Mondok Anita
A felsőoktatási szakképzés követelményeinek elemzése a turisztikai munkaadók elvárásainak való megfeleltetéssel Analysis of ISCED 5 level education’s requirements according to tourism professionals’ expectations
[email protected] Szolnoki Főiskola, főiskolai adjunktus
A turizmus és vendéglátás ágazat jelentős szerepet tölt be a nemzetgazdaságban magas munkaerő-intenzitása, külföldi valutabevétel-generáló képessége, s multiplikatív hatása révén, amellyel az egyes desztinációkban a helyi gazdaság teljesítményére is pozitív hatást fejt ki. A turisztikai munkaerőpiac széles körben alkalmaz munkaerőt a képzetlentől a magas képzettségi szinttel rendelkezőkig. A turisztikai felsőoktatás rendszere hazánkban nemzeti szinten szabályozott, s az akkreditáció okán a turisztikai felsőfokú oktatásban végzettek elismert szakmai végzettséggel kerülnek a munkaerőpiacra. Jelen cikk egy kérdőíves kutatás bizonyos eredményeit kívánja bemutatni, amelyet a Turizmus-vendéglátás felsőoktatási szakképzés képzési sajátosságainak érintettjeinek - végzős hallgatók illetve turisztikai szakemberek, akik a végzősök leendő munkáltatói valamint a képzésoktatói - véleményét vizsgálta. A kutatás fő célja volt feltárni az érintettek személyes és szervezeti elvárásait a turizmus-vendéglátás területén folyó ISCED 5 szintű képzés során fejlesztendő kompetenciákra vonatkozóan. A cikkben a munkaadók aspektusának ismertetésére kerül sor. A kutatás külön figyelmet fordított annak vizsgálatára, hogy a Turizmus-vendéglátás felsőoktatási szakképzés kettős jellege, amely a munkaerő-piacra és a Turizmus-vendéglátás alapképzésbe való belépésre történő egyidejű felkészítésből ered, nyújt-e kellő keretet a turisztikai munkáltatók által elvárt készségek és képességek fejlesztésére. A kapott eredmények minden érintetti kör számára hasznosak lehetnek, illetve segíthetnek a képzési program felelőseinek illetve az intézményi döntéshozóknak a szak fejlesztésében. Kulcsszavak: turizmus-vendéglátás, felsőoktatási szakképzés, stakeholder, kompetencia 1. A felsőfokú szakképzési programok gyökerei Az olajválságot követő időkben számos államban felgyorsult az érettségit adó középiskolák expanziója, így nőtt azon érettségizettek száma, akik megszerezték a formális jogosultságot a felsőoktatásba való belépésre. Társadalmi jellemző, hogy az érettségizettek egy része nem felel meg a tudományos igényű felsőoktatás követelményeinek – ez ebben az esetben is fennállt, illetve emellett a munkaerőpiac nem tudta fogadni a főiskolai, egyetemi végzettségűek tömegeit. A munka világában gyakorlatias, naprakész, azonnal alkalmazható, de magas szintű kvalifikációkra mutatkozott tehát kereslet, így a társadalmi és a gazdasági igények kielégítését szolgálták a rövid képzési idejű, felsőfokú szakképzési programok, amelyeket számos országban, mint az Egyesült Államokban, Franciaországban, az Egyesült Királyságban, Kanadában, Japánban, Hollandiában, Németországban vezettek be (Fehérvári – Kocsis, 2009:9). 2. A felsőoktatási szakképzés jellemzői A felsőfokú szakképzésnek nevezett rövid ciklusú oktatási forma felsőoktatás rendszerébe történő illesztésének egyik mozgatórugója a továbbtanulás lehetőségének közvetlen biztosítása a teljesített kreditek garantált beszámítása által. Mivel a képzési forma iránt elsősorban a szolgáltatások területén, mint például a turizmus, mutatkozott igény, ezért a kétéves képzésnek a kötelező féléves szakmai gyakorlat része lett, amelyet a Magyar Kereskedelmi és
287
Iparkamara által regisztrált vállalatoknál kell elvégezni. Az intézkedés célja a képzés és a gazdaság szükségleteinek összehangolása volt. A korábbi felsőfokú szakképzés rendszere átalakításának oktatáspolitikai célja éppen a képzés ISCED 5-szintre emelése valamint a Turizmus-vendéglátás alapképzésbe történő továbblépés kereteinek hatékonyabb megvalósítása volt. Ez az elvárás azonban nem könnyen egyeztethető össze a turisztikai munkaadók szakmai gyakorlati ismeretekkel rendelkező, nem vezetői szintű turisztikai pozíciók betöltésére alkalmas szakemberek iránti igényével. A nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény alapján a felsőfokú szakképzéseket felsőoktatási szakképzések váltották fel. 2013-ban már csak erre az új típusú képzési formára lehetett jelentkezni a felsőfokú szakképzések helyett. A törvény 15.§ (2) alapján: „Felsőoktatási szakképzésben felsőfokú szakképzettség szerezhető, melyet oklevél tanúsít. A felsőoktatási szakképzésre tekintettel kiállított oklevél önálló végzettségi szintet nem tanúsít. A felsőoktatási szakképzésben legalább százhúsz kreditet kell, és legfeljebb százötven kreditet lehet megszerezni. A képzési és kimeneti követelmény tartalmazza a felsőoktatási szakképzésben szerzett krediteknek az azonos képzési területhez tartozó alapképzésbe való beszámítását. A beszámítható kreditek száma legalább harminc, legfeljebb százhúsz lehet.” A felsőoktatási szakképzések képzési és kimeneti követelményeiről szóló 39/2012. (XI. 21.) EMMI rendelet életbe lépésével a rövid ciklusú képzés a felsőoktatási rendszerbe került, elfogadásra került a felsőoktatási szakképzésről és a felsőoktatási képzéshez kapcsolódó szakmai gyakorlat egyes kérdéseiről szóló kormányrendelet (230/2012. (VIII. 28.)) is. Ezzel együtt hatályba lépett a Magyar Képesítési Keretrendszer bevezetéséhez kapcsolódó feladatokról, valamint az Országos Képesítési Keretrendszer létrehozásáról és bevezetéséről szóló 1004/2011. (I. 14.) Korm. határozat módosításáról szóló 1229/2012. (VII. 6.) Korm. határozat is. A felsőoktatási szakképzés legfőbb jellemzői tehát: Felsőoktatás rendszerébe illesztik a rövid ciklusú, gyakorlatorientált, de elméleti tudást is adó képzést, a fejlett országok gyakorlatában már működik. Felsőoktatási szakképzésben felsőfokú szakképzettség szerezhető, melyet oklevél tanúsít, ellenben a megszerzett oklevél önálló, felsőfokú végzettségi szintet nem ad. Viszonylag rövid idő alatt gyakorlati tudással is felvértezett asszisztensek képezhetők – oklevéllel, záróvizsgával fejezve be tanulmányaikat. A kétéves képzések kikerülnek az Országos Képzési Jegyzékből (OKJ). A felsőoktatási szakképzések képzési programját az intézmények dolgozzák ki. Felsőoktatási szakképzés is moduláris felépítésű, illetve a különböző területeken 12 kreditnyi közös ismeretanyagot kell elsajátítani. Képzés megvalósítható nappali-, levelező- és távoktatás tagozat keretében. Képzési idő 4 oktatási félév, melyből egy félév összefüggő szakmai gyakorlat. Felsőoktatási intézmény akkor indíthatja, ha van a besorolási szakon alap- vagy osztatlan képzése. Az alapképzésből való visszalépés lehetősége a BA szakok minőségét, az oktatás eredményességét javíthatja és az egyén személyes boldogulásához is vezethet. Mivel a felsőoktatás része ez a forma, itt is állami ösztöndíjas és önköltséges helyek állnak rendelkezésre. 2013-tól már csak erre az új típusú képzési formára lehet jelentkezni. Egy EMMI1 rendelet alapján öt területre sorolták a képzéseket: munkaerő-piaci ismeretek, idegen nyelvi alapszintű ismeretek, szakmai és pénzügyi információ feldolgozási alapismeretek, kommunikációs ismeretek csoportba tartoznak a szakok. A felsőoktatási intézmények által hallgatói jogviszony keretében folytatott ISCED 5B2 szintű szakképzés az felsőfokú szakképzettséget ad, újabb végzettségi szintet azonban nem. Felsőoktatási szakképzésben felsőfokú szakképzettséget tanúsító oklevelet lehet szerezni. Korábban felsőfokú szakképzés elnevezéssel, 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma ISCED 5B: Az oktatás egységes nemzetközi osztályozásának rendszere (International Standard Classification of Education, ISCED) keretében definiált képzési szint, amely gyakorlatorientált, szakmaspecifikus programokat ölel fel, az ezen a képzésekben résztvevőket speciális ismereteket, készségeket igénylő szakmákra készítenek fel. A képzés időtartama 2 vagy 3 év. 1 2
288
szeptemberétől pedig felsőoktatási szakképzés néven található meg a felsőoktatás képzési portfoliójában. Ezen képzést – a korábbi gyakorlattal ellentétben - csak főiskolák és egyetemek indíthatnak. A felsőoktatási szakképzés besorolási alapszakján való továbbtanulás esetén a felsőoktatási szakképzés képzési és kimeneti követelményeiben meghatározott kreditek 75 százalékát el kell ismerni (egy 120 kredites felsőoktatási szakképzés esetében ez 90 kreditet jelent). E kreditérték nagyságát kívánja csökkenteni az új képzési és kimeneti követelményrendszer, amely még munkaanyagként szakmai egyeztetés alatt áll. Felsőoktatási szakképzésben eredményes felvételi eljárást követően vagy a besorolási szakon folytatott, be nem fejezett tanulmányok beszámításával kezdhetők meg, illetve folytathatók tanulmányok. A vizsgált tématerületen Turizmus-vendéglátás felsőoktatási szakképzés érhető el turizmus illetve vendéglátás szakiránnyal, a szakképzettség megnevezése felsőfokú közgazdász-asszisztens turizmus vagy vendéglátás szakirányon. A gazdaságtudományok képzési területen belül, üzleti képzés keretében oktatják, s bemenő szakja a Turizmusvendéglátás alapszaknak. A képzési idő 4 félév, a felsőoktatási szakképzettség megszerzéséhez összegyűjtendő kreditek száma 120. Tekintettel a képzés gyakorlatorientált koncepciójára, az elméleti és gyakorlati képzés aránya 55:45%. A képzés során a hallgatóknak összefüggő szakmai gyakorlaton kell részt venniük, ennek időtartama a teljes idejű képzésben 1 félév, (legalább 560 óra), részidős képzésben hat hét (ebből összefüggő három hét, legalább 240 óra). A besorolási szakon való továbbtanulás esetén a beszámítandó kreditek száma minimum 30, maximum 60 (kezdetben 90). A szakképzettség megszerzéséhez legalább középfokú (B2) komplex típusú, a képzési területnek megfelelő államilag elismert szaknyelvi vizsga vagy azzal egyenértékű érettségi bizonyítvány, illetve oklevél szükséges. Felsőoktatási szakképzés esetében - az alap- vagy mesterképzéshez hasonlóan – olyan készségek és képességek kerültek megfogalmazásra, amelyek valamennyi felsőoktatási szakképzés közös modulját jellemzik. Ezek öt területre terjednek ki: munkaerő-piaci ismeretek, idegen nyelvi ismeretek, szakmai információ feldolgozási alapismeretek, kommunikációs ismeretek és pénzügyi ismeretek. Valamennyi felsőoktatási szakképzés közös kompetencia modulja 12 kreditet, a képzési terület szerinti közös modul 21 kreditet (amelyből a képzési ág szerinti közös modul 6 kreditet), a szakképzési modul 87 kreditet (amelyből az összefüggő szakmai gyakorlat 30 kreditet), illetve a szakirány szerinti modul 57 kreditet ér. A felsőoktatási szakképzés célja a turizmus és a vendéglátás vállalkozásaiban és non-profit szervezeteiben szakmai idegen nyelvet beszélő, gyakorlattal is rendelkező szakemberek képzése. A végzett hallgatók képesek a turizmusban és a vendéglátásban működő mikro- és kisvállalkozások alapítására, vezetésére és működtetésére, valamint közép, és nagyvállalatok egyes részlegének vezetésére, illetve felsővezetők munkáját segítő szakreferensi és asszisztensi feladatok ellátására. A turizmus szakirányon továbbá megismerkednek a turizmus részterületeivel, és alkalmasak önállóan vagy vezetők melletti asszisztensi, referensi feladatok ellátására, a vendéglátás szakirányon továbbá speciális ismereteket szerezzenek a különböző helyekre települt, eltérő szintű, felszereltségű, üzemméretű és eltérő céllal üzemelő vendéglátóhelyek (étterem, cukrászda, kisvendéglő, csárda, intézményi étkeztetés egységei stb.) működtetésében. A képzés során elsajátítandó kompetenciák a megismert és megtanult szakmai ismeretken alapulnak. A tudás, jártasság elvárás egyben feltételezi az ismeretanyag gyakorlati alkalmazásának képességét is, erre utal a „megértés és felismerés, a gyakorlat és a szociális területen”3 bevezetés is. Az általános turisztikai képzés célja a diszciplína általános ismeretinek, illetve a munkahelyi sajátosságainak megismertetése, fókuszálva a szállás- és vendéglátó vállalkozásokra. A turizmus szakirányon az általános turisztikai ismeretek mélyítésével a végzettek nagyobb rálátással rendelkeznek a turizmusföldrajz, a kultúra, a térségmenedzsment, az utazásszervezés, valamint egy szabadon választott turizmusfajta (egészségturizmus, falusi turizmus) területekre. A vendéglátó szakirány célja a vendéglátó áruforgalom egyes szakaszai ismeretanyagának megismertetése (beszerzés, raktározás, termelés, értékesítés) valamint vendéglátó vállalkozások menedzselése alapjainak bemutatása. A személyes, társas és módszerkompetenciák a munkahelyi szituációk alapvetően kezeléséhez szükségesek körét tartalmazza, mint probléma-felismerés, kommunikációs képesség vagy csapatban való munkavégzés képessége. Az emberi erőforrások miniszterének 39/2012. (XI. 21.) EMMI rendelete a felsőoktatási szakképzések képzési és kimeneti követelményeiről 3
289
3. Primer kutatás - anyag és módszer A turizmusoktatás érintettjeinek szakmai körét a turizmus területén működő profitorientált és nonprofit vállalkozások adják. Kutatásomban e körbe a szálláshely-szolgáltatók, a vendéglátók, az utazásközvetítés vállalatai, a turisztikai attrakciók üzemeltetői valamint az állami irányítású turisztikai szervezetek illetve TDM szervezetek tartoznak. A turisztikai szolgáltatások nyújtása (kínálati oldal) valamint a turizmus fejlesztése (adottságok és turisztikai kínálat fejlesztése illetve promotálása) a turizmus piacának azonos, keresleti oldalán állnak, így a kutatásban azonos súllyal kerül a válaszadók véleménye figyelembe vételre. A turisztikai munkáltatók nézőpontjának megismerésére összeállított kérdőívet személyes, telefonos és emailes kapcsolatfelvételt követően juttattam el 185, Magyarországon működő turisztikai egység, vállalkozás és szervezet felső- vagy középvezetői számára. A kérdőív hossza illetve a kérdéscsoportok komplexitása szükségessé tette a kitöltők számára a kapcsolatfelvételkori részletes tájékoztatás nyújtását, valamint a kitöltés közbeni segítségnyújtás biztosítását. A lekérdezésre 2014. 01. 15. és 2014. 06.16. között került sor, s a kontaktszemélyek által vállalt kitöltés ellenére mindössze 23 kérdőívet sikerült személyesen kitöltetnem, illetve 30 darabot emailben megküldve kaptam kézhez a kontaktszemély elfoglaltságára való hivatkozással. Az emailben megküldött kérdőívek közül 2 hiányos volt, így ezek kizárásra kerültek a kutatásból. A válaszok kódolása és rögzítése illetve a statisztikai módszerekkel történő elemzése Microsoft Excel szoftver segítségével történt. A Likert-skálás kérdések hatfokozatú (1-6) értékskálán kerültek megválaszolásra. Az 51 válaszadó a turizmus több területét öleli fel, magában foglalva a profitorientált szolgáltató szektor mellett a nonprofit TDM-ek és állami turizmusfejlesztési szervezetek képviselőit is. Egy szolgáltatónak több profilja is lehet, nagyon gyakori a szállodai szálláshely-szolgáltatás mellett vendéglátás és rendezvényszervezési szolgáltatások nyújtása is. A kutatásban részt vett munkaadók vállalatainak, szervezeteinek működési profil-megoszlása változatos (51 szervezet által megjelölt összesen 97 profil) (1. ábra). Az egyéb profilok között egy falusi szállásadás, egy látogatóközpont és négy wellness- és fürdőszolgáltatás szerepelt. A turizmus piacának jelentős részét képviselő szállásadás és vendéglátás a minta esetében is jelentős részt képvisel, összesen 32 kutatásba bevont vállalkozás foglalkozik valamely vagy mindkét tevékenységi körrel.
6
8
26
szállodai szolgáltatás
vendéglátás
12
utazásszervezés és közvetítés rendezvényszervezés
16 4
25
turisztikai menedzsment
területfejlesztés egyéb
1. ábra: A turisztikai munkáltatók stakeholder-csoport kutatási mintában való részvétele tevékenységi kör szerint (darab) Forrás: primer kutatás eredményei alapján saját szerkesztés
290
A kutatási téma szempontjából nagy jelentősége van a munkahelyi gyakornokokkal kapcsolatos tapasztalatoknak. A gyakornokokkal való aktív foglalkozás lehetőséget nyújt a gyakorlóhelynek a szak illetve a szakon elsajátítandó kompetenciák körének megismerésére. A képző intézmények gyakran küldenek részletes tájékoztatót a munkáltató számára a szak tartalmáról valamint a gyakorlat elvárt tevékenységi köreiről – ezzel segítséget nyújtva a vállalkozás vagy szervezet számára a gyakornok tevékeny gyakorlati idejének koordinálásához. A felsőoktatási szakképzést bár csak a hallgatókkal foglalkozó vállalatokat képviselő válaszadók 80%-a ismeri, de annak KKK-ival többnyire tisztában vannak (1. táblázat). 1. táblázat: A munkaadókat képviselő kérdőív-kitöltők szak és KKK-ismeretének megoszlása a gyakornokok fogadása alapján (válaszadó; megoszlás a teljes mintában) Az adott képzési gyakornok fogadása
szintről
Felsőoktatási szakképzés szak ismerete igen
nem
KKK ismerete igen
nem
gyakornokot fogad
24; 80%
6; 20%
21; 70%
9; 30%
gyakornokot nem fogad
7; 33%
14; 67%
3; 14%
18; 86%
Forrás: primer kutatás eredményei alapján saját szerkesztés A kutatásba bevont vállalkozások közül négy nem fogad rendszeresen gyakornokot különböző okok miatt. 4. A kutatás fontosabb eredményei 1. A Turizmus-vendéglátás felsőoktatási szakképzéssel elérhető kompetenciák fontosságának megítélése A nyelvoktatásra fordítható időkeret csökken(t)ése ellentétben áll a munkaadók alapvető elvárásával, hiszen a többi szemponthoz viszonyítva alacsonyabb szórás mellett az idegen nyelvi kommunikáció képességét tartják a legfontosabbnak, amely kompetenciát a vendégorientált szolgáltatói attitűd követ (2. táblázat). 2. táblázat: Az öt legfontosabbnak ítélt felsőoktatási szakképzéssel elérhető kompetencia a munkaadók megítélése szerint #
Kompetenciák
Átlag Szórás
1.
Képesek egy idegen nyelven, középfokon, írásban és szóban kommunikálni, 5,59 szakterületükhöz tartozó munkafeladatok végrehajtása során.
0,606
2. Alkalmasak a vendéggel való kapcsolattartásra, munkájukat etikus, szolgáltatói 5,49 attitűd jellemzi.
0,758
3. Ismerik a turizmus és vendéglátás fogalmait, működési rendszerét és 5,25 társadalmi-gazdasági hatásait.
0,717
4. Ismerik a szállásadó vállalkozások típusait és működési folyamatait, alkalmasak 5,00 recepciós, szállodai portás, housekeeping és szobafoglalási feladatok ellátására és a szálláshelyi vendéglátó egységekben jelentkező feladatok elvégzésére.
0,894
5. Ismerik és képesek a munkaterületükön használt szakmai szoftverek 4,75 alkalmazására.
0,956
291
Forrás: primer kutatás eredményei alapján saját szerkesztés Noha ez a kompetencia a szak KKK-jában is megjelenik, jellemzően csak a szakmai gyakorlatok során nyílik mód a hallgatók eme készségeinek, képességeinek fejlesztésére, vagyis hogy valóban alkalmasak legyenek a vendéggel való kapcsolattartásra, s munkájukat etikus, szolgáltatói attitűd jellemezze. A kérdőíves megkérdezés eredményei alapján harmadik helyre sorolódott a tématerület általános fogalmainak és rendszerének ismerete, míg negyedik helyen a turisztikai szolgáltatások egyik fontos eleme, a szállásadás, s annak működési folyamatainak ismerete áll. Az ötödik legfontosabbnak kompetencia átlagértéke már 5 (közepesen fontos) alatti, ez a végzettek szakmai szoftverismeretének és szoftverhasználatának képességére vonatkozik. Az első és ötödik helyen megjelenő kompetencia az eszközjellegű kompetenciák, a második az interperszonális kompetenciák, míg a harmadik és negyedik helyen álló kompetencia a rendszerező kompetenciák csoportjába tartozik. Fontos kiemelni, hogy a turisztikai szakmai ismeretek meglétét a munkaadók kevésbé tartják fontosnak, mint a jó kommunikációs képességet idegen nyelven és a vendégorientált magatartást, hiszen a szakmai ismeretek a gyakorlatban is könnyen elsajátíthatók, míg a másik két kompetencia már jobban köthető személyes készségekhez, képességekhez. A turizmus szakirányon tanuló hallgatóktól elsősorban a turizmusföldrajzi ismereteket és azok alkalmazását (noha a nemzetközi turizmusföldrajzi ismeretek a vizsgált intézmény kurzuskínálatában nem jelenik meg), ezt követően a vendéglátás jellemzőinek ismeretét és felhasználását az értékesítésben (a turizmus szakirány ellenére), harmadsorban pedig az utazásszervezési feladatokra való alkalmasságot várják el a munkaadók a kompetenciák megítélésének átlagai alapján. Legkevésbé tartják fontosnak a végzettek turisztikai desztinációs feladatok ellátására való alkalmasságát, ez feltehetően annak köszönhető, hogy a TDM-ek szívesebben foglalkoztatnak alapképzésben vagy mesterképzésben diplomát szerzett munkavállalót a feladatok mélysége és komplexitása által. A vendéglátás szakirányon tanulók esetében legfontosabbnak a vendéglátás higiénés szabályainak alkalmazását, az ételkészítés és értékesítés részfolyamatainak ismeretét és azok ellátását valamint a vendéglátás-szervezés fő- és mellékfolyamatainak gyakorlati alkalmazását tekintették, amely szakmai ismeretek 3 különböző, de a szakterületen belül jelentős ismeretegységhez kötődnek (higiéné, ételkészítés és értékesítés illetve vendéglátás-szervezés). Legkevésbé fontosnak az általános és speciális táplálkozási igények ismerete kompetenciát jelölték, ennek oka a sajátos szakmai ismeret lehet, amely egy diétás étrend kialakításához szükséges. 2. A fejlesztett kompetenciák megítélése A munkaadók stakeholder-csoport képviselői a jelenlegi kompetenciafejlesztés hatékonyságát értékelve kifejezhették, hogy szükségesnek tartanak-e illetve milyen mértékű változtatást az adott kompetencia szintjében valamint annak fejlesztése a képző intézményben vagy a gyakorlóhelyen valósítható-e meg hatékonyabban. A munkaadók szempontjából legnagyobb mértékben fejlesztendőnek ítélt kompetencia a szakmán túlmutató, átfogó gondolkodás képessége, amely egy eszköz jellegű kompetencia, korábban megszerzett ismeretek szintetizáló, rendszerező használatára irányul. Ez a kompetencia összefüggésben áll a problémamegoldó képességgel (2.), a logikus gondolkodás képességével (7.) valamint a problémafelismerő képességgel (9. leginkább fejlesztendő kompetencia). Ezen készségek, képességek együttesen – a válaszadók szerint – a gyakorlóhelyeken fejleszthetők sikerrel. A turizmus ágazatban elengedhetetlenül szükséges vendégorientáción is szükséges javítani, amely szintén a gyakorlóhelyen lehetséges. A logikus gondolkodás képességét illetve a szóbeli kommunikációt azonos arányban jelölték a válaszadók a fejleszthetőség helyszínének megítélésékor, tehát az oktatási intézmények jól megválasztott módszertannal (például esettanulmányok, projektmunka, prezentáció, beszámoló) hatékonyan tudnak fejlesztő környezetet biztosítani, míg a gyakorlóhelyek konkrét vendégszituációkban biztosítanak lehetőséget a kompetenciák fejlesztésére. Az idegen nyelv ismerete esetén a feladat a képző helyre hárul, a nyelvtani és lexikai alapok biztosítása a képző hely feladata – vélik a munkaadók. 3. A jelenlegi képzési keret fejlesztésére irányuló javaslatok
292
A munkaadók a szakkal kapcsolatban legfontosabb három, megváltoztatandó tényezőnek a nyelvi képzés hatékonyságát, a gyakorlati képzés arányát valamint a képzési szintek összehangolását tartják. A munkaadók számára az ügyfélkiszolgálásban proaktívan részt venni képes, idegen nyelvet beszélő, a szakmai ismereteket gyakorlatban ismerő munkaerő az ideális, s a felsőoktatási szakképzés végzettjeivel szemben is ilyen elvárásokat támasztanak. A szakpolitika által deklaráltan gyakorlatorientált képzést ennek megfelelően nem elsősorban a Turizmus-vendéglátás alapképzésbe belépést elősegítő szakmai programként, hanem a turisztikai piac számára naprakész ismeretekkel és gyakorlati tapasztalattal rendelkező, elsősorban nem menedzseri feladatok ellátására felkészítő képzésként lenne szükséges kezelni. Noha a gazdasági alapozó ismeretek nem elhagyható elemei a hatékony turisztikai szakképzésnek, annak alapképzési kurzusstruktúrához igazítása nem hagy kellő mozgásteret a tárgyak munkaerő-piaci igényekhez való hangolására. A kutatásba bevont munkaadók a végzettek magas fokú eszköz- és interperszonális kompetenciáit várják el, míg a képzés fókuszában a rendszerező kompetenciák fejlesztése áll a kötelező általános és szakismereti tárgyak tananyagának megismertetésével. Megállapítható, hogy a Turizmus-vendéglátás felsőoktatási szakképzés kettős jellege, amely a munkaerő-piacra és a Turizmusvendéglátás alapképzésbe való belépésre történő egyidejű felkészítésből ered, nem nyújt kellő keretet a turisztikai munkáltatók által elvárt készségek és képességek fejlesztésére. Fejlesztési javaslatok Az alapképzésben elismertethető kreditek értékének csökkentésével (az új KKK-ban már csak min. 30, ISCED 6 képzésben elismertethető kreditérték szerepel) a képzés során nagyobb hangsúly helyeződhet a munkaerő-piaci elvárásokra történő felkészítésre (például kommunikáció, személyes készségek, képességek fejlesztése), így a végzett az elsajátított szakmai ismereteit a mindennapi gyakorlatban is hatékonyabban tudja hasznosítani. A képzés során lehetőséget lenne célszerű adni a hallgatóknak arra, hogy érdeklődési körüknek megfelelően az elsajátított szakmai ismereteiket elismerve valamely OKJ-s szakképzettséget megszerezhessék. A felsőoktatási szakképzés rendszerére áttérve a végzettek nem juthatnak hozzá valamilyen szintű OKJ-s szakképzettséghez, hanem a képzés sikeres bejezését követően végzettséget igazoló oklevelet kapnak. Az oklevél nem szakképzettség és nem is bachelor diploma, így annak munkaerő-piaci értéke a rendszer újdonsága miatt még nem kiforrott. A turisztikai munkáltatók a korábbi rendszerben megismert OKJ-s szakképzettséget ismerik és ismerik el, illetve egyes munkakörök betöltésére csak eme szakmai végzettség esetén van mód. Az OKJ-s kimeneti lehetőség egyúttal segítene a képzési szintek összekapcsolásában, valamint az alapképzésben lemorzsolódott hallgatók felsőoktatási szakképzésbe irányításával azáltal, hogy az ott teljesített szakmai kreditek validációja valamely szakképzettséghez kapcsolódóan megoldottá válik. A FOKSZ képzés során elsajátított ismeretek alapot képezhetnek egyes (rész)szakképesítések modul-követelményeinek teljesítéséhez (például Turizmus-vendéglátás felsőoktatási szakképzés turizmus szakirány esetében az 51 812 01 Utazásügyintéző részszakképesítés moduljai közül a 1006112 Turisztikai erőforrások bemutatása modul szakmai ismeretei validálhatók sikeresen teljesített tárgyak esetében, de a 10062-12 Turisztikai kommunikáció modul, a 10063-12 Ügyviteli folyamatok alkalmazása modul valamint a 10064-12 Turisztikai termékkínálat modul esetében is óralátogatási kötelezettséggel modulzáró vizsga tehető). Szintén az ISCED 5 képzési szint gyakorlatorientált képzési sajátossága okán javasolható a duális képzés megvalósítása a Turizmus-vendéglátás felsőoktatási szakképzés esetében. Habár jelenleg a duális képzési rendszer kiépítése az ISCED 6 képzések területén folyik, az alapképzésben meglévő mélyebb elméleti alapozó ismeretek oktatásának szükségessége komoly kihívást jelent a duális rendszerben. A felsőoktatási szakképzés második tanéve, amely a szakirányi képzés valamint az 560 órás szakmai gyakorlat számára nyújt időkeretet, módszertanilag jól szervezhető módon lenne duális formában megvalósítható. A képzés ilyen módú átalakítása megoldást biztosítana a munkaadók gyakorlati ismeretek nagyobb arányú oktatására irányuló elvárására is. Felhasznált irodalom A nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény A felsőoktatási szakképzések képzési és kimeneti követelményeiről szóló 39/2012. (XI. 21.) EMMI rendelet
293
A felsőoktatási szakképzésről és a felsőoktatási képzéshez kapcsolódó szakmai gyakorlat egyes kérdéseiről szóló 230/2012. (VIII. 28.) kormányrendelet A Magyar Képesítési Keretrendszer bevezetéséhez kapcsolódó feladatokról, valamint az Országos Képesítési Keretrendszer létrehozásáról és bevezetéséről szóló 1004/2011. (I. 14.) Korm. határozat módosításáról szóló 1229/2012. (VII. 6.) Korm. határozat Fehérvári, Anikó – Kocsis, Mihály (2009): Felsőfokú? Szakképzés?, Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, Budapest, pp. 9-10.
294
