Julie Garwood
A gyengéd lovag
JULIE GARWOOD A gyengéd lovag
Eredeti cím: Gentle Warrior Copyright © 1985 by Julie Garwood A fordítás a Pocket Books kiadása alapján készült All rights reservedl Fedélgrafika: Szendrei Tibor Fedélterv: FIATI Hungarian translation and edition Copyright © by Hajja & Sons ISBN 963 85334 4 7
1
Julie Garwood
A gyengéd lovag
Előszó „A jó lovag harcra született. A háború nemessé teszi azok lelkét, kik félelem nélkül, bátran küzdenek." Jean Frissart, francia krónikaíró. 1086, Anglia A LOVAG CSENDBEN KÉSZÜLŐDÖTT A HARCRA. Lovagló ülésben ült a széken, hosszú, izmos lábait előrenyújtotta, hogy a szolga felhúzza rá az acélból készült lábszárpáncélt. Aztán felállt, és egy másik szolga bekapcsolta a vastag vattaingre vett páncélt. Végül felemelte napbarnított karját, hogy a kardot, melyet magától Vilmostól kapott, a derekára erősíthessék. Gondolatai nem az öltözködés vagy a környezete körül forogtak, hanem az elkövetkezendő csata körül. Módszeresen újra végiggondolta, milyen taktikát fog alkalmazni a győzelem érdekében. Gondolatait hatalmas mennydörgés szakította félbe. Félrehúzta a sátor nyílását, és összeráncolt szemöldökkel tanulmányozta az égen sötétlő sűrű fellegeket. Mögötte a sátorban két szolga serénykedett. Az egyik egy olajos ronggyal még fényesebbre pucolta a lovag pajzsát, a másik a székre állva várta, hogy feladhassa gazdájának az elöl nyitott páncélsisakot,. Ekképpen várakozott hosszú percekig, míg a lovag megfordult, és észrevette a feléje nyújtott fejfedőt. Tagadóan rázta meg a fejét: a mozgásszabadságért cserébe inkább megkockáztatja a sebesülést. A szolga rosszalló pillantással vette tudormásul gazdája döntését, elég bölcs volt azonban ahhoz, hogy nemtetszését nehogy szavakba öntse, így hát hallgatott. A lovag elkészült az öltözködéssel, és hosszú lépteivel a lovánál termett. Úgy lovagolt ki a táborból, hogy hátra sem nézett. A csata előtt egyedül akart maradni, sietve hát a közeli erdőbe lovagolt, mit sem törődve a lehajló ágak karcolásával. Egy domb tetejére érve meghúzta a kantárt, és minden figyelmét az alatta elterülő majorság tanulmányozására fordította.
2
Julie Garwood
A gyengéd lovag
Hirtelen haragra lobbant, amint az ott tartózkodó hitetlenekre gondolt. Ha majd megint az övé lesz a major, bosszút fog állni rajtuk. Csak akkor engedhet szabad folyást haragjának, csak akkori A lovagot újra és újra elbűvölte az eléje táruló látvány. A major alaprajza igen egyszerű volt; az egyenetlen fal mintegy húszlábnyira magasodott az ég felé, és teljesen körülvette az épületeket. A folyó három oldalról védte a falakat és ez nagyon tetszett a lovagnak, hiszen a folyó felől szinte lehetetlen megközelíteni a helyet. A főépület kőből készült, csak imittamott használtak néhány gyeptéglát. Két oldalán félkörívben sorakoztak az apró kunyhók, mindannyi a hatalmas füves udvarra nézett. Ha megint az övé lesz, bevehetetlenné fogja tenni! - fogadta meg magában. Ez még egyszer nem történhet meg! A sötét, mérges felhők összekapaszkodtak, hogy eltakarják a felkelő napot, így csak néhány sápadt fénycsíknak sikerült kimutatnia tiltakozását. A baljós látványt a szél muzsikája festette alá. A vad zúgás elfojtott nyögésekkel váltakozott. A fekete harcimén ijedtében megugrott, s lovasa csak sarkantyújával tudta lecsillapítani. A dagadt felhők most éppen a feje fölött jártak. Olyan sutét volt, mintha most ereszkedne le az éjszaka. - Az időjárás ugyan nem sokat segít a hangulatomon! - mormolta magában. Vajon rossz előjelnek tekintsem-e? - morfondírozott, mert egy kissé babonás volt, bár azokat mélyen megvetette, akik minden egyes csata előtt a jövőt jósoló jelek után kutattak. Még egyszer végiggondolta haditervét, kereste a legapróbb hiányosságot, de egyet sem talált. Mégsem volt elégedett. Rosszkedvűen indította ménjét a tábor felé, mielőtt még teljesen besötétedne. És ekkor hirtelen az égen fellobbant egy hatalmas, ezüstös fényű villám, és meglátta őt! A lány egy picivel fölötte állt egy másik dombon, és úgy tűnt, mintha egyenesen őt nézné. De nem, nem őt nézte, fedezte fel a lovag, hanem az alattuk lévő kastélyt. A lány egy foltos lovon ült. Mellette két hatalmas, kutyára emlékeztető teremtményt látott a lovag, de azt már nem tudta volna megmondani, milyen fajta. Inkább farkasra, mint kutyára emlékeztettek. A lovag magába itta a látványt: a lány alacsony
3
Julie Garwood
A gyengéd lovag
termetű volt, hosszú, szőke haja szabadon lobogott, és még ilyen messziről is észre kellett hogy vegye a szél ellenében a fehér ruhának feszülő formás kerek melleket. A lovag nem tudta, ki áll előtte, csak annyit tudott, hogy ilyen szép lánnyal még sohasem találkozott. A fény eltűnt, de egy másodperc múlva újabb hatalmas villanás következett. A lovag kezdeti meglepődését most hitetlenkedés váltatta fel: egy sólyom szállt egészen alacsonyan a lány felé. Úgy tűnt, a lány nem fél a fölötte köröző madártói, sőt még a kezét is felemelte, mintha régi barátot üdvözölne. A lovag egy pillanatra lehunyta a szemét, de mire kinyitotta, a lány már eltűnt. Sarkantyúját a mén véknyába nyomta, és a látomás után iramodott. De ló és lovasa hiába nézett meg minden fát, a lányt sehol sem találták. Némi idő múlva a lovag feladta a keresést. Az agyával tudta, hogy valóság volt, amit látott, de a szíve azt súgta, hagy csak látomás volt, egy előrejelzés. Sokkal jobb hangulatban lovagolt vissza a táborba. Az emberei már lóra szálltak, készen az indulásra. A lovag helyeslően bólintott, s a lándzsájáért és a címerét viselő pajzsért intett. Két szolga sietett a várakozó úr felé. Ketten fogták a súlyos, papírsárkányra emlékeztető pajzsot, és csendben várták, hogy a lovag elvegye tőlük. Legnagyobb meglepetésükre azonban a lovag tétovázott, szája szögletében apró mosollyal bámulta hosszú percekig a feléje nyújtott pajzsot. Következő lépése pedig nemcsak a szolgákban, hanem a katonákban is elképedést váltott ki: a lovag lehajolt, és mutatóujjával lassan körberajzolta a pajzson lévő sólyom körvonalait. Majd hátrahajtott fejjel mélyről jövő nevetést hallatott, bal kezével könnyedén felemelte a pajzsot, jobbjával a lándzsát. Mindkét karját magasba emelte, és megadta a csatakiáltást.
4
Julie Garwood
A gyengéd lovag
Első fejezet A FÉNY HOSSZÚ, VÉKONY UJJAI ÁTTÖRTÉK A sötétséget, a sápadt, üres felhők sem tudták megakadályozni a hajnal előretörését. Elizabeth a kunyhó fénymintás, nyitott ajtajában hosszú percekig tanulmányozta a napjátékát, majd felegyenesedett, és kiment a kunyhóból. A hatalmas sólyom könnyedén keringett magasan a fák fölött, ám amikor észrevette, hogy a karcsú alak kilép a kunyhóból, felgyorsult és leszállt a lány mellett a hatalmas, sárfoltos, simára koptatott kőre. A madár rikoltással és barnásszürke szárnyainak csattogtatásával jelezte érkezését. - Hát itt vagy, drágaságom! - üdvözölte a lány. - Ma korán jöttél! Talán te sem tudtál aludni? - kérdezte lágyan. Rámosolygott kedvencére, majd lassan kinyújtotta jobb karját a melle magasságában, és kifeszítette. - Gyere! - parancsolta kedvesen. A sólyom fejét billegtetve figyelte gazdája arcát, és egészen mélyről valami furcsa, gurgulázó hangot adott ki. Az aranysárga szemben volt valami vadság, a lány mégsem félt. Sőt, teljes bizalommal viszonozta a madár tekintetét, és megismételte a parancsot. Egy pillanat múlva a sólyom már ott ült a lány csupasz karján, s az meg sem rezzent a súlytól, vagy a sólyom érintésétől. Nem viselt kesztyűt, pedig a sólyom karmai olyan élesek voltak, mint a borotvapenge. A lány sima karja bizonyította, milyen gyengéden bánik. a sólyom úrnőjével. - Mit csináljak veled? - kérdezte Elizabeth. Szemében bujkált a nevetés, ahogy kedvencét vizsgálgatta. - Csak hízol, és egyre lustább vagy barátom! Visszaadtam a szabadságodat, te meg nem akarod elfogadni! Bárcsak a férfiak is ilyen hűségesek lennének! A nevetés eltűnt a lány szeméből, helyébe mélységes szomorúság lépett. Ló és lovas közeledésének nesze riasztotta meg hirtelen Elizabethet. - Eredj! - mondta a sólyomnak, s az azonnal felrepült. Rémület érződött a hangjában, amikor magához hívta a két farkaskutyát, és az erdő sűrűjében keresett menedéket. A
5
Julie Garwood
A gyengéd lovag
legközelebbi fa vastag kérgének feszítette a hátát és kezével csendre intette a kutyákat. A szíve vadul dobogott, és szidta magát, amiért a tőrt a kunyhóban felejtette. Martalócok, otthontalan és nincstelen csavargók bandába verődve fosztogattak a vidéken és a major falain kívül bárki könnyen prédául eshetett kegyetlenségüknek és gonoszságuknak. - Úrnőm! - Hűséges szolgájának hallatán a rémült Elizabeth megkönnyebbülten sóhajtott fel. Előrehajolt, mikor újra hallotta: - Úrnőm! Joseph vagyok! Ott van? A hangjából kiérződő növekvő aggodalom arra késztette Elizabethet, hogy előbújjon rejtekhelyéről. Csendben megkerülte a fát, Joseph mögé osont, és reszkető kézzel megpaskolta a görnyedt vállat. Az öreg ijedt kiáltással ugrott hátra, és majdnem felborította úrnőjét. - Jól rám ijesztett! - mondta szemrehányóan, de amint meglátta úrnője szomorúságát, mosolyt erőltetett magára, láthatóvá téve fogatlan ínyét. - Még ha szomorú vagy is úrnőm, akkor is gyönyörűnek látlak! - Te mindig hízelegsz, Joseph! - felelte mosolyogva Elizabeth, s az öreg szolgát megint elbűvölte a fátyolos, mégis dallamos hang. Most is nézte, amint a kunyhóhoz megy, és maga is meglepődött, mennyire szépnek látja a lányt minden egyes alkalommal, pedig a szeme előtt nőtt fel. - Gyere be, igyunk valami jó hideget, és meséld el, miért jöttél! - Elizabeth hirtelen elbizonytalanodott. - Vagy eltévesztettem volna a napot? Ugye nem ilyenkor szoktad hozni az ételt? Vagy már teljesen elveszítettem volna az időérzékemet? Joseph kihallotta a lány hangjából az elkeseredést és legszívesebben a karjaiba kapta volna, hogy megvigasztalja. Ez azonban teljesen lehetetlen elképzelés volt, hiszen Elizabeth az úrnője, ő pedig csak alázatos szolgája. - Már majdnem egy hónapja, hogy a családom... - Ne beszéljünk erről, úrnőre, és ne nyugtalankodj! vigasztalta Joseph. - Nem bolondultál meg, hiszen két nappal ezelőtt voltam itt. Ma fontos híreket hoztam, és van egy tervem, amit szeretném, ha meghallgatnál.
6
Julie Garwood
A gyengéd lovag
- Joseph, ha megint azt akarod mondani, hogy menjek a nagyapámhoz, akkor hiába jöttél. Ma is ugyanaz a válaszom: soha! Addig maradok itt, amíg családom gyilkosait meg nem bosszulom! Erre megesküdtem! Szemében gőgös elszántsággal nézett Josephre, s az kénytelen volt tekintetét elfordítani. Elizabeth összekulcsolta a karját, és várt. - Mit akarsz mondani? - kérdezte. De amikor látta, hogy a szolga nem válaszol, felsóhajtott, és valamivel kedvesebben folytatta. - Elégedj meg azzal, Joseph, hogy a kis Thomast biztonságba helyeztem. Az öreg azonban nem azt válaszolta, amit úrnője várt. Látta, hogy a válla még a szokásosnál is jobban meggörbül, megvakarja kopasz fejét, és megköszörüli a torkát: - Elmentek a gonoszok! - Elmentek? Mit értesz azalatt, hogy elmentek? Hogy lehet az? Hová mentek? Minden egyes kérdéssel feljebb emelkedett a hangja, és észre sem vette, hogy a hű szolgát a köpenyénél fogva rázza. Joseph felemelte a kezét, és óvatosan kiszabadította magát. - Kérem, úrnő, csillapodjon! Menjünk be, és mindent elmesélek! Elizabeth egy gyors bólintással beleegyezett, és besietett a kunyhóba. Megpróbálta összeszedni magát, ahogy az a rangjához illik, ám az agya nem engedelmeskedett; gondolatai a számtalan megválaszolatlan kérdés és ellentétes érzelmei körül forogtak. Az egyetlen szobából álló kunyhóban alig volt bútor. Elizabeth leült a két szék egyikére, kezét ölében összekulcsolva, egyenes háttal várta Josephet, hogy meggyújtsa a tüzet a kályhában. Késő tavasz volt, de a kunyhó még mindig nedves és hideg volt. Örökkévalóságnak tetszett, mire végre Joseph leült vele szemben. - Nem sokkal azután történt, úrnőm, ahogy legutóbb itt jártam. Tudod, amikor az a nagy vihar volt. Éppen a major mögötti második dombra értem, amikor porfelhőként láttam közeledni őket az alant kanyargó úton. Bár csak úgy körülbelül
7
Julie Garwood
A gyengéd lovag
mintegy kétszázan lehettek, mégis nagyon erős csapatnak látszottak. Olyan félelmetes volt a látvány, hogy a föld szinte rengett alattam. Láttam a vezetőjüket is, mivel jóval előttük lovagolt, és egyedül őt nem védte sisak. - Betörték a kapukat, és bejutottak a majorba, közelebb mentem, mert a kíváncsiság minden óvatosságtól eltérített. Mire kedvező helyet találtam, a vezetőjük már félkörbe állíttatta embereit, és a pajzsok oltalma alatt indultak támadásba. Az volt aztán a látvány, kicsikém! Megfigyeltein a vezért, hatalmas egy ember! Akkora kardja van, hogy két ember is alig bírná! Néztem, hányszor sújt le a kardja, és hány embert talál! Akkor tört ki a vihar... - Lord Geoffrey emberei voltak? - suttogta Elizabeth olyan halkan, hogy az öreg alig hallotta. - Igen. Te tudtad, hogy támadni fog. - Persze hogy gondoltam erre is - sóhajtotta a lány. - Az apám hűbérese volt neki, és Lord Geoffrey úgyis visszaköveteli, ami az övé. Pedig nem is értesítettük. Vajon hogyan érkezhetett meg ilyen hamar? - Nem tudom - vallotta meg Joseph. - Belwain! - kiáltott fel keserűen Elizabeth, felugrott, és fel-alá járkált a szobában. - A nagybátyád? - kérdezte Joseph. - Ugyan miért... - Természetesen - szakította félbe Elizabeth - mindketten tudjuk, hogy a nagybátyám áll a családom legyilkolásának hátterében. Ő ment el Geoffreyhez. Istenem, elárulta a saját embereit, csakhogy Geoffrey kegyeit elnyerje. Vajon miket hazudozott össze? Joseph megrázta a fejét: - Mindig tudtam, hogy gonosz ember, de azt nem hittem, hogy ennyire! - A mi ügyünk elveszett, Joseph - suttogta gyötrődve a lány. - Lord Geoffrey el fogja hinni a hazugságait. Thomas és én Belwain kezei közé kerülünk, Thomast pedig meg fogja ölni, mert csak akkor kaparinthatja meg az otthonunkat, ha az öcsém halott. Csak akkor. - Talán Lord Geoffrey átlát Belwain tervén - válaszolta Joseph.
8
Julie Garwood
A gyengéd lovag
- Én sohasem találkoztam Lord Geoffreyvel, de azt mondják, nagyon vad természete van és néha nagyon kellemetlen tud lenni. Nem, nem hiszem, hogy meghallgatna. - Úrnőm - könyörgött Joseph -, talán... - Joseph, ha csak rólam lenne szó, akkor elmennék hozzá, és könyörögnék neki, hogy hallgasson meg, mert Belwain árulásáról mindenkinek tudomást kell szereznie. De Thomast meg kell védenem. Belwain azt hiszi, hogy mindketten halottak vagyunk. Elizabeth a tűzhely előtt rótta lépéseit. - Elhatároztam magam, Joseph. Holnap elutazunk Londonba a nagyapámhoz, ott biztonságban leszünk. - És Belwain? - kérdezte azonnal Joseph. Tudta, mit fog válaszolni, hiszen ismerte úrnőjét. Nem fogja hagyni, hogy Belwaint gaztettei alól felmentsék. - Megölöm. Egy fadarab felsírt a tűzben, és egy hangos pukkanás hallatszott az Elizabeth bejelentését követő csendben. Az öreg szolga csontjait hideg járta át. Nem volt kétsége afelől, hogy úrnője megteszi, amit ígért. De még nem mondott el mindent. Fonnyadt kezét remegő térdeire szorítva sietett befejezni mondandóját: - Thomas Geoffrey embereinek keze közé került. Elizabeth hirtelen abbahagyta a járkálást. - Az meg hogy lehet? Már a nagyapjánál kell, hogy legyen! Láttad, amikor elment Rolanddal. Biztosan tévedsz! - Nem, úrnőm. Saját szememmel láttam Thomast a kastélyban. Aludt a kandalló mellett, de ő volt az! Tisztán láttam. Azt is megtudtam, hogy némának hiszik. Joseph felemelte a kezét, nehogy félbeszakítsák, és sietve folytatta történetét. - Azt nem tudom, hogy került oda. Geoffrey emberei nem mondanak semmit, de egy dolog bizonyos. Nem tudják, ki a fiú, és rendesen bánnak vele. Nos, úgy mondják, hogy aki a halál közelében van, az menti meg az életét. - Joseph, rejtvényekben beszélsz! Ki van a halál közelében? - Elizabeth izgalmában kifésült egy elkóborolt aranyszínű hajtincset a szeméből Joseph erre nagyot sóhajtott, és megvakarta sűrű szakállát.
9
Julie Garwood
A gyengéd lovag
- A vezérük a harc során fejlövést kapott, és állítólag haldoklik. - Miért merészkedtél be a majorba, Joseph? - Maynard, az istállómester üzent, hogy Thomas ott van. Saját szememmel akartam látni - magyarázta. - Amikor meghallottam, hogy a vezérük haldoklik, megpróbáltam megtudni, ki lehet a sorban a következő parancsnok. Gyorsan egy tervet eszeltem ki, és... Joseph megköszörülte a torkát, mielőtt folytatta. - Azt mondtam nekik, hogy tudok valakit, aki igen járatos a gyógyítás tudományában, és elviszem hozzá ezt a valakit, azzal a feltétellel, hogy ha meggyógyítja, akkor ez a személy szabadon távozhat. Az úr hűbérese erősen vitatkozott emiatt, mondván, ő bizony nem tesz ígéreteket, de én nem hagytam magam, és a végén beleegyezett. Elizabeth türelmetlenül hallgatta Josephet, és haragosan kérdezte: - És akkor mi van, ha a beteg nem gyógyul meg? Akkor mi van, Joseph? - Én csak ennyit tudtam kieszelni, hogy Thomas közelébe kerülhess. Ha mar egyszer ott vagy, talán ki tudod szabadítani. Ne mérgelődj! - kérlelte a szolga. - Édesanyád is gyógyította a betegeket, és sokszor láttam, hogy elkísérted. Biztosan tanultál tőle valamit. Elizabeth elgondolkodott azon, amit Joseph mondott. A gyomra görcsbe rándult, annyira igyekezett kitalálni, mit is tegyen. A legfontosabb dolog az volt, hogy Thomas biztonságban legyen. Ha Lord Geoffrey emberei rájönnek, ki az a kisfiú, akkor elviszik őt urukhoz. A törvény szerint a majort Thomas örökli, és amíg kiskorú, addig a nagybátyja igazgatná az uradalmat. Ekképpen Belwainnek módja nyílik arra, hogy hatalomra jutásának egyetlen akadályát könnyűszerrel eltávolítsa. A törvény az törvény. Nem, nem volt más választása. - Ez egy jó terv, Joseph. Ha Isten is úgy akarja, akkor a vezérük meggyógyul. Ha nem, akkor is mindent megtettünk, amit lehetett. Elizabeth lassan keresztet vetett, és Joseph követte példáját.
10
Julie Garwood
A gyengéd lovag
- Ha Isten is úgy akarja - ismételte. - Míg felkészülök az útra, nyergeld fel a lovamat, Joseph. A parancsot finom mosoly szelídítette. Joseph azonnal kiment, és behúzta maga mögött az ajtót. Megkerülte a kunyhót, és sietve előkészítette az állatot. Néhány perc múlva, mire visszatért, úrnője már átöltözött. Egyszerű szabású, ám finom anyagból készült kék köpenyt viselt, színe hajszálra egyezett a szeme színével. Joseph elvette a feléje nyújtott gyógynövénycsokrot és felsegítette úrnőjét a nyeregbe. A hirtelenjében kitalált terv miatt kissé aggódott, s ezt úrnője azonnal észrevette rajta. Elizabeth lehajolt, és gyengéden megveregette a ráncos kezet. - Ne aggódj, Joseph! Már régen tennünk kellett volna valamit. Meglátod, menni fog! Mintegy megerősítésül, Joseph keresztet vetett, aztán felszállt a herélt ménre, melyet a kopasz Hermantól, az istállómester helyettesétől kapott kölcsön. Kihúzott tőrrel vezette az utat az erdőn át, készen minden veszéllyel szembeszállni. Nem egészen egy óra alatt, a kanyargós út végén Elizabeth és Joseph megérkezett a major betört kapujához. A két testes őr kellő távolságba húzódott a fenyegető külsejű farkaskutyáktól. Meglepetés látszott arcukon, de nem szóltak, csak a szemöldöküket húzták fel vigyorogva, míg a kis csapat elhaladt. Amikor a belső udvarra értek, Joseph fürgén lepattant a lováról, és segített úrnőjének leszállni. Érezte, hogy a lány remeg, tudta, hogy nagyon fél. Az öreg szolgát büszkeség öntötte el, mikor Elizabeth szemébe nézve látta, hogy kívülről semmi izgalom nem látszik rajta. - Apád büszke lehet rád, úrnőm! - súgta, míg leemelte a nyeregből. Igen, az apjától örökölte a bátorságát, és Joseph csak annak örült volna, ha Thomas is láthatná nővérét. Mert igazából Joseph félt rettenetesen, hogy mi fog történni. Amikor megérkeztek a kapuhoz, munkától volt hangos a major, most azonban fenyegető csend uralkodott. Ismeretlen arcok bámulták a lányt. Elizabeth egy darabig a lova mellett állt, majd minden bátorságát összeszedve, magasra emelt fejjel elindult a bámuló tömeg felé.
11
Julie Garwood
A gyengéd lovag
Nem azt mondta Joseph, hogy körülbelül kétszázan lehetnek? - kérdezte magában. Akkor nagyot tévedett, mert ezek itt legalább háromszor annyian vannak. És mind szájtátva bámul! Viselkedésük azonban nem félemlítette meg Elizabethet. Büszkén kihúzta magát, megjelenése királyi volt. A szél beleakadt a csuklyájába, s letépte fejéről; a napsütötte hajfürtök szabadon omlottak vállára. Elizabeth csendes méltósággal vonult a nagyterembe, csak addig állt meg, míg köpenyét levette, és odaadta a körötte serénykedő Josephnek. Joseph olyan szorosan fogta a gyógynövényeket, hogy a kezén kidagadtak az erek. Elizabeth rámosolygott, hogy könnyítsen aggodalmán. Elizabeth nem törődött a férfiak hangos megjegyzéseivel. Két hűséges kutyájának kíséretében a terem túlsó végében tévő kandalló felé indult. Mindenki elhallgatott, ő pedig a kezét melengette a pattogó tűz előtt. Nem mintha fázott volna, inkább arra használta fel az időt, hogy összeszedje magát, mielőtt közönségével találkozik. Amikor már nem halogathatta tovább, megfordult, és szembenézett a bámuló tömeggel. A kutyák leültek a két oldalán. Elizabeth lassan végigmérte a termet. Az otthona odalett: a zászló és a tapéta rongyokban csüngött a nedves kőfalon, emlékeztetőül, hogy a halál járt Montwright-ban. Elizabeth emlékezetében nem maradt nevetés. Csak a sikoltozás és kínzás emlékei visszhangoztak lelkében. Ez itt most csak egy csupasz terem volt. Még csak el sem tudta képzelni, amint anyja, apja oldalán a hosszú tölgyfa asztal mellett ül... nem, csak a felemelt kardot látja újra és újra, amint anyjára sújt... Gondolatait köhögés szakította félbe. A sűrű csönd megtört. Elizabeth elfordította tekintetét a szakadt, kormos zászlóról, és a katonák felé fordult. Egy vörös hajú férfi, buta vigyorral arcán felugrott az asztal mellől, és egyenesen Elizabeth elé állt, aki így a többieket nem láthatta. Elizabeth majdnem elmosolyodott. A katona Elizabeth kék szemébe nézett, és hangosan így szólt: - Nagyon szép vagy! De hogyan gyógyítod meg urunkat?
12
Julie Garwood
A gyengéd lovag
Elizabeth nem válaszolt a gúnyolódásra, mert valójában maga sem tudta, mit mondjon. A katona egy másikhoz fordulva folytatta: - Olyan a haja, akár a nap! Fogadok, hogy olyan puha, mint a legfinomabb selyem! Ezzel felemelte a kezét, hogy megérintse a selymes fürtöket, de Elizabeth hangja, mint a penge hasított előre: - Nem félted az életed? A katona keze félúton megállt, mosolya eltűnt, amint meghallotta a kutyák morgását. A nyakukon felborzolódott a szőr, foguk támadásra készen villogott. A fiatalember most Elizabethre nézett, arca elsápadt, és mérgesen kérdezte: - Nem bántalak, mert Sólyom védelme alatt állsz - súgta. Nem kell félned tőlem. - Akkor te se félj tőlem! - suttogta Elizabeth, hogy más ne hallja. Mosolyára a katona mérge is elpárolgott. Tudta, bármennyire is figyeltek a többiek, nem hallhatták a szóváltást. Hálás volt a lánynak, mert a büszkeségén nem esett csorba. Ő is elmosolyodott. Elizabeth íntett a kutyáknak, s azok elcsendesedve feküdtek le a lány két oldalán, farkuk barátságosan csapkodta a fapadlót. - Hol van a vezéretek? - kérdezte. - Gyere utánam, odavezetlek! - felelte a katona készségesen. Elizabeth beleegyezően bólintott, és elindult a fiatalember után. Rámosolygott a lépcső alján várakozó Josephre, és elvette tőle a gyógynövénycsokrot. Fürge léptekkel szaladt fel a kanyargó lépcsősoron, közben megpróbált nem gondolni a régmúlt időkre, amikor lánytestvéreivel és kisöccsével futkároztak a lépcsőkön. A sírásra most nincs idő, Thomas jövője függött tőle. Az első fordulónál egy idősebb lovag várta. Rosszallás suhant át az éles vonásokon, s Elizabeth felkészült az újabb megpróbáltatásra. - Hát nőt küldtek? Ha ez valami trükk, akkor... - Nincsen ebben semmi trükk - felelte Elizabeth. - Csupán arról van szó, hogy ismerem azokat a gyógyfüveket, amelyek
13
Julie Garwood
A gyengéd lovag
segíthetnek vezéreteknek, és minden tőlem telhetőt megteszek majd, hogy megmentsem életét. - Ugyan miért segítenél te neki? - Nincs szükségem a magyarázkodásra! - felelte Elizabeth. Bosszankodását igyekezett elrejteni. - Szükséged van a segítségemre, vagy sem? A lovag egy hosszú percig vizsgálta tekintetével. Elizabeth tisztában volt vele, hogy a lovag gyanakszik, de semmi kedve nem volt a kételyeit eloszlatni, makacsul hallgatott, és bírta a lovag tekintetét. - A kutyákat hagyd itt, és gyere utánam! - adta ki pattogó hangon a rövid parancsot. - Nem - felelte azonnal Elizabeth. - A kutyák velem jönnek. Nem csinálnak semmi bajt, csak akkor, ha valaki bántani akar engem. Legnagyobb meglepetésére a lovag nem vitázott tovább, bár a lány észrevette, amint hosszú ujjaival beletúrt őszesbarna hajába, ami nyilvánvalóan a tarácstalanságot jelezte nála. A lovag nem balra, a három ajtó által határolt nagy hálószoba felé vette útját, hanem jobbra fordult, leemelte tartójából az égő fáklyát, elindult a szűk folyosón, és éppen a lány régi hálószobája előtt állt meg. Az ajtó előtt álló két őr meglepetten pillantott Elizabethre. A lány izgatottan követte a lovagot az ajtón át. Gyorsan szétnézett, és legnagyobb ámulatára a szobát olyannak találta, mint amilyen volt, amikor el kellett hagynia. Ez volt a legkisebb hálószoba a házban, de ezt szerette a legjobban, mert itt lehetett a legjobban elhúzódni, a kis ablakból pedig lélegzetelállító látvány nyílt az erdőre. Szemben a kandalló szinte az egész falat elfoglalta, kétfelől most is ott állt a két szék a két tengerkék párnával, melyet Margaret nővére hímzett neki. Tekintete most a kandalló fölött a zászlóra tévedt. A kék szín megegyezett a párnák színével, a két farkaskutyát ábrázoló hímzést halványsárga fonalak szőtték át. A zászlón még egy szín szerepelt, a sötétvörös, egészen a zászló tetején, kedvenc madarát, a sólymot ábrázolta. A szíve megfájdult, amikor eszébe jutott édesanyjával mennyit dolgoztak ezen a hímzésen.
14
Julie Garwood
A gyengéd lovag
- Nem! - üvöltötte egy hang a lelkében. - Most nincs itt az ideje. - Elizabeth megrázta a fejét, s ez a mozdulat nem kerülte el a lovag figyelmét. Ő is jól megnézte a zászlót, majd Elizabethre nézett. Megerezte, milyen fájdalmat érezhet a lány. Tekintetében kíváncsiság és találgatás volt felfedezhető, de Elizabeth nem figyelt rá. Az ágyhoz lépett, és azonnal meg is látta a vezért, hiszen a kék-sárga drapéria nem takarta el az ágyat. Nagyorr meglepődött a hatalmas termet láttán, még nagyobbnak találta, mint a nagyapját. A férfinak hollófekete haja volt és olyan hosszú a termete, hogy a lába szinte el sem fért az ágyon. Valamilyen megmagyarázhatatlan okból, még erőtlen állapotában is megrémítette a férfi látványa a lányt. Ott állt mellette, és tanulmányozta a rideg vonásokat. Csinos volt az arca, mégis... valami keménységet látott rajta. A harcos hánykolódni kezdett, gyenge, mégis mély hangján felnyögött, és ez cselekvésre késztette Elizabethet. Az izzadt, napszítta homlokból kisimította a csapzott fürtöket. A hófehér kézfej furcsa ellentétet mutatott a barna, időjárásban edzett, bőrön. A lány érintésére csillapodott a hánykolódás. - A láztól ilyen forró a homloka - magyarázta Elizabeth. - Mióta van ilyem állapotban? - Beszéd közben felfedezte a férfi jobb halántékán a duzzanatot és ujjával gyengéden körbetapogatta. A lovag az ágy lábánál állt, onnan figyelte; rosszallóan. - Láttam, amikor a kard lesújtott. Leesett a földre, és azóta nem tért magához. Elizabeth erősen gondolkodott, mit csináljon. - Ennek így nem sok értelme van, mert egy ilyen ütéstől még nem lesz lázas. Felegyenesedett, és elszántam parancsolta: - Segítsetek levetkőztetni! Elizabeth nem hagyott időt a lovagnak a kérdezősködésre, azonnal hozzálátott, hogy kifűzze a beteg hátán a páncélt. A lovag egy pillanatig habozott, aztán segített lehúzni a vastag nadrágot a félig alvó testről. Elizabeth bármennyire is erőlködött, nem tudott megbirkózni a vastag gyapjúból készült, steppelt kabáttal. Sehogy sem sikerült áthúznia az átizzadt ruhadarabot a széles
15
Julie Garwood
A gyengéd lovag
vállakon. Ösztönösen nyúlt az övéhez, hogy a tőr segítségével szabaddá tegye a mellkast, és felitassa az izzadságot róla. A lovag félreértette a penge villanását és kiütötte a tőrt a lány kezéből. A kutyák morogni kezdtek, ám Elizabeth azonnal lecsendesítette őket, és a lovag felé fordult. Hangja lágy volt, haragnak nyoma sem volt benne. - Bár nincs okod megbízni bennem, arra kérlek, ne tarts tőlem. Csak az ingét akartam felhasítani. - Miért nem? - kérdezte a lovag. Elizabeth nem törődött a kérdéssel, lehajolt, és felvette a tőrt. Felhasította az inget a nyakánál és két kezével szakította tovább. Nem törődött a haragos lovaggal, csak azt parancsolta neki, hogy hozzon hideg vizet, mert le akarta itatni az izzadságot a betegről. Míg a lovag továbbította a parancsot a kint várakozó őröknek, Elizabeth alaposan megvizsgálta a beteg karját és nyakát, nincs-e rajta sérülés. Kényszerítette magát, hogy lejjebb csússzon tekintete, bár érezte, hogy arca kipirul. Haragudott magára emiatt a pirulás miatt, de az igazat megvallva, még sohasem látott meztelen férfit. Bár az volt a szokás, hogy a lányok segédkeztek a látogatók fürdetésénél, apja nem bízott a barátaiban, és a szolgálókra bízta e feladatot a lányai helyett. A kíváncsiság azonban hamarosan legyőzte zavarát, és Elizabeth gyorsan végigfuttatta tekintetét az alsóbb részeken is. Kissé meglepődve tapasztalta, hogy a beteg hímtagja nem volt olyan félelmetes, mint ahogy azt a szolgálólányok beszédéből kihallotta, amikor a férfiakról pletykáltak. A lányok vagy túloztak, vagy ennek van itt valami hibája gondolta. Elizabeth az előtte álló feladatra gondolt, és keresztet vetett. Tiszta ruhát vett elő, és hosszú csíkokra szaggatta. Amikor a víz is megérkezett, ezzel kezdte lemosni a beteg arcát. - Olyan mozdulatlan, mintha halott lenne, és a lélegzete is akadozik - gondolta. A férfi arcán a bal szemétől egy mérges vörös csík húzódott egy félkört leírva, mint a félhold, egészen a füléig,
16
Julie Garwood
A gyengéd lovag
melyet a fekete hullámos haj félig eltakart. A nedves ruhával óvatosan követte a csipkés vonalat, közben azt gondolta, hogy ez a mély horzsolás sem tudta elcsúfítani a csinos arcot. Lemosta a nyakát és a mellkasát, és még több sebesülésre bukkant. - Nem tetszik, hogy ennyi sebesülése van - fogalmazta meg hangosan. A derekához érve Elizabeth abbahagyta a lemosdatást. - Segíts megfordítani! - szólt oda a lovagnak. A megszólított végső türelme határán járt, ez nyilvánvaló volt az üvöltéséből is. - A szentségit neki, asszony, ennek az embernek nem fürdetésre, hanem gyógykezelésre van szüksége! - Én legalább tudom, hogy a fejét ért sérülés a legsúlyosabb - kiáltotta Elizabeth ugyanolyan hangerővel. Neked meg az sem jutott eszedbe, hogy a harci gúnyáját levesd! Válaszul a lovag nagy mérgesen összefonta a karját. Elizabeth tudta, hogy nem várhat tőle segítséget. Gúnyos tekintettel végigmérte, és újból a beteghez fordult. Mindkét kezével átnyúlt az ágyon, és megfogta a tehetetlen kezet. Minden erejét megfeszítve kezdte húzni, de az meg sem moccant. Folytatta mégis a műveletet, már azt hitte, sikerül, amikor a kéz visszakerült eredeti helyzetébe. Magával rántotta Elizabethet, is és a lány egyszercsak a harcos széles mellkasán találta magát. Mindent elkövetett, hogy kiszabaduljon, de a férfi szorosan fogta. Úgy látszott, hogy még álmában sem akar együttműködni ápolójával. A hűbéres látván Elizabeth elkeseredett kísérletét odaugrott, és elkiáltotta magát: - El az útból, asszony! Kiszabadította a lányt a szorításból, durván talpra állította, majd egy hirtelen mozdulattal magához rántotta. Mérge rémületre váltott, amikor megpillantotta a beteg hátához tapadó véres inget. Elizabeth azonban megkönnyebbült, amikor megtalálta a sebet, mert ezzel legalább tudott valamit kezdeni, beült az ágy szélére, és hozzáfogott, hogy óvatosan kiszedje a foszlányokat a gennyedő sebből. A hűbéres a mély átlós seb láttán szeméhez
17
Julie Garwood
A gyengéd lovag
emelte kezét. Nem szégyellte a könnyeket, aggodalommal teli suttogta: - Nem jutott eszembe, hogy megnézzem... - Ne hibáztasd magad! - felelte együttérzően. - Most már tudom, mitől lázas. Még több vízre lesz szükségem, de ezúttal meleg vízre, úgy, hogy szinte forrjon! A hűbéres bólintott, és kisietett a szobából. Néhány perc múlva gőzölgő fazék került a szobába. Valójában Elizabeth irtózott attól, amit meg kellett tennie; számtalanszor látta anyját, hogyan csinálta a hasonló sebesülésekkel. Rövid imát mondott, majd hozzálátott. Egy tiszta rongyot belemerített a fazékba - az ő kezének sem esett jól, de nem törődött a fájdalommal - és jól lecsöpögtette. Kész volt, mégis tétovázott. - Attól tartok, le kell fognod - suttogta -, mert fájni fog neki, de meg kell csinálni. - Kék szemével az aggódó hűbéresre nézett, és várt. Az megértően bólintott, és két kezével leszorította a széles vállakat. A lány még mindig habozott. - Ki kell húznom belőle a mérget, különben meghal. Elizabeth maga sere tudta, hogy a hűbérest, vagy saját magát akarja meggyőzni, amiért ilyen fájdalmat okoz. - Igen - volt a hűbéres velős válasza. Ha Elizabeth jobban odafigyelt volna, a megértést is kivehette volna a hangjából. Most azonban teljesen lefoglalta az a fájdalom, amit hamarosan a betegnek okoz. Mély lélegzettet vett, és a gőzölgő ruhát a nyílt sebre helyezte. A reakció azonnali és rémületes volt. A férfi megpróbálta letépni a forró ruhát a sebről, de a hűbéres erősen szorította. A fájdalmas kiáltás Elizabeth szíve mélyére hatolt. A hálószoba ajtaja kicsalódott, és a két őr kihúzott karddal berohant. Félelem és értetlenség tükröződött arcukon. A hűbéres tagadólag intett, és eltétette velük a fegyvert. - Ezt meg kellett tenni! Elizabeth szavai megnyugtatták az őröket, így visszatértek őrhelyükre, az ajtó mögé. - Ha ébren lett volna, egy hang sem jön ki a torkán magyarázta a hűbéres. - Most nem tudja, mit csinál.
18
Julie Garwood
A gyengéd lovag
- Azt akarod ezzel mondani, hogy nem igazi férfi, aki a fájdalmát kimutatja? - kérdezte Elizabeth, és egy másik kendőt tett a sebre. - Ő nagyon bátor harcos - felelte a hűbéres. - Most a láz uralja cselekedeteit - válaszolta Elizabeth. A hűbéres egyetértő bólintása majdnem mosolyra fakasztotta a lányt. A beteghez fordult, és leemelte a sebről a sárga és véres foltokkal bepiszkított kendőket. Addig ismételte ezt, míg a mély sebből már csak piros vér származott. Mire befejezte, a keze is olyan piros volt, mint a seb, és fel is hólyagosodott. Összedörzsölte őket, annyira viszketett, majd a gyógynövényekért nyúlt. Inkább magának mondta, mint a másiknak: - Nem hiszem, hogy forró késpengével le kellene zárni a sebet, mivel a vérzés tiszta, és nem túl bőséges. A vezér még mindig eszméletlen volt, amiért Elizabeth hálát adhatott Istennek, hiszen a most következő eljárás sem volt fájdalommentes. Egy jó adag kellemetlen illatú gyógyírt kent a hátára, majd bekötözte. Annikor ezzel megvolt, a hűbéres segített megfordítani a sebesültet. A lány belediktálta a porrá tört zsálya, papsajt és fekete csucsor gyökeréből készült főzetet. Több tennivalója nem volt. Elizabeth izmai fájtak a megerőltetéstől. Felállt, és az ablakhoz sétált. Félrehúzta a szél ellen odaakasztott szőrmepokrócot, és meglepetten látta, hogy már este van. Fáradtan nekidőlt a kőfalnak, és hagyta, hogy a hideg levegő lehűtse arcát. Amikor visszafordult, csak akkor vette észre, a hűbéres mennyire fáradt és megviselt. - Eredj, pihenj le, majd én vigyázok az uradra! - Nem! - felelte az. - Csak akkor fogok aludni, ha a Sólyom meggyógyul! Addig nem! - Ezzel egy hasáb fát tett a tűzre. - Mi a neved? - kérdezte a lány. - Roger. - Roger, miért hívod az urad Sólyomnak? A férfi még félig meghajolva a kandalló előtt mogorván válaszolta: - Akik együtt harcoltak vele, mind így hívják. Ez már így van.
19
Julie Garwood
A gyengéd lovag
Szűkszavú válasza nem sokat mondott Elizabethnek, de nem akarta több kérdéssel bosszantani úgy érezte, ideje a lényegre térni. - Azt mondják, van itt egy fiú, aki nem tud beszélni, és hogy a Sólyom mentette meg az életét. Igaz ez? - Igen. A hűbéres arcán gyanakvást látott, ezért óvatosabban folytatta: - Ha az, akire én gondolok, akkor ismerem a családját, és szívesen elviszem majd magammal. A hűbéres elgondolkodva nézett rá. Olyan sokáig nem válaszolt, hogy Elizabeth majd' megőrült, de tartotta magát. - Mi a véleményed, Roger? - Megnézem, mit tehetek, bár csak az úr hozhatja meg a döntést. - De Lord Geoffrey sohasem jön ide! Egy hónapba telne, míg megüzenné, hogy elvihetem-e a fiút! Biztosan ő is azt szeretné, ha a fiú újra a családjával lehetne. Te nem dönthetsz helyette? Biztos vagyok benne, hogy örülne, ha nem zavarnád ilyen aprósággal, hiszen Montwright a többiekkel összehasonlítva csak egy apró, jelentéktelen kis hely! Elizabeth majdnem hozzátette, hogy az apja is mindig ezt mondta. Tudta, hogy ez így is van, hiszen Lord Geoffrey egyetlenegyszer sem látogatta meg az apját. Nem, mindig az öreg Thomas utazott el hozzá, ha valami üzletről volt szó. A hűbérest meglepte ez a kitörés. - Egy hónapba? Csak addig kell várnod, míg a láz elmúlik, és ha felébred, megkérdezheted tőle! Egyébként is tévedsz. Geoffrey számára nem létezik jelentéktelen birtok. Mindenkit megvéd, aki hűséges hozzá, a legkisebbtől a legnagyobbig. - Azt akarod mondani, hogy a Sólyom megadhatja nekem az engedélyt? Lord Geoffrey helyett is dönthet? - kérdezte bizakodva Elizabeth. - Akkor biztosan meg is adja - válaszolta meg gyorsan a kérdést -, hiszen én ápoltam. Ez a legkevesebb, amit megtehet! Megkönnyebbülten elmosolyodott, és összecsapta a tenyerét. - Te tényleg nem tudod, kit ápoltál az előbb? - kérdezte Roger mosollyal a szája sarkában.
20
Julie Garwood
A gyengéd lovag
Elizabeth várakozón nézett rá. - A Sólyom maga Lord Geoffrey, Montwright nagyura. Roger leült az egyik székre, lábát a másikra tette, úgy leste a hatást. - Tényleg ő Lord Geoffrey? - kérdezte meglepetten. - Igen. Roger keresztbe tette a lábát, és elmosolyodott. - Miért lepődtél meg ennyire? A Sólymot mindenki ismeri. A híre messzi földre eljut. - Igen, de én azt hittem róla, hogy öreg. Öregebb, mint... Az alvó sebesült felé intett, hosszú ideig nézte, miközben kergetőztek gondolatai. Az apja sohasem említette, hogy ilyen fiatal volt a nagyúr. Elizabeth csak úgy gondolta, hogy öreg, mint azok az urak, akikkel néha találkozott. A hideg falhoz támaszkodott, és Rogerre nézett. Az igen jól szórakozott a tudatlanságán. - Ő Vilmos király legfiatalabb és leghatalmasabb nagyura felelte büszkén. - Ha meggyógyul, akkor lekötelezettem lesz, ugye? kérdezte Elizabeth. Gyorsan elmondott egy imát, hogy ez igaz legyen, hiszen ha Geoffrey ilyen tiszteletreméltó ember, akkor talán meghallgatja ót. Talán meg tudja győzni nagybátyja gonoszságáról. Meg kell, hogy győzze! Ha meggyógyulna! Hangos kopogás zavarta meg Elizabeth gondolatait. Roger ment kinyitni az ajtót, és némi suttogás után az őrökkel, Elizabethhez fordult. - A szolgád akar veled beszélni. Elizabeth bólintott, és elindult az őrrel a folyosó végére, ahol Joseph várt rá. Elizabeth nyár messziről látta, milyen izgatott. - Joseph, tudod, hogy magát Lord Geoffreyt ápolom? - Igen? Megvárta, míg az őr hallótávolságon kívül kerül, mielőtt folytatta: - Meg fog gyógyulni? - Van rá esély - mondta Elizabeth. - lmádkozzunk érte! Thomasnak ez az egyetlen esélye. Joseph igen aggódott. Elizabeth azonban ezt mondta:
21
Julie Garwood
A gyengéd lovag
- Ez jó hír, Joseph. Nem érted, hogy az úr a lekötelezettem lesz, még akkor is, ha nő vagyok? Meg kell, hogy hallgasson... - De az ember, aki mellette van - intett a hálószoba felé -, a hűbéres... - Rogernek hívják - segített, neki Elizabeth. - Ez az ember Belwainért küldött. - Hát ez meg mi? - kérdezte Elizabeth, majd halkabban folytatta: - Miért? Honnan tudod? - A kopasz Herman kihallgatta, amikor kiadta a parancsot. Egy órával ezelőtt indultak az üzenettel. Ez így igaz! erősítette meg, mikor látta, hogy Elizabeth ingalja a fejét. Belwain egy hét múlva, vagy még hamarabb itt lesz! - Te jó ég! - suttogta Elizabeth. - Előtte még beszélnem kell Geoffreyvel. Rémülten kapaszkodott a szolga ruhaujjába, és tovább hadart: - El kell rejtenünk Thomast. El kell vinnünk innen, amíg nem tudom, Geoffreynek mik a szándékai. Belwainnek nem szabad megtudnia, hogy életben maradtunk. - Ez lehetetlen, asszonyom! Belwain azonnal megtudja, ha idejön. Túl sokan látták, hogy visszatértél. Tudni fogja. És nem sokára az a Roger is. - Gondolkodnom kell - suttogta Elizabeth. Most vette észre, hogy a ruhaujjba kapaszkodik, gyorsan elengedte hát. - Beszélj Hermannal, ő hű hozzánk, és hallgatni fog. Ráadásul szabad ember. Ketten el kell rejtenetek Thomast. Sok olyan hely van, ahol elrejtőzhet. Megteszitek? - Igen - volt Joseph válasza. Kiegyenesedve mondta: Nem hagylak cserben, elrejtem őt valahová! Elizabeth bólintott, és minden bizalmát a szolgába helyezte. Biztosan nem fogja cserbenhagyni. - Nemsokára Geoffrey felébred - szólalt meg. - De mi lesz veled? Ma az úr nem ébred fel, ha az alvó szellemek nem engedik ki a karmaik közül, és Belwain megérkezik... ha az úr meghal... - Akkor elmegyek - felelte Elizabeth inkább magának, mintsem Josephnek. - Nem lehetek itt, amikor Belwain megérkezik. Ha az úr hamarosan felébred, talán beszélhetek vele, mielőtt Belwainnek ideje lenne a hazudozásra. - A lány
22
Julie Garwood
A gyengéd lovag
összerázkódott, úgy folytatta. - Ha nem, ha véletlenül meghal, akkor hozd el Thomast, és valahogy megpróbálunk eljutni anyai nagyapánkhoz. Ő tudja majd, mit kell tennünk. - Visszamégy a vízeséshez? - kérdezte Joseph félelemmel a hangjában. Most, hogy Thomasért kellett mennie, nem kísérhette el úrnőjét, és emiatt rettenetesen aggódott. - Nem maradok itt! - suttogta eltökélten Elizabeth. Belwain megbecstelenítette ezeket a falakat, és én nem akarom újra látni. - Ugyan, úrnőm, nyugodj meg! Geoffrey biztosan magához tér, mielőtt útnak indulsz, és mielőtt Belwain megérkezik, és meghallgat majd téged - próbálta meg úrnőjét megnyugtatni, mintha beteg gyermekhez beszélne. Joseph megvárta, míg Elizabeth lecsillapodik. Mindig nyugtalanította az a mérhetetlen hangulatváltozás, valahányszor Elizabeth nagybátyja nevét meghallotta. Tudta, hogy a lány tanúja volt a mészárlásnak, megértette a lelkében dúló vihart, és hitte, akárcsak Elizabeth, hogy Belwain keze volt benne a kegyetlenkedésben. Szerette volna, ha úrnője beszél erről a szörnyűségről, mert így valamennyire megszabadult volna fájdalmától. Elizabeth annyira más volt, mint két féltestvére, Margaret és Catherine. Talán azért, mert félig angolszász volt. Amikor az idősb Thomas két lányával Montwrightba érkezett, egy megkeményedett, boldogtalan ember képét mutatta. Hat hónap múlva azonban, amikor a szép, szőke hajra angolszász lánnyal megismerkedett és feleségül vette, teljesen megváltozott. A lánynak meglehetősen vadóc természete volt, ám Thomas tudta, hogy kell bánni vele, és hamar összeszoktak. Egy év múlva rnegszületett a kis Elizabeth. Thomas azt hitte, hogy soha nem születik fia, ezért minden szeretetét a kék szemű kislányra pazarolta. Ezért egészen különleges kapcsolat alakult ki közöttük, és még amikor tíz évvel később a kis Thomas megszületett, akkor sem szakadt meg. Elizabeth külsőre nem hasonlított az apjára, annál inkább a természete. Zárkózott volt, nem szívesen mutatta ki az érzelmeit. Catherine és Margaret éppen az ellenkezője volt. Joseph szerint Elizabeth volt a kapocs, amely a családot
23
Julie Garwood
A gyengéd lovag
összetartotta. Mindene volt a család. Ő volt apja büszkesége, ha elkísérte a vadászatra, és ő volt a legreménytelenebb eset, ha kézimunkáról volt szó. Milyen boldog életük volt mostanáig! - Említettem neked, hogy Herman három embert küldött Belwainhez abban a reményben, hogy a szolgáktól megtudnak valamit? - Herman nagyon jó ember - felelte Elizabeth. - De nem hiszem, hogy Belwain emberei elmondanák az igazságot, mert rettenetesen félnek tőle. Kérlek, köszönd meg a nevemben Hermannak! - Herman nagyon szerette a családodat, még apád szabadította fel. Te még nagyon kicsi voltál, nem emlékezhetsz rá. Herman soha sem fogja elfelejteni, mivel tartozik a családnak. - Igen, hallottam erről - felelte Elizabeth. - Soha nem értettem, miért hívják kopasz Hermannak, hiszen sűrű haja volt. Akárhányszor megkérdeztem apámat, mindig rettenetesen zavarba jött. Joseph átlátta, hogy Elizabeth még mindig nem tudja a választ és elpirult. Remélte, hogy tőle nem fogja megkérdezni, hiszen az elnevezés egy buta férfitréfa volt, s nem Elizabeth fülének való. Apjának kedves emléke kissé felvidította Elizabethet. - Egyszer túl leszünk rajta, Joseph! - súgta. - Most vissza kell mennem az úrhoz. Imádkozz értem, Joseph! Imádkozz, hogy Geoffrey meggyógyuljon! Imádkozz, hogy meghallgasson engem! Hogy meghallgasson és higgyen nekem! Ezzel megveregette a szolga görbe hátát, és elindult a hálószoba felé. A gyomra felfordult és hányingerrel küszködött. A gondolat, hogy Belwain visszatér Montwrightba, nem hagyta nyugodni. Ha nem kellett volna a kisöccsére gondolnia, még örült is volna neki. Tudta volna, hogyan csalja lépre! Barátságot tettetve sietett volna elébe, de tőrrel a kezében! De meg fogja várni, míg eljön az ideje a bosszúra! Elhatározása megnyugtatta. Kihúzta magát, léptei biztosabbak lettek. Ezért maradhatott épeszű ebben a lehetetlen helyzetben.
24
Julie Garwood
A gyengéd lovag
A bosszú és a kistestvére miatt. Csak akkor adhatja át magát a fájdalomnak, ha testvérét és birtokát biztonságban tudja, ha Belwain halállal lakol bűneiért. Elizabeth belépett a hálószobába. A két kutya az ágy két oldalán őrködött. Úgy látszik, megbarátkoztak a sebesülttel. Elizabeth leült a székre az ágy mellett, és megtörölte a beteg homlokát. Még két nap és két éjszaka őrködött az ágya mellett. Sűrűn cserélte a kötéseket, és valahányszor gyógynövény-borogatást tett a sebre, tizenkétszer mondta el a miatyánkot úgy, ahogy az anyjától tanulta. A szobában étkezett, csak akkor ment ki, ha nagyon muszáj volt. Egy ilyen alkalommal látta meg a lépcső tetejéről a nagyteremben az öccsét. A fiú egy pillanatra felnézett, de Elizabeth látta, hogy nem ismerte fel őt. Ez azonban nem zavarta túlságosan, tudta, hogy egyszer lesz ideje meggyógyítani. Talán jobb is, hogy Thomas nem emlékszik semmire. Ő is végignézte családja legyilkolását, de a könyörületes Isten talán megszánta őt, és nem fog emlékezni semmire. Joseph a fiú mellett állt és intett Elizabethnek. A lány tudta, hogy Joseph elvégzi, amit rábíztak, s szó nélkül ment tovább. Elhatározta, hogy még egy napot vár, aztán elmegy. Ma éjjel, míg az őrök alszanak, Joseph elviszi Thomast. Csak beszélhetne az úrral! Csak ébredne fel és hallgatná meg! Elizabeth ezekkel a gondolatokkal tért vissza a beteghez. A kutyákkal Roger törődött, ő adott enni-inni nekik, s morgásából ítélve ez nem volt számára a legkellemesebb feladat. Ennek oka az volt, hogy a kutyák mindig morogtak, valahányszor Roger közel ment az ágyhoz. - Ezek úgy csinálnak, mintha én akarnám bántani a gazdámat! - mondta mérgesen. - Csak védelmezik - felelte Elizabeth mosolyogva. Őt is meglepte, mennyire ragaszkodnak a kutyák Geoffreyhez, és nem is talált rá magyarázatot. A második napon Roger többször egyedül hagyta Elizabethet a beteggel, ami nyilván azt jelentette, hogy a lány elnyerte bizalmát.
25
Julie Garwood
A gyengéd lovag
A második napon éjfél körül Elizabeth a beteg homlokát törölgette. A férfi mélyen, nyugodtan aludt, lélegzete egyenletessé vált. Elizabeth nagyon boldog volt, hogy ilyen szépen javul, de úgy vélte, a láza még nem múlt el. - Milyen ember lehetsz te, ha ennyire ragaszkodnak hozzád az embereid? - suttogta halkan. Lehunyta a szemét, mert szerette ezt a csendet. Ám amikor kinyitotta, legnagyobb meglepetésére Geoffrey átható tekintetével találkozott. Elizabeth ösztönösen előrenyúlt, hogy megsimogassa a homlokát. A férfi bal kezével elkapta a felé nyúló kezet, és magához húzta a lányt. Meztelen mellkasához szorítva, mikor szájuk szinte összeért, ezt súgta neki: - Vigyázz rám, nimfa! Elizabeth elmosolyodott, biztos volt benne, hogy a férfi nincs magánál. Szinte az örökkévalóságig nézték egymást, majd a férfi jobb kezével magához húzta a lány fejét. Elizabeth kellemesnek találta a csókot, mely alig kezdődött el, máris vége lett. Elizabeth képtelen volt elfordítani a szemét a férfi bársonyos tekintetétől, úgy érezte, mintha megbabonázták volna. Mint a gyermek, aki tudja, úgysem kapják el, úgy bátorodott fel Elizabeth, és adta át magát az ártatlan kíváncsiságnak. Két kezét a férfi tarkójára csúsztatta. Bőre lágy volt, izmai kemények, s míg nézték egymást, a lány gyengéden masszírozni kezdte. Ha Elizabeth tapasztaltabb lett volna, rájött volna, hogy Geoffrey szemei most nem a láztól homályosultak el. Elizabeth döntött. Most ő vette át a kezdeményezést, lágyan magához húzta a férfit és édes csókban találkoztak ajkaik. Tulajdonképpen nem tudta, hogy is legyen tovább, hiszen teljesen járatlan volt a szerelem művészetében. Olyan volt, mint az első lépéseit megtevő gyermek. Meleg bizsergést érzett a lábaiban, s nagyon élvezte ezt az eddig ismeretlen érzést. Amint kielégítette kíváncsiságát, megpróbált elhúzódni, ám a férfi felhagyott eddigi passzivitásával. Magához szorította a lányt és most ő lett a támadó. Szája egyre követelődzőbb lett, nyelve mélyen behatolt a szétnyílt ajkak
26
Julie Garwood
A gyengéd lovag
közé. Elizabeth teste azonnal válaszolt az érzéki támadásra. Az ősidők óta ismert párbaj kezdetén nyelve kutatva fedezte fel a másikét. Izgalmas pillanat volt. Olyan érzések törtek elő a lányból, amikről nem is tudott, s követelőztek a folytatásért. Elizabeth megijedt testének gátlástalan reakciójától és kiszakította magát a hirtelen engedő ölelésből. Teste még remegett a felindulástól, ujjaival duzzadt ajkait dörzsölgette és mindenhová nézett, csak a férfira nem, mert tudta, hogy zavarában ég az arca. Végül mégiscsak ránézett és megkönnyebbülten sóhajtott fel. A férfi elaludt, szemei már lecsukódtak. Elizabeth halkan felnevetett: - Uram, téged a láz még éget, és nem fogsz emlékezni semmire! Megdöbbenésére az alvó férfi elmosolyodott.
27
Julie Garwood
A gyengéd lovag
Második fejezet A HATODIK NAPON A FÉRFI MAGÁHOZ TÉRT. A gyógyszerek okozta köd lassan tisztult ki az agyából, hirtelenjében azt sem tudta, hol van. Ragyogó napsütésre ébredt. Alaposan végignézte a szemével befogható területet. A hely ismerősnek, mégis idegennek tűnt neki. Hosszú ránc futott végig a homlokán, miközben megpróbálta visszaidézni a csata egyes jeleneteit és kitalálni, hogy azután mi történt vele. Kínjában nagyokat nyögve, a lovag a hátára fordult. Olyan hasító fájdalmat érzett a vállában, mint amikor az ellenség kardja beléhatolt. Mélyen beszívta a levegőt, hogy az egész testét elborító remegés megszűnjön. Csak a szemében látszott felvillanni a fájdalom, hiszen élete során volt alkalma hozzászokni, s hangot adni a fájdalomnak, a gyengeség jele. A legyőzhetetlen, abszolút erőben rejlett Lord Geoffrey legnagyobb hatalma, a gyengeséget megvetette, az alacsonyabb rendű emberek sajátjának tartotta. - Isten hozott vissza az élők közé! - rázta fel komor merengéséből Roger, odaadó hűbéresének rekedt hangja. Akkor most lesz, aki megválaszolja kérdéseit. Társának megviselt külsejéből ítélve betegsége alatt végig őrködött mellette. Az úr elismerően bólintott. - Milyen nap van ma? - kérdezte az álomtól még rekedt hangján. - Hat napja sebesültél meg - felelte Roger. Az úr elgondolkodott ennek hallatán, s miközben újra körülnézett, a következő kérdésen törte a fejét. Most megakadt a szeme a kandalló fölött csüngő zászlón. Hosszú percekig tanulmányozta, majd hirtelen az emlékezetéből feltörő látomása minden egyéb gondolatot kiűzött a fejéből. Tehát a lány él, nem volt látomás! Most már arra is tisztán emlékezett, ami a szobában történt. - Hol van? - Hát emlékszel rá? - kérdezte meglepetten Roger. - Igen - felelte Geoffrey lágyan. - Hozd ide hozzám! A parancs keménysége némi meglepetéssel töltötte el Rogert.
28
Julie Garwood
A gyengéd lovag
- Már elment. Lord Geoffrey dühkitörését még az udvarban is lehetett hallani, s ez egyszersmind félelmet és reményt ébresztett az emberekben. Rögtön tudták, hogy valami nem tetszik uruknak, de ez egyben azt is jelentette, hogy a gyógyulás útjára lépett. Roger fel sem vette a szidalmakat, jól tudta, hogy ura hamarosan lecsillapul és akkor alkalma lesz megmagyaráznia a történteket. Lord Geoffrey hirtelen haragú ember volt, de igen becsületes. Csak ki kellett várni, míg a haragja elszáll, persze csak ha az embernek volt hozzá elég bátorsága és aztán előadni a mondandóját. Végre a parancs következett. - Az elején kezdd, Roger! Roger gyorsan, megszakítás nélkül összefoglalta a történteket. Csak akkor vett lélegzetet, amikor befejezte az elbeszélést. Már öt nyara szolgálta az urat és tudta, hogy az úr egykettőre belezavarja gondolataiba, különösen akkor, amikor ilyen zaklatott állapotban van. - Uram, az ördöggel is egyezségre álltam volna és minden feltételét teljesítettem volna, csakhogy megmentsem az életedet. Ezt, mint egy esküt, úgy mondta Roger, és Geoffrey tudta, hogy ez így is van. - Megpróbáltam megtudni, hol lakik, de bárkit kérdeztem, azt mondta, nem ismeri. - Igazat mondtak? - Nem hiszem. Azt gondolom, hogy védeni akarják őt, csak azt nem értem, miért. - Hozd ide a fiút, aki után érdeklődött! - parancsolta Geoffrey. Megpróbálta visszafogni magát, de mély csalódottságot és riadalmat élt át. A lány elment, és a falakon kívül senki sem védi! Roger az ajtóhoz sietett és továbbította a parancsot az egyik őrnek. Azután leült a kandalló mellé egy székre. - A fiú majdnem eltűnt - kezdett hozzá fejcsóválva. - Az egyik őr észrevette, amikor a lány egyik szolgálója megpróbálta kicsempészni a fiút. Kikérdeztem a szolgálót, de egy szót sem lehet kihúzni belőle. Azt gondoltam, te tudni fogod, mi ez az egész.
29
Julie Garwood
A gyengéd lovag
- A fiú majd elmeséli, amire szükségem van - felelte Geoffrey. - De még mindig nem beszél, uram! Hogyan... - Ne kérdezősködj! - szakította félbe Geoffrey meglehetősen durván. - Biztosnak kell lennem a dologban. Néhány perc múlva a fiú Geoffrey előtt állt. Nem tűnt félénknek, s félni sem látszott. Széles mosollyal állta a férfi kutató tekintetét. Geoffrey szórakoztatónak találta a fiú viselkedését, hiszen hozzászokott, hogy felnőtt emberek reszketnek előtte, ez a kisfiú pedig úgy viselkedik, mintha nevetőgörcs környékezné. Öltözete falusias volt és bizony ráfért volna egy alapos mosakodás. A gyermek egyáltalán nem félt. Inkább rettenetesen boldognak látszott, hiszen az a férfi, aki megmentette az életét, a harcos, aki megölte az őket megtámadó embereket útban London felé, végre magához tért. A gyermek életében a legelső emlék Lord Geoffrey volt, erről persze ő nem tudhatott. A gyermek szeméből tükröződő ártatlanság és bizalom azonban mélyen megrendítette. - Akkor nem fogsz meghalni? - kérdezte a fiú. Roger és Geoffrey mindketten meglepődtek, hogy a gyerek beszélni tud. Mielőtt azonban szólni tudtak volna ez ügyben, a kisfiú tovább beszélt. - Mindenki hallotta, hogy kiabáltál és mindenki mosolygott. A gyerek olyan megkönnyebbültnek és magabiztosnak látszott, hogy Geoffrey elmosolyodott. - Hogy hívnak? - kérdezte. A fiú kinyitotta a száját, elgondolkodott, aztán megrántotta a vállát. Hangjában volt valami kis meglepetés, amikor válaszolt: - Nem tudom a nevemet. - És azt tudod, honnan jöttél és hogy kerültél ide? - tette fel a következő kérdést Roger, mire a fiú odafordult. - Ő mentette meg az életemet! - mutatott Geoffreyre. - Így kerültem ide - magyarázta. - Ha nagy leszek, lovag leszek! húzta ki büszkén magát. A két férfi egymásra nézett, majd Lord Geoffrey a fiúhoz fordult: - Kihez tartozol? - kérdezte, bár már tudta is a választ. - Hozzád!
30
Julie Garwood
A gyengéd lovag
A gyermek most nem látszott olyan magabiztosnak. Összekulcsolta a kezét, úgy várta a választ. Geoffrey észrevette, milyen ideges a fiú. Eddig nem sok dolga volt gyerekekkel, a védelem, az óvni akarás azonban ösztönösen előbújt belőle. - Hát igen - felelte, s maga is meghökkent, milyen durva a hangja. - Most hagyj magamra! Majd később beszélgetünk! A gyermek megkönnyebbült. Geoffrey figyelte, amint az ajtóhoz futott, és azt kívánta, hogy mosolyogjon a gyermek. Maga sem értette érzelmeit. A láz biztosan nem csak a testét gyengítette le, hanem az eszét is elvette - gondolta magában. - Uram! - fordult vissza a fiú az ajtóból, de nem mutatta arcát. - Igen? - feledte Geoffrey türelmetlenül. - Te vagy az apám? Ekkor ránézett, s Geoffrey mélységes fájdalmat és zavart látott rajta. - Nem. A válasz könnyeket csalt a fiatalember szemébe. Lord Geoffrey tanácstalanul nézett Rogerre. Roger megköszörülte a torkát, és azt mondta a gyermeknek: - Ő nem az apád, fiú. Ő az urad. Apád az úr hűbérese volt. - Apám meghalt? - Igen - felelte Geoffrey. - És most az én gondjaimra vagy bízva. - Azért, hogy megtaníts, hogyan legyek lovag? - Igen, azért, hogy megtanítsalak, hogyan legyél lovag. - Tehát nem vagy az apám, az uram vagy - ismételte tényszerűen a fiú. - Hiszen ez majdnem ugyanaz! - nézett várakozóan a férfira. - Nem így van? - De igen - válaszolta lemondóan Geoffrey. - Ez majdnem ugyanaz. Sem az úr, sem Roger nem szólt egy szót sem, míg az ajtó be nem csukódott a fiú mögött. Hallották, mint dicsekszik az ajtónálló őröknek. Roger elnevette magát. - Thomas jó órában fogott hozzá ehhez a gyerekhez kuncogta. - Ha emlékezetem nem csal, már nem volt fiatal, amikor a fiú megszületett!
31
Julie Garwood
A gyengéd lovag
- Hogy is feledkezhettem meg róla! - kiáltott fel Geoffrey. - Thomasnak sok gyereke volt, mind lány és már felnőttek, mire ez a fiú megszületett. Olyan büszke volt rá, hogy Londonig hallatszott a híre! - És ki a lány? - kérdezte Roger. - A testvére. Elég, ha a fiú szemét megnézed, rögtön rájössz. Pontosan olyan, mint a lányé. Geoffrey leemelte a lábát az ágyról és felállt. Még gyenge volt, így nekitámaszkodott az ágynak, mély lélegzetet vett és erőt gyűjtött. - Roger, a lány bujkál előlem, de hamarosan megtudom az okát! - Úgy tudom, az egész családot megölték - mondta Roger. - A fiút pedig parasztnak öltöztették... - Biztosan azért, hogy megvédjék, hiszen ő Montwright örököse... - A szolgáló, aki ki akarta csempészni innen, biztosan tudja a választ a kérdésre - tanácsolta Roger. - Igen, biztos vagyok benne, tudja, hol bujkál úrnője felelte Geoffrey. - Majd ő megmondja, mitől fél úrnője ennyire. - Fél? - nevetett fel Roger. - Nem hinném, hogy bárkitől, vagy bármitől is félne! Hiszen mindannyiunkat megbolondított! Horace bárkinek elmeséli, hogyan sétált be az aranyhajú lány a nagyterembe, és hogyan bűvölt el mindenkit, aki ott volt. Mindenkit, kivéve engem - tette hozzá. - Téged nem bűvölt el? - húzta fel a szemöldökét Geoffrey. Roger szégyenlős mosollyal felelte: - Én már túl öreg vagyok ahhoz, hogy elbűvöljön! Geoffrey elnevette magát és az ablakhoz sétált. Az erdőt nézte, míg Rogert hallgatta. - Amikor először megláttam, igen mérges lettem, mert nem gondoltam volna, hogy egy kislány fog ápolni. Különben is azt hittem, a halálodon vagy, de ő tudta, hogy mit akar. Olyan ellentmondásosnak találtam. Nem látszott rajta semmi félelem. De aztán rájöttem, milyen sebezhető, amikor a fiú után érdeklődött. Akkoriban annyira kimerültem, hogy kettőt meg kettőt nemigen tudtam volna összeadni. Most már látom a kapcsolatot.
32
Julie Garwood
A gyengéd lovag
- De miért ment el, most hogy az otthona megint biztonságban van? Kísérteni odakinn a gonoszt, amikor itt biztonságban lenne? Geoffrey elfordult az ablaktól: - Meg fogom találni őt! - És ha megtalálod? - kérdezte Roger. - Akkor az enyém lesz - felelte elszántan Geoffrey. - Az enyém lesz! Ez volt az esküje. Nem egészen egy óra alatt rendbe hozták Montwrightot. Roger ügyesen szervezett, a katonák keményen dolgozlak, hogy megerősítsék a falakat. Lord Geoffrey felöltözött - tiszta feketébe, mert ilyen volt a hangulata -, és türelmetlenül várta a nagyteremben, hogy a szolgát elébe hozzák. Egyre haragosabbnak, csalódottnak és aggódóbbnak érezte magát. Szinte rögeszméjévé vált, hogy a lányt meg kell találnia, mielőtt még valami bej történik vele. Csak annyit tudott, hogy a csata előtt az erdei találkozás valóban előrejelzés volt, amely valósággá vált, amikor arra ébredt, hogy ugyanez a lány ápolja betegségében. Okoskodása babonától bűzlött, mégsem tudott ellenállni. Huszonhét éve során most először érezte, hogy elsodorják az érzelmei. Ez kegyetlen beismerés volt számára. Az érzelmeknek eddig nem volt helyük életében, mert az érzelem elhomályosítja az észjárást. Minden cselekedetét a fegyelem és a pengeéles logika irányította. És ez megint így lesz, fogadta meg magában, csak előbb találja meg a lányt és legyen az övé. - Meghoztam, uram! - lökte Roger az ajtóból az ágy elé a reszkető szolgát. Lord Geoffrey alaposan megnézte magának, mielőtt megkérdezte: - Mi a neved? - Josephnek hívnak, uram, és Thomas hűséges szolgája vagyok. - A szolga letérdelt és tisztelettel hajtotta meg fejét. - Furcsa módon bizonyítod hűségedet! - válaszolta keményen Geoffrey. - Megpróbáltad kilopni innen, s ez könnyen az életedbe kerülhetne! - Nem akartam rosszat neki, uram! - suttogta Joseph. Csak megpróbáltam megvédeni.
33
Julie Garwood
A gyengéd lovag
- Tőlem akartad megvédeni? - üvöltötte Geoffrey. A szolga megrázta a fejét, de az ijedtségtől alig tudott megszólalni. - Nem uram, csak addig akartunk vigyázni rá, míg te felépülsz. - És te úgy vélted, hogy nálam nincs biztonságban? - Hallottuk, hogy elküldtek Thomas nagybátyjáért, Belwainért. Az úrnőre úgy gondolja, hogy a család legyilkolása mögött: ő áll, és nem akarta, hogy a kis Thomas itt legyen, amikor a nagybátyja megérkezik. - Akkor ezért ment el az úrnőd! - dörzsölte meg állát elgondolkodva Geoffrey. - Igen, uram! - húzta be a vállát a szolga, és óvatosan a dühös ember irányába pillantott. - És te hű szolgám vagy nekem? - kérdezte Geoffrey. - Igen, uram - helyezte jobb kezét Joseph vadul kalimpáló szívére. - Akkor állj fel és bizonyítsd be hűségedet! - parancsolta keményen Geoffrey. Joseph azonnal engedelmeskedett. Lehajtott fejjel várta a következő parancsot. Nem kellett sokáig várnia. - Mondd meg, hol bujkál az úrnőd! - A vízesés közelében, körülbelül egyórányi járásra felelte habozás nélkül Joseph. - Amint megtudja, hogy magadhoz tértél, azonnal itt lesz. - És hogy hívják? - kérdezte valamivel enyhültebben Geoffrey, mert látta, hogy a szolga hajlandó a segítségére lenni. - Elizabethnek hívják, és Thomas legkisebbik lánya felelte Joseph. A keze annyira megfájdult, hogy csak most vette észre, hogy izgalmában teljesen elszorította. Mély lélegzetet vett és megpróbált lecsillapodni. - Itt volt Elizabeth, amikor a támadás elkezdődött? - Igen, uram! - felelte Joseph, és még az emlékétől is összerázkódott. - Mindenkit megöltek, csak Lady Elizabeth és a kis Thomas maradt életben. Sikerült kimenekítenem őket, de tanúi voltak édesanyjuk halálának... - Tudom! - szakította félbe Geoffrey. - Tudom, hányan haltak meg, és azt is elmesélték, hogyan.
34
Julie Garwood
A gyengéd lovag
Arcára szomorúság telepedett, amint visszagondolt Roger beszámolójára a megcsonkított testekről. - Azt mondod, hogy az egészet végignézték? - Igen. Ő is és a kisfiú is. A fiú egészen a mai napig nem volt hajlandó megszólalni. És úgy tűnik, mintha nem emlékezne semmire. - Tudod, hogy ki szervezte a támadást? - kérdezte a szolgát. - Nem ismertem fel őket, mivel a legtöbb fekete csuklyát viselt, de az úrnőm szerint Belwain érte a felelős. Engedélyével uram, idehozom az úrnőt. - Nem! - felelte Geoffrey. - Én magam megyek érte! Roger hangja szakította félbe a beszélgetést: - Uram, a pap megérkezett! Geoffrey bólintott és megkönnyebbülten felsóhajtott. A halottakat ugyan eltemették, de a pap nem mondott még rájuk áldást. - Igazítsd el a papot, Robert. Várjon meg, míg visszajövök! - Mutathatom az utat a vízeséshez, uram - szólalt meg félénken Joseph. - Nem, egyedül megyek. Úrnőd apja odaadó hívem volt és ennyivel tartozom neki. Rossz szolgálatot tettél úrnődnek, hogy hallgattál, de nem hibáztatlak, mert hallottam, milyen makacs természete van. És azt sem felejtem el, hogy megmentetted az életét! Most már az én felelősségemre van bízva, te elvégezted a dolgodat! Joseph szívéről nagy kő esett le. Tekintetével követte a távozó Geoffreyt, és arra gondolt, hogy úrnője jó kezekben lesz. Lord Geoffrey erős, mint az acél és ez az erő megvédi majd Elizabethet minden támadás ellen. Egy kérdés foglalkoztatta még az öreg szolgát: de ki védi meg vajon Elizabethet Lord Geoffreytől? Egyetlen felhő sem volt az égen, amikor Geoffrey az erdőn át a vízesés felé indult. Több mint egy órája lovagolt már, mikor végre meghallotta a dús növényzeten átrohanó víz robaját. Leugrott lováról, kikötötte a legközelebbi fához, és elindult a sűrűn át. A lezúduló víz párája összekeveredett a
35
Julie Garwood
A gyengéd lovag
délutáni nap melegével, és a felcsapódó gőz a csizmaszáráig ért. Joseph leírásából tudta, hogy a kunyhó a tó mögött a fák között rejtezik. Ebben az irányban indult el, amikor csobbanást és halk köhögést hallott. Automatikusan előkapta kardját, és újabb neszre várt, hogy tudja, merre van az ellenség. Ekkor arany csillanására lett figyelmes a fák között. Óvatosad közelebb húzódott, és még a lélegzete is elállt. Egykori látomása, az aranyhajú lány emelkedett ki a vízből, akár Aphrodite. Megbabonázva nézte, amint a lány a sekélyebb part felé indult. Lábait szétterpesztve két kezével lustán kinyújtotta a karját a feje fölött. A lombokon áttörő napfény sugarai aranyban fürdették az istennőt. Elizabeth lassú, kecses mozdulattal hátrafésülte a haját. Elégedetten sóhajtott fel, élvezte testén a nap melegét, és a lábait nyaldosó friss, hideg vizet. Most,,.,, nem akart gondolkodni, a kellemetlenségeket megpróbálta egy kis időre elűzni a fejéből. Legbelül tudta, hogy hűséges szolgája minden követ megmozgat a kis Thomas érdekében, nehogy Belwain meglássa, mielőtt beszélni tud Geoffreyvel. Ez a várakozás azonban kezdett elviselhetetlenné válni számára. Az is lehet, hogy Geoffrey láza visszatért, talán már meg is halt. Az is előfordulhat, hogy Belwain már Montwrightban van, és sikerült mindenkit meggyőznie, hogy semmi köze a gyilkosságokhoz. - Hagyd már végre abba! - parancsolta magának. A várakozáson kívül úgysem tehet egyebet. Várni és imádkozni, ez az asszonyi sors - fogalmazta meg magában elkeseredetlen Elizabeth. Tölcsért formált a kezéből, úgy locsolta magát a vízzel. Geoffrey elég közel volt, így tisztán látta, hogy a lány megborzong, sőt még azt is, amint telt mellei közt a vízcseppek legördülnek a nádszálderékon át a szőke, göndör háromszögig. A hideg megkeményítette a mellbimbóit, s a látványra Geoffreyt elfogta a remegés. A lány minden mozdulata ártatlan érzékiséget sugárzott. Geoffrey alig tudta visszafojtani érzelmeit, elnyomni a benne őrjöngő kínzó vágyat. A csípő lágy ringásának látványa, ahogy a lány a ruháiért indult, szinte megőrjítette a férfit. Mégis mély lélegzetet vett,
36
Julie Garwood
A gyengéd lovag
és megálljt parancsolt érzelmeinek. Mint legfőbb úr, Vilmos király odaadó híve, nem tehet ilyet. Most nem teheti magáévá a lányt, pedig majd megőrült, hogy megérinthesse. Igen, az övé lesz a lány, ez nem lehet kétséges! Az, hogy hozzátartozik, egyszerű tény, az élet törvénye. Amit Geoffrey akart, azt elvette magának. A kutyákról Geoffrey teljesen elfeledkezett. Most ott köröztek úrnőjük körül, míg öltözött. Hatalmas állatok voltak, de viselkedésükből Geoffrey úgy ítélte, jó őrzői lehetnek gazdájuknak. Geoffrey visszatette volna kardját a hüvelyébe, hogy induljon a lány után, amikor velőtrázó női sikoltás hasította fel az erdő csendjét. Geoffrey kihúzott karddal a hang irányába rohant. Vad kutyaugatást, sikoltást és kiabálást hallott, legalább három férfi hangját. Geoffrey a kunyhó előtti tisztásra rohant, és egy szempillantás alatt felmérte a helyzetet. Valóban hárman voltak. Kettő a kutyákkal küzdött, a harmadik pedig félig vitte, félig húzta magával a tiltakozó lányt a kunyhó felé. fogy ilyen alja nép érintse az ő istennőjét, teljesen felbőszítette a férfit, s a nemes úri lovag egy szempillantás alatt átváltozott Herkulessé, akinek csak egyetlen célja van; ölni. Itt nem volt helye a kérdezősködésnek, megértésnek. Az ellenség hozzá mert nyúlni a tulajdonához, és ez elég volt. Kéjvágyuk, vagy butaságuk jutalma csak a halál lehet. Geoffrey dühös kiáltása megállította a támadót. Rémület váltotta fel a kéjsóvár tekintetet, amikor Geoffrey kirántotta Elizabethet a támadó karjából. A lovag szeméből áradó düh úgy megijesztette, hogy riadtan a menekülés útját kereste. Ez a kis tétovázás lett a veszte. Geoffrey kardja süvítve csapott le rá, olyan könnyedén átszakítva csontot és izmokat, mintha csak gyenge bárányhúst szeletelne. Egy csavarintással megadta neki a végső döfést, kihúzta kardját, és a másik kettő ellen indult. - Hívd ide a kutyákat! - szólt a lánynak a vállán keresztül. Elizabeth feltápászkodott, és szó nélkül engedelmeskedett. Geoffrey megvárta, míg a két férfi lábra áll, és magához veszi fegyverét. Aztán szétterpesztette lábait, úgy várt. A két ember előrehajolva kezdett körözni a lovag körül, ám szánalmas próbálkozásaik csak nevetésre ingerelték a lovagot.
37
Julie Garwood
A gyengéd lovag
Két pengevillanás olyan gyorsan intézte el sorsukat, hogy még egy kiáltásra sem maradt idejük. Elizabeth ködön át nézte végig mindezt, nem értette, hogyan került oda Geoffrey. A férfiból olyan nyers erő áradt, hogy Elizabeth majdnem összecsuklott. - Gyere ide! A kemény hang még inkább megfélemlítette Elizabethet, nem tudta, mi fog történni. Talán megkönnyebbülést kellene éreznie? Ez a férfi megmentette az életét, ölt miatta. Talán hatalmas termete miatt fél tőle, vagy azért, mert ilyen könnyedén, minden erőfeszítés és érzelem nélkül ölt? Túlságosan zavart volt, csak azt érezte, a veszély még nem múlt el, ott keringett a levegőben, a halál és az izzadság szagával keverten. Feszültség izzott mindkettőben, amint egymásra néztek. Elizabeth mereven, egyenesen nézett szembe a férfiból áradó erővel. Erő és hatalom izzott a férfi tartásában, szétterpesztett izmos lábaiban, győzelem a csípőre tett összeszorított ökleiben, de különösen az arcán. És ez az erő odavonzotta hozzá Elizabethet. Lassan indult el felé, pontosan előtte megállt és várt. Hogy mire, azt maga sem tudta. Geoffrey teste most ellazult. Elizabeth szinte látta, hogy száll el belőle a vad harag. A férfi mély lélegzetet vett, és szemében mosoly csillant. Elizabeth félelme eltűnt. - Miattad öltem - szólalt meg kihívóan. Elizabeth megvárta, míg a férfi megtörli a kardját, és visszateszi a hüvelyébe, csak azután válaszolt: - Igen, megmentetted az életemet. Az adósod vagyok. - Így van. - De én is megmentettem a te életedet, hiszen én gyógyítottalak meg. - Emlékszem - felelte a férfi. - Akkor te is adós vagy nekem, ugye? - Én a feljebbvalód vagyok! Vajon mire akar kilyukadni Elizabeth? - törte a fejét Geoffrey. - Mi lehet a terve? - Te hozzám tartozol! - folytatta. Elizabeth nem válaszolt, várta, hogy folytassa hosszú percek teltek így, s Geoffrey arcára kiült a nemtetszés. Elizabeth elgondolkodott. Nem lenne értelme eltávolítani
38
Julie Garwood
A gyengéd lovag
magától a férfit, hiszen a sorsa a kezében van. De nem tartozik hozzá! Vajon csak annyit szeretne hallani, hogy elismerje, ő a feljebbvaló? - Te hozzám tartozol! - ismételte meg a férfi. Elizabeth éppen beleegyezését készült adni, mikor a férfi ujjai villámgyorsan lecsaptak, és beletúrtak a hajába. - Én döntöm el a jövődet! Elizabeth nagyon elkeseredett. Hiszen Geoffrey tartozik neki, neki kellene hálásnak lennie, és még ő akar felülkerekedni! Geoffrey feldühödött, és úgy meghúzta a lány haját, hogy az fájdalmában felsikoltott. De még ekkor sem engedte el, hanem még közelebb húzta magához, míg mellük összeért. Elizabeth fájdalmában lehunyta a szemét, meg azért is, hogy ne lássa a másik tekintetét. A száját összeszorította, nehogy még egy kiáltás kiszaladjon rajta. Belül egész testében remegett, de elhatározta, hogy nem mutatja félelmét. Geoffrey mosolyogva figyelte a lányt. Észrevette a lány szemében a lázadást, és ez nagyon tetszett neki. Tudta, hogy nem könnyű megfélemlíteni. Bátornak kellett lennie, ha csak a két kutyára kellett hogy szorítkozzon védelemért. Egy ilyen előkelő hölgytől szokatlan viselkedés volt ez, de Elizabeth ezt is végigcsinálta. Biztosan makacs is, és van benne valami vadság is - összegezte Geoffrey. Majd ő megszelídíti a vadságát, anélkül, hogy lényegét megtörné. A szelídítéshez pedig azonnal hozzá is fogott. Csókja a győztesé volt, azzal a szándékkal, hogy betörje a lányt. Alig érintette meg a száját, a lány vadul kapálózni kezdett, de Geoffrey nem törődött vele, s addig húzta a lány haját, míg az tiltakozásképpen kinyitotta a száját. Ezt kihasználva csapott le rá a férfi a nyelvével. A támadás cseppet sem volt gyengédnek nevezhető, hiszen Geoffreynek nem sok tapasztalata volt a gyengébbik nemmel. Mégis megpróbálta visszafogni magát. A lány nemesi származású - emlékeztette magát. Előbb azt hitte, ő veszi le érzékiségével a lányt a lábáról, de hamarosan rá kellett jönnie, hogy mindjárt ő is elveszíti a fejét. Olyan friss és édes íze volt az ajkának, hogy Geoffrey testét forró tűz járta át.
39
Julie Garwood
A gyengéd lovag
A csók hatása a rab leányra meghökkentő volt. Hogy küzdött-e az ölelés ellen? Azt hitte, hogy igen, ám a végén azon vette észre, hogy karjait a férfi nyaka köré fonta. Vajon Geoffrey tette őket oda? Nem, az nem lehet, mégiscsak ő maga tehette. Fejét a páncélingre hajtotta. Szégyen kerülgette, de nem törődött vele, hiszen nem ő akarta, ő csak engedett az erőszaknak. Érezte, amint Geoffrey megszorítja a derekát. Mélyen beszívta a bőr és az izzadság szagát. Végül is ez az egész nem is volt olyan kellemetlen, gondolta Elizabeth. - Sokkal jobban csókolsz! - súgta Geoffrey. Hihetetlen elégedettség öntötte el. Jó volt, hogy a karjaiban tarthatta a lányt. A hajában a vadvirágok illata olyan izgató volt, hogy a férfi gyönyörében felsóhajtott. Tudta, hogy most el kellene engednie Elizabethet, hogy már az elején megtanulja, hogyan viselkedjen: ő az úr, a lány csak alattvaló. Képtelen volt azonban kezét a karcsú derékról elmozdítani. Vigyáznia kellene, nehogy a lány észrevegye, mekkora hatalma van felette. Volt már elég tapasztalata benne, hogyan tudja a gyengébbik nem manipulálni a legerősebb férfit is. Őt ugyan senki sem fogja az orránál vezetni! Boldog és hálás lehet a nő, hogy egyáltalán a közelében lehet! - Csak kíváncsi voltam! - utalt a lopott csókra Elizabeth. Előtte nem sokat csináltam - próbálta meg közben kiszabadítani magát az ölelésből. - Nem kételkedem tisztaságodban! - felelte Geoffrey és az apró arrogancia megint visszatért a hangjába. A két fiatal egymásra mosolygott. Ezzel a férfival vigyáznia kell majd! gondolta Elizabeth. Valami rettenetesen vonzotta a férfiban. Pedig tudta, hogy a férfi lehengerlő modora nem igazán az ő ízlésének való. Kemény, mint a kő, és hajlíthatatlan. Nem lenne szabad foglalkoznia vele, érzelmeket táplálnia iránta. Nem akarta, hogy a férfi mindenestől felfalja, hogy aztán korábbi énjéből semmi se maradjon. Hátat fordított a férfinak, és megpróbált visszaemlékezni, miről is beszélgettek az előbb. Tiszta, igen ezt mondta róla. - Honnan tudod, hogy tiszta vagyok? - kérdezte mégis visszafordulva. Egy kicsit bosszankodott magában, mert azt
40
Julie Garwood
A gyengéd lovag
hitte, azért mondta, mert Geoffrey esetleg azt gondolja, hogy több férfival is volt már dolga. Ahelyett, hogy megkönnyebbült volna Geoffrey megjegyzésére, most azon mérgelődött, hogy még csókolózni sem tud rendesen. - Hiszen ez olyan nyilvánvaló, Elizabeth! Bár ha jobban meggondolom, egy legyengült ember helyzetét így kihasználni is sokat mond el a másik jelleméről - mondta nevető szemmel. Elizabeth meglepődött, nem gondolta volna Geoffreyről, hogy viccelődni is tud. A csóktól szemmel láthatóan jobb kedve lett a férfinak, s Elizabeth sietett az alkalmat kihasználni. - Jobban érzed magad? - kérdezte tőle. - Igen - felelte Geoffrey. - Az előbb a nevemen szólítottál, uram. Honnan tudtad... - A rejtvénynek ezt a részét könnyű volt megoldani. De még lennének kérdéseink. Ha visszatérünk a kastélyba... - Uram, ha megengedi, szeretnék valamit mondani, mielőtt még visszatérünk a kastélyba. Geoffrey összehúzta szemöldökét, de beleegyezett. Odament a kunyhó melletti kőhöz, és hosszú lábait kinyújtva nekidőlt. Közben észre sem vette, hogy a kutyákat simogatja. - Előbb azt mondd el, miért jöttél el a kastélyból, miért jöttél ide! - Nem maradhattam volna ott, ha Belwain odamegy. Közelebb ment Geoffreyhez, kezét összekulcsolta, mint aki imába kezd. - Elég hosszú a történetem, uram. Meghallgatod? - Igen - felelte Geoffrey. Nagyon kíváncsi volt a történetre, szerette volna tudni, mi történt Montwrightban. - A szüleimet, a testvéreimet és egyikőjük férjét is, mind megölték. És ezért Belwain, apám öccse a felelős. Meg kell bűnhődnie! - Az elején kezd, Elizabeth! - biztatta Geoffrey. Mondj el mindent, amit láttál és hallottál! Elizabeth bólintott, és mély lélegzetet vett. - Azt nem láttam, amikor megérkeztek. Éppen kilovagoltunk az öcsémmel. A család a kis Thomas születésnapját ünnepelte, ezért gyűltünk össze, ahogy szoktuk. Geoffrey bátorítóan bólintott, de Elizabeth szinte átnézett rajta. Az emlékezés teljesen betöltötte gondolatait, s fájdalmas
41
Julie Garwood
A gyengéd lovag
arckifejezését látva Geoffrey tudta, hogy szomorú történetre kell számítania. Szerette volna karjaiba kapni, és megvigasztalni, de a lány egyenes tartásából látta, hogy egyenes tartásából az úgysem engedné. Az emlékek rémálommal értek fel, s ezen Geoffrey sem tudott változtatni. - Catherine, a legidősebb nővérem a férjével, Bernarddal jöttek Granbury-ből. Rupert nem tudott jönni, inert májbetegségben szenved. Margaretnek azonban megengedte, hogy eljöjjön! Istenem, ha nem ilyen nagylelkű, a testvérem még most is élne! Elizabeth mély lélegzetet vett, és a történet többi részét szenvtelen hangon mesélte el. - Thomas és én nem a főbejáraton jöttünk be, mert át akartunk előbb öltözni, anyánk nehogy meglássa sáros ruhánkat. A második lépcsőfordulónál van egy kis szoba, melynek ajtaját egy vastag szőnyeg rejti el. A nagyteremből nem lehet rálátni. Amint közeledtem, sikoltozást és kiabálást hallottain. Éreztem, hogy ez valami nagyon rossz dolog lehet. Intettem Thornasnak, hogy maradjon ott. Kinyitottam az ajtót, engem nem láthatott meg senki sem, de én mindent nagyon, jól láttam. Testek, megcsonkított tetemek, halottak hevertek mindenfelé. A gyilkosok ugyan parasztruhába bújtak, de úgy forgatták a kardot, mint gyakorlott katonák. Legtöbbjük fekete csuklya mögé rejtette arcát. Megpróbáltam kitalálni, melyik lehet a vezérük, amikor megpillantottam Margaretet. Láttam, amint az egyik férfit megsebesíti a vállán, majd anyámhoz rohan. A megsebesült férfi utána rohant és hátba szúrta. Margaret összecsuklott. Akkor már a kis Thomas is ott állt mellettem. Megpróbáltam eltakarni a szemét, és el akartam bújtatni valahová. Ekkor az egyik támadó, akinek a hangja valahogyan ismerősnek tűnt nekem, kiadta a parancsot, hogy keressék meg a fiút. - Keressétek meg a fiút, különben nem sikerül a tervünk! ezt kiáltotta, s én tudtam, hogy meg akarják ölni Thomast. Tudtam, meg kell védenem az öcsémet, hiszen most már ő a birtok örököse. Az anyámon már úgysem tudtam segíteni. Az volt a baj azonban, hogy meg sem tudtam mozdulni, mintha odaragadt volna a lábam. Csak néztem az anyámat. Leszaggatták róla a ruhát. Sikerült kiszabadítania magát, és
42
Julie Garwood
A gyengéd lovag
puszta körömmel ment neki támadója arcának. Az fájdalmában felüvöltött, és akkor az, aki Margaretet megölte... egy fejszével a kezében odament az anyámhoz. Magasra emelte a levegőben, aztán lesújtott vele előbb a nyakára, aztán a fejére. A fejét teljesen levágta a törzséről! Még soha senkinek sem mesélte el a történetet. Legszívesebben a földre omlott volna, és meghalt volna. A fájdalma olyan nagy volt, családtagjai sikoltása olyan kínzó, hogy Elizabeth a fülére tapasztotta a kezét. Geoffrey egy szót sem szólt, csak gyengéden megfogta a kezét. Elizabeth erre magához tért. Most ránézett Geoffreyre, és meglátta benne a mély szánalmat. - Azután nem nagyon emlékszem, mi történt. Levittem Thomast a lépcsőn, és ott talált ránk Joseph. Aztán üzentünk Bernard rokonainak és Rupertnek. Geoffrey magához húzta a lányt, és erős karjával átölelte. Szerette volna elűzni a szenvedést, de tudta, hogy ez lehetetlen. - Felismerted valamelyik férfit - kérdezte. - Nem, de annak a férfinak a hangja, akit Margaret megszúrt, ismerős volt. A ruhája pedig véres volt! - jutott hirtelen eszébe. - És a többi ember? Ismerted valamelyiket? - Nem - felelte Elizabeth. - A szolgálód elmondta, hogy Londonba küldted Thomast. Miért? - kérdezte kisvártatva. - Mert nem tudtam mást csinálni. A törvény szerint Belwain kapja meg a gyámságot, én meg azt hittem, hogy öreg vagy és szenilis. Arra pedig nem volt bizonyítékom, hogy Belwain követte el ezt a gazságot. Az anyai nagyapám Londonban él, és azt gondoltam, vele biztonságban lesz, amíg megtalálom a bizonyítékot..., vagy amíg megölöm Belwaint. - Mondd el nekem, miért gondolod, hogy Belwain a bűnös! - Mert ő az egyetlen, akinek haszna származhat belőle. Apám öccse, és mindig Montwrightra fájt a foga. Apám földet adott neki, de Belwain nem elégedett meg vele. Anyám mesélte, hogy Belwain vidáman élt, míg a kis Thomas meg
43
Julie Garwood
A gyengéd lovag
nem született, ezután megromlott a kapcsolata apámmal. Nem tudom, hogy így volt-e, mert akkor még kicsi voltam, és nem törődtem vele. Arra viszont emlékszem, hogy legutóbbi látogatásakor csúnyán összeveszett apámmal, és azt kiabálta, hogy többé nem teszi be a lábát Montwrightba. Meg is fenyegette apámat, de az nem is törődött vele. Hallottam, amikor azt mondta anyámnak, hogy majd lecsillapodik az öccse, és megnyugszik. Elizabeth elhúzta a kezét. - Ugye, Belwain lesz Montwright örököse, ha mi mindnyájan meghalunk? - kérdezte. - Igen - felelte Geoffrey. - De nem haltatok meg mindannyian! - emlékeztette a lányt. - És ugyanezen törvény szerint nevezik ki a kis Thomas gyámjává, ugye? - Így van. - És ha az ő gondjaira bízod Thomast, akkor meg fogja ölni! - jósolta. - És persze engem is. - Téged nem bízlak a gondjaira! - ígérte Geoffrey. - Hiszel nekem? - kérdezte reménykedve Elizabeth. Megölöd Belwaint? - Úgy látom, te Belwaint tartod bűnösnek, mert neki áll legjobban érdekében - tért ki a válasz elől a férfi. - De nekem bizonyítékra van szükségem. - Bizonyítékra? Nincs bizonyíték! - kiáltotta Elizabeth, és eltolta magától a férfit. - Belwain nem lehet szabadon! Meg kell fizetnie! Én megölöm! - Ha Belwain bűnös, én ölöm meg! - mondta Geoffrey. Amint megérkezik Montwrightba, kihallgatom. - Gondolod, hogy beismeri bűneit? - kérdezte gúnyosan Elizabeth. - Hazudni fog! - A hazugság könnyen csapdának bizonyulhat. Majd megtudom, hogy ki tette, és kiszabom rá a megfelelő büntetést. - Szavadat adod, hogy Belwain nem lesz Thomas gyámja? - kérdezte Elizabeth. - Ha Belwain ártatlan, nem szeghetem meg a törvényt. Akkor Thomas gyámja lesz. De csak akkor, ha ártatlan. Elizabeth fejét rázva hátralépett.
44
Julie Garwood
A gyengéd lovag
- Te vagy Montwright nagyura. Most, hogy apám meghalt, Thomas a hűbéresed. Kötelességed megvédeni őt! - Ne beszélj nekem a kötelességeimről, tudom magam is! húzta ki magát mérgesen Geoffrey, és a csípőjére tette a kezét. - Amíg nem tudom az igazságot, öcséd velem marad! Majd valamivel lágyabban folytatta: - Bízzál bennem, Elizabeth! A fiúnak semmi baja nem lesz! Elizabeth hinni akart neki. Geoffrey azt nem ígérte meg, hogy azonnal vád alá helyezi a nagybátyját, de azt igen, hogy testvéröccse egyelőre biztonságban lesz. Ennyivel be kell érnie. Geoffrey meghallgatta, és nem utasította el vádjait. Ha mégis úgy dönt, hogy BeIwain ártatlan, akkor majd maga veszi kézbe a dolgot. - Gyere, Elizabeth, későre jár. Majd a kastélyban folytatjuk. - Nem akarok ott lenni, amikor kihallgatod Belwaint ellenkezett. - Nem akarom azt a gonosz arcát látni! Addig maradok, amíg Belwain... Geoffrey üvöltése szakította félbe a mondatot. A férfi egy gyors mozdulattal felkapta a lányt, és mit sem törődve a kutyák morgásával, elindult a vízesés felé. Istenem, milyen makacs ez a lány, gondolta mérgesen Geoffrey. Mintha egyáltalán nem tartana tőle, urától és parancsolójától. Ez egyszersmind mulattatta és bosszantotta Geoffreyt. Nem volt hozzászokva ekkora szemtelenséghez. Mégsem szerette volna, ha jelenlétében a lány meghúzza magát. A lány viselkedése zavarba hozta, de egyben szórakoztatta is. Valamit azért majd tennie kell, hogy lelohassza vitatkozó kedvét. Meg kell tanulnia viselkedni, addig nem viheti Vilmos király elé, amíg meg nem fékezi a nyelvét. Vilmos ugyan nem szólt bele Geoffrey életébe, azt azonban még sem szerette volna, ha egy ilyen makrancos asszonyt kelljen bemutatnia. Bizony, el kell vennie feleségül, ha maga mellett akarja tartani. Nagy sértés lenne a néhai úrral, Elizabeth édesapjával szemben, ha csak a szeretőjének fogadná a lányát. Az öreg Thomas hűséges és becsületes ember volt. Annyival tartozik neki, hogy nem piszkítja be a lánya becsületét, hogy aztán félredobja.
45
Julie Garwood
A gyengéd lovag
Thomas kedvéért teszem - gondolta Geoffrey. Az eszébe sem jutott, hogy szerelmes, mert azt hitte, képtelen a szerelemre. Régi árulások megkeményítették a szívét. A sors mégis úgy határozott, még ott a dombon, a csata előtt, amikor először találkoztak, hogy együvé tartozzanak. Azt nem értette, miért akarja mindig maga mellett tudni a lányt, miért jelent oly sokat neki, de engedett ösztönének. Lehet, hogy babonaság volt ez a részéről. Talizmánjának tekintette a lányt. Nem tudta, de nem is foglalkozott vele. Különben is ideje már - mondta ki majdnem hangosan -, ideje fiakat nemzeni. - Tégy le, uram! - parancsolta Elizabeth immáron harmadjára. A férfi arcán húzódó heg pirosodásából azonnal tudta, hogy megint rosszul szólt. - Kérlek - próbált meg javítani. - Még a lovamért és a dolgaimért is érte kell menni. - Majd holnap a szolgád mindent utánad hoz! Micsoda makacs, hajthatatlan ember ez a Geoffrey! gondolta magában Elizabeth. Furcsa módon most nem bosszankodott miatta. A hit, hogy Geoffrey helyrehozza a családját ért sérelmeket, megnyugtatta Elizabethet. Sokáig nem szóltak egy szót sem. Elizabeth Geoffrey ölében ült a hatalmas ménen, és kénytelen volt hozzásimulni a nyaktörő vágtában. - Tudod már, mit fogsz csinálni velem, hova küldesz? kérdezte Elizabeth, mert szerette volna, ha az öccse közelében maradhat. - Igen - felelte mordul Geoffrey, mert minden energiáját arra fordította, hogy biztonságban a kastélyhoz érjenek, de nem tudott figyelni rendesen Elizabeth izgató közelsége miatt. Amióta karjaiba emelte, megnyugvás és jóleső érzés töltötte el. Mintha újra tanult volna lélegezni, és Elizabeth jelentené számára a friss levegőt. Magához szorította, és örömére most Elizabeth nem tiltakozott. A lány feje éppen az álla alá került és Geoffrey csak nehezen tudta magát visszafogni, hogy meg ne csókolja a selymes aranyhajat. Elizabeth hiába várt a válaszra. - Az apám házassági szerződést írt alá, amikor még egészen kicsi voltam - szólalt meg végül. - De Hugh, akihez férjhez kellett volna mennem, két évvel ezelőtt meghalt. Nem
46
Julie Garwood
A gyengéd lovag
tudom, kötött-e másikat - tette hozzá abban a reményben, hogy Geoffrey tudja. Hiszen a törvény szerint minden házasságkötéshez az ő engedélye kellett. - Nem lesz semmiféle házassági szerződés! - felelte határozottan a férfi. - Hogyhogy? Azt akarod mondani, hogy sohasem fogok férjhez menni? - De igen, férjhez fogsz menni! - felelte Geoffrey. Hozzám! Ha Geoffrey nem tartotta volna olyan erősen, Elizabeth biztosan leesett volna a lóról. Hátrafordult, egyenesen a férfi szemébe nézett, és zavarodottságában kibökte: - Miért? Geoffrey nem válaszolt, és arckifejezéséből Elizabeth úgy ítélte, hogy magyarázatra nem számíthat. Ezért visszafordult, s már Montwrightot látta maga előtt. A folyó kanyarulatánál jártak, s a félelem összeszorította a gyomrát. Geoffreybe kapaszkodott. Lehet, hogy Belwain és emberei már ott várnak rájuk? Elizabeth lehunyta a szemét, és egy gyors imát mondott. Soha, semmi sem lesz már olyan, mint régen volt. A szülei és testvérei meghaltak, és egyedül neki kell gondoskodnia a kis Thomasról. Nincs senkije, akihez fordulhatna, aki segítene neki, kivéve ezt a makacs, seb borította lovagot. Vajon elég erős, elég ravasz lesz ahhoz, hogy megóvja őket?
47
Julie Garwood
A gyengéd lovag
Harmadik fejezet MA LESZ AZ ESKÜVŐ! Elizabeth nem értette, miért a nagy sietség, de nem tudott mit tenni. Geoffrey elhatározta, és nem adott magyarázatot, hiába próbálkozott Elizabeth. Geoffrey úgy viselkedett, mintha az idő ellenében futna, és ma estig mindenképpen meg akarta tartani az esküvőt. Elizabeth ezt teljesen érthetetlennek találta. Geoffrey leemelte a lányt a lóról, és mint valami poggyászt, felcipelte a kanyargó lépcsőn, be a hálószobába, mielőtt Elizabeth szólni tudott volna. - Szeretném látni a testvéremet! - súgta a férfi fülébe, de az csak megrázta a fejét. Istenem, milyen makacs volt! - Majd az esküvő után! - felelte végre, amikor letette a lányt az ágyra. - Készíttetek neked fürdőt! - s ezzel kiment. Amióta megtalálta a lányt, Geoffrey most örült annak először, hogy Elizabeth meg sem tud szólalni. Olyan zavarba jött, amikor bejelentette neki, hogy még aznap összeházasodnak, hogy Geoffrey sohasem fogja elfelejteni. - Nagyon jó! - gondolta Geoffrey -, majd még többször zavarba hozom. Igazából ő sem értette, miért siet ennyire az esküvővel, csak azt tudta, hogy még egy éjszaka nem tud nélküle meglenni. A pap úgyis itt volt megáldani a halottakat, nem volt értelme tehát várni. Az esküvő nem lesz szokványos abban az értelemben, hogy a házasulandó felek az uradalmi templom lépcsőjén mondják ki a boldogító igent, hiszen a templomot földdel tették egyenlővé. A szertartást így a nagyteremben fogják tartani, de az esküvő természetesen így is érvényes lesz. Ha a lány egyszer testestől-lelkestől az övé lesz, akkor Geoffrey is megtalálja a békéjét, és csak akkor tudja majd rendesen ellátni a feladatát. Elizabeth addig törte a fejét, mi lehet az oka a sietségnek, hogy odajutott, hogy Geoffrey biztosan meg akarja védeni őt, egyszersmind így rója le a tiszteletét az édesapjának. - Biztosan azt hiszi, hogy cserbenhagyta az apámat mondta hangosan, hiszem apja hűségéért cserébe Geoffrey köteles volt a szokás szerint őt megvédeni. Ez azonban mégis inkább az édesapja kötelessége lett volna.
48
Julie Garwood
A gyengéd lovag
Elizabeth fel-alá járkált a szobában, a hangulata egyre pocsékabb lett. Két férfi egy hatalmas fakádat cipelt be a szobába, majd gőzölgő, forró vedrekkel jártak ki-be, míg a kád színültig lett. Egész idő alatt egy szót sem szóltak, bármilyen morcosan nézett is Elizabeth, azok csak vigyorogtak. A hideg vízesés után a meleg fürdő igen hívogatónak tűnt. Elizabeth a fiók mélyén megtalálta a fehér vászonba burkolt rózsaillatú szappandarabot, amit még az édesanyja adott neki a születésnapjára. Gyorsan levetkőzött és bebújt a kádba. A haján töltötte ki összes mérgét; addig dörzsölte a fejét, hogy már fájt a fejbőre. Azt hitte, a forró fürdő majd megnyugtatja, és jobban össze tudja majd szedni a gondolatait, de nem tudott ellazulni. Belwain még nem érkezett meg. Elizabeth azon kapta magát, hogy azért imádkozik, hogy valami szörnyű dolog történjen vele útban Montwright felé. Aztán elszégyellte magát a gonosz ima miatt, de ami még ennél is fontosabb, az, hogy nem a megfelelő imát mondta, hiszen Belwainnek nem így kell meghalnia. A bosszú nem maradhat el! A kandallóban pattogott a tűz. Elizabeth az ágytakaróba csavarta magát, letérdelt a tűz elé, s a haját kezdte szárítani. Olyan dús volt a haja, hogy már az elején elfáradt. Lord Geoffrey ilyen védtelen helyzetben talált rá. A férfi az ajtónak támaszkodva nézte gyengéden a lányt. Elizabeth hallotta az ajtó nyílását, de nem törődött vele. Mellén összehúzta a takarót, és folytatta a hajszárítást. Ha megfordult volna, láthatta volna a gyengéd mosolyt és tekintetet. A férfi a legelbűvölőbb nimfának látta a lányt, selymesnek, simának és lágynak. A meztelen vállakra világító tűz fénye bearanyozta a lány alakját, de merev tartásából a férfi kitalálta, hogy nyugtalan lehet. A lányban rejlő kihívás, akárcsak gyönyörű külseje megbabonázta a férfit. Egy gyengébb férfi biztosan nem bírna vele, ha szabadjára engedné haragját - gondolta Geoffrey. Elizabeth nem bírta tovább a hallgatást: - Egész éjszaka ott akarsz állni? - kérdezte. Most látta csak Geoffrey, hogy kipirult az arca a forró fürdőtől, és milyen világító kék a szeme. - Te nem akarod ezt a házasságot? - kérdezte lágyan, ám Elizabeth csúfolódást érzett ki belőle.
49
Julie Garwood
A gyengéd lovag
Olyan, mint egy oroszlán! - gondolta magában Geoffrey. Még a megzabolázhatatlan sörénye és az űzött vad tekintete is olyan. - Legszívesebben megragadta, megérintette volna. - Nincsenek semmiféle érzéseim! - hazudta Elizabeth. Gyorsan felállt, nehogy a másik azt higgye, a térdeplő helyzet neki szól. Akármilyen nagyúr is, ő bizony nem hátrál meg előtte! Geoffrey csak bólintott egyet, és az ablakhoz sétált. Felemelte a nehéz szőrmepokrócot és kinézett. - Úgy viselkedik, mintha el akarna bocsátani - gondolta Elizabeth, és nem tudta, mit kellene tennie. - Nem kell feleségül venned, uram! Elég, ha megvédsz. Olyan rangod van, hogy bárkivel összeházasodhatsz... akár szerelemből is! A férfi úgy viselkedett, mintha egy szót sem hallott volna. Elizabeth kénytelen volt várni. - Bolond ember házasodik szerelemből! Én pedig nem vagyok bolond! Geoffrey még csak el sem fordult az ablakból, úgy mondta mindezt. Különös módon, bár hangja nem mutatott semmi érzelmet, határozott volt. Még hogy bolond! - ismételte magában Elizabeth. Azt hiszi, hogy a szerelem bolond dolog! Ebben nem mondott ellen neki, hiszen ő is van annyira realista, mint a férfi. Igaza van Geoffreynek! Nem is volt még olyan, hogy valaki szerelemből házasodott! Ez nem gyakorlatias dolog. És mégis... Szívének egy romantikus kis zuga azt kívánta, bárcsak szeretné őt a férfi. Jaj, milyen butaság! Nem elég, hogy ő annyira vonzódik hozzá? Hogy teste mennyire tetszik neki? Nem, ismerte el magában, a testi vonzerő nem elég a hosszantartó kapcsolathoz. Erre rég megtanította az anyja. A jó házasság titka a felszín alatt rejtezik. Amúgy is fél egy kicsit Geoffreytől, és ez egyáltalán nem szerencsés! Nem szeretett félni. Azt már észrevette, hogy makacs, makacsabb, mint ő maga. Nem kétséges, ez a házasság csak viharos lehet, és most, annyi szenvedés után igazán nem vágyakozott ilyesmire. Elizabeth rájött, hogy Lord Geoffrey nagyon kevéssé ismeri őt, és fogalma sincs, kit vesz el feleségül. Vajon mit szólna, ha megtudná, hogy sokkal ügyesebb a vadászatban, és
50
Julie Garwood
A gyengéd lovag
jobban tud nyulat nyúzni, mint hímezni és háztartást vezetni? Milyen sokszor mondta az apja, hogy az angolszász ág miatt van ilyen vad természete! Az anyai nagyapját okolta mindig, mert az bátorította az ilyen viselkedésre. Ő adta a sólymot is Elizabethnek, meg a két farkaskutyát, amikor legutóbb meglátogatta őket, csakhogy bosszantsa a vejét. A két férfi örökösen kötözködött egymással, s a vitából mindig Elizabethnek volt haszna. Nagyapa mindig unokájának viking származásával dicsekedett, bizonyítékként szőke haját, kék szemét és büszke tartását hozta fel példának. De nem csak a nagyapát lehetett hibáztatni Elizabeth nagyfokú függetlenségéért, hanem az apját is. Hát nem úgy nevelte éveken át, mintha fiú lenne? Vajon szeretné-e a nagyapja Geoffreyt? - morfondírozott Elizabeth. A szelíd óriás vajon ugyanolyan ellenséges játékokat űzne vele, mint az apjával? Elizabeth elmosolyodott a gondolatra, milyen káoszt okozna Geoffrey a nagyapjánál. Geoffrey éppen időben fordult vissza az ablakból, hogy elkapja mosolyát. El sem tudta képzelni, min mosolyoghatott. Elizabeth elkapta a férfi pillantását, és várt. Akkor vette észre, hogy a férfi is megfürdött; a haja még nedves volt, és a gallérjánál begöndörödött. Át is öltözött, mert most egy éjfekete köpeny volt rajta, mellén aranyszállal hímzett címerével. Széles mellkasán feszült a ruha, és Elizabeth minden alkalommal nagyobbnak látta a férfit. Nem szerette ugyan, amikor megfélemlítettnek érezte magát, de állta tovább a férfi pillantását. Olyan buján nézett rá a férfi, hogy Elizabeth attól tartott, nemsokára észreveszi rajta a titkolni próbált rémületet. - A pap vár ránk - szólalt meg hirtelen szokatlanul kedves hangon. - Ezek szerint nem gondoltad meg magad? - kérdezte Elizabeth szinte súgva. - Nem, nem gondoltam meg magam. Összeházasodunk! felelte. - Öltözz fel, és az őrök elkísérnek, ha kész vagy. Ne várakoztass sokáig! Meg sem várta a választ, megfordult, kiment a szobából, és olyan erővel csapta be maga után az ajtót, hogy a légáram még a hasábokat is arrébb vitte a kandallóban.
51
Julie Garwood
A gyengéd lovag
Elizabeth maga is meglepődött, milyen készségesen teljesíti a parancsot. Akkor feleségül megy hozzá és kész! Tiszta fehér ruhát öltött magára, egyetlen dísze a derekára kötött aranylánc volt. A haja még nedves volt, így alig tudta elrendezni, de végül sikerült egy hajszálvékony szalaggal hátrakötnie. Remegő kézzel nyitotta ki az ajtót, és követte az őröket ismeretlen sorsa felé. Geoffrey a lépcső alján várt rá. Elizabeth elfogadta kinyújtott karját, és így vonultak be a nagyterembe. Meglepetve látta, hogy a teremben mindenki lehajtott fejjel térdel. Félelmetes látvány volt ennyi embert ekkora tiszteletadással látni. A pap áldása az elkövetkezendő esküre terelte gondolatait. Arra fogja majd kérni, hogy esküvel fogadja, testestől-lelkestől a mellette térdeplő férfié lesz. Minden olyan gyorsan történt. Elizabeth később még arra sem emlékezett, hogy letérdelt. És hogy került a keze Geoffrey kezébe? Honnan került elő a gyűrű? „Fogadod-e, hogy életed végéig" - hallotta a pap monoton hangját. Nem tudom, hogy szeretem-e -kétkedett magában Elizabeth még akkor is, amikor megismételte a pap szavait: - Én, Elizabeth Catherine Montwright, fogadom... A hangja alig volt hallható, de a pap elégedettnek látszott. Arcán jóindulatú mosollyal előbbre hajolt, hogy hallja a menyasszony válaszait. - Én, Geoffrey William Berkley... Geoffrey erőteljes, tiszta hangon sorolta sok-sok címét és rangját. Amikor befejezte, felsegítette Elizabethet, megcsókolta, és bemutatta háznépének. Mélyről jövő sóhajtását Elizabeth még éppen meghallotta, mielőtt a terem elkezdett visszhangzani az éljenzéstől. A zaj, a kiabálás egyre hangosabb, és egyre erősebb lett. Elizabeth észrevette az öccsét Roger oldalán. Ösztönösen elindult felé, de férje megállította. - Várj! - fogta meg Elizabeth karját. Intett Rogernek, az emberek utat nyitottak, és Thomas ott állt a házaspár előtt. A kisfiú csak Geoffreyt, mindenki
52
Julie Garwood
A gyengéd lovag
csodálatának tárgyát nézte. A nővérére még csak rá sem pillantott. - Nem hiszem, hogy emlékezne rád - súgta Geoffrey. - De ezen majd segítünk - tette hozzá, látván Elizabeth szomorúságát. - A hangja már megjött, és állandóan beszél. Elizabeth boldogan mosolygott, aztán letérdelt a kisfiú elé, hogy egy magasságban legyenek. A kisfiú oda sem figyelt, amikor nővére a nevén szólította. - Thomas, én a testvéred vagyok - ismételte megint. - A kisfiú végre felé fordult, amikor Roger megbökte. - Én lovag leszek! - dicsekedett. Aztán eszébe jutott a jó modor, letérdelt és meghajtotta a fejét. - Ettől a naptól kezdve vigyázni fogok rád, asszonyom! Eközben felpillantott Geoffreyre, vajon elégedett-e vele. Geoffrey helyeslően bólintott, majd felsegítette Elizabethet. Elizabeth meg akarta fogni öccse kezét, de az már a terem közepén járt, Roger mögött. Geoffrey az ünnepi asztalhoz vezette feleségét. - Hol van Thor és Garth? - kérdezte Elizabeth, amint leült. - Kicsoda? - kérdezett vissza Geoffrey. - A két kutyám - magyarázta Elizabeth. – Thornak és Garthnak hívják őket, nagyapám adta nekik a nevüket. Kíváncsi lennék, Thomas emlékszik-e rájuk. - A kutyákat bezárattam, mert az öcséd fél tőlük. - Ez nem lehet igaz! - kiáltott fel Elizabeth. Mára már elege volt a meglepetésekből. - Hiszen kölyökkoruk óta ismeri őket! - Én nem hazudok! - mondta higgadtan Geoffrey. Elizabeth fürkészve nézte az arcát, amíg asztalhoz ült, de nem jutott semmire. Mintha maszkot viselt volna, hogy elrejtse valódi érzelmeit. Lehet, hogy megsértette? - Hiszek neked - felelte. - Nem azt akartam mondani, hogy hazudsz, hanem azt, hogy ez hihetetlen - magyarázkodott. Geoffrey meg volt elégedve a magyarázattal, s mosolya alól kivillantak hófehér fogai. Ez a mosoly kisfiús volt, de az arcán húzódó sebhely arra utalt, hogy nem lehetett játékos gyerekkora. Elizabeth idegesen nézett rá. A férfi tekintete érzéki örömöket ígért.
53
Julie Garwood
A gyengéd lovag
- A fiú mindig Roger mögé bújik, valahányszor a kutyákkal találkozik. A kutyák pedig láthatólag emlékeznek rá, és állandóan játszani akarnak vele. Montwright jövendő örököse elsírta magát. Robert nem sokáig bírta. Ha az öcséd karja olyan erős, mint a tüdeje, akkor kiváló katona lesz belőle, ha felnő. Most Elizabeth szeretett volna sírni. Könnyek szöktek a szemébe, és ökölbe szorította a kezét. Csak ekkor vette észre, hogy Geoffrey fogja a kezét, és gyorsan elengedte, nehogy azt higgye, ennyire érzelmes. - Régen soha nem félt senkitől és semmitől - mondta. Apám mindig attól tartott, hogy soha nem nő be a feje lágya. Ezt elég szomorúan mondta, de Geoffrey mintha nem törődött volna vele. - Elég sokat tapasztalt ahhoz, hogy így megváltozzon felelte, miközben átnyújtott Elizabethnek egy pohár édes vörösbort. - Idővel rendbejön az öcséd! És én rendbejövök valaha? - kérdezte magában Elizabeth. Elfeledheti - az idő a gyilkosságokat? Ha a gyógyulás a felejtést is magában foglalja, a sebek akkor sem gyógyulnak be, s a gyűlölet sem feledhető. Belwainnek meg kell halnia! gondolta Elizabeth. - Gratulálok, asszonyom! Az ismerős hangra Elizabeth felkapta a fejét, és édesanyja idős szolgálólányát, Sarát látta maga előtt. - Sara! - kiáltott fel boldogan. - Már azt hittem, hogy te is meghaltál! Mosolyogva fordult a férjéhez: - Engedd meg, hogy bemutassam édesanyám leghűségesebb szolgáját! Sara, ő Lord Geoffrey William Berkley, apám legfőbb hűbérura. - Nem, Elizabeth - szakította félbe Geoffrey -, én nem apád hűbérura vagyok, hanem a férjed. Elizabeth elpirult, és kijavította tévedését: - Ő a férjem, Sara - kezdett hozzá, amikor feltűnt neki, mennyi ismerős szolga sürög-forog a tálcákkal - Honnan... hogyan... - Most, hogy újra itt vagy, mindannyian visszatértek felelte Sara összekulcsolt kézzel Látva azonban Geoffrey rosszalló arckifejezését, gyorsan kijavította magát. - Amikor
54
Julie Garwood
A gyengéd lovag
meghallottuk, hogy a férjed elűzte a gazembereket, visszajöttünk. A szolgáló tisztelettel fordult Geoffreyhez: - Uram, ha megengedi, a ma esti lefekvésnél segédkezek asszonyomnak. A régi szolgálólány életét vesztette a támadás alatt. Geoffrey beleegyezően bólintott. Sara kinyújtotta kezét, hogy megpaskolja Elizabeth vállát, aztán jobb belátásra tért. Elizabeth észrevette a mozdulatot, és most ő fogta meg a szolga vállát. - Köszönöm, Sara és adjunk Istennek hálát, hogy életben maradtál! A szolgáló elment kötelességét intézni, Elizabeth pedig könnyekkel szemében fordult a férje felé. Az meglepetten nézte a lányt, valami törékeny erő sugárzását vélte felfedezni benne. Egyetlen nőhöz sem hasonlított, akikkel eddig találkozott, de erre már a kezdet kezdetén felfigyelt. Valami csendes méltóság áradt belőle. Geoffrey tudta, hogy hamar fellobban, de könnyeit eddig mindig visszatartotta. Jobb szerette volna mosolyogva látni újra. - Te is olyan hangosan sírsz, mint az öcséd? - kérdezte tőle. Elizabeth nem tudta, hogy viccnek szánta a kérdést, vagy sem. - Én sohasem sírok - rázta meg a fejét, de közben tudta, hogy dicsekvése gyenge lábakon áll. A férj mosolyogva folytatta: - És a férjedre sohasem mosolyogsz? A férfi meleg, édes lehelete olyan volt, mint egy simogatás. Elizabeth arrébb húzódott, úgy válaszolt: - Erre még korai lenne válaszolni! - próbált meg viccelődni. - Még csak néhány perce vagyok férjnél, uram! Pillantása tele volt huncutsággal, amint felnézett Geoffreyre, a szeme varázslatosan csillogott. Geoffrey maga sem tudta miért, de egyre kívánatosabbnak látta. - És örülsz, hogy bekötötték a fejed? - szólalt meg végre Geoffrey, amikor megjött a hangja. Elizabeth most komolyra váltott:
55
Julie Garwood
A gyengéd lovag
- Nagyon nehéz lesz megszokni. Ugyanis nem ismerem jól a férjemet, és szörnyű történetek keringenek róla! Geoffrey meghökkent, nem tudta mit gondoljon. Huncut szikrák csillantak a lány szemében, arckifejezése azonban mást mondott, a hangja pedig egészen komoly volt. Nehezen találta meg a választ, még soha senki nem beszélt így vele. - A férjed vagyok - felelte komolyan. - Miket mondanak rólam? - Túl sok mindent beszélnek rólad, hogy mindet elmondjam - próbált meg Elizabeth komoly maradni. - De én mindet akarom hallani - emelte fel a hangját Geoffrey. Alig hangzott el a parancs, máris megbánta a durva hangnemet. Igazán nem akarta megbántani a feleségét, különösen nem a nászéjszaka előtt, mégis így sikerült. Elizabeth elfordult tőle, még az arcát sem láthatta. Geoffrey ügyetlenül igyekezett kijavítani a hibát. A gondot csak az jelentette, hogy fogalma sem volt, hogy kezdjen hozzá. Poharát elkeseredésében az asztalra csapta, ujja hegyével pedig az állánál fogva maga felé fordította a lányt. Úgy tervezte, csak egyszerűen rámosolyog, és ebből a lány tudni fogja, hogy nem haragszik rá. Elizabeth kuncogása teljesen készületlenül érte. - Csak vicceltem veled, uram! Kérlek, ne haragudj rám, nem akartalak felbosszantani! - Te nem félsz tőlem? - csúszott ki a száján az abszurd kérdés. - Te nem szereted, ha viccelnek veled? - felelt kérdéssel a kérdésre Elizabeth. - Fogalmam sincs, hogy szeretem-e - próbált meg mindhiába szigorúnak mutatkozni. A lány mosolya olyan volt, mint a sötét, nedves szobába betörő, melengető napfény. Csak akkor szeretem, ha én vagyok a mókamester - vallotta be végül. Elizabeth felnevetett: - Akkor ez a házasság... - A tószt következik! - hallatszott Roger harsány hangja. A hűbéres feje fölött magasra tartott pohárral közeledett, egyik vállán a kis Thomas egyensúlyozott. Mindkét kezével a lovag hajába kapaszkodott, és szemmel láthatóan nagyon élvezte az egészet.
56
Julie Garwood
A gyengéd lovag
Geoffreyt bosszantotta, hogy félbeszakították. Ízlett neki a feleségével elfogyasztott könnyű asztali bor, és szerette volna hallani, mit akart asszonya mondani. Kénytelen volt azonban az ünneplő közönséggel foglalkozni, de előbb odasúgta Elizabethnek: - Később majd elmeséled azokat a szörnyű történeteket, amiket rólam hallottál. Elizabeth nem vette le a szemét Rogerről és Thomasról, úgy válaszolta: - Talán, uram, talán! Elizabeth minden korty bor után jobban érezte magát, kívül-belül nagy-nagy melegséget érzett. - Honnan van ez a bor, uram? Mi nem szoktunk ilyen finomat inni. - Ha ünnepeltek, akkor sem? - kérdezte meglepődve Geoffrey. - Mi mindig sört szoktunk inni, és mindig egy tálból eszünk - intett az asztalon sorakozó tálcák felé. - Pedig apád gazdag ember volt! - Igen, de elég fösvény! - pihentette meg nevetve mintegy véletlenül Elizabeth a férfi karján a kezét. - A nagyapám sokat bosszantotta a pénztárcájára tett megjegyzésekkel - súgta oda, akár egy összeesküvő. - Szereted a nagyapádat, ugye? - kérdezte mosolyogva Geoffrey. - Igen, nagyon hasonlítunk egymásra - vallotta be a lány. Kortyolt a poharából, és a pereme mögül mosolygott a férjére. - Elég volt! - vette el tőle Geoffrey a poharat. - Szeretném, ha a nászéjszakánkon ébren maradnál! Ez a nem éppen finom célzás a nap hátralévő eseményeire lehűtötte Elizabethet. Mosolya eltűnt, szemét a tányérjára sütötte. Alig evett valamit: egy falatot a fogolypástétomból; a hattyúpecsenyét, vagy az áfonyatortát meg sem kóstolta. Csak nézte az újabb finomságokat, amelyek az asztalra kerültek. Elragadtatott kiáltások hangzottak fel, amikor a saját bőrébe és fényes tollazatába töltött pávát eléje tették, Geoffrey a nedves szalvétában megtörölte a kezét, úgy szedett Elizabethnek. Elizabeth mellett egy apród állt készenlétben. A pap és számos főúr ült az asztaluknál. A kis Thomas koránál és rangjánál fogva nem ülhetett velük, de valahányszor Elizabeth odanézett, azt látta, hogy a kisfiú szája, mint a
57
Julie Garwood
A gyengéd lovag
mókusé, mindig tele van ennivalóval. A viselkedése nem különb, mint a kutyáimé - gondolta Elizabeth -, de nemsokára Geoffrey apródja lesz, és akkor megtanulja a jó modort. A férfiak hamarosan egy népszerű, kissé illetlen balladába kezdtek. Ekkor a vörös hajú lovag, kinek arca pirospozsgás volt már az italtól, mély bariton hangján énekelni kezdett. A terem elcsendesedett és mindenki a dalra figyelt. A ballada egy Roland nevű hősről és hűséges kardjáról, Joyosáról szólt, arról, hogyan vezette győzelemre e bátor ember csapatait. A ballada szerint Roland a hódítók elébe lovagolt tiszta hangján egy dalt énekelve, miközben kardját zsonglőrként forgatta a levegőben. Ő volt az első ember, aki meghalt, és semmi ellenállást nem tanúsított. Most pedig legenda lett belőle. Elizabethnek Roland története egészen butaságnak tűnt. Szerinte ő nem volt valami romantikus természet. Aki meghalt, az halott, akár legenda lesz belőle, akár nem. Kíváncsi volt, vajon Geoffrey egyetért-e vele. - Ideje véget vetni a mulatságnak - állt fel Geoffrey, amikor a dalnak vége volt, és az ünneplésnek vége lett. Megfogta könyökénél Elizabethet, intett a szolgálólánynak: Menjetek! Hamarosan én is csatlakozom hozzátok. Elizabeth készségesen beleegyezett, de nem a hálószoba felé indult, hanem ki a szabadba. Még ő is majdnem elmosolyodott gyerekes viselkedésén. Köntöse szélét felemelve követte Sárát mindig a fáklya fénykörében maradva, s csak egyszer állt meg a kanyargós lépcsőn. A férjét egy csapat férfi gyűrűjében látta, aki őt figyelte. Mintha nem is hallotta volna, mit beszélnek a katonái, ő csak a feleségét nézte. Elizabeth szíve megdobbant az érzéki ölelés gondolatára, a sötét szemekből áradó ígéretre. - Asszonyom! - lendítette volna vissza Sara hangja a valóságba, de Elizabeth képtelen volt elszakítani tekintetét. - Igen! - súgta végre. - Jövök! - De csak akkor indult el, amikor a szolgálólány megbökte a könyökét. Sara végtelen történeteket mesélt a falu életéből, míg levetkőztette Elizabethet, és meggyújtotta a tüzet a kandallóban. A hajában benne hagyta a szalagot, bár néhány
58
Julie Garwood
A gyengéd lovag
tincs kihullott, ami szépen keretezte az arcát. Egy rakoncátlan hajfürtöt félresimított, és belebújt az elé nyújtott hálóingbe. Sara ottléte és segítőkészsége megnyugtatta Elizabethet. Zsúfolt volt a nap, fáradtnak és kimerültnek érezte magát. - Hiszen remeg a kezed! - kiáltott fel az öreg szolga. - Az örömtől, vagy a félelemtől? - Egyiktől sem - hazudta Elizabeth. - Csak nagyon fáradt vagyok. Hosszú nap volt a mai! - Úrnőm! Beszélt-e valaha édesanyád a feleség kötelezettségeiről? Sara ezt olyan nyíltsággal kérdezte, hogy Elizabeth elpirult. - Nem, sohasem - kerülte Elizabeth Sara tekintetét. - De hallottam, a nővéreim mit beszélnek. Különben is, egy nőnek nem kell mindent megtennie, ugye? Elizabeth hangjában pánik és belső indulat feszült. A szolga bólintott. - Ha a férfi izgalomba jön, elvárja a párjától, hogy hasonlóképpen viselkedjen - mondta egyszerűen. - Attól tartok, hogy felbőszíted, ha... - Engem nem érdekel, hogy felbőszítem-e, vagy sem húzta ki magát Elizabeth. - Csak azt remélem, hogy hamar túlesik rajta. - Megvan a módja, hogyan gyorsíthatod fel az eseményeket - adta a tippet a szolga, miközben megágyazott. De ehhez bátorság... és merészség kell, asszonyom. Elizabethnek nem nagyon tetszett ez a beszélgetés. Sárát cseppet sem zavarta a kényes téma, úgy állt ott, mintha azt vitatnák meg, hogyan kell a foglyot megtölteni. Sara legalább háromszor olyan idős, mint ő, próbálta emlékeztetni magát Elizabeth, talán ezért ilyen blazírt. - Mit kell tennem? - kérdezte Elizabeth, és elhatározta, hogy mindent megtesz, csakhogy ezen az éjszakán túl legyen. - Csábítsd el! - felelte Sara. - Nagyon szeretne ágyba vinni téged, láttam a szemén. A férfiak nem tudják eltitkolni, asszonyom. Meg kell... A hálószoba ajtaja hirtelen kinyílt, és Geoffrey hatalmas termete töltötte be a nyílást. Elizabeth a kandalló előtt állt, és fogalma sem volt, hogy a tűz a vékony ruhán át átvilágította
59
Julie Garwood
A gyengéd lovag
karcsú alakját. Gyomrában görcsöt érzett, amikor meglátta férje tekintetét. A fejétől a ruha alól kikandikáló lábáig egyben falta fel a nézése. Elizabeth bátran állta tekintetét, csak azért imádkozott, hogy a remegése elmúljon. Sara kiment a szobából, és Elizabeth egyedül maradt a férjével. A tekintete olyan félelmetes volt, hogy Elizabeth nem bírta tovább, hátat fordított, és úgy csinált, mintha a kezeit melengetné a kandalló tüzénél. Azon töprengett, hogyan fejeződött volna be beszélgetése Sárával. Elcsábítani? Megjátszani a rossz lányt? Vajon ezt akarta mondani? Nem, ilyet úgy sem tudna csinálni. Különben is, a csábítás miért gyorsítaná fel a dolgokat? Amikor rájött, hogy úgy viselkedik, mint aki el akar bújni, hátrafordult. A férje az ágy szélén ült, éppen a csizmáját vetette le és őt nézte. Bárcsak tudnék mosolyogni! - gondolta Elizabeth -, ahelyett, hogy ilyen komoran nézek. Úgy érezte, mintha a férfi a bensőjét kutatná, mintha gondolatait és érzéseit szeretné kifürkészni, mintha a lelkét akarná megkaparintani. Alkalmasnak is látszott e feladatra, Elizabeth ijedtében majdnem keresztet vetett, szerencsére idejében észbe kapott. Geoffrey szó nélkül felállt, és folytatta a vetkőzést. Maga is csodálkozott, mennyire nehezen engedelmeskedik a keze. Azt már észre sem vette, hogy mennyire remeg. Merően nézte a feleségét, azt remélvén, hogy mutat valami kis félelmet, amit oly sokáig rejtegetett előle. Tudta, hogy fél, átlátott a viselkedésén. De nem bánta túlságosan,- hogy nem látott rajta félelmet. Elvégre a felesége, a tulajdona volt. Úgy érezte, jól választott. Elizabeth figyelte, amint férje a gombokat újra és újra megpróbálja kibogozni. Mondani akarta, hogy inkább azzal törődjön, mintsem vele, de a férfi úgysem értette volna meg, hogy csak ugratja. Ehelyett lassú léptekkel odament hozzá, és mosolyogva kioldotta a maradék három gombot. Geoffrey csak nézte, és beszívta magába az édes, tiszta illatot. - Ki kellene cserélni a kötésedet - szólalt meg Elizabeth, és egy lépést hátralépett. - És új főzetet kellene tenni rá.
60
Julie Garwood
A gyengéd lovag
- Éppen eleget törődtél vele - felelte rekedten a férfi és közben tovább vetkőzött. Elizabeth emlékeztette magát, hogy látta nyár Geoffreyt meztelenül, de hát az akkor volt, amikor nem volt eszméleténél, és rázta a láz. A vágy teljesen megváltoztatta testét, és ez a változás megrémítette a fiatal lányt. - Ne félj! - mondta lágyan a férfi, és gyengéden Elizabeth vállára tette a kezét. Nem húzta magához, megelégedett a szemek, az orr és különösen a száj közeli tanulmányozásával. - Nem félek - felelte Elizabeth határozottan. - Láttalak már ruha nélkül! - Geoffrey zavart pillantására Elizabeth megmagyarázta: - Tudod, amikor ápoltalak, le kellett... - Emlékszem! - válaszolta Geoffrey, és elmosolyodott, milyen hamar elpirul a felesége. Két kezével gyengéden masszírozni kezdte a vállait, hogy elűzze a feszültségét. - Én is láttalak téged mezítelenül! - mondta. Szavai annyira meglepték Elizabethet, hogy észre sem vette, a férfi kezei már az övét oldozzák. - Mikor volt ez? - kérdezte a szemöldökét ráncolva. - Amikor a vízesésnél fürödtél! - Te meglestél? - kérdezte zavartan és méltatlankodva a lány. - Már akkor tudtam, hogy te leszel a feleségem! Jogom volt hozzá! Elizabeth eltolta a férfi kezét, és hátrább lépett. Érezte, hogy mögötte ott az ágy, és ennél tovább nem hátrálhat. - És mikor döntötted el, hogy én leszek a feleséged? kérdezte szinte súgva. Geoffrey nem válaszolt, csak állt és várt. A helyzet nem is lehetett volna ennél kellemetlenebb. Valamit tennem kell! - gondolta Elizabeth. Lassan kioldotta az övét. Mielőtt minden bátorsága elhagyta volna, ledobta magáról a ruhát. - Még mindig kívánsz? - kérdezte rekedten, és szándéka szerint csábítóan. Férje meglepett tekintetéből ítélve Elizabeth úgy gondolta, a csábítás nem is olyan nagy dolog. A férfi olyan forrón nézett rá, hogy szinte érezte a melegét, a forró ölelést, mely körbefonta. Úgy érezte, mintha simogatnák.
61
Julie Garwood
A gyengéd lovag
- Jaj, asszony, nagyon kívánlak! - hallotta az ellenállhatatlan hangot. - Gyere, légy az enyém! Igazán nem sokba kerülhet, hogy elveszítse az önuralmát! - fontolgatta Elizabeth naivan. Úgy gondolta hallomásai alapján, hogy a férfi most rádobja az ágyra és magáévá teszi, Biztosan fájni fog, de hamar vége lesz. Ellenállhatatlan vágy kerítette hatalmába a lányt, hogy előbb ölelje meg a férje, simogassa és vigasztalja, hogy ezzel elveszítse a fejét. Ő tette meg az első lépést. Már majdnem megérintette a férfit, amikor megtorpant, felemelte a kezét, és kioldotta a haját tartó szalagot. A sűrű hajkorona zabolátlan fürtjei a vállára hullottak. A férfi meg sem moccant. Nem látszott rajta semmi izgalom, és ez arra késztette Elizabethet, hogy jobban játssza a csábítót. Ezért lábujjhegyre emelkedett, kezét Geoffrey nyakába fonta, mellét a szőrös mellkashoz nyomta. Micsoda meglepetés volt bőrének érintése! A lány szeme kerekre tágult. Geoffrey örömmel fogadta a támadást. A férfi most felemelte, és gyengéden az ágyra tette. Mielőtt arrébb húzódhatott volna, hogy helyet adjon neki, a férfi már rajta is volt teljes testsúlyával. Olyan hatalmas volt, hogy tetőtől-talpig betakarta. Hagy a ránehézkedő súlyon könnyítsen, a férfi könyökére támaszkodott, úgy figyelte felesége reakcióját. Elizabeth behunyta szemét, hogy megküzdjön feltörő érzelmeivel. Bőre, mint a forró acél, férfiassága, illata megbolondította a lányt. Érezte, hogy egész testében remeg, és bátran széttette a lábát, bár szíve mélyén tudta, hogy rögtön szétszakad. - Nem fogok kiáltani! - ismételte magának, és lehunyta a szemét, mintha ezzel csökkenthetné a bekövetkezendő fájdalmat. - Kész vagyok! - suttogta rekedten. Geoffrey megérezte a szorítását, és mosolyogva válaszolt: - Nos, én még nem! Még jobban mosolygott, amikor a csodálkozástól és csalódástól tágra nyílt szemeket megpillantotta. Szemében csak végtelen gyengédséget és a csúfolódás szikráit tudta Elizabeth felfedezni.
62
Julie Garwood
A gyengéd lovag
Ez egyáltalán nem humoros! - gondolta Elizabeth, és legszívesebben sírva fakadt volna. Ehelyett szinte könyörgőre fogta: - Essünk túl rajta, Geoffrey! - Megpróbálta még jobban szétterpeszteni lábait, de Geoffrey megakadályozta. Elizabeth mélyen a szemébe nézett, és várt. Nyelvével öntudatlanul megnedvesítette ajkát, és próbált megnyugodni. Ekkor Geoffrey lassan előrehajolt, és olyan csókot adott neki, mely felforgatta egész bensőjét. Szája önként kinyílt a támadó előtt, s egy sóhajtással magára húzta a férfit. Geoffrey hosszú percekig élvezte a felkínált gyönyört. Kért is, adott is, és az asszony nem akarta abbahagyni a csókot. Végre sikerült kiszabadulnia, de csak azért, hogy a lány nyakán tegyen próbát. Elizabeth előbb eltolta magától, de Geoffrey lefogta a kezét. Elizabeth mégsem érezte magát fogolynak, mert Geoffrey a hüvelykujjával olyan gyengéden simogatta a tenyerét, hogy még a lábujja is belebizsergett. Úgy érezte magát, mint vihar kitörése előtt, mintha villám szabdalná testrészeit. Geoffrey most az oldalára került, izmos lábát átvetve rajta. Mindeközben mohó szája lejjebb futott a vágyakozó mellekig. A kínzó érzés szinte elviselhetetlenné vált Elizabeth számára, és hangos sikoly hagyta el ajkát, mikor végre Geoffrey a mellbimbóhoz ért. Olyan alaposan megcirógatta őket a nyelvével, hogy Elizabeth szinte már nem is volt magánál. Végül a megduzzadt mellbimbót a szájába véve, hatalmas gyönyörhöz juttatta Elizabethet. Így észre sem vette, hogy csípője hirtelen előre-hátra kezdett el ringani. Olyan mélyről jött ez a mozdulat, hogy Elizabeth nem bírta tovább. Kiszabadította a kezét, és elkezdte simogatni a férjét. A vasizomzat, a sűrű, meleg szőrzet a mellkason mind arra indították, hogy még jobban megismerje a testét. Keze egyre lejjebb csúszott, de egyszer csak megállt, amikor Geoffrey hirtelen visszafojtotta a lélegzetét. Elizabeth egy pillanatig tétovázott, aztán folytatta felderítő útját. Amikor céljához ért, Geoffrey megállította. Keményen szólt: - Nem, asszony, ennyi türelmem igazán nincsen. - Ez olyan rossz dolog? - kérdezte ijedten Elizabeth, mert azt hitte, valami nagyon súlyos hibát vétett. Gyorsan visszahúzta a kezét, de Geoffrey elkapta.
63
Julie Garwood
A gyengéd lovag
- Egyáltalán nem - cirógatta meg az arcát a másik kezével. - Egy feleség és férj között nem lehet „rossz" dolog. - Ezzel átölelte, és mélyen a szemébe nézett. - Akkor miért... Geoffrey csókja betapasztotta a száját. Ütemes mozgása erőteljesebb, koncentráltabb lett. Térdével szétfeszítette a lány lábait, keze a finom bozótba csúszott. Elizabeth megpróbálta ellökni a kezét, de Geoffrey nem hagyta magát. Elizabeth minden egyes bársonyos cirógatás hatására engedékenyebb lett. A férfihoz bújt, csókolta a nyakát, vállát, nyelvével forró, sós bőrét ízlelte, beszívta pézsmaillatát. Mindezek az érzések ijesztően újak voltak Elizabeth számára, megrettent a férfi mohóságától, és eltolta megint a kezét. Geoffrey a csípőjénél szorította: - Olyan szép vagy, Elizabeth, hogy minden porcikádat meg akarom ismerni súgta, s forró, nedves nyelvével a köldöke körül körözött. Elizabeth felnyögött, szerette volna mondani, hogy nem szabad, nem lehet ilyet csinálni, de hiába. Geoffrey nyelve egyre lejjebb siklott, mígnem remegő, széttárt lábai titkát fedezte fel. Elizabeth olyan gyönyört érzett, hogy azt hitte, nem éli túl. Lényének legintimebb részét adta át a kutakodó nyelvnek, a borostás arc horzsolása a comb finom, érzékeny bőrén szinte önkívületbe kergette a lányt. Őrjöngve kérte, hagyja abba a kínzást, kezével mégis fogva tartotta a férfit. - Olyan édes ízed van! - súgta rekedten Geoffrey. - Geoffrey! Kérlek! - feszült meg a lány teste, de maga sem tudta, mit szeretne kérni, csak lenne már vége ennek az édes kínnak. - Nyugalom, szerelmem! - súgta Geoffrey, de Elizabeth nem is hallotta. A férfi hangja lágy volt, az érintése vad. Elizabeth még jobban megfeszítette a csípőjét, és beletúrt a férfi hajába. Geoffrey nem bírta tovább. Teste minden ízében remegett, és a vágy újabb hulláma öntötte el. Elizabeth nemhogy megijedt volna, hanem még jobban felizgult, és magához húzta őt.
64
Julie Garwood
A gyengéd lovag
Geoffrey szája mohó vággyal tapadt a piros ajakra, s a lány szenvedélye még inkább fellángolt. Körmeit olyan hévvel mélyesztette a férfi vállába, hogy az már fájt. - Soha nem kívántam még így nőt! - súgta rekedten. Két kezével a csípőjét tartva a lába közé térdelt. Elizabeth két kezével átkulcsolta a nyakát, és megpróbálta visszahúzni. A férfi megtorpant egy pillanatra. Elizabeth ösztönösen megemelte a csípőjét, és a férfi már benne is volt. Az érzéki köd mögül egy fájdalmas kiáltás tört elő. Geoffrey nem hagyta, hogy elhúzódjon, s csak akkor állt meg egy pillanatra, mikor már mélyen benne volt. Édes szavakkal csitította a lány zokogását, biztatta, hogy a fájdalomnak vége. - Akkor túljutottunk rajta? - kérdezte Elizabeth remegő hangon. - Hiszen még csak most kezdtük! - felelte a férje. A hangja egészen messziről jött, Elizabeth megérezte, milyen örvuralomra lehetett szüksége, hogy így tudja tartani magát. Mély hála öntötte el, viszonzásul ő is tenni akart valamit. Geoffrey mélyeket lélegzett. Elizabeth megkereste a száját, és szenvedélyesen megcsókolta. Geoffrey viszonozta a csókot, két kezével tenyerébe fogfa a lány arcát. Aztán lassan elkezdett mozogni. A fájdalom eltűnt. Elizabeth Geoffrey csípőjére fonta a lábát. Hallotta, férje arra kéri, szorítsa magához. Átölelte karjával, és azután nem hallott többé semmit. Csupán érzett. A kéj teljesen elárasztotta, szíve dobogásának vad ütemére merült el a féktelen gyönyörben. - Gyerünk, Elizabeth - suttogta rekedten Geoffrey -, gyere velem! Úgy érezte, a test és a lélek kettéválik, a benső robbanás lángokba csapott. Ijesztő és egyszersmind rendkívülien csodálatos érzés volt. Hangosan kiáltotta Geoffrey nevét, s az is elismételte az övét. Jó időbe telt, míg Elizabeth magához tért. Az édes, biztos valóság rajta fekvő férjében jelentkezett. Geoffrey boldog tekintetét látta maga előtt.
65
Julie Garwood
A gyengéd lovag
- Sohasem hittem volna! - suttogta. Nem tudta szavakba önteni azt a csodát, amit együtt átéltek, de Geoffrey kitalálta. Gyengéden elsimított egy csapzott hajfürtöt a homlokából, és csókot lehelt rá. Elizabeth csak most vette észre, hogy könnyektől nedves az arca. A férfi újra elmosolyodott - a győztesek mosolyával -, és Elizabeth azon gondolkodott, vajon melyikőjük csábította el a másikat. Boldogan hunyta le a szemét. Geoffrey hangos, elégedett sóhajtással hengeredett le róla, Elizabeth verítékes testét megcsapta a hideg levegő. Aludni vágyott és férje meleg testére. Magukra húzta a takarót, és a férfi karjába fúrta magát. Már éppen álomba merült, mikor Geoffrey hangját hallotta. - Az enyém vagy! - szólt a tényszerű megállapítás. - Igen, uram, a tiéd vagyok! - ismerte el Elizabeth a sötétben. - És te az enyém! A lány hangjában olyan kihívást érzett, hogy Geoffrey legszívesebben ellentmondott volna. Elizabethnek egy örökkévalóságnak tűnt a várakozás. Geoffrey nem válaszolt. Nemsokára az egyenletes, mély lélegzetvétel elárulta Elizabethnek, hogy férje elaludt. Mérge hamarosan elkeseredésbe csapott át, amikor Geoffrey elkezdett horkolni. Elizabeth azonban nem adta fel ilyen könnyen. Ő kimondta, amit a férje akart, ő pedig nem válaszolt. Jól megbökte hát, és a fülébe kiáltotta: - És te az enyém vagy, Geoffrey! Geoffrey még most sem válaszolt, csak megszorította, és rámosolygott. Elizabethnek ez egyenlő volt a beleegyezéssel, s ezzel meg is elégedett. Férj és feleség elégedettem álomba merült.
66
Julie Garwood
A gyengéd lovag
Negyedik fejezet ELIZABETH AZ UDVARON DOLGOZÓ MUNKÁSOK lármájára ébredt. Még nem tisztult ki teljesen az agya, és hirtelen azt hitte, az apja mély hangját hallja, amint utasításokat ad az embereknek. Még látta is maga előtt, amint hátratett kézzel, peckesen sétál fel s alá. Nem kétséges, hogy két lépéssel mögötte, szemefénye, a kis Thomas utánozza minden lépését. Azután rájött, hogy Robert hangját hallja. Kinyitotta a szemét, és mélyet sóhajtott. Semmi sem lehet már olyan, mint régen volt, gondolta, a múltat nem lehet visszahozni. A reggeli napsütésben mégsem tűnt minden olyan sivárnak. Egészen tegnapig Elizabeth nem törődött a jövővel, csak Belwain és a bosszú érdekelte. Most úgy tűnt, mindkét elképzelése teljesülni fog. Elizabeth átfordult az ágyon, arra a helyre, ahol a férje aludt. A lepedő hideg volt, tehát régebben kelhetett fel. Most örült a magánynak. Oly sok minden történt rövid idő alatt, hogy nem is volt ideje elgondolkodni rajta. Ideje lenne megvizsgálni az érzéseit. Kinyújtózkodott, és fájdalmat érzett. Hát persze, a férje! Most férjnél volt, és a báró az övé! Az éjszaka történtek jutottak eszébe, és pír borította el az arcát. Milyen ellentmondásos ez a férfi! Olyan gyengéd szerető, mindig figyelembe veszi az ő kívánságait, azokat a kívánságait, amikről ő maga sem tudott. Elizabeth nem hitte volna, milyen érzékenység bújik meg a kemény külső mögött. Gyengéd és finom, az ő gyengéd lovagja! Igen, micsoda ellentmondás! Vajon miféle meglepetéseket tartogathat neki? Talán jól tette, hogy hozzáment feleségül. A rangját tekintve jól választott, a szülei is elégedettek lennének. Ennél sokkal fontosabb azonban, hogy a testvére így biztonságban van, Geoffrey meg fogja védeni. - Nem vagyunk többé egyedül, kisöcsém - suttogta. Új, bár törékeny remény éledt kétkedő lelkében. Lerúgta magáról a takarót, kiugrott az ágyból, és keresztet vetve letérdelt a hideg kőre. A reggeli imádkozást általában percek alatt elvégezte. Gyorsan elhadarta a latin imákat, ahogy az anyjától tanulta, majd egy miatyánkot a családjáért, végül
67
Julie Garwood
A gyengéd lovag
elismételte esküjét, mint a mészárlás óta tette minden reggel. Megesküdött, hogy Belwain megbűnhődik, még az élete árán is. A bosszúért mondott eskü teljes ellentétben állt az egyház tanításaival, de ez nem térítette el Elizabethet szándékától. Ebben az esetben a nagyapjára hallgat. Szemet szemért! Az ősi törvénynek kell engedelmeskedni. Az ima végeztével Elizabeth sietve felöltözött. Szeretett volna szépen megjelenni a férje előtt. Olyan régen volt Hugh menyasszonya, hogy leszokott arról, hogy a másik nem kedvéért felcicomázza magát. Hughot mindig jobban érdekelték a lovai és a pénz. Soha nem fordult elő, ha Montwrightba látogatott, hogy megjegyzést tett volna Elizabeth külsejére. Apja spórolósnak nevezte Hughot, ami apja szigorú mércéjét tekintve szinte bóknak számított. Elizabeth jövendő férjét kiszámíthatónak és unalmasnak találta. Ruhatára azonban igen szegényes volt. Édesapja szerint a túl sok ruha oda vezet, hogy túl sokat törődik majd a külsejével, ez pedig nem más, mint hiúság. A hiúság pedig bűn. Elizabeth egy kék szegélyű bézs színű ruha mellett döntött. A magas nyakú, hosszú ujjú ruha mellben kissé testhez simult. Egy kék övet tett a derekára, s arra a bőrtokba bújtatott tőrt. Még további tíz percig kereste a cipője párját, s az ágytámla mögött találta meg. A haját addig fésülte, míg szinte szikrázott, majd egy szalaggal hátrakötötte. Végre elkészült. Megcsipkedte az arcát, hogy pirosabb legyen, kihúzta magát, és elindult megkeresni a férjét. A nagyteremben óriási volt a rendetlenség. A házban olyan rendnek kell lennie, mint anyja idejében volt - határozta el Elizabeth. Összehívta a szolgákat, és Sárát bízta meg a rendcsinálás megszervezésével és felügyeletével. - Dobd ki ezeket a piszkos gyékényeket, és cseréld ki újra! - intett Sarának. - Egy kis rozmaringot is szórjatok rá, hogy illatos legyen. Mit gondolsz Sara? - Igen, asszonyom! Winslow asszonyság megígérte, hogy hoz vadvirágot, mint régen szoktuk volt. Gyorsan rendbe teszünk mindent!
68
Julie Garwood
A gyengéd lovag
Elizabeth bólintott. Pillantása a túlsó falon a rongyos zászlóra esett, melyet már csak a szentlélek tartott ott. - Sara, vegyétek le azt a zászlót! Nem kell, hogy ez emlékeztessen rá, mi történt itt. Úgysem felejtek! A szolga megragadta úrnője kezét. - Elintézem, asszonyom. Egyikőnk se fog felejteni! - Köszönöm, Sara! - felelte Elizabeth. Még utoljára megnézte magának a zászlót, és kiment. A szolgáló ruhaujjával törölte le a feltüremkedő könnyeket. Hiszen ha levehetné fiatal úrnője válláról a szívfájdító gondokat! - Ez nem igazságos! - motyogta magában. - Mit mondtál, Sara? - fordult vissza az ajtóból Elizabeth. Nem hallottam jól! - Csak azon gondolkodtam, hogy te és a báró mikor mentek el innen - improvizálta Sara. Tudta, nincs joga ilyen kérdést feltennie, de nem akart tovább a gyilkosságokról beszélni. Elizabethet meglepte a kérdés. Még csak eszébe sem jutott, hogy elmenjen Montwrightból, hiszen ez volt az otthona. Pedig nagyon valószínű volt, hogy el kell mennie, méghozzá nemsokára. Geoffreynek több sokkal szebb birtoka volt, mint Montwright. - Igazából nem is tudom - felelte. - Hol van a férjem, Sara? Nem láttad? Ezt meg kell beszélnem vele. - Még nem láttam ma reggel - felelte Sara. – Talán az udvaron van, vagy a katonákkal. Elküldhetem Hammondot, hogy nézze meg! - tette hozzá, mert a birtokon bárhová mehetett Elizabeth, de nőnek szigorúan tilos volt a katonák szállását megközelíteni. - Majd én megkeresem! - felelte Elizabeth. Ezt könnyebb volt mondani, mint megtenni. Elizabeth körbesétált az udvaron, de egy férfit sem szólított meg az ura holléte felől érdeklődni. Egyszer azonban megállt, és érezte, mint küszködik néhány lovag egy homokkal teli tartállyal. A vörös hajú Gerald készségesen adott magyarázatot. - A fal párkányán körben homoktartályokat helyezünk el, asszonyom.
69
Julie Garwood
A gyengéd lovag
- Ugyan mi célból? - kérdezte Elizabeth összeráncolt homlokkal. - Látod azt, amelyik már a helyén van? - mutatott a nyugati falrészre. Olyan hangosan beszélt, hogy Elizabeth majd megsüketült. - Igen, látom! - felelte. - Azt is látod, hogy van a kövekre téve? Elizabeth bólintott. Magában mosolygott a lovag lelkesedésén. - A tűz, amely felmelegíti a homokot, a kövek gyűrűjében lesz. - De miért? - kérdezte Elizabeth. - Hogy felmelegítse a homokot - ismételte meg Gerald. Addig kell melegíteni, míg a homok olyan forró nem lesz, mint a megolvadt nap. - És amikor olyan lesz, mint a megolvadt nap? - kérdezte Elizabeth. - Akkor a fémtárcsák segítségével átvetjük őket a falon, és olyan kárt csinálnak a betolakodókban... mármint, ha valaki be akarna tolakodni. A lovag arcán kis csalódottság látszott, amiért Elizabeth nem mutatott akkora lelkesedést, mint ő. - Még sohasem hallottam ilyenről, ilyen fegyverről. És valóban hatékony? - kérdezte. - Igen, asszonyom! A homok nagyon meg tudja égetni az embert. Nos, ha a megfelelő helyre esik, akkor akár meg is vakíthatja... - Ennyi elég volt! - szakította gyorsan félbe Elizabeth, mert a lovag kezdett belemelegedni a témába, Elizabethnek pedig elege volt a szomorú történetekből - Engem így is meggyőztél! - tette hozzá. A lovag bólintott. Elizabeth megköszönte neki a magyarázatot és az időt, amit rápazarolt. Elizabeth magában mulatott rajta, a sok dicsérettől a lovag úgy pöffeszkedett, akár a lány kedvenc sólyma. Továbbindult férje keresésére, de az udvart félkörívben keretező kunyhók egyikében sem találta. Örömmel látta, hogy a falakat friss szalmával, gallyakkal, hosszú, vékony faágakkal erősítették meg. A kunyhókon nyugodott az uradalom egész
70
Julie Garwood
A gyengéd lovag
élete, bár nem volt belőlük sok. Itt laktak azok az ügyes mester-emberek, akik a birtok minden igényét kielégítették. Az egyikben a varga, a másikban a pék, akinek három kemencéje is volt. A harmadikban a solymász a sólymokkal és a különféle ketrecekkel. A másik oldalon az ács lakott a gyertyaöntő szomszédságában. Az utolsó ház, mely apja szerint a legfontosabb volt, egy önmagában álló, túlméretezett épület volt a csűr mellett. Ez a fegyverkovácsé volt, itt készültek vasból és acélból a fegyverek. A falakon túl volt a vágóhíd, és itt érlelték a mézédes sört is. Apja szőlőprést is akart felállítani, de a halál megakadályozta benne. Elizabeth azon gondolkodott, vajon mikor kaptak ezek az emberek utoljára bért. Ez most az ő feladata lenne? Apja pénzzel és élelemmel fizetett ezeknek az embereknek. A bérükből bizonyos összeget levontak a földesúr biztosította védelemért, a fedélért és a felhasznált gyertyák száma szerint, melyet Winslow asszony vezetett igen gondosan. A gyertyaöntő felesége ugyan nem tudott írni, de nagyon hatékony módszert eszelt ki. Valahányszor gyertyát vittek el, az asszony egy kavicsot tett az adós poharába. A fizetés napján a poharakat a földesúr elé tették, az számolta ki a mennyiséget. - Most ki végzi el vajon ezt a feladatot? Egy másik dolgot is meg kell beszéljen a férjével, határozta el Elizabeth. De Geoffreyt sehol sem találta. A csűrben megtalálta a kancáját, és eszébe jutott, hogy majd meg kell köszönnie Josephnek, hogy visszahozta. Azt is látta, hogy Geoffrey hatalmas ménje nincs ott. Hirtelen félelem szorította össze a szívét, amikor arra gondolt, hogy egyedül lovagolt ki az erdőbe. Aztán maga is nevetett az egész képtelen aggodalmán. Ő maga nem a falakon kívül élt hetekig, s csak a két kutya vigyázott rá? A férje meg különben is tudott vigyázni magára. Aztán arra gondolt, Geoffrey talán a Montwright alatt, a kanyargós út végén lakó embereket ment meglátogatni, felmérni mekkora kár esett. Ki akart menni az egyik kapun, de két őr az útját állta. - Nyissátok ki a kaput, kérlek! - mondta nekik. - Nem tehetjük, asszonyom! - felelte az egyik.
71
Julie Garwood
A gyengéd lovag
- Nem tehetitek? - kérdezte megdöbbenve Elizabeth, és egyik őrről a másikra nézett. - Ezt a parancsot kaptuk a Sólyomtól - felelte a második. - Milyem parancsot adott a férjem? - kérdezte semleges hangon Elizabeth. - Azt, hogy a falakon belül kell maradnod - felelte tétovázva az egyik. Nem örült az asszonya arcán megjelenő neheztelésnek, és bízott benne, hogy nem faggatják tovább. Semmiképpen nem szerette volna felbosszantani, de a Sólyom parancsát mindenáron teljesíteni fogja. -. Akkor tehát én fogoly vagyok a saját házamban - akarta mondani Elizabeth, de még idejében észbekapott. Majd megbeszéli a dolgot a férjével. Megjegyzései, akár jók, akár rosszak, nem tartoztak az őrökre. Ők csak a kötelességüket teljesíttették. - Akkor teljesítsék a parancsot! - felelte mosolyogva, és visszafordult. Csak azt nem értelte, miért adta ki Geoffrey ezt a parancsot. Vajon mindenkire vonatkozott, vagy csak rá? Talán azt hitte Geoffrey, hagy el akar innen menni? Hogy visszatér az erdőbe? Egészen tegnap estéig Elizabeth meg tudta érteni a férfi bizonytalanságát. De tegnap este szavát adta neki. Szavát adta, hogy az övé. A felesége lett. Vajon nem tudná, hagy a szava olyan, mintha esküt tett volna? Elizabeth megrázta a fejét. A bizalmat el kell nyerni, és idővel sikerülni fog. És én mennyire vagyok biztos benne? - kérdezte magától Elizabeth. - Bízom benne? Úgy gondolta, igen. Tudta, hogy a férfi becsületes. Arra is emlékezett, hogy jól bánt az apjával. Édesapja becsületes embernek tartotta Geoffreyt. Ez pedig nagy dicséret egy olyan ember szájából, aki olyan takarékos volt a dicséretével, mint a pénzével. Elizabeth elismerte, hogy valójában nem sokat tud a férjéről. Nem tudta, hogy bánik a nőkkel, és hogy fog a feleségével bánni. Felpillantott az égre, és egy foltot látott. A sólyom ott körözött felette, és Elizabeth nem törődve azzal, ki látja és ki nem, kinyújtotta a karját, és várt. Annyira a sólymot figyelte, hogy nem hallotta az emberek meglepett kiáltását, nem látta a hitetlenkedő tekinteteket.
72
Julie Garwood
A gyengéd lovag
A sólyom leszállt Elizabeth karjára és hangos, gurgulázó hanggal üdvözölte gazdáját. Begyéből ítélve a sólyom nemrégen ehetett, és Elizabeth jól megdicsérte vadásztudományát. A sólyom még hangosabban gurgulázott, majd hirtelen elkeseredett szárnycsapásokba kezdett. - Én is hallom - súgta neki Elizabeth. Ló és lovasa egyre közeledett. Elizabeth megnyugtatta a sólymot, s az abbahagyta a szárnycsapkodást. Elizabeth felnézett, és a férjét látta maga előtt. A kutyák a lovas két oldalán még lihegtek a gyors futástól. Elizabeth ismerte madarát, mennyire ideges lesz, ha ott vannak a kutyák, megkönyörült hát rajta, és kiadta a parancsszót: - Menj! - A sólyom azonnal felszállt, és eltűnt a levegőben. Elizabeth felemelte szoknyája szélét, úgy indult a férje felé, hogy egy kis időt kérjen tőle a beszélgetésre. A férfi szája most keménységet mutatott, Elizabeth szerette volna tudni, mire gondol. Szinte érezte magán a katonák tekintetét, és elképedésükből arra következtetett, hogy az előbbi attrakciója a sólyommal okozhatott ekkora feltűnést. Kicsit zavarba jött, hogy ennyire magára vonta a figyelmet. Lassan, méltóságosan haladt célja felé, tekintetét egy pillanatra sem vette le a férjéről. Az éljenzés váratlanul érte Elizabethet. Meglepődve körbenézett, mi okozza a felbolydulást. De mindenki őt nézte, és mindenki kiabált. Talán mindannyian megbolondultak? Újra a férjére nézett magyarázatért, de az mintha maszkot viselt volna az arcán. Roger adta meg a magyarázatot. Hátulról Elizabeth vállára tette kezét, majd látva Geoffrey rosszallását, gyorsan levette. - A Sólymot éljenzik - magyarázta. - A férjedet. És persze a feleségét. Érdemes vagy rá, asszonyom! - De hát nem tudják, hogy a sólyom az én kedvencem. Én neveltem azóta, hogy... - Nem számít - szakította félbe mosolyogva Roger. - A sólyom szabad madár, mégis visszatér hozzád. Biztosan azért, mert megérdemled. Ez azért van, mert ezek mind buta, babonás emberek gondolta Elizabeth. Ugyan mire vagyok én érdemes? Biztosan arra, hogy Geoffrey felesége legyek. Szeme sarkából látta,
73
Julie Garwood
A gyengéd lovag
hogy a férfi leszáll a lóról, és elindul felé. Tehát végre elismeri őt! - gondolta Elizabeth kicsit mérgesen. De elnyomta ezt a kellemetlen érzést, és mosolyogva fogadta férjét. Biztosan sok gondja van, és még ő is terheli a saját és az öccse problémájával. Nincs tehát helye a mérgelődésnek. Különben is olyan gyerekes dolog az ilyesmi, határozta el Elizabeth. Nem gyerek már, hanem asszony és feleség. Elizabeth szólalt meg elsőnek: - Jó reggelt, uram! - csinált egy pukedlit, és egy ártatlan csókot akart adni üdvözlésképpen, ahogy azt a szüleitől látta. Geoffrey mintha kitalálta volna szándékát olyan elutasító volt, hogy Elizabeth nem próbálkozott. Elizabeth zavarában elpirult a visszautasítás miatt. Elfordította fejét, s pillantása a kutyákra esett. Ösztönösen a combjához ütötte tenyerét, ez volt a jel, ha magához hívta őket. A kutyák rá sem hederítettek, ott maradtak a férje mellett. A kutyák elpártolása volt az utolsó csepp a pohárban. Legszívesebben sírni kezdett volna. De mit gondolna a férje? jutott eszébe. Jelenetet rendezni a katonák előtt? Biztosan soha nem bocsátaná meg neki. Nem mintha valaha is ilyen jelenetet rendezne, annál nagyobb volt a büszkesége és a méltósága. Mégis szórakoztató volt elgondolkodni a dolgon, legalább enyhítette megalázottságát. Geoffrey Rogerhez beszélt. Elizabeth türelmesen várt, hogy befejezze parancsait. Megfigyelte, minél tovább beszél Geoffrey, annál komorabb Roger. Vajon mi okozta a gyors hangulatváltozást. Előrébb hajolt, hogy hallhassa, miről beszélnek. - Hányan vannak vele? - kérdezte Roger. - Ríles azt állítja, nem többen, mint ötvenen - felelte Geoffrey. Mindketten nagyon elmerültek a beszédbe. Elizabeth abban a pillanatban rájött, ahogy Geoffrey ránézett: Belwain úton van Montwright felé! Már hallotta is a távoli mennydörgést, a lovak patájának zaját. Minden szín kiszaladt az arcából. Ösztönösen az övéhez, a tőréhez kapott. Kiszabadította a fegyvert, és nyelét olyan szilárdan tartotta, mintha hozzánőtt volna a kezéhez. Hirtelen
74
Julie Garwood
A gyengéd lovag
megrémült: meg kell találnom Thomast, el kell őt rejtenem. De hol találom meg? Geoffrey nehéz szívvel figyelte a feleségében végbemenő változást. Szerette volna karjába kapni, megvigasztalni, elűzni a riadalmat a tekintetéből, begyógyítani a sebet. De nem tehette, Geoffrey azt is tudta, hogy estig még sok szenvedés vár majd rá. Elizabeth elindult, azt sem tudta merre, csak egyetlen gondolata volt: megtalálni Thomast! Megtalálni és megvédeni. A kezében lévő tőrről, és férjéről is elfeledkezett. Geoffrey a vállára tette a kezét, és enyhén megrázta - Ne tedd! - kérlelte. Elizabeth elhúzódott, megpróbálta megkerülni férjét, de az elállta az útját. - Meg kell találnom Thomast! - mondta keményen. - Ne állj az utamba! - Menj a hálószobába, és várj! - parancsolta Geoffrey. Elizabeth megrázta a fejét, de Geoffrey nem törődött vele. - Odaküldöm az öcsédet! - Most? Megígéred, hogy most, mielőtt Belwain rátalál? kérdezte. Elizabeth hangjában olyan elkeseredés volt, hogy Geoffrey szíve megfájdult. - Roger! - intett Geoffrey, de szemét nem vette le a feleségéről. - A fiú a tímár házában van. Vidd Elizabeth szobájába! - Igen, uram! - felelte Robert, s sietve elindult a kunyhó felé. Elizabeth a távolodó Rogert figyelte. Egyszer csak lenézett, s mintha kívülálló személy lenne, úgy nézte, amint Geoffrey egyenként lebontja ujjait a tőrről. Csak amikor elvette tőle a fegyvert, akkor reagált. - Szükségem van a tőrömre! - Nem lesz szükséged rá, a szobádban fogsz maradni! parancsolta. Magához búzta a lányt, egyik kezével felemelte az állát, úgy kérte: - A szavadat akarom, Elizabeth! - És hiszel a szavamnak? - kérdezte Elizabeth remegve, s azt sem bánta, hogy Geoffrey ezt észreveszi.
75
Julie Garwood
A gyengéd lovag
- Nincs okom kételkednem benned! - nézett mélyen a szemébe Geoffrey. - Nem tudom, hogy szavamat adhatom-e - felelte Elizabeth. - Előbb meg kell mondanod, mi a szándékod Belwainnel. Geoffrey nem haragudott meg, hiszen megértette Elizabeth tétovázásának okát. - Ne felejtsd el, hogy nekem nem kell a feleségemnek magyarázatot adni! - felelte. Majd valamivel gyengédebben hozzátette: bizzál bennem, Elizabeth! És ha nem bízok? - kérdezett vissza a lány. Akkor őröket állítok az ajtód elé, és kulcsra zárom a szobádat! Addig, amíg nem beszéltem a nagybátyáddal, és nem hallottam az ő történetét... - Neki nem lehet története, ő hazudik! - kiáltotta Elizabeth. - Elég! Add a szavad! - Rendben van, szavamat adom. Addig várok a szobámban, míg nem beszéltél Belwainnel. Közben teste elernyedt, de nézése kihívó maradt. - De jól jegyezd meg, Geoffrey. Én megbízom benned ez ügyben. De ha nem intézed el Belwaint, akkor én fogom! - Elizabeth! - emelte fel Geoffrey a hangját, hogy helyrerakja a feleségét. - Ne fenyegess engem! Meg kell hallgatnom Belwaint, ez Vilmos törvénye, és én betartom a törvényt. Minden oldalt meg kell hallgatni, mielőtt ítéletet hozunk! És neked is el kell fogadnod az ítéletemet! Elizabeth válaszolni sem tudott. Lelke mélyén tudta, hogy az egyetlen ítélet, amit Belwain számára el tudna fogadni, az a halál. Mégsem fogalmazta meg Geoffrey számára, mert hitt benne, hogy az ő elképzelése szerint fog cselekedni. Hiszen azt mondta többször is a vízesésnél, amikor mindent elmondott, hogy hisz neki. - Felmegyek a szobámba - mondta Elizabeth, és remélte, hogy ezzel befejeződik a beszélgetés. Geoffrey úgy döntött, hogy egyelőre ennyi elég. A közeledő katonák percek múlva a kapunál lesznek. Mégsem akarta a beszélgetést ilyen kemény szavakkal befejezni. - Megígértem, hogy téged és az öcsédet megvédelek. Ezt ne felejtsd el!
76
Julie Garwood
A gyengéd lovag
- Igen, uram! - felelte Elizabeth. Arca semmi érzelmet nem mutatott. Elindult az ajtó felé, és amikor a lépcső tetejére ért, visszafordult: - Igen, bízom benned, uram - magában hozzátette: Ne hagyj cserben, uram!
77
Julie Garwood
A gyengéd lovag
Ötödik fejezet GEOFFREY MEGVÁRTA MÍG ELIZABETH ELTŰNIK A kastély biztonságában, majd várakozó embereihez fordult: Harold, kettőzd meg az őrök számát a falakon! - parancsolta az egyik lovagnak. - A kaput ma csak Belwain lépheti át! mondta egy másiknak. Roger elkapta ura pillantását, és megakadt a parancsok osztogatásában. Egy idősebb úr Thomast cipelte a hóna alatt, mint egy zsák lisztet a kastély bejárata felé. Geoffrey meg sem fordult, úgy mondta: - Ha Belwain megérkezik, küldjétek hozzám. Odabent várok rá. Ezzel a nagyterem felé indult, amikor egyik hű embere, Gerald meg akarta állítani. Geoffrey nem figyelt rá, keze már a nehéz ajtó kilincsén volt, amikor Roger visszaútban a hálószobából majdnem összeütközött a buzgó földesúrral, aki előresietett, hogy ura előtt kinyissa az ajtót. - Maradj kinn a többiekkel! - mondta Geoffrey a földesúrnak. - Melletted szeretnék maradni, uram! - felelte aggódó kifejezéssel a férfi szeplős arcán. - Ugyan miért? - kérdezte Geoffrey. - Ez az én kötelességem! - kiabált Roger a fiatal férfira. A helyreigazításnak meglett a kívánt hatása. A férfi behúzta a nyakát. - Ti ketten azt hiszitek, hogy védelemre van szükségem? kérdezte Geoffrey. -- Hát amilyen hírek járnak, uram! - felelte a fiatal, mielőtt Roger ki tudta volna nyitni a száját. - Akkor majd Roger ellátja ezt a feladatot! - jelentette ki Geoffrey. - Ma a falaknál fogsz őrködni. Az lesz a kötelességed, hogy figyelj, hallgass és tanulj! A csalódás, hogy nem lehet ott a találkozón Belwainnel, tisztán látszott a fiatalember arcán, de Geoffreynek semmi kedve nem volt a vigasztalásra. Túl sok gondja volt. - Teljesítsd a parancsomat, és ne kérdezősködj, Gerald! Ha lovag akarsz lenni, nincs más választásod. Megértetted? A földesúr szívére tett kézzel hajolt meg: - Igen, uram, teljesítem parancsodat! Ezzel gyorsan kiment a teremből.
78
Julie Garwood
A gyengéd lovag
- Meg kell még tanulnia, hogy tartsa a száját! - szólalt meg Roger, amint fel s alá sétáltak a teremben. - Igen, meg azt is, hogy ne mutassa ki az érzelmeit. De még nagyon fiatal, talán tizenöt éves, ha jól emlékszem. Geoffrey Rogerre mosolygott, és hozzátette: - A harcban nagyon ügyes, mindig ott van mellettem, és tudja, melyik fegyverre van szükségem. Mintha egyáltalán nem félne, hogy megsebesül. - Hiszen ez a kötelessége! - tiltakozott Roger. - Ez igaz, de jól végzi a kötelességét, nem gondolod? - De igen, és nagyon hűséges híved. - Lehet, hogy hozzád osztom be, Roger. Sokat nevelhetnél rajta. - Nem többet, mint te, uram - felelte Roger. Leült egy székre, és rákönyökölt az asztalra. A terítőket már levették, és újra előtűntek a karcolások. - A fiú annyira kíváncsi, hogy megőrjít a kérdéseivel. Túl öreg vagyok már, hogy ilyesmire pazaroljam az időmet. Geoffrey elnevette magát: - Nem sokkal vagy öregebb nálam, Roger! Ne találj ki nekem ilyen átlátszó kifogásokat! - Ha parancsba adod, természetesen foglalkozom a fiúval! - engedett Roger. - Nem adom parancsba, barátom. Tiéd a döntés. Gondold át, és majd később beszélünk róla! - Gondolod, hogy Belwain felelős a mészárlásokért? - tért át másra Roger. Geoffrey arcáról eltűnt a mosoly. Az asztal szélére támaszkodott, és elgondolkodva megvakarta az állát: - Nem tudom - mondta egy perc múlva. - A feleségem bűnösnek mondja. - A szolgák is, akikkel beszéltem - mondta Roger. Mindenki tudja, hogy a két testvér összeveszett, és emlékeznek Belwain hangos fenyegetőzésére. - Ez már elég ahhoz, hogy egy embert elítéljenek - felelte Geoffrey. - A bolond emberek mérgükben sok olyan dolgot mondanak, amit később megbánnak. A mérges nyelv még nem bizonyíték a bűnösségre. Meghallgatom, mit mond, mielőtt döntenék.
79
Julie Garwood
A gyengéd lovag
- Nekem úgy tetszik, ő az egyetlen ember, aki hasznot húzhat testvére halálából. - Nem, nem ő az egyetlent - mondott ellent csendesen Geoffrey. - Van még valaki. Roger nem mert kérdezősködni, ura arckifejezését látva. Meg kellett elégednie a várakozással, megvárni, hogy mi történik. Afelől nem volt kétsége, hogy ura kibogozza a rejtélyt, és megtalálja a bűnöst. Régóta állt már Geoffrey szolgálatában, ismerte a gondolkodásmódját. A Sólyom óvatos ember volt, logikus gondolkodású, és kerülte az elsietett döntéseket. Hitt a becsületben, és nem mendemondák alapján hozta meg ítéleteit. Roger magában büszkén állapította meg, hogy ura becsületes és igazságos uralkodó volt. Vajon az új feleség befolyásolja majd Geoffrey gondolkodását? - mélázott el Roger. Azt észrevette, hogy nagyon szerelmes, annak ellenére, hogy nyilvánosan mindent megtett, hogy érzelmeit leplezze. De a lány Rogernek is megnyerte a tetszését. Nem, Roger biztos volt benne, hogy mindegy, hogy Elizabeth családjáról van szó, Geoffrey akkor is úgy fog eljárni, mint régen. Nem fog halált szavazni, ha nincs meg rá a jó oka. A nagykapu kinyílt, s erre mindkét férfi megfordult. A két őr között egy férfi tűnt elő. Belwain megérkezett. Geoffrey intésére az őrök eltűntek. Belwain alacsony termetű, pocakos ember volt. Elegáns, pávaszínű zöld és sárga ruhát viselt. A nagyterem ajtajában megtorpant. - Belwain Montwright vagyok - mutatkozott be sírós orrhangján. Míg a válaszra várt, egy fehér csipkés zsebkendővel törölgette az orrát. Geoffrey egy teljes percig váratta a válasszal. - Én Lord Geoffrey vagyok - felelte hangosan. - Bejöhetsz. Geoffrey az asztalra könyökölve figyelte felesége nagybátyját. A férfi úgy jött be a terembe, mintha egy, a bokájára kötött láthatatlan kötél akadályozná a járásban. Geoffrey Belwain magas, siránkozó hangját éppoly visszataszítónak találta, mint a járását. Semmi hasonlóságot nem talált Thomas és testvére között. Thomas magas, erőt sugárzó férfi volt. Öccse, aki most előtte térdelt, úgy nézett ki, mint egy öregasszony férfiruhába öltözve.
80
Julie Garwood
A gyengéd lovag
- Hűséges szolgád vagyok, uram - hajolt meg szívére tett kézzel. - Ne esküdözz itt nekem, mert addig nem hiszem el, amíg nem tudom, mi jár az eszedben. Állj fel! A kemény szavak megtették hatásukat, Belwain kellőképpen megijedt. Geoffrey a szemén látta, mennyire fél. - Nagyon sokan téged okolnak amiatt, ami itt történt. Elmondanád, te mit tudsz erről? A férfi nagyot nyelt: - A támadásról semmit sem tudok, uram. Csak akkor hallottam róla, amikor már megtörtént. Isten a tanúm, semmi közöm hozzá. Semmi. Thomas a testvérem volt, és én nagyon szerettem őt. - Furcsa módon gyászolod a testvéredet! - jegyezte meg Geoffrey. Belwain csodálkozó pillantására megmagyarázta: Feketében kellene járnod, de neked eszedben sincs. - A legszebb ruhámat viselem elhunyt bátyám tiszteletére felelte Belwain. - Ő nagyon szerette a színes ruhákat simogatta meg a ruha ujját. Geoffrey torkán lassan kúszott fel az undor. Nem férfi állt előtte, hanem egy gyáva patkány. Alig tudta visszafojtani ellenséges érzületét. Hogy időt nyerjen, a kandalló felé sétált, majd visszafordult Belwainhez: - Vitatkoztatok a bátyáddal, amikor utoljára találkoztatok? Geoffrey ezt szinte kedvesen kérdezte, mintha régi baráttal beszélgetne. Belwain nem válaszolt azonnal. Tekintete, akár a sarokba szorított patkányé, Geoffreyről Rogerre járt. Úgy tűnt, a lehetőségeit fontolgatja. - Így van, uram - ismerte be végül. - Magammal kell cipelnem azt a terhet egész életemben, hogy kemény szavakkal búcsúztam el a bátyámtól. Legutóbb haraggal váltunk el, ebben bűnösnek érzem magam. - Min vitatkoztatok? - kérdezte Geoffrey, és egy cseppet sem hatotta meg Belwain könnyes vallomása. Belwain figyelte ura reakcióját, és kevésbé drámai hangon folytatta: - A testvérem földet ígért nekem megművelésre. De minden évben valami apró kifogást talált, és nem teljesítette ígéretét. A bátyám nagyon jó ember volt, de nem volt éppen
81
Julie Garwood
A gyengéd lovag
híres a nagylelkűségéről. Amikor legutóbb találkoztunk, biztos voltam benne, hogy most ideadja a földet. Egészen biztos voltam! Hiszen már minden kifogást kimerített! De most is elhúzta előttem a mézesmadzagot, és az utolsó pillanatban nemet mondott! Belwain arca beszéd közben pirosra gyúlt, és a hangjából is eltűnt a siránkozás. - Ez volt az utolsó csepp a pohárban, belefáradtam már kisded játékaiba. Ezt meg is mondtam neki, és üvölteni kezdtünk egymásra. Aztán megfenyegetett engem, uram! Igen, így volt! Megfenyegette a saját testvérét! Így aztán el kellett mennem. Thomasnak rémisztő természete volt, és nagyon sok ellensége. Sok ellensége volt - tette hozzá még egyszer. - És te azt hiszed, hogy a sok ellensége közül valamelyik ölte meg őt és a családját? - Igen, azt hiszem! - bólintott rá azonnal Belwain. - Már mondtam, hogy nekem semmi közöm az egészhez, és bizonyítékom van rá, hogy abban az időben nem jártam erre. Ida megengeded, behívom a tanúimat. - Afelől nincsenek kétségeim, hogy tudsz találni olyan barátokat, akik hajlandók megesküdni, hogy velük volt a mészárlás idején - felelte Geoffrey szelíden, de szeme annál hidegebben csillogott. - Igen - húzta ki magát Belwain. - Nem vagyok bűnös, és ezt bizonyítani is tudom. - Én nem mondtam, hogy bűnös vagy! - felelte Geoffrey. Megpróbált uralkodni a hangján, nem akarta, hogy a másik kitalálja érzéseit. Ha egyszer Belwain biztonságban érzi magát, könnyebb lesz csapdába csalni - gondolta magában. - Tudod, még csak most kezdtem foglalkozni ezzel a dologgal - mondta neki. - Értem, uram. De biztos vagyok benne, hogy a végén szabad ember leszek. Talán az is lehet, hogy Montwright ura, ugye? - Belwain éppen időben hagyta abba. Már ott tartott, hogy örömében összedörzsöli a kezét. Jobban alakultak a dolgai, mint hitte. Ez a nagyúr csak külsejében megfélemlítő, az észjárása viszont meglehetősen lassú - kapkodta el ítéletét Belwain. - Montwright örököse a kis Thomas - felelte Geoffrey.
82
Julie Garwood
A gyengéd lovag
- Ez igaz, uram - sietett kijavítani magát Belwain. - De én vagyok az egyetlen nagybátyja, és ha bebizonyosodik ártatlanságom, akkor én... vagyis hogy te a gyámságom alá helyezed a fiút. Ez a törvény - tette hozzá hangsúlyosan. - A fiú nővére nem bízik benned, Belwain! Geoffrey figyelte a másik reakcióját. Belwain gúnyosan elvigyorodott, és Geoffrey gyomra újra felfordult. - A lány semmit sem tud. Majd megváltozik a természete, ha én parancsolok neki! - kezdett el hőzöngeni. - Túl nagy volt a szabadsága, az a baj vele. A hangjában őszinte helytelenítés érződött, és Geoffreynek hatalmas erőfeszítésébe került, hogy uralkodjon magán. Micsoda buta ember, gondolta magában. Buta és gyenge. A legrosszabb és nem is veszélytelen párosítás. - Tudod, hogy a feleségemről beszélsz? A hatás nem maradt el. Belwain elsápadt, és majdnem összecsuklott. - A feleséged!? Bocsáss meg nekem, uram! Nem úgy gondoltam, vagyis... - Elég volt! - kiáltott rá Geoffrey. - Menj vissza az embereidhez, és várj, amíg újra hívatlak! - Hát nem maradhatok itt? - kérdezte Belwain, és a siránkozás visszatért a hangjába. - Eredj innen! - üvöltötte Geoffrey. - Örülj neki, hogy az életedet eddig megkíméltem! Még nem bizonyított az ártatlanságod! Belwain tiltakozásképpen kinyitotta a száját, aztán meggondolta magát, és becsukta. Megfordult, és kisietett a szobából. - Istenem, hogy lehet ez Thomas testvére! - szólalt meg Roger, amint becsukódott az ajtó. Undorában összerázkódott. - Nemcsak gyáva, hanem arcátlan is! – felelte Geoffrey. - Mit gondolsz, Sólyom, ő tette? Ő eszelte ki? - Te mit gondolsz? - kérdezett vissza Geoffrey. - Szerintem bűnös! - állította Roger. - Szerintem is - felelte Geoffrey. - Mire alapozod? - Arra, hogy undorodom tőle - vallotta be Geoffrey. - Semmi több. Azt hiszem, szeretném, ha ő lenne a bűnös.
83
Julie Garwood
A gyengéd lovag
- De hiszen ez nem elég! - Akkor mégsem tartod bűnösnek, uram? - Ezt nem mondtam. Még korai erről beszélni. Belwain nagyon buta. Előbb le akarta tagadni a veszekedést, aztán meggondolta magát. Láttam az arcán! És gyenge is, túl gyenge ahhoz, hogy ilyen dolgot eszeljen ki. Nem az a vezér típus. - Erre nem is gondoltam - ismerte be Roger. - Azt hiszem, nem egészen ártatlan, de nem ő eszelte ki, abban biztos vagyok. Nem! - rázta meg tagadólag a fejét -, valaki még áll a háttérben. - Most mit teszel? - Megkeresem a bűnöst! - felelte Geoffrey. - És ehhez Belwain lesz a segítségemre! - Nem értelek. - Még át kell gondolnom - felelte Geoffrey. - Azt hiszem, a bizalmamba avatom Belwaint. Hamis ígéreteket teszek neki, azt mondom majd, hogy a gyámsága alá helyezem a fiút. Aztán majd meglátjuk. - Mi a terved, uram? - Akárki is tervelte ki az egészet, az én birtokomra fájt a foga. Megtámadták Montwrightot, tehát engem támadtak meg. Abból a fettételezésből indulunk ki, hogy Montwrightot akarta a tettes. De nem csak egy irányban folytatom a vizsgálódásaimat, Roger. Minden lehetőségre gondolnom kell! - Sokszor a legkézenfekvőbb elképzelés a legjobb - felelte Roger. - Tudom, Roger. Semmi sem olyan, mint amilyennek látszik. Csak bolonddá tesszük magunkat, ha elhisszük, ami a legkézenfekvőbb. - Ez egy jó lecke, uram - jegyezte meg Roger. - Az bizony, és én elég korán megtanultam - felelte Geoffrey. - Gyerünk! - folytatta hirtelen. - Még sok elintéznivalónk van. Állítsátok fel kint az asztalt, én pedig megnézem az embereimet, és kiadom a bérüket. - Igen, intézkedem! - pattant fel az asztal mellől Roger. Siettében felborította a padot, de nem törődött vele. Ura már az ajtóban várt rá.
84
Julie Garwood
A gyengéd lovag
- Roger, megint a te gondjaidra bízom a kis Thomast. Megyek, beszélek a feleségemmel, és leküldöm hozzád a fiút. Várj itt! Roger beleegyezően bólintott, és azon gondolkodott, vajon miről akar az úr a feleségével beszélni. Tudta, hogy Elizabeth azonnali halált vár nagybátyja számára. Vajon mit szól majd, ha megtudja, hogy várnia kell, míg bebizonyosodik az igazság. A Sólyom túl sokat foglalkozik a nővel, gondolta Roger. Bár az is igaz, hogy Elizabeth nem csupán egy egyszerű nő. - Uram! - kiáltott utána hirtelen. Geoffrey kérdően fordult vissza a lépcső tetejéről. - Mi lesz Lady Elizabethszel. Rá nem kellene vigyáznom? - Nem, Robert, ez az én kötelességem. Szokatlan lesz ugyan, hogy egy asszony legyen mellettem, de mára így döntöttem. Így mindig tudni fogom, mi van vele, míg Belwain és emberei itt tartózkodnak. - Igen, te megvéded Belwaintől - bólintott Roger. - Meg Belwaint is megvédem tőle! - mosolyodott el Geoffrey. - Tudod, hogy meg akarja ölni. És szerintem meg is tudná tenni! Roger megint bólintott egyet, és megpróbált komoly maradni. Elizabethnek némi időre volt szüksége, hogy lecsillapodjon. Egyszer megpróbálta elkapni a kapálózó kisfiút, másszor megpróbálta megmagyarázni neki helyzetét. A kis Thomas nem emlékezett semmire. Még arra sem, hogy kell ostáblát játszani, pedig mennyit játszottak együtt régen! Nem baj, gondolta Elizabeth, most úgyis mással kell törődnie. Amikor Geoffrey rájuk nyitotta az ajtót, éppen az ablaknál álltak. Elizabeth fogta a kisfiú kezét. Thomas meglehetősen ijedtnek látszott. - Menj Rogerhez, fiú! A lépcső alján vár rád. Thomas megörült a parancsnak, kiszabadította magát Elizabeth kezéből, és az ajtóhoz rohant. Geoffrey keze azonban megállította.
85
Julie Garwood
A gyengéd lovag
- Figyelj rám, Thomas! Ne mozdulj Roger mellől! Megértetted? - parancsolta szigorúan. A fiú megérezte, hogy komoly dologról van szó, és engedelmesen válaszolt: - Nem mozdulok mellőle, uram! Geoffrey bólintott, a kisfiú pedig kiszaladt az ajtón. Geoffrey lassan összeszedte gondolatait, hogy mennyit mondjon el a feleségének, és becsukta az ajtót. Meglepetésére Elizabeth már ott állt előtte. Arca és tartása nyugodtnak látszott, a szeme azonban mást mutatott: kínt és fájdalmat. A férfi nem értett a vigasztaláshoz, sután tette Elizabeth vállára a kezét. Csitítva mondta: - ígérd meg Elizabeth, hogy meghallgatod, amit mondok. Hallgass meg és teljesítsd parancsomat! Elizabeth összevonta a szemöldökét. A férje lehetetlent kért tőle. - Nem ígérhetek semmit, uram! Nem, ne kérd ezt tőlem! Megpróbálta visszafojtani idegességét, de nem sikerült neki. - Akkor legalább meghallgatsz? - kérdezte Geoffrey. - Biztosan ártatlannak találtad Belwaint! – mondta elkeseredetten a lány. - Én nem mondtam ezt - felelte Geoffrey. - Akkor bűnösnek tartod? - Ezt sem mondtam - kezdett Geoffrey bosszankodni. - De... - Hagyd már abba! Arra kértelek, hogy hallgass meg! Nem akarom, hogy állandóan félbeszakíts! Végig tudsz hallgatni, Elizabeth? Elizabeth tudta, hogy haragszik rá a férje, és azt is tudta, hogy hamar elveszíti a türelmét. - Nem szólok közbe! - ígérte meg. - Azzal kezdem - enyhült meg Geoffrey hangja -, hogy nem fogok mindent elmondani. Megérted ezt? Elizabeth bólintott, és várta a folytatást. - A feleségem vagy, nem vagyok köteles magyarázkodni neked. A jövőben valószínűleg nem is fogok. Nem kell mindig tudnod, mit gondolok, mit csinálok. Megérted ezt?
86
Julie Garwood
A gyengéd lovag
Lelke mélyén Elizabeth nem értette meg. Édesapja minden örömét és bánatát megosztotta az édesanyjával. Most is így kellene lennie. Miért nem tudja a férje ezt megérteni? Vajon az ő szülei ennyire mások lettek volna? Majd egyszer megkérdi tőle. Egyelőre jobb lesz, ha beleegyezik - gondolta. Geoffrey elengedte a vállát, odament a két széle egyikéhez, megigazította a kardját, és leült. Az egyik lábát az ágy szélére tette, majd ránézett a feleségére. - A nagybátyád egyáltalán nem hasonlít az apádra! kezdte. - Nehezen tudom elhinni, hogy testvérek voltak - nézett Elizabethre. - Ez a megoldás túlságosan egyszerűnek látszik gondolkodott hangosan. Elizabeth szerette volna megkérdezni, mire gondol, de nem szólt közbe. - Nem hiszem, hogy Belwain áll a mészárlás hátterében mondta ki végre, közben figyelte, mit szól hozzá Elizabeth. Elizabeth szembenézett vele, és várt. Érezte, hogy férje most vizsgáztatja, csak azt nem értette, miért. Arra nem gondolt, hogy milyen szenvedésen megy keresztül? Geoffrey meg volt elégedve a felesége viselkedésével. - Mondd meg nekem, Elizabeth, okos ember a nagybátyád? Meséld el, milyen ember! Elizabeth tudta, fontos lesz, amit mond, csak nem tudta miért. - A nagybátyám önző ember, és csak a saját érdekeivel törődik. - Meg tudod magyarázni? - Valahányszor meglátogatott bennünket, soha nem foglalkozott sem velem, sem a testvéreimmel. A család egyáltalán nem érdekelte. Amint apám hazaérkezett, Belwain rögtön előjött a kívánságaival. Mindig többet és többet kért, de soha nem adott semmit. Elizabeth odament az ágyhoz, és ő is leült. - Belwainben semmi érzés nincs, ezért is gondolom, hogy képes volt a gyilkosságra. A hűség is ismeretlen érzés előtte. Erre ugyan nem tudok példát mondani, de a szívem tudja, hogy így van. És szánomra ez szentségtelen dolog. Ami az eszét illeti, nem hiszem, hogy sokat használja. Különben már rég
87
Julie Garwood
A gyengéd lovag
megtanulta volna, hogyan bánjon az apámmal. Akkor pásképp közeledett volna hozzá, és megkapta volna, amit akart. - Belwain gyenge ember, egyetértesz ezzel? - Igen így van. Mellette gonosz is. - Azt nem tudom, hogy elfogadom-e vagy sem, amit mondasz, de nem tetszik nekem a viselkedése. - Az anyám egyszer azt mondta apámnak, hogy Belwain királyi kórban szenved - mondta súgva. - Véletlenül meghallottam. - Királyi kórban? - csodálkozott Geoffrey, mert még sohasem hallotta ezt a kifejezést. Elizabeth pirulva magyarázta: - Ez az jelenti, hogy jobban szereti a férfiakat, mint a nőket... Geoffrey testén mintha villám hasított volna keresztül. Egy hatalmas ugrással felpattant a székből. - Vilmos kivágatná a nyelvedet, ha meghallaná istenkáromlásodat! - üvöltötte. -- Akkor hát nem igaz? - kérdezte Elizabeth ártatlanul. - Nem, nem igaz! - kiabált még mindig Geoffrey. - Ezeket a szavakat még egyszer ki ne ejtsd a szádon, asszony! Ez felér egy árulással! - Igen, uram! - mondta engedelmesen Elizabeth. - Örülök, hogy mindez nem igaz. - Vilmos különben is nős, és itt nincs helye azt megvitatni... - De olyan is van, hogy valaki megnősül, és mégis a férfiak társaságát kedveli, nem? - Mondtam, hogy hagyd abba! Istenem, milyen kiborító ez a nő! Úgy beszélt erről a dologról, mintha csak a szomszéd családról lenne szó, egyszerre felbőszítette és mulattatta is Geoffreyt. Még sokat kell Elizabethnek tanulnia! - Igen, uram! - felelte Elizabeth bűnbánóan. - Nagyon sajnálom, hogy eltérítettelek a tárgytól. - Geoffrey nem volt biztos benne, hogy teljesen őszinte a bűnbánat. Hümmögve ült vissza a székre, és csak a fejét ingatta. - Összefoglalom akkor, amit eddig megtudtam a nagybátyádról: Belwain gyenge ember, gyenge és buta. - Kérdezhetek valamit, uram?
88
Julie Garwood
A gyengéd lovag
- Igen - egyezett bele Geoffrey. - Megölöd őt, vagy nekem kell megtennem? Az indulat nélkül feltett kérdés felbosszantotta a férfit. - Egyelőre egyik sem. Szükségünk van Belwainre, Elizabeth. Most pedig ne tegyél fel több kérdést, míg be nem fejeztem! - tette gyorsan hozzá. Elizabeth kelletlenül, de beleegyezően bólintott. - Nem hiszem, hogy Belwain eszelte volna ki a tervet, bár úgy érzem, mégis van valami köze hozzá. Túl buta ahhoz, hogy ilyesmit kitaláljon! Elizabeth tudta, a férjének igaza van. Nehéz volt ezt beismernie. Igaz, már az elején, mikor minden gyűlölete Belwain ellen irányult, már akkor is volt valami halvány nyugtalanító érzése hogy nem csinálhatta egyedül. Az biztos, hogy bűnös, de kik a társai? Eddig nem gondolt erre. - Belwain lesz a csalétek, Elizabeth. Azt hiszem, el fog vezetni bennünket a tetteshez. Van egy tervem, ígérd meg, hogy a segítségemre leszel! - De kinek lehetett még az érdekében? - tette fel a kérdést Elizabeth ígérete ellenére. - Van még valaki - felelte Geoffrey. - De még nem mondom meg a nevét, mert lehet, hogy tévedek. Bíznod kell bennem, Elizabeth! Elizabeth nem válaszolt, csak nézte a férjét, és várt. - Nagyon nehéz dolgot fogok kérni tőled! - fogott bele a férfi. - Bátorság kell hozzá. - Miről van szó? - Te láttad, mi történt, és emlékszel azokra, akik nem viseltek maszkot. Ma este Belwain katonáit a falakon belülre engedjük. Elizabeth szeme tágra meredt, de nem szólt. - Ne aggódj, nekem sokkal több katonára van, nincs semmi vész. Vacsoránál mellettem fogsz ülni, és nézd meg jól, hogy felismersz-e valakit. - Belwain is az asztalunknál fog ülni? - Igen, ott - felelte Geoffrey. - Azt akarom, azt higgye, hogy az én szememben ártatlan. Ha biztonságban érzi magát, biztosan megbotlik.
89
Julie Garwood
A gyengéd lovag
- Sokat kérsz tőlem! - mondta Elizabeth. - Nem tudom, képes... - Meg tudnál elégedni azzal a gondolattal, hogy Belwain halott, amikor tudod, hogy van valaki, aki éppoly bűnös? kérdezte Geoffrey. Elizabeth sokára válaszolt. - Nem, nem lennék elégedett. A teljes igazságot akarom. - Megteszed, amit kérek tőled? - Igen - felelte Elizabeth, de maga sem tudta, hogy képes-e rá. - De nem lenne jobb, ha mennénk el hozzájuk, mintsem ők jöjjenek ide? - Nem! - mondta Geoffrey. - Itt nagyobb biztonságban leszel. Elizabeth kihúzta magát, és felállt. - Ma estig még sok a tennivaló. Megyek, megnézem a szakácsot! Elizabeth gondolkodni szeretett volna. A keze remegett, a feje teljesen összezavarodott. - Gyere ide, Elizabeth! - kérlelte Geoffrey. A lány lassan odament hozzá, és megállt előtte. Geoffrey egy szempillantás alatt az ölébe húzna, és megcsókolta. Elizabeth melegséget és mentaillatot érzett. Már éppen belejött volna, amikor Geoffrey elhúzta a száját. - Nagyon fájt tegnap este? - kérdezte csendesen, és elmosolyodott a lány pirulását látva. - Nem túlságosam - sütötte le a szemét Elizabeth. Meghallotta férje kuncogását, s amikor ránézett, gyengédséget látott a szemében. - És én okoztam neked valami fájdalmat? kérdezett vissza ártatlanul. - Nem nagyon - felelte Geoffrey, amikor a kérdés okozta meglepetést megemésztette. Rájött, hogy tetszik neki a lány csintalankodása, araikor az apró kis szikra felvillan a szervében. Istenem, bárcsak tudna segíteni megoldani a családi problémáját! Azt szeretné, ha Elizabeth mindig boldog lenne, és nevetne. Felállította az öléből a lányt, és maga is felállt. - Most nincs ideje a szerelmeskedésnek - magyarázta. Nappal van.
90
Julie Garwood
A gyengéd lovag
- Miért, csak éjszaka lehet kimutatni érzelmeinket? Elizabeth tréfának szánta a kérdést, de amikor látta férje buzgó bólintgatását, nevetve hozzátette: - Te komolyan beszélsz? - Hát persze, hogy komolyan beszélek! Kérlek, ne csúfolódj velem, Elizabeth! Az embereim előtt viselkednem kell, ezt jobb, ha te is tudomásul veszed! Jobb lesz, ha megtanulod, hol a helyed, asszony! Geoffrey nem látszott haragosnak, inkább egy idősebb tanítómesterre emlékeztette Elizabethet, aki jó modorra tanítja az ifjabbakat. Magatartása mégis felbőszítette a lányt. - Mégis, hol van az én helyem? - kérdezte mérgesen. Kezét csípőjére téve várta a választ. Geoffrey az ajtóhoz indult, és már kinyitotta, amikor Elizabeth újból megkérdezte: - Azt kérdeztem, férjuram, hogy hol a helyem? Geoffrey zavarba jött felesége nyilvánvaló haragja láttán. Pontosan úgy viselkedett, mint a lova, amikor kidörzsöli a nyereg. - Hogy hol van a helyed? - ismételte zavarában. - Mit akarsz ezzel? - Azt szeretném tudni - kiabált Elizabeth - hogy melletted, vagy mögötted van a helyem? Erre válaszolj! - Hát persze, hogy mögöttem, ez így szokott lenni! Felesége arckifejezéséből Geoffrey azonnal kitalálta, hogy ez a válasz nem tetszett neki. Gyorsan becsapta maga mögött az ajtót, mielőtt Elizabeth folytatta volna. Hajjaj, sokat kell még az új asszonynak tanulnia! - gondolta magában Geoffrey. Nagy hibát követsz el! - gondolta magában Elizabeth, amint az ajtó becsapódott. Bizony, én nem fogok a hátad mögött sündörögni! - fogadta meg. Úgy fogok tenni, mint az anyám, aki a férje mellett állt. - Sokat kell még a férjemnek tanulnia! - gondolta magában.
91
Julie Garwood
A gyengéd lovag
Hatodik fejezet A TÁMADÁS SORÁN MEGÖLTÉK GUYTONT, A BÍRÓT, Angust, a tiszttartót, aki az egész birtok megműveléséért felelős volt. És mások is eltűntek, akiket nem is kerestek. Új embereket kellett kinevezni, és káosz, zavarodottság volt a levegőben. Mindezekért Geoffrey volt felelős? Elizabeth megpróbált neki segíteni, amiben csak tudott. Az édesanyja az apjával együtt tevékenyen részt vett a birtok igazgatásában, és gyakran elmondta, hogy az ő sorsa az életben az, hogy segítsen a vezetéssel járó terheken enyhíteni. Elizabeth sem akart kevesebbet. A legelső dolog az volt, hogy nekilátott annak, amit férjének megígért. Megkereste Sarát, és megbízta a vacsora előkészítésével. Biztos volt benne, hogy Sara teljesíti majd minden parancsát. Amikor elismételtette vele, hogy mit kell tennie, Elizabeth nagyon elégedett volt vele. - Az étel Belwain igényeihez képest szerény lesz, Sara. A vaddisznólapockából elegendő legyen, hozzá fácán- és galambpástétom, de szó sem lehet semmiféle olyan ínyencségről, mint sült páva és hattyú, csirke sem kell. Legyen bőségesen desszert, ki ne felejtsétek a szegfűszeget és a gyömbért. - Akkor sok sörre lesz szükség, asszonyom, mert a sok édességre igen szomjasak lesznek. - Éppen ez a tervem, Sara. Mondd meg a felszolgálóknak, hogy pohár üresen ne maradjon! A sör majd elbutítja az agyukat, és megoldja a nyelvüket! Sara buzgón bólogatott: - Értem a tervedet, úrnőm és mondhatom, nagyon örülök neki. Először nem is értettem, hogyan engedheted, hogy az az ember az apád asztalához üljön. Nem hittem, hogy egyetértesz ilyen szentségtöréssel tette hozzá súgva. - Megvan rá az okom - vigasztalta az öregasszonyt Elizabeth. - Továbbra is hinned kell bennem, Sara. Ne vond kétségbe azt, amit teszek, bíznod kell bennem! Milyen ismerős szavak! - gondolta Elizabeth. - Milyen könnyű ilyet kérni és milyen nehéz betartani!
92
Julie Garwood
A gyengéd lovag
Vállon veregette az öregasszonyt, és az udvar felé indult, ahol a férje éppen törvényt ült. A zsellérek, akik apjának dolgoztak, és volt valami aprócska földjük is, meg a jobbágyok, akiknek ugyan semmi tulajdonuk nem volt, de hűségesen szolgálták urukat, mind meghallották, hogy uruk meghallgatja a vitás kérdéseket, és igazságot tesz. Elizabeth aggódva figyelte férjét, milyen kérdéseket tesz fel, hogy lássa, hogyan hozza meg döntéseit. Geoffrey háttal ült Elizabethnek, amikor elindult a lépcsőn. A lépcső elé egy hosszú asztalt állítottak, ennél ült Geoffrey ugyanabban a magas támlájú székben, melyben Elizabeth apja is szokott. Geoffrey mögött Roger állt, keze a kardja markolatán nyugodott. Nagy tömeg gyűlt össze, kizárólag férfiak. Az asztal két oldalán sorakoztak fel, közöttük jó nagy távolság. Középen lehajtott fejjel az egyik varga állt. A fiatal földesúr egy üres székre mutatott maga mellett. Elizabeth odament. - Ülj le ide, úrnőm! - Ez a férjem parancsa? - kérdezte halkan, nehogy megzavarja a tárgyalást. A fiatalember elégedetten bólintott. Elizabeth férje hátát bámulta, szinte szuggerálta, hogy forduljon meg. Tehát mögötted kell ülnöm! - mérgelődött magában. - Állj mögém, ülj mögém, hát így gondolkodsz? Nos, báró úr, én nem így gondolkodom! Sokat kell még tanulnod férjuram, és a tanulást most kezdjük! Elizabeth mosolyogva emelte fel a széket, és odavitte az asztalhoz. A fiatal földesúr csak eltátotta a száját. Roger is látta, és amikor Elizabeth ránézett, Roger megcsóválta a fejét. Figyelmeztetni akarta, hogy megengedhetetlen dolgot művel, de Elizabeth széles mosollyal jelezte, tudja, mit csinál. Roger arckifejezése a helytelenítésről érdektelenre váltott, ezt valószínűleg éveken keresztül gyakorolta. Elizabethet azonban nem tévesztette meg; látott egy kis jókedvet felcsillanni a szemében. Csak azt remélte, hogy Geoffrey nem fog jelenetet csinálni. Persze még azt sem tudta, vajon veri-e a feleségét.
93
Julie Garwood
A gyengéd lovag
Hallott róla, milyen vad természete van, de még nem győződött meg róla. Már úgyis késő volt a visszakozásra. Elizabeth mély lélegzetet vett, és férje mellé tette a széket. Lesimította a ruháját, leült, és kezét illedelmesen összekulcsolta a kezében. Mindent megadott volna, hogy lássa, mit szól hozzá a férje, de nem mert odapillantani. Csak nézett előre, és várt. Geoffrey épp egy mondat közepén tartott, amikor megjelent mellette a felesége. El is veszítette a fonalat, a szeme sarkából figyelte, amint Elizabeth leül. Ez a merészség úgy fejbe kólintotta, hogy percekig szólni sem tudott. Elizabeth megérezte férje feltörő mérgét, és készült a kirobbanásra. Ennyire félreismerte volna? - kérdezte magában. Azt hitte, hogy az emberei előtt nem fog jelenetet csinálni. Nem baj, vigasztalta magát, ezt már úgysem lehet megállítani. De ha elkezd dühöngeni, ha újra maga mögé utasít, akkor is, újra és újra visszajövök mellé! Láncoljon meg, ha azt akarja, hogy mögötte maradjak! Geoffrey úgy döntött, hogy észre sem veszi az egészet. Nem akart felfordulást, nehogy azt higgyék az emberek, hogy a felesége nem fél tőle, hogy nem engedelmeskedik neki. Majd később jól megbünteti! Elizabeth megérezte, hogy a közvetlen veszély elmúlt. A szél enyhítette arca pírját. Milyen érdekes, észre sem vette, milyen ideges. Talán megijedt volna? Bizony, majdnem így történt! Elizabeth elfojtotta jókedvét. Hiszen nem is olyan nehéz megnevelni az új férjet! Sokat kell még tanulnod, Elizabeth! - gondolta bosszankodva Geoffrey. Úgy gondolta, ez nem lesz olyan nehéz feladat, ha a felesége megismeri elképzeléseit, gondolkodásmódját. Geoffrey megköszörülte a torkát, és megpróbált visszaemlékezni, hol is tartott az előbb. - Hol is tartottam? - súgta Rogernek. Az lehajolt, és súgott néhány szót neki. Geoffrey bólintott. - Valóban nagyon szigorú ellened a vád. Megértetted, hogy tilos az urad erdejében vadászni?
94
Julie Garwood
A gyengéd lovag
- Ismerem a törvényt, uram! - felelte a varga. - Régóta vagyok hűséges híve Thomas úrnak. A tömegben sokan bólogattak egyetértésük jeléül. Elizabeth is ismerte az embert, és kíváncsi volt, mivel vádolják. Emlékezett rá, hogy Mendelnek hívják, és igen szelíd a természete. El sem tudta róla képzelni, hogy bármit is vétene, se kicsit, se nagyot. Elizabeth nagyon szerette volna megkérdezni Geoffreyt, de egyelőre nem merte. Nem lenne szerencsés, ha ekkora tömeg előtt intenék csendre! - Az a vád ellened, hogy az úr erdejében vadásztál ismételte meg Geoffrey. - Tudok róla, hogy Thomas úr, Isten nyugosztalja, bizonyos állatok vadászatát engedélyezte, de a szarvasét nem! Mégis megláttak, amint a tetemét húzod magad után! - Ezt nem tagadom - felelte Mendel. - Megöltem a szarvast, de jó okom volt rá. Elizabeth majdnem bólintott bátorításképpen, de idejében észbekapott. Nagyon nehéz volt pártatlannak maradni a kihallgatás során, csak most értette meg, milyen nehéz teher nehezedik a férjére. Az igazság nehéz dolog. - Mondd el indokaidat! - parancsolta Geoffrey. - A szarvas megsebesült és fájdalmai voltak - felelte Mendel. - A mellső jobb lába eltört. Nem tudom, hogy történt, de amikor én rátaláltam, már agonizált. Megöltem hát, hogy ne szenvedjen tovább, és éppen el akartam húzni, amikor a katonáid rám találtak. Ez így igaz, ahogy mondom! - Van itt valaki, aki tanúsítani tudja Mendel jóhiszeműségét? - Igen, uram! - kiáltott fel egy hang. A tömeg kettévált, és Maynard, az istállómester jött elő. - Hallgatlak! - mondta Geoffrey. - Sok éve ismerem Mendelt, uram, mindig becsületes és igazmondó embernek tartottam. - Roger, ellenőrizted az állatot, ahogy utasítottalak? - Igen, uram. A csontja törött volt. - Mondd csak, Mendel, mit kerestél te az erdőben? Talán nyúlra vadásztál? - Nem, uram! Másfél pennyt fizettem, hogy két disznót tarthassak azon a környéken, és őket mentem ellenőrizni.
95
Julie Garwood
A gyengéd lovag
- Aha! - morogta Geoffrey. Egy hosszú percig tanulmányozta az előtte álló embert, a tömeg az egyik lábáról a másikra állt. - Nem vagy bűnös, Mendel! A tömegnek tetszett az ítélet, éljenzésbe fogtak, és Elizabeth is boldogan mosolygott. Elizabeth még két óra hosszat üldögélt boldogan a férje mellett, és hallgatta a sorjázó történeteket. Mire vége volt a kihallgatásnak, Elizabeth jobban értette, hogyan gondolkodik a férje. Kérdései mindig egyenesek, lényegre törőek voltak. De amikor két ember teljesen ellentétes vallomást tett, Geoffrey akkor is hamar rájött az igazságra. Most, hogy látta, hogyan ítélkezik, jobban bízott benne, hogy Geoffrey megtalálja, és megbünteti mindazokat, akik felelősek családja legyilkolásáért. A tömeg szétszéledt, Elizabeth pedig úgy gondolta, jobb lesz, ha bocsánatot kér a férjétől. Az első leckével nem akart túl messzire menni. Szerencsére nem volt elég gyors. Geoffrey rátette súlyos kezét a karjára, úgy mondta: - Mivel Belwain és emberei mindjárt itt lesznek, nem kívánom részletezni merész viselkedésedet. Ez egy kivételes eset volt - ragadta meg a karját. - Megértetted? - Hallgatlak, uram, bár nem értem, mi nem tetszik ezen. Az anyám mindig az apám mellett ült. Ez így volt természetes nézett fel ártatlanul. - Ez nem így természetes! - hangsúlyozta Geoffrey, és barna bőrén elfehéredett a sebhely. Mérges volt, s erősebben megszorította Elizabeth karját, mintegy nyomatékot adva szavainak. - Tényleg nem? - annyi ártatlansággal a hangjában, amennyit csak bele tudott vinni. Kedvesen a férje kezére tette a kezét. - Én csak a szüleim példáját láttam, uram. Geoffrey elengedte a karját, és kiszabadította a kezét. Nyilvánosan nem teheted így ide a kezed, asszony! Nagyot sóhajtott, amikor látta, hogy az asszony nem ért vele egyet. Elizabeth arcán meglepődés látszott. - Nos, most nincs idő a vitára! - mondta hangosan. - Ma este majd időt szakítok rá, hogy megtanítsalak a kötelességeidre és arra, hogy hol a helyed.
96
Julie Garwood
A gyengéd lovag
- Alig várom már a tanórákat! - felelte Elizabeth. Majd én megtanítalak ma este! - gondolta mérgesen magában. Geoffreyt meglepte Elizabeth méltatlankodása. Hát nem látja, milyen türelmes vele? Valószínűleg nem, és ez mélyen elkeserítette. Igaz, Elizabeth sok mindenen ment keresztül, az idegei a végsőkig feszültek, ezért továbbra is megpróbál majd türelmes lenni vele. Vajon honnan vehette ezeket az elképzeléseit? morfondírozott Elizabeth. Hogy nem lehet nyilvánosan hozzáérni? Hogy csak éjszaka, a hálószoba rejtekében lehet kimutatni érzelmeinket? Hát nem nevetséges? Mi rossz van abban, ha a férj üdvözlésképpen megpuszilja a feleségét, vagy a feleség a férjet, amikor aznap először találkoznak? Kik nevelték fel Geoffreyt? Talán a farkasok? Annyit tudott, hogy a szülei rég meghaltak. Roger mesélte ezt, de hogy milyen viszonyban voltak, amikor Geoffrey még kisfiú volt, arról nem beszélt. Kimutatták valaha is egymás iránt érzett szeretetüket? Talán nem voltak szerelmesek egymásba. De hiszen ők sem szerelmesek! Túl korai lenne még! Vagy talán nem a simogatás, az egymással való törődés a kezdete az igazi és tartós szerelem kialakulásának? Micsoda összevisszaság! Elizabeth feje forgott a sok tanulnivaló szabálytól. Talán nekem hibás a gondolkodásom? Elítélendő dolog, hogy nevetni szeretnék, a titkokat megosztani, és néha egy kedves ölelésre vágyom? Elizabeth most egészen magányosnak és szomorúnak érezte magát. Nem szólt egy szót sem, csak felállt, és lassan a hall felé indult. Sara azonnal kérdésekkel ostromolta, és Elizabeth örült, hogy félreteheti zavarba ejtő gondolatait a férjével kapcsolatban. Sok munka várt rá. Egy óra múlva Elizabeth holtfáradtnak érezte magát. Most tanulta meg, hogy jobb, ha felügyel a szolgálókra, mert különben semmi sem úgy sikerül, mint ahogy ő szeretné. A legtöbb szolgáló nem volt járatos az ilyesfajta feladatokban, s Elizabeth türelmesen ismételgette utasításait. A legtöbb felszolgálónak nem volt gyakorlata az ilyesféle feladatok elvégzésében, de minden tőlük telhetőt megtettek.
97
Julie Garwood
A gyengéd lovag
- Ha Gerty még egy poharat eltör, nem lesz elég ivóedény a vendégek számára - motyogta Elizabeth a harmadik csörrenés után. Sara lehet, hogy válaszolt valamit, de Elizabeth nem hallotta a kívülről jövő hangos sírás miatt. A kis Thomas valami miatt nagy gondban lehetett. Elizabeth éppen indulni akart, amikor az ajtó kivágódott, és a kis Thomas repült be rajta nyomában Rogerrel, aki megpróbálta visszafogni a farkaskutyákat. Azok játékosan bökdösték a kisfiú vállát, hátha szóba áll velük. - Csak játszani szeretnének veled, Thomas! - próbálta meg túlkiabálni Elizabeth. Nyakánál fogva elkapta Thort, a nagyobbik állatot, míg a másikkal Roger próbálkozott mindhiába. Esett is egy nagyot, Thomas pedig odaszaladt Elizabethhez, átölelte a térdét, és a szoknyájába bújt. - Hagyd abba ezt a sivalkodást! - üvöltötte Elizabeth. Különben mindjárt okot is adok rá! - Úgy legyen! - felelte fekvő helyzetéből Roger. Hiába próbált meg feltápászkodni, a játékos kedvű kutya két mellső lábával leszorította, hogy jobban tudja nyalogatni Roger szomorú képét. - Mi történik itt? - állt meg Geoffrey az ajtóban. Még a kis Thomas is kikukucskált nővére szoknyája mögül. Elizabeth elég szörnyűnek találta a szétterpesztett lábakat, és csípőre tett kezeket. De hiszen ő is ugyanúgy állt! A háttérben újabb pohárcsörrenés hallatszott, mire Elizabeth a fogát kezdte csikorgatni. - Gyere ide, Thomas! - szólította Geoffrey. A kemény hangra Elizabeth azonnal védelmébe akarta venni kistestvérét. Nem azért, mintha azt hitte volna, hogy férje bántani fogja a fiút, hanem azért, mert attól tartott, hogy a kemény szavak még jobban megviselik az amúgy is érzékeny lelkű fiút. Geoffrey egy mozdulattal leparancsolta a kutyát Rogerről. - Ülsz! - parancsolta az állatnak, s az csodák csodája, azonnal engedelmeskedett. - Várok, fiam! - kulcsolta össze mellén a két kezét Geoffrey.
98
Julie Garwood
A gyengéd lovag
Nem tudna egy kicsit kedvesebb lenni, ha egy ilyen kisgyerekkel beszél? - bosszankodott Elizabeth. Ránézett férjére, remélte, ez elég lesz, hogy észhez térítse. Amikor Thomas látta, hogy a kutyák lecsendesültek, Thort széles ívben kikerülve Geoffreyhez szaladt. - Téged hallottalak egészen messziről üvölteni, akár egy csecsemőt? - kérdezte a fiút. A szó megtette a hatását. A kis Thomas abbahagyta a sírást, és ruhaujjával megtörölgette a szemeit. - Nem szeretem őket! - dadogta. - Le akarják harapni a karomat! Elizabeth nem bírta tovább. - Hisz, ez képtelenség, Thomas! Nézd, hogy csóválják a farkukat! Ilyet csak akkor tesznek, ha jó kedvük van! - Meg fogom kötni a kutyákat, Thomas - mondta Geoffrey. - De mostantól kezdve neked kell gondoskodni róla, hogy elegendő élelmük és ivóvizük legyen! Ha meghallom, hogy nem teljesítetted a kötelességed, megbüntetlek! Megértetted? - Igen, uram! És nem fogok félni. Ha meg vannak kötve, nem tudják letépni a karomat! Geoffrey sóhajtott egyet, és rábólintott: - Nem, nem fogják leharapni a karodat. Ha rendesen eteted őket, számítani fognak rád. - Asszonyom! - hallatszott Sara hangja. - A hordó sör kifolyt. Véletlen volt. Elizabeth lehunyta a szemét az újabb véletlen hallatán. Takaríttasd fel Sara! - csak ennyit mondott. - Megyek, megkötöm a kutyákat - szólt közbe Roger. - fiú, velem jöhetsz! Mégsem indulhatott el, mert most jött a kiáltás, hogy valaki közeledik a kapuhoz. Roger Geoffreyre nézett, majd felkapta Thomast, és a nyakába ültette. - Vendégünk érkezett - nézett Geoffrey a feleségére. - Itt van a nagyapád. A csendesen bejelentett hír Elizabeth minden fáradtságát, és elkeseredését elfújta. Örömében megölelte a férjét. - Igazán itt van? - kérdezte izgatottan, és hátrasimította a haját. Geoffrey mosolyogva nézte, milyen izgatott lett a felesége. Örült, hogy a felesége ilyen boldog. Mennyivel szebb, ha
99
Julie Garwood
A gyengéd lovag
mosolyog! Nemsokára talán az én kedvemért is így fog mosolyogni, ha megismer. Nem mintha igazán számítana, hogy mosolyog vagy sem! De így mégiscsak jobb lenne! - döntötte el magában, bár a magyarázatát nem tudta. Boldog vagy sem, hozzá tartozik, és ez a lényeg! - Örülsz? - kérdezte Elizabethet. - Igen, uram, nagyon örülök - csapta össze a kezét Elizabeth. El akart szaladni mellette, hogy nagyapja üdvözlésére siessen, de Geoffrey keze megállította. - Együtt megyünk elébe! - jelentette be. Elizabeth elismerte, hogy ennek ez a módja. Geoffrey elengedte a karját, és elindult mellette az udvarra vezető lépcsőn.
100
Julie Garwood
A gyengéd lovag
Hetedik fejezet ELIZABETH KITAKARÍTOTTA A SZÜLEI HÁLÓSZOBÁ-ját, azután a saját szobájába ment. Olyan porosnak érezte magát, mint egy szemeteskuka. Megmosdott, magára öltött egy világoszöld ruhát, arra egy árnyalattal sötétebb színű, a gallérján ezüstszálakkal átszőtt köpenyt. Sara segített neki koszorúba fonni a haját. Elizabethnek még a mindig kibújó, rakoncátlankodó hajfürtökkel együtt is gyönyörű lett. Amint Sara kilépett az ajtón, Elizabeth elővett egy kést, és egy szalag segítségével a köpeny alatt a combjára kötötte. Aztán felkapcsolta ezüstláncát a derekára, és úgy igazgatta el a ruháját, hogy a felső rész jól lecsüngjön, ide rejtette el a tőrét. Ezzel vágja majd a húst, ez senkinek sem lesz feltűnő, hiszen mindenki magával hordta a sajátját. De szükség esetén Belwaint is megölheti vele - gondolta. A kis Thomas és Gerald már a nagyteremben várakoztak, amikor Elizabeth benyitott. Mögöttük három katona állt kivont karddal. - Engedélyével, úrnőm, a szobájában fogunk várakozni, míg Belwain itt tartózkodik -jelentette be Gerald. - Én a fiú mellett maradok, ők pedig az ajtóban állnak őrt - intett fejével az őrök felé. Elizabeth egy lépést tett hátra, hogy elengedje őket. Megsimogatta Thomas fejét, Geraldnak pedig azt mondta: - A kandalló melletti szekrényben találsz majd sakkot és ostáblát is. - Mindkettőt nagyon jól játszom - dicsekedett Gerald. - Én nem tudom, hogy kell őket játszani - szólalt meg Thomas. - Dehogyisnem tudod, Thomas! - felelt rá EIizabeth. Csak elfelejtetted. De eszedbe fog biztosan jutni! Ezzel becsukta maga mögött az ajtót. Az alulról felszűrődő zajokból azt vette ki, hogy Belwain és emberei megérkeztek. A lépcső tetején minden bátorsága elhagyta. Nem tudta, képes lesz-e végigszenvedni az estét, anélkül, hogy megkísérelné megölni a nagybátyját.
101
Julie Garwood
A gyengéd lovag
Megsimogatta a tőrét, és mintha élő személyhez beszélne, úgy suttogta: - Eljön még a mi időnk! - Te meg kivel beszélsz? - kérdezte a nagyapja a háta mögött. Elizabeth örömmel üdvözölte, tudta, segítségére lesz, hogy kibírja ezt az éjszakát. - A tőrömhöz. Csak vigasztalom. Ugye nem gondolod, hogy megbolondultam? - Én nem! - ingatta a fejét az öreg. - És hogy hívják a tőrödet? - Te mindig csak viccelsz velem! - Én egyáltalán nem viccelek. Nagyon elterjedt dolog, hogy a kardnak vagy a tőrnek nevet adnak. - Eddig azt hittem, hogy ez csak a királyok szokása. - Az övéké is. Emlékszel a Nagy Károlyról szóló történetekre? Jó néhány dal szól szeretett kardjáról. Joyosáról. Igazán! - Roland kardját pedig Durindának nevezte, erről is vannak dalok! - jutott eszébe Elizabethnek. - Látod, mégsem olyan bolondság, ha a tőrödhöz beszélsz! Fogadok, hogy a férjed is szokott beszélgetni a kardjával! - Azt tudom, hogy nagyon ragaszkodik a fegyveréhez, de nem hiszem, hogy beszélne hozzá. Elizabeth elnevette magát a bolondos beszélgetésen. - A lovagok tele vannak babonával. Azt hiszem, azért nevezik el a kardjukat... - Az ölés és a megöletés művészete nagyon komoly dolog. Nagyon jól tudják, hogy fegyverük nélkül nem sokat érnek, ezért becsülik meg annyira a kardjukat. Fegyvertárukban minden egyes darabnak megvan a maga jelentősége. - Már megint viccelsz velem! Nem hiszek neked, nagyapa! - Nagyon hiányos a műveltséged, kislányom! Ezzel kézen fogta Elizabethet, és elindultak a lépcsőn. Vegyük például a lándzsát. Ez a leghasznosabb fegyvere egy lovagnak, ugye? - Igen. - A lándzsa egyenessége az igazságot jelképezi a lovag számára, a hegye pedig az erőt.
102
Julie Garwood
A gyengéd lovag
- Tehát egy görbe lándzsa nem ér semmit! – szólt közbe Elizabeth mosolyogva. - Természetesen nem, és nem is tudná mire használni. - És mi van fegyverzetének többi darabjával? - A sisak szerénységet, a sarkantyú ügyességet szimbolizál. - Ha a férjem nem mindig viseli a sisakot, ez azt jelenti, hogy nem szerény természetű ember? - Te szórakozol velem, amikor komoly dolgokra akarlak tanítani? - hahotázott a nagyapa. Már a lépcső alján voltak, a nagyterem előtt. Elizabeth izgalmában egyre jobban szorította a nagyapja kezét. Az öreg azonban ugyanolyan könnyedén folytatta: - Nos, a lovag számára a pajzs majdnem olyan fontos, mint a kard, azzal a különbséggel, hogy azt nem temetik el vele. - És mire emlékezteti a lovagot a pajzs? - Arra, hogy használatával megvédi a testét, következésképp arra figyelmezteti a lovagot, hogy testével urát védi meg. Geoffrey esetében az úr Vilmos király. - Mit jelképez az íj és a nyíl, amit te csináltál nekem? - Azt tudod, hogy a katona nem használhatja az íjat, az lovag kezébe való. - Az apám nem sokba nézte az íjamat. - Azt mondta, hogy nem elég hatékony? - Igazából butaságnak tartotta. - Ebből elég volt! Jói tudod, hogy én magam faragtam, mégis így megsértesz! Aztán elnevette magát, úgy kérdezte: - Mit gondolsz, miért adtam neked ilyen bizarr ajándékot? - Természetesen azért, hogy bosszantsd az apámat - felelte nevetve Elizabeth. Észre sem vette, hogy már a terem közepén állnak, Geoffrey és Belwain katonáinak gyűrűjében. - Beismerem - kuncogott az öreg. - És a kutyákat is azért ajándékoztad nekem! Nagyon kicsik voltak, amikor elhoztad őket nekem, de persze te már akkor is tudtad! Ugye tudtad, milyen hatalmasra nőnek? - Igen, tudtam, de ezt természetesen nem árultam el apádnak!
103
Julie Garwood
A gyengéd lovag
- Én csak azon csodálkozom, hogy az öreg Thomas nem hívott ki párbajra! - lépett Elizabeth mellé Geoffrey. - Hiszen ez csak egy játék volt kettőnk között! magyarázta a nagyapja. - Thomas alig várta, hogy meglátogassam, ha nem mentem, üzent értem. Elizabeth meglepődött tekintetére az öreg bólintott: - Bizony, így volt. El is küldött értem. Miért, te azt hitted, hogy csak gondoltam egyet, és elindultam hozzátok? Dehogyis! Általában ő üzent értem, hogy nem teljesítem apai kötelezettségeimet, mert nem látogatom a lányomat. Ilyenkor elutaztam Montwrightba, ő pedig olyan meglepetést színlelt megérkezésemkor, mintha semmit sem tudott volna róla. Az öreg az unokájára kacsintott, majd Geoffreyhez fordult: - Lekísértem, uram, a feleségedet. Az már a te kötelességed, hogy a tőrt elvedd tőle! Geoffrey bólintott, és magához húzta Elizabethet. - Ma este nem akarsz úgy üdvözölni, ahogy szoktad? - súgta neki. - Nem - felelte Elizabeth. - És a tőrömet is magamnál fogom tartani! - Csak akkor, ha beleegyezem! - felelte kedvesen Geoffrey. - Nem tetszik így feltűzve a hajad! Engedd a válladra, ha velem vagy! Elizabeth automatikusan felemelte a kezét, de azonnal rájött, mit akar a férje. - Legalább olyan rossz vagy, mint a nagyapám! Butaságokkal zavarsz meg, amikor komoly dolgokról kellene beszélgetnünk! - Kis idő múlva újra megszólalt, bár aztán legszívesebben leharapta volna a nyelvét. - Tényleg nem tetszik így a hajam, uram? - Tényleg. És az öltözeted sem nagyon! Holnap szétnézünk, és új ruhát veszünk neked! - Van rajtam egyáltalán valami, ami tetszik neked? - Húzta ki mérgesen a karját Elizabeth Geoffrey szorításából. - Talán. Ezt még át kell gondolnom, de feltétlenül elmondom neked. Geoffrey azért csinálta mindezt, hogy elterelje felesége figyelmét. Abban reménykedett, hogy így nem lesz ideje felmérgesíteni magát a Belwainnel való találkozásig. Most még takarékon lobogott haragjának lángja, s amíg Geoffreynek
104
Julie Garwood
A gyengéd lovag
és nagyapjának sikerül egy kis hideg zuhannyal kordában tartani, addig nem lehet nagyobb baj. Elizabeth körbenézett a teremben. Geoffrey és Belwain emberei, kezükben sörrel, barátságosan beszélgettek egymással. - Hol van Belwain? - kérdezte közömbös hangon Elizabeth. - Kiment megnézni a javítási munkálatokat - felelte Geoffrey. - Talán jobb lenne, ha én is kimennék üdvözölni őt! - Ne menj! Elizabeth kérdő tekintetére megmagyarázta: - Tudom, hogy szavadat adtad, hogy nem bántod, és azt is tudom, hogy megtartod a szavad. - Akkor miért... - Gyere, üljünk az asztalhoz! Ma este nem mozdulhatsz mellőlem! Elizabeth megadóan karolt a férjébe. A tömeg szétvált, hogy utat engedjenek nekik. Amint leültek, Geoffrey Elizabeth füléhez hajolt: - Nézz jól körül, felismersz-e valakit! - Még nem - hajolt közel férjéhez Elizabeth. Biztonságban érezte magát Geoffrey mellett, így bátrabban tanulmányozhatta az újonnan érkezőket. - Legtöbbjük csuklyát viselt! emlékeztette a férjét. Geoffrey átölelte. Elizabeth derekát, ebből az azonnal kitalálta, hogy Belwain megérkezett. Geoffrey most a kardja markolatára tette másik kezét. Elizabeth kiegyenesedett, és gyengédem eltolta magától az óvó kart. - Megbízol bennem annyira, mint amennyire én benned? - kérdezte. Geoffrey bólintott. Belwain elindult feléjük, mellette Roger, arcán mélységes undorral. Elizabeth rezzenéstelen tekintettel figyelte nagybátyát. Belwain, ami az öltözetét illeti, most inkább kakasra hasonlított: harsánypiros ruháját kidudorodó pocakján egy barna folt éktelenítette el, és még a járása is olyan peckes volt, mint a kakasé. Belwaint megrémítette Elizabeth tekintete. Megtorpant és Geoffreyre nézett:
105
Julie Garwood
A gyengéd lovag
- Jó estét, uram! - üdvözölte Geoffreyt. Elizabethet is üdvözölnie kellett, mely feladattól meglehetősen tartott: - Jól nézel ki, húgom! Elizabeth nem méltatta válaszra, s a szemét nem vette le róla. Belwain megköszörülte a torkát, és leült az asztal túlsó oldalán. - Nagyon fáj a szívem a családot ért tragédia miatt, Elizabeth. Nekem is nagy szomorúság ez. Egy kupa sört tettek most elé. Idegességében olyan hévvel kapta fel, hogy majdnem kiborította. Két hatalmas korttyal le is küldte az egészet, böfögését ruhaujjával próbálta palástolni. - Hol van a fiú? - volt az első kérdése. - Te nem találkozhatsz vele! - felelte Elizabeth fagyosan. - Ilyenkor már ágyban van a helye - mondta Geoffrey kedélyesen. Én ezt nem bírom tovább! - gondolta magában Elizabeth. Nem tudok ezzel a féreggel egy asztalnál ülni! Geoffreyre nézett és felállt. De férje nem engedte, vállára tette a kezét és visszanyomta. Belwain mindebből csak gyengéd kedveskedést vehetett észre a férj részéről. Belwain tekintete Geoffreyről Elizabethre siklott. Istennek hála, hogy nem mondta el neki, mit gondol Elizabethről, gondolta vacogva. Valamiért a báró nagyon szerelmes lehet a lotyóba, és biztosan megharagudott volna, ha elmondja véleményét! Most Elizabethen állapodott meg Belwain tekintete. Micsoda szégyen, hogy nem halt meg a többiekkel együtt, gondolta magában. Mindig engedetlen, nagyszájú gyerek volt, és visszautasította minden közeledési kísérletemet! Mintha keresztüllátott volna rajtam, látta a gyűlöletemet. Az biztos, hogy én nem szeretem, hanem utálom őt, és mindnyájukat. Ki akartak teljesen semmizni, abból, ami az enyém! Ha én leszek itt a gazda, mehet a báróval Istennek hírével! Nem, nem leszek ilyen nagylelkű! Olyan nyomorultnak szeretném látni, mint amilyet most csinál ő belőlem! Majd visszaadom neki! Akkor eltűnik majd az arcáról ez a hideg, megvető kifejezés. És igen, férjhez adom az egyik barátomhoz! Olyan szadisták a nőkkel, hogy Elizabeth megtanulja majd, hogy kell viselkedni!
106
Julie Garwood
A gyengéd lovag
Ez az elképzelés annyira tetszett neki, hogy majdnem hangosan felnevetett. Gyorsan összeszedte magát és köhintett egyet. - Megvizsgáltad uram, jogos kérésemet? - hangsúlyozta ki erősen a jogos szócskát. Vajon milyen jogos kérésről lehet szó, gondolta Elizabeth, és a férjére nézett. - Ma este nincs időnk arra, hogy megvitassuk a törvényt és a te jogos kérésedet. - Ezzel intett a szolgáknak, hogy töltsék tele az üres kupát Belwain előtt. Belwain tudta, hogy nem szabad erőltetnie a dolgot. Akkor majd várok, gondolta magában. Úgyis én fogok nyerni, efelől nincs kétségem! A törvény mellettem áll! Gyorsan Elizabethre nézett, de azonnal el is fordította a tekintetét. Elizabeth tudja, gondolta magában, de nem tehet semmit! Apró szemei résnyire szűkültek, válla a visszafojtott nevetéstől rázkódni kezdett. Hirtelen olyan kellemesen érezte magát, hogy kezét az asztalterítő alatt a két combja közé csúsztatta. Semmit sem tehet ellenem, mondogatta cirógatás közben, nincs bizonyítékod, te szajha, szerette volna kikiáltani. Hiszen, ha elmondhatná neki! Igen, én segítettem az egészet kitervelni, meg még ennél is többet! Én adtam oda nekik a várkastély tervrajzát, én hívtam fel a figyelmüket a gyenge pontokra! Csak azt sajnálom, hogy nem lehettem itt, amikor megölték őket! De még a hallatán is olyan gyönyör fogott el, hogy... hogy három férfi kellett, hogy kielégítse a vágyam! Ez volt a legszebb nap az életemben! Most Geoffreyre nézett, és eltűnt a kéjes vigyor az arcáról. Ez az átkozott kurva teljesen behálózta a bárót! Biztosan hazug történeteket mesélt rólam, azért néz rám ilyen undorodva! De nem baj, vigasztalta magát. A törvény, az törvény, báró úr! Te sem tudsz semmit sem tenni! Túlságosan becsületes vagy, az a bajod, horkantott fel örömében. Bizonyítékra lenne szükséged, hogy elítélhess! Elizabeth úgy érezte, egy percig sem bírja tovább nézni a nagybátyját. Lesütötte inkább a tekintetét, és amíg a vacsora be nem fejeződött, egy szót sem szólt. Nem nyúlt az ételhez, Belwain jelenléte azt is beszennyezte számára. A gyomra is
107
Julie Garwood
A gyengéd lovag
felfordult, amikor látta, hogy Belwain úgy tömi magába az ételt, mintha ez lenne az utolsó vacsorája. Hátha tényleg az, reménykedett Elizabeth. Az is lehet, hogy Geoffrey belátja, csak Belwain lehet a gaztettek mögött. Elizabeth magában elismerte, hogy ez nem így van, mást is kell keresni. Igaza volt Geoffreynek, Belwain nagyon ostoba, túlságosan ostoba! A várakozás kibírhatatlannak tűnt Elizabeth számára. Vacsora végeztével letakarították az asztalt. Belwain felpattant, és körbelépegetett a teremben. Minden korty ital után nagyobb kakasnak érzi magát, gondolta Elizabeth. Nem bírta tovább nézni, lehunyta a szemét, de legszívesebben a fülét is becsukta volna. A sok italtól az emberek egyre hangosabban kiabáltak. És akkor meghallotta, amire várt. A nevetés! Inkább nyerítésnek lehetne nevezni! Ezt a hangot hallotta a mészárlás napján! Gyorsan kinyitotta a szemét, és megpróbálta megkeresni a nevetés gazdáját, de túl sokan álltak előtte. Akkor is meg fogja találni! Felállt, erővel eltolta magától Geoffreyt, de közben a szemével a bűnöst kereste. A nyerítés újra hallatszott, és ekkor meglátta Elizabeth. A hang tulajdonosa az átjáróban állt egy csoport férfival. Elizabeth jól megnézte az arcát, aztán leült. Nem látszott rajta semmi felindulás, amikor odasúgta a férjének: - Ott van az ajtónál. Geoffrey odafordult, Elizabeth pedig azonnal talpra ugrott. Az arca sápadt, a tartása feszült volt. Geoffrey ki akarta húzni a kardját, hogy megvédje Elizabethet, de nem tehette, mert akkor oda lesz a bizonyíték. Így unott arckifejezéssel ülve maradt, nehogy Belwain vagy bárki gyanakodni kezdjenek Elizabeth különös viselkedése láttán. Geoffrey nagyon megkönnyebbült, amikor felesége megtalálta az egyik gyilkost. Nem is kérdezte, hogy biztos-e benne, mert tudta, hogy így van. - Hát nem megmondtam neked, hogy buta ember a nagybátyád? - súgta oda a feleségének. Elizabeth nem válaszolt, csak az emberét figyelte. - A bolond, visszahozta ide ugyanazokat az embereket! folytatta.
108
Julie Garwood
A gyengéd lovag
- Akkor maszkot viselt - mondta Elizabeth. - De olyan furcsa, magas hangon nevetett, hogy nem lehet elfelejteni. Most mit teszel? - Majd meglátom - felelte komoran Geoffrey. - Már megint nem válaszolsz! - felelte könnyes szemmel Elizabeth. Érezte, hogy türelme végső határához ért. Szeme sarkából kezével törölte ki a könnyeket. Geoffrey megsimogatta, s egy könnycseppet letörölt: - Ne engedd, hogy Belwain sírni lásson! Örülne neki nagyon. Ha pedig ezt látnám, kénytelen lennék megölni. Akkor azonban nem találjuk meg a másikat. Elizabeth nagyon hálás volt a gyengéd szavakért, a simogatásért. Mélyen férje szemébe nézett, és végre meglátta benne az igazi énjét, azt a végtelen gyengédséget, melyet oly jól sikerült a szigorú külső mögött elrejtenie. Megtennéd értem? - akarta kérdezni, de nem tette, mert biztos volt benne, hogy így van. Ehelyett azt súgta a fülébe: Kérlek ne felejtsd el, hogy én soha sem sírok! Olyan boldogan mosolygott Geoffreyre, hogy az úgy érezte, ez életének a legszebb ajándéka. Óriási vágyat érzett, hogy megsimogassa a könnytől áztatott arcot, és nem is tudott ellenállni. Még azzal sem törődött, hogy mások is látják a csókot. Geoffrey egyszerűen nem bírt magával, ha Elizabeth ott volt mellette. Lassan úgy viselkedek, mint egy pulikutya, gondolta Geoffrey. Jobb lesz, ha vigyázok magamra, mert a végén elhagynak az embereim. - Te pedig azt ne felejtsd el, hogy megígérted, bízol bennem! - Hiszen én bízom benned, és teljesítem kívánságodat! tiltakozott Elizabeth. - Ha nem így lenne, Belwain már régen halott volna! Geoffrey kénytelen volt elnevetni magát, mulatságosnak tartotta, hogy felesége ilyen nagyra értékeli a képességeit. Felállt és megfogta Elizabeth könyökét: - Ma éjszaka nagy bátorságról tettél tanúbizonyságot, Elizabeth. Ezt el is vártam tőled, de azért meg kell mondanom, nagyon elégedett vagyok veled! - Végre valamivel elégedett vagy!
109
Julie Garwood
A gyengéd lovag
Amikor Geoffrey elismerte igazát, Elizabeth így folytatta: - Ha már ennyire jól viselkedtem, talán elárulod nekem mégis, hogy mik a szándékaid... - Időben megtudod majd! - szakította félbe hirtelen Geoffrey. - Előbb meg kell tennem az előkészületeket. Most azt hiszem, ideje, hogy visszavonulj! A dalok egyre durvábbak lesznek, a jelenléted csak feszélyezi a férfiakat. - Feszélyezem őket? Azt hiszed, hogy törődöm vele? - A sör megoldotta a nyelvüket, és ha elmégy, szabadabban tudnak beszélni. Igaza van, ismerte el Elizabeth. - Fennmaradok, akármeddig tart is. A szobámban várlak. Akkor elmondod majd, mit tervezel? - Majd meglátjuk! Geoffrey egészen a hálószobáig kísérte. Kissé csalódottnak érezte magát, amikor az ajtóban nem kapott puszit. Hozzászokott ugyan felesége kiszámíthatatlan viselkedéséhez, mégis tanácstalannak érezte magát. Nem volt ideje azonban ezen töprengeni, mert az éjszaka vége előtt még rengeteg tennivalója volt. A kis Thomas összegömbölyödve aludt Elizabeth ágyán. - Rémálmában sikoltozik - közölte Gerald. - Köszönöm a segítségedet, Gerald. Nyugodt voltam, mert tudtam, hogy vigyázol az öcsémre. Gerald elpirult a dicséretre. Felajánlotta, hogy hazakíséri a kisfiút, de Elizabeth azt mondta, hogy vagy a nagyapja, vagy Roger fogja ezt megtenni. Amikor egyedül maradt, akkor vette észre, mennyire remegnek a kezei. Leült az ágy szélére, és hozzáfogott kibontani a ha ját. A nagyapja vajon merre tűnt, gondolta. Meg akarta kérdezni Geoffreyt, mi az oka, hogy a nagyapja nem vacsorázik velük, de nem jött ki rá a lépés. Persze, jobb is, hogy elment. Nagyapja természetét ismerve, nem biztos, hogy vissza tudta volna tartani magát Belwain jelenlétében. Thomasnak álmában rohama volt. Elizabeth mellé feküdt és megsimogatta, valahányszor felsírt. Úgy tűnt, Elizabeth hangja megnyugtatja a kisfiút, lélegzése hamarosan szabályos lett. Perceken belül Elizabeth is mély álomba merült.
110
Julie Garwood
A gyengéd lovag
Geoffrey csak a hajnali órákban tért meg. Felesége meg sem ágyazott, le sem vetkőzött, úgy aludt összebújva a kisöccsével. A lába most is csupasz volt. Cipő nélkül sokkal sebezhetőbbnek látszik, gondolta Geoffrey, miközben Thomast a karjába vette, és az ajtóban várakozó Roger ölébe tette. - Vidd a nagyapjához, hadd aludjon ott tovább! - súgta. Becsukta az ajtót és a feleségét nézte. Milyen békések most az arcvonásai, milyen ártatlan az álma! Még vetkőzés közben is gyönyörködött benne, s nagy óvatlanul leejtette a kardját. A csörömpölés a halottakat is felébresztette volna, de Elizabeth csak egyszerűen a hasára fordult. Geoffrey befejezte a vetkőzést, és felesége vetkőztetéséhez látott, hátán a kapcsokat nehézkes ujjaival csak nagy nehezen sikerült kioldania. Keze megpihent egy pillanatra, majd gyengéden simogatni kezdte a finom, hibátlan bőrt. Egyszer azonban észrevette, hogy libabőrös lett Elizabeth háta ott, ahol megsimogatta, de különösen a gerince alsó részén. Aztán reszketni kezdett, s így Geoffrey sietve abbahagyta a műveletet. Gyorsan lehúzta róla az alsóneműt, de megint meg kellett állnia. Fejét csóválva fedezte fel a combjára erősített tőrt. Nagyon bízik abban, hogy meg tudja védeni magát, arra bezzeg nem gondol, hogy a kést könnyen el is vehetik tőle, hogy ellene fordítsák. Örült neki, hogy felesége magabiztos, de ezzel neki csak még több gondot okoz. Hát természetükből adódóan, nem hajlamosak-e a nők az ájulásra, ha vért látnak, s nem csimpaszkodnak-e ösztönösen megmentőjük karjába? Hiszen az tény, hogy a nők gyengék, s erejüket a védelmezőjükben látják. A felesége azonban valahogy elfelejtette megtanulni a természetnek ezt a törvényét. Senki sem magyarázta el neki, hogy ő csak egy gyenge nő, és irányításra szorul. Furcsa módon, ez a meg sem tanult lecke mégis tetszett Geoffreynek. Neki annyi is elég volt, ha tudta, hogy Elizabethnek szüksége van rá... még akkor is, ha ez nem lenne igaz. A nagyapa elmagyarázta Geoffreynek, honnan ered Elizabeth radikális gondolkodásmódja. Igen, Elslow karakteres mind öltözködésében, mind jellemében, de hűségéhez kétség sem férhet. Milyen jó, hogy nem külsejük alapján ítélem meg az embereket, gondolta.
111
Julie Garwood
A gyengéd lovag
Most már harmadjára ásított. Hálás volt Elizabethnek, amiért aludt. Nem akarta felébreszteni, mert akkor megint a kérdéseivel nyaggatná, s most túl fáradtnak érezte magát a hosszú magyarázatokhoz. Normális körülmények között nem lett volna hajtandó beszélni erről vele, de most igaza van a feleségének, végtére is az ő családja van eltemetve az udvar déli részén. Elizabeth újra összerázkódott. Geoffrey kissé megemelte, kihúzta alóla a takarót és betakargatta. Az érintésre teste, lelke vágyba borult, de tudta, hogy Elizabethnek alvásra van szüksége. Lemondó sóhajtással felvette a földről a kardját, az ágy mellé állította, és bebújt a felesége mellé. A hátán a gyógyuló seb még mindig fájdalmat okozott, sokat forgolódott, míg megtalálta a megfelelő helyzetet. Éppen magához akarta húzni Elizabethet, de az alvó asszony megelőzte, ösztönösen közelebb húzódott hozzá. Elizabeth befészkelte magát a karjába, s egyik lábát átvetette Geoffreyn. Olyan gyors volt, hogy Geoffreynek nem maradt ideje védekezni. Az eredmény hangos nyögés volt, mert a találat pontos volt. Elizabeth képtelen volt abbahagyni a kuncogást. - Te ébren vagy, Elizabeth? A hangjából kihallatszó meglepetésre Elizabeth még jobban kezdett nevetni. - Már hogyne lennék! - Mióta? - fektette a hátára Geoffrey. - Amióta bejöttél az ajtón - vallotta be Elizabeth. Megpróbált férjéhez bújni, de az erős karjaival odaszögezte az ágyhoz. - És hagyod, hogy levetkőztesselek, amikor neked kellett volna levetkőztetni engem? - kérdezte mérgesen. - Ez egy újabb szabály? - évődött Elizabeth. - Igen - jelentette ki Geoffrey. - És te máris megszegted! Szemében vidámság csillogott, mellét lassú mozdulatokkal Elizabeth melleihez dörzsölte. - Mi a büntetésem, Geoffrey? - suttogta Elizabeth. Geoffrey közelségére teste lázban égett, szerette volna, ha férje megcsókolja.
112
Julie Garwood
A gyengéd lovag
Geoffrey kiolvasta szeméből a kívánságot: - A büntetést ezúttal rád bízom, asszony! - A büntetés az lesz, hogy meg kell csókolnom téged! felelte álnokul Elizabeth. - És ez büntetés? Elizabeth nem válaszolt, csak olyan tekintettel nézett Geoffreyre, hogy a szenvedély azonnal feltámadt benne. Csak lassan a szekérrel, csitította magát a férfi, előbb hadd legyen neki jó! Mély lélegzetet vett, és a hátára fordult. - Akkor adj egy csókot Elizabeth! De előbb mondd azt, hogy Geoffrey! - De miért? - könyökölt fel Elizabeth. - Mert szeretem hallani a szádból, és nem mondod elégszer! - Ahogy akarod, Geoffrey! - súgta a fülébe. - Most pedig megcsókollak. Engedélyt adsz rá? - kérdezte évődve. - Megadom az engedélyt! - Akkor gyere ide! Geoffrey meg sem moccant. Elizabeth öklével verte a mellét, de a férfi nem reagált. - Túl fáradt vagyok - szólalt meg végre. – Neked kell idejönnöd! - Még arra is fáradt vagy, hogy felém fordulj? - felelte Elizabeth sértődötten. - Igen, ez az igazság! Különben is neked kell mindig hozzám jönnöd! Mindig, Elizabeth! - hangsúlyozta még egyszer. Elizabeth nem értette. Elizabeth felült az ágyon, és hátravetette a fejét. Geoffrey alig bírta megállni, hogy ne nyúljon utána. Azt akarta, hogy Elizabeth kezdeményezzen, de azt maga sem tudta, hogy miért. Feje mögé tette a kezét és elmosolyodott. Elizabethet már maga az elképzelés felizgatta, hogy megérintheti a férfit. De jobb lesz, ha nem mutatom ki mohóságomat, intette magát Elizabeth, mert ha Geoffrey észreveszi, milyen hatással van rá, akkor még egy hathatós fegyver lesz a kezében ellene. Az pedig nem lenne jó. Mielőtt igazán kimutatná érzelmeit, azt akarta, hogy Geoffrey is felfedje magát.
113
Julie Garwood
A gyengéd lovag
Mindkét kezével Geoffrey mellére támaszkodva lassan lehajolt a száját keresve. Már egy leheletnyire volt csak tőle, amikor meggondolta magát, és az állára adott egy csókot. Geoffrey régen borotválkozott utoljára, s a sörték kellemesen csiklandozták Elizabeth bőrét. Újabb csókot adott neki, ezúttal a mellére, miközben mellét is hozzádörzsölte. Geoffrey nem szólt, de gyorsuló légzéséből Elizabeth kitalálta, hogy tevékenysége nem hagyta érzéketlenül férjét. Szájával egyre lejjebb vándorolt, s hamarosan rábukkant a sűrű szőrzetben megbúvó mellbimbókra. Nyelvével körkörös mozdulatokkal ingerelte a férfit, de most sem szólt. Elizabeth mélyről, torokból nevetett. Egyszerre csábítónak és nimfának érezte magát, akinek teljes hatalma van a férfi fölött. Leírhatatlan érzés volt! Geoffrey két kezével megérintette Elizabeth arcát és magához húzta. - Még mindig a csókomra várok! - szólalt meg egészen mély hangon. - Itt? - mutatott ártatlanul a szájára Elizabeth. - Vagy itt? ajánlotta az orrát. - Vagy talán itt? - csúsztatta le a kezét Geoffrey derekán. Geoffrey tekintete azt sugallta, hogy nem bírja sokáig. Tudta, hogy játszik vele Elizabeth, ez a gátlástalan játék elcsodálkoztatta. Eszével igent mondott volna, csak hogy lássa, meddig mer elmenni Elizabeth, de vágyát percről percre sürgetőbbnek érezte. - Azt akarom, hogy azonnal csókolj meg! - parancsolta. A kemény hangot gyengéd simogatás kísérte. - Ahogy parancsolod, Geoffrey! - súgta Elizabeth. A mosoly eltűnt az arcáról, amint szája a Geoffreyéhez ért. A csók mindkettőjük számára véget vetett a játéknak. Szája engedett Geoffrey nyelvének, két kezével szorosan tartotta a fejét. Ekkor a szenvedély parazsa úgy lángra kapott, hogy Elizabeth is elveszítette önuralmát. Mintha soha nem tudná étvágyát csillapítani, úgy tartotta fogva hajánál a férjét. Geoffrey a hátára fordította Elizabethet, egész testével betakarta, s a csókot egy pillanatra sem hagyta abba. Csókjának édes ízét még fokozta az elfogyasztott sör, s Geoffrey egyre szomjasabb lett. Keze sietve simogatott és
114
Julie Garwood
A gyengéd lovag
cirógatott, míg végre a lába közé ért. Szenvedélyük egyformán magasra hágott. Egyikőjük sem bírta tovább. Elizabeth megemelte csípőjét, hogy Geoffrey beléje hatolhasson. Geoffrey szerette volna elmondani, mennyire szereti Elizabethet, de szavak helyett csak nyögés jött ki a torkán. És már bent is volt. Elizabeth felsikoltott, körmével Geoffrey vállába mart. - Ez fáj! - kezdett el zokogni. Geoffrey, amint meghallotta a sikoltást, megállt. Könyökére emelkedve csitította a könnyes Elizabethet: - Nem fog sokáig tartani, hidd el. És a fájdalom is gyorsan elmúlik majd! Lehajolt, hogy megcsókolja, de Elizabeth elfordította a fejét. - Túlságosan száraz vagyok. Abba kell hagynod! Újra elkezdett sírni, egyrészt a fájdalomtól, másrészt a benne dúló kétségek miatt: - De azt sem akarom, Geoffrey, hogy abbahagyd! Nem is tudnám abbahagyni, akarta mondani Geoffrey, de nem tette, mert tudta, hogy Elizabeth úgysem értené meg. Nem ismerte a férfiakat, nem is érthette meg. Geoffrey sóhajtva átfordította Elizabethet, és türelemre intette magát. Kezével szilárdan tartotta csípőjét, Elizabeth egyik lábát felhúzta, miközben csendes szavakkal nyugtatta: - Meglátod, így sokkal jobb lesz! A zokogás lassan elcsendesedett. Geoffrey csókolgatni kezdte. Elizabeth lassan elveszítette ellenállását és újra fellobbant a szenvedély benne. Már nem akarta eltolni magától a férfit, inkább simogatni kezdte. A szárazság eltűnt, vagy már észre sem vette. - Most már jobb? - kérdezte aggódva Geoffrey, mert attól tartott, nem bírja sokáig. Elizabeth csak felnyögött és elkezdte mozgatni csípőjét. Geoffrey csókkal tapasztotta be a száját, kezével közelebb húzta magához Elizabethet. Lassan szerette volna csinálni, de egyszerűen képtelen volt rá: egyre gyorsabban és egyre mélyebbre hatolt. Még hallotta, hogy Elizabeth újra felsír, de már nem tudott megállni. A világ szétrobbant körülötte, s csak
115
Julie Garwood
A gyengéd lovag
amikor magához tért, akkor vette észre, hogy Elizabeth még mindig remeg alatta, s összekulcsolt lábaival fogságban tartja. Miután mindketten megpihentek, Geoffrey megszólalt: - Jól vagy, Elizabeth? Elizabeth bólintására Geoffrey megnyugodott és Elizabeth mellé heveredett. Elizabeth szemei még mindig homályosak voltak a szenvedélytől. Geoffrey hirtelen azt hitte, hogy nem sikerült kielégítenie. - Nem volt az igazi? - kérdezte aggódva. Elizabeth a vállába fészkelte a fejét, és nagyot sóhajtott: - De igen, Geoffrey! Hangja tele volt csodálkozással és valami álmos elégedettséggel. Geoffrey miattam aggódik, gondolta boldogan. Hamarosan talán ő is rájön, hogy nem vagyok közömbös neki. És egy napon, majd azt a szót is kimondja! - És neked jó volt? - kérdezte tulajdonképpen feleslegesen, mert szíve mélyén tudta, hogy igen. Hiszen hallotta, amint a nevét kiáltja egy pillanattal előbb, mint ahogy elélvezett. Igen, Elizabeth arra is emlékezett, hogy ő is Geoffrey nevét kiáltotta. Elizabeth már régen aludt, mire Geoffrey megfogalmazta magában a választ. Lehunyta a szemét, és mélységes elégedettséget érzett. Ez mindig így volt, ha Elizabeth ott volt mellette, volt kénytelen bevallani magának. Geoffrey mosollyal az arcán merült álomba.
116
Julie Garwood
A gyengéd lovag
Nyolcadik fejezet MÁSNAP REGGEL ELIZABETH FEJÉBEN EZER KÉRDÉS forgott ébredéskor. Geoffrey egyik karjával szorosan átölelve, mélyen aludt. Elizabeth nagyon óvatosan kicsúszott az ágyból, nehogy felébressze a férjét. A ruhák szanaszét hevertek a padlón. Elizabeth gyorsan magára kapta a ruháját, majd csendben a takarításhoz fogott. - Meg kell majd neki mondania, mennyire horkolt! - gondolta magában mosolyogva. Biztosan nem fog örülni neki, de Elizabeth annál vidámabb lett a gondolatra. Mennyire szerette ugratni a férjét! Túlságosan is hasonlíthat a nagyapjára, vonta meg a vállát. Ő pedig nagyjátékos! Geoffrey könnyen áldozatul esett komoly, morgós természete miatt. Egész lénye arra indítja az embert, hogy felpiszkálja egy kicsit - vallotta be magának Elizabeth minden bűntudat nélkül. Az ablakhoz sétált, és félrehúzta a medvebőrt. Gyönyörű nap ígérkezett a meleg időjárásból és a napsütésből ítélve. Olyan meleg volt, mintha nyár lenne, és lágy szellő simogatta Elizabeth arcát. Milyen csodálatos! - gondolta. Ma biztosan megkapja kérdéseire a választ. Tekintete az erdő szélére vándorolt, ahol nagybátyja és emberei táboroztak. Ma megtudja az igazságot! gondolta magában, ahogy szemével végigpásztázta a területet. Valami rossz érzése volt azonban, amit nem tudott megmagyarázni. Megrázta a fejét, és megpróbált világosan gondolkodni. Ezek az emberek elmentek! Ez igen hihetetlen volt a számára. Letépte a függönyt, hogy jobban lásson. Ez tényleg igaz! Belwainnek és embereinek hűlt helye volt, kereket oldottak az éjszaka. Dühösen nézett a férje irányába. Úristen, milyen mérges lesz, ha megtudja! Vajon miért nem hallották a jelzést, amikor tábort bontottak? Miért nem tud erről a férje? - Geoffrey! - kiáltotta hangosan. - Elmentek! Mind elmentek! Geoffrey viselkedése egyáltalán nem tetszett Elizabethnek. A férje kinyitotta egyik szemét, morgott egyet, majd a másik oldalára fordult.
117
Julie Garwood
A gyengéd lovag
Hát ez nem érti! - gondolta Elizabeth. Odarohant az ágyhoz, letérdelt mellé, vállán megbökte a férjét, és megismételte: - Elmentek, Geoffrey! Ébredj fel és gondolkodj! Fel kell kelned! Tenned kell valamit! Geoffrey nyögött egy nagyot, és a hátára fordult. - Hagyd abba ezt az üvöltözést! - mondta jó hangosan. - Mert nem figyelsz rám! Belwain elment, elmenekült! Elizabeth egy csöppet sem halkította le a hangját: - Fel kell öltöznöd! Utána kell mennünk! Nekünk... - Tudom, hogy elment! - felelte Geoffrey. A meglepődött tekintetre kikászálódott az ágyból, és nagyot sóhajtott: - Én küldtem haza. Elizabeth nem akarta elhinni, hogy jól hallott. Engedte volna, hogy Belwain elmenjen? - És azt a katonát, akit tegnap mutattam neked, azt is engedted elmenni? - Igen - felelte ásítva Geoffrey. A lavórhoz ment és vizet locsolt az arcára. Elizabeth csak nézte. Megpróbált nyugodt maradni, mert arra gondolt, hogy Geoffreynek meg van az indoka. Gyülemlett benne a düh, de nem mutatta. - Megmondanád, miért engedted el őket? - kérdezte nagy sokára. Még mindig az ágy lábánál térdelt, az arcába hulló hosszú szőke haj eltakarta Geoffrey elől elkeseredését. Geoffrey kihallotta hangjából a haragot, s hirtelen maga is üvölteni kezdett: - Te túl sokat kérdezősködsz, asszony! Tudom, hogy ez mennyire fontos neked, ezért úgy döntöttem, elmondom, mik a terveim! Ezzel odament az ágyhoz, felemelte Elizabeth állát: - De kérlek, előbb csillapodj le, és várd meg, amíg felébredek. Értesz engem? Elizabeth annyira hidegnek és keménynek találta a férjét, hogy csak bólintani tudott. Túl mérges volt ahhoz, hogy egy szót is szóljon. Nos, a gyengéd szívű lovag most megint mérges vadállattá változott! Legyen akkor úgy, határozta el Elizabeth, szóra szót, kiabálásra kiabálást, ha nem csillapodik! Elég régen engedelmeskedem vakon neki! Mindig azt parancsolja, hogy bízzam benne, de semmi okot nem szolgáltat
118
Julie Garwood
A gyengéd lovag
rá, hogy higgyek neki! Elég volt! Nem fogom többé teljesíteni az akaratát! - Bizalmat ígértem neked, Geoffrey, és most szeretném tudni, hogy hibát követtem-e el? - kérdezte éppoly hidegen, mint a férje szokta. Geoffrey nem is törődött kitörésével, csak folytatta az öltözködést. Biztosan hallotta pedig, hogy mit mondott, a halott is meghallotta volna! De rá sem nézett Elizabethre. Na, majd válaszolni fogsz te, és figyelni fogsz rám, döntötte el. Felkelt az ágy mellől, odament az ajtóhoz, és karba tett kézzel eltorlaszolta a kijáratot. Csak hadd lássa a lázadásomat, akkor is tudni akarom a választ! Geoffrey nyugodtan felkötötte a kardját, majd odasétált asszonyához. Arcán most nem viselt maszkot, mert tudatni akarta Elizabethszel, mennyire dühös. Akár a sólyom, akiről a nevét kapta, úgy terjesztette ki karjait Geoffrey, és ragadta meg asszonyát vállainál fogva, mielőtt Elizabeth feleszmélhetett volna. Úgy felemelte, hogy szemmagasságba kerüljenek. - Soha ne követelj! - parancsolta olyan hangon, hogy a hideg Elizabeth csontjáig hatolt. Még egyszer megrázta, Elizabeth érezte, hogy remeg a keze. Nem sok híja volt, hogy felrobbanjon, ezt Elizabeth is észrevette, de mégsem volt hajlandó óvatosságot tanúsítani. Tiltakozásra nyitotta a száját, hogy elmondhassa, joga van tudni bizonyos dolgokról, de Geoffrey újra megrázta. - Egy szót sem szólhatsz, hacsak bocsánatot nem akarsz kérni! Elizabeth gyorsan becsukta a száját. Nem fog bocsánatot kérni, csak egy esetben, határozta el. - Rendben van! - egyezett bele Geoffrey. Ismerte már a feleségét, tudta, hogy a mérgesen elsötétülő szemektől nem várhat bocsánatkérést. Soha nem emelt még mérgében kezet asszonyra, de Isten a tudója, egyre kevésbé érezte visszataszítónak a gondolatot. Mégis elűzte magától ezt a lehetőséget. - Olyan makacs vagy, mint az öszvér - mondta halkan. Egy mozdulattal arrébb tette a feleségét az ajtóból, és már el is tűnt.
119
Julie Garwood
A gyengéd lovag
- Rendben van! - motyogta még lefelé a lépcsőn is. A makacs boszorkány! Úgy fel tudja bosszantani, mint senki más! Geoffrey megesküdött, hogy felesége meg fog bűnhődni a makacsságáért, engedetlenségéért. Egész nap nem fog hozzá szólni egy szót sem! Estére akkor biztosan bocsánatot kér! Becsapta maga mögött a bejárati ajtót, és a lováért kiáltott. Egy jó kis lovaglás az erdőn át kitisztítja majd az agyát. Vagy ezt teszi, vagy visszamegy a hálószobába, és megfojtja azt az asszonyt. Maga is elmosolyodott e nevetséges gondolatra, hiszen soha sem tudná bántani. A nap sugaraival a rossz kedve is kezdett elpárologni. Hej, asszony, gondolta magában az istálló felé menet, sokat kell még tanulnod az alázatosságról! Alig csapódott be az ajtó, Elizabeth letépte magáról a ruháját. Egész idő alatt, míg öltözött, halkan káromkodott, de latinul, nehogy valaki megértse. Sötétkék színű, komoly szabású ruha illett most a hangulatához, a gondolataihoz. Olyan mérges volt, hogy azt sem tudta, mit tegyen. Ki kell mennie a szabad levegőre, hogy érezze a napsütést az arcán, a szelet a haján, hogy élvezze a szabadságot, a kemény gyors vágtát a kancája hátán. Ez biztosan megnyugtatja majd, és újra tud gondolkozni. Éppen csak megfésülte a haját, felkapta íját és nyilát, majd elindult az istálló felé. Az íjat a hátára vetette, a nyilakat a nagyapja által ajándékozott tartóba tette. A bőrtokot egy vékony kötélre húzta, összekötözte, majd áthúzta a fején, és az egyik karja alatt. Geoffrey éppen kijött az istállóból, amikor Elizabeth megérkezett. Úgy tett, mint aki észre sem veszi, pedig rettenetesen hízelgett neki, hogy a felesége utána jött. Azért keres, hogy bocsánatot kérjen tőlem, gondolta elégedetten. Geoffrey szó nélkül lovagolt el a felesége mellett, és ez pontosan megfelelt Elizabeth hangulatának. Ő sem nézett rá, csak kiadta a parancsot, hogy nyergeljék fel a kancáját. De addigra már Geoffrey ellovagolt. Az istállómester egészem helytelenül azt hitte, hogy az úr engedélyt adott a kilovaglásra, és sietett teljesíteni a parancsot. Azt hitte, az úr a kapun kívül várja a feleségét. A kapukat éppen akkor zárták be, Elizabeth csak teljes vágtával tudott átjutni a szűk nyíláson.
120
Julie Garwood
A gyengéd lovag
Nem akart ő messzire menni, még mérgében és elkeseredésében is tudta, milyen bolondságot csinál. Nemcsak egy félkört tesz a környéken, nem megy látótávolságon kívülre, nehogy a csavargók kezére kerüljön. Geoffrey egy pillanatra megállította lovát, mert lovast hallott közeledni. A kanyargós úton nyaktörő sebességgel vágtató Elizabeth látványa majdnem kibillentette a nyergéből. Hatalmas méreg öntötte el, aztán eszébe jutott, azt fogadta, hogy egész nap észre sem veszi. Aztán fejcsóválva gondolkodott el a saját viselkedésén. Megsarkantyúzta a lovát, azt remélve, hogy utoléri a feleségét, mielőtt a keskeny ösvényhez érne, ahol már csak egy ló számára van hely. Elizabeth észrevette Geoffrey közeledését, és felkészült az újabb összecsapásra. Megállította a lovát, és levegőért kapkodva várt. - Megint ellenkezel velem, asszony! - üvöltötte Geoffrey, amint hallótávolságon belül ért. - Én ugyan nem! - üvöltötte vissza Elizabeth. - Mert te soha... - Csend legyen! Ezt már olyan hangon üvöltötte Geoffrey, hogy Elizabeth nem tudott mit kezdeni. Ijedtében hirtelen beleegyezően bólintott. Most még a csavargókkal is szívesebben találkozna, gondolta elkeseredetten. Vajon megveri? - tanakodott magában. Tekintetéből azt vette ki, hogy képes lenne rá. Azért lelke mélyén mégsem hitte, hogy megtenné. Elég általános dolog volt ugyan, hogy a férjek addig verték asszonyaikat, míg azok engedelmességet nem tanultak, de Geoffrey nem volt közönséges férfi. - Meg ne üss! - mondta nyugodtan, s Geoffreyt úgy érte ez, mint egy arculcsapás. Hát persze, hogy nem veri meg, akarta üvölteni. Mély lélegzetet vett, és megragadta a kanca kantárját. - Nem ütlek meg, Elizabeth - felelte halkan. – Én fegyelmezett ember vagyok. Lehet, hogy szeretném, de nem teszem meg. Megvárta, míg Elizabeth átgondolja szavait, csak azután folytatta: - Most mondd el akkor nekem, hogy miért lovagolsz ki kíséret nélkül! Vagy engem akartál utolérni?
121
Julie Garwood
A gyengéd lovag
Elizabeth nem mert mosolyogni. Milyen különös, valóban gondolt rá! Ezzel minden haragja elszállt. Úgy határozott férje komor arckifejezése láttán, hogy jobb lesz egy kis gyengédség. A gondja természetesen az volt, hogy nem volt biztos benne, hogyan mutatkozzon kedvesnek. - Az igazat megvallva, a válaszom valószínűleg fel fog bosszantani! - mondta lesütött szemmel. - Ez lehetetlenség! - felelte Geoffrey. - Ennél mérgesebb már nem lehetek. De mindig igazat kell mondanod, Elizabeth! - Rendben van! - sóhajtott nagyot Elizabeth. - Nem akartalak utolérni, Geoffrey. Csak lovaglásra volt szükségem, hogy egy kis időre megszabaduljak a gondjaimtól! - nézett őszinte, nyílt tekintettel a férjére. - Nem szeretem, ha üvöltök rád, vagy te üvöltesz rám. Hiszen olyan új még ez a házasság! Odaadó beszéde annyira meglepte a férfit, hogy már nem is haragudott. - Nagyon fontos, Geoffrey, hogy megpróbáljunk csendben maradni, amikor durva szavak jutnak az eszünkbe! Ezt az anyámtól tanultam. Különben nagyon rossz lesz a házasságunk. Olyan szavakat ejthetsz ki a szádon, amiket később magad is megbánsz, de akkor már túl késő. A sérelem megmarad! Egy apró mosollyal folytatta: - Természetesen a te szavaid annyira nem bánthatnak meg engem, azaz, ezzel azt akarom mondani, hogy mi nem szeretjük annyira egymást, mint például a szüleim. De ha ez megtörténne, azaz... A mindenit, hogy belekeveredtem! Elizabeth a hajával kezdett foglalatoskodni, rettenetesen zavarba jött, hogy így elárulta gondolatait. Úgy hitte, korai volt ilyen dolgokról beszélni. - Azt szeretnéd, ha szerelmesek lennénk egymásba? kérdezte vidáman Geoffrey. - Nem így gondoltam - visszakozott Elizabeth. - Csak szeretnék jól meglenni veled, Geoffrey. Nem úgy, mint a szolgád, hanem mint a feleséged, melletted! Nem pedig valahol a háttérben szédelegni. Azt gondolom, hogy a házasságról alkotott elképzeléseid meglehetősen szokatlanok. - Nekem is ez a véleményem a te elképzeléseidről! Szerintem azok nagyon szokatlanok! - érvelt védekezésképpen.
122
Julie Garwood
A gyengéd lovag
- Azért kezdem elveszíteni a türelmemet, mert olyan nehéz veled bánni. Remélem, mindez megváltozik, ha az otthonomba jössz! Elizabeth megvonta a vállát: - Nekem úgy tűnik, neked van gondod, uram, hiszen épp az elébb vallottad be, könnyen elveszíted a türelmedet! Nagyon boldog lennék, ha segíthetnék leküzdeni ezt a bajodat, ha megengeded - felelte mosolyogva. - Nem nekem van gondom - felelte ugyancsak mosolyogva Geoffrey. - Azt akarod, ugye, hogy megint üvöltsek? Mi a célod? Elizabeth nem válaszolt azonnal, csak felhúzta a vállát, és elfordult. - Te ingerled az alvó oroszlánt! - mondta Geoffrey az állát dörzsölgetve. - Te lennél az oroszlán, uram? - próbált Elizabeth újabb csapdát állítani. - Igen, én vagyok - felelte Geoffrey, és nem értette a felesége szemében felvillanó szikrát. - Akkor én vagyok a te nőstény oroszlánod, ugye? viccelődött Elizabeth. - Erre nem gondoltam, de így van - felelte kuncogva Geoffrey. - Milyen érdekes! Te tudtad, hogy a nőstényoroszlán megy el vadászni, és viszi haza a táplálékot a férjének? - De csak azért, mert az megengedi – mondta meggyőződéssel Geoffrey. - És egyetlenegy napra te is megengednéd? - Mit akarsz már megint tőlem? - Az erdőbe lovagolni veled. Vadászni akarok, az ételt elkészíteni neked, és aztán mindenki visszatér a saját dolgához! Talán azt is elmondod majd nekem, ha kettesben vagyunk, gondolta Elizabeth, hogy mik a terveid Belwainnel kapcsolatban. Geoffrey hátrahajtott fejjel nevetett, olyan hangosan, hogy ménje megugrott. - Azt hiszed, hogy képes vagy rá? Elizabeth bólintására Geoffrey még jobban nevetett. Tudta ugyan, hogy sok dolog vár rá, felmérte elvégzendő
123
Julie Garwood
A gyengéd lovag
kötelességeit a felesége ígérte szórakozással szemben, és úgy döntött, némi önelégültséggel, hogy az utóbbit választja. Legalább megmutathatja feleségének asszonyi korlátait! Elizabeth olyan boldog volt, mint a gyermek, ki új játékra lel. A játék végén úgyis megmaradnak a problémák, de addig is egy kis haladékot nyerhetnek. Ezen az egy napon nem fog törődni a gondokkal! Egy-két dolgot megmutat azért ennek az arrogáns férfinak! Megsarkantyúzta hát a lovát. Geoffrey mögötte maradt, hagyta, hogy ő diktálja az iramot. Aranyhaja lobogott a szélben, és vidámsága Geoffreyt is nevetésre ingerelte. Elizabeth lelkesedése ráragadt, soha ilyen könnyűnek nem érezte magát. Elizabeth végre belefáradt a vágtába és megállt. Leugrott a lóról, mielőtt férje a segítségére siethetett volna. Megragadta Geoffrey kezét, és egy vastag fához vezette, megparancsolva neki, addig várjon, míg ő élelmet szerez. Geoffrey ebbe nem egyezett bele. - Nem szólok bele a vadászatodba, de melletted fogok maradni! Ez ellen nincs tiltakozás! - Akkor maradj csendben, különben nem lesz vacsorád! egyezett bele nagy nehezen Elizabeth. Geoffrey figyelte, hogyan helyezi bele a nyilat az íjba, és nem bírta megállni: - Ezzel a játékszerrel akarsz te vacsorát szerezni? - kérdezte hahotázva. - Igen - felelte sértődötten Elizabeth. - Akkor biztosan éhen maradok! - felelte Geoffrey, de még azt sem bánta. Elizabeth nem törődött a fecsegésével. Eltávolodott a lovagtól, majd megállt. Olyan csendben állt ott, mintha a természethez tartozna. Kifeszített íjjal várt. Hiszen, ha a nyúl is úgy akarná! - gondolta. Geoffrey nem messze állt tőle, kezét kardjára téve hallgatta az erdő neszeit és figyelte Elizabethet. Vajon mikor adja fel, mikor vallja be, hogy nem alkalmas rá, és segítségre van szüksége? - kérdezte magában Geoffrey. Ahhoz még biztosan kell egy kis idő, mert meglehetősen makacs az asszony!
124
Julie Garwood
A gyengéd lovag
Geoffrey sóhajtott egy nagyot, és áthelyezte a testsúlyát, sejtette, hogy sokáig kell várni még. Elizabeth erre úgy nézett rá, hogy Geoffrey abbahagyta a mozgolódást. Elizabeth tekintetét nem kerülte el férje fennhéjázó magatartása. Hiszen csak arra vár, hogy elrontsak valamit, csakhogy közbelépjen! Hogy nevethessen és gúnyolódjon! De ha egész nap és egész éjszaka kell is itt állnia, akkor is itt marad! Nem hibázhat, ha nem akar csorbát ejteni a büszkeségén! Imáját végre meghallgatta az ég. Egy kövér nyuszi lopakodott át meglehetős sebességgel a tisztáson. Elizabeth célzott, az íj fütyülve szelte át a levegőt. Mindez egy szempillantás alatt zajlott le, Geoffrey nem is értette, hogy történt. A nyúl a földre rogyott, a nyíl egészen odaszegezte. Geoffrey szája hamarabb nyílott, minthogy tudta volna, mit akar mondani. Meglepetésében nem is tudott szólni sem. Hogy szerette volna Elizabeth a férje arcát látni! Természetesen nem nézett arra, megpróbált közömbösen viselkedni. Tudta, ha ránéz, férje meglátja rajta a győzelem szikráit. Inkább egy másik nyilat vett elő, és kifeszítette az íján. Egy idő múlva fájni kezdett a karja, és akkor mást eszelt ki. Egészen lassan a sűrű felé sétált, azt remélve, hogy ezzel felriassza a vadat. Nem is csalódott, sikerült még egy nyulat nyílvesszővégre kapnia. Összeszedte a két nyulat, és mosolyogva a férjére nézett. - Nagy szerencsém van uram, hogy a nyulak nem tudják, ez csak egy játékszer! - mutatott az apró nyílra. Geoffrey elnevette magát: - A nyulak nagyon buta állatok, asszony, de el kell ismernem, jó munkát végeztél! Elizabeth udvariasan meghajolt, úgy válaszolta: Köszönöm a bókot, Geoffrey. Ugye ez volt az első az életedben. Nagyra értékelem kedves szavaidat. Elizabeth boldogan hátravetette a fejét, legszívesebben hangosan kacagott volna. - Én meg a csókodat értékelném! - felelte Geoffrey, mert akkor jött rá, mennyire szeretné megölelni. Elizabeth majdnem megkérdezte tőle, talán elfelejtette, hogy nappal van, meg azt, hogy csókolózni csak a hálószoba
125
Julie Garwood
A gyengéd lovag
rejtekében lehet. Geoffrey most megszegte az egyik szabályt, és ez tetszett Elizabethnek. - Ha szeretnéd, akkor meg is kapod! - felelte. Eldobta a nyulakat, s odasétált Geoffreyhez. A csípőjét enyhén ringatta közben, mert úgy gondolta, így kívánatosabb. Kezét férje vállára téve feladatára összpontosított. Nyelve hegyével alsó ajkát benedvesítette, mielőtt magához húzta Geoffrey fejét. A hosszú kutakodó csók egyiket sem elégítette ki, így egy következővel próbálkoztak. A csók játékossága hirtelen elszállt, Geoffrey egyre követelőzőbb lett. Karjával átölelte Elizabethet, erősen melléhez szorította, mely Elizabethben nem titkolt lelkesedést váltott ki. Mindkét karjával Geoffreybe kapaszkodott. Nyelvük vadul kereste egymást a beteljesedésért folytatott izgalmas, érzéki csatában. Geoffrey egy fának támasztotta Elizabeth hátát, de közben nem szűnt meg csókolni. Gömbölyű melleinek simogatása, csípőjének csábító ringása egyáltalán nem csillapította Geoffrey étvágyát. Mély, torokból feltörő sóhajtására Elizabeth nyöszörgése volt a válasz. A vágy, hogy a selymes bőrt megérinthesse, szinte elvette Geoffrey eszét. Két kezével derékig húzta Elizabeth szoknyáját, s gyönyöre határtalan volt, amikor érezte, Elizabeth remeg a simogató kezek alatt. Egyik kezével a fának támaszkodott, hogy enyhítsen az ágyékában jelentkező kínzó fájdalmon. Száját kiszabadítva, arcát Elizabeth arcára hajtotta, s lihegve suttogta a fülébe: - Asszony, nem csinálhatunk ekkora butaságot! Abba kell hagynunk, itt nem vagyunk biztonságban! A vágytól és tehetetlenségtől megkeményedett hang mintha egészen messziről jött volna. Elizabeth megcsókolta, nyelvével gyengéden végigsimította a férje arcán húzódó sebhelyet. - De biztonságos - súgta. - Mindig biztonságban érzem magam, ha veled vagyok! - Ezzel szenvedélyesen megcsókolta a férfit. - Kérlek, Geoffrey! - nyögött fel, amikor az ki akart bontakozni az öleléséből. - Másképp is csillapíthatom vágyadat! - tapasztotta rá a száját Geoffrey. Kezét Elizabeth alsója alá csúsztatta. Ágyékának érintésére és simogatására Elizabeth szinte eksztázisba esett. Geoffrey nyelve lassan mozgott előre-hátra, s
126
Julie Garwood
A gyengéd lovag
a mozdulatot ujjával alul megismételte. Elizabeth megfeszítette csípőjét; fejét férje vállába temette; egész teste a vágytól remegett. A kéj olyan erővel rázta meg, hogy összecsuklott Geoffrey karjaiban. De Geoffrey nem elégedett meg ennyivel. Szorosan tartotta Elizabethet, míg lélegzetvétele normálissá vált, és testének remegése abbamaradt. Ekkor elengedte, egy lépést tett hátra, és szó nélkül vetkőzni kezdett. Tekintetével azt parancsolta, hogy ő is így tegyen. Elizabeth gyorsabb volt. Büszkén, bár szégyenlősen állt férje előtt, ruhája a lábánál hevert. Geoffrey gyönyörködve nézte. Formás mellei a vágytól égtek, a hegyes mellbimbók csak arra vártak, hogy megérintse őket. Elizabethet meglepte férje önuralma. Nézte, amint Geoffrey az ingét a földre teríti, s megfordul. Gyönyörű testének látványa elbűvölte Elizabethet. A viking istenre emlékeztette, akiről a nagyapja mesélt, olyan tökéletes felépítésű volt a teste. Geoffrey az enyém, gondolta csodálkozva, mint ahogy én az övé vagyok! Geoffrey kitárta a karját és Elizabeth belezuhant. Jó darabig tartotta karjaiban, gyengéden dörzsölgette a gerincét, közben mélyeket sóhajtott, amint magába szívta az édes illatot. Azután az inge mellé térdelt, magához húzta és hátára fektette Elizabethet, majd maga is melléfeküdt. Lassú, szinte lusta mozdulatokkal kísérte nyomon ujjhegyével előbb az egyik, majd a másik mellének vonulatát. Elizabeth szenvedélyesen magához húzta, azt remélte, hogy férje most elveszíti önuralmát. - Isten a tudója, Elizabeth, felforralod a véremet! - súgta. - Én is így vagyok veled - vallotta be pirulva Elizabeth. Attól tartok, telhetetlennek fogsz tartani! Ezzel széttárta lábait és magára húzta volna Geoffreyt, de az ellenállt. - Még ne! - súgta Elizabeth fülébe és nyelvével ízlelgetni kezdte melleit. Előbb az egyiket, aztán a másikat simogatta körkörösen, de a bimbókat egyszer sem érintette. Gyengéd kínzása szinte az őrületbe kergette Elizabethet. Csak azt vette észre, hogy kínjában húzza Geoffrey haját. Geoffrey halkan
127
Julie Garwood
A gyengéd lovag
felnevetett. Szája végre megadta, amire Elizabeth vágyott, amiért csendben könyörgött. Nyelvével megérintette a mellbimbót és végre a szájába vette. Elizabeth gyönyörében felsóhajtott, hagyta, hogy az érzelmek egész testét elárasszák. Olyan gyönyörben részesítette, hogy meg sem tudta mozdítani a lábait. De ez még mindig nem volt elég neki, elhatározta, hogy még mélyebbre vezeti a testi szerelem világába. Szerette volna még jobban megízlelni. Szájával pehelykönnyű csókokat lehelt a köldöke köré, majd lejjebb csúszott. A szőke fürtök mögé bújtatott forró nedves titok magához vonzotta a felfedezni vágyó ajkakat. Elizabeth első reakciója a megdöbbenés volt: nem tudta, hogy férfi és nő között ilyen kapcsolat is létezhet és tiltakozni akart. A szavak azonban még a torkában elakadtak, a gyönyör hullámai mindent elsepertek. Férje vállába csimpaszkodott, s egyre inkább megfeszítette magát. - Geoffrey! - kiáltotta önkívületben. Geoffrey tudta, mire van szüksége, mi kell neki a megnyugváshoz, de várt. A beteljesülés szélén tartotta őt, egészen addig, amíg biztos nem volt benne, hogy Elizabeth már nem bírja tovább. Mélyről törő nyögései, csípőjének mozgása elárulta Geoffreynek, hogy eljött az idő. Fejét felemelve nézett a szenvedély által elhomályosított szemekbe, s ujját a bársonyos szelencébe dugta, de csak egyszer. Elizabeth egész teste gyönyörtől feszült meg. Orgazmusa rendkívüli volt, előbb egész teste összerázkódott, majd színek tengerében lebegett, legvégül minden felrobbant, összekeveredett és eltűnt. Arra nyitotta a szemét, hogy férje meglehetősen önelégülten mosolyog rá. - Arra gondolsz, hogy milyen szörnyű vagyok? - suttogta zavartan. - Arra gondolok, hogy gyönyörű vagy! - remegett meg Geoffrey hangja, és Elizabeth hálásan gondolt arra, mennyi önuralmat gyakorolt a férje. Akkor most ő következik, határozta el Elizabeth. Azt még nem tudta, mit fog tenni, de egyenesen belenézett férje sötét szemébe: - A feleség éppen úgy érintheti meg a férjét?
128
Julie Garwood
A gyengéd lovag
- Igen - nyögte Geoffrey. - Így? - kérdezte Elizabeth és megfogta Geoffrey kezét. Lassan nyelve hegyével megnyalta az ujját, majd az egészet bekapta és szopni kezdte. Geoffrey minden önuralma elszállt. Egy nyögés jelezte csak, hogy nem bír tovább várni, máris beterítette asszonyát és beléhatolt. Szájával tapasztotta be a kéjes nyögéseket, mert nemcsak a testét, hanem a lelkét is magáévá tette ez alkalommal. Elizabeth lábaival átkulcsolta izmos combjait és együtt lovagoltak újra a gyönyör felé. Megint ő volt a győztes, de Elizabeth is vele volt, megosztva vele a győzelmet. - Te gyengéd lovagom! - sóhajtotta Elizabeth, amikor a vihar elültével újból kisütött a nap. Geoffrey meghallotta, mit mondott és elmosolyodott. Tévedsz, asszony! Azt hiszem, te vagy az én gyengéd ellenfelem! Azzal a tőrrel és a másikkal elrejtve a szoknyád alatt, te is könnyen lovag lehetnél, ha tehetnéd! Csak az a baj, hogy lehetetlen feladatra vállalkoznál, mert a gyengédségedet úgysem tudnád levetkőzni! Ezzel megcsókolta a homlokát. Elizabeth mélyen meghatódott férje szavain, szemei megteltek könnyel. Geoffrey egyre könnyebbnek találta, hogy megossza érzelmeit vele. - Az oroszlán egyre éhesebb! - kiáltotta tettetett vadsággal és a fenekére csapott Elizabethnek. - Ez az oroszlán mindig éhes! - nevette el magát Elizabeth, és megringatta a csípőjét. Újra összeölelkeztek. - Úgy látom, nehezen tudod levenni a kezed rólam! mutatott rendkívüli elégedettséget Geoffrey. - Ne mérgelődj! folytatta kacagva. - Azt hiszem, hozzá kell majd szoknom ehhez a nagy ragaszkodáshoz - eresztett el egy mély sóhajtást. - És ez olyan szörnyű dolog? - fordult el tőle közben Elizabeth. Felvette a két nyulat és körbenézett, hol rakjon tüzet. - Nem, csak szokatlan. Majd én megnyúzom az állatokat, míg te rőzsét gyűjtesz! Elizabeth odaadta neki a nyulakat.
129
Julie Garwood
A gyengéd lovag
- Miért olyan szokatlan? - kérdezte Elizabeth, miközben kosarat formált a szoknyájából, abba szedte a gallyakat. - Mi szokatlan? - fordult felé Geoffrey. Kezében egy kisebb vadászkéssel guggolva pucolta a nyulat. Mosolyogva nézte, hogy Elizabeth még mindig mezítláb van, így olyan volt, mint egy elbűvölő erdei nimfa. - A szeretet kimutatása, Geoffrey. Te nem láttál ilyet a szüleidnél? Geoffreyt meglepte a kérdés, az ívelt boka látványa azonban elterelte gondolatait. - Vedd fel a cipődet, mielőtt még belelépsz valamibe! - Majd ha válaszoltál a kérdésemre! Elmosolyodott, amikor látta, hogy Geoffrey nem tudja levenni a tekintetét a lábairól. - Szeretek mezítláb járni! - Nagyon kicsi voltam, amikor meghaltak - felelte Geoffrey. - Vedd fel a cipődet, vagy én adom rád őket! Elizabeth leengedte a szoknyáját, s kirázta belőle a gallyakat. Az egyik cipőt megtalálta egy fa mellett, de a másik sehogy sem akart előkerülni. - Akkor ki nevelt fel? - térdelt le egy tüskés bozót előtt. A cipője orra kilátszott alóla, s Elizabethnek le kellett hasalnia, hogy ki tudja szedni a tüskés ágak alól. Ez bizony nem volt valami méltóságos helyzet, ám Geoffrey érdeklődéssel figyelte. - Nagyon siettél levetni azt a ruhát! - csúfolódott vele. Mindig ennyire sietsz? - Utálok várni! - ismerte be Elizabeth teljes őszinteséggel. Már a földön ült, kirázta a cipőjét, nehogy valami meglepetésre találjon benne. - De a legjobban azt utálom, ha mindig másról beszélsz! Válaszolj, kérlek! - Mire válaszoljak? - Arra, hogy ki nevelt fel - sóhajtott türelmetlenül az asszony. - A király - felelt végre Geoffrey. - Dobd ide a tőrödet, az enyém túl nagy. Még mindig a tisztás közepén guggolt, és a nyúlból kiszedett nyilat nézegette. - A nagyapád csinálta a nyilakat? - kérdezte.
130
Julie Garwood
A gyengéd lovag
Elizabeth felállt és leporolta a szoknyáját. - Én csináltam őket! - dicsekedett. - A nagyapám egyszer megmutatta, hogy kell. Te is meggyőződhettél róla, milyen jók. - Az igaz, de egy lovag számára túl kicsi lenne! Elizabeth odaadta neki a tőrt és letérdelt mellé. Kör alakú kúpba rakta a gallyakat. - Hány éves voltál, amikor a királyhoz kerültél? Apród lettél? - Igen, egy a sok közül. Hat, talán hétéves lehettem. - Hat? Az túl kevés! - gondolkodott el Elizabeth. Legalább nyolcévesnek kellett lenned, ha apródnak álltál! - Igen, de sokan elkerülnek otthonról hétéves korukra. Az én esetemben nem volt más választás, lévén a király az apám barátja volt. - Mesélj a szüleidről! Emlékszel rá, milyenek voltak? - Nem, nem emlékszem. Úgy látszott, bosszantják Elizabeth kérdései. - Na, hagyd abba a fecsegést és láss a vacsorához! Addig nem is szóltak többet, míg kész nem volt a vacsora és meg nem ették. A vad nagy részét Geoffrey ette meg, Elizabeth csak csipegetett. Geoffrey leemelt a lováról egy kis báránybőr kulacsot és megkínálta a feleségét. Azt hivén, hogy vízzel van tele, Elizabeth jól meghúzta, aztán elkezdett köhögni. Geoffrey olyan erővel ütötte a hátát, hogy Elizabeth nem tudta, melyik a szebb halál: ha megfullad, vagy ha agyonverik. - Mert mindig sietsz! - korholta Geoffrey, amikor a köhögés végre abbamaradt. - Kész csoda, hogy eddig egyáltalán megmaradtál! - Azt hittem, víz van benne! Különben is szomjas voltam. A hátam meg biztosan tiszta zöld és kék! - A fejed meg még mindig vörös! Hiszen alig ütögette meg a hátát! Most jött rá, hogy Elizabeth szeret túlozni. Ezt a hibáját persze el kell neki néznie. - Gyere, ülj az ölembe - kapta fel Geoffrey. Úgy tett, mintha leejtené, de a játék egyáltalán nem szórakoztatta Elizabethet.
131
Julie Garwood
A gyengéd lovag
Geoffrey leült, a hátát egy fának támasztotta, Elizabeth sóhajtva a vállára hajtotta a fejét. Percekig nem szóltak, mindegyik a saját gondolataival volt elfoglalva. Most kellene Belwaint előhozni, gondolta Elizabeth. Most jó kedve van, talán hajlandó lesz a tervéről beszélni. - Az öcséd a király udvarába kerül, és az apródja lesz. Azt még nem döntöttem el, mikor legyen. Talán ősszel. Elizabethet felbőszítette a bejelentés és gondolkodás nélkül válaszolt: - Azt nem! Hiszen még gyerek! Szörnyű történeteket hallottam a királyról! Nem engedem! - Amint kimondta, tudta, hogy férjének nincs ínyére a válasza. Gyorsan hozzátette hát: - Tudom, hogy nincs jogomban így beszélni, de nem hiszem el, lerogy képes lennél ilyen kegyetlen dologra! Ugye tréfálsz? - kérdezte reménykedve. - Most én vagyok a felelős érte, és mivel annyival fiatalabb nálam... - Elizabeth! - sóhajtotta Geoffrey. - Én vagyok a felelős a fiúért, és egyben én vagyok a feljebbvalója. Mi ez a butaság a királyt illetően? Büszkének kellene lenned, amiért az öcséd az udvarba kerülhet! Hát nem tudod, ez milyen nagy megtiszteltetés? Elizabeth bólintott, közben lázasan kereste agyában az újabb indokot. - Milyen történeteket hallottál te Vilmosról? - Azt hallottam, hogy rossz a természete, és a megbocsátást nem ismeri. Nem akarom, hogy a testvérem ilyen nehéz körülmények közé kerüljön. Eddig is éppen elég szenvedésem ment át. - Van, aki rám is azt mondja, hogy szörnyű természetem van, te mégsem félsz tőlem, Elizabeth! - Azért mondják, mert nem ismernek olyan jól, mint én dadogta Elizabeth. - Te értelmes is vagy, de Vilmos király... - Igen? - bátorította Geoffrey. - Mi van Vilmos királlyal? - Nem hallottál Alencon városáról? - súgta halkan, s lehunyt szemmel várta a választ. - Ó, igen, Alencon. Az már régen volt, Vilmos nagyon fiatal volt még, és a pozíciójáért harcolt. - Akkor mégis igaz? Azt mondják olyan volt, mint egy őrült, amikor valaki fattyúnak nevezte, és hatvan embernek kezét-lábát levágatta! Ez tényleg igaz?
132
Julie Garwood
A gyengéd lovag
- Nem, ez nem igaz. Elizabeth megkönnyebbülést érzett, de Geoffrey még nem fejezte be: - Nem hatvannak, hanem harminckettőnek. - Micsoda? Tényleg képes volt ilyen szörnyűségre? Elizabeth úgy felháborodott, hogy majdnem kiesett Geoffrey öléből. Egyrészt amiatt, hogy a történet valóban igaz volt, másrészt azért, hogy a férje hogyan képes ilyen blazírt módon viselkedni. Úgy csinált, mintha nem is emberekről, hanem csirkékről vagy nyulakról beszélgetnének. - Ez már régen volt - vonta meg a vállát Geoffrey. - Azóta jobban tud uralkodni magán. - Istennek hála! - motyogta Elizabeth. - Képes lennél Thomast a gondjaira bízni? - Ne háborodj fel annyira! Megvárjuk, míg egy kicsit idősebb lesz, majd aztán döntök a sorsa felől. Most hány éves? - Négy - hazudta Elizabeth, hátha elhiszi neki Geoffrey, hiszen Thomas úgyis elég alacsony termetű. - Inkább hét - közölte Geoffrey. - Ne hazudj soha többet nekem! - Én nem hazudtam, csak túloztam egy kicsit! - Ezzel Geoffrey álla alá hajtotta a fejét, majd újabb ötlete támadt: Velünk is élhetne Thomas. Annyi mindent tudnál neki tanítani! - próbált meg hízelegni. - Lehet, hogy nagy megtiszteltetés lenne számára, ha apród lenne, de mivel te vagy a... - Elég legyen! - szakította félbe Geoffrey. - A dicséretednek célja van. Nem vagyok olyan együgyű, hogy ne vegyem észre, hova akarsz kilyukadni. Megígértem, hogy várok a döntésemmel, ezzel egyelőre érd be! - Ahogy kívánod! - felelte Elizabeth illedelmesen. Geoffrey nem láthatta az arcát, így győztes mosolyát sem. Istenem, milyen könnyű elbánni veled, gondolta Elizabeth. - Talán most lesz kedved Belwainről beszélgetni? kérdezte kedvesen. - Nem akarom ezt a kellemes napot ilyesmivel elrontani sóhajtotta Geoffrey. - De megígérted, hogy elmondod, mit tervezel! Én betartottam a szavamat, nem öltem meg a nagybátyámat!
133
Julie Garwood
A gyengéd lovag
- Mivel olyan kedves és szeretetre méltó vagy, mégis elmondom, pedig tudom, hogy mérges leszel. Jogodban áll tudni... - Ne beszélj mellé! - fogta két kezébe Elizabeth Geoffrey arcát. - Ezután is kedves leszek veled, mert másképp nem is tudnék viselkedni, ha rólad van szó. Én mindig hinni fogok benned, mert igazságos vagy! Geoffrey zavarában eltolta Elizabeth kezét. - Három elképzelésem volt - kezdte. - Az első volt természetesen a legegyszerűbb, talán ez tetszett volna neked a legjobban: megölöm Belwaint, és ezzel minden el van intézve. De akkor - emelte meg a hangját, amikor észrevette, hogy Elizabeth félbe akarja szakítani -, akkor soha sem tudtam volna meg, hogy egyedül csinálta-e. Abban azt hiszem, mindketten egyetértünk, Belwainnek nincs annyi esze, hogy egyedül dolgozzon ki egy ilyen bonyolult tervet. Ebből arra következtethetünk, hogy lenni kell még egy bűnös embernek. Ezért az első elképzelésemet félre kellett tennem. - Miért nem kényszerítteted Belwaint, hogy elmondja, amit tudni szeretnél? - Na, te tudnád, hogy a bűn beismerése a halálodat jelentené, hajlandó lennél a vallomásra? Meg sem várta Elizabeth válaszát, hanem folytatta: Belwain hallotta már híremet. Ha megkínoznák, akkor sem tenne vallomást. - És mi a másik lehetőség? - Vilmos elé terjesztem az ügyet, és bíróság fog majd dönteni. Elizabeth máris tagadólag rázta a fejét. Geoffrey felemelte a kezét: - Két okból nem választottam ezt a lehetőséget: az egyik az, hogy nem akarom ilyen csip-csup üggyel zavarni a királyt. Az én kötelességem, hogy alattvalóim problémáit elintézzem. Vilmosnak mostanában éppen elég gondja van, nem csak az országlással, hanem a családjával is. A másik oka pedig az, hogy Belwain barátai és tanúi segítségével könnyűszerrel meggyőzheti a királyt, hogy semmi köze a gyilkosságokhoz. Akkor pedig Thomas a gyámsága alá kerül, ezt pedig végképp nem szeretném.
134
Julie Garwood
A gyengéd lovag
- A király hallgat rád - érvelt Elizabeth. - Bár nagyon értékelem, hogy nem akarsz minden apró-cseprő problémával a királyhoz fordulni - tette hozzá sietve, nehogy felbosszantsa Geoffreyt, mert örült, hogy ilyen beszédes kedvében van a férje. - Belwain halált érdemel, de nem a király kezéből! - Elizabeth! - sóhajtott lemondóan Geoffrey -, neked mindig csak egy dolog jár az eszedben, és azt sem tudod, mit mondasz. A király manapság nem öldösi csak úgy az embereket! - Nem értem, akkor mit csinál a király, ha nem öli meg azt, akiről bebizonyosodott, hogy szörnyű bűnt követett el? - Waltheof gróf esete óta a király nem ítélt halálra embert! - Akkor mit csinál az ilyen emberekkel? Hátba veregeti őket, és útjukra engedi, hadd kövessenek el még több bűnt? - Ugyan! - felelte Geoffrey. - Megvannak neki a módszerei, s vannak olyan kemények, mint a halálbűntetés. Általában levágják a lábukat, vagy megvakítják őket. Sok esetben ez a büntetés a sírba viszi őket, néha nem, de mindannyian inkább a halált kívánják. Elizabeth összerázkódott. Inkább visszaterelte a beszélgetést az eredeti témához: - Mi a harmadik lehetőség? - A várakozás. Úgy döntöttem, hogy most semmit sem lépek. Elizabeth csak összeráncolta a szemöldökét és várt. Geoffreyt meglepte, hogy semmiféle tiltakozással nem találta magát szembe. Semmi kedve nem volt most vitatkozni, ezért hálásan megcsókolta Elizabeth homlokát. - Látom, kezdesz türelmesebb lenni, asszony! Nagyon örülök neki. Akkor most elmondom a többit is. Elizabeth csak a szemével sürgette a folytatást. Meg akarta érteni a férjét, békére és bosszúra vágyott. Úgy érezte, jó kezekbe került az ügy. - Azt a katonát is engedtem elmenni, akit tegnap felismertél. Az egyik katonám letöltötte negyven napos szolgálatát nálam, s mivel pénzre van szüksége, csatlakozott Belwainhez. Jelenteni fogja nekem, amit tapasztal. - Miért nem kényszeríttetted azt a katonát, hogy elmondja az igazságot?
135
Julie Garwood
A gyengéd lovag
- Azt akarod kérdezni, kedves feleségem, hogy miért nem kínoztattam meg? - Ne mosolyogj, Geoffrey! Normális esetben nem vagyok ilyen vérszomjas. Te nem voltál ott, nem láttad, mit tettek! Nem azt akartam mondani, hogy kínoztasd meg azt az embert, hanem csak azt, hogy kényszerítsd... - Igazad van, ez nem nevetni való dolog! - szorította a karjaiba Elizabethet. Ez nála már felért egy bocsánatkéréssel, ennél többre úgysem lett volna képes. - Elfogadom a bocsánatkérésedet! - mondta Elizabeth a lehető legkomolyabban. Geoffrey tiltakozni akart, de hamar belátta, felesleges lenne. Az őszinte szemekbe nézve csak megadást és hűséget látott. Soha nem fogom cserbenhagyni, fogadta meg Geoffrey. Puszta jelenlétével rövid idő alatt fenekestől felfordította az életemet. Megbízik bennem, és én elfogadom ezt a bizalmat, mint ahogy feleségemnek is elfogadtam. Geoffrey azon nem gondolkodott el, miért érez így, mert ha megtette volna, olyan érzelmeket kellett volna bevallania, amikről régen azt hitte, hogy kihaltak belőle. - Mi a szándékod Belwainnel? - kérdezte Elizabeth. - Már megmondtam, hogy várok. - Geoffrey, szeretném hallani a magyarázatot, miért! De belőled kihúzni valami magyarázatot éppoly fájdalmas és nehéz, mint kihúzni egy rossz fogat! A férfi azonban úgy gondolta, hogy eleget mondott. Elizabethnek nem kell arról tudnia, hogy a másik bűnösnek csapdát állított, ha a csapda becsukódik, Belwain bizonyítottan tettestársként ítélhető el. Elizabeth egyelőre nem tudhat erről. - Légy egy kicsit türelmesebb, Elizabeth. Majd a bizonyíték... - Mit majd? - tépte ki magát férje karjaiból Elizabeth. - Azt hiszed, hogy csak úgy felbukkan előtted, mint az első tavaszi hóvirág? Évek telhetnek el, hogy a bizonyíték meglegyen, különösen akkor, ha nem is keresed! - fordított hátat a férjének. - Minden reményedet egy emberbe veted, abba a katonába, akit Belwainhez küldtél! Ez nem elég! Én megígértem, sőt esküt tettem, hogy megbosszulom a családomat, és meg is teszem!
136
Julie Garwood
A gyengéd lovag
- Te semmit nem teszel! - parancsolta Geoffrey talpra ugorva. - Esküdj meg, hogy rám hagyod az egésznek az elintézését! Geoffrey megint üvöltött, a nap folyamán már másodjára. Tűrhetetlen ez a nő, gondolta. Ezt már nem lehet elviselni! - Nem esküszöm! Ez igazi olaj volt a tűzre. - De megesküszöl! - ordította Geoffrey. - Ételt, italt addig nem vehetsz magadhoz, amíg ezt be nem látod! Elizabeth kihívó tartása, az ökölbe szorított apró kis kezek egyszerre álmélkodásra és dühkitörésre késztették Geoffreyt. Magához rántotta az asszonyt, és felhajította a lovára. Elizabeth alig ült fel a nyeregbe, máris kiabálni kezdett: Akkor igen hamar özvegy leszel, uram! Inkább éhen halok, minthogy olyan esküt tegyek, amit nem tudok megtartani! Én állom a szavamat! - Azt merészeled mondani, hogy én nem állom a szavamat!? Ha így kiabál és üvöltözik velem, hamarosan bereked gondolta Elizabeth és már nem is találta olyan szörnyűnek a veszekedést. Jó is lenne, ha büntetésképpen elmenne a hangja, akkor legalább az én füleim is megnyugodnának! - Ha férfi lennél, már párbajra hívtalak volna! - Hát hívj ki nyugodtan! - Elég! Egy szót se merj szólni! És még egyszer meg ne merd emelni a hangodat! Ezt ne csináld, azt ne csináld! Ez az ember mindig csak parancsolgat! Nincsen benne semmi megértés! Nem látja a fájdalmamat, különben nem mondaná, hogy várjak! - gondolta elkeseredetten Elizabeth. Geoffrey a felesége mögött lovagolt. Elizabeth egyszer sem nézett hátra. Egész úton törte a fejét. Valamit tennem kell, ki kell találnom valamit. Vagy találnom kell valakit, aki segít...
137
Julie Garwood
A gyengéd lovag
Kilencedik fejezet MINDENKI KÖZBE AKAR AVATKOZNI, MÉG A SZOLGÁK is, gondolta Geoffrey elkeseredetten. Mérgesnek kellett volna lennie, hogy nem teljesítik a parancsait, de különös módon mégsem érzett haragot. Két hosszú hét telt el. A férfi már kész lett volna fegyverszünetet kötni, annyira szerette volna látni a feleségét újra mosolyogni. Minden gondolata körülötte forgott. A nagyteremben a szolgák serényen takarítottak, az asztalnál két lovag itta a sörét. Geoffrey azt a széket választotta, amelyben bíráskodni szokott. Leült és várt. Már megszokta, hogy ilyenkor mindenkinek sürgős tennivalója akad, és valamilyen ürüggyel kimegy a teremből. Még a katonáim is elpártolnak tőlem, gondolta Geoffrey. De nem haragudott, mert tudta miért tűnnek el mindannyian: félnek tőle! Ezt régóta tudta. Igaz néha elragadta az indulat, de ugyan kivel nem fordult még elő, ha türelmének végső határához ért? Nem számít, nyugtatta magát. Rég hozzászokott már a magányhoz, gyerekkorában a harcedzett férfiak közt, aztán meg mint nagyúr. De mégsem volt teljesen egyedül, még itt sem a nagyterem némaságában. Elizabeth most is vele volt. Alighanem kísért engem, mondta magában Geoffrey dühösen. Nem értette, mi az a kapocs, ami ennyire hozzáköti. Kisgyermek korában megtanulta, hogyan legyen meg kenyér és víz nélkül; a harcban hogyan viselje el a kemény téli éjszakákat. De hogyan védekezzen Elizabeth ellen? Vajon milyen módszerrel tudná megtanulni ezt? Homlokát kezébe hajtva lehunyta a szemét. Belefáradt a küzdelembe. Az erdőben lezajlott vita óta alig váltottak szót a feleségével. Csak éjszaka beszélgettek, amikor testük egymáshoz ért. Nem tudta elfelejteni a veszekedést követő első éjszakát. Igaz, nem kényszerítette Elizabethet, ilyet soha nem tudna tenni, de elég durva volt vele. Amikor végre lefekvésre került a sor, és meglátta Elizabethet, megkívánta őt. Lehet, hogy több sört ivott aznap este, de a feje azért tiszta maradt. Elizabeth azt hitte, hogy részeg, s Geoffrey meghagyta ebben a hitben.
138
Julie Garwood
A gyengéd lovag
Elizabeth a szoba közepén állt. Kitalálta férje szándékát és hátrálni kezdett. - úgy cserkészel, mint a párduc - mondta neki. - És nekem ez egyáltalán nem tetszik! - Szóval most már csak párduc vagyok, mikor reggel még oroszlán voltam!? - felelte vetkőzés közben Geoffrey. - Neked rögeszméd az állatok, asszony! Közben tekintetét le nem vette a lebiggyesztett ajkakról. Elizabeth nyelvével benedvesítette alsó ajkát. Ideges volt, ruháját összehúzta a vetkőztető tekintet előtt. - Nem akarom, hogy hozzám nyúlj! - erőlködött Elizabeth. Testének minden pórusa Geoffreyt kívánta, de nem akarta, hogy férje meglássa rajta. - Én nem... - Nem érdekel, mit akarsz! Geoffrey néhány lépésre állt tőle csípőre tett kézzel, teljesen meztelenül. - Vetkőzz le, asszony, különben letépem rólad a ruhát. Akarlak! Elizabeth látta rajta, hogy úgysem tudja visszautasítani. A felesége vagyok, a kötelességem megtenni, hajtogatta magában Elizabeth, és elkezdett vetkőzni. Megteszem a kötelességemet, de nem sok örömöd lesz benne, gondolta. Leengedte a ruháját, s két kezét csípőjére téve, kihívó tekintettel nézett Geoffreyre. - Te egy arrogáns, hajthatatlan vadember vagy, de a férjem vagy, és én nem mondhatok nemet. De jól figyelj rám, Geoffrey, kevés örömöd lesz ezen az éjszakán, mert ma este az érintésed hidegen fog hagyni! Megértetted? Geoffrey hátravetette a fejét, és jóízűt hahotázott. Biztosan részeg, gondolta Elizabeth. Hogyan utasítsam rendre, ha olyan részeg, hogy meg se hallja? - Nem hiszem, hogy igazad lenne, asszony! Ha megérintelek, akkor ez az a szó, ami utoljára jutna az eszembe! Ezzel felkapta Elizabethet és újból nagyot nevetett, amikor meghallotta a sóhajtását. - Tehát azt állítod, hogy úgysem reagálsz az érintésemre? - Igen, azt! - felelte remegő hangon Elizabeth, mert Geoffrey már édes csókokat lehelt a nyakára. Meg kellett az izmos karokba kapaszkodnia, hogy el ne boruljon. Egészen addig sikerült érzéketlennek mutatkoznia, míg Geoffrey keze a
139
Julie Garwood
A gyengéd lovag
fenekéhez nem ért. Elizabeth olvadt, mint a vaj, s Geoffrey szorosan magához vonta őt. - Könyörögni fogsz, hogy tegyelek magamévá! - emelte fel Geoffrey Elizabeth fejét. Tiltakozását forró csókkal tapasztotta be. Elizabeth ösztönösen visszaadta a csókot, s boldogan hallotta, férje felnyög mámorában. Geoffrey felkapta Elizabethet, s az ágyhoz vitte. A hason fekvő asszony úgy érezte, megfullad a ránehezedő férfi súlya alatt, amikor Geoffrey kissé felemelkedett, s a hátát kezdte csókolgatni. Mire a derekához ért, Elizabeth két kézzel kapaszkodott a takaróba. Geoffrey a lábai közé csúsztatta a kezét, s a forró ágyékot cirógatta. - Mondd, hogy kívánsz engem! - parancsolta. Az ujjai egy percig sem maradtak tétlenül, Elizabeth bármit kimondott volna, csak vége legyen az édes kínnak. - Igen, Geoffrey - kapkodott levegőért Elizabeth -, kívánlak téged! - Meg akart fordulni, hogy megölelhesse a férjét, de Geoffrey nem engedte. Két lába közé térdelt, és megemelte Elizabeth csípőjét. - Mondd még egyszer! - parancsolta durván. - Kívánlak! - sikoltotta Elizabeth. - Kérlek, Geoffrey! fogta könyörgőre. Geoffrey elégedetten felmordult, és egy pillanat alatt már benne is volt. Elizabeth gyönyörében zokogni kezdett. Már majdnem eljutott a csúcspontig, amikor Geoffrey hirtelen abbahagyta, megfordította feleségét és karjaiba zárta. Hosszú, éhes csókban forrtak össze ajkaik. Geoffrey most hanyatt feküdt, s magára húzta Elizabethet. Elizabeth felnyögött, amint másodszor is beléhatoltak. Testével hátrahajolt, s előbb lassú mozdulatokkal, majd egyre gyorsuló ütemben száguldott a gyönyör beteljesedése felé. Geoffrey két kezét Elizabeth csípőjére téve vágtatott vele, s remegő testtel egyesültek a kéjben. Tekintetük összetapadt. Geoffrey szemében nem látszott győzelem, vagy megalázkodás az Elizabethében, csak az együtt átélt csoda. Elizabeth lassan lehunyta a szemét, a férjére rogyott, s megpróbálta összeszedni magát. Ez elég nehéznek bizonyult, mert az érzékei még mindig fel voltak ajzva. A szeretkezés
140
Julie Garwood
A gyengéd lovag
pézsmaillata egész testét átitatta, még a testüket arany fénnyel megvilágító gyertya is a gyönyört fokozta. Kérlek, Geoffrey, ne csúfolódj velem, kérlelte magában Elizabeth. Kezével a szőrös mellkast simogatta közben. Minden alkalommal olyan, mint legelőször volt - súgta, de azonnal meg is bánta. Geoffrey lélegzése újra ütemes volt, ami könnyen azt jelenthette, hogy azonnal elalszik. - Nem, szerelmem, minden alkalommal jobb - kezdte lustán cirógatni az asszony combját. - Nézz rám, Elizabeth! Tudni szeretném, hogy megbántottalak-e. Elizabeth felkönyökölt, úgy nézett a férjére. Szerette volna újból megcsókolni. - Nem bántottál meg - felelte. Geoffrey kisimította Elizabeth arcából a hajfürtöket, és olyan gyengédséggel fogta két kezébe arcát, hogy Elizabeth szeme megtelt könnyel. Meleg, gyengéd csókot lehelt a szétnyíló ajkakra. - Ezt a mi dolgunkat itt soha nem lenne szabad fegyverként használni egymás ellenében! Soha ne próbálj meg eltiltani attól, ami az enyém! És én soha nem tagadom meg tőled, ami a tiéd! - mondta gyengéden. - De Geoffrey! - suttogta Elizabeth -, hogyan... - A veszekedés a hálószoba ajtajánál abbamarad! - És minden reggel újrakezdődik? - kérdezte Elizabeth szomorúan. - Ha úgy gondolod! Elizabeth nem tudott válaszolni, csak a mellére hajtotta a fejét. Geoffrey szavai összezavarták. Talán nappal jobban fogom érteni, gondolta, aztán álomba merült. Geoffrey szinte teljesen biztos volt benne, hogy ez után az éjszaka után engedelmes felesége teljesíteni fogja a kérését, és bocsánatot kér. Méghogy engedelmes! Hiszen ez a szó illik rá legkevésbé! Micsoda merészséggel tagadta meg a kérését. Még most is fejcsóválva emlékezett vissza, milyen büszkén sétált a felesége az ablakhoz, és mutatott a napra. Ó, hogy fel tudta dühíteni Elizabeth! Mérgében bezáratta Elizabethet a hálószobába, és megparancsolta, hogy nem kaphat sem ételt, sem italt, és nem fogadhat látogatót. Úgy tűnt, senkit sem
141
Julie Garwood
A gyengéd lovag
érdekel különösképpen a dolog, éjszaka majd úgyis kibékülnek. Természetesen nem így történt. S a következő nap az emberek beleavatkoztak. Először alig vette észre, aztán egyre feltűnőbb lett. Geoffrey felment a szobába, és az ajtó nem volt bezárva. Titokzatos módon ételes tálcák tűntek fel a szobában, de senki sem vállalta magára. De a felesége nem evett egy falatot sem, és nem ivott egy kortyot sem. A harmadik napon maga Geoffrey fogta könyörgőre. A negyedik napon megfenyegette. - Nem akarom, hogy a szemem előtt halj meg! - mondta neki. Elizabeth kérdő tekintetére valami olyasmit motyogott, hogy nagyon megkedvelte a nagyapját és Thomast is, és nem akarja őket elszomorítani. Ekkor egy újabb tervet eszelt ki, majdnem biztos volt benne, hogy sikerülni fog. Más nő esetében sikerülhetett is volna, de Elizabeth nem volt akármilyen nő! A több vég gyönyörű szép ruhaanyag egyáltalán nem érdekelte, a varrónőnek pedig Geoffreyt kellett megkérnie, adja parancsba Elizabethnek a ruhapróbát. Geoffrey már mérgesebb volt saját magára, mint a feleségére. Hányszor megtanulta, hogy meg kell ismerni az ellenfelet! Az volt a gond, hogy nem ismerte igazán Elizabethet, meg az, hogy nem is akarta, hogy az ellenfele legyen. - Engedelmeddel, Geoffrey, beszélni szeretnék veled! szakította félbe merengését Elizabeth nagyapja, az öreg Elslow. - Olyan nesztelenül jársz, mint egy vadász - bókolt Geoffrey. - Nem hallottam a lépteidet. - Mert nagyon elgondolkodtál - mosolygott rá mindentudóan az öreg. - Igen, így történt - vallotta be Geoffrey. - Kétségkívül Elizabethen gondolkodtál, ugye? - Geoffrey tiltakozására csak legyintett egyet. - Hagyd már abba, Geoffrey! Ebben az ügyben pontosan úgy viselkedsz, mint egy iskolás gyerek! Geoffrey úgy meghökkent ezen a kijelentésen, hogy egy pillanatig szólni sem tudott. - Sokat kockáztatsz a szavaiddal, Elslow! Az öreget azonban nem érdekelte a rejtett fenyegetés.
142
Julie Garwood
A gyengéd lovag
- Ez butaság, Geoffrey. Én nem kockáztatok semmit. Te viszont sok mindent kockára tettél! Elslow egy széket húzott maga alá - engedély nélkül, jegyezte meg Geoffrey -, és leült vele szemben. Sokáig igazgatta hosszú lábait, majd amikor sikerült kényelmesen elhelyezkednie, Geoffreyre nézett: - Azt tudod, ugye, hogy a makacsságát az apai oldalról örökölte! Geoffrey felnevetett. - Hát az igaz, hogy nagyon makacs. Én nem teljesíthetem egyelőre a kérését. Ezért nem hisz nekem. - Mert azt hiszi, hogy nem törődsz vele! Két hét óta ez volt az első alkalom, hogy Geoffrey hajlandó volt a feleségéről beszélni, s ennek Elslow nagyon megörült. Megérezte, hogy Geoffrey békét akar kötni. - Hogy hiheti azt, hogy nem törődöm vele!? Nos, valamelyik este még azt is mondtam neki, hogy szerelmem! Jó, ezt a szenvedély hevében mondtam, de akkor is, mégis kedveskedni akartam! Ő az egyetlen nő az életemben... Elslow alig bírta megállni nevetés nélkül. - Akkor beszélj vele, mondj neki még több kedveskedő szót, és magyarázd el neki, milyen helyzetben vagy! - Ezt nem fogom megtenni! - felelte minden harag nélkül Geoffrey. - Nem nekem kell magyarázkodnom. Elizabethnek türelmet kell tanulnia. - És te kitől örökölted a makacsságodat, az anyádtól vagy az apádtól? - kérdezte vigyorogva Elslow. Geoffrey meglepődött a kérdésen. Egyiktől sem - felelte. - Nem is ismertem őket. - Akkor azért nem érted meg Elizabethet. Én rájöttem az évek során, hogy másokban nem szeretjük a saját tulajdonságainkat. Geoffrey felállt, és majdnem elbotlott Elslow kinyújtott lábában. - Gyere, sétáljunk egyet, és magyarázd el jobban nekem! Elslow rábólintott. Csak akkor fogott bele, amikor az udvarra értek, és elindultak déli irányban. - Mindketten makacsok vagytok, ez tény - szögezte le. Geoffreyhez igazította a lépéseit, és ugyanúgy összekulcsolta hátul a kezeit, amint elindultak az enyhe emelkedőn. -
143
Julie Garwood
A gyengéd lovag
Geoffrey, te mind testben, mind lélekben öregebb és erősebb vagy. Neked kell őt megtanítanod, mit vársz el tőle, de gyengéd kézzel és szép szóval bánj vele, mert különben elveszíted! - Az enyém volt-e valaha? - kérdezte Geoffrey. - Hát persze, fiam! - felelte Elslow mosolyogva. Ezek még nem tudják, hogy szerelmesek, itt a baj, gondolta. Mindegyik tart a másiktól. - Attól kezdve, hogy megesküdtetek, a tiéd! Geoffrey megrázta a fejét, és szaporábbra vette a lépéseit. - Tévedsz! - motyogta. Mivel Elslow nem válaszolt, kénytelen volt folytatni: - Mindig arról beszél, a szülei mennyire szerették egymást. Én soha nem láttam ilyen szerelmet, még Vilmos és Matilda esetében sem, Isten nyugosztalja szegényt! Néha azt gondoltam, Elizabeth kitalálja ezeket a történeteket. Nincs két olyan ember, aki ennyire ragaszkodna egymáshoz... Ez olyan sebezhetővé teszi az embert. Butaság! - Nekik nem volt más választásuk - felelte Elslow. - De ez nem egyik napról a másikra történt, mint ahogy azt az unokám el akarja hitetni veled. Királyod azért adta a lányomat Thomashoz feleségül, hogy megszerezze Montwrightot. Én igazán tanúsíthatom, hogy a fiatal házasok az elejém úgy harcoltak egymással, mint a tigris vagy az oroszlán. A lányom kétszer szökött meg tőle - nevette el magát -, még a két lányát is magával vitte! - Meséld tovább! - kérte Geoffrey, közben azon gondolkodott, vajon Elizabeth ismeri-e ezeket a részleteket. - Thomasnak két szánalomra méltó lánya volt - fogott bele az öreg. - Hiába öltöztették őket szépen, olyan árváknak látszottak. Volt valami olyan szomorúság a szemükben, hogy muszáj volt őket megsajnálni. Nagyon kicsik voltak még, amikor meghalt az édesanyjuk. Ekkor kiszakították otthonukból őket, és egy hideg otthonba kerültek Montwrightban. A lányomnak csupán egy hónapjába került, hogy helyre rakja a dolgokat. Amikor először elmenekült a férjétől, akkor hozzám jött Londonba. Feltűnő volt, mennyire megváltoztak a gyerekek. A lányom szerette őket, s azok szinte kinyíltak e szeretetben.
144
Julie Garwood
A gyengéd lovag
- És Thomas mit csinált? - Hát természetesen utána jött! Azt állította, hogy csak a gyerekek miatt nem verte meg. Kezdettől fogva szívéből szerette a lányomat, de olyan makacs volt, hogy nem vallotta be. Geoffrey hirtelen megtorpant. - Nem értem, hogy nem utáltad őt. Elvette, ami a tiéd volt, szinte kisemmizett. - Jó darabig nem szerette, ezt elismerem. De aztán láttam, milyen boldog a lányom a két gyerekkel, mennyit harcol értük. Aztán azt is láttam, hogyan nézett rá Thomas, és azt, hogy törődik vele. Megmondtam, hogy megölöm, ha bántani merészeli a lányomat. Ahelyett, hogy megharagudott volna rám, azt mondta, tökéletesen igazam van! Szavát adta nekem, hogy vigyázni fog rá, és halála napjáig meg is tartotta a szavát. Geoffrey megpróbálta felidézni magának Thomast. Csendes, alázatos ember volt, ha jól emlékszem. - Mert elégedett ember volt! - Valamikor én is az voltam! - felelte Geoffrey. - Míg az unokád be nem lépett az életembe! De véget vetek ennek a kuszaságnak, és a dolgok visszatérnek a rendes kerékvágásba! Elslow úgy érezte, eleget beszélt már, és otthagyta Geoffreyt. Hagy neki még egy kis időt, hogy elgondolkodjon a hallottakon, aztán majd megint elbeszélget vele. A békebíró szerepe egészen szokatlan volt az öregnek, és kellőképpen megszomjazott a nagy erőfeszítésben. Felgyorsította lépteit, hogy mielőbb egy kupa sörre találjon. Hátha sikerül Geoffreyt rábeszélni még egy parti sakkra! - gondolta magában mosolyogva. Geoffrey állt egy darabig, s elgondolkodott az öreg történetén, majd kihúzta magát, és másik irányba indult. Kezét összekulcsolta a háta mögött, és körbejárta a kastélyt. A kis Thomas kiáltott oda neki, és Geoffrey bevárta. A kisfiú kezében a játék lándzsa volt, amit nagyapja az előző este csinált neki. - Miben mesterkedsz? - kérdezte barátságosan. - A lándzsavetést gyakorolom - kiabálta a kisfiú. - És ki tanított meg téged erre?
145
Julie Garwood
A gyengéd lovag
- Gerald! - mutatott a lovát kantárszáron vezető férfira. Láttad, mit csinált? Thomas egy öt láb hosszú, földbe ásott póznára mutatott. A pózna tetejére egy lécet szegeztek keresztben, melynek egyik végén egy szalmabábu, a másikon egy homokzsák lógott. A gyakorlat célja az volt, hogy a szalmabábut el kellett a lándzsával találni. Ha a szúrás nem volt elég pontos és gyors, a homokzsák úgy meglódult, hogy kiütötte a lovast a nyeregből: Ez a gyakorlat igen kedvelt volt a lovagok körében, egy ilyen kisgyermek számára azonban veszélyes lehetett. - Ma csak nézd a gyakorlatot, Thomas. De holnap lehet, hogy Gerald maga elé ültet a nyeregben, úgy mutatja meg ezt a nehéz gyakorlatot! - mondta Geoffrey. Gerald felpattant a nyeregbe, és bemutatta a gyakorlatot. A gyermeknek annyira tetszett, hogy eldobta a lándzsát, és megtapsolta Geraldot. - Csináld még egyszer! - szaladt oda Geraldhoz. Gerald szívesen megismételte a mutatványt, mert látta, hogy Geoffrey nézi. Meg akarta mutatni urának, milyen ügyes és gyors. Megfordította a lovát, a cél felé vágtázott, és mint egy fejszét, úgy csóválta meg a lándzsát. A mellkast célozta, de igyekezetében elvétette. A lándzsa pontosan a sisak alatt szakította el a szalmát, a bábu törzse a földre esett, a feje pedig fent maradt. Gerald kétségbeesett. Ilyen ügyetlenséget mutatni az úr előtt rendkívül megalázó volt számára. Már bocsánatot akart kérni, amiért így eltévesztette a célt, amikor meglátta a kisfiú arcát. Gerald a döbbenettől szólni sem tudott. Végre felszakadt a sírás a gyermekből, a megkínzott lélek sikolya volt ez, de olyan fájdalmas, hogy Geraldnak be kellett fognia a fülét. Geoffrey azonnal odarohant, s maga felé fordította a kisfiút. A szervéből áradó gyötrelem Geoffrey szíve mélyéig hatolt. A gyermek újra és újra felsikoltott. Geoffrey semmi mást nem tudott tenni, minthogy magához szorította a kisfiút, de ez kevés vigasz volt, mert Thomas észre sem vette. Roger és Elslow rohantak oda. Geoffrey intett nekik, hogy minden rendben van, és karjába vette a kis Thomast. A sikoltások lassan abbamaradtak, s a kisfiú elkezdett zokogni.
146
Julie Garwood
A gyengéd lovag
Annyira kimerült, hogy fejét Geoffrey vállára hajtotta, két kezével átölelte, úgy zokogta a fülébe: - Mama! - Már biztonságban vagy, Thomas! - csitította Geoffrey szavai lecsillapították a kisfiút, és a szívettépő zokogás abbamaradt. Roger és Elslow utat engedtek neki, amikor a kisfiúval elindult Elizabeth szobája felé. Ám Elizabeth már ott volt, futva érkezett. Aggódó arckifejezése legalább úgy elszomorította Geoffreyt, mint a gyermek bánata. Megtorpant, amint meglátta Geoffreyt a gyermekkel, s csak rémülten nézte őket. Azt hitte, Thomas megsebesült. Geoffrey sietve súgta neki: - Nincs nagyobb baj, csak már emlékszik! Elizabeth szeme könnyel lett teli, remegő kézzel simogatta meg a kisfiút. Geoffrey elkapta a kezét, és maga mellé húzta. Karjával átölelve feleségét indult a kastély felé. Elizabeth teljesen a férjére támaszkodott. Az öccse miatt érzett félelem elszállt. Olyan biztonságot és békét érzett Geoffrey oldalán, hogy egy pillanatra fegyverszünetet kötött. Mindketten a gyermeket vigasztalták, erejüket ebben egyesítették. A három ember szó nélkül sétált be a kastélyba. - Thomas, ne hajolj ki annyira a párkányon! figyelmeztette Elizabeth. - Ha két emelet magasságból kizuhansz, szétloccsan az fejed! A fiú nem törődött a nővérével, folytatta a hétévesek együgyű játékát: gyanútlan áldozatait sorra köpdöste. Geoffrey éppen a fenyegetésre érkezett az ajtóhoz: - Ha nem mászol le azonnal, megmondalak Geoffreynek és biztosan nagyon megharagszik rád! Ha megkérem rá, még jól meg is ver! - hallotta a feleségét. A fenyegetés hatásos volt, mert Thomas azonnal leugrott a padlóra. - De az is lehet, hogy nem hallgat meg téged! - csúfolódott Thomas. Szerette néha felbosszantani a nővérét, különösen akkor, ha unatkozott, mint most is.
147
Julie Garwood
A gyengéd lovag
- De meghallgat! - mondta csendes biztonsággal Elizabeth. Thomas most kék szemeit Geoffreyre emelte, arca bíborszínre váltott. Geoffrey a gyermek érdekében közömbös arccal fordult Elizabeth felé: - Akarod, hogy megkorbácsoljam? Elizabeth majdnem elnevette magát. - Még fontolóra veszem! - tettette magát Elizabeth. Pajkos kis öcsém tegnap óta elég sok galibát okozott! Mézet tett Gerald sisakjába... - De azt hittem, mulatni fog rajta! - szólt közbe Thomas nyilvánvaló elkeseredéssel. Nem szerette, ha bűneit az úr előtt olvassák rá. - Gerald egyáltalán nem találta mulatságosnak! - felelte Elizabeth határozottan. - Ma pedig Roger ítélte szobafogságra, mert a kutyák hátán akar mindenáron lovagolni. Most pedig nem akar szót fogadni nekem, és a katonáidat köpdösi. Mit gondolsz a viselkedése felől, uram? Geoffrey megcsóválta a fejét és a gyermeket nézte. Öt napja nyerte vissza az emlékezetét, és ez alatt az idő alatt mintha kicserélték volna. Egészen megvadult, minden elővigyázatosságról elfeledkezett, és napjában legalább kétszer mentették meg a halál karmaiból. - Mit tudsz védelmedre felhozni? - kérdezte Thomast. Belülről már feszítette a nevetés, de nem mutatta. A fiúnak meg kell tanulnia bizonyos korlátokat, különben sosem lesz belőle jó lovag. Geoffrey azt is sejtette, hogyha véletlenül elárulná magát, Elizabeth alighanem őt korbácsolná meg. Thomas kezét szívére téve letérdelt. Felnézett urára, elégedett-e vele, Geoffrey arca azonban szigorú maradt. Thomas lehunyta a szemét, s reménykedve mondta: Bocsánatot kérek, megígérem, ilyet még egyszer nem teszek! - Hiányzik belőled minden fegyelem, nem is tudom, hogy lesz belőled lovag! - feddte meg Geoffrey. - Most pedig állj fel, és gyere velem. Munkát adok neked, hogy ne legyen időd rosszalkodni! - Geoffrey! Lenne egy perced a számomra? - szólt közbe Elizabeth. - Eredj Thomas, és várj meg a lépcső alján! - parancsolta Geoffrey.
148
Julie Garwood
A gyengéd lovag
A fiú mögött becsukódott az ajtó, és Geoffrey elkezdett kuncogni. - Ez egyáltalán nem mulatságos - mondta Elizabeth elkeseredetten. - Apám teljesen vadon nevelte. Egyáltalán nem tud viselkedni. - Nem olyan vészes az! - felelte Geoffrey. - Idővel úgy is megtanulja! - Sara azt mondta, parancsot adtál a csomagolásra - váltott témát Elizabeth. - Mi... - Ma este akartam neked elmondani. Geoffrey nagyon óvatos volt most, mert örült az időszakos fegyverszünetnek, és nem akarta, hogy egyhamar vége legyen. - Két hét múlva elköltözünk. Nekem ugyan lesz még egy kis elintéznivalóm, de nem sokáig leszek távol, és azt szeretném, mire visszajövök, állj készen az útra. - És Thomas? - kérdezte Elizabeth, és rettegve várta a választ. Háta mögött összekulcsolta a kezét, mert nem akarta, hogy Geoffrey lássa, mennyire remeg az idegességtől. - Itt marad a nagyapjával, akit ideiglenesen a gyámságával bízok meg. Egyelőre nem akarom a megszokott környezetéből kiszakítani. Rámosolygott a feleségére, amikor meglátta arcán a meglepetést. - Hát olyan szörnyetegnek véltél, aki nem törődik a gyermek érzelmeivel? - Nem - felelte Elizabeth és elmosolyodott. - Nagyon megértőnek hittelek. - Jövő nyártól majd velünk lakik Thomas. Addig lesz időm, hogy biztonságba helyezzem a javaimat, nehogy kárt tegyen bennük! A célzás a pajkos öccsre mosolyt csalt Elizabeth arcára. - Ebben én is segítek neked, Geoffrey! Elizabeth félénken, mégis határozottan odament a férjéhez, és átölelte a derekát. - Akkor nem küldöd Thomast a király udvarába? Megmásítottad szándékodat? - Igen - felelte Geoffrey. Megsimogatta Elizabeth haját és hozzátette: - Úgy veszem észre, mostanában elég sokszor megváltoztattam a szándékomat!
149
Julie Garwood
A gyengéd lovag
- Mint például? - nézett fel rá mosolyogná Elizabeth. Geoffrey válaszolni akart, de Elizabeth felágaskodott, és egy csókkal zárta le a száját. A férfi könnyű csókokkal válaszolt. - Mint például azt, hogy most már szeretem, amikor kimutatod az irántam érzett érzelmeidet - felelte végül. Nagyon hozzászoktam heves érzelem kinyilvánításaidhoz, rájöttem, hogy nem tehetsz róla - gúnyolódott. Elizabeth nagyot nevetett, s apró szikra csillant a szervében. Geoffrey sejtette ebből, hogy most valami huncutság vagy csapda következik. Igen, kezdte már megismerni a feleségét. - Azt hiszed, hogy olyan ellenállhatatlan vagy? - kérdezte Elizabeth. - Ezt igazából addig nem is sejtettem, míg te meg nem jelentél az életemben! Elizabeth futó csókokat hintett az arcára végighúzódó sebhelyre. - Ez a heg sok mindenkit zavart. De te... Nem tudta továbbmondani, mert Elizabeth már a fülcimpáját csiklandozta a nyelvével. Meleg lehelete vágyat ébresztett a férfiban. - Hagyd abba ezt a butaságot, Elizabeth. Nappal van és nekem sok a dolgom! Megpróbált határozott lenni, de maga is érezte, hogy nem sikerül neki. Elizabeth abbahagyta, és csábító tekintetet vetett reá. - Igen, uram - súgta búgó hangon -, tudom, hogy sok dolgod van még ma! Geoffrey magához vonta és megcsókolta. - Javíthatatlan vagy, asszony! - felelte lemondóan. Elizabeth játéknak szánta, hogy megmutassa férjének, mennyire ellenállhatatlan, most azonban elfelejtette eredeti célját. A játéknak egyszer csak vége lett, s később arra sem emlékezett, ki vetkőztette le a másikat, vagy hogyan. Mindketten elvesztették uralmukat érzékeik felett. - Olyan forró vagy, Geoffrey - súgta a fülébe -, és olyan... Geoffrey csókkal tapasztotta be a száját. Elizabeth már nem törődött semmivel. Körmét Geoffrey vállába vájta, amikor az a falnak döntve beléhatolt. Nem voltak
150
Julie Garwood
A gyengéd lovag
gyengédek egymással. Geoffrey két kezével Elizabeth csípőjét irányította, lassítani szándékozott az iramon, hogy előbb Elizabeth érje el a gyönyört. Elizabeth őrült tempója azonban majdnem meghiúsította szándékát. Újra és újra ízlelte a vad gyönyört, s alig hallotta az Elizabeth torkából feltörő szavakat. - Szeretlek, Geoffrey! - szakadt fel Elizabethből, amikor a csúcsra ért. - Igen, igen! - mondta, mint egy litániát, egészen addig, míg Geoffrey is elérte a beteljesedést. Fejét a férje vállára hajtva, nyelvével kóstolgatta a sós ízeket, s magába szívta Geoffrey illatát. Geoffrey olyan szorosan ölelte, hogy Elizabeth szinte nem kapott levegőt, de eszébe sem jutott tiltakozni. Boldogságában lehunyta a szemét. Geoffrey lélegzése lassúbbá vált, de szorításán most sem engedett, mintha meg akarta volna hosszabbítani a pillanatot. - Te megmérgezel engem! - súgta a fülébe. - Mint ahogy te is megmérgezel engem! - felelte Elizabeth lustán és kéjesen. Geoffrey elengedte az asszonyt. Mélyen a szemébe nézett, mintha kutatna valami után. A csóktól duzzadt ajkak, az ártatlan szemek azt sugallták Geoffreynek, hogy az ő felesége a legelbűvölőbb asszony a világon. - Nem vagy elégedett velem? - kérdezte zavartan Elizabeth, mert nem értette, miért nézi annyira Geoffrey. Geoffrey két kezébe fogta az arcát. - Az előbb azt mondtad, hogy szeretsz, Elizabeth. A szenvedély mondatta veled, vagy valóban így érzed? Geoffrey dobogó szívvel várta a választ. - Szeretlek - ismerte be félénken Elizabeth, s legszívesebben elrejtette volna az arcát Geoffrey tekintete elől. Úgy megnyílt előtte, mint soha senkinek, ezért nagyon sebezhetőnek érezte magát. - Addig nem tudtam, míg ki nem mondtam - tette hozzá. Geoffrey boldogan elmosolyodott. Hüvelykujjával megcirógatta Elizabeth arcát, majd gyengéden szájon csókolta. - Nagyon elégedett vagyok veled, Elizabeth - felelte. - Én nem tudok annyit a szerelemről, mint amennyit te. Én neveltetésem során nem találkoztam ilyen érzésekkel. Geoffrey most elengedte az asszonyt, és kezdte összeszedni a ruháját. Elizabeth ott maradt, várta, hogy férje
151
Julie Garwood
A gyengéd lovag
folytassa. Geoffreyt idegesíteni kezdte, hogy Elizabeth még ennél is többet akar. Mintha ott sem lenne, úgy folytatta az öltözködést. - Nagyon örülök, hogy szeretsz, Elizabeth. Lehet, ha megöregszem, én is ugyanezt fogom neked mondani. Az arrogáns hang rettenetesen meglepte Elizabethet. Gyorsan összefonta karját, és készen állt a küzdelemre. Akkor jött rá, hogy teljesen meztelen. Az ágyhoz sietett, és magára kapta a ruháját. Amikor az övét is megkötötte; a férjéhez fordult. - Nem kértem tőled, hogy szeress, Geoffrey. És Istenemre, nem tudnám neked megmondani, hogy én miért szeretlek téged! - Te nem értheted ezt - felelte békülékenyen Geoffrey. Egy katona életében nincs helye a szerelemnek. Bolond ember az, aki hagyja, hogy ez az érzés irányítsa az életét. Ha majd megöregszem, és fiaim lesznek, akkor talán megengedhetem magamnak, hogy... - Bolond ember? - kérdezte Elizabeth, és hirtelen elszállt minden mérge. Szegény Geoffrey, gondolta magában. Olyan sok tanulnivalója van még! Majd megszeretsz, Geoffrey, különben megfojtalak! - Ne merj nevetni rajtam, ha az érzéseimről beszélek! dühödött fel Geoffrey. - Nem nevettem, csak mosolyogtam! - És ne javítsd ki a szavaimat! Geoffrey hálás volt, amikor az ajtón meghallotta a hangos kopogtatást. - Ki az? - kiabálta egy kissé hangosabban, mint szándéka volt. - Mindkét küldönc megérkezett, uram! - jelentette egy katona. Elizabeth szerette tudni, honnan jöttek a küldöncök, de nem volt mersze. Majd valaki mástól megtudakolja, döntötte el magában. - Geoffrey! - hívta vissza az ajtóból a férjét. - Tessék! - fordult vissza Geoffrey kelletlenül. Nagyon rossz hangulatban volt, nem tetszett neki Elizabeth faggatózása, és az sem, hogy olyan szavakat akart a szájába
152
Julie Garwood
A gyengéd lovag
adni, melyekre még úgy érezte, nem volt kész. Még az is lehet, hogy nincsenek is ilyen érzései, s ez a gondolat még jobban megfélemlítette, mint az, hogy kitárulkozzon Elizabeth előtt. Egyedül kell maradnia, hogy tisztázza érzelmeit. Nem szerette a zűrzavart, amibe hite szerint a felesége bele akarta kényszeríteni. - A témát egyelőre befejeztük, asszony! Nem vagyok hajlandó tovább beszélni róla. Már az ajtón kívül volt, amikor Elizabeth magához tért. - Geoffrey! - kiáltotta teljes erőből, aztán kezével gyorsan betapasztotta a száját, nehogy elnevesse magát. - Mi az már megint!? - jelent meg Geoffrey csípőre tett kézzel az ajtóban. Elizabethet azonban egyáltalán nem ijesztette meg az üvöltése. Istenemre, előbb-utóbb móresre fogom tanítani ezt a nőt, gondolta mérgesen Geoffrey. - A csizmádat, uram, elfelejtetted felvenni! Elizabeth egyszerűen nem bírta abbahagyni a nevetést, végig a könnyeit törölgette, amíg öltözködött. Igen, szerelmes a férjébe, és ettől a tudattól szabadabbnak és könnyebbnek érezte magát. Megint eszébe jutott, milyen képet vágott Geoffrey, amikor rájött, hogy mezítláb van, és újabb nevetőgörcs fogta el. Ekkor eszébe jutottak a küldöncök, és elhatározta, hogy kipuhatolja, miért és honnan jöttek. Gyorsan megfésülködött és lesimította új, levendulaszínű ruhája alját. Csendesen leosont a lépcsőn, megállt a nagyterem bejáratánál, és éppen meghallotta férje mérges kiabálását. - Tehát megtagadja a parancsomat!? Elizabeth a falhoz lapult, nehogy Geoffrey meglássa. Vajon ki tagadhatta meg a parancsát, és miért, töprengett. Kíváncsisága legyőzte bűntudatát. Végtére is, a férje olyan hangosan üvöltött, hogy a halottak is felébrednének tőle! - Én nem közvetlenül vele beszéltem, uram! - mondta a küldönc. - Az egyik embere mondta el nekem, hogy bezárkózott a szobájába, úgy gyászolja a feleségét. Azt is
153
Julie Garwood
A gyengéd lovag
mondta, hogy ételt nem hajlandó magához venni, éhen akar halni. Geoffrey a kandallónak támaszkodva dörzsölgette az állát. Az ajtó előtt egy pillanatra látta egy levendulaszínű ruha szegélyét megvillanni. Várt egy kicsit, és amikor látta, hogy a villanás ott marad, azonnal tudta, hogy a felesége hallgatózik. Mosolyogva határozta el, hogy mond majd valami olyat, ami legalább annyira felbosszantja majd Elizabethet, mint őt az asszony hallgatózása. Rájött, hogy kezdi élvezni ezeket az apró játékokat. Megköszörülte hát a torkát, és jó hangosan, hitetlenkedve kérdezte: - Azt mondtad, hogy beleőrül a fájdalomba? Ugyan, egyetlen férfi sem őrül bele, ha elveszíti a feleségét! Mindig lehet másikat találni! A lóval persze más a helyzet! - tette hozzá még hangosabban. Elizabeth rettenetesen dühös lett. Csípőre tett kézzel megjelent az ajtóban: - A lóval!? - kiabálta. - Elcserélnél engem egy lóval!? Hogy mersz ilyen... - Mi van, Elizabeth? Csak nem hallgatóztál? - kérdezte Geoffrey tettetett meglepetéssel. Aztán elmosolyodott és Elizabeth rájött, hogy csőbe húzták. - Talán a falon is keresztüllátsz, uram? – kérdezte lemondóan, s közelebb lépett Geoffreyhez. - Bizony jó lenne, ha így gondolnád! - s ezzel rákacsintott. Elizabeth elpirult, hogy a küldönc jelenlétében Geoffrey így kimutatta érzelmeit. - Elnézést kérek, amiért félbeszakítottalak - nézett mosolyogva a férjére. - És még? - kérdezte felhúzott szemöldökkel Geoffrey. - Meg azért, amiért hallgatóztam - motyogta. - De ezt valószínűleg máskor is el fogom követni. - Ez méltatlan hozzád, Elizabeth! - Az igaz, de ha ez az egyetlen módja, hogy megtudjam, mi történik a házban. Honnan jött a küldönc? A másikat már lekéstem? A másikat már lekésted, adott hálát magában Istennek Geoffrey, mert a másik Belwaintől jött. - Ez a küldönc pedig a bolond sógorodról, Rupertről hozott hírt. - Rupert? - kérdezte aggódva Elizabeth. Ó, szegény Rupert! Elizabeth szörnyű bűntudatot érzett, hiszen a tragédia
154
Julie Garwood
A gyengéd lovag
óta szegény Rupert eszébe sem jutott. A saját bánata annyira lekötötte, hogy eszébe sem jutott, Rupert is mennyire szenvedhet. Te jó ég! Vajon ő hogyan érezne, ha Geoffreyt elveszítené, mint ahogy Rupert elveszítette a feleségét! Elizabeth lehajtotta a fejét, és egy csendes imát mondott. - ...és ez minden, amit jelenteni tudok! - szakították ki a küldönc szavai Elizabethet merengéséből. - Rendesen teljesítetted a megbízásodat, most menj, egyél és igyál valamit! A küldönc térdet hajtott ura előtt és távozott. Geoffrey a feleségéhez fordult: - Elizabeth, mondd el nekem, mit tudsz erről a Rupertről? - Annyira szégyellem magara, Geoffrey! El kellett volna mennem hozzá, vigasztalást nyújtani neki bánatában! A nővérem férje volt és tudom, hogy Margaret és ő nagyon jól megvoltak egymással. Nagyon összeillettek, mondta mindig az anyám. - De mi van Ruperttel? Mit tudsz róla elmondani? Igaz lehet, hogy beleőrül a fájdalmába? Olyan gyenge lenne, hogy képtelen elmenni a felesége sírjához? Geoffrey hangjában gúny érződött és ez bántotta Elizabethet. - Te ezt nem értheted! - sóhajtotta. Most már tudom, milyen az igazi természeted, gondolta. Te nem szeretsz engem, különben megértenéd! Súlyos bánat nehezedett Elizabeth szívére, és elfordult, férje nehogy meglássa szemében a keserűséget. Geoffrey félreértette felesége visszahúzódását, azt hitte, a visszaemlékezés újra felnyitotta a fájó sebeket. Kezét Elizabeth vállára téve lassan maga felé fordtotta. - Elizabeth, meséld el még egyszer, mi történt itt. Tudom, hogy ez nagyon fájdalmas számodra, de még egyszer hallanom kell. Biztosra akarok menni! - tette hozzá. Elizabethet megzavarták Geoffrey szavai. Jobb szerette volna, ha nem kellene újra beszélnie a tragédiáról. - Ha elmesélem, segít neked az valamiben? Geoffrey bólintására. Elizabeth beleegyezett. - Akkor elmondom.
155
Julie Garwood
A gyengéd lovag
Elizabeth lehunyt szemmel újra elmesélte a történetet. Nagyon hálás volt Geoffreynek, amiért egyszer sem szakította félbe, mert szeretett volna minél hamarabb túl lenni rajta. Amikor befejezte, férjére nézett, hátha ki tud olvasni valamit a tekintetéből. - Valamit kifelejtettél! - dörzsölte meg Geoffrey elgondolkodva az állát. - Mit? - kérdezte homlokát ráncolva Elizabeth. - Amikor először mesélted, megemlítetted, hogy az egyik csuklyát viselő férfi megsebesült! - Igen, most elfelejtettem elmondani. Margaret megszúrta. Miért fontos ez? - Fontos lehet. Melyik részén szúrta meg Margaret? kérdezte mintegy mellékesen. Elizabeth erősen koncentrált, maga elé idézte a jelenetet, és megpróbálta a lehető legmesszebbről nézni az eseményeket. Látta Margaretet, amint megfordul, felemeli a tőrt és... - Igen! Pontosan a válla alatt, a jobb válla alatt szúrta. Láttam, hogy véres a ruhája. - Felnézett Geoffreyre, de nem kapott választ. - Mire gondolsz? - sürgette. - Most nem mondom meg - tért ki a válasz elől Geoffrey. Majd ha visszajöttem, válaszolok a kérdéseidre. - Mindig csak azt mondod, hogy várjak! - felelte mérgesen Elizabeth. - Megígérted, hogy bízol bennem! - emlékeztette Geoffrey. Majdnem azt is hozzátette, hogy szerelmet is ígért neki. Azután megelégedett annyival, hogy azt mondta: - Szavadat adtad! De arra is szavamat adtam, hogy megbosszulom szüleimet és testvéreimet, mondta magában Elizabeth. Nem ők lennének az elsők? Milyen jó lenne, ha férje ezt megértené, sóhajtott fel. - Én egy másik esküt is tettem! - felelte a férjének, és meg sem várva Geoffrey válaszát, kisietett a teremből. Egyedül akart maradni, hogy gondolkodjon. Visszament a hálószobájába, és leült az ágyra. Talán a bosszú elvette az eszemet, kérdezte magától. Talán olyan rossz dolog, hogy az igazságot akarom, mert szeretném, ha a lelkük a mennybe kerülne?
156
Julie Garwood
A gyengéd lovag
A torkából feltörő zokogás Elizabethet is meglepte. Nem bírta tovább visszafojtani. Arcát a takaróba temetve siratta el meggyilkolt családját. Nem hagylak cserben benneteket, üzente szüleinek és testvéreinek. Megtalálom a módját, hogy kiderüljön az igazság, hogy békében nyugodhassatok! Alig tette meg újabb esküjét, amikor egy ötlete támadt. Rupert! Elmegy hozzá és elmondja neki Belwain árulását! Erre biztosan hajlandó lesz abbahagyni önkéntes szobafogságát! Rupert is megbosszulhatja a családot helyette! Engem a bosszú éltetett, különben megőrültem volna. Ez Rupertnél is beválhat, ezzel célt adok neki. Rupert elég erős ahhoz, hogy megküzdjön Belwainnel. Őt biztosan nem érdekli annyira a törvény, mint Geoffreyt! Elizabeth gyorsan megtörölte könnyes szemeit és felugrott az ágyról. Azonnal intézkednie kell. Rá kell vennie Hammondot, hogy kísérje el, és még egy másik embert is találnia kell az útra. Biztosan megteszi, gondolta Elizabeth, hogy ha megfenyegetem, hogy egyedül is útnak indulok. És Geoffreynek sem fog beárulni, mert hozzám jobban ragaszkodik. Úgy gondolta, másnap reggel indul, amint Geoffrey elhagyja embereivel a kastélyt. Rupert nem lakik túlságosan messze, különösen akkor nem, ha rátalál arra a rövidebbik útra, melyre az apja bukkant egyszer véletlenül. Egy kis szerencsével még Geoffrey visszatérte előtt haza is érkezhet. Azt nem remélte, hogy Geoffrey hátrahagyott emberei nem jelentik majd távollétét az úrnak, de addigra már úgyis késő lesz, addigra mindent elintéz.
157
Julie Garwood
A gyengéd lovag
Tizedik fejezet ELIZABETH SOKÁIG FÜRDÖTT A RÓZSAILLATÚ, GŐzölgő vízzel feltöltött dézsában. Geoffrey már megmosdott és felöltözött. Elizabeth előreküldte a nagyterembe, s rákacsintott: - Azonnal csatlakozom hozzád! - Lehet, hogy én csatlakozom hozzád! - évődött Geoffrey, és már meg is torpant az ajtóban. - Most nem lehet! - felelte nevetve Elizabeth. - Az embereid és nagyapa is vár rád. Ha elkésel, rögtön tudni fogják, legalábbis nagyapa kitalálná, hogy mi mit... Geoffrey jót nevetett: felesége zavarán. A nedves törölköző pontosan a homlokán találta el. Egy ugrással a kád mellett termett, és vidám csókot nyomott felesége ajkára. - Majd később! - súgta a fülébe. - Igen, majd később - súgta vissza Elizabeth. - De addig is, jó uram, jobb lesz, ha átöltözöl, mert csupa víz lettél! tanácsolta nevetve. Visszaült a kádba, egyik kezével eltakarta a mellét, a másikkal vidáman fröcskölte a férjét. Milyen csodálatos alakja van, gondolta magában Elizabeth. A mellére hímzett aranyszálas címert kivéve Geoffrey tiszta feketében volt, és a fekete szöveten valójában nem látszott, hogy vizes. Örült, hogy férje ezt a ruhát viseli, mert ez pontosan megfelelt a terveinek. A fekete nadrágot és köpenyt a fehér inggel együtt már rég kikészítette az ágyra. Geoffrey ugyan csodálkozott, miért ezt az öltözetet választotta Elizabeth, mégis szó nélkül belebújt. Milyen ellentmondásos ez a nő, gondolta magában Geoffrey. Egy szűz szemérmességével rejtegeti előttem a mellét, közben meg olyan mohón néz rám, hogy legszívesebben melléülnék a kádba. - Asszony, a bujaság látszik rajtad! - mondta mosolyogva. Tettetett kétségbeeséssel indult az ajtó felé. - Mindig elkések miattad! - mondta nevetve. Ma éjszaka, kedves uram, te nem hagysz majd aludni, arról gondoskodom, gondolta magában Elizabeth. Sietve megszárítkozott és egy bokáig érő fekete ruhát vett elő a fiókból. Ez egyike volt azoknak az új ruháknak, melyet a
158
Julie Garwood
A gyengéd lovag
varrónő varrt neki. Elizabeth akarta, hogy ilyen sötét legyen, bár a szokás szerint világosabb színből szokták készíteni, így nagyobb volt a kontraszt az alatta viselt szoknyával. Ma este mind öltözködésében, mind szenvedélyességében méltó párja akart lenni a férjének. Sóhajtva húzta fel a köpenyt mezítelen testére. Úgy döntött, nem vesz inget alá, s maga is elpirult szégyentelenségén. Hogy meg fogsz te lepődni férjuram, gondolta mosolyogva magában, Gyorsan megfésülte a haját, majd visszarohant a fiókhoz, és kivette belőle a hímzést, amit ő maga tervezett, és a varrónő segítségével készített el. Elizabeth nagyon meg volt elégedve az eredménnyel: az arany színű anyagra a férje címerét hímezte fekete fonállal. A szalagot az egyik vállán át a mellén keresztül a csípőjénél rögzítette. Az ágy alól kihúzta a fekete cipőket és már kész is volt. Az ajtóhoz szaladt, szélesre tárta és meglepetésére Gerald állt az ajtóban. Éppen kopogni szándékozott, s úrnője láttán a levegőben maradt a keze. - Gyönyörű vagy, úrnőm! - mondta önkéntelenül. - Ez meg az uram címere! - Illik hozzám, nem? - kérdezte Elizabeth mosolyogva. - Igen, illik - felelte Gerald zavartan. - Nem azt akartam mondani, hogy nem - dadogta. - Tudom, Gerald - nyugtatta meg Elizabeth. - Akartál valamit? - Igen - felelte Gerald, de nem folytatta. Csak állt ott fülig érő szájjal. Elizabeth legszívesebben felnevetett volna, olyan buta képet vágott, de nem akarta megsérteni. - És mit akartál tőlem? - kérdezte ráérősen. - A férjed küldött érted. Már nagyon vár és egyre türelmetlenebb - jutott végre eszébe a fiúnak. - Már megyek is! - felelte Elizabeth. Elsietett Gerald mellett és leszaladt a lépcsőn. - Szép esténk van! - próbálta megkönnyíteni a fiú dolgát. Érzem a virágok illatát a levegőben. A meleg idő beköszöntének ugye a férfiak is örülnek? Elizabeth arra fordult, hogy meghallgassa a választ, de egyedül találta magát. Gerald még mindig a hálószoba ajtajában állt megkövülten.
159
Julie Garwood
A gyengéd lovag
Elizabeth elnevette magát, kiáltott neki és megvárta, míg Gerald melléér. - Kísérj a nagyterembe, Gerald! Az úr biztosan számít a szolgálataidra. Gerald engedelmesen nyújtotta karját, és ügyefogyottan, remegő kézzel levezette Elizabethet a lépcsőn. Csak abban bízom, hogy a férjemre is ilyen hatással leszek, gondolta Elizabeth. Ebben aztán nem csalódott. A terem bejáratához érve oldalához szorított kézzel várta, hogy Geoffrey magához intse őt. A beszéd, a nevetés azonnal elhalt, amint a férfiak megpillantották Elizabethet. Mire Geoffrey felnézett, teljes csend honolt a teremben. Elizabeth nem mozdult. Elívogató mosollyal várta, hogy férje elébe menjen. Geoffreynek éppen úgy elakadt a szava, mint a többieknek. Remegő lábbal indult felesége elé. A címer a terem végéből is jól látható volt, s Geoffrey szíve dagadt a büszkeségtől, hogy Elizabeth ezzel jelenti be a világnak, hogy hozzá tartozik. - Minden másodperccel szebb leszel! - súgta a feleségének. - Köszönöm, Geoffrey! - felelte Elizabeth, s férje karján az asztalhoz sétált. A katonák újra beszédbe elegyedtek, de szemüket ritkán vették le Elizabethről. Az öreg Elslow unokájával és Geoffreyvel szemben foglalt helyet az asztal túloldalán. - Nagyon csinos vagy ma kislányom! Te nem így gondolod? - fordult Geoffreyhez. - Nem is gondoltam rá - felelte csipkelődve Geoffrey, és elnevette magát, amikor Elizabeth az asztal alatt megrúgta a lábát. - De most, hogy mondod... lehet, igazad van! Nem is annyira visszataszító! Elslow akkorát nevetett, hogy a mennyezet majdnem leszakadt. Első találkozásukkor Elizabeth azt hitte, hogy Geoffreynek semmi humorérzéke nincs és most tessék, talán több is van neki, mint a nagyapjának! Finom vörösbort hoztak, Elizabeth boldogan koccintott férjével és nagyapjával. A legképtelenebb megjegyzéseken
160
Julie Garwood
A gyengéd lovag
hangosan kacagott, s hamarosan megártott neki a bor. Már alig várta, hogy egyedül lehessen Geoffreyvel. Egyik cipőjét lerúgta, és lábával Geoffrey izmos lábait cirógatta. Nagyon jól mulatott rajta, miként próbálja Geoffrey palástolni érzelmeit, miközben a nagyapjával beszélget. El akarja hitetni velem, hogy nem érdekli, mit csinálok, gondolta Elizabeth és csuklott egyet. - Hagyd abba! - súgta neki Geoffrey, amikor feljebb csúsztatta csupasz lábujjait -, különben meg fogod fizetni az árát! - Majd csak összeszedem rá az aprópénzemet! - felelte Elizabeth -, csak mondd meg pontosan, menynyibe kerül! - És vajon ki adja neked az aprópénzt? - ment bele a tréfába Geoffrey. - A férjem! - felelte csábító mosollyal Elizabeth. - De sok mindent adok neki érte cserébe. Ezzel kacéran rápillantott, és összecsücsörítette a száját. Geoffrey akkorát nevetett, hogy minden tekintet arra fordult. Odahajolt a feleségéhez: - Úgy hiszem, el akarsz csábítani, asszony! - Dehogyis! - felelte Elizabeth ártatlan tekintettel. Mintegy véletlenül Geoffrey ölébe csúsztatta a kezét: -Én nem hiszem, Geoffrey. Én tudom! Geoffrey emlékezetéből a vacsora további része teljesen kiesett. A vacsoráját rekordidő alatt falta be, a felesége kezét nem győzte az öléből eltávolítani, hogy egy perc múlva mégis ott találja. Elizabeth alig ehetett két falatot a vacsorájából, amikor az emberek és persze a nagypapa éljenzése mellett Geoffrey karjaiba kapta a feleségét, és kivitte a teremből. Elizabeth meztelen lába kikandikált a szoknya alól, de Geoffrey egyáltalán nem törődött Elizabeth tiltakozásával. Milyen különös természetű is az én feleségem, gondolta Geoffrey, míg felvitte a lépcsőn. Reggel szembeszáll velem, egész nap észre sem vesz, este meg eljátssza a csábító szerepét. Kell, hogy valami oka legyen a változásnak! Geoffrey úgy döntött, ezzel majd később foglalkozik, most pedig learatja, amit lehet. Geoffrey becsukta maga mögött a hálószoba ajtaját és nekitámaszkodott. Elizabeth szerelmes tekintettel nézett rá.
161
Julie Garwood
A gyengéd lovag
Nyelve hegyével benedvesítette ajkait, majd a Geoffreyét. Tudta, szereti, ha ő kezdeményez. Aztán hosszú csókban forrt össze az ajkuk. Elizabeth kiszabadította magát az ölelésből, s hozzálátott, hogy kifűzze hátán a ruhát. Közben gyakran megpihent, de csak azért, hogy csókot adjon Geoffreynek. Geoffrey egy szót sem szólt. Hagyta, hogy Elizabeth leguggoljon, és csak állt, mint egy szobor, míg Elizabeth vetkőztette. Elizabeth ujjai rendkívül ügyesek voltak. A szerepcserés játék, ahol Elizabeth volt a csábító, rendkívül izgatta a férfit. Szerette volna látni, meddig mer elmenni Elizabeth, hiszen már most piros volt az arca, ahogy ott állt előtte meztelenül. Elizabeth hátrább lépett és levette magáról a vállszalagot. Zavarban volt, tudta, hogy férje minden mozdulatát követi. Most a ruha következett, és nem tudta, mit gondol majd a férje, ha meglátja, hogy nincsen alatta semmi. Nagyon lassan felemelte a ruhát, előbb a csípőig, aztán a melléig, majd áthúzta a fején, és a padlóra hajította. Geoffrey csak ámultan nézte. Ő volt az istennő, akit magának képzelt, amikor először meglátta Elizabethet az erdőben! Büszke, csodálatos és gyönyörű! Geoffrey kinyújtotta a kezét, de Elizabeth tagadólag rázta a fejét. Most nem mosolygott, még akkor sem, mikor észrevette, hogy az egyik cipő még mindig a lábán van. Gyorsan lerúgta és a férjére nézett. Szemében hatalmas lánggal izzott a szenvedély. - Elpirultál, Elizabeth! - szólalt meg Geoffrey egy kicsit keményebb hangon, mint szerette volna. - Pedig már minden porcikádat megérintettem! Mit gondolsz, mikor sikerül levetkőznöd félénkségedet? - Megpróbálom, uram! - ígérte Elizabeth. Az ágyhoz ment és felhajtotta a takarót. - Gyerünk, Geoffrey, most én következem! Most én fürkészem ki a titkaidat, mint ahogy te kifürkészted az enyémet! Én fogom most minden porcikádat csókkal illetni, s holnap még az emlékétől is pirulni fogsz! Ez az abszurd megjegyzés, hogy ő pirulni fog, széles mosolyra késztette Geoffreyt. Elizabeth szavai felizgatták, mert mindent, amit Elizabeth tudott a szerelem művészetéről, azt ő tanította neki. Elhomályosult szemmel emelte fel
162
Julie Garwood
A gyengéd lovag
Elizabeth állát, és gyengéden szájon csókolta. Végignyúlt az ágyon, és maga mellé húzta az asszonyt. Úgy gondolta, addig hagyja játszani, amíg csak bírja, vagy addig, amíg Elizabeth veleszületett gátlásossága miatt már nem tudja tovább feszíteni a húrt. Akkor magához veszi a vezető szerepet, és olyan gyönyörben részesíti, hogy örökké megemlegeti. Ez volt az utolsó összefüggő gondolata. Elizabeth a férje nyakánál kezdte a támadást. Nyelvével egyre alsóbb régiókat fedezett fel, férjének minden porcikáját fel akarta fedezni. Ma úgy akarta imádni a férjét, mint ahogy azt ő tette a korábbi éjszakákon. Olyan gyönyörben fogja részesíteni, hogy megbocsátja majd neki, amit reggel szándékozik tenni! Ma éjszaka szeretni fogsz engem,, Geoffrey, és megbocsátod majd engedetlenségemet! Geoffrey elfelejtett lélegezni, amint Elizabeth nyelve a csípőjéhez ért. Az irányító szerepe tetszett Elizabethnek, most ő irányította az eseményeket, nem pedig a férje. Geoffrey kétszer próbálta meg visszatartani, de Elizabeth mind a kétszer ellenállt. Keze végre összezárult hímtagja felett, s nemsokára a szája is. Geoffrey lelke elszállt. Gyönyörében felnyögött, s kezével Elizabeth lába közét kereste. Hirtelen átfordította, hogy olyan örömökben részesítse, mint az imént az előbb ő kapott. Elizabeth szájával és csípőjével egyszerre dolgozott és Geoffrey tudta, nem bírja soká. Két kezével magára húzta, Elizabeth két oldalról szorosan fogta lábaival. Ekkor olyan erővel hatolt belé, hogy Elizabeth felsikoltott. Geoffrey megtorpant, mert nem akart fájdalmat okozni, de Elizabeth csípője tovább sürgette. - Ne hagyd abba! - nyögte. Elizabeth szavai teljesen megvadították. A világról teljesen elfeledkezett, csak ő és Elizabeth létezett, útban a gyönyör felé. Elizabeth a nevét kiáltotta, s Geoffrey nem bírta tovább. A világ szétrobbant körülötte, és Elizabeth vele tartott. - Szeretlek, Geoffrey. Jobban szeretlek, mint az életemet! omlott zokogva Elizabeth a férje mellére. Geoffrey gyengéd szavakat suttogott a fülébe, de Elizabeth meg sem hallotta. - Azt mondod, hogy szeretsz, és elkezdesz zokogni? kérdezte Geoffrey, amikor Elizabeth lecsillapodott. - Nem vagy elégedett a szeretkezésünkkel?
163
Julie Garwood
A gyengéd lovag
- Nem - felelte Elizabeth. - Csodálatos volt, és te is csodálatosan gyengéd voltál és... Újra zokogás szakította félbe Geoffrey dicsőítését. Geoffrey csak a fejét ingatta. - Akkor miért sírsz? - Azért sírok, mert boldog vagyok - felelte Elizabeth két szipogás között. Geoffrey átfordult és leszorította a feleségét. Hatalmas kezébe fogva Elizabeth arcát, kedvesen mondta: - Te egy olyan ellentmondásos nő vagy, Elizabeth, és nekem évekre lesz szükségem, hogy kiismerjelek. De azt hiszem, ez nem lesz kellemetlen feladat a számomra. Mit gondolsz? - adott egy gyengéd csókot. - Azt hiszem, addigra régen megfulladok, ha nem engedsz el azonnal, mert nem kapok levegőt! - felelte mosolyogva Elizabeth. Geoffrey azonnal a könyökére emelkedett, de a helyén tartotta Elizabethet. Lábaival körbefonta, nem engedte, hogy megmoccanjon, és nagyon komolyan mondta: - Lehet, csak akkor tudom meg, miért sírtál, ha már nem szeretjük egymást. - Zavarban vagyok - ísmerte be Elizabeth. - Azért, mert azt mondtad, hogy szeretsz? - kérdezte idegesen Geoffrey. - Nem, nem azért. Nem szoktam visszavonni, azt, amit mondok. Igazán gondoltam, mostanra és mindörökké. - Akkor jól van - hengeredett vissza a hátára Geoffrey. - Geoffrey? - kérdezte tétovázva Elizabeth. - Igen? - felelte Geoffrey, miközben egyik kezével elnyomta az egyetlen gyertyát. A szoba elsötétedett. - Megint nyaggatni akarsz? Elizabeth nem láthatta a sötétben az arcát, de hangjából kihallotta a nevetést. Úgy hozzászokott a heccelődéshez, mint kacsa a vízhez, gondolta Elizabeth. Meg is kérdezhette volna tőle, hogy szereti-e, de most más gondolatokkal volt elfoglalva. - Ha egy hűbéres segítségért folyamodna hozzád, vagy ha az egyiknek megígérnél valamit, és a másik ugyanezt kérné tőled, akkor mit tennél?
164
Julie Garwood
A gyengéd lovag
Elizabeth a kérdést rosszul fogalmazta meg, és ezt érezte is. Hogyan segíthetnék neki, ha meg sem tudja magyarázni, töprengett Geoffrey. - A másodiknak már nem ígérheted azt, amit az elsőnek megígértél! Így szól a törvény. - Mindig a törvény! - utálkozott Elizabeth. - Törvény nélkül állatok maradnánk - felelte ásítva Geoffrey. - De téged miért foglalkoztat a hűbéresek problémája? - Mert ezek az ígéretek és esküvések olyan bonyolultak! - Ezt csak azért gondolod így, mert nő vagy! Igyekezett Geoffrey közömbösen mondani, mert nem akarta, hogy Elizabeth rájöjjön, hogy csak ugratni akarja. - Úgy gondolod, hogy a nők nem képesek megérteni? kérdezte Elizabeth felháborodottan. - Így igaz! - Felelte Geoffrey, és várta a dühkitörést. Amikor még sem érkezett el, még hozzátette a sötétben. Tudod, a ló... Elizabeth ekkor jött rá, hogy csak viccelődik vele. - Te mindig csak csúfolódsz velem, Geoffrey! A férfi nagyot nevetett. - Még hogy én csúfolódom veled! Pontosan az ellenkezője az igaz, és ezt te nagyon jól tudod! Ezzel magához húzta a feleségét, és a fülébe súgta: - Elég volt a beszédből, asszony, fáradt vagyok! Csukd be a szemed és aludj! - Szóval a férfi csak úgy elalszik szeretkezés után! Olyan gyenge, hogy utána többórás pihenésre van szüksége? A nő pedig... Geoffrey egy csókkal tapasztotta be a száját, majd fejét Elizabeth mellé hajtotta. - Szép álmokat! - súgta Elizabeth, és behunyta a szemeit. - Hiszen épp most lett vége a legszebb álmomnak! sóhajtotta Geoffrey, és mosolyogva elaludt.
165
Julie Garwood
A gyengéd lovag
Geoffrey napfelkeltével lovagolt ki, óvatosan, nehogy felébressze alvó feleségét. A homlokára adott egy puszit, aztán kiosont, nehogy Elizabeth felébredjen, és a kérdéseivel ostromolja megint. Roger és ötven katonája várt már rá a nyeregben. Geoffrey néhány perc alatt megbeszélte tervét Elizabeth nagyapjával, majd a csapat élére állt. Legkomolyabb ábrázatát öltötte fel, a harcosét, aki csatába indul. Elizabeth a hálószoba ablakából figyelte férje távozását. Amint Geoffrey eltűnt, azonnal öltözködni kezdett. Hammond és egy erős paraszt, Tóbiás várt rá felszerszámozott lovakkal a falakon kívül. Elizabethnek el kellett indulnia, mielőtt a ház népe felébred. Sötétkék ruhát vett magára, és hátrakötötte a haját. Jó idő volt, mégis egy hosszú köpenyt terített magára, és csillogó haját a csuklya mögé rejtette. A tőrt és az íját is magával vitte minden eshetőségre felkészülve. Ugyanazon a rejtett lépcsőn indult el, mint a mészárlás napján, az oldalajtón át, az üres udvaron keresztül. A fal mellé Hammond az előző éjszaka egy létrát támasztott. Elizabeth minden nehézség nélkül átmászott a falon, s ott már Hammond tartotta a másik létrát, hogy úrnője biztonságban földet érhessen. A lovakat a fák sűrűjében rejtette el, szó nélkül pattantak a nyeregbe, és belovagoltak az erdőbe. Elizabeth mutatta az utat, a rövidebb utat igyekezett megtalálni. Megpróbálta visszafojtani emlékeit, de a lelke mélyén nem hagyta nyugodni a gyászos nap. Az egynapos, megállás nélküli lovaglás után Elizabeth testileg-telkileg kimerült. A sógor birtokától egy óra járásnyira az éjszaka leszállta előtt két órával tábort vertek egy sűrű erdő közepén. Thomas a lovakat látta el, Hammond pedig az elemózsiát osztotta szét. Elizabeth egy kis darab száraz kenyéren kívül semmit sem evett, szólni pedig egyáltalán nem szólt. Tüzet nem mertek gyújtani. Elizabeth a köpenyébe burkolózott, hátát egy fatörzsnek támasztotta. - Úrnőm! - szólalt meg Hammond. - Nagyon közel vagyunk úti célunkhoz. Egy kis pihenő után elindulhatnánk, és még az éjszaka előtt odaérnénk a sógorodhoz.
166
Julie Garwood
A gyengéd lovag
Elizabeth nem is válaszolt, csak a fejét rázta. Hagyta, hadd higgye Hammond, hogy túl fáradt az utazáshoz. Hammond nem szólt többet, csak annyit, hogy először ő fog őrködni. Elizabeth egy bólintással jelezte, hogy hallotta a bejelentést, és lehunyta a szemeit. Elizabeth szenvedett. Bármennyire is igyekezett, hogy elűzze a lelkiismeret-furdalását, sehogy sem sikerült. Megpróbálta meggyőzni magát, hogy nem cselekszik helytelenül. Pedig így van, ismerte be kelletlenül. Ó, milyen butaságokat csináltam! A múlt éjjel tudtam, a szívem mélyén tudtam, hogy azért csábítottam el a férjemet, hogy a kedvében járjak! Azért, mert tudtam, hogy hamarosan becsapom! Hiszen ilyet nem szabad tenni! Bocsáss meg, Atyám, de várnod kell, mint ahogy nekem is várnom kell, mert nem tehetek a férjem ellenére! A bizalmamat beléje helyeztem, és ő megbosszul benneteket! Meg kell elégednem az ígéretével, még akkor is, ha húsz évbe kerül, amíg teljesítheti! - Hammond! Hammond ijedten szaladt úrnőjéhez és aggódva várta, mi a gond. - Te nem hallottál semmit? - kérdezte Elizabeth idegesen. Hammond kezét a kardjára téve körbekémlelt. - Attól tartok, a hallásom már nem a régi - vallotta be. Sajnálom, hogy ilyen tökéletlen embert választottál kísérődnek! - Ne, Hammond ne izgasd magad, nem hallottam semmit! - veregette meg a vállát Elizabeth. Hammond zavartan nézett rá. Elizabeth megnyugtatásképpen rámosolygott. - Gondolod, hogy egy órát még lovagolhatnánk visszafele, mielőtt besötétedik? Hammond meglepetésében hátrahőkölt, kinyitotta a száját, aztán megint becsukta. Nagy nehezen végre megszólalt: - Nem értem! Vissza kívánsz térni Montwrightba? - csillant meg a remény a hangjában. Elizabeth még jobban elszégyellte magát. Könnyelmű kérésével könnyen veszélybe sodorhatja Hammondot és Tóbiást. Nem is gondolta át, mi lehet az eredménye Lord Geoffreyvel szemben tanúsított engedetlenségüknek. Csak magára gondolt és a bosszúra.
167
Julie Garwood
A gyengéd lovag
- Hammond, Ruperthez akartam menni, és csak most gondoltam bele, hogy helytelenül cselekszem. A férjemmel szemben ez nem lenne tisztességes dolog. Borzasztóan sajnálom, hogy téged és Tóbiást meggondolatlanságommal veszélybe sodortalak. Kérlek, bocsássatok meg nekem! Elizabeth meg sem várta Hammond válaszát. Ledobta a köpenyét és elindult. - Gyerünk, addig menjünk, míg világos van! Hammond megkönnyebbülten hunyta le a szemét. Az úrnő végre magához tért! Biztos volt benne, hogy ebben a Mindenhatóhoz intézett könyörgései is közrejátszottak, és hálából keresztet vetett. Gyorsan nekifogott előbb az Elizabeth, aztán a saját lovát nyergelni. A három lovas az erdő sűrűjében addig lovagolt, míg az utolsó napsugár is el nem tűnt. A sietség miatt minden óvatosságot félretéve az úton mentek. Elizabeth vette legelőször észre a tavat a távolban. Lelassította lépteit, és intett Hammondnak. - Azt hiszem, itt megállhatnánk éjszakára! Hammond éppen helyeselni készült, mert ismert ott néhány kitűnő búvóhelyet, amikor meghallották a lódobogást. Elizabeth elsápadt, ijedtében pedig teljeseri összezavarta a kancáját: a térdével indulásra biztatta, míg a kantárral maradásra. A ló ágaskodni kezdett, és Elizabethnek több percébe került, amíg lecsillapította. - Menjetek a tóhoz! - kiáltotta. - Én is megyek utánatok! Tóbiásnak nem kellett több, azonnal vágtázni kezdett. Hammond azonban megrázta a fejét: - Majd én megyek utánad, úrnőm! - Kardját kihúzva várt türelmesen, míg Elizabeth a lovával kínlódott. Túl későnek látszott, Hammond meg volt győződve róla, hogy úrnője oldalán fog meghalni. A lovasok már oda is értek, vezérük majdnem összeütközött Elizabethtel. A kanca ijedtében a körben álló katonák felé hátrált, s a csuklya Elizabeth vállára esett. Elizabeth még egy ideig a lovával volt elfoglalva. Ám amikor felnézett és meglátta az útját álló lovast, majdnem leesett a lováról. Geoffrey! Istennek hála, a férje volt az! Elizabeth megkönnyebbülten lélegzett fel.
168
Julie Garwood
A gyengéd lovag
Geoffrey nem akart hinni a szemének. Hiába pislogott, a látvány sehogy sem akart eltűnni. Ez a felesége! Itt, az erdő közepén, egy öregember kíséretében! Hát megbolondult!? - Elizabeth! - Jó estét, uram! - üdvözölte kedvesen Elizabeth. - Elizabeth! - kiáltotta magából kikelve Geoffrey olyan hangerővel, hogy a kanca megint felágaskodott. Roger szaladt oda segíteni, mert a férfi meg sem mozdult, csak az arcizma rángott. Elizabeth örült, hogy nem kettesben vannak. Geoffrey tekintete ijesztő volt, őmaga pedig rettenetesen ideges. Most Roger felé fordult, és a világ legtermészetesebb hangján üdvözölte: - Jó estét, Roger! Szép napunk volt, ugye? Roger meg sem tudott mukkanni. Kinyitotta a száját, hogy mondjon valamit, de egy hang se jött ki rajta. Aztán kínjában csak elvigyorodott. Elizabeth szélesebbre húzta mosolyát, és kifésülte a haját az arcából. Gondosan kerülte férje tekintetét, de igyekezett mosolyát megtartani. - Bocsánatot kérek, uram, hogy feltartottalak utadon! mondta csak úgy a semmibe. - Mi már indulunk is. Isten óvja utadat! Tudta, hogy nem ússza meg ilyen könnyen, de semmi más nem jutott az eszébe. Megsarkantyúzta a lovát, és csak abban reménykedett, hogy annyi szerencséje legyen, ne közönség előtt fojtsa meg Geoffrey. Nem jutott azonban egy lépésre sem. Geoffrey úgy elkapta a kantárt, hogy a ló csak ficánkolt, mint hal a zsinór végén. Most megöl, gondolta Elizabeth. És mindezt egy semmiségért! Fenn az égen a sólyom éles kiáltása hallatszott. Elizabeth automatikusan felnézett. - Roger! - hallotta a férje hangját. Vigyázz Elizabethre! Elizabeth csodálkozva nézett Geoffreyre. - Az én sólymom soha sem bántana engem! Tekintetét megint az égre fordította, s nem értette, miért ír le a sólyom olyan vad köröket. - Nincs messze tőle, hogy jól megverjen! - mondta csendesen Geoffrey, de nyilvánvaló volt, hogy nagyon dühös.
169
Julie Garwood
A gyengéd lovag
Elizabeth csak most fogta fel, hogy Geoffrey saját magára céloz, hiszen emberei ezt a nevet adták neki. Elizabeth rémülten nézett rá. - Geoffrey, én megmagyarázom! - dadogta. - Hát persze, hogy megmagyarázod! - tartotta vissza magát Geoffrey, mert legszívesebben a nyakánál ragadta volna meg. Nem is mert hozzáérni, míg le nem csillapodott. Az égből újabb kiáltás érkezett. Elizabeth figyelte, amint a sólyom felettük köröz, és suttogva mondta: - Geoffrey, valami nincs rendben, mert a sólyom nem száll le! - Indulás! - adta ki a parancsot Geoffrey. Egy szempillantás alatt átemelte Elizabethet a nyeregbe, a kanca kantárját pedig Rogernek dobta. A mén vágtába fogott, Elizabeth alig tudott megkapaszkodni, olyan gyorsan száguldtak az erdőben. Szemét lehunyva Geoffrey mellkasába temette a fejét, nehogy a gallyak megsértsék. Erre ugyan Geoffrey is vigyázott, mert a pajzsával védekezett a váratlan akadályok ellen. A tó partjára érve Geoffrey megálljt parancsolt. - James, fogj két embert, menjetek vissza az úthoz, bújjatok fedezékbe és figyeljétek, ki jár arra! Geoffrey megvárta, míg a három katona eltűnik a fák mögött a sűrű bozótban, majd a feleségéhez fordította figyelmét, aki még mindig erősen belékapaszkodott. Geoffrey a hajánál fogva hátrahúzta a fejét. Tudta, hogy fáj neki, de mi volt ez ahhoz a fájdalomhoz képest, amit az előbb ő okozott! - Ha egyszer az otthonomba viszlek, bezárlak a szobámba, és elhajítom a kulcsot! - mondta fenyegetően. - Nem fogok ellenkezni - suttogta Elizabeth. - Bárhogy is határozol, tudom, hogy megérdemlem, és nem tiltakozom ellene. Bár szeretném, ha megengednéd, hogy megmagyarázzam! Geoffreyt nem hatotta meg felesége alázatos viselkedése. Még mindig nagyon mérges volt. - Mondd meg, mi a csodát keresel itt? - Rupertet akartam meglátogatni - felelte Elizabeth. A becsületes válasz egy újabb hajhúzást érdemelt, Elizabeth majdnem felkiáltott fájdalmában.
170
Julie Garwood
A gyengéd lovag
- Az a szerencséd, hogy sikerült megállítanom! - mondta dühösen. Egy kicsit engedett a szorításon, amikor meglátta Elizabeth szemében a könnyeket. - De éppen hazafelé indultam - mondta Elizabeth. - Találkoztál Ruperttel? - kérdezte hitetlenkedve, s véletlenül megint meghúzta Elizabeth haját. - Nem találkoztam vele. Geoffrey, fáj! Engedd el a hajam, és mindent megmagyarázok! Geoffrey engedett a kérésnek, helyette viszont megragadta Elizabeth vállait. - Hallgatlak! - Igaz, hogy Ruperthez indultam, de mégsem tudtam megtenni. Nem tudtam elmenni hozzá, mert akkor téged csaltalak volna meg. Így visszafordultam, és éppen hazafelé tartottam, amikor összetalálkoztunk. - Nem megcsaltál, hanem engedetlen voltál! -javította ki Geoffrey. Elengedte Elizabethet, és akkor látta, mennyire remegnek a kezei. Elizabeth a pokolba került volna, ha eljut Ruperthez. Istennek hála, hogy még sem ment el! - Hibáztam, Geoffrey! - Isten adjon nekem elég türelmet hozzád! - fohászkodott Geoffrey. - Mindig ellenkezel velem! - csóválta meg elkeseredetten a fejét. - Nemcsak azért akartam Ruperthez menni, hogy megvigasztaljam. Az indokaim nagyon önzőek, Geoffrey. Türelmetlen lettem a várakozásban, és elhatároztam, hogy Rupertet kérem meg, képviselje az ügyemet. Azt gondoltam, elmondom neki, mit tudok Belwainről, és úgy gondoltam, hogy mély gyászában ő nem fog törődni a törvénnyel... és megkeresi Belwaint és vallomásra bírja. Elizabeth idegesen törölgette a könnyeit. Tudta, hogy Geoffrey most még jobban haragszik. Úgy tűnt, mintha övön aluli rúgást kapott volna, s Elizabeth annál boldogtalanabbnak érezte magát. - Bűnös vagyok engedetlenség, hűtlenség és türelmetlenség vétkében. Mindegyik bűnömet elismerem, ezért levágom a hajam, és egy évig parasztruhában járok, ha ez lesz a büntetésem. De a múlt éjjel én már tudtam, hogy nem vihetem végbe a tervemet. Megbíztam benned. Azzal, hogy Ruperthez akartam fordulni, azt akartam jelezni neked, hogy
171
Julie Garwood
A gyengéd lovag
nem bízok benned. Geoffrey, én annyira meg vagyok zavarodva! Megesküdtem, hogy megbosszulom a családomat... aztán neked is megesküdtem. A végén nem tudtam, melyik eskü volt az első. Én már nem tudok a bosszúra gondolni. Belwain halálával nem kapom vissza az apámat. A bosszú gondolata ellenkezik a természetemmel. Ruhája szegélyével megtörölgette könnyáztatta arcát, és várta, hogy Geoffrey mondjon valamit. Mennyire szerette volna, ha legalább elkezd üvölteni! Mindegy, hogy mit, csak lássa, hogy nem rombolta le érzelmeit! - Ha úgy döntesz, hogy soha nem keresel bizonyítékot nagybátyám árulására, ám legyen! Geoffreynek jó idejébe telt, amíg sikerült lecsillapodnia. Beleborzongott a gondolatba, hogy majdnem elveszítette Elizabethet. Elizabethnek fogalma sem lehetett, milyen veszélyben volt! Persze ebben saját magát is hibáztatnia kellett. Ha nem lett volna olyan makacs, akkor ez nem fordulhatott volna elő! De hogy merte Elizabeth megtenni, hogy másvalakit kér meg, amikor bizalmat szavazott neki? Igen, hűtlenség ez a javából, mind tettben, mind gondolatban. Ezt még át kell gondolnia. Nem szabad elhamarkodott ítéleteket hoznia, mert könnyen megmásíthatatlanok lehetnek. Időre lesz szüksége, időre és távolságra a feleségétől, hogy világosan lásson. - Elizabeth, az egész gyilkosság hátterében Rupert áll. Elizabeth nem is értette. Először nem. Megrázta a fejét, tiltakozott. Nem lehet, hiszen Margaret férje volt! Nem tehette... - Azóta rejtőzik, amióta a sebet kapta - mondta Geoffrey, és figyelte, mit szól hozzá a felesége. Elizabeth annyira megdöbbent, hogy szólni sem tudott. Geoffrey leszállt a lóról, és leemelte Elizabethet. - Pedig ez így van. A pokolba indultál, és nem is tudtál róla. - Hogy jöttél rá? - sikerült végre Elizabethnek megszólalnia. - Attól a pillanattól kezdve gyanakodtam rá, amióta elmesélted a történetet. Akkor kezdtem gyanakodni, amikor azzal indokolta távollétét a családi találkozóról, hogy hirtelen
172
Julie Garwood
A gyengéd lovag
megbetegedett. Aztán Elslow megérkezett, és elmondta nekem, hogy Rupert az egyik vezére a Vilmos ellen lázadóknak. Rupert nem tudott róla, hogy Elslow fel is jelenthetné, mint árulót. A végső bizonyítékot a küldönc hozta, méghozzá az első küldönc: Rupert egyik szolgája megsúgta, hogy Rupert sebe nagyon nehezen gyógyul Ez az apró hír, meg az, hogy Rupert nem válaszolt a hívásomra, azt jelenti... Elizabeth, az életemet tenném rá, hagy ő van a dolog mögött! - Istenem, megölte Margaretet! - suttogta Elizabeth. - Te éppen hozzá indultál, ugye? Véget akartál vetni ennek a lidércnyomásnak, és könnyíteni rajtam! Geoffrey, én... - Igen, hozzá indultam! - felelte Geoffrey indulatosan. - De nem azért, hogy a te fájdalmadnak véget vessek, asszony! Túlságosan sokra tartod magad, ha azt hiszed, hogy te vagy nekem a legfontosabb! Rupert megtámadta azokat, akik a védelmem alatt álltak! Montwright csak az egyike sok-sok birtokomnak, de én mindet megvédem! És én hűséges vagyok mindenkihez, aki nekem adja a bizalmát. A lidércnyomás a tiéd, Elizabeth, és a fájdalmadat is megtarthatod. Szűk látókörű vagy, mert csak magadra gondolsz! Igen, önző és buta vagy! Ez a legveszélyesebb kombináció! Geoffrey tudatában volt, mennyire megsérti Elizabethet ezekkel a szavakkal, de nem bánta. Nemcsak hűtlen volt hozzá, hanem még ráadásul elkövette azt a butaságot, hogy ehhez az őrülthöz el akart menni, aki nagy örömét lelte volna benne, ha megölheti. Szabadjára engedte hát haragját. - És mi bennem az értékes? - kérdezte csendesen Elizabeth. férjét meglepte a kérdés, haragos veszekedésre számított. Elizabeth magasra tartott állal, egyenes derékkal állt. Büszkeség sugárzott tartásából, de sem arrogancia, sem harag nem volt benne. Geoffrey a szemébe nézett, de csak vereséget és bánatot látott benne. - Ne kérdezz most tőlem ilyet, mert olyat mondok, hogy magam is megbánom! Úgy fel tudsz dühíteni, mint senki más! Geoffrey összekulcsolta háta mögött a kezét, és csendesebben folytatta: - Nem vitázol velem, s ezen én nagyon csodálkozom. Azt jelentené talán, hogy beismered, ezúttal túl messzire mentél?
173
Julie Garwood
A gyengéd lovag
Elizabeth nem kapta be a csalit. Több durva szót már nem tudott volna elviselni. Válasz helyett megkérdezte: - Miért éppen Rupert? Neki is Montwrightra fájt a foga? - Nem hiszem. Inkább csak a rombolás miatt tette. Margaret olyan kedves volt vele, és annyira szerette! És ő mégis megölte! Roger kiáltását hallották: - A két katona visszajött, Sólyom! A James nevezetű katona leszállt a lováról, és Geoffreyhez sietett. - Errefelé jönnek, és háromszor annyian vannak, mint mi. Kelet felől érkeznek. - Rupert? - kérdezte izgatottan Elizabeth, és rájött a reszketés. Geoffrey nem válaszolt. Karjaiba kapta Elizabethet, és a kanca nyergébe ültette. Intett Rogernek: - Vigyázz a feleségemre! Ezzel kihúzta kardját a hüvelyéből, és csatarendbe állította a katonáit. A lenyugvó nap sugarai aranyszínnel vonták be a tavat. Egy félóra múlva teljes sötétség borul majd az erdőre. Roger a tópart mellől a fák közé vezette Elizabeth kancáját. Intett Jamesnek és még másik két katonának, hogy vegyék körbe Elizabethet. - Aztán jól vigyázzatok rá! - mondta nekik, de azonnal meg is bánta, mert tudta, inkább meghalnának, semhogy az úrnőnek baja essen. - Isten óvjon! - súgta Rogernek Elizabeth, amint az elindult, hogy a férjéhez csatlakozzon. És vigyázz a férjemre, tette hozzá magában. A lázadók közeledését már hallani lehetett, őrült iramban vágtattak a sűrű erdőben. Elizabeth azt hitte, a tóhoz tartanak, hogy feltöltsék kulacsaikat. A harci mének felnyerítettek, majd a csata pokoli zaja hallatszott. Az ellenség kivont karddal érkezett a tisztásra. Geoffreyt és embereit nem érte felkészületlenül a támadás, ám létszámban jóval alulmaradtak a támadókon, mint ahogy azt James megjegyezte. A harci kiáltásra a pajzsok felemelkedtek, és mindent eltakartak Elizabeth elől, csak a kiáltásokat és a fegyverek csattogását hallotta. Már sebesülten és holtan látta Geoffreyt
174
Julie Garwood
A gyengéd lovag
maga előtt, fülét eltakarta a harci lárma elől. Aztán nem bírta tovább. Szólt az előtte álló katonának, hogy engedje le a pajzsát, mert látni szeretné a férjét. A katona megtette, amit kért, abban bízva, hogy a fák úgyis eltakarják őket. - Segítségre van szükségük, nagyon kevesen vannak! Menjetek, nekem elég, ha egy katona vigyáz rám! Jameset nem kellett unszolni, amúgy is égett a harci vágytól. Egy katona Elizabeth mellett maradt, a többiek pedig kivont karddal, hangos csatakiáltás mellett Geoffrey segítségére indultak. Elizabeth figyelte, miként küzd a férje egy lázadóval. Rettenetesen megijedt, amikor a kard csak néhány centivel süvített el Geoffrey mellett, de aztán megkönnyebbülten látta, hogy Geoffrey lekaszabolja az ellenséget. Ekkor két másik férfi támadta meg a férjét, az egyik lándzsával, a másik csatabárddal közelített. Geoffrey egy másodperc alatt végzett velük. Elizabeth most Rogert figyelte, aki szintén kettő ellenében küzdött a tóparton. Most egy harmadik is odaérkezett, és látható volt, hogy Roger vesztésre áll. A lenyugvó nap fényében könnyű célpontot nyújtott, hátrálni sem tudott, mert nagyon közel volt már a vízhez. Elizabeth kétségbeesetten forgatta a fejét, kit küldhetne Roger segítségére, amikor eszébe jutott az íja. Menj arrébb! - parancsolta védelmezőjének. A nyilat a húrra helyezte, célzott, és azon imádkozott, hogy a lázadó ne mozduljon. Istentől pedig azt kérte, bocsásson meg neki, amiért emberéletben tesz kárt. A nyíl süvítve hasította át a levegőt, elérte célját, és a lázadó fejét találta el. Elizabeth még egy gyors imát mondott, és már kezében is volt a másik nyíl. Ezúttal a nyakát találta el egy lázadónak, az térdre esett, és fájdalmában üvölteni kezdett. Elizabeth nem sajnálta, mert ha nem avatkozik közbe, akkor most Roger lenne halott. Gyomra mégis ellentmondott okoskodásának, mert igencsak felfordult ettől a tettétől. A lázadó fejjel előreesett. Roger meglátta a nyakából kiálló nyilat, s jól megnézte. Kíváncsisága majdnem az életébe került, mert a harmadik ellenfél éppen ezt akarta kihasználni.
175
Julie Garwood
A gyengéd lovag
Rogernek csak annyi ideje maradt, hogy a támadást elhárítsa. A lándzsa messzire repült a levegőben. Roger nem sebesült meg, csak elvesztette egyensúlyát, és hanyatt esett a tóba. A lázadó megfordult, és másik ellenfelet keresett magának. - Meg fog fulladni! - kiáltotta a katona Elizabeth mellett. A páncélja a víz alá húzza! - Nem fog! - tiltakozott Elizabeth, és Geoffreyt kereste a szemével. Ő tudná, mit kell tenni, de most semmit sem tehet, mert éppen elég dolga van az őt éppen körbekeríteni szándékozó ellenséggel. - Van köteled? - kérdezte a kísérőjét. Az bólintott. - Akkor ugorj a vízbe, és kösd Robert derekára! Ketten csak ki tudjuk húzni! - Nem lesz jó, mert rajtam is páncél van - felelte a katona. - Akkor én megyek! - felelte Elizabeth. - Siess! Menjünk a tóhoz! Tartsd a kötél másik végét, és ha megrántom, akkor húzd Rogert a felszínre! Ne vitatkozz! - mondta, amikor látta, a katona tiltakozni készül. - A férjem is helyeselné az elképzelésemet! Nem is hagyott több időt a gondolkodásra, megsarkantyúzta a lovát, és a tóhoz vágtatott. Leugrott a kancáról és megfogta a kötelet. - Jó szorosan fogd! parancsolta a katonának, nagy lélegzetet vett, és beugrott a vízbe. A víz mélyebb volt, mint gondolta, de azonnal megtalálta Rogert. Meglökte a vállát, de az nem reagált. Elizabeth imádkozott, hogy legyen még benne levegő. Gyorsan átkötötte a kötelet a derekán, ami a csúszós iszap miatt nem is volt olyan könnyű feladat. A tüdeje már fájt a megerőltetéstől, de nem adta fel. Végre sikerült a nehéz páncél alatt a kötelet megcsomózni. Nagyot rántott rajta, és elrúgta magát, hogy mielőbb a felszínre érjen. A rántásra a katona a lova segítségével a felszínre vontatta Roger élettelen testét. A bordái alatt a kötél annyira elszorította, hogy tüdejéből a vizet szinte kikényszerítette. Köhögött és köpködött, de megmenekült.
176
Julie Garwood
A gyengéd lovag
Elizabeth ebből mit sem hallott. Ki akart mászni a vízből, de annyira sírt bánatában, hogy nem sikerült Rogert megmentenie, hogy sehogy sem tudott megkapaszkodni. Geoffrey legyőzte ellenfeleit, és éppen egy harmadikkal készült megverekedni, amikor meglátta Elizabethet a vízbe ugrani. A látványra szinte emberfeletti erő szállta meg, mint a vadállat, akkorát üvöltött, és a tó felé rohant. Hátulról a katonái védelmezték, százszor is megmentve életét. A harcnak hirtelen vége lett, az ellenség menekülésre fogta a dolgot. Geoffrey letépte magáról a páncélt, hogy a felesége után ugorjon, mikor Elizabeth feje felbukkant a vízből éppen a lába előtt. Geoffrey soha ilyen megkönnyebbülést nem érzett. Letérdelt a földre, úgy adott hálát Istennek. Elizabeth sírása visszaadta az erejét, de egyben a mérgét is. Hála Istennek, hogy életben maradt, mert most én ölöm meg! - ugrott fel Geoffrey, és üvölteni kezdett: - Azt hittem, megfulladtál! Azt hittem, meghaltál! - segített kihúzni Elizabethet a vízből. Jól megrázta Elizabethet, majd hirtelen magához vonta és átölelte. Elizabeth megérezte, mennyire aggódott érte Geoffrey és annál jobban sírt. - Még ennél is rosszabb történt, Geoffrey! Roger meghalt! - mondta zokogva. Geoffrey nem értette, megint megrázta Elizabethet, és teljes erejéből üvöltött. Teljesen összezavarta vele Elizabethet. Akkor végre meghallotta Roger köhögését, s erre még hangosabban kezdett sírni. - Nem halt meg, Geoffrey! Él! Már nem kell haragudnod rám! - Micsoda buta asszony vagy! - felelte Roger, magához vonta, súgott neki valamit, aztán megint megrázta. Mintha nem tudta volna eldönteni, mit akar. Elizabethre megint rájött a sírás, nem érdekelték a köréjük gyűlő emberek sem. - Majd megmagyarázom! - zokogta. A szemébe hulló vizes hajat sehogy sem sikerült kifésülnie az arcából. Elizabeth egy csendes helyre vágyott, ahol megnyugodhat. - Nem kell megmagyaráznod! - kiáltotta Geoffrey, és megfogta Elizabeth vállait. Magához vonta és kedvesen vigasztalta: - Ne sírj, Elizabeth, már vége! - Érezte, hogy
177
Julie Garwood
A gyengéd lovag
felesége kezd megnyugodni, s maga is mély lélegzetet vett, hogy csillapítsa remegését. Te jó ég, én is egyre inkább úgy viselkedem, mint egy asszony, amióta Elizabethet ismerem, gondolta hitetlenkedve Geoffrey. Meglátta a csuromvizes Rogert, és magához intette: - Az életedet ez a buta, engedetlen asszony mentette meg, Roger! Mit szólsz hozzá? - Nagyon hálás vagyok neki - felelte Roger. – Bár én nem nevezném butának! Geoffrey elmosolyodott. Roger a földön heverő emberekre mutatott a háta mögött: Ráismer a nyilakra, uram? - Az enyém! - bújt ki Geoffrey öleléséből Elizabeth. - Nehogy megint kiabálni merj rám, Geoffrey, mert a fülem már cseng a sok üvöltéstől! Jóval kevesebb embered volt, mint az ellenségnek, és én csak azt tettem, amit kellett! - Nekem a kötelességem téged megvédeni, asszony, nem pedig fordítva! - felelte Geoffrey nyilvánvaló elkeseredéssel. Az életedet kockáztattad! - Ez az én életem! - feleselt Elizabeth. Kezét csípőjére tette, felvetette a fejét, és kihívóan nézett Geoffreyre: - Azt hiszed, te rendelkezel felette!? Szemtelenségét valamelyest enyhítette a tüsszentés, amit sehogy sem tudott visszatartani. -Igen, azt hiszem! - üvöltötte Geoffrey. Tartása egyszerre fenyegetővé vált, kezét a csípőjére tette. Szétterpesztett lábain megfeszültek az izmok, s legalább annyira megfélemlítő volt, mint Elizabeth szemének hideg csillogása. Elizabeth gyomra összeszorult. Hirtelen nagyon rosszul érezte magát, hogy vitába bocsátkozik Geoffreyvel a katonái előtt. Igaz, úgy tettek, mintha a halottak eltemetésével lennének elfoglalva, de nyilván hallották a veszekedésüket. Az anyja sohasem emelte volna fel a hangját ilyen esetben, emlékezett vissza. Ez méltatlan volt hozzájuk. Persze, az anyja soha nem is került volna ilyen szituációba. Elizabeth zavartan engedte le a kezét. - Az a baj, hogy sohasem gondolkodsz! - mondta, és elindult az erdő irányába. - Azon sem csodálkoznék, ha láncra vernél, és a lovad után húzatnál! - motyogta.
178
Julie Garwood
A gyengéd lovag
Egy pillanat alatt kapta el újra Geoffrey: - Ne merészelj hátat fordítani nekem, amikor hozzád beszélek! Elizabeth szeme megtelt könnyel. Geoffrey engedett egy kicsit a szorításán. - Van valami az ötletedben! - felelte, és bevonszolta Elizabethet a fák sűrűjébe. - Akkor legalább ott maradsz, ahol én akarom! Elizabeth nagyon jól tudta, bölcsebb lenne, ha hallgatna, de nem bírta megállni, és elkezdett magyarázkodni: - Geoffrey, ha csak néző maradtam volna, akkor a te odaadó hűbéresed és az én kedves barátom, Roger már rég halott lenne! Semmi pozitívat nem látsz a cselekedetemben? Nagyon sajnálom, hogy meg kellett ölnöm azokat az embereket. Soha senkit nem öltem meg életemben, és tudom, hogy legalább száz évre a purgatóriumba kerülök, de akár tetszik, akár nem, legközelebb ugyanígy cselekednék! Újra sírva fakadt, és közben utálta magát a gyengeségéért. Ez is azért van, mert Geoffrey teljesen megőrjíti! Elizabeth rettenetesen fáradtnak érezte magát. Már teljesen besötétedett, és Elizabeth a nagy sietségben, hogy mielőbb távol kerüljön a férjétől, megbotlott egy kőben. Geoffrey elkapta, és az ölébe emelte. Elizabeth a nyakába fúrta a fejét, és megpróbálta abbahagyni a sírást. - Mit csináljak veled? - kérdezte kétségbeesetten Geoffrey. - Nézz rám! - parancsolta. - Egyetlen nap leforgása alatt Isten tudja hányszor mutattál engedetlenséget, és nyilvánosan elismerted hűtlenségedet! Letette a földre Elizabethet, majd folytatta: - Kisebb bűnért is öltem már meg férfiakat! - Én nem férfi vagyok, én a feleséged vagyok! - felelte Elizabeth, és letépte Geoffrey kezeit a válláról. - Ezt te gyakrabban elfeleded, mint én! - replikázott Geoffrey. Elfordult Elizabethtől, és intett az egyik földesúrnak: - Ma éjjel itt táborozunk. Állíttasd fel a sátramat! Visszafordult a feleségéhez, és azt látta, hogy egész testében remeg. Azt hitte, a hidegtől. - Úgy nézel ki, mint egy elázott kölyökkutya, a ruhád pedig teljesen a testedre tapad! Menj, keresd meg a köpenyedet, és öltözz fel! - Geoffrey hangja olyan kemény volt, mint amilyen hideg az asszony ruhája, és
179
Julie Garwood
A gyengéd lovag
Elizabethnek már nem is volt kedve sírni. Legszívesebben üvölteni szeretett volna megint. Elizabeth figyelte, hogy férje milyen durván osztogatja parancsait az embereinek, és csak megrázta a fejét. És én még azt hittem, hogy ismerem őt, gondolta elkeseredetten. De megesküszöm, mondta két tüsszentés között, hogy az éri férjem a legkiszámíthatatlanabb, legmakacsabb ökör az egész világon! - járkált fel-alá hosszú léptekkel a fák között. - Én bolond, még azt hittem, hogy értékelni fogja, amit tettem! Nem, nem értékel ő semmit, mert nincs benne könyörület, megértés és szívében szeretet! Az eláztatott cipők sírva nyöszörögtek minden egyes negatív kijelentés hallatán. - Úrnőm! - szakította félbe méltatlankodását Roger. - Azt hiszem, az úszás után szükséged lenne erre a ruhadarabra! nyújtotta felé a köpenyét Roger. Elizabeth hálásan terítette magára a köpenyt. - Köszönöm a figyelmességedet, Roger! És te hogy érzed magad az úszás után? - próbált meg könnyed lenni Elizabeth, nehogy a hűbéres észrevegye, milyen nyomorultul érzi magát. - Megvagyok - felelte Roger. - Gyere, Gerald felállítatta a Sólyom sátrát. Hozok neked ételt is. Gondolom, kimerültél a nap folyamán. - Igen, azt hiszem, nagyon fáradt vagyok - ismerte be Elizabeth, és elindult a sátor felé. Roger egyre idegesebbnek látszott, ahogy közeledtek, jó néhányszor megállt, és bevárta úrnőjét. Elizabeth sejtette, miért olyan nyugtalan. Végül megszánta és a karjára tette a kezét: - Roger, te örülsz neki, hogy kihúztalak a vízből? - kérdezte tétova hangon, de nem várta meg a válaszát. - Tudom, ugyanakkor azt gondolod, jobb lett volna, ha nem teszek férjem parancsa ellenére. Nem ezt gondolod? Nem ezért ráncolod a homlokodat? Roger egyetértően bólintott. - Hálás vagyok, hogy életben maradtam, és ezt neked köszönhetem! Elizabeth nem is tudta, mit mondjon erre. Ha egyetért azzal, hogy megmentette az életét és ezért Roger hálával tartozik, akkor úgy tűnhet, nincs benne semmi alázat. Másrészt, ha nem ismeri el, akkor nem őszinte Rogerrel... és saját magával szemben sem. Ennél csak az lenne rosszabb, ha
180
Julie Garwood
A gyengéd lovag
bagatellizálná az egészet, ha flegmán beszélne az egészről. Ez nem azt jelentené Roger számára, hogy kis jelentőséget tulajdonít a dolognak? Pokolba az alázattal, gondolta magában. - Legközelebb is így cselekednék, akármilyen dühös is az uram. Kérlek, értsd meg Roger: az úr nem azért haragos, mert megmenekültél, hanem az éri illetlen viselkedésem miatt. Nem szabad elfelejtened, hogy még nem szokott hozzá, hogy felesége van és... - Ne fáraszd magad, hogy megmagyarázd nekem a férjed viselkedését! - felelte Roger mosolyogva. - Mi már rég megbeszéltük az egészet, és borzasztóan hálás neked, hogy megmentetted az életemet! - Ezt mondta neked? - kérdezte Elizabeth csodálkozva. Akkor miért viselkedik így, kérdezte magában, de nem találta illőnek, hogy Rogernek is feltegye ezt a kérdést. Roger megérintette Elizabeth könyökét, és meghajolt előtte: - A tüzeket már meggyújtották. Gyere és melegedj meg valamelyiknél, mert ráz a hideg! - Tüzet mernek gyújtani? - ment Elizabeth Roger után. Rupert emberei nem... - Ne izgasd magad! - nyugtatta Roger. - A férjed tudja, mit csinál. Nyugodtan rábízhatod magad! - Persze - felelte Elizabeth zavartan, és szégyellte magát, amiért egyáltalán ilyet kérdezett. Talán tíz-tizenkét katona ült a tűz körül, amikor odaértek. Elizabeth megfigyelte, hogy valahányszor rájuk nézett, zavart mosollyal elfordították a fejüket - vagy tiszteletből, vagy zavarukban. Elizabeth nem tudta kitalálni, miért és rendkívül kellemetlenül érezte magát. Egy újabb rejtély egy zavaros nap végén, gondolta magában. - A jelenlétem mintha megfélemlítené az embereket - súgta oda Rogernek. - Pánikban vannak! - súgta vissza Roger, és megszorította Elizabeth könyökét. - Pánikban? - lepődött meg Elizabeth. - Az imént mutatott bátorságod alaposan megrázta őket felelte mosolyogva Roger. - Még soha nem láttak ilyet nőben, mert nincs még olyan asszony, mint te! - Ez dicséretszámba megy? - viszonozta Elizabeth a mosolyt.
181
Julie Garwood
A gyengéd lovag
- Hát persze! - magyarázta Roger -, hiszen nagyon illesz az urunkhoz! Az uratok bezzeg nem ért veletek egyet, gondolta magában Elizabeth. Körbenézett, hátha meglátja a férjét, de Roger nem hagyta, mert még nem fejezte be a hálálkodást: - Sajnálom, hogy miattam ilyen veszélybe sodortad magad, bár most, hogy így sikerült, nagyon örülök neki. Minden áldott reggel meg fogom köszönni a Mindenhatónak, hogy ilyen bátor voltál! Amikor látta, hogy Elizabeth a dicséretre mennyire elpirul, gyorsan hozzátette: - Még a szüleid emlékének is hálával fogok tartozni, hogy megtanítottak úszni, mert abból is csak én húztam hasznot! Elizabeth hálásan rámosolygott. Geoffrey olyan halkan osont Elizabeth háta mögé, mint a vad után induló párduc. Éppen meghallotta Roger utolsó szavait, s hatásukra gyengédség öntötte el a felesége iránt. Szerette volna karjaiba venni, és a sátrába vinni, mikor Elizabeth válasza megállította szándékában. - Attól tartok, hálaadó imád csak zavarba hozná őket, mivel be kell vallanom, Roger, hogy nem tudok úszni. Bár azt hiszem, nem lenne nehéz megtanulni, ha az ember tudja, hogyan tartsa vissza a lélegzetét... Geoffrey üvöltésére Elizabeth nagyot ugrott, és szívéhez kapott. - Geoffrey, mi baj van? - kérdezte Elizabeth nagy nehezen, amikor végre magához tért az ijedelemből. - Ne szólj egy szót sem! - lihegte Geoffrey. Annyira felbőszült, hogy ha a sátorban lettek volna már, egész biztosan megfojtja a feleségét felindulásában. Be is cipelte, vonszolta az asszonyt, és mint egy zsák búzát, úgy hajította az ágyra. - Most mi rosszat tettem? - dörzsölte fájó karjait Elizabeth. - Tiszta kék és zöld vagyok, és ezt nem az ellenség tette, Geoffrey! Neked fogalmad sincs, milyen erős vagy! Geoffrey nem válaszolt azonnal. Komótosan meggyújtott két gyertyát, és keresztbe tett lábbal a felesége elé ült. Amikor Elizabeth meglátta az arcát, legszívesebben elfújta volna a gyertyákat. Geoffrey olyan dühös volt, hogy a nyakán lüktetett
182
Julie Garwood
A gyengéd lovag
az ér, Elizabeth már a látványától is rosszul volt. Megpróbált hátrébb húzódni, de háta már a sátor falához ért. - Egyszerű nemmel vagy igennel válaszolj a kérdésemre! kezdte Geoffrey. Elizabethet meglepte viszonylag nyugodt hangja, bár valami ideges remegést kihallott belőle. Vajon mi ez a játék, kérdezte magában. Az biztos, nem messze áll attól, hogy felrobbanjon. - Geoffrey, én... - Egyszerű nemmel és igennel! - torkollta le Geoffrey. Elizabeth beleegyezően bólintott és várt. Figyelte, milyen izgatottan veszi a levegőt Geoffrey, hogy mennyire remegnek térdére fektetett hatalmas kezei. - Véletlenül meghallottam, mit beszéltél Rogerrel - kezdte Geoffrey gyanúsan szelíd hangon. - Lehet, hogy nem hallottam jól. Énvelem lehet beszélni. Mégis, megesküdnék a kardomra, hogy hallottam, amikor azt mondtad Rogernek, hogy te nem tudsz úszni! - Geoffrey hangja egyre emelkedett, és amikor Elizabeth szólni akart, egyszerűen egyik kezével befogta a száját. - Most pedig válaszolj nekem: tudsz úszni? Mivel a kezét továbbra is Elizabeth szájára tapasztotta, Elizabeth nem tudott válaszolni, csak megrázta a fejét. Erre az apró mozdulatra Geoffrey újra dühbe gurult. - Képes voltál beugrani a vízbe, amikor nem tudsz úszni!? - kérdezte hitetlenkedve. - Nálam volt a kötél, és azt gondoltam... - Igen vagy nem? Ezt nem olyan egyszerű megmagyarázni, szerette volna Elizabeth mondani. De Geoffrey úgysem fogad el semmi érvet. Na nem akarja hallani a történetet, akkor pukkadjon meg, döntötte el magában Elizabeth. - Igen - kulcsolta össze az ölében a kezét. A sátor bejáratánál hangos köhögés terelte el Geoffrey figyelmét. - Tessék! - üvöltötte hangosabban, mint szándékában volt. Roger húzta félre a sátorlapot, kezében tálca volt. Szó nélkül kettejük közé tette a tálcát és kiment. Frissen sült hústól, illatos kenyértől és narancstól roskadozott a tálca, de egyikőjük sem nyúlt hozzá. Roger egy pohárral, és egy boros- vagy talán
183
Julie Garwood
A gyengéd lovag
vizeskulaccsal tért vissza. Hiába mosolygott rá Elizabeth Rogerre, az rá sem nézett. - Köszönöm, Roger! - szólt neki Elizabeth, de Roger nem válaszolt, csak bólintott egyet, amint kiment a sátorból. - A hűbéresnek nem szoktunk köszönetet mondani, mert csak a kötelességét végzi! - mondta Geoffrey mogorván. Elvett egy hatalmas szelet kenyeret, kettétörte és a felét Elizabethnek nyújtotta. - Miért? - kérdezte Elizabeth, és elvette a szelet kenyeret. Kedveskedett nekünk, megérdemel egy köszönetet! - Ez nem így van, asszony. Roger csak a kötelességét teljesíti. Mindannyiónknak van kötelessége... ez így szokott lenni. Ha köszönetet mondasz neki, ezzel azt jelzed, hogy nem mindig teljesíti rendesen. Ellenkező esetben minden egyes alkalommal köszönetet kellene mondanod. - Hát ezért van az, hogy soha nem hallottam hogy köszönetet mondtál volna az embereidnek, vagy megdicsérted volna őket! Vagy esetleg engem! Mindig azzal dicsekedsz, hogy veled lehet beszélni, mégis, amit az előbb mondtál, micsoda butaság! A háládat kimutatni nem gyengeség, Geoffrey! - Elég volt! Ne taníts engem arra, amiről mit se tudsz! Isten látja lelkemet, nincs több türelmem hozzád! Az én életemet a fegyelem irányítja. Fegyelem! Tudom, hogy neked ez a szó nem jelent semmit, de esküszöm, ez nem sokáig lesz így! Helytelen cselekedet, elhamarkodott válasz... ez mind halálos lehet. Ha véletlenül nem botlok beléd ma, most Rupert kezei közt lennél! Ebbe belegondoltál? De meg sem várta Elizabeth válaszát: - Hol lennél most, ha a kötél másik végét tartó katonát megölték volna!? - Azt akarod ezzel bizonyítani, hogy milyen meggondolatlanul viselkedtem? - Nem azt akarom, hogy megfogalmazd, amit magam is tudok! Majd én megmagyarázom neked! Amit Rogerrel tettél, az hősies tett volt. Másrészről, amit velem tettél, az megbocsáthatatlan! Ezt minden érzelem nélkül jelentette ki Geoffrey, Elizabeth úgy érezte, mintha ítéletet mondtak ki volna rá.
184
Julie Garwood
A gyengéd lovag
Teljesen összezavarodott. Ha tette megbocsáthatatlan, ugyan milyen jövő vár rá Geoffrey oldalán? - Beismertem, hogy Ruperthez indultam, és azt is, hogy közben meggondoltam magam, mert hűtlen lettem volna neked adott ígéretemhez. Ezt te megbocsáthatatlannak tartod? - Igen. Hűtlenséged akkor kezdődött, amikor elhagytad Montwrightot. - Lehet, hogy igazad van. De én csak akkor mondanék ilyet, hogy ha elmentem volna Ruperthez. Éppen visszafelé tartottam, amikor összetalálkoztunk! - Ez nem sokat számít, ha egyszer beismerted hűtlenségedet! - A te szívedben nincsen megbocsátás? Elizabeth szégyellte magát, amiért így meg kell sértenie a férjét, de nagyon haragudott rá, amiért ilyen hajthatatlan. - Nem tudom - felelte Geoffrey. - Ez még sohasem fordult elő velem. Kevesen voltak hűtlenek hozzám, de azokat mind megöltem. Ilyen gonosz tett után egy katona sem maradhatott a közelemben. - Akkor hogy lesz tovább? - próbált meg egészen közömbös lenni Elizabeth. - A múlton nem lehet változtatni! - felelte Geoffrey. - Meg fogod tanulni, mi egy feleség kötelessége! Hivatalos dolgokhoz nem lehet semmi közöd! A legfőbb kötelességed... igen, az lesz, hogy fiúkat szülj nekem! - Az nem jutott még eszedbe, hogy hazudhattam volna, miért indultam Ruperthez? Azt is mondhattam volna, azért akartam meglátogatni, hogy vigaszt nyújtsak neki! - Átláttam volna a hazugságodon! - Azért, mert teljesen őszinte voltam veled. Most tönkremegy a házasságunk? - kérdezte Elizabeth. - Szerinted ennek így kell lennie? - Nem tudom, gondolkodnom kell még rajta. Én nem sietem el úgy a dolgaimat, mint te! - Ha már gondolkodsz - kezdett bele Elizabeth mérgesen -, akkor a következőkön is gondolkodj el! Azt mondtad, nem tudsz nekem megbocsátani. Akkor most én mondom, hogy én nem tudok neked megbocsátani! Neked adtam a szerelmemet, te meg csak hallgattál! Beismertem, hogy meginogtam a neked
185
Julie Garwood
A gyengéd lovag
tett eskümet illetően, de csak azért, mert egy korábbi esküm köt, bármilyen butaság lett légyen is! Neked adtam a testemet, a jövőmet, a becsületemet, a szívemet, te pedig kötelességről és fegyelemről papolsz! Mindent visszautasítasz, amit fel tudok ajánlani, és mindenért hibáztatsz, amivel nem rendelkezem! Ettől a pillanattól fogva meglesz a kötelesség és a fegyelem, amire annyira áhítozol. A szívembe zárom szerelmemet, és nem osztom meg veled az örömét. Nem tudom, sikerül majd nem szeretnem téged, de Isten a tanúm, meg fogom próbálni! Te vagy a legkevésbé szeretetre méltó ember a világon, Geoffrey, és mindennapos imádságomban emlékeztetni fogom magam erre. Ha véletlenül mégis úgy határoznál, hogy megbocsátasz nekem, talán én is megbocsátom majd, hogy lealacsonyítottad mindazt, amit adtam neked! - Ám legyen! - felelte Geoffrey mérgesen. - Csak azt add, amit kérek, és jól megleszünk egymással! Kivéve gyermekeink szeretetét, mert arra nincs szükségem! A szentek mellettem vannak, gondolta Elizabeth, amikor Geoffreyt elszólították, mert nagyon megkörnyékezte a sírás. Nem akarta mutatni Geoffrey előtt, mennyire megbántotta, mennyire összetörte szavaival. A sírás csak újabb bizonyíték lenne gyengeségére, jellembeli hiányosságára. Míg Geoffreyvel nem találkozott, fogalma sem volt ezekről a hiányosságairól. Mindig arra tanították, hogy a jót keresse az emberekben, ne a hibákat. Geoffrey biztosan az ellenkezőjét tanulta: keresd meg a hibát és támadj! Vajon tényleg így gondolkodik? Elizabeth túl fáradt volt már, fizikailag és lelkileg teljesen kimerült. Levette magáról a nedves ruhát, kiakasztotta száradni egy kötélre, becsavarta magát a köpenyébe, és a szalmazsákon összegömbölyödve álomba sírta magát.
186
Julie Garwood
A gyengéd lovag
Tizenegyedik fejezet MINDEN ELŐ VOLT KÉSZÍTVE. A HAJNAL ELSŐ SUGAránál indulnak Rupert ellen. Húsz ember fog Elizabeth biztonságára vigyázni, mert arra már nem volt idő, hogy visszavigyék Montwrightba. Rupert valahogy kiszimatolta Geoffrey szándékát, erre utalt a tó melletti támadás is. Az idő sürgetett. Rupert nem volt buta, ha időt nyer, még több embert toboroz Geoffrey ellenében. Geoffrey hátratett kézzel sétált a tó körül a holdvilágnál, és újra végiggondolta tervét. Megfordult a fejében, hogy talán Owen of Davies, Rupert nagyura figyelmeztethette hűbéresét a fenyegető veszélyről. Igaz, nem ismerte jól Owent, de annyira igen, hogy elvetette ezt a gondolatot. Megüzente Owennek szándékát, de ami még ennél is fontosabb, meg is indokolta. Owen azonnal válaszolt, üzenetében segítségéről biztosította Geoffreyt. Nem, Owen maga is megbüntetné hűbéresét, hiszen a hűség legalább olyan fontos volt számára, mint Geoffreynek. Most Elizabethre terelődtek Geoffrey gondolatai. Tudta, nagyon megbántotta őt kemény szavaival és vádjaival, látta a mélységes fájdalmat a szemeiben. Nem akarta pedig bántani, de úgy vélte, csak így tud elbánni vele. Istenem, mennyi veszélynek tette ki magát, és még csak eszébe sem jutott, mit csinál. És még azt kérte, hogy megmagyarázhassa! Ugyan, mit lehet ezen megmagyarázni? Beugrik a vízbe, mikor fogalma sincs, hogy fog belőle kikeveredni! Minden bizalmát egy katonába helyezi a kötél másik végén, az eszébe sem jut, hogy a katona is bajba kerülhet, és nem tudja elvégezni feladatát! Ahhoz bezzeg van esze, hogy megmagyarázza! És azt hogy tudja megmagyarázni azokkal az ártatlan szemeivel, hogy került az erdő közepébe férje oltalma nélkül? Igen, gyorsította fel Geoffrey a lépteit, ez volt a dolgok mélyén: Elizabeth figyelembe se vette őt, csak a saját útját járta! Elizabeth olyan biztos volt magában, hogy az ő hatalma, ereje, képességei egyáltalán nem is érdekelték! Szentséges ég, gondolta Geoffrey, hiszen Elizabeth azt hiszi, hogy nincs is szüksége a férjére!
187
Julie Garwood
A gyengéd lovag
Ez a felfedezés szörnyű hatással volt Geoffreyre. Pedig nagyon is szüksége van rá! Elizabeth gyenge és ártatlan, fogalma sincs az árulásról, és egy napig se maradna életben, ha csak saját magára kellene támaszkodnia! Persze, kivéve azt a rövid kis időszakot, amikor még nem találkoztak, tette hozzá magában. Még nem jött rá, mennyire szüksége van a férjére. De honnan is tanulhatta volna meg? Megtanulja-e egyáltalán valaha? A nap eseményei és a fejében uralkodó zűrzavar teljesen kimerítették. Továbbsétált a tó mentén, és megpróbálta megfejteni felesége viselkedését. Nem látja vajon a veszélyt? Nem fogja fel, hogy mennyire aggódom elhamarkodott cselekedetei miatt? Azzal nem törődik, hogy mennyire fontos nekem? Geoffrey az igazság hallatán hirtelen megtorpant. Hiszen nem is tudhatja, ha önmagam előtt is ilyen gondosan titokban tartottam! A pokol ezer ördöge! Szeretem őt teljes szívemből és lelkemből! Geoffrey nem gondolta, hogy ilyen érzelmekre képes, de most hirtelen ezt tartotta a legfontosabbnak. Ha arra gondolt, mekkora kavarodást idéz elő az egész az életében, akkor nem örült neki. De aztán megvonta a vállát és elmosolyodott. Nem felejtette el, hogy bolondnak nevezte a feleségét, de most saját magát tartotta annak. Azzal vádolta Elizabethet, hogy csak a bosszújával törődik, egyetlen célja életének, hogy megbosszulja a családját. Most rájött, hogy amit a feleségében hibának látott, az pontosan az ő természetében is benne van. Vilmos még gyerekkorában megmagyarázta neki, hogy ellenfelünkben általában azokat a hibákat fedezzük fel, amikkel magunk is rendelkezünk. A leckéről elfeledkezett, mert nem tudta, hogy a csatatéren kívül is alkalmazható. Nem Elizabethnek volt egyetlen célja az életben, hanem saját magának. Mégpedig az, hogy távol tartsa magától Elizabethet, és bezárja szívét előtte! Hogy is lehetett ilyen bolond! Elizabeth hogyan hódíthatta meg ennyire a szívét, kérdezte magában. A szépségével? Szép volt, az igaz, és minden nap egyre szebb. De azelőtt is találkozott szép lányokkal. Nem, ez a szerelem nem ilyen felszínes. Szerette az eszét, a bátorságát,
188
Julie Garwood
A gyengéd lovag
a humorát és a hűségét is. Mindenben méltó párjára talált benne. Geoffrey felkapott egy követ, és laposan a vízbe hajította. A kavics minden pattanása megbontotta a mozdulatlan víztükör felszínét. Elizabeth is olyan, mint ez a kavics itt, minden cselekedete mozgást von maga után. Ő került életem középpontjába, gondolta Geoffrey, ezt butaság lenne továbbra is tagadni. Elindult a tábor felé, mert az Elizabeth szemében látott fájdalom és elkeseredés nem hagyta nyugodni. Geoffrey igazából azért haragudott meg rá, mert nem tartotta be ígéretét. Nem akarta meghallgatni a magyarázkodását, és ezért rögtön arra a következtetésre jutott, hogy Elizabeth hűtlenséget követett el. Mindez azért történt így, mert a düh elöntötte az agyát. Igen, bűnösnek találta Elizabethet, és a megbocsátás még csak eszébe sem jutott. Igen, nézett szembe végre Geoffrey az igazsággal, nem járt el becsületesen vele. Hagyta, hogy Elizabeth szégyenkezzen tette miatt, mert ő is tudta, mennyire fontos neki az adott szó. Geoffrey akkor azt remélte, hogy ha Elizabeth elgondolkodik tettein, akkor engedelmes feleség lesz belőle. Engedelmes és alkalmazkodó! Ugyan, nevetett fel, Geoffrey, előbb lesz belőle púpos öregasszony, mintsem engedelmes és megadó feleség! Szíve mélyén Geoffrey örült is ennek. Egy élet is kevés lesz hozzá, hogy eldöntsék, kinek kell alkalmazkodnia a másikhoz, gondolta, és hangosan felnevetett. Hiszen arra is Elizabeth tanította meg, hogyan kell nevetni! Legközelebb meg arra fog megtanítani, ha hagyom, hogyan ugorjak át a tűzkarikán, mint a vásári medve! Mindenáron meg akar változtatni, akárcsak én őt! Én az erőmmel falom fel őt, ő pedig a kedvességével tart engem fogva. Végül is nincs ebben semmi rossz, mert erő és gyengédség együtt jár a szerelemmel. Igen, gondolta Geoffrey, mi megtaláltuk egymást! Hátrakulcsolta a kezét, és sietős léptekkel elindult megkeresni a feleségét. Hogyan fogjak hozzá? - tanakodott magában. Hamarosan bevallom neki a szerelmemet. Ha hazaérünk, ha már biztonságban lesz, akkor jóváteszem a sérelmeit. Addig nem szólok hozzá, hadd tanulja meg jól a leckét a jövőre nézve!
189
Julie Garwood
A gyengéd lovag
Geoffrey agyán az is átfutott, talán nem ez lesz a legjobb megoldás, de mást nem tudott kitalálni. Különös módon eddig azt hitte, a szerelem olyan, mint a bilincs, melynek szorítása alatt a rab fokozatosan elgyengül. Ő pedig új erőt és igazi szabadságot érzett magában. Elizabeth egy szempillantás alatt nagyobb erőt adott neki, mint a kardja és a pajzsa. Geoffrey legyőzhetetlennek érezte magát. Mire a sátorhoz ért, Elizabeth már mélyen aludt. Egy darabig elgyönyörködött felesége csípőjének ívében, majd gyorsan levetkőzött. Elizabeth álmában felcsuklott, ez azt bizonyította, hogy elalvás előtt sokat sírhatott. Geoffrey nem tudott mit kezdeni a könnyekkel, és bármennyire is bűnösnek érezte magát, most fellélegzett, hogy ettől mégis megmenekült. Nem sokára úgyis megvigasztalom, gondolta Geoffrey, és végignyúlt az ágyon. Alig tette le azonban a fejét, Elizabeth álmában megérezte a közelségét, és azonnal karjaiba fészkelte magát. Geoffrey széthúzta rajta a köpenyt és meztelen testével melegítette tovább. Elizabeth nagyot sóhajtott. - Álmodban azért szükséged van rám - suttogta boldogan Geoffrey. Az ütközetnek hamar vége lett. Rupertet Roger ölte meg, amiért Geoffrey egy kicsit bosszankodott, hiszen ő szeretett volna véget vetni kardjával az áruló életének. Parancsot adott, hogy vetkőztessék le, és megtalálta Rupert vállán a félig begyógyult sebet. Elizabeth nem ébredt fel a készülődésre. Mire felkelt, Geoffrey és katonái már régen elhagyták a tábort. Roger vitte meg neki a sógora halálhírét. Elizabeth egy árva szót sem szólt, azonnal nekikészült az útnak. Tekintetével egyszer sem kereste a férjét, jóllehet harsány parancsaiból tudhatta, hogy ott van. Elizabeth arra várt, hogy a kancáját felnyergeljék. Gerald végre elkészült, és nyeregbe segítette úrnőjét. Elizabeth megköszönte neki, ez volt az első szó, amit aznap kiejtett a száján. Már a kantárért nyúlt, mikor Geoffrey melléért.
190
Julie Garwood
A gyengéd lovag
Könnyedén lekapta Elizabethet a nyeregből, és maga elé ültette a lován. - Velem jössz! - parancsolta. Ezzel felemelte a pajzsát, hogy védekezzen a lehajló ágak elől, és vágtába fogott az erdőn át. Elizabeth megpróbált egyenesen ülni, hogy ne érjen Geoffreyhez, de tíz perc múlva a háta már tiltakozott. Hátradőlt hát, ám figyelemre se méltatta férje kuncogását. A hosszú úton egyetlen szót sem váltottak. Elizabeth nem bánta igazán, legalább rendezhette gondolatait. El kell döntenie, mit akar! Ám ahányszor lepergette maga előtt előző esti vitájukat, annál inkább belezavarodott. Igaz, hogy rendesen összezavartam a dolgokat, gondolta, de a szívem a helyén maradt. Amióta letett bosszúálló szándékáról, ártatlannak érezte magát. Makacs és hajlíthatatlan vagy, Elizabeth, korholta magát. Majd megadom én neked, Geoffrey, amire vágysz! Olyan feleséged leszek, amilyet csak kívánsz! Igaz, ehhez nagy önfegyelemre lesz szükségem, de kibírom! Nem fogom többé drága anyám emlékét utánozni, nem próbálkozom többé, hogy házasságunk olyan legyen, mint a szüleimé! Megtanulok engedelmes lenni, és nem vitatkozom többé, mert ez a két dolog látszik legfontosabbnak a férjem listáján. Isten segítségével még varrni is megtanulok, bár ez lesz a legnehezebb! Mindent megadok, amit kérsz, de egy jottányival sem többet! Ha neked nincs szükséged örömre és szerelemre, akkor megleszünk nélküle is. Elizabeth ettől egy darabig jól érezte magát, aztán rájött, hogy butaságot művel. Akkor hogy tudja meg Geoffrey, hogy hiányzik az életéből a boldogság? Úgy, hogy majd megtagadom tőle, amit szeretne! Nem leszek hozzá olyan kedves, mint eddig! A közös öröm és vidámság egyszer csak hiányozni fog! Elizabeth minden lehetőséget körbejárt, és arra a következtetésre jutott, hogy nincs veszíteni valója, hiszen Geoffrey úgysem szereti őt. Fegyelem és kötelesség! Ez Geoffrey mániája! - húzta el a száját. Nem leszek az ölebe, aki csak egy kedves szóra, egy elhajított csontra vár, ha gazdájának úgy esik kedve! Rendben van férjuram, fegyelmezett és kötelességtudó leszek, de
191
Julie Garwood
A gyengéd lovag
visszasírod te még majd a régi szép napokat. Éri is tudok olyan hajlíthatatlan lenni, mint te! Ideje, hogy megtanuld a leckét! Elizabeth ez újabb elhatározással jobb kedvre derült. A hűtlenséggel most nem foglalkozott, mert akkor csak elsírta volna magát. Amit eddig másokban erénynek talált, most, visszautasította. Ha elkezd sírni, Geoffrey megint üvölteni kezd, és ezt már nem bírta volna elviselni. Azt egy percig sem gondolta, hogy Geoffrey megbocsát neki, csak abban reménykedett, hogy idővel elmúlik haragja. Addig megpróbál elvárásainak megfelelően viselkedni, és mindennap imádkozni fog, hogy lássa be hibáit. Talán ebben ő is segíthet neki. Nem szabad a fegyelemmel és kötelességgel ilyen sokat törődni! De hiszen ezt úgysem értené meg. De minek rágódom ennyit, kérdezte magában, amikor tudom, mennyire makacs. A válasz nagyon egyszerű: azért, mert hiába mondom, hogy makacs és utálatos, a szívem mégis hozzá tartozik! Míg a halál el nem választ - ismételte meg az esküvőn tett fogadalmát Elizabeth. Már csak az volt a kérdés, melyikőjük segíti hozzá a halálhoz a másikat? Gondolatai a jelenhez fordultak vissza, amikor Montwright kapui szélesre tárultak a hazatérő csapat előtt. Elizabeth elsőnek Elslowt vette észre, amint csípőre tett kézzel állt. Mellette Thomas. Nagyapjának arca egyszerre megkönnyebbülést és haragot tükrözött. Igen, hagyhatott volna valami üzenetet, hogy ne aggódjon ennyire, gondolta Elizabeth. Persze, ha üzenetet hagyott volna, a nagyapja rögtön utána megy! Geoffrey leugrott a lóról és lesegítette Elizabethet. - Menj, kérj nagyapádtól bocsánatot, amiért gondot okoztál neki! parancsolta Geoffrey. Elizabeth a nagyapjához ment, majd felemelt fejjel mondta: - Nagyapa, bocsánatot kérek, ha nyugtalanságot okoztam neked! Lesütötte a szemét és várta a választ. Elslow borzasztóan megkönnyebbült, amikor meglátta unokáját épen-egészségesen visszatérni a férje karján. De úgy járt, mint az a szülő, aki a vásári forgatagban elvesztette gyermekét, és amikor rátalált, egyszerre akarta megölelni és megpofozni.
192
Julie Garwood
A gyengéd lovag
- Mostanában iszapfürdőket veszel? - kérdezte csupán azért, hogy időt nyerjen. Elizabeth gyorsan lesöpörte az ingét, mielőtt a nagyapjára nézett volna. Elslow hamar meglátta szemében a bánatot, és azonnal megértette, hogy unokája mégsem épségben tért vissza. Ott sérülhetett meg mélyen ez a lány, ahol a legjobban fáj, gondolta az öreg, és megfogadta, megtudja, ki okozhatott ekkora sebet. - Gyere, öleld meg öregapádat! - szólalt meg Elslow kedvesen. - A magyarázkodásra később is lesz időnk. Elizabeth felkapta szoknyája szélét, és a nagyapjához rohant. - Meg tudsz nekem bocsátani, nagyapa? - szorította magához az öreget. - Hát persze, hogy megbocsátok - veregette meg a vállát Elslow. - Eredj be és öltözz át! Aztán nézd meg a makacs kutyáidat! Mióta eltűntél, nem fogadtak el sem ételt, sem vizet. Már azt hittem, jobban aggódnak miattad, mint én! Elizabeth sóhajtva indult a kastély felé. Thomas szaladt oda megfogni a kezét, s Elizabeth boldogan rámosolygott. Thomasnak elég volt ennyi bátorítás, és azonnal belekezdett elmesélni, mennyire aggódott Elizabeth miatt a nagyapja. Elizabeth egészen addig nem törődött vele, míg Thomas meg nem kérdezte, hogy megverte-e Geoffrey. - Dehogy vert! - felelte Elizabeth. - De honnan veszel ilyen képtelen dolgokat? - Mert a nagyapa azt mondta, meg kellene hogy verjen! felelte Thomas láthatólag csalódottan. Elslow karba font kézzel megvárta, míg Elizabeth eltűnik a bejárat mögött. Ekkor szabadjára engedte haragját, és Geoffreynek támadt: - Mit tettél vele!? - Én? Hogy én mit tettem vele? - kérdezte Geoffrey meglepetten. - Inkább azt kérdeznéd, hogy ő mit tett velem! Azt mondom neked, Elslow, hogy ha az unokád ilyen iramban folytatja, halott leszek, mire az első gyermekünk megszületik! - Mondd el, mi történt! Vereséget látok az unokám szemében, és szeretném tudni, mi történt vele. Elizabeth nem az a fajta, aki egykönnyen feladja! Mi okozott neki ekkora fájdalmat?
193
Julie Garwood
A gyengéd lovag
- Ő maga! - felelte idegesen Geoffrey. - Elrohan, hogy meglátogassa Rupertet, arról meg fogalma sincs, hogy milyen veszélynek teszi ki magát! - Hiszen nem... - szólt közbe Elslow. Geoffrey közben elindult a kastély felé. - Tudom, tudom. Elizabeth nem tudta, ki állt a gyilkosságok mögött, aztán meg beugrott a tóba, hogy megmentse egyik hűbéresemet, aztán meg elmondta neki, hogy tulajdonképpen nem is tud úszni. Mondd meg nekem igaz lelkedre, Elslow, hibáztatnál engem, ha megvertem volna Elizabethet? Az öreg gondolkodás nélkül felelte: - Nem hibáztatnálak, Geoffrey. Azt hiszem, még segítettem volna is neked! Erre mindketten elkezdtek nevetni. - Az a baj, hogy egyikőnk sem tudna kezet emelni rá! - mondta Elslow. - De mást is tudnod kell! - folytatta komoly képpel Geoffrey. - Nagyon kemény voltam vele, még hűtlenséggel is vádoltam! Azt tervezem, hogy továbbra is szigorú leszek vele, amíg mórest és fegyelmet nem tanul. Különben nem tudom életben tartani! És még egy feleséget egyáltalán nincs kedvem betanítani! - És tényleg megcsinálta? - kérdezte az öreg. - Mit csinált meg? - Tényleg kimentette a vízből a hűbéresed? - Igen. - Ebben persze egy percig sem kételkedtem! - ragyogott fel Elslow arca. - Akkor te mégsem érted az egészet, öreg! - felelte mérgesen Geoffrey. - Minden visszafogottság és fegyelem nélkül? - Mit mondasz? - kérdezte gyanakodva Geoffrey. - Azt kérdem, hogy minden visszafogottság és fegyelmezettség nélkül megmentette a hűbérest? - Elslow, ne csipkelődj velem! Én csak az unokád biztonságára gondolok! Óvatosságot kell tanulnia! - Tedd azt, amit jónak látsz! - felelte Elslow. - Persze! És közben ígérjem meg, hogy gyengéd kézzel bánok vele! Nem olyan könnyű valakinek úgy megváltoztatni a szokását, hogy közben meg ne törjük az ember szellemét! Őt
194
Julie Garwood
A gyengéd lovag
szabad pórázra engedték, és vadon nevelkedett. Mindennek vége van! - Most az unokámról beszélünk, vagy valamelyik lovadról? - Úgy cselekszem, ahogy a legjobbnak látom. Nem akarom Elizabethet elveszíteni! Ennyi elég volt Elslownak, tudta, ennél többet Geoffrey úgysem tud mondani. Gyorsan témát változtatott tehát, és a csata részletei felől kezdett érdeklődni. Geoffrey ebben a témában sokkal beszédesebbnek bizonyult, és részletesen elmesélte mind az előkészületeket, mind a végkifejletet. - Most, hogy Rupert halott, hogy fogod bizonyítani Belwain bűnösségét? - Még nem vettem számba minden lehetőséget. Ezzel ne izgasd magad, majd megtalálom a módját, hogyan bánjak el vele! A legfontosabb dolog, hogy Elizabethszel elköltözzünk innét. - Mikor indultok? - érdeklődött Elslow. - Korábban úgy gondoltam, hogy holnap, de úgy látom, Elizabethnek pihenésre van szüksége. Owenhez is el kell mennem, beszámolni, hogy mi történt. Nem lenne ildomos küldönccel üzenni. Úgy tíz-tizenkét nap múlva indulunk. - Még mindig engem akarsz gyámnak kinevezni? - Igen. Azt hiszem, te leszel a fiú legjobb tanácsadója. Hamarosan érte küldök. Gyere, igyunk valamit a győzelemre! - Megyek, Geoffrey, de én a jövőtökre koccintom a poharamat!
195
Julie Garwood
A gyengéd lovag
Tizenkettedik fejezet GEOFFREY ÚTNAK INDULT OWENHEZ. OWEN EGYENrangú társ volt, és Geoffrey tartozott neki azzal a tisztelettel, hogy nem futárt küldött, hanem maga ment el beszámolni a Rupert ellen folytatott ütközet kimeneteléről. Két napig készült az útra, és nem sok ideje maradt Elizabethre. Azzal a tudattal ment el Montwrightból, hogy Elizabeth még mindig azt hiszi, haragszik rá. Geoffreynek fájt felesége szomorúsága és visszafogott viselkedése, de mindezt az ő érdekében tette. Ha ez a lecke megtanítja az óvatosságra, altkor megéri a fájdalom. Bármennyire is titkolta Geoffrey felesége előtt valódi érzelmeit, indulás előtt nem állta meg, hogy egy hosszú, szenvedélyes csókot ne adjon neki. Elslow csendes derűvel figyelte a házaspár búcsúzkodását. Mindig nagyon okosnak találta Elizabethet, és most csodálkozott, hogy nem lát át férje mesterkedésein. Hát nem veszi észre a férje szeméből sugárzó szerelmet? Hiszen a legbutább ember számára is a napnál világosabb volt, hogy ez a férfi teljesen bele van bolondulva a feleségébe! Valamikor Elizabeth teljesen rám hasonlított, külsőre és természetében is, elmélkedett Elslow, mostanában pedig úgy néz ki, mint egy űzött vad. Hová lett a vadmacska, amilyennek felnőni látta? Már régen közbe akart avatkozni, bár tudta, hogy nem az ő asztala. Azt szerette volna, ha a lánya gyermeke boldog, hogy ő is megtalálja a nyugalmát. Igen, bizonyos szempontból önzőek az érdekeim, ismerte be magának. Elslow időt hagyott Elizabethnek, hogy elgondolkodjon a dolgain, és vacsoráig várt. Geoffrey embereinek felét magával vitte, köztük Elslow újdonsült barátját, Rogert is. Szokatlan volt a csend. - Kihívlak egy parti sakkra, Elizabeth! - mondta Elslow a vacsora végeztével. - Attól tartok, nem tudok majd egészen odafigyelni felelte Elizabeth fáradtan. Elslow úgy gondolta, azért adta át így magát a melankóliának, mert Geoffrey nem volt ott.
196
Julie Garwood
A gyengéd lovag
- Én nem azt akarom, hogy minden gondolatod itt legyen! - felelte Elslow, miközben kirakta a bábukat. - Csak azt szeretném, ha szíved helyett néha az agyadat is használnád! - Pontosan úgy beszélsz, akár a férjem! - felelte Elizabeth. - Mi a szándékod? - kérdezte gyanakvóan. Egy paraszttal indította a játékot, és megpróbált koncentrálni. - Hagyod, hogy a szíved uralja tetteidet, ez minden! felelte önelégülten. Közben Elizabethre nézett, és tudta, elérte célját. - Ez nem igaz! Elslow ugyancsak a parasztjával lépett, és meg sem hallotta a tiltakozást. - Elizabeth, ne akarj egy ilyen öregembert becsapni! Mióta a férjed elment, te azóta gyászolsz! Még beszélni sem lehet veled, mert az elméd is a szívedbe szállt! Nem kötelező, hogy egy szerelem ilyen szánalmas legyen! - Szánalmas? Még hogy én szánalmas vagyok? - Nem kell a papagájt játszanod, gyermekem! Igazán, néha úgy viselkedsz, mint a kutyáid! Elslow elmosolyodott, amikor meglátta, milyen mérges Elizabeth. Teljesen megértette Geoffreyt, milyen jól szórakozhat, ha a feleségével vitatkozik, mert igen könnyű csapdába csalni. - Mit akarsz mondani ezzel? - kérdezte Elizabeth. Egy elhamarkodott lépést tett a táblán a lóval, majd idegesen dobolt az ujjaival, amikor Elslow azonnal le is ütötte. Ha nem figyelek, mit lép, hamar vége lesz a játéknak, gondolta Elizabeth. - Mondd el, amit akarsz, hogy a játékra figyelhessek! Régebben mindig megvertelek, nagyapa! - emlékeztette. - És ma este is meg foglak verni! - Ugyan! - ellenkezett a nagyapa. - Attól tartok, ma nem fogsz, kislány! A szíved úgysincs benne a játékban! - A szívemnek semmi köze ehhez! - felelte mérgesen Elizabeth, miközben tekintetével követte, amint Elslow egy újabb parasztját üti le. - Bevallottad már a férjednek, hogy szereted őt? - kérdezte minden előzmény nélkül Elslow.
197
Julie Garwood
A gyengéd lovag
- Ezt nincs szándékomban megvitatni a férjemmel! - felelte haragosan Elizabeth, és minden figyelmét a sakktáblára összpontosította. Elslow feldühödött, öklét úgy az asztalra csapta, hogy a sakkfigurák szerteszét gurultak. - Azt akarom, hogy rám figyelj, ha hozzád beszélek! követelte. - Jóval idősebb vagyok nálad, és ezt nem szeretném, ha elfelejtenéd! Meg akarok beszélni veled valamit, és neked engedelmeskedned kell! - üvöltötte. - Rendben van - engedett az öreg mérgének Elizabeth. Csak azt nem értem, hogyan jutottál arra a következtetésre, hogy én szeretem a férjemet! De - emelte fel a hangját, amikor látta, hogy a nagyapja félbe akarta szakítani -, de be kell vallanom, hogy igazad van. Szeretem a férjemet. - És vajon megosztottad ezt az információt vele? - Igen, mondtam neki, hogy szeretem. Közben helyre rakta a bábukat és odaszólt: - Te jössz, nagyapa! - Majd, ha befejeztem! - felelte sokkal csendesebben Elslow. - Geoffrey örült a vallomásodnak? A kérdés lavinát indított el. - Nem! - sikoltotta Elizabeth. - Őt nem érdekli sem a szerelem, sem a szeretet. Ezt ő maga mondta! - erősítette meg, amikor látta nagyapja hitetlenkedését. - Nekem kell megmentenem szerelmünket a gyermekeink számára! A szerelem gyöngíti a szellemet, és az ügynek sem válik hasznára! - magyarázta. - Azt kell mondanom, nagyapa, hogy a férjemben semmi érzés nincsen. Kivéve persze, amikor dühös tette hozzá egy kis idő múlva. - Aha! - kiáltott fel szinte boldogan az öreg. - Akkor meg van a kulcsa! - Nem értem - felelte Elizabeth. - Te kineveted a nyomorúságomat, aztán meg rejtvényekben beszélsz! Geoffrey mindig mérges, és én ebbe már teljesen belebetegedtem. Hajthatatlan, nem lehet vele beszélni, és nem törődik velem. Neked megmondom, mi a szándékom, nagyapa. Megpróbálom nem szeretni őt! Igen, megteszem! Elég nehéz lesz ugyan, mert úgy érzem magam, mint az a lovag, akit az ellenség körbekerített, és tudja, hogy legyőzetett!
198
Julie Garwood
A gyengéd lovag
- Ez nem igaz, gyermekem! Tedd félre a nyomorúságodat! Megosztok veled egy titkot: a férjed szerelmes beléd! Elslow csak nevetett unokája felháborodásán. - Mielőtt e játéknak vége lesz, bebizonyítom neked! De ehhez neked is segítened kell! Megvárta, míg Elizabeth bólint, csak azután folytatta: Kérlek, meséld el nekem, mi történt, amikor a hűbérest kimentetted a vízből! De ne hagyj ki semmit sem! Elizabeth jól ismerte nagyapja makacs természetét. Tudta, jobb lesz, ha szót fogad neki, különben egész éjszaka ülhet az asztalnál. Röviden elmesélte hát a történetet, azt sem felejtette el megemlíteni, hogyan nyilazta le az ellenséget. Ez széles mosolyt váltott ki az öreg Elslowból. A végén arról is beszámolt, mennyire megharagudott rá Geoffrey. - Pedig azt hittem, örülni fog, hogy segítettem neki, de nem így történt. - Meséld el pontosan, mit mondott! - dobolt türelmetlenül az ujjaival Elslow. - Nem tudom, mit akarsz hallani - felelte Elizabeth. Természetesen üvöltött, ahogy szokta, és nem engedte, hogy megmagyarázzam, miért tettem. - Nem válaszoltál a kérdésemre, gyermekem! - mondta Elslow kedvesen, mert látta, milyen ideges Elizabeth, neki pedig végére kellett járni a dolognak. Gondosan megválogatta hát szavait: - A hajadnál fogva húzott ki a vízből? A földre dobott és megrugdosott? Elizabeth felháborodottan tiltakozott: - Ő ilyet sohasem tenne! Hiszen tudod, mennyire becsületes és... Elslow mosolyára Elizabeth abbahagyta a készülő szóáradatot. - Képzeld magad elé a jelenetet, és mondj el nekem minden részletet attól kezdve, hogy meglátott a vízben! - Ragaszkodsz hozzá? - Igen! - Rendben van. Tehát kihúzott a vízből, de nem a hajamnál fogva. Igen, azt hiszem, ő húzott ki. Aztán a parton megragadta a vállaimat, és ott mindenki előtt úgy megrázott, hogy azt hittem, kiesik az összes fogam. Nagyon kínos volt az egész, ilyen nagy nyilvánosság előtt! - Folytasd! - unszolta Elslow.
199
Julie Garwood
A gyengéd lovag
- És akkor,- ráncolta össze a homlokát Elizabeth -, akkor... A szeme hirtelen tágra nyílt az emlékezéstől, és remény csillant fel benne. Elslow megkönnyebbülten felsóhajtott. Az unokája kezd végre észhez térni! - Na, mit csinált? - próbálta meg visszafojtani a nevetését. - Nos, akkor magához vont és megölelt. Így igaz. Én annyira sírtam, hogy nem is hallottam, mit mond. Elizabeth megragadta a nagyapja kezét, és mosolyogva folytatta: - Képzeld nagyapa, úgy bánt velem, mint egy rongybabával! Először megrázott, aztán megölelt, aztán megint kezdte elölről az egészet. Úgy viselkedett, mintha nem tudná túl tenni magát rajta. - Igen, Roger is pontosan így mesélte el! De várj csak, az imént nem azért panaszkodtál, hogy Geoffrey hajlíthatatlan, makacs és nem törődik veled? - Igen - vallotta be Elizabeth. - Ha őszinte akarok lenni. - Te mindenkivel az vagy, kislányom, csak magaddal szemben nem! Több kérdést nem teszek fel neked. Ha használod az eszedet, magad is megtalálod a megoldást! - Mondd el, mit gondolsz! - kérlelte Elizabeth. - Az én gondolataim nem számítanak! - tért ki a válasz elől Elslow. Elizabeth csalódottságát látva mégis megenyhült: Rendben van! Az én elképzelésem egészen egyszerű: Geoffrey szeret téged, akár akarja, akár nem! - Még ha igaz is, amit mondasz, akkor is van egy kis gond. - Mi lenne az? - Hogy Geoffrey még nem tudja! - Akkor a te feladatod lesz, hogy felvilágosítsd! A parti folytatódott, de Elizabeth képtelen volt koncentrálni, egyre csak azon gondolkodott, mi legyen férjével kapcsolatban a következő lépése. - Nagyapa! - szólalt meg egyszer. - Geoffrey azt hiszi, hűtlen voltam hozzá, és én sehogy sem tudom bebizonyítani az ellenkezőjét! - Az idő sok mindenben segíteni fog, gyermekem. Az indítékaid tiszták voltak, s erre hamarosan ő is rá fog jönni. Elizabeth elgondolkodott nagyapja szavain, majd újra megszólalt:
200
Julie Garwood
A gyengéd lovag
- Nagyapa, te mindig azt tanítottad nekem, hogy mielőtt cselekszem, gondolkodjak. Nos, én arra gondoltam, hogy te talán... - Ne mondd el, mit akarsz tenni, nem akarok részt venni Geoffrey félrevezetésében! - Félrevezetés? Hogy mondhatsz ilyet, nagyapa! Én mindig becsületes szándékkal és eszközökkel közeledtem a férjemhez! Ha Geoffrey igazán szeret engem, akkor... - Sakk-matt! - Tessék? - Megnyertem, Elizabeth! - Ma én nyertem, nagyapa! - felelte mosolyogva Elizabeth. - Mit mondasz? Sakk a királynőnek, a királlyal pedig nem tudsz lépni! A játék az enyém! - Ez igaz! - bólintott Elizabeth. - A játék a tiéd, de a lovag az enyém! Míg Geoffrey távol volt, Elizabeth összepakolt az útra. Ez bizony elég nehéz feladatnak bizonyult. A reggeli ébredéskor már szédüléssel és hányingerrel küszködött. Elizabeth egyre kevesebbet evett, hogy kitisztítsa a szervezetét a rejtélyes méregtől. Nappal többször is lepihent, hogy erőt gyűjtsön. A fokhagymakoszorút sem merte a nyakába tenni, nem akarta, hogy a nagyapja megtudja, hogy beteg. Nem akarta nyugtalanítani, de napról napra rosszabbul érezte magát. A betegség elég különösnek bizonyult, mert reggel rosszul érezte magát, nap közben semmi baja sem volt, hogy aztán éjszaka elölről kezdődjön az egész. Geoffrey távollétének tulajdonította a rosszulléteit, azt hitte, a szerelem nem csak a lelkét, hanem a testét is emészti. De egy hét múlva sem javult az állapota, amikor Geoffrey visszatért. A férjét annyira lefoglalták az utazási előkészületek, hogy igazából nem ért rá Elizabethszel foglalkozni. Különben is, Geoffrey feltűnően kerülte a feleségét. Akkor feküdt le, amikor Elizabeth már régen aludt, és korán kelt, mielőtt a felesége felébredt volna. Elizabeth nem mutatta szenvedését. Nagyapja egy-egy kacsintása tartotta benne a lelket, mert hitt neki, hogy Geoffrey mégis szereti őt.
201
Julie Garwood
A gyengéd lovag
De milyen makacs volt Geoffrey. Még csak arra sem nézett, ha véletlenül egy helyen tartózkodtak! Mióta visszajött, egyszer sem érintette a feleségét. Pedig Elizabeth szíve legalább úgy fájt, mint a gyomra, annyira vágyott férje csókjára, ölelésére, szerelmére. Végre elérkezett az indulás napja. Szokatlanul meleg idő volt. Elizabeth elérzékenyült a búcsúzás pillanatában, de nagyon igyekezett, nehogy a férje észre vegye rajta. Megölelte a kisöccsét, és Elslow fülébe súgta: - Nagyon fogsz hiányozni, nagyapa! - Nem felejtetted el becsomagolni a zászlót? - kérdezte a nagyapja. - A múlt egy apró emléke segíthet a jövő bizonytalanságán. - Nem felejtettem el, nagyapa! Ne felejts el, hogy nagyon szeretlek téged. Isten óvjon benneteket! Elslow megölelte Elizabethet, és felsegítette a lovára. Sok mindenen mentél át az utóbbi hónapokban - szorította meg a kezét -, de tudom, hogy erős vagy. Isten akarata, hogy kövesd a sorsodat és a férjedet. E kettő szorosan egybe tartozik. Ne félj, Elizabeth. Hallgass a szívedre, és használd az eszedet! Elizabeth elmosolyodott nagyapja furcsa tanácsán: Minden tőlem telhetőt megteszek majd! - felelte. Geoffrey a lépcsőkről figyelte a búcsúzkodást, és nagyon büszke volt a feleségére, hogy így tudja fegyelmezni magát. Méltóságos és királynői volt a megjelenése, pedig a búcsúzás nagyon fájdalmas lehetett számára. Mindent maga mögött hagyott, hogy kövesse azt a férjet, aki a haragon kívül nem ismert érzelmeket. Geoffrey azon vette észre magát, hogy rosszulesik neki, hogy csak nézője, és nem része ennek a szeretetnyilvánításnak. De nem tudta, hogyan csatlakozzon hozzájuk, így csak állt, és elgondolkodva nézte őket. A kis Thomas rohant oda hozzá olyan szeleburdian, hogy majdnem leverte a lábáról. Geoffrey könnyedén magasra emelte, majd lassan leengedte, míg szemük egy vonalba ért: Megígéred, hogy szót fogadsz nagyapádnak? A gyermek mosolyogva bólintott.
202
Julie Garwood
A gyengéd lovag
Geoffrey úgy csinált, mintha leejtené a kisfiút, s a kis Thomas sikongatott örömében. Aztán letette a földre, erre a kisfiú átölelte Geoffrey lábát. A férfi meg sem rezzent, de titokban jólesett neki a gyermek ragaszkodása. Most Elslow közeledett. - Vigyázni fogok Thomasra - ígérte. - Én pedig vigyázni fogok az unokádra! - felelte Geoffrey ünnepélyesen. - Akkor mindkettőnknek fogócskázni kell majd! - nevette el magát Elslow. Erre már Geoffrey is elnevette magát, majd Elizabethhez fordult. Látta, milyen szomorú. - Sietnem kell, még mielőtt a feleségem meggondolja magát, és nem lesz hajlandó velem jönni! - mondta Elslownak. A lova felé indult, de hirtelen megállt, és visszanézett Elslowra: - Amíg Belwain szabadon van, nem múlt el a veszély. Óvatosan mozogjatok a környéken! Ez volt a legnagyobb dolog, amivel Geoffrey szeretetét és ragaszkodását ki tudta mutatni. Elslownak bezzeg nem voltak gátlásai. Jól hátba vágta Geoffreyt, és átfogta a vállát: - Fiam, hiányozni fog neked ez az öregember! Geoffrey csuklott egyet, és fejét csóválva mondta: - Még soha nem volt körülöttem ennyi félelem nélküli ember! Micsoda rejtély! - Ez csak azért van, mert egy család vagyunk - felelte az öreg. - Igen - hagyta jóvá Geoffrey. - Egy család! Tekintetét hosszan megpihentette Elizabethen, majd elindult a kapu felé. Roger mellette lovagolt, kétoldalt Elizabeth farkaskutyái. A menetet ők vezették ki Montwrightból. Geoffrey katonáinak felét hagyta Montwrightban. Nyugodt lélekkel indult útnak, már az utazás foglalta el gondolatait. Elizabeth hátra fordította a fejét, szemével szinte magába szívta az öreg falak látványát. Tartott a jövőtől, és rettenetesen magányosnak érezte magát. Rosszulléte hamarosan elterelte azonban a gondolatait. Szinte minden órában megfájdult az epéje és a gyomra, ilyen
203
Julie Garwood
A gyengéd lovag
gyakran nagyon kínos lett volna megállni. Miért is nem hozott magával egy szolgálólányt, kesergett magában. Egy nővel jobban meg tudta volna osztani gondjait. Mire a nap a tetőpontra hágott, Elizabethnek melege volt, nyomorultnak és kimerültnek érezte magát. Egy pillanatra lehunyta a szemét, és majdnem kiesett a nyeregből. Geoffrey valahogy hirtelen ott termett, és épp időben kapta el. Maga elé vette a nyeregbe, Elizabeth hálásan felsóhajtott, és fejét férje mellére hajtva, karját nyaka köré fonva, szinte azonnal elaludt. Geoffrey egyik karjával átölelte feleségét. Élvezte a finom bőr tapintását, mélyen magába szívta hajának édes vadvirágillatát. Elizabeth az egész délutánt átaludta. Geoffrey egy órával naplemente előtt adta ki a parancsot a letáborozásra. Elizabeth alig tudott megállni a lábán, amikor leszállt a lóról, kénytelen volt a férjére támaszkodni, míg megszűnik lábai remegése. - Beteg vagy? - kérdezte vádlón Geoffrey, mire Elizabeth azonnal kihúzta magát. - Nem vagyok beteg, csak egy kicsit rosszul érzem magam. Majd elmúlik! Elizabeth nem nézett a férjére, de az vállára tette a kezét, és magához vonta. Geoffrey olyan régóta nem mutatott semmiféle érzelmet irányában, hogy Elizabeth hirtelen elbizonytalanodott. - Nem most van itt az ideje? - súgta Geoffrey. Az intim kérdésre Elizabeth minden félénksége elszállt. Haragosan rázta meg a fejét: - Nem hiszem, hogy ezeket a dolgokat meg kellene beszélnünk. Ez nem illik! El akart húzódni Geoffreytől, de az nem engedte: - Ha férj és feleség ezt nem beszélheti meg, akkor honnan tudjam, mikor nem nyúlhatok hozzád? - kérdezte a maga logikáját követve. - Nem tudom - súgta vissza Elizabeth, és lesütötte a szemét, majd hirtelen támadt gondolatával Geoffreyre nézett: Akkor ez az oka, hogy mi nem... - dadogta, mert nem tudta szavakba önteni, amit gondolt. Még várt egy kicsit, abban a reményben, hogy férje befejezi a mondatot, de Geoffrey csak hallgatott.
204
Julie Garwood
A gyengéd lovag
- Akkor ezért nem nyúltál hozzám? - bökte ki végül nagy nehezen. A hangja nem volt több, mint a szél suttogása, Geoffrey mégis meghallotta: - Nem, nem azért - mondta kedvesen és rejtélyesen. - Akkor még mindig haragszol rám? - kérdezte Elizabeth. Titokban azért imádkozott, hogy így legyen, azért haragudjon rá a férje, mert rosszul viselkedett. Azt nem tudta, mit tenne, ha más lenne az oka, amiért nem bújik mellé az ágyba. Ha már nem kívánná őt... Geoffrey figyelte az érzelmek hullámzását felesége arcán, legszívesebben karjába kapta volna, és megcsókolta volna őt. Alig bírta magát visszatartani. Azt fogadta, hogy megvárja, míg új otthonukba érnek, akkor mondja meg neki, mennyire szereti. Ez a terv most teljesen butaságnak látszott, ám Geoffrey mégis kitartott fogadalma mellett. Elizabeth egyre jobban megzavarodott. Vajon mit jelent ez a mosoly a férje arcán? Megérti-e valaha is, mit gondol a férje? - Gyere, Elizabeth, egy tiszta forrás mellett táboroztunk le. Frissítsd fel magad, míg én eligazítom az embereimet! - Megfürödhetek? - kérdezte Elizabeth kitörő örömmel. Már rég beleizzadt a ruhájába, és nagyon piszkosnak érezte magát. Súlyos sörényét felemelte a nyakából, hogy a szellő enyhítse melegét. - Ha megvacsoráztál, keresek neked egy eldugott helyet, ahol nyugodtan megfürödhetsz! Geoffrey nem tudta levenni a szemét a feleségéről: felemelt karjával láttatni engedte a ruhájának feszülő melleket. - Alig várom már! - fordult meg Elizabeth, hogy ne akadályozza férjét dolgának elintézésében. Én is alig várom, gondolta magában Geoffrey. Ma éjszaka, kedvesem, neked adom a szívem, neked adom örökre! - Uram! - zavarta meg ábrándozásában Gerald. - A tábor közepére állítsam a sátradat? - Ma éjjel nem! - felelte Geoffrey, és egy helyet jelölt ki a fák között. - Úgy akarom, hogy mögöttem az erdő legyen, de ne legyek közel az embereimhez! Siess, Gerald! Szeretném, ha vacsora után kész lenne az ágyam!
205
Julie Garwood
A gyengéd lovag
Gerald meghajolt, és sietve indult a parancsot teljesíteni. Geoffreynek egy örökkévalóságnak tűnt, mire a szárított húst, kenyeret és gyümölcsöt végre elébe tálalták. A sátorba vezette Elizabethet, maga mellé ültette, és szinte erőszakkal megetette. - Miért sietsz ennyire, uram? Ma korán szándékozol lefeküdni? Én elhalaszthatom a fürdést egy más alkalomra, amikor neked is megfelel! - Nem! - morogta Geoffrey. - Edd még meg ezt, hozd a köpenyedet, meg amire még szükséged van! Sietnünk kell, nehogy a nap lemenjen! Elizabeth gyorsan előkereste a szappant és a köpenyt, és elindult Geoffrey után. A férje idegesnek és türelmetlennek látszott, de Elizabeth hiába törte a fejét, nem tudta kitalálni az okát. Megpróbált lépést tarkani vele, s egy szóval sem kérdezősködött. Ha Geoffrey azt akarja, hogy tudja, mit gondol, akkor meg fogja magyarázni. Ennyit már sikerült megtanulnia rövid házaséletük folyamán. Geoffrey úgyis mindig csak magára hallgatott, meg kell várnia, míg hajlandó vele közölni gondolatait. A patak egy idő után egy kanyarulatot tett, és mélyebb lett a folyása. Kövér, szúrós bokrok alatt kellett átbújnia, hogy a kiszemelt helyre jusson, de amikor felegyenesedett, mindent elfelejtett a hely szépsége láttán. A faágak sátorként borultak a víz fölé, a napsugarak épp csak hogy átszűrődtek rajtuk. A lenyugvó nap vörösessárga sugarai misztikus fényt varázsoltak a levelekre és a pázsitra. - Geoffrey, ez gyönyörű! Egyszerűen csodálatos! - Nemcsak gyönyörű, hanem egyben magánterület is! javította ki Geoffrey. - Vacsora előtt bukkantam erre a helyre, amikor a kutyáidat sétáltattam. Elizabeth leült a folyó partjára, és levette a cipőjét. Amikor befejezte, felnézett a férjére, és amikor meglátta, hogy Geoffrey is leveszi csizmáját, abbahagyta a vetkőzést. Figyelte, amint Geoffrey pucérra vetkőzik. Tudta, hogy elpirul, mégsem tudta levenni tekintetét az izmos testről. - A nap fényében olyan vagy, mint egy isten! - suttogta. Geoffrey bőre a napfényben aranyszínben csillogott, nyers szépsége egyszerűen elbűvölő volt.
206
Julie Garwood
A gyengéd lovag
Geoffrey megrázta a fejét, és fekete fürtjei a homlokába hullottak. - Ezzel a buta beszéddel a purgatóriumban fogod végezni! - Pedig igazán nem istenkáromlásnak szántam! Geoffrey rámosolygott: - Akarod, hogy a szobalányod legyek, és segítsek levetkőzni? A szavak viccesek voltak, ám a tekintete szenvedélyről tett tanúbizonyságot. Elizabethnek melege lett. Mosolyogni sem tudott, csak nézte a férjét. Lassan felemelte a kezét, és Geoffrey azonnal magához húzta. Szó nélkül kezdte vetkőztetni. Először a derekát körbefogó bőrszíjat oldotta ki, aztán az inget húzta át a fején. Majd a szoknya következett, végül az elefántcsontszínű alsóing. Geoffrey óvatosan munkálkodott, nehogy megérintse a melleit. Egy hosszú, szótlan percig álltak egymással szemben, míg a vágy, mint a szél, egyre erősödött bennük. Elizabeth egyet előre lépett: - Geoffrey!? Nem csak hívás volt ez, hanem kívánság is, és Geoffrey nagyon jól értette. - Várj, Elizabeth! - felelte, s ezzel belépett a folyóba, s ment, míg a víz a melléig nem ért. Elizabeth felkapta a szappant, és Geoffrey nyomába eredt. Nagyot sikoltott, amikor a hideg vízhez ért. - Túl hideg! kiáltotta, és egy lépést visszalépett. A víz a csípőjéig ért. Tenyerével óvatosan lelocsolta magát, elővette a szappant, és igyekezett gyorsan túljutni a mosakodáson. Szégyenlős volt, így hátat fordított Geoffreynek, úgy csutakolta magát. - Gyere ide a férjedhez, Elizabeth! Elizabeth megfordult, meglátta a távolságot, és összeráncolta a homlokát: - Fázom, Geoffrey! - csípte be az alsó ajkát, mert azt remélte, a férje odamegy hozzá. - Várok rád, asszony! - felelte Geoffrey nevetve. Kötelességed, hogy ide gyere! - Én mindig megteszem a kötelességemet! - kiáltotta Elizabeth. Mély lélegzetet vett, elindult Geoffrey felé, a víz már a mellét és a vállát nyaldosta. Ekkor megállt, a sodrás ellenében szétterpesztette a lábát, és hangosan kiáltotta: - Most te jössz, Geoffrey!
207
Julie Garwood
A gyengéd lovag
Csak néhány lábra álltak egymástól, a hideg víz egyformán paskolta őket. Elizabeth azt akarta mondani, hogy teljesen víz alá kerül, ha még egyet lép, és szerette volna emlékeztetni Geoffreyt, hogy nem tud úszni, ha esetleg elfelejtette volna. Geoffrey úgy nézett rá, hogy Elizabeth nemcsak szólni nem tudott, hanem gondolkozni sem. Forró, könyörgő tekintete úgy megigézte Elizabethet, hogy szavakba foglalt parancs nélkül, mint egy álomkóros teljesítette Geoffrey kívánságát. Egyszerre léptek egymás felé, Geoffrey átölelte Elizabeth derekát, és oly szorosan ölelte magához, hogy vágya nem maradhatott rejtve. - Én akartalak megfürdetni téged, hogy érezzem bőrödnek finom illatát! Aztán szép szavakkal elbűvölnélek, mert még soha nem kívántam ennyire senkit, Elizabeth! Ma éjszaka udvarolni szándékoztam neked, mégsem tudom teljesíteni a feladatot - mondta mély torokhangon Geoffrey. Elizabeth tágra nyílt szemmel nézte a férjét. - De látod, most, hogy a pillanat elérkezett, nem találom a kellő szavakat. Azt is be kell vallanom, hogy sem az akaraterőm, sem a türelmem nincs akkora, hogy mindezt megtegyem, ha megpróbálnálak megfürdetni, a fürdésnek úgysem lenne vége, mert itt rögtön magamévá tennélek. - Te feladatnak tartod az udvarlást? - kérdezte mosolyogva Elizabeth. - Nekem sincs sok kedvem az udvarláshoz, Geoffrey. Azzal is megelégszem, ha egyszerű szavakkal tudatod velem érzelmeidet. Geoffrey meglepetten nézett rá: - Mit tudsz te az udvarlásról? - Nagyon keveset - vallotta be Elizabeth, és megsimogatta Geoffrey hátát. - De annyit tudok, hogy a szerelmes szavakat nem kellene a feladatok közé sorolni! - Ezt legalább olyan nehéz megtanulni, mint a kardforgatást! - Nem értem. Mit olyan nehéz megtanulni? - hajtotta hátra a fejét csúfondárosan Elizabeth. - Az udvarlást! Ezt is legalább annyit kell gyakorolni! Elizabeth nagyot nevetett.
208
Julie Garwood
A gyengéd lovag
- Ne aggódj, uram! Az udvarlás azoknak való, akik még nem nyilvánították ki érzelmeiket. Én már elmondtam neked, mi lakozik a szívemben! - De én még nem tettem meg, Elizabeth - felelte elkeseredetten Geoffrey. - Tudom, mit szeretnél hallani, és ígérem, igyekezni fogok! - Hallgatlak, Geoffrey! - felelte Elizabeth, és boldogságában egyszerre kacagni és sírni lett volna kedve. Elslownak igaza volt: Geoffrey szereti őt! - Ígérd meg, hogy komoly maradsz! - csípett bele Geoffrey a fenekébe. Elizabeth bólintott, és a mellkasába fúrta a fejét. - Azt gondoltam, hogy ha öregebb leszek, és nem lesz már annyi dolgom, akkor több időm lesz arra, hogy elmondjam neked, mennyit gondolok rád - fogott bele, de Elizabeth cirógatása majdnem eltérítette mondandójától. - Elizabeth! - Szeretlek, Geoffrey! A súgva kimondott vallomás, mint szerelmi bájital korbácsolta fel Geoffrey érzékeit. - Szeretlek, Elizabeth - válaszolta csendesen. Geoffrey két kezével hátrahajtotta Elizabeth fejét, lassan lehajolt, hogy csókkal pecsételje meg a vallomást. Nyelvével, körbecirógatta Elizabeth szétnyílt ajkait. Elizabeth szeme örömkönnyekkel volt tele. Mint egy elégedett cica, úgy dorombolt. Geoffrey szerelmes csókot adott neki, kezével a fenekét marcangolta. - Olyan szép vagy - súgta, miközben végigcsókolta a nyakát. Két kézzel felemelte, hogy megcsodálhassa melleit, Elizabeth két lábával körbefonta a csípőjét, és remegő kezeivel Geoffrey vállába kapaszkodott. A borostás arc kellemesen csiklandozta a finom bőrt, a mellbimbók hegyesen előreugrottak. - Ne várakoztass sokáig! - könyörgött Elizabeth. - Oly rég voltunk együtt! Kérlek! Szemét elhomályosította a szenvedély. Geoffrey izzó tekintete egyszerre égetett és simogatott. Geoffrey volt a láng, és Elizabeth maga a tűz.
209
Julie Garwood
A gyengéd lovag
- Kínzó angyalom! - szakadt fel a férfiből, és Elizabeth selymes hajába fúrta az arcát. Elizabeth még szorosabban ölelte át. Geoffrey a part felé vitte. Letette a földre, gyengéden lefejtette karjait, és leterítette a köpenyt a fűre. Elizabeth reszketett. - Te fázol, Elizabeth! Majd én megmelegítelek! - Nem fázok - felelte, s nyelvével megcsiklandozta Geoffrey fülét. Geoffrey lassú, érzéki mozdulattal hozzádörgölőzött, körbecsókolta a köldökét, közben kezével az aranyszínű háromszög titkait kutatta. Megtalálta többször is. Elizabeth lehunyta gyönyörében a szemét, és megemelte csípőjét. Úgy érezte, ezer apró darabra hullik szét. - Megkóstolom, milyen édes vagy! - súgta Geoffrey, s kezét a szájával váltotta fel. Elizabeth már folyékony tűz volt. Kezét a fűbe vájta, és semmi mást nem érzett, csak. az őt simogató tüzes lángnyelvet. A tűz végre elemésztette, és szabadon engedte. Egész testében remegve kiáltotta Geoffrey nevét. Kiáltásában az öröm a félelemmel keveredett. Geoffrey vigasztaló szavakkal csitította, s csókjaival szárította fel könnyeit. - Ne félj attól, hogy mi történik veled, ha velem vagy! - Minden gátlásomat elveszítem, ha veled vagyok - felelte Elizabeth. - Ilyenkor a testem nem az enyém többé, és ez olyan félelmetes! - Én ugyanígy vagyok vele - felelte Geoffrey, s újra elkezdett mozogni. - Egészen elveszem benned, mégsem veszed el az erőmet, épp ellenkezőleg! A szerelmed erőt ad, és ha együtt vagyunk, legyőzhetetlennek érzem magam! Hadd mártózzam meg benned, szerelmem! A parázs kigyulladt, a fékezhetetlen vágy és a szerelem messzire repítette őket. Megtisztultan és győztesen ébredtek mámorukból, az együtt átélt gyönyör, a szerelem, véglegesen összekapcsolta őket. Geoffrey boldogan csókolgatta Elizabeth arcát, fülét és nyakát, közben olyan bókokat súgott a fülébe, hogy Elizabeth arca pírban égett. - Mikor jöttél rá, hogy szeretsz? - cirógatta meg Geoffrey vállát Elizabeth, - Amikor azt hitted, hogy megfulladtam?
210
Julie Garwood
A gyengéd lovag
Geoffrey megrázta a fejét: - Akkor olyan mérges voltam rád, hogy a szerelem igazán nem jutott az eszembe - fordult a hátára Geoffrey, Elizabeth pedig a mellére könyökölt. - Tudod, a katonák ilyen dolgokat egyszerűen nem tartanak a fejükben. Az egyáltalán nem érdekes, mikor éreztem úgy, hogy szeretlek - folytatta évődve. Elizabeth boldogan mosolygott. Hogyan is hihettem róla, hogy érzéketlen és hajlíthatatlan, kérdezte magában. - És te mikor jöttél rá, hogy szeretsz? - kérdezett vissza Geoffrey. Elizabeth fenekét cirógatva várta a választ. - Már nem emlékszem - felelte Elizabeth csillogó szemmel. - Tudod, a katonafeleségek nem tartanak meg ilyen dolgokat az emlékezetükben! Geoffrey játékosan megszorította a karját: - Te mindig viccelsz velem, asszony! De majd csak elviselem a butaságodat hátralévő életünkben, mert tiszta szívemből szeretlek! - Már attól tartottam, hogy soha sem leszel képes kimondani! - adott neki egy csókot nevetve Elizabeth. - Furcsa elképzelésem volt valaha a szerelemről. Azt hittem, gyengévé tesz majd, de most már látom, hogy inkább erőt ad. Lelkem egyik része legszívesebben bezárna téged a hálószobába, hogy ne kelljen rajtad osztoznom senkivel! - Én örökre a tied vagyok, Geoffrey. - Tudom, hogy igazat mondasz, Elizabeth, és én örökké bízni fogok benned. El tudod rólam képzelni, hogy még a nagyapádra és az öcsédre is féltékeny vagyok? Mindig megvetettem a féltékeny férjeket, és ha nem vigyázok, magam is ebbe a csapdába esem. Elizabeth meglepett tekintetére Geoffrey megmagyarázta: - Tudod, én nem boldog családi légkörben nevelkedtem, mint te. Arra tanítottak, hogy mindig én vagyok az első. - Sokféle szeretet létezik - felelte hálásan Elizabeth, amiért a férje így kitárulkozott előtte. - A nagyapámat és az öcsémet másképp szeretem, mint léged. Azt hiszem, nemsokára éppen úgy fogod te is szeretni őket, mint én. Amit irántuk érzek, az nem vesz el semmit az irántad érzett szerelmemből. Geoffrey hosszú, szenvedélyes csókkal válaszolt.
211
Julie Garwood
A gyengéd lovag
- Sötétedik - mondta sajnálkozva. - Siess, gyorsan öltözz fel. A sátorban majd újra levetkőztetlek! Megpaskolta Elizabeth fenekét, és nagyot mulatott felesége tettetett felháborodásán. Sokáig hallgattak az úton, majd Elizabeth suttogva megkérdezte: - Te tényleg féltékeny vagy a családomra? - Majdcsak túljutok egyszer rajta - szorította meg biztatóan Elizabeth kezét. - A lovag hűséges természetű, és csak egy embernek esküszik fel, mint ahogy én tettem Vilmos királlyal. Te elkötelezted nekem magad, de ez nem jelenti azt, hogy nem szeretheted többé a családodat. Azt persze jó tudni, hogy én vagyok szívedben az első, mint ahogy nekem is te vagy a legfontosabb! Elizabeth alig tudta elrejteni mosolyát. Megértette, hogy a szerelem új érzés Geoffrey életében, és ezt is úgy próbálta megközelíteni, mint minden egyéb feladatot: legelőször is a helyére tenni mindent. Csak ott követte el a hibát, hogy elfelejtette, az érzelmeket nem lehet logikával megközelíteni. - Az idő sohasem fog eljönni, hogy választanom kelljen közted és a... - Elizabeth előbb családot akart mondani, azután meggondolta magát, és így fejezte be: - és a rokonaim között. Most te vagy a családom, Geoffrey, Elslow és Thomas pedig a rokonaink. Mi mindnyájan egymáshoz tartozunk, de nem olyan kapcsolatban, mint úr és hűbérese! - Igazad van, Elizabeth! Soha nem foglak választás elé állítani! És soha nem foglak arra kényszeríteni, hogy hűségedet bizonyítsd! Mert szeretlek téged, és ez a legfontosabb. - Azért kellett Elslownak és Thomasnak Montwrightban maradniuk, mert nem bíztál benne, hogy a tiéd vagyok? - Azért, mert azt akartam, hogy egy kis időre teljesen az enyém legyél! Elizabeth férje vállára hajtotta a fejét, és elgondolkodott. Ma este Geoffrey megosztotta vele érzelmeit. Sok időbe telt, míg képes lett kimutatni, és megfogalmazni iránta érzett szerelmét. Elizabeth végtelenül boldognak érezte magát. De van még mit tennie, gondolta magában, mert Geoffreyt még mindig bizonytalannak találta. De biztos volt benne, hogy hamarosan minden rendbe jön, és nem kell többé senkinek sem bizonyítania.
212
Julie Garwood
A gyengéd lovag
Elizabeth álmodott aznap éjszaka. Az álom nagyon szépen kezdődött. Hosszú, bokáig érő fehér ruhában sétált egy várnak az udvarán. A talaj fölött sűrű pára lengedezett. Mosolyogva nyitotta ki az ajtót, és belépett a nagyterembe. És ekkor az álom rémálomba fordult. Valaki a nevét kiáltotta, de nem ismerte fel a hangot. A pulzusa egyre gyorsabban vert, ahogy a hang egyre elkeseredettebben hívta. Elizabeth kétségbeesetten forgolódott, kereste a hangot. Nevető embercsoporton verekedte magát keresztül, akik még csak észre sem vették, hogy ott van. Amikor a terem közepére ért, megállt. A tüdejét kiáltás feszítette: előtte Geoffrey állt talpig vasra verve. Geoffrey nem vette észre Elizabethet, egy másik irányba nézett. Elizabeth arra fordult, és a nagyapját pillantotta meg, ugyancsak láncra verve. Újra hallotta a hangot, de már nem az elkeseredés szólt belőle, hanem a győzelem. Belwain volt az. A föld fölött a pára vörösre változott, Elizabeth tudta, hogy azt a vérontást jelképezi, amely hamarosan be fog következni. Belwain felemelte a kezét, és Elizabethre mutatott: Válassz, Elizabeth. Egyikőjüknek meg kell halnia! Ha nem választasz, akkor mind a kettőt megölöm! - nevetett fel ördögi kacajjal. Elizabeth megtagadta a parancsot. Belwain elvette Geoffrey kardját, és magasra emelte a levegőben. Geoffrey a kiáltásokra ébredt. Rögtön a kardjáért nyúlt, akkor jött rá, hogy a felesége kiáltozik. Gyengéden átölelte, és megpróbálta megvigasztalni. - Nyugodj meg, Elizabeth, csak egy rossz álom volt. Ne félj, itt vagyok melletted! Elizabeth Geoffreybe kapaszkodott, és igyekezett lecsillapodni. - Szörnyű rémálmom volt - mondta. - Felejtsd el! - csókolta meg gyengéden a homlokán. - Ez álom volt csupán. Hosszú volt a mai nap, és biztosan elfáradtál. Tedd ide a fejed, és hunyd le a szemed. Minden rendben van! - Attól félek, ha elalszom, folytatódik az álom. - Dehogyis! - került fölébe Geoffrey a könyökére támaszkodva. - Azt fogod álmodni, hogy velem szeretkezel! súgta és megcsókolta.
213
Julie Garwood
A gyengéd lovag
Geoffrey szerelmes szavakat suttogott a fülébe, és gyengéden simogatta. Elizabeth hamarosan elszenderedett.
214
Julie Garwood
A gyengéd lovag
Tizenharmadik fejezet ELIZABETH NAGYON HAMAR MEGSZERETTE ÚJ OTThonát. A kastély masszív szerkezetét hatalmas falak vették körül. A kőből épült erődítményhez képest Montwright apró házikónak tűnt. A falakon belül azonban meglehetős ridegség uralkodott. Elizabeth azonnal hozzálátott a szobák és a belső udvar barátságossá tételéhez. Geoffrey nem szólt bele az átrendezésbe, bár azért nagyon mérges volt, amikor Elizabethet térdelni látta, amint a várfal tövébe százszínű vadvirágokat ültetett. Elizabeth nem vette komolyan a mérgelődését. A szolgák kezdetben gyanakvással fogadták új úrnőjüket, de bájos mosolyával Elizabeth hamarosan meghódította őket, és szívesen teljesítették kedves kéréseit. Az asztalokat friss virágok díszítették, a tiszta falakat a Montwrightból hozott csillogó zászlók tették vidámabbá. Béke és elégedettség költözött a valamikor rideg környezetbe. Berkley lakói ámulva figyelték, mint varázsolja Elizabeth a rideg erődítményt meleg otthonná. Július végére Elizabeth már biztos volt benne, hogy szíve alatt Geoffrey gyermekét hordozza. Napokig tervezte és gyakorolta, hogyan jelentse be a férjének. Biztosan örülni fog, és tesz megint egy szemtelen megjegyzést, gondolta magában. Az asztalnál várta vacsorához Geoffreyt, és úgy határozott, hogy vacsora után a hálószobában fogja vele közölni a jó híreket. Rettenetesen izgatott volt, legszívesebben hangosan nevetett volna. A felszolgálók nem tudták mire vélni úrnőjük különös viselkedését, és furcsa pillantásokat vetettek rá. Majd holnap megmondom nekik is, gondolta Elizabeth, akkor biztosan megértik, miért vagyok ilyen. Katonák léptek be a terembe. Elizabeth izgatottan leste, mikor tűnik fel Geoffrey. Gerald jelent meg hirtelen két köpcös katona között, és futva ment Elizabeth elé. - Futárok érkeztek Vilmostól! - kiáltotta hangosan. - Minél előbb beszélni szeretnének Geoffreyvel! Elizabeth összeráncolta a szemöldökét: - Vezesd őket a hallba, Gerald! Én szólok Rogernek, hogy keresse meg Geoffreyt.
215
Julie Garwood
A gyengéd lovag
Roger már ott is állt előtte. Rövid üdvözlés után Elizabeth tájékoztatta a küldöncök érkezéséről. - Mi a jövetelük célja? - kérdezte Elizabeth aggodalommal a hangjában. - Érkeztük nem szokatlant dolog - felelte Roger. - De már itt is a férjed, ő biztosan meg tudja mondani. - Hát már nem is üdvözölsz? - lépett felesége mellé Geoffrey. Elizabeth felágaskodott, és ártatlan csókot nyomott férje orcájára. - Én még emlékszem azokra az időkre, amikor az efféle érzelemnyilvánítás tilos dolog volt! - súgta. Geoffrey nagyot nevetett, és átölelte a feleségét. - Ez még akkor volt, amikor még nem tudtam, mennyire fontos neked, hogy megérinthess engem! - csúfolódott Geoffrey. - Mert nagyon fegyelmezetlen vagyok! - felelte Elizabeth. - Geoffrey! - szólt közbe Roger. - Küldöncök érkeztek Vilmostól. A hallban várnak rád. Geoffrey nem látszott túlságosan meglepettnek. - Azt hittem, királyunk még Rouen-ban van! - Biztosan nem rég jött haza - kommentálta Roger. Geoffrey a feleségéhez fordult: - Fogjatok hozzá a vacsorához nélkülem, az embereim már éhesek. Rogerrel megnézzük, milyen híreket hoztak a királytól. Elizabeth is szerette volna hallani a futárokat, de ilyet most nem kérhetett. Meg kell várnia, míg Geoffrey visszajön. Geoffrey egyre többet és többet mondott el neki, bizonyára azt is tudatni fogja vele, mi a király kérése. Most Hargrave atya, a közeli Northcastle papja lépett a terembe. Karját nyújtotta Elizabethnek, és az asztalhoz kísérte. Elizabeth lehajtott fejjel hallgatta az asztali áldást. Gondolatai közben elkalandoztak: azt próbálta kitalálni, vajon milyen üzenetet küldött a király, de egyik ötletével sem volt megelégedve. Geoffrey már rég teljesítette beígért szolgálatát. Vilmos évente háromszor hívta össze híveit, és Geoffrey mindahányszor ott volt. Vagy talán a felmérés miatt? A felmérésben Vilmos minden alattvalója szerepelt minden adatával együtt, kezdve attól, hogy hány állatot tartott, egészen az utolsó filléréig. Az emberek sokat morogtak emiatt, nem egészen véletlenül. Az ő logikájuk szerint ugyanis az egész
216
Julie Garwood
A gyengéd lovag
csak arra szolgált, hogy az adót emelhessék. Persze, az adóemelés régi trükk volt már, Elizabeth számtalanszor hallotta az apját is panaszkodni. Az ételt éppen felszolgálták, amikor Geoffrey és Roger megjelentek az ajtóban. Arckifejezésük azt árulta el, hogy rossz hírt kaptak. - A vagyonfelmérés? - kérdezte súgva Elizabeth, amin Geoffrey elfoglalta helyét az asztalfőn. Geoffrey megfogta Elizabeth kezét, de nem válaszolt. Elizabeth rámosolygott a vele szemben ülő Rogerre. Szokás szerint Geoffrey jobbján mindig Elizabeth ült, a balján pedig Roger. Most Hargrave atya ült Roger helyén. Az egyik fiatal hűbéres szolgálta fel Geoffreynek az ételt. Geoffrey mondott neki valamit. Ezt a pillanatot használta ki Elizabeth, hogy megtudjon valamit Rogertől. - A vagyonfelmérésről van szó? - hajolt át az asztalon. Geoffrey megszorította Elizabeth kezét. Roger éppen válaszolni akart, de észrevette, hogy Geoffrey nemet int a fejével. Elizabeth a szeme sarkából figyelte a férjét. A pap megköszörülte a torkát, és belekezdett végeérhetetlen történeteinek egyikébe, melyet legalább ezerszer hallottak már, de udvariasságból mindnyájan odafigyeltek. Nagyot nevettek, amikor a humoros történet véget ért, az öreg pap meg boldog volt. Valójában annyira meg volt elégedve sikerével, hogy azonnal egy másik történetbe kezdett. Amint a vacsorának vége volt, Geoffrey odaszólt Rogernek, menjen, és tegye meg holnapra az előkészületeket. Elizabethnek pedig azt ajánlotta, hogy vonuljanak vissza a szobájukba. - Úgyis beszélni szeretnék veled - súgta mosolyogva Elizabeth. - Nekem is beszélnem kell veled - felelte Geoffrey. Elizabeth elgondolkodva nézett rá. Jól tudta már, ha a férje megpróbálja eltitkolni érzelmeit, annak súlyos oka lehet. Kinyújtotta a kezét, és szó nélkül követte. A hálószobaajtó bezárásával kirekesztették a kinti világot, Elizabeth mégsem szólt. Ismerte már a férjét, és tudta, hogy meggondolja, amit mond.
217
Julie Garwood
A gyengéd lovag
Mindketten csendben vetkőztek. Elizabethnek szokásává vált, hogy lefekvés előtt Geoffrey kardját az ágy fejéhez helyezi. Most is így tette, majd a takaró alá bújt, és várt. Geoffrey szokása ellenére nem fújta el a gyertyát, úgy vette karjaiba Elizabethet. - Én mondjam először? - kérdezte Elizabeth. - Jobb lenne, ha én kezdeném, és túlesnénk rajta - felelte Geoffrey. Elizabethnek azonnal gombóc akadt a torkán, amint meghallotta Geoffrey hanglejtését. Geoffrey egyik lábával átölelte az Elizabethét és szorosan magához vonta. Így nem látta a felesége arcát, a szemét, és nem is akarta, mert tudta, hogy fájdalmat okoz majd neki. - Nehéz elmondani neked - simogatta meg gyengéden Elizabeth haját. - Akkor mondd el gyorsan - tolta el magától ijedten Elizabeth. - Vilmos üzenete Montwrighttal kapcsolatos. Látván felesége zavarát, gyorsan folytatta: - A nagyapádat árulással vádolják. - Nem! - kiáltott fel Elizabeth, mint a megsebzett vad. - Van még rosszabb hírem is - felelte nyugodtan Geoffrey. - Belwain kérvényt nyújtott be, hogy ő legyen Thomas gyámja. Mindnyájan Londonban vannak, és nekem is mennem kell. Holnap indulok. - Nekem is veled kell mennem! Én is hadd menjek veled! könyörgött Elizabeth. - Nem maradhatok itt, Geoffrey! Geoffrey nem bírta tovább felesége fájdalmát nézni: Igen, velem jössz! Végül is a te családodról van szó, és jogod van hozzá! Elizabeth elsírta magát. - A mi családunk! - javította ki a férjét. - Most mi lesz? Mit tesz a király? Geoffrey szorosan átölelte remegő feleségét: - Előbb meghallgat mindenkit, azután fog dönteni. Ne aggódj, Elizabeth, Vilmos igazságos király, és helyesen fog dönteni. Bízzál benne! - De én nem tudok! - temette fejét Geoffrey vállába, és újra zokogni kezdett.
218
Julie Garwood
A gyengéd lovag
Geoffrey addig vigasztalta, míg elapadtak könnyei. Hiszel bennem? - kérdezte. - Tudod jól a válaszomat. - Akkor elhiszed, ha azt mondom, hogy minden rendben lesz? - Ha te mondod, akkor elhiszem! - Szavamat adom, nem engedem, hogy a családodnak bántódása essen! - És veled mi lesz? Szavadat adod arra is, hogy neked sem esik bántódásod? Geoffreyt meglepte a kérdés, mert nem érezte, hogy veszélyben van. - Megígérem! - felelte. - De most próbálj meg aludni. Holnap és még két napig sokat kell lovagolnunk. Elizabeth nem feledkezett meg arról, amit férjének mondani akart, csak most nem gondolta helyesnek ilyesmivel zavarni. Geoffrey nem engedte volna, hogy gyermekével a hasában járuljon Vilmos színe elé. Elhatározta, hogy vár, míg a Belwain-féle probléma megoldódik, azután ossza meg majd örömét Geoffreyvel. De addig is annyira fog vigyázni a gyermekre, mint ahogy Geoffrey vigyáz őrá. Lehunyt szemmel igyekezett gondolatait rendezni. Pihenésre lenne szükségem, gondolta. Késő éjszaka a rémálma újra előjött. Geoffrey megint megvigasztalta, megmagyarázta, hogy a fáradtság okozza a rémálmokat. Kérte, hogy mesélje el az álmát, de Elizabeth képtelen volt rá. Geoffreybe kapaszkodott, és imádkozott. Azért imádkozott, hogy álma ne legyen jóslat. Londonba három napig tartott az út. Elizabeth rettenetesen kimerült, és szét sem nézett, úgy érkezett meg Vilmos udvarába. Elslowt és Thomast szerette volna látni, de Geoffrey nem engedte. - Előbb fürödj meg és pihenj le. Majd reggel meglátogatod őket! És természetesen a királyodat is! - tette hozzá. Elizabeth nem akart a királlyal találkozni. Csak magának merte bevallani, hogy félt tőle. Tudta ugyan, hogy a Vilmosról szállingózó történetek fele túlzás, mégis elhitte mindegyiket.
219
Julie Garwood
A gyengéd lovag
Egy udvarra néző tágas szobában szállásolták el őket. Az ágy kétszer akkora volt, mint otthon. Elizabeth megfürdött és átöltözött, úgy kucorodott a közepére, és várta a férjét. Geoffrey elment meglátogatni Vilmost, hogy megtudja, mivel vádolják Elslowt. Elizabeth csak másnap reggel ébredt fel. Annyira emlékezett csak, hogy Geoffrey levetkőztette és felmelegítette. Mire kinyitotta a szemét, a férje már eltűnt. Az ágy mellett az asztalon reggelit készítettek egy tálcára, de Elizabeth hozzá sem nyúlt, a gyomra úgysem bírta volna el az idegességtől. Gondosan felöltözött Vilmos fogadására. Jól kell kinéznie, ha azt akarja, hogy Geoffrey büszke legyen a feleségére királya előtt. Amikor kész volt, odaállt az ablakhoz, és kinézett az udvarra. Minden másodperccel feszültebb lett, csak azért imádkozott, hogy Geoffrey minél hamarabb érte jöjjön. Geoffrey helyett Robert érkezett. - Hol van Geoffrey? - kérdezte Elizabeth riadtan. Robert megfogta Elizabeth karját, és kivezette az ajtón. Elizabeth meglepődve látta, hogy férjének két embere állt őrt az ajtónál. - Geoffrey, akárcsak a nagyapád, a királynál van. Robert látta Elizabeth megdöbbenését, de semmi vigasztalót nem tudott mondani. Őt is legalább annyira izgatta a dolog, mint úrnőjét, de ő már régen megtanulta, hogy ne mutassa ki az érzelmeit. Geoffreynek nem volt ideje, hogy beavassa terveibe, így Rogernek fogalma sem volt, mit szándékozik ura tenni. - Királyod látni óhajt! - jelentette be Roger ünnepélyesen. - Roger! - torpant meg Elizabeth. - Ezt a hangot hallottam álmomban! Nem mehetek oda! Rogernek fogalma sem volt, miről beszél Elizabeth. Nem tudta, hogyan folytassa. - A férjed maga mellett kíván tudni téged! - felelte ösztönösen, mintha tudná, hogy ezt nem utasíthatja vissza Elizabeth. Roger okosan szólt. Elizabeth kihúzta magát, és így szólt: Akkor mennem kell! Nedves, rosszul megvilágított labirintuson keresztül követte Rogert. Egy hatalmas, zsúfolt terembe léptek.
220
Julie Garwood
A gyengéd lovag
Mindenki a legszebb, legdrágább ruháját viselte, való-. színűleg mindannyian kihallgatásra vártak a királynál. A tömeg szétnyílt Roger és Elizabeth előtt. A terem túlsó végén a hatalmas dupla ajtók kinyíltak - akárcsak álmában. Elizabethet soha nem tapasztalt félelem öntötte el. Tekintetét egyszer sem vette le az ajtókról, nem törődött az őt kísérő megjegyzésekkel és tekintetekkel. Három katona állt az ajtónál. Egyikük térdhajtással üdvözölte Rogert, és intett, hogy mehetnek. Az ajtók nyikorogva kinyíltak. Roger jelezte Elizabethnek, hogy beléphet. - Mögöttem maradsz? - kérdezte reménykedve Elizabeth. Rogert meglepte a kérdés. Külső szemlélő számára Elizabeth maga volt a nyugalom, a biztonság. Roger biztos volt benne, egyedül ő tudja kiolvasni szeméből a nyugtalanságot, hangjából kihallani a félelmet. - Mellettem kell, hogy maradj! - súgta Elizabeth. - Lehet, hogy a férjemnek szüksége lesz a segítségedre! Roger elmosolyodott: - Itt maradok a közeledben. - Azt már nem tette hozzá, hogy ugyanúgy meg fogja védeni, akár az urát. Kötelességének tartotta megvédeni mindkettőjüket, de ehhez nem volt szüksége szavakra. Elizabeth megfordult és bement a terembe. Ekkor a rémálom valósággá vált. Pontosan előtte, egy háromlépcsős emelvényen egy aranyozott trónon ült Vilmos király. A lépcső alján balra állt Geoffrey. Szemben vele, jóval távolabb, Elslow. Nem voltak láncra verve. Sokan voltak a teremben, de Elizabethnek nem volt ideje körülnézni, ismer-e valakit. Rámosolygott Geoffreyre, majd a nagyapjára és a király felé indult. Amikor az első lépcsőhöz ért, letérdelt és meghajtotta a fejét. - Uram, bemutatom a feleségemet! - hallotta Geoffrey tiszta hangját, s benne egy kis büszkeséget. - Állj fel, hadd nézzelek meg! - parancsolta Vilmos. A hangja legalább olyan erős volt, mint a termete. Elizabeth sietve teljesítette parancsát. Nagy sokára felnézett, és meglepődve látta, hogy a király mosolyog.
221
Julie Garwood
A gyengéd lovag
Vilmos hatalmas ember volt, a széle akkora, mint a hossza. Ravasz tekintettel nézett Elizabethre, de neki nem esett nehezére állni a versenyt. - Úgy látom, jól választottál, fiam! - bókolt a király Geoffreynek, de közben tekintetét nem vette le Elizabethről. - Igen, uram, én is úgy találom! - Akkor térjünk a tárgyra! - parancsolta Vilmos. Küldjétek be a vádlót! Geoffreyről Elslowra nézett, majd Elizabethre: - Gyermekem, állj a családod mellé, míg ezt az ügyet elintézem! Elizabeth egy térdhajtással gyorsan engedelmeskedett. Előbb a nagyapjára nagyapjára mosolygott, aztán Geoffrey mellé állt. Nagyon szorosan állt mellé, a könyöke Geoffrey karját érintette, közben pedig visszanézett a királyra. Valamilyen ismeretlen oknál fogva Vilmosnak nagyon jó kedve támadt. - Geoffrey, neked sikerült az élet! - mondta vidáman a király. - Igen, uram - felelte Geoffrey, és rámosolygott Elizabethre. Elizabeth azt hitte, valamilyen életbevágóan fontos részét hagyta ki a beszélgetésnek, de nem mert kérdezősködni. Majd később megmagyarázza Geoffrey, minek örült a király annyira. Úgy látta, Geoffrey pontosan érti, mire gondol a király. Az ajtó újra megnyikordult. Elizabeth arra nézett, és Belwaint látta, amint belép a terembe. Arcából önelégültség és győzelem sugárzott. Elizabeth megszorította Geoffrey kezét, majd amikor rájött, mit tesz, azonnal elengedte. Geoffrey tudta, mit érez a felesége. Mintegy véletlenül a vállára tette a kezét, és átölelte, mintha erőt és bátorságot akarna átadni neki. Belwain idétlenül letérdelt a király előtt, és még a fejét is elfelejtette lehajtani. Vilmosnak nem tetszett a köszöntés. - Elslow ellen emelt vádad igen súlyos, Belwain! Árulással vádolod, de bűnére bizonyítékot nem adtál. Halljam indokaidat! Belwain felállt és ujjával Elslowra mutatott. - Elslow szász és te is tudod, hogy minden szász áruló! Régóta vissza akarja
222
Julie Garwood
A gyengéd lovag
szerezni magának Montwrightot. Geoffreyvel sikerült elhitetnie, hogy hű a királyához. De nem mond igazat. Tudom, hogy csatlakozott az ellened lázadókhoz! - Van bizonyítékod? - kérdezte Vilmos előrehajolva. - Bizonyítékom nincs, mert aki tanúsíthatta volna vádamat, az halott. - Kiről beszélsz? - Rupertnek hívták, Geoffrey feleségének a sógora volt. Rupert normann volt. - Ó, igen! - nézett Geoffreyre Vilmos. - Hallottam róla. Normann volt, vagy sem, a lényeg az, hogy elárult engem. Nagy butaságot csináltál, Belwain, amikor őt akartad tanúdnak felhasználni! A király most Elslowhoz fordult: - A lázadók csoportjához tartozol? Elslow tisztán és hangosan felelte: - Nem, uram! Vilmos Geoffreyre nézett: - Te hiszel neki? Geoffrey bólintott: - Igen, uram. - Mivel bizonyíték nincsen, megelégszem a hűbéresem szavával. Az árulás vádját elejtem. Vitának helye nincs! - De mi lesz Montwrighttal? - siránkozott Belwain. - Az uradalom az enyém! Én vagyok Thomas gyámja, míg nagykorú nem lesz. Hiába ültettél egy szászt a helyembe nézett Geoffrey felé -, a törvény az én oldalamon van! Vilmos összehúzott szemöldökkel hátrahajlott a trónján. A teremben egy pisszenés sem hallatszott. Elizabeth a nagyapját figyelte. Látszott rajta a Belwain iránt érzett undor és harag, az öreg legszívesebben elkapta volna a gazfickó torkát. - Nehéz ebben az ügyben ítéletet hoznom - szólalt meg végül Vilmos. - Geoffrey, te elmondtad nekem, hogy nem bízol Belwainben, ezért tartod magadnál a fiút, míg nagykorú nem lesz. Ehhez jogod van. Az a kérdés azonban, hogy egy szász legyen Montwright ura, már sokkal nehezebb. Én igazságos ember vagyok, és mint ahogy azt ti is jól tudjátok, néhány birtokot a szászoknak is adtam. Most azért nehéz eldöntenem, mit tegyek, mert ezt az embert nem ismerem nézett Elslowra. - Te kiállhatnál mellette, Geoffrey, csak az a baj, mint a fiam esetében is, hogy normann szemmel néznéd az esetét. Te pedig - fordult Elslowhoz -, mint a fiú nagyapja
223
Julie Garwood
A gyengéd lovag
védhetnéd meg magadat, csak az a gond, hogy te meg a szász szemszögből ítélnéd meg a dolgokat. Milyen kár, hogy nincs itt olyan ember, aki se nem szász, se nem normann! - De igen! - lépett tisztán csengő hanggal a király elé Elizabeth. Vilmos intett, hogy folytassa. - Sem szász, sem normann nem vagyok! Én mindkettő vagyok. Az apám normann, az anyám szász volt, így félig én ez is, és az is vagyok. Elizabeth elmosolyodott, úgy folytatta: - Az apám mindig szásznak nevezett, ha engedetlen voltam, az anyám pedig normannak, ha valamit nem jól csináltam. A királynak tetszett Elizabeth válasza: - Akkor mindkét oldalról te fogsz tanácsot adni, és én majd azután döntök. Kezdjük a szásszal! Elizabeth összekulcsolta a kezét, és belefogott: - A te parancsodra és apám kérésére anyám feleségül ment apámhoz, így lett apámé Montwright. Ekkor nagyapám Londonba költözött. Nem sokkal a házasságkötés után anyám elmenekült Montwrightból és nagyapámnál keresett menedéket. Nagyapa meghallgatta lánya panaszait, és gyorsan visszavitte őt a férjéhez. Azt mondta neki, hogy a férjéhez tartozik, hűségesnek kell hozzá lennie. Apám és nagyapám között barátság szövődött. Családom szász ága mindig nagy hangsúlyt fektetett a hűségre, uram. Elslow hűséget esküdött neked, királyom a koronázásod napján, és én tudom, hogy inkább meghal, mintsem esküjét megszegje. - Most halljam a normann oldalt! - mondta biztatóan Vilmos, mert élvezte Elízabeth elbeszélését. - Apám hűséges híve volt hűbérurának, Geoffreynek. Amikor meghalt, Geoffrey vette kezébe Montwright ügyét. Feleségül vett engem, és rendbe tette a birtokot. A mészárlást a sógorom tervelte ki, ezért Geoffrey megölte. A férjem legalább olyan alapos ember, mint az apám volt, és meggyőződött Rupert bűnösségéről, mielőtt cselekedett. Én a szász anyámtól örököltem türelmetlen természetemet - vallotta be Elizabeth. De a férjem türelemre intett. Végül megígérte nekem, hogy kideríti az igazságot. Ha megkérdezed uram, én kinek tettem
224
Julie Garwood
A gyengéd lovag
hűségesküt, akkor azt válaszolom, hogy a férjemnek és neked tettem, királyom. - És ha a szász és a normann között kellene választanod? kérdezte incselkedve a király, de Elizabeth nem vette észre a tréfát. - Akkor mindenekelőtt a férjemet választanám - felelte komolyan. - Mert tudom, hogy ő úgy védené nagyapámat, akárcsak én. A nagyapám, az öcsém és én, mindannyian Geoffreyhez tartozunk. A férjem pedig nem akar rosszat a családjának. Vilmos bólintott: - Ha minden alattvalóm ilyen hűséges lenne, akkor a fejem se fájna. Most Belwainre nézett: - Nem teszek hűbéresem akarata ellenére. Elutasítom a kérelmedet! Belwain képtelen volt türtőztetni magát. Az arca pipacspiros lett, és gyűlölettel nézett Elizabethre. A király nem törődött vele, hanem Elslowhoz fordult: Nem emlékszem a hűségesküdre, igaz, az a koronázási nap nagyon zűrzavaros volt! - Tudom, mert ott voltam, és tanúja voltam a zendülésnek. - Térdelj le szász és ismételd meg esküdet! Elslow eleget tett a kérésnek, és szívére tett kézzel megismételte az esküt. Vilmos elégedett volt. - Most hagyjatok magamra! - parancsolta. - Veled majd vacsoránál találkozunk! - mondta Geoffreynek. - Mellettem fogsz ülni! - Ahogy óhajtod, uram! - hajolt meg tisztelettel Geoffrey, és karon fogta Elizabethet. Férj és feleség nem váltottak szót, míg a szobájukba nem értek. Elslow és Roger otthagyták őket, elmentek valami italt keresni, és egy parti sakkot játszani. - Nagyon büszke vagyok rád, Elizabeth! Igen bátran viselkedtél! - Tőled tanultam! - nézett rá Elizabeth. Most, hogy túl voltak a veszélyen és a megpróbáltatáson, elkezdett forogni vele a szoba. - Most már látod, hogy milyen igazságos és kedves királyunk van? - kérdezte Geoffrey. - Kár volt annyira félned!
225
Julie Garwood
A gyengéd lovag
- Félni? Hiszen én nem is féltem! Geoffrey nagyot nevetett az átlátszó hazugságon, és kinyújtotta a karját, hogy megölelje a feleségét. Éppen jókor, mert erős és bátor felesége ájultan hullott a karjaiba. - Biztos vagy benne? - Igen, egészen biztos! - fészkelte be magát Elizabeth férje karjaiba aznap este egy kiadós szeretkezés után. Geoffrey már majdnem elaludt, amikor közölte vele, hogy gyermeket vár. Örülsz neki? - Igen - tette Geoffrey Elizabeth hasára a kezét, és gyengéden megcsókolta. - Én vagyok a legboldogabb ember a világon! Egészséges, erős fiú lesz, kiköpött apja! Micsoda katonát nevelek majd belőle! - Ne szerénykedj annyira! - felelte mosolyogva Elizabeth. - Visszafelé lassabban fogunk menni, asszony. Vigyáznod kell magadra! Belwain miatt pedig ne idegeskedj! - Nem fogok! - ígérte meg Elizabeth. - Tudom, hogy megbünteted, ha eljön az ideje. Így is nagyon szenved, mert nem kapta meg azt, amire a legjobban vágyott. Montwright és Thomas is biztonságban van. - Végig aggódni fogok, amíg kihordod ezt a gyermeket! Ha bármi történne veled... - Ne izgasd magad! - nyugtatta Elizabeth. - Minden rendben lesz. Ha eljön az ideje, úgy fogok viselkedni, mint te. Erős és bátor leszek, és megteszem a kötelességemet. Méltósággal megszülöm a gyermeket, és egy kiáltás sem foga elhagyni ajkaimat! Üvöltött, mint a fába szorult féreg. A vajúdás sokáig tartott. Geoffrey fogta a kezét, és tehetetlenségében ő is kiabált, amikor nagy volt Elizabeth fájdalma. Végül a felháborodott bábaasszony kizavarta a szobából. Elslow is ott volt, meg is jegyezte Rogernek, hogy valószínűleg ez a leghangosabb szülés a világtörténelemben. Elizabeth végre világra hozta tökéletes gyermekét. Geoffrey büszkén és boldogan emelte kajaiba a kis utódot.
226
Julie Garwood
A gyengéd lovag
Elizabeth édesanyja után Marynek keresztelték.
227
