Gazdaságpolitika kulcsszavak vizsgára

Gazdaságpolitika kulcsszavak vizsgára Bod Péter Ákos: Bevezetés a gazdaságpolitikába címő könyv alapján

Készítette: Bujdosó Bianka bujdosobianka KUKAC citromail.hu 2006/07-es tanév, tavaszi félév

További jegyzetek: http://www.corvinus.extra.hu/

Gazdaságpolitika kulcsszavak vizsgára

Készítette: Bujdosó Bianka A jegyzet eredeti helye: http://www.corvinus.extra.hu/

I. fejezet – Az állam és a gazdaság • • •

• • •

Gazdaságpolitika: fogalmához elsősorban az állam makrogazdasági irányító tevékenysége kapcsolódik: a költségvetési politika, a monetáris politika, a verseny- és struktúrapolitika alakítása. Gazdaságpolitika (európai kontinentális értelmezés): a piacokra, gazdasági szereplőkre irányuló kormányzati döntési eljárásokra alkalmazza a fogalmat. Vegyesgazdaság: országok gazdaságának jelzőjeként használjuk, az európai országok szinte mindegyike ilyen. Tulajdoni szerkezetét tekintve több szektorból áll. Szektorok: magántulajdonú (ez van többségben), állami (kormányzati, tartományi, önkormányzati), non-profit intézmények. Intervencionista gazdaságpolitika: gyakori a kormány beavatkozása a gazdasági élet napi menetébe. Nem ad nagy teret a magángazdaságnak, a jogilag egyenlő állású felek közötti szabad megállapodásoknak és szerződéseknek. Minimális állam: filozófiai alapja hogy a gazdasági ügyekbe csak is a gazdasági szereplőknek (gyárosoknak, bankosoknak, munkavállalóknak, munkaadóknak) szabad beleszólniuk és az államnak egyáltalán nem. Externália internalizálása: (externália: negatív külső hatás, mint például a környezetszennyezés) hatósági előírásokkal kell rákényszeríteni az üzleti vállalkozásokat, hogy költsenek a melléktermékek környezetkímélő feldolgozására, azaz építsék be üzleti ráfordításaik közé (internalizálják) a környezet megőrzéséhez szükséges eljárások költségeit.

II. fejezet – Társadalom, gazdaság és állam • •

• •

• • •

Aranystandard: azok az államok, akik beléptnek, kötelességet vállaltak a nemzeti valuta értékének (aranytartalmának) tartós megőrzésére, ami másfelől azt is jelentette, hogy a kormányok nem élhettek a valuta le vagy felértékelésével. Merkantilizmus: a kormány azon törekvéseit rendezi össze gazdaságpolitikai irányzattá, hogy az ország kereskedői, iparosai gazdagodjanak, az adóalap növekedjék, a hazaiakat megvédjék a külföldiek versenyétől, esetleg új iparágakat honosítsanak meg országokon belül, erősítsék a nemzeti gazdaságot a külső hatásokkal szemben. Hadigazdaság: a hadi események alatt a kormány nagy adókat vet ki, felfüggeszti a szabad kereskedelem normáit, gyakran az állami pénzszaporítás (infláció), sőt akár magánüzemek állami irányítás alá vonásának eszközeihez fordult. Protekcionizmus: a protekcionista gazdaságpolitika keretében vámokkal, behozatali és kiviteli szabályozással, árfolyam-eszközökkel, a nemzeti vállaltoknak adott adókedvezményekkel és egyéb állami eszközökkel igyekeznek támogatni a nemzetgazdaságot. Korporatív döntéshozatal: úgy vonja állami befolyásolás alá a gazdaságot, hogy nem szünteti meg a termelési eszközök (a tőke, a gyárak, a föld) magántulajdonát, a szabad munkavállalás jogát sem veszi el nyíltan. Skandináv fejlődés: erőteljes szakszervezetet és egységes munkaadó oldalt eredményezett, ez a két szereplő a kormányzattal együtt háromoldalú (tripartit) egyeztetési módot vezettek be az 1960-as évektől. Kommunizmus: a szovjet orosz rezsim felszámolta a magángazdaság jogi és intézményi autonómiáját, így totális állami tulajdonra és központosított hatalmi ellenőrzésre alapuló tervgazdaság jött létre. (pénzkultúra visszaszorulása jellemezte a gazdasági vezetést). A tervgazdaságokban nem sokat törődtek a természeti és emberi erőforrások felhasználásával, a termelés externáliáival.

2. oldal, összesen 10 oldal


• • •

• •


Kapitalizmus: a második világháború után a polgári társadalmakban megmaradt a magánszektor többsége és a növekedésközpontú gazdaságpolitikák legfőbb kormányzati eszköze a keresletszabályzó gazdaságpolitika lett. Wagner – törvény: a gazdasági fejlettség növekedésével együtt járt az állami kiadások arány-növekedése. Piacgazdaság: a szerződéses kapcsolatokon, a ráfordítások és a hozamok kalkulációján, a termelési és forgalmi műveletek térbeli és időbeli elválasztásán és összekapcsolásán nyugszik. A piacgazdaság világos és határozott jogrendet, működőképes anyagi és szellemi infrastruktúrát igényel. Nemzetállamok: a piacgazdaságot fenntartó és annak hatásait korrigáló európai államokat nemzetállamnak szokás tekinteni, azon az alapon, hogy az ország keretén belül rendszerint egy nemzet alkot állami közösséget. Államközi együttműködések: 1945 után életképesnek bizonyultak a nemzetközi fórumok és megállapodások, így átfogó intézményi rendszerek jöttek létre. (ENSZ – biztonsági tanács, nemzetközi valutaalap, WTO, EU, NAFTA (észak- amerikai szabakereskedelmi társulás). Az államok gazdasági szuveneritásuk egy részét szupranacionális szervezetekre helyezik át.

III. fejezet – Kormánypolitika és a közjó • • •

• • •

• •

Lehetetlenségi tétel: nem konstruálható olyan jóléti függvény, amely a társadalom minden egyes tagjának preferenciáit tükrözné és emellett konzisztens döntést eredményezne. (végeredmény függ a kérdések feltételének sorrendjétől) Láthatatlan kéz tétele: Adam Smith (nemzetek gazdasága 1776) a társadalom megvédésének kötelezettsége (honvédelem), igazságszolgáltatás, közművek és közlétesítmények létesítése és fenntartása. A legtöbb kormányzat törekszik: - a gazdaság fejlődésének fenntartására, a konjunktúra-ciklusok lehetőség szerinti kisimítására - a pénz értékállóságának megőrzésére, az ország külső fizetési egyensúlyának védelmére - a társadalom rendelkezésére álló erőforrások (főként a munkavégzésre képes egyének) minél teljesebben hasznosítására - a jövedelmi és vagyoni arányok észszerűnek és igazságosnak ítélt keretek között tartására. neoklasszikus iskola: képviselői úgy vélték, hogy a három fő piacon – a munka, az árú, és a pénz piacán – az egyensúly automatikusan létrejön. A feltétele az, hogy az árak rugalmasan alakuljanak a kereslet és kínálat változásának függvényében. John Maynard Keynes: elutasította a neoklasszikus iskola feltételezéseit. Különösen a bérek nominális csökkenését tartotta életidegen feltevésnek. New Deal: programjának részként az 1930 évek közepén közmunkákat duzzasztógát és autóút építéseket indított, és jórészt a program segítségével lábalt ki a válságból. Hasonlóan az aktív állami költekezés korszakába lépett Skandinávia, amely azután sokáig valóban sikeres svéd modell hirdetőjévé vált. Jóléti állam: kiterjedt szociális ellátórendszerekkel, melyek korábban nem léteztek, vagy sokkal szűkebb társadalmi körre terjedtek ki (nyugdíj- és egészségbiztosítás, közoktatás, család és szociálpolitika) Stagflációt: olajválság okozta (1973; 1979-80-as évek). Általános stagnálás és infláció egyszerre



•

• •


Monetaristák: a gazdaságban igenes léteznek az egyensúly felé vivő erők, tehát állami beavatkozás nélkül is elérhető a stabilitás. Sőt az időnként bekövetkező válságok többnyire olyan külső okra vezethetők vissza az állam által gerjesztett pénzromlás, felesleges állami költekezés. A gazdaság szereplőiről felteszik, hogy nem túl hosszú idő alatt átlátják az új helyzetet és akár sokkokhoz is képesek alkalmazkodni. Információs asszimetria: rövidtávon a kormányzati döntéshozó a gazdasági változók állapotáról és saját tervezett lépésiről szükségszerűen többet tud, mint a gazdaság többi szereplője. Szociális piacgazdaság: a magánkezdeményezés útjában álló akadályok felszámolásával, a piaci diszfunkciók kiiktatásával törekszik a közjóra

IV. fejezet – A piacgazdaság makrogazdasági szabályozásának alapjai • •

•

• • • •

• •

Stilizált gazdasági szereplő: háztartások szektora (H), a vállalati szektor (V), és az állam (Á). (e három szektort anyagi és pénzügyi áramlások kötik össze) A háztartások: a vállalatokba áramlik a munkaerő, mint sajátos erőforrás (termelési tényező) amely input a vállalati szektor számára (m). a munkavégző képesség jelentős részt a háztartások (családok) keretein belül formálódik neveléssel, személyes ismeretátadással. Állam: a társadalmi és gazdasági körforgás fenntartása érdekében javakat – közjavakat – állít elő a vállalatoknak adott megrendelés keretében. Az állam bevétele a vállalatoktól és háztartásoktól elvont jövedelemből származik (adó). elosztási politika értelmében juttathat is bizonyos jövedelmeket háztartásoknak, vállalatoknak (transzfer). Vállalkozások: alapvető rendeltetése hogy javakat (árukat, szolgáltatásokat) állítson elő a fogyasztók, a magán- és állami vevők számára valamint a többi vállalat számára. Bankok: betét fogadnak el, hitelt nyújtanak és pénzügyi szolgáltatást végeznek a többi gazdasági szereplő számára. Nyitottság: az adott országban megtermelt áruk egy részét kiviszik (Ex), és az országban felhasznált áruk és szolgáltatások egy részét külföldről szerzik be (Im). Külkereskedelmi mérleg: a kivitel és a behozatal értéke nem egyezik meg szükségszerűen adott időszakban, akkor az egyenlegünk megadja a külkereskedelmi mérleg értékét. Ha adott évben a szám pozitív, akkor külkereskedelmi mérlegtöbblet (szufficit) ha pedig a szám negatív, akkor külkereskedelmi mérleghiány (deficit) jellemzi a gazdaságot. Nettó export: (export – import) a két folyamat különbségét mutató. Pozitív előjel esetén kiviteli többlet, negatív előjel esetén importtöbblet. Ikerdeficit: költségvetési deficit és beruházási volumentől elmaradó nemzetgazdasági megtakarítás esetén a külkereskedelmi mérleg (folyó fizetési mérleg) szükségszerűen deficites lesz. A két deficit együtt jár innen az elnevezés.

V. fejezet – Szemelvények a gazdaságpolitikai gondolkodás történetébıl • • •

Modern állam: a 19. század végén a piaci spontaneitás helyébe lépő gazdasági tervezés indult el. És megjelent az intézmény is, amely alkalmasnak tűnt a társadalom átfogó szervezésére. Say-dogma: a kínálat mindig megteremti a maga keresletét. Az árutermelés elegendő jövedelmet teremt munkások és vállalkozók számára, hogy minden jószág elkeljen és így elvileg nem merülhet fel általános túltermelés. Likviditási preferencia: az emberek a jövő kiszámíthatatlanságai miatt nem szeretik megtakarításaikat tartós vagyontárgyakban lekötni, és a vagyontartás azonnal 4. oldal, összesen 10 oldal


• • • • • •


készpénzzé tehető (azaz: likvid) formáit előnyben részesítik a kevésbé likviddel szemben. A beruházási volumen alakulása: alakulását a piaci kamatláb, a tőke várható hozama, és ahhoz kapcsolódva a jövőbeli bizonytalanság mértéke határozza meg. Gazdaság egyensúlyi állapota: a likviditás iránti igén, a pénzkínálat, a beruházási hajlandóság és a megtakarítási hajlandóság együttese határozza meg, jelöli ki. Multiplikátor: kormányzati kiadás-növelés által gerjesztett növekedési hatás. A (G1Go) méretű állami kiadásbővülés az annál nagyobb mértékű Y1-Yo jövedelemnövekedéshez vezet. (magát sokszorozó hatás) Philips – görbe: fordított kapcsolat mutatható ott ki a bérek változási üteme és a munkanélküliség között, és általánosabban: az árnövekedés és a munkanélküliség között. Pénzillúzió: a nagyobb nominális béreket a gazdasági szereplők (így főként a munkások) tényleges bérnövekedésnek fogadják el. Kínálati közgazdaságtan: olyan politikát javasol, amely rugalmasabbá teszi a bérek alakulását és a foglalkoztatási feltételeket (ideértve a szakszervezetek hatalmának megtörését), erősíti a munkára való ösztönzést (például a béreket terhelő adók csökkentésével), javítja a munkaerő területi és ágazatközi mobilitásán.

VI. fejezet – A gazdaságpolitika információs alapjai •

Nemzetgazdasági adatok: nemzeti számlák, a kormányzati pénzügyi statisztikák, a fizetési mérleg- és monetáris statisztikák, konjunktúra-mutatók

Nemzeti számlák szektorai: -

-

-

• • • •

vállalatok: az összes jogi személyiségű vállalkozás és jogi személyiség nélküli gazdasági társaság. Ide sorolják a piaci termelésfolytató – költségeiket árbevételből fedező – non-profit intézményeket, például munkaadói érdekképviseleti szervezeteket is pénzügyi vállalatok: Magyar Nemzeti Bank, kereskedelmi bankok, szakosított pénzintézetek, biztosítók, pénztárak, befektetési alapkezelők, értékpapír-kereskedők államháztartás: költségvetési rend szerint gazdálkodó központi és helyi önkormányzati intézmények, elkülönített állami pénzalapok, a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai, a privatizációs szervezet, valamint a forrásaik többségét a költségvetéstől nyerő non-profit intézmények háztartások: a családon kívül itt veszik számba a személyi jövedelemadó-törvény szerint adózó egyéni vállalkozókat, valamint ide számítják be a háztartások saját fogyasztásra történő termelését és a tulajdonos által lakott lakás nyújtotta szolgáltatást is. Háztartásokat segítő non-profit intézmények: a bevételeik többségét magánforrásból nyerő intézmények.

Piaci szervezetek: ha a költségek legalább 50 százalékát piaci értékesítés fedezi. Külföldi tulajdonú vállalatok: ezen alszektorba azokat a vállalatokat sorolják, amelyek jegyzett tőkéjében a külföldi részesedés 50 százalék feletti. Kormányzati pénzügyi statisztikák bevételei: termékadó, jövedelmet terhelő adó, állam tulajdonosi jövedelmei, az állam nem rendszeres jövedelmei. Fizetési mérleg: forgalmi típusú (flow) statisztikai kimutatás, amely az ország rezidens (azaz belföldi) gazdasági szereplői és a külföld között lezajló reálgazdasági és



•

• • • •


pénzügyi műveleteket és azok egyenlegét foglalja magába egy adott időszakra (évre, negyedévre). A folyó fizetési mérleg: tartalmazza a folyó műveleteket, az áruforgalomhoz, szolgáltatások nyújtásához kapcsolódó pénzügyleteket, a tőkebefektetések kamatait, osztalékjait, a munkából származó jövedelmeket, a viszonzatlan átutalásokat (pl.: a vendégmunkások hazautalásait) Tőke és pénzügyi mérleg: tartalmazza a közvetlen tőkebefektetéseket („működőtőke”), portfolió befektetéseket, vagy akár adósság-elengedéseket, illetve a jegybanki tartalékok változását. Fogyasztói árindex: a háztartások által saját felhasználásra, fogyasztási célra vásárolt termékek és szolgáltatások átlagos változását méri. Harmonizált fogyasztói árindex: fontos gazdaságpolitikai indikátor Maginfláció mutatója: mérésével az a cél, hogy a fogyasztói árindexet alakító sajátos elemek kihagyásával, feltárhatóvá válják az infláció kemény magjának mozgása.

VII. fejezet – Az állami költségvetés, mint gazdaságpolitikai eszköz • • • •

• • • • • • •

Az államháztartás alrendszerei: központi költségvetés (ide értve az elkülönített állami pénzalapokat), a helyi önkormányzatok költségvetései a társadalombiztosítási alapok. Jövedelem-centralizáció: az állam által elvont adók és járulékok, illetve beszedett illetékék GDP-hez viszonyított aránya. Jövedelem-újraelosztás (redisztribúció): az államháztartás kiadási oldalát veti össze a nemzeti össztermék mértékével (G/Y). Költségvetési politika legfőbb funkciói: - közjavak és közszolgáltatások előállítása vagy előállíttatása, a pozitív külső hatást előidéző gazdasági tevékenységek támogatása - a piacon kialakuló jövedelemelosztás módosítása az adók és támogatások révén - konjunktúraszabályozás - gazdaságfejlesztés allokációs politika: az állam termeltető vagy termelő, munkaadó szerepében a termelési tényezők elosztásába avatkozik bele. Automatikus stabilizátorok: progresszív jövedelem- és nyersanyagadó vagy munkanélküli segély. „aranyszabály”: a költségvetés fejlesztési kiadásai – de csak azok – finanszírozhatók az államadósságból anélkül, hogy sérülne a generációk közötti társadalmi szolidaritás elve. Költségvetési kiadások adminisztratív besorolása: a kiadási előirányzatokat a költségvetésben a fejezetek (minisztériumok), címek és intézmények szerint tagolva határozzák meg. Kiadások funkcionális megoszlása: a társadalmi rendeltetés szerint csoportosítja az államháztartási kiadásokat, függetlenül a döntés és folyósítás hivatali (minisztériumi) keretétől. Államadósság kezelés: olyan kormányzati tétel, amely a felvett hitelek utáni kamatkiadásokat és a kapcsolódó költségeket fedi. Implicit államadósság: nem magánjogi szerződés, hanem a jelenleg aktív generációval szembeni „társadalmi szerződés” a jogalapja. Mértékét csak becsülni lehet, mivel a várható élettartam, a későbbi jogosultság mértéke és az érintettek száma mind valószínűségi változó.



• •


Deficitfinanszírozás: az állam a jegybanktól hitelt vesz fel, rendszerint kedvezményes feltételekkel, miután jegybanki pénzkibocsátás történik, az állam hiányának nagyságával megnő a pénzmennyiség. Belföld pénz és tőkepiac műveletek: az állam (kincstár) belföldi kamatozó hiteleket vesz fel, saját devizára szóló kötvényt vesz fel.

VIII. fejezet – A monetáris politika és intézményrendszere • • • • • •

• •

• •

Emisszió: a központi bank – alaprendeltetése értelmében – a társadalmat pénzzel látja el, bankjegyek kibocsátását és forgalomba hozatalát végzi. Rögzített (fix) árfolyam: a nemzeti valuta árfolyamát tartósan egy kulcsvalutához (rendszerint nemzetközileg elismert és stabil vásárlóerejű fizetőeszközhöz) kötik. Lebegő árfolyam rendszer: a monetáris hatóságok elfogadják a valuta iránti kereslet a valuta kínálat alapján kialakuló mindenkori egyensúlyi árfolyamot. Lehetetlenség tétele: nem lehet egyszerre nyitott tőkepiaca, rögzített árfolyamrendszere és önálló kamatpolitikája az országnak. Nyitott ország reálgazdasági értelemben: ha a külkereskedelmi áruforgalom – vagyis az export és az import összege – a nemzeti össztermékhez viszonyítva nagy. (praktikusan meghaladja a küszöbérték nem számított 50 %-os szintet. Pénzügyi nyitottság: a külföldhöz való kapcsolódásnak fontos gazdaságpolitikai indikátora a folyó fizetési mérleg. A mérleg két oldala és az egyenleg azt mutatja meg, hogy az ország a mért időszakban forrást vont – e be (ekkor deficites a fizetési mérleg) vagy forrást helyezett el a határokon kívül (szufficites). Az egyenleg mellett a két oldal nagysága és belső tartalma is jellemzi a nemzetgazdaság és a külföld kapcsolatát. Nyitott gazdaság monetáris politikai értelemben: a hazai kamatlábak szintje követi a nemzetközi kamatok mértékét, és azoktól az eltérő inflációs ráta mértékében különbözik (vagyis a reálkamatok hozzávetőlegesen megegyeznek) Jegybanki eszköztár: - A kötelező jegybanki tartalékok előírása. - Állampapírok értékesítése és vétele a jegybank és a magánszektor között nyílt piaci műveletek és visszavásárlási megállapodások formájában (repóműveletek) - Devizapiaci csere (swap): a hazai valuta iránti kereslet és kínálat befolyásolása devizapiaci intervenciók segítségével. - Jegybanki alapkamat: a központi bank meghirdet hivatalos betétfogadási és hitelnyújtási kamatokat. Mérsékelt infláció: a 15-35 % közötti éves árszint-emelkedés ERM rendszer: a többi tagország valutájához képest korlátozott árfolyam-ingadozást enged meg a piaci mozgások számára kijelölt sávban, míg a sávhatáron az illető ország nemzeti bankja és az Unió központi bankja intervenciós devizavételekkel védelmezi az árfolyam-stabilitását.

IX. fejezet – Jövedelempolitika, szociális gondoskodás, jóléti politika • • • •

Jóléti politika: a társadalmi béke megőrzése, a gazdasági szereplők közötti együttműködés ápolása, a gazdasági hatalommal való visszaélés megelőzése, a szegénység mérséklése és következményeinek enyhítése terén. Nagy jóléti rendszerek: az oktatási, egészségügyi, a nyugdíj és családtámogatási rendszer, munkanélküliek és szegények segélyezése. Szegénységi csapda: olyan állapot, amelyben támogatás elfogadásával a személy rövidtávon jobb anyagi helyzetbe kerül, mintha munkát vállalna. Nyugdíjrendszerek: felosztó-kirovó illetve tőkefedezeti 7. oldal, összesen 10 oldal



X. fejezet – Piacszabályozás és kereskedelempolitika • • • • • •

Kereskedelempolitika: termékek és szolgáltatások piaci cseréjének a rendjét, szabályait, állami befolyásoló eszközeit fogja át. Egy ár elv: azonos valutára átszámolva az adott termék ára a világ számos országában csaknem azonos, vagy ha van különbség a piaci árban, azt jórészt a helyi adók és / vagy szállítási költségek eltérései magyarázzák. Merkantilista gazdaságfelfogás: a hazai termelők védelmében, a külföldi áruk piacra jutásának korlátozását hajtják végre. Importhelyettesítő kereskedelempolitika: vámok kivetésével, behozatali kvóták megadásával, minőségi korlátozássokkal, az importálást megnehezít szabványokkal és egyéb hatósági eszközökkel igyekszik a behozatalt visszafogni. Exportösztönzés eszközei: vámok visszatérítése, kedvezményes kamatozású hitelek folyósítása, kockázatok átvállalása: export-garancia nyújtása. Kereskedelmi liberalizálás politikája: a korábbi kereskedelem-korlátozó szabályok átgondolt lazítása vagy felszámolása.

XI. fejezet – Versenypolitika és a tıkemozgások szabályozása • • • •

• •

Ordo-liberális irányzat: szabadelvű abban az értelemben, hogy a versenyt, annak a tisztaságát központi értéknek tartja; rendpárti annyiban, hogy a kormányzattól elvárja a működőképes piaci verseny feltételeinek kikényszerítését a „big business”-szel szemben Fúziókontroll: meghatározott küszöbszámot meghaladó forgalmú (nettó árbevételű) vállalatok összeolvadásához vagy felvásárlásához versenyhivatali engedélyre van szükség Regionális támogatások: gazdaságilag elmaradott területek problémáira folyósítják Horizontális támogatások: valamely ágazatban fellépő nehézségek, hátrányok kompenzálására nyújthatók. Jelenleg az EU-gyakorlatban a kutatás-fejlesztés; a környezetvédelem; a kis és középvállalkozások; a foglalkoztatás; a hátrányos helyzetben lévő városi peremterületek; a képzés; a nehéz helyzetbe került vállalatok megmentése és átszervezése számít ilyennek. Ágazati (szektorális) támogatások: szerkezeti problémákkal küszködő iparágakra vonatkoznak. (műszálipar, gépjármű- hajóépítő-ipar, acélipar). A közlekedési és mezőgazdasági támogatásokra vonatkozóan külön szabályok léteznek. Működőtőke bevonás állami ösztönzésre: adózási kedvezmények, a letelepülés költségeihez való állami hozzájárulás, kedvezményes telephely nyújtása.

XII. fejezet – Szerkezetformáló szakpolitikák: •

• • •

Állami strukturális politika eszközei: tulajdoni szerkezet alakítása (államosítás, magánosítás), az állami tulajdonú vállalatok és pénzintézetek kormányzati felhasználása, hadiipari fejlesztések és megrendelések, a születő iparágak támogatása, az export szelektív vagy általános támogatása, az oktatás, kutatás szelektív vagy általános állami támogatása. Agrárprotekcionizmus: a hazai termelők és piacok védelme Agrárfundamentalizmus: a mezőgazdaság a legalapvetőbb foglalkozás, a családi gazdaságok a nemzeti örökség részeit alkotják, a mezőgazdaság egyben életforma is. Hatékonyság növelés: tőkét kell bevonni az agárszektorba, fel kell oldani a mezőgazdasági túlfoglalkoztatást, segíteni kell az észszerűnek tartott gazdálkodási formák elterjedését.



•


Közös mezőgazdasági program: közös piacpolitika (agrárpiac), közös struktúra politika, és ezáltal egységes agrártámogatási rendszer

XIII. fejezet – Regionális politika • •

• •

Centralizált regionális politika: felülről – lefelé haladó döntési rendszer az állami ipartelepítés helyett új területfejlesztési stratégiát követ. Szubszidiaritás elve: a döntéseket és azok végrehajtását arra a területi szintre kell helyezni, ahol a legjobb tudás és áttekintés található; magasabb szintű hatóság vagy szerv nem intézkedhet olyan esetben, amikor az adott célt alacsonyabb szinten is el lehet érni. Partnerség elve: a régiók, települések akkor fejlődnek hatékonyan, ha a szereplők együtt működnek. Addicionalitás elve: a közösség akkor nyújtson pénzügyi támogatást, ha az érintett helyen az elmaradottság, a relatív hátrány azt indokolja, de az érintettek is járulnak hozzá saját forrásaikkal a cél megvalósításához.

XIV. fejezet – A rendszerváltozás gazdaságpolitikai kérdései: •

• • •

Rendszerváltás után: mesterséges állami monopóliumok felszámolása (demonopolizálás), a gazdasági vállalkozás mesterséges korlátjaink eltávolítása (deregulálás) és a vállalkozói szabadság kinyilvánítása, intézményes kárpótlások, nemzetközi gazdasági és pénzügyi kapcsolatok felvétele. Gazdasági rendszer tulajdoni alapjai: a parlamenti demokrácia és a piaci rendszer alapvető intézményeink léteznek és megfelelően működnek. Magánosítás módozatai: természetbeni vagyonvisszaadás (reprivatizálás) a kárpótlás, a vagyon szétosztása, az állami vagyok értékesítése. Vagyonjegyes értékesítés: (cseh modell) lakosok kedvező feltételek mellett juthattak hozzá az állami vállalatok vagyonára szóló jegyekhez, amelyeket tényleges részvényekre lehetett beváltatni.

XV. fejezet – Gazdaságpolitika nemzetközi keretekben • • • •

•

Kiemelkedő piacok: (emerging markets) kategóriába sorolt országok számára a magántőkepiacok idővel jóval fontosabbá válnak a tőkéhez jutás szempontjából, mint a nemzetközi pénzügyi intézmények és más hivatalos források. Nyáj természet: jó gazdasági hírek hatására divatossá válhat az ország, és hirtelen nagy mértékű tőkebeáramlásra kerülhet sor, ami azután hátrányos makrogazdasági következményekkel járhat (pénzügyi buborék) PHARE program előcsatlakozási gazdasági program konvergencia program MAASTRICHTI KRITÉRIUMOK: - A jelölt ország fogyasztói árindexe legfeljebb 1,5 százalékkal haladhatja meg a három alacsonyabb inflációs rátájú EU-tagország adataiból számított átlagot - Az irányadó kamatok szintje legfeljebb két százalékponttal haladhatja meg e három országban mért kamatszint átlagát - Az ország éves költségvetési hiánya nem lehet nagyon a GDP 3 %-ánál - Az ország bruttó államadósságának állománya nem lehet nagyobb a GDP 60 %-nál. - A tagjelölt ország a csatlakozás előtt legalább két évig képes legyen valutaleértékelés nélkül bent tartani valutáját az ERM árfolyam-rendszerében. Stabilitási és Növekedési egyezmény: részletesen kifejtette, hogy miként kell a gyakorlatban alkalmazni a Maastrichti szerződésben meghatározott elveket, és milyen



•


ellenőrző és szankcionáló eljárással tartható fent a közös európai valutához szükséges pénzügyi figyelem Túlzott hiány eljárás: egy egyezmény keretében részletesen meghatározták a teendőket arra az esetre, ha a tagállamok költségvetési hiánya és államadóssága meghaladja a szerződéses referencia-értékeket. Ilyenkor az illető ország kormányát úgynevezett túlzott hiány eljárás alá vonják.

Melléklet: H V Á m w G T TR C S Y I Ex Im MPC MPS AD SNA ESA GFS GDP GNP GNI COFOG Mo HICP CAP

Háztartások Vállalati szektor Állam Erőforrás, input Bérjövedelem Közjavak Adó Transzfer, juttatás Fogyasztási cikkek Megtakarítás Nemzeti jövedelem Beruházás Export Import Fogyasztási határhajlandóság Megtakarítási határhajlandóság Aggregált kereslet System of national accounts European system of accounts Goverment Financial Statistics Bruttó hazai termék Bruttó nemzeti termék Bruttó nemzeti jövedelem Classification of Functions of Goverment Kormányzati funkciók osztályozása Monetáris bázis Harmonizált fogyasztói árindex Common Agricultural program


Gazdaságpolitika kulcsszavak vizsgára

Recommend Documents