.MICHAEL WALZER.
.Terrorizmus. Fordította: Miklósi Zoltán
latba hozható, jól azonosítható embercsoport tagjait öli meg. A halálnak véletlenszer∫en kell sújtania az egyes franciákat, németeket, ír protestánsokat „terrorizmus” szót többnyire a forradalmi er√szak vagy zsidókat, semmi másért, csak mert franciák, néjellemzésére használják. Ez kisebbfajta gy√zelemmel metek, protestánsok vagy zsidók, mígnem végzeteér fel a rend bajnokai szásen kiszolgáltatottnak érzik Géring Zsuzsanna: Terrorizmus és nyilvánosság mára, akiknek a körében a magukat, és azt követelik modern politikai terrorizmus1 és a modern nyilvánosság terror alkalmazása mind- Akapcsolatát kormányuktól, hogy alkudközelebbr√l szemügyre véve bonyolult viszonyemellett távolról sem isme- rendszert találunk. Ennek néhány vonalát rajzolom fel az aláb- jon meg biztonságuk érderetlen. Az egész népesség- biakban. kében. re kiterjed√ módszeres ter- Kiindulópontként három réteget emelek ki, melyek nehezen A háború során a terroelhatárolható, egymásba kapcsolódó és egymásra jelent√sen ror bevett gyakorlata mind ható területekként ölelik körbe és határozzák meg a terroriz- rizmus annak egy módja, a hagyományos, mind pe- mus és nyilvánosság korunkban kialakuló kapcsolatát. hogy az ellenséges hadsedig a gerillaháborúknak, a Nagyon fontos a terrorizmus retorikájának jelent√s átalakulá- reggel való összeütközést törvényes kormányoknak sa, amely két szempontból is figyelemre méltó. Egyrészt már elkerüljük. A „közvetett a politikusok, a közélet szerepl√i ellen irányulnak csakúgy, mint a radikális nemcsak megközelítés” egy extrém er√szakos cselekedetek, hanem egyre inkább benyomulnak a mozgalmaknak. Célja egy mindennapi élet színtereire, a magánember világába; közép- formáját képviseli.1 Olynemzet vagy egy osztály pontjukba a hétköznapok emberének élete és szenvedése ke- annyira közvetett ez a megmoráljának megtörése, szo- rült. Másrészt ehhez kapcsolódóan megfigyelhet√, hogy egyre közelítés, hogy számos kaválnak a látványos terrorcselekmények, mind közlidaritásának aláásása, mód- jellemz√bbé tona visszautasítja, hogy pontibb elem a terror hatásossága, az er√szak minél felt∫n√bb szere ártatlan emberek vé- megjelenítése. Ett√l valamelyest elkülöníthet√, ugyanakkor egyáltalán háborúnak neletlenszer∫ meggyilkolása. mindezekb√l következik a terrorizmus sajátos megjelenítése a vezze. Legalább annyira a A véletlenszer∫ség a terro- nyilvánosságban, a terror bemutatása a médiában – mint ma- hivatásbeli büszkeség, mint legfontosabb nyilvánosságszervez√ médiumban –, rista tevékenység dönt√ napság morális ítélet kérdése ez. amelyre a látványközpontúság a jellemz√. A hírek világa, mely vonása. Ha valakinek az a szintén egyre inkább az emberi szenvedés szörny∫ségeinek Vegyük tekintetbe egy mácélja, hogy a félelem az id√ bemutatása köré szervez√dik, hírértéke a látványos kínok, az sodik világháborús brit admúlásával mind elterje- érzelmileg felkavaró körülmények és szenvedések bemutatá- mirálisnak a német városok van. Mindez az er√szakról folyó nyilvános diskurzust dettebb és er√sebb legyen, sának terrorbombázása ellen tiler√teljesen befolyásolja, bár nem ez az, ami kizárólagosan megakkor nem célravezet√, ha határozza, még ha els√ ránézésre így látszik is. takozó kijelentését: „Reegy rezsimmel, párttal vagy Ezek a jelenségek kölcsönösen meghatározzák egymást, és van- ménytelenül katonátlan egy bizonyos politikával nak olyan vonásaik, melyek mintegy hosszában átszelik mind- nemzet vagyunk, ha azt valamilyen módon kapcso- hármat. Néhány ilyen keresztmetszet: gondoljuk, hogy azzal nyer-
A POLITIKAI KÓDEX
A
Michael Walzer: Just and Unjust Wars. A Moral Argument with Historical Illustrations. BasicBooks.
47
Michael Walzer
hetjük meg a háborút, hogy a német asszonyokat és amelyet nem különösebben nehéz a harcolók és a gyermekeket bombázzuk, ahelyett, hogy legy√znénk nem harcolók közötti választóvonal politikai meghadseregüket és flottájukat.” 2 A katonátlan a kulcs- felel√jeként azonosítanunk. szó itt. Az admirális helyesen látja, hogy a terrorizmus civil stratégia. Azt is mondhatnánk, hogy a háború folytatása politikai eszközökkel. Az egyszer∫ AZ OROSZ NARODNYIKOK, AZ IRA ÉS A STERN-BANDA férfiak és n√k terrorizálása mindenekel√tt a hazai zsarnokok m∫ve, amint azt Arisztotelész is írja: „[A zsarnokok] legf√bb törekvése és célja alattvalóik forradalmi „becsületkódex”-et legegyszer∫bben 3 szellemének megtörése.” A brit ugyanezekkel a sza- úgy jellemezhetjük, ha felidézzük ama úgynevezett vakkal írta le a terrorbomterroristák egynémely pél„Ezek a szörny∫ségek azért sikeresek, mert kénytelenek vabázások „törekvését és cél- gyunk odafigyelni rájuk.”2 dáját, akik ennek normáit ját”: amire törekedtek, az A terror nyilvánossága egy sajátos viszony: egy társadalmon figyelembe véve igyekeztek nem volt más, mint a civil kívül álló csoport küzd a társadalmi nyilvánosságért. A széle- tetteiket végrehajtani. Hásebb közönségnek üzen, közölni akar valamit, az er√szakon rom történeti esetet válaszközmorál megtörése. keresztül közvetíteni a társadalom számára a saját világát, a A módszert a zsarnokok saját értékrendjét. A társadalmi nyilvánosságot azonban egy- tottam. Az els√t nem lesz tanították a katonáknak, √k re er√teljesebben a látvány világa, a látványosság szervezi. nehéz felismerni, hiszen Alpedig a modern forradal- Ehhez alkalmazkodva lehet ide belépni, ezt felhasználva lehet bert Camus erre alapozta mároknak. Kegyetlen tör- teret nyerni. Mindez azért is fontos és lesz egyre fontosabbá, Az igazságos merényl√k cíaz így létrehozott nyilvánosság törékeny, múló pillanat, m∫ drámáját. ténet ez, s csupán azért ve- mert így újabb és újabb figyelemfelkelt√ cselekedetek kellenek, ame1. A huszadik század eletem föl, hogy történeti ész- lyek az újdonság erejével hatnak. revételemet pontosítsam: a Emögött azonban valami más is rejlik, többr√l van szó annál, jén az orosz forradalmárok sz∫kebb értelemben vett hogy mindenki ott tolong a színpad lábánál, és az jut szóhoz, egy csoportja elhatározta, terrorizmus, tehát az ár- aki a legvéresebb, leglátványosabb. Ez többirányú folyamat, hogy megöli Szergej nagyvan, akit engednek szóhoz jutni, és van, akit nem. Van, ami tatlan emberek véletlen- terrornak min√sül, van, ami nem, holott lehet, hogy ugyanolyan herceg cári hivatalnokot, szer∫ meggyilkolása a for- véres, ugyanannyi ártatlan áldozatot követelt, de mégsem kap- aki személyesen részt vett radalmi harc stratégiája- ja meg a „terror” bélyeget. Ugyanakkor ezzel párhuzamosan a a radikális tevékenységek ként csak a második világ- politikai stratégiai szóhasználat alkalmas arra, hogy lázadó cso- elnyomásában. Úgy tervezterroristának bélyegezzen, céltalan er√szakká degték, felrobbantják hintóját, háború után terjedt el, azaz portokat radáljon társadalmi küzdelmeket, marginális jelenségnek kiálts a kijelölt napon egyikük csak azután, hogy a hagyo- son ki alulról jöv√, változásért küzd√ er√ket. mányos háború velejárója Azaz alapvet√en nem a látvány szervezi ezt a diskurzust, a lát- ott volt a helyszínen a nagylett. Mind a háború, mind a vány csak eszköz, a diskurzus elfogadtatásának eszköze. Ugyan- herceg megszokott útvonaforradalom esetében egy- is a köréje felépül√ nyilvánosság passzív és befogadó, az állam- la mentén. Amint a hintó polgár közönséggé, néz√vé (fogyasztóvá) lesz, ezáltal azonban fajta harci becsület állt eme maga a látvány válik legitimáló er√vé, „csak annak van törté- közeledett, a fiatal forrafejlemény útjában, különö- neti érvénye, amit a látvány felismert; csak azok beszélhetnek dalmár, kabátja alatt a sen a hivatásos tisztek és a tekintéllyel, akiket a látvány már megszentelt”.3 Más folyama- bombával, észrevette, hogy „hivatásos forradalmárok” tok azok, amelyek meghatározzák, hogy mi kerül be az er√szak áldozata nincs egyedül: két körül kiépül√ diskurzusba, de ennek legitimálása alapvet√en esetében. A terjed√ széls√- a látvány médiumán keresztül történik. (Jó példa minderre a kisgyermeket tartott karjaibaloldali és ultranaciona- koszovói háború médiaarculatának alakulása, melynek oka és ban. A leend√ merényl√ figyelt, tépel√dött, majd lista terrorhasználat egy a következménye is volt a társadalmi megítélés alakítása.) tizenkilencedik század má- Azok a határvonalak, amelyek mentén bizonyos cselekmények, gyorsan odébbállt. Inkább a terrorizmus zászlaja alá sorolódnak, folyamatovárt egy másik alkalomra. sodik felében kiérlelt, az események san változnak. E mozgékony mezsgyék pedig nem is annyira a Camus a következ√ket adugyanebben az id√ben kidolgozott háborús törvényekkel nagyjából analóg ta egyik elvtársa szájába, elfogadván a döntést: „Még politikai kódex megroppanását adja hírül. E kódex a pusztításban is létezik helyes és helytelen mód – betartása nem vette elejét annak, hogy a harcos for- és vannak határok.” 4 2. Az 1938-as és 39-es év során az Ír Köztársasági radalmárokat terroristáknak nevezzék, valójában azonban az általuk elkövetett er√szak kevés hason- Hadsereg robbantássorozatot hajtott végre Nagylóságot mutat a jelenkori terrorizmussal. Az ugyan- Britanniában. E csata során egy köztársasági harcos is nem véletlenszer∫ gyilkolás volt, hanem merény- azt a parancsot kapta, hogy szállítson egy el√re belet, és magában foglalt egy olyan különbségtételt, állított id√zített bombát a coventryi er√m∫höz. Ke-
A
48
Terrorizmus
rékpáron utazott a bombával a kosarában, s egy sok legitim célpontjai.7 E besorolás azonban csak rossz kanyart téve eltévedt az utcák s∫r∫jében. részlegesen tükrözi közös morális ítéletünket. Hiszen Amint a robbanás ideje közeledett, pánikba esett, a merényl√t áldozata alapján ítéljük meg, s ha az áldofélredobta kerékpárját és elfutott. A bomba felrob- zat jelleme Hitler-szer∫, valószín∫, hogy dics√íteni bant, és megölt öt járókel√t. Az IRA-ban (akkoriban) fogjuk a merényl√ tettét, még ha nem fogjuk is katosenki nem gondolta, hogy az eset ügyük diadalát je- nának nevezni. A második csoport kevésbé problelentené. A közvetlenül érintett férfiak elborzadtak. matikus: a politikai kártevésben – azaz az igazságtaEgy mai történész szerint a sorozatot gondosan meg- lannak vélt törvények meghozatalában vagy kikénytervezték, nehogy ártatlan járókel√ket öljenek meg.5 szerítésében – nem érintett egyszer∫ emberek védet3. 1944 novemberében a Stern-banda, egy jobb- tek a támadástól, akár egyetértenek e törvényekkel, oldali cionista csoport két akár nem. Így hát az ariszterrorizmusról általában vagy az aktuálisan „megbélyegzett” tagja merényletet követett csoportosulásról szólnak, hanem annak a társadalomnak az ér- tokrata gyerekek, Coventry el Kairóban Lord Moyne tékrendjér√l, amelybe az adott esemény beágyazódik. Ezek a gyalogosai és még az egyipközel-keleti brit állammi- határok egy vég nélküli konstrukció termékei, melynek tétje tomi rend√r is (akinek semniszter ellen. Néhány perccel a nagyobb közösség egysége, (nemzeti, európai, fejlett nyugati mi köze nem volt a palesz„civilizált” stb.) identitása. kés√bb a két merényl√t el- „A terrorcselekményeknek kedvez a fejlett demokráciák biz- tinai brit imperializmushoz) fogta egy egyiptomi rend√r. tosította viszonylagos szabadság.”4 a háborúbeli civil lakosságA tárgyalás során egyikük A fejlett demokráciák azért küzdenek, hogy kiirtsák (nem kí- hoz hasonlatosak. Politikaiígy írta le a foglyul ejtés kö- mélve id√t, pénzt és akár ártatlan áldozatokat – mily paradox lag ártatlanok, csakúgy, a kultúrájukból, hagyományaikból, életvilágukból az rülményeit: „A jár√r köve- helyzet!) ahogy a civilek ártatlanok er√szakot, hogy politikai akaratuknak a kommunikáción, a ratett minket motorbiciklijén. cionális diskurzuson keresztül szerezzenek érvényt. katonailag. A jelenkori terBajtársam mögöttem volt. De éppen az er√szakos cselekményeknek a kultúrából való roristák azonban éppen Láttam, hogy a jár√r meg- ki∫zése az, ami definiálja √ket, amivel létrejön maga a terror, √ket igyekeznek megölni. közelíti. Könnyedén meg- ami által kialakul a terrorizmus irodalma, nyilvánossága. Ez az, A háborús egyezmények amin keresztül életvilágunk részévé lesz, hiszen ahhoz, hogy ölhettem volna a rend√rt, leválaszthassuk, hogy büntethessük, hogy kizárhassuk kö- és a politikai kódex struktude megelégedtem annyival, reinkb√l, pontosan meg kell tudnunk mondani, hogy mi az, rálisan hasonlók, s a hivahogy [...] néhányszor a leve- hogy hol vannak a határai, valamilyen meghatározott viszonyt talnokok és állampolgárok g√be l√jek. Láttam, hogy kell tudnunk kialakítani vele. Ezáltal válik a terrorizmus a több- közötti különbségtétel páridentitást strukturáló elemmé, mint olyan határ, mely köbajtársam leesik kerékpár- ségi huzamos a katonák és civirülrajzolja a társadalmon kívülieket, elválasztja a társadalmilag járól. A jár√r már csaknem elfogadottat és az elítélend√t, így adva meg egy újabb támpon- lek közöttivel (bár a kett√ rajta volt. A rend√rt ismét tot a társadalom tagjainak saját maguk meghatározására, a nem azonos). Mindkett√ elintézhettem volna egyet- „normálissal” való azonosságtudat kiépítéséhez. Azonban az mögött, úgy vélem, az húlen golyóval, de nem tet- identitást formáló tudás és – Foucault nyomán – hatalmi tech- zódik, s ez kölcsönöz nekik nikák nem csak egy ilyen bináris felosztás mentén alakulnak. tem. Aztán elkaptak.” 6 „A hatalom egész mechanizmusa még napjainkban is, a nem hihet√séget, hogy erkölcsiEzekben az esetekben az normális köré rendez√dik.”5 leg különbséget kell tenni a közös, hogy a „terroristák” A bináris – √rült–nem √rült, veszélyes–nem veszélyes, nor- célzottság és annak hiánya morális különbséget tettek mális–nem normális – elválasztás mellett korunk hatalmi tech- között, avagy pontosabban nikáit a megkülönböztet√ felosztás szervezi. Egyénekre lebontama emberek között, akiket va mindenkir√l tudni kell, hogy kicsoda, hol, mikor, mit kell aközött, hogy bizonyos meg lehet ölni, és azok kö- tennie, mi különbözteti meg másoktól és így tovább. Mindenki- embereket veszünk célba zött, akiket nem lehet. nek térben és id√ben jól körülhatárolt helye és szerepe van, azokért a dolgokért, amiket Az els√ csoportot nem fel- melynek eleget kell tenni, hiszen ez a fegyelem az alapja az tettek vagy tesznek, és n√tt társadalmak funkcionálásának, a bennük való fegyverzett férfiak és n√k óriásivá aközött, hogy egész embereligazodásnak. Ahhoz, hogy a fegyelmezett együttélés jól m∫alkotják, akik közvetlen fecsoportokat veszünk célba nyegetést jelentenek katonai képzettségük és eltökélt- differenciálatlanul, pusztán az alapján, hogy kik √k. ségük révén, hanem hivatalnokokból, az elnyomónak A célzás els√ fajtája rezsimek és politikák elleni korvélt rezsimek politikai ágenseib√l. Ezen embereket látozott küzdelem esetén helyénvaló. A második túl természetesen védelmezik a háborús egyezmények megy minden határon, határtalanul fenyeget egész és a pozitív nemzetközi jog. Az ügyvédek jellemz√ mó- nemzeteket, amelyeknek egyes tagjai szisztematikus don (és nem érthetetlenül) elítélték a merényleteket, módon er√szakos halálnak vannak kitéve (többnyire és a politikai hivatalnokokat a nem-katonai szemé- ártalmatlan) életük bármely és minden pillanatában. lyek körébe sorolták, akik sosem lehetnek támadá- Az utcasarkon elhelyezett, buszpályaudvarra rejtett
49
Michael Walzer
vagy kávéházakba és kocsmákba dobott bomba – jóindulatú elzárás a politikai harc idejére. Így a fiatal mindez céltalan ölés, eltekintve attól, hogy az áldo- orosz forradalmárt, aki utóbb megölte a nagyhercezatok valószín∫leg osztoznak valami olyasmiben, ami get, elítélték, és kivégezték gyilkosságért, csakúgy, el√l nem térhetnek ki, nevezetesen egy kollektív iden- mint Lord Moyne merényl√it a Stern-bandából. Pontitásban. Mivel eme áldozatok némelyikének védett- tosan úgy bántak velük, mint a szintén elfogott IRAnek kell lennie a támadástól (hacsak a felel√sség nem harcosokkal, akiket egyszer∫ állampolgárok haláaz eredend√ b∫n következménye), bármiféle kódex, láért vontak felel√sségre. Ez a bánásmód helyesnek amely a politikai harcosok tüzét irányítja vagy fel- t∫nik számomra, még ha osztjuk is az érintett embeügyeli, legalább minimálisan vonzónak fog t∫nni. rek politikai ítéletét, és védelmezzük er√szak-alkalEz képezi fölényét a terrortámadások akaratlagos vé- mazási jogukat. Másfel√l viszont ezek az emberek, letlenszer∫ségével szemmivel határokat szabnak ködhessen, nagyon aprólékosan meg kell határozni mindennek ben. S annyival is igazolha- a feladatát, meg kell ismerni az élet, a test apró részleteit, látha- cselekedeteiknek, jogosultóbbnak érezhetjük hiva- tóvá kell tenni minden kis folyamatot és hatást, hogy zökke- tak egyfajta morális tisztetalnokok megölését szem- n√mentesen össze lehessen hangolni √ket. A hatalom tehát „bir- letre, még ha nem osztjuk ben a katonákéval, hogy az tokba vette” a testet, részleteire szedte és újból összerakta, de is ítéleteiket. már ügyelve minden porcikájának feladatára és helyére. Itt érállam ritkán sorozza politi- het√ tetten a fentebb már említett megosztó társadalmi gyakorkai szerepl√it, nem úgy, lat, amely vizsgáztatja az egyént, aszerint, hogy megfelel-e a mint katonáikat. ◊k élet- normáknak, nem rejt√zködik-e benne „√rültség”, valami be- A VIETKONG pályaként választották a hi- tegség vagy a b∫nre való hajlam. Éles megkülönböztetések jön- MERÉNYLET-SOROZATA nek létre, amelyek egyben el√segítik saját normalizálódásukat vatalnokoskodást. is. Ezeknek a viszonypontoknak, normáknak a m∫ködéséhez A katonák és a hivatal- elengedhetetlen, hogy újra és újra meghatározzuk azokat a tepontos határokat bajonokok azonban más szem- rületeket, amelyek kívül esnek az elfogadhatón. Ennek egyik eleme a terror „kijelölése”. san lehet meghatározni, mipontból is különböznek egymástól. A katonai tevé- A klasszikus kor pallosjogával szemben a modern korban a ként a nem-harcolók véhalál helyett az élet kerül a hatalom középpontjába, az élet vékenység fenyeget√ jellege delme, körülbástyázása, a közösség, a faj fenntartása.6 A ha- dettségét is. De talán közeténykérdés, míg a hivatal- talom tárgya és egyben eszköze is az életr√l való gondoskodás, lebb juthatunk a definíciónoki tevékenység igazság- melynek egyik legszembet∫n√bb formája az intézmények – hoz, ha szemügyre veszünk talan vagy elnyomó termé- kórházak, iskolák, laktanyák – elterjedése. Ez a „biohatalom” egy olyan gerillaháborút, különböz√ dimenzióban jelenik meg: egyrészt az emberi amelyben nagy arányban szete politikai ítélet kérdé- két testre irányul – ez az „emberi test anatómia-politikája”. Haszse. Ezen okból kifolyólag a nosság és engedelmesség – ez a két kulcsszó: a cél az emberi támadtak meg hivatalnokopolitikai kódex sosem tett test mind magasabb fokú tökéletesítése, hatékonyabbá tétele, kat. Valamikor az 1950-es szert a háborús konven- úgy, hogy ugyanakkor engedelmeskedjen is, be lehessen illesz- évek végén az NLF harcot ciókhoz hasonlatos stá- teni a gazdasági és felügyeleti rendszerekbe. Egy másik szinten indított a dél-vietnami vipedig a népesség, a faj, a társadalom jellemz√it vonja ellen√rzés tusra. S a terroristák sem alá, különféle eljárások által: népszaporulat vizsgálata, szabá- déki kormányzati struktúra tarthatnak igényt jogokra, lyozása, halálozási ráták kutatása, egészségi állapotvizsgála- elpusztítása céljából. A Vietkong harcosai 1960 és még a kódex elveihez való tok. Ez „a népesség biopolitikája”. A terror éppen ide, „az aprólékos fegyelmezés”, a mindenna1965 között mintegy 7500 legszigorúbb ragaszkodás pok panoptikusságának világába tör be, er√szakosan és duresetén sem. Mindazoknak ván. Halált oszt, kíméletlenül átgázol a hatalmi technikák ál- falusi és körzeti tisztségvia szemében, akiknek az el- tal körülbástyázott életeken, felszakít a fegyelem által lezárt sel√t öltek meg. A Vietkong nyomást és igazságtalansá- és elcsendesített érzelmeket. Olyan területre irányítja a figyel- egy amerikai tanulmányogot illet√ ítélete eltér az met, ami a hatalom határán helyezkedik el: a halál világára. zója, aki e tisztségvisel√ket élethez való jog köré épül√ hatalom területén túl van a haa vietnami társadalom „terövékt√l, a politikai me- Az lál, ezt csak általánosságban, társadalmi szinten tudja befolyámészetes vezet√i”-nek nerényl√k közönséges gyilkosok, pontosan olyanok, mint akik egyszer∫ ál- vezte, amellett érvel, hogy „ezen NLF akció bármely lampolgárokat ölnek meg. A katonákkal azonban más meghatározás szerint [...] népirtással ér fel”.8 E nézet a helyzet, róluk nem alkotunk politikai ítéletet, és felteszi, hogy Vietnam összes természetes vezet√je csak akkor nevezzük √ket gyilkosoknak, ha nem- kormányzati tisztségvisel√ volt (de akkor ki vezette harcolókat ölnek meg. A politikai gyilkosság a csa- az NLF-et), s ezért a kormányzati tisztségvisel√k szó tától meglehet√sen különböz√ kockázatokat jelent, szerint nélkülözhetetlenek voltak a nemzeti létezés olyan kockázatokat, melyek jellegét azzal a ténnyel szempontjából. Mivel e feltevések még csak távolról lehet legegyszer∫bben jellemezni, hogy nem létezik sem hihet√ek, meg kell jegyezni, hogy „bármely meg-
A
50
Terrorizmus
határozás mellett” a vezet√k meggyilkolása nem azo- vannak vetve, de nem a politikai er√szaknak. Az álnos egész népek kiirtásával. A terrorizmus talán lampolgárok helyzete itt ugyanolyan, mint a civileké: ha a kormányt vagy a háborút illet√ támogatáel√vetíti a népirtást, de a merénylet nem. Mindemellett az NLF-kampány igenis feszegette suk megengedhet√vé tenné megölésüket, a védett a hivatalosság eszméjének határait abban az érte- és a támadható emberek közötti választóvonal halemben, ahogy én hivatkoztam rá. A Front hajlott rá, mar elt∫nne. Jó ok van a gondos célzásra és a diffehogy bárkit hivatalnoknak tekintsen, aki az államtól renciálatlan gyilkolás elkerülésére. „Azt mondták nekapta fizetését, még ha munkája – például közegész- künk,” vallotta egy Vietkong-gerilla amerikai foglyul ségügyi tisztségvisel√ként – semmilyen formában ejt√inek, „hogy a lázadók egy bizonyos napon minnem érintette is azt a politikát, amelyet az NLF el- den hatvanhetedik villamost fel fogják robbantani Szingapurban [...], a követlenzett.9 S olyan embereket solni, ahol viszont nem a halál áll a figyelem középpontjában, is a hivatalosság körébe so- hanem annak a népességre vonatkoztatott szintje, a halálozá- kez√ napon talán minden roltak, akik papként vagy si arányszám. A hatalom számára a halál tehát a magánszférá- harmincadikat, és így toföldbirtokosként nem kor- ba került, a terror azonban ezt a magánszférát beemeli a nyil- vább. Ez azonban megkemányzati befolyásukat bi- vánosságba, és mindezzel ellenáll a fegyelmezés hatalmi tech- ményítette az emberek színikáinak. vét a lázadókkal szemben, zonyos módokon a kor- Az ellenállás és a hatalom azonban elválaszthatatlan. mány támogatásával hasz- „…a modern hatalom m∫ködése egyenesen igényli a b∫nözés mert oly sok ember halt meg szükségtelenül.” 11 nálták. Úgy t∫nik, nem öl- meglétét.”7 Ahol az ellenállás, ott a hatalom, ugyanis éppen ez segíti abban, Mindeddig nem vettem tek meg senkit pusztán közelebb jusson az egyes emberhez. Az ellenállás szolgálfigyelembe, hogy a politikai azért, mert pap vagy föld- hogy tat mindig újabb és újabb támpontot a felosztásra, a határok birtokos volt. A merénylet- definiálására, a hatalom/tudás-technikák finomítására. Ami harcosok többsége nem sorozatot az egyéni tevé- pedig még fontosabb: annak a szükségletnek a fenntartására, merényl√nek, hanem végkenység részleteinek mesz- hogy ezeket a határokat újra és újra meghúzzuk, vagyis ez tart- rehajtónak tekinti magát. szemen√ figyelembevételé- ja körforgásban a hatalom finom mechanizmusainak ökonó- A polgár√r-igazságosság miáját. vel tervezték meg, s jelen- Ugyanakkor nagyon fontos megjeleníteni a határ másik oldalát forradalmi változatának képt√s er√feszítést tettek, hogy mint nem normálist, mint társadalmon kívülit, hiszen ez két visel√i √k, vagy legalábbis „biztosítsák, ne legyenek szempontból is fontos szervez√eleme az egyéni identitásnak. rendszerint ezt állítják. magyarázat nélküli gyilkos- Egyfel√l az egyén elhelyezheti magát a normális–nem normá- Ez újabb okot szolgáltat arelfogadott–nem elfogadott sémában, másrészt demonstrálra, hogy csak bizonyos tisztságok”.10 Mégis, a támad- lis, ja számára az „eltévelyedés” szörny∫ következményeit, ami hatóak köre zavarbaejt√en még nagyobb önfegyelmezésre, engedelmességre készteti.8 ségvisel√ket öljenek meg, kiszélesedett. A terror tehát a látvány erejével küzd a nyilvánosságért, az ár- és nem másokat, ez azonFelteszem, lehetséges tatlan életek kioltásával küzd a hatalom ellen, gyengíti annak ban teljes egészében önéramellett érvelni, hogy min- erejét, megbontja rendezett sorait. Ugyanakkor ezzel hozzá is telmezés. A hagyományos járul a hatalom er√södéséhez, belép abba a térbe, melyet a haden hivatalnok definíció talmi technikák feszítenek ki, melyben az egyének meghatá- értelemben vett polgár√rök szerint részese a (vélelme- rozzák saját magukat. A határ, amelyet megjelenésével megte- a b∫nösség konvencionális zetten) igazságtalan rezsim remt, azonnal bevonódik ebbe a közegbe, fontos azonosító felfogásával élnek, még ha politikai tetteinek, ahogy jellegre tesz szert, újabb területet nyit a fegyelmez√ er√k el√tt, durva és keresetlen módon az engedelmességre nevelésnek újabb csatornáját nyitja meg. minden katona, akár harcol Ugyanakkor ez nem nagy összeesküvés-elmélet, nem arról van is. A forradalmárok azonéppen, akár nem, részese a szó, hogy a hatalom birtokosai állnak minden mögött. Ennek ban új felfogást hirdetnek, harci cselekményeknek. De a hatalmi technikának ugyanis egyik legfontosabb jellegzetes- amelyet illet√en valószía modern állam által finan- sége, hogy nincs körülhatárolható tulajdonosa, egyetlen alanya. n∫tlen a széleskör∫ egyetélhet vele, és mindennapi életünk m∫ködéséb√l adódóan szírozott tevékenységek Bárki értés. Úgy vélik, a tisztvi– ami ezeken a tudás- és hatalomtechnikákon alapul – minköre rendkívül széles, ezért sel√k azért támadhatók, mértéktelenül túlzónak t∫nik minden effajta tevé- mert a „nép elleni b∫nökben” vétkesek. A tárgykenységet merénylet jogalapjának tekinteni. Felté- szer∫bb igazság azonban az, hogy azért támadhatók, ve, hogy a rendszer valóban elnyomó, az elnyomás vagy támadhatóbbak, mint az egyszer∫ állampolgávégrehajtóit kell keresni, nem egyszer∫en a kor- rok, mert tevékenységük alkalmas az efféle jellemzémányzat ágenseit. Magánemberekként utóbbiak szá- sekre. A politikai hatalom gyakorlása veszélyes ügy. momra teljesen védettnek t∫nnek. A hagyományos Ezt nem azért mondom, hogy a merényl√ket védeltársadalmi és politikai nyomásnak (mely gerillahar- mezzem. Zömmel kegyetlen politika ez, amint a polcok idején rendszerint élénkül) természetesen alá gár√r-igazságosság is többnyire a törvények kikény-
51
Michael Walzer
szerítésének rossz formája; végrehajtói rendszerint erkölcsi határokon tör át, amelyeken túl semmiféle gengszterek, néha √rültek, politikai mezben. Mégis, további szabályozás nem t∫nik lehetségesnek, mert „igazságos merényletek” legalábbis elképzelhet√k, s az állampolgárok és a civilek kategóriáján belül nem az olyan férfiak és n√k, akik effajta ölésre töreked- létezik semmilyen kisebb csoport, amelynek védettnek, és elítélik az ölés egyéb formáit, megkülönböz- séget lehetne követelni (kivéve a gyerekeket; de nem tetend√k azoktól, akik véletlenszer∫en ölnek – per- hiszem, hogy a gyerekeket „védett”-nek lehetne nesze nem mint igazságtev√k, mert nem kell velük vezni, ha szüleiket megtámadják és megölik). Minegyetérteni, de mint becsülettel bíró forradalmárok. denesetre a terroristák nem támasztanak ilyen köAmint Camus egyik figurája megjegyzi, nem kívánják, veteléseket: bárkit megölnek. Ennek ellenére a terhogy a forradalmat „az egész emberi nem megvesse”. roristákat nemcsak √k maguk védték meg, de olyan Bárhogy határozzuk is filozofikus apologéták is, denki él is vele, hiszen ezek mentén rendezzük be a világunkat. meg a politikai kódexet, a Azaz egyfajta „infrajog”,9 lehet√séget teremt a fegyelmezett akik mellettük érveltek. terroristák szándékosan együttélésre, és ezáltal a megnövekedett feladatok és szere- A politikai védekezés rendmegszegik ennek normáit. pek összehangolására, társadalmaink fennmaradására. De ezzel szerint párhuzamos a civiUgyanis egyszer∫ állampol- párhuzamosan a hatalmi viszonyok mindig valamilyen aszim- leket öl√ katonák védekemetrián alapulnak, a fegyelmezés nem egyenrangú felek kögárokat ölnek meg, s nem zött létrejöv√ kapcsolatfajta – ezt az oldalt nevezi Foucault el- zésével. A katonai szükségszolgáltatnak indokot – ez lenjog-nak.10 Ez az a kett√sség, ami a hatalom és ellenállás vi- szer∫ségre való hivatkozás nem is volna lehetséges – szonyát is szervezi, ez tartja állandó mozgásban a hatalmi egyik vagy másik formáját az áldozatok egyéni tevé- er√ket, melyeknek mindenki egyszerre tárgya és alanya is. ölti.12 Például azt mondják, Ezek a folyamatok rajzolják körül az er√szakról szóló diskurkenységére való hivatko- zus mezejét, melyet egyaránt meghatároz a tudni akarás, a ha- hogy a terrorizmusnak ninzással. A halottak neve és talmi er√k játéka, az ellenállás lehet√sége és a diskurzusokat csen alternatívája, ha elnyomott népeket kívánunk hivatása el√zetesen nem is- alakító és szelektáló társadalmi technikák. mert, s pusztán azért ölik 1. Conor Gearty ezt úgy határozza meg: „Kétségkívül terrorcselekményr√l beszé- felszabadítani. S azt is meg √ket, hogy a félelem lünk, ha az politikailag motivált és a társadalmon kívül álló csoportosulások kö- mondják, hogy mindig is ez vetik el, ha az áldozatokat találomra választják ki, s ha az er√szak révén valaüzenetét küldjék a hozzájuk mely üzenetet akarnak eljuttatni egy szélesebb közönséghez.” Conor Gearty: Ter- volt a helyzet: a terrorizmus az egyetlen eszköz, hasonlóknak. Mi az üzenet ror, Holnap, Budapest, 1994. 8. o. 2. Gearty id. m∫, 7. o. tartalma? Felteszem, bármi 3. Marc Raboy és Bernard Dagenais: Media, Crisis, and Democracy: Mass Comm- ezért a bevett eszköz is, az lehet. A gyakorlatban azon- unication and the Disruption of Social Order, Sage Publications, London, 1992. elnyomó rendszerek el4. o. Idézi: Monroe E. Price: A televízió, a nyilvános szféra és a nemzeti identipusztítására és új nemzetek ban a terrorizmus, mivel tás, Magvet√, Budapest, 1998. 58. o. alapítására.13 Az általam egész népek és osztályok 4. Uo. 5. Foucault: Felügyelet és büntetés, Gondolat, Budapest, 1990. 273. o. ellen irányul, a legszéls√sé- 6. „A hatalom els√dleges funkciója az életr√l való gondoskodás lesz.” Michel elemzett esetek bizonyítják eme kijelentések hamisságesebb és brutálisabb szán- Foucault: A szexualitás története, Atlantisz, Budapest, 1996. 142. o. 7. Kiss Balázs: „Michel Foucault hatalomfelfogásáról”, in: Politikatudományi gát. Akik élnek velük, elveszdékokat közvetíti – min- Szemle, 1994/1. 53. o. 8. „A hatalom ezek szerint az a mód, ahogyan az emberek, a hatalom tárgyai rátették áttekintésüket a tördenekel√tt a megtámadott vezet√dnek bizonyos célok végrehajtására, vagy arra, hogy bizonyos szabályonépesség zsarnoki elnyo- kat, el√írásokat kövessenek. […] A hatalom tehát tulajdonképpen nem csináltat ténelmi múlt felett, és rosszmását, eltörlését és töme- velünk semmit, pusztán engedelmességre nevel, s ezáltal lehet√vé teszi, hogy hiszem∫ feledékenységben mondjuk a gazdaság, a politika, az egészségügy, az iskola stb. csináltathasson szenvednek, amely kitöröl ges meggyilkolását. Ezért a velünk valamit.” Kiss id. m∫, 51–52. o. minden morális különbségjelenkori terrortámadások 9. Michel Foucault: Felügyelet és büntetés, Gondolat, Budapest, 1990. 302. o. 10. Uo. tételt mindazokkal a többnyire olyan népekre összpontosulnak, amelyeknek a nemzeti létezését férfiakkal és n√kkel egyetemben, akik sok szenveradikálisan leértékelik: Észak-Írország protestánsai, déssel kidolgozták azokat. az izraeli zsidók stb. ellen. A leértékelést a támadás adja hírül. S ezért van az, hogy a megtámadott nép az ellenséggel való kompromisszumot általában le- ER◊SZAK hetetlennek tartja. A háború során a terrorizmus a ÉS FELSZABADÍTÁS feltétel nélküli megadás követelésével társul, és hasonlóképpen általában kizár bármiféle kompro- JEAN-PAUL SARTRE ÉS AZ ALGÉRIAI CSATA misszumos rendezést. Modern megjelenési formáiban a terrorizmus a e létezik egy másik érv is, amellyel foglalkoznunk háború és a politika totalitárius módja. Elsöpri a politikai kódexet és a háborús egyezményeket. Olyan kell ama befolyás okán, amelyre újabban szert tett,
D
52
Terrorizmus
ban a tejbárban robbantják fel, ahol francia tinik isznak és táncolnak.15
még ha nincs is közvetlen megfelel√je a háborús vitákban. Leger√teljesebb formájában Sartre fejtette ki Franz Fanonnak A Föld rabjai cím∫ m∫véhez írt el√szavában, ahol az FNL algériai terrorját igazolja. Sartre érvének összegz√ sorai a következ√k:14 Egy európai lelövése annyit tesz, mint két legyet ütni egy csapásra: egyszerre elpusztítani egy elnyomót és azt, akit elnyomott. Marad egy halott ember és egy szabad ember.
TEJCSARNOK. ROBBANÁS. KÍVÜL. NAPPAL. A zenegép az utca közepére röpült. Vér, húscafatok, anyagok [...], fehér füst és kiáltások, sírás, lányok hisztérikus sikoltása. Egyiküknek nincsen karja, és üvöltve rohan körbe reménytelenül. Lehetetlen megállítani. [...] Szirénák hangja hallatszik: [...] A ment√ érkezik.
Szokásos modorában, mely nem nélkülöz bizonyos hegeliánus melodrámát, Sartre olyasmit ír itt le, amit a pszichológiai felszabadítás aktusának tart. Csak ha a rabszolga ura ellen fordul, fizikailag megtámadja és megöli √t, teremti meg magát mint szabad emberi lényt. Az úr meghal, a szolga újjászületik. Még ha ez a terrorista cselekedet hihet√ leírása volna is, az érv nem meggy√z√: két nyilvánvaló és pusztító ellenvetés érheti. El√ször is: szükségszer∫-e az egy-az-egyhez viszony? Egy halott európaira van-e szükség egy szabad algériaihoz? Ha ez a helyzet, akkor nem élt elég európai Algériában: továbbiakat kellett volna hozatni, hogy az algériai nép sartre-i eszközökkel felszabadíthassa magát. Ha nem, abból az következik, hogy az öl√n kívül más is felszabadulhat. [...] Miképp? Ha nézi az esetet? Ha olvas róla az újságban? Nehéz belátni, a helyettesít√ tevékenység miképp játszhat fontos szerepet a személyes felszabadítás folyamatában (ahogy azt egy egzisztencialista filozófus leírja). A második ellenvetés ismer√s kérdéseket vet fel: bármely európai megteszi? Hacsak Sartre úgy nem véli, hogy minden európai, beleértve a gyerekeket is, elnyomó, nem hiheti ezt. De amennyiben csak az elnyomás végrehajtóinak megölése felszabadító, akkor visszatér a politikai kódex kérdése. Sartre szemszögéb√l ez nem lehet megfelel√, mert azok a n√k és férfiak, akiket √ védelmezett, nyíltan elutasították e kódexet. Véletlenszer∫en gyilkolták az európaiakat, miként (a történetileg pontos) The Battle of Algiers cím∫ film jól ismert jelenetében, ahol a bombát ab-
Az efféle eseményt bajosan lehet az úr és a szolga közötti egzisztenciális találkozásként értelmezni. Bizonyos, hogy vannak történelmi pillanatok, amikor a fegyveres harc az emberi szabadság érdekében szükséges. De ha az a célunk, hogy a harc kimenetele a méltóság és önbecsülés legyen, akkor az nem állhat gyermekek elleni terrortámadásból. Lehet persze amellett érvelni, hogy az ilyen támadások az elnyomás szükségszer∫ következményei, és bizonyos értelemben, felteszem, így is van. Mind az elnyomónak, mind az elnyomottnak a pszichológiai jegyei a gy∫lölet, a félelem és az uralom utáni vágy, s ezek tetté válása bármely oldalon radikálisan determináltnak mondható. Azonban az elnyomás elleni forradalmi harcnak nem ez a tehetetlenné tev√ düh és véletlenszer∫ er√szak a dönt√ vonása, hanem a visszafogottság és az önuralom. A forradalmár úgy mutatja ki szabadságát, ahogy elnyeri azt, közvetlenül szembenézve az ellenséggel, és nem támadva másokat. A forradalmi harcosok nemcsak azért dolgozták ki a hivatalnokok és az egyszer∫ állampolgárok közötti különbségtételt, hogy megvédjék az ártatlanokat, hanem azért is, hogy megvédjék magukat az ártatlanok megölését√l. Bármi legyen is stratégiai értéke, a politikai kódex bens√leg összefügg a pszichológiai felszabadítással. A véres küzdelembe zárt férfiak és n√k között ez az önbecsülés kulcsa. Ugyanez elmondható a háborús egyezményekr√l: a szörny∫ kényszer körülményei között a katona legtisztábban akkor fejezi ki szabadságát, ha engedelmeskedik az erkölcsi törvénynek.
Jegyzetek
4. The Just Assassins, in: Caligula and Three Other Plays, New York, 1958. 258. o. A tényleges történeti esetet Roland Gaucher írja le: The Terrorists: from Tsarist Russia to the OAS, London, 1965. 49. o. 50 n. 5. J. Bowyer Bell: The Secret Army: A History of the IRA, Cambridge, Massachusetts, 1974. 161–162. o. 6. Gerold Frank: The Deed, New York, 1963. 248–249. o.
1. De Liddel Hart, a „közvetett megközelítés” élenjáró stratégája, következetesen elvetette a terrorista taktikákat. Lásd például Strategy, New York, 1974. 349–350. o. (a terrorbombázásokról). 2. Rear Admiral lásd H. K. Hamilton, idézi Irving, Destruction of Convoy PQ 17, New York, é. n. 44. o. 3. Politika 1314a.
53
Michael Walzer 7. James E. Bond: The Rules of Riot: Internal Conflict and the Rules of War, Princeton, 1974. 89–90. o. 8. Pike: Viet Cong, 248. o. 9. Jeffrey Race: War Comes to Long An, Berkeley, 1972. 196–197. o., ahol azt sugallja, hogy éppen a legjobb közegészségügyi tisztvisel√ket, tanárokat stb. támadták meg – mert lehetséges antikommunista vezetést láttak bennük. 10. Pike, 250. o. 11. Pike, 251. o. 12. A forradalmárok és a kormányzati tisztségvisel√k esetében eme érv gyakran a szorultság és szükségszer∫ség valamely partikuláris esetének elemzését√l (melyek ritkán meggy√z√ek) azon általános nézet felé csúszik, miszerint a háború pokol, és minden elmegy. Sherman tábornok nézetét például az olasz baloldali Franco Solinas mutatja be, aki Pontecorvo The Battle of Algiers-ének
forgatókönyvét írta, és az algériai FLN védelmére kelt: „Századokon át próbálták bizonyítani, hogy a háború, mint a párbaj, fair play, de nem az, ezért bármi eszköz helyeselhet√ a harc során. Ez nem az etika vagy a fair play kérdése. Magát a háborút kell támadnunk, és azt a helyzetet, ami hozzá vezetett.” (The Battle of Algiers, szerkesztette és fordította Piernico Solinas, New York, 1973, 195–196. o.) Vö. az amerikai tisztségvisel√k hasonló érvével, akik Hiroshima bombázását védelmezték, 16. fejezet. 13. Az érv, azt hiszem, Machiavelliig nyúlik vissza, jóllehet az √ leírásában az alapítók és reformerek legtöbb szükségszer∫ er√szakos tette meghatározott emberek megölésére irányult, a régi uralkodó osztály tagjaira: lásd A fejedelem, VIII. fejezet, Párbeszédek, I:9. 14. The Wretched of the Earth, ford. Consrance Farrington, New York, é.n. 15. Gillo Pontecorvo’s The Battle of Algiers, szerk. Piernico Solinas, New York, 1973. 79–80. o.
Mostari híd, 1993
54
