Kiss Leizer Géza Károly A HANSÁG ÉRTÉKEI. Budapest-Kapuvár

Kiss Leizer Géza Károly

A HANSÁG ÉRTÉKEI

Budapest-Kapuvár 2010-16

TARTALOMJEGYZÉK BEVEZETÉS ...........................................................................................................................................................3 A HANSÁG BEMUTATÁSA .................................................................................................................................3 Természetföldrajz, helytörténet ........................................................................................................... 3 A Hansági kisvasút ............................................................................................................................ 22 Hany Istók legendája ......................................................................................................................... 27 A HANSÁG GAZDASÁGI ÉRTÉKÖSSZETEVŐI .............................................................................................30 Személyes használattal összefüggő értékek .......................................................................................... 30 Közvetlen használati értékek ............................................................................................................. 30 Közvetett használati értékek .............................................................................................................. 34 Választási lehetőségi értékek............................................................................................................. 40 Használattal nem összefüggő értékek.................................................................................................... 42 Hagyomány vagy örökölhetőség értékei ........................................................................................... 42 Létezési értékek ................................................................................................................................. 43 A HANSÁG JÖVŐKÉPE ......................................................................................................................................44 ÖSSZEFOGLALÁS ..............................................................................................................................................52 KÖSZÖNET ..........................................................................................................................................................54 EPILÓGUS ............................................................................................................................................................58 Szakmai lektori vélemények ..................................................................................................................................64

A Hanság térképen ábrázolva

2

BEVEZETÉS Szeretném látogatási célpontként ajánlani a Hanságot, Magyarország talán egyik legszebb vizes tájegységét, valamint bemutatni annak gazdasági, illetve környezeti értékeit. A táj, a természeti képek, az itt élő emberek, a táj nyelvének, a mindehhez szervesen és elválaszthatatlanul kapcsolódó, már most is a világörökség részét képező értékei bemutatásának segítségével megpróbálom azokat a valós képeket, igazi kincseket megjeleníteni, melyek nem mindig kifejezhetők a különböző tudományosan elfogadott gazdaság és környezetértékelő módszerek segítségével. Célom volt az is, hogy az ez idáig fellelhető tudományos munkák, cikkek, népszerűsítő könyvek, filmek, fotók és az általam készített újabb riportok legfontosabb mondanivalói egybefoglalva mutassák meg minden érdeklődőnek ezt az ősi hazai tájegységet és annak minden értékét. A származás, a születés helye mindig igen nagy kötődést jelentett a múltban és jelenteni fog a jövőben is. A szülőföld szeretete, a ragaszkodás, a mélyben kapaszkodó, soha ki nem téphető gyökerek még mindig ide kötik azokat, akik itt születtek. Ez inspirált elemzéseim, vizsgálataim során, hiszen a Hanság és annak fővárosa Kapuvár szólított meg csodálatos és örökérvényű értékeinek, bölcsességének és a jövő generációinak szóló üzeneteinek átadására. Munkámat nem tudományos, hanem inkább ismeretterjesztő, a régmúltból táplálkozó gondolatokat és a táj, a természeti környezet iránti szeretetet ébresztő műnek szánom. A régi, eddig még soha nem publikált és a mai állapotot bemutató fotók alapján teszek javaslatot a minél inkább az ősi Hanságot idéző, elárasztott területek visszaállításának lehetőségére. Két különleges, a legszebb területek bejárhatóságát élményként biztosító közlekedési eszköz visszaállítására, illetve bevezetésére, az abban rejlő turisztikai-üzleti lehetőségekre is szeretnék rámutatni. Kívánom, hogy munkám tanulmányozása felkeltse minden természeti környezetét szerető és annak igaz mélységeit megismerni kívánó ember érdeklődését.

A HANSÁG BEMUTATÁSA Természetföldrajz, helytörténet Észak- Nyugat Magyarországon, a Kisalföldön, a Fertő-Hanság Nemzeti Park területén található a Hanság, Magyarország egyik legnagyobb, összefüggő mocsár és lápvilága, ezt a tájat a nép nyelvén „Hanynak” hívják. A Hanság kettős medencéjének kialakulása a harmadkor végén kezdődött meg, amikor az agyagos-homokos pannóniai tábla észak-nyugati részén keletkezett süllyedékben egy tó alakult ki. A tó nem volt hosszú életű, mert a belé ömlő folyók, különösen a Duna őse, nagyon gyorsan feltöltötték hordalékukkal. A Fertő és a Hanság medencéit a Duna hatalmas, Pozsonytól Komáromig elterülő hordalékkúpja, illetve a Rába hordalékkúpja zárja le. A felszín végleges formáját a szél alakította ki, munkájának nyomai jól láthatók az

3

északnyugati-délkeleti irányú homokhalmokon. A Fertő medencéjének vízzel való feltöltődését a Vulka és a nyugatra elhelyezkedő hegyekből eredő patakok végezték, a Hanság medencéit pedig a délről érkező, medrét vesztő Ikva és Répce töltötte fel. A Hanság területén mocsár és láptalajok fejlődtek ki, de eredeti felszínét az idősebb pliocénban a Pannon tenger lehúzódása után kialakult édessé váló vizű tómedence lerakódásai alkották. A pleisztocén végén a Duna, Rába, majd később a Kis-Rába, Rábca, Répce, Ikva és egyéb, a területet behálózó vízfolyások különböző folyami hordalékokat raktak itt le. A lápos, nádas, mocsaras terület a Fertő tó mellett keletre helyezkedik el, 50 km-re elnyúló süllyedő és feltöltődő medence ez, melynek tengelyét a Hanság főcsatorna alkotja. Nyugati medencéje a Kapuvári vagy Déli Hany, Északi medencéje a Lébényi vagy Északi Hany neveken ismert. 1976-ban hozták létre a Hansági Tájvédelmi Körzetet, melynek azonosítója HUFH 30005, besorolása kiemelt jelentőségű természet-megőrzési terület, kiterjedése 13557,42 ha. 1991-ben a hansági és a fertő-tavi tájvédelmi körzet összevonásával jött létre a Fertő-Hanság Nemzeti Park, amelyet 2001-ben az UNESCO kultúrtájként vett fel a világörökség listájára. Krisztus előtt 5-600 évvel az Ázsiából betelepült itt élő Kelták, majd az őket meghódító Rómaiak már öntözéses vízgazdálkodást folytattak, hiszen a nagy nyári szárazságok idején a termőtalajt alkotó tőzeg elszívta a vizet az akkoriban termesztett kultúrnövényektől. Ugyanakkor az öntözéses gazdálkodásnak köszönhetően, az elárasztott tőzeg bőven el is látta a termesztett növényeket vízzel. A mocsár és a rendszeresen elárasztott területek miatt szükségessé váltak a vízrendezési munkálatok, ezt a rómaiak kezdték el, utat is építettek, mely a GyőrBécs hadiúthoz tartozott. A Hanság a honfoglaláskor határvédelmi terület volt, a gyepü-rendszer tagja, bizonyítja ezt Kapuvár története, hiszen 1162 óta „a mi várunk Kapu” (Castrum Nostrum Copu) néven említették a királyi oklevelek. A régi időkben az itt található tájegységek vadak voltak, nem egy megszelídített táj volt a Hanság, ezért nehezen megközelíthető, ideiglenes utakon lehetett felfedezni, mielőtt az erdészet, a vízügy és határőrség feltárta volna (feltáró utakat készítve) ezeket az útvonalakat az értékek minél jobb kiaknázása miatt. De ugyanakkor fontosak voltak a vízi utak is, a Kis-Rába, Kardos, Répce, Rábca, a Hanság Főcsatorna, amit 1912-ben kezdtek el kiásni.

„Castrum Nostrum Copu” Várkonyi András festménye

Az itteni vizek rendszere a Rábca, a Hanság Főcsatorna, a Kepés- Lesvári csatorna, a Bősárkány- Réti csatorna,

4

Keszeg-ér, Répce, Kis-Répce, Kis-Rába és ezek kisebb vízjárásai. A Hanság egyik legfontosabb gazdasági értéke az égererdő nem a pangó, hanem az áramló vizet kívánja, ezért amíg a Hanság nem volt lecsapolva, a víz a Duna felé lassan és folyamatosan áramlott, tehát a víz levezetése is biztosítva volt, nem is vitt el ezen a területen egyetlen falut sem az árvíz. Már ezer évvel ezelőtt is olyan csatornázások voltak itt, melyek biztosították a terület vízellátását, vizeinek szabályozottságát. A 70-es évek végéig az erdészet kezelésében döntően az Éger-erdők biztosították a gazdasági hasznot, a jó minőségű faanyagból Ausztriába is szállítottak. De a gazdasági haszonhoz hozzájárultak a termelőszövetkezetek is a rétgazdálkodással, szénakaszálással, állattenyésztéssel. A régebbi időkben, a Hanságban a szilaj vagy rideg állattartás volt a jellemző. A széna letermeléséhez általában kétféle fogatot használtak, mert a szürke marha – más néven mocsári marha – lábujjai között kialakult bőrredő miatt más volt a „taposása”. A rétek gazdasági részének hasznosításakor, akár búzáért cserélhették el a hanyi szénát, olyan értéke volt annak és ezt ökrös fogatokkal hordták boglyákban lerakva a terület olyan pontjaira, melyek magasabban voltak, így a víz a boglyákat nem érhette el. Ezután Világhírű a rideg állattartásra alkalmas szürke bécsi, szombathelyi, egyéb városi piacokra marhagulya (fotó: Nagy László 90-es évek) szállították, vagy a katonaság lovainak ellátására a „futrácsokra” vitték, e célból gyorsabb lovas fogatokkal. Az értékes égerfát, melyet télen a jégről termeltek le, a Rábca folyón juttatták el Bősárkányig. Volt, aki ezeket a fákat favontatókon húzta a partról kötéllel. Tehát döntően kézi erővel történt a fa szállítása ezekben az időkben, de leúsztatás is előfordult. Az ősi tájat felváltó lecsapolt Hanság már nem ugyanaz volt, mint a régebbi időkben, a területek növényszerkezete megváltozott, a tőzeges láptalaj zsugorodott. Az elvont, lecsapolt víz hiánya miatt a láp az oxigénnel érintkezve bomlani kezdett, így a láptalajok helyére többnyire nyárerdőket telepítettek gyors növésük miatt. Ezek az erdők ma is nagy területen megtalálhatók, mert szükség van az olcsó, gyorsan növő fákra. Úgy lehetett szabályozni, elárasztani a Hanságot, hogy mélyebbre vitték a medreket, majd - hogy a víz az oldalt kivezető csatornákon kimehessen – fabábukkal felduzzasztották. Ha nem kellett a duzzasztás,

Hansági Tájvédelmi Körzet mai képe (fotó: Kiss Leizer Géza Károly 2016)

5

akkor elengedték a vizet, hogy egy méterrel lejjebb essen a víz szintje, de a fő szempont az volt, hogy az egész területet át lehessen itatni. A vízjárás szabályozásakor Földvár felett voltak olyan kukoricatáblák, melyek (állami támogatással) alag–, más néven dréncsövezéssel voltak ellátva, mert a száraz időszakban a Kis Rábában felduzzasztották a vizet, ez a víz átszivárgott a táblákba és táplálta a kukoricát. Ennek az eljárásnak köszönhetően hektáronként 100 mázsa kukoricát lehetett megtermelni. Amikor a tavaszi áradások idején magas volt a vízszint, ez a rendszer leszívta és visszavezette a vizet a Kis Rábába, tehát a Hansági táblákon ismeretlen fogalom volt a belvíz okozta kár. A területek megfelelő vízellátása érdekében a Hanságot erek módjára hálózták be a főcsatornák, kisebb csatornák, majd az azokból kiágazó további csatornák. 1912-ben kezdték el kiásni a Hanság főcsatornát, hogy a Fertőről lehozzák a felesleges vizet, majd a Mosoni Dunába vezessék. Egy bizonyos idő után már nem kellett az árasztás, mert a gépesítés miatt nagyon nagy akadály volt az, hogy nem lehetett rámenni a földekre az olyan nehéz gépekkel, mint a lánctalpas Sztalinyecek, az S 100-asok, melyek az ötvenes években még itt dolgoztak. Az öregek így meséltek azokról az időkről, amikor egy–másfél méter magas rigolekékkel forgatták fel a lánctalpasok az egész Hanságot: volt, hogy a vezető leszállt a gépről elvégezni a dolgát, aztán mire visszanézett, a gép már félig A Hanság, Magyarország egyik legszebb vizes belesüllyedt a talajba és ott rázkódott tájegysége (fotó: Nagy László 90-es évek) tovább. Ilyenkor újabb két lánctalpas kellett, hogy a bajba jutottat kihúzzák a földből. Így zajlott a táj meghódítása, saját képünkre formálása. Ma már más a gondolkodásunk, a táj megőrzéséhez ragaszkodunk, ezért is jöttek létre a nemzeti parkok az utolsó pillanatokban, hogy meg lehessen menteni, visszaállítani, amit még lehet. A Hanság változatos felszínét ma is különböző vastagságú tőzegréteg, lápi talaj fedi. A tőzeg síkjából számos lápsziget, „gorond” emelkedik ki, ezek a mocsár meghódításának kiindulási helyei, ezeken épültek fel a majorok („majrok”) és a kisebb falvak. Az évezredek során a nád, sás, gyékény, káka, és egyéb vízi növényzet elpusztult szövedékes maradványai egyre vastagabb lápos rétegeket alkottak, ezeket az áradások alkalmával magával hozott iszap tömörítette és így részben iszapos lápi föld, részben pedig tőzeg keletkezett. Sztalinyec az 50-es években (forrás: Internet)

6

Nyíltvizű elárasztás az Osli Hanyban (fotó: Kiss Leizer Géza Károly 2016)

Az összefutó vízfolyások sok kis tavat alkottak, ezekből valamikor tizenhárom volt. Nagy részük a lecsapolásokkal megszűnt, de vannak a Hanságnak a mai napig megmaradt nagyon szép tavai. Ma a nyíltvizű tavak, a nagy kiterjedésű láprétek, fűzfa szigetek, nyír- nyár és tölgyerdők, lápszigetek jellemzik a tájat. A kiszáradó lápréteken rendkívül sok védett madár és rovarfaj él. „A madarak is megvótak, nem vótak betelepítve, de mas’ vannak sasok, íjjeli meg uhubagolok, eggyet sikerűt is fognyi, belekeveredett valami drótba, kiszabadítottam, de osztán meg is csapott, nagy madár az, igen nagy… elvüttík osztán tettek rá illen gyelülőt… de most is ott van, még mindig megvan.” (Nagy „döridombi” Ferenc)

Egerészölyvek és pávaszemes pillangó (fotó: Nagy László 80-as évek)

7

A Hanság a környék lakosságának és az országnak mindig nagyon sok természeti, gazdasági értéket adott. A vidék különlegessége a tájat szórványosan borító égererdők, melyekben a „szoknyás” égerfák gyökerei kiemelik a fákat a sokszor hónapokig vízzel fedett talajfelszínből. A Hanság fővárosának nevezett Kapuvárral kapcsolatosan Vályi András 1799-ben azt jegyezte fel, hogy a lapályos határral bíró város „napkeleti végén Vár vala régenten,” vagyis a település mai központjának számító vár képezte a láp keleti határát. Annak, hogy Kapuvár a vártól keletre csak a 20. századtól kezdve kezdett terjeszkedni, a mocsaras víz volt az oka, amit a keleti városrészen, a Hanság utolsó Kapuvár belterületi tavaként fennmaradt Váti tó is bizonyít. A XX. században alakult ki a Kis-Rába folyó mentén fekvő kapuvári északi negyed, a Házhely. Az itt található Nádasdy-gyümölcsöskertről szól az 1597. évi kapuvári urbárium: „Vagyon az Úr eő Naga Szamara egy öregh Gyűmöltsös kert, az városson kívül fel Szélről menvén az Rába vize mellett, kit Szthaniszlo, és Miháll deák Kerthének hínak, de az víz miath az fák el áznak benne”, majd a tőle délre fekvő veteményesről azt mondja: „jób része az víz miatt el veszeött, es posványosulth, nem vethetni bé”. A Kapuvártól északra fekvő India majorral kapcsolatban azt javasolja, hogy helyezzék inkább a városhoz közelebbi helyre, mert „az Sárnak, viznek miatta ritkan lathatni oda”. Akkoriban még a Hanság vizei közvetlenül Kapuvár határáig nyúltak. 1597-ben, és később is az úrbéri szolgálatokat Kapuvár és a környékbeli települések hallal, rákkal fizették meg. Tehát a társadalom számottevő része foglalkozott halászattal és rákászattal, amely jelentős vízfelületet feltételezett, ez sokak megélhetését biztosította és adózási értékmérőként is szerepelt. Már az 1500-as évek elején egy másik kapuvári urbáriumban a szolgáltatások között a csík is szerepel. A réti csík az egykori kapuvári lápvidéknek a mocsári talajba magát befúró halfajtája, erről a halról nevezték el helyesen a Csíkos-éger és nem Csikós-éger erdőket. A nevet a csíkászat népszerű foglalkozása és a csíkos káposzta nevű népeledel is fenntartotta. A Csíkos-éger helyét víz foglalta el, mert a Király-tó környéki égeresek telepítése a Király-tó környéki égeresek (fotó: Nagy László 80-as évek) mocsár helyén csak 1929-ben indult meg, az erdészeti szakirodalom megállapítása szerint: „a hansági természetes erdőkben minden bizonnyal az éger domináns fafaj volt”. Az égerfa természetéből adódóan a láperdők fája, vízigényes, a felázott talajt kedvelő mocsári növény, az áradások magas vízállásának elviselése céljából a föld feletti szárból kinövő léggyökereket, („szoknyát”) ereszt. Az idők folyamán a Hanságbeli mocsarak egy részét az itt élők lecsapolták, az erdőket kivágták, így hoztak létre megművelhető földeket és lakható településeket, mint Tőzeggyár, India major, Kistölgyfa, Földvár, Mexikópuszta, Miklósmajor, Pálmajor, Új-akó. Ezek az 1800-as években meginduló vízszabályozások után jöttek létre, az Esterházy uradalmi cselédség lakhelyeiként és a Hanság mocsárvilágába zárt majorok olyan távolinak tűntek, mint India, vagy Mexikó. A majorok később az állami gazdaságokba épültek be. A

8

szövetkezetekbe nem, mert a termelőszövetkezetek ilyen tulajdonnal nem rendelkezhettek. Ez már valamiféle magántulajdonnak számított volna az akkori politika szemében. Ha megemlítjük a Hansági nagyon tiszta területeken gazdálkodó termelőszövetkezeteket, a kitűnő minőségű szénán tartott tehénállománynak olyan teje volt, hogy a svájci vevő háromszoros áron akarta azt megvenni. Amire azonban létre jöhetett volna az üzlet, a világszínvonalat elérő tejjel vagy más egyéb, szintén kitűnő minőségű termékekkel, megszüntették a szövetkezeteket. Így volt ez a húsvéti (tejes) bárányok esetében is, ami alkalmas lett volna arab és izraeli exportra, vagy a pecsenye bárányok nevelése az olasz export lehetőségével. „Igen sok hal vót, mindenféle, de ahun kevés vót a víz, megdöglött a hal, kevés vót az oxigén, vagy a mocsárbul fölgyütt a metán, attul.” (Nagy „döridombi” Ferenc)

A Hanyi földeket abban az időben lóval művelték (fotó: Nagy László 80-as évek)

De emlékezzünk a régebben még nagy mennyiségben megtalálható gombákra is, melyek megérezve a környezet szennyezését, az időjárás változását, általában a globalizációs hatásokat, kezdenek megfogyatkozni. A hiányokat összegezve:     

Kiváló minőségű széna Gombák (Szegfű, Csiperke, Őzláb, Kőrisfa, Pisztric, Pöfeteg, Nyárfa, Pereszke, Géva) Tökéletes tisztaságú gyógynövények Állatvilág érzékenyebb része (Tövisszúró gébics, cserebogarak, hernyók) Különleges védettségre szoruló növényfajok

Ezeket tekinthetjük a Hanság részben elveszett értékeinek. Nemcsak lokális, hanem a globális vegyszerfelhasználások hatásai is elértek ide, jelentős változásokat okozva. E hatások részben megismerhetők az ismeretterjesztő médiák „eldugott”, többnyire éjszakai adásaiból, mert az emberek a ma történései alapján könnyen pánikba esnek. A Hanságban még ma is megtalálható gombafajok az óriás pöfeteg és a barna érdes nyelű tinóru, vagy népies nevén csikóláb, mert olyan a tönkje, mint egy újszülött kiscsikónak. Vagy szárazabb dombtetőkön megtalálható a szegfűgomba, de hasonló helyeken megjelenik a csiperke is különböző változataival. Érdekes ez a gombafaj, mert évekre eltűnik, hiába van esős időszak, aztán meg hirtelen újra felbukkan. A gyógynövények esetében nagyon fontos, hogy nincs hordozó-anyag, mert a gyógyszerek a hatóanyagon kívül sok káros hordozót is tartalmaznak. Sajnos a Hanság fölött közlekedő repülőgépekből kihulló (fall-out) elégetett, vagy a műszaki problémák miatt kiengedett és a szél által idehozott kerozin általi szennyezés jelentősen befolyásolja a lápi rétek tisztaságát. De a folyók, mindenféle erek is idehozzák a szennyeződést, tehát ezek a 9

folyamatok is hatással vannak a vízi világra, ráadásul látens, nem látható módon. Legjelentősebbek az Ausztriai bőrgyárak Rábába engedett ipari szennyvizei, melyek olyan változásokat hoztak, hogy a rábai élővilág a tizedére csökkent. Mikor itt járt Tom Kovács a Kanadai Nemzeti Parkok igazgatója, Nagy László kalauzolta egy hétig a Fertő-Hansági Nemzeti Park területein. A kanadai szakember teljes mértékben megismerhette a nádi életet, valóban közel kerülhetett az itteni viszonyokhoz. Azt mondta: „Lacikám, te jobban ismered a Kanadai Nemzeti Parkok világát, mint én magam”. Így nyílhat ki a nagyvilág innen, a Hansági mikrovilági tapasztalatok, megfigyelések alapján. "Ha lejött a Madárvártára hozzám a Környezetvédelmi Felügyelőség igazgatója a Rakonczai Zoltán és az akkori Nemzeti Parki igazgató a Dr. Kárpáti Laci, ne hidd hogy az eszetlenséget beszéltük meg, nem, köszörültük egymást, olyan mélységeket rengettünk meg, amik ünneppé és egyetemi előadássá tették a kapcsolatunkat." (Nagy László)

Kötelességünk megőrizni a lápi rétek tisztaságát (fotó: Kiss Leizer Géza Károly 2016)

„A Hanságban magam gyűjtöttem a gyógynövényeket, a legfinomabb kisvirágú füzikét, galajt, fagyöngyöt, vagy bármit. Még a csalánmagot is én szárítottam. Arra is vigyáztam, mikor-hol szedem. Mindennek én magam utána jártam, előadásokat is tartottam. Olyan szakemberekkel álltam kapcsolatban, akik hozzám jártak 20 éven keresztül, a velük való találkozások szinte egyetemi órák voltak. Én őszinte, tiszta szívű ember vagyok, a realitás talaján élek. ” (Nagy László)

10

A Hanság lecsapolása már a XIX. században gyakorlatilag teljessé vált, de folytatták, tökéletesítették azt az 1980-as évekig. A KISZ építőtáborosok a kisebb árkokat ásták ki újra az 50-60-as években, viszont ezek a csatornák megszűntek, ami azért volt jó, mert ezeken keresztül megszűnt a vízvesztés. A további lecsapolásokat abba is kellett hagyni, mert a Hanság és élővilágának fő rendszerei majdnem teljesen összeomlottak. Így jutott egy kis lélegzetvételhez a Hany és élettere. A vízleengedés ennek ellenére megoldott volt, mert Nicknél a Kis-Rábára nem engedték a vizet, ezért annak kifolyása szabad volt, hiszen az utolsó visszatartó zsilip Bősárkány határában található. Így a rendszer két-három nap alatt még a talajvizet is magával tudta vinni, ennek következtében szinte minden felszíni víz eltűnt. A helyzetet ma is súlyosbítja, hogy a Rábcának itt függőmederben kellene mennie, tehát a Rábca vízszintjének magasabban kellene állnia a mellette lévő térszintekénél. Ekkor könnyű lenne a visszaárasztás, hiszen a víz a gravitáció hatására egyszerűen kifolyik és eláraszt mindent. A lecsapolás következtében, ahogy a Hanság összezsugorodott, úgy nőtt meg a művelt földterületek nagysága. A megművelés érdekében adó és egyéb kedvezményeket biztosított herceg Esterházy, aki a földterület tulajdonosa volt. Tudomásul KISZ táborok lakói csak továbbásták az 50-es években a kellett venni, hogy az embereknek vizeket levezető csatornákat (forrás: Internet) megélhetésre volt szüksége, minden áron kellettek a megművelhető földterületek, még a természeti értékek csökkentése, a lecsapolások árán is. Kimondhatjuk, hogy akkor még a környezet- és természetvédelmi szempontok semmiképpen sem kerülhettek előtérbe, nem is voltak ismertek, megengedettek. Ami a későbbiekben meghatározta a Hanság sorsát az akkori kommunista ideológia, mely egyértelmű volt: a szovjet tervek átmásolása, a kollektivizálás, a téeszesítés, az emberek ál humanista eszmékkel birkaszelleművé alacsonyítása, az élet minden területén eme ideológia erőltetése. Aki ez ellen fordult, azt bizony komoly atrocitások, megalázás, megfélemlítés, akár terror alkalmazása is érhette. A kollektivizálás előkészítése során az államhatalom teljesen elgyengítette a nagy és középparaszti rétegeket, olyan eszközökkel, mint például a beszolgáltatás. Ez kimondottan a nagyobb birtokkal rendelkező parasztok, a kulákok ellen irányult. Ezidáig ezek a gazdák tartották el az országot, mindenféle teherviseléssel. Drasztikus behajtási rendszerrel, törvények sorozatával próbálták ellehetetleníteni őket, a Kapuvári nagygazdákra is vonatkozó 1947-ben elrendelt beszolgáltatási szabályok alapján például a 15 kat. holdnál nagyobb földdel rendelkező középparaszt is kulákká lett minősítve. Az 50 kat. hold földtulajdonú gazdáktól szinte mindent elvettek, ugyanúgy, mint mikor Angliában a birkatenyésztéshez kisajátították a földeket, mert a textiliparnak kellett az alapanyag.

11

„A kulákok terménybeszolgáltatási kötelezettségüknek eleget tettek, sőt ijedtükben még a vetőmagjaikat is és a fejadagjukat is beszolgáltatták, holott a vetőmagbeadás nemzetgazdasági szempontból káros” (korabeli filmhíradó) A Szovjetunió utasítására végrehajtott agrár-osztályharc a Hansági falvakra is rányomta bélyegét, az önálló gazda, a kulák lett a legnagyobb ellenség. Az 1947-es kenyércsata során már a 15 kat. hold alatti gazdák is a nép ellenségének számítottak, a terményeikre kiadott beszolgáltatási kötelezettségeket már teljesíteni nem lehetett. Sok ezer tisztviselő csak azzal foglalkozott, hogy gazdalajstromot és földnyilvántartást készített, ezek alapján begyűjtési biztos járta a falvakat és minden portán házkutatás során, karhatalommal hajtotta végre a beszolgáltatást. „Hansági Imre, a község legnagyobb kulákja a dolgozók munkájából nagy vagyont, három üzletet is szerzett. Siránkozott, hogy nincs semmije, de raktárában elrejtve 50 mázsa tengerit találtak. Búzáját a disznókkal etette meg. A békének ez az ádáz ellensége számos családnak elegendő élelmiszert, ruhaneműt halmozott fel” (korabeli filmhíradó) Koncepciós perekkel is megfélemlítették a gazdákat, sokan otthagyták a földet az „életet” és elmentek inkább dolgozni az iparba, a gyárakba, bányákba. Ebben az időben vált szitokszóvá a paraszt, a Hansági földek pedig állami és termelőszövetkezeti tulajdonba kerültek, általánossá vált a nagyüzemi gazdálkodás. A mezőgazdaság államosítását taktikai okokból szövetkezetesítésnek állították be, de a termelőszövetkezetekbe leginkább a nincstelen, un. szegényparasztok kényszerültek, a szakértelemmel rendelkező nagygazdák, gúnynevükön kulák, parasztnyúzó, basaparaszt, zsírosparaszt, ők más megélhetést kerestek, sokan külföldre menekültek. A mesterségesen megépített Hanság Főcsatorna az ötvenes évek, a Hanság lecsapolásának időszaka óta egyesítette nyugat-kelet irányú vonalával a térséget átszelő, egymással párhuzamosan futó folyókat, melyek a Kis-Rába, Kardos, Rábca és a Répce. A Hanság csatornázásának megkezdését nagyban elősegítették az 1785-86-os nagy árvizek, amikor a mocsár elérte legnagyobb kiterjedését. A hatalmas károk eredményeképpen a Fertő és a Hanság mocsarainak kiszárítása folyamatosan napirenden volt. 1878-ban Meiszner Ernő készített szabályozási tervet, melyet a Rába szabályozó Társulat elfogadott, de megvalósítását csak fokozatosan, a szükségességnek megfelelően támogatta.

Jellegzetes múltbeli Hanyi tájkép (fotó: Papp Vilmos 70-es évek)

A XX. század első felében tovább folytak a lecsapolási munkálatok, ami elsősorban a meglévő belvízmentesítő, illetve öntöző csatornahálózat mélyítésében, karbantartásában, illetve újabb levezető árkok ásásában nyilvánult meg. Ezek a munkálatok még a második világháború után is folytak a 12

KISZ táborokban az 1958–67-es években, elsősorban az Észak-Hanság területén. Ekkor alakult ki a Hanság mai vízrajzi képe. A Hanság rekettyefüzes láprétjeiről, égererdeiről volt híres, mely csíkhallal, lápi póccal, vízimadarakkal, mézzel és tüzelővel látta el a Hanyi embereket. Valamikor a réti sasok, uhubaglyok, gyurgyalagok, nemes kócsagok is nagyobb számban előfordultak, aztán megfogyatkoztak, de a nemzeti park természetőrei sikeresen visszatelepítették őket, megint rengeteg a madár. Az égererdők ma is gazdagok rovarokban: nedves, vizes élőhelyekhez kapcsolódó bagolylepkék, púposszövők és más ritka fajok színesítik a helyi életközösségeket, de számos más ritka faj Az öreg fűzfa (fotó: Nagy László 80-as évek) is megtalálható a lápi réteken. Gazdag a Király-tó madárvilága, de földje is értékes, már több mint 160 éve bányásszák az itt található tőzeget. A tőzeg állaga megváltozott, bár a mai napig is termelik. Ez az exportképes termék azelőtt olyan volt, mint a vatta. Kezdetben tüzelőként, a gőzgépek hajtására, villamos áram termelésére, napjainkban pedig virágföldként és szennyvíztelepek szűrőberendezéseiben használják fel. „Mozgó, uszó szigetek vótak, itt vót a szegedi part, amikor főszél fujt, akkor levüttö az Oslidombig űket, ha meg alszél fujt, visszahozta. Sürü fenyves vót rajtuk, most má láp van ott, má nem mozog, több víz kéne, ugye akkor még sok víz vót. ” (Nagy „döridombi” Ferenc) A Hanság perifériáján található falvak a magasabban fekvő lápszigetekre települtek. A II. József-korabeli térképek szerint a Fertő tó egészen a déli parton fekvő településsor közvetlen belterületi határáig terjeszkedett, Pomogy és Valla földnyelvként ékelődött be a Hanság lápvidékébe, de ugyanakkor e településeket körbevette a mocsárvilág. A Fertő vize Sarród határáig lenyúlt, az innen keletre fekvő, csak a magasabban fekvő gorondok által itt-ott megszakított ingovány Szergény és Agyagos falvakig volt látható, majd a Vitnyédtől nyugatra eső Schweitzer tilosnak nevezett erdő északi pereméig vezetett. Innen a víz Kapuvár megkerülésével a Süttöri- és a Kapuvári-égerig ért, azután a Boldogasszonyi-erdő, majd az Osli-égererdő felé folytatódott, ahol újból mélyen behatolt a Rábaköz területére, így a mocsár hatalmas összefüggő területet alkotott az újabban ismét elárasztott Bősárkányhoz közeli Szárvízig. Napjainkban tovább folytatódik az élőhely rekonstrukció, a vízzel való újra elárasztás. A 19. századi, lecsapolások előtti Hanság helyreállítására a jelenlegi környezeti és gazdasági feltételek mellett nincs reális esély, azonban vizsgálatok alapján lehetőség van egy tájképileg hasonló, értékes természeti környezet kialakítására, jóval kisebb területen. A felszíni árasztások következtében tapasztalható időszakos és állandó kisvizek jelenléte, ami további értékes élőhelyek kialakulását teszi lehetővé. A régi Hanságot természetesen nem lehet visszaállítani, hiszen az egész terület egybefüggő hatalmas kiterjedésű láp, és mocsár volt, ezért a lecsapolásokkal mára már visszafordíthatatlan folyamatok zajlottak le. A jelen időkre oly jellemző aszályos évek, melyek a globális éghajlatváltozás következményei, jelentősen

13

megnehezítik az ez irányú törekvéseket, a nyílt vízfelületek visszaállítását. A kijelölt területek elárasztásához a víz a Hanságon keresztül folyó csatornákból, folyókból nyerhető ki. Ez csak úgy valósítható meg, hogy a területen gazdálkodók érdekei ne sérüljenek. „Elcsesztík ezek, de mosmá bánnyák, a nímet hanyt köllött vóna elárasztanyi.” (Nagy „döridombi” Ferenc) A Hanság déli szegélyén található Nyirkai Hany 2006-ban került fel a nemzetközi vadvizek jegyzékére (Ramsari területek). A Nyirkai-Hanyban a hansági vizes élőhelyek rekonstrukciós programja keretében jelenleg egy gyors szukcessziós folyamat zajlik le, amelynek eredményeképpen megváltozik a vegetáció szerkezete. Növekszik a nagyobb kiterjedésű, gyékényesekkel, sásosokkal tagolt nádasok területe, a megmaradó nyílt vízfelületeken A vízisikló is megtalálható a Hanságban (fotó: Nagy pedig lebegő és gyökerező László 90-es évek) hinarasok alakulnak ki. A növényzet struktúrájának változásai tükröződnek a terület madárvilágának gyors változásában is, hiszen az elmúlt öt évben ez az értékes terület a vízimadár vonulás jelentős állomásává vált. Az elárasztott területeken újra nagy számban jelentek meg a nemes kócsag, a gémfélék, a nyári lúd, a ritka récék, a leggyakoribb küllő fajok, búbos vöcsök, ölyvek, sasok, melyek régen is itt éltek és most visszatértek. A Hanság legnagyobb ragadozó madarai a réti sasok. „Az megfoggya a vadrécét, leszoríttya osztán megfoggya. A nyullal is verekedik, a süldő nyulat megfoggyák, de a nagyot nemigen tuggyák. Az öreg sasok itt marannak, a fiatalok meg elmennek. Szíp nam’madár az, igen szíp. ” (Nagy „döridombi” Ferenc) A hansági vizes élőhelyrekonstrukció főbb célkitűzései: 

Nyílt vízfelületek kialakítása az erre alkalmas mély fekvésű védett területeken,  A megmaradt tőzegállomány további oxidációjának (lebomlásának) megállítása,  A mocsári és lápi vegetáció, a vízi növényzet helyreállítása,  A vízimadarak fészkelő helyeinek és a madárvonulás időszakában rendelkezésre

Értékesek a szoknyás égererdők (fotó: Kiss Leizer Géza Károly 2016)

14

álló zavartalan táplálkozó helyek biztosítása. Az elárasztott területekhez elsősorban a víz által meghatározott fauna társul. A Hanság talán legkarakterisztikusabb faja, bár nem kötődik annyira a vízhez, a rákosi vipera, ami a Kárpát-medence bennszülött faja. Ez ma Magyarország legveszélyeztetettebb gerinces állata. Sok nemes vízimadár, kb. 300 megfigyelhető faj jött vissza az újból elárasztott vizes élőhelyekre, de a nyílt vízfelületű tavakba hódokat is telepítettek. A Hanságba eredetileg 20 db hód került és egy rágcsáló, ha kedvező feltételeket talál, rendkívüli módon képes elszaporodni. 10 éven belül 100 km-es körzetet hódítottak meg, egyedül az állta útjukat, hogy szárazföldön nem, csak a vízben terjeszkednek. Nincs is természetes ellensége, ezért képes így elszaporodni, mindent összerágni. A farkas az lehetne, de az utolsót 1862-ben lőtték ki itt a Hansági erdőkben. A Király-tó térségében élő reliktum egyik csoportja, a Patkányfejű Pocok vizsgálata céljából, Dudics és Mészáros professzorok szerették volna felkutatni az állományt. Két populációt találtak itt meg, hoztak 100 élőcsapdát, mert nem csak a faj mennyiségét és arányait akarták vizsgálni, hanem azoknak élősködőit is. Az élősdiek azok, amelyek elárulják, hogy egy bizonyos fajnak az élettere mennyire zavaros, vagy zavartalan. Egyetlen példányt sem tudtak befogni, már haza akartak menni, amikor Nagy László a természetőrök vezetője segített a csapdák újbóli kihelyezésében. Sikerült is a bizonyító példányok befogása, ennyit számított a szakértelem, a helyzet és terület ismerete. „De még Festetics Antal, a gróf is ide járt, a Madártani Egyesület elnökeként, ahol én is tag voltam, az mindig engem kért, hogy menjek vele a Hanságba, pedig én a vendéglátóban végeztem az iskoláimat. Dehát akkor nem volt más, nem volt ám természetvédelmi oktatás, azt magunknak kellett megtanulni! Közbe meg kenyeret kellett keresni, amilyen gyorsan csak lehetett. Hát innen tornásztam fel magamat… Azt mondta a gróf: Ez nemcsak neked, hanem nekem is egyetemi óra.” (Nagy László) "Volt egy olyan napunk, magasröptüek voltunk, ő leszállt hozzám, én felszálltam hozzá. Mondja hogy ne keseredj ám el te, mert akkor én már 55 éves voltam, ne kenődj ám el, te ahol dolgozol, ahol vezető vagy, az az életnek egyik egyeteme! Te nem spriccenhordó vagy, ha benned van valami tálentum, akkor óriási dolgokat tanulhatsz meg és vihetsz végbe. Ezektől tanul az ember... ” (Nagy László) „Gyékény, sás, meg osztán a nád” (fotó: Nagy László 90-es évek)

A Hanság ma is jellegzetes színfoltjai az égererdők, melyeket az itt élő égerfák támasztó gyökerei alapján úgy hívnak, hogy „a szoknyás fák”. Génbankként is szolgál ez a terület, de életteret ad a sok itt fészkelő vadmadárnak, az elevenszülő gyíknak. A lápi rétek nyújtotta területi adottságot használja ki az itt élő bivalycsorda, melynek nagy vízigényét ezek a láprétek biztosítani tudják. A Hanság láprétjein már nagyon régóta őshonos állat a szürke marha, ez a Hanyi gulya törzsállománya különleges hangulatot ad a tájnak.

15

Ez az a fajta biogazdálkodás, amit követni kell és érdemes is a hansági területeken. Nem csak állattenyésztést, hanem biokultúrás növénytermesztést is folytatnak itt az őstermelők. Nagyon sok bébiétel alapanyagot állítanak elő, mert a Hanságban sehol nincs vegyszerezett terület. Az őstermelők célja elsősorban a magyar, de a külföldi piacok ellátása is kitűnő minőségű bio-zöldséggel. Meg kell említeni egy itt őshonos mesterséget, a falubeli asszonyok sásból, gyékényből használati tárgyakat fontak. A különböző tárgyak ily módon történő befonását évtizedek óta csinálják a Sarródiak, akik Bécsbe is szállítottak termékeikből. „Gyékény, sás, meg osztán a nád, aratunk mi télen, aratunk mi nyáron, ez a falunak egy Isteni áldás.” (a Sarródiak mondják) Ma már csak páran a régiek közül űzik ezt a mesterséget, pedig ennek a természetes anyagnak biztos lenne piaca. Valamikor a hansági emberek magából a Hanságból tudták a megélhetésüket biztosítani. Az értékes réteket hanyőrök őrizték, főként a lekaszált, boglyákba rakott szénát, mert ezt csak télen tudták hazavinni, amikor a Répce lefagyott és át lehetett rajta menni szánnal. Fontos feladat volt a szabadtartású szilaj marhák őrzésének segítése is, mert ezek az állatok vadak voltak, a bikák gyakran elszabadultak a csordából és sokszor bele is vesztek a mocsárba. A 300-ra apadt állomány mára 20 ezres nagyságrendűvé növekedett. Nagy „döridombi” Ferenc édesapja is hanyőr volt, ott is éltek a Döri dombon a hanyőrházban. Az 50 fős szürkegulya téli etetése, a gulyások segítése is az ő feladata volt. Őket az uradalom fizette, hiszen itt minden az Esterházy uradalomhoz tartozott, melyet Báró Berg Gusztáv bérelt. Az alföldi csikósokhoz-gulyásokhoz hasonlóan itt a Hanságban is megvoltak ennek a mesterségnek legendás alakjai, melyek utódai a mai természetőrök lettek. Az állatok, növények őrzése miatti hanyőrházak még az Esterházy időkben jöttek létre, amik aztán az 50-es évektől határőrizeti feladatokat láttak el, otthont adva egy határ őrsnek, egy kis laktanyának. Ilyen volt a Cafi-dombi őrs is, de ezt később megszüntették, azonban az épület maradékait még ma is lehet látni. A régi hanyőrházak nyomát már csak egy kis szilvás és birsalma bokor jelzi. Ezeket tulajdonképpen a világháború, majd az átalakult államhatalom és gazdaság szüntette meg. A Király tói hanyőrház azért maradt fenn, mert erdészházzá alakították. A szürke marha is számkivetett lett, ferdén néztek rá, mert rossz tejelésű, szikár húsformájú igásmarha volt és a nagybirtok állatának tartották. Tűzzel-vassal pusztítani kellett ami a szocialista típusú állatok elől vette el az értékes legelőket. Hihetetlen, de a fajta sorsa csak azon a négy tenyészbika jelöltön múlott, amit jóérzésű gazdáik nem voltak hajlandók vágóhídra küldeni, szabotálva ezzel a központi állami rendelkezést. Csak pár év múlva, a szigor elmúltával merték bevallani, hogy azért még maradt tiszta vérű szürke marha. Akkor még nem volt génbank, ha ezek a gazdák nem ilyen előrelátóak, akár örökre el is veszhetett volna ez a nagyszerű fajta. „Vadászat is vót, kutyákkal meg leginkább csattal, amit figyeeetek. Kispuskával is lövődöztek, de azt a vadőrök kifigyetík. A gombát meg

Nagy lászló előadása az Öntési Múzeumban

16

összöszedtük, szárítottuk. A szarvasgomba méllen van, de a vaddisznó kiturgya a szencsit neki!” (Nagy „döridombi” Ferenc) A Hansági emberek tehát vadásztak, gombásztak, halásztak, nádat arattak, sást és gyékényt fontak. Halban annyira gazdagok voltak a Hanyi vizek, hogy amikor az oroszok 45ben bejöttek, vízbe dobott gránátokkal robbantották a Rábca partoldalában lévő nagy halakat, rengeteget kifogtak. Az ingoványos részek még a tankokat is elnyelték, azokat is úgy kellett más lánctalpasokkal kimenteni. A lecsapolások miatt az életmód folyamatosan változott és átalakult, meghatározóvá vált a mezőgazdasági művelés, az erdőgazdálkodás, de az időjárás változása is módosította az itteni körülményeket. A régi kemény telekben a közlekedési eszközök hiánya miatt, az emberek leginkább gyalog jártak, azok a gyerekek, akik családjukkal a Hansági majorokban laktak, szintén gyalog jártak be az iskolába, ami napi 9-10 km utat jelentett. „Ollyan telek vótak, hogy bennmaradtunk a hóba mink gyerekek, osztán gyüttek föl szánnyal az osliak, körülníztek, hát valami gyerekzsivaly. Usz’szettek ki az árokbul bennünket… mer beleestünk a hóba, de hogyan birtuk akkor ezt mink ki…? Ollan edzettek vótunk, meztélláb jártunk.” (Nagy „döridombi” Ferenc) A „majrokban” bizony nem volt könnyű az élet, a sommások sokszor a lovakkal, marhákkal az istállóban, vagy a pajtában aludtak, úgy almoztak meg maguknak szénával, ahogy az állatoknak. Az erdészetnél volt a legtöbb, de a legkeményebb munka is, „fájrontkor” az emberek minden nap egy tuskót elhoztak haza, amennyit elbírtak a vállukon, ez lett a téli tüzelő. Mikor már lerakták a síneket, emberi erővel tolták a csilléket, kocsikat a fával, később meg a lovak vontatták a rakományt. A nádaratás is veszélyes munka volt, mikor ledőlt a kévével megrakott kocsi, aki alatta maradt, azt bizony beleszorította a sok nehéz nádkéve a mocsaras vízbe, meg is fulladt a szerencsétlenül járt ember.

Fakitermelés repülővágányokon (forrás: Internet)

Nagyon szépen mutatja be ezt a nehéz és keserves életmódot, a hozzá tartozó szerszámokat, eszközöket, ezt az egész folyamatot az Öntésmajori Múzeumban látható Hanság Élővilága kiállítás. Érdemes még megemlíteni az ötvenhatos év történéseit, amikor a forradalmi eseményeket követően sokan indultak meg nyugat felé, a hansági mocsarakon keresztül. Akik itt akartak átjutni, fegyverrel jöttek, de azt letették, a helybéli 1956-os emlékmű (fotó: Kiss Leizer Géza Károly 2016) 17

lakosoknak kellett azokat eldugni. Voltak itt szöktetők, a vízi utakon átvezető járást ismerők. Az átjutás addig volt könnyű, amíg az osztrákoknak csónakjuk volt, vagy még állt a híd a főcsatornán, de azt az oroszok felrobbantották, így a határátlépők kénytelenek voltak az átúszással próbálkozni. Soknak nem sikerült, volt, akit elnyelt a mocsár volt, aki az úszáshoz levetkőzött és megfagyott, mezítelenül hozták vissza a kapuvári belsőmajorba. Három fiatalember meg három nő is a „kanálison” akart átúszni, de akkor még itt voltak az oroszok. A szökni próbálóknak semmijük sem volt, csak a testi ruhájuk. A hidat harckocsival őrizték a „ruszkik”, ezért Nagy „döridombi” Ferencet kérték meg az átvezető út megmutatására. Az első férfit át is vitte a hídtól lejjebb 800 méternyire. A víz elhozta a hangot, hallgatták, hogy az oroszok beszélgetnek, figyelnek-e. A másik két férfi a jegek között átúszott, majd kötelekkel áthúzták a nőket is, akik először levetkőztek, átdobálták a ruháikat. Nagy Ferenc társaival azelőtt is rendszeresen átjárt az osztrákokhoz, „kis beszélgetésre”, ennek érdekében még a jeges Rábcát is átúszták, mert a katonai őrs volt a legközelebbi civilizáció a családon kívül. Amikor az oroszok lezárták a hidat, el is fogták Nagy Ferencet, azt hitték valami osztrák lakos. Visszaküldték, de a hídtól távolabb, kijátszva őket, mégis sikerült átúsznia, így hazajutott, igaz hogy ráfagyott a ruha. Ez kölcsönös „játék” volt, mert az osztrák határőrök meg idejártak tejet, jó házi ennivalót, egyebeket vásárolni, cserélni. Hogy a nagy hidegben ne fagyjanak meg, futva közlekedtek, de még így is rájuk fagyott az egyenruha. Mindezek miatt került sor a műszaki határzár, ismertebb nevén a vasfüggöny kiépítésére a 15 m magas őrtornyokkal. Három szögesdrótzárat alakítottak ki, kettő között aknazárral. Ez volt a híres vasfüggöny, amit az ötvenes években építettek ki, megszüntetve minden átjárást. A nyugati határ teljesen le volt zárva, a Hanságban a határ a főcsatorna vonalát követte, melyet éjjel-nappal fegyveres határőrök őriztek. A Hanságban a Miklós majori őrs volt a fő bázis. Mindezen biztonsági intézkedések ellenére is sokan átszöktek, az idevalósiak ismerték az átjutási lehetőségeket, segítettek a nyugatra igyekvőknek.

A vasfüggöny az 50-es években (forrás: Internet)

18

Az itt gazdálkodóknak, állattenyésztőknek nagy gondot jelentett, amikor elkóboroltak az állatok, volt úgy, hogy a birkák átmentek a határzáron, azokat valahogy vissza kellett hozni. A főcsatorna partoldalát nem aknásították el, így a juhász ott át tudott menni a határon, hogy visszahozza a birkákat. Aztán mikor megszüntették a vasfüggönyt, felszedték az aknákat is, de nagyon sok baleset, haláleset volt. Sajnos nem tudni, a mai megváltozott új migrációs problémák, a legújabb kori népvándorlás miatt mikor lesz szükség ennek a rendszernek a visszaállítására. Az 1970-es években régi kedves barátom, Mihálka Jenő fiatal határőrtisztként teljesített szolgálatot a Miklósmajori őrsön. Kérésemre – hogy írjon az ottani és akkori viszonyokról – olyan színesen, őszintén, élményszerűen írta le történeteit, hogy azt hozzájárulásával szó szerint bemutatom: „A Miklósmajori őrsön kevesebb időt töltöttem, mint egy sorkatona. Rettenetesen utáltam ott lenni a szúnyogok és az embertelen bánásmód (valószínű én fogtam ki rosszul a parancsnokot) miatt, nem jó szívvel emlékezem erre az időszakra. Az egész határszakasz nem haladta meg az 5 kilométert, minden élőlényre (lóra, kutyára és emberre egyaránt) legalább 1000 szúnyog jutott m2-enként. Előfordult, hogy az S-100-as jelzőrendszer kapujában szolgálatot teljesítő járőrt mentővel kellett bevinni a kórházba, mert idegösszeomlást kapott a szúnyogok hadával vívott kilátástalan harcában. Télen a hó befújta az utat - egyenlővé tette azt a szántással. Az árkot, ha szerencséd volt megismerhetted az abból kimeredező több éves gaz- kórók miatt. A tiszti lakásokból ilyenkor csak lapáttal lehetett kivergődni a kisvonat megállójáig, ahonnan "kis" kerülővel (ElágazásÖntés-Osli - vissza az elágazásig, majd Kistölgyfa-puszta és Kapuvár) 1,5 órás utazással jutottunk be a városba. Akkoriban a kisvonat volt az egyedüli közlekedési lehetőség a helyieknek. Az első lakott település, (ahol volt bolt, orvos és bölcsőde) az Kapuvár volt. Ani, a feleségem terhesen tette meg ezt az utat naponta, hogy eljuthasson a 2. sz. általános iskolába munkahelyére. A lépcső a kocsikban magasan volt, ketten is tolták-vonták, hogy felsegítsék. Akkoriban még nem volt GYES, dolgozni kellett a pénzért. (Volt ugyan egy Babetta kismotorunk, de azt nem igazán tudta kezelni, pláne nem télen.) Az Őrsről - a Hanság felé akkor vettem az útirányt, amikor lovasportyára írt ki a PK. (ez A helybeliek néha bemehettek (forrás: Internet) összesen 2 alkalommal fordult elő, először lóháton mentem, ekkor gyalog jöttem vissza vérző fejjel, szerencsére a ló is hazatalált, sőt hamarább, mint én. Nekem Dr. Gobasits főorvos varrta össze a fejbőrömet néhány öltéssel. Másodszor már homokfutóval mentem (ez egy 2 személyes kétkerekű tákolmány volt, hasonló, mint amilyenek a galopp pályán vannak), akkor azon fennmaradtam...

19

Nagy élmény volt, amikor Indiamajor felé egy fiatal nyáras kiserdőn áthaladtunkban egyszerre a ló horkantott, felemelte a fejét és megállt. Hamarosan kiderült az oka: Egy vadkan jött elő az erdőből, megállt a lóval szemben, és röffentett egy nagyot - mire egy anyadisznó jött ki a bozótból, és mögötte hat kis csíkos malaca visítva igyekezett lépést tartani az anyjukkal. Mikor a csapat elvonult, a kan újra röffentett, megfordult és a család után iramodott. Mintha azt közölte volna, hogy na, szabad az út, mehettek! A ló meg is indult, mi meg a bakon hosszasan megbeszéltük a jelenet részleteit a lovász járőrtársammal. Legnagyobb élményem az volt, amikor Határlejárásra kaptam parancsot, amelyre a raktárossal indultunk útnak. A felszerelésünk szabályos volt, de engem - nem a tiszteknél megszokott pisztollyal, hanem géppisztollyal szereltek fel. Az őrsparancsnok személyesen vitt át bennünket a csatlakozáson a Hansági főcsatorna túlsó oldalára egy alumínium ladikban, és eligazított bennünket, hogy 2 óra múlva vár bennünket a Döri dombi csatlakozásnál. Elhangzott a parancs "Megparancsolom Önöknek, hogy a Magyar Népköztársaság államhatárának őrizetére kapott harci feladatot kezdjék meg!" Ezt követően ő visszaevezett, mi meg átverekedtük magunkat a nádon, a kaszálatlan töltésen, a műszaki akadály rozsdás drótjain, a felszedett (?) aknamezőn, és máris megláthattuk a kis határkövet, aminek egyik oldalára "MO" a másikra "Ö" volt festve, piros sapkája volt, rajta bevésve egy kereszt, ami a határvonal irányát mutatta. A kicsiny kis alkotás még tartalmazta az 1922. évszámot és egy számot, ami a határkő sorszáma volt. A határkő valamikor 40 cm magas lehetett, már csak 30 cm látszott ki a földből, eléggé le volt kopva.

A Magyar és az Ausztriai oldali határkövek a Hanságban (forrás: Internet)

Őrjárat (forrás: Internet)

A határ túlsó oldala rendezett szinte pedánsan tiszta, kaszált volt. A töltés aljában egy földút vezetett, és mivel a határvonal járhatatlan volt, emiatt mi is ezt választottuk utunknak, Egyszer az út elkanyarodott egy kis patak miatt az átmenő hídra, rövid megbeszélés és figyelés után - szabály ide, vagy oda mi is elkanyarodtunk be a "susi" (osztrák) területre, majd a patak túlsó partján visszatértünk a határvonalhoz és folytattuk a harci feladatot. Susi járőrnek nyomát se láttuk, de a földeken dolgoztak traktorral, ránk se fütyültek: megszokott dolog volt, hogy magyar határőr járőrt láttak. (Ez 1974-ben volt, tehát nem volt baráti viszonylatú a határ.) Az ellenőrzéseim során egyedül, gyalogosan jártam

20

az erdőt-mezőt, gyakran találtam a Répce-parton óriáspöfeteg gombát, amiből kiváló rántottgombát lehetett készíteni. Egyik hétvégén Ányos Imre rajztanár - híres és ismert festő látogatott el hozzánk. Fel volt szerelve az akvarell festés minden eszközével (állvánnyal, ecsetekkel, festékkel, mappával, kis hátizsákkal benne kulacs, esőkabát). Gyalog jött az összefolyástól, látszott, hogy igencsak elfáradt. Mi nagyon örültünk a vendégnek (ritka ünnep volt, ha valaki ránk nyitotta az ajtót) és mindjárt megkínáltuk az éppen frissen készült gomba tállal, amelyen sorakoztak a rántott-gomba szeletek körítve finom petrezselymes krumplival, és külön kis tálban házi készítésű majonézzel. Imre bácsi nem győzött csodálkozni, hogy "itt, az Isten háta mögött" ilyen hihetetlen látvány fogadja, és szavai szerint leírhatatlan örömet szereztünk neki ezzel. Esetenként átjártunk a szomszédos őrsre is, gyakrabban Tőzeggyár-majorba, ritkábban Hosszúdombra. Ilyen alkalmakkal sokszor őzek, szarvasok keresztezték az utunkat, a réten pedig mezei nyulak ugráltak, az árokban a fácánkakasok az autó zúgásától megrettenve lehúzódtak mozdulatlanul, majd rikoltozva és szárnyaikkal csapkodva szálltak fel és menekültek az ismeretlen zaj elől. Egyik alkalommal éjjel Tőzeggyárból autóval jöttünk haza, és hirtelen elénk vágott egy mezei nyúl. A reflektorfény csóvájába kerülve az autónak csapódott, nagyot koppant a feje a sárvédőn. Megálltunk. Láttuk, hogy a nyúl kimúlt, hát betettük az autóba - jó vadas készült belőle. Az őrs olyan volt, mint egy nagy család. Az élelmezésről az őrsellátó gondoskodott. Voltak szakácsok, akik kiképzésen sajátították el a főzés tudományát. Az őrsön gazdálkodás folyt, hátul az udvarban volt veteményeskert, a disznó-ólakban nevelkedtek a hízók, melyeknek fő táplálékuk volt az ételmaradékból és kukoricadarából készült moslék. Az őrs szolgálati kutyáival vetélkedve visítottak és vonítottak a reggeli etetéskor a jobb falatokért. Vasfüggöny a vadfogóval (forrás: Internet)

Az őrs valamennyi határőre köteles volt részt venni a gazdasági munkában heti néhány órában. A beosztásuk a szolgálatvezénylésen is megjelent. A tiszteseknek ez a munka nem volt kötelező, mégis önkéntesen le - lementek a kertbe kapálni, gereblyézni, beszélgetni ők is. A termés vitamindús friss zöldségeket, gyümölcsöt, salátát jelentett az étkezésekkor. Jó kiegészítést jelentett a "bengészés" az őszi betakarítást követően, amikor a katonák kimentek az Állami Gazdaság földjeire, és mielőtt beszántották volna - zsákba gyűjtötték a gépek által elhagyott krumplit, amit betároltak az őrsön a verembe, avagy a le nem tört kukoricát is összeszedték, hogy feljavítsák a hízók fejadagját. A disznóölés ünnepszámba ment az őrsön. Ilyenkor a disznótoros ételekből bőségesen jutott mindenkinek a tányérjára és délben húsleves, véres és májas hurka, sültkolbász, hagymás krumpli, vacsorára meg toros káposzta - ez volt a sorrend ilyenkor. Megteltek a hűtőszekrények is, de füstre is került a sonkákból, a disznósajt és kolbász mellé. Zsírt sütöttek a hasaaljából és a hájból, a töpörtyű többször is a tányérra került a reggelinél. A saját termelésű alapanyagok megtakarítást jelentettek, növelték az őrsellátó beszerzési keretét, és ennek köszönhetően több tojás, tej és tejföl is jutott a főzéshez, de nem egyszer az

21

éjjel szolgálatban lévők éjjeli pótléka jókora darab téliszalámi, csokoládé vagy kockasajt is lehetett, nem csak félbevágott "K" húskonzerv, vagy „C” szelet. A katonák jó kapcsolatot ápoltak a helyi lakóssággal. A találkozásra nem csak a szolgálatellátás során volt lehetőség, hanem kimenőkön, rendezvényeken és kulturális megmozdulásokon is részt vettek a katonáink. Rendszeresen ott voltak a honvédelmi napokon pl. a Járási MHSZ által rendezett sportversenyeken, járőrversenyeken, lövészeten is. Az őrsön szervezett ünnepségek alkalmával vendégeink voltak a kapuvári általános iskolák és a gimnázium tanulói, akik színes műsorokkal emelték az ünnepség fényét.” (Mihálka Jenő)

A Hansági kisvasút

Tiszti lóré a Hanságban (fotó: Balsay Endre 50-es évek)

1864-től Báró Berg Gusztáv Szászországból betelepült nagyiparos bérelte az Esterházy uradalomhoz tartozó Kapuvári gazdaságot. Mivel a majorokból Kapuvárra, a Hansághoz legközelebbi városba vezető út nagyon rossz volt, bányamérnökként ő volt az, aki először látta szükségességét annak, hogy iparvasutat létesítsen, amellyel az időjárás viszontagságaitól függetlenül beszállíthatták kapuvárra a terményt és az embereket. A fő közlekedési eszköz az eleinte még ló, később gőz majd dieselvontatású, Kapuvárról induló szárnyvonalakkal rendelkező kisvasút

lett. Az 1880-ban létesített Hansági Gazdasági Vasút a lápos, ingoványos Hanság egyetlen közlekedési eszköze volt. Segítségével szállították Kapuváron keresztül a feldolgozóhelyekre a terményeket, cukorrépát, lent, nádat, az égererdők fáit, hiszen a kisvasút vette át az ökrös és lovas fogatok feladatát. Abban az időben a terményeket először még repülővágányokon közlekedő, lóval vontatott bányacsillékkel szállították. A kezdetekben a repülővágányokat oda tették ahol a termelés folyt, akár mezőgazdasági, akár erdészeti részekről volt szó, ezeket a vágányokat az egybeépített fém talpfákkal mindig odébb kellett vinni. Az első Daimler motoros csillevonat (fotó: Ezeken közlekedtek a lóvontatású tiszti Balsay Endre 50-es évek) lórék, amin kivitték az embereket a

22

munkahelyekre. Báró Berg Gusztáv idejében a Preklet házhoz vitték a munkásokat, a vasútvonal már 760 mm-es állandó pályával ki volt építve egész Patyiházig. 1878-ban Meiszner Károly, a Rába szabályozó Társulat mérnöke készítette el a Kapuvár vasútállomás - Öntésmajor közötti 760 mm nyomtávolságú vasút terveit. A 9 km hosszú pályán 3 fahíd és 14 áteresz épült. Leágazás készült a várkastély udvarára, a Belsőmajorba, India majorba, és Öntésmajor is csatlakozott a meglévő hálózathoz. A töltés folyóméterenként fél köbméter kavicsos földből készült, a sínek 6 m hosszúak, 7,4 kg/fm súlyúak voltak, és Bondy-Gottlieb prágai gyárából vásárolták őket. A pálya lóvontatásra készült, így megengedett volt a kicsi, 30 m sugarú ívek használata. 1922-ben létesült az Öntésmajor-Csallányos, 1926-ban pedig a Rábarét-Gémesmajor közötti szakasz. 1924-ben vásároltak két Orenstein&Koppel gőzmozdonyt, melyek az erősebb Tőzeggyár-Petőháza szakaszon közlekedhettek, és csak a répaszezonban használták őket. 1929-ben megépült az Esterházy vasútállomásig vezető pálya, így 1930 táján a vasúti pályák hossza elérte a 80,6 km-t. Az első motoros mozdony erőforrása egy lóréra szerelt Daimler benzinmotor volt, házilagos kivitelezéssel. 1916-ban Magomobil egyhengeres benzinmotort szereltek lóré alvázra, ami kiválóan üzemelt a II. világháborúig. Az 1920-as évek végén vásároltak 4 db AustroDaimler típusú benzinüzemű mozdonyt és ezek intézőségekre elosztva üzemeltek. 1941-ben vásároltak 4 db Orenstein&Koppel A kisvasút sokféle terményt szállított (fotó: Lovas Gyula 70-es évek)

intézőségekhez kerültek.

gázolaj üzemű dieselmozdonyt, melyek a kapuvári és öntésmajori

1923-tól a kapuvári húsgyár, 1934től a kendergyár adott jelentős szállítási feladatokat, de a kisvasút a Talajerő-gazdálkodási Vállalat, a Kendergyár, a Petőházi Cukorgyár, a Fertői Nádgazdaság, a Dél-Hansági Erdőgazdaság, a Kistölgyfai Állami Gazdaság, a Kapuvári és a Fertődi Tüzép-telepnek is rendszeresen fuvarozott. A Király-tóból kitermelt tőzeget is azon szállították el Öntésmajor tőzegtelepre az oda e célból kiépült szárnyvonalon. A megtermelt répának a Petőházi cukorgyárba vitele, majd a répaszelet

Osli-Tőzeggyár elágazás (fotó: Lovas Gyula 70es évek)

23

visszaszállítása is jelentős feladatot biztosított. A majorokból a kiváló minőségű tejet is a kisvasúton szállították az endréd-újmajori sajtgyárba, a Kapuvár-belsőmajori piacra, a boltokba. A fénykorában 86 km-es kisvasút behálózta a Kapuvár környéki településeket, majorokat. A hansági kisvasúton 1948-ban kísérleti jelleggel volt már személyközlekedés is, a rendszeres személyszállítás azonban csak 1949. december 21-én indult meg, a jegy akkor 50 fillérbe került. A gőzmozdonyok a gyenge sínek, a kis sugarú ívek valamint a vízvételi lehetőség hiánya miatt ezen a szakaszon nem váltak be. A két gőzöst 1956-ban elszállították a kisvasútról, mert megérkeztek a 4 hengeres Csepel dieselmotorral felszerelt C 50-es mozdonyok, melyek az utolsó üzemnapig megbízhatóan szolgálták a forgalmat. Még a vasutasok ebédjét is ezeken szállították oly módon, hogy egy mozdony eljött a Váti-tóig, onnan már közel volt a Gulyás csárda (a „Solymosi”). Az éthordót berakták a mozdonyba, az meg percek alatt kivitte a GV és a GySEV állomásokra. A GV pályamestere számára rendelkezésre állt egy Pannónia segédmotoros kis sínautó, amivel átmehetett a műszaki zárakon, így a teljes pályaszakaszt be lehetett járni. A Hansági határőrök számára pedig volt egy „Darázs” nevezetű motorkocsi, ők azzal tudtak gyorsabban eljutni a különböző vasúthoz közeli határszakaszokra.

A „Darázs” nevezetű motorkocsi és a Gazdasági Vasút sínautója (forrás: Internet)

A Darázs nevű, vontatásra is alkalmas sínautót a Balatonfüredi Hajógyárban készítették, pályamesteri szolgálatra szánták. A határőrség és a MÁV jó kapcsolatának köszönhetően került a Hansági kisvasúthoz azzal a céllal, hogy segítsék a határőrök életét. A határőrlaktanyák ugyanis az úttalan világban gyakran csak a kisvasúton voltak megközelíthetőek. A kisvasút és a határőrök jó kapcsolatát jellemezte, hogy az érintett őrsökre be volt kötve a kisvasúti szolgálati telefon, a járőrök ezen a vonalon is be tudtak szólni az őrsre, mivel a megállóknál voltak TBK csatlakozók (ezeken a pontokon kértek engedélyt a kisvasúti forgalmi szolgálattól a továbbhaladásra a vonatos határőrök is). De a vasutasok is tudták hívni az őrsöt, ha idegen személyeket láttak az útjukon. Bármikor hívni lehetett az őrs ügyeleti szolgálatát, valamint a kapuvári végállomás forgalmi szolgálatát is. Ha a kapuvári vasútállomásra érkezett valaki és az őrsre szeretett volna eljutni, akkor ezen a telefonon szólt be, hogy küldjenek kocsit érte. A hansági szilárd burkolatú utak megépüléséig közlekedtek a Darázs nevű sínautóval a kisvasút vonalain. A kisebb szállítások lebonyolítására készült sínautóhoz egy rövid kocsi is

24

társult. 1973-ban a már évekkel korábban nyugállományba helyezett sínautót a Határőrség a Nagycenki Múzeumvasútnak ajándékozta, ahol az ma is látható. A vasútfejlesztésre vonatkozó 1953-as kormányhatározat alapján beindult pályafejlesztéseknek köszönhetően megépült kendergyári, Kapuvár és Osli közötti, majd az 1959-re Miklós majorig elkészült új pályaszakaszok adhatták az ötletet a kisvasút ilyetén módon történő felhasználására. A későbbiekben megváltozott közlekedéspolitikai koncepciót is kormányhatározat nyilvánította ki, mely célul tűzte ki a gazdaságtalan vasútvonalak forgalmának közútra terelését. Ennek keretében 1972-73-ban megvizsgálták a Kapuvári Gazdasági Vasút forgalmát is, és gazdaságtalannak minősítették azt. A forgalom átterelésének kitűzött határideje 1976. január elseje volt. A szilárd burkolatú utak kiépítése azonban lassan haladt. A városi tanács jóváhagyta a felszámolást. A kapuvári lokálpatrióták a 70-es kitérő és Öntésmajor között úttörővasútként, idegenforgalmi céllal, kísérleti jelleggel meghagyni kérték a pályát, két mozdony és négy személykocsi átadásával. Ez természetesen pénzügyi okok miatt nem valósulhatott meg. A kiszolgált vállalatok sem lelkesedtek a megszüntetésért, mert így a szállításokat maguknak kellett megoldaniuk. A megszüntetés újabb időpontja az 1976/77-es autóbusz menetrendváltozás időpontja lett, azzal a feltétellel, hogy csak akkor lehet elbontani a pályát, ha az áttérés zavartalanul végbement. A fokozatos áttérés miatt a vasút elvesztette szállítóit és utasait, forgalma gyakorlatilag megszűnt.

A Hansági kisvasút 70-es kitérője (fotó: Papp Vilmos 70-es évek)

25

Sokan utaztak a kisvasúton (fotó: Lovas Gyula 70es évek)

A Hansági kisvasút sorsát a politikai koncepció pecsételte meg, de még kitűztek egy újabb határidőt, ami 1978. január 1. lett. Ezután még egy módosítás következett, ezúttal véglegesen, a Kapuvári Az utolsó vonatok egyike 1978-ban (fotó: Lovas Gyula) Gazdasági Vasúton az utolsó felszalagozott vonat 1978. december 31-én ment végig. A vágányokat ezután gyorsan felszedték. A kisvasút emlékei azonban ma is megtalálhatók az egykori vonalak mentén. A kiselejtezett Bakkocsikból bungalók készültek, a hidak, átereszek ma is láthatók a vonal töltésein, ahol ma földút vezet. Az útkereszteződésekben sok helyen megtalálhatók az aszfalt alól előbújó sínek. Az öntésmajori Hanság Élővilága kiállítás udvarán, egy rövid vágányon egy C50-es mozdony néhány kocsival őrzi a kisvasút emlékét. 1972-ben az MTV filmet is készített „A hanyi vonat” címmel Rockenbauer Pál rendezésében a kisvasútról. Ha megemlíthetem, a hetvenes években gyerekként még én is dolgoztam nyári szünidei munkán, a kisvasúton, édesapám vasutas volt, az ő ismeretsége révén. Minden reggel felszálltunk a Kapuvár-Belsőmajori megállóban és kiutaztunk a munkahelyre. „Krampácsnok” voltam, ami annyit jelentett, hogy bizony meg kellett fogni a gombos csákány „boldogabbik végit” és a megsüllyedt tőzeges aljtalajú pályaszakasznak a „heppámmal” kiemelve alá kellett verni, vagyis eredeti szintjébe kellett a vasúti pályát visszaállítani. A nagy nyári záporok (akkoriban még léteztek ilyenek…) idején behúzódtunk egy félreállított kisvasúti kocsiba, a pályamunkások nagy bekiabálások közt 10, vagy 20 filléres alapon snapszliztak, micsoda bekiabálások voltak! Snapszli, gángli, kontra, rekontra, cufkontra, mórkontra, fedáksári. Vártuk az eső végét, ami sajnos elég hamar bekövetkezett. Kisütött a nap, feljött a szivárvány és mi folytathattuk a pálya egyengetését. Az akkori pályamester Böröndi István szolgálati sínautóján engem is elvitt a pályaszakaszok bejárására, több műszaki záron, a vasfüggönyön, aknazáron is átmentünk, neki kulcsa volt a kapukhoz. A vasutas kapcsolatokat bizony kihasználtuk és az öcsémmel még otthonról is megszöktünk, mert az egyik ismerős mozdonyvezető a C 50-essel elvitt bennünket egy kis vonatozásra mozdonyvezetői fülkéjében. Sokat utaztunk a Kapuvári Gimnázium diákjaiként is rajta, az őszi mezőgazdasági munkára a kisvasút vitt-hozott bennünket, nagyszerű élmény volt. 1998-ban, a kisvasút megszüntetésének 20. évfordulóján előadással, dia- és filmvetítéssel emlékezett a város volt vasútjára. A Kapuvári Városszépítő Egyesület 2001-ben tablókiállítást készített a kisvasút történetéről, melyet a Városháza földszinti folyosóján, hivatali időben bárki megtekinthet. A Kapuváriak azóta is sokat emlegetik, elfelejteni soha nem fogják a Hansági kisvasutat. 26

Vegyes vonat Kapuvár-Belsőmajorban (forrás: Internet) Kapuvári GV állomás (fotó: Lovas Gyula 70-es évek)

Fénykor a 70-es években (forrás: Internet)

Tőzegszállítás az 50-es években (forrás: Internet)

Talán egyszer sor kerülhet visszaállítására, hogy megújulva most már a turizmus, a természeti, környezeti értékek szolgálatába lépjen…

Hany Istók legendája A Hansághoz még egy érdekes legenda is fűződik, így mondják el ott élő idős emberek: „Pár száz évvel ezelőtt a kapuvári határban a mocsárból kifogtak a halászok egy fiút, akit bevittek a kapuvári várba, és átadtak a kapitánynak. Megkeresztelték, és a Hany Istók nevet kapta, mivel a Hanyból fogták ki. A vízben nevelkedett hosszú éveken át, ezért bőre pikkelyes volt, kéz és lábujjai között uszony nőtt ki, és nyers halat, kígyót, békát evett. A várkapitánynak volt egy leánya, Piroska. A kisasszony elkezdte tanítani Istókot beszélni, rendesen étkezni. Ő neki fogadott szót leginkább, a lakosztálya mellett kapott szobát. A hajdúk durván és kegyetlenül bántak vele, többször megszökött, ilyenkor kutyás csapatok hozták szegényt vissza. A kastélyban a hagyomány szerint egyetlen védelmezője volt, Rosenstingl Pál várnagy leánya, aki sokszor megvédte. Mikor a kisasszony férjhez ment, a lakodalom estéjén mindenki ajándékot vitt az új asszonynak, Istók is gondolta, hogy ha

27

mindenki meglepte ajándékkal, ő is így tesz. Fogott egy edényt, amibe összeszedett békákat, csíkhalakat, kígyókat, és fedővel letakarta. Mikor levették a fedőt, az állatok kiugráltak a násznép nagy rémületére, mire Istókot a hajdúk megverték és visszatették cellájába. Bánatában az ablakon keresztül a várárok vizébe ugrott és eltűnt. Állítólag látták még valahol halászok a Hany mocsaraiban.” (Dr. Faragó Sándor múzeumigazgató) A mondának valós alapját képezi a kapuvári plébánia anyakönyvének bejegyzése, ahol az olvasható, hogy „1749. március 17. feltételesen megkeresztelkedett az erdőben talált eszelős, körülbelül nyolc éves fiúgyermek István, kinek keresztszülei Hocksinger Mihály és Meznerné Anna Mária”.

A latin nyelvű bejegyzés a Kapuvári Plébánia anyakönyvében

Az esetről a Kapuvári járási hivatalban 1803. augusztus 8-án, német nyelven hivatalos jegyzőkönyvet vettek fel, mely szerint 1749. évi március hó 15-én Nagy Ferenc és Molnár Mihály Kapuvári halászok (az előbbi még élt 1797-ben) egy körülbelül tízéves, a pákász életmódhoz szokott fiút fogtak, aki teljesen vadállathoz hasonlított ugyan, de tökéletes emberi alakja volt.

A legenda: Várkonyi András Hany Istók szobra Kapuváron a Várban

Ezt a fiút behozták a Kapuvári várkastélyba, és mivel nem tudott beszélni feltételesen (Si homo es) megkeresztelték. A fiú meztelen volt feje kerek, szemei kicsinyek, orra kissé behorpadt, szája széles. Egész testén még a fején is nem rendes emberi bőr, hanem pikkelyes, bütykös felület volt látható. Végtagjai különösen elnyúlóak, de főképpen a kezén és a lábán kétszeresen hosszú ujjak voltak. Nyers halat, kígyót, békát, füvet és szénát evett. Ruhát nem tűrt magán. Ha nem látott embert maga körül, azonnal beleugrott a kastély körüli várárokba s úgy úszott, mint a hal.

28

Közel egy évig volt a kastélyban. Már főtt ételt is evett, kezdett már emberré válni, amikor a hajdúk éppen ezen okból túlságosan megbíztak benne olyannyira, hogy ez a kis emberke váratlanul elveszett és többé nem találták meg. Feltehetően a kastély vizes árkába, majd az attól nem messze folyó Kis-Rábába ugrott és visszaúszott a Hanságba.

A Kapuváron megrendezett Hany Istók népi táncjáték táncosai 1964-ben

…és ugyanez 2009-ben

29

A „hanyistókot” népi táncjátékban alakító Hirsch Ernő és az ajándék Istók szobor Nagy Lászlónak (források: Hirsch család és Kiss Leizer Géza Károly)

A HANSÁG GAZDASÁGI ÉRTÉKÖSSZETEVŐI Személyes használattal összefüggő értékek Közvetlen használati értékek Helyhez kötött értékek

Fennmaradtak a természetes vizek is (fotó: Nagy László 90-es évek)

A teljes gazdasági érték tulajdonképpen egy kiterjesztett értékkoncepció, melynek folyamán, több értékösszetevő is megkülönböztethető. Az értékelés alapja az ember és a vizsgált javak kapcsolata, tehát az értékek összessége a teljes gazdasági érték. A használattal összefüggő értékek a környezet tényleges használatából, az általa nyújtott szolgáltatásokból származnak. A közvetlen használati értékek a rekreációs tőke haszna és a területről kitermelt természeti erőforrások. A Hanság mocsarainak lecsapolása azért volt fontos, mert az ilyen terület értékének 30

a halászat és fakitermelés mellett legfontosabb közvetlen használati értéke évszázadokon keresztül a kitűnő talajra épülő mezőgazdasági hasznosítás volt. A Fertő-Hanság az egykor hatalmas lápvilági lecsapolások után is fennmaradt, láperdei, láprétjei, lápi tavai és az itt található gazdag növény és állatvilág ma is megtalálható. A Hanság egyedülálló természeti képéhez tartoznak a Dél-Hansági égersarjerdők, a füzekkel, és rekettyefüzekkel átszőtt spontán erdősülés folyamatában lévő mocsárrétek melyek tájképi, növénytani, és erdészeti szempontból is fontos gazdasági és környezeti értéket képviselnek. Legjelentősebb növénytársulások a hínárvegetáció, nádasok, rekettyefüzesek, égererdők, és ligeterdők. Ezek közül is legjellegzetesebb az égerláp. Az Észak-Hanság területén további értéket jelentenek a nyíresek és a tölgy, szil, kőris ligeterdők maradvány foltjai. A Hanság állatvilága is igen gazdag. A halak közül a folyókban előfordul a ponty, kárász, compó, menyhal, csuka, ragadozó őn, rózsás márna. A lápvilág régen tömegesen megtalálható fajai a piros szemű kele, vésett ajkú paduc, réti csíkhal-félék, lápi póc szórványosan ma is előfordulnak. A hüllők közül még megtalálható a parlagi és a rákosi vipera, több fajta sikló, az elevenszülő gyík, a peremterületeken a zöld gyík, a kétéltűek közül a pettyes- és tarajos gőte, a mocsári teknős, és a békák. Rovarritkaság a szomáliai cselőpók. A madárvilág szintén gazdag, az eddig megfigyelt fajok száma közel 300. Ritkábban előfordul a fekete gólya, hamvas rétihéja, kékvércse, réti fülesbagoly, és a karvalyposzáta is. A területen fészkelő fajok a túzok, - mely a Hanság jellegzetessége, és természeti értéke-, továbbá a nagykócsag, a barna rétihéja, kanalas- és szürke gém, szalakóta, és számos egyéb vadmadárfaj. A Hanság egyik természeti értéke a „csíkos éger” (fotó: Papp Vilmos 70-es évek)

„Nekem Herman Ottó, a legnagyobb madarász volt a példaképem, aki szintén a gyakorlatból ment a tudomány felé és mindenben polihisztor volt. Ami könyvet el tudtam tőle érni, azt megvettem. Én ilyenekre költöttem a borravalómat.” (Nagy László) Az emberi beavatkozástól sokat szenvedett táj még napjainkban is rengeteg látnivalóval szolgál az érdeklődőknek. Az egykori állapotok helyreállítására vállalkozott a Fertő-Hansági Nemzeti Park akkor, amikor a Hansági láprekonstrukciós munkákat elindította. Ennek az eredeti állapotok helyreállítására irányuló beavatkozásnak az első eredményeit Bősárkány községtől északra, a Rábca folyó melletti Nyirkai elárasztáson lehet megszemlélni. A lecsapolásokat követően a hansági tavak többsége megszűnt, mindössze a Fehér-tó és a Barbacsi-tó maradt meg. A tőzegbányászat következtében kialakult kisebb tavak a Király-tó, Tündér-tó és Fövenyes-tó, ezek és a lecsapoló-öntöző rendszer csatornái nyújtottak menedéket az egykori lápvilág hínár-, hal- és kétéltű fajainak. A nyílt vizes élőhelyek és a mocsárvilág helyreállítását célozták a 2001-ben megindult hansági vizes élőhelyrekonstrukciók, melyek a Nyirkai-Hanyban és az Osli-Hanyban valósultak meg. Ezeknek

31

köszönhetően a természetőrök 2015-ben több mint 700 hattyút figyeltek meg e rekonstrukciós területeken. Ennek III. fázisa lenne a Király-tói térség rekonstrukciója.

Az egykori Hany újjászületésének lehetünk tanúi a Nyirkai elárasztásnál (fotó: Kiss Leizer Géza Károly 2016)

Az elárasztott területek növény- és állatvilágának látványos változásain keresztül közvetlen használati értékként az egykori „Hany” újjászületésének lehetünk tanúi. Az új elárasztások az Osli-Hanyban élőhely-rekonstrukciós célokkal jöttek létre, e területek kaszálók, kisebb részben legelők voltak. A víz természeténél fogva, amit el tudott borítani, azt el is árasztotta. A víz három zsilipen keresztül a Rábcából érkezik és még nem tudott soha kiegyenlítődni pedig nincs túlfolyatása, a meglévő tőzegrendszeren keresztül elszivárog, folytatja az útját a Szegedi csatornába. A Hanságról, mint eredeti mocsárvilágról értékelhető tudományos célú feljegyzés ezidáig nagyon kevés készült. A XVIII. század végén, amikor elkezdődtek a lecsapolások, senki sem mérte fel, hogy milyen mennyiségű és fajú növények, állatok találhatók itt. Az 1830-as években a Premontrei Rend szerzetes tanára Kövér Fidél írta meg a Hanság monográfiája c. munkáját, de az azóta történt változásokról kevés irodalmi munka született.

A kibányászott tőzeget szikkasztótéren tárolják (fotó: Kiss Leizer Géza Károly 2016)

32

További közvetlen használati értékek: Régen a tőzeget sávokban, un. figurákban bányászták ki. Ma is termelnek ki tőzeget, amit különböző növénykultúrák táptalajául hasznosítanak. A tőzegbányászat teljesen egyedülálló a világon, hiszen nincs még egy olyan természetvédelmi terület ahol ilyen tájátalakítást lehetne végezni. A tőzegbányászattal a 70-es évektől 2000-ig bezárólag egy olyan élőhely-típus jött itt létre, ami ezidáig nagyon kevés volt a Hanságban. Ez a nyílt víz, mert amíg az élőhely-rekonstrukciós elárasztások nem jöttek létre, csak a három kis tó a Barbacsi, Fehér és Fónyi tavak jelentettek nyílt vízfelületeket az észak-déli Hanyban. E tekintetben a Király-tó kivételt képez, mert máig tisztázatlan területű hatalmas tó volt, de nem a jelenleg látható helyen, mert ez a hely a 70-es években kibányászott tőzegszelvény, ami vissza lett árasztva. Az igazi, eredeti Király-tóhelyén ma erdő található, de a tó valamikor az erdészházig terjeszkedett. A 30-as években még olvashatók voltak olyan feljegyzések, hogy tavaszon a víz elárasztotta a tó területét, de azóta a víz innen is eltűnt. A lebányászott tőzegrészeket beerdősítették, égerfákat telepítve. A háború előtt a tőzeget leginkább energiahordozó gyanánt használták, volt itt egy villanytelep a főhercegi uradalom részeként, melyet egy 1931-ben létrehozott tőzegtüzelésű erőművel működtettek. De az uradalomban működő gőzekéket is tőzeggel fűtötték, hiszen a tőzeg a lignit és a barnaszén közti jelentős hőértékkel rendelkezik. A tőzeget jelenleg is bányásszák, a frissen kibányászott anyagot szikkasztótelepre hordják ki, ott nagy gúlákba halmozzák fel. Amikor 1947-ben újra indult a tőzegbányászat, még 1,2 méteres rétegek voltak, sajnos mára már nagyon vékony, vagy néhol nincs is kitermelhető mennyiség. Osli és Bősárkány között félúton, az útról letérve, a Csíkos égeres közelében található az Esterházy Madárvárta. Az épületet herceg Esterházy Pál bocsátotta 1930-ban a Magyar Ornitológusok Szövetségének rendelkezésére. A madártani kutatások mellett, azóta is folyamatosan a terület állat- és növényvilágával foglalkozó vizsgálatoknak és a természetvédelemnek egyik külső bázishelye. Az itt található kiállítás a Hanság rendkívül gazdag Az Esterházy, azelőtt Délhansági Madárvárta (fotó: Nagy

madár- és rovarvilágából ad ízelítőt az

László 90-es évek)

érdeklődőknek. Az emeleti kiállító helyiségekben található több száz madár- és rovarpreparátum nemcsak látnivalóul, hanem a természetismerettel, környezeti neveléssel foglalkozó oktatóknak is hasznos bemutatóhelyként szolgál. Előzetes bejelentkezéssel látogatható. Az Öntésmajori múzeumban a Hanság Élővilága kiállítás tekinthető meg. A Hany Istók Kerékpáros Centrum százötvenötmillió forintos beruházásának Az Esterházy Madárvárta mai képe (fotó: Kiss Leizer Géza Károly 2016)

33

nyolcvan százalékát uniós és állami támogatásból fedezték. Az elkészült létesítmény szervesen illeszkedik a Pomogytól Rábakecölig tartó kerékpárúthoz, hiszen napjainkban divatját éli a kerékpáros-turizmus, a létesítmény jelentősen növeli Kapuvár vonzerejét. „Biciglivel menek, oda teszem ahová akarom, nekem motor, illyesmi nem kő, vüszök velem kukkert, meglátok em’madarat, megállok, megtávcsövezem.” (Nagy „döridombi” Ferenc) Az épületben konferenciaterem, internetkávézó, Tourinform-iroda, kerékpárkölcsönző és szerviz, valamint kétágyas szobákkal ellátott panzió kapott helyet, de itt van a Pátzaygyűjtemény és a névadóhoz, Hany Istókhoz kapcsolódó emlékek gyűjteménye is. A Hany Istók tanösvény kiindulópontja az Osli és Bősárkány között félúton található Esterházy Madárvárta. Az épület az ország egyik legrégebbi madárvártája, amely kiállítóhely is egyben. A madárvártától az út a fokozottan védett Csíkos Égererdő, majd az erősen elöregedett állományú Király-égeres mellett vezet a Király-tóig 5 km hosszban.

Helyhez nem kötött értékek A Hanság helyhez nem kötött értékét főképp az itt halászott halak, a vadásztatás-vadhústermelés, a kibányászott tőzeg, az itt termesztett biokultúrás növények, a biokultúrás és ridegtartásos állattenyésztés adják, illetve a Fertő tó területén a téli nádvágásból származó nád kerül értékesítésre. A sás és gyékényfonás ma már nem jelentős, megmaradt népi hagyomány, de régebben komoly értéket képviselt. Nem hagyhatók ki a Hansági akkor még nagyon tiszta vegyszer és szennyezés-mentes területeinek gyógynövényei, ritka és különleges gombái, melyek újbóli gyűjtése a területek folyamatos öntisztulásával ennek a lehetőségnek a visszatértét jelenthetik. Akkor még nem volt veszélyeztetett a túzokzsiba (fotó: Nagy László 80-as évek)

34

Közvetett használati értékek A vizes élőhelyek környezetünk legértékesebb, ugyanakkor legveszélyeztetettebb területei közé tartoznak. Jól tükrözik a környezet természetes tulajdonságait és állapotát, így megőrzésük és védelmük igen fontos mind ökológiai, mind társadalmi és környezetvédelmi szempontból. E területek hatékonyan képesek a szennyezőanyagok hatásainak csökkentésére, megkötik és tárolják a tápanyagokat. A vizes élőhelyek sajátossága az, hogy mély fekvésű terepalakulatokban – depressziókban – találhatók, amelyek termőképessége, biomasszája és biodiverzitása területi kiterjedésükhöz képest rendkívül nagy. A hidrológiai, biológiai és biogeokémiai funkciók számos értékkel látják el ezeket a területeket. A Hanság mocsarai a feltöltő szukcesszió során, labilis vízforgalmú, időközönként általában kiszáradó, vagy rendszeresen átöblítődő sekély állóvízként alakultak ki. A mocsarat a magasabb rendű növényzettel sűrűn benőttség jellemzi, amelyben kisebb-nagyobb nyíltvíz felületek is előfordulhatnak. A mocsarak alján szerves üledék halmozódik fel, amely részben anaerob módon lebomolva redukált vegyületek képződéséhez vezet, melyek a mocsárgáz, ennek összetevői a szén-dioxid, metán, kén-hidrogén, foszfin. Ezek buborékok formájában a felszínre törve néha begyulladhatnak, így a régi babonás emberek lidércfénynek hitték a jelenséget. A Hanságban dolgozó emberek hajnalban látták ezeket a felvillanó fényeket, de akkoriban még 7 m-es tőzegtakarók is előfordultak. Ezek a lángok okozhatták 1976-ban az ismert legnagyobb tőzegtüzet a Király-tó térségében. A nagy szárazság abban az időben ritka jelenség volt, ráadásul ez társult a vizek levezetésével, amellyel a tőzegbányászat folyamatosságát és a nemes-nyárasoknak szükséges földterületeket akarták biztosítani. Így a tőzegtakaró begyulladt, igen nagy tüzet okozott. Úgy tervezték eloltani, hogy a Hanság Főcsatornáról odavezetik a vizet, de annak szintje alacsonyabban volt, így egy öreg Kapuvári vadőr, Sej Imre javaslatára a Rábca átvágásával sikerült a víz odavezetése és a tűz eloltása, igaz ez egy hétig tartott a körbeszántás, egyéb munkák miatt. Hatalmas területek égtek akkor ki, az erről és még sok akkori eseményről Nagy László által készített rendkívül értékes fotódokumentáció sajnos elveszett. A területet árvizek is sújtották, de ezek soha nem jelentettek akkora problémát, mint a szárazság, mert a víz a Duna fele mindig utat talált, leszivárgott. Takács Károly muzeológus a Hanság víz és mocsárrendszerét igen jól mutatja be munkájában. A mocsarakhoz soroljuk az általában nádas, sásos vagy egyéb lágyszárú növényzettel borított fátlan mocsarakat. A mocsarak másik formája a fás mocsár, amely általában a szukcesszió előrehaladottabb állapotával jellemezhető. A lápoktól a vízforgalom, és a tőzegképződés hiánya különbözteti meg. A mocsarak a zavaró hatásokat csak kevéssé tolerálják, a lecsapolások és a vízszennyeződések hatására degradálódnak, vagy elpusztulnak.

35

Fátlan mocsár tavaszi hajtásokkal (fotó: Kiss Leizer Géza Károly 2016)

A lápok sekély, többnyire lefolyástalan állandó jellegű állóvizek, melyekben oxigénszegény, vagy anaerob viszonyok uralkodnak. Tőzegképződés jellemző rájuk, mert az elpusztult növényi részek csak rothadással képesek lebomlani bennük. A szerves anyag bomlás során szintén redukált vegyületek keletkeznek (metán, kén-hidrogén, esetenként foszfin). A lápok az állóvizek feltöltődésének előrehaladott stádiumát jelzik, amikor a magasabb rendű vízi növényzet a felület nagy részét már elfoglalta. A Hansági lecsapolások kedvező hatására előtérbe került a belvízmentesítés gondolata is és sorra épültek meg a belvízcsatornák. A Rába árvizeitől mentesített Hanságban más csatornákkal együtt Pomogyig (Pamhagen) kiépült a Hanság főcsatorna, a mainál lényegesen kisebb szelvényméretekkel. A főcsatorna megépítése és a belvízcsatornák sűrítése után a mezőgazdaság fokozatosan hódította meg az addig vízjárta területeket. A megváltozott gazdasági viszonyok kényszerűvé tették az addig megépített csatornák bővítését, szabályozó műtárgyak és új csatornák építését. A levezetőrendszer elemei, a Fertő-tavat és a Mosoni- Dunát összekötő Hanság főcsatorna és a Rábca, együttes hossza 63 km. Igen fontos szerepet tölt be a Hanság főcsatornán lévő Mexikópusztai zsilip, mely lehetővé teszi a Fertő-tó vízszintjének szabályozását és a tó lecsapolását, illetve a Mosonszentjánosi duzzasztó, mely biztosítja hasznosítási szempontból kedvezően magas vízszintek előállítását a Hanság főcsatornán. A levezető rendszernek hármas feladata van, biztosítania kell a Fertő-tó felesleges vizeinek, az

36

Ikva és a Répce természetes vizeinek, valamint a Rábca - Hansági belvízrendszer vizeinek a levezetését. E rendszerekkel a Hanság a terület vízgazdálkodásában tölt be fontos szerepet. A vízi élővilágnak, a wetland-nak is fontos szerepe van: tisztító, lebontó, ártalmatlanító, tápanyagmegkötő szerepet tölt be a természetes körforgásokban. A közvetett használati értékeket a táj ihlette kulturális értékek jelentik.

Vizes élőhely (Wetland) a Hanságban (fotó: Kiss Leizer Géza Károly 2016)

A Hany Istók című zenés mesejáték írója Büki Kiss Attila, zeneszerzője Katona Zsombori Pál, rendezője Smuk Imre. A mesejáték írója fontos nemzeti, európai tradíciókat vállalva, jellegadó nyugat-dunántúli hagyományokat őrzött meg.

Tőke Péter Miklós író, festőművész, „Hanyistók a láp fia” monda-regénye a Mezőgazda Kiadó és a Fertő-Hanság Nemzeti Park közös kiadványa. A Hanyistók és folytatása a Víziember egyetlen kötetben, is jól példázza a Hanság közvetett kulturális használati értékekeit. Istók alakját Jókai Mór is életre keltette „Névtelen vár” című regényében. Dr. Faragó Sándor néhai Kapuvári múzeumigazgató, helytörténész könyve Hany Istókról szintén ennek értékes példája, de az Öntési Múzeumban látható Papp Vilmos és Dr. Csapodi István könyve is a Fertő és Hanság Tájvédelmi Körzetekről. A Nyírkai jóslat legendáját Máté Imre Hanyi táltos írta le Yotengrit című könyvében, emlékkeresztet is állítottak neki. A leírás szerint a kereszt helyén, a Róka dombon estek transzba a táltosok, akik az ország sorsát a kapott üzenet alapján sok évre előre leírták. A jóslatot hét magyar táltos kapta 1946-47 körül Lápkumánja táltos szellemétől. 1947 nyarán hét táltos találkozott a nyirkai Hanyban, a Róka dombon. Nagy híváshoz mentek, ősök szellemét idézni a nemzetre zúdult bajok halmaza miatt. "Tudni akarták, meddig tart a nyomorúság, miképpen alakul a jövő. Áldozó tüzet raktak, segítették a lélek útján járót, ki szóval szólta az égiek üzenetét." A nyirkai jóslat bizonyossággá vált. Szavait igazolták az idők 2007 végéig - az utolsó rész ("még hatvan-hetven") kezdetéig. Ám 2007 telén nagy hívás érkezett a nyírkai Hanyba. A nemzet szellemi örökségének tanítói gyűltek egybe a hívásra a Rókadombon, ahol áldozó tüzet raktak. "Szert tartottak, segítették a lélek útján járót, ki szóval szólta a lélek üzenetét." A táltos emlékkeresztje (fotó: Kiss Leizer Géza Károly 2016)

37

..."A csősz tolvaj, a bakter rabló, a bíró cinkos. A különb nem viszi sokra, mert irigylik. Ki-ki rántja lefelé a másikat - az országot együtt. Lenézett népek mögött kullog a magyar! A nemzet talpa alatt röpülő szőnyeggé válik a föld!"... ..."Új kor veszi kezdetét minden égtáj felé, Yotengrit, az Ős-tengerek Istene nevében. A jó szomszédság törvénye győzedelmeskedik." (Nyírkai Jóslat, részletek) E tanulmány írójának gyermekkori emlékei, amikor a hatvanas években Hany Istókot a Kapuváron megrendezett népi táncjáték keretében hálóval kifogták először a Húsgyári vizesgödörből, később már a Kis-Rába folyóból, és azután a Váti-tóból. A Hany Istókot alakító Szajkovics Imre kapuvári lakos, Istókhoz még formájában is hasonló szerencsétlen sorsú ember, a GySEV társaság egyik vonatáról leugorva betonoszlopnak csapódott és meghalt.

Kifogták a „Hanyistókot” (fotó: Magyar Attila 2009)

A Kapuvári Néptáncegyüttes táncjátékában Hirsch Ernő szintén kapuvári lakos táncolta a főszerepet és alakította a „Hanyistókot”. E népi

hagyományt idézték fel újra 2009ben a Hany Istók fesztivál keretében a Hansági Király-tavon megrendezett zenés-táncos eseményen, melynek Hany Istók (Göndöcs József) hálóval történő kifogása volt a fő motívuma. Lovas szekértúra, gulyás party és a Király tói erdészlakban lévő fényképes tárlat megtekintése is a program részei voltak. A fesztivál megrendezésére a Norvég Civil Támogatási Alapból pályázaton nyert 63 000 Eurót a RábaközHanság Turisztikai Egyesület. A Látogatók a kilátónál (fotó: Nagy László 90-es évek) pályázat legfőbb célkitűzése volt a Rábaköz tájegységre jellemző természeti, kulturális örökség társadalmi értékének visszaállítása, a térség lakosainak, hétköznapjainak gyakorlatává tenni a hagyományok ápolását, a környezettudatosságot. A Hany Istók Legenda mindezen törekvés és a tájegység imázsának jelképévé, szimbólumává emelése. A projekt tevékenységeivel hosszú távon azt kívánták elérni, hogy a térség kulturális, öko- és aktiv turizmusa fellendüljön, adottságait a természet eredeti állapotának megőrzése mellett ki tudja aknázni, és a turizmus gazdaságszervező ereje növekedjen. A pályázat központi eleme a tájegységgel és a természettel újra harmóniában élő ember, aki ismeri szűkebb környezetét, ápolja és védi a tájtermészeti és kulturális értékeit, aktív szerepet vállal közössége önszerveződéseiben, fejlődésében. 38

Feltétlen meg kell említeni az itt élők tájnyelvét, tájszólását, melynek nagyon szép példája a táj, a Hanság szeretetének megvallása: „Amikor gyerek vótam a csatorna melletti gátőrházná, ott mint kisgulyás gyerek kilenctizéves lehettem. Mos meg azér gyüvök el, mer a sok rengeteg madár itt van e’ oszt a csöndességbe elnízeget az ember. Biciglire ülök, leszállok, az időmbül kitellik, mer’ othonn az ember elfárod az űdögelísbe. Itt meg a menísbe fárodok el, de osztán meg kipihenem magam. Szeretem a határt, mer itt éltem le az íletemet, a határba télen-nyáron. Szíp is én mondom bizony, bizony.” (Nagy „döridombi” Ferenc)

Lovastúra és múzeum a Hanságban (fotó: Magyar Attila 2000-es évek)

Kerékpártúrázni is lehet a legszebb vadvizes tájakon (fotó: Kiss Leizer Géza Károly 2016)

39

Remek kikapcsolódás a horgászat is (fotó: Kiss Leizer Géza Károly 2016)

Választási lehetőségi értékek

A bivalyok „szállása” (fotó: Kiss Leizer Géza Károly 2000-es évek)

Mind az itt lakók, mind az ide látogatók számára fontos a Hansági táj megismerése, de még fontosabb megőrzése az új generációk számára. Sokan, még a környékben lakók sem

40

ismerik igazán a ma még rejtett értékeket, az ártéri erdők, a láprétek, folyók és tavak fajokban gazdag változatos állat és növényvilágát. A Fertő-Hanság Nemzeti Parkot, illetve a környékbeli településeket évente legalább 200 000 látogató keresi fel. Fertőrákosnál, illetve Pomogynál (Pamhagen), a kerékpáros határátkelőhelyeken évente ennyi a regisztrált kerékpáros belépők száma. A védett területeket érintő diákturizmus átmenetet képez az ökoturizmus és környezeti nevelés között. 1991-es megalakulása óta a Fertő-Hanság Nemzeti Park jelentős szerepet vállal a tanulmányútra érkező diákcsoportok kiszolgálásában a szakvezetések, szállás megszervezése révén. Ennek oka az, hogy az ifjúság fogadókészsége a természetvédelmi ismeretekre különösen nagy. Évente mintegy 10 000 diák fordul meg a diákturisztikai programokon. Szürke marhák legelnek a Hanyi réteken (fotó: Nagy László A Nemzeti Park egyik igen 90-es évek) érdekes programja a Kalandos Hany, mikor terepjáróval behozzák a turistákat, 30 km-t is megtéve a legszebb, legérdekesebb területekre. Egyik ilyen a Bürkösfolt, ez egy régi Tsz gulyaállás, mely kaszáló és legelő volt, itt a 80-as években termelőszövetkezeti hús marhákat legeltettek. Ez a terület az óta nem tudott visszagyepesedni, ilyen gazos, de ezt a bürkös-csalánost szereti az óriás pöfeteg nevű dinnye nagyságúra is megnövő rendkívül jóízű gomba. A nemzeti parkok és védett területek óriási vonzerőt jelentenek a mai világban. A sok betegség, stressz, vegyszerek és mindazon problémák, melyek a mai embert sújtják, remekül elfelejthetők egy ilyen szép és érintetlen természeti környezetben. A Hanság csodálatos természeti értékei hosszú távon fenntarthatók maradnak, ha biztosítjuk az ehhez szükséges feltételeket.

A Hanság az ősi magyar tájat idézi (fotó: Kiss Leizer Géza Károly 2016)

41

Használattal nem összefüggő értékek Hagyomány vagy örökölhetőség értékei A hansági tájat megismerve a több évszázaddal ezelőttre jellemző ősi magyar tájat ismerhetjük meg. A táj története szorosan összefonódik az itt élt és élő emberek életével. A hagyomány és örökölhetőségi értékek jelentőségét mutatja a felsorolt múzeumok, a madárvárta, a tanösvény, Hanyistók legendája, a tájjal, mondákkal kapcsolatban megszületett zenei és szépirodalmi alkotások.

A szürke marha ma is a Hanyi rétek jellegzetes állata (fotó: Kiss Leizer Géza Károly 2016)

A már részletezett természeti értékek, az érintetlen, őshonos természet nagy rekreációs értékkel bír az ide ellátogató, túrázni vágyók és öko-turisták számára. Az ökoturizmus teljes kiépítésével lehetőség adódik a térség természeti kincseinek megismerésére és ezzel együtt a környezetközpontú szemlélet terjesztésére. A Fertő-Hanság Nemzeti Park kiépített túraútvonalakkal, tanösvényekkel az itt tartott különleges állatfajokkal próbálja kielégíteni a környezetbarátok, természetjárók igényeit.

A bivalyok nagyon jól érzik itt magukat (fotó: Nagy László 90-es évek) 42

A túravezetések, családi programok és egyéb foglalkozások betekintést adnak a térség kultúrájába, az érdeklődők megismerhetik a helyi művészeti alkotásokat és hagyományokat. A térségben a rekreációs üdülőturizmus válhat a gazdaság húzóágazatává, melynek további környezetközpontú fejlesztésével a jelenlegi látogatószám csökkenése miatti hátrányos helyzetből való kilábalás lehetségessé válik. Létezési értékek A Hanság gazdag élővilágú, egyedülálló fajgazdagságú terület. A védett ritka állat és növényfajok ma azért is találhatóak meg, mert az elárasztott területek, vizes élőhelyek ember által háborítatlan biztonságot nyújtanak az itt élő fajoknak. Először 1199-ben említette egy oklevél a Fertő tavat, melynek nagyobb része Ausztriához tartozik, magyarországi területe 82 km². Átlagos mélysége 60-70 cm, de a legmélyebb pontján is csak 160 cm-es a víz. A tavat változatos táj veszi körül, ami része a közel 20 ezer hektáros Fertő-Hanság Nemzeti Parknak. Közel 300 fészkelő, illetve átvonuló madárfajt figyeltek meg itt, magában a tóban mintegy 30 halfajta él. Vizében élvezet a fürdés, de csónakázni, vitorlázni, télen pedig korcsolyázni lehet a jégen. A Fertő-táj megőrzött építészeti egységét, a Fertő tó nádövezetét, egyedülállóan gazdag madár és állatvilágát 2001. évben az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította. Az Európai Unió Közösségi Jelentőségű Területei, a NATURA 2000 program keretén belül a térségnek olyan területei kerültek védettség alá, melyek az ökológiai funkciók mellett gazdálkodási egységekként is szolgálnak. A hálózat célja az eltűnéssel fenyegetett, kis kiterjedésű természetes élőhelyek hosszú távú fennmaradásának biztosítása. A Fertő-Hanság térségében a NATURA 2000 hálózat Különleges Természet-megőrzési és Különleges Madárvédelmi Területei is megtalálhatók.

43

A HANSÁG JÖVŐKÉPE Nagy László természetvédelmi szakértővel történt többszöri beszélgetéseink során ugyanúgy megálmodva, azonos módon képzeltük el a Hanság sorsát, jövőbeni lehetséges megújulásának útjait. Ennek természetesen sok formája lehet, amiben rendkívül jelentős, vezető szerepet játszik a Fertő-Hanság Nemzeti Park és annak lelkiismeretes, jól képzett szakembergárdája. Mi nem is a természetvédelmi-szakmai elképzeléseket akarjuk „felülmúlni”, befolyásolni, csupán két olyan lehetőségre hívnánk fel a figyelmet, melyek ezeket mintegy kiszolgálnák, a megvalósult és elképzelt árasztásos fejlesztéseket, a növény és állatvilág újbóli felélesztését egészen rendkívüli módon segítenének bemutatni, megismerni. Nem elhanyagolható szempont az üzlet, a profit, a befektetés lehetősége, ezt a megfelelő érdekek egyeztetésével, összehangolásával, az újonnan létrehozott természeti értékek megőrzésével az érintettek figyelmébe ajánljuk azért, hogy a turizmus ne tegye tönkre azt, ami értéket jelent, amiért létrejött.

Tanulmányút USA/ Florida Everglades National Park Az Amerikai Everglades Nemzeti Park meglátogatásának egyik célja volt, az ottani lehetőségek Hansági megvalósíthatóságának vizsgálata. A hasonlatosság hihetetlen, azzal a különbséggel, hogy az arányok, a körülmények, a lehetőségek mások, de azokat a hazai viszonyokra alkalmazva, kibővítve, az ottani helyzet ismerete alapján itt a Hanságban jóval több, színesebb, sokoldalúbb lehetne a megvalósíthatóság. Az Everglades Nemzeti Parkba a kijutás lehetősége Miamiból közúton kb. 25-30 perc alatt biztosított. A park központi fogadóállomásától a turistákat lapos, erős fémtestű mocsárjáró hajók szállítják, melyek benzinmotor erőforrású, légcsavar meghajtásúak. Rendkívül zajosak és az esetleges balesetekkor fennállhat a benzintartály sérülésének veszélye, a szénhidrogén környezetbe jutása általi jelentős szennyezés. Javaslatunk szerint a technika mai színvonalát és fejlődését tekintve ez a fajta közlekedési eszköz elektromos erőforrással, propelleres meghajtással ugyanígy megvalósítható, a Fertő tavat járó „ro-csók” rohamcsónakok mintájára, általam „mo-csók” mocsárjáró csónakok elnevezéssel. Az alacsony zajt keltő 6+1 személyes mocsárjárók 4 oldalon nyitottak lennének, amivel páratlan körpanorámát nyújtanának az utazók számára. A csónakra szerelt tető megvédene az intenzíven tűző naptól, az esőtől és UV sugárzástól. A tetőn elhelyezett napelemek adnák a meghajtási és segédüzemi energia forrását.

44

A Nyirkai Hany különleges bioszférájú vízi területei

A mocsárjárók kiindulási állomását az új kisvasúthoz kapcsolódva a Hanság legszebb, legértékesebb elárasztott, nyílt vizű mocsaras részén kellene kiépíteni, itt a Nyirkai Hany különleges bioszférájú vízi útjain lehetne bejárni ezt az újonnan elárasztott mocsaras területet, a vízi világ életének teljes körű látványával, annak zavarása nélkül. A „mo-csók” útvonalának pontos kidolgozásához környezet-, természet és tájvédelmi szakértők bevonása szükséges.

. Indulási állomás és mocsárjáró „mo-csó” Florida, Gator Park

45

Az Everglades Főcsatorna

A vízitúra akár a Hanságban is lehetne…

Tündérrózsák és szoknyás fák

46

A krokodilok sem hiányoznak

A természetőr bemutatója

(fotók: Kiss Leizer Géza Károly 2015)

A kisvasút visszaállítása A Hansági kisvasútra ismét nagy szükség lenne, de már egész más elgondolásból, nem a gazdasági haszon miatt, hanem azért, hogy a Hanság gazdag élővilágát, egyedülálló fajgazdagságát, ezt a csodálatos és egyedülálló természeti értéket különleges és környezetbarát közlekedési eszközzel tudjuk megtekinteni. A kisvonat már a régebbi időkben egyetlen közlekedési eszközként nem csak árut, hanem embereket is szállított, akik egyfajta információs közeget teremtettek, híreket hoztak-vittek falvak, majorok között a viszonylag zárt Hanyi világban. A kisvasúti kirándulások lehetnek egy, de akár többnaposak is. A szerelvény tartalmazhatna étkező, és bemutató kocsit az előadások megtartására, de akár hálókocsit is a magasabb igények függvényében. A természeti értékek valamint a környezet védelmének érdekében elektromos meghajtású kisvasúti járművekre lenne szükség. Az útvonal pontos kidolgozásához környezet-, természet és tájvédelmi szakértők bevonása szükséges. Terveink szerint a kiindulási állomás a Hany Istók Kerékpáros Centrum, új nevén Hany Istók Természeti Park lenne. A kivezető útvonal: A kisvasút a Hany Istók Kerékpáros Centrumból indulna (melynek neve javaslatunk szerint Hany Istók Természeti Parkra is változhatna), majd Kapuvár keleti oldalán a város határán kívül a Kis Rábát érné el. Mellette, a régi vasúti nyomvonalon kellene eljutni Öntésre a Hanság Élővilágát bemutató múzeumhoz. Onnan az Osli- Éger, Döri-domb, Rábca-parton menve a Bence égetőig, így haladva tovább az Öntési út mellett. Ezután pedig a Király-tó, Csíkos-éger, Mór rétek, majd a Hanság főcsatorna mellékét követve, a Hegyes-dombon keresztül a viperás Éger-erdős réteken át kiépítve a vasutat, Krisztina berekig

47

mehetnénk. De el lehetne jutni egészen a Szárvíz-vízicentrumig, ahol ez az újonnan elárasztott terület kerülhetne bemutatásra, az ott kiépített átszálló kikötő-állomás és a mocsárjáró hajók segítségével. A visszaút: Visszafele az Észak-Hanságból a 86-os út után 3-400 métert haladva a Hanság főcsatornáig és amellett haladva tovább, a Dél-Hanságban Oslinál kapcsolódva vissza a kivezető útra. Így egy hurok végű, önmagába visszaforduló vasúti pálya formájában a legjelentősebb, legszebb területeket lehetne bejárni. Az állomásokon bárki le- és felszállhatna, a látnivalóknak annyi időt szánva amennyi a látogatót érdekli, hasonlóan a Grand Canyon: Ranch – Skywalk - South Rim - Eagle and Guano point állomásai között 20 percenként keringő buszokhoz. (az utolsó „Istókot” nem lekésve!) A kisvasútról könnyen elérhető, látogatásra érdemes pontok:            

A Nemzeti Park központja Sarród, Kócsagvár Esterházy Madárvárta Öntésmajor Múzeum Mexikó puszta, Kistölgyfa-major Bivaly csorda, szürke marha gulya Hanság Főcsatorna Mór rétek, madár erdő Vízimadarak kilátója a Fertő tónál Bősárkány-Szárvízi elárasztás, Nyirkai Hany Király-tó és erdészház Csíkos Éger Szárvízi tervezett átszállási hely a mocsárjáró csónakokra

Az elektromos meghajtású, általam „Istók”-nak elnevezett kisvasúti járművek megvalósításának jövőképe egy magyar fejlesztés, ami teljesen környezetbarát, és a várható beruházási, fenntartási költségek sem lennének elviselhetetlenül nagyok, az újra megépítendő Hansági kisvasút számára. Az akár 30 utas szállítására is alkalmas napelemes motorkocsi mindkét oldalán kialakított vezető ülés előtt nincs hagyományos irányítópult. A járművezérlés digitális, PLC alapon, intelligens HMI-vel történik, ahol a kisvasút operátora érintő-képernyő segítségével irányítja a motorkocsit és a kiegészítő berendezéseket. A monitor mellett egy kisméretű botkormány is segíti a kocsi vezérlését. A teljesen hangtalanul közlekedő, maximum 25 kilométer/óra sebességgel haladó kisvonat megjelenésében is különleges: a szerelvény 4 oldalon nyitott, amivel páratlan körpanorámát nyújt az utazók számára. A tető megvéd az intenzíven tűző naptól és UV sugárzástól, az esőtől. Az ott elhelyezett napelemek adják a meghajtási és segédüzemi energia forrását. Az alacsonypadlós kivitel a mozgáskorlátozottak, kerekes székes utasok szállítását is lehetővé teszi a kiszerelhető üléssor helyén. Az elektromos meghajtású motorkocsi a Hansági Tájvédelmi Körzetben kitűnően alkalmazható, mert a lehető legkevesebb energiával és környezeti terheléssel üzemeltethető. Az aszinkronmotor meghajtású (Pmax. 11 kW) kisvasúti jármű számára a szükséges hajtóenergiát (a külső hálózatról is tölthető 12 darab 12 V 240 Ah savas ólom akkumulátoron kívül) a tetőre szerelt nagyméretű 6 darab korszerű 225 W-os Si-Mono napelem is biztosítja.

48

A kisvasút visszaállításának programja nem veszélyeztetne semmit, ellenben segítene a Hansági mocsárvilág természeti értékekeinek megismerésében. A csendet nem zavarva, a tájat megtöltené élettel és teljessé tenné azoknak a tájképi értékeknek a megismerhetőségét, amik hosszú időn keresztül gyönyörködtetnének, felüdülést, pihenést jelentenének nekünk és még sok utánunk következő generációnak. Az itt felvázolt két újabb turisztikai lehetőség és látványosság kiegészítené a már létező és jól működő kerékpáros és lovas túrákat. Kapcsolódna a Hany Istók Tanösvényhez, Öntési Múzeumhoz, Madárvártához, az újonnan elárasztott területekhez és a Hanság eddig feltárt természeti értékeihez, sokszínű élővilágához, de azokat sokkal közelebbről, bensőségesen és teljes körűen mutatná meg. Vissza lehetne hozni azt a vendég és turistaforgalmat, ami egykor komoly gazdasági hasznot is jelentett. Olyan forgalma volt itt a csoportoknak, hogy az egész napi programjuk után a késő esti órákban még diavetítéses előadást is tartott nekik Nagy László, az akkori Hanság Szálló és Étterem halljában. Ő volt ennek az üzletháznak a vezetője főállásban, úgy is hívták: a „madaras pincér”. Mára jelentősen visszaesett a látogatók, érdeklődők száma, többszöri kint jártunkkor szinte nem is találkoztunk emberekkel. 15 évvel ezelőtt napi 7 csoport is látogatást tett ide, még Amerikából is jöttek érdeklődők. Ez a másik nagy lehetőség, az egyre túlnépesedő, agyonzsúfolt világunkban egy ilyen elzárt, csendes, nyugodt helyen való „kikapcsolás”, a rekreáció, a természeti jóllét (wellness).

Nem azt kell leírni mi az amit ma nem láthatunk a Hanságban, hanem azt, mi az amit kellene látni...mi az amit szeretnénk látni... (fotók: Kiss Leizer Géza Károly 2000, 2016) 49

A „madaras pincér” (fotó: Kiss Leizer Géza Károly 2016)

„Még mindig engem keresnek, de a lacibácsinak má’ nem hiányzik, ő már nem tud, ha akarna, sem tudna vezetni. Mondom az újaknak, ne azon keseregjél, hogy nem téged keresnek, hanem tegyél meg mindent, hogy téged keressenek, ne azt mond el, neked milyen nehéz, mert akkor hogyan legyen a csoportodnak lelkülete. Az én korszakom lejárt, ez már a te korszakod, én boldog vagyok, ha te százszor jobban csinálod. ” (Nagy László) „Ott születtem, a hanyi por lepte be a fejemet 44-ben, mikor anyám nem tudott megfüröszteni a Király tónál, aztán mikor 60 év mulva benéztem hozzá a Hanságból visszafelé jövet, azt mondta: Fiam má megin’ beleivódott a hanyi por a szivedbe.” (Nagy László) „Tényleg így volt, így is éreztem, meg így is cselekedtem, soha nem azért, hogy elismerjenek. Ezt meg is kaptam a sorstól, nagy ajándék volt… ” (Nagy László) Mindezektől függetlenül Nagy László megkapta a Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkeresztet és a Pro Natura díjat életművének, munkásságának elismeréséül. Az álmok azért vannak, hogy megvalósuljanak…

50

Napelemes Istók motorkocsik járhatnák a vízi világot… (design: Kiss Leizer Tamás Péter)

Az újraépített kisvasútról elérhető lehetőségekkel a világon egyedülállóvá válhatna a Hanság, még az Everglades National Parknál is különlegesebbé…(design: Kiss Leizer Tamás Péter)

51

ÖSSZEFOGLALÁS „Az az igazság, megeszi az ebídet, kicsint el gyün-megy: hát asziszem én menek. Mondom neki: má megin? Megin. Osztán akkor mire öt óra van, arra hazaír.” (Nagy „döridombi” Ferencné, Jolán) „Én mindenféle könyvekből tanultam meg az én világomat. 1921-ben volt az utolsó sáskajárás Magyarországon, mindent azokból a könyvekből szedtem ki, de hát szégyent nem vallott velem senki. Amennyire lehetett igyekeztem; és ha már a Hanság leheletét érzem, boldog vagyok. Kiülök a Rába partra, mikor látom, ahogy megy a Rába, még a könnyeim is előjönnek. Megy a Rába a Hany felé, én meg itt maradok… De az álmaimban ott járok most is, a Hansági vizeken, meg réteken.” (Nagy László) „Akkor meg mért nem teszel le egy ladikot Laci bácsi, aztán leeveznénk egész a főcsatornáig, az lenne ám az igazi, ha Te vezetnél bennünket a vizek járásán…csak egy kis csónakkikötő kellene, mert az utak még megvannak.” (Kiss Leizer Géza Károly)

Kárókatonák (kormoránok) a Nyírkai Hanyban (fotó: Kiss Leizer Géza Károly 2016)

Félteni és óvni kell a Hanságot, eme megőrzendő természeti kincsünket, hogy azt a későbbi generációk is élvezhessék. A táj nem csak önmagában csodálatos jelenség, hanem annak látványa, élővilága, főleg az itt élő különleges fajok gazdagsága, mindenféle hatása, a

52

táj nyelve, dalai, az általa megélhető élmény annyira páratlan, hogy megőrzése mindannyiunk egyetemes érdeke, erkölcsi kötelessége. A Hansági területek tervezett fejlesztése tekintetében olyan iránymutatást kell alkalmazni, ami elkerüli a felesleges funkciókat, megtartja a hagyományokat, megőrzi és nem zavarja a csendet, nyugalmat, a természetes fényviszonyokat. Fontos tehát a Hanság minden lehetséges módon történő megóvása, természeti értékeinek megismertetése, hogy azok minél tovább fennmaradhassanak a jelen és a jövő nemzedékeinek. A Hanság által képviselt természeti javakat és történelmi értékeket a társadalmiturisztikai szükségletek kielégítésére úgy kell felhasználni, hogy az ne a fogyasztás bármi áron történő növelését, a befektetett tőke hozamának kiterjesztését szolgálja, hanem az általunk megfelelően szűrt, gondos előrelátó környezetmérnöki tervezést és a hosszú távú környezeti fenntarthatóságot vegye elsődlegesen figyelembe.

A Hanság Főcsatorna (fotó: Kiss Leizer Géza Károly 2016)

53

KÖSZÖNET Mindazoknak, akik őszintén, nyílt szívvel és lélekkel, minden tudásukkal segítették munkánkat. Nagy László Dr. Németh Kálmán Nagy „döridombi” Ferenc Mihálka Jenő Szakács Imréné Németh Árpád Prof. Dr. Moser Miklós Papp Vilmos Kiss Leizer Tamás Péter Fertő-Hansági Nemzeti Park Sarród Hany Istók Kerékpáros Centrum Kapuvár Lamar Panzió Kapuvár Flóra Fürdő Kapuvár Enviworld Környezetvédelmi Mérnökszolgáltató Kft. Budapest Szakmai lektorok: Nagy László természetvédelmi szakértő Szakács Imréné okl. ált. isk. tanár Dr. Németh Kálmán okl. agrármérnök Prof. Dr. Moser Miklós okl. vegyészmérnök, az MTA doktora Kiadó: Enviworld Környezetvédelmi Mérnökszolgáltató Kft. 1183 Budapest, Széchenyi u. 9. Kiss Leizer Géza Károly ügyvezető igazgató 06-30-222-8062 T-Mobil http://kornyezet-mernokok.hu E-mail: [email protected] :

Írta, az interjúkat készítette, a dokumentumot összeállította: Kiss Leizer Géza Károly PhD s. MSC okl. környezetmérnök, okl. környezetvédelmi szakmérnök Környezetvédelmi szakértő, a Magyar Mérnökkamara tagja

54

„Nem sok üresjárat volt az életemben, de sokkal teljesebb lehetne, ha újra kezdhetném”. (Mihálka Jenő)

„A kommentárt jól fogalmazd meg öcsém, igen jól fogalmazd meg komám!” (Baranyai János Borax)

„Szeretem a határt, mer itt éltem le az íletemet, a határba télen-nyáron.” (Nagy „döridombi” Ferenc)

55

"A létért való küzdelemben világos hogy vannak gyengeségeink, de legalább minden nap egy rosszal kevesebbet tegyünk". (Nagy László)

„Az életed hosszát és teljességét az elvégzendő feladatok súlya, nagysága határozza meg.” (Kiss Leizer Géza Károly)

56

Napnyugta a Fertő-Hanságban (fotó: Kiss Leizer Géza Károly 2000-es évek)

A dokumentum elsősorban elektronikus formában jelenik meg, nyitva hagyva ezzel a folyamatos fejlesztés, javítás, bővítés lehetőségeit. Várjuk az ezzel kapcsolatos véleményeket, kiegészítéseket, hozzászólásokat. : 06-30-222-8062 T-Mobil E-mail: [email protected] Enviworld Környezetvédelmi Mérnökszolgáltató Kft. http://kornyezet-mernokok.hu

Amennyiben mégis kinyomtatná a tanulmányt, kérjük azt környezetbarát, vagy újrahasznosított papírra tegye.

A Rábca és környéke is horgászok kedvence (fotó: Kiss Leizer Géza Károly 2016)

57

EPILÓGUS Sokat gondolkodtam, megéri-e mindez, a sokévi befektetett munka, tanulás, kutatás. A ma emberét elsősorban az anyagi javak mindenáron való megszerzése, nem a természetikörnyezeti értékek érdeklik. Sajnos a mai kor embere a saját valós érdekeit sem fedezi fel, nem becsüli meg, csak a mának, a pillanatnyi, olcsón megszerezhető örömöknek él. Örök törvény, hogy a történelem megismétli önmagát, lám amiért több száz éven át küzdöttek az emberek, - a Hanság lecsapolásáért – most ezt a folyamatot vissza akarják fordítani, az elárasztásért harcolnak. Megszüntették a vasfüggönyt, a legújabb kori népvándorlás miatt azt vissza kell állítani, felszedték-felszámolták a kisvasutakat, most újakat építenek. Jól tudom, a nem jó irányba tartó folyamatok, az emberi társadalom fejlődési irányvonalának háttere a politika, az önző egyéni érdekek, lobbyk, pénz, kapcsolatok. Korunkat globalizációs trendek uralják, a fejlődési perspektívák divergenciái, a territoriális integritás, az erkölcsi szabadosság, a szeparatizmus, a nacionalizmus, a sovinizmus és még sok egyéb nemcsak elbizonytalanítja, hanem jószerint lehetetlenné teszi az emberi társadalmak töretlen, környezetbiztonságnak is eleget tevő hosszú távú fejlődését. Sajnálatos az is, hogy a nemzeti médiák révén a semmilyen erkölcsi korláttal nem rendelkező, sokszor gátlástalan negatívumok a társadalmak tagjaihoz bármilyen mélységben eljuthatnak. A világhálón pedig teljesen szabadon áramolhatnak azok az információk, melyek birtokában bárki ideológiát, bombát, fegyvert gyárthat, az azokhoz szükséges anyagokat be, illetve megszerezheti. A biztonsági kihívások univerzálódnak, a bel- és külbiztonság sem választható már el egymástól. Az egészen kis helyi identitású csoportoktól a legnagyobb és legerősebb nemzetekig, az érdekérvényesítési törekvések legmeghatározóbb tényezőjévé az erődemonstráció, a vég nélküli fegyverkezés válik. Mindezek és az élethez szükséges források apadása miatt a mai geostratégiai, biztonságpolitikai jellemzők a kölcsönös függőség, bizonytalanság, az egymásra utaltság és sérülékenység. Ezek mai társadalmunkban a megzavart környezet egyértelmű bizonyítékaiként nyilvánulnak meg. A világszerte érzékelhető visszalépés, stagnálás, majd hirtelen előrelendülés kiszámíthatatlan folyamatai befolyásolják a környezet és társadalom jóllétét, ezekhez kapcsolódó biztonságérzetét. A fékevesztett fogyasztás és birtoklás vágya helyett ökológiailag megfelelő, méltányos és felelős, hosszú távon fenntartható szabályozott keretek között kellene élnünk. A katasztrofális változásokat jósoló előzményeket már évtizedekkel ezelőtt feltárták: A mai napig igaz a II. Vatikáni Zsinat (1962-65) megállapítása, miszerint „az emberiség még sohasem volt ennyire bővében javaknak, energiaforrásoknak, és gazdasági hatalomnak, ám a Föld lakóinak óriási hányada még mindig éhezik, és nélkülözések közt gyötrődik. Ellentéteket idéznek elő a nyomasztó népesedési, gazdasági és társadalmi viszonyok, a fajok, a különböző társadalmi csoportok, a bőségben élő és a szegény nélkülöző népek, vagy az egymást követő nemzedékek közt felmerülő konfliktusok”.

58

A Római Klub első elnöke Aurelio Peccei vészt jósló szavai napjainkra szintén teljesen helytállók. „A népesség fékevesztetten szaporodik, a népek között szakadások támadtak, nem érvényesült a társadalmi igazság elve, rengetegen éheznek vagy rosszul tápláltak, nagy a szegénység, sok a munkanélküli, az emberek megőrülnek az anyagi növekedésért, miközben fulladoznak az inflációban”. De ha figyelemmel kísérjük a Worldwatch Institute jelentéseket (2006-2015), ezek is arról szólnak, hogy olyan világban élünk, ahol a munkakorú népesség 30%-a nem kap munkát, ahol 600 millió ember nem jut egészséges ivóvízhez, ahol 1 milliárd felnőtt nem tud írni-olvasni, ahol 800 millió ember rendszeresen éhezik, ugyanakkor 1,6 milliárd ember túlsúlyos. A Földön 100 millió hajléktalan él, évente 3 millió gyermek hal meg a védőoltások hiánya miatt, évente 9 millió ember és óránként 300 gyermek hal éhen. Ugyanakkor a globális katonai ráfordítások, az 1046 Mrd dollár 2 %-ának megfelelő összeg, évi 20 milliárd dollár elég lenne, hogy a világon mindenki alapfokú oktatásban, egészségügyi szolgáltatásban, biztonságos ivóvízben és megfelelő táplálékban részesüljön. Meg kell gondolnunk azt is, teljesen elvegyük-e az életteret a természettől... A ma élő egyre erőszakosabb, politikai indíttatású, territoriális, poligarchális, gátlástalan, minden erkölcsi korlátot felülíró hímek által irányított több mint 7 milliárd ember tudatán kívül kegyetlen módon, egyre erőteljesebben terjeszkedik, legújabban nem is városokba, hanem erdőkből, ligetekből, vízpartokból, érzékeny természeti területekből kisajátított, bekerített, őrzött-védett, luxus-lakóparkokba költözik. Ma már a mezőgazdasági termőtáblákat villanypásztorokkal védik, az erdőket lesorompózzák, bekamerázzák (de nem csak ezeket, hanem az általunk még bejárható élettereket is), vegyszerekkel kezelik, a vadakat, a kultúrnövényeket mesterségesen táplálják, génkezelik, etetik. A speciális fajoknak egyre kevesebb az életlehetőségük, a vaddisznó, a szarka, a vándorsólyom, a fácán bekényszerül a városi környezetbe, jönnek és teret hódítanak az özönnövények (mint például a Japán Keserűfű). A 70-es években még a szövőlepkék, hernyók ellen harcoltunk, ma hol vannak, hova tűntek ezek? Helyettük a mindennek ellenállú vírusok, baktériumok, az általuk terjesztett leküzdhetetlen, gyógyíthatatlan betegségek hódítanak, elháríthatatlanul, megállíthatatlanul támadnak. 1968-ban Aurelio Peccei által alapított Római Klub húzta meg először a vészharangot, de szükségét érzem ennek megismétlését, a Magyar Biztonságtudományi Klub életre hívását, mindezen világot rengető problémák másodszori feltárására, az elmúlt idők figyelmeztető jelzéseinek újonnan megismételt kinyilatkoztatására.

A II. Vatikáni Zsinat és Aurelio Peccei (forrás: Internet)

59

Mindezek ellenére, a fent leírt felvetések válaszra váró kérdéseinek megválaszolására, azért, hogy ismét felélesszem a Hanság Jó Szellemét és újra kigyulladhassanak a múltban élt és ma is élő lápi lidércfények, mégis útjára indítom e dokumentumot, a szakértők, barátaim és saját magam gondolataival, melyek mielőbbi megvalósítására mindenkinek segítő, jó szándékú közbenjárását kérem.

A Hanság virága és szelleme (fotó: Nagy László 90-es évek)

Fecskefészek Nagy Ferenc portáján (fotó: Kiss Leizer Géza Károly 2016)

60

Előrelátó környezetmérnöki tervezés és hosszú távú környezeti fenntarthatóság (fotó: Kiss Leizer Géza Károly 2016)

Hanyi „kincsek” Nagy Ferenc portáján (fotó: Kiss Leizer Géza Károly 2016)

61

FELHASZNÁLT IRODALOM: Moser Miklós prof. dr: Körforgások a természetben és a társadalomban Csete Mária dr: Környezetértékelés BMGE Szlávik János prof . dr: Környezetgazdaságtan Szerényi Zsuzsanna dr: A természetvédelemben alkalmazható közgazdasági értékelési módszerek Csete Mária dr: Vidéki térségek szerepe a régiók versenyképességében Illés Iván dr: Regionális gazdaságtan - Területfejlesztés Jövőkereső: A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács jelentése a magyar társadalomnak Moser Miklós prof. dr - Pálmai György dr: A környezetvédelem alapjai I-II Szlávik János prof. dr: Fenntartható környezet- és erőforrás-gazdálkodás Kósi Kálmán dr - Valkó László dr: Környezetmenedzsment Timmermann, T., Margóczi, K. Takács, G. & Vegelin, K. Restoring Peat Forming Vegetation By Rewetting Species-Poor Fen Grasslands: The Role Of Water Level For Early Succession Local authorities and theirpartners Sustainable Development Commission Takács Gábor, Margóczi Katalin, Bátori Zoltán: Vegetációváltozások egy nagy kiterjedésű hansági vizes élőhely-rekonstrukción A Világ Helyzete (Worldwatch Jelentések) A mi kezünkben a fenntartható jövő (EU jelentés) Subject of Chapter 21 of Agenda 21 Fourth International Conferenceon Sustainable Devlopment and Planning Zsebedics József: A kapuvári egyház története Kapuvári Újság: Báró Berg Gusztáv Ecosystems analysis, protection and remediation Seventh International Conferenceon Ecosystems and Sustainable Development Margóczi, K., Takács, G., Pellinger, A. & Kárpáti, L.: Wetland reconstruction in Hanság area (Hungary) Pölöskei Sándor: Kapuvár Város bemutatása Dr Faragó Sándor: Mi lehet az igazság Hany Istók körül Dr Csapodi István-Papp Vilmos: A Fertő tó és a Hanság Csuka István: A Hanság turisztikai ajánlata Sárközi Rudolf: Üzentem a Kapuvári bírónak Géza Károly, Kiss Leizer: River and sea traffic safety issues regarding waste generated during disasters Duna Televízió Hanság Geo-Film produkció MTV 1972 Kisvasutak Filmsorozat: A Hanyi vonat Magyar Filmhíradó Archívum http://www.ferto-hansag.hu/fhnp_ismerteto http://hu.wikipedia.org/wiki/Hans%C3%A1g http://images.google.hu/images?q=hanság&oe http://www.kapuvar.hu/varos/hanyistok/ http://www.fesztivalirodagyor.hu/mgy/toke.html http://w3.sopron.hu/netelkedo/3/v23/bukiat.html http://www.aquadocinter.hu/themes/Vandorgyules/pages/3szekcio/szilbekne.htm http://kapuvar.blog.hu/2009/12/16/kisvasut_kisfilm http://www.kapuvar.hu/_site/doc/catalog312612/integralt_varosfejlesztesi_strategia.pdf http://www.iranymagyarorszag.hu/esterhazy_madarvarta/I310458/ http://kapuvar.blog.hu/2010/01/29/beszelgetes_vigh_janossal

62

http://www.freeweb.hu/gmarc/elveszett/kapuvar/kapuvargv1.html http://fhnp.nemzetipark.gov.hu/_user/downloads/npi/Fejlesztesi_terv_FHNP http://kapuvar.blog.hu/2009/08/25/onok_kertek_a_a_hansagnak_reggeli_gyonyerosege http://www.fertopart.hu/ferto_hansag_nemzeti_park.html http://www.wessex.ac.uk/09-conferences/sustainable-development-2009.html http://www.sd-commission.org.uk/pages/local-government.html http://www.un.org/esa/dsd/susdevtopics/sdt_wastsoli.shtml http://www.ipolyerdo.hu/napelemes_kocsi https://www.google.hu/search?q=swamp+boat&source=lnms&tbm=isch&sa=X&ved http://www.miamiandbeaches.com/places-to-see/everglades?&gclid=CNeRkeXEocoCFYPnwgodPgoKAg http://fhnp.nemzetipark.gov.hu/_user/browser/File/Fenntartasi%20tervek/Hans%C3%A1g/HUFH30005% http://fhnp.nemzetipark.gov.hu/nyirkai-hany http://horgaszjegy.hu/vizek/htmls/hansagi_focsatorna https://www.google.hu/search?q=%C5%91rtornyok+hans%C3%A1g&source=lnms&tbm=isch&sa=X&ved https://www.google.hu/search?q=m%C5%B1szaki+hat%C3%A1rz%C3%A1r+sopon&source=lnms&tbm=isch http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:lwUDJJsaL0IJ:www.panoramio.com/user/5805552/tags https://www.google.hu/search?q=hansag&tbm=isch&tbo=u&source=univ&sa=X&ved=0ahUKEwj9nrKTibPKA https://www.researchgate.net/profile/Takacs_Gabor/publication/269683334_Vegetcivltozsok_egy_nagy_ https://www.facebook.com/media/set/?set=a.174686202582706.56291.174653485919311&type=3 http://ayurvedika.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=288:nyirkaijoslat&catid=95:joslatok&Itemid=143

A táj látványa felejthetetlen élmény… (fotó: Kiss Leizer Géza Károly 2016)

63

Szakmai lektori vélemények Prof. Dr. Moser Miklós okl. vegyészmérnök, az MTA doktora Kiss Leizer Géza Károly: A Hanság értékei c. összefoglaló munkájáról Az összefoglaló munka a világörökség részét képező, Magyarország kiemelkedő szépségű vizes tájegységének komplex értékeiről szól. E különleges természeti környezet iránti szeretetet is ébresztő mű, látogatási célpontként is különlegességet rejt magában. A fellelhető tudományos munkák, népszerűsítő könyvek, filmek, fotók és riportok mondanivalói egységbe foglalva mutatják be ezen ősi hazai tájegység minden értékét. Az összefoglaló munka nevükön szereplő egyéniségei (pl.: Nagy László), más szereplői különkülön is sajátos jelleget kölcsönöznek e vállalkozásnak. Megismerhetjük e tájegységek eredeti állapotának korszerűsített formában való visszaállítására vonatkozó javaslatokat is. A Hanság természetföldrajzának, helytörténetének ismertetését az alaposság és a gördülékeny stílus jellemzi, Hany Istók legendáját végigolvasni különleges élményt jelent. A történelmi szemlélet az összefoglaló munka nagy érdemeihez tartozik. A gazdasági értékösszetevők színes, gazdag sokfélesége e tájegységben található meg. A Hanság értékei pótolhatatlan részeként kell értékelni a magvas gondolatok, élettapasztalatok ízes tájszólásban való megjelenítését is. Egy széles látókörű, képzett szakember sokoldalú, átfogó, különleges rendeltetésű munkája megvalósítja azt a már feledésbe menő igényt: „gondolkozz globálisan, cselekedj lokálisan…” A szülőföld és a természet szeretete adta meg ehhez a nélkülözhetetlen kiinduló alapot. A szerző komplex adottságai, aktivitása a jelenlegi globális katasztrófát előrevetítő természeti-társadalmi világválságban különösen fontosak és hasznosak. Figyelembe véve, hogy a szerző műve a tavaszi természetfotózás képeinek beillesztése után kerül véglegesítésre, a részletek pontosítására és finomítására vonatkozó javaslataimat ennek ismeretében teszem meg (pl.: az irodalmi forrásmunkák szabályszerű megadása, az egyes fejezetrészek, ill. fejezetek összeillesztésének rendszere, stb.).

Budakeszi, 2016. február 16.

Prof. Dr. Moser Miklós okl. vegyészmérnök az MTA doktora

Szakács Imréné okl. ált. isk. tanár Reálisnak tartom. Élvezettel olvastam, sokan vannak, akik szívesen tudomására hozzák mindazoknak a honfitársaiknak ezen ismereteket, akik nem jártak eddig itt. Valószínűnek tartom, hogy kedvet kapnak az olvasottak alapján országunk e szép tájának megtekintésére, megismerésére. Nagy László természetvédelmi szakértő A Hanság Értékei című dolgozat a teljességre törekedve hű képet nyújt a múlt, a jelen, valamint a jövő történéseiből. Az anyag rávilágít arra, hogy milyen lehetőségek megvalósításával lehetne még vonzóbbá tenni a táj értékeit. A dolgozat hozzájárul a természeti és kulturális értékek még gazdagabbá tételéhez, hangsúlyozza azok megmaradásának szükségességét. 64

Nagy örömmel adtám át eddig még nem publikált képeimet, hiszen azok azt fogalmazzák meg, amit akkor átéltem, remélem ezek is hozzájárulnak az anyag értékeinek növeléséhez. A szerző a Fertő-Hanság Nemzeti Park érdekeivel azonosulva és együttműködve képzeli el a további tennivalókat azért, hogy még nagyobb kinccsé váljon a táj és annak örök értékei a régió és hazánk számára. A dolgozat távlatot ad a jövő fejlesztési lehetőségeiből is, az elképzeléseket úgy vázolva fel, hogy a természeti és kulturális értékek az eljövendő generációk számára is megmaradjanak, gazdagodjanak.

Elküldött levél Nem a Rangot, az Embert szólítom meg és arra kérem, ne egy tudományos igényű lektorációt, csak pár mondatos saját véleményét mondja el erről a Hanságot bemutató munkáról, ami nekünk szülőföldünk, múltja- jelene-jövője szívügyünk.

Eddig beérkezett vélemények, hozzászólások „Nagyon szép munka, jó hosszú, sokat lehet belőle tanulni. Összegezve csak gratulálni tudok...” „Legmélyebb tiszteletem jeléül emelem meg nemlétező kalapom. Őszinte tisztelettel kell adóznom Nagyságod előtt. Nem gondoltam volna pár évvel ezelőtt, hogy ilyen átfogó tanulmány írójának lehettem kollégája, és mondhatom magam a barátjának. (Remélem!) Bizonyára rengeteg munka áll mögötte. Én tudom már régóta, hogy nagy odafigyelés kell a tökéletes munkához, ami talán kifelé nem is látszik. A tehetség az Isten adománya, de önmagában még kevés. Szívós elszántság és kitartás kell, hogy az ember, mint egy szürke eminenciás elvégezze a munkát amit útjául kijelölt magának. Sarkallt nyilván az is hogy maradandó emléket alkoss szűkebb hazád mindennapjairól, környezetéről. Mindarról, amit meg kell

65

őrizni az utókor számára. Ezek az értékek jelentik a jövőt. A fiatalok tudásának gyarapodását és látókörének szélesedését. Ezen keresztül a szeretet a haza iránt, és szűkebb pátriánk megbecsülése jelzáloga lehet egy szebb és jobb világnak. Ha eljut az emberek tudatáig, hogy mindezt meg kell becsülni, tovább építeni, akkor van remény arra, hogy fennmarad a magyarság. Természetesen most tisztségemnél fogva próbálom építeni azt a közösséget amire az emberek felhatalmazást adtak az elmúlt választáson. Remélem az évek múlása bizonyítja, hogy volt eredménye a munkámnak, ami nem annyira kézzel fogható mint ez az írás. Én most azért teszem mindezt, mert él bennem a szeretet a szülőhelyem iránt is, igaz nem sokat tettem érte, hiszen keveset tartózkodom ott. Nem a rang, hanem az ember próbálta leírni ezt a néhány gondolatot.”

„Köszönöm a megtisztelő anyagot. Átfutottam, még sokszor tanulmányozom, ugyanis nekem ez ismeretlen volt eddig. Az 50- es években a barátaim középiskolások beszéltek a KISZ táborról. Sajnos én onnan is ki voltam zárva. Ez az anyag nagy értéket képvisel. Komoly tanúsítvány, így megalkotása maradandó tanulmány sokunk számára.” „Ez a vasút tényleg támogatást érdemelne.” „Tengermély tiszteletem, ez igen! Leesett az állam is. Hogy is lehetne erre a hat év gyűjtő , szerkesztő munkájára pár mondatban reagálni. Én biztos vagyok abban, hogy megérte a fáradozást és a vizionált jövőkép pedig igenis cselekvésért kiált. Nagyon jó ötlet lenne pl. újra indítani a kisvasutat is. De a most még háborítatlan táj remélem, hogy nem egy profitorientált, esetleg külhoni társaság kezelésébe kerül, mert akkor biztosan megfordul Hany Istók a nyugvóhelyén. És az lenne csak a kisebbik baj. Adjon az Isten erőt, a folytatáshoz.”

66

„Nagy örömmel és érdeklődéssel olvastam végig a Hanságról szóló munkádat. Tartalmas és értékes olvasnivaló. Nagyszerűnek tartom, hogy a személyes élményeid, ill. a Hanyt jól ismerő és szerető emberek gondolatait is belefogalmaztad és nem a tudományos "elefántcsonttoronyból" közelítetted meg a témát. Őszintén kívánom, hogy a jövőre vonatkozó elképzeléseid, álmaid valóra válhassanak.” „Gratulálok! Igényes, jól összeszedett érdekes mű!” „Igényes szép munka! Vasutasként természetesen a kisvasúti rész nagyon kedvemre való volt. De különösen tetszik a történetiség munkádban. A jövőkép nagyon kecsegtető bár megvalósulna!”

„Megnéztem, határozottan jó.”

67

„Nagy örömmel olvastam végig munkádat, amely bízvást felkeltheti minden természetjáró, ökoturizmus iránt érdeklődő figyelmét a Hanságra és annak környékére. A természeti értékek méltatásán túl, különösen érdekesnek tartom a helytörténeti és gazdálkodástörténeti részeket, mert ezek is hozzá tesznek a táj értékéhez, ismeretükben lesz teljes a Hanyi hangulat. A folytatáshoz sok erőt és egészséget kívánok!”

„Szerintem egy nagyon alapos ismeretterjesztő anyag, kordokumentumokkal, idézetekkel kiegészítve, képekkel alátámasztva. Visszatekintesz a múltba, ecseteled a jelen valóságot, és vázolod a jövőt, gyerekkorom valóvilágát a kisvasutat, (ami nincs). De legyen! Erre akárhonnan pályázati pénz kellene, mert ezt az egyedülálló természeti vidéket a vasút nosztalgiájával végigutazni páratlan lenne. Röviden ennyi, ha átolvastam majd jelentkezem. Gratula hozzá, alapos munka.”

68

„Örömmel tölt el, hogy hallok Felőled és egyben megtiszteltetésnek veszem, hogy eszedbe jutottam és érdekel a véleményem. Nos..., -a tudományos igényű lektorációt mellőzve- szívből gratulálok az anyaghoz! Abszolút profi, igényes, szépen elkészített munka. Pazar fotóival, közérthető, választékos nyelvezetével, történelmi visszatekintése révén teljes, átfogó képet ad a Hanságról. Aki elolvassa vágyat érez rá, hogy láthassa a jelent is, illetőleg -a felvázolt jövőkép révén- az elkövetkezők szintén érdekelni fogják. Szóval, szerintem nagyszerű összefoglaló! Örömmel látom, hogy Moser Tanár Úr még mindig aktív. Szívből kívánok Neki erőt, egészséget! Neked pedig sok sikert a vágyaid beteljesítéséhez!”

„Nagy ámulattal olvastuk írásodat a Hanyról. Mostantól más szemmel nézzük hazánk számunkra oly kedves tájékát, melyben élünk, és még oly sokáig élni szeretnénk. Harcos üdvözlettel a bagócsok országából! Hemi és 27 kecske 3 ló 1 szamár Hanzi a bakkecske egy egész baromfi udvar, mangalicák és Nana a major komondora."

69

„Csak gratulálni tudok a munkádhoz. Élvezettel olvastam, látványos, jól összeszedett mű. Remélem, sokakhoz eljut majd, hogy egyre többen élvezzék, s rajta keresztül ismerjék meg szülőföldünk e szép területét. További sikeres írásokat, jó egészséget és minden jót kívánok!"

„A mai értékvesztett világban különösen fontos, ha valaki értéket mutat fel. Ilyen munka Kiss Leizer Géza barátom „A Hanság értékei" dolgozata. A szerző és a megszólítottak - Nagy László, Nagy „Döridombi" Ferenc - vallomásai személyesebbé teszik a művet. Akit a Hanyi széna illata egyszer megcsapott, nehezen felejti el annak világát. A környezetmérnök szakmai alapossággal kutatja a forrásokat is felhasználva a Hany világát és bátor gondolatokat ad mintegy fejlesztési iránymutatásként. „Egy nagy himnusz az egész Fertő tája"- valljuk Harsányi Lajos költővel és bátran állíthatjuk: a Hanság az! Az útszéli korpuszok, a teremtett világ apró csodái, az Osli kegyhely mindezt hirdetik. Az Isten ujjlenyomata itt van a Hanságban is. Vajon megőrizzük-e az utódainknak? Átadjuk-e mindazt a több évszázados kultúrát, ami e tájegységet, szülőföldünket jellemezte. Illyés szavaival: „őriznünk kell a kincses temetőket"! Mert a haza nemcsak a magasban, de a mély lápréteg alatt is ott van, itt lakozik bennünk, akik szeretjük a Hanságot, akik itt születtünk, éltünk és meghalunk. A Hany Istók legenda, a kisvasút számomra is különösen fontos fejezetek. Ezek olyan Kapuvárikumok, amelyet a kisgyermekkortól kezdve meg kell mutatni a helyieknek és a vendégeknek. A lecsapolt természet, a megszűnt Hanyi vasút üzen a jövőnek is. Valamit nagyon elrontottunk, de van remény: minden helyrehozható, minden megújítható. Mindent újra lehet kezdeni, míg élünk és lesznek olyanok, akik tesznek a jó ügyért, akár a Hanság ügyéért. Adja Isten, hogy egyre többen legyünk. Barátom, rám számíthatsz e téren. Gratulálok a munkádhoz! Továbbgondolásra és kiadásra érdemes."

70

„Az élet olyan kegyetlen és mi folyamatosan azon vagyunk, hogy még embertelenebbé tegyük. Ti még változtathattok!!! A szürke hétköznapok meggondolatlanul, felelőtlenül, önzőn gerjesztett kicsinyes problémái semmik egy értelmetlenül elvesztett, nagyon tiszta őszinte lélekért, egy derékba tört életért. Az életedben mindig egy nagy tragédia kell ahhoz, hogy megváltozz, a jó útra térj, mert a kincs akkor válik igazán azzá, amikor már nincs. Az élet csodás, egyszeri és megismételhetetlen, igyekezz a boldogság, a fiatalság madarát megfogni, megbecsülni és tisztelni! Éljetek szépen, megértésben, boldogságban, értelmesen. Ez a bölcselete, jövőbe mutatása, tanítása e csodálatos, megbecsülésre és megőrzésre érdemes, a természet és a Jó Isten által minékünk örökbe adott Hansági tájnak.”

71

72

73

Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság Reischl Gábor Igazgató Úrnak Levelezési cím: 9435 Sarród, Rév-Kócsagvár Pf.: 4. Tel.: 99/537-620, 537-622; Fax: 99/537-621 Központi e-mail: [email protected] Telefon: 99/537-620 Fax: 99/537-621 E-mail: [email protected]

Tárgy: Hansági fotózás segítése

Tisztelt Reischl Gábor Igazgató Úr! Szeretném megköszönni a Hansági fotók elkészítéséhez nyújtott támogatásukat, segítségüket, melyen Németh Árpád természetőr vezetésével terepjárós bejárással vehettem részt. Külön köszönöm Németh Árpád természetőr útmutatását, aki rendkívül széles látókörű, igen jól képzett lelkiismeretes szakember biztos tudásával segítette munkámat. A Hanság Értékei c. dokumentum az új ismeretek és a tavaszi természetfotózás képeinek beillesztése után kerül véglegesítésre. A további sikeres együttműködés reményében köszönettel és üdvözlettel,

Budapest-Kapuvár, 2016. május 6.

………….............................. Kiss Leizer Géza Károly PhD s. MSC okl. környezetmérnök, okl. környezetvédelmi szakmérnök, környezetvédelmi szakértő, ügyvezető igazgató 1183 Budapest, Széchenyi u. 9. [email protected] http://kornyezet-mernokok.hu/  +36 30 222-8062

74