KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR KÜLGAZDASÁGI SZAK. Nappali tagozat. Európai Üzleti Tanulmányok szakirány

BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz.

Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR KÜLGAZDASÁGI SZAK Nappali tagozat Európai Üzleti Tanulmányok szakirány

A HULLADÉKGAZDÁLKODÁS EURÓPAI UNIÓS TÁMOGATÁSA MAGYARORSZÁGON

Készítette: Szeili Katalin Budapest, 2003

3


Tartalomjegyzék

Bevezető ........................................................................................................................... 6 1. Az Európai Unió hulladékgazdálkodási politikája .................................................. 7 1.1. A TANÁCS 90/C 122/02 ÁLLÁSFOGLALÁSA A HULLADÉKPOLITIKÁRÓL ........................................ 7 1.2. A TANÁCS 97/C 76/01 ÁLLÁSFOGLALÁSA A KÖZÖSSÉGI HULLADÉKGAZDÁLKODÁSI STRATÉGIÁRÓL ........................................................................................................................................ 9

2. A hulladékgazdálkodás helyzete Magyarországon................................................ 11 2.1. JOGSZABÁLYI KÖRNYEZET: HULLADÉKGAZDÁLKODÁSI TÖRVÉNY, ORSZÁGOS HULLADÉKGAZDÁLKODÁSI TERV, TERMÉKDÍJ TÖRVÉNY ................................................................. 11 2.2. INTÉZMÉNYI HÁLÓZAT .................................................................................................................. 19 2.3. AZ ÖNKORMÁNYZATOK HULLADÉKGAZDÁLKODÁSI FELADATAI................................................. 23 2.4. A GAZDÁLKODÓ SZERVEZETEK HULLADÉKGAZDÁLKODÁSI FELADATAI .................................... 27 2.5. A FOGYASZTÓK HULLADÉKGAZDÁLKODÁSI FELADATAI ............................................................. 29 2.6. HAZÁNK EURÓPAI UNIÓS CSATLAKOZÁSA HULLADÉKGAZDÁLKODÁSI SZEMSZÖGBŐL ............. 30

3. A hulladékgazdálkodási feladatok teljesítésének pénzügyi forrásai.................... 31 3.1. MAGYAR PÉNZÜGYI FORRÁSOK..................................................................................................... 31 3.1.1. A Környezetvédelmi Alap Célelőirányzat ............................................................................... 31 3.1.2. A Belügyminisztérium címzett- és céltámogatási rendszere................................................... 35 3.2 EURÓPAI UNIÓS PÉNZÜGYI FORRÁSOK .......................................................................................... 39 3.2.1. Az ISPA ................................................................................................................................... 39 3.2.2. A tagállamoknak nyújtott Európai Uniós támogatások......................................................... 42 3.2.2.1. A Kohéziós Alap............................................................................................................................... 45 3.2.2.2. A Strukturális Alapok ..................................................................................................................... 47

4. Nagytérségi hulladékkezelő és hulladéklerakó rendszer megvalósítása.............. 54 4.1. ELŐZMÉNYEK................................................................................................................................. 55 4.2. A PROJEKT ÁLTAL ÉRINTETT TERÜLET ........................................................................................ 55 4.3. A HULLADÉKGAZDÁLKODÁS HELYZETE A PROJEKT ÁLTAL ÉRINTETT TERÜLETEN AZ ISPA TÁMOGATÁS IGÉNYBEVÉTELE ELŐTT .................................................................................................. 56

4.4. A PROJEKT CÉLJA .......................................................................................................................... 60 4.5. A TERVEZETT REGIONÁLIS HULLADÉKGAZDÁLKODÁSI RENDSZER ELŐNYE............................... 62 4.6. A NYUGAT-DUNÁNTÚLI NAGYTÉRSÉGI HULLADÉKGAZDÁLKODÁSI RENDSZER FELÉPÍTÉSÉNEK INDOKLÁSA ............................................................................................................................................ 62

4.7. A TERVEZETT REGIONÁLIS HULLADÉKGAZDÁLKODÁSI RENDSZER MŰKÖDTETÉSE ................... 64 4.8. DÍJ- ÉS TARIFAPOLITIKA................................................................................................................ 66

4

BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. 4.9. HULLADÉKLERAKÓK AZ ÚJ RENDSZERBEN ................................................................................... 67

4.10. A TELEPÜLÉSI ÖNKORMÁNYZATOK EGYÜTTMŰKÖDÉSÉNEK A FORMÁJA, TARTALMA, FELTÉTELEI ........................................................................................................................................... 69

4.11. SZERVEZETI ÉS KÉPVISELETI FELÉPÍTÉS: ................................................................................... 71 4.11.1. Gesztor ................................................................................................................................... 71 4.11.2. Konzorciumi Tanács ............................................................................................................. 72 4.11.3. Felügyelő Bizottság ............................................................................................................... 73 4.12. A BERUHÁZÁS FINANSZÍROZÁSA ................................................................................................. 74 4.13. A BERUHÁZÁS MEGVALÓSÍTÁSA ÉS ELLENŐRZÉSE..................................................................... 77 4.14. SZERZŐDÉSSZEGÉSEK KEZELÉSE ................................................................................................ 79 4.15. AZ ISPA EZEN PROJEKTÉVEL FOGLALKOZÓ MAGYAR SZERVEZETEK ...................................... 80

Összegzés........................................................................................................................ 82 Mellékletek .................................................................................................................... 83 Felhasznált irodalom .................................................................................................... 91

5


Bevezető

Szakdolgozatom célja a hulladékgazdálkodás helyzetének bemutatása Magyarországon. Ezen belül részletezem az Európai Uniós és a hazai jogszabályokat, a finanszírozás rendszerét. Végül ismertetek egy konkrét magyar hulladékgazdálkodási projektet: a Nyugat-Dunántúlon és Zala-folyó medencében megvalósuló nagytérségi hulladékkezelő és hulladéklerakó rendszert. Az uniós jogszabályok közül két átfogó, stratégiai direktívát mutatok be, melyek segítségével áttekintést nyerhetünk a hulladékgazdálkodás általános szabályzásáról az EU-ban. Ismertetésre kerül a magyar Hulladékgazdálkodási Törvény, Országos Hulladékgazdálkodási Terv és Termékdíjtörvény. Majd az olvasó megismerkedhet a magyar

hulladékgazdálkodási

intézményrendszerrel

és

a


szereplőkkel (stakeholders). Ezután uniós csatlakozásunk szemszögéből vizsgáltam meg hazánk állapotát és feladatait a hulladékgazdálkodás területén. A finanszírozás területén magyar oldalról a címzett és céltámogatások rendszerét, valamint a Környezetvédelmi Alap Célelőirányzatot ismertetem. Az EU-s támogatások közül a hulladékgazdálkodás területét a Kohéziós Alap, Strukturális Alapok és ISPA támogatásai érintik. A jogszabályi és pénzügyi háttér bemutatása után térek rá egy gyakorlati példára: egy magyarországi, ISPA támogatás segítségével megvalósuló hulladékgazdálkodási projektre. Hulladékgazdálkodási tevékenységünk fő célja - a megelőzésen túl - a jelen állapot leküzdése, melyet illegális hulladéklerakók (lásd! 1. melléklet), korszerűtlen technológia és bizonyos területeken a hulladékgyűjtés rendszertelensége jellemez. A szelektív hulladékgyűjtés hazánkban csupán a hulladékok 1%-át érinti. Ez adja a téma aktualitását: csatlakozásunk időpontja közeledik, a magyar hulladékgazdálkodás EUkonformmá alakítására van szükség. Bár a jogszabályi háttér az Európai Uniós direktívákkal összhangban van, a gyakorlat eltér nyugati társainktól.

6


1. Az Európai Unió hulladékgazdálkodási politikája Az Európai Unió hulladékgazdálkodási jogalkotásának alapelvei: a hulladékképződés megelőzése, a hulladék csökkentése vagy megsemmisítése létrejöttének helyén, újrahasznosítás, hulladékégetés illetve az egyéb ártalmatlanítási módok által okozott szennyezés, környezetveszélyeztetés csökkentése. A legfontosabb elv a „szennyező fizet elv”, mely alapján a költségeket a környezet szennyezője köteles megtéríteni. Az Unió hulladékgazdálkodási jogalkotása és politikája főként irányelvek által meghatározott. Ezek szinte a közösségi hulladékgazdálkodás egész területét lefedik. A következő témákat érintik: hulladék, veszélyes hulladék, határokat átlépő szállítás, égetés, lerakás, gépjármű, elektronika, akkumulátor, olaj, PCB, csomagolás, titán-dioxid, azbeszt, szennyvíz iszap, állati hulladék, papír, adatszolgáltatás, hajózás, fémtörmelékek osztályzása. Például: a Tanács 75/442/EGK irányelve a hulladékról, a Tanács 91/689/EGK irányelve a veszélyes hulladékról, a Tanács 1999/31/EK irányelve a hulladéklerakásról, az Európai Parlament és a Tanács 2000/53/EK irányelve a kiselejtezett gépjárművekről stb. Az Európai Uniós hulladékgazdálkodás célkitűzései legjobban az Európai Tanács két stratégiai állásfoglalásának segítségével jellemezhetők, melyek stabil alapot adnak a témához kapcsolódó irányelvek sokaságának.

1.1. A Tanács 90/C 122/02 állásfoglalása a hulladékpolitikáról1 Az

Európai

Tanács

az

Európai

Bizottság

közösségi

hulladékkezelési

kommunikációjának és a létező irányelveknek megvizsgálása után, 1990. május 7-én állást foglalt a közösségi hulladékpolitikáról. Erre a környezet védelme, az átfogó közösségi hulladékpolitika szükségessége, a hulladék mennyiségének növekedése késztette. A Bizottság prioritásként a megelőzést és hasznosítást – azon belül is a helyszíni hasznosítást -, a kevés hulladékot termelő technológiák és termékek alkalmazását jelölte meg. Ennek megfelelően csupán a hulladék azon részét, melyet nem lehet újra használni vagy hasznosítani, szabad a környezet lehető legkisebb veszélyeztetésével lerakóban elhelyezni. Fontos, hogy a hulladék lerakását illetőleg az 1

Az alfejezet a Council Resolution of 7 May 1990 on waste policy; Official Journal C 122, 18/05/1990 p.

0002-0004 című tanácsi állásfoglalásra támaszkodik

7


EU egésze és a tagállamok is külön-külön önellátóak legyenek. A tagállamok együttműködése elengedhetetlen, közös tervek kidolgozása célszerű. Az általános elvek után az állásfoglalás kitér a részletekre is. Támogatja a Bizottság kommunikációját, valamint átgondolja a hulladék keletkezésének megelőzését, az újra használatot és a felhasználást, a biztonságos lerakást, szolgáló eszközöket. Ezek közösségi szintű harmonizálására van szükség. Ezért is üdvözli a nemzetközi fórumok eddigi eredményeit. Sürgeti a tiszta technológiák és termékek fejlesztését, a keletkező hulladék mennyiségének csökkentését. A piacra kerülő termékeket úgy kell megtervezni, hogy az azokból képződött hulladék mennyisége és veszélyessége a lehető legkisebb legyen. Szükséges az újra használat, hasznosítás és biológiailag könnyen bomló anyagok előnyben részesítése. Szükséges egy mindent átfogó adat nyilvántartási rendszer és hulladékkezelő infrastruktúra kiépítése. Ez utóbbi magában foglalja a lerakók integrált hálózatának kiépítését, hatékony begyűjtő és megfigyelő rendszer kialakítását. Ebben a tagállamok felelőssége óriási. Az előkezelési folyamatokat ösztönözni kell. Az égetés a hulladék mennyiségét csökkenti és energia visszanyerésre használható. Az egyes hulladékfajtákra külön terveket kell létrehozni a tagállamok szintjén, mind közösségi szinten. A hulladékgazdálkodási döntések során az összes körülményt figyelembe kell venni, valamint alapelvként a szennyező fizet elvet kell alkalmazni. Szükséges minimalizálni és biztonságosabbá tenni a hulladék mozgatását, melyhez az előzőleg már említett integrált lerakó rendszer, helyszíni megelőzés és hasznosítás nagyban hozzájárul. A veszélyes hulladék határokat átlépő mozgatásáról szóló Baseli Egyezményt és ACP (African, Carribean and Pacific Countries) országokba való veszélyes hulladékexportot tiltó ACP-EK Egyezményt mielőbb hatályba kell léptetni. Átgondolják a szükséges pénzügyi eszközöket a végrehajtás

hatékonyabbá

tétele

érdekében.

Vállalják,

hogy

felgyorsítják

a

hulladékgazdálkodási javaslatokkal kapcsolatos munkát. Felkérik a Bizottságot tegye meg jelentését ennek az ajánlásnak a hatásáról 1992 végéig.

8


1.2. A Tanács 97/C 76/01 állásfoglalása a közösségi hulladékgazdálkodási stratégiáról2 Az Európai Tanács az EK-t létrehozó szerződésnek, az Ötödik Akcióprogramnak, a Bizottság hulladékgazdálkodási kommunikációjának, az EU-s hulladékgazdálkodási jogalkotásnak, hangsúlyozottan az 1990. május 7-ei állásfoglalásának megvizsgálása után 1997. február 24-én foglalt állást a közösségi hulladékgazdálkodási stratégiáról. Az állásfoglalásban üdvözlik a Bizottság hulladékgazdálkodási kommunikációját, mivel úgy gondolják, hogy az értékes irányvonalat ad. Átgondolják, hogy 1990. május 7-ei állásfoglalás hatályba lépése óta jelentős jogi, gazdasági és technikai fejlődés mutatkozik. A jól látható előrelépés ellenére a hulladéktermelés folyamata erősödött. Ezért is meg tudják érteni és együtt éreznek a lakosság növekedő aggodalmával. Átfogó közösségi hulladékpolitikára, magas színvonalú környezetvédelemre van szükség. Elengedhetetlen átgondolni, hogy a cselekvési programok vagy azok hiánya mekkora költséggel, illetve haszonnal járnak. Nem elég megalkotni az e területre vonatkozó közösségi jogot, ezért felszólítják a Bizottságot és a tagállamokat, gondoskodjanak azok végrehajtásáról. A Bizottságot és tagállamokat a rendelet bátorítja, hogy együttműködve vizsgálják át a nemzetközi fórumokon végzett munkát és fokozzák a terminológiák és definíciók fejlesztését annak érdekében, hogy a közösségi jogharmonizáció mielőbb teljes körűvé váljon. Felül kell vizsgálni az Európai Hulladékkatalógust (European Waste Catalogue) és a Veszélyes Hulladékok Listáját, annak hatékony gyakorlati alkalmazhatósága érdekében. Felismerik annak szükségességét, hogy világosabban megkülönböztessék a termékeket, amelyek hulladéka később felhasználható vagy csak lerakásra kerül. Hangsúlyozzák a statisztikák szerepét, amelyeknek az alapja rendszeres és pontos adatgyűjtés. Hiszik, hogy a rendszer alapja a „szennyező fizet” elv és a közös felelősség, melynek alapján az összes gazdasági szereplő megosztva vállalja a felelősséget és viseli a terheket. Ezen belül a gyártónak stratégiai szerepe van, hiszen rajta múlik a termék tervezése, tartalma és szerkezete, amelyek nagyban befolyásolják a termékből képződő hulladék tulajdonságait, valamint kezelésük módját és majdani költségeit. Ezekre alapozva a Tanács felkéri a Bizottságot, hogy fejlessze tovább a fenti elveket és gondoskodjon azok gyakorlatba való átültetéséről. 2

Az alfejezet a Council Resolution of 24 February 1997 on a Community strategy for waste management;

Officail Journal C 076, 11/03/1997 p. 0001-0004 című tanácsi állásfoglalásra támaszkodik

9


A hulladék képződésének megelőzése kiemelt prioritást élvez, ezért a Bizottságnak és a tagállamoknak fel kell állítaniuk mennyiségi célokat, meg kell határozniuk a újra felhasználás, hasznosítás és visszanyerés mértékét. A Bizottságnak a rendelet értelmében jelentenie kell, hogy milyen más akciók végrehajtása valósult meg ezen a területen. A megelőzésen belül is kiemelt figyelmet kell szentelni a veszélyes hulladéknak. Fejleszteni kell azokat a technológiákat, amelyek segítségével csökkenteni lehet a veszélyes alapanyagokat ahol az lehetséges. Ezen túlmenően arra kérik a Bizottságot, hogy gyűjtsön információkat azokról a környezetre káros anyagokról, amelyek speciális problémákat okoznak a tagállamokban és kezelési eszközeikre tegyenek ajánlásokat. A hulladéklerakás mennyiségét csökkenteni kell, a természeti erőforrásokat meg kell őrizni. Ez utóbbit az újra használattal, a hasznosítással, a komposztálással és a hulladékból történő energia visszanyeréssel lehet elérni. A lehetőségek közötti választáskor mérlegelni kell azok környezeti és gazdasági hatásait. Életciklus elemzések és környezeti hatásvizsgálatok elkészítésének fejlesztése és használata támogatandó. Valamint támogatásra szorul a visszavételi, a begyűjtési és a visszanyerési lehetőségek kutatása-fejlesztése. A hasznosított áruknak piacot kell teremteni. Szükség van a közösségi hulladék kezelési kritériumokra főleg az energia visszanyerés és hulladékégetés területén. Az égetők emisszióját szabványokkal kell szabályozni, amelyek betartását szigorú, folyamatos ellenőrzés alá kell vetni. Amennyiben lehetséges az energia visszanyerés az égetés részévé kell, hogy váljon. Óriási szükség van a lerakók megfelelő és integrált hálózatának létrehozására. A Közösségben a hulladék lerakásának biztonságosan és ellenőrzötten kell lefolynia. Megkérik a Bizottságot, hogy javasoljon direktívát a hulladék lerakására vonatkozóan és vállalják az ilyen irányú javaslat sürgős átgondolását. Arra kérik a tagállamokat, hogy a régi feltöltéseket megfelelő technikai színvonalon rekultiválják. Meg kell vizsgálni a különböző projektcsoportok következtetéseit, és a Bizottságnak törekednie kell ezek ajánlásainak követésére. A Bizottságnak figyelnie kell, hogy egyéb hulladékáramokat

miként

kezelnek.

A

hulladékszállítás

ellenőrzésére

és

minimalizálására vonatkozó fontos szabályozást teljes egészében hatályba kell léptetni. A Bizottságnak felül kell vizsgálnia a hulladékgazdálkodási adminisztrációs rendszert annak egyszerűsítése végett, azzal a céllal, hogy az ellenőrző rendszer hatékonyabbá

10


váljon, amellett, hogy a szabályok egyszerűsödése ne vezessen a környezet állapotának romlásához. A tagállamoknak fel kell lépniük közösen főleg az illegális szállítások és a hulladékkal összefüggő bűncselekmények elleni harcban. A rendelet elfogadja a tagállamok aggodalmait, miszerint nagy mértékben szállítanak hulladékot égetőkbe. Ezért felkéri a Bizottságot, tegyen javaslatot a probléma megoldására. A rendelet hangsúlyozza a tagállamok Baseli Egyezmény iránti elkötelezettségét, miszerint a fejlődő országokba történő veszélyes hulladék szállítás tiltott, lerakási és visszanyerési céllal egyaránt. Indokolt a tagállamok együttműködése a hulladékgazdálkodás tervezésében. Az eszközök amelyeket használnak a közösségi célok elérésére sokfélék és összefüggőek legyenek. A Bizottság Fehér Könyvének céljai a Tanács környezetvédelmi céljaival egybevágnak, nagyon fontos, hogy a tagállamok hulladékgazdálkodási politikájukat az ebben rejlő lehetőségekkel élve alakítsák ki. Szükség van a kis- és középvállalkozások támogatására, hogy felelős hulladékgazdálkodási politikára ösztönözzék. Végül a rendelet felkéri a Bizottságot tegye meg jelentését ennek az ajánlásnak a hatásáról 2000 végéig.

2. A hulladékgazdálkodás helyzete Magyarországon 2.1. Jogszabályi környezet: Hulladékgazdálkodási Törvény, Országos Hulladékgazdálkodási Terv, Termékdíj Törvény3 A

magyar

hulladékgazdálkodás

alapja

a

2000.

évi

XLIII.

törvény

a

hulladékgazdálkodásról. A törvény már bevezető soraiban világosan tisztázza legfőbb céljait: a környezet és egészség védelme. Ezért a következő alcélok fogalmazódnak meg benne: 3

a fenntartható fejlődés biztosítása Az alfejezet a 2000. évi XLIII. törvény a hulladékgazdálkodásról; az 1995. évi LVI. törvény a

környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról; a 2001. évi LXXIII. törvény a környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. törvény módosításáról és az Országos Hulladékgazdálkodási Terv alapján készült

11


-

az energia- és anyagfogyasztást csökkentése

-

hulladék okozta terhelések mérséklése

-

környezettudatos magatartás kialakítása

-

erőforrásokkal takarékoskodás

-

hulladék mennyiségének és veszélyességének csökkentése

-

hulladékkeletkezés megelőzése (anyag minél teljesebb felhasználása, hosszú élettartamú és újrahasználható termékek kialakítása)

-

hulladékhasznosítás, fogyasztás-termelés körforgásban tartása

-

vissza nem forgatható hulladék környezetkímélő ártalmatlanítása.

A törvény kiterjed minden hulladékra, hulladékgazdálkodási tevékenységre, és létesítményre. Kiterjed nyersanyagokról leválasztott anyagokra, állati hulladékra, szennyvizekre (kivétel: folyékony hulladék) és hatástalanított robbanóanyagokra, amennyiben ezek nem tartoznak más szabály hatálya alá. Nem terjed ki viszont levegőbe kibocsátott, valamint radioaktív anyagokra. A törvény céljának és hatályának tisztázása után elmagyarázza néhány sorban a benne használt alapfogalmakat: hulladék, veszélyes hulladék, települési hulladék, folyékony hulladék, gyártó, termelő, hulladékkezelő, hulladékgazdálkodás, újrahasználat, hasznosítás, ártalmatlanítás, kezelés, gyűjtés, begyűjtés, szállítás, előkezelés, tárolás, forgalmazó. Majd áttér a hulladékgazdálkodás alapelveire és azok részletes bemutatására. Ezek a következő elvek: megelőzés (integrált szennyezés megelőzés), elővigyázatosság, gyártói felelősség,

megosztott

felelősség, elvárható felelős

gondosság, elérhető legjobb eljárás, szennyező fizet, közelség, regionalitás, önellátás, fokozatosság, példamutatás, költséghatékonyság. Ezekkel az elvekkel a későbbiek során sűrűn magyarázza felállított szabályait. A második fejezet címe: Követelmények és kötelezettségek. A hulladékgazdálkodás általános szabályait tartalmazza. Ezek mindenkire vonatkoznak és ténylegesen alapvető szabályrendszert állítanak fel. Ezután gazdasági szervezetekre vonatkozó szabályok következnek, melyekből megtudhatók a gyártó és forgalmazó feladatai és rájuk vonatkozó közös szabályok is. Továbbá a fejezet taglalja a fogyasztó, valamint a hulladék termelőjének és birtokosának kötelességeit. A harmadik fejezet a hulladék kezeléséről és hasznosításáról szól. Bemutatja a hulladék kezelésére,

gyűjtésére

és

begyűjtésére,

szállítására,

behozatalára,

átszállítására, hasznosítására és ártalmatlanítására vonatkozó szabályokat.

12

kivitelére,


A negyedik fejezet az önkormányzatok teendőit részletezi. (Röviden taglalja az ingatlantulajdonos kötelezettségeit is.) Kezdi ezt a települési önkormányzatok kötelezettségeivel, mely általánosságban írja le azok hulladékgazdálkodási teendőit. Majd kitér a hulladékkezelési közszolgáltatási díj képzésére és magára a közszolgáltatásra is. Az önkormányzatoknak azonban nem csak a közszolgáltatás megszervezése a feladata, hanem az elhagyott hulladékról való gondoskodás és a közterület tisztán tartása, ezért a törvény az ezekkel kapcsolatos teendőket is felsorolja. Az ötödik fejezet témája a veszélyes hulladék és ezzel összefüggésben a veszélyes hulladék birtokosának kötelezettségei. Jelentőségük ellenére csak egy rövid paragrafus erejéig kerülnek megemlítésre, mely minden bizonnyal annak a ténynek tudható be, hogy velük kapcsolatban számos más jogszabály is létezik. A hatodik fejezet a hulladékgazdálkodás szervezéséről szól: a hulladékgazdálkodási tervekről, a megyei önkormányzatok feladatairól, a hulladékgazdálkodás gazdasági eszközeiről. A hulladékgazdálkodási tervek átláthatóan, szintenként kerülnek bemutatásra. A megyei önkormányzatok feladatairól csak röviden szólnak. A hulladékgazdálkodás gazdasági eszközei alcím alatt - a törvényben - csak a közszolgáltatás ellátásához kötött állami, belügyminisztériumi források kerülnek megemlítésre. A hetedik fejezet a hulladékgazdálkodási igazgatás témaköréről szól. Részletezi, mi tartozik a hulladékgazdálkodási igazgatás körébe. Bemutatja a hulladékgazdálkodási igazgatás intézményi hátterét, a hatósági hatásköröket, a felügyelet és ellenőrzés eljárási szabályait. A nyolcadik fejezet címe: Felelősség a hulladékgazdálkodási szabályok megtartásáért. Alapvetően kétfajta felelősség létezik: jogi és anyagi. Az előbbit a törvény az Általános jogi felelősség alcím alatt részletezi, melynek lényege a törvényben előírtak betarttatása. Az utóbbi kategóriába tartozik a fedezetbiztosítás, felelősségbiztosítás és hulladékgazdálkodási bírság. Ezek pénzügyi

fedezetet

biztosítanak

a

károk

mérséklésére. A kilencedik fejezet a hulladékgazdálkodás társadalmi nyilvánosságáról és az adatközlési kötelezettségről szól. Ezen belül a következő témakörökben rendelkezik: tájékoztatási, nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettség; hulladékgazdálkodási információs

rendszer;

állampolgárok

részvétele

hulladékgazdálkodással kapcsolatos képzés és nevelés.

13

a

hulladékgazdálkodásban;


A tizedik fejezet tartalmazza a záró rendelkezéseket. Ez két részre osztható. Első részében hatályba léptető és átmeneti rendelkezések szerepelnek, melyekből megtudható, hogy a törvényben előírtak mikor lépnek hatályba és felsorolja ennek fokozatait. A második részben felhatalmazó rendelkezések találhatók, megadva, hogy mely hulladékgazdálkodási témaköröket szabályozhatja rendelettel a kormány és melyeket az egyes miniszterek. A törvényt négy melléklet egészíti ki. Az 1. számú melléklet a hulladékokat 16 kategóriába sorolja. A 2. számú melléklet a veszélyességi jellemzők jegyzékét tartalmazza. A 3. számú melléklet a hulladékártalmatlanítást, a 4. számú melléklet a hulladékhasznosítást szolgáló műveleteket sorolja fel. Az Országgyűlés 2002 november 26-án a 110/2002. országgyűlési határozattal fogadta el a kormány által benyújtott Országos Hulladékgazdálkodási Tervet a 2003-2008-as időszakra. Az Országos Hulladékgazdálkodási Terv kihirdetését követő 270. napig a felügyelőségeknek a területi hulladékgazdálkodási terveket ki kell hirdetni, majd további 270 napon belül a helyi hulladékgazdálkodási terveket kell kihirdetniük az önkormányzatoknak. A regionális terveket a kormány 2003. október 18-án fogadta el. Az Országos Hulladékgazdálkodási Terv céljai teljes összhangban vannak a Hulladékgazdálkodási törvénnyel. A Terv céljait az alábbiak határozzák meg: fenntartható

fejlődés

biztosítása,

nem

megújuló

erőforrások

kitermelésének

csökkentése, takarékos anyag- és energiafelhasználás, a környezet minél kisebb mértékű terhelése. A terv bevezetőjében egy nagyon szemléletes ábrán hármas célrendszert fogalmaz meg: -

hulladékképződés

megelőzése,

a

keletkező

hulladékok

veszélyességének

csökkentése, -

újrahasználat, hasznosítás,

-

biztonságos ártalmatlanítás.

Az

Országos

Hulladékgazdálkodási

Terv

elemzi

a

mai

magyarországi

hulladékgazdálkodási helyzetet, meghatározza a 2003-2008. között elérendő célokat és az ahhoz szükséges eszközöket. Kijelöli a feladatokat az egyes hulladéktípusokra, valamint

gazdasági

szektorokra

vonatkozóan.

Igazodik

az

Európai

Uniós

hulladékgazdasági követelményekhez, melyek betartásában óriási lemaradásunk van. A bevezető végén kerül konkrétan kijelölésre 14 pontban a megoldandó feladatok halmaza. 14

BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. 4

A második fejezet a magyar hulladékgazdálkodás helyzetéről szól először általánosan, majd négy nagyobb témakörre bontva. Az általános részben megtudható, mennyi hulladék képződött hazánkban az egyes hulladéktípusokra lebontva 1990-től 2000-ig. Itt érdemes megemlíteni, hogy 2000-ben összességében 68,7 millió tonna hulladék képződött, melyből 3,4 tonna veszélyes. Ezután az általánosabb rész után a fejezeten belül négy témakör következik: hulladékgazdálkodás gyakorlati megvalósítása, szabályozás és követelmények, intézményrendszer, gazdasági eszközök. Az anyag a gyakorlati megvalósításon belül a megelőzés, hasznosítás, ártalmatlanítás és szennyezett területek, régi lerakók konkrétumairól ad tájékoztatást megfelelő adatokkal alátámasztva. A Szabályozás és követelmények fejezet a hulladékgazdálkodás jogi hátterét mutatja be. A fő hangsúly a Hulladékgazdálkodási Törvényen van. Az Intézményrendszer alcím alatt részletezi a hulladékgazdálkodás intézményi hátterét különös tekintettel a minisztériumokra, főfelügyelőségre, felügyelőségekre, jegyzőkre, bemutatja

a

nyilvántartások,

adatszolgáltatások

rendszerét,

melyek

a

hulladékgazdálkodási intézkedések és programok alapját képzik. A Gazdasági eszközök alcím alatt ismerkedhetünk meg a hulladékgazdálkodás finanszírozásával konkrét összegekkel alátámasztva. A harmadik fejezet a tervezési időszakban elérendő célokat és azok elérését szolgáló eszközöket tűzi ki. Az előbb már említett rendszerben a hulladékkategóriák szerint a 2008-ra várható hulladékképződésből indul ki összehasonlítva azt a 2000-es mennyiséggel. A fejezet rövid bevezetése a hulladékkategóriák mennyiségének várható tendenciáiról5 szól. Majd a fejezet két nagyobb részre osztható: általános célok és a célok elérését szolgáló országos intézkedések és programok. Az általános célokat hat témára

felosztva

elemzi:

szabályozás;

intézményfejlesztés;

ismeretterjesztés,

szemléletformálás és tájékoztatás; oktatás; kutatás-fejlesztés; hulladékkezelés. Az intézkedéseket és programokat három nagy területre lehet besorolni: nem veszélyes hulladékok, veszélyes hulladékok, kiemelt hulladékok. A nem veszélyes hulladékokat keletkezésük szerint az alábbi négy csoportra osztja:

iparban, kereskedelemben, szolgáltatásban keletkező hulladékok (ezen belül részletesen: ipari hulladék megelőzési és hasznosítási program, ipari hulladék ártalmatlanítási program, kis- és középvállalkozások teljesítményének növelése program)

4 5

A hulladékgazdálkodás helyzetéről a 2. melléklet tartalmaz konkrét adatokat. A várható tendenciákat a 3. melléklet szemlélteti. 15



mezőgazdasági-élelmiszeripari hulladék, biomassza kezelési programja

települési hulladék – szilárd és folyékony (ezeken belül részletesen: Szilárd hulladék területén rendszerek,

kezelési program, komplex regionális begyűjtő-kezelő

szelektív

gyűjtés,

régi

lerakók

rekultiválása,

Fővárosi

Hulladékhasznosító Mű rekonstrukciója. Folyékony hulladék területén – begyűjtés és kezelés, szennyvíziszapok előkezelése és hasznosítása)

inert hulladékok

Veszélyes hulladékok területén egy rövid bevezetés után két programot taglal: megelőzési, veszélyesség csökkentési és hasznosítási program, valamint ártalmatlanításfejlesztési program. Végül a tizenkét fajta kiemelt hulladék típussal kapcsolatos teendőket mutatja be. Ezek a kiemelt anyag/hulladékfajták a következők: csomagolás és csomagolási hulladék; biológiai úton lebomló szerves hulladék; hulladék olajok; poliklórozott bifenilek és terfenilek; elemek és akkumulátorok; gumiabroncsok; kiselejtezett gépjárművek; elektromos és elektronikai készülékek; egészségügyi hulladék; állati eredetű hulladék; növényvédő szer hulladék és csomagolás; építési és bontási hulladék. E legutóbbi kategórián belül külön említi az azbesztmentesítési programot. A negyedik fejezet a hulladékgazdálkodás finanszírozását és gazdasági szabályozását taglalja. Ez az utolsó fejezet három fő részre oszlik: végrehajtás finanszírozhatósága a jelenlegi adottságok mellett, gazdaságszabályozási rendszer, programok és intézkedések finanszírozása. Az első részben információt szerezhetünk - a különböző felhasználható forrásokat, a támogatások kritériumait tartalmazó bevezetés után - a következő témákról: gazdálkodói szféra fejlesztéseinek finanszírozása, a hulladékkezelési közszolgáltatás fejlesztéseinek finanszírozása, működtetés finanszírozása. A második rész a települési hulladékgazdálkodás támogatásával, a felelősség alapján működő pénzügyi biztosítékrendszerrel, a termékdíj rendszerrel, adórendszerrel, igénybevételi járulékkal, bérleti és letéti díjjal kapcsolatos tudnivalókat tartalmazza. A harmadik részben táblázatok segítségével kerül bemutatásra a különböző programok és intézkedések

finanszírozása

a

következő

szempontok

szerint:

az

Országos

Hulladékgazdálkodási Terv összesített fejlesztési igénye 2003-2008 időszakban hulladékcsoportonként; a hulladékgazdálkodási intézményfejlesztés költségei; tervezett programok költségei a nem veszélyes hulladékokra; tervezett programok költségei a veszélyes hulladékokra; tervezett programok költségei a kiemelt anyag- és hulladékáramokra. A fentiek szerint a hulladékgazdálkodással kapcsolatos gazdaság- és 16


intézményfejlesztés összköltsége a 2003-2008-as időszakra 347300 és 362900 millió Forint közé becsülhető. Az 1995. évi LVI. törvény szabályozza a környezetvédelmi termékdíjat. Ennek a törvénynek

egyes

elemeit

a

2001.

évi

LXXIII.

törvénnyel

módosították.

Szakdolgozatom ezen részének célja az ezek alapján jelenleg hatályban lévő termékdíjtörvény bemutatása. A termékdíj a környezetet terhelő vagy veszélyeztető termék előállított/behozott mennyisége után a Magyar Államkincstárnak fizetendő. A törvény első fejezetében általánosságban ír a termékdíjról. A többi fejezet (II-VIII.) a konkrét termékdíjköteles termékekről ír. Végül záró rendelkezések következnek. Az első fejezet a törvény céljának és hatályának megjelölésével kezdődik. Fizetésének a célja, hogy környezeti károk megelőzéséhez és csökkentéséhez pénzügyi forrásokat teremtsen, járuljon hozzá a környezetszennyezés megelőzéséhez vagy csökkentéséhez, a természeti erőforrásokkal való takarékos gazdálkodásra ösztönzéshez. A törvény kiterjed a termékdíjköteles termékekre és azokra, amelynek részei, összetevői ezen termékek. A termékdíjköteles termékek: üzemanyag és egyéb kőolajtermékek; gumiabroncs; hűtőberendezés és hűtőközeg; csomagolás; akkumulátor; hígítók és oldószerek; reklámhordozó papír. A felsoroltak közül üzemanyag és egyéb kőolajtermékek, hígítók és oldószerek közvetlenül szennyező termékek, a többi hulladékká váló termék. Belföldi előállítás esetén a termék első belföldi forgalomba hozója vagy saját célú felhasználója fizeti a díjat. Import esetén az importőr fizet. Ezt a kötelezettséget a másodlagos kötelezett (első vevő, hasznosítást koordináló szervezet) átvállalhatja a KAC kezelését végző szerv jóváhagyásával. Az első fejezet következő része az eljárási szabályokkal foglalkozik termékdíj fizetése esetén. Definiálja belföldi előállításnál a fizetési kötelezettség keletkezésének pontos időpontját az elsődleges, illetve másodlagos kötelezett esetében; üzemanyag termékdíj fizetésének módját. A termékdíjat az adóhatóság által vezetett számlára fizetik, melynek számát a Pénzügyminisztérium hivatalos lapjában közli. Az adóhatóság fizetési halasztást, részletfizetést engedélyezhet a KAC kezelőjének értesítésével; ellenőrzi a termékdíj megállapítását és befizetéseket; a törvényben megállapított határidőkön belül az államkincstárnak átutalja a befizetéseket. Miután az előbb részletezett 3. § rendszerezi a belföldön előállított termékdíj köteles termékek díjfizetési szabályait, a 4. § megteszi ugyanezt az importált termékek esetében. 17


A termékdíjkedvezményről a következő részben tájékozódhatunk. A kedvezmény 25%os, tehát az eredeti termékdíj 75%-át kell a kedvezményezettnek fizetnie. A kedvezményezetté válás feltétele: környezetbarát termék gyártása. A kedvezménylehetőség megismerése után kerül bemutatásra, hogy mikor van lehetőség a termékdíj visszaigénylésére vagy az az alóli mentességre. Visszaigényelhető abban az esetben, ha a termékdíjköteles termékkel kapcsolatos tevékenységre vonatkozóan Magyarország nemzetközi szerződést kötött, mely közterhektől mentes beszerzést ír elő. Visszaigényelhető akkor is, ha a termék importálására az Észak-atlanti Szerződés Szervezete Biztonsági Beruházási Programja keretében történik. Mentesség szerezhető, ha termékdíjas termékből képződött hulladékot vagy annak az előírt hányadánál nagyobbat a kötelezett hasznosít. Az a kötelezett is visszaigényelheti a díjat, aki termékdíjköteles termék gyártásához alapanyagként termékdíjköteles terméket használt fel. A díjat nem kell megfizetni, ha a terméket exportálják. Nem kell a díjat megfizetni azokra az importált termékekre, amelyek változatlan formában egy exportálandó termékbe kerülnek. Nem kell termékdíjat fizetni a raktározási vámszabad területre külföldről történő betároláskor (kivétel: csomagolás). Nem kereskedelmi jellegű termékdíjköteles termék behozatala mentes a termékdíj fizetés alól. Az 1995-ös (eredeti) termékdíjtörvényben a következő rész a termékdíjból befolyt összegek felhasználását taglalta, azonban ezt a paragrafust a 2001-es módosítással törölték. Így a következő téma: a rendszeres támogatás szabályai. A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium nyújthatja ezeket a rendszeres támogatásokat az Európai Uniós csatlakozásunkig. Ezeket maximum három évre lehet megszerezni pályázattal. Hasznosított, energianyerésre felhasznált hulladék mennyisége után negyedévente igényelhető, negyedéves beszámoló mellékelésével. A KAC kezelője igénylés beérkezésétől 30 napon belül utalja a támogatást. Ezzel véget ér a törvény első (általános) fejezete. Az azt követő hét fejezet az egyes környezetvédelmi termékdíjköteles termékekről szól fajták szerinti bontásban: gumiabroncsok, csomagolás, hűtőberendezések és hűtőközegek, egyéb kőolajtermékek, akkumulátorok, hígítók és oldószerek, reklámhordozó papírok. Leírja, hogy ezen kategóriákba mi tartozik (ahol erre szükség van), mi a termékdíj kivetés alapja (általában tömeg, hűtőberendezések esetében darabszám). Ezeken felül néhány fajtaspecifikus rendelkezést tartalmaz. A fejezetek végeztével záró rendelkezések következnek. Ezen belül elsőként azon szakszavak definíciói vannak felsorolva, amelyeket a törvény alkalmazott: termékdíj, 18


újrahasználat, hasznosítás, ártalmatlanítás, forgalomba hozatal, belföld, import, importáló, export, csomagolóeszköz, nem szabványos fűtőolaj, visszagyűjtés, aktív feldolgozás, passzív feldolgozás, csomagolás, információhordozó papír, reklámhordozó papír, anyagában történő hasznosítás. A definíciók után meghatározásra kerülnek azok a témakörök, amelyekben a kormány, valamint a környezetvédelmi- és vízügyi miniszter hozhat rendeleteket. Majd megtudhatjuk a törvény és részleteinek hatályba lépési időpontját. Végül

nyolc

melléklet

következik,

melyekben

a

termékdíjtételek

kerülnek

meghatározásra a termékdíjköteles termékek fajtái szerinti bontásban. (Eddig hétfajta termékdíjköteles termék került említésre. A mellékletben azért van nyolc, mivel itt a hűtőberendezéseket és hűtőközegeket két mellékleten keresztül tárgyalja.) Megállapítható, hogy a termékdíjtörvény végső soron – környezetvédelmi szempontból – pozitív eredményeket hozott. E törvénynek köszönhető, hogy Magyarországon a legnagyobb visszagyűjtési és újrahasznosítási arány a törvény hatálya alá tartozó termékcsoportok esetében figyelhető meg. Ennek bizonyságául szolgál, hogy e termékcsoportok átlagos visszagyűjtési és hasznosítási százaléka meghaladja a 35%-ot. Ugyanakkor az Uniós csatlakozás kapcsán a termékdíj támogatási rendszert fel kell hogy váltsa az úgynevezett licenszdíj rendszer. Lényege, hogy azt a meghatározott termékcsoport gyártói és forgalmazói fizetik be egy közös alapba és ebből finanszírozzák az általuk gyártott (forgalmazott) termékek begyűjtésének és hasznosításának költségeit. Licenszdíjat fizető cégek mentesülnek termékdíj fizetési kötelezettségük

alól.

A

licenszdíj

rendszer

környezetvédelmi

szempontból

korrektebbnek tekinthető, mint a termékdíj rendszer, miután a befizetett díjak 100%-ban az adott termékcsoportban képződött hulladékok újrahasznosítására fordítódik, míg a termékdíjas rendszer esetében a befizetett termékdíjak jelentős hányada a költségvetés útvesztőjében „elvész” és annak eredeti céltól eltérő használata valósul meg.

2.2. Intézményi hálózat6

6

Az alfejezet a 2000. évi XLIII. törvény a hulladékgazdálkodásról és az Országos Hulladékgazdálkodási

Terv alapján készült.

19


A környezetvédelmi igazgatás, valamint a természetvédelmi igazgatás hatósági feladatait

a

Környezetvédelmi-

és

Vízügyi

Minisztérium,

Környezet-

és

Természetvédelmi Főfelügyelőség, területi környezetvédelmi felügyelőségek, települési önkormányzatok,

valamint

azok

jegyzői

látják

el.

(Bár

nem

az

alapvető

intézményrendszerhez tartoznak ebben a vonatkozásban, de mégis megemlítésre méltóak

a

különböző

minisztériumok,

amelyek

hatással

vannak

a

hulladékgazdálkodásra.) Ezen intézmények feladata a hulladékgazdálkodási igazgatás ellátása: hulladékgazdálkodás vezetése, a feladatok ellátása, szervezése. El kell látniuk a hulladékgazdálkodással

kapcsolatos

hatósági

feladatokat,

külön

tekintettel

az

engedélyezés és ellenőrzésre. Információkat, adatokat gyűjtenek; azokat megfelelő módon rendszerezik. A Környezetvédelmi- és Vízügyi Minisztérium feladata a szakmai politika és stratégia meghatározása, a hulladékgazdálkodást szabályozó rendszer előkészítése és kialakítása, a végrehajtás tervezése irányítása, ellenőrzése; érdekegyeztetés megvalósítása; apparátus kialakítása; kutatás- fejlesztés és oktatás biztosítása. Ezeket a feladatokat más ágazatokkal

és

szabályozókkal

való

összhangban

köteles

teljesíteni.

A

környezetvédelmi- és vízügyi miniszter rendelkezhet a hulladékkezelés végzésének műszaki szabályairól, a hulladékok és veszélyes hulladékok jegyzékéről, speciális kezelést igénylő hulladékok sajátos szabályairól. A hulladékkezelés műszaki szabályai alatt értjük: a hulladéklerakás, a termikus ártalmatlanítás, komposztálás, betelt lerakók bezárásának és utógondozásának technikai követelményit. A speciális kezelést igénylő hulladékokon belül a Minisztérium meghatározhatja a hulladékolajok, poliklórozott bifenilek és terfenilek, akkumulátorok és elemek, titán dioxid ipar hulladékainak, kiselejtezett járműveknek, elektromos és elektronikai készülékek hulladékainak kezelési szabályait. A Környezet- és Természetvédelmi Főfelügyelőség a miniszter irányítása alatt működő budapesti székhelyű központi államigazgatási szerv, részben önállóan gazdálkodó részjogkörrel rendelkező központi költségvetési szerv. A szerv vezetőjét a miniszter nevezi ki, és gyakorolja a közszolgálati jogviszony megszüntetésével kapcsolatos jogokat. Szervezeti és működési szabályzatát a miniszter hagyja jóvá. A Főfelügyelőség első fokon jár el a hulladék behozatalának, kivitelének és az országon való átvitelének engedélyezésekor; a gyártó, forgalmazó és önkormányzatok közötti visszavételi megállapodás jóváhagyása során; ha a hulladékgazdálkodási hatósági

20


engedély kérelem több felügyelőség területe alá tartozik vagy az ország egész területére kiterjed. A Felügyelőség szolgáltatja a kormányzati munka ellátásához szükséges adatokat. Elemzi és értékeli a jogszabályok végrehajtását. Együttműködik a Minisztériummal, vezeti a külön jogszabályban meghatározott hatósági nyilvántartást. Vállalkozási tevékenységet nem folytathat. A területi környezetvédelmi felügyelőségek a miniszter irányítása alatt működő államigazgatási szervek, önálló jogi személyek, önállóan gazdálkodó, központi költségvetési szervek. Államigazgatási eljárásban felettes szervük a Főfelügyelőség. Hulladékgazdálkodási ügyekben az elsőfokú hatósági hatáskört a felügyelőség gyakorolja. Ha a hatósági eljárás tárgya többségében vagy teljesen a települési önkormányzat tulajdonában van a felügyelőség jár el. A hulladékgazdálkodási feladatok ellátása érdekében együttműködnek az összes érdekelt

féllel

(helyi

önkormányzatokkal;

a

gazdálkodó

szervezetekkel

és

fogyasztókkal, valamint ezek érdekvédelmi szervezeteivel; illetve más intézményekkel). Közreműködnek a hatáskörükhöz kapcsolódó nemzetközi feladatok elvégzésében. Hozzáférhetővé teszik nyilvános adataikat, tájékoztatást adnak. Véleményezik a települési

önkormányzatok


rendelettervezeteit,

a

helyi

hulladékgazdálkodási terveket. Részt vesznek a helyi építési szabályzat és a településrendezési tervek egyeztetési eljárásában. Segítik az illetékességi területén működő

önkormányzatokat

környezetvédelmi

hatósági

feladataik

ellátásában.

Véleményezik a megyei és a kistérségi területfejlesztési koncepciót és programot, megvizsgálva annak hulladékgazdálkodási hatásait. Ellátják környezetvédelmi monitoring és Országos Környezetvédelmi Információs Rendszer működtetéséhez szükséges feladatokat. Közreműködnek a környezet állapotának

feltárásában,

nyilvántartásában.

Bejegyeztetik

a

jogerős

hatósági

határozattal megállapított tartós környezetkárosodás tényét, mértékét és jellegét az ingatlan nyilvántartásba, illetve annak megszűnésekor,

valamint

változásakor

intézkednek a törlés vagy módosítás iránt. Ellátják a környezeti károk elhárításának irányításával összefüggő feladatokat. Nyilvántartást vezetnek a környezetvédelmi engedélyekről. Részt vesznek a hulladékgazdálkodási szemléletformálásban, kutatási, oktatási, ismeretterjesztési tevékenységekben. A jegyző feladatköre „Az önkormányzatok hulladékgazdálkodási feladatai” alcím alatt kerül ismertetésre. 21


Mint már a fejezet elején említettem, a Környezetvédelmi- és Vízügyi Minisztérium nem az egyetlen minisztérium, mely kapcsolódik a hulladékgazdálkodáshoz. Kiemelkedő jelentőségű a Belügyminisztérium, hiszen a címzett- és céltámogatási rendszerén keresztül nagy részben ő finanszírozza a települési önkormányzatok hulladékgazdálkodási feladatainak ellátását. Az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztériumnak is kiemelt szerepe van többféle szempontból ezen a területen. Egyrészt mivel a hulladék kezelése jelentősen befolyásolja az emberek egészségügyi állapotát, így a minisztériumot érinti ez a téma. Másrészt az egészségügyi hulladék kezeléséért felelős, ez pedig nem kis felelősség, hiszen évente hazánkban 8500 tonna fertőző 1000 tonna egyéb veszélyes hulladék keletkezik, ezeken felül természetesen keletkezik nemveszélyes hulladék is nagy mennyiségben. A kórházak 95%-a megvalósította a veszélyes hulladék szelektív gyűjtését, a kezelést 84%-ban külső hulladékkezelőnél oldják meg. Problémát okoz, hogy az egészségügyben keletkező hulladék hasznosítható hányada nagyon alacsony; a magánrendelőkben és háziorvosoknál a hulladék rendszeres begyűjtését még meg kell oldani; a lakosságnál keletkező gyógyszerhulladékok kezelését a „gyártói felelősség elvének” alapján még meg kell oldani. Az egészségügyhöz kapcsolódik még, hogy bizonyos hulladékgazdálkodási szabályokat az egészségügyi miniszter határoz meg. Ezek a következő szabályok: humán gyógyszerek és csomagolásuk hulladékainak, egészségügyi hulladéknak kezelése, települési hulladékokkal kapcsolatos közegészségügyi követelmények. A hulladékgazdálkodással kapcsolatos egészségügyi károsodások megakadályozására az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat tesz intézkedéseket. Az ÁNTSZ-t az Egészségügyi Minisztérium szabályozza és finanszírozza, szakmailag azonban a Fodor József Országos Közegészségügyi Központnak alárendelt. Az ÁNTSZ ellentétben a felügyelőségekkel megyei szinten működik, tehát 19 megyei és egy budapesti szervezetből áll. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium szabályozási körébe tartozik a mezőgazdasági termelés talajra, vizekre és levegőre gyakorolt kedvezőtlen hatásainak visszaszorítása. Ilyen kedvezőtlen hatások lehetnek: talaj kemikáliák által okozott elsavanyodása; hígtrágya, műtrágya, növényvédő szerek felszíni és felszín alatti vizekbe jutása; a flora és fauna kívánatos egyensúlyának felbomlása; nagy felületű kiporzások stb. A miniszternek jogában áll az állati gyógyszerek és csomagolásuk hulladékai, valamint a mezőgazdasági nem veszélyes hulladékok kezelésének részletes szabályait meghatározni. Az eddig említetteken felül a minisztérium szabályozza és működteti az 22


agrár-környezetvédelmi támogatások rendszerét. A rendszer lényege, hogy a gazda könnyebben jut pénzhez, ha agrár-környezetvédelmi célú pályázatot ad be. A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium szabályozza az ipari tevékenységet, ebbe beleértve a vegyipart, közlekedést és energetikát, mely ágazatokban nagy mennyiségű hulladék keletkezik. Nyilvántartja az ipari hulladékokat. A Gazdasági Minisztérium tehát közvetve vagy akár közvetlenül is alakítja az itt keletkező hulladékok sorsát. Nem tekinthető ugyan intézménynek, de hogy a szabályozásra felhatalmazottak listája teljes legyen, mindenképpen meg kell említeni a Kormányt. A Kormány rendeletben szabályozhatja a hulladék behozatalát-kivitelét és az országon átszállítását; letéti- és betétdíj és visszavétel szabályait; a veszélyes és települési hulladékkal kapcsolatos tevékenységeket;

nyilvántartási

és

adatszolgáltatási

kötelezettséget;

hulladékgazdálkodási tervet; hulladékgazdálkodási bírságot; csomagolási hulladék kezelését; a jegyző hatás- és feladatkörét; közszolgáltatás díjmegállapítását és pályázati kiírását valamint elbírálását; közszolgáltatási szerződés feltételeit; közszolgáltatás ellátásáért

önkormányzatot

megillető

támogatást;

fedezeti

feltételeket;

hulladékkereskedelem feltételeit; szennyvíziszapok mezőgazdasági felhasználásának szabályait.

2.3. Az önkormányzatok hulladékgazdálkodási feladatai7 A települési önkormányzat legfőbb hulladékgazdálkodási feladata a hulladékkezelési közszolgáltatás megszervezése és fenntartása, ezáltal annak a megoldása, hogy a hulladékot elszállítsák megfelelő kezelés végett az ingatlantulajdonostól. Ez a szolgáltatás magában foglalja a gyűjtőedényben összegyűjtött és a közszolgáltatónak átadott települési hulladék elszállítását és annak ártalmatlanítását. Nem kötelező, de kiterjedhet begyűjtőhelyek, kezelő létesítmények működtetésére is. A közszolgáltatás teljesítése meghatározott esetekben szüneteltethető. Közszolgáltatást az a hulladékkezelő végezhet, aki biztosítani tudja annak személyi és tárgyi feltételeit, 7

Az alfejezet a 2000. évi XLIII. törvény a hulladékgazdálkodásról című jogszabályra támaszkodik és

felhasználja a 1992. évi LXXXIX. törvény a helyi önkormányzatok címzett és céltámogatási rendszeréről című jogszabályt

23


környezetvédelmi szempontoknak eleget tesz, engedéllyel rendelkezik, biztosíték és garancia meglétét igazolja, valamint eredményes pályázat alapján az önkormányzattal erre szerződött. Az önkormányzat közszolgáltatás ellátására nyilvános pályázatot hirdet meg és bírál el. Ha ez eredménytelen, 6 hónapon belül ismételten ki kell írni. A szerződés megkötéséig az önkormányzat köteles gondoskodni a közszolgáltatás ellátásáról. A pályázat nyertesével szerződést kötnek. Ezt a hulladék ártalmatlanítását végző hulladékkezelővel minimum 10 évre kell megkötni. A hulladék begyűjtésére és szállítására vonatkozó szerződést maximum 10 évre a hulladékkezelő meghatározásával lehet megkötni. A szerződés csak akkor mondható fel, ha a közszolgáltató környezetvédelmi szabályt, hatósági határozatot vagy a szerződésben foglaltakat megsértette. A felmondási idő 6 hónap. Amennyiben felmondás történik, az önkormányzat haladéktalanul kell intézkedjen a közszolgáltatás ellátásáról, hiszen az tartósan nem szünetelhet. A közszolgáltató évente költségelszámolást nyújt be az önkormányzatnak. A közszolgáltatás ellátása mellett egyéb hulladékgazdálkodási tevékenységeket folytathat, melyek árát maga szabja meg. Ennek díja elkülönítendő, a közszolgáltatás díjából finanszírozni tilos. A hulladékgazdálkodási törvény értelmében mára már mindenhol kell működnie hulladék kezelési közszolgáltatásnak, hiszen a 2000 fő és feletti lakos esetén 2002. január 1-ig, a 2000 fő alatti lakos esetén pedig 2003. január 1-ig be kellett vezetni. Önkormányzati rendeletben hozzák nyilvánosságra a helyi közszolgáltatás tartalmát; az ellátott területet; közszolgáltató megnevezését; a működési területnek a határait, ahol a közszolgáltató a közszolgáltatást köteles ellátni; a közszolgáltatás ellátásának rendjét; a közszolgáltató és az ingatlantulajdonos jogait és kötelezettségeit; a közszolgáltatási szerződés létrejöttének feltételeit; a közszolgáltatással kapcsolatos önkormányzati feladat- és hatáskört; ingatlantulajdonost terhelő díjfizetés összes részletét, beleértve abba a díj mértékét is. A díj meghatározásakor figyelembe veszik a közszolgáltatás jellegét, hulladék mennyiségét és minőségét, a közszolgáltatás működéséhez szükséges költségeket. Ez utóbbi magában foglalja a szükséges beruházások, szállítás, begyűjtés, ártalmatlanítás költségeit, a hulladékkezelő bezárását és utángondozási-megfigyelési költségeit. Az üdülőingatlan tulajdonosok az ingatlanjukon töltött idő arányában fizetnek. A díjak meghatározása előtt költségelemzést kell készíteni, amelyet a jegyző terjeszt elő. Az ingatlantulajdonost terhelő közszolgáltatási díjhátralék adók módjára behajtható köztartozás. Keletkezését követő 30 napon belül a közszolgáltató felszólítja az ingatlantulajdonost tartozásának rendezésére. A felszólítás eredménytelenségét 24


követően 60 napot múlva a közszolgáltató a díjhátralékot az önkormányzattól igényelheti. A jegyző intézkedik a behajtás érdekében. A behajtott díjhátralékot 8 napon belül átutalja a közszolgáltató részére. Ha behajthatatlan, az önkormányzat megtéríti a díjhátralékot a közszolgáltatónak. A jegyző elsőfokú hatósági hatáskörrel rendelkezik az előbb említett díjhátralék behajtásakor, valamint a hulladék- vagy ingatlantulajdonos az elhagyott hulladékról gondoskodásra való kötelezésekor. Az önkormányzat más jogszabályoknál szigorúbb előírásokat is meghatározhat. Például az önkormányzatnak jogában a település lakosságának kötelezése szelektív gyűjtésre. A helyi döntéshozatal előtt közmeghallgatás tartható a lakosság álláspontjának megismerése végett. Kötelező közmeghallgatást tartani, ha hulladékártalmatlanító telephelyet szeretnének felépíteni vagy szelektív gyűjtést bevezetni. A korábbiakban említett Országos Hulladékgazdálkodási Terv tartalmazza az alapvető hulladékgazdálkodási célokat. Ennek alapján készítik el a felügyelőségek a területi hulladékgazdálkodási terveket, amelyben az önkormányzatok aktívan közreműködnek. (A területi terv előkészítésének megkezdéséről a felügyelőség írásban értesíti felügyelőség az érintett helyi önkormányzatokat és egyéb hatóságokat, szervezeteket.) Majd a területi és országos tervvel összhangban a megyei önkormányzat a területén lévő települési önkormányzatokkal közösen megyei hulladékgazdálkodási tervet készíthet. Mindezek befejeztével és a fentebb említett tervek figyelembevételével a települési önkormányzat területére helyi hulladékgazdálkodási tervet dolgoz ki. Ebbe a munkába

belevonja

az

érintett

hatóságokat,

érdek-képviseleti

szerveket,

környezetvédelmi szervezeteket, valamint más területén működő társadalmi és gazdálkodó

szervezeteket.

A

Fővárosi

Önkormányzat

köteles

a

kerületi

önkormányzatok véleményét is kikérni. A tervnek tartalmaznia kell a települési hulladéklerakókban lerakott hulladékok összetételét, különös tekintettel a biológiailag lebomló szervesanyag-tartalomra. (Ez utóbbit a Hulladékgazdálkodási Törvény 56.§ (7) szerinti mértékben 2014. július 1-ig 35%-ára kell csökkenteni.) Több települési önkormányzat összefogva közös hulladékgazdálkodási tervet is alkothat. Az elkészült tervet a települési önkormányzat rendeletben hirdeti ki. A tervben meghatározottak teljesüléséről beszámolót kell készíteniük és azt nyilvánosságra kell hozzák, ezzel eleget téve tájékoztatási kötelezettségüknek. Az

önkormányzat

képviselő-testülete

jelöli

ki

a


és

településrendezési terv figyelembe vételével a hulladékkezelési létesítmények helyét. 25


Az önkormányzat rendeleteinek tervezetét a szomszédos és az intézkedéssel érintett települési önkormányzatoknak, a megyei önkormányzatnak tájékoztatásul, valamint a felügyelőségnek véleményezésre köteles elküldeni. Ez utóbbi szakmai véleményéről harminc napon belül tájékoztatólag visszajelez. A települési önkormányzatok együttműködnek egymással, melynek feltételeit társulási szerződésben állapítják meg. Így tehát egy önkormányzat közszolgáltatást szervezhet egyedül

vagy

társulhat

egy

közeli

település

szervezésében

már

működő

közszolgáltatáshoz. Az a lehetősége is fennáll, hogy a közeli településsel közösen kérhet fel közszolgáltatót a szolgáltatás ellátására. Közösen akár gazdálkodó szervezetet hozhatnak létre, mely ellátja a közszolgáltatást. Az önkormányzat hulladékgazdálkodási feladatait szemlélve jogosan merül fel a kérdés, hogy ezek véghezvitelét miből finanszírozza. A témát részleteiben a szakdolgozat harmadik fejezete tartalmazza, azonban itt a teljesség kedvéért meg kell ezzel kapcsolatban néhány alapvető dolgot említeni. Az önkormányzatok hulladékgazdasági feladatait a Belügyminisztérium cél- és címzett támogatási rendszerén keresztül finanszírozzák. Az ilyen állami támogatásokat a költségvetési törvényen keresztül kell biztosítani.

A

hulladékkezelési

közszolgáltatás

megszervezésére

tehát

az

önkormányzatok feladathoz kötött támogatást kapnak. Erre csak akkor jogosultak, ha kötelezettségeiknek maradéktalanul eleget tesznek, amennyiben ezt nem teszik, az összeget zárolják, és csak akkor juthatnak hozzá, ha pótolták mulasztásaikat. A támogatások részleteit a kormány rendeletben szabályozhatja. Az önkormányzat szerződést köthet a gyártóval annak visszavételi felelősségébe tartozó hulladékok kezelésére, ezzel csökkentve az önkormányzat által közszolgáltatás keretein belül kezelendő települési hulladék mennyiségét. A hulladékgazdálkodás terén meghatározó a „szennyező fizet elv”. Amennyiben a hulladék tulajdonosa ismert, az köteles gondoskodni a hulladékról. Ha a hulladék tulajdonosának személye ismeretlen, a hulladékkezelés terhe az ingatlantulajdonosra száll. Amennyiben az ismeretlen tulajdonosú hulladék közterületen van, az önkormányzat kötelessége arról gondoskodni, mivel a közterület tisztán tartása az önkormányzat feladata. Mindezeken túl az önkormányzat kötelessége példát mutatni, a hulladékgazdálkodásra vonatkozó törvények betartásában az élen járni. Az eddig ezen alfejezet alatt bemutatottak a települési önkormányzatokra vonatkoztak. Nem kevésbé fontosak a megyei önkormányzat hulladékgazdálkodási feladatai sem: 26


területén

a

hulladékok

környezetkímélő

kezelésének

elősegítése,

megyei

hulladékgazdálkodási terv kidolgozása, a hulladék kezelésére és ártalmatlanítására alkalmas területek meghatározása a megye területén, helyi hulladékgazdálkodási tervek összegyűjtése és javaslattétel azok összehangolására, területi elv érvényesítésének kiharcolása, helyi önkormányzatok közös hulladékkezelési telephelyeinek támogatása, együttműködés más megyei önkormányzatokkal. Ezeket a feladatokat természetesen a területén lévő települési önkormányzatokkal összhangban látja el.

2.4. A gazdálkodó szervezetek hulladékgazdálkodási feladatai8 Ha a gazdálkodó szervezet tevékenysége közben hulladék keletkezik, köteles gondoskodni annak kezeléséről. Ezt kétféleképpen teheti: vagy igénybe veszi a hulladékkezelési közszolgáltatást, vagy megfelelő berendezés alkalmazásával saját maga hasznosítja vagy ártalmatlanítja a hulladékot. Azonban ha a közszolgáltatás környezetvédelmi

szempontból

kedvezőbb

megoldást

kínál,

akkor

azt

kell

igénybevegyék. Az a gazdálkodó szervezet, melynek tevékenysége során veszélyes hulladék keletkezik vagy annak kezelője köteles az okozható károk felszámolására és a hulladék ártalmatlanítására fedezetet biztosítani és felelősségbiztosítást kötni. A fedezetbiztosítás a tevékenységi engedély előfeltétele. Hulladékkezelő tulajdonosa a létesítmény bezárásakor, tevékenység felhagyásakor köteles a szükséges felszámolási költségeket biztosítani. Ez a költség hulladéklerakónál magában foglalja az utógondozást és a 30 évi monitorozást. A felelősségbiztosítás tényét és változásait a felügyelőségnek be kell jelenteni. A biztosítást addig kell fenntartani, ameddig a szervezetnél veszélyes hulladék keletkezik vagy az veszélyes hulladék kezelésével foglalkozik. A gazdálkodó szervezetek részt vehetnek érdek-képviseleti szervezeteik útján a települési hulladékgazdálkodási tervek megalkotásában, sőt amennyiben tevékenységük a


feladatokat

jelentősen

befolyásolja,

egyedi

hulladékgazdálkodási tervet kötelesek készíteni. Ezt egyeztetniük kell a helyi önkormányzattal és jóváhagyásra az illetékes felügyelőségnek meg kell küldeniük.

8

Az alfejezet a 2000. évi XLIII. törvény a hulladékgazdálkodásról című jogszabályra támaszkodik.

27


Gazdálkodó szervezet üzletszerűen hulladékkezelést és szállítást csak a jogszabályok keretei között, a szükséges engedélyek birtokában végezhet. A gyártó a termék előállítója vagy külföldi termék esetén annak importálója. A terméket és annak csomagolását anyag- és energiatakarékos módon köteles kialakítani környezetkímélő

újrahasználatának,

hasznosításának

és

ártalmatlanításának

elősegítésével. Kötelessége az anyagok, félkész termékek és csomagolóeszközök közül azokat választani, melyek anyag- és energiaigénye alacsonyabb. Olyan terméket kell gyártania, amely tartósabb, többször használható, hulladékként kevésbé terheli a környezetet.

Köteles

tájékoztatni

termékének

leendő

tulajdonosait

annak

hulladékgazdálkodási szempontból lényeges tulajdonságairól, az abból keletkezett hulladék

kezelési

lehetőségeiről.

Amennyiben

a

termék

és

csomagolása

hulladékszegény, tartós, újrafelhasználható, betét-letéti díjas fel kell tüntetnie azt. Vissza kell váltania a jogszabályokban előírt fajtájú használt terméket vagy termék hulladékát a forgalmazótól vagy fogyasztótól környezetkímélő kezelése érdekében. A visszaveendő használt termékek, hulladékok fajtáit, a visszavételi és hasznosítási arányokat a Kormány rendeletben teszi közzé. Azonban a gyártó saját döntése alapján is visszafogadhatja a használt terméket vagy hulladékot. Ennek előremozdítására a forgalmazókkal megállapodást is köthet. Visszavételi kötelezettségét megállapodás alapján átruházhatja a forgalmazóra vagy feljogosított hulladékkezelőre. Ez esetben a megállapodást környezetvédelmi hatósággal jóvá kell hagyatnia. A gyártó termékének forgalomba hozatalát azon feltételhez kötheti, hogy a forgalmazó vállaljon kötelezettséget a termék betétdíj vagy letéti díj ellenében való begyűjtésére. Majd a gyártó köteles az ilyen termékeket a forgalmazótól visszavenni, számára a díjat megfizetni. A forgalmazó olyan gazdálkodó szervezet, mely terméket vagy szolgáltatást viszonteladónak vagy fogyasztónak értékesít. Köteles gondoskodni azon termékek illetve hulladékaik fogyasztóktól való visszafogadásáról és gyártónak átadásáról, amelyek forgalmazását azon megállapodás keretein belül végzi, amit a gyártóval annak visszavételi kötelezettségének átruházásáról kötött. A visszafogadást saját döntése alapján is teheti a vásárlások ösztönzése végett, de ez esetben köteles a hulladékok kezeléséről gondoskodni. A forgalmazó kötelessége betét- vagy letéti díjas terméket vagy hulladékát a fogyasztótól visszavenni és a díjat visszafizetni. A visszavételt a forgalmazás helyén erre vonatkozó engedély nélkül is végezheti.

28


A hulladékkezelő, valamint a forgalmazó és gyártó szerződésben megegyezhetnek a gyűjtés feltételeiről. Jogszabályok az ilyen szerződés megkötését előírhatják. Termékdíjköteles termékcsoportok esetében kötelességük az előírt termékdíj befizetése, majd EU csatlakozásunkat követően licensz díj fizetése, melyek a dolgozat során már részleteikben bemutatásra kerültek. A gyártók és forgalmazók kötelezettségeik ellátása végett szervezetet hozhatnak létre. Ez a szervezet a kötelezettségeiket díjfizetés ellenében átvállalja.

2.5. A fogyasztók hulladékgazdálkodási feladatai9 A fogyasztók hulladékgazdálkodási szerepének és feladatainak elemzésekor is elsődlegesen a „szennyező fizet elvet” kell figyelembe venni. A fogyasztó köteles a hulladék begyűjtési közszolgáltatást igénybe venni, akkor is ha az szelektív rendszerben zajlik. Azon gazdálkodó szervezetek, amelyek fogyasztói tevékenysége során hulladék képződik, választhatnak, hogy vagy igénybe veszik a közszolgáltatást

vagy

a

hulladék

kezeléséről/kezeltetéséről

gondoskodnak.

Meghatározott esetekben a fogyasztó köteles a hulladékká vált terméket az a visszavételre kötelezettnek vagy feljogosítottnak visszaszolgáltatni. Az ingatlantulajdonosokra tulajdonképpen ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint a fogyasztókra. Ezeken kívül amennyiben ingatlanjukon hulladék található és annak tulajdonosa ismeretlen, kötelesek a hulladékról gondoskodni. A hulladék termelője az, akinek tevékenysége során a hulladék keletkezik vagy tevékenysége következtében a hulladék jellege és összetétele megváltozik. Mivel e cím alatt a fogyasztókról beszélünk, akik egyben hulladéktermelők is, meg kell itt említeni a hulladéktermelőkre vonatkozó szabályokat. A hulladék termelője, birtokosa birtokába kerülő hulladékot köteles gyűjteni, kezeléséről gondoskodni. Ez utóbbit megfelelő létesítmény alkalmazásával saját maga teljesíti vagy erre feljogosított kezelőnek átadással, a kezelés költségeinek megfizetésével teljesíti. Különböző jogszabályok kötelezhetik

szelektív

gyűjtésre,

valamint

a

hulladék

jellegének

megfelelő

csomagolására, majd az így előkészített hulladék átadására a begyűjtést végző szervezetnek.

9

Az alfejezet a 2000. évi XLIII. törvény a hulladékgazdálkodásról című jogszabályra támaszkodik. 29


2.6. Hazánk Európai Uniós csatlakozása hulladékgazdálkodási szemszögből10 2003. április 16-án Athénban írták alá a csatlakozó országok, köztük hazánk is a csatlakozási szerződést, melynek 22. fejezete a tartalmazza a magyar – EU tárgyalások eredményeit a környezetvédelem, ezen belül a hulladékgazdálkodás területén is. A tárgyalásokon napirendre került kérdések többsége azzal a megállapodással zárult, hogy Magyarország a csatlakozásig átveszi és alkalmazza az uniós szabályokat. Egyes esetekben azonban Magyarország a csatlakozás pillanatában még nem vagy nem teljes mértékben lesz képes az EU-s jogszabályok alkalmazására. Ennek a problémának áthidalására átmeneti mentességeket kértünk, és nagyon indokolt esetekben kaptunk is. A hulladékgazdálkodási követelmények teljesítésére Magyarország két átmeneti mentességet kapott: 1. Csomagolási hulladék: 2005. december 31-ig mentességet kaptunk az összes csomagolási hulladék legalább 50%-os hasznosítása, illetve az üveg és műanyag csomagolóanyagok

hulladékainak

legalább

15%-os

újrafeldolgozásának

követelménye alól. Az átmeneti időszak elsősorban a lakossági szelektív hulladékgyűjtés megszervezéséhez szükséges. 2. Veszélyes hulladékok égetése: Egyes hazai berendezéseknél az EU követelmények csak korszerűsítéssel vagy teljes kicseréléssel teljesíthetők. Erre 2005. június 30-ig kaptunk átmeneti mentességet. Az átmeneti mentességekkel bár időt nyertünk, a feladatok teljesítésével haladnunk kell előre, hiszen a környezetvédelem területén lemaradásunk az Unióhoz képest nagy kiemelkedően nagy. Előrehaladásunkat az Unió folyamatosan vizsgálja, elemzi éves országjelentéseiben. A legutóbbi átfogó monitoring jelentés 2003 november elején látott napvilágot. Ennek jelentősége kimagasló, hiszen csatlakozásunkig ez az utolsó országjelentés,

mely

készül

rólunk.

Ez

a

következőket

tartalmazza:

Hulladékgazdálkodási jogi rendszerünk az acquisval harmonizált, kivétel a gépjárművek leselejtezésére vonatkozó friss jogszabály, melyet a csatlakozásig át kell 10

Az alfejezet elkészítéséhez a Magyarországról szóló átfogó monitoring jelentést és EU-csatlakozás 2004 című könyvet használtam fel. 30


vennünk. Az adminisztratív kapacitásunk kielégítő méretű, jól működik. Többen kell viszont

foglalkozzanak

hulladékgazdálkodással

a

regionális

környezetvédelmi

felügyelőségeken és a települési önkormányzatoknál. Mindenhol lennie kell a csatlakozásig

helyi

hulladékszállítás


ellenőrző

rendszerének.

tervnek. A

Teljesnek

gépjárművek

kell

lennie

a

leselejtezésének

engedélyezési és regisztrációs rendszerét meg kell oldani. Folytatni kell a korszerű szelektív gyűjtő rendszerek, lerakók kiépítését. Növelni kell a hasznosítási arányt.

3. A hulladékgazdálkodási feladatok teljesítésének pénzügyi forrásai 3.1. Magyar pénzügyi források 3.1.1. A Környezetvédelmi Alap Célelőirányzat11 A KAC jogszabályi hátterét egy miniszteri rendelet és egy miniszteri utasítás adják: ⇒ A környezetvédelmi és vízügyi miniszter rendelete a Környezetvédelmi alap célfeladatok fejezeti kezelésű előirányzat felhasználásának és ellenőrzésének szabályairól ⇒ A környezetvédelmi és vízügyi miniszter utasítása a Környezetvédelmi alap célfeladatok fejezeti kezelésű előirányzat felhasználásának szabályairól. A rendelet alapján a pályázó tájékozódhat a KAC-cal kapcsolatos általános tudnivalókról,

valamint

a

pályázatokról,

szerződésekről

és

a

támogatások

felhasználásának ellenőrzéséről. A KAC a Nemzeti Környezetvédelmi Program céljainak megvalósítását szolgálja. A KAC felett a környezetvédelmi és vízügyi miniszter rendelkezik. A miniszter pályázati felhívást tesz közzé a minisztérium internetes honlapján, hivatalos lapjában és két országos terjesztésű napilapban. A KAC felhasználásával kapcsolatos döntésekről a minisztérium rendszeresen tájékoztatót készít és közzéteszi azt. E tájékoztató tartalmazza a támogatással kapcsolatos 11

Az alfejezet elkészítése során két jogszabályra támaszkodtam: A környezetvédelmi és vízügyi miniszter

utasítása a Környezetvédelmi alap célfeladatok fejezeti kezelésű előirányzat felhasználásának szabályairól; A környezetvédelmi és vízügyi miniszter rendelete a Környezetvédelmi alap célfeladatok fejezeti kezelésű előirányzat felhasználásának és ellenőrzésének szabályairól.

31


legfontosabb

tudnivalókat:

a

támogatás

kedvezményezettjének,

tárgyának

megnevezését, a támogatás összegét és megvalósításának helyszínét. A minisztérium a lebonyolítási és ellenőrzési feladatok elvégzésére közreműködő szervezetet vesz igénybe. Támogatást csak magyar személy vagy szervezet kaphat. A KAC éves előirányzatának 90%-át fejlesztésekre és programokra; 3%-át kárelhárításra; 7%-át a KAC működtetésére és tartalékként lehet felhasználni. A miniszter szükség esetén átcsoportosítást hajthat végre a fentebb említett kategóriák között. A támogatás négy formája lehetséges: -

vissza nem térítendő támogatás (támogatás vagy kamattámogatás)

-

visszatérítendő kamattámogatás

-

termékdíj visszaigénylés

-

egyéb

Kamattámogatás a hitelszerződésben meghatározott futamidőre, azonban maximálisan 3 évre nyújtható. A pályázónak saját forrással is kell rendelkeznie. A pályázati felhívás tartalmazza a pályázati díjat, melyet a pályázat benyújtásakor kell megfizetni. Ennek visszaigénylésére csak abban az esetben nyílik lehetőség, ha a pályázatot forráshiány miatt utasították vissza. A pályázatokat legkésőbb szeptember 30-ig kell a környezetvédelmi felügyelőségekhez vagy a minisztériumhoz eljuttatni. A pályázat befogadásáról a pályázót tájékoztatni kell. A pályázat befogadója 5 munkanapon belül megvizsgálja az előírt feltételeknek való megfelelést, nyilvántartásba veszi a pályázatokat. A kiírt feltételeknek meg nem felelő pályázatokat a pályázónak visszaküldi. A felügyelőség területi értékelést készít, melyet elküld a minisztériumnak. Majd ezt a minisztérium értékeli, melynek során helyszíni vizsgálatot is végezhet. A pályázatokat a minisztérium rangsorolja, végül a miniszter döntését írásban hozza nyilvánosságra, mellyel szemben jogorvoslatnak helye nincs. A minisztert döntéseinek meghozatalában munkabizottságok segítik, melyek pontos feladat és hatáskörét az említett rendelet 16. és 17. §-a szabályozza. A pályázatok elbírálása során előnyben részesülnek a környezetvédelmi programmal rendelkező helyi önkormányzatok; és a pályázatok, amelyek uniós támogatásban részesülő projektekhez kapcsolódnak, de az EU-tól nem kapnak támogatást.

32


A kiírás nyertesével a szerződést a miniszter vagy meghatalmazottja köti meg. A szerződés módosítására vonatkozó szabályzást a rendelet 20. §-ában találjuk meg. A támogatások felhasználását ellenőrzik, hogy az rendeltetésszerű, a céloknak megfelelő, környezetileg hatásos, gazdaságilag hatékony legyen. Az ellenőrzésre azért van szükség, hogy a felhasználás során keletkező problémákat észrevegyék és azokra megfelelő intézkedésekkel reagálni tudjanak. Az ellenőrzést a minisztérium vagy jogszabályban/szerződésben meghatározott szervek végzik. Az ellenőrzés folyamatos, melynek része lehet helyszíni ellenőrzés is. A támogatás befejeztét követően teljes körű elemzést kell készíteni. A fejezet elején említett utasítás (A környezetvédelmi és vízügyi miniszter utasítása a Környezetvédelmi alap célfeladatok fejezeti kezelésű előirányzat felhasználásának szabályairól) a KAC-cal kapcsolatos minisztériumi munkát szabályozza. A következő témaköröket taglalja: -

Általános rendelkezések

-

A KAC tervezése, beszámolása, felhasználási terve és nyilvántartása

-

Ellenjegyzés, utalványozás, érvényesítés

-

Tájékoztató a KAC felhasználásáról és a KAC információs rendszere

-

A KAC felhasználásának ellenőrzése

-

Pályáztatási eljárás (Pályáztatási eljárás pályázati felhívás alapján; Pályáztatási eljárás a beszerzési eljárás szabályai szerint)

-

A kárelhárítás, valamint a külön jogszabályban megjelölt egyéb kiadások, kötelezettségek teljesítése

-

A KAC működtetési feladatokra rendelkezésre álló forrás és a tartalék felhasználásának szabályai

-

Záró rendelkezések

A konkrét pályázati lehetőségeket a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium 2003. évi „Zöld Forrás” programjának pályázati felhívásában találhatjuk meg. Ennek két része van. Az első „A” rész foglalkozik a KAC-cal: környezet- és természetvédelmi célú fejlesztésekkel,

programokkal,

tevékenységekkel,

intézkedésekkel

és

ezek

megalapozásával. (A második „B” rész a VICE-vel foglalkozik, amely közcélú vagy azt szolgáló vízgazdálkodási feladatok támogatását látja el.) Az „A” rész bevezetővel kezdődik. Ez öt alfejezetre osztható: •

általános szabályok

•

fejlesztési támogatásokra vonatkozó külön szabályok 33


•

társadalmi célú környezet- és természetvédelmi programok, tevékenységek támogatására

vonatkozó

külön

szabályok

(Ez

nem

vonatkozik

a

hulladékgazdálkodásra.) •

különleges szabályok a versenyszférában tevékenykedő vállalkozások és gazdasági társaságok számára

•

környezetvédelmi célú beruházási támogatás

Az általános szabályok cím alatt a KAC-ra vonatkozó rendelet szabályait ismertetik, melyet már bemutattam. Egy fontos szabályt említ, melyet a rendelet nem tartalmaz: a vissza nem térítendő támogatás mértéke a fejlesztés költségeinek 30%-áig terjedhet. A kamattámogatás mértéke a kamat 100%-áig terjedhet. Valamint a pályázati kiírás ezen része határozza meg a szerződéskötés és teljesítés pontos szabályait (esetleges közbeszerzési eljárási kötelezettség; biztosítékokra vonatkozó szabályok; támogatás visszavonásának

lehetősége;

támogatás

igénybevételének

szabályai;

támogatás

folyosítója). A KAC keretében idén hat témakörben hirdetnek meg pályázatot: Zöld Falu, Zöld Város; Hulladékgazdálkodás; Környezet-egészségügy; Természetvédelem; Társadalmi célú programok; Tájrendezési feladatok. A pályázati felhívás a bevezetés után 6 fejezetben

részletezi

ezeket.

A

hat

kiemelt

terület

támogatására

összesen

4.111.158.000,- forint áll rendelkezésre: a szétosztható keret 36%-a a Zöld Falu, Zöld Város támogatására; 5% hulladékgazdálkodásra; 5% környezet-egészségügyre; 5% természetvédelemre; 12% társadalmi célú programokra; 7% tájrendezési feladatokra. Szakdolgozatom szempontjából a második, hulladékgazdálkodási témakör érdekes. Ebben a fejezetben rövid bevezető után megtudjuk, hogy a pályázatok beadására három területen van lehetőség: ⇒ szelektív hulladékgyűjtés megszervezése ⇒ térségi települési hulladékgazdálkodási komplex rendszerek kialakítása ⇒ hulladéklerakók felszámolása, rekultiválása:

illegális hulladéklerakás megszüntetése

hulladéklerakók rekultivációs kivitelezési munkáinak elvégzése

Az egyes területek részletezése során tájékozódhatunk a támogatás céljáról, a megvalósítás lehetőségeiről, a támogatás feltételeiről és egyedi feltételeiről, a nem támogatható pályázatokról, a prioritásokról.

34


A pályázók a minisztérium honlapján (www.kvvm.hu) találhatják meg a pályázati útmutatót, adatlapokat és mellékleteket a KAC fejlesztési pályázataihoz. Itt tájékozódhatnak a pályázat eredményeiről is.

3.1.2. A Belügyminisztérium címzett- és céltámogatási rendszere12 A címzett és céltámogatási rendszer az önkormányzatok pénzügyi szabályozásának a része, melynek feladata fejlesztési célok központi forrásból való elősegítése. Az 1992. évi LXXXIX. törvény rendelkezik a helyi önkormányzatok címzett és céltámogatási rendszeréről. A törvény első fejezete a helyi önkormányzatok címzett támogatásáról szól. Az önkormányzatok címzett támogatást igényelhetnek regionális hulladékégető létesítésére; szennyvízelvezetést és tisztítást szolgáló beruházásokra; térségi szilárdhulladék kezelő rendszer létesítésére. Címzett támogatások 1 milliárd forint feletti összértékű beruházásokhoz igényelhetők. Mielőtt a támogatási igénybejelentést törvényjavaslatként az Országgyűlésnek benyújtanák, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium szakmai szempontból, a Belügyminisztérium a rendelkezésre álló források mértékétől függően véleményezi az igényt. Ezen véleményeknek megfelelően az önkormányzat módosítja az igényt. A címzett támogatás mértéke legfeljebb a beruházási összköltségnek az önkormányzati saját forrásból nem fedezett része. Az előző év december 15-ig benyújtott megfelelő igénybejelentések javasolhatóak támogatásokra. Ha az önkormányzat nem nyújt be a határidőig igényt, a Belügyminisztérium elvonja a jóváhagyott címzett támogatási előirányzatot. Az Országgyűlés egy alkalommal dönt a beruházás teljes időszakára a támogatási igényről, ami a tervezés stabilitását növeli. A törvény második fejezete a helyi önkormányzatok céltámogatásáról szól. Céltámogatás a törvény mellékletében meghatározott célok eléréséhez, az ott meghatározott mértékben adható 1 milliárd forint beruházási összköltségig. A 12

Az alfejezet elkészítése során két jogszabályra támaszkodtam: A környezetvédelmi és vízügyi miniszter

utasítása a Környezetvédelmi alap célfeladatok fejezeti kezelésű előirányzat felhasználásának szabályairól; A környezetvédelmi és vízügyi miniszter rendelete a Környezetvédelmi alap célfeladatok fejezeti kezelésű előirányzat felhasználásának és ellenőrzésének szabályairól.

35


beruházás befejezéséig a támogatás aránya nem változtatható. Ha az önkormányzat beruházásához más állami támogatásban vagy EU-s támogatásban is részesül, az összköltség minimum 15%-át önmaga kell, hogy viselje. Amennyiben több önkormányzat közösen ruház be, 10%-kal több támogatást kaphat a mellékletben meghatározottnál. (Amennyiben egyikük időközben kilép, ezt a többletet vissza kell fizetniük.) A céltámogatásokra elköltött állami pénz mennyiségét az éves költségvetési törvény határozza meg. Ha az új igényekre ez a keret nem elég, akkor az egyes támogatási célokat a következő arányban kell támogatni: térségi hulladékkezelő rendszer építésére 15%, kórházak és szakrendelők új gép-műszereire 15%, szennyvízelvezetés és tisztításra 70%. Az igénybejelentéseket április 1-ig kell benyújtani. Ezek közül csak a megfelelőek részesülhetnek támogatásban. Az igénybejelentés a benyújtás határidejét követően nem módosítható. A céltámogatásban részesülő önkormányzatok jegyzékét a kormány teszi közzé. A lemondással, visszafizetéssel és elvonással felszabaduló címzett és céltámogatás; a működés képtelenné vált önkormányzatok kiegészítő támogatására fel nem használt összeg és a tartalékokból fel nem használt összeg a címzett támogatással folyamatban lévő beruházások

többletköltségeire

és

az

előirányzatból

ki

nem

elégíthető

szennyvízelvezetés és tisztításra használható fel. A törvény harmadik fejezete a címzett és céltámogatásokat (=központi támogatások) együtt taglalja. Szól az általános feltételekről, finanszírozásról és elszámoltatásról. A központi támogatás alapfunkció ellátására alkalmas és önállóan üzembe helyezhető beruházáshoz nyújtható. Elképzelhető, hogy az adott beruházáshoz más állami támogatás is igényelhető. Az egyéb állami támogatásokról szóló ígérvényeket és hitelfelvételi szándék esetén a hitelintézet hitelfedezeti igazolását az igény benyújtásához csatolni kell. Az egyéb állami támogatások és a központi támogatások együttes értéke nem lehet több, mint a beruházás összértéke. Támogatás igényléséhez a hatósági engedélyeket, tervdokumentációt és költségtervet be kell nyújtani; valamint megvalósíthatósági tanulmányt kell készíteni. Támogatás az igény benyújtása előtt meg nem kezdett beruházásokhoz igényelhető, a jogosultság kihirdetését követően teljesítendő kifizetésekhez vehető igénybe. A kivitelezést a jogosultság kihirdetésétől számítva egy éven belül el kell kezdeni. Ezt a határidőt a belügyminiszter a törvényben meghatározott időpontig meghosszabbíthatja. Ha az önkormányzat támogatásban

36


részesül, köteles műszaki ellenőrt biztosítani, és ezen felül az ellenőrzésre jogosult szervek ellenőrzéséhez is hozzájárulni. Központi támogatás a jóváhagyott összeghatárig vehető igénybe. A jóváhagyott támogatást az önkormányzat a beruházás tervezett befejezését követő év végéig használhatja fel. A támogatással megkezdett, de be nem fejezett beruházáshoz az önkormányzat új igényt nem nyújthat be. A beruházás befejeztét követő hat hónapon belül az önkormányzatnak a támogatás felhasználásáról el kell számolnia, a fel nem használt összegről le kell mondania. Ha az önkormányzat ugyanazon beruházáshoz címzett és céltámogatásban egyszerre részesülne, valamelyikről le kell mondania. Az önkormányzatnak a fel nem használt előirányzatról le kell mondania, ha: ♦ a közbeszerzés tárgyára vonatkozó részletes műszaki leírásban eltér a támogatás alapját képző hatósági engedélytől ♦ a támogatásra való jogosultság kihirdetésétől számított egy éven belül nem kezdi el a kivitelezést ♦ beruházás megvalósításától eláll ♦ támogatást a befejezett beruházáshoz csak részben használta fel ♦ támogatást a beruházás tervezett befejezésétől számított egy éven belül nem használta fel. Az önkormányzatnak az egész előirányzatról le kell mondania (nem csak annak egy részéről), ha: ♦ nem az igénylésben megjelölt beruházáshoz, nem a megjelölt célhoz használta fel az összeget ♦ valótlan adatot szolgáltatott, hogy magasabb arányú támogatást kapjon ♦ a törvényben megadott határidőre a szennyvízelvezetési és tisztítási beruházás esetén a 60%-os bekötési arány meglétét nem tudja igazolni. Ha az önkormányzat a támogatást jogtalanul használta fel, köteles azt kamatostul visszafizetni a központi költségvetésnek. Az önkormányzat megnövelt összegű támogatást akkor sem kap, ha időközben a beruházás műszaki tartalma változik, árak és árfolyamok változnak, átütemezésből többletköltség származik. A támogatást a Magyar Államkincstár folyósítja a Belügyminisztérium utalványozása alapján,

az

önkormányzat

számlavezető

37

bankján

keresztül.

A

beruházó


önkormányzatnak finanszírozási szerződést kell kötnie a Kincstárral (címzett támogatás esetén) vagy az önkormányzat számlavezető bankjával (céltámogatás esetén). A törvény negyedik fejezete vegyes rendelkezéseket tartalmaz a címzett és céltámogatásokra

vonatkozóan.

A

támogatással

megvalósított

létesítmény

működtetéséről az önkormányzat gondoskodik. Amennyiben több önkormányzat közös beruházásáról van szó, a létesítmény működtetéséről a felek megállapodnak. A beruházás folytán létrejött vagyon megosztásában a felek (önkormányzat és támogató) megállapodása dönt. Ha ilyen nem létezik, pénzügyi hozzájárulásuk arányában oszlik meg a vagyon. Az önkormányzatnak vissza kell fizetnie a támogatást, ha a vagyont a beruházáskor vagy azt követő 10 éven belül értékesíti, megterheli vagy a beruházási céltól eltérően hasznosítja. Az igénybejelentésben megjelölt beruházási cél megszűnése esetén a létesítmény más kötelező feladatra hasznosítása érdekében az önkormányzat kérelmet nyújthat be a Belügyminisztériumhoz. Az Országgyűlés dönt ezen létesítmények sorsáról az új címzett támogatásokról szóló törvényben. (A törvény ötödik fejezete szociális feladatokat ellátó nem állami fenntartók címzett támogatásáról szól, mely jelen dolgozatomnak nem témája.) A törvény utolsó, hatodik fejezete záró és értelmező rendelkezéseket tartalmaz. A kormány feladat- és hatáskörébe tartozik, hogy rendelettel szabályozza a címzett és céltámogatás igénybejelentésének, döntés-előkészítésének, elszámolásának rendjét; a Kincstár és TÁKISZ feladatait. Rendeletben szabályozhatja még a kormány az országos fejlesztési programokat és a megvalósítási tanulmány tartalmát, értékelési rendjét. A törvény végén a törvényben használt szakszavakat definiálja: kivitelezés kezdése, alapfunkció, saját forrás, állandó népesség, belterület, külterületi lakott hely, beruházási összköltség, vízhálózat-építés részének tekintendő, szennyvíztisztító telep, főgyűjtő szennyvízcsatorna, közös beruházás, beruházás, térségi szilárd hulladék lerakó telep, csatornahálózat, önkormányzati és térségi feladat ellátására szolgáló beruházás, ivóvízhálózat, műszakilag az elmúlt évek során szétszakadt beruházás, szennyvízközmű beruházás, regionális hulladék égetőmű. A törvény öt mellékletet tartalmaz, melyek a támogatandó célokat sorolják fel az egyes időszakokra.

38


3.2 Európai Uniós pénzügyi források 3.2.1. Az ISPA

Az ISPA 2000-től működő előcsatlakozási alap, melynek jogi hátterét az "ISPA Regulation" 1267/1999 számú, 1999. június 21-i Európai Tanácsi Rendelet adja. Az ISPA rövidítés az „Instrument for Structural Policies for Pre-Accession” kifejezésből származik, mely a tagjelöltek számára az előcsatlakozási stratégia keretében nyújtandó strukturális támogatást jelent. Ennek az Európai Uniós eszköznek két fő célja van: a csatlakozásra váró országok felkészítése a Kohéziós Alap támogatásának fogadására, valamint az infrastruktúra és a környezetvédelem területén a csatlakozást hátráltató konkrét problémák megoldása. Az ISPA céljai a két főcélon belül: •

EU-gyakorlat megismerése

•

felkészülés a Kohéziós Alap "használatára" (Az ISPA a Kohéziós Alap mintájára működik. Az Unióhoz csatlakozóknak az ISPA-ból a Strukturális és Kohéziós Alapokba való átmenetének jogi szabályozását a csatlakozási szerződésekben rögzítik.)

•

tőkeabszorpciós képesség javítása

•

TEN (Trans European Networks) kiterjesztése a tagjelölt államokra

•

tagjelölt államokban a gerincvonalakra való rákapcsolódás elősegítése

•

fenntartható fejlődés elősegítése

•

tagjelölt államokban közlekedési infrastruktúra fejlesztése.

Az ISPA főbb jellemzői: ¾ Feladatorientált: az adott projekt kapja és nem az adott ország ¾ Kiegészítő jellegű: saját forrás megléte alapkövetelmény (A közösségi támogatás mértéke az egyes projektek költségének legfeljebb 85 %-ára terjed ki.)

13

Az alfejezet elkészítéséhez felhasznált irodalom: Az Európai Unió strukturális és kohéziós politikájának szabályozása; Kézikönyv az Európai Unióról; Az Európai Unió regionális politikája; valamint az irodalomlistán felsorolt internetről letöltött irodalom. 39


¾ Nagy volumenű: minimum 5 millió euró nagyságrendű uniós támogatás. (Megfelelően indokolt esetekben azonban, az adott konkrét körülmények figyelembevételével az alacsonyabb összköltségű beruházás is támogatható lehet.) Ezeknek a nagy léptékű feltételeknek érdemben a kormányzati szervek tudnak megfelelni, de a programokban a különböző szervezetek, illetve cégek is részt vehetnek. Az alap működésének elvei: ¾ A fenntartható fejlődés alapján és céljában tevékenykedik. A fenntartható fejlődés elve alapján a jelenleginél környezetbarátabb közlekedési rendszer kiépítése szükséges. ¾ A

közlekedési

infrastruktúra-beruházások

költségeiben

a

környezetvédelmi

költségeket is el kell számolni. ¾ Minden projekt esetében környezetvédelmi hatásvizsgálatot kell végezni. ¾ Szennyező fizet elv. Az ISPA keretében finanszírozott közösségi támogatás kiterjed: a projektekre, a projektek független szakaszaira, projektcsoportokra vagy projektrendszerekre. Mint már a fentiekben említettem, az uniós támogatás mértéke az egyes projektek költségének legfeljebb 85 %-át fedi. Azonban kivételt képez, ha kedvezményezett országok támogatást kérnek előkészítő jellegű tanulmányokra és szakértői segítségnyújtásra, mely esetekben a közösségi támogatás értéke elérheti a költségek 100%-át. Az ilyen célú támogatások azonban nem haladhatják meg a projekt teljes költségvetésének 2%-át. A Berlini csúcs döntése szerint a támogatásból 2000-2006 között a 10 tagjelölt középés kelet-európai társult állam részesül. A csatlakozó tagjelöltek a támogatástól csatlakozásuk időpontjában elesnek, csatlakozásuk által felszabaduló összeg a csatlakozásra várók között kerül felosztásra (Románia és Bulgária). A 2000-2006 közötti költségvetési periódusra összesen (a tíz tagjelölt államra) 7,28 milliárd euróban (1999-es árakon) határozták meg az ISPA rendelkezésére álló összegek nagyságát. Ez a hat évre lebontva 1,04 milliárd eurót jelent. Az egyes országokra érvényes a támogatás mértékét a Bizottság az ország lakosságának száma, az egy főre jutó vásárlóerőparitáson számított GDP-je és az ország területének nagysága alapján határozza meg. Az előcsatlakozási alapok nagyságrendbeni összehasonlítását a következő táblázat mutatja be:

40


Az előcsatlakozási alapok összköltségvetése 2000-2006 időszakban14 (az összegek millió euróban és 1999-es árakon értendők) PHARE

10 920

SAPARD

3 640

ISPA

7 280

1999 nyarán egyes országokra vonatkozóan minimum és maximum értékeket állapítottak meg, mely küszöböket a következő táblázat mutatja. Meghatározták továbbá a középértéket, amelytől az éves keret megállapításánál eltérhetnek, figyelembe véve a benyújtott projektek minőségét, illetve az ország korábbi teljesítőképességét. A Magyarországra meghatározott küszöbérték (7-10%) 72,4 -104 millió euró vissza nem térítendő támogatást határoz meg.15 A középértéket figyelembe véve 2000-ben 88 millió euró támogatási keretet irányoztak elő. Az országokra meghatározott küszöbérték16: Társult államok

Meghatározott küszöbérték

Bulgária

8.0-12.0%

Csehország

5.5-8.0%

Észtország

2.0-3.5%

Magyarország

7.0-10.0%

Litvánia

4.0-6.0%

Lettország

3.5-5.5%

Lengyelország

30.0-37.0%

Románia

20.0-26.0%

Szlovákia

3.5-5.5%

Szlovénia

1.0-2.0%

Egyes források szerint környezetvédelmi és a közlekedési infrastruktúrára vonatkozó beruházások között egyensúlyt állapítanak meg, vagyis az egyes országok ISPA 14

www.europa.eu.int/comm/regional_policy/intro/regions6_hu.htm A magyarországi ISPA támogatással (és a Kohéziós Alap támogatásával) létrejött regionális hulladékgazdálkodási projekteket a 4. melléklet térképe szemlélteti. 16 www.ispa.offers.hu/ 15

41


támogatási keretét a két szektor között egyenlő aranyban osztják meg. Míg más források szerint kiadásoknak csak 45%-át fordítják környezetvédelemi beruházásokra. (Ez vélelmezhetően a lobby eredménye, melynek célja közlekedési infrastruktúra fejlesztése). Környezetvédelem területén olyan projektek finanszírozhatók, amelyek illeszkednek a Közösség környezetvédelmi politikájához, egybeesnek a Közösség érvényben levő akcióprogramjának prioritásaival, illetve az Unió környezetvédelmi jogszabályainak átvételét és az azokhoz való alkalmazkodást szolgálják. Fontos, hogy a projekt megvalósítása nagy társadalmi bázist érintsen. Prioritást élvező beruházások: az ivóvízellátás biztosítása, a szennyvíztisztítás, a szilárd hulladék kezelése és a levegőszennyezés mérséklése. Az ország érdeke az, hogy minél hatékonyabban és teljesebben használja ki az alapot, hogy felgyorsítsuk a felzárkózást. A maximális cél az lehet, hogy a fogadó intézményrendszer gyors kiépítésével és a feladatra alkalmassá tételével oly mértékben felgyorsítjuk a felhasználást, hogy hazánknak a paraméterek alapján megítélt összeget meghaladó támogatás jusson. Magyarországon két főbb kormányhatározat nyújt alapot az ISPA programmal kapcsolatos feladatok ellátásához: 9 1061/2000. (VII. 11.) Kormány határozat az ISPA program koordinációjával kapcsolatos egyes feladatokról 9 1064/2000. (VII. 26.) Kormány határozat az ISPA program lebonyolításával kapcsolatos egyes feladatokról Az ISPA-támogatásnak fontos stratégiai szerepet tulajdonítanak, mivel a társult országokba „példamutatása” révén a tőkebefektetéseket ösztönözheti. Felkeltheti nemzetközi pénzintézetek és a magántőke figyelmét az adott országban rejlő lehetőségekre.

3.2.2. A tagállamoknak nyújtott Európai Uniós támogatások Az Európai Közösségek gazdasági mutatói (GDP, munkanélküliségi ráta, fejlődési ráta, stb.) azt sugallják, hogy a tagállamok gazdaságai nem közelítenek egymáshoz. Mindez különösen nyilvánvalóvá vált az új dél-európai tagállamok (Görögország - 1981, 42


Spanyolország és Portugália - 1986) felvétele során, mikor az Európai Regionális Fejlesztési Alap szűk pénzügyi keretei már nem voltak elégségesek. Ezért szükség volt a regionális politika megújítására. Ezt oldották meg az Egységes Európai Okmánnyal, mely a regionális politikát közösségi politikaként elismerte, célul tűzte ki a gazdasági és szociális kohéziót. A kohéziós és strukturális politika egyre növekvő súlyát mutatja, hogy a rá fordított források mennyisége is egyre jobban nő az évek folyamán. Mára a költségvetés harmadát teszi ki. A strukturális és kohéziós politika költségvetésének és működési rendszerének meghatározása a Tanács feladata. Az ehhez kapcsolódó döntéseit konszenzussal hozza. A Tanács határozatait a Parlamentnek hozzájárulási eljárás keretében jóvá kell hagynia. A Bizottságnak kiemelkedő feladat jut a regionális politika terén: támogatások kiosztása, konkrét programok jóváhagyása, ellenőrzés. A támogatások célja új termelő beruházás vagy munkahelyteremtéshez kapcsolódó beruházás. A támogatás formája változatos: segély, alacsony kamatozású kölcsön vagy kamattámogatás, kormánygarancia, állami részvények kedvezményes megvásárlása, adókedvezmény társadalombiztosítási befizetések mérséklése, mérsékelt áron történő beszerzés vagy szolgáltatás igénybevétele. A támogatás mértékét a beruházási érték százalékában, bruttó formában kell kifejezni. A Közösség Alapító Szerződése kimondja, hogy a Bizottság háromévente jelentést nyújt be a kohézió előrehaladtáról, és javaslatokat készít. Az első kohéziós jelentést 1996-ban hozták nyilvánosságra, mely a következő kérdésekkel foglalkozott: tagállamok közötti különbségek csökkenése, tagállamok szerepe a célkitűzések megvalósításában, a kohézió elősegítése az Unió egyéb politikái által, a strukturális politikai intézkedések hatása. A jelentés megállapította, hogy a tagállamok közötti különbségek mérséklődtek, de a régiók közötti különbségek változatlanok maradtak. A leggazdagabb és a legszegényebb régió egy főre jutó GDP-je között 1983-ban 4,7-szeres, 1993-ban 4,5szeres volt a különbség. A gazdasági tevékenység koncentrálódik a városiasodott térségekben, mely az EU területének 4%-át képzi, viszont népességének 50%-át teszi ki. A nagyvárosok növekedése a kohéziós országokban tovább mélyítette a jövedelmi különbségeket. A munkanélküliségi rátában a tagállamok és régiók között is óriási a különbség. Az egyenlőtlenség alakulásában termelékenységi és foglalkoztatási tényezők is szerepet játszanak. E két tényező hatása azonban a tagállamokban eltérő módon érvényesül. A termelési feltételek is eltérőek: távközlési adottságok, munkaerő 43


képzettségi foka, kutatási-fejlesztési infrastruktúra, út- és vasúthálózat stb. (Pl.: a déli perifériák autópálya sűrűsége nem éri el az EU-átlag 50%-át). A Bizottság 2001-es második kohéziós jelentése azonban már komoly eredményeket mutat. Bár az elmaradott régiók felzárkózása ellenére a jövedelmi különbségek még mindig nagyok maradtak. Az Unió 2004-es bővítésével ezek a jövedelmi különbségek még meg is fognak duplázódni. A bővítés megkétszerezi azoknak a lakosoknak az arányát, akik az uniós GDP átlag 75%-át el nem érő régiókban élnek. Tehát az eddigi eredmények nagyon bíztatóak, de sok feladat vár még megoldásra a Strukturális Alapok és a Kohéziós Alap által.

44


3.2.2.1. A Kohéziós Alap A Kohéziós Alap a támogatás és szolidaritás pénzügyi eszköze, amelynek az a szándéka, hogy hozzájáruljon az Európai Unió gazdasági és társadalmi kohéziójának megerősítéséhez és segítse a kevésbé fejlett tagállamok részvételét a Gazdasági és Pénzügyi Egyesülésben. A Kohéziós Alap létrehozásáról az 1991-es kormányközi konferencia döntött. A Kohéziós Alap előfutára 1993-ban kezdetben a kohéziót szolgáló egyszerű pénzügyi eszközként jött létre. Ezt Kohéziós Pénzügyi Eszköznek (Cohesion Financial Instrument) nevezték. 1994. május 16-án 1164/94 sz. Tanácsi Határozattal Maastrichti Szerződés alapján az előbb említett pénzügyi eszközt Kohéziós Alappá (Cohesion Fund) alakítják át. Ez a határozat a gazdasági és társadalmi kohézió működését a Gazdasági és Pénzügyi Unió (EMU) létrehozásához kapcsolta. Már a Maastrichti Szerződés aláírásakor világos volt, hogy a kevésbé fejlett tagállamok nehézségekbe fognak ütközni, amikor az EMU (az Európai Pénzügyi Unió) konvergencia feltételei által megkövetelt szigorú költségvetési és pénzügyi fegyelmet próbálják alkalmazni, mivel a fejlődési lemaradás csökkentése és a fejlődési képességek növelése is jelentős befektetéseket igényel. A Kohéziós Alap a legelmaradottabb tagállamok környezetvédelmi és közlekedési infrastruktúrájának nagyberuházást igénylő fejlesztéséhez nyújt támogatást. Megfelelő egyensúlyt kell biztosítani a közlekedési infrastruktúra projektek és a környezetvédelmi projektek finanszírozásában, ezért az Európai Bizottság 50-50 százalékos megosztást célzott meg – az Európai Parlament igényének megfelelően - a két kategória között. A támogatásra való jogosultság kritériuma: az egy főre jutó bruttó nemzeti terméke (GNP-je) nem éri el a közösségi átlag 90%-át. Már 1993-tól kezdődően a jelenlegi négy országot támogatják, melyeket a szaknyelv „kohéziós országok”-nak nevez. Ezek az országok: •

Spanyolország

•

Görögország

•

Portugália

•

Írország

45


A Kohéziós Alapról szóló rendelkezés értelmében az egyes országok részesedése :

Spanyolország

52%- 58%

Görögország

16%- 20%

Portugália

16%- 20%

Írország

7%- 10%

A Kohéziós Alap támogatása feltételhez kötött: amennyiben a Tagállamnak magas a költségvetési hiánya, nem kap jóváhagyást új projekt beindítására, amíg a költségvetési hiány ellenőrizhetővé nem válik. A Kohéziós Alap a strukturális alapoktól függetlenül működik, csak támogatási rendszerük nagyban hasonlít egymásra. Mégis van néhány különbség: •

A Kohéziós Alap olyan területekre koncentrál, amelyeken a lakosság GNP-je nem haladja meg a közösségi átlag 90 százalékát, míg a Strukturális Alapok esetében a közösségi átlag GDP 75 százaléka a határ.

•

Rendkívül fontos különbség, hogy a Kohéziós Alap nem programokat társfinanszíroz, hanem közvetlenül, a pontosan meghatározott projekteket.

•

Ezen alap esetében a projekt megvalósítása, előkészítése és végrehajtása mindig országos szerv feladata lesz. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy az alap nem támogatja a helyi kezdeményezéseket; itt csupán arról van szó, hogy a helyi ötletet egy nagy projekt keretében valósítják meg.

A 2000-től érvényes költségvetés készítésekor a Kohéziós Alap működését is felülvizsgálták. A kohéziós politika reformja egyszerre öleli fel a megőrzés és a változtatás szándékát. Problémát jelentett, hogy a négy kohéziós országból három (Írország, Portugália és Spanyolország) 1999-ben részese lett a monetáris uniót elindító országok körének. Ekkor felvetették, hogy ezt a három országot már nem illetnék meg a Kohéziós Alap forrásai. Azonban Tanács 1999-ben hozott döntése szerint a Kohéziós Alapot változatlan formában megőrzik a jelenleg is támogatott négy ország részvételével, azzal a kikötéssel, hogy kedvezményezett országok támogatási jogosultságának felülvizsgálatára 2003-ban sor kerül. Ha egy kohéziós ország -

17

Forrás: Structural Funds and Cohesion Fund 1994-1999, European Commission

46


fejlettségi szintje alapján - nem lesz jogosult a támogatásra, akkor a Kohéziós Alapban elkülönített összeg megfelelő mértékben csökken. Ugyanakkor a strukturális és kohéziós politika reformja, az alapok felhasználásának hatékonyabbá tétele az Agenda 2000 egyik legfontosabb célkitűzése volt. Ennek jegyében a tagállamok döntöttek a támogatások koncentrálásának növeléséről; a finanszírozási formák, valamint az ellenőrzés, az irányítás és az értékelés megerősítéséről; és ezzel párhuzamosan a döntéshozatal decentralizálásáról és az adminisztráció csökkentéséről is. (Tehát a Kohéziós Alap is változott ezeket a megfontolásokat figyelembe véve.) A Kohéziós Alap az Agenda 2000 alapján 2000 és 2006 között évente (1999-es árakon) mintegy 2,9 milliárd , azaz összesen 18 milliárd eurót szentel az említett fejlesztési céloknak. Az Agenda 2000 rendelkezése alapján 2000-től a közösségi támogatás maximális aránya 75% az első célkitűzésnél, 50% a második célkitűzésnél. A Kohéziós Alap által nyújtott közösségi segély a korábbiakhoz hasonlóan a köz-, vagy ennek megfelelő egyéb társfinanszírozás mértékének 80-85%-a maradt. Az egy tagállamra jutó közösségi támogatások korlátozása céljából bevezették, hogy az egyes tagállamok éves bevétele a strukturális alapokból és a Kohéziós Alapból együttesen nem haladhatja meg az adott ország GDP-jének 4%-át. A kohéziós politika jelentős sikereket könyvelhet el. A négy kohéziós államban rohamos fejlődés ment végbe. Görögország, Portugália és Spanyolország egy főre jutó GDP-je az 1988-as 68%-os szintről 1999-re az EU átlag 79%-ára emelkedett. Írország a legsikeresebb a négy állam közül: tíz év alatt 66%-ról 108%-ra emelte egy főre jutó GDP-jét. A kohéziós politika előtt tetemes kihívások állnak, hiszen a tíz új tagállam nagy mennyiségű forrást igényel, hogy infrastruktúráját és környezetvédelmét uniós szintre fejlessze. 3.2.2.2. A Strukturális Alapok A gazdasági és szociális kohézió megteremtésére irányuló közösségi szintű intézkedéseket nevezzük strukturális politikának. A strukturális politika megvalósítását a négy strukturális alap segíti. Tehát a strukturális alapok célja az Európai Unión belüli gazdasági és szociális különbségek mérséklése, az elmaradott területek felzárkóztatása. A "Strukturális Alapok" kifejezés négy európai pénzalap összefoglaló neve: 47


•

Európai Regionális Fejlesztési Alap (European Regional Development Fund ERDF). 1975-ben jött létre. Létrejöttének oka, hogy a Werner tervben lefektetett monetáris unió koncepciója, az első kibővülés és a gazdasági válság következményeként szükség lett az elmaradottabb területek támogatására. Ez az alap tehát a gazdasági szempontból hátrányos helyzetű régiók támogatását szolgálja, elsősorban a termelő beruházások, az infrastruktúra (pl. Transzeurópai Hálózat) és a kis- és középvállalkozások fejlesztését segíti. Támogatja az oktatási és egészségügyi beruházásokat, valamint, a kutatási és fejlesztési (K+F) és környezetgazdálkodási projekteket.

•

Európai Szociális Alap (European Social Fund - ESF). 1960-ban jött létre. Feladata a munkanélküliség csökkentése, a szakképzés növelése. (pl. fiatalok és a

munkaerő-piacról

kiszorultak

integrációja,

az

iparban

bekövetkező

változásokhoz való társadalmi alkalmazkodás segítése, az oktatás és (át)képzés). •

Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap (European Agriculture Guidance and Guarantee Fund - EAGGF) 1962-ben jött létre. A mezőgazdasági szerkezet átalakítását és a vidékfejlesztés támogatását szolgálja.

•

Halászati Orientáció Pénzügyi Eszközei (Financial Instrument for Fisheries Guidance - FIFG). Új, a Strukturális Alapok 1993-as felülvizsgálata során létrehozott pénzalap a halászati ágazat alakításának segítésére a hajópark modernizációján és átszervezésén, a vizes kultúrák fejlesztésén, a halászati termékek marketingjén és a kikötői létesítmények modernizációján keresztül.

A Strukturális Alapok összehangolására tett első kísérletnek tekinthető, hogy 1988-ban sor kerül a közösségi források koordinációjára. A nagyobb hatékonyság érdekében a Strukturális Alapokat korlátozott számú célterületen használják fel. A Tanács a 2052/88. sz. rendeletével szabályozta a Strukturális Alapok feladatait. Az átfedéseket, párhuzamosságokat úgy akarták megszüntetni, hogy öt fő prioritást állapítottak meg. Ez a öt meghatározott cél 1997 júliusáig maradt érvényben: 1. A gazdaságilag, fejlődésben elmaradott régiók fejlődésének elősegítése. Ez azokra a régiókra vonatkozott, ahol az egy főre jutó GDP nem érte el az uniós átlag 75%-át. Erre a célkitűzésre fordították az alapok 70-73%-át.

48


2. Az ipari hanyatlás által súlyosan érintett régiók támogatása. Ezek az általában nehézipari régiók elavult ipari szerkezettel rendelkeztek, melyet leginkább szerkezetátalakítás tud megoldani. Erre a célra az alapok 7-9%-át fordították. 3. A hosszú távú és fiatalok munkanélküliségének leküzdése és az egyenlő esélyek megteremtése. Erre a célra az alapok 5-6%-át fordították. 4. A munkavállalók átképzésének, a változásokhoz történő alkalmazkodásának támogatása a munkanélküliség elkerülésének érdekében. Erre a célra az alapok 56%-át fordították. 5. (a) A mezőgazdaság szerkezetátalakításának a CAP reformja keretében történő felgyorsítása,

a halászat modernizációja. (Alapok kb. 4%-a.)

(b) Vidékfejlesztés a vidéki területek szerkezetátalakítása útján (Alapok 4-5%-a.) [6. A különlegesen ritkán lakott régiók fejlesztése, alkalmazkodásuk megkönnyítése. Erre használják fel az alapok legkisebb részét: 0,5-1%. (A második finanszírozási időszak elején került fel a listára.)] A hat célkitűzés által lefedetlen területet az ún. közösségi kezdeményezések fedik le. Ezek egymástól különálló programok, melyek nem fértek bele a hat célkitűzésbe. A Strukturális Alapok felhasználása a Célkitűzések szerint 1. Célkitűzés

ERDF

ESF EAGGF

2. Célkitűzés

ERDF

ESF

3. Célkitűzés

ESF

4. Célkitűzés

ESF

5a. Célkitűzés

EAGGF

5b. Célkitűzés

ERDF

ESF EAGGF

6. Célkitűzés

ERDF

ESF EAGGF

FIFG

A Strukturális Alapok első időszaka 1988-1993, mely alatt 60,4 milliárd ECU került kifizetésre. Az Alapok tervezését és felhasználását külön rendeletek szabályozták. 1993-ban a Bizottság az 1994-1999-es időszakra szóló "Közösségi Támogatások Második Keretrendszere" kidolgozása során elvégezte a Strukturális Alapok szabályrendszerének felülvizsgálatát is. Számos módosítást vezettek be a jobb gazdálkodás és elosztás hatékonyságának növelése érdekében. E módosítások több helyütt érintettek környezetvédelmi aspektusokat is.

49


A tagállamok elfogadták az új szabályozórendszert és a 2. finanszírozási periódus költségvetését, melyet 139,9 milliárd ECU-ben határoztak meg (ez tartalmazza a Közösségi Kezdeményezések 11,73 milliárdos költségvetését). Ez több, mint kétszerese volt az első időszakban meghatározott keretnek. A második időszakban egy újabb, hatodik célkitűzés is felkerült a listára az Unió új tagországainak szükségleteit figyelembe véve. A berlini Európai Tanács döntése szerint a strukturális politikák területén a korábbi hat célkitűzést három célkitűzésre csökkentik. Ez igen jelentős változás, hiszen ez határozza meg, hogy mely területek jutnak támogatásokhoz. Az 1. célkitűzés a legelmaradottabb régiókban segíti elő a fejlesztést és a strukturális átalakítást. Az első célkitűzés keretéből részesülhetnek azok a régiók, amelyekben az egy főre jutó GDP alacsonyabb a közösségi átlag 75%-ánál; a legtávolabbi tengerentúli régiók; valamint a távoli ritkán lakott északi területek. Ez az alapok költségvetésének 69,7%-át teszi ki. A 2. célkitűzés az ipari vagy mezőgazdasági szerkezetváltási nehézségekkel küzdő hanyatló területek gazdasági és társadalmi átalakítását támogatja, kiemelt hangsúlyt fektetve

a

munkanélküliek

számára,

különös

tekintettel

a

hosszú

távú

munkanélküliségre. Erre a célkitűzésre az alapok költségvetésének 11,5%-át fordítják. A 3. célkitűzés az oktatás, képzés és foglalkoztatás rendszerének és politikáinak modernizációját támogatja. Minden egyes tagállam százalékos formában részesedik az e célra szánt összegből, a területén élő érdekelt célcsoportoknak az uniós egészhez viszonyított aránya alapján. Erre a célkitűzésre az alapok költségvetésének 12,3%-át fordítják. Az első célkitűzéssel kapcsolatban felmerül egy fontos probléma: a bővítéskor az egy főre jutó GDP átlaga az EU-ban jelentősen csökkeni fog, hiszen olyan államok lépnek be az unióba, amelyek egy főre eső GDP-je igen alacsony. Ennek két hatása van. Egyrészt azokat kell támogatni, akik új belépők, másrészt sok régi tag elveszti a támogatást, mivel fölé kerül a küszöbnek. Mivel ez az utóbbiaknak óriási bevétel kiesést jelent, átmenetileg kapnak támogatást, mely az eredetihez képest csökkentett mértékű. A strukturális alapok a következő négy elv szerint kerülnek felhasználásra: 1) Átfogó célrendszer szerinti felhasználás elve: A strukturális politika központi prioritásokat határoz meg, melyek segítségével átfogó célrendszert épít ki. A különböző alapokat koordinálják ennek a célrendszernek megfelelően.

50


2) Partnerség elve: A partnerség elve az együttműködést jelenti a regionális és helyi hatóságok, gazdasági szervezetek, a szociális partnerek s a civil társadalom képviselőivel. A Közösség tevékenységeinek ki kell egészíteniük, elő kell segíteniük a megfelelő nemzeti tevékenységeket. Ezeknek az Európai Bizottság, az érintett tagállamok és az illetékes hatóságok és testületek szoros konzultációja nyomán kell megvalósulniuk, beleértve a nemzeti, helyi vagy más szintű gazdasági és szociális partnerek bevonását, hogy minden részt vevő fél partnerként tevékenykedjen egy közös cél érdekében. 3) Addicionalitás elve: A közösségi támogatások kiegészítik a nemzeti programokat, így alapkövetelmény a nemzeti társfinanszírozás megléte. 4) Programozás, tervezés elve: A tagállamok átfogó fejlesztési terveket készítenek a célkitűzések alapján. Ezeket beterjesztik az Európai Bizottság számára, amely dönt az odaítélésről, s ún. közösségi támogatási kereteket, illetve egyes programdokumentumokat fogad el, amelyek 3-6 éves periódusokra határozzák meg a feladatokat, a pénzügyi forrásokat és a végrehajtás módjait. A Strukturális Alapok önálló fejlesztési programmal és költségkerettel rendelkező, középtávú programokat támogatnak. Az EU természetesen csak olyan programokat finanszíroz, amelyek összhangban vannak az Unió regionális politikájával. Alapvetően kétféle programot különböztethetünk meg, attól függően, hogy ki tesz javaslatot a program elindítására. Gyakoribb ugyan a nemzeti kezdeményezésű program, de fontos megemlíteni a Közösségi Kezdeményezéseket is, ahol a fejlesztésre vonatkozó ötleteket, elképzeléseket az Európai Unió Bizottsága veti fel. A nemzeti kezdeményezésű program esetében a tagállam egy nemzeti fejlesztési tervet nyújt be a Bizottságnak, majd ezt követően, együttesen dolgozzák ki a Közösségi Támogatási Keretet.

Ez

egy

olyan

keretdokumentum,

amely

tartalmazza

mindkét

fél

kötelezettségvállalását, közös stratégiájukat, valamint célkitűzéseiket. Ezután készíti el a tagállam az átfogó program megvalósítását szolgáló operatív programokat, amelyeket még megvalósítás előtt jóváhagy a Bizottság. A strukturális politika a mezőgazdasági politika után az EU költségvetésének a második legnagyobb alkotórésze. Jelenleg a költségvetés harmadát teszi ki, ami az EU GDPjének 0,46 százalékát jelenti. A Közösség a Strukturális Alapok pénzügyi forrásait folyamatosan növeli annak érdekében, hogy azok meg tudjanak felelni a változó gazdasági és társadalmi kihívásoknak. 1958-1988 között az Alapok költségvetési forrásainak teljes összege 58,4 milliárd ECU volt. Az 1989-1993 közötti időszakra 51


megközelítőleg 64 milliárd ECU állt rendelkezésre. Az 1994-1999 közötti időszakban 154,6 milliárd ECU-t különítettek el az alapok számára. A Bizottság által 1997. júliusában az Európai Parlament elé terjesztett Agenda 2000, számos reformra tesz javaslatot a Strukturális Alapok következő időszakára vonatkozóan. Ezek közül a legfontosabbak: •

Az Európai Unió folytatja a Kohéziós Politikát a 2000-től 2006-ig terjedő időszakban is. A Kohéziós Politika részei továbbra is a Strukturális Alapok, a Kohéziós Alap és a Közösségi Kezdeményezések.

•

Abszolút értékben mindhárom alap pénztömegét növelni kell. Becslések szerint a teljes Strukturális Alapokhoz kapcsolódó támogatási csomag 1997-es árakon 275 milliárd ECU-t, 1999-es árakon mintegy 286 milliárd ECU-t tesz majd ki, és arányaiban továbbra is az Európai Unió átlag bruttó nemzeti termékének 0.46%-át jelenti.

•

A Közösségi Kezdeményezések költségvetése csökkenni fog a Strukturális Alapok 9 %-áról 5 %-ára. A kezdeményezések számát a jelenlegi 13-ról 3-ra csökkentik majd (ezzel növelve a megmaradók támogatási összegét).

A strukturális politikák finanszírozására a 2000-2006 közötti költségvetési periódusban 213 milliárd eurót különítettek el. A 213 milliárd euróból 195 milliárd euró jut a Strukturális Alapokra és 18 milliárd euró a Kohéziós Alapra. A Strukturális Alapok felhasználása18 1. célkitűzés

69,7%

135,9 milliárd euró

2. célkitűzés

11,5%


3. célkitűzés

12,3%


Az egyes célkitűzések feltételeinek az új költségvetési periódusban már nem megfelelő régiók – előzőleg említett - átmeneti támogatásban részesülnek, melynek fedezetére összesen 11,14 milliárd eurót szánnak. A közösségi támogatás aránya az 1. célkitűzés esetében általános szabályként a projekt összes költségének legfeljebb 75 százaléka lehet. A 2. és a 3. célkitűzés esetében a maximális közösségi hozzájárulás az összes költség 50 százaléka lehet. 18

http://europa.eu.int/comm/regional_policy/intro/regions4_hu.htm

52


A Strukturális Alapok egyes országokra gyakorolt hatása általában fordítottan arányos az adott ország gazdaságának nagyságával és annak erejével. Ennek három oka van: •

A Strukturális Alapok döntő tömege a gyengébb gazdaságú országokba áramlik, hogy segítse azokat gazdasági potenciáljuk közelítésében az erősebb európai uniós országokéhoz.

•

Ezekben az országokban a Strukturális Alapokból fizetett juttatások mértéke a nemzeti

gazdasági

mutatókhoz

mérten

igen

magas,

különösen

az

infrastrukturális fejlesztések és a mezőgazdaság területén. •

Ezen országok ritkán rendelkeznek ekkora tömegű támogatás zökkenőmentes és átgondolt kezelésére alkalmas intézményi és jogi struktúrákkal.

Ennek megfelelően a Strukturális Alapok gyakran éppoly komoly negatív hatásokkal jártak, mint amilyen pozitívakkal. Fokozottan igaz ez a környezetvédelem terén, ahol különösen hiányoznak a megfelelő intézmények, és a támogatások mértéke pedig már önmagában is különösen kényessé teszi azok elosztásának kérdését. A különböző környezetvédő csoportok nyomására, az Európai Uniónak a fenntarthatóság iránti új elkötelezettsége és a szabályozórendszer 1993-as felülvizsgálata végül számos olyan rendelkezési kiegészítéshez vezetett, amelyek a Strukturális Alapokat voltak hivatottak összehangolni az Európai Unió környezetpolitikájával. A gyakorlat alapján általában elmondható, hogy a szabályozók reformjának köszönhetően a Strukturális Alapokon belül jobban érvényesültek a környezeti szempontok. A módosítások ugyanakkor nem hozták meg a várt eredményt. Ugyanakkor bíztató, hogy a Bizottság és a Parlament egyre nagyobb jelentőséget tulajdonít a környezet védelmének és a fenntarthatóság követelményének. Ez a kitüntető figyelem azonban a szándék szintjén maradhat, ha nem társulnak hozzá jelentős politikai és pénzügyi elhatározások. Az 1988 óta bekövetkezett változások ellenére tehát még sok a tennivaló a "kohéziós akadályok" leküzdésében. Ezért az Unió a már létező politika konszolidációja mellett az elosztási rendszert kívánja hatékonyabbá tenni. Az "értéket a pénzért" kohéziós politika értelmében hatékonyabb, átláthatóbb és egyszerűbb rendszerre van szükség. Reméljük, hogy Magyarország a csatlakozás után Spanyolország, Portugália és Írország nyomdokaiba lép bizonyos szempontból, és új példa leszünk a Strukturális Alapokban rejlő eszközök okos kihasználására. Ez attól függ, hogy Magyarország mennyire képes a csatlakozás után megnyíló pénzügyi források gyors és hatékony, konkrét projektekbe való becsatornázására. Ehhez megfelelő felkészültség szükséges. Az Európai Bizottság

53


felkészülésről szóló jelentéseiben kifogásolta a magyar regionális szinttel kapcsolatban a kapacitások hiányát, ezért a belépés és 2006 közötti átmeneti időszakra csak egyetlen regionális operatív programot ajánl a magyar régiók számára a hét regionális program helyett. A Bizottság ezen ajánlását azzal indokolja, hogy Magyarország nehogy pazarlóan bánjon az eszközökkel. A Bizottság aggodalma nem érthető, hiszen a kapacitáshiányosság 2004-ig korrigálható. A Bizottság azon vélekedése sem tűnik megalapozottnak, hogy az az intézményrendszer, amely 1999-től 2004-ig nem épült ki, 2004-2006 között ki fog épülni. 4. Nagytérségi hulladékkezelő és hulladéklerakó rendszer megvalósítása Nyugat-Dunántúlon és Zala-folyó medencében19 A hulladékgazdálkodás jogi és pénzügyi hátterének áttekintése után érdemes egy konkrét

példát

megvizsgálni:

egy

magyarországi,

EU

által

támogatott

hulladékgazdálkodási projektet. Magyarország 2002 márciusában sikerrel igényelt ISPA előcsatlakozási támogatást a Nyugat-Dunántúlon és a Zala-folyó medencében tervezett regionális hulladékkezelő és hulladéklerakó rendszer megépítéséhez. Hazánk számára ez a nemzetközi támogatás óriási segítséget jelent, hiszen enélkül sokkal nehezebb lenne megvalósítani a beruházást, de mindenképpen véghez kellett volna vinni, mivel azt szigorú rendeletek előírják a fenntartható fejlődés érdekében. Ha a törvényekben előírtakat EU-s támogatás nélkül kellett volna megvalósítani, az lényegesen nagyobb terheket rótt volna a lakosságra, mint az a drágulás, amit az ISPA által bevezetett szelektív gyűjtés mellett el kell majd viselniük. Megvalósítás ISPA támogatással és nélküle20: Nettó jelenérték 19

Belső megtérülési ráta

Haszon/Költség

A fejezet elkészítésekor az alábbi irodalomra támaszkodtam: Nagytérségi hulladékkezelő és

hulladéklerakó

rendszer

megvalósítása

Nyugat-Dunántúlon

és

Zala-folyó

medencében

–

Megvalósíthatósági tanulmány; Nyugat-Balaton és Zala folyó medence nagytérségi hulladékkezelő és hulladéklerakó rendszer konzorciális szerződése; Támogatási szerződés formanyomtatványa; Financing Memorandum. 20

Financing Memorandum (agreed between the European Comission and the Republic of Hungary

concerning the grant of assistance from the ISPA to the following measure: Regional Solid Waste Management system for the West Balaton and the Zala Valley area located in Western Tansdanubia in Hungary), 12. oldal

54


(1000 €) 0

5,00%

1

-20 507

-4,70%

0,63

70%-os ISPA támogatással ISPA támogatás nélkül

arány

A táblázatból az a következtetés vonható le, hogy a projekt életképtelen az ISPA támogatás nélkül. A beruházás megvalósítása 2006 december 31-ig tart. Várhatóan 20 évig fogja szolgálni a regionális hulladékgazdálkodási célokat.

4.1. Előzmények Zala megye területfejlesztési koncepciója tartalmazza a hulladékgazdálkodási rendszer fejlesztésére vonatkozó célokat: a megye természeti és környezeti értékeinek fenntartása, javítása, védelme; modern települési szilárd hulladék lerakóhelyek építése; ezen hulladékok megfelelő tárolása és ártalmatlanítása. Az ország területét szennyezés érzékenység szempontjából kategorizálják. Eszerint Zala megye területének közel fele az érzékeny (második) kategóriába tartozik, ezért a területre fokozottan oda kell figyelni. 1998-ban elkészül a Zala megyei hulladékgazdálkodás fejlesztési program, amely javaslatot tesz a hulladék elhelyezésére, a hulladékgazdálkodás programjára. Ez meghatározza a legfőbb feladatokat: •

szelektív hulladékgyűjtés

•

újrahasznosítás

•

regionális települési hulladéklerakó és hulladékkezelési rendszer kialakítása

•

csatlakozás a regionális hulladéklerakóhoz átrakóállomással

Tehát ekkor fogalmazódott meg először az igény regionális települési hulladéklerakó és hulladékkezelési rendszer kialakítására.

4.2. A projekt által érintett terület A 4580 km2-es terület 324 települést foglal magába Nyugat-Balaton térségén és a Zala folyó medencéjében. Ezek egyben a Balaton vízgyűjtő területei, tehát fokozott

55


figyelmet igényelnek. A települések több, mint kétharmada (257 település) Zala megye része. Vas megye területéhez 48, Veszprém megyéjéhez 19 a projektben részt vevő település tartozik. Az állandó lakosok száma 359 ezer fő, az üdülőnépességgel együtt a lakosság 400 ezer főt tesz ki. A zalai részre az apró falvak jellemzőek, melyek nem haladják meg a 700 fős lakosságot, viszont a megye lakosságának több, mint a fele nyolc városban él. A projekt teljes területén 10 város helyezkedik el, melyek a környezetükben lévő településeken is szervezési szerepet látnak el. Ezek a következő városok: Zalaegerszeg, Nagykanizsa, Lenti, Letenye, Zalakaros, Hévíz, Keszthely, Zalaszentgrót, Vasvár, Celldömölk. A projekt teljes területére jellemzőek a helyi turisztikai jelentőségű védett területek, látványosságok. Számtalan termálfürdő, történeti emlékhely és néprajzi érték vonzza a vidékre a látogatókat. Teljesen érthető, hogy egy ilyen régióban a hulladékgazdálkodást a lehető legmodernebb eszközökkel kívánják megszervezni, figyelembe véve mind környezet- és természetvédelmi, mind esztétikai szempontokat.

4.3. A hulladékgazdálkodás helyzete a projekt által érintett területen az ISPA támogatás igénybevétele előtt A helyzet nem felelt meg az uniós környezetvédelmi szintnek. Több, mint 100 működő és nem működő lerakó létezik, melyeknek többsége még minimális környezetvédelmi követelményeket sem vesz figyelembe. Az aktívak nagy részét korszerűtlen hulladékgazdálkodási technológiával üzemeltetik, ezzel veszélyeztetve a környezet egészét. A régió négy gyűjtőkörzetre bontható: Zalabér-Keszthely, Zalaegerszeg, Nagykanizsa, Lenti. A következő táblázatból megállapítható, hogy a négy gyűjtőkörzetbe hány település, lakás, mennyi népesség tartozik, valamint, hogy mennyi települési hulladék keletkezik gyűjtőkörzetenként. A táblázatból kiolvasható, hogy 2000-ben az ellátottság

56


korántsem teljes: 83-84%-os a lakások, népesség és összes hulladék mennyiségét figyelembe véve egyaránt. Az egyes gyűjtőkörzetek adatai21:

Települések (db)

Lakások (db)

Népesség (fő)

Összes települési hulladék (m3)

Zalabér-Keszthely

124

51 465

166 144

249 386

Zalaegerszeg

80

39 717

105 963

187 403

Nagykanizsa

72

38 750

103 368

182 645

Lenti

48

9 678

23 423

55 000

Térség összesen

324

139 610

398 898

674 434

116 800

334 000

564 794

%

83,66

83,73

83,74

Ellátandó

22 810

64 898

109 640

Gyűjtőkörzetek

Ellátottság

A projekt területén tehát az ISPA támogatás megpályázása előtt 2000-ben összesen majdnem 565 ezer köbméter hulladék került kezelésre. A bontási törmelék jelentős mennyiségének ártalmatlanításával nem kell számolni. A hulladékok összetétele a tömeg százalékára vetítve22: Hulladékfajta

21

Hulladékfajta aránya

Tervezhető visszagyűjtés

Papír

19%

40-75%

Műanyag

11%

30-40%

Textil

5%

10-30%

Zöld- és konyhai szerves

31%

25-75%

Üveg

4%

30-70

Fém

4%

80-90%

Egyéb nem veszélyes

25%

0-10%

Veszélyes

1%

100%

Összesen

100%

24,1-53,3%

Nagytérségi hulladékkezelő és hulladéklerakó rendszer megvalósítása Nyugat-Dunántúlon és Zala-

folyó medencében – Megvalósíthatósági tanulmány; Az Európai Közösség Bizottsága, Budapest, 2002. március, 9. oldal 22


folyó medencében – Megvalósíthatósági tanulmány; Az Európai Közösség Bizottsága, Budapest, 2002. március, 10. oldal

57


Ezzel szemben a szelektíven gyűjtött hulladékok tervezhető hasznosíthatósági aránya 80%, zöld- és biohulladékoknál 35%, mivel a feldolgozás során az input anyag 50%-a nedvességtartalom, mely vesztesség. (Zöld- és biohulladékoknál az említett 35%-os hasznosítási arány tulajdonképpen egy cél, mely alatt azt a kívánatos állapotot értjük, mikorra a lakosság már „beletanult” a szelektív gyűjtésbe. Azonban az indulás éveire csak 26%-os hasznosíthatóság becsülhető.) A városokban a szervezett hulladékgyűjtés és kezelés átlagosan 95%, a projekt egyéb településeiben viszont csak részlegesen megoldott. A Zala megyei részen 82 településben, melyek összlakosságszáma 15 ezer fő nincs szervezett hulladékkezelés. A települési hulladékgyűjtést több szakosodott szolgáltató végzi. A főbb szolgáltatók: •

Zala-Depo Környezetvédelmi és Hulladékgazdálkodási Kft: Zalaegerszeg önkormányzatának tulajdonában van, székhelye a városban található. Települési szilárd hulladékok gyűjtésével, szállításával foglalkozik. Üzemelteti a Búslakpusztai lerakót. Ezen kívül utak síkosság mentesítésével is foglalkozik. Működési területe Zalaegerszeg és azon kívül további 33 település.

•

Saubermacher Ryno Kft: A nagykanizsai székhelyű, magántulajdonban lévő vállalat gyűjtőkörzete a város és további 66 település. A cég tulajdona 49%-ban a Saubermacher Ryno Hulladéklerakót üzemeltető Kft, melynek maradék 51%át a nagykanizsai önkormányzat tulajdonában van.

•

LE-KO Kft: Lenti önkormányzatának 100%-os tulajdona. 19 településen végez hulladékkezelési szolgáltatást. A hulladékgazdálkodáson kívül számos egyéb önkormányzati feladatot ellát.

•

Keszthelyi Városüzemeltetési Egyszemélyes Kft: Keszthely önkormányzatának tulajdona. 18 településen végez hulladékkezelési szolgáltatást.

A területen keletkező települési szilárd hulladékok 80%-át a fentebb említett négy szolgáltató kezeli. További kisebb szolgáltatók: Somogy Megyei Településtisztasági Vállalat,

Balatonfüredi

Településgazdálkodási

Rt.,

Marcali

Rumpold

Kft.,

Zalaszentgróti Bonyhárd Müller Kft. A hulladék begyűjtésének gyakorisága valamennyi szolgáltatónál változó. Körülbelül 75-80 ezer m3 hulladék sorsa ismeretlen. A szelektív hulladékgyűjtés az ISPA támogatás elnyerése előtt még nem működött általánosan. Élenjárt a Saubermacher Kft, de más szolgáltatóknál is voltak kezdeményezések. Nagykanizsán a Saubermacher Kft. már lakossági hulladékudvart és

58


gyűjtőszigeteket működtetett, de ennek továbbfejlesztése még szükséges volt. Zalaegerszegen csak a papír és műanyaghulladékok szelektív gyűjtése valósult meg, az is csak a termelőüzemekben. A lakosság körében csak újságpapír gyűjtése folyik, és kis mértékben műanyag, de ezek csak 10 ezer főt érintenek. Lentiben a szelektív hulladékkezelés a zöldhulladékok egy részére korlátozódik. Keszthelyen az EU-s támogatás előtt a szelektív hulladékgyűjtést csak tervezték, és azt is csak a biohulladék és papírra vonatkozóan. A hulladékkezelést, gyűjtést bonyolító szervezetek műszaki felszereltség kielégítő volt az ISPA támogatás előtt is. A gyűjtés-szállítás általában beürítéses edényzettel, öntömörítéses célgépekkel történik. A gyűjtőkörzet edényzete nagyon heterogén, kevés a szabvány edényzet. A hulladék gyűjtés és szállításra összesen 45 célgépet használt a négy főbb vállalat. A legtöbbet, 15 illetve 14 darabot használnak a Zala-Depo Kft és a Saubermacher Ryno Kft. A géppark legidősebbike 1981-es évjáratú. A kihelyezett edények számában a Saubermacher Kft magasan vezet, a Zala-Depo viszont az űrtartalmat tekintve jár az élen: 362 darab 4000 liternél magasabb űrtartalmú edénye van. Az ártalmatlanítás lerakással történt a projekt előtt. Több olyan lerakóhelyet vettek igénybe, amelyek a projekt területén kívül helyezkednek el (pl.: Marcali). A távolság jelentősen megemelte a hulladék kezelésének költségeit. Olyan lerakókat is használtak, amelyek eléggé szennyezőek voltak (pl.: a tervezett zalabéri hulladéklerakó területén volt szeméttelep). A projekt területén 109 lerakó volt, jelentős részük önkormányzati kezelésben. Még a nagyobb lerakók sem rendelkeztek monitoring rendszerrel. A legtöbb (33 db) felszámolásra váró lerakó Zalaegerszeg gyűjtőkörzetében volt. Összesen egy hulladéklerakó van, amelyet nem kell bezárni. Ezt 2001-ben Zalaegerszegen Buslak-pusztán adták át, PHARE támogatással épült. Jelenleg szintén PHARE támogatással épül a nagykanizsai lerakó. Mindkettő megfelel a hatályos magyar és EU-s jogszabályoknak. Az ISPA támogatás igénylése előtt jellemző volt a közszolgáltatási díjak szolgáltatónkénti változása. A díjmegállapítás alapja az edényzetek űrtartalma és az ürítési gyakoriság. A hulladék szállítás és lerakás éves költsége lakásonként 3240-től 7282 forintig terjed. (Az átlagos évi díj: 4750-4800 Ft.) Tehát akár 4000 forintnyi különbség is lehet két szolgáltató között. Egyedül Nagykanizsán van ún. alapdíj, mely a szállítandó hulladék mennyiségétől független (3024 Ft/lakás/év).

59


4.4. A projekt célja A projekt célja: környezetbarát és gazdaságilag fenntartható hulladékgazdálkodási rendszer létrehozása Dél-Nyugat Dunántúlon. A 276 önkormányzat együttműködve integrált hulladékgazdálkodási rendszert épít ki, mely megoldja a hulladék szelektív gyűjtését, kezelését és újrahasznosítását, valamint egy olyan hulladéklerakót épít ki, mely környezetvédelmi szempontból kifogástalan és biztonságos. Fontos cél továbbá a helyi, engedély nélküli lerakók bezárása. A hulladékgazdálkodási cél a különböző területeken: Zalabér: •

regionális települési szilárd hulladéklerakó telepítése

•

hulladékgazdálkodási rendszer kialakítása

•

szelektív

hulladékgyűjtés:

először

hulladékudvarok

és

gyűjtőszigetek

kialakításával, majd második lépésben lakásokra szervezett dekoncentrált gyűjtéssel (a szelektív gyűjtésbe beleértve a zöldhulladékok elkülönítését és a gyűjtés-szállítás utáni válogatást is) •

komposztáló létesítése zöldhulladék, majd konyhai biohulladék komposztálására is

•

építési, bontási hulladék elkülönített kezelése

Zalaegerszeg: •


rendszer

kialakítása

a

már

megépült

regionális

hulladéklerakóhoz csatlakozva •

szelektív

hulladékgyűjtés:

először

hulladékudvarok

és

gyűjtőszigetek

kialakításával, majd második lépésben lakásokra szervezett dekoncentrált gyűjtéssel (a szelektív gyűjtésbe beleértve a zöldhulladékok elkülönítését és a gyűjtés-szállítás utáni válogatást is – hulladékválogató csarnok és bálatároló felépítése) •

komposztáló létesítése zöldhulladék, majd konyhai biohulladék komposztálására is

•

a bezárásra kerülő lerakó rekultivációja, tájba illesztése

Nagykanizsa:

60


•

hulladékgazdálkodási rendszer kialakítása az épülő regionális hulladéklerakóhoz csatlakozva

•

szelektív

hulladékgyűjtés:

először

hulladékudvarok

és

gyűjtőszigetek

kialakításával, majd második lépésben lakásokra szervezett dekoncentrált gyűjtéssel (a szelektív gyűjtésbe beleértve a zöldhulladékok elkülönítését és a gyűjtés-szállítás utáni válogatást is) •

hulladékválogató csarnok, bálatároló, komposztáló tér és komposzttároló szín kiépítése

•

előbb komposztáló létesítése zöld-, majd konyhai biohulladék komposztálására is

Lenti: •

jelenleg működik hulladékválogató

•

már a támogatás igénylése előtt kész volt a terv a hulladéklerakó bővítésére és egy új, szigetelt lerakó kialakítására, de mivel a lakosság száma kevés, inkább átrakóállomást fognak építeni

•

átrakóállomás létesítése a zalaegerszegi lerakóhoz csatlakozva

•

szelektív hulladékgyűjtés fokozatos bevezetése

•

hulladékgazdálkodási létesítmények megépítése: válogató, komposztáló, telepi és lakossági hulladékudvarok, gyűjtőszigetek, hulladékválogató csarnok, komposztáló terület és komposzttároló szín

Keszthely: •

átrakóállomás létesítése a zalabéri regionális lerakóhoz csatlakozva

•

szelektív hulladékgyűjtés fokozatos bevezetése

•

hulladékgazdálkodási létesítmények megépítése: válogató, komposztáló, telepi és lakossági hulladékudvarok, gyűjtőszigetek, hulladékválogató csarnok, komposztáló tér, üzemi épület

•

hulladékgazdálkodási telepre 2001 óta érvényes építési engedéllyel rendelkezik

Celldömölk: •

átrakóállomás létesítése a zalabéri regionális lerakóhoz csatlakozva

•

szelektív hulladékgyűjtés bevezetése

•

hulladékgazdálkodási létesítmények megépítése: lakossági hulladékudvarok, gyűjtőszigetek

61


4.5. A tervezett regionális hulladékgazdálkodási rendszer előnye A régió felszíni szennyeződésre érzékeny, illetve közepesen érzékeny. A terület vízminőségi besorolás szerint „I/1 Balaton vízgyűjtő területe", ezért a kiemelt védelmet igénylő kategóriába tartozik. Veszélyeztetettsége jelentősen csökken, ha a szennyező források és illegális, gondozatlan lerakók felszámolásra kerülnek. A lerakandó hulladék mennyiségének csökkentésével, a szelektív hulladékgyűjtéssel igen hatékony hulladék felhasználás érhető el. Jelentős mennyiség komposztálás után visszaforgatható a természetes körforgásba. A szakmailag felkészült, korszerű szervezet hatékony és gazdaságos járatszervezést tesz lehetővé a hulladékgyűjtésben, mely egyaránt érdeke a lakosságnak és szolgáltatónak is. A helyi lerakók felszámolása esztétikailag és egészségügyi szempontból is kívánatos. A környezetvédelmi szempontokon kívül is rengeteg előnnyel jár az új regionális rendszer: Új munkahelyek jönnek létre, a turizmus fejlődni fog. Az ingatlanárak értéke megnő, gazdasági fellendülés várható. (A rendszernek hátránya is létezik: a szállítmányozó közlekedés megnő, amely nem kellemes az ott lakóknak és időnként torlódásokat okozhat.)

4.6. A Nyugat-Dunántúli Nagytérségi Hulladékgazdálkodási Rendszer felépítésének indoklása A projekt már létrejött helyzetre épít. Három

nagy területre bontható, ezek

behatárolását a térség településhálózati és közlekedési viszonyai indokolják. A projekt egyes részei adottságaikból következően minőségi különbséggel, de a rendszer működtetésében azonos súllyal vesznek részt. A három térség helyzete az ISPA támogatás előtt és a támogatással megvalósítani kívánt célok: 1. Nyugat-Balaton: A

hulladék

keletkezési


egység

súlypontja: kialakítása

Balaton tervezett:

közelségében. lerakó,

Komplex

átrakóállomás,

hulladékgazdálkodási létesítményekkel. Lerakó kialakítására alkalmas hely Zalabér közigazgatási területén van. Ez 40-45 km-re van a tótól, ezért átrakóállomást kell 62


kialakítani

hulladékudvarral,

komposztálóval,

válogatóval.

Celldömölk-Izsákfa

területén még egy átrakóállomásra van szükség, mivel a lerakó vonzáskörzete kb. 50 km-es. 2. Zalaegerszeg-Lenti: Komplex hulladékgazdálkodási egységek még itt sem épültek meg, de itt nyomaiban már megtalálható a szelektív hulladékkezelés, azonban még továbbfejlesztésre szorul. Lentiben felszámolásra kerül a hulladéklerakó, kiváltására gyűjtő-átrakóállomás épül. 3. Nagykanizsa: A térség élen jár a szelektív hulladékkezelés megszervezésében, valamint – ahogy már említettem – PHARE támogatással hulladéklerakót épített. A három térség jellemzőit a következő táblázat adatai szemléltetik23: Térség

Települések

megnevezése

száma

Lakosságszám

Települési hulladék (m3)

Zalabér

124

166 144

249 386

Zalaegerszeg-Lenti

128

129 386

342 403

Nagykanizsa

72

103 368

182 645

Összesen

324

398 898

774 434

A tervezési időszakban a hulladék mennyiségi változása nem tervezett, a kezelendő hulladéktömeg növekedése a hulladékkezelés bevezetéséből adódik. A hulladékok összetétele változatlan. Óriási változást fog jelenteni a szelektív hulladékgyűjtés, hiszen megnő a hasznosítható hulladéktömeg. Az összes hulladék, mely a projekt területéhez tartozik jelenleg 149874 tonna. Mint előbb említettem ez hosszabb távon is változatlan marad. 2005-re ebből 36193, 2025-re 79882 tonnát terveznek szelektíven gyűjteni. Ebből kiolvasható a projekt egyik célja: a szelektív hulladékgyűjtés minél nagyobb arányú megvalósítása. A szelektíven visszagyűjtött hulladékok 80%-os tervezett hasznosítása csak utóválogatással érhető el. 23


folyó medencében – Megvalósíthatósági tanulmány; Az Európai Közösség Bizottsága, Budapest, 2002. március, 27. oldal

63


A zöld és biohulladékok hasznosítása komposztálással tervezett. A projekt másik célja: minél több hulladékhasznosítás, minél kevesebb hulladéklerakás. A szelektív hulladékgyűjtéssel kezeléssel, utóválogatással a tervek szerint 20 év alatt 30%-kal csökken a lerakott hulladék mennyisége. Míg 2005-ben 120039 tonna hulladékot terveznek lerakni, 2025-re már csak 83926 tonnát. A szelektíven gyűjtött hulladékok feldolgozására különböző hulladékgazdálkodási létesítmények szükségesek: komposztáló, válogató, gyűjtő-átrakó. A tervek szerint ezek több tízezer tonna hulladékot képesek kezelni évente. Az új regionális rendszer bevezetésével a távolságok megnőnek ugyan, de a kétütemű szállítás bevezetésével a költségek optimalizálhatók. Nem elég a szakembereknek átlátni pontosan a rendszer lényegét, a lakossággal is meg kell ismertetni azt. Az emberek érdeklődését fel kell kelteni a szelektív hulladékgyűjtés iránt, ismertetni kell annak lényegét, előnyeit, hiszen a lakosság közreműködése nélkül a terv megvalósíthatatlan. Ehhez jól megalapozott, átgondolt marketing és PR tevékenységre van szükség. Ehhez igénybe vehető a média, különféle kiadványok, figyelemfelkeltő szórólapok és plakátok, videoszalagok. Hasznosak lehetnek a társadalmi fórumok, ahol a közönségnek lehetősége nyílik kérdezni. A fiatalok ezirányú képzését meg kell szervezni iskolai és óvodai oktatás keretében.

4.7. A tervezett regionális hulladékgazdálkodási rendszer működtetése24 A rendszer alapja a szelektív hulladékkezelés, melynek célja a magas arányú hasznosítás. A szelektív gyűjtés a hulladéklerakók élettartamát jelentősen növeli, a lerakásra használt területek mérete így számottevően csökken. A szelektív hulladékkezelés elemei: szelektív gyűjtés, utóválogatás, hasznosítás. Szelektív gyűjtés a következő anyagokra vonatkozik: papír, műanyag, üveg, fém, zöld- és háztartási biohulladék, textil. A legutóbbi külön gyűjtését csak a későbbiekben tervezik. A hulladék szelektív gyűjtése két lépcsőben indul el. Első lépésben hulladékudvarokat és gyűjtőszigeteket telepítenek: 14 hulladékudvart és 43 gyűjtőszigetet. Az ezer lélekszámot meghaladó települések egy gyűjtőszigetet létesítenek intézményi vagy 24

A hulladékgazdálkodási rendszer mennyiségi mutatóit – melyek egy részét e fejezet is tartalmazza - az 5. melléklet rendszerezi.

64


bevásárló központokban, a nagyobbakban többet is létesítenek. A hulladékudvar bekerített létesítmény nyitvatartási idővel, állandó felügyelettel, átvételi épülettel, megfelelő edényzettel. Itt átvételre kerülnek gumiabroncsok, veszélyes hulladékok vagy azzal szennyezett anyagok. Második lépésben a szelektív hulladék decentralizált gyűjtését is bevezetik. Ekkor a szelektíven gyűjtött hulladékot a szolgáltató gyűjti be. Ennek gyakorisága általában havonta egy alkalom. Jó módszer a zsákos begyűjtés, viszont csak kis mértékben tömöríthető. A zöld- és biohulladék gyűjtése, szállítása a többi hulladéktípushoz képest költségesebb. A bomló zöld- és biohulladék problematikus, hiszen közegészségügyi előírások miatt hetente egyszer el kell szállítani, mely nem lehetséges, csak jó esetben kéthetente biztosítható. Az év egyes időszakaiban nagyobb

mennyiségű

zöldhulladék

keletkezik,

ezért

célszerű

a

keletkezés

súlypontjaiban (Keszthely és Balaton part) való hasznosítás. Három gyűjtőátrakó állomás tervezett, összesen 40000 tonna/év kapacitással. Ebből a legnagyobb a keszthelyi 21000 tonna/év kapacitással. A Celldömölkön és Lentiben létesülő átrakók közel azonos kapacitással (10000 tonna/év) fognak működni. A begyűjtött hulladék válogatókra vagy komposztálókba kerül. A válogató és komposztáló egységek lerakóhoz (Zalabér, Zalaegerszeg, Nagykanizsa) vagy átrakóhoz (Keszthely, Lenti) csatlakoznak. A három darab nagyobb válogató (10000-12000 tonna/év) a lerakókhoz kerül, a kisebbek (4000-5000 tonna/év) az átrakókhoz. A komposztálás által a szerves hulladék lerakókban történő elhelyezése csökken, ezáltal növelve a hulladéklerakók élettartamát. Ezen túl csökkenti a műtrágya káros hatását a környezetre, fejleszti a szerves gazdálkodás feltételeit. A tervezett komposztálók nyílttéri komposztálási technológiára épülnek (forgatásos prizmakomposztálás), igazodniuk kell a körülményekhez, adottságokhoz. Az előállított komposztot kisebb tételben eladják kertészeknek és kiskert tulajdonosoknak, nagyobb tételben pedig mezőgazdasági, erdészeti, rehabilitációs területek javítására. A projekt része 30 hektár lerakóterület lezárása, mely az összes lerakófelület kb. kétharmada. Bezárásukkal csökken a vízszennyeződés kockázata, amely nagyon fontos, hiszen a régió a Balaton vízgyűjtő körzete. Mivel a bezárások csökkentik a lerakásra használt területet, csökken a szennyezett terület, ezzel csökken az állatok és emberek megbetegedéseinek esélye. Továbbá a terület kellemesebb benyomást fog kelteni az elavult hulladéklerakók nélkül. Gondoskodni kell ekkor a vízzáró szigetelésről,

A fejezetben említett létesítmények elhelyezését a 6. melléklet térképe szemlélteti. 65


gázelvezetésről, vízelvezetésről, a terület tájba illesztéséről, növényesítésről, monitoring kutak működtetéséről, lerakó utógondozásáról. A lezárt területek füvesítésre kerülnek. A jövőben csökkentett mennyiségű hulladékot helyeznek el lerakókban. A lerakó területek kiválasztása az EU-s és magyar jogszabályokhoz igazodva történt, megvizsgálva a környezetet, szállítási távolságot, a talajminősítésnek megfelelő szigetelő és csurgalékvíz elvezető kialakításának lehetőségét. A telepen elhelyezhető települési szilárd és települési hulladékkal együtt kezelhető nem veszélyes hulladék. Nem helyezhető el: veszélyes hulladék, inert hulladék, gumiabroncs, iszapok, fokozottan tűzveszélyes anyagok, kórházi hulladék. Szerves hulladék elhelyezhető, de mértékét a vonatkozó előírásoknak megfelelő mértékben csökkenteni kell. A hulladék átvétele bizonylatolás alapján történhet a hulladék származási helyét, összetételét és minőségét

megfelelően

igazoló

dokumentumokkal.

A

veszélyes

hulladékok

(hűtőközegek, akkumulátorok, gyógyszerek, étolaj, zsiradék maradványok stb.) deponálását meg kell előzni. A háztartási hulladékokban nem jellemzőek, átvételüket hulladékudvarok végzik. Az ártalmatlanító rendszer szervezeti háttere már az ISPA támogatás igénylése előtt részben kialakult. Zalaegerszegen depóniát üzemeltet a ZalaDepo Kft, és tervezi a szelektív hulladékgyűjtés, hulladékválogatás és komposztálás bevezetését. A Lentin lévő depónia megszűnik, a hulladék Zalaegerszegen kerül deponálásra a jövőben; tervezik a szelektív hulladékgyűjtés, hulladékátrakás, válogatás, komposztálás és távolsági szállítás megszervezését. Nagykanizsán deponálási tevékenységet folytat a Saubermacher Ryno Kft. Itt is szelektív hulladékgyűjtést, válogatást, komposztálást terveznek. Szervezeti továbbfejlesztés Nyugat-Balaton térségében szükséges a Zalabéri komplex egység létrehozásának üzemeltetésére. A szervezet formájára vonatkozólag két elképzelés van, a döntés még nem született meg. Az egyik változat szerint a projekt területén működő szervezetek egyike szolgálna háttérintézményül. A másik lehetőség egy új szervezet létrehozása.

4.8. Díj- és tarifapolitika A díj- és tarifapolitika nagyon fontos, mivel a működtetés gazdasági alapjait meg kell teremteni, az önkormányzatok közszolgálati kötelezettségeit el kell látni. A díjmegállapításnak ki kell terjednie a közszolgáltatás teljesítésének gyakoriságára és 66


módjára, a teljesítés helyének és a díjfizetés feltételeinek megállapítására. A díjat a közszolgáltatással arányosan, a közszolgáltatás jellegét, a kezelt hulladék mennyiségét és minőségét figyelembe véve kell megszabni. A díjnak meg kell térítenie a szolgáltató indokolt költségeit, ráfordításait. Indokoltnak minősül: a hulladékbegyűjtéshez, szállításhoz és ártalmatlanításhoz szükséges ráfordítások, hulladékártalmatlanító létesítményekkel járó költségek, környezetvédelmi kiadások és ráfordítások, a létesítmények monitorozásának és utógondozásának költségei. A díjak kialakításánál figyelembe veszik a tagok eddigi saját rendszerét, a jövőben egységes díj- és tarifapolitikát alakítanak ki. A támogatás előtt a közszolgáltatás díja átlagosan a nettó jövedelem 0,66%-a volt. A számítások szerint ez az arány 2006-ban 0,93%-ra fog növekedni, majd 2012-re 0,87%ra csökkenni. A 2012-es arány láthatóan nagyobb, mint a 2002-es. Ennek ellenére a lakosságnak előnyösebb a hulladékgazdálkodási rendszer megépítése az ISPA támogatás segítségével, mivel anélkül még nagyobb terheket kellene elviselnie. A regionális hulladékkezelő rendszer kiépítését azonban nem lehet elkerülni, mivel a volt hulladékgazdálkodási építmények nem feleltek meg a magyar és Európai Uniós jogszabályoknak. A díjakon kívül elsősorban a „szennyező fizet elv” alapján a szennyezést okozó, a hulladék termelője kell megfizesse az általa okozott károkat.

4.9. Hulladéklerakók az új rendszerben A tervezett rendszer legfontosabb eleme a szigetelt depónia. Zalaegerszeg térségében, Búslakpusztán a korszerű, 600 ezer tömör m3 kapacitású regionális hulladéklerakó megépült, 2001-ben átadták. Ez 25 évre biztosítja a tervezett gyűjtőkörzet hulladék elhelyezését. Nagykanizsán PHARE támogatással építik az ugyancsak 600 ezer tömör m3 kapacitású hulladéklerakót a közeljövőben. Ez szintén 25 évre biztosítja a tervezett gyűjtőkörzet hulladék elhelyezését. Ez az új hulladéklerakó telep a 99/31/EC direktívának teljes egészében meg fog felelni: ¾ megakadályozza a hulladék lerakásából eredő káros hatásokat ¾ nem kerülnek lerakásra az arra tiltott hulladékok és az irányelv által kizárt hulladékok ¾ nem veszélyes hulladékok számára kerül kialakításra 67


¾ hulladék hígításra nem kerül sor ¾ a hulladék előkezelése megtörténik ¾ környezetvédelmi engedéllyel rendelkezik ¾ a hulladék-átvételi eljárás adminisztratív és műszaki szempontból megfelelő ¾ monitoring rendszerrel ellátott ¾ lezárás szabályait betartják A lerakótelep két fő létesítményből áll: a szigetelt depóniatér szilárd kommunális hulladékok elhelyezésére és az üzemi terület. Az előbbin a tényleges hulladéklerakás történik, az utóbbin találhatók mindazok a létesítmények, amelyek a telep üzemvitelét biztosítják. A hulladéklerakó telepre a hulladékszállítás közúton történik. A telepre beszállítható hulladékok: •

háztartási és közterületi hulladék (szerves anyag, műanyag, fa, papír, fém, üveg, zöld növényzet)

•

nem veszélyes, a települési hulladék jellegének megfelelő ipari hulladékok

•

lomtalanítási hulladék (esetenként)

•

építési törmelék és földes anyag, amely elkülönítetten kerül elhelyezésre, átmeneti tárolásra

Lerakható hulladékok: •

települési szilárd hulladék

•

települési hulladékkal együtt kezelhető nem veszélyes ipari és egyéb eredetű hulladék

Hulladék lerakóhelyen nem rakható le: •

veszélyes hulladék

•

inert hulladék

•

szerves hulladék (jogszabályoknak megfelelő mértékig)

•

gumiabroncs

•

iszapok

•

fokozottan tűzveszélyes anyagok

•

kórházi hulladékok

A hulladékok átvételének folyamata: 1. szállító dokumentum ellenőrzése

68


2. szemrevételezés (szükség szerint: mintavétel és laboratóriumi vizsgálat) 3. mérlegelés és regisztrálás 4. nyilvántartás 5. átvételi bizonylat az átvett hulladékról, számlázás 6. jelentés az átvett hulladékról A beszállított hulladék minőségét deponálás előtt ellenőrzik, tarifacsoportokba sorolják. Az előírásnak nem megfelelő hulladék esetén a hulladékot a szállító járműre vissza kell rakni és el kell szállíttatni. A hulladéklerakó monitoringja: A monitoring rendszer lehetővé teszi a megfigyelést már a kezdeti legsérülésveszélyesebb lerakási időpontban. Folyamatosan ellenőrzik a talajvíz minőségét, talajvizsgálatokat végeznek. A lerakás megkezdése előtt legalább három helyről vesznek vízmintát, és használják azt a későbbiekben, mint referenciaadatot. Ellenőrzik a szigetelés épségét, beépített elektródák segítségével kontrollálják a fóliasérüléseket. Mintát vesznek a kutakból, csurgalékvizekből, melynek analizálását akkreditált laboratóriumok végzik el. Mérik a porszennyezést. A lerakott hulladék összetételét rendszeresen vizsgálják. A hulladéklerakás befejezése után esztétikus, biológiailag aktív környezetet kell kialakítani a depónia helyén. A rekultiváció engedélyezett rekultivációs terv alapján történik, több szakaszból áll. Először be kell borítani a már nem használt lerakó területét, majd növényeket kell ültetni a területre. A gyepesítést a lehető leghamarabb el kell végezni.

4.10. A települési önkormányzatok együttműködésének a formája, tartalma, feltételei A 305 települési önkormányzat közös konzorciumot hozott létre 2002-ben a Nyugat – Balaton és Zala folyó medence nagytérségi hulladékkezelő és hulladéklerakó rendszer kiépítésére. Céljuk a konzorciális együttműködéssel a rendszer megépítéséhez szükséges ISPA támogatás feltételrendszerének megteremtése, jogi, pénzügyi, gazdasági

feltételek

biztosítása.

A

konzorcium

neve:

„ZALA”

Nagytérségi

Konzorcium. A tagok a feladatokat magas színvonalon, a környezetet védő rendszerben, biztonságosan kívánják megoldani. A tagok megállapodtak, hogy pályázatot nyújtanak be ISPA program keretében Európai Uniós támogatások igénybevételére. 69


A konzorciális szerződésben a tagok vállalják: •

regionális szilárdhulladék kezelésének megoldása

•

a szükséges pénzügyi alapok előteremtése: igénybe veszik az ISPA forrásait, ezen kívül meghatározott önrész biztosítását is vállalják

•

szilárdhulladék kezelésére és elhelyezésére a projekt megvalósulásával kialakított rendszert veszik igénybe

•

kölcsönös együttműködés

•

magyarországi és EU előírások szerint járnak el

•

a megvalósuló projekt terv szerinti üzemeltetését

A tagok a következő feladatokat vállalják: 1. Szervezeti, gazdasági területen: •

együttműködési megállapodások megkötése a települések között

•

projekt kidolgozásáért felelős szervezet részére megbízás adása

•

a működtetés feltételrendszerének kidolgozása

•

nemzetközi támogatás pályázati feltételeinek biztosítása

•

gyűjtési, szállítási költségek tervezése

•

feldolgozó létesítmények költségkalkulációja

•

költségfelosztás a települések között

•

szolgáltatás-értékesítési árkalkuláció elkészítése

•

lakossági fórumok szervezése, PR dokumentálása

•

ipari, szolgáltatási hulladéktermelők együttműködésének szervezése

•

pályázati részvételek szervezése, koordinálása

•

tervezési, szolgáltatási, beszerzési, építési feladatok pályáztatásának kidolgozása

2. Műszaki területen: •

szilárdhulladék mennyiségének jövőbeli alakulásának felmérése

•

a meglévő felmérések aktualizálása

•

gyűjtési és szállítási útvonalak optimalizálása

•

egységes hulladékgyűjtési rendszer kialakítása

•

szelektív hulladékgyűjtés és hulladékhasznosítás bevezetése, gyűjtőszigetek és hulladékudvarok kialakítása

•

nagy kapacitású regionális hulladéklerakó létesítése

•

hulladékátrakó állomások létesítése

•

régi legális vagy illegális hulladéklerakók felszámolása, rekultivációja 70


A megépülő létesítmények a tagok osztatlan közös tulajdonába kerülnek. A tulajdoni részarányok megoszlása a tagok között beruházási hozzájárulásuk arányában történik. A tulajdonjogi megosztás irányadó a létesítmények karbantartásának, bővítésének és a már meglévő felszámolandó hulladéklerakók rekultivációs költségeinek tekintetében. A tagok kötelesek együttműködni, a pályáztatást, projekt kivitelezését nem hátráltatják. Nem késlekednek a pályázatok beadásával, településeiken nem akadályozzák a munkát. A tagok a közös célra való tekintettel nem lépnek ki a konzorciumból. A tagok felmondása időben korlátozott, a konzorcium számára igen hátrányos lehet, ezért felelősséggel tartoznak és jótállni kötelesek. A felmondáshoz a társult önkormányzatok mindegyike hozzá kell járuljon. A felmondó tag hozzájárulását a projekt megvalósulását és a felmondásával okozott kár megtérülését követően kérheti vissza. A tagok döntenek, hogy a felmondó tagnak hozzájárulását milyen formában adják ki. Ha egy tag nem tesz eleget kötelezettségeinek a tanács kétharmados többséggel kizárhatja. Új tag felvétele szintén a tanács kétharmados többséggel hozott döntésének eredménye. A konzorcium akkor szűnik meg, ha a feladatokat teljesítették vagy az összes tag elhatározza a konzorcium megszűnését, valamint megszűnhet a bíróság jogerős döntése alapján.

4.11. Szervezeti és képviseleti felépítés: a regionális projekt igazgatása és annak ellenőrzése 4.11.1. Gesztor A tagok megállapodása alapján a gesztor Zalabér Község Önkormányzata. A gesztor felelős az ISPA támogatási kérelmezési eljárásért és a projekt végrehajtásáért. A gesztor székhelye: 8798 Zalabér, Rákóczi F. u. 2. – Polgármesteri Hivatal. A gesztornál döntéshozó jogkörrel Pler Zoltán, polgármester rendelkezik. A gesztor a konzorcium minden tagjának nevében eljár, képviseletüket ellátja, az adóalanyisághoz fűződő jogokat és kötelezettségeket gyakorolja, nyilatkozatokat tesz, utasításokat ad és vesz. A konzorcium képviseleti jogkörét a polgármester az alpolgármesterre átruházhatja. Valamennyi érdemi kérdésben a konzorciummal előzetesen egyeztet, a megtett lépésekről utólag beszámol. Feladat és hatásköre: •

javaslatot tesz a célok megvalósításának ütemezésére és irányítja a megvalósítást 71


•

javaslatot tesz a feladatok szakaszokon belüli felosztására, irányítja a kivitelezés menetét

•

előkészíti a projekt végrehajtásához szükséges szerződéseket

•

összehangolja a tagok ár-, foglalkoztatási-, üzemeltetési politikáját

•

irányítja a szükséges, kapcsolódó adatszolgáltatást

•

kezeli a pénzügyi alapokat

•

irányítja a szakmai munkát

•

bármely kérdésben észrevétellel élhet

•

működési feltételeket biztosítja

A projekt lebonyolítása érdekében a gesztor önálló számlát nyit. A gesztori szervezet az önkormányzat hivatali szervezetétől elkülönül. A gesztor megbizatása a létesítmények, eszközök használatba vételét követő pénzügyi elszámolás lezárásáig terjed.

4.11.2. Konzorciumi Tanács Az együttműködés legfőbb szerve a Konzorciumi Tanács. A tanácsban részt vesznek: városi önkormányzatok polgármesterei, 1-1 fő képviseli a Zala és Vas megyei önkormányzatot, Zalabér polgármestere. Így a tanács 14 tagból áll. A tanács elnökét tagjai közül első ülésén választja meg. Az elnök Dr. Gyimesi Endre, Zalaegerszeg polgármestere lett. Ő szavazategyenlőség esetén két szavazattal rendelkezik. Minden tanácstag nemcsak városát képviseli, hanem a városának környékén elhelyezkedő érintett területeket is. A polgármesterekre jutó szavazatok súlya a képviselt települések népességarányához igazodik. Legkésőbb a beruházás befejezéséig a szavazati arányokat a beruházás arányihoz igazítják. A tanács feladata: •

szerződéses kötelezettségvállalások ellenőrzése

•

együttműködés ellenőrzése

•

célok megvalósításának figyelemmel kísérése, az időarányos teljesülés ellenőrzése

•

stratégiai célok meghatározása az alapszerződésben

•

a gesztor beszámolójának meghallgatása, elfogadása és jóváhagyása

•

élhet észrevétellel, javaslattal

•

a tagok között felmerülő vitás kérdések megtárgyalása, állásfoglalás (Amennyiben a tanács nem tud dönteni a vitás kérdésekben a Zalaegerszegi Megyei Bíróság dönt.)

72


•

joga van a megkötött konzorciális szerződést módosítani, új tagot felvenni vagy kizárni

Évente legalább kétszer ülésezik, szükség szerint többször is összehívhatják. Ez utóbbit a gesztor vagy a tagi képviselők bármelyike kérheti. A tanács munkájába közös megegyezés alapján szakértőket vonhat be. A tanács első ülésén tagjaiból elnököt választ, akinek a feladata az ülések összehívása és levezetése. Megbízatása önkormányzati tisztségének betöltéséig tart. A tanács üléseit az elnök minimum 15 napos határidővel jogosult összehívni. A tanács ülése akkor határozatképes, ha szabályszerűen hívták össze és azon a tagi képviselők minimum fele jelen van személyesen vagy meghatalmazottal képviseltetik. A meghatalmazott a távol lévő polgármester önkormányzatához tartozó bármely önkormányzati képviselő lehet. Határozatképtelenség fennállása esetén egy hónapon belül újra össze kell hívni a tanácsot. Ekkor már a tanács a megjelentek számától függetlenül határozatképes. A szavazás formája: nyílt, kézfeltartásos. 2/3-os többséggel döntenek. Az ülés résztvevői jelenléti ívet írnak alá. Az ülésről jegyzőkönyvet készítenek, melyet az elnök és a tanács által felhatalmazott két személy ír alá. A tanácstagok kötelesek legalább évente képviselőtestületeiknek beszámolni munkájukról. 4.11.3. Felügyelő Bizottság Ellenőrző-felügyelő szervként hat fős felügyelő bizottság működik. Első ülésén saját tagjai közül elnököt választ. A felügyelő bizottság feladata a beruházás ellenőrzése. Évente legalább két alkalommal, de szükség szerint többször is ülésezik. Ülését bármely két tagja írásban összehívhatja ok és cél megjelölésével, ha ezirányú kérésüket az elnök 15 napon belül nem teljesíti. A felügyelő bizottságot negyedévente tájékoztatni kell a projekt állapotáról. A bizottság észrevételt tehet az következő mulasztások esetén: jogszabályba vagy szerződésbe ütközés, konzorcium érdekeit sértő intézkedés. Észrevételeit tagjainak többségi döntése alapján terjesztheti a konzorciumi tanács elé. A bizottság feladat- és hatásköre: •

a gesztor és tanács munkájának ellenőrzése

•

kivitelezés és felhasználás ellenőrzése

•

a konzorcium tagjai elé terjesztendő jelentések és beszámolók vizsgálata, a vizsgálat eredményéről beszámoló készítése

73


•

a konzorciumi tagok tájékoztatásának vizsgálata

•

a projekt bármely résztvevőjétől felvilágosítás, tájékoztatás kérése

A felügyelő bizottság üléseiről jegyzőkönyv készül, melyet az elnök és a jegyzőkönyvvezető ír alá. Tagjainak megbízatása önkormányzati tisztségük betöltéséig tart. 4.12. A beruházás finanszírozása Az ISPA támogatás igénylése előtt felmérték a projekt megvalósításának költségeit. Ekkor az összes nettó költséget 8,1 milliárd forintra becsülték. Ekkor ennek finanszírozási megoszlását a következőképpen képzelték el: ISPA – 70%; állami cél- és címzett támogatás – 20%; saját forrás – 10%; előkészítő dokumentumok – 2,5%. Tehát a projekt finanszírozásának a 70%-át EU-s ISPA támogatással szerették volna megvalósítani, amire lehetőség is nyílt az ezt célzó pályázat megnyerésével. Mr. Michel Barnier, az EU-s regionális politikáért felelős biztos kötötte meg a pénzügyi megállapodást az Európai Unió részéről Magyarországgal. Ennek alapján a beruházás összköltsége 34 585 000 €, melynek 70%-át, 24 209 500 €-t az EU-tól az ISPA támogatás keretében kapja meg a magyar régió. 20%-ot a Magyar Államkincstár finanszíroz, 10% pedig saját forrás, mely a 276 önkormányzat hozzájárulásából tevődik össze. Az összköltség 2,5%-át teszik ki az előkészítő dokumentumok, melyeket a települési önkormányzatok teljes egészében saját erőből finanszíroznak. A költségek részletezése25: Tétel

Költség (€-ban)

Tervezési költségek

1 262 308

Földvásárlás

25

0

Terület előkészítés

621 042

Főbb munkálatok

20 443 256

Üzem és berendezések

9 087 853

Technikai segítségnyújtás

120 000

Felügyelet végrehajtás

778 888


concerning the grant of assistance from the ISPA to the following measure: Regional Solid Waste Management system for the West Balaton and the Zala Valley area located in Western Tansdanubia in Hungary), 13. oldal

74


közben Tartalékalap

1 507 608

Adók

0

Más - a projekt nyilvánossága (P/R) Összes költség

764 045 34 585 000

Az ISPA támogatás vissza nem térítendő állami támogatás. Az ISPA támogatásból finanszírozott beszerzések nulla százalékos általános forgalmi adó értékűek. A táblázatból kitűnik, hogy földvásárlásra nem adnak költenek, mivel az ISPA szabályozás szerint Európai Uniós támogatásból területvásárlásra nincs lehetőség. Az ISPA Végrehajtó Szervezet koordinálja a támogatás forrásainak biztosítását. Ennek érdekében időben meggyőződik arról, hogy a szükséges források rendelkezésre állnak-e. A Végső Kedvezményezett (305 települési önkormányzat) kötelezettséget vállal saját hozzájárulásának az ISPA lebonyolítási számlájára való átutalásra. Az összköltségek felét, 12 104 750 eurót a 2002-es költségvetésből fizetik ki. A fennmaradó összeget részletekben fizetik a pénzügyi terv alapján, amely függ a teljesítménytől, előrehaladástól és a költségvetéshez való hozzáféréstől. De legfeljebb havi egy alkalommal történik. Az uniós támogatás csak erre az adott beruházásra használható fel, semmi másra nem költhető el. ISPA támogatásból utólag olyan kifizetések nem eszközölhetők, amelyek a pénzügyi megállapodás előtt már esedékesek voltak. A megvalósítás a pénzügyi megállapodás aláírásától 2006 december 31-ig tart, így az ISPA támogatásokat 2006 végéig teljes egészében ki kell fizetni. Az előleg összegét 4 841 900 €-ban állapították meg. Ennek felét a pénzügyi megállapodás aláírása után fizették ki, a másik felét pedig az első lényeges munkaszerződés aláírása után. Az előleg második részletének fizetésének a feltétele: •

a projekt terveinek összhangban kell lennie a regionális hulladékgazdálkodási tervvel, tisztázni kell, hogy a jelen terv létesítményei és hulladéklerakási kapacitása hogyan illeszkedik a regionális hulladékgazdálkodási tervbe

•

az összes részt vevő települési önkormányzatnak alá kell írnia a konzorciális szerződést

•

megerősítés arról, hogy hatékony projekt végrehajtási egységet neveztek ki.

A támogatás összegének utolsó 20%-a a beruházás elkészülte után, megfelelő zárójelentés Európai Bizottság általi elfogadását követően kerül átutalásra. Amennyiben a kedvezményezett nem készíti el határidőre a zárójelentést, az átmeneti költségek őt

75


terhelik. Viszont ha ez a késés nem róható fel a kedvezményezettnek, az ISPA Végrehajtó Szervezet (IVSZ) átutalja az átmeneti költségeknek megfelelő összeget. A kedvezményezett a támogatást nem igényelheti saját számlájára. A támogatásból az IVSZ csak a beszállítóknak fizethet. Az ilyen kifizetéseket a kedvezményezett kezdeményezi az IVSZ-nek eljuttatott lehívási értesítővel. A lehívási értesítő formája szigorúan meghatározott, mellékletei igazolják a kérvény jogosságát. Amennyiben a kérés jogos és a támogatás fedezete rendelkezésre áll, az IVSZ 10 munkanapon belül eljuttatja a kincstárhoz az átutalási megbízást. A támogatás feltétele természetesen a közösségi jogszabályoknak és politikának való teljes mértékű megfelelés. Ez igaz például a versenyszabályok betartására. A PRAG tartalmazza a közbeszerzési eljárási rendet, melyet csatlakozásunkig alkalmaznunk kell. Csatlakozásunk előtt az összes beszállítói szerződésnek a PRAG-hoz (Practical Guide) kell illeszkednie. A csatlakozástól a közbeszerzést már nem a PRAG, hanem a magyar törvénykezés fogja szabályozni, mivel az addigra már teljes egészében harmonizált lesz a vonatkozó EU-direktívákkal és a PRAG csak a csatlakozókra vonatkozik, a tagokra nem. (A részletezett esettanulmány megvalósítása az előbbi indokok miatt még a PRAG szerint kezdődött.) Ugyanakkor feltétel a magyar nemzeti törvénykezés szerinti hatósági engedélyek beszerzése is, melyek birtokában a rendszer létesítményeinek megépítése elkezdődhet. Az ISPA támogatás igénybevételének hiánya, a munkák megkezdésének késedelme és minden olyan körülmény fellépése esetén, amely alapján valószínű, hogy a támogatás nem éri el célját a Bizottság kezdeményezheti a támogatás felfüggesztését, visszavonását. Erről az IVSZ köteles tájékoztatni a kedvezményezettet. Nem szerződésszegése az IVSZ-nek, ha ilyen esetekben megtagadja a támogatás fizetését. A kedvezményezett köteles tájékoztatni az IVSZ-t, minden olyan körülmény fennállása esetén, ami a beruházás megvalósítását, a támogatás céljának elérését veszélyezteti. Az Európai

Bizottság

a

beruházás

befejezésétől

számított

5

éven

belül

felülvizsgálhatja a támogatás eredményét. A Bizottság megváltoztatja a támogatás mértékét, ha: •

a munkálatok befejezése után öt éven belül a üzemeltetési feltételek jelentősen változnak az eredetiekhez képest.

•

aránytalan előnyt kap egy magán vagy állami vállalat.

76


•

megváltozik a tulajdoni viszony jellege a finanszírozott infrastruktúra bármely részén.

•

a működési feltételek jelentősen megváltoznak az eredetileg meghatározottakhoz képest.

Amennyiben az előbb említett változások bármelyike bekövetkezik, a kedvezményezett országnak (Magyarországnak) magától haladéktalanul értesítenie kell a Bizottságot. Magyarországnak biztosítania kell az új létesítmények hatékony működését, életképességét.

4.13. A beruházás megvalósítása és ellenőrzése A beruházást részhatáridők megadásával ütemezik. A kedvezményezett nem jogosult egyoldalúan eltérni a beruházás tartalmától. Ha módosítani szeretné azt, az IVSZ beleegyezését kell kérnie, ami ezt csak akkor adja meg, ha nem térnek el a támogatás eredeti céljától. (Akkor sem lehet módosítani, ha ahhoz a hatóságok vagy társfinanszírozók nem járulnak hozzá.) A kedvezményezett a megvalósításhoz szükséges valamennyi beszállítót versenyeztetés útján köteles kiválasztani, és ebben együttműködni az IVSZ-szel. A versenyeztetési eljárás során a vonatkozó uniós jogszabályokat alkalmazni kell. Az unió összes tagállama a magyarokkal egyenlő feltételekkel vehet részt. A nyertes beszállítóval beszállítási szerződés köt a kedvezményezett, melyet az IVSZ minden szempontból ellenőriz, majd az Európai Bizottság hagy jóvá. A szerződés teljesülését a kedvezményezett műszaki és pénzügyi szempontból is folyamatosan ellenőrzi. A szerződésből eredő jogait köteles betartatni, az IVSZ hozzájárulása nélkül azokról nem mondhat le. Az IVSZ átfogó ellenőrzési joggal rendelkezik, ezen kívül a kedvezményezett Mérnök Ellenőrt és könyvvizsgálót köteles alkalmazni, kiknek személyét az IVSZ jóváhagyja. A beruházói feladatok ellátására a kedvezményezett felkérhet lebonyolító szervezetet. A kedvezményezett köteles féléves monitoring jelentéseket tenni szúrópróbaszerű ellenőrzéseket végrehajtani, majd ezekről beszámolni. Ezen túlmenően az IVSZ és Bizottság összes ellenőrzését támogatnia kell. A beruházás befejezte után utólagosan ellenőriznie kell a támogatások felhasználását és a műszaki paramétereket. Erről egy hónapon belül teljes körű zárójelentést kell készítenie az IVSZ-nek, ami azt továbbítja a 77


Nemzeti Programengedélyezőnek. Az összes ellenőrzési kötelezettség költségei a kedvezményezettet terhelik. A kedvezményezett az összes ellenőrzést köteles tűrni és az ellenőrök számára a megfelelő tájékoztatást megadni, munkájukat elősegíteni. Az IVSZ csak olyan ellenőrzést írhat elő, ami nem mutat túl a támogatás célhoz kötöttségének ellenőrzésén és nem hátráltatja a beruházás megvalósulását. A pénzügyi ellenőrzés eredményessége érdekében a kedvezményezett naprakész adatokat közöl és számviteli rendszerében átláthatóan rendet tart. Amennyiben a kedvezményezett ellenőrzéstűrési kötelezettségének nem tesz eleget, köteles az ellenőrzés költségeit megtéríteni és egy millió forint kötbért fizetni. A kedvezményezett az IVSZ, Magyar Államkincstár vagy az EU bármely szerve által kért adatokat köteles közölni. A kedvezményezett az IVSZ-nek köteles havi egyszer előrehaladási jelentésben beszámolni. Valamint tájékoztatnia kell a nyilvánosságot és azt dokumentálnia kell. A beruházásokkal kapcsolatos dokumentációt a magyar előírásoknak megfelelően meg kell őriznie. Szigorúbb magyar előírások hiányában a pénzügyi bizonylatokat a legutolsó kifizetésétől számított 5 évig kell megőrizni. Ha az IVSZ dokumentumokat kér, rendelkezésére kell azokat bocsátani. A megőrzési kötelezettség megsértése esetén a kedvezményezett köteles megtéríteni az ezáltal meghiúsított ellenőrzés költségeit és ezen túlmenően egy millió forint kötbért fizetni. A kedvezményezett fizetési kötelezettségének biztosítására a következő pénzügyi eszközök,

biztosítékok

bármelyike

igénybe

vehető:

jelzálog,

díj

–

bevétel

engedményezés, biztosítás engedményezés, azonnali inkasszó, bankszámlazálog, üzletrész/részvényzálog, vagyont terhelő zálog, ingó jelzálog, kezesség, bankgarancia, elidegenítési tilalom, terhelési tilalom. (A felsorolt biztosítékok összes formáját nem használják az ügylet során, de az említettek közül lehet választani a biztosítékok kikötésekor.) A kedvezményezett a beszállítói szerződésben előírt pénzügyi biztosítékok biztosításától az IVSZ hozzájárulása nélkül nem tekinthet el és indokolt esetben az IVSZ kérésére a beszállító által nyújtott pénzügyi biztosítékot az IVSZ javára köteles engedményezni. A kedvezményezett biztosítja, hogy a biztosítékként felajánlott vagyontárgyak per-, teher- és igénymentesek és ezek az ő kizárólagos tulajdonát képezik. Összességében a kedvezményezett főbb kötelességei: •

az IVSZ hozzájárulása nélkül a biztosítékul lekötött ingatlant, ingót tovább nem terheli 78


•

az IVSZ hozzájárulása nélkül a beruházás műszaki dokumentációját, műszaki tartalmát nem módosítja

•

az IVSZ-t tájékoztatja, ha a beruházással létrejövő rendszer üzemeltetését érintő szerződést kíván kötni

•

biztosítja a saját forrás összegét és a szükséges átmeneti finanszírozást megoldja

•

a támogatás összegét kizárólag a beruházás megvalósítására használja.

Végül az IVSZ főbb kötelezettségei: •

koordinációs, tájékoztatási, ellenőrzési, lehívási és fizetési kötelezettségeit teljesíti

•

az ellenőrzéseket előírás szerint és ütemezetten elvégzi, és az erről készült jelentéseket az illetékes ISPA szervnek és a Bizottságnak határidőre benyújtja

•

együttműködési és tájékoztatási kötelezettségét teljesíti

•

a beruházás határidőre való befejezését elősegíti.

4.14. Szerződésszegések kezelése Szerződésszegés esetén a kedvezményezett köteles a szerződésszerű állapotot az IVSZ által megszabott póthatáridőn belül helyreállítani. Ha a póthatáridő eredménytelenül telik az IVSZ jogosult: támogatás folyósításának felfüggesztésére vagy csökkentésére; támogatási szerződés felmondására; kedvezményezett támogatási rendszerből való kizárására; jogtalanul igénybe vett támogatási összeg visszakövetelésére. Ha ez utóbbi helyzet áll fenn a kedvezményezett kötelességét nyolc banki napon belül kell teljesítse. A visszafizetendő összeget jegybanki alapkamat összegével megemelve köteles kifizetni. A szerződésszegések főbb esetei: •

EU előírások súlyos megsértése

•

támogatások nem a beruházás céljaira fordítása

•

támogatási összegek szabálytalan felhalmozódásának előidézése

•

adatszolgáltatási, tájékoztatási, megőrzési kötelezettség megsértése

•

kedvezményezettel szembeni csőd, felszámolási eljárás indítása, pénzügyi helyzetének a cél elérését veszélyeztető megváltozása

•

beruházáshoz szükséges hatósági engedélyek megtagadása vagy visszavonása

•

pénzügyi megállapodás vagy támogatási szerződés megsértése

•

beruházási munkák kedvezményezettnek felróható megsértése

79


•

lehívási feltétel nem teljesítése

4.15. Az ISPA ezen projektével foglalkozó magyar szervezetek A Nemzeti Programengedélyező (NAO) teljes felelősséggel tartozik az ISPA támogatások pénzügyi irányításáért, és közvetlenül felügyeli a Pénzügyminisztérium keretein belül működő Nemzeti Alapot. A Nemzeti Alap a Magyar Államkincstáron belüli szervezet, mely továbbítja az előcsatlakozási eszközök igénybevételéhez szükséges átutalási igényeket és fogadja a támogatásokat, valamint nyilvántartja azokat. A Nemzeti Programengedélyező felügyeli a Nemzeti Alapot. A Nemzeti ISPA Koordinátor (NIC) Dr. Baráth Etele, a Miniszterelnöki Hivatal helyettes államtitkára, az ISPA koordinációjára, monitoringjára, az Európai Bizottsággal való kapcsolattartásra kijelölt személy. Az ISPA Monitoring Bizottság a NIC elnökletével működő, az ISPA támogatások EU által előírt monitoring feladatainak ellátásáért felelős testület. Az ISPA Albizottság a Fejlesztéspolitikai Koordinációs Tárcaközi Bizottságnak az az albizottsága, amely az ISPA támogatással megvalósuló projektek stratégiai, tervezési, fejlesztéspolitikai kérdéseinek felelőse. A Szektor Programengedélyező (SAO) közvetlenül felügyeli a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium ISPA Végrehajtó Szervezetét (IVSZ), felelős annak működéséért és a projektek teljes adminisztratív, pénzügyi és technikai/műszaki irányításáért. Az ISPA Végrehajtó Szervezet (IVSZ) a SAO által közvetlenül felügyelt szervezet, amely felelős a környezetvédelmi ISPA projektek teljes életciklusát átfogó menedzseléséért. A végrehajtásért felelős szervezet a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, ahol Dr. Donáth Béla, a Fejlesztési Igazgatóság vezetője foglalkozik az ISPA projektekkel. A Lebonyolító Szervezet a végső kedvezményezettel és/vagy az IVSZ-szel kötött megállapodás alapján láthat el bizonyos pénzügyi lebonyolítási feladatokat, felelőssége és hatásköre ilyenkor a megállapodásban rögzített feladatok ellátására terjed ki. A Beszállító a vonatkozó szabályok alapján versenyeztetés keretében kiválasztott kivitelező/szolgáltató, aki a végső kedvezményezettel kötött szerződésnek megfelelő munkavégzésért tartozik felelősséggel. Az ISPA Monitoring

80


Bizottság figyeli meg a nemzetközi és hazai támogatások felhasználását az ISPA program keretében. A Szektor Programengedélyező ISPA Végrehajtó Szervezet irányításával megbízott személy. A Végső kedvezményezett a projekt használója és - az IVSZ-szel kötött támogatási szerződésben meghatározottaknak megfelelően - elsősorban a megvalósítás fizikai, műszaki vonatkozásainak kézben tartásáért, a beszállítókkal való szerződések megkötéséért, a teljesítések ellenőrzéséért és igazolásáért, a projekt költségeinek megfelelő nyilvántartásáért felelős. Az

Államháztartási

Hivatal

a

pénzügyi

ellenőrzési

rendszer

részeként

a

feladatfinanszírozási rendszer eljárási rendjének megfelelő, a kifizetések teljesítést megelőző ellenőrzésének végrehajtásáért és a kifizetések analitikus nyilvántartásáért felelős. A Magyar Államkincstár Rt, mint a költségvetés bankja, vezeti a pénzügyi lebonyolításhoz szükséges számlákat és végrehajtja az átutalásokat. A Kormányzati Ellenőrzési Hivatal felelős az IVSZ munkájának az EDIS bevezetése szempontjából történő vizsgálatáért, értékeléséért, valamint a monitoring tevékenység módszertani megalapozásáért és segítéséért. Az Állami Számvevőszék a nemzetgazdasági költségvetés végrehajtásának ellenőrzése keretében vizsgálja az egyes szereplők tevékenységét és gazdálkodását.

81


Összegzés A leírtakból kitűnik, hogy hazánk lemaradása az Európai Unióhoz képest hulladékgazdálkodás terén igen jelentős. A jogszabályok harmonizációja megtörtént, de azok megvalósításának költségei jelentősek.. E gazdasági terheken enyhítenek az EU dolgozatomban is említett alapjai: csatlakozásunkig az ISPA, azt követően a Strukturális Alapok és Kohéziós Alap. Az EU-s forrásokra hazánknak mindenképpen szüksége van, hiszen azok igénybevétele nélkül is meg kell valósítani a jogszabályokban előírtakat. A negyedik fejezetben leírt esttanulmány jól példázza az EU segítségnyújtását. A megfelelő mértékű társfinanszírozás (30%) mellett az uniós alapok nagy volumenű beruházáshoz nyújtanak támogatást. Ugyanakkor az EU támogatást kizárólag EUkonform projektek kivitelezésére ad. E támogatás igénybevétele során az EU a megvalósítás teljes időtartama alatt felügyeli a végrehajtást sőt a beruházás megvalósulását követő 5 évben is fenntartja magának az ellenőrzés jogát. A bemutatott projekt tehát teljes egészében az Európai Uniós szabályozáson alapul, korszerű, környezetkímélő, biztonságos megoldásokat tartalmaz. Vélhetően hazánkban is elterjednek ezek a technológiák, valamint az ezekkel együtt járó környezettudatos gondolkodásmód. Ez utóbbi talán a legfontosabb, hiszen lehetnek a jogszabályok bármilyen szigorúak és meglehet a biztos anyagi háttér a hulladékgazdálkodási befektetések mögött, ha a lakosság nemtörődöm módon nem vigyáz környezetére, és nem veszi igénybe a drága pénzen megvalósított beruházásokat.

82


Mellékletek

83


1. melléklet Képek magyar illegális lerakókról

84


2. melléklet A hulladékgazdálkodás helyzete Magyarországon A képződő hulladék mennyisége (millió tonna)26: Hulladék típusa

1990

1995

2000

Mezőgazdasági és élelmiszeripari nem-veszélyes

13,0

4,0

5,0

Ipari és egyéb gazdálkodói nem-veszélyes

34,6

27,1

21,5

Települési szilárd

4,9

4,5

4,6

Települési folyékony (szennyvíziszap nélkül)

11,7

9,6

5,5

Települési szennyvíziszap

0,3

0,4

0,7

Veszélyes

4,5

3,4

3,4

Összesen

69,0

49,0

40,7

Biomassza

37,0

41,0

28,0

Mindösszesen

106,0

90,0

68,7

A képződő hulladék kezelése 2000-ben (%)27:

Hulladék típusa

Égetés, egyéb

Hasznosítás

Lerakás


35

55

10


29

60

11


3

83

14


30

22

48


40

50

10

Veszélyes

20

74

6

Összesen

27

52

21

Biomassza

85

13

2

Mindösszesen

48

38

14

26

ártalmatlanítás

Országos Hulladékgazdálkodási Terv, Általános Kötet 2003-2008; Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, 2002. november, 12. oldal 27 Országos Hulladékgazdálkodási Terv, Általános Kötet 2003-2008; Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, 2002. november, 14. oldal 85


3. melléklet A hulladékképződés várható alakulása Magyarországon28 (millió tonna) Hulladék típusa

2000

2005

2008

5,0

5,0

3,0


21,5

20,0

18,0


4,6

4,8

5,2


5,5

5,2

4,6


0,7

1,1

1,5

Veszélyes

3,4

4,0

4,1

Összesen

40,7

40,1

36,4

Biomassza

28,0

30,0

32,0

Mindösszesen

68,7

70,1

68,4


28

Országos Hulladékgazdálkodási Terv, Általános Kötet 2003-2008; Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, 2002. november, 19. oldal 86


4. melléklet ISPA – térkép: ISPA projektek Magyarországon

87


5. melléklet A Nyugat-Balaton és Zala folyó medence nagytérségi hulladékkezelő és hulladéklerakó rendszerre vonatkozó mennyiségi adatok29

Mérési egység

Mennyiség

ha

8

tonna/év

41 000

Hulladékudvarok száma

db

13

Gyűjtőszigetek száma

db

42

Új, 15 m3-t tömörítő transzportáló járművek

db

14

Komposztáló kapacitás

tonna/év

35 000

Válogató kapacitás

tonna/év

45 500

db

59

Lerakási terület Átrakó állomás (3db)

Rekultiválandó hulladéklerakók

29


concerning the grant of assistance from the ISPA to the following measure: Regional Solid Waste Management system for the West Balaton and the Zala Valley area located in Western Tansdanubia in Hungary)

88


6. melléklet Térkép a Nyugat-Balaton és Zala folyó medence nagytérségi hulladékkezelő és hulladéklerakó rendszerről

89


90


Felhasznált irodalom Publikációk: Bándi - Bánkuti - Kleeberg - Perecz - Szlávik: Környezetjog; Műegyetemi Kiadó, Budapest, 2000, 141-142 és 222-223 Bándi Gyula: Környezetjog; Osiris Kiadó, Budapest, 2000, 292-313 oldal EU-csatlakozás 2004; A Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma, Budapest, 2003. február, 112-117 oldal Horváth Gyula: Az Európai Unió strukturális és kohéziós politikájának szabályozása; Magyar Tudományos Akadémia – Regionális kutatások Központja, Pécs, 2001 (több helyről) Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról; Magyar Országgyűlés, Budapest, 2001, 282-299 és 321-328 oldal Kengyel Ákos: Az Európai Unió regionális politikája; Aula, Budapest, 2002 (több helyről) Manual Financial and Economic Analysis of Development Projects; European Comission, 1997 Országos Hulladékgazdálkodási Terv, Általános kötet 2003-2008; Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, Budapest, 2002. november Munkadokumentumok: A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium 2003. évi „ZÖLD FORRÁS” programjának pályázati felhívása Európai Bizottság átfogó monitoring jelentése Magyarországról, 2003. november 5. 91


EU szabályzók – Hulladékok; a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium belső anyaga Financing Memorandum (agreed between the European Comission and the Republic of Hungary concerning the grant of assistance from the ISPA to the following measure: Regional Solid Waste Management system for the West Balaton and the Zala Valley area located in Western Tansdanubia in Hungary) Nagytérségi hulladékkezelő és hulladéklerakó rendszer megvalósítása NyugatDunántúlon és Zala-folyó medencében – Megvalósíthatósági tanulmány; Az Európai Közösség Bizottsága, Budapest, 2002. március Nyugat-Balaton és Zala folyó medence nagytérségi hulladékkezelő és hulladéklerakó rendszer konzorciális szerződése, 2002. november Támogatási szerződés formanyomtatványa Jogszabályok:

A környezetvédelmi és vízügyi miniszter utasítása a Környezetvédelmi alap célfeladatok fejezeti kezelésű előirányzat felhasználásának szabályairól; 2003

A környezetvédelmi és vízügyi miniszter rendelete a Környezetvédelmi alap célfeladatok

fejezeti

kezelésű

előirányzat

felhasználásának

és

ellenőrzésének

szabályairól; 2003

Council Resolution of 7 May 1990 on waste policy; Official Journal C 122, 18/05/1990 p. 0002-0004 Council Resolution of 24 February 1997 on a Community strategy for waste management; Officail Journal C 076, 11/03/1997 p. 0001-0004

92


1992. évi LXXXIX. törvény a helyi önkormányzatok címzett és céltámogatási rendszeréről 1992. évi LXXXIX. törvény indoklása a helyi önkormányzatok címzett és céltámogatási rendszeréről 1995. évi LVI. törvény a környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról 2000. évi XLIII. törvény a hulladékgazdálkodásról 2001. évi LXXIII. törvény a környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. törvény módosításáról 22/2001. KÖM rendelet a hulladéklerakás, valamint a hulladéklerakók lezárásának és utógondozásának szabályairól és egyes feltételeiről 241/2000. kormányrendelet a hulladékkezelési közszolgáltató kiválasztásáról és a közszolgáltatási szerződésről 242/2000.

kormányrendelet

a

települési

hulladékkezelési

közszolgáltatási

díj

megállapításának részletes szakmai szabályairól Internetes források: www.agrarkamara.hu/elocsatl/ispa1.htm (Az ISPA program; Magyar Agrárkamara, letöltés időpontja: 2003. szeptember 20.) www.agria.hu/hmhirlap/archiv/2000/0112/ispa.htm (Amit az ISPA-ról tudni kell; Heves Megyei Hírlap archívuma, letöltés időpontja: 2003. szeptember 20.) www.europa.eu.int/comm/regional_policy/intro/regions4_hu.htm (Hogyan működnek a régiók; Európai Bizottság, letöltés időpontja: 2003. szeptember 20.)

93


www.europa.eu.int/comm/regional_policy/intro/regions6_hu.htm (A tagjelölt országok számára nyújtott különleges támogatások; Európai Bizottság, letöltés időpontja: 2003. szeptember 20.) www.eurout.hu/eu.htm (Eurout Kft. tevékenysége az EU csatlakozásra való felkészülés. érdekében; Eurout, letöltés időpontja: 2003. szeptember 20.) www.hegyaljafestival.hu/anyagok/eu_es_kornyezetvedelem.doc#_Toc41107483

(Az

ISPA; Hegyalja Fesztivál, letöltés időpontja: 2003. szeptember 20.) www.ispa.offers.hu/ (Az ISPA program intézményrendszere; ISPA INFO, letöltés időpontja: 2003. szeptember 20.) www.kum.hu/euanyag/csatlakozas20030131/21.fejezet.htm

(Regionális

politika;

www.magyarorszag.hu/eu/tanacsado/onkormanyzatok/onkorm_alapok.html

(letöltés

Külügyminisztérium, letöltés időpontja: 2003. szeptember 22.) www.ktm.hu/palyaz/nemzetk/ISPA/mellek1.htm

időpontja: 2003. szeptember 22.) www.meh.hu/pharekoord_old_hidden/unios/ispa.html

(Az

ISPA

program;

Miniszterelnöki Hivatal, letöltés időpontja: 2003. szeptember 20.) www.mtvsz.hu/eu/eukorny/7.htm (Az Európai Unió és a környezetvédelem; Magyar Természetvédők Szövetsége, , letöltés időpontja: 2003. szeptember 20.) www.net.hu/onkorkep/9_05/eu1.html (Bánfalvi Zsófia/BM - Integrációs Iroda: Az Európai Unió pénzügyi alapjairól;

Hungary.Network Rt., letöltés időpontja: 2003.

szeptember 22.) www.sulinet.hu/tart/cikk/pe/0/12660/1

(Az

Európai

Unió

regionális

politikája; Oktatási Minisztérium, letöltés időpontja: 2003. szeptember 22.)

94

támogatás

KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR KÜLGAZDASÁGI SZAK. Nappali tagozat. Európai Üzleti Tanulmányok szakirány

Recommend Documents