JULIE GARWOOD
Julie Garwood HOSSZÚ BÚCSÚ
GABO
Hosszú Búcsú
A mű eredeti címe: SIZZLE Fordította: TÓTH GIZELLA Könyvterv: MALUM STÚDIÓ Copyright © 2009 by Julie Garwood Hungarian translation © Tóth Gizella, 2011 Hungarian edition copyright © GABO Kiadó, 2011 A könyv bármely részletének közléséhez a kiadó előzetes hozzájárulása szükséges.
Kiadja a GABO Könyvkiadó 1054 Budapest, Vadász u. 29. www.gabo.hu Felelős kiadó: Földes Tamás Felelős szerkesztő: Solymosi Éva
ISBN 978-963-689-435-1
JULIE GARWOOD
1. fejezet Hősnek nevezték, pedig csak a munkáját végezte. És mintha ez nem lenne elég, még arra is kényszerítették, hogy beszéljen róla. Samuel Wellington Kincaid különleges ügynököt állva ünnepelték, amikor befejezte az előadását. Sam kurtán biccentett, és megpróbálta elhagyni a pódiumot, hogy aztán kimeneküljön az előadóteremből, de egy másik FBI-ügynök visszatartotta, mondván, mihelyt elül az ováció, Samnek válaszolnia kell a kérdésekre. Sam tudta, hogy együtt kell működnie, ezért ismét biccentett, majd várta, hogy a jövendő FBI-ügynökök elcsendesedjenek. A legtöbb emberhez hasonlóan Sam is gyűlölt beszédeket tartani, különösen olyanokat, melyek a hivatalnál végzett munkájával voltak kapcsolatosak, de ez oktatási célzatú előadás volt, ráadásul jószolgálati küldetés. A felettesei ráparancsoltak, beszéljen arról, milyen szerepet játszott Edward Chesternek, a radikális neonácinak és az utóbbi évek egyik legravaszabb bűnözőjének elfogásában. Vonakodása ellenére öt ilyen előadást szerveztek meg számára szerte az országban. Az elsőt, amelyet a fővárosban tartott már szerencsésen letudta, és ez a
4
Hosszú Búcsú chicagói volt a második a sorban. A jövő héten Seattle-be repül a harmadikra, onnan pedig tovább Los Angelesbe. Az utolsó állomás a San-Diegó-i haditengerészeti támaszpont lesz, ahol a Navy SEAL kadétjainak tart majd előadást. Sam magában felnyögött arra gondolva, hogy három további szereplés vár még rá, ahol a kíváncsi közönség mást sem akar hallani, mint az elfogás izgalmas részleteit. A mostani közönsége is arra kíváncsi, hogyan mentette meg Sam egy helyi ügynök, Alec Buchanan életét, miközben egy másik ügyön dolgozott. Az esemény hat-héttel ezelőtt történt, és az óta a legkülönbözőbb történetek kaptak lábra. Buchanan ügynök betegszabadságon volt, így tőle nem várhattak további információt. Mielőtt Samet bemutatták a hallgatóságnak, figyelmeztették, mekkora érdeklődést váltott ki az előadás, és felkészítették arra a néhány kérdésre, amelyre bizton számíthat. Igaz, hogy Kincaid ügynök berohant egy lángokban álló házba, hogy kimentse Buchanant? Hány fegyveres volt odabent, amikor berontott? Tényleg alig egy perccel a robbanás előtt sikerült kihoznia a sérült ügynököt? Mindenki tudta, mi történt, Sam mégsem akart a részletekbe belemenni. De most, ahogy ott állt a dobogón, csapdába esett. A hallgatóságot az összes véres részlet érdekelte. Mégis, az első kérdésnek semmi köze nem volt a Chester-ügyhöz vagy Alec Buchananhez. Ugyanazt a kérdést tették fel először, amely mindig elhangzott, valahányszor előadási tartott. – Kincaid ügynök, nem tudtam nem észrevenni az akcentusát. Skót? – kérdezte egy női kadét.
5
JULIE GARWOOD – Igen. – Sam hozzá volt szokva, hogy az emberek kíváncsiak a származására, ezért udvariasan, de röviden válaszolt. – Ez hogyan lehetséges? Sam elmosolyodott. – Skóciából származom, talán ezért beszélek egy kis akcentussal. – A kadét elvörösödött. Sam nem akarta zavarba hozni, ezért nyomban folytatta: – Bizonyára azt akarta megtudni, hogyan lehetett egy skót emberből FBIügynök, ugye? – Igen, uram. – Kettős állampolgár vagyok – magyarázta. – Az Egyesült Államokban születtem, de a skót Felföldön nevelkedtem. A Princetonon végeztem, aztán Oxfordba jártam posztgraduális képzésre, a jogi diplomámat pedig Washingtonban szereztem. Amint megugrottam a lécet, rögtön az FBI-nál kezdtem dolgozni. Sam nyomban fel is szólított egy másik kíváncsi kadétot, így kerülve el, hogy részletekbe kelljen bocsátkoznia a magánéletét illetően. A következő húsz percben aztán kérdésekkel bombázták. Az előadás vége felé Alec Buchanan ügynök társával, Jack MacAlisterrel együtt besurrant, és leült a hátsó sorban, az hoz közel. Alec, aki még mindig nem épült fel teljesen a hátsebéből, fészkelődött egy kicsit, hogy kényelmesebben üljön. A két ügynök hetek óta nem látta Samet, de a fővárosban együtt töltött idő alatt jó barátok lettek. – Látszik rajta, mennyire gyűlöli az egészet, nem? – kérdezte társához hajolva Jack. – De még mennyire! – vigyorgott Alec. – Egy kicsit meg kellene izzasztani.
6
Hosszú Búcsú – Mire gondolsz? – Jelentkezhetnék, és feltehetnék néhány kérdést a szexuális életéről. Alec felnevetett. Az előtte ülő nő hátrafordult, hogy szigorúan ránézzen, de amikor felismerte, tekintete mosolygóssá változott. Jack ismét halkabbra fogta a hangját. – Meddig marad Sam Chicagóban? Elfelejtettem tőle megkérdezni, mikor elhoztam a reptérről. – Két éjszakát. Nálunk szállt meg, de előtte a szavamat vette, hogy az asszony nem fogja lucskosra áztatni az ingét. – Az biztos, hogy a feleségednél könnyen eltörik a mécses, vetett rá együtt érző pillantást Jack. – Ha jól láttam, a te menyasszonyod is elhullatott egykét könnycseppet a kórházban. – Az igaz – ismerte be Jack. – Eljön Sam a holnap esti pókerpartira? – Tervezi. – Tud játszani? – Nagyon remélem, hogy nem. – Öregem, hallgasd ezt a vaskos kiejtést! Nagyon szenved odafent, nem is kétséges. Megmentsük? Alec újabb pillantást vetett Samre, aki sorra fogadta a kérdéseket. – Nem. A két ügynök élvezettel figyelte a pódiumon feszengő kollégát. Bár összeszedettnek látszott, nyilvánvaló volt, hogy ideges, mert skót akcentusa minden egyes mondattal erősödött. Alec azt is észrevette, hogy az előadása alatt egyszer sem használta az „én" szócskát, amikor a tetteiről beszélt. Szerény volt, alázatos és
7
JULIE GARWOOD roppant hatásos. És ahogy azt Alec személyesen megtapasztalhatta, Sam kemény is tudott lenni, mint az acél, és érzéktelen, mint egy gép, ha arra volt szükség. Kincaid jól képzett ügynök volt, nagy jártassággal gyűjtötte össze az információkat, és hajtotta végre a küldetéseket, ám igazi erőssége a nyelvtudása volt. Tulajdonképpen csak azzal a nyelvvel nem boldogult, amelyikkel még sohasem találkozott. Ahogy az akcentusa iránt érdeklődő kadétnak mondta, gyerekkora nagy részét Skóciában töltötte. Azt viszont nem árulta el, hogy egy utazó diplomata fiaként a világ majd' minden országába eljutott, vagy akár élt is ott egy ideig, és könnyedén elsajátította a nyelvüket. Éppen a nyelvtehetsége volt az, amely megmentette Alec Buchanant. A chicagói iroda Jacket és Alecet Washingtonba küldte, hogy egy fegyverkereskedéssel gyanúsított férfi nyomát kövessék. Az egyik alacsonyabb rangú besúgó hajlandó volt megadni néhány nevet, akik segíthetik az ügynökök munkáját, természetesen megfelelő díjazás ellenében. Míg Jack a háttér-információkat gyűjtötte össze, Alec találkozni készült a spiclivel, hogy elnyerje a bizalmát. Nem volt rá garancia, hogy bármilyen haszon származik ebből a találkozóból, de a washingtoni iroda ragaszkodott hozzá, hogy bedrótozzák, így rögzítsék az elhangzottakat. S bár az informátor beszélt angolul, ha gyengén is, az ügybe bevontak egy tolmácsot is. A rövid, „csak beugrottam, már megyek is" találkozónak tervezett eset igazi rémálommá vált. Az akció időpontjában Sam Kincaid történetesen a washingtoni FBI-központban tartózkodott egy jelentésen dolgozva. Az utolsó oldalt ellenőrizte a számítógépen,
8
Hosszú Búcsú amikor az igazgató hívatta. Szívességet kért Samtől. Egy chicagói ügynök van itt a városban, aki azért jött, hogy egy lehetséges informátort kifaggasson, magyarázta az igazgató, és a tolmácsnak, aki a találkozó helyétől egy saroknyira, egy furgonban ül, nehézségei adódtak. – Egyelőre ennyi információ áll a rendelkezésünkre az ügyről – nyújtott át egy dossziét Samnek. – Néhány fényképet is talál benne. Sam gyorsan átlapozta, majd visszaadta az aktát. – A búvóhely igazán közel van – mondta az igazgató. – Nem tartana sokáig. Még az is lehet, hogy véget ér az egész, mielőtt odaér. Negyedórával később Sam a furgonban ült a sofőrrel, Tom Murphy ügynökkel és a tolmáccsal, aki Evan Bradshaw néven mutatkozott be. Samnek elég volt egyetlen pillantást vetni-e a kezelőpultnál ülő, zavart fiatalemberre, hogy lássa, zöldfülűvel van dolga. Evan átadta Samnek a fülhallgatót, és félrehúzódott, hogy az ügynök leülhessen. – Körülbelül egy órája beszélgetnek – mondta. Sam feltette a fülhallgatót, belehallgatott a beszélgetésbe, majd megfordult, és látta, hogy Evan már az ajtónál van, és el akar menni. – Hé! – szólt utána. – Igen? – Angolul beszélnek. – Sam igyekezett bosszúságát eltitkolni. – Igen, tudom, de a fickó néha mond egy-két dolgot olyan dialektusban, amilyet még sohasem hallottam. Semmit sem tudtam kihámozni belőle. – Evan kiugrott a furgonból, de még visszaszólt, mielőtt végleg elment volna: – Azt hiszem, Buchanan ügynöknek ki kellene
9
JULIE GARWOOD szállnia ebből. Remélem, maga érteni fogja, mit mond a fickó. Sok szerencsét! Csak Murphy és Sam maradt a kocsiban. Sam néhány percig hallgatta a beszélgetést, amely angolul folytatódott. Hirtelen azt hallotta, hogy két férfi beront a házba, és egy másik nyelven utasításokat vakkantanak oda egymásnak. Sam minden szót értett, de elég volt egyetlen mondatot lefordítania ahhoz, hogy megtudja, meg akarják ölni az informátort és Alecet, aztán felrobbantják a házat. Már égett a gyújtózsinór. – Bomba van a házban! Szóljon be, és maradjon itt! – kiáltotta, miközben feltépte a furgon ajtaját. Kiugrott az utcára, és rohanni kezdett az épület felé, közben előhúzta a Glockot a tokjából. A pisztolylövés hangjára fokozta az iramot, és az alkarját használva fedezékül berobbant az ablakfülke üvegén. A talpára érkezett, és nyomban felfogta az elé táruló látványt. Az informátor átlőtt fejjel feküdt a padlón. Buchanan ügynök a széken görnyedt, ingét vér áztatta. Az ajtó felé igyekvő fegyveres meglepetten megpördült, amikor Sam berontott az ablakon keresztül. A másik fegyveres Buchanan mögött állt. Alec tarkójához emelte a pisztolyát, és felkiáltott: – Ha csak... Ezek voltak az utolsó szavai. Sam elsütötte a fegyverét. Golyója a szeme között találta el a banditát. Sam balra pördült, és lőtt néhányat a másik fegyveres irányába, a földre kényszerítve a fickót. A férfi átfordult néhányszor, majd dühösen talpra ugrott. Már emelte a fegyverét, amikor Sam golyója eltalálta. Sam egy pillanatot sem veszítve az eszméletlen Alechez rohant, a vállára emelte, és kicipelte a házból. Eljutott az utca túloldalára, és sikerült egy hatalmas
10
Hosszú Búcsú tölgyfa mögé beugrania, amikor a ház felrobbant. A detonációtól megremegett a vaskos fatörzs, és izzó törmelék záporozott rájuk. A következő percben csikorgó gumikkal lefékezett mellettük a furgon, és Murphy kiugrott, hogy segítsen betenni Alecet. Sam szorítókötést rögtönzött a sérült ügynök sebére, Murphy pedig tövig nyomva a gázpedált elszáguldott az utca vége felé, miközben mentőt hívott. Szirénák jajgattak az éjszakában és két mentős perceken belül átrakta Alecet a mentőautóba. Az ügynököt hátba szúrtuk közvetlenül a jobb veséje fölött. A mentősök mindent elkövettek, hogy stabilizálják az állapotát. Sam velük tartott a kórházba, amely csak néhány kilométernyire volt ugyan, mégis egy örökkévalóságnak tűnt, mire odaértek. – Hogy van? – kérdezte Sam, amikor már úton voltak. – Stabil az állapota – felelte a női mentős -, de rengeteg vért vesztett. – Majd Samre nézve hozzátette: – Úgy látom, a java magán van. Sam hátradőlt. Még mindig tombolt benne az adrenalin, így nehezére esett egy helyben ülni. Érezte, amint vértől csatakos inge a testére tapad. A másik mentős éppen az infúziót kötötte be Alecnek, amikor észrevette, hogy Sam karjából is csöpög a vér. Odanyúlt és felhúzta a férfi ingujját. Kiderült, hogy egy üvegdarab ékelődött az alkarjába. – Ezt ki kell tisztítani és össze kell varrni. Sam közönyösen a helyére rángatta az ingujjat. Odakint feltűntek a kórház fényei és a SÜRGŐSSÉGI OSZTÁLY felirat, nyomban megkönnyebbült. Néhány perccel később Alecet be is gurították a sebészetre, Sam pedig felhívta Colemant, a főnökét, hogy
11
JULIE GARWOOD beszámoljon a történtekről. Coleman már hallott néhány részletet Murphytől és értesítette Alec chicagói felettesét, Margaret Pittmant. Ő lesz az, aki majd felhívja Alec feleségét és a családot a rossz hírrel. – Hamarosan ott leszek – mondta Coleman. – Megtalálták MacAlister ügynököt, Buchanan társát is. Már úton van a kórházba. Sam letette a telefont, és visszament a sürgősségi szobába. Meglehetősen könnyű éjszakájuk volt a traumatológiai központ dolgozóinak. Samnek alig egy órát kellett várnia és megjelent egy orvos, hogy megvizsgálja a karját. Miután összevarrták és bekötözték a sebét, Sam átment a sebészet várójába. Nem ismerte ugyan Buchanant, de nem akart addig elmenni, míg meg nem bizonyosodott róla, hogy az ügynök életben marad. Amikor a sebészeten kilépett a felvonóból, Colemannel találta magát szemben. Néhány ügynököt is felismert a várakozók között. Főnöke a folyosó vége felé intett, jelezve, hogy négyszemközt szeretne vele beszélni. Sam részletesen beszámolt a történtekről, attól a pillanattól fogva, hogy beszállt a furgonba. Az orvos kis híján beléjük szaladt, amint szaporán befordult a sarkon a váró felé menet. Szemöldöke a magasba szökkent, amint meglátta Sam vérfoltos ingét. – Ön volt Buchanan ügynökkel? – Igen. – Mindjárt gondoltam – bólintott. – Buchanan ügynök jól viselte a műtétet és teljes gyógyulás várható nála. – Néhány szót ejtett még arról, mire számíthat Alec a következő hetekben, aztán kezet rázott a két férfival és elsietett.
12
Hosszú Búcsú Az izgalmak elmúltával Samre hirtelen rátört a fáradtság. Mivel úgy vélte, rá többé itt nincs szükség, a földszintre indult. A sürgősségi szoba ajtajában Murphy ügynökbe ütközött. A férfi megveregette Sam vállát. – Jó munka, uram – mondta és felajánlotta, hogy hazaviszi. Abban a pillanatban, ahogy a lakás ajtaja becsukódott mögötte, Sam lehámozta magáról a ruháját, és a fürdőszobába indult. Az orvos utasításait követve, egyik kezét a zuhany alól kitartva, nehogy víz érje a kötést, lemosta magáról a vért és a nap minden mocskát. Néhány perc múlva már mélyen aludt kanapén elnyújtózva, a háttérben a BBC híradója villogott képernyőn. Sam csak másnap reggel ébredt fel. Első dolga az volt, hogy felhívja a kórházat. Tudta, hogy a műtét után komplikációk léphetnek fel és meg akart bizonyosodni róla, hogy Alec túlélte az éjszakát. Amikor tájékoztatták, hogy a beteg állapota stabil, Sam megkönnyebbülten fellélegzett. Bár semmit nem tudott Buchanan ügynökről, de a kollegialitás érzése összefűzte a férfival, ezért fontosnak tartotta, hogy figyelemmel kísérje az állapotát. Úgy tervezte, délután majd benéz a kórházba, hogy lássa Alec túl van-e a veszélyen, de az egyáltalán nem volt a tervei közt, hogy ott is marad. Jack MacAlister ügynöknek azonban erről más volt a véleménye. Sam belebújt egy kifakult farmerbe, és éppen egy tengerkék pólót húzott magára, amikor valaki megdöngette az ajtaját.. Az ügynök felpattintotta a derekán lévő pisztolytáska zárját, arra az esetre, ha a hívatlan látogató valami elmebetegnek bizonyulna. Mint kiderült Buchanan társa MacAlister ügynök állt az ajtóban és Sam első benyomása az volt róla, hogy a fickó
13
JULIE GARWOOD valóban klinikai eset. Amint Sam ajtót nyitott, a férfi hozzávágott egy dobozos kávét és egy ananászos süteményt. – Gyerünk, induljunk! A két férfi körülbelül egyforma magas volt és most farkasszemet nézve álltak egymással szemközt. Sam az FBI-nál rendszeresített pisztolyból tudta, hogy a másik is ügynök. Hátralépett, hogy beengedje. – Rendben. Ki maga és hová megyünk? – Jack MacAlister vagyok. – Buchanan társa. – Úgy van. Nyugodtan szólíts csak Jacknek és a kórházba megyünk, mert Alec látni akar. – Már magához tért? – Igen – bólintott MacAlister -, és nemcsak magához tért, hanem beszél is. Folyamatosan panaszkodik, ami a legbiztosabb jele annak, hogy a gyógyulás útjára lépett. Jobb lesz, ha sietünk. Regan, Alec felesége már az éjjel iderepült, de a család többi tagja is bármelyik pillanatban megérkezhet, és ha nem sikerül előttük a kórházba érnünk, akkor egy hétbe is beletelhet, mire bejutunk Alechez. Sam mosolygott. – Nem viccelek – erősködött Jack. – Alec nagy családdal dicsekedhet és a legtöbbjük úton van ide. Megeszed azt a sütit? Sam visszaadta neki, aztán felkapta a napszemüvegét meg a kulcsait és Jack után ballagott.
Alec egy magánkórteremben feküdt és szerencsére egyedül volt. Az ágyban ült, kezében a távirányítóval.
14
Hosszú Búcsú Sápadt volt, mintha vámpírok lakmároztak volna rajta, szeme azonban éberen csillogott. – Hoztam egy kis társaságot – közölte vele Jack, amint besétált a kórterembe és megpróbálta maga elé lökni Samet. Az hitetlenkedő pillantást vetett az ügynökre, de nem állt kötélnek. Jack nem zavartatta magát. Az ablakpárkánynak dőlve fejével az infúziós üveg felé intett. – Reggelizel? – Hogy érzed magad? – lépett közelebb az ágyhoz Sam. – Mint akit hátba szúrtak. Ugye te vagy Sam Kincaid? – Igen. – Köszönöm, hogy kihoztál abból a pokolból. – Szóra sem érdemes. Alec megkérdezte Samet, válaszolna-e néhány kérdésre, de végül Jack volt az, aki a kérdések többségét feltette az „eseményről", ahogy a történteket emlegették. Körülbelül fél óra telhetett el, amikor Samnek feltűnt, hogy Alec egyre elesettebb. – Most aludnod kell – jelentette ki. – Később még találkozunk. Sam és Jack együtt ment le a földszintre. – Jó tudni, hogy rendbe jön – jegyezte meg Sam. – Abból, amit hallottam róla, úgy tűnik, jó ügynök. – A legjobb – felelte Jack. – Csak el ne áruld neki, hogy ezt mondtam, mert aztán nem lehet majd bírni vele, úgy elbízza magát. Három, Alecre nagyon hasonlító férfi jött velük szembe. Sam feltűnt, hogy mindegyik fegyvert visel. Egy előkelő idősebb úr követte őket, karján egy csinos fiatalasszonnyal. – Mindjárt megismerkedhetsz a Buchananekkel – kuncogott Jack. – Értenek hozzá, hogy az ember a
15
JULIE GARWOOD családhoz tartozónak érezze magát. És hadd figyelmeztesselek, ha egyszer bekerültél közéjük, nem eresztenek. Jack nem túlzott. A következő néhány hét során Samnek alkalma nyílt alaposan megismernie a Buchanan famíliát, Aleckel és Jackkel pedig jó barátságba keveredett. Márpedig úgy illik, hogy a barátok kisegítsék egymást, ha a másik kutyaszorítóban van. Mint ahogy ma Sam is. Nem igaz? Sam, még mindig a pódiumon állva kiszúrta a hátsó sorban ülő két ügynököt és „mentsetek ki innen" pillantást küldött feléjük, ám ők úgy tettek, mintha észre sem vennék. Láthatóan hidegen hagyta őket barátjuk kínos helyzete, de az is lehet, hogy kifejezetten élvezték a szenvedését. Sam ezért úgy döntött, hogy nemes bosszút áll. – Úgy látom, Buchanan ügynök itt van ma velünk – jelentette be a hallgatóságnak. – Talán megkérhetnénk, hogy szóljon pár szót. A terem szinte felrobban a kitörő tapsvihartól, és minden arc Alec felé fordult. Alec villámsújtottan ült a helyén. Sam gyors biccentéssel és elégedett mosollyal nyugtázta barátja riadt arckifejezését, majd kezét zsebre dugva, vidáman fütyörészve levonult a pódiumról, ki az előadóteremből.
16
Hosszú Búcsú
2. fejezet A nagymama már megint lopta a szenteltvizet! Lyra Prescottnak nem kellett találgatnia miért hívja Henry atya. Amint meglátta a hívó fél azonosítóját, nyomban tudta, hogy imádott nagyanyjáról van szó, arról a hóbortos asszonyról, aki gyakorlatilag felnevelte. Mobiltelefonját a kezébe tartotta. Kikapcsolta a hangot, de elég volt lenéznie, hogy lássa a számot és nevet. Még ha beszélni is szeretett volna az atyával – de nem ez volt a helyzet –, akkor sem tehette volna meg. A tanterem egyik hátsó sorában ült, és minden igyekezetével azon volt, hogy odafigyeljen Mahler professzorra, aki éppen arról beszél, milyen dokumentumfilmeket vár el tanítványaitól, valamint megosztotta velük Los Angeles lakosságáról alkotott, meglehetősen cinikus véleményét. A negyvenes éveiben járó Mahler kiváló professzor volt, aki írt néhány könyvet a dokumentumfilmkészítésről, és akinek az egyik, híres bűnöző családról írt expozéja díjat is nyert, mely tényt szinte majd' minden óráján meg is említett a hallgatóinak. Baloldali aktivistaként hajlamos volt túlzásokba esni mind a véleménye, mind a tantárgya kapcsán. Tanítványai körében az a hír járta, hogy erőszakos és nehéz
17
JULIE GARWOOD természetű ember, akit faképnél hagyott még a felesége is. Lyra talán még sajnálta is volna, ha a férfi nem annyira önbálványozó. A lány egyetlen szavával sem tudott egyetérteni. A professzor rendszeresen tett olyan sommás kijelentéseket, melyeknek igazáról meg volt győződve. – Ebben a közösségben senki sem törődik azzal, amije van. Ha az emberek ráunnak valamire, egyszerűen eldobják. Láttak már szeméttelepet? Undorító! – morogta. – Remélem, egyikük ezt választja majd a filmje témájául. – Én elviszem – emelkedett magasba egy kéz. Mahler biccentett, vizet töltött magának az eldobható műanyag üvegből – amely Lyra szerint már képmutatásnak számított –, és kortyolt egyet, mielőtt folytatta. – Ahelyett, hogy az ember megjavíttatná a kerékpárját vagy a kocsiját, újat vesz. És nem csupán a tárgyaikkal bánnak így – tette hozzá ujját lengetve. – Nem, az otthonaikat is lerombolják, aztán otthagyják. – Milyen gyakran kell egyeztetnünk önnel, míg a dokumentumfilmen dolgozunk? – kérdezte egy másik hallgató. – Ez alkalommal egyszer sem. Most nem fogom babusgatni magukat. Néhányan egymásra néztek, alig tudták visszafojtani nevetésüket. Ugyan mikor babusgatta őket Mahler? – Nem akarok félkész filmeket látni és nem érdekelnek a nyavalygásaik. Akkor nézem meg a filmeket, amikor teljesen elkészültek. Szeretném, ha meglepnének, ha örömet szereznének a munkájukkal és...
18
Hosszú Búcsú ha lehetek ilyen merész, szeretném, ha elkápráztatnának. Igen, jól hallották. Ha elkápráztatnának. Nos, ki vállalja a korrupt jelzálog intézményét? Egy kéz a magasba emelkedett. – Rendben van, Peter. Tegye a névvel ellátott jelentkezési lapját az asztalomra. Maga is, Phillip – mondta Mahler annak a fiúnak, aki a szeméttelepeket vállalta. A professzor a tanterem mellett lévő szobája felé intett, melynek ajtaja mindig tárva-nyitva állt, amikor órát tartott. – És a bevásárlóközpontok – folytatta Mahler. – Meg ne feledkezzünk róla. Egyre újabbak épülnek, a régiek pedig ott maradnak üresen, míg nem jön valaki, aki darabokra szedi, aztán földig rombolja őket. – Én vállalom a bevásárlóközpontokat – jelentkezett egy újabb diák. A professzor bólintott, és néhány tanáccsal látta el az ifjút, hogyan is kezdjen hozzá. Lyra nem figyelt az utasításokra. A nyitott ajtón át, az íróasztal mögötti falon függő színes plakát ragadta meg a tekintetét. PARAISO PARK-I. FESZTIVÁL, hirdette a felirat. A képen egy gyönyörű, tiszta és rendezett park volt látható. A mellette lévő komor, fekete-fehér fotó füstöt okádó gyárkéményeket ábrázolt. Ezen a képen nem volt felirat és Lyra nem tudta volna megmondani, hol készült. Micsoda ellentmondó témaválasztás. Neki mindenesetre sokkal jobban tetszett a Paraiso park színpompás világa. Felemelte a kezét. – Tessék, Lyra – mondta Mahler professzor. – Mit szólna a külvárosi parkokhoz? Szívesen vállalnám ezt a témát.
19
JULIE GARWOOD – Nagyszerű! Tudta, hogy a legtöbb park élettartama legfeljebb tíz év? Lyra nevetségesnek találta ezt a kijelentést, de nem akart vitába szállni tanárával. A hallgatók nagyon gyorsan megtanulták, hogy sohase mondjanak ellent a professzornak. Eleinte akadt néhány diák, aki megpróbálta saját véleményét kifejteni egy-egy témában. Mahler ilyenkor az állát dörzsölgetve úgy tett, mint aki figyel rájuk, hümmögött egy sort, majd a végén kijelentette, hogy az illető teljesen el van tévedve. Ő viszont sohasem felejtette el, ki merészelt vitatkozni vele, és általában a legszörnyűbb feladatokkal bízta meg ezeket a hallgatókat. Lyra már szinte ott állt a diploma kapujában, esze ágában sem volt ellentmondani tanárának. – Nem, professzor úr, ezt nem tudtam. – Mert nem is igaz, gondolta. – Annyi idő alatt tönkremegy a park felszerelése. Még a hinták lánca is leszakad vagy elrozsdáll, az asztalokat pedig összetörik. Vandál bandák veszik birtokukba a területet. Lyra eltökélte, hogy bebizonyítja, a professzornak nincs igaza. Úgy döntött, a csodaszép Paraiso parkról készíti a filmjét. Két héttel később nem győzte bánni a választását.
Szokatlanul forró és párás délután volt Los Angelesben. Lyra térdig gázolt a hegyekben álló szemétben, amely úgy tűnt, mintha az egekig érne. Úgy döntött, a szája és orra elé húzza a sálját, ekkor felciripelt a telefonja. Látta a kijelzőn, hogy Henry atya hívja, ezért
20
Hosszú Búcsú inkább nem vette fel. Az atya majd hagy üzenetet, ha fontos. Nem igazán volt alkalmas az idő, hogy újabb hosszabb beszélgetést folytasson a pappal. Alig két hét telt el a legutóbbi találkozásuk óta és akkor Lyra azt hitte, sikerült megoldani a nagyanyját érintő problémát. De ha így van, miért telefonál az atya? Persze tisztában volt vele, hogy előbb-utóbb beszélnie kell vele, de úgy vélte, Henry atya panaszai egyelőre várhatnak. Majd ha otthon lesz a légkondicionált lakásban, lezuhanyozott és tiszta ruhát öltött, nos, akkor is ráér majd foglalkozni az atyával. Lyra dokumentumfilmje nem egészen úgy alakult, ahogy tervezte. Eredetileg azt hitte, hogy egy vidám helyről készít filmet, egy olyan helyről, ahol a családok összegyűlnek délutánonként, hogy kellemesen múlassák az időt. A témát a Mahler professzor szobájában látott plakát inspirálta. Az előzetes kutatások során Lyra egy remek fotóra bukkant, amely egy igazán meredek emelkedőt ábrázolt az egyik környező parkban. A képen gyerekek lépcsőztek a csúcs felé. Olyan boldognak és lelkesnek látszottak, hogy az ember szinte még a nevetésüket is hallotta. A fénykép hat évvel azelőtt készült. Lyrának eleinte nem volt konkrét elképzelése, milyen téma köré is építse a filmet, de arra gondolt, ha bejárja a terepet, kap majd néhány ötletet. Talán az, hogy hogyan kovácsolódik össze egy közösség? Vagy esetleg az egyszerű dolgok élvezete? Csak abban volt biztos, hogy valami lélekemelőt akar. Igen, valami lelkesítőt, talán egy kis humorral vegyítve. Még a GPS segítségével is nehezen találta meg a helyet. A park több mint egyórányira feküdt az
21
JULIE GARWOOD otthonától, és amikor végre rákanyarodott a sóderrel felszórt útra, azt hitte, eltévedt. Aztán meglátta, mi maradt az egykori virágzó helyből, és megsajdult a szíve. A helyet majdnem teljesen benőtte a gaz, de ami látszott belőle, az is rozsdás és törött volt. Szemét borította a területet... mit szemét, szeméthegyek. Eldobott injekciós tűk, öreg újságok, használt papírpelenkák. Kockázatos lett volna most megmászni a dombot. Lehangoló volt látni változott, hogyan változott át a gyönyörű visszataszítóvá viszonylag rövid idő alatt. Mi történt itt? Mégiscsak igaza volt Mahler professzornak? Az emberek természetüknél fogva pusztítóak lennének? Lyra továbbra sem volt hajlandó elfogadni a professzor negatív életszemléletét. Éppen elég helyen járt már, hogy lássa, hogy vannak tiszta, rendezett, gondosan karban tartott parkok nyilvános területek. Ez a hely azonban itt más volt. Mi történt? Mi tette ennyire tönkre ezt a parkot alig néhány év alatt? A lány elhatározta, mindenképpen kideríti. A városi hivatalnokoknál kezdte. Az egyik tanácstag azt mondta, hogy néhány banda költözött a szomszédságba és park lett a csataterük. Komoly harc volt köztük, kié legyen a terület magyarázta a tisztviselő, az egyszerű emberek pedig elköltöztek onnan. Egy másik politikus azt mondta, hogy az új autópálya elválasztott két szomszédos peremvárost és a családok elköltöztek, ezért elhagyatott a park. Mindkét interjú alanya hallgatott azonban, amikor Lyra arról faggatta őket, tudnak-e róla, hogy a park mostanság nem más, mint egy hatalmas szeméttel és mérgező anyagokkal borított senki földje. Szemmel láthatóan nem érdekelte őket a probléma. Lyra ezek után bevetette magát a levéltárba, régi újságokat böngészett át,
22
Hosszú Búcsú hogy minél többet megtudjon a park múltjáról. Talált képeket, amelyen vidám családok a virágágyásokkal szegélyezett ösvényeken, karjukon piknikes kosárral, és gyerekek játszottak a domboldalban. Ha nem ismerte volna a helyet, könnyen azt hihette volna, hogy másik parkot lát maga előtt. Lyra úgy döntött, filmjében nem csupán a tönkretett parkot fogja bemutatni, hanem az embereket is, akiknek figyelmetlensége a pusztulást okozta. A régi fotókat egybevegyíti az újakkal, ahol látható, hogy egyesek a senki földjét választják, hogy megszabaduljanak a limlomaiktól, köztük nemegyszer némely mérgező hulladéktól is. Mivel a szemetelő emberek törvényt sértenek, a lány nem érezte szükségét, hogy eltakarja az arcukat. A kocsija azonban elriaszthatja a szemetelőket, ezért úgy döntött, titkos fotókat fog készíteni. Egy intervalométerrel felszerelt time-lapse fényképezőgép segítségével meg tudja oldani a folyamatos exponálást is. Úgy állítja be, hogy öt másodpercenként készítsen egy képet, és tartalékelemeket is csatlakoztat a géphez, hogy biztos lehessen, a nap huszonnégy órájában készülnek a felvételek. Lyra vízhatlan tokba tette a gépet, aztán kövekkel bástyázta körül, hogy a helyén tartsa. A domb egyik magasabb pontján dugta el, egy csomó gusztustalan szemét közé. Tudta, hogy így senki sem fog még véletlenül sem rábukkanni. Lyra mindennap kihajtott a szemétlerakó helyre az órák után, megnézte a memóriakártyát, újraprogramozta a fényképezőgépet, hogy újabb huszonnégy órán keresztül készüljenek a felvételek. Szerette volna a nagy nyilvánosság elé tárni, mit csinálnak a szemetelők. Jó lett
23
JULIE GARWOOD volna, ha mindenki látja, amint egy kék inges, csíkos nyakkendős, hófehér labor köpenyt viselő fiatalember kidobja a használt injekciós tűkkel teli műanyag dobozt, amelyeket egy Saab csomagtartójából varázsolt elő, vagy amint egy csapat rongyos farmerbe és koszos pólóba öltözött fiatal kisteherautójuk platójáról régi autóakkumulátorokat pakol le. A szomorú valóság azonban az volt, hogy a filmet csupán tanára és néhány tanulótársa fogja megnézni. Két hét múlva elég kép állt a rendelkezésére. Azzal a szándékkal hajtott ki a volt parkba, hogy elviszi a fényképezőgépét és soha többé nem tér vissza. Számított rá, hogy legalább egy napig nem tud majd szabadulni a rothadó gyümölcs borzasztó bűzétől. De a terveknek megvan az a tulajdonságuk, hogy megváltoznak. Lyra éppen el akarta rakni a gépet, hogy aztán hazainduljon, amikor a domb alatt vezető keskeny, kanyargós egy sötét szedán tűnt fel. Bárki vezette is, szemmel láthatóan sietett. A kavicsok szerteszét repültek, ahogy csikorgó gumikkal vette a kanyarokat. A domb alján a kocsi eltűnt a lány látóteréből. Lyra arra felé nézet ahonnan az autó jött, és feléledt a kíváncsisága. A kanyargós út ösvénynél alig szélesebbé keskenyült, majd eltűnt utolsó kanyar után. Lyra úgy vélte, arrafelé nem lehet túl sok látnivaló, ezért sohasem gondolt rá, hogy a domb másik oldalát is felderítse, most azonban úgy döntött, egy kicsit továbbmegy és megnézi, mi található ott. Még szerencse, hogy bakancsban jött! Nem volt könnyű feljebb mászni, és a hőség, valamint az orrfacsaró bűz csak tovább nehezítette a dolgát. Végül, a
24
Hosszú Búcsú dombtetőre érve átgázolt néhány kiszáradt bokron és megkerült egy kidőlt fát, hogy tisztább kilátáshoz jusson. A lenti látvány megdöbbentette. Egy baseballpálya nagyságú, lapos területet látott maga alatt, amely szintén a vandálok áldozatává lett. Mindenfelé szemét hevert. De valami sokkal furcsább ragadta meg Lyra figyelmét, annyira nem illett oda. A szemét és limlom közepén egy gyönyörű kiskert terült el. A frissen nyírt gyep kicsiny foltja élénkzölden lüktetett, apró ágyasokban üde virágok pompáztak. Egyetlen szemétfecni sem érintkezett a fűzöldjével, mintha csak tudná, hogy érintése bemocskolná eme váratlan gyönyörűséget. Lyra hitetlenkedve bámulta a csodát. Mi történt itt? Hogyan kerülhetett ez a szépség a fertő közepébe? Valaki nyilvánvalóan gondozta a kertecskét, nyírta a füvet, és a lány tudni akarta, miért. Visszaindult a fényképezőgépért, és egy fél órával később egy kiszáradt bokor tövében meg is találta az alkalmas helyet, ahová letehette a gépet vízhatlan tokjában, kövekkel jól körbebástyázva. Ellenőrizte, hogy a blende valóban az útra és a kertecskére néz. Új memóriakártyát csúsztatott a gépbe és beállította az időmérőt. Ez további két hét ingázást jelentett számára. Ráadásul valószínűleg semmi fontos nem derül ki. De az is lehet, hogy mégis. Gondolatban mindenféle lehetőséget számba vett. Talán egy idős úriember ültette a virágokat halott hitvese emlékére. Lehet, hogy itt, ezen a helyen találkoztak először, vagy idehozta az első randevú alkalmával. Aztán sötétebb képek villantak az agyába. Az is lehet, hogy itt ölte meg és temette el az asszonyt. Aztán a bűntudat arra vitte, hogy virágokat ültessen ide. A lehetőségek végtelennek bizonyultak.
25
JULIE GARWOOD Lyra lassan visszasétált a kocsihoz. A forró napsugarak izzadságpatakokat fakasztottak az arcán, a hátán, verejtéktől nedves blúza a bőréhez tapadt, és mindeme kellemetlenség ellenére ő mégis mosolygott. Mit szólnának a szülei, ha most látnák elnyűtt farmert és nehéz túrabakancsot viselő lányukat a szemétben gázolva? Teljesen elborzadnának, ez nem is kérdés. De hát a szülei egyébként is mindenen elborzadnak, bármit csináljon is. Végre leért a kocsijához, beindította a motort, gyorsan bekapcsolta a légkondit, aztán lehúzta a bakancsát és könnyű szandálba bújt. Miután lehűlt, úgy döntött, felhívja Henry atyát. Jobb ezen túl lenni, gondolta. Haladékot kapott. A pap nem volt otthon. A titkára azt mondta, hogy az atya nem is tér vissza másnap estig. Lyra igyekezett eltitkolni örömét, amikor üzenetet hagyott neki, azt állítva, mennyire sajnálja, hogy elmulasztotta a hívását, és nagyon várja az alkalmat, hogy beszélhessenek. Az, hogy hazudott a papnak, talán néhány nappal többet jelent a purgatóriumban, de Lyra nem túlságosan aggódott miatta. Rengeteg dolga volt még aznapra, és alig várta, hogy nekikezdjen az utolsó adag képnek. Nagy volt a forgalom, és majdnem két gyötrelmes órájába lelt, mire hazaért. A kapunál beütötte a kódot, majd behajtott a házhoz tartozó parkolóba, és beállt a számára kijelölt helyre. Felkapta a táskáját az anyósülésről, kiszállt az autóból, majd bezárta. Felkaptatott a lakáshoz vezető lépcsőn, közben áttúrta a táskáját a kulcsért. Mivel nem találta, rátenyerelt a csengőre. – Ki az? – kérdezte egy női hang bentről.
26
Hosszú Búcsú – Én vagyok az, Sidney – felelte Lyra. – A kulcsom valahol a táskám mélyén van, és túlfáradt vagyok ahhoz, hogy most keresgélni kezdjem. Beengednél? Zár kattant. Sidney Buchanan, Lyra szobatársa szélesre tárta az ajtót. Fehér pólót, rózsaszín bolyhos papucsot és kifakult, szürke melegítőnadrágot viselt, amelyet visszahajtott a derekánál. Fogai közt egy ceruzát tartott, a másikat a feje búbján billegő rendetlen kontyba szúrta. Előbb Lyra táskájáért nyúlt, csak utána vette ki a ceruzát a szájából. – Úgy festesz, mint aki autószerencsétlenséget szenvedett autó nélkül – mondta együtt érzőn. Lyra lerogyott a lakásban található egyetlen székre, és hatalmasat sóhajtott. – Kimerítő napom volt. És neked? – Ó, csak a szokásos. Leonardo DiCaprióval tízóraiztam. Megpróbált rábeszélni, hogy repüljek el vele Cabóra, de már Spielberggel és Lucasszal volt találkozóm. Ragaszkodnak hozzá, hogy én rendezzem a filmjüket, de azt mondtam nekik, hogy szükségem van még egy kis gondolkodási időre. Ja, és Zac Efron is folyton hívogat. Én mondom, valósággal ölre mennek értem, és ha nem hagyják abba, soha többé nem akarom látni őket. Lyra nagyot kacagott, Sidney pedig leült a padlóra a félkörben szanaszét heverő filmtekercsek és papírhalmok közé. – Igazából el sem hagytam a lakást. Ami azt illeti, szerintem egész héten nem mozdultam ki. Már este van? – nyögött fel, kinézve az ablakon. – Ha nem készülök el ezzel a feladattal holnapig, benne vagyok a kakaóban. – Felkapott néhány papírlapot és egyberendezte őket. Meg
27
JULIE GARWOOD tudom csinálni – jelentette ki nagy levegőt véve. – Meg tudom csinálni. – Lezuhanyozok – emelkedett fel fáradtan Lyra a székről. – Ha szükséged van a segítségemre, utána a tiéd vagyok. – Kösz – mosolygott rá elismerően Sidney de ura vagyok a helyzetnek. Csak beletelik egy kis időbe, mire végzek. Lyra és Sidney inkább testvérek voltak, mint szobatársak. Másodéves koruk előtti nyáron találkoztak egy filmfesztiválon, ahol mindketten önkéntes munkát vállaltak a fellépők mellett. Lyra addigi szobatársa abban az évben diplomázott, és visszaköltözött Fargóba, Sidney-nek pedig éppen akkor járt le a lakásbérlete. Az ő bérleménye ugyan háromszor akkora volt, mint Lyráé, de egy jó órányi járásra esett, és riasztó sem volt benne. Megkérdezte Lyrát, beköltözhetne-e hozzá. A lakás kicsi volt, de akár átsétálhattak az óráikra, ha akartak. Könnyen összecsiszolódtak, mert nagyon hasonlítottak egymásra. Ugyanannyi idősek voltak, mindketten nagycsaládból származtak, melynek tagjai közel álltak egymáshoz, és néha túlságosan is védelmezőnek bizonyultak. Ambícióik azonban némileg eltértek egymástól. Sidney szeretett volna egy napon olyan nagyfilmeket készíteni, amelyek lázba hozzák a filmes világot. Lyra a dokumentumfilmeket részesítette előnyben. A negyedik évet is elvégezve, Lyra kitüntetéssel diplomázott. Amikor neki és Sidney-nek lehetőségük nyílt, hogy egy tekintélyes kaliforniai filmes iskolában tanuljanak, mindketten kapva kaptak rajta.
28
Hosszú Búcsú Ahogy közeledett a tanulmányai vége, Lyra egyre többet gondolt arra, mit fog csinálni az iskola után. Több állásajánlatot is kapott már, de egyik sem felelt meg, és lassan kezdett pánikba esni. Egyelőre azonban félretette a nyugtalanító gondolatokat. Most sokkal sürgősebb dolgokkal kell foglalkoznia. Alig lépett ki a zuhany alól, meghallotta a telefon csörgést. – Felvegyem neked? – kiáltott be a fürdőszobába Sidney. –Nem, majd én – felelte Lyra, és törülközőbe burkolózva, csöpögő hajjal sietett a mobiljához. Nagyot sóhajtott, amikor meglátta, ki hívja. – Jó estét, Henry atya. Mennyire örülök, hogy hallom a hangját. – Ez a hazugság egy újabb hónapot jelent majd a purgatóriumban. – Hogy van? A pap nem vesztegette az időt holmi csevejre. – Lyra, már megint csinálja. A lánynak nem kellett rákérdeznie, kiről beszél. Lyra nagyanyjáról, azaz Gigiről, ahogy Lyra gyerekkora óta hívta. A szenteltvíz volt az a hátsó szenteltvíztartóból? – kérdezte homlokát ráncolva. –Természetesen a szenteltvíz volt az a hátsó szenteltvíztarból. Más szenteltvíz nem érdekelte a nagyanyját. Az volt a furcsa, hogy bármennyire is félt ettől a beszélgetéstől, Lyra tulajdonképpen kedvelte a papot. Henry atya kedves ember volt, általában laza fickó, aki remek humorérzékkel rendelkezett. Jóképűnek volt mondható, bár az egyház nyilván nem helyesli, ha az ember észreveszi egy pap jóképűségét.
29
JULIE GARWOOD – Nos, Lyra, te is tudod, hogy mindig abból a szenteltvíztartóból lopja a vizet. Lyra a nevetségesen apró hálószoba felé indult, és keresztülbotlott egy cipősdobozon. Fél lábon ugrált el az ágyig, ott aztán leroskadt a takaróra. – Atyám, elnézést kérek a kellemetlenségért – mondta a lány a lábát dörzsölgetve. – Maga is tudja, hogy a nagyanyám... – Elakadt. Hogyan is jellemezhetné a legpontosabban Gigit? – Makacs? – javasolta a pap. – Igen, de kedves, szeretetreméltó asszony, a szíve pedig... A pap oda sem figyelt a dicséretre. – Szörnyen babonás? – Igen, de... – Ismét beszélned kell vele. – Igen, rendben. – Mikor? – Hamarosan. – Mennyire hamarosan? A férfi nem engedte, hogy kibújjon a feladat alól. – Ezen a hétvégén. – Pénteken, az utolsó órám után indulok – ígérte. – Lesz alkalma beugrani hozzánk, amíg ott vagyok? Talán, ha együtt beszélünk a lelkére, nagyobb sikerrel járunk. – Erre ugyan az ég adta világon semmi esélyük sem volt, de Lyra ezt nem merte kimondani. Henry atya megbékélt... egyelőre legalábbis. Lyra megpróbálta félretenni a nagyanyjával kapcsolatos aggodalmait és a munkára koncentrálni, amelyet lefekvés előtt még el kell végeznie. A hétvégén minden bizonnyal talál olyan megoldást, amely kielégíti
30
Hosszú Búcsú a papot és a nagyanyját is. Addig azonban gondolni sem hajlandó rá. Régimódi pizsamát húzott, aztán visszatért a fürdőszobába, hogy bekrémezze az arcát, mert megkapta a nap a délutáni dombmászás során. És persze dr. Keaton is hibás, mert a professzor ragaszkodott hozzá, hogy a délutáni órát a szabadban tartsa. A prof egy hatalmas fekete ernyő alá bújt, míg tanítványai a napon aszalódtak. Hogy megérintse őket a természet mondta a prof, de az egyetlen dolog, ami megérintette Lyrát, az a nap volt. Természetesen használt fényvédő krémet, de a szeminárium második órájában vizet locsolt az arcára a kulacsából, és nyilván lemosta a naptejet is. Sidney elmosolyodott, amikor meglátta, mit visel barátnője. – Új pizsi? – kérdezte. Lyra bólintott. A konyhába ment, és egy vizesüveggel tért vissza. Sidney néhány másodpercig félrehajtott fejjel tanulmányozta. – Hogy csinálod, hogy leégett arccal és ötvenes évekbeli pizsamában is észbontóan festesz? – Rendben, mit szeretnél kölcsönkérni? – Semmit. – Akkor miért bókolsz? Mert szerintem ez egyszerűen igazságtalanság – magyarázta vigyorogva Sidney. – Ha veled megyek bulizni, mindig egy szegény mostohagyereknek érzem magam. Lyra egyetlen percig sem hitt neki. – Ugyan, menj már! Csak egy hétköznapi nő vagyok. Neked vörösesszőke hajad és gyönyörű szemed.
31
JULIE GARWOOD – Nem, én vagyok az átlagos lány, te meg a szexi. Ha engem látnak, a pasik mosolyognak, ha téged, lihegni kezdenek. – Őrült vagy – nevetett Lyra. – A férfiak istenítenek téged. – Néhány igen – vont vállat Sidney. – Gondolom azért, mert értek a flörthöz. – Ez igaz. Valóságos művészetté fejlesztetted. – Tényleg jó vagyok benne – ismerte el a lány, majd a pulloverét elhúzva magától hozzátette: – Implantátumon gondolkozom. Lyra félrenyelte a vizet. – Hogy min? – Meg akarom nagyobbíttatni a mellem – mondta Sidney rezzenéstelen arccal. – Méghozzá egyből óriásira. – Olyanra, mint Pierson professzoré. Perky Piersoné. – Miért, az nem a sajátja? – Egész a nyakáig fel van nyomva. Kizárt dolog, hogy a sajátja legyen. – De nem gondolod komolyan ezt a mellplasztikát, ugye? – Persze, hogy nem. Olyan könnyű beugratni téged. – A nagymamád küldte ezt a pizsamát? – váltott témát Sidney. – Igen – ült le barátnőjével szemben Lyra, és az ölébe vette a laptopot. – Milyen alkalomból? – Elő szülinapi ajándék. – Sohasem vesz neked mást, ugye? – Nem, jó ideje már nem. – És mi van a fivéreiddel? Ők is pizsamát kapnak tőle? – kérdezte Sidney, és mosolygott, ahogy
32
Hosszú Búcsú megpróbálta maga elé képzelni Lyra testvéreit pizsamában. – Ők órákat kapnak. Karórát vagy vekkert minden alkalomra. – Szerintem a nagymamád egy zseni. Gondolj csak bele. Megspórolja a vásárlás aggodalmát. Nem görcsöl azon, hogy ki mit szeretne, nem kell a tömeggel hadakoznia, vagy az árak miatt aggódnia. A karácsonyi bevásárlás kész felüdülés lehet a számára. – Igazad van. Meg kellene ismerned. A lehetetlen családomnak ő az egyetlen tagja, akivel még nem találkoztál. Biztos vagyok benne, hogy megszeretnéd. Mi lenne, ha velem jönnél San Diegóba a hétvégén? Megígértem Henry atyának, hogy megint beszélek a nagyival. Pénteken, az utolsó óra után akarok indulni. Kérlek, gyere velem! Neked is jó kikapcsolódás lenne. Bárcsak veled mehetnék, de két projektet is be kell fejeznem a jövő hétre, és mindkettővel akad még munka. Az egész hétvégét a laborban fogom tölteni. – Tudok valamiben segíteni? – Neked is megvan a magad dolga. Egyébként hogy haladsz vele? – Majdnem elkészültem. Már csak néhány képpel akarom kiegészíteni azokról az arany emberekről, akik ott dobják ki a szemetüket, de az összes fotó megvan már. – Remek. Biztos örülsz, hogy nem kell naponta órákat autózni oda-vissza abban a nagy forgalomban. – Nem, még mindig kijárok. – De hiszen épp az imént mondtad, hogy nem kell több fénykép…
33
JULIE GARWOOD – Belekezdtem egy másik munkába. Nos, nem is igazi feladat. Azt hiszem, csak kíváncsi vagyok. – Mesélt Sidney-nek a domb másik oldalán található zöld gyepről és a virágoskertről. Annyira... meglepő volt, és be kell vallanom, teljesen elbűvölt. – Szóval otthagytad a gépet, hogy további képeket csinálj? Miről? A fű növéséről? – Nem, ki akarom deríteni, ki nyírja a füvet és gondozza a virágokat. Ami még ennél is fontosabb, hogy miért. Mindenféle lehetőség megfordult a fejemben, de a kedvencem az elveszett szerelmesé. Talán ezen a helyen szerettek együtt piknikezni, vagy… – Reménytelenül romantikus vagy, Lyra. Csak azért akarsz órákat vezetni, hogy kielégítsd a kíváncsiságodat. Egyáltalán nem olyan ostobaság, mint amilyennek hangzik – tiltakozott a lány. – És különben is csak egy hétre hagyom ott a fényképezőgépet... na jó, esetleg két hétre, de ez a legtöbb. Maradt még abból a csokiból? A hirtelen témaváltás nem zavarta meg Sidney-t, maga is gyakran élt ezzel a módszerrel. Mivel hosszú ideje voltak szobatársak és a legjobb barátnők, nagyon is jól ismerték a másik gondolkodásmódját. – Nem, te etted meg az utolsót még tegnap este, és igenis nagy ostobaság. Elengedhetetlen volt, hogy órákat autókázz Los Angelesben, hogy elkészítsd a dokumentumfilmed, de továbbra is nap mint nap megküzdeni a forgalommal, amikor semmi nyilvánvaló okod nincs rá... nos, ez őrültség. – Talán az, de akkor is megcsinálom. Várj csak egy kicsit, tegnap este nem is ettem csokit. – Na jó, lebuktam – vigyorodott el Sidney. – Én ettem meg az utolsó darabot.
34
Hosszú Búcsú Felállt, kiment a konyhába, de egy perc múlva már jött is vissza egy doboz csokis puffasztott rizzsel meg egy üveg üdítővel. Amikor leült, belemarkolt a rizsbe, aztán a dobozt átadta Lyrának. – Te nem láttad, Sidney – mondta Lyra, és ő is a dobozba túrt. – Mit nem láttam? – Azt a kis oázist. Alig nagyobb a parkolónknál, a fű buja zöld, és gyönyörű virágok szegélyezik. Majdnem tökéletesen négyzet alakú, és ráadásul a legkülönösebb látványt nyújtja a rengeteg borzasztó és büdös szemét közepén. Egyszer velem kell jönnöd, hogy megnézd. – Rendben – egyezett bele Sidney, amivel sikerült meglepnie a barátnőjét. – Talán ha látom, bennem is feltámad a kíváncsiság. A jövő héten valamelyik délután veled tartok. Tudod, mire gondolok? A szépen nyírt gyep valami sírt takar. – Ezt a lehetőséget is számításba vettem. – Az már valami lenne, nem igaz? A feleség megölte a férjét, vagy fordítva, aztán ásott egy sírt, és eltemette. – Utána pedig virágot ültetett, és nyírja a füvet, meri bűntudat gyötri? Sidney nagyot kacagott. – Azt hiszem, egy gyilkos férj nem venné magának a fáradságot, hogy füvet nyírjon. – A lány ezek után még előállt néhány feltételezéssel, de mindegyikben szerepelt a gyilkosság, az erőszak. Miután felsorolt vagy egy tucatnyi borzalmasabbnál is borzalmasabb lehetőséget, kész volt ásót ragadni, kiásni a holttestet, feltéve, hogy tényleg létezik. – Hogyan lehetséges, hogy csupa brutális gyilkossággal jöttél elő? – kérdezte Lyra.
35
JULIE GARWOOD – Talán mert a fivéreim többsége a törvény embere – vont vállat a lány. – Rengeteg rémtörténetet hallottam tőlük az ebédlőasztal körül, és ez egy kicsit cinikussá tett. Lyra nem értett vele egyet. Nem hitte, hogy barátnője cinikus lenne, inkább csak rendkívül élénk képzelőerővel van megáldva, ezért is fog nagyszerűt alkotni az általa választott műfajban. – Jobb lesz, ha munkához látunk –, javasolta különben egyikünk sem alszik ma éjjel. Sidney is így gondolta. A következő néhány órát néma csendben, szorgos munkával töltötték. Lyra éjfél körül végzett és a hálószobájába felé vette az irányt. – Hánykor indulsz a nagymamádhoz? Három körül. – Meg akarom előzni a csúcsforgalmat, ha lehet. Miért? Visszavinnéd ezeket a tekercseket nekem? Pénteken kell visszaadni őket, én pedig egész nap a suliban leszek. Nagyon nagy segítség lenne... – Visszaviszem. Úgyis útba esik. Kedden, az utolsó szeminárium után bement dr. Mahler, szobájába, hogy megvitassa vele a pluszmunkát. Mesélt neki a domb másik oldalán talált kertecskéről, és elmondta, hogy szeretne egy rövidfilmet készíteni róla. – Befejezte már a dokumentumfilmet a... milyen témát is választott? – A parkokat. Úgy döntöttem, hogy a Paraiso parkról készítek filmet, és ott találtam ezt szép kis kertet. A professzor szemmel láthatóan megdöbbent. Karjai megtámasztotta az íróasztalon. – Hogy jutott eszébe a Paraiso park? Az legalább egy óra járásra van innen. Egyáltalán honnan hallott róla?
36
Hosszú Búcsú – Öntől kaptam az ötletet, professzor úr – intett fejével a plakát felé Lyra. – Ön és a plakátja inspirált. A férfi hátradőlt a forgószéken és a válla fölött a falra nézett. – Olyan régen itt lóg már, hogy el is feledkeztem róla. Közvetlenül a park mellett nőttem fel, és az első ott rendezett fesztiválon kaptam ezt a plakátot. A következő évben el is költöztem onnan. – Lyrára nézett. – Megrongálták? Ugye, meg? – Igen. A lány elmesélte, hogyan készített képeket a kocsikról és teherautókról, amelyek odahordják a szemetet. – És most a domb túloldalán talált kertet akarja fotózni? – Már el is kezdtem. Mindennap kicserélem a memória kártyát, de még nem volt időm rá, hogy a képeket is megnézzem. Gondoltam, engedélyezi a pluszmunkát... – Ühüm, ühüm... – Ohó, az állát dörzsölgeti. Le fogja állítani a projektet. – Tény és való, hogy érdekes eset – ismerte el a prof. – A jegyét azonban a dokumentumfilmre kapja. Ha azt beadta, akkor esetleg lehet szó a másikról, de attól tartok, ugyanarra a kaptafára megy majd, mint a dokumentumfilm. Ugyanaz az ötlet, ugyanaz a beállítás... de végül is a maga dolga. Csak előbb fejezze be az elsőt, addig ne kezdje a másodikat! Lyra Mahler tanácsán gondolkozva hagyta el az irodát. A professzornak igaza van. Előbb a fontosabb munkát kell befejeznie, de addig is a helyén hagyja a fényképezőgépet, hadd készüljenek csak azok a fotók.
37
JULIE GARWOOD Péntek délután Lyra azt hitte, sikerült kikerülni a csúcsforgalmat, legalábbis addig, amíg rá nem tért az autópályára, ott azonban már hosszú kocsisorok álltak, ami azt jelentette, jobb lesz, ha a terelőutat választja. Korábban is járt már a gyönyörű házak közt vezető úton. A haladási sebesség ugyan lassabb volt, de egyáltalán nem bánta. Csodaszép nap volt, és Lyra élvezte a gondosan nyírt gyep és gondozott kertek látványát. Wulnuton hajtott végig, amikor meglátta a táblát: UTCAI KÍÁRUSÍTÁS.
38
Hosszú Búcsú
3. fejezet Milo Smith idióta volt. Ráadásul beképzelt szélhámos is. És minderről fogalma sem volt. Nem csupán azt hitte magáról, hogy briliáns elme, hanem azt is, hogy az ügynökségen, ahol dolgozott, mindenki meg van győződve erről. Mr. Merriam, a munkaadója meglehetősen fukarkodott a dicséretekkel, ám Milo az előző hónapban véletlenül meg hallotta, amint egyik munkatársának kijelenti, hogy Milo időről időre bebizonyítja, milyen felbecsülhetetlen értékkel bír. Milo ezt úgy értelmezte, hogy Mr. Merriam ezentúl még inkább fog rá számítani a különleges túlmunkái során. A többi alkalmazotthoz hasonlóan Milo is szeretett volna feljebb jutni a szamárlétrán. Nyíltan beszélt is erről a céljáról, de gondosan elhallgatta legfőbb törekvését, mert tudta, hogy senki sem értené meg. Talán ki is nevetnék. Milo James Bond szeretett volna lenni. Ó, nem volt ő bolond. Nagyon is jól tudta, hogy James Bond csak egy mozi hős. Milo a 007-es ügynök kalandjain nőtt fel. Minden egyes Bond-filmet látott, számát sem tudta hányszor. Bármikor szóról szóra idézni tudta Bond összes szerepét. Amint pörögni kezdett valamelyik Bond-
39
JULIE GARWOOD film, eltűnt a nyomorúságos gyerekkor, és Milo néhány órára megszűnt az a cingár kölyök lenni, akit apja kényekedvére rángathat. Nem, ő ilyenkor James Bonddá vált. Felnőttként Milo felvette az öndicséret szokását. Nem csoda, hogy ilyen fiatalon ennyi mindent elért már? Pontos és precíz volt. Mindig követte az utasításokat, legyenek azok bármilyen bonyolultak is, és sohasem késett le egy határidőt sem, ahogy az igazi profikhoz illik. A legjobb tulajdonsága azonban az volt, hogy érzelmeit szigorúan különválasztotta a munkájától. Nem mondhatta ugyanezt el az egójáról. Milo bérgyilkos volt... vagy afféle. Mind ez idáig senkit sem ölt meg, de ezt a tényt is gondosan megtartotta magának. A szerencse segítette a pályáján. Mindig a megfelelő helyen volt a megfelelő időben. Valahogy úgy, ahogy a csinos mozicsillagok is, akik a kólájukat iszogatták a bárpultnál, míg fel nem fedezte őket valaki. Igen, pontosan úgy. Milót Mr. Merriam fedezte fel, aki történetesen pontosan akkor sétált arra, amikor Milo laposra verte az egyik szomszédját. Mr. Merriam azonnal kirángatta az utcácskából és ott helyben felfogadta. Milo kapott egy aprócska mobiltelefont, egy listát azon emberek neveivel, akiket zaklatni kell, és ha szükséges, akár meg is fenyegetni, ha nem fizetnék ki az adóságukat. A behajtócég teljesen törvényesen üzemelt. Néhány hitelintézet tartozott az ügyfelei közé, és Mr. Merriam tisztes hasznot húzott a vállalkozásból. De a főnöknek akadtak más üzleti ügyei is. Milo nem tudta mik ezek, de előfordult, hogy a főnöknek csalódást okozta a kliensei, és ilyenkor cselekedni kellett.
40
Hosszú Búcsú Milo nyolc hónapja dolgozott az ügynökségnek, amikor a főnők az irodájába hívatta. Az alkalmazottak többsége már hazament, második műszak pedig éppen akkor kezdte a munkát. Merriam nem kerülgette a forró kását, nyíltan megkérdezte Milótól, ölt-e már valaha embert. Milo esze és fontossága tudatában ügyesen megkerülte az egyenes választ. Azt mondta a főnökének, hogy sohasem okozott gondot számára elvenni mások életét. Úgy vélte, természetesen viselkedik. Ha nem egy behajtócégnél vállalt volna állást, mondta, akkor valószínűleg bérgyilkosnak szegődött volna. Mert annyira jó a szakmában, kérkedett. Mr. Merriam meg volt győződve alkalmazottja őszinteségéről és hűségéről, és Milo megkapta élete első bérgyilkosi feladatát. Mivel a főnök elégedett volt az eredménnyel, a következő hónapokban Milo több hasonló megbízást is kapott. Milo hiúsága az egekig szökött, amiért Mr. Merriam ilyen mértékben megbízik benne. Úgy döntött, hogy tapasztalatait és a gyilkolás csínját-bínját megosztja másokkal is, ezért az első néhány feladat elvégzése után elkezdte összeállítani az esetek kapcsán tanultak listáját arra gondolván, hogy amikoi megöregszik és készen áll arra, hogy visszavonuljon, tapasztalatait átadja majd a kezdő bérgyilkosoknak. Első lecke: Egyszerű, eldobható ruhát viselj! Idevágó eset: ifj. Marshall Delmar, Milo első megbízatása. Delmar befektetési tanácsadó volt, aki meggyőzte Mr.Merriamet, hogy egy olyan társaságba fektesse a pénzét, amely később aztán csődöt jelentett. Mr. Merriam talán le is nyelte volna a veszteséget, ha rá nem jön, hogy
41
JULIE GARWOOD az a kígyó Delmar közvetlenül a cég összeomlása előtt eladta az összes részvényét és csinos kis haszonra tett szert. Mr. Merriam meg volt győződve róla, hogy Delmar tudott a küszöbönálló csődről, s mivel ezt az információt elfelejtette megosztani vele, halállal kell lakolnia. Mr. Merriam csak annyi utasítási adott Milónak, hogy keltse baleset látszatát. Miután a leszámolás megtörtént, Milo büszkén közölte főnökével, hogy a rendőrségi jelentésben balesetként fog szerepelni, miszerint a férfi elesett és beütötte a fejét az íróasztal sarkába. Mr. Merriam roppant elégedett volt az eredménnyel, és ami azt illeti, Milo is. Az, hogy Delmar valójában hogyan halálozott el, igazán elhanyagolható tényező volt ahhoz a meséhez képest, amelyet Milo kifőzött, s később maga is kezdett elhinni. Marshall Delmar egy túlzsúfolt, spanyol stílusú házban lakott egy előkelőnek mondható peremvárosban, Vista Del Pacifikóban. Ha valaki az emeletes ház tetőteraszán állt egy felhőtlen napon és a napra hunyorított, mintha a végtelen óceán terült volna el a szeme előtt. Ezért is kapta a ház az ocen view", „kilátással a tengerre" jelzőt, és ezért került több millió dollárba. Mint kiderült, meglepően könnyű volt bejutni a házba,. Dehmar aznap este hatalmas vacsorapartit adott, és a fogadott pincérek ki-be jártak a konyhába a megrakott tálcákkal. Milo előzetesen felmérte a terepet. Mindent tudott a partiról és az, ételeket biztosító cégről. A személyzetnek fekete nadrágot, fekete, hosszú ujjú, állig begombolt inget és fekete cipőt kellett viselnie. Milo hasonló
42
Hosszú Búcsú öltözéket vett fel, és észrevétlenül sétált be a házba egy ezüsttálcával a kezében, amelyet az egyik furgonból emelt el. Forró nyári este volt, senki sem hozott magával felöltőt vagy kabátot, így Milo elbújhatott a folyosó végén álló gardróbban és türelmesen várta, hogy elcsendesedjen a ház és a megrögzött agglegény, Delmar végre magára maradjon. Éjjel egy is elmúlt már, mire a férfi lekapcsolta a világítást, kulcsra zárta a bejárati ajtót, és a könyvtárba indult. Milo tovább várt abban a reményben, hogy Delmar hamarosan nyugovóra tér és akkor a saját ágyában fojthatja meg a párnával, és ha a delikvens nem kapálózik túl sokat, minden bizonnyal sikerül olyan látszatot keltenie, hogy áldozat álmában halt meg. De Delmar felborította a szépen kigondolt tervet. Úgy tűnt esze agában sincs lefeküdni. Milo nem bírt tovább várni. Talán a férfi elaludt az íróasztalánál. Milo halkan kinyitotta a gardrób ajtaját és kióvakodott a folyosóra. Arca elé húzta a fekete álarcot, amelyet egy ruhakölcsönzőben, egy Zorró-báburól lopott, aztán bekukucskált a könyvtárba. Delmar kezében egy tollal az asztalnál ült, és néhány, hivatalos okiratnak látszó papírt lapozgatott. A könyvtárban félhomály uralkodott. A lámpa fénye csak az íróasztal egy keskeny csíkját világította meg. A légkondicionáló a legmagasabb fokra volt állítva, szinte fagyossá téve a szoba levegőjét, de Milo látta, hogy Delmar ennek ellenére verejtékben úszik. Úgy zihált, mintha kilométereket futott volna, ami nevetséges gondolat volt, mert a férfi legalább nyolcvan, ha nem
43
JULIE GARWOOD száz kiló túlsúllyal dicsekedhetett. Milónak nem okozott gondot, hogy észrevétlenül besurranjon a szobába. Szorosan a falhoz simult, a sötétség teljesen elrejtette. Néhány másodpercig mozdulatlanul állt, alig-alig lélegezve és a tartalékterven töprengett. Ekkor azonban villámként hasított belé a gondolat: nincs is tartalékterve! Ostoba, ostoba, ostoba fajankó! – szidta magát. Most aztán mihez kezd? Pisztoly sem volt nála, hiszen balesetnek akarta álcázni a gyilkosságot, márpedig egy golyó ütötte lyuk roppant gyanús lenne a rendőrség szemében. Alsó ajkát rágva próbálta kigondolni, hogyan nyuvassza ki a fickót a világból. Ekkor azonban Delmar hirtelen elejtette a tollát, és a bal karját kezdte markolászni, közben hangosan felnyögött. Le kell ütni. Ez az! Ez az egyetlen megoldás, gondolta Milo. Jól kupán csapja és úgy rendezi el a helyszínt, mintha esés közben beverte volna a fejét a kandalló tégláiba. Most, hogy sikerült kitalálnia a gyilkosság módját, Milo sokkal magabiztosabban előrelépett, ám ekkor rájött, hogy nincs semmije, amivel leüthetné a férfit. Erre is gondolnia kellett volna, korholta magát, miközben szeme vadul kutatott valami használható fegyver után. Lassan visszahátrált és ismét a falhoz simult, hogy kikerüljön Delmar látóteréből. Nem látott egyetlen árva gyertyatartót vagy könyvnehezéket sem... semmit a világon. Még egy piszkavas sem volt a kandallónál, hogy legalább azt használhatta volna. Milót most már tényleg elfogta a pánik. A folyosó felé oldalazott. Talán a konyhából hozhat valami súlyos
44
Hosszú Búcsú edényt. Siettében elesett a saját lábában és a padlóra zuhant. Sajnos, ez némi zajjal járt. Gyorsan talpra kecmergett és megpördült, lássa, mit tesz Delmar. Felkiált, vagy ami még rosszabb, utána veti magát? Bekukucskált a könyvtárba, és el sem akarta hinni, mekkora szerencséje van. Úgy tűnt, a házigazda nem hallotta, és nem is vette észre őt. Ugyanakkor roppant furcsán viselkedett. Jobb kezével a mellkasához kapott és a lámpa felé dőlt. Arca hamuszürkévé vált, és kétségbeesetten kapkodott levegő után. Aztán hirtelen felugrott a székről. Hátratántorodott. Megfordult és a telefonért nyúlt, de már nem érhette el. Nagyot esett, feje az íróasztal sarkán koppant. Delmar véres rongycsomóként rogyott a földre. Meghalt? Milo odasietett hozzá, hogy kitapintsa a pulzusát. Megbotlott a szőnyeg sarkában, és egyensúlyát vesztve hatalmas puffanással elterült Delmar testén. Amikor sikerült felállnia, inge és nadrágja is a férfi vérétől volt lucskos. Addig bámult az élettelen arcba, míg biztosra nem vette, hogy a kiszemelt áldozata valóban meghalt. Nem is mozdult, amíg úgy nem vélte, hogy lépteket hall. Akkor végre feleszmélt dermedtségéből. Talán csak vadul dobogó szíve csalta meg, de nem akart kockáztatni. Végigcsúszkált a keményfa padlón, aztán kiszaladt a hátsó ajtón és végigrohanta a három utcát, amíg a kocsijáig nem ért. Félúton járt hazafelé, amikor rádöbbent, hogy még mindig rajta van az álarc. Olyan hiba volt ez, amelyet nem állt szándékában megemlíteni a jövendő bérgyilkosoknak írt útmutatóban. Végül is, még egy legenda is követhet el hibát, nem igaz? Második lecke:Vigyél kaját a kutyának! Idevágó eset:Jimmy Barrows ügye.
45
JULIE GARWOOD Barrows az átlagosnál is kegyetlenebb uzsorás volt, aki komolyan szorongatta Mr. Merriam unokaöccsét az elmaradt fizetség miatt. Milo azt az utasítást kapta főnökétől, hogy egyetlen lövéssel végezzen a fickóval, és a golyó éppen a két szeme között érje. Mr. Merriam így akarta megüzenni a rosszfiúknak, hogy így jár mindenki, aki a családjával tengelyi akaszt. A munka elvégzése után Milo jelentette főnökének, hogy akadt némi gondja a delikvens undok kutyáival, de megesküdött rá, hogy maga a gyilkosság nem okozott gondot számára. Nos, nem egészen így történt a dolog. Az igazság lényegesen fájdalmasabb és zavarba ejtőbb volt, mint ahogyan azt Milo hajlandó lett volna beismerni. Mr. Merriam átadta neki az uzsorás fényképét. Milónak elég volt egyetlen pillantást vetni a fotóra, hogy tudja, ez a gyilkosság kellemes sétagalopp lesz. Barrows alacsony emberke volt, talán egy méter hatvan-hatvanöt magas, és legfeljebb ötvenöt kilót nyomott ruhástól, de azért Milo azzal is tisztában volt, hogy óvatosnak kell lennie. A magasság mit sem számít, ha Barrows történetesen egy pisztolyt tart a kezében, bár Milo kételkedett benne, hogy a fickónak lenne fegyvere. Az a hír járta, hogy Barrows finomkodó ember, aki idegenkedik a piszkos munkától. Ruházata és modora kínosan pedáns volt, akárcsak gondosan manikűrözött keze. A piszkos munkát az embereire hagyta, ám Milo úgy tervezte, előbb meggyőződik róla, hogy egyikük sincs a közelben, csak utána sétál be az uzsoráshoz, úgy téve, mintha égető szüksége lenne kölcsönre. Az uzsorásüzlet meglehetősen különös foglalkozás volt egy olyan kulturált embernek, mint Barrows.
46
Hosszú Búcsú Pontosan az ellentéte volt annak, amilyennek Milo képzelte volna. Barrows a Second és a Cypress Lane sarkán álló üzlethelyiségben végezte áldásos tevékenységét, egy olyan rossz hírű környéken, ahol, ha az ember negyedóránál tovább ácsorgott az utcasarkon, könnyen előfordult, hogy megkéselték. Milónak nem állt szándékában sokáig maradni. A kirakatüvegen át kiszúrta az íróasztalánál ülő Barrowst, amint a nyugtákat ellenőrzi. Fekete öltönyt és piros-fehér csíkos nyakkendőt viselt. A kanapé túlsó végén egy barna szőrmebunda hevert. Bizonyára a feleségéé, gondolta Milo, és eltöprengett, mennyit kapna érte, ha megpróbálná eladni. – Maga Barrows? – kérdezte belépve az üzlethelyiségbe. – Mr. Barrows – javította ki a férfi zsémbes hangon. – Kölcsönre lenne szükségem – kezdte Milo. – Van nálam néhány papír, amelybe belenézhet, és ha szükséges, akár meg is tarthatja, úgymond biztosítékul. – A kabátja alá nyúlt, és előhúzott egy harmincnyolcast. Az uzsorásra emelte a fegyvert. Barrows kővé dermedt, amikor meglátta a pisztolyt, de szinte nyomban magához is tért. Lazán hátradőlt a széken. – Azért jött, hogy kiraboljon? – kérdezte nyugodtan. – Ha ez a szándéka, csalódni fog. Itt nem tartok pénzt. – Nem kirabolni jöttem. A főnököm egy üzenetet küldött magának. – Igazán? És ki a főnöke?
47
JULIE GARWOOD – Ne törődjön vele. Milo furcsának találta, hogy Barrowst láthatóan nem rémítette meg, hogy pisztolyt szegeznek rá. – Rendben – mondta az uzsorás. – És milyen üzenetet küldött a maga titokzatos főnöke? – Szeretné, ha maga és mindenki tudná, hogy senki sem akaszthat tengelyt a családjával. – Akkor el kell árulnia, ki a főnöke, vagy azt, hogy melyik családról van szó. – Barrows hangja mintha vidámabb lett volna, keze lassan elindult a szék párnái között. – Tartsa a kezét olyan helyen, ahol láthatom! – parancsolt rá Milo. Célra tartotta a fegyvert, és meghúzta a ravaszt. Semmi sem történt. Annyira kapkodott, hogy elfelejtette kibiztosítani a pisztolyt. Gyorsan korrigálni készült a hibáját, amikor mozgást vett észre a szeme sarkából. A bunda felemelkedett. Ijedten lépett hátra, és kissé lejjebb engedte a fegyvert. Két shetlandi juhászkutya feje bukkant elő a szőrme alól. Felhúzott ínnyel vicsorogtak, amely láttatni engedte a pengeéles fogakat. – Szeress! – parancsolta Barrows. – Micsoda? – hőkölt hátra zavartan Milo. Az állatok azonban értették az utasítást, és rátámadtak Milo félig feléjük fordult, és szinte véletlenül elsütötte a pisztolyt. A golyó jócskán célt tévesztve a falba fúródott, de a hang megijesztette a két kutyát. A gazdájukra néztek, aki nyugodtan megismételte az iménti parancsot. – Szeress! A démoni dögök ismét Milónak rontottak. Ő villámgyorsan megfordult, hogy elhúzza innen a csíkot a fenébe, de saját kínsikolya állította meg. Az egyik kutya
48
Hosszú Búcsú hátulról ráugrott, és fogait a fenekébe mélyesztette. Milo megpördült maga körül, remélve, hogy lerázza magáról az állatot, de akárhogy igyekezett is, nem szabadulhatott a kegyetlen állkapocs fogságából. A másik kutya egyenesen Milo torkát célozta meg. A féri megpróbálta a pisztolyával távol tartani, de az állat gyors volt, és elkapta a karját. Milo alig vette észre. A hátsóját marcangoló fájdalom olyan iszonyatos volt, hogy egyetlen pillanatra sem tudta abbahagyni az óbégatást. A második kutya elengedte Milo kezét, a földre huppant, de nyomban fel is pattant, hogy ismét a torkának ugorjon. Barrows előhúzta a pisztolyát a párnák közül, de nem lőtt Úgy vélte, vége a veszedelemnek. Remekül szórakozott kutyái harciassága láttán. Milóval ekkor hihetetlen dolog történt. Elejtette a pisztolyát. Az éppen felpattanó kutya a szájába kapta, mielőtt az leeshetett volna, és bumm!... a fegyver elsült, és a golyó egyenesen Barrows mellébe fúródott. Milo egy pillanatra megdermedt. Az az átkozott dög jobb lövő, mint ő. A hang ismét megijesztette a kutyákat. Elengedték Milót, visszaszaladtak a kanapéhoz, és a következő parancsra vártak. Barrows halott volt. Úgy tűnt, mintha nyakkendőjének pirosa leszivárgott volna makulátlanul fehér ingére. A golyó minden bizonnyal a szívét fúrta át, és rögtön megölte. Arcán még mindig a korábbi vidám kifejezés ült. Szerencsére Milónak volt annyi lélekjelenléte, hogy megkeresse a pisztolyát. Felkapta, visszalökte a tokjába, és kirohant az ajtón. Nem bírta abbahagyni a sírást. Az
49
JULIE GARWOOD emberek furcsa pillantásokat vetettek rá, amint az utcán végigsántikált a kocsijáig, de nem törődött velük. Hadd bámuljanak! A feneke valósággal lángolt az égető fájdalomtól és érezte, ahogy a lábán csorog a vér. Istennek hála, hogy a szomszédságból senki nem mesélt a rendőröknek a furcsán sántikáló férfiról. Azok az átkozott kutyák! Azokat is ki kellett volna nyírnia. Odaért a kocsijához, beült és felhörrent, amikor feneke az üléssel találkozott. Két kézzel ragadta meg a kormányt, és végigsírta a kórházig vezető utat. Szükségtelen megemlíteni, hogy erről a részletről nem számolt be Mr. Merriamnek, amikor jelentést tett a történtekről. Nem akarta lerombolni főnöke róla kialakított képét. Merriamet csak az eredmény érdekelte. A harmadik lecke élménye olyan friss volt, hogy még szavakat sem talált rá, sőt gondolni sem tudott rá anélkül, hogy összeborzadt volna. Harmadik lecke: Tanulj meg úszni, mielőtt egy úszómedence mellett próbálsz megölni valakit! Idevágó eset: George Villard. Milónak még mindig rémálmai voltak az üggyel kapcsolatban. Villard, akinek a megölésére parancsot kapott, testépítő volt… valamint megrögzött alkoholista és nagy nőcsábász. Mr. Merriam semmilyen háttér-információval nem szolgált Villardről. Csak annyit mondott Milónak, szabaduljon meg tőle, de azonnal. Milónak nem volt ideje felmérni a terepet, vagy terveket kovácsolni. Ellenőrizte, meg van-e töltve a fegyvere, aztán elindult. Mire megtalálta a házat a hegyes-dombos vidék kanyargós útvesztőiben, már éjfél is elmúlt. Villard a hátsó udvarban a vese alakú
50
Hosszú Búcsú úszómedence mellett állt. Milo a bokorban rejtőzködve figyelte a célpontot, aki bizonytalanul imbolygott. Percek kérdése volt, mikor esik bele a vízbe. Milo úgy vélte, ilyen állapotban Villard nemigen lesz ellenfél, de tévedett. Milo kirontott a bokorból, és a pisztolya után tapogatózott, amikor Villard észrevette, és nyomban támadott. Egyetlen hatalmas ökölcsapással a medencébe taszította Milót. Milo kutyaúszással próbálkozott, de átázott ruhája és vak rémülete ellene dolgozott. Már harmadszor merült alá, amikor Villard fél kézzel kirántotta a vízből, és üvöltözni kezdett vele. – Ki küldött? Jo Ann férje vagy Crystalé? Áruld el! – ordította. Feje oldalra billent, szeme lecsukódott, miközben a követelőző szavakat fröcsögtek a szájából. Hirtelen felkapta a fejét, és hasba rúgta Milót. – Felelj, a mindenedet! Milo képtelen volt megszólalni. Partra vetett halként tátogott a betonon, és teljesen lefoglalta, hogy kiöklendezze a lenyelt vizet. A türelmetlen Villard újra megrúgta. – Lenny küldött? Ő volt az, ugye? A semmirekellő bitang! – Megint jól oldalba rúgta Milót. – Meg fogod mondani, kiküldött, utána visszahajítalak a vízbe, és végignézem, ahogy megfulladsz. Ez a fenyegetés nem éppen együttműködésre serkentő, gondolta Milo, de gyanította, hogy ezt Villard jelenlegi borgőzös állapotában nem igazán látná be. Bármilyen részeg is volt a testépítő még így is komoly károkat tehetett benne. Milo szeretett volna elmenekülni, de moccanni sem mert, még a pisztolyát sem merte előhúzni, ráadásul nem is volt biztos benne, hogy
51
JULIE GARWOOD működne a fürdő után. Semmilyen módon nem merte provokálni a habzó szájú izomembert. Mialatt Milo kétségbeesetten igyekezett kitalálni, hogyan menthetné az irháját, Villard dühösen pislogva bámult le rá. Látszott rajta, hogy erősen igyekszik koncentrálni. Valószínűleg eszébe jutott, mire is készült, mert hirtelen biccentett, ajka mosolyra húzódott, és meglendítette a lábát, hogy ismét Milóba rúgjon, de az elfogyasztott alkohol mennyisége rossz hatással volt az egyensúlyára. Megtántorodott, a szeme lecsukódott, és a poharat még mindig a kezében tartva a medencébe hanyatlott. Túl részeg volt ahhoz, hogy felfogja, meg fog fulladni. Halálát balesetnek minősítették. Milót ismét majdnem utolérte a végzete, de akárcsak többi esetben, most is learatta a babérokat, és Mr. Merriam szemében ő volt a tökéletes munkaerő. Háromból három! Főnőkét annyira lenyűgözte a teljesítménye, hogy megjutalmazta a jól végzett munkáért. Két héttel később, egy csütörtök délutánon Mr. Merriam ismét az irodájába hívatta Milót, hogy újabb feladattal bízza meg. Mr. Merriam általában nem vesztegette az időt felesleges csevejre, aznap azonban beszédes hangulatban volt. Bizonyára észrevette, hogy az utóbbi néhány hétben, gondterhelt voltam. Milo semmi ilyesmit nem tapasztalt, de úgy vélte, talán észre kellett volna vennie, ezért bólintott. – Igen, uram, feltűnt – hazudta.
52
Hosszú Búcsú Akadt egy kis problémám, és ön a megfelelő ember rá. Az ügy kényes, és egy kicsivel több finesz kell hozzá. Megértette? – Igen, persze – hazudta újra Milo. Finesz? Még sohasem hallotta ezt a szót, azonban esze ágában sem volt beismerni. Ha kimutatja a tudatlanságát, azzal megingathatja Mr. Merriam róla kialakított képét, ezt pedig nem engedheti meg magának. Majd ha befejezték a megbeszélést, megnézi, mi az a finesz, és hol szerezheti be. – Egy üzlettársam, akit valaha a barátomnak tartottam becsapott. Nagyon. Bill Rooney-nak hívják. Nem is egyszer meghívtam vacsorára azt a csalót, vele szemben ültem, megosztottam vele az étkem, erre mit kapok viszonzás? Alattomban hátba döf. Van nála valami, ami kell nekem. Milo nem tudta, hogy együtt kellene-e éreznie főnökével vagy sem, ezért inkább némán várt. – Ez is azt bizonyítja, hogy nem kötheti össze a kellemest a hasznossal. De megtanultam a leckét, és most Rooney-nak is meg kell tanulnia. Előnyben vagyok vele szemben, mivel Rooney még nem tudja, hogy én is rájöttem. – Kihúzta a széket az asztal mögül, és leült. – Véletlenül tudtam meg, hol rejtegeti. Van egy páncélszekrény az irodájában. Erről mindenki tud. Ez az első dolog, amit az ember meglát, ha átlépi a küszöböt. Hatalmas és legalább százéves. Mr. Merriam felnyitott egy faragásokkal díszített dobozt. és kivett egy szivart belőle. A foga közé szorította, és tovabb beszélt, miközben meggyújtott egy gyufát, és a lángot a szivarhoz tartotta.
53
JULIE GARWOOD – Nem kell azon aggódnia, hogy valaki felkapja és kirohan vele az ajtón. Daru kellene ahhoz, hogy kimozdítsák a helyéből. – Intett Milónak, hogy foglaljon helyet, s csak azután folytatta. – Rooney azt akarja, hogy mindenki lássa. Természetesen az emberek azt képzelik, hogy ott tartja az értékeit. A smukkot, de ez csak átverés. Kiderült, hogy van másik széf is az irodában, az íróasztal alatt a padlóba süllyesztve. Meg van a zár kombinációja. Hadd áruljam el, nem akármilyen munka volt megszerezni. – Azt akarja, hogy törjek be az irodába... – Nem, nem. Azt már Charlie-ra bíztam. Azt szeretném, ha Rooney-val és a feleségével foglalkozna. Milo aggodalmasan körülnézett, bár tudta, hogy főnöke irodája tökéletesen biztonságos, naponta ellenőrzik, nincs-e poloska benne. – Az asszonyt is holtan akarja látni? – Igen. Elképzelhető, hogy Rooney elfecsegte neki, mit tett, ha életben marad, feldobhat az FBI-nál. Túl kockázatos. Nos, a következőképpen képzelem a dolgot. Rooney mindig pontban négykor hagyja el az irodáját, és egy órába telik, mire hazaér. Péntek esténként sohasem megy el otthonról. Soha! – ismételte meg nyomatékosan. – Kiszámítható, és ez kapóra jön nekünk. Minden szombat este vacsorázni viszi azt a nagyszájú feleségét, vasárnap pedig kipiheni a szeretőjét, akivel minden hétfőn és szerdán találkozik. Aztán, hogy gyilkosságöngyilkosságnak látszódjon a dolog. A feleség megöli a férjét, aztán magával is végez. A rendőrség természetesen nyomozni fog, és megállapítja, hogy a férjnek szeretője volt. Azt fogják feltételezni, hogy erre az asszony is rájött, és féltékenységi
54
Hosszú Búcsú rohamában ölte meg a férjét. Mindenki tudja, milyen pokoli természete van. – Mikor szeretné, ha elintézném? – Holnap este ötkor. Charlie akkor fog betörni Rooney irodájába, és pikk-pakk megoldja a dolgot. Ha valami probléma adódna, értesít engem, én pedig felhívom önt. – Fogja ezt mobilt – dobott oda Milónak egy telefont. – Nem lehet lenyomozni. Senkit se öljön meg addig, míg nem hall felőlem. Megértette? Milónak már megint kevés időt hagytak. Nem volt alkalma felmérni a terepet, de megfogadta magának, hogy ezúttal nem lesz semmi gikszer. Másnap délelőtt elhajtott a ház előtt, hogy ismerkedjen a környékkel, lássa, nincsenek-e kíváncsiskodó szomszédok. Miután betájolta a Rooney-ház bejáratait, elhajtott a másfél kilométerre lévő vegyesboltba. Vett egy kiló hamburgerhúst, amit a zsebébe akart tenni arra az esetre, ha a házban kutyát találna. Mivel rengeteg ideje maradt, visszament a kocsihoz, és az ülés alól előhúzott egy magazint, amit direkt azért tartott, hogy legyen mivel elütni a várakozás üres óráit. Fél négykor letette az újságot, és Rooney háza elé hajtott. Az épület egy lankás domboldalban állt. Milo azt tervezte, hogy az utca végén, a dombtetőn parkol le, ahonnan jól látja a kocsifelhajtót. Amint Mr. Merriam telefonál, besurran a házba, és elvégzi a munkát. Mialatt várakozott, a mobilt a füléhez emelte, mintha beszélne. Így legalább nem kelt gyanút senkiben. A terv hibátlan volt.
55
JULIE GARWOOD
4. fejezet Milo a fékbe taposott, és elképedten nézte a Rooneyház előtti füvön összesereglett tömeget. Ott voltak mindenütt, férfiak és nők csapatai... nem, nem főleg nőket látott, akik vittek mindent, amit láttak, és amit elbírtak. Milónak feltűnt, hogy néhányuk arcán ugyanaz a zavartalan öröm ragyog, amelyet néha azokon a férfiakon látott, akikkel a sztriptízbárokat szokta látogatni. Rooney-ék kiárusítást tartottak. Most mit tegyek? – morfondírozott. A kérdést egy sor átokkal toldotta meg. Nem hívhatja fel a főnökét, mert azzal megszegné a szabályokat. A legjobb lesz, ha megvárja, amíg Mr. Merriam telefonál neki. Kiárusítás! Milo ismét elengedett egy halk szitkot. Egy ilyen előkelő szomszédságban, ebben a környezetben egyáltalán nem tűnt odaillőnek. A gazdagok eldobják a cuccaikat, nem pedig eladják. Két kivörösödött arcú nő sikítva huzakodott egy bőrszéken. Milo viszolyogva nézte. Más megunt, kidobott holmija az Ő szemükben kinccsé lett. Csak tegyél le az asztalra egy tízcentest vagy egy dolcsit, és
56
Hosszú Búcsú máris tied lehet valami vacakság. Ő sohasem nyúlna más levetett holmijához, gondolta Milo. Annál sokkal többre tartja magát. A kapu tárva-nyitva állt, és a vevők folyamatosan özönlöttek be és ki. Az egyik egy szép kis lámpát vitt, a zsinórját maga után húzva; a másik egy fura kinézetű párásító készüléket cipelt. Milo látta, hogy a nő egy üveget szorít a hóna alatt. Aztán megpillantott egy másik nőt, akinél két üveg bor volt. Többen is jöttek utána. Csak nem a bárszekrényt is kiürítik Rooney-ék? Vagy a borospincét? Miért tennének ilyet? Elkötöznek vagy mi? Milo az órájára nézett. Rooney most már akármelyik pillanatban megérkezhet, hacsak nem marad ma bent az irodában. Ez is lehetséges. Mint ahogy az is, hogy odabent van a házban, és a kiárusításban segédkezik. Mr. Merriam adott egy fényképet a házaspárról, de Milo eddig sem a férjet, sem a feleséget nem látta. Bill és Barbara. Aranyos, hogy illik egymáshoz a nevük. Az viszont biztos, hogy a fotón egyáltalán nem tűntek aranyosnak. Bill úgy festett, mintha egy kócos parókát nyomott volna a fejére, a nagyszájú Babs – ahogy Mr. Merriam nevezte a nőt – arca pedig túl sok arcplasztikáról árulkodott. A szája mintha a fülénél kezdődött volna. Kiárusítás! Mr. Merriam ezt el sem fogja hinni. Ezek után azonban biztos nem akarja, hogy Milo megcsinálja a munkát. Csak az udvarban legalább negyven ember tülekedett, s ki tudja, hányan vannak odabent. Egy halványszürke szobalányruhát viselő nő jött ki egy rakás könyvvel és CD-vel a karján. Lefutott a lépcsőn, egy két CD-t elejtett, de nem állt meg, hogy felvegye őket. Egy másik nőt félrelökve keresztülvágott a
57
JULIE GARWOOD füvön. Arcán rémület ült. Csak annyira lassított, hogy az egyik kupacra ejtse a nála lévő holmit, aztán óvatosan visszanézett a házra, majd, mint akit ezer ördög kerget, elrohant az utcán. Ez meg mi volt? Milo követte a tekintetével, amíg el nem tűnt a sarkon, aztán visszafordult a tömeghez. Fejcsóválva nézte, ahogy a guberálók egyik kupactól a másikig startolnak, eszelős gyorsasággal felkapva a kiszemelt árut, mintha attól félnének, eltűnik, mielőtt rátehetnék a kezüket. Tekinteti megakadt az egyik nőn, akire úgy látszott, nem hat a lázas lótás-futás. A könyvpiramis mellett térdelt, és minden egyes könyvet felemelt, megvizsgált. Milo nem sokat látott belőle, mert hosszú sötét haja elfedte az arcát, és a szorgos hangyaként rohangáló emberek is eltakarták előle. Végül a sötét hajú nő felállt, és Milo jobban szemügyre vette. A férfi elfüttyentette magát. Milyen klassz teste van! Igazi bombázó. Megpróbálta ruha nélkül elképzelni, ami igazán kellemes élmény volt, amíg észre nem vette, hogy a teste reagál a fantáziaképre. Erre most nincs idő! El akarta fordítani a tekintetét, de képtelen volt rá. Farmerja és rózsaszín pólója arról árulkodott, hogy eszében sincs az adottságai hivalkodni, mégis nagyon szexi volt egyszerű öltözékében is. Még a Bondlányoknál is szexibb! Magas és karcsú volt, de nem az a csontkollekció, mint a kifutón parádézó piszkafa modellek, sokkal inkább atletikus típus megfelelő domborulatokkal a megfelelő helyen. Fogadni mernék, hogy táncos, gondolta Milo. A lány újabb könyv után nyúlt, közben elfordította a fejét, így Milo megpillanthatta az arcát is. Gyönyörű! A
58
Hosszú Búcsú Bond-lányok arcára nem igazán emlékezett. Ami azt illeti, nem is szokta az arcukat nézni, most azonban képtelen volt levenni a tekintetét a lányéról. Egy ilyen jó bőr miért vesztegeti az idejét az unalmas könyvekre? Biztosan intellektuális típus, vonta le Milo a következtetést. Továbbra is a lányt nézte, miközben az a kiválasztott könyveket a kocsijához hordta. Olyan óvatosan bánt velük, szinte dédelgette őket, mintha nagyon fontosak lennének számára. A lánynak egy öt-hat éves Fordja volt. A csomagtartót szinte már teljesen megtöltötték a könyvek és DVD-nek meg CD látszó tokok. Egy ilyen szépségnek minden évben vadonatúj autó dukálna. – Dobja el azokat a vacak könyveket, hölgyem – mormolta – maga elé Milo bosszúsan. – Van itt egy halom menő cucc. Ha nincs rájuk szüksége, még mindig eladhatja őket az eBayen és a pénzen vehet egy új kocsit. A lány autója a parkolóval szemben állt, az utca túloldalán. Milo beindította a saját kocsiját, és kis híján elsodort egy az üres helyre pályázó Honda Acurát. Ha lefényképezhetné a lányt, nem lenne többé szüksége azokra a női magazinokra, hogy levezesse a feszültségeit. A lány is megtenné. Igen, szüksége van a lány fényképére és kész. Milónál nem volt fényképezőgép, de a mobilban volt. Szóval az is jó lesz. Előhúzta a telefont a zsebéből, és a magasba emelve várta, hogy a lány megforduljon, és ő lekaphassa. Amint megnyomta a gombot, a lány megmozdult, ezért Milo csinált még néhány képet. Egyik sem sikerült igazán. Törölte őket, és feladta a próbálkozást. Kénytelen lesz az emlékezetébe vésni a
59
JULIE GARWOOD lány minden egyes arcvonását, testének minden hajlatát és domborulatát, hogy meglegyen az esti szórakozása. Most meg mit csinál? A csomagtartó tetejét már lecsukni a lány, de pillantása újra meg újra visszavándorolt az udvarra. Végül a hátsó ajtóhoz ment, szélesre tárta, aztán visszament az udvarba egy utolsó fuvar könyvéit. Milo olyan buzgón figyelte a bombázót, hogy észre sem vette Babs Rooney közeledtét, amíg az meg nem állította a csinos lányt, hogy néhány újabb könyvet nyomjon a markába, hozzátéve még egy drágának látszó fényképezőgépet. Milo nem tudta volna megmondani, hogy videofelvevő volt vagy egyike azoknak a flancos új digitális gépeknek, de vadonatújnak látszott, és valószínűleg rengeteget ért. A lány nem akarta elfogadni, de Babs erősködött, és a könyvek tetején rakta a gépet. Milo ismét megnézte magának a Fordot, és észrevette az ablakra ragasztott egyetemi bilétát. Szóval a lány egyetemista. Nem csoda, hogy ennyire szereti a könyveket. Milo maga sem akarta elhinni, amit ezután tett. Kiszállt a kocsijából, hogy közelebb kerüljön az ismeretlen szépséghez, de közben megfeledkezett róla, hogy Mr. Merriam mobilját az ölébe tette. A telefon az utca kövén koppant, és beszánkázott az autó alá. Milónak jócskán be kellett másznia a kocsi alá, hogy visszaszerezze. Káromkodva dobta a mobilt az első ülésre, aztán újra a lány felé fordult. Össze kellett szedni minden bátorságát, de eltökélte, mindenképpen megszólítja, talán még flörtöl is vele egy keveset. Ki tudja? Lehet, hogy a lány szereti a macsó férfiakat. Ha a
60
Hosszú Búcsú csaj lekopíntaná, vagy kinevetné, akkor sincs nagy baj, hisz senki nem fog tudni róla. És eljött a nagy lehetőség. A lány leejtette az egyik könyvet. Milo sietett felvenni. – Megvan! Megvan! – kiáltotta nevetségesen izgatott hangon. Itt van hölgyem – tette a könyvet a többi tetejére. A fényképezőgép lebillent, de a férfi még idejében elkapta, és biztonságba helyezte a lány könyökhajlatában. Milo nem emlékezett rá, hogy ezek után mondott-e valamit, vagy sem. Micsoda ragyogó zöld szempár! Még sohasem látott ilyen árnyalatú íriszt. – Biztosan színésznő – bökte ki. – Igazam van? A lány mosolyogva rázta meg a fejét. Milo nagyot nyelt. – Errefelé tanul valahol? – Igen Kellemes a hangja. Van egy kis déli akcentusa. A lány továbbment. –Várjon! – szaladt utána Milo. – Szeretnék segíteni a könyvekkel. – Köszönöm, de nem szükséges. Magam is boldogulok. Milo megtorpant, és lázasan gondolkodott, mivel tartóztathatná fel a lányt. Elkésett. A szépség mindjárt elmegy. Milónak az égvilágon semmi sem jutott az eszébe. Még csak meg sem köszönte neki. Ez az meg kell köszönnie. Igen ám, de miért kellene köszönetet mondania? Nem, ez mégsem lesz jó. Valami mást kell kitalálnia. És a lány elment. Milo legszívesebben üvöltött volna, de most fürgén kellett cselekednie. Ahogy a lány kocsija távolodott, a férfi a rendszámtáblára szegezte a tekintetét, és gyorsan az agyába véste a számot. A zsebébe túrt, és talált egy tollat. Felkapta a lábánál heverő lebitangolt
61
JULIE GARWOOD könyvet, kitépett belőle egy lapot, és lefirkantotta a rendszámot. Ajka elégedett mosolyra húzódott. Mégiscsak okosan cselekedett. Ezek után nincs más dolga, mint a szám alapján megkeresni a nevet a címet, aztán csak úgy rendezni a dolgokat, mintha csak véletlenül futottak volna össze. – Ha még mindig férjnél lennék, elvinném a páromnak azokat az új Callaway golfütőket – hallotta a háta mögül egy nő hangját, és ez felkeltette a figyelmét. Hé, várjunk csak! Talán nem csupa vacak holmi került kiárusításra. – Azt mondta, újak? – fordult az asszonyhoz. – Vadonatújak – erősítette meg a nő. – Mennyibe kerülnek? A nő zavartan nézett rá. – Semennyibe – felelte, és széles karmozdulattal körbe mutatott. – Minden ingyen van. Nem olvasta a táblát? – A kapu felé nézett. – Ó, értem már. Leesett. Talán mégis el kelleni vinnem az ütőket... az unokaöcsém... – Hol vannak? – vágott közbe Milo. – Ott, a bokorban. Azt hiszem, a tulajdonos felesége oda dobta. Milo nem hagyott időt az asszonynak, hogy értük menjen. Bevetette magát a bokrok közé, és a golfütőkkel bukkant elő. Valóban újak voltak, és Milo nagyon óvatos mozdulattal rakta el őket a kocsi csomagtartójába. Az új ütők jóval többet hoznak majd az eBayen, mint a használtak. Észrevett egy kisebb férfit, aki egy kicsi, síkképernyős tévét cipelt. – Meg kellett volna szereznem – suttogta maga elé Milo. Teljesen elvesztette az időérzékét, miközben további értékekre vadászott. Igaz, ezek nem új holmik, de
62
Hosszú Búcsú nem is vacakok, minden a legjobb minőségű, és ráadásul egy fityingjébe sem kerülnek. Egy egész vagyonra tesz szert, ha ezeket eladja az eBayen. Milóra hirtelen megint rátört a felsőbbrendűség érzése. Ő semmiben sem hasonlít a többi, ostoba guberálóra. Óvatosan csusszant be a kormány mögé, nehogy leverje a háztartási robotgépet, amit még ki sem csomagoltak, amikor megszólalt a Mr. Merriamtől kapott mobil. Ötöt is kicsöngött, mire Milo elő tudta ásni az ezüst étkészlet alól. – Igen? – Hol a fenében volt? – dühöngött Mr. Merriam. – Már négyszer hívtam. – Itt ültem, és a hívását vártam. Esküszöm, most először csörgött a telefon. Alig van térerő... talán ezért... Milo tisztára bolondnak érezte magát. Hogy a csudába tudott megfeledkezni Rooney-ékról? – Azok az olcsó, eldobható telefonok! – dühöngött Mr. Merriam. – Figyeljen! Megbízatás visszavonva. Nem szeretné, ha... – Úgy van – Valaki hazudott nekem. Meggyőzött arról, amit annyira szeretnék, Rooney irodájának széfjében van, de nem volt ott. Milo az utcát figyelte, és látta, hogy Rooney kocsija befordul a sarkon. – Épp most ér haza. – Remek. Charlie Brody és Lou Stacknek már elindultak oda. Maradjon a helyén. Talán Charlie-éknak szükségük lesz a segítségére, hogy szóra bírják Rooney-t. – Nem hiszem, hogy jó lesz így, uram, ugyanis... hogy is mondjam… helyzet van. – Micsoda?
63
JULIE GARWOOD – Helyzet van – ismételte Milo. – Rooney és a felesége kiárusítást rendez. – Hogy mit? – Kiárusítást, és legalább százan nyüzsögnek itt – túlzott egy kissé. – Ki-be járkálnak a házba. Úgy tűnik, a felesége mindentől meg akar szabadulni. – Maradjon ott, és várjon – utasította Milót Mr. Merrium – Beszélnem kell Charlie-val és Stackkel, utána visszahívom. Rooney BMW-je csikorgó gumikkal fékezett a kocsifelhajtón. A férfi még ki sem szállt az autóból, amikor már üvölteni kezdett. – Tegye azt le! Mit csinál? – ordította. – Tegye vissza! Maga ott... tűnjön el onnan! – Kitépett egy halom ruhát egy asszony kezéből, és eltaszította a nőt. – Takarodjon innen ebben a minutumban! Milo úgy érezte magát, mintha valami tizedrangú filmet nézne. Rooney viselkedése egyszerűen nevetséges volt. Céklavörös arccal vetette magát a tömegbe, és lökdöste félre az embereket, miközben egyre a felesége után üvöltött. – Itt jön – suttogta maga elé Milo, amint észrevette a feleséget, aki önelégült mosollyal az arcán bukkant fel a ház mögül. Láthatóan hozzászokott már férje szitkaihoz és üvöltéséhez. – Mit tettél?! – bömbölte Rooney. Átbotlott az egyik könyvrakáson. – Istenem! Ugye semmihez sem nyúltál az irodámban? De igen, igen. Felfogod, mit tettél? Mindem elvittek? Mindent? Babsnek arcizma sem rezdült. – A drágalátos könyvtárad minden darabja itt van…már amennyi megmaradt belőle.
64
Hosszú Búcsú A férfi hitetlenkedve rázta a fejét, és berohant. Babs az udvaron maradt. Még mindig mosolyogva a tömeg felé fordult. Az emberek óvatosan figyelték. – Még mindig minden ingyen van – kiáltott oda nekik Csak tessék, vigyék, amit akarnak, de jobb lesz, ha sietnek. A férjemnek pokoli természete van, és könnyen megvadulhat. Az asszonyt azonban láthatóan nem rendítette meg a lehetőség. Milo a kocsijából figyelte, és úgy döntött, hogy a nő a hátborzongató arcplasztika és a fültől fülig száj ellenére is előkelő jelenség. Ami a ruháit illeti legalábbis, feltétlenül. Dögös strasszokkal díszített, lime zöld, velúr nadrágkosztüm volt rajta, színben hozzáillő magas sarkú szandállal. Még a szandálból kikandikáló, vörösre festett körmöket is látta. Milónak fogalma sem volt róla, mennyi ideig kell várakozzon. Mr Merriam arra utasította, semmit sem tegyen, amíg újra fel nem hívja, de az emberek a kocsijaik felé tartottak. Ha egyszer mind elmennek, holtbiztos, hogy Rooney-ék észreveszik az ottlétét. Roony-ék megoldották a problémáját. Milo annyira belefeledkezett a veszekedésükbe, hogy eszébe sem jutott elmenni. Amikor a férfi sebzett oroszlánként üvöltve kirobbant a házból Babs kosztümkabátja zsebébe süllyesztette a kezét, szemmel láthatóan felkészült az összecsapásra. – Te hülye liba! Mégis mit képzeltél? Van fogalmad róla, mit csináltál? Kidobtál az ablakon egy igazi aranybányát. Egy dollármilliókat érő aranybányát! Tekintete vadul az udvart pásztázta, aztán a szeme megakadt az egyik rakáson, és odarohant.
65
JULIE GARWOOD – Talán még itt van. Talán még nincs késő – rogyott le az egymásra dobált holmik mellé, és őrjöngve kutatni kezdett. – Talán az aljára került. – Jegyzetfüzeteket, hamutálcákat, képkereteket hajított félre, közben fennhangon fohászkodott. – Istenem! Kérlek, kérlek, add, hogy itt legyen! Kérlek, mondd, hogy nem vitték még el! – Ez aztán mulatságos. Ahogy istenhez imádkozol. Te képmutató – mondta megvetően Babs. Feleségéről tudomást sem véve Rooney addig kutatott, amíg meg nem győződött róla, hogy amit keres, nincs a kidobott holmik között. Még mindig térden állva fordult asszony felé. – Miért? Miért tetted ezt velem? Ezek után biztos, hogy utánam veti magát. De nemcsak engem nyír ki, hanem téged is. Erre mérget vehetsz. Nem vállalhatja a kockázatot, hogy esetleg elmondtam neked. Miért? – ismételte zokogva. Miért tetted... – Mert nem vittél el New Yorkba. A férfi eltátotta a száját megdöbbenésében. – New York? – üvöltötte. – Azért csináltad ezt az egészet, mert nem vittelek magammal New Yorkba? Babs felemelte a kezét, megnézte a gyémánt jegygyűrűt az ujján, aztán halkan felsóhajtott, lehúzta a gyűrűt, és a férjéhez vágta. A gyűrű a férfi melletti bokorba pottyant. – Mi az... te teljesen megőrültél?– kapkodott levegő után Rooney, és keresni kezdte az ékszert. Az asszony ismét zsebre dugta a kezét, és hidegen bámult rá.
66
Hosszú Búcsú – Tudtad, mennyire szeretnék elmenni és megnézni a Broadway-n futó darabokat, de azt mondtad, nem tudsz rá időt szakítani. Emlékszel? Hányszor, de hányszor könyörögtem, de nem számított. Arra mégis találtál időt, hogy egy másik nővel New Yorkba menj. Hány darabot néztél meg vele? Mintha csak kihúzták volna a csontot a lábából, Roony a fenekére huppant. – Ez az egész azért volt, mert... – Hogyan is hihetted, hogy nem jövök rá? Megcsaltál, de veled ellentétben, nekem hűséges barátaim vannak. Susan látott téged a repülőgépen. Ő mesélte, hogy volt veled egy nő, aki folyton rajtad lógott. A férfi lassan felállt. – Meg foglak ölni! – mondta csikorgó fogakkal, mire Babs egy pisztolyt húzott elő a zsebéből. – Nem fogsz. Én öllek meg téged. Milo megbabonázva figyelte, mi zajlik a szeme előtt, és még pislogni sem mert, nehogy elszalasszon valamit. Tényleg megteszi? Milyen pisztoly lehet az? Harmincnyolcasnak vagy negyvenötösnek nézett ki. Bárcsak közelebbről megnézhetné magának! Talán el is lophatná. Mindig jól jön egy tartalék fegyver a háznál. És a gyűrű! Meg kell szereznie, mielőtt valaki ráteszi a mancsát. Tekintete ide-oda járt a gyűrű és a pisztoly között. Nem kellene megállítania azt őrült nőszemélyt? Mr. Merriam meg akarja tudni, hová rejtette Rooney azt a valamit, amit elvitt ugyanaz volt, amit Rooney olyan kétségbeesetten keresett? Mr. Merriamnek meg kellett volna mondania Milóna, hogy mi az, hogy ő kereshesse meg a sok kidobott holmi között.
67
JULIE GARWOOD Milo figyelme visszatért az asszonyhoz, amikor az felnevetett. Olyan különös hang volt, valahol a köhögés és a horkantás között. Az asszony még mindig mosolyogva felemelte és elsütötte a fegyvert. A mellkasán találta el a férjét. Néhányat előrelépett és újra lőtt. Milo női sikolyt hallott, és a visszapillantó tükörbe nézve látta, hogy egy házaspár áll a kocsija előtt. A férfi magasba tartott telefonnal rögzítette az udvaron történteket. Milo gyorsan lebukott, hogy kívül kerüljön a kamera látóteréből. Amikor óvatosan feljebb emelte a fejét, Babs már a férje felett állt, és mereven bámulta. Miután meggyőződött róla, hogy valóban meghalt pisztolyt maga mellett lógatva nyugodtan visszasétált a házba. Milo remélte, hogy ledobja, és akkor ő megszerzi, de a nő markolta a gyilkos fegyvert. Milo kinyújtott nyakkal figyelte, ahogy a nő bezárja maga mögött az ajtót. A következő pillanatban lövés dörrent. A házból jött. Megölte magát a nő, vagy csak egy újabb értékes tárgyat lőtt ripityára? Több férfi és nő közeledett óvatosan a holttesthez a füvön is. Milo arra a következtetésre jutott, hogy ők is a gyűrűt akarják. – Na ne, azt már nem – morogta, és kiugorva a kocsiból Rooney-hoz rohant. Pontosan tudta, hova esett a gyűrű és mellé térdelt. Jobb kezével úgy tett, mintha az áldozat pulzusát ellenőrizné, közben bal kezével felmarkolta a gyűrűt és a zsebébe rejtette. – Meghalt? – kérdezte tőle egy nő. Milo bólintott. Nem nézett a nőre, mert nem akarta, hogy megjegyezzék az arcát.
68
Hosszú Búcsú – Hívtam a kilenc-tizenegyet – kiáltotta egy hang. Amint a kíváncsi tömeg közelebb óvakodott, Milo visszasietett a kocsijához. Fejét lehajtva indította be a motort. Meg kell várnia, míg észrevétlenül elhajthat, s mivel nem akarja, hogy valaki megjegyezze a rendszámát, fel kell tolatnia a hegyre, és ott megfordulnia. Ha sikerül eljutnia oda ahol először parkolt le, a fák már jótékonyan el fogják rejteni a kíváncsi tekintetek elől. Bár majd' meghalt, hogy elővegye, és jobban megnézze magának a gyűrűt, nem merte megtenni. Valaki erre járhat, és véletlenül észreveheti, mit csinál. Majdnem felugrott az ülésről ijedtében, amikor megszólalt a mobiltelefon. – Igen? – Hazamehet. Charlie Brody és Lou Stack majd a gondjaiba veszi Rooney-t. – Közben itt változott a helyzet... – Igen, igen, tudom, a kiárusítás. Charlie és Stack majd elviszi a delikvenseket valami szép csendes helyre. Mindketten profik, szóra fogják bírni Rooney-t. – Uram, többre lesz szüksége, mint egy-két profi. Itt ülök, és éppen Rooney-t nézem. Higgye el nekem, ő már nem fog mondani senkinek semmit.
69
JULIE GARWOOD
5. fejezet Néha a nagyanyja iránt érzett aggodalom olyan erős volt, Lyra gyomra annyira összeszorult, hogy már enni sem tudott. A dr. Timothy Freeman-féle összeomlás idején majdnem négy kilót fogyott, de amikor a pszichiáter beadta a bíróságra Gigi elmeállapotával kapcsolatos vizsgálat eredményét, Lyra gyorsan visszahízta az elvesztett kilókat. Ifj. Christopher Prescott, nagyanyja fia és Judith, a felesége, akik történetesen Lyra szülei is voltak, bár ezt a tényt a lány nem szívesen ismerte be, svindlit gyanítottak, amikor Gigi az egyik vacsoránál bejelentette, találkozni fog az ügyvédjével, mivel változtatásokat szeretne eszközölni vagyonának kezelésében. Mivel Gigi ekkoriban meglehetősen sok időtt töltött együtt egy özvegy úriemberrel, akiről igen kedvesen beszélt, a fia felesége sugallatára arra a következtetésre jutott, hogy biztosan be akarja venni a férfit a végrendeletébe. A lehetőség, hogy kikerülnek a vagyonból, a frászt hozta Lyra szüleire. Nagyon is hozzászoktak már ahhoz az életstílushoz, amit Gigi pénze biztosított nekik, és nem akartak semmiféle változást.
70
Hosszú Búcsú Christopher ravasz módon megvárta, míg Lyra két fivére, Owen és Cooper vidékre ment üzleti ügyben, és csak azután lépett akcióba. Gigi idős korára hivatkozva ő és az ügyvédje kérték az asszony gyámság alá vételét. Oknak cselekvőképtelenséget jelöltek meg, és arra kérték a bíróságot, hogy adjanak Christophernek felhatalmazást arra nézve, hogy rendelkezhessen anyja anyagi javai és orvosi kezelése felett. Dr. Freemant bízták meg, hogy megvizsgálja Gigit. A hatékony és gyakorlatias orvos egyben kedves ember is volt, és Gigi hamar megkedvelte. Freeman rengeteg tesztet töltette ki vele, hogy meghatározza az elmeállapotát, és jó néhány kétórás vizsgálat zajlott azzal, hogy mindent megvitattak Colombus Kristóftól az űrrepülőgépig. Az idős asszony hozzájárulásával beutalta a közeli kórházba is egy teljes kivizsgálásra, beleértve egy CT-t is. A vizsgálatok eredménye pontosan az lett, amit Lyra várt, és amiért imádkozott. Eltekintve egy kis ízületi gyulladástól nagyanyja kezében és térdében, Gigi remek egészségnek örvendett, és az esze is úgy vágott, mint a beretva. Nem szenvedett Alzheimer-kórtól, sem a leépülés egyéb formájától. menyének véleményétől eltérően a szenilitás semmiféle jelét nem mutatta. Az igazi meglepetés a meghallgatás végén következett. A bíró megkapta Gigi végrendeletének másolatát, és mielőtt kihirdette volna az ítéletét, megkérdezte Christopher Prescottot, vette-e a fáradságot, hogy elolvassa. – Nem, bíró úr – ismerte el Christopher –, de az anyám teljes jóváhagyásomat élvezte három vagy négy
71
JULIE GARWOOD évvel ezelőtt, amikor utoljára változtatásokat eszközölt a végakaratában. A bíró bólintott. – Akkoriban még hitt abban, hogy az anyja józan ítélőképességének birtokában van? – Természetesen. Csak az utóbbi időben mutatta… a zavarodottság jeleit. A bíró felemelte a papírokat. – Úgy látom, ön akkor kétszázezer dollárt kapott. – Így történt, de biztosíthatom, nem fogadtam volna, ha úgy vélem, hogy az anyám nem képes józan döntéseket hozni. – Csak a jegyzőkönyv kedvéért, Mr. Prescott, a végrendelet szerint, ha az ön anyja cselekvőképtelenné válna, az unokája Lyra Decoursey Prescott lesz a gyámja. Ő fog rendelkezni az anyagi javai felett, és dönteni az orvosi kezelésről. – De én vagyok anyám végakaratának a végrehajtója – mondta Christopher. – Nem ön az – rázta a fejét a bíró. Christopher eltátotta a száját. Arckifejezése majdnem olyan komikus volt, mint a feleségéé. Judith úgy festett, mint akinek most ment el a vonata. A bíró ott nyomban lezárta az ügyet. Az ítélet szerint Gigi tökéletesen képes kézben tartani az ügyeit. A fárasztó megpróbáltatás alatt Gigi mindvégig megőrizte a nyugalmát. A meghallgatás után megpaskolta a fia karját, arcon csókolta a menyét, majd karját Lyráéba öltve felajánlotta, hogy mindannyiukat meghívja vacsorázni a kedvenc éttermébe. Lyra már egészen fiatalon felismerte, milyen nagyszerű a nagyanyja, de a meghallgatás után ismét rá
72
Hosszú Búcsú kellett jönnie, Gigi olyan erő, amellyel számolni kell. Milyen is volt az arckifejezése? Ó, igen, ravasz, mint a rókáé. Bizony, ez Gigi. Annyira elbűvölte a pszichiátert és a bírót, hogy a határozat megszületésekor ők is legalább annyira örültek, mint Lyra. Gigi mindig pontosan tudta, mit csinál... és miért. A bíróságon aratott győzelem ellenére Lyra biztos volt benne, galád apja nem adja fel a reményt, hogy megszerezze a felügyeleti jogot anyja vagyona felett, ami azt jelenti, hogy továbbra is szégyentelen módon próbálja majd beszámíthatatlanná nyilváníttatni Lyra nagyanyját. Gigi megnyerte ugyan ezt a fordulót, de Lyra aggódott, hogy a következőt sokkal nehezebb lesz. Gigi viselkedése egyáltalán nem segítette az ügyet. Hébe-hóba olyan dolgokat követett el, amelyeket egyenesen bizarrnak lehetett nevezni. Az elmúlt kilenc hónapban háromszor is átalakítatta a földszinti fürdőszobát. Lyra gyomra megfájdult a második átépítés után. Gigi először kibővítette a fürdőszobát, megszüntetve egy kisszobát, hogy helyet nyerjen. Néhány héttel később Gigi újabb változtatást akart: új zuhanyt, talpas mosdót és padlót szeretett volna. Miután ezzel végzett, úgy döntött, hogy valami modernebbre vágyik. Felszedette a padlót leszereltette a zuhanyt meg a mosdót, és az egészet felajánlotta egy jótékonysági szervezetnek. Az építkezési vállalkozó, egy Harlan Fishwater nevű ember nem panaszkodott. Lerakta a Travertin márványcsempét, beépítette a gazdagon faragott fürdőszobaszekrényt és a gránitmosdót, valamint harmadszor is kitapétázta a fürdőszobát. Legközelebb Harlan a padláson kezdett polcokat építeni, közben Gigi tárgyalt egy építésszel a konyha
73
JULIE GARWOOD átépítéséről. Ez volt az a pont, amikor Lyra ismét fogyni kezdett aggodalmában, hogy Gigi újabb okot szolgáltat Christophernek és Judithnak a támadásra. Hiába erősködött a nagyanyja, hogy minden rendben van, Lyra képtelen volt megérteni a viselkedését... azaz képtelen volt megérteni, amíg meg nem tudta, hogy Harlannek öt gyereket kell eltartania, és egy feleségét, aki nemrég vesztette el az állását. Harlan remek munkát végzett, de a nehéz gazdasági helyzetben kevesen szánták rá magukat, hogy felújítsák az otthonukat. Gigi nagylelkű megbízatásai segítettek a férfinak, hogy folyamatosan dolgozzon. De ez csupán egy volt Gigi furcsának tartott dolgai közül. Eszébe jutott a hétvége, amikor nagyanyja eltűnt, anélkül, hogy bárkinek szólt volna. Mire hazaért, Lyra az őrület határán járt az aggodalomtól. Gigi nagyon sajnálta, hogy ennyi gondot okozott, de nem volt hajlandó elárulni, hol járt. Folyton napokra eltűnik... ez pontosan olyan dolog, amelyre Lyra apja felépítheti az újabb támadást. És akkor még ott van a szenteltvíz esete. Az ég szerelmére annak meg mi oka lehet? Lyra hálásan vette tudomásul, hogy az I5-ön gyenge a forgalom, amikor délnek indult. Ha nem kell a dugók miatt görcsölnie, lesz ideje kitalálni, mit tegyen, mielőtt Henry atyával találkozna. Gyorsított, hogy áttérjen a másik sávba. Egy kocsi vágott elé, Lyra autója élesen kifarolt. A könyvek és DVD-k szana-szét repültek, emlékeztetve a lányt, hogy valamit tennie kell velük. Megcsóválta a fejét, amint eszébe jutott az a délután. Kerülő úton igyekezett hazafelé, és egy kiárusítás ragadta meg a figyelmét. Lyra
74
Hosszú Búcsú apró gyerekkora óta imádta az ilyen eseményeket, amikor az emberek a személyes holmijukat bocsájtották áruba némi készpénz reményében. Míg mások a kiárusításban a lehetőséget látták olcsó holmik beszerzésére, Lyra úgy tekintett rájuk, mint történetekre. Amint a kitett dolgok között böngészett, egész kis mesét fogalmazott meg a tulajdonosokról és az életükről. Talán különös volt, hogy ezzel foglakozott, de amíg rajta kívül senki sem tudott róla, rendjén valónak tartotta a dolgot. Lyra amolyan kreatív gyakorlatnak tekintette ezeket a történeteket. Általában nem törődött a ruhákkal, de az egyik ilyen kiárusításon meglátott egy gyönyörű fehér menyasszonyi ruhát 1970-ből, amelyen még rajta volt a címke. Láthatóan nem viselte senki. Egy ékszeres dobozban talált egy karkötőt a következő felirattal: „Örökké szeretlek! John." Lyra fantáziája beindult, és elképzelt egy fiatal párt, akik őrülten szeretik egymást, és csak egy lépés választja el őket a házasságtól. Vajon a lány gondolta meg magát, vagy a fiú? Egyik drámai történet hozta magával a másikat, s mindezt egy árcédula és véset inspirálta. A kiárusítás, amely azon a délutánon felkeltette a figyelmét, a szokásosnál is különösebb volt. Lyra nem is igazán tudott történetet kreálni hozzá. Az őrjöngő asszonynak, aki kidobálta az értékes holmit, volt valami furcsa a tekintetében. Úgy tűnt, kétségbeesetten igyekszik megszabadulni mindentől, amint azt üvöltözi az embereknek, hogy vigyék csak, amit akarnak. Lyra gyengéje a könyvek voltak. Nem tudott elmenni mellettük anélkül, hogy meg ne nézte volna őket, így azt természetes volt, hogy akkor is az udvar közepén lévő hatalmas könyvkupac vonta magára a figyelmét. Amikor
75
JULIE GARWOOD letérdelt mellé és néhányat felvett, elképedt azon, mit talált. Néhány egészen régi volt. Kinyitotta az Erik a gyümölcs egy megviselt példányát, és megnézte az első oldalt. Tisztán látható volt John Steinbeck aláírása. Óvatosan lapozott, hogy lássa ki a szerzői jog. Jól sejtette, első kiadás volt. Gyengéden tette le a könyvet a földre, és egy másikért nyúlt. A gyűrűk ura. Ebben is ott volt Tolkien aláírása. Lyra legalább egy tucat klasszikust átlapozott, és még négy dedikált példányt talált Nem akart hinni a szemének. A hanyagul egymásra dobált halomban igazi kincsek rejtőztek, első kiadások és dedikált példányok. Biztos, hogy a hisztérikusan rohangáló nőszemélynek fogalma sincs róla, milyen értéket dob ki az ablakon. Lyra megpróbálta elmagyarázni neki, hogy a könyvek, hatalmas pénzt érnek, de a nő mintha nem is figyelt volna rá. Sőt azt visítozta, hogy ha senki nem viszi el a könyveket, akkor felgyújtja az egész rakást. Lyra egészen elborzadt. Visszatérdelt, és annyi könyvet fuvarozott a kocsijához, amennyit csak elbírt. Nagyanyjához menet Lyra megpróbálta eldönteni, mi legyen velük. Amíg nem talál megoldást, valami biztonságos helyen fogja tárolni őket. Ezek nagyon értékes kiadványok. Nem kockáztathatja, hogy bármi történjék velük. Gigi háza kicsi, nagyanyjától igazán nem kérheti, hogy helyezze el őket. Sidney-vel közösen bérelt lakás szintén nem jöhet szóba, így is dugig volt tömve könyvekkel és ruhával. Már egy gombostűt sem lehetett leejteni. Nem maradt más választás, mint a családi farm Texasban. Lyra és fivérei a nagybátyjuktól örökölték a hatezer hektáros farmot.
76
Hosszú Búcsú Az egyik kijáratnál lehúzódott, és felhívta a házvezetőnőt, hogy néhány könyvvel teli dobozt fog postázni, amely valószínűleg a következő hét során meg is érkezik, és arra kérte tegye őket a hálószobájába. Lyra letette a telefont, aztán a McDonald's parkolójába beállva a GPS segítségével megkereste a legközelebbi postát. Ahogy kifelé pakolta a könyveket, észrevette a DVD-kel és CD-kel teli dobozt. Egészen megfeledkezett róla, hogy ezeket is elhozta. Mivel nem akart időt vesztegetni a szétválasztásukra, úgy döntött, azokat is postázza. Háromnegyedórával később újra az autópályán járt, a könyvek, CD-k és DVD-k pedig úton voltak Texasba. Egy probléma kipipálva. Jöhet a következő. Gigi San-Diegótól északra élt, egy kis közösségben. A szomszédság tizenegy élénk színűre festett, bájos házból állt, amelyek szerencsésen elkerülték a modernizálás viharait, és megőrizték egy régebbi kor minden varázsát. Az utca északi oldalán sorakozó otthonokból zavartalan kilátás nyílt az óceánra. A móló és az üzletek alig egy kilométerre voltak. A kávézót, piacot és a virágost is el lehetett érni egy kényelmes sétával. Gigi garázsa a ház mögé épült, és kizárólag a mellékutcából lehetett megközelíteni. Lyra leállította a kocsit, és a házak közötti bekötőúton a kapuhoz sétált a cölöpkerítéssel szegélyezett apró udvar kapujához. Lyrának volt kulcsa a házhoz, de úgy döntött, inkább kopogtat. Nagyanya néhány pillanattal később nyitotta is az ajtót. – Lyra Decursey Prescott, mi a csudát keresel a tornácomon?
77
JULIE GARWOOD Látszott rajta, mennyire örül unokájának, bár ezt egyelőre a világért be nem vallotta volna. Hátralépett, hogy beengedje Lyrát. – Csődbe ment a telefontársaság? – kérdezte. – Ezért nem értesítettél a jöttödről? Lyra megpuszilta nagyanyját. – Tudom, hogy telefonálnom kellett volna. – Akkor miért nem tetted? Ha előre tudom, hogy jössz a kedvenc halászlédet főztem volna. – Van valami esély rá, hogy mégis azt főzd? Lyra választ sem várva megragadta a táskáját és laptopját, s felvitte a szobájába. Amikor visszajött, nagyanyát a konyhában találta a fazekak és lábasok közt matatva. – Nem is örülsz, hogy látsz? – kérdezte. – Dehogynem örülök – felelte zsémbes hangon Gigi. – Reggel első dolgunk az lesz, hogy a piacra megyünk. Egy halra van szükségem a halászléhez. Jobb lesz, ha listát írók különben még elfelejtek valamit. A jeges tea a hűtőben van. – Édes vagy keserű? – Keserű. Lyra töltött magának egy pohárral, és leült az asztalhoz. – Finom. Nagyanyja megtalálta a nagyfazekat, amit keresett és a tűzhelyre tette. – A sajátomba mindig teszek egy kis citromot. Miért jöttél, Lyra? Nem értél ilyen gyorsan a pénzed végére, ugye? Nem, azt biztosan nem. A nagyapád forogna a sírjában, ha azt hinné, hogy elszórod a pénzed.
78
Hosszú Búcsú – Még hozzá sem nyúltam az örökségemhez – nevetett a lány és nem, nincs szükségem pénzre. Gigi idegesen törölgette kezét a konyharuhába. – Akkor az iskolában van gond, ugye? Mi történt? Annyira jól ment... Az iskolában sincs semmi baj – nyugtatta meg Lyra. Nagyszerűen haladok. Hány hét van még hátra? Három? Négy? – kérdezte nagyanya, miközben kihúzta az egyik fiókot, és elővett egy nagyméretű jegyzettömböt meg egy tollat, és Lyra elé tette. Elfogyott itthon a krumpli, és ha most nem íróm elfogom felejteni. Tudom ám, miért vagy itt. Megint az apád, ugye? – Úgy érted, hogy a fiad? – Meg az anyád – folytatta Gigi, mintha Lyra nem is szakította volna félbe. – Már megint felidegesítettek, ugye? – Nem, ők nem idegesítettek fel. Jó ‘ideje nem beszéltem azokkal az emberekkel, és a közeljövőben nem is áll szándékomba. – Édesem – mosolygott Gigi -, igazán nem kellene őket azoknak az embereknek" titulálnod. Pedig még kedves is voltam, gondolta Lyra. Sokkal csúnyább jelzőkkel is illethette volna hálátlan, követelőző, pénzsóvár szüleit. – Henry atya telefonált. Gigi letelte a tollat, és nagyot sóhajtott. – Nagy pletykafészek, ugye? Nehogy félreérts – tette hozzá. Nagyon kedves ember, de minden apróságból akkora ügyet csinál. Ha nem tanul meg lazítani, a végén még szívrohamot fog kapni.
79
JULIE GARWOOD – Nagymama, te vagy az, aki miatt idegeskedik. Henry atya miattad gondterhelt. Gigi erre egészen ellágyult. – Senkinek nem ártok azzal, ha elviszek egy kis vizet. És mindig felöntöm a vályút, sohasem hagyom ott üresen. – Az nem vályú, hanem szenteltvíztartó – javította ki Lyra. És mit értesz azon, hogy felöntöd? – Viszek magammal két nagy üveg ásványvizet, és miután a szenteltvízből elvettem annyit, amennyi nekem kell – tartóba öntöm az ásványvizet. – Te szénsavas ásványvizet öntesz... – Igen, drágám. A tisztelendő atya ennek egyáltalán nem fog örülni. – Amikor beszélsz majd Henry atyával, ezt talán ne említsd neki. – Amikor beszélek vele? – Meghívtam hozzánk holnapra. Talán velünk vacsorázhatna. – Nincs kifogásom a társaság ellen, és ez végtére is a te otthonod, de szeretném tudni, miért hívtad meg. – Gigi, nagyon jól tudod, hogy miért. – Lyra elkeseredetten túrt a hajába. – Abban reménykedem, hogy a lelkedre tud beszélni. Már korábban is figyelmeztetett a szenteltvízzel. Miért lopod mégis? – Olyan csúnya szó az, hogy lopás. Elveszem a szenteltvizet. Elveszem – hangsúlyozta. – A kérdésedre a választ odaát találod. Állj ki a tornácra, és nézz át Mrs. Castman udvarára. Szentelj külön figyelmet a virágágyásoknak és a dísznövényes cserepeknek. Hasonlítsd össze az ő udvarát az enyémmel. – De Gigi...
80
Hosszú Búcsú – Menj csak most rögtön – intette le a nagyanyja. Értelmetlen lett volna vitatkoznia. Lyra kiment a tornácra, megnézte mind a két udvart, aztán visszaballagott a konyhába. – Nos, mit láttál? – kérdezte a nagyanyja. – Mrs. Castman kertje virágzik, a tiéd nem. – Az övé teljes pompájában virágozik, az én növényeim lassan elsorvadnak – helyesbített Gigi. – Tavaly és tavalyelőtt is ugyanez történt. Idén tavasszal elhatároztam, ugyanazokat a virágokat veszem, amiket ő is, és ugyanolyan gyakran fogom locsolni, mint ő. És tessék, nézd meg az eredményit. Pedig az én udvaromat is ugyanúgy süti a nap, ahogy az övét – tette hozzá. Aztán egyik vasárnap láttam őt kijönni a templomból egy nagy, vízzel teli műanyag üveggel. Észrevétlenül követtem őt hazáig, és láttam, hogy szenteltvízzel öntözi meg a virágait. Hogyan is vitatkozhatna az ember ezzel a logikával? Lyra nem igazán várta a pap másnapi látogatását. Ha Henry atya vacsorára is marad, kibírja-e a desszertig, hogy is adjon hangot az elkeseredésének?
81
JULIE GARWOOD
6. fejezet Henry atyának igazán kellemes estéje volt. Előre telefonált Lyrának, hogy az ötórai mise után megy hozzájuk. Úgy tervezte, hogy szigorúan elbeszélget Gigi Prescott-tal, és félhétre haza is ér a parókiára, ahol elfogyasztja a hideg vacsorát, de a Gigi konyhájából kiszűrődő ínycsiklandó illatoktól megkordult a gyomra, és nem kellett sokat győzködni, hogy maradjon vacsorára. A vacsora, amelyet Lyra nagyanyja készített, egy királyt is kielégített volna. Ez volt az idős hölgy egyik cselfogása, hogy meglágyítsa a pap szívét. Lyra segítségével parajsalátát szolgált fel, rostélyost Yorkshire pudinggal, a speciális nyolcezer kalóriás burgonyáját és friss spárgát. Desszertnek házi sütésű almáspitét fahéjas fagyival. Az atya magas, sovány férfi volt, mégis aznap este annyit evett, mint három favágó. Lyra el sem tudta képzelni, hová fért mind belé. Gigi végül a halászlé ellen döntött a vörös hús javára, azzal az indokkal, hogy minden férfi szereti a marhahúst vagy legalábbis a legtöbb szereti. Az atya nyilvánvalóan műkedvelője volt, mert két hatalmas adaggal is evett. Gigi a kávét a
82
Hosszú Búcsú nappaliban szolgálta fel, aztán javasolta, hogy üljenek ki a tornácra megvitatni a szenteltvízkérdést. Lyra a házban maradt. Nem akarta, hogy nagyanyja úgy érezze a pappal együtt sarokba akarják szorítani. A beszélgetés halk hangon folyt, ráadásul a szél is feltámadt, ezért nem hallott minden szót, de azt hallotta, ahogy Henry atya felnevetett, és ezt jó jelnek vélte. Amikor az atya távozni készült, Lyra kikísérte a kocsijához, mert szerette volna megtudni, hogyan oldották meg a problémát. – A nagyanyád a szavát adta, hogy ezentúl békén hagyja a szenteltvizet. Ajánlottam neki néhány más lehetőséget. – És? A pap megrázta a fejét. – Azt állította, hogy az már nem ugyanaz lenne. – De megígérte, hogy nem lop több vizet a szenteltvíztartóból? – Igen. – Jó, de ha bármi más történik, ami a nagyanyámat is érinti, kérem, hívjon fel, de csak engem. Nem hiszem, hogy a család többi tagját be kellene vonnunk. – Gigi a szavát adta – emlékeztette a pap. Hát persze, gondolta Lyra. – És biztosra veszem, hogy megvan benne a jó szándék. Henry atya megértette. – Felhívlak. – Köszönöm – mosolygott megkönnyebbülten a lány. Az atya kinyitotta a kocsiajtót, aztán megint Lyrához fordult. Ha a nagyanyád ismét megtévedne, és csenne a szenteltvízből, kérd meg, hogy ne helyettesítse
83
JULIE GARWOOD ásványvízzel. Legutóbb akkor is pezsgett, amikor Bill Bradshaw, az egyik hívűnk a szenteltvíztartóhoz járult. Azt hitte, csoda történt. A lelkészünk biztos nem örült volna, ha látja. Lyra csak azután kezdett el nevetni, miután Henry atya kocsija befordult a sarkon. Visszasétált a tornácra, közben a szeme sarkából észrevette, hogy Mrs. Castman függönye meglebben. Lyra magában mosolygott. A szomszédasszonyt biztos majd' megöli a kíváncsiság. Lyra bement a házba, és elkezdte áthordani a koszos edényeket az ebédlőből a konyhába. Feltöltötte a mosogatógépet, közben a nappaliból nagyanyja vidám nevetése hallatszott. Bekukucskált, és látta, hogy Gigi az egyik szomszéd házaspárt szórakoztatja. Mire befejezte a pakolást, a társaság hat főre bővült. Korábban Lyra csodálkozott, miért sütött a nagyanyja két almáspitét. Most már értette. A szomszédok és a barátok gyakran beugrottak hozzá egy kis csevejre, és ő mindig jól lakatta őket. Csodálatos vendéglátó volt. Amikor Lyra még kislány volt, gyakran kiült a lépcsőre, ahol senki sem látta, és hallgatta nagyanyja csodálatos meséit. Lyra egészen kiskorától olyan akart lenni, mint ő. Számára Prescott nagymama volt az előkelő déli hölgy megtestesítője. Gigi Lyra Colette Decoursey-ként született egy délKarolinai bájos kisvárosban, Alexandriában, alig egyórányira Charlestontól. Apja, Beauregard Decoursey Alexandria egyetlen, ipari létesítményének, a Decoursey Textilüzemnek volt a tulajdonosa, így a kislány kivételezett gyermekként nőtt fel. A legelőkelőbb európai bentlakásos iskolákba járt, tizennyolc évesen tért haza, és alig egy hónap múlva megismerkedni Tobias Christopher
84
Hosszú Búcsú Prescott-tal, egy férfival, akit az apja egy felkapaszkodott olajbárónak titulált a civilizálatlan Texasból. Egy évvel később hozzáment Tobiashoz. Esküvőjük Alexandria történetének legfényesebb eseménye volt. Sok évvel később Gigi elmesélte unokájának, hogyan fogadta meg azon a napon, hogy szeretni és tisztelni fogja a férjét, de szándékosan kihagyta az esküből az engedelmeskedni szót. Engedelmeskedni egy férjnek... micsoda badarság! Nagyanyja már akkoriban is makacs teremtés volt, de Tobias nagypapa biztosan nem bánta asszonya nyakasságát, mert ezután negyvenkét évig éltek boldog házasságban. Lyra tudta, sohasem fog Tobias nagypapához hasonló férfit találni. Nagyszerű ember volt! Lyra szerint mostanában nem teremnek olyanok, mint ő. A pasik, akikkel randizott, mind önző, pénzsóvár, szexmániás férfisoviniszták voltak, akik elvárták a nőtől, hogy két órával a megismerkedésük után már az első füttyre ugorjanak. Mondani sem kell, roppant csalódottak voltak, amikor Lyra nemet mondott, egyedül ment haza. A szerelem biztos nem neki való. Annyira elege volt már seggfejekből! Egyszerűen nem érik meg az időt és a fáradságot. Nagyon is boldog egyedül. Minek változtatni azon, ami olyan jól bevált? Tizenegy óra is elmúlt, amikor Lyra lement, hogy ellenőrizze, be vannak-e zárva az ajtók, és jó éjszakát kívánjon nagyanyjának. Gigi hálószobája a földszinten volt, a ház hátsó traktusában. Az ajtaja nyitva állt, és az idős asszony éppen a köntöse övét próbálta megkötni. – Kellemes nap volt, ugye? – kérdezte, amikor meglátta unokáját.
85
JULIE GARWOOD – Igen – jött be Lyra a szobába, és leült Gigi ágyának szélére. Minden este ennyien vannak nálad? – Nem, dehogyis, bár Parkerék – ők az a házaspár, akik két házzal odébb laknak – szeretnek beugrani, hogy megnézzék, hogy minden rendben van-e. – Örülök neki – jelentette ki Lyra, és tekintete az éjjeliszekrényen álló fényképre esett, amely nagyszüleit ábrázolta, összeölelkezve álltak két ló előtt. – Szokott néha hiányozni a farm? – Ó, igen, sokszor. Életem nagy részét ott töltöttem, az volt az otthonom. – Néha azt hiszem, azért jöttél el onnan, hogy megszabadulj a szüleimtől. Gigi szégyenlősen mosolygott, és ügyesen megkerülő a választ. – Szeretem Kaliforniát. Jót tett nekem a költözés. Lyra elmosolyodott. – Hiányzik neked Tobias nagypapa? – Igen. Szerettem férjnél lenni. – Gondoltál valaha arra, hogy újra férjhez menj? Tobias nagypapa azt szeretné, hogy boldog légy. – Nem, nem. Képtelen lettem volna rá. Hiszek abban, hogy mindenkinek csak egy jár az életben, Lyra, és az enyém Tobias volt. – Az egy mi? – Az egyetlen igaz szerelmem. Most pedig feküdj le. – Nem is tudtam, hogy ennyire romantikus vagy – jegyezte meg Lyra, és jó éjt puszit adott nagyanyjának. Amikor már kényelmesen elhelyezkedett az ágyban, Lyra arra gondolt, mi mindent értek el a nagyszülei. Az apró texasi farmból egy hatezer hektáros birodalmat építettek, amely olajjal, marhákkal és telivér lovakkal
86
Hosszú Búcsú kereskedett. Csodálatos hely volt arra, hogy családot alapítsanak, és a házaspár abban reménykedett, gyerekekkel népesítik be a házat, ám csupán egyetlen fiuk született. Minden szeretetüket rápazarolták és azt hitték, egy napon majd ő veszi át a családi üzletet. Christopher úgy nőtt fel, hogy mindent megkapott, de a farm iránt kevés érdeklődést mutatott. Az egyetem elvégzése után feleségül vette a dallasi felső tízezer egyik legelőkelőbb hölgyét, Judith Thornkyke-ot, és visszaköltözött a farmra, ahol szülei minden erőfeszítése ellenére sikerült kibújnia minden feladat és felelősség alól, ami az ott lakással járt. Lyra szüleinek mindennapjai az egzotikus utazások és rangos társadalmi események jegyében teltek, amelyet csak a három terhesség szakított meg rövid időre. Owen és Cooper, Lyra két bátyja egy év eltéréssel jött a világra, Lyra pedig öt évvel később követte őket. Annak ellenére, hogy alig látta szüleit, a farmon felnőve Lyra gyerekkora idillinek volt mondható, hála Giginek és Tobias nagypapának. Míg Christopher és Judith körberepülte a világot, Owen, Cooper és Lyra szerető nagyszüleik védőszárnyai alatt nőttek fel. Arra nevelték őket, hogy merjenek küzdeni és követni a szenvedélyeiket. Owen és Cooper számára ez a farmot jelentette, Lyra érdeklődése azonban művészibb irányt vett: a filmkészítéssel esett szerelembe. Lyra szüleit végtelenül elkeserítette lányuk furcsa érdeklődése. Abban reménykedtek, hogy lányuk veszi át helyüket a társasságban, beházasodva egy gazdag és befolyásos családba, Gigi azonban arra bátorította unokáját, hogy kövesse az álmait. Miután Lyra befejezte az egyetemet, nagyanyja átadta a farmot Owennek és
87
JULIE GARWOOD Coopernek, és Kaliforniába költözött. Lyra úgy döntött, hogy ott folytatja a tanulmányait, az ország egyik legjobb filmes iskolájában, és Gigi szeretett volna a közelében maradni. Ezért és még annyi minden másért Lyra végtelenül hálás volt Giginek... és persze nagyon is védelmezte. Bár nagyanyja csodálatos asszony volt, tökéletesnek azért nem volt mondható. Szeretett haragot tartani. Csak demokratákkal volt hajlandó politikáról beszélni, mert szörnyen elfogult véleménye szerint ők intelligens és értelmes emberek, míg a republikánusok nem. Makacs volt és babonás. Ha pedig valaki a szenteltvízlopást bűnnek tartotta, akkor Gigi tolvaj is volt. A vasárnap délelőtti mise után Lyra elment Gigivel a piacra. Végigsétáltak az árusok során, és narancsot, szőlőt és egy csokor gyönyörű százszorszépet vettek, majd beültek egy kávézóba, hogy megebédeljenek, mielőtt hazasétálnak. Lyra élvezte az együtt töltött időt, de tudta, vissza kell mennie Los Angelesbe, ezért a kora délutáni órákban megölelte nagyanyját, elbúcsúzott tőle, és nekivágott az északra vezető autópályának. Amikor befordult az utcájukba, megszólalt a mobilja lehúzódott az útról, üresbe tette a sebváltót, és felvette a telefont. Cooper volt a vonalban. – Hogy van Gigi? – kérdezte a bátyja. – Remekül. – Még mindig olyan csökönyös? – De még mennyire! – Akkor minden rendben van vele. Még mindig azt mondom, hogy vissza kellene költöznie a farmra, ahol Owen és én rajta tudnánk tartani a szemünket.
88
Hosszú Búcsú – Nem akar visszamenni, és nincs szüksége bébicsőszre. Tökéletesen képes gondoskodni magáról. – Hé, én csak védeni akarom, ahogy te is. Figyelj, azért hívtalak... Nem fog tetszeni... – Mondd már, Cooper. Csak mondd el – kérte türelmetlenül a lány. – Anya és apa nemrég vettek egy házat La Jollában, nem messze Gigitől. – Micsoda? – Lyra kis híján leejtette a mobilt. – Mért tettek volna ilyet? – Apa azt mondta, a közelben akar lenni, ha esetleg Giginek szüksége lenne rá élete utolsó éveiben. – Ó, remek – gúnyolódott a lány. – Úgy tesz, mintha Gigi valami őskövület lenne. Még csak a hetvenes éveiben jár, manapság ez nem számít annyira idősnek. Különben is, Gigi tökéletes egészségnek... – Csak azt mondtam, amit apa is – szakította félbe a mondatát Cooper. – Nem veszem be, és neked sem kellene. Csak egy dolog érdekli őket, Gigi pénze. Inkább ahhoz akar közel lenni, nem pedig az anyjához. Esküszöm, nem értem, Gigi miért tűri el a mohóságát. – Talán azért, mert a fia – mondta Cooper. Lyra tudomást sem vett erről a nyilvánvaló igazságról. – Valahányszor azok az emberek valami szörnyűt tesznek vele, és én azt javaslom, hogy soha többé szóba se álljon velük, mindig ugyanazt mondja: Ne hagyd, hogy aggasszon, és azzal be is fejezi a beszélgetést. – Ahogy mondtam is, a fia. – Tudom. – Mennem kell. Nálad minden rendben? – Igen, jól vagyok – sóhajtotta Lyra.
89
JULIE GARWOOD – Maradjunk kapcsolatban – mondta Cooper, azzal bontotta a vonalat. Lyra mély lélegzetet vett. Eltökélte, nem engedi, hogy Cooper híre felzaklassa. Sűrű hét vár rá, de megkönnyítheti a saját dolgát, ha nyugodt és összeszedett marad. Nem hagyja, hogy ez, vagy bármi más felidegesítse. Szinte hallotta, ahogy nagyanyja szavai visszhangzanak fejében: Ne hagyd, hogy aggasszon a dolog! Ne hagyd, hogy aggasszon a dolog!
90
Hosszú Búcsú
7. fejezet Lyra nem ügyelt a figyelmeztető jelekre. Beütötte a parkoló elektronikus kapujának a kódját, és amint behajtott, s a kapu becsukódott mögötte, otthon is volt. Egy nagy luxus szedán állt a mellette, amely Mrs. Eckhard parkolóhelye volt. A kocsi a két helyet elválasztó vonalra parkolt, ezért Lyra alig tudta kinyitni a saját ajtaját. Mrs. Eckhard Toyota Priusa még egy hétig a reptér parkolójában pihent, mivel tulajdonosa Hawaii-n nyaralt. Lyra szedte ki a leveleit a postaládából. De akkor ki az, aki ilyen hanyagul állt be az ő helyére? Lyra egyik kezébe fogta a kézitáskáját és a kulcsait, a másikkal az úti táskáját kapta fel. Ahogy átnyomakodott a nevetségesen nagy autó mellett, a hátsó ablak sarkában észrevette a kocsikölcsönző háromszögletű matricáját, és amikor megfordult, hogy keresztülvágjon a parkolón, azt is látta, hogy a csomagtartó teteje résnyire nyitva van. Az emeleti lakások egyikében bömbölt a televízió. Megmászta a külső lépcsősort, végigment a belső folyosón, és már majdnem az ajtajuk előtt járt, amikor rádöbbent, hogy az ő lakásukból jön a zaj. Olyan volt, mintha teljes hangerőn rajzfilmeket nézne odabent valaki.
91
JULIE GARWOOD Sidney kocsija a neki kijelölt helyen állt, szóval itthon kell lennie, de ő volt az utolsó, akitől Lyra azt várta volna, hogy rajzfilmeket néz. Lyra mégis tisztán hallotta a Subidubidút az ajtón keresztül. Lassított és döbbenten szemlélte a vadonatúj nikkelezett záron lévő karcolásokat és az ajtófélfa melletti falba ütött rést. Végre megszólaltak fejében a vészcsengők. Vajon Sidney odabent van, és ha igen, ki van vele? Lyra közelebb hajolt, de majdnem kiugrott a bőréből ijedtében, amikor meghallotta a férfihangot. – Halkítsd már le! – üvöltötte. – Megfájdul tőle a fejem. A következő pillanatban valaki lejjebb vette a tévé hangját, így Lyra tisztán hallhatta a beszélgetést. – Miért kell megvárnunk, hogy magához térjen? Előtte is lecipelhetnénk a kocsihoz, és berakhatnánk a csomagtartóba. – Nem arra várunk, hogy magához térjen. Azért várunk, mert még nincs sötét. Azt akarod, hogy valaki meglásson minket? – Nem, de miért nem kötözzük meg a kiscsajt idefent? – A kocsiban hagytad a kötelet meg a ragasztószalagot, azért. – Miért, az én dolgom volt? Te is felhozhattad volna. És mi lesz, ha egyáltalán nem tér magához. Jókorát kapott tőled. – Persze, mert túl nagy zajt csapott a csaj. Muszáj volt lecsapnom, hogy elhallgattassam. Ha megtaláltuk volna, amiért jöttünk, már messze járnánk. Lyra elhúzódott az ajtótól, és amilyen halkan csak tudott, hátrafutott az épület mögé. Vadul dobogó szívvel hívta a kilenc-tizenegyet. Lyra elmondta az ügyeletesnek,
92
Hosszú Búcsú hogy mi történt, s bár remegett a hangja, igyekezett pontos, szabatos válaszokat adni a kérdésekre. Az ügyeletes kiküldte a járőr kocsit a házhoz, és utasította a lányt, hogy maradjon vonalban. Lyra képtelen volt tétlenül ülni. Nem szakította meg a vonalat, de a telefont letette az úti táska tetejére, majd a kézitáskájából elővette a borsspray apró dobozát. Nem állt szándékában bemenni a lakásba, csak ha Sidney magához tér. Megvárja, amíg a rendőrség ideér, de kellene valami más fegyver is arra az esetre, ha valami történne közben. Körülnézett, mit is használhatna. A kocsija... Valósággal repült a lépcsőn. Amint leért, távirányítóval kinyitotta a csomagtartót. Megtalálta az L alakú kerékanyakulcsot, és már rohant is vissza a lakásajtóhoz hallgatózni, közben magában fohászkodott, hogy jöjjön már a rendőrség. Mi a fenéért késlekednek! Egyik kezében a fújásra kész borsspray-vel, a másikban a kerékanyakulccsal Lyra készen állt. Halálra rémülten ugyan, de készen állt. Közelebb hajolt az ajtóhoz, hogy hallja-e Sidney hangját. Odabent a tévé még mindig a Cartoon Networkre volt kapcsolva. A férfiak hallgattak. Mi a csudát csinálhatnak? Lyra a lélegzetét is visszatartotta, miközben hallgatózott. Amikor úgy érezte, hogy egyetlen perccel sem bírja tovább, odabent megszólalt az egyik bandita. – Talán tényleg túl nagyot ütöttem. Nézd már meg, éle még egyáltalán. Mintegy végszóra, Sidney felnyögött. – Él még. Úgy tűnik, lassan magához tér. Beragasszam a száját?
93
JULIE GARWOOD – Nézd meg, van-e ragasztószalag a konyhában. Fogalmam sincs, hol máshol lehetne ebben a gyufaskatulyában. És ha már úgyis a konyhában jársz, azt is nézd meg, van-e sör a hűtőben. – Oké, rendben. Lehet, hogy beviszem a szobába, miután leragasztottam a száját, és eljátszadozom vele egy kicsit, amíg várakozunk. – Klassz teste van, mi? Előbb hozd a ragasztószalagot meg a sört, utána azt csinálsz vele, amit akarsz. – Jaj, ne! – suttogta Lyra maga elé. Ekkor a távolban meghallotta a szirénák hangját. Hála istennek! Sidney hirtelen felsikoltott, és Lyra tudta, hogy nem várhat tovább. Megnyomta a csengőt, majd rögtön oldalra lépett, nehogy látni lehessen a kulcslyukon keresztül. Hangos suttogást hallott odabentről. – Fogd be a csaj száját! Halk zizzenés hallatszott, aztán semmi. Lyra lélegzetvisszafojtva várakozott. Örökkévalóságnak tűnő idő telt el, és a lakásból csak a csend szűrődött ki. Aztán halk suttogást, majd csoszogást hallott. Tennie kell valamit. Az ajtó felé oldalazva óvatosan a zárba illesztette a kulcsot, majd egyetlen mozdulattal elfordította, utána belökte az ajtót, de arra vigyázott, hogy őt ne láthassák meg. A magasba emelte a kerékanyakulcsot, és várt. Egy férfi rohant ki az ajtón, kezében lövésre kész pisztollyal. Hatalmas termetű, széles mellkasú, nagy hasú ember volt. Fejére fekete símaszkot húzott, ezért a táskás szempáron kívül Lyra semmit sem látott az arcából. A lány azonnal megnyomta a borsspray gombját, amint a férfi felé fordult. A nagydarab fickó felüvöltött, és a szeméhez kapott. Lyra a kulccsal teljes erejéből a
94
Hosszú Búcsú fegyvert tartó kézre sújtott. A pisztoly elsült, mielőtt földet ért volna, és a golyó súrolta a lány lábát. A férfi visszabukdácsolt a lakásba és odaüvöltött a társának: – Kapd el a lányt! Kapd el, mielőtt megszerezné a pisztolyomat! Tényleg, a pisztoly! Lyra megpördült, hogy megkeresse, de az nyilván a rácson kívülre esett. A másik férfi félrelökte Sidney-t, és a saját pisztolya után tapogatózott. Az ajtó felé indult volna, hogy elkapja Lyrát, de ekkor Sidney teljes erővel fejbe vágta az asztali lámpával. A férfi fájdalmasan felkiáltott, a kanapéra zuhant. Lyra berohant, és kirángatta barátnőjét a lakásból. Sidney kábult és zavart volt. Csak másodpercek kérdése, és a két bandita utánuk veti magát. – El kell tűnnünk innen – suttogta Lyra sürgetően. Lövés dörrent, és a golyó az ajtófélfába fúródott. A két lány lerohant a lépcsőn, és lebukott mögé. A földön, alig egy-két lépésnyire tőlük, Lyra megpillantotta a símaszkos pisztolyát, és a következő pillanatban már fel is kapta. – Maradj az oszlop mögött! – súgta Sidney-nek, azzal felemelte a fegyvert, és a lépcsőre célzott, várva, hogy a két férfi felbukkanjon. Amikor semmi sem történt, megfogta Sidney kezét, és az épület két részét összekötő előtérbe vezette. A falhoz simulva álltak az árnyékban, amikor meghallották a külső lépcsőn dübörgő lépteket. Lyra kissé kihajolt, és még látta, hogy a két gazfickó a bérelt szedánba ugrik. Kitolattak a helyükről, és őrült iramban elsöpörtek. Csak az elektronikus kapunál lassítottak le annyi időre, míg a kapu kinyílt. Csikorgó kerékkel kanyarodtak ki a parkolóból, és tovarobogtak az utcán.
95
JULIE GARWOOD Lyra a falnak roskadt, és végre mert lélegzetet venni. – Jól vagy? – suttogta barátnőjének. – Azt hiszem. És te? – Még mindig félholt a rémülettől. – Én is. Másodpercekkel később két rendőrautó fékezett a ház előtt. Négy rendőr lökte ki az ajtókat, és lövésre kész fegyverrel ugrott ki a kocsiból. Lyra kilépett az előtérből, a pisztolyt a földre tette, majd intett Sidney-nek, hogy ő is jöjjön elő. A rendőrök nyomban körülvették őket. – A barátnőmnek mentőre van szüksége – közölte velük Lyra. – Azt hiszem, agyrázkódása van. – Jól vagyok – tiltakozott Sidney. – Bejelentést kaptunk, hogy lövöldöztek a házban. A mentő már úton van – mondta az egyik rendőr. Amikor észrevette, hogy Sidney bizonytalanul áll a lábán, a lépcsőhöz vezette és leültette, hogy megnézhesse a fejét. Egy perccel később két mentős érkezett a helyszínre. Egyikük ellátta Sidney-t, a másik megvizsgálta Lyra sebét. Mialatt fertőtlenítette, majd egy kisebb tapasszal látta el a sérülést, két rendőr kikérdezte a lányt, de Lyra nem tudta megmondani, hogyan jutott be a két férfi a lakásba, vagy, hogy mit akartak. Nincs semmilyen értékes holmink a laptopokon kívül magyarázta a rendőröknek. – Hallottam, amint az egyikük azt mondja, sötétedés után elviszik valahová Sidney-t. – Hogyan jutottak be a lakásba? – kérdezte az egyik rendőr. Sidney meghallotta a kérdést, és Lyra mellé lépett.
96
Hosszú Búcsú – Már odabent voltak, amikor hazaértem, és nem rabolni jöttek. Vártak. – Vártak? – csodálkozott Lyra. – Mire vártak? – Rád – felelte Sidney. – Lyra, az a két ember rád várt.
97
JULIE GARWOOD
8. fejezet Sidney tudta, hogy segítségre van szükségük. Hiába állt a kapu előtt a rendőrautó, nem érezte biztonságban magát. A gond csak az volt, kihez forduljon a problémájával. Hat fivéréből három az FBI-nál dolgozott, egy pedig államügyész volt. Még a nővére, Jordán is egy FBIügynökhöz ment feleségül. Bármelyikük jönne, ha szükség van rá, ami egyszerre áldás és átok, mivel testvérei néha túlságosan is védelmezők voltak. A nagycsaládban élő testvérek között gyakorlatilag nem léteztek titkok, és a Buchanan fivérek sem voltak mások, ha a húgaikról volt szó. Ha Jordán vagy Sidney bajba került, egy emberként rohantak, bele a sűrűjébe, és sehogy sem értették, miért nem hálásak a lányok a segítségért. Ám az elismerés hiánya sem akadályozta őket. Szerencsére nem mindegyik fivér volt abban a helyzetben, hogy beleavatkozhasson az életűkbe. Zachary, a legfiatalabb repülőtiszti főiskolára járt, így kiesett. Ő, és a haditengerészetnél szolgáló Michael általában utolsóként értesültek a dolgokról. Sidney volt a hallgatag a családban. Inkább megfigyelő, mint résztvevő, ezért is volt várható, hogy
98
Hosszú Búcsú Lyrához hasonlóan ő is sikeres lesz a választott területén. Ugyanakkor független személyiség is volt, aki a saját normái szerint élte az életét. Összességében, azt akarta, hogy a fivérei ne üssék bele az orrukat a dolgaiba, és hagyják, hogy maga hozza meg a döntéseit, legyenek azok jók vagy rosszak. Ami azonban aznap délután történt, más volt. Lyrának szüksége van a segítségükre. Sidney úgy találta, hogy legjobb barátnője komoly veszélyben van. Remélhetőleg valamelyik testvére kitalálja majd, miért. Sidney úgy döntött, addig nem hívja fel egyiket sem, amíg nem végeznek a kórházban. Lyra a kocsiján követte a mentőt, hogy majd hazavigye Sidney-t a vizsgálat után. Az ügyeletes orvos megvizsgálta Sidney-t, majd röntgenre és CT-re küldte. A biztonság kedvéért, mondta. Az eredmények szerencsére jók voltak. Sidney enyhe agyrázkódást szenvedett, de nem kellett bent maradnia éjszakára. A hazafelé vezető úton addig nyaggatta Lyrát, hogy neki feltétlenül szüksége van egy kis csokoládéra, míg az beadta a derekát, és megállt egy üzletnél. – Hívtam a karbantartókat – mondta Lyra, amikor újra besoroltak a forgalomba. – Minek? – A lakásajtó miatt. Hank megreparálja az ajtókeretet. Ha azok a fickók tönkretették a zárat, azt is kicseréli. Nem csak azért választottam ezt a lakást, mert annyira közel volt az iskolához, hanem azért is, mert biztonságosnak hittem. Az elektromos kapu és a rendőrség közelsége... talán túlzás is ennyi biztosíték a lakás méretéhez képest. Hogyan tudtak bejutni a főbejáraton?
99
JULIE GARWOOD – Valószínűleg egy másik lakó nyomában jöttek. A lakásba már könnyebb volt bejutniuk. A bejárati ajtó olyan öreg már, hogy egy erősebb rúgás, és megadja magát. – Előbb a zárral próbálkoztak – mondta Lyra. – Láttam a karcolásokat. – Én is láttam – ismerte be Sidney de az ajtókeretet nem vettem észre, csak miután besétáltam a lakásba. Nem figyeltem – csóválta meg a fejét. – Eltunyultam. – Én is. Mondd el, mi történt utána! – Az egyikük megragadott, a másik előkapott egy fényképet, megnézett magának, aztán fejcsóválva azt mondta a másik lesz az. – A másik? – Te, Lyra. Lyra lassított, amikor az utcájukba értek. Mindketten látták a lakás ajtaját. Hank nem dolgozott rajta. Biztosan befejezte már, gondolta Lyra. A kapu elé kanyarodott, és beütötte a számokat. A parkoló kapuja lassan feltárult. – Láttad a fényképet? Hol kaptak lencsevégre? – kérdezte, miközben áthajtott a kapun. – Valaki nyilván figyelt. Akkor fotóztak le, amikor átsétáltunk az udvaron. – Ez annyira félelmetes – suttogta Lyra. Beállt a parkoló helyre, és leállította a motor. – Igen, az – helyeselt. – Az, amelyik engem fogott, lazított egy kicsit a szorításán, én pedig megrúgtam tudod hol. Ez annyira feldühítette, hogy behúzott egyet, és szabályosan kiütött. Kész csoda, hogy nem esett ki valamelyik fogam. Fogalmam sincs, meddig lehettem eszméletlen, de amikor magamhoz tértem, nem
100
Hosszú Búcsú mozdultam, és a szemem is lehunyva tartottam, hogy kihallgathassam, mit beszélnek. Arra vártak, hogy hazagyere, és aztán el akartak vinni valahová. Azt hiszem, azt szerették volna, hogy adj nekik valamit. – Mit? – Gőzöm sincs. Egyikük sem mondta, mi kell nekik. Ennyi történt, mielőtt ránk nyitottál. – Gyere, menjünk fel. Azt akarom, hogy végre véget érjen ez a nap. – Én meg csokit akarok – közölte Sidney, amint követte Lyrát. A borsspray-t és a kulcsait a kezében tartotta, a csokoládésdobozt pedig a hóna alá szorította. – Én sokkolót – monda Lyra. – És gázspray-t... soksok gázspray-t. – Ezek nem illegálisak Kaliforniában? Lyra vállat vont. Sidney követte őt az épületbe. – Hogy van a lábad? – kérdezte Sidney. – El sem hiszem, hogy meglőttek, és nem szóltál róla a rendőröknek. – Nem nagy ügy – nevetett Lyra. – A mentős olyan aranyos volt. Hogy van a fejed? – Lüktet. Miután felértek a lépcsőn, habozva közelítették meg a lakást. Az ajtón még ugyanaz a zár volt, de az ajtófélfát már kijavították. Vennünk kell még egy zárat – jelentette ki Sidney. – Az biztos – egyezett bele nyomban Lyra. –Várj csak, amíg meglátod, mit csináltak a hálószobákkal! Száz százalék, hogy kerestek valamit. – Pénzt vagy ékszert? – Nincs egy árva fillérünk sem, az ékszerről nem is beszélve.
101
JULIE GARWOOD – Én megyek előre – közölte Lyra, és a borsspray-t felemelve kinyitotta az ajtót, majd egyetlen mozdulattal szélesre tárta. Szerencsére a lakás üres volt. Legkevesebb egy napba telik majd, mire minden a helyére kerül. A fiókokat kirángatták, a ruhákat leszaggatták a vállfáról, a matracokat felforgatták. – Felhívom a nővéremet – mondta Sidney. – De előbb megcsinálom az ágyamat, mert egész éjjel a telefonnál leszek. – Majd én megcsinálom az ágyadat. Te csak lazíts. – Jordán nagy dumás, mi? – Nem igazán. Valószínűleg csak tíz percig fogunk beszélni, de ő majd elmondja a férjének, az meg a fivéreimnek, arra pedig mérget vehetsz, hogy ők mind egytől egyig felhívnak minket. – Arra semmi szükség, hogy velem is beszéljenek. Te is el tudod mondani, mi történt. – Lyra, most már te is a családhoz tartozol. Már régóta ismered Alecet, Dylant és Nicket, Theót és Jordán belevaló férjét, Noah-t. Ráadásul nemcsak a legjobb barátnőm vagy tette hozzá –, hanem az életemet is megmentetted ma. Ez az egyik előnye annak, ha az ember testvérei a törvény alkalmazottai. Még szép, hogy segíteni fognak. Lyra mosolygott. – Igen, igazad van. Segítenek kideríteni, mi volt ez az egész. – Hála istennek, tette hozzá gondolatban. – Te felhívod Gigit vagy a bátyáidat? – Jaj, dehogy. Gigi halálra aggódná magát, a fivéreim pedig... hiszen tudod, milyenek. – Visszahurcolnának a farmra, és fegyveres őröket fogadnának melléd.
102
Hosszú Búcsú – Pontosan – helyeselt Lyra, és a hálószoba felé indult – Megágyazok, amíg felhívod Jordánt, utána forró zuhanyt veszek, és befejezem a Katherine Hepburnről szóló dolgozatomat. Holnap kell leadnom. – Kinek? – Lindennek. Tudod, hogy szeret keménykedni. Míg Lyra szorgoskodott, Sidney megkereste a mobilját. Az asztal alatt találta meg, bedugta a töltőbe, aztán a vonalas telefonon hívta Jordánt. – Nincs még késő telefonálni? – kérdezte, amikor nővére felvette a telefont. – Egyáltalán nincs – biztosította Jordán. – Noah otthon van? – Itt van mellettem. Akarsz vele beszélni? – Igen. Átadnád neki, kérlek? – Jól vagy? – kérdezte aggódó hangon Jordán. – Jól. Jordan átadta a kagylót férjének, mondván, hogy Sidney akar vele beszélni. – Szia, édesem, mi újság? Figyelj... történt ma valami...
103
JULIE GARWOOD
9. fejezet Sidney éjfél utánig telefonált. Pontosan, ahogy megjósolta, az egész történetet el kellett mesélnie Noahnak, aztán Theónak, Dylannek, Nicknek és Alecnek. Alec hívta utoljára. – Kivel beszéltél eddig? – A fivéreinkkel. – Konferenciahívást kellett volna kezdeményezned. Egy csomó időt megspórolhattál volna. Hogy ez nem jutott eszébe! – Igazad van, különben te... – Beszéltem Noah-val – vágott a szavába Alec. – Ő mondta, mi történt. Van valami elképzelésed, mit akarhattak azok a fickók? – Csak annyit tudok, hogy Lyrát keresték. O'Malley nyomozó egy órát faggatott minket a kórházban, de egyikünk sem tudott semmiféle használható magyarázatot adni. – Sidney hangja megremegett. – Alec, igazán szörnyűek voltak. Soha életemben nem féltem még ennyire. – Tudod, milyen szerencsés vagy? Persze, hogy tudta.
104
Hosszú Búcsú – Tudod, hányszor kérdezték már ezt? Agyrázkódásom van. Ez nem vall túl nagy szerencsére – jegyezte meg, csak hogy ellentmondjon a bátyjának. – Sokkal rosszabb is lehetett volna. Lyra használta a bosspray-t, mi? – És egy kerékanyakulcsot. – Nagy bátorságra vall, hogy bemert menni... de akkor is meg kellett volna várnia a rendőrséget. – Hívta őket, és várt is – magyarázta Sidney –, de amikor meghallotta, hogy a két fickó erőszakoskodni akar, nem mert tovább várni. – Mindkettőtöket... – Nem fejezte be a mondatot. Lyra egy sokkolót szeretne. – Micsodát? – Egy sokkolót. Nem hiszem, hogy érdekelné, legálise. Ja, vagy egy gázspray-t. Szerezni akar egy gázspray-t. – Hadd beszéljek vele! Tudod adni egy pillanatra? – Már alszik. Felébresszem? – Nem, majd holnap beszélek vele. Meg akartam kérdezni, nem vagytok-e túl idegesek, tudtok-e aludni ma éjszaka, de Lyra nyilvánvalóan tud. És te? – Egy kedves rendőr áll odakint, és egész éjjel itt lesz a ház előtt. Ez majd elrettenti a rosszfiúkat, nem gondolod? Különben sem hiszem, hogy visszajönnének. Te sem, ugye? – aggodalmaskodott. – Valószínűleg nem. – Fáradt vagyok. Aludni fogok. Mit értesz azon, hogy valószínűleg nem? – Nem lesz semmi baj ma éjjel. Mit terveztek holnapra? – Óráink vannak. – Mindkettőtöknek?
105
JULIE GARWOOD – Igen, de nem együtt. Miért? – Küldd át e-mailben Lyra órarendjét! És a tiedet is. – Mit fogsz csinálni? – Beszélek néhány emberrel holnap korán reggel, és küldök valami segítséget. Szeretnék én is menni, csak sajnos nem tehetem, de akit küldök, majdnem olyan jó, mint én, erre szavamat adom. – Látom, még mindig nagyon öntelt vagy – mosolygott Sidney. – Ez a valaki vigyázni fog Lyrára? Megbízol benne, ugye? – Igen – nyugtatta meg Alec. – És a biztonság kedvéért, melléd is szerzek valakit, amíg ki nem derítjük, mi folyik ott. – Alec, annyira aranyos vagy! Kezdem érteni, hogyan szerethetett beléd egy olyan gyönyörű nő, mint Regan. – Lejjebb adta az igényeit – nevetett Alec. – Holnap beszélünk. Sidney letette a telefont, és az ablakhoz ment, hogy megnézze, kint áll-e még a rendőrautó. Igen, ott parkolt a lámpa alatt, így bárki láthatta, aki arra járt. Sidney ellenőrizte, be van-e zárva az ajtó, aztán egy széket tett elé, majd ismét kinézett az ablakon, s csak utána állt készen a lefekvésre. Nem bánta volna, ha van egy baseballütője, amivel megvédhetné magát, de mivel nem volt, a seprűt vitte magával. Azzal is jó nagyot üthet, ha kell.
A seprű nyelét markolva aludt el. – Hol vagy Sam? – Seattle-ben. – Jössz nekem egy szívességgel – közölte Alec.
106
Hosszú Búcsú – Megmentettem az irhád, és még én jövök neked? – Az Államokban már csak így szokás. – Figyelj, Buchanan, most nem igazán érek rá... – Mondd a csajnak, hogy öltözzön fel. Ez most fontos. – Tartsd egy kicsit. Alec két vagy három percet várt, aztán újra meghallotta Sam hangját. – Na jó, tönkrevágtad az estémet. Mit akarsz? – Mikor mész Los Angelesbe? – Holnap indulok. Miért? Alec mesélt Samnek Sidney-ről és a szobatársáról. Most nem tudok elszabadulni innen, és Lyra bajban van. Arra gondoltam, hogy beugorhatnál helyettem. Szabadságot… – Persze, vállalom. Mi van a húgoddal? Ő is veszélyben van? – Nem hiszem, de nem akarok kockáztatni. Max Stevenst fogom megkérni, hogy vigyázzon rá. – Mit gondolsz, mennyi ideig fog ez tartani? – Őszintén? Fogalmam sincs. Holnap beszélek az ügyben nyomozókkal, de nem hiszem, hogy bármi is lenne a kezükben. – Mikorra kellenék? – A lehető leghamarabb. – Jó, rendben. – És, Sam! – Igen? – Kösz!
Lyra befejezte a dolgozatát, aztán a laptopra borulva elaludt. Szerencsére a tetejét már lehajtotta, így nem
107
JULIE GARWOOD nyálazta össze a billentyűzetet. Mélyen aludt, és nem is igazán ébredt fel, csak a másnap reggeli zuhanytól. Farmert és világoskék pólót húzott. Általában papucscipőket viselt, de ma úgy döntött, cipőt vesz fel, mert az praktikusabb, és villámgyorsan el tud futni benne, ha szükséges. – Gondolod, hogy el kellene költöznünk? – kérdezte Lyra Sidney-től reggeli közben. – Nem tudom. Ha megkérjük a házfelügyelőt, hogy cseréltesse ki az ajtót, akkor megint biztonságban érezhetjük magunkat. – Erről semmit sem tudok. – Alec hívott – váltott témát Sidney, és elmesélte, mit mondott a bátyja. – Átküldtem neki az órarendünket. Bárkit is küld, meg fog találni minket. – Egy kicsit ideges vagyok – vallotta be Lyra. – Én is. – Figyelj, sehova ne menj egyedül a suliban! – Jó ötlet. De neked sem kellene egyedül maradnod. – Indulnunk kell, különben el fogunk késni. Sidney elvette a széket az ajtó elől, és kinyitotta, aztán nagyot sikított. – Elnézést. Megijesztettem? – Nem – hazudta a lány. – Ki maga? – Csak miután feltette a kérdést, döbbent rá, milyen durván viselkedett. – Ha maga Sidney, akkor én vagyok az árnyéka. Alec küldött. Magas, sötét hajú, kedves mosolyú, mérte fel Sidney. Nyugodtan eladhatná magát egyetemistának. – Van fegyvered? – tért át a lány a tegezésre. – Még szép! Sidney rámosolygott.
108
Hosszú Búcsú – Akkor menjünk. Lyra, siess! Tízkor órám van, emlékszel? És neked is. Lyra az iPhone-ját keresgélte. – Pierson törölte az órát. Ráérek tizenegyre bemenni. – Épp az imént ígértük meg egymásnak, hogy sehová sem megyünk egyedül. Lyra felnézett a telefonból, és kezet nyújtott Sidney védelmezőjének. – Lyra Prescott vagyok. Te pedig... – Max Stevens – nyújtott kezet a férfi is, majd Sidneyhez fordult: – Nem kellene indulnunk? – Menj csak előre – mondta, és felkapta a táskáját. Amikor a férfi lefelé indult a lépcsőn, Sidney követte, de előtte még Lyra felé fordult, szemét elkerekítette, és ajka néma éjjent formázott. I.yra mosolyogva zárta be utána az ajtót. Őt csak az érdekelte, hogy Maxnek fegyvere van, és képes megvédeni a barátnőjét. Ha élet-halál kérdéséről volt szó, a külső nem számított.
109
JULIE GARWOOD
10. fejezet Sámuel Kincaid ügynök lenyűgöző férfi volt. Lyra borssprayvel a kezében nyitott ajtót, a férfi szemébe nézett, és elakadt a lélegzete. Még sohasem reagált így egy másik nembéli látványára, márpedig rengeteg csinos férfival találkozott, mióta Los Angelesbe költözött. Ott voltak mindenütt, éttermekben és színházakban, tornatermekben és az egyetemeken, a tenger parton, még a templomokban is. Ezt a férfit azonban senki sem nevezte volna szépnek. Ahhoz túl kemények voltak a vonásai, túl férfiasak, és nagyon-nagyon vonzók. Magas volt Lyra maga is az átlag fölé emelkedett magasságával, de még így is alig ért a férfi válláig. Homokszőke haj, átható tekintetű kék szempár. Arcfelépítése is pont tökéletes: szép egyenes orr, szexi száj, nemes vonású áll. Igen, lenyűgöző minden tekintetben! Elég legyen! – parancsolt magára. Ő a legvonzóbb férfi, akivel valaha is találkozott. És akkor mi van? – Lefúj azzal a spray-vel? – érdeklődött mély hangon a férfi. Milyen érdekes az akcentusa!
110
Hosszú Búcsú – Mi? Nem, dehogy. – Lyra lejjebb engedte a dobozkát, és kezet nyújtott. – Lyra. A nevem Lyra... – Miért nem emlékszik a saját nevére? – Prescott? – sugallta a férfi. Milyen kedves, hogy így kisegíti! – Igen, Prescott. A férfi szeme felcsillant. Vajon sejti, milyen kellemetlenül érzi most magát? Bizonyára, hisz még a neve sem jutott eszébe. Az ismeretlen megrázta a kinyújtott kezet, és mindjárt be is mutatkozott. – Samuel Kincaid ügynök vagyok. Szólíts nyugodtan Samnek, és szerintem tegeződjünk, mivel a következő napokat egymással fogjuk tölteni. – Az akcentusod... skót, ugye? – Igen. – Te mentetted meg Alec Buchanan életét. A férfi nem erősítette meg, nem is tagadta ezt az állítást. – Beengednél? – kérdezte helyette. – Persze – állt félre sietve Lyra az ajtóból. Amint a férfi elment mellette, lenyúlt és kivette a kezéből a borsspray-t Sam körülnézett a szobában. Lyra elképzelni sem tudta, mit gondolhat. Valószínűleg arra, hogy úgy élnek itt Sidney-vel, mint a disznók. – A két fickó – szólalt meg gyorsan –, aki tegnap este itt járt, feldúlta a lakást, és még nem volt időnk rendet rakni. Fogalmam sincs, megtalálták-e, amiért jöttek. – Abból, amit Alec mondott, nekem úgy tűnt, te voltál az, akiért jöttek. – Tudom, de ha engem vártak, miért forgatták fel a lakást? Szerintem kerestek valamit.
111
JULIE GARWOOD – Lehetséges – hagyta rá a férfi. – Azt mondom, amíg összepakolod a holmid, közben ellenőrizhetnéd is, hiányzik-e valami. – Amíg összepakolom a holmim? – Igen. Nem maradunk itt. – Mármint mi? – Ahogy említettem is, te és én egymással fogjuk tölteni a következő napokat. – Szóval te vagy az árnyékom? – Úgy van. Alec elküldte az órarendedet. Indulnunk kell, ha nem akarjuk lekésni az első órádat. – Azt lemondták. A következő tizenegykor kezdődik. – Remek. Akkor lesz időm körülnézni a kampuszban. Ne felejtsd el, a tegnap esti fickók odakint várnak rád valahol. Lyra hátán végigfutott a hideg, és bólintott, jelezve, hogy érti. A hálószobába ment, belenézett a komód feletti tükörbe, és tíz ujjal beletúrt a hajába, hogy igazítson valamelyest kócos frizuráján. Utána ajakfényt tett fel, egy csepp parfümöt szórt a füle mögé, és a hátizsákját felkapva visszaindult a nappaliba. – Rendben, kész vagyok. Sam kinyitotta előtte az ajtót. Lyra rámosolygott. – Nem hiszem, hogy Mahler professzor beenged majd az órájára. Nem kedveli az állami intézményeket, az olyanokat mint például az FBI. – Igazán? Én fogadni mernék, hogy beenged. Elbűvölő fickó vagyok ám, ha akarok. Tíz perccel később az egyetemen voltak. Sam szorosan Lyra mellett haladt. A lány észrevette, hogy a férfi fürkésző tekintete mindent befog, a tetőt, az udvaron
112
Hosszú Búcsú és az utcán járó embereket. Lenyűgöző! Felületes szemlélőnek fel sem tűnik mit csinál. – Lyra, van néhány alapszabály, amit be kell tartanod, amíg együtt vagyunk. – Mint például? – Fontos, hogy azt tedd, amire kérlek. Azért vagyok itt, hogy megvédjelek. Ha azt mondom, hogy a földre vagy azt, hogy fuss, akkor azonnal engedelmeskedsz. Nem kérdezel semmit, nem vitázol. Elképzelhető, hogy használnom kell fegyveremet. Nem akarom, hogy útban légy. A férfi kezdte megrémíteni, de azért bólintott. – Megértettem. –Remek. Azt szeretném, ha később pontosan elmesélnéd, mi történt veled tegnap este. – Azt hittem, már tudod. – Tudom, de a te szádból akarom hallani. Két lány hallgató sétált el mellettük, tekintetükkel majd' felfalták Samet. Lyra nem tudta őket hibáztatni érte. Hallotta, amint az egyik azt suttogja a másiknak, hogy Samnek fegyvere van. –Hogyan fogom megmagyarázni, hogy állandóan mellettem vagy? – Ahogy akarod. A pisztolyt leszámítva Sam egyáltalán nem látszott ügynöknek. Elnyűtt farmert és pólót viselt. Az osztálytermek felé menet a férfi elmondta, mennyire szeretett egyetemre járni, Lyra pedig arra gondolt, mennyire tetszik neki a férfi skót kiejtése. Nagyon remélte, hogy Mahler professzor nem csinál nagy hűhót, és nem vágja ki az óráról Samet. Nem örült volna, ha a férfinak a folyosón kell várakoznia.
113
JULIE GARWOOD – Korán jöttünk – jegyezte meg, belépve a terembe. – Valószínűleg a szobájában találjuk dr. Mahlert, és beszélhetsz vele. Gyere, bemutatlak – vezette oda a férfit a professzor irodájába vezető ajtóhoz. Bekopogott. – Dr. Mahler. Lyra Prescott ott vagyok. Egy FBIügynök van velem, aki... – FBI? – üvöltötte Mahler. Szinte kirobbant a helyéből, céklavörös volt az arca. – Mondtam, hogy nem könnyű eset – súgta Lyra Samnek. A férfi elmosolyodott. – Innen átveszem – súgta vissza, azzal Mahler mellett besétált a szobába, és becsukta maguk mögött az ajtót. Lyra legszívesebben a kulcslyukhoz nyomta volna a fölét, hogy hallja, mit beszélnek odabent, de ellenállt a kísértésnek. Nem lepődött volna meg, ha Sam vagy a professzor kiabálni kezd, de egyikük sem emelte fel a hangját. Dr. Mahler nyílván mélyen megdöbbent, hogy egy FBI-ügynök tartózkodik a szobájában. Sam képviselte mindazt, ami a professzor szerint rossz volt ebben az országban. „A nagy testvér" így nevezte a törvény szolgálatában álló embereket. Szerencsére, már majdnem elkészült a vizsgafilmjével, így nem kell majd sokáig hallgatnia a prof ostobaságait. Az ajtó kinyílt, és megjelent Sam. Lyrára kacsintott, majd két tátott szájjal bámuló ifjúnak odabiccentve, az utolsó sorban lévő székekhez ment, ahol Lyra is letette a hátizsákot, leült az egyikre, és kényelmesen hátradőlt. Lyra a laptoppal az ölében mellételepedett. – Mit mondtál neki? – kérdezte kíváncsian. – Nem sokat.
114
Hosszú Búcsú A lány azonban kételkedett. Talán Sam brutálisan kényszerítette a profot... vagy mégis inkább elbűvölően viselkedett. Dr. Mahler sápadtan lépett be a terembe, és lopva Samre pillantott. Lyra közelebb hajolt az ügynökhöz. – Rendben, ő mit mondott? Sam elvigyorodott. – Azt, hogy mennyire örül, amiért itt vagyok.
115
JULIE GARWOOD
11. fejezet Mahler szemináriuma mindössze huszonöt percig tartott a szokásos ötven helyett. Lyra biztosra vette, hogy Sam az oka. Az FBI-ügynök képviselt mindent, amit Mahler megvetett, és a professzor alig várta, hogy kívül tudja a teremből. Nyilvánvalóan Lyrát okolta Sam ottlétéért, és gyűlölködő pillantásai elárulták, hogy ezt sohasem fogja neki elfelejteni, sem megbocsátani. A jegyemnek annyi, gondolta lemondóan a lány. Tudta, hogy a professzor legszívesebben üvöltözne vele, de nem meri megtenni, amíg Sam a teremben van. De nem fogja elfelejteni. Lyra tanúja volt, mire képes, ha elragadja az indulat. Április elsején történt, amikor Carl, az egyik csoporttársa azzal állt elő, hogy a nagy testvér nem figyel többé, és nem is avatkozik bele az emberek magánéletébe, mivel a nagy testvér nem is létezik. Amint Mahler ismét lélegzethez jutott, eldurrant az agya. Jobboldali majomnak és a kormány bábjánál titulálta Carlt. Alaposan lehúzta Carl munkáját, és megfenyegette, hogy kirúgja a csoportból, amikor a fiú felugrott és azt kiáltotta: csak áprilisi tréfa volt, professzor úr! Mahler döbbenten pislogott, és zavartan dörzsölgette az állát.
116
Hosszú Búcsú – Áprilisi tréfa... – ismételte. Carl verejtékezve állt, míg végül a professzor arcán halvány mosoly derengett fel. – Ügyes húzás volt, Carl. Most aztán megfogott – nevetett fel, és Carl filmes karrierje meg volt mentve. Lyrának korábban is akadt dolga nehéz természetű professzorokkal, de egyik sem volt megáldva akkora egóval, mint Mahler. Hallotta, hogy a férfit elhagyta a felesége. Minden bizonnyal azért, gondolta Lyra, mert elkövette azt a hibát, hogy más véleményen volt, mint a férje. Ami azt illeti, el sem tudta képzelni, hogy akadna bárki, aki hozzámegy egy ilyen kellemetlen, ellenszenves alakhoz. A hallgatók lassan elhagyták a termet. Lyra a laptopját a hátizsákjába süllyesztette, majd a hátizsákot a vállára kapva indulni akart, de Sam megszorította a kezét, jelezve, hogy várjon még. Carl és egy társa, Eli ment el mellettük. – Igazán jó volt veled egy csoportba járni, Lyra – suttogta a fiú. – Annyira azért nem rossz a helyzet – tiltakozott a lány. Mahler majd csak megemészti a dolgot. Carl a fejét csóválta. – Hát semmit sem tanultál az „áprilisi tréfa" esetből? – Nagyon fogsz hiányozni – tette hozzá vigyorogva Eli. – Jaj, hagyjátok már abba! – bosszankodott Lyra. – A professzor nem fog kirúgni. Tudta, hogy a két fiú csak szórakozik vele, de azzal is tisztában volt, hogy van valami igazságtartalma is a gúnyolódásuknak. Mahler biztosan kitalálja, hogyan vágjon vissza, például darabokra szedi a
117
JULIE GARWOOD dokumentumfilmjét. Ha ez meg történik, nem hagyja magát, kész csatába szállni az igazáért. A tanszékvezetőnél kezdi, szerez valakit, aki tanúsíthatja, mit tett a professzor a filmet megnézve... hacsak a munkája tényleg olyan vacak nem lesz, hogy rászolgál a lehúzásra. Gondolatai még mindig a lehetséges megoldás körül forogtak, amikor Eli újra megszólalt. – Attól tartok, kénytelen leszel lefeküdni vele. Akkor majd ejti a dolgot. Lyra álla leesett döbbenetében. – Ez egyáltalán nem vicces. Még a gondolat is... – Összeborzadt. – Hányinger kerülget tőle. Carl Samre nézett. – Eli csak viccelt. Lyra nem fekszik le senkivel. – A laborba kell mennem – bökte ki gyorsan Lyra, hogy elterelje a szót. – Még be sem mutattál minket – mondta Carl, és tekintete, akárcsak Elié, Sam pisztolyára siklott. Lyra bemutatta a férfit a barátainak. – Rendőr vagy? – kérdezte Eli. – FBI – felelte Sam minden külön indoklás nélkül. –Igazi ügynök vagy? Nem csak úgy mondtad Mahlernek, hogy az idegrohamot hozd rá? – Nem – mondta kurtán Sam. – És hogyhogy Lyrával vagy? – Sam a barátom – szólt közbe Lyra gyorsan, remélve, hogy ezzel véget vet a társalgásnak. – Sam, tényleg mennünk kellene. Carl és Eli utánuk ballagtak, és a lépcsőről figyelték, ahogy Lyra és Sam tovasétálnak. Amikor befordultak a
118
Hosszú Búcsú párhuzamos utcába, Sam a lány elé lépett, hogy elzárja a szembejövők elöl. – Nem hiszem, hogy tudniuk kellene, miért vagy itt valójában – jegyezte meg Lyra, mivel biztosra vette, hogy a férfi rákérdez, miért mondta azt, amit. Sam hátranézett. Carl és Eli még mindig a helyükön álltak, és vágyakozó tekintettel bámultak Lyra után. – Jártál valaha is a két fiú valamelyikével? – kérdezte. – Nem. – De ők szerettek volna veled járni, nem? Lyra a férfira pillantott. – Igen. Aranyos srácok. Sam váratlanul felkacagott. – Mi olyan mulatságos? – Nem hiszem, hogy örülnének, amiért aranyosnak titulálod őket – nézett Sam huncut tekintettel a lányra. – Honnan tudnak ilyen sokat az alvási szokásaidról? – Semmit sem tudnak – vörösödött el Lyra. – Csak annyit, hogy velük nem feküdtem le. – Egy cseppet szőrszálhasogatóak vagyunk, nemdebár? – Nagyon is – mondta nyomatékosan a lány, amint rátértek arra az útra, amelyik egy kicsiny, ablak nélküli épülethez vezetett. – Itt is vagyunk. Néhány órát most a laborban töltök, hogy befejezzem a film vágását. Utána hivatalosan is befejeztem. Nyugodtan itt hagyhatsz, és elfoglalhatod magad, amíg... – Elhallgatott, amikor a férfi megcsóválta a fejét. – Csak azt hittem, hogy esetleg... – Nem – mondta határozottan Sam. – Nem ártana, hogy komolyan vennéd ezt a dolgot, Lyra. – Tudom – biccentett a lány.
119
JULIE GARWOOD Sam kinyitotta előtte az ajtót, aztán követte őt a lépcsőn fel. – Milyen óráid vannak holnap? – Holnap nincs órám. – Az jó. El tudunk menni innen. Ha nem tartod magad a szokásos napirendhez, megnehezíted, hogy rád találjanak. – Úgy érted, azok a fickók, akik betörtek hozzánk? – Igen. – Hová megyünk? – Még nem tudom. Majd Alec megmondja. – Sidney is velünk jön? – Nem. A férfi nem magyarázkodott, de Lyra így is értett a csendből: túl veszélyes lenne Sidney-nek, ha a közelében tartózkodna. A következő két órában Sam vagy mellette ült, karját a szék háttámlájára fonva, vagy az ajtónál állt figyelte, hogyan dolgozik a képekkel. A film mindössze húszperces volt, de Lyra roppant aprólékos volt a végső szerkesztésnél. Amikor teljesen elkészült, az elejétől a végéig lejátszotta. Sam mögötte állt, és nézte. A film csodálatos volt, akár csak a lány. Lyra volt a narrátor, és a lágy, rekedtes hang teljes ellentétben állt a képeken látott jelenetekkel. Sikerült megörökítenie majdnem mindegyik kocsi rendszámtábláját, amelyik azért hajtott be a parkba, hogy megszabaduljon a mérgező hulladéktól. Az emberek arcát is lencsevégre kapni Ügyes lány, gondolta mosolyogva. Ha a rendőrség kezébe jut a felvétel,
120
Hosszú Búcsú rengeteg letartóztatás és bírósági eljárás lesz a következmény. Lyra három pluszlemezre is kiírta a filmet, mielőtt felállt volna, hogy kinyújtóztassa elgémberedett tagjait. – Készen vagyok – jelentette ki. – Nincs más hátra, mint beadni. A jövő héten meg is teszem. – Miért nem ma? – Viccelsz? Megvárom, amíg a professzor túlteszi magát... rajtad... azon, hogy az FBI-nál vagy. – Ennyire kicsinyes lenne? – Talán nem, de minek kockáztatnék? Éhes vagy? Én mindjárt éhen pusztulok. Összeszedte a holmiját, Sam pedig kinyitotta az ajtót előtte, és megvárta, míg kilép. Lyra olyan sokáig ült a sötétben, hogy így a napfény majdnem elvakította. Sam kivette a napszemüvegét a zsebéből, és odakínálta neki. – Kösz, de jól vagyok – rázta a fejét Lyra. Egy tanársegéd ment el mellettük. – Helló, Lyra. Hallottam, mi történt tegnap este. Örülök, hogy jól van. Még három másik hallgató kommentálta az előző esti eseményeket, mialatt keresztülvágtak az udvaron. – Gyorsan terjednek a hírek – jegyezte meg a lány, és szaporábbra fogta a lépteit. – Valaki neked integet – mondta Sam egy perc múlva. A fenébe! – gondolta Lyra. Jean Lillard, Mahler személyi asszisztense szaladt feléjük, hosszú, festett szoknyája lobogott a lába körül, méretes cipőjének sarka riadót kopogott a járdán. Lihegve érkezett hozzájuk. – A professzor úr most rögtön látni szeretné... a szobájában. – Most? Nem tudja, mit akar?
121
JULIE GARWOOD – Azt hiszem, új feladatot akar adni magának. Ne aggódjon, Lyra. Minden rendben lesz. Még hogy minden rendben lesz? Mahlerrel kapcsolatban semmi sem lehet rendben. Mivel Jean nyilvánvalóan hűséges volt a professzorhoz, Lyra inkább megtartotta magának a véleményét. Tíz perccel később bekopogott Mahler ajtaján. A férfi felnézett a papírjaiból. – Jöjjön csak be! – szólt ki. – Látni kívánt? Lyra közelebb ment az íróasztalhoz, míg Sam az ajtóban várt. – Először is, szeretnék elnézést kérni a kitörésemért. Egyszerűen túlreagáltam a dolgot – magyarázkodott, tekintete ide-oda járt Lyra és Sam között. – Épp az imént hallottam, mi történt magával az este. Szörnyű, igazán szörnyű. Manapság már sehol sem lehet biztonságban az ember. Természetesen megértem, miért hívta segítségül a barátját – tette hozzá Samre mutatva. Mielőtt Lyra bármit mondhatott volna, Mahler újabb kérdést tett fel: – Maga meg a szobatársa jól vannak? – Igen, jól. – Remek. Na már most, amiért idekérettem. Carl említette, hogy mindketten közel járnak már a munkájuk befejezéséhez. – Úgy van, professzor úr. Lyra gyorsan felfogta a helyzetet. Mahler rá nem jellemző jó hangulatban van. Ha most nyújtja be a filmet, talán még haszna is lesz belőle. Elővette az egyik lemezt a táskájából, és az asztalra tette. – Itt van. Elkészültem vele.
122
Hosszú Búcsú – Kitűnő! – ragyogott fel a professzor arca. – Maga az első, aki beadja a munkáját. Elégedett vele? Vagy úgy érzi, elsiette? – Nem hiszem, hogy elsiettem. Büszke vagyok a munkámra. Mahler biccentett. – Mivel maga fejezte be elsőnek, lehetőséget adok egy kisebb feladat elvégzésére. Ha elég jónak találom, benevezem a Dalton-fesztiválra. A Dalton-díjat a legjobb gyermekeknek szóló rövidfilmnek, legyen az játék vagy dokumentumfilm, ítélték oda. Lyra semmit sem tudott a gyerekfilmekről... a gyerekekről sem, amii azt illeti, de hogyan is szalaszthatna el egy ekkora lehetőséget? A Dalton az egyik legnagyobb fesztivál. – Tudom, hogy egy másik projekten dolgozik extra kreditpontokért... minek is nevezte... A kert? — kérdezte Mahler. – Igen. – Azt hiszem, nagyszerű ötlet, és együtt is csinálhatná a kettőt, de szerintem jobb lenne, ha egyszerre csak az egyikre koncentrálna. Érdekli a gyerekfilm? – Ó, igen. Nagyon szeretném megcsinálni – mondta gyorsan Lyra. – Itt vannak a részvételi feltételek – nyújtott át neki egy dossziét a professzor. – Csinálhat játékfilmet és dokumentumfilmet is. Más szóval, készíthet interjút bábokkal is, vagv igazi gyerekekkel. Csak ne felejtse el beszerezni a szülők engedélyét. – Mi a határidő? – Minden benne van a dossziéban.
123
JULIE GARWOOD Lyra megköszönte a lehetőséget, és szédülő fejjel sétált az ajtóhoz. Mi a csuda ütött belé? Egyelőre nem az övé az élete. Két nagydarab, félelmetes fickó el akarja kapni, s csak a jóisten tudja, miért. Ő ugyan nem. Ráadásul egyre nehezebben tudta elfojtani az aggodalmát, különösen, hogy Sam jelenléte állandóan emlékeztette a veszélyre. Ostobaság lenne úgy tennie, mintha a veszély nem létezne. El kellene futnia, elbújnia, nem pedig gyerekfilmet csinálnia. Az már biztos, hogy nem normális!
124
Hosszú Búcsú
12. fejezet Lyra és Sam megállt az Oak Avenue-n, egy Macy nevű étteremnél. Az egyetemisták szerették a helyet, mert az árai meglepően ésszerűek voltak. Napszaktól függetlenül tele volt emberekkel, Saméknek mégis sikerült megkaparintaniuk az utolsó üres asztalt. Egész hátul kaptak helyet, a konyhaajtónál, aminek Sam örült, mert így az ablakkal szemben ülve nem csupán a helyiségben lévőket tarthatta szemmel, de az étterem előtt elhaladó gyalogosokat is. – Alec meddig akarja, hogy mellettem maradj? – kérdezte Lyra, miután megrendelték az ebédet. – Fogalmam sincs – felelte a férfi. – Ma este beszélek vele. De néhány napon belül ő vagy az ügyön dolgozó nyomozók találnak valakit, aki felvált. – Az ügyön dolgozó nyomozók? Nem hiszem, hogy sok munkájuk lenne. A fickók álarcot viseltek, és elfelejtették megemlíteni, miért is keresnek. – A két gazember hátrahagyta a DNS-ét, és annak alapján azonosítani tudjuk őket. – Feltéve, hogy van priuszuk. – Igazán? – mosolyodott el Sam.
125
JULIE GARWOOD – Szoktam tévét nézni. Legalább ötven vagy hatvan Helyszínelők megy manapság – mondta némi túlzással Lyra. O’Malley vezeti a nyomozást, és ő tudja, mit csinál. – Beszéltél vele? – Igen. Sam mobilja rezegni kezdett. A férfi megnézte, ki az, és elnézést kért a lánytól, mielőtt felvette volna. Bár egymással szemben ültek, Lyra képtelen volt kivenni, mit mond a férfi. Végül sikerült elcsípnie egy-két szót, és rájött, hogy nem angolul beszél. Lyra megnézte az iPhone-ját, és látta, hogy negyven üzenete van. Néhány egyetemista barátja, köztük Carl és Eli aziránt érdeklődött, hova valósi Sam, és hogyan lehetett belőle FBI-ügynök. A lány a legtöbb üzenetet kitörölte, néhányai pedig elmentett, hogy majd később válaszol rájuk. A pincér jeges teát és vizet hozott. Lyra megköszönte, belekortyolt a vízbe, és kibámult az ablakon. Arra gondolt, hogy jóformán semmit sem tud a szemben ülő férfiról. Amikor aznap délelőtt megjelent az ajtaja előtt, felismerte a nevét. Ő volt az az ügynök, aki megmentette Sidney bátyját. Most próbálta felidézni, mit mesélt még róla a barátnője, de csak annyi jutott az eszébe, hogy Sam Kincaid Skóciából jött, kettős állampolgár, és hihetetlenül nagy hős. Ez minden, amit a férfiról tud... meg az, hogy valahányszor ránéz, a szíve hevesen kalimpál. Soha férfi nem volt rá még ilyen hatással. Egyre erősebb fizikai vonzalmat érzett iránta, és ez a vonzalom szinte gusztustalanul állatias volt.
126
Hosszú Búcsú Megkönnyebbül majd, ha Sam elmegy, mert amit érez iránta nem mást, mint buja vágy, és nem akar hülyét csinálni magából azzal, hogy a nyakába veti magát. Márpedig minél tovább marad a férfi, annál nagyobb a valószínűsége, hogy ez megtörténik. Tartsuk csak hivatalos szinten a kapcsolatunkat, mondta magának. Ohó! Hirtelen rájött, hogy már nem az utcát nézi, hanem a férfit, illetve a száját, hogy pontosabban fogalmazzunk. Sam befejezte a beszélgetést, és a lány felé fordult. Szerencsére, a pincér épp akkor hozta ki a rendelésüket, és Lyra úgy tett, mint aki majd' meghal az éhségtől. – Milyen jó a memóriád? – kérdezte Sam. – Elég jó. –Akkor mondd el, mit csináltál a múlt héten. Nap nap után. Lyra végigment az előző heti napirendjén, s csak miután végzett, döbbent rá, milyen unalmasan hangzik az egész. – Mi van a férfiakkal? – faggatta tovább Sam. – Mi van velük? – kavargatta a teáját Lyra a szívószállal. – Randik? Együtt töltött éjszakák? Tudod, mire vagyok kíváncsi. – Nem randizom. Nem alszom ott sehol. A férfi kételkedni látszott. – Mi? Most nem hiszel nekem? – Biztos vagyok benne, hogy tied lehet az összes pasi, akit csak megkívánsz. – Miből gondolod, hogy...
127
JULIE GARWOOD – Gyönyörű nő vagy – mondta Sam tényszerű hangon. –Ráadásul okos, érdekes... A férfi bókolt, de úgy hangzott, mint aki a fűnyírógép használati utasítását olvassa fel. Monoton hangja azt sugallta, egyáltalán nem izgatják a lány előnyös tulajdonságai. Komoly csapás volt ez Lyra női hiúságának. – Nem vagyok hajlandó akárkivel elmenni szórakozni, az utóbbi hetekben pedig keményen dolgoztam. Nem volt időm randevúzni. – Fogalma sem volt, hogyan csinálta, de a férfi képes volt elérni, hogy védekezni kezdjen, sőt zavarban érezze magát, amiért nem él társadalmi életet. Mikor randizott utoljára? Már nem is emlékezett rá. Sam félretolta a tányérját, és előrehajolt. – Pénteknél tartottunk – emlékeztette a lányt. – Nézzük csak – harapta be a lány az alsó ajkát, és a mennyezetre nézett. – Órám volt, aztán hazasiettem, összepakoltam az úti táskám, visszavittem néhány filmet a könyvtárba, és hazaindultam... – Texasba repültél? – Nem, kocsival mentem, és San Diegóba. A nagymamámmal élek. – Azt hittem, Texasban laksz. – Úgy van. – Lyra! – csattant fel Sam türelmetlenül. – Honnan tudsz Texasról? – Elolvastam az aktádat. A lány olyan hevesen hajolt előre, hogy kis híján leverte a poharat. – Az aktámat? Van aktám? – Meglepetését lassan harag váltotta fel. – Azt mondod, van aktám?
128
Hosszú Búcsú A férfit láthatóan szórakoztatta Lyra reakciója. – Ugye nem mész át Mahlerbe, és nem kezdesz leckéztetni a nagy testvérről, vagy ilyesmi? – Nem, dehogy. – FBI-ügynök vagyok. Bármit meg tudok szerezni, amit akarok – kérkedett vigyorogva. – Van egy példányom a rendőrségi jelentésről, és a nyomozás vezetőjétől is megkaptam a jegyzetei másolatát. Alec pedig néhány megjegyzéssel kiegészítette a tudnivalókat. – Úgy mint? – A törvény előtt teljesen tiszta vagy. Sohasem tartóztattak le, még egy gyorshajtásod vagy tilosban parkolásod sincs. – Sam belekortyolt a teába. Figyelte, amint a szomszédos asztalnál ülő pár feláll, és elhagyja az éttermet, s csak azután folytatta. – Kitüntetéssel végeztél az egyetemen. A diplomaosztódra a két bátyád, Owen és Cooper, valamint a nagymamád ment el, de a szüleid nem. – Ami csak még ünnepibbé tette az alkalmat. Még valami? – Nem volt komoly barátod. Mindenki arra számított, hogy eljegyzed magad John Foresttel... – Tévedés. Sohasem állt szándékomban hozzámenni Johnhoz. – Nekem azt mondták, hogy meglehetősen váratlanul szakítottál Foresttel, és senkinek nem voltál hajlandó elárulni, miért. – Az nem váratlan szakítás volt, hanem közös megegyezéssel történő elválás. Mást-mást akartunk az élettől. – Igazán? Te mit akartál? – kérdezte Sam kíváncsian.
129
JULIE GARWOOD Nem akartam halálra unni magam, gondolta Lyra, de nem mondta ki. Egész idő alatt, amíg Johnnal volt, egyszer sem hallotta szívből nevetni... azzal a fajta nevetéssel, amitől könnybe lábad az ember szeme, és elakad a lélegzete. A fiú mindig szörnyen komoly volt. Ki a csuda akar így élni? – Lyra? – Szenvedély – bukott ki a lányból. – Szenvedélyt akartam. Meg nevetést. A férfinak a szeme sem rebbent. Amikor megszólalt, visszatért a használati utasítás monotonitásához. – A szüleid megpróbálták cselekvésképtelenné nyilvánítani a nagyanyádat, de te leállítottad őket. Sam úgy beszélt a dologról, mintha nem valami nagy ügy lenne, de a valóság sokkal bonyolultabb volt. Lyra minden centjét a jogi díjakra költötte, mert a szülei ügyvédje befagyasztatta Gigi számláit, és zárolta Lyra örökségét is, így amíg a tárgyalás tartott, egyiküknek sem telt még egy csésze tisztességes kávéra sem. – Nem én állítottam le őket, hanem a nagymamám. Minden kétségét kizáróan bebizonyította, hogy teljesen épelméjű. De mi köze van ennek a betöréshez? Sam tekintete az ablakon túlra vándorolt, és szinte szórakozottan válaszolt: – Mindennek köze van hozzá. – Most én jövök – jelentette ki a lány. – Hogyhogy te jössz? – nézett rá a férfi. – A kérdezősködésben. Washingtonban laksz? – Igen. – Onnan repültél... – Nem, Seattle-ben voltam. – Minek? – Hogy előadást tartsak.
130
Hosszú Búcsú A pincér egy fekete mappát tett eléjük a számlával, Sam beletette az American Express kártyáját, és visszaadta a mappát. – Hová mész innen? Haza? – Nem. – Mit nem? – Azért jöttem, hogy előadást tartsak. Alec tudott róla, és felhívott, hogy szívességet kérjen... és még mielőtt megkérdeznéd, te vagy a szívesség. – Szóval, miután megtartod az előadást, hazamész? – Nem. Szándékosan tér ki a válaszok elől, vagy csak szórakozásból bosszantja? – Micsoda nem, te lehetetlen alak? A férfi rámosolygott. – San Diegóba megyek, hogy elbeszélgessek néhány kadéttal, aztán végeztem is. – Tessék, ez olyan nehéz volt? A pincér visszajött a mappával. Sam aláírta a számlát, eltette a kártyáját, és ismét Lyrához fordult. – Készen állsz az indulásra? – És utána visszamész Washingtonba? – kérdezte a lány tudomást sem véve Sam kérdéséről. – Néhány napra, aztán irány Skócia. – Még egy kérdés, és aztán abbahagyom – ígérte Lyra. –Van valami komoly kapcsolatod? Csak azért kérdem, mert te is faggattál John Forestről – tette hozzá sietve. – Annak a kérdésnek megvolt az oka. – Ahogy ennek is megvan. – Tényleg? És mi az? – Kíváncsi vagyok. – Nem – mondta Sam rövid hallgatás után.
131
JULIE GARWOOD Lyra felsóhajtott. – Mi nem? – Nincs komoly kapcsolatom. – Voltál valaha szerelmes? – Igen. – És mi történt vele? – Feleségül vettem.
132
Hosszú Búcsú
13. fejezet Nős? Jóságos isten, a férfi nős! Lyra kimondhatatlanul meg döbbent. Vajon flörtölt vele? Töprengett egy kicsit, végül úgy döntött, hogy nem, de az biztos, hogy másként viselkedett volna a férfival, ha birtokában van ez a fontos információ. Talán megengedett volna egy brávót magának, és ennyi. Lyra sohasem kezdett nős emberrel, és ezután sem állt szándékában. Nem mintha bármit is számítana. Először is, fogalma sem volt róla, hogyan kell az ilyesmit csinálni, másodszor pedig, kurta, „semmi közöd hozzá" válaszával Sam világosság tette, hogy akkor sem érdeklődne iránta, ha nem lenne nős. Nem tesz fel több személyes kérdést. Sam az értésére adta – és meglehetősen makacs volt ez ügyben –, hogy a magánéletét nem óhajtja megtárgyalni, és Lyra ezt tiszteletben kívánta tartani. Ha a férfi mondani akar neki valamit, majd megteszi. De ő nem fog kérdezni semmit. – Gyerekek? – Nincsenek. Ne kérdezősködj tovább! – intette magát Lyra. Hagyd abba! – Mikor?
133
JULIE GARWOOD – Mit mikor? – Mikor vetted el? – Három éve. Édes istenem, miért nem tudja abbahagyni a kérdezősködést, gondolta Lyra kétségbeesetten. Ha nem kezd el csörögni a telefonja, biztosan folytatja a faggatózást. Mialatt a hívót hallgatta, Sam kibámult az ablakon, nyilván azért, hogy őt elbátortalanítsa. Lyra csak egy percig beszélt, és amikor befejezte, Sam még mindig az utcát figyelte. – Nézz ki az ablakon! – utasította a lányt. Lyra megfordult. – Látod azt a férfit az utca túloldalán? Az oszlopnak dőlve áll, és az újságot az arca elé tartja. Lyra oldalra hajolt, hogy kilásson. Az említett férfinak csak a szeme látszódott ki az újság pereme fölött, amint folyton körülpislog. Nyilvánvaló volt, hogy nem olvas. – Látom, de nem az egész arcát. – Mindjárt azt is fogod, csak várj. Időről időre leengedi a lapot, hogy jobban belásson az étterembe. Tessék, már megint. – Látom. – A férfi a napon állt, és tisztán látható volt az arca. – Istenem, azok ott sebek? – Lyra összehúzta a szemét, hogy jobban lásson. – És az a saját haja? Mit csinál? Minket keres? – Szerintem igen. – Kémkedik utánunk? – Ühüm. Lyra oldalra biccentette a fejét, és közelebb hajolt Samhez, hogy jobban megnézhesse magának a fickót. Ahogy a férfi újra meg újra felemelte a fejét, hogy
134
Hosszú Búcsú kikukucskáljon az újság pereme fölött, a vakondos online játékra emlékeztette Lyrát. – Nem valami jól csinálja, ugye? – jegyezte meg. – Tényleg nem – mosolygott Sam. A férfitól néhány lépésnyire egy kocsi állt. Ez volt az egyetlen ott parkoló autó a forgalmas utcán, ahol ötlépésenként tábla figyelmeztetett a parkolási tilalomra. A leskelődőt annyira lefoglalta az étterem figyelése, hogy észre sem vette a kocsija mögé beálló vontatóautót. Lyra kíváncsian figyelte a kinti eseményeket. – Tudod, mit? Valahonnan ismerős a fickó, csak nem jutott eszembe, hol láttam. Talán az egyetemen – találgatott bár nem úgy fest, mint egy diák. A vontatóautó vezetője közben befejezte a két jármű őszeszekapcsolását, és indult vissza a saját kocsijához, amikor az éttermet figyelő férfi arrafelé pillantott, és rádöbbent, mi is történik. Döbbenten ejtette le az újságot, és kiabálva, a kezét lengetve rohanni kezdett az autója felé. – Gondolod, hogy van valami köze a két fickóhoz, akik tegnap betörtek hozzánk? Sam az ablakhoz ment, hogy tovább figyelje az eseményeket. A vontatóautó megállt a pirosnál, majd szabadjelzést kapva elhajtott. Az elvitt autó tulajdonosa futva üldözte. – Fogalmam sincs – vont vállat. – Az a pasi úgy fest, mint aki elbotlik a tulajdon lábában is. Lyra összeszedte a holmiját, és a bejárati ajtó felé indult, de Sam elkapta a karját, és visszahúzta. A konyhán keresztül vágva a hátsó ajtón távoztak. – Visszamegyünk a lakásomba?
135
JULIE GARWOOD – Igen, de nem maradunk sokáig. Összepakolod, amire szükséged van, és tovább is állunk. – Mi lesz a kocsimmal? – Marad. – Ostobaság elköltöznöm. Ha azok a fickók visszajönnek, még mindig megtalálhatnak az egyetemen. Nem nehéz kideríteni az órarendemet. Akkor miért kell elköltöznöm? Hiszen az egyetemről hazamenet is követhetnek. – A lakásod nem biztonságos — felelte Sam. – Csak egy bejárata van. Az ajtó hártyavékony. – A gondnok kicseréli. Talán már el is készült vele. – Ja, kicseréli egy ugyanolyan vékonyra, amit még egy kisgyerek is be tud rúgni. Amint az ajtó nyitva áll, máris célpont vagy. Bárki láthat az utcáról. Semmiféle biztonsági berendezés sincs – folytatta. – Sem kukucskáló az ajtón, sem a parkolót figyelő kamerák... – A parkoló kapuja elektronikus – emlékeztette Lyra. Elsősorban épp a kapu miatt választotta ezt a lakást, no meg azért, mert csak néhány lépésre volt az egyetemtől. – És a kapu távol tartotta a betörőidet? Nem, de... – Lyra nem vitázott tovább. Tényleg bárki bejuthatott, aki akart. – Miután vége ennek az egésznek, megerősítheted a biztonsági rendszert, mielőtt visszaköltözöl. Jobb zárak, figyelő kamerák, interkom...és még sorolhatnám. – A visszaköltözés attól is függ, hogy a nyomozók mennyi idő alatt fogják el a fickókat. Hamarosan befejezem a kurzust, és akkor hivatalosan is vége az egyetemi éveknek. Ugyanez áll Sidney-re is. – Van valami állás kilátásban? – Még nincs.
136
Hosszú Búcsú – Valami ötlet, hogy hol akarsz élni? Talán a texasi farmodon? – Nem – felelte Lyra. A texasi tévéállomástól kapott egy ajánlatot, de tudta, nem igazán erre vágyik. – Akkor talán San Diegóban? – Még nem tudom. A férfi kérdései visszahozták a riadalmát. Itt áll az újabb diploma küszöbén, és fogalma sincs, hogyan tovább. Ráadásul ott van még a két szörnyű alak is, aki az isten tudja, mit akar tőle. Felforgatták az egész lakást, tehát kerestek valamit, bármi legyen is az, ha nincs nála, biztosan megölik, de ha nála van, akkor is, csak előbb elveszik tőle azt a valamit. Mindenképpen kilátástalan a helyzete. – Szerintem a lakásban kellene maradnom, a nyomozók pedig csapdát állíthatnának a gazembereknek. Sidney-nek persze biztonságosabb helyre kell mennie. Ez jó terv, nem gondolod? – Nem. – Nem? Semmi magyarázat? Csak egy egyszerű nem? – Pontosan. Nem. Amíg az egyetem területén jártak, Sam folyamatosan a környezetüket figyelte lehetséges fenyegetés után kutatva Egyszer sem nézett a lányra, csak amikor az megszólította – Viselned kellene a jegygyűrűdet. – Micsoda? – A jegygyűrűdet. Csak annyit mondtam, hogy viselned kellene – emelte magasba a kezét a lány. Úgy tűnt, a férfinak elakadt a szava. Lyra zavarban volt, amiért ismét személyes kérdést tett fel.
137
JULIE GARWOOD – Csak azt mondtam... hogy kellene, semmi többet – védekezett. – Miért? – Miért kellene hordanod a jegygyűrűdet? Mert nős vagy. – Nem vagyok. Lyra kezdte komolyan meggyűlölni ezt az embert. Igen, valóban profi volt, úgy tűnt, mestere a hivatásának. Abból, amit hallott, igazi hős és jó barát, de az ember idegeire tud menni. Volt egy olyan érzése, hogy Sam jól kijönne Gigivel – Három év, emlékszel? Három év házasság. – Úgy van. – De mégsem vagy nős? – Nem vagyok. Na jó, Lyrának ennyi elég is volt. Sam nem akarja elárulni neki az igazságot, és nem akar semmilyen, a magánéletei érintő információt megosztani vele, neki pedig ezt el kell fogadnia. Nős vagy sem, őt többé nem érdekli. Lyra arra gondolt, a férfi biztosan elvált, és nem szívesen beszél róla. Neki így is jó. Akkor ezentúl nem próbál kedves lenni, és társalgást kezdeményezni. Amikor végre megérkeztek a lakásba, Sidney-t a kanapén ülve találták, amint a földről felszedett papírokat rendezgetik Max további papírokra vadászott a kanapé alatt, és amit talált, átadta a lánynak. – Jól vagy? – kérdezte Sidney. – Bosszúsnak látszol. – Jól vagyok – ült le mellé Lyra. – És te? – Soha rosszabbul ne legyek. Rendet raktam a szobámban, összepakoltam, és most a nappalival bíbelődöm.
138
Hosszú Búcsú – Akkor az enyém a konyha meg a fürdőszoba, és persze a szobám. Lyra tele volt energiával, és egy részét el kellett égetnie, ha nem akart felrobbanni. A hálószobájával kezdte. A két bandita mindent felforgatott, és összetörte a legtöbb kincsét. A régi óra, amelyet még középiskolás korában kapott, és a régimódi telefonkészülék is darabokban volt. Még az óceán hangját imitáló szerkentyűjét is összetörték. Lyra az orra alatt motyogva indult a konyhába a szemeteszsákért, aztán vissza a hálóba. Amikor a zsák megtelt, kitette az ajtó elé. Látta, hogy Sam telefonál, Sidney pedig még mindig a kanapén kuporog. Max elnyúlt mellette. Kezét összekulcsolta a mellkasán, hosszú lábát kinyújtotta, és úgy tett, mint aki alszik. Sidney Lyrára nézett, Max felé biccentett, és a szemét forgatta. Max jóképű férfi, gondolta Lyra, de Samnek a közelébe sem ér. Lyra visszatért a munkához. Legalább hússzor kellett fordulnia a konyha, a háló és a fürdőszoba között, mire mind a háromban kitakarított. Utána egy hétre elegendő ruhát pakolt be az úti táskájába, majd a bőröndöt kivitte a nappali és Sidney-i csomagja mellé tette. Eszébe jutott a laptopja. Berakta a hátizsákba, és azt is az úti táska mellé tette. Ezzel el is készült. Már csak annyi volt hátra, hogy gyorsan lezuhanyozzon és átöltözzön. Sam közben befejezte a telefonálást. Kinyitotta az ajtót, és kilépett a folyosóra. – Mit csinálsz? – kérdezte Max csukott szemmel. – Új ajtót raktak be. Nem az a vékony fajta volt, amit Lyra várt volna. A szerelő szerint ez volt a legújabb, legbiztonságosabb
139
JULIE GARWOOD típus. Volt rajta kukucskáló, valamint nem is egy, hanem kettő zár. Pontosan olyan, amilyet Sam is akart, egyben biztos jele, hogy a férfi ügyködött valamit. – A gondnoknak nincs kifogása az új ajtó ellen? – kérdezte Sidney. – Nem kérdeztem – felelte Sam. – Egy gyerek is bejutott volna a régi ajtón – folytatta, és Lyrára kacsintott. – Ha vége lesz ennek az ügynek, ezzel az ajtóval akkor is biztonságban lesztek. Lyra elvörösödött, és hirtelen eszébe jutott, hogy beszámoljon Sidney-nek a gyerekfilmről, amellyel Mahler megbízta. A lányok átvonultak Lyra szobájába, hogy részletesen megbeszéljék a lehetőségeket. – Tényleg azt hiszed, hogy időre elkészülsz vele? – kérdezte Sidney. – Már befejeztem, és be is adtam a mérgező hulladékok kidobásáról szóló filmet. – Gratulálok. Fantasztikus munkát végeztél! Biztos vagyok benne, hogy mindenki el lesz tőle ragadtatva. – Szeretem, hogy ilyen optimista vagy. – És mi van azzal a szeméthegyek között lévő kerttel? Azt feladod? – Nem szeretném. A prof sem akarja, hogy ejtsem a témát. Szerinte érdekes ötlet, és úgy látom, azt hiszi, képes vagyok megcsinálni először a gyerekfilmet, aztán meg a kertről szólót. – Ha valaki képes rá, az te vagy – bátorította Sidney. – Remélem – sóhajtott nagyot Lyra. – A betörés meg a fenyegetettség, hogy valaki rám pályázik, és a testőrök... túl sok ez nekem. Nem lesz könnyű a munkámra összpontosítani. Sidney leült az ágy szélére.
140
Hosszú Búcsú – Beszéljünk valami kellemesebbről – javasolta. – Mit gondolsz Samről? – Alig várja, hogy elmehessen innen. – Tévedsz. Mióta beléptetek, a fickó le sem veszi rólad a tekintetét. – Az a dolga. – A lakásunkban, ahol tökéletes biztonságban vagy? Téged néz Lyra, és nem csoda, hiszen ő sem különbözik a többi férfitól. Lyra a fejét csóválta. – Nagyon zárkózott. Egyáltalán nem beszél magáról. – És? A lány felsóhajtott. – Nem gondolod, hogy ő a legvonzóbb pasi, akivel valaha találkoztál? – Nem rossz az ürge – mondta vontatott hangon Sidney. – De Max se kutya. Sami jelent meg az ajtóban. – Ideje indulnunk. Nektek is, Sidney. – Miért nem maradhatunk együtt? – kérdezte a lány. – Bárki Lyra közelében tartózkodik, veszélyben van. – Remek– suttogta Lyra. – Most meg villámhárító lettem. Átkarolta Sidney vállát, ahogy a nappaliba indultak a táskákért. A félelmet, amelyet korábban érzett, lassan felváltotta a harag, Sidney-t megtámadták, az otthonukat feldúlták, és senki nem tudja, mit akartak. Lyra eltökélte, hogy kideríti.
141
JULIE GARWOOD
14. fejezet Milo fél utca hosszat üldözte a vontatóautót, végül a piros lámpánál beérte, és megpróbálta megvesztegetni a sofőrt, hogy adja vissza a kocsiját. Először kétszáz dollárt kínált neki, aztán egyre emelte az összeget, míg a lámpa zöldre nem váltott. A sofőr akkor a gázra lépett, és elhajtott. Az átkozódás nem segített. A vontatóautó már eltűnt szeme elől. Milo hálás volt, hogy kollégái közül senki sem volt tanúja az ostobaságának. Lehetett volna annyi esze, hogy nem Los Angeles egyik legforgalmasabb pontján parkoljon. Autójának elvontatása volt a balszerencsés hétvége betetőzése. A szerencsétlenségek láncolata pénteken kezdődött Rooneyék udvarán. Milo gyorsan otthagyta a tragédia helyszínét, mielőtt a rendőrség megérkezett volna. Hazahajtott, és kipakolta a kiárusításon szerzett kincseket, köztük Babs hatalmas gyémántgyűrűjét. Utána visszaült az autóba, és az irodába hajtott, hogy beszéljen Mr. Merriammel. A főnök őrjöngött. Az iroda ajtaja zárva volt, ami azt jelentette, Mr. Merriam nem akarja, hogy zavarják.
142
Hosszú Búcsú Ahogy Milo habozva közelebb ment, hallotta a dühöngését, ennek ellenére vette a bátorságot, és bekopogott. – Mit akar? – üvöltött ki Mr. Merriam. – Szeretnék beszámolni a kiárusításról – felelte Milo, mert nem akarta, hogy az utána érkezők hamis képet fessenek a történtekről. – Jöjjön be. Milo arra számított, hogy másokat is talál az irodában, de főnöke egyedül volt. Akkor kivel kiabált? Talán a falakkal... Mr. Merriam az íróasztalhoz lépett, és lerogyott a székre. – El vagyok átkozva, Milo. Ha nem kapom vissza... ha valaki más találja meg... – Ingujjával megtörölte verejtékes homlokát, aztán intett beosztottjának, hogy üljön le. – Életem végéig ülni fogok... nem lesz feltételes szabadlábra helyezés... azok után, amit tettem, semmiképp. Milo még sohasem látta ilyennek a főnökét. Mr. Merriam úgy festett, mint aki menten sírva fakad. – Uram, megbízna bennem annyira, hogy elárulja, mi az …úgy értem, mit vitt el Rooney? – Gyorsan felemelte a kezét, hogy megakadályozza Mr. Merriam közbeszólását. – Tudnom kell, mit keressek. Talán egy gyémántot? Vagy egy híres festményt? Esetleg egy számlafőkönyvet? Mr. Merriam homlokát ráncolva gondolkodott, végül bólintott. – Igen, tényleg tudnia kell. Ahogy mondta is, nem keresheti, ha nem tudja, mi az.
143
JULIE GARWOOD – Egy DVD – suttogta. – Lehet, hogy Rodney kivette a tokjából, és máshová rejtette. – Például egy könyvbe? – Igen, könnyű könyvbe rejteni egy lemezt. Miért kérdi? – A kiárusításon volt egy csinos lány, aki csak könyvvel filmekkel rakta teli a kocsiját, meg talán néhány CD-t is elvitt. Babs egy csomót kidobott az udvar közepére, és egyre hordta ki a többit is. A lány mindet elvitte volna, ha lett volna elég helye. A többi vevő mind székeket, lámpákat meg mindenféle konyhai cuccot vitt el. A könyvekre rá sem néztek. Mr Merriam kiegyenesedett. – Mennyi ideje tartott a kiárusítás, amikor odaért? – Biztos vagyok benne, hogy éppen csak megkezdődött. – Az jó, nagyon jó. Lehet, hogy a lemez még mindig a házban van. Talán a falban, vagy a padló alatt. Bárhol lehet. Vagy az a lány is elvihette, nem is sejtve, mi jutott a birtokába... csak akkor fog rájönni, ha megnézi – tette hozzá, megborzongott. – Vissza kell szereznünk. – Visszahozom önnek – ígérte Milo. – Ott volt a lány, amikor Babs megölte a férjét? – Nem, éppen előtte ment el. S miután Babs lelőtte a férjét, és meggyőződött róla, hogy valóban halott, bement a házba, és magával is végzett. Ezt mondták a hírekben. A legtöbb ember az udvarban csak állt és nézett, de én nem akartam megvárni, amíg megjön a rendőrség. – Ma éjjel elküldöm Charlie Brodyt és Lou Stacket a Rooney-házba, hogy minden egyes DVD-t hozzanak el, amit csak találnak. Jó nagy az a ház – sopánkodott. –
144
Hosszú Búcsú Bárhol lehet az az átkozott lemez, de nem akarok kockáztatni. Ha nem találják meg, felrobbantják az épületet, hogy csak a hamuja maradjon. Charlie-nak vannak kapcsolatai, és azt állítja, tud annyi robbanóanyagot szerezni, amennyi elég a munkához Milo döbbenten hallgatta főnökét. – Ön elmondta Charlie-nak és Stacknek, hogy mit kell keresniük? – Nekem bezzeg egy szót sem szólt, tette hozzá magában. Ügy kellett kikönyörögnöm. Mr. Merriamnek nem tűnt fel, milyen merev lett Milo. – Persze, hogy elmondtam. Tudniuk kellett. – Igen, természetesen tudniuk kellett. Milo dühöngött, ugyanakkor jócskán elbizonytalanodott. Azt hitte, ő Mr. Merriam első számú bizalmasa, de úgy látszik, főnökének több bizodalma van a két csonttörőben. Egyértelmű, hogy Mr. Merriamet nem érdekli, hogy a két fickó hanyag és szakmailag is képzetlen. Úgy tűnik, kézben tartják a dolgot. Milo felállt, hogy távozzon, de Mr. Merriam intett, hogy üljön vissza. – Várjon még. Térjünk csak vissza a maga csinos lánykájához, csak a könyvek érdekelték? Semmi ékszer vagy bunda?... Tudom, hogy, hogy Babsnek rengeteg bundája van. – Csak a könyvek és a DVD-k. Babs egyetlen nagy halomba szórta ki őket, és hallottam, amikor azt mondta a lánynak, hogy amit nem visz el, azt elégeti. A vevők egyikét sem érdekelték a régi könyvek. Mr. Merriam a fejét csóválta. – Fogalmam sincs, hogyan fogja megtalálni azt a nőt. Milo úgy döntött, itt az ideje, hogy lenyűgözze főnökét. – Én már tudom.
145
JULIE GARWOOD – Mit mondott? – pattant fel Mr. Merriam, és két kezére támaszkodva szinte ráhasalt az asztalra. – Azt, hogy tudom, hogyan találjam meg – ismételte Milo nem kis önteltséggel a hangjában. – Hogyan? – Felírtam a rendszámát. – Miért tette? – képett el Mr. Merriam. Milo nem ismerhette be az igazságot. Nem mondhatta el, hogy a gyönyörű, fiatal lány megfogta a szívét, és egy napon az övé lesz. Az ő Bond-lánya. Ha elárulja a főnökének, hogy megtalálta a lelki társát, az biztosan kineveti. Nem, semmiképp nem mondhatja el neki az igazságot! – Arra gondoltam, talán valami el van rejtve azokban a könyvekben. Ön nem mondta, mit vitt el Rooney, és a biztonság kedvéért…egyszerűen csak helyesnek tűnt, ha felírom. – Remek, Milo, remek. Nem is tudom, mit kezdenék maga nélkül. Adja csak ide azt a számot! Mindjárt megszerzem a hozzátartozó nevet és címet. – Kezébe vette a mobiltelefonját, és kikereste a megfelelő számot. – Kifizetődő, ha az embernek vannak kapcsolatai – mondta Milónak, miközben a válaszra várt. Néhány perccel később Mr. Merriam leírta a nő nevei és címét. – Lyra Prescott. – Felolvasta a címet is, amelyet Milo gyorsan feljegyzett. – Az irányítószám alapján San Diegóban él, vagy valamivel északabbra. Köszönöm, Milo – tette hozzá mintegy mellékesen. – Most rögtön odaküldöm Charliet és Stacket. – Az időpocsékolás lenne — bukott ki Milóból, és simán jött a szájára a hazugság. – A lány hosszú hétvégére indult a barátnőjével. – Agya egy számítógépet
146
Hosszú Búcsú megszégyenítő sebességgel dolgozott, hogy valami meggyőző magyarázattal álljon elő. – Los Angelesbe repültek, és a kocsija biztosan valamelyik reptéri parkolóban áll. Miért nem bízza rám a dolgot? Charlienak és Stacknek éppen elég munka lesz átkutatni Rooney házát. – Rendben. A nő teljesen a magáé. Milo remekül érezte magát, amikor elhagyta az irodai, de mire hazaért, újra elfogta a kételkedés. Mr. Merriam nem türelméről volt híres, és Milo tudta, csak idő kérdése, hogy segítségül hívja a csonttörő brigádot. Azzal nyugtatta magát, hogy jóval többet tud Lyra Prescottról, mint a két fafejű. Ők például nem tudnak a hátsó ablakára ragasztott egyetemi bilétáról. Lehet a lány címe San Diegó-i, de Milo fogadni mert volna, hogy iskolaidőben Lyra Los Angelesben lakik. Szombat délelőtt majd elmegy San Diegóba, betör a házba, és keres valamit, amin Los Angeles-i cím van. Ha a ház nem lesz üres, kimódol, hogy más úton szerezze meg, amit akar. Valami álcára lesz szüksége... és nem mehet a saját kocsijával sem. Bérel egyet. Péntek este beszerezte az álcájához szükséges dolgokat, és szombaton korán reggel elbuszozott az autókölcsönzőbe. Kitalált néven, hamis iratokkal bérelt kocsit, s mivel tudta, hogy az iroda és a telep be van kamerázva, viselte új álcáját. Egy- két gikszer azonban így is becsúszott. Fel kellet volna próbálnia a fekete parókát, mielőtt megvette. Túl sok műhajat dolgoztak bele, vaskos, egyenes tincsekkel. Nem mert kivágni belőle, hogy ritkítsa a sűrű póthajat. Rengeteget fizetett érte, és nem akarta tönkretenni, még
147
JULIE GARWOOD akkor sem, úgy festett benne, mint Moe a Három komédiásból. Fekete szakállt is vett, és felragasztotta, nehogy leessen. A szemére sötét napszemüveget illesztett, amelyet majdnem teljesen eltakarták a fekete csimbókok. A kölcsönző iroda alkalmazottja egyre csak Milo haját bámulta, és alig vetett egy pillantást az igazolványára. Miközben Milo kihajtott a telepről, belenézett a visszapillantó tükörbe. Igazán jól sikerült az álcája. Ha visszanézik a felvételeket, biztos, hogy nem ismerik fel. San Diego felé félúton viszketni kezdett az arca, és ha , megvakarta, csak rontott a helyzeten. Biztosan allergia, döntötte el, de a viszketés szerencsére kibírható volt. Egyelőre….. majd ha hazaér, leveszi az álszakállt. San Diegóba érve könnyen megtalálta a címet. Tett néhány kört az utcában, míg végül néhány háznyira Lyráéktól leállította a kocsit. Sétára indult, mintha csak egy mozgásra vágyó szomszéd lenne. Elment a ház előtt, és befordult a sarkon. A garázs ablakán át észrevette Lyra autóját odabent. Nem akarta elhinni, hogy ekkora szerencséje van. A Rooney udvarából származó könyvek és DVD-k itt vannak az orra előtt. Egy percébe sem telt, hogy bejusson a garázsba, de az ablakon betűző nap fényében azt kellett látnia, hogy a kocsi üres. A lány biztosan bevitte a könyveket és a lemezeket a házba. Milo kisurrant a garázsból, és megkerülte az épületet. Az óceánra néző hátsó teraszon meglátta a lányt, amint az ajtó felé fordulva bekiabált a házba. – Gigi, nem tudok itt maradni holnap vacsorára. Vissza kell mennem Los Angelesbe. Vár rám a munka.
148
Hosszú Búcsú Egy idős hölgy jött ki a teraszra, arcon puszilta, majd megölelte a lányt. – Megértem, drágám. Minden alkalomnak örülök, amikor láthatom az unokámat. Szóval mégis igaza volt. A lány igenis Los Angelesben lakik. Milo gratulált magának remek nyomozói ösztönéért. Visszaült a kocsijába, és áthajtott a másik utcába. Meglátja, hogy holnap a lány magával viszi-e könyveket, vagy itt hagyja. Ha Lyra könyvek nélkül kel útra, Milo betör a házba, amikor a nagyi elmegy otthonról. Milo a garázs mellékutcájában parkolt, és az ülésen lebukva várt. Az est folyamán látogatók egész sora jött és ment az utolsók este tíz körül távoztak. Milo úgy vélte, ha Lyra tizenegyig nem megy el, akkor itt éjszakázik. A ház éjfél körül sötétedett el. Milo alig két kilométerre talált egy motelt. Miután elfoglalta a szobáját, levette a parókát, és az asztalra dobta, majd nekilátott, hogy megszabaduljon a szakálltól is. Őrülten viszketett az arca, de akárhogy rángatta, a szakáll nem engedett. Talán nem kellett volna szupererős ragasztót használnia. Valahányszor sikerült letépnie egy darabkát a makacs szőrzetből, a bőre is jött vele együtt. Egyórai szenvedés után a tükörbe pillantva kopasz foltokat látott a sűrű szőrtengerben. Ahol sikerült letépnie a szakállt, bőre sebes volt. Arca úgy festett, mintha valami szörnyű bőrbetegségtől szenvedne. Kimerülten rogyott az ágyra. Vasárnap reggel úgy döntött, leborotválja a szőrt. Ez hibának bizonyult. A borotválkozókrém csak ragacsossá tette és összetapasztotta a szőrcsomókat. Milo következő próbálkozása a zuhany volt. Újabb hiba. A szakáll
149
JULIE GARWOOD beszívta a vizet, és duplájára dagadt. Abban reménykedve, hogy az alkohol oldja a ragasztót, Milo elővette a borotválkozás utáni arcszeszt. Miután abba tudta hagyni a fájdalomüvöltést, visszaugrott a zuhany alá, hogy vízzel hűtse le vörösen lángoló bőrét. Amikor végre a keze sem remegett többé, Milo felvette a parókát, az orrára biggyesztette a napszemüveget, és visszahajtott Lyra házához. A kocsiban töltötte a délelőtt további részét és mind türelmetlenebbül leste az ajtót. Végre megpillantotta a bevásárlószatyrokat cipelő Lyrát és nagyanyját a járdán közeledni. Egész idő alatt üres volt a ház! Milo el sem akarta hinni, hogy elszalasztotta a lehetőséget. Ostoba! Szidta magát, és az arcára ütött. A büntetés gyors volt és fájdalmas, mivel sikerült egy érzékeny pontot eltalálnia. A férfi felsikított kínjában. Néhány perccel később Lyra ismét kijött a házból, kezében egy úti táskával. Kihozta az autóját a garázsból, és elhajtott. Könyvet vagy DVD-t nem vitt magával, tehát azoknak a házban kell lenniük. Komoly előrelépést jelentett volna a ranglétrán, ha el tudja vinni Mr. Merriamnek a lemezt, de ő követni akarta Lyrát, hogy megtudja a Los Angeles-i címét. Hétfőn majd visszajön a könyvekért és lemezekért, a főnökének nem említi ezt a kis kitérőt. Míg világos volt, amikor megérkeztek az apartmanház elé ahol Lyra lakott. Milo elhajtott a lány mellett, és megkerülte a háztömböt. Amikor ismét elhaladt a kapu előtt, látta, hogy Lyra éppen kipakol a kocsiból. Milo nem kockáztatta, hogy a lány észrevegye, ezért továbbhajtott. Nem lesz nehéz holnap bejutnia.
150
Hosszú Búcsú Ha lenne mersze hozzá, akkor egyszerűen bekopogna és bemutatkozna. Milo belenézett a visszapillantó tükörbe, és látta, hogy szőrcsomók ragadtak az arcára és az állára. Úgy festett, mint egy vérfarkas. A bemutatkozás még várhat. Tíz kilométernyire az apartmanháztól Milo észrevette kedvenc autós gyorséttermét. Bekanyarodott, és két dupla hamburgert, sült krumplit és egy óriási üdítőt kért. Az ital nem fért el a pohártartóban, ezért az ölében egyensúlyozta, amíg parkolóhelyet keresett. Miután megvacsorázott, úgy döntött, visszamegy Lyra lakásához, hogy megbizonyosodjon, a lány kocsija még a helyén áll. Akár ott is maradhat a parkolóval szemben, és figyelhet, egy ideig. Talán szerencséje lesz, és Lyra kijön. A sarkon befordulva hirtelen ki kellett térnie egy száguldó rendőrautó elől. Az ostoba zsaru igazán bekapcsolhatta volna a szirénát, ha már ennyire siet! Ahogy Milo előrenézett, látta, hogy két rendőrautó is érkezik Lyra lakótömbjéhez, a következő pillanatban pedig egy mentő kanyarodott a ház elé. A kettővel előtte álló kocsi vezetője a járda mellé húzódott és üresbe tette a motort, miközben a nyakát nyújtogatva próbált többet kivenni a történtekből. Milo leállt mögötti, és csatlakozott a kíváncsiakhoz. Egy rendőr állt a nyitott kapuban, nehogy valaki bemenjen, és őrködés közben egy idősebb embernek elmesélte, mi történt. Milónak sikerült elkapnia a történet nagy részét: két ember betört az egyik lakásba, megkötöztek egy nőt, és felforgattak mindent.
151
JULIE GARWOOD Charlie és Stack? Csakis ők lehettek. Milo iszonyú düh volt. Ki más tehette volna? Mr. Merriam nem bízott benne és kiküldte legújabb kedvenceit. Na várjunk csak! Elhamarkodott következtetéseket von le, pedig nem ismeri a tényeket. Lehetséges, hogy nem is Lyra lakásába törtek be, hanem valaki máséba. Alig jutott eszébe ez a lehetőség, amikor meglátta Lyrát, az ő Bond lányát. Mellette két civil ruhás, fegyveres nyomozó állt. Milo úgy vélte, éppen kihallgatják. Lyra fáradtnak és aggódónak látszott, de ugyanolyan gyönyörű volt, mint máskor. A kapunál álló rendőr észrevette a bámészkodókat, és intett nekik, hogy tágítsanak. Amint Milo elhajtott mellette elfordította a fejét, nehogy a rendőr alaposabban szemügyre vehesse. Egész úton hazafelé Charlie és Stack miatt aggódott. Hogyan juthattak Lyrához őelőtte? Megtalálták már a könyveket, s DVD-ket? Milo úgy döntött, néhány napig nem beszél Mr. Merriammel. Hadd vegye észre, hogy a csonttörő brigád nem volt jó megoldás. Persze, ez csak akkor válik be, ha Charlie és Stack nem járt sikerrel. Annyi megválaszolatlan kérdés van még! Ki kell tisztítania a fejét. Holnapra majd előáll egy tervvel. Hazafelé kitérőt tett a patika felé. A többi vásárló furcsán nézett rá, miközben megvette a krémet, amelytől enyhet remélt égő arcára, ha majd letépi az álszakáll maradékát. Vett egy tonikot is, amely a ragasztót volt hivatott feloldani. Sajnos a tonik nem oldotta a ragasztót. Mire Milo megszabadult az utolsó hamis szőrszáltól is, arca úgy festett, mintha ipari méretű szőrtelenítésen esett volna át. Éjjel kettő volt, miit ágyba zuhant, és nyugtalan
152
Hosszú Búcsú álomba merült, melyben óriási, csupa szőr szörnyek harapdálták az arcát pengeéles fogaikkal. Milo másnap reggel kilencig aludt. Ébredés után felöltözött, feltette a parókáját, fogta a baseballsapkáját meg távcsövét, és Lyra lakásához indult. Látva, hogy a lány kocsija még a parkolóban áll, a gyorsétterem felé fordult, hogy megreggelizzen. Amikor visszaért, a házzal szemközti sarokhoz közel parkolt le, és az ülésbe süppedve várt. Már azon gondolkodott, hogy visszamegy a gyorsétterembe valami harapnivalóért, amikor megpillantotta őket a távolban egy férfi és egy nő sétált a háztömb felé. A nő Lyrára hasonított, de túl messze volt ahhoz, hogy Milo biztosra vehette volna, tényleg ő az. Felvette az ülésről a távcsövet, és a szeméhez emelte. Valóban Lyra volt az... és férfival van... egy ... nagydarab fickóval, pontosított Milo, amint közelebb értek. Egy jóképű, csupa izom fickóval. Csak nem a fiúja? Ahogy a férfi a lányra nézett, nagyon valószínűnek tűnt, hogy az. Ekkor meglátta a pisztolyt. Ó, egy testőr! Okos lány. Felbérelt egy testőrt. A férfi keménynek látszott, és Milo azon kapta magát, hogy azért fohászkodik, bárcsak visszajönne Charlie Brody és Lou Stack. Esélyük sem lenne az izompacsirta ellen. Ekkor megszólalt az eldobható telefon. Ezt a számot egyedül Mr. Merriam ismeri. Milo habozott, hogy felvegye-e, de végül győzött a kíváncsiság. – Igen? – Megszerezte már azt a DVD-t? Milo felvidult. Ezek szerint Charlie és Stack nem járt sikerrel. – Nem, de közel járok hozzá.
153
JULIE GARWOOD – Én itt halálra idegeskedem magam, Milo, halálra. Találja meg azt a lemezt! Milo hallotta az elkeseredést főnöke hangjában. A múltban biztosan együtt érzett volna vele, de ezúttal nem. Nem, mióta Charlie-t és Stacket ő elé helyezte. Visszatette a telefont a zsebébe, és lejjebb csúszott az ülésen. A pár közeledett, és látta, hogy Lyra mosolyogva néz fel a férfira. Aztán alig egyutcányira a háztól hirtelen irányi váltottak, befordultak a sarkon, és az ellenkező irányba indultak. Milo nem igazán tudta, mit tegyen. Most nem érdekelte a lemez. Sokkal jobban izgatta, Lyra jár-e a testőrrel. Elfogta a féltékenység. Lyra az ö Bond-lánya, és senki másé! Egy órával később Milo az elvontatott kocsit üldözte végig az utcán.
154
Hosszú Búcsú
15. fejezet Sam és Lyra elhagyta a lakást, és a lány régi otthonából az új felé indult. Miután Sam meggyőződött róla, hogy senki nem követi őket, megállt egy vegyesboltnál, hogy feltöltse a készleteiket. Lyra is vele tartott, és ahogy az üzletbe lépett, nyomban az édességek felé vette az útját. A kosara hamarosan megtelt csokis mogyoróval, csokirudacskákkal és csokis mentával. – Ezt szánod reggelire, ebédre és vacsorára? – érdeklődött Sam. – Még szép. Lyra a férfi kezébe nyomta a kosarat, újabbat kapott fel, és tejjel, gyümölcslével, almával és mindenféle egészséges gabonapehellyel rakta tele, de nem tudta megállni, hogy ne rakjon bele egy csokis fánkot is. Amikor a pénztárhoz ért, látta, hogy Sam ásványvízzel és üdítőkkel egészítette ki a vásároltakat. A futószalagra rakta a tejet, gyümölcslevet és almát, hogy a pénztáros le tudja olvasni az árat, aztán a férfihoz fordult. – Most boldog vagy? – kérdezte. – Én mindig boldog vagyok – közölte Sam szexis akcenentusával.
155
JULIE GARWOOD Egyik kezével felkapta a bevásárlószatyrot, a másikkal gyengéden az ajtó felé terelte a lányt. Keze csak egy pillanatra ért Lyra hátához, de a lány így is beleborzongott. – Milyen messze van ide a rejtekhely? – kérdezte, amint átvágtak a parkolón. – Nem túlságosan. Félórával később Lyra teljesen elvesztette, merre járnak. Úgy tűnt, a férfi körbe-körbe viszi, így nagyon meglepődött, amikor végül befordultak egy új lakótelepre. Az utca két oldalán teljesen egyforma ikerházak sorakoztak, ameddig a szem ellátott. Sam az egyik előtt megállította a kocsit, a kesztyűtartóban megtalálta a garázsajtó távirányítóját, és megnyomta a gombot. – Ezek teljesen egyformák – jegyezte meg Lyra körültekintve. – Hogyan találják meg az emberek a sajátjukat? – Talán a garázsokat számlálják, vagy szerintem... az is lehetséges... hogy megnézik a címet. – Nagyon mókás – morogta a lány. Az ikerház kétszintes volt és bútorozott. Az egész lakást a falakat, a szőnyeget, a bútorokat – a bézs szín uralta. Sam felvitte a táskákat az emeletre, Lyra a bevásárlószatyrokkal a konyhába igyekezett. Kinyitotta a hűtőt, és meglepve látta, hogy valaki már feltöltötte. A szekrényeket is telerakták leveskonzervvel, tésztával és mindenféle más árucikkel. Lyra elrakta az általuk vásároltakat, majd a lakás felfedezésére indult. Az emeleten két hálószoba volt a rövid folyosó két oldalán. Sam már berakta a lány táskáját a nagyobbikba,
156
Hosszú Búcsú amelyikben az ágy is hatalmas volt. Lyra épp a matracot próbálta ki, amikor a férfi megjelent az ajtóban. – Megfelel? – Csodálatos. Elmehetek az ágytól a fürdőszobáig anélkül, hogy belebotlanék valamibe. De neked kellene itt aludnod. – Igazán? – dőlt az ajtófélfának Sam. – Úgy gondolod? Nem az hatott a lányra, amit mondott, hanem ahogyan mondta. Sam úgy nézett rá, mintha most venné észre először. – Igen, úgy. A férfi elmosolyodott. – Veled az ágyban, vagy nélküled? – A lány döbbent arckifejezése nevetésre ingerelte. – Hogy tud valaki olyan gyorsan elpirulni, mint te? Az arcod vörös, mint a cékla. – Akkor most flörtölsz velem? Sam vigyorogva rántotta meg a vállát. – Te vagy a legzavarbaejtőbb ember, akit ismerek – közölte vele Lyra. – Jó tudni – nevetett a férfi. – Az ágyat üresen ajánlottam fel – tisztázta a helyzetet Lyra, mégpedig azért, mert te sokkal nagyobb vagy, mint én, ezért több helyre van szükséged. Én majd a másik ágyban alszom. – A másik szoba is így néz ki. – Szóval neked is óriás ágyad van? – Igen, de azért kösz az ajánlatot. Sam lement a földszintre. Lyra követte. – A hűtő tele van, akárcsak a szekrények. – Igen, tudom.
157
JULIE GARWOOD – Nem is kellett megállnod a boltnál. – Nem. – Akkor miért tetted? – A csokoládé miatt. – Honnan tudtad, hogy szeretem a csokit? – Benne van az aktádban. – Na ne – hitetlenkedett a lány. – Ami azt illeti, Sidney említette – vallotta be Sam, azzal a laptopját az ebédlő asztalára tette, és leült dolgozni. Fel sem nézve kérdezte: – Van már ötleted a gyerekfilmmel kapcsolatban, amivel Mahler bízott meg? – Van néhány. Arra is,.. – Lyra a mondat közepén elhallgatott. – A Csudába! Elfelejtettem. Ki kellett volna cserélnem a kányát. – Milyen kártyát? – A fényképezőgépét, amit a parkban hagytam. Próbálok egy fotósorozatot felvenni a kis kertről, és már napok óta nem cseréltem ki a memóriakártyát. – Azt hittem, a gyerekfilmet akarod megcsinálni. – Egyszerre több projekten is tudok dolgozni. Holnap oda kell mennem. Rendben van? – Rendben – egyezett bele a férfi. Sam visszafordult a laptop képernyőjéhez, Lyra pedig felment a hálószobába. Leült az ágyra, hátát a fejtámlának döntötte, és a laptopot a térdén egyensúlyozva nekilátott kidolgozni a gyerekfilm ötleteit. Annyira belelendült a munkába, hogy nyolc óra is elmúlt, mire befejezte, de addigra két lehetséges vázlattal is elkészült. Sam még mindig a laptopon dolgozott, amikor Lyra lejött az emeletről.
158
Hosszú Búcsú – Készítek vacsorát – ajánlotta fel a lány. A konyhába ment, felmérte a készletet, és a paradicsomos húsgombóc mellett döntött. Vacsora után megkínálta a férfit egy csoki rúddal, de az visszautasította. Sam ragaszkodott hozzá, hogy ő tegye rendbe a konyhát, így Lyra felment az emeletre, hogy lefeküdjön. A hosszú, megnyugtató zuhany után magára tekerte a törülközőt, és az úti táskát az ágyra téve kinyitotta. Elővette a nagyanyjától kapott egyik gyapjúpizsamát. A felsőrész egészen állig gombolódott, az alja hosszú és bő volt. A pizsamát lefektette az ágy bal oldalára, aztán elővette a rózsaszín hálóinget, amelyet a nagyanyja roppant mód helytelenített volna. Selyemből készült, hajszálvékony pánttal. A hálóinget az ágy jobb oldalára a fektette. Az egyik garantálta, hogy semmi sem fog történni, a másik izgalmas lehetőségeket rejtett magában. Lelki szemei előtt egész sor fantáziakép vonult el. Ha Sam meglátja a gyapjúpizsamában, még azt hiszi, hogy ezerrel rohan a vénlányság felé. De mire fog gondolni, ha a selyem hálóingben látja meg? Elcsábul-e? Lyra hagyta, hogy gondolatai egy pillanatra beszabaduljanak a fantázia világába. – Én a jobb oldalira szavazok. Lyra gyorsan megragadta a törülközőt, nehogy lecsússzon róla, amint megpördül. Arra számított, hogy Samet az ajtóban találja, de csalódnia kellett. A férfi ajtaja már be is zárult mögötte. – Jó éjt! – hallotta még a mély hangot. Lyra az ágyra rogyott. Vajon a férfi kitalálta, hogy miről álmodozott? Belebújt a selyem hálóingbe, bekapcsolta a tévét, és ágyba bújt. Éppen akkor kezdődtek a tizenegy órai hírek,
159
JULIE GARWOOD az elején rögtön egy bombahírrel: robbanás történt az előkelő negyedben. A hírolvasó egy nagy halom törmelék előtt állt, másnak nem lehetett titulálni, ami a házból maradt. A következő kép a robbanás előtt mutatta az épületet. Lyra ledobta magáról a takarót, és felült. – Csak nem a...? A képernyőre beúszott a tulajdonosok képe. – Sam! Az, ajtó kivágódott, a férfi rohanva érkezett. – Mi történt? – kérdezte, tekintete vadul járt ide-oda. Lyra a tévére mutatott. –A kiárusítás.
160
Hosszú Búcsú
16. fejezet – Mit mondtál? – bámulta Sam értetlenül a képernyőt. – A kiárusítás – ismételte Lyra. – Tudod. Amikor az emberek kirakják a megunt holmijukat, mások pedig olcsón megveszik. Ülj le, és nézd ezt meg! Sam félrelökött egy párnát, és leült az ágyra, a tévével szemben. Lyra feltérdelt, és előrehajolt, hogy elérje a távirányítót, és felhangosítsa a készüléket. Teremtőm, neki van a legszexisebb hátsója a világon! Sam képtelen volt róla levenni a tekintetét. – Ott voltam, Sam. – Micsoda? – Ott – mutatott a lány a tévére. Rooney-ék fényképe még ott volt a képernyőn. – Ő az a nő, aki kidobta azt a sok csodálatos könyvet. Volt köztük első kiadás is – tette hozzá nagyot bólintva, és visszaült. – Ami azt illeti, a nő mindent kidobott, és nem is fogadott el érte pénzt. Lyra elfordult a készüléktől, és a férfira pillantott. Sam zavartan nézett rá. – Mi van? – kérdezte a lány. A férfi csak a fejét rázta, és visszafordult a képernyő felé. A riporter beszámolt a gyilkosság-öngyilkosságról,
161
JULIE GARWOOD majd a nyomozóhoz fordult, aki elmondta, hogy a robbanás és az azt követő ügyben a rendőrsé nyomozást indított, mert gyújtogatásra gyanakszanak. A riport a szemtanúk elbeszéléseivel ért véget. Úgy tűnt, nincs hiány olyan emberekben, aki szívesen elmondják a történetüket a képernyőn. A riporter bemutatott egy asszonyt, aki látta a gyilkosságot. – Igen, láttam az egészet. Visszamentem a házba, hogy elhozzak még egy lámpát, és amikor átvágtam az udvaron, hogy betegyem a kocsiba, megérkezett a nő férje, és üvöltözni kezdett. Persze, a férfi nem tudta, hogy az asszony pisztolyt rejteget... – Ott voltál, amikor a nő megölte a férjét? – kérdezte Sam Lyra nem válaszolt rögtön. Felfedezte, hogy a férfi az ő rövid köntösén ül. A hálóing ugyan nem volt éppen obszcén, de elég mély nyakkivágással dicsekedhetett. Jobb lesz eltakarni. gondolta a lány. Addig rángatta a köntös szélét, míg a férfi végre megmoccant. Lyra megpróbálta természetes mozdulattal felvenni a ruhadarabot. – Lyra! – Tessék? – Láttad, amikor a nő megölte a férjét? – kérdezte újra Sam. –Nem. Valószínűleg éppen előtte távoztam. Most, ahogy visszagondolok rá, azt hiszem, éreztem, hogy a nő kiegyensúlyozatlan. Olyan vad volt a tekintete. Akkor azt hittem, hogy csak haragszik a férjére. Megpróbáltam elmagyarázni neki, hogy a könyvek némelyike nagyon értékes, de nem érdekelte, azt mondta, elégeti, amit nem
162
Hosszú Búcsú viszek el. Én mondom, nem vitatkoztam volna vele, ha tudom, hogy pisztolyt rejteget a zsebében. Lyra hátrasimította a haját, és hagyta, hogy a vállára hulljon. Megpaskolta maga mögött a párnát, aztán nekitámaszkodott, libát kinyújtotta, és átvetette egymáson. Ez a nő megöli! – Ugyan már! – nyögött fel Sam. Hihetetlenül hosszú, csodálatos láb, formás és tökéletes... Lyra félreértette. – Tudom. El tudod hinni? Először megszabadul a férje összes holmijától, aztán megvárja, amíg a férfi hazajön és meglátja, hogy mit tett. Igazi bosszúálló nőszemély, de még nincs vége az ördögi tervnek. Előkapja a pisztolyt, és lelövi, aztán, a szemtanúk szerint, nyugodtan besétál a házba, és magával is végez. Higgy nekem, az a nő nem volt normális. Reklám szakította meg a híreket. Lyra Samre pillantott. Olyan közel ült a férfihoz, hogy alig tudott józanul gondolkozni. Képtelenség volt feltenni egy normális kérdést, amíg abba a gyönyörű szempárba néz, ezért a lány inkább visszafordult a tévé felé, és hirtelen nagy érdeklődést tanúsított a táncoló gabonapelyhek reklámnak, közben lázasan töprengett, mit is akart kérdezni. – A ház... – kezdte. – Mi van vele? – Ki robbantaná fel? Miért robbantanánk fel? Hallottad a riportert. Rooney-éknak nem volt gyerekük, sem említésre méltó rokonuk. Ez egy kicsit szomorúan hangzik, nem?
163
JULIE GARWOOD – Azt hiszem, az valahol jó is, hogy nem volt gyerekük. – Igaz – bólintott Lyra. – Nehéz lehetett volna neki egy ilyen őrült anyával. Sam visszatért a lány kérdéséhez. – Lehet, hogy akik felrobbantották a házat, el akartak tussolni valamit. Mikor láttad a nőt? – A múlt pénteken. Kifelé tartottam a városból, és megálltam a kiárusításnál. – Lyra, anélkül, hogy észrevette volna, mit tesz, hozzásimult a férfihoz. – Micsoda hétvége! – sóhajtott fel. – Majdnem egy gyilkosság szemtanúja lettem, és betörtek a lakásomba. – Lehet köztük kapcsolat? Lyra végiggondolta. – Nem igazán látom, milyen kapcsolat lehetne köztük. Kitudta, hogy megálltam a kiárusításnál? Soha senkinek sem mondtam el. – Utánanézek, honnan szerezte a pénzét Rooney. – Fogadni mernék, hogy nem törvényes forrásból. Miért maradtak együtt? A nő láthatóan nyomorultul érezte magát. Miért nem hagyta el a férjét? – Talán tetszett neki az az élet. Talán még szerette is a férjét. Ki tudja? Ezernyi különböző oka lehet. – Veszekedtél valaha a feleségeddel? – Lyra nem akart tapintatlan lenni, de kíváncsisága minden együtt töltött perccel erősödött. A férfi ezúttal nem zárkózott el a válaszadás elől. – Nem. Voltak kisebb nézeteltéréseink, de komoly veszekedés soha. Lyra szeretett volna még valamit kérdezni tőle, de a férfi közelsége teljesen összezavarta. Sam figyelme
164
Hosszú Búcsú visszafordult a tévé felé, de Lyra képtelen volt elfordítani a tekintetét a szép férfiarcról. Sam azt mondta, hogy három évig volt nős, de a férfi nem az a fajta volt, aki nem teljesíti a kötelességét, szóval mi történhetett? Sam túl megbízható volt... túl lelkiismeretes. Létezik olyan asszony, aki józan esze birtokában elhagyna egy ilyen férfit? Nem, nincs olyan... önként semmiképpen. Ami azt jelenti... Lyra szívébe hirtelen belesajdult a fájdalom, mikor rádöbbent, miért vonakodik annyira Sam, hogy a házasságáról beszéljen. A felesége meghalt.
165
JULIE GARWOOD
17. fejezet Sam már karrierje elején megtanulta, hogy különválassza a hivatását a magánéletétől. Nem is volt belőle gondja egészen addig, míg Lyrával nem találkozott. Alig tíz perccel azután, hogy megismerte, már tudta, hogy nagy bajban van. Volt valami ebben a lányban. Elég volt ránéznie, és elakadt a lélegzete, de ami ennél is meglepőbb volt, a lány szenvedélye:, érdeklődése az élet dolgai iránt valamit mintha megmozdított volna benne. A lány biztos udvariatlannak hitte, amikor hirtelen felállt, és szó nélkül kisétált a hálószobából, de ahogy ránézett azzal a szexi zöld szemével... Olyan erővel tört rá, hogy a karjába kapja, hogy minden akaraterejére szüksége volt, hogy el tudja szakítani róla a tekintetét. Volt ugyan rajta köntös a hálóing felett, de a vékony selyemanyag éppen eleget mutatott meg a csábos formákból, hogy el tudja képzelni, mi van alatta. Becsukta maga mögött az ajtót, és hideg verejtékben úszva rogyott le az ágyára. Egyre nehezebb volt távolságot tartania a lánytól. El kell mennie, amilyen gyorsan csak lehet, mielőtt valami jóvátehetetlent követne el.
166
Hosszú Búcsú Éppen elég gondja van most enélkül is. A jövője bizonytalan. Egyik énje szeretett volna visszamenni a Felföldre, és elfogadni a felkínált állások valamelyikét, ugyanakkor szerette volna folytatni a Washingtonban végzett munkáját is. Az utóbbi néhány évben teljesen a karrierjének szentelte magát, és sohasem pihent meg annyi időre, hogy számot vessen az életével. Amikor Beth, a felesége meghalt egy kisebb műtét után kialakult szövődményben, Sam kis híján belepusztult. Képtelen lenne még egyszer átélni azt a fájdalmat. Nem fogja átélni még egyszer azt a fájdalmat! Lyra az a fajta lány volt, akit feleségül vesz az ember, Samet pedig nem érdekelte egy hosszú távú kapcsolat. Lefeküdt. Minél többet gondolt Lyrára, annál nagyobb elkeseredettség vett rajta erőt. Az alvás szóba sem jöhetett. Kezét a feje alá téve úgy döntött, végiggondolja Rooney-ék dolgát, és a betörést. Van köztük összefüggés, vagy csak véletlenről lenne szó? Egy órával később hallotta, hogy Lyra ajtaja kinyílik. Nyilván ő sem tud aludni. Néhány perc elteltével a konyhából hallott hangokat. Sam az órájára nézett. Amikor nem hallotta visszatérni a lányt, úgy döntött, megnézni, mit csinál. Felhúzta a farmerját, automatikusan felcsatolta a pisztolyát, és kiment a folyosóra. Lyra a lépcsőn lopakodott felfelé. Sam megvárta, amíg eléri a lépcsőfordulót, és a saját szobája felé indul. – Nem tudsz aludni? – szólalt meg mögötte. A lány ijedtében nekiütközött a falnak, ahogy a férfi felé fordult. – Mi van a kezedben? – lépett közelebb Sam. – Egy csokirúd – ismerte be némi bűntudattal a lány.
167
JULIE GARWOOD Lyra nem moccant. Kényes helyzet volt, de meg tud vele birkózni. Igen, alig egylépésnyire álltak egymástól a sötét folyóson és igen, a férfi félmeztelen volt, és ő is csak egy vékony hálóinget és nyitott köntöst viselt, de képes lesz úgy tenni, mint akire semmilyen hatással nincs a jelenet, és Sam soha nem fogja megtudni, mennyire ideges. Először is, elszakítja a tekintetét a férfi meztelen mellkasától. Akkor talán levegőt fog kapni. A férfi teste egyszerűen csodálatos volt. Fantasztikus formában volt, de végül is FBI-ügynök, szóval az a legkevesebb, hogy fitt legyen. Bal vállán egy sebhely éktelenkedett, és egy másik közvetlen a bordák fölött. Lyra szinte ellenállhatatlan kényszert érzett, hogy átkarolja a férfi nyakát és a mellkasához simuljon. Jó, a közömbösség tettetése nem fog menni. Vegyél már fel egy átkozott inget! – gondolta. – Kérsz egy harapást? – kérdezte kínosan. – Talán csak az ízéért – felelte Sam, és tekintetét le nem véve a lányról, közelebb lépett hozzá. Lyra egyáltalán nem számított arra, ami következett. Előrenyújtotta a csokirudat, de a férfi tudomást sem vett róla. A lány érezte a testéből áradó hőt. Sam megemelte Lyra állát, lehajolt, és nyelvével végigsimított az ajkán. Ez volt a legerotikusabb élmény, amelyet a lány valaha is megtapasztalt. Gyomra görcsbe rándult, teste elgyengült. Mielőtt bármit tehetett volna, a férfi szája lecsapott az övére, nyelve a befelé utat kutatta. Lyra valósággal elolvadt, amikor Sam hirtelen elhúzódott tőle. – Jó éjt – mondta, és eltűnt. Lyra legalább egy percig állt a sötét folyosón a férfi szobájának ajtaját nézve, és azon töprengett, mi is történt
168
Hosszú Búcsú az imént Végül rádöbbent, hogy nem kívánja már a csokoládét. Samet akarja!
169
JULIE GARWOOD
18. fejezet A nyugtalan éjszaka után Sam a zuhany alatt állt, és hagyta, hogy a forró zuhany áztassa a testét. Talán inkább hideg zuhanyt kellene vennie, gondolta. Attól talán megjönne a józan esze. Tenyerével a csempének támaszkodott, és lehajtotta a fejét. Mit tett? Attól, hogy megcsókolta Lyrát, csak még jobban kívánta őt. Ez nem jó. Sam maga sem értette a viselkedését. Sohasem érzett ilyen erős, ösztönös reakciót egy nő iránt, még a felesége iránt sem, de Lyrával minden más volt. Azonnali reakció volt, és később sem múlt el. Sőt ami azt illeti, egyre erősödött benne a vágy, hogy megérintse a lányt. Leginkább azonban az aggasztotta, hogy tudta, ez nem szimpla vágy. Persze, benne volt a vágy is, de azon túl még valami... Pokoli nehezen aludt el az éjszaka, mert másra sem tudott gondolni, csak arra, milyen érzés volt a telt, puha ajak érintése az övén. Borotválkozás közben Sam mérlegelte a helyzetet. Nem lenne ebben a szószban, ha nincs Alec Buchanan. Amint felöltözik felhívja Alecet, és határidőt szab neki,
170
Hosszú Búcsú mikorra találjon egy másik testőrt. Huszonnégy óra több mint nagyvonalú ajánlat, vélte. Szerencsére Samtől függött, mely napon és hánykor tartson előadást Los Angelesben a kadétoknak. Két hete van rá, de legalább két időpontot kell megjelölnie. Péntekre teszi az előadást, aztán kocsit bérel, és átautókázik San Diegóba, a hétfőn tartandó utolsó előadásra. Ha szerencséje van, eléri a Washingtonba tartó éjszakai járatot... és akkor az élete visszatér a rendes kerékvágásba. A terv nem komoly, gondolta, és lefelé indult a lépcsőn majd megfordult, és visszament. Lyra vekkere csörgött, és az ajtaja résnyire nyitva állt. Sam kopogott, és bekukucskált. – Ó, ez nem fair! – nyögött fel. A lány hálóinge az ágytámlán lógott, ő pedig mélyen aludt a hasán fekve, kezét a fejére kanyarítva, és a vékony takaró alig fedte az altestét. Egy bugyi nem sok, annyi sem volt rajta. A lány meztelenül aludt. Ezt jobb lett volna, ha nem tudja. Most már sohasem szabadul meg ettől a képtől. A fenébe! Sam nem ment be a szobába, hogy felébressze. Túl kockázatosnak ítélte. Inkább hagyta, hogy tovább csörögjön a vekker, ő pedig leballagott a földszintre, hogy felhívja Alecet. – Hogy mennek a dolgok? – kérdezte a barátja. – Ki kell szabadítanod innen – rándult meg Sam arca hangja elkeseredett volt. – Hogyhogy? Mi történik ott? Mi történik? A nő meztelenül alszik. Hát ez történik.
171
JULIE GARWOOD – Azt ígértem, hogy segítek ebben az ügyben, de azt nem hogy a végtelenségig vállalom. – Várj egy percet! – kérte Alec, azzal az irodájába ment, útközben néhány utasítást adva valakinek. Ezzel végezvén újra felvette a telefont. – Mikor tartod meg az előadásod? – Péntekre gondoltam, csak hogy letudjam már. Alec mondj valamit az ügyről. Találtatok már valamit? – Semmit. O'Malley nyomozó azt mondja, a világon semmi sincs a kezében. Még dolgoznak rajta. – Lyrának testőrre van szüksége, amíg ki nem derítitek, mi folyik itt. – Hangján tisztán érződött a harag. Beszélt Alexnek a kiárusításról, amelyen Lyra részt vett, és azt is elmondta, mii tudott meg Rooney-ékról. – Futtassátok át a rendszeren. Van egy olyan érzésem, hogy a férfinak mérföldes priusza van. És keress egy másik testőrt Lyrának holnapra, rendben? Sam befejezte a beszélgetést, és reggelit készített magának. Lyra teljesen felöltözve jött le az emeletről. Kipihentnek látszott, ami azt jelentette, hogy ő tudott aludni. –'reggelt – köszönt, miközben gabonapelyhet öntött egy tálkába. Sam vele szemben ült, és a második adag müzlijét ette. –Tudod, mennyi cukor van abban a tálban? – kezdte harciasan. Lyra bekapott egy nagy kanál gabonapelyhet, alaposan megrágta, és csak utána válaszolt. –Nem, de gondolom, sok. –Ezzel az erővel akár egy hatalmas adag, forró karamellával leöntött fagyit is ehetnél.
172
Hosszú Búcsú – Az kizárt. Sem karamella, sem fagyi nincs a hűtőben. –Vennem kellett volna tegnap. – Lyra, az nem egészséges. – Te meg magvakat eszel. Vannak dolgok az életben, amelyeket egyszerűen nem éri meg csinálni. A magevés is közéjük tartozik. A lány megette a maradék gabonapelyhet, miközben Sam beszámolt neki az Aleckel folytatott beszélgetésről. – Szóval a nyomozóknak nincs semmi nyomuk. Semmi az világon? – Még nincs, holnapra pedig új testőrt kapsz. Lyra megtanulta palástolni az érzelmeit. Valaha az volt az egyetlen módja a túlélésnek, hogy nem mutatta ki a szülei előtt, mit gondol vagy érez. – Rendben — mondta közömbösen. Felállt, elöblítette, majd a mosogatógépbe tette a tálat és a kanalat. Amikor megfordult, hogy kimenjen, a férfi elállta az útját. – Figyelj... – kezdte. – Igen? – Az a csók... Lyra egyenesen a szemébe nézve várt. Látta, milyen zavarban van a férfi. – Igazán nagyon finom csók volt, de... – Elhallgatott. Kínos csend következett. Mit mondjon neki? – Azt hiszem, te nagyszerű lány vagy, csak éppen... – folytatta. Ohó! Lyra hirtelen megértette. Sam azt akarja mondani, hogy a csók tévedés volt. Na, azt már nem! – gondolta. Lyra közelebb lépett. Arca már csak centiméterekre volt a férfiétól. Lyra gyengéd puszit nyomott rá.
173
JULIE GARWOOD – Azt hiszem, tudom, mit próbálsz mondani. Noha megcsókoltál, nem óhajtasz feleségül venni. Így van? – A lány igyekezett megértőnek látszani. – Ne aggódj, Sam. Sohasem mennék hozzád. Azzal finoman megpaskolta a férfi arcát, elfordult tőle, és kisétált a konyhából. Csak akkor mosolyodott el, amikor látótávolságon kívülre került.
174
Hosszú Búcsú
19. fejezet – Mi a... Sam hallotta Lyra nevetését, és megcsóválta a fejét. Csak szórakozik vele. A csók láthatóan nem jelentett sokat számára, és ha a lány nem akar nagy ügyet csinálni belőle, akkor ő sem fog. Samet arra képezték ki, hogy tudjon olvasni az emberekben, és nem került sok idejébe, hogy kiismerje Lyrát. Nem olyan lány, aki kapható lenne az alkalmi szexre. Valószínűleg sohasem ment be egy bárba kifejezetten azzal a céllal, hogy, felszedjen valakit egy éjszakára. Nem az a fajta. Fontos számára, hogy érzelmi kapcsolatban legyen azzal a férfival, akinek hagyja, hogy megérintse. Ebben a pillanatban megszólalt a mobilja – Alec volt az –Sam örömmel vette a figyelemelterelést. – Az új testőr holnap korán reggel ott lesz – közölte Alec. A neve Brick Winter. – FBI-os? – Nem. Egy Los Angeles-i biztonsági cégnél dolgozik, és O’Malley nyomozó ajánlotta, én pedig ellenőriztem. Jó a fickó. Tudja, mit csinál. – Van róla akta?
175
JULIE GARWOOD – Igen. Miért? – Küldd át e-mailen! Én is ellenőrizni akarom. Nem fogom akárkivel itt hagyni Lyrát. – Sam, a fickó ebből él. Kétszer is volt Irakban, a különleges erőknél szolgált. Mi az, ami zavar? – Csak meg akarok győződni róla, hogy Lyra jó kezekben lesz. – Sam maga is rádöbbent, mennyire árulkodó a viselkedése. – Mi a véleményed a lányról? Kedves teremtés, nem? –kérdezte Alec, s a hangjában mosoly bujkált. – Mit értesz azon, hogy mi a véleményem róla? Ő csak egy munka. Ennyi. – De gyönyörű, ugye? – Azt észre sem vettem. Alec felnevetett. – Szóval tetszik? – Csak küldd át azt az átkozott aktát! Szóval tetszik? Micsoda kérdés ez? Alec úgy beszél, mint egy tini lány. Sam aggodalma teljesen jogos volt... számára. Ha már átpasszolja Lyrát, az a legkevesebb, hogy meggyőződik róla, jó kezekbe kerül-e. Mivel Brick átveszi a helyét, Sam úgy vélte, fel kellene hívnia San Diegót, és egyeztetni a kadétoknál' tartandó előadás időpontját, de valami visszatartotta. Majd másnap telefonál, mondta magának. Másnap, amint beszeli Brickkel... és felmérte a fickót. Lyra jött le a lépcsőn, kezében a laptopjával és a mobiltelefonnal. Átöltözött, és most sortot viselt, amely szabadon hagyta formás, napbarnított lábát, és a fehér póló is árulkodón feszült a bájaira.
176
Hosszú Búcsú – Épp az imént beszéltem O'Malley nyomozóval – közölte a lány. – Meséltem neki a kiárusításról. Szeretné átnézni a könyveket és DVD-ket, de mondtam neki, hogy néhány napig még nem érkeznek meg a farmra, és azt is mondtam, hogy szerintem senki sem tudja, hogy nálam vannak azok a könyvek és filmek. – Mi a mai program? – Még nem igazán döntöttem el, hogyan építsem fel a rövidfilmemet, és arra gondoltam, hogy végzek némi háttérmunkát, de kaptam egy sms-t Sidney-től. Összefutott dr. Mahlerrel, és a prof látni szeretne. A szobájában vár. Szóval azt hiszem, vissza kell mennünk az egyetemre, de utána mindenképpen el kell ugranunk a Paraiso parkba, hogy kicseréljem a memóriakártyát. Van bakancsod, olyan jó vastag, bőr? – Van, de most nincs nálam. – Akkor a kocsiban kell megvárnod. Nem mászkálhatsz abban papucscipőben a szeméthegyek között. – Sehová sem mész nélkülem. – Rendben, akkor veszünk neked valahol egy bakancsot. –Mikor akarsz indulni? – Öt perc? Tíz percbe is beletelt, mire a lány elkészült. Sam a lány bakkancsát, és hátizsákját berakta a csomagtartóba, majd megkerülte a kocsit, és az anyósüléshez ment. Lyra megkérdezte, hogy nem akarja-e, hogy ő vezessen, Sam csak mosolygott, és kinyitotta a kocsiajtót. A főút közelében találtak egy sportkereskedést, és Lyra segédletével Sam vett egy strapabíró hegymászó bakancsot. Lyra alaposan megvizsgálta és jóváhagyta a
177
JULIE GARWOOD vásárt. Remélhetőleg egyetlenegy elszórt fecskendő sem tud majd áthatolni a vastag talpon. – Ez a márka drágább ugyan, de megéri az árát – mondta a férfinak. – Hányszor szándékszol megmászatni velem azt a dombot mielőtt holnap elutaznék? –Csak egyszer. Annak hallatán, hogy a férfi másnap elutazik, Sam mintha szomorúságot vélt volna felvillanni a lány szemében. Felvillanni, hogy aztán a következő pillanatban el is tűnjön. – Lyra... – Tessék parancsoljon, uram – nyújtotta át az eladó Samnek a hitelkártyáját és a bevásárlószatyrot a bakanccsal. Lyra a kijárat előtt várt a férfira. Két huszonéves eladó is rohant, hogy ajtót nyisson neki, és látványos kötélhúzásba kezdtek a kilincsért. Sam a lány mögé lépett, és átkarolta a vállát. – Félreállnának az útból? – kérdezte a két heves ifjútól, akiknek egyből lelohadt a lelkesedése, amikor meglátták a lányt a férfi ölelésében. – Vele van? – kérdezte az egyik. – Félre az útból! – mondta Sam. – A pasasnak fegyvere van – suttogta a másik ifjonc. A két eladó úgy takarodott vissza a pult mögé, mintha ott valaki ingyen pizzát és sört kínált volna. Sam a csomagtartóba dobta legfrissebb szerzeményét, aztán folytatták útjukat az egyetem felé. Lyra üzenetet küldött a professzor segédjének, és megkérdezte, Mahler mikor lesz elérhető.
178
Hosszú Búcsú – A tanársegéd legalább annyira ellenszenves alak, mint a professzora – mondta, miután elolvasta a választ. Sam gondterheltnek látszott, és Lyra úgy vélte, nem is hallotta a megjegyzést. – El akarod mondani, hogy miért? – Hallgasd meg, mit írt: Tizenegy harminckor a professzor irodájában. Pontos legyen, vagy különben... – Mit jelent az a „vagy különben"? – kérdezte mosolyogva Sam. – Vagy különben nem leszek ott tizenegy harmincra – vont vállat a lány. – Nem tetszik nekem a dolog, hogy visszamenjünk az egyetemre. Az üldözőid mostanra bizonyára tudják, hogy elköltöztél a lakásból. Mivel azonban arról fogalmuk sincs hová, valószínűleg az egyetemen remélnek megtalálni. – Az egyetem épülete óriási – mutatott rá a lány. Sam bosszankodva nézett rá. – Ha egy kicsit is jók abban, amit csinálnak, mostanra már biztosan megszerezték az órarendedet, és az alapján könnyebben rád találnak. – De ha nem bukkanok fel a kampuszban, mennyi ideig várnak, mielőtt feladják? – Az csak álom, hogy feladják. – Tudom – sóhajtott fel Lyra. Nem hiszem, hogy sok időt vesztegetnének az egyetemen. Szerintem más módot keresnek a felkutatásodra. Lyra nem akart most a gazemberekre gondolni, de Samnek más volt a véleménye. – Felhasználhatják a barátaidat vagy a családodat, hogy eljussanak hozzád. Nyilván ők is rájöttek már,
179
JULIE GARWOOD bármit megteszel, hogy segíts a barátaidon. Gondolj csak arra, ahogy Sidney segítségére siettél. Nagy bátorság kellett ahhoz, hogy bemenj a lakásba mindössze egy... – mivel is? – egy borsspray-vel felfegyverkezve. –Nem várhattam tovább. –Tudom. –Bárcsak tudnám, mit akartak! Már mindent elmeséltem a rendőrségnek az életemről attól a pillanattól kezdve, hogy megszülettem, de nincs rá magyarázat, miért jöttek a fickók. Csend ereszkedett rájuk. Lyra időnként lopva a férfi arcára pillantott. Markáns és magabiztos volt. Nem akarta, hogy férfi elmenjen, de ezt sohasem ismerte volna be. Lyra észre sem vette, hogy mereven bámulja a férfit, amíg Sam meg nem szólalt. – Most mire gondolsz? – Rád. – Igazán? – szaladt ráncba a férfi homloka, és a lányra nézett. – Azon töprengtem, viszontlátlak-e még valaha, ha egyszer elmész. – Ha találgathatok, én a nemre tippelnék. – Ez nekem kevés. Tudnom kell. – Miért? – Ha tudnám, hogy összefutunk még valaha, a ma este egy csendes este lenne. Egy kis tévénézés után mindenki visszavonulna a saját szobájába. Ez felkeltette Sam érdeklődését. – És ha tudnád, hogy soha többé nem találkozunk? –Biztosíthatlak, hogy akkor nem egy csendes estének néznénk elébe.
180
Hosszú Búcsú
20. fejezet – Csendes esténk lesz! – Sam határozottan bosszúsnak látszott. – Ezek szerint nem akarsz elmenni itthonról vacsorázni? – kérdezte Lyra ártatlanul. – De te nem ezt javasoltad. Lyra szívesen tett volna még néhány provokáló javaslatot, ám a férfi komor arca visszatartotta. Úgy döntött, mégsem bosszantja. Végül is, Sam reggel elmegy, ő pedig csak örül ennek. Átkozottul boldog lesz, ahogy a fivérei mondanák. Fájt neki, hogy egyetlen csók ekkora gondot okozott a férfinak. Egyetlen kicsi csók! Pedig milyen csodálatos volt! A férfi szája határozott és követelőző volt... és a nyelve... Ó, istenem! Nyilvánvaló, csak ő élvezte a csókot, Sam nem. Lyra védekezőn összefonta a karját, és borongón nézett maga elé. Az biztos, hogy Sam tudja, hogyan érje el, hogy egy lány különlegesnek érezze magát. Egy ideig mindketten néma csendben ültek. Lyra kibámult az ablakon, és próbálta kitalálni, merre járnak. Los Angelesben mindig gondot okozott számára a tájékozódás.
181
JULIE GARWOOD – Hiányzik Skócia? – szólalt meg. Sikerült meglepnie a férfit a kérdéssel. – Igen. – Mesélj róla! – A Felföld egyszerűen fenséges. Amikor a völgyeket járod, körülötted égig érő hegycsúcsok magasodnak. A völgyek többségét hosszúkás, keskeny tavak tagolják, olyan mélyek, hogy leginkább ónixszínű medencékre emlékeztetnek. És az erdőkben a világ legtisztább vizű patakjai csörgedeznek, ott lehet a legjobban horgászni, különösen a hűvös reggeleken, amikor a vízről misztikus köd száll fel. – Ez gyönyörűnek hangzik. Miért jöttél el onnan? – A szüleimmel együtt költöztem, amikor nagyon kicsi voltam. – Az Államokba? – Először nem. Az apám is kettős állampolgár, skót és amerikai. A család nagyobb része Skóciában él, de ő itt nevelkedett. Az egyetem után a külügyminisztériumnak kezdeti dolgozni, és ott találkozott az anyámmal, aki az edinburgh-i konzulátuson dolgozott. Néhány évvel később a szüleim ott hagyták a diplomáciai szolgálatot, és visszaköltöztek Cairnmar mellé, a családi birtokra, ahol a Kincaid-klán jó része ma is él. – Ott születtél? – Nem, én az Államokban születtem. A szüleimnek vissza kellett jönniük látogatóba, és nekem úgy mesélték, hogy a vártnál néhány héttel korábban jöttem a világra. Röviddel a születésem után visszatértünk Cairnmarbe, és tízévés koromig ott éltünk. Ekkor apámat felkérték, hogy isméi a kormánynak dolgozzék, és Párizsba költöztünk. Utána éltünk Algériában, Tokióban és vagy egy fél tucat
182
Hosszú Búcsú helyen, mielőtt a középiskolából kikerültem volna. Akkor már végleg az Államokban, szóval itt mentem egyetemre. Amikor átvettem a jogi diplomámat, beléptem az FBIhoz. – Élnek még a szüleid? – Lyra rájött, hogy már megint faggatja a férfit. Nem tudta volna megmagyarázni, miért érdeklődik ennyire utána. Talán mert a férfi már mindent tudott róla, mielőtt még találkoztak, és Lyra szerette volna kiegyenlíteni az esélyeket. – Igen. Anya és apa néhány évvel ezelőtt visszaköltöztek Cairnmarbe, én pedig olyan gyakran meglátogatom őket, amilyen gyakran csak tudom. – Szeretnél újra ott élni? – Gondoltam már rá. Szeretem ezt az országot, de azt hiszem, mindig honvágyam lesz a Felföld után. Amikor lekanyarodtak a főútról, eleredt az eső. A szemerkélő cseppekből hamarosan szakadó zápor lett. Mire elérték az egyetemet, a fű víz alatt állt, és a por sártengerré dagadt. Az eső amilyen gyorsan kezdődött, olyan gyorsan el is állt. Sam a parkoló végében talált egy helyet, és farral állt be, hogy Lyiának ne kelljen a sárba kiszállnia. – Szeretnéd most átvenni a bakancsot? – kérdezte a lány, miközben hátrasétált a hátizsákjáért. – Inkább várok. Sam el akarta venni a lánytól a hátizsákot, de az a vállára kanyarította, és csak annyit mondott: – Már hozzászoktam. Sam ezek után már nem is nézett a lányra, amíg be nem léptek az épületbe. Teljesen lefoglalta, hogy a járdán elhaladó, a padokon ülő és az ablakmélyedésekben álló embereket figyelje. Minden lehetséges támadási helyzetet
183
JULIE GARWOOD számításba vett, miközben Lyrát szorosan magához ölelve siettek a prof szobája felé. – Nem tetszik ez nekem – morogta, amint átvágtak a kevés védelmet biztosító udvaron. A fák az épülethez közel nőttek, a tér pedig tágas és nyílt volt. Mintha csak egy céllövölde agyaggalambjai lennének! – Találnunk kell egy másik ki – és bevezető utat. – Ne aggódj miatta! Te már úgysem jössz ide vissza. Lyra nem bosszantásnak szánta a megjegyzést, ezért gyorsan hozátette: – Ez már az új testőr gondja lesz. Sam nem válaszolt. Merev arccal fürkészte tovább a környezetét. Akkor sem lazított, amikor elérték az osztálytermek épületét, és olyan közel vezette Lyrát a falhoz, hogy a lány karja majdnem súrolta a téglákat. Úgy tűnt, hogy minden szembejövő ismeri a lányt. „Szia, Lyra!", hallotta Sam leg alább húsz alkalommal. Mahler professzor ajtaja résnyire nyitva állt, és Lyra bekopogott. – Jöjjön csak be! – szólt ki a professzor türelmetlenül. A férfi az asztalánál ült, előtte egész halom papír magasodott. Mahler éppen az aláírásával látta el a hivatalos okiratnak látszó lapokat. Amikor felnézett, és Lyra mögött meglátta Samet, ingerülten összeszorította az ajkát. Odébb tolta a papírhalmot, és a fiókjából újabb lapokat vett elő. – Elfelejtettem aláíratni magával a nevezést a fesztiválra. Ha nem adjuk még ma fel, akkor lekési a határidőt, és nem adhatja be a filmet. Igazi szórakozott professzorhoz méltón végigtúrta a fiókot, mire megtalálta a megfelelő dossziét, és kiemelte belől, a nevezési papírt és a borítékot.
184
Hosszú Búcsú – Látom, a barátja még maga mellett van... állig felfegyverezve – jegyezte meg, s hangjából tisztán érződött az ellenszenv. Sam válaszra sem méltatta, Lyra azonban kötelességénél, érezte, hogy megvédje a férfit. – Samnek kötelező fegyvert hordania. A foglalkozásával jár. – Tudom. FBI nagy testvérnek vannak ilyen előírásai. Remélem, nem fogja elvonni a figyelmét a munkájától, Lyra ha úgy véli, hogy mégis, akkor inkább egy másik diáknak adom meg a lehetőséget. – Nem fogja elvonni a figyelmemet – biztosította a professzort Lyra. – Különben is, holnap elmegy. Mahler feszültsége valamit engedett, amint átnyújtotta a lánynak a papírt. –Talán nem helyesen cselekszem, amikor megengedem magának, hogy benevezzen a fesztiválra. Csak két hete van, hogy előjöjjön valami ötlettel... egy briliáns ötlettel – pontosított. Legyen őszinte magához, Lyra. Ha úgy érzi, nem fogja győzni vagy helyezést elérni, akkor inkább ne töltse ki a nyomtatványt. Rossz fényt vetne rám. – Ön nem hagyja jóvá, mielőtt beküldeném a zsűrinek, professzor úr? – Ezúttal nem. Arra nincs idő. Ennek a két hétnek minden egyes percére szüksége lesz. Most pedig töltse ki a papírokat, még ma adja postára. – Rendben – mondta Lyra, és az ajtó felé indult. –Minden sort töltsön ki – szólt utána a professzor. Ugye nem akarja, hogy olyan apróság miatt zárják ki,
185
JULIE GARWOOD hogy, például nem írta be a telefonszámát? Csukja be az ajtót maga mögött! – Hát nem egy arany ember ez a Mahler professzor? – kérdezte Lyra, mikor látta, hogy Sam komoran összevonja a szemöldökét. – Én egészen más jelzővel illetném. Lyra leült az egyik üres teremben, és kitöltötte a papírokat. Utána megálltak bélyeget venni a két ajtóval odébb levő irodában, és a mosolygós titkárnő felajánlotta, hogy postára adja a borítékot a lány helyett. – Szia Lyra! – köszönt rá a lányra egy hatalmas dobozt cipelő fiatalember a folyosón. – Szia Jeff És kezdődött az egész elölről! Ez alkalommal Sam úgy döntött, hogy számolni kezd. Öt ifjonc akart társalgást kezdeményezni a lánnyal, mielőtt elérték volna a kijáratot. Samet zavarta ez a bizalmaskodás, de a világért be nem vallotta volna, hogy miért. Hiszen Lyra szemmel láthatóan csak a barátjának tekintette őket. – Hogyan lehetséges, hogy nincs férfi az életedben? – kérdezte. – Ki mondta, hogy nincs? – Olvastam az aktádat, emlékszel? Nagyon alapos munka volt. – Más szóval, Sidney árulta el, hogy nincs senkim. A távolból mennydörgés hangja hallatszott. – Menjünk! Olyan gyorsan vágtak át az udvaron, amilyen gyorsan tudtak, anélkül, hogy Lyrának futnia kellett volna. A lánynak hosszú lába volt ugyan, de közel sem lépett akkorákat, mim Sam.
186
Hosszú Búcsú Vihar készülődött. Az égre komor fellegek úsztak, alkonyi homályba vonva a világot. Amikor a kocsihoz értek, Lyra az anyósüléshez sietett várta, hogy Sam kinyissa neki az ajtót. A férfi már éppen le akarta nyomni a gombot a távirányítón, amikor észrevette a lábnyomokat. Követte őket egészen odáig, ahol Lyra állt. – Ó, a fenébe! – szitkozódott. – Lyra, azonnal menj el a kocsitól! Sam fél térdre ereszkedett, és benézett az autó alá. Látta a pirosan villogó fényt. – Menjünk! – mondta felállva, és odébb vonta a lányt. – Hová? – kérdezte Lyra riadtan, mert megijesztette a férfi különös viselkedése. Sam szorosan átkarolta, és messzebb vezette a kocsitól, közben a zsebébe nyúlt, előhúzta a mobilját és beütött egy számot. – Sam, kit hívsz? – faggatta, miközben botladozva próbált lépést tartani vele. – A tűzszerészeket.
187
JULIE GARWOOD
21. fejezet Javára legyen mondva, Lyra jól fogadta a hírt, talán azért, mert az agya képtelen volt felfogni, hogy valaki bombát rakott kocsija alá. Megtudta, hogy a vezetékeket a gyújtáshoz kötötték, és ha Sam nem veszi észre a sárban a lábnyomokat, már mindketten a kampusz részei lennének. Ő valószínűleg az egyik épület tetején végzi, míg Sam a másikon. Túl durva volt ez a kép. Lyra erővel verte ki a fejéből. Sam nem engedte meg a lánynak, hogy ott maradjon, figyelje a tűzszerészek munkáját – nem mintha Lyra erre vágyott volna –, mint ahogy azt sem, hogy nyílt terepen beszéljen a nyomozókkal. Távol akarta tudni a tömegtől és a felfordulástól. Egyetlen kocsit sem engedtek be vagy ki a parkolóból. Tucatnyi bámészkodó ácsorgott a kordon mögött, ki bosszankodva, amiért nem jut az autójához, ki kíváncsian, hogy mi hozhatta a rendőrséget az egyetem területére. Sam biztonságos távolságra, egy apró kávézóba vitte Lyrát. A lány az egyik padon ülve várta, amíg Sam odaér hozzá egy csésze forró teával. Észre sem vette, hogy mennyire reszket, amíg a csészéért nem nyúlt. Sam
188
Hosszú Búcsú elvette tőle, mielőtt leforrázta volna magát, és a teát az asztalra tette, aztán leült Lyra mellé, és átkarolta a vállát. – Az, első bombád? – kérdezte mintegy mellékesen. Lyra felkacagott a lehetetlen kérdés hallatán. – Így már jobb – jegyezte meg a férfi. – Már biztonságban vagy, Lyra. Ne félj! Nem hagyom, hogy bármi bajod essék. Megcirógatta a lány karját, és magához ölelte. A férfi teste kemény és meleg volt. – Félreérted a helyzetet, Sam. Nem félek, hanem dühös vagyok. Nagyon dühös. Válaszokat akarok. Gyűlölöm, ha tehetetlen vagyok. Fel akart állni, de Sam nem engedte. – Vegyél néhány mély lélegzetet! O'Malley és egy másik nyomozó csatlakozott hozzájuk, és alaposan kifaggatták Lyrát, miközben a kávéjukat kortyolgatták. O'Malley vagy a társa időről időre Samre pillantott, hogy lássa, hogyan reagál. Lyra is igyekezett válaszokat kapni, különösen a tekintetben, mi lehet a támadás oka, de a nyomozók kitértek az egyenes válasz elől, és csak annyit mondtak, dolgoznak az ügyön. Min? – akarta kérdezni. Egyáltalán van valami nyom, amit követhetnek? Vagy csak a kedvében akarnak járni, amíg a gazfickók végül fel nem adják magukat? – Szeretnék már menni, Sam – mondta kimerülten egy órai faggatás után. – Tartjuk a kapcsolatot magával – állt fel O'Malley. – Remélhetőleg hamarosan jobb hírekkel szolgálhatunk. Sam megvárta, amíg a két nyomozó elmegy, s csak azután szólalt meg. – Tudom, mennyire elkeserítő ez számodra.
189
JULIE GARWOOD – Mikor mehetünk már végre el innen? – Az új kocsi perceken belül megérkezik. – Mi a baj a másikkal? Hiszen már eltávolították a bombát. – Igen, de az a kocsi már bűnjel. – Hát persze – sóhajtotta Lyra. Ostobának érezte magát. Elég krimit látott már, igazán tudhatta volna. Talán mégsem annyira ura magának, mint hitte. A következő pillanatban megszólalt Sam mobiltelefonja. – Megjött a kocsi. – Ki kell vennünk a bakancsunkat a csomagtartóból, mielőtt elmennénk. – Sajnos az lehetetlen, már a bakancs is... – Tudom, a bűnjel része. – Úgy van. A lány felállt, hogy távozzon. – Annyira örülök, hogy nem esett bajod! – tette a kezét a férfi karjára. Sam el sem hitte, ami ezután történt. Lehajolt, és megcsókolta a lányt. Csak egy gyors csók volt, és véget is ért, mielőtt a lány bármit tehetett volna, de Lyra ajkának puha melegsége csak arra sarkallta, hogy még többet akarjon. Mi az ördögöt csinál? – Menjünk! – szólalt meg rekedten. – Még mindig el akarsz menni a parkba? – Igen. – Rendben, akkor elmegyünk, de csak azután, hogy meggyőződtem róla, senki sem követ, ez pedig eltart egy ideig.
190
Hosszú Búcsú – Nekem megfelel – vont vállat a lány. – De a sportboltba is vissza kell mennünk, hogy egy másik bakancsot vegyünk. – Nem, arra semmi szükség. – Márpedig visszamegyünk! – csattant fel Lyra. – Nem vagyok hajlandó bakancs nélkül felmenni arra a szeméthegyre, és te sem fogsz, hacsak nem akarsz egy kis májgyulladást vagy agyvelőgyulladást... A férfi mosolyát látva Lyra elhallgatott. Ettől a csodás mosolytól egészen ellágyul a szíve. A kocsi fekete volt, fényes, és mindaz, amit a sofőr egy álomnak nevezett. – Hadd mutassam be a kicsikét! – lelkesedett a fiatalember. Az ablakok golyóállók, az ajtók páncélozottak. A motorháztetőt és a csomagtartót megerősítették, a sárhányók megnehezítik, hogy kilőjék a kerekeket. A lövésznek alulról kellene megpróbálnia, ami gyakorlatilag lehetetlen... hacsak nem áthajt felette. Olyan erős, mint egy tank, de ne aggódjon, a nyolcszázötvenes motorral gyorsabb, mint egy versenyautó. Nem hiszem, hogy egy bomba szét tudná tépni a kis aranyost – mondta némi túlzással. Kinyitotta az ajtót Lyra előtt, és rákacsintott, amikor a lány megköszönte. – Itt aztán igazán biztonságban lesz, kislány – hajolt át bizalmasan az ajtó felett. Sam a vezető felőli oldalra sétált, és éppen be akart ülni, amikor meghallotta Lyra hangját. – Van egy pisztoly a kesztyűtartóban, amit kölcsönvehetnék? — kérdezte a lány. – Nem hiszem, de itt van a névjegyem. Ednek hívnak, és ha bármire szüksége lenne...
191
JULIE GARWOOD Sam gyorsan becsukta az ajtót, mielőtt a lány kimondhatta volna, hogy „szükségem van egy fegyverre", aztán kinyitotta a kesztyűtartót, hogy megbizonyosodjon róla, tényleg nincs ott pisztoly. – Pisztolyt akarok! – erősködött Lyra. – Mindegy, milyen fajta. – Szó sem lehet róla. – Rendben, majd én szerzek egyet magamnak. – Nem fogsz — feszült meg a férfi álla. – Jó – mosolygott a lány. Samnek cseppet sem tetszett ez a mosoly. – Nem fogsz egy átkozott pisztollyal szaladgálni. A végén még kinyírod magad. Ugyan már! – Sam, olvastad az aktámat... már ha egyáltalán létezik az az akta. – Létezik és olvastam. – Akkor tudnod kell, hogy Texasban, egy farmon nőttem fel. — Más szóval, nem létezett olyan pisztoly, amelyet ne tudott volna szétszedni, megtisztítani, összerakni, és lenyűgöző fontossággal elsütni. A fivérei megtanították lőni, és valahányszor visszatért a farmra, mindig gyakorolt is. – Sohasem tudhatod, mikor jön kapóra egy pisztoly. A bátyáim legalábbis mindig ezt mondták – tette hozzá. – Persze csak azért, hogy az ember lelője a csörgőkígyókat. – Errefelé nincsenek kígyók. – Ó, dehogy nincsenek! Akik azt a bombát a kocsid alá tettek, határozottan kígyónak tűnnek nekem. Ezzel Sam sem tudott vitatkozni. – Kapcsold be a biztonsági övet, Lyra! – szólt rá a lányra, és elfordította az indítókulcsot.
192
Hosszú Búcsú A kocsi valóban egy álom volt. A motor halkan dorombolt, és szinte a gázpedálhoz sem kellett érnie, hogy repüljenek az úton. Sam öt különböző főutat is kipróbált, tucatnyi felüljárót, és mellékutcák egész labirintusát, s csak miután meggyőződött róla, hogy senki sem követi őket, keresett egy másik sportboltot. Szerencsére ebben a boltban is árulták ugyanazt a márkájú bakancsot, és találtak a méretükben is. Lyra zoknit is választott maguknak, és a pultra tette. A lány tiltakozásáról tudomást sem véve, Sam kifizette a számlát, aztán az új bakancsban sétáltak ki az utcára. Lyra tudta, hogy nevetségesen néz ki szoknyában és hegymászó bakancsban, de szükség volt erre az elővigyázatosságra ott, ahová mentek. – Éhes vagy? – kérdezte Sam, miután ismét úton voltak. – Míg te felvetted a bakancsod, az eladó elárulta, hogy a közelben van egy nagyon jó szendvicsbár. – Nem, nem. Nem ehetünk a hegymászás előtt. Meg kell állnunk, hogy vegyünk vizet, hogy legyen mit innunk utána, de ételt semmiképpen sem. Ki fog jönni belőled. – Dehogy fog. Háromnegyed órával később Sam úgy öklendezett, mint aki keverte a sört, a whiskey-t és a bort. A dögletes bűztől könnybe lábadt a szeme, és folyamatosan motyogott az orra alatt. Lyra feltételezte, hogy átkokat mormol a legkülönbözőbb nyelveken. Időnként azt hallotta: „Öregem... ez brutális..." Lyra ugyanakkor zavartan ismerte be magának, hogy kezd hozzászokni az illegálisan kiszórt mérgező anyagok
193
JULIE GARWOOD szagához. Amikor felértek a domb tetejére, és lenéztek a másik oldalon, Lyra a kertecskére mutatott. – Hát nem csodálatos? Samnek semmi kedve nem volt ott ácsorogni, és a kert szépségéről beszélgetni. – Siess! – sürgette a lányt. – Minél előbb el akarok tisztulni innét. Ismét öklendezni kezdett, mire Lyra felkacagott. – Még mindig éhes vagy? – Lyra, csináld már a dolgod! A férfi arca lassan zöldes színben játszott. – Jó, rendben. A fényképezőgép pontosan azon a helyen várta, ahová tette, és csak egy percbe telt, hogy kicserélje a memóriakártyát. A dombról lefelé menet már semmi baleset nem történt. – Még sohasem láttam ilyesmit – jegyezte meg Sam. Zsebéből elővette a kulcsokat, kinyitotta a csomagtartót, és mindketten az autónak dőltek, hogy átvegyék a cipőjüket. Lyra a hátizsákjába túrt, elővett egy kis fémdobozt, és gondosan a tokjába csúsztatta a memóriakártyát. Éppen visszacipzárazta a hátizsákot, amikor Sam magára vonta a figyelmét. A férfi mereven bámulta az egyetlen, parkból kivezető utat, és félrehajtott fejjel figyelt. – Lyra, szállj be a kocsiba! – mondta hirtelen. – Jön valaki. Bár a lány semmit sem hallott, nem kérdezősködött. Lecsapta a motorház tetejét, és futott, hogy beüljön. Alig csatolta be a biztonsági övet, Sam már hátrébb is tolatott.
194
Hosszú Búcsú Egy sötétszürke autó robogott be a parkba, gyorsított, és egyenesen feléjük tartott. – Kapaszkodj! – parancsolt rá Lyrára. – Talán csak azért jöttek, hogy... – kezdte, arra gondolva, hogy a kocsi csak egyike az illegális szemetelőknek. A sötétszürke kocsi anyósüléséről lövés dörrent. – ...lőjenek ránk – fejezte be Lyra a mondatot. A kocsi kis híján elsodorta őket, amint elszáguldott mellettük az ellenkező irányba. Sam kezében már ott volt a telefon. Tájékoztatta az FBI-t a park helyéről, és megadta a rájuk támadó autó leírását. Lyra hátrafordult az ülésen, hogy a távolodó kocsi után nézzen. Tudta, hogy legalább két embernek kell benne ülnie a sofőrnek és utasának, aki lőtt –, de vajon többen voltak-e? A besötétített ablakok megakadályozták, hogy belásson a kocsi belsejébe. Megvárta, míg Sam végez a telefonálással. – Sam, fordulj meg, hogy lássam a rendszámát! – Kiviszlek innen. – Nem hagyhatod ki ezt a lehetőséget. Csak egyetlen ki-és bevezető út van, és ha sarokba szorítod őket... Szó sem lehet róla. Nem kockáztatom az életedet. – Legalább a kereküket próbáld kilőni. Vagy bízd rám a dolgot. – Elment a maradék eszed is? – Itt jönnek. A szürke kocsi, szinte a látótávolságon kívül, elérte az út kanyarulatát, megpördült, és kifarolt, amint megindult feléjük.
195
JULIE GARWOOD – Ne felejtsd el, hogy egy tankot vezetsz – emlékeztette Lyra Samet, mire az odadobta neki a telefonját. – Rendben, de csak egyetlen próbálkozás, és kész. Megpróbálom olyan sokáig a parkban tartani őket, ameddig csak lehet. A kocsiban ülő férfiak folyamatosan tüzeltek, de a golyók célt tévesztettek. Egy másik életben Sam nyugodtan elmehetett volna autóversenyzőnek. Az egyik pillanatban még versenyt száguldottak a széllel, a következőben már megfordultak, hogy a másik kocsi mögé kerüljenek. Lyra készenlétben állt a mobiltelefonnal, és lekapta a rendszámtáblát. A szirénák hangjára a támadók hátramenetbe tették a kocsit, és csikorgó kerekekkel megkerülték Samet, majd elsöpörtek hegynek fel. Sam nem követte őket. Látta a száguldva érkező rendőrautók fényeit, és félrehúzódva várta, hogy a különítmény elrobogjon mellette, majd a park bejárata feli vette az útját. –Nem akarod megvárni, hogy mi... – kezdte Lyra, de Sam nem hagyta, hogy befejezze. – Kiviszlek innen, kedves, és ezt nem mondom többször.
196
Hosszú Búcsú
22. fejezet Milónak ismét borzasztó napja volt. A gondjai reggel kezdődtek, amikor úgy döntött, hogy körbenéz az egyetemen. Napok óta nem látta Lyrát, és abban reménykedett, hogy ott sikerül megtalálnia a lányt. Nem akarta felhívni magára a figyelmet, ezért fiatalosra igazította parókája fürtjeit, és egy fél tubus önbarnító krémet kent el az arcán és a karján, hogy egységes barna színt kapjon. Úgy vélte, jól áll neki a bronzbarna, és a krém nem is csípte annyira felsebzett arcát. Talán kicsit túlzásba esett a fogfehérítés terén, mégis megpróbálta, mert legjobb tudomása szerint az egyetemisták, lévén fiatalok, gyönyörű fehér fogakkal dicsekedhetnek... ő pedig be akart olvadni a tömegbe. Amikor elindult otthonról, meg volt győződve róla, hogy tíz évvel fiatalabbnak néz ki. Valamivel később rádöbbent, hogy el kellett volna olvasni a barnítókrém használati utasítását, mert arca és karja egyre sötétebb lett, és a narancsos árnyalat is mindinkább láthatóvá vált. Alig egy óra múlva csodaszép bronzbarnasága borzalmas narancsvörösre változott. Milo látszólag közömbösen sétált a kampusz területén, mintha észre sem venné a csodálkozó pillantásokat.
197
JULIE GARWOOD Bement az egyik épületbe, és látta az előadóba beözönlő diákokat. Milo nem mert velük tartani, mert félt, hogy valaki rákérdez, mit keres ott. Nem volt nála semmilyen azonosító, de készen állt egy jó kis hazugsággal, ha valaki mégis megszólítaná. Az fogja mondani, hogy az unokatestvérét keresi. Amikor újra az udvaron volt, észrevett egy padot, és leült rá abban a reményben, hogy Lyra esetleg arra sétál majd. Több száz diák haladt el előtte, de egyik sem Lyra volt. Mivel a padot egyre kényelmetlenebbnek találta, úgy döntött, megpróbálkozik a többi épülettel is. Fel s alá kóborolt a folyosókon, bekukucskált a nyitott ajtókon, de a lánynak nyomát sem látta. Lassan elunta magát, és arra gondolt, aznapra feladja és hazamegy, amikor az egyik osztályterem mellett egy hirdetőtábla keltette fel a figyelmét. Szíve nagyot dobbant, amikor meglátta a lány nevét. Ezt olvasta: „Lyra Prescott, parkok (Paraiso park)". Ez vajon mit jelent? Egy furcsa külsejű, szódásüveg vastagságú szemüveget viselő fiatalember lépett a táblához, és Milóra rá sem nézve tanulmányozni kezdett egy másik hirdetést. Milo megkopogtatta a táblát. – Mit jelent ez a lista? – kérdezte. – Micsoda? – fordult felé elkerekedett szemmel a fiú. – Mi ez a lista? A srácnak beletelt egy kis idejébe, mire el tudta szakítani a tekintetét Milo arcáról. – Ezek projektek. Ó például – mutatott az egyik névre – az állatokról ír. A forgatókönyv... – fordult volna Milo felé, de a férfi már sehol sem volt.
198
Hosszú Búcsú Milo végigsietett a folyosón. Paraiso park. Ott lesz Lyra. Bizonyára a parkban kóborol, és papírra veti az ötleteit a dolgozatához. Fogadni mert volna, hogy a lány gyakran jár oda. Kíváncsi lett volna, milyen dolgozatot kell írnia a lánynak. A projekt témája unalmasan hangzott. Mit lehet írni egy parkról? Egy bevásárlóközpont, az persze teljesen más tészta írhatna az összes üzletről és az étkezőudvarról. Csak az két oldalt tenne ki, ha felsorolná az összes, ott kapható ételt. De ki találna érdekesnek egy parkot? Várjunk csak! Lehet, hogy ez olyan park, ahol van óriáskerék, meg körhinta és szellemvasút. Akkor rendben van. Milo szerette a szellemvasutat. Ha a lány egy ilyen parkban tölti az idejét, akkor felpörögnek a dolgok. Másik bérelt autóra lesz szüksége. Nem a nagy cégek egyikét választotta, hanem egy sokadrangú kis kölcsönzőt. Másik hamis igazolványt és hitelkártyát használt, és az ügyintéző talán gyanított is valamit, mert merőn bámulta. – Már elmúltam huszonöt – mondta Milo, tudva, hogy a legtöbb autókölcsönzőben ez a minimum életkor. Lehetséges, hogy azért bizonytalankodik az ügyintéző, mert annyival fiatalabbnak néz ki? A férfi bólintott, és végre gépelni kezdett. – Csak néhány kocsink maradt, és azok is régebbiek – közölte. – Konferencia van a városban.
Milo egy rozzant, ütött-kopott kék roncsban hajtott ki a telepről. A motor köhögött, amikor beindította a kocsit, de aztán felmelegedett és vígan pöfögött tova. Mivel a
199
JULIE GARWOOD kocsiban nem volt GPS, Milo megállt a benzinkútnál, hogy térképet vegyen. Sikerült megtalálnia a parkot, és a kútnál dolgozó munkásokat kérdezte meg, merre menjen. Milo egészen megdöbbent, amikor a cél közelébe jutott. A park a város egyik legrosszabb részén volt. Egy igazi ingatlanügynök valószínűleg azzal csábította volna ide az ügyfeleit, hogy a terület átalakulóban van, de azt már biztos nem tette volna hozzá, hogy átalakulóban... gettóvá. Szinte minden sarkon állt egy üres épület, amelynek a falait a bandák összepingálták, annak a néhány boltnak pedig, amelyik még működött, rácsok védték az ajtaját és a kirakatait. Milo most már örült, hogy nem kapott jobb kocsit a kölcsönzőben. Valószínűleg megfújták volna, amíg a parkban van, és akkor hogyan ment volna haza? Szerencsére erről a rozzant csotrogányról senki sem akarhat lelopni bármit is. Milo végül megtalálta a park bejáratát. A hosszú, egyenes út körülbelül egy kilométer után elkanyarodott, majd újabb kanyar következett, mielőtt elérte volna a hatalmas dombot. Milo nagy szomorúságára a parkban nem volt sem óriáskerék, sem szellemvasút. Megkerülte a dombot. Erezte a furcsa bűzt, de a felhúzott ablakok és a járó légkondi mellett azt hitte, a motorból jön. Lyrának nyoma sem volt, sem más emberi lénynek, de Milo úgy vélte, megéri egy kicsit várni, hátha felbukkan a lány. Megfordult, és visszafelé indult, a park bejárata felé, egy jó helyet keresve, ahová elrejtheti a kocsit. Arra gondolt, hogy használhatna faágakat álcázásul, de az túl sok időt és energiát követelt volna. Az elhagyott park természetes menedékei nem kínáltak elég rejtekhelyet. Volt ugyan egy elég magas szemétdomb, amely mögé
200
Hosszú Búcsú beállhatott volna a kocsival, de attól tartott, valami éles hulladék még kilyukasztaná a gumit. Végül úgy döntött, a park bejárata közelében álló, kiégett ház mögött hagyja az autót. Miután elrejtette a járművet, visszament a parkba, hogy magának is búvóhelyet keressen. Jó megfigyelési pontot akart, ahonnan alaposan megfigyelheti a lányt, és ha egyedül jönne, akár beszédbe is elegyedhet vele. Ezúttal Milo felkészült. Erezte, hogy erős kapocs feszül köztük, amikor a lány rámosolygott ott, az udvaron, és biztos volt benne, hogy a lány is érezte.
Meleg volt a délelőtt, és a bűz minden lépéssel erősödött. Milo már majdnem elérte a domb alját, és a homlokát törölgetve állt, amikor meghallotta a közeledő autó hangját. Hová bújjon? Hová bújjon? A dombon nem tud elrejtőzni, hacsak gyorsan fel nem jut a tetejére. Milo megpördült maga körül. A kocsi hamarosan odaér az első kanyarhoz, és ő láthatóvá válik. Balra tőle kiszáradt bokrok sora húzódott, és végső kétségbeesésében Milo bevette magát a száraz ágak közé. A bűz kibírhatatlan volt. Arcára valami borzalom kenődött. Ingujjával letörölte, aztán az inget az arca elé húzta, egészen a homlokáig. Vajon Lyra jön? Bármit és bármeddig kibír, csakhogy még egy pillantást vessen rá. Az autó megállt, és Milo hallotta az ajtókat nyitódni és csukódni. Milo egy kis átereszben feküdt a szemétben, száraz ágak és levelek takarták. Mintha férfihangot hallott volna, de nem
201
JULIE GARWOOD lehetett benne biztos, a fejét pedig nem merte felemelni, nehogy észrevegyék. Hirtelen eszébe jutott a kesztyűtartóban lévő pisztoly. Hogyan fogja megvédeni a szerelmét, ha nincs fegyvere? Már megint nem gondolkodott. Ostoba, szidta magát. Ostoba! Néhány percig néma csend honolt, aztán ismét hallotta a férfihangot, amint egyre közelebb ér az autóhoz. Valaki volt vele. Milo úgy vélte, női hangot hall. A pár beszélgetett egy kicsit, mielőtt visszaült volna a kocsiba. Milo nem bírta tovább. Tudnia kell! Megkockáztatott egy gyors pillantást. Az anyósülés éppen szemben volt vele, és igen, ott ült a lány, és mereven bámult előre a szélvédőn át. Milo szíve dalra fakadt. Ha Lyra csak icipicit elfordítja a fejét, egyenesen őrá fog nézni. Csikorgó gumik jelezték, hogy újabb kocsi közeledik. Milo fel akart emelkedni, hogy megnézze, kik azok, amikor lövések dörrentek, és ő újra elhasalt a szemétben. Valaki Lyra autójára lövöldözik. Charlie! Biztosan Charlie lesz az és Stack, a haverja. Két ostoba és piti gengszter. Semmi stílus, semmi minőség. Honnan szereztek tudomást Lyra Paraiso parkjától? Valószínűleg ugyanúgy, ahogy ő is. A lövések közeledtek. Az egyik golyó egy közeli rohadt banánhéjba csapódott, és Milo lebukott. Megöli őket, ha Lyrának akár csak egy haja szála is meggörbül. Lövésektől, sivító gumiktól, bömbölő motoroktól volt hangos a levegő, aztán a szirénák érkeztével minden elcsendesedett. Milo felemelte a fejét. Senkit sem látott, ezért felállt végre a szemétből, és rohanva indult az autójához. Keményen markolta a kormányt, miközben elhajtott az
202
Hosszú Búcsú üres épülettől, így próbálta fékezni keze remegését. Milót bűntudat gyötörte. Lyra épphogy csak megmenekült a támadók golyóitól. Ez az ő hibája! Szörnyű veszedelembe sodorta a szerelmét. Sohasem lett volna szabad beszélnie a lányról Mr. Merriamnek. Könnyek gyűltek a szemébe. Csak úgy mentheti meg a szerelmét, ha hagyja elmenni.
203
JULIE GARWOOD
23. fejezet A jó hír az volt, hogy a két férfit, aki meg akarta ölni Samet és Lyrát, elfogták. A rossz az, hogy nem ők törtek be a lány lakásába. Sam a rendőrőrsre hajtott Lyrával, ahová a két támadót bevitték. Lyra egy kis helyiségben állt, és a tükör mögül. Ügyelte, ahogy Sam kilép a folyosóra, hogy két másik ügynökkel beszéljen. Ed, aki az új autót hozta nekik, meglátta a lányt, és bement hozzá. Megnéztem a kocsit, és egyetlen kósza golyó sem találtak. A fickók vagy pocsékul céloztak, vagy Kincaid ügynök vezetett túl gyorsan – mondta, majd fejcsóválva megismételte: Egyetlen kósza golyó sem. Sam lépett Lyra mögé, és kezét a vállára tette. – Most hozzák be őket. Felkészültél? – Fel. Mondtak valamit? – Hogyne. Ügyvédet követeltek. A két férfit bevezették a kihallgatószobába. Még le sem ültek, amikor Lyra megállapította: – Ez nem az a kettő, aki betört hozzám. – Biztos vagy benne? – kérdezte Sam. – Azt mondtad, álarcot viseltek. Lyra ismét megnézte magának a gyanúsítottakat.
204
Hosszú Búcsú Úgy van, de ezek az alakok jóval alacsonyabbak és zömökebbek. Annak, akit lefújtam borsspray-vel, koromfekete szeme volt, és száznyolcvan centinél is magasabb volt, majdnem olyan magas, mint te – tette hozzá. – A másik is magas volt, de sovány. Az a kettő ott – intett fejével az üvegfal túloldalán ülők felé – jóval alacsonyabb, és a szemük... szóval, nem ők azok. – Max úton van ide Sidney-vel. Ő elég sokáig velük volt ahhoz, hogy felismerje a hangjukat. – Kik ők? Volt nálunk igazolvány? – Nem számit, volt-e náluk. Mindkettőnek priusza van. A Flynn-banda tagjai. – Sohasem hallottam róluk. – A helyi gengszter, Michael Flynn verőlegényei. – Mit akartak tőlem? Mit tettem, hogy rám szálltak? Karját maga előtt összefonva az üvegfalhoz lépett. – Legszívesebben bemennék, és megkérdezném őket. – Semmit sem akarnak tőled. Te csak egy munka vagy a számukra. Lyra erre hátralépett, és a férfira nézett. – Csak egy munka? – Ezek az alakok bérgyilkosok, Lyra. – Hála istennek, hogy lecsukják őket. Sam biccentett. Nem árulta el a lánynak, hogy bárki is küldte a két banditát, újabbakat fog küldeni. Az órájára nézett. – Lyra, mindjárt öt óra, és én éhen halok. Menjünk! A lány meg akarta várni, amíg Sidney megérkezik, de az ő gyomra is korgott. Sem ő, sem Sam nem evett semmit reggel óta. Túlságosan is lefoglalta őket, hogy megszabaduljanak a bombától, a röpködő golyóktól, és
205
JULIE GARWOOD hogy vallomást tegyenek. Egyiküknek sem jutott eszébe, hogy evésre gondoljon. Egy nő dugta be a fejét az ajtón. – Kincaid ügynök? Telefonja van. – Maradj itt! Mindjárt visszajövök. – Vállalom a vacsorát – közölte vele Lyra. – Tudsz főzni? – Nem igazán, de azért ma enyém a vacsora gondja. Lyra megvárta, amíg a férfi kimegy, utána előhúzta a telefonját és felhívta Noel éttermét. – Szia, Tim. Lyra vagyok. Szeretnék vacsorát rendelni. – A szokásos hitelkártyára, kedvesem? – kérdezte a hang a vonal túlsó végén. – Igen – felelte a lány, és rendelt néhányat az étterem különlegességeiből. – Körülbelül fél óra múlva ott vagyok érte. – Kész vagy? – kérdezte a visszatérő Sam. – Azt hiszem, jó rendőr lenne belőlem, egy dolgot leszámítva. Valószínűleg gyakran bajba kerülnék, mert túl sok gyanúsítottat lőnék le... persze csak azokat, akikről biztosan tudom, hogy bűnösek. – Erre azért nem vennék mérget – jegyezte meg Sam, kinyitva a lány előtt az ajtót. Sam ismét ellenőrizte, nem követik-e őket, mielőtt a rejtekhely felé indult. – Egy kis kitérőt kell tennünk – mondta Lyra, és megadta az irányt. – Ott van, a sarkon. Állj be a parkolóba, kérlek. Előhúzta a telefonját, és beleszólt: – Megjöttünk.
206
Hosszú Búcsú Nem kellett sokáig várniuk. Egy zömök, erős testalkatú, főszakács sapkát viselő férfi jött ki az étteremből két hatalmas zacskót cipelve. – Nyisd ki a csomagtartót... jaj, nem, mégse – jajdult fel Lyra. – Ott vannak a büdös bakancsaink. Kénytelenek leszünk beérni a hátsó üléssel. Kiszállt a kocsiból, és kinyitotta a hátsó ajtót. Tim berakta a zacskókat az ülésre, becsukta az ajtót, aztán két hatalmas puszit nyomott a lány arcára, mielőtt visszasietett volna az étterembe. – Francia, mi? – kérdezte Sam. – Nem. – Akkor miért puszilt meg kétoldalról? – Mert szeret – mosolygott Lyra. – Nem lenne szabad hagynod, hogy így megcsókoljon. Lyra a szemét forgatta. – Tim a barátom. – Fél Kalifornia a barátod – szögezte le Sam. – Rájöttetek már, kinek dolgozott Rooney? – váltott hirtelen témát a lány, mert eszébe jutott a kiárusítás. – Igen. – Kinek? – Egy Merriam nevű férfinak. Rooney végzett némi pénzmosást neki. Már egy ideje figyeljük ezt a Merriamet. – Mit csinál? – Van egy nagy behajtócége. Amikor beálltak a garázsba, Sam ismét megszólalt. – Finom illata van az ételnek. Lyra bevitte a házba a két zacskót, Sam pedig a garázs fala mellé állította a bakancsokat, hogy kiszellőzzenek, aztán fogta a lány hátizsákját, és ő is bement a házba.
207
JULIE GARWOOD – Szóval így szoktál vacsorát készíteni, mi? – kérdezte vigyorogva. – Felmelegítem – közölte Lyra, és szemöldökét felhúzva vette ki a zacskóból az egyik dobozt. – Tehát vacsorát készítek. – Segítsek? – Nem, kösz, azt hiszem, valahogy elboldogulok. – El kell intéznem néhány telefont. Sam felment az emeletre, ami azt jelenti, nem akarja, hogy ő is hallja a beszélgetéseket, gondolta Lyra. Talán a barátnőjét hívja. Különös, de sohasem jutott eszébe megkérdezni, van-e barátnője a férfinak. Amúgy sem számít már. Sam reggel elmegy, ő pedig örül neki, emlékeztette magát. Mialatt Lyra az asztalt terítette, Sidney telefonált, és a két lány alaposan kitárgyalta az őket őrző két férfit. Lyra részletesen elmesélte a parkbeli lövöldözést, és válaszolt Sidney ezernyi kérdésére. – Hogyan találtak rád Flynn emberei? Követtek? – Nem. Kizárt dolog, hogy bárki is követhetett volna minket. Sam gondoskodott róla. – Akkor honnan tudták, hogy a parkban vagy? Talán nem is te voltál a célpont. Talán csak véletlenül jártak arra. – Nem csak véletlenül jártak arra, Sidney, ez biztos. Egyenesen ránk lőttek. Amikor elsőre elhibázták, visszafordultak, és újra próbálkoztak. – Ez azt jelenti, tudták, hogy ott leszel. Ki tudott még a filmes projektedről? – Elméletileg bárki tudhatott róla. A csoporttársaim, a technikaiak a laborban... számtalan ember. Még a hirdetőtáblára is kitették, ki milyen projekten dolgozik, bárki elolvashatta. Ó, és a múlt héten elmentünk Mia
208
Hosszú Búcsú bulijára, emlékszel? Ott is sok embernek meséltem a filmemről. Aztán a Városházán dolgozó emberek, a könyvtárosok, a levéltáros... – Rendben – állította meg Sidney. – Felfogtam. Mindenki tudhatott róla. Arról azonban nem, hogy pontosan mikor mész a parkba. – Ez igaz. Biztosan a közelben vártak. – A rendőrség szerint bérgyilkosok? – Igen, de nem valami jók. Még a kocsit sem találták el. – Azért ne vedd könnyen a dolgot! Nem beszélnek ugyan, de Max szerint csak idő kérdése, hogy kiderüljön, ki a megbízójuk. – Az jó. – Maradni akartam, hogy lássam a kihallgatást, de Max nem engedte. Azt mondta, mennünk kell. Nagyon rámenős fickó, és nem tűri az ellentmondást. – Kedveled? – Annyira nem, hogy... hiszen tudod. Mi van Sammel? – Reggel elmegy, szóval most búcsúvacsorát készítek neki. – Luigi vagy Noel? – Noel – nevetett Lyra. – De akkor is kell melléd egy testőr. – Reggel jön egy új. – Miért megy el Sam? – Más kötelezettségei vannak. Nem szokott testőrködni, csak szívességet tett Alecnek. – Olyan furcsa a hangod... feszült. – Csak fáradt vagyok. Kihűl a vacsora. Holnap majd beszélünk. – Vigyázz magadra!
209
JULIE GARWOOD – Te is. Amikor a vacsora az asztalon volt, Lyra felszaladt Samért. – Sam! – kopogott be az ajtaján. – Igen? A lány elkövette azt a hibát, hogy bekukucskált a szobába. A férfi éppen akkor jött ki a fürdőszobából, és egy apró törülközőn kívül, melyet a csípője köré csavarva viselt, semmi sem fedte a testét. Mellkasán és lábszárán csillogtak a vízcseppek. – Kész a vacsora – jelentette be Lyra rekedtes hangon. Valósággal lerohant a lépcsőn. Megbotlott siettében, és ha nem kapja el a korlátot, talán össze is töri magát. Léptei úgy dübörögtek, mintha egy elefánt tántorogna. Ok és okozat. Ha nem látta volna majdnem meztelenül a férfit, nem is botlott volna meg. De meglátta, és hosszú, nagyon hosszú időnek kell eltelnie ahhoz, hogy ki tudja verni fejéből a képet. Elég volt egyetlen pillantást vernie Samre, hogy kiszáradjon a torka. Hogyan lehet egy férfi ilyen tökéletes? Lyra épp a zsemlét szedte ki a sütőből, amikor Sam besétált. Fehér pólója megfeszült izmos karján, kopott farmert és puha, bőrpapucsot viselt. A konyha kicsi volt. Lyra becsukta a sütő ajtaját, a feje fölé emelte a forró tepsit, és háttal a hűtőszekrénynek simult, hogy Sam elférjen mellette. – Marhát vagy csirkét? – kérdezte a lány. – Te melyiket kéred? – A csirkét. Vacsora közben semleges dolgokról beszélgettek, a családjukról meséltek. Hallva, hogy Sam milyen egzotikus helyeken élt, Lyra úgy érezte, az élete unalmas
210
Hosszú Búcsú és egyhangú volt, de úgy tűnt, a férfit nagyon is érdeklik a farmról, a nagymamájáról szóló történetek, és az, hogyan valósította meg az álmát, hogy filmes legyen. A férfi egyszer sem említette a feleségét, Lyra pedig félt kérdezni róla, mert nem akart betolakodni Sam magánéletébe. Emlékezett rá, mit mondott Gigi, amikor arról kérdezte, miért nem ment férjhez még egyszer: csak egyetlen igaz szerelem létezik. Talán Sam ugyanígy érzett a feleségével kapcsolatban. Lyra maga elé vette a salátáját, levágott egy kis darabot a csirke melléből, és a többit a kettejük között lévő tányéron hagyta. Sam mindent megevett, a csirkét és a zöldséget is. – Remek volt a vacsora – dicsérte meg. – Szerettem volna igazi búcsúvacsorát rendezni neked, hogy így köszönjem meg, amiért vigyáztál rám, és ha több időnk lenne, elkészíteném neked a nagyanyám egyik receptjét. Ő az igazi szakács a családban. Nagy kár, hogy nem kóstolhattad meg a főztjét! – Talán még lesz rá alkalom. – Kétlem, hacsak úgy nem dönt, hogy meglátogatja a fővárost. – Vagy Skóciát – tette hozzá Sam. Lyra felállt, és a tányérokat a mosogatóba tette. A férfi utána vitte az üres tálat. – Fogalmam sincs, hogy csináltad. Lyra megfordult, és nekidőlt a mosogatónak. – Mit? – Hogy mindennap megjártad azt a nyomorult dombot. Az a fertelmes bűz... Napjában háromszor is lezuhanyoztam volna.
211
JULIE GARWOOD – Ami azt illeti, két zuhany volt – pontosított Lyra. – Épp most készülök a másodikra. Még mindig úgy érzem, hogy a szag beette magát a hajamba. Sam előrehajolt. – Finom illatod van. Lyra elkezdte berakosgatni az edényeket a mosogatógépbe, de Sam leállította. – Hadd csináljam én! A lány nem vitatkozott. Bizonyára csak a tudatalattija játszott vele, de a domb említésére egyből ellenállhatatlan sürgetést érzett, hogy lezuhanyozzon. Húsz perccel később elkészült a hajmosással és szárítással, és sokkal jobban érezte magát... kivéve az elhagyatottság érzetét. Egyre csak azt hajtogatta magának, hogy sokkal jobb lesz, ha a férfi elmegy. Sam elvonja a figyelmét a munkáról, és erre most semmi szüksége sincs. Mindazonáltal ez volt az utolsó együtt töltött estéjük, és Lyra tudta, a férfi érez valamit iránta... elvégre megcsókolta. A gyapjúpizsamát vette fel, belebújt a köntösbe, párnát tuszkolt a feje mögé, és bekapcsolta a tévét. Sam bekopogott. – Fel vagy öltözve? – Fel. A férfi kinyitotta az ajtót és besétált. – Azt hittem, dolgozol. – Ma este nem. – Van felesleges példányod a parkbeli dokumentumfilmről? Vagy otthagytad a lakásban? – Van egy pluszpéldányom a hátizsákomban, és megvannak a memóriakártyák is. A film pedig fent van a laptopomon. Miért?
212
Hosszú Búcsú – Szeretném megnézni. De hiszen láttad a laborban, nem? – Láttam, de akkor máson járt az eszem, és nem mindenre – figyeltem oda. – Rendben. Lyra fel akart kelni, de Sam intett, hogy maradjon, és odahozta neki a laptopot és a hátizsákot. A lány hirtelen sebezhetőnek érezte magát, és szabadkozni szeretett volna, hogy a film biztosan unalmas lesz, vagy jobb munkát végezhetett volna a kísérőszöveggel, vagy gyorsabb ritmust... Sam odanyújtotta neki a laptopot. – Te is meg akarod nézni velem? – kérdezte, de nem is adott időt a lánynak, hogy eldöntse, mit akar. – Húzódj odébb! – szólt rá, azzal papucsát lerúgva Lyra mellé telepedni az ágyra, és hosszú lábát kényelmesen kinyújtotta. – Unni fogod – figyelmeztette a lány, és adott neki egy párnát a háta mögé. – Nem fogom. – Nem túl hosszú. Lyra közelebb húzódott, megnyitotta a video fájlt, majd a laptopot a férfi ölébe rakta. – Azt hiszem... – Ne aggodalmaskodj már! – Csak áruld el, miért akarod újra megnézni. – Az a domb meglehetősen mély benyomást tett rám. Láttam, hogy sikerült megörökítened a gazemberek rendszámtábláját, akik saját szeméttelepüknek tekintik a parkot. Most arra vagyok kíváncsi, vannak-e arcok is a felvételeken.
213
JULIE GARWOOD – Ó, de még mennyire. A legtöbben megfordultak közben, és ha kimerevítem a képet, jól megfigyelheted az arcukat. – Igazán? – fordult a lány felé Sam. Olyan közel volt hozzá, hogy még a zöld pettyeket is látta a szemében. Smaragd, gondolta. Úgy csillognak, mint a smaragdok. – Hogy csináltad? – Csak a kamera beállításán múlik. – Kész vagy? Lyra bólintott, és Sam elindította a filmet. Egyikük sem szólalt meg, amíg a film ment. Lyra kritikus szemmel nézte. Összerezzent saját mély, erőteljes hangja hallatán. Miért nem két fényképezőgéppel dolgozott? Az egyik nézhetett volna kelet, a másik nyugat felé. És miért nem vette észre, hogy egyes helyeken milyen vontatott a kísérőszöveg? Sam nagyszerűnek találta a filmet, és meg is mondta a lánynak. – Miért voltál olyan ideges, amikor nézted? – kérdezte. – Azért voltam ideges, mert te nézted – ismerte be. Sam jót nevetett rajta. – Azt hittem, a filmnek épp az a lényege, hogy mások lássák. Hogy bemutasd, milyen borzalmak történnek ott, és hogy valaki tegyen valamit az ügyben. – Igen, de nem ülnék mellette, és nem kellene hallgatnom a kommentárjait. Sam lecsukta a laptop tetejét, és letette az éjjeliszekrényre. Egy percig némán gondolkodott, mielőtt megszólalt volna.
214
Hosszú Búcsú – Azok közt, akik tudtak arról, hogy éppen ezt a parkot választottad, akadt olyan, aki különösen érdeklődött volna a munkád iránt? – Nem. – Tudhattak róla azok, akik betörtek hozzád? – Éppenséggel tudhattak. A lakás tele volt a jegyzeteimmel. Talán meglátták a park nevét. Sidney azt mondta, hogy az összes papíromat átforgatták, és voltak köztük olyan fotók, amelyek a dombot ábrázolták még mielőtt megszentségtelenítették volna, és utána is. – Az is lehet, hogy követtek, amikor odamentél. A lehetőségtől, hogy figyelték, Lyrát kirázta a hideg. Előfordult néhányszor, hogy úgy éreztem, más is van a parkban, de azt hittem, csak a fantáziám játszik velem. Ideges voltam, mert a park annyira elhagyatott helyen van. – Szeretném elküldeni a filmet az itteni FBI-irodának, meg a sajátomnak is a fővárosban. – És intézkedik valaki, hogy megtakarítsák a helyet? – Hogy a fenébe ne, ha a megfelelő kezekbe került a film. – Helyes – örvendezett a lány. Sam közben befejezte a fájl küldését. – Ez megteszi majd – mondta, és visszaadta Lyrának a laptopot, aztán belebújt a papucsába, hogy elmenjen, de amikor lenézett a lányra, gyomra görcsbe rándult. A legutolsó dolog, amit szeretett volna, hogy kisétáljon azon az ajtón. Majdnem sikerült neki, amikor Lyra utána szólt. – Sam! A férfi megfordult. – Tessék? – csattant fel türelmetlenül.
215
JULIE GARWOOD – Csak azt szerettem volna elmondani, milyen nagyra értékelem a segítségedet. – Semmiség volt – mondta szinte ellenségesen. – Csak azért jöttem, mert Alec megkért rá. – Tudom, de... – Bárki másnak megtettem volna. – Csak azt akarom mondani... – A fenébe, Lyra! Ki kell jutnom innen! A férfi ingerültsége fellobbantotta a lány haragját is. – Akkor menj! Tudom, alig várod már, hogy megszabadulj tőlem. Sam erre visszament, és megállt a lánnyal szemben. – Menj csak! – mondta Lyra. – Nekem nem fogsz hiányozni, az biztos. – Biztos? – kérdezett vissza Sam, amint magához ölelte a lányt.
216
Hosszú Búcsú
24. fejezet Sam nyilvánvalóan hitt a hosszú búcsúzkodásban. Kezébe fogta a lány arcát, és szája lassan a lány szájára tapadt, átvéve felette az uralmat. Nyelve kíváncsian ismerkedett a másikkal. Mindent tudni akart róla. Minden porcikáját végig akarta csókolni, hogy teljesen az övé legyen. Elmélyítette a csókot, amely egyre érzékibb lett, ahogy nyelve kutatón bejárta a száj rejtett zugait. Lyra átkarolta a férfi nyakát, ujjaival a hajába túrt. Szorosan hozzásimult, kóstolgatta, míg a végén már remegett a szenvedélytől. Amikor Sam felemelte a fejét, tekintete a lány arcára tapadt. Ajka ismét végigsimított a lány ajkán. – Hiányozni fogok neked, édesem – mondta, és könnyű puszit lehet a lány nyakára. – Az kizárt dolog – zihálta Lyra. Alig tudta kiejteni a szavakat. A férfi a fülcimpáját harapdálta, és ettől képtelen volt koncentrálni. Felsóhajtott, amikor Sam folytatta az erotikus játékot, és ösvényt csókolt a fülétől a nyakán lévő érzékeny pontig. – Annyira puha a bőröd – suttogta. Forró lélegzetétől apró borzongások futottak végig a lány testén. Amikor a férfi nyelvével megcsiklandozta, Lyra csupa libabőr lett.
217
JULIE GARWOOD Sam keze beóvakodott a pizsamafelső alá, és simogatni kezdte a hátát, lassan haladva lefelé, a csípő irányába, majd azt körbecirógatva, ismét felfelé indult. Ujjai a lány melléhez értek, amikor szája ismét birtokba vette a száját. Amikor felemelte a fejét, éppúgy levegő után kapkodott, mint Lyra. Lyra azt hitte, ura magának, amíg le nem nézett és látta, hogy a férfi kigombolta a pizsamafelsőjét. – Milyen hevesen dobog a szíved! – mondta Sam, a lány szívére téve a kezét. – Érzem, hogy majd' kiugrik a helyéről. Sam tudni akarta, milyen érzés, ha a testük egymáshoz ér. Hátralépett, levette a pólóját, a padlóra dobta, majd gombolni kezdte a farmerját. Lyra félresöpörte a kezét, és mélyen a férfi szemébe nézve, gombról gombra haladva maga folytatta a műveletet. Szándékolt lassúságával kis híján megőrjítette a férfit. – Túl lassú vagy – nyögte. Hátsó zsebéből óvszert húzott elő, az éjjeliszekrényre ejtette, majd gyorsan levetkőzött. Kicsit sem volt szégyenlős. Gyönyörűen kidolgozott testére pillantva Lyra megértette, miért. Úgy festett, mint egy görög harcos, felsőteste, karja és lába csupa izom. A lány érezte a belőle áradó erőt. – Rajtad a sor – közölte vele Sam. Lyra nem jött zavarba, de sebezhetőnek érezte magát. Szerette volna, ha a férfinak legalább annyira tetszik a teste, mint amennyire neki tetszik a férfié. Levette a pizsamafelsőt, és az ágyra dobta, aztán megoldotta a nadrág kötőjét. A pizsamaalsó a bokájához esett. Kilépett belőle, és immáron teljesen meztelenül a férfi felé
218
Hosszú Búcsú fordult, várva a reakcióját. Érezte, hogy lángol az arca, és sejtette, hogy fülig vörösödött. Sam állán megrándult egy izom, ahogy a vágy élesen belehasított. Hosszasan felsóhajtott. – Ó, Lyra, olyan gyönyörű vagy! – mondta, s hangja remegett az érzelmektől. A lányért nyúlt, és magához ölelte. Ahogy a puha keblek a mellkasához értek, vágya tovább fokozódott. Lyra a férfi mellkasához simította az arcát. A szőke mellszőrzet izgalmasan csiklandozta a bőrét, amint mélyen beszívta a mámorító illatot. Lábujjhegyre állt, és megcsókolta a férfi álla alatti pontot, aztán a nyakán vadul lüktető eret. Sam képtelen volt tovább mozdulatlan maradni. Mohón csókolni kezdte a lányt, miközben a karjába emelte, az ágyra fektette, majd egész testével ráborult. Óvatosan, nehogy agyonnyomja a súlyával, megtámasztotta magát a könyökén. – Mondd el, mit szeretsz – suttogta mélyen a lány szemébe nézve. – Ezt – felelte Lyra, ahogy ajkuk összeért –, ezt szeretem. Megcsókolta a férfit, lassan, alaposan, nyelvével felfedezve szája minden zugát. Megragadta a vállát. A férfi teste olyan volt, mintha forró acélhoz ért volna. Minden egyes csók tüzesebb volt, mint az előző. Sam megpróbált lassítani a tempón. Ha a lánynak az volt a szándéka, hogy az őrületbe kergesse, átkozottul jó munkái végzett. – Én ezt szeretem – mondta, és lassan lefelé haladt a lány testén, míg el nem érte a mellét. Megcsókolta a keblek közti völgyet, majd nyelvével finoman becézgetni
219
JULIE GARWOOD kezdte előbb az egyik, aztán a másik puha halmot. Tudta, hogy a lánynak is tetszik, amit művel, mert a teste nyugtalanul mozgott alatta, s a háta ívbe hajolt a vágytól. Ajka lejjebb merészkedett, körbecsókolta a lány köldökét, majd még lejjebb vándorolt, míg Lyra felkiáltott, és körmei a férfi hátába vájtak. Sam a hátára gördült, a lányt maga fölé emelte, és vadul csókolgatta. – Kívánlak! – hörögte. – Még ne – mondta Lyra, és alig ismert a saját hangjára. Azt akarta, hogy a férfi előbb veszítse el az önuralmát, mint ő. Finoman harapdálni kezdte a fülét, és elmosolyodott, amikor megérezte a másik feszültségét. Keze a férfi feszes, lapos hasát simogatta, de nem állt meg itt, egyre lejjebb haladt simogatva, csókolgatva. Sam elkapta a kalandozó kezet, és a hátára fordította a lányt. Mozdulatai nyersek voltak, vágya versenyre kelt a lányéval. Amikor széttárta a lábát, Lyra átkarolta a nyakát, és remegve várta a beteljesülést. Sam a selymes combok közé térdelt, a lány közelsége szinte az eszét vette. Ágyékuk egymáshoz ért, és Lyra élesen szívta be a levegőt. Sam az éjjeliszekrény felé nyúlt. Lyra lihegve próbált lélegzethez jutni, amikor a férfi ismét átölelte. Istenem, milyen csodás érzés! A lány nyugtalan mozgása a maradék józanságától is megfosztotta Samet. Nem tudott tovább várni. Mélyen a lányba hatolt. Próbált lassan haladni, elnyújtani a gyönyör pillanatait, de a lány annyira szoros volt, hogy eltökéltsége gyorsan szertefoszlott. Lyra a férfi csípője köré fonta a lábát, és Sam lökései egyre gyorsabbá, keményebbé, féktelenebbé váltak. Még soha egyetlen
220
Hosszú Búcsú nővel sem ragadta így el a szenvedély. Attól tartott, teljesen elborítja, elveszi az eszét. Képtelen volt megállni, vagy uralni az iramot, amint egyre hevesebben ostromolta vágya tárgyát. Lyra is elvesztette az önuralmát. Amikor a csúcsra jutott, egész teste megmerevedett egy pillanatra, és hangosan felsikoltott. Csak nem okozott neki fájdalmat? — suhant át Sam agyán, de Lyra körme mélyen a vállába vájt, teste forrón nekifeszült, így adta meg a választ. A lány eksztázisa a férfit is a csúcsra juttatta. Elárasztották a gyönyör hullámai. Sam sohasem tapasztalt még hasonlót. Lyra a minden csepp erejét kiszívta, s ő rongybabaként omlott a lányra. Orra a nyakát csiklandozta. Zihálva kapkodott levegő után, és még hosszú időbe telt, míg vadul dobogó szívét megnyugtatta. Testükön verejték fénylett, szívük egy ütemre dobogott. Sam végre összeszedte magát annyira, hogy legördüljön a lányról. Szó nélkül felállt és a fürdőszobába vonult. Lyra hallotta a zubogó víz hangját, de a férfi néhány perc múlva már vissza is tért. Lyra közben a hasára fordult, de nem takarózott be. Ez örömmel töltötte el a férfit. Tetszett neki, hogy a lány biztonságban érzi magát mellette. – Lyra! – kopogtatta meg a vállát. – Igen? – emelte fel a lány a fejét. – Szeretnél valamiféle teljesítményértékelést? Lyra kinyitotta a száját, hogy mondjon valamit, aztán újra becsukta. – Hogy mit? – nyögte végül. – Teljesítményértékelést. Tudod, hogy milyen voltál.
221
JULIE GARWOOD A lány szóhoz sem jutott. Felkönyökölt, és szemöldökét összevonva komor tekintetet vetett a férfira. Most viccel? Aztán meglátta a huncut, kacagó fényt a szemében. Rendben, ahogy te, úgy én is, gondolta. – Igen, kérlek. Szívesen hallanám az értékelésedet. Milyen voltam? Kell még fejlődnöm? Sam elnyújtózott a lány mellett, és párnát gyűrt a feje alá. – Magas pontot ért el a lelkesedésed – kezdte. – Köszönöm. – És a törekvést is dicséretesnek nevezném. – Valóban? – De még mennyire. A technikád pedig határozottan felülmúlt minden várakozást. Sam láthatóan élvezte a helyzetet. Széles vigyorában nyoma sem volt bűntudatnak. – Ez azt jelenti, hogy még bennem van a javulás lehetősége. – És én segítek majd benne. – Ez igazán kedves tőled – mosolygott rá Lyra. – Most pedig én foglak értékelni. Sam összekulcsolta a kezét, mintha csak erőt gyűjtene. – Rendben, felkészültem – mondta. Lyra ráfeküdt. – Bemelegítésnek nem is volt rossz.
222
Hosszú Búcsú
25. fejezet A férfi teljesen kifacsarta. Lyra éjjel kettő körül merült álomba, és hajnali öt után ébredt, amikor Sam megcsókolta a nyakát. Sam nyilván valami természetfeletti erővel rendelkezik. Lyra összeszámolni sem tudta, az éjjel hányszor ölelte magához. Háromszor?? Négyszer? Persze, ha őszinte akart lenni, be kellett ismernie, ő legalább ennyiszer nyúlt a férfi után. De akkor is... a férfinak nincs szüksége alvásra? – Sam? – dorombolta. – Hmm? – Mit csinálsz? – Próbállak felébreszteni egy kis „isten veled" szexre. – Az már megvolt, nem? Lyra átfordult, bele a férfi karjába, hogy megmondja neki, kielégíthetetlennek tartja, de a meleg test, az álmos tekintet a vonzó száj meggondolásra késztette. Inkább megcsókolta, talán ő is kielégíthetetlen, gondolta. Szeretkezésük vad és mindent elsöprő volt. Sam gyengéd volt vele, de Lyra érezte a benne tomboló éhséget is, és ettől szinte megsemmisült. Az élmény
223
JULIE GARWOOD ijesztő, ugyanakkor csodálatos volt. Szorosan átölelte a férfit, és tudta, mellette biztonságban van. A beteljesedés megrázó és felvillanyozó volt. Sam mély, torokhangon kiáltotta a lány nevét, amint a csúcsra ért. Testük szorosan egymáshoz simult. Amikor végre elég erőt érzet magában, felemelkedett, és homlokon csókolta a lányt. Lyra ujjai végigsimították a borostás arcot. – Megkarmoltalak? – érintette meg Sam a lány puha arcát Lyra nem válaszolt a kérdésre. – Jó éjt! – hunyta le a szemét, és a következő pillanatban már mélyen aludt.
Sam vonakodva kelt fel az ágyból, és a fürdőszobába ment, hogy lezuhanyozzon, és felöltözzön. Nem tudta, mikor jön a váltás, és időben el akart készülni. Megborotválkozott, bepakolta a táskáját, majd khaki színű nadrágot húzott, és felcsatolta a pisztolyát is. Mezítláb és meztelen felsőtesttel nézett be harmadszor is Lyrához, bár tudta, hogy nevetségesen viselkedik. A lány tökéletesen jól van. Minden tökéletes rajta... tökéletes és csodálatos. Minden rendben lesz vele. Alec biztosította, hogy az új testőr – Brick Winter – vigyáz a lány biztonságára. Brick Winter. Miféle név az, hogy Brick? Személyesen kellett volna ellenőriznie. Alec ugyan biztosította, hogy minden rendben van vele, de Sam biztos volt benne, ha jobban megkapargatná, biztosan találna valami sötét foltot az életében. Különben is, hogyan vehetne bárki
224
Hosszú Búcsú komolyan egy Brick nevű fickóid Hollywoodban talán, de a való világban? Sam visszament Lyra szobájába, hogy kihozza a padlón hagyott ruháját és cipőjét. Épp sikerült mindent beraknia a táskájába, amikor kopogást hallott. Még mindig mezítláb, kipattintotta a pisztolytok zárját, és lement a földszintre. Kinézett a kukucskálón, látta az igazolványt, és kinyitotta az ajtót. Akár istenre is megesküdött volna, hogy egy átkozott filmsztár áll előtte. Sam általában nem figyelt a férfiak külsejére, de Brick pontosan úgy nézett ki, mint a neve. Ha harcra került volna a sor, Samnek komolyan küzdenie kellett volna, ha győzni akar. De legyőzné, az egyszer biztos. Sam egyetlen pillanat alatt felmérte utódját. Nem tudta, látott-e valaha ilyen jóképű alakot. Talán egy moziplakáton. Nem normális, ha egy testőr így néz ki. Az arcéle túl szabályos volt, túl tökéletes. Hol vannak a sebhelyek, a cserzett bőr, a megfigyeléssel töltött éjszakák utáni táskák a szeme alól? Ez a fickó vagy színész, vagy modell. Talán részidős munkának vállalta a testőrködést két mozifilm között. Brick kezet nyújtott, és felvillantotta ragyogó mosolyát. Samnek ennyi elég is volt. Kizárt dolog, hogy egy ilyen alak mellett Lyra biztonságban lenne. Sam megrázta Brick kezét, aztán megpaskolta a vállát, és megfordította, közben közölte vele, tévedés történt, Lírának még sincs szüksége rá, azzal megköszönve, hogy eljött, útjára bocsájtotta az elképedt férfit. Sam ásítozva ment vissza a konyhába, töltött magának egy pohár narancslevet, és egy hajtásra megitta. A szerelmeskedés teljesen kiszárította, gondolta
225
JULIE GARWOOD mosolyogva. Egy napot még maradhat. Talán még a lányt üldöző gazembereket is elfogják közben. Akkor nem kell többé aggódnia miatta, amikor visszamegy a fővárosba. Igen, így jó lesz. Fogott egy üveg hideg ásványvizet, és felvitte Lyrának. Utána kibújt a nadrágból, és bebújt mellé az ágyba. A lány háttal feküdt neki. Sam közelebb húzta magához, átölelte, és ő is újra elaludt.
Majdnem tíz óra volt, amikor Lyra végül felébredt. Samért nyúlt, de az ágy üres volt mellette, igaz, még érezte a férfi melegét a lepedőn. Lecsukta a szemét, és hallgatózott. A házban néma csend honolt. Sam elment. Nincs ebben semmi meglepő. Hiszen megmondta, hogy reggel elmegy. Az egész csodás szerelmeskedés erről szólt. Lyra igyekezett leküzdeni szomorúságát, aztán megadta magát neki. A szomorúságot fájdalmas megbánás követett. Majd a végén felháborodás és harag. Hogy merészelte elhagyni őt? Rendben, talán el kellett mennie, de akkor is mondhatta volna, hogy... mit is? Hogy visszajön? Az hazugság lett volna, és Sam a kezdet kezdetétől fogva őszinte volt vele. Sokáig zuhanyozott, de ez sem hangolta jobb kedvre. Mire megszárította a haját, elhatározta, hogy továbblép. Ha a férfi ilyen könnyedén el tudta hagyni, akkor semmi többet nem jelentett számára, csak egy szexszel eltöltött éjszakát. – Örülök, hogy megszabadultam tőle – morogta maga elé. – Átkozottul örülök – tette hozzá az ajkát rúzsozva. Kár, hogy maga sem hitte ezt a hazugságot.
226
Hosszú Búcsú Ideje lemenni és megismerni az új testőrt. Lyra a hátizsákba csúsztatta a laptopot, kihúzta a telefon töltőjét, és lesétált a földszintre. A nappaliban a kanapéra dobta a hátizsákot, és a konyha felé indult. – Halló! – kiáltotta. Amint befordult a sarkon, dermedten torpant meg. Sam a pultnak dőlve állt, és a tejesdobozból ivott. – Te itt vagy? — tátotta el a száját Lyra. Ahogy a férfi ránézett, visszahozta az elmúlt éjszaka össze. emlékét. Szíve hevesebben kezdett dobogni. Legszívesebben a férfi nyakába ugrott volna, hogy elmondja, milyen boldog, amiért itt látja, de nem engedhette, hogy Sam észrevegye sebezhetőségét. A tejesdobozért nyúlt, és közönyt színlelve belekortyolt. – Arról volt szó, hogy reggel elmész. – Az utódom nem vált be – vont vállat Sam. Visszavette a dobozt a lánytól, és a pultra tette, aztán a karjába vonta Lyrát, és megcsókolta. Megcsörrent egy telefon. – A tied vagy az enyém? – kérdezte Sam hátrahúzódva. – Az enyém – sóhajtotta Lyra. A nappaliba ment, előhalászta a mobilját, megnézte a hívót, és felnyögött: – Jaj, ne! – Mi a baj? – kérdezte Sam a konyhából. – Henry atya az. Biztos megint a nagyanyámmal van gond. Sam figyelte, hogyan változik Lyra arcán a bosszúság félelemmé, ahogy a pap mondanivalóját hallgatja. Amikor a beszélgetés véget ért, a telefont a táskájába ejtette.
227
JULIE GARWOOD – San Diegóba kell mennem – mondta. – Mikor? – Most. – Rendben. Mondd el, miért! Mi történt? – Pakolnom kell, aztán indulok is. Amikor megpróbált elsurranni a férfi mellett, Sam meglógta a karját. – Mondd el! – kérte újra nyugodtan. – Azt hittem, az atya a szenteltvíz miatt hív. – Hogy mi miatt? – A szenteltvíz miatt. Gigi, a nagyanyám, hébe-hóba lop belőle egy keveset. – Értem – mondta Sam, bár gőze sem volt, miről beszél a lány. – Henry atya azonban most nem emiatt hívott, bár Gigi vitt egy kevés vizet a petúniáinak. Mi a csudáról beszél Lyra? Sam úgy döntött, az autóban majd részletesebb magyarázatot kér. A lány túlzaklatott ahhoz, hogy értelmesen beszéljen. Most beéri a néhány alapvető tudnivalóval. – Ha nem a szenteltvíz miatt hívott a pap, akkor miért? – Gigivel ebédelt. Szereti a nagyanyám főztjét, ezért Gigi meghívta ebédre. – Értem. – Elmondta, hogy a verandán ült és jeges teát ivott, amikor egy kocsi nagyon lassan elhajtott a ház előtt. Az atya észrevette, hogy a benne ülő férfi alaposan megnézi magának Gigi házát. Néhány perccel később a kocsi újra elhajtott előttük. Az atya megpróbálta leolvasni a rendszámot, de a rendszámtábla össze volt sározva. Arra gondolt, hogy valaki szándékosan csinálta. Megijedt, bement a házba, és az ablakhoz állva figyelni kezdett. A
228
Hosszú Búcsú kocsi hamarosan ismét megjelent. Ez alkalommal az egyik fickó kiszállt, és megnézte Gigi postaládáját. Az atya kiszaladt, és rákiáltott, hogy hagyja békén, mert a postaláda magántulajdon. A férfi visszakiáltott, hogy a Prescott-házat keresi. Azt is mondta, hogy a Prescott nő még megbánja, amiért tengelyt akasztott velük. Amikor az atya a rendőrséggel fenyegetőzött, a fickók elhajtottak. – És hívta a rendőrséget? – Nem, engem hívott. Megígérte, hogy mindig engem hív először. Sam kíváncsi lett volna, miért csikart ki Lyra egy ilyen ígéretet a papból, de a lány reszkető kezére nézve úgy döntött, ezzel várhat még, amíg Lyra megnyugszik. – Ugye tudod, hogy nélkülem nem mész sehová? – Azt hittem, Alec küld egy másik testőrt. – Holnap. Holnapig maradok. Akkor majd kapsz egy újat. – Akkor is, ha a nagyanyámnál leszek? – Igen, akkor is. – Nagyon bosszant, hogy maradnod kellett? – Egyáltalán nem bosszant – mordult fel a férfi. – Csak egy apró változást jelent a menetrendemben, ennyi az egész. Lyra felrohant az emeletre. Mivel Giginél egy egész szekrény ruhája volt, nem kellett sokat pakolnia. Amikor visszament a földszintre, Sam a táskájával a kezében várta a nappaliban. Lyra a konyhába sietett, és néhány csokirudat dugott az úti táska cipzáros zsebébe. – Rendben, mehetünk – közölte végül. Nagy volt a forgalom, és úgy tűnt, egy örökkévalóságig tart, mire San Diegóba érnek. Lyra türelmetlensége percről percre nőtt. Már egyórányira járhattak Los Angelestől, amikor
229
JULIE GARWOOD megszólalt a mobiltelefonja. A hívás a nagyanyjától jött, ezért a lány gyorsan felvette. – Lyra, édesem, Gigi vagyok. – Jól vagy? – Nagyszerűen – biztosította Gigi. – Henry atyának vissza kellett mennie a templomba, de Harlan Fishwater itt dolgozik nálam. Henry atya megígértette vele, hogy addig marad, amíg meg nem érkezel. Nem hiszem, hogy erre szükség lenne, de komolyan. Tökéletesen képes vagyok vigyázni magamra. – Gigi, úton vagyok, és hamarosan ott leszek. Ígérd meg, hogy nem küldöd el addig Harlant, amíg oda nem érek! – Rendben, megígérem. De nem kell sietned. Mondtam, hogy nincs miért aggódnod. Jól vagyok. Gigi letette a kagylót, Lyra pedig hátradőlt az ülésen. Bár megkönnyebbült, hogy nagyanyja ennyire nyugodt, mégis aggódott miatta. Gigi azt mondja, hogy nem kell sietni – nézett Samre –, mert tud magára vigyázni. – Úgy hangzik, hogy erős asszony a nagyanyád. – Az is – bólintott Lyra. Gondolkodott egy kicsit, majd újra megszólalt. – Sam, az a férfi azt kiabálta Henry atyának, hogy a Prescott nő megbánja, amiért tengelyt akasztott velük. Ezzel rám utalt, ugye? Az a két alak, aki betört hozzám, keresett valamit, és most azt hiszik, hogy elvittem Gigihez. – Ennek van értelme – ismerte el Sam. – Nyilván valami értékeset keresnek – folytatta Lyra. Legalábbis nekik értékeset.
230
Hosszú Búcsú – Az mondtad, nincs semmi értékes a birtokodban, amit elvihettek volna – emlékeztette a férfi. Lyra hirtelen kiegyenesedett, mintha csak most jutna eszébe valami. – Pedig van – mondta. – A könyvek. – A kiárusításról származó könyvek? – Igen, azok nagyon értékesek. Nem tudom, mennyit érhetnek, de egy aláírt, első kiadású klasszikusért akár súlyos ezreseket is adnak a piacon. Mindent értek már. A könyveket akarják visszaszerezni. – Miből gondolják, hogy a nagyanyádnál vannak? – A kiárusítás után egyenesen San Diegóba hajtottam. –Egy pillanatra elhallgatott, ahogy a felismerés belévágott. – Jóságos isten! Engem követtek.
231
JULIE GARWOOD
26. fejezet –Mesélj a családodról! – kérte Sam, amint a forgalomban araszoltak. – Nem volt benne minden az aktámban? Egyébként is, mióta van akta rólam? – A betörés óta. – Ó! Sam nagyot nevetett. – Kicsit csalódottnak tűnsz. – A másik sáv kell neked. Lassan közeledtek a Gigihez vezető lejáróhoz, és Lyra is kezdett megnyugodni. Nemsokára saját szemével győződhet meg róla, hogy nagyanyja valóban jól van. – Már beszéltünk a családomról. Két fivérem van, a nagyanyám nevelt fel bennünket... Mit akarsz még tudni? – Mikor lett a szüléidből hivatalosan is „azok az emberek"? – Amikor megpróbálták a nagyanyámat cselekvésképtelennek nyilvánítani. Tudod, felélték a nagyon is bőkezű örökséget, amelyet a nagyapám hagyott az egyetlen fiára, és most be kell osztaniuk a pénzt. Ez meghatározza a stílusukat is. – Mi van a farmmal?
232
Hosszú Búcsú – A nagyapánk ránk hagyta, a fivéreimre és rám. – Akkor mit dolgozik az apád? – Semmit. Golfozik és gyűlésekre jár. Mindketten társasági emberek. – Ők a szüleid, és akármilyenek is, szereted őket – jegyezte meg Sam mintegy tényt, de a kijelentésben ott bujkált a kérdés is. – Nem, amikor bántják a nagyit... a pénzért. – Hogy viszonyulnak a bátyáid a dologhoz? Lyra elmosolyodott. – Őket is Gigi nevelte. Kizárt dolog, hogy hozzájárulnak, hogy a nagyit bárhová is tegyék. Jó érzés tudni, hogy az én oldalamon állnak. A lámpánál fordulj jobbra – irányította a férfit. – Mivel te egyke vagy, fogadni mernék, hogy nagyon közel állsz a szüleidhez. – Így igaz. – Nem érezted magad magányosnak, hogy nincs testvéred? – Néha. És te? Egyetlen lányként... – Mindig a testvéreim nyakán lógtam. Az őrületbe kergettem őket azzal, hogy folyton a nyomukban voltam kiskoromban. – Lyra kinézett az ablakon. Egy pillanatra elfogta a honvágy a texasi farm után. – Bethnek, a feleségemnek voltak testvérei, fiúk és lányok is. Ez volt az első alkalom, hogy Sam nevén nevezte a feleségét, és Lyra látta a szomorúságot a szemében, de a családját említve mosoly játszott az ajkán. – Szerettek téged? – kérdezte Lyra. – A húgai igen. A fivérei nehezebben fogadtak el. Fiatalok voltunk, talán túl fiatalok a házassághoz, de három évig éltünk együtt.
233
JULIE GARWOOD Lyra összekulcsolta a kezét az ölében. – Nem számít, milyen öregek vagy fiatalok voltatok. Szeretted őt. – Milyen romantikus vagy, Lyra! – nevetett Sam. A férfinak igaza volt, de Lyra úgy vélte, romantikusnak lenni nem valami megvetendő tulajdonság. Mi rossz van abban, ha valaki meg akarja találni az igaz szerelmet? – Ami a fivéreidet illeti... – kezdte Sam. – Igen? – Ők is hamarosan hívni fognak. – Miért? – Két FBI-ügynök kopogtathat be hozzájuk bármelyik pillanatban. A hazapostázott dobozokért mennek. – Nyugtass meg kérlek, hogy a két ügynök nem szól Owennek és Coopernek a betörésről. – Valószínűleg nem említik. – Valószínűleg? – emelte fel a hangját a lány. – Te nem ismered a fivéreimet. Őrülten aggódni fognak, ha tudomást szerzenek róla. – Szerintem van is okuk rá. – Lehet, hogy megkérik Gigit, költözzön egy időre a farmra. Az mondjuk jó lenne – vélte. – Ha már Gigi került szóba, lesz néhány dolog, amit tudnod kell róla. – Például? – Például, hogy demokrata vagy. Nem érdekel, hogy valóban az vagy-e, de amikor a nagyanyámmal beszélsz, vérbeli demokrata leszel. – Éspedig miért? – nézett rá a lányra Sam. – Mert így egyszerűbb. – Mit kell még tudnom? – Ne beszélj a szexről!
234
Hosszú Búcsú A férfi úgy kacagott, hogy könnybe lábadt a szeme. – Össze fogom törni a kocsit, ha ez így megy tovább. Az ég szerelmére, miből gondolod, hogy a szexről fogok beszélgetni a nagyanyáddal? – Csak ne tedd! Gigi nem prűd, de akkor se. Egyik éjjel bejött a szobámba... – És volt valaki nálad. – Dehogy volt! – kiáltott fel Lyra. – A nagyanyámnál voltam. – Akkor mi történt? – Gigi rájött, hogy meztelenül szeretek aludni. – Nahát, máris van valami közös bennem és Gigiben! Erre én is rájöttem. Tessék, lesz miről beszélnünk. Lyra meg sem hallotta ezt az egetverő ostobaságot. – Azóta Gigi minden alkalmat megragad, hogy régimódi pizsamákat vegyen nekem. Sam elkomolyodott. – Rólad fogok beszélgetni vele. – Tudom. Én is beszélek majd vele. Nincsenek előtte titkaim. Csak gyűlölöm, amikor aggódik, és azt is, ha miattam kerül veszélybe. – Nem te vagy a felelős a történtekért. – Sam látta az aggodalmat Lyra tekintetében. – Szóval, miután megtárgyaltam Gigivel a komoly dolgokat, megengeded, hogy az időjárásról beszéljünk. Még valami? – A kaja. Gigi isteni szakács. Holnap ilyenkorra legalább két-három kilóval nehezebb leszel – jósolta Lyra. – Tudom már, miről fogunk beszélgetni – vigyorodott el sokat sejtetőn a férfi. – Miről? – aggodalmaskodott Lyra.
235
JULIE GARWOOD – A hosszú búcsúzásokról – simított végig Sam a lány combján. – Mit szólnál hozzá, ha mesélnék neki egy igazán hosszú búcsúzásról? Lyra játékosan odébb lökte a férfi kezét. – Ha már a hosszú búcsúzkodás került szóba... mikor is jön az új testőr? – Megbeszélem Aleckel, és szólok. Közel járunk már? –kérdezte, hogy elterelje a szót. – Itt vagyunk. Ott az utca végén, az a nagyanyám háza. Hátul állj meg. Gigi kinyitotta a konyhaajtót, és a verandán állva várta őket. Azonnal beszélni kezdett, amint Lyráék kiszálltak a kocsiból. – Tudod, hogy mindig örülök, ha láthatlak, Lyra, de bosszant, hogy egy pillanatra is azt hitted, nem tudok vigyázni magamra. Semmi szükség nem volt rá, hogy csapot-papot otthagyva iderohanj. Tökéletesen képes vagyok gondoskodni magamról. – Tudom – csókolta meg Lyra –, de történt valami, és szerettem volna beszélni veled. Sam jelent meg a táskákkal a kezében. – Nagyi, szeretném, ha megismernéd Sam Kincaid FBI-ügynököt. Sam, ő Gigi. Sam letette a táskákat, és megrázta az idős asszony kezét. – Örülök, hogy megismerhetem. – FBI-ügynök? Méghozzá skót akcentussal? Csak nem skót? – De igen, asszonyom – mosolygott Sam. – Hová tettem a jó modorom? Jöjjön be, kérem. – Félrelépett az útból, és tartotta nekik az ajtót. – Kincaid ügynök, nálunk éjszakázik?
236
Hosszú Búcsú – Igen. Giginek a szeme sem rebbent. – Lyra, megmutatnád Kincaid ügynöknek a vendégszobát, – Kérem, szólítson Samnek. – Rendben. Csak egy kérdést még. Lyra tudta, nagyanyjának legalább száz kérdése lenne, de ezek várhatnak a vacsora utánig. Akkor azonban Sam megtudja majd, milyen az igazi vallatás. – Igen? – Most szolgálatban van? – Igen – bólintott Sam. – És Lyrával dolgozik? – Úgy van. – Főzök friss teát. Lyra felvezette Samet az emeletre. Kopácsolást hallottak, és Lyra gyanította, hogy Gigi ezermestere dolgozik éppen valamin. Lyra egy halványkék szobába lépett be. Aggódott, hogy az ágy esetleg kicsi lesz Samnek, de a matracok kényelmesek. Azt is elmondta a férfinak, hogy közös fürdőszobájuk lesz. A folyosó öreg padlója recsegett, amikor Sam átvitte Lyra szobájába a lány táskáját. A falak itt halványsárgára voltak festve. A szobából áradt a nőiesség: fehér ágytakaró, fehér függönyök, az öltözőasztalkán parfümösüvegek. Sam az egyik székre tette a táskát, és követte a lányt az ajtóhoz. Amikor Lyra megfordult, hogy mondjon valamit, a férfiba ütközött. Sam megfogta a karját, nehogy elessen, aztán egyikük sem mozdult, testük összeért. A lánynak nem is kellett mást tennie, csak felnéznie a férfira, és az nem tudott ellenállni. Két kezébe fogta a lány arcát, és gyengéden megcsókolta.
237
JULIE GARWOOD Lyrának vissza kellett csókolnia. Átkarolta a férfi nyakát, ám ekkor meghallotta, hogy Gigi szólítja. – Lyra, kedvesem, kérlek, szólj, ha túl meleg van odafent. Sam elhúzódott a lánytól. – Lehet még ennél melegebb is. – Nem lehet. Menjünk, megmutatom a ház többi részét. Gigi otthonának felépítése olyan volt, amit Lyra „egyenesen át"-nak nevezett volna. A bejárati ajtó a nappaliba nyílt, a nappali az ebédlőbe, az ebédlő pedig a konyhába. A konyha mögötti aprócska helyiséget Gigi dolgozószobává alakította. – Gigi szobája a folyosó végén van, a fürdőszobával szemben – mutatta Lyra. A kalapálás hangosabb lett. Gigi közben felkötött egy kötényt, és éppen a kezét törölgette egy konyharuhába. – Gyertek, igyatok egy csésze jeges teát – hívta őket. Harlan feljött a pincéből, köszönt Lyrának, aki aztán bemutatta Samnek. – Kér egy teát, Harlan? – kérdezte Gigi. – Köszönöm, nem kérek. Mennem kell a gyerekekért. Későre jár. – Igaz. Holnap reggel találkozunk. – De holnap később jövök, emlékszik? El kell mennem az anyagért az új polcokhoz. Sam kikísérte az ezermestert, és néhány percig még beszélgetett vele a tornácon. – Kincaid meglehetősen jóképű – jegyezte meg Gigi, kikukucskálva a nyitott ajtón. – Nem gondolod? – De igen.
238
Hosszú Búcsú – Nem akarok vacsora utánig várni, hogy megtudjam, mi folyik itt. Ha történt valami, azt most rögtön hallani akarom, Lyra megvárta, amíg Sam visszatér, csak akkor hozta szóba témát. Gigi leült velük szemben. – Hol kezdjem? – nézett Lyra Samre. – A kiárusításnál. Mialatt Lyra elsorolta az utóbbi napok eseményeit, nagyanyja némán ült, és figyelmesen hallgatta. Amikor Lyra befejezte, Gigi összekulcsolta a kezét az asztalon, és egy percig gondolkodott. – Áldás, hogy sem te, sem Sidney nem sérült meg komolyan mondta, majd kivárt egy pillanatot, és csak utána folytatta: És azt hiszed, hogy az a két férfi, aki ma felbukkant itt, azért a holmiért jött, amit összepakoltál, és elküldtél a farmra? – Van rá esély – felelte Sam Lyra helyett. – Már beszéltem a Los Angeles-i irodával, és ráállítottak néhány embert. Ők értesítik majd az itteni rendőrséget, hogy ők is tisztában legyenek a helyzettel. – Sam Alec Buchanan jó barátja, és most ő vigyáz rám –, magyarázta Lyra a nagyanyjának. – Nos – paskolta meg Gigi a férfi karját biztos vagyok benne, hogy Lyra jó kezekben van. Lyra megkönnyebbülten vette tudomásul, hogy Gigit nem dúlta fel az eset. – Megihatnánk a teánkat a verandán? – kérdezte. – Kicsit fülledt idebent a levegő. – Ti csak menjetek ki. Én feljebb kapcsolom a légkondicionálót.
239
JULIE GARWOOD Sam Lyra mellé ült a hintán, karját a hinta hátán nyugtatta, keze időnként hozzáért a lány nyakához. Gigi hamarosan csatlakozott hozzájuk. – Annyira szégyellem, hogy ilyen állapotban kell látnia a kertemet. Ilyen lepusztultan. Esküszöm, fogalmam sincs, miért nem nő semmi. Idén már második éve. Régebben olyan csodaszép kertem volt, ugye, Lyra? Most még a szenteltvíz sem segít. Sam felállt a hintaágyról, és Gigivel a karján lesétált a kertbe. Lehajolt, kihúzta az egyik növényt, és a szeme elé emelve alaposan megvizsgálta. Utána fél térdre ereszkedett, és néhány centi mélyen beletúrt a talajba. – Mivel szokta locsolni a virágait? – kérdezte. – Természetesen szenteltvízzel – mondta Gigi, mintha mindenki így tenne. – Azon kívül. – Tavaly az összes létező műtrágyát és rovarirtót kipróbáltam, de idén csak szenteltvizet használok. Sam belekarolt Gigibe, és visszavezette a verandára. – Hová lett a kertészkedéshez való érzékem? – kesergett Gigi. – Talán majd jövőre... – vigasztalta Lyra együtt érzőn. Sam nem akarta elhinni, hogy két ilyen okos nő ne lássa, mi történik. – Mérgezés – közölte. Gigi leült, és felé fordult. – Ne haragudjon, Sam, hogy mondta? – Mérgezés – ismételte meg a férfi. Gigi úgy pattant fel a székről, mint a kilőtt pezsgősdugó. – Ez azt jelenti, hogy valaki mérgezi a virágaimat? – Ami azt illeti, nem a virágokat, hanem a talajt.
240
Hosszú Búcsú – Biztos vagy benne? – bökte oldalba Lyra. – Ugyan már, nézd csak meg! Valaki valamiféle gyomirtót kevert a talajba. – Lyra! – szólt oda unokájának az idős hölgy dühöngve. – Igen, Gigi. – Lyra látta már ezt a tekintetet néhányszor életében, és tudta, mi következik. – Hozd ki a harmincnyolcasomat!
241
JULIE GARWOOD
27. fejezet Sam meg volt róla győződve, hogy a feldühödött Gigi pisztollyal a kezében átmasírozott volna a szomszédba, ha nem lett volna ott Lyra, hogy megnyugtassa. Abban persze kételkedett, hogy tényleg meghúzta volna a ravaszt, de abban biztos volt, az idős hölgy a legnagyobb lelki nyugalommal használta volna a fegyvert a szomszéd megijesztésére. – Hogyan lehetsz ennyire biztos abban, hogy Mrs. Castman felelős a halott virágokért? – kérdezte Lyra. – Még szép, hogy ő volt! – torpant meg egy pillanatra Gigi a dühös járkálásban. – Ki más lehetne ennyire gonosz? Rögtön éreztem, hogy valami nincs rendben, amikor annyira sajnálkozott a kertem miatt – jelentette ki, majd a szomszédasszony együtt érző hangját utánozva folytatta: – „Ó, annyira sajnálom, hogy gondjai támadtak idén a petúniákkal... Talán a kertészetben vett palántákkal van a baj... Micsoda szégyen, hogy annyit dolgozott, és semmi látszatja... Biztos vagyok benne, hogy jövőre sokkal szerencsésebb lesz." Fogadni mernék, hogy a templomból hozott vizes üvegek is csak porhintés volt. Legszívesebben átmennék, hogy kitépjem minden szál virágját.
242
Hosszú Búcsú Amikor megtette az első lépést, Sam nyomban mellette termett, belekarolt, és megnyugtatón megveregette a kezét. – Tudja, Gigi, azt hiszem, van más megoldás is. Ugye azt szeremé, ha Mrs. Castman beismerné, hogy ő a felelős? Gigi megállt, mintha gondolkodna a dolgon. – Igen, azt hiszem, sohasem ismerné el, hogy ő a felelős, ha én is elpusztítanám a kertjét, ahogy ő tette az enyémmel. – Könnyes szemmel nézett szét az elszáradt virágokon. – Attól tartok, már semmi kelti őket életre. – Ez igaz – értett vele egyet Sam. Gigi kihúzta magát, és bosszúvágyó tekintettel nézett fel a férfira. – Mit tegyünk? – Azt hiszem, az eset megérdemel egy kis titkos nyomozást. – Mint az FBI-nál? – Pontosan – mondta Sam, és visszakísérte Gigit a verandára. Az idős asszonynak roppant mód tetszett, hogy egy FBI-ügynök foglalkozik az ügyével. Leültek a verandán, és sötétedésig beszélgettek, miközben nézték, hogyan bukik a nap látóhatár alá az óceán fölött. Sem Sam, sem Lyra nem volt különösebben éhes, ám amikor Gigi behívta őket a konyhába, és frissen sült kenyeret meg egy tálka puha sajtot tett eléjük, mindketten úgy találták, menten éhen halnak. – Hosszú volt ez a nap – jegyezte meg Gigi. – Lassan lepihenek. Mosogatás után Lyra nyújtózott egyet, és nagyot ásított.
243
JULIE GARWOOD – Azt hiszem, én is lefekszem – közölte, és Samet arcon puszilva felment az emeletre. Sam mobilja jelezte, hogy üzenetet kapott. Alectől jött, aznap már a harmadik, amelyben az elbocsátott testőrről kérdezett. Sam úgy döntött, nem halogatja tovább a beszélgetést, ezért kiment a verandára, és viszonozta a hívást. – Mi a fene, Sam!... — kezdte Alec. – Hívtál? – Mi volt a baj Brickkel? – Nem felelt meg. – És milyen értelemben nem felelt meg? – kérdezte bosszankodva Alec. – Nem éreztem biztonságosnak vele hagyni Lyrát. – É-értem – húzta el a szót Alec, mintha hirtelen érdekes felfedezést tett volna. – Mit értesz? – kérdezte Sam, most az ő hangja volt bosszús, de időt sem hagyva barátjának a találgatásokra, máris folytatta: – San Diegóban vagyunk. Nem tudom, Lyra mikor megy vissza Los Angelesbe. – Hallottam a kocsitok alá tett bombáról – vált komollyá Alec hangja. – És a fickókról is, akik rátok lőttek a parkban. Ha jól értem, mind a kettőt lecsukták. – Nem beszélnek. – De nem is engedik el őket óvadék fejében. Beszélgettek még egy ideig az ügyről, előálltak néhány feltételezéssel, a ki és miért ügyében. – Nem kellene a saját dolgoddal törődnöd? Úgy mint, előadások tartása? Vagy a visszatérés New Yorkba? – De igen, de egy éjszakát még maradhatok, esetleg kettői is. Majd felhívlak, ha kell a váltás. Gondolom, úgy holnapután.
244
Hosszú Búcsú – Mi lenne, ha Brick venné át... – A fenébe, ő ne! – vágott közbe Sam. – Nem hiszem, hogy megfelelő a képzettsége. – Viccelsz? A különleges erőknél szolgált – emlékeztette barátját Alec. – Mennem kell, Alec. Hamarosan újra hívlak. Alec még mindig beszélt, amikor Sam megszakította a hívást. Sam ellenőrizte, hogy minden ajtó zárva van-e, aztán felment az emeletre, hogy ő is lefeküdjön. Kifelé indult a fürdőszobából, amikor Lyra hálószobájának az ajtaja kinyílt. – Elfelejtettem megmutatni, hol vannak a törülközők. – Megtaláltam őket. – Akkor jó éjszakát! Lyra hátralépett, hogy becsukja az ajtót, de a férfi már odalépett hozzá. Csak egy khaki nadrág volt rajta, de nem számított, fel van-e öltözve, vagy pucér, a lánynak így is, úgy is elállt tőle a lélegzete. Lassan behátrált a szobájába, a férfi követte, és halkan becsukta maga mögött az ajtót. – Nem alhatunk együtt, ha Giginél vagyunk – rázta a fejét Lyra. – Majd nagyon csendben leszünk. Átkarolta a lányt, és hátul összefogva a haját, gyengéden arra kényszerítette, hogy felemelje az állát. Ajkuk egymásra tapadt, nyelvük találkozott. Lyra ellenállása egyre csökkent, de annyi erőt még talált magában, hogy kinyögje: – Nem, nem szabadna... – Akkor nem fogunk. A férfi a nyakát harapdálta, amibe Lyra a feje búbjától a lába ujjáig beleborzongott. A férfi mellkasának feszítette a kezét, de a csókok egyre követelőzőbbek és
245
JULIE GARWOOD egyre felkavaróbbak lettek. Lyra nem igazán volt biztos benne, ki vette le a pizsamáját. Úgy vélte, talán ő maga volt, de lehet, hogy Sam is segített. A férfi szája újra meg újra birtokba vette az övét, és tompán felnyögött, amikor a puha keblek a mellkasához simultak. Amikor a férfi becézése még intimebb lett, Lyra a hajába kapaszkodott, úgy könyörgött, hogy vessen véget az édes kínzásnak. – Vigyél az ágyba! – követelte. Samnek kétszer is el kellett némítania a lányt a szájával, amikor az a csúcsra jutott. Saját gyönyöre olyan erőteljes volt, hogy egész testével nekifeszült a lánynak. Legszívesebbén a nevét üvöltötte volna, helyette csak nagyot nyögött a lány nyakába. Hosszú percek teltek el, és ők szorosan egymásba kapaszkodva feküdtek. Aztán Sam gyengéden megcsókolta Lyra homlokát, suttogva jó éjszakát kívánt, és otthagyta. Lyra hallotta a zubogó víz hangját. Valahol mélyen sóvárgást érzett. Tudta, hogy a férfi visszamegy a saját szobájába, de szerette volna, ha mellette tölti az éjszakát. Hirtelen rádöbbent, olyan gondolatok ezek, amelyek csak egy sóvárgó személy fejében születhetnek. Nem jó jel, vélte. Egyáltalán nem. Nem akart úgy elaludni, hogy ilyen komor gondolatok foglalkoztatják, ezért igyekezett a pozitív dolgokra összpontosítani. Felidézte a férfi mosolyát, azt, hogy milyen törődön bánik vele, és hogy milyen nyugodtan nézett szembe a veszélyes helyzettel. Majdnem elszunyókált már, amikor Sam mellébújt. Lyra résnyire nyitotta a szemét. A férfi fegyvere ott feküdt az éjjeliszekrényen, ami azt jelentette, Sam
246
Hosszú Búcsú mellette marad éjszakára. Megérezve, hogy átöleli, a lány mosolyogva hunyta le a szemét.
Lyra kalapálásra ébredt. Egy pillanatra azt hitte, földrengés van; a ház mintha mozgott volna. Villámgyorsan felült az ágyban, tekintete Samet kereste, de a férfi nem volt a szobában. Sikerült annyira kitisztítania; a fejét, hogy felismerje, a kopácsolás ritmikus. Valaki a földszinten felelős a zajért. Jaj, ne! Mit csináltat már megint Gigi Harlannel? Már annyi polca van, hogy akár cipőboltot nyithatna. Képtelenség, hogy még többet építsen be, nem igaz? Ha ő és a nagyanyja kettesben lettek volna otthon, Lyra egy szál köntösben megy le a konyhába, de Gigi valószínűleg infarktust kapna, ha nem megfelelő öltözékben jelenne meg, amikor két férfi is van a házban. Magában morogva lezuhanyozott, majd tengerészkék szoknyát és fehér blúzt vett fel. Indult volna lefelé, amikor Sam megjelent érte. Sejtelmes mosolya láttán, Lyra azonnal gyanút fogott. – Mi az? – kérdezte. A férfi csak megrázta a fejét. – Gyere és nézd meg magad! Lyra követte a kalapálás hangját, és rátalált Harlanre, aki éppen egy nagy lyukat ütött Gigi hálószobájának a falán. Egy műanyag függönyt akasztott fel, hogy tisztán tartsa a munkaterületet. Amikor észrevette Lyrát, felemelte a védőálarcot, intett neki, aztán folytatta a munkát. Lyra néhány pillanatig dermedten állt, aztán sarkon fordult, és a konyhába ment. Éppen narancslevet töltött magának, amikor nagyanyja belépett.
247
JULIE GARWOOD – Jó reggelt! Sokáig aludtál ma. Már majdnem kilenc óra. Sam az ajtófélfának dőlve állt. Lyra kihúzott egy széket az asztaltól, és leült rá, de nem sokáig tudott nyugton maradni. – Harlan további polcokat rak be? – kérdezte. – Nem, édesem, az a pánikszobám lesz. Lyra kis híján feldöntötte a poharat, ahogy felpattant. – Mi? Hogy micsoda?! – Pánikszoba. Biztosan tudod, mi az. Lyra leroskadt a székre, és Samre nézett. A férfi karba font kézzel állt. – Én megpróbáltam elmagyarázni a nagyanyádnak, hogy talán túlreagálja a tegnap kapott híreket... Gondolod? – akarta mondani Lyra, de aztán Gigire nézett, látható izgalommal várta a véleményét. – Azt hiszem, ez nagyszerű ötlet – jelentette ki. – Tessék, Sam – biccentett erélyesen Gigi. – Lyra egyetért velem mondta, és mosolyogva kiment, hogy megnézze, hogy halad Harlan. Sam kihúzott egy széket, és lovagló ülésben ráereszkedett. Kezét a támlára fonta, és előrehajolt. – Egy pánikszoba – mondta nyomatékosan. – Igen, tudom. És miért is ne? Igen, a ház kicsi, de Gigi hálószobája elég nagy, és van egy gardróbja is, amelyre semmi szüksége sincs, szóval miért ne építtethetne magának egy pánikszobát? Attól csak nagyobb biztonságban fogja érezni magát. Sam megdörzsölte a tarkóját, aztán harsány kacajra fakadt. – Hamarosan át kell mennem a szomszédba, hogy addig terrorizáljak egy idős hölgyet, míg be nem ismeri, hogy meggyilkolta Gigi virágait. Nem is értem, miért
248
Hosszú Búcsú lepett meg a pánikszoba gondolata. Igazán természetesnek kellett volna vennem a szenteltvíz után. – Kérsz egy kis pirítóst, Lyra? – dugta be a fejét Gigi. –Sam? – Nem, köszönöm. – Sam, kedvesem, elmondta már Lyrának a legújabb híreket? – Éppen most akartam. Gigi eltűnt a folyosó végén, Sam pedig visszafordult a lányhoz. – Vannak újabb hírek? – kérdezte Lyra. – Mit épít még Harlan? – A testvéreid felhívták Gigit. Azt akarják, hogy menjen haza. Gondolom, ez a farmot jelenti. A fivéreid hallottak a betörésről és a... ami azt illeti, mindent tudnak. – Honnan tudják? Ki mondta el nekik? Mielőtt igazán dühbe lovallta volna magát, Sam gyorsan megszólalt: – Két FBI-ügynök jelent meg a küszöbükön, és elvitték a dobozokat, emlékszel? – És feltétlenül el kellett mondaniuk? – Ha el akarták vinni a dobozokat, igen. Nem masírozhattak csak úgy ki a tulajdonoddal, anélkül, hogy valami okát ne adták volna. – Fel kellett volna hívnom őket. Gigi azt mondta, újra telefonálni fognak. Tudok velük bánni – biztosította Lyra Samet. Tisztában volt vele, hogy hosszas vitának néz elébe. A bátyjairól volt szó, akik egyelőre nem tudták elfogadni a tényt, hogy kishúgok felnőtt nő már, és képes saját döntéseket hozni.
249
JULIE GARWOOD – Van még valami – mondta Sam, és nyugtalan pillantást váltott a visszatérő Gigivel, aki egy üres kávéscsészét hozott magával. Ohó, gondolta Lyra. – Mi az? Gigi válaszolt Sam helyett. – A szüleid hallották, hogy van egy kis probléma. – Ők honnan tudták meg? – görnyedt előre a lány válla. –Az, apád pont akkor hívta fel a farmot, amikor az FBI-ügynökök is ott voltak, és a házvezetőnő elmondta neki. Ó meg az anyád ma délután érkeznek. Gigi és Sam némán várta, mit szól a dologhoz Lyra, de ő sem szólalt, csak összeszorította az állát, és az indulat hullámai vörösre festették az arcát. Lassan hátratolta a széket és felemelkedett. – Hová mész? – szólt utána Sam. – Szólok Harlannek, hogy siessen azzal a pánikszobával – felelte a lány vissza sem nézve.
250
Hosszú Búcsú
28. fejezet Mrs. Edith Castman úgy összeomlott, mint egy kártyavár. Éppen a virágoskertben tartózkodott, így Samnek nem kelleti kopognia az ajtaján, és FBIügynökként azonosítania magát. Helyette mintegy mellékesen besétált az udvarba, pisztolyát kényelmes módon eltakarta tengerészkék hosszú ujjú pólója. Megdicsérte a nő virágait, elmondta, hogy ő maga is szokott kertészkedni, de közel sem olyan sikeresen, mint Mrs. Castman, és örülne, ha kaphatna néhány tanácsot. A nő gyanakodva nézett rá. – Maga külföldi? – Igen. – De nem azért jött, hogy elvegye az amerikaiaktól a munkalehetőséget, ugye? – Nem, dehogy. Mrs. Castman levette a szemüvegét, és megtörölte a kötényében. Az orrától az álláig mély, kráterszerű ráncok húzódtak, és úgy tűnt, szája folyton lefelé görbül. Sam egyetlen pillanat alatt felmérte az asszonyt: Mrs. Castman boldogtalan nő. A virágok az ő büszkesége és öröme, magyarázta, mert sohasem beszélnek vissza. Sam nem akarta, hogy a
251
JULIE GARWOOD nő részletekbe bonyolódjon, ezért bólintott, mintha megértené. – Nem mindenki én úgy a virágokhoz, mint én – büszkélkedett. – Nézze csak azokat a virágokat a szomszéd kertben. Azok már sohasem fognak kinyílni. –Valóban szomorúan festenek. – Nem szomorúak, hanem halottak – jelentetett ki a nő vihogva, majd lehalkította a hangját. Az öregasszony szenteltvízzel locsolta a növényeit, mert azt hitte én is azt teszem. Mrs. Castman nem csupán boldogtalan, döntötte el Sam, hanem gonosz is, rosszindulatú asszony, az a fajta, aki élvezi ha a másikat szenvedni látja. – Ejha, ezeket nézze –mutatott Sam néhány lila virágra, mert azt akarta, hogy a nő figyelme visszatérjen a saját kertjébe. – Sohasem láttam még ilyen pompás szirmokat. Csodás érzéke van a kertészkedéshez. Bármit megadnék, hogy az én kertemben is ilyen csodás gyönyörűségek nőjenek. – Visszamegy a hazájába? – Igen. – Akkor megmutatom, mit használok a virágaimhoz. Ha itt maradna, a közelben semmiképp sem árulnám el. Nem akarok versenytársat magamnak. Harlan éppen feltette a védőfóliákat a kisteherautó platójára, amikor Mrs. Castman és Sam besétált a hátsó udvarba. Az ezermester nem véletlenül volt ott. Sam kérte meg, hogy tanúként a közelben legyen arra az esetre, ha az ügyben csak az ő szava állna a nőé ellenében. – Az a fiatalember állandóan ott van az öregasszonynál –mondta Mis. Castman a bajsza alatt, és
252
Hosszú Búcsú fejével Harlan felé intett. – Tudom, hogy valami folyik ott, de ne szólj szám... Hálás, vagyok, hogy nem sokáig kell már elviselnem a szomszédságot. Ősszel visszaköltözöm Pennsylvaniába. Már el is adtam a házamat egy fiatal házaspárnak. Biztos lehet benne, hogy nem említettem nekik az öregasszony különcségeit, amikor megnézték a házat. Sam tudta, Gigi örülni fog a hírnek, hogy Mrs. Castman elköltözik. Követte a nőt az apró hátsóudvaron keresztül, és megvárta, amíg kinyitja a garázsajtót. Beáradt a fény, és az asszony letette a padra az eddig cipelt locsolókannát. Termőföld és műtrágya szaga terjengett a levegőben. Egy öreg asztalon mindenféle kertészszerszám hevert. A betonpadlón zsákokban állt a műtrágya, a polcokon pedig palackokban a folyékony műtrágya és rovarirtó. – Különleges keveréket használok műtrágyának – mondta bizalmasan, és az egyik üveg után nyúlt. Ez az én titkos receptem – tette hozzá ördögi mosollyal, ami Samet egy őrült tudósra emlékeztette, akit egy némafilmben látott valaha. Míg a nő egy vödörbe töltögette az üvegek tartalmát, Sam oldalra lépett. Az egyik polcon jól látható volt egy fekete üveg „Perma-Kill" felirattal. Sam levette az üveget a polcról, és a nő felé tartotta. – Ezt a gyomirtót a szomszédja virágaira öntözte, vagy csak simán belekeverte a talajba? – kérdezte kedves hangon – Micsoda? – kapott a torkához az asszony. – Miről beszél? Az üveg felé kapott, de Sam eltartotta előle, miközben felolvasta a rajta lévő figyelmeztetést.
253
JULIE GARWOOD – „Vigyázat! Ha a Perma-Kill a talajba kerül, kiirthatja a növényzetet egy egész évre" – Sam a nő döbbent arcára nézett. – Szóval nem kellett mást tennie, mint minden évben meglocsolnia vele Mrs. Prescott kertjének földjét, igaz? – Nincs joga a holmim közt kutatni! – A palack szem előtt volt – szögezte le Sam –, és maga hívott be. Nem így van, Harlan? Az ezermester ebben a pillanatban megjelent a nyitott ajtóban. – De én... – dadogta a nő. – Én nem... – Ó, dehogynem. Azt hiszem, Mrs. Castman, pontosan azt tette. Tudja, tanú is akad – mondta Sam olyan hangon, amely azt sugallta, már beszélt is eggyelkettővel. Előhúzta a jelvényét. – Jogában áll hallgatni... – Várjon, várjon! Hogy érti azt, hogy jogomban áll? – Maga rendőr? – FBI. Mis. Castman hatalmas lélegzetet vett, és Sam szinte látta hogyan forognak a fogaskerekek az agyában, miközben a szeme vadul járt ide-oda. – Nem szegtem meg semmilyen törvényt. Az a nő azt mondta? Ő hívta magát? Nincs jobb dolga, mint egy szegény, idős nőt letartóztatni, aki nem akar mást, mint... – Tudni akarja, hány törvényt szegett meg? Itt van először a birokháborítás, a vandalizmus és... – Rendben, jól van. Nem akartam semmi rosszat vele. – Mivel? – kérdezte Sam, remélve, hogy a nő beismeri, amit tett. – Észrevettem, milyen szárazok a virágai, ezért... Úgyis elpusztultak volna... Nem akarok börtönbe kerülni! – fakadt ki. Mit tegyek, hogy kárpótoljam Mrs.
254
Hosszú Búcsú Prescottot? Sam úgy tett, mintha elgondolkodna a lehetőségeken. –Be kell, hogy vigyem – mondta végül. – A szomszéd földjét fel kell ásni, és az összes fertőzött földet el kell szállítani. Aztán ott van még az új termőtalaj költsége, meg az új virágpalánták… – Kifizetem – mondta gyorsan Mrs. Castman. – Majd én megcsinálom. Pótolom az összes virágot.– Rendben bólintott Sam –, de figyelmeztetem, egyetlen lépés illetéktelenül a szomszéd kertjében, és mehet is a börtönbe. A nő elsietett, hogy telefonáljon a kertészetbe, Sam pedig visszasétált Gigihez.. Harlan a konyhaajtónál várta. – Köszönöm Harlan. – Nem is csináltam semmit. – Mrs. Castman tudja, hogy maga hallotta a vallomását. Ha további gondok lennének vele, csak hívja a rendőrséget. – Gonosz egy öregasszony — mondta Harlan, és Sam nem tiltakozott. Harlan indult volna vissza Gigi hálószobájába, amikor Sam utána szólt: – Ha Lyra szülei megkérdezik, mit csinál itt... – Megmondom nekik, hogy gardróbszobát építek. Sam elmosolyodott. – Lyra beszélt... – Nem – szakította félbe az ezermester. – Találkoztam velük. Lyra a nappaliban volt, a kanapén ült, lábát egy zsámolyon nyugtatva. A laptopot a térdén egyensúlyozta, és vadul gépelt, közben maga elé motyogott. – Jól vagy? – kérdezte Sam.
255
JULIE GARWOOD Lyra felpillantott. – A gyerekfilm forgatókönyvét próbálom kidolgozni. Már tucatnyi vázlatba belekezdtem, de egyik sem tetszik igazán. Egyszerűen nem látom, mi lesz belőlük. – A végén biztos valami fantasztikussal rukkolsz ki – bátorította Sam. – Kösz – mondta Lyra, aki nagyra értékelte a férfi bizalmát. Gigi érkezett az alagsorból, tiszta kéztörlő kendőket hozva. Ahogy belépett a nappaliba, meglátta Samet. – Beszélt Mrs. Castmannel? – Igen. – És beismerte? – Be. – Remek – biccentett Gigi. – Akkor most átmegyek, és alaposan megmondom neki a magamét – jelentette be, és a kendőket a kanapé karfájára téve, az ajtóhoz masírozott. Sam sietett az útját állni, mielőtt kilépett volna a házból, tudom, mennyire dühös most... és meg is van rá mindien oka. Az a nő vandál módon feldúlta a kertjét, és tönkretette a munkáját. De Mrs. Castman megígérte, hogy helyrehozza a kárt, és új virágokat vesz magának. – Ez a legkevesebb, amit megtehet – mondta még mindig dühösen Gigi. – Igen, tudom – nyugtatgatta Sam. Gigi makacsságával és Mrs. Castman gonoszságával Sam már látta is lelki szemei előtt a kitörő szomszédháborút. – Amit maga igazából akar, az az elégtétel, nem igaz? Hogy mindenki megtudja, maga mégis csak jó kertész. – Sam elhallgatott, hagyta, hogy Gigi elgondolkodjon a szavain. – Mrs. Castman embereket fogad majd fel, hogy
256
Hosszú Búcsú a kerten dolgozzanak. Gigenek felcsillant a szeme. Ez igaz, és ők mindannyian tudni fogják, miért kell átültetnem a virágaimat. Tudom, hogy a Hatfield kertészethez fog fordulni, mert nincs másik kertészet a városban, és az ott dolgozók szeretnek pletykálni. – Elmosolyodott, és megveregette Sam arcát. – Köszönöm, Sam. Gigi felkapta a kendőket, és könnyű léptekkel kisétált a folyósora. Lyra tisztelettel vegyes csodálattal nézte Sam és nagyanyja kettősét. Még soha senki nem tudta így elbűvölni Gigit, mint a férfi. Sam megfordult, és látta, hogy a lány mosolyog. – Mi van? – kérdezte. – Köszönöm – mondta Lyra. A férfi visszamosolygott rá. – Kedvelem Gigit.
257
JULIE GARWOOD
29. fejezet Christopher és Judith Prescott nem voltak kedvelhető emberek, de Sam nem is várta, hogy azok lesznek. Ahogy a színeszek vonulnak fel a színpadra, ők is úgy vonultak be a házba. Egyikük sem üdvözölte a lányukat. Sam a konyhaajtóban állva nézte a találkozást. Ha véleményt kellett volna mondania Lyra szüleiről, elegáns, nagyképű és követelőző emberekként jellemezte volna őket. Lyra édesanyja nagyon csinos és vonzó jelenség volt. Sam feltételezte, hogy teljesen ránctalan arca a bőrgyógyászok és plasztikai sebészek hozzáértését dicséri. Az apa magas volt, sovány és napbarnított. Mindkettőjük hajába szökés csíkok vegyültek, az egyiknek a fodrászszalonok jóvoltából, a másiknak a napnak köszönhetően. Lyra nem is hasonlított rájuk. Testfelépítése és szépsége is nagyanyai örökség volt, aki idős kora ellenére szép nőnek számított. Lyra apja végre a lányára nézett. – Lyra. – Apa. – Hol van a nagyanyád?
258
Hosszú Búcsú – Az emeleten. Telefonál. Mihelyt befejezte, lejön. – És ki ez az úriember? – kérdezte az anyja. – Próbálj meg viselkedni, és mutass be minket. Lyra Samhez lépett, és mellette is maradt, míg elvégezte a bemutatást. Lyra mindig nagyon magas embernek látta az apját, most azonban valósággal eltörpült Sam mellett, ahogy két férfi kezet rázott. – FBI? – kérdezte Lyra apja. – És azért van itt, hogy megvédje Lyrát? Bizonyára nagyon nehéz munka. Lyra anyja a konyhába ment ásványvízért. –Nincs Perrier? – szólt ki, de senki sem válaszolt neki. I Teát töltött magának, és a pohárral a kezében visszasétált a nappaliba. – Kérsz egy italt, drágám? – Te is tudod, hogy anyám nem tart itthon alkoholt – emlékeztette feleségét Christopher. – Tudom. Jeges teára gondoltam. – Most nem kérek. Mi tart neki ilyen sokáig? Lyra, nézd meg légy szíves! Talán nem tudja, hogy megjöttünk. – De tudom, hogy megjöttetek – lépett be a nappaliba Gigi. – Nem vall rád, hogy megvárakoztatod a vendégeket anya – mondta a fia és arcon csókolta. – Christopher, te nem vagy vendég. Te a fiam vagy. Szervusz Judith. Judith is puszit nyomott anyósa arcára. Sam látta, hogy mindennek ellenére Gigi örül mindkettőjüknek. Leült az egyik székre, és figyelmesen hallgatta, ahogy szorgos hétköznapjaikról mesélnek. Néha Lyra szülei udvariasan megpróbálták bevonni Samet is a társalgásba,
259
JULIE GARWOOD a véleményét kérdezték, vagy a családjáról érdeklődtek, de többségében magukkal foglalkoztak. Sam csodálkozott, hogyan lehetnek ennyire kellemes, társasági, mégis csakis magukkal törődő emberek. Semmi aggodalmat nem mutattak a lányuk iránt, nem is foglalkoztak vele. – Beköltöztetek már a La Jolla-i új házatokba? – kérdezte Gigi. – Nem, de a költöztető kocsik a jövő héten jönnek. A költségek miatt, Prescott mama – mondta Judith érezhető fájdalommal a hangjában –, el kellett adnunk a New York-i új házunkat. – A tetőtéri luxuslakást? – Igen – felelte az asszony lehajtott fejjel. Lyra Samhez simulva ült a kanapén. Úgy kellett leküzdenie a nevethetnékjét. Anyja úgy beszélt a házeladásról, mint ha meghalt volna valaki a családban. – Akkor most hol laktok? – Egy houstoni apartmanban. – Szeretnénk, ha visszajönnél velünk – mondta Judith. – Úgy van – csatlakozott párjához Christopher. – Pakold össze a holmidat, és reggel indulunk. – Éjszakára a Coronadóban szálltunk meg – fűzte hozzá Judith. – Sehová sem megyek veletek, Christopher. Azt hittem, a bíróságon ezt már megbeszéltük. Nem fogjátok irányítani az életemet. – Nem látod, mennyire aggódunk? – Mi miatt? – Temiattad – mondta Christopher őszintének szánt hangon. – Nem hibáztatom Lyrát...
260
Hosszú Búcsú Lyra felsóhajtott. – Most következik a de... – súgta Samnek. – De miatta kerültél veszélybe – fejezte be a mondatot Christopher. – Nem mintha önző lenne – vetette közbe Judith, de oda sem pillantott a lányára. – Lyrának egyetlen önző porcikája sincs. – De... – suttogta Lyra. – De egyszerűen nem gondolt a következményekre. – Azok az emberek idejöttek, hogy megfenyegessenek…csóválta a fejét Christopher, napbarnított arcán aggodalom ült – fel sem fogom, anya. – Nem kell aggódnotok – közölte velük Gigi. – Ma éjjel FBI ügynök vigyáz rám, holnap pedig indulok a farmra. Cooperrel beszéltem, amikor jöttetek. Azt szeretné, ha hazaim mennék, amíg Kincaid ügynök elfogja azokat az embereket, ami hamarosan bekövetkezik, ebben biztos vagyok – tette hozzá, és Samre mosolygott. – Különben is, hiányoznak a barátaim, és szeretném őket újra látni. A ház nem lesz üres biztosította őket. – Harlan mindennap itt fog dolgozni. Egy…. – Egy újabb csodás polcos szekrényt épít – vágott közbe Lyra. – De Lyra... – nézett rá megrovón Gigi. – Nem kellene már készülődnöd arra a spagetti vacsorára kérdezte Lyra. – Jóságos isten, hogy elment az idő! Harlan akármelyik percben itt lehet. – Felugrott, és megpaskolta a fia karját, mielőtt az felállhatott volna. – Vacsorázni mész? – kérdezte Christopher.
261
JULIE GARWOOD – Egy kézművessel? – húzta el a száját Judith. – Harlan építési vállalkozó. Ő és a családja nemsokára felvesz és együtt megyünk a St. Ágnesbe vacsorázni. Muszáj átöltöznöm. Viszlát, ne maradjatok sokáig! –Biztos, hogy el kell menned, amikor veszély fenyegeti az életed? – Semmiféle veszély nem fenyeget – erősködött Gigi –Különben is Harlan családjával és több tucat más emberrel leszek egy templomban. Minden rendben lesz. –De anya... – Viszlát. Remélem, élvezni fogjátok a coronadóbeli tartózkodásotokat. – A saját anyám nem képes eltölteni velem egy órácskát – állt fel Chistopher. Lyra megdermedt. Hogyan merészeli apja azzal vádolni Gigit, hogy nem tölt vele elég időt? Ő hány órát töltött a saját lányával? Előrehajolt, készen arra, hogy megtorolja a sérelmét, de Sam megnyugtatón a karjára tette a kezét. – Te is elmész a templomba, Lyra? – kérdezte Judith. Szívesen látunk vacsorára Mr. Kincaiddel együtt a szállodában. – Azt hiszem, jobb, ha távol marad Gigitől – mondta az apja. – Azt hiszem, már épp elég bajba sodorta a nagyanyját. – Én meg azt hiszem, hogy inkább tőletek kell távol tartanom magam – közölte velük Lyra. – Chris, Lyrának igaza van — helyeselt Judith. – Veszélyes lehet. Nekünk nincs testőrünk, aki vigyázna ránk. – Remélem, megérti – fordult Christopher Sam felé. – Az anyám nem lesz már fiatalabb, és aggódunk miatta.
262
Hosszú Búcsú Bárcsak meg tudnánk győzni, hogy inkább nálunk lakjon! – Nekem meglehetősen erős asszonynak tűnik – vont vállat Sam. Mire a szülei végre elmentek, Lyra úgy érezte, menten sikoltozni kezd. Már az ajtót csukta volna utánuk, amikor anyja megszólalt. – Nem adjuk fel. Annyira szeretjük Gigit, és tudjuk, hogy sokkal boldogabb lenne, ha velünk élne. Nem értem, miért küzdesz ellenünk ebben az ügyben. Nem akarunk mást, csak gondoskodni róla. – Nem – mondta Lyra dühösen. – Ti magatokról akartok gondoskodni.
263
JULIE GARWOOD
30. fejezet Lyra zavarban volt és szégyellte szülei viselkedését. Nem tudta megváltoztatni őket, és ezt el is fogadta, de szerette volna, ha Sam nem lesz tanúja szülei felületes érdeklődésének Gigi hogyléte iránt. Képmutatók voltak, és pénzsóvárságuktól Lyra rosszul volt. A közfelfogás szerint a gyerekeknek szeretni kell a szüleiket, és ez volt az a pont, ahol belépett a szégyenérzet. Oly sokszor volt tanúja, hogyan próbálnak szülei pénzt kicsikarni Gigiből, hogy nem tudta őket többé szeretni. Az pedig nem is kérdés, hogy ők sem szeretik a lányukat. Lyrának nem volt könnyű Sam szemébe néznie, miután szülei távoztak, de felszegett fejjel sétált el mellette a konyhába igyekezvén csokiért, Sam természetesen látta, milyen kényelmetlenül érzi magát, ezért megpróbálta elterelni a figyelmét. – Beszeltél már a testvéreiddel? Kérdésével sikerült kizökkentenie a lányt. – Mi? Ó, igen, beszéltem Cooperrel. Owennel együtt úgy vélik, hogy nekem is a farmra kellene mennem, és ott is kellene maradnom, míg, és idézem: „elül ez a vihar". – Aggodnak érted.
264
Hosszú Búcsú –Tudom, és nagyon kedvesen utasítottam vissza a meghívásukat! – Jól tetted – mosolygott Sam. – Nekem is vannak híreim. Megfogta a lány kezét, és lehúzta maga mellé a kanapéra. Az ablak nyitva volt, és a hűvös óceáni levegő meglebbentette a függönyöket. Jó érzés volt csak ülni és hagyni, hogy a szobát korábban megtöltő feszültség lassan semmivé váljon. – Hallgatlak. – Felhívtak a texasi ügynökök, akik elvitték a dobozaidat. Végignéztek minden egyes könyvet, DVD-t és CD-t. Semmi nincs köztük. – A könyvek rengeteg pénzt érnek. – Igen, tudom. A fiúk felértékeltetik. – Kitaláltam a módját, hogyan adhatnám vissza a könyveket azoknak az embereknek, és akkor talán... Sam megrázta a fejét. – Nem a könyvek kellenek nekik. Gondold csak végig. Olyan értékesek lennének azok a könyvek, hogy ölni is megéri értük? Nem, azok a fickók mást akarnak. – Igazad van – mondta elkeseredetten, miután gondolkodott rajta egy percig. – Egy halom könyvért, még ha több ezret is érnek, nem érdemes ölni. Ami azt jelenti, hogy visszaértünk a kezdőkörbe. Mit akarhatnak? – Nem adjuk fel, amíg meg nem tudtuk – biztosította Sam. Gyengéden a vállára vonta a lány fejét, és néhány percig csendben ültek. – Mennyi ideig lesz oda Gigi? – kérdezte Sam.
265
JULIE GARWOOD – Nem tudom. Valószínűleg kilencre vagy fél tízre ér haza. Harlan és a felesége nyilván időben ágyba akarják dugni a gyerekeket. – Hány van nekik? – Öt. – Szóval Gigi úgy segít nekik, hogy munkát ad Harlannek, igaz? Lyra felemelte a fejét, és a férfira nézett. – Ahogy mondod. Harlan jó ideje munkanélküli. Előtte jó állása volt egy építészeti cégnél, de az bezárta kapuit. Harlan nemsokára nyilván talál magának másik munkát, de addig is… – Pánikszobát épít a nagyanyádnak. – Még mindig jó ötletnek tartom. Lyra ismét a férfi vállára hajtotta a fejét. – Sam, meddig maradsz itt, és mikor kapok új testőrt? – Addig semmiképp, amíg vissza nem megyünk Los Angelesbe. Kivisszük Gigit a reptérre, és utána indulunk. De előbb meggyőződünk róla, hogy biztonságban felszállt a gépe. – Menjünk fel! – Azt már nem. Nem jó ötlet. Sam az ölébe emelte a lányt, átkarolta és szenvedélyesen megcsókolta. Lyra nem tudott ellenállni neki, túlságosan finom volt. – Menjünk fel! – ismételte meg Sam a kérést, mielőtt újra megcsókolta. Lyra tucatnyi kifogást is fel tudott volna hozni, miért ne, de a végén csak felmentek. Sam nem hagyta, hogy szégyenlősködjön, és Lyra teljesen átadta magát a férfinak. Sam szerette meztelenül látni a lányt, szerette, ahogy hozzásimul a beteljesedés után. Szerette, ahogy a szeme
266
Hosszú Búcsú elhomályosul, és az ajka duzzadt és vörös a csókjaitól. De gyűlölt felkelni a lány ágyából. Lyra felöltözött, és éppen időben ért le a földszintre ahhoz, hogy ajtót nyisson Giginek. – A vacsora nagyszerű volt, igazán nagyszerű – mondta a nagyanyja, amikor belépett. – Henry atya örült, hogy sokan elmentünk. – Ez kedves. – Mi történt az arcoddal? – lépett közelebb a nagyanyja. Össze van karistolva. – Igazán? – érintette meg az arcát Lyra. Tudta, hogy mitől: Sam borostái. A bűnös ott állt Gigi mögött, vigyorogva. – Lyra, megígértem Henry atyának, hogy holnap beugrasz hozzá egy csekkel, mielőtt visszamennétek Los Angelesbe. – Rendben. Mennyit adjak neki? – Egyelőre százezer megteszi. Lyra nem habozott, nem kérdezett, nem kért magyarázatot. – És Harlan... – folytatta Gigi. – Szeretnéd, ha előre kifizetném, mivel te a farmon leszel? Gigi bólintott, és megmondta, mennyit szánt Harlannek. – Ebben benne van az anyag, amire még szüksége lehet a befejezéshez. Sietnie kell, hogy három héten belül befejezze, mert onnantól megint van állása. – Kapott munkát? – kérdezte Lyra őszinte örömmel. – Saját vállalkozásba kezd, és az első munkája az lesz, hogy kibővíti az egyházi iskolát. Már szörnyen zsúfolt a
267
JULIE GARWOOD hely – tette hozzá. – Holnap, ha Henry atyánál jártok, nézzetek körül. – A templomon és az iskolán is sok munka lesz – fordult Lyra Samhez. – Ez egy szegény egyházközösség – mondta Gigi. – Az emberek nehezen élnek. – Megpuszilta Lyrát, aztán intett Samnek, hogy hajoljon le, hogy ő is kaphasson puszit. – Megyek, lefekszem. – Gigi, hálás lennék, ha ma éjjel a vendégszobában aludna – kérte Sam. – Én majd a kanapén töltöm az éjszakát. – Lyra úgy vélte, ez remek ötlet. – Tudom, hogy Harlan lezárta a területet, ahol dolgozott, de a por akkor is száll, szóval jobb lenne, ha nem a hálószobájában aludna. – De, Sam, nagyon kényelmetlen az a kanapé – tiltakozott az idős hölgy. – Nem gond – nyugtatta meg Sam. – Én bárhol elalszom. – Már áthúztam az ágyneműt – vetette közbe Lyra. Ez persze hazugság volt. Mivel Sam egy pillanatot sem töltött a vendégszobába, az ágynemű természetesen érintetlen volt. Szerencsére Gigi csak fehér lepedőt és ágyneműt tartott. Lyra megvárta, amíg nagyanyja felmegy az emeletre, csak akkor lépett közelebb Samhez. – Nincs több huncutkodás – súgta. – Rendben – ölelte át a férfi, és megcsókolta. – Mit csinálsz? – húzódott el tőle a lány. – Huncutkodom. – Szóval az ellenkezőjét csinálod annak, amit kérek, mi? Talán ki kellene próbálnom rajtad a fordított pszichológiát. – Jól hangzik. Próbáld ki!
268
Hosszú Búcsú A férfi szemében csillogó szikráktól Lyra szíve hevesen megdobbant. – Rendben, Sam, azt hiszem, itt az ideje egy kis léháskodásnak. – Máris – azzal a férfi újra megcsókolta, ezúttal még hosszabban, szenvedélyesebben. Lyra egész testében remegett, amikor végül elhúzódott tőle. – A takaró az ágyneműs szekrényben van Gigi hálószobája mellett. Szinte lehetetlen volt otthagyni a férfit, de Lyra összeszedte minden erejét. Csak később, amikor az ágyában feküdve próbált elaludni, döbbent rá, mennyire szereti a férfit. Eddig sikeresen elzárta ezeket az érzéseket, de többé nem titkolhatta őket, annyira nyilvánvalóak voltak. Nem csoda, hogy szereti. Sam félretett mindent, hogy megvédje őt. Lyra felpaskolta a párnát, majd a feje alá gyűrte abban a reményben, hogy így kényelmesebb lesz. Megpróbálta kitisztítania az elméjét, de sikertelenül. Sam minduntalan visszalopakodott a gondolatai közé. A férfi volt a biztos rév a legnagyobb vihar idején, ő pedig engedelmeskedett a természetnek. Egyszerűen lehetetlen volt rémüldözni, amikor a férfi annyira nyugodt volt, annyira magabiztos, annyira tudta a dolgát. Eszébe jutott, amikor Sam bombát talált a kocsijuk alatt, és mintegy mellékesen odavetette neki, hogy hívja a tűzszerészeket. Egyáltalán nem tűnt rémültnek, így aztán Lyra sem ijedt meg. A férfi úgy vezette el onnan, mintha semmi oka nem lenne az aggodalomra. És amikor a parkban rájuk lőttek, akkor is szilárd maradt.
269
JULIE GARWOOD Száraz humora megnevettette. Ráadásul ő volt a legvonzóbb férfi a világon. Lyrára még sohasem hatott úgy férfi, ahogyan Sam hatott rá. Nem kellett mást tennie, csak ránéznie azzal a csillagszemével, és Lyra máris elolvadt. Nem jött az álom. Nem szabad Samre gondolnia. Megpróbált relaxálni, de egy perc múlva gondolatai visszakanyarodtak a férfira. Többé nem veheti semmibe álmatlansága okozóját. Szerelmes a férfiba! Remek. Ez egyszerűen remek! Lyra dühös volt magára. Ennél nagyobb ostobaságot el sem követhetett volna. Sam soha többé nem nősül újra. Elég csak arra gondolnia, menynyi időbe telt, amíg kimondta a felesége nevét. Nem, ebből sohasem lesz házasság. Ő viszont sohasem tudna együtt élni valakivel házasságon kívül. Azzal megölné Gigit. Nem mintha Sam erre kérné. És ugyan milyen nő az – feltéve, hogy van benne még némi önbecsülés –, aki egész a fővárosig fut egy férfi után, tudva, hogy sosem fogják elkötelezni magukat egymásnak? Legalább egy év is eltelik, mire hasonló gondolatai támadnak. Most miért ilyen gyorsan? Egyáltalán miért aggódik miatta? Úgysem lesz belőle semmi. Szóval, mi van, ha szereti a férfit? Ott vannak neki a ragadozó szülei, akik cápa módra köröznek Gigi körül, és az ő dolga, hogy távol tartsa őket. Egyszer már elráncigálták Gigit bíróságra, és Lyra tudta, hogy ha alkalmuk adódik, újra megteszik. A fivérei segíteni fognak, de a felelősség nagyobb része őt terheli. Amíg Gigi él, Lyra megvédi őt, és gondoskodik róla. Lyra az álláig húzta a takarót, és felsóhajtott. Mindent alaposan átgondolt: Sam jó ember, de nem érdekli egy
270
Hosszú Búcsú komoly kapcsolat, mint ahogy őt sem. Miután ezt így elrendezte magában, végre sikerült elaludnia. Másnap reggel összepakolták a táskájukat, otthagyták a pánikszobán dolgozó Harlant, és kihajtottak a reptérre. Sam és Lyra a biztonsági ellenőrző pontról figyelte, amíg Gigi eltűnik folyóson. Miután elhagyták a repteret, a St. Ágnesbe indultak a csekkel. Fekete reverendájában Henry atya az iskolaudvaron a gyerekeket figyelte. Nyilvánvaló volt, hogy a diákok szeretik. Kezét hátratéve állt, míg a kicsik egymás után kérték: – Engem nézze atyám! Engem nézzen! Lyra odasétált az elsősök egy csoportjához, akik valamiféle ugróiskolát játszottak. Otthagyta Henry atyát és Samet, annyira érdekelte, mit csinálnak. A gyerekek mind el akarták neki magyarázni az általuk kitalált játék lényegét. Mindegyik hang mást mondott, mint az előző, és mire befejezték a magyarázatot, Lyra úgy vélte, ők maguk sem tudják pontosan mit játszanak. Erre megmutatták neki. És miközben a játszótérre felrajzolt jelek körül szaladgáltak és ugráltak, néhány saját szabályt is kreáltak. De ami igazán lenyűgözte Lyrát, az élvezet volt, amellyel a gyerekek megteremtették a saját játékukat. Hirtelen eszébe jutott, miről szóljon a gyerekfilm, és mi legyen a címe: A játék művészete. Nem voltak kézben tartható eszközök, sem számítógépes játékok, amelyeknél órákig kell ülni. Sem elektronikus képernyők. Sem motorizált játékok. Semmi flancos herkentyű. Semmi más, csak a gyerekek
271
JULIE GARWOOD képzelőereje. És az, hogy mennyire élvezték a játékot, önmagáért beszélt. Két kicsi lány kézen fogva kísérte vissza Henry atyához, közben folyamatosan csicseregtek. Sam nézte, hogyan viselkedik Lyra a gyerekek között, akik egymást túllicitálva versengtek a figyelméért. A lány úgy hallgatta őket, mintha mindegyikük mondanivalója lenne a legcsodálatosabb dolog, amit valaha is hallott. Arca ragyogott az élvezettől. Hogyan is tudtak volna ellenállni neki az apróságok? Hogyan is tud ellenállni neki ő?
272
Hosszú Búcsú
31. fejezet Milo iszonyúan haragudott Mr. Merriamre. Lyrát majdnem megölték a támadói, és Milo egy pillanatig sem kételkedett abban, hogy a merénylők Merriam két bábja, Charlie Brody Lon Stack voltak. Berontott főnöke irodájába, odamasírozott az íróasztalhoz, és már rákezdett volna, hogy alaposan megmondja a véleményét, amikor Mr. Merriam átnyújtott neki százdollárosokkal teli borítékot. – Mi ez? – csodálkozott Milo, némileg kevésbé indulatosan. – Annyi gondom akadt az utóbbi időben, hogy elfelejtettem a kifizetni a szokásos illetményét... tudja, a Rooney-ügy kapcsán. – Persze. Köszönöm. – Milo is megfeledkezett a neki járó pénzről. –Valóban őrült időszak volt, –uram bólogatott, és zsebre gyűrte a borítékot. Mr. Merriam mindig készpénzben fizetett, így nem maradt nyoma, hogy Milo neki dolgozik. Milo eleinte azt hitte, főnöke nem tartja őt annyira jónak, hogy felvegye a fizetéslistára, és talán kicsit szégyelli a munkát, amelyet Milo végez később azonban rájött, hogy Mr. Merriam
273
JULIE GARWOOD tulajdonképp szívességet tesz neki. Így, hogy készpénzben kapta honoráriumát, sohasem kellett bevallania a jövedelmét vagy adót fizetnie. Igen, főnöke figyelmes volt hozzá... azaz eddig figyelmes volt hozzá. – Van valami jó híre számomra? — kérdezte Merriam. – Még nincs. Mr. Merriam nem is titkolta csalódottságát. – Az a lemez a végemet okozhatja. Megkértem Charlie-t és Stacket, hogy kutassa át Rooney irodáját. Az irodaépület az ő tulajdona volt, és Charlie szerint az egész egy szeméttelep. A fiúk eddig semmit sem találtak. Úgy tűnik, az irodát is gyújthatom fel. Mi van a lánnyal a kiárusításról? És hogyan lehet biztos benne, hogy senki más nem vitt el egyetlen könyvet vagy DVD-t sem? Abból a sok száz emberből akárki felkaphatott egyet. Elvesztem, Milo, végem van. – Nem – mondta Milo egy kis sajnálatot érezve. – Babs Rooney épp csak megkezdte a kiárusítást, vagy inkább lomtalanításnak mondanám, és az emberek az értékes holmikat vitték. Talán később átnézték volna a limlomot is, ám egy halom régi könyvet senki sem méltatott még csak egy második pillantásra sem. Akkor semmiképpen, amikor síkképernyős tévékre tehették rá a kezüket. – Szerintem feltételezhetjük, hogy az a lemez vagy elégett Rooney házának pusztulásakor, vagy az a lány vitte magával, de még nem nézte meg. Ha látta volna, már rács mögött ülnék. Azt hiszem, itt az ideje, hogy kitakarítsam az irodámat. – Újabb tűz? — kérdezte Milo. – Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne. Három tűz egymás után? Rooney háza, az irodaépület, aztán meg ez? Uram, nem gondolja, hogy a
274
Hosszú Búcsú rendőrség összefüggést fog keresni, és esetleg talál is a három eset között? – Nem, itt nem tűzre gondoltam. Meg kell szabadulnom néhány dologtól. A legtöbbjét meg tudom semmisíteni, de van egy széfem, amely egy balszerencsés esemény helyszínéről származik. A tulajdonos kiesett a huszadik emeletről. Véletlenül ott volt egy nyitott széf, s mivel nekem épp szükségem volt egyre, éltem az alkalommal és elhoztam. Sajnos, akkoriban még nem tudtam, hogy a tulajdonos belevésette a nevét. Találnom kell egy helyet, ahová kidobhatom. – Hogyan tudná bárki is felemelni? – Ez nem hasonlít a Rooney irodájában levőre. Két ember elbírja. Két erős ember. – Nem fél, hogy ellopják? Mr. Merriam gúnyosan felhorkant. – Magának köszönhetően hírnevem van a szakmában, és nem is akármilyen hírnevem, Milo. Ha bárki megpróbálna ujjat húzni velem, tudja, hogy rászabadítom Charlie-t vagy Stacket. Milo tudta, hogy főnöke bóknak szánta megjegyzését, de azzal, hogy összetette Charlie-val és Stackkel, a két újonccal, akik még nem is bizonyítottak, tulajdonképpen megsértette. – A Paraiso parkba kellene vinnie a széfet. Charlie és Stack biztosan mesélt már róla. Mr. Merriam a fejét rázta. – Milyen az a Paraiso park? Milo alaposan megnézte magának a főnöke arcát. Zavartnak látszott. Lehetséges, hogy semmit sem tud a parkról és a lövöldözésről?
275
JULIE GARWOOD Várta, hogy Mr. Merriam mondjon valamit, de az csak bámult rá, mintha szerinte Milo megbolondult volna. Milo erre úgy döntött, hogy főnöke tényleg nem tud a Paraiso parkról, ami egyben azt is jelenti, Charlie és Stack nem számolt be főnőkének arról, hogy követték és megtámadták Lyrát. Ha megölték volna, akkor a lány már nem árulhatta volna el, hová tette a könyveket és DVD-ket, amitől Mr. Merriam biztosan dührohamot kapott volna. Milo tudta, most besározhatná a két férfit a főnök előtt, de aztán jobban belegondolt, és rájött, hogy nem lenne jó ötlet. Ha felfedi, hogy Charlie és Stack kicsúszott az irányítás alól, és Lyrára lövöldözött, akkor Mr. Merriam tudni fogja, hogy ő is ott volt a parkban, azt pedig, hogy magyarázza meg neki? – Megbízhatná Charlie-t és Stacket, hogy temesse el valahol a széfet. Mr. Merriam a székén hintázva töprengett, közben virsli ujjaival az asztalon dobolt. – Hmm, nem gondolja, hogy a város egyszer csak úgy dönt, megtisztítja a területet? – Nem, uram, de ha így történne, az sem számítana. Ha egyszer letörölte az ujjlenyomatait, kit érdekel, hogy megtalálják-e vagy sem, nem igaz? – De igaz – helyeselt Merriam. – Akkor térjünk vissza arra a lányra. Ő egy laza szál, és azt akarom, hogy varrja el. – Dolgozom rajta, de uram, valamit mondanom kell. Csalódott vagyok... igen, csalódott, hogy nem volt elég bizodalma bennem, és nem rám bízta ezt a feladatot. Meglehetősen felzaklatott, hogy Charlie-t és Stacket is bevonta az ügybe. Tudja, a betörés meg a többi. Úgy
276
Hosszú Búcsú érzem, már bizonyítottam, és... – Milo előre betanulta a beszédét, és most dadogva idézte fel. Mr. Merriam zavartan bámult rá. – Mi a csudáról beszél? Most játssza az ostobát? Milo érezte, hogy ismét felszökik a vérnyomása. Mielőtt megismételhette volna a beszédét, megcsörrent Mr. Merriam telefonja. – Ezt fogadnom kell. Milo biccentett. Ő várhat. Mr. Merriam felvette a telefont, és beleszólt: – Várjon! –aztán Milóra nézett. – Ez egy magánbeszélgetés. Milo kifelé menet igyekezett húzni az időt, hátha megtudja, kivel beszél a főnöke. – Azt hiszem, egy kis segítségre lesz szüksége, Milo. Beszélek Charlie-val és Stackkel – szólt utána Mr. Merriam. Milo tudomást sem vett főnöke sértéséről. Vajon miért hiszi Mr. Merriam, hogy neki segítségre van szüksége? És mikor furakodott be Charlie és Stack a belső szentélybe? Amikor Milo beszállt az autójába, addig verte a kormányt az öklével, míg könnybe lábadt a szeme. Mindig is tudta, hogy előbb vagy utóbb elveszti Lyrát, az Ő gyönyörű Bond-lányát, és a Mr. Merriammel folytatott beszélgetés csak megerősítette a hitében. Ha viszonyba keveredne vele, Charlie és Stack biztos megtudná. Amíg Mr. Merriam azt hiszi, a lánynál van az értékes DVD, Lyra élete veszélyben forog, és Milo feladata, hogy megvédje.
277
JULIE GARWOOD Milo nagyon is hajlandó volt feláldozni a jövőjét Lyráért, de talán akad más megoldás is. Egy jó tervre van szüksége. És akkor hirtelen az eszébe jutott. Amilyen egyszerű, olyan briliáns. Hazudni fog.
Mr. Merriam másnap délután telefonált. – Charli és Stack itt van az irodámban, és szívesen segítenek önnek… – Megtaláltam! – bökte ki Milo, mielőtt főnöke még egy szót kiejthetett volna. – Mi? Hogy mit csinált? – Megtaláltam... a dobozokat a könyvekkel, DVD-kel és néhány Cd-vel. – Várjon egy kicsit! Charlie, Stack, Milo megtalálta. Nem kell a segítségetek. Igen, Milo megtalálta – ismételte izgatottan. Amikor Mr. Merriamnek meg kellett ismételnie az újságot a két verőlegénynek, Milo feltételezte, hogy azért tette, mert azok nem hittek neki. Talán az a két ostoba nem feltételezi róla, hogy van annyi sütnivalója, hogy magától megtaláljon néhány ócska könyvet meg lemezt? – Remek munka – dicsérte Mr. Merriam Milót. – Magára mindig számíthatok. Milo, a fülén a telefonnal, dühöngött. Szóval Charlie és Stack már a főnök irodájában üldögél. Mi jöhet ezután? Közös ebéd? Milo nem tehetett róla, de féltékeny volt. Neki kellene abban az irodában ülnie, és a főnökkel ebédelnie, nem annak a két vesztesnek. De tartotta a száját, és egy szóval sem árulta el Mr. Merriarnnek,
278
Hosszú Búcsú hogyan érez. Emlékeztette magát, hogy Lyra sokkal fontosabb, és ezt most érte teszi. Ha most magára haragítja a főnököt, az felborítja az egész tervet. – Az összes könyvet átlapoztam, hátha odarejtette a lány a lemezt, mindegyik DVD-be belenéztem, és az van rajtuk, ami a címkén is áll, filmek meg ilyesmi. Szerintem az ön lemeze elégett a Rooney házát elemésztő tűzben. – Remélem, igaza van. Hol találta meg őket? Milo erre a kérdésre nem volt felkészülve. – Hogy hol találtam meg őket? – kérdezett vissza, ezzel is húzva az időt. – A nagyanyja garázsában – mondta, majd arra gondolva, hogy Charlie és Stack esetleg szintén jártak ott, gyorsan hozzátette: – Nagyon alaposan átkutatattam mindent. Nem olyan helyen voltak, ahol akárki megtalálhatta a volna őket. – Remek munka – ismételte meg Mr. Merriam. – Holnap reggel hozza be az irodába. Ma este sajnos találkozóm van, különben már most idehozatnám. – Mit vigyek be? – A könyveket és a DVD-ket – vidámkodott Mr. Merriam – Mégis mit gondolt, mit szeretnék? – Csak vicceltem – nevetett fel erőltetetten Milo. – Viszlát holnap! Letette a telefont, és megvakarta a fejét. Most aztán honnan szerez régi könyveket meg DVD-ket?
279
JULIE GARWOOD
32. fejezet Lyra jó hangulatban ült vissza a kocsiba. Megvolt a film a film témája, és Henry atya segítségével az elsősök szüleinek aláírását is megszerzi. A jövő héten vagy legkésőbb utána akár kezdheti is a forgatást, feltéve, hogy időben elkészül a forgatókönyvvel, és az első határidőt sem kési le. – Láttad, milyen boldogok voltak azok a gyerekek? – kérdezte Samet.. – Azt láttam, milyen boldog volt Henry atya, amikor átadtad neki a csekket. Azt hittem, csinál egy hátraszaltót abban a hosszú ruhában. – Azt a hosszú ruhát reverendának hívják – nevetett Lyra. Maga elé képzelte a hátraszaltózó atyát, és ellenállhatatlanul mulatságosnak találta a képet. – Azt is csak azt láttam, mennyire jól érezted magad azokkal a gyerekkel. Mit csinálta? – A saját maguk által kitalált játékot játszották, és tényleg élveztem. – Mikorra a kell elkészülnöd ezzel a filmmel? – Újra elolvastam a feltételeket, hogy biztos lehessek benne a könyvet ötödikéig kell postára adnom, ami pénteken van. Kiválasztják a legjobb ötöt, és ha
280
Hosszú Búcsú értesítenek, hogy bekerültem, akkor egy újabb hetem lesz, hogy beküldjem a filmet. – Mennyit kell várnod, hogy megtudd, bekerültél-e a legjobb ötbe? – kérdezte Sam, ráfordulva a főútra. – Maximum hat hetet, szóval bőven lesz időm, hogy elszüljek a filmmel. – De legalább ez idő alatt nem mérgezett levegőt szívsz. – Igaz, és biztosan jobban fogom élvezni, mint a másikat. Meg vagyok lepve, hogy Mahler nekem adott lehetőséget. Nem igazán tartozom a kedvencei közé. – Lyra hallgatón néhány percig, aztán megkérdezte: – Elhajtott tegnap éjjel valaki a ház mellett? – Nem. – Figyeltél? – Igen – villantott fel egy gyors mosolyt a férfi. – Mit gondolsz, miért nem jöttek vissza? – kérdezte, mintha csak arról lenne szó, hogy a bejelentett vacsoravendégek, udvariatlan módon nem jelentek meg a vacsorán. – Talán túl nagy volt a forgalom a ház körül – találgatott Sam, és megpaskolta a lány kezét. – Ne aggódj! Nem fognak eltűnni. Visszajönnek. – Ez nem igazán megnyugtató hír – közölte vele Lyra. Egyik lábát átvetette a másikon. Sam önkéntelenül is oda pillantott, és értékelte, milyen hosszú. Emlékezett rá, milyen érzés volt, amikor ez a formás láb köré fonódott, miközben testük egyesült... Megköszörülte a torkát. Mit is mondanak a pszichiáterek, milyen gyakran gondol egy férfi a szexre? Tíz vagy tizenkét másodpercenként? Mióta Lyrát megismerte gyakorlatilag állandóan a körül forognak a gondolatai.
281
JULIE GARWOOD – Összpontosítsunk arra, amit már tudunk – mondta. – Tudjuk, hogy legalább négy férfink van, akik meg akartak ölni. Kettő közülük börtönben van, és óvadék ellenében sem helyezhetők szabadlábra, és az a kettő, akik betörtek hozzád. Lehetséges, hogy ők jártak Giginél is, de ez csak találgatás – Remélem, igazad van, különben hat emberrel kellene számolnunk, akik az életemre törnek. – Halvány mosolyt erőltetett magára. – Ugye nem hiszed, hogy odakint valaki bérgyilkosokat toboroz ellenem? Sam nevetve váltott sávot. – Mit véthettem ellenük? – kérdezte Lyra újra elkomorulva. – Biztos vagyok benne, hogy ez nem személyes. Tudjuk, hogy a két börtönben lévő Michael Flynn-nek dolgozott. Ez a Flynn ír bevándorló, és már hosszú ideje a Los Angeles-i szervezett bűnözés feje. Pénzmosás, prostitúció, panamázás, de amennyire tudjuk, drogkereskedelemmel nem foglalkoznak. Egészen idáig az ügyvédeinek mindig sikerült kimosnia az ellene felhozott vádak alól. O'Malley nyomozó mesélte, hogy Flynn hajlandó önként bemenni kihallgatásra. – Szeretnék ott lenni, amikor beszélnek vele. Lehetséges? – Nem látom akadályát. Az üveg mögül végignézheted a kihallgatást, de te nem beszélhetsz vele, és azt sem engedjük, hogy téged meglásson. – Ezek szerint arról szó sem lehet, hogy lelőjem. – Az az én dolgom, édesem. – Gondolod, hogy megtudunk tőle valamit? – Nem. – Akkor miért foglalkozunk vele?
282
Hosszú Búcsú – Mert O'Malley nyomozó szeretné ellátni némi információval, aztán meglátja, mit kezd vele. Tudjuk, kik a legfőbb ügyfelei, szóval lehet, hogy kapunk tőle valami iránymutatást. – Sam elővette a mobilját, és megbeszélte, hogy ők is ott lehessenek Flynn kihallgatásán. Amikor a férfi befejezte a beszélgetést, Lyra úgy döntött, hogy másra tereli a szót. – Miért nem mehetek vissza a lakásomba? Testőrrel az oldalamon… – Nem – De miért nem? – erősködött a lány. – Szeretném végigaludni az éjszakát anélkül, hogy felrobbantanának, és a többi lakóra is tekintettel kell lennünk. Jobb, ha senki sem tudja, hol vagyunk. A férfinak igaza van. Lyra sem akarta, hogy bárki megsérüljön. – Rendben – mondta. – Szükséged van valamire a lakásodból? – Nincs. A Giginél lévő szekrényemből pakoltam el tiszta ruhát. – Az egyetemre sem kell visszamennünk? – Ma nem, de... – Lyra tudta, Sam nem fog örülni annak, amit hallani fog. – Ki kell cserélnem a memóriakártyát a parkban. – A fenébe, azt már nem! – csattant fel a férfi. – Nem megyünk vissza oda! – Sam... – Tudom, hogy kíváncsi vagy, és tudni szeretnéd, ki ülteti azokat a virágokat... – Ez több, mint kíváncsiság – érvelt Lyra. – Talán kezdhetek vele valamit a jövőben. Lehet egy rövidfilm témája. Csak egy hetet kérek még.
283
JULIE GARWOOD – Nem! – Csak egy hét, aztán leszerelem a fényképezőgépet, és azzal végeztem. – Nem! – ismételte meg Sam határozott hangon. – Mi lenne, ha új fényképezőgépet vennék, és kicserélném a parkban lévőt? Vehetnék egy olyat, aminek több memóriája van, tartósabb elemmel. Akár két vagy három hétig is készítené a felvételeket, és nem kellene ilyen gyakran kijárnom. – Miért nem olyat tettél ki rögtön az elején, és akkor nem kellett volna folyton a szemétben mászkálnod. – A saját gépemet akartam használni. Olyan szép tiszta képeket csinál. De hajlandó vagyok kicserélni, ha megengeded, hogy néhányszor kimenjek a parkba. – Még meggondolom. Lyra durcásan fészkelődött az ülésen. Sam, attól tartok, mégis rád kell erőltetnem az akaratomat. Egy testőrnek az a dolga, hogy védelmezzen, nem az, hogy megszabja a védence napirendjét. Veled vagy nélküled, de kimegyek a parkba. A férfi nem nevette ki, de Lyra látta rajta, hogy jól szórakozik. – Ez aranyos. – Mi? – kérdezte gyanakodva a lány. – Te, ahogy azt hiszed, hogy rám kényszerítheted az akaratod. Rendben, csak blöffölt, de muszáj a férfinak ezen ilyen jót mulatnia. Lyra az elsuhanó tájat nézte az ablakon át, közben gondolatban listát készített, hogyan segíthetné a nyomozást. Lassan megérkeztek Los Angelesbe. Gondolatai mindegyre visszatértek a kiárusításhoz. Szilárdan hitte,
284
Hosszú Búcsú bárki is akarja megölni, valamilyen módon összefüggésben van a kiárusítással. Az a Flynn, akinek az orvlövészek dolgoztak, nyilván meg vannak győződve róla, hogy van nála valami, ami Flynné. Amikor másodszor is megemlítette Samnek, a férfi csak a fejét rázta. – Semmi sem volt azokban a dobozokban, ami ezt támasztaná alá, emlékszel? – De lehet, azt hiszik, hogy van. Sam a kettőjük ülését elválasztó kartámaszra könyökölt. Lyra megfogta a kezét, és ujjaival végigsimított a hegeken. – Ezeket akkor szerezted, amikor az ablakon át mentél be a házba, hogy kimentsd Alecet? – Nem, azok rögbisérülések. A lány azt hitte, Sam csak kitalálta a dolgot, amíg a férfi fel nem emelte a másik karját. – Ezeket a sebeket szereztem, amikor betörtem az ablakon át. – Ez a karod rosszabbul fest – jegyezte meg Lyra, megérintve a férfi jobb karját. – Nem rögbizel többet, ugye? – Dehogynem. Nagyszerű módja, hogy az ember kiadja magából az indulatait. – Te túl... nyugodt, túl laza vagy ahhoz, hogy ilyen durva játékot játsszál. A rögbisek mind agresszívek és... – Elhallgatott, mielőtt megsértette volna a férfit. – Milyenek? – akarta tudni Sam, miközben bekanyarodott a rendőrségi parkolóba. – Brutálisak – felelte a lány. – Mármint a pályán – pontosított.
285
JULIE GARWOOD – Igen – nevetett Sam. – Azt hiszem, igazad van. – Leállította a kocsit, majd szorosan Lyra mellett haladt, amíg be nem értek az épületbe. – O'Malley az emeleten van – szólt utánuk az egyik rendőr, aki felismerte Samet. Az emelet egy tágas, nyitott tér volt, tele három sorban felállított íróasztalokkal. A nyomozók a számítógépeknél ültek. Volt, aki tanúvallomásokat vett fel, mások a székekhez bilincselt gyanúsítottakkal vesződtek. A falnál két kellemetlen fickó ült, kezüket a hátuk mögött bilincselték össze. Olyan nyelven beszélgettek, amelyet Lyra nem ismert fel. – Vigyétek ezt a kettőt a kihallgatószobába — kiáltotta valaki. – Az orosz tolmács már úton van. Sam hallgatta, ahogy a két férfi vihog, és a nyomozón gúnyolódik. Aztán az egyik mondott valamit, ami mosolyra késztette Samet. Amikor Lyra lassított, hogy körülnézzen az óriási teremben, a férfi megfogta a karját, és maga után húzta. O'Malley nyomozó a terem végében lévő, üvegfalú szobában volt. Amint megpillantotta őket, nyomban kisietett. Miután megérdeklődte Lyrától, hogy van, Samhez fordult: – Flynn-nek csak egy negyedóra múlva kell itt lennie. Korán jöttetek. – Remek. Legalább Lyra meg tudja nézni az egyetem biztonsági kamerájának felvételeit., – Nem gond. Máris elindítom. O'Malley a számítógéphez ment, és a képernyőre hívta a biztonsági kamera felvételeit. A parkoló tűnt fel először, emberek és kocsik jöttek, mentek. Semmi szokatlan mozgás. A nyomozó a kép jobb felső sarkába mutatott. – Ott van, ni – mondta
286
Hosszú Búcsú Lyra közelebb hajolt. A kép nem volt tiszta, de annyit ki tudott venni, hogy egy sötét alak megkerüli a kocsijukat. Az arcát nem lehetett látni, mert esőkabátja kapucniját a fejébe húzta. Néhány másodpercre lekuporodott az autó mellé, aztán felállt és elment. O'Malley visszatekerte a filmet addig a pontig ahol a férfi lekuporodott. – Itt helyezi el a bombát – mutatta. Lyra a fejét rázta. – Nem látom az arcát. Fogalmam sincs, ki ez. – Flynn úton van felfelé – dugta be a fejét egy rendőr az ajtón. O’Malley elzárta a számítógépet, majd átvágott az irodán. Ahogy elhaladtak a nyomozó mellett, aki tolmácsért küldetett, Sam megállt és megnézte a férfi nevét. – Muren nyomozó – szólította meg azok a férfiak, akiket ki akar kérdezni nem oroszul beszélnek. Muren még csak fel sem pillantott. – Már megoldottam. Kösz Samnek ugyan meg volt egy fontos információja, amelyet szerinte a nyomozónak hallania kellett volna, de nem mondta el. Tudta, Muren úgyis hamarosan megkeresi. O’Mallery a kihallgatószobába ment, Lyra pedig követte Samet a megfigyelőhelyiségbe. Az ablakhoz állt, és nézte, ahogy a két férfi bejön. A magasabbik Mr. Flynn ügyvédjeként mutatkozott be, és átnyújtotta a névjegyét O'Malley-nek. Flynn furcsa emberke volt. A füle körül több hajtincs göndörödött, mint a feje tetején. Lyra nem tudta, miért
287
JULIE GARWOOD hitte, hogy Flynn öreg, de a férfi olyan ötvenesnek nézett ki. – Lyra, láttad már ezt az embert? – kérdezte Sam. – Biztos, hogy nem – rázta a fejét a lány. – Hidd el, arra emlékeznék. Flynn húsos ujján egy hatalmas gyűrű vonta magára a figyelmet, és a manikűrözött körmökre terelte a tekintetet. Méretre szabott öltönye olasznak látszott. Nyugodtan modellt állhatna „A bűnözés kifizetődik" plakáthoz, gondolta Lyra. – Ír a fickó – jegyezte meg. – Úgy van – helyeselt Sam. Kopogtak, és az ajtón az a nyomozó lépett be, amelyik az előbb elhajtotta magától Samet. – Uram, kérhetek egy percet magától? – Igen? – fordult felé Sam. – Szeretnék bocsánatot kérni az iménti udvariatlan viselkedésem miatt – nyújtott kezet, és bemutatkozott. – Muren nyomozó. Bill Muren. Tudom, ki maga. A fiúk mondták odakint, és azt is, hogy mekkora... – Elhallgatott, amikor észrevette Lyrát. Sam kezet rázott vele, de nem mondott semmit. – Szörnyű napom volt. Az a két gazember kemény ellenfélnek bizonyult. Ha nem oroszul beszélnek, akkor hogy? – Csehül. – Teljesen úgy hangzott, mintha orosz lenne. Értheti őket egy orosz tolmács? – Nem feltétlenül. Vannak hasonlóságok, de azért két különböző nyelv. – Maga ugye beszél csehül is? – Igen.
288
Hosszú Búcsú – Mintha valamivel szebben sütne a nap. Mit csinál az FBI-nál? Nyelvspecialista vagyok. Muren erre felkacagott. – Most már biztos, hogy csodaszép ez a nap. Hadd tegyem még szebbé. Tudják, hogy megvan a kulcs, de nem hiszik, hogy maga képes lesz kitalálni, mit nyit. – Csak nem mondták... – Huszonhármas terminál, hetes szekrény. Talán meg akarja nézni. – De még mennyire dörzsölgette a kezét Muren. – Amióta magával találkoztam, egyre szebb a napom. – Kinyitotta az ajtót, de még visszafordult. – Ha itt végzett, gondolja, hogy tudna nekem segíteni a kihallgatásnál? Sam bólintott. – Csak nyugodtan maradjon, ameddig kell. A fickók várhatnak. Flynnéknél sem nem történt. Bármilyen kérdést tettek is fel, a férfi mindig konzultált az ügyvédjével, mielőtt válaszolt. Akkor aztán körültáncolta a kérdést, és sohasem adott egyenes választ. – Ha a nyomozó azt kérdezné tőle tetszik-e neki az időjárás, azt is megtárgyalná az ügyvédjével – jegyezte meg Lyra. O’Malley egészen eddig udvarias és visszafogott volt. Két fényképet tett az asztalra Flynn elé. – Ezek a férfiak magának dolgoznak, ugye? – Látta már valamelyiküket? – Nem emlékszem. – Azok a férfiak vannak a képen, akik ránk lőttek ugye? – kérdezte Lyra Samet.
289
JULIE GARWOOD – Igen. Lyra tíz perc után megunta a férfi mellébeszélését, és éppen javasolni akarta Samnek, hogy menjen, segítsen Muren nyomozónak, amikor a társalgás a kihallgatóban érdekessé vált. O'Malley nem volt udvarias többé; agresszív, ellenséges hangot ütött meg. Közölte Flynn-nel, hogy valószínűleg hetente háromszor-négyszer is be kell jönnie kihallgatásra, mivel általában nem minden kérdés jut eszébe, amelyet szeretne feltenni. Azt is mondta Flynnnek, arra készüljön, hogy rengeteg időt kell itt eltöltenie az elkövetkező egy-két hónapban. Flynn ezúttal nem konzultált az ügyvédjével. A gúnyos hanyagság lehullott róla, és üvöltözni kezdett a nyomozóval. Az ír társadalom szégyenének nevezte O'Malley-t, és megfenyegette, hogy beperli zaklatásért. Flynn ügyvédje megfogni a karját, hogy megnyugtassa, de a férfi lerázta magáról. – Ismer egy Lyra Prescott nevű nőt? – kérdezte O'Malley, akit szemmel láthatóan nem félemlített meg Flynn handabandázása. Flynn szeme alig észrevehetően összeszűkült, de Sam így is meglátta, akárcsak O'Malley. – Szóval tudja, ki az. – Sohasem hallottam róla. – A két verőembere – kopogtatta meg ujjával a fényképeket O'Malley – megpróbálta megölni őt és a vele lévő FBI ügynököt. Ezért nagyon sok évet kaphatnak. – Végeztünk – állt fel az ügyvéd. – Megtalálom a kapcsolatot a két fickó és maga között, és akkor maga velük együtt bukik – figyelmeztette O'Malley Flynnt.
290
Hosszú Búcsú Flynn meglökte az ügyvédet, hogy mozgásra bírja. – Michael, menjünk! – Holnap ismét találkozunk, fiúk, és valószínűleg holnapután meg azután is. Majd értesítem magukat. Ne tervezzenek semmit. – Beperelem magát... – Csak rajta! – mondta O'Malley. Miután Flynn és az ügyvédje távoztak, O'Malley kinyitotta a megfigyelőhelyiség ajtaját. – Látták Flynn arcát, amikor megemlítettem neki Lyra nevét? – kérdezte mosolyogva. – És miért örül ennek annyira, nyomozó? – nézett rá kérdőn Lyra. – Feltételezzük, hogy Flynn valamiféle adósságot vagy szívességet fizet vissza valaki más számára. Semmi más módon nem tudjuk magához kötni. Mindabból, amit eddig megtudtunk azt szűrtük le, hogy nincs kapcsolata senkivel Flynn emberei közül. – Szívesség? – Ebben reménykedünk. Ha megfelelő nyomást tudnánk rá gyakorolni, talán szóra bírhatnánk. Úgy fest a dolog, hogy több embere is dolgozik az ügyön. Kettő börtönben van, és legalább még kettő szabadlábon. Ez nagyon sokba kerül neki, és egyáltalán nem gazdaságos. – Gondolja, hogy kiszáll? – Nem, azt reméljük, hogy elbeszélget az illetővel, bárki legyen is az, aki a segítségét kérte.
291
JULIE GARWOOD
33. fejezet Lyra örült, hogy visszatértek a rejtekhelyre, amely rejtekhely létére meglehetősen kényelmesnek bizonyult: minden vadonatúj volt benne, és saját lakásától eltérően itt sohasem rúgott bele semmibe, mivel rengeteg hely akadt. Lezuhanyozott, felvette selyem hálóingét és köntösét, aztán lement, hogy az ebédlőasztalnál a forgatókönyvén dolgozzon. Most, hogy pontosan tudta, mit akar, az ötletek gyorsan jöttek egymás után. A szabályok szerint a film nem lehet több tízpercesnél, ami nem hangzott valami soknak, de egy kezdő, reményteli filmesnek tíz órával is felért. Minden másodperc számít. Tizenegykor zárta el a számítógépet. Sam, aki alig néhány perccel azelőtt érkezett a hátsó udvarról, a konyhában volt. – Mit csináltál odakint? – kérdezte Lyra. – Csak ellenőriztem. – Mit ellenőriztél? – Az udvart – felelte, majd felhúzta a szemöldökét a lány ruhája láttán. – Tetszik, ami rajtad van, de... – De mi? – Jobban tetszene, ha levennéd.
292
Hosszú Búcsú – Lefekszem. – Lyra lassan sarkon fordult, és a lépcső feli indult. – Te is jössz? – kérdezte, csábító pillantást vetve rá a válla fölött. Sam ellenőrizte, hogy minden ajtó be van-e zárva, mielőtt nekivágott a lépcsőnek. Odafent gyorsan lezuhanyozott, majd törülközőbe burkolózva bekopogott Lyra ajtaján. – Ki az? Sam benyitott, aztán besétált a szobába. Lyra az oldalán feküdt, fél könyökre támaszkodva. Egy szót sem szólt, felemelte a takarót. A köntöst és a hálóinget már levetette. Amikor Sam magához ölelte, a lány felsóhajtott a gyönyörűségtől. Lyra akart lenni a hódító. A hátára döntötte a férfit, és a csípőjére ült. Tekintetük egymásba kapcsolódott, miközben keze lassan vándorolt lefelé a férfi testén. – Fantáziáltál mostanában rólunk? – kérdezte, hangja nem volt több rekedt suttogásnál. Ujjai körberajzolták Sam köldökét. – Én igen. Akarod, hogy megmutassam? A férfi nagyot nyelt. Lyra ezt igennek vette, és csókolgatni kezdte. Miközben nyelve játékosan csiklandozta, ujjai az őrületbe kergették, érintése pedig annyira felkavarta, ahogy nő még sohasem azelőtt. Amikor mindketten a mennyekbe repültek, a lány a férfira omlott. Miközben a haját simogatta, és próbálta csillapítani heves szívverését, mély álomba merült. Sam a lelke mélyéig megrendült. Lyra annyira szerető és odaadó volt! Egyáltalán nem szégyenlősködött. Beth szerető feleség volt, de sohasem kezdeményezett. Sam még csak hasonlót sem élt át vele. A két nő rettenetesen különbözött.
293
JULIE GARWOOD Tisztában volt vele, Lyra nem lett volna ennyire szenvedélyes, ha nem lenne fontos számára. Lehet, hogy a lány beleszeretett? Ugyan mije van, amit felkínálhatna neki? – borongott Sam. Lyra megérdemli, hogy olyasvalakibe szeressen bele, aki hallandó megosztani vele az életét, márpedig ő, Sam megfogadta, hogy soha többé nem nősül. Még mindig fájt Beth elvesztése. Ha valami történne Lyrával, azt nem tudná elviselni. De hogyan hagyhatná el? Sam úgy aludt el, hogy nem talált választ a kérdésére. Másnap délelőtt Lyra a forgatókönyvén dolgozott, Sam pedig telefonálással és számítógépezéssel töltötte az időt. Sam nem volt elégedett a nyomozás állásával, és bosszankodva járkált fel s alá, miközben végiggondolta a lehetőségeket. O'Malley figyeltette Flynn telefonját, és remélte, a dühös ír elköveti azt a hibát, hogy valamelyik hívásával elárulja, miért is lett Lyrából célpont. Lyra lezárta a laptopot, és nagyot nyújtózott. Teljesen elmerevedett. – Mintha egy hónapja mozogtam volna utoljára. Senki sem tudja, hol vagyunk. Gondolod, hogy elmehetnénk egyet futni? A futás ötlete Samnek is tetszett. – Meleg van odakint, de benne vagyok, ha te is. Sam általában nyolc kilométert futott hétköznap reggelente, és a dupláját a hétvégeken. Vele ellentétben Lyra megelégedett öt kilométerrel, ám eltökélte, nem fogja lelassítani a férfit, ezért végig lépést tartott vele. Mire visszaértek, ruhájából facsarni lehetett a vizet, és úgy kifulladt, hogy alig kapott levegőt.
294
Hosszú Búcsú – Jól vagy? – kérdezte Sam a kivörösödött arc láttán, felemelte a pólója alját, és megtörölte verejtékes homlokát. – Jól – zihálta a lány. – Meg lehet főni odakint. Lyra nedves ruhája a testére tapadt. Sam alaposan végig mérte. – Úgy látom, te meg is főttél. Menjünk fel, hogy lehűthesd magad – fogta meg a lány kezét, és a lépcső felé indult vele. Odafönt megnyitotta a hideg vizet, előbb levetkőzött, csak aztán hámozta ki a lányt a ruháiból. Együtt álltak a zuhany alá, és hagyták, hogy a hideg vízsugár lehűtse őket. Később Lyra a mosogatónál állt, és egy almát szeletelt. – Van valami terved délutánra, Sam? – kérdezte. – Te vagy a tervem – lépett mögé a férfi, és megcsókolni a nyakát. Aztán átnyúlt a lány válla fölött, elvette az egyik almaszeletet, és a szájába dobta. – Nem bánnád, ha elmennénk itthonról? Szeretnék egy új fényképezőgépet venni, meg néhány kiegészítőt. A gép egy egész hónapig lenne képes felvételeket készíteni, de csak egy-két hétre raknám ki. – Rendben, ha megígéred, hogy nem mész előbb ki a parkba, ha mégis, csakis a testőröddel együtt. A testőröddel együtt. Finom célzás arra, hogy a férfi hamarosan elmegy. – Megígérem. Mivel arra készültek, hogy szemétben gázoljanak, Lyra felszaladt a szobájába, hogy átöltözzön. A sortját farmerre cserélte, zoknit húzott, es kiment a garázsba a bakancsáért. Nem sok időt töltöttek a fotósboltban. Lyra
295
JULIE GARWOOD pontosan tudta, milyen típust akar, és előre telefonált a boltba, hogy biztosan van-e nekik ez a fajta. Két plusz csomag elemet is vett, és már vissza is ült a kocsiba, mielőtt Sam az időre figyelmeztette volna. A fotósbolt tulajdonosának javaslatával és a használati utasítás segítségével Lyra összeszerelte a gépet, mialatt a Paraiso park felé tartottak. Amikor megérkeznek, nem is kell majd mást tennie, mint a régi gépet kicserélni az újra, és bekapcsolni. – Könnyű, mint az egyszeregy– ahogy Gigi szokta mondogatni, amikor Lyra a házi feladat miatt panaszkodott. – Mit mondtál? – kérdezte Sam. – Semmi fontosat. Csak egy pisztolyod van? A férfi nem válaszolt, helyette elárulta, hogy végre kiírta a kadétoknak tartandó előadás időpontját. – Los Angelesben vagy San Diegóban? – Először Los Angelesben, aztán másnap korán reggel átautózom San Diegóba, megtartom az előadást, és még aznap éjjel visszarepülök Washingtonba. Lyra úgy érezte, mintha valami súlyos teher nehezedne a mellkasára. Szerencsére éppen másfelé nézett, amikor Sam közölte vele az újságot, így képes volt úrrá lenni magán, mielőtt visszafordult volna a férfi felé. – Új testőröm lesz? – Igen. – Mikor? – Még nem tudom biztosan. Talán holnap reggeltől. Ha most Sam azt mondja: ha egyszer Washingtonban jársz... Lyra biztosra vette, hogy elsírja magát.
296
Hosszú Búcsú Miután a férfi elmegy, le is zárja az egész ügyet. Véglegesen. Képtelen lenne elviselni, hogy hébe-hóba találkoznak, vagy egyszer csak összefut vele, amikor egy másik nő van az oldalán. Lyra nem haragudott Samre, elvégre nem ő kényszerítette, hogy szerelembe essen vele, és sohasem közeledett volna hozzá, ha ő nem bátorítja. Túljut majd rajta. Ez biztos. Beleveti magát a munkába, és végül csak elfelejti Samet. Mintha ez megtörténhetne! Hirtelen elfogta a harag. Senkit sem hibáztathat, csak magát, vonta le a következtetést. Nem fog bűntudatot kelteni a férfiban, de elbúcsúzni sem fog tőle, az egyszer biztos. Az már túl sok lenne neki.
297
JULIE GARWOOD
34. fejezet Milónak gondot okozott, hogy honnan szerezzen régi, dohos könyveket. A régi DVD-ék és CD-ék nem jelentettek problémát. Az évek során éppen eleget emelt el a boltokból, most csak tokba kell raknia. Na de a könyvek… Aztán hirtelen eszébe jutott. Könyvtár! Ott összeszedhet néhány régi kiadványt, belerakhatja egy zacskóba, aztán egyszerűen kiviszi a könyvtáros orra előtt. Milo nyolcéves kora óta nem volt könyvtárban, így mit sem tudott a változásokról. Fogalma sem volt a detonátorok létezéséről és arról sem,hogy egyetlen könyvet sem tud észrevétlenül kivinni a könyvtárból, ha az nincs lepecsételve, de nyomban tudomást szerzett róluk, amint átlépett a fémkapun, és a hangos sípolásra rohanni kezdtek felé az emberek. Mint kiderült, a könyvtárosokat is alaposan alábecsülte. Egyáltalán nem hasonlítottak a régi filmeken látottakhoz. Nem, a nők nem kis kontyban viselték a hajukat, és nem járkáltak körbe randa, fekete, vastag talpú fűzős cipőjükben. Az a kettő, akivel összeakadt, igazi bombázó volt, és ha nem próbált volna meglógni
298
Hosszú Búcsú előlük két tömött bevásárlószatyorral, biztosan megpróbálta volna randira hívni az egyiküket vagy mindkettőjüket. A mindenit, ezek a nők aztán szerették a könyveket, és eszük ágában sem volt akár egyet is kiengedni a markukból küzdelem nélkül. Milo attól való félelmében, hogy még a szuszt is kiverik belőle, ha elkapják, végigrohant a könyvsorok között, A-tól D-ig, aztán E-től G-ig. Úgy tűnt, lassan bekerítik a szabadpolc részen, amikor lelassított, hogy levegőhöz jusson. Végül zihálva elejtette a két szatyrot, és rohanni kezdett a kijárat felé, átugrotta a fémkaput, hogy kijusson, mielőtt több biztonsági gyűlne oda. Most mi legyen? Szerencsére Milónak gyorsan eszébe jutott egy újabb briliáns ötlet. Új könyveket vesz, és addig rúgja-pofozza körbe-körbe a házban, míg olyanok nem lesznek, mint a régiek. Tudta, hogy a bevásárlóközponttal szembeni utcában van egy nagy könyvkereskedés, ezért odaautózott, és megkérdezte az információs pult mögött ülő fiatalembertől, van-e olyan új könyvük, ami réginek néz ki. – Tessék? – kérdezte a férfi háromszor is, mielőtt megértette volna. Akkor aztán nemmel válaszolt. Mint kiderült, mégis tudott segíteni Milónak. Elvitte a klasszikus részlegbe, ahol némely könyvnek pontosan olyan sötét borítója volt, mint azoknak, amelyeket Lyra magával vitt a kiárusításról. Az eladó hozott neki egy kosarat, és felajánlotta, hogy segít a könyvek keresésében. – Nem kell, csak régi kinézetű könyvekre van szükségeim – mondta Milo, és elkezdte leszedni a köteteket a polcról.
299
JULIE GARWOOD Az eladó magára hagyta, Milo pedig körbejárt, és a kosarába tett mindent, aminek sötétebb borítós vagy dombornyomásos volt. A könyvtárban megtanulta a leckét. Tudta, nem lophatja el a könyveket, mert látta, hogy a boltnak ugyanolyan biztonsági rendszere van közvetlen a kijáratnál. Micsoda világ az, ahol a könyveket is védeni kell a tolvajoktól? – gondolta. Két kosarat is megtöltött, és amikor fizetett – természetesen készpénzzel –, megemlítette a pénztárosnak, hogy méltóbb régi könyvre lenne szüksége. A nő adott neki két üres dobozt, és javasolta, hogy próbálja meg a Nall és a Nyolcvankilencedik sarkán lévő antikváriumot. Mivel Milo még életében nem vett könyvet, a dolog teljesen új volt számára. Nem bánta volna, ha a pénztáros még azelőtt beszél neki az olcsó használt könyvekről, mielőtt kiadta azt a sok pénzt az újakra. Az antikváriumban pontosan azt találta, amire szüksége volt. Most sem érdekelte, milyen cím van a könyvekre írva. Csak azzal törődött, hogy a borító minél régebbinek látsszon. A pultra lette a könyveket, és türelmetlenül toporogva várta, hogy elmehessen. A keret nélküli szemüveget viselő, és hosszú, és ápolatlan hajú pénztáros nem kapkodta el, és minden egyes címet elolvasott, mielőtt áthúzta volna a leolvasó fölött. – Nézzük csak, mi van itt nekünk – mondta, és megfordította a könyvet a vonalkódot keresve. – A bilire szoktatás alapjai. – Olvasta, majd áthúzta a leolvasó felett. – Megvan – mondta, és a következőért nyúlt. – Lady Chatterley szeretője. Megvan. – Felvett még egyet. – A változókor megpróbáltatásai. Megvan. – Eklektikus gyűjtemény – nézett fel kíváncsian Milóra. – A maga
300
Hosszú Búcsú számára lesz? Milónak nem tetszett a férfi lekezelő viselkedése. – A legkülönbözőbb dolgok érdekelnek. Csak siessen már! – förmedt rá. Milo két teli szatyorral hagyta el a boltot, és a könyveket átrakta a könyvkereskedésben kapott üres dobozokba. Lezárta a csomagtartót, és felkészült, hogy lenyűgözze a főnökét. A hiányzó könyvek és CD-k megtalálása majd emlékezteti Mr. Merriamet, hogy Milóra mindig számíthat. Elképzelte, mekkora dicséretet kap főnökétől, és szinte sajnálta, hogy nem tudja ott helyben felhívni, és elmondani neki, hogy úton van a könyvekkel. De szigorúan tilos volt a főnök irodájába vagy a mobiljára telefonálni. Milónak várnia kellett a tömjénezésre.
Mr. Merriam látni akarta a parkot, amelyről Milo beszélt. Ideális helynek hangzott arra, hogy az ember ott szabaduljon meg néhány terhelő bizonyítéktól. Mint például egy széf. A széfet az irodájában tartani egyre kockázatosabbá vált. Természetesen el volt rejtve az idegen szemek elől, de Mr. Merriam aggódott, hogy egy napon megjelenhet egy rendőr, házkutatási paranccsal a kezében, és megtalálja. Meg kell szabadulnia tőle, amilyen gyorsan csak lehet. Charlie-t és Stacket elküldte, hogy vegyenek ponyvát, Clorox törlőkendőt és gumikesztyűt. – Ne felejtsétek el, hogy három pár fekete bőrkesztyűt is hozzatok – emlékeztette őket. Amikor a két férfi visszatért, Charlie leterítette a ponyvát a padlóra, Stack közben kulcsra zárta az ajtót. 301
JULIE GARWOOD Mind a három ember ereje kellett hozzá, hogy a széfet a ponyva közepére tegyék, aztán Charlie és Stack gumikesztyűt húzott, és elkezdte letörölgetni a széfet. Amikor végzett, Charlie a furgonjával a hátsó ajtóhoz állt, aztán átvették a fekete bőrkesztyűt és lecipelték, majd nagyokat nyögve kocsira tették a páncélszekrényt. A Paraiso park olyan volt Mr. Merriam számára, mint valami megvalósult álom. Annyira boldog volt, hogy még a bűz sem zavarta. – Hajts át a domb túlsó oldalára, hátha jön valaki szemetet lerakni. Úgy látom, itt elől több a szemét. Gondolom, az emberek sajnálják az időt, hogy hátra kerüljenek. Látjátok ezt? – kérdezte néhány perc múlva. – A virágok még ezen a trágyadombon is kihajtanak. Menj előre, és ott parkolj le. Az alá a dombocska alá rejtjük a széfet, ott a virágágyás túloldalán. Amikor kiszálltak, jó alaposan körülnéztek, miközben ismét felvették a bőrkesztyűt. – Figyeljetek oda, hogy a ruhátok ne érjen hozzá a széfhez, nehogy elemi szálakat hagyjon rajta. Nem akarom, hogy bármi is hozzám vezessen. Öregember módjára csoszogva cipelték át a páncélszekrényt a kertecskén, letaposva a virágokat, amerre mentek. Elérték a magas szemétdombot, amelynek a tetején egy szakadt és foltos matrac billegett. – Rendben, dobjuk le itt, de vigyázzatok a lábatokra! Miután sikerült a földre tenni a széfet, ráhúzták a matracot. Mr. Merriam visszasétált a furgonhoz, közben lehámozta mgáról a bőrkesztyűt. Felnézett a kék égre, és arcát megfürösztette a napfényben, közben
302
Hosszú Búcsú megkönnyebbülten mosolygott. Visszanézett, hogy meggyőződjön róla, valóban nem látszik a páncélszekrény az azt körülvevő szeméthalomban. Soha senki nem fogja megtudni, hogy ott van. És ami még jobb, soha senki tudja kapcsolatba hozni vele.
303
JULIE GARWOOD
35. fejezet Sam és Lyra a park felé hajtottak, amikor Lyrának telefonált a gondnok. Rossz hírei voltak. – Valaki barbár módon összetörte a kocsiját – kezdte Minden ablakot betört, még a hátsót is. Tele van minden üveggel – tette hozzá. – Azt hiszem, bárki tette is, kalapácsot használt. Az ajtókat is behorpasztotta. Lyra megköszönte a gondnoknak, hogy telefonált, majd az ölébe ejtette a telefont. – Vissza kell fordulnunk. – Mi a baj? – kérdezte Sam, gondterhelt arcát látva. Lyra beszámolt a hívásról, majd hozzátette: – Azt hiszem, el kell vontattatni a kocsimat. – Először is be kell jelentened a rendőrségen, és le kell fényképezned a biztosító számára. O'Malley is látni szeretné, az biztos. Szólnunk kell neki. Lyra a hátralevő úton némán, magába roskadva ült. Amikor a parkolóhoz értek, Sam jókora távolságban állt meg és ráparancsolt a lányra, hogy a kocsiban várjon. A harag könnyeket csalt Lyra szemébe, amikor meglátta az összetört autót. Forrt a dühtől.
304
Hosszú Búcsú – Most már tényleg kezdem elveszteni a türelmem. Lábával idegesen dobolva figyelte, ahogy Sam körbejárja az autóját, lehajol, hogy benézzen alá. Mi van, ha hozzáér, es bumm, a kocsi felrobban? Sam is darabokra szakad. – Sam, hagyd ezt a tűzszerészekre! – ugrott ki a lány a kocsiból. – Szállj vissza a kocsiba, Lyra! – A fenébe! – morogta a lány. – Ha felrobbansz, biz' isten, nagyon dühös leszek. Sam befejezte a külső vizsgálatot, vigyázott, nehogy hozzáérjen és elkenje az ujjlenyomatokat. Óvatosan benyúlt a sofőr felöli ablakon, és kinyitotta az ajtót. Félresöpörte az üvegtörmeléket, és behajolt a kocsiba. Talált egy rózsaszín tokba bújtatott napszemüveget az ülés alatt, és egy CD-t két ülés közé szorulva. Az anyósülés alatt egy DVD lapult, a csomagtérből pedig egy vékony verseskötetet húzott ki. A talált holmit odavitte Lyrának. – Ó a napszemüvegem! Mennyit kerestem! – Mi ez? –előbb a könyvet nézte meg, aztán a DVD-t és a CD-t. Némi töprengés után rádöbbent, mit is tart a kezében. – Arról az udvarról hoztam el ezeket. A kocsiban minden repült, amikor az autópályán elém vágott egy autó, és fékeznem kellett. Ezek biztosan akkor kerültek az ülés alá. Nem vettem észre, amikor a többit bedobozoltam, hogy elküldjem a farmra. – A CD-re nézett, de nem ismerte az énekest. A szeme elé emelte a DVD-t – Afrika királynője – olvasta fel a címet. – Még soha nem láttam, pedig imádom Humphrey Bogartot. Akarsz este mozizni velem?
305
JULIE GARWOOD – Jól hangzik – biccentett Sam. – Azt hiszem, ezek a vandálok nem azok a gazemberek lehettek, akik a kiárusításon szerzett dolgaidra hajtanak. Nálad vannak a kocsikulcsok? Leadjuk a gondnoknál, hogy vontattassa el az autód. Elintézték a szükséges hívásokat, és végre útnak indulhattak a park felé. Sajnos, kifogták a csúcsforgalmat, ami Los Angelesben olyan volt, mint a pamplonai bikafuttatás. Ha nem tartja az ember az iramot, menthetetlenül összetörik. A 405-sön 100 kilométer per órás sebességkorlátozás volt, de a legtöbb sofőr úgy vélte, ez csak egy javaslat. A sávokat folyton váltogatok meg a másik kocsira rátapadok annyira feszültté szokták tenni Lyrát, hogy mire lekanyarodott az autópályáról, általában görcsösen szorongatta a kormánykereket. Úgy tűnt, Samet nem zavarja a forgalom. Ha jobban végiggondolta, kevés dolog akadt, ami Samet zavarta. Elképzelte, amim a férfi sorra fellöki az embereket a rögbipályán. A kép annyira nem vallott rá, hogy Lyra önkéntelenül is elmosolyodott. Lyra kicserélte a fényképezőgépeket a parkban. Sam egész idő alatt a pisztolyán tartotta a kezét, úgy figyelt. Senki sem járt arra, amíg a parkban voltak. Ami azt illeti, majdnem kísérteties volt a csend. Elég erős szél fújt, és ahogy keresztülsüvített a szemétdombok között, felfelkapott néhány papírt, hogy aztán egy másik domb tetején ejtse le. Sam fellélegzett, amikor végre maguk mögött hagyták a parkot. Hét óra körül érkeztek vissza a rejtekhelyre. Két pizzát is hoztak magukkal Lyra egyik kedvenc pizzázójából. Éppen „egyet fizet, kettőt kap" este volt, és mindegyik pizza mellé egy nagy üveg diétás kóla is járt. Annyi
306
Hosszú Búcsú élelmük volt, hogy egy hadsereget is jóllakathattak volna. Lyra letette a dobozokat a konyhaasztalra, fontolóra vette, hogy csinál salátát, aztán úgy döntött, hogy mégsem. – Szeretnél filmet nézni, mialatt vacsorázunk? – Persze. A pizzát átvitték a nappaliba, a dohányzóasztalra. Sam kényelmesen hátradőlt a kanapén, és várta, hogy a lány a lejátszóba tegye az Afrika királynőjét, helyette azonban Lyra a laptoppal az ölében telepedett mellé, és a legutóbbi memóriakártyát tette be a gépbe. – Több ezer képem van – magyarázta –, de az a jó, hogy gyorsítva nézhetem, amíg nem jön egy kocsi vagy egy ember, akkor aztán lelassítom. Két olyan kártyám is van, ahol egyetlen személy sem látható. Nem bánod, ha belenézek, mielőtt beraknánk a filmet? – Nem, csak rajta. – Karját a háttámlára tette, és várt. Lyra hátrább billentette a képernyőt, hogy mindketten láthassák, aztán elindította a felvételt. Amikor meglátta a furgont, gyorsan megnyomta a szünet gombot, aztán visszatekerte, hogy újra megnézze a képeket. – Gondolod, hogy valaki a kertet jött gondozni? – kérdezte Sam. – Inkább arra tennék, hogy a furgon tele van szeméttel, és itt akarnak megszabadulni tőle – felelte Lyra. – Mindjárt megtudjuk. Kivett két szelet pizzát a dobozból, és az egyiket a férfinak nyújtotta. Mindketten a dohányzóasztalon pihentették a lábukat, és hátradőltek a kanapén, válluk összeért. Lyra jól érezte magát a férfival, és természetesnek tűnt, hogy ilyen közel ülnek egymáshoz,
307
JULIE GARWOOD mintha hosszú évek óta egy pár lennének, akik közös esti programot csináltak. Hogy meg ne feledkezzen arról, ez csak ideiglenes, gyorsan megszólalt, tönkretéve az illúziót. – Holnap reggel elmész? – Beszéltem Aleckel, és küld egy másik testőrt, aki felvált. Holnap korán itt lesz. – Jó motyogta maga elé Lyra, egy mély, megnyugtató lélegzet után. A lány újraindította a képeket. A felvételeken három férfi szállt ki a furgonból, kesztyűt húztak, ami nagyon is értelmes cselekedetnek számított, tekintve a környezetet. Az egyik férfi öltönyt és felöltőt viselt, ami eléggé feltűnő volt a harmincfokos melegben. A következő néhány képen a férfiak aggódó arccal nézegettek körül. – Ugyancsak idegesnek látszanak – jegyezte meg Lyra. – Talán mégis meggondolják magukat. Ekkor előkerült a páncélszekrény. A három férfi feszültnek látszott, amint a széfet cipelte. Amikor azok a képek következtek ahol a férfiak átgázolnak a kerten, letaposva a virágokat, Lyra felegyenesedett. – Egyáltalán nem zavarja őket, hogy letiporják a virágokat? – kérdezte méltatlankodva. – Illegális szemétlerakók – emlékeztette Sam. – Nem törődnek holmi virágokkal. Igaza volt, de ettől Lyra haragja nem múlt el. – Remélem, elkapják őket. Látták, hogy a férfiak a matrac alatt hagyják a páncélszekrényt. A következő képen visszafelé tartanak a furgon felé, a felöltős megáll, és az égnek fordítja az arcát. A kamera tökéletes képet készített róla. A
308
Hosszú Búcsú következő fotókon a férfiak beszállnak a furgonba és elhajtanak. – Menj vissza! – kérte Sam. – Meg akarom nézni a rendszámát. Lyra visszaugrott néhány fotót, magában örülve, hogy talán elkapják és felelősségre vonják a fickókat. Sam felkapott egy tollat, és a pizzásdobozra felírta a furgon rendszámát. – Nem bánod, ha készítek egy másolatot a kártyáról? Szeretném elküldeni a képek egyikét-másikát. – Persze, csak nyugodtan. Miután Lyra befejezte a képnézegetést, Sam magával vitte a memóriakártyát a saját laptopjára, hogy lemásolja. A lány közben behelyezett egy másik kártyát, és végigpörgette, de semmi érdekeset nem talált rajta. Nem értette, miért nem tért vissza az a valaki, aki eddig gondozta a kertet. Hol lehet? A helyére tette a memóriakártyát, s míg Sam a számítógépén dolgozott, ő elővette a forgatókönyvet. Tetszett neki, amit eddig írt. Hozzáírt még egy mondatot az elejéhez, kiegészítette a jelenetek listáját, és remélte, hogy elég olyan felvétele lesz a gyerekekről, amelyek beleillenek a tervébe. Amikor az órára nézett, megdöbbent. Már két és fél órája itt ül. Sam még mindig az asztalnál volt, szeme a képernyőn. Lyra nem akarta zavarni, így aztán betette a laptopot a hátizsákba, és a sarokba állította. Az Afrika királynője még mindig ott feküdt a dobozban a televízió tetején, várva, hogy lejátsszák, de túlságosan késő volt már a mozizáshoz, és Lyra tudta, kizárt dolog, hogy ébren végig tudja nézni a filmet. Így aztán búcsúszó nélkül, némán felment az emeletre. Megmosakodott, fogat mosott és a köntösét
309
JULIE GARWOOD felvéve átment a hálószobába. Szilárdan eltökélte, hogy aznap éjjel nem szerelmeskedik Sammel, de ajtót azért nyitva hagyta. Talán valami tudatalatti remény vezérelte. Kimerülten zuhant az ágyra. Az őrült helyzet okozta feszültség és aggodalom lassan felőrölte az idegeit. Épp elég bonyodalom volt így is az életében, semmi szüksége nem volt rá, hogy a Sam iránti érzések is nehezítsék a mindennapjait. Hiba volt viszonyba keveredni Sammel. Egyetlen vigasza az volt, hogy a férfi másnap elmegy. Mobiltelefonja jelezte, hogy üzenete érkezett. Arra gondolva, hogy Sidney az gyorsan felkapta. Két üzenete is jött: egy az anyjától, egy az apjától. Anyja azt írta, hogy a férjével elhatározták, eladják Gigi San Diegó-i házát. Azt tervezték, hogy a következő hétvégén felértékeltetik a házat. Az apjától érkezett üzenet megerősítette a hírt hozzátette, hogy legalább nyolcázezer dollára számítanak a házeladásból, amit betesznek a bankszámlájukra, úgymond a biztonság kedvéért. Gigi vagy a farmon fog élni, vagy velük La Jollában. A szüleinek nyilván új ügyvédje van, gondolta Lyra, és most új tervet kovácsolnak, hogy megszerezzék anyjuk pénzét és tulajdonát. Lyra a négyszavas választ küldött nekik: Nem Gigié a ház. Nagyot ásított, és a hasára fordult. Úgy aludt el, hogy azon töprengett, vajon hogyan fogadják azok az emberek a hírt. Remélte, hogy rosszul.
310
Hosszú Búcsú
36. fejezet Lyra mélyen aludt, amikor Sam bebújt mellé az ágyba. A lány nyilván megérezte a közelségét, mert azonnal hozzásimult Sam megpuszilta a vállát, aztán átkarolta a derekát, és ö is álomba merült. Reggel hatkor kopogásra ébredt. Felkapta a farmerját, botladozva belebújt, aztán a pisztolyáért nyúlt. Az ajtót halkan becsukva maga mögött, lement a földszintre. Az új testőr feltartotta az igazolványát. Sam kinyitotta a bejárati ajtót, egyetlen pillantással felmérte a férfit, és halkan felmordult. – A francba, nem! Alec Mr. Chippendale-t küldte. Hogyan védhetné meg egy vetkőzőfiú Lyrát a golyóktól. Körbepörgi? A férfi kigombolt inget és tengerészkék nadrágot viselt, de még így is úgy festett, mint aki a színpad világához tartozik, amelyet őrjöngő nők vesznek körül, akik bankjegyeket dugdosnak a fehérneműjébe. Sam fogadni merte volna, hogy tépőzár tartja fenn a nadrágot. A legkevésbé sem érdekelték a testőr bizonyítványai, vagy az őrzővédő üzlet terén szerzett tapasztalatai. Lyrának nincs szüksége valami felpumpált izmú szépfiúra. Nem, ennek is mennie kell.
311
JULIE GARWOOD Sam igazán kedves volt a férfihoz, biztosította, hogy megkapja a pénzét, majd sarkon fordította, és azt tanácsolta neki, hogy térjen vissza a táncparkettre. Miután becsukta az ajtót, a konyhába ment, és megitta a szokásos narancslevét, majd felballagott az emeletre, levetkőzött, visszafeküdt az ágyba, és szinte nyomban elaludt. Lyra nyolckor ébredt fel. Fél szemét kinyitva az arcától alig néhány centire lévő órára sandított. Megfordult, mindkét szemét kinyitotta, és megpillantotta Samet. Jaj, ne! Mennyi gyötrelmet képes egy ember elviselni? Már kétszer felkészítette magát, hogy a férfi elhagyja, és az kétszer maradt. Először arra gondolt, hogy felkelti, és megkérdezi, mi történt, de férfi meztelen volt, akárcsak ő... és tudta, mi lesz a vége. Helyette inkább köntösbe bújt, és lement a földszintre. Úgy döntött, megvárja, amíg Sam is lejön – remélhetőleg teljesen felöltözve –, és csak azután megy vissza a szobájába, hogy ő is felöltözzön. Egy tálka gabonapehely elfogyasztása után ismét a kanapén találta magát, ölében a laptoppal. Újra elolvasta, amit az előző este leírt, és most közel sem találta olyan nagyszerűnek. Kipróbált még néhány változatot, mire úgy érezte, végre elégedett lehet. Persze könnyen lehet, hogy délutánra ez sem fog tetszeni neki, de egyelőre megteszi. Sam jött be a nappaliba, miközben a lány gépelt. Felkészült rá, hogy elmondja neki, az új testőr nem vált be, és azt is, hogy szilárdan eltökélte, megbízható kezekben hagyja – ez igaz is volt –, ha elmegy, de Lyra semmit sem kérdezett, csak rámosolygott, amikor belépett, aztán folytatta a gépelést.
312
Hosszú Búcsú – Lyra, nem akarsz egyet futni, mielőtt túl meleg lesz? –Két tál gabonapelyhet is bevertem. – Mennyi ideje? A lány laptop képernyőjének az órájára nézett. – Alig egy órája. – Akkor menjünk! Lyra arra gondolt, a futás segíthet levezetni a feszültségét. Felsietett az emeletre, rövidnadrágot és pólót húzott, a hátsózsebébe cipzárazta a mobilját, és megkötötte a futócipő fűtőjét. Sam az ajtóban várta. Figyelte, ahogy lófarokba köti a haját. Van ennek a lánynak egyáltalán valami hibája? Tökéletes test, tökéletes mosoly, tökéletes... minden. Lyrának szüksége volt a futásra. Szüksége volt rá, hogy kifárassza magát, és ne maradjon ereje bármi miatt is aggódni. Egy ideig ez bevált. Az ötödik kilométer végére elméje kitisztult. Amikor beállt a zuhany alá, a víz kimosta belőle a maradék feszültséget is. Teljesen felfrissülve lépett ki a fürdőszobából. Átnézett a szemközti szobába, és látta, hogy Sam az ágyon ül, még mindig a futástól izzadtan. Lyra becsukta az ajtót, és gyorsan felöltözött. Bármilyen nevetségesen is hangzott kénytelen volt beismerni, hogy a férfi elől bujkál. Elhatározta, hogy mindenképp távolságot tart tőle. Megszólalt a telefonja. O'Malley volt a vonalban. – Hol van Kincaid ügynök? – kérdezte a nyomozó a kötelező udvariassági körök megtétele után. – Próbáltam hívni, de csak a hangpostája felelt. – Épp most jön le a lépcsőn – közölte Lyra a férfival. –Sam, O'Malley nyomozó keres.
313
JULIE GARWOOD A férfi elvette a telefont, leült Lyra mellé a kanapéra, és egy percig figyelmesen hallgatott. – Hé, tudja, hogy szeretnék segíteni – mondta aztán –, de adtam egy listát, és azt kértem, hogy ellenőrizze, eddig azonban egy szót sem hallottam... – Figyeljen! – vágott közbe O'Malley a vonal túlsó végén. – Teljesen el vagyok havazva. Magának meg ott az egész FBI, hogy segítsen. Sam nem volt igazán kedves, amikor válaszolt. – Megmondom, mi legyen. Hívok néhány ügynököt, akik átveszik az ügyet. Most rögtön telefonálok nekik. – Sam, ez nem a maga hatásköre. – Most már igen. Sam szitkozódva véget vetett a beszélgetésnek, és a dohányzóasztalra tette Lyra telefonját. A lányt megdöbbentette a hangjából áradó harag. – Mondd el, mi történt! – Elegem volt a várakozásból. Csak húzzák az időt. – Nem vetted észre, mennyire zsúfolt volt az őrs? – érintette meg a kezét a lány. – Ez itt Los Angeles. A rendőrök alulfizetettek és túlterheltek. Más ügyeik is vannak, és talán nem engem vesznek előre, hiszen már úgyis van mellettem egy FBI ügynök. – A fészkes fenét! – csattant fel Sam. – Bomba volt a kocsidban. Ettől önmagában elsőbbséget élvez az ügy. Szólok néhány ügynöknek, hogy szerezzenek egy példányt az ügy aktájáról. Nem várok tovább. – Azért vagy ennyire elkeseredve, mert nem vehetsz részt aktívan a nyomozásban, helyette fölöttem anyáskodsz. Sma nem válaszolt erre a ténymegállapításra. – Milyen listáról beszéltél?
314
Hosszú Búcsú – Adtam O'Malley-nek néhány nevet, és szerettem volna, ha ellenőrzi őket. – És nem tette meg? – Eltaláltad. – Miért nem kérted meg a társaid valamelyikét? – Tegnap este megtettem. Trapp ügynök ráállt az ügyre. – Akkor miért támadtál rá így O'Malley-re? – Mert nem csinálta meg, amit pedig megígért. – Kinek küldted el a képeket tegnap este? – Trapp-nak. – És O'Malley-nek? – Neki nem. Lyrának igaza volt: tényleg el volt keseredve. A lány megnyugtatta, és még csak nem is tudott róla. Sam egy ideig figyelte, ahogy a gyerekfilmen dolgozik, és ajkán hébe-hóba mosoly tűnik fel. Ezt meg is említette neki. – Nem is álmodtam volna, hogy ennyire élvezni fogom – mondta Lyra. – Még ha a forgatókönyvem nem is jut be a legjobb öt közé, akkor is folytatni szeretném a munkát. – Talán egy karrier születésének vagyok a tanúja.
Aznap délután Trapp ügynök telefonált. – Köszönjük az előkarácsonyi ajándékot, Kincaid. – Hogy érti ezt? – Megnéztük a képeket, amiket küldött, aztán kimentünk a parkba, és behoztuk a páncélszekrényt. Maga nem tudhat róla, mert helyi ügy, és több mint egy éve történt már. Kiraboltak egy irodát, és a tulajdonos kizuhant az ablakon. Az egyetlen igazán fontos dolog,
315
JULIE GARWOOD amit elvittek, a széf volt. Ugyanaz a széf, amit ma behoztunk, hála a maga képeinek. A tulajdonos neve bele volt gravírozva, olyan mélyen, hogy nem lehetett onnan eltávolítani. Ellenőriztük a furgon rendszámát. Charles Brody nevén van. – Megvan a másik kettő is? – Igen. Nem kellett mást tennünk, mint követnünk a jó öreg Charlie-t. Ő elvezetett minket Frank Merriamhez. Ő az öltönyös fickó. Lou Stack a harmadik. – Merriam? — kérdezett vissza Sam. – Ezt a nevet ismerem. Kapcsolatban állt azzal a Rooney nevű fickóval. – Úgy van. Rooney Merriammel dolgozott. Mindkettőnek saját cége volt, de sok csúnya dolgot követtek el együtt Csak sajnos sohasem volt elég bizonyíték a kezünkben, hogy lekapcsoljuk őket. – Mikor tartóztatják le a csapatot? – A bíró végzésére várunk. Ugye azt szokták mondani, hogy egy kép ezer szóval is felér? Azok a képek hármukról, ahogy vigyáznak, nehogy nyomot hagyjanak a széfen, és ahogy utána Merriam belenéz egyenesen a kamerába. Megfizethetetlenek! Azzal a képpel elkapjuk Merriamet. – De még nem állt össze a kép – figyelmeztette Sam az diadalittas ügynököt. – Mire gondol? – Honnan tudott Merriam a Paraiso parkról? Minden kis részletnek egyeznie kell. Merriam ismeri Rooney-t, Rooney felesége kiárusítást tart. Lyra elvisz néhány könyvet, DVD-t és CD-t. És mi van Flynn-nel? Ő hogy kerül a képbe?
316
Hosszú Búcsú – Átlapoztunk minden könyvet, megnéztünk minden filmet és végighallgattunk minden CD-t. – Nem mindet – mondta Sam. – Majd visszahívom. Sam körülnézett a szobában. – Lyra, hol van az a DVD és CD, amit a kocsidban találunk? – kérdezte sürgetőn. – A tévé tetején. – A lány lecsukta a laptopot, és felkelt. – Mont szeretnéd megnézni, vagy vacsora után? Sam közben megtalálta a tokokat. Kinyitotta a CD-t, és látta a címkét, aztán kinyitotta a DVD tokot is. Nem volt címke. Bingó! – Most nézzük meg. – Jó egyezett bele Lyra. – Kérsz pattogatott kukoricát, vagy valami italt? – Ha igazam van, ez nem az Afrika királynője. Lyra karba tett kézzel állt a televízió előtt, amíg Sam berakta a lemez. Akkor a férfi a kanapéhoz húzta, és leültette. A kamera egy erős testalkatú emberre irányult, aki egy whiskysüveget tartott a kezében. A sarokban egy másik ember tarkója látszott. Ő beszélt. – Ő az a férfi a parkból, akit tegnap láttunk – csodálkozott Lyra. – A neve Frank Merriam, és vele dolgozott együtt Bill Rooney. – De hogyan... – kezdte a lány zavartan. – Csak figyelj – vágott a szavába Sam. Előrehajolt, és térdére könyökölve figyelte az filmet. – Hogyan tudtad kilökni az ablakon? – kérdezte a férfi Merriamet.
317
JULIE GARWOOD – Ott kellett volna lenned, Rooney – vihogott Merriam – Egyáltalán nem számított rá. Csak azt sajnálom, hogy nem tudtam többet kiszedni belőle. – Belekortyolt a whiskyjébe, és a mellényzsebéből szivart vett elő. – Kinyitotta nekem a széfet. Miután mindent kivettem belőle, arra gondoltam, milyen helyes kis páncélszekrény. – Megrántotta a vállát. – Jobban meg kellett volna néznem. Mindegy. Charlie és Stack szereztek egy kulikocsit az alagsorból, és kigurították a széfet a kocsimhoz. Súlyos egy darab volt, ami azt illeti. Azt hittem, kidurrannak a kerekeim. – Hogy intézted el... – kezdte volna kérdezni Rooney, de Merriam a szavába vágott. – Bernie-t? Ó, az könnyű volt. Visszamentem a huszadikra, kinyitottam az ablakot, és kilöktem. Épp akkor kezdett magához térni, amikor átlöktem az ablakpárkányon. – Na és Tunney? Lyra döbbenten hallgatta. Rooney három különböző „balesetet" hozott fel Merriamnek, aki azzal foglalatoskodott, hogy ismét teletöltse a poharát. – Semmi bűntudata nincs – mondta Samnek. – Csak üzlet a számára – felelte a férfi. Merriam arról beszélt, hogyan zsarolta azokat az embereket, akik valami hihetetlen magas kamatra kaptak kölcsönt tőle. – Ezt el akarom küldeni Trappnek – mondta Sam, miután a képernyő elsötétült, és ő kiugratta a lemezt a lejátszóból. – Másolatot kellene készítened róla arra az esetre, ha ezzel történne valami.
318
Hosszú Búcsú – A területi irodában erre is lesz gondjuk – nyugtatta meg a lányt Sam. – Szóval erről szólt ez az egész. A lemezt keresték. Mondtam neked, hogy a kiárusítással lesz kapcsolatban. – Rooney biztos azért vette fel, hogy zsarolja vele az üzlettársát. Merriamet meg a frász kerülgette. Tudta, hogy ez a felvétel a végét jelentheti. Lyra kimondhatatlan megkönnyebbüléssel nézett fel Samre. – El sem akarom hinni. Végre vége!
319
JULIE GARWOOD
37. fejezet Furcsa volt úgy felébredni, hogy Sam nem feküdt mellette. Lyra benézett a másik hálószobába is, csak hogy meggyőződjön róla, a férfi valóban elment, s nyoma sincs, hogy valaha ott járt. Jobb ez így, gondolta. Elviselhetetlen lett volna végignézni, ahogy a férfi távozik. Vick, az új testőre a negyvenes évei végén járhatott. Köpcös volt, és az orra alatt tömött bajusz ékeskedett. Udvariasan viselkedett, de nem bocsátkozott beszélgetésbe, és nagyon komolyan vette a munkáját. Lyra tudta, a férfi mindent meg fog tenni, hogy megvédje, és nagyra értékelte, hogy hagyta dolgozni. Délután O'Malley nyomozó kereste. – Nézze meg az esti híradót. A három férfi, akit lefényképezett, őrizetben van. Az öltönyös Frank Merriam volt. A másik kettő, aki neki dolgozik, már énekel egy előnyös alku reményében. – És mi van Michael Flynn-nel? Őt is letartóztatták? – Még nem, de hamarosan arra is sor kerül – ígérte a nyomozó. – Merriam addig nem beszél, amíg alkut nem kötünk vele. – És kötnek?
320
Hosszú Búcsú – Ó, igen. Ha átadja Flynnt... az igazi diadal lenne. Merriam talán tartja magát egy ideig, de az államügyész hamarosan leül vele és az ügyvédjével tárgyalni. – Beszélgettek még néhány percig, aztán O'Malley így folytatta: – Kincaid jogosan dühöngött rám. Egy listányi nevet adott, én pedig nem ellenőriztem őket. Talán hamarabb elkaphattuk volna Merriamet, ha megteszem. – De már rács mögött ül. – Mostantól nyugodtabban lélegezhet, Lyra. Csak elvarrunk még néhány szálat, és aztán visszatérhet a megszokott kerékvágásba. Aznap este az összes helyi adó Merriammel és két társával foglalkozott, akiket letartóztattak Bernie Jarowsky haláláért. A rendőrség nem szolgált részletekkel az ügyről, de kijelentette, kiterjesztik a nyomozást, mert elképzelhető, hogy Merriam más bűnügyekben is érintett. Lyra ide-oda kapcsolgatott a csatornák között, hogy lássa, nem közöl-e több információt valamelyik, de mind ugyanazt mondta és mutatta: a megbilincselt Merriamet bevezetik a rendőrség épületébe. A férfi mélyen lehajtott fejjel lépdelt, és nem nyilatkozott az őt ostromló riportereknek. Az FBI-t Trapp ügynök képviselte a kamerák előtt. Beszélt az FBI és a Los Angeles-i rendőrség szoros együttműködéséről annak érdekében, hogy bíróság elé állíthassák Merriamet. Kiemelte O'Malley nyomozó munkáját, és ígéretet tett arra, hogy folytatják a közös munkát, míg minden érintettet le nem tartóztatnak. Lyra figyelmesen hallgatta az interjúkat, de legalább olyan figyelmesen pásztázta a háttérben feltűnő arcokat is. Vajon Sam is ott volt? Nem látta ugyan a férfit, de érdekelte, hogy ő is részt vesz-e a nyomozásban. Vagy
321
JULIE GARWOOD már továbblépett? Talán csak átadta a lemezt Trapp ügynöknek, aztán visszatért az eredeti feladatához, azaz, megtartja a ráváró két előadást, utána hazarepül Washingtonba. Lyra kikapcsolta a tévét, és elővette a laptopot. El kell foglalnia magát, hogy távol tudja tartani a Sammel kapcsolatos gondolatokat. Abból semmi jó nem sülhet ki, ha róla ábrándozik. Lyra még két napig nem mehetett haza. Feltételezte, hogy a nyomozók és Trapp ügynök a szálakat göngyölítik fel, és nem akarják, hogy útban legyen. Minden idejét a gyerekfilmen dolgozva töltötte: gyermekpszichológiát tanulmányozott, a játékról és a képzelőerő fejlesztéséről szóló cikkekei olvasott, és alig várta, hogy végre filmezni kezdjen. Miután befejezte a kutatásokat, és kidolgozta a film részletes vázlatát, formába öntötte és kinyomtatta, majd postára adta, még a határidő lejárta előtt. Vick hazafuvarozta, majd elment, mert másik feladatot kapott. Autó nélkül Lyra csapdában érezte magát. Amikor felhívta a szervizt, hogy mikorra lesz kész a kocsija, újabb rossz hírt kapott. A főnök előzetes becslése a várható költségekről csillagászati összegekre rúgott. Lyra felhívta Lucyt, a barátnőjét, és megkérte, vigye el a szervizbe. Ott kifizette a már elkészült javításokat, aztán átautózott a BMW-szalonba, és ütöttkopott tragacsát egy vadonatújra cserélte. Az első éjszakát egyedül töltötte a lakásban. Sidney a családját látogatta meg keleten, és csak másnapra volt várható. Lyra kipakolt, aztán a konyhába ment, hogy valami vacsorára valót találjon magának. A hűtőszekrény üresen kongott, csak egy doboz tej, egy darabka sajt és két sör árválkodott benne. A tej szavatossági ideje már
322
Hosszú Búcsú napokkal azelőtt lejárt, ezért Lyra kiöntötte a lefolyóba, és a dobozt a szemetesbe dobta. Fogta a sajtot, az egyik sört, és a konyhaszekrényben talált sós kekszet, bevitte a nappaliba, és törökülésben letelepedett a padlóra. Hátát a kanapénak támasztva elrágcsálta sovány vacsoráját. A csend kellemetlen érzéseket keltett benne. Ezerszer volt már egyedül ebben a lakásban, de még sohasem tűnt neki ennyire üresnek, mint most. Megszokta, hogy testőr van mellette. Talán ezért érzi most magát ilyen magányosnak. Mert megszokta, hogy mindig van körülötte valaki. Nem, nem valaki, ismerte be végül... hanem Sam. Patakokban folyt a könnye. Sírt Sam miatt, meg azért, hogy milyen ostoba is volt, amikor beleszeretett a férfiba. Sírt a lehetetlen családja miatt, és még olyan apróbb jelentőségű dolgok miatt is, hogy például fogalma sincs, hová megy dolgozni az iskola befejezése után, ami pedig hamarosan bekövetkezik. Amikor minden könnyét elsírta, kimerülten felóhajtott. Kezével megtörölte a szemét, és próbált valami kellemesre gondolni. Eszébe jutott, hogyan vetett véget Sam Gigi és Mrs. Castman viszályának, és mosolyra húzódott a szája. Tudta, hogy Gigi is megkedvelte Samet, és hiányozni fog neki. Lyrának is hiányozni fog a férfi. Ettől a gondolattól újra sírva fakadt.
Henry atya másnap este hívta, hogy elmondja, megszerezte a kis elsősök szüleinek hozzájárulását. – Akkor néhány nap múlva találkozunk, atyám – mondta Lyra –, és köszönöm szépen.
323
JULIE GARWOOD Sidney egy órával később ért haza. Fáradtnak látszott, de boldogan újságolta, hogy minden feladatával időben elkészült, és be is adta őket. A két barátnő órákon keresztül beszélgetett. Sidney-nek feltűnt, hogy Lyra valahányszor csak tudja, megemlíti Sam nevét, és az sem telt sok idejébe, hogy észrevegye, barátnője szánalmas állapotban van. – Foglald el magad – tanácsolta. – Csak így juthatsz túl rajta. Lyra a tudta, hogy Sidney-nek igaza van, ezért összepakolt egy kisebb táskát, fogta a fényképezőgépét, beült az új BMW-be, és San Diegóba ment. Bár úgy gondolt a San Diegó-i házra, mint nagyanyja otthonára, valójában az ő tulajdonában volt. Ő vette Giginek, amikor nagyanyja úgy döntött, Kaliforniába költözik, és ha Lyra a környéken marad az iskolabefejezése után, akkor a ház az ő otthona is lesz. Gyönyörű napos idő volt, és Lyra élvezte a vezetést. Ami kor megérkezett, beállt a garázsba, majd előresétált, és csak akkor látta meg az ELADÓ táblát. Egy ingatlanügynök és egy házaspár lépett ki az ajtón. Lyra agyát elöntötte a vörös köd. Felmasírozott a verandára, és megkérdezte az ügynököt, mégis mit képzel, mit csinál itt. A jól öltözött nő szorongva a házaspárra pillantott, és csak azután fordult Lyra felé. – Megegyeztem Mr. és Mrs. Prescott-tal, a tulajdonosokkal – mosolygott szélesen –, hogy eladom a házat. – Csakhogy nem övék a ház.
324
Hosszú Búcsú – Szerintük pedig igen – mondta most már ellenségesen a nő. – Nem, én vagyok a tulajdonos, és ezt papírokkal is tudom igazolni. Jobb lesz, ha eltisztul a birtokomról, különben hívom a rendőrséget. És azt a táblát is vigye magával. – Ide figyeljen, ifjú hölgy! – csattant fel az ügynök. – Három pár is meg akarja venni ezt a házat, és nem fogom... Lyra előhúzta a mobiltelefonját, és közölte a nővel, hogy hívja a rendőrfőnököt. – Szia, Paul. Igen, jól vagyok. Figyelj, egy ingatlanügynök van a házamnál. Illetéktelenül behatolt, és megpróbálja eladni az otthonomat. – Egy percig hallgatta, mit mond a másik, majd újra beleszólt. – Kösz. – A rendőrfőnök úton van – fordult a nőhöz. Ms. Ingatlanügynök nem akart elveszíteni egy ilyen zsíros üzletet. Abban reménykedett, Lyra csak blöffölt... egészen addig, míg a rendőrautó meg nem állt előttük. – Tényleg hívta a rendőrséget – hitetlenkedett. – Úgy van. – Valóban a magáé ez a ház? – Igen. A házaspár határozottan elkeseredettnek látszott. – Ha valaha is el akarja adni... – Az ingatlanügynök egy névjegyet vett elő a táskájából, és átnyújtotta Lyrának. A nő és a házaspár a kapu felé indultak. – Akarsz feljelentést tenni? – kérdezte a rendőr a kocsiból. – Nem. Elmennek. Az ingatlanügynök hálásan fordult hátra. Mr. Prescott kicseréltette az összes zárat.
325
JULIE GARWOOD – Kéri a kulcsokat? – Nem, köszönöm. Én is kicseréltetem őket – biztosította a nőt. Lyra felhívta a lakatost, és egy órával később a hintaágyon ülve figyelte, hogyan cserélik ki a zárakat lakásszerte. De hiába, még a kellemes óceáni levegő és a napos délután sem tudja csillapítani a haragját. Amikor bejutott, táskáját az ágyra tette, majd újra elment otthonról, hogy elintézzen egy-két dolgot. A mindennapi apró-cseprő elfoglaltságoknak meg kellett volna nyugtatniuk, de nem így történt. A dühtől forrva tért haza, és miközben a vásárolt holmit a helyére rakta haragja is kitört. Még a csokoládé sem tudott gátat vetni neki. – Megpróbálták eladni a házamat! – kiáltotta. De senki sem volt ott, hogy hallja, és a kiabálás amúgy sem segített. Még mindig fortyogott, és valakivel meg kellett osztania dühét. A telefonért nyúlt, és felhívta a fivéreit. Owen vette fel a kagylót. – Szia kölyök! Mit akarsz? Owen volt a legidősebb hármuk közül, és sehogy sem tudta elfogadni a tényt, hogy kishúga nem gyerek többé. Persze, ha most siránkozni kezd szüleik legújabb merénylete miatt, azzal csak megerősíti bátyja véleményét, de Lyrát most ez nem érdekelte. Remegő hangon számolt be a történtekről. Bátyja nem volt valami együtt érző. Kinevette. – Azonnal hagyd ezt abba! – parancsolt rá Lyra. – Vadidegen emberek járkáltak a házamban egy ingatlanügynökkel. – Tudom, hallottam, de Lyra, a szüleink nem adhatják el, ami nem az övék.
326
Hosszú Búcsú – Ezt nekik is tudniuk kell, de akkor mondd meg, miért csinálják! Owen felsóhajtott. – Azt hiszik, nyomás tudnak gyakorolni Gigire, és a végen ők kezelhetik majd a vagyonát. Fogadni mernék, hogy már van egy másik ügyvédjük, aki ezen dolgozik. – Mindent akarnak. – Úgy van. Várj egy kicsit – kérte, és Lyra hallotta, ahogy nagyot kiált. – Hé, Coop, a szüleink el akarják adni Lyra házát. A telefonba behallatszott Cooper nevetése. – Ez egyáltalán nem humoros – morogta Lyra. – Dehogynem. – Tudod, hogy azok az emberek mekkora összeget élnek fel? Elköltötték a teljes örökségüket, és a havi járandóságuk is meglehetősen nagyvonalú. – De nem számukra. – Most mit csináljak? – Semmit. Coop és én melletted állunk. És Lyra – tette hozzá, ha szükséged van ránk, csak szólj, és azonnal ott termünk. – Beszélhetnék Gigivel? – Nem, a lányokhoz ment. Komolyan, Lyra, így hívják egymást. – Hogy van? – Jól. Nagyon boldog, hogy itthon lehet. Már vagy egy tucatszor elmondta. Szerintem csak azért költözött San Diegóba, hogy ne legyél egyedül. – Sok barátja van itt. – De ez az otthona. – Tudom.
327
JULIE GARWOOD – Mondd meg neki, hogy holnap majd hívom. És Owen... – Igen? – Szeretlek. – Ó, istenem! Lyra nevetve tette le a telefont. Máris sokkal jobb hangulatban volt, hogy beszélt a bátyjával. Lyra befejezte a konyha rendberakását. Hirtelen eszébe jutott a pánikszoba, és kíváncsi lett, hogy Harlan elkészült-e vele. Hátrasétált Gigi hálószobájába, hogy megnézze. Nem csak hogy elkészült, de kinyitni is majdnem lehetetlennek bizonyult. A fal tökéletesen simának és egyenletesnek látszott. Talán a sarokban? Mindegy egyes kiszögellést, peremet, stukkot megpróbált elmozdítani, húzni vagy tolni, sőt a padlót is szemügyre vette, hátha talál valami gombot vagy táblát, amit meg kell nyomni. Végül felhívta Harlant. Mivel a férfi úgyis fagyizni vitte a lányait, beugrott hozzá, és megmutatta, hol van pontosan az hely a fal közepén, amelyet meg kell nyomni. Rásimította a tenyerét, és a nyomás hatására kipattant egy rejtekajtó. Harlan benyúlt, és felkapcsolta a villanyt. A kis szoba tökéletes volt. A kényelmes heverő mellett egy üveg víz állt. A szobácskában ezen kívül semmi más nem volt, csak a töltőre kapcsolt telefon. – Magának építtette ezt a szobát, ugye tudja? – kérdezte Harlan. – Gigi aggódik, hogy egyedül van itt. Lyra látta a helyzet iróniáját. Egész idő alatt Gigi miatt aggódott, amiért egyedül él itt, amikor pedig Gigi miatta idegeskedett. – Jó családom van – mondta, Owenre, Cooperre és Gigi-re gondolva. – Nagyon szerencsés vagyok. – Ismét nyugodt volt.
328
Hosszú Búcsú
38. fejezet Milo kezdte azt hinni, hogy Mr. Merriam egy igazi seggfej. A kocsija csomagtartója tele volt könyvekkel és DVD-kel, amelyeket át akart adni neki, és főnöke még arra sem veszi a fáradságot, hogy szóljon neki, viheti a cuccot. Még emlékezett, milyen izgatott lett Mr. Merriam, amikor meghallotta, hogy Milo megtalált mindent, amit a lány elvitt. Ez persze hazugság volt, de Mr. Merriam úgysem fogja megtudni soha. Most pedig a főnök egyre modortalanabb. Miért nem telefonál? Milo fogadni merte volna, hogy Charlie és Stack a ludas dologban. Az a kettő megpróbálja őt kigolyózni. Két teljes nap telt el anélkül, hogy hírt kapott volna. Milo már arra gondolt, hogy a szemétbe vágja a dobozokat, de lebeszélte magát róla. Elvégre a főnök számít rá. Mielőtt elment otthonról egy tripla chilis sajtburgerért sült krumplival, meggyőződött róla, hogy nála van az eldobható mobil. Mivel nem kedvelte az étteremben elköltött magányos étkezéseket, egy gyorsbüfénél állt meg. Amikor hazaért, kibontotta a zacskót, és az ételt kipakolta maga elé a heverőre. Egyik kezével a csepegő
329
JULIE GARWOOD sajtburgert markolta fel, a másikkal a tévé távirányítóját. Általában a kábelcsatornákat nézte, de most nem talált egy izgalmas filmet sem, ezért megpróbálkozott a hálózati csatornákkal. Ha nem állt volna meg a kapcsolgatásban annyi időre, hogy a sült krumplit belemártogassa a chilibe, meg sem hallotta volna Mr. Merriam nevét. A képernyőn az államügyész állt a buzgó riporterek mikrofonjai előtt. – Frank Merriam, Charles Brody és Lou Stack letartóztatásban van. A három embert a Bernie Jarowskygyilkossággal kapcsolatban vettük őrizetbe. Nyilván sok gyereknek vannak olyan szülei, akik nem akarnak felnőni. – Azt hallottuk, hogy felvételek vannak arról, ahogy bizonyítékot akarnak eltüntetni a Paraiso parkban – kiáltotta az egyik riporter. – Ez igaz? Ohó, gondolta Milo. – Attól tartok, erről nem szolgálhatok információval felelte az államügyész. –És az igaz, hogy van egy felvételük, amelyen Merriam más bűnügyek elkövetését vallja be? – kérdezte egy másik n porter. – Erre a kérdésre sem válaszolhatok – mondta az államügyész nyugodtan. – Mi lesz az óvadékkal? – Kérni fogjuk a bírót, hogy tagadja meg az óvadékot. Alapos okunk van feltételezni, hogy Mr. Merriam és társai megszöknének az igazságszolgáltatás elől, ha óvadék ellenében szabadlábra helyeznék őket. Csak annyit mondhatok, az eddig összegyűjtött bizonyítékok elegendőek ahhoz, hogy bűnvádi eljárást indítsunk. – Ejha! – suttogta Milo. – Nincs óvadék.
330
Hosszú Búcsú A kép most Mr. Merriam irodáját mutatta, ahonnan a rendőrök BIZONYÍTÉKOK címkével ellátott dobozokat cipeltek ki. – Nincs óvadék? – ismételte meg Milo, majd hirtelen rádöbbent: mostantól nincs állása. Mi a csudát fog kezdeni azzal a rengeteg könyvvel?
331
JULIE GARWOOD
39. fejezet Sam képtelen volt kiverni a fejéből Lyrát, pedig isten a tanúja megpróbálta. Ám a kadétoknak tartott Los Angeles-i előadás kellős közepén eszébe jutott a lány, és nyomban elvesztette a fonalat. San Diegóban ugyanígy járt. Sokat foglalkoztatta a nyomozás is. Trapp ügynök rendszeresen informálta. Elmondta Samnek, hogy sem az FBI, sem a Los Angeles-i rendőrség nem tudja Flynnt Merriam-hez vagy Rooney-hoz kötni. – Menjen nyugodtan vissza Washingtonba. Felhívom, ha bármi új hírem lesz. Lyra miatt pedig ne aggódjon. Nem engedjük Flynnt a közelébe. Sam nem tudta megtenni. Képtelen volt elmenni. Felhívta a repülőteret, törölte a helyfoglalását, és visszaautózott Los Angelesbe. Az ügy nem a várakozásának megfelelően alakult. Valami hibádzott. Mivel még nem kapott kedvére való alkuajánlatot egyelőre hallgatott, ám két társa, Charlie Brody és Lou Stack alkut kötött az államügyésszel. Felajánlották, hogy cserébe az enyhébb büntetésért olyan információkat, amelyek alapján akár egy tucat ügyben is eljárást indíthatnak Merriam ellen. A rendőrség ezt
332
Hosszú Búcsú tisztes ajánlatnak találta, így beleegyezett. Amikor azonban Flynnre került a szó, a két jómadár semmit sem mondott. Azt állították, hogy valójában nem ismerték Flynnt, de még a nevét sem hallották soha, és történjék bármi, nem változtatják meg a vallomásukat ez ügyben. Nagy eséllyel, Merriam és társai jobban féltek Flynntől, mint a börtöntől, de Sam nem akart belenyugodni. Mindenki azt feltételezte, hogy Merriam bérelte fel Flynn embereit Lyra ellen, és most, hogy Merriam rács mögött elmúlt a veszély is. Ha Sam egyedül maradhatott volna Flynn-nel egy szobában, biztosan megtalálja a kapcsolatot, még ha ez azt is jelentette volna, hogy elveszti az állását. Inkább a jelvény vesszen, semmint Lyra. A gondolat, hogy valami történhet a lánnyal, szinte megőrjítette. Sohasem lett volna szabad elhagynia! Igaz, legalább tíz jó okot – vagy kifogást – fel tud hozni, hogy miért hagyta ott, de ha ezeket az okokat górcső alá vesszük, egyik sem állta volna meg a helyét. Az igazság az volt, hogy Lyra megrémítene. Sam azért hagyta el, mert nem akarta szeretni, márpedig micsoda ostobaság volt ez tőle? Gyáva volt és idióta. És a fenébe is, szeretett! Felhívta a lány lakását és a mobilját is, hogy szóljon a jöveteléről, de Lyra nem vette fel a telefont. Erre Sam úgy döntött, hogy beugrik O'Malley-hez. – Van valami újság a két fickó ügyében, akit maga kapcsolt le? – kérdezte. – Semmi. Trapp biztos mondta már, hogy egyelőre nem tudjuk Merriamhez kötni őket. Johnson és Foley, az a kettő, aki a parkban magukra lőtt, nem hajlandó semmit sem mondani. Bármennyire is szeretnénk rájuk verni, hogy Merriam bérelte fel őket, nincs ellenük
333
JULIE GARWOOD bizonyítékunk. Ugyanez a helyzet a kocsi alatt talált bombával is. Arról sem tudjuk bizonyítani, hogy Merriam adta az utasítást. De mindent megpróbálunk. – Helyes, nem hagyhatjuk annyiban a dolgot. Az államügyész utasításának megfelelően O'Malley elintézte, hogy Johnsont és Foley-t felhozzák a kihallgató szobába. Épp elég sokáig ültek a cellájukban ahhoz, hogy aggódni kezdjenek, és az ügyészi hivatalnak ez volt az utolsó próbálkozása, hogy vádalkut kössenek, akármelyik beszél is előbb. O’Mulley úgy vélte, nincs a világon olyan isten, hogy ez a kettő rávalljon Flynnre. A börtön sem lehet olyan fenyegető, minit a hírhedt bandafőnök. Sam alig néhány kilométerre volt Lyra lakásától, amikor O’Malley rátelefonált, és megkérdezte, nem akare megfigyelőként részt venni a kihallgatáson. Sam nem akarta beérni a megfigyelő szereppel, neki magának is megvoltak a kérdései. O'Malley már a lépcsőn észrevette Samet. Az ügynök kényelmes farmert és fehér pólót viselt. O'Malley az agyonhordott kék öltönyében határozottan irigyelte. – Csinos egyenruhájuk van újabban a febeseknek – jegyezte meg. – Nem vagyok szolgálatban – tájékoztatta Sam. – Nézze – kezdte O'Malley, amint végigsétáltak a folyosón tudom, hogy hanyagoltam azt a listát, amit adott, és igazán sajnálom. Azt is szeretném, ha tudná, hogy milyen hálás vagyok, hogy elismertek a közös akció vezetőjének. – Az Trapp műve. – Igen, de maga sugallta neki. Mindenesetre köszönöm. – Itt vannak már?
334
Hosszú Búcsú – Épp most hozták fel őket. Johnsont az egyik szobába raktuk, Floye-t a másikba. Az ügyészi hivatal képviselőjére várunk. – Menjünk be. – Nem várja meg az ügyészt? – Nem. Sam bement a megfigyelő szobába, és az üvegen keresztül figyelte johnsont, aki idegesen rágta a körmét, és a körömdarabkákat a földre köpködte. Fiatal volt, alig nőtt ki a tinédzserkorból. Sam figyelte egy percig, aztán átvágott a szobán, hogy Foley-t is megnézze magának. A középkorú férfi kényelmesen hátradőlt a székén, és ujjaival unott arccal dobolt az asztalon. – Johnsonnal kezdek. O'Malley követte Samet a szobába, ahol Johnson várakozott. A fiatalember önelégülten vigyorgott, amikor O'Malley bemutatta az ügynököt. Sam nem látta Johnson kezét az asztal alatt. – Meg van bilincselve? – kérdezte a nyomozót. – Csak nem fél tőlem? – vihogott Johnson, de Sam nem törődött vele. – Mit számít? – kérdezte O'Malley Samet. – Ha meg van bilincselve, nem tudom odavágni a falhoz – közölte, és olyan félelmetesen nézett a fiúra, hogy O'Malley el is hitte, hogy megtenné. Johnsont azonban nem győzte meg – Nem teheti. Maga FBI-ügynök. – Ma nem – mondta Sam. – Szabadságon vagyok. O'Malley-hez fordult. – Nem akarja elvenni a fegyveremet és kint várni a folyosón? – Nem nyúlhat hozzám – vicsorgott Johnson. – Ismerem a jogaimat. Az törvényellenes.
335
JULIE GARWOOD Sam közelebb lépett az asztalhoz, és Johnson hátrahőkölt. – Én nem csak egy ügynök vagyok. Én az az ügynök vagyok, akit meg akartál ölni a Paraiso parkban, és az tényleg törvényellenes. Nagyjából azt csinálok veled, amit csak akarok. Az ügyész a tükörfal másik oldalán figyelte, ahogy Johnson ügyvédjéért kiált. – Remek – mondta. – Kincaid ügynök úgy megijesztette, hogy most már biztos egy szót sem fog szólni. Muren nyomozó mellette állt. – Várjuk csak ki a végét. Nézzük, mit csinál Kincaid. Sam Johnsonra mosolygott, aztán O'Malley-hez fordult. Hívja ide az ügyvédjét, de siessen! Amint kikerül innen, halott ember – jelentette ki, aztán felállt, és menni készült. – Várjon! – kiáltott rá Johnson. – Mit ért azon, hogy halott ember vagyok? – Nem hallottad? – csodálkozott Sam. – Nem mondta el neki? – fordult ismét O'Malley-hez. A nyomozó benne volt a játékban. – Nem akartam megijeszteni. Sam a fejét csóválta. – Meghagyja Flynn-nek, mi? – azzal újra úgy tett, mint aki menni készül. – Mit hallott? – tört ki Johnsonból. Sam visszafordult, a falnak támaszkodott, és karba fonta a kezét a mellkasa előtt. – Flynn azt hiszi, hogy köptél. Odakint az emberei csak az alkalomra várnak, hogy kinyírjanak. Legalábbis ez a szóbeszéd járja.
336
Hosszú Búcsú – De nem köptem. Honnan veszi Flynn, hogy beszéltem? – Én mondtam neki – mosolygott rá Sam. – Kezdj imádkozni Johnson! Harmadszor is megfordult, hogy távozzon. A folyosóig jutott, amikor Johnson kiáltása utolérte. – Alkut akarok! Beszélek, de benne akarok lenni a tanúvédelmi programban és... Amikor Sam visszatért a kihallgatószobába, az ügyész is vele tartott. Johnson ismerte a férfit, mert korábban már kétszer is ő hallgatta ki. – Innen átveszem – mondta Samnek. – Majd tudatom, hogy,.. – Maradok – közölte vele Sam. – Ez egy... – Az a fickó rálőtt egy szövetségi ügynökre – vágott a szavába Sam. – Csak egyetlen hívásomba kerül, hogy az egész ügyet elvegyék maguktól. – Nem akarok magával vitatkozni. Maradjon, ha akar, de ne avatkozzon közbe. O'Malley is a maradás mellett döntött. Samhez hasonlóan ő is a falnak dőlt, és hallgatta Johnson vallomását. Johnson egyenesen Samhez intézte a szavait. – Nem én lőttem magára. Én csak a kocsit vezettem, ennyi. Foley lövöldözött. Az volt a feladata, hogy ölje meg a lányt. – Kitől kapta a parancsot? – kérdezte az ügyész. – Flynntől. – Elárulta, hogy miért? – Nem, de mi kitaláltuk Foley-val. Egy régi cimborájának tett szívességet. Hallottam, amint azt
337
JULIE GARWOOD mondta Foley-nak, hogy néhány évvel ezelőtt ennek a barátjának egy nagyon terhelő bizonyíték volt a kezében Flynn ellen. A fickó a világ elé tárhatta volna, és azzal örökre tönkreteszi Flynnt, de nem tette, és zsarolni sem próbálta. Ez a barát azt mondta neki, úgy, mint a Keresztapaban, hogy ha egy napon neki lesz szüksége szívességre, akkor majd Flynn kisegíti. – És ez a szívesség az lett volna, hogy megszabadul Lyra Prescott-tól? – Igen. – Ki az a barát, aki ezt kérte tőle? – Nem tudom. Flynn sosem említette a nevét sem nekem, sem Foley-nak. Akkor köthetünk alkut? – Semmit sem mondott a barátjáról? – akarta tudni Sam – Csak annyit, hogy régen találkoztak, és a barátja nem dobta fel őt. – Mi köze van az egésznek Merriamhez? – kérdezte az ügyész. Johnson felkacagott. – Rossz nyomon járnak, fiúk. Flynn sohasem tett volna semmit Merriamnek. Néhány évvel ezelőtt volt valami közös ügyletük, és Merriam megpróbálta pár százezerrel átvágni Flynnt. Kizárt dolog, hogy Flynn szívességet tegyen neki. Szóval miért Lyra Prescott volt a cél? Flynn valami olyasmit mondott, hogy a lány keresztbe tett a barátjának és neki. Ezentúl nem dobhatják ki, amitől meg akarnak szabadulni, és nem akarják, hogy mások megtalálják. Sam hirtelen úgy érezte, sürgősen meg kell keresnie Lyrát. Megválaszolatlan kérdések sora futott át az agyán,
338
Hosszú Búcsú de egy dolog világos volt: az az ember, aki a lány életére tör, még szabadlábon van. O’Malley követte Samet, amikor az kisietett a folyosóra. – Mit gondol, Sam? – Valaminek még lennie kell azokon a képeken, amelyeket Lyra készített. Újra végig kell néznem őket. Gyors iramban Lyra házához hajtott. Sidney nyitott ajtót, azonnal megérezte, hogy valami nincs rendben. – Mi történt? – Lyra itthon van? – Nincs. – Sam, mi a baj? – Meg kell bizonyosodnom róla, hogy jól van. Látnom kell. – Egy nagy halom filmmel jött vissza San Diegóból, és még mindig a gyerekfilmen dolgozik. Azt mondta, egész nap odalesz. Találkoznia kell Mahler professzorral, és oda kell adnia neki az összes kutatási anyagát meg a memóriakártyákat, és meg kell mutatnia azt is, ami eddig kész van a gyerekfilmből. Csak késő este fog hazaérni. –Köszi Sidney. – Lyra a biztonságban van, ugye? – állította meg a férfit, amikor az menni készült. – Az egyetemen... – Megkeresem és mellette maradok. Ne aggódj! Sam fejében lassan összeállt a kép, de biztos akart lenni a dolgában. Az egyetem majdnem üres volt. Az előadások véget értek aznapra, és az utcai lámpák akkor kezdtek pislogni. Sam rohanva vágott át az udvaron, amikor meglátott két fiatalembert közeledni. Felismerte Lyra két barátját, Carlt és Elit.
339
JULIE GARWOOD – Helló, Sam! – kiáltott rá Carl, amint az ügynök elfutott mellette. – Láttátok Lyrát? – Ott volt Mahler óráján velünk együtt. – Brutális volt, mint mindig – morogta Carl. – Már csak néhány óra azzal a görénnyel, és soha többé nem kell a csápokat hallgatnom. – Milyen csápokról beszélsz? – ráncolta a homlokát Sam. – A kapzsiság csápjai – felelte Eli. – Ez volt a dokumentumfilm címe, amelyet Mahler készített, és ez az egyetlen valamirevaló munkája. Kapott érte valami semmi kis díjat, és folyton arról beszél. Nem csoda, hogy a felesége otthagyta. – Néhány kisebb bűnözőfamíliáról szól – tette hozzá Carl – , és... Hé, hová rohan? Vetítésszerűen peregtek a képek Sam elméjében. A Paraiso park plakátja Mahler irodájában. Lyra, amint Mahler szobájában ül, miközben Flynn embere bombát raknak a kocsijuk alá. Mahler, amint azt mondja Lyrának, hogy a gyerekfilmre koncentráljon ahelyett, hogy visszamenne a parkba. Az utolsó kép Lyra fémdoboza volt, amelyben a memóriakártyákat tartja. Mahler azért akarja őket, mert azt hiszi, van rajtuk valami, ami terhelő rá nézve. Sam futás közben húzta elő a mobilját, és beütötte a számot. – Mahler az! – kiáltotta bele, amikor O'Malley felvette.
340
Hosszú Búcsú
40. fejezet Lyraa megvárta, amíg az utolsó hallgató is kimegy a teremből. Nem volt több órájuk aznap, és az ifjúság általában égett a vágytól, hogy minél előbb kívül tudja magát. Későre járt, alig várta, hogy újra a laborban lehessen és folytathassa a munkát a filmjén, de előbb Mahler professzorhoz kellett mennie. A professzor felhívta a lakásán előző este, és azt mondta, napok óta próbálja elérni. Észrevette, hogy a lány hiányzott néhány óráról. Azzal a sok zűrzavarral az életében – gondol itt a bombára –, reméli, hogy biztonságban van, de nyomatékosan hangsúlyozta, hogy pótolnia kell a mulasztott órákat. Amiatt is aggódott, hogy nem szentel elég figyelmet a gyerekfilmnek. Amikor Lyra elmondta, hogy néhány napot városon kívül töltött, és gyerekeket filmezett, félig-meddig azt várta, hogy Mahler lehordja, amiért városon kívül filmezett, amikor Los Angelesben is remekül el lehet az ilyesmit végezni. Mahler mindig tudott olyasmit mondani, amivel sakkban tartotta a diákjait. Szerette elbizonytalanítani őket. Lyra úgy vélte, azért csinálja, mert ettől még fontosabbnak érezte magát. Hallotta, amint a vonal túlsó végén a professzor megköszörüli a torkát, és tudta, leckéztetés következik.
341
JULIE GARWOOD –Komolyabban kell vennie a tanulmányait, különben soha nem csinál karriert, különösen nem a filmiparban. – Igenis, professzor úr – mondta kötelességtudón Lyra. – Tucatjával toporognak a lelkes ifjak az ajtóm előtt, akik égnek a vágytól, hogy az én óráimra járhassanak. – Igen, tudom. – Helyes. Most pedig, Lyra, szeretném megdicsérni. A lány kis híján elejtette a kagylót. Dicséret Mahlertől? Ilyet sem hallott még a világ! – A parkról készített dokumentumfilmje meglehetősen jól sikerült. Mahlertől ez valóságos dicshimnusszal ért fel. – Köszönöm, professzor úr. Nem egészen az, amit eredetileg terveztem, de azt hiszem, üzenete van... – Igen, igen – szakította félbe Mahler. – Azért hívom, mert azt hiszem, hogy bemutathatnám a filmet a jövő heti New York-i dokumentumfilm-szimpóziumon. Ha elismerésben részesül, amiben egy pillanatig sem kételkedem, akkor tehetne egy bemutató körutat vele az országban. – Az csodálatos lenne. – Lyra egészen izgatott lett. Minél több ember látja a filmjét, annál hatásosabb lehet. Talán a Paraiso parkot is kitakarítják, és bíróság elé állítanak néhány vandált és illegális szemétlerakót... vagy legalább megállítják őket. – A prezentációmhoz azonban – folytatta Mahler – szükségem van az összes kutatási anyagra, és tudnom kell, milyen eljárást használt, milyen felszerelést, és látnom kell a fotókat is.
342
Hosszú Búcsú – A fotókat a memóriakártyákon tárolom. Azokat, amelyeket felhasználtam a filmben, elmentettem a számítógépen is, de a kártyákon még több ezer kép van. – Hozzon be mindent – utasította Mahler. – Még a bájoskertről készült képeket is. Később majd mindet visszakapja, hogy aztán kiírja egy lemezre, ha akarja. – Rendben – egyezett bele Lyra. – Holnap önnel van a délutáni utolsó órám. Akkor mindent magammal viszek. Mahler úgy tette le a kagylót, hogy el sem köszönt. Lyra most az osztályteremben ült, és türelmetlenül pislogott a professzor szobájába vezető ajtó feletti órára. Remélte, hogy Mahler nem tartja fel sokáig. A munkanapból hátralévő néhány órát a laborban szerette volna eltölteni, a gyerekfilmen dolgozva. Carl és Eli állították meg a professzort, hogy feltegyenek néhány kérdést, és Mahler most udvariasan az ajtó felé terelte a fiúkat, egyszavas válaszokat adva. – Jöjjön a szobámba – fordult Lyrához, amikor végre becsukta a terem ajtaját. A lány felkapta a hátizsákját meg a kutatásait tartalmazó mappát, és követte a professzort. Ezt az ajtót is becsukva Mahler intett Lyrának, hogy foglaljon helyet, majd ő maga is leült az íróasztal mögé. Lyra észrevette, hogy eltűnt a Paraiso parkot ábrázoló plakát, csak a halvány körvonala maradt a falon. Arra gondolt, milyen kár, hogy a professzor eltávolította egyetlen olyan dolgot, ami feldobta egy kicsit a szobáját, de tény, hogy Mahler nem volt az a vidám típus. – Minden anyagot elhozott? – kérdezte. Egy diák kopogott be az ablakon.
343
JULIE GARWOOD – Most meg mi van? – mordult fel a professzor. Az ajtóhoz ment, és ráförmedt a fiúra: – Nem látja, hogy az egyik hallgatómmal vagyok? – Elnézést kérek, professzor úr, csak kíváncsi voltam... – Kérjen időpontot az asszisztensemtől. – De csak azt szerettem volna kérdezni... Mahler a képébe csapta az ajtót, be is zárta, hogy ne zavarják meg őket még egyszer, és elhúzta a sötétítőt, aztán visszaült a helyére. – Hol is tartottunk? Az anyag – mondta bólintva. – Elhozta mindet? – Igen. A talált cikkeket mind kinyomtattam – tette Lyra a mappát az íróasztalra. – Elhoztam az interjúk felvételeit is. – Gondoltam rá, hogy begépelem a szöveget, de még nem volt rá időm. – Kinyitotta a hátizsákját, és két kicsi fémdobozt vett elő belőle. – És itt vannak a memóriakártyák az összes felvétellel a parkból. – És a kert? – fogta meg az egyik dobozt Mahler. – Azok a felvételek is itt vannak? – Igen. Mahler a mappát és a hangfelvételeket elsüllyesztette az aktatáskájában, aztán a fiókból előhúzott egy vászonzacskót, és beletette a két dobozt. – Biztos benne, hogy ez minden? – Igen. – Remek. Azt hiszem, hogy mindenki le lesz nyűgözve a szimpóziumon — mondta, és hátradőlt a széken. – Bárcsak maga is velem jöhetne, de sajnos csak szakmabeliek vehetnek, részt rajta, diákok nem.
344
Hosszú Búcsú Bár Lyra szerette volna maga bemutatni a filmjét, a gondolattól, hogy a hosszú utat a professzorral tegye meg, kilelte a hideg. – Már csak egy dologra van szükségem, hogy bemutathassam a dokumentumfilmjét, Lyra. – Mi lenne az? – kérdezte a lány, arra gondolva, hogy a világon mindent odaadott már. – Látnom kell a Paraiso parkot, és sajnos csak most vagyok szabad, mielőtt elrepülnék New Yorkba. A kocsim oda kint vár. Én vezetek – állt fel, mintha a dolog már el is lenne intézve. Lyra meglepve nézett rá. – De professzor úr, sötét lesz, mire odaérnénk. Különben is, időpontom van a laborban és... – A labor megvárja – vágott a szavába Mahler türelmetlenül.– Nem sokáig maradunk a parkban. Majd a reflektorommal megvilágítjuk, amit látnunk kell. – Nem tudna egyedül odamenni? Azt mondta, valaha a park közelében élt, szóval jól ismeri a területet. – Igen, tudom, hogyan kell odamenni – ismerte be a férfi –, de szükségem van magára, hogy elmondja, hogyan választotta ki a kamera szögét, hogyan állította be a felvételeket, milyen környezeti tényezőket vett figyelembe a fotók készítésénél. Lyra sehová sem akart a professzorral menni. Az ösztönei azt súgták, hogy igyekezzen minél előbb kijutni a szobából. Valami nem stimmelt. Mahler túlságosan is erőltette a dolgot. – Sajnálom, professzor úr, de vissza kell utasítanom. – Elszalasztaná a lehetőséget, hogy bemutassák a dokumentumfilmjét? Ezt nem mondhatja komolyan.
345
JULIE GARWOOD – Természetesen szeretném, ha bemutatnák a filmemet, csak nem tudok magával menni a Paraiso parkba. Pedig ragaszkodnom kell hozzá. Figyelmeztetnem kell, nem csupán a filmje múlik ezen, hanem a féléves munkájának az értékelése is. – Kihúzta az egyik oldalsó fiókot. Amikor felnézett, Lyra látta, hogy az arca vörös, és megfeszül az álla. Lyra nem merte megtagadni, hogy vele menjen. A férfi olyan furcsán viselkedett, hogy a lány kezdett félni tőle. – Rendben – mondta. – Ott találkozunk, csak felhívom Sidney-t, a szobatársamat – húzta elő a telefonját a zsebéből. – Megkérem, hogy jöjjön velem. Ő is régen szeretné megnézni a parkot, és... – Adja ide a telefonját! Lyra felnézett. Mahler egy pisztolyt szegezett rá. – Professzor úr... – dadogta a lány döbbenten. – Mit csinál? – Azt mondtam, adja ide a telefont. – Mahler olyan dühös volt, hogy a homlokán kidagadtak az erek.
Csak egy íróasztalnyi távolság választotta el Lyrát a golyótól, de ahelyett, hogy megijedt volna, éktelen haragra gerjedt. A telefont tartó kezét az ölébe ejtette. Benyomta a kilenctizenegy hívógombját, és elnémította a telefont. Mahler alig tudott uralkodni az indulatain. – A város összes parkja közül magának a Paraiso parkot kellett választania! Ha tudtam volna, mielőtt
346
Hosszú Búcsú belekezdett a nevetséges fotózásába, akkor másik feladatot adok. – A plakát miatt választottam azt a parkot, ami itt volt. – Szóval az egész az én hibám? Lyrának fogalma sem volt, mit mondjon erre. – Kérem, tegye le azt a pisztolyt, és mondja el, miért olyan izgatott. – Izgatott? Nem izgatott vagyok, hanem végtelenül dühös – morgott a férfi. – De miért? – kérdezte újra a lány. – A fényképezőgépét pont arra a kis kertre kellett beállítania. Ha sikerült lekapnia a kocsimat vagy engem, nekem végem van. Ezt nem kockáztathatom. Lyra mély lélegzetet vett. – Szóval az a maga kertje? Elásott ott valamit, ami... – Nem – vágott a szavába Mahler. – Nem ott. De ha a fényképezőgépe felvette a kertet, akkor azt is felvette, ami a túloldalán van. – Arcán beteges mosoly ült. – És mi van ott? – Nem mi, hanem ki – helyesbített a férfi. – Sííp-sííp sííp, állandóan csak sipákolt. Mindig engem piszkált. Egyetlen percig sem bírtam tovább... és a pénzre is szükségem volt tette hozzá szinte mellékesen. – A felesége? – hitetlenkedett Lyra. – Nem válhattam el tőle. Övé volt a vagyon. Lyra egészen elhűlt. Ő és mindenki más azt hitte, hogy Mrs. Mahler elhagyta a férjét. A professzor annyira gonosz és rosszindulatú volt, hogy könnyen elhitték. – Vagyon? Hogyan jut hozzá a pénzéhez, ha nem találták meg a testét? Évekbe is telhet, mire a biztosító fizet.
347
JULIE GARWOOD – Azt hiszi, mindent tud, mi? Hát téved. Nagyon is. Amíg mindenki azt hiszi, hogy elhagyott a feleségem, továbbra is hozzáférek a bankszámlájához. Egy vasat sem kapok, ha meghalt, erről gondoskodott. – Mahler megcsóválta a fejét. – Azzal a parkkal a kutya sem törődött, de ha most ásni kezdenek... Mahler hirtelen rádöbbent, hogy Lyra nem adta oda neki a mobilját. – Kérem azt a telefont. A lány magasba emelte, aztán a földre ejtette. Szerencsére a telefon egyben maradt. Lyra magában azon fohászkodott, hogy átmenjen a hívás a kilenctizenegynek. Mahler nem fordította el róla a pisztoly csövét, miközben fel alá rótta a szobát. Dühét lassan felváltotta a pánik. – Ha csendben velem jött volna a parkba... Most ki kell találnom, hogyan tovább. Minden olyan egyszerű lett volna. A két barátja alig egy-két kilométerre ide vár ránk. Nem kellett volna mást tennem, csak átadnom magát nekik, ők pedig gondoskodtak volna a többiről. Lyra reszketve hallgatta, és kétségbeesetten igyekezett megőrizni a nyugalmát. Agyában egymást követték az őrültebbnél őrültebb gondolatok, hogyan vehetné el a fegyvert Mahlertől úgy, hogy életben maradjon, és beszámolhasson róla utána. Látta, micsoda zűrzavar tombol a férfiban. A terve nem jött be, és most újat kell rögtönöznie. Lyra egyetlen megoldásnak azt találta, ha beszélteti, amíg csak tudja. – Milyen barátaim?
348
Hosszú Búcsú – Azok, akiket Flynn küldött a lakásához. Az egyiket lefújta a borsspray-vel, és ő alig várja, hogy viszontlássa magát. – Maga küldte Flynn embereit utánam? – nézett rá zavartan Lyra. – Mi köze van ennek Frank Merriamhez?– Ennek így semmi értelme, gondolta. – Ki a fene az a Frank Merriam? Csak annyit tudok, ha Fynn bérencei megtalálták volna ezeket a képeket a lakásán, már az egészen túl lennénk. Nem kockáztathattam, hogy maga vagy akárki más megnézze a fotókat. Meg kellett kérnem Flynnt, hogy szerezze vissza. Még egyszer nem fog kisegíteni. – Neheztelő pillantást vetett Lyrára. – Egy átkozott tanulóra kellett elvesztegetnem a kívánságomat. Felkapta a mobiltelefonját, beütött néhány számot, de közben egyetlen pillanatra sem vette le a tekintetét a lányról. Lyra arra gondolt, ha a férfi egy kicsit jobban kinyújtaná a karját, ki tudná ütni a kezéből a pisztolyt. – A lány nem hajlandó együttműködni – szólt bele a telefonba Mahler. – Ide kell jönnötök érte. Már biztos senki nincs az egyetemen. A hátsó ajtón gyertek be. Lyra nem várhatta tétlenül ülve, hogy elhurcolják. Ha sürgősen nem tesz valamit, három fegyveres férfival kell farkasszemet néznie.
Mahler szobájának két bejárata volt. A folyosóra néző ajtó a hallgatóknak ezt kellett használniuk – és az osztályterem felöl egy ajtó. Sam berontott az épületbe, és két emeletet felrohant a lépcsőkön. Az egyetem kongott az ürességtől, és amikor Sam Mahler irodájának közelébe ért, lassított.
349
JULIE GARWOOD Nesztelenül mozogva osont el az ajtók elől, míg végül el nem érte Mahlerét. A neve, mint mindegyik professzoré, bele volt gravírozva az üvegbe. A sötétítő be volt húzva, és Sam tudta, hogy az ajtó kulcsra van zárva, mielőtt megpróbálta volna kinyitni. Hallotta Mahler hangját, ahogy hangosan és dühösen beszél. De még ennél is többet hallott ki belőle: a hisztériát Mahler az összeroppanás határán van, ami azt jelenti, hogy a legkisebb dolog is kibillentheti az egyensúlyából. Sam biztos volt benne, hogy Lyra odabent van, de hallani akarta a hangját, hogy megnyugodhasson, nincs semmi baja. Minden más lehetőség az őrület határára sodorta. Kibiztosította a fegyverét, lebukott, és az osztályterem ajtaja felé osont. Halkan elfordította a gombot, és óvatosan, centiről centire beljebb lökte az ajtót. Mahler profilban állt, Sam látta a pisztolyt is nála. Lyra biztos az íróasztal másik oldalán ül. Mivel Mahler rászegezi a fegyvert, biztosan él és magánál van. Mahler idegesen járkált fel-alá a szobában, ezért Sam nem tudott tisztán célozni. Más testhelyzetet sem vehetett fel anélkül, hogy azt kockáztatta volna, hogy a férfi meglássa. Súlyos lépteket hallott. Mintha a lépcső felől jöttek volna. Két férfi vitatkozott. Egyre kivehetőbb lett a hangjuk, ahogy közeledtek, de olyan visszafogottan beszéltek, hogy Samnak csak néhány szót tudott elkapni. Az egyik azért panaszkodott, hogy ki kell ásniuk valamit és aztán odébb vinni, nehogy megtalálják. A másik egyetértett vele abban, hogy mocskos egy munka. Egyre tisztábban hallatszott a hangjuk.
350
Hosszú Búcsú – Sírásók vagyunk, én mondom, nem többek. És most két új sírt is kell ásnunk, ha át akarjuk költöztetni az öreglány hulláját – suttogta az egyik. – Hoztam magammal egy kis borsspray-t a csajnak. Hadd tudja meg a kis szajha, milyen érzés. Sam nem várhatott tovább. Visszament Mahler irodájának ajtajához, és bekopogott. Mahler elhallgatott, majd óvatosan kiszólt: – Ki az? Sam nem válaszolt. – Lyra, menjen és nyissa ki az ajtót, de ne próbálkozzon semmivel, ha nem akar egy golyót a hátába. – Nem. – Álljon fel, és menjen az ajtóhoz! – követelte a férfi. Sam a lépcsőre néző ajtón tartotta a szemét. A két fickó bármelyik pillanatban felbukkanhat. – Nem! – kiáltotta Lyra. – Nem állok fel. – Nyomorult szajha – morogta Mahler. Tekintetét a lányon tartva megkerülte a széket, és az ajtó felé hátrált. Bal kézzel a kulcs után nyúlt. Sam minden erejét összeszedve berúgta az ajtót, amitől Mahler elrepült. Az íróasztala mellé zuhant a padlóra. Lyra felugrott, és rohant, hogy megszerezze a pisztolyt, de a férfi négykézláb mászva előbb elérte a fegyvert. A hátára gördült, és Samre célzott. Lyra nekiugrott. Mahler erre felé fordította a pisztoly csövét, és eldördült a lövés. Sam golyója a torkán találta el a férfit, feltépve a nyaki verőeret. Mahler a padlóra zuhant, a vér tócsába gyűlt körülötte. Lyra egész testében reszketett. – Sam – szólította a férfit, de annyira gyenge volt a hangja, hogy az nem hallotta.
351
JULIE GARWOOD Sam nem figyelt rá. Felemelte az ajtót, és a helyére támasztotta, aztán nekidöntötte az egyik széket, hogy a helyén tartsa. Az üveg megrepedt, de épp maradt. A folyosón futó léptek koppantak. Sam behúzta a tépett sötétítőt. A férfiak meghallották a lövést, és most rohanva igyekeztek Mahler szobája felé. Az ajtó melletti falnál két hatalmas iratszekrény állt. Sam karon fogta Lyrát, és behúzta az iratszekrények által takart sarokba, aztán elé állt. Ahogy Sam remélte is, a két férfi berúgta az ajtót, és nyomban lövöldözni kezdett, mielőtt berontottak volna. Az íróasztalra céloztak, és golyóikkal szitává lyuggatták. – Nézz körül a lány után. – Ne aggódj, elkapom. – A szemem még mindig könnyezik a borsspray-től. – Dobjátok el a fegyvert! – csattant rájuk Sam hátulról. A bosszúszomjas fickó sarkon pördült, Sam pedig kilőtte a kezéből a pisztolyt. A másik bandita lebukott az íróasztal mögé, de karja kikerült az asztal takarásából, ahogy lövöldözött. Sam golyót küldött a vállába, erre ő is elejtette a pisztolyát. Miután Sam elrúgta a fegyvereket a sérültek közeléből, Lyra összeszedte és az asztalra tette azokat. Mahler pisztolyát is a gyűjteményhez rakta. Az egyik támadó üvöltve panaszkodott, hogy soha többé nem tudja használni a kezét. – A lövő kezed? – kérdezte Sam közömbösen. – Ejnye, micsoda szégyen! Lyra a másik alakot figyelte. Golyó volt a vállában, arca mégis kőkemény maradt. Ő a veszélyesebb a kettő közül, gondolta a lány. A folyosón rohanó léptek zaja hallatszott.
352
Hosszú Búcsú Sam kilépett az ajtón kívülre, és magasba tartotta a jelvényét, hogy a három érkező rendőr is jól láthassa. Perceken belül rendőrök és mentősök gyűrűjében találták magukat. Lyra behúzódott az apró iroda sarkába, hogy helyet adjon nekik. Vadul dobogó szíve lassan visszatért a megszokott ritmusához, és a keze sem remegett már. A padlón észrevette a mobiltelefonját, és eszébe jutott, hogy kilenc-tizengyet hívta. Felkapta a telefont, és a füléhez emelte. – Van ott valaki? – kérdezte. – Igen, hölgyem, itt vagyunk. – Sikerült rögzíteniük mindent? Felvették Mahler minden szavát? – Igen, hölgyem, arra mérget vehet. – Lyra hallotta az operátor hangján, hogy mosolyog. O'Malley nyomozó is a helyszínre érkezett. Sam beszámolt neki a történtekről. Lyra várta, hogy Sam neki is mondjon valamit, de a férfi túlságosan elfoglalt volt, és úgy tett, mint aki nem is látja, hogy ott van. Az ajtót elállták a rendőrök, ezért Lyra az osztálytermen keresztül ment ki a folyosóra. Korábban csodálkozott, miért tartotta Sam az irodában, miért nem menekültek el errefelé. Most, ahogy végignézett a folyosón, megkapta a választ. Az egyik irányba fordulva zsákutcába jutottak volna, a másik irányba menekülve pedig belefutottak volna a lépcsőn felfelé igyekvő bérgyilkosokba, könnyű célpontot nyújtva nekik. Sohasem érték volna el a kijáratot. Jó döntés volt a férfi részéről, hogy belökte a sarokba, és elé állt a testével védelmezve. Sam ezzel megmentette az életét. Lyra arra számított, kétszer-háromszor is el kell mondania, mi történt, de csak az egyik rendőrnek volt
353
JULIE GARWOOD néhány kérdése. Azt is elmondta a lánynak, hogy a kilenctizenegy operátora minden egyes szót hallott és rögzített is, így pontosan tudják, mi játszódott le az irodában. Lyra nyugodtan hazamehet. Sam még mindig O'Malley-vel beszélgetett, Lyra pedig ostobán érezte magát, ahogy ott várakozott. Sam nyilván a helyére rakta a kirakós darabkáit, és rájött, hogy Mahler van az utóbbi napok borzalmai mögött. Ha most itt ácsorog, a férfira várva, és ő a végén csak annyit mond: örülök, hogy újra látlak, akkor mi lesz? Lyra úgy döntött, nem vár. Még a memóriakártyáit vagy a hátizsákját sem próbálta meg visszaszerezni. Azok most már a bizonyítékokhoz tartoznak. Zsebre dugta a mobilt, sarkon fordult és elsétált. Nem jutott messzire. Alig fordult be a folyosó végén, amikor két erős kéz ragadta meg a vállát.
354
Hosszú Búcsú
41. fejezet Sam nem adott rá alkalmat, hogy megköszönje, amiért megmentette az életét. – Halálra rémítettél, lányka. – Hangja remegett az érzelmektől, és szorítása is erősödött a lány vállán. Olyan erős akcentussal beszélt, mintha sohasem hagyta volna el Skóciát. Tényleg lánykának hívta? Mielőtt Lyra egy szót is szólhatott volna, Sam átölelte, és vadul magához szorította. – Ne merészeld még egyszer ezt tenni velem! Lyra alig értette, amit mond, pedig angolul beszél, vagy nem? Arca a férfi mellkasához simult, és hallotta, milyen hevesen ver a szíve. Lyra még mindig az átéltek hatása alatt állt, de Sam ölelésében csodálatos nyugalom szállta meg. – Ígérd meg! – követelte a férfi. – Igen, bármi legyen is az, megígérem. Sam felemelte az állát, és szinte barbár erővel csókolta meg. Nyelve mohón hatolt be a lány szájába, és csókjában legalább annyi szenvedély volt, mint elkeseredettség. Lyra nem állt ellen. Átkarolta a férfi nyakát, ujjait a hajába mélyesztette, és szenvedélyesen visszacsókolt.
355
JULIE GARWOOD Amikor Sam végre kiengedte az öleléséből, kézen fogta, és kifelé indult vele. – Gyere, menjünk innen – mondta. Most, hogy megnyugodott, beszéde is érthetőbbé vált. Odakint egész tömeg várakozott. Sam halk átkot morzsolt el a fogai közt, amikor észrevette az udvar túlsó végén parkoló közvetítő kocsikat és a riporterek hadát. O'Malley sietett utánuk. – Kérnek kíséretet, hogy kijussanak innen? – Nem, de velük magának kell boldogulnia – mutatott Sam a kamerák felé. – Igen, persze – morogta O'Malley, és a riporterek felé indult. Már majdnem átértek az udvaron anélkül, hogy bárki megállította volna őket, amikor Carl észrevette Lyrát, és oda kiáltott neki. Mindenki, aki meghallotta a lány nevét, feléjük kezdett rohanni. – Igaz a hír? Mahler tényleg halott? – kérdezte a fiú. Lyra bólintott, mire Carl Samhez fordult. – Tudom, hogy Mahler egy seggfej volt, de már csak két óránk lett volna vele. Most mi lesz? Mit gondol, ugye nem kell az egész kurzust újra felvennünk? Mielőtt Lyra megszólalhatott volna, Eli is bekapcsolódon a beszélgetésbe. – Nem várhatott volna addig, amíg... – kezdte, de Sam tekintete elnémította. A vér megfagyott az ereiben, és sietett eltisztulni az útból. Sam egész úton egy szót sem szólt Lyrához. – Pakolj össze pár holmit, és menjünk innen – mondta, amikor a lakáshoz értek. – Nem. – Nem?
356
Hosszú Búcsú Sidney kinyitotta az ajtót, és felkiáltott, amikor meglátta őket. – Ó, édes jó istenem! – ölelte meg Lyrát. – Jól vagy? Ó, édes jó istenem! – ismételte, de ezúttal Samet karolta át. Hallottam, hogy lövöldözés volt az egyetemen – mondta, és hátralépett, hogy a másik kettő is bemehessen az apró nappaliba. – Legalább húsz üzenetet kaptam, és imádkoztam, hogy te legyél a lövöldöző, Sam. – Lyra, pakold össze a holmidat, amíg én elmesélem Sidney-nek, mi történt. – Nem – mondta a lány ismét. Sidney egyikről a másikra nézett, aztán felkapta a táskáját és a kulcsait. – Gyorsan el kell még intéznem valamit. Viszlát később – Intett nekik, és már kívül is volt az ajtón. – Nézd meg, mit tettél – nézett Lyra vádlón Samre. – Elüldözted Sidney-t a saját otthonából. – Mi bajod van? – fordította maga felé Sam a lányt. –Nem megyek veled sehová, hogy aztán megint elhagyj. – Nem és nem. – De nem hagylak el. A tekintetéből áradó gyengédség meggyőzte Lyrát. Majdnem meggyőzte. – Meddig, Sam? Tudom, hogy nem akarsz megint megsérülni, és megértelek. Szeretted, de elvesztetted a feleségedet. Én sem akarnám újra átélni, de... Sam egy csókkal hallgattatta el. Szorosan magához ölelte, a fülébe súgta: – Soha többé nem akarok annyira rettegni miattad, mint ma. Tudtam, hogy Mahlerrel vagy, és esküszöm, a szívem is megállt félelmében. A fenébe is, Lyra, nem akarok nélküled élni! – A tenyerébe fogta a lány arcát.
357
JULIE GARWOOD – Szeretlek, lányka. A férfi erős akcentusa visszatért. Hangja mély volt, de Lyra így is megértette, mit mondott. – Nem költözhetek össze veled, Sam. Gigi biztos... – Azt hiszem, akkor kénytelen leszek elvenni téged – mondta Sam mintegy mellékesen. – Micsoda? – Hallottad. A lány félresöpörte a kezét. – Kénytelen leszel elvenni?! Sam elkapta, mielőtt a lány elvonulhatott volna. – Amikor meglesz a gyűrű, majd féltérdre ereszkedem, és hivatalosan is megkérlek, de addig vésd eszedbe, szerelmem: hozzám fogsz jönni feleségül. – A családom... Nem rakhatok rád ekkora terhet. Az én kötelességem... – Tudom... megvédeni Gigit a fiától. Segíthetek benne. – És a szüleim... mindig csak baj lesz velük. Nem változtathatom meg őket. Egy időben azt hittem, hogy igen, de.. – A fivéreid és én is segítek, hogy boldogulj velük. – Istenem, a fivéreim! Nem leszel elég jó nekik. Biztosan ezt mondják majd. – Nem is vagyok elég jó neked, szerelmem, de akkor is elveszlek. – A te szüleid diplomaták, az enyémek szélhámosok. Sam lassan kigombolta a lány blúzát. Lyra az alsó ajkát rágva gondolkodott, milyen érveket tud még felhozni. – Sok pénzem van – mondta. Egy pont neki.
358
Hosszú Búcsú Sam a karjába emelte, és a hálószobába vitte. Ott letette, és tovább vetkőztetve, csak annyi időre állva meg, míg maga is megszabadult a ruháitól. – Ha kell – folytatta Lyra elakadó lélegzettel –, felhasznál hatom a pénzemet azok ellen az emberek ellen. Komolyan, ha a szüleim mindig újabb ügyvédeket keresnek... Sam megcsókolta a nyakát. Tetszett neki a lány illata, tetszett, ahogy hozzásimult... tulajdonképpen minden tetszett rajta. – Az ügyvédek drágák... – Tudom, én is az vagyok – mondta Sam, és lehajolt, hogy megcsókolja a lány mellét. Sam elvonta a figyelmét, és a végén Lyrának fogalma sem volt, mit akart mondani. Az ágyra zuhantak, és szenvedélyesen szeretkeztek. Sam megpróbált lassítani az iramon, de Lyra olyan követelőző volt, hogy képtelenség volt ellenállni neki. Amikor már kielégülten feküdtek egymás mellett, Lyra elárulta Samnek, hogy ő is szereti. Később, miután felöltöztek, Sam figyelmeztette a lányt, hogy számíthat a riporterek ostromára. – Holnap egyetlen órám lett volna, az is Mahlerrel. Mivel az elmarad, azt hiszem, hazamegyek. – San Diegóba? – Igen. Gondolod, hogy a rendőrség itt akar tartani? – Nem. Majd beszélek O'Malley-vel. Lyra írt egy cetlit Sidney-nek, összepakolt néhány holmit, és már úton is voltak. A forgalom szerencsére gyér volt, és csak miután elhagyták a Paraiso parkba vezető leágazást, jutott eszébe Lyrának a fényképezőgépe, amelyik még mindig készítette a felvételeket a parkban.
359
JULIE GARWOOD – O'Malley kiszállt oda egy csapattal, hogy megkeressék Mahler feleségének holttestét. Biztos vagyok benne, hogy fel kell ásniuk azt a kis kertet. – A fényképezőgépem. – Elmondtam neki, hol van. Majd ő elhozza. – Sam megfogta a lány kezét. – Szerintem közben Flynnt is meghívták egy szép hosszú beszélgetésre. – Visszakapom a Rooney-ék udvaráról elhozott könyveket? – A végén majd igen. Mit csinálsz velük? – Azt hiszem, árverésre bocsátom őket, és a bevételt Henry atyának adom. Az egyházkerületnek nagy szüksége van a pénzre. A bingó nem sokat hoz a konyhára. Arany szíved van, Lyra Prescott – mosolygott Sam. Csend állt be a beszélgetésben. – Nem tudom elhinni, hogy nem a kiárusítással kezdődött a dolog – szólalt meg Lyra néhány perc múlva. – Annyira biztos voltam benne, hogy azért akarnak megölni, mert elhoztam onnan valamit. Sohasem gyanakodtam volna Mahlerre. – Nézd így a dolgot. Ha Merriam biztosan tudta volna, hogy nálad van a DVD, nem is kétséges, hogy megpróbál megöletni. – Ettől most jobban kellene éreznem magam? – nevetett a lány. – Hamarabb rá kellett volna jönnöm, hogy Mahler a hunyó. Majdnem elvesztettelek, és... – De időben odaértél – emlékeztette Lyra. Egy ideig Mahlerről beszélgettek, és arról, hogyan próbálta Lyrát eltántorítani a park fényképezésétől, bevetve a gyerek filmpályázat csalit.
360
Hosszú Búcsú – Gyanítom, nem nagyon kell sietnem a filmmel. – Miért nem? – Lelőtted a professzoromat, és ez jelentősen csökkenti az esélyeimet, hogy támogatni fogja a filmemet. – Márpedig egy cseppet sem sajnálom, hogy lelőttem. – Én sem. Nem volt más választásod. Várj csak, amint meglátod a pánikszobát – mondta aztán, ahogy beálltak Gigi garázsába. – Igazi pánikszoba? – Az egyik fal acéllal van borítva, hogy a golyók ne tudják átütni, de csak egy fal. Nincs értelme a többit is megerősíteni. Működik, majd meglátod. Sam lenyűgözve szemlélte a kis szoba szerkezetét. – Ha valaha is el akarsz bújni a rokonaid elől, ez a tökéletes hely rá. – Szeretem ezt a házat. Annyira kényelmes. – Akkor megtartjuk – ígérte Sam. – Talán egy kis időre át tudom helyeztetni magam ide. – És utána? – Mindent elrendezünk, aztán hazamegyünk. Lyrának tetszett az ötlet, hogy megtartsák Gigi házát. Legalább lenne egy hely, ahová a fivérei is elvonulhatnának, Gigi is idejöhetne vakációzni a texasi forróság elől. Gigi örülni fog a házasságának. Azonnal megkedvelte Samet, és ha a férfi mellett biztonságban tudhatja, soha többé nem fog az unokája miatt aggódni. – Fáradt vagyok – zökkentette ki Sam a gondolataiból, aztán felkapta a lányt, és ágyba vitte. Egymásba gabalyodva merültek álomba.
361
JULIE GARWOOD Másnap délután O'Malley telefonált. Sam sokáig hallgatta, és amikor végül letette a telefont, Lyrára vigyorgott. – Egy macska – mondta. – Tessék? – Egy macska csontvázát találták a kertben. Úgy tűnik, az a sok szép virág egy cica emlékére lett ültetve. Lyra azt hitte, valami romantikusabb történetet rejt a kis kert. Kivett egy üveg vizet a hűtőszekrényből, és kisétált a hintaágyhoz. Sam utánament. – Egy cica mi? – csóválta a fejét Lyra. – Nos a közelében egy nő is el volt temetve... nyilván a néhai Mrs. Mahler. – Washingtom egészen más hely, mint ez itt, ugye? Biztos hozzá kell majd szoknom az ottani élethez. – Nem Washingtonban fogunk élni. Lyra felegyenesedett, hogy a férfi arcába nézhessen. – De azt mondtad, hogy... – Azt mondtam, hogy hazamegyünk – mosolygott Sam, és átkarolta a lányt. – Szeretni fogod a Felföldet.
362
Hosszú Búcsú
42. fejezet Milo egy bárban üldögélt, a sörét iszogatta, és tekintetét lenem vette volna a tévé képernyőjéről. A tizenegy órai hírek mentek, és nézte, ahogy egy férfi, akit FBI-ügynökként mutattak be, kivezeti Lyra Prescottot egy épületből. – Látja, milyen gyönyörű nő van a tévében? – kérdezte a mellette ülőt. Amikor a férfi nem válaszolt, Milo oldalba bökte. – Szakítanom kellett vele. Csak így óvhattam meg az életét. Az idegen, egy vizenyős szemű ittas alak, megveregette Milo vállát. – Jól tetted, haver, hidd el – mondta akadozó hangon. – Általában nem szoktam nézni a híreket – mondta Milo az új barátjának –, de átkozottul örülök, hogy ma este meg tettem. Tudod, mindent feladtam érte, de nem bánom, mert ahogy te is mondtad, ez volt a helyes döntés. Most nincs állásom. Arra gondoltam, hogy ezúttal másfajta üzletbe fogót valami kevésbé stresszesbe. Milo nem akarta elhinni, hogy Merriam rács mögött van, ráadásul Charlie és Stack is. Végig azt hitte, ők
363
JULIE GARWOOD állnak a beton és a lövöldözés mögött. Na igen, nem lehet mindig igaza. – Megerősítették a hírt – folytatta a bemondó, miközben Milo megrendelte a második sörét. – Bill Jackson tanácsos benyújtotta a felmondását, hogy erőit az ellene felhozott vádak elleni védekezésre összpontosítsa. A tanácsos ellen…
364
Hosszú Búcsú
Utószó Sam és Lyra a St. Agnes-templomban tartották az esküvőt. Henry atya boldogan adta össze az ifjú párt. Lyra azt hitte, csendes esküvője lesz, de mire elkészültek a vendéglistával, a rokonok, barátok és – a politikai és diplomáciai ki kicsodában jártas Sidney szerint – a nagykövetek és egyéb közjogi méltóságok megtöltötték a San Diegó-i templomot. A szertartás és a Coronado Hotelben tartott fogadás is tökéletesen zajlott le. Lyra biztosra vette, hogy azért, mert a szülei nem voltak hajlandók eljönni. Amikor Lyra elmondta az anyjának, hogy Sam megkérte a kezét, és ő igent mondott, anyja reakciója jellemző volt, és nem okozott meglepetést. – Ó, Lyra, mit képzelsz? A te külsőddel sokkal jobbat is kaphatnál, mint egy FBI-ügynök. Ha az az alak a pénzedet akarja... Apja sem volt különb. – Nem kétlem, hogy az a fiú szeret téged, de hogy megbizonyosodjunk, nem a pénzed kell neki, a legjobb lenne, ha átruháznád a vagyonod kezelési jogát rám. Így a pénz a Prescott családban maradna, és te is...
365
JULIE GARWOOD Amikor Lyra ezt megtagadta, hatalmas vita kerekedett, amely azzal végződött, hogy a szülők megfenyegették, nem vesznek részt az esküvőn. Lyra azonban kitartott, nem engedett a zsarolásnak. Úgy tett, mintha nem érdekelné, valójában azonban bántotta, hogy apja nem hajlandó az oltár elé vezetni, csak ha fizet érte. Owen és Cooper dühöngve vette tudomásul szüleik viselkedését, bár cseppet sem voltak meglepve. Az esküvőn Owen lépett az apja helyébe. Sidney volt a koszorúslány, és Cooper oldalán sétált végig a padsorok között Sam tanúja Tristan, az unokafivére volt, Alesandra és Jack pedig a vőfélyek. A hivatalos esküvői fotóson kívül sok újság és magazin fotóriportere is megjelent, hogy lencsevégre kapja az elegáns eseményt. Lyra azonnal megszerette Sam szüleit, akik annyira különböztek az övéitől. Kedvesek és nagylelkűek voltak, és nagy szeretettel üdvözölték a családban. Felajánlották, hogy nagy fogadást rendeznek nekik, ha majd hazatérnek, hogy a felföldi barátaik és a család is megismerhesse és üdvözölhesse a fiatalasszonyt. Gigi megígérte, hogy ő is ott lesz. Sam és Lyra a San Diegó-i házban töltötte a mézesheteket. Csak három napjuk volt, mielőtt visszatértek Los Angelesbe, a díjátadó ceremóniára. Az előző szemeszterben elutasították a jelentkezését a Dalton-díjra, mivel Mahler halálával nem volt többé szponzora, de Lyra folytatta a munkát, és a következő szemeszterben, egy másik professzora támogatásával ismét pályázott, és első díjat nyert. Több állásajánlatot is kapott a Los Angeles-i és New York-i filmprodukciós cégektől, de mindet visszautasította. Lyra nem akart
366
Hosszú Búcsú másnak dolgozni. Tetszett neki az a féle szabadság, hogy írhatja és rendezheti a filmjeit. Fejében már körvonalazódott egy gyerekeknek szóló sorozat ötlete. Dolgozni bárhol tudott, ami nagy szerencse volt, mert három hónappal később Sam magával vitte az otthonába, a skót Felföldre. Férje tele volt meglepetéssel. Az első az volt, hogy egy kastélyban lakik. Évszázadokkal azelőtt építették. Fenséges látványt nyújtott, de hideg volt és túl előkelő. Szerencsére, az ő kis emeleti lakosztályuk bájosnak és otthonosnak bizonyult. A birtok, vagy uradalom, ahogy Sam nevezte, volt a leggyönyörűbb hely, amit Lyra valaha is látott. A második meglepetés az volt, hogy Sam jó néhány címet fog örökölni az apjától. Földesúrként Laird Kincaid lesz, de ugyanakkor Cairmarn grófját is tisztelheti majd benne. A harmadik meglepetés volt azonban a legmegdöbbentőbb Lyra számára.. Az ő gyengéd és figyelmes férje kegyetlen harcossá vált a rögbipályán. Sam szülei mellett ült a dombon, és izgatottan figyelte a helyi és a szomszéd város csapata közti meccset. Amikor azt lattá, hogy Sam kiverekszi magát egy nagy halom hatalmas izompacsirta közül, riadtan ragadta meg apósa karját. – Csak nem tört el? A könyöke...? Sam apja látva elszörnyedt arcát, megértőn paskolta meg a kezét. – Tudod mi szoktak i mondani a rögbiről? Hogy a huligánok játéka, amelyet azonban úriemberek játszanak. Ne aggódj, kedvesem, Samnek semmi baja.
367
JULIE GARWOOD Lyra megnyugodva bólintott, és visszafordult a pálya felé. A férjét figyelte, akit sár és vér borított, bár remélte, hogy a vér nem az övé. Csapattársai is pont olyan ütöttkopottan festettek, mint ő. Ám a fiatalasszony mégis azon csodálkozott el leginkább, hogy amikor a játék véget ért, az addig vadul küzdő két csapat nagyokat nevetve, teljes egyetértésben vonul le a pályáról. Sam meglátta feleségét a tömegben, és utat tört hozzá. Szeme fölött kisebb vágás húzódott, és tetőtől talpig sár borította, de Lyrát nem érdekelte, mint ahogy az sem, hogy egy csinos fehér blúz van rajta. Karját kitárva férje nyakába vetette magát. Samnek ez nem volt elég. Szenvedélyesen megcsókolta, mit sem törődve csapattársai hangos ujjongásával. Amikor végre felemelte a fejét, hogy levegőt is vegyen, elégedetten mondta: – Na már most, egy férjnek így kell üdvözölnie a feleségét, amikor hazatér. – Legfeljebb tíz méterre voltál tőlem – jegyezte meg Lyra pirulva a nagy nézőközönségtől. – Pontosan – felelte Sam, és újra megcsókolta. – Örülök, hogy még egyben vagy – simult hozzá Lyra. – Ez csak sport, szerelmem. Sport? Ezt a barbár verekedést, aminek szemtanúja voltam, errefelé valóban sportnak hívják? – Muszáj ennyire durvának lenni? Nem akarom, hogy megsérülj. – Egy-két apró vágás és horzsolás még nem fog megölni – kacagott Sam. Felkapta a sporttáskáját, átkarolta Lyra vállát, és a kocsijuk felé indult.
368
Hosszú Búcsú – Ma délelőtt felhívtak az FBI-tól. Azt szeretnék, ha hol nap Washingtonba repülnék, hogy konzultáljanak velem egy ügyben. Hajnalban indulok. Velem jössz? – Nem tehetem. Holnap a cairnmari iskolába megyek filmezni az új sorozatomhoz. – Akkor azt hiszem, kénytelen leszek még ma este elbúcsúzni tőled. – Ráérősen végigfuttatta sóvár tekintetét a fiatalasszony testén. – Ami azt illeti, ha te is benne vagy, egész éjjel búcsúzkodnék. Míg Lyra arra várt, hogy Sam a csomagtartóba rakja a sportfelszerelését, körülnézett. Egy mezőn állt, amelyet egyik oldalon csinos kőkunyhók határoltak, a másikon egy pásztor vigyázta békésen legelésző nyáját. A távolban látszottak a fenséges felföldi hegyek. Mennyire különbözik ez a hely attól, ahol alig egy éve lakott! Samnek köszönhetően minden új, izgalmas és gyönyörű volt. Férje megfordult és rámosolygott, mire Lyra szíve megtelt szerelemmel. Sam mellett egy meglepetésekkel teli, csodálatos élet vár rá.
369
JULIE GARWOOD
Készült a Borsodi Nyomda Kft.-ben
A Gabo Kiadó könyveinek kizárólagos terjesztője a Talentum Kft. Cím: Törökbálint, DEPÓ II Telefon: 06-23-332-105 Fax: 06-23-232-336 E-mail:
[email protected]
370