lh receptorok szerepe a viselkedés és a stressz reakciók szabályozásában

Az agyi hCG/LH receptorok szerepe a viselkedés és a stressz reakciók szabályozásában

Ph.D. értekezés

Dr. Lukács Hedvig Budapest, 2002.

2

Tartalomjegyzék 1.

Bevezetés

4.

2.

A hCG/LH receptorok és ligandjaik

5.

2.1.

A hCG/LH receptorok

5.

2.1.1. A hCG/LH receptorok sejten belüli megoszlása

6.

2.1.2. A hCG/LH receptorok transzkript és protein szintjét szabályozó tényezők

6.

2.2.

6.

A hCG/LH receptorok természetes ligandjainak, a hCG és LH hormonok molekuláris biológiai jellemzése

2.2.1. A hCG és LH génexpresszió jellemzése

7.

2.2.2. A hCG és LH protein szerkezetének jellemzői, hasonlóságuk és eltérésük

7.

2.3.

8.

A hCG/LH receptorok és természetes ligandjuk megoszlása a központi idegrendszerben

3.

Központi idegrendszeri régiók

9.

A viselkedés fiziológiai irányitásának morfológiai bázisa 4.

A központi idegrendszer és a reproduktív rendszer kapcsolata,

13.

a hipotalamo- hipofizeális-gonadalis tengely (HPG axis) működése 4.1.

Hipotalamo-hipofizeális tengely (GnRH-LH )

14.

4.2.

Extrahipotalamikus input

15.

4.3.

Ivarszervek hormonjainak hatása a HPG tegely

16.

4.4

A HPG tengely kapcsolata neurotranszmitter - neuromodulátor

17.

rendszerekkel, ennek klinikai jelentősége 5.

A hipotalamo-hipofizis-gonadalis (HPG) tengely működéssel

22.

kapcsolatos pszichopatológiai történések 5.1.

Szexuálhormonok és pszichés tünetek

22.

5.2.

Praemenstruális syndroma ( PMS, PMDD)

23.

5.3.

Poszt partum depresszió

23.

5.4.

Menopauzális pszichés panaszok

23.

5.5.

Reproduktív ágensek a pszichés panaszok gyógyításában

23.

6.

Célkitűzések

25.

7.

Felhasznált anyagok és módszerek

26.

7.1.

Anyagok

26.

7.2.

Állatok

26.

7.3.

Receptor és agyi prosztaglandin szint kimutatása immunhisztokémiával

27.

3

7.4.

Sebészi metodikák

28.

7.4.1. EEG állandó elektród implantáció

28.

7.4.2. Állandó oldalkamra kanül beültetés, intracerebroventrikuláris (icv) injekciók

29.

7.5.

30.

Viselkedésvizsgálatok, értelmezésük

7.5.1. Spontán viselkedés, alvás/ ébrenlét ciklus monitorozás

30.

7.5.2. Aktivitás-szorongás vizsgálata

30.

7.5.3. Szorongás vizsgálata táplálkozási neofóbia alapján

30.

7.5.4. Szorongás-anyai érdeklődés vizsgálata szaglási információ alapján 31. 7.5.5. Anyai érdeklődés direkt jeleinek vizsgálata

31.

7.5.6. A komplex stressz mérhető szomatikus jeleinek vizsgálata

32.

7.6 .

Statisztika

32.

8.

Kisérletek részletes leirása

33.

8.1.

Agyi arosual - aktivitás vizsgálata

33.

8.2.

hCG/LH receptorok kimutatása

37.

és a prosztaglandin rendszer szerepének igazolása. 8.3.

Nyílt-tér viselkedés (szorongás + aktivitás)

40.

8.4.

Neofóbia (a szorongás állatksérletes modellje)

42.

8.5.

Illat preferencia (szorongás + anyai érdeklődés)

44.

8.5.

Anyai viselkedés (anyai érdeklődés direkt jelei)

47.

8.7.

hCG/LH receptorok kimutatása az olfaktorikus bulbusban

49.

8.8.

hCG hatása a stressz által okozott gyomorfekélyre

51.

9.

Eredmények összefoglalása

54.

10.

Megbeszélés, értékelés

55.

11.

Köszönetnyilvánitás

65.

12.

Irodalomjegyzék

66.

13.

Saját közlemények

90.

4

1. BEVEZETÉS

Az utóbbi években számos tanulmány foglalkozott a női és férfi nem közti biológiaipszichológiai különbségekkel. Ismert és bizonyított tény, hogy a pszichés panaszok, így például szorongás, hangulati élet zavarai nőknél gyakrabban jelentkeznek. Ez a különbség még kifejezettebbé válik a pubertáns idején, szülés után, valamint perimenopauzális időszakban, jellemző még a pszichés tünetekre, hogy gyakran mutatnak a nemi ciklusal párhuzamosan periodicitást. Ezek a periódusok a nők szempontjából fokozott rizikójú időszakoknak tekinthetők. E megfigyelések felvetették azt a ehetőséget, hogy a gonadális hormonok, valamint releasing és trophormonjaik; a hipothalamusz – hipofízis – gonadális (HPG) tengely szerepet játszik pszichés tünetek jelentkezésében. Bár a központi idegrendszer és a reproduktív rendszer kapcsolata napjaink ismert és sokak által vizsgált kutatási témája, a vizsgálatok eredményei nem egybehangzóak. Bizonyítást nyert, hogy a HPG tengely működése és a pszichés panaszok között kapcsolat van, azonban a szabályozás útjai még további tisztázásra várnak. A téma további kutatása dianosztikus és terápiás konzekvenciák miatt szükséges és fontos. Ismert az is, hogy a stressz jelentősen befolyásolja a HPG tengely működését. Az aktívált hipothalamusz-hipofízis-mellékvesekéreg (HPA) tengely akut és átmeneti facilitáló hatást követően gátolja a nemi működés szabályozó tengelyét. Így gonadotróp releasing hormon (GnRH)– luteinizáló hormon (LH) pulzusfrekvencia változásához, ovariális hormonok, szintézisének felszabadulásának gátlásához, krónikus esetben anovulációhoz vezethez. Csak a legutóbbi évek felfedezése az a tény, hogy a központi idegrendszerben a HPG tengely területén kívül is kimutatható “LH-szerű” polipeptid és LH receptorok. Ezeken a centrális

receptorokon

a

perifériás

terhességi

hormonként

ismert

hCG

(human

choriogonadotropin) is kötődik. A receptorok szerkezete és részben megoszlásuk is ismert, azonban az agyi hCG/LH receptorok funkciója napjainkig ismeretlen maradt. A kutatási munka, mely a dolgozat megírásához vezetett e kérdés felderítésére irányult.

5

2. hCG/LH RECEPTOROK ÉS LIGANDJAIK

2.1. A hCG/LH receptorok A hCG és LH hormonok csaknem azonos szerkezetük miatt azonos receptort használnak (Yen, S.S.C, 1991), ezért ezt hCG/LH receptornak nevezik. Az hCG/LH receptorok a serkentő (stimulátor) G-proteinekhez (GS) kapcsolt glikoprotein membrán receptorokhoz tartoznak. A receptor három domainre bontható. 1.

viszonylag nagy aminoterminális extracelluláris domain, amihez a hormon kötődik (McFarland és mtsai, 1989, Loosfelt és mtsai, 1989).

2.

transzmembrán domain

3.

intracelluláris domain a receptor C terminális végén (McFarland és mtsai, 1989, Loosfelt és mtsai, 1989).

1. ábra A hCG/LH membránreceptor proteinszerkezete három domainre osztható. Az aminoterminális extracelluláris domainhez kötődik a hormon és a héttagú transzmembrán domain kapcsolja ezt az egységet a C-terminális intracelluláris domainhoz. Valószínű, hogy amikor a hormon a receptor extracelluláris domain-jéhez kötődik, a receptor konfigurációja megváltozik és a hormon-receptor extracelluláris komplex peptidszekvenciája lép kölcsönhatásba a transzmembrán szakasszal, ami a G protein és végül az adenilcikláz aktiválásához vezet (McFarland és mtsai, 1989).

6

2.1.1. A hCG/LH receptorok sejten belüli megoszlása Korábban a membrán receptorokat csak a sejtfelszín membránjában írták le. Később kiderült, hogy a citoplazmában levő membránok és a sejtmagok is tartalmaznak membrán receptorokat (Hiatt, E.S., 1993). A hCG/LH receptorokat az emlős és emberi ivarszervekben a sejten belül is kimutattak (Rao, Ch.V. és mtsai, 1974, 1981, 1983). Valószínűnek tartják, hogy míg a citoplazma receptorai a szignál transzdukciót módosítják, addig a nukleáris receptorok a génexpresszió szabályozásában szerepelnek (Hiatt, E. S. 1993).

2.1.2. A hCG/LH receptorok transzkript és protein szintjét szabályozó tényezők A receptorok szabályozása esetén általában a downreguláció a gyakoribb, mint az upreguláció, e mellett megkülönböztetünk homológ (saját ligand) és heterolog (a receptorra nem jellemző ligand) regulációt. A receptorok downregulációjában szerepelhet: a receptor internalizációja (Ascoli, 1984), a lebomlás fokozódása vagy csökkent szintézis. Extragonadalis hCG receptorok homológ regulációját a legújabb vizsgálatok során kezdjük megismerni. A hCG/LH receptorok transzkripcióját az exogén hCG a koncentrációtól függően progresszívan csökkenti. A receptor denzitás ciklusfüggő, pl. az endometrium hCG/LH receptorai a menstruációs ciklus luteális fázisában nagyobb mennyiségben mutathatók ki (Reshef, E. 1990), mint a ciklus follikuláris felében. Patkány gonadokban és agyban legnagyobb a receptor denzitás a proösztrusz délutánján mutatható ki (Lei 1993).

2.2. A hCG/LH receptorok természetes ligandjainak, a hCG és LH hormonok molekuláris biológiai jellemzése

7

Mindkét glikoprotein hormon két alegységből áll. Az LH α és β alegység génexpressziója kimutatható a hipofízis elülső lebenyében. A két alegység génje különböző kromoszómákon található. Mind az LH receptorok, mind az LH és hCG α és β alegység cDNS-ét izolálták és az alegységek aminosav szekréciója is ismert.

2.2.1. A hCG és LH génexpresszió jellemzése Az α alegység - négy exont és 3 intront tartalmaz. Az mRNS nukleotid összetétele a különböző emlős fajok között 70-90%-os hasonlóságot mutat. Az LH β alegység gén kisebb , mint az α alegysége, 3 exont és 2 intront tartalmaz. A hCG β gén a C terminális transzlációs hely expressziójában különbözik a LH β géntől. Ez a szakasz felelős a hCG β alegység hLHtól eltérő O glikozilációjáért. Ezen kívül a hCG β alegység az LH β alegységhez képest eltérő promotert és transzkripciós start helyet használ.

2.2.2. A hCG és LH protein szerkezetének jellemzői, hasonlóságuk és eltérésük A glikoprotein hormonok α alegysége azonos, a hormonspecifitásért a β alegységek eltérése felelős (Rao 1990). Mindkét alegység prekurzor peptidből jön létre, majd az α és β alegységek az endoplazmatikus retikulumban egyesülnek. A humán LH és hCG β alegység aminosav szekvenciája 80%-ban hasonló, és ez lehet a magyarázata a csaknem azonos biológiai hatásnak. A hCG-nek azonban nagyobb az affinitása a hCG/LH receptorhoz és hatása is tartósabb, mint az LH esetén (Rao 1990). A β alegységek abban különböznek, hogy a hCG az LH-val egyező szakaszán egy N glikolizált csoporttal többet tartalmaz, valamint a hCG β alegység karboxil terminalis szakasza hosszabb, mint az LH-é. Ez a génszakasz (a hipofizisben is megtalálható, de az LH esetén nem kerül átírásra) még további 4 glikolizálási helyre ad lehetőséget a hCG β alegységen. Az oligoszaharid csoportok a biológiai aktivitás szabályozásában jelentősek (Yen 1991).

8

2.ábra. A hCG és az LH béta-alegységek protein szerkezetének hasonlósága és különbsége (S.S.C. Yen és R.B. Jaffe nyomán). A két alegység külön-külön minimális biológiai aktivitással rendelkezik, a kapcsolódás után kerülnek csak aktív konformációba. 2.3. A hCG/LH receptorok és természetes ligandjuk megoszlása a központi idegrendszerben A humán és a patkány hím és nőstény agy egyaránt tartalmazza a kérdéses receptort. A patkány hipokampusz, dentális gyrus mutatja a legmagasabb receptor mRNS szintet és I-125 izotóppal jelzett hCG kötődést az összes agyi régiók között. A központi idegrendszer egyéb területei, melyek e receptorokat tartalmazzák: kisagy, kortex, ependyma sejtek, az agykamráknál, korioid plexus, paraventrikuláris és arkuatusz magok, hipotalamusz preoptikus area (POA), emberi area posztrema. (Lei és Rao 1993) A központi idegrendszer különböző területein, a hCG/LH receptorhoz hasonló megoszlásban extrahipofizeális luteinizáló hormont (LH) is kimutattak (Hostetter, 1981, Emanuele 1983).

9

3. KÖZPONTI IDEGRENDSZERI RÉGIÓK A viselkedés fiziológiai irányításának morfológiai bázisa A neuronok ligandjaikon keresztül kémiai úton, diffúzió vagy gap junction segítségével biztosítják az ingerület továbbterjedését, a fogadóreceptor aktiválásával. A receptor-ligand találkozása izgalmi vagy gátlásos folyamatokat indít be. Bár a molekuláris mechanizmusokat és pszichés állapotváltozásokat nehéz integrálni, ismert tény, hogy az agyban minden egyes funkció változása komplex neuronhálozatok működés változásához kapcsolódik. A mentális állapotban bekövetkezett változások különféle viselkedési patternekben manifesztálódnak. A viselkedésváltozás anatómiai háttere: a “morfológiai bázis” és viselkedés reakció kapcsolatát egyes agyterületek roncsolásával, izgatásával, vagy napjainkban gyakran exogén ligand bejuttatásával vizsgálják. Az egyes viselkedési patternek nem köthetők kizárólag egyetlen agyi központhoz, ezek hátterében több központot összekötő neuronális körök működésváltozása áll. Az egyik legismertebb és legfontosabb viselkedésszabályozó és integrator struktúra a limbikus rendszer, mely nemcsak saját rendszerén belül működik komplexen, hanem iterjedt afferens és efferens kapcsolatai révén gyakorlatilag az egész központi idegrendszer működését befolyásolja. Részei: hipokampusz, dentális gyrus, uncus, amigdala, gyrus cinguli, gyrus hippocampi, szeptális magvak, sőt egyesek szerint a hipotalamusz MPOA-ja is e rendszer részét képezi (Palkovits 1980). Emlősökben e rendszer a viscerális müködések és az emocionális működés szabályozócentruma. A limbikus struktúrák ingerlésre adott válaszreakciói sokrétűek, sérülés esetén a kiesési tünetek komplexek, alátámasztva e működési egység integrátor szerepét. A limbikus struktúrák összeköttetésben állnak egymással és egyéb agyterületekkel. Efferens rendszerei mellékágakat adnak a középagy formácio retikularisához, az agy alvás/ébrenlét szabályozását irányitó "nem specifikus agyi aktiváló rendszeréhez" (Isaacson 1974, Buzsáki 1989, Campbell 1971, Hagan 1992, Myhrer 1975, Szentágothay 1974). A hipokampusz így a diurnális ritmust is befolyásolja. A retikuláris aktivációt kifejező kérgi ébredési reakció idején a hipokampuszban sajátos lassú (theta) hullámok jelennek meg (Stumpf, 1965, Hagan 1992).

10

A limbikus rendszer nemcsak a formáció retikularissal, hanem a hipotalamusszal és a kortexel is kapcsolatban áll. A középagyi retikuláris sejtállomány a hipotalamusz retikuláris rendszerében folytatódik. A kortikoretikuláris rostokon futó ingerületek lehetővé teszik, hogy a kéreg, melynek működési szintjét retikuláris ingerek szabják meg, maga is ellenőrzés alatt tarthassa a formácio retikulárist. Hipokampusz léziót követően az állatoknál megmarad a cirkadián ritmus, de a műtött állatok kevesebbet alszanak, éjszaka aktívabbak, mint a kontrollok, kiesési tünetként hiperaktivitás (Isaacson 1974, Myhrer 1975), és a felfedező viselkedés fokozódása említhető (Kimble 1968, Campbell 1971). A hipotalamuszt az utóbbi évtizedekben a limbikus rendszer integráns részeként tartják számon, mely szerepet játszik az emocionális reakciókban. Laterális magcsoportjainak ingerlése dühreakciót eredményez. A szeptális magok lézioja vagy dekortikáció ép hipotalamusz mellett az "áldüh"-nek nevezett állapotot okozza, mig az amigdala kiirtása szelid viselkedést eredményez. Összeségében a limbikus rendszer, ezen belül a hipokampusz, a hipotalamusz reakcióit fékentartó struktúraként működik. A hipokampusz működése leegyszerűsítve a Gray (1982) - féle viselkedés gátló rendszer segítségével magyarázható meg (3.ábra). Frusztrációs helyzetben ez a rendszer határozza meg a viselkedést. Input

Output

Ismeretlen stimulus

viselkedés

Szorongáskeltő stimulus Büntetés szignál

viselkedésgátlás

gátló

arousal emelkedés

rendszer

fokozott figyelem

3. ábra Gray féle hipokampalis viselkedés gátló rendszer Hipokampusz lézio csökkent szorongást (neofóbia csökkenés) okoz (Krane 1976), hatása

hasonló

az

anxiolitikus

kezeléshez

(Kostowski

1989).

Stresszhelyzetben

(immobilizáció alatt) leírták az MPOA területének és a ventromediális mag izgalmi állapotát

11

(Smith 1997). A limbikus rendszer - hipokampusz kiesési tüneteként memóriadeficit is jelentkezik (Thomas 1988, 1992). A limbikus rendszer közvetve az endokrin szabályozást is befolyásolja. A limbikus rendszer szoros kapcsolata a hipotalamusszal biztosítja, hogy ezek az ősi kérgi integrációs mechanizmusok megtartották a hormonális rendszerrel való szoros kapcsolatukat. (Szentágothay 1974) A limbikus rendszer fő afferens rendszere a szaglópálya. A pálya a bulbus olfaktoriuson keresztül (mitrális sejtek) a gyrus parahipokampalisba (uncus) vezet. Itt funkciója beleolvad a limbikus rendszer funkciójának egészébe. A limbikus rendszer, szaglással való kapcsolata abból a tényből következik, hogy az alacsonyabb rendű gerincesek telenkefalonja eredetileg a szaglás szolgálatában állt. A neokortex kifejlődése az ősibb kéregrészeket a limbikus területre szorította vissza, melyek azonban továbbra is székhelyei a nemi és hormonális funkciók kérgi integrációs mechanizmusainak, melyek legfontosabb bemenő információi a szaglás és a bőrkontaktus. A szaglópálya - hipokampusz - hipotalamusz és egyéb velük kapcsolatban álló területek a reproduktiv-anyai viselkedés meghatározói (Fleming 1983, 1986, Rosenblatt 1967). A hipotalamusz medián preoptikus területe (MPOA) alapvető fontosságú az anyai viselkedés megjelenésében (Fleming 1983, 1986, 1988, 1990, Numan 1974, 1988, Rosenblatt 1963, 1967). Fleming feltérképezte az anyai viselkedés "neuronalis körét", mely több részből áll: olfaktorikus bulbus (fő és járulékos) - olfaktorikus rostok - amigdala - stria terminalis magjai - MPOA (Fleming 1983, 1986). Szülést követően e centrumok aktivitásának fokozódását is kimutatták (Katz 1999). Az olfaktorikus lebenynek kritikus szerepe van az anyai viselkedés szabályozásában. Az újszülött illata gátolja a virgo patkány anyai érdeklődését, de ugyanez facilitáló hatású a laktáló állatoknál (Fleming 1986, 1988, 1989). A szorongás, melynek szabályozása a limbikus struktúrákhoz kötött, szintén befolyásolja az anyai viselkedést (Fleming 1987, 1989, 1990). A limbikus rendszer és az MPOA tehát több viselkedési pattern élettani irányitó strukturája. A tárgyalt visekedések szinte kivétel nélkül pszichés stresszhelyetekre adott reakciók, melyet a kisérleti állat szorongás szintje befolyásol.

12

A stresszhelyzetnek azonban somatikus jelei is lehetnek. Ilyen például a stressz ulcus, mely speciális kisérleti körülmények között (pl. "cold restraint") előidézhető (Glavin 1980). Az agyi struktúrák mûködése és a stresszulcus megjelenése közti lehetséges kapcsolat már múlt században felmerült. Stereotaxiás ingerléses, illetve roncsolásos kísérletek a limbikus rendszer, hipotalamusz és az agytörzsi magok szerepét vetették fel. Úgy tűnik, a limbikus rendszer, ezen belül a hipokampusz-entorhinális kortex-amygdala - MPOA és a vagus magja azok a központi idegrendszeri struktúrák, melyek alapvetően részt vesznek a cold restraint stressz ulcust okozó hatásának érvényesülésében (Henke 1989, Ray 1990, Tache 1987)

13

4. A KÖZPONTI IDEGRENDSZER ÉS A REPRODUKTÍV RENDSZER KAPCSOLATA

-

A

HIPOTALAMO-HIPOFIZEALIS-GONADALIS

(HPG) TENGELY MŰKÖDÉSE Az agy és a reproduktív rendszer kapcsolatának alapjául a HPG tengely szolgál. A HPG axis integráltan kapcsolt feed-back loop, szupra-hipotalamikus inputtal és periférián termelődő hormonokkal, melyek az agyi központokra feed-back módon hatnak vissza (4. ábra).

4. ábra A HPG tengely sémás ábrázolása (hormontermelés és feed-back mechanizmusok) Reguláció: egybefüggő vonal: bizonyított, szaggatott vonal: hipotetikus 1989/b. és Jensvold 1996 nyomán)

utak. (Marshall

14

4.1. Hipotalamo-hipofizeális tengely, a gonadotróp releasing hormon (GnRH) hatása az LH termelésre A hipotalamuszban a pulzatilisan felszabaduló GnRH az agyalapi mirigy portális rendszerébe jut. A GnRH stimulálja a gonadotropinok (LH, FSH) felszabadulását. A szérum LH szint változása akutan tükrözi a centrális GnRH pulzációt, (5. ábra) mely így perifériásan is mérhető (Marshall, 1989 a). Az LH szint az ovulációt megelőző délután a legmagasabb, patkánynál a proösztrusz délutánján (Freeman, 1988., Mc Clintock 1997) (6. ábra).

LH FSH progeszteron ösztradiol

5. ábra A GnRH szekréció sémás ábrázolása, a gonadotropinok és szexuálszteroidok kapcsolata az ovariális változásokkal a menstruációs ciklus folyamán. A nyilak a GnRH pulzatorikus felszabadulását mutatják (Carr 1976, Marshall 1989b, Jensvold 1996).

6. ábra A proösztrusz délutánján 2-3 h körül a cirkuláló LH szint növekszik 5-7 ó körül, eléri a csúcsot. A vérszint az ösztrusz napjának reggelén csökken (Freeman 1988).

15

A gonadotróp hormonok szekréciójában a GnRH két mechanizmussal vesz részt. Az egyik az intracelluláris Ca++ mobilizálásával és a sejtmembrán Ca++ csatornáinak Megnyitásával az ún. korai raktárban (early pool) levő gonadotropinok szekréciójához vezet, amely a GnRH stimulusra adott azonnali választ jelenti. A másik, új gonadotropin molekulák szintéziséhez vezet és részt vesz a GnRH receptor upregulálásában. Folyamatos GnRH infúzió az LH szekrécióban bifázisos választ okoz, mely a két gonadotropin tároló raktár létezését mutatja. A felszabaduló hormonok az ováriumokra hatnak, stimulálva az ösztrogén és progeszteron termelését, melyek visszahatnak az agyra és egyéb szervekre. GnRH agonista, a természetes LHRH analógja gátolja az ovulációt a gonadotropinok (LH, FSH) felszabadulásának gátlásával (Smith 1993).

4.2.Extrahipotalamikus input A központi idegrendszer extrahipotalamikus régiói befolyásolják a reproduktív funkciót. A szuprahipotalamikus input a hipotalamusz felé irányul, magába foglalja az endorfinokat, noradrenalint, adrenalint, dopamint. A katekolaminok általában fokozzák, míg az endorfinok csökkentik a GnRH felszabadulást (Marshall, 1989). Hatásuk a hipotalamuszon keresztül érvényesül. Valójában a helyzet komplikáltabb. A szabályozásban az ovarialis hormonok is részt vesznek (Kalra, 1983). A GnRH pulzatilisan szabadul fel. Ez a reproduktív rendszer egyik kulcs funkciója. A sejtek intrinsic aktivitását "időórának" is nevezik. A szuprahipotalamikus "időóra" vagy "pattern generátor" és a GnRH szekretáló neuronok között levő opioid peptidek és katekolaminokat szekretáló neuronok felelősek e funkció modulálásáért (Kalra, 1983). Más a pulzus amplitúdó a nemi érés és más a menopauza esetén (7. ábra). A pulzus frekvencia változásával párhuzamosan változik a ciklus.

16

7. ábra Különféle életszakaszokban más és más a gonadotropin szekréció jellege. Fehér terület: ébrenlét ideje, sötét terület: éjszaka. (Carr 1976, és Jensvold 1996 nyomán)

4.3. Az ivarszervek hormonjainak hatása a HPG tengelyre A hipofízis gonadotróp hormon szintézisét és szekrécióját a GnRH serkentő hatása mellett az ivarszervek hormonjai feed back hatásukkal szabályozzák. A menstruációs ciklus fázisai alatt a hipofízis gonadotróp sejtjei változó érzékenységgel reagálnak a GnRH-ra. Az ovárium szteroid hormonjainak kettős hatása van, fokozzák a hipofízis gonadotróp sejtjeinek válaszkészségét GnRH-ra, másrészt ettől eltérően szabályozzák a GnRH felszabadulás frekvenciáját. Az ösztradiolnak egyaránt van pozitív és negatív hatása is; növeli az LH β alegység szintézisét, növeli a GnRH által indukált LH szekréciót a hipofízis sejtjeiben, viszont a hipotalamuszon keresztül gátolja a GnRH szekréciót. Az ösztradiol az LH csúcs idején stimulálja a hipotalamuszban a GnRH szintézist és szekréciót. Gonadektomia után az ösztradiol hím és nőstény patkányban gátolja az LH szintézist. Az androgének: hímben negatív feed-back hatásúak, részben a hipofízisre hatnak, nagyrészt azonban a hipotalamuszban akadályozzák a GnRH szekréciót.

17

Follistatin: FSH szekréció csökkentésével hat. Aktivin: FSH termelést és felszabadulását stimulálja. Inhibin: a hipofizisre hatva az FSH termelés gátlását okozza (Benson 1998). 4.4.

A

HPG

tengely

kapcsolata

egyéb

neurotranszmitter

-

neuromodulátor

rendszerekkel, ennek klinikai jelentősége A HPG tengely funkció fiziológiás változásai a nemi ciklus és a terhesség alatt, szülést követően, valamint menopauza idején észlelhetőek. E változások gyakran együtt járnak emócionális reakciókkal, melyek lehetnek pozitívak (szorongáscsökkenés terhesség első trimeszterében),

de

gyakrabban

negatívak

(premenstruális

szindróma,

puerperális

hangulatzavar, klimaktériális panaszok). A fenti élettani változások során nemcsak a GnRH-LH-szexuálszteroid szintek változnak, hanem ezzel párhuzamosan gyakran bonyolult kölcsönhatások eredőjeként, különféle neurotranszmitter szintekben is történnek változások. A centrális neurotranszmitter, neuromodulátor: szerotonin, noradrenalin, dopamin, endogén opiátok, acetilkolin, GABA és oxitocin/vazopressin szint változásai és regulációs zavarai alapját képezik az affektív, szorongásos, illetve pszichotikus betegségek megjelenésének. E fejezet áttekinti a HPG tengely és több centrális neurotranszmitter rendszer között fennálló lehetséges kapcsolatokat, melyek a menzesszel, szüléssel, menopauzával. együtt járó lelki betegségek hátterében állhatnak. Szerotonin A szerotonin neurotranszmitter rendszer szabályozási zavara áll leggyakrabban a hangulat-betegségek hátterében. A hipokampalis szerotoninszint az egész ösztrusz ciklus alatt szabályozott változásokat mutat patkánynál, mely tény a HPG axis és szerotonin rendszer kapcsolatára utal. A szerotoninerg neuronok facilitálják a gonadotropin felszabadulást a medián eminencia területén. Szerotoninerg axonok bizonyítottan elérik az LH szekretáló neuronokat a preoptikus areában (Meyer, 1992, Tanaka, 1993). Szerotonin reuptake gátló hatására a plazma LH szintje emelkedik (Cohen 1999).

18

Humán vizsgálatokban kimutatták, hogy a szerotonin vérszint leesik a közép és késői luteális fázisban, ami egyes nőknél premenstruális depresszióval függhet össze (Rapkin 1987, 1997). Ösztrogén kezelés általános szerotonin receptor denzitás csökkenést okoz, ezzel szemben szelektíven nő a denzitás ott, ahol ösztrogén receptorok előfordulnak (hipotalamusz, POA, amigdala (Biegon 1982). Progeszteron modulálhatja a szerotonin választ (Mendelson 1986). Rausch és Parry (1993) szerint, a szülést követő ovarialis szteroidhormonszint csökkenéssel párhuzamosan kialakuló alacsony plazma szabad triptofan szint kapcsolatban lehet a posztpartum depresszióval. Az ösztrogén a triptofánt (szerotonin prekurzor) kihelyezi a kötőhelyéről a plazma albuminba (Aylward, 1973, 1976), így növelve az agy szabad triptofán szintjét, javítva a hangulatot. Katekolaminok Bonyolult kapcsolat áll fenn a HPG rendszer és a katekolaminok között. A katekolamin anyagcsere ciklusos változásokat mutat. Belmaker (1974) szerint a monoamino oxidáz (MAO) aktivitás párhuzamot mutat a ciklussal. Közvetlenül menzesz előtt éri el a legmagasabb aktivitást. Plazma szabad triptofán szintváltozásokat szintén leírtak menzesz kapcsán (Wirz-Justice, 1975). A katekolaminok ösztrogén jelenlétében általánosságban fokozzák a GnRH felszabadulást (Marshall 1989 a+b). Az affektív betegségek hátterében a centrális katekolamin receptor és/vagy second messenger RNS szint változásait írták le (Maas 1975). Katekolamin alulprodukcio depresszió, túlprodukció mánia irányába tolja el a hangulatot. Az ösztrogén általánosságban emeli a centrális noradrenalin (NA) mennyiséget (Paul 1979) és csökkenti a MAO aktivitást a hipotalamuszban és amigdalában (Luine, 1975). Ösztradiol csökkenti a MAO és tirozin hidoxiláz aktivitást (rate limiting enzim a katekolamin szintézisben). Ellentétes kapcsolat áll fenn normál ciklusú nőknél a plazma MAO és ösztradiol szintje között, a menstruációs ciklus több fázisában (Janowsky 1971, Briggs, 1972, Klaiber, 1971, 1972). A

poszt

partum

változásokkal

kapcsolatos

katekolamin

funkció

változása

hangulatzavart okozhat. Posztpartum depresszión átesett nőknél szignifikánsan alacsonyabb szérum noradrenalin szint a depresszió ideje alatt, mint ennek javulásakor (Kuevi 1987).

19

Gamma-amino vajsav ( GABA) A GABA a központi idegrendszer gátló neurotranszmitter aminosava. Szerepét depresszióban és szorongásban is kimutatták. Depressziós betegeknél alacsony GABA szintet mutattak ki a vérben és a likvorban (Gold 1980, Lloyd 1989). Antidepresszánsok emelik a GABA receptor kötődést, így a GABA funkció erősödése gyakran együtt jár a depresszió csökkenésével. A szorongáscsökkentő hatás hátterét az képezi, hogy a GABA receptor kötőhelyül szolgál a benzodiazepinek (BZD) számára. A HPG tengely és GABA neuronok működése kölcsönhatások eredője (Majewska 1992). A GABAB receptor aktivációja az anterior hipofízisben gátolja az LH szekréciót (LuxLantos 1992), míg bazalis LH szekréció idején a GABAA receptorok az anterior hipofizisben serkentőleg hatnak (Brann 1992). GABA agonisták (clonazepam, diazepam) emelik az LH koncentrációt (Mannisto 1992). Még összetettebb ennél az ovariális szteroidok hatása. A gonadalis szteroidok valószínűleg a GABA receptor konformációját változtatják meg (Schemata 1989). Az ösztrogén csökkenti a GABAA receptor denzitást a ventromediális magban, az arkuatusz magban, és a középagyi szürkeállományban, de emeli a receptor denzitást a hipokampusz egyes részein (Schemata 1989). A progeszteron metabolitok szedatohipnotikus hatásúak, specifikusan kötődnek a GABAA /BZD receptor-klorid komplexen, pl.: patkánynál anxiolitikus viselkedést észleltek progeszteron hatására, mely GABAA receptor funkció erősödésével volt kapcsolatban. A GABA-benzodiazepin komplex azonban nemcsak szorongás csökkenést okoz, hanem protektiv hatásúnak tűnik a stressz fiziológiai elváltozást okozó hatásával szemben (Sullivan 1989). Acetilkolin Az acetilkolin szint és a ciklusosan változó ösztrogén szint között szintén kölcsönhatás áll fenn. Ösztrogén serkenti a kolinerg neurotranszmissziót. Ezzel szemben a progeszteron az acetilkolin receptorok gátlását okozza (Valera 1992, Janowsky 1972). Kolinerg agonisták és acetilkolin prekurzorok pl. kolin, lecitin depressziót okoznak. Major depresszióban az acetilkolin és a β endorfin felszabadulást hozták összefüggésbe a hangulatzavarral (Dilsaner

20

1989). Ösztrogén, illetve progeszteron szint csökkenése esetén (premenstruális fázis, posztpartum időszak) kolinerg hiperszenzitivitás, így depressziv hangulat léphet fel. Endogén opiátok (EOP) Az endogén opiátok, mint pl. a béta endorfin az agy természetes neuropeptidjei. Csökkentik a szexuális vágyat és aktivitást. Elképzelhető, hogy ez a hatás az LH felszabadulásán keresztül érvényesül. Lehetségesnek tartják részvételüket pszichiátriai betegségek jelentkezésében. A szérum béta endorfin szint a ciklussal párhuzamos változásokat mutat. Luteális fázisban az ösztrogén és progeszteron szinttel párhuzamosan emelkedik. Gonadotropin releasing hormon (GnRH) stimulálja a béta endorfin anyagcserét. Az endorfinok konzisztensen csökkentik az LH felszabadulást, elképzelhető, hogy közvetve a GnRH szuppresszión keresztül. Opiát antagonisták serkentik az LH felszabadulást a reproduktív ciklus azon periódusában, mikor az ösztrogén és progeszteron jelen van. Úgy tűnik, hogy az ösztrogén krónikus adása csökkenti, míg a progeszteron emeli a béta endorfin szintet több agyterületen (Genazzani 1987, 1990). A praemenstruális szindróma hátterében endogén opiát „megvonás” is állhat (Halbreich 1980, 1981, Reid 1981). A legalacsonyabb endogén opiát szintet laktáció alatt észlelték. Csökken a béta endorfin szint menopauzában is (Schurz 1988), mely a pszichés tünetek alapját képezheti. Prosztaglandinok (PG) A prosztaglandinok arahidonsavból keletkeznek ciklooxigenaz enzim (COX) hatására. A COX enzim két strukturálisan csaknem egyforma izoformmal bír, melyeknek szubsztrát, inhibitor

szelektivitásuk

és

lokalizációjuk

azonban

különböző.

A

protektiv

prosztaglandinokat, melyek a gyomornyálkahártya integritásáért is felelősek, a COX -1 szintetizálja. A COX-2 az idegrendszer területén is található, ahol transzmisszióban (Vane 1998) mutatták ki szerepét. A COX-1 strukturális, a COX-2 aktiválható enzim.

21

Az agyi prosztaglandinok legismertebb szerepe az alvás/ébrenlét szabályozása. PGD2 alvást okoz, míg PGE2 szerepe az éberségi állapot fenntartásában, arousal neuronok aktiválásában van (Hayaishi, 1991, 1999, Tearo 1998). A prosztaglandin D2 és LH egymás felszabadulását modulálja (Kinoshita 1982, Tóth 1992, 1993). Leírták a PGD2 szerepét a szaglás (Watanabe, 1986), fájdalomérzés modulációjában (Hori,

1998,

Vaughan,

1998).

"Restraint

stressz"

esetén

hipotalamo-hipofizis-

mellékvesekéreg (HPA) axis aktiváció és a paraventrikuláris hipotalamuszban aktivitást észleltek, mely indometacinnal (PG inhibitor) gátolható, ami felveti a prosztaglandin mediált stressz reakció lehetőségét (Vellucci 1995). Schizophreniában szintén felvetették a prosztaglandin anyagcsere zavarának lehetőségét (Das, 1988). Prolaktin Szerepet játszik a szexuálszteroidok és ezekkel kapcsolatos pszichés zavarok kialakulásában. Bizonyították, hogy interakciók állnak fenn több neurotranszmitterrel NA-nal, dopaminnal, endogén opiátokkal (Fuxe 1977, Drago 1986). Kimutatták szerepét az anyai viselkedésben, étkezésben és stressz-viselkedésben, agresszivitásban. (Drago 1981, Kellner 1984). Csökkenti a stresszulcus vulnerabilitást (Drago, 1985) is. Oxitocin Alapvető (facilitáló) hatású az anyai, valamint a szexuális viselkedésben (Pedersen 1982). Ösztrogén és progeszteron ezt a hatást erősiti (Schumacher 1989, Mc Ewen 1991). Stresszulcus protecktiv (Grassi 1993)

22

5. A HIPOTALAMO-ADRENERG-GONADALIS (HPG) TENGELY MŰKÖDÉSÉVEL KAPCSOLATOS PSZICHOPATOLÓGIAI TÖRTÉNÉSEK

5.1 Szexuálhormonok és pszichés tünetek GnRH agonista, a természetes LHRH analógja gátolja a gonadotropinok (LH, FSH) felszabadulását és így az ovulációt. (Smith 1993). Tartós GnRH agonista kezelést követően szorongást, és deprimált hangulatot észleltek (Hammerback 1988, Freeman 1993, Warnock 1997), ennek hátterében részben a szerotonin anyagcsere gátlását vetették fel (Eyal 1996). Stresszhelyzet kapcsán állatkísérletekben alacsonyabb plazma LH szintet és ovulációgátlást észleltek (Dobson 1995). Humán vizsgálatokban a stressz szintén alacsonyabb LH és tesztoszteron szinttel járt együtt. Minél alacsonyabbak voltak a hormonszintek, a vizsgált személyek annál markánsabbnak érezték a stresszhelyzetet (Chatteron 1999). Ösztrogén és tesztoszteron, és/vagy tesztoszteron kezelést követően a hangulat javulását, kognitív funkciókat (Almeida 1999) és agyi vérátáramlást serkentő hatást észleltek (Wang 2000). A gonadalis hormonok eddig közölt hangulatjavító hatásának hátterében feltételezik az ösztradiol szerotonin receptor gének expresszióját (5-HT(1A), 5-HT(2A)) reguláló hatását (Osterlund 1999). Az ösztrogén-szerű (“estrogen-like”) aktivitással rendelkező anyagok szerepet játszanak az agyi neurotranszmitter (dopaminerg, kolinerg, GABA-erg, szerotonerg) transzmisszio modulálásában). Neuroprotektiv aktivitásuk miatt terápiás hatásuk lehet, különféle pszichiátriai betegségek, így schizophrenia, depresszió, Alzheimer demencia progressziójának lassításában, illetve e betegségek kezelésében (Cyr 2000). Neuroanatómiai lokalizációt tekintve, az ösztrogének pozitív hatása a limbikus rendszeren keresztül érvényesül, valószínüleg e hormon adrenerg, noradrenerg tónus serkentő hatásán alapul (Genazzani 1999), esetleg más neurotranszmitter rendszereket is érint (Archer 1999)

23

5.2. Premenstruális szindróma (PMS) A nők 75%-a érez több-kevesebb testi és lelki panaszt menzesz előtt (Wood 1979, Keye 1993, Rapkin 1997). A mentsruációt megelőző 2-14 nap időszakában jelentkező fizikális és pszichés tünetek összeségét nevezzük PMS-nek, illetve premenstruális diszfóriás betegségnek (PMDD). Premenstruális depresszió későbbi depresszió előrejelzése lehet (Schuckit 1975). A premenstruális diszfória (PMDD) a PMS súlyos formája, mely depressziv tünetekkel, szorongással, inditékhiánnyal jár (Brien

1993). A PMS, a poszt partum

neurotikus tünetek, és a posztmenopauza tünetei korrelációt mutatnak.

5.3. Poszt partum blue, depresszió, pszichózis A szülést követően a a korábban pszichiatriai szempontból negativ anamnézisü anyák csaknem 70 %-nál észleltek enyhe disztimiás tüneteket. Ezek általában a szülést követő 2 hét alatt elmúlnak, beleértve az enyhe depressziót, affektiv labilitást, szorongást, alvászavart, enyhe kognitív problémákat. A "post partum blue" általában szülést követő 3-4. napon jelenik meg (Garvey, 1984). Ha a szülést követő 2 hét múlva is fennállnak a tünetek, vagy a szülést 3-6 hónappal követik poszt partum depresszióról beszélünk. A poszt partum depresszio 5-10 %-ban fordul elő, mig a szülést követő pszichotikus állapotok csak ezrelékes valószinüséggel jelennek meg. Sichel (1995) vizsgálatai szerint a posztpartum depresszió és pszichózis kapcsolatban lehet a gonadalis hormonok rapid csökkenésével. Ezt az állapotot „ösztrogén megvonási szindrómalént“ értékelte (Sichel, 1995). A poszt partum depresszióban szenvedő betegek anamnézisében általában szerepel affectiv érintetség. Bár a meglévő affectiv betegségek tünetei a terhesség alatt gyakorta csökkennek, szülés után a szorongásos és pánikrohamok fokozódhatnak.

5.4. Menopauzális pszichés panaszok Menopauza a végső menstruációs periódust jelenti, a perimenopauza időtartama magába foglalja a premenopauzális éveket mely csökkenő petefészek funkcióval jár. 48-53 éves kor után következik be általában a posztmenopauza.

24

A menopauza alapját az képezi, hogy 40 éves kortól az ovárium egyre kevesebb ösztradiolt termel, majd az ovárium befejezi az ösztradiol termelését és később az ösztron, egy lényegesen gyengébb szteroid lesz az uralkodó. Az alvászavar és szorongás hátterében a az ösztrogén hiánya mellett progeszteronhiányt, mig

az aktivitás és szexuális késztetés

csökkenéséért az androgén szint csökkenését teszik felelőssé. Bár a változások hátterében régebben csak az ovárium funkció csökkenését feltételezték, de napjainkban világossá vált, hogy korral a hipofizis (GnRH tartósan magas koncentráció) és a hipotalamusz funkció is változik (Wise 1989).

5.5. Reproduktív ágensek a pszichés panaszok gyógyításában Reproduktív ágenseket már korábban is használtak a fenti pszichés zavarok gyógyítására. Értek el eredményeket magas dózisú ösztrogénnel (Klaiber 1971, 1972, 1979). Depressziós nőknél exogén ösztrogén kezelés a plazma MAO szint csökkenésével jár, emeli a hangulatot (Klaiber, 1972, Aylward, 1976). Progeszteronról és metabolitjairól (allopregnanolon) egyes esetekben leírták a depressziv tünetek csökkenését, viszont a pregnanolon szorongást okoz (Schmidt 1994, Rapkin 1997). A reverzibilis "kémiai menopauza", melyet potens GnRH agonistával végeztek

csökkentették a PMS szimptómákat, de a depresszív tünetek

változatlanul fennálltak, sőt progressziót mutattak (Bancroft 1987, Hammerback 1988, Freeman 1993, Warnock 1997). Egyes esetekben GnRH agonista és AD kezelés együttes alkalmazása enyhített a PMS tünetein. Szerotonin reuptake gátló redukálta a PMS (Stone 1990) és a

depresszió premenstruális exacerbációjának tüneteit (Freeman 1995).

Ösztrogének és androgének

jó hatásuak perimenopauzális

(Carranza-Lira 1999) és

postpartum depresszióban (Bloch 2000), ösztrogén inkább a hangulatot javitja, mig az androgének a libidót fokozzák (Epperson 1999)

25

6. CÉLKITŰZÉSEK: 1993-ban bizonyitották először, hogy a gonadotropin - hCG/LH receptorok nemcsak az ivarszervekben, hanem egyéb szövetekben, így a központi idegrendszerben is számos régióban jelen vannak (Lei 1992, 1993, 1994, Rao 1981, 1983, 1990,1993). A központi idegrendszer és reproduktiv rendszer kapcsolata a HPG tengely müködésén keresztül ismert. A tengely funkciója fiziológiás változásokat mutat a nemi érés, terhesség, szülés során, a ciklus kapcsán és perimenopauzális időszakban. E változások gyakran együtt járnak emocionális reakciókkal, ezek hátterében egyéb neurohormon, neurotranszmitter funkció változásokkal. A HPG tengely eddig ismert szabályozási területén kivül elhelyezkedő LH/hCG receptorok felfedezését követően logikusan merült fel az a kérdés, hogy milyen funkció tartozik hozzájuk, milyen újabb kapcsolatot jelenthetnek a központi idegrendszer funkciója és a reprodktív működés között. Vizsgálataink részben in vitro, részben in vivo módszerrel történtek. Lokalizáció felderités, viselkedést befolyásoló hatás, valamint hatásmechanizmus felderitése volt a célunk. 1.

A központi idegrendszer hCG/LH receptorok lokalizációjának további felderítése - receptor kimutatása a patkány MPOA, kortex, olfaktorikus bulbus területén

2.

Exogén hCG hatása az agyi prosztaglandinokra in vitro molekuláris biológiai módszerekkel, valamint in vivo kísérletben a hCG hatásának vizsgálata az agyi prosztaglandinok által modulált viselkedési patternekre (aktivitásra, diurnális ciklusra) normál kontroll, illetve prosztaglandin inhibitor felhasználásával

3.

Az anatómiai megoszlást figyelembe véve a centrálisan adott hCG viselkedésre gyakorolt

hatása

állatkísérletes

modelleken,

melyek

különféle

érzelmi

állapotokat, aktivitást, illetve szociális irányultságot modelleznek (szorongásaktivitás, szorongás, szorongás - anyai érdeklődés, anyai viselkedés). 4.

hCG kezelés hatása komplex (fizikai+pszichológiai) stresszhatás ("coldrestraint") következtében létrejövő fizikai elváltozásra (stresszulcus)

5.

Exogén hCG központi idegrendszeri hCG/LH receptorokra gyakorolt direkt hatásának bizonyítása receptor antiszenz oligonukleotid előkezelés segitségével

26

7. FELHASZNÁLT ANYAGOK ÉS MÓDSZEREK 7.1. Anyagok A vizsgálatokban felhasznált tiszta hCG-t (CR-127, 14.900 IU/mg)

az amerikai

nemzeti hormon és agyalapi mirigy program keretében kaptuk, melyet a NIDDK, NICHD és USDSA ( Rockville, MD) szállított. A hCG/LH receptor oligonukleotidot ChV. Rao professzor (Univ. of Louisville) laboratóriumában állították elő. A poliklonalis hCG/LH receptor antitestet és receptor peptidet a Mayo Klinikáról (Rochester NY.) dr P. Roche adományozta. A poliklonalis PGE2 és PGD2 antitest az Oxford Biomedical Research Inc. (Oxford, MI) –ból, míg az indometacin a Sigma Chemical Co. (St Louis, MO)-tól származott. 7.2. Állatok A kísérleti állatok 250-300 mg. súlyú intakt virgo Sprague-Dawley patkányok voltak. Az állatokat individuálisan tartottuk, hogy kivédjük az állatok közti esetleges interakciókat, mely a viselkedést befolyásolná. Cirkadián ritmusukat 12 óra világos és 12 óra sötét ciklus jelentette. Az állatok tetszés szerinti mennyiségben fogyaszthattak táplálékot, kivéve a neofóbia, illetve a stressz ulcus vizsgáltban szereplőket. Ösztrusz ciklusukat napi vaginális vizsgálattal ellenőriztük. Csak azokkal az állatokkal végeztük el a kísérleteket, melyek egymás után négy szabályos ösztrusz ciklust mutattak. A kísérleteket az ösztruszt megelőző nap délutánján - proösztrusz idején - végeztük, mikor az agyi hCG/LH receptor denzitás a legmagasabb. 7.3. Receptor és agyi prosztaglandin szint kimutatása immun-hisztokémiával Az immunhisztokémiai eljárások közös alapja antitest alkalmazása a kimutatni kívánt anyag (antigén) ellen. Az antitestek előállítása az antigén izolálását követően hybridoma sejtek (monoklonalis ellenanyagok) alkalmazásával vagy állatok (poliklonális ellenanyagok) immunizálása útján történik. Az antitesttisztítást követően (affinitás kromatográfia)

27

specifikusan reagál a szöveti antigénnel, és ezt színreakcióval mutatják ki. A fénymikroszkópos immunhisztokémiai módszereket attól függően különböztetik meg, hogy az enzim, mely a színreakciót adja, melyik antitesthez van kötve. A dolgozatban ismertetett immunhisztokémiai vizsgálatokat az ABC módszerrel végeztük paraffinba ágyazott szövetmintákon. Az eljárás részletesen a következő volt: 1. A mintákat közvetlen az izolálás után foszfát pufferrel (PBS) alaposan átmostuk, majd Bouin's oldatban fixáltuk, szobahőmérsékleten, 8-16 óra hosszan. 2. A Bouin's oldat pikrinsav tartalmát PBS-sel és 40%-os alkohollal kimostuk, majd fokozatos dehidrálást végeztünk 50-70-80-90-95-100%-os alkohollal, végül xylen-nel kezeltük a mintákat. 3. A minták beágyazása paraffinba 55 Celsius fokon történt 1-1,5 óráig. 4. Historange (LKB) mikrotommal 4,5 um metszeteket készítettünk Histostick előkezelt tárgylemezeken. 5. A tárgylemezen a minták fokozatos dehidrálása, PBS mosása után a sejtek endogén peroxidáz gátlása (nem specifikus háttérgátlás) 20 percig tartó 3%-os H2O2/PBS kezeléssel történt. Minden eljárást szobahőmérsékleten végeztünk. 6. A mintákat ezt követően 30 percig normál szérummal kezeltük, ismét a nem specifikus háttérgátlás céljából 7. A primer ellenanyagot előzőleg megállapított és az egyes kísérleteknél később részletezett titerben alkalmaztuk 1,5 óráig, immunhisztokémiai kamrában. 8. A minták ismételt PBS mosása következett (3x5 perc). 9. A biotinilált szekunder ellenanyagot (ABC kit.Vector Biochem Corp.) 1 óráig alkalmaztuk. 10. PBS mosás (3x5 perc) 11. Avidin-biotin komplex alkalmazása (ABC kit) 1 óra hosszan. 12. PBS mosás (3x5 perc) 13. Diamino-benzidin és H2O2 alkalmazása a megfelelő színreakció eléréséig, melynek időtartama a primer ellenanyagtól függően változott. 14. A metszeteket desztillált vízben mostuk (5 perc). Ha szükséges volt, ekkor végeztük a háttérfestést (hematoxylin). 15. Fokozatos dehidrálás ismét, majd a minták lefedése fedőlemezzel. Az immunhisztokémiai vizsgálatok során kontrollként a primer ellenanyagot az immunfestés előtt a specifikus antigénnel preabszorbeáltuk.

28

7.4. Sebészi metodikák 7.4.1. EEG állandó elektród implantáció Az állatokat, az elektród implantációt megelőzően acepromazin: ketamin 1:10 arányú keverékével altattuk (120 mg/kg, Fort Dodge Lab.) intraperitoneálisan. Négy állandó epidurális elektorenkefalográfiás (EEG) és két elektromyográfiás (EMG) elektród implantáció történt. Az EEG elektródok helye a következő volt: 1mm-l előre és 2,5 mm-rel oldalt a bregmától, 1mm-rel előre és 3.5 mm-l oldalt a lambdától. A theta hullámok kimutatására 2 elektród implantációja történt 1 mm mélységben, a koponya középvonalában, egyik 2 mm-l a bregma előtt a másik középen a lambda és bregma között (7. ábra).

7. ábra Az EEG elektródok elhelyezése Az EMG elektródokat az egyik temporális izom alá ültettük, majd fogászati cementtel rögzítettük a patkány koponyájához. Az elektródok miniatűr csatlakozóval érintkeztek, amelyet az állat fejéhez cementtel rögzítettünk.

29

7.4.2. Állandó oldalkamra kanül beültetés, intracerebroventrikuláris (icv) injekciók A kanül helye a jobb oldalkamra volt. A patkányok 1:10 arányú acepromazin:ketamin alkalmazásával mély narkózison estek át, majd egy állandó kanül (hossza 3,5 mm, belső átmérő 0,8 mm) implantációja történt a jobb oldalkamrába (koordináták: AP =0,5 mm, L = 1,5 mm (Paxinos és Watson 1986), mely a koponyához fogászati cementtel lett rögzítve (8.ábra).

8. ábra ICV kanül elhelyezése Az állatok 8-10 nap regenerációs idő után visszanyerték a normál ciklusukat. A vizsgálat napján 1 vagy 10 IU hCG/4ul fiziológiás sóoldat intracerebroventrikularis injekciója történt, ugyanilyen mennyiségű fiziológiás sóoldat lett felhasználva a kontroll állatoknál. Az injekció ideje délután 2 óra 3o perc volt, a viselkedésvizsgálatok 30 perccel később kezdődtek. Ez alól csak a stressz ulcus vizsgálatban szereplő állatok kivételek. Hogy igazoljuk a kanül jelenlétét az oldalkamrában, a következő módszert alkalmaztuk: a viselkedésvizsgálatok befejeztével az állatok centrálisan 50 mg angiotenzin II/4 ul salina kezelésben részesültek, majd ketrecükbe visszahelyezve, ahol a vízhez szabadon hozzáférhettek, megfigyeltük spontán magatartásukat. A kanülök korrekt elhelyezkedését 3 percen belüli látványos ivási aktivitás bizonyította (Steele 1992). Angiotenzin kezelést követően a vizsgálatainkban szereplő összes patkány azonnal inni kezdett.

30

7.5. Viselkedésvizsgálatok (állatkísérletes modellek és értelmezésük) Számos módszer áll rendelkezésre, melyek segítségével különféle modellhelyzetekben a pszichés állapotot és az ezzel kapcsolatos viselkedési mintákat értelmezhetjük. Tekintettel arra, hogy a vizsgált hCG/LH receptorok olyan agyterületeken helyezkednek el, melyek az aktivitás, anyai viselkedés, szorongás, érzelmek és motiváció központjai a következő kísérleti modelleket alkalmaztuk: 7.5.1. Spontán viselkedés, alvás/ ébrenlét ciklus monitorozás Szabadon mozgó állat viselkedésének monitorozása szabad szemmel, illetve tartós EEG elektródákkal. Fontos, hogy a kísérleti állat ismerje azt a helyet, ahol a vizsgálat történik, hogy az ismeretlen hellyel kapcsolatos stressz viselkedés befolyásoló szerepét megelőzzük. Ezért a vizsgálat előtt szükséges az állat néhány napos szoktatása a vizsgáló apparátushoz. 7.5.2. Aktivitás-szorongás vizsgálata Egyik legegyszerűbb és legismertebb módszer a "nyitott tér" vizsgálat (Gray 1982), melynek során a kísérleti állat egy számára ismeretlen, erősen megvilágított, nyitott dobozba kerül megszokott ketrece helyett. Ez az inger az újdonság erejével hat, éppen ezért szorongáskeltő. Stresszfaktor egyrészt az, hogy ismeretlen a környezet, másrészt, hogy a megszokottnál világosabb helyen van. Az állat környezet-felderítő viselkedése az általános aktivitás, szorongás szint (gátló hatás) és spontán érdeklődés (facilitáló hatás) eredője. 7.5.3. Szorongás vizsgálata táplálkozási neofóbia alapján Ebben a modellben szintén az ismeretlen stimulus szorongás-keltő hatását vizsgáljuk. Az ismeretlenség tárgya itt az állat számára ismeretlen étel, melyet vizuális és szaglási információi alapján mér be. Az, hogy az éhes állat az azonos nagyságú, de a számára ismeretlen vagy megszokott ételt választja kizárólag a spontán elkerülő magatartásától

31

(melynek alapja a szorongás) függ. Ezt a viselkedést az irodalomban neofóbia néven tartják számon. Ennek ellentéte a neofilia, mely csökkent szorongással jellemezhető állapotot jelent. 7.5.4. Szorongás-anyai érdeklődés vizsgálata szaglási információ alapján Az újszülött illata gátolja a virgo patkány anyai érdeklődését, viszont ugyanez az illat facilitáló hatású a szoptató állatoknál (Fleming 1986, 1988, 1989). A virgo patkány természetes tulajdonsága, hogy elkerüli az ismeretlen állatot, illetve az újszülöttet. Ennek hátterében részben szorongásszintje, részben érdeklődésének hiánya áll. Az elkerülés neofóbiás attitűdöt, az érdeklődés neofiliát modellez. Vizsgálható, hogy az állat milyen illatot preferál, ha több különféle illatot használunk fel (pl. ismeretlen állat, újszülött illata, kontroll - jelöletlen). Ez a vizsgálat kivitelezhető bármely labirintusban pl. csillag, kereszt vagy Y alakúban, melynek részei

szabadon

átjárhatók az állat számára és a végei, a "céldobozok" más-más illattal vannak megjelölve. 7.5.5. Anyai érdeklődés direkt jeleinek vizsgálata Speciális körülmények között virgo patkányok, sőt hímek is mutatnak anyai érdeklődést. Az anyai viselkedés jelentkezése vagy fennmaradása a posztpartum időszakban, úgy vélik, nemcsak hormonális, hanem egyéb faktoroktól is függhet. Ilyen befolyásoló tényezők lehetnek az újszülöttek által közvetített stimulusok (Numan 1988, Rosenblatt 1967, 1963, Fleming 1987, 1990). Az újszülöttekkel történő néhány nap állandó együttlét után, az ovariektomizált, vagy virgo patkányok az anyai viselkedés összes jellemzőjét mutathatják (Rosenblatt 1967, Fleming 1981, 1990) - szagolják, nyalogatják, cipelik az újszülötteket. Ezt a folyamatot nevezik anyai indukciónak. A folyamat két fázisra osztható: Kezdeti fázis, mely különféle hosszúságú lehet, amíg a nőstények vagy bizonyos távolságban maradnak, vagy aktívan kerülik az újszülötteket. Végső fázis, amikor a nőstények közelségbe kerülnek az újszülöttekkel (Fleming 1990). Ez a folyamat általában 3-tól 10 napig tart, melynek végén objektiválható jelei lesznek az anyai viselkedésnek. Ha a virgo nőstény patkányokat számukra ismeretlen újszülöttekkel egy közös ketrecben hozzuk össze, mérhetjük az egymás közötti kontaktusok számát. 7.5.6. A komplex stressz mérhető szomatikus jeleinek vizsgálata

32

Patkánynál az immobilizáció, különösen, ha ez hideg szobában történik, általában néhány óra elteltével olyan reakciókat indít meg, melynek mérhető jele a stressz ulcus. Az immobilizáció pszichés stresszt, a hideg fizikai noxát jelent az állat számára. A kettő eredőjeként lép fel a gyomornyálkahártya felmaródása, mely stressz ulcust eredményezhet. (Glavin 1980). A modellhelyzet neve hideg immobilizáció, illetve "cold restraint". Az egyes kísérletek ismertetésekor külön kitérünk a vizsgáló apparátus bemutatására és a részletes metodikára. 7.6. Statisztika A vizsgálatokhoz Martin (1986) “Measuring Behavior” című könyvét és az INSTAT statisztikai pogramcsomagot használtuk, ezen belül ANOVA, Neuman Keuls, Tukey’s, Wilcoxon, Mann-Whitney teszteket. Részletes ismertetés az egyes kisérletek leirása után történik.

33

8. KÍSÉRLETEK RÉSZLETES LEÍRÁSA

8.1. Agyi arosual - aktivitás vizsgálata A kísérletben az exogén hCG motoros aktivitásra illetve az alvás ébrenlét ciklusra gyakorolt hatását vizsgáltuk intakt nőstény patkány modellen. Állatok 5 280-300 gr súlyu ivarérett, intakt nőstény patkánnyal végeztük az EEG, EMG és viselkedésvizsgálatokat. Minden állatot négy alkalommal vizsgáltunk, crossover design alapján (önkontrollos), így az egyes állatok nem csupán saját kontrolljukként szerepeltek, hanem az összes kezelést megkapták random módon az egymást követő proösztruszos napokon. Injekciók Az állatok intraperitoneálisan (ip.) a következő kezelést kapták: 250 ul fiziológiás sóoldat, 100 IU hCG/250ul fiziológiás sóoldat, 5 mg indometacin(INDO)/testsúlykg/250ul fiziológiás sóoldat (Naito 1988), vagy hCG +INDO/250 ul fiziológiás sóoldat , a proösztrusz napján délután 3 órakor. Délután 6 órától este 9.30-ig zajlott az EEG vizsgálata. Az a döntés, hogy a hCG beadása és a viselkedés vizsgálat között 3 órás latencia idő legyen, a hCG farmakokinetikáján alapult. (Saal, 1991, Damewood 1989). Az időpont megválasztásában még szerepet játszott az, hogy az esti időszakra esik a patkány normál aktív viselkedési fázisa.

34

Elektrofiziológiai regisztrálás Az elektród beültetést követően egy hét regeneráció után az állatokat a vizsgáló dobozhoz szoktattuk. A vizsgálat során az patkányok fejéhez rögzített csatlakozóba kábelt illesztettünk, mely a jeleket továbbította, de biztosította az állat saját ketrecén belüli szabad mozgását. Így alkalmunk nyílt a spontán mozgás megfigyelésére. A jeleket egy Grass Model 8-10 poligraf használatával regisztráltuk. Az EEG-t 0.5-15 Hz-nél, 200 uV/cm-nél regisztráltunk. Az EMG-t 5-70 Hz-nél 100 uV/cm-nél regisztrált. A theta hullámot 5-15 Hznél 200 uV/cm-nél értékeltük. EEG és EMG jeleket 10 mm/sec papírsebesség mellett regisztráltuk és 30 sec-s periódusonként értelmeztük a jeleket. Az EEG/EMG eredményeket vizuálisan értékeltük a következő kategóriák szerint: mélyalvás, felületes alvás, aktív ébrenlét, nyugalmi ébrenlét. Az értékelés instrukciói a következők voltak: (a) mély alvás: mikor az EEG főként theta hullámokat tartalmaz az alapvonal felett a vizsgált periódus nagyobb felében, (b) felületes alvás: mikor az EEG túlnyomórészt alacsony amlitudójú theta hullámokból áll és az EMG ezzel párhuzamosan az alapvonalon van az értékelt periódus nagyobb felében (c) ébrenlét fázisa: mikor az EEG és a theta amplitudók az alapvonalon vannak és az EMG amplitudó a bázis felett van az értékelt periódus több, mint a fele idejében.

9.ábra EEG vizsgálat

A viselkedés értékelése Alvás/ébrenlét jelei:

35

- alvás: összegömbölyödött test, szem nyitva vagy csukva, nincsenek nagy mozgások - ébrenlét: szemek nyitva, felemelt fej, aktív lokomoció. A következő viselkedési patternekkel eltöltött teljes időt értékeltük aktiv ébrenlétként: felfedező viselkedés (séta), nyugalmi ébrenlét (fekvés, ülés) ágaskodás két lábon, grooming, szimatolás, rágcsálás, ivás, ritmikus horizontális fejmozgatás. A viselkedéseket két vizsgáló egymástól függetlenül regisztrálta. Eredmények: Adataink az állatok aktív és nyugalmi ébrenlét állapotában töltött idő százalékos arányában értelmezendők. A hCG-vel történt kezelés az aktív ébrenlét idejének csökkenését okozta (p< 0.01). Bár az indometacinnak nem volt önmagában hatása, hCG-vel való együttes adása megakadályozta a hCG hatás érvényesülését (10./a. ábra). Az EEG és EMG adatok az alvással töltött idő százalékos arányában értendők. A hCG-vel történt kezelés a magas amplitúdójú és alacsony amplitúdójú alvás idejének növekedését eredményezte. Az indometacinnak önmagában nem volt hatása, viszont blokkolta a hCG hatását mind a felületes, mind a mélyalvás tekintetében (11./a. ábra)

10/a. ábra Az adatok az állatok aktív és nyugalmi ébrenlét állapotában töltött idő százalékos arányában értelmezendők. A hCG-vel történt kezelés az aktív ébrenlét idejének csökkenését okozta. hCG vs. Sal. (fiziológiás konyhasó oldat), hCG+ INDO (p < 0.05), hCG vs. INDO (p < 0.01). Bár az indometacinnak nem volt önmagában hatása, hCG-vel való együttes adása

36

megakadályozta a hCG hatás érvényesülését. Statisztika: two way ANOVA, majd Tukey’s teszt.

11.a. ábra. Az adatok az alvással töltött idő százalékos arányában értendők. A hCG-vel történt kezelés a mélyalvás (magas amplitudójú) és felületes alvás (alacsony amplitúdójú) idejének növekedését eredményezte. Mélyalvás: hCG vs. fiz.só (p< 0.05) , hCG vs. INDO és hCG+INDO (p< 0.001). Felületes alvás hCG vs. Sal. (fiz.só), INDO hCG+INDO (p< 0.01). Az indometacinnak önmagában nem volt hatása, viszont blokkolta a hCG hatását. Statisztika: two way ANOVA, Tukey's teszt.

EEG Első középvonal EEG Oldalsó

EMG

EEG Hátsó középvonal

37

10./b. ábra tipikus EEG és EMG hullámok aktív és nyugalmi ébrenlét fázisában

EEG Első középvonal

EEG Oldalsó

EMG

EEG Hátsó középvonal

11./b ábra tipikus EEG hullámok az alvás különféle fázisaiban. Az EMG aktivitás hiányzik a teljes alvásidőben.

8.2. hCG/LH receptorok kimutatása és a prosztaglandin rendszer szerepének igazolása. Módszer Az állatok ip. 100 IU hCG/250 ul fiziológiás sóoldat, kontrollként azonos mennyiségű fiz.só kezelésben részesültek. Három órával később letális dózis fenobarbital injekció, majd agyi perfuzio történt, melyet az agyak fixálása követett. A mintákat avidin biotin peroxidáz (ABC) módszerrel vizsgáltuk fénymikroszkóppal egyrészt hCG/LH receptor, másrészt PGE2 és PGD2 irányában (Lei 1993, Rao 1993). A hCG/LH receptor immunhisztokémiát csak a kontroll állatokon végeztük el. A következő hígításokat használtuk: 1:300 a hCG/LH receptor poliklonális antitest, 1:200 a PGD2 poliklonális antitest és 1:500 a PGE2 poliklonális antitest

38

vizsgálatára. Az receptor (12 ábra) és prosztaglandin (13. ábra) immunfestés ugyanezen a napon történt. A reprezentativ területeket, melyek a 12. és 13. ábrán láthatók, ugyanazon a napon fényképeztük. Eredmények: Az hCG/LH immunfestődésű receptorok (12. ábra) egyaránt megtalálhatók a MPOA, a kortex, és a hipokampusz idegsejtjeiben. A kiemelések a kép kinagyított részei: kortex bipoláris neuronjai, a hipokampusz pyramis sejtjei, melyek a receptort tartalmazzák. A D képen a receptor immunfestés hiányzik mivel a receptor antitestet preabszorbeáltuk receptor peptiddel. Az MPOA, cerebrális kortex és a hipokampusz területén erősebb PGD2 és gyengült PGE2 festődés észlelhető a hCG kezelt állatokból származó mintákon (13 ábra). A-I és C-K – fiz.só,

B-J és D-L-ig hCG kezelt állatok mintái. M és N kép az immunhisztokémiai

preabszorbcios kontroll. A

B

C

D

12. ábra hCG/LH receptor immunfestés A) MPOA, B) kortex, C) hipokampuszban, D) kontroll. Az ábrán látható betétek: a B ábra nagy nagyítással egy bipoláris kortikális neuront mutat, a C-n nagy nagyítással egy piramis sejt látható a hipokampuszban, a nyíl az III. agykamra ependima rétegét mutatja. (nagyítások: A 300x, B150x (betét 1400x), C-betét 300x), D- 60x.

39

13. ábra mutatja a median preoptikus területet (A,D), agykérget (E-H) és hipokampuszt (I-L) immunfestés PGD2 re (A,BE,F,I,J) és PGE2 re (C,D,G,H,K,L). 100 IU i.p. hCG kezelés erősebb festődést eredményezett a PGD2 (B,F,J) tekintetében és gyengébb festődést a PGE2

40

(D,H,L) tekintetében, a megfelelő kontrollokkal összehasonlítva. Az M, N kép a PGE2, PGD2 kontroll. 8.3. "Nyílt-tér" viselkedés (szorongás + aktivitás)

Módszer 21 felhasznált patkánynál (250-280 g) a korábban említett metodika alapján állandó oldalkamra kanül beültetés történt. A gyógyulási időt követően csoportonként 1 vagy 10 ul hCG/4ul fiziológiás sóoldat kezelésben részesültek, a kontrollok azonos mennyiségű fiziológiás sóoldatot kaptak. 30 perccel az injekciók adása után kezdődött a tényleges viselkedésvizsgálat. Vizsgáló apparátus A nyitott teret a egy 91x91x30 cm doboz képviselte. Az alja 15x15 cm-s kockákra volt osztva (Herman 1991). A teszt szoba erős fénnyel volt megvilágítva. Viselkedésvizsgálat Az állatokat egyenként helyeztük a doboz közepére. 300 másodperc időtartama állt rendelkezésükre, hogy felfedezzék új környezetüket. A kísérlet a felfedező viselkedésről adott információt. A mérés paramétere, melynek segítségével a megtett út hossza mérhető volt, a kockák száma, melyen az állat áthaladt (Herman 1991). 14. ábra "nyílt tér" vizsgálat

41

Mért paraméter:

Potenciális eredmény:

Jelentés:

kockák száma

rövidebb út

általános aktivitás ⇓ + szorongásszint ⇑⇓

hosszabb út

általános aktivitás ⇑ + szorongásszint ⇓⇑

= megtett út hossza

A magasabb szorongásszint egyaránt okozhat extrém menekülési aktivitást (hosszabb út), de „totstell” szerű reflexet is (rövidebb út). Eredmény: Mind az 1, mind a 10 IU hCG injekció szignifikánsan csökkentette (p< 0.05) a megtett út hosszát (15. ábra). Az eredmény utalhat az aktivitás csökkenésére, de pusztán ezt a kísérletet értékelve nem kizárható a szorongás viselkedés gátló hatása sem.

42

15. ábra. Mind az 1 (n=7), mind a 10 IU hCG injekció (n=7) szignifikánsan csökkentette (p< 0.05) a megtett út hosszát (kockák számát, mely felett az állat áthaladt) összehasonlitva akontroll állatokkal. Statisztika: Kruskal-Wallis one–way ANOVA, majd Mann-Whitney posthoc teszt.

8.4. Neofóbia (a szorongás állatkísérletes modellje) A vizsgálat az állat szorongásszintjéről ad információt. Módszer 21 patkány (250-280 gr) esett át a sebészeti beavatkozáson majd a kanül beültetése után eltöltötte a regenerációs idejét. A gyógyulási időt követően csoportonként 1 vagy 10 ul hCG/4ul fiziológiás sóoldat kezelésben részesültek, a kontrollok azonos mennyiségű fiziológiás sóoldat kaptak. 30 perccel az injekciók adása után kezdődött a tényleges viselkedésvizsgálat. Vizsgáló apparátus Az összes állat ismerte a vizsgálatot megelőzően a "nyitott tér" dobozt. Viselkedésvizsgálat A patkányok a vizsgálat előtt 24 órával táplálék megvonásban részesültek. Egy darab ismeretlen ételt (Waverly - féle sajtos-sós kréker) és egy hasonló méretű szokásos eledelt helyeztünk a doboz közepére. A patkány a doboz bejáratához lett helyezve. Mértük a patkány bejutása és az étel választása között eltelt időt, bármelyik ételt választotta is az állat. A kísérleti állatoknak 180 secundum időtartam állt rendelkezésre, hogy válasszanak. Mért paraméterek

Potenciális eredmény

Jelentése

43

Latencia idő a megszokott étel választásáig

peferencia

neofóbia -szorongás

preferencia

neofilia-szorongás hiánya

Latencia idő az ismeretlen étel választásáig Eredmények A természetes ízlésüknek megfelelően a kontroll éheztetett állatok kerülték a kekszet (ismeretlen étel), mely a természetes neofóbiás attitűdjük következménye volt. Az icv. hCG kezelés csökkentette az ismeretlen étel megkóstolásáig eltelt latencia időt. Más szóval a hCG injekció legyőzte a neofóbiát és az állatok az ismeretlen ételt részesítették előnyben, szemben a megszokottal (16.ábra).

kontroll

1 IU hCG

10 IU hCG

16. ábra hCG kezelés következtében a megszokott és ismeretlen étel választásáig eltelt latencia idő változott. A vonal jelenti, hogy hCG kezelt állatok (n=7 mindkét csoportban) rövidebb idő alatt választották az ismeretlen ételt, mint a megszokottat (p< 0.02). A csillag azt jelenti, hogy az 1 IU hCG kezelt állatok szignifikánsan preferálták az ismeretlen ételt szemben a vivőanyaggal kezelt kontroll állatokkal (p< 0.02). Statisztika: Kruskal-Wallis one way ANOVA, Mann-Whitney posthoc teszt a csoport-csoport összehasonlitásnál, és Friedman Two-way ANOVA, majd Wicoxon teszt a csoporton belüli összehasonlitáshoz.

44

8.5. Illat preferencia (szorongás + anyai érdeklődés) Ez a kísérleti modell mind a szorongásszintről, mind az anyai érdeklődésről ad információt. Módszer 16 patkány (280-300 gr) esett át a kanüláción a fenti metodika szerint. Csoportonként icv. 1 IU hCG/4 ul fiziológiás sóoldat és kontrollként azonos mennyiségű fiziológiás sóoldat kezelés történt. 30 perccel később végeztük a viselkedés tesztet. Vizsgáló apparátus A viselkedés vizsgálata egy Y alakú labirintusban történt. Oldalak: 60x15, magasság 30 cm. A labirintus két sarka (céldoboz) más-más illattal lett jelölve (laktációs alom, diösztruszos nőstény illata), a harmadik jelöletlen maradt. Viselkedésvizsgálat A műtétet követő regenerációs időszakot követően anyai viselkedés indukció történt (Fleming 1990). Naponta 4 újszülött állat került minden nőstény ketrecébe, a vizsgálatot megelőző 4 egymást követő napon. Az utolsó napon icv. hCG illetve fiziológiás sóoldat kezelést követően fél órával a vette kezdetét a viselkedésteszt. Összehasonlitásra került a hCG kezelt állatok viselkedése, a kontrolloké és a szoptató állatoké. Mértük azt az időtartamot,

45

amelyet egy-egy céldobozban eltöltöttek. Az eredményt a vizsgáló apparátusban eltöltött összidő (300 sec) %-ban értékeltük. Mért jellemző

Potenciális eredmény

Jelentése

az eltöltött idő % az idegen patkány

preferencia

neofilia

elkerülés

neofóbia

preferencia

anyai érdeklődés

illattal jelzett céldobozban laktációs alom illattal jelzett céldoboz

Eredmények A hCG kezelt állatok szignifikánsan hosszabb időt töltöttek a labirintus laktációs fészek illatával jelölt céldobozában, mint a jelöletlenben (17/a. ábra). Emellett még fokozott érdeklődést mutattak a diösztruszban levő patkány illatával jelölt céldoboz iránt, amely az idegen iránti csökkent szorongásra utal. A kontroll állatok gyakorlatilag egyenlő időtartamot töltöttek mindhárom céldobozban (17/b. ábra). A laktáló állatok a laktációs alom szagával jelölt sarkot preferálták, és szignifikánsan kerülték az idegen állat szagával jelölt céldobozt (17/c.ábra). Összegezve: A hCG kezelés egyaránt eredményezett fokozott anyai érdeklődést és csökkent fokú szorongást.

46

17/a ábra A hCG kezelt állatok (n=8) szignifikánsan hosszabb időt töltöttek a labirintusnak laktációs fészek illatával jelölt céldobozában, mint a jelöletlenben (p < 0.05). Emellett még fokozott érdeklődést mutattak a diösztruszban levő patkány illatával jelölt céldoboz iránt 17/b ábra A kontroll állatok (n=8) gyakorlatilag egyenlő időtartamot tartózkodtak mindhárom céldobozban. 17/c ábra A laktáló állatok (n=8) a laktációs alom szagával jelölt sarkot preferálták és kerülték az idegen állat szagával jelölt céldobozt (p< 0.05).

47

Statisztika: Friedman Two-way ANOVA, majd Wicoxon teszt történt tekintettel a

a

csoporton belüli összehasonlitásra. 8.6. Anyai viselkedés (az anyai érdeklődés direkt jelei) Ez a kísérlet az anyai viselkedés direkt jeleiről ad információt. Módszer 13 patkánynál (280-300 mg) történt állandó jobb agykamra kanül beültetés. A gyógyulás után anyai viselkedés indukción estek át. A kísérlet során két csoportot hasonlítottunk össze. Az állatok icv. 1 IU hCG-t /4 ul fiziológiás sóoldat, illetve 4 ul fiziológiás sóoldatkezelésben részesültek 30 perccel a viselkedésvizsgálat előtt. Vizsgáló apparátus Az állatok saját ketrecében zajlott a vizsgálat, mely 45x35x30 cm átlátszó falu doboz volt. Viselkedésvizsgálat A viselkedés vizsgálatok során négy újszülött (1-4 napos) állatot helyeztünk a kísérleti állatok ketrecébe. 5 perc időtartam alatt vizsgáltuk az érett állatok és újszülöttek kontaktusait. A következő kontaktusokat regisztráltuk: szagolgatás, nyalogatás. Mért paraméterek az újszülöttek szagolgatása, nyalogatása

potenciális eredmény

Jelentés

több kontaktus

anyai érdeklődés facilitációja

kevesebb kontaktus

anyai érdeklődés csökkenés

Eredmények A hCG kezelt állatok szignifikánsan több kontaktust produkáltak az újszülöttekkel szagolásban és nyalogatásban kifejezve, mint a kontroll állatok (18/a és 18/b ábra). A viselkedés magasabb szintű anyai érdeklődést jelent az újszülöttek irányában, bár a viselkedés hátterében a csökkent szorongásszint is valószinüsithető. A.

48

B. 18/a és 18/b ábra. A hCG kezelt állatok szignifikánsan több kontaktust produkáltak az újszülöttekkel szagolásban és nyalogatásban kifejezve, mint a kontroll állatok (p< 0.05). Statisztika: Kruskal-Wallis one-way ANOVA, Mann-Whitney posthoc teszt mivel csoportcsoport összehasonlitás történt.

49

8.7. hCG/LH receptorok kimutatására az olfaktorikus bulbusban

Módszer Az állatoknál letális dózis fenobarbital ip injekcio után agyi perfuzió történt, majd az agyakat fixáltuk. Aa agyat avidin-biotin peroxidáz (ABC) módszerrel vizsgáltuk fénymikroszkóppal hCG/LH receptor kimutatás céljából (Lei 1983, Rao 1993). Felhasznált hígítás: 1:300 a hCG/LH receptor poliklonális antitest. A reprezentativ területeket, melyek a 18. ábrán láthatók ugyanazon a napon fényképeztük. Eredmény Az

olfaktorikus

bulbus

idegsejtjeiben

immunoreaktiv

hCG/LH

receptorok

kimutathatók. A 19. ábrán, az A, B, C, D képen látni, hogy a bulbus olfaktorius részei tartalmazzák a receptort. A E képen a receptor immunfestés hiányzik, mivel a receptor antitestet preabszorbeáltuk receptor peptiddel. .

50

19. ábra Az

olfaktorikus

immunoreaktiv

bulbus

hCG/LH

idegsejtjei

immunfestődésű

receptorokat tartalmaznak. Az A-B-C-D képen látható a pozitív immunfestődés, a bulbus olfaktorius tartalmazza a receptort. Az E képen a receptor immunfestés hiányzik mivel receptor antitestet preabszorbeáltuk receptor peptiddel.

51

8.8. hCG hatása a "cold restaint" stressz által okozott gyomorfekélyre A patkányoknál, ha hideg szobában (4°C) immobilizációban részesülnek 3-4 órán keresztül, stressz gyomorfekély fejlődik ki (Glavin 198). Módszer A kísérleti állatokat három csoportra osztottuk (n=3x8). Súlyuk 250-300 gramm volt. A kanül beültetés a korábbiakkal megegyező módon történt. Az állatok regenerálódása (ciklus helyreállása) után kezdődött a kísérlet. Az első két csoportban a következő kezelést kapták: icv. 0.5 IU hCG/2 ul fiziológiás sóoldat illetve, azonos mennyiségű fiziológiás sóoldat. Az injekciókat kétszer adtuk a kísérlet ideje alatt (közvetlenül az immobilizáció kezdetén és másfél órával a később). Az első injekció ideje délután. 2 órakor volt. Ezt követően az állatokat falaphoz rögzítve immobilizáltuk és hideg szobába vittük (4 Celsius fok), ahol 3 órán keresztül maradtak. A második injekciót a hideg szobában kapták meg az állatok. A harmadik csoportnak szintén icv. hCG/LH receptor antiszenz oligonukleotidot adtunk 24 órával az immobilizáció előtt, a proösztruszt megelőző napon, másnap még kétszer az immobilizáció időtartama alatt közvetlen a hCG kezelés előtt. A patkányok a fent leírt módon estek át a hideg immobilizáción és a négy injekciót két ízben kapták az immobilizációs periódus alatt. Az immobilizációt követően vizsgáltuk meg a stressz-ulcusokat. A patkányokat letális adag altatóval (Fenobarbital) altattuk el, majd gyomrukat kiemeltük. A gyomrot a nagygörbület mentén metszettük fel, majd kimostuk. Az eredményt ulcus index-ben fejeztük ki. A következő módon értékeltük a nyálkahártya léziókat: petechia =1, eróziók : < 1 mm=2, 1-2 mm=3, 2-4 mm=4, és > 4 mm=5. E pontok összege képezte az ulcus indexet. Az értékelés során a fenti három csoport mellett kezeletlen „cold restraint“ stresszen átesett csoport adatait vetettük össze.

52

Eredmények A hCG kezelt patkányoknál szignifikánsan kevesebb stressz ulcus alakult ki, mint a vivőanyaggal kezelt kontroll állatokná (20.ábra). Az antiszenz oligonukleotiddal történő előkezelés meggátolta a hCG hatást. Az antiszenz előkezelt állatok hasonló ulcus indexet mutattak, mint a kontrollok.

20. ábra. A hCG kezelt patkányoknál (n=8) szignifikánsan kevesebb (p< 0.05) a stressz ulcus alakult ki, mint a salina (fiziológiás sóval) kezelt kontroll (n=8), illetve a kezeletlen (n=10) állatoknál. Az antiszenz oligonukleotiddal (AS+hCG) előkezelt állatok (n=8) hasonló ulcus indexet mutattak, mint a kontrollok.

Statisztika: Kruskal-Wallis one way ANOVA,

Wilcoxon posthoc teszt a csoport-csoport összehasonlitás miatt.

53

A

B

C

( score: 61) 21. a/b/c ábra. A stressz ulcus makroszkópos képe a három fajta kezelés+cold restaint (C-R) után. (hCG, salina (fiz.só), antiszenz oligonukleotid+hCG). A képeken látható, hogy a centrális hCG kezelésen átesett állatok gyomornyálkahártyája kevesebb felmaródást mutat, mint a kontroll és az antiszenz oligonukleotid előkezelt állatoké.

54

9. EREDMÉNYEK ÖSSZEFOGLALÁSA

1. a hCG-vel történő kezelés az agyi arousal EEG-vel igazolható csökkenését eredményezi 2. a centrálisan adott hCG több viselkedési paramétert befolyásol (aktivitást-csökkenti, alvásidőt-növeli,

szorongást-csökkenti,

szociális

érdeklődést-facilitálja,

anyai

viselkedést-facilitálja), mely a hipokampusz, MPOA, olfaktoriális bulbus és a kéreg működésével áll kapcsolatban. 3. az olfaktoriális bulbusban igazolódtak hCG/LH receptorok 4. a hCG diurnális ritmust befolyásoló hatása a prosztaglandin rendszeren keresztül érvényesül (serkenti a PGD2-t és gátolja a PGE2-t) 5. a stressz – gyomorfekély kialakulásának csökkenése a hormon centrális „stressz protektiv” hatására utal 6. a hCG hatása receptor mediáltnak bizonyult (antiszenz receptor oligonukleotid segitségével bizonyitva) 7. az

állatkísérletekben

összefüggésbe

észlelt

hozhatók

a

érzelmi, ciklussal

viselkedés párhuzamos

és

szomatikus

változások

neurotranszmitter

és/vagy

hormonális egyensúlyváltozásokkal, e mellett több olyan párhuzamot mutatnak, melyekhez hasonló humán terhesség alatt is előfordul.

55

10. MEGBESZÉLÉS, ÉRTÉKELÉS

22. ábra Az agyi hCG/LH receptorok megoszlása Az agyi hCG/LH receptorok jelenléte és megoszlása alapján feltételeztük szerepüket az aktivitás, alvás/ébrenlét ciklus, érzelmek, stresszreakciók, és az anyai viselkedés szabályozásában. Az intakt ciklussal bíró patkány proösztrusz állapotában, hCG-vel kezelve, speciális kísérleti körülmények között használható modell e receptorok szerepének vizsgálatához. Bár a patkány maga nem termel hCG-t, ennek ellenére LH helyett hCG-t használtunk kísérleteinkhez. Ennek oka egyrészt az volt, hogy nagymennyiségű tisztított hormonra volt szükségünk, amely csak hCG formájában állt rendelkezésünkre. Másrészt, mindkét hormon ugyanazon receptorhoz kötődik (Rao 1981, 1983., 1990.).

56

Első kísérletünkben a hCG alvás-ébrenlét ciklusra illetve az aktivitásra gyakorolt hatását vizsgáltuk, hipotézisünk volt még a szabályozás prosztaglandin mediációja. A kérdésfelvetés a következő tényeken alapult: Perifériásan adott LH viselkedési és EEG-vel kimutatható változásokat okoz állatkisérletes modellen (Kawakami 1959, Terasawa 1969, Galló 1972). A fenti vizsgálatok idején még az agyi hCG/LH receptorokat nem ismerték, ennek ellenére a szerzők feltételezték, hogy a változásokat a gonadotropinok központi idegrendszeri negatív feed-back hatása okozza. Az alvás fontos jelzője a hipotalamo-hipofizis rendszer működésének. Alvás ideje alatt az LH pulzusgenerátor frekvenciája csökken, míg az LH pulzusok amplitúdója nő (Filicori 1986, Kapen 1973, Nauta 1946, Soutles 1985, Rossmanith 1987, 1993). Leirták alvási paraméterek változását a ciklus különféle fázisaiban és a premenstruális effectiv tünetek jelentkezésével párhuzamosan (Lee 1990). A legtöbb gravida alvásciklusa és éber aktivitása megváltozik az első trimeszter alatt, mikor a szérum hCG szint a legmagasabb (Karacan, 1968, Mauri 1990, Reeves 1991, Rofe, 1993). Terhesség alatt a hCG megjelenik a likvorban (Bagshawe, 1968, Berkowitz 1981), ami bizonyítja, hogy emberben a véragygát a hCG számára átjárható. Az agynak azon régiói, melyek a diurnális ritmust és aktivitást kontrollálják (MPOA, hipokampusz és kapcsolatai) tartalmaznak hCG/LH receptorokat (Lei 1993). A központi idegrendszer prosztaglandinokat (PG) is tartalmaz, melyek befolyásolják működését (Ojeda 1982, Watanabe 1986, Huslig, 1987, Das 1988, Vellucci 1995), beleértve az

alvás-ébrenlét

ciklust

(Hayaishi,

1991).

A

PGD2

intracerebrális

vagy

intracerebroventricularis injekciója azonnali elalvást okoz, míg a PGE2 kezelés gátolja ezt (Hayaishi 1991). A PG-ok egyéb szövetekben a hCG mediátor anyagaként szerepelnek (North 1991, Rao 1993). Ezek a tények hipotézisünk alapjául szolgáltak. Kísérletünk során a hCG-vel történt kezelés növelte a magas és alacsony amplitúdójú alvásidőt és az ébrenléti fázis "pihenés" részét, emellett csökkentette az "aktív ébrenlét" idejét, összehasonlítva a kontroll állatokkal (Tóth 1994, Lukács 1996/a+b). In vivo kísérletünkből kiderült, hogy a hCG utánozza a PGD2 alvást okozó hatását. Ennek ismeretében megvizsgáltuk, vajon a hCG mediálja-e a saját hatását oly módon, hogy emeli az agyi PGD2 és/vagy csökkenti a PGE2 szintet. In vitro vizsgálataink azt mutatják, hogy a hCG kezelés PGD2 emelkedést és PGE2 csökkenést okoz a MPOA-ban. Hasonló PGD2, PGE2 változások az agykéregben, hipokampuszban is végbementek, melyek felelősek lehetnek a megfigyelt viselkedésváltozásokért. Az, a tény, hogy indometacin blokkolja a hCG hatást, megerősíti azt a hipotézisünket, hogy a hCG hatása a prosztaglandin rendszeren keresztül

57

történik. Az indometacinnak magában nincs hatása az alvás-ébrenlétre sem egyéb, ehhez kapcsolható viselkedési patternekre (Tóth 1994, Lukács 1997). Összességében,

a

hCG

adásának

eredményét

"aktivitás

és

ébrenléti

idő

csökkenésként" írhatjuk le. A hCG ezen hatásai a hCG/LH receptorokon keresztül érvényesülhetnek és befolyásolják a PG anyagcserét. Exogén hCG kezelés növeli az alvásidőt, ezzel párhuzamosan növeli az alvást indukáló prosztaglandinokat és csökkenti az alvást megszüntető "ébresztő" prosztaglandint. Nem tudjuk bizonyítani, vajon a perifériásan adott hCG az agyi centrumokra direkt hatást gyakorol-e. Mindamellett azok a tények, hogy (a) a régiók melyek részt vesznek az alvás kontrollálásában, tartalmaznak hCG/LH receptorokat (Lei 1993); (b) a perifériásan adott hCG át tud jutni a vér-agygáton és így elérheti e területeket (Lei és mtsai nem közölt adatok, Lukács 1995), arra utalnak, hogy a hCG közvetlen módon okozta a fenti vizsgálatokban észlelt viselkedésváltozásokat. Eredményeink összhangban állnak a terhes nők tüneteivel, akik tendenciózusan álmosak, többet pihennek és hosszabb az alvásidejük az első trimeszterben (Mauri 1990). Az alvásritmus ismét normalizálódik a 2. trimeszterben, majd később nehézségeik lehetnek az elalvással, sőt később éjszakai felriadások is jelentkezhetnek (Karacan 1968, Mauri 1990). Vizsgálatunkból valószínűsíthető, hogy a hCG a terhesség alvást segítő hormonja is. Következő kísérletünk a "nyitott tér" teszt egy időben vizsgálta az ismeretlen stimulustól való félelmet, az aktív mozgást, így az állat felfedező viselkedését (Buzsáki 1989, Gray 1982, Hagan 1992, 1991, Kostowski, 1989, Myhrer 1975). A receptorok anatómiai lokalizációja itt is a kérdésfelvetés alapjául szolgált. A hipokampusz - limbikus rendszer MPOA, az agynak azon régiói, tartalmazzák a hCG/LH receptorokat (Lei 1993), melyek az emóciók és motiváció központját képezik (Gray 1982, Isaacson 1974, Kostowski 1989, Myhrer 1975). Az állat szorongásszintje nemi ciklusával párhuzamosan periodikusan változik. Ennek tükrében értelmezhető a proösztrusz szerepe kísérleteinkben, mely speciális belső miliőt jelent. A csúcsot mutató agyi hCG/LH receptor denzitással párhuzamosan ekkor kezd el emelkedni a szérum LH szintje (Freeman 1988). Virgo patkányoknál alacsonyabb szorongásszintet észleltek proösztrusz napján, mint diösztruszban (Vinogradova 1996). Antidepresszáns kezelés feszültségoldó hatása csak a proösztrusz napján észlelhető (Fernandez 1999). A patkány proösztruszban és ösztruszban kevesebb jelét mutatja a

58

szorongásnak anxiogén helyzetekben, mint a ciklus egyéb fázisaiban (Mora 1996). Érdemes megjegyezni, hogy a pszichiátriai betegségekben (hangulatzavar, PMS, poszt partum depresszió) alapvető szerepet játszó neurotranszmitterek, így a szerotonin (Meyer 1992) mely közvetlen hatással van a gonadotropin felszabadulásra – valamint egyéb neurotranszmitterek (adrenalin, noradrenalin, GABA, EOP, acetilkolin) szintje szabályozott változásokat mutat a ciklus folyamán (Belmaker 1974, Wirz-Justice 1975, Schumaker 1989, Genazzani 1987, Valera 1992). Eredményünk, a "nyitott térben" való felfedező viselkedés megváltozása, alátámasztja feltételezésünket, mely szerint a centrálisan adott hCG az agyi LH/hCG receptorokon hatva befolyásol bizonyos viselkedés mintákat. A felfedező viselkedés csökkenése, ha önmagában értékeljük, egyaránt jelenthet általános aktivitás csökkenést vagy megnövekedett szorongást. Az eredményt összevetve a perifériás hCG kezelés aktivitás csökkentő hatásával, feltételeztük, hogy a felfedező viselkedés szignifikáns csökkenése inkább az általános aktivitás csökkent voltára utal, mint arra, hogy az új környezet miatt szorongás lenne felelős a viselkedés-gátlásért. A fenti hipotézis további tesztelését szolgálta a következő kísérlet. Az étkezési neofóbia vizsgálat az ismeretlen ételre adott félelmi reakciót méri (Cole 1998, Krane 1976, Holson 1986). A táplálkozással kapcsolatos neofóbiás viselkedés, mely független az aktivitástól, az új ingerekkel kapcsolatos szorongást tükrözi (Lukács 1995/a, 1996/b). A kérdésfelvetés hátterében a fentieken kívül az alábbi tények álltak: A stressz hatással van a gonadotropin felszabadulásra, így csökkent LH felszabadulást, szérum LH szint csökkenést, sőt a krónikus stressz ennek következményeként anovulációt is okozhat (Roozendal 1995, Dobson 1995). A "stressz-anovuláció" esetén alkalmazott szorongáscsökkentő gyógyszerek valószínűleg a GABA rendszeren keresztül hatva serkentik a gonadotropin felszabadulást és megemelik a szérumban a LH szintet (Judd, 1995). Kísérletünk eredménye, a neofóbiás viselkedés csökkenése szorongás csökkenést jelent, így erősíti a hCG anxiolitikus hatásával kapcsolatos hipotézist (Lukács 1995/a, 1996/c, 2001). A gonadotropinokról már korábban kimutatták, hogy számos viselkedésváltozást okozhatnak (Kawakami 1959, Telegdy 1971). E vizsgálatok legtöbbjében azonban perifériás injekciókat használtak, mely felveti egyéb perifériás hormon kölcsönhatások szerepét. GnRH-val történő kezelés után szintén észleltek hasonló viselkedésváltozásokat (Arnold 1991, Telegdy 1971,

59

Massol 1983, McAdoo 1978). Mivel a GnRH injekció potenciálisan hipofízis LH felszabadulást okoz, és az LH retrográd transzport mechanizmus útján elérhet egyéb agyi területeket (Oliver 1977), így lehetséges, hogy egyes viselkedési pattern változásokat a GnRH hatására a felszabaduló LH okozza. Ismertek a terhes nők tapasztalatai az émelygésről, hányásról, fokozott álmosságról, csökkent szorongásról, étel preferenciáról (Bowen 1989, Reeves 1991, Rofe 1993). Elképzelhető, hogy a hCG-nek jótékony hatása lehet az emberi közérzetre, sőt a terhesség hangulatjavító hatása sem kizárt, mivel ismert tény, hogy graviditás ideje alatt alacsonyabb az öngyilkosság rizikója, mint hasonló korú nem terhes populációban. (Marzuk 1997). Adatainkat és korábbi ismereteinket értékelve arra a következtetésre jutottunk, hogy a terhesség alatt a szérumban megemelkedő szintű hCG, mely áthatol a véragygáton, saját receptorain hatva viselkedésváltozásokat okozhat. A hCG/LH receptorok viselkedési patterneket befolyásoló szerepét veti fel a receptorhiányos, "LH knockout egerek " vizsgálata (Univ. of Louisville, Rao). Szóbeli, eddig nem publikált közlés alapján ezek az állatok hiperaktivnak tűnnek, vadabbak, könnyen "stresszelhetőek" és szexuális aktivitásuk csökkent. Érdemes megjegyezni, hogy az ismert "ösztrogén receptor knockout " (ERKO) egerek szintén agresszívebbek, a normál típusnál, és az LH receptor-hiányos egerekhez hasonlóan szexuális érdeklődésük csökkent. (Ogawa 1998) A következő kísérleti modell az agyi hCG/LH receptorok szerepét vizsgálja a szorongás és anyai viselkedés tekintetében. A vizsgálat anatómiai és élettani alapja, hogy az LH /hCG receptorok jelentős sűrűséget mutatnak azon agyterületeken -MPOA és kapcsolatai, melyek alapvetően szükségesek ahhoz, hogy a patkány anyai viselkedést mutasson. Az anyai viselkedés megjelenése a szorongásszinthez hasonlóan, szintén függ az állat ciklusától. Virgo állatok gyorsabban válnak anyaivá, ha az első találkozás az újszülöttekkel a proösztrusz napján történik meg (Del-Cerro 1995), ami a hCG/LH receptor denzitás fontosságát veti fel. Az a tény, hogy az anxiolitikumok (BZD) facilitálják az anyai viselkedést (Del-Cerro 1995) arra utal, hogy részben a szorongás gátolja a virgok anyai viselkedését. Az anyai viselkedés "neuronális körének" első tagját a szaglási afferentácio képezi (Fleming 1988, 1989). A hipokampusznak a szaglórendszerrel (Szentágothay 1975) és a MPOA-val (Palkovits 1980) való szoros anatómiai kapcsolata felvetette a működési egységük

60

lehetőségét. Felmerült, hogy a fenti strukturális és funkcionális egység harmadik tagjában az olfaktoriális bulbusban is megtalálhatók az LH/hCG receptorok, melyek szerepet játszhatnak a szociális interakciók jelentkezésében, így az anyai viselkedés megnyilvánulásában is. Az immunhisztokémiai vizsgálat igazolta a hCG/LH receptorok jelenlétét az olfaktoriális bulbusban. Így a Fleming által leirt anyai viselkedés "neuronális körének" még egy tagjában vethettük fel a kérdéses receptorok szerepét. A prosztaglandinokkal való kapcsolatra utal, hogy a szaglási információk modulációjában is leírták PGD2 szerepét (Watanabe 1986). Vizsgálatunk során a patkányokat 4 napos anyai "indukció" után teszteltük. A négy napos expozíció után a virgo patkányok általában laktáló patkányhoz hasonló viselkedést mutatnak (Fleming 1974, Rosenblatt 1967). Az átlagos latencia, míg ez a viselkedés teljessé válik, általában 8 nap. Ez az idő rövidíthető, ha az újszülöttekkel való első találkozás proösztrusz délutánján történik. Az intakt patkányok 60%-a 1-3 napig tartó folyamatos közelségben tartva az újszülöttekkel 24-28 óra alatt is anyai módon viselkednek, ha az első nap a proösztrusz napja (Deis 1984). Gonzales (1986) vizsgálatai szerint az androgenizált és proösztruszos állatok 87%-a anyai viselkedést mutatott az újszülöttekkel való 48 órás együttlét után. Diösztrusz fázisban levő patkány kevésbé válik anyaivá. Vizsgálatunkban az állatok nem mutatták ugyan az anyai viselkedés teljes repertoárját 24-48 órán belül, de az idegen újszülöttekkel való 4 napos állandó kontaktus kiváltotta az anyai érdeklődés bizonyos jeleit. A viselkedésvizsgálatok első fázisa, az Y labirintusban olfaktoriális érzékelést felhasználva részben a szorongást, részben a szociális, illetve anyai érdeklődést mérte. Poszt partum állatok és speciális körülmények között a virgok is preferálják a laktációs fészek illatát (Bauer 1983). Korábban feltételezték, hogy az ovariális hormonok változtatják meg a szaglás neuronális körét (Fleming 1986) és így lép fel a biológiailag releváns illatok preferenciája. Laktáló állatoknál az anozmia illetve bulbektomia gátolja az anyai viselkedést. Ezzel szemben virgo állatoknál éppen, hogy facilitálja azt (Numan 1988), de depressziót is okozhat (Porsolt 2000). Az olfaktoriális jelek fontosságát nemcsak patkányoknál, hanem embernél is leírták (Gilbert 1987, Schaal 1986). A kísérlet eredménye, centrális hCG kezelés után az idegen illatok iránt jelentősebb érdeklődés volt, amely a neofóbia, illetve a szorongás csökkent voltát jelenti (Lukács 1995/b, 2001). Nem találtunk szignifikáns különbséget a között, hogy ez az illat laktációs, illetve

61

diösztrusz állapotában levő idegen patkány illata-e, összehasonlítva egymással az egyes céldobozokban eltöltött időt. Az eredményeket úgy értékelhetjük, hogy a hCG kezelt állatok tendeciózusan kerülték a neutrális, számukra érdektelen, jelzés nélküli régiót. Ez a különbség szignifikáns, ha az itt töltött idő a laktációs illattal jelzett céldobozban töltött idővel kerül összehasonlításra. A laktáló állatok a laktációs fészek illatát preferálták. A különbség a legmarkánsabb volt, ha az ott töltött időtartamot a diösztrusz illattal jelzett céldobozban töltött idővel vetjük össze. A vivőanyaggal kezelt kezelt kontrollok egyforma időt töltöttek minden régióban. A kísérlet eredménye nemcsak csökkent szorongásra, hanem az idegenek felé irányuló nagyobb érdeklődésre is utal. Az anyai viselkedés direkt jeleinek vizsgálata során a hCG anyai viselkedést facilitáló hatása igazolódott (Lukács 1995/b, 2001). Korábban a hCG/LH ilyen jellegü hatását nem vizsgálták, mindössze egy irodalmi adat áll rendelkezésre: Richard-Yris (1998) állatkisérletes vizsgálatában a plazma LH szint emelkedését a kicsinyekkel való kontaktusokkal hozta direkt kapcsolatba. Bár állataink nem mutattak teljes körű anyai viselkedést, szignifikánsan több kontaktust produkáltak, mint a kontroll állatok. Mindamellett, a patkányok viselkedése nem volt azonos a laktáló patkányokéval. A viselkedésváltozás inkább az anxiolitikumok hatására emlékeztetett. Ismert tény, egyrészt az, hogy a csökkent félelem és markánsabb anyai érdeklődést eredményez (Fleming 1989), másrészt, hogy az anxiolitikumoknak neofóbia csökkentő és ezáltal anyai viselkedés facilitáló hatása van (Del Cerro 1995, Gray 1982, Kostowski 1989). Annak ismeretében, hogy a GABA agonista benzodiazepinek emelik az LH koncentrációt (Mannisto 1992), és a GABA-A receptorok aktivációja serkenti az LH szekréciót (Brann 1992), további közvetett bizonyíték áll rendelkezésre az hCG/LH anxiolitikus hatásáról és egy lehetséges hatásmechanizmusról. Tekintettel arra, hogy az injekció intracerebroventrikularisan történt, a viselkedés megváltozásának valószínű oka a hCG közvetlen hatása saját agyi receptoraira. Eredményeink arra utalnak, hogy a hCG azok közé a hormonok, közé tartozhat, mint pl. ösztradiol, progeszteron, oxitocin, kolecisztokinin (Bridges 1978,1984, Fleming 1990, Mann 1995, Pedersen 1982), melyek pozitívan befolyásolják az anyai viselkedést. Ez a hatás valószínűleg az általános szorongásszint csökkentése útján érvényesül. Humán terhességben, főként az első trimeszterben, mikor a hCG szint a legmagasabb, a szorongás szintje csökken (Rofe 1993). Az első trimeszter után ez a komfort-érzés csökken és a szülés után érzelmi problémák, léphetnek fel ("baby blue", puerperalis depresszió, pszichózis). A korábban egészséges anyák egy része is gyakran érez szorongást, mikor az

62

újszülöttjét először látja (Carek 1981, Robson 1970, 1980). Feltételezték, hogy ezeket a hangulatváltozásokat az ösztrogén szint rapid változása okozza, mely "ösztrogén megvonási állapotot" eredményezhet (Sichel 1995). Ehhez hasonlóan, szülést követően a hCG szint is lecsökken a plazmában és a likvorban is. Elképzelhető, hogy néhány embernél ez az állapot "hCG megvonást" eredményezhet szorongással, rossz hangulattal, irritábilitással és csökkent anyai érdeklődéssel. Eddig a hCG stresszhelyzetek, okozta érzelmi változásokra és ennek viselkedés megfelelőire gyakorolt hatását vizsgáltuk. Következő kísérletünkben szintén a hCG centrális hatását vizsgáltuk, de itt nemcsak a viselkedési jeleket, hanem a stresszhelyzet fizikailag objektiváható jeleit értékeltük. Modellhelyzetként egy markáns stresszhelyzetet választottunk. A "cold restraint" egyaránt jelent fizikai, és érzelmi stresszt. Vizsgálatunkban a stressz gyomorfekély volt a hatás direkt, mérhető fizikai jele. Az agyi struktúrák működése és a stresszulcus megjelenése közti kapcsolat évek óta tárgya a kutatásnak. Úgy tűnik, a limbikus rendszer, ezen belül a hipokampusz-entorhinális kortex - amigdala - MPOA és a vagus magja azok a központi idegrendszeri struktúrák, melyek alapvetően részt vesznek a stressz reakciókban, illetve "cold restraint" stressz ulcust okozó hatásának érvényesülésében (Henke 1989, Ray 1990, Smith 1997, Tache 1987, Yadin 1996). Az anatómiai struktúrák lokalizálása után merült fel az a kérdés, hogy az agy milyen módon tudja befolyásolni a gasztrikus patogenezist. Több agyi pepidet sikerült azonosítani, mint ulcus protektiv ágenst, így pl. a neurotenzin, bombezin, egyes opioid peptidek, CRH, ACTH és dopamin, míg a TRH, adrenalin, noradrenalin, Ach, és szerotonin a cold restraint stressz hatását közvetítő anyagnak tűnik (Bhargava 1980, Tache 1987), bár a szerotonin (Bhargava 1980) és a noradrenalin (Ray 1990) szerepéről alkotott vélemények nem egybehangzók. Drago (1985) a prolaktin, míg Grassi (1993) az oxitocin stressz ulcus protectiv szerepét vetette fel. A fenti kísérleti modell feltételezte az hCG/LH receptort tartalmazó agyterületek (MPOA, hipokampusz és kapcsolatai) egymással, a hipotalamo-hipofizis-gonadotrop (HPG) és a hipotalamo-hipofizis-adrenerg (HPA) axissal való kapcsolatát (McEwen 1980), mely a nemi ciklus stressz reakciót befolyásoló szerepének alapja. A hideg-immobilizáció okozta stressz gyomorfekély megjelenését jelentősen, befolyásolja a kísérleti állat ciklusa.

63

Kimutatták, hogy proösztrusz állapotában a patkányok kisebb vulnerabilitást mutatnak az ulcerácio irányában, mint a ciklus bármely más fázisában levő állatok (Popovic 1999), e mellett ismert a stressz LH felszabadulást gátló és anovulációt okozó hatása (Akema 1995, Dobson 1995). Figyelembe véve a proösztrusz idején észlelhető nagyobb agyi hCG/LH receptordenzitást és az LH szint emelkedését, ez a tény is felveti a kérdéses receptorok, illetve a HPG axix moduláló szerepét ebben a kísérleti modellben. Szoros a kapcsolat állhat fenn stresszben a HPG és a HPA tengely között (Van Vught 1997). Immobilizáció (60 perc eltelte után) LHRH pulzusgenerátor gátlást okoz, csökkent LH felszabadulás és emelkedett kortikotróp releasing hormon (CRH) felszabadulás észlelhető a HPA axis hiperaktivitásával (Roozendal 1995, Williams 1990, Petralgia 1987). Stressz hatására a kortikotróp releasing hormont (CRH) tartalmazó neuronok aktivitás növekedése nemcsak a HPA axis megnövekedett aktivitásáért, hanem a GnRH pacemaker szuppressziójáért, és e miatt a csökkent LH felszabadulásért is felelőssé tehető (Judd 1995). Ez a feltételezés a CRH idegsejt terminálisok és a MPOA területén levő GnRH sejttestek közti szoros anatómiai kapcsolaton alapul (Maculsky 1988). A GnRH szekréció gátlását in vivo szintén leírták (Petralgia 1987, Williams 1990, Lopez-Calderon 1990). Közvetett bizonyítéka a hipotézisnek, hogy antiglukokortikoid anyagok gátolják a plazma LH koncentrációjának stressz okozta csökkenését (Birski 1995). Anxiolitikumok csökkentik a CRH-nak a LH-ra gyakorolt gátló hatását és ezzel párhuzamosan a stressz hatásait is (Judd 1995). Nem kizárt azonban az sem, hogy a hCG stressz protektiv hatása részben a prosztaglandin rendszeren keresztül érvényesül. "Restraint stressz" esetén a HPA axis aktivációja és a paraventrikuláris hipotalamuszban indometacinnal gátolható c-fos aktivácio lép fel, felvetve a prosztaglandin mediált stressz reakció lehetőségét (Vellucci 1995). A GABA-erg transzmisszió, mely facilitáló hatású az LH felszabadulásra (Brann 1992, Mannisto 1992) szintén részt vesz a gasztrikus patogenezis szabályozásában. Centrális GABA kezelés csökkenti a "cold restraint" hatására keletkező stresszulcus hajlamot (Sullivan 1989). A centrálisan adott hCG csökkentette a stressz indukált gyomorfekély előfordulását (Lukács 1998/a+b, 1999, 2001, Tóth 1999). Mivel az ulcuspreventiv hatást hCG/LH receptor antiszenz oligonukleotid előkezeléssel gátolni tudtuk, bebizonyosodott, hogy a hatás centrális, közvetlenül az agyi receptorokon keresztül történik. Az agyi hCG/LH receptorok modulátor

64

szerepe ebben a rendszerben egybecseng azzal a ténnyel, hogy humán terhesség idején a peptikus fekélyek frekvenciája, tünetei, komplikációi ritkulnak (Cappel 1998). Állatkísérleteinkben az exogén hCG növelte az alvásidőt, csökkentette az aktivitást, pozitív hatású volt a szorongás, anyai viselkedési és stressz reakciók tekintetében. Ehhez hasonlóan úgy tűnik, a humán terhesség, főként az első trimeszter, illetve ennek uralkodó hormonja, a hCG komplex emocionális változásokat okoz, melyek túlnyomórészt pozitív hatásúak, javítják a hangulatot, oldják a szorongást, valamint csökkentik a vulnerabilitást egy olyan objektiválható testi tünet (ulcus) tekintetében, melynél a pszichés faktorok szerepét már korábban felvetették. Tágabb értelemben a HPG axis mellett a ciklusfüggően változó extrahipofizeális LH és hCG/LH receptorok szerepet játszanak a nemi müködéssel összefüggő pszichés panaszok és stressz reakciók hátterében, így a fentiek központi idegrendszer és reproduktív rendszer között új eddig ismeretlen kapcsolat fennállását vetik fel.

65

KÖSZÖNETNYÍLVÁNITÁS Időrendi sorrendben szeretném kifejezni köszönetemet dr. Monos Emil Professzor Urnak, akitől egyetemista koromban a viselkedés élettan kérdéseit előszőr hallottam. Arató Mihály Professzornak és Frecska Ede kollégámnak, akik segítettek kutatómunkám első lépéseinek megtételében. Külön köszönettel tartozom Ch. V. Rao és Kenneth Reid Professzoroknak, akiknél a molekuláris

endokrinológia,

és

az

állatkísérletes

modellvizsgálatok

módszertanát

megtanulhattam. Hálával gondolok kutatótársamra Eve Hiatt-re, akivel a viselkedés vizsgálatok egy részét végeztem. Köszönettel tartozom Alison Fleming Professzor Asszonynak, aki az anyai viselkedés vizsgálatának módszerét megsimertette velem. Szeretném köszönetemet nyílvánítani dr. Szombath Dezső docensnek és dr. Fürész József tanárnak, hogy további lehetőséget teremtett számomra itthon a kutatáshoz. Köszönettel tartozom az MH Központi Kórház Pszichiátria és Mentálhigiénés Osztályának, a Louisvillei Egyetem Reproduktív Endokrinológiai Laboratóriumában a Rochesteri Egyetem Élettani Intézetében és a Semmelweis Egyetem Kórélettani Intézetében mindazoknak, akik munkámat segítették. Elsősorban köszönöm családom szeretetét és segítségét, amellyel minden helyzetben támogatott. Köszönöm férjemnek segítségét, aki kutatómunkámban valódi társ volt.

66

IRODALOMJEGYZÉK

1.

Akema, T., Chiba, A., Shinozaki, R., Oshida, M., Kimura, F., Toyoda, J. (1995): Acute stress suppresses the N-methyl-D-aspartate-induced luteinizing hormone release in the ovariectomized estrogen primed rat Neuroendocrinology 62 (3): 270-6

2.

Almeida O.P. (1999): Sex playing with the mind. Effects of estrogen and testosterone on mood and cognition Arq. Neuropsyqiatr. 57(3A): 701-6.

3.

Archer J.S. (1999): Relationship between estrogen serotonin and depression. Menopause 6(1):71-8.

4.

Arnold, R., Klingberg, F., and Schaker, W. (1991): Systematically applied luteinizing hormone-releasing hormone (LHRH) reduces behavioural activity in rats and increases sleep activity, Biomed. Biochim. Acta, 153: 687-9

5.

Ascoli, M. (1984): Lysosomal accumulation of the hormone-receptor complex during receptor-mediated endocytosis of human choriogonadotropin. J.Cell. Biol. 99: 1242-50.

6.

Aylward, M. (1973): Plasma tryptophan levels and mental depression in postmenopausal subjects: effects of oral piperazine-oestrone sulphate. IRCS Journal of Medical Science 1: 30-4,

7.

Aylward, M. (1976): Estrogens, plasma tryptophan levels in perimenopausal patients, in The Management of the Menopause and Post-Menopausal Years. Edited by Campbell S. Baltimore, MD, University Park Press, pp. 135-47.

8.

Bagshawe, K.D., Orr, A.H., and Rushworth, A.G.J.(1968): Relationship between concentrations of human chorionic gonadotropin in plasma and cerebrospinal fluid, Nature, 217: 950-51.

67

9.

Bancroft, J., Boyle, H., Warner, P., et al. (1987): The use an LHRH agonist, buserelin in the long term management of premenstrual syndromes. Clin Endocrinol. (Oxford) 27: 171-81.

10.

Bauer, J.H. (1993): Effects of maternal state on the responsiveness to nest odors of

hooded rats. Physiol. Behav. 30: 229-32. 11.

Belmaker, R.H., Murphy, D.L, Wyatt, R.J. et al.(1974): Human platelet monoamine

oxidase changes during the menstrual cycle. Arch Gen Psychiatry 31: 553-56 12.

Benson, B., McAsey M.E. (1998): An essential role for ovarian inhibin in pineal gland

mediated anestrus in Syrian hamsters. J.Pineal Res. 25(1):5-12. 13.

Berkowitz, R.S., Osathanondh, R., Goldstein, D.B., Martin, P.M., Mallampati, S.R.

and Datta, S. (1981): Cerebrospinal fluid human chorionic gonadotropin levels in normal pregnancy and choriocarcinoma, Surg. Gynecol. Obstet. 153: 687-89. 14.

Bhargava, K.P., Daas, M., Gupta G.P., Gupta M.B.(1980): Study of central

neurotransmitters in stress induced gastric ulceration in albino rats. Br.J. Pharmacol. 68(4):765-72. 15.

Biegon, A., McEwen B.S. (1982): Modulation by estradiol of serotonin receptors in

brain. J.Neurosci. 2: 199-205. 16.

Birski, K.P., Vogel, K.L., McIntyre, A.R. (1995): The antiglucocorticoid RU 486

attenuates stress induced decreases in plasma luteinizing hormone concentrations in male rats. Neuroendocrinology 61: 6338-45. 17.

Bloch, M., Schmidt, P.J., Danaceau, M., Murphy, J., Nieman, L., Rubinow, D.R.

(2000): Effects of gonadal steroids in women with history of postpartum depression. Am. J. Psych. 157(6):924-30. 18.

Bowen, D.J. (1989): Taste and food preference changes across the course of

pregnancy. Appetite 51: 278-88.

68

19.

Brann, D.W., Zamorano, P.L., Putnam-Roberts, C.D., et al. (1992): Gamma-

aminobutyric acid-opioid interactions in the regulation of gonadotropin secretion in the immature female rat. Neuroendocrinology 56: 445-52. 20.

Bridges, R.S. (1984): A quantitative analysis of the roles of estradiol and progesterone

in the regulation of maternal behavior in the rat. Endocrinology, 114: 930-40. 21.

Bridges, R.S., Rosenblatt, J.S. and Feder, H.H. (1978): Serum progesterone

concentrations and maternal behavior in rats after pregnancy termination: behavioral stimulation following progesterone withdrawal and inhibition by progesterone maintenance. Endocrinology 102: 258-67. 22.

Brien, O.B. (1993): Helping women with praemenstrual syndrome. BMJ. 307: 1471-75.

23.

Briggs, M., Briggs, M. (1972): Relationship between monoamine oxidase activity and

sex hormone concentration in human blood plasma. J. Repaired. Fertile. 29: 447-50. 24.

Buzsaki, G., Ryan, J.P., and Isaacson, R.L. (1989): The effects of unilateral

destruction of fimbria-fornix and supracallosal pathways in the rat. Behav. Neural. Biol. 51: 278-88. 25.

Campbell, B.A., Ballantine, P. and Lynch, G. (1971): Hippocampal control of

behavioral arousal; duration of lesion effects and possible interactions with recovery after frontal cortical damage. Experimental Neurology 33: 159-70. 26.

Cappel, M.S., Garcia, A. (1998): Gastric and duodenal ulcers during pregnancy

Gastroentrol.Clin.North.Am. 27 (1): 169-95. 27.

Carek, D.J. and Capelli, A.J. (1981): Mothers' reactions to their newborn infants.

Journal of American Academy of Child Psychiatry. 20:16-31.

69

28.

Carr, B., Wilson J.(1976): Disorders of the ovary and female reproductive tract. in :

Harrison’s Principles of Internal Medicine , ed Brunswald E, Isselbacher K, Petersdorf R. New York, McGraw Hill pp.: 1896 and 1945. 29.

Carranza-Lira,

S.,

Valentino–Figueroa,

M.L.

(1999):

Estrogen

therapy

in

postmenopausal women. Int. J. Gynecol. Obstet. 65: 35-8. 30.

Chatteron, R.T., Jr., Dooley S.L. (1999): Reversal of diurnal cortisol rhythm and

suppression of plasma testosterone. J. Soc. Gynecol. Investig. 6: 50-4. 31.

Cohen, P.G., Holbrook, J.M. (1999): Effects of fenfluramine on ejaculatory function,

luteinizing hormone and testosterone levels in men with hypogonadotropic hypogonadism and premature ejaculation. Clin.Psychopharmacol. 14: 91-4. 32.

Cole, B.J., Robbins, T.W., and Everitt, B.J. (1988): Lesions of dorsal noradrenergic

bundle simultaneously enhance and reduce responsibility to novelty in a food preference test. Brain Res. Rev. 13: 325-49. 33.

Cyr, M., Calon, F., Morisette, M., Grandbois, M., Di-Paolo, T., Callier, S. (2000):

Drugs with estrogen-like and brain activity: potential therapeutic application for the CNS. Curr. Pharm. Des. 6:1287-312. 34.

Damewood, M.D., Shen, W., Zachur, H.A., Schlaff, W.D., Rock, J.A., and Wallach,

E.E. (1989): Disappearance of exogenously administered human chorionic gonadotropin. Fertil. Steril. 52: 398-400. 35.

Das, I., Khan, N.S. (1988): Increased arachidonic acid induced platelet

chemiluminescence indicates cyclooxygenase overactivity in schizophrenic subjects. Prostaglandins Leukot. Essent. Fatty Acids. 58:165-8. 36.

Deis, R. P. (1984): Suckling induced release of prolactin in nonlactating rats In:

Prolactin Secretion: A multidisciplinary Approach, ed. F. Mena and R. Valverde. New York: Academic Press, pp.: 303-26.

70

37.

Del-Cerro, M.C., Izquerido, M.A., Perez-Laso, C., Rodriguez-Zafra, M.,

Guillamon, A., Segovia, S. (1995): Early postnatal diazepam exposure facilitates maternal behavior in virgin female rats. Brain Res. Bull. 38: 143-8. 38.

Dilsaner, S.C., Coffmann, J.A. (1989): Cholinergic hypothesis of depression: a

reappraisal. J Clin Psychopharmachol. 9:173-9. 39.

Dobson, H., Smith, R.F. (1995): Stress and reproduction in farm animals J.Reprod.

Fertil. Suppl. 49: 451-61. 40.

Drago, F., Bohus, B., Canonico, P.L, et al. (1981): Prolactin induces grooming in the

rat: possible involvement of nigrostriatal dopaminerg system. Pharmacol. Biochem. Behav 15: 61-3. 41.

Drago, F., Continella, G., Conforto, G., Scapagnini, U. (1985): Prolactin inhibits the

development of stress-induced ulcers in the rat. Life-Sci. 36(2): 191-7. 42.

Drago, F., Scapagnini, U. (1986): Hormonal modulation of central dopaminergic

transmission. J.Neural. Transm. Suppl. 22: 47-54. 43. and

Emanuele, N.V., Anderson, J., Anderson, E., Connick, E., Baker, G., Kirsteins, L., Lawrence,

A.M.

(1983):

Extrahypothalamic

brain

luteinizing

hormone:

Characterization by radioimmunnoassay, chromatography, radioligand assay and bioassay. Neuroendocrinology 36: 254-60. 44.

Epperson, C.N., Wisner, K.L., Yamamoto, B. (1999): Gonadal steroids in treatment of

mood disorders. Psychosom. Med. 61: 676-97. 45.

Eyal, S., Weizman, A., Toren, P., Dor, Y., Mester, R., Rehavi, M. (1996): Chronic

GnRH agonist administration down regulates platelet serotonin transporter in women undergoing assisted reproductive treatment. Psychopharmacol. 125: 141-5. 46.

Fernandez-Guasti, A., Martinez-Mota, L., Estrada-Caramena, E., Contreras,

C.M., Lopez-Rubalcava, C.(1999): Chronic treatment with desipramine induces an estrous

71

cycle dependent anxiolytic - like actions in elevated plus maze test. Pharmacol-Biochem. Behav. 63: 13-20. 47.

Filicori,

M.,

Santoro,

N.,

Merriam,

G.R.

and

Crowley,

W.F.

(1986):

Characterization of the physiological pattern of episodic gonadotropin secretion throughout the human menstrual cycle, J. Clin. Endocrinol. Metab. 62.:1136-44. 48.

Fleming, A.S., Miceli, M. and Moretto, D. (1983): Lesions of medial preoptic area

prevent the facilitation of maternal behavior produced by amygdaloid lesions. Physiol. Behav. 31:502-10. 49.

Fleming, A.S. (1986): Psychobiology of Rat Maternal Behavior: How and where

hormones act to promote maternal behavior at parturition. Annals of the New York Academy of Sciences, 474: 234-51. 50.

Fleming, A.S., Anderson, V. (1987): Affect and nurturance: mechanisms mediating

maternal behavior in two female mammals.

Prog. Neuro-Psychopharmacol. and Biol.

Psychiat. 11. pp.: 121-7. 51.

Fleming, A.S. and Corter, C. (1988): Factors Influencing Maternal Responsiveness in

Humans: Usefulness of an Animal Model. Psychoneuroendocrinology, 13: 189-212. 52.

Fleming, A.S., and Cheung, U. (1989): Effects of maternal hormones on "timidity" and

attraction to pup related odors in female rats. Physiol. Behav. 46: 449-53. 53.

Fleming, A.S., Sarker, J. (1990): Experience-hormone interactions and maternal

behavior in rats. Physiol. Behav. 47: 1167-73. 54.

Freeman, E.W., Sondheimer, S.J, Rickels, K, Albert, J. (1993): Gonadotropin releasing

hormone agonist in treatment of premenstrual symptoms with and without of comorbidity of depression: A pilot study. J. Clin Psych. 54:192-5.

72

55.

Freeman, M.E, (1988): The Ovarian Cycle of the Rat. The Physiology of

Reproduction. ed. by E. Knobil and J. Neill et al. Raven press Ltd., New York. , Chapter 45., pp.: 1893-928. 56.

Fuxe, K., Eneroth, P., Gustafson, J.A., et al. (1977): Dopamine in the nucleus

accumbens: preferential increase of DA turnover by rat prolactin. Brain Res. 122:177-81. 57.

Gallo, R.V., Johnson, J.H., Kalra, S.P., Whitmoyer, D.I., and Sawyer, C.H. (1972):

Effect of luteinizing hormone on multiple unit activity in the rat hippocampus, Neuroendocrinology, 9: 149-57. 58.

Garvey, M.J., Tollefson, G.D. (1984): Postpartum depression. J. Repaired. Med. 29:

113-16. 59.

Genazzani, A.R., Petralgia, F., Bergamaschi, M. (1987): Progesterone and

progestins modulate beta-endorphin concentrations in the hypothalamus and in the pituitary of castrated female rats. Gynecol. Endocrine. 1: 61-9. 60.

Genazzani, A.R., Petralgia, F., Silferi, M. et al. (1990): Progestins modulate the

action of estrogen on gonadotropin-releasing hormone and prolactin in the rat. Gynecol Obstet Invest 29: 197-202. 61.

Genazzani, A.R., Spinetti, A., Gallo, R., Bernardi, F. (1999): Menopause and the

central nervous system: Intervention options. Maturitas 31:103-10. 62.

Gilbert, A., and Wysocki, C. (1987): The Smell Survey. National Geographic, Oct.:

514-24. 63.

Glavin, G.B. (1980): Restraint ulcer: history, current research and future implications.

Brain. Res. Bull. 5. Suppl. 1: 51-8. 64.

Goddard, A.W., Woods, S.W., Money, R., Pande, A.C., Charney, D.S., Goodman, W.

K., Heninger, G.R., Price, L.H. (1999): Effects of CCK (B) antagonist CI-988 on responses to mCPP in generalized anxiety disorder. Psychiatry Res. 85: 225-40

73

65.

Gold, B.I., Bowers, M.B. Jr., Roth, R.H., et al. (1980): GABA levels of CSF of patients

with psychiatric disorders. Am. J. Psychiatry 137: 362-4. 66.

Gonzalez, E.D., Deis, R.P. (1986): Maternal behavior in cyclic and androgenized

female rats: role of ovarian hormones. Physiol. Behav. 38: 789-93. 67.

Grassi, M., Drago, F. (1993): Effects of oxytocin on emotional stress-induced gastric

lesions. J. Physiol. Behav. 87: 261-4. 68.

Gray, J.A. (1982): The Neuropsychology of Anxiety: An enquiry into the functions of

the septo-hippocampal system, Oxford University, Clarendon Press, New York. pp.: 77-255 69.

Hagan, J.J., Verheijck, E.E., Spigt, M.H., and Ruigt, G.S.F. (1992): Behavioural and

electrophysiological studies of entorhinal cortex lesions in the rat. Physiol. Behav. 51: 25566. 70.

Halbreich, U., Endicott, J..(1980): A possible involvement of endorphins in

premenstrual syndromes and postpartum depression. Med. Hypotheses 7: 1045-52. 71.

Halbreich, U., Asnis, G., Ross, D., et al. (1981): Amphetamine-induced dysphoria in

postmenopausal women. Br J Psychiatry 138: 470-3. 72.

Hammerback, S., Bakström, T. (1988): Induced anovulation as treatment of

premenstrual tension syndrome . Acta Obstet. Gynecol. Scand. 67: 159-66. 73.

Hayaishi, O. (1991): Molecular mechanisms of sleep-wake regulation: roles of

prostaglandins D2 and E2. FASEB J., 5: 2575-81. 74.

Hayaishi, O. (1999): Prostaglandin D2 and sleep--a molecular genetic approach. J

Sleep Res. Suppl. 1: 60-4. 75.

Henke, P.G. (1989): Synaptic effects in the entorhinal pathway and stress ulcers in rats.

Neurosci. Lett. 107: 110-3.

74

76.

Herman, J.P., Thomas, G.J., Wiegard, S.J., and Gash, D.M. (1991): Lesions of

parvocellular subdivisions of the hypothalamic paraventricular nucleus alter open field behavior and acquisition of sensory and spatial discrimination. Brain Res. 550: 291-7. 77.

Hiatt, E.S., Rao, Ch.V. (1993): The cell membrane hormone receptors. In: Gynecology

and Obstetrics. (Ed: Sciarra, J.W.) Harper & Row. 78.

Holson, R.R. (1986): Feeding neophobia: A possible explanation for the differential

maze performance of rats reared in enriched or isolated environments. Physiol. Behav. 38: 191-201. 79.

Hori, T., Oka, T., Hosoi, M., Aou (1998): Pain modulatory actions of cytokines and

prostaglandin E2 in the brain. Ann NY Acad Sci. 840: 269-81 80.

Hostetter, G., Gallo, R.V, and Brownfield, M.S. (1981): Presence of immunoreactive

luteinizing hormone in the rat forebrain. Neuroendocrinology 33: 241-5. 81.

Huslig, R.L., Malik, A., and Clark, M.R. (1987): Human chorionic gonadotropin

stimulation of immunoreactive prostaglandin synthase in the rat ovary, Mol. Cell. Endocrinol. 50: 237-46. 82.

Isaacson, R.L. (1974): The Hippocampus. In R.L. Isaacson and K.H. Pribram (Eds.),

The Limbic System, Plenum, New York, pp.: 161-216. 83.

Janowsky, D.S., Fann, W.E., Davis, J. M. (1971): Monoamines and ovarian hormone-

linked sexual and emotional changes. Arch Sex Behav 1: 205-18. 84.

Janowksy, D.S, El-Yousef, M.K., David, J.M., et al. (1972): A cholionergic-

adrenergic hypothesis of mania and depression. Lancet 2: 632-5. 85.

Jensvold, M.F., Halbreich, U., Hamilton, J.A. (1996): Psychopharmacology and

Women Sex, Gender, and Hormones American Pyschiatric Press, Inc., Washington, DC.

75

86.

Judd, S.J., Wong, J., Saloniklis, S., Maiden, M., Yeap, B., Filmer, S., Michailov, L.

(1995): The effect of alprazolam on serum cortisol and luteinizing hormone pulsatility in normal women and in women with stress - related anovulation J. of Clin. Endocrinol. and Metab. 80: 818-23. 87.

Kalra, S.P., Kalra, P.S. (1983): Opoid-adrenergic-steroid connection in neural

regulation of luteinizing hormone secretion in the rat. Endocr. Rev. 4: 311-51. 88.

Kapen, S., Boyar, R.M., Perlow, M., Hellman, L. and Weitzman, E.D. (1973):

Luteinizing hormone: changes in secretory pattern during sleep in adult women, Life Sci., 13: 693-9. 89.

Karacan, I., Heine, W., Agnew, Jr., H.W., Williams, R.L., Webb, W.B., and Ross,

J.J., (1968): Characteristics of sleep patterns during late pregnancy and the postpartum periods, Am. J. Obstet. Gynecol., 101: 579-86. 90.

Katz, L.F., Ball, G.F., Nelson, R.J. (1999): Elevated Fos-like immunoreactivity in the

brains of postpartum female prairie voles. Cell. Tissue Res. 298: 425-35. 91.

Kawakami, M., and Sawyer, C.H. (1959): Induction of behavioral and

electroencephalographic changes in the rabbit by hormone administration or brain stimulation. Endocrinology 65: 631-43. 92.

Kellner, R., Buckman, M.T., Fava, M., et al. (1984): Prolactin, aggression and

hostility: a discussion of recent studies. Psychiatric Developments 2:131-8. 93.

Keye, W.R. (1993): Premenstrual syndrome. In W.D. Schlaff and J.A. Rock (Eds.),

Decision Making in Reproductive Endocrinology, Blackwell Scientific Publications, Boston, MA. pp.: 74-83. 94.

Kimble, D.P. (1968): Hippocampus and internal inhibition. Phychological Bulletin 70:

285-95.

76

95.

Kinoshita, F., Nkai, Y., Katakami, H., Imura, H., Shimizu, T., and Hayaishi, O.

(1982): Suppressive effect of prostaglandin (PG) D2 on pulsatile luteinizing hormone release in conscious castrated rats. Endocrinology, 110: 2207-9. 96.

Klaiber, E.L., Kobayashi, Y., Broverman, D.M., et al. (1971): Plasma monoamine

oxidase activity in regularly menstruating women and in amenorrheic women receiving cyclic treatment with estrogens and a progestin. J. Cline. Endocrine. Metal. 33: 630-8. 97.

Klaiber, E.L., Broverman, D.M., Vogel, W., et al. (1972): Effects of estrogen therapy

on plasma MAO activity and EEG driving responses of depressed women. Am J. Psychiatry 128: 1492-8. 98.

Klaiber, E.L., Broverman, D.M., Vogel, W., et al. (1979): Estrogen therapy for

severe persistent depression in women. Arch Gen Psychiatry 36: 550-4. 99.

Kostowski, W., Plaznik, A., and Stefanski, R. (1989): Intrahippocampal buspirone in

animal models of anxiety. Eur. J. Pharmacol. 168: 393-6. 100. Krane, R.V., Sinnamon, H.M., and Thomas, G.J. (1976): Conditioned taste aversions and neophobia in rats with hippocampal lesions. J. Comp. Physiol. Psychol. 90: 680-3. 101. Kuevi V., Causon, R., Dixson, A.F., et al. (1987): Plasma amine and hormone changes in post partum blues, Clin Endocrinol. (Oxford) 19: 39-46. 102. Lee, K,A., Shaver, J.F., Giblin, E.C., and Woods, N.F. (1990): Sleep patterns related to menstrual cycle phase and premenstrual affective symptoms. Sleep 13: 403-9. 103. Lei, Z.M., Reshef, E., Rao, Ch.V. (1992): The expression of human chorionic gonadotropin/luteinizing hormone receptors in human endometrial and myometrial blood vessels. J.Clin. Endocrinol. Metab. 75: 651-9.

77

104. Lei, Z.M., Rao, Ch.V., Kornyei, J.L., Licht, P., and Hiatt, E.S. (1993): Novel expression of human chorionic gonadotropin/luteinizing hormone receptor gene in brain. Endocrinology 132: 2262-70. 105. Lei, Z.M., and Rao, Ch.V. (1994): Novel presence of luteinizing hormone/human chorionic gonadotropin (hCG) receptors and the down-regulating action of hCG on gonadotropin releasing hormone gene expression in immortalized hypothalamic GT1-7 neurons. Molecular Endocrinology, 8: 1111-21. 106. Lloyd, K.G., Zivkovic, B., Scatton, B., et al. (1989): The GABA-ergic hypothesis of depression. Pro Neuropsychopharmacol. Biol. Psychiatry 13: 341-51. 107. Loosfelt, H., Misrahi, M., Atger, M., Salesse, R., Vu, H.L., Thi, M.T., Jolivet, A., Guiochon-Mantel, A., Sar, S., Jallal, B., Garnier, J., Milgrom, E., (1989): Cloning and sequencing of porcine LH-hCG receptor cDNA: Variants lacking transmembrane domain. Science 245: 525-8. 108. Lopez-Calderon, A., Gonzales-Quijano, M.I., Tresquerres, M.I., Ariznavarreta, C. (1990): Role of LHRH in gonadotropin response to restraint stress in intact male rats. JEndocrinol. 124: 241-6. 109. Luine, V.N., Khylchevskaya, R.J., McEwen, B.S. (1975): Effect of gonadal steroids on activities of monoamine oxidase and choline acetylase in rat brain. Brain Res 86: 293306. 110. Lukács,

H.,

Hiatt,

E.S.,

and

Rao,

Ch.V.

(1995/a):

Peripheral

and

intracerebroventricular administration of human chorionic gonadotropin alters several hippocampus-associated behaviors in cycling female rats, Hormones Behav. 29: 42-58. 111. Lukács, H., Bognár, L., Tóth, P., Gachalyi, A., Nameny, J., Rao, Ch.V. (1995/b): Central effect of hCG on maternal behavior of rats. 2nd International Conference of the Society of Neuroscientists of Africa, Marrakesh, Morocco, Abstracts, p. 150.

78

112. Lukács, H., Tóth, P., Hiatt, Bognar, L., E.S., Reid, K.H., Iyer, V., Rao, Ch.V. (1996/a): Sexual hormone affects nonsexual behavior of female rat. Annual Conference of the International Behavioral Neuroscience Society, Cancun, Mexico, Abstracts, p. 48. 113. Lukács, H., Bognár, L., Tóth, P., Gachalyi, A., Hiatt, E.S., Rao, Ch.V. (1996/b): Az agyi hCG/LH receptorok hatása a szorongásra, aktivitásra, alvás-ébrenlét ciklusra. Honvédorvos 48: 315-25. 114. Lukács, H., Bognár, L., Tóth, P, Hiatt, E.S., Rao, ChV. (1996/c) Az agyi hCG/LH receptorok szerepe a szorongásban-állatkisérletes modell. Magyar Pszichiátriai Társaság V. Vándorgyűlése 1996. Gyula, Összefoglalók: 114.old. 115. Lukács, H., Bognár, L., Toth, P., Rao, Ch.V. (1997/a): Az alvás-ébrenlét hormonális befolyásolása

állatkísérletes

modellben.

A

Magyar

Pszichiátriai

Társaság

VI.

Vándorgyűlése, Siófok. Összefoglalók: 124.o. 116. Lukács, H., Toth, P., Bognar, L., Gachaly, A., Namenyi, J., Hiatt, E.S., Rao, Ch.V: (1997/b): The role of HPG axis and the limbic system in modulation of emotion and motivation (animal model). in Suppl. Biological Psychiatry. Abstracts: 42: 39S 117. Lukács, H., Bognár, L., Toth, P., Szombath, D., Rao, Ch.V. (1998): A centrálisan adott hCG stress-ulcus protektív szerepe (állatkísérletes modell). Magyar Pszichiátriai Társaság IV. Nemzeti Kongresszusa Budapest , Összefoglalók: 216. 118. Lukács, H., Tóth, P., Patai, K., Szombath, D., Rao, Ch.V. (1999): The role of hCG/LH receptors of the central nervous system. Experimental Biology 99, Washington, D.C., Abstr. No.794.8 Pg:A 1062 The FASEB J. 119. Lukács, H. (2001): Rat as model studying behavior effect of hCG. Seminars in Reproductive Medicine 19: 111-9. 120. Lux-Lantos, V., Rey, E., Libertun, C. (1992): Activation of GABA-B receptors in the anterior pituitary inhibits prolactin and luteinizing hormone secretion. Neuroendocrinology 56: 687-93.

79

121. Maas J.W. (1975): Biogenic amines and depression: biochemical and pharmacological separation of two types of depression. Arch Gen Psychiatry 32:1357-61. 122. Maculsky, N.J., Naftolin, F., Leranth, C. (1988): Immunocytochemical evidence for direct

synaptic

connections

between

corticotrophin-releasing

factor

(CRF)

and

gonadotropin releasing hormone (GnRH)-containing neurons in the preoptic area of the rat. Brain Res. 439: 391-5. 123. Majewska M.D. (1992): Neurosteroids: endogenous modulators of the GABA-A receptor: mechanism of action and physiological significance Prog. Neurobiol. 38: 379-95. 124. Mann, P.E., Felicio, L.F., Bridges, R.S. (1995): Investigation into the role of cholecystokinin (CCK) in the induction and maintenance of maternal behavior in rats. Hormones Behav. 29: 395-406 125. Mannisto, P.T., Laakso, M.L., Jarvinen, A., et al.(1992): Effects of the central and peripheral type benzodiazepine ligands on growth hormone and gonadotropin secretion in male rats. Pharmacol. Toxicol. 71: 75-80. 126. Martin, P., and Bateson, P. (1986): Measuring Behaviour: An Introductory Guide. Cambridge Univ. Press, Cambridge, UK. 127. Marshall, J.(1989/a): Regulation of gonadotropin secretion, in Endocrinology. Edited by DeGroot L, Besser G, Marshall J, et al. Philadelphia, PA, WB Saunders, 1989, pp.:190314 128. Marshall, J., Odell, W. (1989/b): The menstrual cycle-hormonal regulation, mechanisms of anovulation, and responses of the reproductive tract to steroid hormones, in Endocrinology. Edited by DeGroot L. Besser G, Marshall J, et al. Philadelphia, PA, WB Saunders, pp: 1940-9. 129. Marzuk, P.M., Tardiff, L., Leon, A.C., Hirsch, C.S., Portera, L., Hartwell, N., Iqbal, M.I.(1997): Lower risk of suicide during pregnancy Am. J.Psychiatry 154: 122-3.

80

130. Massol, J., Martin, P., Adessi, G., and Puech, A.I. (1989): Gonadotropin-releasing hormone (GnRH) as antidepressant: A psycho-pharmacological animal study. Eur. J.Pharmacol. 160: 395-9. 131. Mauri, M. (1990): Sleep and the reproductive cycle A review, Health Care for women Int., 11: 409-21. 132. McAdoo, B.C., Doering, C.H., Kraemer, H.C., Dessert, N., Brodie, H.K.H., and Hamburg, D.A.(1978): A study of the effects of gonadotropin-releasing hormone on human mood and behavior. Psychosomatic Medicine 40: 199-209. 133. McClintock M.K. (1987): A functional approach to behavioral endocrinology of rodents, in Psychobiology of Reproduction. Edited by Crews D. New York, Prentice Hall, pp: 176-203. 134. McEwen, B.S.. (1980): Binding and metabolism of sex steroid by the hypothalamicpituitary unit: physiological implications. Annu. Rev. Physiol. 42: 97-110. 135. McEwen, B.S. (1991): Non-genomic and genomic effects of seroids on neural activity. Trends Pharmacol Sci. 12:141-7. 136. McFarland, K.C., Sprengel, R., Phillips, H.S., Kohler, M., Rosemblit, N., Nikolics, N., Nikolics, K., Segaloff, D.L., Seeburg, P.H. (1989): Lutropin-choriogonadotropin receptor: An unusual member of the G protein-coupled receptor family. Science 245: 494-9. 137. Mendelson, S.D., Gorzalka, B.B. (1986): Effects of 5-HT1A selective anxiolytics on lordosis behavior: interactions with progesterone. Eur. J. Pharmacol. 132: 323-6. 138. Meyer, D.C., McRee, C., Jacobs, M.(1992): Role of 5-hydroxytryptamine receptors on luteinizing-hormone-releasing hormone release in the ovariectomized, estradiol-treated rat. Brain. Res. Bull. 28: 853-60.

81

139. Mora, S., Dussaubat, N., Diaz-Veliz, G. (1996): Effect oft the estrous cycle and ovarian

hormones

on

behavioral

indices

of

anxiety

in

female

rats.

Psychoneuroendocrinology 21: 609-20. 140. Myhrer, T. (1975). Locomotor and avoidance in rats with partial or total hippocampal perforant paths sections. Physiol. Behav. 15: 217-24. 141. Naito, K., Osama, H., Ueno, R., Hayashi, O., Honda, K. and Inoue, S. (1988): Suppression of sleep by prostaglandin synthesis inhibitors in unrestrained rats, Brain Res., 453: 329-36. 142. Nauta, W.J.H. (1946): Hypothalamic regulation of sleep in rats, an experimental study, J. Neurophysiol, 9: 285-316. 143. North, R.A., Whitehead, R., and Larkins, R.G. (1991): Stimulation by human chorionic gonadotropin of prostaglandin synthesis by early human placental tissue J. Clin.Endocrinol.Metab. 73: 60-70. 144. Numan, M. (1974): Medial preoptic area and maternal behavior in female rat. J. Comp. Physiol. Psychol. 87: 746-59. 145. Numan,

M.

(1988):

Neural

basis

of

maternal

behavior

in

the

rat

Psychoneuroendocrinology 13: 47-62. 146. Ogawa, S., Eng, V., Taylor, J., Lubahn, D.B., Korach, K.S., Pfaff, D.W. (1998): Roles of estrogen receptor-alpha gene expression in reproduction related behaviors of female mice. Endocrinology 139: 5070-81. 147. Ojeda, S.R., and Campbell, W.B. (1982): An increase in hypothalamic capacity to synthesize prostaglandin E2 precedes the first preovulatory surge of gonadotropins. Endocrinology, 111: 1031-7. 148. Oliver, C., Mical, R.S., and Porter, J.C. (1977): Hypothalamic-pituitary vasculature: evidence for retrograde blood flow in the pituitary stalk. Endocrionology 101: 598-604.

82

149. Osterlund, M.K., Overstreet, D.H., Hurd, Y.L. (1999): The flinders sensitive rats a genetic model of depression , show abnormal receptor mRNA expression in the brain that is reversed by 17 beta estradiol. Brain. Res. Mol. Brain Res. 74:158-66. 150. Palkovits, M. (1980): Útmutató és atlasz patkányagy sejtcsoportjainak izolált kivételére. Akadémiai kiadó Budapest. 22-24. és 39-46. old. 151. Paul, S.M., Axelrod, J., Saavedra, J.M., et al. (1979): Estrogen-induced efflux of endogenous catecholamines from the hypothalamus in vitro. Brain Res 178: 479-505. 152. Paxinos, G., and Watson, C. (1986): The Rat Brain in Stereotaxic Coordinates. Academic Press, Inc., Orlando, FL. 153. Pedersen, C.A., Ascher, J.A., Monroe, Y.L., Prange, A.J. Jr. (1982): Oxytocin induces maternal behavior in virgin female rats. Science, 216: 648-50. 154. Petralgia, F., Sutton, S., Vale, W, Plotsky P. (1987): Corticotropin releasing factor decreases plasma luteinizing hormone levels in female rats by inhibiting gonadotropin releasing hormone release into hypophysial-portal circulation. Endocrinology. 120: 1083-8. 155. Popovic, M., Popovic, N. (1999): Estrus cycle and gastric laesions in individual and group-stressed female rats Int. J. Psychophysiol. 33: 21-6. 156. Porsolt, R,D. (2000): Animal models of depression: utility of transgenic research. Rev. Neurosci. 11: 53-8 157. Rao, Ch.V., Mitra, S., Sanfilippo, J., Carman, F.R. (1981): The presence of gonadotropin binding sites in the intracellular organelles of human ovaries. Am. J. Ob. Gyn., 139: 655-60. 158. Rao, Ch.V., Fields, M.J., Chen, T.T., Abel, J.H., Edgerton, L.A. (1983): Change in gonadotropin-binding sites in intracellular development and regression. Experimental Cell Research 144: 285-95.

83

159. Rao, Ch.V., Li, X., Toth, P., Lei, Z.M., and Cook, V.D. (1993): Novel expression of functional human chorionic gonadotropin/luteinizing hormone receptor gene in human umbilical cords, J.Clin. Endocrinol. Metab. 77: 1706-14. 160. Rao, Ch.V., Lei, Z.M. (1990): Gonadotropin receptors in nongonadal reproductive tissues. ARTA l: 241-53. 161. Rapkin, A.J., Edelmuth, E., Chang, L., et al.(1987): Whole-blood serotonin in premenstrual syndrome. Obstet Gynecol 70: 533-7. 162. Rapkin, A.J., Morgan, M., Golman, L., Brann, D.W., Simone, D., Masch, V.B. (1997): Progesterone metabolite allopregnanolone in women with praemenstrual syndrome. Obstet Gynecol. 90: 7o9-14. 163. Rausch, J.L., Parry, B.L. (1993): Treatment of premenstrual mood symptoms, Psychiatr. Clin. North Am. 16: 829-39. 164. Ray, A., Henke, P.G., Sullivan, R.M. (1990) Noradrenergic mechanisms in central amygdalar nucleus and gastric stress ulcer formation in rats. Neurosci. Lett. 110: 331-6. 165. Reeves, N., Potempa, K., and Gallo, A. (1991): Fatigue in early pregnancy: An exploratory study. J. Nurse Midwifery 36: 303-9. 166. Reid, R.L, Yen, S.S. (1981): Premenstrual syndrome. Am J Obstet Gynecol 139:85104. 167. Reshef, E., Lei, Z.M., Rao, Ch.V., Pridham, D.D., Chegini, N., Luborsky, J.L., (1990): The presence of gonadotropin receptors in nonpregnant human uterus, human placenta, fetal membranes and decidua. J.Clin. Endocrinol. Metab. 70: 421-9. 168. Richard-Yris, M.A., Scharp, P.J., Wauters, A.M., Guemene, D., Richard, J.P., Foraste, M. (1998): Influence of stimuli from chicks on behavior and concentrations of plasma prolactin and luteinizing hormone in incubating hens. Horm. Behav. 33: 139-48.

84

169. Robson, K.S., and Moss, H.A.(1970): Patterns and determinants of maternal attachment. Journal of Pediatrics, 77: 976-85. 170. Robson, K.M., and Kumar, R. (1980): Delayed onset of maternal affection after childbirth. British Journal of Psychiatry, 136: 347-53. 171. Rofe, Y., Blittner, M., and Lewin, I. (1993): Emotional experiences during the three trimesters of pregnancy. J.Clin. Psychol. 49: 3-12. 172. Roozendal, M.M., Swarts, H.J., Wiegant, V.M., Mattheij, J.A. (1995): Effect of restraint stress on preovulatory luteinizing hormone profile and ovulation in the rat. Eur. J. Endocrinol. 133: 347-53. 173. Rosenblatt, J.S., and Lehrman, D.S. (1963): Maternal Behavior in the Laboratory Rat.". In H.L. Rheingold (ed.), Maternal Behavior in Mammals, New York: Wiley. 174. Rosenblatt, J.S. (1967): Nonhormonal basis of maternal behavior in the rat. Science 156: 1512-14. 175. Rossmanith, W.G., and Yen, S.S.C. (1987): Sleep associated decrease of luteinizing hormone pulse frequency during the early follicular phase of menstrual cycle: evidence for opioidergic mechanism. J.Clin. Endocrinol. Metab. 65: 715-19. 176. Rossmanith, W.G., Boscher, S., Kern, W., and Fehm, H.L. (1993): Impact of sleep on circadian excursions in the pituitary gonadotropin responsiveness of early follicular phase women. J. Clin.Endocrinol. Metab. 76: 330-6. 177. Saal, W., Glowaina, H.J., Hengst, W., and Happ, J. (1991): Pharmacodynamics and pharmacokinetics after exogenously administered human chorionic gonadotropin. Fertil. Steril. 56: 225-9.

85

178. Schaal, B. (1986): Presumed olfactory exchanges between mother and the neonate in humans. In J. LeCamus and J. Cosnier (eds.), Ethology and Psychology. Toulouse, France: Privat. I.E.C.. 179. Schmidt, P.J., Purdy, R.H., Moore, P.H., et al. (1994): Circulating levels of anxiolytic steroids in the luteal phase in women with premenstrual syndrome and in control subjects. J Clin Endocrinol Metab 79: 1256-60. 180. Schuckit, M.A, Daly, V., Herrman, G., et al. (1975): Premenstrual symptoms and depression in a university population. Diseases of the Nervous System 36: 516-7. 181. Schumacher, M., Corini, H., Frankfurt, M., et al. (1989): Localized actions of progesterone in hypothalamus involve oxytocin. PNAS USA. 86: 6798-801 182. Schemata, M., Corini, H., McEwen, B.S. (1989): Regulation of high-affinity GABAA receptors in specific brain regions by ovarian hormones. Neuroendocrinology 50: 315-20. 183. Schurz, B,. Wimmer-Greinecker, G,. Metka, M., et al. (1988): Beta-endorphin levels during the climacteric period. Maturitas 10: 45-50. 184. Sichel, D.A., Cohen, L.S., Robertson, L.M., Ruttenberg, A., Rosenbaum, J.F. (1995): Prophylactic estrogen in reccurent postpartum affective disorder. Biol. Psychiatry 38: 814-8. 185. Singh, M., Zug, J., Toth, P., Rao, Ch.V., Saufilippo, J.S., Yussmann, M.A. (1994): Functional relevance of hCG/LH receptors to regulation of eicosanoid biosyntetic enzymes in human leiomyomas and adjustment myometria. Society for Gynecologic Investigation Annual Meeting 186. Smith, S., Schiff, I. (1993): Modern management of premenstrual syndrome. New York: WW Norton. 187. Smith, W.J., Stewart, J., Pfaus, J.G. (1997): Tail pinch induces fos immunoreactivity within several regions of the male rat brain: effects of age Physiol. Behav. 61: 717-23.

86

188. Soules, M.R., Steiner, R.A., Cohen, N.I., Bremner, W.J., and Clifton, D.K. (1985): Nocturnal slowing of pulsatile luteinizing hormone secretion in women the follicular phase of the menstrual cycle. J. Clin. Endocrinol. Metab. 61: 43-9. 189. Steele, M.K., Stephenson, K.N., Meredith, J.M., and Levine, J.E. (1992): Effect on angiotensin II. on LHRH release as measured by in vivo microdialysis of the anterior pituitary gland of conscious female rats. Neuroendocrinology 55: 276-81. 190. Stone, A.B., Pearlstein, T., Brown, W.A. (1990): Fluoxetine in the treatment of premenstrual syndrome. Psychopharmacol Bull 26: 331-5. 191. Stumpf, C. (1965): Drug addiction on the electrical activity of the hippocampus. Internal Review of Neurobiology 8: 77-138. 192. Sullivan, R.M., Henke, P.G., Ray, A., Hebrt, M.A., Trimper, J.M. (1989) The GABA/benzodiazepine receptor complex in central amygdalar nucleus and stress ulcers in rats. Behav. Neural, Biol, 51: 269-9. 193. Szentágothay, J. (1975): Functionális anatómia, Medicina kiadó old. 1380-4, 1399414, 1430-1. 194. Tache, Y. (1987) The peptiderg brain gut axis: influence on gastric ulcer formation. Chronobiol Int. 4: 11-4.

195. Tanaka, E., Baba, N., Toshida, K., et al. (1993): Evidence for 5-HT2 receptor involvement in the stimulation of preovulatory LH and prolactin relesae and ovulation in normal cycling rats. Life Sciences 52: 669-76. 196. Tearo, A., Matsumura, H., Saito, M. (1998): Interleukin -1 induces slow-wave sleep at the prostaglandin D2-sensitive sleep promoting zone in the rat brain. J-Neurosci. 18: 6599-607.

87

197. Telegdy, G., and Rózsahegyi, G. (1971): Effect of gonadotrophins on extinction of an avoidance conditioned reflex and exploratory behaviour in the rat. Acta Physiolog. Acad. Scientarium Hungaricae 40: 209-14. 198. Terasawa, E., Whitmoyer, D.L., and Sawyer, C.,H. (1969): Effects of luteinizing hormone (LH) on multiple unit activity in the rat hypothalamus, Am.J.Physiol., 217: 111926. 199. Thomas, G.J., and Gash, D.M. (1988): Differential effects of hippocampal ablations on dispositional and representational memory in the rat. Behav. Neurosci. 102: 635-42. 200. Thomas, G.J., and Ordy, J.M. (1992): Memory: a behavioristic and neuroscientific approach. In L.R. Squire, and N. Butters (Eds.) Neuropsychology of Memory, 2nd ed., Chap. 42, pp.: 485-95. The Guilford Press, New York. 201. Toledo, A., Ramani, N., Rao, Ch.V. (1997): Direct stimulation of nucleotide triphosphatase activity in human ovarian nuclear membranes by human chorionic gonadotropin. J.Clin. Invest. 2.65: 305-9. 202. Toth, P., Rao, Ch.V.(1992): Direct novel regulation of cyclooxigenase (COX) and prostacyclin synthase (PG/2-S) by hCG in human amnios, Placenta 13: A 63. 203. Toth, P., Li, X., and Rao, Ch.V. (1993): Expression of hCG/LH receptor gene and its functional coupling to regulation of cyclooxigenase - 1 and 2 enzymes in human fetal membranes, Placenta, 14: A.78. 204. Toth, P., Lukács, H., Hiatt, E.S., Reid, K.H., Iyer, V., and Rao, Ch.V. (1994). Administration of human chorionic gonadotropin affects sleep-wake phases and other associated behaviors in cycling female rats. Brain Res. 654: 181-90. 205. Toth, P., Lukács, H., Ács, N., Szombath, D. (1999): The hCG/LH receptors of the brain play role in coping with stressful situations. 10th World Congress on human reproduction. Salvador, Bahia., Abstr. P-030.

88

206. Yadin, E., Thomas, E. (1996): Stimulation of lateral septum attenues immobilizationinduced stress ulcers. Physiol-Behav. 59: 883-6. 207. Yen, S.S.C., Jaffe, R.B. (1991): Reproductive Endocrinology. Third. ed. W.B. Saunders Company.pp.: 105-151, 888-980. 208. Valera, S,. Ballivet, M., Bertrand, D. (1992): Progesterone modulates a neuronal nicotinic acetylcholine receptor. PNAS. USA 89: 9949-53. 209. Vane, J.R., Bakhle, Y.S, Botting, R.M. (1998): Cyclooxygenases 1 and 2. Annu. Rev.Pharmacol. Toxicol. 38: 97-120 210. Van-Vugt, D.A., Washbrum, D.L., Farley, A.E., Reid, R.L. (1997): Hypoglycemia induced inhibition of LH and stimulation of ACTH secretion in the rhesus monkey blocked by alprazolam. Neuroendocrinology 65: 344-52. 211. Vaughan, C.W. (1998): Enhancement of opioid inhibition of GABAergic synaptic transmission by cyclooxygenase inhibitors in rat periaqueductal gray. Br.J.Pharmacol. 123: 1479-81 212. Vellucci, S.V., Parrot, R.F. (1995): Prostaglandin-dependent c-Fos expression in the median preoptic nucleus of pigs subjected to restraint: correlation with hypertermia. Neurosci -Lett. 198: 49-51. 213. Vinogradova, E.P., Zaichenko, I.N., Zhukov, D.A. (1996): The effect of stress on the anxiety level in female white rats at different stages of estrous cycle. Zh Vyss. Nerv Deiat Im IP. Pavlova 46: 769-75. 214. Wang, P. N., Liao, S.Q., Liu, R. S., Liu, C.Y., Chao, H.T., Lu, S. R., Yu, H.Y., Wang, S.J., Liu, H.C. (2000): Effects of estrogen on cognition, mood, and cerebral blood flow in AD: a controlled study. Neurology 54: 2061-6. 215. Warnock, J.K., Bunden, J.C. (1997): Anxiety and mood disorders with gonadotropin releasing hormone agonist therapy. Psychopharmacol. Bull 33: 311-6.

89

216. Watanabe, Y., Mori, K., Imamura, K., Takagi, S.F., and Hayashi, O. (1986): Modulation by prostaglanidin D2 of mitral cell responses odor stimulation in rabbit olfactory bulb, Brain Res., 378 : 216-22. 217. Williams, C.L., Nishihara, M., Thalabard, J.C., Grossen, P.M., Hotchkiss, J., Knobil, E. (1990): Corticotrophin releasing factor and gonadotropin releasing hormone pulse

generator

activity

in

the

rhesus

monkey:

electrophysiological

studies.

Neuroendocrinology, 52: 133-7. 218. Wise, P.M., Weiland, N.G., Scarborough, K., et al. (1989): Changing hypothalamopituitary function: its role in aging of the female reproductive system. Horm Res. 31: 39-44, 219. Wirz-Justice, A., Puhringer, W., Hole, G., et al. (1975): Monoamine oxidase and free tryptophan in human plasma: normal variations and their implications for biochemical research in affective disorders. Pharmakopsychiatrie Neuropsychopharmakologie 8: 310-20.

90

Az értekezés témaköréből megjelent közlemények és előadás absztraktok

1/A. NEMZETKÖZI FOLYÓIRATBAN 1. Lukacs, H., Hiatt, E.S., Lei, Z.M., Rao, Ch.V. (1995): Peripherial and intercerebroventricular administration of human chorionic-gonadotropin alters several hippocampus-associated behavior in cycling female rats. Hormones Behav. 29:42-58. 2. Lukacs, H. (2001): Rat as model for studying behavior effects of hCG. Semin. Reprod. Med. 19:111-119. 3. Toth, P., Lukacs, H., Hiatt, E.S., .Rerd, K.H., Iyer, V., and Rao, Ch.V. (1994): Administration of human chorionic gonadotropin affects sleep-wake phases and other associated behaviors in cycling female rats. Brain Res. 654: 181-190. l/B. REFERÁLT FOLYÓIRATBAN MEGJELENT ÖSSZEFOGLALÓK 1. Lukacs, H., Tóth, P., Hiatt, E.S., Reid, K.H., Iyer, V.; Rao, Ch.V. (1996): The sedatohypnotic effect of the hCG on intact female rats FASEB J. 10 (3), 4140 2. Toth, P., Lukacs, H., Rao, Ch.V., Lei, Z.M., Gimes, G. (1996): hCG /LH receptors regulate eicosanoid metabolism in extragonadal reproductive and neural tissues. FASEB J. 10 (3) 4493 3. Lukacs, H., Toth, P., Bognar, L., Gachaly, A.; Namenyí, J. Hiatt, E.S., Rao, Ch.V: (1997): The role of HPG axis and the limbic system in modulation of emotion and motivation (animal model). in Suppl. of Biological Psychiatry 42:39S Abstr. 14-101., 4. Lukacs, H., Szombath, D., Toth, P., Bognar, L., Rao, Ch.V., Fűrész. J. (1998): Exogenous hCG does protect against stress ulcer in rats.. FASEB J 12 {5), 4330 Part II. Suppl S... 5. Toth, P., Lukacs, H., Paulin, F., Rao, Ch.V. (1998): The role of LH/hCG receptors of uterine arteries in blood flow regulation in early pregnancy. FASEB J.12 (4) 2247 Part I. Suppl.S. 6. Lukacs, H., Toth, Pw, Patai, K., Szombath, D., Rao; Ch.V.(1999): The role of hCG/LH receptors of the central nervous system. FASEB J.13 (5) A 1062-A 1062 Part II. Suppl.S. 1/C. MAGYAR NYELVÜ FOLYÓIRATCIKK Lukacs, H.; Bognár, L., Tóth, P., Gachalyi, A., Hiatt, E.S., Rao, Ch.V. (1996): Az agyi hCG/LH receptorok hatása a szorongásra, aktivitásra, alvás-ébrenlét ciklusra. Honvédorvos (48) 315-325.

91

2./ A. NEMZETKÖZI KONFERENCIÁK ELŐADÁSKIVONATAI 1. Lukacs, H., Hiatt, E.S.; Rao, Ch.V. (1993): Human chorionic gonadotropin affects memory test field behavior neophobia, and memory test performance in rats. 23rd Annual Meeting of Society for Neuroscience, Washington D.C., Abst. No: 661.8. pp. 1611. 2. Toth, P., Lukacs, H., Hiatt, E.S;, Reid, K.H., Iyer, V., Rao, C.V. (1993): Human chorionic gonadotropin affects sleep/wake and behavioral patterns in rats. In the Program of the Society for Neuroscience Annual Meeting, Washington DC (63; 355 A 742.4) 3. Lukacs, H., Bognár, L., Tóth, P.; Gachalyi, A., Nameny, J., Rao, Ch.V. (1995): Central effect of hCG on maternal behavior of rats. 2nd International Conference of the Society of Neuroscientists of Africa, Marrakesh, Morocco, Abstr. pp. 150. 4. Lukacs, H., Tóth, P., Hiatt, Bognar, L., E.S:, Reid, K.H., Iyer, V., Rao, Ch.V. (1996): Sexual hormone affects nonsexual behavior of female rat. Annual Conference of the International Behavioral Neuroscience Society, Cancun, Mexico, Abstr. p. 48. 5. Toth, P., Lukacs; H., Ács, N., Szombath, D. (1999}: The hCG/LH receptora of the brain play role in coping with stressful situations. l0th World Congress on human reproduction. Salvador, Bahfia Abstr. P-030. 6. Lukacs, H., Tóth, P., Hiatt; E.S., Reid, K.H.; Iyer, V.; Rao, Ch.V. (1996): The sedatohypnotic effect of the hCG on intact female rats. Annual Meeting of the American Physiological Society, Washington DC USA, 4140: A 716 FASEB J. 7. Toth, P., Lukacs, H., Rao, Ch.V., Lei, Z.M., Gimes, G. (1996): hCG ILH receptors regulate eicosanoid metabolism in extragonadal reproductive and neural tissues. Annual Meeting of the American Physiological Society, 4493: A 778 8. Lukacs, H., Toth, P., Bognar, L., Gachaly, A., Namenyi, J. Hiatt, E.S., Rao, Ch.V: (1997): The role of HPG axis and the limbic system in modulation of emotion and motivation (animal model). Biological Psychiatry A: 14-101.; 6th World Congress of Biological Psychiatry, Nice, France. 9. Lukacs, H.; Szombath, D., Toth; P., Bognar, L., Rao, Ch.V.; Fűrész, J. (1998): Exogenous hCG does protect against stress ulcer in rats. Annual Meeting of Experimental Biology. San Francisco, USA , 10. Toth, P., Lukacs, H., Paulin, F., Rao, Ch.V. (1998): The role of LH/hCG receptors of uterine arteries in blood flow regulation in early pregnancy. The FASEB J.12 (4):.. 11. Lukacs, H., Toth, P., Patai, K., Szombath, D., Rao, Ch.V.(1999): The role of hCG/LH receptors of the central nervous system. Experimental Biology 99, Abstr. No.794.8

92

2./ B. MAGYAR KONFERENCIÁK ELŐADÁSKIVONATAI 1. H.Lukács, E.S. Hiatt, P. Tóth, Ch V. Rao (1994): Modulation of open field behavior, neophobia, and memory test performance in rats by hCG. III. Semmelweis Science Fair Abstr. No. 185. 97. old. 2. H.Lukács, P. Tóth, E.S. Hiatt, K.H. Reid, V. Iyer, Ch.V. Rao: Sleep/wake and behavioral patterns in rats are modulated by hCG. (1994): III. Semmelweis Science Fair Abstr.No. 186. 98. old. 3. Lukacs, H., Bognar, L., Toth, P., Gachaly, A., Nameny, J., Rao, C.V. (1995): The effect of central administration of hCG on maternal behavior of rats. IV. Semmelweis Science Fair, Abstr, No. 219. 94. old. 4. Lukács, H., Bognár L.,Toth P, E.S. Hiatt, ChV, Rao. (1996): Az agyi hCG/LH receptorok szerepe a szorongásban - állatkísérletes modell. Magyar Pszichiátriai Társaság V. Vándorgyűlése Absztr. 114.o1d. 5. Lukacs, H., Bognár, L., Toth, P.,. Rao., Ch.V. (1997): Az alvás-ébrenlét hormonális befolyásolása állatkísérletes modellben. A Magyar Pszichiátriai Társaság VI. Vándorgyűlése, Abszt. P-24, 124.o1d. 6. Bognár L, Lukacs, H., Bánhegyi D, Gálné Szendy K. (1997): Program a 18-22 éves férfi korosztály harmonikus emberi kapcsolataiért. Magyar Pszichiátriai Társaság VI. Vándorgyűlése, Abszt. P-2o, 121.o1d. 7. Toth, P., Lukacs, H.; Lei, Z.M., Li, Xi, Rao., Ch.V. (1997): The expression of hCG/LH receptors in the human fetal membranes and their role in the regulation of cyclooxigenase-1 gene.. VI. Semmelweis Science Fair, Abst. No. 186, p.77. 8. Toth, P., Lukacs, H., Gimes, G., Paulin, F., Rao, Ch.V. {1997): The role of hCG in the regulation of uterine blood flow in early pregnancy. VI: Semmelweis Science Fair, Abst. No.187, p. 78. 9. Lukacs, H., Szombath, D., Toth, P., Bognár, L., Rao, Ch.V., Fűrész, J. (1997): The stress ulcer protective role of exogenous hCG in rats. VI. Semmelweis Science Fair, Abst. No. 104. p. 45. 10. Lukacs, H., Bognár, L., Toth, P., Szombath, D., Rao., Ch.V. (1998): A centrálisan adott hCG stress-ulcus protektív szerepe (állatkísérletes modell). Magyar Pszichiátriai Társaság IV. Nemzeti Kongresszusa Abstr. 216. old. 11. Toth, P:, Lukacs, H., Szombath, D., Bognár, L., Rao, Ch.V. {1998.): A centrális hCG hatás és stressz ulcus közötti kapcsolat. Magyar Nőorvos Társaság XXVI. Nagygyűlése. Abstr. No. P.615, 59.o1d.

93

12. Tóth, P. Lukács, H., Gimes, G., Paulin, F., Rao, Ch.V. (1998): A hCG szerepe fenyegető vetélés kezelésében és az artéria uterina véráramlásának szabályozásában. Magyar Nőorvos Társaság XXVI. Nagygyűlése. Abstr: P630. 37.o1d. TOVÁBBI KÖZLEMÉNYEK ÉS ABSZTRAKTOK 1. Magyar, I, Lukacs, H., Mód, L., Alföldi, A., Arató, M. (1986): Military induction, stress and DST (editorial) Biological Psychiatry, 21: 1101-1109. 2. Lukacs, H., Frecska, E., Arató, M., Mód, L., Alföldi, A., Magyar, I. (1986): Postdexamethasone serum cortisol level and coping. Stress and Emotion International Conference, Visegrad, Hungary. Abstr.......p. 3. Magyar, I, Lukacs, H., Mód, L., Alföldi, A., Arató, M. (1986): Military induction can cause DST nonsupression. Annual Meeting of American Psychiatric Association. Washington D.C. USA. 4. Magyar. I, Lukacs. H., Mód; L., Alföldi, A., Arató, M. (1987): Stress és DST. Magyar Pszichiátriai Társaság Kongresszusa, Budapest. 5. Frecska, E., Magyar, I, Lukacs, H., Mód, L., Alföldi, A., Arató, M. (1988): Dexamethasone supression test and coping behavior in psychosocial stress. Psych. Res. 23 (2): 137-45. 6. Frecska, E., Lukacs, H. (1989): Psychosocial stress, dexamethasone and plasma prolactin. 44th Annual Convention of the Society of Biological Psychiatry 7. Frecska, E., Lukacs, H. (1989): Psychosocial stress, dexamethasone and plasma prolactin. Annual Meeting of American Psychosomatic Society; San Francisco USA 8. Frecska, E., Lukacs, H., Mód, L., Alföldi, A., Arató, M., Powchik, P. ( 1991 ): Postdexamethasone serum cortisol level and coping. In: Stress and Emotion Vo1.14. Ed. Spíelberger, C.D., Sarason, LG., Kulcsar, Zs., Van Heck, G.L, Hemisphere Publishing Company, Washington D:C. pp. 179-186. 9. Bognár, L., Lukács, H., Bánhegyi, D., Gálné Szendi K. (1995): Sorkatonák körében végzett 2000 fős mentálhigiénés felmérés. Honvédorvos XLVII. évfolyam 1: 26-40.o1d. 10. dr Bognár L., dr Berky M, Dr Lukács H (1996). Nemzetközi katonaorvosi tapasztalatok, a katonák öngyilkosságának megelőzésében Magyar Pszichiátriai Társaság V. Vándorgyűlése Abstr. 114. old. 11. Dr Lukács H., Dr Bognár L. (1999) Anorexia-bulimia-obesitas tüneteinek értékelése és a kezelésben szerzett tapasztalataink. Magyar Pszichiatriai Társaság VII. kongresszusa Abstr. 163.o1d.