlásában részt vevő személyek által a mezőgazdasági terményekben, termesztett növényállományokban a vetéstől a betakarításig, az erdőben, a védett természeti értékekben, a vizek halállományában, a szőlőben, valamint a gyümölcsösben másnak okozott kárt.” A fenti definícióból könnyen levezethető, hogy nem a vadászatra jogosult nem csupán a vadász által okozott kárt köteles megtéríteni, hanem a vadászati jog gyakorlásában résztvevő valamennyi személy által okozott kár, így pld. a hajtók által okozott kárt is. Jogi megítélés szempontjából teljesen mindegy, hogy a kárt okozó személy tagja e a vadászatra jogosult társaságnak, vagy pedig csak vendégvadász. Viszont a jogosult az orvvadászok által okozott károk megtérítésére nem kötelezhető. Vadászati kárnál már az általános kárfelelősségi alakzat áll fenn, azaz vizsgálni kell, hogy a vadászatra jogosult úgy járt-e el, ahogy az az adott helyzetben elvárható. Példának okáért, ha a társas vadászatról a jogosult a termőföld tulajdonosát előre értesítette és a tulajdonos az egyébként már vágásérett terményt ennek ellenére nem takarította be, így felelőssége a bekövetkezett kárban megállapítható.

43

6.3 A VADBAN ESETT KÁR A vadban esett kár fogalmát a Vtv-ben a vad elpusztításával okozott kár címszó alatt találjuk. Ennek megfelelően „77. § Aki a vad elpusztításával, befogásával, zavarásával, vagy bizonyíthatóan erre irányuló kísérletével a jogosultat a vadászati jog gyakorlásában akadályozza, köteles az ebből eredő kárt megtéríteni.” A vadászatra jogosult bevételeit 3 fő forrás teszi ki: Az újonnan belépő tagok belépési díja Az éves tagdíj Valamint a vadászati tevékenysége során a bérvadászatból, vadhús értékesítésből, vadnevelésből és eladásból származó bevétel E három közül a legnagyobb tételt az utóbbi teszi ki, mely éves szinten stabil bevételt jelent a társaságnak. Nyugodtan mondhatjuk: hogy ezen bevétel nélkül talpon maradni nem tudnának. Éppen ezért döntött úgy a jogalkotó, hogy nem csupán büntetőjogi, hanem polgári jogi szankciót is rendel azon személyek magatartásához, mely magatartások a 77.§-ban foglaltakat kimerítik. Legtipikusabban ez az orvvadászatban ölt testet, egészen pontosan a büntetőeljárás során érvényesítendő polgári jogi igényben. Mára az illegális vadászat oly annyira elszaporodott, hogy éves szinten több milliárd forintos kárt okoznak a vadászatra jogosultnak. Ugyanakkor hiba lenne csupán az orvvadászatra reflektálnunk, hiszen aki a vadat zavarja, vagy jogosulatlanul befogja, vagy akár ezek végrehajtására irányuló kísérletet folytat ugyanúgy a polgári jog általános kártérítési szabályai szerint kell hogy feleljen. Ilyen esetekben az okozott kár megállapítása mindig i.ü. vadgazdálkodási szakértő feladata. A kártérítés alapját képező vad értékét alapvetően három szempont alapján lehet meghatározni: Vadgazdálkodási „ eszmei „ érték Aktuális bérvadászati árlista szerinti érték Vadhús érték

44

A vadgazdálkodási „ eszmei „ érték a Vtv. 20. számú „ A vadászható állatok és a hullatott agancs vadgazdálkodási értéke” című melléklete alapján határozható meg. Igazából ezen érték eszmei érték, melyet akkor szokás használni, mikor a vad értéke közvetlenül nem mérhető. Vagyis nem piaci érték. Aktuális bérvadászati árlista szerinti érték mindig az adott vadászatra jogosult értékesítési árlistájából vezethető le. Mivel a hím egyedek bérvadászati értéke jóval nagyobb mint a nőstényeké, így az ivarok között jelentős eltérések vannak. Ahhoz viszont, hogy ezt meg lehessen határozni mindenképpen rendelkezésre kell hogy álljon az egyed trófeája. A vadhús értéke az az összeg, mely az állat kizsigerelt, de nem megnyúzott testsúlyából adódik, azaz a mérés során így kapott testtömeg kg szorozva az éppen aktuális felvásárlási árral. Egy kártérítési eljárás során a bíróság mindhárom értéket figyelembe veheti igazítva az elkövetett cselekményhez.

45

7. VADGAZDÁLKODÁS BÜNTETŐJOGI VONZATAI Az

alábbi

alfejezetekben

egyes,

a

vadászatot-és

vadgazdálkodást

érintő

tipikus

bűncselekmények rövid bemutatására törekszem. Rövid, mert jelen szakdolgozat nem a büntetőjog tudomány alapján nyugszik. Igyekszem a leglényegesebb fogalmakon keresztül bemutatni az egyes bűncselekményeket, melyek ismerete elengedhetetlen az ezen a szakterületen dolgozók kézikönyvéből.

7.1.A SZEMÉLY ELLENI BŰNCSELEKMÉNYEK 7.1.1. KÖZFELADATOT ELLÁTÓ SZEMÉLY ELLENI ERŐSZAK, VALAMINT AZ EMBERÖLÉS MINŐSÍTETT ESETE Közfeladatot ellátó személy elleni erőszak „Btk. 230. §529 (1) A 229. § rendelkezései szerint büntetendő, aki az ott meghatározott cselekményt közfeladatot ellátó személy ellen követi el. (2)530 Aki a 229. § (1)–(3) bekezdés szerinti bűncselekményt a közoktatásról szóló törvényben meghatározott közfeladatot ellátó pedagógus, vagy a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő alkalmazott, illetve a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvényben meghatározott közfeladatot ellátó személy ellen követi el, az (1) bekezdés esetén egy évtől öt évig, a (2) bekezdés esetén két évtől nyolc évig, a (3) bekezdés esetén öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.” Hivatalos személy elleni erőszak 523

„Btk. 229. § (1)

Aki a hivatalos személyt vagy a külföldi hivatalos személyt jogszerű

eljárásában erőszakkal vagy fenyegetéssel akadályozza, intézkedésre kényszeríti, vagy eljárása alatt, illetőleg emiatt bántalmazza, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (2) A büntetés öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a hivatalos személy elleni erőszakot csoportosan vagy felfegyverkezve követik el.

46

(3)524 Két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő a (2) bekezdésben meghatározott csoport szervezője vagy vezetője, valamint, ha a hivatalos személy elleni erőszakot fegyveresen követik el. (4) Aki hivatalos személy elleni erőszak elkövetésére irányuló csoportban részt vesz, vétséget követ el, és két évig, a csoport szervezője és vezetője bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (5)525 Aki a hivatalos személyt vagy a külföldi hivatalos személyt az eljárása miatt bántalmazza, az (1)–(4) bekezdés szerint büntetendő akkor is, ha a bántalmazott a bűncselekmény elkövetésekor már nem hivatalos személy, vagy nem külföldi hivatalos személy. (6)526 Aki hivatalos személy elleni erőszakra irányuló előkészületet követ el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (7)527 Nem büntethető a (4) bekezdés alapján a csoport résztvevője, ha a csoportot önként vagy a hatóság felhívására elhagyja. (8)528 Aki az (1)–(3) bekezdés szerinti bűncselekményt külön törvényben meghatározott intézkedést végrehajtó rendőr vagy pénzügyőr sérelmére követi el, az (1) bekezdés esetén egy évtől öt évig, a (2) bekezdés esetén két évtől nyolc évig, a (3) bekezdés esetén öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”

A közfeladatot

ellátó

személy elleni

erőszak bűncselekménye

a vadászattal

és

vadgazdálkodással foglalkozó személyek sérelmére egyre több alkalommal valósul meg. A szakemberek ennek okaként a gazdasági recessziót és annak nyomán beállt szegénységet emlegetik, bár a vélemények megoszlanak. A bűncselekmény védett jogi tárgya az állam működése szempontjából fontos, de nem közhatalmi funkciót betöltő személyek jogi védelme. Passzív alanya nem más, mint a Btk. 137.§ (2). bekezdésében felsorolt foglalkozásokat betöltő személyek. Bár ezen jogszabályhely elég részletesen felsorolja azon foglalkozásokat, melyeket betöltő személyek közfeladatot ellátó személynek minősülnek, de a számunkra fontos hivatásos vadász foglalkozást nem találjuk benne, csupán egy gyűjtőfogalmat: az erdészeti szakszemélyzet fogalmát használja. Annak megállapítása végett, hogy a hivatásos vadászt megilleti-e valamilyen speciális

47

büntetőjogi védelem kénytelenek vagyunk Vtv. 55.§-ához fordulni, ahol meglepő dologgal találjuk szembe magunkat. A Vtv. 55.§-a az alábbiak szerint rendelkezik: „Vtv.55. § A feladatát ellátó, e törvény szerint alkalmazott hivatásos vadászt a Büntető Törvénykönyv 230. §-ának c) pontjában meghatározott, közfeladatokat ellátó polgári őrt a Büntető Törvénykönyv 229. §-a szerinti büntetőjogi védelem illeti meg.” Önmagában ezen rendelkezés még nem meglepő, viszont a hivatásos vadászt megillető speciális büntetőjogi alakzat, nevezetesen a Btk.230.§ (c). pontja nem létezik az ezen sorok szerkesztésének naptári napján. Tehát tényként mondhatjuk el, hogy a Vtv. nem követi nyomon a Btk. változásait. Mivel viszont a Btk.230.§-a a közfeladatot ellátó személy elleni erőszak bűncselekményéről szól, valamint a Btk.137.§ (2). bekezdésének l) pontja az erdészeti szakszemélyzet tagjait közfeladatot ellátó személynek minősít, így véleményem szerint a hivatásos vadász ( és valamennyi, vadászati-és vadgazdálkodási feladatot ellátó személy) közfeladatot ellátó személynek minősül, tehát megilleti az ott rögzített speciális védelem. A bűncselekmény passzív alanyának a vadászat-és vadgazdálkodás szempontjából történő sikeres meghatározása után tekintsük át az aktív alanyt és az elkövetési magatartást. A cselekmény aktív alanya bárki lehet, akár egy másik közfeladatot ellátó személy is, amennyiben a passzív alany közfeladat ellátása során tanúsítja a törvényi tényállásban rögzítetett magatartások valamelyikét. A bűncselekmény csak szándékosan valósítható meg. Az elkövető tudatának át kell fogni, hogy a sértett közfeladatot ellátó személy, eljárása hivatalos eljárás, valamint fel kell ismernie, hogy magatartása alkalmas a jogszerű teljesítés akadályozására. Mint a törvényi tényállásból látjuk a jogalkotó ezen bűncselekménynél visszautal a Btk.229.§ában foglaltakra, nevezetesen ott határozza meg a cselekmény tényállási elemeit, egyes elkövetési magatartásokat és az azokért járó szankciókat. Értelemszerűen a csoportosfelfegyverkezett és fegyveres elkövetést súlyosabban rendeli büntetni, mint az alapeseti magatartást.

48

Emberölés „166. § (1) Aki mást megöl, bűntettet követ el, és öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (2)343 A büntetés tíz évtől húsz évig terjedő, vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha az emberölést a) előre kitervelten, b) nyereségvágyból vagy c) más aljas indokból, illetőleg célból, d) különös kegyetlenséggel, e)344 hivatalos személy vagy külföldi hivatalos személy ellen, hivatalos eljárása alatt, illetőleg emiatt, közfeladatot ellátó személy ellen, e feladatának teljesítése során, továbbá a hivatalos, a külföldi hivatalos vagy a közfeladatot ellátó személy támogatására vagy védelmére kelt személy ellen, f) több emberen, g) sok ember életét veszélyeztetve, h) különös visszaesőként, i)345 tizennegyedik életévét be nem töltött személy ellen, j)346 védekezésre képtelen személy sérelmére követik el.”

A jogszabályhelyből jól láthatjuk, hogy a jogalkotó jelentős büntetési tételt – akár életfogytig tartóm szabadságvesztést - társít azon személy büntetéséhez, aki közfeladatot ellátó személy sérelmére követ el emberölést. Az ölési szándék indítéka lehet valóságos vagy csak akár vélt sérelem is. Ennek viszont a közfeladatot ellátó személy tevékenységével összefüggésbe kell állnia. Személyes bosszú esetén bekövetkezett emberölés már nem ezen büntetőjogi kategóriába tartozik. Nagyon fontos, hogy az elkövető tudatának át kell fognia azt, hogy az adott személy közfeladatot ellátó személy és ebbéli minőségében is van. Ez jelentkezik a passzív alanynál is, tehát a cselekmény időpontjában közfeladatot ellátó személynek kell hogy minősüljön. Amennyiben már ezen minőségével nem rendelkezik, úgy abban az esetben az emberölés e minősített esete miatt az elkövető nem vonható felelősségre. A bűncselekmény csakis kizárólag szándékosan követhető el, gondatlanság kizárt.

49

7.1.2 FOGLALKOZÁS KÖRÉBEN ELKÖVETETT VESZÉLYEZTETÉS

Foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés „171. § (1)364 Aki foglalkozása szabályainak megszegésével más vagy mások életét, testi épségét vagy egészségét gondatlanságból közvetlen veszélynek teszi ki, vagy testi sértést okoz, vétséget követ el és egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (2) A büntetés a) három évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény maradandó fogyatékosságot, súlyos egészségromlást, vagy tömegszerencsétlenséget, b)365 egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény halált, c) két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény kettőnél több ember halálát okozza, vagy halálos tömegszerencsétlenséget okoz. (3) Ha az elkövető a közvetlen veszélyt szándékosan idézi elő, bűntettet követ el, és az (1) bekezdés esetén három évig, a (2) bekezdés esetén – az ott tett megkülönböztetéshez képest – öt évig, két évtől nyolc évig, illetőleg öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (4) E § alkalmazásában foglalkozási szabályok a lőfegyver használatára és kezelésére vonatkozó szabályok is.”

A

foglalkozás

körében

elkövetett

veszélyeztetés

talán

a

leggyakoribb

azon

bűncselekmények közül, melyek a vadászat-és a vadgazdálkodás során előfordulnak. Ha a polgári jog soraival szeretnénk érvelni, akkor azt mondhatjuk, hogy ezen tevékenység veszélyes üzem, tehát sok olyan írott és íratlan szabály létezik, melyek be nem tartása a tevékenységet végzők részéről igen hamar megvalósíthatja a bűncselekmény törvényi tényállását.

A bűncselekmény védett jogi tárgya az emberi élet, egészség és testi épség védelme. A törvényi tényállásban a más vagy mások megjelöléssel találkozunk, mely alapvetően azt jelenti, hogy a bűncselekmény éppúgy megvalósul több ember egészségének, életének és testi épségének a veszélyeztetésével, mint egy ember vonatkozásában. Ezen mondatból még egy

50

fontos konzekvenciát levonhatunk: nem szükséges a tényleges sérülésnek bekövetkeznie ahhoz, hogy a bűncselekmény megvalósuljon. Elég csupán annak reális esélye.

A passzív alany bárki lehet. Az aktív alany pedig csak az adott foglalkozást folytató személy, ki ezen foglalkozás szabályai alatt tevékenykedik. A foglalkozás egy gyűjtőfogalom, tehát abba nem csak a szakképzettség tartozik bele, hanem az a tevékenység, melyet az elkövető végez, melynek írott vagy íratlan szabályai vannak. Tehát pld. egy vízvezeték szerelő szakképzettségű sportvadász is elkövetheti a cselekményt egy vadászat során.

Mint ahogy arra fentebb utaltam a foglalkozás szabályai lehetnek írottak és íratlanok. Az első kategóriába általában azok a szabályok tartoznak, melyeket valamely jogszabály, belső utasítás, szabályzat, stb. rögzít. Ilyen pld. a jelen szakdolgozatban igen sokat emlegetett – és talán a vadászattal és vadgazdálkodással foglalkozó személyek Bibliájának mondható - 1996. évi LV. törvény. De van sok íratlana szabály, melyeket a helyi vagy nemzeti, esetleg nemzetközi gyakorlat alakított ki.

A bűncselekmény elkövethető gondatlanságból is, de minősítő körülményként jelentkezik a szándékos elkövetés. Minősítő körülményként jelenik meg a maradandó fogyatékosság, súlyos egészségromlás, tömegszerencsétlenség, és a halál.

A fentiek okán fontosnak tartom, hogy a vadászok – legyen az sport-vagy hivatásos – képzésére jelentős figyelmet és energiát fordítsanak a szakemberek. Egy felületes képzéssel talán lehet eredményes vadászvizsgát tenni, de nem biztos, hogy kellő mélységben elsajátításra kerül minden egyes szabály, melyek ismerete elengedhetetlen annak érdekében, hogy a hírekben ne halljunk vadászbalesetről szóló helyszíni tudósításokat ( pld. társasvadászat során vonalhajtásban nem léniázunk, árkon való áthaladás előtt a fegyvert ürítjük, stb.). És bizony ebben nagy szerepe van, nem csak a képzést folytató szakembereknek, hanem az idősebb vadászoknak is, akiknek a terepen kell a fiataloknak oktatni és megmutatni a biztonságos vadászat szabályait, azaz az íratlan szabályokat. Véleményem szerint a vadászattal –és vadgazdálkodással kapcsolatos ismeretek egyszeri alkalommal történő ellenőrzése elégtelen. Megfontolnék egy olyan indítvány előterjesztését, mely 5 évenként előírná az elméleti és gyakorlati ismeretek újbóli megmérettetését, melyekkel talán megelőzhető lenne a vadászbalesetek nagy része.

51

7.2 KÖZEGÉSZSÉG ELLENI BŰNCSELEKMÉNYEK

7.2.1 KÖRNYEZETKÁROSÍTÁS

Környezetkárosítás „280. §689 (1) Aki a földet, a levegőt, a vizet, az élővilágot, valamint azok összetevőit jelentős mértékű szennyezéssel vagy más módon a) veszélyezteti, b) olyan mértékben károsítja, hogy annak természetes vagy korábbi állapota csak beavatkozással állítható helyre, c) olyan mértékben károsítja, hogy annak természetes vagy korábbi állapota nem állítható helyre, bűntettet követ el, és az a) pontban meghatározott esetben három évig, a b) pontban meghatározott esetben öt évig, a c) pontban meghatározott esetben két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (2)690 Aki ózonréteget lebontó anyagot vagy ilyen anyagot tartalmazó terméket gyárt, felhasznál, az ország területére behoz, onnan kivisz, vagy azt forgalomba hozza, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (3)691 Aki a környezetkárosítást gondatlanságból követi el, vétség miatt az (1) bekezdés a) pontja, illetve a (2) bekezdés esetén egy évig terjedő szabadságvesztéssel, az (1) bekezdés b) pontja esetén két évig terjedő szabadságvesztéssel, c) pontja esetén három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (4) Az (1) bekezdés a) pontja, valamint a (3) bekezdés első és második fordulata esetén az elkövető nem büntethető, az (1) bekezdés b) pontja esetén pedig büntetése korlátlanul enyhíthető, ha az első fokú ítélet meghozataláig a cselekménye által bekövetkezett veszélyt, illetve környezetkárosodást megszünteti, a károsodott környezetet helyreállítja. (5) E § alkalmazásában szennyezés: a föld, a levegő, a víz, az élővilág, valamint azok összetevői jogszabályban vagy hatósági határozatban megállapított kibocsátási határértéket meghaladó terhelése.”

52

Egy vadászattal - vadgazdálkodással foglalkozó szakember, de egy laikus ember számára is fontos, hogy környezetünket, a benne élő élővilágot védelembe részesítsük. Ehhez viszont elengedhetelen, hogy az élethez szükséges összetevőket megfelelő minőségben biztosítsuk és megőrizzük. És ez éppúgy vonatkozik a vadon élő állatokra, mint az emberi popullációra. A törvényi tényállásban látjuk, hogy a jogalkotó négy elemet, nevezetesen: a földet, a vizet, a levegőt, valamint az élővilágot részesíti fokozott büntetőjogi védelembe. Ezen bűncselekmény megszövegezése nem volt mindig ilyen egyértelmű, korábban a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvényt hívták segítségül a jogalkalmazók a környezet mint gyűjtőfogalom meghatározására. Mára már a Btk. a „ környezet, vagy a környezet valamely eleme „ helyett pontosan meghatározza azokat az elemeket, melyekre a törvény vonatkozik. A bűncselekmény alapvetően szándékosan követhető el, de a gondatlanságból történő elkövetést is megtalálhatjuk a törvényi tényállásba, melyhez a jogalkotó enyhébb büntetést rendelt. A jogalkotó büntetlenséget is biztosít a jelen bűncselekményt elkövető részére, amennyiben a bíróság első fokú ítéletéig a bekövetkezett veszélyt, környezetkárosítást megszünteti, a környezetet helyreállítja. A bűncselekmény megvalósulásához nem szükséges szennyezés létrejötte, elég csupán a veszélyeztetés, vagy olyan mérvű károsítása, mely eredményeként az eredeti állapot csak igen lassan és nehezen állítható helyre. A bűncselekmény alanya bárki lehet, aki a törvényi tényállásban megfogalmazott magatartást megvalósítja. Annak megállapítása, hogy az adott bűncselekményt elkövették-e mindig igazságügyi szakértő feladata és igen nehézkes, sok időt és pénzt vesz igénybe. Sőt, sokszor rövid időn belül meg sem mondható, hogy egyáltalán van-e károsodás és ha igen, akkor mekkora. Ehhez sok esetben évek kellenek. A bűncselekmény megelőzésében és felderítésében jelentős szerepet játszik az erdészetivadászati szakszemélyzet, de ez minden jóérzésű és a természetet, az élővilágot szerető embertől egyaránt elvárható.

53

7.3 VAGYON ELLENI BŰNCSELEKMÉNYEK

7.3.1

LOPÁS

Lopás „316. § (1) Aki idegen dolgot mástól azért vesz el, hogy azt jogtalanul eltulajdonítsa, lopást követ el.” A vagyon elleni bűncselekmények közül kétséget kizáróan megállapítható, hogy a lopás az a bűncselekmény, mely legsűrűbben fordul elő. Bár az átlag embernek ezen bűncselekmény hallatán elsőként

a magánszemélyek javait károsító lopás jut eszébe, nem szabad

elfeledkeznünk a vadászattal-és vadgazdálkodással összefüggő lopások mellett, melyeket a köznyelv csupán orvvadászatnak nevez. Jogilag helyes elnevezés: a jogosulatlan vadászat. Ami ezen bűncselekmény kapcsán egy esetleges büntetőeljárás során problémaként, jogértelmezésként merülhet fel, az nem más, mint a passzív alany, azaz a sértett személyének meghatározása. Mielőtt ezen kérdés megválaszolására rátérnék röviden, csupán pár szóban ismertetném a véleményem szerinti kategóriákat. Jómagam úgy gondolom, hogy az orvvadászatnak jogi és nem jogi passzív alanya egyaránt van. Jogi alany meghatározása nem túl nehézkes, hiszen az a jogszabályok és Legfelsőbb Bíróság ( mára már Kúria ) jogegységi határozata erre egyértelmű magyarázatot ad. A nem jogi kategóriába sorolandó passzív alanyok köre úgy gondolom, sokkal komplexebb. Abban nem csupán a jogi normák által meghatározott személye, esetleg jogi személyek tartoznak, hanem az egész társadalom, valamennyi ember. Ugyanis az orvvadászattal olyan károsodás érhető el a természetben, mely annak ökológiai egyensúlyát felborítva – drasztikus esetben – kihatással lehet az emberiségre is. Így tehát most még közvetett, de a későbbiek folyamán közvetlen módon is kihatással lehet ezen bűncselekmény a társadalomra, mint nem jogi kategóriába tartozó passzív alanyra. A lopás bűncselekmény vonatkozásában az elkövetési magatartás, vagy az aktív alany különösebb magyarázatot nem igényel. Szükséges viszont beszélni a passzív alanyról, a sértettről. Az ilyen ügyekben eljáró bíróság korábban eltérő ítéleteket hoztak ezen kérdésben. Volt amelyik bíróság – figyelemmel a Ptk-ben foglaltakra - az államot jelölte meg sértettnek, de volt olyan bíróság, aki a vadászatra jogosultat. Ezen dilemma feloldására törekedett az 54

akkor még Legfelsőbb Bíróságnak nevezett igazságszolgáltatási szerv, mikor is meghozta a 2/2005. Büntető jogegységi határozatot. A bíróság abból indult ki, hogy könnyen előfordulhat, hogy egy lopásnak szükségképpen két sértettje lehet amennyiben a tulajdonos és a birtokos személye elválik egymástól. Könnyen belátható, hogy ezen cselekmény mindkét felet sérti. A bíróságnak arra kellett választ keresnie, hogy a vadászatra jogosult, vagy pedig a tulajdonos, azaz az állam, tekinthető-e sértettnek. Ehhez segítséget nyújtott neki a Vtv-ben foglalt azon rendelkezés, mely egyértelműen rögzíti, hogy a vadászterületen élő vad a vadászatra jogosult tulajdona, legyen a vadászati jog haszonbérlet, vagy bármilyen más forma. Ennek fényében megállapítható, hogy: „a jogosulatlan vadászattal elkövetett lopás és rongálás bűncselekményének sértettje az adott vadászterületen vadászatra jogosult.” 14 A bűncselekménnyel okozott kár megállapítását jelen szakdolgozat 6.3 alfejezetében a vadban esett kár meghatározásánál ismertettem. A tényleges kár megállapítása mindig i.ü. vadgazdálkodási szakértő feladata. Kérdésként merülhet fel, hogy egy jogosulatlan vadászattal elkövetett bűncselekmény esetén a bíróság mely értéket veszi figyelembe: a Vadgazdálkodási „ eszmei „ értéket, az aktuális bérvadászati árlista szerinti értéket, vagy a vadhús értékét. Tapasztalataim szerint e kérdéskörben is eltéri bírósági joggyakorlat figyelhető meg. Nyilván a vádlott érdekét az szolgálná, ha a legkisebb értéket venné figyelembe a bíróság, hiszen figyelemmel az egyes értékek közötti nagy különbségre akár egy egyszerű tulajdon elleni szabálysértés is lehetne a cselekménye. Gyakorló ügyvédekkel, ügyészekkel folytatott beszélgetéseim során arra a megállapításra jutottam, hogy a bíróság az eset összes körülményeire figyelemmel dönti el, hogy mely értéket veszi alapul ítélete meghozatalakor. Jelen sorok írásakor a Székesfehérvári Törvényszék előtt folyamatban van egy, 2009-ben a médiában is igen nagy port kevert Fejér megyében történt orvvadászat kapcsán elfogott személyek büntetőpere, melyen hallgatóságként veszek részt. Az eljárás végén nyilván jobban átlátom majd ennek a metodikáját, de bízom benne, hogy mire az elsőfokú ítélet megszületik már jogi diplomával a zsebemben élem a jogászok hétköznapjait, így a szakdolgozatomban erről beszámolni nem tudok. Bármi is legyen a bíróság döntése egy biztos: „A harmadik személy a vadászatra jogosultnak köteles megtéríteni a vadászterületén jogellenesen elejtett vad értékét (Ptk. 128. §, 339. §).”15 14 15

2/2005. Büntető Jogegységi Határozat EBH 2003.848

55

7.3.2 JOGTALAN ELSAJÁTÍTÁS

Jogtalan elsajátítás „325. § (1)892 Aki a talált idegen dolgot eltulajdonítja, avagy nyolc nap alatt a hatóságnak vagy annak, aki elvesztette, nem adja át, úgyszintén aki a véletlenül vagy tévedésből hozzá került idegen dolgot eltulajdonítja vagy nyolc nap alatt vissza nem adja, vétséget követ el, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (2)893 A büntetés két évig terjedő szabadságvesztés, ha a jogtalan elsajátítást a kulturális javak körébe tartozó tárgyra követik el.” A jogtalan elsajátítás mint különös részi bűncselekmény a vadgazdálkodás tekintetében a hullatott- talált agancs vonatkozásában bír relevanciával. Ugyanis a Vtv-ben foglaltak szerint a hullatott agancs a vadászatra jogosult tulajdonában van, tehát annak feltalálása esetén ezt a jogosultnak be kell szolgáltatni. A hullatott agancs eltulajdonítását korábban nem értékelték jogtalan elsajátításnak, hanem egyszerűen lopásként aposztrofálták.

16

Mára viszont már a

bírói gyakorlat e tekintetben finomodott és kellően kiértékelve az eltulajdonítás körülményeit hozza meg a helyes döntést. A lopást a jogtalan elsajátítástól alapvetően az különbözteti meg, hogy az idegen dolog ( hullatott agancs) a tulajdonosnak a birtokában van-e vagy sem. Ugyanis ha a birtokában van, akkor egyértelműen lopásról beszélhetünk, ha viszont nem, mert ideiglenes jelleggel abból kikerült, akkor viszont jogtalan elsajátításról. Fontos, hogy a birtoklás ideiglenesen, és nem véglegesen kerüljön ki a tulajdonos kezéből, hiszen az utóbbi esetben uratlan dolog jön létre ( res nullius ), melyre semelyeik bűncselekményt elkövetni nem lehet. „Abból, hogy a gyakorlat szerint a vadásztársaságok engedélyezik a hullott agancs gyűjtését, és a begyűjtött agancsért fizetnek, egyértelműsíti, hogy nem tekintik úgy, mint birtokukban lévő dolgot.”17

16

BH1982. 411. A vadásztársaság rendelkezése alatt álló területen elhullott állat trófeájának a jogtalan eltulajdonítása nem jogtalan elsajátítást, hanem lopást valósít meg [Btk. 316. § (1) bek., (4) bek. a) pont, 325. §, Ptk. 128. § (2) bek.]. 17 Dr. JÁGER op.cit. 33. oldal

56

Megítélésem szerint a fő nehézséget még sem ez adja, hanem annak megállapítása, hogy pontosan mikor is találta és vette birtokba a hullatott agancsot az elkövető, ugyanis ekkortól kezdődik a 8 napos határidő a beszolgáltatásra. Ez adott és nem kellően bizonyított-tisztázott esetben könnyen kibúvót enged az elkövetőnek, hiszen akár eredményesen is hivatkozhat arra, hogy a 8 napos határidőn belül van. Bár

az illegális agancsgyűjtés mára már virágzik

hazánkban – helyenként biztos megélhetési forrást nyújtva – mégis kevés büntetőeljárás indul a jogosulatlan agancsgyűjtők ellen.

57

7.4 KÖZBIZTONSÁG ELLENI BŰNCSELEKMÉNYEK

7.4.1

VISSZAÉLÉS LŐFEGYVERREL LŐSZERREL Visszaélés lőfegyverrel lőszerrel

„263/A. §623 (1) Aki a) lőfegyvert vagy lőszert engedély nélkül készít, megszerez, tart vagy forgalomba hoz, b) a lőfegyver vagy lőszer készítésére, megszerzésére, tartására vagy kereskedelmére vonatkozó engedély kereteit túllépi, c) engedéllyel tartott lőfegyverét, lőszerét engedéllyel nem rendelkezőnek átadja, bűntettet követ el, és két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (2)624 Aki lőfegyvert vagy lőszert engedély nélkül vagy az engedély kereteit túllépve az ország területére behoz, onnan kivisz, vagy azon átszállít, bűntettet követ el, és öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (3)625 A büntetés az (1) bekezdés esetén öt évtől tíz évig, a (2) bekezdés esetén öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekményt a) üzletszerűen, b) bűnszövetségben követik el. (4)626 Aki a) az engedéllyel tartott kézilőfegyveréhez, vadászlőfegyveréhez vagy sportlőfegyveréhez tartozó, csekély mennyiségű lőszert engedéllyel nem rendelkezőnek átadja, b) vadászlőfegyverhez vagy sportlőfegyverhez tartozó, csekély mennyiségű lőszert engedély nélkül megszerez vagy tart, c) az engedéllyel tartott kézilőfegyverét, vadászlőfegyverét vagy sportlőfegyverét, illetve az ahhoz tartozó lőszert bejelentés nélkül az ország területére behozza, onnan kiviszi, vagy azon átszállítja, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (5)627 Aki a (2) bekezdésben meghatározott bűncselekményre irányuló előkészületet követ el, bűntett miatt öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”

58

A közbiztonság elleni bűncselekmények közül a visszaélés lőfegyverrel lőszerrel bűncselekmény az, mely leggyakrabban előfordul a vadászat-vadgazdálkodás körében. Hiszen gondoljunk csak arra, hogy legtöbb esetben a jogosulatlan vadászat ( orvvadászat ) úm. eszközcselekménye, szükségszerű velejárója. A jogosulatlan vadászatot elkövetők nagy része nemhogy fegyvertartási engedéllyel, de még vadászvizsgával sem rendelkezik, mely alapfeltétele annak, hogy vadászfegyvert vásárolhasson. A bűncselekmény védett jogi tárgya a lőfegyverek, lőszerek megszerzésének, tartásának, kereskedelmének jogszabályban biztosított rendje. Elkövetési magatartása igen sokrétű: engedély nélküli készítés, megszerzés, forgalomba hozatal, tartási és kereskedelmi szabályok megsértése, jogosulatlannak történő átadása. Ennek megfelelően a jogalkotó a különböző elkövetési magatartásokhoz különböző büntetési tételeket rendelt. Magyarázatra nem is ez, hanem inkább az elkövetés tárgya szorul. Az elkövetés tárgya a lőfegyver és a lőszer. „Lőfegyver: a tűzfegyver, valamint az a légfegyver, amelyből 7,5 joule-nál nagyobb csőtorkolati energiájú, szilárd anyagú lövedék lőhető ki.18 Tűzfegyver: olyan, a Mellékletben meghatározott „A”, „B”, „C” vagy „D” kategóriába tartozó – vagy ilyenné átalakított – eszköz, amelyből gyúlékony hajtóanyag segítségével szilárd anyagú lövedék lőhető ki, kivéve, ha a) a jogszabályban meghatározott módon hatástalanították, b) riasztásra, jelzésre, életmentésre, állatok leölésére vagy szigonnyal történő halászatra,

illetve

ipari

vagy

műszaki

célokra

tervezték,

feltéve,

hogy

rendeltetésszerűen csak e célokra használható, vagy c) a jogszabály rendelkezése alapján muzeális fegyvernek minősül;19 Lőszer: olyan egybeszerelt töltény, amely lövedéket, lőport, továbbá gyúelegyet tartalmaz;”20

A fentiekből láthatjuk, hogy nem minden fegyver minősül lőfegyvernek, hanem csak azok, melyek a törvényben rögzített speciális feltételeknek megfelelnek. Értelem szerűen ezen feltételek hiányában a bűncselekmény nem valósul meg. Annak eldöntése, hogy egy adott fegyver lőfegyvernek minősül-e mindig i.ü. fegyverszakértő feladata. 18

2004. évi XXIV. törvény a lőfegyverekről és a lőszerekről 2004. évi XXIV. törvény a lőfegyverekről és a lőszerekről 20 2004. évi XXIV. törvény a lőfegyverekről és a lőszerekről 19

59

A lőfegyverek-lőszerek megszerzése szigorú hatósági jogszabályokon nyugszik. Ezen jogszabályokat megsértők egyértelműen elkövetik a bűncselekményt. Nem olyan egyértelmű a bűncselekmény elkövetése akkor, mikor arról beszélünk, hogy az engedéllyel rendelkező vadászfegyverét engedéllyel nem rendelkezőnek adja át. Ugyanis ebben az esetben ha a vadászfegyver nem kerül ki az engedéllyel rendelkező uralma alól, úgy abban az estben a bírói gyakorlat szerint nem valósul meg a bűncselekmény. Ha egy vadász egy engedéllyel nem rendelkező hajtónak átadja a fegyverét azzal a céllal, hogy ő azt megnézze, és ezen időtartam alatt végig jelen van, a bűncselekmény a fenti ok miatt nem valósulhat meg.

A lőfegyverekről és lőszerekről szóló 2004. évi XXIV. Törvény 2012-ben jelentős módosításokon ment át. Ezen módosításokkal egyidejűleg megjelent a törvény végrehajtási rendelete is a 253/2004. (VIII.31.) Kormányrendelet. A módosítások elsősorban könnyítéseket tartalmaznak a fegyvervásárlással, annak tartásával kapcsolatban, ezzel szűkítve azon magatartásokat, melyek a fenti törvényi tényállást kimerítenék.

Alapesetben a bűncselekmény alanya bárki lehet kivéve az, aki az adott lőfegyvert jogszerűen birtokolja. Viszont a bűncselekmény engedély kereteinek túllépésével, engedéllyel nem rendelkezőnek történő átadásával való megvalósítása esetében értelemszerűen az előző tézis megfordul: alanya kizárólag az a személy lehet, aki az adott lőfegyver vonatkozásában engedéllyel rendelkezik. A cselekmény csak szándékosan követhető el, de nem kizárt a gondatlan alakzat is.

60

7.4.2 ÁLLATKÍNZÁS Állatkínzás

„266/B. §647 (1)648 Aki a) gerinces állatot indokolatlanul oly módon bántalmaz, vagy gerinces állattal szemben olyan

bánásmódot

alkalmaz,

amely

alkalmas

arra,

hogy

annak

maradandó

egészségkárosodását vagy pusztulását okozza, b) állattartóként, háziasított emlősállatot vagy az ember környezetében tartott veszélyes állatot elűzi, elhagyja vagy kiteszi, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki a vadászatról szóló törvény által tiltott vadászati eszközzel vagy tiltott vadászati módon vadászik, illetőleg a halászatról szóló törvény által tiltott halfogási eszközzel vagy módon halászik vagy horgászik. (3)649 A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha az (1)–(2) bekezdésben írt bűncselekményt olyan módon követik el, hogy az az állatnak különös szenvedést okoz.” Jelen bűncselekmény 2004-ben került be a Büntető Törvénykönyvünkbe, tehát mára már elmondhatjuk, hogy közel 10 év bírói gyakorlatával rendelkezünk. Ezen bűncselekmény megalkotása során a jogalkotót azon szándék vezérelte, hogy ebben a tényállásban rendelje büntetni a tiltott vadászati eszközöket és módszereket, mely a 2. bekezdésben egyértelműen meg is jelenik. Jól láthatjuk, hogy nem csupán az indokolatlan bánásmódot rendeli büntetni, hanem az olyan bánásmódot is, mely következtében egészségkárosodás, pusztulás következik be. A törvény egyértelműen a gerinces állatokra vonatkozik, kivéve mikor az 1. bekezdés (b). pontjában a veszélyes állat fogalmát használja, ugyanis az nem csupán gerinces állatra értendő. Igazodva a Vtv-ben foglaltakhoz hamar megállapíthatjuk azon vadászati eszközöket és módokat, melyek alkalmazása a tényállást megvalósíthatja.

61

Ezek a vadászati eszközök a következők: „mérgezett hegyű és robbanó fejű nyílvessző számszeríj a törvény előírásainak meg nem felelő vadászíj, illetve nyílvessző a lőfegyverre szerelt hangtompítós eszköz a gímszarvasra, dámszarvasra, muflonra, valamint őzre történő vadászat esetén a sörétes vadászlőfegyver hurok, horog, madárlép, verem a működése vagy felhasználási körülményei folytán nem szelektív háló” 21

Tiltott vadászati módok: csapdával, méreggel történő elejtés, elfogás vadászható madárfajok egyedeire fészekrakás és fiókanevelés időszakában történő vadászat tilos vadászni szőlőültetvényen és gyümölcsösben július első napjától a szüret befejezéséig ( kivéve vadkárelhárító vadászat a tulajdonossal történő egyeztetést követően ) Mint a fentiekből jól levezethető a bűncselekmény védett jogi tárgya az állatok egészségének, életének védelme. Az elkövetési magatartások is jól kivehetők a tényállásból, mely szerint: indokolatlan bántalmazás, olyan bánásmód alkalmazás mely egészségkárosodást vagy pusztulást okoz, állat elűzése, kirakása, elhagyása. A bűncselekmény csak szándékos elkövetés esetén büntethető. Alanya az első fordulat tekintetében bárki, még a második fordulat tekintetében az állat gazdája, az állattartó lehet. Minősítő körülményként jelenik meg, ha az állatnak az elkövető különös szenvedést okoz.

21

Vtv. 68.§

62

8. ÚJ JOGI SZABÁLYOZÓK

8.1 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről Amint azt a szakdolgozatom bevezetésében jeleztem annak 2013. júniusi elkészítése óta olyan jogszabályi változások mentek végbe, melyek megemlítése tanácsos, sőt elengedhetetlen. Elsőként is a Ptk-ban beállt módosítással foglalkoznék. Bár minden egyes módosítás részletes elemzése meghaladná a szakdolgozat tervezett terjedelmét, sőt talán önálló szakdolgozati témaként történő feldolgozást kíván meg, így csak a legfontosabb és a jogi életben leggyakrabban előforduló, az emberek igen széles körét érintő kártérítési szabályozásról szólnék pár szót. Szakdolgozatom szempontjából legérdekesebb a Ptk. LXXIV. fejeztében rögzített jogi szabályozó:

Felelősség az állatok károkozásáért „6:563. § [A vadászható állat által okozott kárért való felelősség] (1) A vadászható állat által okozott kár megtérítéséért az a vadászatra jogosult tartozik felelősséggel, akinek a vadászterületén a károkozás történt. Ha a károkozás nem vadászterületen történt, a kárért az a vadászatra jogosult tartozik felelősséggel, akinek a vadászterületéről a vad kiváltott. (2) A vadászatra jogosult mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt ellenőrzési körén kívül eső elháríthatatlan ok idézte elő.22”

Úgy gondolom, hogy ezen passzus törvénybe iktatása igencsak feladja a leckét a jogalkalmazónak, a gyakorló jogászoknak. Miről is van szó? Elsőként azt tudjuk megállapítani, hogy ezen klauzula nemcsak a vad általa mező-és erdőgazdaságban okozott

22

2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről LXXIV. fejezet

63

károk megtérítését szabályozza, hanem az ezen kívül okozott károk esetén is egyértelműen a kárfelelősséget a vadászatra jogosultra telepíti. Vagyis a veszélyes üzemek találkozásakor is. Ennek megfelelően új Ptk. hatálybalépésével a vadelütések során előállt eddigi gyakorlat, mely szerint mindenki maga viseli a kárát, hiszen két veszélyes üzem találkozott, a múlt homályába fog veszni. Az új Ptk. hatálybalépésével azon veszélyes üzemek találkozásánál, amelynél vadászható vadfaj és közúti járműben áll be a kár a kártérítés általános szabályai lesznek az irányadók. Vagyis a felróhatóság ( az adott helyzetben elvárható magatartás megléte vagy annak hiánya), ok-okozati összefüggés és bekövetkezett kár. De ne szaladjunk ennyire előre. Nézzük is meg, hogy mit rejt magában az 1. bekezdés. A károkozás helyét két részre bontja: egyik esetben a vadászterületen történik az, még a másikban azon kívül. Ez igazából azért fontos, mert a károkozás helyének nem pontos megállapítása vitássá teheti a kártérítésre kötelezett fél személyét. Fontos ez azon szempontból is, hogy a vadászterületen kívül történt károkozáskor akkor is vadászatra jogosult köteles a kárt megtéríteni, ha vadászterületéről olyan vad váltott ki az úttestre és okozott közlekedési baleset, mely vadnak vadászatára nem is jogosult, hiszen az adott vad csak épen átmenőben volt területén. Az is érdekes számomra, hogy miként lehet megállapítani azt, hogy a balestet okozott vad átvonuló vad-e a vadászatra jogosult területén vagy éppen ott van élőhelye.

Igazi érdekesség és kihívás számunkra a klauzula 2. bekezdése, mely mentesülési lehetőséget ad a jogosult részére azzal, hogy mentesül a felelősség alól, ha a bizonyítja, hogy a kárt ellenőrzési körén kívül eső elháríthatatlan ok idézte elől. Az ellenőrzési körön kívül eső ok meghatározása igencsak nem könnyű feladat. Mik lehetnek azok? Mely okok azok, melyek egyértelműen ebbe a körbe tartoznak és melyek azok, melyeket ezen körből kizárhatunk. Úgy gondolom ennek kimunkálása a bírókra vár. Ilyen körülmény lehet vis maior, természeti katasztrófa. Megdőlni látszik az a tétel, mely szerint „ önmagában a vad nem közúton, nem gyorsforgalmi úton történő megjelentése nem rendellenes”.23 Ennek megfelelően a vadászatra jogosultnak minden közúton ellenőrzési kötelezettsége lesz, melyből adódóan a vadelütések esetén egyértelműen felelőséggel fog tartozni a vad által a járműben okozott kárért. Számos tudományos értekezés, okfejtés van e témában, de talán legjobban összefoglalva mindezt dr. Hegyes Péter István doktori értekezésében találjuk meg, mely 2014-ben került megvédésre. Dr. Hegyes Péter István ezen doktori értekezése igen nagy hatást gyakorolt rám a végeleges

23

BH2000. 401

64

jogi állásfoglalásom és meggyőződésem kialakításában, mely nyilván valóan a jövőbeni jogászi hivatásom gyakorlása során élésen jelenik majd meg.

8.2 2012. évi C. törvény a Büntető törvénykönyvről

Orvvadászat „245. § Aki a) vadászterületen vadászatra való jogosultság nélkül, illetve idegen vadászterületen vadászként engedély nélkül vad elejtésére vagy elfogására irányuló tevékenységet végez, b) külön jogszabályban meghatározott, a vadfaj valamennyi egyedére kiterjedő vadászati tilalmi idő hatálya alá eső vadfaj egyedét ejti vagy fogja el, c) külön jogszabályban meghatározott tiltott vadászati eszközzel, tiltott vadászati módon vagy kíméleti területen vad, illetve fokozottan védett vagy védett gerinces állat elejtésére vagy elfogására

irányuló

tevékenységet

végez,

bűntett

miatt

három

évig

terjedő

szabadságvesztéssel büntetendő.”

A 2012. évi C. törvényben önálló bűncselekményként jelenik meg az orvvadászat Ezen törvényi tényállással a jogalkotó igen részletesen kimunkálta az orvvadászat elkövetésének a magatartási elemeit. Még korábban hatályos büntető törvénykönyvünk alapján az orvvadászokkal szemben ( adott szabálysértésen kívül ) csupán az állatkínzás bűncselekménye volt megállapítható, mostanra ebből kinőve egy önálló bűncselekménnyel találjuk szembe magunkat. Alapvetően az elkövetőket két nagy csoportra oszthatjuk: a belsőés külső orvvadászok. A belső csoportba tartoznak azok, akik ugyan az adott vadászterületen alapvetően rendelkeznek vadászati jogosultsággal, de pld. tilalmi idő hatálya alatt ejti el a vadat. A külső orvvadászok csoportjába tartoznak a tipikus orvvadászok, kik nem vadászok és egyáltalán nincs vadászati jogosultságuk az adott területen, tehát attól függetlenül, hogy

65

tilalmi időszak alatt ejtik el a vadat vagy sem, a bűncselekményt megvalósítják. Az a. pont szerint az elkövető cselekménye nem eredmény bűncselekmény, hiszen nem követeli meg a vad elejtését vagy elfogását. Ha már a tevékenysége és szándéka erre irányul, már akkor elköveti a bűncselekményt. Külön pontként jelenik meg a tilalmi időben végzett vad elejtés és elfogás. A vadászati idényeket továbbra is a Vtv. szabályozza. Még korábban ezen cselekmény csupán szabálysértést vont maga után mára ez már bűncselekménnyé nőtte ki magát. Szintén a szabálysértés szintjéről emelte a jogalkotó bűncselekményi szintre a tiltott vadászati eszközzel történő vadászatot.

Most már ez is bűntett és szabadságvesztéssel

büntetendő. Úgy gondolom, hogy az orvvadászat önálló bűncselekményi kategóriaként történő megalkotása nem akadálya annak, hogy a jövőben az ezen cselekményt elkövető személlyel szemben halmazatként lopás, esetleg lőfegyverrel-lőszerrel való visszaélés kerüljön megállapítására. 8.3 Vadászati törvény módosításának tervezete Küszöbön a törvény módosítása, melyről szóló tervezet már benyújtásra került. A tervezet jelentős átalakítást kíván végrehajtani a vadászati törvényben, mely változások részletes számbavétele és kellő alapossággal történő elemzése meghaladja ezen szakdolgozat terjedelmi tervezetét. Talán ez is egy másik szakdolgozat témája lehet. A tervezet első elolvasása után bennem - mint vadászban, mint pedig leendő jogászban -

számos érdekes kérdés

fogalmazódott meg. Úgy gondoltam, hogy megtekintem dr. Székely Istvánnak az Országos Magyar Vadászkamara jogi képviselőjének 2013. április 22-én kelt módosítási javaslatát. Bár ezen javaslat számos olyan „ helyes „ megoldást javasol a törvényalkotónak, melyek közül jómagam is többel egyet értek, mégis a vadkár felelősségi arányának megosztásáról szeretnék pár gondolatot szakdolgozatom záróakkordjaként leírni. Jelenleg a vadászatra jogosult a vadkár, vad által okozott kár 95%-át köteles megfizetni a károsultnak amennyiben ennek jogi feltételei fennállnak.

Magával a feltételrendszerrel

meglátásom szerint nincs baj. Ugyanakkor messzemenőleg egyet értek dr. Székely Istvánnal, mikor azt mondja, hogy a jogosult a bekövetkezett kárnak százalékosan kisebb részét térítse meg a károsultnak. Valóban, tényként mondhatjuk el, hogy az állatok voltak itt előbb, aztán jöttünk mi emberek. Mi foglaltuk el az ő életterüket. Vagyis tudomásul kell vennünk, hogy a 66

vadon élő állatok természetes élőhelye a természet melybe beletartozik az emberek által birtokolt erdőterület vagy éppen bármely más növénykultúra. Ennek szükségszerű velejárója, hogy az állatok táplálkozásuk, szaporodásuk, stb, során ezekben kért okoznak. Viszont ezek ha nem is teljes mértékben megelőzhetőek, de legalább minimalizálhatóak lehetnének. Ehhez nem kell semmi más, mint az érintett területek tulajdonosai is a vadászatra jogosult mellett aktívan tegyenek ez ügyben. Viszont ez nem jellemző. A védekezésben történő aktív részvételre való rábírásnak talán egyik eszköze lehet, ha csökkentjük a vadászatra jogosult megtérítési kötelezettségét. dr. Székely István ezt a fenti 20%-os arányban látja helyesnek. Vagyis azt mondja, hogy a vadászatra jogosult a vadkárnak a 20%-ot megahaladó részét köteles megtéríteni. Jómagam viszont az 50-50%-os kártérítésben látnám az elfogadható megoldást. Ezt is csupán abban az esetben, ha a termőföld tulajdonosa maradéktalanul eleget tett mindazon elvárásnak, mely vele szemben támasztható a vad által okozott kár mérséklése érdekében. Azaz együttműködik a vadászatra jogosulttal, vadkárlehárító vadászat szervezése, stb. Egy teljesen passzív magatartás úgy gondolom nem alapozná meg a termőföld tulajdonos kártérítési igényét, Ahogy dr. Székely István fogalmaz: „ A vad jelenlétét vadvédelmi szempontokból a földtulajdonosnak, földhasználónak is tudomásul kell vennie, mert a vadállomány nem a jogosulté, hanem az Alaptörvényben is nevesítve, nemzeti kincsünk”24

24

dr. Székely István A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény módosítási javaslata 20. oldal

67

9. JOGSZABÁLYJEGYZÉK 1. 1978. évi IV. törvény a büntető törvénykönyvről 2. 1996. évi LV. törvény a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról 3. 2/2005. BJE számú jogegységi határozat 4. 2004. évi XXIV. törvény a lőfegyverekről és lőszerekről 5. 235/2004. (VIII.31.) Kormányrendelet 6. EBH 2003. 848 7. BH 1982.411 8. 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről 9. 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről

10. FELHASZNÁLT IRODALOM

1. Földi András-Hamza Gábor: A római jog története és instituciói Nemzeti Tankönyvkiadó Budapest 1996. 2. Dr. Heltay István Vadásziskola Hubertus Kereskedelmi Kft. 3.Dr.

Jáger

László

Vadászati

jog

című

értekezése

www.nyme.hu/uploads/media/vadaszati_og.doc 4. Dr. Zoltán Ödön: A vadászat magyar jogi rendje Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest 1978. 5. dr. Hegyesi Péter István doktori értekezés 2014. 6. dr. Székely István a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény módosítási javaslata

68