jor ge
Camino`
bucay a boldogság útja
A legjobb énem az, aki vagyok, még akkor is, ha ez másoknak nem tetszik. Mindenkinek a valódi énje a legjobb, akkor is, ha senkinek sem szimpatikus. Lehet, hogy sokan vagyunk olyanok is, akiknek önmagunknak sem tetszik. És mégis… csak így érdemes élni. Gyakran hangoztatom, amúgy viccesen, vagy legalábbis kevéssé komolyan: Amikor valaki színlel, amikor szerepet játszik, akkor képmutató, számító, értéktelen, jelentéktelen kapcsolatokra tesz szert. Ha viszont az, aki… a kutya sem törôdik vele! Ez persze csak tréfa. De ha olykor igaznak látszik is, akkor sem drámai… Semmi sem drámai, ha bízunk abban, hogy a következô sarkon befordulva találkozunk azzal, aki olyannak fogad el és olyannak szeret, amilyenek vagyunk. Harminc éve foglalkozom lélekgyógyászattal, és ez idô alatt sok hihetetlen dolgot fedeztem fel. De mind közül a leghihetetlenebb az, hogy mennyi mindenféle ember van a világon. Van, akinek a gazdagok tetszenek és van, akinek a nincstelenek, a tökfejek, az alkoholisták, a hülyeségeket fecsegôk, a szótlanok, a viccesek, a komolyak, a sarlatánok, a tanultak, a mûveltek, a bunkók… Vannak nôk, akik a kövéreket szeretik, mások a soványakat, a csúnyákat, az égimeszelôket vagy a mélynövésûeket… Vannak férfiak, akik a duci nôket kedvelik, mások a szikárakat, az energikusakat, a csacskákat, a tékozlókat, a jól keresôket, az érzékieket – és egy kis szerencsével olyan is akad, aki az okosakat. Mindenkihez van hozzá való! Egyedül arra van szükség, hogy legyen türelmünk megkeresni! Ha pedig az egész városban egyetlenegy sem 64
akad, aki olyannak fogad el, amilyenek vagyunk… el kell kezdeni utazgatni! Valahol ott van az a férfi vagy az a nô, akit elbûvöl az, amilyenek vagyunk. Ha pedig tudjuk, hogy van a világon ilyen ember, miért elégednénk meg valaki mással, aki arra biztat, hogy mi mindenben változzunk meg. Miért adjuk meg magunkat annak az ostoba hajlamunknak, hogy házasságot kössünk valakivel azon az alapon, hogy Most ilyen, de mellettem majd megváltozik… Azt hiszem, nincs nô, aki ne ezzel az ábránddal menne férjhez (elnézést kérek, ha igazságtalanul általánosítanék). És ebben az a legrosszabb, hogy nem is tévednek… mi, férfiak állandóan változunk. Egyre rosszabbak leszünk! Mert az idô múlásával az ember egyre romlik. Az erények vagy megkopnak, vagy nem, de a hibák kiteljesednek és megnônek… Ha roppant társaságkedvelô voltál, szószátyár öregember lesz belôled. Ha jó humorú voltál, elviselhetetlen bohóc lesz belôled. Ha pedig szívdöglesztô voltál, vén kecske leszel, aki az ápolónôk után koslat a szanatóriumban… A jellemvonások felnagyítódnak és egyre hangsúlyosabbá válnak. Mert az idô múlásával merevebbek leszünk – sajnos nem mindenhol –, és csaknem mindig önmagunk karikatúrájává válunk. Így aztán semmi értelme arra várni, hogy a másik megváltozzon. Sokkal jobb lenne olyat keresni, aki kezdettôl fogva úgy tetszik, ahogy van. A másik természetesen jó irányban is változhat. De nem a mi kedvünkért! Nem azért, hogy nekünk tetsszen! Ha a másik nem tetszik, ahogy most van, akkor egyszerûen nem tetszik. Az nem mûködik, ha fôleg az tetszik, „amit mi lehetôségként belelátunk”…
Mi lett volna, ha Perla, a feleségem, harminc éve abba a sovány fickóba szeretett volna bele, amilyennek látni szeretett volna? Szegénykém, soha életében nem lehetett volna olyan férfi felesége, akibe beleszeretett!
65
66
Ne a másikban rejlô lehetôségekbe szeressünk bele, hanem abba, aki a másik valójában. És amíg együtt vagyunk, arra biztassuk, hogy egyre nyíltabban vállalja önmagát. A lehetôségekre számítani sokszor azt jelenti, hogy bízunk a jövôben, gyakran azonban azt, hogy utat engedünk az elégedetlenségnek. A dalai láma azt kérdezi: Hogyan lehetünk elégedett emberek? A legszélesebb körben elfogadott módszer az, hogy megpróbálunk mindent megszerezni, amit megkívánunk és birtokolni szeretnénk: pénzt, házat, autókat, házastársat és tökéletes alakot. Egy régi vicc szerint élt New Yorkban egy harmincöt éves, jól szituált, hithû zsidó fiatalember, aki azonban a közösség ámulatára még agglegény volt. A vallásos zsidók rendszerint korán megházasodnak, hogy népes és egészséges családot alapíthassanak. Emberünk mindennap arról panaszkodott a zsinagógában, hogy magányos, és fûnek-fának elmondta, mennyire szeretne megnôsülni. – Ha ennyire szeretnél családot alapítani, miért nem nôsültél még meg? – kérdezte tôle egyszer egy öreg rabbi, aki látogatóban járt a városban. – Mert még nem találkoztam álmaim asszonyával – felelte az agglegény.
– Le tudnád írni, milyen legyen az a nô? – kérdezte a rabbi. – Imádkozni fogok Istenhez, hogy vezesse az utadba. – Hát persze, meg is tudom mutatni – válaszolt a másik. Keresgélt egy kicsit fekete köpenye zsebeiben, aztán elôhúzott egy fényképet, amelyen Pamela Anderson feszített kihívó pózban, zsebkendônyi bikiniben. Megmutatta a rabbinak, és azt mondta: – Ilyen nôt akarok, csak zsidó legyen és ismerje a Talmudot.
amit William Schutz19 úgy fogalmazott meg, hogy valamennyien egyek vagyunk. A nyitottságra mindig hasonló választ kapunk másoktól.
Ennek a hozzáállásnak a nyilvánvaló hátránya, hogy elôbb-utóbb találunk valami kívánatosat, ám mivel elérhetetlennek bizonyul, szerencsétlennek érezzük magunkat. Sôt még ha tudjuk is, hogy a keresés alapvetô célja az elégedettség elérése, sokszor akkor sem tölt el bennünket ez az érzés, ha megszerezzük a kívánt dolgot. A dalai láma megbízhatóbb módszert ajánl: tanuljuk meg szeretni és értékelni azt, ami már a miénk. A vágyakozás igazi ellenszere az elfogadás és nem a birtoklás. A buddhizmus természeti törvénynek tartja az okság elvét. Ennek értelmében, ha a hétköznapi életben például valami nemkívánatos esemény történik, az szükségképpen egy elôzô állapot folyománya, amelynek nem is lehetett más következménye. Így tehát, ha valami meghatározott élményre vágyunk, logikusan keresnünk kell és össze kell gyûjtenünk azokat az okokat és körülményeket, amelyek kedveznek a bekövetkezésének. Ha valaki kedves hozzánk, automatikusan nyitottá válunk feléje, mert tudatosul bennünk az a hasonlóság,
A rivalizálás, a gyûlölet és a féltékenység a jóllétünket veszélyeztetô állapot, és ha ez áll fenn, mindent gyanúsnak és fenyegetônek látunk. Ennek természetes következménye pedig a bizonytalanság, a bizalmatlanság, a magányba menekülés és a harag, amivel az ellenségesnek tartott világ ellen igyekszünk védekezni. Ezek az idôvel mérgezôvé váló érzelmek akkor ébrednek bennünk, amikor elutasítjuk a másik embert, és ahhoz vezetnek, hogy a többiekkel ellentétesen cselekszünk. Ezek alapján, ha el akarjuk kerülni, hogy valami újra megtörténjen, kerüljük el azokat a körülményeket, amelyek kiváltották.
A dalai láma nem külsô, erkölcsi elvek alapján osztályozza a tudatállapotokat, az érzelmeket és a vágyakat – nem bûnrôl vagy gonoszságról beszél –, hanem egyszerûen azon 19 William Schutz (1925–2002), amerikai pszichológus, az alapvetô interperszonális viszonyorientációk elméletének kidolgozója.
67
68
az alapon, hogy a személyes boldogsághoz vezetnek-e. Hasznosnak vagy haszontalannak ítéli ôket az ember lehetô legjobb kiteljesedése, a képességei felfedezése szempontjából, és utóbbiak közt van a boldogságra való képesség is. Terapeutaként én is osztom ezt a nézetet: a lelki egészséghez empatikus, barátságos és nagylelkû attitûdre, szeretetteljes érzelmekre, szívélyes és szolidáris magatartásra van szükség. Az egészséges emberi kapcsolatok okvetlenül segítik a boldogság útjának bejárását. Felmerül azonban a kérdés: Ha a boldogság csak olyan „pozitív” lelkiállapotok meglététôl függ, mint a szeretet, a szolidaritás és az együttérzés, miért van olyan sok boldogtalan ember? Íme a válasz a dalai láma saját szavaival: Az igazi boldogság eléréséhez át kell alakítani a szemléletünket, a gondolkodásmódunkat, ez pedig korántsem egyszerû. Ehhez sok tényezô sokirányú alkalmazására van szükség. Nem szabad például azt hinni, hogy csak egyetlen kulcs, egy titok van, amelynek a birtokában minden jól alakul. Olyan ez, mint a helyes táplálkozás: sokféle vitamint és tápanyagot kell magunkhoz vennünk, nem csupán egyet-kettôt. Ugyanígy, a boldogság eléréséhez is számos megközelítést és módszert kell alkalmaznunk, sokféle és bonyolult negatív lelkiállapotot kell leküzdenünk. Meg tudunk változni, de ehhez edzésre van szükség. A buddhista gyakorlatban többféle módszer is van a lelki nyugalom megôrzésére, ha valami megrázó történik. Ezek ismételt gyakorlása nyomán elérhetjük, hogy a megrázkódtatás negatív hatása pusztán az elménk felszínén maradjon, ahogy a hullámok is csak az óceán felszínét háborgatják, a mélybe nem hatolnak le.
69
