Honti Lapok SZENT KARÁCSONY. Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kíván

www.sahy.sk

Ipolyság

Honti Lapok XIX. évf.

2010. december

SZENT KARÁCSONY

Légy üdvözölve szent karácsony, Mely földre hoztad az eget! Ím elmúlik a bűnnek éje, Mert te az üdvöt hirdeted! Ezzel a szép régi énekszöveggel kívánok minden kedves olvasónak boldog karácsonyt! A legtöbb ember azért ünnepli a karácsonyt, mert mások is ezt teszik. Ünnepelni viszont kell, mert ez a kereskedelem, a reklámok célja. Mi ne tartozzunk ezen ünneplők szürke seregébe. A mi szívünket, kell, hogy valami megmozgassa: Emmánuel, velünk az Isten! A karácsony egyedülálló bűvölete több mint hangulat vagy pillanatnyi elérzékenyült ünnep. Isten hív, ellenállhatatlan vonzással egy új istengyermeki életre. Amikor felhangzik a templomban az angyalok éneke: Dicsőség a magasságban Istennek, és Békesség a földön a jóakaratú embereknek! – Ekkor kell, hogy valami meg-

mozgassa a szívünket. Igazából akkor lesz szép a karácsony, ha tudunk tenni valamilyen jó elhatározást: szakítani a bűnnel, mindenfajta megalkuvással, az életszentség útjára lépni most, amikor látjuk, milyen messze vagyunk az isteni világtól. Felemelő érzés Jézus születésére gondolni, a tisztaságra, egyszerűségre, de ha erre gondolok, feszít a vágy, hogy én miért nem vagyok ilyen tiszta, ilyen jó. Be akarok állni a jámborok sorába, odatérdelni Jézus jászla elé. Magam mögött hagyni a világ sötétségét, belenézni a gyertyák fényébe, magam mögött hagyni a bűnt, az istennélküliséget és elindulni a megtérés, az Isten felé. Ha vállaljuk a döntést, akkor a legnagyszerűbb feladat elfogadására mondunk igent. Újra megkeressük a helyünket ebben a világban, mégpedig úgy, hogy megfogjuk a Megváltó kezét és nem engedjük el. Ha ezt komolyan gondolom, akkor ez töprengéssel, csenddel, imádsággal jár együtt. Karinthy Frigyes nem volt mindenben szent, de kereső ember volt, és a karácsonyi szellem őt is megérinti. Így ír Isten című írásában: „Eddig mi kerestük őt, – most hagyjuk, hogy ő keressen és megtaláljon minket. Két dolgot már biztosan tudok. Az egyik, hogy rajtam kívül van valahol ő, aki tud rólam, aki jobban tudja nálam, hogy én ki vagyok. A másik, hogy hiába keresem őt vakon tapogatózva, ha mind a

Ára: 0,40,- €

12. szám

ketten keresgélünk, eltévesztjük egymást, elmegyünk egymás mellett. Egyikünknek csendben kell maradnia, hadd legyek én az, a gyöngébb, és a fáradtabb. Várnom kell, és figyelnem, várnom és figyelnem türelemmel, és csak amikor közelemben érzem tapogató kezét, akkor szabad immár suttognom halkan: Itt vagyok, itt vagyok, én vagyok az. Lám milyen egyszerű és világos lett minden, jaj, Istenem, én Istenem, én külön Istenem!” Igen, az a lényeg, hogy a karácsonyi történet váljék a mi történetünkké. Kapjon istenarcot, Jézus által, és lépjen be életünk minden szeletébe. Eddig egyszer sikerült eljutnom a Szentföldre. Szentföldön egyvalami biztosan megfogott. A születés barlangjában énekelni a Mennyből az angyalt! De a barlangistállóba lépve valami béke is lépett a szívembe, és nekem szegezte a kérdést, önvizsgálatra késztetve: vajon én kinek vagyok a Messiása? Ki látja meg bennem az Isten képmását, Jézus követőjét, Jézus barátját, a keresztény embert? Vajon voltam én ténylegesen valaki Messiása? Váltottam már meg valakit Jézus erejével élete fásult szorultságából? Képes voltam-e már valakiért is áldozatot hozni? Ha csak egyetlen kérdésre is tudok jó feleletet adni, Jézus megszületett bennem, talán lehet boldog karácsonyom. De mi van akkor, ha egy kérdésre sem tudtam pozitív választ adni? Akkor sem kell elkeserednem, soha nem késő! Talán most van itt a pillanat: lépj rá Jézus útjára, vállald vele az

A TARTALOMBÓL: Az ipolysági kanászhangverseny... 5. old. Kiállításra várva 6. old. V. Ipoly Menti Folklórfesztivál 7. old. Karácsonyi kézmelengető 11. old. Honti Pedagógusok Találkozója 12. old. erkölcsös hitvalló életet. Uram, Jézus jászolodnál arra kérlek, adj szemet nekünk, hogy lássunk, adj szívet, hogy szerethessünk és adj lelket, hogy kitartóak legyünk. Uram, úgy kell nekem a te szemed, hogy ne csak a rosszat lássam! Adj élő hitet nekem. Úgy kell nekem a te szíved, mert rideg ez a világ! Add, hogy embertársaimat minden körülmények között szerethessem. Uram, úgy kell nekem a Lelked, hogy remélhessek önmagamban és egyházadban is! Segíts, hogy legyen sugárzó erős tekintetem, mint Neked volt, meleg szívem, mint amivel te szerettél, rendíthetetlen hitem, mely belőled fakad, Jézusom! Most karácsonykor szeretnélek kérni téged önmagamért, ismerőseimért, barátaimért és rokonaimért. Ámen

Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kíván A VÁROSI KÉPVISELŐ-TESTÜLET, A VÁROSI HIVATAL ÉS A HONTI LAPOK SZERKESZTŐSÉGE

Mahulányi József esperes, plébános

2010. december

2

A római katolikus plébániatemplom ünnepi miserendje: DEC. 24. 22:30 szlovák., 24:00 magyar szentmisemise DEC. 25. 8:00 magy., 9:30 szlov., 11:00 magy. DEC. 26. 8:00 magy., 9:30 szlov., 11:00 magy. DEC. 31. 16:30 szlov., 18:00 magy. 2011. JANUÁR 1. 8:00 magy., 9:30 szlov., 11:00 magy. JAN. 2. 8:00 magy., 9:30 szlov., 11:00 magy. JAN. 6. 8:00 magy., 9:30 szlov., 11:00 magy.

A református hitközség karácsonyi istentiszteleteinek időpontja dec. 24-én: 15.00 (A gyermekek szereplésével.) dec. 25-én: 11.00 (Úrvacsorával egybekötve.) 26-án: 11.00

Dsida Jenő:

Karácsonykor Találjátok ki: mire gondolok? Arra, hogy odakünn hófehér a táj és közelg a szép mesés karácsony, - s valami fáj. Sok-sok testvérre gondolok, kik görnyednek az átoksúly alatt és velem együtt nézik a karácsonyt és a havat. Az élet sürgős utain be mennyi minden tarkaság elér és milyen ritkán jön egy igazi ünnep, ami fehér! Azután arra gondolok, hogy hoz-e most a kis Jézus fenyőt? És jaj, de máskép írnám ezt a verset - tíz év előtt…

Honti Lapok

Szeret az Isten, megszabadított!

„Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala. Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért.” 1 János 4,9-10 Kedves olvasó! Karácsony ünneplésének lényegét a világ az idők folyamán sokszor és sokféleképpen megpróbálta elhomályosítani. Megpróbálta a karácsonyfa vagy éppen az ajándékozás ünnepévé lefokozni. Ezért is örültem, amikor tavaly karácsonykor a sok kacifántos sms mellett az egyik kedves testvérem röviden csak ezt írta: „Ma van Jézus szülinapja! Áldott karácsonyt kívánok!“ Miért olyan különleges ez az ünnep? Isten az embert társas lénynek teremtette. Akkor igazán boldog az ember, amikor jó a kapcsolata Istennel és emberrel egyaránt. A paradicsomi bűneset óta azonban az Istennel való közösség megszakadt, és ennek a hiányát az emberi kapcsolatok is megsínylik. Az ember Isten nélkül magát szeretővé vált. Vagy ahogy Pál apostol írja az ifjú Timóteusnak: „Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok, szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértékletlenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői. Árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői.” (2 Tim 3,2-4) Vagy ahogy egy bennem maradt kis versike oly találóan fe-

jezi ki érzéketlenségünket: „A gyermek, ki a madárka szárnyait kitépdesi, őt halálra gyötri, bántja. S maga észre sem veszi.” A bűnesettel tehát beleesett az ember egy olyan gödörbe, amiből nem tud kimászni. Nem segít a tudomány és a technika sem. Ha segítene, szuperintelligens emberekkel lennénk körülvéve. De nem vagyunk. Sőt néha magunkból is elegünk van. Egy külső segítség kell tehát, ami képes minket kiemelni ebből a mélységből. Aki eljut erre a pontra, az kapaszkodik bele hittel a jézusi örömüzenetbe: „Az ÚR Lelke van énrajtam, mivel felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat, és hirdessem az Úr kedves esztendejét.” (Lk. 4,18-19) És igen, ők azok, akik megtapasztalták a János evangéliumában leírtakat: „Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek.” Igen, ők kezdhetnek új életet, új, tiszta szívvel, új temperamentummal. Mert odafutottak Ahhoz, aki ezt a változást meg tudja tenni az ember életében. Isten szeretete kezdeményező szeretet. Mikor még bűneinkben voltunk, már akkor szólt az ige: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön a világ általa. Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.” (János 3,17-18) Isten szeretete feltétel nélküli. Nem lehet megvagy kiérdemelni. Mindnyájan rá vagyunk szorulva erre a szeretetre. Nem

annak lát, akik most vagyunk, hanem akik majd leszünk az Ő szeretetében. Péter apostolban sem az okoskodó, kioktató, megtagadó tanítványt látta – bár Péter valóban ilyen volt –, hanem azt a tanítványt, aki majd egyszer mindenre képes lesz őérte és másokért. És éppen ez a meg nem érdemelt, de folyamatosan rááradó szeretet formálta őt igazi apostollá. Ez az isteni szeretet. Megért akkor is, ha sok mindennel nem ért egyet, amit most gondolunk, teszünk. Isten szeretete nem függ a mi magatartásunktól. Szeretete nem reflexió, nem válasz a mi cselekedeteinkre. Szeret, mert szeretni akar. Ez a szeretet öltött testet Jézusban, ahogy olvashattuk is igénkben: „Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala. Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért.” (1 János 4,9-10) Hinni azt jelenti, hogy ezt valaki komolyan veszi és önmagára nézve is érvényesnek tekinti. Aki így hisz, annak válik valósággá életében az ige: „aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen”. Így áll helyre az Istennel való kapcsolat, és ennek a következménye az emberekkel való kapcsolataink gyógyulása is, mert ugyan Isten szeretetének feltétele nincsen, de következménye van: átárad rajta az Isten szeretete, s viszi azt a körülötte lévő embereknek. Vagy ahogy János megfogalmazza: „Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást.” (1 János 4,11) Családom és református gyülekezetünk nevében kívánom, hogy a kedves olvasó is élje át újra és újra Istennek ezt a szívet melengető, megújító szeretetét. Izsmán Jónás

Honti Lapok

2010. december

A polgármester-választás eredményei a szavazatok alapján

3

Ipolysági újszülöttek okt. 15. – Fekete Július Peter, nov. 3. – Hronec Dominik

Házasságot kötöttek

A képviselő-választás eredményei a szavazatok alapján

nov. 19. – Stanková Emese és Révész Csongor

Elhunytak nov. 4. – Dobisz Daniel (76 éves); nov. 9. – Kádasiová Mária (90 éves); nov. 9. – Pálová Helena (82 éves); nov. 12. – Galová Margita (86 éves); nov. 15. – Bodonyi Ondrej (85 éves); nov. 22. – Kázmér Attila (14 éves); nov. 23. – Šulan Michal (51 éves); nov. 28. – Kulcsár Ladislav (55 éves); nov. 28. – Dobos František (82 éves)

Tisztelt választók!

Tisztelt polgárok! Ezúton köszönöm minden rám szavazó polgárnak az irántam kinyilvánított bizalmát. Az elkövetkező választási időszakban azon leszek, hogy a város minden polgárának érdekét képviseljem és szolgáljam, növelve Ipolyság jó hírnevét. Kívánok mindenkinek áldott karácsonyi ünnepeket, jó egészséget és sikerekben gazdag boldog új évet. Lőwy János mérnök

Engedjék meg, hogy megszólítsam Önöket és köszönetet mondjak mindannyiuknak azért, hogy éltek állampolgári jogukkal és a választási urnákhoz járultak, hogy döntsenek arról, ki legyen városunk polgármestere. Külön köszönettel tartozom azoknak, akik rám szavaztak. Kellemes érzés tudni, hogy sok ember bízik bennem, és én ezt nagyra értékelem. Személyes felelősséget érzek Önökért, mert szavazataik köteleznek erre. Kis szavazati különbséggel, de nem én lettem a polgármester, amit nagyon sajnálok. Boldog vagyok, hogy szavazataik száma bizonyította, milyen nagy ereje van a barátságnak, a kölcsönös megértésnek, a bizalomnak a mai korban is, amikor az embernek gyakran olyan érzése van, hogy nem érdemes semmiért sem harcolni, és semmiben sem hinni. Választási eredményeim megmutatták, hogy mindennek, amiben hiszek és amire törekedtem, van értelme, csak már – sajnos – ezt nem lesz lehetőségem ezt bebizonyítani Tisztelt polgárok, kívánok Önöknek mind az elkövetkezendő választási időszakban, mind a 2011-es új évben minél kevesebb kudarcot és minden szépet és jót, ami az embert nemesíti, emberré teszi. Pásztor Lajos mérnök Ipolyság polgármestere

2010. december

4

Bélik György Vác város díszpolgára lett

A váci önkormányzat képviselői az idén két díszpolgári címet ítéltek oda: az egyiket Farkas Pál ottani zenetanár-karmester kapta, a másikat Bélik György, Ipolyság akkori alpolgármestere vehette át, aki a hivatalos indoklás szerint Vác testvérvárosa képviselőjeként évtizedek óta elkötelezett támogatója a határokon átnyúló gazdasági, kulturális és környezetvédelmi kapcsolatok építésének s a magyar nemzeti hagyományok ápolásának. A kitüntetést dr. Bóth János, Vác pol-

KORPÁS PÁL (1940 – 2010) Nagy veszteség érte testvérvárosunk, Ipolyság szellemi életét, egyik legjelentősebb személyisége távozott örökre. Élete és munkássága meghatározó volt mind az oktatásban, mind pedig a kulturális életben, de a közéletben és a helyi politikában is nehéz lesz pótolni a „Tanár Urat”. Igen, így nagy betűkkel. Emberi és szakmai életpályája sok ember sorsát befolyásolta, amiért csak köszönetet mondhatnak, mondhattak neki. Élete 70. évében a sors kiragadta közülünk, tevékenysége megszakadt. A Honti Lapok májusi számában megjelent írásában a kórházi ágyon még jövendő terveiről gondolkodik: „Az emberi sors már olyan, hogy sokszor meggátolja terveink megvalósítását, vállalásaink teljesítését. Az én esetemben is közbeszólt a betegség, s így nem követhettem következetesen márciusi időjárásunk alakulását, sajátos megnyilvánulásait.” Gyakori volt írásaiban, hogy a természet és a társadalom, az ember és a politika összekapcsolódott, mint ahogy itt is a csapadékos áprilisról, az árvizekről elmélkedik, majd egy félmondat: „Ipolyunk is újra „politizált” – „hajózható” szintre emelkedett, mint a XX. század 2. évtizedében”. Írásaiban az élet minden területe megjelent, itt is tanított, nevelt, jobbítani szeretett volna az emberek életén…1956tól a Csemadok tagja volt, 1968-1988 között az alapszervezet titkára, majd több éven keresztül vezetőségi tagként munkálkodott Ipolyságon, de az országos tanácsban és a lévai területi választmányban is dolgozott. A tavaly 60 éves szervezet tevékenységéről előadásokat tartott, kiemelve a nemzeti közösséget és kultúrát építő, mentő küldetését. 2001-ben vonult nyugdíjba, de aktív közéleti tevékenységét

gármestere adta át az idei Szent Istvánnapi ünnepségsorozat keretében. Testvérvárosunk, Vác egyik legújabb díszpolgára, Bélik György 1948. dec. 12én született Ipolyságon. Az alapiskola befejeztével az Ipolysági Magyar Tanítási Nyelvű Gimnáziumban értettségizett, majd a nyitrai Pedagógiai Karon földrajz – testnevelés szakon szerzett diplomát 1971ben. Besztercebányán 1985-ben kiegészítő tanulmányokat végzett. Pedagógusként több intézményben működött: tanított a csábi és a palásti alapiskolában, az Ipolysági Középfokú Mezőgazdasági Szaktanintézetben, valamint a Fegyverneki Ferenc Egyházi Gimnáziumban. Tagja a Magyar Pedagógusok Szövetségének és 1971-től a Csemadoknak. A rendszerváltás utáni közszereplést az Együttélés polgári mozgalom ipolysági alapszervezetének egyik alapítótagjaként és egyben elnökeként kezdte. Dolgozott az Országos Tanácsban, és a já-rási alelnöki tisztséget is betöltötte. 2009-ig a Magyar Koalíció Pártjának alapszer-vezeti elnöke, az OT tagja és a járási továbbra is folytatta…1990-től – megszakítás nélkül – haláláig volt az ipolysági önkormányzat képviselője. Mindenkor szót emelt a magyarságért, lokálpatriótaként kitartott állítása mellett, hogy a nagypolitika emberközi kapcsolatokat romboló, szélsőséges mesterkedéseitől meg kell óvni a helyi politikai életet, regionális politikusként elsődleges vezérelvként mindig az itt élők érdekeit tartotta szem előtt. A Honti Lapok és a Hontianske listy szerkesztőbizottsági tagja és lektoraként 1995-től dolgozott. Vallotta, hogy a havilap mindkét változatának elsődleges feladata a gondolatébresztő és a történéseket tényszerűen dokumentáló írások megjelentetése…Korpás Pál életbölcsessége, alkotókedve, fiatalos lendülete az ipolysági közéletből és a Honti Lapok szerkesztőségéből egyaránt hiányozni fog. Személyes kapcsolatunk az 1990-es évek elejétől tartott, amikortól gyakorta találkoztunk a városi kulturális rendezvényeken, a két város múzeum egyesületeinek rendezvényein, kirándulásain. Fontosnak tartotta az ipolysági könyvtárügy fejlesztését, gyakorta beszélgettünk az intézmények közös munkájáról, kapcsolataink ápolásáról. Szinte minden szakmai rendezvényünkön részt vett előadóként vagy hallgatóként. Eljött a magyarországi több napos tapasztalatcserékre, hogy megismerje a hazai gyakorlatot, ötleteket szerezve az ipolysági fejlesztésekhez. Tevékenyen részt vett az Ipolysági Református Keresztyén Egyházközség és a váci felsővárosi református gyülekezet már több mint egy évtizedes testvér-gyülekezeti munkájában is. Boldogan mesélt az épülő új templomról, amelynek felszentelésén sajnos már Ő nem lehet jelen. Nem felejtünk, „Tanár Úr”! Mándli Gyula (részlet - Váci Polgár)

Honti Lapok választmány alelnöke volt. A rendszerváltástól kezdve folyamatosan önkormányzati képviselő, az első választási ciklusban megyei képviselőnek is megválasztották. 2002-től 2010. július 1jéig főállású alpolgármestere volt Ipolyságnak, 2008 szeptemberétől 2009 májusáig mint ügyvezető alpolgármester állt a város élén. Jelenleg előzetes nyugdíjban van. Bélik György közéleti tevékenységéhez családja biztosított erőt adó hátteret. Feleségével, Erzsébettel két leánygyermeket nevelt fel, akik napjainkban már közgazdász-mérnöki diplomával bírnak. A családi életet három unoka teszi izgalmassá, akik mellett alig marad szabad idő egyéb kedvtelésre, bár Bélik György szívesen kertészkedik és olvas, szereti a történelmet és a zenét, de a természetjárásban, vadászatban is örömét leli. Bélik György hosszú évek munkájával kiérdemelt megtisztelő kitüntetésére minden ipolysági lokálpatrióta büszke lehet. Nagy-nagy örömmel gratulálunk, s az elkövetkező évekre még jó erőt, egészséget kívánunk! bszm

70. születésnapi megemlékezés Korpás Pál 1940. december 16., Nagylót – 2010. június 15., Ipolyság Emléknap 2010. december 16., csütörtök 15:00 ó. Gyertyagyújtás az ipolysági temetőben 16:00 ó. Megemlékezés a könyvtárban

Köszönetnyilvánítás Köszönetet mondunk mindazoknak, akik 2010. november 2-án elkísérték utolsó útjára az ipolysági temetőbe Dobos Ferencet – nyugalmazott pedagógust, és osztoztak mély fájdalmunkban. Köszönjük a virágokat, koszorúkat és a vigasztaló szavakat. A gyászoló család

Köszönöm választóimnak szavazataikat, az irántam kinyilvánított bizalmat az önkormányzati választásokon.

Lóška Monika

Honti Lapok

2010. december

5

Az ipolysági kanászhangverseny 100. évfordulója Mintha az égben is ünnep lett volna a napfényes 2010. november 13-án. A máskor oly csendes, szombat délutáni ipolysági utcák most megteltek vidám dudaszóval, népviseletbe öltözött zenészekkel, ünneplőkkel és kíváncsiskodókkal. Az ipolysági kanászhangverseny 100. évfordulója alkalmából került sor az idei rendezvény-sorozatra, melylyel az 1910. november 13-án lezajlott eseményre emlékeztünk. Bartók Béla (1881–1945) zeneszerző, népdalkutatónak az Ipolysági Művészeti Alapiskola falán elhelyezett emléktáblája, majd Szokolyi Alajos (1871– 1932) ipolysági levéltáros, bernecei földbirtokos, neves sporto-

lónak a Bartók téri zsinagóga udvarán látható emléktáblája megkoszorúzásával kezdődött az idei rendezvénysorozat. Bartók Bélát, az akkor már nemzetközi hírű zongoraművészt, a budapesti Zeneakadémia tanárát kérte fel a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Tára, hogy a honti pásztorok körében fonográffal rögzített hangfelvételeket készítsen. 1910. november 13-ára, vasárnapra szervezte meg Szokolyi Alajos ezt a rendezvényt. Szokolyi saját pénzéből ajánlott fel a nyertesek számára díjakat, így valódi versengéssé alakult Ipolyságon, Hont megye központjában a pásztoremberek tülök- és dudabemu-

Sajó Sándor Emléknap Ipolyságon Ipolyság Város és az Ipolysági Városi Könyvtár közreműködésével az idén tizedik alkalommal rendezte meg a Palóc Társaság városunkban a Sajó Sándor Emléknapot. A rendezvénysorozat keretében „Magyarnak lenni: nagy s szent akarat” címmel került sor a IX. Nemzetközi Alap- és Középiskolások Szavalóversenyére az Ipolysági Városi Könyvtárban. Sajó Sándor városunk szülötte, pedagógus, költő 142. születésnapjára emlékezve az idén is nagy számú közönség előtt folyt az ünnepség. A megnyitón városunk polgármestere, Pásztor Lajos köszöntötte a résztvevőket, majd Z. Urbán Aladár, a Palóc Társaság elnöke, városunk díszpolgára mutatta be a zsűrit és informálta a közönséget a tudnivalókról. A szavalóversenyen 30 résztvevő szavalt; a hazaiak mellett Magyarországról, Szlovéniából és Ukrajnából érkeztek versenyzők. A szakavatott zsűritagok – Csábi István Madách-díjas előadóművész, a Rózsavölgyi Márk AMI igazgatóhelyettese, a Varietas Pódium Színház tagja; Végh Gyula, a Varietas Pódium Színház előadóművésze és Halmosi István, a Kiss Árpád Általános Iskola igazgatóhelyettese – a kiértékelésnél elmondták, hogy a szavalók magas színvonalon felkészülve álltak

a közönség elé, így a helyezések kiosztása is nagy gonddal járt. A szavalatokat közel száz személy hallgatta végig. A díjazottak a következők lettek: Alapiskolások: 1. Varga Kornél, Budapest Középiskolások: 1. Kalácska Eszter, Vác, 2. Renczés Viktória, Deáki, 2. Gál Desire, Lendva, 3. Karvai Barbara, Ipolyság, 3. Bartus Marcell, Jászberény Különdíjat kapott az alapiskolások közül Beňo Zsuzsanna palásti, Török Máté lukanényei és Tóth Benjámin ipolybalogi versenyző, a középiskolások közül Orsulin Anita lévai és Pálffy Ágnes ipolysági szavaló. Ipolyság Város polgármesterének díját Gubik Réka lévai versenyző vehette át. A délelőtti szavalóverseny résztvevői és a város ünneplő polgárai délután koszorúzással fejezték ki tiszteletüket a költő mellszobránál rendezett megemlékezésen. Itt dr. Szabó Pál Csaba, a várpalotai Trianon Múzeum Alapítvány elnöke mondott ünnepi beszédet. Az emléknap színvonalát emelte, hogy a rendezvényeket részvételével a budapesti Szent László Gimnázium küldöttsége is megtisztelte, Sajó Sándor ugyanis tanárként, majd igazgatóként hosszú évekig dolgozott az intézményben.

foto: majoroš m. tatója. Az események máig érzékelhető hatása, hogy Bartók zenei életműve több itteni dallamot is feldolgoz, a zenekutatással foglalkozók Európa-szerte számon tartják ezen különleges alkalom eredményeit. Az ötletből Móra Ferenc írt novellát, amelyet később tévéfilmen is feldolgoztak. Az ez évi centenáriumi ünnepségeket a váci és az ipolysági városi kulturális intézmények párhuzamosan szervezték. Délután 18 dudás fújta a talpalávalót: a Budapesti Dudazenekar, valamint Drahoš Daloš vezetésével a hazai honti dudások (a csoportban a zsélyi (Želovce) és alsófehérkúti (Príbelce) zenészek mellett egy cseh dudás is szerepelt). A vidám fellépésekre Ipolyság utcáin, a Városháza előtti téren került sor, de a színházteremben, a Csemadok által rendezett Folklórfesztiválon is láthattahallhatta őket a nagy-számú nézőközönség. 14 órakor a városháza dísztermében dr. Hála József és G. Szabó Zoltán: „Dudásoknak, kanászoknak közibül, közibül...”

A dudáról és a dudásokról az ipolysági kanászhangverseny századik évfordulója alkalmából című könyvével ismerkedhettek meg az érdeklődők a vetítéssel egybekötött tartalmas és igen érdekes könyvbemutatón. A gazdag képanyaggal és tartalmas függelékkel ellátott kiadvány első része a nyelvsípos aerofon hangszerek kutatástörténetéből nyújt ízelítőt, külön fejezetben tárgyalva a 20. század elején a Kárpát-medencében használatos dudák típusait. A következő fejezetekben az ipolysági kanászhangverseny előzményeiről, lefolyásáról és jelentőségéről olvashatunk részletes beszámolót. A harmadik rész vagy zárófejezet a dudamuzsika „újrafelfedezéséről”, a napjainkban is folyó kutató- és gyűjtőmunkáról, „hangszerkészítőkről és hangszeres játékosokról” számol be. (A helytörténészek számára is gazdag adattárként szolgáló könyv megrendelhető a Honti Múzeumban.) Ipolyságról aztán Vácra utaztak a résztvevők, ahol a Madách Imre Művelődési Központban este 18 órakor kezdődött a dudáskoncert és a könyvbemutató.

Könyvbemutató a Váci Katona Lajos Könyvtárban Emlékezés, Lengyel menekültek Magyarországon 1939-1946 címmel felbecsülhetetlen erkölcsi értékű kiadvány született Krystyna Łubczyk és Grzegorz Łubczyk lengyel nagykövet munkája alapján. Ez a kiadvány számunkra szintén nagy jelentőséggel bír, mert a közzétett dokumentumok, fotók régiónkból is számos régi emléket tükröznek, felidézve a II. világháború borzalmas történéseit. A lengyel nép meghurcoltatásának szomorú eseményei a közép-európai államok történelmére is nagy hatással voltak. A dokumentumfilm-vetítéssel egybekötött ünnepélyes könyvbemutatóra november 8-án került sor a váci könyvtárban. A szerző, Grezgorz Łubczyk elmondta, hogy ez már a tizedik alkalom, hogy az olvasókkal találkozik. Az albumot Nyitrán is bemutatták, a rendezvénysorozattal pedig továbbra is igyekeznek azokra a régiókra fókuszálni, ahol a háború utolsó éveiben a lengyel menekültek igykezetek életüket mentve menedéket találni. A kiadvány az Ipolysági Városi Könyvtárban is megtalálható. Ajánljuk az olvasók figyelmébe!!! Az oldalt írta: Solmoši Márta

2010. december

6

Kiállításra várva... Az év vége lassan utolér minket, halandó embereket. Készítjük az évi mérleget: mit sikerült megvalósítani, mivel maradtunk adósak önmagunknak, városunknak. A Fő tér épületei egymás után szépülnek, új köntöst kapnak. A jövő képei a tervek alapján még szebbé varázsolják őket. Mindez a régi és új tulajdonosok igyekezetét dicséri, hogy szebbé varázsolják Ipolyságot. A főtér körüli utcák is igyekeznek ezzel az irányelvvel lépést tartani. A Kálvária-domb felé haladva szomorú képet mutat a bezárt galéria épülete sötét ablakaival, ajtójával és a faláról letépett betűkkel. Hirdették, hogy a Simonyi Lajos Galéria tulajdonát képezték. Előtte a nagyérdemű közönség, akik egy képkiállítás megnyitójára gyűltek össze. Őrizzük meg emlékezetünkben, mindannyian sokat tet-

maton élő művészünk; Andris Mihályné; Kucsera Mária; Szkladányi Endre; Dr. Baráti Béláné és Lánczos József – ma már nincsenek az élők sorában. Mintha ők is utolsó búcsúra jöttek volna össze. Pedig egyik kiállítónk képe alá egy kis verset is írt: „Csak egy kisváros kis galériája – benne kiállítás kiállítást követ – képeivel, szobraival együtt – a szép csókolja meg itt a lelkedet!” Annak ellenére, hogy budapesti lakos volt, mindig büszkén vallotta magát ságinak dr. Rappaport Gusztáv. Prágában nemrégen lezárták a híres Aranyművesek utcáját a Várnegyedben. Egy évig tartanak majd a felújítási munkálatok, de megmentik az utókornak. A mi galériánk ott a legnagyobb épülete lenne az utcának. Nem lehetne nálunk is megmenteni a valamikori utcánk utolsó épületét?

tek városunkért! Jobbról balra haladva: Zórád Ernő budapesti festőművész, egykori ipolysági lakos; mellette Sárfy Béla és húga, Gizella; Dr. Balla Zoltán; aztán a galéria alapítója, Simonyi Lajos; Szkladányi Verka; Gaal Lajos, akkor már Balassagyar-

Hiszen egy csendes, kulturált helye lehetne Ipolyságnak! – ahogyan ezt a polgármesterjelöltünk kitűzte: „Legyen korszerű város és erős regionális központja az Ipoly völgyének!” Danis Ferenc

Ipolyságiak sikere Nyitrán Nem mindennapi sikert mondhat magáénak az Ipolysági Művészeti Alapiskola képzőművészeti tanszaka. A Nitrianska lutna 2010 elnevezésű verseny tizedik jubileumát ünnepelte ebben az évben. Ez alatt a tíz év alatt kizárólag zenei versenyként volt ismert Szlovákia-szerte, ebben az évben azonban versenyt hirdettek a képzőművészeti szakosok számára is. Czibulya Lívia tanárnő, városunk művészeti iskolájának tanára tanítványainak alkotásaival benevezett a versenybe. A szakmai zsűri kiértékelését követően a színvonalas verseny első helyét a palásti származású Križan Dávid nyerte Népi hangszerek című alkotásával, míg az internetes szavazás első helyezettje az ipolysági Bukor Zsófia lett A zene színei című művével. Az ünnepélyes díjátadó ünnepségre a nyitrai óváros zsinagógájának patinás, néhány éve felújított épületében került sor. Gratulálunk mindkét nyertesnek, és nem utolsó sorban vezetőjüknek, Czibulya Lívia tanárnőnek, aki már évek óta sikeresen irányítja a környék tehetséges fiataljait. BE

Honti Lapok

Petra Hermanová: Vászonra vitt képzetek A Simonyi Lajos Galéria aktuális kiállítása a címben említett ifjú lévai alkotó pasztell-, akril-, tempera- és olajfestményeivel várja látogatóit. Kollekcióját néhány, a 9 éves kislánya, Klaudia által festett vidám alkotás egészíti ki. Petra Hermanová a harmincas évei legelején járó, ám nem teljesen pályakezdő festő. Dekoratőri érettségivel rendelkezik, s több kiállítása volt szülővárosában. Léva határain kívül eddig Zselízen, Zsolnán és Liptóújváron (Liptovský Hrádok) mutatkozott be festményeivel. Az ipolysági tárlat képanyagára a harmonikus színkompozíciók és a gondolkodtatás igénye jellemző. Bár az alkotások között található néhány realista, horvátországi színhelyet ábrázoló tájkép is, a kiállítást elsősorban a szerző keresztény életszemléletét elénk vetítő modern kompozíció, valamint nonfiguratív alkotás uralja. Visszatérő motívumai közé tartozik például a jézusi áldozat, s annak az emberiséggel kapcsolatos hozadéka, valamint tanulságai. A tárlat, amelynek képei többségükben megvásárolhatók, november 16-án nyílt. Az eseményt megtisztelte jelenlétével Pásztor Lajos mérnök, Ipolyság polgármestere is. A kiállító festő életútját Pálinkás Tibor, a Simonyi Lajos Galéria előadója mutatta be. Petra Hermanová a közönséget festményein kívül saját szerzeményeivel – dalaival is megörvendeztette. A vallásos ihletésű darabokat ő maga énekelte, s a kellemes zongorakíséretet is személyesen biztosította hozzájuk. Tehetséges gyermekzongoristaként mutatkozott be kislánya is, Klaudia Hermanová. Az ünnepség támogatója Petra Hermanová és Petrezsél Tibor mérnök volt. A kiállítás 2011. január 15-éig tart nyitva azzal a kitétellel, hogy 2010. december 22-étől 2011. január 9-éig telefonos bejelentkezés alapján nyit ki a galéria (elérhetőség: 0902896558). Pálinkás Tibor

Az Ipolysági Városi Könyvtár tudatja, hogy 2010. december 23-ától 2011. január 7-éig zárva lesz. A tisztelt olvasóknak és könyvbarátoknak nagyon boldog új évet kívánnak a könyvtár dolgozói. Köszönjük a bizalmat, az együttműködést és a segítséget.

Honti Lapok

2010. december

V. Ipoly Menti Folklórfesztivál Napsugár gyermekcsoport

A Csemadok Ipolysági Alapszervezete immár ötödik alkalommal sikeresen megrendezte az Ipoly Menti Folklórfesztivált, amely már hagyományos kulturális rendezvénynyé vált Ipolyságon. A rendezvényen felléptek az Ipoly menti települések gyermek és felnőtt hagyományőrző csoportjai, szólóénekesei és népzenészei, hogy bemutassák az Ipoly mente néphagyományait, kulturális életét. Az ötödik folklórfesztivált a dudások találkozójával közösen rendezték meg 2010. nov. 13-án a városháza színháztermében. Száz évvel ezelőtt, 1910. nov. 13-án tartották meg a legendás ipolysági kanászhangversenyt, melyen Bartók Béla, az akkor már európai hírű zongorista, zeneszerző is részt vett, és ahol hat dudás és hét tülkös mérte össze tudását. A kultúrműsor már hagyo-

mányosan szavalattal kezdődött. Vas Ottó „Hazánk, a nyelv” című összeállításából szavalt el egy részletet meggyőző átéléssel. Ezt követően Pálinkás Tibor, a Csemadok Ipolysági Alapszervezetének elnöke – aki egyben a rendezvény műsorvezetője is volt – köszöntötte a nézőket. A százdi citerások ezúttal is kellemes hangulatot teremtettek a nézőtéren gömöri népdalok és katonadalok bemutatásával. A híres citerazenekar fő célja a népzene ápolása és továbbadása. Számos sikeres fellépésük sok elismerést eredményezett. Tavaly Egerben Arany Páva díjat kaptak, a közelmúltban pedig a Vas Lajos Kárpátmedencei Népzenei Verseny nagydíját és a zsűri különdíját nyerték el Budapesten. „Sok dudás egy csárdában” – a dudások koncertjén fellépett az Óbudai Népzenei Iskola

7

három dudaszakos növendéke G. Szabó Zoltán népzenész és népzenekutató vezetésével és a Magyar Dudazenekar. Szlovákiát hét zenész képviselte Drahoš Daloš Nyitra-vidéki népzenész és hangszerkészítő vezetésével, a honti dudásokat a zsélyi és a fehérkúti (Príbelce) dudások képviselték. A dudástalálkozón összesen 18 muzsikus szerepelt. „Menjünk a fonóba” című műsorával lépett fel a Pongrácz Lajos Alapiskola mellett működő Napsugár gyermekcsoport, amely hat éve alakult. Tagjai jelenleg alsótagozatos diákok. A tánccsoport énekeivel, gyermekjátékaival, táncaival eleveníti fel a régió hagyományait, népi játékait és rég elfeledett szokásait. Több rendezvényen is felléptek már és

akik 1974 óta népszerűsítik a magyar népdalt és irodalmat. Műsorukon Zs. Nagy Lajos: Búcsú Zsélytől című megzenésített verse, több történelmi dal és a Felvidéki induló szerepelt. A gazdag folklórműsor már hagyományosan az ipolynyéki énekesek szórakoztató gálájával zárult. Csinger Gabriella, aki Magyarországon tanult, klaszszikus énekeket, leginkább operett- és táncdalokat énekelt. Szabó Erzsébet évekig a Qualiton együttes énekesnője és pop-rock slágerek előadója volt. Mindketten tagjai az ipolynyéki Csemadok Alapszervezet Karnevál nevű énekcsoportjának. Klátik Szörény, aki Ötvös Csilla művésznő tanítványa, operaénekes Budapesten. Műsorában a Fény mindig elkísér című dal is szerepelt, amelynek

Százdi citerások

mindenütt nagy sikert arattak. A csoport vezetője Mészáros Ildikó, koreográfusa Tóth Zsuzsanna balassagyarmati táncpedagógus. Az Ipolysági Nyugdíjasklub Őszi Napsugár csoportjának énekesei – Nozdrovicky Ilona, Miško Otília, Hatvanger László, a zongoránál Belágyi Péter – nótacsokorral köszöntötték a nézőközönséget. Jámbor Mónika népdalénekes, aki a Bíborpiros szép rózsa népzenei versenyen 2005-ben arany fokozatot ért el, ezúttal két népdalcsokorral kedveskedett a közönségnek. A zenét Bodonyi András és a Kincskeresők együttes szolgáltatta,

Szabó Erzsébet és Klátik Szörény a szerzője. A három énekes kellemes hangulatú produkciója a közönséget az operett, a táncdal és az opera világába kalauzolta el, amiért hosszan tartó taps volt a jutalmuk. A rendezvény Ipolyság Város, a Sleziak Malom és Pékség, az Oros Optika, a Pannónia Vendéglő – Kázmér, a Villa Romaine – Antalfi támogatásával és Belányi Gyula, valamint Pleva János segítségével valósult meg. Köszönet a támogatóknak! Kajtor Pál, Kép: Majoros Magdi

Minden kedves ügyfelünknek kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kívánunk

PET-VET állatorvosi rendelő Borka Péter Ipolyság, Hodžova 2

2010. december

8

Egy amerikai újra Ipolyságon

Azt hiszem, az ipolyságiak közül sokan emlékeznek még David Sand-re és feleségére, Kathyre, a kedves amerikai házaspárra, akik 1996-97-ben egy évet töltöttek városunkban. David cseretanárként angol nyelvet tanított a helyi szlovák gimnáziumban. Barátságos természetükből kifolyólag rengeteg barátot és ismerőst szereztek Ipolyságon. 1999-ben – meghívásukra – volt szerencsém egy hónapot Los Angeles-ben velük tölteni. Ipolyság iránti szeretetük bizonyítéka volt, hogy Duarte-i otthonuk nappalijában Pokorný Lajos Ipolyságról festett képe volt kifüggesztve. Azóta már párszor rövid látogatást tettek városunkban. Október végén David váratlanul ismét betoppant. Ekkor készítettem vele a következő beszélgetést. Hamburgból ugrottál le pár napra Ipolyságra. Mi szél hozott Németországba? Nos, talán sokan tudják még itt is, hogy nyugdíjba vonulásom óta, 15 éve dolgozom a Go Yeah Fellowship keresztény mozgalomban, amelynek mottója a Bibliából van: Menjetek a világba és hirdessétek az igét! Központunk Los Angelesben van, s én vagyok a mozgalom nemzetközi kapcsolataiért felelős igazgatója, mert szerte a világon, Dél-Amerikától Európán, Afrikán keresztül Ázsiáig sok helyen működnek missziós központjaink. A

fő feladatom az, hogy időnként ezeket a helyeket meglátogassam, ill. segítsek és bátorítsam az itt dolgozó munkatársakat. Ezért érkeztem most Németországba, nemrég voltam Kínában és Kazahsztánban is. Ipolyságról pedig Augsburgba, Párizsba, majd Londonba utazom. Itteni barátaid, ismerőseid közül sokan nem tudják, mi is történt veletek az utóbbi évtizedben. Lennél szíves ezt röviden összefoglalni! Az elmúlt 13 év nagy változásokat hozott az életünkben. A pozitív az volt, hogy 2005-ben elköltöztünk Los Angeles-ből a Washington állambeli Sequim-be. Ez a hely a csendes-óceáni Seatle mellett, a kanadai határ közvetlen közelében, az Olimpiai-félszigeten helyezkedik el. A nagyobbik lányomék, Beth és családja lakik Seatle-ben, így egyrészt közelebb kerültünk hozzájuk, másrészt a feleségemnek volt a vágyálma, hogy az óceánra nézzen a házunk. Ez sikerült is, a házunkból gyönyörű kilátás nyílik az óceánra és a Magas-Tátrát idéző hegyekre is. Mindketten nagyon élveztük mindezt. Sajnos, Kathy ez év februárjában 67 éves korában elhunyt. A Honti Lapok olvasóinak nevében fogadd őszinte részvétem! Kérlek, mondd el, mi is történt Kathyvel! Négy évvel ezelőtt rákbetegséget diagnosztizáltak nála. Sajnos, a rák már elég előrehaladott állapotban volt, de még megműtötték és kemoterápiát, valamint sugárkezelést is kapott. Mindezek nagyon megviselték: leukémiája lett, lefogyott és kihullott a haja. Ennek ellenére aktív életet folytatott, mintha mi sem történt volna. Tudatában volt annak, hogy nemsokára „Jézus vendége lesz a mennyben”, de betegségét méltósággal viselte, s mély hite segített neki abban, hogy a hasonló kórban szenvedő nőtársait tanácsaival segítse. Betegtársai példaképévé vált, ahogy betegsé-

Honti Lapok gét viselte, ill. bátorította őket. Az utolsó két hétben már beszélni sem tudott. Isten akaratában megnyugodva, békésen, örömmel az arcán költözött el e földi létből. Hogyan viselted – viseled mindezt? 45 évig boldog, kiegyensúlyozott házasságban éltünk. Kathy nemcsak a feleségem, de megértő barátom is volt egy személyben. A halálát követő pár hónap nehéz volt, mélyen gyászoltam őt, de meggyőződésem, hogy Kathy most boldog, mert a mennyben van. Ő mindenkit szeretett, az ipolysági barátainkat is gyakran emlegette. Egészségileg én is megrokkantam, 77 éves vagyok, a járás már nehezemre esik, fáj a lábam, úgy néz ki, meg kell műttetnem a térdemet. De bízom Istenben, hogy minden rendbe jön. Egy évet töltöttél városunkban. Hogy látod, 13 év után változott-e valami Ipolyságon? Persze, a körforgalom és a Lidl áruház. (Nevetés) Ez azért tűnt fel, mert az Északi utcában laktunk. Komolyra fordítva a szót, nem sok változást tapasztalok a városképet illetően. Viszont az emberek ugyanolyan kedvesek, mint voltak, s szerintem ez a legfontosabb. Hadd ragadjam meg itt az alkalmat, hogy megköszönjem Makovínyiéknek, Hammersmidtéknek, Harnáéknak, Šomlóéknak, Maťoéknak és Kovács Magdiéknak a szíves vendéglátást, s persze neked a velem való törődést és a tolmácsolást. Továbbá üdvözlöm a volt diákjaimat és az összes ipolysági barátomat és ismerősömet. Hamarosan hazautazol Amerikába. Beszélnél a további terveidről? Négy unokám van, velük szeretnék többet foglalkozni. Természetesen folytatom a missziós munkámat. Más szóval: követem az Úr terveit, mert Isten úgy akarja, hogy még dolgozzam a jövőben. Imádkozom, hogy ipolysági barátaim és ismerőseim is megtalálják azt a békét és örömet, amelyet én is megleltem Jézus Krisztusban. Isten áldjon benneteket! Tóth Tibor

Békés, boldog karácsonyi ünnepeket és sikerekben gazdag új évet kívánunk vásárlóinknak

Köszönet a bizalomért és az együttműködésért. Az új – 2011-es – esztendőben jó egészséget, nyugalmas időket, sok boldogságot és sikert kíván a magánéletben és a munkában a

Sleziak család

Gyurovics Tibor, Ipolyság

Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog, békés új esztendőt kíván

Hajdú András, Ipolyság

Honti Lapok

2010. december

9

Deménden nagy gondot fordítanak a templom és környéke csinosítására A falu közepén áll a Szent Mihály-arkangyal római katolikus templom, amely a 14. század második felében épült gótikus stílusban. A templom a török háborúk idején a faluval együtt lepusztult. 1751-ben barokk stílusban építették újjá, de 1776-ban leégett. II. Grassalkovich Antal hamarosan megjavíttatta a leégett templomot, majd a 19. században ismét javításra szorult. 1944 decemberében a Deméndért vívott harcok során a templom megrongálódott, 6-8 ágyútalálatot kapott, de dolgos lakossága 1945 után megjavíttatta, 19561957-ben felújították. A legutóbbi javításokra 1997-ben került sor. Mede Károly lelkész 2009.

július 1-jén került a plébániahivatal élére, és azóta igyekszik csinosítani a templom környékét, első feladataként a kerítés felújítását tűzte ki célul. Mivel a községi hivataltól nem állt rendelkezésére anyagi támogatás, és a magánvállalkozók sem igyekeztek, így nem maradt más hátra, mint a hívők felé fordulni adományokért. A deméndi hívők – zöme nyugdíjas – eljuttatta pénzadományát a plébániai hivatalhoz, és így 2010 húsvétja után elkezdődhettek a munkálatok. A követ a felsőtúri kőbányából szállították, a kőfaragás lassabban haladt, de a tapasztalt kőműves nyugdíjasok megoldották a problémát. Kočerha Ferenc vállalta a főmester szerepét, de át-

Nyugdíjasok köszöntése

Tudvalevő – október a nyugdíjasok hónapja. Ez adott alkalmat arra, hogy a nagytúri nyugdíjasoknak kifejezzük köszönetünket és tiszteletünket. Október 23-ának délutánján invitáltuk meg községünk legidősebb lakosait a tágas kultúrházba, hogy vidám műsorral kedveskedjünk nekik. Persze, a rendezvényre fiatalabb lakosaink is kíváncsiak voltak, és mi mindenkit nagy örömmel fogadtunk. Polgármesterünk rövid, de célzatos köszöntője után az óvodások örvendeztették meg nagy- és dédszüleiket szép műsorukkal. Majd a délután fénypontja a Csemadok Palásti Alapszervezete mellett működő 34 tagú Búzavirág hagyományőrző csoport fellépése következett, akik a „Keresztelős” című előadásukkal érkeztek hozzánk. Nyugdíjasaink jót mulattak a huncut beszólásokkal tarkított előadáson. Közben feleleveníthették gyermekkoruk emlékezetes szokásait, melyek ma már szinte csak hagyományként vannak jelen életünkben, azonban ezen értékeket igyekeznek ma is egyre többen megőrizni és továbbvinni. A palástiak szereplését nótaest zárta: Szőllősy S., Klobučník J., Kardos E. és Pásztor Cs. közreműködésével szlovák és magyar nótákkal, népdalokkal múlatta idejét a jelenlévő közönség. A hangulatot fokozta a palástiak vidám dalolása, na és persze, néhányan táncra is perdültek ebben a nagy jókedvben. Aki eljött, nem bánta meg, részese lett egy hangulatos vasárnap-délutánnak, melynek építő ereje van, hisz újra összehozza az embereket. Jámbor Mónika, Nagytúr

lagosan 14-16 napot díjmentesen dolgoztak például: Bisztriczki János, Petrek József, Štefan Michňa, Varga Lajos, Barborás János kőművesek. A kétkezi munkások közül a legtöbbet Székely István, Balla István, Lackovszky László, a 78 éves volt polgármester, Stutika Gyula és Meľaga Gyula dolgoztak. A magánvállalkozók közül Kollár László mérnök és Nagy Jenő mérnök nyújtott segítséget. Szent Mihály-napra, a búcsú napjára sikerült megépíteni a szemet gyönyörködtető kőkerítést. 2011 tavaszán a munkálatok még folytatódnak, ha a hívők ismét segíteni fognak adományaikkal. A kormány képviselői, a nemzeti tanács és a volt nagy-

szombati püspökség nem gondolt a déli járásokban fekvő községek anyagi támogatásával. Itt nem épülnek új távolsági utak, vízvezeték- és csatornahálózatok, mert üres az állami kassza. Ott, ahol ügyes képviselők támogatják városkáikat és falvaikat, bizony könnyebben jutnak anyagi támogatáshoz az utak, a templomok stb. felújítására. Viszont mindanynyian adófizetők vagyunk, tehát nem lenne szabad megkülönböztetéseket tenni. Vonatkozik ez a községi templomok állandó felújítására és környezetük csinosítására is, hiszen kulturális értékekről van szó. Belányi János

Deménden is ünnepeltek

A Deméndi Községi Hivatal november 18-án a falu idős polgárai számára kultúrműsorral gazdagított találkozót szervezett, ahol több mint 150 nyugdíjas ünnepelt. Nagy sikert aratott a Záborská igazgatóasszony irányításával fellépő óvodások műsora és a Viera Poliaková igazgatóasszony által vezetett szlovák alapiskola diákjainak szereplése. Az ünnepi beszédet Pommer János polgármester mondta, kiemelte és megköszönte a nyugdíjas polgárok tevékenységét, mellyel elősegítették a község fejlődését, példát mutatva a fiatalabb generációknak. Utána a polgármester filmvetítéssel illusztrálva mutatta be a választási programban elért sikereket: az ünnepélyes keretek között átadott sportpályát, a 48 évi használat után kormányzati segítséggel, valamint az európai pénzalapokból nyert támogatással felújított alapiskolát és egyéb, a község polgárait szolgáló eredményeket. Később meghívta a résztvevőket egy november 19-i találkozóra dr. Milan Ukroppal a község szülöttjével. A moziteremből aztán a nyugdíjasok a táncterembe mentek, ahol ízletes gulyás és más jó falatok, frissítők várták őket, melyeket élénk társalgás, nosztalgiázás közben fogyasztottak el. A 62 év felettieket szaloncukorral ajándékozta meg a Községi Hivatal. A példás odafigyeléssel előkészített összejövetelen a szakácsokon kívül a munkanélküliek is segítettek a felszolgálásban. Belányi János

Honti Lapok

2010. december

10

Iskoláink életéből Diáknap a gimiben

Eredményeink – Feegyveerneeki Feereencc Közös Igazgatáású Katolikus Iskola 2010. novemberének második hétvégéje tobzódott a különféle versenyekben. November 11-én került sor a hagyományos balassagyarmati Szent Imre Napokra, mely idén is két napig tartott. Ezen a színvonalas versenyen az alap- és középiskolás diákok több kategóriában is összemérhetik erejüket, tudásukat, tehetségüket. A versenyek közt szerepelnek sportversenyek (kosárlabda, kispályás foci), sakkverseny, szavalóverseny, énekverseny, hittanverseny, kémiaverseny, irodalmi pályázat, idegen nyelvi fordítói pályázat, képzőművészeti verseny.

Az Ipolysági Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium diákönkormányzata ebben az évben is megrendezte a hagyományos diáknapot, amelyre 2010. november 12-én, pénteken került sor. A megnyitó ünnepség a gimi mozitermében volt, a műsorvezetők (Pál Veronika és Régi Dávid) köszöntötték a becses vendégeket: Pásztor Lajost, városunk polgármesterét, Révész Angelikát, a városi oktatási osztály vezetőjét és Surovy Mária pszichológust. Ezután Régi Dávid rövid történelmi áttekintést adott a november 17-éhez kapcsolódó eseményekről. Szkladányi Endre igazgató ünnepi beszédében irodalmi példázatokkal jellemezte a diktatúra és a demokrácia közti különbségeket, majd Pásztor Lajos polgármester köszöntötte az összegyűlt diáksereget. Ezt követően került sor az osztályszavazások kiértékelésére. A diákok olyan „csillagokat” választhattak, akik „fényt hoznak az iskola életébe.” A 3. helyen Lőrincz Gabriella és Tóth Nikolasz, a 2. helyen Balázs Tamara és Rados Krisztián végeztek, a gimi abszolút csillagai pedig Krizsan Rebeka és Annus Péter lettek. Megválasztásra került a kedvenc tanár is: ebben az évben Koháry Veronika tanárnő kapta a legtöbb szavazatot. Az Ipolyság Város Alapítvány Díja – amelyet minden évben a legsikeresebb diák kap – a negyedikes Cseri Andrea kezébe került. A díjat Révész Angelika és Pásztor Lajos adta át. A megnyitó ünnepség Annus Péter kisfilmjének (Élet a gimiben) levetítésével és Surovy Mária pszichológus előadásával ért véget. Rövid szünet után kiscsoportos foglalkozásokkal folytatódott a diáknap. A diákok a kínálat széles palettájából válogathattak, a könnyed szórakozást nyújtó foglalkozásoktól (táncház, IQ-Impro, Megatwister, filmvetítés, sütés-főzés) a komolyabb, tartalmasabb programokig. Emlékezetes marad Pfundtner Edit parlamenti képviselő előadása, ugyanígy a beszélgetés Korpás Árpád újságíróval vagy Surovy Mária pszichológussal. Délben került sor a tanár-diák röplabdamérkőzésre, amelyet a diákok nyertek. A diáknap záróakkordjaként az esti órákban kezdődött a várva várt bál, amelyen elsőként a gólyákat avatták fel. A hangulat fergeteges volt, lesz majd mire emlékezni. Egy biztos: jövőre is lesz diáknap! Tóth Tibor

Örömteli karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kíván a JUDr. Ľudovít Didi – REAL ügyvédi és ingatlanforgalmazó iroda Ipolyság, Honti út 4.

Ugyanezen a pénteken került sor Ipolyságon a magyar vers ünnepére, melyet Sajó Sándor ipolysági születésű költő tiszteletére immár tizedik alkalommal hirdetett meg a Palóc Társaság. A verseny nemzetközi részvétellel zajlik, magyarországi, kárpátaljai versenyzők is bemutatták versmondói tehetségüket.

Karvai Barbara - 3. hely Pálffy Ágnes - különdíj

Klukon Krisztián - 3. hely Rados Vivienn Szikora Barbara - 1. hely

Szombaton, november 13-án pedig már Komáromba vették szavalóink az irányt, a Pislákoló mécses elnevezésű vers- és prózamondó versenyre. A sikerek itt sem maradtak el. Szívből gratulálunk az itt következő diákoknak és az őket felkészítő pedagógusoknak ezekért a remek eredményekért: Szent Imre Napok, Balassagyarmat: Kosárlabda: fiúk – 1. hely; kispályás labdarúgás: 4. hely; vers- és prózamondó verseny: Szmolka Barbara (4.A) – 1. hely; énekverseny: Szikora Barbara (8.G) – 1. hely; Klukon Krisztián (4.G) – 3. hely; rajzverseny: Skladan Friderika (5.G) – 3. hely Sajó Sándor Szavalóverseny, Ipolyság: Karvai Barbara (4.G) – 3. hely; Pálffy Ágnes (5.G) – különdí. Pislákoló mécses, Komárom: Szmolka Barbara (4.A) – 2. hely; Gémesi Mihály (2.A) – 3. hely; Pálffy Fanni (4.A) – 3. hely Bukor Erzsébet

2011

Honti Lapok

2010. december

Ipolyság város pecsétje – Sigillum Oppidi Saag Ipolyság város

Karácsonyi Kézmelengető nemzetiségre, fajra, vallásra és nemre való tekintet nélkül A program: 2010. december 9. 18:00 – Miloš Jurkovič/Ján Hajnal koncertje (zongora, fuvola) A zeneiskola koncertterme 2010. december 13. 17:30 – Bogányi Gergely zongorakoncertje (HU) A zeneiskola koncertterme 2010. december 16. 18:00 – A Pavol Bodnár Trio koncertje (musical, dzsessz) Villa Romaine étterem 2010. december 17. 15:00 – Nepomuki Szent János szobrának leleplezése és felszentelése A szobor elhelyezése az Ipoly partján 16:00 – Szlovákia a posztkommunista XXI. században vitafórum Piccolo kávéház Vendégek: Patrik Dubovský (történész, Nemzet Emlékezete Intézet,) Andrej Bán (fényképész, Az Ember Veszélyben Polgári Társulás), Bukovszky László (történész, Titkosszolgálatok Levéltára, Prága), Norbert Kmeť (politológus, SZTA Politikatudományi Intézet) 18:00 – Karácsonyi Kézmelengető – kulturális program Városháza, Fő tér 2010. december 18. 15:00 – Saag Galéria – új portrék kiállítása Menora Saag Centrum Artis, zsinagóga 16:00 – Emberi jogok és nemzeti kisebbségek Szlovákiában - vitafórum Piccolo kávéház Vendégek: Rudolf Chmel (a szlovák kormány emberi jogokért és kisebbségekért felelős miniszterelnök-helyettese), Peter Zajac (parlamenti képviselő, publicista, irodalomtörténész), Lengyel László (politológus, Magyarország), Hunčík Péter (orvos, író) 18:30 – Szabó Imre orgonakoncertje Római katolikus templom

11

Dobos Ferenc 1928 – 2010 Egy „lámpással”, pedagógussal ismét kevesebb világít a Földön. Pislákoló lángját elfújták az októberi szelek. Világít ezután is, fényét egy magasabbrendű Fényességhez csatolva. Nekünk, ittmaradott embereknek – akik megőrizzük emlékét – világít életének példájával Dobos Ferenc, aki 2010. október 28-án költözött el a földi létből. 1928. május 17-én született Ipolynyéken. Itt végezte el az alapiskolát, majd gimnáziumi tanulmányait Ipolyságon folytatta. Pedagógiai végzettséget a pozsonyi Komenský Egyetemen szerzett történlem – földrajz szakon. Tanári pályáját szülőfalujában kezdte, majd egy-két év kitérő után a környékbeli iskolákban az 1955/56-os tanévtől egészen nyugdíjba vonulásáig, vagyis 39 éven keresztül az állami alapiskola, a jelenlegi Pongrácz Lajos Alapiskola pedagógusa volt. Történelmet és földrajzot tanított, a kezdeti években még latint is. Olvasott és beszélt németül és franciául. 1989 tavaszán a pedagógusnap alkalmából kerületi kitüntetésben részesült. Dobos Ferenc családos ember volt, felesége és két lánya körében élt. Fontosnak tartotta, hogy lányait taníttassa, meg is adta nekik a lehetőséget. Mindketten az ő példáját követve pedagógiai pályára léptek. Lányai idővel elhagyták a családi fészket, férjhez mentek. Aztán az élet egyszerűnek tűnő menete egycsapásra megváltozott, mikor az idősebbet túl korán elragadta a halál. Semmi sem volt már olyan számára, mint azelőtt. Az idő azonban nem áll meg, feleségével együtt felkarolták és segítették unokáikat, akikben lányuk életének folytatását látták. Másik lányuk, Mészáros Ildikó apja nyomdokain járva szintén a Pongrácz Lajos Alapiskola pedagógusa lett. Én Feri bácsit az iskolában néhány nyugdíjas-találkozó alkalmával láttam, gyakrabban az utcán találkoztam vele napi sétája közben, amit semmiért a világon ki nem hagyott volna. Ismertük egymást, hisz idősebbik lánya, Marika gimnáziumi osztálytársam, kisebbik pedig kolléganőm az iskolában. Megálltunk, beszélgettünk, mindig érdeklődéssel kérdezett az iskoláról, a kollégákról, a gyerekekről. Én már kollégaként nem dolgoztam vele együtt, de az idősebb pedagógusok elmondása szerint komoly, csendes, közvetlen, önzetlen, segítőkész és sajátos humorú ember volt. Közkedvelt volt a tanulók körében is, mert a tantárgyait a tanulók számára érdekesen, mesélve tanította, szinte észre sem vették, hogy tanulnak. Nyugdíjba vonulása után olvasással, keresztrejtvényfejtéssel tartotta magát szellemileg frissen, csak hát a betegségtől és a kortól megtépázott test lett hozzá hűtlen. Október 25-én megműtötték Újvárban, mert séta közben elesett és eltörött a medencecsontja, 28-án pedig elhunyt, veseelégtelenség (évek óta egy vesével élt) okozta halálát. Lezárult egy emberi élet. Márai Sándor szavaival élve, Ő is elmondhatná: „Történhetett velem más, jobb, nagyszerűbb? Nem történhetett. Megéltem a legtöbbet és a legnagyszerűbbet, az emberi sorsot. Más és jobb nem is történhetett velem.” Nyugodjon békében! Emlékét tisztelettel megőrizzük. Matyis Edit

2010. december

12

Honti Lapok

Honti Pedagógusok Találkozója A Magyar kultúra hete a Pongrácz Lajos Alapiskolában 2010. november 22-étől november 26-áig került megrendezésre. A hét folyamán lezaj-

alsó tagozat és óvodák részére” címmel foglalkozoztt előbb a téma elméleti részével, majd a gyakorlattal, Mgr.Cseri Ilona, a gútai Magán Szakközép-

„Nagyon szép volt a műsor!” (El is vitték a papírt magukkal emlékbe.) Említést érdemel az „Olvasni jó” irodalmi vetélkedő is, amelyet a 7-9. évfolyamok 8 csapatának részvételével bonyolítottuk le az iskolai könyvtárban. Az első két helyen a 8.A osztály egy-egy csapata végzett, a harmadikon pedig a 9.A fiúcsapata. A győztes csapatok lott rendezvények közül csupán hármat szeretnénk kiemelni. A pedagógusok számára immár 6. alkalommal szerveztük meg a Honti Pedagógusok Találkozóját. Célja mindig az, hogy szakmailag szolgálja kistérségünk pedagógusait, feltöltődjenek energiával, lelkesedéssel, találkozzanak a barátok, az ismerősök. A pedagógus-találkozót iskolánk igazgatója, Farkaš Ildikó nyitotta meg. A megnyitón Pásztor Lajos, városunk polgármestere üdvözlő beszédében kifejezte köszönetét azért, hogy alapiskolánk felvállalta és rendszeresen megszervezi ezt a szakmai napot. PaedDr. Révész Angelika, a Közös Tanügyi Hivatal vezetője beszédében áttekintette, az iskolaügy milyen aktuális problémáival foglalkoztak az érdeklődő pedagógusok a hat év alatt: volt miniszterváltás, új iskolatörvény született, bevezették három éve a reformot. Egy azonban biztos, hogy gondjainkat itt és most nekünk kell orvosolnunk, nem számíthatunk senki segítségére. Ezért találkoznak a pedagógusok nálunk évente, az idén 51 résztvevője volt a találkozónak. Három előadó előadásán – köztük gyakorlati foglalkozáson is – vehettek részt a pedagógusok: PaedDr. Dobay Beáta, a Selye János Egyetem Testnevelési Tanszékének vezetője „Játékos testnevelés-oktatás

iskola pedagógusa előadásának címe „Tehetséggondozás Szlovákiában” volt. A harmadik előadó PaedDr. Patai Ágnes, az ipolysági Speciális Bentlakásos Óvoda és Alapiskola igazgatónője volt, aki a relaxációs technikákról adott elő, amelyek hatékonyak lehetnek a nehezen kezelhető gyermekek magatartásának kezelésében és fejlesztésében. Reméljük, a jelenlévő pedagógusok megelégedésére szolgált a szakmai nap. A másik rendezvény Lőrincz Sarolta Aranka (akinek neve a Honti Lapok olvasója számára már több cikk kapcsán is ismert) ipolybalogi hagyományőrző fellépése volt, akit szereplőként négy népviseletbe öltözött kisleány is elkísért: Pásztor Lilike óvodás, Petényi Veronika, Csíri Dóra és Csíri Katalin alapiskolások. Mondtak és eljátszottak népmeséket, énekeltek népdalokat, eljátszották a leánykérést, megénekeltették és népi játékokba is bevonták az 5.-es és 6.os tanulóinkat, akik élvezettel kapcsolódtak be a játékba. Ezúton is köszönjük Lőrincz Arankának és kis csapatának az érdekes és kedves műsort, akik ellenszolgáltatás nélkül vállalták a fellépést, mert egyfajta missziónak tekintik a népi hagyományok felelevenítését. A szereplő lányok nagyon megörültek, mikor az öltözőjük ajtaján megjelent egy üzenet:

tagjai stílusosan egy-egy könyvvel lettek gazdagabbak. A versengésen kívül a vetélkedő célja az volt, hogy ráébressze a tanulókat az olvasás szépségére és fontosságára, hogy tudatosítsák, az irodalom nemcsak megtanulandó tananyag, hanem a reális élet művészi ábrázolása, amelynek jellemformáló ereje is van. Matyis Edit

Honti Lapok

2010. december

Honti történelmi naptár November: 1-jén született Ipolyságon Winter Lajos. Apja, Winter Sándor városunk fejlesztésében szerzett érdemeket, részt vett a Pőstyéni világhírű gyógyfürdő létrehozásában is 8-án született 1862-ben Pongrácz Elemér, a Honti Múzeum alapítója. - Ezen a napon született Keresztes Pál ipolysági gimnáziumi tanár, aki több nyelvtani és irodalmi tankönyv írójaként vált országszerte ismertté. December: 8-án bombázták Ipolyságot 1944-ben az amerikai repülőgépek. A fő célpont a vasúti gócpont volt, de a kórházat is találat érte. 9-én született Ivánka Imre földbirtokos, a magyar szabadságharc ezredese, a Magyar Vöröskereszt egyik alapítója. Felső-szemerédi szülőházán emléktáblája van. 10-én már 1959-től az Emberi Jogok napja. 13-án a II. világháború alatt a II. Ukrán front egységei a város területéről kiverték a német csapatokat. Emlékükre a Fő téren és a SZNF útján, a jelenlegi rendőrparancsnokság épülete előtt obeliszkek állnak. 15-én született 1813-ban a Somogy megyei Endréden Hőke Lajos. Ipolyságon 1867-től dolgozott megyei hivatalnokként. Minden szabadidejét az itteni őskutatásoknak szentelte, eredményeiből sokat publikált. Hont megye monográfiáját is megírta, sajnos, ez a fontos mű csak kéziratban maradt, pedig munkáikban sokan hivatkoznak rá. 18-án született 1885-ben dr. Horváth István, Hont megye régészeti kutatója, az ipolysági gimnázium jeles történelemtanára, 1939-től igazgatója. 19-én született Tompán 1904-ben Simonyi Lajos pedagógus, festőművész. Több mint száz festményének ajándékozásával megalapította a nevét viselő ipolysági galériát. Összeállította: Danis Ferenc

Eseménynaptár „Várak régiónkban” – Pleva János Léva, Csábrád és Drégely vára makettjeinek kiállítása a Városi Könyvtárban – 2010. december 1-22. „Szülőföldem szép határa” – a legkisebbek részére meghirdetett regionális rajzverseny legjobb munkáinak kiállítása a könyvtárban – 2010. dec.1 – 2011. február 25. 2010. 12. 19-én (vasárnap) du. 14:00 ó. kezdettel a Nyugdíjasklubban kultúrműsorral egybekötött adventi összejövetelt szervezünk. Minden tagunkat szeretettel várjuk! Mottó: Ajándékozz, akkor téged is megajándékoznak!

Békés, boldog karácsonyi ünnepeket kíván a BIETA étterem

13

Történelem

Egy Lontón született világutazó, Kaas Ivor (1842-1910) Az 1840-es években a Hont megyében állomásozó lovasezredben szolgált egy dán származású főhadnagy, Rewentlowi Kaas (olvasd: kósz) Eduard báró. A vidék s főleg annak szép lányai annyira megtetszettek neki, hogy a neki legszebbet, Ivánka Idát felségül is vette. E frigyből született 1842. január 24-én Lontón egy kisfiú, aki a keresztségben a nálunk szokatlan Ivor nevet kapta. Édesanyja nemcsak a magyar nyelvre tanította őt meg, hanem a magyar hon szeretetére is. Jófejű gyerek volt, ezért a Pozsonyban, ill. Szarvason végzett középfokú tanulmányai után Pesten jogot tanult. Itt került kapcsolatba Petőfi és társai által 1848ban kiszabadított Táncsics Mihállyal. A Bach-korszakot bujdosásban, ill. rendőri felügyelet alatt átvészelt Táncsics 1860. március 15ére csendes temetői tüntetést szervezett – támogatói ismét a pesti fiatalok, köztük Kaas Ivor, voltak. A titkosrendőrség azonban résen volt, a résztvevőket letartóztatták, Kaas is börtönbe került. Így lett a Kaas Ivor név már 1860-ban országszerte ismertté. A héthónapi börtön után – Táncsics 15 évet kapott – jobbnak látta átmenetileg elhagyni az országot: Amszterdamban egy bank alkalmazottjaként dolgozott. 1866-ban tért haza és a Kaas névnek újabb fényt szerzett, most már újságíróként. A bankban szerzett tapasztalat, nyelvismerete s nem utolsó sorban jó tolla hamarosan kamatozott. A kiegyezés utáni Monarchia megpróbált új piacok, Kelet-Ázsia felé nyitni, s ezért 1868-ban két gőzhajóból álló expedíciót indít kelet felé. A magyar felet Cserei Manó közgazdász, Xantus János, az állatkert igazgatója és Kaas Ivor újságíró, egykori bank-

tisztviselő képviselte (Később Xantus kivált az expedícióból.). A két évig tartó OsztrákMagyar Kelet-ázsiai Expedíció munkájáról Budapesten Kaas Ivor adott számot. Nemcsak szóban, hanem – utazótársával, Csereivel közösen – „A keletázsiai expedíció” c. könyvükben is, amely 1869-ben jelent meg Budapesten. Az utazás, ill. a könyv még ismertebbé tette hősünket, ki rövid ideig a miniszterelnöki sajtóiroda fogalmazójaként dolgozott. Hamarosan hátat fordított a kötött munkaidőnek és végleg az újságírásnak, publicisztikának szentelte életét. Olyan híres lapok munkatársa volt, mint a Reform, a Pesti Napló, a Pesti Hírlap, sőt a Budapesti Hírlapnak az egyik alapítója lett 1881ben. Jeles vezércikkei, tárcái többsége egy belvárosi kiskocsmában, az Ezüst Szarvas-ban született meg. A nagy magyar író, Németh László „Szerdai fogadónap” c. regényében Királyi Pált (1818-1892) és Kaas Ivort tartja az „Ezüst Szarvas utolsó figyelemreméltó vendégeinek”. Az évtizedeken át országgyűlési képviselőként is ismertté vált Kaas Ivor nevét 1918 és 1948 közt utca is viselte Budapesten (a mai Nyáry Pál utca). Kaas Ivor száz évvel ezelőtt, 1910. december 2án hunyt el Budapesten. Így még életében került be az 1907-ben megjelent Borovszky-féle monográfiába. Halálának centenáriuma jó alkalom arra, hogy megismételjük a Csáky Károly 1998-ban kiadott Honti arcképcsarnokának sorai közt rejtőző felhívást: jó lenne, ha szülőfaluja emléktáblával tisztelegne a neves publicista, utazó emléke előtt. dr. Kiss László

2010. december

14

Normális? Falra hányt borsó. Ezt a szólást különféleképpen értelmezik. Némelyeknek egy alkoholgőzös gyomorkönnyítést, némelyeknek pusztába kiáltott szavakat, másoknak pedig hiábavaló igazságkeresést jelent. Az utóbbi időben elárasztottak minket polgármester- és képviselőjelöltjeink reklámhadjáratának röplapjaival, melyeken az ég kékjét kivéve talán mindent ígérgettek nekünk. Mint minden helyhatósági választás alkalmával. A választás lezárásának napjáig. Azután pedig, mintha elvágták volna. A polgár érdeke végül megmaradt a maga huszadrendű szintjén. Magyarul: le sem voltunk ejtve. Cikkeimben nemegyszer tolmácsoltam ismerősök-ismeretlenek kéréseit, amelyek közvetlen környezetünket, szűkebb pátriánk problémáit érintették. S akkor jött, no, nem a Tenkes kapitánya, hanem a már említett hüvelyes konyhakerti növény. Ma újra derékig állunk az ígéretekben és megmaradt hitünk apró morzsáival várjuk, hogy talán majd most tényleg úgy lesz minden, hogy számunkra is jó legyen. Ezzel a hittel próbálkozom néhány eddig mellőzött lakossági kérés újbóli tolmácsolásával. Hátha most az illetékesek komolyan gondolják, amit ígérnek. Sok polgártársunk fakad ma is káromkodásra a lakótelepi parkolással kapcsolatban. Az amúgy is keskeny utcák mindkét oldalán, a kanyarokat sem kivéve, parkolnak – más lehetőség híján – az ottlakó autótulajdonosok. Az arra való áthajtás nem egy esetben szinte reménytelen, és főleg balesetveszélyes. Nem telik mindenkinek garázsra. Apropó, garázs. A víztározó alatti garázsok legfelső során jónéhány éve (új garázsok építése ürügyén) földmunkákat végeztek. A már meglévő garázsok közvetlen végébe túrtak egy kilátónak megfelelő földkupacot, melyet azóta benőtt már a gaz, és éppen ezért tekinti sok polgártársunk háztartási és egyéb szemét ideális lerakóhelyének. Nem beszélve arról, hogy az esővíz éppen emiatt nem tud elfolyni, így a garázstulajdonosok gyakorta kénytelenek bokáig érő vízben gázolva hozzájutni járműveikhez. Nappal. Mert közvilágítás hiányában sötétben csupán egy kuruc brigadérosra játszhat ott az ember. Ja, Vak Bottyánra. Újra visszatérő probléma egyes szolgáltatások minősége is. Annak idején már írtam a taxiszolgálat hiányosságairól. Abban sem történt érdemi változás. A minap tanúja voltam, amikor egy hölgyismerősöm taxit hívott. Több csomaggal a lakótelepi tömb bejárata előtt várta a kért fuvart. Be is futott annak rendje és módja szerint. A húszegynéhány éves taxisfiú megállt a hölgy mellett, de esze ágában sem volt kiszállni és legalább kinyitni a csomagtartót (ha már „megalázónak” is érzi a berakodást), hanem angol hidegvérrel ülve maradt munkát adó és bért hozó volánja mögött. Mintha nem is az utas miatt jutna hozzá mindehhez. Hát igen. Vállakozni lehet, csinálni azonban tudni kell. Mire ezek a sorok megjelennek, már ismerni fogjuk polgármesterünk és képviselőink nevét is. Nem biztos, hogy azok lesznek akikre éppen mi szavaztunk, de mégis a többség választja meg őket. Talán éppen ők lesznek azok, akik majd legalább részben meg tudják oldani problémáinkat és tényleg úgy akarnak majd dolgozni, ahogy azt ígérték. Én a magam részéről bízom abban, városunk polgárainak megoldásra váró problémáit nem fogják „falra hányt borsóként” kezelni. Belányi Gyula

Honti Lapok

Recept Finom ízű karácsonyi mézes Hozzávalók: 50 dkg sima liszt, 15 dkg porcukor, 25 dkg méz, 12,5 dkg vaj (Hera), 1 tojás, 1 kávéskanál szódabikarbóna, 2,5 dkg kakaó, 3 kávéskanál őrölt fahéj, 2 kávéskanál őrölt szegfűszeg. A díszítéshez: 1 tojásfehérje, 12 dkg porcukor. Elkészítése: A mézet a porcukorral kis lángon felmelegítjük, majd belekeverjük a vajat és hagyjuk a massszát kihűlni. Miután kihűlt, jól összedolgozzuk a többi hozzávalóval. 3 órára alufóliába tekerve hűtőbe tesszük a tésztát pihentetni. Majd miután kivettük, 6-7 mm vastagságúra nyújtjuk és tetszés szerint mintákat szaggatunk ki belőle. 150 °C-on kb. 8 percig világosra sütjük. Felvert tojássárgájával kenjük meg, hogy felületük szép fényt kapjon. A tojásfehérjéből és a porcukorból felvert cukormázzal díszítjük. Ez a mézes egy nap alatt megpuhul. Vigyázat: ne nyújtsuk a tésztát túl vékonyra, ne süssük meg túlságosan, mert akkor se szép nem lesz, se meg nem puhul! ME

A hónap műtárgya

A Honti Múzeum és Simonyi Lajos Galéria gyűjteményébe időnként bekerülnek olyan tárgyak, amelyekről ugyan lerí, hogy régi használati eszközök (vagy azok részei), ám nem sikerül azonnal megállapítanunk, mi volt az eredeti rendeltetésük. E tárgyak akár éveken át is foglalkoztatnak minket, amíg sikerül készítésük célját kiderítenünk. A Honti Lapok hasábjain egyszer már foglalkoztunk egy Lukanényéről bekerült, faragott szőlő- és figurális motívumokkal díszített, belül zöld színű anyag maradékával szennyezett, marhacsontból készített edénykével. Az egyik végén vasszögekkel felerősített fa nyílászáró maradéka látható. Az említett cikkben e tárgyat alaki, díszítésbeli és méretbeli hasonlóság alapján lőporszaru maradványaként értelmeztem. Nemrégiben azonban találkoztam egy olyan tárgytípussal, amely a lukanényei „csontdobozhoz” tulajdonságaiban nagyon hasonlít, a népi használati eszközök

közé tartozik, s ily módon falusi környezetben az előfordulása valószínűbb, mint a lőporszarué. Pásztoroknál fordult elő gyakran ez a rühesség elleni kenőcs tárolására használt dobozka. A mellékelt képen látható, 1914-re datált példány a Magyar Néprajzi Múzeum gyűjteményében található. Magát a kenőcsöt patikában is vették, de otthon is elkészítették. Ez utóbbi esetben gyulladásgátló gyógynövényt, porrá őrölt

szarvasmarha szarvat, szalicilátot és ként használtak hozzá. A recept tájegységenként, településenként változik, de ként („kénvirágot”) minden esetben tartalmaz. A szelencét a pásztorok általában maguk díszítették faragásaikkal. Remélem, hogy egy lépéssel újra közelebb kerültünk e szép gyűjteményes tárgy helyes értelmezéséhez. Pálinkás Tibor

Honti Lapok

15

2010. december

A „hídverő” Szokolyi Alajos Olimpiai Klub az olimpiai eszme és mozgalom népszerűsítője Nagy szerepe volt az ipolysági Szokolyi Alajos Olimpiai Klubnak abban, hogy harmadszor is kezet fogtak a szlovák és a magyar olimpiai mozgalom képviselői, ezúttal a Magas-Tátrában. Az ipolysági klub megalakulása óta (2006) intenzíven munkálkodik azon, hogy a két ország mozgalma megtalálja a közös munka, az együttgondolkodás, az együttműködés pozitívumait. A 2009-es év végén Ipolyságon, az idén augusztusban Gyöngyösön és november 19-21-én a Magas-Tátrában a két ország ötkarikás mozgalmának résztvevői már a 2011-es év közös rendezvényeiről beszélgettek. Az augusztusi meghívást hét szlovákiai olimpiai klub mintegy tizennyolc fős csapata élvezhette, a Tátra havas hegyormaiban pedig kilenc magyar olimpiai kör húszszemélyes társasága gyönyörködhetett. A Couberten-i „olimpiai eszme” újra bizonyította tiszta, magasztos erejét. Jövőre a két ország közösen szervezi azt az ifjúsági sporttábort, mely a közép-európai régió fiataljaira összpontosít. A másik rendezvény a Szlovákiában zajló olimpai váltófutás útvonaltervezetével kapcsolatos, az itteni olimpiai klubok bevonásával a szomszédos orzságok egy-egy nagyvárosába is átvisszük az olimpiai eszme erejét és barátságát.

Az igazi „hídverő” szerepét betöltő ipolysági Olimpiai Klub meghívást kapott a november 27-én tartandó Magyar Olimpiai Akadémia 25 éves jubileumi emlékülésére. A testnevelési egyetem dísztermében megjelenő vendégek bizonyították, hogy az olimpizmus értékeinek megismertetése és népszerűsítése, a nevelés és a hagyományok ápolása fontos küldetés. A vajdasági, kárpátaljai, erdélyi és szlovéniai vendégek közt a szlovák fél képviseletében a mi olimpiai klubunk lehetett részese annak a gondolatvilágnak és kezdeményezésnek, mely egy közös közép-európai mozgalom hirdetését tűzte ki célul. Három éves tevékenységünk alatt az egyik legaktívabb klub szerepét töltjük be. Sportrendezvényeink széleskörű támogatásnak és részvételnek örvendhetnek. Az eszme hirdetése vált a munkák alapmondatává. Mindez mit sem érne, ha a résztvevők, szervezők, segítők és megszólítottak nem tartanák fontosnak e nemes mozgalmat. Ezért szeretnénk kifejezni köszönetünket mindazoknak, kik valamilyen módon hozzájárultak rendezvényeink megvalósításához. Révész Ferenc

Békességet, boldogságot, csengőhangot és gyertyalángot, ajándékot, szeretetet. Áldott boldog ünnepeket! SZOKOLYI ALAJOS OLIMPIAI KLUB, IPOLYSÁG

Ipolyvisken a fiatal játékosok nevelésére összpontosítanak

Ipolyvisk labdarúgói több mint 75 éves múltra tekintenek vissza. A községben mindig színvonalas labdarúgás folyt, az Ipoly mente egyik legigyekvőbb csapatát lehetett itt találni. Kezdetben az Ipoly partján volt a sportpálya. A gyakori tavaszi árvizek után a falu lakossága úgy döntött, hogy új sportpályát épít: körülkerítették, a régi öltözőket jelenleg korszerű öltözőkkel, fedett lelátóval váltják fel, melyeket a tervek szerint 2011-ben adnak át rendeltetésüknek. Elsősorban Maťó István polgármestert illeti ezért köszönet, aki egyben a futballszakosztály elnöke is. Mivel szívügye a falu sportélete, igyekszik egyre jobb körülményeket biztosítani. Tavaly a felnőttcsapat tagjai gyengén szerepeltek, csupán a 14. helyen végeztek. Ez azt jelentette, hogy a csapat a II. osztályban megmenekült a kieséstől. Az ipolyviski szurkolók nem voltak megelégedve ezzel a szerepléssel és keresték a módját, hogy újra felfelé íveljen a labdarúgás színvonala. Jól képzett játékosokra van szükség – ezt sugallta a józan ész; ezért az edzői teendők elvégzésére Kovácsik Ernő egykori labdarúgót kérték fel, aki 14 éves korától a Dukla Banská Bystrica ifjúsági keretében játszott, 20 évesen került vissza szülőfalujába, ahol aztán öt éven keresztül a felnőttcsapat oszlopos tagjának számított. Gazdag tapasztalatait szívesen adja át az ifjú nemzedéknek. Andódy Lászlóval közösen vállalták a diákcsapat felújítását, és a nyár folyamán elkezdték az edzéseket. Közel húsz játékost sikerült összetoborozniuk. Jelenleg még nincsenek látványos sikereik, ez azonban nem keseríti el a vezetőséget, a játékosok is türelmesek. Egy-két év múlva kerületi szinten szeretnének az ipolyviski diákok focizni, s utána következik majd az ifjúsági kategória. Ilyen korosztályban nincs Ipolyvisknek csapata, de majd lesz! Az ipolyviski diákcsapat tagjai a következők: Radoslav Ľachký, Tyahoda Dávid, Virág Igor, Tóth Dávid, Urblík Dániel, Andódy Lukas, Mudrák Bence, Andódy Erik, Tuhársky Csaba, Hulko Andreas, Suchý Kálmán, Gálik László, Takács Roman, Bogdán Ernő, Sárga Róbert, Gyurkovics Advilon, Kovácsik Tamás, Škriniar Róbert és Kovács Vilmos. Belányi János

2010. december

16

Honti Lapok

Tehetséges vidéki sportolók Ipolyságon és környékén sok tehetséges sportoló van.Többségük a labdarúgás szerelmese, de akadnak olyan kivételek is, mint a deméndi Kürthy-fivérek, akik már most sok tekintetben felhívták magukra a figyelmet régiónkban. Szüleik, id.Kürthy Attila mérnök és felesége, Kürthy Magdaléna joggal büszkék gyermekeikre, de különösképpen a felsőtúri Mintál nagyapa, aki kiváló labdarúgóként, játékvezetőként és szorgalmas körzeti tűzoltóparancsnokként ismert a környéken. Néhány sikerükről röviden így nyilatkozott id. Kürthy Attila mérnök, nyugalmazott pilóta: Az idősebbik fiam, Kürthy Péter 19 éves, másodéves főiskolai hallgató a Brno-i Technikai Főiskola Gépészeti Fakultásán. Ő is a professzionális pilóta szakon képezi magát. Az ötéves tanulmányi idő sikeres befejezése után pilótaként nyomdokaimban szeretne haladni. Már 10 éves kora óta a felsőtúri diákcsapatban kergette a labdát, kerületi szinten játszhatott az V. ligában 15-éves koráig, majd utána két futballidényt az ipolysági ifjúsági keretben játszott, ahová Urblík József edző szemelte ki. Közben Chicago-ban tanult 20062007-ben angol nyelvet, ott mé-

lyítette el tudását asztaliteniszben, a kaucsuklabda szerelmese lett. Kiváló eredményeket ért el sízésben is, nemrég pedig megszerezte Pozsonyban a sportrepülői igazolványt. Ezt saját örömére tette. Péter fiam Felsőtúron offenzív fedezeti poszton játszik, a járási bajnokság felsőtúri csapatának oszlopos tagja, szülőfalujában, Deménden az asztaliteniszklub legkiválóbb játékosa, járási méretben alig talál legyőzőre. Már negyedik éve a deméndi pingpongozók büszkesége. Brno-ból pénteken este érkezik haza, vasárnaponként a felsőtúri felnőttcsapatban focizik, utána vasárnap az esti vonattal utazik vissza és hétfőn reggel már az előadásokat hallgatja. Szabad idejét úgy osztja be, hogy részt vehessen mindkét sportág edzésein. Számára ez a fizikai és szellemi megterhelés nem jelent nehézséget: fejleszti akaratát, kitartását és további sikerekre buzdítja, sőt lelkesen buzdítja a pályán játékostársait is. Nagyon közkedvelt, szerény fiatalember, akiről bizonyára a jövőben még sokat fogunk hallani, és nemcsak járási szinten. Ifj. Kürthy Attila június 26-án töltötte be 18. életévét. Ö is megjárta Chicago-t és az Egyesült Államokban sikeresen leé-

Ipolypásztón tavasszal javulást várnak Mészáros Ottó, Ipolypásztó polgármestere, volt aktív focista szívesen tájékoztatta olvasóinkat az idei őszi idény kudarcairól. Elmondása szerint a csapat fennállása óta ez volt a leggyengébb idény falujukban az utolsó 30 évben. A vezetőség többi tagja: Ollé József elnök, Majer Miroslav edző és Rédli Mária pénztáros mindent megtettek annak érdekében, hogy a csapat a II. osztályba való jutásért küzdjön, hiszen mindig az volt az igyekezet Pásztón, hogy Ipolyszakállos és Lontó labdarúgóival egy osztályban szerepeljenek. Ennek aktualitását az is adta, hogy öt kisközség dolgozói több évtizeden át közös földműves szövetkezetben dolgoztak, és mindig nagy volt a rivalizálás a szurkolók között is. Arra, hogy miért végzett az ipolypásztói focicsapat a 14., az utolsó előtti helyen az őszi szezon végén, Mészáros Ottó polgármester így válaszolt: – A csapat teljesítményére nagyon negatívan hat az egyes kulcsfontosságú játékosok fegyelmezetlensége. Sok a fölösleges és értel-

rettségizett angol nyelven. Mivel hazánkban nem ismerik el a külföldön szerzett érettségi bizonyítványt, ezért az Ipolysági Gimnáziumban készül érettségi vizsgát tenni 2011 májusában. Az angol nyelvet tökéletesen elsajátította, szívesen látnák tanárként bármelyik alap- vagy középiskolában. Ő azonban 2011 szeptemberétől Prágában szeretné folytatni tanulmányait angol nyelven kommunikáció szakon. A főiskolai tanulmányoktól nem fél, hiszen eddig mindig minden tantárgyból jeles eredményeket ért el. Ő is Felsőtúron játszott fivérével a diákcsapatban, utána az ifi kategóriában az ipolysági Slovanban jobbhátvédként. Szintén rajongója az asztalitenisznek Deménden. Íme, mit tesz az, ha a

szülők gyermekeiket kicsi koruktól tudatosan, megadva nekik minden lehetőséget a sport felé irányítják, jellemüket is alakítják. Szerénységre, kitartásra, az akadályok leküzdésének képességére bizony sok fiatalnak szüksége lenne ma is. Sok községben nem tudnak a fiatalok mit kezdeni szabadidejükkel, gyakran a vendéglőket látogatják és unják magukat. A kötelező katonai szolgálat is elmaradt, nincs hol elsajátítani a kellő fegyelmet sem. Ez nem mondható el az említett Kürthy-fivérekről, akik mind a tanulmányi eredmények terén, mind a sportban igazi példaképei lehetnek a mai fiatal nemzedék számára. További pályafutásukhoz sok sikert kívánunk! Belányi János

metlen kiállítás és az ebből származó büntetés a járási fegyelmi bizottságtól. A szezon kezdetén mindig az elvárásoknak megfelelően indulunk, s utána jönnek a kiállítások, éppen azoknál a játékosoknál, akiknek a csapat lelkének és irányítójának kellene lenniük. Így a csapat csak a tapasztalatlan fiatal játékosokra tud számítani, és ez megmutatkozik az eredményeken is. Hiszem, hogyha a lobbanékonyságot és a forrófejűséget ki tudnánk küszöbölni, akkor akár a II. osztályban is szerepelhetnénk. A tél folyamán lesz idő elbeszélgetni a keret tagjaival ezekről a negatívumokról. Anyagilag jelenleg csak a Községi Hivatal támogatja a klubot. Csökkent az érdeklődés Ipolypásztón a magánvállalkozók részéről is, hisz kezdetben anyagilag is szponzorálták a csapatot. Amire büszkék az ipolypásztóiak, az az, hogy néhány évvel ezelőtt minden igényt kielégítő öltözőket építettek társadalmi munkában a sportpálya körül, melynek értéke 40000,- euró. A keret tagjait a következő játékosok alkotják: Németh Péter, Németh Attila, Kozák Richárd, Halász Iván, Molnár Tamás, Brychta Róbert, Ollé József, Balta Attila, Szőllősi László, Zsemberi Gyula, Šamko György, Miroslav Majer, Kubányi Márió, Koczó Tibor, Šebo Tibor és Tóth Erik. Belányi János

A Hont-Ipoly menti régió havilapja. Megbízott felelős szerkesztő: Bendíkné Szabó Márta. Szerkesztőbizottság: Bendíkné Szabó Márta, Mgr. Matyis Edit, Kajtor Pál mérnök, Bendík Béla, Mgr. Tóth Tibor. Tördelőszerkesztő: Menyhár Andrea. Tel.: 036/741 10 54, www.sahy.sk, e-mail: [email protected]. Kiadó: Ipolyság város önkormányzata, Fő tér 1., 936 01 Ipolyság. A szerkesztőség álláspontja nem mindenben azonos az újságban közöltekkel. A kéziratok szerkesztésének, esetleges rövidítésének jogát fenntartjuk. A hirdetések tartalmáért és nyelvhelyességéért felelősséget nem vállalunk. Nyilvántartási szám: EV3811/09. Nyomtatás: RunnerMedia, Balassagyarmat.

Honti Lapok