KITEKINTŐ NEMZETPOLITIKAI ELEMZŐ

KITEKINTŐ NEMZETPOLITIKAI ELEMZŐ

A Kitekintő Kárpát-medence rovatának szerkesztői, a jelen tanulmány szerzői: Eplényi Kata, Kovács Eszter, Medgyesi Ádám, Pap Szilárd István és Zsár Virág. 2010. november

Nemzetpolitikai Elemző - 2010. november

Tartalomjegyzék

I. Bevezetés II. Nemzetpolitikai kormányváltás jelei – törvényi változások Politikai Nyilatkozat a Nemzeti Együttműködésről Egyszerűsített honosítási eljárás Nemzeti Összetartozás Napja Határon túli osztálykirándulások, iskolai ünnepnap III. Nemzetpolitikai kormányváltás jelei – intézményi változások Új kormányzati struktúra MÁÉRT IV. Nemzetpolitikai kormányváltás jelei – diplomáciai változások Diplomáciai látogatások Tárgyalások minden szinten Nagyobb támogatás Szórvány fontossága Módszerváltás, kölcsönös érdekek Komolyan vett konferencia-részvétel V. Nemzetpolitikai kihívások, konklúzió Intézményi kihívások Támogatáspolitika, gazdasági szempontok Oktatáspolitikai kihívások Választójog kérdése Etnikai képviselet dilemmája Demográfiai és migrációs kihívások

2


I. Bevezetés A 2010. április 11-én és 25-én megtartott parlamenti választásokon a Fidesz és a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) által alkotott pártszövetség döntő többséget szerzett az Országgyűlésben, melynek eredményeként májusban az Orbán Viktor vezette kormány letette az esküt. Közhelynek tűnhet azt állítani, hogy minden kormányváltás alkalmával gyökeresen változik az állam által körülhatárolt politikai közösség vezetésének módja, ám bizonyos szakterületek tekintetében mégis érdemes hangsúlyosabban kiemelni ezt a tényt. Az Orbán-kormány esetében különösen igaz ez a nemzetpolitika területére. A kormány ezen azt a gyakorlatba ültetett szakpolitikát (policy) érti, amely aktívan elősegíti a magyar nemzet fennmaradását. A nemzetpolitika célja kettős: egyrészt a nemzet egyesítése a határokon belül, másrészt a határon túli magyarok közösségekkel való kapcsolatok megerősítése. Ebből adódik, hogy a nemzetpolitika „célközönségén” az anyaországi, a kárpát-medencei és a diaszpórában élő magyarságot egyaránt értik. A policy három alapvető „tartalmi pillére” pedig a nemzeti együttműködés, az etnikai képviselet és az autonómia.1 A nemzetpolitika kialakítása ugyanazon mechanizmusok szerint működik mint más szakpolitikák (public policy) megalkotása, a politikai doktrínák, világnézetek hallattatják hangjukat a különböző pragmatikus, szaktudást megmozgató megközelítések mellett. Hangsúlyozva a 2002 és 2010 közötti kormányzatokkal szembeni törésvonalat, a hivatalba lépő magyar kabinet prominens tagjai több alkalommal is utaltak egyfajta „nemzetpolitikai rendszerváltásra”2, amely az említett területen belüli éles paradigmaváltást volt hivatott kidomborítani. A politikai retorika természetében rejlő hiperboláktól eltekintve is meg kell jegyeznünk, hogy az új hatalom esetén erős hangsúlyeltolódások figyelhetőek meg. Az 1989-et követő kabinetek nemzetpolitikáját vizsgálva Bárdi Nándor öt alapvető elvet azonosít, amelyeket megtalálhatunk a különböző politikai színezetű elitek viselkedésében (Bárdi 2004, 67-68). Ezek a princípiumok a következők: 1. Nem a határok elhelyezkedése az, amit meg kell változtatni, hanem azok minősége; 2. A határon túli magyar kisebbséget megilleti, hogy független kulturális intézményekkel rendelkezzen; 3. A határon túli magyar politikai képviseletek egyenrangú félként való kezelése; 4. A kárpát-medencei magyar kisebbségek érdekeinek képviselete a nemzetközi fórumokon a magyar kormányzat feladata, szem előtt tartva a nemzetközi normákat; 5. A határon túli magyar kisebbségek támogatásának állandó és nélkülözhetetlen elemként kell megjelennie a magyar állami költségvetésében és a közszféra intézményeiben.3 Ugyanezen alapvonások megtalálhatóak a jelenlegi nemzetpolitikai törekvésekben is, mindazonáltal nyomós okunk van feltételezni, hogy a múlthoz képest tartalmi módosulások is észlelhetőek. Ezt látszik 1

Bővebben lásd in Tusványos: központban a nemzetpolitika rendszerváltása: http://kitekinto.hu/karpatmedence/2010/07/24/tusvanyos_kozpontban_a_nemzetpolitika_rendszervaltasa/ 2 Az éles váltás hangsúlyozása fellelhető Semjén Zsolt, a nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes által adott interjúk zömében (pl. http://www.erdely.ma/publicisztika.php?id=76312), de a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor tematikai megszervezésében is (lásd http://kitekinto.hu/karpatmedence/2010/07/30/tusvanyos_2010_kijeloltek_a_vonalakat). A szabadegyetemre e tekintetben érdemes mint fokmérőre tekinteni, az okokra a későbbiekben még visszatérünk. 3 Tartalmilag hasonló, de hét alapelvben foglalja ugyanezt össze Szarka László. Lásd Szarka 2004.

3


alátámasztani Semjén Zsolt azon kijelentése is, miszerint „[n]emzetpolitikai szempontból az elmúlt húsz év nem váltotta be a magyar nemzet reményeit”.4 Felmerül a kérdés, hogy miben különbözik az eddigi megközelítés az újhoz képest, és melyek a nemzetpolitikai rendszerváltás látható jelei, következményei. (A jelen elemzés ezekre a kérdésre is szeretne választ adni.) Fontos lehet továbbá, hogy mivel magyarázható a kormány nemzetpolitikai napirendjének gyökeres megváltozása? Kiindulási pontot jelenthetnek azok az ideológiai különbségek, amelyek az anyaországi elitek berkein belül figyelhetők meg a nemzet meghatározását illetően. A más kelet-közép-európai országok elitjeitől eltérően a magyarországi politikai döntéshozók között nem létezik konszenzus a nemzet fogalmának definíciójával kapcsolatban (Kántor 2005, 46), következésképpen az anyaország szerepvállalásának mértékével sem. Ez a tény nyilvánvalóan centrifugális erőként hathat a politikai térre, melynek eredménye lehet az álláspontok fokozatos távolódása, összeegyeztethetetlenné válása, majd gyökeres változása. A továbbiakban rátérünk a második Orbán-kormány nemzetpolitikájának eddig megvalósult – törvényi, intézményi és diplomáciai – tartalmára, azt követően pedig a területet érintő jövőbeli kihívások elemzésére. A jelen tanulmány fókuszában a kormányzat tevékenysége szerepel, és nem törekszik az egyes kérdések mélyen szántó elemezésre, a határon túli kisebbségek véleményeinek teljes körű bemutatására. A szerzők érdeklődésének középpontjában a kormányzat eddigi nemzetpolitikai döntéseinek ismertetése, és a közeljövőben őket érő kihívások bemutatása szerepeltek.

4

Az idézet forrása: Makkay József (2010): Az asszimiláció ellenszere a magyar állampolgárság – Interjú Semjén Zsolttal. In: http://www.erdely.ma/publicisztika.php?id=76312 [2010.11.01.]

4


II. Nemzetpolitikai kormányváltás jelei – törvényi változások Egy párt hatalomra kerülésekor fontos egy olyan ideológiai alap megteremtése, melyre támaszkodni lehet a kormányzás során, mely a kormányzati döntések társadalmi legitimálását segíti elő. A Fidesz-KDNP esetében ez a nagyarányú választási győzelemből merített „népi felhatalmazás”, valamint a nemzeti tematika előtérbe helyezése volt. Nyelvi eszközökkel, szófordulatokkal díszítve így jött létre a „Nemzeti Együttműködés Rendszere” (NER), melyre fel lehetett építeni a gyakorlati szakpolitikai döntésekért felelős intézményi struktúrát, amiben tükröződik a nemzetpolitika hangsúlyos szerepe. A NER-en kívül azonban számos egyéb, a nemzetpolitika témáját érintő törvény is elfogadásra került a kormányzat első féléves működésének ideje alatt. Politikai Nyilatkozat a Nemzeti Együttműködésről A Fidesz-KDNP borítékolhatóan elsöprő választási győzelme tudatában volt ideje felépíteni azt a gondolatrendszert, mely szándékai szerint a választásokon a szavazatmaximalizálást, a későbbiekben önmaga népszerűségének fenntartását, kormányzati döntéseinek elfogadtatását, legitimálását segíti elő. A párt politikai marketingjének vonala a lassan csordogáló választási kampány ellenére is érzékelhetően a nemzeti tematika köré összpontosult.5 A Nemzeti Együttműködés Rendszerét pedig már az új országgyűlés első ülésnapján az Orbán Viktor által benyújtott politikai nyilatkozat-tervezet6 harangozta be. Az elgondolás alapja egyszerű: a politikai apátiában szenvedő társadalomban fel kell ébreszteni a hitet, melynek köszönhetően olyan politikai légkör alakul ki, ahol a népszerűség és támogatás gerjesztette hátszélben (és a kétharmados parlamenti többség birtokában) az egyébként komoly vitákat kiváltó kérdésekben is könnyebben átvihető a kormány álláspontja. Így született meg a Politikai Nyilatkozat a Nemzeti Együttműködésről, melyet az országgyűlés 2010. június 14-én 260 igen, 66 nem szavazattal 46 tartózkodás mellett fogadott el7. „A szöveg megünnepli a Fidesz valóban elsöprő választási győzelmét, mindezt a régi rendszer megdöntésének nevezi és egyben néhány homályos, de heroikus mondatot mond a jövőre vonatkozóan. […] mindez a politika azon – amúgy fontos, bár messze nem mindenható – szférájához tartozik, ahol a szavaknak, a látszatoknak és a szimbólumoknak kiemelt jelentősége van.”8 A nyilatkozat része annak a hangulatpolitikának, melynek célja a nagyarányú választási győzelmet társadalmi felhatalmazásból létrejött rendszerváltásként beállítani, mellyel a kormány igyekszik elérni, hogy a társadalom 2010 áprilisára, mint egy reményteljes, új korszak kezdetére tekintsen. A szöveg alapján a kormány szándékait illetően nem gazdagodunk sok információval, viszont érzékelhető a nemzetpolitikára, s a határon túli magyarokra fektetett nagyobb hangsúly, figyelem: „A Nemzeti Együttműködés Rendszere minden magyar számára nyitott, egyaránt részesei a határon innen és túl élő magyarok.”9. Itt is megjelenik tehát a nemzetpolitika céljának 5

A Nemzeti Ügyek Politikája: http://static.fidesz.hu/download/481/nemzeti_ugyek_politikaja_8481.pdf. 2010. 26. Politikai nyilatkozat-tervezet a Nemzeti Együttműködésről. Az Országgyűlés Hivatala, irományszám: P16, 2010. május 14. http://www.parlament.hu/irom39/00016/00016.pdf. 2010.10. 26. 7 Szavazás adatai a Nemzeti Együttműködésről címmel benyújtott P/16 irományszámú indítványról. 2010.06.14. http://www.parlament.hu/internet/plsql/ogy_szav.szav_lap_egy?p_szavdatum=2010.06.14.17:23:19&p_szavkepv=I&p_ szavkpvcsop=I&p_ckl=39. 2010.10.26. 8 Török Gábor, Mi az a NER? http://torokgaborelemez.blog.hu/2010/05/15/171_mi_az_a_ner. 2010.10.26. 9 Politikai nyilatkozat-tervezet a Nemzeti Együttműködésről. Az Országgyűlés Hivatala, irományszám: P16, 2010.05.14. http://www.parlament.hu/irom39/00016/00016.pdf. 2010.10. 26. 6

5


fentebb említett kettőssége, így a nemzet egyesítése a határokon belül, és azokon túl. Hogy ez a nyilatkozat valóban segítségére lenne a nemzetpolitika megvalósításának, azt sokan kétségbe vonják, eredményei feltehetően a retorika szintjén maradnak majd. Míg a NER a célcsoportok közül elsőként az anyaországi közösség felé irányul, a következő törvénymódosítás célközönsége a határon túl élő magyar közösség. Egyszerűsített honosítási eljárás A paradigmaváltást legmarkánsabban talán az állampolgársági törvény módosítása mutatja, melynek köszönhetően az ország határain túl elő magyarok 2011. január 1-től egyéni kérelemre egyszerűsített eljárással kaphatják meg a magyar állampolgárságot. A „kettős állampolgársági törvényként” emlegetett döntésnek nemcsak a tartalma, hanem előkészítése, elfogadása, életbe lépésének időzítése és annak körülményei is azt mutatják, a külhoni magyarság egyértelműen felértékelődött az új magyar kormány számára. Mindezek szimbolikus tartalommal is bírnak. Az új jogszabály az 1993-as állampolgársági törvényt módosítja, annak a magyar állampolgárság megszerzésére vonatkozó feltételeit és részleteit szabályozza. A Fidesz már a kormányra lépés előtt elkészítette a törvény tervezetét: Orbán Viktor, Semjén Zsolt, Kövér László, Németh Zsolt és Kósa Lajos 2010. május 14-én nyújtotta be a dokumentumot a köztársasági elnöknek. A javaslat indoklásában az szerepel, hogy a külhoni magyaroknak az anyaországgal való kapcsolattartásukban és magyar identitásuk megőrzésében nagy segítséget jelentene a magyar állampolgárság könnyített megszerzésének a lehetősége, amit egyébként a határon túl élő magyar közösségek az elmúlt 20 év folyamán többször is kérvényeztek. Az indoklás kiemeli, hogy a javaslat nem jelentene egyet a magyar állampolgárság tömeges megadásával: a honosítás továbbra is egyéni kérelmek alapján történne, pusztán a felesleges adminisztratív akadályok eltörlése valósulna meg a törvénnyel. A törvény megszavazására 2010. május 26-án került sor 344 igen, 3 nem (MSZP) szavazat és 5 tartózkodás (3 MSZP, 2 LMP) mellett. Az ellenzék által javasolt módosításokat a parlament egyhangúan elutasította, a javaslatot változatlan formában fogadták el. Az új törvény kiiktatja az állampolgárság megszerzésének feltételei közül a magyarországi lakhelyet, és lehetővé teszi a visszahonosítást azon személyek részére, akik valaha rendelkeztek magyar állampolgársággal és igazolják magyar nyelvtudásukat.10 A szabályozásba bekerült a „valószínűsíti magyarországi származását” fordulat, ami azon személyeknek kedvez, akik hivatalos okmányok hiányában nem tudják igazolni magyar felmenőiket.11 Az egyszerűsített honosítási eljárás bevezetését gyakran emlegetik szimbolikus döntésként – több okból is. Ha gyakorlati szempontból nézzük, a magyar állampolgárság megadása a romániai és szlovákiai magyarság számára nem jelent semmiféle többletjogosítványt, tekintve, hogy mindkét állam az Európai Unió tagja, így állampolgárai szabadon mozoghatnak más EU-tagállamokban. Mégis, a magyar nemzethez való tartozás fizikai megnyilvánulásaként értelmezhetik a magyar állampolgárságot igazoló dokumentumot. (Az 10

A honosítás kérelmet a polgármesteri hivatalokban vagy a körzetközponti jegyző székhelyén működő anyakönyvvezetőknél, a konzuli tisztviselőknél és a kormány által kijelölt illetékes szerveknél lehet benyújtani – ez utóbbi a korábbi szabályozásból hiányzott. A törvénynek köszönhetően jelentősen felgyorsul az ügyintézés lefolyása: a honosítási okiratot eddig egy éven belül küldte meg a belügyminiszter, 2011-től ez az idő 15 napra rövidül, és ugyancsak hamarabb kerül a kérvény a köztársasági elnök elé is, az eddigi 6 illetve 12 hónap helyett 3 hónapon belül. 11 Kitekintőnek adott interjújában dr. Wetzel Tamás miniszteri biztos hangsúlyozta, ezzel tulajdonképpen a moldvai csángók magyar állampolgárságának megszerzését kívánták elősegíteni. Bővebben: http://kitekinto.hu/karpatmedence/2010/09/15/ketts_allampolgarsag_nem_az_atvandoroltatas_a_cel/

6


ukrajnai és szerbiai magyarságnál ugyanakkor gyakorlati következményei is lesznek a személyes döntésnek, hiszen harmadik országbeliként vesznek majd fel uniós tagországi állampolgárságot.) A kérdés időzítése további szimbolikák felfedezésre ad módot: Az állampolgársági törvény módosítása egyike volt az újonnan megalakult Országgyűlés elsőként tárgyalt ügyeinek, és, ahogy erre már utaltunk, a kezdeményezés még a kormányalakítás előtti időszakból érkezett. Az ellenzék részéről az a kritika érte a kormányt, hogy a kettős állampolgárság megszavazása hozzájárult ahhoz, hogy a szlovákiai választásokon az addig parlamenti erőként létező Magyar Koalíció Pártja kiesett a törvényhozásból.12 Az érme másik oldala viszont az, hogy május 26-án 344 képviselő mondott igent a törvényre, ami a szavazó képviselők 97,7%-a. Ha a szavazást egy későbbi időpontra halasztják, ez az egyértelmű támogatás valószínűleg jelentősen csökkent volna, s ezáltal a döntés szimbolikus jellege is veszített volna erejéből. A szabályozás 2010. augusztus 20-án, Szent István ünnepén lépett hatályba, ami ismételten a döntés jelképes mivoltát erősítette. Az a tény pedig, hogy a törvény módosítását követően a Nemzetpolitikai Államtitkárság munkájának köszönhetően pár hónapon belül elindult az eljárás részleteiről szóló tájékoztatási portál is13, a kormányzat elszántságáról és a megvalósítás körültekintő lebonyolításáról tanúskodik. Nemzeti Összetartozás Napja Fidesz-KDNP kormánykoalíció lehetőséget kapott a történelemtől is a szimbolikus politizálás hatékony érvényre juttatására azáltal, hogy 2010-ben a Trianoni Szerződés megkötésének kilencvenedik évfordulója érkezett el. Ezen alkalomból Kárpát-medence szerte számos megemlékezést tartottak. Az esemény kiemelt nyilvánosságot kapott az egyszerűsített honosítási eljárás elfogadása, a szlovákiai választási kampány, valamint a szomszédos országok ellentétes töltetű megemlékezései kapcsán.14 Ilyen körülmények között került sor az 1920-as trianoni békediktátum napjának, június 4-nek, a Nemzeti Összetartozás Napjává nyilvánítására. A magyar országgyűlés 2010. május 31-én 302 igen, 55 nem, és 12 tartózkodás mellett fogadta el15 Kövér László és Semjén Zsolt indítványát16 (A Fidesz-MPSZ, a KDNP, és a Jobbik támogatták a törvényjavaslat elfogadását, az MSZP nem, az LMP pedig tartózkodott a szavazástól). A törvényjavaslat szövege tökéletesen összegzi a magyar kormány nemzetpolitikáját, így érdemes hosszabban idézni belőle: „[A]z Országgyűlése kinyilvánítja, hogy a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme. Ebből kiindulva az Országgyűlés megerősíti Magyarország elkötelezettségét a magyar nemzet tagjainak és közösségeinek egymással való kapcsolatuk fenntartására és ápolására, és az Európában elfogadott gyakorlatot alapul vevő közösségi autonómia különböző formáira irányuló természetes igényének támogatására.”17 12

Megjegyzendő, hogy a „magyarveszéllyel” riogató Smer-SNS koalíció nem kapott felhatalmazást egy újabb kormányzási ciklusra a szlovákiai választóktól, így az eredményeket nem lehet kizárólag a kettős állampolgársági törvény elfogadásával magyarázni. 13 http://www.allampolgarsag.gov.hu/ 14 http://kitekinto.hu/karpat-medence/2010/06/04/a_magyaroknak_banat__szlovakoknak_oromunnep_trianon/. 2010.10.26. 15 Szavazás adatai a Nemzeti Együttműködésről címmel benyújtott T/39 irományszámú indítványról. 2010.05.31. http://www.parlament.hu/internet/plsql/ogy_irom.irom_lekerd?P_CKL=39&P_FOTIP=null&P_FOTIP=T&P_TIP=null &P_CIM=Nemzeti%20%D6sszetartoz%E1s%20melletti%20tan%FAs%E1gt%E9telr%F5l. 2010.10.26. 16 Törvényjavaslat a Nemzeti Összetartozás melletti tanúságtételről. Az Országgyűlés Hivatala, irományszám: T/39. 2010. május 19. http://www.parlament.hu/irom39/00039/00039.pdf. 2010.10.26. 17 Törvényjavaslat a Nemzeti Összetartozás melletti tanúságtételről. Az Országgyűlés Hivatala, irományszám: T/39. 2010. május 19. http://www.parlament.hu/irom39/00039/00039.pdf. 2010.10.26.

7


A törvényjavaslat benyújtásának és elfogadásának időpontja az egyszerűsített honosítási eljárással egyetemben nagy vitákat váltott ki politikusok, újságírók, közéleti személyiségek között, ugyanis mindez a szlovákiai választások előtt alig két héttel történt, mely az ellenző vélemények szerint csak a nacionalista kampány eldurvulásához vezetett, és a magyarellenes pártok számára gyűjtött szavazatokat. Mint ahogy erre már korábban utaltunk, az előzetes aggodalmak a választási eredmények ismeretében nem voltak megalapozottak, hiszen a szlovák nacionalisták meglehetősen gyengén szerepeltek a választásokon.18 Emellett a legfőbb ellenérvet az szolgáltatta, hogy június 4. nemzeti emléknappá nyilvánítása nem szolgálja a határon túli magyarok ügyét, s csak gerjeszti a feszültséget Magyarország és Szlovákia között.19 Várható volt, hogy a szomszédos országok nem hagyják szó nélkül az emléknap törvénybe iktatását, de végül Szlovákia volt az egyetlen, mely szót emelt ezen lépés ellen. Megjegyzendő azonban, hogy a törvény értelmezése tulajdonképpen együtt járt az egyszerűsített honosítási eljárással: mivel Romániában és Szerbiában is húsbavágóan fontos kérdés a kettős állampolgárság, érthető, hogy ez a két állam szemet hunyt a magyar rendelkezések felett. Kiemelendő továbbá, hogy a szlovák állampolgársági törvény is jelentős könnyítéseket alkalmaz a „külföldi szlovák” státussal rendelkezők esetében az állampolgárság gyorsított megszerzésére, a szlovák reakció tehát feltehetően az amúgy is feszült diplomáciai kapcsolatoknak, valamint a választási kampánynak köszönhetően volt eltúlzott.20 Hogy a törvényjavaslat mennyiben tud kilépni a szimbolikusság veszélyének „börtönéből”, és milyen konkrét lépésekkel tud hozzájárulni a nemzeti összetartozás megerősítéséhez, még a jövő zenéje. Mindenesetre az iskolai emléknappá nyilvánítás, vagy a határon túli osztálykirándulások eszközei lehetnek a törvény tárgyi tartalommal való megtöltésének. Határon túli osztálykirándulások, iskolai ünnepnap A határon túli osztálykirándulásokról, a Nemzeti Összetartozás Napjának iskolai emléknappá való nyilvánításáról és a Magyarság Házának felállításáról 2010. július 6-án terjesztett be indítványt Kövér László, Pokorni Zoltán és Révész Máriusz. A tervezetről 2010. október 18-án szavazott a parlament, 309 igen és 41 nem szavazattal az országgyűlési határozat elfogadásra került (az MSZP nem szavazta meg a javaslatot). A határozat felkéri a kormányt, hogy a 2010-2011-es tanévtől kezdve a trianoni döntés évfordulóját tegye meg hivatalos iskolai ünnepnappá, tegye lehetővé, hogy minden, a közoktatásban tanuló magyar diáknak tanulmányai során legyen lehetősége a határon túli magyarlakta területekre legalább egyszer eljutni, valamint (lehetőleg 2012. december 31-ig) hozzák létre a Magyarság Háza, amely a külhoni magyar közösségek bemutatását szolgáló oktatási és köznevelési intézmény lenne.21 A beterjesztők szerint Magyarországon nem megfelelőek az „ismeretek és attitűdök” a határon túli magyar közösségekről, éppen ezért kívánják támogatni azokat a törekvéseket, amelyek a magyarországi fiatalok külhoni társaikkal 18

Election Resources on the Internet: Presidential and Legislative Elections in Slovakia - Results Lookup, 2010. Manuel Alvarez-Rivera. http://electionresources.org/sk/nrsr.php?election=2010. 2010. október 26. 19 Bővebben: Nemzeti Összetartozás: újabb pont teljesült a Jobbik programjából. 168óra, 2010. május 31. http://www.168ora.hu/itthon/nemzeti-osszetartozas-ujabb-pont-teljesult-a-jobbik-programjabol-56016.html 2010.11.02. 20 A Külügyminisztérium eltúlzottnak tartja a szlovák kormány május 13-i lépéseit. Külügyminisztérium, 2010. május 13. http://www.kum.hu/kum/hu/bal/Aktualis/Szovivoi_nyilatkozatok/SK_kozl_100513.htm. 2010.10.26. 21 Törvényjavaslat az iskolai Nemzeti Összetartozás Napja bevezetéséről, a magyarországi és a külhoni magyar fiatalok közti kapcsolatok kialakításáról és erősítéséről a közoktatásban, valamint a Magyarország határain kívül élő magyarság bemutatásáról. Az Országgyűlés Hivatala, irományszám: H/638. 2010. július 6. http://www.parlament.hu/irom39/00039/00039.pdf. 2010.10.26.

8


kapcsolatos ismereteinek bővítésére irányulnak. A határozat 2010. december 31-i határidővel arra is felkéri a kormányt, hogy a megjelölt feladatok teljesítéséhez szükséges jogszabályokat terjessze elő. Hoffmann Rózsa oktatási államtitkártól az Apáczai Közalapítvány kapott arra felkérést, hogy 2010. november végéig dolgozzon ki koncepciót a határozat három elemének megvalósításához. Az Alapítvány elnöke, Csete Örs a Duna TV-nek elmondta: a határon túli osztálykirándulásokat az Alapítvány Határtalanul! nevű projektjének keretében pályázati úton már 2009. óta támogatja.22 Ennek fényében az országgyűlési határozat előirányozza a kormány számára, hogy tegyen javaslatot a Határtalanul! program kiterjesztésére 2013-ig pályázati formában, majd azt követően normatív módon. Ahogy a határozat beterjesztői írják, a testvériskolai kapcsolatok, a hosszabb időtartamú külhoni táborozások és a magyarországi fiatalok által a határon túli területeken végzett önkéntes munka révén az évek során „milliók gondolkodása változik meg, illetve telítődik tapasztalatokkal hazáról és nemzetről, határon túlról és magyarságról”23. A határon túli osztálykirándulásról szóló kezdeményezés hosszú távú nemzeti befektetést jelent, társadalmi hasznossága remélhetőleg mérhető lesz a jövőben. A nemzeti összetartozás valódi megélése, illetve a jövőbeni helyes politikai és személyes döntések meghozatala elképzelhetetlen a határokon átívelő személyes kapcsolatok, és egymás – kisebbségi és többségi – helyzetének megismerése, illetve megértése nélkül.24

22

Bővebben: http://www.dunatv.hu/otthon/osztalykirandulas_hataron_tulra.html - 2010.11.01. OGY határozat Az iskolai Nemzeti Összetartozás Napja bevezetéséről, a magyarországi és a külhoni magyar fiatalok közti kapcsolatok kialakításáról és erősítéséről a közoktatásban , valamint a Magyarország határain kívül élő magyarság bemutatásáról 24 Ebben az összefüggésben érdemes megismerkedni a Rákóczi Alapítvány kezdeményezésével. Bővebben: http://kitekinto.hu/karpat-medence/2010/10/28/hataron_tuli_fiatalok_a_megbekelesert/ (2010. november 5.) 23

9


III. Nemzetpolitikai kormányváltás jelei – intézményi változások A törvényhozáson túl az intézmények szintjén is kitüntetett figyelmet szentel a magyar törvényhozás a nemzetpolitikának. Az előző parlamenti ciklusokban háttérbe szorított helyzetéből (ahol csupán főosztályi rangot kapott) az új kormány intézményi szinten is kiemelte a nemzetpolitikát, a kérdéskör nagyobb hangsúlyt kapott a kormányzat felépítésében. Új kormányzati struktúra Az új struktúrában a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumon belül létrehozták a Nemzetpolitikai Államtitkárságot. Az államtitkárság kiemelt hangsúlyt nyert azáltal, hogy Semjén Zsolt személyében a miniszterelnök-helyettes felügyeli. Az előző kormányokhoz képest pedig alapvető különbség, hogy az Államtitkárság nem a Külügyminisztérium felügyelete alá tartozó szerv, ezáltal nem simul bele a külpolitika szerteágazó feladatai közé. Martonyi János szavaival: „ez nem külpolitikai kérdés, hanem a nemzetstratégia egy nagyon fontos eleme”25 A Nemzetpolitikai Államtitkárság Koordinációs és Jogi Főosztályra, Kapcsolattartási Főosztályra, valamint Stratégiai Tervező és Tájékoztatási Főosztályra bomlik. Korábban főosztályi szinten nem volt lehetőség a nemzetpolitika problémáinak differenciált kezelésére, az új struktúra azonban külön-külön foglalkozik a tömbmagyarság, valamint a diaszpóra kérdéseivel: a Kapcsolattartási Főosztályon ugyanis, ügyelve a különböző országok területén élő magyarok speciális helyzetére, külön erdélyi, felvidéki, délvidéki, kárpátaljai, valamint diaszpóra osztályt alakítottak ki. A Stratégiai Tervező és Tájékoztatási Osztály léte pedig jól mutatja az új koncepciót, s jelzi, hogy a nemzetpolitika területén az utóbbi évek stagnálásával szemben lényegi előrelépés várható. Az Államtitkárság saját maga számára megfogalmazott küldetése, hogy minden külhoni magyar közvetlenül érezze maga mögött a magyar állam támogatását. Ezt az említett két jogszabály – az állampolgárság megszerzésének megkönnyítése és a Nemzeti Összetartozás Napjáról szóló törvény – segíti elő. Emellett a meghatározott célokat különböző programokkal, projektekkel igyekeznek megvalósítani. A Jogsegély Iroda például sérelem esetén nyújt segítséget a határon túli magyarok számára. A szórványprogram keretében pedig a diaszpórában élő magyarság segítése a cél, elsősorban az identitáserősítés és a nyelvmegőrzés területén. Az intézmény átszervezésében is érzékelhető a nemzetpolitikát megközelítő új koncepció, hiszen egy koordinációs jellegű stratégiai gondolkodás került előtérbe.26 A nemzetpolitika (további szakpolitikai területekbe történő) integrálásának27 további bizonyítéka, hogy több minisztériumban is létre hoztak határon túli magyar ügyekért felelős egységeket. A Nemzetgazdasági Minisztériumban például a Külgazdasági Államtitkárságon működik a Kárpát-medencei Térség Gazdaságfejlesztési Főosztálya, a Nemzeti Erőforrás Minisztériumban pedig a Kultúráért felelős

25

Bővebben: http://maszol.ro/aktualis/szavazati_jog_hataron_tuliaknak_2010_05_10.html. 2010.11.02. Igaz a Külügyminisztériumon belül is létezik egy Diplomáciai Nemzetpolitikai Főosztály, amely a külkapcsolatok és a nemzetpolitika összehangolásáért felelős. Bővebben: A külügyminiszter 9/2010. (VII. 8.) KüM utasítása a Külügyminisztérium szervezeti és működési rendjének ideiglenes meghatározásáról, Magyar Közlöny 2010/55, 9755. http://www.kozlonyok.hu/kozlonyok/Kozlonyok/12/PDF/2010/55.pdf. 2010. 2010.11.07. 26 Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, Nemzetpolitikáért Felelős Államtitkárság, 2010.09. 27. http://www.kim.gov.hu/szervezet/allamtitkarsagok/nfa20100927.html. 2010. november 2. 27 A női esélyegyenlőség szakirodalmából kölcsönzött szakkifejezés alapján a „nemzetpolitikai mainstreaming” terminus is használható lenne ebben az összefüggésben.

10


Államtitkárságon belül a Határon Túli Magyarok Titkárságán dolgoznak az ügy érdekében.28 Illetve, ahogy arra már utaltunk, a nemzetpolitika egyes kérdéseit a Külügyminisztérium is napirendjére tűzheti. A koordinációs gondolkozás bizonyítéka, hogy augusztus folyamán létrehozták a Nemzetpolitikai Tárcaközi Bizottságot is, melynek célja, hogy a “a határon túl élő és a világban szétszóródott magyarságot érintő kormányzati döntéseket összehangolja.”29 A testület hét minisztérium tagjait foglalja magában: a Belügyminisztériumot, a Külügyminisztériumot, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumot, a Nemzeti Erőforrás Minisztériumot, a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumot, a Nemzetgazdasági Minisztériumot, valamint a Vidékfejlesztési Minisztériumot parlamenti államtitkári szinten.30 A Bizottság feladatai között szerepel továbbá, hogy javaslatokat készít a kormány számára a nemzetpolitikai támogatások tervezéséről, felhasználásának ellenőrzéséről. Amennyiben a tárcaközi bizottság munkája szakmai, hatékony és átlátható lesz, illetve stratégia-előkészítő feladatkörének is eleget tud tenni, működése sikerrel támogatja majd a nemzetpolitika céljainak megvalósulását. Ennek hiányában azonban a nemzeti retorika hiteltelenné válásához járul majd hozzá. MÁÉRT A Gyurcsány- illetve Bajnai-kormányok nemzetpolitikájával való szembenállást és a határon túli magyarokhoz kapcsolódó markánsan eltérő viszonyt mutatja, hogy a második Orbán-kormány ciklusának elején – a hat éves szüneteltetést követően31 – újból összehívták a Magyar Állandó Értekezletet (MÁÉRT). A MÁÉRT a magyar-magyar kapcsolattartás erősítése céljából 1999-ben jött létre a határon túli és magyarországi politikai erők, érdekképviseleti szervezetek konzultatív intézménye.32 A fórum a „polgári kormány” ideje alatt sikeresen töltötte be a megalakulásakor neki szánt funkciókat. Az új kormányzati struktúrában Semjén Zsoltnak volt tisztje újra életet lehelni az intézménybe, mely körül számos kérdés várt megválaszolásra. Először is az időközben Szili Katalin által létrehozott Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) és a MÁÉRT közti kompetencia megosztásának kérdése. A KMKF több állam törvényhozói közötti együttműködés és elméletileg a MÁÉRT kiegészítésére jött létre, úgy, hogy az a parlamenti együttműködés dimenziójával bővülhessen. Létrehozásával a végrehajtó szerv, a kormány mellett a másik hatalmi ág, a törvényhozás szintjén is rendszeressé, következésképpen eredményesebbé válik az együttműködés a magyarországi parlamenti pártok és a határon túli magyar szervezetek képviselői között.33 Ennek tükrében nincs ellentmondás a két fórum egymás mellett való működésével kapcsolatban,34 és minden jel arra mutat, hogy a KMKF a MÁÉRT-tól függetlenül fennmarad, s tovább működik.35 28

A nemzetgazdasági miniszter 4/2010. (X. 5.) NGM utasítása a Nemzetgazdasági Minisztérium Szervezeti és Működési Szabályzatáról. Magyar Közlöny 2010/85. 12258. http://www.ngm.gov.hu/data/cms2084632/SzMSz.pdf. 2010. 11.7. A nemzeti erőforrás miniszter 2/2010 (VII. 8.) NEFMI utasítása a Nemzeti Erőforrás Minisztérium szervezeti és működési rendjének ideiglenes meghatározásáról. Egészségügyi Közlöny, 2010/15. 2533. http://www.kozlonyok.hu/kozlonyok/Kozlonyok/6/PDF/2010/15.pdf. 2010.11. 7. 29 Bővebben: http://www.kormanyszovivo.hu/news/show/news_3675?lang=hu 30 A bizottság elnöke Semjén Zsolt; alelnöke Németh Zsolt, titkára Répás Zsuzsanna. Továbbá 16 olyan államtitkár is tagja a bizottságnak, akik feladatuknál fogva nemzetpolitikai kérdésekkel foglalkoznak. 31 A 2002-es kormányváltással megváltozott a nemzetpolitika, melynek kiváló indikátora a 2004. december 5-i népszavazás körüli politikai események, véleményütközések. Ennek köszönhetően a 2004. novemberi ülés óta, bár Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon kormányai folyamatosan hitet tettek a Magyar Állandó Értekezlet támogatása mellett, a fórumot egyszer sem hívták össze. 32 Bővebben: http://kitekinto.hu/karpat-medence/2010/11/04/minden_amit_a_maert-rol_tudni_kell/ 33 Bővebben: http://kitekinto.hu/karpat-medence/2008/02/01/hatter_kmkf. 2010. november 2. 34 Semjén Zsolt erről így nyilatkozott: „A jelenlegi magyar kormány álláspontja a MÁÉRT és a KMKF vonatkozásában nem vagy-vagy, hanem is-is. Látható ugyanis, hogy a MÁÉRT a határon túli magyar érdekvédelmi szervezeteket

11


A másik döntő kérdés a szlovákiai magyar politikában végbement változások szolgáltatják az új magyar kormány számára. A Híd-Most képében ugyanis egy kettős identitású párt is megjelent a politikai palettán, mely nagyszámú magyar szavazót vont el a Fidesz-KDNP által is támogatott Magyar Koalíció Pártjától. Van-e létjogosultsága a Híd-Mostnak részt venni a MÁÉRT ülésein? Erre a kérdésre az első MÁÉRT ülés összehívásakor kaptunk választ, amikor Semjén nem küldött meghívót Bugár Béla pártjának. A miniszterelnök-helyettes sajtótájékoztatón indokolta döntését: „A MÁÉRT statútuma világosan kimondja: a nemzeti érdekek képviseletére alakult, legitim magyar szervezetek vehetnek részt az értekezleten, azaz sarkosan fogalmazva - csak az etnikai pártok […] Mivel a Híd esetében a magyar pusztán járulékos jelleg, nem alapvetés, így ez kizárja őket a magyar pártok köréből. […] a többi határon túli magyar párt is egyetértett abban, hogy nem szabad a nem etnikai pártok bevonását elkezdeni, hiszen akkor ezzel a jogalappal bármelyik, magyar tagokkal vagy magyar tagozattal is rendelkező külföldi párt részt vehetne a MÁÉRT-on.”36 A döntést nem kifogásolta Bugár Béla, mondván, ez a magyar kormány felelőssége. Ugyanakkor rámutatott a helyzet visszáságára is, mivel a Híd-Most az egyetlen olyan párt Szlovákiában, mely képes a magyar érdekeket képviselni a parlamentben.37 A MÁÉRT megígért összehívására végül 2010. november 5-én került sor.38 A tanácskozást megelőzően, közben és azt követően sorra érték egymást az újbóli nemzeti egységet üdvözlő szavak. A meghívottak nyilatkozatából is kiderült, hogy a nemzetpolitikának ezt az újonnan felújított intézményét a résztvevők helyén valónak találják, és bíznak benne, hogy a magyar-magyar párbeszéd újraindításával megindul egy egységes nemzetstratégia közös kidolgozása, a magyar nemzet „határmódosítás nélküli politikai integrációja”.39 Az ülésen elfogadott Zárónyilatkozatot minden jelenlévő aláírta, beleértve az ellenzéki pártok képviselőit is, aminek fényében a nemzeti egység megvalósítását kitűző Értekezlet ilyen szinten elérte célját. A tanácskozás gyakorlati eredményei azonban egyelőre még nem ismertek. Az bizonyos, hogy a MÁÉRT megvitatta minden külhoni kisebbség aktuális problémáit, üdvözlő, illetve elítélő hangon nyilatkozott egy-egy szomszédos országbeli eseményről, és kívánatosnak nevezte bizonyos célok elérését a határon túli magyar közösségek számára. A négy állandó bizottságról (külügyi és jogi, oktatásikulturális, gazdaságfejlesztési – önkormányzati, szórvány) döntés született, valamint megegyeztek az oktatási-nevelési támogatásról is, azonban a kulcskérdésnek számító státustörvény-kettős állampolgárság ellentmondásról mindössze annyi hangzott el, hogy a résztvevők kívánatosnak tartják a probléma mielőbbi megoldását. A sokat vitatott szavazati jogról viszont (a sajtó előtt) egyáltalán nem esett szó, noha Semjén Zsolt az ülés előtt többször is utalt rá, hogy a KDNP elválaszthatatlannak tartja a szavazati jogot az állampolgárságtól. A MÁÉRT ülés tehát remek felütése volt az intenzív magyar-magyar együttműködés újraindításának, konkrétumokról azonban egyelőre nem születtek döntések. tömöríti, míg a KMKF a magyar képviselőket. A kettő megítélésünk szerint nem üti egymást, ezért az ősz folyamán mind a MÁÉRT-et, mind a KMKF-et össze fogjuk hívni.” Kárpátinfo.net, 2010. július 23. http://karpatinfo.net/belfold/2010/07/23/interju-semjen-zsolt-magyar-miniszterelnok-helyettessel. 2010.11.3. 35 Kövér László azt nyilatkozta, hogy a Magyar Állandó Értekezlet után összehívja a KMKF-et. http://www.felvidek.ma/index.php?option=com_content&task=view&id=23923&Itemid=60. 2010.11.3. 36 http://kitekinto.hu/karpat-medence/2010/11/02/maert_ules_penteken_a_hid-most-ot_nem_hivtak_meg/ 2010.11.3. 37 http://www.bumm.sk/48152/bugar-a-magyar-kormany-felelossege-kit-hiv-meg-a-maert-ra.html. 2010. 2010.11.3. 38 Az ülésen résztvevők listája: RMDSZ, EMNT, MPP, MKP, VMSZ, VMDK, KMKSZ, UMDSZ, HMDK, MESZ és a MNÖNK. A nyugati magyarság köréből jelen volt: Nyugat-európai Országos Magyar Szervezetek Szövetsége, HHRF, Amerikai Magyar Szövetség, Kanadai Magyar Kulturális Tanács, Kanadai Magyar Kultúrközpont, Latin-Amerikai Magyar Országos Szervezetek Szövetsége, valamint az ausztráliai Új-Dél-Walesi Magyar Szövetség. 39 A kifejezést Ágoston András használta a MÁÉRT-et követő sajtótájékoztatón.

12


IV. Nemzetpolitikai kormányváltás jelei – diplomáciai változások A nemzeti együttműködés tekintetében a hivatalos platformok mellett az Orbán-kormány elmúlt fél esztendős működése során kiemelkedő szerep jutott a formális és informális jellegű találkozóknak, illetve konferencia-részvételeknek. Ezt támasztja alá a kormányzati szereplők, valamint az augusztusban megválasztott köztársasági elnök határon túli magyarlakta területekre történő látogatásainak felélénkülése, és a nemzetpolitika témáját érintő konferenciákon való magas rangú kormányzati részvétel. Diplomáciai látogatások Ezen utak során szinte kivétel nélkül találkozókra és tárgyalásokra kerül sor egyrészt a határon túli magyar szervezetek képviselőivel, másrészt pedig a szomszédos országok politikai vezetőivel. Az utaknak a fokozott gesztus- és diplomáciai értékük mellett lényeges politikai funkciójuk van, hiszen a párbeszédek elindulását, illetve felerősítését jelzik a szomszédos országokkal. Magyarország – felhasználva többek között a közelgő Európai Uniós elnökséggel járó fokozódó figyelmet – sikereket könyvelhet el a kölcsönös érdekek elismerésén alapuló politikájával. A szomszédos országokba történő látogatások során négy főbb elemet figyelhetünk meg, amelyek egytől-egyig a nemzetpolitikai rendszerváltás megvalósulását hivatottak alátámasztani. Tárgyalások minden szinten A magyar kisebbségeknek nagyobb számban otthont adó szomszédaink esetében a tárgyalások a kormányzati struktúra minden szintjén folytak: miniszterelnöki, miniszterelnök-helyettesi, miniszteri és államtitkári szinten; ezt egészítette ki a köztársasági elnök látogatása is. A legjobb példa erre Románia esete. Semjén Zsolt, nem sokkal miniszterelnök-helyettesi kinevezése után látogatott Romániába. A Traian Băsescuval folytatott megbeszéléseknek két fontos momentuma volt: az egyik az újonnan megszülető román oktatási törvény,40 a másik pedig a magyar állampolgársági törvény módosítása.41 Ezt követően Emil Boc kormányfő és Markó Béla miniszterelnök-helyettes fogadta a KDNP-s politikust, aki megbeszéléseit Székelyföldön folytatta erdélyi magyar tanácselnökökkel és polgármesterekkel. A magyar politikus nem egyszer megerősítette a magyar kormány azon ígéretét, miszerint az autonómia mindenki számára elfogadható

formáját

minden

magyar

közösség

esetében

támogatja.

Martonyi

János

második

külügyminisztersége során már kétszer járt Romániában. Ottani kollégájával, Teodor Baconschival folytatott tárgyalásaival kapcsolatosan két dolgot érdemes kiemelni: a magyar kormány egyfelől üdvözölte Románia pozitív magatartását a magyarok kettős állampolgárságát42 illetően, másfelől pedig a magyar külügyminiszter ígéretet tett arra, hogy Magyarország minden nemzetközi normát szem előtt tart határain túlra szorult nemzetrészeinek támogatásakor. Erre reagálva Baconschi a magyarországi román kisebbségnek biztosított parlamenti helyekről kérdezte a magyar külügyminiszter.

43

Nagy jelentőséggel bírt továbbá Orbán Viktor

részvétele a Bálványosi Nyári Szabadegyetemen is, ahova végül a román elnök, Traian Băsescu is 40

http://kitekinto.hu/karpat-medence/2010/10/31/felelsseget_vallalt_a_roman_kormany_a_magyar_nyelvert/ 2010.11.04 41 Semjén szerint az utóbbi legitimitását az erősíti, hogy a román kettős állampolgársági törvény mintájára dolgozták ki. 42 A román állampolgársági törvényről bővebben: http://kitekinto.hu/karpatmedence/2010/07/23/moldova_esete_az_europai_unioval/ 43 Külügyminisztériumi Sajtónyilatkozat: http://www.kum.hu/kum/hu/bal/Aktualis/Szovivoi_nyilatkozatok/20100628_mj_bukarest.htm 2010. 10. 28.

13


ellátogatott. Így voltaképpen egy nem hivatalos államközi csúcstalálkozóra került sor. Itt is nagyon fontosak voltak az egymás iránti gesztusok, gesztus értékű kijelentések, a két politikus mondanivalóinak összehangolása és tapintatossága. Tusványosra Németh Zsolt, a külügyminisztérium parlamenti államtitkára is fontos mondanivalót vitt: „a határon túli magyarokkal összefüggésben három cél van: egyenjogúságot, egyenrangúságot és egyenértékűséget kell elérni.”44 Végül pedig Schmitt Pál köztársasági elnök romániai látogatásáról kell szót ejteni. Az egymás irányába tett gesztusokon túlmenően fontos megjegyezni, hogy az elmúlt időszakban enyhült Băsescu retorikája a romániai magyar kisebbséget, és a helyi autonómiákat illetően.45 A kijelentés mögött vélhetően a közös európai politikai családhoz tartozás és az RMDSZ kormányzati jelenléte húzódhat meg, mintsem valódi szándék. Schmitt Pál továbbá ellátogatott a Marosvásárhelyen és Nagyváradon működő magyar egyetemekre is, ahol hangsúlyozta az erdélyi magyar felsőoktatás, a kutatói bázis és az oktatási kínálat továbbfejlesztésének szükségességét annak érdekében, hogy megmaradjon az erdélyi magyar értelmiségi réteg, ami megőrzi magyar identitását, miközben jó román állampolgárként él szülőföldjén. Hasonló a helyzet a vajdasági magyarok esetében is: Orbán Viktor miniszterelnök először május végén, a Vajdasági Autonóm Tartományban tartott nemzeti tanácsi választások előtt, majd augusztus közepén tárgyalt Pásztor Istvánnal, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnökével. A találkozók során teljes körű politikai, szellemi és anyagi támogatásáról biztosította a vezetőséget, és hangsúlyozta, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszere mindenki fele nyitott.46 A VMSZ és a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) tagjaival folytatott megbeszélések középpontjában az oktatás fejlesztése és a média kérdése állt. Mindeközben Martonyi János első hivatalos útja Szerbiába vezetett folyó év júniusában, ahol Vuk Jeremić szerb külügyérrel, Boris Tadić szerb elnökkel, valamint a vajdasági magyar vezetőkkel is egyeztetett. Itt sem feledkeztek meg a gesztusértékű jelzésekről: Magyarország megelégedését fejezte ki a vajdasági autonómia megvalósulásával kapcsolatban, míg Szerbia elfogadta a magyar állampolgársági törvény módosítását, ami közel áll a szerb megoldáshoz.47 Októberben Jeremić látogatott el Martonyihoz, aminek során szintén fontos stratégiai kérdésekről egyeztettek.48 Nemrégiben pedig Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár utazott a Délvidékre, aki mintegy 24 ezer gyermek oktatási támogatását „osztotta szét”, és szólt a támogatáspolitika régóta lebegtetett átalakításáról is.49 Nagyobb támogatás Ehhez kapcsolódóan fontos kiemelni, hogy a határon túli magyar politikai szervezetek képviselőivel történt egyeztetések során a magyar kormány képviselői hangsúlyozták a támogatások jövőbeni növelését, történjék az anyagi, politikai, vagy éppen szellemi formában. A fentebb említett példák is ezt támasztják alá, de hasonló üzenete volt Semjén Zsolt50, majd Kövér László51 kárpátaljai látogatásának is. Ezt követően 44

Külügyminisztériumi Sajtónyilatkozat: http://www.kum.hu/kum/hu/bal/Aktualis/Szovivoi_nyilatkozatok/20100723_nzs_tudnadfurdo.htm 2010. 10. 28. 45 http://kitekinto.hu/karpat-medence/2010/10/20/tekintellyel_ment_romaniaba_schmitt_pat/ 2010.11. 1. 46 Külügyminisztériumi Sajtónyilatkozat: http://www.nemzetpolitika.gov.hu/id-1346nemzeti_egyuttmukodes_rendszere_hataron.html 2010. 10. 28. 47 Külügyminisztériumi Sajtónyilatkozat: http://www.kum.hu/kum/hu/bal/Aktualis/Szovivoi_nyilatkozatok/100614_MJ_Szerbiaban.htm 2010. 10. 28. 48 http://www.kum.hu/kum/hu/bal/Aktualis/Szovivoi_nyilatkozatok/20101015_mj_vuk_jeremic.htm 2010. 10. 28. 49 http://www.vajma.info/cikk.php?ar=vajdasag&id=10784 2010. 10. 28. 50 http://kitekinto.hu/karpat-medence/2010/07/26/semjen_is_ott_volt_a_kmksz_unnepsegen 2010. 10. 28. 51 http://www.karpataljalap.net/archivum/509szam/b5.html 2010. 10. 28.

14


rendezték a Vereckei Emlékmű helyzetét, átadva annak tulajdonjogát a KMKSZ-nek. Az egyezmény aláírása kapcsán Kárpátaljára látogató Németh Zsolt külügyi államtitkár kiemelte, hogy Magyarország továbbra is hozzájárul az emlékmű fenntartásához.52 Ezek után Németh a beregszászi főiskola ünnepélyes, hosszú évekig tartó munkálatok utáni átadásán tette tiszteletét, nem felejtve el hangsúlyozni a magyar nyelvű oktatás jelentőségét.53 A magyar kormány továbbá kifejezésre juttatta, hogy kizárólagos partnereként a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetséget (KMKSZ) tekinti. (Az etnikai pártok dilemmájára elemzésünk végén visszatérünk.) Ez rövid időn belül konfliktusforrássá vált, hiszen a döntés az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) háttérbe szorítását jelentette.54 Martonyi János külügyminiszter pedig még májusban látogatott Kijevbe. Az ukrán kormánnyal való tárgyalások során annyi kiderült, hogy a magyar kisebbség helyzetének javításáért a végrehajtó hatalom is tenni fog. A kettős állampolgárságot illetően a két fél abban maradt: egymás gyakorlatát tudomásul veszik.55 Szórvány fontossága A kormányzat nem feledkezett el a Horvátországban, Szlovéniában, valamint Ausztriában élő néhány ezres magyar közösségekről sem: több figyelmet és odafordulást ígért számukra is. Schmitt Pál – a hagyománynak megfelelően56 – megválasztását követően először Ausztriába látogatott el, ahol nem csupán az osztrák politika formálóival, hanem a magyar szervezetek vezetőivel is egyeztetett. A szórványban , elsősorban Ausztria, Szlovénia és Horvátország területén élő magyarság sokszor teljesen kikerül magyarországiak látóköréből, ami tovább rontja amúgy sem túl rózsás „túlélési esélyeiket”. Éppen ezért jelentős számukra egy magyarországi közéleti szereplő látogatása. A magyar államfő szeptemberben Szlovéniába utazott, ahol a szlovén vezetőkkel folytatott tárgyalások alkalmával a kisebbségvédelem kölcsönös fontosságáról is szó esett.57 Ezt követően a magyar közösségek vezetővel történt találkozásakor az államfő megerősítette azt, hogy bár a muravidéki magyarok hiányolják a magyar kormány és közvélemény kellő mennyiségű figyelmét és törődését, ez a jövőben változni fog.58 Hasonlóan fontos gesztus volt Schmitt október eleji horvátországi útja során az Antall-emlékmű megkoszorúzása, és a magyar nemzet egységének hangsúlyozása a horvátországi magyarok körében. Az államfő itt elmondott beszédében utalt arra, hogy a határon túli magyar közösségeknek is egységet kell alkotniuk, mert „[c]sak így maradhatnak fent és gyakorolhatják nemzetiségi kisebbségi jogaikat”.59 A növekvő figyelem példája, hogy a későbbiekben Répás Zsuzsanna helyettes államtitkár irodájában fogadta Jakab Sándort, a HMDK (Horvátországi Magyar Demokratikus Közösség) elnökét,60 ahol a jogsegélyiroda létrehozása is szóba került.61 A muravidéki magyarok augusztus 20-i ünnepélyére pedig a helyettes államtitkár látogatott el Lendvára, a szlovéniai magyar közösséghez. 52

http://www.karpataljalap.net/archivum/510szam/b1.html 2010. 10. 28. http://www.karpataljalap.net/archivum/510szam/b3.html 2010. 10. 28. 54 UMDSZ közleményét: http://kitekinto.hu/karpatmedence/2010/10/12/tiltakozik_az_umdsz_a_magyar_kulugyminiszterium_dontese_ellen/ 2010.11.2. 55 Bővebben: http://www.fn.hu/kulfold/20100519/martonyi_kozeledne_ukrajnahoz/ 2010. 10. 28. 56 Köztársasági Elnöki Hivatal közleménye: http://www.keh.hu/index.php?cat=5&details=1&id=215 2010. 11. 9. 57 Köztársasági Elnöki Hivatal közleménye: http://www.keh.hu/index.php?cat=5&details=1&id=232 2010. 10. 28. 58 Köztársasági Elnöki Hivatal közleménye: http://www.keh.hu/index.php?cat=5&details=1&id=233 2010. 10. 28. 59 Ld. bővebben Schmitt zágrábi látogatásáról: http://www.hmdk.hr/joomla/index.php?option=com_content&view=article&id=125:schmittpalzagrabbankoszoruzott&c atid=39:tovabbihirek 2010. 10. 28. 60 http://www.nemzetpolitika.gov.hu/id-1362-repas_zsuzsanna_helyettes_allamtitkar.html 2010. 10. 28. 61 http://www.nemzetpolitika.gov.hu/id-1362-repas_zsuzsanna_helyettes_allamtitkar.html## 2010. 10. 28. 53

15


Módszerváltás, kölcsönös érdekek Kiemelendő továbbá, hogy a szomszédos országok politikusaival folytatott diskurzusok során a kormány a használt módszereken is változtatott. Mint korábban is bemutattuk, az egyeztetések több szinten folynak, ez a módszerváltás azonban elsősorban Szlovákiánál bír különös jelentőséggel. Magyarország és Szlovákia között ugyanis megállapodás született arról, hogy a miniszterelnökök nem a médián keresztül üzengetnek egymásnak, hanem külügyminiszteri szinten létesítenek „korai figyelmeztető rendszert” a konfliktusok megelőzése és a kapcsolatok normalizálása érdekében. Erről az elképzelésről Martonyi János kollégájával, Mikuláš Dzurindával folytatott megbeszéléseket.62 Igaz, itt még nem került sor a vezető politikusok közötti olyan legmagasabb szintű hivatalos megbeszélésekre, mint például Románia vagy Szerbia esetében, ettől függetlenül a Visegrádi Négyek vagy az Európai Unió keretein belül összehívott különböző találkozóin Orbán Viktor és Iveta Radičová több alkalommal is egyeztetett. A fontosabb kérdéseket azonban mindeddig meghagyták külügyminiszteri, szakértői szinten. Mint korábban bemutattuk Szlovákia esetében egy nem kívánt módszertani változást jelent továbbá az is, hogy az MKP nem került be a szlovák törvényhozásba. Ez akár akadályt is eredményezhet a magyar kormány számára, mivel a törvényhozásba bekerült Híd-Most pártot nem ismeri el magyar pártként, és nem hívták meg az újra összehívott MÁÉRT-re sem.63 Mindenesetre az új szlovák kormánnyal létesített kapcsolat változást hozhat az utóbbi négy év magyar-szlovák viszonyát illetően, hiszen úgy tűnik, mindkettőnek érdeke, hogy új alapokra helyezze a szomszédsági kapcsolatokat és a kisebbségek helyzetének rendezését is. Végül, de nem utolsó sorban megjegyzendő, hogy a kölcsönös érdekek elismerésének módszere, azok hangsúlyozása nem csupán a gazdasági és egyéb közös uniós álláspontok kérdéseiben nyilvánul meg, hanem a nemzetiségek jogainak elismerése terén is. Előrelépésnek tekinthető, hogy a magyarországi kisebbségek helyzetének és érdekképviseletének lehetőségei a jövőben javulni fognak, és 2014-től a parlamentben is helyet kap a Magyarországon elismert 13 nemzeti kisebbség egy-egy képviselője. Mivel ez szinte az összes olyan szomszédos országunk nemzetiségi kisebbségeit érinti, ahol magyar kisebbségek is élnek, fontos tárgyalási alapnak számít. Az elmúlt évek gyakorlatával szemben a jelenlegi magyar kormány általában az összes tárgyalásra „igyekszik bevinni” a magyar kisebbségek kérdését. A reálpolitika módszereit alkalmazva az adott partner problémájának megoldását részben hozzáköti a kisebbség helyzetének javításához. Ugyanezen minta alapján ajánl segítséget a magyar kormány Romániának a schengeni övezethez való csatlakozás esetében, melynek az erdélyi magyarok is haszonélvezői lesznek. Ehhez hasonló esélyt jelent továbbá Horvátország vagy Szerbia európai uniós csatlakozása, vagy Ukrajna vízummentessége. Komolyan vett konferencia-részvétel A felélénkült határon túli területekre történő kormányzati látogatások mellett hangsúlyos a nemzetpolitika témáját érintő konferenciákon való magas rangú kormányzati részvétel. E tekintetben mindenképp kiemelkedő jelentőséggel bír a két évtizedes múltra visszatekintő Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor (Tusványos). A rendezvény idei témája értelemszerűen a nemzetpolitikai rendszerváltás volt, fő hozadéka pedig ennek a kérdéskörnek az alapos körüljárása volt. Tusványos „történelme” során a Fidesz holdudvarához tartozott, a tömörülés választási sikerének köszönhetően pedig az 62

http://kitekinto.hu/karpat-medence/2010/09/27/martonyi_es_dzurinda_korai_figyelmeztet_rendszert_letesitenek/ 2010. 10. 28. 63 http://kitekinto.hu/karpat-medence/2010/11/02/maert_ules_penteken_a_hid-most-ot_nem_hivtak_meg/ 2010.10. 28.

16


elmúlt évekhez képest plusz jelentőséget kapott. Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnökének szavaival élve „kormányon van Tusványos”. Erről tanúskodott az a számos, magas rangú anyaországi kormányzati tisztségviselő, akik megjelentek a Szabadegyetemen, többek között Orbán Viktor miniszterelnök, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter, Németh Zsolt külügyi államtitkár, és Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai helyettes államtitkár. A szabadegyetem jelentőségét az is alátámasztja, hogy a bevezetőnkben említett három nemzetpolitikai pillér mindegyike széles teret kapott, hozzájárulva az új megközelítés gyakorlatba ültetéséhez. A nemzeti együttműködés terén az informális kapcsolatépítések mellett ki kell emelni a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács (KMAT) nyílt ülését, amelynek napirendjén a különböző magyar közösségek autonómiatörekvéseinek bemutatása, valamint az összehangolt cselekvés feltételeinek megteremtése szerepelt. A jelenlévők egybehangzó véleménye, hogy csak az autonómia által biztosított intézményes keretek garantálják a kisebbségek demográfiai és kulturális reprodukcióját, és akadályozzák meg az asszimilációt. Az összehangolás fontossága magától értetődő, a magyar kormány által aktívan támogatott cél pedig a kárpátmedencei magyar autonómiák rendszere.64 Tusványos emellett lehetőséget adott párbeszédre egyfelől a konfliktusban lévő kisebbségi képviselők között (ide tartozott az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum nyílt ülése), másfelől pedig a román-magyar fél között. Az Orbán Viktor és Traian Băsescu román államelnök közötti párbeszéd65 és az államközi kapcsolatok látványos javulása mind-mind egyenes ráhatással vannak az erdélyi magyar kisebbség életére, annak autonómiatörekvéseire. Mindezeken túlmenően a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor fő haszna, hogy párbeszédet, kapcsolatokat teremt egyrészt az anyaországi és a határon túli magyarok között, másrészt pedig a különböző magyar kisebbségi közösségek között. Ez az aspektus szervesen illeszkedik az Orbán-kormány nemzetpolitikai víziójába, amely egy nemzetben gondolkodik, és el akarja kerülni, hogy sajátos fejlődéstörténeteik szétválasszák a kárpát-medencei magyar csoportokat. Ezt a célt nemcsak Tusványos, de a más hasonló jellegű rendezvényeken való magas szintű, kormányzati képviselet is szolgálja. Szeptember elején például Munkácson újra összeült a Magyar Ifjúsági Konferencia, és megvitatta a nemzetpolitikai rendszerváltásban rejlő lehetőségeket.66 Az ausztriai Felsőpulyán szeptemberben került megrendezésre XI. Kufstein konferencia, amely a világban élő magyar szórványközösségek problémáinak megtárgyalását tűzte ki célul.67 A konferenciát az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetsége szervezte, és képviseltette magát a Nyugat-európai Országos Magyar Szervezetek Szövetsége, illetve a Latin-amerikai Országos Magyar Szervezetek Szövetsége is. Schmitt Pál köztársasági elnök levélben szólt a konferencia résztvevőihez, de jelen volt Szili Katalin is, az Országgyűlés volt elnöke. Megfogalmazódott az igény, hogy a magyar állam nagyobb segítséget nyújtson a szórványmagyarság megmaradásának biztosításához, ugyanakkor azon elképzelés is, hogy létrehozzák a Nyugati Magyar Kontinentális Szórványszervezetek Szövetségét, mint az egyes földrészek összefogásának civil keretét.

64

http://kitekinto.hu/karpat-medence/2010/07/24/tusvanyos_kozpontban_a_nemzetpolitika_rendszervaltasa/ http://kitekinto.hu/karpat-medence/2010/07/24/orban-bsescu_szimfonia_cel_a_megbekeles 66 Az ülésén elfogadott zárónyilatkozatát lásd itt: http://www.nefmi.gov.hu/miniszterium/2010/munkacson-ulesezett 67 http://kitekinto.hu/karpatmedence/2010/09/06/tobb_tamogatas_szukseges_a_szorvanyban_mkod_intezmenyek_szamara/ 65

17


V. Nemzetpolitikai kihívások, konklúzió Az elmúlt fél év nemzetpolitikai eseményeinek felsorolása után az utolsó fejezetben rátérnénk az események értékelésére, és a nemzetpolitika előtt álló jövőbeni kihívások bemutatására. A nemzetpolitikai kormányváltás jeleit áttekintve joggal merülhet fel bennünk a kérdés, hogy milyen mértékben fedezhetünk fel folytonosságot az első (1998-2002) illetve a második Orbán-kormány nemzetpolitikája között? Kétségtelen, hogy az ezredfordulón is jelentős szerep jutott a határon túli magyarság iránti felelősségvállalásnak (jól példázza ezt a státusztörvény is), mindazonáltal véleményünk szerint jelenleg a korábbi megközelítés meghaladásáról beszélhetünk. Míg az előző időszak inkább sorolható a szakirodalom által nemzeti egységbe rendezésnek, illetve integrációnak (national integration) nevezett kategóriájába, addig most már inkább a nemzetegyesítésre (national incorporation) való törekedés kategóriája érvényesül. Bár lexikális szinten kevésbé érezhető a törésvonal, ám az első minta célja, hogy egy speciális státuszt biztosítson az elszakadt nemzetrészeknek az anyaállam struktúráin belül, a második pedig az állampolgárság, illetve adott esetben az választójog intézményének révén próbálja az anyaország teljes jogú tagjává tenni a határokon kívül élő nemzeti kisebbségeket (Hatvany 2006, 49-52). Így kifejezve már jobban kirajzolódik a különbség az említett két kabinet nemzetpolitikája között, a váltás pedig mindenképp hosszú távú következményekkel fog járni a határon túli magyarság sorsát illetően. Tehát az látható, hogy az anyaország vezetése egy nyílt, határokon átnyúló, transzszuverenitást célzó nemzetépítési projektbe (Bakk 2007, 67) kezdett. Az intézményes szintű kitüntetett figyelem mellett a magyar törvényhozás több olyan jogszabályt fogadott el, amelyek kifejezett célja a magyar nemzet szimbolikus és „közjogi újraegyesítése” (Makkay 2010). A nemzetpolitika jellegét érintő különbségen túl az intézkedések meghozatalának gyorsaságát illetően is különbséget találunk. Az elmúlt fél év tevékenysége feltehetően az ideológiai alap, a nemzeti retorikai alap megteremtésének következményeként gyorsult fel ennyire. A jogszabályok és átalakítások minden szinten felgyorsult ütemben haladnak, de a tanulmány fókuszát tekintve kiemelten aktív időszakot hagy maga mögött a kormány. Ennek előnye és hátránya egyaránt van. A 2004. december 5-i népszavazási fiaskó után kialakult nyomasztó helyzet következtében a szimbolikus törvénykezés jelentősége felértékelődött. Ezzel is magyarázható az a gyorsaság, amellyel a hivatalba lépő magyar kormány ezen a térben mozgott. Ki kell azonban hangsúlyoznunk, hogy olyan óriási kaliberű kérdések, mint például a kettős állampolgárság problematikája, körültekintő stratégiai tervezést igényel. Jelen pillanatban nem tudható, hogy milyen praktikus hatásai lesznek az egyszerűsített honosítási eljárásnak a határon túli magyar közösségek életében. A hatások felmérésének hiányában nem lehet hangsúlyozni eléggé azokat a veszélyeket, melyeket a kérdés hordoz mind a kisebbségek belső élete, mind pedig a többséggel való kapcsolata tekintetében. Mindazonáltal pozitív fejleményként értékelhető, hogy a magyar kormány igyekszik bevonni a döntéshozatalba a határon túli magyarság képviselőit. A nemzetpolitika legitim mivoltának elengedhetetlen része az, hogy az egyes elemek kidolgozásában ők is részt vegyenek. Ez garanciaként szolgálhat az ellen is, hogy a nemzetpolitika mint olyan teljesen a magyar belpolitika alárendeltjévé váljon. Az érv persze meg is fordítható, hiszen annak a veszélye is fennáll, hogy az anyaország láthatóan növekvő beleszólása alárendeli a határon túli magyarságot is belpolitikai megfontolásainak. Azonban ez minden tekintetben káros lehet, és ahelyett, hogy a magyar nemzet egységét erősítheti, ellenérzéseket válthat ki az anyaországiakból és a kisebbségiekből egyaránt. Szem előtt kell tartani, hogy a kisebbségi magyarok életét meghatározó

18


körülmények, paraméterek nem feltétlenül egyeznek meg az anyaországi nemzettársaikéval, hiba lenne összemosni a kettő közötti határt. A tanulmány szerzői úgy látják, hogy a magyar kormány nemzetpolitikája számos területen kihívásokkal néz szembe, melyekre a jövőben előbb vagy utóbb, de válaszokat kell, hogy adjon – legalábbis amennyiben meghirdetett elvei mentén szeretne tevékenykedni. Ezek hiányában céljai elérésében kudarcot szenvedhet. A szerzők tudatában vannak annak, hogy a következőkben taglalt témák egy-egy különálló elemzés tárgyát is képezhetnék. Jelen tanulmányban a kérdéskörök részletes taglalása helyett csak a problematikákra való rámutatást és a kihívások felvillantását tűzték ki célul. Intézményi kihívások Mint ahogy arról korábban írtunk, a jelenlegi kormány meghirdetett céljainak megfelelően széleskörűen kiépítette a kérdéskör kormányzati struktúrában való megjelenését. Mindazonáltal egy szakértői intézmény, szakértői háttérbizottság, vagy más szóval bölcsek tanácsának felállítása hozzájárulhatna ahhoz, hogy a kérdéskört leválasszák, illetve eltávolítsák a napi belpolitikai céloktól és annak veszélyeitől. Egy ilyen határon túli és inneni magyar szakértőkből (történész, jogász, szociológus, migráció-kutató, professzorok, oktatás-politikusok, stb.) álló háttérbizottság felállítása biztosíthatná a szakmai tanácsadást, a politikai döntések szakmai megelőlegezését, a szakpolitikai törvényjavaslatok68, kormányprogramok szakmai felülvizsgálatát, továbbá a határon túli közösségek érdekeinek mindenek elé helyezését. Ez utóbbinak a megvalósulására, és annak nem csak szóbeli hangsúlyozására és ismétlésére mindenképpen szükség lenne a nemzeti összetartozás programjának megvalósulása során. A szakértői bizottság döntéseinek munkáját pedig egy Teleki Intézethez hasonló háttérintézmény visszaállítása támogathatná, amely a nemzeti regiszteren túlmenően folyamatosan naprakész anyagokkal, adatokkal, statisztikákkal látná el a döntéshozókat. Így az elkészülő kutatási eredmények egy helyen futhatnának össze, és felhasználhatóvá válnának a szakpolitikai döntések meghozatalához. Hogy van-e politikai akarat egy ehhez hasonló javaslat megvalósítására, az a közeljövőben kiderül. Ehhez kapcsolódóan érdemes megemlíteni, hogy ez utóbbi intézmények egyik első feladata lehetne egy széleskörű „állapotfelmérés” elkészítése. A határon túli magyar közösségeket csak –Sólyom László volt köztársasági elnök szavaival élve - a kulturális nemzethez tartozás szempontjából lehet homogén egységként kezelni, minden egyéb szempontból eltérő helyzetben vannak a szomszédos hét országban, éljenek politikai vagy kulturális közösségek, vagy éppen diaszpóra tagjaiként, különböző gazdasági, politikai és kulturális állapotok között. A 2010-11-es állapot és igények szakszerű felmérése előfeltétele a magyar közösségek valódi és tényleges igényeihez alkalmazkodó válaszok megadásának. Az intézményi kihívások sorában következőként a KMKF és/vagy Máért dilemma említhető meg. Az új magyar kormány már felélesztette az évek óta nem működő Magyar Állandó Értekezletet (MÁÉRT), amely a kárpát-medencei magyarság együttműködését biztosító fő intézményi keretként fog működni. Párhuzamosan ezzel továbbra is összeül a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma is. A nemzeti együttműködés e jellege mellett azonban fontos lesz megfigyelni, hogy milyen tartalommal kívánják ezen fórumokat megtölteni. A MÁÉRT és a KMKF ugyanis még nem működött egymás mellett. Ennek tükrében a 68

Erről is például Bárdi Nándor is a „Javaslat a határon túli magyarság támogatási rendszerének átalakítására” című művében. In EU tanulmányok III. Főszerk. Inotai András, Nemzeti Fejlesztési Hivatal, Bp. 2004. 797-840.

19


hatékony működés érdekében különösen fontos a két konzultációs tér kompetenciáinak megfelelő megosztása. Kérdéses még az is, hogy a magyar kormány hogyan tekint a határon túli magyar érdekképviseleti szervekre, és hogy mennyire fog érvényesülni egyfajta preferenciális viszony egyes szereplőkkel. Végül pedig a Magyar Kisebbségek Európai Érdekképviseleti Irodájáról (Office for the European Representation of Hungarian National Minorities, HUNINEU) kell szólni. Igaz, az iroda megalapításának ötlete még a ’90-es évekre nyúlik vissza, tényleges megvalósulása a KMKF 2007. szeptember 14-én meghozott döntésének köszönhető. Az iroda célja hármas: (1) az Európai Uniós intézmények, valamint a körülöttük zajló diplomáciai élet informálása a kisebbségben élő magyar közösségek helyzetéről; (2) az iroda így fontosnak tartja az együttműködést a magyar kisebbségek állampolgárságát adó országokkal is, mindezt a brüsszeli Diplomáciai Testületen belül igyekszik elérni, ezzel egyidőben a magyar kisebbségek számára biztosít információt az egyes, uniós szinten meghozott intézkedések őket illető vonatkozásairól; (3) végül pedig egyfajta összekötő kapocsként működik az EU intézményei valamint a határon túli magyar kisebbségek szervezetei között.69 Az iroda hivatalos megnyitójára 2009 szeptemberében került sor, de az első éves mandátum lejártával csend honol a Hunineu háza táján. A magyar kormányzatnak fel kellene ismernie, hogy az Európai Unió tagjaként nem elegendő az összefogás a magyar-magyar relációban, a célok elérésében nemzetközi partnereket kell keresni. Egy sikeresen és hatékonyan működő brüsszeli lobbi-iroda elengedhetetlen feltétele a nemzeti érdekek hatékony képviseletének. Támogatáspolitika, gazdasági szempontok Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár hivatalba lépése óta számos alkalommal beszélt a támogatáspolitika átalakításának szükségességéről. Az új kormány helyesen ismerte fel a területet érintő kihívásokat, és hogy azokra mihamarabb választ kell adnia. Egyelőre annyit lehet tudni a változásokról, hogy a jelenlegi feldarabolt támogatási rendszereket egy egységes, átlátható keretbe kívánják integrálni. A támogatáspolitika megreformálása folyamatban van, a szakterület felelősévé Ulicsák Szilárdot nevezték ki, aki miniszteri biztosi rangban foglalkozik a határon túli magyarság támogatására fordított források áttekintésével. Ezzel összefüggésben a (Kárpát-medencei) gazdasági szempontok azok, amelyeknek a jövőben sokkal nagyobb figyelmet kell kapniuk. Ismeretes, hogy a határon túli magyarság nagy része, kiváltképp a nem európai uniós tagállamokban és a szórványban élők, anyagilag hátrányos helyzetűek. Ezért a nemzeti összetartozás megvalósításában a gazdasági szempontoknak kiemelt szerepet kell játszaniuk a magyar kormány munkájában. Éppen ezért is üdvözlendő a Nemzetgazdasági Minisztérium alá tartozó Kárpátmedencei Térség Gazdaságfejlesztési Főosztályának közelmúltbeli felállítása. Amennyiben a külhoni magyarság gazdasági helyzetében nem áll be pozitív változás, a „szülőföldön való megmaradás” nemzeti doktrínája nem lesz tartható, a célközönség a jobb élet reményében máshol kezdi el keresni boldogulását. A nemzetpolitika gazdasági aspektusát a magyar-magyar beruházások, az EGTC-k, a határon átnyúló együttműködések támogatásában lehetne megragadni. Az Európai Unió által szorgalmazott regionalizáció kiváló lehetőséget nyújt arra, hogy a Kárpát-medence magyarlakta vidékeit egy gazdasági régióként kezeljük, s ennek keretében támogassuk a határon túlra irányuló befektetéseket. Az Új Széchenyi Tervből az 69

További információk az iroda holnapján érhetőek el: http://www.hunineu.org/index.php?mdl=home

20


derül ki, hogy "[a] határon túl élő magyarság szerves és elválaszthatatlan része az egységes magyar nemzetnek, amelynek megmaradását és gyarapodását szükséges szolgálnia a gazdaságnak.70 A tervezet helyzetképpel, stratégiai célokkal és javaslatokkal is szolgál a Kárpát-medencei gazdaság fejlesztési program megvalósításához. Gazdaságilag érdekelté kell tenni a magyar közösségeket magyarságuk felvállalásában, hiszen a versenyképes gazdaság és a munkahelyteremtés a két kulcsa a szülőföldön való megmaradásnak. A Terv gyakorlati megvalósítása a jövő kihívása. Oktatáspolitikai kihívások Mivel a kisebbségi identitás megőrzésének kulcsfontosságú feltétele az oktatás, a nemzeti együttműködésnek szerves részévé kell

válnia a Kárpát-medencei oktatás fejlesztése. A Bálványosi

Szabadegyetem és Diáktábor egyik programpontja is kiemelten foglalkozott a kérdéssel, melynek legfontosabb üzenete a koherenciára való törekvés szükségessége volt.71 Ez két módon valósulhat meg. Egyrészről fontos lenne a szociális ágazatokkal való összhang, másrészről pedig a Kárpát-medencei magyarság az oktatáspolitika terén kifejtett „tudatos kooperációja”. Az együttműködésnek is két iránya kell, hogy legyen: a határon túli magyarság szempontjából egyaránt fontos az integráció és a globalizáció (glokalizáció), így Magyarország és az Unió irányába való tekintés, de a helyi sajátosságok megőrzése is; ugyanakkor a magyarországi többség szempontjából pedig fontos a határtalanság hangsúlyozása, azaz a határon túliak felé fordított kiemelt figyelem, amelynek meg kellene jelennie az anyaországi oktatáspolitikában is. Itt általános- és középiskolai szinten már jó kezdeményezések indulnak, de a felsőoktatás sem maradhat ki a tervezésből. Fontos lenne továbbá egy stratégiát kidolgozni arra vonatkozóan, hogy miként részesülhetnek a határon túli magyar közösségek színvonalas magyar nyelvű oktatásban óvodás kortól egészen a felsőoktatásig (utóbbira vonatkozóan kiváló eredmények születtek a közelmúltban pl. Erdélyben, gondolunk itt a PPKE és a Sapientia EMTE egyre több akkreditált szakjára), ugyanakkor nem szabad elfelejtkezni a magyar nyelvű szakképzések biztosításáról is. Ennek hiányában a szakterületen továbbtanulók kizárólag többségi nyelven tanulhatnak. Szükség lenne továbbá megoldani, hogy a határon túli magyar nyelvű felsőoktatás diverzifikáltabb választékot kínáljon. A helyzet Kárpátalján a legkritikusabb, ahol jelenleg a pedagógusi pálya az egyetlen, amelyhez magyar nyelven tudnak képesítést szerezni a helyi diákok. Szintén az ukrán belpolitika felelőssége, hogy lépéseket tegyen a magyar nyelvű egyházi tanintézmények finanszírozását illetően, hogy ezen intézmények működése hosszú távon is biztosított legyen. Ismerve az oktatáspolitika összetettségét, nem szándékozunk további részletekbe bocsátkozni, igyekeztünk pusztán a kihívás megemlítésének szintjén maradni. Mivel az oktatás kérdése és anyaország általi támogatottsága szinte minden eddigi kormányzatikisebbségi egyeztetésen felmerült, úgy tűnik, hogy a kisebbségben élők lehetőségei ezen a téren javulni fognak. Nem szabad elfelejteni ugyanakkor a nemrégen elfogadott, a kulturális autonómia realizálásának egyik fontos állomásaként tekinthető vajdasági magyar oktatási stratégiát sem, amely a 2010-2016 időszakra fogalmazott meg konkrét cselekvési tervet – többek között – az oktatás fejlesztése, a gyermek/hallgatói 70

A dokumentum a következő tervezett programokról számol be: Beruházás- és befektetés-ösztönző program, Regionális klaszterképződést támogató program; Határon túli célterületen tevékenykedő kkv-kat támogató program; Kiemelt programok; Országspecifikus programok; Kárpát-medencei szakképzési- és felnőttképzési program. Bővebben: Új Széchényi Terv, Kárpát-medencei gazdaságfejlesztési program: http://www.szechenyiterv.gov.hu/data/cms2083984/uj_szechenyi_terv.pdf 71 Bővebben: http://kitekinto.hu/karpat-medence/2010/07/23/a_hatarontulisag_legyen_kotelez_tantargy/

21


létszám és a színvonal növelése érdekében.72 Továbbá az ukrajnai73 és romániai oktatási74 törvény-tervezetek is jó lehetőségekkel kecsegtetik az adott kisebbségeket – igaz, már mindkét országban tapasztalhattuk, hogy a beharangozott fordulat végül nem mindig érkezik el –, ennek ellenére a mindenkori magyar kormánynak sok tennivalója lesz még a megfogalmazott oktatási célok apró pénzre váltásában. Az oktatáspolitikához közvetve kapcsolódik az identitáspolitika kérdésköre. Erről csak ritkán lehet hallani a politikai diskurzusokban, ugyanakkor jelentősége nem elhanyagolható. Ez is egy olyan terület, amelynek nem kizárólag a határon túli magyar közösségekre, hanem a magyarság összességére kell vonatkoznia, hiszen nem csak a határon túli közösségeknek van szükségük identitásuk megerősítésére és az azt sértő sebek kibeszélésére, hanem a magyar nemzet egészének is. (Az egyszerűsített honosítással történő állampolgárság-megadás tulajdonképpen az identitáspolitika kérdéskörében és nem a kisebbségpolitika, kisebbségvédelem kategóriájában értelmezendő.) A szerzők itt egy egészséges, nem egy másik nemzettel szembeni, ellenséges, hanem önmagában is értéket jelentő, más közösségek felé nyitott (a többes identitást is megengedő), jövőbe tekintő nemzettudat és identitás fogalmát értik. A kizáró, zárt identitáspolitika helyett tehát a nyitott identitáspolitika támogatása lenne gyümölcsöző. Meggondolandó lenne egy olyan „kampány” levezénylése is Magyarországon, amely eloszlatja a határon túli magyar közösségekről az anyaországiak szemében alkotott tévhiteket, rossz beidegződéseket. A nemzeti összetartozás megvalósításának fontos része kell, hogy legyen az identitáspolitikára fektetett hangsúly. Választójog kérdése Az egyszerűsített honosítási eljárás körüli vitában (ismét) felmerült a határon túli magyarok választójogának kérdése. A magyar kormány a határokon átívelő nemzetegyesítésre való törekvése mögött vajon egy kulturális, vagy egy politikai közösség kialakításának képe rejtőzik? Feltehetően tartva az éles kritikától mind a hazai közélet, mind a szomszédos országok részéről, számos kormányzati tisztviselő (többek között Németh Zsolt is) igyekezett visszautasítani azokat a feltételezéseket, melyek szerint az új kormány nemcsak az állampolgárságot, hanem a választójogot is igyekszik kiterjeszteni a határon túli magyarokra.75 Ezt első ízben Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes cáfolta meg, amikor júniusban a Krónika c. erdélyi napilapnak úgy nyilatkozott: az állampolgárság egyelőre nem jelent szavazati jogot, de személyes véleménye szerint a kettő elválaszthatatlan egymástól.76 A választójogi törvény módosításának kérdése a közelmúltban ismét nagy figyelmet kapott: Gulyás Gergely fideszes képviselő a Duna TV műsorában mondta azt, hogy az új alkotmány megszövegezésénél mindenképpen felmerül majd, hogy miként terjeszthető ki a magyarországi szavazati jog a határon túli, kettős állampolgársággal rendelkező magyarokra.77 A felvetés nem nélkülöz minden alapot, hiszen több ország is követi ezt a gyakorlatot a határain kívül élő kisebbségeivel (pl. Románia is).78 Az azonban tény, hogy a szavazati jogról előzetesen nem készült

72

http://kitekinto.hu/karpat-medence/2010/10/21/megszuletett_a_vajdasagi_magyar_oktatasi_strategia/ 2010.11.8. http://kitekinto.hu/karpat-medence/2010/06/25/karpatalja_tankonyvhiany_a_magyar_iskolakban/ 2010.11.8. 74 http://kitekinto.hu/karpat-medence/2010/10/31/felelsseget_vallalt_a_roman_kormany_a_magyar_nyelvert 2010.11.8. 75 http://kitekinto.hu/karpat-medence/2010/03/29/mindegyik_part_megadna_a_ketts_allampolgarsagot/ 76 http://www.kronika.ro/index.php?action=open&res=39598 77 http://kitekinto.hu/karpat-medence/2010/10/20/nyitott_kerdes_a_hataron_tuliak_szavazati_joga 78 http://kitekinto.hu/karpat-medence/2010/09/20/semjen_az_allampolgarsag_es_a_szavazati_jog_elvalaszthatatlan/ 73

22


felmérés az érintettek körében, bár a határon túli magyar politikusok zöme később már79 támogatóan nyilatkozott a felvetéssel kapcsolatban.80 Ugyanakkor sokan joggal teszik fel a kérdést, hogy milyen alapon adja le szavazati jogát és dönt az ország belügyeit érintő kérdésekben egy olyan határon túl élő magyar, aki egy másik ország politikai közösségének tagja, és nagy valószínűséggel nem vesz részt, illetve nem is ismeri a magyar közéletet, a törvényhozási döntések nagy többségének pedig semmi hatása nincsen életére. A kérdés aggályosságát növeli az is, hogy a határon túli magyarok szavazati joga sokak szerint felhasználható a jobbközép kormány belpolitikai céljaira is. A választójog kérdése körül további belpolitikai csatározások is eszkalálódhatnak, hiszen a Jobbik erőteljes nemzeti retorikájával különösen nagy teret nyerhet az esetleges határon túli szavazatokból. Mindenesetre alapvető kérdés, hogy amennyiben a Fidesz-KDNP többségű parlament megszavazza a választójog kiterjesztését, akkor azt milyen formában kívánja az alkotmányban rögzíteni. A tiszta területi alapú választási rendszer híveinek szándékai szerint a határon túli szavazatok után mandátumot nyert képviselők nem ugyanazon státusszal bírnának, mint a magyarországi állampolgárok által megválasztott társaik, hanem számukra, eme speciális helyzet megoldására újraélesztenék a felsőházat. Ez esetben a felsőház jogkörét, a felső- és alsóház egymáshoz való viszonyát is meg kell határozni, mely következésképpen további megválaszolatlan közjogi kérdéseket von maga után. Egy másik elgondolás szerint azonban nem szükséges a magyar országgyűlés kétkamarássá alakítása, hanem egyszerűen egy külön listát kellene létrehozni a határon túli választópolgárok számára, amelyről meghatározott számú képviselő nyerhetne mandátumot. Mindezek előtt azonban szükség lenne egy széleskörű, nem csak politikusokat, hanem szakembereket is tömörítő egyeztetésre, amely a kérdéskör körbejárást (előnyeit, hátrányait és következményeit) lenne hívatott szolgálni, és megelőzné az elhamarkodott döntések meghozatalát, illetve a határon túli magyarság belpolitikai célokra való felhasználását. Etnikai képviselet dilemmája A határon túli magyar kisebbségek politikai képviselete folyamatos kihívást jelent a magyar nemzetpolitika számára. A Kárpát-medence azon országaiban, ahol nagyszámú magyar közösség él (Románia, Szlovákia, Szerbia, Ukrajna) évtizedek óta léteznek politikai alakulatok, amelyek ellátják a közösségek

képviseletét.

A

kisebbségi

pártrendszerek,

azonban

hasonlóan

a

teljes,

kiforrott

pártrendszerekhez, folytonos átalakulásban vannak. Lévén, hogy az etnikai képviselet oszlopos eleme a mindenkori magyar nemzetpolitikának, így ennek a dimenziónak, illetve az abból fakadó jelenkori kihívásnak vizsgálata szintén fontos. A szakirodalomban az etnikai jellegű pártok a kispártok általános kategóriáján belül elkülönített pártokként (detached parties) szerepelnek, melyek fő jellemvonása, hogy kívül helyezkednek a többségi pártrendszeren, nem tagjai a szavazatokért folytatott versenynek, és koalíciós potenciáljuk alacsony (Smith 1991, 36). Ez azonban nem igaz a kisebbségi magyar pártokra. Ezek ugyanis szervesen beilleszkedtek a többségi pártrendszerbe, több esetben részt vettek kormánykoalíciókban, de az is előfordult, hogy a mérleg nyelveként funkcionáltak. Jó példa erre az RMDSZ, mely 1996 óta így vagy úgy mindegyik kormány fenntartásában közrejátszott, partnere volt a román politikai paletta legfontosabb szereplőinek. Ebből 79

A 2004. december 5-i kampány során több határon túli közéleti személyiség nyilatkozott úgy, hogy nem tartanak igényt választó joggal együtt járó állampolgárságra. Bővebben: http://www.kettosallampolgarsag.mtaki.hu/anket.html 80 http://kitekinto.hu/karpat-medence/2010/10/25/megoszlik_a_hataron_tuliak_velemenye_a_valasztojogrol/

23


kifolyólag a magyar kisebbségi pártok inkább a saroktengelyként működő centrumpártok jellemzőivel (hinge parties) rendelkeznek. Ezt felismerve a második Orbán-kormány nemzetpolitikája ragaszkodik az etnikai elven szerveződő pártok létezéséhez, amelyekben nemcsak a hatékony érdekérvényesítés, de az asszimiláció elkerülésének zálogát is látja.81 A kérdés annál is aktuálisabb, hogy a folyó év júniusában megrendezett szlovák parlamenti választásokon az etnikai elven szerveződő Magyar Koalíció Pártja (MKP) alulmaradt a kétnyelvű Híd-Most nevű alakulattal szemben, és elvesztette parlamenti mandátumait. Az időszak rövidsége miatt még nem lehet tisztán látni, hogy az asszimiláció szempontjából milyen hatással jár majd a Híd a megjelenése, de az sem világos még, hogy a magyar kormány milyen viszonyt tud majd építeni ezzel a formációval. Az elmúlt hónapokban inkább csak barátságtalan gesztusok és nyilatkozatok születtek a két fél között. Ez persze kérdéseket vet fel a nemzeti együttműködés tekintetében, azzal kapcsolatban, ahogyan az anyaország a határon túli magyarsággal kialakítandó viszonyrendszereit elképzeli. Az együttműködés és az egység hangsúlyozásának ellenére a kisebbségi közösségek képviselete egyetlen esetben sem egységes. Mindegyik államban két vagy több politikai képződmény törekszik a magyarság képviseletére. Ebből kifolyólag beszélhetünk kisebbségi pártrendszerekről is, amelyek az adott állam

pártrendszerének

alrendszereként

foghatók

fel,

és

ekképpen

elemezhetők.

Sok

esetben

megfigyelhetünk egy domináns pártot, amely a szavazatok zömét megszerzi, illetve ezekkel versengő kisebb alakulatokat is. Ez a helyzet például Erdélyben (RMDSZ vs. Magyar Polgári Párt) vagy a Vajdaságban is (Vajdasági Magyar Szövetség vs. Vajdasági Magyar Demokrata Párt). Kárpátalján a helyzet sokkal kiegyensúlyozottabb, míg a Felvidék esetében a helyzet újdonsága miatt még nem tudhatjuk igazán az erőviszonyokat. Jelenleg a Híd van jobb pozícióban, ám a novemberi helyhatósági választások az erőviszonyok elmozdulását is hozhatják. Ebben az esetben érdemes kivárni több választási esemény lezajlást is, mielőtt konszolidációról beszélnénk. A pártrendszerek kapcsán felmerül az egységes képviselet problematikája, és annak veszélye, hogy a szétforgácsolódás ellehetetleníti annak hatékonyságát. Nyilatkozatok szintjén az anyaországi nemzetpolitika az együttműködés elkerülhetetlen jellegét húzza alá, ám ahogyan azt már többször is kijelentettük, nem világos, hogy az együttműködést milyen körülmények között és milyen feltételek mellett képzelik el a felek. Jelen pillanatban - Tőkés László tusványosi szavaival élve - a nemzeti együttműködés sántít mindenhol. A nemzetpolitikai rendszerváltás kétségtelenül új hatásokat hoz be a jelenlegi status quoba, amely komolyan megváltoztathatja a kapcsolatok mostani mátrixát. Erdélyben például egyre nagyobb valószínűséggel új párt alakul az EMNT és Tőkés László körül, amely vetélytársként léphet fel az RMDSZ-szel szemben.82 Egy új párt megjelenése átrendezheti az erdélyi magyar politika policy tartományait, ugyanakkor veszélybe sodorhatja a parlamenti képviseletet is. Itt fontos megjegyezni, hogy a magyar kormány behatásai nem járnak mindig a várt eredményekkel, sokszor a végkifejlet nem a tervezett irányba haladhat. A határon túli magyar pártok kérdésében kifizetődőbb lehet egy körültekintőbb álláspont, amely gyakorlatban a határon túli magyar pártok egyenlő partnerként való kezelését és az ottani politikai életbe való nem beavatkozást jelenti. 81

Ezt az aspektus szintén számtalan alkalommal hangsúlyozta Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes is. Például: http://kitekinto.hu/karpat-medence/2010/11/02/maert_ules_penteken_a_hid-most-ot_nem_hivtak_meg/ 82 http://kitekinto.hu/karpat-medence/2010/08/01/egyezetetesek_egy_uj_magyar_part_bejegyezteteserl 2010.10.31.

24


Demográfiai és migrációs kihívások A kihívások sorában utolsóként a demográfia kérdését említjük meg. A 2011-es esztendőben sok környező országban (is) tartanak a népszámlást, ami jobban előtérbe helyezi majd a demográfiát érintő kihívásokat (fogyó, öregedő társadalom, stb.). Ezek Európa-szerte állítanak komoly kihívásokat a kormányzatok munkája elé. Az összmagyarságot illetően a „helyzet drámai, mert drasztikusan fogy a magyarság a Kárpát-medence minden szegletét ideértve” szlogeneket fogalmaztak meg demográfusok és szociológusok a Kárpát-medencei magyarság népesedési trendjeiről Tusványos tartott előadáson.83 A népesség megmaradásához, fenntartáshoz szükséges 2,1-es reprodukciós szám helyett a Kárpát-medencei magyarság Európa egyik legalacsonyabbjaként csak 1,3-as rátát produkál. Ez azt jelenti, hogy pontosan másfélszer annyi gyerekre lenne szükség, mint amennyi ma megszületik térségünkben - ideértve az összes határon túl élő magyar közösséget. A részletek további taglalása helyett ezért itt csak arra hívnánk fel a figyelmet, hogy mindennél nagyobb szükség van a család-, illetve népesedéspolitikai politikai tervezésre, és családbarát politika kialakítására. Itt a magyar kormány természetesen nem egyedüli felelősként jelenik meg, de nemzetpolitikai tervezésében ennek a kérdéskörnek is kellő figyelmet szükséges szentelnie. Ehhez kapcsolódóan pedig utolsó megjegyzésként a nemzetpolitika egyik alapelvére, és az abból deriválható, jövőben talán még élesebben jelentkező dilemmájára mutatnának rá a szerzők. A szülőföldön való megmaradás támogatása a magyar nemzetpolitika egyik alappillére, és ezt mai napig sem vitatja semelyik magyarországi párt. Ugyanakkor a népesedés- és bevándorlás politika idővel egyre égetőbb problémákkal fog szembenézni Magyarországon is. Ezek első pillantásra egymásnak ellentmondó elképzelések. E tekintetben szükséges van a semleges kormányzati álláspontra – ahogy erre már Lőrincz Csaba is figyelmeztetett84 -, és mindkettőnek (hiszen ez személyi döntés függő) meg kell teremteni az állam általi támogatását (pl. ingázó munkavállaló, feketéző, stb.). Hiszen, ahogy Bárdi Nándor fogalmaz egy interjúban, „nem mondhatom, hogy ne gyertek”. A szülőföldön való megmaradás vs. áttelepülés dilemmája idővel hangsúlyosabb figyelmet fog kapni a gazdasági és demográfiai trendek alakulás miatt, amire a magyar kormányzatnak idővel fel kell készülnie.

Zárszó és összefoglaló helyett az elemzés végén annyi mondható, hogy az elmúlt félévben

-

törvényi, intézményi és diplomáciai szinten is - gyökeresen átalakult magyar nemzetpolitika előtt számos kihívás tornyosul, amelyet a nemzeti retorika szintjétől eltávolodva, szakmai háttértudás és az érintett felek bevonásával, körültekintő átgondoltsággal, nem elhamarkodva és a határon túli magyar közösségek érdekeit szem előtt tartva kell meghozni. Ezen feltételek hiányában félő, hogy pontosan a célközönség válhat vesztesévé e politikai döntéseknek.

83 84

http://kitekinto.hu/karpat-medence/2010/07/24/trendive_kell_tenni_a_magyar_gyerekvallalast/ 2010.11.01. Lőrinc Csaba: Nemzeti integrációs politika, In: Lőrincz Csaba: A mérték, Pro Minoritate, Budapest 2009.

25


Irodalomjegyzék Tanulmányok: Bakk Miklós (2007): Nemzet – határteremtés és modernitás. In: Szarka László et. al. (szerk.): Nemzetfogalmak és Etnopolitikai Modellek Kelet-Közép-Európában. Budapest: Gondolat, 55-79. Bárdi Nándor (2004): The History of Relations Between Hungarian Governments and Ethnic Hungarians Living Beyond tehe Borders of Hungary. In: Zoltán Kántor, Balázs Majtényi, Osamu Ieda, Balázs Vizi, Iván Halász (szerk.): The Hungarian Status Law: Nation Building and/or Minority Protection. Sapporo: Slavic Research Center, Hokkaido University, 58-86. Bárdi Nándor (2004): Javaslat a határon túli magyarság támogatási rendszerének átalakítására. In EU tanulmányok III. Főszerk. Inotai András, Nemzeti Fejlesztési Hivatal, Bp. 797-840. Hatvany Csilla (2006): Legitimacy of Kin-State Politics: A Theoretical Approach. In: Regio 1.sz., 47-64. Lőrinc Csaba (2009): A mérték, Pro Minoritate, Budapest. Kántor Zoltán (2005): Re-institutionalizing the Nation – Status Law and Dual Citizenship. In: Regio, 1.sz., pp. 40-49. Smith, Gordon (1991): In Search of Small Parties: Problems of Definition, Classification and Siginificance. In: Ferdinand Müller-Rommel, Geoffrey Pridham (szerk.): Small Parties in Western Europe. Comparative and National Prespectives. London: Sage Publications, 2340. Szarka László (2004): Kisebbségi léthelyzetek, közösségi alternatívák. Az etnikai csoportok helye a kelet-közép-európai nemzetállamokban, Lucidus Kiadó, Budapest. Publicisztika: 168 óra: http://www.168ora.hu - Nemzeti Összetartozás: újabb pont teljesült a Jobbik programjából. (2010. május 31.) Bumm.sk: http://www.bumm.sk - Bugár: a magyar kormány felelőssége, kit hív meg a MÁÉRT-ra. (2010. november 2.) Erdély ma: http://www.erdely.ma - Makkay József : Az asszimiláció ellenszere a magyar állampolgárság – Interjú Semjén Zsolttal. Felvidék ma: http://www.felvidek.ma - Kövér a Máért után összehívja a KMKF-et. (2010. augusztus 22.) FigyelőNet.hu: http://www.fn.hu - Martonyi közeledne Ukrajnához (2010. május 19.) Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége: http://www.hmdk.hr

26


- Schmitt Pál Zágrábban koszorúzott (2010. október 3.) Kárpátalja: http://www.karpataljalap.net - Az 1848-49-es hősökre emlékeztünk (2010. október 17.) - Befejeződött a Rákóczi-főiskola belső felújítása (2010. október 24.) - Visszaadta a KMKSZ-nek a vereckei emlékművet a magyar kormány (2010. október 24.) Kárpátinfó: http://karpatinfo.net - Interjú Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettessel (2010. július 23.) Kitekintő: http://kitekinto.hu - A határontúliság legyen kötelező tantárgy (2010. július 23.) - A magyaroknak bánat, a szlovákoknak örömünnep Trianon. (2010. június 4.) - Egyeztetések az új magyar párt bejegyeztetéséről (2010. augusztus 1.) - Felelősséget vállalt a román kormány a magyar nyelvért (2010. október 31.) - Határon túli fiatalok a megbékélésért (2010. október 28.) - Háttér:KMKF. (2009.január 21.) (2008. február 1.) - Kárpátalja: Tankönyvhiány a magyar iskolákban (2010. június 25.) - Kettős állampolgárság, nem az átvándoroltatás a cél (2010. szeptember 15.) - MÁÉRT ülés pénteken: a Híd-Most-ot nem hívták meg. (2010. november 2.) - Martonyi és Dzurinda korai figyelmeztető rendszert létesítenek (2010. szeptember 27.) - Megoszlik a határon túliak véleménye a választójogról (2010. október 25.) - Megszületett a vajdasági magyar oktatási stratégia (2010. október 21.) - Mindegyik párt megadná a kettős állampolgárságot (2010. március 29.) - Minden amit a Máért-ról tudni kell (2010.november 4.) - Minőségi változást hozhat az új kormány a román-magyar kapcsolatokban (2010. július 24.) - Moldova esete az Európai Unióval (2010. július 23.) - Nyitott kérdés a határon túliak szavazati joga (2010. október 20.) - Orbán-Basescu szimfónia: Cél a megbékélés (2010. július 24.) - Semjén is ott volt a KMKSZ ünnepségén (2010. július 26.) - Semjén: Az állampolgárság és a szavazati jog elválaszthatatlan (2010. szeptember 20.) - Tekintéllyel ment Romániába Schmitt Pál (2010. október 20.) - Tiltakozik az UMDSZ a magyar külügyminisztérium döntése ellen (2010. október 12.) - Több támogatás szükséges a szórványban működő intézmények számára (2010. szeptember 6.) - Trendivé kell tenni a magyar gyerekvállalást (2010. július 24.) - Tusványos 2010: Kijelölték a vonalakat (2010. július 30.) - Tusványos: Központban a nemzetpolitika rendszerváltása (2010. július 24.) Krónika: http://www.kronika.ro - „Egy nemzet, egy állampolgárság” - interjú Semjén Zsolt kormányfőhelyettessel (2010. június 22.) Török Gábor blogja: http://torokgaborelemez.blog.hu - Török Gábor, Mi az a NER? (2010. 05. 15.) Új magyar szó: http://maszol.ro - Kánya Gyöngyvér: Szavazati jog a határon túliaknak? (2010. május 10.) Vajdaság ma: http://www.vajma.info - Répás Zsuzsanna: Átalakul a támogatási rendszer (2010. október 27.)

27


Egyéb elektronikus források: http://electionresources.org/sk/nrsr.php?election=2010 http://static.fidesz.hu http://www.allampolgarsag.gov.hu/ http://www.dunatv.hu http://www.keh.hu http://www.kettosallampolgarsag.mtaki.hu http://www.kim.gov.hu http://www.kormanyszovivo.hu http://www.kozlonyok.hu http://www.kum.hu http://www.miniszterelnok.hu http://www.nefmi.gov.hu http://www.nemzetpolitika.gov.hu http://www.ngm.gov.hu http://www.parlament.hu http://www.szechenyiterv.gov.hu

28

KITEKINTŐ NEMZETPOLITIKAI ELEMZŐ

Recommend Documents