365 Jelentés az önkormányzatoknak az ÁPV Rt-től járó - a belterületi föld értékének megfelelő - vagyonrészesedések átadási körülményeinek vizsgálatáról
TARTALOMJEGYZÉK I. Összegző megállapítások, következtetések és javaslatok II. Részletes megállapítások 1. Az átalakuló vállalatokból a helyi önkormányzatokat megillető belterületi földérték járandóságát meghatározó jogszabályi előírások és összefüggésük az államháztartási alrendszerekkel 2. A vállalati átalakulásokat követő időszakban az önkormányzatokat megillető vagyoni részesedések kiadása és átvétele 3. Az önkormányzatokat megillető részesedések meghatározása, az igények érvényesítése 4. Külső közvetítők megbízása 5. Az önkormányzatok és az ÁPV Rt. közötti megállapodások Bevezetés Az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Részvénytársaságnál végzett éves számvevőszéki ellenőrzés során - az időközben felszínre került információk következtében - különös hangsúlyt kapott az 1989. évi XIII. törvény 21.§-ának rendelkezése alapján teljesítendő kötelezettségek vizsgálata. A kérdés megítéléséhez az Állami Számvevőszék 20 helyi önkormányzattól kért adatszolgáltatást. A beérkezett adatok nem biztosítottak elégséges információt a vagyonátadás körülményeinek megítéléséhez. Ezért, valamint az Államháztartási törvényben és az Önkormányzati törvényben rögzített ellenőrzési jogosultság alapján, egységes program szerint rendelte el az Állami Számvevőszék illetékes alelnöke a 20 önkormányzat célvizsgálatát. A vizsgálat csak az 1989. évi XIII. törvény alapján átalakuló társaságok vagyonmérlegében szereplő belterületi földek értéke után járó vagyonrészesedések ellenőrzésére terjedt ki. Ezt azért fontos a bevezetésben hangsúlyozni, mert egyrészt az Állami Számvevőszék erre kötelezte el magát, másrészt a médiából megismert "belterületi földek értéke utáni önkormányzati járandóság " ennél szélesebb kört ölel fel. Az ellenőrzés célja: annak megállapítása volt, hogy az önkormányzatok ˇ milyen intézkedéseket tettek a törvényileg járó vagyonrészesedéseik felmérésére és összegszerű számbavételére;
ˇ felméréseik eredményei egyezők voltak-e az állami vagyonkezelő szervezetek által vállalatonként meghatározott értékekkel, az eltérésekre vonatkozóan bejelentették-e igényeiket a vagyonkezelő szervezetekhez és bejelentéseik milyen eredményekkel jártak; ˇ a vitás ügyekben fordultak-e bírósághoz, a peres eljárások milyen nagyságrendű költségekkel és eredménnyel jártak, illetve a perbeadások elmaradásainak milyen okai voltak; ˇ mely esetekben vettek igénybe külső közvetítőket (tanácsadókat) vagyonrészesedéseik megszerzése céljából, kik voltak ezek, alkalmazásuk körülményei szabályszerűnek minősíthetők-e a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény, ill. a helyi önkormányzati rendeletek, határozatok alapján, a részükre kifizetett (illetőleg még eddig kifizetetlen) összegek hogyan kerültek meghatározásra. Az ÁPV Rt adatai szerint az önkormányzatokkal kötött megállapodások keretében 1996-ban 22 milliárd Ft értékű vagyonátadás történt, amelynek 85%-a készpénzben, 15% körüli arányban pedig részvényátadásban teljesült. Így a vizsgálatra kijelölt 20 önkormányzat (lásd 1 sz. melléklet) a teljes belterületi föld érték járandóságnak több mint 40%-át képviselte. Azon önkormányzatok közül, amelyek 1996-ban közvetítők közreműködésével kötöttek megállapodást az ÁPV Rt.-vel - a vizsgált körbe 18 önkormányzatot úgy választottunk, hogy legyen közöttük kisebb és nagyobb, kevés ill. sok társaságban érintett önkormányzat is. Balatonföldvár és Dunaújváros önkormányzatai pedig az eredményesen befejezett peres eljárásaik miatt kerültek kiválasztásra. Ebben a jelentésben a 20 helyi önkormányzattól beérkezett dokumentumokból, ugyanezen önkormányzatoknál felvett helyszíni jelentésekből, a fővárosi, az ajkai és a balatonfenyvesi önkormányzatok átfogó vizsgálatából, az ÁPV Rt.-nél folytatott számvevőszéki vizsgálatból és az ÁPV Rt. Felügyelő Bizottságának a témával összefüggő vizsgálati jelentéséből leszűrhető tapasztalatok is szerepelnek. A vizsgálatok lefolytatását befolyásolta, hogy az önkormányzatoknál fellelhető dokumentáció több esetben hiányos volt. A 6-7 évre visszamenő iratok előkeresése gondot okozott. A vizsgálat eredményes lefolytatásához szükséges dokumentumok egy része a megbízottaknál volt, és a helyszíni vizsgálatok ideje alatt vagy nem, vagy csak jelentős késedelemmel kerültek elő. Az ÁPV Rt.-nek 1997. áprilisára sem sikerült ellenőrzött adatbázist létrehozni az 1989. évi XIII. törvény előírásai alapján a helyi önkormányzatokat megillető belterületi földek után járó üzletrészekről(részvényekről).
I. Összegző megállapítások, következtetések és javaslatok A jelentés bemutatja, hogy milyen következményekkel járt a gyakorlatban az, hogy az állami tulajdonost képviselő vagyonkezelő szervezetek a gazdálkodó szervezetek és gazdasági társaságok átalakulásáról szóló 1989. évi XIII. törvény egy
rendelkezését tévesen értelmezték, nem tartották be az előírásokat. A gazdálkodó szervezetek és gazdasági társaságok átalakulásáról szóló 1989. évi XIII. törvény 21.§.(2) bekezdése értelmében az átalakuló állami vállalatok vagyonmérlegében szereplő belterületi föld értékének megfelelő üzletrész (részvény) a föld fekvése szerinti helyi önkormányzatot illeti meg. A törvény nem fogalmazta meg a végrehajtás szabályait. A vizsgálat tapasztalatai szerint kezdetben az érintett gazdasági társaságok, majd az államigazgatási irányítású vállalatok esetében az ÁVÜ volt a feladat tényleges végrehajtója. A törvény - vizsgált szakaszának - végrehajtásáért de jure felelős nem lévén, de fakto felelős az állami vagyonkezelő szervezet lett, egy olyan szervezet, amelyik a központi költségvetési érdeket képviselve ellenérdekelt volt az önkormányzatokkal szemben. 1992-től minden, korábbi átalakulással érintett állami vagyonrész kezelője az ÁV Rt. lett, így hozzá kerültek az addig ki nem adott önkormányzati tulajdonú vagyonrészek is. Az ÁVÜ, az ÁV Rt., majd a közös jogutód ÁPV Rt.(a továbbiakban állami vagyonkezelő) a "megfelelő" kifejezést közgazdasági, mérlegelméleti megközelítéssel úgy értelmezte, hogy a teljes belterületi földértéket, mint a teljes vagyon egyik elemét, a többi vagyonrészhez hasonlóan terhelik az átalakult vállalatok kötelezettségei. Ezért a kiadandó részvények értéke kisebb, mint az átalakulási vagyonmérlegben szereplő teljes belterületi földérték. A vagyonkezelő azon az állásponton volt, hogy amennyiben nem ezt az elvet követnék, akkor az állami tulajdonrészt a jogosnál nagyobb kötelezettség terhelné, az önkormányzati tulajdont pedig egyáltalán nem érintenék a társaság tartozásai. Az érvelést az országgyűlés 1992-ben elfogadta, és az ezen idő után átalakult vállalatok esetében a belterületi föld érték után járó önkormányzatokat megillető társasági részesedést az 1992. évi LIV. törvény e számítási mód szerint határozta meg. Ez azonban nem változtatta meg a szóban forgó törvény hatályát és a bírósági ítéletekből is egyértelmű, hogy az alkalmazott módszer törvénysértő volt. Az átalakulás első két évében több társaság esetében a belterületi föld teljes értékével egyezően történt az üzletrész (részvény) kiadás. Majd az állami vagyonkezelő jogértelmezése alapján arányosítással, vagyis csökkentett értékben adták ki a részvény (üzletrész) mennyiségeket. E vagyonátadások is sok esetben késve, néhányszor az átalakulást több évvel követve valósultak meg, de arra is volt példa, hogy csak az 1996-ban az ismert közvetítők által lebonyolított megállapodások keretében kerítettek erre sort, illetve ismertették el az átvételt. Ki nem adott üzletrészeket (részvényeket), olyanokat, amelyeket csökkentett mértékben sem adtak még ki, jelen vizsgálat is jelzett. Az át nem adott vagyonrészek kezelője az 1992. évi LIV. törvény alapján az állami vagyonkezelő lett, ezért a mulasztásos törvénysértés az állami vagyonkezelőt terheli. További törvénysértés volt, hogy 1995-től az állami vagyonkezelő a privatizációs folyamat előtérbe helyezésével az önkormányzati tulajdont képező részvényeket azok beleegyezése nélkül is értékesítette. Az ellenérték a központi költségvetés bevételét növelte. A vizsgált önkormányzatok egy része a részesedések átadását követően azonnal nem tett eleget a számviteli törvényben szereplő előírásoknak. Nem minden
tulajdonrészt és nem az adott évben, hanem késve vettek nyilvántartásba, szerepeltették az éves mérlegben. Általános kifogás volt, hogy az egyes befektetett pénzügyi eszközökről (az átvett részvények annak minősülnek) az egyedi analitikus nyilvántartásokat nem vezették megfelelően. A vizsgálatok megállapították, hogy a teljes belterületi földértékek alapján járó vagyoni követeléseiket az önkormányzatok kezdetben egyáltalán nem ismerték, a későbbiekben pedig bár a legtöbb helyen komoly erőfeszítéseket tettek, csak igen nehezen jutottak hozzá a megfelelő információkhoz. A legegyszerűbbnek tűnő megoldást, hogy magánál az átalakult vállalatnál (ahol esetleg már résztulajdonosok is voltak) tájékozódjanak, csak elvétve választották. Ritkán vették igénybe a cégbíróságokat is, bár a letétbe helyezett dokumentumokból a szükséges adatok nem minden esetben voltak kinyerhetők, az állami vagyonkezelő pedig általában elzárkózott az adatok közlésétől. Az önkormányzati önállóság, a tulajdonosi jog gyakorlása az igények(követelések) pontos ismeretét feltételezi. A vizsgálati tapasztalatok szerint pontos, megalapozott nyilvántartással még 1996 végén is csak néhány önkormányzat rendelkezett. A törvény szerint járó követeléseiket évek során maguknak az önkormányzatoknak kellett felmérniük. Ezt döntő többségében külső megbízásokkal, külön díjazással oldották meg. A külső megbízott cégek felmérései sem voltak minden esetben a törvényi előírásoknak megfelelőek, főként nem voltak minden jogos követelést magába foglaló adatállományok. Ezzel összefüggésben, valamint az állami vagyonkezelő nem megfelelő nyilvántartása és privatizációban érdekelt magatartása miatt is, az önkormányzatok az ismertté vált, megalapozott követeléseiket sem tudták érvényesíteni 1995. végéig. A külső közreműködők igénybevétele elkerülhető lett volna, ha az átalakulással egyidejűleg az önkormányzatok megkapják a megfelelő tájékoztatást, és kiadják részesedésüket. Az önkormányzatok részére az 1992-1995. közötti időszakban ismert követeléseik érvényesítésére a peres eljárások kezdeményezése jelentett lehetőséget. 1992-1993tól kezdve indultak perek és 1993-ban már első fokú ítéletek is születtek, jogerőre emelkedett bírósági ítéletek pedig már 1994-ben voltak. Ezek az önkormányzati igények jogosságát elismerték, vagyis a belterületi földek értékével azonos névértékű üzletrészben (részvényben) határozták meg az átadandó vagyont. A bírósági ítéletek végrehajtására az állami vagyonkezelő csak jelentős késedelemmel intézkedett. A vizsgálat talált nem teljesített ítéletet, és volt egy 2 1/2 évet meghaladó idő alatt realizált ügy is. Az ÁPV Rt. csak 1995. végén jutott arra az elhatározásra, hogy az önkormányzatok törvény szerinti járandóságát kiadja. A privatizációért felelős miniszter 1996. február végén levélben fordult az önkormányzatokhoz, hogy szüneteltessék pereiket, az önkormányzati igényeket teljesíteni fogják az ÁPV Rt. közvetítőjének közreműködésével. A bírósági ügyeket ezért az önkormányzatok 1996-ban általában fél évig szüneteltették, majd a nem teljesített igények esetében egyes perek újraéledtek, így még a vizsgálat időszakában is jelentős volt a befejezetlen eljárások száma, miután 1996 őszén újabb perek is indultak.
A törvényi előírás téves értelmezése, a végrehajtás elhúzódása, az önkormányzatok részesedéseinek értékesítése a tartozások összegét, készpénz igényét jelentősen megemelte. Az ÁPV Rt. 1996. évi pénzügyi tervének összeállításakor ezt 36-99 milliárd Ft közötti összegre becsülte. Az eltérést a kamatszámítások különbsége (évi 20%, ill. jegybanki alapkamat kétszerese) okozza. Az ÁPV Rt-vel szembeni jogos követeléseik érvényesítésére 18 vizsgált önkormányzat, illetve azok képviselői 1995-96-ban elfogadták a közvetítők igénybevételét és a lényegét tekintve alkunak tekinthető megegyezést választották. A vizsgált körben kezdetben a Vektor Rt. játszott szerepet, 1996. nyarától a Horus Rt. is. A helyi önkormányzatok egymás közötti informálódása, valamint a Vektor Rt. erőteljes "piaci" munkája következtében általános volt a vélekedés, hogy az ÁPV Rt-től csak rajtuk keresztül lehet megszerezni a vagyoni követeléseiket. A vizsgálati tapasztalatok azt igazolják, hogy következtetésük helyesnek bizonyult. Az ÁPV Rt. igazgatóságának döntése alapján a megállapodásokat közvetítők beiktatásával kötötték és teljesítették. Az ÁPV Rt. igazgatóságának 1996. január 9-i ülésén elhangzott kijelentése "az önkormányzatokat szinte teljes körűen átfogja ez a Vektor nevű társaság" a vizsgált körben nem volt bizonyítható. Sok esetben ügyvédek, ügyvédi irodák is kaptak megbízást közvetítésre, de közbenjárásukra az ÁPV Rt nem teljesített. A Vektor Rt. és az önkormányzatok közötti megbízási szerződések többségét - a vizsgált körben - az igazgatósági ülést követő időpont után kötötték. Az önkormányzatok a megbízási szerződéseik megkötése során nem mindig tartották be saját belső szabályaikat, rendeleteiket, pedig a közvetítői sikerdíjak különböző nagyságrendekben, de komoly összegű, több milliós kötelezettségvállalásokat jelentettek. Emellett külső cégek részére felhatalmazásokat adtak jelentős vagyon megszerzésére. A szervezeti és működési szabályzatok és a helyi vagyonrendeletek az ilyen jogokat általában testületi hatáskörbe vonták, így néhány önkormányzat polgármestere a szerződések megkötésével túllépte hatáskörét. A megbízások egy részét utólag a testületek jóváhagyták. A megbízási szerződések többnyire általános felhatalmazásokat tartalmaztak. Kezdetben a felméréseket fix összegű díj ellenében vállalták, később a fix összegű díjazás elmaradt. A vagyonnövekedésre vetített sikerdíj kulcsok erősen szóródtak (4-15%), mértékükre a vizsgálat elfogadható magyarázatot nem talált. A sikerdíj mértékek a megítélt perköltségekkel összehasonlítva túlzottak, különösen, hogy ezek törvényi kötelezettség teljesítésére vonatkoztak. A megbízott Vektor Rt. a felhatalmazás nélkül levont díjakról kellően részletezett számlát általában nem adott, gyakran semmilyen számlát nem küldött. Esetenként csak többszöri önkormányzati reklamációra intézkedett. (Ezzel a magatartással az önkormányzatnál jogszabálysértő állapotot okozott). Az önkormányzatok tiltakozása ellenére a Vektor Bróker Rt. közreműködésével és a KELER Rt-hez irányított ÁPV Rt teljesítéssel lehetővé vált, hogy az önkormányzatot illető összegek a jogosult beleegyezése nélkül más bankokhoz is
átkerültek. Az ÁPV Rt. és az önkormányzatok közötti megállapodásokban a Ptk 4.§.-a szerint az állami vagyonkezelő és az önkormányzatok közötti egyezség (alku) eredményeit kellett volna rögzíteni. A vizsgálat tapasztalataiból megállapítható, hogy azokat nem alku eredményeképpen és nem a felek akaratából kötötték. Az önkormányzatok azért, hogy a vagyonkezelő által jogellenesen birtokolt törvény szerinti tulajdonukhoz hozzájussanak, mindennemű, a tulajdonhoz kapcsolódó jogosultságokról és a megtámadási jogukról is, - bár nem az Államháztartási Törvényben meghatározott, önkormányzati rendeletben szabályozott módon, - de lemondtak. A vizsgálati tapasztalatok szerint sem az önkormányzatok, sem az ÁPV Rt. a megállapodások aláírásakor érdemi alku pozícióba nem került. Az önkormányzatok választása abban állt: vagy elfogadják a megállapodásokban szereplő feltételeket, vagy bizonytalan időre lemondanak törvényi járandóságukról. Az ÁPV Rt. érdekeinek képviselői az önkormányzatoknál nem jelentkeztek, közvetlen tárgyalásokat nem folytattak. A "szaktanácsadó" cégek pedig - a tapasztalatok szerint - szintén nem az önkormányzatok járulékos követeléseinek (osztalék, kamat stb.) érvényesítésére, hanem a törvény szerint járó követelések megszerzésére tettek ajánlatot. Az önkormányzatok névértéken felüli követeléseinek meghatározása ezzel a közvetítő (valamint az ÁPV Rt. által megbízott tanácsadó) kompetenciájába került, aminek kihatásáról csak utólag értesítették a megállapodást aláíró polgármestereket ill. önkormányzati testületeket. Nevezetesen akkor, amikor a két közvetítő már megegyezett. Az ÁPV Rt. Felügyelő Bizottságának következtetése szerint "Tocsik Márta szerepe annyi volt, hogy a Vektor Rt által az önkormányzatokkal előkészített megállapodás - tervezeteket az ÁPV Rt-hez eljuttassa". A két következtetés összevetése egyben azt is jelentheti, hogy az önkormányzatok megbízásával rendelkező Vektor Rt. készítette a megállapodás tervezeteket, és önmagában képviselte az ÁPV Rt-t és az önkormányzatokat, főképpen saját üzleti érdekeit. Ezt a következtetést erősíti meg az önkormányzatok és az ÁPV Rt. megállapodás azon kitétele, mely teljesítendő számlaként a Vektor Bróker Rt KELER Rt-nél vezetett számláját tüntette fel, miközben ilyen fizetési feltételt egyetlen önkormányzat sem igényelt, sőt több önkormányzat dokumentáltan kifogásolta. Az önkormányzatok és az ÁPV Rt. közvetítőjének együttműködésére dokumentumot nem talált az ellenőrzés. Az ÁPV Rt a saját közvetítőjével kötött szerződését semmisnek nyilvánította. Az ÁPV Rt. és az önkormányzatok közötti megállapodások érvényességét az 1996. decemberében hozott kormányhatározat nem érintette. Az Állami Számvevőszék véleménye szerint megegyezésre az egyes önkormányzatok eltérő "járulékos" követeléseinek (árfolyamok, kamatok stb.) egyeztetése miatt egyes esetekben szükség lehetett volna szakértőkre, az alkufolyamat üzleti alapra helyezésére és közbeiktatott közvetítőkre azonban nem. A helyi önkormányzatok nem ismerhették, hogy járandóságuknak van-e fedezete. Azt sem tudták, hogy üzletrészüket(részvényüket) értékesítették, így kártérítési igényük, de egyéb járulékos követeléseik meghatározásával is csak elvétve
foglalkoztak. A közvetítők ajánlatukkal jelentős összegű készpénzt "hoztak" az önkormányzatoknak. Az ÁPV Rt közvetítők beiktatásával 18,5 milliárd Ft-ot fizetett ki., amelyből - a sikerdíjak átlagát tekintve a vizsgált önkormányzatok adataiból következő becsléssel - kb. 10%, azaz 1,8 md Ft került a Vektor Rt. érdekeltségi körébe. A közvetítői jutalék nem állt arányban a munka mértékével, illetve annak szakmai színvonalával, valószínűleg ezért nevezték el sikerdíjnak. A további összefüggések feltárása meghaladja az Állami Számvevőszék kompetenciáját. A helyszíni vizsgálatokról készített jelentéseket az ORFK Bűnüldözési Igazgatóságának - munkakapcsolat formájában -1997. január végén átadtuk. Az ÁPV Rt. és az önkormányzatok között kötött megállapodások érvényességének jogi értelmezése vitatott. Az önkormányzatoknak az állami vagyonkezelővel szembeni igénye ugyanis nem kötelmi, hanem dologi jellegű, ennek megfelelően jogellenes volt az a magatartás, amikor a tulajdon átadása helyett egy szerződéshez, és ebben jogról való lemondáshoz kötötte az ÁPV Rt. az önkormányzati tulajdont képező vagyontárgy kiadását, illetve a már értékesített vagyontárgy ellenértékének átutalását. Ezzel a szerződéssel az 1989. évi XIII. törvény 21. és 23. §.-ában leírt kötelezettségét megkerülve a jogellenes magatartásából származó mulasztásának következményeit az önkormányzatokra hárította. Összességében az, hogy az állami tulajdonost képviselő állami vagyonkezelő szervezetek a gazdálkodó szervezetek és gazdasági társaságok átalakulásáról szóló 1989. évi XIII. törvény 21. §-át nem tartották be, az államháztartás központi és önkormányzati alrendszere között ellentétes irányú forrásátcsoportosítást eredményezett, miközben a közvetítői díjak kifizetése miatt mindkét alrendszert jelentős veszteség érte. Az ellenőrzés megállapításai és a levont következtetések alapján az Állami Számvevőszék nem fogadja el az ÁPV Rt. vezérigazgatójának azon érvelését, mely szerint a témára vonatkozó adatbázis 70 %-ban épül alapbizonylatokkal alátámasztott adatokra, és ezen nem tud változtatni. Az Állami Számvevőszék mindezek figyelembevételével felkéri a Legfőbb Ügyészt vizsgálja meg az ÁPV Rt. és az önkormányzatok közötti megállapodásokat (szerződéseket), és foglaljon állást azok törvényességét illetően, mivel e megállapodásokban az önkormányzati tulajdon kiadását az ÁPV Rt. egyoldalú joglemondásokhoz kötötte annak érdekében, hogy mentesüljön az 1989. évi XIII. törvényben előírt - a jogelődjei által is előidézett - kötelezettségek megszegésének anyagi következményeitől. Javasolja a Kormánynak, hogy 1. az ÁPV Rt. közvetítőjének (dr.Tocsik Márta) és a Vektor(HORUS)Rt közreműködésével az önkormányzatok és az ÁPV Rt. között kötött megállapodások is kerüljenek felülvizsgálatra. Ezek a megállapodások ugyanis olyan szerződéseken alapulnak, amelyek közül egyet a legfőbb ügyész
megtámadott és az ÁPV. Rt. felmondott, illetve amelyekben a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás aránytalanságát állapította meg a vizsgálat. Ennek érdekében módosítsa az - 1989. évi XIII. törvény 21.§-a végrehajtásának az önkormányzatok jogait tiszteletben tartó rendezése érdekében született - 1125/1996. (XII. 19.) számú határozata 6. pontját, a határozat hatályát terjessze ki az 1996. évi megállapodásokban érintett vagyonátadásokra is. 2. a határozatban foglalt 1997. június 30.-i határidő elteltével számoltassa be az ÁPV Rt.-t felügyelő tárca nélküli minisztert és adjon tájékoztatást a kormányhatározat végrehajtásáról, valamint arról, hogy az alapbizonylatok és adatok hiánya mennyiben befolyásolta a teljesítést. 3. vizsgáltassa meg, hogy az ÁPV Rt.-nek, illetve jogelődjeinek munkatársai közül kit(kiket) terhel felelősség abban, hogy az ÁPV Rt. teljes körűen nem rendelkezik a törvény végrehajtásához nélkülözhetetlen adatok bizonylataival (a társaságok átalakulási mérlegének alátámasztását szolgáló vagyonleltárral). az ÁPV Rt. vezérigazgatójának 1. a kormány álláspontját figyelembe véve - a kormányhatározatban foglaltaknak megfelelően - rendezze az önkormányzatoknak eddig kiadott tulajdonához kapcsolódó jogosultságokat (névérték-különbözet, költség, kamat, osztalék), függetlenül attól, hogy az önkormányzatok arról az 1996. évi megállapodásokban lemondtak; 2. intézkedjen annak érdekében, hogy az 1989. évi XIII. törvény 21.§-a végrehajtásához nélkülözhetetlen valós, megbízható, ellenőrizhető adatok bizonylatai (a társaságok átalakulási mérlegének alátámasztását szolgáló vagyonleltárak adatai) alapján történjen meg a vagyonkiadás. 3. intézkedjen, hogy az 1997. évi vagyonkiadási eljárásában a kormányhatározat 1. pontjában meghatározott határidőig az abban előírt mértékű összegek átutalásra kerüljenek az önkormányzatok számláira. Az Állami Számvevőszék ajánlja az önkormányzati szövetségeknek hívják fel az önkormányzatok figyelmét 1. a gazdasági társaságokból származó vagyonnal való felelős gazdálkodás alapját képező - a számviteli törvény követelményeinek megfelelő - nyilvántartások szükségességére és a hiteles adatok mérlegben történő szerepeltetésének fontosságára; 2. az ÁPV Rt. és az önkormányzatok által kötött megállapodások bíróság előtti megtámadásának, a kártérítési igény érvényesítésének jogi lehetőségére; 3. az önkormányzatok és a közvetítő szervezetek közötti szerződések megtámadhatóságára, különös tekintettel az un. sikerdíjak mértékére, a szolgáltatás és ellenszolgáltatás aránytalanságára, és a sikerdíjak visszakövetelésének lehetőségére.
II. Részletes megállapítások
1. Az átalakuló vállalatokból a helyi önkormányzatokat megillető belterületi földérték járandóságát meghatározó jogszabályi előírások és összefüggésük az államháztartási alrendszerekkel 1.1. A jogszabályi környezet alakulása Az 1989. évi XIII. törvény 21.§-a határozta meg, hogy "az átalakuló vállalat vagyonmérlegében szereplő belterületi föld értékének megfelelő üzletrész(részvény) a föld fekvése szerinti önkormányzatot illeti meg." A törvény 1989. július 1. - 1992. augusztus 26. között volt hatályban és ezalatt összesen hat (a 21.§-t két) alkalommal módosították. 1989. VII. 1-1990. IX. 17-ig a hatályos szöveg még helyi tanácsot tartalmaz, és csak a vállalati tanács és a dolgozók közgyűlése(küldöttgyűlése) általános vezetésével működő állami vállalatból átalakuló gazdasági társaságra vonatkozott. 1991. IX. 1-én lépett életbe az a változás, amely a főváros és a fővárosi kerületek közötti osztozkodást (50-50%-ban) írta elő. Végül az 1989. évi XIII. törvényt 1992. VIII. 26-án helyezte hatályon kívül az 1992. évi LV. törvény. Ezzel egyidejűleg az 1992. évi LIV. törvény szabályai szerint (az állami vagyonkezelő által alkalmazott számításnak megfelelően) kell az önkormányzatoknak a belterületi föld értékét kiadni. A végrehajtásra direkt szabályozás nem volt. Csak a törvény más összefüggésű - előírásaiból következik, hogy maga a megalakult társaság volt köteles a részvények, illetve az üzletrészek kiadására. A 23.§. (1) bekezdéséből olvasható ki az a törvényalkotói szándék, hogy a feladat az átalakult szervezeté: "...állami vállalatból alakult gazdasági társaság az elôzô szabályok szerint külsô vállalkozókhoz, az állami vagyonkezelô szervezethez, illetôleg a helyi tanácshoz nem került vagyonrésznek megfelelô üzletrészeket (részvényeket) legfeljebb három évig magánál tarthatja...." Az 1989. évi XIII. törvény megalkotásakor a 79. §. (1) bekezdésében azt rögzítették, hogy az "állami vagyonkezelô
szervezetekrôl szóló törvény hatálybalépéséig e szervezetek jogait az állami vállalatok tekintetében az alapító szervek, illetve a Minisztertanács által e feladatra kijelölt szervezetek gyakorolják". Az Állami Vagyonügynökségrôl és a hozzá tartozó vagyon kezelésérôl és hasznosításáról szóló 1990. évi VII. törvény 1990. március 1-én lépett hatályba. Ennek egyetlen szakasza sem rendelkezett az önkormányzatokat megillető belterületi földérték után járó üzletrészek (részvények) sorsáról, ugyanakkor a 7.§. szabályaival az államigazgatási felügyelet alatt állt vállalat, tröszt és egyéb állami gazdálkodó szerv átalakulása esetében a vagyon teljes összegét (így a tanácsokat illetőeket is) Vagyonügynökséghez rendelte. A Vagyonügynökséghez tartoznak a gazdasági társasággá átalakult állami vállalatok és egyéb állami gazdálkodó szervek vagyonából "az államigazgatási felügyelet alatt állt vállalat, tröszt és egyéb állami gazdálkodó szerv esetében valamennyi – külsô vállalkozók tulajdonába nem került – üzletrész és részvény;" és a vállalati tanács és a dolgozók közgyűlése (küldöttgyűlése) általános vezetésével működött állami vállalat esetében a törzstôkébôl (alaptôkébôl) a vagyonmérlegben szereplô vállalati vagyonra esô rész húsz százalékának megfelelô üzletrész (részvény), illetôleg a megállapodás [Át. 17. § (3) bekezdés] szerinti hányad, továbbá azok az üzletrészek (részvények) – az értékesítés jogát nem érintve –, amelyeket a gazdasági társaság az Át. 23. §-ának (1) bekezdése alapján értékesítés céljából magánál tarthat; A belterületi föld értékének megállapításával összefüggésben csak az 1991. szeptember 1-ei törvénymódosítás írt elő tájékoztatási kötelezettséget és vélemény eltérést jelző lehetőséget az önkormányzatok részére. A véleményeltérés rendezéséről jogszabály nem rendelkezett. Egyes állami tulajdonban lévô vagyontárgyak önkormányzatok tulajdonába adásáról szóló 1991. évi XXXIII. törvény új 15/A. §-t iktatott az 1989. évi XIII. törvénybe. Az (1) bekezdés szerint az "átalakuló állami vállalat köteles ..." a "...belterületi föld értékérôl a föld fekvése szerint illetékes települési, fôvárosban a kerületi önkormányzatot tájékoztatni", a (2) bekezdés
szerint pedig az önkormányzat "a föld értékével kapcsolatos véleményét a tájékoztatás kézhezvételétôl számított 30 napon belül közölheti az illetékes állami vagyonkezelô szervezettel". A helyi önkormányzatok az 1990. évi LXV. törvény alapján 1990. év utolsó negyedévében alakultak meg, és ezt követően alakultak át a tanácsi hivatalok polgármesteri hivatalokká. E törvény 107. §-a nevesítette az önkormányzati tulajdont, mint az önkormányzati vagyon részét. A vagyongazdálkodásra, annak nyilvántartására vonatkozó törvények (Államháztartási, Számviteli) csak ezt követően 1991-1992-ben léptek hatályba. 1.2. A jogszabályok közgazdasági összefüggései Az átalakulási törvény megalkotásának idején a jogalkotói szándék a túlzott centralizáció megszüntetése, a helyi szervezetek önállóságának megteremtése volt. A törvényjavaslat indoklása így érvelt: "Ez a rendelkezés a helyi önkormányzati tulajdon erősítésére hivatott". Az Állami Vagyonügynökség, az Állami Privatizációs Rt., az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. (a továbbiakban állami vagyonkezelő) létrejöttüktől 1996 elejéig több-kevesebb következetességgel a központi költségvetés érdeke alapján, az állami vagyon és bevétel védelme címén közgazdasági megfontolásból vitatta a szóban forgó törvényi előírást.(Részletesen az ÁSZ 350. sz. jelentés 5.3. pontja foglalkozik a kérdéssel.) A vizsgálat rendelkezésére álló dokumentumokból nem állapítható meg, hogy a törvényalkotó tudatában volt-e annak, hogy ez az előírás az államháztartási alrendszerek között forrásátcsoportosítást eredményezhet az önkormányzati tulajdonos javára. Mindenesetre az 1992. évi LIV. törvény megváltoztatta a törvényi előírást, az önkormányzati tulajdonos kedvezményezett helyzetét. A törvény végrehajtása az államháztartás alrendszerei között, különösen az adósságokkal terhelt vállalatok átalakulása kapcsán, jelentős forrás átcsoportosítást eredményezett volna az önkormányzati tulajdonos javára. Erre azonban a végrehajtás elmulasztása, illetve részleges teljesítése miatt csak elvétve került sor. A törvény végrehajtása ma már akadályba ütközik, mert az állami vagyonkezelő értékesítette a törvény által az önkormányzatok tulajdonát képező üzletrészeket (részvényeket). (Lásd. Legfelsőbb Bíróság BH 1992. 653.) A korábbi évek privatizációs bevétele a központi költségvetésbe beépült, így a törvény végrehajtásához szükséges pénzforrás ma már csak a központi költségvetésből teremthető elő.
2. A vállalati átalakulásokat követő időszakban az önkormányzatokat megillető vagyoni részesedések kiadása és átvétele 2.1. Az ÁPV Rt. gyakorlata Az állami vagyonkezelő a megalakulását követő időszakban nem alakított ki egységes eljárást. A belterületi föld értékének megfelelő üzletrész (részvény) kiadásával kapcsolatban a vizsgálat tapasztalatai szerint 1991-ben egyes társaságok esetében a teljes értéknek megfelelő részesedést adták ki, és csökkenő mértékben, de még 1992-ben is így kapták meg járandóságukat egyes önkormányzatok(pl. Győr, Szentendre). Később általánossá vált, hogy a társaságok tőkéjéből kiadandó önkormányzati üzletrész (részvény) értékének meghatározásakor a csökkentő képlet (a belterületi föld értéke / vagyonmérleg főösszege) * jegyzett tőke szerinti számítási módot alkalmazták. Így a teljes belterületi földértéknél lényegesen kisebb vagyonrész kiadását határozták meg. A föld értékével összefüggő önkormányzati megkeresésekre adott állami vagyonkezelői válaszok alapján sem lehet egységes gyakorlatra következtetni. Egyes esetekben elfogadták (különösen az időben érkezett reklamációknál) a véleményeltérést, és módosították a vagyonmérleg értékét, más esetekben - ez volt a gyakoribb - nem válaszoltak, ezáltal félreértések és peres eljárások sorozatát indították el. Debrecen Megyei Jogú Város önkormányzata a gazdasági társaságok vagyonértékeléseit több esetben nem fogadta el. Az 1993. június 14-én indított 10 céget érintő per ezen vitatott értékkülönbözetekre irányult. (Ítéletek eddig még nem születtek.) A közgyűlés egyik 1992. évi határozata értelmében csak a saját vagyonértékelő által végzett becslési érték 90%-ának elérése esetén fogadták el azt. Győr városa az 1991. évi átalakulások időszakában esetenként egy-egy átalakulást illetően tárgyalásokat tudott kezdeményezni az ÁVÜ illetékeseivel a vagyonértékelés felülvizsgálatára és két esetben (Oxigén és Dissousgyár, valamint Amfora Rt) sikerült is a vagyonértékelés eredményét megváltoztatni.
Gárdony önkormányzata kezdetben a tudomására jutott átalakulások vagyonértékeléseit kifogásolta az "irreálisan alacsonyan megállapított" telekárak miatt. A fővárosi IX. kerület önkormányzata részben ügyvéd megbízásával, részben saját erőből 115 cégre vonatkozó tételes felmérést végeztetett el. A teleknagyságok és fajlagos árak alapján kiszámított telekértékekkel határozták meg az önkormányzat belterületi földek iránti igényét. A vagyonmérleg szerinti értéket több vizsgált önkormányzat is vitatta. A Legfelső Bíróság Gf VII. 30281. sz. 1993. évi ítélete ezekre a vitákra azzal tett pontot, hogy az "egyeztetésen túl a módosított jogszabály nem biztosított további jogokat az önkormányzatok részére". Tehát a vagyonértékelést nem lehet vitatni. Ezt azért indokolt kiemelni, mert a "köztudatban" a "képlet szerinti csökkentett vagyonkiadás", valamint magának az ingatlan értékelés eredményének a vitatása gyakran keveredik, összemosódik. 2.2. A részvények, üzletrészek átvételével, nyilvántartásával, hasznosításával összefüggő tapasztalatok a vizsgált önkormányzatoknál Az önkormányzatoknak járó részvények (üzletrészek) kiadását, a gyakorlatban az egyes társaságok hajtották végre. Ugyancsak innen szereztek tudomást, általában igen hiányosan az önkormányzatok magának az átalakulásnak a tényéről is. Néhányszor az átalakulást végrehajtó szakértő cég adott valamilyen tájékoztatást. E mellett esetenként az átalakulási vagyonmérlegben rögzített ingatlan értékelésről is tájékoztatást, információkat kaptak. Sok esetben az átalakulást követően kaptak a vagyonmérlegről tájékoztatást az önkormányzatok, így a véleményezési jogukkal már nem élhettek. Az önkormányzatok a részvényeket (üzletrészeket) több évre elhúzva, vontatottan, az átalakulás időpontjától (a törvény szerint 1992. augusztus volt az utolsó időszak) jóval lemaradva, vagyis késve és nem is mindenütt teljes körűen kapták meg. 1992-től kezdődően folyamatosan és még 1996ban (!) is sor került ilyen "csökkentett" módon meghatározott részvénycsomagok átadására. Arra is van példa, hogy az un. tanácsadói közvetítéssel megkötött 1996. évi megállapodásokban rögzítették ezt a kötelezettséget (pl. a főváros XVI. kerületi önkormányzata TVK részvényeit és az OTP részvények ellenértékét a július, augusztusi megállapodás keretében rögzítették). A II. kerület 21,8 millió Ft értékű OTP részvényét még az 1996. évi ÁPV Rt. megállapodás idején
sem kapta meg; a IX. kerület több társasági részesedését összesen 36,2 millió Ft értékben még nem vehette át. Balatonföldvár a Kispesti Textilgyár esetében nem kapott csökkentett értékű részvényt sem. Előfordult, hogy az önkormányzatokkal kötött megállapodásokban olyan, korábbi évekbeli csökkentett értékű részvénykiadás is szerepelt, amelyek kiadása nem történt meg (Debrecen, Főváros II. kerület, Kecskemét). A kecskeméti polgármester kivételével a megállapodás aláírásakor ezt nem kifogásolták. Jellemző tapasztalat volt több esetben, hogy az önkormányzatok és az ÁPV Rt. nyilvántartásainak összehasonlításánál az adatok nem egyeztek meg egymással. A tényleges részvénykiadásokat le lehetett ellenőrizni, így egyértelmű itt az ÁPV Rt. hibája (pl. II. kerület, XVI. kerület egyes részvényei). Gyakori hiba volt, hogy a főváros - kerület közötti 1/2-1/2 megosztásnál. az ÁPV Rt. az átalakulás időpontját figyelmen kívül hagyta. Az ÁPV Rt. nyilvántartásban nem regisztrált részvénykiadás történt pl. Szolnok esetében (Itt több társasági részesedés adatának helyessége vitatható ). A helyszíni ellenőrzés során feltárt jelentős eltérések, az önkormányzatoknál folytatott korábbi ellenőrzési tapasztalatok (lásd. függelék) az ÁPV Rt. nyilvántartás teljes körű felülvizsgálatának szükségességét támasztja alá, különös tekintettel arra, hogy az érinti az 1996. évi egyezség tételeit, valamint a további járandóságokat is. Az önkormányzatoknak a szóban forgó törvény alapján kapott üzletrészeiről(részvényeiről) elkülönített nyilvántartást nem kellett vezetniük. Az éves mérlegbe a vizsgált önkormányzatok kisebb hányada az átvett részvényeket (üzletrészeket) nem teljes körűen, esetenként pedig csak egy-két éves késéssel rögzítette. A számviteli törvény alapján kötelező egyedi analitikus nyilvántartásokat sem vezették mindenütt. A mérleg valódiság, az egyedi analitika, valamint a mérleg leltárral való alátámasztás követelményeinek az 1995. évi beszámolóban a vizsgált részesedések vonatkozásában a 20 önkormányzatból 15 önkormányzat tett eleget. Az analitikus nyilvántartás hiánya (és emiatt ezt a tételt a mérlegben sem szerepeltették) is közrejátszott egy súlyos visszaélésben. A
vizsgálatunk során derült ki, hogy egy Kft. üzletrész 1994. szeptemberi értékesítését követően az ellenértéket nem számolták el, a vételárat nem fizette be az egyik munkatárs. Az érintett önkormányzat a feljelentést megtette. Az állami vagyonkezelőtől, illetve az átalakult társaságtól megkapott részesedéseket 1992-ig az önkormányzatok többsége nem vitatta. Tudomásul vette a kialakult gyakorlatot és szükségletei szerint vagy megtartotta, vagy értékesítette azokat. A legtöbb önkormányzat a megállapított földérték kifogásolásáig, a vagyonértékelések felülvizsgálatának közléséig jutott el. Győr Város Önkormányzatánál folytatott helyszíni vizsgálat ugyanakkor jelzi, hogy "1992-ben, a megyei jogú városok szövetségéhez csatlakozva, felismerte és közölte teljes belterületi földértékek utáni igényét" az állami vagyonkezelővel. A válasz nem ismert, az azonban igen, hogy 1992-ben az állami vagyonkezelő gyakorlatának (képlet alkalmazása) megfelelően változott a törvény szövege.
3. Az önkormányzatokat megillető részesedések meghatározása, az igények érvényesítése 3.1. Az igények meghatározása A vizsgálat azt tapasztalta, hogy egyetlen vizsgált önkormányzat sem tudta megvalósítani a törvény alapján járó vagyonrészek teljes körű felmérését. még a témában kezdeményező önkormányzatok is kudarcot vallottak, követeléseiket csak részlegesen tudták megismerni. Győr Megyei Jogú Városnál folytatott helyszíni vizsgálati jelentés érzékelteti pontosan a helyzetet. "Az önkormányzat követeléseit nem tudta.... közölni, mivel ˇ nem rendelkezett ehhez kellően pontos és hiteles információkkal minden átalakulást illetően, s elhúzódott ezeknek a megszerzése is, ˇ az ÁVÜ elzárkózott a probléma átfogó, minden átalakulásra kiterjedő, rendszerszemléletű kezelésétől, s legfeljebb esetenként, egy-egy átalakulást illetően volt hajlandó tárgyalásra, egyezség kötésre (nagy szerepe volt ebben annak is, hogy az ÁVÜ-ben melyik ügyintéző volt az ügy felelőse), ˇ nem voltak olyan tapasztalatok, ismeretek az önkormányzat birtokában a jogalkalmazást,
jogértelmezést illetően, melyekkel hatásosabban és határozottabban tudott volna érdekei védelmében, az ÁVÜ-vel szemben egyenlő partnerként fellépni.".... A húsz vizsgált önkormányzatból a belterületi föld értékek alapján járó követelésekről társaságonként, értékadatot tartalmazva 1996. decemberében három (Balatonföldvár, Szentendre és a főváros IX. kerülete) önkormányzat rendelkezett - nyilatkozatuk szerint teljes körű - értékadatot is tartalmazó nyilvántartással. Balatonföldvár Önkormányzatának polgármestere a korábbi években közigazgatási területen az átalakuló vállalatok vagyoni ügyeivel is foglalkozott. Így élhetett korábban megszerzett szakmai ismereteivel. 1992. januárjában levélben kereste meg a helyi adónyilvántartásban szereplő vállalatokat, információt kérve átalakulási szándékukról és felhívta figyelmüket az 1989. évi XIII. törvény szerinti átalakulással kapcsolatos tájékoztatási kötelezettségükre. További hét önkormányzat esetében voltak különböző kimutatások a követelésekről. Előfordult, hogy éppen a helyszíni vizsgálat ideje alatt, azzal összefüggésben készítettek kimutatást, vagy a számvevők igyekeztek a dokumentumokból a jogos igényekre következtetni, azokat listába foglalni. (Pl. Debrecen, Szolnok, II., XIII., XVI. kerület). Az önkormányzatok felénél a vizsgálatot megelőzően nyilvántartás egyáltalán nem volt. A vizsgálatnak nem volt feladata az adathelyesség ellenőrzése, de a különböző forrásokból rendelkezésre álló adatok közötti jelentős nagyságú eltérés jelzését itt is szükségesnek ítéljük. Pl. A főváros IX. kerületi önkormányzata összesen 115 társasági részesedést "tárt fel". A belterületi földek teljes értéke összesen 4,4 milliárd Ft. Az ÁPV Rt. vizsgálathoz adott kimutatása ugyanakkor 55 céget és kb. 2,2 milliárd Ft belterületi földértéket tartalmaz. Miután az állami vagyonkezelő nem rendelkezett (még ma sem rendelkezik) ellenőrzött, megbízható adatbázissal, így tőlük nem kaphattak információt az önkormányzatok A jogos igény érvényesítésének az az alapvető feltétele, hogy a saját követeléseiket ismerjék az önkormányzatok. Ezért próbálták felmérni társasági járandóságukat. A követelések pontosítása nagy feladat volt, egy-egy nagyobb önkormányzatnál 50-100, vagy még ennél is több társaság adatait kellett felkutatni. Néhányan külső szakértőket bíztak meg a feladattal. Kizárólag saját munkatársaival Balatonföldvár, Győr, Székesfehérvár, bizonyos részben Kecskemét, a főváros IX. és XVI. kerületi önkormányzata hajtotta végre ezt a felmérést. Hat
önkormányzat (főváros XIII., XIV. kerület, Gárdony, Keszthely, Pécs, Sárvár) felmérést nem végzett. A megbízásokat 1991-től folyamatosan, de főként 1995 végén, majd 1996-ban adták ki az önkormányzatok. 1991-92-ben az I. és II. kerületi (később a fővárosi és több más kerületi) önkormányzatok kérték fel az 1000. Ügyvédi irodát az említett feladatra és ekkor kezdett foglalkozni ezzel a kérdéssel Debrecen Város önkormányzata is (magán ügyvédet bíztak meg). 1995-96-ban a leggyakrabban foglalkoztatott cég a Vektor Rt. volt. (A megbízások értékelését lásd részletesen a 4. pontban) A vagyoni részesedések iránti igényeiket dokumentáltan, a helyszíni vizsgálat szerint teljes körűen a balatonföldvári, a szentendrei, részlegesen a debreceni, a kecskeméti, a főváros XIV., XVI. kerületi önkormányzatok jelentették be az állami vagyonkezelőnek, ill. az átalakult társaságoknak. Előfordult az is, hogy a bejelentésre hivatkoztak az önkormányzatok, de az dokumentumokkal nem volt alátámasztható. Az érdekeiket érvényesíteni kívánó önkormányzatok számára nyilvánvalóvá vált, hogy érdekérvényesítésre a peres út az egyetlen lehetőség. Balatonföldvár ebből a szempontból egyedi, mert az önkormányzat 5 cég kivételével valamennyi igényét peres úton érvényesítette. 3.2. A követelések bírósági úton való érvényesítése A vizsgált önkormányzatoknak több mint a fele (13) indított pert a belterületi földek értéke után járó további társasági részesedéseik megszerzése érdekében az állami vagyonkezelővel szemben. Ebből 11 önkormányzat pereinek iratanyagával ismerkedhettek meg a vizsgálók. Az összesített adatokat az 2. sz. melléklet tartalmazza. A vizsgált önkormányzatok mintegy 40%-a nem jutott el addig, hogy biztos felmérések birtokában kilátásba helyezze a peres eljárás megindítását, (pl. Sárvár, Gárdony, Keszthely, Bp.XVII.,) mások csupán fontolgatták azt (Szolnok, Szentendre). 3.2.1. perek indítása, a keresetek tartalma A vizsgált körben az első pert 1992-ben a II. ker. indította a Monimpex átalakulásával kapcsolatos követelésére. 1993-ban Balatonföldvár, Dunaújváros, Debrecen és a XIV. ker. Önkormányzata kezdeményezett peres eljárást. Még ebben az évben megszületett néhány I. fokú ítélet, amelyek kedvezőek voltak az önkormányzatok számára. Ezek alapján sorra perelte követeléseit Balatonföldvár önkormányzata és újabb pert indított a XIV. ker. is. E
perekben az önkormányzatokat magánügyvédek és ügyvédi irodák képviselték. A Főváros és néhány kerületi önkormányzat megbízását az 1000. sz. Ügyvédi Iroda szerezte meg és folyamatosan indított bírósági eljárásokat. Az ügyvédi iroda általában összefogta az önkormányzatokat, amikor egy-egy cég részvényeit követelve beadta keresetét a bírósághoz, de előfordult az is, hogy ugyanarra a részvénytársasági részvényre többször perelte az állami vagyonkezelőt. Így pl. az Antenna Hungária Rt-t érintően külön per indult a XVI. ker. és külön per a II., VI., XII. ker. igényére. Zugló önkormányzata megbízásából egy magánügyvéd 1993 áprilisában indít pert a Siemens Kft-t érintően. A per tárgya egy 1992. júniusában kötött szerződéses kötelezettség teljesítésének ÁVÜ általi elutasítása, a perérték viszont a belterületi föld értéke (+20% kamat). A fenti per megnyerését követően, 1995. augusztusában a HungarHotels részvényeire is indított pert. Balatonföldvár Önkormányzata 1993. januárjában indította az első polgári peres eljárását az ÁVÜ ellen, három cég átalakulása folytán igényelt részvények tulajdonjogának megállapítására, decemberben egy, 1994-ben még két cég részvénytöbbleteiért, végül 1995ben a MATÁV Rt részvényeit is kérte a bíróságtól. Dunaújváros önkormányzata ugyancsak 1993. februárjában igényelte a Dunaferr Rt részvényeit. Debrecen megyei jogú város önkormányzata közgyűlésének döntésére helybeli ügyvéd 1993. júniusában 10 céget érintően, döntően az értékkülönbözet megállapítás miatt indított pert. 1995-ben született jogerős ítéletek tapasztalatai alapján újabb pereket kezdeményeztek és további önkormányzatok is. Győrben helyi ügyvéd 1995. novemberében az OTP, MATÁV Rt majd decemberben még 5 céget érintően indított eljárást. Székesfehérvár önkormányzata nevében a Vektor Rt által kijelölt budapesti ügyvédi iroda nyújt be kereseteket a Fővárosi Bírósághoz ,1995. októberében szintén az OTP és MATÁV Rt majd később további 15 társaság részvényeire. 1995 júliusát követően Pécs és Kecskemét Önkormányzata is indított pereket. A perekről a vizsgált önkormányzat dokumentációval nem rendelkezett, mivel a Vektor Rt tartott fel magának jogot, hogy az általa meghatározott jogi képviselő lássa el a peres
képviseletet. Az időközben történő megegyezés miatt a perre vonatkozó iratok nem kerültek az önkormányzatokhoz. Az ÁPV Rt 1996. januárjában a Vektor Rt közvetítésével megkezdte az önkormányzatokkal a megállapodások megkötését, elsősorban az OTP Rt és a MATÁV Rt részvények kifizetésére. Ugyanekkor (január és március között) az 1000 sz. Ügyvédi Iroda még pereket kezdeményezett a XV. kerületi önkormányzat képviseletében az ERŐKAR Rt., a főváros és a XV. ker. önkormányzat megbízásából a CEREOL Rt. és 1996. márciusában az OTP Rt részvényeiért a fővárosi és tíz kerületi önkormányzat nevében. A zavaros helyzetet mutatja, hogy az Iroda olyan esetekben is a belterületi földérték fele-fele arányában történő megosztását kérte a főváros és a kerületek számára a keresetekben, amikor az átalakulás 1991. szeptember 1., az 1991. évi XXXIII. tv. hatálybalépése előtt történt. Ennek oka feltehetőleg az volt, hogy a kereset benyújtását megelőzően 1996. február 2-án(!) az ÁPV Rt írásos tájékoztatást adott a jogi képviselőnek, hogy "képlet" alapján és a fővárosi önkormányzattal felezve követelheti az OTP Rt-ből a tulajdonrészt. Ez ellentétes volt a jogszabállyal, illetve az ÁPV Rt igazgatóságának döntésével is. Ugyanebben az időben (1996. februárjában) az ÁPV Rt már nem ilyen elvek szerint, hanem jogilag helyesen kötötte a megállapodásokat. ( pl. a IX., XIII., XVII. kerületi önkormányzatokkal.) A kereseti kérelmek, annak megállapítására irányultak, hogy az 1989. évi XIII. tv. 21. § (2) bek. szerint az átalakulási vagyonmérlegben szereplő belterületi föld teljes értékének részvény, üzletrész tulajdonosa az önkormányzat. Kivételt képez Debrecen Önkormányzata, ahol a vagyonmérlegben szereplő belterületi föld értékét vitatták. A vizsgálatban rendelkezésünkre bocsátott keresetekből, ítéletekből azt állapítottuk meg, hogy az önkormányzatok nem kérték az elmaradt osztalékot, illetve annak késedelmi kamatát. 3.2.2. A perek eredményei Az önkormányzatok az állami vagyonkezelővel szemben minden pert megnyertek. A vizsgálat során beszerzett ítéletek következetesek a jogszabály értelmezésében, nevezetesen abban, hogy a belterületi föld értéke minden körülmények között megilleti az önkormányzatot, ennek megfelelően kötelezték az állami vagyonkezelőt a részvény kiadására, indokolták azt is, hogy a "képlet" alkalmazását a törvény szövege nem támasztja alá. 1995-ben a Legfelsőbb Bíróság kiadta a 258. sz. állásfoglalását is, amely egységes eligazítást adott a bíróságoknak és a jogi képviselőknek is. A Legfelsőbb Bíróság által hozott jogerős ítélet a vizsgált körben 1994. március 28-án (főváros XIV.
kerület, Siemens) és április 14.-én (Balatonföldvár, Mélyépítő), valamint 1995. március 16-án (Dunaújváros Dunaferr) ügyében született. Kamat megállapításra és ennek megfizetésére a bíróság azokban az esetekben kötelezte az állami vagyonkezelőt, amikor a per során megállapította, hogy a részvények értékesítésre kerültek. Ezt a körülményt a vagyonkezelő némely perben elhallgatta (MATÁV Rt, EGIS Rt, Antenna Hungária Rt), emiatt a bíróság olyan ítéletet is hozott, hogy ki kell adni azt a részvényt amivel a valóságban már az állami vagyonkezelő nem rendelkezett. A II. ker. Önkormányzat Antenna Hungária perében ismerté vált az eladás körülménye - bírói kérdésre az alperes elismerte - az ítéletben a bíróság a részvényeket névértéken váltatta meg az alperessel, az átalakulástól számított, a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeres szorzatának megfelelő kamatfizetési kötelezettséggel. 3.2.3. A perek szüneteltetése - Megállapodások kötése A Legfelsőbb Bíróság ítéletei az állami vagyonkezelő álláspontját csak a nagy értékű dunaújvárosi per ítélethirdetését követően változtatta meg. 1995 decemberében jutott arra az elhatározásra, hogy az önkormányzatokkal a követeléseikre megállapodást köt. 1996. február végén dr. Suchman Tamás miniszter az önkormányzatokhoz írt levelében kérte a perek szüneteltetését és általános egyezségi ajánlatot fogalmazott, megjelölve az ÁPV. Rt. megbízott közvetítőjének nevét. Ezt követően a vizsgált körben a főváros I., II., IX., XV. kerületei, valamint Kecskemét, Győr, Székesfehérvár önkormányzata a pereket szüneteltette. A per szüneteltetése alatt konkrét egyezségi ajánlatot az ÁPV Rt. nem tett az önkormányzatoknak. Közvetítők közreműködésével megállapodás megkötésére került sor az I. kerületi önkormányzattal az Állami Nyomda Rt, a II., a IX., a XV. kerületi önkormányzattal az OTP Rt, a XV. ker. önkormányzattal az Erőkar és a Cereol Rt részvényeire. Megállapodás született továbbá Székesfehérvár önkormányzatának folyamatban lévő 17 ügyéből 15 társaság részvényeire, Kecskeméten az OTP és MATÁV Rt-ből igényelt részvények készpénzben történő kifizetésére. Nem történt egyezség a II. kerületi önkormányzat 4 ügyében, illetve Győr megyei jogú városnál 7 ügyben. Ezekre a társasági részesedésekre az önkormányzatok nem kötöttek szerződéseket a VEKTOR Rt.-vel. Peren kívüli megállapodások megkötésére azokban az ügyekben került sor, ahol erre a Vektor Rt kapott megbízást. (Tárgyalási és egyezségi pozícióba került 1996. augusztusában a Horus Rt is) Az ÁPV Rt sem az önkormányzatokkal, sem a per vitelére megbízott jogi képviselőkkel nem egyezkedett. Az ÁPV Rt. közvetítője és az önkormányzatok sikeres közvetítői közötti egyezkedések az önkormányzatok előtt ismeretlenek, ilyen dokumentumokat a
vizsgálat sem tárt fel. Az önkormányzatok 1996. szeptemberében a szünetelőben lévő perek folytatását kérték. 3.2.4. A jogerős ÍTÉLETEK teljesítése A vizsgált ügyekben a jogerős ítéletekre, a bíróság által megszabott határidőre az állami vagyonkezelő nem teljesített. A II. kerületi önkormányzat képviselője az 1996 január 5-én hozott és fellebbezés híján jogerőssé vált ítéletre 1996. szeptember 13-án inkasszóval hívta le a megítélt összeget. Balatonföldvár önkormányzata minden perét megnyerte(a perek értéke 242,5 millió Ft volt), az ítélet után azonban hosszú hónapokat, illetve éveket is kellett várnia (22, 31 hó), három ítéletre a vizsgálatig sem teljesítettek. A MATÁV Rt részvényeit az ítélet szerint 1995. áprilisában kellett volna kiadni. Az ÁPV Rt a teljesítést sürgető önkormányzati levelekre nem válaszolt. A részvények feltehetőleg már nem voltak birtokában. A teljesítést a privatizációs minisztertől is kérte az önkormányzat, végül a polgármester a miniszterelnöknél tett panaszt. A "teljesítésre" a miniszterelnöki levél után 1996. február 26-án, az ismert megállapodási formanyomtatványon került sor, amelyben az önkormányzat "lemondott" a perköltségről és minden egyéb követelésről (pl. az osztalékról is, holott a MATÁV osztalékot fizetett, az önkormányzat pedig a megnyert per után azt követelhette volna). A főváros XVI. kerületének önkormányzata három megnyert társasági részesedése közül 1996. márciusa óta egyet a vizsgálat időszakáig sem adtak ki, másik két részvénykövetelést pedig a közvetítői alkufolyamat keretében érvényesítettek. az ítéletet követő közel fél év elteltével. A XVI. kerületi önkormányzat polgármestere az ítéletben foglaltak végrehajtását úgy oldotta meg, hogy - miután a peres képviseletet ellátó 1000. sz. Ügyvédi Iroda és az önkormányzat sikertelenül tárgyalt a teljesítés érdekében az alperesi pozícióban lévő ÁPV Rtvel - a megállapodás aláírásának napján meghatalmazta a közvetítéssel a Vektor Rt-t. Az ítélet végrehajtásaként a Vektor Rt "megállapodást hozott" az Antenna Hungária és az EGIS Rt. esetében 7,5%-os+ÁFA sikerdíjért. A sablon szövegű megállapodásban, természetesen az önkormányzat lemondott a megítélt perköltségről és "bármilyen jogcímen előterjeszthető megtámadási jogáról". Az ÁPV Rt a bíróságot nem tájékoztatta, hogy
az Egis részvényeket eladták. Emiatt a bírósági kötelezettség végrehajtásra nem is volt alkalmas. A Vektor Rt közvetítésével az ÁPV Rt 1996. augusztusában 740%-os árfolyamon váltotta meg az EGIS részvényeket. Bírósági ítélet után 1995. november 17-i szerződéssel az ÁPV Rt a névérték 120%-án "visszavásárolta" a II. kerületi önkormányzattól a Hungária Szálloda Rt részvényeit, Székesfehérvár Önkormányzatától pedig ugyancsak azt 1995. november 20-i szerződéssel a névérték 180%-os árfolyamán. A II. kerületi eljárásban az 1000. sz. Ügyvédi Iroda volt a képviselő, a másik szerződést a Vektor Rt közreműködésével kötötték. (A szerződéseket három napos eltéréssel kötötték!) Még a precedens értékű dunaújvárosi per esetében is adós maradt az ÁPV Rt 275.000 Ft-értékű részvénnyel. 3.2.5. Perköltségek és ügyvédi munkadíjak Az önkormányzatok képviseletét ellátó ügyvédi irodák megbízási szerződéseikben a perérték 1-3%-a között állapították meg a munkadíjat, II. fokú eljárás esetén esetleg ennél magasabb, peren kívül egyezség viszont igen alacsony díjat jelent (0,5% körül). Ettől eltért Győr, ahol egy ügyben 5%-ot kért a jogi képviselő, viszont az csak a per lezárása utáni időpontban vált esedékessé. A megállapodások a fizetési feltételeket általában úgy tartalmazták, hogy bizonyos összeget a szerződés kötéskor fizettek az önkormányzatok. Az ügyvédi munkadíj megfizetésére a bíróság a pervesztes felet, az állami vagyonkezelőt kötelezte. Az így megállapított ügyvédi munkadíj a 12/1991. (IX.29.) IM. sz. rend. által meghatározott mérték - a perérték 5%-a - alatt volt. Ilyen címen Debrecen a vizsgálat lezárásáig 300 ezer Ftot, , Zugló 2316 ezer Ft-ot folyósított a jogi képviselőnek, Balatonföldvár önkormányzata pedig a lezárt perek után összesen 2530 ezer Ft-ot. Dunaújváros önkormányzata a folyamatban lévő perben 330 ezer Ft-ot, a Dunaferr ügyben pedig 4.479 ezer Ft-ot fizetett az Irodának, mert a megállapodás szerint 1%-os díjból 20 millió Ft-ot bírósági ítélet szerint az ÁPV Rtnek kellett viselnie. Itt a perérték 2 milliárd Ft feletti összeg volt a Legfelsőbb Bíróság kifejtette, hogy a magas perérték önmagában nem igényel ténylegesen több ügyvédi tevékenységet, magasabb színvonalú
munkát, nagyobb időráfordítást, mint a kisebb perértékű ügy, ezért az ügyvédi munkadíjat a három fokú perképviseletre 1% alatt állapította meg. Az 1000. sz. Ügyvédi Iroda díjazásának nagysága az I. kerületi önkormányzatnál a perérték 4 és 6%-a (I. illetve II. fok), a XVI. kerületben 5 és 7,5% a. A II. kerületben a megszerzett többlet 8%-a. Miután eredményesen lezárt ügy a vizsgált önkormányzatok közül a II. kerületnél volt (2 db) sikerdíj címen 652,5 ezer Ft-ot, illetve 5.988 ezer Ft-ot számolt fel az iroda. A II. kerületi önkormányzat e mellett társaságonként egyszeri 40 ezer Ft szakértői díjat fizetett, valamint egyik esetben a megítélt perköltség (ügyvédi munkadíj) 50 %-át az ÁPV Rt.-től átvállalta és a sikerdíj kifizetése mellett az 1000. sz. Irodának átutalta(!). Az iroda a hozzá befolyt perköltséget is megtartotta. Az önkormányzatokat (és az ÁPV Rt.-t) a peres eljárásokban nem terhelte perköltség, illetékmentességben részesültek. A bíróság sikerdíjat nem ítélt meg.
4. Külső közvetítők megbízása Az ÁPV Rt-vel szembeni igényérvényesítés - a törvény szerinti járandóság megszerzése - külső szakértői megbízások útján való végrehajtása 1995. végén indult és 1996. augusztusáig bezárólag tartó folyamat volt. A vizsgált önkormányzatokra vonatkozó fontosabb információkat az összefoglaló jelentés 3., 4. és 5. sz. melléklete tartalmazza. Ez egyrészt az időbeli megoszlást, másrészt a feladat végrehajtására felkért két cég szerepét, súlyát, valamint érdekeltségükre, a sikerdíj elszámolásra utaló tájékoztatást is ad. A vizsgált önkormányzatok tekintetében a Horus Rt kizárólag a fővárosban és szűk körben tevékenykedett, a XIII. kerületi önkormányzat a Horus Rt. mellett a Vektor Rt-nek is adott megbízást. A Vektor Rt-nek domináns és a "sikeres" közvetítői megbízást tekintve szinte kizárólagos szerepe volt. 4.1. A "sikeres" külső megbízottak alkalmazása Az önkormányzatoknak általában a közvetítők tettek ajánlatot. Egyrészt esetenként portfolió-kezelési pályázatok nyertesei voltak, vagy befektetési megbízásokat teljesítettek, másrészt a polgármesterek és a testületek tagjai a sajtóból, illetve más önkormányzatok kedvező tapasztalataiból szereztek tudomást a Vektor Rt-ről. A szerződéskötések időpontjai mutatják, hogy a megyei jogú városokkal kötötték az első szerződéseket, majd a főváros kerületei és egyéb városok következtek. A megbízások megkötésének folyamatáról csak egyes testületi dokumentumokból , illetve a helyszíni vizsgálat során tett megjegyzésből lehet következtetni arra, hogy a megbízottak "offenzív" üzletpolitikája - az ÁPV Rt. magatartása következtében eleve "sikerre volt ítélve".
Sárvár vezető tisztségviselői - naprakész nyilvántartásuk birtokában - örültek, hogy a "szorult gazdasági helyzetben" a Vektor Rt-vel - amelynek a megyei sajtóban is jó híre volt a Körmend város önkormányzat számára kiharcolt mintegy 250 millió Ft járandóság után - szerződést köthetnek. A kórház és gimnázium rekonstrukciókhoz, valamint a csatornaépítéshez "nagyon jól jött" a később megszerzett 284 millió Ft, ráadásul alkudozni sem kellett. A Vektor Rt. "tálcán hozta" a megállapodást. A főváros XIV. kerülete esetében a megbízott ügyvéd az önkormányzat igényeit 1996. március 19-i levelében bejelentette a privatizációs miniszter februári körlevelében ÁPV Rt. megbízottként megjelölt dr. Tocsik Mártának. Erre visszajelzés nem érkezett.(Ez megtörtént a II. kerületben is.) A XIV. kerületi önkormányzat a Horus Rt-vel 1996. augusztus 1-én kötött szerződést. Ezt megelőzően két ügyvédet, illetve irodát is megbízott az önkormányzat az ÁPV Rtvel való megegyezésre. Ezek először "társügyintézés" formájában egymással együttműködtek, majd feltételezhetően sikertelenségük miatt - mindketten visszaléptek a Horus Rt. javára. Az ügyvédi megbízást közös akarattal, a Horus Rt. kérésére közös nyilatkozat formájában szüntették meg. (A Horus Rt-vel egyébként, pályáztatás alapján már 1996. március 11-én szerződést kötöttek porfolió kezelésre). A XV. kerületi önkormányzat az 1996. augusztusában portfolió vagyonkezelésre és peresítésre adott megbízatást a Horus Rt-nek. Ez alapján végzett az közvetítői munkát. Az ÁPV Rt-vel néhány nap eltéréssel 6 társasági részesedésre kötöttek megállapodást. Az ÁPV Rt. által felajánlott 352 millió Ft értékű vagyonátadás azonban csupán a fele volt annak, amit az önkormányzat igényelt. A Horus Rt. vezetője az ajánlat elfogadását a következők alapján "tanácsolta" a testületnek. "A szerződés kötésre holnap kerülne sor és augusztus 15-ig fizetnie kellene az ÁPV Rt-nek". "Csak a névértékre született bírósági döntés, arra nem, hogy bármilyen elmaradt hasznot, kamatot, egyéb követelést ki kell-e fizetni".(1996.08.08. testületi ülés jegyzőkönyve) ." A megállapodást hosszas vita után fogadták el. A XVI. kerületben a VEKTOR Rt. 1996. tavaszán ajánlkozott arra, hogy az ÁPV Rt.-től megszerzi az önkormányzati járandóságokat. A testületet a VEKTOR
Rt írásban tájékoztatta januári teljesítési eredményeiről, valamint az április 9.-i testület ülésén Lovas Tamás néhány furcsa, továbbá a helyszíni vizsgálatok által nem igazolt kijelentést tett: "Nem vagyunk drágábbak, mint bármely más ajánlkozó, csak mi tudjuk azt az eljárási módot, hogy milyen tárgyalási konstrukcióban lehet az Önkormányzat részére ezt a vagyonelemet eredményesebben behajtani.": "Cégünk ennek a 75 önkormányzatnak a nevében dolgozik harmadik éve az ÁPV Rt. ellen" (1993-ban a vizsgált körben egy megbízási szerződés sem volt.!); " "A Balatonföldvári önkormányzat, amely 1993-ban kezdte el a MATÁV átalakulását perelni. 9 hónapja döntött a Legfelsőbb bíróság a részvények kiadása ügyében és nekik is bennünket kellett megbízni február végén, hogy a korábban a Legfelsőbb Bíróság által kiadásra ítélt részvényeket hajtsuk be az ÁPV Rt.-től" (Ilyen megbízást az önkormányzat nem adott!).. Mindezek ismeretében is a testület által felhatalmazott önkormányzati bizottság úgy döntött, hogy az 1000. Ügyvédi Iroda megbízását nem vonja vissza, a VEKTOR Rt.-vel csak további cégek vonatkozásában köt szerződést. A polgármester 1996. augusztus 5.-én a VEKTOR Rt. által hozott ÁPV Rt. megállapodás aláírásával egyidejűleg adott meghatalmazást a VEKTOR Rt.-nek, hogy az OTP, az EGIS, az ANTENNA HUNGÁRIA és a MATÁV Rt. ügyében az önkormányzatot képviseljék, hiszen az 1000. Iroda ígérete ellenére sem teljesített. 4.2. A megbízások szabályszerűsége A közvetítő cégek önkormányzatok által történő megbízásait a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény, valamint a polgármesterek jog- és hatáskörét szabályozó önkormányzati rendeletek előírásaival összevetve is vizsgáltuk. Ez utóbbiak: a rendelettel megalkotott szervezeti és működési szabályzatok, amelyek a polgármester, a képviselő-testületek bizottságainak, valamint a kizárólag testületi hatáskörbe tartozó döntési, vállalási jogkörök megosztását szabályozzák, a másik az önkormányzat vagyonáról és a vagyontárgyak feletti tulajdonosi jogok gyakorlásáról szóló rendeletek (összefoglalóan vagyonrendeletek). A megkötött szerződések egyrészt az önkormányzati vagyont érintő felhatalmazást tartalmaznak egy külső fél részére ("mérje fel és járjon el" az állami vagyonkezelőnél a törvény szerint önkormányzatot megillető társasági részesedések, megszerzése érdekében), másrészt a sikeres tevékenység utáni díjazás összegszerűen is jelentős kötelezettségvállalást jelent.
A közbeszerzési törvény 1995. november 1-én lépett hatályba. Az, hogy e szerződések a törvény hatálya alá tartoztak-e vitatott volt. A Budapest Főváros XVI. kerületi önkormányzata ellen hivatalból indult eljárásban megállapította a Döntőbizottság, hogy a Vektor Rt.-nek adott 1996. augusztus 5-i megbízásakor a közbeszerzési eljárás jogtalan mellőzésével vett igénybe szolgáltatást az önkormányzat és ezzel megsértette a közbeszerzésekről szóló 1995. XL törvény 2. § /1/ bekezdését, és 1 millió Ft bírsággal sújtotta. A döntés ellen az önkormányzat bírósághoz fordult. Tekintettel arra, hogy az Állami Számvevőszék a helyszíni vizsgálatokat 1996. decemberben indította és a törvényben megfogalmazott szankcionálásra csak a szerződéskötést követő 60 napon belül van lehetőség, a helyszíni vizsgálati jelentésekben csak a véleményét rögzítette, törvényértelmezési kérdésekbe nem bonyolódott. Az e szempontból érintett 18 vizsgált önkormányzat közül mindössze Debrecen, Kecskemét Vektor Rt. szerződése, Pécs, Székesfehérvár, Szolnok szerződései, valamint a XIII. kerület egyik szerződése (Horus Rt.) nem esnek bele abba a körbe, ahol a Közbeszerzési törvény előírásait, - versenyeztetési eljárás, pályáztatás, - nem sértették meg. A megkötött szerződéseket senki nem kifogásolta vizsgálatunkig és nem is jelentette be az előírt határidőn belül a Közbeszerzések Tanácsának. Az önkormányzatok általában nem voltak tudatában annak, hogy ezek a szerződéskötések a Közbeszerzési törvény hatálya alá tartoznak. Volt olyan vélemény is, amely szerint a törvény alapján járó vagyonrészek megszerzésében való közreműködés nem minősíthető szolgáltatásnak. Egy másképpen megfogalmazott vélemény szerint ez jogi (ügyvédi) tevékenységeknek fogható fel, amely a bizalmi elv miatt nem tartozhat a törvény hatálya alá. A közvetítői szerződést kötött 18 önkormányzat közül a belső rendeletek előírásai alapján jogszerűnek tekinthető megbízások születtek 9 önkormányzatnál (Gárdony, Győr, Keszthely, Sárvár, Szolnok, I. ker., II. ker., XV. ker., XVII. ker.). A polgármesterek vagy a rendeletben biztosított jogkörüknek megfelelően, vagy a testülettől, az adott bizottságtól kapott előzetes felhatalmazás szerint jártak el, betartva a jog- és hatásköri belső szabályokat. Kilenc önkormányzatnál tárt fel a vizsgálat hatáskör túllépést. Utólag került testület elé Debrecen, Szolnok és a XVI. kerület önkormányzatával kötött közvetítői szerződés. Nem került
testület elé Kecskemét, Székesfehérvár, a IX., XIII., XIV., kerületi önkormányzatok közvetítői szerződése. Pécs város polgármestere az önkormányzat többségi tulajdonában lévő vagyonkezelő részvénytársaságának adott felhatalmazást, hogy az önkormányzat nevében eljárjon. Az Rt. kötött szerződést a Vektor Rt-vel. Ezzel a vagyonrendeletben biztosított jogkörét túllépve, 1 millió Ft-nál nagyobb vagyon megszerzésére adott felhatalmazást, a jogszabályi előírások megsértése ebben a vonatkozásban a kapcsolódó kötelezettségvállalással valósult meg. 4.3. A szerződések értékelése 4.3.1. A szerződések tartalma A megbízási szerződések a megbízottak feladatait általános jelleggel tartalmazzák. Kiterjedtek mindazon önkormányzati követelésekre, amelyek esetében rögzítették, hogy az Állami Vagyonkezelő Rt nem a hatályos törvények szerint (tehát nem csak az 1989. évi XIII. törvény) határozta meg az üzletrészek (részvények) önkormányzati tulajdoni hányadát. A megbízatások lényege, hogy a megbízott tárja fel azon eseteket, amelyben az önkormányzat követelést támaszthat az ÁPV Rt-vel szemben, ennek összegszerűségét munkálja ki és járjon el a megszerzés érdekében. A szerződések döntően hasonló szövegezésű, hasonló feltételeket tartalmazó sablon megállapodások voltak. Egyes esetekben portfolió kezelésére is vállalkoztak. Egységesek abban, hogy "az önkormányzati jogos igények érvényesítésének a képviseletére szóló" felhatalmazásokat fogalmaztak meg. A szerződések szerint az önkormányzatok átadnak minden rendelkezésükre álló dokumentumot és felhatalmazást adnak arra, hogy a társaságoknál és szükség esetén perben az önkormányzatok nevében a megbízott vagy az általa kijelölt jogi képviselő eljárjon. A megbízási szerződések létesítésekor az alapköveteléseket (névérték), csak néhány konkrét társaság esetében, a további követelések összegét egyáltalán nem rögzítették. Azt sem tartalmazza egyetlen megbízási szerződés sem, hogy részvények hiányában a készpénzre való átszámításhoz milyen járulékos követeléseket vesznek számba. A késedelmi kamat, osztalék. annak kamatai, ügyvédi, szakértői vagy egyéb költségek, a részvényárfolyam számítás meghatározására, még az elvek, számítási módok szintjén sem került sor az önkormányzatoknál. A szerződések egy része nem tartalmazott az érvényességre határidőt, néhány esetben határozatlan időre kötötték azokat, az önkormányzatok egy harmadik részénél pedig 3 éves időtartamra. Így egyes önkormányzatok és a Vektor Rt. közötti szerződések egy része a vizsgálat időszakában is érvényben volt. A különböző önkormányzatokkal kötött szerződésekben jelentősebb eltérés a javadalmazásban van. Ez egyes esetekben az erős önkormányzati akarat érvényesülését mutatja. A fizetséget sikerdíjban határozták meg, a teljesített követelések "vagyonnövekménynek" 4- és 15%-ában. Miután a követelések
összege a legtöbb szerződésben nem szerepelt, azt sem lehetett tudni, hogy megvan e a részvény, vagy már eladták, így a sikerdíj összege is rejtve maradt. Néhány önkormányzat esetében a feltárási munkáért egyszeri fix összeget is kért a Vektor Rt. A Vektor Rt 1995. évben Székesfehérvár önkormányzatával portfolió-kezelésére kötött szerződést. Ebben a szerződésben a vállalt feladatok között olyan is szerepel, amit a megbízási szerződés is tartalmaz, felmérés, tanácsadás, igényérvényesítés, képviselet az átalakult vállalatok körében stb. Díjazás: a kettős figyelemmel kísérést számítva és a tanácsadásért havi fix 35 ezer Ft + ÁFA. A megbízások sikeres teljesítése után járó díjazásra vonatkozó összesített adatok a 6. sz. mellékletben szerepelnek. A sikerdíj számítás alapjában két fő csoport különböztethető meg. Az egyik, amikor "a részvénymennyiség" emelkedése után fizetnek, a másik, amikor a készpénzben történő teljesítéseknél a sikeres közreműködés révén a készpénz mennyisége is, az érték is nő, és az érték után számolnak el díjat. Vagyis ahol árfolyam emelkedést is elszámoltak, ott a sikerdíj is emelt összegben járt. A részvénymennyiség növekedés utáni sikerdíj mértékeknél a nagyobb kulcsok dominálnak, itt kisebb a szóródás (10-15%). Legalacsonyabb díjtételt a győri (4%), legmagasabbat a debreceni és a szolnoki önkormányzat (15%) fogadott el. A Horus Rt. százalékos díj-tételei alacsonyabbak voltak a Vektor Rt kulcsainál. Néhány önkormányzat (I., II., XIII., XVI. ker., Győr) csupán meghatározott társaságból származó részvény megszerzésére bízta meg a Vektor Rt-t. Ezek a szerződések 1996-ban születtek, amikor az ÁPV Rt már megkezdte a részvények kiadását, kifizetését. A sikerdíj ezekben a szerződésekben ugyanolyan magas (7,5-12%), mintha "kutatás, feltárás és tárgyalások" előzték volna meg az ÁPV Rt-hez való továbbítást. A Vektor Rt. és az Önkormányzatok között megkötött szerződésekben általában nem szerepelt az alvállalkozó igénybevételének lehetősége. (I., IX., XIII., Sárvár, Gárdony, Szolnok, Keszthely, Pécs, Győr, Kecskemét). Néhány szerződés tartalmazza azt, hogy a megbízott a megbízás teljesítéséhez jogosult alvállalkozót igénybe venni (II., XVII. ker., Székesfehérvár, Debrecen). A székesfehérvár önkormányzattal a portfolió kezelésére kötött szerződésben 1995 X. 16. a megbízott ezt egyértelműen megfogalmazta a
"megbízott...fenntartja magának a jogot, hogy alvállalkozót bízzon meg. Ezen vállalkozó kizárólag a Vektor Bróker Rt. lehet". Debrecen önkormányzatával kötött szerződés szövegében (2.4) szerepel az a lehetőség, hogy a megbízó a megbízott írásbeli hozzájárulásával értékpapír-forgalmazó céget bevonjon. Erre 1995. dec. 19-i szerződéssel sor került a Vektor Bróker három cég vonatkozásában végez közvetítői és portfoliókezelési tevékenységet. A megbízási szerződésekben nem esik szó arról, hogy a Vektor Rt az ÁPV Rt teljesítésénél igénybe veszi a Vektor Bróker Rt-t, illetve annak a KELER Rt-nél vezetett számláját. A megbízási szerződésben azt rögzítették, hogy a megbízott díját az általa küldött számla alapján fizetik ki. A szerződések alapján készített megállapodások tartalmát megismerve néhány önkormányzat ragaszkodott a szerződéskiegészítéshez. Ennek megfelelően 3 önkormányzat (Szentendre, Kecskemét, IX. ker.) "feljegyzés" formájában módosította a megbízói szerződést és bevonta a teljesítésbe a Vektor Bróker Rt-t. A szerződés-kiegészítés (melynél három esetben "feljegyzés" formulát alkalmaztak), egyik lényeges eleme, hogy "tőzsdepiaci, ügynöki, értékpapír elemzési, felmérési stb. " tevékenység végzése címén a közvetítői feladatok után járó díjat megbontották, általában 60-40%os arányban, illetve a készpénzes teljesítés határidejét rögzítették, mivel a megbízási szerződések a teljesítésre határidőt nem rögzítettek. 4.3.2. A szerződések teljesítése A vizsgálatra kijelölt 18 önkormányzat esetében az állami vagyonkezelővel megkötött megállapodásokkal a megbízói szerződések egy - a vizsgált - része teljesült. (lásd 5. pont) A felmérések azon esetekben viszonylag egyszerűen elvégezhetőek voltak, amikor az átalakuló társaságok közölték a belterületi föld értékét és az ebből származtatott önkormányzati üzletrész értékét az önkormányzatokkal. Voltak azonban olyan esetek, amikor az önkormányzattal e belterületi föld értékeket nem, vagy pontatlanul közölték, illetve csak azt közölték, hogy mennyi az önkormányzat részére kiadandó üzletrész, vagy részvény. Ezekben az esetekben a megbízott közvetítő más információs forrásokból szerzett, vagy igyekezett olyan adatokat szerezni, amivel a követelés jogosságát támasztotta alá. Ahol viszont a közvetítő nem tudott konkrét adatok birtokába jutni, ott további információk szükségessége címén halasztották az önkormányzati igényérvényesítést. A megállapodásokból adódóan a készpénz a Vektor Bróker Rt.
számláján, illetve egyes bankokon keresztül - a megbízásért járó sikerdíj levonása után - érkezett az önkormányzatokhoz annak ellenére, hogy kötelezettséget a Vektor Rt. vállalt és a sikerdíj - ahol a Vektor Bróker Rt.-t nem vonták be a teljesítésbe - a Vektor Rt.-t illette meg. Pl. Kereskedelmi Bank Rt.-tól az I. és IX. ker. önkormányzatot illető összesen 1.452.319 ezer Ft, a MTB Rt.-tól az I., II., és IX. ker. önkormányzatot illető 546.736 ezer Ft érkezett. A tényleges teljesítési időpontok az ÁPV Rt megállapodásban szereplő időpontokhoz képest kedvezőtlenül alakultak. A legtöbb helyen 12, 15 napos késések voltak, de akadt itt is kirívó példa. Debrecen város követelése esetében egy 6 millió Ft-os tétel 100 nap múlva, 322 millió Ft 21 nap múlva érkezett meg. Az önkormányzatoknak emiatt a megoldás miatt valójában kamatbevétel kiesésük volt, amit azonban a teljesítési határidők ismeretének hiánya miatt nem lehet pontosan meghatározni. A II. kerületi önkormányzatnak - a helyszíni vizsgálati jelentésében rögzített számítások szerint napi 685 E Ft volt a kamatvesztesége 480 millió Ft követelés késedelmes teljesítése miatt. Az hogy a Vektor Bróker Rt-nek keletkezett-e jogtalan jövedelme kompetencia hiányában -, nem képezhette a vizsgálat tárgyát. A részvények kiadásában a közvetítők csak 1996. első félévében működtek közre. A későbbi megállapodások közül csak a készpénzesek teljesültek. A Vektor Rt. a sikerdíjakról elszámolást és számlát nem mindig készített a pénzügyi teljesítéssel egyidőben. Többszöri sürgetés után, több hónapos késéssel kaptak számlákat az önkormányzatok, legtöbbször azonban elszámolás nélkül, így a számlázás helyességének ellenőrzését sem mindig tudták elvégezni (ez különösen ott kifogásolható, ahol több "ütemben" történtek a megegyezések). A helyzetet jellemzi a debreceni vizsgálati jelentés erre vonatkozó része. A Vektor Rt. nem adott számlát az 1996. október 8-i keltezésű aláírás és bélyegző nélküli faxon közölt elszámolás szerinti 25.291 ezer Ft + 6.323 ezer Ft ÁFA összegekről, a Vektor Bróker Rt. szintén ezen a faxon szereplő 16.860 ezer Ft-os összegről (ez utóbbi szolgáltatásról nincs megbízási szerződés sem),a számlaadási kötelezettségének a Vektor Rt tehát csak az első három megállapodás szerinti cégek esetében tett eleget, az utolsó (23 egyedi szerződés) ütemnél nem. A Vektor Rt. a maximális 2%-os mértékig felszámítható költségeit bizonylatok adása nélkül teljes mértékben áthárította az önkormányzatra. Az áthárítás jogtalan volt, miután a szerződés a 2%-ot nem átalányként, hanem a költségelszámolás maximumaként határozta meg. Részletes elszámolást nem kapott Ajka, Gárdony, Győr és Székesfehérvár, elszámolást és számlát a júliusi szerződés után csak október 1-én az I. kerület, Kecskemét a hibás elszámolást vitatta a vizsgálat időszakában eredmény nélkül stb.
A számlaadási kötelezettség elmulasztása, vagy hibás teljesítése az önkormányzatok számviteli elszámolását nehezítette. A számlákat az önkormányzatok több esetben nem fogadták el, mert az nem felelt meg a számla kötelező tartalmára vonatkozó törvényi előírásoknak. A számlák és a kapcsolódó bizonylatok beszerzése és számviteli rendezése a helyszíni vizsgálat időszakában folyamatban voltak. A sikerdíj-tételek jelzett kritikája mellett a vizsgálati tapasztalatok összegzésekor, adatok helyszíni összegzésekor az is kitűnt, hogy az önkormányzatok egy részénél a Vektor Rt. az ÁPV Rt. megállapodásokat követő elszámolásaiban nem a szerződésnek megfelelően számolta ki a jutalékot, emiatt túlszámlázások is történtek. Vitatható az elszámolásokban az is, hogy ahol a szerződés sikerdíj alapjául részvénymennyiség növekményt írta elő, de a teljesítés növelt árfolyamon, készpénzben történt, ott a vetítési alap miért a készpénzösszeg.
5. Az önkormányzatok és az ÁPV Rt. közötti megállapodások Az önkormányzatok az átalakulási törvény szerint, az átalakulás pillanatában tulajdont szereztek a belterületi föld értékének megfelelő értékű vagyontárgyra (üzletrész, részvény). Ehhez a tulajdonoz alapvető jogosultságokat biztosít a Ptk. nevezetesen a birtoklás, a használat és a rendelkezés jogát. Ezekkel a jogokkal azokban az esetekben nem élhettek az önkormányzatok, amelyekben a részesedések nem kerültek átadásra, az állami vagyonkezelő az önkormányzatokat megillető vagyont magánál tartotta. E vagyon egy részét a privatizáció során az ÁPV Rt. mint a sajátját adta el. Az ÁPV Rt. hogy a jogszerűtlen magatartásainak következményeit elhárítsa, az átalakulási törvény előírása szerinti vagyon (tulajdon) átadás helyett, a jogszabály megkerülésével egy szerződéshez (megállapodáshoz) és ebben joglemondáshoz kötötte az önkormányzati tulajdon kiadását. A megállapodásokat 1995-96.-ban kötötték. A vizsgálat során a megállapodások megkötésének rendezőelvére nem derült fény. Nem tapasztaltuk azt sem, hogy egy társaságot érintő valamennyi önkormányzati követelésre, de azt sem, hogy egy önkormányzat összes követelésére kötöttek volna megállapodást. Ugyanakkor az egy, Balatonföldvár MATÁV részesedést érintő megállapodás kivételével mindegyiket a Vektor Rt., illetve néhányat 1996 nyarán a Horus Rt közreműködésével kötöttek. 5.1. A megállapodások megkötésének folyamata A megállapodásokat minden vizsgált önkormányzatnál a megbízott közvetítő cégek (Vektor Rt., Horus Rt) vitték aláírásra a polgármesterekhez. A helyszíni vizsgálatok
egyértelműsítették, hogy az egyezségkötés feltételeibe a polgármestereknek általában nem volt beleszólásuk. Vagy elfogadták az ÁPV Rt. közvetítő útján megkapott ajánlatát, vagy kiestek a rendezés 1996. évi üteméből. A vizsgált körben csak a IX. kerületi önkormányzat polgármestere tájékoztatott arról, hogy az OTP részvények esetében az önkormányzat többletbevételére vonatkozó igényét két hét alatt érvényesítette a Vektor Rt. képviselője. Az OTP részvényeit minden vizsgált önkormányzatnál azonos névértéken szerepeltették a megállapodásokban. A polgármesterek az előkészítő tárgyalásokon nem vettek részt, sőt többségükben nem is találkoztak sem az ÁPV Rt. vezetőivel, sem munkatársaival. Ez alól - a vizsgált körben kivétel Gárdony, XIII. ker. és Szentendre ahol a pénzügyi teljesítés technikáját kifogásolták, illetve a főváros XVI. kerülete, ahol a találkozóról részletesebb információt nem sikerült szerezni. Megjegyzendő, hogy Pécs városát a vagyonkezelésre alapított részvénytársaság illetékese képviselte az előkészítés során. Olyan tapasztalat is volt, hogy a későbbiekben a megállapodások ÁPV Rt. által aláírt példányai nem kerültek vissza az önkormányzatokhoz és a teljesítések hivatalos dokumentumok nélkül történtek meg, illetve azok nem voltak ellenőrizhetőek. Pl. I. kerület OTP, Állami Nyomda; XIII. kerület 1996. augusztusi összesen 8 db, XV. ker. 6 db, XIV. ker. 12 db, Debrecen 23 db megállapodás; Győr Soproni Sörgyár részvényei. 5.2. A megállapodások megkötésének szabályszerűsége 5.2.1. Szabályszerűség az ÁPV Rt. oldaláról A megállapodások magukon hordozzák mindazon hibákat, amelyek az ÁPV Rt. téves(5. pontban foglalt) helyzetmegítéléséből következnek. A megállapodások szövege az önkormányzatok kizárásával készült, a közvetítők útján jutott el aláírásra az érdekelt önkormányzathoz. A megállapodási mintákat az ÁPV Rt. igazgatósága 1996. január 17-i ülése elé terjesztették, de az érdemben nem foglalkozott velük. A három féle tervezet közül kettőben az ÁPV Rt. vállalta a részvények kiadását, illetve az osztaléknak valamint az osztalék évi 30%-os kamatának megfizetését, amennyiben a
részvények a privatizáció során értékesítették, a névértéken történő kifizetést és annak évi 30%-os kamatterhét. Ebben a konstrukcióban az ÁPV Rt. magára nézve megmagyarázhatatlan kötelezettséget rótt azon osztalék jellegű kifizetések és kamatterheik felvállalásával, amiket az állami vagyonkezelő a társaságból fel sem vett. A harmadik tervezetben az ÁPV Rt. nem vállalt mást mint a részvények kiadását mindennemű járulékos kötelezettség nélkül. Az igazgatóság ülése elé terjesztett szerződéstervezetek a természetbeni teljesítésre az "önkormányzatok nevében eljáró Vektor Rt."-t, míg a készpénz teljesítésére a Vektor Bróker Rt-nek a KELER Rt-nél vezetett számláját jelölték meg, amikor erre megbízásokat az önkormányzatok még nem adtak. A gyakorlatban alkalmazott megállapodások, más szövegezésűek az 1996. januári un. első körben történő teljesítéskor, mint a későbbiek során alkalmazott kétféle típus. A megállapodások az ÁPV Rt. ellen folytatott peres eljárásokban született ítéletére épültek. Utalnak arra, hogy az ÁPV Rt. tévesen értelmezte az 1989. évi XIII. tv. 21. § (2) bekezdést, emiatt az önkormányzat igényét a Fővárosi Bíróságnál érvényesítette, illetve, hogy eddig minden bírósági ítéletben I. II. fokon és a felülvizsgálati szakaszban is az önkormányzatok javára született döntés, ezért az önkormányzat további igényét - amit Ft összegben is jelez - elismeri. Ezt az elismerést később megismétli. Az ÁPV Rt ilyen megállapodásokat kötött januárban egységesen, tekintet nélkül arra, hogy indított-e az önkormányzat pert vagy nem. (pl. nem volt per Szolnok, I., XIII. ker.) A második körben 1996. júniusban módosult a hivatkozás, az ÁPV Rt téves értelmezése mellett számos bírósági ítéletre hivatkozik, amelyben "az igény jogosságát igazolja" szöveggel ismeri el az önkormányzatnak a feltüntetett társaságból eredő, további Ft-ban jelzett részvény (üzletrész) igényét. A megállapodásban vállalja a tartozás kiadását, kifizetését. A különböző megállapodás típusok között különbség, hogy a járandóságot készpénzben, részvényben teljesíti-e, és kamatfizetést vállal-e az ÁPV Rt. A megállapodásban az önkormányzatnak négyszer kell lemondania különféle jogáról, illetve különböző anyagi
követeléséről (2.2, 2.3., 3.3. vagy 3.4. és 5.1. pontokban). A szerződés a teljesítés idejéről és az átutalásról az ÁPV Rt. igazgatóságának bemutatott tervezet szerint intézkedik, vagyis készpénz esetén a Vektor Bróker Rt. KELER Rt-nél vezetett számlájára kell teljesíteni. Emlékeztetni kell arra, hogy az önkormányzatok többsége jogi kapcsolatban ezzel a Vektor Bróker Rt-vel nem volt. A késedelmes teljesítés esetén az önkormányzatok nem számíthattak fel késedelmi kamatot. A két szerződő fél közé tehát egy harmadik is, többnyire kényszerűen bekerült, ráadásul milliárdos nagyságrendű összegek mozgásáról volt szó. A szövegében és szerkesztésében zavaros megállapodás több helyen pontatlan és hibás. ˇ A szerződés nem tartalmazza egyösszegben az átalakult társaság vagyonmérlegében szereplő, könyvvizsgáló által hitelesített belterületi föld értékét, aminek rendezését kell, hogy a megállapodások szolgálják, ˇ privatizáció miatti részvénykiadási akadályt nem az ÁPV Rt jelenti ki, hanem a felek állapítják meg, ˇ egyes az OTP Rt-t érintő megállapodásokban az ÁPV Rt. fél évre kamat kifizetést vállal, ennek jogcíme, indoka ismeretlen, más esetekben ilyen kötelezettséget nem vállal, de magasabb árfolyamon fizet, ˇ a megállapodásra a magyar jogot kötik ki, ami Magyarországon, magyar felek között, magyarországi vagyonra természetes volna, konkrét jogszabályt ugyanakkor nem jelöl, ami szükségesebb lenne. A szerződést az önkormányzatok több-kevesebb vita után aláírták, mert azon téves feltevésben voltak, hogy ez az egyetlen mód és alkalom a vagyonhoz való hozzájutáshoz. Ezt erősítette meg az ÁPV Rt. elzárkózó magatartása a korábbi igénybejelentés és reklamációk során, valamint az a körülmény, hogy a megállapodással kapcsolatos kifogásokat sem a közvetítő cégek, sem az ÁPV Rt. nem hallgatta meg, illetve lehetőséget sem adott az észrevételek megtételére. Mivel az önkormányzatok a kész megállapodást kapták meg, ez a körülmény azt igazolja, hogy a szerződés nélkülözte a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 4. § (1) bekezdésében foglaltakat. "A polgári jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a felek a jóhiszeműség és a tisztesség követelményeinek megfelelôen, kölcsönösen együttműködve kötelesek eljárni", valamint ellentétes az 1989. évi XIII. törvénnyel is, amely minden feltétel nélkül állapítja meg az önkormányzat
jogosultságát. A belterületi föld teljes értéke tehát a törvény erejénél fogva járt az önkormányzatok részére. A megállapodás az állami vagyonkezelő mulasztásából eredő jogos önkormányzati igények átadásától való elzárkózás eszköze volt, amit önkormányzati joglemondással kívánt megoldani. Az önkormányzatoknak a vagyon kiadása ellenében le kellett mondaniuk minden nemű egyéb követeléseikről, a perköltségről és bármely jogcímen előterjeszthető megtámadási jogról, még arról is, amely esetleg utólag megtámadási határidőt nyitna, le kellett mondaniuk továbbá arról, hogy a törvényes követelésük saját bankszámlájukra érkezzen, azt a vagyonkezelő kizárólag a közvetítő által megjelölt Vektor Bróker Rt. számlájára utalja. Ez a vagyonkezelői döntés nem csak az önkormányzati vagyontárgy feletti rendelkezés jogától fosztotta meg a tulajdonosokat, hanem rájuk kényszerítette a közvetítő cég(ek) bevonását is. 5.2.2. Szabályszerűség Az önkormányzatok oldaláról Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. tv. 108 § (2) bekezdése szerint az államháztartás alrendszereihez kapcsolódó vagyont ingyenesen átruházni, továbbá "az államháztartás alrendszereinek követeléseiről lemondani csak törvényben, a helyi önkormányzat rendeletében meghatározott módon és esetekben lehet". Ennek megfelelően ellenőriztük, hogy a megállapodások megkötése során az önkormányzatok betartották-e a szervezeti és működési szabályzatukban, a vagyonrendeletükben foglaltakat. Az önkormányzatok az ÁPV Rt-vel kötött megállapodásaikban a részvények névértéken számított követeléseiken túlmenően - néhány társaság részvényeinek árfolyam többletét leszámítva - egyéb (késedelmi kamatok, osztalékok, ügyvédi költségek, stb.) igényeiket nem érvényesítették. Elfogadták, hogy sem "a részvények értékével, sem más jogcímmel összefüggésben követelést" nem támaszthatnak az ÁPV Rt-vel szemben. Eszerint a vagyonrészekhez kapcsolódó további követeléseikről lemondtak. Az önkormányzatok a követelésekről való lemondás eseteit vagy egyáltalán nem, vagy nem egyértelműen szabályozták a vagyonrendeleteikben. Vagyonrendelet sem készült minden önkormányzatnál. A belső szabályozások általában testületi hatáskörbe utalják az önkormányzati vagyonszerzés eseteit. Egy szűkebb körben a polgármester, vagy egyes bizottságok jogkörét értékhatárhoz kötötték A helyszíni vizsgálat tapasztalatai szerint az egyes megállapodásokban foglalt vagyon értékének, a szerződési feltételeknek, a követelésekről történő lemondásnak a megismerése és elfogadása céljából az aláírást megelőzően a 18 vizsgált önkormányzatból csak 2 esetben kerültek a képviselő testület (közgyűlés) elé a megállapodások. A többi önkormányzatnál egyes testületek ugyan foglalkoztak a szerződésekkel, de a legtöbb esetben döntésre jogosult képviselő testületek (közgyűlések) csak a teljesítési határidőt követően kaptak tájékoztatást és hoztak határozatot azok elfogadásáról, így az egyezségkötésnél valójában nem voltak döntési helyzetben. Az utólagos elfogadásnál szerepet játszott, hogy a képviselők
többsége "talált pénz"-nek minősítette a megállapodás alapján kifizetett összeget, és nem törvény által előírt járandóságnak. A megállapodásokkal a vizsgált önkormányzatok többsége olyan önkormányzati követelésekről mondott le, amelyeket meg sem fogalmaztak. Ezért vitatják, hogy ez a tevékenységük ellentétes lenne az Államháztartási törvény fent nevesített szakaszával. 5.3. A megállapodások eredményei A 19 önkormányzat ÁPV Rt-vel kötött szerződéseiről a mellékletek számszerű tájékoztatást nyújtanak. 5.896 millió Ft névértékű részvény ellenében, a vagyonátadás elvállalt értéke az árfolyam többleteket is figyelembe véve 9.778 millió Ft, a tényleges átadás 9.116 millió Ft volt. Az állami számvevőszéki vizsgálatnak nem volt feladata, hogy az önkormányzatok és az ÁPV Rt. közötti megállapodások értékadataiban állást foglaljon, ennek megfelelően azt sem ítélhette meg, hogy a megállapodások elfogadása "jó", vagy "rossz" üzlet volt az önkormányzatoknak, illetve a központi költségvetésnek. Az árfolyam értéket tartalmazó tényleges vagyon 1,66-szorosa a névértéken számítottnak. A készpénzzel megváltott részesedések (OTP, Matáv, Pick, Egis, Danubius stb.) teljesítésnél ez az arány 1,96. Ez is mutatja, hogy ezek voltak az "értékesebb" részvények. Az OTP esetében - 6 önkormányzatot kivéve, ahol 120% és fél évre 30%-os éves késedelmi kamattal számította be az ÁPV Rt a részvényeket - 192%-os, a Matáv részvényeknél egységesen 220%, az EGIS 347%, 640% és 740%; míg a Pick (Szentendre) részvények 1120%-os árfolyamon szerepeltek a szerződésekben. A vizsgált körben a megállapodások összes értékén belül 78,5%-ot tett ki a készpénzben, 21,5%-ot a részvényben történő teljesítés. A tényleges részvénykiadás nem történt meg teljes mértékben. ezért az arány 85,1-14,9 %-ra módosult. Pl. Ajkán, a IX., a XIII., a XIV., a XV., a XVI., a XVII., kerületben, Debrecenben, Gárdonyban, Kecskeméten...... a megállapodást követően sem kapták meg egyes társaságok részvényeit. Az ÁPV Rt. saját kimutatása szerint is a megállapodásokban vállalt kötelezettségét csak részben teljesítette. Összesen 650 millió Ft értékű részvényt nem kaptak meg az önkormányzatok, ami a teljes kötelezettségnek 31%-a (a győri Rába részvények, amiket kiadott a ÁPV Rt. egyedül csaknem 1 milliárd Ft-ot tettek ki. E nélkül az előbbi arány sokkal kedvezőtlenebb, 58%). A megállapodásokban szereplő egyes követelések alapadatainak (névérték) az ÁPV Rt.-nél és az önkormányzatoknál lévő összehasonlítás eredményét a 4. sz. melléklet tartalmazza. Az értékelés célja az volt, hogy a megkötött szerződések adatainak megbízhatóságáról a két szerződő fél információinak összevetésével képet lehessen kapni. A táblázat az értékek eltéréseit mutatja. Az ÁPV
Rt nyilvántartási adatállományának felülvizsgálata a helyszíni vizsgálatok megkezdésekor, és a vizsgálat lezárásakor is még folyamatban volt, mivel annak helyességével kapcsolatban a tanácsadói ügy kipattanását követően kétségek merültek fel. A kétségeket az ellenőrzés beigazolta, mert eltérések ugyan várhatóak voltak, de az eltérések nagyobbak voltak a reméltnél. A különbségek egy része azt is jelzi, hogy az önkormányzatoknak mindemellett kifizettek (kiadtak) olyan részvényeket is, amiket az ÁPV Rt nem tartott nyilván tartozásként. A melléklet mutatja, hogy a 18 önkormányzat közül 17 esetében más az ÁPV Rt. által 1996. októberében nyilvántartott és a megállapodásba bekerült társasági részesedések értéke, az egyetlen kivétel Szentendre. Ez arra utal, hogy a szerződés legfontosabb részének tekinthető "érték" - adatokat az ÁPV Rt. nem ellenőrizte le a saját nyilvántartása alapján. Vagyis ellenőrzés nélkül elfogadták a tanácsadó közvetítők (Vektor, vagy a saját tanácsadó) által közölt részvény névértékeket. Az ellenőrzés mindenképpen szükséges lett volna, még akkor is, ha a jelentős különbségek tisztázásának idő igénye miatt 1996-ban alacsonyabb összegű teljesítés történt volna. Lényegesen kisebb az eltérés a névértékben meghatározott önkormányzati igények és a megállapodásokba bekerült részesedések összege között. (Az adategybeesések a táblázatban ezt jól kifejezik). Az önkormányzatok szempontjából a megállapodások eredménye kétes. A megállapodások megkötésével gazdaságilag kedvezőbb, de jogilag kiszolgáltatott helyzetbe kerültek az önkormányzatok. Azt lehet "eredménynek" tekinteni, hogy törvényi járandóságuk egy része teljesült. A készpénzes kifizetéseknél az értékes társaságok esetében veszteséget, a rosszul működőeknél pedig nyereséget könyvelhettek el. (Ez nem volt jellemző). Az alku során olyan kötelezettségeket vállaltak, amelyek az állami vagyonkezelő teljesítése esetén fel sem merült volna, tehát feleslegesek voltak. pl. Az I. kerület lemondott 99.043 ezer Ft osztalék és kamat kifizetéséről, a Vektor-nak 136.850 ezer Ft-ot fizetett. A XV. kerületnél ugyanezek a számok: 350.748 ezer Ft ill. 38.777 ezer Ft. Balatonfenyves önkormányzata a sikerdíj mellett, ahhoz hasonlítva még 2%-ot a polgármester részére szavazott meg jutalomként.