KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL MISKOLCI IGAZGATÓSÁGA
KIEMELTEN TÁMOGATOTT KISTÉRSÉGEK AZ ÉSZAK-MAGYARORSZÁGI RÉGIÓBAN
Miskolc 2008. április
© Központi Statisztikai Hivatal Miskolci Igazgatósága, 2008 ISBN 978-963-235-101-8 (internet) Felelős szerkesztő: Dr. Kapros Tiborné igazgató További információ: Szalainé Homola Andrea szerkesztő (telefon: 46/518-270, e-mail:
[email protected]) Internet: http://www.ksh.hu
[email protected] 46/518-272 (telefon)
2
Bevezető Az országgyűlés a területfejlesztésről és területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény 6. § e) pontja alapján 2007. június 25-én új határozatot fogadott el a 2013. december 31-ig terjedő időszakra a területfejlesztési támogatásokról és a decentralizáció új elveiről, a kedvezményezett térségek besorolásának feltételrendszeréről. Az új, a 67/2007. (VI. 28.) számú országgyűlési határozatban meghatározott besorolási feltételrendszer alapján, valamint a települési önkormányzatok többcélú kistérségi társulásáról szóló 2007. évi CVII. törvénnyel módosított 2004. évi CVII. törvény alapján újból meg kellett határozni a kistérségek fejlettségét, és ismét be kellett sorolni területfejlesztés szempontjából a kedvezményezett térségeket. A kedvezményezett térségek új besorolását a 311/2007. (XI. 17.) kormányhatározat tette közzé, ez alapján a KSH 2008 februárjában tájékoztatót jelentetett meg a kiemelten támogatott kistérségekről. Jelen összeállításunk e tájékoztató anyag felhasználásával készült. A kedvezményezett térségek besorolásának feltételrendszere A kedvezményezett térségek besorolásának feltételrendszere szerint: Területfejlesztési szempontból kedvezményezett térség alatt a területi fejlettségi besorolás alapján kedvezőtlenebb helyzetben lévő kistérségeket kell érteni. A kistérségek területi fejlettség alapján történő besorolásánál gazdasági, infrastrukturális, társadalmi, szociális, foglalkoztatási mutatókból (öt mutató csoport) képzett komplex mutatót szükséges figyelembe venni. (A megyei jogú várossal rendelkező kistérségek esetében a komplex mutató számítását a mjv. mutatóival és a mjv. mutatói nélkül is indokolt elvégezni, majd a két számítási mód számtani átlagát figyelembe venni.) Kedvezményezett kistérségeknek minősülnek a hátrányos helyzetű kistérségek és ezen belül a leghátrányosabb helyzetű kistérségek. Hátrányos helyzetű kistérségnek kell minősíteni azokat a kistérségeket, amelyeknek a komplex mutatója kisebb, mint az összes kistérség komplex mutatójának átlaga. A hátrányos helyzetű kistérségeken belül azokat a legalacsonyabb komplex mutatóval rendelkező kistérségeket, amelyekben az ország lakónépességének 15%-a él, leghátrányosabb helyzetű kistérségeknek kell minősíteni. Azokra a legalacsonyabb komplex mutatóval rendelkező leghátrányosabb helyzetű kistérségekre, amelyekben az ország lakónépességének 10%-a él, felzárkóztatásuk érdekében alapvetően európai uniós forrásokra építve komplex programot kell kidolgozni, és annak megvalósítását kiemelten szükséges támogatni. Társadalmi-gazdasági és infrastrukturális szempontból elmaradottnak kell minősíteni azokat a településeket, amelyeknek a komplex mutatója kisebb, mint az összes település komplex mutatójának átlaga. Jelentős munkanélküliséggel sújtottnak kell minősíteni azokat a településeket, amelyekben a munkanélküliségi arány számított mutatója meghaladja az országos átlag 1,75-szeresét. A társadalmi-gazdasági és infrastrukturális szempontból elmaradottnak vagy jelentős munkanélküliséggel sújtottnak minősített településeket a hátrányos, a társadalmi-gazdasági és infrastrukturális szempontból elmaradottnak és jelentős munkanélküliséggel sújtottnak minősített településeket a leghátrányosabb helyzetű kistérségekkel egyenlő elbánásban szükséges részesíteni. A komplex mutató rendszerének új alapokra történő helyezése Az állam által ellátott feladatokban és a központi költségvetésben bekövetkezett változások és ezzel párhuzamosan az öngondoskodás szerepének felértékelődése
3
következtében, tekintettel a társadalomban bekövetkezett változásokra, elengedhetetlen volt a komplex mutató új alapokra való helyezése. Ennek keretén belül megtörtént a mutatószámcsoportok, valamint a mutatószámcsoportokat alkotó mutatók felülvizsgálata. Az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium a Központi Statisztikai Hivatallal együttműködve több alkalommal hajtott végre próbaszámításokat az elmúlt években. Az eltérő módszerrel (pl. faktoranalízis) és mutatókkal végzett számítások eredményeként azonban a kistérségek sorrendje alapvetően nem változott meg, így továbbra is a pontozásos módszer, a komplex fejlettségi mutató került alkalmazásra. Annak érdekében, hogy a komplexmutató-rendszer a kistérségek társadalmi-gazdasági helyzetében bekövetkezett változásokat jobban figyelembe tudja venni, s a felmerülő igények is a lehetőségek szerint beépüljenek a rendszerbe, a gazdasági, az infrastrukturális, valamint a foglalkoztatási mutatók mellett egy önálló társadalmi és egy önálló szociális mutató készült el. Az új rendszerben erőteljesebben jelennek meg a társadalmi és a szociális szempontok, ugyanakkor a bekövetkezett változásokkal arányban csökken a gazdasági, az infrastrukturális, valamint a foglalkoztatási szempontok súlya. A négy mutatócsoportos, 19 változóból álló rendszert felváltó öt mutatócsoportos 31 mutatós rendszer a kistérségek helyzetét szélesebb körben vizsgálja és veszi figyelembe a besorolásnál, így a korábbi rendszernél átfogóbb eredményt adhat. A kedvezményezett kistérségek meghatározásának menete A területfejlesztési-statisztikai kistérségek 174 térségből álló, új rendszerét a települési önkormányzatok többcélú kistérségi társulásáról szóló 2004. évi CVII. törvény 2007. évben módosított melléklete tette közzé. A vizsgálatokat a kistérségeknek erre a rendszerére végezték el. A társadalmi-gazdasági szempontból hátrányos helyzetű (kedvezményezett) kistérségek meghatározásának menete: 1. Az egyes mutatók szélsőértékei által meghatározott értékskálát öt egyenlő részre osztották, majd a legrosszabb értéktől a legjobb felé haladva a kistérségek mutatójuknak megfelelően 1–5 pontszámot kaptak. 2. Ott, ahol Budapesten volt a legkedvezőbb adat, illetve eléggé kiugrónak tűnt a maximum, egy kevésbé kiugró értéket vettek alapul az osztályozáskor. Az ún. „fordított mutatóknál” – a mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya, a foglalkoztatott nélküli háztartások aránya, a halálozási arány, a segélyezettek aránya és a munkanélküliségi mutatók – a legrosszabb értékeknél kedvezőbb szinten állapították meg a minimum értékeket, ezzel szűkítve az értékskálát, s lehetővé téve az optimálisabb számítást. Erre a számítások elvégzésekor – az elérési mutató kivételével – mindenütt sor került. 3. A hétköznapi elérés mutatója az adott távolságok, valamint az egyes útszakaszokon engedélyezett maximális sebességek figyelembevételével, valamennyi településre kiszámításra került. A mutató összetett jellegét az adja, hogy értékét 50%-ban a megyeközpont, ill. a legközelebbi megyeszékhely, 50%-ban a kistérség központ, illetve a legközelebbi kistérségi központ elérhetőségének percátlaga alapján határozták meg. A kistérségi hétköznapi elérési mutató a térség települési mutatóinak népességszámmal súlyozott átlaga. A másik elérhetőségi mutató a gyorsforgalmi csomópontok elérésének mutatója. Ez utóbbinál valamennyi településre kiszámításra került a gyorsforgalmi úthálózat legközelebbi csomópontjának/felhajtójának az elérése. A kistérségi mutató itt is a térség településeinek népességszámmal súlyozott átlaga.
4
4. Az egyes mutatócsoportok átlagos értéke adta a gazdasági, az infrastrukturális, a társadalmi, a szociális és a foglalkoztatási helyzet mérőszámát, majd az öt mutatócsoport átlaga lett az elmaradottság (fejlettség) közös mérőszáma, az ún. komplex fejlettségi mutató azokban a kistérségekben, ahol nem megyei jogú város a székhely. (A megyei jogú város székhelyű kistérségeknél a székhelytelepüléssel együtt illetve az a nélkül számított komplex mutató átlaga volt a minősítés alapja.) A számítások során a fentiek szerinti komplex mutató egyszerű számtani átlaga 2,90 pont volt. A kedvezményezett térségek területi megoszlása Az ország keleti-nyugati megosztottsága ezen a téren is megmutatkozik. A hátrányos helyzetű térségek számának 68%-a, népességüknek 76%-a a keleti régiókban van. Kedvező a helyzet Közép-Magyarországon, Közép-Dunántúlon, valamint NyugatDunántúlon, ahol – együttesen – a hátrányos helyzetű kistérségek 12,8%-a található, s lakónépességük mindössze 8,5%-a sorolható ebbe a kategóriába. Legmagasabbak az arányszámok az Észak-Alföldön, ahol a régió kistérségeinek 86%-a hátrányos helyzetű. Kedvezményezett kistérségek az országban, 2007
A leghátrányosabb kistérségek közül a Közép-magyarországi, Közép-dunántúli és Nyugat-dunántúli régiókban egy sem található, ezen kistérségek Dél-Dunántúlon, illetve az ország keleti felében vannak. A leghátrányosabb, komplex programmal is segítendő 33 kistérségből 12 található Észak-Magyarországon, 8-8 az Észak-Alföldön, illetve Dél-Dunántúlon, míg 5 a DélAlföldön. A kistérségek komplex mutatója alapján Közép-Magyarország a legfejlettebb régió, őt követi Közép-Dunántúl és Nyugat-Dunántúl, az országos átlag feletti értékekkel. Átlag alatti az érték a Dél-Dunántúlon (2,69) és a Dél-Alföldön (2,58), legkedvezőtlenebb helyzetben van Észak-Magyarország és Észak-Alföld azonos (2,49) értékekkel.
5
A régiók néhány jellemző mutatója, 2007
Régió Közép-Magyarország Közép-Dunántúl Nyugat-Dunántúl Dél-Dunántúl Észak-Magyarország Észak-Alföld Dél-Alföld Összesen
Hátrányos helyzetű térségek népességének aránya, régió=100,0 0,4 9,8 8,1 56,2 53,0 66,8 54,0 31,3
Komplex mutató 4,10 3,44 3,28 2,69 2,49 2,49 2,58 2,90
A kistérségek átlagos népessége* 73 534 42 594 39 974 38 707 44 694 54 476 53 689 48 382
A települések átlagos népessége* 6 292 2 762 1 526 1 477 2 052 3 921 5 284 2 656
*Budapest nélkül. A megyék közül csak Győr-Moson-Sopronban nincs kedvezményezett kistérség, őt követi Komárom-Esztergom, Pest és Veszprém. A hátrányos helyzetű kistérségek száma 90% felett van Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, 80-90% között Baranya, Borsod-Abaúj-Zemplén, Csongrád és Jász-Nagykun-Szolnok megyében. A társadalmi, gazdasági és szociális problémák súlyát jobban jelzi a kedvezményezett kistérségek népességének megyén belüli aránya. Legkedvezőtlenebb a helyzet Somogy és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, ahol a népesség több mint 70%-a él hátrányos helyzetű kistérségekben, de további 7 megyében (Békés, Nógrád, Jász-Nagykun-Szolnok, Baranya, Borsod-Abaúj-Zemplén, Csongrád, Hajdú-Bihar) is 50% felett van ez az arány. A megyék sorrendje kistérségeik komplex mutatójának népességszámmal súlyozott átlaga alapján tovább árnyalja a régiók szintjén bemutatott különbségeket. Budapest (4,38) után a legmagasabb a kistérségek komplex mutatójának átlaga Pest (3,83) megyében, őt követi Komárom-Esztergom (3,58), majd Győr-Moson-Sopron (3,45) és Veszprém (3,45). A legalacsonyabb értékkel (2,21) – amely a budapesti mutató értékének fele – Borsod-Abaúj-Zemplén megye rendelkezik. Szintén kedvezőtlenek az értékek Szabolcs-Szatmár-Bereg (2,29), Békés (2,48), Baranya (2,51) és Nógrád (2,51) megyében. A hátrányos és a leghátrányosabb kistérségek lehatárolásának eredményei az Észak-magyarországi régióban A 67/2007. (VI. 28.) OGY. határozat alapján az országban 94 kedvezményezett kistérséget határoltak le, ebből 21 az Észak-magyarországi régióban található. A kedvezményezett kistérségek komplex mutató szerinti rangsorának utolsó helyén a Borsod-Abaúj-Zemplén megyében található Abaúj-Hegyközi kistérség áll rendkívül alacsony 1,51-es értékkel. A több mint 21%-os munkanélküliséggel küszködő kistérség 2004 óta áll az utolsó helyen, sőt még távolodott is a leggazdagabbaktól. Ma már háromszoros a szorzó az Abaúj-Hegyközi és a legfejlettebb budaörsi kistérség komplex mutatója között, míg 1998-ban még csak 2,7-szeres volt a két szélső érték közti különbség. Az utolsó előtti helyen a szintén Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Bodrogközi kistérség áll 1,53-as értékkel. Az új lehatárolás eredményeként a korábban kedvezményezett kistérségek közül a régióban két Nógrád megyei – a Balassagyarmati, illetve a Rétsági – esett ki.
6
Az Észak-magyarországi régió kistérségei
A 2,90-es határértéknek tekintett komplex mutató alapján a régió 28 kistérségének háromnegyede tartozik a kedvezményezett csoportba. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a kistérségek 87%-a, Heves megyében 57%-a, Nógrád megyében kétharmada tartozik ebbe a kategóriába. A 21 kedvezményezett (hátrányos helyzetű) kistérség közül 3 leghátrányosabb helyzetű, 12 pedig a leghátrányosabb helyzetű, komplex programmal is segítendő kategóriába tartozik. Az Észak-magyarországi régió komplex mutatója 2,49. Ezt az értéket a kedvezményezett kistérségek közül mindössze 5 kistérség mutatója (Füzesabonyi: 2,55; Kazincbarcikai: 2,59; Mezőkövesdi: 2,77; Pásztói: 2,69; Sátoraljaújhelyi: 2,63) haladja meg, ezen kistérségek a Bélapátfalvaival együttvéve alkotják a hátrányos, de nem leghátrányosabb kistérségek körét. A régió lakosságának több mint fele (53%-a) a kedvezményezett kistérségek, 36%-a a leghátrányosabb, s 28%-a a komplex programmal is támogatandó leghátrányosabb kistérségek valamelyikében él. A kedvezményezett kistérségek közül legtöbben az Ózdi kistérségben élnek (72 ezer fő), míg a legkevesebb lelket a Bélapátfalvai kistérség (13 ezer fő) számlálja. A régió településeinek 72,8%-a, a városok 67,5%-a a hátrányos helyzetű kistérségekhez tartozik.
7
Az Észak-magyarországi régió kedvezményezett kistérségeinek főbb mutatószámai Kistérség
Komplex mutató
A települések száma
Ebből: város
Lakónépesség 2007.01.01
Abaúj-Hegyközi Bátonyterenyei Bélapátfalvai Bodrogközi Edelényi Encsi Füzesabonyi Hevesi Kazincbarcikai Mezőcsáti Mezőkövesdi Ózdi Pásztói Pétervásárai Salgótarjáni Sárospataki Sátoraljaújhelyi Szécsényi Szerencsi Szikszói Tokaji
1,51 2,06 2,40 1,53 1,90 1,80 2,55 1,97 2,59 1,78 2,77 1,89 2,69 2,19 2,19 2,13 2,63 2,19 2,04 1,89 2,12
24 14 13 17 47 36 16 17 32 9 21 29 26 20 23 16 19 13 18 23 11
2 1 1 1 2 1 1 2 1 1 1 3 1 1 1 1 2 1 1 1 1
15 123 25 660 13 287 17 804 36 155 24 241 32 133 35 910 62 181 14 788 43 664 72 266 33 362 22 398 66 488 26 385 23 879 19 702 44 337 19 338 14 222
Észak- magyarországi régió
2,49
610
40
1 251 441
A komplex mutató főbb összetevői Gazdasági helyzet A régiók gazdasági helyzete és fejlettsége visszatükröződik az ott élő népesség jövedelmében és életszínvonalában is. A vállalkozások számának területi eloszlása, de még inkább a régió népességéhez való viszonyítása kifejezi ott élők vállalkozókészségét, ami hatással van a térség versenyképességére is. A régió kedvezményezett kistérségeinek mutatószámai a működő vállalkozások 1000 lakosra jutó számának esetében jelentősen elmaradnak az ország kistérségeinek átlagától (70); egyharmaduk még az országos átlag felét sem éri el. Legalacsonyabb a működő vállalkozások ezer lakosra jutó száma a Bodrogközi (20) és az Abaúj-Hegyközi (27) kistérségben. A vendégéjszakák 1000 lakosra jutó száma jelentősen szóródik a régió kedvezményezett kistérségeiben. Míg a Mezőcsáti kistérségben (45) az országos átlag (2251) 2%-a, addig a Mezőkövesdi (3758), a Bélapátfalvai (3753), a Pétervásárai (3577) és a Sátoraljaújhelyi (3544) kistérségekben jelentősen meghaladja azt. Az ezer lakosra jutó kiskereskedelmi boltok száma a kedvezményezett kistérségek egyikében sem éri el az országos (16,5) átlagot. A foglalkoztatottak főbb nemzetgazdasági ágak közötti megoszlását, a munkalehetőségeket nagyban befolyásolja a térségek már korábban kialakult ipari, vagy
8
mezőgazdasági jellege, földrajzi elhelyezkedése, domborzata. Megfigyelhető, hogy a nagy ipari várossal rendelkező kistérségekben (Ózdi, Kazincbarcikai) mind a mezőgazdaságban, mind a szolgáltató szektorban foglalkoztatottak aránya jelentősen elmarad az országos átlagtól, míg az Abaúj-Hegyközi, Encsi, Szikszói és Tokaji kistérségekben mindkét szektor foglalkoztatottjainak aránya meghaladja azt. Az ezer lakosra jutó önkormányzati helyi adók tekintetében egyedül a Kazincbarcikai kistérség (32 812 Ft) haladja meg az országos átlagot (32 332 Ft), a kedvezményezett kistérségek több mint felénél a mutató értéke nem éri el annak harmadát sem. Az Észak-magyarországi régió kedvezményezett kistérségeinek gazdasági mutatói
Kistérség
A működő vállalkozások 1000 lakosra jutó száma 2004
A vendégéjszakák 1000 lakosra jutó száma 2005
Az 1000 lakosra jutó kiskereskedelmi boltok száma 2005
A mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya,% 2001
A szolgáltatásban foglalkoztatottak aránya,% 2001
Az önkormányzati helyi adók 1000 lakosra, Ft. 2005
27 38 36 20 29 28 39 38 37 32 49 32 46 52 56 46 47 44 37 29 42
2 132 436 3 753 128 1 452 545 1 490 679 510 45 3 758 199 656 3 577 752 1 684 3 544 601 207 235 2 159
10,5 12,1 13,0 8,9 11,7 11,7 15,8 14,1 14,3 11,3 16,4 12,1 13,6 12,1 15,3 15,0 18,9 14,3 11,9 9,6 15,8
12,6 3,5 5,2 7,3 5,5 8,8 10,8 12,0 1,0 14,8 8,0 1,9 4,2 5,5 1,5 9,1 2,7 3,6 8,5 9,8 6,3
63,8 48,4 53,3 48,6 63,0 64,5 57,0 47,6 52,1 50,0 56,5 54,0 47,0 47,2 59,5 56,4 54,6 48,1 59,1 64,5 66,9
4 702 8 553 7 058 2 311 5 131 4 720 10 479 8 234 32 812 6 792 15 404 14 071 10 480 9 280 20 756 9 456 13 236 6 402 16 363 4 186 11 042
70
2 251
16,5
5,5
61,6
32 332
Abaúj-Hegyközi Bátonyterenyei Bélapátfalvai Bodrogközi Edelényi Encsi Füzesabonyi Hevesi Kazincbarcikai Mezőcsáti Mezőkövesdi Ózdi Pásztói Pétervásárai Salgótarjáni Sárospataki Sátoraljaújhelyi Szécsényi Szerencsi Szikszói Tokaji 174 kistérség együtt
Infrastruktúra Az infrastruktúra, vagyis a régió, s ezen belül a kistérségek megközelíthetősége, közművesítettsége, valamint az információs és a kommunikációs eszközök és hálózatok megléte szintén fontos tényezői az adott régió/kistérség versenyképességének. Ezen a téren a régió egyes kedvezményezett kistérségei jelentősen elmaradnak az országos átlagtól. A közüzemi vízvezeték-hálózatba bekapcsolt lakások aránya egyedül a Füzesabonyi kistérségben éri el az országos átlagot. Legalacsonyabb a mutató a komplex programmal is támogatandó Encsi (70,1%), Edelényi (73,7%), Szikszói (73,9%), valamint Abaúj-Hegyközi (75,3%) kistérségekben.
9
Az egy km vízvezeték-hálózatra jutó csatornahálózat hossza nagyon változó. Míg a Tokaji kistérségben (1017 m) majdnem kétszerese az országos átlagnak (568 m), addig a Bodrogközi kistérség településein 2005-ben nem volt kiépített csatornahálózat. Az átlagtól szintén jelentősen elmarad az Abaúj-Hegyközi (81 m), a Bátonyterenyei (169 m), a Pásztói (191 m), a Hevesi (253 m) valamint a Szerencsi (257 m) kistérség. A vezetékes gázzal rendelkező háztartások1 aránya szintén jól tükrözi az egyes kistérségek közötti infrastrukturális különbségeket. Az Abaúj-Hegyközi (31,1%) és a Sátoraljaújhelyi (34,2%) kistérségben nem éri el az országos átlag (75%) felét sem, míg a Füzesabonyi (81,9%), a Mezőkövesdi (82,2%) és a Pétervásárai térségben (75,2%) meghaladja azt. Az Észak-magyarországi régió kedvezményezett kistérségeinek infrastrukturális mutatói
Kistérség
AbaújHegyközi Bátonyterenyei Bélapátfalvai Bodrogközi Edelényi Encsi Füzesabonyi Hevesi Kazincbarcikai Mezőcsáti Mezőkövesdi Ózdi Pásztói Pétervásárai Salgótarjáni Sárospataki Sátoraljaújhelyi Szécsényi Szerencsi Szikszói Tokaji 174 kistérség együtt
1
A közüzemi vízvezetékhálózatba bekapcsolt lakások aránya, % 2005
Az egy km vízvezetékhálózatra jutó csatornahálózat hossza, m 2005
A vezetékes gázellátásba bekapcsolt háztartások száma a lakásállomány %-ában 2005
75,3
81
31,1
35,9
232
131
16,6
84,1 81,9 80,9 73,7 70,1 94,2 90,4 88,8 81,3 92,1 79,0 90,1 77,3 87,6 81,1 88,0 84,0 84,1 73,9 84,2
169 769 719 404 323 253 519 847 425 290 191 795 613 846 763 736 257 655 1 017
58,7 67,3 56,0 51,4 43,9 81,9 73,1 68,6 50,5 82,2 59,4 61,8 75,2 52,3 49,1 34,2 54,1 57,8 56,5 59,1
12,9 19,8 48,8 29,5 27,3 19,9 28,4 21,0 24,8 22,9 33,4 27,1 23,3 6,3 37,6 43,2 20,5 22,8 19,5 28,2
242 281 209 225 228 273 263 259 209 303 237 260 330 285 290 297 252 256 220 301
68 125 102 104 100 60 50 248 41 92 201 77 69 208 153 178 99 103 89 77
25,8 29,9 10,0 29,6 21,8 39,0 29,6 74,1 21,7 50,5 26,3 41,4 19,5 73,8 57,3 46,0 27,6 34,0 14,4 36,2
94,0
568
75,0
8,6
343
201
83,0
–
Hétköznapi elérés, perc, 2007
A telefon főállomások (ISDNnel együtt) 1000 lakosra jutó száma, db, 2005
A kábeltelevízió előfizetőinek 1000 lakosra jutó száma, db, 2005
A szélessávú internet előfizetők 1000 lakosra jutó száma, fő 2006
A vezetékes gázellátásba bekapcsolt háztartások száma a lakásállomány százalékában.
10
A komplex mutató számításába bekerült az ún. elérési mutató, mely percben kifejezve, a sebességhatárok figyelembevételével mutatja a központok (megyeszékhely, kistérségi központ) elérését a térség településeinek népességszámával súlyozva. A hétköznapi elérés mutatója a régió kedvezményezett kistérségei közül egyedül a Salgótarjáni kistérségben jobb (6,3 perc) az országos átlagnál (8,6 perc). A legmagasabb mutatószámmal rendelkező kistérségek rendre Borsod-Abaúj-Zemplén megyében találhatóak, többnyire a perifériális helyzetben lévő kistérségekben. Míg az 1000 lakosra jutó telefon főállomások száma nem mutat lényeges eltéréseket, addig az 1000 lakosra jutó kábeltévé-előfizetők tekintetében a legalacsonyabb, illetve a legmagasabb arányszám közötti eltérés hatszoros (Mezőcsáti kistérség: 41, Kazincbarcikai kistérség: 248). Az 1000 lakosra jutó szélessávú internet előfizetők esetében több mint hétszeres a különbség a legalacsonyabb (Bodrogközi: 10,0), illetve a legmagasabb (Kazincbarcikai: 74,1) érték között, ami még így is 9-cel elmarad az országos átlagtól. Társadalmi mutatószámok A társadalmi mutatószámok tükrözik a kedvezményezett kistérségek lakóinak társadalmi jólétét, ideértve a személygépkocsi állományt, az épített 3 és több szobás lakások arányát, az egy állandó lakosra jutó SZJA alapot képező jövedelem mértékét, valamint az adott kistérség lakosságmegtartó~vonzó erejét a vándorlási különbözet révén. A 2000 és 2005 között épített 3 és több szobás lakások aránya a régió kedvezményezett kistérségei közül egyikben sem éri el az országos 3,25%-os átlagot. Rendkívül alacsony (1% alatti) a mutató értéke a Bátonyterenyei, a Pétervásárai, illetve a Salgótarjáni kistérségekben, míg a legjobb arány a Füzesabonyi (2,56%), illetve a Sátoraljaújhelyi (2,47%) kistérségeket jellemzi. A személygépkocsik – kor szerint súlyozott – ezer lakosra jutó száma szintén mindegyik kistérségben az országos átlag (135) alatt van, a Bodrogközi kistérség ennek még az 50%-át sem éri el (65). Ugyanez a helyzet az egy állandó lakosra jutó SZJA alapot képező jövedelem esetében is: míg az országos átlag 601 928 forint, addig a Bodrogközi kistérségben mindössze 262 460 forint. A kedvezményezett kistérségek közül csak a Salgótarjáni és a Kazincbarcikai kistérségben haladja meg a mutató az 500 ezer forintot, de ezen értékek is jelentősen (több mint 80 ezer forinttal) elmaradnak a 174 kistérség átlagától. A kistérségek lakosságmegtartó képességét vizsgálva látható, hogy összesen 5 kistérségben pozitív az ezer lakosra jutó vándorlási különbözet átlaga 1990 és 2005 között. Ezek a kistérségek: Bélapátfalvai (2,1), Encsi (1,7), Füzesabonyi (4,0), Mezőkövesdi 1,0) és Pásztói (0,4). A legjelentősebb az elvándorlás a Sátoraljaújhelyi (-7,6), az Abaúj-Hegyközi (-7,3) és az Ózdi (-6,4) kistérségekből. Az ezer lakosra jutó halálozások száma az Encsi (12,9) és a Pásztói (13,1) kistérségekben alacsonyabb az országos átlagnál (13,4), a Bélapátfalvai (19,4) és a Pétervásárai (18,2) térségekben viszont jóval magasabb.
11
Az Észak-magyarországi régió kedvezményezett kistérségeinek társadalmi mutatói A 20002005 között épített 3-X szobás lakások aránya,%2
A személygépkocsik kor szerint súlyozott 1000 lakosra jutó száma, db, 2005
Abaúj-Hegyközi Bátonyterenyei Bélapátfalvai Bodrogközi Edelényi Encsi Füzesabonyi Hevesi Kazincbarcikai Mezőcsáti Mezőkövesdi Ózdi Pásztói Pétervásárai Salgótarjáni Sárospataki Sátoraljaújhelyi Szécsényi Szerencsi Szikszói Tokaji
1,51 0,75 1,02 1,69 1,23 1,78 2,56 1,58 1,07 1,05 1,65 1,09 1,73 0,76 0,87 2,15 2,47 1,83 1,76 1,88 1,84
72 95 75 65 72 71 82 85 88 69 93 78 104 92 110 103 107 94 88 71 92
-7,3 -2,2 2,1 -3,5 -5,3 1,7 4,0 -0,9 -5,9 -2,6 1,0 -6,4 0,4 -0,9 -3,6 -5,8 -7,6 -1,2 -2,5 -0,1 -0,5
17,6 15,9 19,4 17,3 14,4 12,9 16,3 16,4 13,9 15,6 17,1 15,6 13,1 18,2 15,6 14,2 15,5 16,7 13,8 13,8 15,5
306 342 418 498 398 962 262 460 340 039 333 971 404 282 352 405 514 888 332 732 464 167 359 671 461 427 373 221 520 373 446 178 496 132 386 373 384 183 346 167 409 851
174 kistérség együtt
3,25
135
–
13,4
601 928
Kistérség
A vándorlási különbözet 1000 lakosra jutó évi átlaga, fő, 1990-2005 között
Az 1000 lakosra jutó halálozások száma, fő, 2005
Az egy állandó lakosra jutó SZJA alapot képező jövedelem, Ft, 2005
Szociális-, foglalkoztatási helyzet A kedvezményezett kistérségek szociális és foglalkoztatási helyzete szoros összefüggésben van a kistérségek társadalmi mutatószámaival, hiszen ha – többek között – a kistérségekben kevés a munkahely, rosszak a foglalkoztatási feltételek a fiatalok nagyobb valószínűséggel vándorolnak el az adott kistérségből, de ugyanez befolyásolja a kistérség szociális helyzetét is, hiszen a magas és tartós munkanélküliség miatt több lesz a segélyben részesülők száma, a lakosság egyre szegényebbé válik. Másrészről fontos vizsgálni a kistérségek fiatalodási indexét (mennyire fiatal az adott térség népessége), valamint a kistérségek lakosságának iskolázottságát, szakképzettségét, azt hogy mennyire versenyképesek a munkaerőpiacon. A fiatalodási index az Észak-magyarországi régió kistérségeinek többségében az országos átlag (73,2) felett van, legalacsonyabb a mutató értéke a Pétervásárai (50,1) és a Bélapátfalvai (58,8) kistérségekben. Az előzőekben vizsgált halálozási mutatók is ebben a két kistérségben a legrosszabbak, így elmondható, hogy ezen két kistérség demográfiai szempontból kedvezőtlen helyzetben van. A fiatalodási index magas (100% feletti arány) az Encsi, Bodrogközi, Szikszói, Mezőcsáti, Edelényi és az Abaúj-Hegyközi kistérségekben. Ezen, komplex programmal is támogatandó kistérségekben fiatalabb korösszetételű a lakosság, azaz több a gyermekkorú, mint a 60 év feletti lakos. 2
Az időszak végi lakásállományból, %.
12
Ha megnézzük a foglalkoztatott nélküli háztartások arányát, valamint a rendszeres szociális segélyben részesítettek ezer lakosra jutó évi átlagos számát, látható, hogy az előbb felsorolt „fiatal” kistérségekben legkedvezőtlenebbek az arányszámok. A foglalkoztatott nélküli háztartások hányada mindegyikben meghaladja az 55%-ot, de a többi kedvezményezett kistérségében is rendre magasabb a mutató értéke, mint az országos átlag (40,9%). A rendszeres szociális segélyben részesítettek esetében is ugyanez a tendencia figyelhető meg, de itt sokkal nagyobb az értékek szórása. Az országos átlagnál (15,74) egyedül a Pásztói kistérség (14,16) adata kedvezőbb. A legrosszabb helyzetben az Abaúj-Hegyközi kistérség van, ahol majdnem minden tizedik lakos részesül rendszeres szociális segélyben, de nem sokkal jobb a helyzet a Bodrogközi, az Encsi, az Edelényi, valamint a Szikszói kistérségekben sem, ahol a mutató értéke közel 5-6-szorosa az országos átlagnak. Az Észak-magyarországi régió kedvezményezett kistérségeinek szociális-, foglalkoztatási mutatói
Kistérség
AbaújHegyközi Bátonyterenyei Bélapátfalvai Bodrogközi Edelényi Encsi Füzesabonyi Hevesi Kazincbarcikai Mezőcsáti Mezőkövesdi Ózdi Pásztói Pétervásárai Salgótarjáni Sárospataki Sátoraljaújhelyi Szécsényi Szerencsi Szikszói Tokaji 174 kistérség együtt
A foglalkoztatott nélküli háztartások aránya, %, 2001
A 18-X éves, legalább középiskolai érettségivel rendelkezők aránya, %, 2001
A rendszeres szociális segélyben részesítettek évi átlagos száma 1000 lakosra, fő, 2005
101,4
62,1
19,5
94,52
65,6 58,8 110,5 103,4 124,4 80,0 91,8 82,7 103,4 64,2 91,5 71,7 50,1 68,4 82,8 87,8 77,8 99,4 110,2 69,0
51,5 52,0 61,9 56,8 56,5 49,3 54,4 49,0 56,9 51,0 55,2 47,0 54,2 47,0 49,8 44,6 47,5 53,8 55,8 55,5
25,8 21,2 14,1 21,3 22,5 25,4 19,8 31,3 17,7 28,0 26,2 23,9 22,9 36,7 28,9 34,8 23,1 25,7 22,9 26,8
73,2
40,9
38,2
A fiatalodási index (0-14/60-X éves népesség aránya), %, 2005
13
A tartós álláskesresők aránya (12 hónapon túli), %, 2006. év átlaga
Aktivitási ráta, %, 2001
21,15
8,46
29,2
40,84 24,29 89,28 77,09 86,12 26,90 49,58 48,41 67,28 17,90 55,83 14,16 33,81 44,67 52,62 48,45 33,77 65,03 76,92 58,08
12,70 8,67 20,17 15,41 18,82 8,44 14,37 11,24 15,16 7,51 13,78 8,05 10,98 12,47 12,88 12,59 13,99 12,48 16,94 15,12
4,39 1,81 6,75 5,25 6,69 2,25 5,40 3,92 5,25 1,73 5,41 2,25 2,91 4,78 4,66 4,30 4,64 4,52 7,52 5,75
35,7 33,4 27,1 30,0 30,9 34,9 33,0 35,7 31,8 33,0 31,9 37,6 33,4 39,2 33,8 37,5 35,2 32,9 31,5 32,3
15,74
5,97
1,56
40,3
Az álláskesresők aránya, %, 2006. év átlaga
Az iskolázottságot a 18 év feletti, legalább középiskolai érettségivel rendelkezők arányával mérték. Ez alapján a Salgótarjáni, valamint kevéssel lemaradva a Sátoraljaújhelyi kistérségben élők a legképzettebbek, de még ezen kistérségek sem érik el a 38,2%-os országos átlagot. Az arányszám az Abaúj-Hegyközi, a Bodrogközi, a Hevesi, valamint a Mezőcsáti kistérségekben a legalacsonyabb (mind a négy kistérségben 20% alatt van). Az álláskeresők aránya a kedvezményezett kistérségek héttizedében minimum 2-szer akkora, mint az országos átlag (5,97%). A régió mindössze 4 kistérségében (Bélapátfalvai, Füzesabonyi, Mezőkövesdi, Pásztói) 10% alatti a munkanélküliség, de még itt is meghaladja az országos átlagot. A tartós (12 hónapon túli) álláskeresők esetében sincs olyan kistérség, melynek mutatója kedvezőbb lenne az országosnál, kivéve a tartós álláskeresők hányadát az összes álláskeresőn belül, mely a Bélapátfalvai (21%) és a Mezőkövesdi (23%) kistérségekben alacsonyabb a 174 kistérség átlagánál (26%). Legmagasabb az arányuk a Szikszói és az Abaúj-Hegyközi kistérségekben (44, illetve 40%), ami azt jelenti, hogy az álláskeresők négytizede több mint egy év alatt sem tudott elhelyezkedni, újra munkába állni.
14
