Megvagyunk mi egymás mellett. Magyar-román etnikai együttélési helyzetek a szilágysági Tövisháton

Magyar-román etnikai együttélési helyzetek a szilágysági Tövisháton

A Miskolci Egyetem Kulturális és Vizuális Antropológiai Intézetének kutatócsoportja 2009–2012 között az erdélyi Szilágyság peremvidékén etnikailag vegyes (magyar és román) népességű települések hosszú távú együttélési folyamatait tanulmányozta. Jelen kötet fejezetei az eredményeket összegző elemzéseket tartalmaznak, melyek a térségben történetileg kialakult stabil etnikai együttélési helyzet jellemzőit és sajátosságait mutatják be. A szilágysági Tövishát északi falvaiban tapasztalt figyelemreméltó társadalmi és kulturális gyakorlatok a kiegyensúlyozottan működő etnikumközi kapcsolatok „jó” példája. Az Antropos eddig megjelent kötetei: Biczó Gábor (szerk.): Antropológiai irányzatok a második világháború után Biczó Gábor–Kiss Noémi (szerk.): Antropológia és irodalom – Egy új paradigma útkeresése Jacques Maquet: Az esztétikai tapasztalat – A vizuális művészetek antropológus szemmel Alfred Reginald Radcliffe-Brown: Struktúra és funkció a primitív társadalomban Wolfgang Kaschuba: Bevezetés az európai etnológiába Az Idegen – Variációk Simmeltől Derridáig N. Kovács Tímea: Helyek, kultúrák, szövegek: a kulturális idegenség reprezentációjáról Biczó Gábor–Kotics József (szerk.): „Megvagyunk mi egymás mellett…” – Magyar-román etnikai együttélési helyzetek a szilágysági Tövisháton

„Megvagyunk mi egymás mellett…” – Magyar-román etnikai együttélési helyzetek a szilágysági Tövisháton

„Megvagyunk mi egymás mellett…”

„Megvagyunk mi egymás mellett…” Magyar-román etnikai együttélési helyzetek a szilágysági Tövisháton

A Miskolci Egyetem Kulturális és Vizuális Antropológiai Intézete és a Csokonai Kiadó sorozata

Sorozatszerkesztő Biczó Gábor

„MEGVAGYUNK MI EGYMÁS MELLETT...” Magyar–román etnikai együttélési helyzetek a szilágysági Tövisháton Szerkesztette Biczó Gábor – Kotics József

• • •

ME KVAI, 2013

A könyv az Etnikai egyensúlyhelyzetek, lokális együttélési modellek két vegyes lakosságú kisrégióban (Tövishát, Zobor-vidék) OTKA 78618. sz. kutatási pályázat (2009–2012) keretében jelent meg.

Lektorálta: Czégényi Dóra, Ilyés Zoltán, Pozsony Ferenc Olvasószerkesztő: Magyari Márta

© Kulturális és Vizuális Antropológiai Intézet, Miskolc, 2013

ISSN 1589–9136 ISBN 978-963-358-034-9

A kötetben található fotókat a kutatócsoport tagjai készítették. Grafika, borító: Dallos Csaba Nyomdai előkészítés és technikai szerkesztés: Dallos Csaba Nyomta a Kapitális Kft., Debrecen Felelős vezető: Kapusi József

• TARTALOM Biczó Gábor–Kotics József: Bevezető...................................................................... 5 ELSŐ RÉSZ: AZ EGYÜTTÉLÉS SZÍNTEREI Biczó Gábor: A Tövishát északi vegyes lakosságú színterének leírása....................25

Biczó Gábor: Az etnikai együttélési egyensúlyhelyzet elmélete: a szilágysági Tövishát északi falvainak példája...................................................53

Kotics József: Divergens megélhetési stratégiák és az értékrend etnikai dimenziói – A tövisháti példa............................................................... 105

Bán András: „Ez itt az én időmből van.” Vizuális antropológiai kutatás tövisháti román és magyar portákon................. 141 Dallos Csaba: Az elbeszélés és a reprezentáció lehetőségei a dokumentumfilmben, a szilágysági terepmunka példáján.............................. 173 MÁSODIK RÉSZ: ESETTANULMÁNYOK A TÖVISHÁTI ETNIKAI EGYÜTTÉLÉSRŐL Keresztury Ágnes: Változó idők: tradíció és migráció Bősházán..........................205

Osgyáni-Kovács Kitti: A közösségi élet vizsgálata Völcsökön avagy a „hiány” funkciójáról.............................................................................. 227

Mészáros-Nagy Éva: Női normák és életvezetési gyakorlatok kulturális antropológiai vizsgálata Monón........................................................ 251

Ujhelyi Anna: A magyar–román együttélés vizsgálata globális-lokális ellenhatások tükrében Bősházán.............................................. 273 FÜGGELÉK „Elkacagott világ” – Portré az etnikai együttélésről a Szilágyságban dokumentumfilm szövegkönyve (Szilágyi Péter)..............................................295

5

• A KÖZÖSSÉGI

ÉLET VIZSGÁLATA VÖLCSÖKÖN AVAGY A „HIÁNY” FUNKCIÓJÁRÓL Osgyáni-Kovács Kitti

Völcsök, 2011

227

1. TÉMAFELVETÉS A projekt keretében Völcsök (Ulciug) település társadalmi életének működési folyamatait tanulmányoztam. Jelen írásban kísérletet teszek a „faluközösség” leírására, valamint annak tisztázására, hogy a helyi társadalom miként képez a mindennapi életgyakorlatban funkcionális rendszert és ez mennyiben feleltethető meg a lokális szociokulturális közösség fogalmáról alkotott bevett antropológiai képzeteinknek. A téma kidolgozása során kiemelt szempontnak tekintettem a vegyes lakosságú falu két etnikai csoportjának együttélési viszonyai, és a településszintű lokális közösségi ethosz tartalma és minősége közötti összefüggések elemzését. A jelenség megismerésében központi szerepet játszott a közösségi élet feltérképezése. A közösségi életet a lokális társadalom tagjai között megfigyelhető formális és informális interakciók rendszereként a szekunder közösségekben, vagyis egymással nem rokoni kapcsolatban álló egyének, illetve egyének csoportjai között tanulmányoztam. A közösségi élet alapja egy közösségként funkcionáló helyi társadalom megléte. A csoportos és az egyéni terepmunkák rávilágítottak arra, hogy közösségi élet gyakorlatilag nem működik a településen, és ezt a hiányt nem csak a kutatók, de a helyiek is pontosan érzékelik. Az elégtelen közösségi életre vonatkozó véleményüket és értelmezéseiket a helyiek a jelenséggel kapcsolatban forgalmazott narratívák rendszerében teszik nyilvánvalóvá.1 A közösségi élet hiánya univerzális toposz, azonban Völcsökön nem csak az okok tisztázása követel magyarázatot, hanem, és erre ugyancsak szeretnénk rámutatni, a „hiány” társadalmi „funkciói” is értelmezésre szorulnak. Jelen írás célja tehát a völcsöki közösségi élet hiányára vonatkozó ismeretek antropológiai elemzése. Pontosabban fogalmazva: annak a közösségi életnek, amelyet a lokális, hagyományos vidéki-falusi közösségek elemi jellemvonásának szoktak tekinteni. A bensőséges és összetartó közösség képzete, illetve ennek a lokális színtéren a közösségi élet különböző formáiban történő megmutatkozása, elválaszthatatlan képzetek. Hipotézisem szerint a vonatkozó narratívák tanulmányozása alkalmat kínál arra, hogy a helyiek a közösségi élet hiányának okaival kapcsolatban forgalmazott érvei, értelmezései és „vágyai” alapján körvonalazzuk azt a lokális kulturális rendszert, amely végső soron magyarázatul szolgál a deficitre. A tudománytörténeti bevezetőt követően meghatározom a völcsöki közösségi élet hipotetikus feltételrendszerét és ismérveit, majd a hiány okaira adott helyi magyarázatokat elemzem, melyek a hiány funkcióit is világossá teszik. A kutatás a lokális színtér keretei között valósult meg, így kiemelt jelentőséget kapott a terepmunka, melynek során a modern kulturális 1 Narratívának a helyiek a völcsöki közösségi élet hiányának okaival kapcsolatosan az interjúszövegekben is következetesen érvényre juttatott értelmezéseinek rendszerét tekintem.

228 | Osgyáni-Kovács Kitti

antropológia módszertanának megfelelően interjúkat készítettem és megfigyeléseket végeztem.2 A kutatásban központi szerepet játszó narratívák vizsgálatát a dolgozatban a strukturált interjúk részleteinek elemzésével végzem.

2. A KÖZÖSSÉG-FOGALOM HASZNÁLATA Völcsök a romániai Szilágy megyében található, Szilágycsehtől északra, Szilágyújlak és Bősháza között. Az 1992-es adatok szerint az 1072 fős településen az etnikai arányok megoszlása: 68,2 százalékos magyar és 31,8 százalékos román lakosság (Varga Á. 2010). A falu legnagyobb gyülekezete a református, majd ezt követi az ortodox, végül pedig a kisebb vallási csoportok, a Jehova tanúi, az adventisták és a millenisták. A falu lakosainak többsége mezőgazdaságból él, de emellett jelentős a kétlaki életmódot folytatók száma is. Az általános leírás alapján a településre látogató idegen semmi kitüntetett figyelmet követelő, a szomszédos falvaktól, vagy az átlagos szilágysági településektől eltérő sajátosságra nem számít. A völcsöki faluközösség azonban a településszintű nyilvános közösségi élet teljes hiányával olyan lokális társadalomszerveződési gyakorlatot tükröz, ami figyelemreméltó elemzési feladat elé állítja a kutatót. A társadalomtudományok gyakran használják a közösség fogalmát a lokális viszonyok megértéséhez és a helyi társadalom feltérképezéséhez, mert keretei között relációt találnak: viszonyítási pontokra lelnek a különböző diszciplínákból érkező szakemberek. A következőkben azon összefüggésekről lesz röviden szó, melyek szintézise alapján került megfogalmazásra a jelen tanulmányban hasznosított közösség-fogalom. A vonatkozó elméletek többsége a közösséget feltételrendszerként képzeli el. A meghatározások a legtöbb esetben egy hierarchián alapuló, egy szinten több egymást feltételező elemből álló függési rendszerként definiálják a helyi társadalmat. Pál László szerint, egy adott település lakosai között megvalósuló interakciók alapján, a helyi társadalom különböző szintjei jönnek létre. Ennek legalsó szintje a populációszerű együttélés, melyből kialakulnak a falu sajátosan szerveződő társadalmi formái, és erre épül az erős koherenciával jellemezhető, közösségként funkcionáló társadalmi élet. A helyi társadalmiság szervezettségétől függően tehát beszélhetünk puszta populációról és kifejlett helyi társadalomról (Pál 1985). A két típust többek között megkülönbözteti az integráció szintje, mely a lakosság társadalmiság-élményét jelenti, vagyis, hogy az adott egyén mennyire érzi magát a helyi társadalom részének és mennyire tudja magát és státuszát elhelyezni benne (Pál 1985). A kifejlett helyi 2 A kutatás ismeretanyagát egy 85 interjúból álló adatbázis jelenti, melynek reprezentativitását az adja, hogy alanyai mindkét etnikumból, különböző korosztályokból és mindkét nemből kerültek ki.

A közösségi élet vizsgálata Völcsökön | 229

társadalom alkalmassá válhat a közösség jellegű alakzatok megjelenésére, melyre a puszta populáció adottságai miatt képtelen. Hasonló feltételrendszert fogalmazott meg A. Gergely András is a helyi társadalmak szerveződését meghatározó hagyomány körülírásakor. Elemzésében a helyi társadalmat egy sokdimenziós, alkati sokféleségben megközelíthető társadalmi szerveződés-folyamatnak tekinti. Eszerint a helyi társadalmak folyamatosan változnak, átalakulnak, születnek és eltűnnek. A keletkezésben a társadalmi téridő válik fontossá, vagyis a társadalmi tevékenységstruktúrában folytonosan megnyilvánuló értékmező. Az értékhorizont alapját a hagyomány képezi, mely kölcsönös kooperatív viszonyokat, gyökeres emberi relációkat, szerves kötődést, közösségi normarendet, érték és célrendszert jelent a helyiek számára. Felfogása szerint a helyi társadalom nem azonos a helyi közösséggel, csupán egy dimenziója annak (A. Gergely 1993). Az ugyanis, hogy a közösség milyen mértékben és módon jön létre, a helyi társadalom függvénye. A völcsöki lokális társadalom leírásához hasznos Tönnies megközelítése, aki a közösséget a társadalommal szembeállítva határozta meg, és így hangsúlyozta, hogy a közösség egy bizonyos „otthonos” együttélést jelent (Tönnies 2004). Láthatjuk, hogy a téma mértékadó szerzőinek álláspontja szerint a közösség a helyi társadalom relációjában értelmezhető, mégpedig annak legmagasabb szintű, legteljesebb megvalósulásaként. Tehát a közösség csak „bizonyos” minimumfeltételek teljesülésével jöhet létre. Ide tartoznak a közösség szociálpszichológiai előfeltételei, melyek meghatározását többek között Szentmártoni Mihály végezte el, akinek a pszichológiai csoportra kidolgozott elképzelései érvényes megközelítésként alkalmazhatóak a völcsöki viszonyok elemzésére is. Először is, az egyéneknek észlelniük kell egymást és ezt tudatosítaniuk kell önmagukban, ahhoz hogy ne csak egymás mellett élésről, vagyis Pál László szavaival élve laza populációról beszélhessünk. Ebből adódik a lokális közösség minimumfeltételeként a kölcsönös ismeretség, ami azért fontos, mert a névtelenség „megöli”, gyakorlatilag kizárja a pszichológiai csoportot és a helyi társadalom közösséggé formálódását. A közösség második előfeltétele a közös érdekek és értékrend meghatározhatóságában áll, ugyanis ennek tudatosulása során válik nyilvánvalóvá az együttműködés szükségessége. Szentmártoni harmadik feltétele a közös identitástudat, vagyis a „mi” élmény (Szentmártoni 1981). A hivatkozott elméletben megfogalmazásra kerül, hogy a közösség három minimumfeltétele gyakran kapcsolatban áll egymással, ami a völcsöki viszonyok értelmezésében kifejezetten fontos szempont. A helyi közösség a társadalmi tényezők egymással különböző (hierarchikus, egymást erősítő, ok-okozati, stb.) viszonyban álló komplex rendszere, nem csupán az alkotók kapcsolat nélküli halmaza. A társadalmi tényezők megszerveződésében, Szentmártoni szempontjainak egyfajta kiegészítéseként, figyelemreméltó Anthony 230 | Osgyáni-Kovács Kitti

Cohen értelmezése. A négy egymást támogató aspektusra épülő elmélet tézisei szerint, egyrészt nem hagyható figyelmen kívül, hogy a társadalmi létezésben az emberek geográfiai entitásként is megélik a közösséget. Másfelől a közösség létrejöttéhez szükség van azonos érdekekre, mely identitáspolitikákat eredményez. Cohen harmadik kritériuma kimondja, hogy az adott közösség tagjai között társadalmi interakció van. Negyedszer, a közösség képes elhelyezni magát a társadalmi cselekvések folyamatában (Kovács 2007). Cohen teóriájának jelentősége abban áll, hogy a lokalitás kérdését párhuzamosan a közösség földrajzi-fizikai adottságainak, hatalmi-strukturális tagozódásának és az ezt megalapozó kommunikatív személy- és csoportközi interakciók rendszereként elemzi.

3. VÖLCSÖK, MINT KÖZÖSSÉG A völcsöki kutatás során a közösséget, mint a fentebb idézett szerzők, rendszerként határoztuk meg, melynek elemei előfeltételei a közösségi életnek, egymással pedig kapcsolatban állnak, tehát működésük kölcsönös egymásra-hatásként fogható fel. A helyi közösségi élet minimum-feltételeként a helyi aktorok jelenlétét és tevékenységét, a közösségi élet mibenlétére vonatkozó tudást, a közösségi terek meglétét és az ezekre irányuló igényt tanulmányoztuk. A sorolt elemek megléte és funkcionális rendszere eredményezheti a közösségi életet, mely potenciálisan minden helyi társadalom szekunder intézménye. Völcsökön azonban ezek az elemek legtöbbször hiányoznak, amelyek jelen vannak, azok pedig csak részben, vagy más funkciót betöltve működnek.

3.1. A helyi aktorok A helyi aktorok olyan tagjai a lokális társadalomnak, akik szervezői és vezetői képességekkel rendelkeznek, és ezeket használják egy adott csoporton belül. A helyi aktorok nem minden esetben formális vezetői a közösségnek, de a helyi társadalom ad véleményükre és meghatározó, „hiteles” személyeknek tekinti őket. A falusi világban ezt a szerepet gyakran töltik be vallási vezetők, legtöbbször oly módon, hogy nem csak a felekezeti életben és csak saját gyülekezetük számára szerveznek vagy bonyolítanak le programokat.3 Gyakori jelenség, hogy személyüket a társadalmi szerepnek tulajdonított képességgel ruházza fel a közösség, ami lehetővé teszi, hogy a 3 A vallási vezető személye, feladatai, jogai és kötelességei az adott vallási csoport hagyományaitól függenek. Völcsökön a református, az ortodox és a Jehova tanúi közösségben szolgálnak vallási vezetők, mint olyan vallási specialisták, akik a helyi gyülekezetet irányítják és a vallási eseményeket lebonyolítják.


vallási vezető egyúttal helyi aktorrá váljon, még akkor is, ha az ezzel kapcsolatos tényleges adottságoknak nincs is birtokában. A közösségtől nyert bizalom és tisztelet rendkívül sok elvárással párosul, melyek gyakorta egy világi vezető irányába tűnnek relevánsak. A közösségi elvárások szemben állhatnak azzal a képpel, aminek „jó lelkipásztorként” maguk kívánnak megfelelni. Völcsökön a magyar nemzetiségű lakosság többsége református, ami azt jelenti, hogy a református lelkész szerepében egyben potenciálisan ideális helyi aktor. Ugyanakkor a szerepnek tulajdonított közösségi elvárások a kutatás idején szolgáló református lelkész számára nehezen teljesíthetőek. A kettős megfelelés problémát jelent és ezt a helyzetet mindkét fél, a faluközösség és a tiszteletes egyaránt nehezen kezeli. A rögzített interjúszövegek tanulsága szerint több lakos említette, hogy a korábbi lelkészek aktívabban vettek részt a falu életében, világi programokat szerveztek (néptánc kör, színjátszó kör) és közösen jártak kocsmába a hívekkel. A völcsöki lakosság a tiszteletestől és nejétől elvárja, hogy betekintést engedjenek magánéletükbe, és részt vegyenek a közösségi életben, sőt tematizálják azt, hasonlóan az előző lelkész házaspárhoz. Igaz, a lelkészi teendők ellátása mellett szerveznek különböző programokat, de csak kifejezetten a gyülekezet tagjainak.4 A református közösség presbitériuma aktívan segíti a szervezési munkát abban, ami nem kizárólag a lelkészre háruló feladat. Ezért a völcsöki református gyülekezet és a falu számára sem minden esetben válik világosan megkülönböztethetővé a tiszteletes és a presbitérium munkája. Részben ez az akadálya annak, hogy a lelkész a potenciálisan neki tulajdonított helyi aktor funkcióit betöltse, és a gyakran a presbitereket érő, az egyházi élet alacsony szervezettségét kárhoztató, kritikát érvénytelenítse. Völcsök második legnagyobb gyülekezete az ortodox. A közösség vallási vezetője nem helybeli, a szomszédos Bősházáról „beszolgáló” pap, aki csak minden második vasárnap celebrál misét. Amikor Bősházán szolgál, az ortodox kántor helyettesíti, ami azt jelenti, hogy kifejezetten kevés időt tölt híveivel, ezért a település életére tevékenysége nem gyakorol hatást. A településen további vallási csoportként jelen vannak még a katolikusok, a Jehova tanúi, a millenisták és az adventisták. Ezek kevesebb hívet számláló vallási csoportok, melyek közül csak a Jehova tanúi rendelkeznek formális státuszt nyert vezetőkkel, az ún. „vénekkel”. A jehovista közösség gyakran tart rendezvényeket, szervez kirándulásokat, ami a megfigyelő szemszögéből kifejezett aktivitásnak mutatkozik. 4 A programok többségét L.É.Á. szervezi, kifejezetten a gyülekezet nő tagjainak. Ilyen a Női Bibliakör, vagy a 2010 november 6-án megrendezett Nőszövetségi Konferencia. Ezek a programok bár igen jól szervezettek és látogatottak, de még inkább megosztják a gyülekezetet a nemi különbségek alapján.


A kisegyház híveinek életfelfogására jellemző az önmegtartóztató magatartás, ami a település össznépességéhez mért kisebb számukból következően még inkább elszigeteli őket a többségtől. A falu egyik Jehova tanúihoz tartozó lakosa az értékválasztásból következő életvezetési gyakorlat sajátosságaival kapcsolatban mesélt arról az esetről, amikor a szintén ebbe a közösségbe járó huszonéves fia egy nem gyülekezeti eseményen vett részt: „,Látta [a fia Szamosardón egy lakodalomban], hogy ott lehet cigizni, lehet piázni, lehet a csajokkal cicázni is, de itt nincs megengedve az, nem mert az italt nem tiltják meg, de mértékesen, bemenni a buffetba, otthon megissza vagy ennivaló közben nem, csak a részegséget tiltja.”5 A Jehova tanúi közösség tagjai, különösen az idős elöljárók, a dogmák és tilalmak miatt minden rendezvénytől tartanak, ami nem kötődik szervesen a valláshoz. Úgy tűnik tehát, hogy a völcsöki felekezetek vezetői, akik a faluközösség potenciális aktorai, más és más okok miatt nem, vagy csak részben felelnek meg a településszintű közösségi élet szervezésével kapcsolatos elvárásoknak. A református tiszteletes habitusa és személyes adottságai okán, az ortodox pópa az aktív jelenlét híján, míg a faluban az egyetlen valódi közösségi életet felmutatni képes csoport tagjaiként a jehovisták az önszegregatív életvezetési gyakorlat következményeként korlátozott helyi aktorok.

3.2. A közösségi életről kialakult kép A közösségi életről kialakult vélemény és az ehhez köthető elvárások ugyancsak fontos összetevőjét képezik a völcsöki lokális társadalom önképének. A közösségi életre vonatkozó kollektív tudás különböző forrásokból meríthet, melyek Völcsökön, (1) a szomszéd településeken ismert közösségi élet; (2) a közösségi élet hagyománya; (3) a médiából vett minták. A helyiek a közösségi életet leegyszerűsítő értelemben sokszor csak a rendezvényekkel azonosítják, melyek közül a szüreti bált és a falunapot emelték ki a legtöbben. Mivel ezek a közösségi alkalmak már nincsenek Völcsökön, ellenben a környező településeken rendszeresen megszervezett rendezvények, ezért hiányuk a település társadalmának önképével kapcsolatban forgalmazott narratívák egyik kitüntetett eleme. Az alkalmak funkcióival és működésével a helyiek tisztában vannak, a hagyomány emléke a generációról generációra öröklődő elbeszélésekben jelen van, de Völcsökre vonatkozóan a közösségi élet hiányának emblémájaként kerül megfogal-

5 51 éves nő. Mivel a tanulmányban hivatkozott interjúalanyok mindegyike völcsöki, ezért ezt külön nem jelölöm.


mazásra: „Falunap nincsen, szüreti bált Szilágycsehben szokták megrendezni, de szoktak ilyesmik lenni itt a falukban is, Ardóba is.”6 A helyiek a falvak és a város programjai között különbséget tesznek. Valamelyest árnyalja a képet, hogy a szomszédos falvak esetében a rendezvényekről, mint adottságokról, a települések jellemzőiről beszélnek, sem negatív, sem pozitív jelentést nem társítva hozzájuk. Az elbeszélések Szilágycseh vagyis a város – Völcsök adminisztratív községközpontja – kapcsán már megváltoznak, aminek az oka az, hogy az ottani rendezvényeket részben a sajátjuknak tekintik. Mivel a falusiak a városi rendezvények célközönségének érzik magukat, a faluközösség szintjén megélhető közösségi élet hiányát elfogadják. Sőt, éppen a városi programokkal kapcsolatban szerzett tapasztalatok alapján Völcsököt alkalmatlannak tartják hasonló volumenű események megszervezésére. A saját településre vonatkozó deficit elfogadását erősíti, hogy a városi – szilágycsehi – programok falusi tradíciókból építkeznek, csupán a helyszín okán kerülnek a városban megrendezésre, amit a helyiek nem érzékelnek problémaként. A városi programok alkalmával a falusiak és a városiak között a kapcsolat teljesen természetes, elfogadó, mivel a völcsökiek a rendezvényeket sajátjuknak érzik és vendégek más környező településekről is érkeznek.7 „Itt nem nagyon akarnak, itt ha valami megvan akkor jó, vagy ha nincsen az is. Nem olyanok az emberek, hogy sokat igényeljenek, elfogadják úgy is ahogy van.”8 A közösségi élet hiányának tényszerű elfogadása, illetve a szilágycsehi lehetőségek részleges helyettesítő funkcióinak kihasználása sem képes a közösségi élet deficitjével kapcsolatos negatív tapasztalatok maradéktalan kiegyensúlyozására. A kutatási tapasztalatok szerint a völcsöki közösségi életre vonatkozó helyi képzetek azonosításában egy további viszonyítási pontként kínálkozik a média által közvetített kép: „Én azt mondtam, hogy Magyarországon, ahogy látom az RTL-t mikor nézzük, hogy milyen jó ott a magyarországiaknak, hogy van az az öregklub az öregeknek, jaj mondom, hogy nem csinálnak ilyet a faluba, minden nap ott ülnék, mondom.” 9 A közösség iránti vágyakozásnak a médiából vett formája a 60 évnél idősebbek esetében konkrétan tetten érhető. Az interjúalanyok közül volt olyan, aki az idősek klubjának lehetséges helyszíneként az egyébként teljesen kihasználatlan kultúrházat nevezte meg, ahol az elképzelések szerint a nők kézimunkázhatnának, a férfiak kár6 60 éves nő 7 A környező közösséggel való összehasonlítás kapcsán erősödhetne meg a kívülálló, az idegen képe. (R. Redfield 1967) Völcsök esetében azonban ők maguk válnak a résztvevőkké, ezért nincs szó a városiakról, mint idegenekről, illetve a velük szemben történő önértelmezésről. 8 21 éves nő 9 68 éves nő


tyázhatnának. A média által közvetített minta vagy példa, mivel korcsoporthoz kötött, ezért kisebb jelentőséggel bír, és elszigetelten figyelhető meg. A völcsökiekben a közösségi élettel kapcsolatban tudatosult kép vagy minta sokkal meghatározóbb forrása a múlt, amely elsősorban tapasztalatként és/vagy ehhez köthető emlékként él a helyiekben. A közösségi élettel kapcsolatos emlékezet hagyományaként általánosítható tudás esetében nem beszélhetünk homogén képről, mivel ez korosztályonként differenciált.10 Ebben a megközelítésben a közösségi élet a lokális szociokulturális életvilág olyan alkotóeleme, mely formáját tekintve a korosztályok egymásra-következésének időrendjével párhuzamosan alakult át az elmúlt nyolc évtizedben, oly módon, hogy a generációk a közösségi életre vonatkozó képzeteket és szokásokat módosult gyakorlatként vették át egymástól. Ezek közül sok az életmód átalakulásával funkciónélkülivé vált és ily módon hozzájárult a közösségi élet teréül szolgáló alkalmak csökkenéséhez: „Régen volt a fonás, fontunk guzsalyt meg fontuk a kendert, meg szőttünk. Mentünk egy este sokan egyik a másikhoz, pláne amikor én is lány voltam, akkor három vagy négy ház volt így a fonóba, akkor jártak azok a „vánságos”-ok, fiúkat öltöztettük fel mindenféle ilyen csúnyaságoknak, aztán azok jártak a fonóba, ijesztették a fonókat. Na így volt régebben.”11 Az emlékezetben a hagyományos közösségi alkalmak tipikus példájaként tartják számon a fonást. A fonóban töltött időre a 60 év felettiek derűs nosztalgiával emlékeznek, elsősorban a kortársakkal való találkozás és kapcsolattartás színtereként gondolnak vissza rá, bár tisztában vannak azzal, hogy a fonó eredeti formájában egyszer s mindenkorra eltűnt. Esetleges újraélesztése az idősek klubjával összefüggésben merült fel. A közösségi élet lehetséges keretének tekintik, bár más tevékenység, például hímzés végzésével. Az ötletben rejlő felismerés nem csupán a közösség iránti igényt tükrözi, de arra is utal, hogy a közös időtöltés értelmét a gyakorlatias munkatevékenység támogatja: „Volt bál, minden vasárnap a kultúrházba vagy régebben még az én gyermekkoromba így volt mondjuk egy nagy csűr, vagy voltak üres házak, voltak jó nagy szobák, úgy.”12 Az idősebb generáció számára a közösségi élet fő színterét a bálok képezték. A tánccal párosuló alkalmakat a kultúrház megépítéséig a házaknál tartották meg. Az elbeszélésekben a bálok emléke hangsúlyos elem, de a hagyományt nem tartják feléleszthetőnek a faluban. Ennek oka, hogy a rendezvények megszervezésében po10 A korosztályok határai a helyiek meghatározása szerint: gyerekek 0–14 év, fiatalok 14–25 év, „felnőttek”, középkorúak 25–60 év és idősek 60 év fölött. A korosztályi behatárolást a munka világában való részvétel határozza meg, így aki már dolgozik a helyiek szempontjából középkorúnak tekinthető. 11 64 éves nő 12 68 éves nő


tenciálisan érintett völcsöki ifjúság a faluközösség számára szervezett alkalom megteremtését szolgáló munkát nem végzi el. Az érdektelenség nem csupán az értékrend vagy a közösséggel kapcsolatos attitűd megváltozásának köszönhető, de az alkalmakat működtető településszintű szervezeti és kapcsolati háló feledésbe merülése is hozzájárul a helyzethez: „Például a kultúrházba ilyen bálok, összejövetelek, már az is kihalt. Vagy tudom is én, nah hirtelen nem is jut eszembe milyen régi szokások voltak. … Vagy régebben voltak ilyen szerepek, előadás, de most már ritkább az is.”13 A középkorú völcsökiek a bálokat már csak a kultúrházhoz kapcsolják. Számukra a házaknál megtartott táncos mulatságok emléke nem jelent példát. Úgy tűnik, hogy a bálozási szokások a faluban a kultúrház felépítésével hirtelen és egységesen változtak meg. Manapság, a fiatalság számára a bálozás egyet jelent a szilágycsehi szüreti bál meglátogatásával és évenként egyetlen alkalomra vonatkozik. Az interjúszövegekben a bálozási szokásokkal kapcsolatban forgalmazott narratívák generációs különbségei világossá teszik, hogy a közösségi életnek ez a színtere miért tűnt el nyomtalanul Völcsökről. A hagyomány továbbélésének feltételeként azonosítható generációs folytonosság a faluban nem mutatható ki. Ennek okai összetettek, és részben Szilágycseh közelségére, illetve a generációs értékrendek közötti távolságra vezethetőek vissza. A falusi közösségi élet emlékét a fiatalok az alkalmi színjátszás és a néptánc-tanulás kapcsán őrzik formálisan. Ugyanakkor, ezek csupán pár esetleges alkalmat, rendezvényt jelentettek az elmúlt 5-10 évben, és nem köthetőek rendszeres tevékenységhez, ezért a fellépéseket a helyiek nem tekintik a közösségi élet működő formájának. A közösségi életről a korosztályok eltérő véleményeinek és értelmezéseinek ös�szevetése után elmondható, hogy Völcsökön sem szervezeti, azaz társadalmi-hálózati formában, sem a kulturális hagyomány tartalmában nem áll rendelkezésre az a generációkat összekötő szerveződési gyakorlat, amely a közösségi élet alkalmait működtethetné. A funkciókat, amelyekkel a faluban a közösségi életet azonosítják többségében Szilágycseh vette át, és ezt a fiatalabb korosztály már természetesnek tekinti. A jelenséget nem deficitként, tehát a falubeli közösségi élet eltűnésének okaként értelmezik, hanem a funkció a városban történt fennmaradásaként fogják fel. 14 A közösségi életről való gondolkodás, az elképzelések és az igények tehát nem csupán az eltérő életvitelből, napirendből vagy értékrendből fakadnak. A generációs különbségek alapját a közösségi életre vonatkozó tapasztalatok és emlékek differenciája képezi.

13 50 éves férfi 14 Ez annak ellenére is általános jelenség, hogy a két település között tömegközlekedés nincs, így bár a falu csak 3 km-re van Szilágycsehtől fizikailag mégis elszigetelt.


3.3. Közösségi tér A közösségi élet megteremtésében központi szerepet játszik a közösségi térként funkcionáló helyek azonosítása. Völcsökön a legfontosabb helyszínnek a kultúrházat tekintik, itt zajlott minden szervezett rendezvény, amely teret kínált a szekunder közösségek működésének. A szervezett alkalmak között a már korábban elemzett bálok, valamint eseti színjátszó rendezvények mellett meg kell említeni a lakodalmakat, illetve az iskolai ünnepségeket is. Az épület felújított állapotban van, de a kutatás időszakában senki sem használta. Ritkán helyet ad privát és nyilvános eseményeknek, azonban falai között rendszeres kulturális vagy közösségi tevékenység nem folyik. A kultúrház a falu központjában, a településen átvezető köves utak találkozásánál található, a református templom és az egyik bolt közelében. A helyiek a falurészt egyszerűen csak központnak hívják, ahol az utcákhoz képest a tér kiszélesedik. A völcsökiek számára ez a hely viszonyítási pont, és bár a lokális mentális térképzet legfontosabb pontja, ugyanakkor a környezet karbantartásával, gondozásával egyáltalán nem foglalkoznak. A miértet firtató kérdésre adott válasz profán és gyakorlatias: hajnalban és esténként úgyis erre vonul végig a falu csordája. Völcsökön három kisbolt működik más-más családok tulajdonában. A Felszegnek nevezett falurész boltját üzemeltető M. család egy kocsmát is fenntart ugyanitt. A „bár” csak pénteken, szombaton és vasárnap van nyitva, elsősorban középkorú, illetve idősebb férfiak látogatják, románok és magyarok vegyesen. A szűkös nyitva tartás oka az M. család egyik tagja szerint az, hogy a kocsmalátogatásnak nincsenek tradíciói, ezért csekély az érdeklődés. A szokatlan körülményt, hogy egy majdnem ezer lelkes településen nincs állandó kocsma, a következőképpen magyarázzák: „Nálunk nincs ilyen szokás, nálunk nem tudom, hogy hogy alakult ez ki, hogy idegenkednek az emberek, nálunk inkább megveszik azt az ilyen flakonos sört és megisszák a családban.” „Nálunk nem járnak úgy, hogy na most veszem én a férjemet és beülök én egy asztal mellé és megiszok egy üdítőt, vagy egy sört, nálunk ez nem működik.”15 Kutatásaink szerint Völcsökön az alkoholfogyasztás jellemzően nem kötődik a nyilvános térhez, sokkal inkább a privát szférához és a családhoz tartozik. A bolt tulajdonosai szerint itt sem vesznek kevesebb alkoholt, mint a környező településeken, és a falu három pálinkafőzőt is fenntart. Az alkoholfogyasztási gyakorlat tényének kérdésétől meg kell különböztetnünk az ehhez köthető lokális kulturális szokásrendet. Az átlagos viszonyok között a falusi társadalmi-közösségi élet bevett színterének tekinthető kocsma hiánya nem az alkoholfogyasztás a környezethez képest eltérő volumenére utal, hanem a közösségszerveződés eltérő gyakorlatára. A nyilvános ita15 49 éves nő


lozást erkölcsi okokra hivatkozva sokan elítélik, de az otthoni, a családon belüli fogyasztással szemben nem hoznak fel ellenérveket. A kocsmát általában a családi életre veszélyes helyszínnek ítéli a falu többsége, amely lehetőséget kínál a társadalmi rend megbontására: „Van amikor valaki születésnapját, neve napját itt tartják meg. Este, jaj, itt olyan mulatás van, és akkor verik széjjel egymást, amikor tartják a suhancárok meg a családjuk a születésnapokat.”16 Az otthon és a kocsma között tételezett hagyományos dichotómiát újabban az az elterjedőben lévő gyakorlat lazítja fel, hogy például a születésnapok ünneplését a fiatalok szüleikkel és rokonaikkal a kocsmában tartják meg. A kocsmalátogatás a közösségi élet nyilvános színtereként a családi rendezvény „kihelyezését” jelenti és nem a barátokkal vagy ismerősökkel eltöltött alkalmat. A kultúrház esete és a kocsma funkciója világossá teszi, hogy a közösségi élet számára alkalmas színterek megtalálhatóak Völcsökön, de ezek nem működnek találkozási pontokként, nem helyei a szekunder közösségek megszerveződésének. Tényleges, de szegregált közösségi térként mindössze a református templomkert működik, ahol a hívek és a gyülekezet legaktívabb tagjai vasárnaponként töltenek el időt: „Csak a templomban [beszélgetnek]. Nálunk csak dolgoznak és templomba mennek, már aki vasárnap elmegy és nálunk ennyi a szórakozás.”17 A templomkert alkalmai még erősen kötődnek a vallási élethez, ahol a szakrális idő kiterjesztésével legalizálódik a közösségi tevékenység, mely leginkább kötetlen beszélgetésből és kapcsolattartásból áll.18

3.4. Igény a közösségi életre Bármely lokális társadalom közösségi életének vizsgálata felveti az iránta az érintettek részéről megnyilvánuló igény kérdését.19 A közösségi élet iránti igény szorosan összekapcsolódik az ennek tulajdonított értékrendszerrel, és ennek függvényében járul hozzá, vagy akadályozza a településszintű szervezett közösségek kibontakozását és működését. Völcsök esetében a közösségi élet hiányának megfogalmazásakor nem kizárólag a programok, rendezvények, a szekunder intézmények deficitjére történt utalás, de a témával kapcsolatban véleményt nyilvánító helyiek többsége a közösségi életnek a falu társadalmára gyakorolt pozitív hatásának hiányáról beszélt. Igaz mindennapjaik 16 59 éves nő 17 49 éves nő 18 A völcsökiek időhasználatának változásáról és a közösségi élettel való kapcsolatáról a Román és magyar közösségkapcsolatok című fejezetben részletesebben értekezem. 19 Igény alatt az egyén belső vágyainak projekciót értem.


rutinszerű rendjében az „események”, az önszerveződő nyilvános társadalmi és/vagy kulturális rendezvények, történések hiánya nem tudatosul közvetlenül, ám a vágyakozás a közösségi élet, illetve az ennek tulajdonított pozitív értékek iránt világosan tetten érhető. A közösségé formáló erők között az értékfelismerés az egyik legfontosabb tényező (Mina-Greer 1969 idézi Vercseg 1994). Kutatásunk a társadalmi igény általános megléte és az ehhez köthető passzív várakozás tényének rögzítésén túl, igen kevés konkrét elképzelést tudott rögzíteni. A közösségi élet iránti vágyakozás legtárgyszerűbb megnyilvánulása, bármily furcsa is, a már korábban említett „idősek klubjával” kapcsolatban, elsősorban idős asszonyok által forgalmazott elképzelésekben öltött testet: „Kézimunkálnak, énekelnek. Jaj, úgy szerettem kézimunkálni, mondom az öregnek, az enyémnek, hogy elmennék én oda mondom, úgy elkézimunkálné ott vélek mondom, hogy nincsen itt, én is elmennék.”20 A jelenség hátterében a közösségi élet formális és tartalmi kérdéseivel kapcsolatban mutatkozó komoly generációs különbségek húzódnak meg. A munkatevékenység miatt legelfoglaltabb völcsöki középgeneráció a közösségi élet hiányának problémáját az idősebb, illetve a fiatalabb korosztály igényei közötti eltérések felől értelmezi. A konkrét elképzelések itt is igen szűk spektrumban és elsősorban a hagyományelemek felújítására apellálva fogalmazódnak meg. A 60 év felettiek részére az idősek klubját, a fiataloknak a színjátszó kört és táncházat vélelmezik ideális megoldásnak. Ugyanakkor az aktív korúak mindkét nevezett igényt olyan akadályozó tényezőkkel kapcsolják össze, amelyeknek eredője, hogy bizonyosan semmi nem fog történni a közeljövőben: az idősek nem elég motiválták, a fiatalok számára elgondolt alkalmak pedig helyi aktorok hiányában megvalósíthatatlanok. Érdekes, hogy a 25 év alatti fiatalok korcsoportjából kevesen tudták az idősekhez hasonlóan megfogalmazni konkrét elképzeléseiket. Sőt, a völcsöki ifjúságnak a közösségi élet iránti igénye, az interjúk tanulsága szerint, mindösszesen egy modernebb vendéglátóhely megvalósítására vonatkozott, amit a fiatalok a középkorúaktól várnának el: „Nincs sehol, egy hely, ahol együtt üdítőzzünk, egy terasz vagy egy pizzéria, nincs semmi biztosítva itt.” 21 Kiderült, hogy a fiatalok számára a közösségi élet legfontosabb, és szinte már kizárólagos funkciója a kapcsolattartás: az aktív kulturális tevékenység és a közösségi léthelyzet képzete között nincs megfelelési kapcsolat. Összefoglalva, úgy tűnik, hogy a völcsöki helyi társadalom a közösségi élettel ös�szefüggésben forgalmazott generációnként gyökeresen eltérő elképzelései, továbbá ezek megfeleltethetetlensége gyakorlatilag kizárja a településszintű nyilvános és rend20 68 éves nő 21 21 éves nő


szeres „események” megszervezését. A helyzetet csak bonyolítja a lokális társadalom etnikai tagoltsága, a magyar és román közösség együttélési léthelyzete.

3.5. Magyar és román „közösségkapcsolatok” Elvileg bármely helyi társadalom tényleges közösséggé szerveződése multietnikus közegben is elképzelhető, tehát a vallási, szokásbeli vagy nyelvi különbség nem feltétlenül jelent akadályt a közösségi élet kialakulásában.22 A völcsöki helyzet azonban felvet pár kérdést, amely segít megérteni, hogy a falu etnikai bipolaritása milyen összefüggésben áll közösség-nélküliségével. A közösségi élet és Völcsök etnikai sajátosságai közötti kapcsolat értelmezése a szabadidő eltöltésében mutatkozó különbségek és szokások elemzésén keresztül kerül bemutatásra, hisz már volt arról szó, hogy a helyiek, különösen a fiatalok, a közösségi élet fogalmát a szabadidő felhasználásának mikéntjével azonosítják. Az etnikai különbség kérdéskörét a nyelvhasználat, az összetartás, a szabadidő használat és ennek a lokális színtéren megnyilvánuló gyakorlata alapján elemezhetjük. A helyiek álláspontja szerint a nyelvi különbségek sosem jelentettek problémát a közösségi rendezvények lebonyolításakor. Ellenben a mindenkori református lelkész és felesége szervezésében létrehozott programok vallási alapon szerveződtek, ezért a románok a rendezvényeken kívül rekedtek. Kivételt a vegyes házasságban élő áttért személyek képeznek. A nyelvi távolság nem jelent a mindennapi társadalmi életben problémát, mert a lakosok többsége mindkét nyelvet beszéli. Igaz, főleg az idősebb magyarok és a fiatal románok kevésbé kommunikálnak jól a másik nyelvén, de ez egyik fél részéről sem feloldhatatlan helyzet. A közösségi találkozások alkalmai, többnyire az esküvők és a temetések, hisz a kulturális rendezvények ritkák, a részvevők függvényében kétnyelvűek. Ha magyarok és románok is jelen vannak, a ceremoniális szövegek általában mindkét nyelven elhangzanak, és az esemény résztvevői készek a nyelvváltásra.23 A nyelvhasználat egymás megértésében, illetve a közösségi programok lebonyolításakor nem jelent valódi problémát. A két etnikum egymásról, illetve önmagáról alkotott közösségképe érdekes módon különbözik. A helyi reformátusok az egymással való összetartás, a szolidaritás-kész-

22 A völcsöki úgynevezett bipoláris autochton együttélési közösség. Lásd részletesen jelen kötet Az etnikai együttélési egyensúlyhelyzet elmélete:a szilágysági Tövishát északi falvainak példája című fejezetet. A multietnikus együttéléssel kapcsolatban lásd még: Kovács 2007 23 Ez jellemzi például a kisebb felekezetek összejöveteleit és temetéseit is.


ség alapján a románokat egységesebb közösségnek tekintik: „Összetartóak a románok? Jaj, azok, mint a láncszem, de a magyarok nem úgy tartanak össze.” 24 Az etnikai alapú közösség-meghatározás értelemtartalma nem a magyarokkal szemben, vagy ellenük tételezett koalícióra utal, hanem a völcsöki románok között létező kapcsolatok minőségére történő pozitív utalás: „Szerintem az összefogás terén a románok sokkal jobban összefognak, a magyar amikor így van, akkor magyar magyar ellen van mindig, de román amikor úgy van, hogy együtt kell lenni, akkor ha ellenség, ha barát, akkor összefognak. Mondjuk ez szerintem hátrány a mi nemzetünkön.” 25 Az összetartás a mindennapokban az ortodox vallási hagyományok követésében, az ünnepek közösségi gyakorlatában és tiszteletében figyelhető meg leginkább. A völcsöki románokra jellemző erős csoportkohézió azonban a faluközösség egészére kihat. Jelesül, ha valakit balszerencse ér, a faluban élő román férfi vezetésével néhányan, a faluközösség részéről informálisan támogatott segélygyűjtést végeznek a károsult számára: „Hát presbiterek … nem presbiterek jártak, hanem van egy román, aki evvel foglalkozik és akinek utólag volt valami esetje, ilyen tűz vagy döglött valami jószág az még ment besegíteni. Szóval jártak akkor vagy négyen a faluba. És ki ez a román? Hát az itt lakik egy román férfi. És szokott, hogyha valaki bajba jut, akkor így körbejárni? Igen, hát az meg van így bízva, egy másikkal mennek és gyűjtenek pénzt. Csak jól fog, mert jól fog, nekünk is például tavaly megdöglött a lovunk és nekünk is jártak. … És őt ki bízta meg? Hát mán csak a falu.”26 A gyűjtés megszervezését egy idősebb román férfi végzi, hozzácsatlakozik pár presbiter és így a falut bejárva gyűjtenek pénzt. Az interetnikus lokális szolidaritási intézmény működése a völcsöki transzetnikus ethosz működésének jó példája.27 Egyébként Zs., a gyűjtést vezető román férfi volt az egyetlen olyan ember, akit a falusiak a vallási vezetőkön kívül helyi közösségi aktorként tudtak azonosítani. A völcsöki magyar és román etnikai közösséget a helyiek gyakran megkülönböztetik a szabadidő eltöltéséhez kötődő eltérő szokásrendszerük alapján. Ebben az összefüggésben a szabadidő az etnikai közösségre jellemző eltöltésének módját a szórakozási formák, valamint gyakoriságuk különbségeként érzékelik.28 Fontos megfigyelés, hogy a szabadidő eltöltésének gyakorlata vonatkozásban a falusiak területi megkülönböztetéssel is élnek. Ezek szerint a helyiek a falurészeket etnikai nemzetiségi szokásokhoz kötött ismérvek alapján tartják nyilván. 24 68 éves nő 25 21 éves nő 26 21 éves nő 27 Lásd részletesen a kötet Az etnikai együttélési egyensúlyhelyzet elmélete: a szilágysági Tövishát északi falvainak példája című fejezetében! 28 A szórakozás pedig a közösségi élet egyik legfontosabb funkciója (Olmstead 1964).


A falurészekre vonatkozó két leggyakoribb megkülönböztetés a Felszeg és Alszeg elhatárolása. Az előbbiben él a románok több mint 80 százaléka, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy itt minden második ház román. Az Alszegen ezzel szemben kevés román család lakik. A két területet kvázi etnikus sűrűsödési pontnak tekinthetjük, melynek következtében az adott falurészen többségben élők szokás-, érték- és normarendje a terület sajátjává is válik, és ezzel együtt minden lakost jellemez: „Hova járnak szórakozni? Hát most már inkább csak otthon, van olyan hely, például az a felsőrész, ahol ott kiülnek, szóval jobban nem, hogy megengedik maguknak, de nyugodtabbak az emberek, mint itt ezen a másik részen. Itt talán többet dolgoznak nincs annyi idejük kiülni, itt kiülnek egy padra a ház elibe, vagy kinn az udvaron ott többet, jobban megengedik maguknak, mint itt az alsórészen ott nyugodtabbak talán ott fenn, mint itt lenn. Akkor ott fenn jobban is ismerik egymást az emberek? Hát itt is ismerik. Ismerni ismerik itt is. Ott több a román ott fenn, és lehet, hogy azért, vagy másabbak az emberek, vagy megszokja egyik szomszéd a másikat és gondolja magának, hogy ha az megengedi magának, akkor miért ne engedjem én is meg magamnak vagy lustábbak.(nevet) Van egy kis különbség a fenti és a lenti részről.” 29 A Felszeg területén élőket a falu más részein lakók nyugodtabbaknak, kiegyensúlyozottabbnak látják, és informális közösségi életükről vannak ismereteik. A csupán pár házzal arrébb élők nem képesek valódi magyarázatot adni a jelenségre, vagy a különbözőség okaira. Az adatközlők többsége számára annyi bizonyos csupán, hogy a Felszegen élők habitusa más, életük kevésbé munkacentrikus. A Felszeghez kötődő szokásrendszer, illetve az itteni lakosokra vonatkozó megállapítások azonosak a románokra jellemző általános tulajdonságokkal. Az értéktulajdonítás középpontjában a románok a vallási szokásokhoz köthető eltérő viszonyulása áll. Az ortodoxok igen sok ünnepet tartanak, melyek nemcsak templomlátogatást jelentenek, hanem munkavégzésben tartott szünetet is. Akik ingáznak, eljárnak ugyan munkába, de a mezőgazdasági, illetve a házkörüli munkákat szüneteltetik. A völcsöki románok szabadidő gazdálkodása egészen más keretek között zajlik, mint a magyaroké, akik ugyanúgy végzik mindennapi munkatevékenységüket. A magyarok szerint a románoknak több idejük van pihenni és több alkalmuk kommunikálni egymással, ezért jobban is ismerik egymást. Mivel a Felszegen élők többsége román, ezért a falurész minden lakosára, tehát a magyarokra is érvényesnek tekintik a fenti sztereotípiát. Pontosabban fogalmazva, az alszegiek a szabadidő használat szempontjából a Felszegen élőket a román kulturális gyakorlatra jellemző tulajdonságokkal azonosítják.

29 50 éves férfi


A jelenségre egy lehetséges magyarázatul az időszemléletben bekövetkező változás szolgálhat. Ezek szerint a tradicionálisan két kategóriára, a profánra és vallásira osztható időt, a munka- és a szabadidő kettőse váltja. Bár Jávor Kata Eriksenre hivatkozva ezt szinkron jelenségként értelmezi, mindez Völcsökön diakron képzetként azonosítható. A románoknál a szerteágazó vallási ünnepkör miatt az időszemlélet a profán versus vallási megosztást követi, melyben a munkatiltással a vallási szentség mélyebb megélését szolgálja. A szekularizáltabb magyar időszemlélet inkább értelmezhető a munkaidő és a szabadidő megkülönböztetéseként. Ebben az összefüggésben válik értelmezhetővé a felszegiek megítélése, hiszen a román megszentelt időt a magyarok szabadidőként azonosítják. S mivel a románoknál az ünnepekkor gyakori a család- és rokonlátogatás, a magyarok szemszögéből ez egyszerűen szabadidőként tételeződik (vö. Jávor 2005). A szembeállítás fontos kiegészítő eleme az is, hogy a magyarok, mivel kevesebb szabadidejük van, többet dolgoznak, ami érték ugyan, de a közösségi életnek akadálya is egyben. A szabadidő kulturális konstrukciójának eltérései ellenére mind a román, mind a magyar lakosság álláspontja egyöntetűen az volt, hogy amennyiben működnének nyilvános közösségi rendezvények a faluban, azokon mindkét etnikum részt venne: „Hát, ha lenne szerintem ilyen falu napja, vagy ilyen szüreti bál. A falu háromnegyede biztos, hogy ott lenne a falunak.” 30 Az időgazdálkodás eltérő gyakorlata a nyilvános közösségi élet szempontjából fontos kérdés, hisz a közösségi programok alkalmával is a szabadidő kerül kihasználásra.

4. A HIÁNY OKAI A közösségi élet hiányát a völcsökiek részlegesen érzékelik. Reflexióik nem a komplex struktúrára vonatkoznak, hanem annak csak bizonyos elemeire. Amikor a hiány okait firtatjuk, egy elképzelt nyilvános közösségi élet tényezőit nem nehéz azonosítani.

4.1. Helyi aktorok hiánya „Nincsenek [rendezvények a faluban]. Nem mondom, hogy igény nem lenne, hanem nincs ki szervezzen, tehát nem vállalja azt fel senki, hogy én egyedül megyek és rendezzek. A másik pedig, hogy alap sincsen rá, mit tudom én így, hogy most valaki pályázatot írjon, vagy tényleg felvállalja azt, hogy én akarok valamit és fogom magam elindulok, hát nincs ilyen személy.” 31 30 21 éves nő 31 25 éves nő


A helyi aktor hiánya valódi hiátus, azonban a megfigyelő számára úgy tűnik, hogy a vallási vezetők potenciálisan betölthetnék ezt a szerepet. Még akkor is, ha a falusiakban a feladataikról alkotott elképzelés az úgynevezett világi rendezvények (bál, falunap, előadások) megszervezésével nem párosul. A deficit felismerése és tudatosulása megtörténik, azonban maga a közösség nem jut el odáig, hogy a lehetséges közösségi aktorokat megnevezze, vagy példaképszerűen működő helyi aktorokat idézzenek fel a múltból. Mindez arra enged következtetni, hogy a szervező egyéniségek hiánya (és ezzel együtt a közösségi életé is) a múltból hagyományozódott a 21. századi Völcsökre. A fiatalok és az idősebbek a közösségi élet emlékét, redukált formáit még őrzik. A szüreti felvonulásokra, bálokra, táncházakra, előadásokra vagy ezek közül legalább egyre mindenki emlékszik, a szervezők, helyi aktorok azonban a névtelenség homályába vesznek. A múltból az emberek az emlékezés, pontosabban a nem emlékezés által tudnak „ki írni” valakit. A múlt eseményei és személyei csak akkor léteznek, ha a jelenben a társadalmi emlékezet felidézi (Mannheim 2000). A kutatás eredményei alapján elmondható, hogy a közösségi élet hiányának a helyi szervezők hiányával való azonosítása olyan mértékben elfogadott állásponttá vált a völcsökiek között, hogy nem is kívánnak erre megoldást találni, a hiány okainak elfogadása ugyanis legalizálja a közösségi élet faktuális hiányát.

4.2. Életmód A közösségi élet hiányát taglaló második népszerű diskurzus az életmódra vonatkozó hivatkozásban ölt testet. A sok munka miatt nem jut idő a szabadidős tevékenység közösségi programként való megvalósítására. A falusiak többsége egyszerre dolgozik „szolgálatban”, vagyis rendelkezik munkahellyel, többnyire Szilágycsehben, és „dolgozik a mezőn”, vagyis végez földművelő munkát. Ez az életmód olyan módon tölti ki az emberek idejét és veszi el az energiájukat, hogy a kikapcsolódás szinte teljesen elmarad a mindennapjaikból: „Mindenki úgy el van menve, szolgálat, nincsen ideje. Pláne ez a szomszédasszony is, van itt egy kis fiatalasszony jön haza szegény estefele, azt se tudja mit csináljon, főzzön egy kis vacsorát, meg legyen ennivaló a gyerekeknek, sokszor ott kell, hogy üljön 8 óráig is este a tricotaj-ba, aztán azt se tudja már, hogy mit csináljon a kertbe, mit dolgozzon, mit gyomláljon, nem hogy még menjünk egyik a másikhoz.” 32 A két helyszínhez kötött munkavégzés kimerítő jellege miatt a mindennapi értékrendben a munka, mint idealizált és kizárólag értelemadó élettevékenység fokozatosan szorul háttérbe. A munka mellett a „másra” irányuló igény a melegágyát jelenthetné mind családon belül, mind a társadalomban a szabadidős tevékenységek32 64 éves nő


nek (Presvelou 1971 idézi: Jávor 2005). Völcsökön azonban ennek ellenére nyoma sincs a kollektív szabadidő-eltöltés kulturális alkalmainak. A kizárólagos értékforrásként felfogott munka-paradigma helyébe fokozatosan a munka, a létfenntartás elengedhetetlen eszközeként való értelmezése lép. Ennek ellenére nem látszik, hogy a kevesebb elvégzett munkatevékenység mellett felszabaduló időt, a nyilvános közösségi élet megszervezésére szeretnék fordítani: „Nincs szabadidőnk, már csak egy kis vasárnap, hogy elmegyünk a templomba, oszt akkor hazajövünk már megint kell az ebéd, a vacsora.” 33 A templomba járás sokszor a „szórakozás” egy formájaként tűnik fel, ami világossá teszi, hogy a völcsöki lokális társadalom időkezelési stratégiája lehetővé teszi a szent-profán dichotómiából a munkaidő-szabadidő felosztásba történő átlépést. A jelenség a szekularizáltabb református magyarok esetében szembeötlőbb, mint a románok esetében: „Nálunk csak dolgoznak és templomba mennek, már aki vasárnap elmegy és nálunk ennyi a szórakozás.” 34 Ez a furcsa összemosódása a megkettőzött időszemléletnek eredményezi azt, hogy a templomba járás „szórakozásnak” tűnik, ugyanakkor a „szent időben” következik be, ám mégsem értékelik szabadidőként.

4.3. Völcsöki ifjúság A közösségi élet kibontakozásának harmadik akadályát a helyiek többsége a völcsöki református magyar fiatalság hozzáállásában látja. A fiatalok „modern életére” történő hivatkozás a közösségi élet hiányának indoklásakor a város preferálásában, és az internet közösségi térként való használatában merül ki. A három kilométerre fekvő Szilágycseh a fiatalok számára nemcsak az iskolát, de a szórakozási lehetőségeket is jelenti. Főleg hétvégenként járnak be a város szórakozóhelyeire. A korosztály tehát ugyanúgy kétlaki módon él, mint szüleik, hiszen a városban tanulnak és töltik szabadidejük tekintélyes részét, otthon pedig aktívan segítenek a mezőgazdasági munkákban.35 Az internethasználat elterjedése gyökeres változást hozott a fiatalság mindennapi életében, és a közösséghez való viszonyulás lehetőségeit tekintve is új távlatot nyitott. A hálózati kapcsolattartás nem igényel közvetlen kommunikációt, így személyes érintkezést sem. A pár utcával távolabb élő unokatestvérek különböző csevegő programok segítségével bonyolítják a mindennapi kommunikációt, vagy épp az interneten élik át a közös játék élményét. A felnőttek gyakran vádolják őket azzal, hogy 33 64 éves nő 34 21 éves nő 35 Ezek a megállapítások igazak az egyetemen tanuló lakosokra is. Azonban a helyiek őket már nem tekintik a közösség aktív tagjának, ezért nem is felelősek a közösségi élet hiányáért.


elzárkóznak a világ elől és, hogy nincsenek barátaik. A fiatalokat az éjszakai városi szórakozás és a nappali „láthatatlan” közösségi életük miatt is bírálják, azonban a középgeneráció a helyzet kialakulásában saját felelősségével is tisztában van: „Ahogy jön ez a modern világ vagy tudom is én micsoda, lehet ez zavarja meg a mindenséget. Például a fiatalok is itt van már ez a számítógép meg micsoda és akkor beleélik magukat abba, vagy ilyesmi újabb dolgokba és nem foglalkoznak ilyennel [szokások]. Meg ez, ami nagyon számít, hogy ha volna, aki foglalkozna velük, de nincs, aki foglalkozna velük.” 36 A völcsöki ifjúság megszervezése, éppen a középkorú vezető személyiségek hiányában, és részben az ifjúság önhibáján kívüli okok miatt, nem történik meg. Az idősebbek már máshogy látják ugyanezt a kérdést, hisz szerintük éppen a fiatalok feladata a közösségi élet szervezése és a programok lebonyolítása, mivel nekik több szabadidejük lenne erre, mint szüleiknek vagy nagyszüleiknek.37 A kutatás alapján úgy tűnik, hogy Völcsökön nemcsak a tevékeny személyek hiányára vezetik vissza a közösségi élet elégtelenségét, hanem egy egész korosztályt tesznek felelőssé ezért. Egyetlen vélemény sem fogalmazódott meg azzal összefüggésben, hogy az ifjúság közösségi életre nevelése és a faluközösségért végzett szervezőmunkája lényegében minták híján nem fejlődött a korcsoportra jellemző készséggé. A fiatalokkal kapcsolatban kialakult az a meggyőződés, hogy többségük a továbbtanulással járó eltelepülést követően nem tér vissza falujába. A kritikus véleményeket a korcsoport az eltérő értékrendből következő konfliktusként értelmezi, és saját inaktivitását a megfelelő minták hiányával magyarázza.38

5. ÖSSZEFOGLALÁS A terepmunka során megfogalmazódott alapkérdésre: vajon miért nem funkcionálnak a közösségi intézmények egy több mint 1000 fős falu esetében, a jelen tanulmány keretei között kerestem a választ. Már az első interjúk során tudatosult a közösségi élet hiánya, és világossá vált, hogy a helyiek tisztában vannak mindezzel. A kialakult helyzet átfogó magyarázatot követelt, hisz a környező településeken igen aktív közösségi élet zajlik. Kutatásaink alapját a modern kulturális antropológia módszertanával végzett terepmunka, a megfigyelés és az elkészített interjúk szolgáltatták. Kiderült, hogy a közösségi élet működéséhez nélkülözhetetlen struktúraelemek, a helyi aktor képzete és funkciói, a közösségi élet mibenlétének tudata, a közösségi tér és a közösségi élet36 50 éves férfi 37 A település jellemzően nem egy elöregedő falu, magas a fiatalok itt maradásának aránya. 38 Akárcsak a középkorúak az időgazdálkodás átalakulása kapcsán (Jávor 2005).


re való igény egyaránt azonosítható a völcsökieknek a témával kapcsolatban forgalmazott elképzeléseiben. A lokális kulturális rendszer érdekessége abban áll, hogy a közösségi élethez szükséges minden elem elvileg rendelkezésre áll valamilyen formában, de nem katalizálja a közösségi életet39 vagy csak látens formában fejt ki hatást.40 Mivel a település multietnikus, ezért a kutatásban kitüntetett módon vizsgáltuk a román–magyar együttélés hatásait és következményeit a településszintű nyilvános közösségi életre. Ennek legfontosabb aspektusai a nyelvhasználat, az időkezelés és a szolidaritás intézményei voltak. Világossá vált, hogy az etnikai kulturális különbségek, az ehhez köthető határok nem valódi akadályai a közösségi élet kialakulásának. A kutatás során a kiinduló hipotézis beigazolódott, hiszen a közösségi élet egyértelmű feltételekből álló rendszerének elemei hiányosak, vagy a közösségi élethez kötődő funkciójukat nem teljesítik be. Ezt alátámasztja az is, hogy a kutatás részeként elvégzett igényfelmérés során a helyiek a közösségi élettel kapcsolatos vágyaikat megfogalmazzák ugyan, de az ehhez való tevőleges hozzájárulást, feladatokat és felelősséget elutasítják. Kutatási eredményeinkhez kapcsolódó álláspontunk, hogy a völcsöki lokális társadalom „kvázi” közösségként működik (Bugovics 2007).

IRODALOM A. Gergely András 1993 Urbanizált méhkas, avagy a helyi társadalom. Budapest, Akadémiai Kiadó

Bőhm Antal 1985 Társadalomszerkezet, település, helyi társadalom. In Bőhm A. – Pál L. (szerk.) Helyi társadalom 3. Strukturális viszonyok a helyi társadalomban. Budapest, MSZMP KB Társadalomtudományi Intézete

Bugovics Zoltán 2007 Társadalom, identitás és területfejlesztés. Budapest, L’Harmattan Kiadó

Jávor Kata 2005 A szabadidő-eltöltés formáinak változása Zsombón. In Schwarcz Gy. – Szarvas Zs. – Szilágyi M. (szerk.): Utóparaszti hagyományok és modernizációs törekvések a magyar vidéken. Budapest, MTA néprajzi kutatóintézet – MTA Társadalomkutató Központ

39 Meglévő közösségi terek, helyszínek, mint a kultúrház, a főtér vagy a kocsma, képtelenek ezt a funkciót betölteni. 40 Az igényfelméréssel kapcsolatos kérdések 80 százaléka esetén az derült ki, hogy a közösségi életre való igény valódi oka az annak tulajdonított modernizációs érték.


Kovács Éva (Szerk.) 2007 Közösségtanulmány. Módszertani jegyzet. Budapest, Néprajzi Múzeum - PTEBTK Kommunikáció és Médiatudomány Tanszék,

M agyar Néprajzi Lexikon. [Online] Hozzáférés: http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/4-739.html

Mannheim Károly 2000 A nemzedékek problémája In Mannheim K. (szerk) Tudásszociológiai tanulmányok. Budapest, Osiris Kiadó Olmsted, Michael S. 1964 The small group. New York, Random House

Pál László 1985 A helyi társadalom fogalmi artikulációjához – Bevezetés In Bőhm A. – Pál L. (szerk.) Helyi társadalom 3. – Strukturális viszonyok a helyi társadalomban. Budapest, MSZMP KB Társadalomtudományi Intézete

Redfield, Robert 1967 The little community and peasant society and culture. Chicago, The University of Chicago Press

Szentmártoni Mihály 1981 A kisközösségek pszichodinamizmusa In Kereszténység és közösség – tanulmányok a kisközösségekről. Róma, Tipografia Ugo Detti

Tóth I. Zoltán 1973 Szervezés- és vezetéselmélet. Budapest, Nemzetközi Számítástechnikai Oktató Központ http://www.rmdsz.ro/hirek.php?hir=75 (utolsó megtekintés időpontja: 2012. 01. 14.)

Tönnies, Ferdinand 1983 Közösség és társadalom. Budapest, Gondolat Kiadó

Varga E. Árpád 2010 Erdély etnikai és felekezeti statisztikája. Hozzáférés: http://varga.adatbank. transindex.ro/?pg=3&action=etnik&id=2442 Vercseg Ilona 1994 Közösség – Eszme és Valóság. Budapest, Közösségfejlesztők Egyesülete


Kitti Osgyáni-Kovács

COMMUNITY LIFE IN VÖLCSÖK OR ELSE THE FUNCTION OF „DEFICIT” In my study I analyze the operational processes of social life in Völcsök (Ulciug). The article tries to describe the “local community”, as well as the functional system of everyday life. I also make a comparison of these to the notion of local sociocultural community established in the anthropological theory. I put emphasis on the cohabitation of mixed ethnic population and the correspondence of the content and quality of the local community ethos. The research on community life was in the center of attention. The community life is made up of formal and informal relations between the members of the local society who are not related to each other. In order to have a community life we shall have a local society functioning as a community. Based on our date gained through fieldwork community life is non-existent in Völcsök. This deficit is not only understood by the researchers, but also by the locals. The lack of community life is obvious from the narratives of the locals. The aim of the study is to provide an anthropological analysis of the local knowledge and interpretation on the deficit of community life in Völcsök, i.e. the deficit concerning the community life that is otherwise “common” in traditional rural communities. The image of an intimate, convergent community and the signs of this in the different forms of community life are inseparable from the notion of rural communities. According to my hypothesis the analysis of relevant local narrative gives us a chance to describe the local cultural system explaining the deficit. After the description of the theoretical background I determine the hypothetical requirements and characteristics of the community life in Völcsök. This is followed by an analysis of local interpretations revealing the function of deficit. The research was carried out in a local community, therefore doing fieldwork was of outmost importance. My conclusions are drawn upon the data gained by making interviews and observations.


Monó, 2009

Megvagyunk mi egymás mellett. Magyar-román etnikai együttélési helyzetek a szilágysági Tövisháton

Recommend Documents