LynnArmistead McKe. A köd asszonya

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

Egy büszke és bátor nép lakott Amerika trópusi területén, még jóval a kontinens felfedezése előtt. Ezek a békés emberek a gazdag szellemi életükből merített erő és bölcsesség révén kovácsolták ki azt a csodálatos kultúrát, amelyet generációról generációra hagyományoztak… Itt, ebben a dzsungelben ébred rá egy gyönyörű lány a szerelem rejtelmeire. Az ifjú Teeka reményt és vágyakozást lát Aurónak, a sámán fiának a szemében, és egy álmot, hogy felfedezheti a szív titkait. Csak addig tartott azonban mindez, amíg a rivális törzs meg nem szállta a földjeiket, és egy erős harcos zsákmányként nem vitte Teekát. Ő volt az, aki vad szenvedélylyel töltötte meg a lány szívét – és teljessé tette a lelkét élő szerelmet…

1

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

Történelmi romantika Sorozat

Lynn Armistead McKee A köd asszonya

Hajja és Fiai kiadó, 1992.

2

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

Eredeti cím: Woman of the Mists Copyright © 1991 by Lynn McKee All rights reserved!

A fordítás a Diamond Books kiadása alapján készült

A borítón Szendrei Tibor festménye Fordította: Cseh Attila

Hungarian edition and translation © 1992 by Hajjá & Fiai

ISSN 1216-5514 ISBN 963 7603 34 4

Hajjá & Fiai Kulturális és Szolgáltató Kft. Felelős kiadó: Hajjá Attila ügyvezető Szedte és tördelte a Hajjá & Fiai Nyomta az Aföldi Nyomda A nyomdai megrendelés törzsszáma: 8166.66-14-2 Felelős vezető: György Géza Terjedelem: 20 (A/5) ív Készült Debrecenben, az Úr 1992. évében

3

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

ELSŐ FEJEZET _________________________________________________________________________

Ómen lehetett, figyelmeztetés védőszellemétől. Teeka Tamukot, a törzs sámánját figyelte, aki – miután hurkot dobott az aligátor szájára – elkezdte maga felé húzni az állatot. A férfi – lándzsáját a feje fölött tartva – készenlétben állt. Amikor az aligátor már elég közel volt, a sámán pontosan a torkába vágta hosszú, hegyes botját. A bőrszíjból készült hurok azonban elpattant, és nem fogta többé a vergődő állat erős állkapcsát. Az oldalára fordult hüllő meglendítette a farkát, és a térde mögött elkapva, a földhöz csapta Tamukot. Majd mellékerült, és szájával megragadva a férfit, hegyes fogaival öszszeroppantotta a varázsló koponyáját. Ezután elengedte, hogy testének ehető részeihez is hozzáférjen. Mialatt marcangolta a varázslót, ugyanúgy rázta a fejét, mint a Nagy Vízben élő cápa. A víz felszínét ruhafoszlányok borították. Lassan hátrálni kezdett, majd alámerült, s közben elnyelte a varázsló tetemét. A szörny ezután kiemelkedve a vízből, így szólt: – Figyelmeztettelek, Kicsi Őz. Mostantól jól vigyázz! Alámerült; csak a szeme látszott ki a vízből. A sárga szempár egy darabig mereven bámulta a sötét vizet, majd pislantott egyet és elmerült. Teeka a vízbe rohant, és hívta a szellemet, hogy magyarázatot kérjen tőle. Hirtelen sűrűsödni kezdett a víz. A lány egyre nehezebben haladt előre, az iszap lefelé húzta, nem akarta elengedni. A part felé nézett, hogy felmérje, milyen messze van; és ekkor meglátta Aurót, aki a fövenyen állt. – Auro, segíts! – kiáltotta kétségbeesetten. Nem értette, hogy a fiú miért nem siet a segítségére. Az iszap már-már ellepte Teekát, csak néhány hajtincse maradt szárazon. Nem fért a fejébe, hogyan engedhette mindezt Auro. Ahogy levegő után kezdett kapkodni, érezte, hogy szája tele lesz a bűzlő folyadékkal. Kiáltani próbált, de nem jött ki hang a torkán. Szerencsére mindez csak álom volt... A felkelő nap első sugarai már ébren találták a lányt. Magához vette dolgait, és csendben a tóhoz sétált. A mozdulatlan víztükörben nézegette magát, miközben hosszú, fekete haját fésülte; újra és újra visszatért a lidérces álom. A víz azonban tiszta és csendes volt, visszatükrözte koromfekete szemének csillogását. Teeka még a tegesztákhoz képest is alacsony volt. Finom metszésű orra, meglehetősen ívelt szeme bájossá tették arcát. Telt ajkai hívták fel rá a figyelmet. Néhány fésülő mozdulat után haja – az álombeli hínártól megtisztulva – szabadon omlott le, eltakarva kicsi és kerek melleit. Száraz faág reccsenése törte meg a csendet. A lány lassan felegyenesedett, és hátrálni kezdett. Egy pillanatra megállt, majd gyorsan, de határozottan megfordult: nem látott semmit. Óvatosan elindult a csalit felé. Szíve a torkában dobogott, s bár megpróbálta türtőztetni magát, nem tudta elfojtani hangos zihálását. Minden izma megfeszült; készen állt arra, amit ösztönei parancsoltak: futásnak eredt. Az éles fű a bokáját vágta, a magas sás az arcába csapott. Egyszer csak egy sötét alak tűnt fel előtte az ösvényen. Teeka térdre esett az ijedtségtől. A sötétségből szögletes áll, egyenesen ívelt orr, és gyémántfényű szempár bukkant elő. Egy rendkívül izmos, fiatal és erőtől duzzadó test magasodott fölé. A férfias alak láttán Teeka újra biztonságban érezte magát. A legtökéletesebb férfi, akit a lány valaha ismert. – Ó, te vagy az, Auro – rebegte hálásan. 4

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

– Mitől ijedtél meg ennyire? Ki elől menekülsz? – kérdezte Auro a lány arcát kutatva, majd Teeka mögött az ösvényt figyelte, vajon mitől rémülhetett meg a lány. Teeka zavarában lesütötte a szemét: – Nem tudom. Lidérces álmom volt az éjjel, az nem hagy nyugodni. Örülök, hogy csak te láttál meg, és nem valaki más. – A védőszellemed küldte rád az álmot? A lány rövid habozás után válaszolt: – Nem. Csak egy rossz álom, nincs jelentősége. – Próbáld meg elfelejteni! – mondta a fiú, és gyengéden megsimogatta a lány fejét. – Gondolj másra: gondolj az esküvőnkre, és arra, hogy hamarosan a feleségem leszel! Teeka lehajtotta a fejét, látszott, hogy zavarja valami. Idegesen babrált a hajával. – Szükségünk van a nép jóindulatára – mondta -, nem szabad kihívnunk az emberek haragját azzal, hogy semmibe vesszük a szokásokat. Auro a lányhoz hajolt és megcsókolta a homlokát. Teeka azon tűnődött, vajon lesz-e ebből házasság. – Gyere, induljunk haza, Auro! Mesélj nekem valami szépet! Hazafelé Auro egyfolytában a Nagy Vízhez tett utazásáról beszélt. Ez volt az egyetlen téma, amiben teljesen fel tudott oldódni, és amivel elterelhette Teekáról szőtt gondolatait. Elmondta, hogy amióta férfivá avatták, már többször is járt a Nagy Víznél. – Mi vagyunk a legerősebbek; Tamuk varázsszere megvéd bennünket. A vadászat végeztével hazatérünk majd, és ünnepelni fogunk. Visszajövök hozzád, és elveszlek feleségül. – Nem emlékszel Izóra? – fordult hirtelen Teeka a fiú felé. – Ő is fiatal és bátor volt. Pyra hiába várta, hogy majd feleségül veszi, mert Izo még az esküvő előtt a Túlvilágra távozott. – Túl sokat foglalkozol mások dolgaival. Visszajövünk, megfizetjük az adót Kahónak és megünnepeljük a sikeres vadászatot. A mi frigyünk is része lesz ennek az ünnepségnek – mondta Auro, és megfogta a lány kezét, – De mi szavak nélkül is egymáséi leszünk: a Gyönyör Szelleme megjutalmaz minket. – Nem veszed észre, hogy tiltott dolgokat mondasz? – kérdezte mosolyogva a lány. – Én csak a szerelemről beszélek, ami bennem él. Nincs ebben semmi kivetnivaló. Teeka lesütötte a szemét és szemérmesen elpirult: – Igazad van. Csak attól félek, hogy ez nem fog tetszeni a szellemeknek. Auro elfordult és az égre mutatott: – A szerelmet a Nagy Alkotótól kapjuk; a szellemek is az ő alattvalói. Nincs joguk hát, hogy haragudjanak ránk az Ő ajándéka miatt. Teeka egyedül tért vissza otthonába. Kirázta a gyékényszőnyeget, ami fekhelyéül szolgált. Látta, hogy anyja és más asszonyok éppen a vacsora elkészítéséhez fognak a tűz körül. Egy pillanatig nézte, mit csinálnak, majd nővére, Dia mellé telepedve csatlakozott hozzájuk. A tűz fölé függesztett üstben nemsokára gőzölögni kezdett a halleves. Teeka a nővérét bámulta: annyi mindent szeretett volna kérdezni tőle. Ugyanígy érzett ő is, mielőtt Atához feleségül ment? Mondott-e Ata is ilyeneket? Milyennek találták a Gyönyör Szellemének ajándékát? És egyáltalán: miért nem beszél neki soha senki ezekről? Lehet, hogy Aurónak van igaza, aki szerint az idősebbek szándékosan hallgatnak ezekről a dolgokról. De honnan tudhat Auro ilyen titkokat? Lehet, hogy a férfiak születésüktől fogva ismerik ezeket? Esetleg a többi férfitől hallhatott róluk a férfivá avatás alkalmával? Oly sok kérdésre kereste a választ. De tilos volt kérdezni; a tegeszták buzgón őrködtek lányaik tisztasága felett. A tegeszta hajadonok mindvégig ártatlanok maradtak, szüzességüket vallási hagyományok is védték. Végső soron tehát ezt is a szellemeknek tulajdonították. Csak egyetlenegyszer beszéltek Teekának ezekről a dolgokról. Még gyerekkorában történt, hogy egy éjszaka furcsa hangok riasztották fel álmából. Édesanyja igyekezett megnyugtatni őt: 5

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

– Valaki jajgat, de nem a szenvedéstől és nem is a félelemtől, Kicsi Őz. Ezek a szerelem hangjai. – És te szeretsz engem, anyám? – kérdezte, miközben próbálta megfejteni, amit az anyja mondott. – Igen, szeretlek. De ezek a hangok egy férfi és egy nő szerelmének a hangjai. Teeka arca még most is értetlenséget tükrözött. – Figyelj rám, Kicsi Őz! Ha nagyon szomorúak vagyunk, sírni szoktunk. De sírunk néha akkor is, amikor örülünk valaminek. Mit gondolsz, vajon máshogy hangzik-e a boldog sírás, mint a szomorú sírás? – Nem, anyám. Mindkettő ugyanúgy hangzik. – A sírás tehát mindig ugyanolyan, de különböző dolgokat jelenthet. Ne félj hát ezektől a hangoktól, mert ezek a boldog síráshoz hasonlítanak! Ezek jó hangok. Illát bámulva Teeka most azon gondolkozott, hogy milyen lehet a szeretkezés. Mindössze annyit tudott róla, hogy néha, amikor Auro közelébe kerül, alig bírja megállni, hogy szorosan magához ne ölelje a fiút. Amikor pedig Auro tiltott szavakat mond, arra vágyik, hogy megérintse őt és teste a testéhez simuljon. Lehet, hogy két test találkozását hívják szeretkezésnek? E gondolatok hatására mellében bizsergést, gyomrában mély ürességet érzett, mintha valamit nagyon kívánna. Megigazította mohából készült szoknyáját, nehogy tüzet fogjon. Ahogy lefelé nézett, látta, hogy mellbimbói megkeményednek, mintha fázna, pedig egész nap meleg volt, s most, a tűz mellett különösen az van. Hajával eltakarta keblét, hogy más ne láthassa, mi történik. Arra gondolt, hogy az esküvő után majd erre is választ kap Aurótól, és nem lesz több rejtély a számára. Már feljött a hold, amikor ének és tánc hangjai törték meg az éjszaka csendjét. A férfiak Tamuk köré gyűltek, aki mindegyiküknek a kezébe adta gyógyhatású szerekkel teli, fekete agyagcsészéjét. Amikor ezzel végzett, a földbe szúrt egy kígyó formájúra faragott botot. Az asszonyok a tűz fénykörén kívül, tisztes távolságból figyelték a szertartást. A sámán a földre szórta a csészében lévő növényéket, rájuk köpött, s miközben szemét forgatta, varázsszavakat mormolt. Egyedül fia, Auro értette, hogy mit mond. Tamuk ezután újra kinyitotta a szemét, s mindegyik vadászt név szerint hívta magához. Mindegyiküknek adott egy gyógynövényt. A vadászok a talizmánt a bot végéhez érintették, majd beletették a nyakukban lógó erszénybe. Ez fogja megvédeni őket az utazás során rájuk leselkedő veszélyektől. De egyben figyelmeztet is: ne legyenek elbizakodottak, ne kockáztassanak feleslegesen! Ezután a férfiak ünnepélyes menetben elvonultak arra a helyre, ahol az éjszakát töltik majd. Itt puha, bőrből készült függőágyak sorakoztak egymás mellett. Vadászat előtt nem volt szabad asszonnyal hálniuk, mert ez csökkenthette a varázsszerben rejlő erőt. Ilyenkor függőágyban aludtak azok a férfiak is, akik már túl öregek voltak a vadászathoz: őket tapasztaltságuk okán illette meg ez a tisztesség. Csak a még férfivá nem avatott fiúknak, no meg az aszszonyoknak kellett hazatérniük. Még köd lebegett a víz fölött, amikor másnap hajnalban a folyóparton gyülekeztek a törzs tagjai. A nők bogyókkal és gyökerekkel teli kosarakat hoztak, és a kenukba tették őket. Mindegyik hajóba tizenöt ember fért. A környék más tegeszta falvaiból is érkeztek vadászok, így a kenuk teljesen megteltek. Tamuk furcsa hangokat és jeleket adott, amint a vadászok hosszú távra készült járműveikkel elindultak a folyón. A folyó kezdetben sekély volt, ezért ezen a részen mindig vigyázniuk kellett, nehogy zátonyra fussanak. Igazán nehéz feladatuk azonban a folyó torkolatánál lesz majd. Mihelyt elérik azt a helyet, ahonnan már látszik az óceán, keményfából készített árbocukat a hajófenék karmantyújába rögzítik, kibontják a bőrből varrt vitorlákat, és így vitorláznak tovább.

6

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

Az evezőket és a vitorlákat mindig csak a legtapasztaltabbak kezelhették. A többiek feladata rendszerint az volt, hogy figyeljék: mikor bukkan fel halraj, tengeri teknős, cápa vagy lamantin. A tegeszták az osztrigát sem vetették meg: húsáért és a benne található igazgyöngy miatt halászták. Ott, ahol sekély volt a víz, hálót használtak. Rendszerint a tengerparton táboroztak le, s ott füstölték meg éjszakánként a napi fogást. Mikor a kenukba már nem fért több hal, hazatértek, és igazságosan elosztották a zsákmányt. A tegeszták az átfúrt cápafogat különböző dísztárgyak, fűrészek és más eszközök készítésére használták. Gyakran átfúrták a kör formájú csigolyákat is, hogy füldíszt, esetleg érmét készítsenek belőle. A vadászokat visszatértükkor mindig hősként ünnepelték. A zsákmány egy részét azonban Kahónak kellett adni: ez volt a béke ára. Teeka a folyón lefelé úszó hajókat nézte. Nem tudta, meddig lesznek távol. „Majd számolom, hány Hold telik el" – gondolta.

7

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

MÁSODIK FEJEZET _________________________________________________________________________ A folyó már erősen tajtékzott, tiszta vize örvénylővé és átláthatatlanul barnává vált. Auro elővette kagylóhéjból formált kését. Ferde élét végigcsúsztatta a hüvelykujján, s a penge nyomában ottmaradt a szétnyílt bőr vonala. A kés volt az egyetlen szerszám, amelyet mindig a készítője hordott magával. Az utazás alatt használt egyéb szerszámok és fegyverek közösek voltak, és ezért minden ember tudta, hogy a saját élete, csakúgy, mint a többieké, keze munkájának minőségétől függ. Ha valaki esetleg megsebesült egy rosszul készített fegyver miatt, a készítőt nyilvánosan megszégyenítették, és soha többé nem csinálhatott fegyvereket vagy vadászszerszámokat. Még férfiúi előjogaitól is megfosztották. Auro csak egyetlenegyszer látott ilyen megszégyenítést. Ez azután történt, hogy Izo megsebesült. Amikor Izo a Túlvilágra került, a megszégyenített ember olyannyira nem tudta elviselni a gyalázatát, hogy elhagyta a törzset, és magányos vándorlásba kezdett. Az egyedüllét és a fegyverkészítés ismeretének a hiánya ebben az ellenséges környezetben természetesen egyenlő volt számára a halállal. Auro a vízbe mártotta kezét, hogy lemossa vérző hüvelykujját. Már régen nem látta a faluját. Sok idő eltelt már azóta, hogy Teges törzsfőnöknél járt, és engedélyt kért tőle, hogy Teekát feleségül vegye. Hat telihold volt azóta, de még mindig jól emlékszik arra a napra... – Auro, népünk nagy sámánjának fia, miért jöttél Tegeshez? Auro, tisztelete jeléül, lehajtott fejjel állt. – Engedélyedet szeretném kérni, hogy egy hajadont feleségül vehessek. – És mely hajadon légyen az? A sámán fiának vigyáznia kell, hogy családjában ne legyen tisztátalan személy. – Auro felnézett a törzsfőnökre, de Teges jelezte, hogy a fejét is felemelheti. – A déli tegeszták törzséből való, Selónak, Ramut lányának a gyermeke, apja már a Túlvilágon van. Nincsen tisztátalan a lány felmenői között, tehát illik a sámán fiához. A családjával együtt itt van ő is, az udvarlás miatt hoztam magammal. Azt szeretném, ha az udvarlásnak vége lenne. A hajadon kedvemre való. – Áruld el Tegesnek e hozzád illő leány nevét! – A Teeka nevet viseli, védőszellemét pedig Kicsi Őznek hívják. A törzsfőnök felemelte nyitott tenyerét. – Teeka is Aurót választja? Auro arca kifejezéstelen maradt, habár alig bírta türtőztetni örömét: – Igen, Aurót választja. A törzsfőnök leengedte kezét és behunyta szemét. Auro várakozott, próbált meg sem moccanni. Végül Teges így szólt: – Menj hát, és kérdezd meg a sámánt, összeillenek-e szellemeitek. Teges törzsében nincsenek elégedetlen lelkek. – Egy pillanat múlva Teges bólintott, ezzel a mozdulattal jelezte Aurónak, hogy távozhat. A férfi elhaladt Teeka mellett, aki kezében porrá tört gabonát tartott. A leány nézte a férfit, és arra gondolt, hogy most magasabbnak látja, mint korábban. Auro folytatta útját apjának, a sámánnak a házáig, amely kissé távolabb esett a falu központjától. Eltérően a többi, teljesen nyitott, cölöpre emelt lakhelytől, a sámán házának oldalfalai nádból készültek, és volt teteje is. Az idő ugyan hűvösre fordult, de örültek neki a párás forróság után, amely gyakran gyötörte az itt élőket. Auro anyja megpiszkálta a parazsat, majd friss gyújtóst tett rá, remélve, hogy lángra kap. A varázsló már öreg volt, a hideg levegő rendszerint elgémberítette és beteggé tette tagjait. Auro anyja nem volt a felesége, mivel tilos volt 8

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

asszonnyal élnie. A sámán kiválaszthatott magának egyet a nők közül, aki őt szolgálta, vagy akár többet is, ha úgy akarta. Az ilyen nők nagy tisztességnek örvendtek a törzsön belül. Tamuk azonban csak egyetlen asszonyt választott egészen élete végéig: Shalát, Auro anyját. Shalát Tamuk hozta a falujába még fiatal korában, és udvarolni kezdett neki. Mivel ő volt a sámán, az a nő, akit kiválasztott, nem hagyhatta el többé a falut. Tamuk gyakran látogatta meg éjszakánként Shala otthonát. Egy idő múlva megszűnt ez a szokása, de Shala továbbra is járt hozzá. Éjjelente többször is felkelt, hogy az öregembert felkeresse. Melléje térdelt ilyenkor, és kezével gyengéden megérintette a férfi arcát. Ha hideg volt, az alvó vállaira húzta az őzbőr takarót, majd hazatért. Auro már kisgyerek korában elkezdte tanulni apja mesterségét. A legtöbb Tegeszta törzsnek nem volt sámánja, így ha szükségük volt szellemidézőre, Tamukhoz jöttek. Még Teekát is elhozták magukkal annak idején, hogy védőszellemének nevet adjon. Nem volt hát kis felelősség sámánnak lenni. Anyai ágon a törzs minden tagja rokonságban volt egymással. Egy házaspár fiúgyermekét csak nagyon vékony szálak fűzték az apához. A sámán és fia kapcsolata azonban más volt. Közöttük különleges kötelék állott fenn. A sámán fiának, Aurónak egész nap apjával kellett maradnia, hogy Tamuk mindenre megtaníthassa. Együtt töltötték a nappalt és az éjszakát, miközben elbarangoltak a vizes mocsártól keletre, egészen a homokos földig, ahol hosszú fenyők, tölgyek, különféle pálmák nőttek. Az időt tanulással töltötték: füveket és mohákat, növényeket és virágokat, bogyókat és gombákat figyeltek meg. A sámán még énekeket, varázsigéket, jeleket és mozdulatokat is tanított a fiúnak, hogy minden alkalomra felkészítse őt. Megtanította arra is, miként lépjen kapcsolatba a szellemekkel, és hogyan beszéljen velük. Tamuk életében azonban Auro semmilyen varázslatot sem végezhetett. Csak atyja halála után válhat a szellemek megbecsült közvetítőjévé. Ha úgy dönt, hogy még azelőtt megnősül, mielőtt sámánná lépne elő, feleségének nyomban el kell hagynia közös otthonukat, mihelyt a férfi átveszi ezt a tisztséget. Senkinek sem szabad a sámán tűzhelyénél időzni, mivel más jelenléte megakadályozhatja a szellemekkel folytatott beszélgetést. Ahogy közelebb ért, Auro megfigyelte, hogy apja mennyire öregnek látszik. Összerezzent a gondolatra, hogy neki kell majd átvennie a sámáni tisztséget. Ez óriási felelősséget jelentett, s bár gyermekkorában nagyon várta, most viszont már ott volt neki Teeka. – Bocsáss meg, hogy megzavarlak, Sámán – kezdte -, de azért jöttem, hogy a szellemek tanácsát kérjem egy fontos kérdésben! Az öregember Auróra mosolygott. – A férfi tehát hozzám, mint sámánjához érkezett. Figyeltem Aurót, mióta férfivá avatták. Most feleségül akar venni egy hajadont. Helyesen beszél apád, fiam? – Igen, apám. Az az ember, aki előtted áll, el akarja venni Teekát, Selo leányát. Az öregember botjára támaszkodva lassan felemelkedett. – Teeka védőszelleme a Kicsi Őz, fiam szellemének pedig az Aligátor nevet adtam. Erős és tüzes ez a szellem, olyan, amilyenre egy sámán fiának szüksége van. Jöjj el holnap reggel, amikor a Nap és a Hold találkozik az égen. Akkor fogok választ adni. A sámán visszatért a házába, és hozzálátott, hogy kosarakba és zacskókba rakja szét azokat a dolgokat, amelyek szükségesek lesznek, hogy a szellemekkel tanácskozzon. Megmondta Shalának, mi az, ami nincs otthon, és megkérte őt, hogy gyűjtse össze ezeket a számára. Éjszaka Shala átadta a sámánnak a gyökerekkel és füvekkel teli kosarat. Tamuk elküldte az asszonyt, majd gondosan adagolva belerakta a növényeket egy forró vízzel teli edénybe. Kavargatta, és közben énekelt. Mikor a főzet sötét és zavaros lett, levette az edényt a tűzről. Amíg hűlt, a varázsló ritmikusan rázni kezdte a csörgőit, s énekelni kezdett. Végül ajkához emelte a fazekat, és nyelt a forró, szirupos folyadékból. Ezután elment házának közeléből az erdőbe, de nem túl messzire. Néhány perc múlva öklendezni kezdett, s ez egészen addig tartott, amíg gyomrának teljes tartalmát ki nem hányta a földre. Keze remegni kezdett, lába rán9

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

gatózott a görcstől és hanyatt esett. Háta megmerevedett, szeme fennakadt – s ezzel megkezdődött utazása a szellemek világába. Pirkadat előtt tért haza s rögtön elaludt. Auro látta a reggeli ködben az apja tűzhelyéről felszálló füstöt. Ahogy közeledett, észrevette Tamukot, aki batyuval a kezében állt a ház előtt. – Beszéltél a szellemekkel, apám? – kérdezte a kíváncsiságtól égve. – Igen – válaszolta Tamuk, és közben szétnyitotta a batyut. Egy kis darab szarvasbőr volt benne, amelyet kaparással és cserzessél készítettek ki puha, bézs színű szalaggá; mellette egy aligátor farokcsontja, egy darab az állat hátgerincének végéből. – Mit válaszoltak a szellemek? – kérdezte Auro egyre türelmetlenebbül. – Nagy volt közöttük a küzdelem, de végül beleegyeztek. Kicsi Őz és az Aligátor szelleme összhangban fognak együtt élni. Auro és Teeka házasságot köthetnek a Nagy Vízhez vezető legközelebbi utazás után. Auro nyersbőrt és húst ajánlott fel apjának, szolgálataiért cserébe. – Amit kínálsz, elfogadom. A reggeli után menj, és mondd el Teekának! Auro már elindult, amikor Tamuk utánakiáltott: – Auro, gyere vissza! Apaként is beszélnem kell veled! – Auro Tamuk mellé lépett. – Valami baj van, apám? Fájdalmak gyötörnek? Ha kívánod, készítek neked borogatást. A sámán a fejét rázta. – Nem magamért aggódom, hanem a fiam miatt és az asszonyért, akit választott. – Miért, apám? Megbántottalak tán, vagy egy szellemet sértettem meg? – Veszélyes dolog nagyon szeretni. A fiatalember megfogta apja kezét: – Sejtem, mi bánthat téged. Ne félj, nem fogom hagyni, hogy népünk sámán nélkül maradjon, ha majd egyszer téged a Túlvilágra szólítanak. Az öregember azonban továbbra is gondterheltnek látszott. Meg akart szólalni, de ehelyett inkább végigsimította fia kezét. – Boldog nap ez számodra. Miután Auro távozott, Shala Tamuk elé állt. – Azért aggódsz ilyen sokat, mert te vagy a Sámán, és ő a te fiad. Láttad, hogy néz arra a leányra? Pontosan úgy, ahogy te néztél énrám, mikor még fiatalok voltunk. A sámán megszorította Shala kezét: – Most talán nem úgy nézek rád? Az asszony elmosolyodott, s így szólt: – Az én tekintetem sem változott. – Mi bizony szerencsések vagyunk, mert az a szerelem, amely fölött az ember elveszti az uralmát, eltéved. Az ilyen szerelem csak bolyong, és önmaga korlátait keresi. Néha a gonosz meglesi az eltévedt szerelmet, és becserkészi azt, mint ahogyan a ragadozó teszi a zsákmányával. A gonosz alattomosan csapdát állít a szerelemnek, és az észre sem veszi, hogy a foglya lett. – Te bölcs ember vagy, Sámán, de azt hiszem, Auro miatt túlzottan aggódsz. – Shala, kedvesem – kezdte a férfi -, ne hidd, hogy könnyű sámánnak lenni: az égből kapott adománynak ára van. Örülök, hogy nekem kell megfizetni érte, s nem neked. Auro azonban nem osztotta apja aggodalmát azóta a fontos nap óta sem. Most, amint a vízbe mártott hüvelykujja körül fodrozódó kicsiny sodrást figyelte, úgy érezte, tele van izgalommal. Az utazásnak nemsokára vége lesz, és visszatér majd Teekához, akit feleségül vehet. A vadászok visszatérése előtti napokban Tamuk már nagyon nyugtalan volt. Egyre kevesebbet aludt, és senkivel sem beszélgetett. Egyszer még Shalát is elzavarta. Egyre azt látta maga előtt, amitől annyira félt. Fel kellett készülnie.

10

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

Miközben Shala a reggelit készítette, Tamuk botjára támaszkodva elindult otthonról, s egészen addig baktatott, ahol már nem hallotta a falu zaját. Egy hosszú, kidőlt ciprushoz ért, amelynek tövénél gomba tenyészett a sötét nedvességben. A sámán lehajolt, és botját a fatörzs alá dugta. Az emeléstől megfájdult a válla és a háta, s szaporábban kezdett lélegezni. Szemöldökén izzadtságcseppek gyöngyöztek, csípték a szemét. Végül sikerült felemelnie a fatörzset, és odébb gurította annyival, hogy megközelíthető legyen az alatta levő rothadt avar. A fénytől megriadt egy skorpió, s a közeli falevelek alá menekült, vonagló giliszták bújtak vissza a laza talajba. Tamuk emlékezete nem csalt: valóban bőven termett itt a fekete, szivacsos gomba. Kinyitotta hát vízálló erszényét, melyet sok évvel azelőtt vidrabélből készített. Éppen erre a fekete gombára volt szüksége, amely rothadó anyagokon élősködött. Unalmas, élettelen színével elkülönült a többi növénytől, amelyek zölden pompáztak a napfényben. Elhalt dolgokon bújt meg ez a förtelmes és veszélyes élőlény, amelynek erejét csak a kiválasztottak ismerték. A varázsló apró darabokat vágott belőle, erszényébe tette őket, majd nyugati irányban folytatta útját, hogy pár vörös bogyót és más gumókat gyűjtsön. Ekkor egy nagy és pikkelyes törzsű cikádafára lett figyelmes; megállt, hogy alaposan szemügyre vegye. Kiásta a földből a fa duzzadt gumóját, és felvágta késével: keményítőoldattal, s ami még fontosabb, méreggel volt tele. A faluhoz érve még tett egy kis kitérőt: ahhoz a barázdált felszínű mészkő magaslathoz ment, amely a tóvilág fölé emelkedett. A magaslat közepén leguggolt, kezét és arcát az égre emelte. – Népem szellemei, hallgassátok Tamukot, a szolgátokat! A törékeny és gondterhelt férfi jelre várt. Ekkor a nap a felhők mögé bújt, szél kerekedett, s szétfújta a sámán hosszú, ősz haját. Hirtelen villám cikázott át az égen. A sötétségben mennydörgés zengette meg a földet, gyorsan hűlt a levegő, s borzongás futott végig az öreg aszott hátán. A bogarak és más állatok egy pillanat alatt elrejtőztek. A sámán, miután megkapta a várva várt jelet, olyan ősrégi nyelven kezdett beszélni, amelyet csak a szellemekkel való érintkezésnél használtak. Ezalatt egyre sűrűbben villámlott, s a mennydörgés is erősebben rezgette meg a levegőt. A széltől már a saját hangját is alig hallotta az öregember, de nem hagyta magát: egyre hangosabban kiabált. Az eső az arcába vágott, égette a bőrét, ezért hát behunyt szemmel beszélt tovább, újra és újra ismételte a hívást, kitárt karokkal, fejét szembefordította a verdeső esővel. A föld megrázkódott a lábai alatt. Megingott ugyan, de sikerült egyensúlyban maradnia, s egy pillanatra sem hagyta abba a szellemidézést. A vihar sötétedés előtt elmúlt, s a sámán térdre rogyott. Testét és lelkét megviselte a természet erőivel folytatott küzdelem, de Shala aggódott volna, ha nem tér vissza az est beállta előtt. Az öregember minden egyes mozdulatnál vigyázva, lassan állt fel, s botjával segítve magának, a falu felé vette útját. A Nap vörösen izzott a nyugati horizonton, a felhőket rózsaés narancsszínűre festette. Shala már messziről látta, hogy közeledik, de úgy tett, mintha nem látná; nehogy túlzott gondoskodásával felingerelje a sámánt, aki még mindig férfi volt, bár öreg és egyre gyengébb. Amikor már a közelbe ért, Shala elément egy tál forró teknősbékalevessel. – Egész nap távol voltál, éhes és fáradt lehetsz – mondta. A férfi bólintott. – Nehéz dolgom volt ma. – Mi lehet annyira fontos, hogy naphosszat étel és ital nélkül kóborolj? Tamuk a nő kezébe nyomta az erszényét. – Hozd ide a tálat! – mondta majdnem parancsoló hangon. – Melyik tálat, sámán? – kérdezte Shala. 11

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

– Azt, amelyik az apám apjának az apjától maradt. – Mi szükséged arra az edényre, Tamuk? – kérdezte a nő csendesen. Az öregember összehúzta a szemöldökét, és arcára kiült az elkeseredettség. – Nemsokára hasznát veszem. Az asszony kioldotta az erszény száját, de csak annyira, hogy bele tudjon nézni. Megborzongott, amikor meglátta a tartalmát. – Ó nem, Tamuk! – mondta hátratántorodva – semmi szükséged sincs ezekre a dolgokra! – Hozd a tálat, és készíts hacsit – mondta a sámán, hogy elejét vegye a nő tiltakozásának. Shala térdre borult előtte: – De még sohasem készítettem hacsit. Fogalmam sincs, hogyan teljesítsem a kívánságodat. – Törd apróra a gombát és addig őröld, amíg folyós nem lesz, de vigyázz, nehogy a bőrödre fröccsenjen! Ha netán mégis rád csöppen, rögtön mosd le magadról! Indulj hát, Shala! Hozd ide a tálat, és láss neki a munkának! Sietnünk kell. Időbe telik, míg a hacsi hat. Shala vonakodva engedelmeskedett. Az előkészületeket ő végezte, de csak a sámán adagolhatta az ital hozzávalóit. Az asszony egy kőmozsárban kezdte őrölni a gombát, melynek bűze fojtogatta, így inkább a száján keresztül vette a levegőt. Végül egy csészényi fekete, undorító folyadék maradt a mozsár alján. Látta Tamukot, aki a holdfényben még mindig csörgőit rázta, és énekelt a faedény fölött. Shala nádszálon szívta át a folyadékot egy agyagtálba, de vigyázott, nehogy a szájába kerüljön belőle. Miután az egészet ily módon áttöltötte a másik tálba, Tamukhoz vitte a főzetet. Az öregember szemügyre vette a szert, majd fürgén átöntötte a hacsit az ősi tálba, amelyet már korábban előkészített. – Menj, ásd el az üstöt és az agyagtálat! Ezek már nem használhatók többé. Ha végeztél, moss hajat, fürödj meg és sikáld át a bőrödet! Tiszta vízzel öblítsd ki a szádat és az orrodat! Mostantól senkinek se szólj arról, amit ma este csináltunk, legjobb, ha el is felejted az egészet! – Mi lesz a többi dologgal, ami az erszényben volt? – Ne nyúlj hozzájuk! Lehet, hogy kellenek majd. Shala a férfi előtt állt. Szemével magyarázatot kért, de nem kapta meg. A sámán öregebbnek tűnt, mint reggel, amikor elment hazulról. Ráncai mélyebbek lettek, és szeme is zavarosabbá vált. Arca mintha megereszkedett volna, szemöldökét összehúzta a nagy gond. Ajka kiszáradt és elvékonyodott, arcüregén sötétebbé és nagyobbá vált a mélyedés. Már nemzedékek óta nem használta sámán azt a tálat. Apáról fiúra szállt, de mindig úgy tartották, hogy csak a legsúlyosabb helyzetben lehet használni. Ez volt az egyetlen edény, amelyben a sámán kikavarhatta a mérget, amelyet csak egyvalakinek szánt a Nép közül. – Nem mondhatok neked többet, Shala. Menj, és tedd, amint mondtam! Ne okozz magadnak felesleges aggodalmat! Túl fontos volt ez az ügy ahhoz, hogy az asszony is tudhatott volna róla. A mai napon a szellemek is megerősítették a varázsló sejtéseit. Pedig órák hosszat könyörgött nekik, hogy mondjanak ellent annak, amit látomásában tapasztalt. A szellemek azonban kitartottak üzenetük mellett. Nem kellett közbelépniük, hiszen Tamuk helyesen értelmezte; mostantól a sámánra bízták a dolgot, övé lett a felelősség. Teste gyenge volt már az öregségtől. Akarata azonban erős; egy sámán sohasem lehet erőtlen. Tamuknak azonban sámáni képességei mellett emberi szív is dobogott a kebelében, és ez az emberi szív most szeretett fiáért fájt. Ugyanakkor jól tudta, hogy ő mindenekelőtt népe sámánja. Mielőtt rászállt volna az álom, Tamuk érezte, hogy fázik. Ujjai elgémberedtek, s fülében zúgást hallott. A zúgás egyre hangosabb lett, már minden más hangot elnémított. Amint a

12

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

levegőbe emelkedett, látta maga alatt a saját testét. Hirtelen egy csőbe szippantotta valami, ahol rendkívül gyorsan haladt, majd innen kikerülve egy másik időbe érkezett. Tamuk szomorúságot érzett magában. Egy őssámán ült előtte, aki egy mágikus itallal telt edény fölött énekelt. Tamuk tekintetét a sámánra irányította, majd beleszállt a testébe, s így eggyé vált a varázslóval. Megértette azt is, hogy miért készítette az italt. Az őssámán törzsének egyik tagjába ugyanis gonosz szellem költözött. Ez az ember egyezkedni igyekezett a szellemekkel, hogy a kezébe kaparinthassa a nép fölötti uralmat. A sötétség szellemei meghallgatták kérését, és megjutalmazták őt. Ezután minden ember neki engedelmeskedett. Ez a gonosz ember tehát a szellemeket hívta segítségül, hogy önös célból és mohóságának kielégítésére használja őket. Ezzel az ármánnyal azonban megsértette a törzs szokásait és erkölcseit. Egyedül ugyanis csak a sámánok léphetnek kapcsolatba a szellemekkel, s ha másvalaki idézi meg őket, csak a sötétség szellemei adnak választ. Az árat tehát mindig meg kell fizetni. A sötétség szellemei semmit sem adnak anélkül, hogy valamit cserébe el ne vennének érte. Bármennyire is tudta ezt a kapzsi ember, nem mondott le céljáról. Tamuk megrettenve figyelt, és megértette végre a legendákat: az erdők eltűnnek, az állatok, amelyek benépesítik a földet, elpusztulnak. Víz árasztja el a földeket, az emberek termőföld és élelem híján sanyarognak. A partot is elárasztja a sós víz, s a nép fájdalmában és haragjában segítségért kiált, mert neki kell a gonosz kapzsiságának az árát megfizetni. Az őssámánt jó szellemek keresik fel, és megnyilatkoznak neki. Elmondják, hogyan készítsen különleges faedényt, s hogyan csináljon benne útmutatásuknak megfelelően mérget. Az elkészítés módján semmiképpen sem lehet változtatni. Az őssámánnak kell tehát megállítani a gonosz embert, hiszen neki van hozzá képessége és most már eszköze is. Övé lesz majd a feladat, hogy a népet mindig emlékeztesse ennek a kapzsi és aljas tettnek a következményeire. Mialatt a gonosz távol van otthonától, az öreg sámán keresztüllopózik az árnyakon, és az italt a gonosz merítőkanalába tölti. Amikor a férfi visszatér, iszik a kanálból, s rögtön elterül a földön. Tamuk most először látja a férfi arcát: Auróra hasonlít! Tamuk nem bírta tovább, és a sokk hatására kiszakította magát az őssámán testéből, s messzire rohant. Remegett a látott szörnyűségektől. Ekkor egy jó szellem szólt hozzá: – Már eleget láttál, varázsló. Vidd magaddal e látomást! Jól végezd el a tennivalóidat, és légy erős, hiszen te vagy a sámán. A kép kezdett halványulni, majd elsötétült, és Tamuk pillanatok alatt az alagúton keresztül saját testébe tért vissza. Már hajnalodott, mire véget ért földöntúli kalandja. A tál hacsi ugyanúgy és ugyanott volt, ahol, és ahogyan hagyta. A látomást nem álmodta. Egyetlen kép sem volt álom.

13

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

HARMADIK FEJEZET _________________________________________________________________________ Egy holdhónap fele eltelt már azóta, hogy Auro és társai elmentek. Nemsokára újra itthon lesznek. Napkeltekor Teeka a folyóparton sétált. Néhány szajkó megkezdte reggeli feleselését, s ezáltal magukra vonták a lány figyelmét. A szürke égen repkedő madarak néha eltűntek, máskor újból felbukkantak a ködben és a fák ágai között. Teeka úgy látta, kenuk közelednek a távolból, de egyáltalán nem volt biztos benne. Lábujjhegyre állt, hogy jobban lásson, mivel azonban ezt megakadályozta a köd és a fűzfaágak, belegázolt a folyóba. Úgy gondolta, Auro jön a társaival. Sietve indult hát feléjük a sekély vízben, a parttal párhuzamosan. Mihelyt azonban tisztán kivehette őket, megtorpant. A közeledő kenuk nem tengerjáró hajók, hanem azoknál kisebb, folyóvízen használt járművek voltak. Teeka hátrább húzódott a parttól, és elbújt a nádasban. Majd óvatosan széthajtotta maga előtt a bozótot, és a folyót kémlelte. A köd gyorsan oszlott, a hajók is közelebb értek. Szemét erőltette, hogy találjon valamit, amivel a kenukat és az azokat irányító embereket azonosíthatja. Ahogy egyre közeledtek, a vezérhajó láthatóvá vált, és Teeka végre felismerhette őket. A hajó orrában az a férfi, állt, akitől a lány már régóta félt. A férfi hegyes, fehér kócsagtollat viselt a fején. Testét különböző, bőrébe tetovált színek ékesítették. Az éles fű a lány bőrét, a bozót pedig a bokáját szabdalta, amint a bokrokon átkúszott. Haja pókhálóba keveredett, s a hatalmas fekete pók keresztülmászott az arcán. Minden lélegzetvételkor felnyögött rémületében. Az előbb, hogy a kenukat láthassa, messzire távolodott a folyópart mentén, s most nem talált olyan ösvényt, amely a faluhoz vezetett volna. Ágak és indák között kellett másznia; a szoknyája elszakadt, a bőre felhorzsolódott. Lábszárából eleredt a vér: az éles fűpenge felhasította a sípcsont feletti vékony bőrt. A sűrű bozótból váratlanul egy tisztásra ért. Tudta, hogy figyelmeztetnie kell népét: jönnek. De vajon miért jönnek? A legbátrabb, legerősebb harcosok a Nagy Vízhez hajóztak, s most hogyan védik meg magukat az itthon maradottak? Miért éppen most jönnek? Hiszen nincs még itt az ideje! Teeka futva tette meg az utat a falu széléig, de nem mert kiabálni, félt, hogy a támadók meghallhatják a riadót. Zihálva futott a falu közepéig, s útközben mindenkinél megállt, hogy közölje: – Kaho! Itt van Kaho! Elég volt néhány embernek szólnia, s a figyelmeztetés gyorsan és hangtalanul elterjedt. Pusztán a férfi nevének említése is elég volt ahhoz, hogy a falu lakóiban félelmet keltsen. Ő volt a kahúzák hadifőnöke. Sok harcosuk volt, s így rettegésben tarthatták a többi törzset. Az asszonyok terelték a gyerekeket és elrejtőztek velük a domb mögé, amelyre a falut építették. Teeka Illa kisbabáját emelte karjába, míg Illa másik két gyermekét vonta közel magához. A csecsemő éhes volt, és nyugtalanul forgolódott Teeka karján. Ő lágyan ringatta a kisfiút, de sehogy sem tudta megvigasztalni. A kahúza harcosok partra húzták kenuikat. Kaho tizenöt emberével érkezett, akiknek bőre olajosan fénylett a napsütésben. Magasabb termetűek voltak, mint a tegeszták. Kagylóhéjból készült nyak és bokaláncuk meg-megcsörrent mozgás közben, jó előre jelezve érkezésüket. Teges, Tamuk és az öregek egymás mellé, csatárláncba álltak, hogy szembeszálljanak a betolakodókkal. Jól kihúzták magukat, így várták ellenfelüket. A kahúzák vörös, fekete és sárga vonalakat festettek az arcukra – a halálos mérgű korallkígyó színét. Hangosan dobogva – anélkül, hogy megpróbálnák titkolni jövetelüket – Kaho és emberei a folyóparttól a domb irányába vették útjukat. Élénk színekkel tarkított harci alakzatot vettek fel, s az alakzat közepén, egy lépéssel a többiek előtt haladt maga Kaho. Legelsőnek Teges, a törzsfőnök szólalt meg: 14

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

– Mi célból tesz látogatást Kaho Teges törzsénél? Kaho az ég felé emelte lándzsáját: – Kahónak talán magyarázatot kell adnia, ha meglátogatja Tegest? Tegesnek egyetlen arcizma sem rezdült, amelyből a másik esetleg félelmet olvashatott volna ki. Le sem vette szemét Kahóról, hiszen ha másfelé néz, gyengeséget árult volna el magáról. – Teges elismeri Kaho uralmát, de megkérdezi: miért éppen most érkezett? Vadászaink még nem tértek vissza a Nagy Víztől. Még nem tettük félre a részedet a nép vagyonából. Kaho harcosaira nézett, és elmosolyodott: – A törzsfőnök azt kérdezi, miért most jött Kaho? Nem hallotta vajon, hogy Kaho is meg tudja számlálni a vadkörtéket? Kaho csapata nevetett a tréfán, de a tegeszták közül még csak el se mosolyodott senki, Kaho végignézett a falu lakóin, majd Tegeshez fordult: – Csak öregemberek vannak a törzsedben? Vagy asszonyok mentek vadászni a férfiak helyett? Teeka közelebb húzta magához a csecsemőt, és az ujja végét adta oda neki, hogy azt szopja. Illa eközben két másik gyermekét próbálta elcsitítani és megvigasztalni. A kisbaba azonban forgolódni kezdett Teeka karján, majd hangosan felsírt. A lány mereven figyelt a bozótból, hogy meghallották-e a sírást, vajon jön-e valaki. Illa aztán gyorsan átvette a csecsemőt, és szoptatni kezdte. – Hol vannak a nők, törzsfőnök? Útnak indultak talán és itt hagytak titeket, hogy ti végezzétek a házimunkát helyettük? Teges megértette, mit akar Kaho. Megpróbálja sértésekkel méregbe gurítani, hogy azután előhozzák neki az elbújtatott nőket. – Ez hát a nagy Kaho gondolata? Talán megöregedett, és zavaros lett az esze járása? – kérdezte Teges, s ezúttal ő igyekezett feldühíteni Kahót, aki haragosan válaszolt neki: – Hozasd elő a nőket! Azért jöttem, hogy feleséget válasszak magamnak. Még maga Teges sem utasíthat vissza engem. Teges egy pillanatra gondolataiba merült, Kaho hagyta őt. Mindketten véget akartak vetni az összetűzésnek. Elsőként Shala jött elő. Tudta, hogy Teges sohasem fogja a nőket veszélynek kitenni. Szilárdan ki fog tartani, és mindvégig farkasszemet néz majd Kahóval. Végül Kaho maga fog majd valahogyan menyasszonyt választani. Az öreg harcosok pedig nem tudják felvenni a versenyt a fiatal kahuzákkal szemben. Miután Shala felállt, az összes nő követte gyermekével együtt. Illa Teeka kezébe nyomta a csecsemőt – Fogd és szoptasd! Kaho csak szüzet választ feleségnek! – suttogta. Teeka tétovázott: – De hiszen nincs is tejem. – Nem számít, már megszoptattam. Most egy darabig nyugton marad. Siess, s tedd, amit mondtam! Teeka furcsán érezte magát, de Kahótól való félelme legyőzte ezeket az érzéséket. Amikor előjött a bozótból, a gyermek a mellén szopott. – Csak a szüzeket akarom látni! – követelte Kaho. – Álljanak félre a szüzek! Most, hogy a nők maguktól előjöttek, a helyzet is megváltozott. Teges bólintott az aszszonynak. Úgy gondolta: jobb, ha enged, semmint lemészárolják népét. Mégis elszorult a torka, hisz könnyebben elviselte volna Kaho lándzsájának a hegyét, mint azt, ami most következett. A hajadonok különváltak a többiektől. Szemüket a földre szögezték, úgy álltak. Kaho kevélyen járkált előttük, miközben mindegyiküknek végigmérte a testét. Néha megállt valame15

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

lyik előtt, s a lehajtott fejet állánál fogva felemelte. Kevésbé előzékeny pillanataiban azonban egyszerűen a hajuknál fogva rántotta hátra a leányok fejét. Kaho elidőzött egy darabig a még éppen csak serdülő Ezra előtt, majd kezével intett a lánynak, hogy lépjen előre. Ezután néhányszor körbejárta, mustrálgatta. Amikor közvetlenül mögé ért, hirtelen átkarolta Ezrát, és kezébe fogta a melleit. A lány felugrott, és erősen behunyta a szemét. Kaho elengedte a melleit, majd végigsimította a lány oldalát, egészen a bokájáig. Érezte Ezre izmainak merevségét, megfeszülését: megpaskolta combja belső felét. A leány behunyt szeméből pici könnycsepp gördült ki. Teges tiltakozásul egy lépést tett előre, miközben nyakán látszottak az undortól és a dühtől kidagadt erek. A férfilélek, mely benne élt, nem engedte, hogy a következményeket latolgassa: azt akarta, hogy a betolakodóra támadjon, lándzsája hegyét Kaho szívébe szúrja, s lássa, ahogy Kaho gonosz vére kibuggyan. Mint törzsfőnök azonban tudta, hogy uralkodnia kell magán, mert a törzs őt követi. Tűrnie kell Kaho tettét, mert különben az egész törzsre, az öszszes öregre, a nőkre, sőt még a gyermekekre is kihívja Kaho haragját. Kaho újra odalépett Ezra elé, aki éppen zokogását próbálta elfojtani. A férfi Teges felé fordult, a szemébe nevetett, majd visszatért Ezrához, közelebb húzta magához, és csípőjét a lányéhoz szorította. Aztán egy pillanatra elengedte, majd hirtelen ismét magához rántotta. Kacagva hagyta, hogy távozzon. Ezra összetörve borult a földre. Kaho Tegeshez fordult: – Ez bizony soha nem lesz képes egy férfinak élvezetet nyújtani. Ellenáll és küzd majd, mint egy nőstény párduc. Teges ismét előrébb lépett: – Mi a törzsben nem beszélünk efféle dolgokról. A népem arra kér, hogy tartsd tiszteletben a szokásainkat, ha hozzánk látogatsz. Teges tiszteletteljesen beszélt – így kellett tennie, hogy fenntarthassa eddig békés életüket. – Ezra még gyermek, csak nemrég vált nővé. A legutóbbi telihold alkalmával ünnepeltük, hogy először távozott tőle a tisztító vér. Egy pillanatra úgy tűnt, mintha Kaho megértette volna a dolgot, sőt mintha sajnálta volna a lányt, de aztán elfordította a fejét, és Ezrára köpött, aki még mindig a földön kuporgott. – Ennyi tehát az összes, amit a nagy Kahónak jövendőbeliként tudtok ajánlani? – morogta. – Ők a hajadonok a törzsben. Ha egyik sem kedvedre való, menj, és keress tovább más falvakban. Teges faluja sajnálja, hogy nem tud örömet szerezni neked. Illa kisbabája azonban közben forgolódni kezdett, miután kiderült, hogy nincsen tej a számára. A csecsemő elégedetlenségében lábával rugdalt, és sírni kezdett. Teeka rázott egyet a gyermeken, és áttette a másik mellére. A kisfiú újra próbálkozott, de eredmény nélkül, amitől ismét csak sírni és rugdalózni kezdett. Teeka igyekezett nem nézni föl, de félelmében mégis felpillantott, hogy meggyőződjön: Kaho figyeli-e, mi történik. Tekintetük összetalálkozott. A lány idegesen vállára emelte a kisbabát. Bár nem nézett fel, érezte, hogy Kaho őt figyeli. Beszélni, gügyögni kezdett a síró csecsemőnek, és újra szájába adta az üres mellet. Ahogy Kaho közeledett, egyre esetlenebbnek érezte magát. Szeme égni kezdett, érezte, hogy sírni fog. Torka elszorult, a gügyögés idegessé és akadozóvá vált. Kaho figyelmét mindez nem kerülte el. – Miért van az, hogy szoptatod ezt a gyereket, és az mégis sír? – kérdezte. Teeka nyelt egyet, mielőtt megszólalt, hogy megpróbálja feloldani a torkában levő szorítást. – Mert beteg – mondta végül. Illa Teeka mellett állt, arcára kiült a félelem. Jól ismerte húgát, és észrevette hangjában a rettegést. Vajon Kaho is észrevette? – A gyermek beteg, és régóta nem evett – szólt közbe Illa. – Az anyja sincs jól, ezért kevés a teje. 16

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

A gyermek azonban tovább sírt, és ez egyre kíváncsibbá tette Kahót. – Én pedig úgy látom, hogy ez egy erős és egészséges csecsemő. Hogyan lehet beteg? Teeka és Illa egyszerre kezdtek el beszélni, de Kaho félbeszakította őket: – Miért beszél ennek az asszonynak a nevében? -kérdezte Illától. – Mert a húgom, és én ápolom őt a gyermekével együtt. Kahónak már régen gyanúja támadt, hiszen jó megfigyelő volt. Majd ahogy sokáig nézte Illát, meglátta rajta a feltételezését megerősítő jelet. – Csak ez a két gyermeked van? – kérdezte Illától a lába mellett álló gyerekekre mutatva. Illa azonnal igennel felelt a kérdésre. – Már nagyok ahhoz, hogy szoptasd őket, ugye? – folytatta a férfi a vallatást. Illa nagy levegőt vett. Nem tudta, miért teszi fel neki Kaho ezeket a kérdéseket, hiszen honnan is jöhetett volna rá, hogy a Teeka karján levő csecsemő az övé. – Igen, nagyok – válaszolta. – Akkor miért csöpög a tej abból a melledből? -mutatott felé Kaho. Illa odanézett, és látta, hogy bal melléből valóban szivárog az áttetsző, fehér folyadék. Amíg rejtőzködtek, megszoptatta ugyan a kisbabát, de csak az egyik melléből. Most, hogy a csecsemő megéhezett és sírni kezdett, megindult a tej a másik melléből is, és csöpögése elárulta őket, – Add át a gyermeket az anyjának! – parancsolta Kaho Teekának, A lány azonban még most is kitartott a hazugság mellett. – Ez az én gyermekem. Mindketten betegek vagyunk, elapadt a tejem, és ezért sír. A kisbaba az enyém. Kaho intett egyik emberének, aki odalépett hozzá. – Tedd a késed a gyermek torkához, és vágd el -rendelte, A harcos a gyermekhez emelte kését. Teeka és Illa nem mozdult. Kaho jelezte az embernek, hogy folytassa. A férfi a pengét a csecsemő torkához tette, a kés felmetszette a finom bőrt, és pár csepp vértől pirosló vonalkát hagyott. – Ne! – kiáltott Illa, megragadva a férfi csuklóját. Kaho bólintott, és a harcos elvitte onnan a kést. A baba bőrét csak egy pici helyen karcolta meg. – Add át a gyermeket az anyjának – parancsolta önelégülten. – Ezt a szüzet választom – jelentette ki, miközben kezét Teeka vállára tette. – Egy pár nap múlva visszatérek érte. A zsákmányból járó részemmel együtt elviszem őt is, a menyasszonyomat. Teges törzse büszke lehet rá, hogy ezt a remek hajadont kínálja fel Kahónak. Vigyázzatok rá, míg távol leszek! Ha a szűz netán megbetegedne, a Túlvilágra kerülne, vagy elmenne a faluból, Teges törzse megismerheti Kaho bosszúját. Egy teremtett lélek nem marad akkor a törzsben. Kaho intett embereinek, akik fennhéjázóan hátat fordítottak, és visszatértek kenuikhoz. Amikor az utolsó kahúza is eltűnt a szemük elől, Teges maga köré gyűjtötte törzse otthonmaradt tagjait. – Szomorú ez a mai nap a tegeszták számára. Mi békeszerető nép vagyunk. A szellemek is azt akarják, hogy azok legyünk. A békének azonban meg kell fizetni az árát, és néha a szellemek is próbát tesznek velünk. De még ha nem is így lenne: akkor sincs elég emberünk, hogy a kahúzákkal megküzdjünk. A népnek élnie kell. Teges Teekához lépett, aki még egészen bódult volt a történtektől. – Népünk szellemei el fognak kísérni utadon. Áldozatoddal megtisztelsz bennünket – mondta Teges, majd végignézett a törzs tagjain. – Most menj! Nem szabad engednünk, hogy Kaho rajtad kívül mást is elvigyen közülünk. Meg kell maradnunk. Néhány perc múlva a falu lakói már ott folytatták a munkájukat, ahol abbahagyták. De egymás között halkan Teeka sorsát latolgatták. A lánynak nem is kellett hallania őket ahhoz, hogy tudja: őróla folyik a suttogás. Illa megszoptatta gyermekét és Selóra hagyta, majd Teekával sétálni indultak. Az út nagy részén nem 17

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

szóltak egymáshoz, Illa hagyta, hogy húga elrendezze magában a nemrég történteket. Végül Teeka szólalt meg. – Illa, én nem mehetek Kahóval, én Auróé vagyok. Nem tudja ezt neki Teges megmondani? – Nincs más választásod. Tegesnek sincs. Mi gyenge nép vagyunk. Kaho nagyon erős, és népe harcos emberekből áll. Teeka megállt, és letépett egy vadvirágot. – Megígértem Aurónak, hogy az övé leszek – csendben, sírás nélkül beszélt. – Kahónak más menyasszonyt kell keresnie. Én nem mehetek vele. Illa nem szólt egy szót sem. – Mondott neked Ata tiltott dolgokat, mielőtt hozzámentél? – Milyen tiltott dolgokat, Teeka? – Hát... tiltott dolgokat a szerelemmel, a szeretkezéssel kapcsolatban. Nem mondta, hogy mennyire szeretne megérinteni, gyönyört adni neked? Nem beszélt neked a Gyönyör Szellemének ajándékairól? – Mesélt neked Aura ezekről a dolgokról? – Engem ezek zavarnak, Illa. Rejtélyes érzések vannak bennem. Azt hiszem, van valami közük a szeretkezéshez. És gondolom, Auro is ugyanezt érzi. Vajon rossz érzések ezek? Talán ezért tilos beszélni róluk? – Nem, Kicsi Őz, nem rosszak. Ezek inkább különleges dolgok, férfi és nő között. Ha mindenki a gyönyörről és ezekről az érzésekről beszélne, nem lennének többé különlegesek. Nem lenne több az egész, mint amikor valaki jól megtömi a hasát. Ez a Gyönyör Szellemének adománya, és ezért szent dolog. – Nem lehet, hogy magunkra haragítottuk az egyik szellemet, és ezért történt mindez? Illa először nem tudott mit válaszolni. Talán igaza volt Teekának, bár a szíve mélyén sejtette, hogy nem így van. – Nem vagyok szellem, és nem is tudok beszélgetni a szellemekkel. Teeka a virág minden szirmát letépte, s nézte, hogy fújja el őket a szél. – Volt egy furcsa és rémisztő álmom. Még mindig nem tudom, hogy mit jelent. Nem tudom megmagyarázni, de tudom, hogy szörnyű volt. Szörnyebb, mint az, hogy Kahóval kell mennem. – Néha nincs is jelentése az álomnak. Nem minden álom üzenet. – Pedig ezt az álmot nekem küldték, hogy valamit, valami nagyon fontosat közöljenek. Valóban megrémült. Teeka már máshogy beszélt, látszólag úgy tűnt, mintha elfogadná azt, aminek történnie kell. Hangjában nem volt többé elutasítás sorsával szemben. – Nem fogom veszélynek kitenni a népemet. Megteszem, amit meg kell tennem, de a Gyönyör Szelleme nem hoz már nékem gyönyört Auro nélkül – ahogy Pyrának sem, Izo nélkül. Illa értetlenül nézett a lányra. – Honnan tudod ezt Pyráról? – kérdezte. – Hallottam az éjszakai neszeket. Még sohasem érkeztek jó hangok Pyra irányából, mert már nem Izo a férje. Teeka nem sírt, ám Illa szemébe könnyek tolultak. Már mindenki aludt, Teeka azonban forgolódott gyékényből szőtt fekhelyén. – Kicsi Őz szelleme, segíts, hogy megtaláljam az utat! – könyörgött suttogva. Hirtelen felült. Érezte, hogy valamit meg kell tennie, de most azonnal, mielőtt még túl késő lenne. Az éjszaka sötétjében, mikor csak a Hold és a csillagok világítottak, Teeka odalopózott nővére házához. 18

A köd asszonya

LynnArmistead McKe – Illa! – suttogta. – Ébredj fel! Segítened kell nekem. Illa kinyitotta a szemét. – Teeka! Mit csinálsz? – Pszt! – súgta. – Gyere velem! Segítened kell! Illa homályos tekintetét a lányra szegezte. – Mire van szükséged? Nem várhat reggelig? Teeka karjánál fogva húzta nővérét. – Most ne kérdezz semmit! Később majd mindent megmagyarázok.

19

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

NEGYEDIK FEJEZET _________________________________________________________________________ – Hová megyünk? – kérdezte Illa, miközben próbált lépést tartani húgával. – Csak gyere utánam! Segítened kell vízre bocsátani egy kenut. Igyekezz már, Illa! Illa egészen a partra húzott kenukig követte az árnyékról árnyékra haladó Teekát. – Segíts behúzni egyet a vízbe! – Várj! Előbb magyarázatot kérek. Hová akarsz menni? – Megkeresem Auro táborát, és elmondom neki, mi történt. Rövid az idő, mire visszatérek, Kaho is itt lesz. De nincs időnk társalogni. Most segíts, Illa! – mondta, amint a hajó farát kezdte húzni. – Told az elejét! – Teeka, nem hajózhatsz egymagad a folyón. Hiszen egyáltalán nem értesz a kenuzáshoz. Teeka elengedte a hajó végét, mivel rájött, hogy Illa nem segít neki további meggyőzés nélkül. – Figyelem, hogyan csinálják a férfiak. Utaztam is már kenuban. – Igen, de még sosem irányítottad. Túl veszélyes. – Miután magával visz Kaho, soha többé nem láthatom Aurót. Kérlek, segíts nekem, Illa! – És mi lesz, ha nem találod meg őt? – Visszajövök és Kahóé leszek. Szeretem Aurót, de szeretem a népünket is. Miért, te mit csinálnál a helyemben? Nem keresnéd meg Atát? Illa a hajó orrára tette kezét. – Te húzd, én majd tolom, testvérem! A kenu megmozdult a talajon. Egészen kicsit csusszant, a két nő azonban kifáradt az erőlködéstől. – Álljunk meg! – mondta végül Teeka. – Jobb ötletem van. Segíts néhány letört faágat gyűjteni; levágjuk róluk a gallyakat, hogy simák legyenek – intézkedett Teeka. Amikor az összes ágat legallyazták, sorban a kenu mögé helyezték őket. Párat a kenu alá toltak, s készen állt a gurulópálya. – Kezdjük! – mondta Teeka. – Én a faránál maradok, és irányítom. Te menj az orrához, és lássuk, könnyebben mozdul-e. Illa nekifeszült a kenunak. A hajó elindult lefelé a neki kijelölt pályán, miközben recsegtek-ropogtak alatta az ágak. Amikor elérte a vizet, Teeka fellépett a jármű elejére. – Mondd el a népünknek, hogy elmentem, mert egyedül akarok lenni és gondolkodni szeretnék. Nem örülnének neki, hogy egy nő kenura szállt, s mivel senki sem használja a kenukat, amíg a vadászok távol vannak, biztos, hogy nem jönnek rá, miként távoztam. – Azt hiszik majd, hogy elmenekültél és nem akarsz visszajönni. Nagyon félnek Kahótól! – Mondd meg nekik, hogy elfogadtam a sorsomat, és hogy ígéretet tettem neked és a szellemeknek. – De Teeka, mi lesz, ha történik veled valami, és nem térhetsz vissza? – Higgy nekem, Illa, visszajövök – mondta, amint rúdjával eltolta a hajót a parttól. – Vigyázz magadra, Kicsi Őz! – szólt húga után Illa. Teeka integetett és nekiindult a sötétségnek. Az éjszaka koromfekete volt. Az égen úszó felhők eltakarták a Holdat és a csillagokat. A lány a part mentén hajózott, néha a fekete vízbe benyúló szikláknak és zátonyoknak ütközött. A kenu lassan és szilárdan követte azt az irányt, amerre Teeka Aurót távozni látta. Hosszú rúdjával a partot tapogatta, és ellökte magát tőle. A kenu ilyenkor irányt váltott és távolodott. Mihelyt azonban elérte a folyó közepét, a lány a part irányába és előre hajtotta a járművet. Hajnalra már fájtak a vállai, szeme majd leragadt az álmosságtól. Bőre sok helyen 20

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

feldagadt az éjszakai szúnyogtámadások következtében. Elfelejtette magával hozni a rovarokat távol tartó kenőcsöt. Teeka leült a kenuban, hagyta, hogy sodródjon, majd a hűvös folyóba nyúlt, és arcába fröccsentett egy kis vizet. Korgott a gyomra az éhségtől. A partot kémlelte, hogy a kenu kikötéséhez megfelelő helyet találjon. Nem messze előtte egy kis tisztás volt a folyóparton. Amikor a kenu partot ért, Teeka a fövényre ugrott, anélkül hogy bal kezével egy pillanatra is elengedte volna a csónakot. Addig rángatta a kenut a part felé, amíg biztosnak látszott, hogy nem viheti el a víz. Gyorsan leszakított egy hosszú indát, a jármű elején lévő bevágáshoz kötötte az egyik, egy közeli fűzfához pedig a másik végét. Teeka pontosan tudta, hogyan csillapíthatja éhségét, ezért nyomban olyan fadarabot kezdett keresni a földön, amelyik már elég öreg volt ahhoz, hogy égetni lehessen, de nedves is, hogy ne törjön el. Végül talált egyet, ami megfelelőnek tűnt. A folyó szélén édesvízi kagyló héjára bukkant. A célnak megfelelt: a kagylóhéj segítségével kihegyezte a bot végét. A folyópartot elhagyva két száraz botot keresett. Miután sikerült találnia, leguggolt, és az egyik fadarabot a földre, a másikat pedig tenyerei közé helyezte. A földön fekvő darab mellé egy kevés vékony, száraz füvet tett. Ez lesz a tapló. Elkezdte pörgetni a kezében lévő botot, miközben jó erősen hozzányomta a földön fekvőhöz. Pár perc múlva érezte már a füstszagot. Nemsokára parázslani kezdett a tapló, és Teeka óvatosan fújta, hogy lángra kapjon. Fokozatosan még több száraz füvet tett oda, amíg meg nem gyulladt a tűz. Ekkor kihegyezett botja végét a tűzbe tartotta, hogy keménnyé edzze. Ezt használja majd lándzsának. A sikernek örülve, a botra kötötte egy hosszú inda egyik végét, a másikat pedig csuklójára tekerte. Ezután egy újabb indát hurkolt a derekára, a madzag végére pedig erős kis gallyat kötött. Az indát utoljára még párszor dereka köré tekerte, nehogy megbotoljon benne, és elindult a folyón fölfelé. Óvatosan lépkedett a vízben egy kövekből álló kiemelkedésen. Hosszú szájú, vékony hal közeledett felé. Teeka könyökét behajlítva lassan felemelte a lándzsát. Célzott vele, és nagy sebességgel a vízbe hajította. Amikor elültek a hullámok, látta, hogy dárdája zsákmány nélkül lebeg a víz felszínén. Húzni kezdte a csuklójához kötött indát, amely visszahozta számára vadászfegyverét. Újra várakozott, majd a lándzsát dobáshoz emelte. Egy újabb hal úszott felé. A lány addig várt, amíg egészen elé nem ért. Jó volt az időzítés, a dárda keresztüldöfte az úszó állatot, pontosan a feje mögött. A zsákmány ficánkolt egy darabig, azután nem mozdult többet. Teeka most értette meg, miért villanyozódnak fel a férfiak annyira, amikor vadásznak vagy halásznak. A halászat férfimunka volt, de többször látta, hogyan csinálják. Tudta, sok gyakorlás és ügyesség kell ahhoz, hogy az ember jó halász legyen. Maga is meglepődött sikerén, és örült szerencséjének. Kihúzta a dárdát a halból, és letekerte derekáról az indát, a csomót azonban nem bontotta ki. Azután fogta a felkötött gallyat, majd ennek indáját rátekerte a hal szájára, kopoltyújára, és így dobta vissza a vízbe. A lány ismét készen állt a halfogásra. Egy újabb keménypikkelyes hal úszott el mellette, ebből a fajtából viszont elég volt neki az az egy, amit fogott, hogy kenőcsöt készítsen a rovarok távol tartására. Ehető hal kellett most neki. A vízből kiemelkedő sziklákon ült, és csendben várakozott. Ezüstös csillanás ragadta meg a figyelmét. Habzott a víz, amint az aranyhalak a levegőbe ugráltak, igyekezve menekülni a nagy, portyán lévő feketesügér elől. A lány megőrizte nyugalmát. Egy túl korai csapás biztosan célt tévesztene, és elriasztaná a társaságot. Ahogy a Nap magasabbra ér, a sügér abbahagyja majd az evést. Jól kellett időzítenie. Teeka a sziklákon egyensúlyozva a vizet figyelte. Hirtelen újra feltűnt a feketesügér. A többi hallal együtt gyorsan és egyenesen felé úsztak. A lány, csuklóját behajlítva, készen állt a dobásra. Közelebb van. Még közelebb. Most!

21

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

A lándzsa gyorsan áthatolt a víztükrön, és csobbanást is alig okozva felnyársalta áldozatát. Olyan gyorsan történt, hogy a halnak felfigyelni sem volt ideje. Gyorsan érte a halál, üres, nyitott szemekkel bámult a semmibe. Teekát mindig érdekelte a lándzsával történő halászat. Figyelmesen nézte a férfiakat, amikor csak lehetett. Úgy gondolta, hogy a sokévi alapos megfigyelés most bizonyára hasznára válik. És a szellemek is mellette állnak. Miután minden szükségeset becserkészett a folyóból, visszatért a partra. A víz szélén még egyszer lehajolt és közelebbről megnézett néhány kifordult követ, amelyek közül egyet magához is vett. A kő közepén enyhe bemélyedés volt. A lány úgy vélte, jó lesz főzésre. Ezután mindkét halat maga mellé tette, és a kővel visszament a folyóhoz vízért, s a mélyedést telemerítette. Majd visszatért a tűzhöz, keresett egy erős botot, amit nyársként használhatott. A hosszú orrú hallal kezdte: felvágta a hasát a kagylóhéjjal, és a belsejébe nyúlt. Keze és szeme a sötétvörös májat kereste. Miután megtalálta, finoman kiszakította, és a kőedénybe tette. Azután az elszenesedett fadarabokat egy bot segítségével egy helyre kotorta, majd rájuk tette a követ. A feketesügér következett: felszúrta a nyársra, és a tűz két oldalán villa formájú ágakat nyomott a földbe úgy, hogy a villaágak felfelé nézzenek. Ezekbe helyezte a nyárs végeit. A kőfazékban lévő víz már gőzölgött, sőt már zsírcseppek is látszódtak a felszínén. Mikor elkészült a sügér, a lány jóízűen elfogyasztotta, majd egy bottal arrébb tolta az edényt a parázsról. Le akarta hűteni, hogy hozzájusson a májból kifőtt zsírhoz. Míg hűlt a főzet, a lány járt egyet a környéken, és talált is pár lédús bogyót, élvezte édes ízüket. Visszatértekor a halmájból nyert zsír még csak alig dermedt meg a víz tetején. A lány úgy találta, hogy kis idő múlva már biztosan elég hideg lesz. Úgy érezte, pukkadásig jóllakott. Elnyújtózott a puha füvön, szemhéja elnehezült, s most először érezte, hogy mennyire elfáradt. Hirtelen felriadt álmából. Nem akart pedig aludni, csak pihenni egy kicsit, amíg a zsír megdermed. A kőedényben már sárgásfehér zseléként úszott a májból kifőtt zsír a víz tetején. Kezével összeszedte és takarékosan szétkente testén. Nagyon hatásos ez a rovarriasztó. A maradékot egy levélbe tekerte, s a levél végeit fűszállal kötötte el. Kinyitotta a derekán függő erszényt és beletette a kis csomagot. Szüksége lesz még a kenőcsre naplemente után. A vízparthoz ment, lándzsáját is magával vitte. Amikor megállt a kenu mellett, meglátta a vízben tükörképét. A haja nem volt sima és fénylő; összegubancolódott és csomókban lógott. „Most nem számít" – gondolta, és elhatározta, hogy majd akkor csinál vele valamit, ha megtalálta Aurót. Elengedte a fűzfához erősített indát, a csónakba dobta, és ellökte a kenut a parttól. Most, hogy nappal utazott, nem volt olyan nehéz és egyhangú a dolga. A folyó közepén sodrásba került, ez vitte. Teknősbékák és aligátorok sütkéreztek a köveken, magukba szívták a meleget, amely éjszaka majd élteti őket. Anhingák – olyan madarak, amelyeknek más vízimadaraktól eltérően nincsen víztaszító anyag a tollúkban – gyűltek csoportokba végig a part menti fák tetején, s szárnyaikat kiterjesztve szárítkoztak a napon. A Nap éppen lemenőben volt, amint Teeka egy, a folyóban lévő kis kanyarba ért. Egyszer csak mozgást látott a parton. A rúdért nyúlt és kenuját a víz széle felé tolta egészen addig, amíg partot nem ért. Innen gyalog lopakodott közelebb: a tegeszták tengerjáró kenuit látta maga előtt. Várnia kellett azonban sötétedés utánig, amíg mindenki nyugovóra nem tér. Eszébe jutott a folyóban látott tükörképe is, így hát levetkőzött, és meztelenül besétált a vízbe. Miután megfürdött, visszatért a fövényre és a fújdogáló szélben megszárítkozott. Már majdnem besötétedett, amikor hozzálátott, hogy valami illatos virágot keressen a közelben. 22

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

Mikor ez sikerült, visszament arra a helyre, ahol ruháit hagyta. Elővette erszényéből a falevélbe csomagolt kenőcsöt, majd kis tüzet rakott. Nem akarta, hogy észrevegyék jelenlétét, ezért vigyázott, hogy tüzének minél kisebb füstje legyen. Itt megint talált egy bemélyedt kődarabot, amibe beletette a kenőcsöt. A virágokat kicsi darabokra tépte, és ezeket is belerakta a kőedénybe. Ha a tűz fölött felolvad a szer, átveszi majd a vadvirágok kellemes illatát. Amíg melegedett, Teeka kemény fűszálakat gyűjtött egybe, és összekötve őket, hajkefét készített magának. Hogy elüsse az időt, amíg a kenőcs kihűl, fogta gyógyszerekkel teli táskáját és tartalmát a földre borította. Benne volt az összes tejfoga, amelyeket gondosan megőrzött. Amikor üt az óra, teljes emberként kell majd a túlvilágra kerülnie. A szellemek nem ismernék fel őt, ha testrészei valamelyike – akár tejfogai – nélkül érkezne oda. Édesanyja még újszülött korában vitte el a kislányt Tamukhoz, hogy tőle védőszellemet kapjon. A sámán Kicsi Őzet választott, mert víziójában kicsiny, nőstény őzgidának látta a lányt, törékeny termettel, tágra nyílt szemekkel. Tamuk akkor, amikor védőszellemet adott neki, egy darab kicserzett őzbőrt is az orvosságos erszényébe rakott. Ahogy a lány kezdett felcseperedni, a sámán más talizmánokat is tett a bőrzacskójába. Teeka ujjával finoman megérintette a kenőcsöt, hogy ellenőrizze, készen van-e. Már eléggé kihűlt. A szúnyogok is megkezdték támadásukat. A lány örült, hogy a riasztószer elkészült. Ahogy a testére kente, a kenőcs eredeti szaga helyett a vadvirágok illata érződött. Auro gyakran mondta is neki, mennyire szereti, amikor illatos olajjal keni be magát. Ma éjszaka szeretett volna a fiú kedvében járni. Felöltözött, és visszament kenujához. Eloldotta a kötelet, majd rúdjával a folyópart mentén tolta előre magát. Úgy gondolta, hogy a vadászok fáradtak, s most alig várják, hogy alhassanak, mielőtt másnap kora reggel nekiindulnak útjuk utolsó szakaszának. Már csak égy, éj szakát töltenek távol a falutól, és azután – két ember kivételével -, mindenki a megérkezésüket fogja ünnepelni. Teeka a tábor mellett szállt partra. Csendben keresztülmászott a nádon és a füvön, s a tábor széléhez ért. Igyekezett vigyázva a puha talajra lépni, elkerülte a száraz bozótot és ágakat. Megpróbálta messziről felismerni, melyik lehet Auro a férfiak közül, így nem kellene volna végigbarangolnia a tábort. Túl sokan voltak azonban, és ő meglehetősen távolról látta őket. Csendben sétált közöttük, Auro arcát keresve. Szerencsére a fiú a tábor szélénél, a többiektől viszonylag távol feküdt. Ujjai hegyével végigcirógatta az arcát és suttogva szólította. Auro fészkelődni kezdett, majd ismét elhelyezkedett. – Auro – súgta újra, most egy kicsit hangosabban. – Ébredj. Teeka van itt. A fiú nagy nehezen kinyitotta a szemét, de Teeka rögtön ajkára tette az ujját. Intett neki, hogy kövesse. – Pszt! – súgta, miközben a bokrokon át a kenuhoz vezette. Csak akkor mert hangosan megszólalni, amikor már messzire jutottak. – Ma éjszaka veled akarok lenni. Auro megfogta a lány vállát és maga felé húzta, az evezőrudat a kenu belsejébe ejtve. – Miért jöttél elém? Mi történt? – Szeretlek, és veled akarok lenni. A fiú gyengéden átölelte a lányt. – Én is szeretlek. De valami nincs rendben. Mi az? – Evezzünk át a túlpartra! – mondta a lány. -Veled akarok lenni, úgy, ahogyan egy nő és egy férfi szokott. Auro fogta az evezőt, és a túlsó part felé irányította a kenut. – Nemsokára összeházasodhatunk, Teeka. Miért mondasz most ilyen dolgokat? A kenu a part felé haladt. Mikor megérkeztek, Teeka Auro segítségével kiszállt. – Gyere velem, Auro. Ma éjszaka tégy a magadévá. 23

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

– Mondd meg nekem, mi vett rá, hogy ide gyere. A mi népünknél ez nem szokás. A nők a házasságkötésig megőrzik ártatlanságukat. Így akarják a szellemek. Teeka szeme könnybe lábadt. – Miért kellene megmagyaráznom? Nem szeretsz már engem és nem akarsz a magadévá tenni, ahogy azelőtt annyiszor mondtad? – Azért mondtam neked annyiszor, mert akarom, de nem így. A lány kezébe temette arcát, hogy Auro ne láthassa, mennyire küszködik. Korábban nem akarta elrontani az éjszakát azzal, hogy elmondja neki a szörnyű igazságot. – Kaho a falunkba jött – mondta alig hallhatóan. – Engem választott feleségül. Vele kell mennem, amikor az adóért jön. Nem házasodhatunk össze, Auro. Én Kaho asszonya leszek. Aurónak elállt a lélegzete. Nem talált szavakat. – A tiéd akarok lenni – mondta a lány. – Auro asszonya akarok lenni, még ha csak egy estére is. Auro erősen gondolkodott. Nem értette, hogyan történhetett mindez. Kaho biztosan akkor ment a faluba, amikor az védtelen volt, így könnyen elrabolhatta tőle Teekát. – Nem lehetsz az enyém anélkül, hogy feleségül vennélek. Nem bocsátanak meg a szellemek. – Kérlek, Auro. Én el tudom felejteni a szokásokat és a szellemeket, hiszen nem hárították el a végzetemet. Sőt abban sem hiszek már, hogy léteznek egyáltalán ilyen szellemek. Aurót sokkolta, hogy a lány megtagadja a szellemeket. – Ne mondj olyat, amit magad sem gondolsz komolyan! Nem mindig érthetjük meg a szellemeket. – Kahónak van csak egyedül szelleme. Bármit megkap, amit kíván. Auro egy pillanatig némán állt, mielőtt megszólalt volna: – Itt nincs velünk sámán, de én tudom, hogy a szellemek meghallgatnak bennünket. Amikor igent mondunk egymásnak, elismerik majd, hogy eggyé váltunk. Kaho nem tudja majd elrabolni tőled a szellemeidet és a hitedet. Sohasem leszel Kaho asszonya. A szellemek szemében te az enyém leszel. A fiú úgy érezte, ha Teeka most elszakad a szellemektől, nem lesz többé mihez ragaszkodnia, amikor érte jön Kaho. Nem lesz mért élnie, nem lesz miben higgyen – nem lesz több remény. Közel húzta magához a lányt, és gyengéden átölelte. – Emeld a kezed az ég felé, Teeka! Hívjuk együtt a szellemeket, hogy megtudhassák a szándékainkat! Emeld magasra a kezed, és velem együtt szólítsd a szellemeket!

24

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

ÖTÖDIK FEJEZET _________________________________________________________________________ – Most már Auro felesége vagy. Nem számít, mi jön ezután, a szellemek emlékezni fognak erre. – Mindenre taníts meg, Auro! Mutass meg nekem mindent, amiről annyit beszéltél! Tárd föl az összes rejtélyt számomra. Auro mindkét kezét megfogta, és az erdő sűrűjébe vezette. Hátrafelé ment, a lány pedig követte; egyikük sem vette le a másikról a szemét. Teeka érezte, hogy elöntik az érzelmek, amint Auro megfordította és hátát egy fa törzsének támasztotta. Odafent, a faágak között csillagok hunyorogtak. A fatörzseken kérges kúszónövények felfelé, a lombkorona irányába tekergőztek. Az ágak végén látszottak pompás fehér virágaik, amelyek finom illattal töltötték meg az éjszakát. Auro odahajolt a lányhoz, ajka azzal a gyöngédséggel ért Teekához, amely gyöngédség a szenvedély előjele. Testével rávette a lányt, hogy engedje magát a puha talajra; közben megeredt az eső. A világ színek örvényévé olvadt a számukra, semminek sem volt kivehető körvonala többé, csak a hangoknak és érzéseknek. A fiú úgy hatott a lányra, mint bódító varázsital. Mint fűzfaág a szélben, Teeka meghajolt a fiú vágyai előtt. Auro volt a kormányos, aki végigvitte őt a szenvedély és a gyönyörök tengerén. Egymásba olvadtak a pasztellszínekben játszó vízben. Teeka átengedte magát a fiú érintésének; mindenről megfeledkezett. Auró ajkával, ujjai hegyével simogatta a lány testét. A fiú szelek szárnyán repülő sasként emelte a magasba Teekát. A lány ellenállás nélkül hagyta, hogy együtt szálljanak. Mást nem is tehetett, minthogy válaszolt a csodákra, akár egy gyönyörű álomban. Érzékei megteltek a vágy bódulatával, amint Auro egy logikától mentes világba vitte őt. Megbénították a fiú férfias mozdulatai, csak teste reagált annak megrészegítő közelségére. Feladott mindenféle önuralmat, gátlást, feladta egész Önmagát. Jóleső érzéssel fogadta Auro meleg leheletét, amint kinyúlt felé és közelebb vonta magához, miközben a fiú ringatta, megtöltve őt szerelmével és szenvedélyével. A sürgető vágy, hogy terjesen magába fogadja Aurót, libabőrössé tette bőrét, s ez addig tartott, amíg az egymás utáni remegések gyönyöre véget nem ért. Teeka kielégülten cirógatta Auro hátát, aki fáradtan feküdt a lányon. A rejtélyek nem voltak többé rejtélyek. Szájával a lány selymes hajába túrva, Auro így suttogott: – Szeretlek és találni fogok kiutat. Sohasem engedlek el. – Nincs kiút, Auro. Ez az éjszaka azonban mindig erőt fog adni nekem. Soha nem leszek Kaho felesége. Nem veheti el tőlem azt, amit neked adtam. – Nem lehetsz az övé, Teeka. Népünk majd szembeszáll vele. – Nem, Auro. Vele kell mennem. Nem lehetünk ennyire önzőek. Nem kérhetjük ezt a néptől. Auro csalódottsága haraggá változott: – Akkor majd én megkeresem és elvágom a torkát. Teeka szenvedélyesen megcsókolta a fiú ajkát, majd fejét a vállához vonta. – Nem – suttogta -, Kahónak túl sok harcosa van. Azt szeretném, hogy biztonságban tudjalak valamerre, tudjam, hogy valahol rólam álmodsz. Éjszakánként becsukott szemmel is épnek és erősnek akarlak látni. Akkor tudom majd otthagyni Kahót, amikor gondolatban veled vagyok. Hagyd meg nekem legalább ezt a kiutat!

25

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

Az éjszaka folyamán Teeka és Auro még többször egymáséi lettek. Minden alkalommal új felfedezés, új gyönyör várt rájuk. Testük eggyé vált, mindegyikük valamilyen ősi érzéktől eredően ismerte a másikat. Minden alkalommal kimerülten nyúltak el a földön, de azzal a tudattal, hogy nemsokára ismét felfedezik egymást, s ez lehet majd gyengéd vagy szenvedélytől vad. Ez az egyetlen éjszaka is elég volt ahhoz, hogy megéljék az örökké tartó szerelmet, egy egész élet gyengédségét és eksztázisát. Virradatkor a szürke felhők elvonultak, s helyet adtak a világosságnak az égen. – Mennem kell – mondta a lány. – Nemsokára feléled a tábor, és észreveszik, hogy nem vagy ott. Auro sokáig szorította magához Teekát, majd felsegítette. A kenuhoz sétáltak csendesen, s nézték a napfelkeltét, amíg a túlsó partra nem értek. A csónakból olyan helyen szálltak ki, ahol lombok vetettek árnyat a földre. Piciny esőcseppek látszottak a faleveleken és a füvön, amint az ágak között átszűrődő napfény sugarai megcsillantották őket. Az éjszaka lehullott eső következtében a folyó kilépett medréből, a fűben vízerecskék – mint pókháló szálai – futottak. Bár mindketten tudták, hogy a szellemek elismerték házasságkötésüket, azt is tudták, hogy a nép soha nem tudja azt elfogadni. Ha mégis kiderülne, Teekát megszégyenítenék, és elbocsátanak gyalázatában. Jövendő sámánként Auro nem szeghette meg a nép törvényeit, és nem is akarta, hogy Teeka többet szenvedjen, mint amit amúgy is kellett neki. – Siess, és vigyázz magadra! – mondta Auro a lánynak, miközben utoljára átölelte. Teeka könnyeivel küzdött, búcsút intett. A fiú a víz felé lökte a kenut, majd nézte, ahogy a lány kezébe veszi az evezőt. A folyón felfelé evezni Teekának jóval nehezebb volt, mint gondolta. A vízzel szemben kellett haladnia. Karjai gyorsan elfáradtak. Idefelé az adott neki energiát, hogy találkoznia kell Auróval, most azonban kimerítette az, amivel majd szembe kell néznie. Feljebb érve a folyón, Teeka partra vonta és kikötötte a kenut. Gyűjtött néhány gyökeret és egy maréknyi gyümölcsbogyót, majd csónakba téve őket maga is beszállt. Nem volt ideje, hogy megálljon és tábort üssön, ahogy a férfiak tették volna. Még a vadászok előtt vissza kellett érnie a faluba. Auro visszament a táborba. Lassanként mindenki felébredt, és tele volt izgalommal, életerővel. Holnap délelőtt megérkeznek a faluba, és lesz mit megünnepelniük. Az útra való felkészülés mindenkit elfoglalt. Siettek az előkészületekkel, tudták, hogy ez az utazás utolsó huszonnégy órája. *** Tamuk az utolsó, narancsszínű sugarakat nézte, amint eltűnnek a nyugati horizonton. Nemsokára teljes lesz a sötétség, és itt az ideje, hogy hozzáfogjon feladata végrehajtásához. Az erjesztéssel a hacsi szaga is megváltozott. Émelyítően édes illata megtöltötte a levegőt. A sámán felemelte az edény fedelét, hogy megnézze, összegyűlt-e a szer tetején az erjedés befejezettségét jelző barna hab. Az elixír az edény alján koncentrálódott, s baljóslatúan várt, mintha magának is saját szelleme lenne. Tamukot azonban nem részegítette meg az illat, mint bármely más férfival tette volna. Ő ismerte, és tudta, hogy mi az. Orrlyukai kitágultak, ahogy mélyeket lélegzett. Felemelte az edényt, és óvatosan a tűzhöz vitte. Felvett egy gallyat a földről, megkeverte vele a barna folyadékot, s nézte, ahogy a hab eltűnik a sűrű szirupban. Az utolsó árnyékok még rávetődtek a folyadékra, úgy tűnt, a fény nem meri érinteni többé. Gyorsan leszállt az éj. A domb megtelt a falulakók keltette zajokkal, akik esti tevékenységüket végezték, mielőtt nyugovóra tértek: eloltották a tüzeket, kirázták gyékényeiket, nehogy 26

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

skorpió vagy svábbogár legyen éjszakára a hálótársuk. A zaj pillanatok alatt elült, és az emberek nemsokára elaludtak. Tamuk azonban éberen ült tűzhelye mellett. Sok dolgot kellett a szellemekkel megbeszélnie – kérdéseket akart nekik feltenni, szeretett volna ígéreteket kicsikarni tőlük, és előnyös alkut kötni velük. Az éjszaka sötétjében látta Teeka karcsú alakját, amint az a faluba lopódzik. Az öregember nagyot sóhajtott. Illa hallotta, amint Teeka hazatér és gyékényszőnyegére fekszik. Csendben húga mellé kúszott. – Elmondtad Aurónak? – kérdezte. – Igen, tudja már – válaszolt Teeka. – Nem aggódtak, hogy nem jövök vissza? – De igen – súgta Illa -, én viszont elmondtam nekik azt, amit tőled hallottam, és megnyugtattam őket. Sőt, Tamuk is megmondta, hogy vissza fogsz térni. – Illa – kezdte a lány, de nem tudta folytatni. – Mi az? Mit akartál mondani? Teeka habozott egy darabig, majd megszólalt: – Auró és én megidéztük a szellemeket, pontosan úgy, ugyanazokkal a szavakkal, ahogy a sámán teszi. Nem volt varázsló, hanem magunktól mondtuk el az eskü szavait. Biztosan tudom, hogy mostantól egyek vagyunk a szellemek előtt. Auróval is voltam, a magáévá tett. A szellemek soha nem fognak elismerni engem Kaho asszonyának. Illa nem bízott benne, hogy az esküvő igazi házasságkötés lett volna. Úgy gondolta, csakis a sámán idézheti meg a szellemeket, hogy általuk férj és feleség lehessen valaki. Teeka azonban hitte, hogy mindez megtörténhet, és ez volt az igazán fontos. – Bátor lány vagy. Az út testednek és szellemednek is fárasztó lehetett. Teeka behunyta a szemét, a sámán azonban még mindig nem aludt. Illa csendben visszament a fekhelyére. A távolban látta Tamuk árnyfiguráját, amint a tűznél ül. Éneklését alig lehetett hallani. Testével inogva hol megjelent, hol pedig eltűnt a tűz fényében, s Illa kíváncsi volt, vajon mindent tud-e Tamuk. A levegőben feszültség vibrált, amikor a törzs tagjai nekikezdtek mindennapi tevékenységüknek. Éles és metsző volt ez a levegő, amint orrukon beszívták. Az ég világoskék volt, csak néhány pufók fehér folt tarkította. Senki sem kérdezte Teekát a visszaérkezéséről, és arról sem, hogy merre járt. Persze kíváncsiak voltak, de senki sem akart tolakodó lenni. Inkább csak hálásak voltak neki, hogy visszatért, és igen megkönnyebbültek, amikor reggel meglátták őt a faluban, de udvariatlanság lett volna, ha kimutatják ezt az érzésüket. Egy öregember éppen lándzsahegynek valót akart egy kovakődarabról lepattintani. Erősen koncentrált, szemét a kődarabra szegezte. Nem akart hibázni. A kova értékes árucikk volt, csere útján jutottak hozzá. Északról hozták. Itt, délen, nem volt telér, amiből kitermelhették volna ezt a finom szemcséjű sziklát. Amint az öreg éppen felemelte a kőbaltát, Pyra futott oda hozzá, hírt hozott: – Megjöttek! A vadászok visszajöttek a Nagy Víztől! A törzs tagjai minden munkájukat félbehagyták: letették a kovakövet, abbahagyták a főzést, otthagyták a szövést és a fazekas munkát. Az összes falulakó a folyó felé rohant, hogy ott üdvözölje a hazatérő vadászokat. A partvonalon tolongtak, de egy ösvényt szabadon hagytak Tamuk számára. A sámán lassan ment keresztül a tömegen. Shala hátramaradt. Észrevette, hogy Tamuk most más, mint ilyenkor lenni szokott. Testtartása aszottnak és öregnek mutatta. Arca nem tükrözte azt a lelkesedést, amit a vadászok visszatérte szokott jelenteni a számára. A vadászok még rakodtak, amikor Tamuk megérkezett. A falu lakói izgatottan kiáltottak fel a zsákmány láttán. Az út rendkívül hasznos volt. Teges megvizsgált mindent, amit a férfiak a partra tettek. Minden egyes rakománynál megdicsérte a harcosokat. Hangjából kiérződött a büszkeség. Biz27

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

tos volt benne, hogy Kaho nem tudott volna ennél jobb munkát végezni. Tegesnek nem volt sok faluja, mindegyik egyenlő részt kapott. Becsületes ember volt, nem mutatott részrehajlást saját faluja iránt. A tegeszták összetartottak, hiszen mindnyájan a néphez tartoztak. Mindenki elhallgatott, amikor Tamuk a földbe szúrta a botját. Beszédhez készült. Tamuk erős, tiszta ágból származott, és a tudás veleszületett adottsága volt. Olyan – nagyon régi – dolgokat is ismert, amelyeket sohasem tanítottak neki. A világon már csak nagyon kevés igazi sámán maradt. Auro is ennek a tiszta ágnak volt a leszármazottja. Auro nyomban Teeka arcát kereste a tömegben, és meg is látta, amint a többiek mögött, Shala oldalán állt. A fiú ezután apja felé fordult, s büszkén rátekintett. Vadász és hős volt, de egyben annak az embernek a fia is, aki most beszélt, és akit annyira tiszteltek. Tamuk a tudással együtt született. A többi sámán számára ez csak egy szakma volt, amelyet kemény gyakorlás révén sajátítottak el. Tamuk még fiának is felette állt, mert az adottság generációról generációra fogyott. Amint Tamuk beszélt, Auro érezte apja hatalmát. Ekkor ötlött eszébe a gondolat: apja a válasz, apja a kulcs!

28

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

HATODIK FEJEZET _________________________________________________________________________ Az ünneplés hivatalosan megkezdődött. A tűzön gőzölgő, erős tea aromája megtöltötte a levegőt. Nem is a zamata – ami inkább keserű volt -, hanem a hatása részegítette meg az embert. Nemcsak a hangulatot, hanem a törzs tagjainak észlelési képességeit is fokozta, és növelte energiájukat. Gyorsabban vert tőle a szív, a véredények összeszűkültek. A férfiak világos festékkel díszítették testüket, és tollköteget tekertek lábuk köré, bordájuktól egészen lábikrájukig. Testükről kagylóhéjak lógtak, mintha csüngő szélharangok lettek volna. Nyakukban szent ereklyékkel, csontokkal-fogakkal és faragott képecskékkel teli batyu fityegett, amelynek tartalmáról úgy gondolták, hogy szellemüket képviseli. Teges, akinek testét állatbőr, tolldísz és gyöngyök fedték, a férfiak által alkotott kör közepére lépett. Fején fehér tollakkal ékesített bőrturbánt viselt, arcát színes vonalak csíkozták. Kora és megjelenése tiszteletet parancsolt. Lándzsát és szigonyt emelt az ég felé, mire a törzs tagjai térdre borultak. Tamuk minden férfi homlokának a közepére függőleges véres csíkot húzott. Ez volt a hivatalos kezdet jele. Mindegyik vadásznak el kellett játszania, hogyan vett részt az utazásban. A legizgalmasabb részeket választották: a szigonyhajítást, a háló kivetését és a teli háló behúzását, a cápák nyomon követését. Széles testmozdulatokkal hangsúlyozták minden egyes ember személyes küzdelmét, bátorságát és győzelmét. A törzs többi tagja feszült csendben figyelt, majd megéljenezték az előadót. Az utazás elmesélése, a tánc és az ünneplés folytatódott az éjszaka során. A nők kiszolgálták a férfiakat, alázatosan meghajoltak előttük, alsóbbrendűségüket demonstrálva. Itt volt az alkalom, hogy a férfi, a vadász és az eltartó szerepe kihangsúlyozódjon. Az asszonyoknak a törzsön belül megvolt a maguk rangja, de ezen a napon tisztelettel adóztak a férfiaknak. Teeka a fortyogó tea mellett állt, melyet aztán kisebb edényekbe mert. Verejtékezett a gőztől, s arctörlés közben lehetősége nyílott megfigyelni, mi történik. Előlépett Auro, s amint elkezdte történetét mesélni, a törzs elcsendesedett. A távolból Teeka is figyelte őt, ahogy majdnem táncolja a zsákmányszerzésben való szerepét. Karjait teljesen kitárta, minden izma kidomborodott, kifejezve azt a feszültséget, amely testét a vadászat alatt megfeszítette. Fogait eltökélten összeszorította, és minden egyes mozdulatot úgy számított ki, hogy az pontosan írja le a mesét. Előadása lenyűgözte a törzs tagjait. Minden szem őt figyelte, ahogy személyes varázsával előadja történetét. Teeka is őt nézte, és újraélte titkos élményüket. A fiú erős keze gyengéden simogatta bőrét, hangja meghitt dolgokat suttogott. Teeka nézte őt, ahogy mélyeket lélegzik, mellkasa kitágul és elernyed, és visszaemlékezett, hogyan akadt el a lélegzete, amikor megérintette, és hogyan sóhajtott a fiú, amikor kimerülten őrá nehezedett. Ezek a gondolatok lesznek azok, amelyek táplálják majd a lelkét, ha elkerül innen. Kaho mindent elvehet tőle, de ezeket soha. – Teeka, hozz még teát! – mondta Selo, megszakítva az álmodozást. Visszatért hát munkájához, és így nem láthatta, hogy Auro befejezte az előadást. Míg ő a teát merte, Auro elkapta apja tekintetét, és kérte, menjen vele. Tamuk otthonához érve megszólalt: – Sámán, neked nagy a varázstudományod. Ugye így van? – Helyesen beszélsz – válaszolta gyengéden Tamuk -, nagy a tudományom. – Ez a férfi előtted, a te fiad, arra kéri a sámánt, hogy beszéljen a szellemekkel. Kérd meg őket, hogy hagyják meg nekem Teekát! Ez jó dolog, a szellemeknek pedig örömmel kellene teljesíteniük ezt a kérést. Tamuknak nehezére esett a fia szemébe néznie. – Nincs olyan varázslat, ami megakadályozhatná, hogy Kaho elvigye Teekát. Auro nyelt egyet, megpróbálta megőrizni nyugalmát. 29

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

– Nem a sámánok tökéletes ágából származol? Nincsenek különleges képességeid? Kaho nem sámán. Csak nem félsz tőle, apám? Auro nyomban meg is bánta, hogy dühét Tamukra irányította. Mihelyt kimondta, máris rájött, mennyire tiszteletlenül viselkedett. És amikor Tamuk nem válaszolt azonnal, Auro megragadta az alkalmat, és meghajolt előtte. Ezúttal fiaként szólt apjához. – Bocsásd meg fiadnak, hogy így beszélt! Azért mondtam ki a téged sértő szavakat, mert dühös és zavarodott vagyok. Tudom, hogy a mi águnk tiszta ág, és hogy Kaho népének nincs ilyen sámánja. Te hatalmas vagy, és tiéd a tudás. Kaho sámánja az új nemzetségből való. Csak azt tudja, amire megtanították. A te hatalmad nagyobb. Használd ezt a hatalmat, könyörgök neked, apám! Kell, hogy legyen mód segítségre. – Igen, vannak dolgok, amiket születésemtől fogva tudok, mint ahogyan te is. Amint azonban te is megtanulhattad, a tudás többi részét el kellett sajátítanom. A nép, és különösen egy sámán, sohasem idézi meg a szellemeket személyes célok vagy kapzsiság kielégítése végett. És révületbe esve újra láttam, miért nem szabad ezt tennünk. A jó szellemek az egész népet szolgálják, nem pedig egyesek önző vágyait. Azok a szellemek, akik választ adnak az ilyen hívásra, a Sötétség Birodalmából valók. Ha megegyezel velük, mindig elvisznek valamit cserében, valamit, amiről esetleg nem akartál lemondani. Auro, Teekának Kahóval kell mennie. Auro arcán csalódottság tükröződött. – Akkor találj valami megoldást, hogy örökre enyém lehessen a szíve. A szellemek előtt már úgyis az enyém. – Hogy érted ezt? Ő nem lehet a tiéd, csakis a házassági fogadalom után. A szellemek nem ismerték el, hogy egyek vagytok, a Gyönyör Szelleme sem adta át nektek az Örömöt. – De igen! Elmondtuk a fogadalmat. Megidéztük a szellemeket, azokkal a szavakkal, amelyekre te tanítottál. Egyek voltunk. Apám, a fiad vagyok, kérlek, vedd elő az összes tudásodat és erődet. Ha nem segítesz, magam fogom felhasználni mindazt, amit tőled tanultam, még akkor is, ha ezzel megszegem törvényeinket. Még nem vagyok sámán, de szólítani fogom a szellemeket, hogy segítsenek. Tamuk hallotta, hogy fia hangja remeg. Ezt a hangot Aurótól gyermekkora óta nem hallotta. – Apám, segíts! Tamuk gyengén együttérző hangon válaszolt: – Nincs olyan varázslat, ami itt tarthatná Teekát. – Akkor vedd rá a szellemeket, hogy legalább a szívét nekem adják. Soha senki mást ne szeressen! – Túl önző vagy. Már mondtam neked, hogy csak a Sötétség szellemei teljesítik az ilyen kéréseket. Lehet, hogy örökre neked ígérik Teeka szerelmét, de aztán behajtják rajtad a tartozást. És mi lesz azzal a nővel, akit állítólag szeretsz? Hajlandó lennél belőle is bármit feláldozni, hogy kifizethesd az adósságodat? Akármilyen helyesnek tűnik is most, a legkisebb mértékben sem csorbíthatod az ő saját akaratát csak azért, hogy enyhítsd a szívedben lévő fájdalmat. – Bármire kész vagyok. Ha nem tudom elérni, hogy velem maradjon, akkor legalább tudni akarom, hogy soha, senki – különösen Kaho – nem veheti el tőlem a szerelmét. Kaho megfizet majd azért, amit tett. Olyasvalakit vesz majd feleségül, aki sohasem fogja szeretni. – Most fáj ez neked, de majd meggyógyulsz. Helyes dolog, hogy bánkódsz, de nem szabad arra kérned a szellemeket, hogy a te érdekedben lépjenek fel. Most még nem látod ennek a következményeit. Túl nagy a szenvedésed. Tamuk hátat fordított, és eltűnt az árnyékban. Meg kell állítania a fiát. Muszáj. Legbelül az apa kiáltozott fájdalmában, ő azonban több volt, mint egyszerű apa. Sámán volt. A feketeségből még kiszólt a fiához:

30

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

– Menj és gondolkozz! Mélyedj el magadban, aztán gyere el hozzám! Együtt majd újra átgondoljuk az egészet. Aurót senki sem kereste a tánc és a mulatság alatt. Csak Teeka tartotta szemmel. Végül mindenki elfáradt és nyugovóra tért. Tamuk szétnyitotta az erszényt, amelyben a bácsihoz való adalékok voltak. A hacsi körül édes illat terjengett, ez azonban csak külsőség volt, amely álruhába bújtatta a halálos mérget. Óvatosan megkeverte a főzetet, s közben eszébe jutott, hogy mit mondott neki az apja a régi tudásról. Az ő apja is kérdezte, faggatta a fiát, próbára tette őt, majd értékelte válaszait. Bizonyos mennyiségű tudás elveszett, hiszen az évek múlása és a vér felhígulása miatt az emlékezet nem volt már tökéletes. Tamuk azonban sokat megőrzött ebből a tudásból. Ő a régi és tiszta sámánok közvetlen leszármazottja volt, és ősei mindig ügyeltek arra, hogy kit választanak társuknak. Tamuk mégsem őrzött meg annyi tudást, mint az apja. Apja mellett boldog tanulóéveket töltött el, mint ahogy Auro is vele. Akkor még nem jött ide Kaho, s a törzs is erős volt. ők voltak a nép, az egyetlen nép. Voltak ugyan más törzsek is észak és nyugat felé, de mindegyik elismerte a másik territóriumát. Békében éltek, egyik a másik mellett. Tamuk már kezdett öregedni, amikor egy délnyugatról jött fiatal harcos megkezdte támadásait a törzs ellen. Kahónak hívták. Félrerúgta saját törzsének minden szokását, és a tiltakozókat erőszakkal vagy megfélemlítéssel elhallgattatta. Tamuk mindenféle gyógynövényt szedett elő erszényeiből. Közülük némelyik mérgező is lehetett, de éppen a sámán feladata volt, hogy ismerje a megfelelő adagolást, és azt, hogy melyeket keverheti össze, káros következmények nélkül. Kiválasztott egy növényt, amelyet ugyanazon a napon szedett, amikor a hacsinak valót gyűjtötte. Összevegyítette egy másikkal. Önmagában mindkét növény gyógyító hatású volt, együtt azonban halált hoztak. Ehhez a keverékhez adta hozzá a kemény piros bogyókat és a cikádafa mérgét. Ezután az italt óvatosan egy cserépfazékba töltötte. Tisztára törölte az ősi tálat, majd puha szarvasbőrbe csomagolta, mielőtt visszatette volna a házában lévő különleges tárolóba. Mikor végzett, visszasétált tűzhelyéhez. Amíg fiára várt, ráérősen teát főzött; először a vizet forralta fel, majd a teafüvet dobta az edénybe. Miután elkészült az ital, leszűrte a tetejét, hogy a teafű maradványait eltávolítsa. Elérkezett az idő. Ha nem tudja Aurót szavakkal megállítani, végre kell hajtania a szellemek parancsát. Lekuporodott a hacsival teli edény mellé és félrecsúsztatta a fából készült fedőt. Hozzáadta a most készült keveréket. Egy pillanatig a vegyülék sistergett és gőzölgött, édes aromája megtöltötte a levegőt. Tamuk arra gondolt, hogy a fiúnak mostanra már vissza kellett volna jönnie. Aggódni kezdett. Auro agya még mindig zavaros volt. Túlságosan telve volt a gyűlölet érzésével. Azt gondolta magában, hogy sem Kaho, sem pedig más nem fogja megszerezni Teeka szerelmét, hanem mindig az övé marad. Nem érdekelték a következmények, úgy érezte, saját szenvedésénél már azok sem lehetnek rosszabbak. Összeszedte saját gyógyfüveit és nekilátott a keverék elkészítéséhez. Kétfajta elixírt készített. A tűz mellett, a földre fektetett két csodálatosan csiszolt kagylóhéjat is. Miután mindent elrendezett, leült, lábait keresztbe rakta, és behunyta a szemét. Várt még egy percet, mielőtt terve végrehajtásába kezdett. Mély lélegzetet vett, majd száján keresztül kipréselte a levegőt. Félig becsukott szemhéja alól figyelve, kezébe vette és a szájához emelte az első tálat. Kortyolt egyet belőle – majd habozott kicsit -, de azután az egész főzetet megitta. A hatás gyors és drámai volt. Auro enyhén tántorogva felállt, arcvonásai eltorzultak, amint nőtt a nyomás a koponyájában. Hallotta, ahogy lüktet a vére, érezte, hogy bőre megnyúlik új 31

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

robusztus testére feszülve. Minden ér kidagadt a bőrén, nyakán izomkötegek nőttek. Auro olyan erőt érzett magában, amilyet még sohasem tapasztalt. Mindent meg tudott tenni. Senki sem szállhatott vele szembe, még Kaho sem. Teste izomkolosszussá nőtt, és megfeszülten várta, hogy kipróbálják. Auro érezte, hogy gyomrából sodró energiahullám terjed szét a testében. Övé volt a levegő és a föld. A fiatalemberből kitört az erő, és torkaszakadtából kiáltott fel az ég felé. Már nem kért, hanem követelt a szellemektől. Váratlanul szél támadt az ágak között, kényszerítve a fákat, hogy egészen a földig hajoljanak. Auro szilárdan állt, ahogy a neki behódoló tájból kiemelkedett. Tamuk elindult, hogy megkeresse a fiát. Kezében kicsiny tálat vitt. A szél száraz leveleket és homokot kapott fel a földről, amitől a varázslónak hunyorognia kellett, majd védekezésül a szeme elé tartotta a kezét. Egy idegen férfi állt előtte, szemében a sötétségen is áthatoló gyűlölet égett. Auro túlharsogta a szelet. Nem is hangereje, hanem a hangmagassága és – mélysége, hangjának alaptónusa rémítette meg az apát. Ez a hang mélyről, belülről jött, és ismeretlen volt a csengése. – Állj! – kiáltotta Tamuk. – Hagyd abba! Ne csináld ezt! Auro apja felé fordult, de látszott, hogy nem látja, keresztülnéz rajta. Fogta az egyik kagylóhéjat, és belemártotta a tűz fölött lévő edénybe. A másikat elázott falevelekbe csomagolta, és a parázsra tette, hogy felforralja a benne lévő anyagot. – Auro! – kiáltott újra Tamuk. – Fejezd be! Vagy azt akarod, hogy a sötétség szellemei jöjjenek a segítségedre? Tamuk tehetetlennek érezte magát. Túl késő volt már, hogy megállítsa. Auro többé nem volt képes figyelni rá. Lelke már abba a másik dimenzióba került, ahova a szellemek vitték. A sámán nézte a mérget, amit maga készített. Nem gondolta volna, hogy a fia döntő lépésre szánja el magát, még mielőtt utoljára beszélt volna vele. Sőt még abban is reménykedett, hogy képes lesz majd meggyőzni őt, hogy nem szabad a szellemeket segítségül hívnia. Auro régebben mindig meghallgatta és meg is fogadta az apja tanácsait. Ma éjszaka azonban nem így történt, és most már túl késő volt. Még ha rá is tudná venni Aurót, hogy igya meg a halálos főzetet, már késő lenne, hiszen megtörtént, aminek nem lett volna szabad. Tamuk nem tudta tovább nézni, és otthagyta anélkül, hogy Auro egyáltalán észrevette volna az apja jelenlétét. Auro kipöccintette a tűzből a kagylóhéjat, amely sistergett burkában. A forró gőz megégette az ujjait és fájdalmában visszarántotta a kezét. Ezután gyors, rövid mozdulatokkal söpörte le a parazsat a kagylóhéjról. Kibontotta, majd az átfúrt végén bőrszíjat fűzött át rajta, amelynek összekötötte a végeit. Az amulett még izzott, amint Auro a nyakába akasztotta. Ahogy a függő a melléhez ért, az alatta lévő bőr előbb vörös, majd hólyagos lett, a hólyagok megnyíltak, és tartalmuk végigfolyt Auro felsőtestén. A férfi ajkába harapott, fogával átmetszette a bőrt. Most előrehajolt, hogy az amulett eltávolodjon a bőrétől. Szája megtelt ajkából folyó vérével. A földre köpött, majd késével levágott egy hajtincset, és a másik amulettnek látott neki. Nézte, ahogy bugyog, pezseg a folyadék, és beledobta hajtincsét a Teekának szánt függővel együtt. – Örökre, Teeka – suttogta -, amíg csak viseled, mindig az enyém leszel. Auro mosolygott, amint a főzetbe nyúlt és kivette az amulettet, melyről csöpögött a szirupos lé. A fűben letörölte a kagylóhéjról a ragadós folyadékot, majd pár falevéllel szárazra törölte. A kolumella tökéletes patinával ragyogott. Szíjra fűzte fel, és felemelte a szeme elé. Gyönyörű volt!

32

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

Tamuk a földre borult. Valahol mélyen belül az apa megkönnyebbült, hogy nem kellett kioltania a fia életét. Az a fele azonban, amelyik a sámán volt, szégyellte magát. Nem állította meg Aurót, pedig az ő feladata lett volna. Elmulasztotta megtenni a kötelességét. Egy sámán sosem cselekedhet így. Egyfolytában kérdezte és bírálta önmagát. Miért várt addig, amikor már túl késő volt? Azért késlekedett talán, mert a fiáról volt szó? Már akkor el kellett volna magát szánnia, amikor Auro először jött oda hozzá! Hiszen nem megmondták az álmok előre ezeket az eseményeket? Nem látta-e mindezt már jóval korábban? Tudta, mi fog történni. Ha sikerült volna cselekednie, akkor legalább együtt távozott volna a fiával a túlvilágra. így most valószínűleg mindkettőjüket visszautasítják majd a szellemek. Az öregemberbe belehasított a fájdalom, a szíve sajgott tőle. Úgy érezte, még akkor sincs joga, hogy megidézze a szellemeket, hogy bocsánatért és jó tanácsért könyörögjön nekik. De hirtelen világos lett a gyötrődő Tamuk számára, mit kell tennie. Az ital kész volt és minden elvárásnak megfelelt. Az ő áldozata talán majd megbékíti a szellemeket, és rájönnek, hogy jót is cselekedett élete során. Ahogy közelebb húzta magához az edényt, fény villant, és úgy érezte, mintha ujjai hegyét tűz égetné. Igaza volt. Valóban ezt várták tőle a jó szellemek, és most a Sötétség szellemei próbáltak közbelépni, hogy megakadályozzák az elkövetett hiba jóvátételét. Szorítása elernyedt, amint ujjai elzsibbadtak. Tamuk mély lélegzetet vett, és minden erejét összeszedte. Élete utolsó pillanataiban is a Sötétség állhatatos ellenfele maradt. Hálás volt, hogy megadatott neki ez az utolsó lehetőség. Lehetségesnek tartotta, hogy végül mégis átengedik a túlvilágra a többi igaz ember után, akik őelőtte távoztak oda. Az öregember a hasán csúszott közelebb, és megragadta az edényt. Súlypontját a könyökeire helyezte át, és így még közelebb tudta vonszolni magát. Felhúzta a térdeit, és előrelendült. Csuklói közé szorítva emelte fel a csészét, a hátára fordult és a szájába öntötte az edény tartalmát. Édes ízt és sűrű állagú folyadékot érzett a torkában. Miután lenyelte az elixírt, hátra engedte magát.. Kavarogtak az érzelmek az öreg varázslóban. Szeme megtelt könnyel, miközben a csillagokat nézte. Az égbolton sok kis otthon tüze világított. Remélte, hogy az ő tüzének is jut majd ott hely. Ott az ő tüzénél együtt élhetnek majd Shalával, ha majd utánajön az asszony. Csak fiát sajnálta. Szeme hirtelen fennakadt, teste vadul rángatózott. Aztán vége lett. Arcán kisimultak a ráncok, testét a sugárzó béke köntöse fedte be.

33

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

HETEDIK FEJEZET _________________________________________________________________________ Hirtelen elállt a szél. Új helyen rakta le a korábban felkapott faleveleket, s az ágak is próbáltak visszakerülni a régi helyükre. Auro végigosont a falun, és Teeka otthonához ért. – Teeka! – suttogta remélve, hogy senki mást nem ébreszt föl. A lány lemászott az emelvényről. – Erre! – súgta neki a fiú, s hangjával irányította a lányt a sötétben. – Csináltam neked valamit. Vidd magaddal, és hordd mindig magadon, hogy rám emlékeztessen. Teeka az Auro kezében lévő amulettre nézett. Még sötétben is szivárványszínben pompázott. – Auro, ez csodálatos! Te magad készítetted nekem? – Igen – válaszolta a fiú. – Ez a nászajándékom a számodra. Egy szerelmi zálog, és amíg hordod, egymáshoz tartozunk. A lány lebiggyesztette a száját: – De én semmit sem tudok adni. Auro megérintette ujjaival Teeka ajkát. – Te önmagad adtad nekem ajándékba. Ez minden, amit kérek. Fogadd el az ajándékomat, és örülj! Teeka tekintete végigvándorolt a szeretett férfin, és megakadt annak mellkasán. – Te hordod a párját – mondta mosolyogva, amikor meglátta a friss függőt Auro nyakában. Érte nyúlt, de a fiú hátralépett, amikor Teeka az égett bőrről felemelte az amulettet. Nyomban el is engedte, s a függő visszahullott. A lány azonban meglátta a friss sebet. – Auro, hogyan csináltad ezt? Nagyon csúnyának látszik. – Csak egy szikra a tűzből – válaszolta. A lány óvatosan félretolta az amulettet. – Ezt valami más okozhatta. Észrevette, hogy a kagylóhéj közepe még mindig meleget sugároz, de mielőtt tovább kérdezősködhetett volna, Auro elvette onnan a kezét és visszarakta a függőt a mellkasára. – Csak egy kis égés. Nem jól látod a sötétben. Itt van, hadd tegyem a nyakadba – mondta a fiú, a keskeny bőrszíj végeinél tartva a lány amulettjét. Auró felemelte a függőt, melyen megcsillant a holdfény, kihangsúlyozva az amulett ragyogását. – Hogyan készítetted? Sosem láttam ilyen szépet. – Emeld fel a hajad, hogy meg tudjam kötni! Teeka megemelte a haját, miközben Auro összekötötte a szíj végeit. – Ezt annak a férfinak a keze készítette, aki szeret téged. Talán az amulett is magával visz a szerelméből valamit, és ragyog majd tőle. – De a tiéd nem ragyog ennyire. – Ez a férfi téged jobban szeret, mint önmagát. Csak a te függőd érdemli meg az ilyen szépséget. Kész – mondta Auro, miután megkötötte a csomót. – Soha ne vedd le, különben elárulod a szerelmünket. – Soha – súgta vissza a lány, és leengedte a haját. Teeka megnézte magán az amulettet. Zavaró bizsergést érzett ott, ahol a függő a bőréhez ért. Felemelte az ékszert, de a bizsergés újra ott volt, amikor visszaengedte. Úgy érezte, le kell szakítania, de maga sem tudta, hogy miért. Nem értette, hogy mi köze az amulettnek ehhez a furcsa és kényelmetlen érzéshez. – Örökké hordd magadon! Soha ne vedd le, mert ez a szerelmünk jelképe. És most mondd, hogy örökké csak engem fogsz szeretni, és soha senki mást! 34

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

– Mindörökké – válaszolta a lány. Ahogy tovább beszélgettek, enyhült a bizsergés, Teeka hálát érzett. Auro ajka az ajkát simogatta. – Az életemnél is jobban szeretlek, és ez mindig így lesz, ígérem. Most pedig menj, még mielőtt meglátnak minket! Teeka elindult, markában tartotta és a kebléhez szorította az amulettet. Miután megtett néhány métert, hátrafordulva egy utolsó pillantást vetett a fiúra. Egy darabig mozdulatlanul állt, majd Auro intett neki, hogy menjen. Csendben az alvóhelyére mászott és lefeküdt a gyékényre. A bizsergés már teljesen megszűnt, de még mindig belső késztetést érzett arra, hogy levegye a függőt. Valamitől félt, de nem tudta pontosan meghatározni, hogy mitől. A kérdése megválaszolatlan maradt. Végül behunyta a szemét, de csak forgolódott, és álomképek sora vonult el az arca előtt. Ismét a folyóparton állt és Tamukot nézte. Álmában ugyanaz a dráma játszódott le, mint azelőtt: az aligátor a víz alá húzza a sámánt, a saját küzdelme a bűzös iszapban, és Auro mindezt a partról figyeli. Szája már-már megtelt a szennyes lével, ekkor azonban felébredt. A szíve gyorsan kalapált, levegő után kapkodott. Izzadságban fürdött és remegett. Azután felült és azon gondolkodott, mi lehet az álom üzenete, és vajon miért nem tudja megfejteni. Pedig fontos dolog lehet, ha már másodszor jön ugyanaz az álom. Mellkasa közepe idegesítően viszketett. Meg akarta kaparni, de keze az amulettbe ütközött. Visszafeküdt, és arra gondolt, ha majd kivilágosodik, elmegy Tamukhoz. Ha van valaki, aki megmagyarázhatja neki álma jelentését, akkor az Tamuk. Újra megpróbált elaludni, de félt, hogy az álom vissza fog térni. A függő pedig ismét ingerelte a bőrét. A nyakán lévő gyógyszeres zacskó még sosem okozott ilyesmit. Aurót is a függője sebesítette meg? Az égette meg a mellkasát? A lány nem értette, hogy miért okoz mindez félelmet neki. Teeka leszakított egy mohadarabot a szoknyájáról, és amulettje alá, tette. Azonnal jobban érezte magát, és nemsokára elaludt. A Nap már a horizont fölé emelkedett, mire felébredt. Azon nyomban felkelt, és indult a folyóhoz, hogy a hűvös vízben felfrissítse magát. Fogait egy vékony lecsupaszított ágacskával tisztította meg. A tisztálkodás befejeztével a falun át Tamuk otthonához sétált. Ott látta Shalát, aki már korábban felkelt, és most a földön kuporgott valami mellett. Ahogy közelebb ért, látta, hogy Shala zokog. Bánatának tárgya az a dolog lehetett, amelyet testével félig eltakart. Teeka lelassította tempóját és halkan közelítette meg az asszonyt. A földön Tamuk feküdt mozdulatlanul. – Shala! – szólt Teeka, miközben újra felgyorsította lépteit. – Mi történt? – Tamuk meghalt. Könnyek folytak végig Shala arcán. Teeka karjánál fogva közelebb húzta magához az aszszonyt. – Ó, Shala – mondta, miután megértette, hogy a nő miért bánkódik. Shala elhúzódott, és újra a földön fekvő öregemberre nézett. – Reggel jöttem, hogy ételt készítsek neki, és itt találtam. Nézd meg a kezét, Teeka! Leégett róla a hús. Nem tudom, hogyan történhetett. Még csak nem is kiáltott segítségért. Teeka a varázsló kezére nézett. Kis cafatokban lógott róla a fekete elhalt hús, egészen az ujja hegyéig. A lány letakarta néhány falevéllel. Shala megsimogatta az öregember arcát: – Miért nem kiáltott nekem? Túl mélyen aludtam volna, és nem hallottam a hívását? – Ne hibáztasd magad, Shala! Tamuk öreg volt, és már jó ideje betegeskedett. Lejárt az ideje. Nem tehettél volna semmit. Lehet, hogy a tűzbe lógott a keze, amint haldoklott. Talán nem is érezte.

35

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

– Akkor nézd meg a tűzrakás helyét, Teeka. Nem látni körülötte sehol a keze nyomát. Az égést még a halála előtt kellett elszenvednie. De miért nem ébredtem föl? Még soha sem volt olyan éjszakám, hogy ne néztem volna rá. – Sokat dolgoztál az ünnep alatt, és kimerültél. Semmi rosszat sem tettél. Tamuknak lejárt az ideje. – Már több napja nyugtalan volt. Furcsa dolgokat kért tőlem. Tudta, hogy valami borzalmas dolog fog történni. Shala meglátta az edényt, amibe a hacsit töltötték. Üres volt és hiányzott róla a fedő. Egy másik, kisebb csészét pillantott meg mellette. Az asszony felemelte és beleszagolt. Teeka megfogta a sámán feleségének a karját, és felsegítette. – Gyere, ülj messzebb tőle! Megyek, megkeresem Aurót és Tegest. Miután Teeka távozott, Shala felvette a tálakat a földről. Azután egy csikókagylóból készült kapával gödröt ásott, és belerakta a két edényt. Rájuk sújtott egy nagy kővel: apró darabokra törtek. Végül földet szórt a gödörbe, majd falevelekkel takarta be a tetejét, nehogy valaki észrevegye a friss ásás nyomát. – Senki sem fogja megtudni – suttogta magában. Visszament Tamukhoz, és megfogta az ép kezet. Az élet melege már távozott a férfi testéből. A bőre hideg és élettelen volt. Shala az égre tekintett: – Hallasz engem, varázsló szelleme? Most újra az oly sokáig szeretett férfi holttestére nézett. Arra gondolt, milyen jó ember volt és mennyire tisztelte mindenki. Nagy varázserejét bölcsen használta. Shala elhatározta, hogy sohasem engedi ezt a képet elrontani. Gyengéden megcsókolta a sámán ajkát, és arcát Tamukéhoz szorította. Nem sírt, miután felismerte, hogy az előtte fekvő holttest tulajdonképpen nem is Tamuk, hanem csak a porhüvely, amely Tamuk szellemének lakhelyéül szolgált a földön. Újra az ég felé emelte az arcát, és mosolygott: – Megtaláltad a békét, amit kerestél. Nem kell már a földi terheket hordanod. Bármekkora is volt gyötrelmed, nincs tovább. Auro anyjához rohant. – Mi történt? – kérdezte. Shala újra elmesélte, hogyan talált a sámánra. Égett kezéről azonban nem beszélt. „Nyugodjék békében” – gondolta. Az Auro mellkasán lévő seb majdnem teljesen eltűnt. Csak egy kicsiny, vörös folt maradt a bőrén, de azt eltakarta az amulett. A fiú apja, a sámán holtteste fölé hajolt. Tamuk arca sokkal kipihentebbnek látszott, mint amilyen az utóbbi időben volt. Halálában ugyanolyan volt, mint életében: bölcs, jóságos, előkelő. Auro apja arcára tette tenyerét. – Vedd magadhoz ezt az embert, aki megszolgált neked – szólt az ég felé. Enyhe szellő zörgette meg a fák leveleit, mintha csak Tamuk szelleme válaszolt volna. Auro szívét azonban bűn nyomta. Megkérdezte magától, vajon apja halála annak az alkunak volt-e része, amelyet ő kötött a szellemekkel. Karjába vette Tamukot, a sámánt, és hálóhelyéhez vitte. Még napfelkelte előtt beiktatják sámáni tisztébe, és az első feladata az lesz, hogy végrehajtsa apja temetési szertartását. Teges egy kicsit hátrább állt, arcán szomorúság ült. Tamuk gyermekkori jó barátja volt. Arra gondolt, hogy nemzedéke nemsokára kihal. Egymás után távoznak el generációja tagjai, és bizony neki sincs már sok ideje hátra. Aggódott, mert nem volt a törzsben a sámán tisztségére alkalmas fiatalember. A fiatalokat kevésbé érdekelték a szokások és a tradíciók. A tegeszták változóban voltak. Ha így folytatódik, elveszíthetik azonosságukat, amely oly szorosan kapcsolódik a szertartásokhoz, a szokásokhoz és a hagyományhoz. Pedig ezek önma-

36

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

gukban is elegendőek voltak ahhoz, hogy erőt adjanak a túléléshez az összes előző nemzedék alatt. Szomorúság töltötte el a lelkét, amint az apját cipelő fiút nézte. Tamuk keze oldalra hanyatlott, amikor Auro felemelte. Teges észrevette, hogy valami nincs rendjén, ezért Auro után ment. Auro finoman tette le apját, mintha számított volna Tamuknak ez a gyengédség. Teges odalépett a holttesthez, és a sérült kéz felé nyúlt. Shala azonban gyorsan eléje lépett, és megakadályozta szándékában. – Igaz ember volt – mondta, s Tegesre nézett. – Igen, jó ember és kitűnő sámán. Az asszony Tamuk és Teges között maradt, megpróbált kitalálni valamit, amivel elvonhatná a törzsfőnök figyelmét. Teges viszont finoman odébb tolta a könyökével. – Hadd nézzem meg közelebbről régi barátomat – mondta a törzsfőnök Shalának. A nő nem tehetett mást, arrébb lépett, miközben Teges felemelte az égett kezet. – Beleesett a tűzbe? Teeka Shalára nézett, aki egy ideig habozott, majd így szólt: – Biztosan a forró parázsba ért a keze, ahogy eldőlt. Remélem, nem érzett semmit. Teeka beszélni kezdett, de hirtelen abbahagyta. Tudta, hogy Shala egészen mást mondott neki korábban. Miért tagadja most le azokat a dolgokat, amelyek őt magát is izgatták pár perccel azelőtt? Odébb sétált, és zavarodottan leült a sámán otthona elé. Úgy érezte, valami hiányzik. Azt az edényt, amelyet Shala fölemelt és megszagolt, nem látta sehol. És a másik is eltűnt. Shala tehát valószínűleg nem a ház körül tevékenykedett az alatt az idő alatt, amíg ő távol volt. Odahívta, és maga mellé ültette Shalát, miközben Auro és Teges Tamuk holttestét készítették elő. – Mi történt azokkal a tálakkal? – kérdezte a lány. – Hallgass! – csattant fel Shala. – Hagyd őt békében nyugodni! Tamuk távozott közülünk, és ezen már úgysem változtathatunk. A sámán lakóhelyéről Teeka látta, hogy tömeg verődik össze hirtelen a domb tetején. Zavarodottan széledtek szét minden irányban, mint ahogy a hangyák szaladnak szerte, amikor fészkükre lép valaki. Mozdulataikon látszott, hogy sietségüknek valamilyen oka van. A lány már látta is, hogy miért a riadalom. Most érkeztek a domb tetejére Kaho törzsének festett bőrű harcosai. Ők voltak a felderítők, akik Kaho küszöbön álló érkezésére riasztották a tegesztákat. Szemlét tartottak a faluban, majd őrt álltak. Teeka Tegeshez és Aurához futott. Auróra nézett, aki döbbenetében eltátotta a száját. – Itt van? – kérdezte Auro, bár Teeka arca elárulta, hogy mi történt. A lány üres tekintete válasz volt a kérdésére. Teges lejött az emelvényről, és lassan a többi falulakó felé sétált. Időközben Kaho is megérkezett, már a domb lábánál állt, és figyelte, amint Teges közeledett felé. Teges királyi méltósággal lépdelt. Senki kedvéért sem volt hajlandó sietni. Felszegett fejjel, egyenes háttal és kihúzott mellkassal közeledett. Minden egyes lépését kiszámította. Járása egyenletes volt, szeme egy pontra szegeződött. Fennhéjázó volt ez a viselkedés, elég ahhoz, hogy felingereljen, de kevés, hogy feldühítsen valakit. Senki előtt sem akart megalázkodni, még Kaho előtt sem. Auro közvetlenül Teges mögött ment, mögötte pedig, kicsit lemaradva, Teeka és Shala sétált? Amint Teges egészen közel ért, Kaho elindult a falu központjába. Teeka utoljára maradt, azt remélte, hogy Kaho nem fogja keresni. 37

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

A két főnök egymással szemben állt, miközben a tegeszták nekiláttak, hogy a zsákmányt egyenlő részekre osztva, Kaho elé tegyék. – Úgy látom, eredményes volt az utazás – mondta Kaho. – Mi jó vadászok és halászok vagyunk. Minden vállalkozásunk sikerrel jár. – Ez Teges törzsének a szerencséje. Mindig sokat adtok Kahónak, s ez tetszik nekem – mondta Kaho az ajándékot vizsgálgatva. Kaho ezután intett embereinek, akik elkezdték hordani a hajókhoz a tegeszták adóját. Auro visszafojtott lélegzettel várt. Talán nem is kéri a betolakodó Teekát, hanem elmegy nélküle. Lehet, hogy az egész csak trükk volt a nép bosszantására. Kaho élvezte az ilyesmit. Ata odasétált Auro mellé, mert előre látta, hogy baj lesz vele, ha Kaho követelni kezdi Teekát. – Teges törzse megérdemli a békét mindezekért a kincsekért cserébe, amelyeket Kahónak felajánlott. Bölcs ember a főnökötök – mondta Kaho a törzs egybegyűlt tagjainak. – Akkor hát vidd az adónkat és hagyd békén ezeket a becsületes embereket! Hálásak vagyunk neked folytonos jótéteményeidért. A két vezető minden látogatás alkalmával tartotta magát ezekhez a formalitásokhoz. Persze egyikük sem volt őszinte, de ezt várták el tőlük. – Teges talán megöregedett, amióta utoljára beszéltem vele? Nem felejtett el véletlenül még valamit? Auro felkapta a fejét, Ata pedig még közelebb lépett hozzá. Teges nem szólt semmit, hanem továbbra is kifejezéstelen arccal bámult Kahóra. – A lány, öregember! Elfeledkeztél a menyasszonyomról? Biztosan elfelejtetted, hiszen tudom, hogy te meg sem próbálnád őt eldugni előlem. Teges nem vett tudomást a megjegyzésről. Kaho körülsétálta, majd a tömeg felé indult. – Hol van a szűz, akit kiválasztottam magamnak? Teeka hátul volt, szíve sebesen kalapált. Elszorult a torka, amint átvágott a tömegen. Auro is indult, de Ata megfogta a kezét, és nem engedte, hogy a fiú odamenjen. – Nem, Auro – súgta. – Ennek így kell lennie. Kaho elmosolyodott, amikor meglátta Teekát. Tegeshez fordult: – Ez is bölcs döntés. Nem lett volna szerencsés számotokra, ha netán történt volna valami a lánnyal. Kaho szemét legeltette az előtte álló lányon. Tekintetével szinte megbecstelenítette a többi ember előtt. Az asszonyok el is fordultak. Felemelt a lány hajából egy marékra valót, és beleszagolt. Teeka mozdulatlanul, szenvtelen arccal tűrte. Az amulett okozta bizsergést kellemes melegség váltotta föl. Kaho félretolta a függőt, és kezét végigsimította a lány mellkasának a közepén, majd vissza, fel a karján. Atának erősen kellett fognia Aurót, hogy vissza tudja tartani. – Ne nézz oda! Csak magadat bünteted – mondta neki. Auro elindult visszafelé a tömegen keresztül, mert tudta, nem bírná tovább a látványt. Kahót látni, amint Teekát nézegeti és simogatja – nos, ez már több volt annál, amit képes lett volna elviselni. Az imént vesztette el az apját, és most Teekától is el kell válnia. De meglátta a függőt, s ez enyhítette haragját. Arra gondolt, hogy a lány sohasem lesz igazán Kahóé. Kaho a kenujába vezette Teekát, aki nem láthatta többé a jól ismert környéket. A lány tudata agyának egy sötét, homályos zugába vonult vissza, ahol nem kellett a szörnyű valósággal foglalkoznia. Tudta, ha szembenéz a tényekkel, összeesik. Ezt pedig nem teheti a népével. Ezzel a férfiaktól elrabolná a bátorságot, a férfiasságot. Jobbnak találta hát, ha inkább az agyában lévő sűrű ködbe burkolózik. Úgy érezte, jobb lesz, ha nem érzékel semmit. Jobb, ha méltósággal távozik. 38

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

– Örökké – kiáltotta Auro a távolból. A lány fejébe most mint egy füstgomolyag, a rémálma szállt, de aztán el is távozott onnét. Amikor a hajóhoz értek, lépett egy nagyot, és már a fedélzeten is volt. A folyó túlsó partja felé fordult, s megpróbálta az álom nehezen meghatározható érzetét felidézni. Mögötte egy férfi ellökte a kenut a puha parti homoktól. Miután kiértek a sekély vízből, a hajósok elővették az evezőket, és csendben lapátolni kezdték a vizet. Teeka a meleget sugárzó amulettért nyúlt. Napfénynél másmilyen volt a ragyogása. Most is furcsa volt, de nem olyan különleges. Azt gondolta, talán csak a hold fényben csillámlik anynyira. Még mindig csodálatosnak találta, de napfénynél mégis valahogy közönségesebbnek tűnt. Egyre kevésbé volt már ismerős a vidék, amint a kenuk a folyón lefelé haladtak. A legénységet különös illat lengte körül. Kaho a lány mellé csúszott – Mi a neved? Teeka ránézett a férfira, aki annyi fájdalmat okozott már neki életében, de nem válaszolt. – Egy ilyen szép lánynak bizonyára a neve is szép. Megmondod, hogy mi az, vagy én adjak neked nevet? Lehetnél például Amisa. Igen, ez tetszik – Amisa a tegesztáktól. Teekát nem érdekelte, hogy Kaho tudja-e a nevét vagy sem, de ő maga nem volt hajlandó elárulni neki. Nem ad ki neki semmit, csak ha kényszerítik. A lány érezte, hogy a férfi figyeli őt. Remélte, hogy Kaho kívánja. Annál nagyobb lesz az öröme, amikor visszautasítja. Teeka kezébe fogta az amulettet, s érezte, amint a meleg a kezében, majd az egész testében szétárad. Álmosan pislogott, aztán kihívóan az egyik válláról a másikra lendítette a haját.

39

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

NYOLCADIK FEJEZET ________________________________________________________________________ Teeka kacérsága vágyakat ébresztett Kahóban. A szeme is nagyobbnak és sötétebbnek tűnt a férfi számára, mint amilyenre emlékezett. A lány szemébe bámult, ebbe a fekete víztükörbe, melynek nem látott a mélyére. – Ez ugyanaz a lány, aki reszketett félelmében, amikor kiválasztottam? Teeka oldalra hajtotta fejét, és ajkát csábítóan szétnyitotta. – Talán félnem kellene valamitől? – Nem, nincs mitől félned, de amikor kiválasztottalak, úgy remegtél, mint a falevél vihar idején. A lány mozdulataival és finom gesztusaival ismét kellette magát; nyelvével megnedvesítette ajkát. – Nem vagy elégedett azzal, amit választottál? Kahót megzavarta ez a merészség. Akarata ellenére hozta ide Teekát, s az mégsem tanúsít semmilyen ellenállást. Volt a lányban valami, ami zavarta, mégis olyan ősi, állatias húrokat pendített meg benne, amelyeket nem hagyhatott figyelmen kívül. – De igen – válaszolta, még mindig a lány arcát kutatva. Holnap érkezünk meg a kahúzák falujába. Biztosan másmilyennek találod majd. A férfi gondolatai összekuszálódtak. Vajon miért teszi őt annyira kíváncsivá ez a lány? Nem volt ő ennyire komoly nő aznap, amikor feleségül választotta. Haja csapzottan lógott, arcát és lábát sebek borították. Emlékeiben alakja karcsúbb, melle kisebb volt. Az arca szép és naiv, a szeme pedig tiszta és ártatlan – ez utóbbit találta benne a legvonzóbbnak. Kaho mindig meg tudta állapítani, hogy kivel áll szemben, ha mélyen a szemébe nézett. Szerette az ártatlan lányokat, és élvezte, hogy elveheti a szüzességüket. Ilyenkor büszke volt szexuális teljesítményére. Abban pedig különösen örömét lelte, amikor órákon keresztül kellett egy fiatal nőt első nemi élményein átvezetnie. Ebben mesternek érezte magát. Rendszerint lassan izgatta fel a fiatal nőket, először lágyan, gyengéden, majd ahogy szenvedélyesebb lett a lány, egyre hevesebben és erőszakosabban tárta fel testének titkait. A lány ilyenkor már Kahóba kapaszkodott, s könyörgött neki, miközben a férfi tovább gerjesztette vágyait, a beteljesülésről suttogott a fülébe, majd lassította a tempóját, visszahúzódott és kielégülése szélén hagyta a fiatal nőt. Végül, amikor a nő már a hátába mart körmével, és hangosan hívta a férfit, Kaho sem türtőztette tovább magát. Ez a lány azonban más volt. Hogy mitől, maga sem tudta. Csak azt tudta, hogy csökken az ereje, mégis nagyon vonzza őt. Többet akart megtudni róla, és mindennél jobban szeretett volna uralkodni fölötte. Teeka a férfi arcát figyelte, akinek agyán vízesésként ömlöttek át ezek a gondolatok. Elmosolyodott, majd elfordult Kahótól. A törzsfőnök felállt, és úgy tűnt, hogy a környéket figyeli. A partot kutatta szemével, látszólag minden pálmát, nád- és fűszálat, minden ciprusfát ismert. Nemsokára sötét lesz, még akkor is, ha a Hold most van növekvőben; jobb lesz éjszakára letáborozni, mintsem folytatni az utazást. Előttük, a folyó kanyarulata után volt egy táborhely, amelyet Kaho gyakran látogatott embereivel. – Éjszakára letáborozunk! – parancsolta szigorúan, hogy a Teekával szemben nemrég érzett tehetetlenségét ellensúlyozza. Miközben a lány hátát nézte, úgy gondolta, hogy vár még, mielőtt magáévá teszi. Teeka kihúzta magát s egyenesen ült, hosszú haja egészen a derekáig ért, körbefogta gömbölyű, nőies csípőjét.

40

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

A kenuk a folyó kanyarulatába értek, és a kelet felőli part irányába kezdtek haladni. Egy tisztáson töltik majd az éjszakát, és a tegesztáktól kapott élelem egy része lesz a vacsora. A kahúzák gyorsan tüzet raktak, majd letelepedtek köré. Kaho és Teeka egymással szemben, a kör két legtávolabbi pontján ült. A lány a férfi felé nézett, a szája sarkában kis mosoly jelent meg. Miután leszállt az est, a férfiak arcán a Hold és a tűz fénye táncolt. Teeka elég messze volt a tűztől, az ő arcán csak a holdfény és az árnyékok játszottak egymással. A függő, amelyet viselt, láthatóan összegyűjtötte a fényt. Milyen különleges eljárással tehették vajon ilyen színjátszóvá a tegeszták ezt a kagylóhéjat? – gondolta magában Kaho. Meg akarta kérdezni a lánytól, de az lefeküdt egy fa alá, és behunyta a szemét. A férfiak fekvőhelyet választottak maguknak, Kaho pedig két őrszemet állított Teeka mellé. Mire azonban utasításokat adott nekik, látta, hogy a lány már alszik, és egyenletesen, mélyen lélegzik. Kaho ennek ellenére további két őrszemet állított a vízpartra. A törzsfőnök becsukta a szemét, és várta, hogy az álom magával ragadja. De az elalvás előtti percekben, amikor az ember fejében összefüggéstelen gondolatok kavarogtak, Kaho a lányt látta maga előtt, és érezte, hogy elönti a vágy. Tompa fájdalom kezdődött az ágyékában, és ha más asszonyról lett volna szó, bizony melléfeküdt volna az ágyba. Nem tudta, hogy mitől van ez az izgalom. Felkelt, és alvó zsákmányához sétált. – Egyedül óhajt maradni a lánnyal? – kérdezték az őrök. Kaho a földön fekvő Teekára nézett. – Nem – válaszolta. Visszatért fekvőhelyére, de sokáig nem jött álom a szemére. Az éjszaka folyamán többször felriadt, mintha rémálmok gyötörnék, de semmire sem emlékezett belőlük. Minden alkalommal végigpillantott a tisztáson, hogy ellenőrizze, Teeka és az őrök a helyükön vannak-e. Megkönnyebbült, amikor végre feljött a Nap. Ő ébredt fel elsőnek, de Teeka volt az első, aki felkelt az ágyból. A reggeli tisztálkodással foglalatoskodott, s nem érdekelte, hogy az őrök még mindig ott vannak. Kaho a távolból nézte, s megpróbált szenvtelen maradni. A lány minden mozdulata érzéki volt, bár mozgása a feladataira irányult. A hazautazás utolsó szakaszában Kaho külön kenuba ültette Teekát, és megparancsolta embereinek, hogy figyeljék őt. Kenuja a flotta közepén haladt, erre azért volt szükség, hogy bármilyen szökési kísérletet meg tudjanak akadályozni. Kaho nem hitte, hogy a tegeszták eljönnek Teekáért. Ahhoz nem elég erősek. De azért minden eshetőségre felkészült. Régen megtanulta, hogy ne legyenek feltételezései. Teeka a partot nézte, s jól megfigyelte a terepet. Megjegyzett magának egy fát, amely az öregebb fák sűrű árnyékában ferdén nőtt, valószínűleg azért, hogy egy kevés napfényhez juthasson. Egy kidőlt fa korhadt ága a vízbe ért, összegyűjtötte a leveleket meg a törmeléket a folyóból. Egy másik részen teljesen felégett az erdő, ezt bizonyára villámcsapás okozta. A zöld fű csak most kezdett ott sarjadni. Teeka mindezekre a részletekre emlékezni akart. Ezek fognak majd segíteni neki, hogy hazataláljon. Haza, Auróhoz! A folyó több mellékágra oszlott, a kis hajócsapat pedig a főágat elhagyva, ezek egyikén folytatta útját. Ahogy tovább haladtak, egyre többször követték a folyó valamely elágazását. Teeka még mindig a terepet memorizálta, hogy majd tudja visszafelé az utat. Ma sokkal jobban félt. Az amulett újból ingerelte bőrét, és azt kívánta, bárcsak levehetne, vagy legalább megtalálná a módját, hogy elviselhetővé tegye viselését. Felnézett, hogy lássa Kahót. Kavarogni kezdett a gyomra. A férfi visszautasította őt, s ő mégis megpróbálta elcsábítani. Azt akarta, hogy a törzsfőnök vonzónak és kívánatosnak találja őt. Azt kérdezte magától, hogyan tud ő így viselkedni. Hirtelen zavarba esett és elszégyellte magát. Az otthoniak biztosan megrökönyödnének, ha ezt látnák. Vajon mi lehet vele a baj? 41

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

Egy-két nap múlva telihold lesz, és elég világos ahhoz, hogy este, amikor mindenki alszik, megszökjön. Ha továbbra sem áll ellen, lehet, hogy elveszik mellőle az őröket. Beletörődött abba, hogy el kell tűrnie mindent, amit vele tesznek. Kora délután érkeztek meg a kahúzák falujába. Kahónak igaza volt – tényleg egészen másmilyennek találta. A sajátjához viszonyítva ez a helység tényleg hatalmas, mégis jól szervezett volt. A földből egy óriási mészkőszirt emelkedett ki, s a mocsár fölé magasodott. Kitűnő kilátóhelynek bizonyult, s egyben mint gát, védelmet nyújtott az árvizek ellen. A mészkőszirtet gambő, kocsányos tölgy, káposztapálma, vörös juhar és egyéb fafajták bontották. A kis pálmák csoportokban nőttek rajta. Az alacsony, nedvesebb részeken ciprusok, még lejjebb pompás páfrányok tenyésztek. Ez a falu háromszor akkora volt, mint Teekáé, amely egyébként a tegeszták legnagyobb települése volt. A kahúzák gazdagsága mindenhol meglátszott. Minden lakóhelyet nádtető védett, a lakódomb közepén egy nagy, gerendákból készült építmény állt. Az asszonyok a kis adagokat saját tűzhelyeiknél főzték, mindenfelé forró kövektől gőzölgő, folyadékkal töltött állatbőröket lehetett látni. Nők egy kis csoportja készítette a húst a központi tűzhelyeknél az egész falu számára. Úgy tűnt, hogy a kahúzák közösen vacsoráznak. Teeka Kahót figyelte, aki büszkén mutatta a frissen zsákmányolt élelmet, állatbőröket és kagylóhéjat, melyeket más törzsektől – többek között a tegesztáktól – gyűjtötte be. Hirtelen két férfi ragadta meg a lány karját, majd előrevezették. Kaho olyan nyelven beszélt, amelyből Teeka csak keveset értett, annak ellenére, hogy sok közös alapszót felismert. Anélkül is azonban, hogy mindent megértett volna, jól tudta, hogy most ő Kaho dicsekvésének a tárgya. Mint kiválasztásának napján, Teeka most ismét ártatlan, naiv és szűzies arcot öltött. Zsákmány volt ő is, akár a nyershús, amelyet a vadászatból hazahoztak. Asszonyok jöttek oda hozzá, tapogatták, vizsgálgatták, miközben beszélgettek egymással. Teeka úgy vette ki szavaikból, hogy ezek Kaho feleségei. Faragott haj szorítót és fából készült tűket viseltek a hajukban. Nyakukban összefűzött gyöngylánc lógott. A nők intettek a lánynak, hogy kövesse őket, de Teeka nem mozdult, mert nem értette, hogy mit akarnak tőle. Legnagyobb meglepetésére ekkor a saját nyelvén szólaltak meg. Furcsán beszéltek, nem volt mindig helyes a ragozásuk és a kiejtésük, de Teeka most már megértette őket. – Honnan ismeritek a nyelvünket? – kérdezte. – Nem te vagy az első nő a tegeszták közül, aki ide került. Kaho másokat is hozott már ide – válaszolta az egyik asszony. – Ők hol vannak? – kérdezte Teeka izgatottan. – Kahónak nem tetszettek, ezért elküldte őket. Teeka szemében megcsillant a remény. Hátha csak annyit kell tennie, hogy ne tetszen Kahónak. – Vissza a törzsükhöz? – kérdezte. A két asszony megállt, és értetlenül nézett Teekára. – Kaho sosem tenne ilyet. Nem, más kahúza falvakba küldte őket. Teekában hamar kialudt a remény e szikrája. Elhaladt a központi, nagy tűzrakás mellett, s az éppen sülő őzhús illata eszébe juttatta, milyen éhes. A két nő után ment, akik egy újonnan épült lakóhelyhez vezették, amelynek még zöld volt a nád a tetején. Kaho egyik felesége elmondta neki, hogy ez lesz az otthona, és hogy Kaho is a közelben lakik. Ha a törzsfőnök netán megkívánja, magával viszi a házába, vagy itt marad vele. Teeka összerezzent erre a gondolatra, de csak bólogatott megértően. A fekhelye puhább volt, mint amilyenhez hozzászokott. Még egy kisebb vánkos is volt, amelyet a feje alá tehetett. 42

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

– Mikor lesz a lakodalom? – kérdezte Teeka attól a nőtől, akivel az előbb is beszélt. – Kaho először eldönti, hogy tetszel-e neki. Ez lesz a próba. Ha meg lesz veled elégedve, megtart. – És mi lesz, ha nem tetszem neki? -Akkor keresned kell valakit, aki feleségül vesz. Egy asszonynak férj kell, aki vadászik neki. Mindent meg kell tenned, hogy tetszél a törzsfőnöknek. Egy férfi sem vesz szívesen feleségül olyan asszonyt, akit már egy másik férfi elbocsátott. Járj a kedvében, és akkor nem kell ilyen dolgok miatt aggódnod! Teeka halkan felsóhajtott. „Megszököm innen. Nem bírok és nem is akarok a kedvében járni” – gondolta. Amikor a férfira gondolt, mindig úgy érezte, mintha gombóc lenne a torkában. A Nap lassan lebukott a nyugati égbolton, és Teeka magányosan üldögélt új otthonában. Nem tudta, mik a szokások a kahúzáknál, ezért nem is merészkedett ki a többiek közé. Az őzhúst már régen megette, s most, az este beálltával, ismét korgott a gyomra az éhségtől. Kahót azóta nem látta, amióta az asszonyok új otthonába, vezették, de az asszonyok sem törődtek vele. Teeka keresztülnézett a fák és póznák közé kifeszített szarvasbőrök labirintusán. Kíváncsi volt, vajon merre lakhat Kahó. A holdfényben lefekvéshez készülődő kahúzákat nézte. A törzsfőnök egyik felesége zöldséglevest hozott neki egy tálban. – Ennivalót hoztam. Teeka intett neki, hogy vigye fel. Érezte a forró leves finom illatát. Nagyon éhes volt. A nő felmászott a rövidke létrán, és letette elé a ház padlójára a bonyolult díszítésű tálat. – Hogy hívnak? – kérdezte az asszony. – Teekának. És téged? – Calának – válaszolt a nő. – És mi a neve a másik asszonynak? – Rebet – felelte Cala. – Köszönöm, Cala – mondta Teeka, és felemelte a tálat. Az asszony rámosolygott és távozott. Miközben a levest kortyolgatta, a Holdat nézte, és szerette volna, ha még több leves lenne az edényben. Valami szilárd ételt akart enni, de most ez is jól jött. Miután befejezte az evést, elnyújtózott a puha matracon. A csillagokat akarta nézegetni, de a nádtető eltakarta az eget. így hát oldalra kellett fordulnia. Minden csillag látszott a mennybolton, a Hold pedig fényesen ragyogott. Auróra gondolt, és arra, hogy ez az éjszaka az övék kellene, hogy legyen. Behunyta a szemét, és érezte a fiú érintését, hallotta, ahogy a fülébe lélegzik. Ha kell, minden éjszakát így tölt vele, gondolatban. Megfogta amulettjét: – Örökké – suttogta, és a fogadalmára gondolt. Holnap telihold lesz, a Hold fényesen ragyog majd. Napközben végigjárja a falut, és megkeresi a legjobb kijáratot. Kérdez majd egykét dolgot Calától és a másik asszonytól. Megfigyeli a kahúzák napi tevékenységét, és beraktároz magának egy kis élelmet. Remélte, hogy sikerül majd végigcsinálnia mindezt anélkül, hogy felhívná magára és tervére a figyelmet. Magához ölelte vánkosát, miközben végignézett a falun. A félhomályban mindenütt a kahúzák gazdagságának bizonyítékaival találkozott. Semmiben sem szenvedtek hiányt. Eddig is már annyi mindent látott, amennyit korábban el sem tudott volna képzelni. Azelőtt is hallotta, hogy milyen gazdagok, de nehezen tudta ezt elhinni. Már az is meglepte, hogy milyen sok gyümölccsel, vad bogyóval, ehető cserjével, falevéllel és gyökerekkel teli kosár van mindenfelé a faluban. Volt itt mindenből bőségesen. Kíváncsi volt, vajon mennyi zsákmányt hoztak a kahúzák a többi törzstől. Hirtelen észrevette, hogy két férfi áll a háza előtt. Kaho tehát nem bocsátotta el mellőle az őröket. Teeka a másik oldalára fordult; úgy gondolta, vár egy darabig, hiszen nekik is kell 43

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

valamikor aludniuk. Ma éjszaka azonban pihen, hogy holnapra friss és erős legyen. Akkor majd kivárja, amíg elalszanak. Aztán csendben átmegy a falun és kenuba száll. A telihold fényénél megtalálja a visszafelé vezető utat. Reggelig senki sem veszi majd észre, hogy eltűnt, de addigra már akkora lesz az előnye, hogy senki nem érheti utol. Aztán hirtelen agyába villant a felismerés: még ha sikerül is megszöknie, a kahúzák tudják majd, hol keressék, sőt még a népét is megbüntetnék miatta. Úgy gondolta hát, hogy elhalasztja menekülését. Ennél jobb tervre volt szüksége. Az amulettjéért nyúlt. Emlékein kívül ez volt mindene, ami Aurótól maradt; magához szorította, majd álomba merült. Álmában érezte, amint Auro gyengéden simogatja a haját. Erős keze lágyan cirógatta az arcát. Teeka felsóhajtott, amint megérezte a fiú kellemes közellétét. De mélyen a hasában fájt valami, ami visszahúzta őt az álomból; a kellemetlen érzés hatására meg is fordult ágyában. Most újabb fájdalom futott végig az oldalán, és alhasának közepébe nyilallt Auro simogatta az arcát és a nyakát, a lány pedig átadta magát ennek a simogatásnak. Erre azonban már felébredt a csodálatos álomból. Felnyitotta ólomsúlyú szemhéját. Kaho térdelt mellette. Az ő simogatását érezte, nem pedig Auróét. Először visszahőkölt, majd hirtelen eszébe jutott, hogy együtt kell működnie a férfival. Újra érezte az enyhe fájdalmat, amely nem volt más, mint megtermékenyítetlen méhének tisztulása. Aznap kezdődött a havi ciklusa. Most, hogy felébredt, már tudta a fájdalom okát. Kaho a földön fekvő lányt nézte, s ujjaival kitapogatta Teeka ajkának körvonalait. A lány megfeszült, és Kaho következő lépését várta. A férfi keze bebarangolta testét, végigcirógatta annak minden nőies mélyedését és domborulatát. A törzsfőnök testével óvatosan a lány fölé ereszkedett,- és a nyakát kezdte csókolni. Teljes hosszában simogatta a lányt csípőjétől felfelé, kitapintotta mellének formáját, dereka karcsúságát. Ezután folytatta lefelé: csípőjét fogta tenyerébe, majd lenyúlt a két combja közé, amennyire csak tudott. Most a combok belső felét simogatva lassan elindult fölfelé addig a pontig, ahol azok találkoztak. Teeka itt megálljt parancsolt neki a kezével. Kaho tiszteletben tartotta a lány kívánságát, és kezeit Teeka feje mögé helyezve magához húzta, hogy megcsókolja. Semmire sem akarta kényszeríteni a lányt; csak el akarta vinni odáig, amikor majd a minden nőben meglévő állati ösztön kitör belőle. Nyelve a lány fülének a belsejébe tévedt, majd innen lefelé a nyakán, mellének finom bőréig haladt tovább. Újra a combok közé nyúlt, de újra megállították. Ekkor megcirógatta Teeka arcát, ránézett, mintha csak biztosítani akarná a lányt, hogy továbbra is gyengéd marad. Teekának eszébe jutott, hogyan bánt Kaho Ezrával, és szerette volna tudni, miért ez a következetlen viselkedés. Attól félt vajon a törzsfőnök, hogy más oldaláról is megismerik, türelmes és gyengéd férfinak, amilyennek most ő is látja? Lehet, hogy ez aláásná a róla alkotott képet? – Ne – mondta a lány gyengéden. – Havi ciklusom van. Kaho az oldalára fordult és felsóhajtott. Teeka mozdulatlanul feküdt mellette. Egy perccel később a férfi felkelt, és távozott. Hamarosan két alak közeledett. Ahogy közelebb értek, a lány Calát és Rebetet ismerte fel bennük. Mindketten felmásztak Teekához. – Kelj fel! – parancsolták neki. Mindkét asszony fáradt és ingerült volt, mert felébresztették őket. Teeka engedelmeskedett, és Cala lehajolt, hogy megvizsgálja őt. Felállás közben vére csíknyomot hagyott a lány combjának belső felén. – Igazat mond – jegyezte meg Cala. Összeszedték Teeka dolgait. Minden személyes holmija, amelyet Kaho elhozott, elfért a két nő karján. – Gyere velünk! Maguk mögött hagyva a falut, átkeltek egy kicsi, ingoványos részen, amely elválasztotta a lakódombot egy másik kiemelkedéstől. Teeka egyszeriben észrevette, hogy a temető mellett haladnak el. A sírkert egyik végén jelzőrúd, egy totemoszlop állt a kahúza törzs elhunyt tagja44

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

inak a tiszteletére. A temetődomb szélén, a síroktól távolabb egy másik emelvény állt, néhány embernek elegendő hellyel. A nők felmásztak az emelvényre, és a padlóra tették Teeka holmiját. A leány zavarodottan állt, s az asszonyok látták, hogy nem érti a dolgot. – Addig maradsz itt, amíg tiszta nem leszel. Teeka még mindig nem értett semmit. – Ha vége van a ciklusodnak, fürödj meg, és kérd a szellemeket, hogy tisztítsanak meg. Akkor aztán visszatérhetsz közénk. A kis emelvényen négy másik asszony is aludt, holmijuk kupacokba rakva feküdt mellettük. Mindegyikük közönséges gyékényszőnyegen pihent. – Oda – mondta Cala, a túlsó szélen lévő üres helyre mutatva. Cala és Rebet lementek a létrán; Teeka még ott állt egy darabig. Mivel nem akarta fölébreszteni az alvó nőket, igyekezett csendben mozogni, miközben összeszedte dolgait, és elindult az emelvény túloldalára, az üres hely felé. Neki nem volt gyékényszőnyege, így az emelvény padlóját keménynek és kényelmetlennek találta. A gyékénymatracok, amelyeken a többi nő aludt, másmilyenek voltak, mint amilyeneket ő a szállásán kapott. Az asszonyok könnyű és hordozható, Teekát az otthonira emlékeztető szőnyegeken feküdtek. A lány arra gondolt, hogy a következő öt napot ott kell töltenie, ha szó szerint értették, hogy addig kell maradnia, míg a ciklusa véget nem ér. Furcsának találta, hogy az ilyen nőket elkülönítik a többiektől. De legalább nem kell Kahóval lennie. Ezért az egyért hálás volt. Végignézte a holmiját, melyet még Illa és Selo állított össze és adott Kahónak. Ott voltak a bőrszíjak, de nem volt mivel megtöltse azokat. Ma estére már így is jó lesz. Majd holnap megkérdezi a nőket, hogy honnan szerezhet valamilyen puha anyagot. Még ha nem is értik majd a nyelvét, meg fogja tudni értetni velük, hiszen ezzel minden nő foglalkozik. Ez köti egybe őket. Nehezen tudott elhelyezkedni a kemény, érdes felületen. Mozgáskor mindig szúrta valahol egy szálka. Végül az oldalára feküdt, de ettől meg a válla fájt. Az amulett ismét ingerelte a bőrét, s ezért Teeka haragudott rá. Felmérgesítette, hogy valami olyasmi okoz neki kellemetlenséget, amit Auro külön az ő számára készített. Nem bírt elaludni. A padló kemény volt, a bőrszíj nem volt megtöltve, görcsölt a hasa és a függő is idegesítette. „Hosszú lesz ez az éjszaka'' – gondolta.

45

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

KILENCEDIK FEJEZET _________________________________________________________________________ A hajnali órákban végre sikerült elaludnia. Az asszonyok viszont felébredtek és szemügyre vették – de próbálták nem bámulni – a közéjük csöppent idegent. Mivel a szabadban éltek, kifejlődött náluk az a szokás, hogy nem bámulják a másikat. Az a mód, ahogyan éltek, és ahogyan laktak, kevés elvonultságot tett lehetővé. Hogy mégis megőrizzenek belőle valamit, igyekeztek nem zaklatni egymást azzal, hogy mereven nézik a másikat. Az asszonyok egymás között sugdolóztak, érdeklődtek, hogy ki lehet a jövevény. A faluból történt átmeneti kizárásuk miatt nem lehettek tanúi Teeka megérkezésének. Rögtön észrevették szerény öltözékét, hiszen a lány sem a hajában, sem máshol nem viselt díszeket – az amulettet kivéve. Általánosan elterjedtek voltak az ilyen nyakláncok, de ez itt különös fénnyel csillogott, felkeltve az asszonyok érdeklődését. A többi személyes holmija meglehetősen közönséges volt. Úgy vélték, biztosan egy nagyon szegény törzsbe való, és valószínűleg Kaho hozta magával. Gyanújukat megerősítette az, hogy a domb másik oldalán két harcost láttak őrködni. Lehet, hogy ez az a nő, akinek az új házat építették? Biztosan az – suttogták -, mert csinos, karcsú és arányos alakú, az arca szép, nincs azonban rajta magas rangra utaló jel. Kaho valószínűleg vele is majd úgy fog bánni, mint ahogy a többi, alávetett törzsből érkezett lánynyal bánt. Úgy lesz majd, mintha ki akarná próbálni, aztán nemsokára megunja. A lányból számkivetett lesz, férjet pedig nem talál majd magának. Kaho házassága Calával és Rebettel családi szerződésen alapult, amelyet még gyermekkorukban kötöttek. Cala is, Rebet is más törzsből valók. Az ilyen házassági szerződéseknek néha az volt a céljuk, hogy megőrizzék a falvak közötti erős szálakat, s ezáltal is erősítsék a törzset. Végül, miután a férfi nagykorú lett, várták, hogy tiszteletben tartja-e majd a szerződést. Kaho engedelmeskedett, és mindkét nőt feleségül vette. Azok pedig rendesen szolgálták, sok gyereket szültek neki, és mindig visszafogták, ha túl akarta lépni a szokások és hagyományok határát – amelyek ellen egyébként sokszor hangosan ágált. Minden lázadása után valamilyen hagyománynak kellett behódolnia, így az öregek sem háboroghattak és támogatói is érvekhez jutottak. Kaho jól tudta manipulálni és irányítani az embereket. Bármilyen cél érdekében képes volt fellelkesíteni a fiatal férfiakat. Hozzá feltétlenül hű emberekkel vette magát körül, és már nagyon fiatalon kitűnő vezérnek bizonyult, így amikor idősebb lett, és lázadást szervezett törzsének békés politikája ellen, elsöprő győzelmet aratott. Ha netán tevékenysége és módszerei ellen tiltakozott valaki, a panaszost mindig el tudta némítani a törzs számára felhalmozott vagyonnal. Az emberei csodálták őt, mint törzsfőnököt, hadvezért és döntőbírót, de egyben féltek is tőle. Teeka lassanként félálomba került, amint újra érezte a hasgörcsöket. Végül a környék furcsa illatának a hatására – teljesen felébredt, és kinyitotta a szemét. A többi nő elfordult, mintha nem is őt nézték volna. Feszült volt a légkör, a kahúza asszonyok igyekeztek tudomást sem venni az idegenről. Teeka szólalt meg végül: – Teeka vagyok – mondta, s ezzel felkeltette a hozzá legközelebb álló kerek arcú nő figyelmét. Az asszony kis termetű volt, haja egészen a földig leért. Mellén és hasán megnyúlt a bőr, ami arról tanúskodott, hogy már több gyereket szülhetett. Széles arcvonásai, lapos orra és kövér, húsos arca volt. Szeme barátságosan csillogott, s Teekát ez fölbátorította. – Teeka magára mutatott: – Teeka a nevem. Várt egy pillanatig, azt remélve, hogy a többiek is közlik majd a saját nevüket. Úgy gondolta, hogy legalább kezdetnek jó lesz, ha mindenkit a nevén tud szólítani. – Teeka – mondta ismét ujjával a mellkasára koppintva. Ezután a bal oldalán álló, barátságosan néző asszonyra mutatott, majd újra vissza, önmagára. Az alacsony nő elmosolyodott: 46

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

– Teeka – mondta a lányra mutatva, majd maga felé fordította az ujját. – Tosa. Teeka nevetett, magára koppintva megismételte a nevét, majd az asszonyra mutatott: – Tosa – mondta ő is. Tosa úgy mosolygott, mintha csak valamilyen titkot fedezett volna fel, aztán a mellette álló nőre mutatott, aki szintén nem hasonlított Teekára: kicsi termetű és finom arcú volt. – Basee – mondta, majd megragadta a következő asszony kezét, hogy azt is bemutassa. – Lamita – mondta saját nevét a harmadik, szinte félénken. Lamita magas, csontos, sovány és szögletes alakú nő volt. Kulcscsontjai erősen kiugrottak horpadt mellkasából, válla széles és hegyes volt. Teeka úgy vélte, ő lehet négyük közül a legfiatalabb. Mind a tegesztáknál, mind pedig a kahúzáknál szokatlan volt az ilyen magas és sovány termet. Lamita kissé meggörnyedve állt, mintha alacsonyabbnak szeretett volna látszani. Teeka zárkózottnak találta ezt a nőt, erre utalt annak szemmel látható félénksége is. A lány rámosolygott Lamitára, és megismételte a nevét. Teeka kiejtése nevetésre késztette a nőt. A negyedik asszony még ezek után sem mosolygott. Kissé barátságtalannak tűnt, és amikor elkezdődött a bemutatkozás, a lakóemelvény túlsó oldalára sétált. Alacsony és kövérkés, a másik háromnál idősebb volt. Tosa odament hozzá, mire ő morogni kezdett. – Pansar – mondta Tosa és megérintette az asszony vállát. Teeka megismételte a nevet, és közelebb lépett, remélve, hogy ezzel feloldhatja az asszony mogorvaságát. Ekkor Pansar mondott valamit Tosának, amit Teeka nem értett. Tosa halkan, de fesztelenül válaszolt neki. Pansar Teekára nézett, s látszólag megenyhült. – Teeka – mondta, s bizonytalanul Teeka felé bökött. – Pansar – mutatkozott be végül. Tosa ismét magára koppantott az ujja hegyével. – Tosa kahúsa – mondta, majd Teekára mutatott, és jelezte neki, hogy válaszoljon. – Teeka tegeszta – felelte a lány. Mindkét nő kacagott az egyszerű társalgás sikerén. A kahúza nők egyszerre ismételték: – Tegeszta – és érdeklődve felvonták a szemöldöküket. Most már értették, hogy Teeka miért öltözik olyan szerényen. A tegeszták nagyon szegények voltak a kahúzákhoz képest, de még így is szembetűnt a lány szépsége. Pansarban felébredt az irigység. Az ő fiatalsága már véget ért, kivéve annak utolsó testi jegyét, a havi vérzést. Keble megnyúlt az évek folyamán. Sohasem volt különösebben vonzó, most ráadásul a kora is elcsúfította arcát és testét. Ahogy idősödött, dereka és csípője is egyre teltebb lett, bár gyereket nem szült soha. Egyik férfinak sem akadt meg rajta a szeme, senki nem vette feleségül. Ha nem lett volna a bátyja, aki ellátta őt, sorsa végzetessé válhatott volna. Néhány asszony a törzsből hozott egy kis élelmet az elkülönítetteknek. Sima, dísztelen tálakat tettek az emelvény padlójára. Az ételt egyszerű edényekben készítették el nekik, s ezekből csak a havi ciklusban lévő nők ehettek. – Miért vagytok itt? – kérdezte Teeka, miközben megfordult, és kezével a padlóhoz érve jelezte a kérdésben szereplő helyszínt. Pansar értette meg először Teeka kérdését, és kezével a hasát kezdte dörzsölni, aztán a Holdra mutatott. Teeka is megdörzsölte a saját hasát és megismételte a jelzést. A két nő megértően bólintott egymás felé. Teeka ismerte a higiéniai okokat, de szerette volna tudni a társadalmi és erkölcsi okait is ennek a különös szokásnak. Hogyan tudná ezt megkérdezni tőlük? Arcán látszott, hogy feszülten gondolkodik. – Tegeszta nem – volt mindössze az a mondat, amiről úgy gondolta, hogy az asszonyok esetleg megértik. 47

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

A nők értetlenül néztek rá. Pansar a többinél valamivel okosabbnak és kevésbé értetlennek látszott. Az évek során hallott már egy-két furcsa dolgot a tegeszták és más népek szokásaival kapcsolatban, Ő tudta, hogy a tegeszta nőket nem különítik el a többiektől havi ciklusuk idejére. Úgy vélte azonban, hogy az elkülönítés helyes dolog. Ugyanis az asszonyok ilyenkor tisztátalanok, és a gonosz szellemek fészkei lehetnek. Pansar lemászott az emelvényről, és Teekát is hívta maga után. Kérges kezével belemarkolt a homokba és végigszórta azt a karján, majd a hasát kente be vele, végül a Hold felé mutatott. Mindez érthető és világos volt: a menstruáló nő tisztátalan. A tegeszta nők számára a vérzés kezdete ünnepi alkalom volt. Ez jelezte az átmenetet a gyermekkorból a felnőttkorba. Az egész törzs tudta, hogy mikor volt a lány első ciklusa. Ilyenkor lett belőle hajadon, az összes reá váró felelősség és szabadság kíséretében. Ekkortól tarthatott magának udvarlót és kapott szót a kötetlen beszélgetésekben. A lányok alig várták ezt az időpontot. A kahúzáknál azonban nem kívánatos dolognak tekintették az ilyesmit. Teeka egy kicsit sajnálta is ezeket a nőket, akik sohasem örülhettek ennek a hatalmas csodának, amivel a szellemek a női testet megajándékozták. Teeka visszasétált a helyére, felvette a földről az egyik bőrhevedert, majd Tosához vitte. Szerette volna tudni, hogy hol szedhet magának olyan puha anyagot, amivel kitömheti a hevedert. Tosa elindult előtte az emelvényen lefelé, elhagyták a dombot, majd a falut is, néhol a mocsár sekély vizébe kellett gázolniuk. Szándékosan zajt csináltak, a vizet csapkodták, hogy elriasszák a közelben rejtőzködő kígyókat. Hamarosan sík terepre érkeztek, amelyen hosszú, vékony növények éltek és hoztak piheszerű virágokat. Teeka leszedett egy keveset a bolyhos anyagból, amit aztán kezében jó erősen összepréselt. Tosa segített neki, és egy otthonról hozott zacskóba rakta az anyagot. Amikor már elég pihe gyűlt össze, Tosa megmutatta a fürdőhelyhez vezető utat. Az öt nő a kahúza falut határoló folyó egyik félreeső szakaszához ment. Az azúrszínű égen nagy, fehér pamacsok látszottak, amelyeket egy kis képzelőerővel bárki hatalmas állatalakoknak is vélhetett volna. Teeka ebből arra következtetett, hogy napsütés és meleg lesz egész nap. A folyó túloldalán egy csíkos vízisikló feküdt a sziklán, hogy magába gyűjtse a nap melegét; másutt teknősbékák nyújtogatták nyakukat, és élvezettel szívták be a tiszta és friss levegőt. Teeka felemelte az amulettet, hogy érzékeny bőrét megtisztíthassa alatta. Merített keveset a tisztán csillogó vízből, és kiöblítette vele a száját. Ezután a víz alatti iszapba nyúlt, és a sűrű anyagot rákente a könyökére, majd a sarkára; így biztosította puhaságukat. A nők megfürödtek, kimosták a bőrből készült védőpántjukat, majd a sziklára tették, hogy a napon megszáradjanak; ezután a puha, tiszta anyaggal megtöltötték szíjaikat. Teeka most már sokkal jobban érezte magát. Miután visszatértek, mindegyikük vett egy tányérra valót a zabkásából, amit már korábban kihoztak nekik. Az étel melege némileg enyhítette Teeka hátának és hasának görcsös fájdalmait. Tosa nekilátott, hogy összeszedje holmiját: készen állt a távozásra. Adott egy levelet Teekának, amelyet ha rág, megszűnnek a fájdalmai. A lány örömmel vette a segítséget, leszakított egy darabot a levélből, majd rágni kezdte. Lassanként felszabadult a növényből a fájdalmat enyhítő anyag, és miután felszívódott a lány szervezetében, Teeka érezte, hogy ernyednek az izmai. Sajnálta, hogy Tosának véget ért a ciklusa, hiszen ő volt a négy asszony közül a legbarátságosabb. Tosa – karján a teli kosárral – elindult. Teeka nézte őt, amint egy sziklákból kirakott kör közepén megáll, leteszi a kosarát és letérdel. Karját kitárta, majd a föld felé hajolt, egészen addig, amíg arca hozzá nem ért a talajhoz. Ezután még háromszor emelkedett föl, hajolt le és 48

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

tartotta kezét újra az ég felé. Valamit mondott is magában, de Teeka azt nem hallotta. Az aszszony eközben különböző mozdulatokat tett a kezével, több helyen megérintette magát, majd lehajolt eredeti pozíciójába. Néhány pillanat múlva felállt és felvette a kosarát. Teeka úgy gondolta, hogy Tosa ily módon kéri a megtisztulást a szellemektől. Azt várta, hogy Tosa majd kilép a körből és elindul a falu felé, de nem így történt: az asszony megfordult, és visszament az emelvényhez. A földre tette a nagy nádkosarat, fölvette a már összehajtogatott gyékénymatracot, és átnyújtotta Teekának. Szép volt tőle ez a gesztus. Teeka hálából megsimogatta az asszony kezét. Bár Pansar egy kicsit kedvesebb lett Teekával, még mindig elég mogorva volt. Keveset mosolygott. Másnap Pansar és Lamita is elmentek. Teeka számára hosszúak voltak a következő napok, hiszen nem csinált semmit. Bár nem volt dolga, nem kellett szőnie vagy főznie, mégis megkönnyebbülést jelentett neki ez a szabadság. Volt ideje ugyanis gondolkodni. Volt ideje, hogy kidolgozzon egy tervet, bár még nem ismerte a kahúzákat és azok napi időbeosztását. El volt szigetelve tőlük, így még a falu teljes kiterjedését sem tudta felmérni. Még tovább kellett tehát halasztania a szökését, arra az időpontra, amikor már kellően tanulmányozta a helyzetet. Maga sem tudta, hogyan jobb neki: itt maradni a száműzetés biztonságában, vagy szabadon visszatérni a faluba, hogy felmérhesse a menekülés lehetőségeit. Végül elérkezett az ötödik nap, letelt a ciklusa. Reggel még alaposabban megtisztálkodott, mint ahogyan szokott. Nem tudta pontosan, hogy hová is menjen, és hogyan idézze meg a szellemeket, de biztos volt benne, hogy Cala és Rebet ma is eljönnek és szemmel tartják egy kis ideig, mint ahogy eddig is mindennap tették. Amikor visszatért a folyóról, Rebet már várt rá két őr társaságában. Összeszedte valamennyi holmiját, és elindult átmeneti szállásáról. Rebet odasétált hozzá, karján egy Teekának szánt kosárral. A körnél megálltak, Teeka belépett, és várta a jelet Rebettől. Bizonytalanul térdre borult, úgy, ahogy a többiektől látta. A föld itt kemény volt, semmilyen növény nem tenyészett rajta, a környezetből is kopárságával tűnt ki. Teeka előrehajolt, s Rebetre nézett jóváhagyást kérve. Nem tudta, mit csináljon, hiszen nem ismerte sem a varázsszavakat, sem a szellemek nevét, akiket szólítania kellett volna. Rebet nézte őt egy darabig, várt, de Teeka nem mozdult, térden állva maradt, karjaival az ég, fejével a föld felé fordulva. Rebet közelebb lépett a kör széléhez, és megszólalt: – Nem térhetsz vissza, amíg az összes rossz szellem el nem távozott tőled. – De nem tudom, hogyan csináljam! Rebetnek egyre kevesebb lett a türelme és ez megmutatkozott mind az arcán, mind pedig a beszédében. – Hívd a szellemeket! Alázkodj meg nekik! – De én nem tudom, hogy mely szellemeket kell ehhez megidézni. A tegesztáknál nem így csinálják. – Mert hogy szokták a tegesztáknál? – kérdezte Rebet. – A nőknek nem kell megtisztulniuk a ciklusuk után. Minket nem különítenek el a többiektől. Rebet elutasítóan nézett, miután felfogta Teeka szavait, és most már úgy gondolta, hogy a tegeszták nemcsak szegények, hanem nagyon primitívek is. Majd ő megmutatja Teekának, hogy mi ilyenkor a teendő, miután visszatértek a faluba. Rebet letérdelt a körön kívül. – Csináld utánam! – mondta Teekának. Teeka minden mozdulatot és minden hangot megfigyelve utánozta Rebetet. A szavak zagyvaságként hatottak a számára, néhányat nehezen tudott csak kiejteni. Sokat habozott, mozdulatai merevek voltak, botladozva mondta ki a varázsszavakat. Rebet úgy vélte, most az egyszer még elfogadható Teeka szellemidézése.

49

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

Miután befejezték a szertartást, Rebet visszavezette Teekát a házához. Teeka útközben még visszanézett: a domb egyik oldalán a totemoszlopot, a másikon az emelvényen álló Baseét látta. Mögöttük két őr ballagott. Teeka megfogta a függőt és szerette volna tudni, hogy ezek után mi következik. Amint a tenyerébe zárta a sima kagylóhéjat, úgy tűnt, hogy erőt merít belőle. Auro biztosan tudta, hogy neki milyen rossz lesz. Biztosan tudta, milyen fontos lesz neki, hogy érezhessen és megérinthessen valamit, ami a szerelmüket jelképezi. És így félelmei és fenntartásai valóban megszűnni látszottak. De vajon miért ingerli őt néha az amulett? Értetlenül állt a függő ellentétes tulajdonságai előtt. Az egyik őrszem különösen vonzó férfi volt, és legnagyobb meglepetésére Teeka azon kapta magát, hogy a vele való szeretkezésről ábrándozik. Elképzelte magában, hogyan győzné meg a férfit arról, hogy átjöjjön hozzá az éj leple alatt. Nem tudna neki ellenállni. Olyan helyekre vinné ezt az embert, ahol még sohasem járt, gyötrődne a vágytól, hogy terjesen magáévá tehesse a lányt. Szinte érezte a férfi testét. Felgyorsult a szívverése, ahogy tovább folytatta a fantaziálást. Szemöldökéről egy izzadságcsepp indult útjára, gyorsan vette a levegőt. De hirtelen visszatért a valóságba, és megdöbbent a jeleneten, amely az imént játszódott le az agyában. Honnan jött vajon ez az undorító gondolat? Egyszerűen nem tudta elfogadni. A szeretkezés valami szép dolog, olyan, ami közte és Auro között volt. És ha népe megismerné bűnös gondolatait, biztosan ők is szégyellnék magukat. Hát elég volt a kahúzák közé kerülnie, és máris elárulta azokat az értékeket – népének erkölcseit -, amiket korábban maga is vallott? Megijedt önmagától, és egyedül szeretett volna maradni. Egy tegeszta nő nem gondolhat ilyen dolgokra. Ő nem lehet oktalan állat!

50

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

TIZEDIK FEJEZET ________________________________________________________________________ A Hold tovább folytatta útját az égen, változó arcot mutatott azoknak, akik őt figyelték. Az éjszaka folyamán megváltozott ezüstös fénye is. Mind Teeka, mind pedig népe a Holdat nézte most. Teges a tűzhelyénél ült, a lángok éppen csak pislákoltak. A tegeszták megsérültek lelkileg, és mindez oly haszontalannak tűnt. Teges úgy érezte, egy valódi sérülés hamarabb begyógyul, mint az ilyen lelki seb. Gyakran voltak ilyen gondolatai, amióta Kaho elvitte Teekát. Úgy vélte, biztosan a szellemek által küldött jel az, ami miatt annyit latolgatja ezt a dolgot. Holnap este, az ő kérésére, összeül a Tanács. Ideje véget vetni a szenvedéseknek. Kinyújtotta elgémberedett lábát. Fájt a térde a sok egy helyben üléstől. Sétabotjáért nyúlt, hogy nehéz testével fölemelkedhessen a földről, majd elindult felfelé, az emelvényéhez vezető létrán. Minden lépésnél látszott az arcán, ahogy kínlódik. Ma éjszaka már nem töri tovább a fejét. Majd holnap, miután feljön a Hold, megosztja másokkal gondjait. A gyűlés tagjai keresztbe vetett lábbal ültek a tűz körül, és komoly arccal figyelték Tegest a narancsszínű lángon át. Csendesen, de határozottan beszélt. A tűz túloldalán ülők kicsit közelebb hajoltak. – Legyünk mi az elsők! A mi népünknek kell megtennie. A szellemek ránk bízták ezt a feladatot. A szellemek a mi szívünket töltötték meg békességgel, nem pedig a kahúzákét. A férfiak arcát kutatta, vajon miképpen reagálnak. Auro összeszorította a fogait. Mióta elveszítette Teekát, rideggé vált. Megtelt haraggal és gyűlölettel, olyan érzelmekkel, amelyeknek egy sámán nem adhat helyet a szívében. Mindez aggodalommal töltötte el Tegest. Ezek az érzések, melyektől Auro sehogy sem tudott szabadulni, hatással lehetnek vízióira és érzékeire; s ez nemcsak őt magát, hanem a népet is károsan érinthetik. Yagua – egy fiatal harcos, akiből Teges és mások szerint is törzsfőnök lehet később -, megköszörülte a torkát, és beszélni kezdett: – Teges koránál fogva nagy bölcsességnek van a birtokában. Sok mindent tapasztalt, sok mindent kellett mérlegelnie élete során. Okosan tennénk, ha megfogadnánk tanácsait. Olagale, Auro tanítványa, idegesen mocorgott a helyén, ő egyetértett Tegessel, de tudta, hogy nem ildomos megszólalnia, hiszen Auro nem osztotta Teges véleményét. Így inkább hallgatott, legalábbis addig, amíg nem kérik meg, hogy fejtse ki az álláspontját. Senki sem szólalt meg a Tanács tagjai közül. De csend borult az egész falura is. Az asszonyok suttogva csitítgatták gyermekeiket, nehogy bármi is elvonja a férfiak figyelmét feladataikról. Végül Ata törte meg a feszült csendet: – Gondolnunk kell a tegeszták gyermekeire, és azok gyermekeire is. Kötelességünk mindent megtenni, hogy békés világot hagyjunk rájuk. Ezért kell nekünk lépni. Auro végighallgatta az egyetértő szavakat. A férfiak közül még mindig jó néhányan bizonytalankodtak, de úgy tűnt, nagyrészük egyetért Tegessel. Auro még korábban megfogadta, hogy meghallgatja mindenkinek a véleményét, de ez már túl sok volt neki. Úgy vélte, a Tanács lényegében azt fontolgatja, hogy magát megalázva csússzon a kahúzák elé. Hol voltak most a harcosok? Csak a tegeszták legendáiban léteztek? Hol volt büszkeségük? – Végighallgatjátok ezt a gyalázatot? – kiáltott fel Auro, s karját az ég felé lendítette elkeseredésében. Majd gyorsan vissza is engedte, és ökölbe szorított kézzel próbálta visszanyerni önuralmát. – Kaho itt fosztogat, elpusztítja és kirabolja a tegesztákat, ti pedig békésen ücsörögtök a helyeteken. Hol vannak most a tegeszta harcosok? Mindnyájan meghaltak? Úgy álltunk ott, mintha asszonyok lennénk, amikor Kaho magával vitte Teekát. Nem csoda hát, ha 51

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

könnyű zsákmány vagyunk a kahúzáknak. Nem állunk ellen, nem harcolunk, ahogy az egy férfihoz méltó lenne. A földön csúszunk a lábai elé. A tegeszta nép nem más, mint gyávák gyülekezete. – Auro! – vágott közbe Ata. – Mindannyiunknak fájdalmat okoznak a kahúzák. Nem vagy hát egyedül. De nem ezzel, hanem a jövőnkkel kell törődnünk. Azt akarod talán, hogy örökké tartson a rémuralmuk? Gondolom, te is inkább azt szeretnéd, ha mielőbb véget érne. És ha így van, bizonyára megérted, hogy egy teljes és igazságos béke megtalálásának a módjára kell összpontosítani erőinket, és nemcsak a háború, hanem az örökös félelem ellen kell bebiztosítani magunkat. – Vak vagy – vágott vissza Auro. – Az egyetlen út az, ha bosszút állunk, erősnek mutatkozunk, és őseinkhez hasonlóan felemelt fővel harcolunk, ahelyett hogy megalázkodnánk. Auro megállt egy pillanatra, és végignézett a körben ülőkön. Szavai mindössze egy-két embert lelkesítettek fel. A többiek arca másféle véleményt, sőt ellenérzést tükrözött. Teges a botjára támaszkodva felállt. Feldühítették a sértések. – Szégyent hozol őseidre! – mondta Aurónak. Auro a kör közepére lépett, mintegy a többiek feletti rangját hangsúlyozva. Szép arcát eltorzították a keserűség ráncai. – A tegeszták önmagukra hoznak szégyent. Reszkettek a félelemtől, és ezt hívjátok ti békés megoldásnak. Ti undort... Ata ismét közbeszólt, így vágott elébe az újabb támadásoknak: – Téged még mindig hatalmában tart a bánat és keserűség. Vedd ezt észre, Auro! Nem szabad, hogy bárkinek még egyszer ilyen gyászt kelljen elviselnie. Meg kell és meg is tudjuk ezt akadályozni. És sokkal több bátorság kell majd hozzá, mint a gyilkoláshoz. Hiszen ahhoz nem kell nagy bátorság, hogy valaki beledöfje lándzsáját az ellenség szívébe. A tegeszták fegyverek nélkül szállnak majd szembe a kahúzákkal. – Csak rébuszokban beszélsz. Mit akarsz, talán azt, hogy törzsünk teljesen megsemmisüljön? Milyen férfi vagy te? Nem hallod vajon, amikor Illa, a feleséged éjszakánként sír magában? Gyászolja a húgát. Elfordítod tőle a fejed? Nem próbálsz neki vigaszt nyújtani? Most pedig azt mondod, hogy fegyverek nélkül szállunk majd szembe a kahúzákkal. Ostobaságot beszélsz! Teges a földhöz ütötte a botját. – Elég! A tegeszták nem sértegethetik egymást válogatlan szavakkal. Így nem a kahúzák fognak minket elpusztítani, hanem mi magunk tesszük meg azt, egymást elárulva. Megfeledkezel a Tanács ügymenetéről, a szabályzatunkról. Azért jöttünk össze, hogy megoldást találjunk. Auro, te szégyenbe hoztad a Tanácsot. Civakodássá változtattad a mai gyűlést. Haragod méregként terjed. – Van egy tervem, amely mindenkinek meg fog felelni. Kockázatos, de láthatod majd belőle, Auro, hogy nem vagyunk gyáva nemzet. Nagy bátorságra lesz majd szükségünk, hogy végre tudjuk hajtani. Auro leült, átengedte helyét Atának. – Akkor hát szólj – mondta élesen. – Oszd meg velünk a te vakmerő tervedet! Attól tartok, elfog majd tőle a nevetés. Ata nem vett tudomást a megjegyzésről. – Mindig hagyjuk, hogy Kaho idejöjjön, hogy követelőzzön, fenyegetőzzön és megalázzon minket. Azt javaslom, oltsuk el benne ezt az izzó vágyat. Öntsünk vizet a tűzre! – És mit javasolsz, mit tegyünk, Ata? Netán a földön csússzunk elé? Már úgyis majdnem azt tesszük. – Kaho azért tudja félelemben tartani a tegesztákat, mert sohasem tudjuk, hogy mi lesz a következő lépése. Mi lenne, ha nem hagynánk magunkat? Mi lenne, ha tudatnánk vele, hogy nem félünk? Mi lenne, ha mi tennénk meg az első lépést? Teges Atára sandított. – Hogy érted azt, hogy mi tennénk meg az első lépést? 52

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

– Megtámadnánk? – kérdezte Yagua. – Nem. Békésen mennénk el hozzá – válaszolt Ata. – Vinnénk neki, vagyis a kahúza falunak a javainkból. Nem várnánk meg, amíg maga jön ide. Ettől van ugyanis előnyös helyzetben. Hadd lássa meg, milyen bátrak valójában a tegeszták. Teges fölvonta a szemöldökét: – Azt hiszem, jó a terved, Ata. Ezzel nemcsak a merészségünket mutatjuk meg neki, hanem megtesszük a béke felé vezető első lépést. – Így van – helyeselt Ata. – Kaho nem követelheti tőlünk azt, amit magunktól adunk neki. Ez lesz az első lépés. – Hát nincs egy férfi sem köztetek? Egy igazi harcos? – morogta Auro. – Hallgass végig, Auro! – folytatta Ata. – Teekát is láthatjuk majd, vihetünk neki híreket a tegesztákról, és ő is üzenhet majd nekünk. Nem érdekel, hogy mi történik vele? Ó, bocsáss meg – hát hogyne érdekelne! Azzal, hogy Ata Teekát említette, csak még jobban feldühítette Aurót. – Harcosoknak kéne őt hazahozni – mondta. – Hogy érte jöjjenek a kahúzák – mondta Teges. – És akkor nemcsak őmiatta jönnének. Azok a bátor harcosok olyasvalamiért halnának meg mindkét oldalon, amit sohasem lehet megoldani. Ez csak a kezdet lenne. Ata egyetértően bólintott. – Talán jó lenne, ha mindannyian elgondolkoznánk az ötleten. Nem kell most rögtön eldönteni a kérdést. Teges – mondta, miközben Aurótól a törzsfőnök felé fordult – ma éjszaka még nem kéne kikérnünk a Tanács véleményét. Küldj minket most haza! Hadd gondolkodjon el mindenki a dolgon, és majd később újra összeülhet a Tanács! Komoly lépést kell most mérlegelnünk. – Helyesen szólsz – mondta Teges. – A Tanács ülését felfüggesztem. -Igen – szólt Auro a távozóban lévő férfiakhoz -, gondolkodjatok el azon, amit most itt hallottatok. Fontoljátok meg, amit Ata mondott, és aztán gondoljatok őseitekre. Vajon ők is tovább hajlonganának Kaho előtt? Ők is elvinnék hozzá kincseinket, vagy azt mondanák, hogy ha Kaho akar valamit, jöjjön, és vegye el. Ők is megalázkodnának, hogy békét nyerjenek, vagy bátran kiállnának és meghalnának a harcban a gonosz ellen? Igen, menjetek és gondolkozzatok! Álmotokban az ősök szóljanak hozzátok, úgy, mint ahogy hozzám szólnak a szellemek! Mondják el nektek, hogy valaha milyen bátor volt a tegeszták népe! Auro kilépett a tűz fényköréből, és eltűnt a sötétségben. Fogait összeszorította dühében, gyomrában pedig émelygést érzett. Tegesnek is hányingere volt. Látta, hogy Auro még mindig nem heverte ki Teeka elvesztését. Annyira elfoglalta ez az érzés, hogy teljesen megfeledkezett népe érdekeiről. Nem látott még ki önmagából mások felé; egészen befelé fordult. Pedig senkinek sem lehetett nagyobb a gyásza, mint Teeka anyjának és nővérének. Teges gyakran látta Illát csendben sírdogálni, amikor azt hitte, hogy senki sem nézi – az asszony ennek ellenére nem fordult szembe a sajátjaival. Most, hogy a férfiak hazatértek, lefeküdtek feleségeik mellé. Azok, akik nyugtalanok voltak, elmondták asszonyaiknak aggodalmaikat, hiszen szükségük volt valakire, aki türelmesen végighallgatja őket Bár a férfiak látszólag nem vettek róla tudomást, a nők finom arc- és fej mozdulatokkal, sóhajtásokkal mégiscsak kifejezték, mit gondolnak az elmondottakról. Anélkül, hogy megszólaltak volna, a feleségek befolyásolni tudták férjeik gondolkodását. Amikor a férfiak befejezték gondjaik felsorolását, az asszonyok megnyugtatták őket, eloszlatták aggodalmukat azzal, hogy az élvezetek kérdésére összpontosították figyelmüket. Nemsokára itt a virradat. Az éjszaka nem aggasztó gondolatok megvitatására való. Ata az Illa mellett fekvő csecsemő fölé hajolt. Anya és gyermeke egymás mellett aludtak. A férfi gyengéden felemelte a csecsemőt, és a nagyobb gyerekek közé, egy kicsi gyékénymat53

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

racra tette. Ma este felesége ölelésére vágyott. Azt akarta, hogy csillapítsa a benne lévő szorongást. Megnyugvásra és felejtésre volt szüksége, s remélte, hogy ezt megtalálja, ha szeretkeznek. – Illa! – suttogott, miközben a nő karcsú teste mellé bújt. Illa moccant egyet, majd a férje felé fordult. Félálomban volt, s nem akart felébredni. – Illa – mormolja halkan Ata. – Lehet, hogy találkozhatok majd Teekával. Illa hirtelen tágra nyitotta a szemét: – Mit mondtál, Ata? – Lehet, hogy láthatom a húgodat. Illa felült: – Hogy érted ezt? – Javasoltam, hogy ajánljunk békét a kahúzáknak. A kahúzák úgysem teszik ezt meg soha. Soha nem fognak elsőként lépni. – De hogyan? Mi nem ajánlhatunk békét. Kaho ki fog minket nevetni. – Először is viszünk a kahúza falunak a kincseinkből. Kaho ezzel kénytelen lesz elismerni a merészségünket. Talán az akciónkkal megindul majd a kereskedelem, és végül mindez békekötéshez vezet. Nem lesz többé rettegés. Nem lesz többé gyász. – És mi lesz Teekával? Valamit említettél Teekával kapcsolatban. – Ha megyünk, én is tagja szeretnék lenni a küldöttségnek. Amikor odaérünk, megkeresem Teekát, és remélem, hogy találunk majd alkalmat a beszélgetésre. – Ó, Ata. Gondolod, hogy valóban sikerülni fog? – Igen, ha a Tanács elfogadja a javaslatot. Auro erősen ellenezte az ötletet. Illa visszadőlt a matracára: – Hát nem látja, hogy a kahúzák és a nép közötti ellenséges viszony az ő bánatának is okozója? Neki is törekednie kéne, hogy véget vessen ennek az állapotnak. De legalább az a remény, hogy hírt kaphat Teekáról, az ötlet támogatására bírhatta volna. – Auro teljesen átadja magát bánatának. Ez része a gyógyulási folyamatnak. Emlékezz, mennyire magányosnak érezted te is magad, mennyit bánkódtál! – Igen, emlékszem. Én is belemerültem a fájdalomba, így tudtam enyhíteni a szomorúságomat, de aztán végül megszabadultam tőle. Akkortájt csodálkoztam, hogyan folytathatja a törzs, sőt az egész nép a dolgait ott, ahol abbahagyta. Talán nem vették észre, hogy mi történt? Mindenkire haragudtam, aki nálam kevésbé szenvedett. De elmúltak ezek az érzések. Az alatt a rövid idő alatt megtisztultam. Még mindig érzem a fájdalmat, de már nem fojtogat. – Aurától viszont még nem távozott el a harag. Ezért fordul az övéi ellen. Elfojtja bánatát, s közben az lenyeli őt. Csak a saját fájdalmát érzi, semmi más nem érdekli. Azt sem bánja, ha folytatódnak a szenvedések. Nem lát a jövőbe, nincsenek elképzelései róla. Megállt számára az idő azon a napon, amikor Teeka elment. Sohasem keresi majd a békességet. Inkább tovább táplálja fájdalmát, és csalódott, hogy nem tudja miránk hárítani saját gyötrődését. Ezért nevez minket gyávának. – Hogyhogy nem látja, micsoda merészség Kaho falujába menni? Nem fogja fel, milyen veszélyes az... – Illa itt abbahagyta a beszédet, mert rájött, milyen következményekkel járhat Ata javaslata. -Ata! Te nem! Te nem mehetsz. Nem tudjuk előre, mit fog tenni Kaho. Mi lesz, ha fegyverrel a kezében fogad benneteket? Kaho könyörtelen ember. – Én tettem ezt a javaslatot. Auro és a támogatói, ha vannak neki egyáltalán, azt fogják mondani, hogy még én magam sem bízom a saját javaslatomban. Ezzel a saját érveimet ásnám csak alá. Tehát velük kell mennem. És menni is akarok. – Kérlek szépen, Ata! Nem bírnám elviselni, hogy téged is elveszítselek. Ata megsimogatta felesége fejét, homlokáról elsimított egy hajtincset. – Sss! – suttogta a férfi. – Még nincs döntés a kérdésben. Ne gondoljunk rá többet ma éjszaka! 54

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

– Nem, ma már nem – súgta vissza az asszony, és férje mellkasához engedve a fejét, közelebb bújt Atához. Jobb karjával átölelte a férfit úgy, hogy annak izmos hátát teljes hosszában tudta simogatni, – Feküdj hasra! – javasolta az asszony. Ata úgy is tett, Illa pedig lovaglóülésben a hátára ült, és kezével simogatta a férfi mindkét vállán megfeszülő izmokat. Halkan dúdolni kezdett, miközben próbálta ellazítani Ata megfeszült testét. A férfi végül megfordult alatta, és mélyen a szemébe nézett. Hosszan fújta ki a levegőt. Becsukta a szemét, amint Illa első érintése megnyugtatta, az utána következők pedig meggyújtották benne a vágy tüzét. Az asszony elmosolyodott férje testének válaszán, s tudta, hogy a férfi már nem a Tanács elé terjesztett javaslatával foglalkozik. Auro nem ment haza a gyűlést követően. A folyó partján állt meg. Majdhogynem érezte Teeka édes illatát a szélben. Egy pillanatig arra gondolt, hogy ha eléggé erősen koncentrál, megjelenik majd előtte a lány. Miért pont Teekára esett Kaho választása? – kérdezte magában. Ez nagyon feldühítette Aurót. Eszébe jutott az a perc, amikor utoljára látta Teekát. Felidézte, ahogy a lány belépett Kaho kunyhójába, a törzsfőnökkel szorosan a háta mögött. Most Kaho érezheti a lány bőrének és hajának az illatát. Kahoé a lehetőség, hogy önfeledten belemerüljön Teeka szemének fekete tengerébe. Kahoé a lehetőség, hogy most a magáévá tehesse. Talán most érinti meg éppen Teeka kebleinek finom bőrét, kóstolja ajkának édes ízét. Vajon a lány feltárja-e Kaho undorító testének rejtett zugait? Remeg-e vajon a férfi érintésének nyomán, vergődik-e a férfi után sóhajtozva? Egy hosszú szabalpálma törzsébe csapott öklével. Haraggal a szívében indult visszafelé. A falu csendes volt. Az éjszakai nedvesség és a meleg miatt fülledt volt a levegő. Auro megállt Erza lakóemelvényének a tövében. Még korábban elmesélték neki, hogyan alázta meg a lányt Kaho azon a napon, amikor Teekát kiválasztotta. Auro azt gondolta, hogy Kahónak Erzát kellett volna magával vinnie. Ha Erza nem mutatkozott volna gyengének, Teekát sohasem vitte volna el. De Erza olyan volt, mint a többi tegeszta – nyúlszívű. Auro az emelvényre lépett, még mielőtt megkérdezte volna magától, hogy mit tesz valójában, de igazán maga sem tudta. Inkább a sötétben nézelődött. Erza szülei mélyen aludtak. A hálóhely túlsó oldalán, egy matracon aludt Erza. Auro odasétált hozzá, lehajolt, és megrázta a lány vállát. – Gyere velem! – parancsolta. Erza rémülten nyitotta ki a szemét. Sűrűn pislogott, amint megpróbálta felfogni és megérteni, hogy mi történik. – Auro, te vagy? Mit csinálsz itt? Mi az? Erza szülei felébredtek és felültek a matracaikon, majd apja fel is kelt az ágyból. – Mi folyik itt? – kérdezte. – Magammal viszem Erzát – válaszolta Auro. – Gyere! – parancsolta még egyszer a lánynak. – De miért? – kérdezte Erza apja. – Miért viszed magaddal Erzát az éjszaka kellős közepén? – Mert én vagyok a sámán, és jogom van bármelyik nőt a magamévá tenni. Erzát akarom. Erza visszanézett a szüleire. Rémült és zavarodott volt. – Apám! – Semmit sem tehet – mondta Auro türelmetlenül. Karjánál fogva a létra felé lökte a lányt. – Előttem mégy! – utasította. Erza lemászott a létrán, torka elszorult, sírni szeretett volna. Auro maga előtt lökdöste végig az úton, dombon át, majd fel a létrán, a saját házához. A sarokban egy csészéért nyúlt, kiitta, majd a keze fejével megtörölte a száját. – Azt akarom, hogy eltakarodj innen, ha végeztünk! 55

A köd asszonya

LynnArmistead McKe Erza bólintott.

Másnap, reggeli után, összeült a Tanács. Yagua a mielőbbi kezdést javasolta, de Teges ezt nem támogatta. – Megvárjuk Aurót. Az egész Tanácsnak jelen kell lennie – érvelt a törzsfőnök. – De Auro úgyis csak veszekedést szít. Nekünk haladást kell elérnünk, döntést kell hoznunk – vitatkozott egy másik harcos. Olagale Teges mellé állt. – Nem kezdhetünk addig semmilyen terv kidolgozásába, míg mindenki egyet nem ért abban, hogy békét kell kezdeményeznünk. Ha nem tudunk megegyezni, tervet sem készítünk. Auro a törzs sámánja, meg kell hallgatnunk, mit mond. Aztán majd eldöntjük, hogy megfogadjuk-e a tanácsát vagy sem. – De Auro nem úgy gondolkozik, ahogyan egy sámánnak kellene – válaszolta Yagua. A sebzett férfi szól belőle. – Nem tehetjük megfontolás tárgyává az ő véleményét. Legalábbis nem most, amikor ilyen fontos dolgot kell mérlegelnünk. – Megvárjuk a sámánt – mondta Teges, véget vetve a vitának. A férfiak leültek és várakoztak. A Nap egyre magasabbra ért az égbolton, egyre erősebben tűzött a hátukra, amitől izzadságcseppek bújtak elő testük minden kicsiny hajlatában. Ha nem tartották volna ilyen nagy tiszteletben Tegest, sohasem tűrték volna el Auro viselkedését. Akkor bizonyára nem ültek volna itt, és nem kellett volna elviselniük a Nap hevét. Bár sokan már kezdték elveszíteni a türelmüket, Teges rendíthetetlen maradt. Végül Auro is megérkezett, s a tűző napon folytatták tovább a vitát. Úgy történt minden, ahogy előre megmondták, de délután, miután megtörtént a szavazás, Auro otthagyta őket. Mindegyikük a béketerv mellett foglalt állást, amikor strigulákat húztak a homokba. Pár nap múlva a tegeszták azt is eldöntötték, hogy kik legyenek a kahúzákhoz indított legelső küldöttség tagjai. Úgy határoztak, hogy kevés embert küldenek, nehogy összetűzésre kerüljön sor. Egy kis csoportot bizonyára nem vélnek majd ellenük támadó csapatnak. Kahónak látnia kell majd, hogy békés szándékkal érkeznek. Két kisebb kenuval mennek, a másodikban csak két ember és a rakomány lesz. Az első kenuban négy férfi utazik majd. Aurótól nem kérték, hogy velük menjen, de ő már korábban világosan megmondta, hogy nem kér az expedícióból. Teges ugyan öreg volt az ilyen utazáshoz, mégis ragaszkodott hozzá, hogy ő is mehessen. Ata is ott lesz természetesen, rajta kívül pedig még Yagua és Olagale. A Tanács még két másik embert is kiválasztott. Az indulás reggelén Illa szorosan magához ölelte férjét, majd Ata elindult a létrán lefelé. A vízpartról nézte, ahogy távolodnak a kahúza falu irányába. A húga is ugyanígy távozott. Az aggódástól elzsibbadt a karja; erőteljesen kezdte őket dörzsölni, mintha fázna. Reménykedett, hogy a terv nem bizonyul őrültségnek, és a kahúzák kedvezően fogadjak majd őket. Csak anynyit tudott a kahúzákról, hogy retteg tőlük, és hogy nagyon sok fajdalmát okoztak már a falu számos lakójának, Auro is nézte őket, de távolabb állt a tömegtől. Megvakarta a sebeket az öklén, s közben a felsértett varokból újra szivárogni kezdett a friss vér.

56

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

TIZENEGYEDIK FEJEZET _______________________________________________________________________ A pára kezdett felszállni, amikor a kicsiny tegeszta csapat elhagyta táborhelyét, ahol az előző éjszakát töltötték, és ismét kenuba szálltak. Még ma a kahúzák falujába érkeznek. A mai nap a nép számára egy új és merész vállalkozás kezdete. Teges azon gondolkodott, vajon lesze eredménye útjuknak. Mit fognak tudni az elkövetkező nemzedékek erről a napról? Vagy talán az idők során elfelejtik majd, milyen fontos volt ez a lépés? Esetleg a szereplők neve és az, amit tettek, elsikkad majd a jövő legendáiban? Ma nem beszélgettek a kenukban ülők. Inkább elmerültek a gondolataikban. Teges a kenuban állva nézett a távolba. Tudta, merre terül el a kahúzák faluja, de ilyen közel hozzá még ő sem járt soha. Hirtelen egy füstgomolyagra lettek figyelmesek a messzeségben a lombkoronák fölött. – Ott! – mondta a távolba mutatva. A férfiak tekintetükkel a folyót és a partot kutatták, valamiféle jelet kerestek. Már közel voltak, és Ata érezte, hogy a csapat többi tagjához hasonlóan neki is gyorsabban ver a szíve. A folyó utolsó kanyarulatán is túljutottak. És ekkor eléjük tárult egy olyan világ, amely bizonyára különösnek tűnt a számukra. Hatalmas dombot láttak, amely a mocsárvilág fölé magasodott. A part tehát megfelelő védelmet biztosított, könnyen szemmel tarthatták az esetleges támadókat. A lakóemelvények szabályos rendben sorakoztak egymás mellett, bejáratukkal dél felé. Olyan sok volt belőlük, hogy bizonyos távolságból csak sötét foltokat lehetett látni. Amint közelebb értek, látták, hogy a kahúzák gyülekeznek, és a közeledő kicsiny kenukat figyelik. Atának kiment az erő a karjából. Ahogy még közelebb kerültek, megpróbálták kivenni a kahúzák arckifejezését. Eddig nők is voltak a férfiak mellett a tömegben, most azonban az asszonyok elindultak hátrafelé. A legtöbb férfi arcán kíváncsiság tükröződött. A tegeszták kenuikkal még a part előtt megálltak, hogy a kahúzáknak elég idejük legyen megnézni őket, és látni, hogy nem ellenséges szándékkal érkeznek. Teges a kahúzákat figyelte. Azok, akik fegyverrel a kezükben álltak, végül lerakták a földre eszközeiket. A gyerekek előrefurakodtak a tömegben, mert kíváncsiak voltak a tegesztákra. Gyorsan terjedt a megérkezésük híre. Az asszonyok is elindultak vissza a folyó felé, és már kevésbé voltak megijedve, miután látták, hogy az idegenek nem bántó szándékkal jöttek. Sokan vélték úgy, hogy rendkívül bátrak ezek az emberek. Kaho falujával szemben, a nyílt vízen horgonyozták le kicsi kenuikat. A tömeg közepén átvágva, Kaho közeledett a folyóhoz. A kahúzák félreálltak, hogy utat engedjenek a közeledő királynak. Kaho megállt, és a tegeszták felé bámult. Teeka is hallotta a lármát a házából. Megállt a fal nélküli oldalon, figyelt, a fülét hegyezte, és meghökkent azon, amit hallott. „Lehetetlen” -gondolta magában. Minthogyha a kahúzák az ő nyelvén beszélnének. Egyfolytában csak a tegeszta nyelvet hallotta. Talán azért jöttek, hogy őt kiszabadítsák? Gyorsan rájött, hogy ez lehetetlen. Nem látszott jele az összetűzésnek. Továbbra sem tudta, hogy mi történik. Teges intett az embereinek, hogy tolják a partra vízi járműveiket. Yagua ujjai fehérek lettek az erőlködéstől, miközben nagy és hosszú csapásokkal húzta az evezőlapátot. Nemsokára a két kenu a vízfenékhez ért. Yagua ugrott ki elsőnek, és a kahúzáknak hátat fordítva, a partra vonta a csónakot. Olagale a második kenuval tette ugyanezt. Teges a száraz homokra lépett, és megállt Kallóval szemben. – Békés szándékkal érkeztünk. Kaho nem válaszolt. Teges úgy vélte, hogy a kahúza zavarban van. Hát persze, hogy zavarban – gondolta -, hiszen csak kahúza módon tud gondolkozni.

57

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

– Meg szeretnénk osztani veletek a kincseinket, így nem kell eljönnötök érte hozzánk, hogy elvigyétek tőlünk. Van nekünk elég, nektek is jut belőle. Kaho a mögötte álló egyik harcoshoz fordult: – Erősítsd meg az őrséget a tegeszta nő háza körül! – Nem azért jöttünk, hogy visszavigyük – mondta Teges, felismerve Kaho aggodalmának az okát. – Elegünk van már az állandó fájdalomból, amit a harc eddig okozott nekünk. Most már azt akarjuk, hogy vége legyen. De az a nő, akit fogva tartotok, tegeszta, és szeretnénk tudni, hogy jól bánnak-e vele. – Teges vigyázott, hogy ne mondja ki a lány nevét. A nevek különleges erővel bírnak, és ha Teeka úgy döntött, hogy nem mondja meg a nevét Kahónak, Teges nem akarta neki elárulni. – Eddig nem esett bántódása – válaszolta Kaho. – Miért higgyük el, hogy igazat mondasz? – kérdezte Ata. – Azért, mert az igazat mondom – vágott vissza Kaho nagy hanggal. – A lány nővére a feleségem. Megkért, hogy érdeklődjek húga hogyléte felől. – Én pedig válaszoltam a kérdésedre. – Látni szeretném. Meg akarom nyugtatni a feleségemet. – Nem lehet – utasította el ridegen Kaho a kérést, lévén ő az erősebb. – Talán félsz? – kérdezte Ata. – Ettől a kicsi és halovány tegeszta bandától? Soha! – Akkor engedd meg, hogy beszélhessek vele. Ajándékot hoztunk neked, hogy bebizonyítsuk a hűségünket. Megbízhatsz a tegesztákban – emlékeztette Ata a törzsfőnököt. – Lehet, hogy azért nem bíznak meg a kahúzák másokban, mert egymásban sem bíznak meg. Kahónak megkeményedtek az arcvonásai a burkolt célzás hallatán. – Mi becsületes nép vagyunk. Megengedem a törzsfőnöknek, hogy megnézze a lányt. De senki más nem mehet vele. – Tehát egyedül menjek? – kérdezte Teges. – Kahúza őrök várnak majd a háza előtt. De ha végeztél, azt akarom, hogy távozzatok innét. – Vezess hozzá! – mondta Teges előrelépve. A többiek a szállítóhajóból kezdték kirakni az ajándékot a partra. Majdnem annyit hoztak, amennyit Kaho szokott elvinni tőlük – de ennek inkább jelképes jelentősége volt. A kahúzák sugdolózni kezdtek egymás között. Hogyan lehet egy ilyen szegény törzsnek ekkora bátorsága? Talán túlságosan alábecsülték a tegesztákat. Miért hoztak most békeajánlatot? Jobb lenne, ha komolyabban vennék őket. Teeka látta, hogy Teges közeledik felé. Nem hitt a szemének, és zokogni kezdett az örömtől meg az izgatottságtól. Tegesnek minden porcikája fájt, amint felmászott a létrán. Amikor végre nehezen fellépett a ház padlójára, Teeka, tisztelete jeléül, fejet hajtott előtte. – Azért vagytok itt, hogy engem hazavigyetek? -kérdezte a lány, s megpróbálta visszafogni izgatottságát. Teges óvatosan leült a földre. Teeka vele szemközt foglalt helyet, s az öregségtől ködös szempárba bámult. A bölcsesség még ugyanúgy csillogott benne, mint régen, csak a fiatalság fénye homályosult el némiképpen. – Nem, Teeka. Nem tehetjük. Kaho ismét érted jönne. De ezt biztosan te is tudod, Kicsi Őz. Teeka visszatartotta a könnyeit. – Igen – mondta -, tudom. De te most itt vagy, Teges. Még soha, egyetlen tegeszta sem jött magától Kaho falujába. – Azt akarjuk, hogy vége legyen az ellenségeskedésnek. Békével jöttünk, hogy lássák a bátorságunkat és a szándékainkat. De téged is látni akartunk. Illa örül majd, ha megtudja, hogy jól vagy. – Teges, mi van Aurával? 58

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

Teges a fejét rázta. – Csak emészti magát. Nem tudja leküzdeni a szomorúságát. Remélem, te már túl vagy ezen. – Szeretem őt és hiányzik nekem! Illa is hiányzik! Haza akarok menni! – Auro már nem ugyanaz, aki volt. Nem tudom neked elmagyarázni, hogy miképpen változott, de jobb lesz, ha beletörődsz abba, amit a szellemek rád mértek. – Megpróbálom, Teges. Ez a legnagyobb próbatétel, amivel eddig szembe kellett néznem. De haza megyek egyszer. Még nem tudom, hogyan, de megtalálom a módját. – Letelt az idő, Törzsfőnök! Gyere le, és távozz a faluból! – kiáltotta Kaho a ház előtt állva. Teges megsimogatta Teeka arcát. – Elmondom majd a népnek, hogy milyen bátor vagy. Elmondom nekik, hogy jól bánnak veled. – És mondd meg Illának meg az anyámnak, hogy szeretem őket! És mondd el Aurónak – tette még hozzá megszorítva amulettjét -, hogy örökké szeretni fogom! – Mindannyiuknak elmondom – ígérte meg Teges. – Gyerünk, Törzsfőnök! – visszhangzottak Kaho szavai. – Segíts felállni, Kicsi Őz! Nem akarnak már nekem engedelmeskedni az én öreg csontjaim. Teeka felállt, és felsegítette az öreget is. Sok minden mondanivalója volt még, de nem tudott megszólalni. Mikor a törzsfőnök lemászott, Kaho rögtön megparancsolta az embereinek, hogy kísérjék őket vissza a kenuikhoz. – Távozzatok! – mondta Kaho. A tegeszták a víz felé lökték kenuikat. Mikor már teljesen eltűntek a láthatáron, a tömeg is feloszlott. A falu lakói újból nekiláttak félbehagyott munkájuknak, és ebből Teeka megtudhatta, hogy Teges elment. Most újra egyedül érezte magát, nem számíthatott senki másra, csak magára. Olyan helyen, ahol Kaho nem láthatta és hallhatta őket, a kahúzák kis csoportokba gyűlve vitatták meg a tegeszták különös látogatását. Ámultak Teges törzsének merészségén, azon, hogy el mertek jönni, méghozzá fegyverek nélkül. Mindenkit elgondolkoztatott az eset. Eltávolodva a kahúza falutól, Teges gratulált a többieknek. A látogatás elérte a célját. Sikerült elhinteniük a piciny magot. Ha folyamatosan gondozzák, egy idő múlva szárba szökken és virágba borul. Teges hitt abban, hogy a szellemek mindent előre elterveztek. Teeka tragikus sorsa is része volt ennek a nagy tervnek. Az, hogy ő a kahúzáknál van, elősegítheti a békemisszió sikerét. Teeka tehát a szellemek eszköze. Teges úgy vélte, hogy Aurónak mindenkinél jobban kéne ezt látnia. Hiszen ő a sámán, a szellemek közvetítője. Alkonyatkor letáboroztak, és mire beesteledett, már majdnem mindenki elaludt. A szellő lágyan simogatta testüket, az égen a szellemek tüzei ragyogtak. Ez utóbbi jelezte, hogy a szellemek is beleegyeznek tervükbe. Napfelkelte előtt a férfiak teát főztek maguknak, és izgatottan várták a hazatérést. Mire kivilágosodott, készen álltak az indulásra. Végig úgy érezték, hogy sohasem érnek haza. Egyre hosszabbra nyúlt a nap. Végül azonban, nem sokkal a sötétség beállta után a partra húzhatták kenuikat. A tegeszta törzs minden tagja összegyűlt, hogy üdvözölje a hazatérőket, mindenki izgatottan várta beszámolójukat. A nagy, közös tűz körül jött össze a falu népe. Minden szót, minden részletet áhítattal hallgattak. Ata Aurót kereste a tömegben, de nem talált rá. 59

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

– Otthon maradt – mondta neki Illa. – Tényleg azt vártad, hogy el fog jönni? – Igen – felelte Ata -, hiszen jól tudja, hogy Teekáról is hozunk híreket. Ha másért nem is, legalább ezért gondoltam, hogy eljön meghallgatni minket. Amikor a tűz már csak pislákolt, a falu lakói lassan hazasétáltak, hogy kipihenjék magukat az éjszaka hátralévő rövid részében. Illa Ata mellett gyalogolt. – Féltem – mondta. Ata átkarolta az asszonyt, aki a vállán cipelte kisbabáját. A két másik gyerek szorosan mögöttük sétált. A gyermekek ritkán voltak fenn ilyen kései órán. Kis testüket kimerítette a fáradtság, de azért tovább játszottak és nevetgéltek. – Nehéz lesz őket elaltatni – mondta Illa. – Túlságosan izgatottak. Ata megsimogatta gyermekei fejét, mielőtt elindultak a létrán felfelé. Segített a kisebbiknek felmászni, óvatosan, nehogy megcsússzon a lába. Gyalázat – gondolta -, hogy Auro és Teeka soha nem ismerhetik meg ezeket az egyszerű örömöket. A gyerekek nemsokára elaludtak, Illa pedig férjéhez simult. – Ugye hasznos volt az utatok? – Igen – válaszolt Ata szórakozottan. Ajka rátapadt Illáéra, aki viszonozta a csókját, majd hirtelen elhúzta a fejét. – Mi a baj? – kérdezte a férfi. Illa a messzeségbe bámult. – Semmi. Bocsáss meg! Valami máson gondolkoztam. Ata a nő fölé hajolt és elsimított egy hajtincset az arcából. – Olyan távol vagy most tőlem – súgta és gyengéden megszorította az asszony fülcimpáját. – Térj vissza a te férjecskédhez! Illa először elfordította a fejét, majd újra visszafordult, és mélyen a férfi szemébe nézett. – Ata! Kérnem kell tőled valamit. Én is oda szeretnék menni! Látni akarom a húgomat. – Illa – mondta a férfi, és elmosolyodott -, honnan támadt ezt az ötleted? Szó sem lehet róla. Ata kezébe vette a nő egyik mellét és csókolgatni kezdte. Illa felült: – Miért ne mehetnék oda? A férfi felkönyökölt és arcát a nő puha kebléhez szorította. – Mert veszélyes – mormogta, miközben szájával először az asszony vállának finom bőrét, aztán újra a keblét ízlelte. Illa magához szorította Ata fejét, és élvezte a férfi udvarlását. Agya azonban tovább dolgozott. – Nem hiszem, hogy annyira veszélyes lenne. Nő vagyok, s te persze azt hiszed, hogy ez korlátoz engem. Ebben a dologban viszont az biztosan nem akadály, Ata. Ata végül föladta a küzdelmet, és a nőre emelte tekintetét. – Látom, hogy először ebben a dologban kell dűlőre jutnunk. – Látni szeretném a húgomat – ismételte meg Illa. – Egyikőtöket sem fenyegetett veszély. Alaposan végighallgattalak benneteket ma éjszaka. És gondold csak el: az én utam az általatok megkezdett útnak lehetne a folytatása! Nem félek. Nos, elvezetsz oda? Az asszony érvelése logikus volt, bármilyen nehezére is esett Atának ezt elfogadni. – Még ma este el kell döntenünk mindezt? – kérdezte. – Hadd gondolkodjam még rajta egy kicsit. – Megígéred, hogy komolyan veszed a kérésemet? – Tudom, hogy mennyire szereted a húgodat. – Igen – suttogta az asszony, miközben magához húzta a férfit, aki teljes súlyával ránehezedett -, szeretem.

60

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

TIZENKETTEDIK FEJEZET ________________________________________________________________________ Teeka lemerészkedett a létrán. Forró és fülledt volt az idő, igazi szenvedést jelentett ilyenkor a házban maradni. Őrök követték a lányt, amint elindult a folyópart felé. Amikor odaért, a víz szélével párhuzamosan sétált tovább, hogy minél messzebb kerüljön másoktól, no meg a kahúza hangoktól és illatoktól. Szorosan megmarkolta amulettjét, és Teges szavainak felidézésekor érezte, hogy forog vele a világ. A beszélgetéskor Teges megkerülte Auróra vonatkozó kérdéseit, és Teeka látta, hogy a törzsfőnök arca megfeszül, mintha erőnek erejével akarná visszatartani magában azokat a dolgokat, amelyeket el szeretett volna mondani. Csak nagyon keveset tudhatott meg Aurót illetően. A lány nem tudta elképzelni, hogyan értette Teges azt, hogy Auro megváltozott. Úgy érezte, Teges szavaiból hiányzott a tisztelet, amellyel egy törzsfőnöknek a sámánról beszélni illene. Valami nem volt rendben. Hirtelen karon ragadta valaki. Az egyik őr volt az. Mutogatott neki, hogy forduljon meg, és induljon visszafelé. Biztosan túl messzire barangolt. Teeka lefelé nézett, nehogy tekintete összetalálkozzon a férfiéval, aki a karját fogta. Mióta az a különös képzelgése volt, megpróbálta elkerülni a megfigyelését felváltva végző őrök bármelyikének a tekintetét. Ismét elszégyellte magát. Ezt a titkot soha, senkinek sem tudná elárulni. Az ehhez hasonló gondolatokat a tegeszták mélységesen megvetik. Úgy érezte, vissza kell térnie a házába. Bár megengedték neki, hogy bármerre mehessen a faluban, az őrök állandó közelléte mégis idegesítette. A rövid séta megtörte a monotóniát. Csodálatos volt a friss szellő és a növények édes illata; bárcsak ne rontották volna el az őrök mindezt zavaró jelenlétükkel. Időnként olyan közel voltak hozzá, hogy szinte érezte testük melegét. Teeka otthon is gyakran barangolt a falutól távolabb. Azelőtt mindig sok újat tanult és látott, új dolgokat fedezett fel. A levegő most megtelt az indák csúcsain nyíló virágok illatával. Összefutott a nyál a szájában, szinte érezte az édes szőlő ízét, amelynek fürtjeit a falu mellett látta meg. Úgy tervezte, hogy majd megpróbál kérni belőle. Rebet tűnt fel előttük az ösvényen. Kaho felesége elkísérte őket az úton visszafelé. Egy szót sem szólt, csak ballagott mellettük csendben. Teeka tudta, hogy Rebet figyeli őt, a bőrén érezte az asszony tekintetét. Rájött, hogy ő még mindig a többiek kíváncsiságának a tárgya. Rebet egészen Teeka házáig vele tartott, de nem ment fel hozzá. – Nemsokára itt lesz Kaho – mondta az asszony. Ezután Rebet távozott, de az őrök továbbra is a lány háza előtt maradtak. Teeka megpróbált nem nézni rájuk, de tekintete mégis elkalandozott, és arra a férfira esett, akivel kapcsolatban néhány napja oly sokat fantáziált. Nem volt annyira vonzó hogy minden nő róla álmodozott volna, de a többieknél magasabb és izmosabb felépítésű. Teeka nem tudta, mi indíthatta el benne a leküzdhetetlen álmodozást, ha erre a férfira nézett. Valószínűleg nem a férfival, hanem saját lelkivilágával voltak kapcsolatban azok a gondolatok, amelyek ilyenkor újra és újra előjöttek. Amikor a Nap már pályája tetőpontján állt, Tosa jött érte, és lehívta az emelvényről. Ezután a saját tűzrakásához vezette a lányt, ahol teknősbékahús és kenyér készült éppen. A két őrt most új emberek váltották fel. Tosa gyermekei a tűz körül játszottak a többi lurkóval együtt. Néhány dolog megegyezett minden törzsnél. A gyerekek hangja játék közben, és maguk a játékok is olyanok voltak, mint a tegeszták csemetéié. Kergetőztek, civódtak, kifogásokat kerestek, amikor elkapta egyik a másikat.

61

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

Az egyik gyermek hirtelen nagyot kiáltott, s ez minden nyelven ugyanazt a fájdalmat jelentette. Tosa odaszaladt hozzá, és megvizsgálta a fiú sérülését. Birkózás közben, amelyet gyakran rendeztek a kisfiúk egymás között, a szomszéd gyerek megkarmolta Tosa középső fiának az arcát. A seb kicsi volt, és csak alig vérzett. A „tettes” rémülten állt, remegett. Teeka hallotta, amint Tosa a fiához beszél, és Boro néven szólítja. Boro felállt, és szembefordult a barátjával. A szomszéd fiú anyja is Tosáékhoz szaladt, hogy leszidja a fiát, Nakosát. Miután mindez megtörtént, a két asszony hátrébb lépett, s hagyta, hogy a két gyerek elintézze a dolgot egymás között. Nakosa még mindig remegett, amikor Boro egy hegyes bottal végigkarcolta játszótársa arcát. A bot nyomában vékony, véres csík maradt. Nakosa az arcához kapott. Tosa és Nakosa anyja egymás felé bólintottak, majd mindketten visszatértek a maguk tűzhelyéhez, és folytatták a főzést. A kisfiúk is újrakezdték a játékot, mintha mi sem történt volna. A dolgot ezzel elintézettnek tekintették, Teeka pedig arra gondolt, hogy most ismét tanult egy furcsa kahúza szokást. Miután befejezték az ebédet, az őrök visszakísérték Teekát a házához. A következő két napon Tosa látja majd vendégül étkezésre. Amíg Teeka náluk volt, Tosa férje ebéd után mindig elindult, hogy meglátogassa a közös tűz körül élő néhány férfitársát. Teeka azt hitte, hogy az ő jelenléte zavarja a férfit, és ügyetlen mozdulatokkal meg is kérdezte ezt Tosátől. Tosa a fejét rázta és nevetett. Gesztusaiból és szavaiból azt vette ki, hogy a férfi csak azért megy el ilyenkor otthonról, mert szeret a többi férfival üldögélni és beszélgetni. A két nő hozzálátott, hogy megtanítson egymásnak néhány közös szót és jelet. Gyakran nevetett egyik a másikon, de ebből sosem lett sértődés. Teeka egyre jobban kezdte érezni magát új környezetében. Már nem is álmodozott más férfival kapcsolatban, ebből arra következtetett, hogy korábbi fantaziálásának a hirtelen változás és az új életmódhoz való alkalmazkodás volt az oka. Most már barátja is volt. Nem volt itt olyan szörnyű, mint ahogy korábban elképzelte. Ebben a pillanatban azonban az amulett megint furcsa érzést okozott neki. Azok a gondolatok ugyanis, melyekkel az előbb foglalkozott, közel jártak az áruláshoz. Eszébe jutott, hogy neki a hazajutás módjára kell összpontosítania a figyelmét. Felsóhajtott. A probléma szinte megoldhatatlannak tűnt a számára. Mindig zsákutcába került, amikor a menekülés lehetőségein gondolkodott. Teeka elkülönítése óta nem látta Kahót, kivéve azt a rövid pillanatot, amikor néhány nappal korábban Teges meglátogatta. Egyik este, amikor Tosáéknál volt, elhatározta, hogy megkérdezi, mi van Kahóval. Már éppen elkezdte összerakni kérdését új szavakból és egyszerű kézmozdulatokból, amikor betoppant Rebet, és beszélgetésbe elegyedett az egyik őrrel. Az őrszem feszülten figyelte, amit mond, majd szólt Tosának, aki bólintással jelezte, hogy mindent megértett. A férfi karon fogta Teekát, aki magyarázatot kérő szemekkel nézett Tosára, de az asszony csak annyit mutatott, hogy nyugodtan menjen az őr után. A falu szélén egy különös emelvény állt, amelynek cölöpéit rikító színű figurákkal díszítették. Nagyobb, a többinél szebben kidolgozott épület volt ez. Még a nádból készült oldalakat is kagylóhéjjal burkolták be. A ház talapzatánál összegyűlt emberek egymás közt sugdolóztak, majd kíváncsian fordultak Teeka felé, akit közben az emelvényhez vezettek. Teeka ideges volt. Nyilvánvalóan Kaho házához viszik. Rebet a létra irányába lökte, és mutatta neki, hogy menjen fel. A félhomályban egy embert látott a padló közepén, aki gyékénymatracon feküdt. Mellette egy álarcos férfi ült, a távolabbi sarokban pedig Cala állt. – Téged akar látni – mondta Cala Teekának. A lány közelebb lépett, s látta, hogy Kaho küszködve próbálja ráirányítani a tekintetét. Kuta, a varázsló, egy farkas maszkját viselte, és a törzsfőnők fölé hajolva énekelt. Kaho elküldte a sámánt, Teeka pedig letérdelt a férfi mellé. Előzőleg falevelekből készült kötést tettek Kaho jobb combjára, de így is látszott a duzzanat. Megfeszült a bőr ezen a részen, a férfi lá62

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

bán pedig véres csíkok látszottak. Teeka megtapogatta a kötést, majd óvatosan felemelte. Elmérgesedett, mély seb tárult a szeme elé, mely már gennyesedett. Látott már ehhez hasonló, medve által okozott sebeket korábban is. – Mi történt? – kérdezte a lány. Kaho kiszáradt ajka remegve nyílt szólásra. – Medve... Cala vette át tőle a szót. – Néhányan vadászni mentek. Párduc nyomaira bukkantak, és követni kezdték. Amikor már mélyebb, friss nyomokat láttak, a csapat kört alkotva bekerítette az állatot. Szűkíteni kezdték a kört, egyre közeledtek a vadhoz, remélték, hogy sikerül megfogni. Csetepaté hangjaira lettek figyelmesek, és hirtelen odaugrottak, hogy becserkésszék az állatot. Látták, hogy a párduc egy medveboccsal viaskodik. A célzás pontos volt, Kaho lándzsája leterítette a párducot, s ezzel megmentette a medvebocs életét. Kaho játszani kezdett a kölyökkel, és addig ingerelte, amíg az el nem kezdett a dárdája felé kapkodni. A többi vadász nézte őket, és nevetett, de egyszer csak a sűrűből előjött az anyamedve. Egy erőteljes mozdulattal megragadta Kahót a lábánál fogva. A nyílt sebbe azonban gonosz szellemek költöztek, s most ezekkel kell harcolnia. A sámán mindig mellette van, a sérülés mégis egyre jobban elmérgesedik. Teeka úgy vélte, hogy a törzsfőnöknek nem sok lehet már hátra. Mindenesetre szemügyre vette a gyógynövényeket, amelyeket korábban a sebre helyeztek. A tegesztáknál nem használták ezeket a növényeket ilyen súlyos sérülések esetén, hiszen csak kisebb karcolások és horzsolások gyógyítására voltak alkalmasak. – Más gyógymódot is használtál? – kérdezte a lány. Kuta kihúzta magát a kérdés hallatán, Teeka pedig meglepődve tapasztalta, hogy milyen jól ismeri a varázsló a tegeszták nyelvét. – Kétségbe vonod gyógymódom alkalmasságát? – kérdezte mérgesen. – Nem vonom kétségbe, de a tegeszták más gyógymódot is ismernek, amely esetleg segíthet a törzsfőnökön. – A tegeszták elmaradottak. Semmit sem tudnak. – Nem sértegetni akartalak. Egyszerűen csak valami mást akarok neked ajánlani. A sámán még mindig dühöngött. Soha, senki nem vonta őt kérdőre, különösen nem egy más törzsből való, aki ráadásul még nő is. Kuta letérdelt Kaho mellé, kicserélte a kötést és a leveleket, majd újra énekelni kezdett. Kaho nyöszörgött kínjában, és eltolta magától a sámánt. Teeka a férfi forró homlokára tette a kezét. Letépett egy mohadarabot a szoknyájából, és a matrac mellé tett ivóvizes tálba mártotta. Ezután kicsavarta a mohából a vizet, és Kaho homlokára tette a borogatást. A hűvöset érezve a férfi kinyitotta a szemét. Teeka átdörzsölte a törzsfőnök testét, a varázsló pedig magában morogva elindult a létrán lefelé. Cala és Rebet leültek Teeka mellé, és nézték, ahogy végigmossa Kahót hideg vízzel. – Ismersz talán másmilyen gyógymódokat? -kérdezte Rebet. – Rebet! – szólt rá Cala a saját nyelvén. – Hát nem hiszel a nagy Kuta tudásában? Rebet először elszégyellte magát, de aztán újra önbizalmat gyűjtött. – Én hiszek a tudásában, de mi van, ha a tegeszták más módszert is ismernek? Kérdezni csak lehet! Kaho egyáltalán nem javul, inkább egyre rosszabbul van. – Hát nem tudod, hogy a tegeszták gyűlölik a kahúzákat? Mi van, ha a lány ártani akar Kahónak? Teeka figyelmesen hallgatta, amit mondtak, s bár csak néhány szót értett meg, tudta miről van szó. – Meg fog halni – mondta a lány Kaho két másik feleségére nézve. – Azt reméled, hogy ha megmented az életét, visszakapod a szabadságodat? – kérdezte Rebet. 63

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

– Talán igen – válaszolta Teeka. Az éjszaka közepén Cala és Rebet a szoba másik végében dőlt le egy kicsit pihenni. Teeka Kaho mellett maradt, a férfi testét borogatta hideg vízzel, és a sámán által adott gyógynövényeket rendszeresen cserélte a kötésben. A mohadarabbal Kaho mellkasát végigsimítva érezte, milyen gyorsan ver a férfi szíve. Kaho teste harcban állt a betegséggel, de Teeka meg volt győződve arról, hogy nem tudja majd legyőzni. Bőre még mindig száraz és forró volt. Teeka ismét felszedte a gyógyerejű leveleket, hogy új kötést csináljon, de ekkor észrevette, hogy a seb már nem ereszt gennyet, a duzzanat pedig egyre nagyobb lesz. Ez rossz jel volt. A tályogot így mindenképpen fel kell vágni, hogy kifolyhasson a benne lévő fertőző anyag. Calához lépett és felkeltette. – Szólj a sámánnak! Kahónak alaposabb kezelésre van szüksége. Cala lerohant a létrán, és eltűnt az éjszakában. Mialatt oda volt, Kaho kinyitotta a szemét. – Hallasz engem? – kérdezte a lány és megfogta a férfi kezét. Kaho erőtlen volt, és nehezére esett a beszéd. Inkább gyengén megszorította a lány kezét. – Jól van – mondta Teeka -, jön majd a varázsló és segít rajtad. Kaho küszködve próbálta kiszáradt ajkát beszédre nyitni. Habár csak suttogni szeretett volna, megrezegtek a hangszálai is, ahogy nagy erőfeszítéssel kipréselte magából a levegőt: – Segíts! Teeka a férfi szemébe nézett, akit nemrég még annyira gyűlölt. A tegeszták nem voltak haragtartók. És a lány már ismerte Kaho másik arcát is. Amikor az első éjszaka közepén eljött hozzá, nem volt olyan brutális és kegyetlen, mint amilyennek máskor látszott. Inkább gyengéd és figyelmes, nem követelőzött. Mennyire különbözött attól a vadembertől, aki Erzát megkínozta! Teeka, bármennyire is haza akart menni, nem utálta Kahót annyira, hogy a halálát kívánja. Most együttérzett a férfival. – Segíteni fogok – nyugtatta meg. – Nem fogsz meghalni. Kaho ezt akarta hallani, s most kimerülten hunyta le a szemét. Ekkor tért vissza Cala Kutával együtt, aki most lekuporodott Teeka mellé. – Mi történt? – Kutának nehezére esett a lánytól kérdezősködni. – Beforrt a seb és a méreg így nem tud kifolyni. A sámán a sérült rész fölé hajolt. – Már gyógyul – mondta. Teeka megdöbbenve hallgatta ezeket a szavakat. „Miféle kuruzsló ez?” – kérdezte önmagától. – Benne marad a méreg, aminek ki kéne jönnie! Fel kell nyitnod a sebet, hogy kifolyjon a genny, különben Kaho meghal. – Mi az, talán te is varázsló vagy? – kérdezte Kuta önelégülten. -Nem, de ismerem az ilyen sebeket, és már gyógyítottam ehhez hasonlókat korábban is; Tamuktól tanultam a módszert. -Tehát Tamuktól. Hallottam már róla. Neki sincs viszont nagyobb varázstudománya, mint nekem. És honnan ismered te Tamuk módszereit? – Amikor Tamukhoz fordultunk segítségért, megtanította nekünk, hogyan gyógyítsuk meg magunkat. Megosztotta velünk a tudását. – Egy igazi sámán sohasem árulja el másnak a módszereit. Ezért van a törzseknél külön varázsló. Ők tudják azokat a dolgokat, amiket mások nem tudnak. Teeka csalódott volt. Nem tudta, hogyan értesse meg a dolgot Kutával. Hiába tudta olyan jól a sámán a tegeszta nyelvet, a népet nem ismerte. Ezért inkább hátrahúzódott, és onnan figyelte a sámán szánalmas próbálkozását Kaho meggyógyítására. A varázsló újra megvizsgálta a sebet, és arcáról elégedettség sugárzott, látván, hogy az beforrt. Teeka tehetetlennek érezte magát, mialatt a hozzá nem értő varázslót figyelte. 64

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

Reggel a lány megpróbált Kaho szájába tölteni egy kis erőlevest, de nem sikerült lenyeletni vele. A férfi bőre kezdte elveszíteni rugalmasságát, hiszen gyors ütemben száradt ki a teste. Napfénynél még csúnyábbnak mutatkozott a lábsérülése. Kaho reszketni kezdett. – Menj, és töltsd meg friss, hideg vízzel a fazekat! – kérte Rebettől a lány. – Az, ami benne van, már felmelegedett az éjszaka folyamán. Az asszony szembeszállt Teekával: – De hiszen fázik! Nézd, hogy reszket! Miért akarod most hideg vízzel átmosni a testét? A sámán és Cala még napfelkelte előtt álomba merültek, és Teeka most nem akarta felébreszteni őket. – Pszt! Tedd, amit mondok! – Előbb meg kell kérdeznem Kutától. Lehet, hogy ártani fog, amit csinálsz. – Érintsd meg a testét! – mondta Teeka. – Érzed, milyen forró? Le kell valahogy hűtenünk. Most pedig menj, és hozzál vizet! Rebet megmerítette a fazekat, de még mindig nem volt biztos a dolgot illetően. Teeka belemártotta a mohaszivacsot a hűs vízbe, és elkezdte borogatni a férfi, testét. Kaho ágyékát nagy duzzanatok borították, és a férfi felnyögött, amikor Teeka hozzájuk ért. – Nagyon beteg. Attól tartok, nemsokára meghal. Én viszont még segíthetek rajta, ha nem túl késő. Menj és szedjél aluitot, de siess vissza vele, még mielőtt Kuta felébred. – Nem tudom, mi az az aluit. Nincs ennek a növénynek kahúza elnevezése is? A lány nem tudta, hogyan magyarázza el, melyik növényről van szó. Nem ismeri a kahúza nevét, és ha túl sokat gondolkozik, felébredhet Cala és a varázsló, s akkor Rebet minden bizonnyal meggondolná magát. Teeka a fazékba dobta a mohadarabot és odasúgta Rebetnek, hogy kövesse őt a létrán lefelé. Egy fadarabbal lerajzolta a homokba a növény képét. Szárnyasan összetett leveleket és vékony szárat lehetett látni a vázlaton. Tavasszal kicsi, sárga virágokat hozott ez a növény. Rebet felismerte. – Ez a wokee – mondta. – Nincs belőle a faluban senkinek. De tudom, hol lehet szedni. Megyek és hozok belőle. – Hozd az egész növényt, gyökerével együtt! Siess! Kevés az időnk! Rebet elfutott, Teeka pedig visszamászott a házba. Meg kell majd őrölni és ki kell főzni a leveleket és a gyökeret. Reménykedett, hogy Cala és Kuta sokáig fognak aludni. Egész éjszaka fenn voltak, tehát bizonyára fáradtak. A falu lakói már ébredeztek és az ezzel járó zajok idegesítették Teekát. Ha meg tudná menteni Kaho életét, ez a szabadságot jelentené a számára. Titokban kell a férfit ápolnia, mert ha netán meghal, őt vonnák felelősségre. Miután látta a Tosa fia és Nakosa közötti jelenetet, tudta, hogy a kahúza törvények alapja nem más, mint az azonnali megtorlás. Nem szabad, hogy Rebet kifecsegje a titkát, de magának is segítenie kell az asszonyt. Rebet egy kosárra valót hozott a gyógyító erejű növényből. Teeka segített neki az őrlésben. – Ha megmentem Kahót, lehet, hogy visszaadja a szabadságomat. Őrült lennék, ha ártani akarnék neki. Rebet tovább őrölt, miközben a lányt hallgatta. -Ha segítek neked és te mégis rosszat teszel vele, vagy netán meghal, engem is hibásnak tartanak majd – mondta Rebet. – Későn gondolkodsz! Már segítettél nekem. Most az a fontos mindkettőnk számára, hogy senkinek se mondd el a titkunkat. – Miért csinálod titokban, ha valóban meg tudod menteni az életét? – Ha bárki megtudja, hogy én – vagyis mi – próbáltuk őt meggyógyítani, és ha esetleg már késő lesz, és nem tudjuk megmenteni Kahót, akkor minket vonnak majd felelősségre a haláláért. Nem vagyok sámán, és te sem vagy az. Érted már?

65

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

– Ha senki sem tud róla, akkor hogyan kapod majd vissza a szabadságodat a gyógyításért cserébe? – Kaho tud majd róla. – Miért bízzak meg benned? — Mert most már te is benne vagy. Te hoztad nekem a gyógynövényt. A forró vízbe tették a megőrölt leveleket és a porrá tört gyökeret. Teeka bőrdarabokba fogva vitte az edényt, óvatosan, nehogy megégesse a kezét. A létra közepén állva nyújtotta át a fazekat Rebetnek. A lány vigyázva vette le a régi kötést. Kinyitotta nyakán lévő orvosságos zacskót, és elővett belőle egy cápafogat. Ez lesz majd a sebészkés. – Lehet, hogy ettől felriad. Üss a hátamra, ha Cala és Kuta netán ébredeznének! Teeka az ajkába harapott, majd felszúrta a férfi sebét, és egy kicsi, de mély bemetszést végzett rajta. Kaho kinyitotta a szemét, amikor megérezte az éles fájdalmat, – Bízzál bennem! – súgta neki a lány. – Meggyógyítalak. Kaho szeme újra lecsukódott. A fertőző folyadék megindult sebéből; Teeka fürgén felitatta. A sárga genny vérrel keveredve jött elő, s olyan gyorsan, hogy a lány alig győzte letörölni. Végül leapadt a seb. Teeka akkor egy tiszta mohadarabot mártott a gyógyitalba, amelyet Rebettel együtt készítettek; az elixír még mindig forró volt, de ez hozzájárult a méreg kiűzéséhez. Most levette a sebről a leveleket, és a régi kötést szoknyájának az öve alá gyűrte. Kuta így nem tudja majd, hogy a pakolást kicserélték. Teeka vissza akarta tenni a cápafogat az orvosságos zacskóba, de nem találta. Felállt, hogy megnézze, nem ül-e rajta. De nem lelte ott sem. Egy pillanatra megrémült, de aztán észrevette a cápafogat, ami előzőleg beszorult a padló két deszkája közé. Megpróbálta az ujjával kipiszkálni, de minden egyes kísérletnél csak még mélyebbre csúszott a szúróeszköz. Rebet megkopogtatta Teeka hátát. – Kuta felébredt! A varázsló felült, lábra állt, majd Teeka mellé sétált. – Menj innen! – rivallt rá. Teeka Rebet felé integetett, remélve, hogy az asszony is észreveszi, valami nincs rendjén. Rebet megértette a lány jelzéseit. Teeka alig észrevehetően a nyakán lévő orvosságos zacskóra mutatott és közben a vállát vonogatta. Rebet korábban végignézte, ahogy Teeka felvágja a tályogot, és most hamar megértette, hogy mi hiányzik. A lány körülnézett a padlón, és a deszkák közötti réseket figyelte. Rebet is közelebb sétált hozzá, s ekkor meglátta a cápafogat. Kuta mellett volt éppen. Az aszszony gyorsan rálépett, nehogy a varázsló meglássa a talizmánt. Kuta hirtelen felállt. – Rögtön jövök – mondta. Mihelyt a sámán lement a létrán, Teeka és Rebet a beszorult cápafoghoz léptek, és megpróbálták kilazítani. Cala forgolódni kezdett ágyában, ekkor mind a két nő abbahagyta, amit csinált és a fekvő asszonyt figyelte. Cala csak a másik oldalára fordult, a szemét sem nyitotta ki. Sem Teeka, sem Rebet nem tudta kimozdítani a cápafogat a helyéről. Csak még mélyebbre csúszott. – Hozd ide gyorsan Kaho kisebbik lándzsáját! – mondta Teeka. Rebet odaszaladt az oszlophoz, amelyhez a lándzsákat támasztották. A legvékonyabb hegyűt választotta ki közülük, és visszament Teekához. Teeka a cápafog alá feszítette a dárdát, mialatt a deszkák szélét szilánkokra törte. Végre sikerült kiszedni. Teeka az erszényébe tette a talizmánt, és odaadta a lándzsát Rebetnek. – Mit csinálsz te Kaho fegyverével? – kérdezte Cala, és felült az ágyban, halálra rémítve a két nőt. Rebet nem tudta, hogy mit válaszoljon. Félelemtől tágra nyílt szemekkel nézett Teekára. – Kaho kérte tőlünk, de mire odavittük neki, már újra elaludt – válaszolta Teeka. 66

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

Úgy tűnt, hogy Calát kielégítette a válasz. Nyújtózkodott és ásított egyet. – Jobban van? – Nem változott az állapota – felelte Rebet. – Elnézést, hogy nem keltem fel korábban -mentegetőzött Cala. – Hol van Kuta? – kérdezte, és ismét nyújtózott egyet. – Lement, hogy elvégezze a dolgát. – Nekem is azt kéne tennem – szólt közbe Teeka. – Velem jönnél, Rebet? Ha ott vagy, talán az őrök is könnyebben hagynak magamra. Rebet bólintott. – Cala, itt maradnál vigyázni, amíg visszajövök? – kérdezte Rebet. – Jól van, várok, amíg visszajössz vagy megérkezik a sámán. Menjetek csak! A létra felső fokán Teeka benyúlt a szoknyájába, és elővette Kaho régi kötését, amit korábban odatett. Az őrök nem látták, mivel háttal állt nekik. Miután lemásztak az emelvényről, a két asszony együtt ment tovább, a két őrszemmel a nyomukban. Rebet hátrafordult. – Egyedül szeretnék maradni ezzel a nővel. Majd szólok, ha valami baj van. – De nekünk mindig mellette kell lennünk – mondta az egyik őr. – Jól van, gyertek velünk, de hagyjátok, hogy elvégezhesse a dolgát! Az őrök egymásra néztek, és úgy döntöttek, hogy követik a két asszonyt, de majd ha kell, magára hagyják Teekát néhány pillanatra. Amikor Teeka és Rebet az erdő széléhez ért, utóbbi intett az őröknek, akik erre megálltak, és hagyták, hogy a két nő egyedül menjen tovább a sűrűbe. Mihelyt kiértek az őrök látóteréből, Teeka Rebet kezébe csúsztatta az összenyomott sebtapaszt. – Dobd el valahol! Attól tartok, hogy engem még mindig figyelnek. Teeka könnyített magán a bokrok között, majd elindult kifelé, az őrök irányában. A két férfi éppen érte indult. Cala ugyanis utána jött, s most őt kereste az őrök segítségével. – A sámán látni akar – mondta Cala, majd a két kísérő megragadta a lány karját, és elvezették. Rebet csak állt rémülten, és nézte a jelenetet.

67

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

TIZENHARMADIK FEJEZET ________________________________________________________________________ Teeka elindult a létrán felfelé. Próbálta ugyan megőrizni a nyugalmát, de a keze remegett. Lelepleztek – gondolta magában. Miféle más okból küldött volna érte Kuta? Megfagyott a vér az ereiben, amikor az utolsó létrafokon egyensúlyozva rádöbbent, hogy az élet és a halál közti határvonalat lépi most át. Vajon a szellemek már mindent előre eldöntötték? Csakis így lehet. Kuta állt most előtte szürke, összekuszálódott hajjal. A közel ülő, öreg szemek mereven bámulták Teekát lecsüngő szemhéjuk alól. A férfi bőre fakó volt, a napfény és az öregedés mély barázdákat szántott az arcára. Megkeményedett az ajka, amikor megszólalt. – Gyere, és nézd meg, mi történt! Teeka lassan elindult felé. A sámán felemelte a gyógyfüves kötést és a mohadarabot. A seb már nem volt olyan csúnya, mint mielőtt a lány felvágta. Egy nyílás jött rajta létre, s körülötte seb alakult ki; ezen keresztül távozhatott a genny és más testnedvek. – Menekül belőle a gonosz szellem! Nem bírja Kuta erős gyógyszerét – jelentette ki büszkén a sámán. Teeka megkönnyebbülten bólintott Kuta öndicsérő szavaira. – Kuta nyerte meg a csatát, a seb beforrt. Hát nem megmondtam neked előre, hogy már gyógyul? – folytatta a varázsló. Teeka jobbnak látta, ha nem vitatkozik. Kaho még mindig nagyon beteg volt. A méreg, teljesen átjárta a testét. Továbbra is gyógyszert kell majd adni neki, és a lány úgy tervezte, hogy pontosan elmagyarázza majd Rebetnek, mit gyűjtsön be, és hogyan készítse el a szereket. Az ebéd alatt Teekának módja volt arra, hogy néhány szót váltson halkan Rebettel. Utasításokat adott neki, és elmondta részletesen, milyenek azok a növények, melyeket be kell gyűjtenie. Tudta, hogy közülük néhányat csak nehezen fog megtalálni. Volt köztük ritkán előforduló, csak száraz talajon tenyésző növény, amilyet itt a mocsárvilágban nem lesz könnyű találni. Úgy tűnt, hogy Rebet egytől egyig felismeri a Teeka által leírt növényeket. – Gyűjts össze néhány kagylóhéjat a faluban! -tette még hozzá Teeka. – Főzd ki őket, és öntsd a vizet a gyógynövényekre! Rebet, neked kell majd elvégezned a munka nagy részét. Engem túlságosan figyelnek. – Értem. – Még mindig félsz, hogy ártani akarok Kahónak? – Láttam, hogy mit tettél érte. A gyógyszered megmenthette volna az egyik fiam életét. – Hol vannak a gyermekeid? – kérdezte Teeka, mert felfigyelt arra, hogy Rebet és Cala mellett nincsenek ott a gyerekek. – A bátyám és az anyám vigyáznak rájuk, amíg Kaho beteg. Hiszen állandóan mellette kell lennem. – Mi történt a fiaddal? – kérdezte Teeka együttérzően. – Összeharapta egy párduc. Egyik reggel a folyóparton játszott, amikor inni ment a párduc. Kevés volt az eső abban az évszakban, így minden állat egyre közelebb merészkedett a faluhoz, hogy ihasson. Az állatok majd meghaltak a szomjúság -, és ez bátrabbá tette őket. A fiam még napokig kínlódott azután, hogy Kahóhoz hasonlóan elfertőződtek a sebei. Kuta próbálta meggyógyítani, de nem sikerült megmentenie a fiamat. – Ó, mennyire sajnálom, Rebet! Mindketten csendben ültek néhány percig, miközben befejezték ebédjüket. – Nos, akkor segítesz nekem? – kérdezte Teeka. – Hát persze – vágta rá Rebet.

68

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

Az elkövetkező pár hét alatt Kaho lassacskán gyógyulni kezdett. Teeka és Rebet gyógyszert adtak neki titokban, és amikor mások nem látták, a kötést is kicserélték a sajátjukéval. Kuta egyfolytában a síkerével hencegett, és a többiek tapsoltak neki. Kaho azonban egyre jobban lett, és felfigyelt a két nő közti összeesküvésre. – Te gyógyítottál meg, ugye? – kérdezte halkan Teekától, miközben gyógyteáját iszogatta. – Igen – felelte a lány egyszerűen. Egy este, mikor már közeledett az éjszaka, Cala, Rebet és Kuta hazatértek. Látszott, hogy Kaho túléli a betegséget, így nem kellett már végigvirrasztani mellette az éjszakát. De Teeka maradt, és vele együtt az őrök is maradtak. A Hold növekvőben volt az égen. Amíg Kaho aludt, Teéka kicserélte a kötést. Mielőtt rátette volna a tapaszt a sebre, azon kapta magát, hogy a férfi meztelen testét bámulja. Erős izmai voltak, olyanok, mint Aurónak. A lány tekintete a férfi mellkasára vándorolt, ujjai körbetáncolták a két mellbimbót. Végigsimogatta Kaho bordáit, megállt kőkemény hasi izmainál, majd ujjai tovább kalandoztak, egyenesen le az ágyékába. Gyötrődve vágyott arra, hogy Auróé lehessen. Érezni szerette volna a fiú súlyát, és azt, hogy megtölti őt szerelmével. Behunyta szemét, és hagyta, hogy érzékei magukkal ragadják. Hallani vélte, ahogy Auro lélegzik mellette és a férfi illatát is érezte, bár oly távol volt tőle. Óvatosan Kaho mellére hajtotta a fejét, és lefeküdt mellé. Érezte, hogy testében szétárad a férfi melege. Szerette volna, ha Kaho helyett Auro mellett fekve tölthette volna el az éjszaka hátralevő részét. Szerette volna, hogy Auro átkarolja és megsimogassa, kezébe fogja melleit, vágyott a csókjára. Senki sem látta, hogy a lány Kaho mellett aludta át az éjszakát. Virradat előtt kelt fel a férfi mellől. Ez volt a legnyugodtabb éjszakája, mióta a kahúzák falujába érkezett. Az égen lévő, hatalmas, ezüstszínű labda fényében árnyak imbolyogtak, melyeket a szélben mozgó faágak és a falevelek vetettek a földre. A telihold az idő múlását jelezte, és Kutának ismét egy rovást kellett faragnia a botjára. Kaho napról napra jobban volt, de Teeka továbbra is gyógyszert adott neki, most éppen olyat, amitől elalszik. Pihenés közben visszanyerheti az elvesztett erőt, és a lány is jól érezte ilyenkor magát, eltekintve a mindig jelenlevő őrszemektől. Többször is előfordult, hogy miután meggyőződött róla, elég mélyen alszik-e Kaho, lefeküdt a férfi mellé, szorosan hozzásimult, és Auroról álmodozott. Tudta, hogy szégyellnie kellene magát. Egy tegeszta nő nem tehet ilyet, és tudta, hogy Auro is ellenezné ezt. Úgy tűnt számára, hogy Auro utáni vágyakozása készteti olyan dolgokra, amelyek felháborítanák a tegesztákat, hiszen ők nem tudnák ezeket elfogadni. De hát anynyira magányosnak érezte magát! Néha arra használta fel ezt az időt, hogy gondolkozzon, tervezgessen, elemezze a helyzetet, máskor egyszerűen csak élvezte a nyugalom perceit. Mindig ott volt azonban rajta az amulett, hogy emlékeztessen, növelje a bűntudatát, véget vessen a múló derűnek, és újra a szökés tervezésére irányítsa a lány figyelmét. Egyelőre feladta a menekülés tervezgetését. Először ki akarta várni, hogy Kaho szabadon engedi-e, hagyja-e, hogy visszatérjen népéhez és Auróhoz. Ezen az éjszakán ledőlt arra a gyékénymatracra, melyet még korábban kapott, de nem tudott aludni. Úgy érezte, ki kell mennie, hogy dolgát végezze. Végül engedett a belső késztetésnek, és lement a létrán, miközben üdvözölte az egyik még ébren lévő őrt. A másik becsukott szemmel ült, feje mellkasára hanyatlott. Ahogy a lány elindult a sötétben, a holdfény visszatükröződött a hajáról, mintha obszidián lenne. Haja végigért a hátán, körbefogta ringó csípőjét. Az őt követő őr Teeka érzéki mozgását figyelte. A lány maga volt az érzékiség, és a férfi nem bírta megállni hogy ne bámulja, és ne legyenek képzetei vele kapcsolatban. A lány érezte mindezt. Ekkor az őrnek eszébe jutott Kaho. Nem álmodozhat arról a nőről, akit őriznie kell, hiszen az Kahóé. Nem éri meg.

69

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

Teeka a bozótba lépett, miközben az őrszem hátrébb maradt, hogy biztosítsa a lánynak a szükséges elvonultságot. Teeka elvégezte a dolgát, és ellenőrizte, nem kezdődött-e meg a havi ciklusa. Most később jött, mint ahogy szokott. Arra gondolt, hogy testének biztosan alkalmazkodnia kell az új életvitelhez. Úgy látta, nemsokára megjön a havi vérzése. Amikor előjött a bokrok közül, megmarkolta a meleg amulettet. Az őr látta, amint a lány kilép a bozótból és azután hirtelen megáll. Teeka elnézett a férfi mellett, valamit észrevett mögötte. A kísérő gyorsan megfordult, és maga is látott egy mozgó árnyat, amint eltűnik a sötétben. – Ki van ott? – kiáltott oda. Nem érkezett válasz. A szél is feltámadt, így nehéz volt más hangokat kivenni, az ágak és a levelek suhogásán kívül. – Ki az? – kérdezte még egyszer az őrszem, most már hangosabban. Teeka mereven állt. Teljesen megrémült. A tegesztáknál félelem nélkül sétálhatott az éjszaka kellős közepén is. De a kahúzákat nem ismerte. Ismét úgy látta, mintha a sötét alak lebukna egy bokor mögött. Az őr felemelte a lándzsáját és a lány irányába lépett. Oda-vissza mozgatta a dárdája hegyét, ezzel jelezte a lánynak, hogy menjen oda hozzá. Teeka minden lépésnél megállt, a sűrűbe nézett és hallgatózott. Végül, mikor már egészen az őr mellé ért, a férfi megfordította őt. Elindult vissza, a ház felé. Teeka nem nézett hátra, de kísérője többször is. Senki sem követte őket. Miután felmászott a létrán, biztonságban érezte magát. Kaho mélyen aludt, Teeka már attól biztonságban volt, hogy mellette tartózkodott. „Milyen furcsa” – gondolta magában. Az oldalán feküdt, arccal a beteg férfi felé. Arra gondolt, hogy Kaho még milyen fiatal törzsfőnöknek. Bizonyára sok kahúza asszony tartja vonzónak. Kahúza szemmel nézve valóban az is. Teekának eleinte nem tetszettek rajta a tetoválások. Akkor még idegesítették, de most már alig veszi őket észre. Már nem tűntek annyira visszataszítónak. A lány szemügyre vette Kaho arcát. Sok éles vonás volt rajta, úgy, mint Auróén. Az orra egyenes volt, de nem nagy. A bőre tisztának és simának tűnt. A tegeszta lány ezután hanyatt dőlt, lazított, és a szemeit is becsukta. Álmában sűrű lombkorona alatt állt a ködben. Addig bolyongott a fák és a páfrányok között, amíg végre meglátta őt. Alig ismerte fel, ahogy a férfi keresztülsétált a ködfátylon. Auro volt, ő jött felé. Teeka kitárta karját, hogy átölelje és magához szorítsa. Amikor a fiú átkarolta, eggyé vált a testük. Auro ajka a lányéra tapadt, és a fiú a földre fektette őt. Újra otthon volt. Teeka álma hirtelen félbeszakadt. Kuta, majd az egyik őr hangját hallotta. Nem értette, hogy mit mondanak, de tudta, hogy nagyon izgatottak. Az emelvény szélére kúszott és kikukucskált. Kuta beszélgetett azzal az őrrel, aki az előbb még aludt. A sámán az öklét rázta és üvöltött. – Winta! – ismételte egymás után. Ez volt a neve annak az őrnek, aki Teekát előzőleg a csalithoz kísérte. Vajon hol lehetett most?

70

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

TIZENNEGYEDIK FEJEZET _________________________________________________________________________ Mielőtt még felébredt volna a falu, Kuta és az őr felmentek Kaho házába, ahol Teeka is aludt. Az őrszem megrázta a lány vállát, mire az felébredt. – Gyere velem! – szólította fel Kuta. Teeka megdörzsölte a szemét. Eszébe jutott, hogy hallotta az éjszakai felfordulás zaját, de miután a hangzavar elült, visszament aludni. – Mi történt? – kérdezte. – Kövess! – felelte Kuta ridegen, de halkan, nehogy felébressze Kahót. Teeka a sámán után ment, miközben eltávolodtak Kaho házától. Kuta intett az őrnek, hogy maradjon le, és hagyja őket magukra. Teeka tudta, hogy a sámán kihívást lát a személyében. Kuta nem rejtette véka alá, hogy nem kedveli a lányt, és ezért Teeka nem szeretett egyedül maradni vele. Kuta végül megállt és körülnézett. Éppen virradt; még a madarak sem énekeltek a fákon. – Gonosz szellem lakozik benned. Azért küldtek a tegeszták, hogy elpusztítsd a kahúza népet. De én nem fogom ezt hagyni. – Mit mondasz? – kérdezte Teeka, a sámán vádjaitól zavarodottan. – Engem senki sem küldött ide. Elfelejtetted, hogy a ti törzsfőnökötök hozott, akaratom ellenére? – Akkor biztosan a benned lévő gonosz szellem vezetett arra, hogy elcsábítsd Kahót a bájaiddal. – Miért mondasz ilyen rettentő dolgokat? Mert kétségbe vontam a gyógyszered hatásosságát? Nem akarok neked semmi rosszat, sámán. Nem azért vagyok itt, hogy másoknak fájdalmat okozzak. – Ott a bizonyíték a nyakadban. Az amulettedet megszállta egy szellem, méghozzá egy gonosz szellem. Teeka a függőért nyúlt. Hogyan mondhat Kuta ilyen szörnyűséget? Auro adta neki a kagylóhéj amulettet nászajándékba. Ez volt a szerelmük záloga. – Azért vagy itt, hogy lerombold a tekintélyemet! – mondta Kuta. – Sámán nélkül nem lesz erejük a kahúzáknak, hogy folytassák a harcot. Pedig a szellemeknek a mi oldalunkon kell állniuk. A te néped a mi pusztulásunkat szeretné! – Ha ezt gondolod, miért nem szólsz Kahónak? Akkor biztosan visszaküldené engem az enyéimhez, nekem is ez a leghőbb vágyam. Így mindketten boldogok lennénk. – Tudod, hogy nem tehetem. Nem mondhatom Kahónak, hogy túljártak az eszén. Inkább majd téged tartalak szemmel. Igazságot fogok szolgáltatni. Nem engedem, hogy a terved valóra váljon. Teekának végigfutott a hátán a hideg attól, amit az öregember mondott. Kutat magával ragadta az ő tönkretételének a gondolata. Nem tudta elviselni, hogy a lány megkérdőjelezi gyógyszere hatásosságát, és hogy Tamukot nagyobb varázslónak tartja. Kuta úgy érezte, megalázták, és most bosszút akart állni. A sámán visszavezette Teekát a házához. Ő lent maradt. A lánynak fájdalom nyilallt a háta alsó részébe. Nemsokára megjön a ciklusa, és ismét elkülönítik. Rebetnek kell majd őt felváltania. Remélte, Kaho már felépült annyira, hogy nem fenyeget állapotának a rosszabbodása. Nem a legjobbkor hagyja itt Kahót. Amíg ugyanis vele van, nem kell Kutatól tartania. Mit akar vajon tenni a hőbörgő varázsló? Teekának szüksége volt Kahóra ebben a helyzetben. Hogy megváltoztak a dolgok! A lány ellenőrizte Kaho sebét. Levette a kötést, s látta, hogy a seb szépen gyógyul. A sebből pókhálószerűen kiinduló vörös vonalak mind eltűntek. Teeka megtapogatta a férfi ágyé71

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

kát, és érezte a duzzanatokat. Már sokkal kisebbek voltak; alig lehetett őket kitapintani. Tudta, hogy csak akkor kapja vissza a szabadságát, ha a férfi teljesen felgyógyul. Teeka érintésére Kaho kinyitotta a szemét. – Jól aludtál? – kérdezte a lány, és teát itatott a férfival. – Jót tett velem a gyógyszered – válaszolta mosolyogva a törzsfőnök. – Honnan tudod, hogy az én gyógyszerem volt, és nem Kutáé? – Igaz, hogy a szememet nem tudtam kinyitni a betegségem alatt, de azért hallottam azt, ami történt. Főleg a te hangodat és Rebetét, Éreztem a tapintásodat is. – Kuta nem engedte, hogy a tegeszták gyógyszerét adjam neked. – Akkor most tanult valami újat. – De nem tudja, hogy Rebet és én ápoltunk téged. – Akkor nem lát, te pedig nagyon ügyes vagy. Mi lett volna, ha nem tudsz meggyógyítani? – De meggyógyítottalak. – Miért olyan fontos neked, hogy életben maradjak? Teeka nem akarta megemlíteni szabadulása lehetőségét. Nem volt még itt az ideje. – A tegesztáknak minden emberi élet számít. – Még az ellenségeiké is? Teeka a férfira mosolygott: – Te az ellenségem vagy? – Furcsa emberek vagytok ti. Ha a helyedben lennék, azt szerettem volna, hogy Kaho meghaljon. – De nem vagy a helyemben. Én tegeszta vagyok, te pedig kahúza. – Megmondom majd Kutának, hogy milyen ostoba. – Ne mondj neki ilyet! – tiltakozott a lány. – Öregember ő már, nem sok ideje van hátra. Hadd gondolja, hogy neki van a legjobb gyógyszere! Teeka nem akarta, hogy Kaho felbosszantsa a sámánt. De ha jön az ideje, Kahónak meg kell védenie őt Kutával szemben. Kaho csodálkozva nézett a lányra. Igazán furcsa volt számára a tegeszták gondolkodása. – Itt az ideje, hogy a valódi nevemen szólíts – suttogta Teeka, s a csészét újra a férfi szájához emelte. – Úgy döntöttél, hogy végre elárulod? Nem voltál megelégedve az Amisával? – A szellemek Teeka néven ismernek. – Teeka! – ismételte meg Kaho. – Szépen hangzó név. Ejtsd ki még egyszer! Tetszik a dallama a te szádból. A lány mintha nem is hallotta volna a kérést, még egyszer Kaho szájához emelte az italt. – A nevem minden, amit adhatok. Tudnod kell annak a nevét, aki meggyógyított. Az én nevemet ismételd, amikor hálát adsz szellemeidnek. Hirtelen kavarodás támadt a faluban. Kaho két harcosa és a Teekára vigyázó egyik őr lépett a házba, s kért kihallgatást a törzsfőnöktől. Kaho intett nekik, hogy beszélhetnek. – Megölték Wintut. Még az éjszaka történt, de nem akartunk felébreszteni álmodból. Kaho félig ülő helyzetbe küszködte magát. – Ki tette ezt? Teeka elsápadt. Wintu! Tényleg láttak valamit a sötétben. És nem egy mozgó faág árnyékát, nem is képzeletük szüleményét. Volt ott valaki a bokrok között! – Senki sem tudja. Egyedül találták, messze a falutól. – Hogyan ölték meg? – Átszúrták a torkát valamivel. – Keressétek meg a gyilkost! Wintu hozzátartozói majd bosszút állnak rajta. Kuta az emelvényre lépett. Arcát eltorzította a harag. – A tegeszta nőt kéne megkérdeznetek, vajon mit tud a dologról. 72

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

– Miért kellene tudnia róla? – kérdezte Kaho előrehajolva. Kuta félig mosolyogva mondta: – Láttam az őrrel tegnap éjszaka. Késő volt. Mostanában már nehezen alszom, így hát sétáltam egyet a faluban. – Igaz ez? – kérdezte Kaho Teekától. – Az egyik őr elkísért a bokorig, hogy elvégezhessem a dolgomat. Azt hiszem, őt hívták Wintunak. – Teeka rájött, hogy Kuta lehetett az, aki a sötétben rejtőzött. – Egy árnyat, egy sötét alakot láttunk – folytatta a lány – a fák és a bokrok között elsuhanni. Megijedtünk tőle. Te voltál az, Kuta? Miért nem szóltál nekünk akkor? Kuta elhúzta a száját. – Láttam, amint elmentek mellettem. Lehet, hogy csak kitaláltad ezt a történetet a bokrok közt bujkáló emberről. Kaho Teekára nézett, és várta a válaszát. A lánynak erőlködni kellett, hogy meg tudjon szólalni. Mit válaszoljon? A hangja biztosan remegni fog, hiszen most is egyenetlenül veszi a levegőt. Kaho arra fog következtetni, hogy vétkes, nem pedig arra, hogy fél. – Semmit sem tudok – mondta. – Itt töltöttem az éjszakát. Honnan tudnám, hogy mi történt a ház tövében? – De együtt mentél el Wintuval. Ezt te magad mondtad. – Csak elkísért engem. Elmondtam mindent, amit láttam és hallottam. Utoljára akkor láttam Wintut, amikor visszakísért. Kaho a másik őrhöz fordult. – És te mit láttál? – kérdezte tőle. Az őrszem idegesen mocorgott, aggódó homlokán izzadságcseppek gyöngyöztek. – Elaludtam, és Wintu nem ébresztett fel. Semmit sem láttam. Kaho összeszedte magát, arca vörösre váltott a haragtól. – Aludtál, ahelyett, hogy a házamra vigyáztál volna? – kelt ki magából a törzsfőnők, és megpróbált lábra állni. – Ne! – szólalt meg Teeka. – A lábad! – Parancsolgat a királynak! – nevetett Kuta, hogy Kahót a rangjára emlékeztesse. Kaho Teeka figyelmeztetése ellenére felállt, bebizonyítva a sámánnak, hogy neki senki sem parancsolgathat, különösen nem a tegeszta nő. – Mondd csak – mondta Kaho Teekával szemben állva -, hogy ölnek embert a tegeszták? – A tegeszták nem ölnek embert. – Egyik törzsben sem gyilkolják le egymást az emberek. De hogyan ölik meg az ellenségüket? Netán átszúrják a torkát? – kérdezte élesen a férfi, – Miért kérdezel tőlem ilyeneket? – Bosszúból tetted? Vagy esetleg a törzsedből valaki elrejtőzött, és megvárta, amíg kicsalod Wintut a faluból, aztán megölte. Teges hozta vajon magával a gyilkost? Kihasználta az általa békés látogatásnak nevezett alkalmat, hogy felmérje a terepet, és hátrahagyta az egyik harcosát, a gyilkosság végrehajtására? A tegeszták gyáva emberek, hiszen az orvgyilkosság csak a gyávák módszere. Lehet, hogy már azelőtt kiterveltétek mindezt, mielőtt visszamentem volna érted a faluba. A tegeszták nem elég bátrak ahhoz, hogy nyíltan harcoljanak ellenünk. – Nincs igazad, Kaho. Nem én öltem meg Wintut. És nem ismered a népemet. A tegeszták igenis bátor emberek. Ha bosszút akarnának állni értem, egyszerre mennének az összes kahúza ellen. Mi azonban azt tesszük, ami mindenki számára a legjobb. Az, hogy veled jöttem, a népért hozott áldozatom volt. Ha megkértem volna őket, kiálltak volna ellened küzdeni. Nekünk nincs annyi harcosunk, mint nektek, de a mieink bátrabbak a kahúzáknál. A tegeszták felfestették volna magukra a harci színeket és csatába indultak volna ellened, még akkor is, ha kevesebben vannak, mint ti. 73

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

– A tegeszták félnek Kahótól. Nincs merszük nyíltan kiállni ellenem. Tudják, hogy ez mindannyiunk végét jelentené! – A gyilkos nem az én törzsemből való. A tegeszták nem tennének ilyet. Jobb lenne, ha a kahúzák között keresnéd a tettest. Mindannyiótok számára veszélyes lehet az az ember. Gonosz szellemek kezébe kerülhetett. Kaho nem szólt többet. Megtántorodott, majd leült a fekhelyére. Intett a jelenlévőknek, hogy távozzanak, majd Teeka teájának hatására álomba merült. A lány kíváncsi volt arra, mi történt Wintuval. Ki lehetett az a sötétben? Biztosan Kuta. Ez is része volt a sámán tervének, hogy őt tönkretegye? Képes megölni a varázsló valakit az övéi közül? És mi lesz, ha továbbra is őt tartják majd bűnösnek? Nem mert választ adni ezekre a kérdésekre. Levette orvosságos erszényét, és száját kioldva maga elé öntötte tartalmát. Olyan jelet keresett, ami megmutatja neki, hogy mit tegyen ebben a helyzetben. Az erszény tartalma elmeséli az egész életét. Mindegyik tárgy Teeka egy-egy jellemvonásáról árulkodik, ezért adta neki őket a sámán. Ezek a dolgok élete eseményeit, lelke utazásainak állomásait jelzik. Teeka a kezében forgatta és cirógatta mindegyiket, hátha megmondják neki a választ, vagy legalább felteszik neki a helyes kérdést; de semmilyen jelet nem kapott. Ezután mindegyik tárgyat felvette, és ahogy ült, kört rakott belőlük maga köré, egyenletesen elosztva őket, így látják, és megvédik őt a szellemek. Teeka lehajtott fejjel kántálta a szellemekhez és Kicsi Őzhöz intézett imáit. Kérte, hogy kalauzolják el és védjék meg őt. Miközben Kaho aludt, ő a szellemeket hívta. Mindez része volt annak, amit korábban megálmodott. Tudta, hogy már akkor figyelmeztették, de még mindig nem értette az álom jelentését. Amíg lehorgasztott fejjel hajolt előre, a függő szabadon himbálódzott. Teeka kinyitotta a szemét, és a levegőben táncoló amulettre nézett. Abbahagyta az éneklést és szeméhez emelte a függőt, hogy közelebbről megvizsgálhassa. Kuta szavai csengtek a fülében. Mit láthatott vajon a sámán az amuletten? Volt-e alapja a gyanújának? Lehet, hogy ezért ingerelte folyton az ő bőrét is a nyakbavaló? Mit csinálhatott vele Auro? Eszébe jutottak Teges szavai arról, hogy Auro más lett, megváltozott. Látta is akkor, hogy ez a változás mélyen lesújtotta Tegest. Lehet, hogy ez az az Auro, aki álmában csak áll a parton, miközben ő elmerül a vízben. Teeka elengedte az amulettet, amely ismét lassú himbálózásba kezdett a mellkasa előtt. Le akarta venni, de eszébe jutott Auro figyelmeztetése, hogy mindig hordania kell, különben elárulja szerelmüket. Most azonban az amulett elhomályosította Teeka tisztánlátását. Átemelte a fején a talizmánt. Hirtelen úgy érezte, mintha az összes levegő kiszállt volna belőle. Valami összepréselte a mellkasát. Fejét a kezei közé szorította, hogy elejét vegye a szorító fájdalomnak, és közben látta, hogy a függő a padlón fekszik előtte. Minden elsötétült körülötte, annak a kicsiny fénykörnek a kivételével, amely az amulett körül lebegett. Teeka alig lélegzett. Valaki szólt hozzá a távolból, de nem tudta kivenni a szavakat. A függő után nyúlt és gyorsan visszatette a nyakába. Mihelyt Auro ajándéka újra a helyén volt, megszűnt a szaggató fejfájás is. A látása kitisztult, és ismét kapott levegőt. Izzadságcseppek folytak végig a keblei között. Most már értette, hogy mit mond a távoli hang. Rebet hangja volt. – Mi bajod? – kérdezte az asszony. Rebet visszajött és most a létra tetején állt. Teeka felnézett. – Semmi. Jól vagyok – mondta, miközben összeszedte talizmánjait, és visszatette őket orvosságos zacskójába. – Mi történt veled? – Csak a fejem fájt, de most már jobban vagyok. Nemsokára megint itt van a ciklusom, és ilyenkor gyakran fáj a fejem. – Mindig ilyen rosszul vagy? – kérdezte Rebet. 74

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

– Ennyire még nem fájt, mint most, de már elmúlt. – Elhívjam hozzád Kutat? – Ne! Mondtam már, hogy elmúlt. Tényleg semmiség volt – mondta a lány, miközben behúzta erszénye száját. – Akarod, hogy szedjek még gyógynövényeket? – Ma délelőtt gyűjteni megyek, és egyben a te számodra is szedhetek gyógyfüveket. Itt az alkalom, senki sem kérdezné, hogy mit csinálok. Teeka a tároló kosarakhoz lépett, és benézett a felül lévő közönséges növények alá, ahol a saját készletét rejtegette. Fogytán voltak gyógyszerei, bár most már nem kellett Kahónak olyan sokat adnia. – Mindegyikből hozzál egy kicsit! Egyelőre nincs rájuk szükségünk, de ahogy mondtad, itt az alkalom. Rebet bólintott, és lement a létrán. Amint Teeka elindult, hogy megnézze Kahót, nyomást érzett az alhasában. Megkezdődött a havi ciklusa. Megvárja, amíg visszajön Rebet, és aztán megy oda, ahol a menstruáló nők szoktak tartózkodni. Most örült, hogy odamehet. Már régóta nem aludta végig az éjszakákat. Végre egyedül akart maradni. Unta már az őröket. Mindig szemmel tartották, és ettől ideges volt; sohasem élvezhette az egyedüllétet. Az elkülönítő helyen legalább nem háborgatja majd Kuta. Az őröknek bizonyos távolságot kell tartaniuk tőle ilyenkor. Lehet, hogy ha egyedül lesz, sokkal tisztábban tud majd gondolkodni. Kutának nem volt igaza, de a lány mégis elbizonytalanodott. Auro soha semmit sem titkolt volna el tőle. Auro szerette őt. Volt azonban egy dolog, ami miatt nem hagyhatta figyelmen kívül Kuta borzalmas vádjait, és ami benne is szörnyű kételyeket ébresztett. Ez pedig az amulett volt.

75

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

TIZENÖTÖDIK FEJEZET _________________________________________________________________________ A természet az újjáépítés, a virágba borulás szakaszába érkezett. Vékony, zöld fűszálak törtek utat maguknak a száraz barna avarban. A ciprusokon is újra nyíltak a friss, világoszöld levelek. Új évszak kezdődött. Teeka saját életére gondolt, mennyire megváltozott az utóbbi időben. A természet viszont ugyanúgy folytatta a körforgást. Sohasem állt meg, nem tartott szünetet. Az járt az eszében, hogy ő mennyire kicsiny része ennek a körforgásnak. Tosa csak egy napot töltött vele az elkülönített helyen. Már a ciklusa végén járt, mikor Teeka megérkezett. Pansar, akinek valamitől felborult a menstruációs ritmusa és nem igazodott többé a holdhónaphoz, egyáltalán nem látta a lány. Lamita és Basee is megelőzte Teekát néhány nappal. Nem voltak azonban mások sem. Tosának úgy tűnt, barátnője ezúttal kicsit más, mint korábban volt; sokkal visszahúzódottabbá vált, elmerült a gondolataiban, s mindez aggasztotta az asszonyt. Nem nagyon szerette a hétköznapok monoton ritmusát. Jobban szeretett kalandokat keresni magának, de egy kahúza asszonynak igen korlátozottak voltak ilyenfajta lehetőségei. Teeka különlegességet jelentett a számára. Megfűszerezte Tosa szürke hétköznapjait. Megint ízetlen – és nem éppen étvágygerjesztő – ételeket hoztak nekik, és tálakon tették eléjük a földre. Az evés ugyanolyan szertartás volt, mint bármi más. Amikor a férfiak vadászni mentek, indulás előtt volt egy étkezés, aminek a vadászat sikerét kellett előmozdítania. Ilyenkor szarvashúst fogyasztottak, hogy szert tegyenek a szarvas gyorsaságára. A párduchústól óvatosak és ravaszak lettek, az aligátorfarok pedig erőt és vadságot kölcsönzött nekik. A havi ciklusban lévő nőknek adott zabkásáról azt tartották, hogy tehetetlenné teszi a szellemeket, s ezáltal hozzájárul ahhoz, hogy a nő megtisztulhasson, és mielőbb visszatérhessen a törzs tagjai közé. Teeka hamarosan egyedül maradt a karanténban. Egyedül is akart lenni, de most rettegett az előtte álló napoktól. Amíg volt valaki mellette, mindig talált elfoglaltságot, hogy félelmeit távol tartsa magától. Sokszor eszébe jutott, mit érzett akkor, amikor levette az amulettet. Nem akarta többször levenni. Sohasem lett volna szabad ezt megtennie. Ezzel elárulta Aurót! Ha csak eszébe jutott, már rosszul lett és szédült. Mit láthatott meg Kuta a függőben? Vajon Auro felhasználta apjától tanult varázstudományát? Más is volt az amulett, mint egyszerű nászajándék? Elhallgatott előle valamit a fiú, amikor fogadalmat tett neki? Teges szavai visszhangoztak agya minden zugában: „jobb lesz, ha beletörődsz abba, amit a szellemek rád mértek...” Az utolsó napon elhatározta, hogy miután visszatér a faluba, kivárja a megfelelő alkalmat, és megkéri Kahót, engedje szabadon. Biztos volt benne, hogy a törzsfőnök eleget tesz majd a kérésének. Sokkal irgalmasabb volt a férfi, mint amilyennek korábban – még a tegeszták között – gondolta. Csak idő kérdése, és hazakerül. És akkor többé nem kell a történtekre gondolnia. Kaho visszaadja őt népének, Aurónak, és mindent elfelejt majd, ami azóta történt vele, hogy elhagyta a falut. Miután Kaho meggyógyult, Teeka visszatért saját házába. Ezekben a napokban sok eső esett. Olykor mintha dézsából öntötték volna, még az ég is dörgött, máskor csak csendesen szitált. Az északon lévő nagy tó felduzzadt és kiöntött; felesleges vizét sekély folyó vezette le, amely most elárasztotta a szomszédos területeket. Kuta a falutól távol, egymaga szelte a vizet kenujában, és közben megfigyeléseket végzett. A varázsló kitűnően értett hozzá, hogyan kell a természeti jelekből olvasni. Szeme fölé tartotta a kezét, hogy az esőcseppek ne homályosítsák el látását, amint alaposan szemügyre vette a 76

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

vízpartot egy lakatlan földhányás mellett. Ezután a rúddal közelebb tolta magát a dombhoz, és a közeledtétől ijedten felröppent gémek tollait figyelte, ahogy a levegőben kavarognak. A domb szélét kereste, ahol a madarak rendszerint fészket raktak. Most azonban egyet sem látott. Ez rossz jel volt. A lejtőn feljebb, a dombtetőhöz közel viszont több madárfészekre lett figyelmes. Ezek a madarak általában a vízhez közel költik ki tojásukat, de most magasabban fészkeltek. Kuta tudta, hogy ez mit jelent. A nap folyamán még számos dombot megszemlélt. Mindegyik ugyanarról tanúskodott: a madarak és más állatok is a vízszint komoly emelkedésére számítottak. A nagy viharok időszaka volt ez, ilyenkor gyakran kezdődött égiháború. Az Állatok Szellemei mindent elárultak neki, ezért Kuta hálát mondott nekik. Fontos volt, hogy azonnal tájékoztassa Kahót. Minél előbb meg kell kezdeni az előkészületeket. Kaho figyelmesen végighallgatta Kuta jóslatát. – Igen – mondta minden jel erre mutat. Még az asszonyok is panaszkodtak, hogy a vadszőlő most magasabban érik az indáján, így alig tudják elérni. – A fészkek nagyon magasan vannak. Nagy vihar fog érkezni. Úgy gondolom, nemsokára itt lesz. A madarak nem rakták volna fészkeiket a víztől ennyire távol, ha nem tudnák, hogy ki fog önteni. – Holnap nekilátunk. Vidd el a hírt mindenkinek! Ahogy tovább folytatódott az esőzés, a szarvasok egyre magasabbra kényszerültek, hogy száraz helyet találjanak maguknak. A kicsiny ciprusokkal benőtt kiemelkedéseken, dombokon gyűltek össze, s végül teljesen letarolták az itt élő növényzetet. Miután a táplálék nagyrészt elfogyott, kezdtek éhen pusztulni. Az eső napokon át esett, eláztatta a földet, amely már amúgy is telített volt az évszakban megszokott gyakori esőzésektől. Most egy másik nagy veszély is fenyegetett. Hatalmas vihar volt készülőben valahol, amely nemsokára itt lesz, és nagy területeket önt majd el. Azok a népek, amelyek a Nagy Víz mellett laktak, saját sámánjaik tanácsára hallgatva elindultak a szárazföld belseje felé. Az összes törzs nekiállt, hogy árkokat ásson lakóhelye körül, a kitermelt földből pedig gátakat építettek, hogy megvédjék otthonaikat az árvíztől. Teekának megengedték, sőt elvárták tőle, hogy ebben a munkában ő is részt vegyen. Nem ehetett ugyan a közös tűznél, hiszen még mindig kívülállónak tartották, de most mégis vállvetve dolgozott a kahúzákkal. Mindannyian bőrig áztak az esőben, reszkettek a hideg szélben. Teeka Tosa mellett állt, miközben Tosa férje kosarakat rakott tele a gödörből kiásott földdel. A lánynak az arcába lógott a haja. Miközben félretolta a hajtincset, összekente a homlokát sárral. Belesüllyedt a szétázott anyagba, és ez még nehezebbé tette a munkát. A tegeszta törzsre és az otthonára gondolt. Egy pillanatra megrettent, és becsukta a szemét. Mi van, ha Auro nem tud olvasni a jelekből? Attól félt, hogy a sámán ismeretei hiányosak, hiszen erre Teges is utalt. Elmélkedését Tosa hangja szakította meg, és figyelmét újra a mostani feladatokra irányította. – Teeka! – nyújtott át neki az asszony egy üres kosarat, hogy adja tovább. Teeka nem szólt semmit, csak tartotta a kosarat, s várt, amíg Tosa férje megtölti a nehéz anyaggal. Sűrűn pislogott, hogy eltérítse a dús és hosszú szempilláin át fekete szemébe csorgó esőcseppeket. – Tosa, fogd! – mondta, amint a láncban továbbadta a kosarat. Mindig az utolsó ember öntötte ki a földet a kosárból a domb tetején. Tosa férje egy nagy kürtcsiga házából készült, hosszú bothoz kötözött kapát fogott a kezében. Ezzel dolgozott a gödörben, amelynek széle a bokájáig ért. A nyugati horizontra nézett. Nemsokára sötét lesz. – Adj még egy kosarat! – mondta a férfi Tosának. Tosa átnyújtott egyet Teekának a lába mellett összegyűjtött kosarakból. A gyerekek szedték össze ezeket a kosarakat, miután a felnőttek kiöntötték belőlük a földet. Ezután a sor elejére szaladtak, és lerakták őket a gödör szélére. Teeka közelebb lépett Tosa férjéhez, a kosarat két kézzel tartva a törzsének támasztotta. A férfi erőlködve kotorta a gödör alját, majd a vízen keresztül kiemelt egy kapára valót. Teeka 77

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

erősen fogta a kosarat, amikor az beledobta az agyagot. Még néhány kaparás, és a kosár tele is volt. Ha még eggyel dob, a kosár vagy elszakad, vagy túl nehézzé válik ahhoz, hogy továbbadják. Teeka megfordult, és átnyújtotta a kosarat Tosának. De mihelyt az asszony átvette az újabb rakományt, Teeka elveszítette az egyensúlyát. A talaj annyira csúszós volt, hogy a lány elesett. Először megijedt, de aztán Tosa nevetni kezdett. Ahogy felállt, a fekete sár végigfolyt a mellkasán. Újra megcsúszott, de most sikerült talpon maradnia. Elképzelte, hogy mennyire komikus lehetett az esése – meg az, hogy utána majdnem megint hasra esett. Tosa kacagása ragályos volt, és egy pillanat múlva mindkét nő nevetett. Tosa a kezét nyújtotta Teekának, hogy segítsen neki megkapaszkodni. Teeka bele is kapaszkodott az asszonyba, és tett egy lépést előre. A kosárból kidőlt agyagba lépett. A lány érezte a csúszós anyagot a lába alatt, de semmit sem tehetett. Elkeseredetten kapaszkodott Tosa kezébe, hogy az újabb esést megakadályozza, de hasztalan. Tosa érezte, hogy kezd előre csúszni. A két nő egy pillanat múlva elterült a sárban. Kicsordult a könnyük a nevetéstől, miközben a szájukba került sarat köpködték. Minél többször néztek egymásra, annál jobban kacagtak. Tosa a Teeka orrán lévő sárfoltra mutatott. Az asszony megpróbálta elmagyarázni, a kezével elmutogatni, hogy mit akar, de túlságosan mulatságos volt a dolog, így inkább harsány kacagásban tört ki. Teeka Tosára nézett. Szólni akart, hogy megkérdezze tőle, mit talál olyan mulatságosnak, de ahogy a hanyatt dőlve hahotázó asszonyt figyelte, maga is még hangosabban kezdett kacagni. Ebben a néhány percben terjesen megfeledkezett az őreiről. Elfelejtette, milyen boldogtalan. A két asszony végül néhány méterrel odébb mászott, és lassan, kimerülten felállt. Megfürödtek a folyóban. Amint elindultak visszafelé, az eső is alábbhagyott, és már csak erős ködszitálásra emlékeztetett. Teeka visszatért a házába; a félhomályban üldögélve bámult kifelé, és látta, ahogy a kahúzák a közös tűzhelynél gyülekeznek. Társaságra vágyott, olyan valakire, akivel együtt költheti el a vacsoráját. Remélte, hogy Rebet vagy Cala nemsokára hozza az ételt. Talán rá tudja majd beszélni a látogatóját, hogy elidőzzön nála egy darabig. Hamarosan látta is Calát közeledni. Teeka a létra tetejére állt, és nézte, ahogy az felmászik. – Köszönöm! – mondta az asszonynak. Cala bólintott, elfogadva a tegeszta nő udvariasságát. – Nem maradsz egy kicsit? – kérdezte Teeka, Bár Cala nem volt kifejezetten barátságos, mogorvának mégsem lehetett mondani, és Teeka társaságra vágyott. Az asszony letette az ételt a padlóra, és elindult hátrafelé a létrához. Úgy tűnt, mintha Teeka invitálása kellemetlen lett volna a számára. Miután Cala eltűnt az ajtóban, Teeka az étel fölé hajolt. Újra egyedül vacsorázott. Miután befejezte a csipegetést az ételből, ellenőrizte, nincsenek-e bogarak a gyékénymatracában, majd lefeküdt. Minden tagja kimerült. Be akarta csukni a szemét, és ahogy minden este elalvás előtt szokta, végigvette azokat a dolgokat, amelyek segíthették őt a hazajutásban. Ma éjszaka azonban mély álomba merült, még mielőtt bármilyen szökési lehetőségen gondolkozhatott volna. Másnap folytatódott a domb építésének nehéz munkája. Az árok betöltötte a szerepét: öszszegyűjtötte a vizet, vihar esetén viszont hamar megtelhet majd. Ezen a napon a szél is fújt, a felhők gyorsan szálltak az égen. A színek megváltoztak, és az erősödő szelet kivéve ijesztő csend honolt a tájon. Szürkületre már nyilvánvalóvá vált, hogy pontosak voltak Kuta megfigyelései. Küszöbön állt a nagy vihar. A kahúzák már matracaikon aludtak; nagy szükségük volt a pihenésre. Senkinek sem kellett ébren maradnia, hogy jelezze a vihar kitörését. Jelzi az majd magától. Kuta éjszakába nyú78

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

lóan énekelt, hívogatta a szellemeket, hogy védjék meg a törzset. Egy balladát dalolt, amely mindenkit álomba ringatott. Teeka féltette népét. Elalvás előtt visszagondolt gyerekkorára, majd Auro jutott eszébe. Egyik kezével megfogta az amulettet, úgy aludt el. Amint álomba merült, továbbra is vele maradtak ezek az emlékek, és visszaálmodta azokat a napokat, amikor még egyszerű volt az élet. Szabad és kevésbé bonyolult idők voltak azok. Álmában a játszótársaival bukfencezett a pázsiton. Érezte a gyerekkori izzadtság és a letaposott fű illatát. A szél susogó hangja fokozatosan süvöltővé vált, s már nem lehetett nem figyelni rá. Teeka háza megremegett, és remegve az oldalára kezdett dőlni. Megérkezett a vihar! A lány felállt, és fázósan összefogta a karját maga előtt. Odakint teljes volt a sötétség. Menedékhelyének egyik oldalából hirtelen leszakadt egy nagyobb zsúpdarab, s így rés keletkezett, utat nyitva a szélnek a falon keresztül. A padlón szanaszét hevertek a holmiijai, a huzat az arcához vágott egy kosarat. Teeka négykézláb mászva próbálta megmenteni azokat a dolgokat, amiket még nem vitt el a szél. A gyér fényben azonban ez felesleges erőfeszítés volt: mintha árnyékokat kergetett volna, a levegőben kapkodott; ami után nyúlt, az már régen kartávolságon kívülre került. A ház elkezdett vadul inogni, az alatta álló őrök fejvesztetten menekültek. Teeka a padló szélére mászott, s ebben a pillanatban elszállt a tető. Az egész építmény kilengett a szél irányába, majd ide-oda mozgott, és úgy repültek szanaszét a részei, mintha csak vékony gallyakból építették volna. Teeka óvatosan a létra legfelső fokára tette a lábát. Ekkor az egész ház összedőlt mögötte, s recsegve csapódott a talajnak. Néhány darabját a szél repítette a sötétbe. Mintha valaki lándzsával célozta volna meg őt, úgy repült egy vastag faág a lány felé a levegőben: a vállát találta el. Az éppen felállni próbáló lányt az ág a földhöz vágta, s közben megsebezte a karját. Teeka nagyot kiáltott fájdalmában. A levegőben más házak leszakadt részei kavarogtak. A lány a földön feküdt, és menedéket keresett a szél cibálta roncsok elől. Tarkójára tette a kezét, könyökét a füléhez szorította, úgy hasalt a földre. Hallotta a többiek kiáltásait, a gyerekek sírását és a vihar bömbölését. Az egész egyetlen rémisztő hanggá olvadt össze. Egy hirtelen széllökés felkapta valamelyik ház padlódeszkáját, és egyik végéről a másikra görgetve vitte végig a dombon keresztül. A deszka eltalálta Teeka fejét. Minden elsötétült, és csend borult a lányra. A lombok között átható fénysugár olyan erős volt, hogy még a szemhéján keresztül is bántotta a hanyatt fekvő lány szemét. Felébredt. Az ég csodálatosan kék volt, a tisztán ragyogó nap pedig már elkezdte felszárítani a pocsolyákat. Lehet, hogy véget ért a vihar? Rebet hajolt fölé, és az arcát nézte: – Felébredtél? Akkor jól van. Teekának lüktetett a feje, amint bal oldalára fordította. Rebet elvette a kezét. – A vihar folyamán eltalált valami. Emlékszel? – Nem tudom – válaszolt a lány, és a gondolatai még mindig zavarosak voltak. Körbenézett a falun. Mindenütt csak romokat látott. Minden ház összedőlt. Sok munka várt a falu lakóira. – Nem számít – mondta Rebet. – Miután végre elállt a szél, Kaho megtalált, és idehozott téged. Engem kért meg, hogy ápoljalak. Van egy nagy púp a fejeden és egy csúnya seb a karodon, de ne félj, rendbejössz! – Hm – nyögte a lány beleegyezően. – Rendbe jövök. – Nem akartam Kutat megkérni, hogy kezeljen téged. – Ne is tedd! – csattant fel Teeka, s közben felült. Egy pillanatra falfehér lett, ahogy megszédült, de az hamar elmúlt. – Elmondom, hogy mit szedjél nekem! 79

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

Egy erős kéz húzta most vissza a vállánál fogva, s Teeka kénytelen volt hanyatt dőlni. – Súlyos a sérülésed? – kérdezte tőle Kaho. Teeka meglepődött. A férfi arcát figyelte, s őszinte aggodalmat látott rajta. – Nem. Csak egy kis horzsolás, ami alig fáj, na meg lüktet a fejem, de... – Rebet – vágott Kaho a lány szavába. – Mire van Teekának szüksége? Tudod, hogy milyen növényeket kell összegyűjteni? Érteni fogod, hogy mit kell majd csinálnod? – Neked is én szedtem gyógyfüvet – válaszolt Rebet. – Tudom. Nem felejtettem el. Menj, és szerezd be a növényeket, és készítsd el a gyógyszert Teeka utasításai szerint. És ne engedd, hogy Kuta beleszóljon! – Megyek, mihelyt megmondja, hogy mit gyűjtsek. Teeka elmosolyodott a férfi aggódó szavait hallgatva. Csodálkozott, hogy mennyire szeretné őt meggyógyítani. – A szellemek bizony néha megfordítják a dolgokat – mondta a lány. – De meg ám! – felelte Kaho, s eszébe jutott, mennyit kockáztatott a lány, hogy őt meggyógyítsa. Most a lány sebesült meg, és a törzsfőnök nem tudott neki segítséget nyújtani, hiszen a törzs sámánját nem ajánlhatta. Zavarba hozta, és csak bonyolította életét ez a tegeszta nő. Nem értette, hogy miért telik öröme mégis ezekben az érzésekben. Néhány nap múlva a kahúzák már jócskán előrehaladtak az újjáépítéssel. Nem tartott sokáig az új házakat felépíteni. Az asszonyok szétszórt holmijaikat keresték, de nagy részük elveszett a vihar folyamán. A falu lakói nekiláttak, hogy feltöltsék kifogyott gyökér-, falevél-, szár-, virág-, zuzmó- és egyéb készleteiket. A vadászok számára könnyű zsákmányt jelentettek a kis helyen összegyűlt szarvasok, de csak annyi vadat ejtettek, amennyire igazán szükségük volt. Pár asszony rostélyon megfüstölte a húst, hogy ne avasodjon meg. A falu élete hamarosan a régi kerékvágásban folyt tovább. Az itt élő emberek számos hasonló vihart átéltek már. Házaik tökéletesen megfeleltek az éghajlatnak; a szerkezet egyszerűsége miatt a kahúzák rövid idő alatt újjá tudták építeni őket. A gyógyszer hamarosan rendbe hozta Teeka karját, és lelohasztotta a púpot a fejéről. Rebetet most is meghökkentette a tegeszta gyógyszer hatása. Teeka körbenézett a falun: minden háznak új zöld zsúpfedele volt. Ezek nemsokára megbarnulnak. A lány remélte, hogy a tegeszták is boldogulnak a károk kijavításával. Teeka fordult egyet maga körül. – Ó, a szellemek csodát tettek! – mondta hangosan, ahogy kikukkantott új házából. Pár nap alatt felszáradt a föld, és az éhes szarvasok már a puha, frissen kihajtott füvet legelhették. A szarvasok közül is csak a legerősebbek maradtak meg; azok, amelyek kitartóak voltak; ezeknek az utódaik is ugyanolyan erősek lesznek, mint a szüleik. Az esőzés meg a viharok a természet körforgásának részei voltak, hasonlóan az erdőtüzekhez, amelyek időnként nagy területeket égettek fel. Az ilyen tüzek eltüntetik a vén bozótot, hogy helyet adjanak a felnövekvő újnak. A földek néha ínséges állapotokat mutattak, de ezt a szellemek akarták így. A természet ilyen csodái mindig elbűvölték Teekát. Rebet jött hozzá, mint minden nap. Teeka lement, hogy üdvözölje. Az őrök csak álltak csendben; mindig figyelemmel tartották, mindig mellette voltak. – Hadd nézzem a karodat! – mondta neki Rebet. Teeka kinyújtotta a karját. Csak egy kis piros vonal látszott azon a helyen, ahol korábban a seb volt. – Döbbenetes – jegyezte meg Rebet -, hogy a sérülés ilyen hamar meggyógyult, és még gonosz szellemek sem szállták meg. – Nem olyan döbbenetes ez. Tamuk az igazi sámánok leszármazottja volt. Sok mindent tudott, és tudását az egész néppel megosztotta. Rebet meg akarta kérni Teekát, hogy tanítsa meg a tegeszták gyógyító ismereteire, de félt kérdezősködni. 80

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

Hirtelen zűrzavar támadt a faluban. Mindkét nő a tömeg felé fordult. Egy harcos érkezett futva, és Teeka egyik őrének a fülébe súgott valamit. Az rögtön cselekedett: Teekát a vállánál fogva a háza felé fordította, majd mutatta neki, hogy menjen fel a létrán. – Rebet, mi az? Mi történik? – Nem tudom – felelte az asszony. Ebben a pillanatban az őrök elkezdtek ordibálni Teekával. – Azt mondják, hogy menj be a házadba – fordította Rebet. Az egyik kísérő a dárdájával taszigálta a lányt, hogy mozgásra ösztökélje. Rebet a szemével kísérte Teekát, aki megindult, és lassacskán eltűnt a háza sötétjében. Az az őr, aki a lányt lökdöste, hátramaradt. Rebet szaporán lépdelt a tömeggel együtt; a folyópartra tartottak. Jobbról-balról kerülgette az embereket, hogy közelebb jusson, s közben nyakát nyújtogatva tekingetett előre. Kíváncsi volt, vajon mi történhetett, és miért riadóztatták Teeka őreit. Elszakadt az őrtől, és a sűrű bozóton keresztül vezető ösvényen ment tovább. Végül a hosszú sáson és a nádszálakon át meglátta a partot. Egy kicsiny kenu közeledett a vízen. Benne ült az egyik tegeszta azok közül, akik nemrég itt jártak. A férfi egy nőt hozott magával. A nőt látva Rebetnek tátva maradt a szája.

81

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

TIZENHATODIK FEJEZET _______________________________________________________________________ Teeka belépett a házba. Behallatszott a kahúzák gyűlésének zaja. Két őr helyett most már öten őrködtek lakhelye alatt. Teeka kezébe vette az amulettet. Eljön majd a népe érte? Egy pillanatig azt remélte, hogy igen, majd eszébe jutott, hogy Kaho ezt sohasem engedné meg, mert vérengzéshez vezethetne. Mi történt? Bárcsak visszajönne Rebet és elmondaná neki! A lány ismét a bejáratnál állt, a készenlétben álló őröket figyelembe sem véve. Kuta haladt el a távolban. Kínosan lassan lépkedett, mintha nem szívesen menne. A lány addig figyelte őt, míg csak el nem tűnt a bokor mögött. Kuta odaért a tömeghez, majd áthaladt rajta. Ez az, amire gondolt: még több tegeszta. Mi lesz a kahúzákból, ha egyetlen tegesztát is közel engednek magukhoz? Suttogva utálatának adott hangot. Rebet lenyomta a magas füvet, és rátaposott, hogy jobban kilásson. A kenuban ülő nő szépsége pont olyan volt, mint Teekáé. Rebet biztos volt benne, hogy messziről könnyen öszsze lehet őket keverni. Micsoda bátorság, gondolta. Micsoda megdöbbentő vakmerőség. Már az is figyelemre méltó, hogy a tegeszta férfiak kis csoportja eljött a múltkor, de az hihetetlen, hogy egy nő is meg meri ezt tenni. Rebet véleménye a tegeszta népről gyorsan megváltozott, sok más kahúzához hasonlóan. Kaho a víz szélén állt. Észrevette a látogatókat, és végül jelezte nekik, hogy hozzák ki a csónakot. Ata kievezett a partra, Illa férje felé fordult mosolyogva. Minden rendben lesz. Látni fogja a húgát. Kaho két harcosa elkísérte Atát és Illát a falu központjába. Kaho néhány emberével még a víznél maradt azután is, hogy mindenki elment. További kenuk után kutattak a távolban. Kaho nem volt nyugodt, ezért egy csoport őrt a falu körülzárására vezényelt. Nem bízott a látogatók szándékaiban. Ata és Illa leültek a földre. A legtöbb kahúza úgy tett, mintha tovább folytatná megszokott napi munkáját, de nem tudták elrejteni kíváncsiskodó tekintetüket. Kaho elhaladt a látogatók előtt, mintha ott sem lennének, miközben a bámészkodókat felszólította, hogy széledjenek szét. Csak hadd üljenek továbbra is a tegeszták, és ne akarjanak kihallgatást kérni. Ha úgy gondolja, majd fogadja őket. Rebet visszafutott Teeka házához. Amikor odaérkezett, az őrök megakadályozták, hogy felmenjen. Teeka hallva a vitatkozást lentről, az emelvény nyitott oldalához ment. – Mi az, Rebet? – Láttam a... – kezdte el, de hirtelen égy lándzsát nyomtak a torkához. Rebet elhallgatott és meghátrált. A helyzet elég világos volt számára. – Hadd beszéljen – mondta Teeka, felemelve a hangját. – Miért nem mondhatja el? – De tudta, hogy hiábavaló. Az őrök nem beszélték a tegeszta nyelvet, vagy legalábbis úgy tettek, ő viszont nem beszélte az ő nyelvüket. Mindemellett tudta azt is, hogy kérése csak felidegesítené őket, még ha értenék is. A nap múlásával úgy tűnt, lakhelye is egyre kisebbnek tűnt. Az összegyűjtött hőt kisugározta, és a levegő is fülledt volt bent. Kényelmetlenül és rosszul érezte magát. Bárcsak elengednék legalább egy sétára! Egyszer már megkérte az őröket, amikor szükségleteit kellett elintéznie, de nem engedték meg. Az idő csak múlt, és ő egyre kényelmetlenebbül érezte ma82

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

gát. Bármilyen visszataszítónak is tűnt, egy cserépedénybe pisilt. Ha egyszer lemehetne, végre kidobhatná. Egyszer még az is eszébe jutott, hogy le kellene dobni az őrök lába elé, hogy befröcskölje a lábukat az edény tartalmával. Elmosolyodott ezen a bosszúálló ötleten, de tudta, hogy sohasem tenne ilyet. Ahogy a forró délutáni nap kezdett lehanyatlani, Ata és Illa még mindig ugyanazon a helyen ült. – Miért nem szól hozzánk? Miért ülünk még itt? – kérdezte Illa a férjétől. – Előzőleg is ezt csinálták, amikor itt voltál? – Nem tudom, miért kell itt ülnünk, de azt hiszem, meg akarja mutatni nekünk, hogy az ő területén vagyunk, és nem kérhetünk tőle semmit – még kihallgatást sem. Annyi az egész, hogy meg akarja mutatni a tekintélyét. De ide fog jönni. Kaho biztosan kíváncsi, miért jöttünk. Türelmeseknek kell lennünk. – Én az vagyok, Ata. Én nem akarom, hogy fogadjon minket. Csak a húgomat akarom látni. – Ne feledkezz meg a tegeszták és a kahúzák viszonyáról. Nem éppen barátságos. – Ha Kahónak tetszik Teeka, akkor a tegeszta nép is szimpatikus neki. Bármi vonzót is talál Teekában, az csak tegeszta vonás lehet – magyarázta Illa. Ata csak mosolygott felesége naivságán. – Nem a tegeszta vonások azok, amelyek Teekát vonzóvá teszik. – Tudom – felelte Illa, és haragudott férjére, mert az azt gondolta, hogy nem érti a helyzetet. -De ez a vonzalom csak felszínes, és ha Teeka valóban tetszik neki, az több, mint testi vágy. Higgy nekem, Teekán keresztül a tegeszták lelkébe is bepillanthatott. – Remélem, nem feded fel előtte ezt. Nem hiszem, hogy hallani akar erről. – Ó, Ata, néha azt gondolom, hogy nem ismersz engem, vagy nem bízol a döntéseimben. Ata elfordult feleségétől, mivel szeme sarkából valami mozgást észlelt. – Jön – suttogta. Kaho nagyon lassan közeledett, ezzel is azt jelezve, hogy nem érdeklődik nagyon a látogatók iránt, de azért jó vendéglátóhoz illően fogadja őket. – Te vagy az, aki már előzőleg is járt itt. Ugye így van? – kérdezte Kaho Atát. – Igen. És ismét eljöttem, hogy békemissziómat teljesítsem. – Nem vagyok annyira biztos benne, hogy a legutóbbi küldetésed békés volt. Pár nappal érkezésed után egy kahúzát megöltek. Ha mindez nem egy tegeszta nő üldözése miatt történt volna, biztos lennék benne, hogy most is hátrahagytál egy harcost, hogy megöljön valakit közülünk. Gyáva módja annak, hogy elégtételt vegyünk. – Higgy legalább a nőnek – felelte Ata. – Láthatod, a tegeszták nem gyávák, sem a férfiak, sem a ők. A feleségemnek volt bátorsága eljönni egy olyan valaki falujába, aki zaklatja és terrorizálja népünket. – Mi célból jöttetek? – kérdezte Kaho. – Mint azt már előző alkalommal említettem, a feleségem húga az a nő, akit elhoztál tőlünk. Kaho szerette volna elmondani nekik, hogy Teeka megmondta neki a nevét. – Igen – mondta, miközben Illára nézett. – Látom a hasonlóságot közted és Teeka között. A te gyereked volt, akit a kezében tartott azon a napon, amikor kiválasztottam őt. – Igen – felelte Illa. – Az én gyermekemet fenyegetted meg azzal, hogy megölöd. És még te beszélsz gyáva módokról! Milyen ember az, aki parancsot ad arra, hogy egy kést szegezzenek egy kisgyerek nyakához? Ata tágra nyitotta a szemét. – Illa, maradj csöndben! Kaho elmosolyodott. – Nem ingerel engem. Van benne valami tűz – mint a húgában. Tetszik ez a nőkben. Szerencsés férfi vagy, hogy ilyen nőt tudhatsz magad mellett. – Hosszú utat tettem meg. Megengeded, hogy lássam Teekát? – kérdezte Illa.

83

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

– Megengedem – válaszolta a férfi. – Teljesítem a kérésed, mert tisztellek téged. Bátorságod és őszinteséged lenyűgöz. Ha valami más okból jöttél volna, azt mostanra már tudnám. Sem a nyelvedhez, sem az arcodhoz nem illik a hazugság. Illa felállt, és Kaho szavába vágott. – Elvezetsz hozzá? – A férfi marad. Itt fog várni rád. – Nem. A férjem elkísér engem. Ö hozott ide és velem is marad végig. Mi rossz van ebben? -Nincs benne, semmi rossz. Úgy érzed te is, ugye? – Igen, úgy érzem. Ő a férjem. Ha itthagynám őt, az egyet jelentene azzal, mintha arra kérném, hogy tűrje el a zaklatásokat helyettem. -Hogy lásd, ésszerű ember vagyok, megengedem, hogy férjed veled menjen. Tiszteletben tartom iránta való elkötelezettségedet. Kaho elvezette őket Teeka lakhelyéhez. – A kahúzák helyreállították a nagy vihar okozta károkat. A tegeszták is kiheverték – jegyezte meg Ata, miközben körülnézett a nagy faluban. Kaho mondott valamit az őröknek, megmagyarázva nekik, hogy a két látogató felmehet. A katonák félreálltak, és utat engedtek a párnak. – Ne engedjétek, hogy túl sokáig maradjanak – mondta őreinek. – A túl hosszúra nyúló látogatás csak elszomorítja majd – mondta, miközben Ata követte feleségét felfelé a létrán. Ez volt a másik dolog, ami Kahót nyugtalanította a tegeszták látogatásában. Teeka lakhelyének sarkában ült, és egy kosárban lévő növényeket válogatott. Illa arca tűnt fel. Megszólította húgát. Teeka felugrott. Csak a szeme káprázik? – Illa! Illa! – kiáltatta, és már csordultak is le a könnyek az arcán. Megragadta nővére kezét, és felsegítette a szobába. Amint Illa feljutott, megölelték egymást. Mindketten sírtak az örömtől, hogy újra láthatják egymást. Ata szintén belépett a szobába. Csendben megállt, és hagyta, hogy a nők tovább öleljék egymást. Teeka átnézett Illa válla felett, és meglátta a férfit. – Ata! Hogy csináltad ezt? – Majd átnézett a férfi válla felett is, és azt kutatta, jön-e még fel valaki a létrán. – Valaki más is jött veletek? – kérdezte, mert azt remélte, hogy Auro is itt van, eljött érte, és biztosítja szabadulását. – Nem – felelte Ata. – Csak Illa és én. Nagyon szeretett volna már látni téged. Hogyan is utasíthattam volná vissza a kérését? – felelte a férfi mosolyogva. Teeka ráeszmélt, hogy kívánsága nem volt több múló képzelődésnél. Auro nem jött el érte. Olyan volt ez, mint amikor álmában a férfi a víz mellett állt, de nem mentette ki őt. Bár nem tetszett neki az álom, kezdett lassan értelmet nyerni. – Kaho engedte meg, hogy meglátogassatok? – kérdezte. Megtörölte a szemét, és szipogva azt mondta: – Annyira örülök, hogy látlak benneteket. – Hogy bánnak veled? – kérdezte Illa, miután mindannyian leültek. – Nem annyira szörnyű a rabság. Nem bánnak velem rosszul, de az őrök állandó jelenléte zavar. Bárcsak Kaho elbocsátaná őket, de még nem merek túl sokat kérni ilyen hamar. Kaho sem olyan félelmetes, mint amilyennek gondoltam. Van egy másik arca is, amelyik különbözik attól, amit királyként mutat. Figyelmes és igazságos is tud lenni. – Kedvesen bánik veled, Teeka? – kérdezte a testvére, mert nem igazán tudta, hogy is vágjon bele. – Azt akarod kérdezni, hogy voltunk-e már együtt? – mondta Teeka határozottan. – Hát, igen – felelte Illa zavartan. Annyira kínos volt ez a téma, és beszélni sem volt szabad róla. És Teekával már úgyis beszéltek erről korábban. – Még nem voltam vele. 84

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

Illa nagyon meglepődött. – Amikor megérkeztem ide – kezdte el Teeka -, akkor kezdődött a havi ciklusom. Majd Kaho lett nagyon beteg. Mire felépült, ismét én következtem. És persze volt közben egy nagy vihar, mindenki keményen dolgozott, hogy védekezzen ellene, majd hogy újjáépítsék a falut. A mieink felkészülve várták a vihart? – kérdezte Teeka, bár igazából arra volt kíváncsi, hogy Auro olvasott-e a jelekből, és figyelmeztette-e őket. – Ó, igen – emelte fel Ata a hangját. – Mi mindannyian felkészültünk rá. – Akkor Auro jó sámán? – Ezt hogy érted? – kérdezte Ata. – Mikor Teges és én beszélgettünk, azt mondta nekem, hogy Auro nagyon megváltozott. Úgy látszott, Teges egyáltalán nem bízik benne. – Auro megjósolta a vihart – mondta Ata. – Illa, te nem mondasz el nekem mindent. Mit titkolsz? – Teeka, a nővéred vagyok, ezért megmondom neked az igazat. Mikor elvittek tőlünk, Auro szomorkodott utánad, mint ahogy gondolom te is utána. De ez már betegséggé vált nála. Már nem érdekli többé a törzs sorsa – csak a saját baja. Mindenki aggódik, nemcsak érte, hanem a törzsért is. Ne hagyd, hogy nagyon fájjon érte a szíved. Teeka nyelt egyet, miközben könnyeivel küzdött. Ujjaival megérintette az amulettet. Viszszaemlékezett arra, hogyan idézték meg együtt a szellemeket Auróval, és milyen csodálatos volt az az éjszaka. Nem tudta elképzelni őt másmilyennek. De annyira távolinak tűnt ez az egész. Annyi minden történt azóta. Illa megfogta Teeka kezét, és a hasára tette. – Illa, gyereket vársz? – Lány lesz, megálmodtam. Ata és én már a névben is megállapodtunk. Teekának fogjuk hívni. Teeka odahajolt a nővéréhez és Atához, és átölelte őket. – Annyira boldog vagyok. Egy új csecsemő. Csodálatos. De – mondta Teeka, miközben megváltozott az arckifejezése – én nem leszek ott, hogy megajándékozzam, mikor megszületik. – Majd szemezett a szobában. Nem látott semmit, amit odaadhatna most Illának a gyerek számára. – A nevedet ajándékozod neki, Teeka – mondta Illa. – Nincs ennél szebb ajándék. – Annyi mindent szeretnék elmondani neked, Illa. Éjszakánként fekszem itt, és mindent elmondok neked, mintha hallgatnád, és most, hogy itt vagy, nem tudom, hol kezdjem. A szokások itt annyira mások. Illa, a kahúzák úgy gondolják, hogy a nők piszkosak, tisztátalanok havi ciklusuk alatt. Míg a ciklusunk véget nem ér, elkülönített helyre küldenek bennünket, ami a halottak temetkezési helyéhez van közel. Kímélő ételeket eszünk egyszerű tálkákból. Nagyon különös szokás! Illa megdöbbenve hallgatta. – Szeretnéd, ha átadnánk valamilyen üzenetet? -kérdezte Ata, hogy témát váltson. Teeka egy pillanatig gondolkodott. Olyan sok üzenetet szeretett volna küldeni. – Illa, nyugtasd meg Mamát, hogy jól vagyok, és nem olyan szörnyű itt nekem. Mondd meg Shalának, hogy gyakran gondolok rá. Jól van? – Amióta Tamuk meghalt, nem jó az egészsége. Azt hiszem, nagyon aggódik a fia miatt – felelte Ata. – Illa, átadnál egy üzenetet Aurónak? – folytatta Teeka. – Nem – tiltakozott Ata. – Auro semmit sem fog tőlünk hallani. Hagyd elmenni, Teeka. – Mielőtt eljöttem, ígéretet tettem a szellemek előtt és Auro előtt is. Illa tud róla. Auro és én szeretjük egymást. Senki, csak Illa tudja, hogy mennyire. Ez nem valami olyasmi, amit csak úgy eldobhatok. Egyszer haza fogok menni. Hadd üzenjek neki valamit, Ata. Nem fogok neki fájdalmat okozni.

85

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

Ata bólintott, bár tudta, rá tudja majd venni Illát, hogy ne adja át. Ha fel is épül valaha Auro, el kell felejtenie a bánatát. A Teekától jövő üzenetek csak meghosszabbítanák ezt a folyamatot. – Megvárlak a ház alatt – mondta Illának. – Teeka, imádkozok a szellemeknek, hogy továbbra is védjenek meg – mondta, mielőtt elment. Lemászott, és leült az árnyékba az emelvény alá. Az őrök egyébként is véget akartak már vetni a látogatásnak, és egyikük hamarosan fel is ment. Egy perccel később lesegítette Illát a létrán. Teeka az emelvény szélén állt, nézte nővérét, amint távozik. Könnyek gördültek le az arcán; nem mozdult, amíg a két kedves alak el nem tűnt a szeme elől.

86

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

TIZENHETEDIK FEJEZET _________________________________________________________________________ Rebet minden bátorságát összeszedte, hogy meg merje kérni Teekát, mutassa meg neki a tegeszták által használt gyógyszereket. Szeretett volna néhányat megismerni azokból a hihetetlen gyógymódokból, amelyeket Teeka ismert. Habozva megállt Teeka házának közelében. Majd bizakodva közelebb ment, és felszólt a lánynak. Teeka örült, hogy látja. – Rebet, örülök, hogy eljöttél. Illa látogatása eszébe juttatta, milyen magányos. – Arra gondoltam... – kezdte Rebet, amikor felért és belépett. – Láttam, hogy varázslatos dolgokat művelsz a tegeszta gyógyszerekkel. Megtanítanál néhány tegeszta varázslatra? – Nem ismerek semmilyen varázslatot, csak néhány gyógyszert. – Kaho felépülése számomra varázslatos dolog. – Csak a tegeszták sámánja művel varázslatos dolgokat. Ő tanítja meg népemet arra, hogyan használják azokat a gyógyszereket, amelyeket a szellemek ajándékoztak nekünk. Mi nem hisszük azt, hogy ez varázslat. – Kuta nekünk nem mond el semmit. Teljesen tőle függünk. – Ha megismertetem veled azokat a növényeket, amelyeket mi gyógyszerként használunk, azzal felbosszanthatjuk Kutat. – Kutának nem kell erről tudnia. Szeretném tudni, hogy segíthetek a családomon, ha Kuta varázsereje csődöt mond. Ez a mi titkunk marad. Kuta nem fogja megtudni. Teeka elgondolkozott egy percig. Rebet segített neki. A lekötelezettje volt. – Beletelik egy kis időbe – felelte végül. – A tegeszták a körülöttük lévő összes élőlényt igyekeznek megismerni. – Majd én is igyekszem. Egy fiú elvesztése éppen elég. – Akkor hát olyan növényekkel kezdjük, amelyeket már összegyűjtöttél. Megmutatom majd, hogyan kell elkészítened és használnod őket. Biztos vagyok benne, hogy a kahúzák nagyrészt ugyanezeket a gyógyszereket használják. – Bárcsak veled maradhatnék most, és elkezdhetnénk máris, de ma más dolgom van. – Megértelek – mondta Teeka, és kedvesen elmosolyodott. – Hamarosan elkezdhetjük. Feltartóztathatlak még egy kérdés erejéig? Kíváncsi vagyok egy szokásotokra. Gyakran elgondolkodom ezen, amikor el vagyok különítve. Rebet bólintott. – Amikor fiatal lányaitoknak először van meg a havi ciklusa, őket szintén elkülönített helyre külditek? Rebet elnevette magát. – Bár szokásaink mások, azért nekünk is van szívünk. Egy fiatal kahúza lány számára éppen olyan örömteli időszak ez, mint egy tegeszta lány számára. Azoknak a fiatal nőknek, akik nem régen váltak csak asszonnyá, különleges ünnepet rendezünk. Mindegyikünknek egy törzsbeli idősebb nő tanítja meg és magyarázza el az asszonyi kötelességeket. Négy napig vallásos és rituális énekeket énekelünk, így mondunk köszönetet a szellemeknek. Táncolunk és ünnepelünk. Ekkor ajándékozzuk meg egymást is. Játékokkal ünnepelünk. A fiatal lányok különleges játékban vesznek részt. A negyedik nap végén újabb három napra visszatérnek saját otthonaikba. Ez alatt az idő alatt csak családjuk tagjaival érintkezhetnek. A három nap leteltével a törzs asszonyaivá válnak. Csak a következő ciklus alatt kell az elkülönített helyre lenniük. Miután egyedül eltöltötték ott az időt, alkalmassá válnak a férjhez menéshez. – Nem sokban különbözik a mi szokásunktól, attól eltekintve, hogy bennünket sohasem különítenek el. Tényleg nem olyan sokban térünk el egymástól. Rebet elmosolyodott, és megérintette Teeka vállát. – Nem, nem olyan sokban. 87

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

– Borzasztó elgondolni, hogy sok generációval ezelőtt talán ugyanattól a néptől származtunk. Talán ugyanaz a vér folyik az ereinkben, mint a tiédben? A kahúza és a tegeszta szellemek is ugyanazok, csak másképpen nevezzük őket? Azóta beszélünk más nyelven, amióta elváltunk egymástól és megváltoztak szokásaink? Teges és Tamuk mérgesek lennének, ha hallanának. – Kahónak és Kutának sem tetszene. Egyes kahúza legendák arról szólnak, hogyan volt minden ember egy, amikor még az állatok tudtak beszélni. Az egyik történet egy férfiról szól, aki kezet emelt egy másik férfira. Ezzel annyira magukra haragították a szellemeket, hogy összezavartak bennünket. Majd azok, akik ugyanazt a nyelvet beszélték, összegyűltek és máshová költöztek. A tegesztáknak is van ehhez hasonló legendájuk? – Ugyanezt a legendát ismerjük mi is, csak a mienkben egy fiú emel kezet testvérére. Terjednének ilyen legendák a kahúzák és a tegeszták körében, ha nem lennének igazak? – Nem hiszem, hogy valaha is megtudjuk – mondta Rebet, és odament a létrához. Teeka kicsit zavartnak látszott. – Ha ez így volt, ha a kahúzák és a tegeszták egyek voltak, akkor nem olyan különös ötlet az, hogy még egyszer egyek lehetnek. Teeka odasétált az emelvény széléhez. – Hamarosan elkezdjük a leckét. Azt hiszem, Tosa is szeretne tanulni. Annyi kérdést tud feltenni. Rebet már lefelé ment a létrán. – Igen, Tosa mindig is kíváncsi természetű volt. Azt hiszem, bízhatunk benne, ő megőrzi a titkunkat. Teeka napról napra biztonságosabban érezte magát. Kuta nem zaklatta, és magára is több ideje jutott. Úgy tűnt, állandóan Auróra gondol. Nehéz volt számára másra koncentrálni. Ez a rögeszme összekeverte az érzéseit. Akart rágondolni, de más dolgokra is akart gondolni. Talán valami baj van vele. Ez nem normális állapot. Teeka a másik oldalára fordult, és a messzeségbe meredt. Az éjszaka tiszta volt, csillagok ragyogtak az égen. Minden égitest egy olyan lélek, vagy ember otthona volt, akik már eltávoztak a túlvilágra, és most lenéztek Teeka népére, hogy szemmel tartsák, megvédjék és irányítsák őket. De csillagok a kahúzák egén is ragyogtak. Teeka lakhelyének nyitott oldalához mászott. Térdét felhúzta, rátámasztotta a fejét és a kezét. Holnap, gondolta, megkérem Kahót, hogy küldjön vissza a népemhez. Hálás nekem, így viszonozni fogja a tettemet. Mikor eljött a reggel, Teeka különös gondossággal készülődött. A legeslegszebb akart lenni, amikor találkozik Kahóval. A falu népe már reggeli teendőivel foglalatoskodott, mire sikerült Kahót elérnie. – Kaho ma reggel jól néz ki – kezdte a lány. – Javul a bicegésem. – A szellemek kedvelnek téged. Szerencsés ember vagy. – Én nem tartozom az egyszerű emberek közé. Én vagyok Kaho, aki megérdemli az ő jóindulatukat. Népem nagy tiszteletben tartja a szellemeket, és én is mindenemet felajánlom nekik, amim csak van. – És mégsem veszik el tőled – jegyezte meg Teeka. – De elveszik – vágott vissza Kaho. Teeka szerette volna a beszélgetést célja felé irányítani, de nem akarta megkockáztatni, hogy esetleg túl szemtelennek tűnjék. – Hadd nézzem meg közelebbről a sebet, hogy megbizonyosodjak arról, hogy a gyógyszerem elvégezte a munkát. A lány közelebb ment, hogy megvizsgálhassa a férfi lábát. Kaho leült, és odanyújtotta neki. – A gyógyszered meggyógyított engem. Meg fogjuk találni a medvét és nem éli túl azt a napot.

88

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

– A gyógyszer nem olyan erős, hogy minden betegséget meggyógyítson a sebből. Óvatosnak kell lenned. Talán lassúnak érzed majd magad, és ez sebezhetővé tesz. – Te mindig tanácsokkal látod el a királyokat? – Nem – mondta a lány mosolyogva -, csak azokat, akiket meggyógyítottam. Nem szeretem, ha a munkám kárba vész. – Mindig a te tanácsodra kell hallgatnom majd, vagy valamilyen ajándékkal véget vethetek a lekötelezettségemnek? – kérdezte a férfi félig tréfából. – Úgy gondolod, hogy a lekötelezettem vagy? -kérdezte Teeka, miközben kinyitotta az ajtót. – A kahúzák szerint, ha egy férfit megsebesít egy másik férfi, a megsértettnek a legközelebbi alkalmat meg kell ragadnia, hogy visszavágjon. Ezzel lezárul az ügy. Ha egy férfi életét egy másik megmenti, az életével tartozik a megmentőnek, vagy valamivel vissza kell fizetnie, hogy tartozását kiegyenlítse. Nem mentetted meg az életemet? Teeka most értette meg teljesen azt az esetet, amelynek szemtanúja volt a két fiatal fiú, Boro és Nakosa között. Még egy barátságos, véletlen megsebesítés is azonnali visszavágást kíván. – Igen, megmentettem az életedet, de nem várok semmit viszonzásként. Amit tettem, bármelyik tegeszta megtette volna – mondta a lány, kivetve a hálóját. Az ajánlatok csak tőle jöhettek. Nem az a fajta ember volt, aki bárki kívánságát teljesítette, főleg nem egy nőét. – De egy kahúza nem tenne így, és te most a kahúzáknál vagy. Vagy már elfelejtetted? – Nem, nem felejtettem el. – Akkor hát, kérj valamit. Akarsz valami különleges ruhát vagy díszt? – Nem, nem akarok semmit. – Ha azt választod, különleges tisztséget is adományozhatok. Ez az, amire vágysz? – Nem, nem vágyok különleges tisztségre. Kaho egyre ingerültebb lett. – Márpedig én nem leszek a lekötelezetted. Ha egyik sem tetszik azok közül, amelyet én ajánlok, nevezd meg te a fizetséget, ami eltörli az adósságot. Az egyetlen dolog, amit nem kérhetsz, az az, hogy küldjelek vissza a tegesztákhoz. – Nem jut eszembe semmi – felelte Teeka, kicsit megszédülve a csalódottságtól. A férfi sohasem fogja őt elengedni. Teeka miután válaszolt, odament a létrához és lemászott. Kaho lehajította hosszú pálcáját a földre, hogy csak úgy reccsent. Hogy lehet az, hogy a lány diktál neki? A lány csábította őt, és mégis ártatlanságot testesített meg. Kedvességével manipulálta, majd csalódást okozva faképnél hagyta. Meggyógyította és cserébe nem kért semmit. Elrabolta a lányt a népétől és a lány nem tanúsított ellenállást. Nem csinált semmit, és mindent csinált. A legkevésbé akarta azt, hogy a lekötelezettje legyen Teekának. Hogy lehet az, hogy a lány mellett alsóbbrendűnek érzi magát? Gyorsan véget fog ennek vetni. Teeka azért jött el Kahótól, hogy találkozzon a barátnőivel. Majd később kigondol valamit. Rebet és Tosa már a házban várták; elhelyezkedtek a földön. Elkezdték kiüríteni a kosár tartalmát, amit hoztak. Legfelül hétköznapi, ehető növények voltak. Csak ez alatt volt az aznapi óra anyaga. Az első növény, amelyről beszéltek, egy örökzöld kúszónövény volt. A növény sárga és illatos virágát felül sötétzöld levelek ölelték körül. – Hol találtad őket? – kérdezte Teeka, de tudta, hogy sokat kellett gyalogolniuk, hogy rátaláljanak a kúszónövényre. – Keletre innen, egy fa körül nőtt – mondta Rebet büszkén. A jázmin éppen most virágzott. Tosa az orrához emelte és beszívta az édes illatot.

89

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

– Nehogy megbolondulj a finom illattól – okította Teeka. – A virágok, a levelek és a gyökér mérgező, de a gyökér, ha megfelelően használják fel, orvosság az öregek és a gyengék számára. Teeka levágott egy körömnyi nagyságú darabot a gyökérből. – Lereszelve és sok vízbe beáztatva már egy kis adag is felgyorsítja a szívverést. De túl nagy adag megöli az embert. Csak akkor használjátok ezt, ha nincs más választásotok. A két nő megvizsgálta a növényt, miközben alaposan megfigyelték és megjegyezték az alakját. Mikor befejezték, félrerakták, majd kiválasztottak egy másikat a kosárból. – Ezt már ismerjük – jelentette ki Rebet. – Hatásos gyomorfájás ellen. Jól ismert gyógyszer ez a kahúzáknál. Nemcsak Kuta titka. – Ez igaz – helyeselt Teeka -, de másra is jó. Ha egy nő már sok gyereket szült, a teste elfáradt. Talán egy darabig nem szeretne újabb gyereket kihordani. Talán pihenésre van szüksége. Ez a gyógyszer nem hat sokáig, és nem is mindig hatásos. De néha képtelenné teszi a nő testét, hogy újabb gyereket hordjon ki. Rebet és Tosa még sohasem hallottak ilyesmiről, és Teeka leolvasta ezt az arcukról. – Sok tegeszta nő pihenhetett meg egy kicsit tőle. De csak a sámánok ismerik, hogyan lehet örökre alkalmatlanná tenni a nőt a gyermekszülésre. Rebet és Tosa idegesek lettek ilyen beszéd hallatán. Aggodalommal bámulták Teekát; Tosa beleharapott az alsó ajkába. Rebet mindent lefordított Tosának, amit az nem értett. Teeka legutolsó mondata láthatólag nagyon bosszantotta. Mikor lefordította, Tosa szája elé kapta a kezét. – Nem haragítja meg ez a gyógyszer a szellemeket? – kérdezte Rebet. Mielőtt Teeka válaszolhatott volna, Rebet újabb aggodalmával állt elő. – Nem bűnhődnek meg azok az asszonyok, akik csak gondolni is mernek arra, hogy nem akarnak több gyereket? A kahúzák körében az ilyenfajta hozzáállás ismeretlen. – Van olyan alkalom, amikor egy asszonynak már nem szükséges, hogy több gyereke legyen – amikor rossz az egészsége, ha nem viseli jól a terhességet, vagy amikor már van egy beteg gyereke; aki minden figyelmét leköti. A tegeszták úgy vélik, a szellemek azért ismertettek meg ezzel a gyógyszerrel bennünket, hogy ha szükséges, éljünk is vele. Rebet kezdte összecsomagolni a kosarát. – Nem akarom megtanulni, hogyan kell elkészíteni ezt a gyógyszert. Én félek – mondta, miközben a növényekkel ügyetlenkedve megtöltötte a kosarát. Tosa is úgy tett, de sokkal lassabban. Felállt, figyelte, ahogy Rebet elmegy, majd újra leült. – Teeka – suttogta -, én nem akarok több gyereket. – Szeme csillogott a reménytől. – Te nem vagy olyan öreg, Tosa – mondta Teeka -, és egészséges is vagy. – Nem akarok többet – mondta ismét nagyon halkan, mintha attól félne, hogy valaki meghallhatja. Mostanra szeme már megtelt könnyel, egy az orcáján is lefutott, mielőtt letörölhette volna. A kahúzák nem nagyon értik meg a nőket, gondolta Teeka, miközben barátnőjével szemben leült, és megmutatta neki, hogyan kell elkészíteni azt a gyógyszert, ami egy ideig terméketlenné teszi. Amikor a lecke véget ért, Tosa átkarolta Teekát, majd megtörölte a szemét. – Köszönöm, barátnőm.

90

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

TIZENNYOLCADIK FEJEZET _________________________________________________________________________ Teeka sok mindenről álmodott. A hold ismét terebélyesedni kezdett, és rémképek suhantak át az agyán. Zavaros képek jelentek meg majd foszlottak szét, mielőtt még megérinthette volna őket. Belopóztak álmába, megérintették, majd távoztak, mintha élveznék ezt a kínzó játékot, Teeka hirtelen kinyitotta a szemét. Miután rájött, hogy mindezt csak álmodta, nagyot sóhajtott, és felnézett az éjszakai égre. A telő hold csúfot űzött belőle. Látott és tudott mindenről, ami az éjszaka történt, és Teeka kínos féltékenységet érzett. Bárcsak ő is olyan tisztán látná a dolgokat. Biztos volt benne, hogy Kaho nem fogja szabadon engedni, és tudta, hamarosan érte jön. Egy röpke gondolat suhant át rajta. Megvan! Úgy tesz, ahogy Kaho kívánja. Kaho mindennél jobban akarja majd őt, és mikor már egyenesben van... Gyorsan megállt. Remek gondolat volt. Hogyan juthatott eszébe ilyen tökéletes terv? Biztos volt benne, hogy Tamuk szelleme van vele. Végül már tudta, hogy egyszer szabad lesz. Másik gondolat is gyötörte, bár már sokszor elhessegette magától. Volt egy másik lehetőség is, és tudta, egyszer szembe kell néznie ezzel is. A tervvel, amelyet most kidolgozott, nem tűnt olyan rémisztőnek szembenézni, mint azzal a képzettel, amelyet már megpróbált elfelejteni. Már nem félt Kahotól. Ő nem Auro volt, mégis érzett valamit iránta. Azon tűnődött, vajon hazamehet-e valaha még egyszer. Sok minden, amit tett és gondolt, elfogadhatatlanná tette őt a tegeszták számára. Talán feladhatná és foglalkozhatna azzal, amivel a szellemek megbízták, éppúgy, ahogy Teges ajánlotta neki. Talán Kahóval kötött házassága segítene létrehozni a két törzs közötti tartós békét. Ez olyasvalami volt, amit meg kellett fontolnia. Elgondolkodott, vajon lesz-e alkalma megkísérelni ezt. Képes lesz-e arra, hogy megszegje Aurónak tett ígéretét? Arra a következtetésre jutott, hogy nem. Nem szabad ezekre gondolnia. Már megvan a terve, hogy lehet szabad ismét. A többit félre kell tenni. Különben áruló lenne. Még azon az éjszakán, míg ő aludt, Kaho megállt a lány házánál. Kíváncsisága nem hagyta aludni. Teeka sokat hánykolódott és nyögött, néha megrándult, majd újra nyugodtan pihent. Enyhe szellő rázta meg a leveleket, és fújta a lány fekete hajának egy tincsét az arcába. A lány még álmában is izgatta, bosszantotta, vágyakat ébresztett benne. Kaho nevén szólította a lányt. Teeka kinyitotta a szemét. – Szükségem van egy nőre – mondta gyengéden a férfi. Az időzítés tökéletes volt. Ha egy nappal előbb jött volna érte, még nem lett volna kész. De most már minden világos. Amire most készült, az egy tegeszta asszony számára elfogadhatatlan lett volna, de most nem a tegesztákkal volt, és azt fogja tenni, amit tennie kell. A többivel majd később foglalkozik. – Gyere közelebb, hogy láthassam annak a királynak az arcát, akinek erre a nőre van szüksége – mondta a lány, hangjában tele ártatlansággal, de ugyanakkor izgalommal is. Kaho mielőtt még rájött volna, hogy a lány parancsára engedelmeskedik, közelebb lépett, majd egy karnyújtásnyira megállt tőle. Teeka előrehajolt, térdét felhúzta, és átkarolta a kezével. Fejét a csuklójára hajtotta. Szemét tágra nyitotta, ajkait lebiggyesztette, mint egy összeszidott kisgyerek. – Miért álltál meg? – kérdezte a lány. Ha továbbra is állva marad, meg kell magyarázni, miért; ha elindul felé, akkor aláveti magát a lány akaratának. Úgy döntött, nem mozdul. – Ezt az ágyat nem kedvelem. Kaho elindult a lány felé. Teeka átment a szoba másik oldalára, miközben kisimította a haját az arcából. Mind a férfiak, mind a nők mindig mögötte mentek, hacsak másként nem pa91

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

rancsolták nekik. De ezt a nőt nézni akarta. Ha mellette sétálna, megerősítené a lányban az egyenjogúságát. Ha előtte menne, még egy szükséges sértést kellene eltűrnie. Mikor Kaho leért a létrán, kezével intett az őröknek, hogy elmehetnek. Nem lesz szemtanúja annak, hogy az ágyába viszi a lányt. A lány kecses mozgása, járásának finom ringása és hullámzása nemiségét sugallta. Egyenes háta büszkeségét mutatta. Mindig egyenesen előre nézett, sohasem lefelé. Ha telihold lett volna, a férfi jobban látta volna fejének finom hajlatát, fényes bőrét, amelyet a fiatalító olaj tett puhává és rugalmassá. Talán észrevette volna a lány váratlan mosolyát is. De a hold fénye csak arra volt elég, hogy azt vegye észre, hogy a lány mennyire kínozza őt. Teeka elsétált a létráig, amely Kaho házába vezetett fel, majd megállt. A férfi is megállt egy pillanatra, a lány testét nézte, amely annyi vágyat ébresztett fel benne. Kebleit hosszú, előreomló haja palástolta el, szoknyája pedig derekától a csípőjéig fedte testét. Sokkal kívánatosabb volt így felöltözve, mint bármelyik más nő, akiket meztelenül is ismert. – Félsz, mert még szűz vagy? – kérdezte a férfi. – Nem félek – felelte Teeka nyugodtan. – Vágytól hajtva jöttél hozzám, és nem azzal a szándékkal, hogy bánts. – Nagyon jól érzed – felelte Kaho. – Ez a király élvezi, ha örömet okozhat, nemcsak keresi azt – mondta, és megfogta a lány kezét, hogy felvezesse a létrán. Az ágy lábánál Kaho megszabadult csekély ruházatától, Teeka is hátrafésülte a haját, megmutatva kebleit. Minden nő, akivel idáig volt, mozdulatlanul állt előtte ilyenkor. Ez a nő nem volt erőszakos, de nem is félt, ez összezavarta, vágyakat ébresztett benne. Teeka lecsúsztatta mohaszoknyáját a földre, majd kilépett belőle. Az éjszaka meleg volt és párás, mint ahogy ez már a félsziget déli végében megszokott volt. A szellő megérintette a hátát, és hosszú hajának kócos tincseit az arcába fújta. Hosszú ujjaival hátrasimította őket. Vallanak mozgása szinte ajánlat volt; Kaho válaszképpen közelebb lépett hozzá, és átölelte a lány vékony derekát. Teeka érezte, ahogy a férfi hozzásimul. Kaho a lány nyakán lévő lánc után nyúlt, amelyre a gyógyszeres tarsolya volt felfűzve és felemelte. Majd átemelte a lány fején és levette róla. A férfi keze újabb bőrláncot talált, és kezdte levenni róla. A lány elhúzta Kaho kezét, és az amulettet a szívéhez szorította. – Ne – mondta félénken. – Hagyd meg ezt. – Butaság – vitatkozott Kaho, és már nyúlt is utána. – Kérlek, hagyd rajtam. Nem olyan fontos – gondolta Kaho -, nem olyan fontos, hogy elrontsa miatta az estét, így hagyta, hogy leessen. A lány elmosolyodott, és a férfi mindkét kezét csípője vonalára tette. Sohasem fogja ezt az estét elfelejteni, gondolta Teeka, ahogy magával húzta a férfit a puha ágyra. Kaho az oldalán feküdt, közel a lányhoz, és a lány testét járta körbe a kezével. Felemelte a fejét, hogy lássa is, amit megérint. Egy kis szexuális vadállat veszett el a lányban, gondolta Kaho, amit meg fog szelídíteni. És miután Teeka megtapasztalja ezt vele, szüksége lesz a férfira. Ma éjszaka véget ér a lekötelezettség. A férfi keze a lány combjának belső felét simogatta, miközben incselkedve lassan felfelé haladt, Teeka behajlította lábát, hogy a férfi jobban hozzáférhessen, majd hirtelen oldalra fordult, combjai között vezetve a férfi kemény testrészét. Nem engedte, hogy behatoljon, de csípőjének mozgásával az aktust utánozta. A lány nedves és forró bőre, valamint mozgása képtelenné tette a férfit, hogy összpontosítson. Csípője hirtelen megrándult. El akart húzódni, uralkodni akart magán, de az érzés olyan kellemes volt, hogy nem akarta, hogy a lány abbahagyja. Teeka ellazította a lábát, elengedte a férfit és lefelé csúszott. Nyelvével finom köröket rajzolt a férfi hasára, majd megérintette a köldökét. Kaho meggörbítette a hátát és felhúzta magához a lányt. 92

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

Majd megint a férfi vette át a kezdeményezést, megérintve a lány eltakart testrészeit. Hirtelen a lány forró kezét érezte férfiasságán. A lüktetés, amit érzett, figyelmeztetés volt a számára. Megpróbálta a lány kezét eltolni, de az nem hagyta. A lány hirtelen elengedte, majd ráfeküdt a férfira, mozgó csípőjét nekinyomva. Egyik nő sem próbált még ennyire a kedvében járni, mint Teeka. A lány magával ragadta. Csodálatos érzés volt ez a férfi számára, és a görcsös összehúzódás, amely kitolta magából az ondót, megkezdődött, a férfi élvezetének termékét kettőjük között, és nem a lányban hagyva. Teeka felemelkedett és legördült róla. Arca forró és kipirult, teste merev és kimerült volt. A férfi mellett feküdt, levegő után kapkodva. A férfi anélkül, hogy megszólalt volna, kezével intett, hogy távozhat. Teeka felöltözött és elment. Örült eredményességének. Igen, gondolta át újra, nagyon jól csinálta. De nem volt jókedvű, mint ahogy hitte. Most tette meg az első lépéseket szabadulása felé, és mégis szomorú volt. Nem volt büszke arra, amit tett, és Kaho megalázásában sem talált semmi örömöt. Ez volt az, amit igazán és őszintén érzett. Kaho biztos meg akar majd tőle szabadulni. Nem fog senkinek sem beszélni erről az eseményről, és ha azt akarja a férfi, hogy ne is tudjon róla senki, vissza kell őt küldenie az övéihez. Talán ez az egy este elég lesz ahhoz, hogy kiszabaduljon. Ha nem, tudta, mit kell tennie. Az amulett szokatlanul és kellemetlenül égette a bőrét. Teeka önkéntelenül felemelte és megszorította. Amíg otthon nem lesz, addig nincs vége a munkának. Őrök nélkül sétált át a falun, és olyan helyet keresett a folyónál, ahol megfürödhet. Ledobta a szoknyáját a partra, belegázolt a vízbe, és lemosta magáról Kaho élvezetének ragadós gyümölcsét. Amióta megérkezett ebbe a faluba, ez volt az első alkalom, hogy teljesen egyedül volt, őrizetlenül, és nagyon élvezte a szabadságot. Mikor megtisztálkodott, elnyújtózott a parton, és a holdat nézte. Azt kívánta, bárcsak Auro most itt lenne mellette. -Hazamegyek – mondta hangosan. Kahóval töltött együttléte visszás érzéseket keltett benne. Szüksége volt a szeretkezés örömére. Ez az érzés olyan erős volt benne, hogy nem hagyhatta figyelmen kívül, ugyanakkor biztos volt benne, hogy nem helyes. Talán a tegeszta szellemek nem látták őt, míg Kahóval volt. Talán nem is volt tegeszta a kahúzák ege alatt. Majd egy bizarr gondolata támadt. Talán mind a kahúza, mind a tegeszta szellemek figyelték őt. Talán valamilyen célból küldték ide. Talán mindkettő volt már; egyik fele még tegeszta, de a másik már kezdett kahúzává válni. De az is lehet, hogy semmi szándéka nem volt a szellemeknek vele, és már mind elhagyta őt. Talán törzse és vezető szelleme sem volt már. Egyes egyedül csak magában bízhat. Nem számíthat, és nem támaszkodhat másra. Ez a gondolat azt az érzést keltette benne, hogy sorsának irányítása a saját kezében van. Végül felöltözött és visszasétált a házához. Most elmenekülhetne és reggelig senki sem jönne rá. De Kaho bosszút állna rajta és a népén. Végre odaért a házához. Az őrök mind aludtak. Lefeküdt gyékényére, de ébren maradt és szemét nem csukta be. Végre sikerült kidolgoznia valamilyen tervet, és most, hogy megvalósíthatná, kétségei támadtak. Félt a hazameneteltől. Sem Teges, sem Illa nem bátorították, hogy szökjön el. Miért mondták neki, hogy ne fájdítsa nagyon a szívét? Lehet, hogy nincs értelme hazamennie? – Nem – mondta hangosan, és felült. Ma éjszaka még csak az előjáték volt meg. Holnap lát neki igazán a tervhez. Az egyik őr horkolása diszharmóniában volt az éjszaka csendjével. Teeka a hasán feküdt, és áthajolt a talapzat oldalán. Még mindig érezte azokat a kicsi, gyors görcsöket azon a testrészén, mintha megpróbálna valamit magába húzni. Nézte az alvó őröket, és arra gondolt, milyen könnyű lenne az egyiket felcsábítani magához. A lány teste lassan elernyedt és megpihent. Majd meglátta Kutat, amint a sötétben leskelődik. Azt hitte, nem fogja őt észrevenni? Sohasem alszik?

93

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

Kuta közelebb lopakodott, kezében fétisekkel, és valamit motyogott, amit Teeka nem értett. Az egyik őr felébredt, és könyökével megbökte a másik alvó őrt. Kaho azt parancsolta nekik, minden férfit küldjenek el a háztól. Nem volt szabad semmilyen férfit felengedniük. Abban reménykedtek, hogy Kuta nem ragaszkodik majd ehhez. El akarták kerülni az összeütközést a sámánnal. Kuta lent megállt, és az őrökkel beszélgetett. Teeka remélte, hogy elküldik a sámánt. Korábban ott állt Kaho lakhelye alatt is? Arra a gondolatra, hogy esetleg hallgatózott és mindent látott, a lány megborzongott. Végül, nyilvánvalóan bosszúsan, Kuta elment, magában morogva, fétiseit idegesen babrálva. Mielőtt elnyelte volna az éjszaka, megfordult, és felkiáltott a lánynak. – Meg fogok tőled szabadulni! Teeka várta, hogy visszajön. A sötétségbe bámult erősen, amíg le tudta küzdeni az álmosságot. Anélkül, hogy tudta volna, becsukta a szemét. Lent az egyik őr könyökével meglökte a másikat. – Hallod ezt? – suttogta. Valahonnan a távolból mormolást, morgást hallott. – Kuta lesz az. Villám cikázott át az égen, majd egy távoli dörgés követte.

94

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

TIZENKILENCEDIK FEJEZET _________________________________________________________________________ Mielőtt a nap felkelt, Teeka lement, kivett a közös tűzből egy elszenesedett fadarabot, és kis tüzet rakott magának, hogy illatos kenőcsöt készítsen. Miután kihűlt, a kenőcsöt kikaparta egy kagylóhéjba, és magával vitte a tóhoz, ahol reggeli fürdőjét végezte. Amikor kijött a vízből, felemelte a kagylót értékes tartalmával együtt. Óvatosan belemártotta az egyik ujját és a kenőcsöt bedörzsölte testének hajlataiba és redőibe, valamint a nyakszirtjébe. Egyetlen folyamatos ujjvonással egy vonalat húzott végig a torkától a köldökéig, a tavasz illatával hintve meg magát. Gyorsan belebújt mohaszoknyájába, és egy kagylófüzérrel összefogta hajának egy részét. Az évszak utolsó apró erdei szamócaleveléből készített pép már egyébként is piros ajkainak halvány fényt kölcsönzött. Újra belemártotta kisujját a kenőcsbe, és bekente vele az ajkát, lágyabbá, nedvesebbé, csábítóbbá varázsolva azt. Felvette az apró, vékony faágat, amit előzőleg a tűzben elszenesített, majd letérdelt a vízhez, hogy megnézze tükörképét. Óvatosan beledugdosta a faszenet a koromfekete alsó szempillái közt lévő üres részekbe. Majd felfelé irányuló mozdulatokkal befestette felső szempilláinak végét, amelyeket a nap kiszőkített. Amikor elkészült, belepillantott a tóba, hogy ellenőrizze a végeredményt. Sötét szemei villantak vissza rá. Valahogy más volt ez a szempár, mint amelyet már annyiszor látott a vízben, közel a falujához. Alakja és színe ugyanaz, de több komolyság, több női, és kevesebb gyermeki vonás volt bennük. Rebet és Cala haladtak el mellette az ösvényen, ami a falut és a folyó melletti női részt kötötte össze. Odabólintottak egymásnak. Rebet megállt, és beleszagolt a levegőbe, ahogy elhaladtak Teeka mellett, majd folytatták útjukat le, a folyóhoz. Tosa a gyerekek etetésével volt elfoglalva. Mosolyogva üdvözölte a lányt, amikor az odaért. – Jó reggelt – mondta tegeszta nyelven. Teeka kahúzául viszonozta az üdvözlést. Tosa férje csak bólintott Teekának, majd elment. A tűzhöz közel Teeka meglátta a csorbókából készített fehér varázsitalt egy kicsi kagylóhéjban, nem messze Tosa reggelihez használt tálkájához. Tosa látta, hogy Teeka észrevette. Felkapta, gyorsan felhajtotta, a héjat a tűzbe dobta. – Nincs több gyerek – mondta Tosa. – Talán – javította ki Teeka. – Talán – ismételte meg Tosa. Tosa felugrott, és növényekkel teli kis kosarat vett elő. Néhány növényről Teeka már beszélt neki. – Lecke? – kérdezte buzgón. Teeka a fejét rázta. – Később. Tosa mélyet lélegzett, és megpróbálta elhelyezni az illatot, amit érzett. Hamarosan rájött, hogy Teeka felől jön. – Kellemes, tavaszi illatod van. Teeka mosolygott, és örült, hogy az illat kellemes és észrevehető. – Megtanítod Tosát az illatra? – Később, a lecke alatt megtanítom Tosát. Teeka nagyon nyugtalan volt az idő lassú múlása miatt. Azt akarta, hogy Kaho jóllakott legyen, amire ő odaér hozzá. Tosa tovább fecsegett, a tegeszta és a kahúza nyelvet kombinálva, a réseket jelekkel töltve ki, de Teeka mintha nem látott vagy nem hallott volna semmit. Végül Tosa meglengette a kezét Teeka arca előtt. – Ne haragudj – felelte Teeka, és megpróbált Tosára figyelni. 95

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

Talán rossz ötlet volt meglátogatni Tosát. Teeka egyedül szeretett volna lenni, hogy döntsön végre néhány kérdésben. Felállt, és vállon veregette barátnőjét. – Maradsz? – kérdezte Tosa: – Majd később lesz az óra – mondta Teeka. – Teeka beteg? – kérdezte az asszony, és aggódott barátnője nyilvánvaló nyugtalansága miatt. – Nem. Kahóra gondol. – Kahóra? Miért? Teeka kihasználta az alkalmat, hogy hozzálásson terve megvalósításához. Kezét a szíve fölé helyezte, jelezve, hogy szerelmes. – Teeka szereti Kahót? – kérdezte Tosa hitetlenkedve. Teeka nem akarta mindjárt túlságosan drámaian ecsetelni a helyzetet, ezért vállat vont, mintha nem volna biztos benne. Ez nem volt nehéz, és meggyőzőnek is bizonyult, mert volt némi igazság abban, amit Tosának mondott. Zavartnak és bizonytalannak látszott, és az is volt. Sokat küszködött azzal, hogy megkülönböztesse, mi a valóság, és mi csupán színlelésének, tervének a része. – Nem – mondta Tosa -, te magányos vagy. – Igen, lehet, hogy magányos vagyok – ment bele Teeka. – Egy tegeszta férfi? – Igen, egy tegeszta férfi – felelte Teeka, és kezébe vette a függőt. Tosa lenézett a földre, ezzel is kifejezve empátiáját. – Tosa – kezdte Teeka – ne tudj, és ne kérdezz túl sokat rólam. Tosa zavartan meredt Teekára, de nem firtatta tovább. – A barátom vagy? – kérdezte. – A barátod vagyok – felelte Teeka, és megfordult, hogy elmenjen. Érezte, hogy Tosa tekintetével követi, amint elsétált. Becsukta a szemét, mindkét kezével a függőt fogta. Nem szerette becsapni a barátait. Az a sok hamis dolog, amikre gondolt, és amelyeket tett mostanában, nem éppen a törzsére vallott. Azon töprengett, maradt-e valami a Kicsi őz szelleméből benne. Leült a házában, és még egyszer átgondolta tervének minden apró részletét. Ráveszi Kahót, hogy tegye őt menyasszonyává. Csak érte fog élni a férfi. És az esküvő éjszakáján elhagyja őt. Nem mehet vissza a törzséhez és mondhatja el, hogy felesége otthagyta a nászágyat. Ki kell majd találni valamilyen tragikus történetet a haláláról. Biztonságban lehet majd otthon, a kahúzák nem fognak értemenni. Miután meghozta a döntést, megfésülködött, ajkának újra friss fényt adott, majd lement a létrán. Az őrök szorosan mögötte haladtak, ahogy átkelt a dombon, majd megállt Kaho lakhelyének létrája előtt. Fel akart mászni a létrán, de az egyik őr megmarkolta a karját és visszahúzta. Nem léphetett be Kaho szálláshelyére hívás nélkül. Kaho – hallván a dulakodást – kijött a bejárathoz, lenézett, majd eltűnt a szemük elől. – Kaho – kiáltott oda a lány -, ennek a hajadonnak beszélnie kell azzal a férfival, aki őt nővé avatta. Az őrök egymásra mosolyogtak az intim kijelentés hallatán. Kahónak nem volt más választása: fogadnia kellett a lányt. Kijött az ajtóhoz, és utasította az őröket, hogy engedjék el Teekát. Teeka kecsesen ment fel a létrán. Amikor felért, megvárta, amíg a férfi jelez, hogy elindulhat feléje. Kaho a kezével intett neki, majd elfordult. – Azért jöttem, hogy a bocsánatodat kérjem -kezdte a lány. – Nem értem még az együttlétet, és félek, hogy elrontottam a tegnap estit, mert olyan tapasztalatlan vagyok. Új és csodála-

96

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

tos vágyódást ébresztettél fel bennem. Már annyi asszonyod volt, és te tudod, hogyan kell egy nőt boldoggá tenned. Kaho mellkasa kidomborodott, miközben a lány a személyét dicsérte. – Néha nehéz egy szűznek tapasztalt férfival szeretkeznie – mondta, miközben a lány felé fordult. -Egyesek számára talán lehetetlen is. Teeka kicsit közelebb lépett, illata a levegőben lengett. – Most, hogy veled lehettem, örökké akarni foglak. Ha adsz még egy lehetőséget, megpróbálok tanulni. Minden férfival ilyen? – kérdezte a lány ártatlanul. – Nem, nem minden férfival. Már mondtam neked, hogy számomra nemcsak a saját élvezetem a fontos. Szeretem, ha a nő is örömét leli az együttlétben. – Talán nem kellene annyiszor megérintened a kezeddel és a száddal. Olyan helyeket fedeztél fel rajtam, amelyeket én nem is ismertem. Velem van valami baj? – Nincs semmi baj veled – mondta Kaho még több kedvességgel a hangjában. – Veled minden rendben van, én voltam túl heves. – Kapok még egy lehetőséget? Megtanítasz a szeretkezés formáira? A csapdát felállították és a csaléteknek nem lehetett ellenállni. Kaho beletúrt a lány hajába, a lány még egy lépést tett felé, amíg elég közel nem került hozzá, de a testük mégsem ért össze. Teeka félénken lesütötte a szemét. A férfi hátrafésülte a lány haját, majd a melleire rakta a kezét. Teeka halkan nyögött egyet, de a férfi csak kuncogott. – Tényleg sokat kell még tanulnod – mondta Kaho, kezével végigtapogatva a lányt; örömét lelte a borzongásban, amely szemmel láthatóan átfutott a lányon. – Ma éjszaka eljövök érted. Megtanítalak arra, hogyan élvezz egy olyan férfit, mint én. – De az éjszaka még olyan messze van. – Ma éjjel – ismételte a férfi, és a létrához vezette a lányt. A lány vádló tekintettel feléje fordult, majd lemászott a létrán. Az őrök már várták. Elhaladt a háza mellett, majd Tosáék felé vette útját. – Akarod, hogy most legyen az óra? – kérdezte. Teeka talált egy üres kosarat, majd elvezette Tosát a sűrűbe, az öreg csapásokat követve, amelyeken azelőtt kuruzslók és vajákos asszonyok jártak. Több száz éven keresztül lábak taposták ki ezeket az ösvényeket, megakadályozva, hogy fű vagy más növény nőjön ott. Gyakran a talaj olyan mélyen volt, hogy térdig érő vízen kellett átgázolniuk, amíg újra szárazabb helyre értek. Az őrök követték őket, halálosan unva a nők házi munkáját. Azt hitték, Teeka és Tosa ennivalóhoz gyűjtik a növényeket. A férfiak nem gyűjtögettek, így nem tudhatták, hogy azt az ösvénytől pár méterre lévő virágos növényt, amelyre Teeka rámutatott, sohasem használták főzéshez. A maszlag hatalmas fehér trombita alakú virágját Tosa nem találta jó illatúnak. Elfintorította az orrát. Teeka kihúzta a növényt, felmutatva egy hatalmas fehéres gyökeret, amelyből a sárgászöld elágazó szár sarjadt. Teekának ez a növény nem ahhoz a kenőcshöz kellett, melynek elkészítését Tosának meg akarta mutatni. Ennek a virágnak különleges varázsereje volt. Csak a tegeszta menyasszonyok használták az esküvő napján. Amikor a friss növényt összepréselték és a levét kisajtolták, egy cseppet parfümhöz adva hatásos izgatószer volt. A házassági ceremónia alatt – hígított teában – a nőnek és a férfinak egyaránt ezt adták. Ez mindkettőjük számára boldog nászéjszakát biztosított. Amikor Teeka először látta alkalmazását, nem értette a dolgot. A magyarázatok homályosak voltak, és az a személy, akitől éppen kérdezősködött, mindig zavartnak látszott. Ahogy idősebb lett, nem kérdezősködött többet, mert rájött, hogy ez is része a tiltott beszédtémáknak. Most már megértette.

97

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

Teeka más illatos virágot is megmutatott Tosának, és bár Tosának is volt néhány kedvence, azokról ő nem beszélt. Még kellemesebbé akarta tenni azt az illatot, amit Teeka viselt. A kettő kombinációjának sikerülnie kell, ezt ő is tudta. Teeka megállt egy pillanatra, és körülnézett. Volt még egy növény, amit szeretett volna megtalálni. Azt a növényt kereste, amelyiket gyakran használtak arra, hogy a bőrtől távol tartsa a vizet, a virága pedig beáztatva a nemi vágyat növeli. A tegeszta férfiak gyakran adták ezt feleségüknek, és a feleségek is gyakran csöppentették férjük teájába, ha érdeklődésük csökkenni látszott. Az Auróval töltött éjszakáig nem értette, milyen italról suttogott a népe. Egy lapos, nyirkos réten Teeka meglátta azt a magas növényt, amit keresett. Tosa követte Teekát, és figyelte, ahogy leszakítja a bíborba játszó fehér virágokat, amelyek csoportosan nőttek. Ő is nyúlt értük, de Teeka visszahúzta a kezét. – Ez nem Tosa parfümjéhez kell – magyarázta. A hazafelé út éppolyan unalmas volt az őröknek, akik beszélgettek, nevetgéltek, és gyakran gúnyolták ki a két nőt. Tosa olykor-olykor elcsípett valamit a beszélgetésükből, és nemtetszésének adott hangot azzal, hogy sokszor hátranézett. Egy jó darabig csöndben maradtak a kísérők, de mihelyt lehetett, újrakezdték. – Remélem, ugyanúgy bánnak a feleségükkel, mint ahogy velünk szeretnének – próbálta elmagyarázni Teekának, de a gondolat túl komplikált volt ahhoz, hogy kifejezhesse magát jelekkel, így Teeka nem értette meg. Mikor visszaértek a faluba, egyenesen Teeka házához mentek, és elkezdték szétválogatni a növényeket. Teeka megmutatta Tosának, melyeket kell felhasználnia a készítendő kenőcsbe. Szintén kiválogatta azokat, amelyeket ma éjszaka akart felhasználni. A tűz mellett dolgoztak készítményeiken. Először zsírt olvasztottak, majd pontosan kimérték a virágszirmokat, hogy a kellemes illat, ami Tosának annyira tetszett, pontosan ugyanolyan legyen. Amíg Tosa a saját parfümjét készítette, Teeka egy lapos tálat megtöltött vízzel, és várta, amíg a víz felforr. Siettette azzal, hogy forró kavicsokat dobált bele, amelyek sisteregtek, amikor belepottyantak az edénybe. Amikor a víz lassan forrni kezdett, a nyárs szélére húzta az edényt. A hő nem volt olyan közvetlen ott, miközben ő a kiválasztott szirmokat adagolta hozzá. A gőzölgő edény tetejére egy cseréplemezt helyezett, ami olyan fekete volt, mint a föld, kvarc homokszemcsék csillogtak benne, amit az anyag keveréséhez használtak. Ez majd bent tartja a hőt, és megakadályozza, hogy a gőz elpárologjon. A nedvesség, ami a lemez másik oldalán csapódott le, visszacsepegett a tálba, és így az illat nem surranhatott ki a levegőbe. Pár perccel később levette az edényt a tűzről, félrerakta a lemezt, és hagyta, hogy a folyadék kihűljön. Tosa fölé hajolt, és beleszagolt az edénybe. A furcsa illat felfelé áramlott, Tosa mélyet lélegzett a orrán keresztül. Az illat nem volt olyan édes, mint az a parfüm, amit éppen most készített el. A Teeka készítette aroma álnokabb, földibb volt, de mégis kellemes. Valahogy az éjszakára emlékeztette Tosát. A saját parfümje jobban tetszett neki. Teeka következő feladata az volt, hogy teát készítsen a törpe legyezőpálma bogyójából, a maszlag levéből és a rétek királynőjének nevezett virág bíborba játszó fehér szirmaiból. A főzetet nagyon precízen kell elkészítenie, különben veszélyes lehet. Megelégedve vette tudomásul, hogy sikerült, és félrerakta. – Tosa, segítenél elkészíteni egy különleges ételt? Akarok valamit készíteni, amit elvihetnék Kahónak. – Te főzöl Kahónak? Teeka bólintott. – Csak Kaho feleségei készíthetik el az ételét – mondta Tosa. – Én Kaho asszonya vagyok? – kérdezte Teeka. – Igen. 98

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

– Segítenél? Nincs húsom. – A vadászok hoztak őzhúst. Hozok belőle egy kis darabot és kenyeret is. – Remek. Az italt már elkészítettem – mondta, és ránézett a nemrég elkészített teára. Nem fogja megvárni, míg Kaho eljön érte. Elviszi neki az ételt, mielőtt a falu enne. Nézi majd, ahogy a férfi kortyolja a teát, és figyeli, hogyan nő Kaho vágyakozása utána. Egy dolog kivételével meg lesz elégedve, és nem fog hiányt szenvedni semmiből. Tosa elment, és magával vitte az illatos ajándékot is. Később majd visszajön az élelemmel, amit Teeka kért. A délutáni nap a fáradtság érzését keltette Teekában. Neki nem kellett semmilyen munkát végeznie, mint a falu többi nőjének. Az alvás majd segít az idő múlásában, és nem érzi majd a fásultságot, amit az éjszaka hozott magával. Felvitte a dolgait a létrán, közben kétszer is megbotlott. Már majdnem minden készen állt.

99

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

HUSZADIK FEJEZET _________________________________________________________________________ Lassan alkonyodott. A nap heve is gyengébb volt, és egy viharfelhő, ami nyugat felől jött, felébresztette Teekát. A szél elkezdett csapkodni, szétszórta a faleveleket Teeka házának padlózatán. A falu népe az eget kémlelte: tudták, hogy el kell halasztaniuk esti étkezésüket, ha megjön a vihar. Ételeiket kavargatták, védelmezték a tüzeket, és vártak. A felhő üres fenyegetésnek bizonyult. Hatalmas viharfelhők gyakran képződtek és oszlottak szét, mielőtt még elérték volna a falut. Az időjárás megjósolhatatlan volt, óráról órára gyökeresen megváltozhatott. A pillangók éjszakára menedéket kerestek a fáknál, a szúnyogok most rajzottak ki. Az aszszonyok meggyújtották a tűhalolajjal megtöltött füstös edényeket: a füst szétoszlott a faluban. Az edényekből jövő füst elriasztotta az éhes rovarokat. A tűhal undorító, de hasznos halfajta volt. Nemcsak a rovarok távol tartásához biztosította a füstöt, de az aligátorokat is jóllakatta. Miután megfürdött, Teeka a tálka tartalmát szétfröcskölte a testén. Az őrök figyelték őt, és végigmérték meztelen testét. A lány visszabámult rájuk. Amint elhaladt mellettük, az illat, amit maga után hagyott, az egyik őrt ábrándozásra késztette. Arról álmodott, hogy a fűben fekszik a lánnyal, de a kép gyorsan eltűnt, amikor Kahóra gondolt. Teeka visszamászott a házába, majd lehozta az étellel teli kosarat és megmelegítette a tűzön az ételeket. Az emberek a közös tűz körül gyülekeztek. Az időzítés tökéletes volt. Amikor az étel már elég meleg volt, visszarakta a kosárba, és elindult Kaho lakhelye felé. Mint mindig, az őrök most is követték. Amikor fel akart menni a létrán, az egyik őrszem megállította. – Meglepetést hoztam Kahónak – mondta a lány. Az őr nem értette. Teeka elismételte még egyszer, de néhány kahúza szót is belekevert. Az őr átkutatta a kosarat, majd visszanézett rá. A lány rámosolygott. A férfi hátralépett, hogy a lány felmehessen a létrán. Kaho jelent meg az ajtónyílásban. – Az őrnek, akit kijelöltem, hogy figyeljen téged, komolyabban kellene vennie a munkáját – mondta Kaho, amikor a lány felért. – Ne haragudj rám. Én vettem rá, hogy hagyja, hogy elhozzam neked a meglepetést. – Nagyon meggyőző nő vagy. Mi hozott ide? Nem tudtál várni, míg én megyek érted? – mosolygott a férfi, és látszott, hogy meg van elégedve magával. Teeka közelebb ment a kosárral. A férfi érezte a meleg hús és a kenyér illatát, de az étel aromája összevegyült egy másik illattal, ami még erősebben hatott rá. Ahogy a lány közel állt hozzá, Kaho orrlyukai kitágultak. Ahogy belélegezte az illatot, hőhullám futott át rajta, hasonlóan ahhoz, ami megrohanta, amikor a rituális fekete teát itta. – Készítettem számodra tegeszta teát – mondta a lány, és a férfi ajkához emelte a tálat. – Remélem, ízleni fog. Kaho kortyolt egyet, és hagyta, hogy egy pillanatra az is szétáramoljon a szájában. – Más ez a tea, de azért kellemes az íze. – Kortyolj belőle még egyszer. Biztos vagyok benne, hogy most még jobban fog ízleni. Kaho engedte, hogy a lány az ajkához emelje a tálkát. Jó nagyot kortyolt, és tényleg kellemes ízűnek találta. – Most már tudom, hogy két dologhoz értenek igazán a tegeszták: Hogy tisztességben neveljék fel lányaikat, és hogy remek teát készítsenek. A lány szája mosolyra görbült, majd engedélyt kért, hogy leülhessen a férfi mellé.

100

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

– Gondolkodtál azon, hogy mit szeretnél kapni tőlem, hogy a kötelezettségem feléd megszűnjön? -kérdezte a férfi. – Igen, gondolkodtam. – Akkor áruld el, mi az. – Vágyaim és kívánságaim megváltoztak azóta, hogy először idehoztál engem. Rájöttem, hogy nem kell félnem tőled, és nem érzem, hogy te a lekötelezettem lennél. – Ez minden? – és közben a lányt figyelte, mert azt akarta, hogy a lány bevallja, hogy szüksége van rá. – Ragaszkodom ahhoz, hogy teljesíthessem kérésedet. . – Muszáj még egyszer zavarba hoznom magam előtted? – Nem kívánlak zavarba hozni. Csak szeretnék valamit érted tenni, cserébe az életemért. Nem lehet olyan nehéz valamit kitalálnod most, hogy érzéseid megváltoztak. – Csak egyetlen dolog van, amire gondolni tudok, de az túl sok ahhoz, amit tőled kérhetek. Kaho elmosolyodott. – Mondd el. – Veled akarok lenni. Kaho asszonya akarok lenni. Azt akarom, hogy... – Teeka hangja elcsuklott. – Nem fejeznéd be? Teeka lesütötte a szemét. – Szeretnék veled hálni. De nem szabadna így éreznem. – Sok nő nem ismeri az együttlét örömét, mert férjük képtelen bennük vágyakat ébreszteni. Sok férfi csak magára gondol, de én ebben nem találok semmi örömet. Csak az állatok gondolkodnak így. Én vágyakat ébresztettem benned. Ez jó dolog. – Valamit megmozgattál bennem és a szívemben. A félelmem valami mássá változott. – Ne téveszd össze a szenvedélyt a szerelemmel. – Talán megint bolondot csinálok magamból előtted, de ez a dolog, ami meglágyította a szívemet, akkor kezdődött, amikor beteg voltál. Talán még akkor elkezdődött, amikor kenuval jöttem a kahúza faluba. – Teeka megállt egy pillanatra, mert rájött, hogy közel volt ahhoz, hogy a szívéből szóljon, – Amikor láttalak a kenuban állni, olyan közel hozzám és te nem bántottál, vonzódást éreztem irántad. Te, aki olyan erős és bátor vagy, engem választottál. Teeka ismét a férfi ajkához emelte a tálat, és miközben így tett, a szellő még több parfümöt fújt a férfi felé. – Múlt éjjel, amikor elküldtél engem, nem vártak rám az őrök. Elszökhettem volna, de nem tettem – suttogta Teeka. Kaho megfogta a lány arcát, a magáéhoz húzta, és hagyta, hogy ajka megtalálja a lány nedves, vágyakozó ajkát. A nyelve bejárást keresett, Teeka szétnyitotta ajkait, és engedett a férfinak. Ahogy magához húzta a lányt, a nap eltűnt a horizontról, és a falu zaja is alábbhagyott. Kaho az oldalára fordította a lányt és az ölébe fektette. Gyengéden hátrasimította haját a kebleiről, hogy megérinthesse. Teeka passzívabb volt, mint előző éjjel, de testének mozgásával és légzésének ritmusával segítette a férfit. Halkan lélegzett, a férfi minden érintésére sóhajtott. Teeka összekuporodott a férfi ölében, és gyors, lágy csókokkal borította be annak mellkasát. Kaho átfordította a lányt, és óvatosan a padló felé nyomta a vállát. Keze végigfutott a lány oldalán, szorosan a lányhoz simult, egybeolvadt a testével. Teeka hátrahajtotta a fejét, még többet engedve magából a férfi kutató szájának és érintésének. Hirtelen egy hang szakította félbe együttlétüket: Rebet és Cala állt a bejáratnál. Kaho határozottan felállt, és a saját nyelvükön beszélt hozzájuk, éles, dühös hangon. A két nő lement a létrán, de Kaho nyugtalannak látszott, amiért azok ketten elrontották a pillanatot. Teeka megragadta az alkalmat, hogy gyötörje a férfit, mindkét kezével átfogta Kahót. – Holnap... – mondta a lány, utalva arra, hogy elmegy, és várniuk kell a következő éjszakáig, míg újra együtt lehetnek. – Ne hagyd, hogy elrontsák az estédet – mondta a lánynak. 101

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

– De hiszen ők a feleségeid. Több helyük van itt, mint nekem. – Igaz, hogy a feleségeim, de csak azért, mert ez a szokás. Teeka látta az aggódás nyomait a férfi arcán. Kaho nem akarta, hogy a lány elmenjen. Az ajzószer hatására nagyon kívánta a lányt, és nem tudott neki ellenállni. – Azt mondtam neked, hogy megtanítalak az öröm forrásaira, és ezt meg is tartom. – Ismersz olyan helyet, ahol egyedül lehetünk? – Ismerek egyet. Nincs nagyon messze, de a falun kívül van – mondta Kaho, miközben lesegítette a lányt a létrán, és intett az őröknek, hogy elmehetnek. Miközben mentek, Teekának eszébe jutott Auróval töltött éjszakája, amit a szabadban töltöttek. A holdfény az amulettről Teeka szemébe verődött vissza. Önkéntelenül átfogta keskeny ujjaival az amulettet. Soha semmi nem lesz már olyan, de felidézi majd, és úgy tesz, mintha Kaho Auro lenne. Nem akarta beismerni, hogy a szíve meglágyult a férfi iránt, aki annyi nem kívánt változást hozott az életébe, de azt sejtette, hogy valószínűleg élvezni fogja ezt az éjszakát Kahóval. A teste kívánta. Ez egy kicsit megkönnyíti a terv végrehajtását. – Szerettél már nőt? – kérdezte a lány útközben. – Múltak-e már úgy a napok, hogy vele voltál, közel hozzá, megérinthetted, mellette feküdhettél? – Már sok nő testét élveztem. De sohasem gondoltam mással házasságot kötni Rebeten és Calán kívül. Ez lecsendesítette az öregeket, és ők jó feleségek. Sok gyereket szültek már a magomból. Teeka megállt. – Valamit nem értek. Azt mondtad, hogy Rebet és Cala sok gyereket szültek már a magodból. Nem értem, mit jelent ez? – Érted, mi az az együttlét? – kérdezte a férfi, miközben végighaladtak az ösvényen. – Össze vagyok zavarva. Mi köze a te magodnak ahhoz, hogy Rebetnek és Calának sok gyereke van? A szellemek ajándékozzák meg a nőket gyerekkel, miután férjhez mentek. – A gyerekek a spermából fogannak, amit a férfiak az együttlét alatt kilövellnek. Hogyan tudsz ilyen sokat, ugyanakkor ilyen keveset? – A gyerekek tényleg a férfi spermájából születnek? Teekát meglepte a kijelentés. A csorbóka megakadályozhatja, hogy a nő teste befogadja a gyereket, de ő mindig azt hitte, hogy a szellemek műve a gyerek, és a nők nem mindig szólhatnak bele a szellemek dolgába. Ezt csak a sámánok tehették meg. – A szellemeknek akarniuk kell, hogy a gyerek kifejlődjön, de a férfi spermája az Teeka, amiből a gyermek fogan. Együttlét nélkül nem születhetne gyerek. – Akkor hát a szellemek és a férfi is kell hozzá? – Most már látom, érted. -Honnan tudjam, hogy amit állítasz, az nemcsak a kahúzák elképzelése? – Azt állítottad, hogy nálatok nem szabad beszélni ezekről a dolgokról, így honnan tudod, hogy nekem nincs igazam? – Férjhez menetelem után beszéltek volna erről nekem. – De te nem vagy férjnél, és én most elmondtam neked, így hát tudod. A kahúzáknál nincs tabu, mint a tegesztáknál. A lány leolvasta Kaho arcáról, hogy őrömét leli az együttlét titkainak felfedésében. Szeretett másokat tanítani. Végül elértek a tisztásra, ami egy keskeny mellékfolyó partján feküdt. A férfi a lány mellett állt a hullámzó vízhez közel, majd egy pillanatra hátrébb lépett, hogy egészben láthassa a lányt. Megint közelebb lépett a nyugodt, tágra nyílt szemmel álló Teekához, meglazította a kúszónövényből készült övét, és lecsúsztatta a lány szoknyáját. Teeka alakja tökéletes volt. Keblei nem voltak túl nagyok és az ajka sem volt túl széles. Kaho háttal belesétált a vízbe, és a lányt maga felé vezette, míg egymáshoz nem ért a testük.

102

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

A drog hatása tetőponton volt, miközben a férfi levetkőzött. A lány várt. Ez alkalommal nem lesz agresszív. Hagyja, hogy a férfi szenvedélyében fürdesse. Nagyon készséges lesz, és Kahónak sikerülni fog vélt feladatát végrehajtania. A víz végigsöpört a lábukon, miközben Kaho feléje nyúlt, és meleg, puha vállán megpihentette a kezét. Az éjszakai szél a természet édes hangjait vitte tova, miközben a férfi magához húzta a lányt. Teeka hallotta a férfi mély, egyenletes légzését; teste ellazult, feladva merevségét, hogy még engedékenyebb alakot öltsön magára. Végighúzta a kezét a férfi combjának külső oldalán, olyan lentről kezdve, ameddig csak leért, majd felfelé siklottak ujjai, egészen a férfi medencéjéig. A lány még szorosabban magához húzta Kahót. Kaho érezte, hogy térde elgyengül a lány csípőjének fokozottabb nyomása alatt. Átkarolta Teekát, majd lefektette a földre. A férfi felült, szétterpesztette a lány térdét. Miközben a lány testrészeit megérintette, próbált mindent megfigyelni, megjegyezni, amit csak tudott. Teeka felemelte a karját, bátorítva a férfit, hogy feküdjön rá. – Majd idővel – mondta Teekának. – Csak lassan. Nagyon lassan. Legurult a lányról, mellette feküdt, felfedezve a lányt kezével és az ajkával. Teeka meggörbítette a hátát, miközben a férfi ahhoz a részhez közeledett, ami várta, hogy megérintsék és feltöltődjön. Hagyta, hogy a férfi végigbarangoljon a testén, simogatva, lassanként előrehaladva. Megemelte a medencéjét, amikor a férfi végre megérintette azt. Simogatásai finomak voltak, ami a lányt nagyon csalódottá tette. Megfogta a férfi kezét és erősebben odaszorította. Rekedt sóhajtás tört fel a torkából, majd Kaho a lányra feküdt és megpróbált behatolni. Gyengéden megtalálta az utat. Minden lökésnél egyesült a férfival, mélyebbre vezetve, majd teljesen elnyelve őt a meleg üregben, ami szorosan átölelte. A férfi mozgása egyre gyorsult, mindaddig, míg mindkettőjük utolsó lélegzetért kapkodott, mielőtt elérte volna őket a gyönyör beteljesülése. Mindketten lihegve, kimerülten feküdtek. Vékony izzadságréteg fénylett bőrükön; mindketten ragyogtak a holdfényben. Kaho kényelmesen elhelyezkedett a lány álla alatt, párnának használva Teeka kebleit. Le akart gurulni a lányról, de az szorosan átölelte, és nagyon finoman elkezdte mozgatni a csípőjét. – Még egyszer – suttogta. Teeka csukott szemmel felemelkedett a férfihoz: ajkával megérintve Kahót, apró. vonalakat rajzolt nyelvével a férfi ajkán. Ezzel egy időben összeszorította, majd ellazította azon izmait, amelyekkel a férfit bent tartotta, és tovább mozgatta csípőjét körkörösen. Nem engedélyezett a férfi számára pihenőt, de a férfi is érezte, hogy nincs rá szüksége. Mi volt ebben a nőben, ami állandóan kielégítetlenné tette Kahót? Éppúgy kívánta most Teekát, mint pár perccel ezelőtt. Kaphat-e belőle eleget? Pár percen belül ismét az eksztázis kapujában voltak. A férfi behatolt és Teeka minden lökésre felemelkedett, megragadva, elnyelve őt, míg semmi más nem létezett a világon, csak a gyönyör, amit a lány hozott neki. Ismét Teekára dőlt, kimerülve, levegőért kapkodva. – Ma éjjel jobb voltam? – suttogta a lány kifulladva. Kaho feje visszazuhant a lány mellkasára, miközben egy mélyet sóhajtott. Teeka végighúzta az ujját a férfi gerincén. – Velem maradsz egy darabig még? Nem szeretnék még visszamenni az őrökhöz. Azzal a férfival akarok lenni, aki megmutatta nekem az együttlét gyönyörét. A férfi nehéz teste alatt fekve a nászéjszakáról töprengett. Amikor elhagyja őt, mit fog érezni a férfi? Dühöt? Megalázottságot? Fájdalmat? És milyen kifogást fog kitalálni, amint majd elmondja a többi kahúzának? Hogy magyarázza meg majd, mi ért nem tért vele vissza Teeka?

103

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

A lány nem szeretett ezekre a dolgokra gondolni. Ilyenkor bűntudatot érzett, és szégyellte magát. Vajon képes lesz véghezvinni? Arra is gondolt, vajon akarja-e igazán? Teeka a férfi fejére tette a kezét, és a haját simogatta. Kaho Teeka mellé gurult, és a lány a férfi vállára hajtotta a fejét. Behunyta a szemét, álomba szenderült, mialatt Kaho nézte őt. Boldognak érezte magát, és csodálta ezt a nőt, aki a karjaiban feküdt. Még sohasem látott hozzá hasonló nőt, egy olyan nőt, aki el tudta fogadni, amit ő nyújthatott és még többet. A szeretkezés az ösztöneiben volt. A holdfény átitatta az amulettet, a felső máz fényesen csillogott. A férfi kíváncsian felemelte, de azonnal vissza is ejtette, és visszahúzta a kezét. Túl forró volt, meg is égette az ujját Ez több, mint különös volt. Attól a perctől utálta az amulettet, amióta meglátta. Hogyan tudja elviselni Teeka, hogy a mellkasához érjen? Őt nem égeti? Meg kellene kérdeznie a lányt. Gyengéden oldalba bökte, hogy felébressze. – Most már vissza kell mennünk. Teeka sóhajtott egyet, és felállt. Kaho a lány vállára rakta a kezét, miközben visszasétáltak a faluba. Nem a férfi mögött vagy előtt ment. Teeka mellette gyalogolt. Amikor elérkeztek a lány lakhelyéhez, a férfi nézte, ahogy a lány felmegy a létrán. Nem fordult meg, hogy Kahóra nézzen. Kaho megrázta az egyik alvó őr vállát. – Ébreszd fel – mondta,, és a másik őrre mutatott. – Hányszor kell még elismételnem? Ne aludjatok, ha őt kell őriznetek. Azt akarom, hogy sehová ne menjen el nélkületek. Mondd meg a többieknek, hogy azt akarom, Sokkal gondosabban őrizzétek, mint azelőtt. Teeka a fűből készített szőnyegen feküdt és a sötétségbe bámult. Kaho hatalmas lépései gőgről és büszkeségről árulkodtak, de bárki, aki már látta a szemét, tudnia kellett, hogy a fejében összegubancolódott láthatatlan hálóban vergődött. Az esze egy dolgot diktált, de a teste ellentmondott ennek. Azt hogy Teeka a közelében legyen. Még egyszer és még egyszer vele akart lenni az éjszaka folyamán. Amikor már azt hitte, hogy szenvedélye enyhült valamit, a vágy egy új hulláma csaknem megfojtotta.

104

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

HUSZONEGYEDIK FEJEZET _________________________________________________________________________ Teges a fiatal fiúra mosolygott. Örült a kérés hallatán. Mióta Macota a faluba hozta Azleét és a lány családját, Teges azóta figyelte őket. Macotát szemmel láthatóan elbűvölte a hajadon még gyermeki, de vonzó arca és formás teste. A lány még fiatal volt, és nem régen eshetett át első havi ciklusán. De hát Macota sem volt sokkal idősebb. Egyesek életében a szerelem korán és gyorsan jön, gondolta Teges. Másoknál később történik. Saját szerelme és házassága is korán jött az életébe. De sajnos, mielőtt az évszakok ismétlődhettek volna, Laxa, Teges gyönyörű asszonya a túlvilágra távozott. A végsőkig bátor volt, és végül megszülte élettelen fiukat. Majd ő is kilehelte a lelkét, miközben Teges gyengéden cirógatta kicsiny, hideg kezét. Teges sokat szomorkodott, de mostanra már csak közös szerelmükre emlékszik. Évek után jött rá, hogy nem tud mást szeretni. Már megkapta az élettől a szerelmet, még ha ilyen rövid ideig tartott is. Melegséggel töltötte el Tegest, hogy látta, más ifjú emberekben él a szerelem. Sokszor vette észre magán Teges, hogy magában kuncog, miközben Macota félénk udvarlási kísérleteit figyelte. Úgy tűnt, gyakran botlik meg az ifjú ember nyelve. Elakadt, arca kipirult, teste elgyengült, majdnem hogy elájult a lány előtt. De úgy tűnt, Azlee nem vesz észre semmit. Tegesre mindig frissítőleg hatott a fiatalok szerelme. Macota kérése előre látható volt. Teges saját gondolataiban elmélyedve, alig hallott valamit abból, amit Macota mondott. – Szeretném elvenni Azleét – ismételte meg Macota, várva Teges válaszát. – Azleét. Ah, igen, Azleét a People klánból, akiknek a faluja egynapi járásra fekszik délre – válaszolta végül Teges. – Igen, Törzsfőnök, így van. Teges Macotára mosolygott. – Ő még fiatal. – Tudom, Törzsfőnök. De még én is fiatal vagyok. Ki értheti meg a szellemek döntéseit? A Teremtő ültette a szívembe a szerelmet. Nem tudok ellenállni neki. – És Azleét? Őt is szerelemmel ajándékozta meg a Teremtő? Ugyanazzal a tűzzel, ugyanazzal a szenvedéllyel? Macota vigyorgott. – Szíve csordultig telt, Törzsfőnök. – Élethossziglan, ez nagy idő, és te még fiatal vagy. Biztos vagy benne, hogy vele szeretnéd leélni a hátralévő időt? És ez az, amire ő is vágyik? – Nem jöttem volna hozzád, ha nem ez lenne a szándékunk. Miután eggyé válunk, csak a szellemek választhatnak el bennünket egymástól. – Azt hiszem, a szíved elvezetett ahhoz a nőhöz, aki teljessé teszi majd életed. Beleegyezésemet adom hozzá. Kéréseddel Auróhoz, a sámánhoz kell fordulnod. Ő majd tanácskozik a szellemekkel, hogy megbizonyosodjatok, védőszellemeitek összeférhetőek-e. Teges észrevette Macota idegességét. A fiatalember izgett-mozgott, és várta, hogy elbocsássak. Teges még egyszer rámosolygott. – Akkor hát menj – mondta, és egy kézlegyintéssel elbocsájtotta. Macota hátrálni kezdett, majd elsietett, át a dombon. Teges halkan nevetett az örömtől, mert tudta, mit érez Macota és Azlee. Ez volt azoknak a dolgoknak az egyike, amelyek boldoggá tették, mint törzsfőnököt, könnyebbé tették a kevésbé kívánatos kötelességek elviselését. – A szerelem él, Laxa, és tudom, hogy itt vagy, hogy velem örülj – suttogta, majd botja segítségével felállt. Macotának nem tartott sokáig, míg elért Auro lakhelyéhez. Nem sokat látták mostanában a sámánt. Legtöbb idejét a házban töltötte, kihasználva zsúpfedelű kuckójának előnyeit, hogy

105

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

elrejtőzzön, eltűnődjön bent a félhomályban, és hagyja, hogy minden gondolatát saját nyomorúsága kösse le. – Auro! Sámán! – hívta Macota. Nem jött válasz, de Macota mocorgást hallott a házból. – Sámán. Kérlek, gyere le. Szükségem van rád. Auro egy őzbőr kis darabját használta arra, hogy letörölje homlokáról az izzadságcseppeket. Arca piszokkal volt tele, amelyek az izzadságába tapadtak, teste is a kosztól bűzlött. Izmai gyakorlatok hiányában elvesztették tónusukat, valaha barna bőre most majdnem sárga volt. Üveges szeme körül sötét karikák keletkeztek. Fekete haja a fejéhez simult, apró levelekkel és szeméttel volt tele. Ki hívhatja őt? Ki az a féreg, az a naplopó, aki az ő kegyeit keresi? A legutolsó dolog, amit a törzs gyáváiért tett, az az volt, hogy figyelmeztette őket a közelgő hatalmas viharra. Később segítség nélkül maga építette újjá a lakhelyét. Ó, persze, ők felajánlották a segítségüket, de ő nem engedhette meg, hogy tisztátlan kezükkel hozzáérjenek. Mit tettek előtte érte? Semmit. – Sámán, ott vagy? – kiáltott újra Macota. Auro a létra tetejéhez ment. A feje remegett, ahogy a cölöpnek dőlt. – Mi az, amit akarsz? – kérdezte mogorván. – Kérlek, gyere le. Macota vagyok, és beszélnem kell veled. – Te nem beszélni akarsz velem. Azért jöttél, hogy egy szívességet kérj a sámántól. Nem így van? – mondta morogva. – Nagyon tisztellek, sámán, és azt szeretném, ha tanácskoznál a szellemekkel. Auro az apró bók hallatán jókedvre derült. Lement, és megállt Macotával szemben. – Miért szeretnéd, hogy közbenjárjak érted? -kérdezte. Macota szinte félt kérni, de a kérésnek meg kellett lennie. Auro tanítványa, Olagale még nem volt felkészülve, és Teges még nem akarta Olagalét sámánná nyilvánítani. Még nem, még akkor sem, ha mindenki tudta, hogy Auro nem önmaga többé. Majd eljön a nap – mondta Teges a Tanácsnak. Így Macotának nem volt más választása. Óvatosan kell megfogalmaznia a dolgokat. A házasság létrejöttéhez szüksége volt Auróra. – Sámán – kezdte, és lehajtotta a fejét, hogy tiszteletét kifejezze. – Tiszta ágból származol – Tamuk és az apja és az ő apja ágából, így hozzád a legnagyobb tisztelettel jöttem el. Macota felnézett, és gyorsan Auro arcára pillantott. Az éles vonások némelyike kisimult. Ugyanilyen stílusban fogja folytatni. – Csak te tudsz beszélni a szellemekkel. Én imádkozhatok hozzájuk, hálát adhatok nekik, de csak te hallhatod tisztán a hangjukat. És csak te érted meg az üzenetüket. Te tartod a kapcsolatot a nép és a szellemek kőzött. Ezért szeretnék többet megtudni egy házasságról, az én házasságomról Azleével. Szeretném, ha megkérdeznéd a szellemeket, hogy illünk-e egymáshoz. – Macota nagyot nyelt, és érezte, hogy az idegességtől beleharap a szájába. – Megtennéd ezt nekem? A pillanatnyi csönd elcsüggesztette Macotát. Majd megszólalt Auro. – Mondd meg nekem védőszellemeitek nevét! Macota mosolyával küszködött, ami elárulná megkönnyebbülését. – Tamuk adta nekem a Vörösfarkú Héja szellemét. Azleé a Barna Nyúl. – Igen – jegyezte meg Auro. – Látom a szellemedet, a Vörösfarkú Héját. Megteszem ezt neked. Gyere el holnap újra, és megkapod a választ. Macota megköszönte és elment. Mikor visszafordult, becsukta szemét hálája jeléül. Roszszul is mehetett volna, de jól ment. Örökre a lekötelezettje lesz annak a szellemnek, aki segített neki. Talán Tegesnek igaza volt. Talán az embereknek türelmesebbnek kellene lenniük Auróhoz.

106

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

Teges látta, hogy Macota megáll és Azleével beszélget. A lány annyira emlékeztette Laxára. Azlee mélyen Macota szemébe nézett, miközben a fiú beszélt, mintha elveszne benne. Macota gyengéden megérintette a lány arcát, és megfogta a kezét. Teges tudta, hogy mindketten arra vágynak, hogy átöleljék egymást és csodás dolgokat suttogjanak egymásnak éjszaka. Tudta, hogy Macota finoman és gyengéden ajándékozza meg Azleét a Gyönyörrel és megtanítja neki a Gyönyör Szellemének édes voltát. Kétségtelen, hogy ez az egybekelés eleve elrendelt volt: a szellemek eltervezte házasság. Teges arra a következtetésre jutott, hogy Auro teljesíti a kérést, és nem teszi nehézzé Macota dolgát. Talán Auro meggyógyul. Bár a Tanács kérte, hogy távollétében fosszák meg Aurót sámáni jogaitól, de Teges visszautasította. Bár ő is elismerte, hogy Auro kiegyensúlyozatlan, hogy magába fordult, de ha pozíciójától is megfosztják, nem lesz esélye a felgyógyulásra. Teges ragaszkodott ahhoz, hogy maguk a szellemek intézzék el a dolgot. Nem bocsátanának meg a törzsnek, és nem az ember dolga, hogy beleavatkozzon a szellemek munkájába. Arra intette a törzset, hogy legyen türelmes, és hagyja, hogy a szellemek befejezzék, amit elkezdtek. Auro több volt, mint egy egyszerű ember. Szent ember volt, olyan ember, aki a szellemekkel élt együtt, és meg kell őt hagyniuk a szellemeknek. A Tanács végül is hosszas huzavona után meghátrált. Az éjszaka leszálltával a törzs tagjai abbahagyták napi elfoglaltságaikat, és aludni tértek gyékényszőnyegeikre, Auro pedig éppen ekkor látott munkához. Gyakran úgy találta, hogy sötétben jobban tud a szellemekkel kapcsolatot teremteni. Halkan énekelt a tűz mellett, teste verejtékben úszott, olyan közel ült a tűzhöz. Megtisztulásának ez is része volt. Addig énekelt, amíg a szája teljesen ki nem száradt. Felemelte a tálkát, amelyben a már előre elkészített főzet volt. Még az apjától tanulta, miből és mennyit kell használni. Eleinte apja halála után gyakran hallotta Tamuk hangját: irányította, segítette őt, amikor valamilyen sámáni feladat elvégzésére kérték fel. De ahogy telt az idő, az irányító hang mind halkabb és halkabb lett. Ma éjszaka már semmilyen hangot nem hallott. Auro a szájába öntötte a keserű folyadékot, majd lenyelte. Érezte, hogy a meleg folyadék végigfolyik a torkán és megtölti a gyomrát. Egy pillanat múlva teljesen megtisztul, és átléphet abba a másik világba. A sámán bement a sűrűbe, apró jelt karcolt a földre. A varázsital csikarta a hasát. Öklendezni kezdett, megszabadítva testét minden szennyező anyagtól. Ismét a tűz mellett ült, és készen állt az elkövetkezendőkre. Szeme kifordult, amint hátra esett. Kezének és lábfejének kisebb remegésével kezdődött, majd erőszakos rángatássá nőtt, ami úgy látszott, egész testét megdöngeti. Egy pillanat alatt elgyengült. A látomások először homályos, egészen gyors és eltorzított képek voltak, de hamarosan kitisztultak. Most már megidézhette a szellemeket. Amikor befejeződött, Auro teljesen kimerült. Sokat kívánt a sámántól, hogy meglátogassa a szellemek világát. A szellemek megerősítették, hogy Vörösfarkú Héja és Barna Nyúl összeférhető szellemek. Majd reggel elmondja Macotának. De most a földön fog aludni, mert nincs hozzá ereje, hogy felmásszon a létrán. Auro álmodott valamiről. Teekát látta, ahogy belép Kaho kenujába, háttal a törzsnek. Ő a jelenet felett volt és lefelé nézett. Látta magát és látta Atát, ahogy lefogja őt, hogy féken tartsa. Majd a következő álom megjelenéséig minden elsötétült. Apja figyelmeztetését hallotta. – Csak a Gonosz Világ szellemei találhatnak ilyen kifogásokat. A szellemek behajtják az adósságot is. Hajlandó vagy feláldozni Teekából is valamennyit, hogy kiegyenlítsd az adósságot? – Tamuk hangosan beszélt, és a szavak visszhangzottak Auro fejében. 107

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

Apja arca az álom sötét felhőiben lebegett. -Auro – szólította meg fiát. – Veled vagyok. Auro megfordult, mintha fel akarna ébredni. – Hallasz engem? – kérdezte Tamuk, és viszszahívta a fiát álmaiba. – Hallak. – Halálommal nem zárult le az ügy. Ennél több kell. – Már eleget szenvedtem, apám. Hagyj békén! – Nemcsak rólad van szó egyedül. Nem érted meg? Teekát is belekeverted ebbe. Nem gondolod, hogy ő is szenvedni fog? – Csak annyit kértem, hogy örökké szeressen. – És milyen életet enged ez a számára? Elvetted tőle a szabad akarat jogát. Élete tele van megszállottságának gyötrelmével, hogy visszatérjen hozzád. Ez a mánia örökre lehetetlenné teszi, hogy végleg hazajöjjön. Mint már mondtam neked, mindennek megvan az ára. A Gonosz Világ valamit el fog venni cserébe. – De hát már mindenemet elvették. – Még nincs vége, Auro. Auro ismét megmozdult. Szeretett volna megszabadulni az álomtól. Nem ezeket a szavakat akarta hallani. Bár a szeme csukva maradt, már ébren volt, szája teljesen kiszáradt. Lassan felmászott a létrán, vizet kortyolt egy tálkából, majd visszafeküdt a gyékényszőnyegre. Hamarosan reggel lesz. Talán ma éjszaka már nem gyötrik többé az álmok. De nem értek véget. Ez alkalommal szelleme elhagyta a testét, és a kahúzák faluja felett lebegett. Lelki szemével átlátott Kaho házának tetején. Látta a meztelen királyt bent. Auro közelebb jött. Kaho mozgott, nyögött, és alatta egy nő volt, aki a gyönyörtől vonaglott. Kaho felemelkedett, majd a nő ziháló mellkasára ejtette a fejét. A nő arcát eltakarta a haja, miközben Kaho legurult az asszonyról. A nő felemelte a kezét, hátrafésülte a haját és elégedetten sóhajtott. Auro felült a szőnyegen, már ébren volt. A nő Teeka volt. Azt hitte, hányni fog. Háza padlójára csapott az öklével és ordított. Auro úgy döntött, hogy nem alszik vissza újra. Egyébként is csaknem hajnal volt már. A tűz mellett ült, és teát ivott, amit ő főzött. Úgy határozott, hogy nem megy el a vízhez megfürödni. Túl sok erőfeszítésébe került volna. Majd valamikor, máskor megfürdik. Nézte, ahogy felkel a nap. Tiszta napnak ígérkezett a korai jeleket tekintve. Talán délután lesz egy rövid zivatar. Megpróbált más, szimpla dolgokra gondolni, de Kaho és Teeka együttléte állandóan felvillant előtte, és a háttérben apja hangját hallotta, amint a meghozandó áldozatról beszél. Auro a halántékára tette mindkét kezét, és a fejét fogta, mintha az fel akarna robbanni. Erősen rászorította kezét, és megpróbált szabadulni a látomásoktól, amelyek kísértették. Macota a közelben állt és habozott, hogy megzavarja-e Aurót. Talán várnia kéne. Már indult, hogy elmegy. Auro hirtelen elengedte a fejét, keresztülnézett a falun és megpróbált tájékozódni. Látta, hogy Macota megfordul. – Macota – szólt rekedt hangon. Macota megállt és visszanézett. – Gyere, Vörösfarkú Héja. Megvan a válasz számodra. A fiatal fiú mozdulatlanul állt, félt megmoccanni is. – Gyere, mondtam. Gyere közelebb, hogy beszélhessek veled – mondta Auro. Macota lassan elindult a sámán felé. Néhányan a távolból figyelték. Hallották, amint Auro odakiáltott a fiúnak, és most kíváncsiak voltak. – Ez már jobb – jelentette ki Auro, amikor Macota már előtte állt. – És most ülj le. Auro megállt, és megvárta, míg a fiú elhelyezkedik. – A szellemek országában töltöttem az éjszakát – suttogta. 108

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

Macotának nagyon kellett figyelnie. – Miattad mentem oda. – Köszönöm, sámán – mondta Macota normál hangerőn, remélve, hogy Auro bizarr suttogása megszűnik. – Beszéltem nekik a házassági kérésről. Elmondtam nekik, hogy Vörösfarkú Héjáról és Barna Nyúlról van szó – kezdett Auro megint suttogni. Macota kényelmetlenül érezte magát. – Sámán, elfogyasztottad már a reggelidet? – kérdezte Macota. Hozok neked valamit enni és később megvitathatjuk ezt. – Nem – kiáltotta Auro, és megragadta Macota karját, ahogy az fel akart állni. – Most kell meghallgatnod – motyogott újra. Macota visszaült a földre. Azt kívánta, bárcsak Teges látná, milyen furcsán viselkedik Auro. Macota nem akarta hallani a sámán szellemektől kapott válaszát. Biztos volt benne, hogy Auro őrült, és bármit is mond, az elborult agyából származna. – A te nevedben mentem hozzájuk – ismételte meg Auro. – Kértem a pártfogásukat, Macota, de ők nem egyeztek bele. Vörösfarkú Héja és Barna Nyúl szelleme nem férnek meg egymás mellett. Sajnálom. Macota nem tudta elhinni, amit hallott. – Én is sajnálom, sámán, de nem hiszek neked. Azt hiszem, eltévelyegtél, és mert te nem lehetsz boldog, azt akarod, hogy senki más sem legyen az. Bennragadtál a saját keserűségedben. Azlee és én nem veszünk részt ebben. Macota felállt és elment, dühében keményen lépkedett. Egyenesen Tegeshez ment. – Aurónál voltam. Múlt éjjel tanácskozott a szellemekkel. Teges mosolygott, mert jó híreket remélt. – Mikor lesz az esküvő? – Nem lesz esküvő. Nem itt, ebben a faluban. Auro azt mondja, a szellemek azt mondták neki, hogy mi nem illünk össze. Suttogva beszél. Koszos és bűzlik. Nem fogadom el a szavait. Teges még mindig fel volt dúlva. Ez hihetetlen. Sok-sok generáció alatt csak néhány viszszautasítás érkezett a szellemektől. És azt a keveset is megindokolták. – Majd én beszélek vele – mondta Teges. – Majd ráveszem, hogy tisztázza a dolgot. – Ne törődj vele, Törzsfőnök. Egyébként is, nem kérem meg rá, hogy hívja meg a szellemeket az esküvőre. Visszaviszem Azleét és a családját a törzséhez. Ott is van egy sámán. Nem a tiszta ágból való, de tanácskozhat a szellemekkel, mint Auro. Ő is meghívhatja őket az esküvőre. – De az a sámán biztosan megkérdezi, miért tértél vissza. Nem fog beleavatkozni Auro döntéseibe. – Az Auróról szóló hírek az összes tegeszta törzshöz eljutottak már. Mindenki tudja, hogy megháborodott. Nem lesz semmi probléma. Teges szomorúan nézett. – Azt teszel, amit jónak látsz. – Nagy tisztelettel és csodálattal viseltetek irántad, Törzsfőnök, és az iránt az ág iránt, amelyből Auro is származik. De nem hagyom, hogy lerombolja esélyeimet a boldogságra. – Persze hogy nem – felelte Teges. – Amikor ez a tragikus por visszajut a földre, amikor a szellemek megoldják ezt, remélem, visszajössz a Teges törzshöz, és újra itt fogsz majd élni velünk. – Amikor a por a földre hull. Macota elment. Tegesnek fájt a szíve. Igaza volt, amikor azt mondta Teekának, hogy fogadja el, amit a szellemek jelöltek ki számára. Remélte, hogy a lány hagyja, hogy Auro emléke eltávozzon a szívéből, mert az a fiú, aki hiányzott neki, és akit igazán szeretett, már csak a múlté.

109

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

HUSZONKETTEDIK FEJEZET ________________________________________________________________________ Kaho meglátogatta Teekát, aki éppen a növényeket válogatta Tosával. – Hagyj magunkra – parancsolta a férfi Tosának. Tosa gyorsan belerakta a növényeket a kosarába, összedobálva azokat, amelyek annyi idejébe kerültek, hogy kiválogassa és osztályozza őket. Kaho egyre türelmetlenebb lett. – Hagyd azokat! Tosa kiejtette a kezéből a leveleket, és a létrához hátrált. Egy fejbólintással elbúcsúzott Teekától és eltűnt a színről. – Miért olyan indulatos ma Kaho? – kérdezte Teeka. – Még nem döntöttem el, hogy elfogadjalak-e nőmül. A próbáknak folytatódniuk kell, hogy eldönthessem. – Miért sietsz úgy? Én nem megyek el sehová, Talán úgy döntesz, hogy nem felelek meg. Én nem kényszerítelek. – Anélkül kényszerítesz, hogy tudnál róla. – Én itt vagyok, amikor szükséged van rám. – De a próbáknak folytatódniuk kell. Nem dönthetek megfelelő próbák nélkül. – Mit kívánsz? A lány türelme és közönye tovább csigázta a férfi érzelmeit. A lány arcán árulkodó jelek tűntek fel. -Ma éjjel eljövök érted – mondta a férfi, majd megfordult és elment. Teeka kezével átkarolta a térdét és a férfi felé nézett. Halvány mosolya részegítő volt. Kaho eljött Teekáért aznap éjjel, és ezután minden éjjel. A lány narkomániájává vált, aki után a férfi sóvárgott, és aki nélkül nem tudott meglenni. Rebet ritkábban jött az órákra, amióta Teekát – Kaho karjaiban találta. A helyzet nagyon kínos volt a számára. Szerette Teekát, és nem volt szerelmes Kahóba, de akárhányszor meglátta a lányt, eszébe jutott a jelenet. Kényelmetlenül érezte magát és zavarban volt, ha vele kellett lennie. Jobb lett volna, ha nem szemtanúja ennek. Cala könnyebben fogta fel a dolgot, úgy tűnt, őt nem zavarja. Kuta tovább figyelte Teekát, amikor szem előtt volt. Volt, amikor a lány éjszakánként háza közelében hallotta a hangját, és biztos volt benne, hogy már máskor is látta arra. Egy este, miközben Kaho forró csókjaival borította be a lány csiklandós testét, a férfi hirtelen abbahagyta, és a ház ajtajához ment. Teeka felkapott egy nyúlszőrből készített pokrócot és bebugyolálta magát. – Ki van ott? – kiáltott a férfi. – Mit hallottál? – kérdezte a lány. Kaho mozdulatlanul állt, és kifelé nézett az éjszakába. Egy perccel később visszament a lányhoz, és elnyújtózott mellette. – Azt hittem, valami zajt hallottam. Mintha Kuta lett volna. – Kuta? – Alig hallottam, de azt hittem, suttogott valamit, mintha egy ének lett volna. Kaho gyorsan elfelejtette az esetet, de Teeka nem. Miközben a férfi visszakísérte a házához, a lány az árnyékokat figyelte. Kuta ott van, elrejtőzött és figyel, gondolta. Teeka üdvözölte az örökét, akik a ház tövében álltak. Nagyon örült, hogy ott vannak. Az utolsó pillanatban, mielőtt Kaho elment volna, a lány utána szólt. A férfi gyorsan visszafordult, és várta, mit mond a lány, de az nem szólt semmit. – Semmi – mondta a lány végül. 110

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

Teeka nem tudta elmondani neki, hogy Kuta meg akar tőle szabadulni. Nem akart viszályt szítani. Neki az volt a feladata, hogy elnyerje Kaho szívét és a kahúzák szeretetét. Ebben a dologban magának kell vigyáznia magára. Újra telihold volt. Teeka gyomra görcsbe rándult. Eljött havi ciklusának az ideje. Kuta állandóan követte őt, gonoszan nézett rá, és halkan suttogott valamit. Egy délelőtt még meg is állította, miközben Teeka a vízhez ment. – Nemkívánatos vagy itt – mondta Kuta, összeszorította a fogait, és olyan halkan beszélt, hogy senki más nem hallotta. – A sámán te vagy, Kuta. Nem akarom ezt elvenni tőled. Miért csinálod ezt velem? Kuta sarkon fordult, és orra alatt morogva elment. Teeka elhatározta, hogy beszélnie kell vele, hogy elnyerje jóindulatát. De Kahónak és a többieknek nem kell erről tudnia. Túl sok kérdést tennének fel neki, és ez nyílt szakadást eredményezne. Neki kell szembeszállnia a varázslóval, és véget vetnie irigységének, mielőtt mindent elrontana. Kahónak asszonyává kell őt tennie – el kell vinnie őt a nászágyhoz. Csak akkor szökhet el. Hogy megmentse magát attól a szégyentől, hogy ifjú felesége elmenekült a nászéjszakán, Kahónak valamilyen mentséget kell találnia eltűnésére – valamilyen tragikus mesét a haláláról. Nincs vesztegetni való ideje, Kuta mindennap fenyegeti a tervét. Teeka ismét érezte a görcsöt. Havi ciklusa közeledett. Az időzítés tökéletes volt. Az elkülönítés ideje alatt meglátogatja Kutat. Soha senki nem fog róla tudni. Néhány dolgot összecsomagolt a kosarába, majd az amulettet a kezében tartva mozdulatlanul állt, mélyen elmerülve gondolataiba. Nagy gondossággal kiválasztott néhány levelet, virágszirmot és gyökeret, belerakta őket a kosár aljára és eltakarta őket más tárgyakkal. A létra alján elbizonytalanodott. Szóljon Kahónak? Nem, úgyis nemsokára tudni fogja. Az őrök követték, át a dombon a temetkezési domb széléig, az elkülönített helyre. Pansra is ott volt, de nem üdvözölte Teekát. Teeka kijelölte a helyét és kényelmesen berendezkedett a hozott dolgokkal. Délben elsétált a folyóhoz és megtöltött egy tálat vízzel. Nem volt tüzelő az elkülönítőben, ezért a nap melegének kell elvégeznie a főzést. Az oldalán lévő erszényből elővett egy maroknyi növényi darabot, és a tálba lévő vízbe szórta őket. Pansar éber tekintete megakadályozta, hogy pontosan megmérjen minden hozzávalót, de a főzet azért jó lesz. A tálat oldala mögé elrejtve, bement a bokrok mögé, mintha a dolgát akarná elvégezni. Egy fűcsomó közepébe úgy helyezte el a tálkát, hogy árnyék ne érhesse. A nap heve majd a teát megfőzi, amit ma éjjel fog felhasználni. Újra feltűnt a bokor mögül, lesimította a szoknyáját, mintha a területet a megfelelő módon használta volna. Itt volt az ideje, hogy hozzákezdjen. – Teeka – mondta és magára mutatott. Úgy tűnt, az egyik fiatal őr hízelgésnek veszi a dolgot, és alig várta, hogy megmondhassa a nevét. – Geros – mondta széles mosollyal az arcán. Geros könyökével meglökte a másik őrt, őt is válaszra sarkallva. – Melet – felelte a másik őr kevésbé nyomatékosan. Teeka lassan lecsukta a szemét, majd Geros felé jelezte, hogy „erős ember”, mert úgy ítélte, ő a sérthetőbb. Azok a szavak, amelyre Tosa tanította meg, elégnek bizonyultak, hogy gondolatait közölhesse. Egyetemes jelekkel kombinálva tudott velük beszélgetni. Még talán valami előnye is származott abból, hogy nem tudott folyamatosan beszélni. Geros behajlította az izmát. – Vadász – felelte. Teeka a kidudorodó bicepszek felé nyúlt. – Jó vadász, nagyon erős – mondta olyan hangsúllyal, hogy úgy tűnjön, lenyűgözte a fiús bemutató. 111

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

A lány a figyelmét most a kevésbé érdeklődő őr felé fordította, és megérintette Melet vállát, követve izmainak körvonalát. – Nagy, erős és bátor – gügyögte. Melet kissé nagyobb érdeklődést mutatott a személyes figyelem hatására. A lány elindult, de ismerte és használta is testének ringását, ami majd fenntartja érdeklődésüket. Róla fognak beszélni a nap hátralévő részében. Nem lehet semmilyen bensőséges kapcsolatuk egy menstruáló nővel, de ő kigúnyolhatja és felcsigázhatja képzeletüket. Később még a nap folyamán visszament a fűhöz, amely titkát rejtette el. Megkavarta a nap melegítette levet az ujjával, és felhozta a kiázott gyógynövényeket a felszínre. Kezével kanalat formált, s a tetején úszkáló gyógynövényeket így merte ki a folyadékból. Majd kihozta a tálkát az őrök szeme láttára. – Mit viszel? – kérdezte Melet. Értette a kérdést, de úgy tett, mintha nem értené, szembefordult a kérdezővel, felemelte a fejét, és kérdőn az őrre nézett. Melet megérintette a tálat. – Mi ez? – kérdezte újra. – Tea. Jó tegeszta tea – mondta, és az őr orrához emelte, hogy az megszagolhassa. A tea zamata éppoly altató volt, mint a tartalma, amelyben valóban altatószer volt. Miután az őr saját megnyugtatása érdekében megszagolta, Teeka elvette, és az ujjával megkavarta, majd az ujján lévő maradékot végighúzta az ajkán. – Jó tea – mondta kissé rekedten, és elment. Várni kell, míg leszáll az éj. Ha Kaho rendszere változatlan maradt, akkor ez a két új és fiatal őr vele lesz egész éjszaka. Az idősebbeket Kaho gyakrabban váltotta fel, de a fiatalok kitartását és állóképességét próbára kell tenni. Kahó mindenkit próbára tett. Pansar a gyékényszőnyegén aludt. Teeka az emelvény széléhez ment és kilógatta a lábát, hogy felhívja a fiatal fiúk figyelmét, akik őt nézték. Rájuk mosolygott, arcát haja félig eltakarta. Lassan végigsimított haján, és újra elkábította őket kacér mosolyával. Az égbolt nyugati horizontján tündöklő nap továbbra is elrejtőzött a ciprusfa mögött. Teeka vacsorája megérkezett, de ő félre rakta az ételt, mert túl ideges volt ahhoz, hogy egyen. A gyékényszőnyegen feküdt a sötétben, és várta, hogy Pansar elaludjon. Mikor Pansar szendergő szuszogását hallotta, felült. A függőt a kezében melegítette. Felállt és járkálni kezdett, várta, hogy a falu tüzei kialudjanak. Olyan volt, mint egy macska, kecses és ravasz. Odavissza járkált, mintha beleolvadt volna az éjszakába. Úgy tűnt, az utolsó tűz is kialszik, így Teeka lenézett az emelvényről Gerosra és Meletre. Ők nem jöhettek fel hozzá, tilos volt a férfiaknak belépni erre a tisztátalan helyre, de a lány lemehetett hozzájuk. A kezében vitte a teás tálkát. Több volt, mint egy árnykép ezen a fényes éjszakán. Nyilvánvaló volt testtartásából, hogy nem menekülésre készül. Mindkét férfi barátságosabb pózt vett fel. Közvetlenül előttük állt meg a lány. – Nem alvás – mondta és remélte, hogy megértik tört kahűza nyelvét. – Magányos – sóhajtotta. A két férfi körülnézett és mikor látták, hogy nincs ott senki, arra kérték, hogy maradjon. Most is hízelgett nekik Teeka, erősnek és bátornak nevezte őket. Határozottan és nagyon gyengéden megérintette mindkét férfit és izmaikat csodálta. Majd ajkához tartotta a tálat és úgy tett, mintha ivott volna a teából. Kinyújtotta a tálat és felajánlotta Gerosnak, hogy igyon belőle. A fiú elfogadta. Melet jött most, hogy megeméssze a drogot. A lány megnyugodott, a dolog legnehezebb részén túl volt. Az őrök megkísérelték folytatni a beszélgetést. Geroson mutatkozott meg először a tea hatása, alig észrevehetően hintázott a lábán. Leült a földre, megtámasztotta magát a kezével, hogy egyenesen üljön. Melet is leült, és egyik oldalára támaszkodott. Teeka figyelte a rajtuk jelentkező jeleket, és újra megkínálta őket. 112

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

Amikor a tál kiürült, jó éjszakát kívánt nekik és visszatért az emelvényre. Kicsit még várt, nyugtalan volt, mert rosszat sejtett. Nem szabad elsietni. Újra járkálni kezdett és izzadt kezét tördelte. Végül mikor már nem tudott tovább várni, lemászott és eltűnt a holdfényben. Elhaladt a két alvó őr mellett. A szer hatására reggelig mélyen aludni fognak. Halkan végigkúszott a földön. A falu távoli végében magányosan emelkedett Kuta háza. Azelőtt még sohasem látta a házat, mert még nem volt oka arra, hogy ilyen messzire merészkedjen abba az irányba. Köd fogta körül a házat, úgy tűnt, mintha a zsúptető közé is befurakodott volna. Teeka megállt és meredten nézte. Megborzongott. Talán mégsem volt valami jó ötlet, gondolta. Megmarkolta az amulettet, mintha erőt kéme tőle. Beleharapott alsó ajkába, majd egy mélyet lélegzett. El kell rendeznie ezt a dolgot Kutával. Lassan megközelítette Kuta emelvényének alapját. Úgy tűnt, a tücskök és a békák a fülébe kiabálnak; tele volt szorongással. Éppen kinyitotta a száját, hogy felkiáltson hozzá, amikor egy mély hang szólította meg hátulról. – Miért jöttél ide? Kuta volt az, arca eltorzult a haragtól. – Beszélnem kell veled, hogy véget vessek a köztünk lévő bizalmatlanságnak. – Semmilyen bizalmatlanságnak nem tudsz véget vetni. Nemkívánatos személy vagy itt. Már figyelmeztettem Kahót. Ő nem tud olyan dolgokról, amelyeket én ismerek, és könnyen lóvá teheti egy asszony, aki tudja, hogyan használja fel a testét, hogy megszerezze, amit akar. A ráülő jellemzés a szívét mardosta. Kutának igaza volt néhány dologban. De rá semmiféle veszélyt nem jelentett. Éppúgy el akart menni innen, mint ahogy a sámán akarta, hogy elmenjen. – Nem gondolod, hogy elmennék, ha tehetném? – Addig nem mész el úgysem, míg a kahúzák előtt le nem járatsz engem. És a törzsfőnökünket is tönkreteszed. – Mi van veled? – sikította a lány, mert tudta, hogy senki sem fogja meghallani. Elég messze voltak a falutól. – Senkitől sem akarok semmit! Miért nem tudod ezt megérteni? Kuta kántálni kezdett, figyelembe sem véve a lányt. – Figyelj rám – mondta Teeka még egyszer. – Hallgass meg! De a sámán tovább folytatta, mintha ő ott sem lett volna. Halkan énekelt és a csörgőt rázta. A pálcájára erősített őzpaták és kagylóhéjak olyan ritmusban ütődtek egymáshoz, ahogy az öregember énekelt. – Kuta, kérlek – ordította a lány. De a kuruzslót nem lehetett megzavarni. Egyedül volt a saját világában, őrülten és elszántan. Teeka feladta és még jobban meg volt ijedve attól, amit esetleg a férfi tehet. Sohasem hagyja, hogy megkapja Kahót. Fenntartja a bizalmatlanságot a kahúzák körében. Mire visszaért a házhoz, már zokogott. Kuta mindent elrontott. Távol állt tőle, hogy kétségbe vonja őt vagy a varázserejét, mégis mindent tönkre fog tenni. Teeka a gyékényen feküdt. Még mindig görcsölt a hasa. Túl korán jött erre a helyre, mert ideges volt, hogy lehetősége adódhat Kutával beszélnie. A vérzés még nem kezdődött el. Hamarosan. Az ötödik nap végére Teeka sokat töprengett. Ciklusa még mindig nem kezdődött el, de minden pillanatban várta. Mindenképpen el kell menni innen, de remélte, hogy ez a ciklusa kimarad, vagy legalább távol tud majd maradni Kahótól, ha mégis megjön. Nehéz lenne megmagyaráznia, miért töltötte itt ezt az öt napot. Bárcsak a teste együttműködne a Hold fázisaival. Sohasem fog tudni alkalmazkodni új életéhez, gondolta.

113

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

Elhatározta, ha Kuta elmegy Kahóhoz a találkozásuk miatt, le fogja tagadni. Senki sem látta őt. Az őrök végig aludtak, de ezt sohasem fogják beismerni. Azt állítják majd, hogy egész éjjel szemmel tartották őt. Biztonságban volt. Amikor elhagyta az elkülönített helyet, senki sem várt rá. A körhöz sétált és komplikált gondolatok nélkül egy kahúza asszony könnyedségével elvégezte a megtisztulási szertartást. Majd egyenesen a király tűzhelye felé vette az útját. Kaho állt, és amikor látta, hogy Teeka közeledik, egy kézlegyintéssel elbocsátotta Kutat. Kuta összegörnyedt, elment és haragosan nézett a lányra. Nem mert lépésében megingani, mert attól félt, Kaho tudni fogja, volt abban igazság, bármit is mondott neki Kuta. Egyenesen, megingathatatlanul haladt Kaho felé. Teeka Kaho lábához helyezte a kosarat, az arca felé nyúlt és a férfi arcán végighúzta az ujjait. – Hiányoztál. Kaho hátralépett. – Miért hátrálsz tőlem? Megbántottalak talán a merészségemmel? – kérdezte a lány. – Kuta figyelmeztetett, hogy rossz szellemek lakoznak benned. Azt mondja, mindkettőnket el akarsz pusztítani. Még mindig téged okol Wintu haláláért. – Nem én jöttem ide. Te hoztál el. Kuta bolond, és meg van ijedve. Ha te is így gondolod, miért nem küldesz el és vetsz véget a problémának? Teeka elfordult a férfitól és a válaszára várt. A vállán érezte a férfi kezét, aki arra bátorította, hogy nézzen rá. – Azt hiszem, a gondom csak szaporodna, ha elküldenétek. Én is úgy hiszem, hogy Kuta öreg és meg van rémülve. Hadd rázza a csörgőt és idézze meg a szellemeket, akiktől választ vár. Teeka Kahóra mosolygott és ismét megérintette az arcát. – Kezdjük elölről – mormolta a lány. – Hiányoztál. – Gyere velem – mondta Kaho. – Mutatni akarok valamit neked. Teeka követte Kahót fel a ház létráján. Amikor felért, szeme tágra nyílt azon, amit látott.

114

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

HUSZONHARMADIK FEJEZET ________________________________________________________________________ Teeka összes holmija Kaho hatalmas lakhelyében volt, szépen elhelyezve. – Nem örülsz ennek? – kérdezte a férfi a lány arcát látva. – De ezt nem értem! – Nem akarom, hogy érted kelljen mennem, és keresni téged, amikor közel akarlak tudni magamhoz. A próbák nem lehetnek úgy teljesek. – De még Cala és Rebet sem lakik veled, és ők a feleségeid. Nem fogja ez őket és a többieket feldühíteni? – A kahúzák királya úgy tehet, ahogy kívánja, anélkül hogy ezt a feleségeivel megbeszélné. És ez az, amit én kívánok. – Akkor örülök – mondta a lány mosolyogva. Kaho feléje nyúlt, és közel húzta magához. – A kahúzák nem fogadják be könnyen a jövevényeket. Nem bosszantja őket az, ha a királyuknak más törzsből van asszonya, de a házasság szent dolog. A szellemektől jön. Az idő segít majd, hogy megbarátkozzanak a gondolattal. – De én tegeszta vagyok és tudom, hogyan éreznek a törzsem iránt. Lehet, hogy sohasem fogadnak be, és lehet, hogy a te lelkedet is megmételyezik irántam. Kuta már megpróbálta. Ettől félek. Ha te elégedetlen vagy velem... – Senki sem dönthet helyettem. – Akkor ha akarod, hogy maradjak, maradok. De nem tudom, hogy mit vársz tőlem. Egy feleség szokásos dolgát végezzem? – Csak egy kötelessége van egy feleségnek, amit tőled kérek. Teeka végighúzta kezét Kaho mellkasán, és ujjaival a férfi csupasz hasát simogatta. – Ez nem kötelesség. Ez öröm számomra. Kaho rámosolygott az általa ismert egyetlen olyan asszonyra, aki éppen annyi élvezetet talált a szeretkezésben, mint ő. Most rögtön kívánta a lányt, de ma még sok dolgot kell elintéznie, és a lány később is itt lesz. Miután a férfi távozott, Teeka összeszedett néhány növényt a kosarába, és Tosa tűzhelyéhez ment. – Akarod, hogy legyen most óra? – mondta, meglepve Tosát. – Nem láttalak, hogy jössz – mondta és megrémült barátnője ábrázatától. – Kaho minden holmimat átvitte az ő helyére – mondta Teeka eléggé hanyagul. Tosa felnézett, mert nem volt benne biztos, hogy jól hallotta-e. – Micsoda? – Kaho átvitte a dolgaimat magához – ismételte meg Teeka. Tosa újra visszanézett a kosárba, a benne lévőkkel foglalatoskodott, mielőtt megszólalt. – Minden holmidat? – Igen, kivéve a gyékényemet. – Boldoggá teszi ez Teekát? Teeka a szívéhez rakta a kezét, jelezve, hogy szerelmes. – Mi van a tegeszta férfival? – kérdezte Tosa, és újra lefelé nézett. – Már csak egy álom a múltból. – Még senki sem lakott Kaho tűzhelyénél. Mondta neked, hogy az asszonya leszel? – Először be akarja fejezni a próbákat. – Talán először szeret szívből valakit. – Talán – mondta Teeka, és remélte, hogy a hazugság magja termékeny talajra talált.

115

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

– Tégy úgy, ahogy a szíved diktálja, Teeka, de ne légy bolond. Úgy tud haragudni, mint senki más. – Mindennel, amit teszek, boldoggá akarom őt tenni, de nem hiszem, hogy a kahúzák beleegyeznek a házasságba. – Kaho sok szokást semmibe vett már – felelte gyorsan Tosa. – Azt csinál, amit akar. -Mit szól majd néped, ha látja, hogy Kahónál lakom? – Először talán mérgesek lesznek, hogy egy tegesztát választott Kaho. Ők nem ismernek úgy téged, mint én. Más falvakból is hozott már el tegeszta nőket, de egyikük sem lakott még vele. – Nehéz időszak következik számunkra. – A próbáknak már nem az a szerepük, hogy megvizsgálják, illesz-e hozzá. A kahúzákat teszi próbára Kaho. Az óra rövid volt, Teeka elmagyarázta a két hasonló hatású növény tulajdonságait. Elkészítésükben alig volt különbség, de alapjába véve ugyanarra használták őket. Teeka Kaho tűzhelyénél lakott. A hold feljött az égre. A próbák folytatódtak. Az egyik Tosának tartott órán Teeka gyomra megmozdult, és émelygést érzett. Arca elfehéredett. – Befejezhetnénk mára az órát? – Mondtam valamit, ami felizgatott? – Nem, nem. Csak túl sok bennem a feszültség. Talán valami rosszat ettem. Teeka felvette a kosarát és hazasétált. A hasa még mindig émelygett, tudta, hogy hányni fog. Berohant a sűrűbe, előrehajolt, és öklendezett, míg csak könnyek nem jöttek a szeméből. Végre abbahagyta, leült és megtörölte az arcát a kezével. Az őrei hátrébb álltak, és elfordították az arcukat. Nem számít, milyen közelről őrizték, nem voltak kötelesek nézni, míg a lány hányt. Sokkal lassabban ment, mint előtte, és a létramászás is kimerítette. Bőre nyirkos volt, és a keserű íztől, ami a szájában hátramaradt, csak rosszabbul érezte magát. Teeka az amulettért nyúlt. Most nem lehet beteg. Rengeteg mindent kell még elvégeznie. Az émelygés olyan hirtelen elmúlt, amilyen hirtelen jött. Az izzadság, amely a lány bőrén kicsapódott, hűteni kezdte a testét, ahogy a szellő átszűrődött az emelvényen. – Mi a baj? – hallatszott Kaho hangja a létra tetejéről. – Ehettem valamit, ami megülte a gyomromat. A férfi közelebb ment a lányhoz és megérintette a bőrét. – Nem forró a bőröd. Hideg, de azért elküldök Kutáét. – Ne, ne küldj érte. A hányinger elmúlt, jól vagyok. – Elmegyek, mert azt akarom, hogy Kuta meglátogasson, ha mégis beteg lennél. Teeka mérgesen felnézett. – Elmész? Hová mész? – Vadászni megyünk. Nem hosszú időre megyek. – A medvét akarjátok elejteni? – Élelemért megyünk vadászni, de megtalálom. – Óvatosnak kell lenned. A medve mérges, és tudni fogja, hogy te mész. – Másodszorra nincs esélye velem szemben. Ha a szellemek úgy akarták volna, hogy megöljön, már megtették volna. – Mindenképpen menned kell? Nem maradhatsz itt velem? – Szükségünk van több élelemre. Kevés a készletünk. És vannak fiatal férfijaink, akiknek esélyt kell adni, hogy megtanulják a közös vadászat módjait. A legtöbb férfi, kivéve az öregeket és Kutat, elmegy. – Milyen hosszú ideig leszel távol tőlem?

116

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

– Csak kétszer kel fel a Hold addig – egy nap az utazásra, egy a vadászatra, és egy a viszszaútra. – Állandóan rád fogok gondolni, míg oda leszel. – Ma éjjel még együtt leszünk – mondta, és megérintette a lány kebleit. – Muszáj várnunk, míg sötét lesz? – kérdezte Teeka, és megfogta a férfi kezét. – Az a nő vagy, aki ébren tartja figyelmemet, de sok mindent elő kell még készítenünk ma, ha reggel indulni akarunk – mondta Kaho, és a fegyverkészletéhez sétált. – A vadászok várnak, hogy megvitassuk a haditervet. Teeka csak állt, majd elkísérte a sarokig. – Van még elég idő – mondta, és a férfi lábát simogatta. – Semmi sincs, ami nem várhatna egy kicsit még. Teeka letérdelt és ajkával megérintette a férfi combjait. Keze végigvándorolt férfi testén, és olyan helyekre tévedt, amelyek felizgatták a férfit. – Várnak engem – tiltakozott Kaho. – Sss – mondta a lány, és a férfi szájára tette a kezét. Kaho letérdelt, átölelte a lányt, és magára húzta. Keze végigsuhant Teeka hátán és testén, azonnal érezni akarta a lány egész testét. A férfira nehezedő Teeka testének súlya és mágneses ereje hirtelen eltűnt. A lány úgy mozgott, mintha a levegőben lenne. Kaho csillogó szemekkel bámult, és úgy érezte, mintha valamilyen különös és erotikus álom részese lenne. A ház homályában Teeka hívta Kahót, hogy jöjjön az ágyhoz. Amikor a férfi már elég közel volt, a lány kinyújtotta a kezét és megérintette. Érintése varázslatos volt, ami egy férfi képzeletének a lényege. A lány arra biztatta Kahót, hogy feküdjön alulra. Kaho készséges volt, és hagyta, hogy a lány csodákat műveljen vele. Teeka a gyönyört hozta el neki anélkül, hogy cserébe bármit is kért volna. A lány lovaglóülésben ült rajta, haja Kaho mellkasára hullott. Amikor Teeka saját élvezetétől felnyögött, Kaho is felrobbant benne. A férfi a lány alatt feküdt, még mindig nehezen vette a levegőt a csodálatos eksztázistól, amit csak ez a nő adhatott neki. Alulról jövő hangok törték meg a pillanat varázsát. A hír gyorsan terjedt, Teeka a király házában él. Az emberek nem örültek neki, és Kaho késése tovább fokozta ezt. A férfiak tanácsa várt rá. Sok munka várt még rájuk, és a vezetőjüket egy tegeszta lány tartja fel. Kaho végül felkelt a lány mellől, engedve a diszharmóniának, ami lent támadt. Teeka a férfi mellett állt és körülfonta őt karjával. – Most menj. Népednek szüksége van rád. A férfi bólintott; a lány arcát a férfi nyakához érintette, és nyelvével Kaho fülét csiklandozta. – Az éjszaka elég hosszú lesz – suttogta Teeka. A vadászatot segítő szertartás este kezdődött. Teeka nem vehetett részt benne, de az emelvényen állva nézhette. Kuta egy fából faragott álarcot viselt, amit bőrszíjakkal rögzítettek a fejéhez. Vad harci álarc volt, a szemek helyén kagylóhéjjal, és a tetején tollakkal. A legtöbb vadász hosszú botot tartott a kezében, amelynek a tetejét tekervényesen kifaragott állatfejek díszítették. Különféle bogyók festékanyagával festették ki a vadászokat. Középen Kaho állt kifestve, vadászdalokat énekelt, amelyek a többiek izgalmi állapotának fokozását szolgálta. A szertartás sokkal kidolgozottabb volt, mind hangzás, mind színek tekintetében, mint a tegeszták ünnepe. Teeka nézte egy darabig, de fáradtnak érezte magát. A betegség, amely korábban megtámadta, gyengévé és enerválttá tette. Gyékényéhez ment, lefeküdt, és a tömeg hipnotikus hang-

117

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

jait hallgatta. Remélte, hogy ciklusa akkor jön meg, amikor Kaho távol lesz. Sokkal egyszerűbbé tenné a dolgokat. Még sokáig töprengett, amíg álomba nem szenderült. Nem hallotta, mikor fejezték be, és azt sem vette észre, amikor Kaho melléfeküdt. A férfi érintése és simogatása ébresztette fel. Kaho már ébren volt, amikor a nap felkelt. – Elbocsátottam az őröket – suttogta a lány fülébe, indulásra készen. Teeka kinyitotta a szemét, és arcához húzta a férfi arcát, ajkával megérintette a férfiét. – Te próbára akarsz tenni engem, de tudnod kell, hogy az őrökre nem lesz szükség. Itt leszek és várni foglak, amikor visszatérsz – mondta Kahónak. Kaho közelebb hajolt, érezte a lány álmos testének melegségét. – Maradnék még, de a vadászok már gyülekeznek. – Hozd el nekem annak a medvének a fejét, aki majdnem elvett tőlem. Teeka nézte, ahogy a férfi a létrához megy. Tele volt büszkeséggel, és egy pillanatra kínzó szerelmet érzett. Legközelebb akkor nyitotta ki a szemét, amikor hallotta, hogy Tosa hívja. Lassan a létra tetejéhez ment és lenézett. – Mi az, Tosa? – Tudod, milyen késő van már? Aggódtam miattad. Teeka felnézett az égre, és a nap állásából megállapította az időt. Valóban késő volt. – Túl sokáig aludtam. – Meglátogathatlak? Az volt minden vágya, hogy visszamenjen aludni, de azért megengedte Tosának, hogy feljöjjön. Tosa az arca elé tartotta a tenyerét, majd elhúzta és megkérdezte Teekától, hogy miért néz ki ilyen rosszul. – Nem éreztem tegnap jól magam, de ma már jobban vagyok. – Hadd hozzak valamit enni. Már a gondolatára is kifutott a vér Teeka arcából. – Nincs étvágyam. Talán később. Tosa gondolkodva ránézett. – Mitől vagy beteg? – Biztosan ettem valamit. Kaho azt mondta, hogy nincs lázam. Tosa Teeka homlokára tette a kezét. Mivel nem volt megelégedve, megérintette a szájával Teeka homlokát. – Igaza van. Nincs lázad. A bőröd hűs, de izzadsz. – Látod, semmi komoly baj sincs. – Én nem vagyok olyan biztos benne. Voltál már azelőtt is ilyen beteg? – Nem. Soha. Erős vagyok. Nem tart ez sem sokáig. – Melleid érzékenyek? Teeka Tosára meredt; hogy kérdezhet ilyen személyes dolgot. – Azok? – kérdezte Tosa még egyszer. – Igen, de mindig, ha... – Teeka, miért mentél el az elkülönítőbe, ha nem volt itt az ideje? – kérdezte nyersen. – Nem volt meg a ciklusod. Nem ez az igazság? – Tosa, miért mondasz ilyen dolgokat? – Mert Kahóval voltál. A ciklusod azért nem jött meg, mert gyermeked lesz. Teeka felugrott. – Nem, az nem lehet. – De lehet, hacsak a tegeszta babák nem más módon születnek. Mi van akkor, ha Kahónak és Tosának igaza volt? Mi van, ha a gyerekek tényleg az együttlétből lesznek? De neki nincs férje – ez lehetetlen.

118

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

– A szellemek ezt nem engedik meg férj nélkül – mondta Teeka, és kicsit jobban érezte magát. – De Kahóval voltál, mintha házasság lett volna. Együtt voltatok, és így a szellemek szemében házasok vagytok. Teeka visszaült és mindkét kezével eltakarta az arcát. – Mit csináljak? Mit csináljak? – Elmondod Kanénak? Tudnia kell. – Nem. Még nem. Először be kell, hogy fogadjon a néped. Majd azután elmondom neki. Segítesz nekem, Tosa? – Bemutatlak addig a nőknek, amíg a férfiak távol vannak. Teeka mérlegelte Tosa javaslatát, és úgy határozott, hogy jő stratégia. – Hadd frissítsem fel magam először. Érted jövök, ha végeztem. Tosa elment, Teeka a padló közepén ült és a messzeségbe bámult. Figyelmen kívül hagyta ezt a lehetőséget. Mit fog gondolni Auro, ha visszatér hozzá. A tegeszták sohasem bocsátják meg neki. Nem fogják megérteni, mit kellett azért tennie, hogy szabad legyen. Csak a tegeszta szokásokat ismerik. Nem fogják megérteni. Volt egy gyógyszer, ami esetleg megindíthatja a vérzést, de ez veszélyes. Ha valóban gyermeket vár, a szer mindkettőjüket megölheti. Egyszerre csak egy dolgot, határozta el, mire befejezte a készülődést, hogy a falu asszonyaival találkozzon. Ilyen messzire merészkedik. Előbb ezt befejezi, és majd utána aggódik a tegeszták miatt. Gyomra elrendeződött, mire Tosához ért. – Kész vagy? – kérdezte tőle Tosa. – Mindent megtettem, amit tehettem, – Akkor az első hely, ahová viszlek, Liset háza lesz. Neki sok barátja van, és az asszonyok hallgatnak rá. Jó hely a kezdéshez. – Készen állok – mondta Teeka, és szorosan a kezében tartotta az amulettet. Tosa jól döntött. Teekát nehéz volt nem szeretni. Szerény volt, csinos, nagyon őszinte és ritkaságszámba menő. A nap végére Liset és a legtöbb nő a faluban arról beszélt, milyen csodálatosan kedves a tegeszta lány – mindenki, kivéve Pansart, aki a kezével intett, amikor Tosa elvitte Teekát a házához, hogy menjenek el. Mind Teeka, mint Tosa kimaradtak a vacsorából. Teeka nem ehetett a közös tűznél, és Tosa túl jól érezte magát Teeka társaságában, hogy otthagyja. Ehelyett Tosa utolsó kenyerét ették meg, és azokról a nőkről beszélgettek, akikkel Teeka aznap találkozott. Tosa hirtelen témát váltott. – Elhatároztad már, hogy elmondod-e Kahónak, ha visszatér? – Időben. Először egymáshoz kell szoknunk. Amikor itt lesz az ideje, el fogom neki mondani. – Miért mentél el az elkülönítőbe, ha nem volt meg a ciklusod? – kérdezte Tosa. Teeka könyörgő szemekkel nézett rá. – Már mondtam neked azelőtt is, hogy ne kérdezz túl sokat rólam. Azért mondom ezt neked, mert a barátnőm vagy. Többet nem mondott, és ezzel elment. Tosa követte tekintetével, míg el nem tűnt a szürkületben. Volt egy rész, amit nagyon jól ismert Teekában, és volt egy másik oldal, amiről semmit sem tudott, és úgy hitte, ha ismerné, csak elszomorítaná.

119

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

HUSZONNEGYEDIK FEJEZET _________________________________________________________________________ Eredményes volt a nap. Teeka találkozott a legtöbb nővel, és akár hiszik a férfiak, akár nem, a nők hatással vannak rájuk. A férfiak hozzák meg a nyilvánvaló döntéseket, de egyedül az asszonyok beszélnek velük éjszaka. A következő reggel Teekának újra rendetlenkedett a gyomra, az ételt is visszautasította, amit Tosa kínált neki. Most, hogy már tudta, mi a probléma, tudta a megoldást is. Szedett néhány gyógynövényt, ami majd rendbe hozza a gyomrát: teát készített. Még sok tennivalója volt, mielőtt a férfiak visszatérnek. Tosával körbejárták a falut és üdvözölték az asszonyokat. Teeka elhíresztelt néhány intim dolgot, ami megerősítette, hogy szereti a királyukat. Amikor a férjük, fiuk, bátyjuk visszaér, békés megbeszélést tartanak majd. Valószínűleg Liset lesz az első, aki ilyen beszélgetést kezdeményez. Pansar és Kuta állandóan zaklatták Teekát. Bámultak rá, ha elhaladt mellettük. Pansar csak ellenszenves volt vele, de Kuta gúnyosan mosolygott rá, valamint kellemetlen dolgokat és valótlanokat híresztelt róla. Mivel ő volt a sámán, az emberek hallgattak rá. Amikor a többiek a közös tűznél összegyűltek a vacsorára, Teeka egyedül ült a tüzénél. A füst, amely a vasrácsra rakott tűzből a levegőbe szállt, és azoknak a nevetése, akik körülülték, távolabbinak tűnt, mint valójában volt. Amikor befejezte az evést, kiöblítette a tálakat, a maradékot pedig a tűzbe dobta. Ma korán fekszik le, gondolta. Feljött a hold az égre. Minden éjszaka egyre keskenyebb és keskenyebb lett, jelezve az idő múlását. Állt és az égitestet csodálta, miközben ujjaival a gubancokat fésülte ki a hajából. Álmosan felmászott az emelvényre. Háttal volt a létrának, így nem látta, de hallotta, hogy kezek markolják meg a létrafokokat, és hallotta a lábak zaját, ahogy felfelé haladt a létrán. Gyorsan megfordult. Kuta fejét látta felbukkanni az emelvény szélén. Ahogy az egész test láthatóvá vált, Teeka észrevette, hogy rituális öltözéket visel. Kuta fején sastollakból álló fejdísz volt, és medvebőrből készült köpönyeget viselt. Egyik kezében egy kicsi lándzsát cipelt, ami tollakkal volt díszítve; agancscsúcsokból fűzött nyaklánc volt a nyakán, és igazgyöngyökből készült mellényt viselt. Másik kezében egy kereplőt hozott. Teeka gyomra görcsbe rándult. – Miért látogatja meg Kuta ezt az asszonyt Kaho távollétében? – kérdezte, és azt remélte, hogy megfélemlítheti Kutat. – Ki ez az asszony? – kérdezte a férfi, és közelebb lépett, különféle szent dolgokkal a kezében. -Te tudod, ki ez az asszony. Teeka vagyok. A te törzsfőnöködnek az asszonya. – De ki Teeka védőszelleme? – Védőszellemem a Kicsi Öz szelleme. Miért jöttél el ezt megkérdezni, amikor a hold már feljött az éjszakai égre? – Nem látom azt a szellemet, amiről beszélsz. Valami mást látok. Az amulettet, amit viselsz: valami sötét és gonosz érintett meg. A lány megmarkolta a kagylóból készült amulettet. Nem akarta ezt hallani. – Hagyd abba – kiáltotta. – Egy szerelem ajándéka, semmi több. – Az amulettben nincs semmiféle szerelem. – Akkor a varázserőd gyenge, és nem úgy látod a dolgokat, ahogy azok valójában léteznek. – Azért jöttem, hogy megszabadítsam a kahúzákat egy asszonytól, akit a gonosz szellemek irányítanak.

120

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

– Tényleg annyira fenyegető lennék? – kérdezte, de még mindig nem hitte el a sámán hajlíthatatlan álláspontját. – Nem a test az, amit a sámán lát. – Tamuk, egy hatalmas sámán adta nekem védőszellememet. Kétségbe vonod a varázserejét? – Azt hallottam, hogy Tamuk halott. Nem így van? – Miért nem kérdezed inkább a kahúza szellemeket, ha ők mindent látnak? Kuta az emelvény falához támasztotta a lándzsáját, és egy erszényből vizet szórt a lányra. – Mi ez, amit csinálsz? – kérdezte a lány mérgesen. A sámán énekelni kezdett, és különböző szellemek nevét kiáltotta. Ahogy a lány körül sétált énekelve, egyre közelebb ment, egyre szorosabbra és szorosabbra rajzolva a kört. A por, amit elszórt, miközben járkált, úgy tűnt, hogy a lányt a sámán által kilépett kör közepébe szorította. Hirtelen a lány érezte, hogy csapdába került, a teste megfeszült. Még mindig az amulettet szorongatva, körbeforgott, a szemével követve a férfit. Megpróbált beszélni, de mikor kinyitotta a száját, nem jött ki rajta hang. Kuta megállt és figyelt. Beszorította a lányt. Varázsereje erős volt. Benyúlt a körbe, a tenyerében egy éles kés volt. Szétvágta a bőr nyakláncot, amin az amulett lógott, és lerántotta. A kagyló leesett a deszkára, a por által jelölt körön kívül. – Kérlek, Kuta – ordította a lány. – Mit csinálsz? Ez csak egy nyaklánc. Kuta kezei remegtek, és elkezdte rázni a fából faragott kereplőt, ami olyan alakú volt, mint egy héja feje. Teeka előrehajolt, kinyújtotta a kezét, de a keze nem tudott a körön kívülre nyúlni. – Add vissza nekem – szólalt meg a lány. A sámán ismét rászórt a folyadékból a lányra, ami sistergett a lány bőrén. Teeka megdörzsölte a szemét és megpróbálta megvédeni arcát a sámántól. De bármely irányba is fordult, a férfi ott volt. A kereplője és az éneklés egyre hangosabb és hangosabb lett, dörgő, mély hangja sértette a lány fülét. A lány csak fordult és fordult, körbeforogva. Gyorsabban! Befogta a fülét! Kiütötte a permettel teli edényt a kezéből! Lezuhant a padlóra! . Feladta! Sírt! – Nem... nem... nem. Szédülés. Sötétség. Merev volt, és mindene sajgott, amikor ébredezni kezdett. A padlón aludt és észrevehető volt valamiféle poros kör nyoma körülötte. Már csak arra emlékszik, hogy Kuta valamilyen förtelmes folyadékot spriccelt rá, ami égette a bőrét. Felült, és érezte, hogy teste izzadságtól bűzlik, haja csapzott. A kezén és a térdén kúszva, elsöpörte a padlóról a finom fehér szemcséket. A kör többé nem akadályozta. Teeka kimászott a körből, és felkapta az amulettet. A ház falának támasztotta a hátát, a nyakláncot a kezében szorongatta. – Kaho! – kiáltotta. Megrémült, hogy nem Aurót hívta. Lehorgasztotta a fejét és zokogni kezdett. – Auro – ordította dühösen -, miért hagyod, hogy ez történjen velem? Unta már a tervezgetést és a cselszövést. Már nem ugyanaz a személy volt, mint akkor, amikor idehozták. Veszélybe sodorta törzsének értékeit. A szellemek már nem látják Őt, mi több, semmibe veszik. Belefáradt a küzdelembe – az állandó hazudozásba. Azt akarta, hogy egyszer vége legyen már.

121

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

Eszébe jutott az álom, amiben Auro a parton állt, és nem mentette ki Őt. Végre volt értelme az álmának. Az aligátor Auro volt, és Tamuk megpróbálta megállítani. Auro tette Tamuk halálához vezetett, és Teekát is ugyanaz a dolog nyelte el. A parton álló Auro volt az igazi férfi, az, aki magáért feláldozza őt. Az álomban a férfinak nem állt szándékában kimenteni őt a vízből. A víz volt a férfi varázsereje, és azt akarta, hogy Teeka belefulladjon. Nem volt miért hazamennie. Tegesnek igaza volt, Auro a múlté volt, akit már soha nem tud visszahódítani. Eszébe jutott, amikor a fiú a nyakába kötötte az amulettet és ígéretet tett neki. Teljes szívéből szerette a fiút. Miért tette ezt vele? Miért nem volt elég neki a szerelme? Ha a fiú szerette volna őt, hogyan lophatta volna el az életét, a szabad akaratát, azt a lehetőséget, hogy boldog legyen? Mérgében a szoba másik végébe dobta az amulettet, és nézte, ahogy a szemben lévő falhoz csapódik, majd a padlóra zuhan. – Örökké! – sikította. Teeka a kezébe temette az arcát, nyöszörgött, sírt, zokogott, végre kiadva magából a félelmet, a haragot, az árulást és a depressziót, amit már oly régen érzett. Később összerakta a dolgait, összekötötte a nyakláncot és visszarakta a nyakába. A Teeka és Auro közti kötelék nem olyan volt, amit a lány maga elszakíthatott. Becsületes nő volt, és elkötelezte magát. De a fiúnak megvan hozzá a hatalma, hogy véget vessen a kapcsolatnak, hogy szabaddá tegye, és a lány foglalkozik majd ezzel. Most már tudta, hová tartozik. Kaho asszonya volt. Elámult azoktól a kijelentésektől, amelyeket múlt este hallott. Más erő határozta már meg az irányt – ő saját maga. Szíve az övé volt, és annak adta, akinek akarta. Már nem ejthették és nem tarthatták csapdában akarata ellenére. Ott volt, ahol szeretett volna lenni. Nem arról volt szó, hogy elfelejtette a törzsét. Még mindig tegeszta volt, de már kahúza is. A szellemek tervük szerint vitték véghez dolgaikat, és ő csak egy eszköz volt, amit felhasználtak. Most már tisztán látta. Valami sokkal nagyobb dolog készülődik, és ő is részese ennek. Mivel tegeszta volt, megértette, mi volt népének szándéka a kahúza falu meglátogatásával. Azért, hogy az általuk elvetett magot nevelgesse. Már nagyon, de nagyon régen érezte magát ilyen jól. Tiszta, nem zavaros, nem bonyolult gondolatok jártak a fejében. Elsétált a vízhez, hogy megtisztálkodjon. Sok nő gyűlt már össze ott, hogy a reggeli rituális fürdést elvégezték. A többiektől elkülönítette magát, mert nem akart bekapcsolódni a triviális beszélgetésbe. Belenézett a vízbe, és elámult azon, amit látott. Ugyanaz az arc volt, de fiatal ártatlansága eltűnt. Tanulmányozni kezdte az arcot, megpróbálta eldönteni, tetszik-e neki vagy sem. Teeka virágokkal fonta körül tiszta haját, és a tavasz könnyű illatával illatosította magát. Kaho ma éjjel fog visszatérni. Tosa a háta mögé lépett és megszólította. Teeka hátrafordult. – Igen, Tosa, mi az? – Ma lesz óra? – Talán holnap – felelte Teeka. Tosa a lányra mosolygott, de hangja csalódottnak tűnt. – Igen, talán holnap. Teeka Kaho házához, a saját házához ment. A délután folyamán a füvet új, lágyabb fűvel cserélte ki, és pézsmaszagú illatosító anyaggal szórta meg. Később egy másik gerjesztő teát készített, amit nagyon enyhe hallucinogénnel ízesített. A leánykérés hamarosan meglesz. A barátságos kapcsolat, amit az asszonyokkal kötött, majd segít elnyomni mindenféle tiltakozást, ami felmerülhet azzal kapcsolatban, hogy a kahúzák királya tegeszta nőt vesz nőül. Teeka a függőt cirógatta. Felidézte azt, amikor eldobta, ordított és bosszús volt. Jó érzés volt minden dühöt kiadni magából. Ma reggelig ezekkel az érzésekkel nem szembesült. Kuta valójában szívességet tett neki. Hagyta eltávolodni magától Aurót, és eközben megszabadult a fiú varázserejétől is. Mindig lesz hely a fiú számára a szívében, de az az értékes hely azé az Auróé, akit szeretett, nem azé a férfié, akivé lett. Olyan fiatalok voltak, annyira lenyűgözte 122

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

őket a szerelem, amit egymás iránt éreztek. A fiatalság szenvedélye volt, amit az ember csak egyszer él át, gondolta magában. Mindig, szeretni fogja a fiú emlékét. Milyen furán változtak meg a dolgok. Már nem az a kislány, aki akkor volt. Most bármikor is csukta be a szemét, Kaho arcát látta. Kaho hiányzott neki, nagyon várta már, hogy visszajöjjön. Szürkület előtt zajt hallott a faluból, a vadászok hazatértének kürtzaját. Párhuzamos rudakon hozták a vadászzsákmányt. Kaho vezette őket a faluba, és a medve fejét hozta. Az emberek rohantak, hogy a visszatérő férfiakat fogadják. Teeka várt, a ház bejáratánál állt. Figyelte, ahogy Kaho a tömeghez közeledik és őt keresi. A lány egyenesen és büszkén állt. Kaho megállt, megállásra kényszerítve a többieket is. – Asszony, gyere le! Kaho választott asszonya vagy, és azt kérem tőled, hogy gyere, és fogadj engem visszatérésem alkalmából. Szertartásos meghívás volt, ami csak a kahúzákat illette meg. Minden férfi és nő mozdulatlanul állt. Példa nélküli esemény volt ez, és izgalmuk ellenére nem kerülte el figyelmüket a pillanat fontossága. Teeka a nyakláncához nyúlt. Idegesítette őt, mint már az elején is. Kezdte felemelni, majd visszaejtette a mellkasára. Lement a létrán és átment, a tömegen, ami szétnyílt előtte. Egyedül Pansar állt elé és zárta el előtte az utat. Teeka elsétált a haragos asszonyig, majd megállt. Kaho tűrhetetlennek találta az ellenségeskedés ilyenfajta megnyilvánulását, és dühösen megparancsolta Pansarnak, hogy lépjen arrébb. Amikor Teeka közvetlenül Kaho előtt állt, a férfi átadta neki a medve fejét. – Ez az a vadállat. Neked adom a fejét hálából, amiéit megmentetted az életemet. A te gyógyszerednek köszönhetem, hogy újra jól vagyok. A meglepetéstől visszatartott lélegzetek felkavarták a levegőt. Kaho éppen most sértette meg nyilvánosan a sámánt, hitelt adva a tegeszta asszonynak, amiért meggyógyította őt a medvetámadás után. Kuta összeszorította fogát, senki sem mert ránézni. – Ez az asszony, akit én választottam, különleges gyógyszert készített nekem, ami meggyógyított. Kuta gyógyszere nem hatott, és ez a nő az életét tette kockára, hogy megmentsen engem. Bátorságának ezen tettéért a medve fejével ajándékozom meg őt. Teeka nem számított ilyen nyílt nyilatkozatra. Titkon Kutat figyelte, aki lassan hátrált kifelé a tömegből. Haraggal és megalázottsággal volt tele. A lány büszkén vitte a medve fejét a tetején lévő bundánál fogva. Amikor a szertartások közterének a közepére értek, Kaho eltávolította a szőrmét a bőrtől, amit majd megtartanak. A medvét erejéért és állhatatosságáért tisztelték. Az állkapcsához nem nyúltak, de Kaho kitépte az egyik szemfogát és megmutatta Teekának. – Ennek a gyógyszeres zacskódba kell kerülnie. Új életednek kezdetét jelöli. – A kahúzák számára is valami új kezdetét jelentette, gondolta Talán Teekával való egyesülése szimbóluma volt annak, hogyan fognak a tegeszták és a kahúzák egy nap eggyé válni. Egészen furcsa gondolat volt ez számára. Ő mindig az erőn keresztül hódított meg másokat, de Teeka új utat nyitott meg a számára, talán hatásosabbat is. A kahúzák és a tegeszták egyesülése erős nemzetet fog létrehozni. Bár Kuta volt az egyetlen, akiről azt hitték, hogy víziói vannak, Kahónak is látnoki álmai voltak, és mert a tegeszták kezdeményező látogatást tettek a falujában, úgy gondolta, nekik is ugyanazokat a dolgokat kellett látniuk. Új elképzelések tűntek fel, amelyek dacoltak a viharral. Kaho az előtte álló lányra nézett. A kahúzáknak be kell fogadniuk őt. Feltartotta a hatalmas szemfogat, hogy mindenki jól lássa. – Ha a tulajdonodba kerül ez a totem, a medve erejét és bátorságát birtoklód majd. Totemnek nyilvánítani egy tárgyat, és azt odaajándékozni személyeknek a sámán joga volt. A törzsbeliek figyeltek, a lélegzetüket is visszafojtották a tradíció áthágásának láttán. Kaho

123

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

gyakran megszegte a szokásokat, de még sohasem merészelte a sámán hatalmát és tehetségét birtokolni. Ez a lány az erős Kaho szívét birtokolta, és a lány tekintetéből ítélve a férfi is az övét. A férfiak felbolydultak, de az asszonyok, akik jobban ismerték Teekát mint a férfiak, sokkal engedékenyebbek voltak, és némi románcot is felfedezhettek ebben a kihívó áthágásban. Kaho felemelte a hatalmas fogat, és a fog véres felével keresztet rajzolt a lány homlokára. Miközben a férfi belerakta a fogat a lány nyakán lévő erszénybe, minden kahúza szeme láttára, Teeka kinyújtotta kezét, és gyengéden hozzáért a férfi kézfejéhez. Nyilvánvaló volt, hogy Kaho hamarosan bejelenti szándékát, miszerint ezt a nőt asszonyává teszi. Kaho érzékelte a törzs hangulatát, látta a testtartásukban és arcukon megjelenő üzenetet. Sokuk szemmel láthatóan vonakodott elfogadni Kaho döntését. Már csak egy kis időre volt szüksége Kahónak. Teeka is a körülötte álló emberek arcát fürkészte, de arra vigyázott, hogy az öröm az arcán ne látszódjon. Ünnepélyes pillanat volt ez, amit józan arckifejezéssel kellett szentesíteni. Teeka gondolkodott. A tegeszták és a kahúzák jövőjét rábízták. Már elnyerte Kaho szívét, és a szellemek tudták, hogy így lesz. Azt is tudták, hogy Kaho is elnyeri az övét. Most arra készült, hogy megossza vele a bizalmát. A törzsek össze fognak keveredni, s mindkét törzsből a legjobbat veszik át és azokat eggyé olvasztják. A lány magában hordozta a jövő kulcsát. Csak két emberrel kezdődött, és az továbbterjed, hogy egy új nemzet jöjjön létre, egy olyan, amely a tegeszták kedvességét és a kahúzák erejét egyesíti magában. A terv, amelyet a szellemek eszeltek ki, úgy fog megvalósulni, mintha egy fényes csillag bújna elő a felhő mögül. Az ő szerepe világos volt. Azt az utat követi, amely a szellemek fényében fürdik. Megérintette a gyógyszeres zacskót, ami összegubancolódott a függővel.

124

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

HUSZONÖTÖDIK FEJEZET _________________________________________________________________________ Teeka volt most már az a nő, akit minden férfi akart. Kaho arra a helyre emelte, amit Kuta nem érhetett el rágalmazó vádaskodásaival. Teeka olyan jó alapokat épített ki, hogy még egy sámán tanácsai sem áshatták alá. A lány reménykedett. A sarló alakú hold feljövetelére, amely egy újabb telihold eljövetelét ígérte, a kahúza férfiak behódoltak asszonyaik puhatolózó beszélgetéseik hatására, és Teeka a közös tűznél evett. Már kahúza volt. Kaho odavezette az esti étkezésre összegyűlt tömeghez. Minden férfi képzeletének Teeka volt tárgya, ahogy a tűz körül mozgott. Udvarias és előzékeny volt, de a férfiakkal nem beszélt, nem akarta a nők körében elért pozícióját veszélyeztetni. Az étkezés befejeztével Kaho emelkedett szólásra népe előtt, és beszédet intézett hozzájuk. – Teekát választottam, hogy legyen a menyasszonyom. A próbák befejeződtek, és ő is kedvel engem. Kuta hirtelen felemelkedett az összezsúfolódott emberek tömegéből. – De a sámán még nem tárgyalt a szellemekkel. Elhamarkodottan beszélsz, Kaho. Kaho megfogta Teeka kezét, és felsegítette, hogy mellé állhasson. – Ez a nő kahúza, de a szellemei még tegeszták. Kívül esik a te hatáskörödön – vitatkozott Kaho. Kuta arca eltorzult a csalódottságtól. A düh heve forrni kezdett benne. Érezte, hogy a vér lüktet a halántékán. Szája hirtelen kiszáradt. Szívverése felgyorsult, szíve a mellkasában hánykolódott, és folyt róla az izzadság. – De még tanácsot kell kérnem a kahúza szellemektől – mondta elhaló és reszkető hangon. Kuta nyelve megduzzadt és a szavak is lassan jöttek. -Nem veheted el őt addig, amíg a szellemek bele nem egyeztek ebbe. Nem látsz át ezen az asszonyon? Kuta szúrást érzett orrlyukaiban, és érezte, hogy valamilyen meleg, sűrű folyadék ömlik az orrából. Letörölte, és látta, hogy a kézfején vér kenődött el. Megpróbált újra beszélni, de egy fojtogató érzés megakadályozta ebben, és már csak hörgés hallatszott a torkából. Térdre esett, pupillái kitágultak és rémülten meredt maga elé. Hirtelen nyomást érzett a mellkasában és éles fájdalmat lefelé a bal karjában, bal állkapcsán keresztül. Ajka elkékült, ahogy összecsuklott és mozdulatlanul hevert a földön. Senki sem mozdult, nem voltak benne biztosak, hogy mi történt. A szellemek embere volt, megfoghatatlan megnyilvánulásokra volt képes, ha azok vették át az uralmat rajta, akiket megidézett. Az emberek várták, hogy Kuta feláll, de nem. Végül Pansar felállt, keresztülment az emberek gyűrűjén. Lekuporodott Kuta mellé, és a vállánál fogva átfordította a másik oldalára. Kuta arcára ráfagyott a félelem, amit halála pillanatában érzett. – Halott – jelentette ki a nő. A kahúzák kábultan és zavarodottan álltak. Halk morajlás hallatszott, mivel megpróbálták megérteni, amit az imént láttak. Az emberek Kaho felé néztek. Kaho két férfira mutatott, hogy vigyék vissza Kuta testét a házához. A sámán inasa követte őket. Az ő dolga lesz, hogy egész éjszaka a holttest mellett virrasszon, és megbizonyosodjék, hogy a szellemek tudomásul vették Kuta halálát, és így a túlvilágra távozhat. Ő készíti elő Kuta testét a temetésre; vörös és okkersárga festékkel keni be. Egy kis háromszög alakú darabot kivágnak majd Kuta koponyájából. A háromszög egyik csúcsán lyukat fúrtak, és az új sámán fogja ezt viselni a nyakában. Az emberek komoran és lassan szétoszlottak. Sok embert láttak már meghalni, de sohasem láttak még valakit így meghalni. Kaho hagyta el a helyet utoljára. 125

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

– Próbáld meg elfelejteni – mondta a férfinak Teeka. – Mit csinált, ami feldühítette a szellemeket? Kuta halála fájdalmat okoz nekem, és aggódom is. Élete nagy részében jó sámán volt, még ha a vége felé egy kicsit összezavarodott is. Nem ilyen szörnyű halált érdemelt. – Már megtörtént és nem lehet visszacsinálni – mondta a lány, miközben házuk ajtajához értek. – Csak egy másik sámán próbálhatja meg megmagyarázni Kuta halálát. Vége van. Hadd nyugtassalak meg – mondta, és tenyerét a férfi arcára szorította. Kaho a lány hátát a létrához nyomta. Kezével megmarkolta a lány derekát és vadul csókolni kezdte. Fel akarta falni, magába akarta zárni. Hirtelen hátraugrott a férfi. Vékony vonalban szivárgott a vér a mellkasán lévő apró vágástól. – A függőd – mondta. Teeka lefelé nézett és figyelte, ahogy a férfi leveszi a nyakláncot róla. Megdermedt, várta a fájdalmat a fejében és a szédülést, de nem jött. Egészen más érzés rohanta meg. Ujjával megérintette a kicsi vérpatakot és letörölte. Lágyan megérintette ajkával a férfi mellkasát. A férfi felemelte a lány állát, így láthatta az arcát. Kaho szeme kedves és törődő volt, és mélyen a lány szemébe nézett. Arcára a szenvedély jelei vésődtek. A lány nevét suttogta, és Teeka gyengédséget hallott ki hangjából. A sebre nyomta az ajkát. Szája nedves köröket hagyott a férfi mellkasán, ahogy a férfi bőrét ízlelte. Meleghullám futott át a lányon. Arra vágyott, hogy beborítsa a férfit, enyhítse a fájdalmát és az aggodalmát. – Gyere – suttogta újra a lány, és megmarkolt egy létrafokot. Kaho felnyögött, amikor eleresztette a lányt. Teeka lassan haladt felfelé, olykor-olykor megállt, és hagyta, hogy a férfi megérintse. A létra tetején Teeka leült az emelvény szélére, majd hátradőlt, a lábát pedig lelógatta az emelvény oldalán. Kaho is felment, mígnem a dereka elérte az emelvény szintjét. Előrehajolt és ajkával megérintette a lány hasát és csípőjének felső részét. Majdnem azonnal be is hatolt, mert égett a vágytól, hogy elengedje magát a lányban. Teeka minden mozdulatra reagált, felsikítva a gyönyörtől, amit a férfi okozott neki. A férfi előrezuhant, a lány átölelte a vállát, amíg a férfi, éhsége le nem csillapodott. A lány hagyta, hogy a tűz magától lassan kialudjon, majd felvezette a férfit az emelvényre, közös gyékényszőnyegükhöz. A férfi forró testéhez bújt, s boldog volt, hogy Kaho még álmában is átöleli őt. A férfi egyenletes légzése végül az alvás hosszú és mély ritmusába zuhant. Teeka érezte Kaho szívverését, miközben még közelebb fészkelte magát a férfihoz. Felébredt az éjszaka folyamán, és felült. Megérintette a férfi arcát, majd hozzásimult; szívesen érezte a férfi leheletét a nyakán. Úgy nézett ki, hogy házasságuk más szertartással fog egybeesni. Az új sámánt fogják hivatalosan kinevezni, aki azon a különleges estén totemeket fog ajándékozni az újszülötteknek, és minden törzsbeli szellemét üdvözli majd. A kahúzák köszönetet mondanak az állatok szellemeinek a sikeres vadászatért és a törzs megőrzéséért. Kaho meghívta a törzsfőnököket és a képviselőket más kahúza falvakból, már szét is küldte a futárokat a meghívásokkal. Sok új anya hozza majd el gyermekét a szellemadó szertartásra. A falujuk sámánja, ha van nekik, elkíséri őket. Különleges megtiszteltetést jelent mind a csecsemőknek, mind a sámánoknak részt venni a totemadó szertartáson Kaho falujában. Rebetet és Calát bízták meg Teeka házassági ruházatának elkészítésével. Gondosan és fárasztó munkával elkészített darab volt, amit a gázlómadarak halvány – fehér és pasztellszínű – tollaiból állítottak össze. A tollakat egymáshoz erősítették, hogy olyan köpenyt készítsenek belőle, ami a földet söpri. A szertartás napján Teeka elment Rebet házához, hogy felvegye a esküvői köpönyeget. Kedvezőtlen lett volna, ha az esküvő napja előtt megérinti, így hát ezen a reggelen már nagyon vágyott arra, hogy megnézze és megérintse. Rebet felemelte, és Teeka vállára helyezte. 126

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

– Gyönyörűen nézel ki, Teeka – mondta Rebet. – Köszönöm – válaszolta a lány udvariasan. – A te kezed készítette ilyen csodálatosra. Feszült csend támadt néhány pillanatra, de aztán Teeka megszólalt. – Tudod, mindez nagyon kínos. De bárcsak túltennénk rajta magunkat és újra barátok lennénk. – Én is úgy gondolom, hogy ez jó lenne. – Rebet mélyet lélegzett, majd kifújta a levegőt. – Kaho sohasem volt a férjem, sem Caláé. Valójában egyedül a tiéd, és emiatt nem bánkódom. Teeka kinyújtotta a kezét és megfogta Rebetét. Mindketten értették a gesztust. Rebet levette a köpönyeget Teekáról. – Kahónak eláll a lélegzete, amikor meglát majd téged – jegyezte meg Rebet, ahogy Teeka távozni készült. A falut elárasztották a látogatók, és Kaho a nap nagy részében távol volt Teekától, hogy fogadja őket. A lány kihasználta az időt, hogy pihenhessen és felkészülhessen. Az emelvény sarkához ment, és belenyúlt az egyik kis kosarába. Kivette belőle a kagylóhéj amulettet. Felemelte, és figyelte, ahogy himbálózik és forog a finom bőr nyaklánc végén. Volt egy nagy kosár, amit Kahónak és Teekának magukkal kell vinniük az esküvői kunyhójukba. Élelemmel és gyógynövényekkel volt megrakva, ami az élelmezésben segít nekik a fél holdhónapnyi idő alatt. A készletet olyan növényekkel fogják majd kiegészíteni, amelyek a nászkunyhó körül nőnek. Teeka áttúrta a kosár tartalmát, és az aljára csúsztatta az amulettet. Alkonyatkor a közös tűz már annyira meg volt rakva fával, hogy a tűz magasan az ég felé lobogott. Az esti étkezést később az ünnepség váltotta fel. Rebet hozta az esküvői kosztümöt. Napnyugta után Kahónak Teekától külön kellett válnia addig, míg be nem mutatták neki a lányt. Mivel nem volt családja a lánynak, aki kísérte volna, egyedül kellett Kahóhoz mennie. Teeka friss virágokat tűzött a hajába, és pigmentanyaggal festette be az arcát, mintha ez az arca egy menyasszony természetes ragyogása lenne. Egy másik különleges illatanyagot is elkészített erre az estére, és beszórta vele a testét. Bőrápoló krémet is használt, hogy bőre puha és lágy legyen. Szempilláit is bekente faszénnel, színező kenőccsel pedig halványan a száját fényesítette meg. Az emelvény magasságából látta, hogyan gyülekezik a tömeg a tűz körül. A szertartásos nyilatkozat után az új sámán táncolt és énekelt, varázslatos képességeivel dicsekedve. Egyszerre csak egy asszony mutatta be gyermekét sámánjának, aki Kuta utódja mellett állt. A leglelkesebb gesztusokkal és arckifejezésekkel minden csecsemőnek védőszellemet adtak. Mostantól két nevük volt – egy hétköznapi nevük, amelyet az anyjuk választott nekik, és egy állat szellemének a neve, ami majd irányítja és védelmezi őket életük során. Minden más különösebb ceremónia végül befejeződött. Most Kaho állt a sámánhoz közel, a tűz mellett. Minden szem Kaho házának irányába szegeződött, hogy a menyasszony távoli és csodálatos alakját lássák. Lassan lépkedett, úgy tűnt, mintha a teste a földdel és a levegővel együtt suhanna. A király menyasszonya meghódította közönségét, és a kahúzák tisztelettel bámulták a légies nőt. A telihold fénye és a tűz egymás ellen játszottak, és a lányra éppen annyi időre vetődött a fényük, hogy elbájolja azokat, akik őt figyelték. Minden férfi irigységet és féltékenységet érzett, miközben a lány házassági fogadalmát tette a sámán irányítása mellett. Már előzőleg gyakorolta a kahúza szavakat, amelyek most úgy áradtak a nyelvéből, mint a meleg tea. Kaho mély hangon beszélt, miközben az eskü szövegét mondta. A lány Kaho minden érzékszervét telítette, és szépségével szinte megfojtotta őt. A tömeg vidámsága csodálkozásba fordult. A lány arckifejezése boszorkányos volt, s ezzel a vendégeket bűvöletben tartotta. Ha szellem lett volna a lány, még imádkoztak volna is hozzá.

127

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

Kaho felvette a kosarat, és elvezette a lányt azoktól, akiket megbabonázott. Teeka követte a férfit a kenuhoz, ami rájuk várt. Szemben ült a férfival, ahogy az kievezett a vízre. A holdfényben a férfi a lány szépségében gyönyörködött. A nászágy elég távol volt a faluhoz, hogy semmiféle nászéjszakai nesz ne hallatszódjon. Itt a párnak alkalma volt egyedül lenni, minden gátlásoktól mentesen és zavartalanul. Szent időszak volt ez, ami megérdemelte a magányosságot. A falu asszonyai időnként ellenőrizték a különleges kunyhót, hogy a gyomok és a kúszónövények – amelyek gyorsan nőttek – nehogy ellepjék. Az esküvő előtt egy csoport idősebb nő megtisztította a táborhelyet, és alkalmassá tette az új pár fogadására. Kaho kinyújtotta a kezét, és segített a lánynak kiszállni a csónakból. Felvezette őt egy keskeny csapáshoz, amit magas fű és növények szegélyeztek. Ahogy a bozót áttekinthetőbbé vált, Teeka meglátta a táborhelyet. Az odavezető nyílt ösvény kellemes illatú virágokkal volt tele, és az emelvény tetejét saspáfránnyal fedték be. A lány megállt és elmosolyodott. – Egy tegeszta nő ellopta a kahúza király szívét és az még azt gondolta, hogy ő lopta el a lányt a népétől. A szellemek útjai kifürkészhetetlenek. Az alacsony emelvényen egy puha füvekből készített ágy volt, de a férfi a puha talajon kívánta a lányt, ami mindenfajta életnek a teremtője. A férfi ajka rátalált a lány várakozó és vágyakozó ajkaira. A lány Kaho erős vállába kapaszkodott, és örömért örömmel kedveskedett. A férfi keze lágyan simogatta a lány telt kebleit, és boldogan fogadta azok heves válaszát. Kaho ajkával belecsimpaszkodott a lány nyakába, ahogy lassan a földre húzta őt. Teeka a hátába kapaszkodott, testének vágyakozásától felsóhajtva. A lány érezte, hogy az izmos férfitest hozzásimul. Végigsimított rajta, és felfedezte annak minden apró részletét. Teeka érezte a férfiban felgyülemlett feszültséget, és elmosolyodott, miközben a férfi éhes szája lefelé haladt kecses vonalú nyakán. Kidomborította a hátát, és széttárta a karját, felajánlva magát a férfinak. Kaho felemelte a fejét, és arra a nagyszerű lányra nézett, aki alatta feküdt. A lány bőrét vékony izzadságréteg vonta be, és ragyogott a holdfényben. – Most azt mondom neked, amit még soha senkinek nem mondtam. Szeretlek – mormolta a férfi. -A szellemek akarták, hogy meglássalak téged azon a napon. A lány felsóhajtott, ahogy a férfi megfontolt és ügyes érintése rátalált meleg és nedves testrészére. – Igen – felelte a lány. – Biztosan a szellemek voltak. Ott, azon a nedves földön a Gyönyör Szelleme egynek tekintette őket. A nászágy puha volt. Mindketten az oldalukon feküdtek, Kaho karja átölelte Teekát, orra a lány kellemes illatú hajában pihent. Elaludt. Teeka nagyon óvatosan kibújt a férfi karja alól, nehogy felébressze. Belenyúlt a kosárba, a kagylóból készült amulettet az ujjára csavarta, és kihúzta.

128

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

HUSZONHATODIK FEJEZET ________________________________________________________________________ Teeka kint töltötte az éjszakát a körülötte lévő szűz terület felfedezésével. Egy kis patak mentén haladva járta be a vidéket. Időnként az alvó Kaho mellé ült, figyelte őt, és minden alkalommal valami újat talált rajta, amit kincsként őrizhetett meg. Egyszer még a férfi ajkához is hozzáért az ujjaival. Nem akarta, hogy Kaho felébredjen, mert ha felébredne, el kellene neki mondania. A lány számára talán túl korán is, a napsugarak bekukucskáltak az ágak között. Mintha egész éjszaka ott lett volna, Teeka lefeküdt a férfi mellé, és várta, hogy az kinyissa szemét. A lány érezte, hogy a férfi ajkával megérinti a homlokát, a keze pedig végigsimít az arcán, majd a torkán. Ahogy a férfi végigbarangolt Teeka testén, örömét lelve a lány puha bőrében, a keze megállt a sima felületű, kemény amulettnél. Meglepődötten a könyökére támaszkodott. – Újra viseled a függőt? – Igen. Kahónak összeszorult a gyomra. A lány nem viselte az amulettet, mióta ő levette róla azon az éjszakán, amikor Kuta meghalt. Igazából sohasem szerette, és tudta, hogy valahogy a népéhez köti. Amíg azt viselni fogja, mindig lesz a lányból egy rész, ami nem az övé. – Kérdezhetlek róla? – Most még nem – suttogta a lány. – Hadd pihenjek meg a karodban még egy kicsit. – Maradj a karomban örökre – mondta Kaho, és hirtelen hideg futott át rajta. Ott időztek egymást körülfonva, és féltek a pillanatnak véget vetni. Teeka végül megmozdult. – Hadd csináljak a férjemnek valami ennivalót. Biztosan van étvágyad ma reggel. – Mmm – felelte Kaho -, tényleg éhes vagyok. Gyere velem – mondta, és felkelt, kezébe véve a kosarat. Szabad kezét a lány csípője köré fonta, ahogy elvezette a folyóhoz. A férfi bevitte Teekát a mellkasig érő vízbe. A karjaiban tartotta a lányt, míg Teeka körülfonta őt a lábával. A férfi megízlelte a lány torkánál lévő mélyedést és lágy vállait. Mézédes ajka csábító és meleg volt. A lány forró csókkal viszonozta a férfi gyengédségét. Kaho térde megroggyant az égő vágytól, amit a lány gyújtott meg benne. – Majdnem megfulladtam a szenvedélyedtől – mondta a férfi, mosollyal az arcán. Teeka elpirult és szintén mosolygott. Ha nem lett volna olyan feszült a pillanat, biztosan mindketten nevettek volna. Kaho kivitte a partra, és rázuhant, átitatva testét az övével. – Kaho – suttogta a lány. A férfi bátor harcos volt, és mégis, az első pillanattól kezdve félt – félt, hogy elveszítheti a lányt. Talán ha ezt nem a lány mondaná, nem is lenne igaz. – Kaho – kezdte a lány újra, de a férfi gyengéden a lány szájára tette a kezét, hogy elhallgattassa. A lány izgalomba jött férje ügyes érintésének és csókjainak hatására. Mester volt ebben. Kaho ismerte azokat a dolgokat, amelyeknek a lány teste nem tudott ellenállni. Pillanatokon belül Teeka újra az övé volt: elfogadta és adta is a gyönyört. Kaho nehéz testével egyik oldalára gurult, levegőért kapkodva. – Minden erőmet elveszed – mormolta. A lány is oldalra fordult, és bár a szeme még mindig csukva volt, kinyújtotta a kezét, hogy megérintse a férfi arcát. A férfi felült Teeka mellé, bogyókat vett tó. a kosárból és a szájába tette. – A kahúza király feleségének mosolyognia kell. – Igen – felelte Teeka. 129

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

A férfi a lány ajkához érintette az övét. – Akkor mosolyogj ennek a férfinak. Teeka elfordította a fejét és felült. – Én... – Nem várhatsz vele? – kérdezte a férfi, és remélte, hogy még egyszer elhalaszthatja. Verd ki a fejedből, bármi legyen is az, legalább mára. Csak velem legyél, kicsi feleségem. – Már túl hosszú ideje rakom félre – felelte, miközben már állt és másfelé nézett. A férfi szorosan mögé ment, mindkét kezét a lány vállára rakta, az ajkát Teeka füléhez nyomta. – Akkor avass be. Teeka szembefordult Kahóval. – Van valami, amit le kell zárnom. Belülről emészt engem. – Ha kísért téged és annyi fájdalmat okoz neked, akkor zárd le. Hadd segítsek neked! – Te nem tudsz. Egyedül kell megcsinálnom. – Mondd el! Teeka elsétált a férfitól, majd végül szembefordult vele. – Haza kell mennem. Kaho nyilalló fájdalmat érzett. Volt a lányban egy hely, amit nem tudott betölteni. – A tegesztákhoz? – kérdezte annak ellenére, hogy tudta a választ. – Igen. – Akkor veled megyek – ajánlotta Kaho. – Hadd vigyelek el. – Nem. Egyedül kell mennem. – Én nem fogok zavarni. – Kaho, ez valami olyan, amit egyedül kell megtennem. Senkitől sem akarok segítséget elfogadni, sem azt, hogy valaki befolyásoljon. Magamban kell megtalálnom az erőt hozzá. Fontos nekem, hogy így csináljam. Kérlek, bízz bennem! – Nem hagyhatom, hogy egyedül menj – vitatkozott a férfi, és közelebb lépett. – Túl veszélyes, és emellett még az utat sem tudod. – Emlékszem az útra. – Teeka — mondta a férfi. Felemelte a lány állát, és nyíltan a lány szemébe nézett. – Semmi, amit mondhatnék, nem változtathatja meg a véleményed? Teeka a fejét rázta, majd a férfi mellkasához nyomta az arcát. – Visszajössz hozzám? – kérdezte Kaho mély, rekedtes hangon. -Igen, azelőtt visszaérek, mielőtt el kell hagynunk az esküvői kunyhót, mielőtt a Hold utolsó fázisát elhagyja. Visszajövök ide hozzád. Kaho szigorúan nézett a lányra. Ha az elhagyás jelei mutatkoztak volna rajta, már meglátta volna. Talán nem is akarta észrevenni, – Bolond vagyok, hogy elengedlek? Nem lehet, hogy ne bízzak benned. A gondolat túl fájó lenne. – Itt leszek, várok, és azt fogom számolni, hányszor kelt már fel a hold. – Akkor még ma indulok. Minél hamarabb elmegyek, annál hamarabb visszajövök. Kaho megcsókolta a lány homlokát. – Magaddal kell vinned a kosarat. Nincs más élelem, amit magaddal vihetnél. – És te mit fogsz enni? – Hát nem vadász vagyok? És a föld is rengeteg gyümölcsöt terem. Miattam ne aggódj. Kaho a part szélén állt és a lányt figyelte, míg a víz kanyarulatai és a lombozat buja hajtásai el nem szakították tőle. – Telihold előtt – kiáltotta utána. A lány ügyesebben irányította a kenut ez alkalommal. A gyakorlás, amit Auro keresésekor végzett, elég jól megtanította az evezésre. Az evezőt a vízbe mártotta, maga felé húzta, a hajó orrát kifelé, a vízre irányítva.

130

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

Néha az áramlat sodorta, máskor minden erejét igyekezett összeszedni, hogy a megfelelő irányba haladjon. Tűzött a nap, de a szellő lehűtötte. A kosárban lévő édes gyümölcsök csillapították éhségét. A víz lassan mozgott a kenu alatt. Teeka karja elfáradt, így élvezte a víz lassú sodrását, ami hagyta, hogy egy pillanatra megpihenjen. Átnézett a hajó szélén a tükörképére. Minden alkalommal, amikor mostanában magát látta, meglepődött. A fiatal lány mindenféle búcsú nélkül eltűnt. Teeka egyik ujját a tükörképébe dugta, és a hullámzást, a torzítást figyelte, amit okozott. Amikor a kép kisimult, a vízen lévő nőre meredt, és a gyönyörű amulettre, ami a nyakában függött.

131

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

HUSZONHETEDIK FEJEZET _________________________________________________________________________ A kora reggeli köd felszállt. Helyébe alacsony, masszív, elmosódott gomolyfelhők léptek, amelyek kellemes időt ígértek. Csak csüngtek az égen, várva a szelet, amellyel továbbhaladhatnak. Teeka lefelé evezett a kanyargó folyón. Ha közel került a parthoz, az evezővel ellökte a csónakot. A Nap perzselte a lány hátát. Szélcsend volt. Gyakran a vízbe nyúlt és markából vizet fröcskölt a karjára, de mivel a szél nem fújt, nem sokat segített. Miközben a kenu a vízben úszott, a levegő átsiklott a lány bőrén. Nem hűtötte le a lányt, de legalább elviselhetővé tette a hőséget. Késő délután Teeka kikötésre alkalmas helyet talált. Minden tagja fájt és a gyomrában is szűnni nem akaró fájdalmat érzett. Felhők gyülekeztek az égen, beborult, ami vihart ígért. A lány eltakarította a törmeléket az alacsony növésű ciprusfa alól. Itt fogja kivárni a vihar végét. Mielőtt az eső megjött volna, a lánynak néhány száraz ágat és füvet kellett gyűjtenie, hogy később tüzet gyújthasson. Apró ágakat, száraz füvet és néhány nagyobb darab elkorhadt fát szedett össze. A nagyobb darabokat kettétörte, a füvet félbehajtotta és abba bugyolálta a fadarabokat. A késsel, amit még Kaho rakott a kosarába, levágta a zöld káposztapálma leveleit, amit a gyújtós, valamint a tűzifa becsomagolására használt. A csomagot a kosárba támasztotta, és remélte, hogy nem fog átnedvesedni. Minden körülmény között nehéz volt tüzet gyújtani, de száraz fa és gyújtós nélkül szinte lehetetlen. Milyen könnyű volt csak kivenni egy faszenet a közös tűzből. A mennydörgés robaja közelebb jött. Az ég elsötétült. Amikor a madarak elhallgattak és elrepültek, Teeka is visszahúzódott a búvóhelyre, a ciprusfa alá. A villámlás és a hangos mennydörgés, ami ezzel járt, az eső és a szél közeledtét jelezte. A szél a faágakat és a földet csapkodta, magával sodorva a lehullott leveleket. A kis kenu himbálózott a szél és a víz csapkodásai hatására. Teeka közelebb húzta a kosarat magához, ráhajolt és elkeseredetten próbálta szárazon tartani. Az egész föld rázkódni látszott, ahogy a vihar továbbsöpört. Fényes cikcakkok csaptak be a földre a közelben. Teeka behunyta a szemét. Amikor újra kinyitotta, a víz felé nézett. A kenu ide-oda csapódott. Az édes és fiatal magnólia gyenge törzséről, amihez a kenut kötötte, a nagyobb faágak leváltak. A kenu a kúszónövényből készült kötélen rángatózott, meghajlítva a facsemetéket, lesodorva a kisebb ágakat. Félő volt, hogy a hurok lecsúszik a rönkről. . Teeka kikúszott a fa alól, hunyorogva az esőben. Csak állt, az esővel és a széllel hadakozva, ami marta a bőrét. Biztonságba kellett helyeznie a kenut. Hirtelen egy szélroham egy letört faágat taszított az oldalához, és a földre lökte. Sántikálva és a sárban kúszva jutott el a partig. Éppen amikor a kötélért nyúlt, az elcsúszott a meghajlított fáról. A kenu lefelé, a víz felé kezdett siklani. Teeka előrehajolt a kenuért, és egyik kezével megmarkolta. Megpróbálta tartani, de a lába megcsúszott. A kenu húzta magával a lányt. Már nem ért le a lába a vízben. Prüszkölt, ahogy egy hullám az orrába és a szájába csapta a vizet. Elengedte a csónakot, mert rájött, hogy nem tudja megmenteni. Amikor elérte a partot, felkapaszkodott. Néhányszor köhögött a víztől, amit lenyelt. Csak miután a ciprusfa alatt összeesett, azután jött rá, milyen kimerült volt, és mennyire lehorzsolta a bőrét. A vihar végül lecsendesedett. Teeka bőrig ázott, és vacogott a hidegtől. Felemelte a pálmalevélbe bugyolált fadarabot, de az is átázott. A sivár nap után leszállt az est. A tompa fájdalom a gyomrában nem akart csillapodni, a horzsolások a testén sajogtak, amikor lefeküdt. A tenyerét is égették a karcolások, és a feje is fájt. 132

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

Bár kételkedett abban, hogy tud majd aludni, a teste azonban megadta magát. Megmozdult, ahogy a nappali fény keresztültáncolt a leveleken. A föld beszívta a vizet, és a napsugarak felszárították a vihar megmaradt nyomait. A sár megszáradt a bőrén, és lepergett róla. Besétált a vízbe. A horzsolások ellenére élvezte a tiszta vizet. Amikor megfürdött, megfogott egy kis tálat, és kivett néhány levelet és bogyót a kosárból, hogy teát készítsen. Megvizsgálta a faágakat és a gyújtóst, ami a közelében feküdt. Mind túl nedves volt, hogy meggyulladjon. A tűző napnak kell annyira a vizet felmelegítenie, hogy legalább egy gyenge teát készíthessen. Amíg a főzet ázott, friss mohát keresett új szoknyájához, mert az övé darabokra szakadt. Jól kirázta a szürkészöld mohát, hogy a pókoktól és másapró élőlényektől megszabaduljon, kiirtson belőle. De most a kirázás is megteszi. Nem valami ügyes munka – gondolta. A langyos tea lecsúszott a torkán a gyomrába. Az orrához tartotta a tálat, majd megkeverte a folyadékot, hogy élvezhesse az illatát. Kortyolgatott a teából. Étvágya nem volt, de remélte, hogy a teától majd jobban lesz. Nem érezte jobban magát. A maradékot kiöntötte. Nem könnyített semmit a fájdalmán, sem a tompa fájáson. Több ideje nem volt már, hogy fájdalmát enyhítse. A hazafelé út gyalog hosszabb időbe telik. Viszszarakta a kosárba, amit kivett belőle, majd a vízhez sétált. A parton vele szemben a másik oldalon egy fa hajolt a vízre. Nagy, letört ága a víz felszínén lebegett. Emlékezett rá, hogy látta már ezt a fát. Jó irányba haladt. Más jelzések is feltűntek, amelyekre szintén emlékezett, mígnem a folyó elágazásához ért. A tájat szemlélte, és megpróbált valami ismerős helyet felfedezni, de nem látott semmit. Talán a partról nem látta azt, ami majd jelzi, merre kell továbbmennie. Belegázolt a vízbe, maga előtt csúsztatva a lábát, mélyedés után kutatva. Lassan körbefordult, a fákat és a sziklákat méregette. Végül mindjárt a kanyarulat után meglátta egy fatörzs vízből kiálló végét. Egy fügefa eresztett gyökeret a fatörzs tetején, és növekedett, mintha termékeny talajon állna. Erre emlékezett. Ezen a tájon mindennek meg kellett küzdenie az életért. Szürkületkor észrevette, hogy már hosszú ideje jött úgy, hogy semmilyen különleges jelzést nem látott. Nem fordulhatott rossz irányba, mert semmilyen lehetséges letérő nem volt. Hamarosan besötétedik, és tudta, az lesz valószínűleg a legjobb, ha megpihen éjszakára. Az állandó görcsös fájdalom miatt még mindig nem volt étvágya. Néhány bogyó levét kiszopogatta, majd félrerakta a kosarat. Ágyat készített magának friss, puha fűszálakból, és megpróbált aludni, de éjszakája gyötrelmes volt. Amint elaludt, az állandó, tompa fájdalom gyors, éles nyilallássá vált. Éppen csak annyi ideig tartott, amíg kiment a szeméből az álom, majd elmúlt. Örült, amikor végre reggel lett. A napi tevékenység majd eltereli a figyelmét a kellemetlenségről. Gyorsan összecsomagolta a holmiját és újra elindult. A nap nagy részében úton volt, de nem fedezett fel semmilyen jelet. Talán vissza kellene mennie – gondolta -, és megállt, hogy eldöntse. Biztosan elmulasztott valamit. Mindenfelé szétnézett, majd felfelé a folyón, a másik parton egy tisztást vett észre. Ez volt az, ahol megálltak, amikor a kahúza faluba mentek. Teeka a vízben a legsekélyebb részt kereste. Levetkőzött, szoknyáját a kosárba rakta, amit a fején egyensúlyozott és egyik kezével tartott. Lassan besétált a vízbe, és a folyót kémlelte: aligátorokat keresett. Nagy óvatossággal továbbhaladt befelé a vízben. Közel a közepéhez a víz a nyakáig ért. A kosarát az egyik kezével a fején tartva oldaltempókkal úszott mindaddig, amíg ki tudott sétálni a szemközti partra. A tegeszta falutól egy napba telt kenuval eljutni ehhez a táborhelyhez. Két és fél nap alatt haza kell jutnia.

133

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

Fáradtsága energiává változott. Hirtelen egy éles fájdalmat érzett a hasában és a fájdalomtól meggörnyedt. Egy pillanatra nem kapott levegőt és nem tudott megmozdulni. Ugyanilyen gyorsan enyhült is a fájdalom. A nap hátralévő részében rendületlenül haladt előre, de alkonyatra a fájások gyakoribbak lettek és amíg el nem múltak, hideglelést érzett. Az est kezdetével örült, hogy megpihenhet. Mindenfajta előkészületek nélkül lerogyott a földre, és elaludt. A rövid alvásból erőt merített, hogy el tudja viselni az éjszaka hátralévő részét. Szúró fájdalomra ébredt, ami olyan volt, mintha egy forró botot keresztüldöftek volna a hátán. A vesetájékon kezdődött, majd a háta közepén mint egy feszes, forró szalag átölelte őt. Meleg folyást érzett a lába között; felült, hogy megnézze. Egy tócsa vérben feküdt. A világ forogni kezdett vele, hányingere volt, ahogy dermedten visszafeküdt. Haldoklik? A szellemek küzdenek benne? A tegeszta szellemek büntetik őt így? A vérzés folytatódott, és Teeka hol elvesztette az eszméletét, hol magához tért. Valamikor úgy reggel felé rájött, hogy mi történik. Elvetélt. Látott már ilyet, amikor más asszonyokkal történt mindez. Lenyúlt, megérintette a hasát, és sírt. Az éjszaka folyamán olyan sok vért vesztett, hogy amikor fel akarta emelni a kezét, szédülni kezdett. Szája kiszáradt, ajka kicserepesedett. Szomjas volt. Közel volt a vízhez, de nem tudott elmenni odáig. És még mindig vérzett. Mikor újra kinyitotta a szemét, a napsugarak hatására megrándult az arca. Hollókeselyűk nagy sötét alakjai köröztek felette, mint a halottak felett. A nap úgy telt el, hogy eszméletét vesztette, majd újra magához tért. Örült, mikor végre este lett és lehűlt a levegő. A vérzés csökkent, így olyan volt, mint egy rendes havi ciklus, de nagyon gyengének érezte magát. Ha túl akarja élni, küzdenie kell. Egyedül volt, és élete a saját akaratán múlott. A hasára fordult és a víz felé kezdett kúszni, mint egy kígyó. Az erőlködéstől a szíve szabálytalanul vert. Megijedt. Amíg el nem múlt, dermedten feküdt, majd újra megpróbálta. Az erőfeszítés kimerítette, és néhány lépés után megállt pihenni. Látta a vizet, még érezte is az orrával. Egyszerre csak néhány lépést tett meg, így küzdötte magát az életet adó folyó felé. Végül már elég közel volt, hogy ujja hegyével megérintse. Kinyúlva feküdt a földön, karját előrenyújtva. vizes ujját a szájához húzta. A nedvesség égette az ajkát és csak fokozta a szomjúságát. Közelebb kellene kúsznia, hogy a kezével vizet merítve a szájához emelhesse. A hasán lévő bőr lehorzsolódott, és testének minden izma fájt. Elszorult a torka, mikor sírni kezdett, de nem volt felesleges nedv a testében, amit a sírásnak adhatott volna át. Annyira közel volt már, de mégsem tudta rávenni a testét, hogy megtegye azt a kis távolságot. Amikor újra felnézett, a vizet a kezei alatt látta, az arca majdnem beleért. Tiszta volt és csillogott, a morajlását is hallotta. Valahogy mégis tévedett. A víz itt volt kéznyújtásnyira. A könyökére támaszkodva felemelte magát és a kezével vizet mert a folyóból. Szétválasztotta az ajkait, kinyitotta a száját, és nagyot kortyolt a friss, tiszta vízből. A szája tele lett száraz földdel; kiköpte. Rászedte a képzelete. Sem a kezében, sem a szájánál nem volt semmilyen víz. A földet lapátolta ki, és próbálta meginni. Újra vonszolni kezdte magát a hasán a durva talajon. A víz már a kezét mosta, fel egészen az alkarjáig. Egy utolsó lendülettel előrerugaszkodott, amíg az arca a folyam széléhez ért. Kinyitotta a száját, ivott, majd fulladozva feljött levegőt venni. Prüszkölt és az arcát törölgette. Ez alkalommal már lassabban hajtotta le a fejét és kortyolt egyet, óvatosan, kis adagokban lenyelve a vizet. A gyomra nem bírt el annyit, mint amennyit inni szeretett volna, így hát megállt, elfeküdt a hátán, éppen csak hogy kint legyen a vízből. Elaludt. Néha-néha felébredt, kortyolt a vízből, majd újra elaludt. Nem érezte az idő múlását. Csillapíthatatlan szomjúsága volt az egyetlen dolog, ami serkentette őt. Amint kielégítette azonnali szomjúságát, újra elaludt. Mikor utoljára felébredt, kicsit erősebbnek érezte magát. Ébren tudott maradni kicsit hoszszabb ideig, mint azelőtt. Túl fogja élni. 134

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

Az égen sötét és baljóslatú felhők gyülekeztek, de a dögevő madarak árnyai már nem keringtek felette. Ahogy visszatért az ereje, agya is más dolgokkal kezdett foglalkozni. Sírni kezdett. Maga is meglepődött azon, amit a veszteség miatt érzett. A gyerek hirtelen valósággá vált. Bár eddig nem sokat gondolt a bébire, akit hordozott, most mégis érezte a benne lévő ürességet. Régen azt gondolta, hogy eljön majd az idő, amikor örömét leli abban, hogy gyereket vár. Erre azonban sohasem számított. Teeka az elvesztett időre gondolt. Most nem szomorkodhat. A céljára kell koncentrálnia. A szomorú gondolatok csak zűrzavart okoztak a fejében. Gyógyszert kell készítenie, hogy megerősödjék. Vissza kell nyernie az erejét, hogy továbbmehessen. Nem kell a múlton elmélkednie. Közel volt az otthonához. Ez megnyugtatta, és mély álomba merülve átaludta az éjszakát. A szélviharral járó esőzés hideg esőcseppjei Teeka arcába csapódtak és felébresztették. Gyorsan a fák lombozata alá húzódott, és egy zöldellő ciprusfa törzsének támaszkodott. Az ágak végén mohák csüngtek le, és vad broméliák ölelték át gyökereikkel a faágakat. A kúszónövény merev csúcsában elvékonyodó szürkészöld levelek a fa tüskéire tekeredtek, amelyek fényes, vörös allevelekben végződve felfelé nőttek. A lány mögött egy magas fa állt, bogyókkal megrakva, amelyekből ízletes, forró teát lehet főzni. Bármerre is nézett, minden virágba borult. Az a csodálatos évszak érkezett el, amikor a szellemek újjávarázsolták a földet. Amikor az idő kitisztult, Teeka összecsomagolta a holmiját, de kivett minden olyat a kosárból, ami nélkül elboldogulhat. Gyógynövényeket rakott még a kosarába, amelyek segíthetik felgyógyulását. Késő délután letáborozott. Ez alkalommal elhatározta, hogy menedéket épít magának. Ha újra esni találna, ne zavarja meg az álmát. Talált egy hosszú faágat, annak két végét alacsony növésű, két, egymáshoz közel álló ciprusfa elágazásába rakta. Majd más lehullott faágakat, amelyeket ott talált, ennek támasztott. Mindkét oldalát így megépítette, de a végét szabadon hagyta. Most már védve lesz. Mire a nap leszállt, végzett a munkával. Hátrább állt, leleményességét és a művét csodálta. Kicsi, de szilárd hajlékot épített. Csodálkozott azon, milyen dolgokat tanult meg és mikre képes, amióta eljött a tegesztáktól. Bármilyen kihívásnak meg tudott felelni. Független volt és kreatív. Sohasem lesz már ugyanaz az ember.

135

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

HUSZONNYOLCADIK FEJEZET _________________________________________________________________________ Ismét a rossz álmok zaklatták. Tamukot megölte az aligátor; ő a sárban fuldoklott. Auro csak nézte. Teeka odakiáltott a fiúnak, de az nem válaszolt. – Auro – kiáltotta a lány ingerülten – hogyan szerethetsz és ugyanakkor hagyod, hogy ez történjen velem? Auro most sem válaszolt. A lány érezte, hogy a sár lefelé húzza. Már a torkáig ért és most a fejét húzta a sár alá. Az amulett az, jött rá hirtelen. A súlyánál fogva lefelé nyomta, a sárba húzta. Megragadta, és felfelé rántotta a láncot. A szája tele lett sárral. Pánikba esett, megpróbálta levenni a láncot, de az beleakadt a hajába. Megfájdult a karja az amulett súlya alatt, miközben azzal bajlódott, hogy megszabaduljon tőle. A sár már ellepte az orrát, majd a szemét is. Fuldoklott. Egy utolsó erőfeszítés alkalmával minden erejét összeszedte, és letépte a nyakláncot. A lánc eltávolításával a súly is eltűnt, és felbukkant a feje a sárból. Mélyet lélegzett, megtöltve égő tüdejét levegővel. Auro eltűnt. Amikor reggel felébredt, az álom foszlányai vele maradtak. Nem ijedt meg annyira tőle, mint korábban, mert most nem maradt a sár alatt. A szellemek kegyesek voltak hozzá. Újra megmutatták neki az álmot, hogy megerősítsék a jelentését. Ez alátámasztotta meggyőződését, hogy helyesen cselekszik. Teeka falánk volt, többet evett, mint máskor egy reggeli étkezés alkalmával. Erősnek érezte magát, és tele volt energiával. Egész délelőtt gyorsan haladt előre. Már nem volt szüksége útmutatásra, a táj ismerős volt, és a falu is látótávolságon belül feküdt. Hamarosan megérkezik. Tudva, hogy milyen közel van, minden erejét és kitartását beleadta. Végre az utolsó ismeretlen növények ágait is félrehajtotta. Még az illatát is érezte, hogy otthon van. Emlékek rohanták meg. Megfürdött; lemosta magáról a sarat, a koszt és az izzadságot. Sötétedésig várt. A népének nem kell tudnia, hogy itthon van. Csak bonyolítaná a helyzetet. Auro és a maga számára is. Keresztülmászott az aljnövényzeten, míg csak láthatóvá nem vált a falu homályos körvonala. Sötét árnyak serénykedtek a faluban, az éjszakára készültek. Teeka figyelt, megpróbálta mindegyiket azonosítani. De túl messze volt. Az utolsó csellengő haladt el a tűz előtt, majd eltűnt a sötétségben. Bár a közös tűz még izzott, majdnem az összes apró tűz már kialudt. Csak néhány parázsló faszén tarkította a dombot. Egy kicsit még várt, majd a falu távoli vége felé vette az irányt, ahol a sámán emelvénye állt. Halkan megközelítette hátulról. Óvatosan lerakta a kosarat, majd az emelvény egyik tartóoszlopához ment. Nekitámaszkodott, és megpróbálta halkan venni a levegőt. Auro éppen fölötte volt. Egy hang nélkül kezdett felfelé mászni a létrán, lassan ráhelyezve testsúlyát, nehogy a létrafokok megreccsenjenek. Mihelyt a feje elérte az emelvény padlójának a szintjét, megszólította a fiút. A fiú azonnal felült, és a sötétben a hang irányába nézett. – Auro! Teeka vagyok – mondta a lány, amint felért és a padlón állt. – Teeka! – fakadt ki a fiú, és felállt, hogy fogadja a lányt. – Te vagy az. – Igen – felelte a fiúnak. Auro gyorsan odament hozzá, és átölelte. A fiú felemelte Teeka fejét és megérintette ajkával a homlokát. – Hogy csináltad ezt? – suttogta Auro, miközben kezével a lány hátát simogatta és bőrének selymességét érezte. Még szorosabban ölelte Teekát, belélegezve a lány illatát, és felidézve az együtt töltött éjszaka emlékét. 136

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

Auro finoman a lány nyakába harapott. Beletúrt a hajába, majd megragadta a vállát. – Auro – mondta a lány, és elhúzta a fejét -, sok minden van, amit el kell mondanom neked. – Feküdj ide mellém, és suttogd el nekem azokat a szavakat, amelyeket annyira szeretnék hallani – mondta a fiú gyengéden, és arra buzdította a lányt, hogy feküdjön a gyékényszőnyegre. – Nagyon szörnyű volt neked? – kérdezte. – Igen – felelte Teeka -, de nem végig. A dolgok változnak, és az emberek is. A gyenge fényben a lány eleget látott. Auro megváltozott, ami belül benne történt, kiült az arcára. Állkapcsának egykori markáns vonalai most bágyadtak lettek. Sötét szeméből hiányzott a mélység, és még a hangjában is volt valami őrültség. Bántotta a lányt, hogy így látja Aurót. A harag, amit egykor érzett, elpárolgott. Olyan kedves lesz hozzá, amilyen csak lehet. Nem akart több fájdalmat okozni neki. – Auro, van valami, amit tisztáznunk kell. Valami, amit el kell mondanom neked. A fiú átölelte a lányt, és érezte, hogy a lány melegsége az ő testéhez áramlik. – Semmit sem kell mondanod. Csak pihenj itt velem. Úgyis mindjárt holnap lesz. Úgy tűnt, hogy megérezte a fiú, hogy ez a végét jelenti a kapcsolatuknak. Időt akart nyerni. Nem akarta hallani, amit a lánynak el kellett mondania. De Teeka tudta, hogy minél tovább vár, annál inkább meghosszabbítja a fiú kínlódását. Jobb lesz, ha inkább siet. Mint bármilyen seb, ez is minél tisztább, annál gyorsabban túljut rajta az ember, és kevesebb fájdalommal jár. – Hosszú és fárasztó volt az út idáig, de még nincs vége. Auro – mondta a lány és felült -, ülj fel és fordulj felém. A szemedbe kell néznem. Auro felült, arcára kiültek az aggodalom jelei. – Amikor Kaho először elvitt innen, mindig csak a visszatérésre gondoltam. Megtettem volna bármit, bármit, hogy visszajöjjek hozzád. – És visszajöttél – mondta a fiú. – Igen, de nem ugyanaz vagyok már, mint amikor elmentem. – Egyikünk sem ugyanaz. Mindegyikünk megváltozott. De az irántad érzett szerelmem nem változott. Azt próbálod most megmondani, hogy már nem szeretsz? – Én mindig szeretni foglak. Az a rész belőlem, amit neked adtam, az mindig a tiéd marad. Auro felegyenesedett, – De van valami más is, ugye? Teeka lenézett a nyakláncra. Ugyanolyan gyönyörű volt, mint azon a napon, amikor Auro neki adta. – Beszélj nekem az amulettről – mondta a lány. – Esküvői ajándék volt neked, tőlem. Nézd csak, még mindig viselem a párját. Irántad érzett örökké tartó szerelmem szimbóluma. Teeka mélyen Auro szemébe nézett. – Használtad apád varázserejét, amikor ezt készítetted? – kérdezte a lány nyíltan. Auro felállt, elment a lánytól, és az emelvény bejáratával szemben megállt. – Az irántad érzett szerelmemnek semmi köze a varázslathoz. – Megígérted nekem, hogy sohasem veszed le. Azt mondtad nekem, ha én leveszem, elárulom a szerelmünket. Én sohasem vetettem le. A bűntudat, amit érzek – még ha csak a levetésére is gondolok – dühbe hoz. Ígéretet tettem neked, fogadalmat. Bármi is történt, még mindig tiszteletben tartom ezt az elkötelezettséget. Én sohasem vethetek ennek véget. Én nem vehetem le a függőt. Auro gyorsan megfordult. – Le akartad venni? Nem jelent semmit a számodra? – Azt akartam, hogy csak azt jelentse, amit te mondtál, hogy jelent – szerelmed esküvői ajándékát. De ennél többről van szó. Amióta viselem, az életem csak egy irányba haladhat. Nincs választási lehetőségem. Amikor Kaho magával vitt engem, tudtad, hogy soha nem fog elengedni. Tudtad, hogy soha nem leszek a te asszonyod. De nekem adtad az amulettet, hogy soha ne felejtsek. Amíg viselem, nem boldogulhatok az életben. Az öröm és a boldogság min137

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

den esélyétől megfoszt. Szomorúsággal tölti meg az életemet. Nem. Nem enged meg mást számomra, csak hogy utánad szomorkodjak. – Nem. Nem ezt a célt szolgálta a függő. Nem. – Talán nem így akartad, de ez az, ami történt, – De most itt vagy, távol Kahótól. Hazajöttél hozzám. Miért nem őrülsz ennek? Félsz, hogy a kahúzák érted jönnek? – Kaho nem fog idejönni, de nem maradhatok, Mert nem tudtalak elfelejteni, Auro, olyan dolgokat tettem... Auro közbevágott. – Teeka, sohasem akartalak bántani. Csak azért használtam Tamuk varázserejét, mert szeretlek, és nem tudtam elviselni, ha arra gondoltam, hogy egy nap elfelejthetsz engem – mondta a fiú és közelebb lépett. – Én már nem vagyok tegeszta többé. Megszállottságomban, hogy hazajöjjek hozzád, megszegtem törzsem szabályait. Nem az vagyok, aki voltam, – Ne mondj többet – mondta a fiú. – De beszélnem kell. Meg kell, hogy értsd, miért nem maradhatok. A Kicsi őz szelleme örökre eltűnt. Az amulett azért készült, hogy az irántad érzett szerelmemet biztosítsa, de megfosztott attól az esélytől, hogy újra hazatérjek hozzád – hogy veled legyek. Sohasem lehetek egy tegeszta férfi felesége. A törzs szellemei szemében kegyvesztett lettem, Auro a karjaiba zárta Teekát. – Mit tettem? – kérdezte hangosan a fiú magától. – Tamuknak igaza volt. – A fiú megállt, mielőtt újra kezdte. – Sohasem akartam ennyi fájdalmat okozni neked. Kétségbe voltam esve. Elloptak tőlem. Annyira gyűlöltem Kahót. Hagytam, hogy a gyűlölet befurakodjon az irántad érzett szerelmembe. Ha nem lehettél az enyém, azt akartam, senki más se lelje abban örömét soha, hogy az övé vagy. Milyen férfi talál örömet egy nőben, ha a nő szíve nem az övé? Meg akartam keseríteni Kaho nászágyat. Ez volt az egyetlen módja, hogy bosszút álljak. Annyira vak voltam, hogy nem vettem észre, milyen önző vagyok. Nem így akartam. Nem akartalak téged bántani. Teeka hátrább lépett a fiútól, és ujja hegyével megérintette a fiú ajkát. – Azt szeretném, ha véget vetnél ennek számomra. Az én kezem – vagy másvalaki keze – sohasem teheti ezt. Hagynod kell elmennem. Szükségem van rád, hogy levedd rólam az amulettet. – A szívem mindig tiéd lesz – suttogta a fiú, miközben a kezében tartotta a bőr nyaklánc szíját. – Sohasem fogjuk elfelejteni egymást – mondta a lány, és gyengéden a fiú kezére tette a saját kezét. – Tedd jóvá mindkettőnk számára, Auro. Vedd el az amulettet. Auro lassan átemelte a láncot a lány feje fölött. – Sajnálom – suttogta a fiú teljes szívéből. És arra az éjszakára gondolt, amikor ezt a lánynak adta. Gyönyörű volt akkor a lány, mint ma éjszaka. Számtalan emlék futott át a fiú agyán. – Örökké – suttogta a lány.

138

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

HUSZONKILENCEDIK FEJEZET _______________________________________________________________________ Auro elkísérte Teekát a kenukhoz. – Válassz egyet. Gyorsabb és biztonságosabb lesz az út számodra. Teeka a fiú kezéért nyúlt. – A szellemek útjai kifürkészhetetlenek. Furcsa, hogy végződhetnek a dolgok. Auro a lányt a kezénél fogva húzta, arra késztette, hogy közelebb lépjen. – Gyönyörű vagy a holdfényben – mondta a fiú mosolyogva, de belül szörnyű fájdalommal küszködött. Nem akarta, hogy tudjon róla a lány. Túl önzőnek tűnne. Egyik kezét a lány hátára, a másikat a lány csípőjére tette, a lány testét és arcát az övéhez húzta. Epekedő csók volt, tele érzelemmel, de nem a szenvedély tüzével. Amit nem tudtak elmondani egymásnak, azt ebben a pillanatban tudtára adták a másiknak. A fiú besegítette a lányt a kenuba, és ellökte a csónakot a parttól a fekete vízbe. Régen még azt hitte, hogy bátor és merész dolgot hajtott végre, de most már tudta, hogy gyengeségből cselekedett így. Szenvedni fog, hogy másodszor is elveszíti a lányt – Fizetnie kell. Bárcsak hallgatott volna apja szavaira. Nem volt érdemes arra, hogy Tamuk véréből valónak mondja magát. Méltatlan volt arra, hogy ő legyen a törzs sámánja. Auro eljött a parttól, és visszatért a faluba. Hirtelen öregnek és fáradtnak érezte magát. Holnap sok dolga lesz. Az emelvény belsejében átkutatott mindent, amiben valamit tárolt. Ujjaival végignézte a kosarakat, amelyek a falak mentén sorakoztak. Végül néhány bogyóval és kígyógyökérrel teli nagy kosár alatt rátalált a szarvasbőrre. Óvatosan kihúzta a kosarak alól. A földön ült, ölében a szarvasbőrrel. Anélkül, hogy kigöngyölte volna, énekelni kezdett, de nem volt benne biztos, hogy a szellemek hallják-e őt. Amikor kezdett beszűrődni a fény a sötét házba, abbahagyta az éneklést, és kicsomagolta a szarvasbőrt. A fából kivájt tál meleg és sík felületű volt. Belsejét simának érezte. A recézett széleket lefaragták, de az eredeti faragások az oldalán még jól kivehetőek voltak. Annyi generáció után is, a tökéletes mesterségbeli tudás nyilvánvaló volt. Auro lerakta a tálat a gyékényszőnyeghez közel, és letakarta a szarvasbőrrel. Lement a létrán, és elsétált a közös tűzhöz faszénért, hogy tüzet gyújtson magának. Majd visszatért a házhoz, teát főzött, és melegített egy kis kenyeret. Megfürdött a folyóban, leáztatva magáról a jó néhány elhanyagolt napot. Visszaszerez valami tiszteletet Tamuk és elődjei számára. Büszke család tagjai voltak, és ő szégyent hozott rájuk. Sohasem hozhatja már helyre a szégyent, amit okozott, de van néhány dolog, amit még megtehet, és amit meg kell próbálnia, mielőtt vége lesz. Auro körülnézett a faluban. A férfiaknak hamarosan vadászni kell menniük. Annak ellenére, hogy felfüstölték és megszárították a húst, az gyorsan megromlott a meleg és a párás klímában, és csak néhány napig tudták tárolni. Néhány kisgyerek már lent volt; az egyik kisfiú még lágy, nyúlszőr takarójába csimpaszkodott. Az anyák a tűznél dolgoztak, míg gyermekeik nevetgéltek és játszottak. Auro a faluban járkált néha-néha megállt, hogy barátaival és a családokkal beszélgessen. Az emberek örültek, hogy látják a sámánt. Megmosakodott, és testtartásából is úgy tűnt, hogy jobb kedvű. A falulakók közül sokan megbámulták, amikor elhaladt mellettük. Tegesnek igaza volt, gondolták. Úgy tűnt, hogy visszakapják sámánjukat. Shala különösen boldog volt, hogy ilyen jó színben látja a fiát. Az asszony egészsége Tamuk halála után megromlott, és Auro nyilvánvaló rossz állapota után az asszony nem látta okát, hogy kitartson. De most fia szemében újra látta a tüzet.

139

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

Auro sokáig maradt Shalánál. Emlékeikről beszélgettek, felidézték Auro gyermekkorát és Tamuk életét. Időnként nevettek, máskor az arcukon csordultak le a könnyek, miközben átölelték egymást. Auro Selónál és Illánál is leült egy kicsit. Teekáról beszélgettek, felidézve a sok boldog napot. Teges a tűznél ült, meleg teáját iszogatta. Felnézett, amikor Auro leült vele szemben. Az öregember örült, hogy ilyen jó színben látja a sámánt, de ez sok kérdést vetett fel. Nem akarta Aurót megsérteni azzal, hogy csodálkozását fejezi ki azon, hogy a fiú milyen jól néz ki. – Egy kis teát? – kínálta meg végül Aurót. – Már elfogyasztottam a reggelimet – felelte Auro -, de szívesen maradok a társaságodban. Ők ketten csak ültek, és a törzs többi tagját figyelték, míg azok befejezték az étkezést. – Mindenki jól van – jegyezte meg Auro. – A törzzsel van a jó szerencse – értett vele egyet Teges. Auro segédje, Olagale felé mutatott. – Nagyon gyorsan tanul. Nekem nincs fiam, de Olagalát jól felkészítettem. Jó sámán lesz belőle. – Idővel – bólogatott Teges. – Már eleget tud. – Sohasem fog eleget tudni. Nem folyik benne a sámánok vére. A tudás veled kihal. – Talán – mondta Auro. – Minden változik. Néha figyelem Yaguát. Annyira fiatalnak és lobbanékonynak látszik. Amikor én eltávozom, felveszi-e majd a törzs nevét, a Tegest, a tegeszták királya nevet? Hogyan fog uralkodni? Hány tradíciót, szokást felejt majd el az új nemzedék? – Olagale fejét megtöltöm a legendákkal. Elmesélem neki, miket tanultak apáink és nagyapáink. Mondom neki, hogy hallgasson az ő szavukra, de azt hiszem, szavaim nem találnak termékeny talajra a fejében. Tamuk halálával és a te távozásoddal sok régi szokás örökre eltűnik. – A szellemek határozzák meg a sorsunkat, Auro, de nem vagyunk felmentve az alól a kötelességünk alól, hogy átadjuk mindazt, amit tudunk. Új szelek fújnak már, Olagale mesél nekem az álmairól. Valami nagy fenyegetés közeleg, ami minden törzsre veszélyes. Remélem, a béke, amit elkezdtünk, folytatódni fog! Auro a fejét rázta. – Nem teljesítettem minden kötelezettségem, mint sámán, ezért itt az ideje, hogy átadjam a felelősséget másnak. Én megtiltottam a szememnek, hogy lássa azokat a dolgokat, amelyeket Olagale lát. En nem engedtem a látomásoknak. És mégis, azon töprengek, vajon eleget adtam-e át az utódomnak? Én nem vagyok olyan bölcs, mint Tamuk volt. Olagalénak adott tanácsaim gyengébbek, mint azok, amelyeket Tamuk adott nekem. – Zavarosak a gondolataid ma reggel, – Teges, mi történne, ha én balesetet szenvednék? Olagalénak kellene átvenni a sámán kötelességeit. – A törzs túlélné. Olagale komolyan veszi a feladatát. De miért vannak ilyen gondolataid? – Csak elgondolkoztam – felelte a fiú. – Úgy látod, a törzs erős? Úgy látod, Olagale készen áll? – A törzs erős. Felkészülhet-e egy ember a törzsfőnök feladataira? Felkészülhet-e igazán arra egy ember, hogy sámán legyen? Teges beleszagolt a levegőbe. – Esni fog – mondta. – Öreg csontjaim éjszaka fájni fognak. Auro felállt, hogy távozzon. – Még el kell végeznem néhány dolgot, mielőtt délután esni fog. Örülök, hogy tudtunk beszélgetni. Tamuknak tetszene. Auro kinyújtotta a kezét, felsegítette a ráncos öregembert, majd elment. Teges mozdulatlanul állt. Bár Auro jobban nézett ki, és úgy tűnt, hogy következetes, volt valami, ami nyugtalanította Tegest. Az őrültség helyébe valami komolyabb dolog lépett. Teges lépett néhányat, hogy újra beszélhessen Auróval, de megállt. 140

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

Auro folytatta a látogatásokat. Ma minden barátjával beszélni fog. Nem lesz még egyszer alkalma erre, ezért a meglazult kapcsolatokat meg akarta erősíteni. A félreértéseket tisztázni kell, a baráti kötelékeket erősíteni. A legtöbb tegeszta ebédjét fogyasztotta, amikor a fiú ellökte a parttól a kenut. Később, amikor egy kikötésre alkalmas helyre ért, egy vadász nesztelenségével kötött ki a parton. Bejárta a területet, hogy növényeket gyűjtsön. Megállt egy kék virágú lobéliánál, és levágott néhány tövet, közben figyelte, ahogy a mérgező tejes nedv a levágott tőből szivárog. Belerakta őket egy erszénybe, majd továbbsétált. Egy fán élő kúszónövény a fenyő törzsére futott fel. A kúszónövény hamarabb virágzott, és most, hogy a tok kettéhasadt, láthatóvá váltak a fényes, élénkvörös színű magok, fénylő fekete szemükkel. Egyetlenegy szem, jól szétrágva, elég volt ahhoz, hogy megöljön egy embert. A tokból kivette a magokat, és az erszényébe pottyantotta őket. Az utolsó növény, amit kiválasztott, szintén egy kúszónövény volt, gyönyörű sárga virágokkal – a sárga jázmin. Amikor az erszényébe rakta, ellenőrizte a többi növényt is. Ezek nem egy nemes recept hozzávalói voltak. Azt nem érdemelte meg. Ez az ő saját erős széruma volt. A halál gyors lesz, de nem minden fájdalom nélküli. A tálat fogja használni, hogy mindenki tudja, mit tett. Ezzel tartozott a törzsnek. Késő délután, ahogy Teges megjósolta, esni kezdett. Alkonyatkor Auro visszatért a faluba. Emelvényének tövében összepréselte a hozzávalókat a fatálban. Egy kővel porrá törte, majd a port egy forró vízzel telt tálba kaparta, ami a tűz felett volt felfüggesztve. A keverékből egy színes, halált hozó lé lett. Miközben a párlat lassan főtt a tűzön, Auro a szellemekhez, fordult. Megkérte őket, hogy bocsássanak meg neki azért, amit tett, és amit tenni készült. Amikor a fiú belenézett a tűzbe, a saját amulettjét látta meg. Átemelte a fején, és a tűzbe dobta. Varázsereje segítségével kiengedte magából a szellemeket. Csak egy ember volt – egy ember, aki nem volt méltó a tegeszta szellemekre. Auro felkészült; bőrszíjánál fogva levette a tálat a tűzről és maga mellé tette. Egy, az oldalán lévő rejtett zacskóból elővette Teeka függőjét és a kezébe fogta. Félve attól, hogy a halál agóniájában itt nem lesz eléggé biztonságban, jó néhányszor a csuklója köré tekerte a láncot. Azt remélte, Teges tudni fogja, hogy sokat jelentett a lánc a számára. Amikor a főzet eléggé kihűlt, a fatálba öntötte. Nem volt dal, amit énekelhetett volna, sem imádság. Üres ember volt, szellemek nélkül. Az ajkához emelte a tálat. Először csak belekortyolt, majd utána kiitta. Elnyújtózott a csillagok alatt. Neki nem lesz hely az égbolton, ez volt az utolsó gondolata, mielőtt izzadni kezdett. Úgy tűnt, hogy látomásai és hallucinációi fokozódnak. Apró remegősek kezdődtek a végtagjaiban, majd befelé terjedtek, mígnem már az egész teste hevesen remegett; szája habzott, a szemei kifordultak. Teste összezsugorodott, elgyengült; csurgott róla a veríték. Majd újra és újra jelentkeztek a görcsök – mígnem leállt a légzése. Teges nem tudott aludni. Aggódott Auro miatt. Áthelyezte a testsúlyát, és remélte, hogy így megszabadítja testét a kényelmetlenségtől, amit akkor érzett, amikor el akart aludni. Ez sem segített. Lassan felült. Elhatározta, hogy elmegy, és beszél Auróval a tűznél. Apjáról mesél majd neki, Tamukról, és Tegesről, amikor még kisfiúk voltak. – Ó – mondta hangosan, látva, hogy Auro tüze még mindig ég az éjszakában. Tehát nem aludt. De ahogy közelebb ért, látta, hogy Auro a földön van. A férfi gyorsabban kezdett bicegni és morgott az erőfeszítéstől. Lenézett a fiatal sámán testére. Azonnal tudta, hogy a sámán halott. – Miért? – kérdezte, és Aurót nézte. Meglátta a tálat, és tudta, mit tett a fiú. A fejét csóválta. Miért tett ilyen szörnyű dolgot? Az önpusztítást a törzs és a szellemek is büntették. Amiért 141

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

ezt tette, Aurót nem temethették el a törzzsel. Távol a többiektől kell elhantolni, becstelenül. Hogyan fogja megmondani Shalának? Teges botjára támaszkodva közelebb hajolt, pálcájára támaszkodott. Mi az Auro csuklója körül? Egy bőrlánc volt körültekerve a csuklóján, és valamit a kezében is tartott. Teges óvatosan leült a földre. Lefejtette Auro ujjait az amulettről. Először azt hitte, hogy az az amulett, amit Auro viselt, de amikor a tűz és a hold fénye visszaverődött róla, rájött, hogy nem az. Sokkal finomabban volt csiszolva. Igazából Teges még sohasem látott ilyet. Bármi is volt, nagyon sokat jelenthetett Aurónak, ha azt választotta, hogy ilyen szégyenletesen fejezi be életét. Teges nehézkesen keresztülsétált a falun, Olagale és Yagua házához. Együtt mentek el, hogy megmondják Shalának. A következő nap már az egész falu tudta. A hír más törzsekhez is eljutott. Olagale és Teges készítették elő Auro testét. A sámánok egyenes ága váratlanul kihalt. Amikor végeztek, a holttestet egy irha temetési pokrócba csavarták. Miután a többiek elmentek, Teges az amulettet az irha alá csúsztatta, úgy, hogy Auro mellkasán pihenjen. Semmilyen komoly tárgyat nem lehetett eltemetni Auróval a szégyen miatt. De Teges Tamukkal való hosszú barátságára tekintettel, megszegte ezt a jelentéktelen szokást, ami egyébként sem volt már olyan fontos. Tudta, hogy Tamuk is így akarta volna. Auro nyilvánvalóan bízott abban, hogy Teges megérti majd. Ezért erősítette a csuklójára. Ez volt minden, amit még ettől a világtól kért, és Teges tiszteletben tartotta kérését. Senki sem fogja megtudni. Csak Shala, Teges, Yagua és Olagale vett részt a temetésen. A férfiak megásták a sírt, majd leeresztették Auro irhába burkolt testét a kiásott gödörbe. Teges hirtelen megbotlott, Auro holtteste beleesett a sírba. A temetkezési pokróc szétnyílott. – Mi az? – kérdezte Shala, amikor megpillantotta az amulettet, mielőtt az lecsúszott volna Auro domború mellkasáról. Teges megszorította Shala kezét. Yagua és Olagale zavartnak látszottak. Egyensúlyukkal küszködve, ők nem vették észre a függőt. – Sajnálom – mondta. – Semmi. Öreg vagyok és nem kellemes már érzékszerveimben bíznom. Miután elföldelték Auro testét, megjelölték a sírt: kicsi kőhalmot helyeztek a sír tetejére. A kövek tetejére egy teknős páncélját rakták. Teges kihozott egy halott csörgőkígyót, amit a kőhalom közé tekert. Bárki is sétál el a sír mellett, tudni fogja, hogy egy szellemek nélküli ember fekszik a föld alatt. Nem mondtak beszédet és nem énekeltek a temetésen, de Shala a jel tetején pihentette a kezét és behunyta a szemét. Ha imádkozott volna, nem talált volna visszhangra. Yagua megérintette a nő vállát, rosszallva a nő cselekedetét. – A fiam volt – mondta Shala, és szigorúan nézett Yaguára. Könnyeivel küszködött, amelyek már ki is csordultak a szeméből. Teges haragosan nézett leendő utódjára. Fejével jelezte, hogy menniük kellene. Shala megérdemli, hogy egyedül gyászoljon. A férfiak elmentek, és pár pillanat múlva Shala követte őket. A vidék csendes és nyugodt volt távozásuk után. Még a szél sem fújt.

142

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

HARMINCADIK FEJEZET ________________________________________________________________________ A sötétség arra késztette Teekát, hogy lassan haladjon tovább. Az apró kenu beleütközött a földnyelvekbe, amelyek a víz alatt bujkáltak, és látszólag elszakadtak a parttól. A vízszint még mindig magas volt, ezért olyan helyek, amelyek általában kiálltak a folyóból, most a víz alatt rejtőztek, néha a ciprusfából készült csónak alját súrolva. A kenut nem régen készítették; a ciprusfa illata felszállt a lány orrához. Egy férfi kidöntötte a fát, majd kiégette. Amit a tűz nem végzett el, azt egy kagylóból készült vésővel kaparták ki; a kagyló héjának ugyanazzal a részével, amiből Auro készítette Teekának a függőt. A hold és a csillagok éppen annyira ragyogtak, hogy Teeka majdnem látta a tükörképét a vízben. A békák és a tücskök barátságos éjszakai zenével szolgáltak. Néha-néha hallotta a feldühített aligátorok morgását. Talán a csónakja fenyegetett azzal, hogy túl közel megy egy a parton lévő fészekhez. A lány becsukta a szemét, a körülötte lévő élőlények összhangjára koncentrált. Miközben a kenu felfelé haladt a folyón, a lány a víz halk morajlását és a csónak széléhez való csapódását hallgatta. A szél is simogatta az orcáját, majd a fülét, ami füle számára ismerős hang volt és kellemes érzés. Magányában irigyelte a férfiakat szabadságukért, hogy egyedül elmehettek, és élvezhették a tájat az állatok között, mint ahogy ő ma éjszaka. Úgy tűnt, hogy ez a természetes állapot. Hozzá tartozónak, a körülötte lévő világ részének érezte magát. Ide tartozott. Ez volt a földje, az otthona és a nagy műnek éppúgy része volt, mint a szúnyogok, a teknősök, az őzek, a madarak és a medvék. Mindent – a növényeket, az állatokat, a levegőt, a vizet, az embereket – olyan szorosan összeszőttek, mint egy jól elkészített kosarat. Csukott szemmel a lány egyre mélyebbre süllyedt gondolataiban, így azok az észlelések egy háló szálaivá váltak, kiterebélyesedtek, és elvesztették a kiindulási pontot. Elaludt. Egy hirtelen ütközés ébresztette fel. A kenu azonnal megállt, és Teeka előredőlt. Lezuhant a földre. Felállt és a vízbe süllyesztette az evezőt. Lenyomta a víz aljára, de a kenu nem mozdult. Szétterpesztette a lábát és oda-vissza himbálózni kezdett, remélte, hogy így kiszabadíthatja magát. Valószínűleg, ha ő nem ülne a csónakban, az könnyebben mozogna. Ha bent lenne a vízben, ki tudná ásni az iszapból és kiszabadítaná' a kenut, nem kerülne nagy erőfeszítésébe. Ha leérne valahol a lába, fel tudná emelni a hajó orrát és elcsúsztathatná. Éppen ki akart szállni a csónakból, amikor egy hatalmas hím aligátor morgását hallotta. Az állat nem éppen alatta volt, de a vízben való mozgása felhívná magára a figyelmet. Úgy döntött, hogy reggelig ott marad, ahol van. Egyébként is szüksége volt egy jó alvásra. A kenuban biztonságban volt. Nem fog elsodródni, így nem kell attól félnie, hogy amikor felébred, nem fogja tudni, hol van. Összekuporodott a hajó aljában. A kenu oldalai átölelték, a folyó álomba ringatta. Egyik kezét a nyakához emelte, de nem az amulettért. Ez alkalommal a medvefogat vette a kezébe, amit még Kaho rakott gyógyszeres erszényébe. Végül minden rendbe jött. A rémálom elmúlt. Végre volt jövő, amit várhatott. Dolga volt. A szellemek számítottak rá. A könnyű kenu himbálózott a sodrástól, amit az aligátor okozott, amint kíváncsian elhaladt a hajó mellett. A nagy hím állat lebukott a víz alá és a kenuhoz úszott. A hold fénye megkönnyítette számára, hogy lássa, mi úszik a víz felszínén. Miután elhaladt mellette, feljött a felszínre és a figyelmét felkeltő tárgy felé fordult. Az állat orrlyukai kitágultak, ahogy szagot fogott, amit ő élelemnek vélt. Lassan, óvatosan mozgatta a farkát jobbra-balra, csendesen előrehajtva magát, mint egy sötét kísértet, félig alámerülve, félig a víz tetején. Amikor már elég közel ért, megállt. Észrevette őt az áldozata? Semmi sem mozdult. Az állat még csak nem is pislogott. A tárgy semmilyen jelét nem mutatta félelemnek vagy támadási szándéknak. Nem vették észre. Közelebb ment. Beleszagolt a levegőbe. Megállt, megzavarva a tényezőktől. Állatot 143

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

érzett – húst, élelmet -, de az illat valami mással keveredett össze. Közelebb ment. Az orrával enyhén megbökte a kenut. Csalódottan elment, erős farkát egyik oldalról a másikra csapkodva. Ahogy elhaladt a kenu alatt, enyhe sodrást és vízfodrozódást okozott. Teeka csípője fájt a kenu kemény padlójától. Megfordult, de durva szálkákba ütközött. Egy pillanat alatt újra álomba merült. A hold úgy vigyázott rá, mint egy őr, amelyet a szellemek küldtek, amíg a nap a keleti, horizont felett át nem haladt. A madarak gyorsan észlelték az új nap fényét, és hozzákezdtek reggeli éneklésükhöz. Teeka elnyújtózott a hátán, majd kinyitotta a szemét. Korán fog elindulni és ahelyett, hogy megállna a tisztáson, tovább fog utazni éjszaka is. Későn fog megérkezni. Kaho biztosan aludni fog, de nem bánja majd, ha felébreszti. Kaho már csak néhány napig maradhat az esküvői házban. A lány tudta, hogy már aggódik, de remélte, hogy a férfi hitt neki. Vizet fröcskölt az arcára, miközben átgondolta, mit kell elmondania Kahónak. A bébi lesz az egyik legnehezebb. Mióta elvesztette a gyereket, ez volt az első alkalom, hogy engedélyezte magának, hogy gondoljon rá. A gyerek, akit sohasem ismert, különleges helyet kapott a szívében. A halál olyan igazságtalannak tűnt egy ilyen kicsi lélek számára. Teeka odanyomta az ujját a szájához, mintha ez megállítaná a könnyeit, amelyek a szemét égették. Bíznia kell a szellemek döntéseiben. Ezeket a dolgokat ő nem vonhatta kétségbe. Újra vizet fröcskölt az arcára. Nem kell a múlton rágódnia, sok minden van még, amire figyelnie kell. Küldetése van. Hosszú idő óta először várta az új nap kezdetét. Semmiféle árnyék vagy titok nem lappangott. A vízbe nézett, az aligátor után kutatott, amit az éjszaka hallott, de nem látta. Már sétált ebben a folyóban és már át is úszta. Ivott is ebből a folyóból. De ma reggel bizonytalan volt, hogy megfürödjön-e. Barna és zavaros volt a víz, ami lehetetlenné tette, hogy lássa az alját. A folyó más részein a víz olyan tiszta volt, hogy szinte kétséges volt, vajon tényleg ott van-e. Minden kavicsot, minden követ, ami a fenekén pihent, tisztán lehetett látni. De nem itt. Lassan beleereszkedett a vízbe. Sebezhetőnek érezte magát, amikor a víz felfelé mászott a lábán, mintha élt volna. A csónak szélébe kapaszkodott, fokozatosan merült le a vízben. Egy vízityúk zörgette a part közeli nádast, majd előtört a rejtekhelyről szárnyát csapkodva, megtörve a háborítatlan csendet. Teeka fellökte magát, de beütötte a bordáját a kenu oldalába. Amikor rájött, hogy mi ijesztette meg annyira, nem volt benne biztos, hogy most nevessen vagy sírjon inkább. Nagy meglepetésére a kenu megmozdult, és lefelé sodródott a folyón. A lány hirtelen mozdulata szabadította ki a csónakot. Áthúzta magát a kenu szélén, és a csónak aljára esett. Jó lesz otthon lenni. Otthon! Micsoda furcsa gondolat! Rájött, hogy most a kahúza falut tekintette az otthonának. A kenu alján feküdt mosolyogva és a könnyeit törölgette, amelyek lefolytak az arcán. A nap tétlenül telt; volt ideje, hogy pihenjen, hogy szárnyaljon, maga legyen szép gondolataival. Kellemes időtöltés volt. Volt ideje, hogy felfrissüljön. A folyó kanyargott, de Teeka a tiszta iránypontokat követte. A visszafelé út eseménytelen és könnyű volt. Teeka óvatosan evezett, elfordította a hajó orrát, és arra kényszerítette a kenut, hogy a kis folyót kövesse, amelyik a főfolyóból ágazott el. Minden egyes új mellékfolyónak megvolt a maga sajátossága, így vezették őt haza. A fénylő hold mellett végre Teeka újra másfelé irányította a kenut. A liliomok egy helyre zsúfolódtak, majdnem eltorlaszolták a kicsiny folyót. A kenu egy vízi növényekkel letaposott csapást hagyott maga után, ahogy Teeka szilárdan haladt a célja felé. A tisztás éppen előtte volt. A kenut a sűrűbe irányította, ahol alig volt szárazföld. Kilépett a csónakból, a kenut a partra húzta, és egy magányos ciprusfa ágához kötötte. A partot elöntő sekély vízben megfürdött, és lemosta testéről az utazás porát. Amikor végzett, meztelenül állt a parton, hagyta, hogy a szél megszárítsa. Fejét oldalra hajtotta, hogy a haja a vállára hulljon. 144

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

Hosszú fekete haját összefogta és kicsavarta belőle a vizet. Gondolt arra is, hogy parfümöt készít, de úgy határozott, hogy ez túl sok időt venne igénybe. A hosszú folyamat helyett keresett inkább néhány illatos virágot, azokat porrá törte és átdörzsölte vele a testét. Egy növény édes levével hűvös és friss leheletet varázsolt a szájába. Gyorsan újrarendezte a mohaszoknyát a kúszónövényből készült öv körül. A haja még mindig vizes volt, de már nem csöpögött. Nem várhatta meg, míg megszárad. Gyorsan elkötötte a csónakot és kitolta a vízre. Maga előtt látta a tisztást. A kenu pillanatok alatt a parton volt. Szíve szeretettel volt tele, miközben az esküvői emelvényhez vezető ösvényen sietett felfelé. A virágfüzérek nagy része – amelyeket a kahúza asszonyok készítettek abból a célból, hogy az esküvői kunyhót feldíszítsék – megbarnult, és. a virágok lehullt szirmai beborították az ösvényt. Teeka még emlékezett arra, hogy milyen gyönyörű volt, amikor először látta. Az ösvény végén megpillantotta a kunyhót. Halkan a padlóra lépett és a csodálatos alvó férfihoz lopódzott. Gyomra egybeállt az idegességtől. A férfi mellé térdelt, mélyeket lélegzett, miközben becsukta a szemét, és a férfi illatát szívta magába. Lágyan a férfi nyakához nyomta az ajkát és azt suttogta: – Kahúzák királya, az asszonyod hazajött hozzád. Annyira halkan mondta, hogy nem volt benne biztos, hogy ezzel felébreszti a férfit, de Kaho az oldaláról a hátára fordult és kinyitotta a szemét. Ajkával egy szót formált, talán a lány nevét, de Teeka a férfi ajkához rakta az ujját. – Ne mondj semmit, csak azt, hogy szeretsz. Kaho a lány nyakszirtjére tette a kezét. Csak egy nyakláncot érzett, miközben maga felé húzta a lányt. Teeka becsukta a szemét, mielőtt az ajkuk találkozott volna és hallotta, hogy a férfi ezt mormolta neki: – Kaho asszonya, ez a király neked adja a szívét. A férfi hangjának zenéje, kezének érintése és ajkának melegsége bejárta a lányt, miközben a teste a férfiéba olvadt. Kaho óvatosan felemelte a gyékényszőnyeg mellett fekvő kését. Gyengéden magához húzta a lányt és átkarolta. Könnyedén végigcsúsztatta a kést a lány gerincvonalán, míg a lány szoknyájának az övéhez nem ért. A kés éles felét az öv alá csúsztatta, és csuklójának egy gyors mozdulatával elvágta. A lány felemelte a fejét, és Kaho szemébe nézett. A férfi mosolygott. – Remélem, a szoknya elkészítése nem sok munkádba került. Teeka felemelte a csípőjét, lecsúsztatta egyik oldalán a szoknyáját, és az emelvény másik végébe dobta. Kaho is a másik oldalra csúsztatta a padlón a kést és a lányt maga alá fektette. Mindent, amit csak tud, neki ad. A lány a felesége volt. Reggel mind a ketten meglepődve vették észre a nap állásából, hogy milyen késő van. Még azután is kielégítették szenvedélyüket, átkarolták egymást és élvezték, hogy a másik testét olyan közel érezhették. Még akkor is, amikor felkeltek, Teeka csípőjén érezte Kaho karját. A férfi mellkasát a lány hátához nyomta, arcát pedig a lány vállához. A lány annyira boldognak érezte magát, hogy gyűlölt volna megmozdulni és megtörni a varázst. Megfordult, hogy szembenézhessen a férfival, és lassú, álmos csókjaival fedte be Kaho mellkasát. – Hol kezdjük ezt a napot? – kérdezte a férfi. – Már úgy kezdtük el, ahogy kellett – együtt. – Minden új nap ugyanúgy fog kezdődni. Minden új nap hálás leszek, hogy felébredhetek, és magam mellett talállak téged – A szellemeid a kegyeikbe fogadtak bennünket. Kaho megcsókolta a lány homlokát. – Melyik szellemek? A kahúzák vagy a tegeszták?

145

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

– Ne kérdezz ennyire nehezeket, ilyen korán reggel – felelte a lány. – Később többet is mondok majd egy egyszerű válasznál. Kaho felült. – Maradj itt: Tölts még egy kis időt az ébredéssel. Majd én idehozom neked a reggelit. – Nem – felelte a lány. – Én akarom kiszolgálni a férjemet. Kaho egy kisfiús ajakbiggyesztést utánzott. -Visszatérésedre terveztem így. Teeka a férfira mosolygott. – Te mindig tudod, hogy mit felelj nekem, és hogyan nézz rám. Kaho gyorsan eltűnt, miközben Teeka elnyújtózott és ásított egyet. A nászágy nagy és puha volt, kényelmesebben elhelyezkedett rajta. Mindez nem sokkal azelőtt történt, hogy érezte a tűz füstjének az illatát, amit Kaho rakott. Korogni kezdett a gyomra a bogyóból készített tea aromájának hatására. Végül felkelt, és odament a férfihoz. Megállt a férfi mögött, aki a tűz mellett guggolt és a nyársat forgatta, amin a friss hal sült. Teeka a férfi hátát dörzsölgette, amíg az a teát kavargatta. Kaho megveregette a földet maga mellett, arra kérve a lányt, hogy üljön le mellé. Forró teát öntött egy kisebb ivótálba és odakínálta. Teeka belekortyolt, és hagyta, hogy az íz szétáradjon a szájában. – Ez nem olyan jó tea, mint amilyeneket te csináltál nekem – jegyezte meg a férfi. – Finom – mondott ellent a lány. – És amellett a férjem csinálta. – És még te mondod, hogy én tudom, mit kell felelnem. – Kaho nevetett. – Talán azt akarod, hogy én készítsem el minden reggel a reggelidet? Mit fognak gondolni a kahúzák a királyukról? – Azt fogják gondolni, hogy szereti azt a nőt, akit elvett feleségül. A férfi nevetett. Teeka nagyot kortyolt a teából. Ma sok olyat fog hallani a férfi, amit majd furcsának talál. Azzal a kérdéssel fogja kezdeni, amit a férfi már feltett neki. – Mit gondolsz, melyik szellemek szeretnek bennünket? – kérdezte a lány. – Nem akarod elfelejteni ezt? – Mondtam neked, hogy sok mondanivalóm lesz később. – És most már később van? – Igen, és tényleg sok mondanivalóm van ezzel kapcsolatban, de nem vagyok benne biztos, hogy mit fogsz erről gondolni. – Hát akkor miért nem kezded el? – kérdezte a férfi. Levette a halat a nyársról, majd egy fadeszkára tette, szétnyitotta, hogy kilátszódjon a hal fehér húsa. – Születésemnél fogva tegeszta vagyok, de a kahúzák ege alatt élek. Gyógyszeres erszényemben tegeszta szellemek megáldotta totemeket hordozok, amelyeket egy sámántól kaptam. Ugyanabban az erszényben más totemeket is tartok. Ezek nem tegeszták. – A medvefogat? Ez az, amire célzol? – Igen, a medvefogat. Tőled kaptam, és ez kahúza. Akkor melyik szellemekhez tartozom? Milyen szellemek vigyáznak rám? Mindkettő totemét hordozom! – Már kahúza vagy. – Igen, de tegesztának születtem. Az ember nem adhatja ezt fel csak azért, mert így határoz. De neked is igazad van. Kahúza vagyok. A kahúza szellemek elfogadnak engem, de a tegeszták is. A tegeszták és kahúzák totemjeit is magamnál tartom. A totemek nem vitatkoznak az erszényben. Egymás mellett fekszenek. Együtt mesélik el a történetemet. Együtt tesznek még erősebbé, mint azelőtt voltam. Kaho zavartan nézett a lányra. – Biztos vagyok ebben, Kaho, de ennél többről van szó. Amikor elmentem, magammal vittem egy titkot is, amit bárcsak megosztottam volna veled. A gyerekünket hordoztam a méhemben. A kahúza szellemek befogadtak engem. A ti szellemeitek, mint a te feleségedet, egy 146

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

kahúza feleséget ismertek el. Nem fordultak el tőlem. Ahogy te mondtad, egy férfi spermájára és a szellemekre is szükség van egy gyerek fejlődéséhez. – Hogy érted ezt? Azt mondod, hogy gyereket vártál. Es miért nem mondtad el nekem? – Azért nem mondtam el, mert először minden ügyet le akartam zárni. Úgy gondoltam, hogy amikor visszajövök hozzád, beszélek majd a gyerekről és majd együtt örülhetünk. Nem akartam, hogy valami megzavarja ezt az örömöt a múltamból. De az úton elvesztettem a gyereket. A testem kilökte magából. – Akkor viszont amit mondasz, az nem igaz. A szellemek csatáztak a gyerek felett. A gyerek belőlem is volt, a kahúzából, és belőled is, a tegesztából. – A gyerek mindkettő volt egyben. A megpróbáltatások miatt vesztettem el, amiken keresztülmentem. Nehéz volt az út, és sok volt bennem a feszültség. És ha a szellemek elvették a gyereket, az azért volt, mert nem ez volt a legmegfelelőbb alkalom, hogy megszülessen. Kaho szeme megtelt könnyel, miközben az utolsó ponttal vitatkozott. – Teeka, nekem nem számítanak a szellemek. Ez nem fontos. Lesznek majd még gyerekeink – mondta a férfi. A karját a lány válla köré fonta és magához húzta úgy, hogy a lány feje a vállán pihenjen. – A szellemek igenis számítanak, és amit mondanom kell neked, az fontos. Ezért sebesített meg a medve – hogy én meggyógyíthassalak és beléd szeressek. A szellemek elterveztek mindent. A kahúzák és a tegeszták különböznek abban, hogy milyen módon végzik el a dolgokat, de valójában nincs nagy különbség. A szavak és a mondák is majdnem ugyanazok. A tegeszta és a kahúza egy nép a szellemek szemében. Tudom, hogy így van. A szellemek ugyanazok. A mi egybekelésünk a bizonyíték erre. És elkövetkezendő gyerekeink szintén bizonyítékai lesznek ennek. A szellemek várják a kahúzák és a tegeszták egyesülését. Kaho felállt és járkálni kezdett. – Nem hiszem, hogy ez valaha is így lesz. – De így lesz. A szellemek már megmozdították a tegesztákat, hogy tegyék meg az első lépést. Nemcsak azért jöttek, hogy engem lássanak. Ez csak egy kifogás volt. Amint már mondtam neked, ez mind a szellemek nagy tervének a része. Ha visszamegyünk, beszélj a sámánnal! Kérd meg, hogy beszéljen a szellemekkel. Kaho újra leült. A lányra nézett, aki kipirult az izgalomtól. – Tényleg sok mondanivalód volt. Több napig gondolkodhatok rajta.

147

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

HARMINCEGYEDIK FEJEZET ________________________________________________________________________ Az évszakok jöttek és mentek. Teeka és Kaho visszatértek a faluba és a kahúzák megünnepelték visszatérésüket. Tosa továbbra is vett órákat, és Teeka a sámánnal is megosztotta, amit a tegeszta gyógyfüvekről tudott. A sámán mindenre kíváncsi volt, amit a lány ismert. Egyik kora reggel Teeka arra ébredt, hogy fázik. Reszketett, magára húzta a szarvasbőrt és Kaho meleg testéhez bújt. Az orrában a levegő hideg és száraz volt, ettől megfájdult a torka. A kezét az orra elé tartotta, belélegezte a levegőt, felmelegítve így az orra hegyét. Kaho közelebb húzta a lányt és átkarolta. Jó néhány teljes holdhónap telt már el azóta, amióta utoljára az elkülönítőben volt. Teeka bár ez alatt az idő alatt nem volt beteg és nem érezte gyengének magát, tudta, hogy a gyerek elkezdett fejlődni benne. Kaho a lány hasán pihentette a kezét, mintha érezné benne az új életet. – Ez még mindig túl korai – mondta Teeka a férfinak. – Nincs túl korán, hogy megszülessen a kahúza király és egy tegeszta asszony fia. Teeka elnevette magát a férfi büszke megjegyzésén. – Azt hiszem, nem – felelte -, de még túl korai, hogy az erős kahúza király érezze őt. – Elrontod az örömömet – panaszkodott a férfi, és a fülét a keze helyére tetté a lány hasán. – Sss! -suttogta. – Ha hallasz is valamit, az csak a ma reggeli éhség lehet – mondta a lány, és megérintette a férfi feje búbját. A férfi ajka egy nedves puszit hagyott a lány hasán, mielőtt az arcát a lány kebleihez emelte. – Melegíts fel ma reggel – mormolta a lány, miközben Kaho sima, nedves vonalakat húzott végig nyelvével a lány hajlatain. Kedves és gyengéd volt a férfi, fokozatosan ébresztette fel a lányban a vágyat. – Nem akarlak bántani téged – sikerült végre kimondania Kahónak – Soha – felelte Teeka, és elállt a lélegzete. Az irhapokrócok hamarosan nehezek lettek, a levegő pedig kellemesen hideg. Egymás mellett feküdtek, zihálva. Teeka a hasára fordult, majd a könyökére támaszkodott. A teli kosárra nézett. – Nemcsak az én kedvemért teszel így, ugye? -kérdezte a lány. – Tudod, hogy bármit megtennék érted, de ezt tartogatja számunkra a jövő is. A sámán azt mondja nekem, hogy néhány látomása kezdi aggasztani. Mint törzsfőnöknek az a feladatom, hogy megfontoljam, és eljárjak ezekben a dolgokban, amikre ő gyanakszik. Teeka megkönnyebbült. Az elkövetkező utazást, amit Teges falujába terveztek válasznak, a jó bizalom jelének tekintették, hogy a kahúzák hajlandók békességben élni a tegesztákkal. Teeka a kahúza király oldalán szimbólum volt. Már nagyon akarta látni édesanyját és nővérét, különösen most, hogy gyereket várt. Meg akarta osztani velük az örömét. Azt is remélte, hogy Aurót jó színben és boldognak látja majd, mert felépült a betegségből, amely az elméjét támadta meg. Szerette volna látni, hogy a tegeszták tiszteletükkel adóznak neki, mint sámánnak. – Mindent előkészítettem, így reggel indulhatunk – mondta Teeka a férfinak. – Örülök, hogy csak mi ketten megyünk. Megmutatja majd a tegesztáknak azokat a jó tulajdonságaidat, amelyet én ismerek. Teges az igazi kahúza királlyal találkozik majd, és tisztelni fog téged, mert engeded, hogy sebezhető légy a tegeszták szemében, Ez az igazi bátorság jele! Kaho a lányra nézett; hátul a fejében valami még mindig zavarta. Bár biztos volt benne, hogy nem volt más oka látogatásuknak, mégis gyakran eltűnődött azon, hogy mi késztette a lányt, hogy otthagyja a nászágyat, és visszatérjen a falujába. Nem volt kétsége afelől, hogy a lány szereti őt, de mindig ott lebegett az az árny. Talán most a látogatás alatt megérti majd. 148

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

Nem fogja a lányt megkérdezni. Ez olyan dolog volt, amit ha a lány el akar mondani neki, akkor majd elmondja. Úgy tűnt, hogy a kahúzák örülnek Kaho döntésének. Nehéz volt a fiatal Kahóra emlékezni, aki megszerzett mindenkit és mindent erős uralmával. Most az embert látták benne. Nem féltek haragjától, de tisztelték vezetői képességét. Mindig egy egyesített népről ábrándozott – csak a módszere, a megközelítése volt rossz. Egy tegeszta asszonyra volt szüksége, aki megmutatja neki az utat. Kora reggel Teeka és Kaho ellökték a csónakot a parttól, és Teges törzse felé vették az irányt. Az iránypontok ismerősek voltak. A víz szélén egy mosómedve nézett fel egy rákról, amit eddig keresett. A kenu lassan, de biztosan haladt előre. A part mentén táboroztak le, ahol a magas mocsári fű már eltűnt. Kaho egy kis hajlékot épített, ami majd megvédi őket az északi széltől. Alkonyat előtt Teeka Kahót nézte, aki a sziklákon állt: a lándzsát a vállához emelte, várta, hogy egy hal elhaladjon előtte. A lány reszketett a hideg szélben és visszament a tűzhöz, amit a férfi ideérkezésükkor rakott. Füvet és galylyakat dobott rá; a tűz fellángolt. Teeka fölé nyújtotta a kezét, először az egyiket dörzsölgette, majd a másikat. Gyakran volt hideg az idő, és a lány nem szerette ezt. Kaho egy frissen kifogott sügérrel tért vissza. Nyársra tűzte, leült a tűzhöz a lány mellé, és a halat forgatta, hogy az egyenletesen átsüljön. Nem volt bogyó, amit leszedhettek volna; mindet elvetették, de Teeka talált néhány levelet, amiből ízletes teát főzött. Miközben a nap lassan letűnt az égről, Kaho néhány keményfával betakarta a tüzet, majd ráterítették az egyik irhatakarót, amíg az át nem melegedett, aztán bemásztak a hajlékba. Elégedetten bújtak össze a meleg takarók alatt. Az elkövetkező reggel nem volt olyan hideg, ezért Teeka hálás volt. Ha meg is jött a hideg idő, legalább nem tartott sokáig. Ez különösen jó volt az öregeknek és a betegeknek. A kahúzáknak nehéz volt megbirkózniuk a hideg idővel, mert minden haditervüket úgy készítették el, hogy az nagyon meleg időben lehetett eredményes. A szellemek gondoskodtak arról, hogy – bár az északi jeges levegő néha áthaladt felettük – hamarosan el is vonuljon. Az egyetlen jó dolog, amit Teeka ebben látott, az az volt, hogy a szúnyogokat távol tartotta tőlük. Kaho gondosan eloltotta az összes tűzben izzó parazsat, mielőtt elmentek. A hideg időszak egyben száraz is volt, és egy őrizetlen tűz kicsiny szikrája tüzet okozhatott, ami napokig éghet, hamuvá változtatva a tájat, és talán még a falujukat is elpusztíthatja, ha az útjába kerül. Végig az úton a kosárból étkeztek, amit Teeka készített össze, mielőtt eljöttek. Kaho erős karja gyorsan sodorta őket a tegeszta faluhoz. Végre felismerték a faluhoz közeli tájat. Kaho lelassította a csónakot, hogy sokkal óvatosabban közelíthessék meg a falut. Selo, Teeka anyja volt lent a folyónál. Az asszony felnézett, és megpillantotta a kis kenut lent a folyón. Felegyenesedett, a közelgő kenu felé fordult, megpróbálta jobban szemügyre venni. Kihajolt, a folyón lefelé nézett. Nem látott több kenut. Csak egyetlenegy jött. Kaho közelebb evezett, miközben Teeka a hajó orrában állt. Felismerte Selót, aki még mindig bizonytalan volt. A kenu közelebb jött, és Teeka megszólította az anyját. Selo végre rájött, hogy a lánya van a kenuban. Ki hozta őt haza? Teeka és Kaho a nyugodt kenuban ültek, nem messze a parttól. Bár Teeka a férfival volt, Kaho úgy gondolta, hogy illendő lenne megvárni a meghívást. Még sohasem várt semmire. Régen egyszerűen a tegeszták területeire vonult, sohasem kért engedélyt rá. De ez most más volt. A tegeszták egy kisebb csoportja kezdett gyülekezni félénken, közel a parthoz. Kíváncsian figyelték Kahót, és azon töprengtek, hogy ez valami cselszövés lehet. Végül Teges is megérkezett, Kahóhoz ment, hogy a partra hozza a csónakját. Mindenki számára feszült pillanat volt, amikor először Teeka, majd Kaho tegeszta területre lépett. Teeka megölelte az anyját, miközben Kaho beszélt. 149

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

– Viszonzom a látogatásodat, hogy tovább fejleszthessük a javaslataidat – mondta Kaho, üdvözölve Tegest. Teges a fejével bólintott a kahúzák királyának. -Bölcs törzsfőnök vagy – mondta, és tisztelettel fejet hajtott. – Teeka, jól vagy? – Igen, törzsfőnök. Jól vagyok, és jó híreket hoztam. Kaho felesége vagyok – az én akaratomból. – Boldog vagy és jól bánik veled? Teeka megérintette Kaho kezét. – Nagyon boldog vagyok. – A kahúzák királya békés szándékkal jött. Meg vagyok róla győződve, hogy ez a misszió a szellemek műve – mondta Teges mindkettőjüknek. Teeka a háttérben Illát kereste. – Gyere, és ülj le a tűzhelyemnél – ajánlotta Teges. Kaho követte a törzsfőnököt. Sok olyan dolgot fognak ma megvitatni, amelyek új utakat nyitnak a jövő felé. A szövetség nem egy hirtelen esemény lesz, hanem sokkal inkább egy lassú és óvatos átmeneti időszak. Teeka az anyját követte Illa és Ata házához. Illa látta, amint közeledik. Bent a házban volt, a csecsemőt dajkálta, amikor Teeka megérkezett, ezért nem hallotta. Amikor rájött, hogy ki jött az anyjával, odafutott hozzá, a csecsemőt magához szorítva. – Teeka – kiáltotta izgatottan. – Teeka feléje futott, amíg elég közel nem értek, hogy megérintsék egymást. Teeka átölelte nővérét, a csecsemő közöttük volt. – Hadd nézzem – mondta végül Teeka, és elengedte Illát. – Kislány, ahogy megálmodtad? – Igen, és Teekának hívják. Teeka a csecsemő arcára nézett. – Olyan, mint anyánk – jegyezte meg. Megfogta anyja kezét, és közelebb húzta, hogy ő is megnézze a gyereket -Anya, a te szemeidet örökölte. Selo mosolygott. – Az öröm pillanata ez számomra, hogy mindkét lányom újra együtt van. A három nő az emelvény homályában ült. – Jó híreim vannak számotokra – mondta Teeka. Illa és Selo mindketten azt remélték, hogy a hír az volt, amire vártak. – Hazajössz? – kérdezte Illa. – Nem – felelte Teeka. – Sok mindent kell elmagyaráznom. Kaho a férjem. – Jaj, Teeka – mondta szomorúan Selo. – Nem, anyám. Amint már Tegesnek is mondtam, Kaho saját akaratomból a férjem^ – Nem! – felelte hangosan Selo. – Ő nem lehet. – Kérlek, anya, hadd magyarázzam meg. A szellemek küldtek hozzá. Szeretem őt, és ez jó dolog. Mi szimbólumai vagyunk annak, hogy a szellemek a tegesztákat és a kahúzákat akarják látni. Egyek vagyunk, mint ahogy mindkét törzs az lesz egy nap. Selo arca megenyhült. – Szeret téged? Jó férj? – Szeret engem, és nem lehetnék boldogabb. – Csak az számít, azt hiszem – vallotta be végül Selo. – Még csodálatosabb hírem is van. Gyereket várok. Illa azonnal megölelte a húgát. – A gyerek tegeszta és kahúza. A kettő keveréke a fiú. – Ez hathatós jel – tette hozzá Selo. – Kaho és Teges ezeket a dolgokat vitatják meg ebben a pillanatban. A sámánunknak látomásai vannak. Auro is beszélt a látomásairól? Illa és Selo arcából kifolyt a vér, arckifejezésük teljesen megváltozott. Ez annyira nyilvánvaló volt, hogy Teekának ezt észre kellett vennie. – Mi az? Mi a baj? – Teeka – kezdte Illa. – Auro... – Mi van Auróval? – kérdezte Teeka. – Miért akadtál el? – Auro halott – kotyogta ki Selo. 150

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

Teeka feje előrezuhant. – Auro halott? – kérdezte halkan, és azt remélte, hogy csak félreértette. – Igen – erősítette meg Illa. – Olagale a sámán. – Szeretnék találkozni Shalával. Egyedül kell találkoznom vele – mondta Teeka, és felállt, indulásra készen. Teeka eljött az anyjától és a nővérétől, és Shala házához ment. Látta, hogy az asszony a tűznél ül irhákba burkolózva, és megpróbálja öreg testét melegen tartani. – Teeka? – kérdezte az idős asszony, amikor látta, hogy felé tart a fiatal nő. – Igen, Shala. Teeka vagyok. Shala küszködött, hogy felálljon. – Kérlek, ne állj fel – mondta Teeka, és Shala vállára tette a kezét. – Le akarok ülni melléd. – Auro meghalt – mondta Shala. – Igen, tudom, és mélyen elszomorít. – Így kellett lennie. – Szeretném látni a sírját. Vannak dolgok, amelyeket el kell mondanom neki. – Nem hall téged, Teeka. – De mindenképpen el kell mondanom ezeket. – Akkor megmutatom, hol pihen a teste. Shala Teeka segítségével felállt, de nem a temetkezési domb felé indult. – Hová mész? – kérdezte Teeka. – Nem értem. Miért nem... Shala félbeszakította. – A saját kezétől halt meg. Teekának elszorult a szíve. Csöndben követte Shalát, amíg a sírhelyhez nem értek. Térdén állva Teeka lesöpörte a leveleket és a törmelékeket, amelyek a jelen összegyűltek. – Egyedül hagylak – mondta Shala, és elment. Teeka visszaült a sarkára. – Annyira sajnálom – kezdte. – Fogalmunk sem volt róla azon az éjszakán, hogy így fog végződni, amikor megidéztük a szellemeket és elmondtuk az esküt. Szerettelek és tudom, hogy te is szerettél. De a szellemeknek fontosabb tervük volt. A törzs gyalázatban temetett el, amikor egy büszke jelnek kellene állnia a sírodon. Ők nem tudják, hogy milyen áldozatot hoztál a szellemek tervének részeként. Még te sem tudtad. Elmondom neked most, hogy békében pihenhess. Teeka a sírra mosolygott. – Ami velünk történt, egyik emberrel sem fog újra megtörténni a törzsből. A tegeszta és a kahúza egy nép lesz. Ez az, amiért szenvedned kellett. A szellemek bennünket is kiválasztottak, hogy részei legyünk ennek. Teeka a hasára tette a kezét. – Tudom, hogy a szíved mélyén azt akarod, hogy boldog legyek. Boldog vagyok, Auro. Ott vagyok, ahol a szellemek úgy gondolják, hogy nekem és a népemnek a legjobb. Néhány pillanatig némán ült, majd újra beszélni kezdett. – Annyira fiatalok voltunk. Sohasem lehettünk volna házasok. A szellemek tudták ezt a csillagok állásából. – Teeka hangja megremegett az elérzékenyüléstől. – De szívemben különleges hely van, egy hely, ami csak a tiéd, egy hely, amit csak te tudsz betölteni. Az a hely le van pecsételve, ahogy kell, így nem okoz több fájdalmat, így másnak adhatom a szerelmemet, remélem, te is ugyanezt tetted a végén. Teeka felvett egy marék laza földet, majd szétnyitotta az ujjait, és figyelte, ahogy a homok visszaszivárog a földre. – Örökké – suttogta. Shala kezét érezte a vállán. – Vissza kellene mennünk. Valaki kérdezősködik majd, hogy hol vagy. Teeka felállt és szorosan átkarolta Shalát. – Örülök, hogy eljöttél – mondta Shala, miközben szétváltak. – Auro tudja, hogy itt voltál. Shala visszavezette Teekát a faluba. Kaho Tegesszel, Atával és Illával állt. Mosolygott, amikor látta a lányt visszajönni. Shala visszament az házához, így Teeka egyedül jelent meg. Kaho a lány felé indult, hogy fogadja őt. – Itt az ideje, hogy induljunk. 151

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

A férfi várt egy pillanatot, mielőtt újra megszólalt, mintha azon gondolkodna, hogy mondja vagy ne mondja. – Mindent elintéztél, amit szerettél volna, amíg itt voltál? – Igen, mindent – felelte a lány, köszönetet mondva a férfinak a szemével. Teeka szíve az iránta érzett szerelemmel volt tele. Teges, Selo, Illa, Ata, Yagua és Olagale elsétált velük a kenuhoz. – Mint törzsfőnöknek sok mindent át kell gondolnunk – mondta Teges, miközben Teeka és Kaho távozni készült. Kaho ellökte a kenut, majd a mélyebb vízbe tolta. Teges és az egész társaság a parton állt, míg azok ketten el nem tűntek. – Néha nehéz megmondani a különbséget a kezdet vagy a befejezés között – mondta Teeka, miközben először tértek le a folyóról. Kaho a lány mellé ült. – Ez a kezdet – suttogta gyengéden, majd megcsókolta a lányt.

152

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

UTÓSZÓ ________________________________________________________________________ A kisfiú ki és be futkosott a ködből, mintha játszott volna vele. Úgy nézett ki, mintha a felhőkben tudott volna sétálni, de a felhők örökké előtte és mögötte voltak, éppen hogy csak nem tudta megérinteni őket. Az anyja visszanézett, megbizonyosodjék, hogy követi-e őt. Örömet okozott az asszonynak, hogy totyogni látja a kisfiát a ködön keresztül, aki kezével csapkodta a nehezen megfogható levegőfoszlányokat. Erős kisfiú volt, mint a nő törzsének férfiai, de magas volt, mint az apja, és egy nap ő lesz az új nemzet királya. Ez volt az utazás lényege, amit a nő férje megtenni készült. – Siess – mondta a nő, bátorítva a kicsit, hogy érje utol. – Apád indulásra kész. Ahogy a vízhez értek, a köd sűrűbb lett. A kisfiú az anyja lábába kapaszkodott. A kenuban a törzsfőnök és a sámán ült. Talán ez volt a legfontosabb út, amelyet valaha is megtettek. Kaho kilépett a kenuból, és a nőhöz ment. Ajkát a nőéhez nyomta, majd összekócolta fia haját. – Tudod, hogy ki vagy? – A férfi nevetett, miközben leguggolt a fia mellé. A kisfiú kacarászott, miközben apja csiklandozta. Teeka Kaho vállára rakta a kezét. – Ez mindannyiunk számára jó. Anya és fia nézték, ahogy Kaho és a sámán a ködbe sodródtak. Két éjszakát lesznek távol. Nem olyan hosszú. Egy nap az utazásra, egy a megbeszélésekre, és egy a visszatérésre. A találkozóhely semleges területen volt. Sem a kahúzák, sem a tegeszták nem tartottak rá igényt. Egy holdhónappal ezelőtt már találkoztak itt egy rövid időre. Meghallgatták a sámánokat, elkészítették a tervet, amelyét visszavittek a törzsükhöz. Yagua és Kaho azután a Tanács tagjaival találkoztak. Megvitatták a tervet, és most újra találkoznak. Négy férfi ült egymással szemben a lángoló tűz körül. Kicserélték a vacsorára hozott ajándékaikat. Ma este csak beszélgetnek majd. Holnap fogják megvitatni a békét. Reggel a férfiak összegyűltek és újra megosztották egymással az élelmet. Amikor a reggelivel végeztek, újra tárgyalni kezdtek. Olagale beszélt először, megismételte mindazt, amit már első találkozásukkor elkezdtek. – Látomásaim megmutatták nekem, hogy valami közeleg, egy nagyobb ellenség, mint mi vagyunk egymásnak. Elpusztíthat mindannyiunkat. Elmondták nekem, hogy egyesülnünk kell, hogy egy nép legyünk. A kahúza sámán egyetértett ezzel. – Ugyanilyen látomásaim voltak. Elmondták nekem, hogy mindannyiunkat veszély fenyeget, és csak együtt tudunk szembenézni az új fenyegetéssel. A két törzsfőnök meghallgatta őket. Ha a sámánoknak igazuk van – és biztos, hogy igazuk van, ha mindketten ugyanazt látták -, törzsük megőrzése rajtuk áll. Kaho és Yagua óvatosan fogalmaztak. Mindketten elmondták, hogy törzsük helyeselte a tervet. A két törzs a békére készült. Megosztják vagyonukat és földjeiket. Gyakran meglátogatják egymást, megismerik egymás szokásait, hiedelmét, hogy megérthessék és tisztelhessék azok értékeit. Az átmenet lassú, de biztos időszak lesz. Amikor Kaho fia eléri a nagykorúságot, a tegeszták közül választ majd feleséget. A békének ezzel az utolsó pecsétjével a két törzs eggyé, egy hihetetlenül erős hatalommá válik. Kaho és Teeka fia fog uralkodni az új nemzet felett; tegeszta és kahúza férfiakat választ ki, akik tanácsokkal látják el. Amikor a tárgyalások lezárultak, a négy vezető fekete teát ivott. Leszállt az est, és a tüzeket nézték az égen. A tegeszta szellemek tüzeit nem lehetett megkülönböztetni a kahúzákétól. 153

A köd asszonya

LynnArmistead McKe

VÉGE

154