2 Tartalomjegyzék
I.
Mi az enneagram? .................................................................................................................. 3
II.
Az enneagram története ........................................................................................................ 3
III.
Az enneagram szimbolikája és felépítése............................................................................ 7
IV.
Az enneagram típusok alapjai: a karakterfixációk, azok kialakulása és szintjei ...... 10
V.
A három alaptípus – a három triász.................................................................................. 15
VI.
A 9 karaktertípus kifejtése.................................................................................................. 21
Az 1-es, A PERFEKCIONISTA ................................................................................................... 21 A 2-es, A GONDOSKODÓ .......................................................................................................... 31 A 3-as, A SIKERORIENTÁLT .................................................................................................... 42 A 4-es, A MÛVÉSZ....................................................................................................................... 52 Az 5-ös, A FILOZÓFUS ............................................................................................................... 59 A 6-os, A LOJÁLIS ....................................................................................................................... 69 A 7-es, AZ ÉLVHAJHÁSZ RAJONGÓ ...................................................................................... 77 A 8-as, A HARCOS....................................................................................................................... 86 A 9-es, A BÉKETEREMTÕ ......................................................................................................... 95 VII.
Felhasznált irodalom.......................................................................................................... 102
3
I. Mi az enneagram? Az enneagram egy személyiségtípus rendszer, melynek alapjai ezoterikus, õsi múltra tekintenek vissza, de a jelenlegi formájában ismert, kidolgozott személyiség-típustana a XX. század newages pszichológiájának a terméke, s mint ilyen elsõsorban a 70-es évek óta került a köztudatba és használatba, akár, mint önálló rendszer, akár elhelyezve, mint a transzperszonális pszichológia, vagy az integrál pszichológia része. Noha a new-age-hez olykor felszínesség is társul, az enneagram esetében ez nem jellemzõ, egy igen jól kidolgozott, pszichiáterek és pszichoterapeuták által, s klinikai populáción is tesztelt (lásd alább Naranjo munkásságát) rendszerrõl van szó. Valószínûleg a pszichológusi, pszichiáteri szakma fõsodrában nem sztenderdizált, elismert tipológia még, de a tágabb pszichológusi szakmai körökben, az alternatív segítõk, és a laikusok körében kedvelt s használt eszköz. Az enneagram 9 típusra osztja az embereket, innét a neve – „ennea” = 9, „gram” = jel, lenyomat, ábra, tehát „az ábra, ami 9 részbõl áll”. Egy szakrálgeometrikailag korrekt ábráról van szó, ahol egy körben egy fura sokszög van, mely 9 ponton metszi a kört, így kapjuk meg a 9 pontot, típust (a geometriáját lásd alább). Mindegyik pont, vagyis típus a koragyerekkorból indul, azaz az ego kialakulásától ered, az ego gyökerébõl vezeti le az egyes emberek (típusok) jellegzetes viselkedéses, érzelmi, s gondolati beragadásait, azaz karakterfixációit. Jelzi a normál tartományt, jelzi a patológiás tartományt, és jelzi az elõrehaladott, önmegvalósító, s spirituálisan felébredett tartományait is az egyes típusoknak. Így tehát vannak analitikus, pszichopatológiai és transzperszonális vonatkozásai is, egy ezoterikus gyökerû, ugyanakkor integratív pszichospirituális típustan.
II. Az enneagram története Az enneagram nem vezethetõ vissza egyetlen kultúrára, vagy történelmi gyökérre. Több õsi hagyomány elemei és a modern pszichológia elemei találhatók meg a mai enneagram rendszerben. Az enneagram jele és a ráépített típustan eltérõ történelmû. A jele min. 2500 éves történetre vezethetõ vissza, a ráépített tan elemei pedig min. i.e. 400-ig. A jelben rejlõ geometria és matematika megtalálható Platón és Phütagorasz elméleteiben, van, aki szerint pedig Babilonból származik. Nincs pontos adat, s bizonyíték, annyi biztos, hogy az európai kultúrkör õsébõl jön – a mezopotámiai- egyiptomi-görög kultúrkörbõl, amelyre a késõbbi nagy spirituális rendszerek épülnek e vidéken – zsidó, kabbala, keresztény, iszlám, szúfi, hermetika, gnosztika. Van, aki
4 szúfi eredetûnek gondolja az enneagramot, de erre sincs tiszta bizonyíték. Mindenesetre az eredete ebbõl a kultúrkörbõl jön, a többit homály fedi. Az enneagram történetében a következõ pont az elmúlt évszázad, amikor az enneagram a nyugat szeme elé kerül. Behozásának központi figurája Gurdjieff, aki egy örmény-orosz származású misztikus filozófus volt a XIX. század végén, XX. század elején.
Gurdjieff – az enneagram egyik nyugati megismertetõje Gurdjieff fiatal kora óta kutatta az õsi bölcsességet és ezért sokat utazott kelet országaiban. Utazásai során valahol Afganisztánban vagy Törökországban találkozott az enneagram jelével, de õ nem személyiség típustanként használta, hanem a természeti folyamatok modelljeként, s kulcsfontosságúnak tartotta a világ és önmagunk megértéséhez.
1. Kép: Georg Ivanovits Gurdjieff.
Gurdjieff az enneagram ezen szakrális szimbólumát használta. Létrehozott egy táncot, ahol tanítványaival az enneagram jel szerinti mozgást gyakoroltatta a térben, hogy mozogva megtanulják, az enneagram egy élõ, dinamikus dolog, nem egy statikus jel. Gurdjieff viszont nem használta az enneagramot személyiség típustanként, nem is beszél róla így. Az enneagram személyiség típustanként való használata egy másik személyhez köthetõ. Oscar Ichazo boliviai férfirõl van szó, aki aztán Buenos Airesben élt Argentínában, a XX. században.
5
2. Kép: Oscar Ichazo.
Ichazo gyerekkora óta kutatta az õsi, misztikus, ezoterikus tanokat nagybátyja ilyen irányú könyvtárában, majd, mint Gurdjieff, útnak indult a forrás országokba. Bejárta keletet és ott szerzett ismereteivel tért haza, s dolgozta ki az enneagram személyiségtanát. Rájött, hogy az ókori tanok szerint kilenc isteni tulajdonság van az emberben, melyet Plotinusz Enneádok c. mûvében fejt ki i.sz. 3. században. A kilenc megvilágosodott jellemvonás. A kilenc jellemvonás ellentétpárjai jelennek meg a kereszténységben – a hét fõ bûn (hét szenvedély) és még két probléma, a félelem és ámítás. Emellett Ichazo meglátta, hogyan illeszkedik a zsidó-kabbala Élet Fája szimbóluma is az ennegramba, mely szintén 7 fokát írja le a fejlõdésnek. Az õsi tanok azt is mondják, hogy habár hét és kilenc fõ elakadás lehet, az ember jellegzetesen újra és újra visszatér egyhez, a rá jellemzõ fõ önzési módhoz, melyet Ichazo egofixációnak nevez. Ichazo mindezt szintetizálta az 50-es években az enneagramban és így alkotta meg az enneagram személyiségtant. Negyven napos elvonulásokat tartott, hogy a tanítványokat felébressze, s itt az enneagramot használta fõ eszközként. Ichazo elvonulásán vett részt Caludio Naranjo is az 1970-es években. Naranjo egy ismert amerikai pszicháter, aki az akkori humán potenciál mozgalom, humanisztikus pszichológia és transzperszonális pszichológia fõ fellegvárában, a kaliforniai Esalen Intézetben dolgozott egy Gestalt-terápiás program kifejlesztésén.
3. Kép: Claudio Naranjo.
6 Naranjo hazatérve tovább bõvítette Ichazo kutatásait. Egyrészt szintetizálta bele az általa jól ismert pszichológiai típustanokat, másrészt a pszichiátriai típusokat (pszichopatológiai kórképek). Ehhez a diagnosztizált pácienseket csoportokba osztotta, s beszélgetve velük jellemzõikrõl megfeleltette õket a típusoknak, pl. kiderült, hogy az 1-es a kényszeres típus. Naranjo vezette be akkor, hogy az enneagram tanításában és megértésében felhasználják a csoportozás módszereit. Naranjo tanítványai közül kerültek ki Riso és Hudson, továbbá Eli Jaxon-Bear is, akik egyrészt továbbfejlesztették a rendszert, másrészt a ma kapható alapvetõ enneagram könyveket megírták. Riso és Hudson nagyszerûen dolgozták be könyvükbe a pszichológia sokféle irányzatának máig megszületetett felismeréseit, kategorizációit, mindezt jó, átlátható, szisztematikus stílusban.
4. Kép: Don Riso és Russ Hudson.
5. Kép: Eli Jaxon-Bear.
Eli pedig élvezetes, humoros sztorikkal tûzdelt stílusával érteti meg velünk könyvében az egyes típusokat. Mellettük még egy személyt érdemes megemlíteni, Helen Palmert, aki intuitív módon kezdett foglalkozni az ennegarammal, anélkül, hogy tudta volna, hogy ez az. Látnoki képességei révén intuitív terápiás konzultációkat tartott az embereknek, míg nem a kliensei felhívták a figyelmét arra, hogy amit csinál, az az enneagramnak felel meg. Ekkor tanulmányozta õ is az enneagramot, s írta meg enneagram könyvét.
6. Kép: Helen Palmer.
7 Magyarországra elõször dr. Honti László egykori pszichoterapeuta, szervezetfejlesztõ, jelenleg szociokibernetikus hozta az enneagramot Kaliforniából, Eli Jaxon-Beartõl, akit késõbb meg is hívott Budapestre workshopot tartani.
7. Kép: dr. Honti László – Eldor
8. Kép: Vörös Ákos
Honti László az enneagramot továbbá a humanisztikus és transzperszonális pszichológia elméleteit és gyakorlatait feldolgozva tanítja a saját rendszerének keretein belül, amely az emberi kapcsolatok és társas rendszerek 5 szintû fejlõdés modelljére épül. Eli Jaxon Bear tanítványa lett Vörös Ákos is, aki itthon sok Enneagram tanfolyamot tartott mind a mai napig, s nagy odaadással foglalkozik a témával, melyrõl tanúskodik nemrég a témában megjelent könyve.
III. Az enneagram szimbolikája és felépítése Az enneagram jel szakrális szimbolikája Az enneagram jele három részbõl áll: kör, háromszög, hexád (hatszög).
9. Kép: Az enneagram három eleme.
8 A kör az egységet, a teljességet jelképezi, hogy egy az Isten, egy a végsõ valóság. Ez a legtöbb kultúrában megtalálható szimbólum.
A háromszög is a legtöbb kultúrában megtalálható szimbólum, a Hármasság Törvényének a jele. Amikor az egy, nem-manifesztált végsõ valóság, az Isten megnyilvánul, akkor három formában nyilvánul meg, úgyis mondhatjuk, „Isten három arca”. A keresztény kultúrában ez az Atya- fiú – szentlélek szentháromság. A zsidó kabbala rendszerében ez a három szféra, szefíra: Keter – Bíná – Hokmá. A hinduknál a három alapisten Brahma – Visnu – Shiva. A jógiknál a megvilágosodott tudatállapot három jellemzõje a Szat-Csitt-Ananda, a buddhistáknál pedig ugyanez a Nirmanakay-Dhamrakaya-Sambhogakaya, míg a taoistáknál ez a Menny- Föld-Ember. Az egyenlõ szárú háromszög az enneagram jelben a körben van, csúcsával felfelé. A Hármasság Törvénye azt mondja, hogy minden dolog létezése három erõ kölcsönhatásaként áll fenn, három erõ határozza meg, három erõ erõterében áll fenn.
A hexagram, az itt furcsa alakban megjelenõ hatszög az enneagram jelben a körben van, a háromszög mellett.
9
Az alakzat az enneagram pontjaiból az 1-4-2-8-5-7 pontokat köti össze. Ez a számsorrend az 1:7 mûvelettel kapható meg. Az idõben végbemenõ folyamatoknak, a változásnak a törvénye a Hetes Törvénye, melyet a hexagram testesít meg. Az ennegaram tehát e három szimbólum egymásra helyezésébõl áll, s kifejezi a dolgok õstermészetét, teljességét, az õsegységet, a végsõ valóságot, benne egy dolog identitását, vanságát és a dolog fejlõdését, alakulását, változását.
10
IV. Az enneagram típusok alapjai: a karakterfixációk, azok kialakulása és szintjei A karakterfixációk és kialakulásuk Minden emberben gyermekkora korai szakaszában, körülbelül az elsõ három életévben kialakul a személyisége, s annak alapfixációja. A fixáció megrögzülést jelent, beakadást egy helyen, más szóval egy érzés, hiedelem, viselkedés újbóli ismétlését jelenti, míg más érzést, viselkedést pedig elkerülünk. Kisgyermekként mindenféle érzéseink vannak – öröm, szeretet, düh, harag, félelem, stb., és szükségleteink is, melyeket szeretnénk, hogy szüleink, fõleg anyánk elfogadjanak, megválaszoljanak, s kielégítsenek. Érzéseink vannak, melyeket egyszerûen kifejezünk, s várjuk, hogy az anya partner legyen ebben - ha sírunk megvigasztaljon, elcsitítsa a hiányérzést, ami miatt sírunk, s ha örülünk, együtt örüljön velünk. Ezt érezzük természetes emberi létnek, a jónak. Ehhez képest az anya szelektál, hogy mit s mennyire válaszol meg, s ad meg nekünk, s mennyire fogadja el az örömünket. A legjobb családban is, a legegészségesebb anya is bizonyos dolgokat visszatükröz, másokat nem. Ahol az õ karakterfixációja van, azt nem fogja támogatni a gyerekben, megijed, szorong, ha a gyerek azt érzi és teszi, amit õ magában és a világban elutasított, s lelkében elfojtott. Ha az anya például depressziós, akkor a gyermek, ha örül, az anya esetleg tudat alatt megijed, vagy akár mérges lesz a gyerekére, de az is lehet, hogy mindez érdektelenségben jön elõ. A gyermek ekkor nem kap visszatükrözést az örömére, sõt úgy is érezheti, hogy ha örül, akkor a mamának az rossz. A szeretet révén, hogy anyjának örömöt adjon és a szeretetet ne veszítse el, elkezdi elhagyni az örömeit, s maga is mísz lesz. Az eredeti benne lévõ örömreakciót elfojtja, s ezt ekkor úgy begyakorolja, hogy ez rögzül, és automatikus reakcióvá válik benne már nem csak a mamára, hanem a világra és önmagára is. Az eredetileg sokféle érzésû, s reagálású, spontán lélek beszûkíti magát a többiek miatti alkalmazkodásban, s végül egy szûk sávot enged már csak meg magának a viselkedésben, érzésekben és gondolatokban. Mire négy-öt éves lesz, már teljesen rögzült tehát a személyiségének az alapja, kialakultak az alap karakterfixációk, s az, hogy mi került elfojtás alá, továbbá az, hogy mi s hogyan megengedett. Kialakult a karakterfixáció. Késõbb erre épülnek az emberi kapcsolatai, párkapcsolata, érdeklõdése és a legtöbb embernek a szakmája is – hogy ezzel is visszaigazolja egóját önmaga számára. Sok ember szakmája nem más, mint a saját karakterfixációjának a visszaigazolása, megerõsítése, fenntartása. Ebbõl az álomból sok ember sohasem ébred fel többet, és ahogy idõsödik, egyre merevebb és fixáltabb. Sok ember aztán önmaga karikatúrájává válik idõs korára, s a test is úgy deformálódik, ahogy a karakterfixáció azt diktálja, ez jelenik meg testnyelven. Spirituális szemmel nézve ez egy elaludt állapot. Ahogy egy észak-amerikai irokéz indián ének mondja: „Eszünk, álmodunk és alszunk. S amikor készen állunk rá, hazajön hozzánk a Teremtõ.” A gyakorlat azt mutatja, hogy általában az ébred fel ebbõl az elalvásból, aki önismereti/terápiás/meditációs tanulmányokba és gyakorlatba fog, és ami az igazi hatóanyag: gyakorlatokba kezd megfelelõ terapeuta és spirituális tanító mellett. Fontos tudnunk, hogy
11 önmagában sem az elméleti tanulmányozás, megértés és rájövések, sem a meditáció nem oldja fel a fixációkat az életben (legfeljebb a meditációs ülések alatti idõtartamra), az életbeli megmunkáláshoz olyan terápiás munka szükséges, ahol a dolgokat átéljük, és ki is mondjuk, kifejezzük tudatosan, továbbá visszajelzéseket, visszatükrözéseket kapunk embertársainktól erre megfelelõ, biztonságos környezetben (terápiás csoport, reflektív kapcsolat). Ahogy az emberek tükrében zártuk be magunkat egykor, úgy az emberek tükrében tudjuk ezt észrevenni, újratudatosítani és kinyitni. Sok ember csapdája, hogy próbálja megérteni magát könyvekbõl, elméletben, s ha érti, azt hiszi, már tudja is, már meg is van a megfejlõdés. A karakterfixációk megdolgozása, az egón túljutás, a kinyílás, a megvilágosodás egy sajátos mûfaj, kell hozzá egy látó- értõ-visszatükrözõ másik. Mi emberek, már korán azt kezdjük érezni az életünkben, hogy némely alapelemek hiányoznak a lelkünkbõl. Azt érezzük, valami nem teljes bennünk, valami baj van velünk, valami elromlott, nem vagyunk teljesek. A korai pszichoanalitikusok ezt „basic fault”-nak, alapvetõ hibának, vagy van, aki õstörésnek nevezte. Igazából ez nem hiba, csupán önmagunk szûk sávban tartása, beszûkítése, stratégiai okok miatt, mert a kapcsolati világunkban így volt optimális viselkedni, az elfogadás, a béke, a szükségletek, a szeretet megszerzése érdekében. Az elõrelépésben kulcs felismerni azt, amit ez jelent: a karakterfixációinkat mi magunk csináljuk, aktívan percrõl percre, s közben azt hangoztatjuk, hogy a környezet és a rendszer a rossz, vagy a szülõk, a család, melynek áldozataiként csak így tudunk viselkedni. Ez valójában önigazolása a hülyeségünknek, s az egónknak, ami mögé nézve azt látjuk, hogy mi magunk vagyunk azok, akik erõsen ragaszkodunk a saját szûk, ámde biztonságos megoldásainkhoz, akkor is, ha a környezet esetleg már megváltozott, s kitágult. Mindezt sokan akkor adjuk fel elõször, ha olyan emberrel kerülünk kapcsolatba, aki felé bizalmat érzünk és olyan biztonságot, hogy elkezdjük merni újra elõengedni az eldugott érzéseinket, vágyainkat, stb. Ez az ember hagyományosan a szellemi mester, ma leggyakrabban a terapeuta. Minden normális embernek van karakterfixációja, a „normális” azt jelenti társadalmunkban, hogy karakterfixált, azaz a karakterfixált ember a normális a földi világban. A karakterfixáció tehát nem betegség, nem kór, hanem a földi élet velejárója egy nemmegvilágosodott társadalomban. Megvilágosodott társadalmat jelenleg nem ismerünk, csupán az õsi mítoszokból (Shambhala, Atlantisz, stb.), melyek egyfajta aranykort írnak le. A mai ezoterikus, szellemi csatornázók, médiumok, gyakran mondják, hogy új, spirituális korszak jön a Földön nemsokára. Ezt támogatja az asztrológia is a Vízöntõ korával. Ha megnézzük a tudományos leírásokat az emberi és társadalmi tudatfejlõdésrõl (beleértve a transzperszonális és integrál pszichológiát is), akkor azt látjuk, valóban az ember spirituális állapotai állnak elõttünk a fejlõdésben, de azt is látjuk, hogy elõtte még egy nagy fejlõdési lépcsõ és korszak van bennünk – a humanisztikus, emberközpontú, vagy integrált fejlõdés és korszak. Ha megnézzük, hogy ténylegesen mit mutatnak a társadalomvizsgálati adatok ma, akkor azt látjuk, hogy a Föld lakosságának kb. 1% áll az integrált és transzperszonális tudatosság szintjén (sok ember foglalkozik spirituális témákkal, a korábbi, babonás és vallásos szinteken). Nézzünk tehát
12 reálisan arra, ami van, az egész Földön, jelenleg minden kultúrában karakterfixáltak az emberek. Ahogy nyugaton, úgy keleten is. Azokat, akik ebbõl kimásztak, kinyitották magukat, s ezt megtartva s felvállalva éltek, megvilágosodottaknak, szenteknek tartjuk. Akik pedig nagyon erõsen belemélyültek a karakterfixációjukba és ettõl már erõsen ön- és másokat gátló és szenvedést okozó viselkedésmódokat produkálnak, vagy testi tüneteket idéznek elõ maguknak (mindezt tudattalanul), azokat szokták „lelki beteg”-eknek hívni, neurotikusnak (nehéz problémák), vagy ha már a valósággal való kapcsolatukat is elveszítik, akkor pszichotikusnak (súlyos problémák), azaz elmebetegnek, õrültnek tartjuk õket. Mint látjuk, valójában minden mögött a karakterfixáció áll, s annak mértéke adja meg, hogy valaki „normális”, neurotikus, vagy pszichotikus. Ha pedig a fixáció kiold, akkor kerülünk spirituális állapotba, melynek a legmagasabb foka a megvilágosodás. A fixációk kialakulása után tehát érezzük, hogy „valami nincs rendben velem”. Ez általában tudattalan, azaz szavakkal nem tudjuk megmondani mi ez, csak egy alapszorongás, egy alap „nem oké” érzésünk van. Van, akinél ez félelem, van, akinél visszafogott idegesség s düh, másoknál pedig üresség, értéktelenség, szeretethiány érzésrõl van szó. Ezt azzal próbáljuk orvosolni, hogy pótcselekvéseket végzünk és szórakozásba, munkába, vagy tagadásba, esetleg lázadásba menekülünk. Ha a lázadást választjuk, látszólag a szüleinknek, a társadalomnak, vagy valamilyen célszemélynek intünk be, de valójában a saját szorongásunk elõl futunk, mert ha nem hadonásznánk hangosan kifelé, s megállnánk egy kicsit, akkor átélnénk a „valami nem oké bennem” érzését, az emiatti szorongásunkat és a tehetetlenségünket, hogy nem értjük, s nem tudunk vele mit kezdeni. Van, aki önmaga sorsának elrontásával lázad, van, aki drogozással, vagy hangzatos hiedelmekkel önigazolva politikai akciókba lendül. Van, aki azzal lázad, hogy megsértõdik és begubózik egy életre. Van, aki pedig épp ellenkezõleg, munkába, és hatékonyságba menekül. Megint mások jótékonykodásba, adásba menekülnek, azt hitetve el magukkal és másokkal, hogy „nem én vagyok a fontos, hanem te”, s spirituális álarccal igazolják a karakterfixációjukat, s egójukat. Van, aki az intellektusába menekül, s okos szerepet választ, s mindent meg tud magyarázni, s mindig igaza van. Más pedig csendes megfigyelõ szerepébe zárja magát, s magának való, filozófikus alkat lesz, megint mások pedig látványos hisztérikus viselkedést választanak, melyekkel a figyelmüket magukra vonzzák folyton, s különlegesség érzésüket fenntartják. Bármilyen is ez a menekülés, lázadás, vagy kompenzálás, egy dolog van mögötte: a fixáció és az amiatti szorongás, hogy „nem találom magam, nem érzem magam teljesnek, valami nem oké velem”. Tehát a karakter s a személyiség az egy felépítmény, mely rétegzõdik. Legalul van az, hogy a kielégítetlen gyermekkori szükségleteink és ebbõl fakadó gátlások miatt kiszelektáltunk adott dolgokat magunkból, másokat pedig fixálunk. Ettõl van egy alapelégedetlenség érzésünk, alap nem-teljesség érzésünk. Ebben van egy alapérzés mindenkinél – s ez ellen pedig védekezünk, s a kompenzálására hozzuk létre a fõ vágyainkat. Azt gondoljuk, ha azt megszerezzük, akkor minden
13 oké lesz, ez tehát az ego követelésévé válik. A vágy természetes, a fixáltság ott jelenik meg, hogy itt a vágyra kiemelten, ragaszkodva, fixáltan törekszünk, ami aztán lényünk többi oldalának elhanyagolásához vezet. A karakterfixált ember addig nem nyugszik, míg vágyát el nem éri, kb. ilyen szerzõdéssel él: „akkor engedem meg magamnak a megnyugvást, a megelégedettséget, ha a vágyam elértem. Addig mindent alárendelek a vágyam elérésének, semmi más nem számít annyira”. A vágy kielégülése sosem következik be stabilan, tehát mindig van ok tovább törekedni érte. A karakter gépezet tehát beindult, és mint egy bio robot megy egy életen át, ha ki nem szállunk belõle. A keleti tanítások mind azt állítják, hogy az elme mozgásának – mely a karakterünkbõl fakad – vagyis az elmének, az egónknak (ezek itt kb. szinonimák) a két alapja a vágy és az elutasítás (félelem) és nem sokat cizellálva a kérdést, máris az abból való kijövéssel foglalkoznak a meditációk formájában. A modern pszichológiában pedig a félelemre és vágyra épült ego, karakterfixációs rendszer teljes mûködéstanát ismerjük, de a kiutat nem, mert a pszichológiának nem az egón túljutás a célja, hanem az ego harmonikus mûködése, amennyire lehet. A nyugat által kidolgozott ego-tan, és a kelet által kidolgozott egón túljutás- tan együtt ad teljes képet. Még egyszer a séma tehát ez: Gyökér fixáció >> Alap nem-oké érzés és alapérzelem >> Vágy A vágy elérésére aztán egész stratégia- és játszmarendszert dolgozunk ki, s ahhoz pedig hiedelem- és nézetrendszert. Az egész tulajdonképpen egy álarc, egy színház, a megvilágosodás nézõpontjából egy „csalás”. Mire felnõttek leszünk ez olyan kifinomult és cizellált, hogy nem nagyon látszik a „csalás”, s nem is akarjuk, hogy lássuk, hiszen a „nem tudok mit kezdeni vele” érzésével védjük. Így a „normál” felnõttek színjátszó életmódot élnek, ami miközben reálisnak és igaznak tûnik, folyton átlengi a „nem teljesen igaz”, s „ez csak játék” érzése. A felnõtt emberek egymással olyan intézményeket tartanak fenn, melyeknek a szabályait a saját játszma-színházuk bebiztosítására használnak „a köz érdekében”. Ilyen intézmény például a császárság, a feudalizmus és a kapitalizmus. Mindegyikben megvan az út a spiritualitásba, a karakterfixáció mentesbe, de egyik sem a megvilágosodott, szabad lelkû emberek szövetkezett együttélési rendszere, hanem a karakterfixált emberek fixáció fenntartó szövetsége.
A séma tehát így bõvül ki: Gyökér fixáció >> Alap nem-oké érzés és érzelem >> Vágy >> Játszmák, stratégiák, hiedelmek, ideológiák >> ebbõl fakadó cselekvések, intézmények.
14 Az ember a «játszmák, hiedelmek, stratégiák» résszel azonosul, azt hiszi õ ez, s képes egy életet ebben a hamis énben eltölteni! Képes az egész családjával évtizedeket ebben élni, minden nap ismételve ugyanazt! S a családtagok ugyanezt teszik vele, hisz õk is öntudatlanul a fixációikban s a rá felépített hamis én várban élnek. A karakterek hamar összeilleszkednek, mint a fogaskerekek s a barátok, partnerek, munkatársak, családtagok, stb. között kialakulnak a jól bejáratott fixált pályák, forgatókönyvek, „mosdó-törülközõ” válaszok.
A karakterfixáltság szintjei A karakterfixáltságnak három nagy szintje van. Az átlagos, normál tartomány van középen (fixált); alul az egészségtelen és patológiás (kóros) tartomány (nagyon fixált); felül pedig az egészséges, integrált, felemelkedett s megvilágosodott tartomány (nem fixált). Mindhárom tartomány további 3 részre oszlik, így összesen 9 szint van, alulról felfelé számozva. Az 1-2-3 a kórosan fixált, 4-5-6 az átlagosan fixált, 7-8-9 a kevéssé, s végül nem fixált. Rendszerközi megjegyzések: 1. A valóságban fokozatok vannak, ahogy a nappalból az éjjelbe menõ esteledés sem 3 szakaszból áll, hanem folyamatos. Ezt annyi szakaszra osztjuk, ahányra akarjuk, tehát a 9-es felosztás itt önkényes. 2. Egyes könyvekben a számozás lehet fordítva, pl. a Riso-Hudson könyvben fordítva van, az 1-es szint van fent (legfixálatlanabb), a 9-es lent (legfixáltabb, kóros). Mi a számozást vizuálisan követjük itt, tehát ami lent van az a kis szám, s ahogy nõ a magasság a lapon, felfelé megyünk, nõ a szám. 3. Az 1-9 szint nem felel meg egy az egyben a wilberi integrál fejlõdéslétra 1-9 szintjének, abban elhelyezhetõ, benne foglaltatik, de nem éri át a wilberi 1-9-et, annak egy része ez. Tehát ne a számokat figyeljük, hanem a tartalmat, amit takarnak, s akkor válik érthetõvé, hogy mely szinteknek felelnek meg ezek a fokozatok az integrál létrán! (késõbb tervezek egy anyagot írni a pontos megfeleltetésrõl). Az átlagos tartományban az ember körülbelül félig fixált, félig oldott. Egy ponton túl már eluralkodik a fixáció, körbeér, körbezárul, s az ember beleragad. Ez a szürkületi zóna, a belépõ az egészségtelen tartományba, amikor 1.) az ember már vagy nem veszi észre a hülyeségét, vagy jobb esetben látja, ekkor szenved tõle, s tehetetlennek éli meg 2.) mások jelentõsen szenvednek tõle. Az illetõ tehát beleragadt a fixáció örvényébe. Ez lehet átmeneti, vagy tartós. Egyrészt vannak rövid hullámzások – percek, órák; vannak szakaszok – napok, hetek; s vannak korszakok – hónapok, évek, évtizedek. Lehet, hogy valaki az átlagos tartományban van, de egyes helyzetekben lesüllyed egy-két szintet, máskor meg felemelkedik 1-2 szintet. Egy karakterre jellemzõ ez a fesztáv vagy „sávszélesség is”, a „Szellem a létrán” elv. (Pontosabban Szellem a
15 karakterruhában, mert a szellem legfelsõ állapota, Wilber 9-es szint, amikor a ruha feloszlik, a karakter feloszlik, s marad maga a Szellem.) Az átlagos sávra jellemzõ, hogy az ember másokat használ énképe (karakterfixációja, stratégiája) igazolására. Másokat bevon a játszmába. Ez másoknak kellemetlen, de kibírható, ezt „normális”-nak nevezik a hétköznapi emberek. Az alsó oktávban már nagyon kemény a játszma, már kétségbeesetten, kíméletlenül, erõsen, vagy szélsõségesen önzõen használ másokat énképe, fixációja igazolására és fenntartására, míg a legalsó sávban megõrülnek, és nyíltan, erõsen árthatnak másoknak. A felsõ zónákban pont a fordítottja történik. Míg középen másokat használ az énképe igazolására, addig a felsõ zónában elengedi a kötelékeit mások felé és független, autonóm lesz. Már önmaga intézi belsõleg az énképe és karaktere fenntartását, s beleveszi a lemondást a fixációról és az adást, a szolgálatot mások felé. Tehát míg középen másokba akadt, s alul másokat használó és kínzó, addig felül másokat elengedett, és másoknak adó. Van olyan karakter, ahol az adás a karakterfixáció és a stratégia része. Ilyen pl. a Kettes. Tehát nem maga az adás ténye a fixálatlanság, hanem a hogyan-ja.
V. A három alaptípus – a három triász Az emberi természetünk három fõ területe, melyben a fixációk létrejöhetnek: az ösztönös énünk, az érzõ énünk és az intellektuális énünk. Lényünk e hármas felosztása a testben is leképezõdik. Az agyunk három részbõl áll – agytörzs, középagy és agykéreg. Az agytörzs vezérli az ösztönös, testi mûködéseket, a középagy vezérli az érzelmi életünket, az agykéreg pedig a tudatosságért és gondolkodásért felelõs. Ha a testet vertikálisan nézzük, úgy is megtaláljuk e hármas felosztást: a fej, a szív és a has (zsigerek), a gondolkodó érzõ és cselekvõ részünk. Ha a fejben vagyunk, gondolkodunk. Az érzéseinket tipikusan a mellkasban és a has felsõ részén éljük meg. Ha meg a hasban, alhasban, zsigerekben érzünk energetizáltságot, akkor nem gondolkodunk nagyon a cselekvésen, úgy érezzük „ezt meg kell tennem” és cselekszünk. Persze nem kell megtennünk, és ha tudatosak vagyunk rá, kívül is maradhatunk, de alaphelyzetben, az egóval azonosulva azonosulunk ezen impulzusokkal, és ugrunk rájuk. Az ennegaram kilenc karaktere ebbe a háromba oszlik el, 3x3 karakterfixáció van, s e három nagy csoportot triászoknak nevezzük. Az ösztönös triász a 8-9-1, az érzõ triász a 2-3-4, a gondolkodó triász pedig az 5-6-7. Nevezik ezt düh – image – félelem triásznak is, mivel az ösztönösöknél a düh körül forog az elakadás, a
16 szégyentõl érzelmileg elakadtaknál a fenntartott kép körül megy a tánc, a gondolkodók pedig a félelem miatt menekültek a fejükbe. A különbözõ enneagram szerzõk eltérõen nevezik, a lényeg ugyanaz. Mindhárom összetevõ megvan mindannyiunkban, a gyökér fixáció azonban az egyik területen alakul ki. Ahol kialakul, az a terület gátolt, vagy torzult és azt kompenzáljuk, mesterségesen pótoljuk. Utánzatokat gyártunk, és az utánzattal azonosulunk. Gyakran épp azt a területet erõsítjük fel. Pl. a kettes nem érzi, hogy elég szeretetet kap, ezért gondoskodik, hogy szeressék. Látszólag a szeretettõl duzzad, „igazi szeretetteli ember” – mondják mások, akiket a kettes kompenzáló szeretete ugyanúgy megtéveszt, mint saját magát. Vagy a hármas, aki értéktelennek érzi magát, hatalmasakat produkál és értékes, divatos tárgyakat hord, úgy látjuk, hogy nagyon értékes ember. Hiába pedálozik, önmaga önmagában való értékét nem éli meg, ahogy a kettes sem éli meg igazán, hogy õ mélyen szerethetõ, hiába szeretik annyira, azért mert olyan jól gondoskodik, s olyan „önzetlenül” ad.
A három pont így alakul: Az ösztönösöknél az alapérzés a düh. Az érzelmi csoportban a szeretethiány, üresség, szégyen. A gondolkodóknál pedig a félelem. Ezzel „kell” kezdeni tehát valamit, ezek elkerülésére, kompenzálására építi fel az ember a karakter-felépítményt.
A düh pontosok – az ösztönös triász A düh pontosok a testükkel és autonómiájukkal vesztették el a kapcsolatot. A testtel kapcsolatban lenni az annyit jelent, mint erõsen érezni a saját függetlenségünket, autonómiánkat. Ha az autonómiánkat gátolják, az dühöt vált ki, más néven frusztrációt. A frusztráció az akadályoztatás feszültsége. Akarok valamit, de keresztbe tesznek, s ettõl dühös vagyok, frusztrál. Van egy életkor, amikor ez a kérdés kifejezetten hangsúlyos. Ez az a kisgyerekkori szakasz, amikor a gyerek egyrészt elkezd beszélni, s ezért tudatosan tudja, hogy õ van, s ennél fogva nagyon akaratos. Ráadásul ekkor kell megtanulni az úgynevezett „toalett-tréninget” is, azaz átszokni a bilire a pelenkáról. Rendkívül dühítõ ekkor, hogy a legsürgõsebb, és legerõsebb vágyunkat akadályozzák a szülõk, s vissza kell a kedvükért tartani, amíg idõben és térben el nem érünk egy kijelölt lukhoz. Erre a pszichológia idõben elsõ atyja, Freud is már rájött, s azokat az embereket, akik az ekkor átélt sok dühnél akadnak el egy életre, nevezte anális karakter-nek. Ezek az emberek érdekes módon kényszeresek is, tehát kényszeres karakternek is nevezik. Az
17 ennegaramban õk a düh pontosok. Tehát õk azon gurultak be, hogy akadályozták õket a szüleik, s vissza kell fojtani testiségüket. Ezért válaszként dühbõl elkezdik erõvel hangsúlyozni, hogy az van, amit én akarok! Ez aztán fixációvá merevül, s már akkor is ezt harsogják, amikor nincs is kívül õket akadályozó, veszélyeztetõ másik. Tehát a nyolcas erõs én-határok fenntartására törekszik, hogy hangsúlyozza autonómiáját (mert mivel azt érzi, hogy támadják, vissza akarja szerezni autonómiáját, a jogos terét, nem érzi azt, hogy meglenne neki). Egy jellegzetes nyolcas felkiáltás pl. „Velem ezt nem lehet csinálni!” „Mi megküzdünk a jogainkért!”. A demonstrációk, tüntetések élén haladó, öklüket rázó, autókat gyújtogató, kiabáló emberek ennek az állapotnak a kinagyított példái. Õk kiállnak a jogaikért, akaratukért, erõt demonstrálnak. Mindhárom düh pont akaratával akarja kontrollálni a másik embert s a világot, csak más stratégiával, attól függõen, mi ellen védekezik. A nyolcas karakter az ellenséget kívül látja, legtöbbször úgy érzi, a másik fenyegetõ, ellenséges, s ezért erõvel lenyomja, mielõtt még a másik elindítaná vélt támadását. A nyolcas ezért fixált állapotában ellenálló, kemény, erõs, hõbörgõ. A nyolcas direkten akaratos, erõszakos, nyomó. Az egyes az ellenséget belül látja, önmagában. A saját el nem fogadott érzései, leginkább dühe az, melyet eliminálni kell, ezért erõs önelfojtásban él, s az elképzelt tökéletes rendszer szabályai szerint, gúzsba kötve él. Tökéletesség mániás, s a tökéletességet sosem lehet elérni, ezért tökéletlenség érzése van magáról és másokról. Másokat szabályokkal, korlátozással kontrollál, miközben sértett dühben él, hogy mások nem olyanok, amilyennek lenniük kellene. A kilences tagadja a haragját maga elõtt és mások elõtt. Õ passzív-agresszív, úgy kontrollálja a másikat. Például érdektelen, a helyzetbõl kilépõ, idõt húz, késik. Még sok más módon is lehet a másik idegeire menni, és kontroll alatt tartani õt. A kilences közben úgy tesz, hogy mindez nincs is, s ezt az egészet csendes ellenállás formájában nyilvánítja meg.
Az image pontosok– az érzelmi triász Az image pontosoknál az alapvetõ érzés az, hogy nem lehet õket önmagukért szeretni. Alapvetõ szégyenérzetben élnek, mert kiskorukban nem tükrözték õket a szüleik, amelytõl egyrészt identitásérzésük és értékesség érzésük alakult volna ki. Ettõl „összetört” a szívük, vagyis bezárták a szívüket a gyermekkori konfliktusok idõszakában, ezért nem érzik se azt, hogy jók és szerethetõk, s azt, hogy kik õk – az identitásukat. Az identitás hiányából fakadó ürességérzés, az értéktelenség érzés és a szégyen miatt nem szeretik magukat. Mindez elviselhetetlen, ezért helyettesítõ identitást építenek fel, egy fenntartott imázst, s azzal azonosulnak, és a világot is arra akarják rávenni – többnyire sikerrel, hogy annak tartsák õket, amit mutatnak. A kép mindig arról
18 szól, hogy miért jók és szerethetõk, tehát mások figyelmének és elismerésének az elnyerésére valók. Az önbecsülésüket maguk igyekeznek felépíteni és elismertetni másokkal. Az image pontosok produkálni kezdik magukat, és olyan helyettesítõ imázst hoznak létre már gyerekként, amiért (látszólag) szerethetõkké, elfogadottá, értékeltté s így értékessé válnak. Mivel belül a szíve zárva, ezért nem érzi magát magától jónak, szeretettnek, és értékesnek, s ezeket másoktól igyekszik megkapni, abban a reményben, hogy ha más szereti és értékeli õket, akkor õk maguk is elhiszik majd végre, hogy szerethetõk. Természetesen az image sose az ember maga, ezért sose érik el a vágyott eredményt kielégítõen, hiszen nem õket szeretik, hanem azt a képet, amit azért mutat, hogy szeressék. Ráadásul mások figyelmének és szeretetének az elnyerésére fenntartott stratégiákban való pörgés vágja el õket a szívüktõl – így mint minden karakterfixációs rendszer – az egónak nevezett ördögi körben pörögnek. Ezt az alapvetõ csalást nem szabad észrevenniük, sem a környezetüknek – hacsak valaki nem néz igazán oda, a felszín mögé. Az image pontosoknál a fõ kérdés az identitás kérdése – „ki vagyok én?”. Azt mondják: „Ez vagyok én – nem igaz? Ugye tetszik – vagy nem?” – s közben aktívan fürkészik a többi embert, hogy visszaigazolja-e az image-ét vagy nem. Ha igen, akkor átmenetileg megnyugszik, hogy a helyén van, megtalálta magát – ez percekig, órákig, de legfeljebb 2-3 napig tart. Aztán megint elbizonytalanodik, hisz a lelke csendben érzi, hogy ez nem õ, s valami belül mindig jóváhagyás nélkül marad. Ha a másik nemet mond – „nem ez nem te vagy, ez csak egy image”, akkor sértett, dühös, és lehangolt lesz. „Gyûlöllek, amiért nem úgy szeretsz, ahogyan én akarom!” Ezért nagyon ellenségesek tudnak lenni, ha nem igazoljuk vissza a fenntartott képüket. Az ellenségességgel távoltarják azt, aki megkérdõjelezhetné, vagy megingatná a mû-énképét, amivel azonosult. Mivel ezzel tartja azonosulva magát, ha valaki megkérdõjelezi, akkor halálfélelme van, úgy érzi, elveszíti önmagát, ha ebbe belemegy, ezért kell heves viharral elsöpörni a galádot. Ha belátná, hogy az énképe hamis, akkor szégyent és megalázottságot élne át, amit a dühös elutasítással kerül el. Az image csoport három típusa másképp valósítja meg az ellenségességét – a kettes dührohamot kap és megsemmisíti a másikat, a hármas csal, manipulál s így kitol a másikkal, a négyes pedig melankolikus dühvel vagy depresszióval büntet. A hármas elkezd teljesíteni és nagy eredményeket ér el, valamilyen módon kiemelkedõvé válik. Azt várja, hogy az emberek ezért csodálják és elismerjék õket. Sikereket aratnak, s a közösség által legnagyobb státusznak tartott szerepmodellt tökéletesen megvalósítják. A környezetet kiszimatolva kialakít egy képet magában arról, hogy milyen a sikeres személy, és megpróbál azzá válni. Abban utazik, hogy ezért az eszményképért, a szerepmodell ideál megtestesítésért, s az abban felmutatott eredményeiért, teljesítményért, egyszóval a sikerért szeressék. „Nekem sikerült! Én vagyok a legjobb!” A hármas valahogy így gyõzködi magát: „Tudom, hogy értékes vagyok, összeszedett és hatékony. Velem minden rendben van. Aki ilyen eredményes, az már csak értékes!” A kettes mindent megtesz azért, hogy másoknak örömet szerezzen, hogy ezért szeressék. Emiatt elkezd gondoskodni másokról, kielégíti a szükségleteiket, és ez által igyekszik azok bizalmát és
19 szeretetét elnyerni, s átélni saját értékességét. Azt akarja, hogy akarják õt. Pozitív reakciót várnak azért, mert kedvesek, barátságosak, segítõek, és jóakaratúak, egyszóval „önzetlenek” és „szeretõek”. Eközben gyakran érzik, hogy nem értékelik õket eléggé, s emiatt dühösek és ellenségesek, de amíg ezt lehet, feltétlenül titkolni szeretnék. Miközben a testük feszül és remeg a dühtõl, ezt gyakran nem is érzik, és letagadják, miközben azon dolgoznak, hogy az arcukon próbálják a kedvességet és mosolyt fenntartani. A ki nem élt és eltitkolt düh a testben jön ki, s emiatt hosszú távon magas vérnyomásuk, szívproblémájuk, vagy más pszichoszomatikus bajuk lesz. A kettes valahogy így gyõzködi magát: „Tudom, hogy értékes vagyok, hiszen mások szeretnek és megbecsülnek. Jót teszek a többi emberrel és õk hálásak nekem.” A négyes pedig különlegességével hívja fel magára a figyelmet. Bonyolult történeteket szõ magáról, és óriási jelentõséget tulajdonít az összes személyes jellemzõinek. A négyes a tragika, aki kirakja magát a tálcára, az asztalra, és várja, hogy odajöjjenek, és észrevegyék: „Látod, milyen szerencsétlen vagyok? Látod milyen különleges és egyedi vagyok? Én más vagyok, mint a többi. S ezt senki nem veszi észre!” Abban utazik, hogy a másságáért, különleges, egyedi, elit, mûvészi énjéért szeressék és ismerjék el. Identitását érzésekbõl, fantáziákból és múltbéli történetekbõl szövi össze, mely rendszerint az õket ért tragédiák és sérelmek sorozata. Gyakran múltjuk áldozatának és rabjának érzik magukat. Mindezzel rejtetten mások figyelmére és sajnálatára pályázik, hogy ezáltal élje át, hogy õ értékes és szerethetõ. Ahelyett, hogy valódi érzéseit a felszínre engedné, különleges hangulatok fenntartásán dolgozik, s azokkal azonosul. Titkon elvárja, hogy mások visszaigazolják, hogy õ ez a fenntartott hangulat. Amikor a mûvész titkon elvárja, hogy tetszenek a mûvei másoknak, mert ezekkel azonosítja magát, a valódi belsõ önmaga helyett. A kettes valahogy így gyõzködi magát: „Tudom, hogy értékes vagyok, hisz senki máshoz nem hasonlítok. Tudom, hogy értékes vagyok, hiszen valaki vette a fáradtságot, hogy felfigyeljen a bajomra, és eljöjjön értem és megmenteni! Tehát biztosan van benne valami, amire érdemes áldozni”.
A félelem pontosok– a gondolkodó triász A félelem pontosokra az jellemzõ, hogy az alapérzelem, a félelem elkerülése érdekében a fejükbe, az intellektusukba költöznek, a gondolataikkal azonosítják magukat a leginkább. Sokat gondolkodnak, és emiatt elveszítik a kapcsolatot az érzelmekkel, intuícióval, a szív üzeneteivel. Ez bizonytalanságot és szorongást okoz, e két érzés a három félelem pontos gondolkodó (5, 6, 7) alapérzése. Ennél fogva õk a belsõ útmutatásra és külsõ támogatásra vágynak a leginkább, s ezt gondolatilag próbálják megteremteni, ami múlandó és sikertelen, ezért a bizonytalanságot és szorongást segít fenntartani. A félelem pontosok tehát a mentális testükben rögzültek, ahol a
20 gondolatok, a képzelet, és a belsõ párbeszéd tevékenysége zajlik. E típusok elméje nagyon mozgékony, zaklatott, nehezére esik lecsillapítani, s eljutni a belsõ csendbe. A belsõ csendben érezzük meg a belsõ útmutatást, ezért ördögi kör (mint minden karakterfixáció) a gondolkodó triász tevékenysége – a gondolatokkal próbál stabil konklúziókhoz s ez által útmutatókhoz jutni, amivel elfedi elméje csendjét, amiben megtalálná a valódi stabil belsõ útmutatót az érzések, megérzések és intuíciók formájában. Számukra tehát különösen fontos – és akármilyen zaklatottak is, megtanulható - a meditáció, s ez által az elme elcsendesítési képességének kifejlesztése. Az ötösök a félelmükre úgy reagálnak, hogy visszavonulnak az élettõl, mert azt nem tartják biztonságosnak. Visszavonulásukban lecsökkentik személyes szükségleteiket, és szakértõi szinten elmélyült gondolkodásban élnek. Õk a mély gondolkodók, a „misztikus filozófus”-ok, a csendes szakemberek. A szakértõvé válástól érzik magukat biztonságban, amikor is egy gondolati rendszerrel azonosulnak. A hetesek épp ellenkezõleg, nagy vehemenciával vetik bele magukat az életbe, jókedvûek, kalandvágyók, optimisták. Tevékenységrõl tevékenységre lépnek, és folyton a következõ érdekes tevékenységre gondolnak és várakoznak, s ezt tölti el õket lelkesedéssel. A hetesek a belsõ érzéseiktõl menekülnek – a fájdalomtól, gyásztól, szorongástól. A hetes attól tart, ha leállna az érdekességekkel való mentális foglalkozással, akkor elborítanák ezek az érzések. A hatosok külsõ és belsõ dolgoktól is félnek, hol a belsõ szorongástól és érzelmektõl eltávolodva beleugranak a külsõ aktivitásokba, hol visszahõkölnek a kétkedés és megfelelési képtelenség érzése miatt. A hatos eközben sokat gondolkodik és kételkedik az elméjében.
A karakter és a tiszta tudatállapot a három csoportban - = karakterfixált, személyiségben, egóban van, alszik + = személyiség, fixáció kioldott, ego felolvadt, nyitva van, ébren van
Az ösztönösek: határokat tart fenn – feszült vagy zsibbadt védekezik - ingerlékeny – disszociál + szilárdság - belsõ erõ – nyugalom - elfogadás – törvénylátás - kapcsolat élettel, itt és most-tal
21 Az érzõek: imázst tart– történeteket mond – hangulatot tart – érzelmes – alkalmazkodva befolyásoló + õszinte – autentikus – együttérzõ – megbocsátó – belülrõl irányított
A gondolkodók: Zaklatott, zsivajgó elme – szorong és fél – várakozik a jövõre – kiokoskodja a dolgokat – kétségek gyötrik, ambivalens – stratégiákat eszel ki + Csendes elme – tisztaság és tudás – belsõ útmutatás – nyitott az itt és most-ra – állandóság van
VI. A 9 karaktertípus kifejtése Az 1-es, A PERFEKCIONISTA Más nevei: AZ URALKODÓ A REFORMER
I. AZ ALAPFELÉPITMÉNY 1-es: A belsõ düh pont Szenvedély, alapérzés: HARAG, sértett düh, elégedetlen bosszússág Elhárító mechanizmus: reakcióképzés és kontroll Tudattalan gyermekkori üzenet: Nem helyes hibázni! Ha hibázol, rossz vagy! Elveszett gyerekkori üzenet: „Jó vagy!” Félelem: Félelem attól, hogy rossz, hibás, gonosz, romlott vagyok. Vágy: integráció vágya >> perfekcionizmus kényszere Énkép, amit fenn akar tartani: õ jó, józan, ésszerû, mértékletes, erkölcsös, objektív. Ezért ezzel a tevékenységgel azonosul: felmér, értékel, véleményez. Haragját nem akarja elismerni.
22 Gyerekkori alaphelyzet: Az egyesnek nem lehetett csak úgy gyereknek lennie kiskorában. A szülõk részérõl erõs volt az elvárás, emiatt a követelmény, ezért korán merevség, komolyság, felnõttes felelõsségtudat alakult ki. Jónak, tökéletesen megfelelõnek kellett lenni, hogy otthon béke legyen. A büntetés – jutalmazás következetesen zajlott, ezért számíthatott rá, és hisz benne felnõttként is. „Ha rosszat teszek, büntetést kapok. Ha a jót teszem, jutalomban részesülök”. – ez az egyes egyik alaphiedelme. Az egyes anális karakter, mely a következõ alaphelyzetbõl ered: a bilire szoktatás idõszakában elvesztette a szülõkkel vívott csatát, s emiatt dühös. Ez lehet az egyik magyarázata az egyes – és az anális karakterek - eredeti dühére. Sokan megtanulják itt, hogy a szükségletek és a test mocskos dolgok, amit kerülni kell, vagy úgy tenni, mintha nem lenne. Lehet a szülõi háttér kényszeres is – pedáns túlrendezett otthoni légkör, elfojtott érzelmekkel, és poroszossággal. Van olyan is, hogy keményen büntetõ a család, s a gyerek a szabályok, értékrend betartásával nagyon meg akar felelni, hogy jó legyen, és végre szeressék. Máskor pedig zavaros a család, és az egyes lesz az összetartó, ami miatt kényszeresen rendszeretet és strukturáltság alakul ki náluk. Így vagy úgy: az egyes gyerekkorában túl szigorú felettes ént alakít ki, és ezt felnõttkorában csak megerõsíti.
II. A KARAKTER JELLEMZÕI Kontroll és irányítás Az egyes célja a kontroll fenntartása, mindenáron. Irányít és kontrollál, ellentmondást nem tûr. Ha ellentmondanak neki, visszafogott dührohammal küszködik. Ekkor prédikálni kezd, és szarkasztikusan beszúrogat. „Ha le kell mondanom az irányításról, akkor nem tudok gondolkodni, olyan, mintha minden a káoszba süllyedne” – vallja magáról egy egyes. Ugyanakkor szabad gondolkodó, ez a pont az, ahol át tud mozogni a hetesbe. A társadalom nem nagyon hat sok egyesre. Tipikus egyes szerepek a prédikátor, a reformer, a pedagógus. Bármi is lesz, õ az, aki meg mondja, hogyan legyen.
Higgadtság, önmérséklet, önkontroll Az egyesnél alapvetõ a higgadtság és önmérséklet, amit a düh elnyomásával ér el. Folyamatosan önkontrollt gyakorol, kontrollálja az érzéseit és a gondolatait, azaz erõsen cenzúráz, hogy ne
23 látszódjanak, vagy csak az, és annyi, amennyi helyes. Alapgondolata: „Uralkodnom kell magamon!” Eli Jaxon-Bear szerint: „Az egyes olyan, mintha behúzott kézifékkel autózna”. Az egyes mindenáron elkerüli a kontroll elvesztését, ez az, ami semmi áron nem megengedhetõ a számára. Dühét kontrollálja és elnyomja, mert a düh megélése a kontroll elvesztése lenne a számára. A düh azt is jelenté, hogy ítélkezik, és akkor nem lenne az a tökéletes erkölcsös személy, amit az énképében hisz magáról. A dühöt tehát nem szabad megengednie magának. Az egyes emberképe így néz ki: „Az igazi ember erkölcsös, higgadt, józan, racionális, hûvös-fejû, nem ítélkezik, hanem józanul ítél, a kereteket tartó és jóságos, s nem engedi, hogy a lazaság s az érzelmek kibillentsék józanságából.„ Elhárító mechanizmus: reakcióképzés Az egyes elhárító mechanizmusa a reakcióképzés. Az eredeti impulzust az ellenkezõjébe fordítja át, s már csak ez tudatosodik a számára. Lehet, hogy például elfojtott szexuális vágya van, és tudatos szinten az erkölcsös házasélet szószólója. Kritizálás és ítélkezés Idealisztikus képe van arról, hogyan tökéletesek a dolgok, és minden tökéletlenséget észrevesz, és neheztel miatta. Az egyesek majdnem mindig dühösek egy kicsit, majdnem mindig haragszanak valamiért, vagy valakire, amiért az nem tökéletes. Nem engedi meg magának a dühöt, hanem visszafojtja, és ködként szivárogtatja ki – elégedetlenkedés, szarkazmus, ítélkezés, kioktatás, stb. formájában. Mindezek a megnyilvánulások fékezett dühöt takarnak. Ugyanakkor úgy érzi, hogy érzelmek tetején ül a fedõn, amirõl nem szállhat le. Az egyes elégedetlen, haragvó, kritikus, ítélkezõ, és neheztelõ. A neheztelése olykor metszõ, szarkasztikus humor formájában sül el. Aprókat beszólogat, beírogat, vagy intellektuálisan lenyilaz. Az egyes sokszor ítélkezõ is, ami számára „jogos”, hisz az énképét igazolja, a másik számára pedig fájdalmas, vagy megsemmisítõ. Ha ismerünk olyat, aki úgy tudja megfogalmazni a kifinomított mondatait, hogy az látszólag ártatlan, de „meglepõ módon” a másik egy mondat alatt megsemmisül, akkor nagy valószínûséggel egyessel van dolgunk. Az egyest nem zavarja, ha a másik megsemmisül, pl. ezt gondolhatja: „Jogos, amit mondok, ha fáj neked, a te bajod, a tanulásod ára, ha nem tudod letenni, menj el terápiába!” Az egyes azonban nemcsak másokat marasztal el, hanem önmagát is.
24 Önfejû, és ellenálló. Az egyes karaktere belül is kemény, kívül is kemény. Kemény magával és másokkal. Másokat lazán lepattint, az lehet az érzésünk, hogy „lehetetlen” feloldani, közel kerülni, lazán, oldottan emberien együtt lenni. Mindig tartás van benne, és falat húz. Ha ez elég erõs az egyesnél, könnyen elszigetelõdik. Mások lusták és pongyolák! Az egyes úgy éli meg magát, hogy õ jó, korrekt és felelõsségteljes – mások pedig lusták, pongyolák, és éretlenek. Erkölcsi felsõbbrendûség érzése van. Ez egy önigazolás: másokat leértékelve, és a fejükre lépve érzi magát jónak és erõsnek. Az erkölcsösség eszménye Az egyes eszménye, ideálja erkölcsösnek lenni, s õ annak tartja magát. Erõs belülrõl fakadó erkölcsi szabályrendszert tart. A „belsõ hang” a karakterével azonosult, hétköznapi egyesnél a „belsõ vezetõ hangja”, nem felettes én hangja. Csapdája: a tökéletesség. Az egyes csapdája: tökéletesnek lenni. A tökéletességet sosem tudja elérni ezért önmagára is dühös, s mivel mások se tudják elérni az õ tökéletességének mércéjét, így rájuk is dühös. Az egyes szeretne hibátlan, makulátlan, tiszta, erkölcsös, korrekt, és rendes lenni, és azt akarja, hogy mások is ilyenek legyenek. Minden, ami nem ilyen, az bosszantja. Ezért él az egyes visszafogott bosszantottságban, mely folyton folyvást kitör mini helyretevésekben, és „csak javító-szándékú” megjegyzésekben. Kívülrõl szemlélve az egyes, ha jól csinálja, valóban tökéletes tud lenni. Belülrõl azonban sosem eléggé. „Jó vagyok, bármibe is fogok, de sosem vagyok elég jó. Sosem teszek annyit, amennyit szeretnék, s nem vagyok az, aki lenni akarok.” - véli egy egyes. Harag, sértettség, frusztráció Ha nem hallgatnak az egyesre, akkor megsértõdik. Igazából rettentõen haragszik, de ezt befékezi, s ez a sértõdés. A sértõdést vagy kifejezi, vagy tovább fékezi, s akkor jön a csendes besértõdés. (Figyeljünk arra, hogy más karakter is besértõdhet, tehát így nem igaz: „besértõdés = egyes karakter”, csak a többi itt felsorolt jeggyel együtt igaz ez!) Az egyes úgy érzi: „Azt akarom, hogy elismerjék, méltányolják, amit csinálok.”
25 Céltudatosság és haladás Az egyesek gyakran határozott célt, küldetést követnek, hogy jobbá tegyék a világot. Ilyen volt Gandhi pl. Ezért nagy erõbefektetést, s gyakran áldozatot képesek hozni. Gandhi pl. otthagyta a családját és karrierjét India felszabadítása érdekében. Ha egy egyes nem nagyszabású küldetést követ, akkor legalább azon fáradozik, hogy a körülötte lévõ fejetlenségben rendet tegyen. Az egyes elfogadható magyarázatot keres arra, amirõl úgy érzi, hogy meg kell tennie. Az ítéletek és meggyõzõdések azok, amelyek kognitív csatornázást adnak a féken tartott ösztönös dühüknek, s mely csatornákba belefolyatva az energiájukat irányítani tudják – amíg fennáll a karakterfixáció gépezete. Az egyesek azzal gyõzik meg magukat, hogy a racionalitás, ésszerûség és objektivitás emberei, ezért aztán meg kell tagadniuk mindent magukból, ami nem ez, például a dühöt és érzelmi fûtöttséget. Mások számára az egyes merevnek érzõdik, de az egyes magát nem érzi merevnek. Rend, következetesség, pontosság Az egyesre a következõk jellemzõek: olykor tökéletesen tiszta és rendes ház, vagy lakás. Katonás rend, vágott gyep, szimmetrikus elrendezés. Minden ragyog, tiszta és rendben van. Nem lóghat ki semmi. Rendes iroda, szigorúan ellenõrzött ügyvitel. Vagy ennek a hiányának az érzése, és emiatti állandó bosszankodás. Besétál valahová, és azonnal látja, mi nincs jól. A gyertya nincs pont középen a csoportban, a csoport nem eléggé kör alakú, ezért az energiák rosszul áramlanak, s a kép egy kicsit ferdén áll a falon, ami bántja a szemet. Nem csak az dühíti, hogy a dolgok tökéletlenek, hanem az, hogy muszáj magát tökéletesnek éreznie. Érzi, hogy ez igazából lehetetlen, ezért frusztrált, dühös. Ezt a dühét kivetíti a külvilágba, és mások és a dolgok tökéletlensége miatt haragszik. „Ha lemorzsázod a padlómat, az annyit jelent nekem, hogy önzõ és lusta vagy és nem becsülöd a munkámat.”- vallotta egy egyes. Jellemzõ rá a puritánság, a puritán munkamorál. Ilyenek például az amisok és a kálvinisták. Az egyest jellemzi az idõ kemény strukturálása és kihasználása. Jól beosztja az idejét, s mindent beoszt. Természetesen úgy érzi, kevés az ideje, s nem tud mindent megtenni, amit akar, s ezért elégedetlen. Nem szereti az üresjáratot, semmittevést, hasznosan ki kell használni minden percet. A nyaralás frusztráló lehet, mert ott nem lehet csinálni semmi hasznosat. Nem pihen, lazít, helyette: feszes lélek, feszes test, feszes tempó. Ha pihenésvágy merülne fel, reakcióképzéssel átfordítja, s még jobban ráhúz a munkára.
26 A karakterszelep Sok egyes, mikor már nem bírja, titokban szelepeket tart fenn, ahol kiéli a vágyait. Ennek példái az újságban néha olvasható, pedofílián rajtakapott papok, vagy egy megtörtént eset, amikor a templomban az erkölcsrõl prédikáló pap éjjel kiosont a felesége mellõl a titkos szeretõjéhez, akinek több hónapos viszony után házat vett a plébánia pénzén. Ismert olyan eset is, amikor nappal az emberek életét mentõ orvos éjjel jól megveri a feleségét. A kényszeres karakter Az egyes kényszeres karakter. A kényszeres karakter jellemzõi az idõ (pontosság) – tisztaság – pénz (spórolás, visszatartás). Az egyes sokszor túlzottan tiszta, õ nem takarít, hanem sikál. Padló tiszta. „Ha valaki leejt néhány morzsát, az olyan, mintha támadás érné a világrendemet” – mondja egy egyes. Az anális karakter tiszta, pedáns és prûd. Sokuknál kellemetlen téma a test, az ösztönök, a vágyak, az étkezés, a szex, a wc-zés. A kényszeres-anális karakterbõl emelkednek ki a szado-mazo és perverz szexualitásúak, akik abban lelik örömüket, ha elnáspángolják egymást, például, ha egy domina ostorozza õket, vagy átélhetik a megaláztatást a szex közben. A kényszeres karakter mélypontján pedig a rögeszmék, paranoia, a téveszmék és a kényszerneurózis áll. Testi jegyek Az alábbi jegyek gyakran vannak egyeseknél, de nem mindenki, aki ilyen, egyes karakter és nem minden egyesnél van meg minden jegy, és egy jegy még nem bizonyíték, hogy õ egyes! Az összérzetet érdemes figyelni. Egyenes hát, szép tartás, jó tartás – „tartás” Szögletes test – „szögletesség” Szikkadt, fonnyadt, aszott, szögletes arc, esetleg test - „mintha kiszívták volna belõle az életkedvet”. Sovány arc, feszülõ arcbõr. Feszült arc - „mintha szorulása lenne”. Szimmetrikus arc. Keskeny száj – visszafogott düh. Összeszorított fogak. Összeszorított szemöldök – „kritikus nézés”. Vastag szemöldök. Feszült izomzat – a düh, harag miatt. Feszült végbélnyílás – itt jelenik meg elõször a düh, és innen terjed át a vázizomzatra. Feszült végbélnyílás – hasizom - állkapocs és izomzat együttese. Ez a visszafogott düh karakter, az „anális karakter”, a „kényszeres karakter”.
27 Rendezett, tartott frizura, mintha sisakot hordana. „Ha egy nyitott teherautón utazna, akkor se rebbenne egy haja szála sem, s ha elesne, eltörne a frizurája.” – írja Eli Jaxon-Bear. Az American Gothic c. festmény szereplõi és Clint Eastwood példák az egyes kinézetre.
8. Kép: American gothic c. festmény.
9. Kép: Clint Eastwood.
Beszédstílusa: prédikálás Az egyes beszédstílusa a prédikálás. Az alábbi szavak keltenek egyes viszonyt és hangulatot: Kell Kellene Kellett volna Végletes szavak – minden, semmi, kozmikus, egyetlen sem, az összes… Társadalmi szerep: a pedagógus Pedagógus – aki neveli az embereket arra, hogy mi a jó, hogyan kell, hogyan jó, hogyan helyes, és hogy a szerint viselkedjenek. Ideges és feszült, ha a diák nem helyesen mondja. Az egyes a fõnököket nem bírja elviselni, hiszen õ a fõnök. Ezért bürokratikus intézményben nem, vagy ritkán, s akkor is nehezen dolgozik. Más egyes jellegû foglalkozások: Orvos, agysebész. Gyógyszerész. Biobolti eladó. Egészséges táplálkozási tanácsadó. Kisvállalkozások üzletemberei Minõségi ellenõr. Kontroller. Tanár, pedagógus. Korrektor. Prédikátor. Reformer. Pl. Ghandi . Martin Luther King.
28 A dolog jó oldala – a pozitív vonások Rend. Tisztaság. Precizitás. Következetesség.
III. AZ 1-es KARAKTERFIXÁCIÓ SZINTJEI Az egyes szürkületi zónája Az elcsúszás határvonala, a „figyelmeztetõ jel”: a személyes kötelezettség erõs érzése. „Ezt kötelezettségem megtenni a jó érdekében!” Felhatalmazás és kérés nélkül dolgának érzi szólni, ha valami szerinte nincs rendben, és rendbe tenni ami az útjába kerül. „Ki, ha én nem, más úgysem fogja!” Az ideológiarendszer miatt „jogos”-nak érzi és bosszantja, ha mást ez idegesít, tán legszívesebben elsöpörné, amit nem tesz, mert visszafojtja. Dühös a másikra, ha az nem hagyja õt korrigálni a dolgokat. „Nem látod, hogy hibás?” Ami tényleges történik: feszültséget érez, hogy amit lát nem jó, és feszül, hogy korrigálhassa. A feszültsége az düh, de azt nem érzi, mert ahhoz eléggé elfojtva tartja maga elõtt, hogy ne érezze (az erkölcsös, jó ember nem dühös). Tehát a feszültségét kis csúsztatással (mint minden más karakter is) „belsõ hang”-nak, szent kötelességnek, mint egy önmagán túli erõ szent megnyilvánulásának tartja. Ez azonban a fej ideológiája a düh legalizálására. A dolgok rendje, az erkölcs, a tökéletességre törekvés önmagukban tiszta, fontos, világtörvénybõl fakadó dolgok. Az egyesnél a fixáció, az ego nem abban rejlik, hogy ezt képviseli, hanem ahogyan csinálja (a megoldatlan dühe kompenzálására használja intellektuális visszaigazolásként). Ha az erkölcs és rend képviselése nyugalomból, békébõl, szeretetbõl ered, s ha nem hozható létre, akkor a nyugalom, béke fennmarad, s nem akad be az illetõ, nem bosszankodik, akkor szabad és tiszta a dolog. Ez a karakterét megdolgozott, felemelkedett egyes esete. Amíg az egyest idegesíti a tökéletlenség, és feszült tõle, addig foglya az érzésének és a hozzákapcsolt szent rend elvének, amikor pedig kilazul, akkor az elõsegítõje a szent rendnek. Ha az egyes eljut az „Ezt kötelezettségem megtenni a jó érdekében!” gondolatra, és felhatalmazás és kérés nélkül dolgának érzi szólni ha valami nincs rendben, és rendbe akar tenni mindent gondolván, hogy „ha én nem, akkor más nem fogja!”, akkor úgy látja, hogy ha más részt is vesz a munkában, nem lesz olyan pontos és alapos, mint õ, ezért egyre többet javít ki, és egyre inkább ellenõriz és szervez. Mindettõl befeszül, komolyságba merevedik, s csak a rosszat veszi észre. Úgy érzi, az egész világ terhét a vállán hordja.
29 Az 1-es felsõ oktávjai 9. Elfogadó-bölcs. Elengedi a „mindig objektívnek lenni” kényszerét, s ettõl integrálttá válik. Megmarad a jól bejáratott magas igényszintre törekvés is, és el is tudják engedni, s megengedni maguknak a tökéletlenséget is, rossz érzés nélkül. Bölcs, józan ítélõ, nemes, nyugodt, ellazult emberekké válnak. 8. Értékelõ-értelmes. A felettes én parancsaival azonosul, átadja magát neki, ettõl józan és objektív. 7. Elvhû-felelõsségteljes. Fenntartják énképüket, de már autonómok és függetlenek, elengedik azt, hogy mások meggyõzését használják önmaguk igazolásához. Úgy tartják fent az énképüket, hogy a lelkiismeret szavára hallgatnak és a tiszta ész érveire. Nagy céltudatosság, önfegyelem, etikusság jellemzõ rájuk. Õszinték, világosan fejezik ki magukat. A nagyobb jó érdekében a személyes vágyaikról lemondanak.
Az 1-es átlagos tartománya 6. Elkötelezett törekvõ. Attól tart, hogy mások nem követik a normáit, ezért sokat vitatkozik és érvel, hogy igazáról meggyõzzön, megszállott, komoly. Sokat korrigál, sokszor mutat rá a világ hibáira. 5. Higgadt rendszeretõ. Szigorúan szervezett életet és világot tart fenn. E mellett sokat érvel, kénytelen betartani is. Pontos, módszeres, feszült, ingerlékeny. Fél mások elítéléstõl, ha eltér a hangoztatott normáitól. 4. Ítélkezõ és kritikus. Dühös az emberekre, hogy nem veszik az általa sulykolt rendet elég komolyan, és fél, hogy megbontják mások ezt a rendet. Ha más nem tartja be, akkor megfed, helyre tesz. Perfekcionista, önfejû, szarkasztikus.
Az 1-es súlyosan fixált alsó oktávjai 3. Képmutató és rugalmatlan.
30 Fél, hogy ideológiái helytelenek, s keményen küzd ezek, s ezáltal énképe fenntartatásáért állandóan igazolni akarja elveit, és elhallgattatni a kritikát és a kritikusait. Vitára, kompromisszumra nem hajlandó, beszûkült. Keserû, embergyûlölõ, erõsen képmutató. 2. Megszállott – ellentmondásos. Az elfojtott vágyaik elõtörnek, azokat megszállottan kiéli, míg a nyilvánosság elõtt ezek ellen prédikál. 1. Kárhoztató-büntetõ. Az „õrült” egyes. Elvesztette a kontrollt önmaga felett, azt teszi, amit mások tûrhetetlennek tartanak, és ezt nem bírja. Ezért meg akar szabadulni a „koszos” dologtól, lehet pl. öncsonkítás, gyilkosság, öngyilkosság. Az egyesre jellemzõ néhány patológia Az alábbi patológiák, azaz klinikai diagnosztikus kritériumokat teljesítõ problémák köthetõk az egyeshez. - kényszerneurózis, OCD - depresszió - emésztõszervi pszichoszomatika, pl. collitis Megjegyzések: 1. Ez nem azt jelenti, hogy aki ilyen, az biztosan egyes. 2. A hétköznapi ember, aki nem ismeri a diagnosztikus kritériumokat, gyakran címkézi magát vagy ismerõseit „kényszeres”-nek, „depressziós”-nak, akkor is, ha klinikailag nem az. A karakter feloldása Módja: Düh bevállalása, megélése, elfogadása - elfojtás feloldása A szigorúság és tökéletesség-igény elengedése. Eredménye: Kreativitás, szexualitás felszabadul A dolgokat tökéletesnek látja – önmagukban, függetlenül az ideálhoz való méréstõl. Pl. Az Utolsó Szamuráj c. filmben, mikor meghal az utolsó szamuráj a harcmezõn, és megvilágosodik a halál pillanatában. Ekkor az felkiált, látván a cseresznyefa virágzását: „Tökéletes!”. Erõs szeretet és derû sugárzik belõle. Stabil, erõs, megbízható.
31 Isteni törvényeket ismerõs és betartó. Pszichoszomatizálás feloldódhat. Példa egyesekre: Amish kultúra Celine Dion Hilary Clinton, Clint Eastwood, Al Gore
A 2-es, A GONDOSKODÓ Más nevei: A SEGITÕ AZ ALTRUISTA AZ ISTENI ANYA AZ ISTENNÕ
I. AZ ALAPFELÉPITMÉNY 2-as: A külsõ image pont Szenvedély, alapérzés: BÜSZKESÉG, GÕG Védekezõ mechanizmus: elfojtás Tudattalan gyermekkori üzenet: Nem helyes saját szükségletekkel rendelkezni! Elveszett gyerekkori üzenet: „Szükség van rád!” Félelem: Félelem attól, hogy nem vagyunk méltóak a szeretetre. Alapvetõ vágy: vágy a szeretetre– a nélkülözhetetlenséggé silányul. Énkép, amit fenn akar tartani: gondoskodó, szeretetteljes, önzetlen, figyelmes. Ezért ezzel a tevékenységgel azonosul: azonosul mások érzéseivel, és nem akarja elismerni a saját érzéseit és szükségleteit. Fõ manipulációs eszköze: mások vágyait és szükségleteit kideríti és függõséget alakít ki e területeken.
32 Gyermekkori alaphelyzet: A kettesek gyermekkorukban azt tapasztalták, hogy mások szükségleteit a sajátjuk elé kell tenni, különben büntetést kapnak; továbbá ha kapni akarnak, adniuk kell; s harmadrészt nem kapnak szeretetet csak úgy, ha kiérdemlik azt. Akkor kap szeretetet, ha szükségleteit elfojtja, másokkal törõdik, és elég figyelmet ad a szüleinek és testvéreinek. „Ha sokat foglalkozol magaddal az önzõ!” „Ne magaddal foglalkozz, hanem öcséddel, húgoddal, hogy lehetsz ilyen önzõ!” Ilyen mondatokkal teremti meg a környezet azt a helyzetet, amelyben a gyermek lemond a szükségleteirõl, és mások kedvében kezd járni, hogy szeressék. Természetesen ez nem felel meg a lélek törvényeinek, ez egy megideologizált emberi játszma a szülõk részérõl is, ezért a gyermek szíve megtörik és a karakterfixáció mûvi elefántcsont tornyát építi ki rá. Megtanulja, hogy a családban és késõbb más kapcsolataiban is önzetlen barátként vegyen részt segítõként, aki mások kedvében jár. Sok kettes kislány apuci kedvence volt, megtanulta hamar elbájolni. Más kettesek pedig a legidõsebb testvérek voltak, így már korán azzal telt életük, hogy a kistestvéreikrõl és a családról gondoskodtak.
II. A KARAKTER JELLEMZÕI A kettes, mint más image-pont is, úgy érzi, hogy önmagáért nem szerethetõ, erõs önbecsüléshiányban szenved. Igazából utálja magát, mert gyerekként ezt tanulta, hogy õ a szükségleteivel együtt csúnya. Ezért elkezd másokról gondoskodni, segítõkésszé válik, és ettõl reméli a szeretet elnyerését. Azt nézi, hol és hogyan tudna a másik kedvében járni. Mintha ez lenne a mániája. A kettes a többieknek alárendelõdik és önkéntes segítõ szerepet játszik. Õk lesznek az agyondolgozott anyák, az önfeláldozó feleségek, az alárendelt támogató társak. Õk a környékbeli gyerekek pótszülei, gyakran sok „fogadott gyermeke” van. A ketteseket az életben leginkább a szeretet, közelség, az osztozás, és a család érdekli. A szeretet és törõdés, melyet kifejtenek, megmelengeti a szívüket, és úgy érzik, ezért érdemes élniük. A ketteseknek nagyon nehéz feladat nem közeledni másokhoz, és hagyni, hogy másoknak saját élményei és érzései legyenek, és függetlenek legyenek. A kettes mindenképpen ott akar lenni máris, és segíteni akar. Hajlamos elborítani a másikat a gondoskodásával, ami ekkor már sok, és fullasztóvá kezd válni. Sok ember ezt nem meri megmondani, mert elhitte, hogy önzetlenül kap, és valahogy így érvel tudattalanul: „Mégse illik neki azt mondani, hogy igazából sok vagy, és fulladok tõled, mert még megbántódik, s nem akarom megbántani a jótevõmet.”
33 A kettes a nyugati társadalom ideális nõje, aki mindig hajlandó megtagadni saját szükségleteit azért, hogy valaki másról gondoskodjon. Ehhez a keresztény erkölcs (exoterikus alkalmazása) jó önigazoló alapot ad, sok nõ élete fonnyadt már el önfeláldozó anyaként és háziasszonyként ezen a szálon az elmúlt évszázadokban. Természetesen a máriai önzetlen szolgálat az nem a kettes érzelmi biznisze (kedvedben járok, hogy szeress, hogy begyógyuljon az önutálatom sebe). A máriai önzetlenség a kettes azon állapota, mikor fixációjából sikerül kitörnie, és megvilágosodik. A ketteseket szeretik, csodálják, és önzetlen szolgálatukért megkapják a várva várt szeretetet. Csakhogy ez a gyõzelem hamis. Az adás a ketteseknél nem az önzetlenségbõl, ugyanis nem mély szeretetbõl, hanem egy mély értéktelenség érzésbõl, önutálatból ered, s amíg azt nem engedi fel, éli át érzelmileg, megy bele, s engedi, oldja fel, addig mindez így marad, bármennyit is ad s bármennyire is szeretik viszont érte. A hála nem gyógyítja az értéktelenség érzést. A kettes igazi baja nem az, hogy mások nem szeretik elég mennyiségben, hanem hogy õ nem szereti saját magát. Akkor oldódik fel a probléma, ha lemegy eddig a gyökérig, s megtanulja szeretettel feltölteni saját magát, a legmélyebb szinten. Az emberek nem veszik észre a kettes trükkjét (ahogy más karakterét sem), egyrészt, mert nem fejlesztették ki a „karakterlátó” szemüket, vagy tán nem is érdekli õket igazán a másik, de a fõ ok az, hogy nagyon kellemes a kettes gondoskodásában részesülni. Ki ne szeretné ha „ingyen” kap, segítenek neki és gondoskodnak róla szeretettel? Ezért az enneagramban a legleplezettebb formája önmagunk eladásának és az érzelmi biznisznek a kettes karakter. Védekezõ mechanizmusa, elhárítása: az elfojtás A kettesek a saját szükségleteik jó részét tagadják, miközben másokon próbálnak „segíteni”. Ez olyan sikeres, hogy már nem is érzékelik a szükségleteiket, hipp-hopp, eltûntették, s ez megerõsíti azt az élményüket, hogy õk a szent szeretet és jó szándék gyógyító angyalai. Ami szükségletük tudatos maradt, arra sem nagyon maradt energiájuk, mert kétségbeesetten próbálják a rejtett, s nem tudatos, belsõ önutálat alapérzést mások szeretetének kivívásával befoltozni. Az önfeláldozó kettes családanya gyakran utolsónak ül az asztalhoz, és miközben mindenkit bõségesen ellát, õ csak egy negyed tányér ételt eszik, majd azonnal felpattan, s folytatja a kiszolgálást. Ha egyedül van, gyakran nem is gondoskodik magáról eléggé, nem eszik, vagy keveset, igénytelen ételt. A kettes önmagáért nem megy el étterembe, s nem fõz magának rendesen. Nem érzi igényét, hisz elfojtotta, s míg mindeni másnak feltûnik, hogy rosszul gondoskodik magáról, neki nem, és dühös, ha ezzel közelednek felé. A kettes egyik stratégiája a hízelgés. Szívélyesebb, kedvesebb, mint mások, és sokat dicsér, hízeleg. Ezzel hamar megnyitja az intimitás kapuit a másikhoz. Egy másik kettes stratégia, hogy
34 túlzottan a szívén viseli mások gondját. Valahogy õ sokkal jobban aggódik a másikért, mint az önmagért, s mint bárki más a környezetében. Készségesen segítõ akciókba lendül, és határozott küldetéstudattal és segítõkészséggel próbálja megoldani a másik problémáját. Helyette is megcsinál dolgokat, mintha a másik egy gyerek lenne. A kettes alapvetõ stratégiája, hogy jóságos és kedves. Hamar bizalmába férkõzik a másiknak, s kitudakolja a másik szükségleteit és igényeit, s önkéntesen elkezdi kielégíteni azokat. Így hozza függésbe a másikat, amire azért van szüksége, mert ezzel biztosíthatja magának a „hosszú távú szerzõdést” a másikkal, hogy az szeretni fogja a gondoskodásért. Csendes kontrollátvételt hajtott végre, miközben pont a fordított látszatot tartja fenn a másik, és önmaga elõtt is: a segítettért tesz szolgálatként, „csak úgy, szeretetbõl”. A kettes az adással, segítéssel, gondoskodással kontrollál. Természetesen, ha megkérdezzük a kettest, õ is azt fogja válaszolni, hogy nem vár viszonzást, mindez önzetlen és azért teszi, mert szereti, vagy, mert épp van ideje, esetleg pont van ott egy ismerõse, vagy épp arra jár, ahol kapni azt, ami a másiknak kell, és akkor miért ne? A „józan” indoklás tehát ebben merül ki ekkor: „miért ne”? A kettes körülbelül ennyire tudatos a folyamatból: „Nekem jó, hogy gondoskodhatok róla. Miért? Csak, mert a gondoskodás önmagában jó érzés. Neki is jó, hisz oly sok jót kap tõlem, s elintézem a dolgait helyette, én csak segítek. Hát miért is ne tenném, ha mindkettõnknek jó?” Azt nem akarja látni, s ezért nem is tudatos, hogy miért is jó neki a gondoskodás. A dolog értelme ezen a ponton a misztikus ködbe vész a számára, nincs is - itt van tehát az elhárítás küszöbe, és a tudattalan határvonala. Azt sem érzi, hogy a másiknak mit okoz a lekötelezettség érzés és a függésben tartottság, mely a másikat bénítja, és önállótlanná teszi. A másik is az elõnyök élvezete és a hálálkodás közepette édeskeserû élményt él át, érzi az árát, de jó eséllyel a tudattalanjába küldi az emiatti szorongását. Egy idõ után van, aki felismeri, hogy a kettes nagylelkûsége mögött valami rejtett cél van. Az nem biztos, hogy felismerik, hogy lelki célja van, más cél pedig sokszor valóban nincs. Lehet olyan kettes is, aki elõnyszerzésre is felhasználhatja a kettes képességeit. Például hízeleg és nagylelkûen ad, majd kér valami kis szívességet. Ha nem teljesítik, akkor felháborodhat, hogy „még ezt sem képes a másik megtenni értem, mikor én jóval többet adtam.” Akár a lelki célú nagylelkûség, akár a konkrét célú segítõkészség oda vezet, hogy a másik eltávolodik a kettestõl, s egy ponton túl el is utasíthatják a közeledését, mely végül is nagyon fájó a kettesnek, s megerõsíti abban a hiedelmében, amelybõl az egész ide vezetõ stratégiáját indította: „nem vagyok jó, ahogy vagyok” – feliratú ön-el- nem-fogadást. Minden karakterfixációs stratégiarendszer egy sikertelen öngyógyítási kísérlet, mely az eredeti fájdalmat - melynek jobbítására alakította ki a személy egykor - erõsíti meg, s termeli újra. Így marad fenn az ember egójának óramû-rendszere, akár egy életen át is, ha nem látja át és töri meg
35 gyakorlatban a kört, hogy visszajusson a szívébe az eredeti törés fájdalmához és azon át a kioldott szívbe és szeretetbe. Minden embernek a szívében a tiszta lelkiismeret mérlege mûködik, és az pontosan érzi a kettes stratégiáját, akár a kettesrõl van szó, akár a „segített”-rõl. A lelkiismeret hangját elnyomjuk, és feltesszük az önigazolás lemezeit a tetejére, miközben csendben megy az elfeledett, de az egész cselekvésünket irányító fájdalmunk gyógyítgatása a karakterfixált stratégiánkkal – az érzelmi biznisz. A lelkiismeret hangját akkor halljuk meg megint, ha lerakjuk az egész fixációt, megengedjük a fájdalmat és abban szívünk megnyílását. A lelkiismeret hangja nem más, mint a kinyílt szív beszéde. A kettes stratégia leginkább ott látszik, amikor a kettes többet kezd adni, mint a másik igénye. Ez az a pont ahol megérezhetõ, hogy a kettes nem igazán a másikért ad, hanem önmagáért. Aki a másikért ad, az csak annyit ad és pont annyit, amennyi a másiknak kell, és nem vár viszonzást, és rögvest elengedi a másikat és a segítést, mihelyt eléri a másik határát. A kettesek ezzel szemben átlépik a másik határát és bekúsznak a másik intim szükségleteibe. Egy kettes mondás: „olyan szükségleteidet elégítem ki, amirõl nem is tudtál, hogy van neked.” A kettes a legbelsõbb bizalomba kúszik be, ahol a másik igazán megfogható és a gondoskodás üzemanyagával mûködtetett hálaadó masinává tehetõ. A kettes hamar és gyorsan megy be a másik intim területére, ezáltal feloldva és elveszítve a határokat, amit a másik magától nem biztos, hogy letenne. Egyszer csak a kettes direkt tanácsokat tesz, ami a másiknak meghökkentõen mély, intim beleszólásnak tûnik fel. A határok elvesztésének másik megnyilvánulása a testi érintés igénye. A kettes testileg közel megy, és a másik igényeinél több érintkezést kezdeményez. Segítõen megfogja a másik karját, kizsarolja az extra puszi adást, vagy az ölelést. Gyakran felnõttek játszmája ez a gyerekekkel, hogy a saját intimitás- és érintéshiányukat kielégítsék. A kettes szenvedélye: önelégültség és gõg Miközben másokról gondoskodik, átéli azt, hogy õnélküle nem lenne ilyen jó a másiknak. „Ha nem lennék, nem tartanál most itt.” A kettes ekkor hiú és büszke a saját „erényességére”. Ezt önmagában, nemes csendben viseli, mely a nemességet fokozza. Errõl általában nem tud, sõt tagadja, ha megmondjuk neki – „bennem ilyen nincs!”. Ez a kettes szenvedélye, a büszkeség, a gõg és önelégültség mely a gépezet egyik hajtóereje. A büszkeség másik oldala a sértettség, amikor a büszkesége sérül. A gõg egyben saját fájdalma, szenvedése, üresség érzése maszkolására szolgál, és a segítségkérés helyett alkalmazza. A kettes nem kér segítséget a gõgje miatt. Ezzel szemben minden más fájdalmát megpróbálja enyhíteni, s ha valakinek baja van, ezért kétszer olyan erõsen reagál rá,
36 mint a többiek, mintha katasztrófa történt volna. A kettes reagálásának erõssége egyenesen arányos a saját fájdalmának erõsségével, mely elõl másos segítsége révén menekül. Elõfordul, hogy a kettes egy függésben tartott viszonya megszakad, és évekkel késõbb a függõ ember visszatér, s bepróbálkozik egy kis jólesõ gondoskodásfröccsért. Ekkor a kettes érthetetlenül áll, és nem érti, hogy-hogy keresi a másik, mikor már vége, s nem érti mi ez a „kóros” függés. Mivel a kettes nincs tudatában annak, hogy mit csinál, ezért a függésbe hozásnak sincs tudatában. Csak a legkülsõbb hagymahéjnak van tudatában, hogy õ önzetlenül gondoskodik.
Sértettség és düh A kettes bírja egy ideig az „önzetlen” segítést, de azért ha egy bizonyos idõ után nem viszonozzák, akkor megsértõdik, és dühbe gurul. A kettes ekkor kapcsolatban van dühével, van, hogy kiabál, és dührohamot kap. A kettes dühös és sértõdött, mert azt érzi, hogy kihasználják, s nem kap eleget másoktól, miközben õ a szívét-lelkét kitette. Mivel maga elõtt is letagadja szükségleteit, önelégedetlenségét, és az erre épített szeretet-bizniszt, ezért nem akarják látni, hogy maguk okozzák a nem viszonzás helyzetét, így a külvilágban látják a szenvedésük okát, mások önzõségében. Senki sem képes viszonozni egy kettes segítségét és törõdését, mivel a többi embernek nincs ekkora mennyiségre motivációja. Társadalmi szerep: a különleges barát, a bizalmas A kettesek különleges barátok, és bensõ bizalmasok szeretnek lenni. Azt akarja, hogy a másik õt tekintse barátjának, vele ossza meg a problémáit és legbelsõbb magánügyeit, titkait. Ezért ha van a családban egy kettes, lehet, hogy õ az, aki mindenrõl tud, mert mindenkivel bizalmas viszonyt alakít ki és megtudakolja a dolgokat. A kettes ideje jórészét kapcsolatok ápolásával vagy újak szerzésével tölti. Azt akarják, hogy mindenrõl beszámoljanak nekik, és minden fontos döntés elõtt kikérjék a tanácsukat. A kettesek képtelenek arra, hogy ne mentsék meg a másikat, s ne lépjenek közbe, kötelességüknek érzik a másik segítését és megmentését akkor is, ha az nem kéri, netán nemet mond. A másikat ezzel a szükséget szenvedõ gyermek szerepébe és állapotába kényszeríti és fixálja a kettes. A kettesek a megmentõ játszmájával kezdik elvenni a másik energiáját. Nem veszik észre, hogy elgyengítik, impotensé teszik, és fejlõdésében megakasztják a másikat, ha helyettük oldják meg a problémáikat. „De én csak jót akarok” – mondják az önigazoló jelmondatot, és ártatlanul, vagy dühösen néznek arra, aki visszajelzett nekik. A szent segítõ akciójuk ezzel igazolva van a fejükben, s nem néznek mélyebbre, miért is ilyen sürgetõen fontos nekik a segítés, miért is fontosabb, mint a másiknak.
37 A segített fél miközben elfogadja, csendben sértettséget kezd érezni a kettes felé, hogy az gyerekként kezeli õt, és a segítés ruhájában uralkodik felette. A kettes pedig sértettséget kezd érezni, hogy a másik miért nem viszonozza. Ez aztán feszült együttlétekbe, esetleg számon kérõ veszekedésbe torkolhat. A gyógyító és spirituális szerep felhasználása a kettes fixációra Gyakran találunk ketteseket az ezoterikus háziasszonyok világában. Megtanul masszírozni, gyermekekrõl gondoskodik, nagyokat fõz másoknak, tarot kártyát vet, asztrológiailag elemez, vagy egyszerûen lelki tanácsadást ad, hogy ezáltal adhasson és megszerettesse magát. A kettes ekkor azt érezheti, hogy ha rendelkezik valamilyen spirituális képességgel – auralátás, asztrológiai elemzés, kártyavetés, masszázs -, akkor a többiek majd jobban és többet akarnak velük lenni. Professzionálisabb formában a kettesek közül sokból tanácsadó pszichológus, vagy pszichoterapeuta lesz. Az ilyen terapeutáknál nagyon hamar kialakul a rapport, és a kliensek, mint mézesmadzagra kezdenek járni hozzájuk, s könnyen függõ viszonyba keverednek velük. A ketteseknél amúgy is a jó barátok függõ viszonyban keveredtek a kettessel, mert az függésbe hozta õket. A klienseknél is kialakulhat ez– amíg fel nem ismeri a karaktere teljes rendszerét, és az alapfájdalmat, amit rég elfeledett. A terápiás folyamatát még be nem végzett kettes terapeuta abban utazik, hogy átélje a kliensei körében is, hogy szükség van rá. Az embermentés, és a bajbajutottak gyûjtése A kettesek vonzódnak a nehéz esetekhez, az igazi rászorulókat keresik, akiknek lehet segíteni. Õszinte vágyat éreznek, hogy mindent megtegyenek a bajbajutottakért. Titkon arra számítanak, hogy a bajbajutottakért nyújtott segítségért kapott hála és elismerés az önbecsülésük alapja lesz. A paradox az, hogy minél súlyosabb esetrõl van szó, annál kevésbé jön a várt hála. A birtoklási vágy, és a másik irányítása A kettes midõn sokat foglakozik egy másikkal, egy ponton túl azt érzi, hogy ez egy befektetés volt. Azt gondolja „Hol lennél nélkülem?”A befektetését védi, mely féltékenységként és birtoklásként jön elõ. Ha a kedves kegyelt esetleg máshoz fordul segítségért, vagy másképp tesz, mint az a kettes bizalmas tanácsaiban elhangzott, vagy próbál kilépni a kapcsolatból, az bosszantó és fájdalmas lehet. A féltékenység itt abban áll, hogy fél, hogy akiket szeret, az mást jobban fog szeretni nála. Ezért nélkülözhetetlenné akarja tenni magát a másiknál, és adósává teszi azzal, hogy a saját szükségletei elõterébe helyezi a másikénak kielégítését, és nem engedi látótávolságon kívül õt. A segítéssel magához láncolja.
38 A kettes, ha már beszerezte a másikat, akkor nem akarja elengedni, elkezdi a birtoktárgyának tekinteni. A másikat irányítja, hiszen sokat költött a másikra, sok energiát fektetett bele, tehát megérdemli a másik szeretetét. A másik tette innentõl a kettes szükségleteivel és ízléseivel összhangban kell álljon, akkor is, ha ezzel a másik fejlõdése szenved csorbát, esetleg meggyengül tõle. A karakter, az ego nem ismer könyörületet, akkor sem, ha a könyörületesség ruhájában jár. Ha másik nem felel meg a kettes igényeinek, akkor beindul a megtorló mechanizmus. Ekkor manipulálja a másikat, például az általa kialakított függõ szálakon adagolt „táplálék” elzárásának fenyegetésével kényszeríti a másikat a „helyes” lépésre. Ha a kettes pénzzel támogat valakit, aki arra épít, akkor a „segítség”elzárásával fenyeget, ha az illetõ nem úgy tesz, ahogy a kettes kéri. Itt mutatkozik meg a kettes dühe és bosszúja. A kettes ilyenkor úgy vált, mintha nem tudná ki volt eddig. A kedvesen, õszinte szemekkel szeretõ mosolygó segítõbõl hirtelen dühödt bosszúálló ember lesz. A kettes úgy védekezik az önzetlen segítõ image-e és önképe megsérülése ellen, hogy a megtorló és büntetõ dührohamok után azokra nem emlékszik, amnéziát csinál, vagy bagatellizálja õket „nem is volt olyan komoly, ugye apukám?”, vagy azt mondja magának és másoknak, hogy „ez volt az utolsó” dührohamom. Miközben utólag szeretettel vigasztalja letarolt kegyeltjét, esetleg fogadalmat is tesz magában, vagy a másiknak, hogy „soha többé nem leszek ilyen dühös, hisz ártok vele”. Azonban a fogadalom mit sem ér, mert a düh okát a kettes nem ismeri be – az alapfájdalmát és a ráépített egész karakterrendszerét - addig õ maga lesz az, aki egyszer csak újra elér a karakterrendszer bevésett pályáin arra a pontra, ahol a következõ állomás a dühös büntetés lesz. Ha kettes a büntetésig ide jut, az már nyíltan a saját önzésérõl szól, s minél inkább kilátszik, annál inkább kétségbeesetten próbálja elfedni, és manipulálni a másikat, hogy védje magát a kapcsolatvesztéstõl. Nemcsak az elviselhetetlen, ha a jól eltitkolt stratégiákból mások számára elkezdenek látszani a dolgok, hanem még kínosabb, ha õ maga kezdi el látni saját cselekedeteit. Az ego ettõl halálra rémül, mert önmaga elvesztésétõl retteg, és mindent megtesz a fixáció eszközeivel, hogy visszakapaszkodjon a „normál” állapotba. Sok ember a haláláig védi az egóját, megvédve magát attól, hogy valaha is éljen az életben. Ha valamiért mégis energikus késztetés ébred benne, hogy szembenézzen magával, és feldolgozza a dolgait, akkor nyílt meg az út a fixáció feltárása és meghaladása elõtt. Testi jegyek A kettes szemében és arcán az odaadás és a szeretet látszik, gyakran a testtartásán is. Máskor pedig épp az ellenkezõje, a csendben visszafojtott önmarcangoló sértettség, és düh, és az, hogy „rosszban vagyok magammal, nem szeretem magam”. Ilyenkor a kettes arca, frizurája, sminkje zaklatott, diszharmonikus. A kettesrõl az az érzés sugárzik testileg, hogy odateszi magát nekünk, velünk van játékosan, pajtásosan, szeretettelien. Máris benn érezzük magunkat a körében.
39 A dolog jó oldala – a pozitív vonások A kettes erõssége, hogy nagylelkû, nyíltszívû, és õszintén segítõkész. Az egészséges kettes gondoskodó és figyelmes és szíve ragyogásával melengeti az embereket.
III. A 2-es KARAKTERFIXÁCIÓ SZINTJEI A 2-es szürkületi zónája A kettes akkor kezd elsüllyedni a fixációjában, amikor mások kedvében kezd járni, és fél, hogy az nem lesz elég. A 2-es felsõ oktávjai Top: a legmagasabb állapotban a kettes az istennõ, vagy isteni anya állapotát veszi fel, mely a könyörületes, valóban önzetlen szeretet, szolgálat, gyógyítás állapota. Ekkor már nem a saját egója hiány kielégítésére szeret, és ad, hanem önmagáét a szeretetért, és csak annyit és akkor, és annak, akinek valóban szüksége van rá. Ezt testesíti meg Mária Magdolna és a tibeti Csenrézi figura. 9. Öngondozó és feltétel nélkül szeretõ. Leteszi azt a tévhitét, hogy nem törõdhet magával. Törõdik magával és másokkal, és a szeretete már nem hiánypótlást befoltozó, hanem szabad, önzetlen, mind maga és mások felé. 8. Empatikus törõdõ. Szeretetteljes gondoskodással fókuszál mások érzéseire, „szeretetteli, figyelmes és önzetlen” képet tart fenn magáról. 7. Támogató, alkalmazkodó. A kettes itt már függetlenebb. Másoknak jót tesz, támogat, bõkezû, elismerõ, bátorító. Ezen a szinten a kettes már megtanulta kifejezni az érzelmeit is.
A 2-es átlagos tartománya 6. Jó szándékú, mások kedvében járó. Fél, hogy bármit tesz az nem elég a szeretetre, ezért barátságokat köt, fenntart, hízeleg, segít, támogat.
40 5. Birtokolni vágyó, tolakodó. Azon aggódik, hogy akiket szeret, az mást jobban fog szeretni nála, ezért nélkülözhetetlenné akarja tenni magát. A másikat adósává teszi azzal, hogy saját szükségletei elõterébe helyezi a másikénak a kielégítését, és nem engedi látótávolságon kívül a másikat. 4. Fontoskodó, basáskodó. Amikor felfedezi, hogy a többiek már természetesnek veszik segítéségét, akkor harag és megbántottság ébred benne, de nem fejezi ki, némán lenyeli, s mártírt csinál magából. Az elfojtott érzések kezdenek testi problémákat okozni, beindul a pszichoszomatika (Lásd a patológia részben, mik ezek!)
A 2-es súlyosan fixált alsó oktávjai 3. Önigazoló manipulátor. Fél, hogy elûzi a másikat, és önzõnek és hálátlannak kezdi látni õt. A szeretet és adás már nem segít, ezért elkezd panaszkodni és szánalmat ébreszteni a másikban, hogy a sajnálattal láncolja oda magához. 2. Mindenre jogosult, kényszerítõ. A sok szenvedéstõl egy ponton túl úgy érzi, joga van már mindenhez, és hajszolni kezdi a szeretetet. Gyengédség igényüket inadekvát módon fejezik ki. 1. Áldozatnak érzi magát, aki teher másoknak. Az a kettes, akinek elviselhetetlen felismerni, hogy önzõ volt, és ártott másoknak, az ezen a ponton lehet, hogy széthullik érzelmileg és a mártír áldozat szerepét kezdi játszani, olyan erõsen, hogy mások közbelépnek és elkezdik a gondját viselni. A kettesekre jellemzõ néhány patológia A kettesekre egyik legjellemzõbb patológia a pszichoszomatika, mivel amíg nincsenek karakterüket terápiásan megfejlõdve elfojtják legtöbb érzésüket és szükségleteiket. Ezek eltûnnek, megélésük szerint nincs, de mivel van, ezért valahol kijön. Ez pedig a test. - Pszichoszomatikában gyakori: - táplálkozási zavarok, étvágytalanság, gyomorproblémák - magas várnyomás, szívproblémák - hipochondria - egyéb szomatizálás - Hisztrionikus személyiségzavar
41 Emellett jellemzõ problémák (de nem pszichopatológia) szélsõséges önámítás, mások manipulálása és kényszerítése, szokatlan s hirtelen szerelmi rohamok a határok és mások figyelmen kívül hagyásával, szokatlanul elõtörõ agresszió, féltékenység, a másik követése.
Megjegyzések: 1. Ez nem azt jelenti, hogy aki ilyen, az biztosan kettes. 2. A hétköznapi ember, aki nem ismeri a diagnosztikus kritériumokat, gyakran címkézi magát vagy ismerõseit „szomatizáló”-nak, „hisztériás”-nak, akkor is, ha klinikailag nem az. Karakter feloldása Módja: Mint minden karakternél, ahogy az ember az alapfájdalmát próbálja kezelni, azt hívén attól majd jó lesz, azzal fixálja magát bele még jobban, s így bezárul a karakterfixációs kör. A kiút egyrészt a stratégiák elengedése, másrészt, ha elengedtük, akkor az alatta rejlõ alapérzés megengedése és átélése. Ha ezt átéljük, akkor ez is kinyugszik, s ez alatt a nyílt, tiszta szívünk, és önzetlen szeretetünk vár ránk, ahonnan egykor indultunk gyerekkorban, a törés elõtt. A kettes igazi baja nem az, hogy mások nem szeretik elég mennyiségben, hanem hogy õ nem szereti saját magát. Ezért akármennyit segít és gondoskodik másokról, akármennyire megtagadja saját szükségleteit, akármilyen önzetlen tündéranyaggal, akármennyit ad és szeret, a saját mély belsõ fájdalmát nem gyógyítja ez meg. Mindez elkerülés, elfedés, nem gyógyulás. Sokan a halálukig kitartanak ezen, és csak akkor oldódik fel bennük mindez. Aki nekilát megoldani magát, annak akkor oldódik fel a probléma, ha lemegy az ön-nemszeretés gyökérig, s megtanulja összetört szívének szorítását érezni, megengedni, átengedni, s elengedni, majd ezután szeretettel feltölteni saját magát, ezen a legmélyebb szív szinten. A kettes esetében a stratégia, amit el kell engedni az a gondoskodás, és segítés. Az átélendõ alapérzelem az önutálat, és a fájdalom, hogy nem szeretnek önmagamért, s ezután tud megnyílni a szíve, fel tud jönni a valódi, spirituális, univerzális szeretet, mely át tudja járni õt is (önmagát szeretni tudja), és ha ez megtörtént, akkor a többiek felé is áramlik, azonban ekkor már nem viszonzást váróan, hisz már nincs seb, amit be kellene tömni. Ekkor a személyiség integrálódik, ugyanis a megérkezett valódi, önzetlen szeretet mellett a karakteres jegyek is megmaradnak, és használhatóak, de már mint alkalmi eszközök, s nem mint egyeduralkodó kényszergépezet. Eredménye: Lásd 9. pont és „Top”. Példák a kettesre: Elizabeth Taylor
42 Little Richard Magic Johnson John Travolta Elvis Presley Nancy Reagan
A 3-as, A SIKERORIENTÁLT
Más nevei: AZ EREDMÉNYES A PRODUKTIV A MOTIVÁTOR A VARÁZSLÓ A MÁGUS
I. AZ ALAPFELÉPÍTMÉNY 3-as: Az image gyökérpont Szenvedély, alapérzés: ÁMÍTÁS, BECSAPÁS Védekezõ mechanizmus: azonosulás Tudattalan gyermekkori üzenet: Nem helyes saját érzelmekkel és identitással rendelkezni! Elveszett gyerekkori üzenet: „Önmagadért szeretünk!” Félelem: Félelem attól, hogy „belsõ érték nélküli, üres, értéktelen ember vagyok”. Alapvetõ vágy: értékes legyek – sikerhajhászássá silányul. Énkép, amit fenn akar tartani: õ kiváló, csodálatra méltó, vonzó, kívánatos, hatékony, nagy erõforrásokkal Ezért ezzel a tevékenységgel azonosul: olyan énképet tart fent, amirõl azt gondolja, mások csodálni fogják érte. Fõ manipulációs eszköze: mások elbûvölése, a helyzethez illõ legjobb imázs felvételével. Gyermekkori alaphelyzet: Azt élték meg, hogy nem lehet önmagukért szeretni õket, csak azért, amit teljesítenek. Minden, amit tenni próbál, azért van, megtudja szerethetõ-e. Azt az üzenetet kapta gyermekként, hogy
43 „Nem vagy szerethetõ azért, ami vagy, akkor vagy szerethetõ, ha megteszel bizonyos dolgokat” „A teljesítményedért szeretünk!” Ettõl belsõ üresség érzése van, mint egy éhes kutyának. „Tennem kell valamit, birtokolnom kell valamit, tudnom kell valamit, hogy szeressenek, ha nem csinálom, nem fognak szeretni.„Csodagyerekek, kiemelkedõ teljesítményû gyerekek közül sokan hármasok. Hamar elkezdenek dolgozni, s egész életükben folytatják. A szülõk elvárásait próbálják beteljesíteni. A hármasok gyakran koraérettek, hisz már hamar elveszti a mély érzéseit, és sokat pedálozik a teljesítményért. Igyekeznek felmutatni azt, amit a család kíván. Az iskolában sokszor kitûnõ tanulók, és versenyeket nyernek. Osztályelsõk és kimagasló tehetségûek, így a legnagyobb státuszt nyerik el. Ha kamaszként lázadnak, gyakran divatosan lázadnak. Egy hármas ismerõsöm általános iskola hetedik osztályában hosszú hajjal járt, rágózott az órán is, minden lányt csábított, és nagy cross- motorral járt az iskolába. Mindannyian felnéztünk rá, mint az istenre, sikerességben és státuszban senki sem közelítette meg. Mindig laza volt, jókedvû, baráti, de ugyanakkor érzelmileg üres és lenézõ. Maga a megtestesült amerikai életérzés volt õ. Látszólag lázadt, igazából pedig a tökéletesen boldog és sikeres kamasz image-ét adta elõ. Furcsa is volt tudni, hogy mennyire siet haza, ha a szülei elvárják. Nem értettük, hogy fér össze ez a nagy „szabadság” és „lázadás” az önkéntes szülõi megfeleléssel. Hát így, hogy a dolog nem a szabadságról és lázadásról szólt, hanem a szabad és lázadó image eljátszásáról.
II. A KARAKTER JELLEMZÕI A hármasok azok az emberek, akik belsõ értéktelenség érzéssel élnek, s erre úgy reagálnak, hogy eredményes, sikeres, és boldog emberek imázsát alakítják ki, s ezt nagy hajtással, kompetenciával és produkcióval hozzák létre. A siker gyermekei. A hármasok azok, akik leginkább elveszítették a kapcsolatukat lényükkel. Az érzelmi triászban vannak, vagy a hisztéria triászban, s mint minden gyökérpont, eltünteti az alapjellemzõjét, a hármas is ezt teszi. Náluk éppen a valós, hiteles érzelmek, s a hisztéria hiánya tûnik fel. Teljesítmény-centrikus és hatékony A hármasok a legjobbak. Az az érzésük, hogy nekik kell a legjobbnak lenni, ettõl aztán azok is lesznek. A hármas a legjobb teljesítményével szerez önbecsülést és mások általi elismerést, s ez a karakter mögöttes célja. A hármas jellemzõje a nyugodt hozzáértés és maximális hatékonyság. Igazán jók, kompetensek, technikásak, ügyesek, hatékonyak. A hármas jól néz ki, és hûvös nyugalommal sugározza a profizmust magáról. A reklám, a marketing és az értékesítés a hármasok igazi világa. A jó imázs és fellépés, az image produkálása a hármasság lényege. Mikor mások elismerik és csodálják a hármas jó fellépését, s annak elsöprõ
44 erejét élvezik, akkor a hármasnak nem a lelke, a lényege erõsítõdik meg, hanem az attól való elszakadása, az image fenntartása. Halálra dolgozzák magukat, rájuk gyakran jól illik az „A” típusú személyiség fogalma. Folyamatosan dolgozik, hiperaktív és a produkciót, a teljesítményt hajhássza. Nem lazít, ezért a sikeres külsõ mögött gyakran nagyon kimerült. Fél, hogy ha leáll a világ, elkezd szétesni, neki kell kézben tartania, ha a sikert akarja. A hármas a versengés pontja is egyben. A verseny gyõztes oldalán álló, hisz benne, hogy ha keményen dolgozik, gyõzni tud, és ezért ezt meg is valósítja. A gyõzelem a siker elérésének a módja, mely státuszt ad, s a „szeretnek” illúziót adja. Státuszhajszolás A teljesítmény mellett státuszt és a címet hajhásszák, ezért mindent megtesznek, mert ettõl remélik a szeretet elnyerését. Igazából nem a szeretetért küzd, mert abban nem hisz igazán, hanem az elismerésért küzd, mely a szeretet visszhangja a számára. Sikerorientált és image (imázs) fenntartó A hármas sikeres ember. A sikerre törekszik, s azt el is éri. Bill Gates, az amerikai kultúra és az üzleti és manager- világ a hármasok temploma és papjai. A hármasok érzékenyek, érzik, hogy mások szemében mikor sikeresek, s pillanatok alatt hozzáigazítják viselkedésüket a sikerhez szükséges elvárásokhoz, így el is érik azt. A hármas valóban sikeres, erre állt rá a szeme. A félig telt pohárban azt nézi, hogy félig tele, s hogyan töltse meg teljesen. Mindenhol meglátja a lehetõséget, melybõl sikert tud kovácsolni. A hármas az, akinek sikerül, a született gyõztes. A hármasok az imázs, azaz a látszat, a jó kinézet, a sikeres kép fenntartásában utaznak. Azt kell mutatniuk, hogy sikeresek és trendiek, pontosabban azt, aszerint, amit a környezete éppen annak ítél. A hármas sose az, ami, hanem azt csak eljátssza. A probléma az, hogy míg más embernek, ha el is játszik valamit, belül van egy érezhetõ magja, amit vagy megél, vagy elnyom, a hármasnak nincs, neki az üresség és értéktelenség érzése van belül, s neki csak az image marad. Ezért a hármas az image-dzsel azonosul, de mivel az csak egy látszat, egy produkció, ezért üres marad. Ezt az érzelmi és tartalmi ürességet érezni a hármasról. Jól szemlélteti ezt az amerikai kultúra. Csodálatos kinézetû, nagyszerû image-dzsel rendelkezõ kólás dobozt vesz az ember, kiissza gyorsan a legfinomabb ízû italt, majd összepréseli és elhajítja. A doboz a legtöbbet ígérte, s pillanatok alatt egy eldobott szemét lett az út mentén. A
45 hármasok is hasonlóan érezhetnek belül – a külsõ csillogás ellenére belül értéktelen és üres. Ez a belsõ értéktelenség és üresség az a gyerekkori alap fixáció, amire az egész karakterstratégia épül. Csak a terápiás megnyílások során jönnek rá, hogy az önmagát értéktelennek érzõ belsõ gyermekben legbelül, bennük is ott a szeretet, az igazi érzelmek, és a spiritualitás. Hogy ez elõjöjjön, az egész pedálozást és image-fenntartást el kell engedniük, át kell érezniük értéktelenségüket, ami elõl menekültek, s ennek a közepén lelik meg az igazi érzéseiket. A hármasok tehát a tökéletes image-t, képet, szerepmodellt alakítják ki. Ahol az anyagi javak és a család jelentik a státuszt ott a hármas tökéletes feleséggel, tökéletes gyerekekkel, a tökéletes házzal bír. A legtrendibb ruhákat hordják, lehetõleg jól látható márkafelirattal. Tökéletes autóval közlekednek, széles mosollyal az arcukon, hogy mindenki lássa: õk nagyszerûek, sikeresek és boldogok, s ezért szeretetreméltóak is. Máshol a státuszt a tudományos teljesítmény, a politikai szereplés, vagy a mûvészeti alkotás jelenti. A hármas bármilyen közegben is él, ott kiemelkedõ, kiváló, jelentõs személlyé válik a családban, a társadalomban, akire büszke lehet lenni. Árucikk vagyok A hármasok árucikknek érzik magukat, azon kell állandóan dolgozniuk, hogy eladják magukat másoknak, és a csodálat és vágy tárgyaivá váljanak. Azon kel dolgozniuk, hogy alkalmazkodjanak ahhoz a képhez, amit a másik megvesz, és olyanná frissítsék magukat folyamatosan. Ez sok belsõ feszültséget okoz, mintha az ember folyton vizsgára készülne. Az érzelmek elkerülése és felszínen maradás A hármas elkerüli az érzelmeket, s felszínes érzelmekben, gyakran mû-, látszat érzelmekben van. Nem saját, valódi érzései vannak, hanem érzéseket játszik el, méghozzá azokat, melyek a sikerhez vezetõ szerep és imázs megkövetel. A saját érzések kínosak lennének, mert fékeznék és gátolnák a siker elérésében. A maximális hatékonysághoz az érzelmek mellõzése szükségeltetik – hangozhatna a hármasok használati útmutatása a sikerhez. Mivel az érzelem mélyíti be az embert, s a hármas ezt elkerüli, ezért mindig a felszínen marad, s eleve mindent láthatóvá tesz a felszínen, nincs bemélyülés. A hármasok az érzéseiktõl elszakadt teljesítõ gépek. Félelem az intimitástól A hármasok félnek az intimitástól és kerülik azt, ahogy az érzelmeket is kerülik. Mivel fenn kell tartaniuk a képet, hogy nekik minden sikerült, és minden jól megy, és retteg attól, hogy ha túl közel engedi a másikat, akkor az meglátja a különbséget a mutatott kép és a belsõ érzés között. Belül üres, értéktelen, és magányos a hármas, s ez nem derülhet ki. Ezért baráti kapcsolataiban és a házasságban is elkerüli az érzelmeket és a közelkerülést, ami a barát és a házastárs számára fájdalmas lehet.
46 Nárcizmus és kivagyiság Ha a hármas erõsen sérült abban, hogy nem szerethetõ önmagáért, akkor erõs lesz a késztetés, hogy nagyon fontos emberré váljon, grandiózussá akar válni. Híres emberré, nagy sztárrá akar válni, akit sokan ünnepelnek és csodálnak. Szenvedélye: az ámítás A hármasok azáltal csapják be magukat és a világot, hogy szerepet játszanak, és ezzel a képpel azonosulnak. Az ámítás tehát abban rejlik, hogy másnak állítja be magát, mint ami, s mindezt maga elõtt is teszi. Ehhez elõször is meg kell gyõznie magát, hogy azonos azzal a szereppel, amit úgy lehet megtenni, hogy másokat kell meggyõzni elõbb, s ha õk elhiszik, és annak kezdenek tartani, akkor már én is annak tarthatom magam. Ezért is van a hármas meggyõzõ propagandabeszéde saját sikerérõl, és arról, miért az a legjobb, amit õ mutat. A másik tennivalója, hogy el kell nyomni azt a kínos, ámde csak halkan duruzsoló érzést, hogy nincsenek a helyükön és nem önmaguk. Ha sikerül ezt az érzetet elnyomni, és meggyõzni magát és a többieket, hogy õ az a szerep, amit mutat, akkor állt elõ a hármas fixáció és a tökéletes ámítás. Beszédstílusa Reklám, propaganda, meggyõzés és rámenõsség. A hármas, amikor beszél olyan érzést kelt, hogy meg akar gyõzni valamirõl, rá akar venni valamire, el akar adni valamit. Ha nem ezt teszi, akkor a saját sikerességérõl beszél. A lakásba becsöngetõ széles mosolyú ügynök tipikus hármas jelenség. El akar adni valamit, például porszívót, vagy éppen a Bibliát, s belekezd egy meggyõzõ érvelésbe. Mindegy, hogy a porszívócégnek, vagy Krisztusnak dolgozik, ténylegesen a saját karakterének dolgozik: sikert akar elérni a meggyõzõ beszédével. Beszédében a hármas elsorolja sikereit, és státuszszimbólumokat dob be – nagy neveket, számokat, teljesítményeket, melyekkel kapcsolatban áll. Stílusa rámenõs és türelmetlen. Csapdája: a hatékonyság A hármas csapdája a hatékonyság, õk a szuper hatékony személyek. Egyrészt hiperaktívak, s napi 12 órát dolgoznak, másrészt sok dolgot csinálnak egyszerre. Telefonálás közben megnézik a mailjeiket, s közben még az asztalon lévõ szendvicsbõl ebédelnek is. Vezetés közben üzleti tárgyalást bonyolítnak a kocsiból mobilon, s közben még a naptárba is írogatnak. A hatékonyság alsó oktávja, amikor könyörtelenül a csúcsra törnek, hidegvérû karrieristák, és más fejére lépve, vagy másokat elgáncsolva jutnak sikerhez. Védekezése: az azonosulás Az érzelmek átélése helyett a hármas az azonosulásba menekül, s azonosul azzal a szereppel és image-dzsel, ami az adott állapotot kifejezi. Igazi színészek a hármasok, úgy, hogy elfelejtették, hogy színészkednek. Tökéletes szerepmodellek.
47 A szereppel való azonosulás miatt egy hármas a szakmájában a szakma prototípus emberét jeleníti meg, pont olyan, amilyennek lenni sikk. Közben folyamatosan arról beszél, hogy milyen sikeres, s a teljesítményeit sorolja. Mick Jagger az örökké fiatal, laza és nagypofájú rockénekes szerepmodellje lett, Bill Gates meg a sikeres üzletember mintaképe. Amit elkerül: a kudarc Amit mindenáron el akar kerülni a hármas, az a kudarc. A kudarcot nem bírja elviselni, hisz akkor az egész karaktere, egója szenvedne csorbát. Ezért ha kudarchelyzet áll elõ – pl. csõdbe megy egy cég -, a hármas átértelmezi, vagy gyorsan és ügyesen kilép, s valami másra vált. Az is lehet, hogy úgy átszervezi a helyzetet, hogy a kudarcból sikert kovácsol, úgyhogy a kudarc fogalma végül nem merül fel benne. Testi jegyek A hármasok arca sokszor maszk-szerû, sima és ránctalan. Sima, tiszta, optimista, erõs, kompetens. A jókedv és kompetencia demonstrálása látszik rajta, ugyanakkor az arcot és fõleg a szemet átlengi egy érzelmi üresség érzés is, mintha nem lenne mélye. Kicsit mintha üvegszerû lenne a szemük. Példák hármasokra:
10-11. Kép: Mick Jagger (balra), Bill Clinton (jobbra).
48
12. Kép: Tony Robbins.
Szavai „leg-” „-bb” Társadalmi szerep: „a legjobb” Tina Turner definiálja a hármas társadalmi szerepét: „Simply the best” – azaz egyszerûen a legjobb. Úgy érzik folyton ragyogniuk kell, nincs lazítás, állandóan a legjobbnak kell lenni, ezért ezt a társadalmi szerepet veszik fel. Õk a saját területük bajnokai a társadalomban. Az Oscar-díjkiosztó egy hármas esemény – minden felolvasás így kezdõdik „a legjobb…” A legjobb filmek azok, amik a legtöbb dologban kapják a legjobb besorolást. A „leg-” szócska alighanem a hármasok kulcsmantrája. Amerikában szinte bármit reklámoznak, általában azzal kezdik, hogy a „leg-…”. Nem veszik észre azt a paradoxont, hogy ennyi leg- egy témában nem lehet, mert egy témában egy leg- lehet csak a szó értelme szerint. Ez nem zavara az amerikaiakat a „leg”- mítosz fenntartásában. Mivel minden hiedelem önbeteljesítõ jóslat annak, aki eleget mantrázza azt tudat alatt, így sok dologban valóban az Amerikaiak lettek a leg-ek a Földön. Legerõsebb nagyhatalom, legnagyobb hadsereg, legtöbb pénz, legtöbb siker, leghatásosabb szórakoztatóipar, stb. Egyszer láttam egy filmet Amerikában a környezeti válságról. Egy olajcég nyilatkozott, s a cég képviselõje kijelentette 2004-ben, hogy duplájára szeretnék növelni az olajkitermelést, amivel hatalmas plusz légszennyezés jár most, amikor veszélyben a légkör, s a közvélemény csökkenteni akar, hogy közösen túléljük. A riporter feltette a kérdést a cég emberének, ez nem zavarja-e õket, ezzel mit kezdenek? Mire az azt válaszolta, laza testtartással, jókedvû széles mosollyal: „We will fix it!”„Meg fogjuk javítani!” Tehát akkora önérzettel és sikerszemlélettel dolgoznak, hogy úgy érzik, ha összedõlne a Föld ökoszisztémája miattuk, akkor sincs baj, majd odaugranak és helyrerántják. Õk mindenre képesek. Ez a hármas karakter alapérzése – „Mindenre képes vagyok!”
49
A dolog jó oldala – a pozitív vonások A hármas a legjobb. A hármas jellemzõje a nyugodt hozzáértés és maximális hatékonyság és a magas teljesítmény. Igazán jók, kompetensek, technikásak, ügyesek, hatékonyak. Ha egy hármas kerül a cég élére, nem kell aggódni, a cég sikeres lesz. A hármasok a társadalom szerepmodelljei, sikereikkel és példájukkal sok embernek adnak követendõ példát és modellt. A fejlett, egészséges hármasok ösztönzik is a többieket a teljesítményre, és olyat hoznak ki a másikból, amit az nem is remélt.
III. A 3-as KARAKTERFIXÁCIÓ SZINTJEI A 3-as szürkületi zónája A hármas akkor kezd elsüllyedni a fixációjában, amikor a saját személyes értékét a sikerének szintjével kezdi mérni.
A 3-as felsõ oktávjai Top: a legmagasabb állapotban a hármas „varázsló”, „mágus” lesz. Képességeivel és hatékonyságával, s kinyílt szívével, emberi figyelmével mágikus teljesítményekre és produkciókra képes. 9. Belülrõl vezérelt, autentikus. Leteszi az alaphiedelmét, hogy értéke mások elismerõ figyelmétõl függ, és elfogadja önmagát, õszintévé, kinyílt szívûvé és jóindulatúvá válik. 8. Alkalmazkodó, csodálatra méltó. Korlátlan lehetõségek világában érzi magát, aki kiemelkedõen jó, és mindenre képes. A saját értékességén dolgozik, így alkalmazkodik. 7. Céltudatos, önmagát fejlesztõ. A hármas itt már nem mások gyõzködésével próbál figyelmet szerezni, hanem önmaga és képességei fejlesztésére fókuszál, így erõsíti meg énképét. Hozzáértõ, magabiztos, kitartó, inspiráló mások kiteljesedésében is.
50 A 3-as átlagos tartománya 6. Sikerorientált teljesítõ. Folyamatosan hajszolja magát még több eléréséért Itt már nem annyira az emberektõl próbálja bevasalni az elismerést, hanem a produkcióra koncentrál. 5. Imázs központú, hasznos. Le akar nyûgözni másokat, az imázs fenntartásán dolgozik, a legvonzóbb akar lenni, ezért ambiciózus. Intimitást kerüli.
4. Magát elõretoló, nagyzoló. Tart tõle, hogy nem veszik õt észre, hacsak nem valami grandiózusat csinál, ezért erõltetve próbálja meggyõzni a többieket igazáról. Magát elõretolja, arrogáns, és versengõ.
A 3-as súlyosan fixált alsó oktávjai 3. Elvtelen hamis. Ezen a szinten a hármas fél, hogy kudarcot vall, kiderül csalárdsága és üressége, és ezért rákeményít a stratégiáira – bármit hajlandó állítani, hogy lenyûgözzön, vagy megmeneküljön helyzetekbõl. Belül üres és depressziós. 2. Alattomos és opportunista. Bármit hajlandó mondani és hazudni az énképe fenntartásáért. Alattomos cselekedeteket is véghezvisz. 1. Monomániás, kérlelhetetlen. Úgy érzi, semmivel sem nyerheti már el a figyelmet és az agressziója felett sem tud uralkodni, ekkor bosszúállóvá válik és megpróbálja tönkretenni azt, akivel baja van.
A hármasokra jellemzõ néhány patológia - Disszociatív zavarok - Nárcisztikus személyiségzavar - Hiperaktivitás - Pszichopátia Megjegyzések:
51 1 .Ez nem azt jelenti, hogy aki ilyen, az biztosan kilences. 2. A hétköznapi ember, aki nem ismeri a diagnosztikus kritériumokat, gyakran címkézi magát vagy ismerõseit „nárcisztikusnak”-nak, „hiperaktív”-nak, akkor is, ha klinikailag nem az.
Karakter feloldása Módja: Csak a terápiás megnyílások során jönnek rá, hogy az önmagát értéktelennek érzõ belsõ gyermekben legbelül, bennük is ott a szeretet, az igazi érzelmek, és a spiritualitás. Hogy ez elõjöjjön, az egész pedálozást és image fenntartást el kell engedniük, át kell érezniük értéktelenségüket, ami elõl menekültek, s ennek a közepén lelik meg az igazi érzéseiket. Eredménye: Lásd 9. pont és top. Példák hármasokra: Bill Gates Bill Clinton Mick Jagger Will Smith Eddie Murphy Paul Mccartney Tony Robbins Whitney Huston
52 A 4-es, A MÛVÉSZ Más nevei: A MELANKÓLIKUS AZ INDIVIDUALISTA A ROMANTIKUS A TRAGIKUS ÁLDOZAT
I. AZ ALAPFELÉPITMÉNY 4-es: A belsõ image pont Szenvedély, alapérzés: IRIGYSÉG Védekezõ mechanizmus: önmagába vetítés Tudattalan gyermekkori üzenet: Nem helyes túl jól lenni! Elveszett gyerekkori üzenet: „Annak látunk, aki vagy!!” Félelem: Félelem attól, hogy nincs identitása és személyes fontossága. Alapvetõ vágy: vágya, hogy hiteles önmaga legyen – mely elpuhultsággá silányul. Énkép, amit fenn akar tartani: egyedi, más, mint a többi, érzékeny, magával õszinte. Ezért ezzel a tevékenységgel azonosul: a másság érzésével, a hibásság érzésével és érzelmi reakciókkal. Nem akarja elismeri eredendõ jóságát és a többiekhez való hasonlóságát. Fõ manipulációs eszköze: szeszélyességgel – mindenkinek nagyon óvatosan kell vele bánni. Gyermekkori alaphelyzet: A négyes is a szeretet elvesztésével küszködik. Ennek több formája lehetett, akár már a méhben nem érezte jól magát, akár megvolt a szeretet, de menet közben veszett el (elsõ három-négy év általában). Tipikus mikor a lány veszti el apja szeretetét pl. az ödipusz korban, mikor a papa megijed a lány bújásától szexuális felhangot érezve, s megkéri a lányt, többet ne másszon az ölébe, aki nem érti miért, s rossznak hiszi magát. Akár ez az ok, vagy más, a négyes ettõl azt gondolja és érzi, hogy valami baj van vele. Az édenkert elvesztését éli meg, és úgy próbálja visszaszerezni a figyelmet, és az édenkerti állapotot, hogy nagyon egyedi lesz, annyira, hogy nem vonatkoznak rá a szabályok. Mindezt teszi azért, hogy figyeljenek rá megint. Tragikus sebzettséget, egyedüllétet és kívülállóságot érez, s mindezt a „különleges vagyok, s egyedi” érzetben foglalja össze. Lehet, hogy nem is volt meg a szeretet, tehát eleve a paradicsomból kiûzetve született. A szülei nem figyeltek rá, nem tükrözték, azaz nem erõsítették meg az érzéseit, reakcióit, amitõl a gyerek átéli a saját identitását. Ezért a négyes nem érzi az identitását.
53 A serdülõkorban általában kezelhetetlenek, s a családot megbotránkoztató dolgokat mûvelnek látványosan. Ez nem a nyolcas lázadás, mert a négyes nem hagyja el a szülõi házat, szüksége van a kapcsolatra. Inkább arra számít, hogy végre felfigyelnek rá.
II. A KARAKTER JELLEMZÕI A négyes érzékeny, visszahúzódó, romantikus mûvészlélek. Gyerekkoruktól kezdve elhagyatottnak érzik magukat, s ezt egész életen át fenntartják, újratermelik. Úgy érzi más, mint a többi, nem hasonlít más emberre, ezért nehéz õt megértenie akárkinek is, s nehéz õt megfelelõen szeretni. A négyes õszinte magával és tudatában van érzelmeinek és motivációinak, és képes magát szemlélni. Fontos neki a hitelesség, hogy önmaga legyen. Ismerik a szenvedés mélységeit, s csendesen tûrik. Ugyanakkor azt érzi, hogy nincs kontúros identitása, valami hiányzik belõle, de nem tudja mi. Maga a hiányérzés az, ami van. Emberi- és párkapcsolatai Azt vágyják, hogy lássák õket és tükrözzék õket, hogy átéljék valódi lényüket. Ezért ha valaki így közeledik a négyes felé, ahhoz vonzódik a négyes. A négyes azt akarja, hogy a másik észrevegye a személyes küzdelmét és szenvedését. Önmagát nem éli meg se szépnek, se jónak, se szeretõnek, ezért azokhoz vonzódik, akik ilyenek, s ezt adják neki. Vagy ahhoz vonzódik, aki erõs érzelmet vált ki belõle. A többiek hidegen hagyják. A négyes olyan partnereket keres, akik tükrözik õt, vagy azzal hogy látják õket, vagy azzal, hogy erõs érzelmeket váltanak ki belõle, s ezáltal átélik létezésüket. A négyes titokzatosnak és megfejthetetlennek láttatja magát, hogy bevonzza azt, aki meg akarja õt fejteni és megváltani a szeretetével. Egész életükben a szertõ megváltót várják. Ha eljön, akkor pedig hamar ledarálják a kapcsolatot, hol nyitottak és közel húzzák, hol bezárnak és hisztiznek. Ezt nem sok megmentõ bírja sokáig, ezért a négyesek heves kapcsolat keretében hamar elûzik a másikat, hogy újra átéljék a tragédiájukat. A négyesnek addig kell valami, amíg megkapja, utána értékét veszti. A négyes, ameddig fennáll a karaktere rendszere, addig ugyanis nem arra szabályoz, hogy egy tartós, harmonikus, boldog kapcsolatban éljen (ahogy ezt a vágyakozás szakaszában hiszi), hanem arra, hogy reménytelenül szerelmes lehessen. A szerelmét idealizálja, s sokszor elérhetetlen, vagy nehezen megszerezhetõ s különleges embert választ. Ha sikerült megszereznie, akkor érzelmi hullámvasutazás sorozata következik. Majd kiábrándul, szakít, és fájlalja az elszalasztott szerelmet, s vágyódik a következõre. Ezzel újratermeli a kört, az alapérzést, s a kivetett magányt.
54 A négyes eszményképe: elitnek lenni A négyes úgy kozmetikázza ki az egyedüllét és elhagyatottság kínzó érzéseit, hogy rádobja az egyedi és különleges azaz „elit vagyok” ideológiáját az érzésére, és így már identitást érezhet magának. A társadalom elit csoportjaiba definiálja magát – mûvészkörökbe, a „normál” társadalmon kívüli alternatív körökbe, stb. Vannak négyesek, akik kidolgoznak mûvészi képességeket, s vannak, akik nem. Akik nem, azok fantáziában próbálják pótolni, de szembesülve a ki nem dolgozott, suta képességeikkel zavarba jönnek, s szoronganak – ez negatív énképüket erõsíti meg. A négyes így vélekedik: „Azt teszem, amit akarok, és akkor, amikor akarom, és úgy, ahogy akarom”. Csapdája: egyedinek lenni A négyes törekszik arra, hogy egyedi legyen, ami megerõsíti és rázárja saját alapérzését és a rá épített fixációs rendszert. Egyedi a stílusban, a hangulatban, s ezek a kulcsok a négyesnél. Sokat ad a hangulatra, a stílusra. Állhatatos individualistát kovácsol magából, mindent egymagában akar megcsinálni, a maga módján és szabályai szerint. Nem tûri a sémákat, konvenciókat, a nyájszellemet, s az annak való megfelelést, más elõírásaink követését, különösen, ha az a más a társadalom. A négyes stílusos és ízléses, s mindezt egyedi stílusban adja elõ. Minden részlet fontos, s nem térhet el attól, ami õt fejezi ki. Nem hajlandó szupermarketekben mûanyag dolgokat vásárolni, s tömegcikkeket venni. Ezektõl irtózik, ami mû és stílustalan tömegcikk. Egyedi darabokat hord, s ilyenekkel rendezi be a lakását. Egy négyes ismerõsöm egy olyan alternatív értelmiségi elit egyetemista csoport tagja volt az egyetemen, amely demonstrációt szervezett Budapesten a Mamut 2 bejáratához, mikor az megnyílt. Az illetõ egy nagy egyéniségû, többszörös tehetségû mûvészlány, aki a képzõre járt, és düh égett a szemében. A düh egyik forrása abban rejlett, hogy a Rózsadomb tetején egy nagy kertes házban, a környék kellõs közepén lakott, miközben utálta a sznob környéket, s Erdélybe járt az autentikus magyar mûvészekhez. Elmentem megnézni a tüntetésüket. A Mamut bejáratánál nagy tömeg gyülekezett, csupa 4-es ellenség: átlagos bevásárló polgárok. A személyzet egy kis ünnepélyes beszéd után megnyitotta a kapukat, mire a tüntetõk magnót kapcsoltak be, amibõl birkabégetés szólt, s rudakra erõsített, papírból kivágott birkákat emeltek a magasba. Az emberek meghökkenve tódultak be a Mamut 2-be, míg mögöttük körgyûrûben a levegõbe emelkedett birkák bégettek. Így látja a négyes azt, ami kívülálló az egyediségen.
55 A négyes és az érzelmek A négyes a legérzelmibb típus az enneagramban, mivel az érzelmi testében rögzült, s az érzelmeit nem fojtja el, hanem átéli. Heves, sokszor viharos érzelmeik és érzelmi állapotváltásaik vannak. Az alapérzelmük a szomorúság, a reménytelen mélabú, a melankólia. Más érzések is vannak, de ezekbe a melankolikus érzésekbe kapaszkodnak, abból próbálnak identitást kovácsolni maguknak. Úgy tûnik, nem hajlandóak elhinni, hogy lehet õket szeretni, akár a legszorosabb ölelés közben sem. A négyes problémája, hogy az érzéseire próbálja alapozni az identitását. Mivel az érzések folyton változnak, ezért nem talál stabil identitást, kapaszkodót. Az érzések közül válogatnak, amit nem szeret, azt én idegennek éli meg. A négyes a fantáziával menedzseli az érzéseit. Nem a pillanat spontán érzelmeit éli, hanem fantáziál, s azzal tart fenn érzelmi állapotokat. Erõsen múltorientált, régi emlékeken, fájdalmakon, sérelmeken, vagy vágyott s idealizált szerelmen szeret ábrándozni. A négyes itt csúszik el, amikor fenntartott hangulatokba s fantáziákba kapaszkodik s ezáltal a valósággal kapcsolatot veszít. Zorán hangulata a prototipikus négyes hangulat, az „Oh, jaj” hangulat. Melankolikus, bús, szomorkás, mély, merengõ, elmúló, õszies, magányos, érzékeny, mûvészi. A négyes nagyon érzékeny a hangulatokra, rögtön leveszi, mi van a másikban. A hangulatok megteremtésének és fenntartásának a mesterei.
Fantázia A fantázia és az érzelmek szorosan együtt járnak az elmében, így a négyesek erõsen fantáziálnak is. Melankolikus és romantikus ábrándokban élnek. Védekezése: önmagába vetítés. A négyes magára vetíti mások érzéseit, átveszi õket. A környezet összes negatív érzését átveszi, és magába fogadja. Azt hiszi, hogy minden az õ hibája, s ahelyett hogy védekezne a világ negatív hatásai ellen, magába emészti õket. Ettõl sokszor levert, depressziós, vagy pszichoszomatizáló. A négyes alapérzése és szenvedélye: az irigység. Azt érzi, hogy másoknak olyan van, ami nekik nincs, akár tulajdonok, akár belsõ tulajdonságok. Arra vágyakozik, ami nincs neki, ezért szomorú, s ettõl sokszor nem veszi észre, ami van. Mások úgy tûnnek, hogy van valamijük, amitõl boldogak, nekik összejött. Én ehhez képest elveszett vagyok, és nincs semmim, ami jó lenne. Ez a négyes alapállás. Egy négyes egyszer dühösen kifakadt nekem: „Neked minden összejött az életben, te boldog életet élsz! Nekem meg semmi sem jött soha össze!” - közben égett a szeme a fájdalom és a düh keverékétõl, majd eleredtek a könnyei, s akkor feltört a fájdalma a dühe mögül.
56 A négyes telhetetlen, soha nem elegek neki a dolgok. Sok négyes szenvedélyes vásárló, fõleg stílusos ruhákat szeretnek venni. Beszédstílusa: a panaszkodás A négyes beszédstílusa a panaszkodás, lamentálás. Sorscsapásokról szóló történteket és pletykákat szeret mesélni, vagy panaszkodni valamirõl. Társadalmi szerepe: A különleges ember, akit senki nem ért meg, és más, mint a többi A négyes a Különleges ember, akit senki sem ért meg. A négyes, hogy ezt fenntartsa, hangsúlyozza a különbözõségét. A négyes ellenáll a többieknek, magába vonul, különlegességével és egyediségével tartja fenn a világát s ezzel szigeteli el magát, ami önmagában boldogtalanságot okoz. A négyes az elkülönüléssel küzd, hogy definiálja magát, holott éppen akkor találná meg magát, ha nem tenne erõfeszítést érte, s az lenne, aki amúgy is. Testi jegyek A négyeseknél a szomorú szemben látjuk meg a karaktert. Reménytelen szomorúsággal néznek, mint aki nem hisz már a pozitív jövõ lehetõségében. A dolog jó oldala – a pozitív vonások A négyesek az õrei a stílusosságnak, a hangulatnak, az esztétikának, az eredetiségnek. A négyesek az ihletett mûvészek, az eredeti alkotók közül sok innen kerül ki. A négyesek nem hagyják, hogy a világ silány tömegcikké váljon. A kapolcsi fesztivál egy jellegzetes négyes esemény például.
III. A 4-es KARAKTERFIXÁCIÓ SZINTJEI A szürkületi zónája A négyes akkor kezd elsüllyedni a fixációjában, amikor a hangulatok és a fantáziák világába belemerül, és elveszíti a kapcsolatot a valósággal.
A 4-es felsõ oktávjai Top: a megvilágosodott négyesek az ihletett alkotók és mûvésziek, akik már nem csak a saját szenvedésüket és fixációjukat festik meg, hanem egyetemes, felemelõ, harmonikus üzeneteket képesek átadni alkotásaikban.
57 9. Életet magához ölelõ és szebbé tevõ. Feladják azt a hitet, hogy rosszabbak másoknál és hogy nagy egyéniségben annyira különböznek is. Kreatív, önmagukat állandóan megújító emberek, akik mások lelkét is inspirálják saját kreativitásukkal. 8. Befelé figyelõ érzékeny. Saját érzéseire és preferenciájára összpontosít, hogy ezzel nyerjen identitást. Úgy érzi „érzékeny vagyok, különbözöm a többiektõl, tudatában vagyok magamnak.” 7. Feltárulkozó-kreatív. Egyéniségét kreativitásban fejezi ki. Személyesen kreatív és kifinomult, mûvészi.
A 4-es átlagos tartománya 6. Romantikus individualista. Amikor rájön, hogy a változó érzelmek nem adnak stabilitást, akkor a fantáziájukat veszik elõ, hogy a kívánt hangulatot megnyújtsák azáltal, hogy olyan egyéni stílusúnak megfelelõ stabilizátorokat teremtenek – pl. lakberendezés, öltözet, stb. A megmentõrõl ábrándoznak.
5. Magába mélyedõ szeszélyes. A négyes attól tart, nem fogják elismeri, értékelni egyediségüket. Ezért a nehezen megkapható, törékeny ént játsszák, hogy teszteljék, valóban érdeklõdnek-e irántuk, s hogy odacsalogassák a megváltót, és távol tartsák a méltatlanokat. 4. Magát kényeztetõ dekadens Szorongatja, hogy a reális élet miatt, lehet, hogy fel kell adnia álmait, s lehet, hogy a megmentés nem jön el. Ezért kivonja magát életbõl és szabályok alól, semmit nem csinál, és érzéki, maníros stílust vesznek fel.
A 4-es súlyosan fixált alsó oktávjai 3. Gyûlölködõ elidegenedett. Fél, hogy elpazarolja életét, és hogy mentse énképét, mindenkit elutasít, aki nem ismeri el egyediségét, Depressziós, fásult, kimerült. 2. Önmagát elutasító, klinikailag depressziós.
58 Kétségbeesetten kapaszkodik az egyedisége álomképébe, s gyûlöli magát, amiért nem olyan. Gyûlöl másokat, amiért nem mentik meg, s elkezdi tönkretenni, ami még jó az életében. 1. Reménytelen élettagadó. Felismeri, hogy életét hiábavaló ábrándokra pazarolta, s ha ezt nem bírja elviselni, akkor öngyilkosságot kísérlenek meg, hogy próbálják kicsikarni a megmentést, vagy úgy intézik, hogy sikerüljön is, hogy megszabaduljanak az állandó önfigyeléstõl és szenvedéstõl. A négyesre jellemzõ néhány patológia - nárcisztikus személyiségzavar - elkerülõ személyiségzavar Emellett jellemzõ problémák: öngyilkossági kísérletek, vagy sikeres öngyilkosság, erõs felindulásból való gyilkosság és bûncselekmények. Megjegyzések: 1. Ez nem azt jelenti, hogy aki ilyen, az biztosan négyes. 2. A hétköznapi ember, aki nem ismeri a diagnosztikus kritériumokat, gyakran címkézi magát vagy ismerõseit „szomatizáló”-nak, „hisztériás”-nak, akkor is, ha klinikailag nem az. Karakter feloldása Az érzelmi egyensúlyra törekvés és kiegyensúlyozottság megteremtése vezeti ki a négyeseket a realitással való jó kapcsolatba, ami alapján már szilárdabb talajon tudják kifejezni a kreativitásukat és egyéniségüket. Fontos megtalálni az alaptörés érzést a szívben, s kioldani azt, hogy átélhesse, hogy önmagát is tudja szereti, és elengedje maga értéktelenségének érzését. Ha ezt eléri, akkor megjön az identitásérzése, és nincs szüksége demonstratívan fenntartani egy hangulatokból kovácsolt álidentitást. Eredménye: Lásd 9. pont és „Top” Négyes emberek: Paul Simon Edith Piaf Leonard Cohen Marlon Brando Ingrid Bergman Val Kilmer
59 Steve Martin Jack Lemon Johny Depp Michelle Pfeiffer Van Morrison
Az 5-ös, A FILOZÓFUS Más nevei: A SZAKÉRTÕ A MEGFIGYELÕ A VIZSGÁLÓDÓ A MISZTIKUS FILOZÓFUS
I. AZ ALAPFELÉPITMÉNY 5-ös: A belsõ félelem pont Szenvedély, alapérzés: FÖSVÉNYSÉG Védekezõ mechanizmus: elszigetelõdés Tudattalan gyermekkori üzenet: Nem helyes jól érezni magad a világban! Elveszett gyerekkori üzenet: „Rendben van, ha vannak szükségleteid!” Félelem: Félelem attól, hogy „haszontalan, tehetetlen, hozzá nem értõ vagyok”. Alapvetõ vágy: kompetensnek lenni – haszontalan specializációvá silányul. Énkép, amit fenn akar tartani: õ önálló, objektív, éber, okos, kíváncsi, szokatlan. Ezért ezzel a tevékenységgel azonosul: a világnak szenvtelen külsõ megfigyelõje, nem pedig résztvevõje. Nem akarja elismerni az érzelmeit, szükségleteit, testének jelenlétét és állapotait. Fõ manipulációs eszköze: önmaga állandó elfoglalásával és a másoktól való érzelmi elszakadással. Gyermekkori alaphelyzet: Az ötös gyerekkorában úgy oldotta meg a helyzetet, hogy visszavonult magába, a fejébe, az elméjébe, a gondolatok világába. Az egyik ok lehet a túlságosan tolakodó anya, aki túl sok a gyereknek, az olyan anya, aki nem adja meg a gyereknek az egyéni teret, hanem benyomul a gyerek terébe, s így fojtogatóvá válik a szeretete. Az ilyen gyermek belül bizonytalan marad, s
60 aztán könyvekbe, tudományos kutakodásba, vagy valamilyen hobbi szakértõ szintû elmélyülésébe menekül a saját tér megteremtése érdekében, s a biztonságkeresés miatt. Ha kint nincs tér, a belsõ teret mélyíti el. A fojtogató anya vagy apa alapélménye aztán megmarad, s habár a gyermek felnõ, megmarad befelé fordulónak, visszahúzódónak, csendes-filozofikus alkatnak, s kerülni fogja az intim közelséget, az emberi közelkerülést és az érzelmeket, a fojtogatástól való félelmében; mindezt öntudattalanul. A szükségleteirõl is lemond, hisz ott bizonytalanságban maradt, és „objektív” dolgokban keres menedéket. Egy másik ok lehet az - mely lehet az elõbbivel is egybevágó -, hogy az ötös gyerekek a szeparációs fázisban rekednek meg. A szeparációs fázis a 2-3 életév közötti lelki fejlõdési történés, amikor a gyermek leválik az anyjáról, megtanul eltávolodni tõle. Normál esetben ez szorongással jár, ezért vissza is megy az anyához és megtanulja az oda-vissza, veled-nélküled egészséges játékát, mértékét. Az ötös elmegy, de nem jön vissza. Megmarad a szeparációban, kapcsolatot veszít az anyjával. Ez lehet, hogy pont azért van, mert az anya túl sok, de lehet, hogy más ok miatt. Az ötös gyerekek aztán sokat vannak egyedül, semmit sem várnak másoktól, csak azt, hogy békén hagyják õket, és nekik se kelljen másokkal foglakozni. „Én nem akarok semmit tõled, te se akarj semmit tõlem”, akkor van béke az ötösnél. Idejüket valamibe való elmerüléssel töltik, számítógépjátékba, könyvekbe, bogarak megfigyelésébe, stb. merülnek, s az ezekkel töltött idõ miatt sokszor kiemelkedõen jók, szakértõk is lesznek ezekben. Mással viszont nem hajlandóak foglalkozni, sem az emberekkel. Visszavonultak, maguknak valók, s ha rá akarják venni, hogy legyen végre „normális”, és érezze jól magát mások társaságában, ellenáll, ez a szorongását fokozza. Az ötösök megtanulják, hogyan szakadjanak el a szükségleteiktõl, és másokétól, és hogyan meneküljenek objektív dolgokba az érzelmek, a test, a kapcsolatok helyett. Egy ötös egész életében – vagy amíg egy felébresztõ terápiába meg nem érkezik – védekezik az érzelmi kapcsolatok ellen, nehogy annak átélésével megismétlõdjön az eredeti fájdalom, ami miatt kisgyerekként katapultált a testébõl a fejébe, az érzelmi kapcsolatból a kiszikkadt egyedüllétbe. Erre aztán – mint minden karakterfixációra – nagyszerû szakmai pályát lehet építeni (lásd a példákat alább).
II. A KARAKTER JELLEMZÕI Helyzet 1.: Voltunk már valaha számítógépboltban? Képzeljük el, hogy belépünk egybe, mert szeretnénk egy egeret venni! Egyszerû emberként, csak egy egeret szeretnénk, amit bedugunk a gépbe, és már használunk is! Végül az egér a legegyszerûbb számítógép tartozék: egy mûanyag doboz, két gombbal, és egy zsinórral, amit be kell dugni egy lukba a gép fenekén. Ennyi. Nagy baj nem lehet a vásárláskor.
61 A pultnál egy két méter magas, lesoványodott, mûszaki egyetemista srác áll. Barna lengyelszandálban, negyvenhatos lábal, lukas zokniban van. Igénytelen pólót hord, ami kilóg olcsó farmerjából. Szenvtelenül míszen néz, érzelmeket nem mutat, láthatóan emberi kapcsolódásra nincs kedve. Enyhén izzadtságszagú, kiszáradt, ámde enyhén pattanásos bõrét régóta nem érte napfény és ápolószer. Olyan érzésünk van, mintha most mászott volna ki a szerelõmûhely mélyérõl, egy gépbõl. Mintha zavarná, hogy megzavartuk elvonultságában, de azért megadja a szakértõi kegyet, hogy kérhetünk tõle. Vevõ: Egy egeret szeretnénk. Eladó: Van négyszáz dépéís vezeték nélküli optikai egér, péeskettes ízidszámppal és úesbével, vagy alkalmazásváltós nyolcszáz dépéís optikai szenzorral, ami háromszázhatvan szöges ereffel mûködik. A töltöttséget led jelzi, fõleg autokedeseknek ajánljuk! (fokozódó unott türelmetlenséggel) Melyiket adjam? V: Egy egeret szeretnék, wördözöm, meg ímélezek, ami ahhoz jó. E: (Meghökkenõ szemmegakadás. Csendes, lenézõ tekintet, enyhe idegességgel. Belsõ hang: „Nem tudom elhinni, hogy valaki ennyire ostoba! Legalább azt tudná, hogy péeskettes-e! Minek jön az ilyen vásárolni??”) Milyet kér, péeskettes aljzattal felszereltet, vagy párhuzamos portosat? V: Az mi? E: Hát legalább az alaplapot kéne tudni, hogy celeron pénégyes négyszázhetvennyolc szoketes, kétgigabájt duálcseneles-e, mert akkor biztos péesketteses egér kell önnek! V: (Elcsukló hang, a megszégyenülés jelei jelentkeznek. Leégtünk, hülyék vagyunk, nem tudunk semmit. Pillangók a hasban „Istenem! Én csak egy egeret szeretnék venni!”) S mondja, mennyi az aaa… pískettes, vagy mi? E: 1900Ft. V: És a másik? E: Melyik, a netszkrollos minitraveler, a páörszkrollos, vagy a dzsíniusz vájörlesszes? V: Mondjuk a…, a… a necckrollos meg a dzsíniusos! E: 2590 és 3150 Ft. V: Nézze, én egy egyszerû számítógépezõ vagyok, egyszerûen el tudná magyarázni nekem, van-e lényegi különbség a drágább és olcsóbb között, mivel tud többet a drágább? E: Nézze, erre azt tudom mondani, hogy ha ön csak ofisz szintû felhasználáshoz kéri, olykori webbrózingolással, esetleg kétdés grafikai felhasználásra is, akkor elég a péeskettes, alap optikai egér, de ha háromdés felhasználáshoz is kell, például szájlentwolkozni akar, akkor mindenképp a tíz programgombos egeret vegye, mert az megszünteti háromszázhatvan fokban még az interferenciát is! Ez most a legjobb technológia! V: Tehát akkor van valami ezerkilences, meg kétezerhatért, meg háromezer körül? E: Igen. V: Jó, akkor adja a kétezerhatost! (Mindegy, csak jó lesz otthon ez az izé. Végül is bedugom, aszt’ majd eldõl, mûködik-e!)
62
Ha a klasszikus pszichológia a hatosok világa, akkor az informatika és a mûszaki szakismerõk szférája az ötösök világa. De lehetnek ötösök a filozófia, a misztika, a jóga területén, a buddhista elvonuló helyek mélyén, vagy a zen dojókban, de akár életüket könyvesboltok és könyvtárak polcai között leélõ könyvtárosok is. Egy igényes, például keleti misztikus irodalommal is felszerelt filozófiai könyvesbolt eladójának lenni ötös dolog. Az ötös egy másik prototípusos pályája a tudományos-kutató. Könyvhalommal és iratkötegekkel megpakolt asztalon álló monitorok elõtt napjuk nagy részét töltõ, szobájukból jóformán csak az elõadásokra elõbújó egyetemi phd.-zõk, vagy kutató professzorok, de akár a kémiai laboratóriumokban meghúzódó, naponta egyszer felnézõ, de akkor sem szóló laboránsok is jellegzetesen ötös jelenségek. Lehet ötös például egy irodalmár mûfordító, vagy egy szaklektor is. Egy ötöst mutat be az Egy csodálatos elme c. film is: az emberektõl elszakadt, barátnõvel és érzelmi kapcsolatokkal nem rendelkezõ ámde tudományosan nagyon ígéretes, egész nap az eredeti gondolatai kidolgozásán fáradozó, magas szintû matematika tanonc, aki aztán skizofrén lesz. Ötös stílus a szerzetesség és a barlangban lakó aszkéta is. A szakértõ - lukas zokniban Az ötös a szakértõ, ez a társadalmi szerepe. Az ötös a szakértõ szerepében képes csak kapcsolatot teremteni másokkal. Az az élményünk vele, hogy „csak arról lehet vele beszélni, amúgy hozzáférhetetlen”. Az ötösök úgy próbálják a szorongást és félelmet uralni, hogy a testükbõl – ahol az érzések vannak – katapultálnak, és tartósan átköltöznek a fejükbe, ahol szakértõi mélységû intellektuális tudásra tesznek szert, és intellektuális vizsgálódással töltik ez életüket. Egész életükben képesek elfojtani igazi vágyaikat, és az intellektusuk pótcselekvésében venni menedéket. Igazi magába fordult filozofikus alkatok, akiknél a filozófia lehet a lét értelmét kutató szellemi elmélkedés, de lehet bármilyen szakterület igényes, apró részletekben elmerült szakértõi szintû ismerete. Az ötös karakterstratégia lényege, hogy olyan információt kell birtokolni, amit más nem, s ezzel biztosítani a szakértõi pozíciót, s ezzel a biztonságnak hitt szenvtelen érzelmi kívülállást, ugyanakkor paradox módon az emiatti öntudatlan szenvedés orvoslását is: a kapcsolatot a többi emberrel. Az ötösök ezt úgy élik meg, hogy meg akarják érteni a világot, és a dolgok mélyére akarnak hatolni. Gyakran idegesítik õket a már mások által megállapított igazságok, elfogadás helyett megkérdõjelezik a dolgokat, és maguk akarják vizsgálódás útján megállapítani azok helyességét vagy helytelenségét. Az ötös szétkételkedi magát. A kételkedés és a racionális érvek és ellenérvek bizonytalanságának nyugvópontra jutása ugyanis a szív dolga. Nyugvópontot, és a mindenféle lehetõségek tengerében való tõkesúlyt ugyanis a szív és az érzelmek jelentik. Aki ezt elzárja, az kételkedésbe zárul, és az ettõl való szenvedést is kénytelen elnyomni, hogy hitelesnek hihesse magát a józanságában. A hatos az érzelmi tétovaságból kételkedik, az ötös pedig az intellektuális analízisbõl. Az elme tulajdonsága, hogy gondolatból további gondolatok fakadnak.
63 Így az ötös sosem lel lelki békét és nyugtot, hiszen nincs olyan gondolat, és következtetés, amire jutva, az elme úgy maradna. Bármilyen következtetésre meg fog jelenni a kétely és a cáfoló, ellenérveket felsorakoztató gondolatok sora. Az elme nyughatatlan õrületébõl nincs menekvés a gondolkodás, az intellektus, az ész, a tudomány útján, csak a szív útján. A szív, az intuíció azonnal tudja mi a helyes, akkor is, ha nem érti a fej. Ennek az élménynek a másik neve: a bizalom. Az ötös a szeparációnál elbúcsúzott a bizalomtól, és a bizalmatlan magába zárulást választotta. Az ötös szégyenforrásai gyakran a test körüli dolgok. Miközben zseniális tudós, lehet, hogy elfelejt enni, nem tud fõzni, vagy lukas a zoknija. Az ötös tornaórán valószínûleg esetlen volt, és szégyen kötõdhet az ilyen testi dolgaihoz. Az ötös könnyen beszûkül tehát a választott területére, miközben az élet evilági oldalában kidolgozatlan, járatlan, esetlen – a testi szükségletek és az emberi, érzelmi kapcsolatok területén. A szükségletek minimálisra csökkentése Az ötös úgy próbál végigosonni az életen, hogy nem kér másoktól túl sokat, gyakran semmit, remélve, hogy akkor õket is békén hagyják, és tõlük sem fognak kérni. Nem lenne rémisztõbb dolog számára, mint emberi kapcsolatba bonyolódni valakivel, és érzelmekkel és szükségletekkel bajlódni. Úgy érzi öntudatlanul, hogy ekkor elvesztené a szellemi elmélyülés koncentrált képességét, s elöntenék a régi, traumatikus érzelmek. Az ötös számára épp ez jelenti a fixációból való kiszabadulást, a terápiás folyamatot: a fej elé visszahozni a testet. Szükségleteik minimálisak, erre (maguk elõtt is) titkon büszkék is lehetnek, hogy õk ilyen „elõrehaladottak”, hogy ilyen kevéssel beérik. Lehet, hogy egy matracon él bútorok nélkül, vagy két pólója van összesen, s mindet egy hétig hordja, hogy ne kelljen bajlódni a mosással. Õk az enneagram legkevésbé anyagias típusai, és a legkevesebbel beérõk. Az ötöst akkor tölti el öröm, ha minden tulajdona elfér egy kis tarisznyában, s átéli a nem kötõdést, mely itt, mint karakterfixációs elem, nem a megvilágosodottság jele, hanem a külvilág kizárásának az eszköze: hozzám ne jöjjön senki közel, ne kelljen senkivel kapcsolatba kerülni nagyon. A fösvénység és zsugoriság Az érem egyik oldala az ötösnél a kevéssel beérõ, minimalizált szükségletû hozzáállás, a másik oldala pedig a zsugoriság és fösvénység. Zsugori az idejével, a tudásával, a pénzzel, a tárgyaival, az erõforrásaival. A kétoldalú érem egyben így hangzik: „Nagyon kevéssel beérem, de amim van, azt nem adom!” Mohón vágynak a tudásra, és azon eszközökre, amellyel továbbfejleszthetik szakértelmüket. Nem akarja, hogy bárki túl sok idejét vonja el, mert lehetõleg minden idejét a munkájára, érdeklõdésére akarja fordítani. Az intellektuális elme transzában szeretné egész életét leélni, legjobb lenne a számára, ha nem kellene enni, vécézni s aludni. Az emberek is zavaróak, ezért minimálisra „kell” csökkenteni a rájuk fordított idõt, mert az haszontalan. A fösvénység abból is fakad, hogy tehetetlennek érzi magát és erõtlennek, és minden erejére és
64 összpontosítására szüksége van, hogy elérje a nagy szaktudást, amitõl aztán biztonságot remél (ami igazán sose következik be). Az érzelmi visszahúzódás, az együtt töltött idõ minimalizálása is egy megnyilvánulása az ötös zsugoriságának. Egy másik forma lehet a dolgok gyûjtögetése, és elraktározása – cikkek, könyvek, tárgyak, vagy bármi lehet a zsugori gyûjtögetés tárgya. A gyûjtögetés itt nem öntudatlan halmozás, hanem értékes, nagyon specifikus, különleges dolgok gyûjtésérõl van szó. A szenvtelen kívülálló Az ötös úgy érzi, hogy kívül áll a világból, nincs benne, nem vesz részt benne, csak szenvtelen figyelõje annak. Ez nagy bizonytalanság érzést ad, s reméli, hogy egy nap visszacsatlakozhat a többiek közé. A magabiztosságukat az elméjükben felépített tudásból nyerik, és e köré építik az ego-identitásukat: „én egy különleges szakértõ vagyok, aki új meglátást, tudást, eredményt hoz a világba.” Az ötös nem akarja, hogy konvencionális, átlagos, sablonos legyen, eredeti egyéniség akar lenni, s azzá is növeszti magát. Ezért egyéni, eredeti, szokatlan, még felfedezetlen területek felé fordulnak inkább az érdeklõdési területükön, és ezt mesterszintre viszik. Mindegy hogyan reagál a külvilág, õ akkor is csinálja – õ a független, kívülálló. Az ötösök ezért elég makacsok, szilárdak, mozdíthatatlanok a kitikkadt láthatatlan üvegkalitkájukból, asztrológiailag bakhangulatúak. Ismertem egy ötös kutató fiatalembert, aki bármit, amiben megegyeztünk, azt õ idézõjelbe tette, és úgy állította be „ez egy vélemény a többi között”. Amikor már elértünk egy érzelmileg megnyugtató béke állapotába, azt õ azonnal idézõjelbe tette, és kívül helyezkedett rajta. Miközben úgy racionalizálta meg magát, hogy õ a modern tudomány képviselõje, az objektív kívülállás fenntartásával, érzelmileg mereven elutasította a közösség élményét. Ezzel paradox módon épp az egységes álláspont kialakításán fáradozó szakmai köre akadályozójává vált. Ez a jelenség egy gyakori csapda a tudományos világban. Az objektív kívülállóság fonákja az, hogy egyrészt nem létezik objektív valóság, másrészt a tudósok jó része az objektív valóság képviseletének álarcába bújva tartják fenn egymás felé az elkülönültséget, távolságot, és ezzel a szeparáció élményét – azaz az énen kívülinek hitt tudomány válik az én karakterfixációjának fenntartójává és fixálójává a tudós számára. A tudomány tévhite, hogy van objektív valóság. Én úgy látom, hogy pusztán néhány szubjektum által megállapodott közös valóság van. Amikor egy tudományos tényt megállapítanak, akkor néhány tudós az általa megfigyelt jelenségek alapján megegyezik, hogy „ez így van”. Nem hiszem, hogy eredetileg több mint 2-3 vagy 5-6 emberrõl van szó egy-egy tudományos kijelentés mögött. Tehát mondjuk, 5 ember csinál objektív valóságot a 6 és fél milliárdból. Ezután a szakmai pozíciójuknál és státuszuknál fogva ezt kijelentik, mint objektív valóságot, amit ezután a publikum ekként könyvel el. Voltaképpen csak néhány ember szubjektív véleményérõl van szó. A tudósok azt játsszák, hogy õk függetlenek a megfigyelt jelenségtõl. Mintha amit hisznek a megfigyelt dolgokról, az nem az õ hiedelemrendszerüktõl függene. Ez valóban így is tûnik, amíg az ember a megfigyelését át nem
65 irányítja a külvilágról, a megfigyelt dolgokról, önmagára. Ekkor az önismeret fényében meg lehet látni, hogy a tudományos és világnézeti elméleteink a saját karakterfixációink szerint fogalmazódnak meg a fejünkben, és azt látjuk a külsõ világban „objektív tényeiben” beigazolódni, amit hiszünk. Ennek a fájdalmas csapdája az ötös karakternél látszik meg a legjobban, aki képes elmerülni az elme és gondolatok testetlen világában, ami természeténél fogva nyugtot nem lelõ, bizonytalan. Csapdája: a megfigyelõ Az ötös csapdája a megfigyelõ pozíció, mely legalizálja a szenvtelen kívülállását. Így folyamatosan kivonja magát a dolgokból. Ez nagyszerû lehetõség arra, hogy a megvilágosodás nevében elidõzzön az ötös az egója csapdájában. A megvilágosodás köztudottan a nemragaszkodás állapota. Az ötös, ha spiritualitásba fog hamar rájön: õ megvilágosodott már, vagy nagyon közel van hozzá, hisz nem ragaszkodik. Ez azonban épp a masszív fixáció terméke, mintsem a valódi, egótlan függetlenségé. Az ötös a nem ragaszkodáshoz ragaszkodik. A buddhista meditáció nagyon alkalmas tanya az ötösök számára – ott hosszan lehet egyedül ücsörögni rejtõzködve, láthatatlanul, legálisan, a nem ragaszkodás hiedelmében.
Vitatkozás, nihilizmus – és a szellemi felsõbbrendûség: a szakértõ gõgje Az ötös heves vitával, szenvedélyesen elõadva képviseli és védelmezi az álláspontját, még akkor is, ha közben érzi, hogy maga sem hisz benne teljesen, maga is bizonytalan. Az erõsebben fixált ötösöket sérti mások nyugalma, stabil hite, és mindent megtesznek, hogy kiforgassák és aláássák mások meggyõzõdését. Ilyenkor szélsõséges nézetekkel támad meg, s provokál másokat. Vita, támadás: versengés. Az ötös a másikat szétzúzni akaró heves vitájában el akarja ijeszteni a másikat, és bebizonyítani, hogy a másik ostoba és vak, s ezáltal átélni önmaga szellemi felsõbbrendûséget. Az ötös azt éli meg, hogy mások felszínesek, ostobák, vakok, miközben õ sokkal mélyebben ért az adott dologhoz. Ez a szakértõ gõgje. Szinte sérti a másik hozzánemértése, amelyhez fintorral le kell alacsonyodni, ha párbeszédre kerül sor. Az elefántcsonttorony felsõ szobájában ülõ, a világra lenézõ, s abból kívülálló gõgös tudós pozíciója ez. Elszigetelt és titkolózó Az ötös elszigetelt és titkolózó. Ritkán és keveset oszt meg másokkal magából, ha egyáltalán megoszt. Biztos, ami biztos, legjobb csendben maradni. Az ötös inkább a csendet választja. Beszédstílusa: az értekezés Ha az ötös mégis megszólal, akkor értekezni kezd. Az értekezés lényege, hogy géphangon kell beszélni a tényekrõl, adatoktól, összefüggésekrõl, módszerekrõl. Megint csak képzeljünk el két
66 számítógép szakértõ ötös fiatalembert, amint egy alaplapról beszélnek, sorjázva az adatokat, vitatkozva, hogy az eheti grafikon szerint a „négyszázhetvennyolc szoketes, kétgigabájt duálcseneles”-nek jobb-e az átviteli frekvenciája, vagy a négyszázhetvenkilenc szoketesé. Testi jegyek – a láthatatlanná válás Az ötös kinézete tükrözi karakterét: szeretne láthatatlan maradni, ezzel megõrizve függetlenségét, kívülállását. Ha egy társaságban észreveszed távozás elõtt, hogy van ott valaki, akit addig nem vettél észre, az valószínû egy ötös. Az ötösök sokszor szakáll és szemüveg mögé bújnak, mint pl. Marx. Hangjuk halk, testük lehet „minimalizált”, azaz sovány, vézna, érzékeny bõrû, mint Kafka. Arcuk lehet fakó, mozgásuk visszafogott, olyan érzést keltve, mintha eggyel hátrébb lépve lennének, mint ahogy azt várnánk.
13. Kép: Egy karakterrajz Franz Kafkáról.
14. Kép: Bob Dylan, szintén ötös.
III. Az 5-ÖS KARAKTERFIXÁCIÓ SZINTJEI A szürkületi zónája Az ötös akkor kezd elmerülni fixációjába, amikor elszáll a valóságból az absztrakciókba, elszigeteltté és kapcsolatvesztetté válik. Az 5-ös felsõ oktávjai 9. Kollektív-látnoki Feladja azt a hitét, hogy különáll a környezetétõl. Tiszta elméjû, elmélyült, érzelmes, együttérzõ lesz.
67 8. Jó megfigyelõ-lényeglátó Az okos, kíváncsi, független énkép fenntartásával, a környezetre fókuszálva tevékenykedik, a fõ félelme elhárítása végett. 7. Koncentrált újító Nagy tudásanyagra és jártasságokra tesz szert, így erõsíti meg énképét – ettõl erõs és hozzáértõ.
Az 5-ös átlagos tartománya 6. Fogalomalkotó-felkészülõ Félni kezd, hogy jártassága nem elegendõ, s jobban fel kell készülnie, mielõtt elfoglalja a helyét a világban. Ettõl kívülálló lesz, bizonytalan magában, és az elméjébe húzódik vissza. Tanul, gyakorol, gyûjtögeti a tudást és a készségeket. 5. Szenvtelen, gondolataiba mélyedõ Attól fél, hogy mások szükségletei elvonják õt a tevékenységeitõl, ezért lezár mások „betolakodásai” felé és szenvtelenné válik. Tovább fokozza szellemi tevékenységét, túlfeszített idegzetû, gondolataiba mélyedt, titkolózó lesz, napokat töltve egyedül, minimálisra csökkentve a szükségleteiket. 4. Szélsõséges-provokatív Attól fél, hogy a másik fenyegeti a saját maga számára kialakított helyet, emiatt megpróbálja elhárítani az embereket. Bosszantja a másik magabiztossága, azt megtámadja, bomlasztja, bizarr és nyugtalanító ötletekkel áll elõ, és megveti azt, aki ezt nem képes megérteni.
Az 5-ös súlyosan fixált alsó oktávjai 3. Nihilista-excentrikus Nem tud igazán helytállni a világban, azt érzi és fél ettõl. Elzárkózik mindenféle kapcsolat elõl, minimálisra csökkenti szükségleteit, s minden mást elutasít. Félelmek gyötrik. 2. Rettegõ - skizoid Kicsi, tehetetlen sötét képzelgésekkel és különös észlelésekkel teli a csapzódó elméje, melyet nem bír leállítani. Irreális, magába csavarodott elmefantáziákban, lázas rémálmokban hömpölyög. Ellenáll minden segítségnyújtási kísérletnek. 1. Feledést keresõ, magát megsemmisítõ
68 A fájdalommal szembeni tehetetlenség érzése miatt el akar menekülni a valóság elõl, amitõl pszichotikus rohamok, skizoid visszahúzódás, öngyilkossági próbálkozások lehetnek az ötös mélypontján. Az ötösre jellemzõ néhány patológia Skizoid személyiségzavar Skizotíp személyiségzavar Szorongó-elkerülõ személyiségzavar Depresszió, öngyilkosság Pszichotikus epizódok Karakter feloldása Az ötös útja, mint más karakteré is, a szembenézés az ego felépítménnyel, azaz a karakterfixációs stratégiarendszerével, és az alapérzéssel, amire ezt építette, a félelemmel és az ürességtõl való rettegéssel. Az alapfélelem átélése során meg tudja élni a mögötte lévõ nyitott szívû és immár hitelesen független és ragaszkodásmentes tudatállapotait, melytõl feladja azt a hitét, hogy a környezettõl külön áll. Ötös személyek: Dustin Hoffman Bob Dylan Meryl Streep Ingmar Bergman Howard Hughes Albert Einstein Kurt Vonnegut Franz Kafka Thomas Merton Aldous Huxley
69 A 6-os, A LOJÁLIS Más nevei: A KÉTKEDÕ A HÕS I. AZ ALAPFELÉPÍTMÉNY 6-os: A gyökér félelem pont Szenvedély, alapérzés: FÉLELEM, SZORONGÁS Védekezõ mechanizmus: kivetítés (projekció) Tudattalan gyermekkori üzenet: Nem helyes önmagadban bízni! Elveszett gyerekkori üzenet: „Biztonságban vagy!” Félelem: Félelem attól, hogy útmutatás és támogatás nélkül maradunk. Alapvetõ vágy: vágy a biztonságra –a meggyõzõdéshez való ragaszkodássá silányul. Énkép, amit fenn akar tartani: megbízható, szavahihetõ, gondos, kételkedõ. Ezért ezzel a tevékenységgel azonosul: azonosul a támaszkereséssel, és nem ismeri el teljesen a támogatást és a belsõ útmutatást. Fõ manipulációs eszköze: panaszkodással, és azzal, hogy próbára teszi mások felé való elkötelezettségét. Gyermekkori alaphelyzet: A hatosok gyerekkorukban arra a meggyõzõdésre jutottak, hogy a létük vagy az élet nem biztonságos. Ez az alapszorongás természetes minden kisgyermek életének korai szakaszában, hiszen az anyjától és az apjától függ, s nélkülük életképtelen. Ezt a rettegést az emberek késõbb elfojtják. Egy idõ után a gyermek elindul, hogy önálló legyen, s elkezd távolodni az anyjától. Ez a szeparációs fázis. Ekkor van szüksége az apára, aki megmutatja neki a világot, s lehetõségeket, irányokat, képességeket tanít a gyermeknek. Ideális esetben az apa rendet s struktúrát tanít, s segíti a gyermek önállósodási törekvését, s ezzel az anyával való szimbiotikus függésbõl való kiszakadást. A hatosok közül sokuk karaktere ebben a fázisban fixálódott. Ennek több oka s formája lehet. Például, ha az apa nem elég erõs vagy nincs jelen, ekkor a gyermek úgy érezheti, hogy az anya világa eluralkodik felette, s ez ellen védekezik, s szorongani fog, ha valaki bizalommal s szeretettel fordul felé. Kialakul az az ambivalencia, hogy miközben vágyakozik a közelségre, egyúttal védekezik is ellene. Ha jelen van mûködõ apafigura, akkor a gyermek erõsíti vele a kapcsolatát. Ha az apafigura túl szigorú vagy túl laza, akkor a gyermeknek ez nem lesz megfelelõ, s míg kifelé engedelmes az apa, majd késõbb a tekintélyfigurák felé, addig belül elégedetlen, kételkedõ és lázadó, és ez cinizmusban és passzív-agresszióban jön elõ.
70 A hatos gyermek így, vagy más módon azt az élményt élheti át, hogy a szülõk alkalmatlanok arra, hogy rendesen gondoskodjanak róla, s a dolgok nem azok, aminek látszanak; ezért jobb, ha résen van, s a dolgok mögé néz. Vannak olyan gyermekek, akik hamar felnõttes helyzetbe kényszerültek, ahol alkalmatlannak élték meg magukat, s ez egy alapvetõ alkalmatlanság- és kétség érzést fixált bennük. Innét is eredhet a hatos fixáció.
II. A KARAKTER JELLEMZÕI A hatosság röviden abban foglalható össze, hogy támasz nélkülinek érzik magukat, és ettõl szoronganak. Alaphiedelmük: „ha nem kapok útmutatást, egyedül nem tudok fennmaradni”. Úgy érzik, hogy önmagukban elhagyatottak és alkalmatlanok. Az elhagyatottságtól félnek, s e szorongásuk csökkentése érdekében stabilitásra vágyakoznak, ezért stabilitást keresnek: egy másik személyt, vagy egy rendszert, akihez, vagy amihez csatlakozhatnak. Ha találnak ilyet, akkor egyrészt lojálisak, másrészt kételkednek benne, s emiatt bizonytalanul, ambivalensen kötõdnek. Látszólag hûek, ugyanakkor belül kételkedve lázadnak a választott tekintély ellen, de ez a lázadás nem éri el a valódi, kapcsolatszakadást kockáztató szintet, mert az odatartozásból fakadó biztonság és stabilitás, továbbá a rendszer szétesésébõl fakadó káosz rémképének az elkerülése a fontos. A hatos lázadása abban nyilvánul meg, hogy a vezetõ háta mögött a vezetõre panaszkodik, és róla pletykál, de lépéseket nem tesz. A hatalomra épülõ tekintélyt alkalmatlannak érzi. A hatos nem éli meg igazán a félelmét, mint minden gyökérpont, az alapvetõ érzést kerüli. A velõtrázó félelem megszelídített formája a szorongás, s a stabilitáskeresõ ténykedésük pedig ennek a megjavítási próbálkozása. Az állandó belsõ párbeszéd A hatosok a fejükben élnek, azt hiszik, hogy a félelem meg fog szûnni, ha nagyon átgondolják és megértik a dolgokat. Ezért erõs a belsõ párbeszéd a hatosnál; a biztonságát úgy próbálja megalapozni, hogy ezerszer megrágva végiggondolja az adott kérdést, biztos, ami biztos. A hatos általában nem jut el egy végleges nyugvópontra, hanem körbe-körbe jár a belsõ párbeszédben. Mivel a fejében él, elvesztette a kapcsolatát a testével, az érzelmeivel, a szívével, és az intuíciójával: ahonnan a valódi biztonságot tudná meríteni. Ennél fogva magával a biztonságkereséssel állítja elõ, és tartja magát bizonytalanságban. Szenvedélye a kétely, eredménye a tétovaság A hatosok kételkedõk. Kételkednek magukban, s kételkednek a dolgokban. Mindenben kételkednek, s ez megnehezíti azt a vágyuk elérését, hogy biztonságot leljenek. A hatos kételkedik a saját képességeiben, és ha egy döntést meghozott, akkor kételkedik, hogy jól döntött-e. Lehet, hogy azt érezzük, egyetért velünk a hatos, míg belül kételkedik bennünk. A
71 kétely a belsõ párbeszédben nyilvánul meg, a gondolatok világában, ahová a hatos fixálódott. Emiatt nem érzi zsigerbõl mit is kellene tennie, s nem érzi az érzéseit s intuícióját sem. Mindent a fejébõl próbál megoldani, ami eleve halálra ítélt dolog, mert a fej, az intellektus, önmagában körbe járó dolog. Az emberben a bizonyosságot a szív, az érzelmek, a zsigeri ösztönök és az intuíció adják, mely mellett a fej a medret adó, irányító, menedzselõ szerepet játssza. Ha csak (vagy túlnyomórészt) a fej marad, akkor a hatosra jellemzõ kételkedés áll elõ. A hatosoknak a kétkedésük miatt nehéz elkezdeni a cselekvést, nehéz lépni, mert sok kört lefutnak a fejükben, mire elkezdenek cselekedni. Jellemzõ sok hatosra a viselkedésbeli bizonytalanság, hebegés-habogás, tétovaság, különösen akkor, ha nincsenek biztonságban. A hatos akkor van (relatíve) biztonságban, ha valamely szervezethez tartozik, vagy ha veszélyhelyzet van, mert az felébreszti és fókuszálja õt. A viselkedési bizonytalanság abban is megnyilvánul, hogy belekezd dolgokba, majd abbahagyja, s nem viszi végig õket. „Nem igazi kezdetek és befejezések” – jellemzõek rájuk. A veszély fürkészése és a kitûnõ megfigyelõ A hatosok éberen figyelik a lehetséges, fenyegetõ veszélyeket, az idõ jó részében veszélyváróan élnek. Balesetre, veszélyre számítanak, ezért szemükkel a környezetet fürkészik: „hol a jel, ami utal a bajra?” Amikor ez túlteng és irreális mértéket ölt, akkor szenzitívvé és paranoiássá is válhatnak. A szenzitivitás azt jelenti, hogy fokozottan érzékennyé vált a környezetére és fokozottan érzékenyen reagál a dolgokra: bolhából is elefántot csinál. Egy kis nézeteltérést végleges szakításnak élhet meg, és egy kis problémát végletes bajnak. A paranoiditás pedig az, amikor ez már olyan mértékû, hogy akkor is odaképzeli a veszélyt, amikor az nincs ott, és ez alapján cselekszik. A veszélyfürkészõ beállítódás azt is eredményezi, hogy éles szemû, jó megfigyelõkké válnak, a felszín s a látszat mögé néznek, s látnak. A hatos azt kutatja, hogy mi van a látszat mögött, mi a mögöttes. Ez abban segíti a hatost, hogy erõs érdeklõdése fejlõdjön ki a dolgok rejtett értelmének felkutatására. A gyanakvás A támasznélküliség hiedelmébõl fakadó veszélyfürkészés egyben gyanakvóvá is teszi a hatost. Napja jó részében úgy érzi: „Mindjárt valami baj lesz!” Akkor is gyanakszik, és éberen várja a veszélyt, amikor nincs semmilyen veszély a környezetében. Sohasem tud igazán megnyugodni és megpihenni belül, sohasem tudja elengedni a gyanakvását. Szereti bebiztosítani a dolgokat. A „biztos, ami biztos”, meg a „jobb félni, mint megijedni” tipikus hatos karakterfixáció önigazolások.
72 Hûség, lojalitás, kötelességtudat és ambivalencia A hatosok, ha egyszer biztonságot találnak, akkor hûségesek és lojálisak. Úgy érzik, hogy ha mindenki teszi a maga dolgát a rendszerben, akkor stabilitás és béke van, és a dolog egészen jól túlélhetõ. A hatos lojális és hûséges tud lenni a családban is, és késõbb a csoportokban és munkahelyeken is. Ha viszont elárulja õket a csoport, akkor igazolva érzik azt, hogy õk is árulókká váljanak. A hûségük és lojalitásuk azonban foltos; hacsak nem egy terápiásan megdolgozott, a felsõ oktávját élõ hatosról van szó. Olyan szervezetbe, emberbe, eszmébe fekteti az energiáját, amirõl, vagy akirõl úgy érzi, hogy segíthet neki, de ezt nem szívesen teszi, ambivalens. Lehet, hogy eljut oda, amikor azt érzi, hogy szüksége is van rá, de nem szereti ezt a helyzetet. A hatosok – ha nem éppen rejtetten lázadnak -, akkor kötelességtudóak, és kötelességeik teljesítésén dolgoznak, ezzel remélve, hogy cserébe a szövetségeseik és a tekintélyszemély, akihez kapcsolódnak, biztonságot és támogatást fog nyújtani. Szeretnének mindenkit kielégíteni, és ezzel elnyerni a hûségért cserébe remélt biztonságot. A hatosok a személyek mellett eszmékhez, ideológiákhoz, nézetekhez is lehetnek hûek. Ez esetben a kiválasztott eszmét erõsen képviselik, hogy ezzel is átélhessék a biztonságot. Ebbõl fakadóan a hatos társadalmi szerepe az „oszlopos tag”, „akire lehet számítani”. A hatos azonban könnyen bizalmatlanná válik azzal szemben, akit hûen szolgál, mert úgy érzi, hogy lehet, hogy kihasználják. Ezért a hatos lojalitása és kötelességtudó cselekvése a csendes bizonytalanság és kételkedés, továbbá a bizalmatlanság hullámaival átitatott. Ez be is igazolódik, hiszen a környezet, az emberek változnak, a külsõ világban nincs végsõ stabilitás, s ameddig belül bizonytalan, akármennyit is tesz a hatos hûséges odaadási erõfeszítéseivel a külsõ stabilitás bebiztosításáért, az bizony egy idõ után bizonytalanná válik. A struktúrák kedvelése, a káosz kerülése A hatos szereti a biztos és tiszta kereteket, a struktúrát, a rendet. Amitõl retteg, az a külsõ és belsõ káosz. Belsõ káosz, amikor az érzelmek és impulzusok eluralkodnak. Sokan közülük szeretnek pszichológiával foglalkozni, mert szeretnék megérteni az elme mûködését. Mások pedig pszichiáterek lesznek, hogy a félt õrületet tanulmányozhassák, s ezáltal kontrollálhassák. Mindkét esetben az impulzusok aggyal való kontrollálásáról van szó. Freud személyiségének megfelelõen a pszichológia egyik iskolája, a pszichoanalízis is egy hatos stílusú dolog, intellektuálisan „szétanalizálni” az embereket. A struktúra lehet kívül is. A hatosok olyan szervezetekhez szeretnek tartozni, ahol jól meghatározott feltételek és keretek vannak. Ez lehet például egy cég, egy vállalat, de lehet sportklub, rendõrség, vagy egy spirituális hagyomány közössége is. Ha a hatos spirituális közösséget keres, akkor jó eséllyel választ egy leellenõrizhetõen nagy múltú, biztonságot adó hagyományt, vagy egy társadalomba illeszkedõ, plecsnikkel legalizált társaságot.
73 Csapdája: a biztonság A hatosok biztonságra törekvõek, és a biztonság kereteinek betartásával konzerválják a félelmükre épített karakterstruktúrát. A hatos korlátolt kockázatot vállal, és mielõtt elkezd valamit, jól átgondolja a cselekedeteit és azok lehetséges következményeit. És akkor kezd bele valamibe, ha azt a mérlegelés során biztonságosnak véli. Ahogy bizonytalanság merül fel, heves elmetevékenységbe kezd, hogy alaposan végiggondolja az egészet. Védekezõ mechanizmusa: a kivetítés (projekció) A kivetítés azt jelenti, hogy egy bennünk lévõ olyan impulzust vagy érzést, amit nem szeretünk, elfojtunk; azt hisszük, hogy bennünk az nincs, és kivetítjük másokra; azt látjuk, hogy bennük meg van. A hatos a félelem és bizalmatlanság érzését azzal igazolja, hogy rejtett, rossz szándékokat vetít bele másokba, például a saját dühét vagy félelmét. Egy ismerõsöm egyszer elkezdett kötözködni velem, mikor szívességbõl elvittem valahová a kocsimmal. Feszült volt és ideges, s próbálta bebizonyítani, hogy a felszín mögött igazából baj van velem. Ráncigálni igyekezett az intellektuális, pszichológizáló mondataival, hogy kibillentsen. Egyre feszültebbé vált. Majd egyszer csak arról kezdett beszélni, hogy igazából rejtetten dühös vagyok, s ez nem jó, s miért vagyok dühös?! Mikor megkérdeztem, nem lehet-e, hogy õ a dühös, elmondta, hogy õ belül békés, és csak segíteni akar. Ez a kivetítés. A hatos, mivel a biztonság keretein belül a tekintély ellen lázad, gyakran az apához való viszonyát vetíti ki a fõnökére, amikor éppen elárulja õt. Beszédstílusa – a korlátok felállítása és panaszkodás A hatos beszédstílusa egyrészt a korlátok felállítása. Úgy beszél, hogy a mások által felállított határokat kipuhatolja és betartsa, s azokon belül maradjon, s így elkerülje mások kritikáját és haragját. A hatos emellett sokat panaszkodik, és másokat hibáztat. Úgy érzi mások áldozata, és kihasználták, és az ebbõl fakadó haragját a másik ellen, a róluk való panaszkodásba fordítja át. Ezt nem nekik mondja, hanem másoknak, az adott személy háta mögött, így vezetve le feszültségét, szorongását. A helyzet megoldására nem tesz konstruktív lépést, csak panaszkodik. Testi jegyek A hatosnál a veszélyt fürkészõ szem a jellegzetes testi jegy, a bizalmatlan tekintet.
74 III. A 6-os KARAKTERFIXÁCIÓ SZINTJEI A 6-os szürkületi zónája A hatos akkor kezd becsavarodni a fixációjába, amikor önmagán kívüli dolog útmutatásától válik függõvé.
A 6-os felsõ oktávjai Top: a legmagasabb állapotban a hatos megtalálja magában a végtelen biztonságot, a személyes énen, egón túli biztonságot a létezésben, amitõl szilárd hite és bátorsága alakul ki. A felemelkedett hatos hõs, bátor, hittel teli, s ily módon hitelesen hû. Az eszméket immár nem csak vallja biztonságkeresésbõl, hanem éli. 9. Önmagára támaszkodó, bátor. Leteszi azt a gyökérhiedelmét, hogy önmagán kívül, másra kell támaszkodnia, s ettõl felszabadul. Felfedezi a saját, belsõ útmutatást, és arra támaszkodva jut el a biztonsághoz. Ettõl reális, földön járó, jó kapcsolatkialakító lesz, aki immár önmagától tud hûséges és odaadó lenni, biztonsági viszonzásvárás nélkül. 8. Megnyerõ-megbízható. Itt is a külvilágra, a környezetre fókuszál, és az ottani támogatókra, de fokozódik a gondossága, mindenre ügyelõ figyelme és megbízhatósága.
7. Elkötelezett együttmûködõ. Elkötelezett együttmûködéseket hoz létre, kölcsönösen elõnyös szövetségek kiépítésével és hûséges, kemény munkával. Figyel a nehézségekre, a lehetséges veszélyekre, de ez nem bénítja, hanem segíti a munkáját.
A 6-os átlagos tartománya 6. Kötelességtudó-lojális. Támogatást igényel, ugyanakkor fél függetlensége elvesztésétõl, ambivalens. A támogatásigény miatt energiáját szervezetekbe, emberekbe, eszmékbe fekteti, és ezektõl azt reméli, hogy
75 biztonságot adnak, segítenek neki; de ezt nem szívesen teszi. Rendszerek szabályaiban, eljárásaiban, tekintélyeiben, filozófiákban keres menedéket, megnyugvást, megoldást. 5. Ambivalens - védekezõ Kierõsödik az ambivalenciája a megfelelés és a védekezés között. Ellentmondó kötelezettségeit próbálja kielégíteni, de már erõsen védekezik újabb nyomások ellen, s mindettõl összességében szorongó, borúlátó, gyanakvó, s fokozottabban óvatos. 4. Másokat hibáztató - tekintélyelvû Attól fél, hogy elveszíti szövetségeseit, és nagyon bizonytalan magában. Ettõl szenved, s hogy ezt oldja, másokat hibáztat és megkeseredetten, cinikusan hatalmi harcokat vív másokkal.
A 6-os súlyosan fixált alsó oktávjai 3. Pánikra hajlamos, megbízhatatlan. A hatos problémái beörvénylenek itt. Szenzitív, reaktív viselkedése miatt problémát okozott magának, ezt érzi, érzi, hogy emiatt bizonytalan helyzetbe került, érzi, hogy nem bízik magában sem. Pánikra hajlamos, tehetetlennek érzi magát, depressziós lehet, megmentõt keres. 2. Paranoid, másokra lesújtó Az eluralkodó bizonytalanság és biztonság nélküliségben úgy véli mások ártani fognak neki elõbb-utóbb, megmaradt biztonságát is lerombolják, és nem menekülhet. Paranoid félelmekkel, s tévképzetekkel telik meg az elméje, és ezt árasztja az ismerõseire. Le is sújthat valós vagy vélt ellenségeire. 1. Önpusztító Olyat tett – ténylegesen, vagy úgy érezheti-, amiért valószínûleg mások büntetni fogják. Emiatt a bûntudatba és az önutálatba hajtja bele magát, és önbüntetésbe kezd: lerombolja, amit felépített, megszégyeníti magát, árt magának. Lehet tehetetlen segélykérõ kiáltásból elkövetett öngyilkossági kísérlet is. A hatosokra jellemzõ néhány patológia • Paranoiditás • Borderline személyiségzavar • Dependens személyiségzavar • Generalizált szorongás • Disszociatív zavarok
76 Megjegyzések: 1. Ez nem azt jelenti, hogy aki ilyen, az biztosan hatos. 2. A laikus ember, aki nem ismeri a diagnosztikus kritériumokat, gyakran címkézi magát vagy ismerõseit „paranoid”-nak, „szorongó”-nak, akkor is, ha klinikailag nem éri el azt a fokot, amitõl már megadnak egy diagnózist. A karakter feloldása Módja: Mint minden karakternél, azzal, ahogyan az ember az alapfájdalmát próbálja kezelni, azt hívén, hogy attól majd jó lesz, éppen azzal fixálja bele magát még jobban, s így bezárul a karakterfixációs kör. A kiút egyrészt a stratégiák elengedése, másrészt, ha elengedtük, akkor az alatta rejlõ alapérzés megengedése és átélése. Ha ezt átéljük, akkor ez is megnyugszik, s ez alatt a nyílt, tiszta szívünk, és önzetlen szeretetünk vár ránk, ahonnan egykor gyerekkorunkban, a törés elõtt indultunk. A hatosnak a terápiás munka során szembesülnie kell az alap bizonytalanságérzésével, szorongásával és a gyökérhiedelmével, azzal a hiedelmével, hogy önmagában értéktelen, támpontvesztett, ezt kívül kell keresnie, s ha lojális, és ha mindenki felé való kötelességeit teljesíti, akkor megadják neki a várt biztonságot. Mihelyt túljut ezen, s elméje elcsitul, akkor e személyiség-felépítményen túli szív-kinyílt és tudattágult állapotba jut, ahol megleli a létezés örök biztonságát. Eredménye: A felemelkedett hatos megtalálja magában a végtelen biztonságot, a személyes énen, egón túli biztonságot a létezésben, amitõl szilárd hite és bátorsága alakul ki. A felemelkedett hatos hõs, bátor, hittel teli, s ily módon hitelesen hû. Az eszméket immár nemcsak vallja biztonságkeresésbõl, hanem éli is. Önmagára támaszkodik. Felfedezi a saját, belsõ útmutatást. Ettõl reális, földön járó, jó kapcsolatkialakító lesz, aki immár önmagától tud hûséges és odaadó lenni, biztonsági viszonzásvárás nélkül. Példák a hatosra: Woody Allen Freud George Lucas Stallone Schwarzenegger Richard Gere Madonna Sigourney Weaver
77 Steve McQeen Kirk Douglas
A 7-es, AZ ÉLVHAJHÁSZ RAJONGÓ Más nevei: A RAJONGÓ A MÁGIKUS GYERMEK AZ ENERGIABOMBA A SOKOLDALÚ
I. AZ ALAPFELÉPITMÉNY 7-es: A külsõ félelem pont Szenvedély, alapérzés: FALÁNKSÁG Védekezõ mechanizmus: racionalizálás Tudattalan gyermekkori üzenet: Nem helyes rászorulni bárkitõl bármire! Elveszett gyerekkori üzenet: „Gondoskodunk rólad!” Félelem: Félelem attól, hogy fájdalmat él át és szükséget szenved. Alapvetõ vágy: vágy a boldogságra – kétségbeesett légvárépítéssé silányul. Énkép, amit fenn akar tartani: vidám, lelkes energikus, rajongó, spontán, mesterkéletlen, szabad szellemû, nyílt, pozitív. Ezért ezzel a tevékenységgel azonosul: jövõbeni izgalmas dolgokra való várakozással. Nem akarja elismerni saját szorongását és fájdalmát. Fõ manipulációs eszköze: mások figyelmének a magára vonzása. Ragaszkodik hozzá, hogy a többi ember elégítse ki az igényeit. Gyermekkori alaphelyzet: A hetesek gyermekkorukban azt élik meg az elsõ 1-3 évben, hogy túl hamar megszakadt az anyai gondoskodás a számukra. Ezért érzett fájdalmában a hetes úgy dönt, hogy magáról fog gondoskodni, és õ fogja saját magát szórakoztatni ezentúl, nem vár tovább külsõ segítségre e téren. Lehet, hogy az anya jelen marad, lehet, hogy jó érzelmi kapcsolatban is vannak. A szakadásélménynek sokféle oka lehet – például az anya beteg lesz egy szakaszra, és nem tud úgy gondoskodni gyermekérõl, vagy gyakran, hosszabb idõre elutazik, de az is lehet, hogy egy kistestvér születik, és a szeretõ anyai figyelem már csak részben jut a kisgyereknek.
78 A hetesek átmeneti tárgyakba kapaszkodnak – gyerekkorukban csakúgy, mint mindenki más, de õk ezt felnõtt korukra is megtartják. Átmeneti tárgynak nevezzük az anyát pótló tárgyakat arra az idõre, míg az anyától eltávolodik a gyerek, a 2-3 év közötti szeparációs fázisban, mikor tanul az anya nélkül is meglenni, és játszani. Ekkor kell valami, amivel a gyerek kilép az anyahiány miatti szorongásból, s ilyen tárgyak az átmeneti tárgyak – a kispárna, egy játék, egy zsebkendõ, stb. A hetesek felnõtt korukban is folyton átmeneti tárgyakat keresnek a szorongás elkerülésére – ezek az izgalmukat lekötõ dolgok, személyek, témák.
II. A KARAKTER JELLEMZÕI A hetes karakter az enneagram legvidámabb, legjátékosabb pontja. Walt Disney, a vidám Donald kacsa- világ megteremtõje is egy hetes volt. A hetes a külsõ félelem pont, aki a félelmét úgy kontrollálja, hogy nagy hévvel beleveti magát a külvilág érdekes és izgalmas lehetõségeibe, és folyton a következõ izgalmakat tervezgetve lubickol élményrõl élményre. Azt a képet tartja fenn magáról, hogy „Rendben vagyok! : )”. A hetes tevékeny, aktív, optimista, tele van energiával, olyan, mint egy energiabomba. Színes, és sokoldalú érdeklõdésû és spontán. Mindig sokféle dologgal foglalkozik egyszerre, s mindenért, amivel foglalkozik, rajong. Szinte mindenért tud rajongani, ami csak felkelti a figyelmét. Olyan, mint az édességboltba beszabadult gyerek. Tágra nyílt szemmel néz körbe a világban, és izgatottan várja mindazt a jót, ami rá vár. A hetessel beszélve mások gyakran feltöltõdnek, jó kedvre derülnek, hittel, reménnyel, optimizmussal és kreatív ötletekkel telnek meg. A hetes a sokféle dolgot, ami érdekli, képes újszerû módon integrálni, ezáltal megdöbbentõ, új dolgokat és összefüggéseket megalkotni. Valóban még felnõttként is csodagyereknek tûnhet. A hetes sokoldalú lelkességének másik oldala az élvhajhászás és falánkság, ami a fejletlenebb hetesnél mértéktelenségbe és addikcióba csúszhat. A hetes általában képtelen a megelégedettségre. Hiperaktív sokoldalúságában könnyen szétszórttá válik, a szorongás és unalom elkerülése miatt egyszerre sok mindent csinál, és minden lehetõséget nyitva tart. Könnyen válik türelmetlenné, én-központúvá, impulzívvá, és frusztrálttá. A hetesek – különösen a fejlettebb személyiségûek - tartják fenn a világ megújhodásának, jobbításának a reményét, hisznek egy eljövendõ pozitív jövõben, ahol a humanisztikus és Vízöntõ-jellegû elvek uralkodnak. A hetes szent ösvénye a józanság, fejlõdésének útja, ha szent munkába fog, és abban elmélyül. Egy olyan munkába, ahol hihet a világ jobbításában, és dolgozhat azon, ugyanakkor a realitáshoz kötõdve kell ezt végbevinnie. A hetes csapdája az idealizmus, amikor a valósághoz nem kötõdve elszáll a tervezgetés és izgalmas-fantáziák világában.
79 A rajongás – ingerkeresés és új élmények keresése A hetes sokszor a rajongás érzés átélése miatt rajong, nem is az adott dologért. A hetes követeli a lehetõséget rajongásra. Nem is maga az élmény, hanem az élményre való vágyakozás izgatja fel leginkább a hetest. Még abból is képes rajongást csinálni, ami eredetileg unalmas volt a számára. Ismertem egy hetest egy pszichoterápiás szakképzésen, aki eldöntötte, hogy végigcsinálja az amúgy általa is unalmasnak megélt öt éves egyetemi képzés után a még sok éves pszichoterápiás szakképzést. A lehetõségek közül a legmodernebb, legtrendibb, legizgalmasabb módszertani képzést választotta. Volt a képzésnek olyan része is, ami száraz és unalmas. Ezt úgy dolgozta fel, hogy egy ideig frusztráltan birkózott vele magában, majd átfordította az ellenkezõjébe: hirtelen érdekesnek és izgalmasnak kezdte látni azt, amivel küszködött, és lelkesen kezdett mesélni róla és belevetnie magát a dologba. A hetes még a szürke száraz papírból is képes színes képeskönyvet varázsolni, csak hogy fenntartsa a rajongás élményét. Mikor a hetes a belsõ egyensúlyát megtalálja, akkor az öröme nagyon megkapó lesz – már nem csak felszíni, hanem mély, megalapozott, igaz. A hetes a létezés tiszta örömét, az örömöt tanítja az emberek számára. Arra emlékeztet minket, hogy az életnek mindig lehet örülni, és az élet úgy szép, ha örülünk neki. Eszménye: „Rendben vagyok!” A hetes úgy éli meg magát, hogy õ rendben van, tökéletesen jól van. Ez addig van így, amíg fenn tudja tartani az állandó élménykeresésben levést. Mihelyt az szünetel egy kicsit, elõjön a frusztráló-nyugtalanító szorongás, mely magába rejti az alapvetõ fájdalmat, amire a hetes a karakterstratégiája felépítményét építeti. Ha spirituális érdeklõdésû, elõbb-utóbb úgy érezheti: „Már meg is világosodtam! Hiszen olyan jól vagyok, nem ragaszkodom, egyik dologhoz sem, és az embereket szeretettelien felvidítom!” – ekkor a karakterfixációját igazolja spirituális önámítással, épp a spirituális felébredést: a karakter lebontását akadályozza meg ezzel.
A szökellõ gondolkodás - állandó tervezgetés – újító elme A hetesek szökellõen gondolkodnak, szemben az ötös egyfókuszú elmélyülõ gondolkodásával. A hetes – ha jó intellektusú -, gyorsan röptében megérti a dolgokat, átlátja felülrõl, az elméje mintegy madártávlatból befogja az adott dolgot. Ennek a másik oldala, hogy nem szeret elmélyülni és hosszan megragadni egy témánál, legalábbis nem egyhuzamban. A fejletlen hetes ezért teljesen széteshet, belekap dolgokba, majd azt otthagyva a következõre ugrik. A fejlettebb hetes, ha tovább is lép, újra visszatér az elõzõhöz néhány kör után, és így periodikusan visszatérve építgeti az adott dolgot. Így egyszerre sokfélében is benne van, és egyszerre építkezni is tud benne. A sokféleségnek azonban meg kell húznia a határát egy ponton, ha fejlõdni, akar, mert mindent õ sem tud egyszerre kézben tartani, képviselni, fejleszteni.
80 A hetes gondolkodása várakozó jellegû, elõfeszített izgalommal várja a következõ élményeket. Állandó tervezgetésben van, maga az izgalmas terveken való gondolkodás adja a hormon flash-t, az izgalmat. Míg az ötös az egy dologban való szakértõ szintû intellektuális elmélyülés elmetranszában él, addig a hetes a sokféle izgalmon való tervezgetõ gondolkodás elmetranszában. Olyan, mint egy izgatott kiskutya, mikor a család hazaér: azt sem tudja, kihez ugráljon örömében, össze-vissza ugrál széles vigyorral és farkcsóválással, s örömében olyan dezorientált lesz, hogy közben a saját lábában is elesik. A példában lévõ családtagok a hetes számára az izgalmas dolgok, melyekrõl terveiben gondolkodik. A hetes maga számára kijelölt feladatokkal, és tervekkel zsonglõrködik. Bámulatosan tud zsonglõrködni élete szálaival, ez extra izgalmat ad az életének. Amit Crowley 1-es Tartot képén látunk (A Mágus), az a hetes szimbóluma – egy szál rúd tetején áll hetykén, miközben körülötte a levegõben a tárgyak repkednek, s láthatólag õ tartja kezében az egészet. A hetes gyakran okos, intellektuális, sokat, és leginkább sokfélét olvasott, és jó beszélõkéjû, jó szava járású. Fürge az elméjük, gyorsan és könnyen tanulnak – akár információkat, akár nyelveket. A hetesnek a felülnézeti beállítódás, és a sokoldalú érdeklõdés miatt különös képessége van az új ötletek kitalálásra és az információk szintetizálására. A gondolkodási ügyességgel együtt a hetesre jellemzõ a mozgás magas szintû koordinációja – könnyen, ügyesen, gyorsan tanulnak mozgásos dolgokat. Egy hetes ismerõsöm mikor Ausztriába elvitte a családja síelni az Alpokba, bámulatos mozgásfejlõdést mutatott be: reggel még a hóekét gyakorolta, délután pedig már párhuzamos lécekkel száguldott le a legnehezebb fokozatú, majdnem függõleges meredekségû fekete pályán, vakmerõ örömmámorban, a szürkületi ködben. A hetesekre jellemzõ a vakmerõ hetykeség. Ahol más megijed, és óvatos, ott õk könnyen egy lelkes odaadó ugrással bedobják magukat, bízva valami láthatatlan jóságos erõben, amely majd megtartja õket – és ez gyakran így is alakul. A lehetõségek nyitva hagyása – nem elkötelezõdni A hetes, ha dönt valami mellett, máris aggódik, hogy elesik valami mástól. Egyszerre szeretne mindenhol lenni, és a lehetõségeket nyitva tartani. A hetes számára az élet legszomorúbb eseménye az lenne, ha egy dolgot kellene választani, és minden másról ezért lemondani: egyszóval az elkötelezõdés. A hetes nem, vagy csak nehezen bír elkötelezõdni bármi mellett – legyen az egy párkapcsolat, munka, tevékenység, vagy szellemi irányultság. A hetes spirituális keresõ valószínûleg a legtöbb hozzáférhetõ csoportban és irányzatban megfordul, megkóstolja, élvezi, amíg érdekes, majd továbbáll. Beolvaszt az intellektuális rendszerébe mindenféle szellemi
81 tanítást, és egy közepesen fejlett hetes képes azt hinni, hogy õ már megvilágosodott, hisz mind tudja, amikrõl a mester beszélnek, s közben jól is érzi magát. A heteseknek az intenzív valóságszemlélõ gyakorlatok lehetnek például olyanok, amik megállítják a rohanásában – például egy kéthetes vipassana meditációs elvonulás. Itt lehetõségük van egy helyben ülni két hétig anélkül, hogy bármilyen izgalmat keresnének, s eközben a saját elméjük majom-természetét figyelhetik meg (állandóan ugrál, ágról ágra), mely önismeretileg megismerteti õket elméjük hetes természetével. A szorongás és a fájdalmak kerülése Hogy a hetes elkerülje a fájdalmat, folyton mozgásban tartja magát. A hetes falánk élvezetkeresõ dinamizmusának a hátterében szorongás és bizonytalanság áll: nem érzi, hogy kapcsolatban lenne valami stabil belsõ útmutatással, s ez szorongást kelt. Legbelül bizonytalan, kora gyerekkorában elvesztette a kapcsolatot az édenkerttel, a belsõ biztonsággal, a spirituális mélységû szeretettel és útmutatással. Úgy érzi, nem képes meglelni az életben a kielégülést és azt, hogy mit akar igazán az életben.”Még mindig nem tudtam kitalálni, mi legyek, ha nagy leszek!” – hangozhat ez akár egy felnõtt hetes szájából is. Ezért mindent kipróbál, hátha az lesz az, amit majd sajátjának, és igazán a dolgának érez. Az útmutatás vesztettség szorongató érzésének elkerülésére az elméjét izgalmakkal köti le - a feladataikkal és a jövõvel kapcsolatos pozitív várakozással -, hogy ha már nincs is meg a megnyugtató bensõ stabilitás, legalább ez ne nyugtalanítsa, és amíg lehet, eléldegéljen az izgalmakkal teletûzdelt felszínen. A hetes ezért kénytelen állandó mozgásban lenni, és újabb élményeket, ingereket keresni. „Ha már nem találom, vagy nem kapom meg, amit igazán akarok, akkor is jól fogom érezni magam!” A hetes az izgalomhajhászó rohanásában nem éli meg mélyen a dolgokat, hiszen hamar tovább kell szökellnie. Ettõl még inkább fokozódik a kielégületlenség, a „nem találom” érzése, amitõl szorongóvá, frusztrálttá és dühössé válik. Az „I can get no staisfaction” („Nem bírok kielégülni!”) c. Rolling Stones refrén a hetesek himnusza is lehetne (noha egy hármas énekli – Mick Jagger). Gyakorlatias és jól megcsinálja A felszínesség mégsem teljesen igaz rájuk, amiben éppen utaznak, azt szeretik gyakorlatisan intézni, és jól megcsinálni. Társadalmi szerep: a felvidító energiabomba A hetes egy társaságba lépve, hogy megtarthassa az energia teli izgalmát, fel kell hogy vidítsa a társaságot, mert a többiek általában nála alacsonyabb energiaszinten vannak. Energiát és izgalmat pumpál a helyzetbe, hogy mindenki kinyíljon, feltöltõdjön, izgalomba jöjjön, s ezáltal õ maga is abban lehessen. „Gyerünk mindenki! Pezsegjen az élet!” – hangzik a hetes társas viselkedésének alapfelkiáltása. Minél szorongatóbb, unalmasabb egy helyzet, társaság a hetesnek, annál inkább kényszert érez, hogy azt feldobja.
82 Egy idõ után az állandóan magas vidám energiaszint is fárasztó. A kevésbé fejlett hetes teljesen bele tud ragadni az energiabomba szerepébe, és úgy érzi, állandóan el kell kápráztatnia a többieket érdekes, s gyakran szókimondó közléseikkel. A hetesek gyakran bohóckodnak, hülyéskednek, és viccesek a jókedv elérése végett. Az sem baj nekik, ha bohócot csinálnak magukból, akár a gyengeségeiket is kiteszik és abból is viccet csinálnak. Gondoljunk Robin Williamsre, aki maga is hetes, és gyakran hetes szerepeket is játszik el – mindig vidám is, bohóckodó is, ugyanakkor magában ambivalens, csendben gyötrõdõ, mély érzésû, és humánus. Összességében egy melegszívû bohóckodó édes pofa, aki jókedvre derít mindenkit. Nyugtalan, frusztrált, türelmetlen, én-központú Ha szorul a hurok, és a vágyott kielégülés nem érkezik a vágyott ütemben, akkor a hetes nyugtalan, szorongó, feszült és frusztrált lesz. Ez a feszültség egy én-központú állapotot állít elõ: „Elégíts ki azonnal, különben megõrülök!”. „Akarom, és most akarom azonnal!” Ezt követelõzõ módon érik el, frusztráltságukat nem leplezik, hanem asszertívan kiadják: kifejezik elégedetlenségüket, gyakran metszõ, lekezelõ módon. Úgy érzik, ha hisztit csapnak, „mami” odajön és megnyugtatja õket, és ez sokszor be is jön. A hetes türelmetlenségét mások egocentrizmusnak élik meg. A hetesek valóban érzéketlenné és impulzívvá tudnak válni. Mivel a hetes üt egy nagyot a másikon, majd õt otthagyva továbblép, a másikban ez zavartságot és bosszankodást okoz: „Itt volt, nyitottan közel jött hamar, majd eltûnt! – mi ez?”. A hetes elfojtja, hogy ezt észreveszi, mert kényszeredetten hajtja a továbbmenés vágya, és a kellemetlenségek és szorongás elkerülése. Mértéktelenség és addikció A hetesek, ha a karakterük egészségtelen tartományába csavarodnak bele, akkor mértéktelenné és függõvé válnak. Addikt (függõ) az, aki valamilyen – többnyire kémiai/viselkedéses – izgalmat okozó anyagtól/élménytõl függõvé válik. A hetes, ha a mértéktelen élményekkel való önkielégítés körébe zárul, akkor könnyen válik függõvé: drog- és alkoholfüggõvé, egészségtelen ételek zabálójává, stb. Testi jegyek A hetesnek nincsenek olyan egyértelmû, markáns jegyei, mint például az egyesnek, vagy az ötösnek. Itt inkább a hangulatról lehet felismerni õket – az energetizáló jókedv, vidámság, bohóckodás.
83
15-16. Kép: Ram Dass (balra) és Robbin Williams (jobbra) jól tükrözik a hetes jókedvét és bohókásságát. A hetesek kópék, akiknek a „szeme se áll jól”.
III. A 7-es KARAKTERFIXÁCIÓ SZINTJEI A szürkületi zónája A hetes akkor kezd a fixációjába csavarodni, amikor azt kezdi érezni, hogy „a szomszéd fûje zöldebb”, vagyis nyugtalankodik amiatt, hogy máshol kellene lenni, és már a következõ élményen gondolkodik, miközben éppen egy másikban van. A 7-es felsõ oktávjai 9. Örömteli-elégedett. Megszabadul attól az elképzelésétõl, hogy csak bizonyos tárgyak, személyek, vagy dolgok megszerzésével lehetnek elégedettek, és megéli önmagukban az élményeket. Extatikusak és mélyen hálásak ekkor, és csak úgy sugározzák ezt maguk körül. 8. Várakozó-rajongó A hetes a lehetõségek világára összpontosítja a figyelmét, mindarra az izgalomra, ami majd következik, és ettõl boldognak, nyíltnak, spontánnak érzi magát. 7. Realista-produktív Énképüket úgy erõsítik meg, hogy az élettel erõs kapcsolatban vannak, és kielégítik szükségleteiket. Az életet szenvedélyesen szeretik, sokoldalúak és produktívak. Optimista, határozott és kiváló teljesítményt tud nyújtani egy realista-produktív hetes.
84 A 7-es átlagos tartománya 6. Szerzésre vágyó - fogyasztó Attól fél a hetes, hogy lemarad valami nagyszerû lehetõségrõl, ezért nyitva tartja a lehetõségeket, és nem kötelezõdik el sehová. Feladatokat adnak maguknak, ezekkel és tervekkel zsonglõrködnek, és lépést próbálnak tartani a legfrissebb irányzatokkal. 5. Csábulékony - szétszórt Attól való félelmében, hogy unatkozni fog, vagy fájdalmat él át, megpróbál izgatott és elfoglalt maradni. Felvidítja környezetét, új kalandokat keres, miközben figyelme gyakran elterelõdik. 4. Énközpontú-túlzó Fél, hogy nem jut hozzá ahhoz, amire vágyik, és ezért frusztrált, türelmetlen és követelõzõ lesz. Azonnali kielégülésre törekszik, és ha megkapja sem elégedett. Eltompult, pazarló, fölényes és bûntudatát tagadja. A 7-es súlyosan fixált alsó oktávjai 3. Kielégíthetetlen-menekülõ Attól fél, hogy cselekedetei fájdalmat és boldogtalanságot okoznak neki. Pánikszerûen kerüli a fájdalmat. Impulzív és felelõtlen. Már mindenre hajlandó egy kis szorongásoldásért, átmeneti enyhülésért, és ha megkapja, nem örül neki. 2. Mániás-meggondolatlan Kétségbeesetten menekül a szorongásaitól és acting-out módon viselkedik (kontrollt eldobva kitörõ vágykielégítés). A hisztériás felhangoltság, a mániás idõszakok lehangolt, depresszív szakaszokkal váltakoznak. Instabil és kiszámíthatatlan lesz. Eltompult, nemtörõdöm, szinte bármit megtesz, hogy elfojtsa fájdalmát. 1. Legyõzött-megbénult Felismeri, hogy életét, egészségét és örömkészségét tönkretette, és ez túl sok neki. Úgy érzi csapdába esett és nincs kiút a fájdalomból, pánikba esnek. Ettõl megbénul, tehetetlen.
A hetesre jellemzõ néhány patológia • Addikciók – drog- és alkoholfüggés • Hisztéria, nárcizmus, kényszer (ezek önmagukban egyik sem tisztán hetes jellegû, de elemeik hetes jellegûek). • Mánia • Mániás-depresszió
85 Karakter feloldása Módja: A hetes karakterének feloldása a szembenézésen át vezet: fel kell, hogy ismerje a terápiás munka során a stratégiáit és a mögötte húzódó alapérzelmeket. Az unalom, félelem, szorongás, fájdalom újraélése során tud mindez kioldódni, s ezzel a rá épített karakterfixációs struktúra is. Ekkor a hetes már úgy is képes örülni, hogy megéli azt a dolgot, amiben éppen van, és függetlenné válik a külsõ tárgyak kényszeres megszerzési igényétõl, melyektõl örömöt remélt. Eredménye: A megtisztult hetesek extatikusak és mélyen hálásak az élményekért és az életért, és csak úgy sugározzák ezt maguk körül. Hisznek a pozitív jövõben, szeretik az embereket és az életet. Hetes személyek: Walt Disney Ram Dass Robin Williams Timothy Leary Steven Spielberg George Bush Peter Pan
86 A 8-as, A HARCOS Más nevei: A KIHIVÓ A LÁZADÓ
I. AZ ALAPFELÉPITMÉNY 8-as: A külsõ düh pont Szenvedély, alapérzés: KÉJVÁGY, BUJASÁG Elhárító mechanizmus: semmibe venni, negligálni Tudattalan gyermekkori üzenet: Nem helyes sebezhetõnek lenni, másokban bízni! Elveszett gyerekkori üzenet: „Nem árulunk el!” Félelem: Félelem attól, hogy más irányít minket, és árthat nekünk Vágy: az önvédelemre >> állandó harccá silányul Énkép, amit fenn akar tartani: erõs, rámenõs, független, cselekvõ Ezért ezzel a tevékenységgel azonosul: ellenállás és szembeszállás másokkal, nem ismeri el gyengeségét és törõdésvágyát Gyerekkori alaphelyzet: A nyolcas olyan gyerekkorból jön, ahol hamar felnõtté és önállóvá kellett válnia – aminek sokféle oka lehetett. Kemény gyerekkori helyzetbõl jönnek, ahol olyanért büntették, amit nem követett el, máskor pedig megúszott dolgokat, amiket elkövetett. Lehet, hogy az egyik szülõ volt következetlen és kiszámíthatatlanul erõszakos. Az igazságtalanság áldozatainak érzik magukat, így az igazság bajnokai. Megtanulta, hogy a szabályok önkényesek, veszélyes lenni, s bárkibõl lehet ellenség. Sok nyolcast gyerekkori bántalmazás ért, verték, vagy szexuálisan zaklatták, vagy õ védett meg másikat a családban (de nem mindenki, aki ilyet él át, lesz nyolcas!) A nyolcas ezért gyerekként arra a – tudattalan, automatikus – következtetésre jut, hogy a legjobb felkészülten élni, s eleve támadni, mielõtt más támad. Legjobb, ha õ maga hozza a szabályokat, és azokat követi, így uralható a világ biztonságosan. Van nyolcas, aki bûnözõ közegbõl, kemény környezetbõl jött, ahol mindenki magára volt utalva a túlélésért – kábítószeres bandákból, háborús övezetbõl, stb. A nyolcas alapkérdése ezért az lett, hogy „hogyan maradhatok életben én és a néhány társam ebben a kegyetlen világban?” – és innentõl így viszonyulnak mindenkihez, függetlenül attól, hogy a világ ténylegesen kegyetlen-e vagy nem. Mint minden karakter, ez is önjáróvá válik, s mint minden karakter fenntartó alaphiedelem, önbeteljesítõ jóslat lesz belõle.
87 A nyolcas soha többé nem engedi meg, hogy mások uralkodjanak felette, hisz átélte, hogy az igazságtalan és ártó volt neki, és nem akarja még egyszer átélni. Annyira nem, hogy a fájdalom elkerülésére egy akár egész életre szóló légvárat, a karakterfixáció rendszerét építi ki.
II. A KARAKTER JELLEMZÕI A nyolcas gépezetét is a düh hajtja, de míg ez egyes elfojtja, s befelé izzik, a kilences pedig eltünteti, s ettõl elpuhul, addig a nyolcas kivetíti a külvilágba, s nyíltan, megideologizálva, „jogosan” dühös. Õ az erõszakos karakter. Õk az enneagram legnyilvánvalóbb düh karaktere, az erõszakoskodó rosszfiúk és rosszlányok, s gyakran hazudnak is. Dac és lázadás jellemzi a nyolcast Jogaik és függetlenségük hangsúlyozása miatt gyerekkoruk óta dacosak, és lázadnak, ami kamaszkorban kiélesedik és a huszonévekben felnõtt személyiséggé szilárdul. A család bosszantása kedvéért elhagyja az iskolát, olyan párt választ, akit a család ellenez, és hevesen szembeszáll a tekintéllyel. A nyolcasban egy ijedt, tehetetlen, érzelmileg függõ kisgyermek van, aki vastag karakterpáncélt húzott maga köré. A páncél lényege, hogy pont az ellenkezõjének látszik, kemény, pofátlan, kötekedõ, nyílt arccal az ellenségnek hitt másiknak rontó. A nyolcas gyengeségszuperdetektorokkal szerelte fel magát, mások gyengeségeit „telepatikusan” megérzi, s azonnal támad, mielõtt még a másik támadna. Természetesen sok másiknak eszébe se jutott támadni, de a nyolcas számára világ támadni akaró emberek, vagy maga mellé állított barátok fekete-fehér csoportjaiból áll. A nyolcas karakterének fõ célja az uralom. Mindenáron uralni a környezetett és az embereket. Mint minden karakter, a nyolcas is profi a maga „projectjében”: általában sikerül teljesen uralni a környezetet. Fõ félelme, hogy mások uralkodnak felette, az az, amit mindenáron elkerül, „A saját sorsom kovácsa vagyok, nekem senki nem mondhatja meg!” felkiáltással. Nem hajlandó engedni, nincs kompromisszum, keményen tartja az uraló pozíciót, ettõl érzi magát biztonságban. A nyolcas betölti a teret, a figyelmet és az erõt tartja. Sokszor õ a negatív erõ – a szilárd ellenállással ural. Ha kikezdik, ellenkeznek neki, az csak erõt ad neki, s növeli ellenállását és annak jó érzését. A nyolcasokra, ha valaki kiakad és küzd vele, az a nyolcas vizére hajtja a vizet.
88
A nyolcas – mivel erõs határokat tart- tiszta határokat akar, ezért ha a másik nem egyenesen beszél, vagy elkent, akkor próbára teszi a határait – szurkálja, piszkálja, zaklatja. Azonnali választ követel. Ha a nyolcas attól tart, nem ismerik el vezérnek, hangoskodni kezd és erõdemonstrációba fog. Az alfa-hímek dominanciajelzéseit adja le a környezetnek, amíg megbizonyosodik, hogy õ az úr a háznál. Gyakran szívességeket ajánlanak fel, és üzletet kötnek, hogy a domináns pozíciót megtartsák. Ha ezt nem fogadja le a másik, akkor jönnek a nyersebb módszerek, az erõ, a hibáztatás, megfélemlítés, fenyegetés. Mivel nem engedheti meg, hogy más uralkodjon felette, ezért azt sem engedheti meg, hogy szeressék, és õ szeressen, hogy feladja kemény elkülönülés és védekezés falait, mert ha szeretik, akkor uralmuk van felette. Ezért a kapcsolatteremtõ és a szeretet képessége gátolt – amíg a fixációját mereven védi és fenntartja. Míg a kilencesnek nincs véleménye, a nyolcas mindenben állást foglal, és erõs, szilárd véleménye van. Ha a helyzet uralásához az kell, a nyolcas könnyedén fenyeget, és megfélemlít, így próbálja elsöpörni a másikat. Ha másképp nem megy, akár verekedésbe is belemegy, de amíg lehet, elkerüli. Ha másképp nem megy, akkor a családját és barátait is megfenyegeti, hisz átélte már, bárki ellenséggé válhat, és nincs vesztenivalója. Stílusa a kötekedés, ellenállás. Eszménye az igazság. Alapérzésük, s szent ösvényük az ártatlanság érzése. „Nem én csináltam! Én tiszta és ártatlan vagyok!” A karakteres állapotban azonban ez az alapérzés jogosítja fel õket, hogy vádoljanak másokat. A nyolcas sokat vádol. A nyolcas mindig talál magyarázatot a dühére, és erõszakosságára, s tudja, hogy mindig igaza van. Minél több a bizonyíték arra, hogy nincs, annál inkább úgy érzi, hogy akkor is igaza van, és annál dühödtebb, hangosabb, erõszakosabb. Védekezõ mechanizmusa: tagadás és a semmibe vevés A nyolcas úgy védekezik, hogy letagad mindent. Letagadja a tettét, és a felelõsséget a másikra hárítja át. Letagadja maga elõtt a saját erõs érzéseit is, ezzel pedig maga felé védekezik belsõleg.
89 Ha a partnere szembesíti, hogy a nyolcas feszült vagy dühös, akkor azt menten letagadja, minden rendben van, és a másikban talál azonnal hibákat. A védekezésbõl fakad, hogy a nyolcas alapreflexe a tagadás és ellenállás. Ha valamit nyitottan, az együttmûködés õszinte vágyával kérdezel, a nyolcas ezt hamar letöri egy hirtelen és erõs „nem!”el, amitõl a hasadba egy elegáns görcs áll be, s máris meg vagy fogva, a nyolcas megfogott. További nemekkel és erõs határozott kötekedõ magyarázattal elmélyíti ezt a „szociális ászanát”, pillanatok alatt leural. A nem nyolcas ember nincs felkészülve ilyen hirtelen, erõs, nyílt harcra, amit a nyolcas elõad, ezért gyorsan belesétál a karaktercsapdába, s máris bûnösnek érzi magát, vagy fel van háborodva. „Hát még ilyet!” „Hogy képzeli ez?!” A nyolcas felnõttkorában a beakadt ellenálló, a „kezelhetetlen deviáns”, „aki sose tud a rendhez igazodni”, vagy a pofátlan macsó, fiatalabb korában, az iskolában pedig az óra alatt nem félve, pofátlanul beszóló kezelhetetlen gyerek, a rossz lányok, akik már kamaszkoruktól cigiznek, drogoznak, lázadnak, kimaradnak. Mintha csak egy üzenetet kellene megértetnie a világgal: „Kapjátok be!” A nyolcas nõk sokszor kemények, kötekedõek és fiúsak. Ellentmondanak, élesen, konfrontatívan, nyíltan vitáznak, beszólnak, s internetes fórumon állandóan beírogatnak. Néha erõsen szexuális kisugárzásúak, vörös-izzó kezelhetetlen vadmacskák, esetleg vörös miniszoknyában, fekete harisnyában és bakancsban, vagy szöges csuklóvédõvel. A feltartott középsõ ujj mudra a pólókon, a rocker öltözet és a Dark stílus is jellegzetesen nyolcas kifejezõdések. A nyolcas lányok kamaszon nemegyszer rockerek, vagy darkosok, ez esetben mindent feketére festenek magukon, hogy kifejezzék a nagy beintést a világnak. Vagy egyszerûen kimaradnak, hogy lázítsák a szüleiket és a tanárokat. A felnõtt nyolcas nõ is gyakran van fekete ruhában, alapreflexe a „nem” és az ellenállás. Az ember ezzel találkozva – nem ismervén a karaktertant - nem érti, miért kell ennyire ragaszkodni az ellenálláshoz. Sok nõi nyolcas megszelídített, illeszkedõ perszónát, társadalmi homlokzatot, maszkot fejleszt ki, mert társadalmunkban a nyolcasság messze áll a tipikusan kívánatos nõi szereptõl. Õk otthon és az informális szerepben „tisztulnak vissza” nyolcassá, hogy uralják a párjukat és a barátaikat. A nyolcas fekete-fehéren lát, vagy barát, vagy ellenség neki a másik. A nyolcas tekintélyellenes, ugyanakkor õ maga vív ki tekintélyt az erejével. Az õ tekintélye az erõbõl fakad. Az a fõnök, aki a legerõsebb. A másik, ami tekintélyt adhat neki az az, hogy megvédi az õ embereit hõsiesen, óvja õket, gondjukat viseli, és biztonságot nyújt A maffia kultúra jellegzetesen nyolcas. A keresztapa, aki a törvényen kívül áll, harcol és bosszút áll, ugyanakkor védi az övéit akár saját maga épségét veszélyeztetve is, szeretettel.
90
A nyolcas lehet világjobbító hõs harcos is. Ilyen volt Gurdjieff, aki az emberiség megvilágosodásáért tevékenykedett, s mikor nem volt pénze, madarakat sárgára festett, s eladta õket kanáriként. A nyolcasok úgy érzik, kívül állnak a törvényen, s önkényesen megválogatják, melyik törvény, szabály érvényes rájuk. „Nekem ne mondja meg senki!” Nem egy nyolcas elkövet törvényellenes cselekedet is az életében, alsóbb oktávjában sok bûnözõ és börtönlakó található. A nyolcas másik alapeszméje, hogy „Kompetens vagyok”.”Tudom kezelni a helyzetet. Nem vagyok gyenge” A nyolcas a gyengeséget kerüli el. Kézben tart mindet, elég erõs, nem kell segítség, lehet rá számítani, õ az erõember. Ez ad egy önteltséget is nekik, és emiatt gyakran a pengeélen táncolnak, vadulnak.
17. Kép: Sok nyolcas szerepet játszik, a nyolcas karakterû Jack Nicholson.
A nyolcas társadalmi szerepe: a szikla A nyolcas egy idõ után azt érzi, hogy õ a szikla a társadalomban, erõs, bevehetetlen, minden és mindenki alapköve. Azt érzi szakmai körben, hogy nagyon kemény õ, és minden más tõle kell, hogy függjön, nem maradhat ki semmibõl, és feltétlenül neki kell a vezetõnek lenni. Ezért kénytelen elfojtani gyengeségét, érzelmeit, félelmeit, és a kételyeit magával kapcsolatban. A nyolcas bosszúálló. Ha valaki rosszat tesz vele, feljogosítva érzi magát a bosszúra, s vagy rögtön megtorolja, vagy addig õrizgeti akár hosszú idõn át a sérelmet, amíg elérkezik a bosszú napja. A szicíliai vendetta szokása tipikusan egy nyolcas jelenség. A nyolcas energiáját a kéjvágyból nyeri, mely lehet szexuális vágy, vagy más élvezetek iránti vágy, pl. evés. Akár a szexualitás a fõ fókusza, akár más vágykielégítés a nyolcas mértéktelen és végletes. Sokat szexszel és sok partnere van, szeret „belehalni” a szexbe. Vagy alszik, vagy talpon van és „ezerrel nyomja”, a nyolcas nem egy középvonalas, nyugodt típus.
91 Egy nyolcas ismerõsöm táltos énekléseket vezet és a következõ dalt írta: „Merre visz az út a Szellemhajónkon, merre visz az út? A dagadó vitorlát feszítsd ki jól! Az evezõt, a mélybe merítsd le jól!” Miközben énekli, az arca az erõtõl feszül, vörös és csorog a verejték, s a nyakán vastagon dagadnak az ütõerek. Ez egész feeling, a dalszövege, és ahogy énekli, jól kifejezi a nyolcas teljes gõzzel való cselekvését és a duzzadó erõt. Hasonló képet láthatunk Jerry Lee Lewis fekete-fehér képén, ahol az erõtõl izzad, és duzzad az arca és a nyaka. Õ volt az, aki az ötvenes években a korai rock’n roll egyik fenegyereke volt, a lábát feldobta a zongora billentyûzetére és a csizmája sarkával szólózott, s közben a kamerába vicsorított, majd néha felgyújtotta a zongorát. Az ötvenes évek prûd Amerikájának szmokingos jazz és bárzongorista világát így elég hamar átsegítette a „dobd el a nyakkendõd, lazítsd meg az inget!” rock’n roll kultúrájába.
18-19. Kép: Jerry Lee Lewis, a rock’n roll fenegyereke.
A nyolcas csapdája: az igazságosság A nyolcas gyakran a gyengék védelmére kell, s az igazságosság szerepében szolgálja a gyengébbeket, miközben ezért szembeszáll, s harcol a rendszer ellen. Így tehát igazolva érzi a karakterfixációját, a dühét, és a lázadását, amivel még mélyebben beleragad a fixációjába. Ugyanakkor, ha teljesen odaadja magát az igazságosságért való harcnak, akkor meg tudja ebben haladni az egóját.
92 A karakterszelep Sok egyes, mikor már nem bírja, titokban szelepeket tart fenn, ahol kiéli a vágyait. A templomban az erkölcsrõl prédikáló pap éjjel kioson a felesége mellõl, és a titkos szeretõjéhez szökik, akinek a plébánia pénzén házat vesz, vagy az emberei életeket mentõ orvos éjjel jól megveri a feleségét. Beszédstílusa a kötekedés Kötelességének érzi, hogy elmondja, mi a baj veled, és mit kéne tenned. Amikor a nyolcas beléd köt, akkor azt egy belsõ feszültségbõl teszi a dühébõl, amihez – hacsak nem piszkáltad – valószínû nincs közöd, s ezt a dühöt megideologizálja abból az érzésbõl, hogy õ, az igazság tudója felsõbbrendû és kompetens, és ezáltal uralmi helyzetbe kerül fölötted. Ekkor biztonságban érzi magát, s minderrõl a folyamatról, a karakter felépítményrõl nem tud (amíg nem tudatosítja önismereti-terápiás munkában) Társadalmi szerep A nyolcas megköveteli a másiktól, hogy azt tegye, amit õ mond. Testi jegyek A nyolcas kinézetében benne van a lázadás, a tûz és az erõ. Erõtõl duzzadó, gyûrött, durvább arc, gyakran borostás Sokszor vörös színek – vörös haj, vörös ruha, vörös rúzs Átható tekintet, izzó tekintet Kiugró, „neandervölgyi” szemöldökcsont Enyhén pofátlan, macsós, arckifejezés, nézés A nyolcasok gyakran izmosak, lágy íves formák helyett gyakran szögletes vonásaik vannak. Bõrük sokszor megkeményedett, érdes és férfiaknál borostás. A nyolcas nõ gyakran olyan, mintha égne – a vörös és fekete színektõl süt, vörös haj, köröm, erõs szenvedélytõl (nem gyengéd szenvedélytõl) izzó tekintet, mintha átperzselne, s ehhez némi keménység és erõ társul a testtartásban. Szavai Muszáj Csak A dolog jó oldala – a pozitív vonások Erõteljesek, karizmatikus, vezetõk. Rájuk lehet építeni a várat, ha kegyeikbe fogadtak, akkor védelmezõk, megbízhatók. Az erõ, az akarat, a kitartás, és a teherbírása, nagy vitalitása révén nagy tetteket képes végrehajtani.
93 III. A 8-as KARAKTERFIXÁCIÓ SZINTJEI A nyolcas szürkületi zónája Az elcsúszás akkor kezdõdik, amikor a nyolcas úgy érzi, hogy erõfeszítéssel és küzdelemmel kell elõrelendíteniük az adott dolgot. Elkezdi „vicsorítva tövig nyomni a gázpedált”. A 8-as felsõ oktávjai 9. Önfeladó hõsies. Elengedte a hitét, hogy állandóan ellenõrzés alatt kell tartania környezetét, amitõl megnyílik a szíve, és integrálódik a személyisége – az erõ és bátorság mellé megjön az önátadás, megbocsájtás és ettõl néha a hõssé válás is. 8.Önmagára támaszkodó, erõs. Erõteljes, cselekvésorientált, leleményes, független. 7. Magabiztos vezetõ. Felvállal kihívásokat, tetteket, és eredményeket ér el, így erõsíti énképét. Ezért másokat megvéd, és kihozza mások erõsségét.
A 8-as átlagos tartománya 6. Gyakorlatias-vállalkozó Ravasz és találékony, hogy beszerezze, ami kell a szerepe betöltéséhez, már kevésbé mások rávevése a cél, inkább az erõforrások beszerzése. Kezdi függetleníteni magát. 5. Öndicsõítõ uralkodó Uralkodni akar és fél, hogy más nem fog alárendelõdni, ezért pedálozik érte – dicsekszik, blöfföl, ígéreteket tesz, büszkék, hogy mások a terveik mellé álljanak. 4. Konfliktuskeresõ-megfélemlítõ Az uralom elvesztésétõl való félelemben már fenyegetéshez és elnyomó módszerekhez nyúl.
94 A 8-as súlyosan fixált alsó oktávjai 3. Könyörtelen diktátor. Nemcsak a hatalomvesztéstõl fél, hanem attól, hogy ellene fordulnak. Senkiben sem bízik, elárultnak érzi magát, úgy dönt, bármi áron védekezik. Mivel törvényen kívül érzi magát, s már minden mindegy, ragadozó, bosszúálló, erõszakos viselkedésbe kezd. Sok diktátor és tömeggyilkos válik ilyenné – pl. Sztálin. 2. Megalomán - terrorizáló. Megtámadja potenciális ellenfeleit, mielõtt az támadná meg õt és terrorizál. Elveszti a határokat, és veszélybe sodor másokat és magát. 1. Pszichopata (szociopata) pusztító. Nem bírja elviselni, hogy más hatalmat szerzett felette, dühöng, és megpróbál mindet elpusztítani, mielõtt õt kapják el, könyörtelenül pusztít, gyakran gyilkol. Megszûnt a lelkiismeret, s a kontroll. A nyolcasra jellemzõ néhány patológia Az alábbi patológiák, azaz klinikai diagnosztikus kritériumokat teljesítõ problémák köthetõk az egyeshez. • •
Antiszociális személyiségzavar (régi neve: pszichopata) Paraniod állapotok
Megjegyzések: 1. Ez nem azt jelenti, hogy aki ilyen, az biztosan nyolcas. 2. A hétköznapi ember, aki nem ismeri a diagnosztikus kritériumokat, gyakran címkézi magát vagy ismerõseit „paranoid”-nak, „antiszociális”-nak, akkor is, ha klinikailag nem az.
Karakter feloldása Módja: A helyzet uralásának az elengedése. A sebezhetõséget, s gyengéd érzéseket megengedni magának. Eredménye: Hõs – lásd a 9. szintet.
95 A 9-es, A BÉKETEREMTÕ Más nevei: A SZENT AZ ALKALMAZKODÓ
I. AZ ALAPFELÉPITMÉNY 9-es: A düh gyökérpont Szenvedély, alapérzés: LUSTASÁG, RESTSÉG Védekezõ mechanizmus: önkábítás Tudattalan gyermekkori üzenet: Nem helyes érvényesíteni önmagad! Elveszett gyerekkori üzenet: „Számít, hogy itt vagy!” Félelem: Félelem attól, hogy rossz, hibás, gonosz, romlott vagyok. Alapvetõ vágy: béke legyen – mely nemtörõdömséggé silányul. Énkép, amit fenn akar tartani: õ jó, józan, ésszerû, mértékletes, erkölcsös, objektív. Ezért ezzel a tevékenységgel azonosul: felmér, értékel, véleményez. Haragját nem akarja elismerni. Fõ manipulációs eszköze: kilépés a helyzetbõl és passzív-agresszió Gyermekkori alaphelyzet: A kilencesnél gyerekkorban valahogy a tétlenség alakult ki; ami akkor egy düh-helyzetre adott sikeres megoldás volt, azóta úgy maradt, s egész karakter-felépítmény épült rá. Van, akit a szülõcsatornában ért trauma, és arra vágyik, hogy küzdjön az összenyomottság ellen. A küzdelem azonban hiábavaló, ezért a nyomás hatására tehetetlenségében megmerevedik, s úgy marad. Kétségbeesett és tehetetlen. A nyomás lehet a gyerekkorban is, lelki nyomás, vagy pl. egy szülõ túlzott, fojtó szeretete. Van, hogy egy idõsebb testvér árnyékában nõtt fel, s a háttérbe szorult, s onnan szemlélte, ahogy a családban valahol máshol zajlik a dráma. Gyakran a szobájuk zugából lesték a szülõket veszekedni, s sokszor kimentek onnan, s a békítõ szerepébe léptek a családban. A kilences azt is tapasztalhatta gyerekkorában, hogy úgy oldódik meg anyu és apu konfliktusa, ha õ eltûnik, láthatatlanná válik, s ekkor ez a viselkedése megerõsítõdött. Ha akarata, egyénisége van, vagy ha jelen van, abból csak gond lesz.
96 II. A KARAKTER JELLEMZÕI A kilencesek az ártatlan és ártalmatlan, szelíd bájjal rendelkezõ emberek, akik mellett megnyugszunk, könnyen megbékélünk, ellazulunk. A kilences kedves, könnyed és gyengéd. Ilyenek az ártatlan, kenyérre kenhetõ, melegszívû nõies kilences férfiak, és a csetlõ-botló ártatlan, szelíd õzike nõk. Ugyanakkor ezeket az embereket átlengi egyfajta puhányság, punnyadtság, mivel karakterük egyik fõ jellemzõje a tunyaság. A lustaság nem tétlenséget jelent, hanem azt a törekvést, hogy sikerüljön úgy leélni az életet, hogy az ne hasson rájuk. Lelkileg nem akarnak részt venni a jelenben, a helyzetekben. Az egész egy stratégia a düh elkerülésére. A dühöt mélyen elkerülik, a düh, ha megjelenne, akkor az átélése helyett a kilencesek elalszanak. Az elalvást azzal az ideológiával igazolják, hogy õk szeretõ emberek. A kilences az áramlással haladó, alkalmazkodó, kedves, szeretõ ember, aki ezzel fedi le a dühét. A nyolcas kifejezi és igazolva látja, az egyes küszködik vele, ideálrendszerrel csatornázva ül a tetején, a kilences pedig olyan mélyen letagadja, hogy látszólag nincs is. Halogatás A kilences, mivel nem akarja, hogy lelkileg érintse az élet, gyakran halogat; a fontos dolgokat, kérdéseket, tennivalókat halogatja, miközben ezer apró részlettel elfoglalja és elkábítja magát, s látszólag azok a fontosak. Mindezt azért teszi, öntudatlanul, hogy megfeledkezhessen a halogatott, õt valóban érintõ dolgokról. A kilences duplán trükkös fixáció, „álmegvilágosodott”-nak is nevezik, mert azt látjuk, hogy szeret, átadja magát, önzetlen, háttérbe vonul, hagy másokat, segítõkész, alkalmazkodó, mintha csak nem lenne egója. Ez azonban pont fordítva van, neki ez az egója. Sok embert idegesít, amikor a kilences nem reagál. A többi ember reagál helyzetekre, õ nem, gyakran „nekem mindegy” állapotban, érdektelenül bambul, mikor valamit akarunk tõle. Ezért sokan frusztráltak a kilences tétlenségétõl és halogatásától, amit õ nem ért, hisz egyrészt nem látja magát, másrészt abban utazik, hogy ne adjon okot a dühre, a feszültségre, épp azzal, amivel aztán azt kiváltja – a nem reagálással. Szenvedélye a lustaság, mely a düh elkerülésének a stratégiája. A kilences fotellakó, kényelmes díványon, ágyban, fotelben tanyázik. A lustaság azt jelenti, hogy öntudatlanságba, tompaságba menekül a düh elõl. Van olyan kilences, akinek ez az alvásszokásában is megmutatkozik, és a természetes alvásideje megnõ, akár 10-12 órára is. Ha ébren van, akkor meg alvajáró. Ettõl még aktív a munkában, sokszor szorgalmas munkások. Ahol viszont az igazi lényeg lenne, és az élet
97 megjelenik, ott eltompul, pl. úgy, hogy elvész a részletekkel való szöszölésben. Félig befejezetlen dolgokat otthagy, a káosz közepén újságot olvas. A kilences tompasága nem relaxált állapot, hanem egy csendes belsõ feszültség, izomfeszültséggel jár együtt. Védekezése: az önkábítás A kilences tehát az önkábítással védekezik a dühe ellen. Szeretetre vágyik, és szeretni akar, de az az alaphiedelme, hogy ha dühös lenne, nem szeretnék, kitagadnák a létbõl. A düh szerinte tilos, elítélt, erõsen helytelenített. Az önkábítás, önnarkózis, önelaltatás módja többféle lehet. Lehet tévézés, ponyva-olvasás, evés, alkohol, drogok, vagy rutinmunkák végzése, megszokásokra támaszkodik. A passzív agresszió és az indokolatlan dühkitörés A kilences dühe azért mégis elõkúszik valahogy, ez: a passzív agresszió. Lehet, hogy pl. következetesen késik. A kilencesek gyakran késnek a megbeszélésekrõl, s ártatlanul pislognak. A passzív agresszió egy másik módja, amikor makacsul lefagy, és nem mozdul, mint a szamár. Egyszer láttam egy fényképet, amint amerikai katonák kelnek át az afganisztáni kopár hegyeken, keresve Bin Ladent. A szuperfegyverekkel felfegyverzett gyalogos katonák tehetetlenül álltak egy afgán szamár mögött, aki nem mozdult, még a jó öreg fenékberúgás harcmûveletre sem. A képre oda volt írva: „mission impossible” (lehetetlen küldetés). Ez a kilences karakter passzív agressziója. A kilences tétlensége is a passzív-agresszív düh kifejezõdése. Látszólag békés, de a másik idegbajt kap tõle. Ez a passzív agresszió, úgy agresszívnek lenni, hogy közben úgy teszünk, mintha nem lennénk azok - passzívak vagyunk. Ritkán pedig jelentéktelen események miatt dühkitöréssel reagál, az ember nem is érti, hogyan függ össze az az apró dolog, a dühkitörés mértékével. Ekkor rég hordozott és gyülemlett dühöt ad ki egyszerre egy bolha miatt. Ilyenkor a düh mellett nagyon makacs és bebutult tud lenni a kilences. Egy másik, már misztikusságba hajló passzív-agresszív megoldás a sors által kínált véletlen balesetek. Egy ismerõsömmel Thaiföldön találkoztam elõször, épp egy héttel az után, hogy egy tuk-tuk (kistaxi) átment a lábán. Épp felépült, mikor leégett a bõre a napon. Majd mikor meggyógyult véletlenül grapefruit cseppeket csöpögtetett a szemébe a szokásos szemcseppje helyett, aminek a sokhetes gyógyulása közben herpeszt kapott a szemére. Emiatt aztán az egy hónap helyett hat hónapba telt, mire ebbõl kigyógyult. Konformitás - nonkonformitás A kilences a konformitás (másokat követni) és nonkonformitás (nem követni, mást csinálni, függetlennek lenni) között billeg. Azt játssza (öntudatlanul), hogy egyetért másokkal és engedékeny, ugyanakkor (szintén öntudatlanul) dühíti, hogy más kontrollálja, ami miatt passzív
98 agresszióval válaszol. Ettõl a másik megbántódik, s elhagyja a kilencest, aki emiatt érzelmileg elszigetelõdhet. A kilencessel nehéz egyezségre jutni. Kitörhet gyorsan lecsengõ hisztériás dührohamban akkor is, ha úgy érzi, hogy összenyomják. Ilyenkor más nem érezné ezt, de ha gyerekkori, vagy szülõcsatornabeli traumája volt, akkor ez kiváltja azt az emléket, s túlreagálja. Ha valaki megkéri valamire, akkor, ha azt érzi „nem akarom”, azt mondja, hogy „persze, szívesen!”. Majd mikor elérkezik a cselekvés ideje, ott áll tétlenül, s ellenállva. Eszménye: „kényelmes vagyok”. A kilences a kényelemmel próbálja imitálni az élet átélését. A kényelem punnyadtságában úgy tesz, mintha nem lenne fontos, ami most történik, elhalasztja késõbbre. Ezzel azt akarja elérni, hogy ne kelljen a feszültségekkel szembenézni. Minden nézõpontot felvesz és alkalmazkodik A kilences sajátossága, hogy míg a többi karakter az enneagramban sajátosan fixált egy pontban, és onnan torzítva látja a világot, addig a kilences tisztán lát, nincs sehová fixálva és bármely nézõpontot fel tudja venni. Minden helyzetet képes megérteni és elfogadni. Ezért is olyan jól alkalmazkodó, s nem igen akad be. Ezért általában szeretik, nincsenek ellenségei. A nézõpontok terén mutatott rugalmasság következménye, hogy nehéz saját, szilárd állásponttal rendelkeznie. Elvesztette a saját álláspontját. Annak az álláspontját veszi fel, akivel épp van. A kilencesnek nincs határozott identitásérzete. Ezért inkább békítõ, s közvetítõ szerepet töltenek be már gyerekkoruk óta, semmint valaminek a határozott képviselését. Partnerkapcsolatában A kilences függõ helyzetben szeret lenni, mivel nincs határozott álláspontja, s meglehet, gyerekkorában megtanulta, hogy nincs akarata, ezáltal nem tanulta meg, hogyan valósítsa meg magát a másiktól függetlenül. Szeret ezért alárendelõdni, s a másik tökéletes tükrévé és segítõjévé válni. Ez ad biztonságot neki. A háttérbõl tükröz és támogat. Ha baja van a kapcsolatban, nem mondja el, mert kerüli a konfrontációt. Ha ki akar szállni, akkor érzelmi fadarabbá válik, s megvárja, míg a másik már nem bírja, s elmegy. Vagy kirúgják, vagy valaki más elcsábítja. Õ maga nem áll a lábára. A kilences szeret gyûjtögetni, az analitikus elmélet szerinti anális-visszatartó karakter. Például a díványa, vagy fotelje mellett újsághalmok állnak, s tele van apró mütyürrel a szobája.
99 Beszédstílusa: nem-beszélés vagy regélés. A kilences vagy szégyenlõsen szerény és hallgatag, vagy hosszú regélésbe kezd. A regélés lényege, hogy elveszni a részletekben, s nem a jelenben lenni. Monoton munka A kilences szereti a monoton munkát, ahol a kezével dolgozhat valami ismétlõdõ dolgot, de nem kell nagyon gondolkodni. Ezzel kellemesen el tud lenni a valóságból kikapcsolt állapotban. Társadalmi szerepe: a „semmi különös” ember Társadalmi szerepében a semmi különös ember pozícióját veszi fel, nem akar kellemetlenséget okozni, a háttérben marad, és ez aztán valóban azt eredményezi, hogy tényleg nem számít, s akkor visszaigazolódik az alaphiedelme, s a karakterfixációs felépítménye. Testi jegyek A kilenceseken testileg nincsenek markáns megkülönböztetõ jegyek, inkább összérzet. Látszik a kényelmesség, a restség, a punnyadtság valahogy. Gyakran kissé petyhüdt az arcbõrük, mintha bõ lére eresztették volna az arcbõrmennyiséget, ezáltal egy kis párnázottságot teremtve. Kis enerváltság, fásultság, lassúság látszik rajtuk és szerénység.
20-22. Kép: Walter Matthau (balra fent), Ronald Reagan (balra lent), és Diane Keaton (jobbra fent) példák a kilences kinézetére: puhány, nem árt a légynek se, nem kell félni tõle: kedves, szeretetteli, és alkalmazkodó.
100 A dolog jó oldala – a pozitív vonások A kilences erõssége a béke és harmóniateremtés, magukban, és az emberek között.
III. A 9-es KARAKTERFIXÁCIÓ SZINTJEI A szürkületi zónája A kilences akkor kezd nagyon belecsúszni a fixációjába, amikor alkalmazkodni kezd, és lemond önmagáról, mások kedvéért, „igent”-t mond, mialatt „nem”-et érez. Mosolyogva átadja magát a másiknak, s maga se veszi észre, de rejtetten sértett emiatt, s hogy a másikat ezért megtorolja, ellenáll makacsul, de úgy, hogy az alig látszik, s közben le is tagadja „de nem, én nem állok ellent”. Ez az érdektelenségben kifejezett makacs ellenállás a másik idegeire megy, a kilences pedig elaludt és elkábult benne.
A 9 -es felsõ oktávjai 9. Higgadt, rendíthetetlen. Megszabadul attól az alaphiedelemtõl, hogy jelenléte és részvétele a világban nem fontos, vagy nemkívánatos. Kapcsolatba kerül magával és az élettel, valódi belsõ békét, erõt és stabilitást lel, s ezektõl higgadt és rendíthetetlen. 8. Öntudatlan, békés. „Állandóan könnyed és kedves” énképet tart fent ilyenkor és a környezetére összpontosít, hogy ott fenntartsa ezt az állapotot. 7. Önzetlen megnyugtató. Türelmes, megfontolt stílusukkal békét teremtenek mások számára és megnyugtatják õket.
A 9-es átlagos tartománya 6. Önmegtagadó, kellemes. Attól tart, hogy mások nem követik a normáit, ezért sokat vitatkozik és érvel, hogy igazáról meggyõzzön, megszállott, komoly. Sokat korrigál és mutat rá a világ hibáira.
101 5. Eltávolodott önelégült. Ebben a fázisban a kilences védi békéjét, öntudatlanságba süllyed lényegtelen rutinfeladatok végzésével, úgy intézi, hogy a dolgok ne jussanak el hozzá, s ne érintse õt semmi, nem vesz tudomást a problémákról. 4. Rezignált békítõ. Félni kezd, hogy mások kibillentik a békébõl, ettõl megrendül. Ezért egyre jobban elbagatellizálja a problémákat, sztoikus nyugalommal halad az életben, fenntartva a békét, s ez a nyugalom elkezd már inkább szilárd merevséggé, csendes, elutasító ellenállássá válni.
A 9-es súlyosan fixált alsó oktávjai 3. Elfojtott, hanyag. Amikor a valóság tényleg ki akarja már õket billenteni, akkor – ha fixált marad, s nem billen ki a kilences rákeményít, s tovább védi a „minden rendben van” illúziót. A békés ellenállás átvált depressziós, színtelen, befásult állapotba. 2. Disszociált, dezorientált. Ahogy fokozódik a helyzet kívül és/vagy belül, tovább védve a fixáció várát, a kilences már nem mer tudomást venni a valóságról, és belsõ világa elkezd szétesni. Ami a valóságba vinné, azt disszociálja, azaz leválasztja a tudatából és kizárja onnan, például elfelejti. A kilences ekkor lesújtott, tompult és tehetetlen. Gyakran van emlékezetkiesése is. 1.Önfeladó, eltûnõ. A legsúlyosabb szinten a kilences teljesen visszahúzódik önmagába, s már egyáltalán nem reagál. Lehet, hogy több személyiségre esik szét, vagy autista közeli állapotba merül.
A kilencesekre jellemzõ néhány patológia • Disszociatív zavarok • Dependens személyiségzavar • Depresszió Megjegyzések: 1. Ez nem azt jelenti, hogy aki ilyen, az biztosan kilences. 2. A laikus ember, aki nem ismeri a diagnosztikus kritériumokat, gyakran címkézi magát vagy ismerõseit „depressziós”-nak, „dependens”-nek, akkor is, ha klinikailag nem az.
102 Karakter feloldása Módja: Megengedni a dühöt magának, s ezáltal az életerõ visszatérését. A konfliktus ezzel meg fog jelenni számára és a saját gyilkos dühe is. Ha megjelent, s átélte, akkor tudja elengedni, s akkor már nem kell fenntartania fixáltan az ennek elkerülésére épített stratégiát, karakterépítményt. A pozitív tulajdonságok és képességek megmaradnak, és akkor veszi elõ õket, amikor csak akarja, de már nem, mint elhárító mechanizmusok vannak minden áron és egyeduralkodón jelen. Lerakja azt a hiedelmet, hogy nem fontos vagy nem kívánatos a léte. Eredménye: Lásd a 9. szint. Példák a kilencesre: Ronald Reagan Walter Mattau Diane Keaton Gerald Ford Bill Murray
VII. Felhasznált irodalom Eli Jaxon-Bear (2005): A megszabadulás enneagramja. A fixációtól a szabadságig. Ursus Libris.
Riso, D.R. – Hudson, R. (2008): Az enneagram bölcsessége - Útmutató a kilenc személyiségtípus lelki és szellemi fejlõdéséhez. Park Kiadó.
Prakash Vörös Ákos (2008): A használható enneagram. Kis emberhatározó. Ezo tér kiadó.