HIT ÉS ÉLET Haladók vagy konzervatívok?

vigilia

53. ÉVFOLYAM, OKTÓBER

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 721 OJTOZI ESZTER-KARANCSY LÁSZLÓ: Az. ortodoxia és az orosz szellemiség ezer éve 722 TÖRÖK ENDRE: Az. orosz vallásbölcselet virágkora 730 IMRÉNYI TIBOR: Keleti atyák az Isten kereséséről 738 A zarándok elbeszélései . 742 BAÁNISlYÁN: A körtvélyesi monostor . 749 BAÁNISlYÁN: A Filokália . . . . . . . 754 KALLISZTOSZ és IGNATIOSZ XANTHOPULOSZ: Spirituális centuria . 755 SOMORJ~ ÁDÁM: Cirill, Metód és István király: Slavorum - et Hungarorum - Apostoli . 758 GERLEIJOZSEF: Sistina . 763 BALLA D. KÁROLY: Mezsgyék; Felszakadt stigmák (versek) 767, 794 KALÁSz MÁRTON: Ebbe a gondolatba; Kis nyáréji vers (versek) . 768 HAMVAS BÉLA: Értekezés a közigazgatásról (III. rész) . 769 KIPKE TAMÁS: ~Hazátlan lettem otthon " . 774 A VIGILIA BESZÉLGETÉSE Az. orosz kereszténységről . . Interjú Pityirim metropolitával

.779

.785

HIT ÉS ÉLET Haladók vagy konzervatívok? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 787 ÉLŐ VILÁGEGYHÁZ BERKI FERIZ:Jegyzetek az orosz kereszténység millenniumáról ALEKSZANDER NYEZSNIJ: "Moszkva nekünk nem parancsol ... "

.789 .792

NAPLÓ A láthatatlan írás (Pomogáts Béla) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Egyháztörténet Az. ezeréves orosz kereszténység. Alceste Santini: Ezeréves az orosz egyház. Beszélgetés Pimennel, minden oroszok pátriárkájával. Az. 1000 éves orosz kereszténység (T. J. A.) Pavel Florenszkij: Az. ikonosztáz (Kelényi Béla) . Kiállítás Orosz egyházmúvészet Magyarországon (Vujicsics D. Sztoján) . FUm Elvesztettük álmainkat (Für Lajos) . . . . . . . . . . . . . . . . . A címlapon Ikonfestő Szent Alimpij fametszete

795

796 796 797 799

Főszerkesztő: LUKÁCS LÁSZLÓ

Laptulajdonos: ACTIO CATHOUCA

Felelős

kiadó: MAGYAR FERENC

SZedte: Szent István Társulat, felelős vezető dr. Ákos Géza Igazgató Készíti: Pannon Nyomda Veszprém, felelős vezető: Dan6czy BaIús igazgató Táskaszám: 88ftlO893 Index szám: 25921 HU ISSN0042-6024 Szerkesztőségés

kiJldóhlvatali ~tézés: Budapest V.Kossuth Lajos u. l. lelefon: 177 - 246. 173-9~~. Postacím: 1364 Bp. pf lll. terjesztés és templomi árusítás: Vigilia KiadÓhívata1a. Utcán át wsilja a Magyar posta. A Vigilia csekkszámla súma: OTP ~7-~43-VIl. - Kalföldön terjeszti a Kultúra Külkereskedelmi Vállalat, H-I300 Bpest, pf 149. Ára 25,- USA dollár, vagy ennek megfelelő más pénznem. ÁlUtalható a Magyar Nemzeti Bankhoz (H-1850 Budapest) a Kultúra 024-7. sz. csekks:dtnUjára, feltQnte~,hogyazelöfizetésaVigi1iáravonatkozik.Előfizetési díj l évre 320,- Ft, lf2évre 160,- Ft, lI4évreBO,- Ft, egycsszám úa 26,- Ft. Megjelenik: havonta. SZERKESZTőSÉGI FOGADóóRA: KEDD ts CSÜTÖRTÖK l2-2·lG. KtZlRATOTNEM ÖRZONK MEG ts NEM KüLDONK VISSZA. Előfizetés, egyházi

Állítólag a mai föln6ttek kilencven százalékának fogalma sincs arró~ hogy mekkora volt a történelmi Magyarország, e's egy százalékra sem tehetIJ azok aránya, akik azt is tudják, hogy 1Hanonbozképest további 43 km 2·relfogyott az ország a o. világháború után Csebszlovákia javára. Az igazi kérde's azonban nem a négyzetkilométerekre vonatkozik, hanem arra, ami szociológiai eszközökkel valószínűlegfölmérhetetlen: mekkora ma Magyarország? Persze nem a látható, banem a valóságos, amely bat, amely működik, amely hiv, amely fáj, amely nélkül a földrajzi Magyarországnak semmiértelmeazon túl, hogypolitikai,jogi, gazdaságijikcióként tengIJdik- a szomszédoi: kegyes türelmébtJl. 1engIJdik és sokat mondtunk. Ugyanis egy csak materiális szférákban elképzelt ország életképtelen lenne. Benne a jog önkénnyé torzulna, a batalon öncélú eroszakká - még az is, ami demokratikusnak mutatkozik -, a gazdasági élet barácsolássá és lopassá süllyedne, a közoktatás szellemi eroszakká, a művészet talpnyaló, ba éppen nem odamondogató publicisztikává sivárodna. Az ilyen ország olyan volna, mint valami tIJzsdespekuláns vállalat, ami vagy beüt, vagy nem. Legkivált persze akkor nem, amikor éppen menne a bolt. Egy szikra, egy kicsi szelllJkiderítené, hogy a csak gazdaságra vagy batalorara épült ország homokon áll és úgy valóságos, mint az a házasság, meiyben a csókért vagy fizetni kel~ vagy karbatalommal kényszeríteni - kéjszeriteni, botlik ujjam alatt az Erika neoü írógép... A dolog csak akkor lenne rosszabb, ha ez az egész az érdekek gazdag szövede'kévé ideologizálódna. Ebben az esetben a változatlan lényeget bazugságmocsár öntene' el. Az én országom nem e világból való, mondta Pilátusnak a Mester. A miénk se, ismételjük mi, gyarló tanítVányok: az Ó országának édes hirébtJl tudjuk, hogy földi hazánk se állhat úgy a népek országútjának sarkán, mint valami demokratikus szatócsüzlet. Ha létezniés fönnmaradni akar, akkor a valóság egészében kell elhelyezkednie s nem abban a törede'k létben, amelyet a batársorompók jelölnek. Krisztus alapíthatott volna földi királyságot is, mely elIJbb-utóbb egy lett volna a többi marakodó között. Ó nem azzal formálta át a történetet, hogy szétütött a rómaiak között, banem önkéntes kínbaláláv~ a föltámadásba vezetIJvégtelen szeretetével a földi kir41yságok alapkövét mélyebbre helyezte a banktrezoroknál és a rakétasllóknál: személyiségünknek abba a részébe, mely nem evilági, mert tIJle való. Hazánk ba van, lelki haza, e valóságos ország szelleme hatja át a törvényeket, ad értelmet a gazdaságnak és a munkának és a szabadságnak, legitimizálja a hatalmat, rendeli szolgálni a minisztert, nehogy összekeverje a hazát az állammal. Nagy IJsünk, Szent István, a Koronával a hatalom mámora helyett keresztet vállalt: a teremtés és a föltámadás Töroényének nehéz szolgálatát. Hatalma csúcspontján szíve teljes alázatával borult imazsámolyára. Ma sincsen más útja a megmaradásnak. Melléje kell térdelnünk és föl kell ajánlanunk a Boldogasszonynakföldi hazánkat, hogy az lelki hazánk is lehessen:valóságos, boldog, az idl5vel dacoló. cz

OJTOZI ESZTER-KARANCSY LÁSZLÓ

Az ortodoxia és az orosz szellemiség ezer éve A kereszténység felvétele Attól kezdve, hogy vlagyirnir Szvjatoszlavics kijevi fejedelem - elődeinek bizonytalan és következetlen kísérletei után - 988-ban bizánci szerzeteseket hívott be országába, hogy az orosz népet véglegesen a kereszténység útjára vezessek, az orosz ortodoxia az ellentmondások, küzdelmek, tragédiák és diadalok rögös útját járta egészen napjainkig. Ezek az ellentmondások, küzdelmek, tragédiák és diadalok kitörölhetetlen nyomokat hagytak az orosz szellemiségben. A gyökeres átalakulásokat eredményező történelmi sorsfordulók során az orosz szellemet az évszázadok folyamán szamos, egymástól gyökeresen különbözö befolyás érte: az ősi, pogány, "ázsiai" hatástól a nyugat-európai szellem különféle (francia, német, lengyel) változataiig. Aligha tagadható azonban, hogy az orosz szellemiség évezredes alakulásában a kereszténység sajátos, keleti formája hagyta a legtartósabb nyomokat - még olyan gondolkodók, művészek, államférfiak és egyszeru emberek tudatában is, akik igyekeztek távol tartani magukat a vallástól és az egyháztól. Ezek a különbözö eredetű hatások természetesen gyakran összefolynak másfelől származó jegyekkel és jellegzetességekkel; ugyanazok a hatások egészen másképpen érvényesülhetnek a nép és a "szellem zászlövívőinek" gondolkodásában és e két tényező között a kapcsolat távolról sem mindig egyformán intenzív, egyenes vonalú és egyértelmű. És természetesen a történelmi sorsfordulók és nemzeti tragédiák során az orosz egyházi és vallási gondolkodás sem maradt mozdulatlan a hosszú évszázadok folyamán. A kereszténység felvételére Kelet-Európa oroszlakta vidékein éppen abban az időben került sor, amikor a nagy egyházszakadás formálisan ugyan még nem következett be, de teológiai, egyházszervezeti, erkölcsi és politikai feltételei lényegében már adottak voltak. Ez a körülmény határozta meg azt a történelmi tényt, hogy az állammá szervezödö orosz fejedelemségek a kereszténység bizánci formáját vették át, valamint azt is, hogy az orosz államvezetés és a vallásos tömegek hosszú ideig egyértelműenellenséges vagy legalábbis elutasító magatartást tanúsítottak a nyugati kereszténységgel szemben. Ez utóbbi tényező vezetett főleg a xv. században felélénkülő uniós törekvések kudarcához is - holott e törekvések sikere talán megmenthette volna Bizáncot. Ugyanakkor a két egyház szemléletében és a hívők vallásos gyakorlatában tartósan megragadt az őket összekötő szellemi egység tudata is. A két egyház közötti különbség nemcsak olyan alapvető teológiai-dogmatikai és gyakorlati kérdésekben került felszínre, mínt például a "filioque", vagy később a purgatórium, a bibliaolvasás, az egyházfő tévedhetetlensége, vagy éppen a papok házassága, hanem abban is, hogy a bizánci kereszténység nagyobb tiszteletben részesítette a keleti egyházatyákat, azok személyiségét és tanításait - illetve erősebben hangsúlyozta és időben is szélesebben értelmezte ezt a tiszteletet. Ezzel függ össze egyebek mellett a szereteteszmény és az erényszeretet (filokália, dobrotoljubije) fokozott hangsúlyoZása a szerzetességben. Ez az erkölcsi felfogás, amely, mint még látni fogjuk, a XIX. századi vallásfilozófiában és irodalomban is kimutatható, természetesen nem vezetett oda, hogy a közép- és újabbkori Oroszország politikai életében és mindennapjaiban kevesebb volt a kegyetlenség és az embertelenség, mint másutt - legfeljebb azt mondhatjuk: ezek nélkül az eszmények nélkül a kegyetlenség és az embertelenség még inkább elharapózott volna.

722

Egyház és kultúra Oroszországban

A kereszténység felvétele hozzájárult a feudális viszonyok, az államiság, a közösségí gondolkodás kialakulásához, s megteremtette az oroszlakta földek - igaz, eléggé viszonylagos és ingatag - egységét, amit a korábbi pogány, részben még törzsi alapokra épülő szervezeti formák egyáltalán nem tudtak biztosítani. Politikai kapcsolatok alakulnak ki nemcsak Bizánccal, hanem a nyugatra fekvő országokkal, így hazánkkal is. Ezt a helyzetet nem elsősorban a kereszténységet átadó Bizánccal való ellentmondásos, sőt gyakran ellenséges viszony befolyásolta hátrányosan, hanem inkább a dél és kelet felől fenyegető kun, besenyő, majd később a mongol veszély. A mongol hódítás a XIII. századtól véget is vetett az egységes orosz államiságnak. Az összetartozás érzésének fő ereje azonban a szétdaraboltság évszázadaí alatt is a közös egyház, a közös vallási meggyőződés maradt a fejedelmek, a papság és az egyszeru orosz emberek számára egyaránt. A kereszténység döntő változásokat hozott az orosz emberek gondolkodásmódjában, erkölcsi felfogásában. A szereteteszmény termékeny talajra talál az orosz néplélekben. Az egyoldalú, zabolátlan és állami színten is alig megvalósítható pogány harci eszmények mellé bevonul az evangélium és a humánum elve. Az orosz nép hamarosan szentként kezdi tisztelni nemcsak a különbözö politikai és személyes viszályok vértanúit (Borisz és Gleb), hanem a tisztaságát a kínzások és gyötrelmek között is megőrző embert is (Magyar Mózes). Döntő változások következnek be a "magas" kultürában, A pogány eredetű és szarnos esztétikai értéket tartalmazó népköltészetet az egyház általában nem nézi jó szemmel, mégis kialakul az orosz folklórnak egy sajátos, pogány és keresztény elemeket ötvöző vonulata, amely - az idők folyamán bekövetkezett tartalmi és formai változásokkal együtt - ma is értékes részét képezi az orosz népköltészetnek. A folklór mellett megjelenik az írásos irodalmi tevékenység is. Sajátos módon a középkorí orosz irodalom nem veszi át a nyugati, de még a bizánci irodalom tudatosan kiépített múfajrendszerét sem; irodalmi élet, az "irodalomért való" irodalom Oroszországban lényegében a XVII. század végéig nem létezik, csak egyes írásművek, művészi, irodalmi jellegzetességekkel és értékekkel. Az irodalmi alkotások nagy része egyházi, vallásgyakorlási célokat szolgál, kisebb részben politikai célokat, művészileg értékelhető elemei részben a népköltészet. részben a Biblia metaforáira épülnek. A vallás a megtermékenyítője a középkori orosz művészet egyéb ágazatainak, a talányosan egyedi vonásokat mutató templomépítészetnek és az ikonfestészetnek is. Ezek egyre inkább eltérnek a bizánci mintáktól, és nemcsak sajátos orosz stílust, hanem egymástól is különböző iskolákat alakítanak ki. A Bizánctól átvett liturgikus zene az évszázadok folyamán szintén egyre inkább az orosz népi éneklés jellegzetességeihez idomul. A középkorí orosz müvészetet a görög hagyomány és az orosz gondolkodásmód sajátos ötvöződése jellemzi. A középkorí Oroszország szellemi életében, Nyugat-Európához hasonlóan, kiemelkedő szerep jut a kolostoroknak és a szerzetességnek, Ezt azért fontos különösen hangsúlyozni, mert éppen az utóbbi évtizedekben széles körben elterjedt az a felfogás, hogy az orosz kolostorok a műveletlenség és a népbutítás, sőt az erkölcstelenség fészkei voltak. Hasonló jelenségek természetesen Oroszországban is előfordultak, de nem véletlen az sem, hogy az ilyen anomáliák bírálói (pl. a XVII. századi Szimeon Polockij leleplező versei) szintén kolostori, illetve egyházi környezetből kerültek ki. D. Sz.ühacsov, az egyik legjelentősebb szovjet irodalom- és múvelődéstörténész polemikus élű írásában jogosan teszi fel a kérdést: "De hát ki másolta a könyveket? Ki vezetett be új gazdálkodási rendszereket? Ki termelt ki új gyümölcsfajtákat? A genetika és a szelekció problémáival éppen a kolostorok foglalkoztak már a régi Oroszországban." Líhacsov utal a középkorí orosz egyházi éneklés, a vallásos tárgyú irodalom szépségeíre, és a képzőművészetek időtálló, szemet-lelket gyönyörködtető teljesítményeire, amelyek színtén a kolostorok tevékenységében gyöke-

723

remek (lityeratumaja Gazeta, 1987/37) Andrej Rubljovot, a kivételes tehetségű és eredeti látású ikonfestő szerzetest az egyház ugyan csak most, a jubileumi évben kanonizálta, de a nép régóta szentként tiszteli. A kolostorok szellemformáló és művelődéstörténeti jelentőségét nem csökkenti az a körülmény, hogy - bár a keleti kereszténységben nincsenek különálló szerzetesrendek - a középkorí orosz szerzetesség nem volt egységes. A XV-XVI. században például éles harc folyt Nyil Szorszkij (Szöraí Szent Nyil) és joszíf Volockij hívei (az úgynevezett "volgántúli sztarecek" vagy "önzetlenek" és az "ioszitljanyinok") között a kolostori földbirtoklás és vagyonszerzés kérdésében. Ma már nemigen fontos, hogy a két csoport között melyiknek volt inkább igaza, az viszont bizonyos, hogy a köztük folyó viták, amelyeknek természetesen nemcsak egyházi-hitbéli, hanem politikai és gazdasági okai is voltak, hozzájárultak a szellemi légkör élénkítéséhez a középkorí Oroszországban. A szerzetesség nemcsak az egyszerű hívők lelki gondozását, evangéliumi szellemben való nevelését, erkölcsi arculatának alakítását végezte, hanem a "magas" politikába is beleszólt. lihacsov is utal arra: történelemhamisítás, ha az 1380. évi kulikovói csatának jellemzésében (ez a csata az orosz fejedelemségek első nagy győzelme vplt az országot elfoglalva tartó mongolok felett) Dmitrij Donszkoj szerepét anélkül hangsúlyozzuk, hogy kellőképpen méltatnánk Szergij Radonyezsszkij (Radonyezsi Szent Szergij, a Troice Szergijev-kolostor, a mai zagorszki szenthely alapítója) szerepét a harcosok lelkesítésében. Az orosz egyház a xv. század közepetől önállóvá válik. Filofej XVI. századi pszkovi szerzetes nevéhez fűződik a "Moszkva - harmadik Róma" elmélet kidolgozása, amely Bizánc bukása után az egységes pravoszláv orosz birodalom világtörténelmi szerepét hangsúlyozza, s amelyre a későbbiekben is rendszeresen hivatkoztak orosz egyházi és állami körökben, A szerzetesek és egyes főpapok (Filipp metropolita), meg a nép legmélyéről származó szent emberek, az úgynevezett "jurogyivij"-ek (Vaszilij Blazsennij - Boldog Vaszilij, akiről a nép a moszkvai Vörös téren álló Mária oltalma székesegyházat elnevezte ) voltak azok, akik szöt mertek emelni egyes cárok, különösen Rettenetes Iván önkényességeivel és kegyetlenkedéseivel szemben. Helytelen lenne tehát bárminő társadalmi-etikai közömbösségröl beszélni a középkori orosz egyház történelmi szerepének megítélésében. Az önálló pravoszláv egyház A XVI. századi egyházszakadás, amely Nyikon patriarcha reformjai nyomán következett be s amely ma is érvényben van, súlyos válságot jelentett a hívő oroszok életében. Fokozottan vonatkozik ez azokra a politikai és kulturális reformokra, amelyeket I. Péter vezetett be a XVIII. század elején. E reformok elengedhetetlenek voltak Oroszország bekapcsolódásához a nyugat-európai politikai és szellemi közösségbe. bár zsarnokságával súlyos károkat okozott az országnak. ÍJjításai érzékenyen érintették az egyházat és annak szerepét a társadalom szellemi életében. Az az "elvilágiasodás", amely már korábban megindult Oroszországban, szükségszerű folyamat volt az állam és a művelődés fejlődésében. Másfelől Péter egyházügyi reformjai - többek között az 1589-ben felállított patriarchátus 1731-es megszüntetése, az állam irányítása alatt álló szinódus intézményével való helyettesítése és a kolostorok működésénekkorlátozása - az egyházat nem egyszerűen alárendelték az államnak, hanem az egyre veszélyesebben kibontakozó önkényuralmi rendszer eszközeivé igyekeztek lefokozni. A XVIII. századí Oroszországban kialakul s nyugat-európai mintára, az ottani mozgalmak és irányzatok szellemében szervezödík át a szellemi élet, az irodalom és a többi művészetis.Akeleti szellemű keresztényvallásosság a társadalmi gondolkodás állandó eleme marad. Jelentős fejlődésnek indul a már polifonikus egyházi zene, de megjelennek a különböző, részben deisztikus alapokon nyugvó

724

ideológiák is, a század vége felé kialakuló felvilágosodás pedig Oroszországban is szinte egyértelműenVa1JáS.. és egyházellenes irányulású. A xvm. században aligvannak Oroszországban igazán európai műveltségű, széles látókörű, nagy tekintélyű tOpapok (leginkább szembeötlő kivétel talán Feofan Prokopovics, a péteri reformok lelkes híve és szervezeti megvalósítója), egy időre elsekélyesedik a szerzetesi élet is. Mindez annak jele, hogy az egyház nem nagyon képes megtalálni azokat a formákat, amelyekben saját elveinek és pozícióinak feladása nélkül meg tudna felelni az állam igényei által támasztott fejlődési követelményeknek. A xvm. században az orosz ortodox egyház történetének legnehezebb szakasza kezdődik, amely törvényszerűen vezet a XIX. század végi valósághoz. Az orosz társadalom fő kérdése a XIX. száZadban a jobbágyrendszer és az önkényuralom elleni harc. Az államszervezet egészen a 60-as évekig nem haílandö semmiféle lényeges változtatásra az ország társadalmi berendezkedésében és irányítási módszereiben. Az államhatalom nemcsak a haladó politikai mozgalmakat üldözi, hanem szinte mindenféle önálló gondolati, fílozöfíaí tevékenységet is elvet. A társadalmi eszmék megfogalmazását és hirdetését az irodalomnak kell magára vállalnia. Az egyháZi gondolkodók hangsúlyozottan tartózkodnak attól, hogy társadalmi kérdésekben véleményt nyilvánítsanak, jóllehet az önkényuralom kiszolgálójának szerepe számukra is egyre terhesebb és megaláZóbb; különösen az 1825. évi dekabrista felkelés bukása után, amikor az államilag szentesített ideológia a fennálló rend egyik legfőbb támaszaként éppen a pravoszláv hitet jelöli meg, jóllehet mi sem áll távolabb az ortodoxia lényegétől, mint az istenfogalmat profanizáló cárimádat. Az orosz szellem nagy korszaka

A XIX. száZadban az ortodoxia szerepét az orosz szellemiség alakulásában két szempontból kell vizsgálni. Egyrészt a vallásos gondolkodás, a teológia és a vallásfilozófia belső fejlődése szempontjából, másrészt az egyéb gondolkodásfonnák, főként az irodalom területén. E két terület között természetesen állandó és sokatmondó összefüggések figyelhetők meg. A század folyamán jelentős eredményeket hoz az egyháZi személyek által művelt teológia. Az ő munkásságuknál is fontosabb azonban a "laikus" vallásfilozófusok tevékenysége, amely szoros kapcsolatban áll a szellem egyéb területeinek, ismét elsősorban az irodalomnak a fejlődésével. Meg kell persze jegyeznünk. hogy az irodalom szerepenek kiemelése részben mégis gondolatmenetünk terjedelmi korlátaiból eredő egyszerűsítés: valójában a vallásos gondolkodás a XIX. száZadban nagy hatással van a művészetek egyéb területeinek fejlődésére is; erről tanúskodnak Ivanov, Kramszkoj, Nyesztyerov KrisztusábráZolásai és vallásos tárgyú és ihletésű képei, amelyek némelyikében a materialista társadalmi gondolkodás is felfedezni véli saját eszméinek közvetett tükröződését; vagy egyes zeneszerzők (különösen Csajkovszkij) érdeklődése a liturgikus zene iránt. A 30-40-es években kialakul az orosz társadalmi gondolkodás két legfontosabb irányzata, a szIavofilek és a nyugatbarátok mozgalma. A szIavofilek az ország további fejlődésének sajátos orosz útja mellett törnek lándzsát, a nyugatosűk a polgári Európa követésében látjáka társadalmi bajok orvoslását Közülük többen a materializmus és a forradalmiság felé hajlanak; Belinszkij például, Gogollal vitáZvaodáig megy, hogy az orosz népet ~élyen ateista" népnek nevezi. Igaz viszont, hogy a nyugatosok másik kimagasló képviselője, Herzen, akinek a faluközösségre ("obscsina") épülő szocialista elmélete sajátos rokonságot mutat a Homjakov-féle .szobornoszty" ("gyülekezetiség") elvével. iJjúkorábanvonzódott egyes keresztény-szocialista elképzelésekhez. A nyugatosoktól függetlenül, sót őket megelőzve, a gondolkodó oroszok közül sokan már a század első felében érdeklődést tanúsítanak a nyugati kereszténység különböző formái iránt (I. Sándor cár, oaadajev, Gogol).

725

A sz1avofilek ezzel szemben szígorüan pravoszlávvallási alapokon állnak és kiemelkedő képviselői dolgozták ki az orosz vallásfilozófia alapjait. A legjelentősebb szlavofil vallásfilozófusok, A Sz. Homjakov

és I. V. Kirejevszkij, bár filozófiai iskolázottságukat a német idealistáktól nyerték és a nyugat-európai civilizáció eredményeit nem vetették el teljesen, saját rendszerük létrehozásában a keleti egyházatyák tanításainak és az orosz népi vallásosságnak sajátos szintézisére törekedtek. Hangsúlyozzák az ortodoxia "gyülekezeti", "közösségi" jellegét ("szobornoszty" ), ellenzik a tekintélyelvnek az egyháZi életben való érvényesítését. Vallásfilozófiájuk tehát potenciálisan monarchia-ellenes. Véleményük szerint az egyének belső teljességét biztosító, önkéntes egyesülése az Isten és egymás iránti szeretet, a hit és a kegyelem jegyében kizárólag az ortodox egyháZ kebelében, a keleti rítusok keretében lehetséges. A nyugati kereszténység minden formáját harcosan elítélik, és sZükségszerűnek tartják azok "visszatérését" az "egyetlen igaz egyház", az ortodoxia egységébe. Az orosz népnek sajátos, .messíanísztíkus" mísszíöt kezdenek tulajdonítani, bár ennek lehetséges politikai következményeit még nem hangsúlyozzák. Aszlavofilek nézetei, különösen az ortodoxiára mint "szabad közösségre" vonatkozó elképzeléseik számos ellenzőre találtak hivatalos egyházi körökben. Másfelől azonban jelentős hatással voltak az egész orosz szellemi életre, a vallásfilozófia további fejlődésére és az irodalomra is. Az ortodoxiához és általában a valláshoz való viszony szempontjából a XIX. századi klasszikusorosz irodalom két nagycsoportra bontható s e két csoport általában a társadalmi kérdésekkel szembeni áUásfoglalásában is élesen elkülöníthető. Az egyik csoportba sorolhatók azok az írók, költők, akik az orosz társadalom szerkezetének és politikai rendszerének - forradalmi vagy reformista úton történő - átalakításában látják a társadalmi bajok megoldását. Ide sorolhatók a dekabrista költők, köztük puskin is, a reformista fokozatosság elvét valló Thrgenyev,és a forradalmi demokraták, illetve a hozzájuk közel álló írók ( részben már Herzen is, aztán Csernisevszkij,Nyekraszov,Szaltikov-Scsedrin és a kevésbé jelentős narodnyik írök). Amásik csoportot azok az írók alkotják, akik az ember erkölcsi, elsősorban természetesen valláserkölcsi átnevelésén keresztül akarják elérni a társadalom egészének megjobbulását. Vannak természetesen olyan írók is, akik nem sorolhatók sem egyik, sem másik irányzatba; ilyen például Csehov, aki az erkölcsi és a társadalmi kérdések iránt egyaránt fogékony, de e két terület összefüggéseit főként pszichológiai síkon érzékeli. Különálló egységnek tekinthetők az olyan írók, akik az orosz egyház belső életéről, olykor belső válságáról és harcairól vallanak, vallásos legendákat költenek át, szentéletű egyszerű emberek sorsát beszélik el, vagy éppen az óhitűek (szakadárok, raszkolnyikok) sajátos életét és erkölcseit mutatják be s így képet adnak az orosz népi vallásosság különbözö, a kívülálló sZámára titokzatos és idegen oldalairól (Leszkov, Melnyikov-Pecserszkij, később, már a xx. száZadban Remizov). Bennünket természetesen elsősorban a második csoportba sorolható írók érdekelnek. Ezeknek az íróknak a sorát Gogollal kell kezdenünk, aki tisztán irodalmi vonatkozásban is Dosztojevszkij közvetlen elődjének tekinthető s a közhittel ellentétben a néhány legnagyobb orosz író közé sorolandó. Gogol még nagy társadalomkritikai műveiben is elsősorban erkölcsi szempontból ítéli meg hőseit. Jóllehet elméleti műveiben jelen vannak a XIX. száZadi orosz ortodoxia ellentmondásai - kényszerű monarchizmusának következményei -, Gogol az orosz vallásfilozófia és vallásszociológia történetébe is beírta a nevét. Gogol vallásosságában közvétlenül kitapintható a szlavofileszmék hatása, az őt követő nemzedékhez tartozó Dosztojevszkijnél viszont ez az eszmekör teljesen újszerű formában jelentkezik. A szlavofilektől Dosztojevszkij átveszi a nyugati civilizáció és a nyugati kereszténység éles bírálatát, valamint az orosz messianizmus gondolatát. Ez utóbbit azonban kiegészíti úgynevezett "talajos" nézeteivel, vagyis annak hangsúlyozásával, hogy a civilizáció által elrontott orosz értelmiségnek vissza kell térnie a népi forrásokhoz, a népi vallásossághoz,

726

a népi erkölcsökhöz. Dosztojevszkij hangsúlyozza a keleti egyházatyák és a keleti szerzetesség által képviselt szereteteszmény fontosságát. Az ember ugyan eredendően nemcsak a jóra, hanem a gonoszra is hajlamos, mégis szeretetet, együttérzést érdemel, s az áldozat, a megaláztatás, a saját és mások bűneiért vállalt szenvedés - általában: a népi erkölcsi gondolkodás átvétele és gyakorlása - megtisztítja őt. (E felfogásban érzékelhető az a népi vallásos felfogás, amely nemcsak az áldozatot szánja, hanem a bűnöst, a búoeinek súlyától szenvedő embert is.) Az ember valláserkölcsi megtisztulásán keresztül vezet az út a közösség, a társadalom megjavulásához is. Dosztojevszkij feltétlen híve volt az ortodoxiának, sőt a Szent Szinódus vezetőivel is közvetlen kapcsolatban állott, de műveinek "többértelműsége", etikájának ésmessianizmusának a tételes ortodoxiától eltérő, inkább a népi vallásosságból merített elemei miatt egyházi körökben is gyakran bírálták. Ennek ellenére életműve az orosz ortodox szellemiség legkiemelkedőbb művészi teljesítménye, amely egyrészt nagy hatással volt és van ma is az orosz vallásfilozófiára, másrészt, nem utolsósorban igazSágtartalmával, a világirodalmi rangú műveivelelőször irányította a figyelmet ennek az eszmekörnek a nem ortodoxok számára is figyelemre méltó eredményeire, beleértve annak kritikai mozzanatait is. Az orosz ortodox szellemiség másik legnagyobb képviselője a vallásfilozófus V. Sz. Szolovjov. Univerzalista vonásokat mutató gondolatrendszerére az ókori és nyugateurópai filozófusokon kívül a sz1avofilek voltak hatással. Szolovjov vallásfilozófiája és ekkleziológiai elvei több vonatkozásban túlmutatnak Dosztojevszkijen, illetve eltérnek az ő nézeteitől. Szolovjov az abszolút eszme legmagasabb fokú megnyilvánulását az igazságon és a jóságon túl az objektív erőnek tekintett szépségben látja, a teurgoszi szereppel felruháZott művészetet a Szent Bölcsesség (Szofia) és az "örök nőiesség" együttes fogalmához közelíti, így továbbfejleszti Dosztojevszkijnek és másoknak a szépség etikai erejére vonatkozó nézeteit, és vallásfilozófiáját az esztétikum, sőt az erotikum irányába is igyekszik kiterjeszteni. (Ez antik, pogány eredetű törekvésnek látszik, valójában azonban sohasem volt teljesen idegen a keleti kereszténység szellemétől.) Szolovjov nem riad vissza gondolatrendszerének misztikus-mitikus és szimbolikus átértelmezésétőlsem. Másfelől - és ebben kifejezetten ellentmond Dosztojevszkijnek kidolgozza a keleti és a nyugati kereszténység paritásos alapon való egyesítésének, a római pápa és az orosz cár vezetése alatt álló teokratikus keresztény birodalom létrehozásának elméletét. Az unióra vonatkozó elképzeléseivel, annak ellenére, hogy annak sok lényegi mozzanatát a történelem már túlbaladta, ma is népszerűségnek örvend katolikus körökben, és - bár sajátos mödon - sok tekintetben rá támaszkodnak a mai ortodox teológia egyes képviselői is; így gondolatrendszere értelmében hidat képez a keleti és nyugati kereszténység között, Működése az orosz szellemiség egyéb területein is éreztette hatását: filozófiai nézetei költészetében is megfogalmazódnak; ennek révén jelentős hatást gyakorolt az orosz szimbolisták úgynevezett második nemzedékére is (Blok, Belij, lvanov). Ha Dosztojevszkij és Szolovjov személyisége és tevékenysége az ortodoxia és az orosz szellemiség azonos irányban alakuló kapcsolatának bizonyítéka, úgy e kapcsolat problémája igen sajátosan és ellentmondásosan merül föl L. Tolsztojjal kapcsolatban. Tolsztoj nagysága csak Dosztojevszkijéhez mérhető, mind gondolatainaksúlyát, mind irodalmi munkásságának művészi erejét tekintve. A két író között sok a rokon vonás. Míndketten vallási alapokról hirdetik az ember erkölcsi öntökéletesítésének eszméjét, mindketten ellenségei mindenfajta erőszaknak, így a szociális elnyomásnak és a forradalomnak is, mindketten elmélyült ismerői és elemzöí az emberi léleknek, amelynek jobbá tételében látják a társadalom megújhodásának kulcsát, mindketten hirdetik a népi bölcsességhez a hit szellemében való visszatérést. Dosztojevszkij azonban minden kételyével együtt hívő ortodox, Tolsztoj viszont elvet mindenféle vallásos külsőséget, tnindenféle rítust, elveti magát az egyháZat is. A Szent Szinódus 1901·ben, éppen "leghívőbb" regénye, a

727

Feltámadás miatt ki is közösítette, Tolsztoj lényegében nem kevésbé harcos ellenfele az ortodoxiának, mint a materialista alapokon álló forradalnú demokraták (nem csoda, ha egy időben rokonszenvezett is a narodnyikokkal), sőt az ő szembenállása élesebb, mert éppen hitbeli megfontolásokból támadja az egyházat és annak hittételeit. Van azonban egy, az eddig felsoroltaknál még lényegesebb közös vonás a két író között: mindketten az Evangélium igazságáből indulnak ki s ezt az igazságot világnézetük alakulásának kezdeti fokán míndkettejük szamara az orosz ortodoxia közvetítette.

Sztarecek, istenkeresők,istenépitök Az ortodoxia XVIII. században kezdődő válsága Dosztojevszkij és Tolsztoj korában egyre mélyül. A XIX. század második felében rohamosan terjednek a szekták, de mint láttuk, nemcsak Tolsztoj tanításai, hanem Dosztojevszkij és Szolovjovvallásfilozófiája is tartalmaz olyan elemeket, amelyekkel a hivatalos egyház nem ért egyet. Az ortodox szellemiség belső tartalékairól tanúskodik, hogy saját keretei közül a legválságosabb időben is ki tud termelni egy réteget, amely megőrizve az egyháZ iránti hőségét, a magasrendű erkölcsiség, az emberszeretet, az önzetlen lelki tisztaság hordozöjáva, az evangéliumi igazság áldozatos magvetőjévé válik az egyre ellentmondásosabb, bonyolultabb és egyre fenyegetőbb társadalnú és erkölcsi viszonyok között, Ezek az úgynevezett sztarecek, akiknek mozgalma a N-VII. századi egyiptomi és sínai szerzetesség mintájára a XV-XVI. századi kezdetek után a XVIII. száZadban éled újjá Oroszországban és a XIX. században éli virágkorát. Ezek az idősebb, nagy tekintélyű szerzetesek nemcsak saját egyéniségük erkölcsi tökéletesítésével, igehirdetéssel, ifjú szerzetesek lelki útjának egyengetésével foglalkoznak, hanem betegápolással, a szegények gyámolításával is. Egy-egy különösen példás élem sztarec (Szárovi Szent Szerafim, Ignatyij Brjancsanyinov, aki a szerzetesi életért püspöki székét adta fel, vagy Feofan Zatv~myik [Remete Feofan), aki katedráját hagyta ott, hogy a sztareci életmódnak szentelje magát) híre messze túlnő a saját kolostorának közvetlen környezetén. Némelyiküket már életében szinte szentként tisztelik, egyeseket haláluk után az egyház is kanonizál. A XIX. századi sztarecség központja a kalugai kormányzóságbeli optyinai remeteség, amelyet nemcsak egyszeru hívők tömegei látogatnak, hanem írök, gondolkodók, tudósok is. Kírejevszkíj,Dosztojevszkij, Szolovjov mellett megfordult ebben a kolostorban L.Tolsztoj is, és - bár vitatkozott a sztarecekkel - egyik legfontosabb tanítását, az embertársaink iránti szeretet és az erkölcsi öntökélétesítés gondolatát mégis velük közös forrásokból rnerítette, A XX.szazad elején az orosz e~banfelerősödneka reformtörekvések, amelyek már nem korlátozódnak egyháZszervezeti és egyházjogi kérdésekre, hanem lényeges liturgiai, sőt dogmatikai újításokat is előirányoznak. Ez a mozgalom a japán-orosz háború, az 1905. évi forradalom és az első világháború drámai időszakában nem marad meg az egyházi épületek falai között, a különböző vallásfilozófiai társaságok tagjai között találunk írókat és világi filozófusokat is. Ebből az egyházi reformmozgalomból nő ki az úgynevezett "istenkeresők" (N. lL Bergyajev, Sz. N. Bulgakov, D. Sz. Merezskovszkij, V. V. Rozanov és mások) csoportja, amely bírálja a hivatalos egyház életidegenségét s főleg Szolovjov tanaira támaszkodva, Isten országának eljövetelét az "Istenember" megvalósulásától, az "igazi Krisztustöl", a "megújított kereszténységről", egy új vallási tudattól várja, amely a hivatalos egyháznál rugalmasabban igazodnék a tudomány és a kultúra eredményeihez, az emberi alkotótevékenység és a mindennapi élet állandóan változó viszonyaihoz és erkölcseihez. Egyes képviselőik (például Bergyajev) közvetlenül kapcsolódnak a vallásos egzisztencializmus filozófiájához, és így jelentős szerephez jutnak a modern európai filozófia alakításában is. Sajátos módon, igaz, inkább "taktikai", mint elvi megfontolásokból egyidóben még a marxista ideológiába is behatolnak a vallásosság, a "messianizmus"

728

elemei - példa erre az "istenépítők" mozgalma, amelynek vezetői között találjuk Gorkijt és Lunacsarszkijt is. Az októberi forradalom ellentmondásos helyzetbe hozza az orosz ortodoxiát. Az egyház elveszti privilégiumait, anyagi javait, az ortodoxia megszúnik államvallás lenni s olyan környezetbe kerül, ahol materialista világnézet foglalja el az irányító szerepet. Ezzel a helyzettel az egyház nehezen békül meg és nem fogadja el a forradalmat. Az egyház és a szovjet állam között különösen a 10-es évek végén és a 20-as évek folyamán súlyos harcok folynak. Ezek során kolostorokat számolnak föl (köztük a híres optyinai remeteséget), templomokat zárnak be, papokat, főpapokat tartóztatnak le, sokan közülük emigrálnak, vagy átmenetileg a katolicizmus felé igyekeznek orientálódni. Az ateista propaganda összehasonlíthatatlanul több eszközzel és lehetőséggel rendelkezik, mint a vallásos nevelés. Másfelől az egyház megszúnt egy elnyomó államhatalom kiszolgálója lenni. Ez nagymértékben megnöveli erkölcsi tekintélyét és lehetőséget teremt a már korábban megindított reformok folytatásához. A patriarchátust már 1917-ben visszaállítják, a későbbiek folyamán az egyházvezetést egyre inkább a homjakovi-szolovjovi értelemben vett "közösségi" alapokra helyezik, növekszik a termékeny viták létjogosultsága és intenzitása, hajlékonyabbá válnak egyes, korábban megfellebbezhetetlennek tartott dogmák is. Több évtizedes súlyos belső harcok után lényegében helyreáll az egyház egysége s lassan rendeződnek a kapcsolatok a szovjet állammal is. A Szovjetunióban az egyház nem játszhat olyan szellemi irányító szerepet, mint amilyenre korábban igényt tartott, de az emberek vallásos igénye továbbra is eleven, s a vallásos gondolkodás hatása felfedezhető szarnos szovjet írónál és múvésznél: }eszenyinnél, Platonovnál, Cvetajevánál, Bulgakovnál és Paszternaknál éppúgy, mint Thrkovszkij filmjeiben. Mintha újraéledne annak belátása, hogy a vallás törvényei, a Tízparancsolat előírásai összhangban vannak minden emberséges, becsületes, demokratikus és ésszerű társadalmi berendezkedéssel, vagy annak "átépítésével". Erre utal a már többször idézett Lihacsovakadémikus, aki, nem pusztán a saját véleményének adva hangot, élesen elítéli a durva eszközökkel folytatott ateista propagandát, a hívők és az egyházi személyek irányában gyakran megnyilvánuló lekezelő, lenéző magatartást, egyes hivatalos szerveknek az egyházzal és a vallásgyakorlással szembeni visszaéléseit, és kifejti azt a felfogását, hogy a hit nem a tudatlanság jele, mint sokan tartják, hanem éppen a hívőkhöz való ellenséges viszony ered tudatlanságból. Úgy tűnik, az orosz ortodox egyház, ezeréves tapasztalatát, megpróbáltatásait, kudarcait és diadalait számba véve kiállta a próbát, bebizonyította, hogy ma is része van az orosz ember szellemi arculatának formálásában, és bátran nézhet szembe a jövő feladataival, nehézségeivel is.

Számunk szerzői: Ojtozy Eszter és Karancsy László irodalomtörténészek, Debrecen Török Endre irodalomtörténész, egyetemi tanár Imrényi Tibor görög ortodox lelkész Baán István görög katolikus parochus Somorjai Ádám bencés főiskolai tanár, Pannonhalma Kipke Tamás az Új Ember munkatársa Berki Feriz ortodox adminisztrátor Balla D. Károly költő, Ungvár

729

TÖRÖK ENDRE

Az orosz vallásbölcselet virágkora Kelet és Nyugat között. "Az orosz

szélsőségekre hajló nép, amelyben az ellentétek egyesülnek - írja Bergyajev. - Meg lehet ígézní és kétségbe lehet ejteni ezt a népet, mindig lehet várni tőle valami meglepetést, a végsőkig képes az erős szeretetre éppúgy, mint az erős gyűlöletre, felkeltve Európa népeiben a nyugtalanságot. Minden népi egyediség, mint az ember egyedisége is, mikrokozmosz, s ezért ellentmondásokat tartalmaz, de ez különbözö mértékű lehet. Szélsőségeit és ellentmondásait tekintve az orosz nép csak a zsidó néphez hasonlítható. És nem véletlen, hogy e népekben oly erős a küldetéstudat. Az orosz lélek ellentmondásossága és bonyolultsága azzal függ össze, hogy Oroszországban a világtörténelem két forrása ütközik és kerül kapcsolatba egymással, Kelet és Nyugat. Az orosz nép nem tisztán európai, de nem is tisztán ázsiai nép. Oroszország a föld egy hatalmas egésze, egy roppant Kelet- Nyugat, amely egyesíti a két világot. Az orosz lélekben mindig harcolt egymással a két elv, a keleti és a nyugati elv" (Az orosz eszme). Nagyjából a 19. század eleje, az orosz öntudat kiemelkedése óta, az intelligencia első ügye valóban mindig annak az eldöntése volt, hová tartozik Oroszország, Európához-e vagy Azsiához, tartozik-e egyáltalán valahová. Történelmi értelemben a döntés ugyan sohasem született meg, de metafizikai értelemben igen, mégpedig a klasszikus orosz regény "kimerítése" által. A "kimerítés" idejét joggal nevezhetjük a múfaj virágkorának az orosz irodalomban, mert legfőbb jegyeként, Tolsztoj és Dosztojevszkij műveiben, az univerzális szellem hat, az orosz érdekben a közös emberi érdek. A megosztott létezessel szemben egy tételezett erkölcsi középpentot állítva, Tolsztoj is, Dosztojevszkij is az örök Egy-et állította, még ha merőben eltérő okból és formában is, Tolsztoj a társadalmi igazságosság, Dosztojevszkij a szabadság mint metafizikai dilemma kitüntetésével. Egyikis, másik is a világ egyesítését kereste az emberi egzisztenciaban rejlő isteni képesség fokozásával, csak Tolsztoj egy vallási anarchizmus eszméjével. minden állami és egyházi tekintélyelutasításából kiindulva, míg Dosztojevszkij az Egyház nevében, de ez az Egyház nem a hatalom egyháza, amely a császárt szolgálja, hanem Isten országáé. A Karamazov testvérek híres betétje, a Legenda a Nagy /nkvizítorrol felfüggeszti mind a politikai, mind a vallási önkény létjogát. Az önkényesség, a hatalom akarása az emberek fölött Isten országa helyett a földet akarja, földi uralmat. Márpedig minden uralom a lelkeken tagadja az emberi szellem szabadságát. E tagadás: az Antikrisztus csábítása. "Döntsd el Magad, kinek volt igaza; Neked vagy annak, aki akkor kérdésekkel fordult Hozzád? - mondja az emberek előtt ismét megmutatkozó Krisztusnak az agg inkvizítor az önmegsemmisítés és a nemlét szellemére célozva. - Emlékezzél az első kérdésre: ha nem is így hangzott szó szerint, az értelme ez volt: -Ki akarsz menni a világba, és üres kézzel mégy, holmi szabadság ígéretével, amelyet egyszeruségükben fel sem érnek ésszel az emberek, amelytőlfélnek és rettegnek - mert az emberi társadalom számára soha semmi sem volt elviselhetetlenebb, mint a szabadság! Látod ezeket a köveket itt a kopár, izzó pusztaságon? Változtasd kenyérré őket, s akkor utánad tódul majd az emberiség, akár a nyáj, hálásan és engedelmesen, noha örökké reszketve, hogy elvonod kezed, s elapad a kenyér forrása- De Te nem akartad megfosztani az embert a szabadságtól s elutasítottad ezt a javaslatot, mert miféle szabadság az, gondoltad, ahol kenyéren veszik az engedelmességet. Nemcsak kenyérrel él az ember, vetetted ellen, de tudod-e, hogy e földi kenyér nevében kél fel ellened a föld szelleme, és megküzd Veled és legyőz Téged, és mindenki követi őt, kiáltván: -Kicsoda hasonló e fenevadhoz, tüzet hozott alá az égből a földrel-"

730

Mind Tolsztoj, mind Dosztojevszkij úgy látta, hogy a világ a törvény megszegésében él. Isten országáról beszélve, ezért beszél Tolsztoj a lelki törvény követéséről. A szeretetben megvalósuló tökéletesedést hirdette, amelyet belső utasításnak gondolt az emberben, mivelhogy "Isten országa tibennetek van" (Lk 17. 20, 21), vagyis az ember isteni megjelöltségében. Tapasztalata szerint a gonosz látványosan, kívülről támadja az embert, főként a test megkísértésével, többek között ezért nevezte Merezskovszkij Tolsztojt a "test titoklátójának". Viszont Dosztojevszkij a személybe, a személy egészébe beült, belülről romboló gonoszt tátja elénk, a téveszméket, a szabadság kápráZatát, tudván, hogy épp a Krisztusban megtestesült szabadságtól tart a gonosz. Tolsztoj is, Dosztojevszkij is egy utópia jegyében szölt, Az egyik úgy hitte, hogy a gonosz az erőszakmentesség által megsemmisül, a másik azt, hogy az ember képes egy szabad, teokratikus világrendet létrehozni. De ez az utópia: az ember reménye. Lehet, hogy paradoxon, sőt kétségkívül az, viszont e remény nélkül az emberi létezésből kiesne a magasabb jelentés, amelyet önmagában hordoz. Az ember lelkébe írt remény erejével fordult Tolsztoj és Dosztojevszkij az emberi nemhez, látva, hogy a veszélyes történelemtől fenyegetett világban nincs más út, mint a földi hatalom istenségével szemben Isten országának keresése. Mivel az ember az ember országát akarja, mindent meg kell fordítani: "Keressétek Isten országát és a többi megadatik néktek". Tolsztoj és Dosztojevszkij megsejtette a legitim bűnösség terjeszkedését: a technikai civilizáció embere a többit keresi és ezért semmi sem adatik meg neki, ha pedig nem adatik meg, maga akarja megszerezni. De a szerzés, minthogy szerzés, nem a lélek jóindulatával történik, nem is történhet. A szerzésben az erőszak joga hat, márpedig ahol erőszak van, ott van a gonosz.

A vallásbölcselet önállósulása. "Lényegében minden ember egy és ugyanaz az ember ... sértő és sértett lényegében egy és ugyanaz - írja Tolsztoj - .,. az egész emberiség egy lényt alkot... Az, aki megbántja az emberséget, megbánt minket is és az egész emberiséget" (Te vagy az). Dosztojevszkij pedig azt mondja, hogy "Igazi orosszá, tökéletesen orossza válni ugyanannyit jelent, mint minden ember testvérévé, vagyis egyetemes emberré válni, ha így jobban tetszik. Ő, az egész szlavofíl és nyugatos beállítottság nálunk csupán egy nagy, bár történelmileg sZükségszerűfélreértés. Az igazi orosz sZámára Európa és a nagy árja nemzetség minden birtoka ugyanolyan drága, mint maga Oroszország, mint saját földjének birtoka, mivel a mi birtokunk széles e világ, s nem karddal kívánjuk megszerezni, hanem a barátság erejével és az emberiség egyesítésén fáradozó testvéri törekvésünkkel" (Puskin-emlékbeszéd). Ez az orosz küldetéstudat, amely az emberiséget szólítja, kifejlesztette az önállósult vallásos bölcseletet is elsőnek és legkivált VI. Szolovjov (1853-1900) munkásságában. A keresztény univerzalizmus fílozöfusa volt, Kelet és Nyugat között az egyesítés elvét képviselte abban a tudatban, hogy az isteni kozmosz egyetemes egység, amelyben nincs különbség rész és egész között, nincs viszály és ellenségesség, a törvény alól nincsen kitérés. Valójában egy spirituális determinizmus jegyében élt és írt, miközben Dosztojevszkijjel együtt, kölcsönösen hatva egymásra, a szabad, egyházak feletti Egyház gondolatával hirdette Isten országát. Törekvésében az egyetemes egység felé megbújik egy esztétikai vonás, az isteni kozmosz Böhme, F. Baader) szépsége iránti izzó szeretet, amelyet részben a német misztika tanításával összhangban Sopbiának nevezett, s amellyel az orosz szimbolizmus egyik, "égi" irányát valósággal előírta. Bölcselete kitört a század első felét meghatározó kétféleségből, a nyugatosok és a szlavofílek ellentétéből. Beolvasztotta és felülmúlta az orosz elveszettség filozófusának, P. Csaadajevnek ( 1794-1856) tragikus, nyugati szellemét, mely szerint "bár kereszténynek nevezzük magunkat, mi nem mozdultunk, amikor a kereszténység, a nemzedékeket magával vonva, fönségesen haladt az isteni alapítója által kijelölt úton. Míg a világ teljes egészében újjáépült, semmi sem emelkedett fel nálunk; továbbra is nád- és gerendakunyhóinkban lapultunk. Egyszóval az emberi nem új sorsa nem

o.

731

teljesedett be rajtunk. Bár keresztények voltunk, nem ettünk a kereszténység gyümölcséből" (Filozófiai levél, 1836). De éppígy meghaladta a szlavofilek korlátozó messianisztikus szemléletét, még ha osztotta is hitüket a .Szent Oroszországban", az orosz nép "idealisztikusan vallásos természetében". I. Kirejevszkij (1806-1856) és főként A. Homjakov (1804 -1860) az orosz fejlődést ugyanis szinte teljességgel elhatárolták a Nyugattól. Homjakov szerint nyugaton az élet - szerződések és kölcsönös megegyezések szövevényeként - "a logikai, következésképp ... az anyagi kapcsolatok törvényeinek van alávetve", míg az orosz élet "szerves és eleven fejlődés eredménye: nem megalkották, hanem kibontakozott". Mivel a történelmet áthatja a szabadság és a szükségszerűség, a "szabadon teremtő szellem" igazságának és az anyagi léthez kötött racionalizmusnak az ellentéte, Oroszország pedig a szellemi igazságok megvalósítására van rendelve, nemzeti küldetése, hogy kivonja Nyugatot az individualizmus és a materialista szükségszerűségek világából. Az ortodox egyház alapja tagjainak szabad egysége, a Szentlélek által megjelölt közösségé ( szobornoszty), míg a római egyház az egységet csak szabadság nélkül tudta megteremteni, a protestantizmus pedig az egységet feláldozta a szabadságért. Homjakov hierarchiájában "Isten szabadság minden tiszta létező számára, a bűneitől meg nem tisztult embernek törvény, s csak a démonoknak szükségszerűség". A sz1avofileknek ez az első nemzedéke I. Péter reformjait, általában a péteri korszak európaizálási törekvéseit, s azt a szándékot, hogy az egyházat az állam igájába hajtsa, Oroszország elárulásának tekintette. Úgy látta, hogy brutalitásával e korszak kezdte megbontani a "szabad egységet", az egyházi elv által még a középkorban kialakult patriarkális közösséget. mely azoknak az embereknek a szövetsége, "akik lemondtak önzésükről, egyéniségükről és kinyilvánították közös egyetértésüket: ez a szeretet tevékenysége, a magasabb rendű, keresztény tevékenység", ahogyan K Akszakov írta (1817-1860). E nemzedék tulajdonképpen a klasszikus német filozófia, főként Hegel tanítványa volt, aki a népek elhivatottságát állította, s amit Hegel a német népről gondolt, azt gondolták az oroszról. Akszakov egyenesen azt próbálta igazolni, hogy egyedül az oroszság képes megérteni és képviselni Hegel tanítását. Elsőként Homjakov szakított a hegelianizmussal, felismervén, hogy semmi köze az ortodoxiához, kiváltképp ahhoz a századokon áthúzódó vallási eszméhez, hogy Moszkva: harmadik Róma, vagyis hogy az orosz nép kiválasztott nép, Oroszország dolga, hogy őrizze az igazi kereszténységet. Mindenesetre az első szlavofilek még nem ellenségnek látták Európát, Homjakov szerint a Nyugat "a szent csodák országa", gondolkodásukban a hangsúly az orosz különösség, kijelöltség keresésén volt. Ebben az értelemben kapcsolódott Szolovjov végül is a szlavofilekhez, csak éppen az egyetemes egység gondolatáig fokozva az orosz lelki hagyományt. Viszont annál inkább szemben állt kortársaival, a szlavofilek második nemzedékével, amely pánszlávizmusba fordult politikai akaratként hirdette az orosz kivételességet. A század közepéri még tiszta, bár romantikus gondolat a történelmi terjeszkedés eszméjévé, vallási öntudatból nagyhatalmi ideológiává vált elsősorban Ny. Danyilevszkij ( 1822 -1885) nevezetes műve, az Oroszország ésEurópa ( 1869) alapján, aki egységes szláv birodalomról ábrándozott abban a feltevésben, hogy a szlávságban, kivált az orosz népben szerveződika következő évszázadokra érvényes, a nyugati kultúrát felváltó új szellemiség. A szlavofil eszme bészükülése különösen érződik K Leontyev ( 1831- 1891 ) írásain, gondolkodását a személyes megváltásba vetett hit, egy "transzcendens egoizmus" jellemezte. A hagyományos sz1avofil nézetekkel voltaképp már ellentétbe is került főként arisztokratizmusa, a tömegek iránti mély ellenszenve míatt, Szemléletében szinte semmi sem maradt a népi elvből, sőt a nemesi kultúra mint hiteles orosz érték jegyében támadta a Nyugatot, ahol "a haladás megöli az élet esztétikáját, tehát megöli az életet". Az erő morálját hirdette, ezért kortársai orosz Nietzschének nevezték: szerinte a keleti szlávság kizárólag a bizánci. hatásnak, a középkor történelmét nézve csupáncsak a "bizánci akaratnak" köszönheti fennmaradását.

732

A kiteljesedés. A szlavofil eszme hanyatlásával nagyjából egyidőben írta első munkáit Szolovjov, szellemében átmenetként a hagyomány és az "új vallási öntudat", a századelőn kifejlődő bölcseleti virágkor között. Az orosz jellegbe leásva, megtalálta e jelleg univerzális értelmét és ezáltal, a müvészetrel mintegy párbeszédben (Tolsztoj, Dosztojevszkij) fogalmilag is kitűnt, mi az orosz vallásos gondolat, amely mélyebben hatolt a nyugati bölcseletbe, mint ahogyan ez a köztudatban él, ha egyáltalán lehet e tekintetben köztudatról beszélni. Mindenesetre érdekes, hogy a nyugatról kelet felé haladó bölcseleti .mozgas", főként a német filozófia, az orosz intelligenciából valósággal kikényszerítette a nemzeti elhivatottság elméleti megalapozását, csak éppen - jószerivel aszáZadvégig - a nyugati kereszténység radikális elutasításával. Viszont Szolovjov nézeteiben egy keresztény világállam utópiájaként az "unio mystíca" álma hat, még ha ez az utópia pályájának csak egy időszakát jellemezte is. Mintha a kései Schelling befejezetlenül maradt tervét akarta volna teljesíteni, aki szerínt az igazi filozófia vallásfilozófia, "a kíuyílatkoztatás filozófiája", amely oszthatatlan, nem lehet kisajátítani. Szolovjov után szinte senki nem kerülhette ki tanítását, amelyből egyesek a Sopbia-etves törekedtek elmélyíteni ( a Trubeckoj testvérek, P. Florenszkij, Sz. Bulgakov), mások pedig az egyetemes egység tételezésével formálták rendszerüket abból a meggyőződésből kiindulva, hogy sehol sincs rés a teremtésben. (Ny. Losszkij, Sz. Frank). Az "új vallási öntudat" már a századvégen. s kivált a két forradalom között megigézte az értelmiségi elitet. Ennek egyik oka 1905, a forradalmi felkelés bukása után a marxizmus első válsága volt. A virágkor kibontakozását részben az úgynevezett legális marxisták "átváltozása" hozta, a marxista iskolázottság egy új, aktuális történeti gondolkodás felé terelte az idealizmust (Sz. Bulgakov, Bergyajev). Másik oknak a költészet metafizikai lázadását tekinthetjük, amely a századfordulón többé-kevésbé meghatározta az irodalmi közszellemet. E lázadás azt sugallta ugyanis, hogy a látható valóság mögött és felett létezik egy másik világ. Akik ezt tudták, Dosztojevszkijhez hasonlóan úgy látták, hogy Oroszországnak lelki újjásZÜletésre van szüksége, fényre, amely "a sötétségben is világít". Az éjszaka és a nappal misztikája egyaránt jellemezte ezt a költészetet. Egyesek a pusztulást, a fertözöttséget, a Sátán uralkodását érezték, mínt F. Szologub és Z. Gippiusz, mások a Szentlélek korának eljövetelét várták, a hajnalt, a hajnali kinyilatkoztatást, ahogyan Belij írta. Míg ez a várakozás Belij és a fiatal Blok egész személyét áthatotta, V. lvanov a díonüzoszi és a krisztusi elvet, a pogányságot és a kereszténységet akarta kibékíteni egymással, akárcsak D. Merezskovszkij, akitől az orosz szimbolizmus elméleti alapvetése is származik. Merezskovszkij szervezte egyébként Pétervárott az első vallásbölcseleti összejöveteleket a kulturális elit mellett magas egyházi méltóságok részvételével (1903). Különösen V. Rozanov nézetei keltettek feltűnést a kereszténység és a világ, hit és élet viszonyáról abban az értelemben, hogy Rozanov a lélek és a test közé nem állított ellentétet, viszont ellentétet állított a lélek és a szükségszerűség uralma közé, amely mind természeti, mind társadalmi létében kétségbe vonja a személy önértékét. Sorra alakultak a vallásos társulások Legjelentősebba Vallásftlozófiaí Társaság volt, amelyet Moszkvában Sz.Bulgakov, Kijevben Bergyajev, Pétervárott a Teológiai Akadémia alapított ( 1908). Ez a Társaság képviselte Oroszországban az eredeti vallásos bölcseletet, amely függetlennek nyilvánította magát a hivatalos teológiától, az egyházi előírásoktól, miközben bensőleg alávetette magát a vallásos tapasztalásnak E közös alapról indulva az egyes csoportok mégis eltérő törekvéseket jeleztek Míg Bergyajev már ekkor a metafizikai szabadság filozófusaként tartotta előadásait, a moszkvai egyesület az "igazi ortodoxiát" kereste. Tagjai főként a 19. századi hagyományhoz kapcsolódtak, Homjakovhoz, Szolovjovhoz, Dosztojevszkijhez, s nem kis mértékben Ny. Fjodorovhoz, akinek a műveit 1907-ben adták ki először, s aki az egyetemes üdvözülés kérdésével foglalkozva azt tanította, hogy mindenki felelős az egész világért, minden emberért, s minden egyes embernek kötelessége mindennek és mindenkinek, élőnek és meghaltnak az üdvözülését szolgálni.

733

Az elit e megosztottságát akarta felszámolni V. lvanov: nevezetes szerdai összejövetelein a földi élet zárt köréból egy nyitott, transzcendens világ felé fordultak költők, írök, tudósok, művészek. Ugyancsak megkísérelte egyesíteni az "új vallásos öntudat" jegyében a volt marxistákat Merezskovszkijjal és a szimbolistákkal, valamint a radikális publicistákkal a' Voproszi zsiznyi (Az élet kérdései) rövid életű folyóirat körül Sz. Bulgakov és Bergyajev. De a 17-es forradalom szétzilálta e szándékokat, miután 1922-ben a szovjet hatóságok az ellenzéki gondolkodók nagy részét kiutasították az országból. A vallásbölcseleti reneszánsz mégsem szakadt meg. Behatolva egy, már "kikezdett", technikai civilizációba, a kor tragikumát megsejtő kultúrába, éppen azáltal vált élő erővé, hogy betetőzése, teljes kifejlete nyugaton történt. A két világháború között Bergyajevtől és Sesztovtól még a francia egzisztencializmus is tanult, igazolva mintegy az orosz szellem illetékességét a .vílaggondoíkodasban". Bergyajev Mounier-val és Maritain-nel, az úgynevezett baloldali katolikus irányzatokkal tartotta a kapcsolatot, Sesztov pedig többek között Buberrel és Camus-val, aki a Sziszüphosz mítosza írásakor a világ és az ember közötti abszurd viszonyról szölva Sesztov nézeteit is felhasználta. Bergyajevnek egyébként közvetlen szerepe volt abban, hogy Dosztojevszkij említése nélkül nem lehet modem francia regényről beszélni, amint ezt Camus egyik interjújában megjegyezte. Bergyajev Dosztojevszkij világképéről írt franciául is publikált könyvet (-1923), Sesztov pedig elsőnek fedezte fel az "egzisztenciális" párhuzamokat és ellentéteket Dosztojevszij, Nietzsche és Kierkegaard szabadságfilozófiájában. A létezés paradoxonai, az abszurditás iránti érzékenységét méltányolta Ionesco is: "Lehet, hogy ő fog segíteni nekünk abban, hogy megtaláljuk az elveszített középpontot, s helytálljunk végső céljaink, metafizikai helyzetünk problémája előtt" (Le Monde, 1967).

Az orosz eredetiség természete. Oroszország javarészt a történelmi otthontalanságából

mint "kollektív tudattalanból" formálta kultúráját. Valójában ez, a nemzet létjogának kérdésessége indította arra a 19. századi intelligenciát, hogy keresse, mi is az orosz távlat, van-e orosz távlat egyáltalán. A távlat reménye, de még inkább a szükségessége prófétikus vonást hozott a gondolkodásba általában, különösen pedig a vallásos eszmekörbe. amely egy végső cél, az üdvözülés jegyében fogant. A tények szétszört, ellenséges világafölé tört, hogy az életet kivonja a merőben anyagi értékek esetlegessége alól egy "új ég és új föld", Isten országa felé irányítva azt. A jövő, a lélek emberét, az igaz embert a "keskeny úton" haladó zarándokban látta, a jelen, a puszta ész, a civilizáció emberét ellenben a halálba vezető "széles úton" tévelygőnek. Az életnél többet akart, ahogyan Fjodorov írja, "egy tervet az üdvözülésre", Mindenekelőtt e tünetbőllátszik, mi a különbség az orosz és a nyugati elv között, A nyugati elvben ugyanis nem az út, nem a terv eszméje van elrejtve, hanem valamilyen állításé, vagy Isten, vagya természet és az ész meg a tapasztalat, vagy a lét kitüntetéseként. Még Ágoston is, aki pedig megalapozta a nyugati történeti gondolkodást, az állandóságot akarja és semmi mást: "Istent és a lelket akarom megismerni. Mást nem? Nem, mást semmit" - írja (Soliloquia). Rousseau az állandóság eszményét már nem Istenben és a lélekben, hanem Isten ajándékaként a természetjogban gondolja el, miszerint az embemek természettől fogva kisajátíthatatlan, veleszületett jogai vannak, mint például a szabadság, s e jogokhoz, azok meglétéhez vagyhiányához lehet viszonyítani a személy helyzetét, megítélni, önmagához méltó életet él-e társadalmában az ember. Míg a patrisztika filozófusai a hit Istenét állították, Rousseau és deista kortársai már a filozófusok Istenét, aki magára hagyta az embert. Viszont az orosz vallásbölcseleti gondolat: az "Istenemberség" kifejlesztett gondolata, amennyiben az ember dolga a tökéletesedés, a megistenülés. Ennek érdekében jelent meg közöttünk Isten kreatív tetteként Jézus Krisztus, az Istenember. "Tanításán és életén keresztül, amelyamorális gonosz kísértései felett aratott győzelemmel kezdődött, s a feltámadással ért véget, ami a fizikai gonosz, a romlás és a halál feletti győzelem - ezzel az igazIstenember megnyitotta

734

az ember számára Isten országát" - írja Szolovjov.A tökéletesedésben az ember nemcsak teremtmény, hanem teremtő is, Isten partnere, akiben Isten önmagára akar ismerni, s akinek az a célja, hogy általa Isten önmagára ismerjen. A tökéletesedés: folyamat, amelyben az ember Isten szava szerint lerazza magáról mindazt, ami nem felel meg neki. Állandó munka az idők végezetéig, a lélek munkája. E munkával pedig az ember folyvást meghaladja önmagát. Az orosz eszme Isten országa felé vezérlő tanítás, kivált Tolsztoj, Fjodorov, Szolovjov és Bergyajev esetében, éltérve a századfordulón tért nyerő nyugati életfilozófiáktól. Ezekből ugyanis (az életet mint a hatalom akarását, a hatalom akarását mint az ember jövőjét hirdető Nietzsche kivételével) hiányzik a prófétikus elem. Bár a "teremtő fejlődés" (Bergson) megfelelni látszik a tökéletesedésnek, dinamizmusa ellenére mégsem teljesen az. Bergson nem tud mit kezdeni az értelemmel, szerinte "az értelmet az élet természetes meg nem értése jellemzi", holott a tökéletesedésben az isteni értelem hat. A tökéletesedés: az ember meghívása az üdvösségre.

Az Ország jegye a világban: a testvériség. A testvériségből pedig az következik, hogy

mindenki nundenkiért felelős, "nincs megváltás, amíg egy lélek is a pokolban szenved" (Bergyajev). Az Ország már a földi történelemben készülődik, még ha a gonosz hatalmasnak látszik is, mível "az egész világ bűnben fetreng" (l Jn 5, 19). Ha pedig a megváltás kegyelme a szenvedő világegyetemben munkálkodik, az "új vallási öntudat" joggal tekintette dolgának a történelmet már csak azért is, mert Oroszországnak századokon át - roppant erőfeszítéseketkellett tennie, hogy káprázatból ténnyé váljék E ténnyé válás mint közvetlen jövő, mint a Szentlélek kora, egy új, megszentelt Oroszország álmaként élt az értelmiségi elitben, habár ez az álom önmagában hordta bukását. A vallásbölcseleti reneszánsz nemzedéke hiába próbálta közérdekként képviselni a lelki érdeket, az "Igazság mint egyetlen és egyetemes létező" (Florenszkij) helyett a történelem az intézményesített erőszaknakvetette alá az embert, a testvériség álarcában a testvériség kiforgatásaként. Az egyénnel szemben a társadalmat hozta mértéknek, de a társadalom az egyén nélkül merö fikció, nincs önléte. A személy az, akiben kifejezésre jut egy szerveződésnek a hitelessége vagy hamissága. A testvériség is csak akkor lehet valamely közösség jogos ügye, ha a lélek ügye is a személyben. A testvériség: a személy önkéntes, szabad kilépése önmagából egy másik személyfelé, a másik "felvétele" a szeretet által. Az "új vallási öntudat" az orosz kultúrát mindig is átható szociális jelleg fejleményeként szintén ilyen - csak már a nemzet egészét tekintve - "szakrális" közösségben gondolkodott, nem tudván levetni a Sophia-elv optimizmusát, mely szerint Isten a világlélek révén minden bűne ellenére védettséget nyújt a teremtménynek Az egyéni, a személyes üdvözülést állítva, egyedül Sesztov került kívül teljességgel ezen az orosz beidegzettségen, igaz, ótestamentumi hitével mélységesen mélynek látta a szakadékot Teremtő és teremtmény között, A fogalom szoros értelmében "tiszta" filozófust egyébként alig találunk a vallásos gondolkodók között. Akit annak szoktak tekinteni, Losszkij is, Frank is csak bizonyos megkötöttséggel az, amennyiben feladták, legalábbis nyílt, látványos formájában, a hagyományra hangolt pröfétíkus célzatosságot és hangnemet. Mind Losszkij, mind Frank esetében az érzelmi ízzast, az erkölcsi fútöttséget, egyáltalán a tanítás egyenes szándékát felváltja egy "ideális keresztény realizmus", törekvés a világ mint egyetemes egység igazolására. E bölcselet felé Frank közvetve Szolovjov, közvetlenül Losszkij hatására fordult, s Losszkijt követte az idealizmus bírálatában is, amiért a létet feloldja a tudatban. Mégis Losszkijjal, a Logosz, az oszthatatlan értelem filozófusával szemben úgy gondolta, hogy az út az igazsághoz ellentmondásokon át vezet. Ebben főként Nicolaus Cusanus

735

nyomán haladt, aki az emberi szellem képességének tartotta a véges és a végtelen között az egység felismerését. Frank szerint minden dolog isteni alapja a tapasztalatban egyvégzetes tökéletlenség látványával párosul. Az egyetemes egység valójában ennek az ellentmondásnak az egysége, áttörhetetlen törvény és igazság. Viszont Losszkij éppen az ellentmondáso· kat igyekszik kiiktatni azáltal, hogy a világot szerves egésznek látja, ahol "minden mindenben immanens", vagyis"az Isten iránti tökéletes szeretet, aki szerétetből alkotta meg a világot, szükségszerűen magában foglalja az Isten által teremtett összes létező iránti szeretetet is. Ebből következik, hogy az Istenben élő összes lény alkotásának közösnek, teljesen egyetértőnekkell lennie. Az egyetértő egész minden egyes tagjának egyénileg kell hozzájárulnia a közös alkotáshoz, vagyis egyedi, megismételhetetlen és pótolhatatlan tartalmat kell belevinnie . .. minden egyes teremtett lény. .. olyan individuális személy, aki tökéletesen sajátságos, egyedüli és semmilyen más teremtménnyel nem pótolható" (Az abszolútjó jeltételei).

Már a szlavofilek első nemzedéke szemére vetette a Nyugatnak, hogy közszellemében elfordult a végítéletről szölö, az őskeresztények számára még eleven evangéliumi üzenettől. Márpedig az üdvösség kinyilatkoztatása szerint a földi élet, ennek az életnek minden létesítménye viszonylagos. Mivel az időben létezik, ki van téve az enyészetnek, az elmúlásSal van eljegyezve. Ezt az "eljegyzettséget" vezérlő elvének tekintette az "új vallási öntudat": mint tanítás a végső dolgok felől értelmezte a világot, a beteljesülés szempontjából hirdette, minek a nevében és hogyan éljen az ember. Spengler szerint OrorszorsZág apokaliptikus lázadás az antikvitás, a pogány szépség és életöröm ellen. Bergyajev pedig azt írja, hogy "az apokalipszisnek mindig is nagy szerepe volt a néprétegekben és a magasabb kulturális körökben egyaránt. Az eszkatologikus probléma nálunk összehasonlíthatatlanul jelentősebb helyet foglal el, mint nyugaton. Ez magának az orosz tudatnak a szerkezetével függ össze, amennyiben az nem képes és nem is akarlemondani a középkorí kultúra tökéletes formáiról." (Az orosz eszme). Úgy látszik, mintha avégérvényes jövőre irányuló figyelem - amely az egyén folytonos készülődését is kell hogy jelentse a saját halálára - kizárná a cselekvő részvételt a jelenben, a szabad, erőszakmentes életet, mondjuk, az államhatalom önkényével szemben. Pedig merö tévhit ez, a civilizált önhittség, az ész vaksága: az apokaliptikus öntudat az ideiglenes földi berendezkedést egy "abszolút berendezkedéshez", Isten országához viszonyítja, ezért feltétlen szeretetként jelentkezik, elutasítva minden olyan korlátozó határt, amely falat von ember és ember közé. Célja legtöbbször a világ lelki egyesítése, de nem valamiféle átlag, egyformaság, hanem a szeretetben egységes különbözöségek szerint. Metafizikai önállóságában állítja a létezőt, míközben a közös, egyetemes összhang részeként is látja. Az orosz vallásos öntudat természete végül is az evilági jövő tervezését jelenti egy nem evilági reménység, az objektív megváltottság szempontjából. Tételezésében a föld a hívő emberek aktivitása nélkül a gonosz irányítása alá kerül. Márpedig Isten az embert akarja, még ha az ember a gonoszt akarja is, ezért a végérvényes jövőt Isten nem hozza el addig, míg a földi élet tervezésében az ember nem mond igent Krisztusra, a Krisztusban eléje tárt ígéretre. Az orosz eszmében eszkatológia és prófécia találkozik attól a hittől vezérelve, hogy az embert Isten nem hagyta el. De közben a nyugati kultúrába Nietzschével betört az "üres ég" képzete, egy, a hagyományos értékektől elszakadó erő, és azóta az embert kizárólag önlétében ismerő vonulat, mint egyebek között az ateista egzisztencializmus, az Isten nélküli szabadságot szabadságként próbálta és próbálja - egyre kevesebb sikerrel beállítani. E szabadságból kitűnik ugyanis, hogy az ember - hiába akarja - képtelen önmagától megfelelni önmagáért, vagyis az életét nem tudja maga szerint hiteles életként

736

igazolni. Különösen fokozta az elveszettség érzését a második nagy háború, kifejlesztvén egy minden korábbinál mélyebb szkepszist a történelem iránt, mível "arra a kérdésre, hogy mi a történelem értelme, azt kell felelnünk, hogy lehetetlen megfogalmaznunk egy határozott célt" (jaspers). Az "újJeruzsálembe", a végső hazába vetett orosz optimizmust ekként felváltotta a világot egész mélységében támadó gonosz erők megsejtéseként egy új, másfajta vég, az önpusztítás, a teljes földi összeomlás képe, a halálos fenyegettetés, amelybe maga az ember az, aki beletaszítja az embert. Majdhogynem önakaratán kívül, válaszként a bűnös szabadságában törvényen kívül került emberi létezésre, a világ helyrehozását a tudomány egy része ( ökológia, szociológia, demográfia stb. ) közvetlenül is szolgálni igyekszik ugyan, de kevés eséllyel, amíg az ember nem tudja és nem is akarja a lelkét helyrehozni. Öregkorában még az ateista Heidegger is a kegyelem alá rendelte a technika által gyökértelenné vált embert sorsa kimenetelében: "Minden funkcionál. És éppen ez az ijesztő. Az, hogy funkcionál, és a funkcionálás egyre további funkcionálásokra törekszik. .. Már csupán technikai kapcsolataink vannak, Ez a föld már nem is föld, amelyen az ember él ... A bölcselet nem képes semmilyen hatással lenni a világhelyzet közvetlen megváltoztatására. És ez nem csupán a bölcseletre érvényes, hanem minden meröben emberi megfontolásra és törekvésre. Már csak egy Isten menthet meg minket. Egyetlen lehetőségünk az maradt, hogy a gondolkodást és a költészetet készenlétbe helyezzük Isten megjelenésére, avagy távollétére ... " (Interjú Martin Heideggerrel). Ha pedig a feladat részben az, hogy készenlétbe helyezzük magunkat Isten megjelenésére, akkor az utolsó "szervezett" készenlét az orosz valIásbölcseleti reneszánsz volt, amelynek képviselői többségükben a Szentlélek korának eljövetelét, a megújult kereszténység korszakát várták. Mind a civilizált barbárság, mind a fanatizmus elvetésével ezt a készenlétet hirdette Tolsztoj és Dosztojevszkij óta az orosz eszme, hogy útja az embert önmaga mint isteni képmás felé vezesse. Mert nincs más út, hacsak nem a gonosz útja. Szolovjovszerint "ha a régi emberiség csak kereste Istent, s ezért nem tudott isteni mödon élni, akkor az új emberiségnek, amely számára az igaz Isten már feltárult Krisztusban, kötelessége isteni módon élni, azaz tevőlegesen befogadni és visszaszerezni az isteni életnek benne előtűnt magját. Már nem kell keresnie az igazságot, mert az igazság adva van: ténylegesen meg kell valósítania, s mivel az adott igazság abszolút, végtelen, ezért minden helyzetben meg kell valósítani, az emberi és a természeti lét egész teljességében, mert e létnek semmiféle akadályt nem szabad az igazság útjába gördítenie, hogy Isten legyen minden míndenben". (Az élet lelki alapjai).

Következő számunkból:

Tomka Miklós: Zsinati folyamat Tarjányi Zoltán: Papi lelkiség - világiak lelkisége Tarnay Brúnó Mircea Eliadéről Mircea Eliade esszé]e Szabó Ferenc Pázmányról Kósa László: Keresztények és keresztyének Hamvas Béla esszéjének befejező része

737

IMRÉNYI TIBOR

Keleti atyák az Isten kereséséről Az Istennel való kapcsolat kutatásáról nehéz beszélni vagy írni annak, aki, akárcsak jómagam, csupán kezdő. Rálátni azonban arra az útra, mely Istenhez vezet, és felismerni, hogy annak melyik pontján állunk, és hogy mennyit kell még megtennünk, már a siker első záloga. Az utat végigjárt zarándokok tapasztalatai, élményei pedig okulásul és egyben reménységül szolgálnak. Erőt és buzdítást meríthetünk belőlük, mert célunk .mínden értelmet felülmúló", ahhoz a forráshoz vezet, amely után az ember "nem szomjazik meg soha többé". Ilyen gondolatokkal kell kézbe vennünk Hariton igumen könyvét az "Ima müvészetéröl". A szerző orosz ortodox szerzetes a Ladoga tó egyik szígetén lévő ősi Va/amo monostorból. A tőle földrajzilag távolabb, de szellemileg nagyon is közel fekvő új Va/amo ma Finnországban található. Haritonról annyit tudunk, hogy a száZadfordulón lépett be a szerzetesi közösségbe. és a két világháború között lett a rnonostor apátja, akkor, amikor Valamo még a Szovjetunió határain kívül helyezkedett el. Kezdetben, ahogy monasztikus közösségben szokás, sztarec vezetésével gyakorolta a Jézus-imát, a sztarec halálával azonban a könyvekhez fordult további vezetésért. Kijegyzetelte azokat a részeket, amelyek különösen megragadták, és így sZületett meg antológiája az ima "tudományáról". Semmi kommentárt sem fűz hozzá, csupán felmutatja a drága kincset, amelyre rátalált. Mivel, ahogy a mű eredeti, orosz nyelvű kiadásának előszavában írja 1936ban, "föl se meri tételezni, hogy elérte volna a belső imát". Bár az antológia tulajdonképpeni célja az, hogy a]ézus-ima gyakorlásához nyújtson segítséget, végigvezet az ima egész iskoláján, és így minden keresztény számára hasznos. A 19. század a lelki élet gazdag virágzásának kora Oroszországban. Az apát főleg e lelki reneszánsz orosz képviselőire irányítja figyelmét, köZülük is különös szeretettel Remete leo/án püspökre, de bőven idéz a régebbi keleti atyáktól is. Milyen keresztények voltak az antológia ihletői? Milyen lelki alkat volt maga Hariton igumen? Képzeljük őket magunk elé Teofán püspök életén keresztül, akitől a szerzö legtöbbször idéz. Az aszkéta-püspök teológiai tanár, több nyelven. beszélő tudós ember volt, hosszú éveket töltött a Szentföldön. 1866-ban a Szent Szinódus engedélyével elhagyta a vlagyimiri püspöki széket és a vüseni pusztában lévő szerényvidéki monostorba vonult vissza. Kezdetben részt vett a közös monostori istentiszteleteken, de 1872-től egészen 1894-ben bekövetkezett haláláig szígorü bezártságban élt. Kis háZikóját soha el nem hagyta, csupán gyóntatójával és a monostor elöljárójával találkozott. Naponta elvégezte egyedül, csendben a szent liturgiát. Étrendje mindössze abból állt, hogy reggel elfogyasztott egy csésze teát kenyérrel, délben (böjti napok kivételével) egy tojást újabb csésze tea kíséretében, este ismét kenyeret és teát. Élete azonban, ebben abezártságban is, rendkívül tevékeny és termékeny volt. Thdományos kiadói munkát folytatott, szamos görög nyelvű művet fordított oroszra és - nem utolsósorban - jó néhány emberrel váltott naponta levelet. Rosztovi Szent Demeter, a 17. század szentéletű, tudós prédikátora ezzel kezdi imáról szölö tanítását: "Minden kereszténynek minden lehetséges módon keresnie kell a közösséget Istennel, Teremtőjével, Legfőbb Jótevőjével, akiért és aki által teremtetett. A lélek törekvése, végső célja egyedül az Isten és semmi más. Az az Isten, akitől a lélek életét, természetét nyerte, és akiért örökké él. Minden földi dolog, ami szeretetre méltó vagy vonzó - gazdagság, dicsőség, feleség, gyermekek, egyszóval minden, ami a világban szép, kedves és kívánatos -, nem tarthat örökké, tovatúnik, mint az álom. De a lélek, amely természeténél fogva örök, csak az Örök Istenben találja meg nyugalmát: számára Ó a

738

legfőbb jó, minden szépségnél tökéletesebb, a természetes otthon, ahonnan származik, és ahová vissza kell térnie. A test, amely a földből vétetett, a földbe tér meg, a lélek pedig, mivel Istentől jön, Istenhez törekszik vissza, hogy nála is maradjon." Bárhol van is az ember, a "szíve mindig vele van, így - miután gondolatait szívében összegyűjtötte bezárkózik, és titokban imádkozik Istenhez". Ezen a ponton máris az imáról szölö tanításnak a lényegénél vagyunk. Az értelem és a szív kapcsolata ugyanis döntő a keleti atyáknál. Teofán püspök írja, hogy az ima nem más, mint "Isten előtt állni értelmünkkel a szfvünkben", Mit jelent ez? Ahhoz, hogy megértsük, meg kell ismerkednünk a remete-püspöknek és más sztareceknek az emberről alkotott felfogásával. Három összetevőtkülönböztetnek meg az emberben: testet, szellemet, lelket. A test a földből származik, de nem valamiféle halott, hanem élő, szellemtől átjárt anyag. Ebbe a szellemtől átjárt anyagba leheli Isten a saját lelkét, mely arra törekszik, hogy megismerje Őt, imádja Őt, csak Őbenne keresse örömét és semmi másban. A szellem az élet alapvető príncípíuma, ez teszi az embert az élettelen hússal szemben élővé. De a szellem elsősorban a természet síkján mozog, a lélek viszont az isteni valósággal talál kapcsolatot, az embemek azt a legmagasabb rendű képességet hordozza, mely őt az Istennel való közösségre. kommunióra teszi alkalmassá. Ezért a lélek szorosan kötődik a Szent Lélekhez, a Szentháromság harmadik Személyéhez. Kötődésről, de nem azonosságról van szö, mert ez panteizmushoz vezetne. Test, szellem, lélek külön-külön is a megismerés sajátos útját járja: a test az öt érzékszerven keresztül, a szellem az értelem erejével, a lélek a lelkiismeret és a misztikus látás révén, mely fölötte áll a szokásos értelmi folyamatoknak. E három összetevön túl azonban ott van a negyedik, mely mindhármon kívül van, és mégis mindhárommal kapcsolatban áll: ez a szív. Mit jelent a szív a lelki irodalomban? És hogyan kapcsolódik az ember három alkotó eleméhez? A szív mindenekelőtt testünk része, emberi szervezetünk központja. az, amit az atyák nagyon is reális értelemben "hús-szívnek" neveznek. De a szív sajátos módon kötődika szellemi szférához is: ha megszüník dobogni, a szellem már nem lelhető föl a testben. Leginkább azonban a lélekkel áll kapcsolatban. Remete Teofán szavaival a szív nem más, mint a "belső ember", a "szív elrejtett embere", azaz emberi létünk magja, esszenciája, személyiségünk forrása. Itt találkozik az ember szemtől szembe az Istennel. Mert értelmünk erejével Istenről nyerünk ismereteket, a szívünkkel azonban, alétünk legmélyéről feltörő szeretettel megismerjük az Istent. Sziluán sztarec írja a "Bölcsesség az Athosz-hegyről" című könyvben: "Hinni Istenben és megismerni Istent két különbözö dolog." Amiként az embert hármas vetületben látjuk, úgy az imának is három foka van: a szóbeli vagy testi ima, az értelem imája és a szív imája, azaz az "értelemnek a szívben mondott imája" vagy lelki ima. Teofán püspök így kapcsolja össze e hármat: "Ne csak szöval, hanem értelemmel is imádkozz, és ne csak értelemmel, hanem szrwel is. Az értelemnek az a szerepe, hogy tisztán lássa a kiejtett szöt, a szívnek pedig az, hogy át is érezze, amit az értelem megvilágít." A szóbeli vagy testi ima az ajkak és a nyelv imája, melyet állva, térdelve vagy leborulva mondunk. De ezen túl belsőleg is koncentrálnunk kell azokra a szavakra, melyeket kiejtünk. Minden külső gondolatot kizárva az ima szavainak értelmébe kell .szamüznünk" magunkat. fgy minden szóbeli imának természetszerűlegbelső, értelmi imához kell vezetnie. De a második foknál se állhatunk meg. Ha az ima csak a fejünkben, értelmünkben marad, akkor még tökéletlen. Ezért a fejból le kell szállni a szívbe, .az értelmet le kell hozni a szívbe" , a kettőt eggyé kell forrasztani. Ez már valódi ima, a teljes, test-szellem-lélek embemek az imája. Ami eddig csupán gondolat volt, most érzessé válik. A töredelmes szö igazi töredelemmé, az értelemmel megfogalmazott kérés pedig egész emberi valónk egyetlen szükségletévé. Ne felejtsük el azonban azt, amit az .első" szívről mondtunk. A szív imája nemcsak a lélek és a szellem, hanem a test imája is. A testnek igen komoly szerepe van az imaéletben. Gondoljunk csak arra a fényre, mely sok szentet testileg körülvesz, akárcsak a Tábor-hegyi

739

fény Jézust. Vagy lebegésükre, a földtől való elszakadásukra, mely Jézus mennybemenetelét teszi "kézzelfoghatóan" reálissá. A keleti atyák a szív imájában további két fokot különböztetnek meg. Az elsőben az ember még saját tudatos er6feszítésével ajánlja föl imáját Istennek A másodikban az ima már önmagától szöl, mintegy ajándékként. Többé már nem az ember imádkozik, hanem Isten Lelke imádkozik benne. Ezt az ajándékot megkaphatja időről időre, de állandó is lehet. Ez utóbbi esetben az ima önmagától árad, bármit is tesz, mindenütt jelen van, szavaiban, írásaiban, álmaiban, ébredésében. Az ima többé nem tevékenység, hanem állapot. Az az állapot, melyről az Énekek Énekében ezt olvassuk: "Aludtam, de szívem ébren volt" (5, 2). Vagy ahogy pál apostol írja: "Imádkozzatok szüntelenül" (1 Thessz 5, 17). Ezen a ponton nevezhetjük a szív imáját valóban lelki, misztikus imának Voltaképpen ez az ima negyedik, legmagasabb rendű foka. Teofán püspök szavaival "az értünk imádkozó Szent Lélek ajándéka, az ima legutolsó lépcsője, amit értelmünk még fel tud fogni". A szentéletűek főleg a jézus-ima révén kapják meg ezt az ajándékot. Ez a rövid, egymondatos ima így hangzik: "Úr Jézus Krisztus, Istennek Fia, könyörülj rajtam, bűnösön." Eredete visszamegy egészen az Újszövetség kezdetéig, sőt, ezen túl addig a tiszteletig, amit az ószövetségi ember az Isteni Név iránt érzett. A keresztények, örökölve ezt a hagyományt, már a kezdet kezdetén különleges tiszteletet tanúsítottak az iránt a név iránt, melyet a Megtestesült Isten vett föl:jézus. Kiejtése egyet jelentett jelenlétének és erejénekvalóságával On 16, 23-24; Apcsel 4, 12; Fil 2, 9-10). Ajézus-íma egyetlen sora a vak koldus (Lk 18, 38) és a vámos (Lk 18, 13) imájának a kombinációja. Hogy milyen ősi gyakorlatról van szö, azt jól illusztrálja egyetlen történet Istenthordozó Antiöchiaí Szent Ignác életéből (t 107). Amikor a római arénában a vadállatokra várt, kísérői észrevették, hogy állandóan egy nevet ismétel. "Kinek a nevét ismételed folyton" - kérdezték Jézusét" - hangzott a válasz. "És miért ismételgeted szüntelenül ezt a nevet?" Ezt felelte: "Mert a szívembe van írva." Az igazi cél tehát "az értelemnek a szívben mondott imája". Az ehhez vezető úton azonban két fó akadályt találunk: a szenvedélyeket és a képzeletet. A szenvedély bármilyen helytelen vágy, kívánság, mely Istentől akar elszakítani. A keleti atyák hagyományosan nyolc szenvedélyt különböztetnek meg, de más sztarecek másféle osztályozást is ismernek Ezek: a falánkság, a rossz testi vágy, a kapzsiság, a csüggedés és irigység, a harag, a tétlen lustaság, a hiúság és a góg. De mindnek végső soron egy a gyökere: az ön-szeretet, önmagunk első helyre helyezése, Isten és felebarátunk elé. Igy, ezek közül, talán meglepőerr hangzik, a gőg a legalapvetőbb, a fundamentális baj. Lássunk konkrét példákat is az imát gátló szenvedélyekre. Remete Szent Márk írja: "Három hatalmas óriás van - a feledékenység, a lustaság és a tudatlanság." Egy múlt századi orosz sztarec így magyarázta ezt: "Van, aki tudatlan, és ezért nem keresi az Istent. A másikban megvan a tudás, de feledékeny. A harmadik már nem felejt, de lusta." Teofán püspök egy másfajta gonosz "trojkát" emleget: "VigyáZz, nehogy sokra tartsd magad. Mert ha nagy véleménnyel vagy magadról, ebből két újabb rossz fakad: állandóan önmagadat fogod dicsérni, és ugyanakkor másokat elmarasztalsz." "Boldogok a tisztaszívűek, mert meglátják az Istent." A szív tisztasága és az Isten meglátása, megismerése egymástól elválaszthatatlan. Senki se remélheti, hogy az ima lépcsőjén fölfelé haladhat, ha nem vállalja a kérlelhetetlen, állhatatos küzdelmet a szenvedélyekkel szemben. De nemcsak a szív tisztátalansága, a szenvedélyek akadályozzák az imát. Hanem mindenfajta képzelet. képzelődés is, egyszóval a fantázia. Nem szabad megengednünk. hogy valamilyen közbeeső, szubjektív kép ékelődjék Isten és az értelmünk közé. Egyszeruen legyünk meggyőződve arról, hogy Isten jelenlétében állunk, hogy Isten bennünk van, lát és hall minket, és jobban ismer bennünket, mint mi önmagunkat. Nem engedhetünk tehát semmiféle"víziónak". Egyszentatya mondta: "Aki nem lát semmit ima

740

közben, az látja meg az Istent." kL ortodox lelki írók ezt az imát nevezik "tiszta imának", amely nemcsak a szenoedélyes gondolatoktól, hanem minden gondolattól tiszta. Míg azonban Teofán püspök és más lelki vezetők a képzeletet teljesen kizárják az imából, az érzésekkel kapcsolatban egészen mást mondanak. Sót, nagyon is hangsúlyozzák az érzések szerepét a szív imájában. Általában három érzést különböztetnek meg. kL első a szívbéli bánat, a bűnbánat, a szív töredelme. Ha ezt nélkülözzük. akkor "az édesség és a melegség önámításhoz, azaz lelki góghöz, veszedelmes íllüzíöhoz vezethet". A második a meleg gyöngédség, az "umilenie". Itt a szív töredelmével, méltatlanságunk érzésével szeretet és öröm párosul. A harmadik a lelki melegség, a lélek lángolásának érzése, a kegyelem lángja a szívben. A sztarecek hangsúlyozzák azonban, hogy lelki fényről, melegségröl van szö, ami különbözík attól a természetes fénytől, melegségtől, amit általában látunk vagy érzékelünk Ezért nagyon fontosnak tartják a természetes és a lelki érzések megkülönböztetését. A természetes érzések nem károsak, de nincs különösebb értékük, és így nem szabad Istentől kapott kegyelmi gyümölcsöknek tekintenünk. A remete-püspök így ír erről: "A:z ima gyümölcse a figyelem összpontosítása a szívben, mely melegség érzésével párosul. Ez természetes hatás, bárki elérheti, nemcsak szerzetesek, hanem világiak is. kL imának ez a módja egyszeru, nem magas szintű. A Jézus-ima önmagában még nem tesz velünk csodát. Mégis, egészen természetes úton, az értelemnek-szívben-mondott imájáváválhat. Ami pedig a kegyelmet illeti, ezt egyszeruen várnunk: kell, semmiféle technikával sem lehet erőnek erejével megszerezní." A lelki édesség mint öncél keresése nagyveszélyt rejt magában. A tapasztalatlan ember könnyen esik lelki hedonizmusba, amit a sztarecek az illúzió legkárosabb fajtájának tartanak. Éppen ezért az atyák, miután leírják valós tapasztalataikat, mintegy önmaguknak ellentmondva, vagy inkább tanítványaikat féltve, az ima legfőbb gyümölcsét nem a melegségben vagy az édesség érzésében látják, hanem az alázatban, a kereszt megszeretésében, életünk megváltozásában. Sziluán sztarec hagyta követőire "A:z Athosz-hegyi szerzetesben", hogy a lelki élményeredetét a szívünkre gyakorolt hatásról a legkönnyebb fölismerni. Ha az élménynek önhittség és mások iránti közömbösség a "gyümölcse", akkor illüziö volt, a sátán műve. Ha viszont végtelen alázattal párosul, akkor Istentől való. Mert ez az egyetlen, amit a gőg atyja semmilyen szemfényvesztéssel sem képes előidézni bennünk. "Ami Istentől jön - írja Teofán püspök -, az csupa békesség, nyugalom, gyöngédség, és ez a gyöngédség a lélekben is marad, sőt bőséggel árasztja tovább önmaga körül." A Keresztről pedig ezt mondja: "Ne vonzzon a belső édesség utáni vágy, mert a Kereszt nélkül ez ingatag, sőt veszélyes." Makáriosz optyinai sztarec egyik levelében olvassuk Egyiptomi Szent Makáriosz szavait: "az olyan ima, amit nem kísér életünk megváltozása, haszontalan, irreális, csupán maszkja a valódi imának". A remete-püspök pedig mintha ezt a gondolatot folytatná: "Ha nem látjuk magunkban megjelenni a szeretet, a béke, az öröm, a szelídség, az alázat, az egyszerűség, az őszinteség, a hit, a hosszantűrés gyümölcseit, akkor haszon nélkül, hiába fáradoztunk, mivel minden nélkülözésünknek. fáradozásunknak a célja éppen az volt, hogy e gyümölcsökre szert tegyünk." kL igazi lelki ösvény, mely Istenhez vezet, és a mellette árnyékként futó fantom-csapás könnyen összetéveszthető. Hariton igumen, Remete Teofán, Sziluán sztarec és a többi szentéletű lelki vezető azonban biztos kézzel irányít bennünket. Csak rájuk kell bíznunk: magunkat ... Irodalom: Charlton, igumen of Valamo: The art of prayer. London, 1966; Macarius, Starets of Optino. Russian letters of direction 1834-1860. St. Vladimir's Seminary Press, 1975; Nastol'naja kniga svjastennoslufitelja. Tom 2. Moskva, 1978; Orthodoxy in Finland Koupio, 1981; Sophrony, archimandrite: The monk of Mount Athos. St. Vladimir's Seminary Press, 1975; Sophrony, archimandrite: Wisdom from Mount Athos. St. Vladimir's Seminary Press, 1975.

741

A zarándok elbeszélései A múlt század második felében készült az orosz spirituális irodalomnak ez a jellegzetes, népszerű alkotása. Szerz6je ismeretlen. Sok nyelvre lefordították, sokak lelki épülésére vált Keleten és Nyugaton egyaránt. Eleven, színes nyelven mesél. Elmondja, hogyan tanulta meg Ó, a "zarándok" a szűnteien imádságot. Elmondja, milyen emberekkel találkozik vándo1Útján: megelevenednek az orosz regények tipikus alakjai, a kunybólakó mwrsikok, gazdag nemesek, lengyel urak, egyszerű emberek. Vándorútján kísér6je a Biblián meg a száraz kenyéren kívül. a Filokália is, útitársa a szüntelen imádság, Jézus nevének isméttése ajkával, lélegzetvételéve~ egész valójával, s az Isten él már benne az imádság által. Megváltozik köTÜl6tteminden, új arcot ölt a természet. Afák, madarak, erdők, vadállatok, az idegen emberek, az egész mindenség új életet él:az Istenről beszél neki minden. Rokona ez az egyszerűorosz zarándok Assziszi szegényének, aki így énekel:,,Áldjon téged, Urunk, Holdanya nénénk, s legf6képpen urunk-bátyánk, a Nap .. . " Rokona 6 azoknak, akikről a Diognetoszboz írt levél szerz6je így beszél: "A keresztények úgy élnek hazájukban, mintjövevények; mindenben részt vesznek mintpolgárok, de úgy viselnek el mindent, mint akik idegenb61 jöttek; minden idegen föld hazájuk, de minden haza - idegen. .. 'Iestben élnek, de nem a test szerint; a földön vándorolnak, de a mennyben laknak. " Megjelenik a könyvecskében az orosz vallási élet jellegzetes alakja, a sztarec, a tapasztalt, bölcs lelkivezet6, aki Istennek szentelt életével vonzza magához az embereket, s akinek a tevékenysége által a Lélek működik. A sztarec kezében ott a Filokália, egy aszkétikus írásokból álló gyűjtemény, amely a 18. század végét61 rendkívül népszerű volt a szldu kolostorokban is, de gyakranforgatták az olvasni tudó egyszerűbb emberek is, bel61eszívták magukba az imádságról szóló tanítást. Az Istennel való egyesülés tapasztalatát közvetiti a zarándok elbeszélései. Az igazi imádság utáni tiszta vágyat, és a beteljesülés tiszta boldogságát. Az ezeréves orosz kereszténységnek ez a biblikus hagyományokra visszanyúló, els6 pillantásra talán gyennekien egyszerű, naivnak tetsz6 írása igazi mélységeket rejt magában. Jelképes alak ez az egyszerű vándor. A negyedik elbeszélés végén úgy búcsúzunk t6le, hogy Jeruzsálembe indul. Nemcsak a földi Jeruzsálemről van itt szó. Am51 a másikról is, ahová minden keresztény igyekszik, akiknek nincs itt maradandó városuk, hanem az eljövendőtkeresik. Ezt a várost keresni pedig csak úgy lebet igazán, ba bennünk él a vágy az imádság, a szüntelen szívbéli imádság iránt.

"A király titkát rejtve keY tartani, de az Isten múveit hirdetni és dicstHteni tiszteletre méltó tett" (Tób 12.7).

Első

elbeszélés

Isten kegyelméből keresztény vagyok, tetteim szerint nagy bűnös, hivatásom szerint hontalan vándor, a legalacsonyabb sorból, s helységről helységre zarándokolok. Thlajdonom a következő: hátamon egy zsák száraz kenyér, a mellemen a Szentírás: ez mindenem. A Szentháromság ünnepét követő huszonnegyedik héten bementem egy templomba déli istentiszteletre imádkozni. A Tesszalonikaiakhoz írt levelét olvasták az apostolnak, az ötödik fejezet tizenhetedik versét, amelyben ez áll: "Szüntelen imádkozzatok!" Ez a szó

742

nagyon megragadott, s elkezdtem gondolkodni, hogyan lehet szüntelen imádkozni, amikor az embemek még mást is kellene tennie, hogy életét fenntartsa. Fellapoztam ezt a Bibliában, és ott saját szememmelIáttam azt, amit hallottam: vagyis hogy szüntelenül kell imádkozni, rníndenben imát és fohászt kell lelkünkkel végezni, mindenütt imára kell kezünket emelni. Gondolkoztam, gondolkoztam, de megoldást nem találtam. Mit is tegyek? - töprengtem magamban. Hol találok valakit, aki ezt megmagyarázza nekem? Végigjárom a templomokat, ahol azt mondják, hogy jó prédikáló papok vannak, hátha találok magyaráZatot. El is mentem. Nagyon sok prédikációt hallottam az imádságról. De mind általánosságban beszéltek az imádságról: mi az imádság, hogyan kell imádkozni, milyen gyümölcsei vannak az imádságnak, arról azonban, hogy hogyan lehet előrehaladniaz imádságban, senki sem beszélt. Volt egyszer ugyan egy prédikáció a lelki imádságról és a szünet nélkül való imádságról, de nem magyarázták meg, hogyan lehet eljutni erre az imádságra. Így.aztán a prédikációk hallgatása nem vitt oda engem, ahová óhajtottam. Mikor már elég sokat hallottam, de semmiféle elképzelést nem szereztem arról, hogyan kell szüntelenül imádkozni, abbahagytam a nyilvános prédikációk hallgatását, s elhatároztam, hogy Isten segítségével keresek egy tapasztalt és bölcs embert, aki meg tudja magyarázni nekem a szünet nélkül való imádkozást, mert úgy éreztem, kiolthatatlanul vágyódom erre a tudásra. Sokat vándoroltam különféle helyeken: állandóan olvastam a Bibliát, és kérdezgettem, nincs-e valahol egy tapasztalt, buzgó lelkivezető. Egy idő után azt mondták, él egy faluban egy úr már hosszú idő óta, aki a lelkével foglalkozik: házában kápolna is van, sosem utazik el, mindig imádkozik az Istenhez, s állandóan olyan könyveket olvas, amelyek javára válnak a léleknek. Mikor azt hallottam, már nem is mentem - egyenesen futottam abba a faluba, amelyikről beszéltek, oda is értem és eljutottam az úrhoz. - Mit óhajtasz tőlem? - kérdezett engem. - Azt hallottam, ön buzgó és okos ember, ezért az Istenre kérem, magyarázza meg nekem, mit jelent, amit az apostol mond: "Szüntelenül imádkozzatok!", s hogyan lehet szüntelenül imádkozni? Ezt szeretném tudni, de sehogy sem értem. Az úr elhallgatott, figyelmesen rám nézett és mondta: a szüntelen imádkozás az emberi lélek folytonos törekvése az Istenhez. Hogy előrejussunk ebben az édes gyakorlatban, gyakran kell kérnünk az Urat, tanítson meg szüntelenül imádkozni. Imádkozzál többet és bensőségesebben, s majd maga az imádság tátja föl előtted, hogyan válhatik szünet nélkülivé - megjön majd a maga idejében. Miután ezt elmondta, szölt, hogy hozzanak nekem ételt, útravalót adott és elbocsájtott. És nem magyarázta meg, amit akartam. Ismét útra keltem, töprengtem, töprengtem, olvastam, olvasgattam, elmélkedtem arról, amit az úr mondott nékem, de megérteni nem tudtam. Pedig annyira akartam volna megérteni, hogy még éjjel sem tudtam aludni. Továbbmentem vagy kétszáz versztányit, s egy nagy kormányzósági városba értem. Megláttam ott egy kolostort. Megszálltam a fogadóban, s meghallottam, hogy a monostor elöljárója nagyon jólelkű, buzgó, vendégszerető. Elmentem hozzá. Szívesen fogadott, megvendégelt. - Szentatyám - mondtam -, nem kell nekem a megvendégelés, inkább az kellene, hogy adjon útmutatást: hogy kell megmentenem a lelkemet. - Hogyan üdvözülj? Élj a parancsok szerint, imádkozz az Istenhez, és üdvözü1sz! - Azt hallottam, szüntelen imádkozni kell, de nem tudom, hogyan, de azt sem tudom megérteni, mit jelent a szünet nélküli imádság. Kérem, atyám. magyarázza meg ezt nekem! - Nem tudom, kedses testvérem, hogy is magyarázzam meg ezt neked. Várj csak! Van egy könyvem, abban ott a magyarázat, - s kihozta Szent Dimitrij tanítását a benső emberről. - Tessék, olvasd el, itt, ezen alapon!

743

Elkezdtem olvasni: "Az apostolnak ezeket a szavait: - szüntelenül imádkozzatok - az értelemmel végzett imádságra kell érteni: az értelem mindig képes behatolni az Istenbe, hogyan képes Tőle soha el nem fordulni és szüntelenül imádkozni." - Ez nagyon nehéz. Akkor van, ha ezt az Isten valakinek megadja - mondta, És nem magyarázta meg. Ott töltöttem az éjszakát, reggel aztán köszönetet mondtam a szíves vendéglátásért, s tovább róttam az utat, magam sem tudtam, hová. Bánkódtam, hogy értetlen vagyok, s hogy vigasztalódjam, aBibliát olvastam. fgy mentem vagy öt napig a nagy úton, Végül estefelé utolért egy öreg: kinézése szerint mintha szerzetes lenne. Kérdésemre elmondta, hogy remete a pusztáról, amely úgy tíz versztára van az út mellett, s hívott, menjek vele. Befogadják nálunk a vándorokat - mondta -, ott megpihenhetnek, s enni is kapnak a vendégházban lévő jámborokkal együtt. Valahogy nem akartam menni, és így feleltem a meghívásra: az én nyugalmam nem a lakástól függ, hanem a lelki tanítástól, nem kell nekem étel, van a zsákomban száraZ kenyér elég. - Miféle tanítást keresel? Mi az, amit nem értesz? Gyere csak, gyere kedves testvérem, vannak nálunk tapasztalt sztarecek, adnak ők lelki táplálékot, s megmutatják a helyes utat az Isten igéjének és a szentatyák írásainak fényében. - Nézze csak, bátyuska, körülbelül egy éve, hogy a déli istentiszteleten meghallottam az Apostol parancsát: "SZüntelenül imádkozzatok!" Mivel nem értettem, elkezdtem olvasni a Bibliát. S ott még több helyen is rátaláltam az Isten parancsára, hogy állandóan imádkozni kell, mindig, minden helyen, akármivel vagyunk is elfoglalva, virrasztás, sót még alvás közben is. "Alszom, de szívem virraszt" (Énekek éneke, 5,2). Nagyon csodálkoztam ezen, s nem tudtam megérteni, hogyan lehet ezt teljesíteni, s miféle eszközökkel lehet rá eljutni. Feltámadt bennem az erős kíváncsiság és kívánság - se éjjel, se nappal nem ment ki a fejemből. Elkezdtem járni a templomokat, hogy prédikációkat hallgassak az imádságról, de akármennyit is hallgattam, egyben sem találtam tanítást arról, hogyan kell szüntelenül imádkozni. Mindig csak az imádsághoz való előkészületről beszéltek, vagy a gyümölcseiről, vagy hasonlókról, de nem tanítottak arról, hogyan kell szüntelenül imádkozni, és mit jelent ez az imádság. Gyakran olvastam a Bibliát, s összehasonlítottam vele, amit hallottam, de így sem jutottam el a kívánt ismeretre. S így tudatlanságban és nyugtalanságban maradtam mostanáig. A sztarec keresztet vetett és beszélni kezdett. - Adjhálát az Istennek, szeretett testvérem, hogyfeltárta ezt előtted, hogyfeltárta benned a sZüntelen belső imádság megismerésének legyőzhetetlenvágyát. Ismerd fel ebben az Isten meghívását, és nyugodj meg: hidd, hogy eddig probara tette beleegyezésedet az Isten hangjába, s értésedre adta, hogy nem e világ bölcsessége, nem is felületes tudásszomj az, amivel a mennyei fényességet, a szüntelen való imádkoZást el lehet érni, hanem ellenkezőleg: a lelki szegénység és a tevékeny tapasztalás tárja fel az egyszerű szívnek Ezért egyáltalán nem csoda, hogy nem haUhattál az imádság lényegéről, s nem tudtad meg, mi az a tudomány, amivel el lehet érni sZüntelen működését. Shogy megmondjuk az igazat, sokat prédikálnak az imádságról ugyan, sokat is írnak róla a különböző írók, fejtegetéseik legnagyobbrészt értelmi megfontolásokon nyugszanak, a természetes ész elképzelésem, nem pedig a tevékeny tapasztalaton fgy aztán arról beszélnek inkább, ami az imát kíséri, de nem a lényegről ... Mi az imádság? És hogyan tanul meg az ember imádkozni? Ezekre a kérdésekre, pedig ezek a legfontosabbak, a mostani prédikációkban nagyon ritkán találunk kielégítő magyarázatokat, és ez azért van, mert ezeket a magyarázatokat sokkal nehezebb megadni. Titkos, szent tudást kívánnak, nemcsak iskolás tanultságot. De a legszomorúbb az, hogy a hiú, természetes okosság egyeseket arra ösztönöz, hogy az Istent emberi mértékek szerint mérjék. Sokan egészen tévesen gondolkoznak az imádságról, amikor azt hiszik, hogy az előkészítő eszközök és jócselekedetek eredményezik az imádságot, nem pedig az imádság SZÜlia jócselekedeteket

744

és az összes erényeket. Ebben az esetben az imádság gyümölcseit vagy következményeit helytelenül ÖSSZekeverik a hozzá vezető eszközökkel és utakkal, s így lekicsinylik az imádság erejét. Ez pedig teljesen ellenkezik a Szentírással, hiszen pál apostol ilyen szavakkal tanít az imádságról: "Mindenekelőtt arra intelek, végeztess imádságot" (1 Tim 2, 1) ... Míközben így beszélgettünk, anélkül, hogy észrevettük volna, majdnem megérkeztünk már a remeteséghez. S hogy a bölcs sztarecet el ne veszítsem szemem elől, s amilyen gyorsan csak lehet, teljesüljön a kívánságom, sietve így széltam. Legyen olyan jó, tisztelendő bátyuska, magyarázza meg nekem, mit jelent a szüntelen belső imádság, és hogyan lehet megtanulni: látom, hogy jól ismeri tapasztalásból. A sztarec szeretettel fogadta kérésemet és magához hívott: gyere most hozzám, adok neked egy könyvet a szentatyáktól, s ennek a könyvnek alapján Isten segítségével világosan és pontosan megérted, mi az imádság, s megtanulsz imádkozni. Bementünk a cellájába, s a sztarec így kezdett beszélni: - A szüntelen belső Jézus-ima: Jézus Krisztus isteni nevének szakadatlan, szüntelen segítségül hívása ajkunkkal, lelkünkkel, szívünkkel, míközben elképzeljük, hogy Ö mindig jelen van s kérjük, hogy irgalmazzon nekünk, minden tettünk közben, mindenütt, mindenkor, még ha alszunk is. Ezekből a szavakból áll: Uram Jézus Krisztus, irgalmazz nekem! Ha valakinek szokásává lett ez a fohász, nagy vigasztalást fog tapasztalni, és igényévé válik, hogy mondja ezt az imát, annyira, hogy már élni sem fog tudni az imádság nélkül, s egészen feloldódik benne. Érted már, mi a szüntelen imádság? - Nagyon jól megértettem, Atyám! Az Istenre kérem, tanítson meg, hogyan juthatok el ide! - kiáltottam, teli örömmel. - Hogy hogyan lehet megtanulni az imác;lságot, mindjárt olvasunk arról ebben a könyvben. Ezt a könyvet Filokáliának hívják. Thrtalmazza ez a könyv a teljes és pontos tudást a szüntelen imádságról, huszonöt szentatya állította össze. S annyira magasan áll és annyira kell, hogy a szemlélődő lelkiéletben mintegy a legkiválóbb és legelső tanítómester, s amint Szent Nikifor mondja, "veríték és fáradság nélkül elvezet az üdvösségre." - Talán magasabb és szentebb még a Bibliánál is? - kérdeztem. - Nem, nem magasabb és nem szentebb a Bibliánál, de világos magyarázata van benne mindannak, ami titokzatos a Bibliában, és rövidlátó értelmünk számára nehezen megközelíthető. Mondok egy példát: a nap a legnagyobb, a legragyogóbb és legkiválóbb fény, mégsem tudod egyszeru védetlen szemmel nézni, szemlélni. Egy kis üveg kell hozza, vagymilliószor kisebb és sötétebb, ezen keresztül aztán nézheted már a csillagoknak ezt a pompás fejedelmét, gyönyörködhetsz benne és magadba foghatod lángoló sugarait. A Szentírás is egy ilyen ragyogó nap, a Filokália pedig a szükséges üveg, amely lehetövé teszi, hogy megközelíthessük ezt a fényt. Hallgasd csak, felolvasom neked, hogyan lehet megtanulni a szüntelen belső imádságot. A sztarec felütötte a Filokáliát, kikereste Új Teológus Szent Simeon tanítását és olvasni kezdte. "Ülj le csendesen, egyedül, hajtsd le a fejed, csukd be a szemed, - lélegezz nagyon könnyedén, képzeletedben tekints szívedbe, lelkedet, vagyis gondolkodásodat vezesd a fejből a szívedbe. Lélegzés közben könnyedén mozgatva ajkad, vagycsak lélekben mondd: "UramJézus Krisztus, irgalmazz nekem!" Végy fáradságot magadnak, hogy minden idegen gondolatot messze üzzél, Légy csendben, türelmesen, s gyakran végezd ezt a gyakorlatot." Majd a sztarec megmagyarázta mindezt, megmutatta, hogyan kell ezt csinálni. Aztán elolvastuk még, amit Sinaita Szent Gergely és Szent Kallixtus és Ignác tanított. Mindazt, amit a Filokáliában olvastunk, a sztarec saját szavaival is elmagyarázta. Lelkesen és figyelmesen hallgattam mindent, emlékezetembe véstem, s igyekeztem lehetőleg mindent megjegyezni. így virrasztottuk át az egész éjszakát, majd anélkül, hogy valamit is aludtunk volna, mentünk a hajnali istentiszteletre.

745

A sztarec elbocsájtott. Megáldott, s azt mondta, hogy amíg tanulom az imádságot, menjek hozzá egyszerű szíwel gyónni, mert tanítómester felügyelete nélkül nehéz és nem eredményes a benső imádsággal való foglalkozás. Amikor a templomban álltam, éreztem, hogy lángoló buzgóság lobban fel bennem, hogy mínél nagyobb szorgalommal tanuljam a szüntelen belső imádságot. Kértem az Istent, segítsen ebben. Majd arról kezdtem el gondolkodni, hogyan is járok majd a sztarechez tanácsért vagygyónni, - a fogadóban nem lakhatom tovább, csak három napig, a remeteség közelében pedig nincs szállás ... Végül is meghallottam, hogy körülbelül négy versztányira van egy falu. Elmentem oda, hogy helyet keressek magamnak; nagy örömömre kényelmes alkalmat nyújtott nekem Isten: elszegödtem egy paraszthoz az egész nyárfa. A veteményeskertjét kellett őriznem s ott egy csöszkunyhöban laknom egyedül. Hála Istennek, nyugodt helyet találtam! Itt laktam tehát, s tanultam a belső imádságot a nekem tanított mödszer szerint, és eljártam asztarechez. Vagy egy hétig foglalkoztam a sZüntelen imádság tanulásával, tele buzgalommal, földi magányomban, ugyanúgy, ahogy azt a sztarec nekem elmagyarázta. Az elején úgy látszott, hogy megy is. De aztán nagy nehézséget éreztem: restség, unalom, lustaság fogott el, mindenféle gondolatok zúdultak rám, mint egy felhő. Szomorüan mentem asztarechez, elmondtam neki helyzetemet. Nagy szeretettel jött elém. Azt mondta: Ez, kedves testvérem, a sötétség világának a harca ellened. Mert semmi sem félelmetesebb számára, mint a szív imádsága, ezért mindenféle módon igyekszik megzavarni és elfordítani az imádság tanulásától. Egyébként az ellenség is Isten ítélete és akarata szerint cselekszik, amennyiben ez sZükséges nekünk. Bizonyára ki kell állnod az alázatosság próbáját, ezért még korai is a legnagyobb szívbeli fölemelkedésre törekedned, nehogy lelki gőgbe essél. Mindjárt felolvasok neked egy tanítást erről az esetről a Filokáliából. A sztarec kikereste Nyikifor szerzetes tanítását és olvasni kezdett. .Ha saját fáradozásoddal nem találod meg a bejáratot szíved birodalmába, amint ezt neked megmagyarázták, akkor tedd azt, amit mondok, és Isten segítségével megtalálod, amit keresel. Thdod, hogy e szavak kimondásának képessége megvan minden ember torkában. Használd fel ezt a képességet, űzz el minden idegen gondolatot (meg tudod ezt tenni, ha akarod), és szüntelenül mondd: Uram Jézus Krisztus, irgalmazz nekem! - És kényszerítsd magadat, hogy mindig azt mondd. Ha kitartasz ebben egy ideig, feltárul előtted kétség nélkül a szívhez vezető út. Így tanítja a tapasztalat." - Hallod, mit tanítanak a szentatyák ebben az esetben - mondta a sztarec, Bizalommal fogadd meg tehát a parancsot, s amilyen gyakran csak tudod, mondd ki ~kaddal a Jézus-imát. Van egy olvasod, mondj el rajta először háromezer imát naponta. Allsz vagy ülsz, jársz vagy fekszel, szüntelen ismételd: Uram Jézus Krísztus, irgalmazz nekem! Ne hangosan, ne sietve, s tedd ezt háromezerszer naponta. Ne is tégy hozzá semmit, ne is végy el belőle semmit saját fejed szerint. Segíteni fog vele az Isten, hogy megszerezd a szív szüntelen tevékenységet. - Örömmel fogadtam parancsát s visszamentem szállásomra. Elkezdtem végezni az imát, pontosan úgy, ahogy a sztarec tanította. Vagy két napig nehéz volt, utána azonban olyan könnyű, s ajkaim úgy kívánták már, hogy amikor nem mondtam az imát, felébredt bennem a kívánság, hogy ismét végezzem ajézus-ímat, s már könnyebben ejtettem ki, s nem úgy, mint előbb, kényszerűségből. Elmondtam ezt a sztarecnek, s megparancsolta nekem, hogy napjában hatezer imát mondjak el. Így szólt: légy nyugodt, és csak arra törekedj, hogy minél hűségesebben végezd el a kiszabott számú imát: veled lesz az Isten kegyelme. Egész héten át mindennap hatezerszer végeztem el a Jézus-imát magányos kunyhómban, semmi mással nem törödtem, nem figyeltem idegen gondolatokra, bármilyen erővel törtek is rám, csak arra ügyeltem, hogy pontosan teljesítsem a sztarec parancsát. És mi történt? Úgy hozzászoktam az imádsághoz, hogy ha csak rövid időre is abbahagytam,

746

azonnal azt éreztem, hogy hiányzik valami, mintha elvesztettem volna valamit - ismét elkezdtem az imádságot, s abban a pillanatban felvidultam. Ha találkoztam valakivel, nem találtam örömöt a vele való beszélgetésben. Csak azt kívántam, hogy mindig egyedül legyek és imádkozzam: úgy hozzászoktam egy hét alatt. Mikor aztán már tíz napja nem látott a sztarec, maga keresett fel engem. Feltártam előtte állapotomat. Meghallgatott és ezt mondta: nos, megszoktad az imádságot. Vigyázz, hogy mindig ébren tartsd ezt a szokásodat, s gyarapítsd. Ne vesztegesd el idődet, és határozd el Isten segitségével, hogy ezentúl naponta tizenkétezer imát mondasz el. Maradj a magányban, korán kelj és későn térj nyugovóra, és minden két hét elteltével gyere el tanácsért. Úgy is tettem, ahogy a sztarec parancsolta. Az első nap alig lettem kész a tizenkettőezer adaggal késő estig. Másnap már könnyen ment s örömöt találtam benne. Először fáradtságot éreztem az imádság állandó kimondása közben, vagymintha valami megkötötte volna a nyelvemet s az állkapcsomat, ami egyébként nem volt kellemetlen. Majd könnyű fájdalmat éreztem a szájpadlásomon, azon kívül fájdalmat tapasztaltam jobb kezem hüvelykujjában is, amellyel az olvasó szemeit számláltam. Égett a csuldóm is, s az égés felnyúlt egészen a könyökömig: ez igen kellemes érzés volt. Mindez mintha fellelkesített volna és az imádság buzgóbb végzésére ösztönzött. Öt napig végeztem így hűségesen tizenkétezer imát, és a megszokott kellemes érzés és élvezet köszöntött rám. Egy alkalommal korán reggel mintha az imádság ébresztett volna fel. Elkezdtem olvasni a reggeli imát, de a nyelvem ügyetlenül állt rá, és minden kívánságom arra ösztönzött. hogy a Jézus-imát mondjam. Elkezdtem mondani: micsoda könnyű volt, micsoda vidám volt a szívem, s mintha nyelven és ajkam magától, biztatás nélkül mondta volna a szavakat! Egész nap boldog voltam, s mintha minden a világon idegen lett volna számomra, mintha más földön lettem volna, és kora estig könnyedén végeztem el a tizenkétezer imát. Nagyon vágyódtam arra, hogy tovább folytassam, de nem mertem többet végezni, mint amennyit a sztarec parancsolta. Így hívtam segítségül a következő napokon is Jézus Krisztus nevét, könnyedén, vágyódással. Aztán elmentem a sztarechez, hogy feltárjam előtte bensőmet, és mindent részletesen elmondtam neki. Miután meghallgatott, beszélni kezdett: hála Istennek, hogy megismerted az imádság könnyűségétés szépségét. Ez természetes dolog, a gyakori ismétléstől van, hasonlóan a géphez, melynek lendületbe hozzák lendkerekét, s akkor még sokáig tovább fut magától. Hogy azonban még tovább rnűködjék, meg kell a kerekeket kenni, megmeglökni. Látod, micsoda nagyszerű tulajdonságokkal ajándékozta meg az ember érzéki természetét az emberszerető Isten, micsoda tapasztalások támadhatnak a kegyelem közbejötte nélkül is a meg nem tisztult érzéki természetben és a bűnös lélekben, amint ezt magad is átélted. Milyen nagyszerű, milyen boldogító és édes, ha az Úr megadja a kegyelmet, hogy felfedezzük az öntevékeny belső imádság adományát, s hogy megtisztítsuk a lelket a szenvedélyektől. Elképzelhetetlen ez az állapot, és ha feltárul az imádságnak e titka, előre megízlelhetjük a mennyei édességet már itt a földön. Azok méltök erre, akik szerető szívük egyszerűségében keresik az Urat. Megengedem most neked, hogy annyiszor végezd az imádságot, ahányszor akarod, ha lehet, minél többször, igyekezz az imádságnak szentelni az ébrenlét egész idejét, számolás nélkül hívd segítségül Jézus Krisztus nevét, alázatosan add át magad Isten akaratának és Tőle várj segítséget: hiszem, hogy nem fog elhagyni, és irányítani fogja utadat. Miután megfogadtam ezt a tanítást, az egész nyarat állandóan a szüntelen, ajakkal végzett Jézus-imában töltöttem s nagyon nyugodt voltam. NilID'0n gyakran álmodtam, hogy imádkozom. Nappal pedig, ha valakivel találkoztam, mindenki kivétel nélkül olyan kedvesnek tűnt, mintha rokonom lett volna, még akkor is, ha semmi dolgom sem volt velük. Mindenféle idegen gondolat magától eltúnt, nem gondoltam semmi másra, csak az imádságra - értelmem is ezt hallgatta, szívem pedig időnként melegséget és kellemes

747

érzést tapasztalt. Amikor éppen templomba mentem, a hosszú kolostori istentisztelet rövid volt számomra, nem volt fárasztó, mint régebben. Magányos csőszkunyhómpompás palota volt nekem, s nem tudtam, hogyan is adjak hálát az Istennek, hogy nekem, elvetemült bűnösnek olyan megmentör és tanítómestert küldött, mint a sztarec. De nem sokáig élveztem szeretett és bölcs sztarecem oktatásait: a nyár vége felé fneghalt. Könnyek között vettem búcsút tőle, s miután megköszöntem neki atyai tanácsait, elkértem tőle áldásos emlékül olvasóját, amivel imádkozott. így aztán egyedül maradtam. Majd a nyár is véget ért. A termést betakarították a kertből. Nem volt már hol laknom. A paraszt elbocsájtott, két rubelt adott a csőszködésért és útravalóul telerakta száraz kenyérrel a zsákomat. Ismét vándorolni kezdtem, faluról falura. Ám nem úgyvándoroltam már, mint előbb, kényszerúséggel: Jézus Krisztus nevének segítségül hívása vidámított az úton, és az emberek jóságosak voltak hozzám: mintha mindenki szeretne engem. Egy alkalommal gondolkozni kezdtem, mit is csináljak a pénzemmel, amit a csősz­ ködésért kaptam. Mit is kezdjek vele? Hm, a sztarec már nincs többé, nincs kitől tanulnom. Veszek egy Filokáliát és elkezdem tanulni belőle a belső imádságot. Keresztet vetettem, s imádkozva tovább róttam az utat. Eljutottam a kormányzósági városba, és kérdezősködni kezdtem a boltokban a Filokália után. Találtam is az egyik üzletben, de három rubelt kértek érte, nekem meg csak kettő volt. Alkudoztam, alkudoztam, a kereskedő azonban nem adta olcsóbban. Végül azt mondta: menj oda ahhoz a templomhoz, keresd meg a templomatyát: van neki egy igen régi ilyen könyve, talán odaadja neked két rubelért. Elmentem, s meg is vettem tényleg két rubelért a Filokáliát: egy réges-régi, szétolvasott példányt. Nagyon boldog voltam. Ügy-ahogyösszekötöztem, belevarrtam egy ruhába és eltettem a zsákomba a Biblia mellé. Most aztán így vandorlok, szüntelenül mondom a Jézus-imát, amely értékesebb és édesebb számomra a világon mindennél. Megyek naponta tizenkét vagy még több versztányit is, és nem érzem, hogy megyek, csupán azt, hogy imádkozom. Ha csípős hideg járja át tagjaimat, még feszültebben mondom az imádságot, és csakhamar teljesen átmelegszem. Ha már-már elfog az éhség, gyakrabban hívom segítségül Jézus Krisztus nevét, és elfelejtem, hogy ennem kellene. Ha megbetegszem, vagy hasogat a hátam vagy a lábam, az imádságra figyelek, s máris nem érzem a fájdalmat. Ha megbánt valaki, csak arra gondolok, milyen édes a Jézus-ima: azonnal eltűnik a megbántás és a harag s mindent elfelejtek. Valahogy úgy bolondos is vagyok, semmire nincs gondom, semmi sem köt le, nem nézek semmiféle hiúságra, legszívesebben mindig a magányban lennék. Szokásom szerint csak egy dolog sarkall: hogy szüntelenül imádkozzam, s amikor vele foglalkozom, mindig nagyon vidám vagyok. Csak az Isten tudja, mi fog még történni velem. Természetesen mindez csak érzéki, vagy amint a megboldogult sztarec mondta, természetes és mesterséges, szokás teremtette dolog - mégsem merek még vállalkozni a szívbeli belső imádság megtanulására és elsajátítására, mert méltatlan és buta vagyok. Várom az Isten akaratának óráját és remélek elhunyt sztarecem imáiban. így aztán, ha nem is értem még el a sZüntelen öntevékeny lelki imádságot szívemben, mégis hála az Istennek: most már világosan értem, mit jelentenek a szavak, amelyeket az apostol levelének olvasásakor hallottam: "Szüntelen imádkozzatok!"

Korzenszky Richárdfordítása

748

BAÁNISTVÁN

A körtvélyesi monostor 1391 nyarán Konstantinápolyba érkezett Dragos erdélyi vajda, és azzal a kéréssel fordult a patriarchai trónon immár másodszor ülő IV. Antónioszhoz (1389-1390 és 13901397), hogy a máramarosi családi birtokán fekvő, Szent Mihálynak szentelt monostort fogadja főpásztori oltalmába, ajándékozza meg a patriarchai címmel és joggal. Kérésének a főpap eleget is tett, és augusztusban kelt, ólompecséttel ellátott levelével sztauropég monostorrá vált a körtvélyesi szerzetesház. Az iratból az is kiviláglik, hogy a patriarcha exarchoszává nevezte ki a monostor főnökét (kathégumenosz), Pakhómioszt, a monostor alá tartozó vidékeken, vagyis Szilágyságban, Megyesalján, Ugocsában, Borzsaván, Csicsón, Bálványoson és Almaszegen, és megbízta azzal a feladattal, hogy látogassa a papokat és a népet, felügyeljen az egyházi igazságszolgáltatásra, patriarchai sztauropégiára szentelje fel az épülő templomokat, és biztosítsa a templomokban és monostorában a patriarcha kommemorálását. Egyúttal Dragos vajda és testvére, Balica, jogot kapnak rá, hogy Pakhómiosz halála után a szerzetesek beleegyezésével másik igument válasszanak, akit ugyanazok a jogok illetnek meg, mint elődjét. A dokumentum már csak azért is figyelmet érdemel, mivel csekély információval rendelkeZünk arra vonatkozólag, milyen volt az ortodox egyház helyzete a középkori Magyarországon, s ez az oklevél fontos adalékul szolgálhat. Ismeretes, hogy a bizánci egyház jelentős térítő tevékenységet fejtett ki hazánkban a 10. század közepétöl kezdve. A történészek jelenlegi álláspontja szerint Hierotheosz püspök missziöja elsősorban DélMagyarországon bontakozott ki. A püspöki székhely az antik Sirmium (Szávaszentdemeter) lehetett, amely a 9. században Pannonia püspöki székének számított. Sokáig úgy vélték, hogy a görög egyház fokozatosan visszaszorult, amint nekilendült a nyugati térítés, sőt Szent Istvánnak kifejezett szándéka lett volna a latin szertartás egyeduralmának megvalósítása, s így kellene értelmezni a Gyula és Ajtony elleni hadjáratokat. Az újabb kutatások tisztázták, hogy ezek a hadjáratok 1003-ban, illetve l 008-ban voltak, tehát Szent István uralkodásának első felében, amikor központosító harcai zajlottak. Ebben az időszakban Bizánc-ellenes politikát folytatott, így a görög orientációjú, önállósodni akaró főurak ellen nem vallási, hanem hatalmi okokból indított harcot. 1018-tól azonban Magyarország közvétlenül határos lett a bizánci birodalommal, s ettől kezdve szent királyunk szövetséget kötött a görög császárral, amit azzal pecsételtek meg, hogy a trónörökös, Imre herceg bizánci hercegnőt vett feleségül. Aszövetségnek egyházi téren is jelentős hatása volt. N. Oikonomides kutatásainak köszönhetően tudjuk, hogy 1028 januárjában Iöannész, Thrkia (= Magyarország) metropolitája részt vett az Alexiosz Sztuditész patriarcha (1025-1043) vezetésével összeült konstantinápolyi zsinaton, amely több egyházi üggyel kapcsolatban hozott döntést, amint erről egy athosz-hegyi és egy párizsi kódex tanúskodik. A metropóliát nem sokkal azelőtt, a ll. század elején alapíthatta a patriarcha, erre lehet következtetni a püspöklistán elfoglalt helyéből. A metropólia létezését támasztja alá Antóniosz "sZünkellosznak és Thrkia elnökének" a pecsétje is, aki Ióannész elődje vagy utódja lehetett, mert az említett címet abban a korban leggyakrabban a metropoliták használták. Szent István uralkodásának második felében tehát Magyarország egyházi szempontból Konstantinápoly alá tartozó metropólia is volt, s ezt az egyházszervezetet a király törvényesen elismerte, sőt támogatta. Egyetlen korabeli görög oklevelünk, az általa létesített veszprémvölgyi apácamonostor alapítólevele ugyanis "a legszentebb Istenszülő érseki monostoráról" (szó szerint: a metropolita monosto-

749

rárói) beszél, s a kifejezésből biztosan megállapítható, hogy a rendház "a" metropolitától függ, aki ebben az összefüggésben nem lehetett az esztergomi érsek, hanem a bizánci patriarcha joghatósága alá tartozó"Thrkia metropolitája". Egyedülálló helyzet volt tehát e korban hazánkban: egyszerre létezett két hierarchia ugyanazon a területen, mégpedig a király támogatásával. Dokumentumok hiányában nem tudjuk elképzelni, hogyan festhetett ez a gyakorlatban, hiszen Róma és Bizánc már annyira elidegenedett egymástól, hogy 1009-től Konstantinápolyban nem vették fel a pápa nevét a liturgikus diptükhába. Arról azonban nem tudunk, hogy Magyarországgal kapcsolatban bármely fél joghatósági vitába szállt volna. Az 1054-es "egyházszakadás" sem jelenthetett fordulópontot, mert ennek az eseménynek a jelentőségét nem szabad eltúlozni. A latin és a görög egyház inkább lassan hidegült el egymástól, az elhidegülés foka területenként változóan volt érzékelhető, és csak a 13. század elejétől, főképp a negyedik keresztes hadjárattól ( 1204) tudatosodott mindenkiben, milyen tényleges szakadék tátong a kereszténység két fele között, Körülbelül ekkorra tehető a magyarországi ortodox metropólia megszűnése is. Utoljára Ióannész Kinnamosz tesz róla említést az 1164-es görög hadjárattal kapcsolatban, amikor azt mondja, hogy .Bacsban tartózkodik a nép főpapja". Egyes kutatók feltételezik, hogy III. Béla idején még fennállt ez az egyháztartomány. Pontos adatokkal már csak azért sem rendelkezhetünk róla, mivel az 1204-es és az 1453-as fosztogatásokkor az egész bizánci császári és patriarchai irattár elpusztult, és csak két bécsi kéziratból ismerjük az 1315 és 1402 közt kelt patriarchai okiratokat. A körtvélyesi monostor főnökének exarchoszi státusa két dolgot árul el. Egyrészt azt, hogy a 14. század végén már sehol sem volt Magyarországon bizánci patriarchai jurisdikció, másrészt viszont azt, hogy Konstantinápoly nem mondott le arról, hogy újból érdekszférájába vonja Közép-Kelet-Euröpát. A Palaiologosz-korban érdekes helyzet alakult ki, a császári hatalom egyre csökkent, sokszor idegen hatalmak - elsősorban az egymással vetélkedő Velence és Genova - játékszerévé vált. A polgárháborúktól meggyengült, területileg állandóan zsugorodó birodalomban az igazi tekintély fokozatosan az egyházra szállt át. Mindazok a népek, amelyek - D. Obolensky kifejezésével élve a "bizánci nemzetközösséghez" tartoztak, a császárt ismerték el fejüknek. és ezt sosem vonták kétségbe; még akkor sem, amikor fejedelmeik politikai konfliktusba keveredtek vele. Az egyiptomi szultán azt írta II. Andronikosz császárnak (1282 -1328), hogy a konstantinápolyi baszileusz sok nemzetnek, a makedónoknak, görögöknek, bolgároknak. szerbeknek, viachoknak, alánoknak, oroszoknak, ibéreknek és magyaroknak ura. Politikai hatalom híján azonban egyedill az egyház volt képes arra, hogy a nemzetközösség népeiben ébren tartsa azt a sajátos bizánci ideológiát, amelyet IV. Antóniosz patriarcha így foglalt össze 1397-ben, Vaszilij moszkvai nagyfejedelemhez írt levelében: "Keresztények számára lehetetlen, hogy birtokolják az egyházat és ne birtokolják a birodalmat ... lehetetlen, hogy a kettőt elválasszák egymástól." A császár névleges fennhatóságának hangsúlyozásával egyúttal a törökök által mindjobban szorongatott Város, az "Új Róma" fontosságát is ki szerette volna emelni, s állandóan ébren tartani a rá szegeződő figyelmet. A konstantinápolyi patriarchátus és kancel1áriája számára Közép-Kelet-Európában egyáltalán nem dőlt még el véglegesen, pontosan hol is húzódnak majd a bizánci nemzetközösség határai. Az ortodoxia erősítése közvetve. sokszor pedig közvetlenill is hozzájárult a császárváros életének meghosszabbításához. Márpedig a 14. század második felében komoly veszély fenyegette az ortodoxiát. A körtvélyesi monostornak ennélfogva fontos szerep juthatott az ország keleti részében, sőt még a határokon túl is. Dragos vajda 1391-es konstantinápolyi látogatásakor másik levelet is kapott, melynek címzettje Simeon kis-oroszországi (a bizánci terminológia így nevezte Halicsot) szerzetespap volt. A patriarcha megbízta őt, hogy amennyiben meghalna a galíciai metropolita, az új főpap kinevezéséig adminisztrálja az egyháztartományt. Abban az esetben, ha Simeon korábban halna meg, Balica vajda és testvére, Dragos szabad kezet

750

kap, hogy delegált kormányzöt nevezzen ki, akit a Simeonéval azonos jogok illetnek meg. A levél román kiadása megemlíti ( erről az eredeti görög szöveg nem beszél), hogy Simeon körtvélyesi monostorfőnök volt. Balica és Dragos vajdák tehát a levelek tanúsága szerint kiemelkedő szerepet játszottak az ortodoxia védelmében. A későbbi Drágfy család ősének, Miklós erdélyi vajdának három fia: János, Balica (Balk) és Dragos (Drág) 1365 táján költözött Moldvából hazánkba. Nagy Lajos nekik adományozta Márarnarosban a hűtlenné vált Bogdán vajda birtokait. Drág Balkkal együtt 1381-1390-ig Márarnaros, Szatmár és Ugocsa megye főispánja, és 1387 -1390-ig ráadásul erdélyi vajda és székely ispán is volt. Drág kitüntette magát a litvánok ellen 1383-ban vívott galíciai hadjáratban, amikor megverte az ellenséget és elfogta vezérét, Preskoyét. A litván probléma ugyanis a 14. század végére égető "kulcskérdéssé" vált, megoldása egyidejűlegvégleg rögzítette, hol húzódnak Európában' Kelet és Nyugat határai. A 13. században Európa térképén egyre élesebb kontúrokkal rajzolódtak ki azok a politikai erővonalak. melyek mentén az államalakulatok elhelyezkednek. Nyugatról a pápa fennhatóságát elismerő Lengyelország és Magyarország, Keletről pedig a Bizánc hatósugarába tartozó és a mongol uralmat elfogadó orosz fejedelemségek közé ékelődik be a pogány Litvánia,a galíciai - volhíniai fejedelemség ( régi magyar nevén Halics és Lodoméria), Bulgária és Szerbia. Ezek az .ütközöallamok", melyek Litvánia kivételével nem voltak közvetlenül kitéve annak a veszélynek, hogy szembeszálljanak a Német I..ovagrenddel és a keresztes hadakkal, nyitottabbak voltak a nyugati kapcsolatok iránt, és kis időre el is fogadták a pápa fennhatóságát, amit azonban inkább politikai, mint vallási értelemben vettek. A nikaiai császárság idején ugyanis, amikor a konstantinápolyi latin császárságról bebizonyosodott, gyenge ahhoz, hogy biztosítsa a bizánci ideológiában nélkülözhetetlen baszileuszi tekintélyt, a pápaság az impérium biztosítékaként töltötte be a "hatalmi űrt", Ebben a helyzetben, amikor az emlitett országok uralkodói még egységes testként érzékelték a kereszténységet, és adott esetben a görög egyház helyett a latin mellett tették le az esküt, ez csupán joghatósági, nem pedig teológiai kérdés volt. A konstantinápolyi patriarchátus és a tőle függő orosz metropólia azonban mereven elutasította ezt az értelmezést, mivel saját bőrükön tapasztalták a nyugati misszió harcos fellépését. A kijevi állam felbomlása után az egymással állandóan viszálykodó orosz fejedelemségek képtelenek voltak rá, hogy vitathatatlan politikai központot hozzanak létre, ami megkönnyítette a tatár uralom fennmaradását. A nemzet egységét az egyház tevékenysége biztosította. Ehhez az is hozzájáruit, hogy az Arany Horda sokkal nagyobb vallási türelmet tanúsított, mint a görög birodalmat maguk közt felosztó keresztesek. Azóta, hogy 1240ben a tatárok kifosztották Kijevet, a metropolitának nem volt állandó székhelye. Ide-oda vándorolt mérhetetlen kiterjedésű egyháztartományában, látogatta a püspökségeket. Érthetőleg igyekezett azonban olyan területekre áttenni működésének központját, ahol kevesebb zaklatásnak volt kitéve. A halicsi származású Kirill metropolita ( 1242- 1281 ) - aki 1246-ban mint Danyiil halicsi fejedelem követe Magyarországon járt; ő áldotta meg fiának, Leónak IV. Béla leányával, Konstanciával kötött házasságát -, egyre többet tartózkodott az északkeleti fejedelemségek területén. Utódja, Maximosz ( 1283 - 1305 ) 1300-ban Vlagyimirbe tette át székhelyét. Eredetileg az orosz metropólia nem egy területre korlátozódott, hanem egy népre, mégpedig kezdetben azzal a céllal, hogy megkönnyítse az adminisztratív ellenőrzést és a diplomáciai hatékonyságot, később azonban olyan egyházi központosítást honosított meg, amely nagyon sokáig éreztette hatását. Az egymással anagyfejedelmi címért versengőfejedelmeknek egyáltalán nem volt közömbös, hogy hol székel a metropolita, mert ez is növelte presztízsüket. A pogány litvánokat és az ortodox oroszokat a közös ellenség: a Német Lovagrend elleni védekezés sodorta egy táborba. 1260-ban Mindovg (Mindaugas) litván nagyfejedelem (kb. 1230-1263), aki egyesítette a litván törzseket, németellenes szövetséget kötött Alekszandr Nyevszkij vlagyimiri nagyfejedelemrnel, és mind több orosz területet vont

751

ellenőrzése alá. Elég erősnek érezte magát, hogy önálló politikát folytasson, és mínd a német, mínd a mongol befolyásnak ellenálljon. Utódai számára egyre sürgetőbbé vált a kérdés, hogy dönteniük kell: hol foglalnak helyet a keresztény Európában. Amennyiben az ortodoxiát választják, az orosz metropoliával együtt automatikusan a mongol fennhatóságot is el kellett volna ismerniük. Ezért a litván uralkodók törekvése arra irányult, hogy Bizáncból önálló metropolitát kapjanak, minthogy alattvalóik többsége ortodox keresztény volt. A fejedelmek házasságaik révén erősítették dinasztikus kapcsolataikat a Rurikidákkal, gyermekeik ortodox módon vették fel a keresztséget, maguk azonban igyekeztek elodázni, hogy megkeresztelkedjenek. Gedymín (Gedimínas) litván nagyfejedelem (1316-1341) kiterjesztette uralmát Fehér-Oroszországra is. Kezdett körvonalazödni az a törekvése, hogy litván fennhatóság alatt egyesítse az orosz földeket. Leveleiben "a litvánok és oroszok királyának" címezte magát. Ezt az ambícióját azonban keresztezték a megerősödő lengyel királyság tervei. A két hatalom közti összetűzésekállandó színterévé Halics és Volhíniavált. 1349-ben III. Kázmér lengyel király ( 1330-1370) meghódította a fejedelemségek nagy részét, ahol Gedymin fia, a keresztségben Dimitrij nevet kapott Lubart (Liubart) uralkodott ( 1340-1386). Kázmér felvette a "dominus terrae Russiae" címet. (Unokaöccse, Nagy Lajos királyunk, aki színtén igényt támasztott Halicsra, annak fejében ismerte el ezt a hódítást, hogy ígéretet kapott rá: Ő örökli majd a lengyel koronát. ) Világossá vált, hogy Litvánia és Lengyelország szeme előtt ugyanaz a cél lebeg: Oroszország egyesítése. Ennek legfőbb akadálya azonban a vallási kérdés volt. Kázmér rögtön hozzálátott Galíciában a latin hierarchia megalapításához, és a megszállt területeken latin rítusúvá alakítottá át a templomokat. Számára Kelet a latin kereszténység határánál kezdődött, ahol rnindenkit, aki nem volt római katolikus - tekintet nélkül arra, hogy pogány vagy "szakadár" -, meg kellett téríteni. A vele szemben álló Olgerd (Algirdas) litván nagyfejedelem (1345-1377), Gedymín másik fia, hajlandó lett volna ortodox mödon felvenni a keresztséget, ha Theognosztosz metropolita (1328-1353) utódja az ő területére tette volna át a székhelyét. Péter metropolita ( 1308-1326) óta ugyanis "Kijev és egész Oroszország rnetropolitáí" Moszkvában székeltek. Olgerd tudta, hogy amíg Moszkva az egész Oroszországrakiterjedőegyházi szervezet központja. s ez az egyetlen struktúra, mely valóban össze tudja fogni a fejedelemségeket, addig a litván dinasztia nem játszhat vezető szerepet az orosz földön. Mivel a metropoliták nem voltak hajlandók feladni Moszkvát, ezért a Gedimínidák számára nem maradt más megoldás, mínt egy önálló metropólia. A helyzetet az is súlyosbította, hogy Alexisz metropolita ( 13541378) 1359-ben a moszkvai fejedelemség régense lett, s ezért politikai okokból is szembekerült a délnyugat-orosz államokkal. A konstantinápolyi patriarcha azonban vonakodott attól, hogy megossza az egységes orosz metropóliát, mert joggal tartott attól, hogy az új egyháztartományban ezáltal a nyugati hatás erősödik. Igaz, hogy a 14. század közepén kisebb-nagyobb megszakításokkal saját metropolitája volt a délnyugat-orosz fejedelemségeknek, de ez nem volt állandó intézmény, hanem a míndenkori bizánci politikai kurzus függvénye, s ez bizony gyakran változott. Sőt a patriarchátus már túlságosan elkötelezte magát Moszkva mellett azzal, hogy 1374-ben kanonizálta azt a három litván vértanút, akit Olgerd még 1347-ben végeztetett ki, s ezáltal nyilvánosan is kifejezésre akarta juttatni, a litván nagyfejedelem tökéletesen alkalmatlan rá, hogy az ortodox OroszorsZág politikai vezére legyen. 1370-ben Kázmér megfenyegette Filotheosz patriarchát (1353-1354 és 1364-1376), hogy "a latin hitre keresztelteti az oroszokat. ha nem ad önálló halicsi metropolitát". Ennek a nyomásnak nem lehetett ellenállni. A patriarcha ki is nevezte Antonyij metropolitát, akinek azonban egyre nehezebbé vált a helyzete, mert 1372-ben XI. Gergely pápa elrendelte, hogy latin püspökökkel töltse be a már lengyel királyként is uralkodó Nagy Lajos a lengyel korona alá tartozó ortodox püspöki székeket. és mozdítsa el onnan a szakadár püspököket. Antonyijnak 1375-ben ki kellett költöznie Halics városából, és csak a szornszédos

752

Moldvában tudott ortodox püspököket szentelni; bár ott is erősen érezhető volt a római katolikus nyomás. Az új moszkvai metropolíta, Kiprian (1375-1406) mínden igyekezete arra irányult, hogy megőrizze Oroszország egységét és erősítse az ortodoxiát. Személyes kapcsolatait is e cél elérése érdekében próbálta latba vetni. Jó viszonyt ápolt az új litván nagyfejedelemmel, Jagellóval (jagaíla, 1381-1392), aki az ortodox keresztségben ajakab nevet kapta. Apja, Olgerd halálos ágyán keresztelkedett meg. Kiprian dinasztikus kapcsolatot akart létrehozni Litvánia és Moszkva között, Ez Bizáncnak is érdekében állt. V. János császár 13B6-ban Kipriant küldte Jagellóhoz, hogy lépjen frigyre Dimitrij Donszkoj moszkvai nagyfejedelem egyik leányával, de a mísszíö már elkésett. Jagelló számára előnyösebbnek látszott a biztos lengyel korona, melyet felajánlottak neki, mint Oroszország egyesítőjének jövőbeli, egyre bizonytalanabbnak látszó szerepe. Királyi minőségében ráadásul felülkerekedhetett dinasztiája többi fejedelmén ( tizenegy testvére volt), s azzal, hogy áttért a római katolikus hitre, remélhette, hogy a pápa majd támogatást nyújt neki a Német Lovagrenddel szemben. 1386. február IS-én Krakkóban római rítus szerint újrakeresztelték JagellóJakabot, aki ekkor a Vladiszláv (Ulászló) nevet kapta, 18-án feleségül vette Hedvig lengyel királynőt, Nagy Lajos leányát, és március 4-én lengyel királlyá koronázták. Testvérei és unokatestvérei közül csak Vitovt, Skirgiello és Svidrigiello keresztelkedett meg ujra, a többiek ortodoxok maradtak. Jagelló buzgalmában nemcsak a pogány litvánok megtérítését szorgalmazta, hanem azt is megtiltotta, hogy ortodoxokkal házasságot kössenek, sőt ez utóbbiakat igyekezett újrakereszteltetni. (Hasonló módon járt el Nagy Lajos 1365-ben Vidinben SztracimirJános bolgár fejedelemmel és számos alattvalójával.) Ezzel a lengyel gyakorlattal később, 1417-ben a konstanzi zsinat is foglalkozott, de döntést nem hozott; csak 1501-ben ítélte el VI. Sándor pápa "Altitudo divini consilii" bullája, Az ortodoxok számára nyomasztó helyzetet csak még jobban megzavarta egy kalandor feltúnése. Paulosz Thgarisz azzal dicsekedett, hogy rokoni szálak fűzik a császári házhoz. Ifjúkorában megnősült, majd elhagyta feleségét, szerzetes lett, és egy kegykép őrzője. Ebbeli minőségében azonban lehetetlenül viselkedett, ezért kénytelen volt távozni Konstantinápolyból Jeruzsálembe, ahol a patriarcha diakónussá szentelte. Később az anti6chiai patriarchátus ökonömusa és pap lett. Kénye-kedve szerint bánt a püspökökkel. A pénznek nem tudott ellenállni, minden ügyletbe belebonyolódott, amelyből hasznot tudott húzni. Aztán Grúziába távozott, ahol 'Iabríz püspökévé szentelték. Az idők folyamán az "ökumenikus patriarchának" adta ki magát, majd úgy döntött, hogy a konstantinápolyi patriarcha haragja elől Rómába menekül. Az Arany Horda birodalmán átutazva ért Magyarországra. Itt már gyötörte a lelkifurdalás - mint ő maga vallotta -, de nem hátrálhatott meg. Rómába érve a pápa Konstantinápoly latin patriarchájává nevezte ki. Levetette a szerzetesruhát, luxusban élt, de "sem paráznaságokat, sem mágikus praktíkákat nem űzött" - mentegette magát. Végill1394-ben visszatért Bizáncba, mert a halál közeledtével remegett üdvössége miatt, s a patriarcha bocsánatáért esedezett. Mindezt önvallomásáb61 tudjuk, melyet egy bécsi kódex őrzött meg. Tagarisz Magyarországon püspökké szentelte ugyanazt a Simeont, akit később, 1391-ben galiciai adminisztrátorrá neveztek ki. Amikor Simeon egy idő múlva megtudta, hogy csalóval volt dolga, lemondott püspöki rangjáról, és kérte a konstantinápolyi patriarchát, hogy oldozza fel. Az elmondottak alapján megpróbáljuk rekonstruálni az 1380-1390-es években a körtvélyesi monostorral kapcsolatos eseményeket. 1380 táján, útban Róma felé tehát a máramarosi szerzetesházba érkezett Paulosz Tagarisz, aki konstantinápolyi patriarchának adta ki magát. A vidék urait, Balicár és Dragost nyugtalanította az egyházukra egyre súlyosabban nehezedő latin nyomás. Érdekeik nemcsak Máramaroshoz, hanem Moldvához és Halleshoz is kötódtek. Kézenfekvőnek látszott, hogy megbízható ernberüket, Simeon körtvélyesi igument püspökké szenteltessék, és exarchai jogkört kérjenek számára. Nem deríthető ki, hogy Simeont milyen püspöki címre szentelte fel az

753

álpatriarcha, de nem lehetetlen, hogy esetleg halicsi metropolitának, mert ebben az időben ez a szék épp üresedésben volt. (Amennyiben erről lenne szö, akkor nem önálló püspökséget alapított volna Körtvélyesen. ) Mindenesetre Simeon hosszabb ideig jóhiszeműen gyakorolta püspöki tisztét, helyébe Körtvélyesen Pakhómiosz lett a monostor főnöke. Nem tudni, mikor derült ki, hogy Tagarisz nem azonos a Bizáncban székelő patriarchával. 1391-ben már nem lehetetett halogatni a Drág- és Balk-birtokokon kialakult egyházi helyzet kánoni rendezését. Drág Konstantinápolyba ment, s ott beszámolt róla, hogy bármennyire képtelen módon jött is létre Máramarosban a fennálló hierarchikus szervezet, az ortodox egyház megerősítése azt kívánja, hogy a patriarchátus szentesítse a status quót. IV. Antóniosz tehát a halicsi metropólia kormányzójává nevezte ki Simeont, Pakhómioszt pedig exarchosszá, s hogy illegális állapot ne alakulhasson ki, Balicát és Dragost az utódlás kérdésében olyan jogkörrel ruházta fel - valószínűleg. csak a rendkívüli helyzetre való tekintettel -, amely egyedül a patriarchát illette meg. Csak így látszott biztosítottnak, hogy a kérdéses vidék a bizánci nemzetközösség hatósugarába tartozzon. Körtvélyesről a következő adatunk 1491-ből való. Ekkor már szö sincs a sztauropégiáról, az exarchoszi jogkörből szinte semmi sem maradt, az igumen csupán amiatt kesereg, hogy a joghatósága alá tartozó rutén papok és jobbágyok nem fizetik meg neki azt a jövedelmet, ami régi szokás szerint megilleti. Az eltelt száz év jelentős eseményeiből semmit sem ismerünk. Körtvélyes - ahol minden valószínűség szerint kezdettől fogva nemcsak román, hanem rutén szerzetesek is éltek - nem tudott püspöki székhellyé válni. Vajon azért, mert katolizáló kegyurainak ez már nem állt érdekükben, vagy mert a török veszély által lekötött Bizánc rnínd kevesebb figyelmet tudott fordítani rá? Esetleg mert Munkács hatósugarának erősödésével természetes módon gyengült Körtvélyes kisugárzása? Bárhogy is legyen, a hazai keleti egyház életének ez az érdekes epizódja tanulságos bepillantást enged a kor Közép-Kelet-Európájának olyan eseményeibe. melyeknek következményei máig is éreztetik hatásukat. Irodalom: Les Regestes des Actes du Patriarcat de Constantinople, Vol. I. Les Actes des Patriarches, Fasc, VI. Les Regestes de 1377 a 1410, ed.}. Darrouzes, Paris, 1979; N. Oikonomides: A propos des relations ecclésiastiques entre Byzance et la Hongrie au XI"sieele. le métropolite de Thrquie, Revue des Etudes Sud-Est Européennes, IX, 3, 527 -533, Bucarest, 1971;}. Meyendorff: Byzantium and the Rise of Russía, Cambridge, 1981.

Helyesbítés! Lapunk augusztusi számában - a Vigilia kerekasztal-beszélgetése - című anyagban a 628. oldalon, a 7. sorban nem jelöltük az új bekezdés kezdetét, amely már Dobszay László szövegét tartalmazza. Helyesen: Dobszay: Én nagyon is otthon tudok lenni .. . A szerzök és olvasóink szíves megértését kérjük hibánkért.

754

BAÁNIS1VÁN

A Filokália 1782-ben egy vaskos, több mint 1200 oldalas fóliánsot jelentetett meg a velencei görög nyomda, mely a következ6 hangzatos címet viselte: ,,A szent józanéletűek Filokáliája, melyet az Istent hordozó szent atyák írásaihól gyűjtöttek össze, amelyb61látható, bogy a teve'keny élet és a szemlél6dés filozófiája által bogyan tisztul meg a szellem, világosodik meg és lesz tökéletessé. . . " A gyűjtemény két lelkes szerzetesnek köszönhette létrejöttét: Makariosz korintboszipüspöknek ( 1731-1805), aki a szövegeket válogatta, és azAtboszhegyi, kés6bb szentté avatott NikodRmosznak (1749-1809) - 6 írta az el6szót és a jegyzeteket. (Egyébként 6 a ma is basználatos. görög kánonjogi gyűjteménynek, a PídóJionnak az összeállítója is.) Művükkel fel akarták hívni az ortodox szerzetesek és hívek figyelmét arra az imádságos hagyományra, amely a sivatagi atyáktól kezdve egészen a 13-14. század nagy megújítójaiig szakadatlan láncolatot képezett. ,,A szépség szeretete" - amint a cím forditása. hangzik - barmincnál több egybází író rövidebb-bosszabb írását tartalmazza, amel)hen az imádság lényegét és módjátfl!itegetik. Vannak köztük olyanok is, akiknek életér61és működésér61 szinte semmit sem tudunk. A válogatásjó évezredet ölel át, a 4-15. századig. (A Filokáliarészeikevés kivétellel beken1ltek Migne abbé Patrologia Graecájába is, a rnegfele16 szerz6nél.) Mai szemmel olvasva rengeteg ismétlésbe útközünk, hiszen ezek az atyák szüntelenül idézik egymást, de épp ez domboritja ki a tanítás hagyományjel/.egét: nem az egyes írók egyéni gondolatain van a hangsúly, hanem azon a közös tapasztalaton, metyet megéltek és igyekeztek szaoaeba önteni. Igazi sikerkönyvvé a Filokália azonban Oroszországban vált. A néhány bánapja az orosz egyház által szentté avatott Paiszij Velicskovszkij sztarec (1722-1794), a moldvai és orosz szerzetesség 18. századi nagy megújítója tanítványaival együtt sürg6sen nekilátott, bogy egybázi szldu nyelvrefordítsa. le a nélkülözhetetlen antológiát. Fáradozásuk nyomán 1793-banjelent meg Szentpétervárott, s bamarosan a Biblia és Rosztovi Szent Demeter Nagy Ménologionja mellett az orosz szerzeteseknek, nemsokára pedig a buzgó világiaknak is legkedveltebb lelki olvasmánya lett, amint err61a zarándok tanúskodik. A remeteségbe visszavonult Peofan tambovi és vlagyimiri püspök (1815-1894) (szintén most kanonizálták) kett6s feladatot vállalt magára: orosz nyelvre ültette át az egybázi szláv Dobrotoljubijét, és számos változtatást eszközölt rajta. Azt hihetnénk, bogy ezzel lassan be is fl!iez6dött a Filokália ragyogó pályafutása. Reneszánszát azonban épp kornnkban éli. Egyre jobban megismeri az egész világ. Romániában 1946ban jelent meg Dumuru Staniloae-nek, századunk egyik legnagyobb ortodox teológusának fordításában és jegyzeteivel az els6 kötet; ma már túl vannak a tizediken. Görögországban több kú:«iiist is megért az elmúlt három évtizedben, és fontos szerepet játszik a teológiai és monasztikus megújulásban. Iolyarnatosan fordítják le és adják ki francia, angol és olasz nyelven. ,.A szépség szeretete" nyújtja magyarazatát ennek a nagy érdekl6désnek. Krisztus szépségétfedezifel az imádkozó afézus-ima gyakorlásában. A szentatyák tapasztalata biztos útmutatásul szolgál számára abboz, hogy "értelmét leengedje a szívébe': s lényének központjában találkozzon Krisztussal, aki helyreállítja benne Isten képmásának szépségét. A Filokália nem tudományosan rendszerezett mü, hanem él6 találkozás, s ez adja hitelét. A hangsúly soha nem az imádság "technikáján': a pszichoszomatikus "módszeren " van - mely koronként alakulhat, adott esetben el is maradhat -, banem az osszeszedettségen, az alázatosságon és a kegyelem iránti nyitottságon. E müoet olvasva érthet6vé válnak Euagriosz szavai: "Ha teológus vagy, jól imádkozol. Ha jól imádkozol, teológus vagy. " Mert Istenr61 csak az beszélhet, aki találkozott vele, aki benne él.

KAlliSZTOSZ és IGNATIOSZ XAN1HOPULOSZ

Spirituális centurla (részlet)

19. Természetes módszer, melya lélegzetnek a lélegzés által a szívben való működésével és onnan való kilépésével, valamint a lélegzést kísérő imádsággal kapcsotatos. Ez az imapedig: ÚrJézus Krisztus, Isten Fia, könyörülj rajtam. Egy ilyen módszer egyúttal az értelem összeszedettségére is irányul. n Tudd meg, testvér, hogy a lélegzet, amit beszívunk, maga a levegő. S ezt a levegőt semmi másért nem szívjuk be, csak a szívünk miatt. A szív ugyanis az életnek és a test melegének a forrása. A szív tehát azért vonzza a lélegzetet, hogy a. kilélegzéssel kifújja a melegét, és jó hőmérsékletet teremtsen magának. Egy ilyen rendnek a végrehajtója vagy inkább szolgája a tüdő. A Teremtő lyukacsossá tette. Mint egy fújtató beszívja és kifújja a levegőt. Így a szív azzal, hogy a lélegzetből kivonja a hideget és elveti a meleget, a legcsekélyebb áthágás nélkül megőrzi a rendet, amelyre azért rendeltetett, hogy fenntartsa az élőlényt. Te tehát ülj le kamrád csendjében, szedd össze szellemedet, és léptesd be azon az úton, ahol a lélegzet hatol be a szívbe. Szorítsd és kényszerítsd rá, hogy a beszívott levegővel együtt maradjon a szívben. Amint belépett, eltűnik a kín és az erőfeszítés, az öröm és a kegyelem érezteti hatását, s az ezeket követő dolgok maguktól jönnek Mint ahogy az otthonról messzire távozott férfi repes az örömtől, amikor visszatér, mert viszontláthatja gyermekeit és feleségét, úgy tölti el kimondhatatlan gyönyör és örvendezés a szellemet, amikor egyesül a lélekkel. Tehát, testvér, szoktasd rá a szellemet, hogy ne távozzék el gyorsan a szívből. Kezdetben persze vonakodik attól, hogy hagyja magát bezárni és beszorítani. De amikor már hozzászokott, többé nem vágyik arra, hogy kint mozogjon. Mert Isten Országa bennünk van (Lk 17, 21). Aki a szívben szemléli, aki a tiszta imádság által keresi, az - úgy látszik csak elutasíthatja és megvetheti a külső dolgokat. n És aztán: nMég egy dolgot meg kell tanulnod, amikor szellemed idáig jut: nem szabad csendben és tétlenségben hagynod, hanem dolgoztasd, és állandóan gyakoroltasd vele ezt az imát: ÚrJézus Krisztus, Isten Fia,könyörülj rajtam. sose szűnjön meg ezt mondani! Mert az ima megőrzi minden puffildtságtóL Megakadályozza, hogy az ellenség szidalmainak behódoljon és m~tsék. Az ima mindennap neveli a szeretetben és az Isten utáni vágyakozásban.n Es az az elsődleges célja a boldog Atyának, hogy a szellem e természetes módszer hatására a megszokott csapongásából, fogságából, háborgásából visszatérjen a figyelemhez, a figyelem révén újra kapcsolódjék önmagához, s így egyesüljön az imával, s hogy az imával egyidőben szálljon le a szívbe és mindig ott maradjon. Egy másik istenes bölcs az általunk épp most kifejtett - úgymond - néletművészetet" magyarázva azt mondja, amikor e szent műben szerzett tapasztalatából indul ki:

20. A természetes lélegzési módszerés az ÚrJézus Krisztushoz valófohászkodás, melya lélegzést kíséri. nEgy dolgot alaposan tisztáZni kell annak, aki szeret tanulni: Ha arra idomítjuk szellemünket, hogy amikor belép a lélegzet, vele együtt szálljon alá, akkor pontosan tudjuk, hogy a már egyszer alászállt szellem addig nem jön ki, amíg le nem mondott minden gondolatról, újra egy és mezítelen nem lett, és semmilyen más emlék nem veszi körül, csak az Urunk Jézus Krisztushoz intézett fohászkodás. De amikor újra elhagyja a szívet, visszatér a külső dolgokhoz a sokféle emlékezésbe, s akarata ellenére megoszlik. n

756

21. Aranyszájú Szent János és más régi atyák is úgy rendelkeznek, hogy Jézus Krisztusban, a mi Urunkban imádkozzunk, és a szívünkön belül imádkozzunk. És azt mondja, hogy ez az ima így szól: úrJézus Krisztus, Isten Fia, könyörülj rajtam. A nagyAranyszájú is azt mondja: "Kérlek titeket, testvérek, sose hágjátok át, sose vessétek meg az imádság szabályát!" Kisvártatva pedig: ~ eszik, akár iszik, akár ül, akár szolgál, akár beszél, bármit is csinál a szerzetes, szüntelenül mondja: Úr Jézus Krisztus, Isten Fia, könyörülj rajtam." És: ~ Úr Jézusnak a szív mélyébe leszállott neve megbuktatja a sárkányt, aki hatalmában tartja a szívlegelőit, a név megszabadítja a lelket és visszaadja neki az életet. Maradj tehát szüntelenül az Úr Jézus nevében, hogy a szív felszívja az Urat, az Úr felszívja a szívet, s a kettő eggyé legyen." És még: "Ne szigeteljétek el Istentől szíveteket. Hanem maradjatok benne, és őrizzétekmeg a szfveteket Urunkjézus Krisztus emlékezetében, amíg gyökeret nem ver benne az Úr neve, és semmi mással sem törődik,hogy Krisztus megdicsőüljön bennetek"

23. Akijózan szelleműakar lenni, különösenpedig a kezdIJ, az imádság idején üljön le egy csendes és homályos szobácskában, hogy így természetszerűleg - még ba csak részben is - összeszedje értelmét és gondolatát. Ezért a már fentebb kifejtettekhez, ahhoz, amit a nagyés szent Atyák hoztak tudomásunkra tanúságaikban, melyek során megmagyarázták, hogyan kell a szívünk mélyéig való belélegzés révén az imádság, az elmélkedés, a józanság által Urunkjézus Krisztusban és az Ő szent, üdvösséges Nevében maradnunk és könyörületért fohászkodnunk, még ezt fúzzük hozzá: Az isteni Atyák, a Mesterek e boldog munka megtapasztalásában azt tanítják és írják elő annak, aki a szív lelki józanságának szenteli magát, különösen pedig a kezdőnek, hogy mindig csendben üljön, különösen az imádságra szentelt időben, és egy fény nélküli sarokban. Mert a szemek látása, a látható és megfigyelhető dolgokra vetett pillantás elvonja az értelmet, megosztja, kettészakítja és módosítja. De ha bezárják egy csendes és homályos kamrába, mint mondtuk, már nem osztja meg és nem módosítja a látás és a pillantás. fgy az értelem, akár akarja, akár nem, legalábbis részben derűs lesz, hozzászokik, hogy összeszedje magát, amint a nagy Baszileiosz mondja: ~ értelem, mely nem árad szét kívülre, mely nem ömlik ki a világba az érzékeken keresztül, visszatér önmagába." 24. Mindenekel6tt Urunk Jézusnak és szent nevének a szívben és hittel történ6 segítségül hívása szabaditja meg az értelmet minden szórakozottságtól. A szív belsejében való lélegzés természetes módszere, a csendes és sötét belyen való ülés és a hasonló dolgok csak segít6 jellegűek. E dolgokat megelőzve,vagyinkább mindenekelőttazonban az értelem az isteni kegyelem révén tudja megvívni ezt a harcot. E segítséget a hitben nyújtja neki az, hogy szíve mélyén tisztán és szilárdan hívja segítségül Urunk Jézus Krisztus egyedüli nevét, nem pedig az egyszerű, természetes mödszer - a lélegzés vagy egy nyugodt és homályos helyen való mozdulatlan tartózkodás -, amelyet az előbb fejtettünk ki. Egyáltalán nem! Mert az isteni Atyák semmi mást nem láttak ezekben a dolgokban, mint segédeszközöket ahhoz, hogy össze tudjuk szedni az értelmet, vissza tudjuk téríteni önmagába a szokásos háborgásából, és visszaadjuk neki a figyelmet. Ezen összeszedettség és figyelem révén születik meg - mint mondtuk - az értelemben a tiszta, állandó és összeszedett imádság. Amint Szent Neilosz mondja: ~ figyelem, mely keresi az imát, meg is találja az imát. Mert az ima a figyelmet követi, még ha más dolognak is kell még következnie." Tehát törekednünk kell a figyelemre. De erről már eleget beszéltünk Te, gyermekem, ha az életet akarod, és jó napokat szeretnél látni, úgy élj testedben, mint egy testetlen lény, vesd alá életedet ennek a szabálynak, és kövesd!

757

SOMORJAI ÁDÁM

Cirill, Metód és István király: Slavorum - et Hungarorum - Apostoli Tizedik esztendejébe lépett az első szláv szláv származású pápa, II.János pál pontifikátusa. Ez az évforduló egybeesik az orosz kereszténység millenniumával, valamint Szent István halálának jubileumi évével. Karol Wojtyla személyében Európa keleti fele váratlanul felértékel6dött. Nem SZármazott még pápa vidékeinkről, első alkalom, hogy a "szláv Európa" Rómában erőteljesebb jelenlétre tarthat igényt. Szentatyánk határozottan Wllalja is ezt a feladatot, egyrészt nemzetének - ahogy mondani szokta: tágabb csaIadjának -, másrészt egész KeletKözép-Európa - és Kelet-Európa - (mind katolikus, mind ortodox) egyházainak számon~ Alkalmat nyújtanak erre azok a jubileumok, amelyek szinte évente követik egymást térségünkben Első lengyelországi útjángniemói beszédében hangzott el az Európa elfelejtett népeire való utalás (1979 pünkösdvasárnapján). "Egregiae vírtutís" kezdem apostoli levelében 1980. december 31-én, Szent Benedek jubileumi évének befejezésekor, a szláv liturgikus nyelv elfogadásának 1100. évfordulóján Európa társvédőszentjeivényilvánította a szlávok apostolait, Szent Cirillt és Szent Metódot. Európa két felének közös keresztény gyökerei biztosíthatják a szétszakadt kontinens egységét. Szent Metód halálának 1100. évfordulója adott alkalmat a "SlavorumApostoli" kezdem enciklika kiadására, amely emléket állít annak a két szentnek, akik még az egységes kereszténység korában éltek, akik nélkül nincs szláv írásbeliség és kultúra. Ök az inkulturáció gondolatának korai képviselői a szláv népeknél. A pápa a szlávok szentjeit állította a figyelem középpontjába. Mit jelent ez a mi népünk, a mi nemzetünk számára?

sajátos értelmezések Cirill és Metód munkássága Pannónia területéhez is fűződik. Azokon a területeken misszionáltak, amelyeken később a történeti magyar állam kialakult, s ma három állam osztozik. Mindez a cseh és szloWli'történetírásban sajátos módon kap hangsúlyt. Jellemző példa erre a római Angelicum egyetem professzorának, J. M. Vesely dominikánus szerzetesnek a munkássága Ó 1968 előtt személyesen részt vett a velehrádi ásatásokon, ahol Szent Metód sírját kereste és találta volna meg a régész ásója. A jubileumok kapcsán ismételten jelentkezett tanulmányaival, majd a Szentatya említett dokumentumait kommentálta, s történeti bevezetőt adott hozzájuk. MunkáS'iágábm a magyar jelenlétről nem sok pozitiwmot mond, Vitatható nézeteit az alábbiak szerint lehet összefoglalni. A magyarságnak a Kárpát-medencében történt megjelenése a szláv missziók cs6djét jelenti, a Nagymorva Birodalom katasztrófáját, s egyben végét is okozza. A magyarok, mint apokaliptikus idókharcos lovasai, kiirtanak minden élőt, hogy helyükbe telepedhessenek Ázsia küldöttei ők, akár a hunok vagykésőbb a tatárok, törökök Egyben Isten büntetései, hiszen a szlávok - Szvatopluk fejedelem - kiűzték Szent Metód utódját, Szent Gorazd pannóniai érseket és számos tanítványát, akik így bolgár földre menekültek, s ott fejezték

758

be a szent könyvek szlávra fordítását. A magyarok a keleti frank-német birodalom szövetségeseként szorítják vissza a morvákat, és okai annak, hogy a tőlük távolabb, biztonságban formálódó cseh fejedelemség német függesbe kerül. Szerencséjükre, Szent Adalbert - csehül Vojtech, magyarul Béla -, prága püspöke, Brevnov alapítója, megtéríti őket, és így beilleszkedhetnek a keresztény Európa egyetemébe. J. M.Vesely nézetei előnytelenképet festenek a magyarságról, egyben megalapozhatnak egyfajta rossz történelemszemléletet. Nézetei igazában nem újak, hanem a cseh történetfelfogás ősi, egyben kortárs tételei. prágai Kozmász, a legelső cseh krónikaíró, már Isten büntetéseként fogta fel a magyarok bejövetelét, és így látja-láttatja ezt Frantisek Palacky, a Népek Thvaszának cseh politikusa, nemzeti történetíró is. A cseb nemzet története elóbb német, majd cseh nyelven - mintegy száz év alatt tizenhat kiadast ért meg csehül, s bár háromezer oldal terjedelmú, a történeti regények olvasottságával vetekedett. (Magyarul még csak a huszitákról írt fejezetek láttak néhány évvel ezelőtt napvilágot. ) palacky nézetei korának romantikus történetszemléletében fogantak. A kezdetek történetét ő is csak ősi, hatalmas birodalomképénekfelvetítésében tudja elképzelni, hogy nemzetét a többi nagy nemzettel egyenlőnek láttassa, s egyben programot is adjon a kortársaknak. palacky a későbbi századokkal is foglalkozik, a magyar-cseh együttélésnek szép fejezetei vannak. Ezzel ellentétben J. M. Vesely megmarad a kezdetek vizsgálatánál, kommentálásánál. A cseh történetfelfogás mellett figyelmet érdemel a szlovák történészek, egyháztörténészek felfogasa. A honfoglalás előtti szláv népességet azonosítják a mai, újkori szlovákokkal, őseink bejövetele számukra is katasztrófaélmény; Cirillnek és Metódnak egyre terebélyesedő újkori kultusza is hivatkozási alap. E nézetek azonban nem veszik figyelembe, hogy a középkor századaiban egyetlen templom, kolostor sem épül tiszteletükre a mai Szlovákia területen, és tiszteletüket igazában a cseh jezsuiták Újították fel a nagyszombati hitvitákon, amikor a protestáns hagyományértelmezéssel szemben így érvelhettek: nem Husz a ti egyházalapítótok, hanem az ősi, katolikus szentek, akik nyelveteket írásba foglalták. Mindezek a gondolatok, úgy tűnik, ünneprontök. A pápai enciklikák szükségszerűen felelevenítik a sajátos értelmezéseket? Erre nemmel kell felelni. Szentatyánk a népek fölötti egyetemességet, egységes egyházat képviseli. Encik:lik:áivallehetőséget nyújt arra, hogy néhány meggyökeresedett tételt felülvizsgáljunk mind nemzeti, mind egyházi történetírásunk - történetírásaink - szempontjából. Európának e határvidékén már akkor kényes volt az egyensúly, amikor az itt letelepedett népek felvették a kereszténységet. Róma és Bizánc között a határ a mai Jugoszlávia közepe táján húzódott végig, és az ezredforduló előtti századokban az volt a nagy kérdés, hogy ez végérvényes-e, vagymég lehet rajta alakítani. A bolgárok megkeresztelkedése egyidős a morva misszióval. Mind akkor, mind később, felvetődött a bolgároknak Rómával való uniója. Bizánc tőszomszédságában azonban ez nem vált lehetövé. A bolgár és a morva misszió eseményei a Róma és Bizánc közti első, úgynevezett Photíosz-féle skizma időszakában zajlottak. Thnulságai: egyik fél sem tud sikeresen és tartósan misszionálni a másik területeinek közvetlen közelében, illetve a Diocletianus által megállapított határokon túli területeken. Átmeneti sikerek után ismételten visszaáll a régi határ Nyugat- és Kelet-Róma köZött, egyházi tekintetben is. Ezt erősítette meg a magyarok bejövetele és István király döntése. Nemzeti egyháztörténet-írásunk eléggé hangsúlyozza is ezt a szempontot. Szent István műve úgy tűnt fel, mint egy szuverén uralkodó önálló döntése. Az újabb történetírás azonban felhívta a figyelmet ennek a magyar missziónak hosszabb, folyamat-jellegére. István királynak tulajdonítottunkkorábban olyan tetteket, ame1yekvéghezvitele már Géza fejedelem idejében megkezdődött.Szent Adalbertnek és tanítványai körének tulajdonítot-

759

tuk a kereszténységre térítést, pedig ez nW" Géza fejedelem idejében, Bruno mísszíös püspökkel megkezdődött, 974 tájánj nem is szólva Hierotheosz bizánci püspök térítéséről, aki a GyuIak országában mar 955 körül Erdélyben térített. Nem okozott nagyobb eílenallast annaka gondolatnak az elfogadása sein, hogy amikor Szent István koronát kért, akkor kapott is Rótmb6l. Pedig éppen térségünk története tanít meg arra, hogy ez sem volt magától értetődő. Borisz bolgár fejedelem hiába kérte birodalma állami és egyházi elismerését, csak akkor kapta meg Bizánctól, amikor az látta, hogy csak így lehet megelőzni a római elismerést. A szláv történetírás nem figyelt eléggé arra a tényre, hogy Rasztiszlav nagy-morva fejedelem azt megelőzően, hogy Bizánctól kért szláv nyelvű térítőket - és kapott onnan -, Róma felé tájékozódott, csak innen nem kapott. A kérdést tehát magyar szempontból így tehetjük fel: Miért kapott koronát Szent István? Miért kapott önálló egyházszervezetet, érseket, mar a keresztény misszió kezdetén?

A történetírás nehézségei A kora középkor kutatásának egyik nagy nehézsége a forráshiány. A másik mödszertaní szempontból jelentkezik: nemzeti történetírásunk, és annak nyomában egyháztörténetírásunk is csak a nemzetünkre vonatkozó forrásokat vizsgálta. így elkerülte figyelmét a szomszéd népek forrásanyaga és azok történetírása. Mindmáig nincs magyar nyelvű cseh, szlovák, lengyel vagy bolgár egyháztörténet. Pedig ilyen jellegű publikációktól hasznos kiegészítő szempontokat remélhetünk a kutatás szamara, Nemzeti történetíróink a nagy nyugati nemzetek történetírása nyomán haladtak. a szomszéd népek történetírói ugyancsak. így az egymás mellett élő társnemzetek egymással szemben álló nézeteket fejlesztettek ki, anélkül, hogy különösebben megvizsgálták volna a szomszédban kialakított vélekedéseket. Nemzeti történetírásaink szegmentálták azt, ami a történelemben együttesen, egységben jelentkezett. így SZOkségszerúen jutottak egymástól eltérő eredményekre. Népeinket azonban nem a múlt választja el egymástól, hanem a múltról alkotott kép, ennek megalkotása maga is egy történeti periódus műve. Szent Adalbertet cseh, lengyel, magyar egyaránt magáénak érzi. Thnítványai közül kerülnek ki az első érsekek (Gniezno 999 vagy 1000, Esztergom 1000, Kalocsa), püspökök (Győr, Radla), apátok (Brevnov, Meseritz, Pannonhalma). Mindmáig vitatott azonban, melyik tanítvány működése hova tehető. És Asztrik-Anasztáz valóban egy személy volt, amint az Györffy György állítja? Sokat segít, ha majd sikerül együtt látnunk mindhárom nemzet forrásanyagát.

Miért kapott koronát Szent István? Nem válaszoltuk meg még az eredeti kérdést: miért kapott koronát Szent István? (Vagy a többi kérdést: miért tudják a lengyelek úgy, hogyAsztrik apát a lengyel fejedelemnek szánt koronát csalárd mödon nem juttatta el a cúnzetthez, hanem útközben, a magyar István udvarába kerülve, neki adta át? Vagymég inkább: míért szerepel a Hartvik-féle Szent István legendában a papa álma, amely szerint változtassa meg szándékát és a lengyel fejedelemnek szánt koronát a másnap érkező magyar küldöttségnek adja?) Érdemes megismerni erről Karl Bosl véleményét. A római diplomácia korán megtapasztalta a téritések nehéZségeit, bizonytalanságait. Meglúúsult a bolgárok uniója, a morvák önálló útja. A magyarok egy évszázadon át tartó "kaIandozásai" ugyancsakfoglalkoztatták R6mát, a papátis, a cstszárt is. Kapóra jöhetett tehát,

760

hogy az újabban békés hírekkel szolgáló magyar fejedelmi udvarban felnövekedett egy kereszténywalkodó, aki helyzetének beJSŐ megszi1árdítáSaután külső elismertetésre gondolt és korom.: kért. S hogy kapott is, azt feltehetően a IX. századi tapasztalatok is motiválták. Szent István hittérítői között sok a bencés, a legnépesebb csoport Szent Adalberté. A tanítványok mtík:ödésének tulajdonítható a 997-ben mártírhalált halt Adalbert kultusZának korai elterjedése. Védőszentje lett a kereszténnyé váló Lengyelországnak és védő­ szentje az esztergomi fóegyházmegyének:. Szent Adalbert a személetű gaetai remete, Szent Nílus görög szerzetes tanácsára az Aventinuson, a keresztény keletről menekült görög szerzetesek monostorában lett bencés. A Szent Elek (S. Alessio) apátságban mindkét szertartás jelen volt, a görög is, a latin is. mszomszédságában ott állt m. Ottó, a császári barát palotája. A pápaságnak mind a IX., mind a X sZáZadban görög földről menekült tudós papok és szerzetesek a diplomatái. Rómában élő görög szerzetesi közösségbe érkezett 867-ben Cirill és Metód, ilyen monostorokban élt tovább a morva misszió kudarcának emléke. Ezekben a szerzetesi körökben figyelhettek továbbra is a pannon vidékrőlérkező hírekre. m. Ottó, II. Szilveszter pápa és Adalbert köre az ezredfordulón felismerték a kínálkozó lehetőséget. III. Ottó univerzális birodalmi eszméje mentes volt a korábbi és későbbi csásZárok hódoltató politikájától. II. Szilveszter kivételes személyiség a maga korában a pápai trónon. A pannóniai követség pedig a korábban meghiúsult remények után új lehetőség, el nem szalasztható alkalom. Karl Bosl szerint tehát István királyt a szent tesszaloniki testvérpár megkezdett munkájának emléke segítette, hogy koronához jusson.

Elhanyagolt szempontok Tágabb <>sszefüggéseket keresve új fényben láthatjuk tehát SZent István művének azonnali elismerését A szláv felfogást tovább viz'igálva felfigyelhetünk még néhány egyoldalúan értelmezett szempontrd, amelyek vizsgálata ismételten csak tágabb ÖSSZefüggésben volna lehetséges. llyen a legnehezebb kérdés, a magyar honfoglalás értékelése. Palacky Bölcs Leó biZánd császár Taktika dmú művének azzal a mondatával érvel, hogy a magyarok, a többi nomád néppel ellentétben, nem elégedtek meg azzal, ha az ellenség vesztett csata után menekülni kezdett, utánaeredtek és teljesen megsemmisítették őket Ebből következik annak megállapítása, hogy a magyarok kipusztították volna az itt talált szlávokat. - Azóta megállapított tény, hogy a szláv nyelv például a földrajzi névanydgban és az egyházi kifejezések egy részében fennmaradt, Ez csak úgy lehetséges, hogyha szlávok és magyarok ~ésen együtt éltek, ugyanúgy, mint a frankok, az általuk meghódított lakossággal A frankok-annak köszönhetik fennmaradásukat, hogy hódításuk lassú, folyamatos, és a romanizált gallokkal békésen együttéltek:. Nyelvük is az egybeolvadás eredménye. Hasonló folyamat zajlott le a türk, de mindenesetre nem szláv bolgárok esetében, ahol a meghódított szláv népesség szimbiózisban élt a hódítókkal, s azok - sZámuk csekélyebb lévén - beolvadtak. A szláv népek történetírásában azonban gyakran visszatér a magyar népirtás képzete. A népirtás mellett szerepel az a vád, hogy a magyar honfoglalás megbontotta a szláv népek kialakulóban lévő egységét, meghiúsította azoknak egységes birodalomban, egységes kultúrában való elhelyezkedését. Ez az érvelés azonban inkább érzelmi jellegű. A "mi lett volna, ha" kérdés feltétele pedig nem történelmi, és könnyen eredményezheti a vágyálmokba menekülést, kiiktatva ezeresztendős szerves fejlődést. Másik érdekes, ki nem aknázott gondolat a pápai enciklika által is idézett részlet: "Velencében azok előtt az egyházi képviselők előtt, kik az Egyház valóságának szűk látókörú elképzeléséhez ragaszkodtak, Szent Cirill bátran megvédte a saját rnödszerüket, Rámutatott arra, hogy a múltban már sok nép a saját nyelvén ünnepelte a liturgiát, így

761

felsorolta az örményeket, a perzsákat, a grüzokat, gótokat, avarokat, kazárokat, arabokat, koptokat, szíriaiakat és sok más népet." Az avar nyelvti liturgián mit kell érteni? A magyar missziókban feltételezhetően mind Passau, mind Salzburg a szláv nyelvet használta fel közvetítőnek. A keresztény szökíncs jelentős része - mint említettük máig szláv eredetű nyelvünkben. Ez is érv a "békés egymás mellett élésre", amelyben a számarányok döntötték el a nyelv kialakulását, nem pedig egyfajta erőszakos beolvasztás, amely a XIX-XX. századok elképzelése. Nemzeteink történetírása tágabb összefüggésben értelmezheti csak térségünk fejlődését, beleértve a mindenkori saját nemzet történetét is. Tekintettel arra, hogy ez a munka még korántsem jutott összegző fázisába, csupán néhány gondolatot tudtunk itt fölvetni. A nemzeti történetírás sokszor csak saját szempontjait vette figyelembe. Ez a "romantikus nemzetvaUás" (Németh G. Béla) azonban egységesülő világunkban anakronisztikus. Miért éppen cirlll és Metód?

A szláv népek missziója korábban kezdödött, Ezért idősebb testvéreink ők a hitben, idősebbek kultúrában is. Ennek hangsúlyozása alkalmat nyújthat arra, hogy a Kárpátmedence történetét ne a magyarok bejövetelével, a kereszténység kezdeteit ne csupán Szent Istvánnal kezdjük. Hogy sajátunkénak ismerjük el a szláv mísszíökat is, ne pedig tőlünk idegennek. Szent István és korszaka nem előzmény nélkül emelkedett ki az egyetemes egyház missziója során, hanem térségünk fejlődését koronázta meg. Szent Cirill és Szent Metód magvetése az ő művében szökkent szárba. A Szentatya üzenete lehetőségetbiztosít számunkra, hogy néhány kritikus kérdést újra fölvessünk. Az összegyházi ökumenizmus mellett egyfajta nemzetek közötti ökumenizmus előtt is kapu nyílik, amely tágasabb, egyetemesebb jövőre utal. Nemcsak a múltról alkotott kép valamelyes revideálása az, hanem az inkulturáció komolyan vétele is, a nemzeti nyelv, a nemzeti szokások és hagyományok imádságban, közös liturgiában való kifejezésére nyílik lehetőség és jog. Ez egyben a megmaradás egyik feltétele, amely határokon belül és kívül egyaránt biztosítható.

Jegyzetek: A szent testvérpár életrajzát megírta a Vigilia hasábjain SÁGI István, Szent Cirlllés Metód életműve a legújabb kutatások. alapján, Vigilia XXVIII (1963flO) 592-601. Legújabban a Gyorsuló idő sorozatban olvashattunk róluk: H. TÓTH Imre, Konstantin-Cir/U és Metód élete és működése, Bp., 1981. - J. M. VESELY műveíből megemlítünk kettőt: Scrlvere sulI'aequa. Cirillo, Metodio, L'Europa, Milano 1982, valamint: fl terzo angolo. Cir/IIo, Metotlto, l'Europa, Introduzione storico-arcbeologica alla lettera apostolica"Slavorum Apostolr tit Giovanni Paolo II, Roma 1985. - Az enciklikát KISSLászló fordítasa nyomán idéztük: IlJános Pál pápa körlevele megemlékezésül Szent Cirill és Metód evangelizáci6s munkájának 1100. évfordulója alkalmáb6~ Budapest 1986. 12.1. (Cap. 8.) - K BOSLelméletétl:DasKJosterSilnAlessloaufdemAventinzuRom, in: BECI(, H. G. SCHMAUS, A (Hrsg), Beitrllge zur Sűdosteuropa-Forscbung.(II. Intemationaler Balkanologenkongress in Athen, 7.5.-13.5 1970.), München 1970. 15-28. - A Nagymorva Birodalom elhelyezkedésére vonatkozóan két új elmélet is megfogalmazódott, az egyiket BOBA Imre és PÜSPÖKI NAGY Péter képviseli, l: BOBA I.: Moravla's History reconsidered; A retnterpretation Of medieval sources, Haage 1971. és: PÜSPÖKI. NAGY P.: Nagymorávia fekvésér(J~ Valóság 21 (1978fll) 60-82.; a másikat a jap:ln történész SENGATORU: Morávia bukása és a honfoglaló magyarok, Századok 117 (1983/2) 307-345. Mindkét elmélet az Al-Duna mentén lokalizálja a Nagymorva Birodalmat, ezért a délszláv történészek szívesebben fogadták, mint csehszlovák oldalon. 1lInulságos, hogy e korszakra nemcsak magyar őstörténészek tudnak új és új hipotézist megfogalmazni, hanem hasonló a bizonytalanság a szláv őstörténettel kapcsolatosan is.

762

GERLEI JÓZSEF

Sistina Rómára ebben az órában szokatlanul bő, vaskos esó esett. A vatikáni képtár termei bágyadt világosságban úsztak. Kinn villámlott, nyomában kósza morajlás hallatszott, de alig lehetett rnegkülönböztetnía képtár látogatóinak morajától Gábor átment a termeken és folyosókon, mert otthon Pesten azt a tanácsot kapta, elóbb a Sixtus-kápolnába menjen, később ugyanis a tömeg teljesen ellepi. Így sem tudta elkerülni a zsúfoltságot. - Ejha, otthon ti is ezt a tanácsot kaptátok? - mormolta a fejek fölött. A tömeg Raffaello freskóit szinte észre sem vette. Gábor együtt sodródott vele egy szűk, lejtős járaton; egy hatalmas, Zümmögő darálóban sorra tűntek el valamennyien. Aztán mintha belökték volna egyhodályba; a magas ablakok még nem világosodtak ki, csorgott rajtuk az esö, Itt van végre? ... Nem kell még tovább mennie? ... A falakat freskók borították, de az Utolsó Ítéletet nem látta sehol Majd a magasban fölfedezte Michelangelo szibilláit - Nektek sem tesz jót ez a fülledt pára! - mondta nekik; eszébe jutott, mit olvasott Goethénél: a karzatról is csak úgy láthatta a szibillákat, a prófétákat és a teremtés történetét, ha gyertyák tucatjai égtek:; füstjük korommal borította a falakat. A mennyezeten lassan feltűntek Michelangelo szürkében úsztatott színei. Ez meglepte. Mintha lágy hamu fedné, a mulandóság hamuja az egész emberi történetet, Ádámot és Évát, Noét és a prófétákat ... Ebben a mindent elárasztó szürkeségben az Éva bőrén átütő gyöngéd rózsaszín az élet szigete volt. - Hát mégis itt vagyok? ... A Sixtusiban? ... A legnagyobb emberi mú ege borult rá. A levegő tele volt remegéssel Egyre érezhetőbbé vált az emberi testek kipárolgása, s az aramütés, amit átvettek egymástól Teljesnek látszott a nyelvek zavara és csodája: mindenki más nyelven beszélt, mégis értették egymást - a képek azonos üzenetet. Gábor nyugtalanul nézett körül. Valami hiányzott neki. Hiszen elsősorban nem a többi freskóért jött ide, hanem azért, amit számtalan sokszorosításban látott már. Megfordult. Csaknem egyensúlyát vesztette. - Ó, hát itt van? . .. - ocsúdott hirtelen. Az Utolsó Ítélet fala csaknem rázuhant. Hátrálnia kellett - Krisztus alakja tűrhetetlen súllyal nehezedett rá. Még hátrább hüzödott, mintha menekülne ... Pedig csak egyetlen pillantással akarta átfogni a freskót. Erre az útra egyedül jött. Zsuzsa az utolsó héten lépett vissza. - De hát miért nem jössz? - hüledezett kétségbeesetten Gábor. - Azt hittem, ez lesz a nászutunk. - A nászutunk? - húzta el a száját szornorüan Zsuzsa. - A te önzésed diadalútja lett volna. .. Most már látom. .. Különben is. .. - Fejét méltatlankodva elfordította, mint akit legbelül bántottak meg, de tapintata nem engedi, hogy beszéljen róla. - Szeretlek, ez nem elég? - Elég, csak még nem tudom, mire . .. - Majd hozzátette. - Mire visszajössz, beérik bennem valami ... - Nem értelek! . .. Beleegyeztél, hogy elváljak Ritától ... - De abba nem, hogy a három gyerekedtől is. - Ha másképp nem lehetett! ...

763

- És a három gyereken kívül mindentől, érted! Mindentől... - mondta fojtott haraggal Zsuzsa. - Még az elveidtől is! ... És ehhez én legyek az ok! ... - Az elveim, ugyan!... - kapott hirtelen rossz hangsúlyt Gábor szava. - Már mondtam, hogy szeretlek! ... Ez nem több? - Szeretlek én is, de ... Egyetlen nő sem érdemli meg, hogy egy férfi feláldozza érte az elveit! . .. Én a legkevésbé. .. Ha pedig igen, akkor silány az a férfi, az elveivel együtt ... - Akkor nem utazom. Mégis eljött. Nem azért, hogy sértett hiúsága elégtételt vegyen, hanem hogy ezzel is bizonyítsa: amit elhatározott, nem változtatja meg. Vajon ezzel megmutatta-e Zsuzsának, hogy mindig számíthat rá? ... Aligha. Végül azonban úgy érezte, a távolság is hozzájárulhat, hogy kitisztuljon a feje. Keserves volt. Másképp képzelte el. Mintha minden lépésével eleven sorsokban gáZolna. Minél távolabb került Zsuzsától, annál közelebb jutott szavai lényegéhez, anélkül, hogy el tudta volna fogadni. Hiszen ez azt jelentette volna, hogyvégleg elveszíti, vagy olyan házasságba vonszolja, ahol örökre tanyát ver a rossz lelkiismeret. Velencében elveszetten nézelődött; valahol a Rialto tájékán képzelte el az első közös szobát, a mézeshetek kezdetét. Firenzében annyi mindent meg akart mutatní neki, hogy mikor egyedül járta végig, szinte semminek nem érezte az ízét. Rómában is menekült onnan, amit Zsuzsával szeretett volna megnézni. A pogány Róma emlékeibe merült, mert ezek mintha az évezredek porát szórták volna nemcsak magukra, hanem minden emberi törekvésre, örömre és fájdalomra - az övére is ... A keresztény Róma zavarba hozta; elsősorban nem a barokkba hajló reneszánsz épületei, hanem azok az emlékhelyek és templomok, amelyek az őskeresztény múltat idézték: Pétert a fogságban, bilincsbe verve, majd fejjel lefelé a kereszten; aztán az első vértanúkat a Colosseumban ... Mennyire más ugyanazt képeslapon látni, mint a maga valóságában érinteni! Nemcsak ő volt itt jelen, hanem a múlt is, s ő ezekre az élő kövekre lépett. Minden lépése szembesülés volt valamivel .. , Ide még képzeletben sem hozta el Zsuzsát ... Mert ezek a találkozások nem az ő győzelmét hozták, azt az elégedettséget, ami otthon minduntalan elfogta, ha arra gondolt, ő nem veszhet el, mert erős a hite. Itt a Sistinában, az ítélő Krisztus sújtása alatt, mintha ez a hit ingott volna meg. Más volt ez a Krisztus, mint az otthonok falán függő Jézus, vérző Szívével, megbocsátó, szelíd tekintetével. Mintha Savonarola kemény, izzó tekintete égne a szemében, mellyel Michelangelo még Firenzében találkozott. Az ítélet közelsege - igen, ezzel akarta Savonarola felrázni Firenzét. De a XX. századot?.. Ma Michelangelo ezzel a biblia pauperum-mal nem az írástudatlanokhoz szöl, hanem azokhoz, akik megtanultak ugyan írni és olvasni, de az Evangéliumot sosem olvassák. "Távozzatok tőlem, átkozottak, az örök tűzre! ..." Ez a Krisztus maga volt az Erő, a Hatalom, a Végső Döntés. Mintha a végképp visszautasított Szeretetnek egyetlen válasza maradna - az Igazság. Az égen egyetlen fényforrás - a Fiú teste. Mária elfordítja fejét - véget ért a közbenjárás, a könyörgő mindenhatóság ideje. De ki az élő, és ki a halott? ... A Sistina rozsdás homályát már nem a vihar okozta - erről a falról borult az élők fölé. Végül is mi az igazság? .. Eligazodhat magában valaha is az ember? ... Két éve ismerte meg Zsuzsát. Beteg férje mellett nemcsak magányos volt - gazdátlan is. Mégsem jutott vele semmire. Csak Rezső halála után, mikor a féléves gyász is letelt, tört meg a jég. - Ha ezt előbb tudom, évekkel ezelőtt elválunk - mondta a feleségének Gábor; büszke volt arra, ha kíméletlen is, tiszta lappal játszik. Miről beszélsz? - döbbent meg Rita. - Mi semmiképp sem válhatunk. Ma tudtam meg, hogy Zsuzsa a házasságát nem templomban kötötte.

764

- De mi igen! - csattant fel Rita. - És ha még nem felejtetted el, van három gyermekünk. - Már az első után rájöttem, hogy... nem állsz mellettem. Amióta a gyerekek megszülettek, te csak nekik élsz. .. Én nem is létezem . " Minden törődésed. gyöngédséged rájuk pazarolod. .. Pedig az elején megmondtam ... - Mit mondtál meg? - Mintha megéreztem volna ... Megmondtam, hogy nem akarok osztozni rajtad. - A gyermekeiddel sem? . .. Micsoda önzés! ... Elájulok! ... - Ájulj csak!... És igenis, önzés!... - ordított már Gábor. - Ha önzésnek lehet nevezni ezt a reménytelen harcot. .. De te engem csak arra használtál. .. Mondtad is egyszer, ne tagadd, hogy jobb lenne ... - Mi lenne jobb?.. Te komolyan veszel egy kifakadást? . .. Hogy jobb lenne férfi nélkül? .. Ezt mondtad: férj nélkül ... - Nincs igazam? . .. Élet ez veled? ... - Évekig vártam, hogy megváltozz. - Gyerekeket szültem, nemcsak magamnak... Fölneveltem őket, csaknem nélküled. .. Keresek is, mi kell még? - A szöveged kifogástalan. .. Éppen ez a bajod ... Magadnak is jól be tudod adni . Mintha tizenöt év óta üres szobában beszélnék ... Rám sem figyelsz, csak ők, csak ők! . - Eddig sosem mondtad. - Sosem mondtam? - szörnyedt el Gábor. - Évekig, évekig . " Aztán belefáradtam ... Nem megy át a szavam azon a falon, amit magad köré építettél ... Vagy mindig is benned volt ... Ebbe a csapdába estem én ... Minden ízében érezte, hogy igaza van, de önsajnálata már-már maga előtt is ellenszenvessé teszi. Nem ilyen volt ő azelőtt! . .. Évek során mintha alakját vesztette volna, deformálódott. .. Ettől akkora düh fogta el, hogy majdnem eszét vesztette. Belelovallta magát abba is, hogy Rita a gyerekeket ellene neveli, nincs értelme hát, hogy vissza próbálja szerezni őket. Ebből a csapdából Zsuzsa szerelme szabadította ki; felőle fújt, járta át életét az, amit a "szabadság szelének" érzett. Azt hitte, tőle kapja vissza eredeti alakját is. - Miről beszélsz? - fáradt el hirtelen Rita. - Nemcsak testileg lehet képtelen valaki a házasságra, van erkölcsi képtelenség is ... - Sosem csaltalak meg. .. Fáradt vagyok és keserű. .. De a te ügyeid! . .. Hétszámra éjfél körül jársz haza. .. Mégsem mondtam soha, hogy erkölcsileg képtelen vagy. - Ha két ember közt meghal valami . Hiszen akkor bárki ... Akár egyetlen gyermek - Ez nem érvényteleníti a házasságot után is. .. csak bizonygatnia kell, hogy meghalt valami . " És a gyerekek? Sápadt volt a reménytelenségtől. Meddig van joga valakinek a végletes önzéshez? ... Létezik valami más boldogság - becstelenség árán? . .. Gábor már-már megsajnálta. De nem engedhetett. - Ma már minden lehetséges! Hiába, ilyen az ember! ... Nem lehet megbéklyózni ... Isten sem így gondolta ... - Hát persze! - mondta most már gúnnyal Rita. - Isten a hűtlent pártolja, az ártatlant pedig cserbenhagyja, ugye! - Megértőbb, mint az emberek ... Ez hát a megértés? ... Gábor a sújtás irányába nézett, a kárhozottakra, akiket nem látható tűz éget, hanem a Szerétet hiányától fagynak kékre. - De hiszen én is csak szeretni akarok! - nézett fel erre a Férfira. - Csak szeretnil ... EIítélheti az Emberfia a szerelmet? - akármilyen legyen is! ... Ki érthetné meg jobban az embert? . .. Ha a földön nincs mindenre megoldás, nála kell lennie! . .. Minden más

765

méltö az ít~letre - a kevélység, az önzés és a harag -, ez az egy nem! ... Ha a szerelem "erős, mint a halál", le kell győznie az örök halált is! - Fiam, hagyja abba! - szölt rá egyszer türeimét vesztve egy öreg pap a gyóntatószékben. - Aszerelmes asszonyokkal az Isten sem győzi avitát ... De magaférfi! ... Hova lett a logikája? . .. csak: szofisztikára használja? . .. Legyen inkább bűnös, de azt aztán vallja be ... Ide kellett jönnie mégis, hogy rádöbbenjen: ő is azok közé tartozik, akik unós-untalan letakarják Isten igazi arcát. Mintha a reneszánsz Firenzéje után a XX.század már csak olyan Istent tudna elfogadni, aki sosem ítél, mindig és mindent elnéz, különben az ember azzal fizeti ki, hogy nem hisz benne. A Sistinában mintha fény villant volna. A fényképezök vakoja volt, vagy az utolsó lusta villám vonult el a Vatikán fölött? . .. Megvilágította Krisztus arcát, a legigazabb arcot, amit festő valaha alkotott. Az igaz Ember arca volt, ettől vált jóságossá. Nem a bűnöst ítélte el, hanem az önáltatót, akinek a bún nem bún többé, s ezért nem is akarja bánni. Mintha már a katarzis, a tisztulás vágya is kiveszett volna belőle - a megújuIás utolsó lehetősége. Mi jöhet ezután? ... Gábor előtt mintha az ember végső megsemmisülése tátongott volna ... Végigfutott rajta az undor. Az ember, ez a gerinctelenné vált lény mindent bemocskol. .. És ő? ... Diákkora óta megvetette a nádszál-embereket ... De joga van ítélni fölöttük? ... S éppen neki! . .. Lám, örökösen csapdák várnak rá! . " Isten meg akarja alázni? - a szerelem kísértéseibe kergeti, hogy a kevélységtől megszabadítsa? Rálopta szernét a körülötte állók megszeppent arcára, a sötét tömegre, mely a falakon túl s itt benn is összeolvadt a falon gyötrődő alakokkal. Mellette valaki angolul magyarázta társának, s kinyújtott kézzel mutatta is, hogyan állt bosszút Michelangelo II. Gyula pápán. A pápa ijedten néz fel Krisztusra, a Fiú sújtása mintha először őt érné, akár egy közeledő arculcsapás - ahhoz hasonló, amit egyszer felindulásában ő adott Michelangelónak. - Look bere! - mondta. - Saját lenyúZott bőrét nyomja a pápa kezébe, arcmásával együtt, mintha azt mondaná: a bőrömet is lenyúztad! A másik angol fölnevetett: - Úgy látszik, másnap hiába kért tőle bocsánatot a pápa! Gábor végignézett rajtuk. - Hát, barátaim! - dünnyögte magában. - Én ezt Vasarinál másképp olvastam! ... És a pápai szertartásmester? . .. Őt Michelangelo valóban a kárhozottak közé taszítja, mert a freskó elkészült részein kifogásolta a "sok meztelenséget". Mintha minden művész bosszúját fejezte volna ki a .müvészí igaz" megsértőivel szemben. - Bravó, Savonarola tanítványa! - kiáltott fel magában Gábor. - Nem tévesztetted össze a meztelenséget a búnnel! ... Az élet valóságát az érzékiséggel, ahová a részletekben elvesző akadékoskodók szeretnék magukkal rántani. .. Mintha nekik fejlettebb erkölcsi érzékük lett volna, mint neked! ... Mintha nem nagykorúságra kellene nevelni az embert, hanem kiskorúságban tartani, a művészet és a vallás nevében! ... Mintha! ... Eh, pokolra velük! ... Meglepetésére az utolsó szavakat hangosan mondta ki. - Kikre gondol, uram? - szölalt meg mögötte valaki magyarul. - Semmi, semmi! - fordult hátra. - Ismeri bizonyára a szertartasmester esetét, akit, nézze, ott a freskón büntetésül egy kígyó szorongat ... - Aki föl akarta öltöztetni Michelangelo alakjait? - nevetett rá óriás pofaszakállával a férfi. - Két pápának is becsületére válik, hogy nem hallgattak rá! . .. Íme, a keresztény reneszánsz! - Később azonban mégis "iátylakat" kaptak! . .. Győzött a prüdéria! - Igaza van, de nézzen körül! . .. Ma is ezt tesszük! ... Mintha összebeszéltek volna, gyorsan faképnél hagytákegymást.

766

Gábor ismét magara maradt. Mit kezdjen ezzel az emésztő magánnyal? Senki nem oldhatta volna fel, csak Zsuzsa. Mire megy azonban vissza? ... Úgy rémlett neki, háborús élménye ismétlődik majd: a frontról ment haza, boldogan, hogy családi házukat végre lássa, de helyén csak egy bombatölcsért talált. Ha szülei után Zsuzsát is igy vesziti el, ki segit ezután rajta?.. Hol rontotta el?.. S kit tegyen felelőssé, ha saját magát nem akarja? ... - Mire visszatérsz. .. - hallotta újra Zsuzsa hangját. - Beérik bennem valami! Mi érik be? ... A teljes szakitás? . .. Mást nem várhat. .. Ebben a percben értett meg mindent: Zsuzsa vissza akarja adni őt a gyermekeinek Még egyszer Krísztus arcára nézett. És a kezére... Még nem sújtott le... Mintha várna ...

- Még van idő? ... De meddig? ... Kipróbálta, tud-e még mosolyogni. Lesz ereje elindulni egy másik úton? ... Kereste Goethét a karzaton, a gyertyák és a tömjén füst jében. De Goethe elhagyta már a Sistinát, nem akarta látni ezt a lassú pusztulást. A XX. század verejtéke nem marja szét a Sixtusi kápolnát minden füstnél jobban? A másik ajtó felé sodródott. Szeme utoljára a Teremtés egétől búcsúzott. Isten kezétől, amint Ádám kezét érinti. Mintha elölről akarna kezdeni mindent ... Az ég azonban hamuszürke volt, nem kapott sehonnan napot. - Van még idő? ... Nem tudott felelni rá. Az ajtón túl Michelangelo szomorúsága kísérte,

BALlA D. KÁROLY

Mezsgyék ez idáig én vagyok és itt kezd6dik a külvilág látom-e már a vonalakat?

ez idáig egyéletem ez innen egybalálom csak békét neporaimra

767

KALÁSz MÁRTON

Ebbe a gondolatba ebbe a gondolatba beleöregszik szemben veled az óra, véknyodó hajad nem titkolja tovább az 6szülés színhelyét; valami tovább nem színleli bogy szine van! tessék az arcunk bárkinek: csak ily hamubodón - ha a világ szélfúvást mutáló ablakod el6tt elsántít lassan délel6tt, az kint: te vagy

Kis nyáréji vers percenj még, szú,

verdess a messzi tors-kócok selymén, kis nádirigó lám, a nagy idIJ.. szerkezet mélyén vagy vas-szem, mint én: a sértett mutató vontatja csillagzat jegyein árnyát, fönt halad, tengelyünk lent csikorog s fürdünk, akár a végtelen nyáréj universuma, kékl6 porban, míg forog s újólag vagy; nem is összegezése titkon, mi ép (üy tisztátlan) ma is átleng szárnyad lényünkön, bizony átleng áhítatunk rajtad: épp semmi nem hamis

768

HAMVAS BÉlA

Értekezés a közigazgatásról (III. rész) 13. A hivatal-államban az érzületnek különös alakjavalósul meg, amit körülbelül a bűncentriz­ mus fogalma határoz meg. Hogy az emberek rossz lelkiismeretben élnek, annál ilyen körülmények között nincs természetesebb. Bánnely pillanatban bánnely cselekményért vád alá lehet őket helyezni, elfogni, vallatni és addig kínozni, amíg, csak hogy végül ne gyötörjék őket tovább, nem létező bűnöket vallanak be és jön az exekució. De hogy a hivatalnoknak is rossz lelkiismerete van, annál sincs természetesebb. Ahivatal lelkiismerete kezdettől fogva rossz és sohasem tiszta. Az élet centruma a bún, az emberek egy része behúzott nyakkal és lesütött szemmel jár, más része folyton azt figyeli, hogy a többi mit mond és mit csinál. Az egyik éppen úgy, mint a másik, ugyanarra gondol, hogy ki a bűnös, mikor kapják el, miért, és ennek mi lesz a következménye. Az egészséges társadalom egylelkúségben (unanimitás) él, ami azt jelenti, hogy minden ember lényének önkífejtésében és tehetsége gyakorlásában nemcsak szabad, hanem a közösségben tevékenységéhez támogatást is nyer. Ez most itt valamilyen alakban a teljes lelketlenség (személytelenség), egyöntetűség abban, hogy mindenkinek hazudnia kell és félni és rejtőzni és gyanakodni nem létező, de bánnely pillanatban reáfogható bűnök miatt, amelyek a társadalom dominánsai, s amelyek ellen az ember kénytelen állandóan védekezni. A tisztátalan és morbid közérzület a hivatal számára a legalkalmasabb arra, hogy bárkire lecsaphasson. Mindenki be van szennyezve. Ez a kollektív kriminalizmus atmoszférája, ahol már csaknem lehetetlen, hogy tisztaságát megőrizze, vagy azt már csak egészen különös yogával tudja megtartani. Az ember azt hinné, hogy a társadalom közérzülete ilyen körülmények között nyomott és szürke. Nem, a közhangulat ingerült és indulatos. A hivatala belső békét nem kedveli. csak ha tolakszanak és marakodnak gyúlölködnek és bószülnek. csak ha viszályvan és felfordulás. A cél, hogy békétlenség legyen, hogy bárkire bánnikor le lehessen sújtani. csak ha mindenki bűnös, be van mocskolva és a mellette járót el akarja taposni. Az ok mellékes. Okot később mindenki talál. A fontos a primer gyúlölet. Hogy akik találkoznak, egymás szemébe ne nézzenek, Hogy az emberek egylelkúen ne éljenek Hogy közösség ne legyen.

14. A könyv egyik elvi fejezete Osborne Westinghouse két művére utal. Ez a szerző a hivatalnok-tudományban jelentékenyhelyet foglalt el és a kutatás elmélyülését rendkívüli erővel befolyásolta. Az író az életnek két kategóriáját különbözteti meg. Az egyik éppen olyan szükséges, mint a másik, de a kettő között mégis alapvető különbség van. Az első kategória a have or not to have (bírni vagy nem bírni) jegyében áll, és vonatkozik mindenre, ami tulajdon és tulajdonság, tárgy és birtok, vagyis mindenre, ami az embernek van és lehet. A második a to be or not to be (lenni vagy nem lenni) és csak egyetlenegyre vonatkozik, az embernek minden tárgyi jellegtől független egzisztenciális létezésére. Ez a második az ontológiailag primer, az első a biológiailag szükségszerű. Az első az, hogy legyek De ahhoz, hogy legyek, biológiai báZisra, táplálékra, ruhára, védelemre, biztosítottságra és sok más ezer dologra van szükségem, A két kategória (amit egyébként Gabriel Marcel ette et avoir szavakkal már régebben megmagyarázott), a normális emberi életben egymást kiegészíti, mert az egzisztenciális létezés az elemi életfeltételekkel

769

természetszerűen

rendelkezik. Mihelyt a társadalomban a legkisebb zavar támad, sajátságos eltolódás keletkezik, az ember kénytelen életrendjét inkább vagy az ontológiai létezésre vagy inkább a biológiai bázis megteremtésére építeni. A kettő együtt nem megy. A stupid pozitivizmus azt állítja, hogy csupán a biológiai bázis a lényeges, sőt megkísérli az ontológiai létezést letagadni. Ezzel szemben meg nem változtatható tény, hogy az emberiség sZámtalan esetben dobta el ontológiai létezéséért a biológiai alapokat, sőt minden magasabbrendűemberi élet azon nyugszik, hogy családért és eszméért és hazáért és meggyőződésért az ember szegénységet, üldöztetést, fogságot, halált is hajlandó elviselni. A humánum egyik leglényegesebb jellemvonása, hogy az ontológiai kategóriát magasabbra értékeli, mint a biológiait, sót, hogy azt, aki az ontológiai kategóriát adja fel a biológiaiért, azt hitvány és immorális embemek tartja. A közigazgatásban az erőszak és a kizsákmányolás, szöl O, Westinghouse,l mindig könnyebben volt elviselhető, mint a hazugság. Azt, hogy a hivatal az embert kirabolta és börtönbe hurcolta, sokkal könnyebben el lehetett viselni, mint ha hazudott. Erőszakkal a hivatal hatalomhoz jutott, kizsákmányolással vagyonhoz. Hatalom is, vagyon is a biológiai kategóriába esik, ha a társadalom elemi életfeltétele is, de csak feltétele, nem maga az élet. Abban a pillanatban, amikor a hivatal nemcsak a hatalomra és a vagyonra, hanem az igazságra is szemet vet, az embert nemcsak biológiai, hanem ontológiai életlehetőségétől is meg akarja fosztani. A hazugság ilyen merénylet az ember ontológiai létezése ellen. A közigazgatás modem fázisa éppen az, hogy az embert nemcsak kifosztja és fegyházba zárja, hanem hogy elméleteket kohol, amelyek szerint ez így az igazság, a jövő, a fejlődés, az emberiség java, jog, szellem, kultúra. A történetből tudjuk, hogy kapzsi és hatalmaskodó, pénzéhes és vérengző uralkodó volt éppen elég. Ez azonban sohasem tudott rendszerré válni és éppen ezért az ember ontológiai igazságát érintetlenül hagyta. Hasonlítsuk össze Dzsingisz kánt, vagy Szulejmánt, vagy egy reneszánsz herceget, vagy XlV. Lajost a modem hivatallal. A történeti zsamoknak elég volt a pénz és a hatalom. A modem hivatalnak az igazság is kell. A vagyon és a hatalom az igazsághoz képest tulajdonképpen absztrakt. Az igazság mindig konkrét. A kizsákmányolás és az erőszak csak az ember bőrére megy. A hazugság a lelkiismeret kérdése. A hivatalból hirdetett mindenkire kötelező hazugság bevezetésével néhány kínai császár is kísérletezett, és azt a középkor végén az inkvizíció is alkalmazta. Ezekben az esetekben azonban ez még nem volt szisztéma. Ezen kívül régebben az ilyen hazugság mögött még volt a jóhiszeműségnek kicsiny szikrája. Csak amikor a politikai klerikalizmus megerősödött és az idők folyamán a XIX. században adminisztratív klerikalizmussá vált, és amikor elméletírók több diktatórikus hazugságrendszert részleteiben kidolgoztak, végül amikor a hivatali aktus nyilvánvaló bűncselek­ mény volta lelepleződött, és nem lehetett többé hazudni, csak tudatosan és rossz lelkiismerettel, akkor mérgesedett el a helyzet annyira, hogy abból a jóhiszeműség minden morzsája eltúnt. Ilyen módon az igazság a közigazgatás hatáskörébe került, és azt, hogy mi az igaz, a hivatal állapította meg. Minden részlethazugság egyetlenegy alaphazugságra épül. Ez pedig, amint már szó volt róla, hogy a kisebbség terrorját a többség szabad választásának tüntetik fel. Eszerint minden intézkedés a nép akarata. A hazugság ebben a társadalomban nem mint kivételes intézkedés, hanem mint beépített funkció működik. Ezért mondja Camus, hogy régebben csak kegyelem nélkül éltünk, most az a kérdés, miképpen éljünk igazság nélkül. O. Westinghouse másik könyve2 a modem közigazgaras intem kérdését veti fel. A hivatalnok diktatúra már hosszabb idő óta nehéz helyzetben van. A szerző ezt question of the absolute puníshment-nek, vagyis az abszolút büntetés kérdésének nevezi. A közigazgatás megrendülésére kiderült, hogy az eddig alkalmazott legszigorúbb büntetések a hivatal magas igényeinek nem felelnek meg. Két ilyen végső büntetést ismerünk, a munkatábort és a kivégzést. Akár az egyik,-akár a másik már nem elég súlyos. A kettő együtt, sajnos, nem alkalmazható.

770

Kísérletek történtek arra vonatkozólag, ha valaki ellen vád merült fel, annak családját is eljárás alá vonták és a személynek a hivatal ellen elkövetett vétkét a rokonokon is megtorolták. Ezért közigazgatási jogszokássá lett, ha valakit elítéltek, a családtagok közül senki sem kaphatott munkát, vagya rokonokat is internálták. Főbenjáró esetekben a vád alá vont személy szeme láttára megkínozták az illető feleségét és gyermekeit. Mindezek az esetek azonban csupán alkalmi megoldások, amelyek nem lehetnek az adminisztráció véglegesen kodifikált tételei. A modem közigazgatás erőfeszítése arra irányul, hogy az abszolút büntetés terén végleges eredményt érjen el.>

15. A hivatalnok-dalök bevezetésében Lorenz Teig foglalkozik ugyan a közigazgatási nyelvvel,' ebben a tárgyban azonban a legrészletesebb kutatásokat Arnold Besserholm végezte.s A már említett B. B. Hollowbarde szintén folytat elemzést és a kérdésnek C. Charpente is lényeges fejezetet szentel, úgyhogy a talajt Mr. Thomdyke számára eléggé előkészítették. Lorenz Teig elméletét ismerjük. A hivatal nyelve kifelé érzeleg, valójában bestiális. A hivatalos fogalmazvány úgy tünteti fel, mintha azt az ember érdekében hozták volna, de hivatalilag csak akkor korrekt, ha az embert meggyötri. Ennek a nyelvnek azonnal felismerhető jellege van. A totalitárius tanítások sajátos nyelve, mondja Camus, mindig skolasztikus vagy hivatali (le langage propre aux doctrines totalitaires est toujours scolastique ou administratif). Besserholm a kérdést egészen másutt fogja meg. Nézete szerint a nyelv ősforrása a múzsai nyelv. Ezért mondják, hogy az emberiség anyanyelve a költészet. Anélkül, amit kitűnő gondolkezök (R Pannwitz) múzsainak neveztek el, semmiféle magasabb szellemi megnyilatkozás nincs. Thdjuk, hogy az emberiség szentkönyvei, a Thora éppen úgy, mint az Upanishadok, vagy a Taoteking, ilyen nyelven íródtak. Ilyenek a legrégibb metafizikai rendszerek és a legnagyobb törvénykönyvek, mint Mózes vagyManu, vagyChamuragga, és ha valaki nagy törvénykönyvet akart szerkeszteni, annak a nyelv különös nemesseget kellett alkalmaznia, és mint utolsó kísérlet, erre az esetre a Code Napoleon példa. Semmi sincs távolabb ettől, mint a skolasztika és a hivatal. 6 A hivatalnok nemcsak a nem rnüzsaí, hanem éppen az ellen-müzsaí egzisztencia. Az eddig elmondottakból, a többszörösen és jól megalapozott gondolatokból már régen kitűnik, hogy a hivatal ellene van annak, ami a legközönségesebbnél valamivel magasabb és előkelőbb, tisztább és esztétikusabb. Ahivatalos közigazgatási nyelvet külön jellemezni nem kell. Mindenki tudja, hogy ez durva és SZáraz. A legfontosabb azonban az, hogy mondanívalóját nem tudja kifejezni. A hivatal sohasem tud valamit nevén nevezni. Cirkalmaz és kerülget, rengeteg szót halmoz, tárgyát mellékmondatok seregével igyekszik megfogni, de valahogyan mindig melléje sikerül, és az egzakt megfogalmazás szándékából valami sületlenség derül ki. Ez az otromba ízetlenség a hivatalos fogalmazvány ismertetőjele. Bárgyú kedélytelensége lehangoló és bosszantó. Ha egésZséges ember öt percig hivatalos nyelvet hall, ellenállhatatlan kényszert érez, hogy valami jóízű trágárságot kiáltson bele. Abban a társadalomban, amelyben a hivatalos nyelv elhatalmasodott, de a népben van még ellenállás, kifejlődik a szociális vicc-atmoszféra. A vicc a hivatal hatalma alól felszabadult nyelv. Mindig szabadsZájú, derült, élesen kritikus, igényes, objektív, elfogularlan és humánus. Terror alatt a valódi közvélemény a viccben él. A vicc múzsai foka, természetesen, elég alacsony, vagyis szellemi kvalitása az aktualitás jegyében áll. Mint a szatíráé. Egy hónap múltán már ostoba. De az elnémult közösségben az élő dialógust fenntartja és a sivataggá vált kollektivitásban az élő kommunitás halvány jele. A hivatal nyelve, amikor a közigazgatás egyeduralkodóvá lesz, a proklamáció, erről a tárgyrólOrtegaYGasset Prononciamiento cím alatt nevezetes tanulmányt Írt. Eza kiáltvány. A plakatírozott parancs. A hivatal azt hiszi, hogy vezényszavakkal kell kormányozni. csak ki kell

771

mondani, s akkor már nincs egyéb dolga, csak végrehajtani. Ezért a hivatal a társadalmat a maga szerves alakjában nem hagyhatja meg. Amit kommunitásnak (családközösségnek) neveznek, az falragaszokkal nem kormányozható. A társadalmat át kell építeni rajokra és szakaszokra és századokra. A parancsnok adjaki az utasítást és a szakasz gépiesen működik. Ezért ahol a közigazgatás az állam bázisa, a nyelv vezényszóvá lett.

16. A közigazgatás nyelvéről szölö beszámoló nem lenne teljes, ha az ember nem említené meg M. C. Exeter tanulmányát,7 amelyet a hivatalnok-tudományi kongresszuson ismertetett, s amely az évkönyvben meg is jelent. A szerző abból indul ki, hogy a rádió a sajtószolgálat terén új korszakot teremt. A közigazgatás eddig az emberhez csak a betűn s így csak aszemén Keresztúl jutott el, a szemet azonban le lehet hunyni. A rádió lehetövé tette azt, hogy az embert sokkalta érzékenyebb szervén keresztül közelítse meg, és az ember a fülét nem hunyhatja le. Az egyes államok rádiójának meröben hangjából holtbiztosan megállapítható a hazugságnak az a fokozata, amelyet az állam kormányzata hirdet. Az egyszerűbb és szárazabb, objektívebb és nyugodtabb hang arra vall, hogy az állam bizonyos valóságos tényeket hajlandó komolyabban venni. Ettől a merőben informatív, egy kicsit szürke és monoton, de egzaktságra törekvő hangtól a legkisebb eltérés a pátosz és a retorika, vagy akár a líra felé azt jelzi, hogy az államnak rossz lelküsmerete van. Az érzelmek megjelenése mindig gyanús. A rádióhang minél lelkesültebb, annál többet hazudik. Ezúttal nem szavakról és stílusról beszélünk. Azt már régen és mindnyájan tudjuk, ha egy rádió emberiességről és kultúráról, békéről és barátságról beszél, az mit jelent. Ez itt most a sajtó rejtett zenéje. A tónus minden egyébnél konkrétabb. Vannak államok, amelyek speaker-nek különös előszeretettel alkalmaznak nőket. A nőknek a közigazgatásban való szerepéről már volt szö, és hallottuk, hogy az elaljasodás bizonyos igen magas valőrjeit csakis nők tudják kielégítően megvalósítani. Nők találékonysága az embernyúzás területén csaknem kimeríthetetlen. Nők lágyabb és muzikálisabb hangja a rádióban bevált. Vannak államok, amelyeknek speaker-női azt a kívánalmat, amelyet a hatalom támaszt, el is érik. Édes hangjuk egyre sűrűbben száll a légen át. Ez a hang hízeleg, a meghatottságtól egy kicsit ingadozik, mintha attól, amit mond, el lenne bűvölve. Mintha nem is tudná elhinni egészen mindazt a tüneményes és ragyogó valóságot, amelyet most elérzékenyülten közöl, Mint a boszorkány, aki a mesében a mézeskalács háZikó előtt Jancsit ésjuliskát csalogatja andalító szavakkal. Mint az óvónő, aki az apróságokat csitítja, mindjárt megkapják a mézes-vajas kenyeret, és akkor minden jó lesz. A hang remeg és fojtott, megihletve attól, amit mond. Van ennek a hangnak valamilyen kábító illata, valami rafinált bódulata. Banánkrém tejszínnel és malagával. Olyan illedelmes, hogy az ember szeretné leköpni. Csupa áhítat és megrendülés, amikor bemondja, hogy a bűnösök elnyerték méltó büntetésüket. Amikor arról beszél, hogy a minisztertanács felemelte az árakat, csaknem könnyezik. Édeleg, de vigyáZ, hogy érzelmei el ne ragadják, és hogy az üdvözült gyönyörtől csuklásba ne fulladjon. Mindezt a vidéki tanítónő vagy a ripacs színinövendék szentimentalizmusával és a megvénült kéjnő kiszámított cinizmusával. Ez a hang közli a legújabb híreket minden ünnepélyes gazságról, énekelve és puhán, mint megnyugtató örömhírt, hogy végre, végre ezt is elértük, jó sok cukorral, részre nem hajló elvetemültséggel, ez az a hang, amely nem tud tárgyilagos lenni s amely túláradó emócióval mondja el az inkvizíció legújabb rémtetteit, kicsit talán a boldogság könnyei között, de tudja, hogy hallgatói neki ezt megbocsátják. Ahol a rádióban ez a hang szöl, tudjuk, hogy az államban'nincs hajmeresztőrémség, amit ne követnének el. Ez a hang, amely altató tónusával minden borzalmat ki tud mondani és üdvöZültségnek tud feltüntetni. A serdülő gyermek egyszerűségévelbeszél, azzal a bölcsődal-hanggal, amely nem tartalmával győz meg, hanem szimfonikus hangzatával. Elhiteti, hogy az élet,

772

amelyben itt most részesülünk, már nem is valóság, hanem a költészet egy neme, és ha ez a kormányzat fennmarad, az édenkert valósul meg. A hangban lévő elfogódottság mindenkit meggyőz. Ennek a hangnak nem lehet nem hinni. Ez a hazudozás enthuziazmusa. Ez a sodomai hang. Amíg az ember értelmére hivatkoznak, nincs különösebb baj, mert az a galádságon keresztüllát. A szív romlottsága ellen nem lehet védekezni. 17. Mindazt, ami most következik, szöl Mr. Thomdyke könyvének kiemelkedő fejezetében," nem lehet eléggé egyszeruen mondani. Afejezet címe minden valószínűségszerint allúzió John Keats sorára, ahol a költő a halhatatlan örömről (joy for ever) beszél. A költemény ilyen elmúlhatatlan öröm forrása. Minden művészi alkotás célja, hogy a világnak egy pohárral ebből az örökké tartó örömből nyújtson. Erről beszél Schiller az örömhöz írt ódájában és ezt zengi Beethoven kilencedik szimfóniájának kórusa. Nietzsche azt mondja, hogy minden, amivel találkozunk, az elmúlásba siet, csak az öröm akar örökké élni - will tiefe, tiefe Ewigkeit. Az Upanishadok tanítása, hogy rnéz ez az élet minden lény számára. Életünkben ez az egyetlen pozitívum. Minden egyebet azonnal elhagynánk, csak azt nem, ami a nyíló virág, a napfényes tenger, a szép leány, a jó ital bor, a gyermek, a barátság, a dal, a festmény, a szeretet, a deru, az édes szölö. Az öröm bennünk az adüton, a legrejtettebb szentély. Az öröm nem az ész dolga, hanem a szívé. Ezért a régiek számára az emberben a legmélyebb nem az agyvelő volt, hanem a szív. A mézet, a madhu-t nem az ész sóvárogja, hanem az a szív, amely tudja, hogy van aranykor és paradicsom és üdv, ahogy van langyos szél és érett gyümölcs és ének és nevetés. A legnagyobb, amit az ember tehet, hogy örömet szerez, és az egyetlen helyes élet minél több embernek örömet szerezni és minél nagyobbat. Ezért az emberi létezés legmagasabb foka a megváltó, aki az ember számára meghozza az örök üdvösséget, aki a haragvó Istent az emberrel megbékíti, és aki az emberi szívbe a büntetéstől való félelem helyett a szeretet örömét ülteti el. A szíveket felderíteni. A khasszidok azt tanítják, a mennyekben lévő imacsarnok kapui aszerint nyílnak vagy zarödnak, hogy az ember milyen mélyen imádkozik, de amikor az öröm imája száll fel, a csarnok minden kapuja sarkig kitárul. És az ember bűnbeesettéletének legnagyobb átka, hogy maga az élet, amely maga a rnéz, a madhu, elvesztette tiszta öröm-voltát, hogy keserű és megtört tud lenni, zavaros és erjedt, sötét és mérgezett. Ezért még százszorosabb és ezerszeresebb jó örömet szerezni. És az embernek így és most még sokkalta inkább azért kellene élnie, hogy örömet szerezzen és csak örömet. Mintha nem is lenne rossz és bún, csak szenvedő, aki már nem tud örömet szerezni sem másnak, sem önmagának, különösen, mióta az istenember az öröm forrását a szenvedés sivatagjában mindenki számára felfakasztotta és mindenki annyit ihat belőle, amennyit kíván. Mintha csak egyetlen vétek lenne, nem örülni és nem örömet szerezni. Egyetlen szemségtörés az élet szakrális örömét megtörni és szenvedést ébreszteni a szívben és a benne lévő mézcseppet megkeseríteni. Életünk szövete lélekszövet, és erre, mint a kristályrácsra nőtt rá testünk miszteriuma, és a test nem egyéb, mint a lélek öröme, de mindaz, ami a testet megérinti, a lelket érinti, és ezért, ami szenvedést ébreszt, az a lélek szentségét sebzi meg. (Befejező

részét a

következő

számunkban közöljük)

Jegyzetek: l. Osbome Westinghouse: How to make truth in the modem society? Hogyan csinálják az ígazsagot a modem társadalomban? (London, Chiefand Comp, 1957). - 2. Osbome Westinghouse: Guillotin or Concentration Camp? The great question of the modem govemment. (Nyaktiló vagyrnunkatábor. A modem közigazgatás nagy kérdése ). London. Cbiefand Comp. 1959. - 3. T S.Brooch: The sentimental officer. (Az érzelmes hivatalnok). Kongresszus XIX.kötet. - 4. L Teig: l. m, 88-96. p. - 5. A. Besserholm: Das Nilpferd in der Konditorei XXX.(Viziló a cukr:lszdában). The Public Document, Zürich 1956. - 6. I'abus de pouvöír, 163 - 198. p. - 7. M. C. Exeter: Sweet voice flies through the ether (Édes hang száll a légen at). Kongresszusi évkönyv 1958. - 8. W C. Thomdyke: l. M. SulJering for ever? (örök szenvedés?) 580-622 p.

773

KIPKETAMÁS

"Hazátlan lettem otthon ..." Zakatolunk Debrecen felé, Szolnok után elzúg mellettünk az ellenvonat, az Orient expressz, s e sorok írójának eszébe jut, maga is hányszor utazott ezen a járaton, erdélyi kóborlásaiból hazafelé jövet. Mint kellemes emlékek idéződnek emlékezetébe többórás késések, packázások a vámvizsgá1atnál: epizódok azokból az időkből, egy-két-három év előttről, amikor kelet-európai mércével mérve még nagyjából rendben mentek a dolgok Láthatjuk némi túlzással akár aranykornak is az akkori viszonyokat a mai - s a holnapi, netán holnaputáni - állapotokhoz képest, de fölfedezhetjük bennük a mostani helyzetre utaló baljós jeleket is, különösen így visszatekintve. Van azért, ami még változatlan: ugyanolyan kiszámíthatatlanul késve járnak a vonatok, bemegy Erdélybe és ki is jön onnan az Orient expressz, lásd az előbb elrobogott szerelvényt, az is igaz viszont, hogy Pesten néhányan úgy szállnak le róla mostanában, hogy eldobják a visszaútra szölö jegyet.

Erdélyi menekültek Nagyapám fülének ismerősen csengene a fogalom, sokat mesélt erről. A2 első világháborút egymást meghaladó és fölszámoló forradalmak követték, és egy békétlenséget és további háborút szító béke, amely szétszaggatta Magyarországot, területének kétharmadát a frissen létrebábáskodott vagy kamaszos hirtelenséggel öntudatra ébredt környező á1lamoknak juttatta ( sőt még az ugyancsak vesztes Ausztriának is jutott egy darab belőle). Erdély teljes egészében Romániához került, magyarok tízezrei menekültek akkor a "vae víctis" történelmi igazságtaIanságsolgá1tatása elől. Sokan hónapokig, s akadtak, akik évekig vagonokban laktak közülük akkor - közel hatvan évvel később ezeket a vagonokat nagyapám hiába keresné, Igaz, nem is jöttek még több tízezren (a hivatalos adatok 1988 júliusában nem egészen hatezerrölszölnak), nem is veszítettünk most el háborút (a legutóbbit is már negyvenhárom éve), közel sincs úgy kivérezve az ország. De valamit azért most is elvesztettünk - talán a békét? Néhány háborús évnyi ( 1940-44) intermezzöt leszámítva Erdély két-, két és fél millió lakosa közel hatvan év óta román állampolgár: kisebbségi helyzetet él, de egyre inkább csak túr, ameddig tűrni képes. Természeténél fogva sem könnyű kisebbségi sorsuknak fokozatos rosszabbodása harminc éve tart: 1957 után kezdődött a magyar iskolarendszer felszámolása a kolozsvári magyar egyetem beolvasztásával a román univerzitásba. A2 ezt követő hatósági lépések hosszú meneteléssé summázódtak már, míkor itthon a sajtóban még mindig nem létezett Erdély, csak a testvéri Románia, Sándor György egy "humorzsája" híven jellemezte ezt a helyzetet: "az iskolában megrendezték a népszerű vetélkedőt: ki tud többet a Szovjetunióról - és kevesebbet Csíkszeredárölt" Évek, évtizedek óta tart a magyarok lassú kivándorIása Erdélyból, elsősorban az alkotó értelmiségieké, akik fokozatosan érezték beszúkülni mfiködési területüket, s remélték, hogy az anyaországból hazajutó múveikkel is őrizhetik, éleszthetik a határ túloldalán is a magyar szellem lángját. Hogy e tekintetben tévedtek, az nyilvánvaló, hosszú évek óta elvétve, rejtekutakon jutnak be könyvek, újságok és folyóiratok Erdélybe. De ma, 1988 nyarán már ennél elemibb hiányokat próbálnak kielégíteni a kiutazó turisták, gyógyszer és élelem lapul a hátizsákok mélyén ("könyvet már nem viszek" - magyarázza egy lelkes Erdély-járó bölcsészhallgató -, "nem kockáztathatom az orvosságot"). Mára nemcsak a

774

művészek alkotói szabadsága lett bizonytalan, hanem a leghétköznapibb emberek fizikai szabadsága is, már nemcsak a kulturális életért aggódhatunk, hanem rokonaink, honfitársaink életéért.

Rémtörténetek Évek óta rendszeres erdélyi utazásaim során is rengeteg rémtörténetet hallottam már. Három hónap alatt - míközben idehaza több erdélyivel beszélgettem. mint utazgatva odaát - sokat változott a véleményem. Korábban gyakran azt képzeltem. hogy túloznak, hogy elvakítja őket a kilátástalanság, a megaláZottság, és a keserűség kikezdi olykor az arányérzéküket. Gyakran nem mertem hiteles információnak tekinteni és megírni egy-egy rémesen hangzó esetet. Nem volt igazam: már esztétikai tekintetben sem. Rémtörténetek olyan törnegér hallhattam (hasonlók sorát hallhatja bárki, aki néhányukkal elbeszélget), amelyek nyilvánvalóvá tették, hogy ezek az esetek már nem az egyedi kategóriájába tartoznak. Olyan különös esetek ezek (az esztétika fogalmaival szölva, magyarul inkább vérláZítónak kellene mondani), amelyekben egyre nyilvánvalóbban az általános jelenik meg. Ma már nem keresnék cáfolhatatlan bizonyítékokat, hogy ez vagy az az eset egészen pontosan így történt-e, hiszen nem bíró vagyok, akinek a konkrét tettekről és tettesekről kell ítéletet mondania. A miliőt viszont, sajnos, jellemzik ezek az esetek Hiszen ahol ezerszám bárkivel bármikor történhetnek hasonló dolgok, ott legfeljebb vannak kivételek is: egyesekkel mégsem, vagy mégsem egészen úgy. - Lehet, hogy tovább kellett volna bírnom - mondja egy hetvenhárom éves, vékony testalkatú, ősz hajú úr, nyugdíjas mérnök, akinek a dédapja is Kolozsvárt élt, ~a város szolgálatában, kérem szépen", Mindennap busszal jártam be a györgyfalui lakótelepről a belvárosba, egy kis olcsó étterembe ebédelni. Egyetlen luxusom, hétköznapjaim szerény szertartása volt ez, pontban délben indultam el mindig otthonról. Ugyanarra a buszra fölszállt mindennap ugyanaz a két siheder, hogy ezek mikor dolgoztak vagy mikor jártak iskolába, nem tudom. Két megálló után odajöttek mellém, a képembe kiabálták, hogy "bozgor" vagyok, és arcul köptek Először fölpattantam, de úgy megszorították a vállam, hogy attól féltem, törik a kulcscsontom. Az útitársak nagyobbik fele röhögött, a többiek zavartan félrenéztek. és mihamar leszálltak. Én vagyok bozgor, hazátlan csavargó, én? Minden ősöm idevalósi, míg ezek a csirkefogók románul is alig tudnak, és ők vannak otthon?! Rögtön láttam, be se perelhetem őket, ki tanúskodna mellettem? Az első eset után egy hétig nem mentem ebédelni, és otthon szégyenkeztem a gyávaságom miatt. Aztán újra nekivágtam, ők jöttek megint, leköptek és lebozgoroztak. Reméltem, egyszer csak segít valaki, vagy ők megunják és valahogy vége lesz. De megfutamodni nem akartam, meg lehet ezt érteni? Valahogy reménykedtem az erkölcsi győzelemben. De tévedtem, másfél év után nem bírtam tovább. Nem tudom eldönteni, hogy azért vagyok-e világ ostobája, mert eddig túrtem, vagy azért, mert nem bírtam tovább. Képzelje, ez a dilemmám. .. Meglepetésemre hamar kaptam útlevelet, és áprilistól itt élek az unokahúgom nyakán ajözsefvarosban, mostanában néha adok szaktanácsot egy gmk-nak, ezért fizetnek valamit. Hazátlan lettem otthon, itt meg kegyelemkenyéren élek De legalább nem köpnek le naponta. Egy negyven körüli asszonya zsebkendőjét szorongatva meséli el a lánya szerencsétlenségét. A csinos tizenöt éves lány líceumba járt (az asszony a várost se hajlandó megnevezni, ahonnan jöttek), és visszautasította az egyik osztálytársa udvarlását. A fiú sokáig zaklatta, aztán három társával egy este a parkban meglesték ezt a "büszke" magyar lányt, és véresre verték "És ha csak verték volna!" - Az anya felzokog, a lány meg kifejeZéstelen szemmel kibámul az ablakon.

775

-

Elmesélhetetlen a nyomor meg a kiláwtalanság. Elég volt. Ennyi az én történetem mondja egy negyvennégy éves férfi. Egyedül jött, bal keze gyűrűs ujján arany karikagyűrű. Egyetlen szóval se mond többet. -

Gátszakadás Február közepe óta, mondhatni, tömegesen érkeznek a menekültek - kilencven százalékban magyarok, de románok és németek is - Erdélyból, illetve Romániából. A kiváildorlás reménytelenül hosszú és bizonytalan kimenetelű útját egyre kevesebben választják. Jönnek - nemritkán több száz vagyezer lejért, vagyki tudja, milyen módokon megszerzett - útlevéllel, kishatárforgalmi átlépővel, és vannak, akik csak úgy nekivágnak a határnak: ez igen-igen kockázatos vállalkozás, mégis sokan megkísérlik. Menekültáradatról beszélni nyilván túlzás volna, de mégis megdöbbentö, mennyien és milyen megfontolásból, illetve elképzelésekkel indulnak neki. A tömeges kirajzásnak nyilván több oka van. Egyre romlik a romániai lakosság helyzete minden tekintetben, s ugyanakkor lehetjönni: a magyar hatóságok nem toloncolják vissza az itt maradtakat, a határon átszökötteket, hanem tartózkodási engedélyt adnak nekik. (Rosszhiszemű vélemények szerint magatartásuk ezirányú megváltozásában hatóságainkat a határokon túli helyzet ismeretén, valamint közismert jószívúségükön túlmenően az a tény is motiválta, hogy egyre több illegálisan már régóta itt tartózkodó "külföldi állampolgárról" - az év elején még ez volt a jellemző hivatalos szóhasználat - szereztek tudomást.) Mindenesetre kinyilváníttatott, hogy köztörvényes bűnözők kivételével senki menekültet nem utasítanak ki az országból. Jönnek: elszántan, megfontoltan, "lesz, ami lesz" módon és alapon vagycsaktájékozódni előbb, persze senki se tudhatja biztosan, mikor kaphat megint útlevelet. Jönnek: egy résZük menne tovább Nyugatra, közülük néhányan így vagyúgy - legális lehetőség erre nemigen van jelenleg - megy is. Ismerősöm hosszú levélben számol be helyzetéről egy ausztriai menekülttáborbói. Erdélyiek is vannak köztük, olyanok is, akiknek otthon kényelmes lakásuk, autójuk, nyaralójuk és jó fizetésük volt. Arról nem szól a levél: mijük volt még? Mondjuk, csengőfrászuk, mindennapi szorongások, elcsitíthatatlan lelkiismeretfurdalásuk netán, vagy csak kiIátástalanságuk. S mijük nem volt? 1lllán reményük. A menekültek döntő többsége persze - s nem is kényszerűségből - MagyarorsZágon marad.

Az

első

állomás

Váratlanul ért mindenkit az erdélyi menekültek tömeges megjelenése, érkezésükre senki sem volt fölkészülve. Azok sem, akiknek szoros kapcsolataik vannak a határon túli magyarokkal, s már eddig is sokféleképpen támogatták őket. - Évek óta eleven a kontaktusunk a váradi, szatmári és erdélyi egyházmegyés paptestvérekkel- mondja Debrecenben a SzentAnna templom plébánosa, TimárMihály -, folyamatosan segítjük őket, amivel tudjuk, s rajtuk keresztül a híveiket is például különféle sajtótermékekkel. Minket is meglepett, mikor február elején megjelentek "az első fecskék". Nekik személyes ismeretségeikvoltak itt a városban, évek óta járogattak már át, így viszonylag könnyen és gyorsan jutottak sZálláshoz és munkához, csak némi pénzre volt SZÜkSégÜk az első fizetésig. Később aztán egyre többen érkeztek, akiknek semmijük és senkijük se volt. Több mint egy hónapon át 10-15 embernek adtak szállást a plébánián, előfordult,hogya szobájában a káplán feküdt az ágyon, s még négy férfi a földre tett matraeokon, hálózsákban. Április

776

végéig közel hétszáz emberrel fogIalkoztak, mintegy ötszázezer forint segélyt osztottak szét a rászorulök között, százhúsz menekültet sikerült családoknál (híveknél vagy azok ismeretségi körében) elhelyezniök, SZáZötven főnek találtak helyet munkássZállásokon, és négySZáZötvenembert segítettek munkaalkalomhoz. Elismeréssel beszél a hívekről a plébános és a káplán: segítókésznek mutatkoztak, amikor kellett, megnyíltak a szívek, a pénztárcák és a lakások ajtajai. A plébánián állandó a jövésmenés, aki már megtapasztalta az itteniek jósZándékú támogatását, az gyakranvisszatér: újabb problémájával, vagy csak azért, hogy beszámoljon helyzetének alakulásáról. Debrecen, ez a határhoz közeli nagyváros az első állomás sok-sok menekült útján. Első lépésként természetesen a rendőrségre küldenek mindenkit. Az ideiglenes tartózkodási engedély ugyanis a kulcsa a boldogulásnak: az engedélyt általában hamar megkapják, s ez többnyire rögtön munkavállalásra is jogosít. 'Debrecenben, és több más plébániáján is az országnak, ahol foglalkoznak a menekültek ügyeível. rögtön munkaalkalmat is tudnak kínálni (a munkaerögondokkal küzdő vállalatok hamar fölismerték a munkástoborzás kínálkozó módját). Persze munkát találni még viszonylag a legkönnyebb, férőhelyet egy munkásszállón vagy albérletben már nehezebb, de ha sikerült is: ez csak sZükségmegoldás, átmeneti kerete egy átmeneti életformának. Hogy mikor fognak igazán otthonra lelni valamelyik településen, az országban, új helyzetükben - erre a kérdésre ma még aligha lehet válaszolni.

lsten hozta Oket? Az egyházi segítségnek mindenképpen ebből kell kiindulnia. A keresztény caritas követelménye: ruházni a ruhátlanokat, etetni az éhezőket, befogadni a vándorlókat, vigasztalni a szomorúakat. A nienekültek helyzetét akár csak nagy vonalakban ismerők is láthatják: van itt bőven feladat. (jöl tudjuk, persze, hogy a feladatok nem pusztán a katolikus egyházra várnak: a testvéregyházak, a különféle társadalmi csoportok és szervezetek, valamint a hatóságok is többnyire elismerésre méltó mödon és mértékben kiveszik belőle a részüket.) Több vidéki és fővárosi plébánia is - hadd ne soroljuk föl őket, hogy egyet is méltatlanul ki ne felejtsünk - lelkesen és áldozatosan tevékenykedik a meaekültek istápolása terén. sajnos a plébánosok és káplánok munkálkodása jobbára a szervezésben, intézkedésben és adminisztrálásban merül ki, s idő és energia is kevés jut amenekültekkel való, nagyon is szükséges lelkipásztori fogIalkozásra. Többségük igen zaklatott állapotban érkezik, s nemcsak anyagi természetű segítségre szorul. Rengeteg keserűség, megaláztatás, félelem és bizonytalanság halmozódott föl bennük,amiknek a földolgozásában nem volna szabad magukra hagyni őket. A hívők többsége hagyományos vallásosságú környezetből érkezett, s ha őket nem sikerül időben integrálni egy·egy plébániai közösség keretébe, félő, hogy elkallódnak a mindennapi gyakorlati materializmus sodrában, súlyos anyagi és egyéb gondjaikkal. Szétszakadt, vagy a szétszakadástól fenyegetett családi életről beszélnek - vagy hallgatnak éppen - sokan. Családosok érkeznek nagy számban - család nélkül. Nyilván vannak, akik jól megfontoltan cselekedtek így, de meglepően sokan valami megmagyarázhatatlan naivitástól vagy kétségbeesett reménységtőlvezettetve, hogy "valahogy majd csak sikerül a családegyesítés", mert "sikerülnie kell". A reális esélye ennek nagyon csekély. A sokéves kényszerű különélésben pedig könnyen megkezdődik a házasságok eróziója, s a jósZándék, mely az időleges különválással a közös boldogulást akarta volna előmozdítani, a közös életet kezdi ki. - Lelkipásztorok egybehangzó véleménye, hogy az ilyen esetekben, amikor még lehetséges, a visszatérést kellene tanácsolni.

777

Rosszabb, mint otthon, nem lehet •.. - Elszakadnak a gyökerek. .. - próbálom magyarázni az asztal túloldalán mogorván gubbasztó hanninc év körüli férfinak. Mellette csöndesen üldögél a szelíd arcú feleség és a két kisgyerek. - Elszakadnak a gyökerek. .. - mondom, és ő indulatosan félbeszakít. - Miféle gyökerek? IlZ kilométerre laktam a határtól, túlfelől. HáZam volt, Daciám, dolgoztam én, amit csak tudtam. Ott születtem, ott nösültem, ott születtek az én gyerekeim is, de otthon csak az ajtón belül voltam, és mindig akadt, aki kívülről fülelíen, melyik tévét nézem ... Magyar falu volt az, már így mondom, volt, alig pár román lakott ott, de a tanító az román volt, meg az orvos is. A gyerekek nem azt a nevet viselik, amit én adtam nekik, mert azt nem írták be az anyakönyvbe. Érti? Milyen gyökerek ezek? Most már a falunak is elvették a magyar nevét. És hogy ezzel a névvel megmarad-e, azt se tudja senki. Lehet, hogy hamarosan jön a dózer ... - Hát inkább szöktünk, Thdtam, útlevelet együtt, ha megsárgulok, se kapunk. Így hát figyeltem hetekig, a traktorral ott szántottam a határ mellett, néha adtam pár korty cujkát a határőröknek, és lestem, hogyan járnak, hogyan váltják egymást. Végre kifigyeltem. Gondoltam, lesz, ami lesz, egyszer meg kell halni. Éjjel beraktam a traktorba a legfontosabbakat, aztán szántottam egész délelőtt, nevetgéltem a határőrökkel. délben az asszony kiballagott a gyerekekkel a temetőbe, ott gyorsan beugrottak a traktorba és töfögtünk. Átértünk, és még utánunk se lőttek, pedig sokszor lőnek a határon mostanában. Hát itt vagyunk. Inkább eresztek új gyökeret Balmazújvárosban, mint egy román agráripari centrumban. Balmazon legalább tud magyarul a tanító ... Elszakadnak a gyökerek - akár az ember, akár a buldózer szakítja el őket. Magyarországon nem teljesen egyértelmű az erdélyi menekültek fogadtatása. Sokan az anyaország legelemibb kötelességének tekintik a fölkarolásukat, de vannak, aki elsősorban gondjai( n)k szaporítölt látják bennük. Új munkaerők, mikor munkanélküliség várható; lakást remélők, mikor egyre nagyobb a lakáshiány; segélyt igénylők, mikor az ittenieknek se jut. - Erről beszélgetünk egy hórihorgas, ötven körüli lakatossal. Tizennégy éves fiával érkezett, s róla is kiderül, hogy alig múlt negyven ... - Maguk itt nem tudják, mí a fejadag. Nem tudják, mi az, órákig sorba állni, s az ember mégse kapja meg a fejadagot. Húst akkor láttam odaát, mikor a nagyvezér falusi látogatását mutatta a tévé. Tejet, nem tudom, mikor ittam, de a kölyök se nagyon. Mióta elhatároztuk, hogy jövünk, mindig azt énekeltük, hogy "oda megyünk lakni, ahol tejet kapni". Lehet, hogy lerománoznak minket, ki tudja, de rosszabb, mínt otthon, nem lehet ...

Tanulság? pár mondatosra zanzásított sorsdarabokat, beszélgetéstöredékeket találok még a papírjaim között, melyekkel tovább cifrázhatnám az eddigieket, de több nem lenne, csak hosszabb velük ez a riport. Valami tanulság után keresgélek a noteszokban és az emlékezetemben. De nem találok igazán kívánatos tanulságot. Viszont eszembe jut a már korábban említett bölcsészhallgató, aki az idén már tizenhatszor járt odaát. A saját és mások e célra szánt pénzén utazik, megy és jön, viszi hátizsákjában a legszükségesebb élelmet és gyógyszert, néha azért persze könyvet is. Ó is tudja, én is tudom, s nyilván akiknek nem kellene, azok is tudják, hogy nincs egyedül ezzel a vállalkozásával. Eppen ezért jelent valami segítséget, amit többedmagával, de nem elég sokadmagával csinál. "Megoldani ezzel persze nem tudjuk az ottaniak szörnyű problémáit, de talán segítünk nekik egy kicsit abban, hogy maradjanak, hogy kicsit bírják még a nyomást. Én azért megyek, hogy segítsek nekik ott kitartani."

778

A Vigilia beszélgetése Az orosz kereszténységről Nem szándékunk, hogy ez a beszélgetés olyan kerek egész és "jubileumi" legyen, mint Oroszföld kereszténnyé válásának ezeréves évfordulója. A magyar sajtó részletesen beszámolt az ünnepségsorozatról. Ezért úgy döntöttünk, hogy ezúttal olyan - szovjet tudósokkal és egyházi személyekkel készült - interjúkból közlünk részleteket, amelyek. nek témája az orosz egyház élete. Idézünk az ez év januárjában e tárgykörről tartott moszkvai történészkonferencia anyagából is. Az intetjúban megszólaló személyek: J. Ekonomcev - teológus, Filaret - kijevi és galíciai metropolita, K. Harcsov - a Szovjet Vallásügyi Tanács elnöke, Innokentyij (Pavlov) - teológus, szerzetespap, V. Vsz. Ivanovnyelvész, kultúrtörténész, D. Sz. ühacsov - irodalomtörténész, kultürtörténész, A Nyezsnij - író. Az interjúkforrásai Ogonyok, 1988. 10.,21.,22.,25., Nauka i Zsizny, 1988.6., Szociologicseszkije iszledovanyija, 1987. 4. (kivonatos fordítását lásd VALÓSÁG, 1987.12.).

"A néA amely sötétségben járt.. ." (lz 9, 2)

v.

Vsz.lvanov: A szláv pogányságtól meglévő jelenlegi ismereteink (melyek főként a Kijevi Rusz területén élő keleti szláv törzsekre vonatkoznak) arra engednek következtet-

ni, hogy vlagyimir uralkodása idejére kialakult egyfajta pantheon, melynek tagjai a főbb pogány istenségek: Peron, Dazsgybog, Velesz. A keleti szlávok elképzelései szerint valamennyien meghatározott, a közösség számára fontos funkciót töltöttek be. A

kereszténység felvételével együtt járt ezen istenségek trónfosztása, bálványszobraiknak ledöntése. Ugyanakkor az ősi pogány hiedelmek és szertartások emlékér a földműves parasztság évszázadokon át őrizte.

D. SZ. Libacsov: A parasztok ( szmerdi) mindjárt a térítés elején kresztyjanyinná, vagyis keresztényekké váltak (hrisztyianyin). (A "kresztyjanyin" szö a megkeresztelt szláv ember neve lett, s azt jelenti: keresztény. Csak a XIV. századtól datálható a mai orosz nyelvben meglévó "paraszt" jelentése. A mai orosz nyelvben a "hrisztyianyin" szö jelöli a keresztényt. A fordító megíegyzése.) A legrégibb krónikákban csak egyszer fordul elő, hogy a "szmergy" szót használják a "paraszt" jelentésben. Ez arra utal, hogy a földműves környezetben nagyon gyorsan terjedt a kereszténység. Karddal ezt nem lehetett volna elérni, csak a pogányság révén, amely - krisztianizálódva - felfoghatóvá tette a kereszténységet. A parasztok pogányságuk folytatását látták benne. Ugyanakkor új horizontok nyiltak meg előttük, s ők készek voltak ezek befogadására. A pogányság nem negatív érték, a kereszténység felvételével nem értékelődikle, hanem - mint meghatározott kulturális érték - egy másfajta világértelmezés magaslatára emelkedik.

v. Vsz.lvanov: Helytelen volna azt gondolni, hogy 988 után a pogányság megszűnt, illetve haláltusáját vívta. Valójában a pogányságnak az új valláshoz fűződő viszonya sokkal bonyolultabb volt; hosszú időn át létezett az úgynevezett kettős hit. A múlt század végén, e 779

század elején Oroszország határVidékein, különösen északon még megvoltak a pogányság nyilvánvaló nyomai. Teljes meggyőződéssel állíthatjuk, hogy hosszú, több évszázados folyamatra volt sZükség ahhoz, hogy az ősi, pogány elképzelések helyébe új, keresztény eszmék lépjenek D. Sz. Libacsoo: Szeretnék szólni az úgynevezett kettős hitről. Úgy gondolom, hogy ez íróasztal mellett sZületett mítosz. Kettős hit nem létezhetett, mert nem lehet az, hogy az ember egyszerre legyen keresztény is, és higgyen pogány istenekben is. Ez lehetetlenség ( ... ) Mivel a pogány isteneknek nem volt központi szentélye, Vlagyimir viszonylag békés úton megszabadulhatott tőlük. A fabálványokat vízbe dobták, megsiratták és el is felejtették. Nem hasították ketté, nem égették el; nagy tiszteletadással hordozták körbe; később ugyanígy teszik majd vízre a megfakult ikonokat, s bízzák sorsukat a folyóra. Az ősi istenek eltávoztak Ám a pogányság mind a mai napig tovább él a földművesek szokásaiban, a mindennapi erkölcs megnyilvánuláSaiban.

"A Szent Háromság látása által gy6zessék le e világ gyűlöletes szétbúzása" D. Sz. Libacsov: A monostorok" figyelemre méltö szerepet játszottak Oroszföld keresz-

ténnyé válásában. Az új tertileteket a monostorok hódították meg, legfőbb tevékenységük az írás, mint Isten előtt legkedvesebb cselekedet volt. Ezért a keresztény kultúra északi irányba történő terjedésekor először monostorok alakulnak: ]aroszlavban, Vologdában, Valaamban, Szolovkiban. A monostorok mellett óriási méretű könyvmásoló műhelyeket találunk Fontos szerepük volt a tatárjárás idején is. A mongol tatárok, akik meghódították a Rusz államot, sokistenhívők voltak. Batu kán vallási téren türelmes volt. Amikor az iszlám leigázta a mongol tatárokat, Dmitrij Donszkoj és Mamaj kán között szent háboru tört ki. Mamaj hadjárata nem csupán egy újabb hadjárat volt, hanem az iszlám üzent hadat a Rusznak. Dmitrij fejedelem ekkor a kereszténység támogatására szorult. Csodatévő Radonyezsi Szergijhez·· fordul segítségért. Szergij Assisi Szent Ferenc orosz mása: ugyanúgy viszonyul a természethez, a madarakhoz, a vadállatokhoz. Az általa képviselt s a néppel szoros kapcsolatot tartó kereszténység eszménye a szegénység. Ferenc másfél évszázaddal korábban tevékenykedett, ténylegesen is alamizsnából élt. Szergij nem koldult, egyszeru paraszti munkát végzett. Egy paraszt szemében Radonyezsi Szergij nagyobb tekintély volt, mint a metropolita. A fejedelmek közt állandó belviszály és harc dúlt a nagyfejedelmi cím elnyeréséért. Az egyház egységes volt. Ezért lett Rubljov Szent Háromság ikonjának fő mondanivalója az egység, melyre oly nagy sZükség volt megosztottságunk idején. Róla írja Bölcs ]epifányij, hogy ezt a képet "atyjának, a csodatévő Szergijnek dicséretére" festette, "hogy a Szent Háromság látása által győzessék le e világ gyűlöletes széthüzása" (Soproni András fordítása). Dmitrij Donszkoj sem a területi egység helyreállítását kezdi meg, hanem a nemzeti-erkölcsi egység megteremtéset. Épp ezért tekinthető kiemelkedő személyiségnek az orosz sereg élére került mos:zkva1 fejedelem. Moszkva nem azért került fölénybe, mert a kereskedelmi utak szempontjából kedvező fekvéssel rendelkezett, hanem azért, mert ebben az igen nehéz helyzetben Oroszföld egyesítésének eszméje mellett szállt síkra. Moszkva szellemi győzelmet aratott; a minden oroszok pátriárchája pedig Kijevből Moszkvába tette át székhelyét. s így Moszkva lett a vallási egyesítés szimbóluma. •A monostor önálló gazdasági egység, eltérően a kolostortól. CA pannonhalmi monostort véletlenül sem mondjuk kolostornak. ) Az orosz monasztir a görög monasztérlon szóból ered. CA fordító megjegyzése) •• A legnagyobb hatású orosz középkorí szerzetes, a ma is meglévő zagorszki Szent Háromság Főmonostor alapítója.

780

Az orosz Raszkol' D. Sz. Libacsou: A XVII. századi egyházszakadás bizonyos szempontból elkerülhetetlen

volt, de másképp is végződhetett volna. Ukrajnának és Belorussziának is Moszkva lett a központja. ezért az orosz ortodox egyháznak egységes szertartásokra volt szüksége. A szakadás kezdeményezője Nikon pátriárcha volt, ő volt az, aki az ősi kétujjas keresztvetést fölcserélte a háromujjas keresztvetéssel. Ekkorra már a görögök szertartásai, régi orosz kifejezéssel élve, "elpogányosodtak", sok változtatást vezettek be a liturgiába, Oroszországban viszont megőrizték az ősi szokásokat. Elképzelhető lett volna egy kompromiszszumos megoldás is, de Nikon Ukrajna álláspontját fogadta el azért, hogy Belorussziával együtt Oroszországhoz csatolhassa. Ukrajnában pedig a görögöktől eredő háromujjas keresztvetés volt szokásban. Most már világos, hogy sok esetben az ó-szertartásúaknak" volt igazuk, ezért - amint ez közismert - Nikon követőinek néhány dokumentumot meg kellett hamisítaniuk. Nikon és Alekszej cár, I. Péter apja, a szertartások uniformizálását rendkívül kegyetlen módszerekkel hajtotta végre, ami tovább mélyítette az orosz egyházszakadást. j. Ekonomcev: ... az utóbbi időben gyökeresen megváltozott az orosz ortodox egyház és az ó-szertartásúak viszonya, akiknek létszáma igen jelentős. Emlékeztetek arra, hogy az 1971-es zsinaton az orosz ortodox egyház a régi szertartásra vonatkozó minden előző korlátozást feloldott.

"Eskü alatt vallom ezen Egyházi kollégium legfelsőbbbírájáTUlk... a mi uralkodónkat'" " D. Sz. Lihacsov: I. Péter szerepét igen fontosnak tartom. Ő maga szerette az ortodox

istentiszteletet, énekelt a kórusban és semmi esetre sem volt ateista. Apéteri reformok ( a patriarchátus eltörlése, az államegyházi rendszer kiépítése stb.).Nikon reformjainak a folytatásai voltak, és az egyház tekintélyének hihetetlen mértékű hanyatlásához vezettek Ha a gyóntatót megfosztják a gyónási titoktartás jogától, ha a papnak állami rendelet írja elő a besúgást, akkor miféle tekintélye lehet még az egyháznak? ( ... ) Az egyház tekintélyét garantálja az államtól való függetlensége. Az egyház és az állam összefonódott, s az állam valamennyi bűne az egyházat is terhelte. A monarchia és az ortodoxia Miklósféle azonosítása végzetes csapást rnért az akkori ortodoxiára, vagy legalábbis alapjaiban megingatta. Az egyházat el kell választani az államtól. Ezer esztendővel ezelőtt a kereszténység államvaUás lett Oroszföldön, egyesítette a Rusz államot, majd ezt követően Oroszországot, Belorussziát és Ukrajnát. Ebben volt ereje, ugyanakkor ez volt a gyengéje is:az államnak alárendelt egyház elveszítette lelki szabadságát, a lelkiismereti szabadságot. A későbbi fejlemények eleve el voltak rendelve, amikor a forradalom után a hívőt önkéntelenül is a monarchistával azonosították Pedig a kereszténység nem - burzsoá vagy szocialista - ideológia. A kereszténység a mindennapi élet etikai-viselkedési normáival párosult világnézet. Innokentyij: I. Péter reformjaival kezdődött el az orosz kultüra szétválása egyházi és világi kultúrára, miközben az utóbbi visszafordíthatatlanul a másik fölé kerekedett. Az ősi Rusz kultúrája lényegében egyházi kultúra volt, a világi kultúra nem volt jelentős. A • Raszkol - szakadás; Dosztojevszkij regényhősének neve (Raszkolnyikov) ebből a szóból cred. (A fordító megjegyzése) . •• A nikoni reformok eUenzőinek összefoglaló neve. Később több ágra szakadtak. • •• Részlet az I. Péter cár által felállított Szent Szinódus tagjai hivatalos esküjének szövcgéböl, Ezt az - egyház számára sérelmes - sort csak 1901-ben törölték. (A fordító megjegyzése)

781

szétválás után az egyszeru nép - melynek oktatásával Péter uralkodása alatt és után hosszú ideig nem törődtek a világi szervek - maradt a vallásosság hordozója. A társadalom felsőbb rétegeiben, ahol már érlelődöttaz új orosz kultüra ( itt született meg a későbbi orosz intelligencia), egyre több szekularizációs törekvés jelentkezett. S csupán a XIX. század második felében kezdték felismerni azt a veszélyt, melyet sokáig észre sem vettek: a népből a műveltség iránti - eddig sem túl nagy - igény gyakorlatilag kiveszett. Világossá vált, hogy ez a helyzet az ország számára végzetes lehet. Intézkedéseket hoztak a helyzet javítására, létrehozták a népiskolákat, s a sokkal jelentősebb egyházközségi iskolák hálózatát. A XIX. század végén ebből a - kifejezetten a népoktatást szolgáló egyházközségi iskolatípusból körülbelül negyvenkétezer működött, nem számítva a tulajdonképpeni papi szemináriumokat. De ennyi erőfesZítés ellenére sem sikerült megadni a népnek a műveltség alapjait, mivel a nép akkor már az elemi iskolázottságot is úri passziónak tartotta. Végeredményben a nép vallásos maradt, de vallásossága gyermeteg, nem tudatos vallásosság volt. D. Sz. Lihacsov: A XIX.században a nemesi oktatást fölváltotta a szemináriumi, a nemesi kultúrát a nem nemesi származású Dobroljubov és Csemyisevszkij kultúrája. A nem nemesi származású értelmiség volt az ateizmus legfőbb terjesztője, mivel az ó oktatási bázisuk, bármilyen ellentmondásosnak is tűnik, a szeminárium volt. Az itt folyó képzés elvette a kedvüket az elavultnak látszó egyházi dogmáktól. Amikor az ember túl közelről szemléli a kultusz szent tárgyait, akkor odavész a szentség varázsa. Az egyház túlságosan hétköznapivá, túl egyszerűvé vált számukra. ,,'JUdatformáló er6-e a bezárt templom lakatja?" A. Nyezsnij: Köztudott, hogy 1918-ban, a forradalom után a szovjethatalom dekrétumot adott ki az egyház és az állam szétválasztásáról. A dekrétum a lelkiismereti szabadság marxi-lenini értelmezéséből indult ki, melynek alapja a szabad hitvallás és az ateista meggyőződés dialektikus egysége. Lenin 1905-ben ezt az elvet így fogalmazta meg: "Az államnak ne legyen köze a valláshoz, a vallási közösségek pedig ne fonódjanak össze az állarnhatalornmal. Mindenkinek jogában áll szabadon dönteni afelől, hogy higgyen-e valamilyen vallásban vagy ne higgyen, azaz ateista legyen... Megengedhetetlen, hogy vallási hovatartozás alapján korlátozzák az állampolgárok jogait. A hivatalos űrlapokból feltétlenül törölni kell azokat a kérdéseket, amelyek az állampolgárok vallási hovatartozását firtatják." Eddig a lelkiismereti és vallásszabadságot hirdető lenini elvek. De egy 1940-ben kiadott vallásellenes könyvben már más elveket találunk: "Az osztályellenség még nincs véglegesen legyőzve. Egyik utolsó védőbástyája a vallási szervezet, mely reakciós, a szocializmussal ellentétes eszméket hirdet. A fészkükből elűzött szerzetesek és szerzetesnök, a különbözö felekezetekhez tartozó papok ezrei, akik nemrégiben a fölkelés Zászlaját lobogtatták, még nem békültek meg azzal a gondolattal, hogy ügyük végleg elbukott." Mély szakadék tátong a lenini dekrétum demokratikus jellege és eközött a fenyegető agresszivitás között. Az elmúlt időben sok szö esett a sztálini idők törvénytelenségeiről. ( ... ) Szenvedett a nép, de a hívők és papok ugyanúgy áldozatul estek, mint a katonák és az értelmiség képviselői. ( ... ) Évtizedek során belénk nevelték, hogy megvessük és lenézzük mindazt, ami az egyházzal kapcsolatos. Thdatunkat mindmáig az a parancs uralja, hogy el kell felejteni az önkény áldozatául esett papokat. Mintha azt súgná egy undok hang: "Na nézd már a csuhást!" És ez a csuhás Pável Florenszkij atya, akire Oroszországnak büszkén kell tekintenie. ( ... ) A mai problémák gyökerei a múltban keresendők. S lelkiismeretünk csak akkor szabadul meg a nyomasztó tehertől, ha a terror áldozataivá vált egyhazi emberekről nyíltan, őszintén mindent elmondunk.

782

K. Harcsov: Az orosz ortodox egyház drárn:iját, azt hiszem, tökéletesen kifejezi lYihon pátriárcha sorsa. Sajnos az ő ténykedését nálunk egyoldalúan mutatják be, ezt állitják: szovjetellenes volt. Ami igaz, az igaz, valóban sokat ártott a szovjetbatalomnak. 1918 januárjában kiátkozta a szovjetbatalmat és hadat üzent neki. A breszti békekötéssel kapcsolatban pedig felhívást intézett a hívőkhöz: "Valóban ez az a béke, amelyért az egyház imádkozik, s amelyre a nép áhítozik?"

A. Nyezsnij: A breszti békét, amint ez közísmert, sokan a párt vezetői közül sem fogadták el. K. Harcsov: Az igaz, hogy 'Iyíhon ezzel az állásfoglalásával nincs egyedül. 1922-ben a fiatal szovjet államot éhínség fenyegette, s a kormány arra kényszerült, hogy az egyházi műkíncsek egy részét kisajátítsa. A pátriárcha erre felhívással válaszolt, melyet nem lehetett másként értelmezni, csak úgy, mint fegyveres harcra szölítö felhívást. Ez 'Iyíhon személyiségének egyik vonása. De van másik is. Idézzük csak fel a Legfelsőbb Bíróságnak: benyújtott levele egy részletét (1923. június): ... Ezennel kijelentem a Legfelsőbb Bíróságnak, hogy mától kezdve a szovjetbatalomnak ellensége nem vagyok Véglegesen elhatárolom magamat mind a külföldí, mínd a belföldi monarchikus fehérgárdista ellenforradalmi erőktől."

A. Nyezsnij: Több helyről hallani, hogy 'Iyíhon pátriárchának ehhez a levélhez semmi köze sincs. Kényszerítették, hogy írja alá - ennyi az egész. K Harcsov: Van ilyen vélemény is, tudok róla. ( ... )

A. Nyezsnij: 1927-ben a hírhedt szolovki lágerbe száműzött orosz klérus nyilatkozatot tett közzé, melyben kijelenti, hogy az egyháznak "nem célja a fönnálló rend megdöntése, és nem kíván részt venni az erre irányuló cselekményekben. Az egyház senkit sem szölít fegyverbe, politikai harcra; aláveti magát minden polgári jellegű törvénynek és rendeletnek, de szeretné teljes mértékben megőrizni lelki szabadságát és függetlenségét, melyet az Alkotmány biztosít sZámára, és nem kíván az állam kiszolgálója lenni." Mindez mégsem mentette meg az orosz egyházat az üldözéstől." ( ... ) K Harcsov: Az 1929-es törvény aprólékosan szabályozta az egyház tevékenységét, s így teljesen megfosztotta önállóságától. De vajon tudatformáló erő-e a beZárt templom takatja? Ha bezárunk, esetleg fölrobbantunk egy templomot, ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy lesZámoltunk a tömegek vallásosságával. Csak a háborús évek kemény valósága bírta rá Sztálint arra, hogy változtasson az egyház iránti magatartásán. 1943 szeptemberében újra megnyíltak az egyházi intézmények, folyóiratot indítottak, zsinatot tartottak és pátriárchát választottak Mindezt úgy is tekintbetjük, hogy:Sztálin csöndben beismerte roppant politikai baklövését. EJ;Te minden bizonnyal rendkívül nehezen'szánta rá magát.

lnnokentyij: ( ... ) A 30-as éveket elsősorban az intézményes vallásosság elleni harc jellemezte, melynek következtében 1939-re hazánk egyes vidékein alig vagy egyáltalán nem maradt múködő templom. Leningrádban ez idő tájt öt templom működött. Igaz, a honvédő Mború alatt újraéledt az egyházi élet, s ez a Mború utáni években bizonyos mértékig megszííárdűottaaz intézményes ortodox vallásosságot ( ... ) • 1918 ts 1930 közOtt legalább IW'omsúZ püspököt, negyvenezer papot, több tízezer szerzetest küldtek a haWba. (M. Bordeaux, 1983 közlése.)

783

A. Nyezsníj: A háború után úgy látszott, hogy az egyház szamara a nehéz idők elmúltak. K Harcsov: 1953-ban körülbelül tizenötezer ortodox templom előtt

működött, a

háború

tízezer.

A. Nyezsníj: Ma pedig? K Harcsov: 1986-os adatok szerint hatezerhétszáz kilencvennégy.

Innokentyij: A hatvanas évek elején a helyzet jelentős rnértékben romlott. Az önkényes intézkedések következtében - melyek akkoriban az ideológiai munkát jellemezték - az orosz ortodox egyház templomainak felét elveszítette. Ezek az intézkedések leginkább Ukrajna és Belorusszia keleti területeit sújtották. ( ... ) A 60-as évek vallásellenes kampánya a Szovjetunió nyugati körzeteinek nem okozott olyan mérvű veszteséget, mint szarnos más vidéknek. K. Harcsov: Az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején a vallás, az egyház, a hívők és az állam között beállt változásokat nem kizárólag Hruscsov személyével magyaráznám. Gondolja csak meg: rövid idő alatt felszámoltuk a háború következményeit, könnyebb lett az élet, a világűrbe repültünk (vö. a Gagarinnak tulajdonított mondást: "A világűrt megjártam, istent sehol nem láttam." A fordító megjegyzése.). Az embereknek az volt az érzése, hogy szinte mindenre képesek vagyunk. Ezért gondolták, hogy már a kommunizmus küszöbén vagyunk. S mivel a kommunizmusban nem lesz szükség se egyházra, se hívőkre, ezért rövid idő alatt le kell számolni a vallással. (1962-ból való Hruscsov híres mondata: Húsz év múlva bemutatom a tévében az utolsó hívőt! A fordító megíegyzése.) ( ... ) A templomokat bezárták, a hívők megmaradtak. Ezeknek az adminisztratív túlkapásoknak a következményeit - bezárni, mindenáron bezárni - ma is érezzük. ( ... ) Újra és újra csak azt mondom: semmi esetre sem szabad hatalmi pozícióból föllépni az egyházzal szemben. Ideje végre megérteni: az egyház és az állam szétválasztása egyáltalán nem jelenti a társadalomtól való elválasztást. A hívők a mi államunk polgárai, szovjet emberek, akik a szovjet korszakban nőttek fel és nevelkedtek. A hívők szervezetét, az egyházat nem lehet elszakítani a társadalmi folyamatoktól, a politikától, attól, hogy részt vegyenek a belső problémák megoldásában. ( ... ) Hazánkban hívők milliói élnek, körülbelül hetvenmillió ember. S bár a lakosság többségét materialista világnézetű emberek alkotják, egyelőre nem beszélhetünk a vallástól való tömeges elfordulásról. Azt hiszem, véget ér az az időszak, amikor egy új vallási közösség bejegyzését még úgy értelmezték, mint meghátrálást, ideológiai vereséget, a hívőknek tett engedményt. A közelmúlt öröksége ez, a sztálinizmusé, amelytől végleg elhatároljuk magunkat.

"Szeretni az embert" Fi/aret: ... Ki tagadná, hogy a hívó ember fél a gyárban, ÜZemben, intéZményekben nyíltan megvaUani hitét? Miért van ez így? Hiszen a szovjet törvények semmiféle követelményt nem

támasztanak hívő emberekkel szemben. Ugyanakkor ha valakiről kiderül, hogy hívó, az egyházhoz tartozó ember, akkor vagy igyekeznek tőle megszabadulni, hogy el ne vegye a kollektíva jó hírét, vagy pedig elkezdik aktiv átnevelését, hogy megtagadja hitét. Sajnos az ideológiai munkások többsége nem érti meg, hogy mennyire sértő és megalázó az efféle beavatkozás az ember legszentebb érZéseibe. Más dolog az, ha felolvasásokkal, könyvterjesztéssei végez valaki nevelőmunkát. De ha a hívő embert mások szeme láttára .megdolgozzák";amikor meggyalázzák azt, ami számára szent ... Miféletiszteletróliehet itt szó?( ... ) Az a mi bajunk, hogy nálunk hosszú időn át (nemcsak az elmúlt évekre, évtizedekre

784

gondolok) leértékelték a lelkiismeretet. Elaltatták, megvetették, és azt gondolták, hogy a lelkiismeret szava nem olyan fontos, mínt az emelvényről elhangzó szö. Ám valójában az történt, hogy az emelvényen gyakran olyanok emelkedtek szólásra, akiknek a lelkiismerete nem volt tiszta, mert letargikus álomba merült. Hál' istennek, ma sokak lelkiismerete ébredezik. ( ... ) Ma az egyháznak nincs joga ahhoz, hogy betegekkel, öregekkel, elesettekkel foglalkozzék, mert ez a tevékenység ellentmond jelenlegi törvényeinknek. Ugyanakkor az egyház szinte valamennyi szocialista országban tart fenn kórházakat, aggok otthonát, fogyatékos gyermekek intézetét. Ezeket az intézményeket az egyház nemcsak fönntartja, hanem olyan munkatársakat biztosít, akiket belső igény késztet arra, hogy másokkal jót tegyenek pusztán könyörületből. ( ... ) Ha az ember nem tud, vagy nem akar tudni mások bajairól, a sZÍVe megkeményedik. De ha betegséggel találkozik, emberi fájdalommal, akkor emberségesebbé, jobbá lesz, mert fölébred benne a részvét és a szeretet mások iránt. ( ... ) Ezen a területen sokkal szorosabb együttműködést is kialakíthatunk az állami, társadalmi szervezetekkel. Hiszen az átalakítás sikerét jelentős mértékben meghatározza a társadalom erkölcsi szintjének emelése ( ... ). A kereszténység felvételének ezeréves évfordulója jó alkalom arra, hogy föltámasszuk emlékezetünkben és lelkünkben mindazt a jóságot és szentséget, amely őseink sajátja volt ...

(Válogatta, összeállította és fordította: Hidász Ferenc)

Interjú Pityirim metropolitával -

IBaz, bogy növekszik a Szovjetunióban a

hívők

száma?

- Ugy tudjuk, a szám állandó, 50 millió gyakorló híve van az ortodox egyháznak, 50 míllíöan vannak a muzulmánok, 7-10 millióan a protestáns, katolikus, zsidó és más vallások követői. A 283 milliós lakosságból körülbelül 100 millió a gyakorló hívő.

- Mivel magyarázza, bogy az ateizmus iskoláiban nevelkedett fiatalok köreven fokozódik a vallás iránti érdekl6dés? - Ez azzal magyarázható, hogy növekszik az érdeklődés a hagyományos kultúrák és értékeik iránt. A vallást nem szabad kizárólag intézményes vonatkozásaiban szemlélni. Manapság, különösen a fiataloknál, mind nagyobb az érdeklődés az emberi személyíség lényege iránt, a fiatalokat foglalkoztatja a szubjektum szerepe.

-

Úgy gondolja, bogy Gorbacsou új irányvonalának egyik célja lebet a vallássza-

badsá~?

- Altalános demokratizálás van folyamatban, ez lehetőséget ad különféle nézetek hangoztatására. A keretek fokozatosan bővülnek, így új növekedési lehetőségeknyílnak az egyház számára is. Ebben a folyamatban a vallásszabadság is teret kaphat. Gorbacsov realista, igyekszik jobb lehetőségeket kínálni, hogy gazdasági téren jobban működjék a

785

társadalom. Gorbacsov marxista kommunista, de egyszersmind realista. A tényleges sZiikségletekból indul ki a társadalom fejlődésének minden elemét tekintve. - És a tényleges szükségletek sorában elismeri a vallási szükségletet ? - Igen. Elismeri, hogya népben van érdeklődés a vallás iránt. Emlékeztetnem kell arra, hogy az ateizmus kérdése nem új dolog Oroszországban, ez nem a szovjetek forradalma nyomán vetődött fel először. Az ateizmus itt 200 éves múltra tekint vissza. Az orosz társadalom tulajdonképpen már Nagy Péter uralkodása alatt eltávolodott a vallástól, amiért a nyugati felvilágosodást terheli a felelősség. És azt sem feledhetjük, hogy az orosz forradalmárok között sokan teológusok voltak, akik elutasították az egyházat, de a hitet nem.

- Úgy vélí, Gorbacsov azt a folyamatot alapozza meg, melynek során a szovjet állam ateista államból átaJakulhat világi állammá? - Kétségkívül ebben reménykedem. A folyamat üternét azonban nem ismerhetjük előre. Szívesebben tartom magam a realizmushoz, semmint hogy a tudományosfantasztikum világába kalandozzak. Veszélyes dolog lenne, ha valaki, aki felelős tisztséget tölt be az egyházban, ábrándokat táplálna. -

Melyek a legfeltűnőbb jelei a vallás terűletén a liberalizálódásnak ? Ma nyiltabban lehet vitatkozni a vallás kérdéséről.

-

Felbukkan-e a láthatáron az orosz egyház reformjának lehetősége?

-

Az orosz egyház nagyon hagyományos jellegű. Pillanatnyilag még egy szertartasren-

di reform is lehetetlennek tűnik számomra.

- Miként válaszol arra a belföldön is hallható bírálatra, hogy önök túlzott engedelmességgel viszonyulnak a Kremlhez? - Sztálin idején a kölcsönös megértés nehézkességének szakaszát éltük át. Hruscsov idejében volt egy igen nehéz, bár rövid időszak, amikor bezárták a templomokat. Hruscsov leváltása után visszatért a nyugalom. - Miként lehetséges, hogy ön kedvezőtlenülítéli meg Hruscsovot, jóllehet ő volt a sztdlintalanüds egyik jőszereplője? - Nagyon jó képességű, de műveletlen ember volt. Sok hibát követett el; néhány döntése a történelem iránti érzéketlenségről tanúskodik. Voluntarista mödon akarta felépíteni a kommunizmust, mindössze tíz év alatt, ahogyan az őskommunisták elképzelték. Nem értette meg a nemzeti kérdést, ezen belül az egyház szerepét sem. - Véleménye szerint a Nyugatnak és a nyugati vallásos tényezőknek is támogatniuk kellene Gorbacsovot? - Ez az egész világ érdeke. Mindenkinek tudnia kell, hogy az összefogás az egyetlen lehetséges módja a haladásnak. A Nyugat egyszer már túl sokat kockáztatott, amikor nem értette meg az orosz forradalmat és sorompókat állított fel, sZámunkra és az önök sZámára is ártalmas mödon, Van egy fizikai törvényszerűség, amely szerint a statikus állapot rosszabb következményekhez vezethet, mint a mozgás ... (Panorama, 1987. 11., 2. - rövidítve)

786

Hit és élet Haladók vagy konzervatívok? Berkeinkben is fel-felbukkan az a nézet, hogy a dinamikus hatvanas évek után langyos, unalmas, neokonzervatív hetvenes-nyolcvanas évek következtek: az elvesztett illúziók, a kijózanodás és az dfásulás korszaka. Melyik minősítés igaz? Mi a mérce, ki a mérce? A korszakok megítélésén túl egy másik, alapvetőbb kérdés is fölvetődik ezeken a beszélgetéseken: milyen legyen maga a keresztény ember? A hagyományok mellett mindhalálig kitartó? Fontolva haladó? Radikális reformer? Állandóan megújuló? Kinek van igaza: Lefébre érseknek-e vagy a szektáknak? - Konzervatív az, aki nem haladó, márpedig a haladás a keresztény ember feladatai közé tartozik. Teilhard de Chardin szerint a fáradtakkal és élvhajhászokkal szemben a tüzesszívűek azok, akiknek az élet haladás és fölfedezés. - Számomra azt jelenti a krisztusi úton haladás, hogy konzervatívan megmaradok a krisztusi úton, nem térek le róla. - Hűek maradunk - de egy két évezredes forradalmi újításhoz! A hűség nem konzervativizmus. Az a konzervatív, aki fél az újtól, akinek a biztonság fontosabb, mint a remény, aki kényelmi szempontokat helyez előtérbe, aki a krisztusi utat kitaposott, kényelmes útnak véti. - Én az értékőrzést tartom fontosnak. Ez is konzervativizmus: nem engedjük meghamisítani, felhígítani az értékeket. - Szerintem van arany köZépút, ezen jár az egyház.Az egyikszélsőség a hebehurgya újítás,a forradalom, az anarchia, a másik a tunyaság, a neokonzervativizmus, a helybenjárás. - Az emberek nagy része, legalábbis Európában, csalódott, mind a marxizmusban, mind a liberalizmusban, mind a kereszténységben. A reálisan gondolkodó keresztény mellözve a modem bálványokat, visszanyúl az ösforráshoz, Ezt aztán lehet konzervativizmusnak is nevezni, de akár avantgarde-nak is. Az a lényeg, hogy fogódzópontra lelt egy olyan világban, amelyet Camus áttekinthetetlennek élt meg. - Én bizony érzek egyházunkban valami felvilágosodás-ellenes hangulatot, pedig nekem úgy tűnt, hogy a zsinat éppen megkeresztelte a felvilágosodást, kibékítette az észt és a hitet, a haladást és az örök értékeket. Manapság mintha szaporodnának az ilyen jelszavak, mint: "Ne kritizáld, hanem szeresd az egyházat." - Nem látok ellentétet a mondat két fele között, Megújítani, de még szeretni sem lehet kritika nélkül. Kérdés, hogy egy keresztény értelmiségi szeretheti-e igazán egyházát anélkül, hogy érte aggódva felelősen és kritikusan ne vizsgálná? - Nem lehet az, hogy konzervatív és haladó nem más, mint kétféle alkat, kétféle magatartás, amely jólkiegésZíthetiegymást?És talán éppen egyházunkban kellene jól megfémiük egymással. Egyikünk kritizál, másikunk visszaf<>Fja, az egyik újít, a másik a hagyományt őrzi. - Minden intézmény megöregszik, még a krisztusi intézmény is elveszítheti dinamikáját De az egyház mindig fiatal,vagy mindig újra megfiatalodhat, mert nemcsak evilági dimenziója van. - Ez csak akkor lehet így, ha a Tanítóhivatal mellett létrejön egy Újítóhivatal is ... - Megújuló lelkek kellenek, akik a megújító Lélek partnerei!

787

Ki a haladó és ki a maradi? Az élet növekedéssel és

fejlődéssel

jár, az ember álmokkal,

vágyakkal, tervekkel születik. A mindenkori van-t túllépve szertelen mohósággal törekszik a lehetségesre. gyakran a lehetetlenre is. A változtatás azonban önmagában még lehet fölösleges vagy rossz is. Vannak értelmetlen és öncélú, haszonlesésből irányított változtatások, mint az öltözködési divaté: lényegtelen, hogy jobb-e, szebb-e, szükséges-e - csak más legyen, mint a tavalyi. Vannak hűtlenségből. kalandvágyból, zabolátlan indulatoktól fűtött változtatások is: cserélni régi hazát, hitet, házastársat, barátot - saját énünk egyik (jobbik) részét is megtagadva vele. Egyéni életünk növekedésére, de a történelmi fejlődésre is igaz: akkor emberi és előbbre vivő, ha hagyomány és újítás, megőrzés és változtatás arányban áll egymással. Egyegy intézményen, történelmi-társadalmi közösségen belül dúlhatnak konzervatívok és progresszívek csatál - a közösségnek, az embemek, a fejlődésnek mégis az válik javára, ha ez az egyensúly újra és újra helyreáll. Az egyháZ sajátos szempontok alapján értékeli a hagyományőrzést és az újnak a keresését. Konzervativizmus és progresszió egészen eredeti mödon simul vagy feszül itt össze. Az egyháZ történetében is megkülönböztethetünk haladó és maradi korszakokat. személyeket, irányzatokat, a lényeg mégis máshol rejlik. l. A keresztény ember a végtelen, tökéletes Isten teremtményének, sőt szeretett gyermekének, a tökéletes szeretet tökéletességre hívott partnerének tudja magát. Kicsinységében is nagyságának titkát hordozza. Mindenkinél elszántabban törekszik a tökéletességre - nemcsak apró alakítgatásokra, hanem a végső, teljes, bennünk is beteljesülő tökéletességre. Ez az abszolút többre vágyás teszi elégedetlenné nemcsak az önmagában és maga körül tapasztalt rosszal, hanem minden kevéssel, elégtelennel szemben is. Küzd a jobbért, többért önmagában, az egyhazban és a társadalomban - bár tudja, hogy mindez teljessé csak a történelem végén lehet. A forradalmi lendület, a .szent rnegnemelégedés" így türelemmel, a bűn lehetőségének tudomásulvételével párosul: a búza együtt nő a konkollyal, a jó a rosszal, az új a régivel. 2. A keresztény ember nem csupán "a holnap höse", hanem a tegnapé is. Nemcsak a szebb holnapnak, nem is csupán az abszolút jövőnek az embere, hanem a mülté, egy megtörtént, felülmúlhatatlan esemenyé. a megtestesülésé, Isten és ember eggyé válásáé. Az egyháZ ezért ragaszkodik annyira a kezdetekhez, a hagyományhoz, mert a legnagyobb újdonságot, az emberi, isteni újjászületését hordozza. A keresztény ember ezért érzi magát mindig fiatalnak. Alexandriai Kelemen szavaival: "EI nem múló fiatalságot örzünk, Hiszen aki az örökkévalóságban részesült, az a változhatatlanhoz lett hasonlóvá. A gyermekkor ezért jelenti nekünk az élet tavaszát, mert az igazság bennünk mindig fiatal." Az egyháZ örök fiatalsága Isten életéből fakad. Szükség van mindig új teológiákra, születnek mindig új lelkiségi irányzatok, új szentek, új törekvések - de mellettük ott élnek a régiek is, a szentek isteni közösségeben. 3. Emberi perspektíváink nem érnek fel Isten horizontjához. Ezért lehetségesek feszülesek és harcok a régit és az újat védelmezök között, a teológiában, az egyházkormányzatban, akár még lelkiségi irányzatokban is. Krisztus tanítványai olyanok, mint a házigazda, aki kamrájából régit és újathoz elő (Mt 13, 52). De az újítás nem szakadhat el a hagyománytól, ha keresztény akar maradni; a hagyománynak viszont folytonosan meg kell újulnia a Lélekben. Az egyháZ folytonosan öregbedő hagyományában hordozza örök fiatalságát, "új életben jár és új lélekben". "Alakuljatok át gondolkodástok megújulásával" - int Szent Pál, de hozzáteszi: "Ne szabjátok magatokat e világhoz." Az egyháZ nem törtet előre a történelemben, mint más hatalmak, partok, intézmények. Nem a struktúrák, hanem a szív megváltoztatását tartja a legfontosabbnak, nem az újítást, hanem a megtérést, nem az emberit, hanem az istenit. Mert az emberi fejlődés igazi mozgatója Isten tökéletessége. Minden igazi újdonság az örök tökéletességben rejtőzik: nA trónon ülő így szöl: íme, én újjáalkotok mindent." (jel 21, 5).

788

Élő világegyház BERKI FERIZ

Jegyzetek az orosz kereszténység millenniumáról Nem az orosz ortodoxiáról van csupán szö ebben az írásban, hanem az orosz kereszténységről.Arról, amely most ezer éve, tehát még az 1054. évi nagy egyházszakadas előtt született meg az orosz földön, és amelyből - jóllehet az ortodoxia mindmáig megtartotta a maga prioritását és számbeli túlsúlyát több más keresztény hajtás is nőtt ki. Az ünnepségek sorozatát a konstantinápolyi patriarchátus, az európai ortodoxia anyaegyháza nyitotta meg a február végén Konstantinápolyban rendezett nagyszabású ortodoxközi ünnepséggel. s a sorozat a júniusi moszkvai ünnepségekkel zárult. A nem ortodox egyházak megemlékezéseit a külföldön élő ukrán görög katolikusok július 8- 10. között Rómában rendezett jubileumi ünnepsége zárta, amelyen részt vett Il. János Pál pápa is. Az ökumenikus megemlékezések közül külön megemlítjük a Budapesten május IS·én tartott ortodox főpapi liturgiát, amelyet a moszkvai patriarchátus küldötteként Variaam volhyni és roveni érsek celebrált, valamint a május l 7-én rendezett ökumenikus ünnepi gyűlést. Mindkettőn részt vettek az összes hazai egyházak és vallásiközösségek reprezentánsai. Ki kell emelnünk azt az örvendetes tényt, hogy az ünnepi gyűlésen a hazai keresztény ökumené a legmagasabb szinten képviseltette magát. Hasonlóan magas szintű küldöttség képviselte a magyarországi egyházakat és vallási közösségeket a moszkvai jubileumi ünnepségeken is június 4 -12. között. A zagorszki Szent Háromság Lavrában június 6-9. között tartott Helyi zsinaton 270 küldött vett részt. A moszkvai patriarchátus az ünnepségek egész időtartamára Moszkva egyik legnagyobb szállodáját bérelte ki a zsinati tagok és a vendégek részére. A jubileumra a lehető legalkalmasabb szovjet belpolitikai légkörben került sor. Érezhető volt ez nemcsak a jubileumi ünnepségeken. hanem a Helyi zsinaton is. Az októberi szocialista forradalom óta az orosz ortodox egyház helyzetének alakulása a szovjet államban nem volt mindig egyenletes. Az állam és az egyház viszonyában lényeges javulás 1943-ban következett be, amikor az orosz ortodox egyház hazafias magatartása láttán az állam szamos, korábban bezárt templomot visszaadott az egyháznak, hoZZájárultaz új patriarcha megválasztásához, teológiai akadémiák és papnevelő szemináriumok újbóli megnyitásához, az egyházi sajtó újraindításához. A kapcsolatok normális fejlődését egy időre megakasztotta Hruscsov és Brezsnyev politikája. Azóta tucatjával alakultak új egyházköZségek, az egyház további templomokat kapott vissza, és három történelmi nevezetességű kolostort vehetett újra birtokába, köztük a moszkvai Danüov kolostort, amelyben most folyamatban van a patriarchátus egyházigazgatási központjának a kialakítása. Negyedikként éppen a Helyi zsinat idején szolgáltatta vissza az állam a legrégibb orosz egyházi intézmény, a kijevi barlangkolostor jelentős részét. Ebben a rendkívül kedvező légkörben kezdődtek meg az orosz kereszténység millenniumi ünnepségei június 4-én, a moszkvai Úrjelenése patriarchai katedrálisban tartott főpapi virrasztó estihajnali istentisztelettel, majd másnap, vasárnap, június 5-én folytatódtak ugyanabban a templomban főpapi szent liturgiával. Az orosz ortodox egyház Helyi zsinata a zagorszki Szent Háromság Lavrában Pimen, Moszkva és egész Oroszország patriarchájának elnöklete alatt június 6-tól 9-ig tartott. A Helyi zsinaton kilenc referátum hangzott el, s azok mindegyikét nyílt és élénk vita követte. Mind a referensek, mind a felszolalök több kérdésben éles bírálatot mondtak egyik-másik jelenségről, állapotról.

789

Elsőként Fi/aret kijevi és galiciai metropolita, Ukrajna exarchája ismertette az orosz ortodox egyház történetét kezdettől fogva napjainkig: a sokszor küzdelrnes, megpróbáltatásokka! teli múltját és reményt keltő jelenét. Megemlékezett a középkori és újkori orosz szemekről és más lelki nagyságokról, akik mindig a legjobbkor tűntek fel, hogy kivezessék egyházukat nehéz helyzet éből. Szölt arról, hogy az orosz kereszténység millenniumának megünneplésére a szovjet társadalom demokratikus megújulása idejében kerül sor, s ez optimizmussal tölti el az orosz ortodox hívő tömegeket. Ezt követően a Helyi zsinat - a }uvenálij kruticai és kolonmai metropolita által felolvasott szinódusi előterjesztés alapján - kilenc újabb orosz szentet kanonizált. Rövid, de igen szép és megragadó szertartással sorolta a szentek közé: Dmitrij Donszkoj moszkvai nagyfejedelmet ( 13501389), akinek vezérlete alatt győzték le 1380-ban az orosz hadak a mongol- tatár sereget a kulikovói ütközetben; Andrej Rubljov szeritéletű ikonfestőt (1360-XVI. század első feléig); Maxim Grek görög származású teológust és filozófust ( 1470 - 1556 ), a szent szövegek szlávra fordítóját, az orosz nép felvilágosítóját; Makárij moszkvai metropolitát (1482 -1563), az orosz egyházi könyvek összegyűjtőjét, helyi zsinatok kezdeményezőjét; Paiszij Velicskovszkijt ( 1722 -1794), a moldvai Neamt kolostor archimandritáját, a sztareci hagyomány felújítóját orosz földön; Szentpétervári Xénid; (1732-XIX. század kezdetéig), a .Krisztusért balgatagok" ősi aszkézis folytatóját; Ignatij Brjancsaninou teológust (1807 -1867), a lelki józanság és az önmegtagadás hirdetőjét; Amvroszij Grenkov optyinai sztarecet (1812-1891), akihez gyakran folyamodtak lelki tanácsokért az orosz szellemi élet nagyjai (Dosztojevszkij, Szolovjov, Tolsztoj és mások); és Feofdn Govorov szeritpétervári teológiai rektort (1815 - 1894), aki későbbi életét avisenyi remetelakban töltötte. Talán a legizgalmasabb Vladimir rosztovi és novocserkaszki metropolita, a patriarchátus ügyvezetőjének referátuma volt. Ebben áttekintette nemcsak a közelmúlt és a jelen eseményeit, hanem - a korábbi gyakorlattól eltérő mödon - több érdekes statisztikai adatot is közölt az orosz ortodox egyház életéből. Ezek közül a legmeglepőbb az volt, hogy az 1971. évi Helyi zsinat óta eltelt 17 év leforgása alatt az orosz ortodox egyházban több mínt 30 millió keresztelés volt, ami hozzávetőlege­ sen évi egy és háromnegyed milliót jelent. Ez azért több mint meglepö, mivel a hivatalos statisztika szerint az orosz ortodox egyházban 1966-1986 között a keresztelések száma évi egymillióról haromnegyed millióra csökkent. (Fáklya 198&'10. sz.) Minthogy a hazai egyházi sajtó is ismételten közölt részletes statisztikai adatokat az orosz ortodox egyház szervezetéről, lelkészi állományáról, itt csak jelzésszerűen említem meg, hogy a 76 egyházmegyében közel hétezer egyházközség működik. Ennek megfelelően az egyházban 74 főpap (rnetropolíta, érsek és püspök), közel hétezer pap és mintegy hétszáz diakonus teljesít szolgálatot. A jelenleg működő 21 kolostorban közel 1200 szerzetes és apáca él. A teológiai és papnevelő tanintézetekben kétezer kispap tanul. Vladimir metropolita nyíltan kijelentette azt is, hogy a patriarchátus központi ügyvezetése korszerűsítésre szorul. Szélesíteni kell a katekizációs munkát és az egyházi tájékoztató szolgálatot. Az utóbbihoz növelní kell az egyházi kiadványok példányszámát. Az egyházközségekben a lelkipásztoroknak meg kellene osztaniuk a pasztorális és karitatív feladatokat az arra alkalmas világiakkal. szükség van további otthonokra a kiérdemesült, idős papok számára. Centralizálni kell az egyházi épületek karbantartási munkálatainak irányítását. Végül, kedvezőbb feltételeket kell teremteni az ikonfestők és restaurátorok képzéséhez. főleg a kolostorokban. A metropolita kifejezte meggyőződését, hogy az országban kialakult új légkör, és különösképpen a megünnepelt millennium új lendületet ad majd a vázolt időszerű feladatok megoldásának és az egyházi élet további kibontakoztatásának. Fi/aret minszki és belorussziai rnetropolíta, a patriarchátus külügyi osztályának elnöke rövidített formában ismertette a nyomtatásban is megjelent és szétosztott referátumát az orosz ortodox egyház ortodoxközi és interkonfesszionális kapcsolatairól. A metropolita utalt arra, hogy ezeket a kapcsolatokat az orosz ortodox egyház az alkotó nyűtság, a "glasznoszty" jegyében fejleszti tovább, ami kétségkivül növeli az iránta való bizalmat és testvéri érzületet más egyházak részéről. Ezeket a kapcsolatokat mindig igyekszik felhasználni az általános emberi érdekek: a világbéke és a környezetvédelem, a teremtés megmentése közös ügyének vállalására és szolgálatára. Meggyőződése szerint a keresztény egyházak szerepe a népek közöttí bizalom építésében mindinkább bővül és fokozódik majd, míndaddíg, "amíg meg nem valósulnak az igazságosság, a testvériség, a szabadság és a kölcsönös szeretet eszményei a közös Mennyei Atya gyermekei között". Alekszij leningrádi és novgorodi metropolita - az Európai Egyházak Konferenciájának elnöke -, referátumában ismertette az orosz ortodox egyház békeszolgálatát, amelyet az apostoli hagyományból reá háruló kötelességének nevezett.

790

Pitirim volokolamszkí és jurjevi metropolita, a patriarchátus kiadói osztályának vezetője áttekintést adott a kiadói osztály egyre inkább szerteágaZó tevékenységéről, amely nem pusztán a nyomtatásban megjelenő kiadványokra terjed ki, hanem fotö-, fílm-, díapozítív-, videokazetta-készítésre, valamint hanglemezgyártásra is. Ó is hangsúlyozta azonban, hogy elégedettségre még nincs ok, különösen a kiadványok példányszáma tekintetében. Alekszander dmitrovi érsek, a Moszkvai Teológiai Akadémia és Szeminárium rektora, az oktatási bizottság elnöke a teológiai és lelkészképzés helyzetét elemezte. Az. 1971. évi Helyi zsinat óta a két akadémián és három szemináriumban közel II ezer papjelölt szerzett képesítést, s ezen felül az akadémiákon 487 teológus szerzett kandidátusi, 20 magiszteri és 9 doktori fokozatot. A hittudományi képzés további fejlesztése érdekében szükség lenne azonban további szemináriumok megnyitására. Kötelezni kellene a megyéspüspököket, hogy a szemináriumokba küldendő papjelöltjeiket aláposabb előkészítésben részesítsék. A teológiai oktatás és továbbképzés színvonalának további emelését szolgálhatná egy közös hittudományi központ létesítése, külön akadémiai folyóiratok kiadása és szorosabb kapcsolatok kiépítése, közös konferenciák rendezése a teológiai tanintézetek között. Alekszander érsek elképzeléseit támasztotta alá Kirill szmolenszki és vjazmai érsek hozzászólása. Kirill érsek azt a gondolatot fejtette ki, hogy a szemináriumok oktatási profilját a gyakorlati lelkészi munkára való felkészítés jegyében kellene kialakítani, az akadémiákét viszont úgy, hogy elméleti, tudományos-kutató teológiai munkára készítsék fel a hallgatókat. A Helyi zsinat fő eseménye az orosz ortodox egyház új szervezeti szabályzatának megvitatása és jóváhagyása volt. A tervezetet Kirill érsek terjesztette a zsinat elé. Az. új tervezet egyrészt az ősi kánonok, másrészt az 1917-18. évi Helyi zsinat határozata alapján készült. A társadalmi átalakítás szellemében kidolgozás alatt álló új állami kultusztörvény megszavazása esetén lehetőség nyílik az új szervezeti szabályzat esetleges további módosítására is. Osztatlan lelkesedést váltott ki a szervezeti szabályzatnak az a tétele, mely szerínt a moszkvai patriarchátus és annak valamennyi intézménye polgári jogképességgel rendelkezik. A Helyi zsinat az új szervezeti szabályzatot egyhangúlag elfogadta, s ezzel az törvényerőre emelkedett. A reformátumok meghallgatása, megvitatása és tudomásulvétele után, a Helyi zsinat 19 határozatot hozott és 10 dokumentumot fogadott el. Az. utóbbiak között van egyebek között egy-egy ÜZenet az ö-szertartasüakhoz, az emigráns orosz ortodox szakadárokhoz, a világ összes keresztényeihez és az ENSZ harmadik rendkivüli leszerelési közgyűIéséhez. Egyház- és nemzetközi jelentőségű az utolsó dokumentum: Az orosz ortodox egyház Helyi zsinatának nyilatkozata a jelenkor életbevágó problémáiról. Szó esik ebben az atomfegyverek betiltásáról, a világűr katonai célokra való felhasználásának kizárásáról, a természetvédelemről, a helyi háborúkról, az éhínségről, a faji megkülönböztetésról, a gazdasági és társadalmi igazságtalanságokról, a fejlődő országok eladósodásáról, az írástudatlanságról, a kábítószerélvezetről, az alkoholizmusról stb. A Helyi zsinat állásfoglalását az említett problémák megoldását illetően - érzésem szerint - a következő kulcsmondata határozza meg: .Elfogadva az új politikai gondolkodás alapelveit, mi is megerősítjük az általános emberi erkölcsi értékek elstJbbségét a nemzeti és nemzetközi élet valamennyi szférájában, s ebből kiindulva azt a következtetést vonjuk le, hogy nukleáris korunkban nem szabad lennie olyan politikának, amely önös érdekeken és erőszakon alapszik". A Helyi zsinat június 1O-én, a moszkvai Nagyszínbázban rendezett ünnepi gyűléssel zárult, amelyen az egyháziakon kivül szarnos magas állású politikai személyiség is megjelent, köztük Raisza Makszímovna Gorbacsova. Ugyanaznap este felejthetetlen díszhangverseny volt a Nagyszínházban hét kórus és öt zenekar részvételével. A moszkvai ünnepségeket a június 12·én, vasárnap tartott szabadtéri főpapi szent liturgia zárta le, amelyre a moszkvai Danilov kolostor falai között került sor az orosz Szent Szinódus tagjainak és valamennyi jelenlevő ortodox küldöttség vezetőinek részvételével, a rangidős egyházfő, Ignátiosz antióchiai patriarcha vezetésével, az összes egyházi delegációk, valamint többezres hívő tömeg jelenlétében. Az. ünnepségek június 13-16. között tovább folytatódtak egyidejűleg Kijevben, Leningrádban és VladimiriJan, majd ezt követően az orosz ortodox egyház valamennyi egyházmegyéjének püspöki székhelyein. Befejezésül - az Athénban megjelenő O Efimeriosz című egyházi folyóirat nyomán - utalok egy nyugatnémet lap tudósítására az orosz kereszténység millenniumi ünnepségeiról. Az. orosz ortodox egyháznak - írja a lap - nincs joga propagandát kifejteni. Helyesen jegyezte azonban meg egy orosz

791

pap, hogy az orosz ortodox egyház propagandája éppen abban rejlik, hogy nem fejt ki propagandát. Erejének egyedüli forrása az általa őrzött hagyomány és a hagyomány hordozóinak az a meggyőző­ dése, hogy azt senki nem teheti tönkre. Az orosz ortodox egyház jelenlegi helyzete arról tanúskodik az egész keresztény világ előtt, hogy valamely egyház ügyének sikere vagy sikertelensége nem azon mülík, hogy a világi környezete azt az egyházat hivatalosan mennyiben ismeri el. Mert az egyház ügyének sikere vagy sikertelensége attól függ, hogy Jézus Krisztus él-e a hívek szívében.

Alekszander Nyezsnij

"Moszkva nekünk nem parancsol ..." Kirov városának pravoszláv hívői, élve alkotmányos jogukka1, ragaszkodnak ahhoz, hogy hivatalosan is alapíthassanak egy második valIásközösséget. Ki és miért akadályozza őket ebben? Jurij Karacsarov, akirovi megyei pártbizottság titkára érvelésükre, miszerint nincs semmiféle törvényes alapjuk megtagadni a második kirovi vallásközösség bejegyzését, makacsul azt hajtogatta: "Haszontalan!" S amikor az alkotmányra és a törvényre hivatkoztunk,Jurij Grigorjevicsbőlkirobbant: "Ez az utasítás! Önök lázít ják a hívőket!" 1962-ig Kirovban két pravoszláv vallasközösség és a Fjodorov meg a Szerafimov templom működött. Összhangban az akkori hivatalos állásponttal, vagyis azzal, hogy a már közelgö kommunizmusba hívők nélkül, vagy legalábbis nagyon kevés hívővel kell "beérkezni", 1962-ben a Fjodorov-templomot bezárták, közössége feloszlott. A templomot lebontották. Úgy tervezték, hogy a helyén emlékművet állítanak a város hatszáz éves éVfordulójára. Ez a nemes gondolat egyelőre egy otromba betontáblában testesül meg, mely alatt tokocska nyugszik, benne üzenet az utókornak. Őszintébb és erkölcsösebb lett volna egy cédulát elásni a parton, egyetlen szöval: "Bocsássatok meg!" Hiszen nem tudtuk megmenteni a vjátkai vidéken sem a Fjodorov-templomot, sem a 17. században épült és elképesztő pompájú székesegyházat, sem azt a csodálatos templomot, melyet a mült században emeltek, sem az orosz építészet sok más gyönyörű alkotását. .. Es nem az üzenetért lesz hálás nekünk az utókor, hanem azért az őszinte és buzgó tevékenységért. mellyel megpróbáljuk megőrizni a történelmi és régészeti emlékeket a pusztítástól, a tavakat és folyókat a szennyezéstöl, az erdőket a felesleges irtástól. Huszonöt évvel ezelőtt egy éjszaka a Fjodorov-templom eltúnt a föld színéröl, s azóta a hívők a most már egyetlen működő Szerafimov-templomot látogatják. És alighanem ugyanattól a naptól kezdve próbálkoznak, hogy visszaszerezzék, amit elvettek tőlük: egy második vallásközösséget, Ez év február IS-én a vallásközösség alapítói egy minden tekintetben kidolgozott kérvényt és listát nyújtottak be a kerületi, városi és megyei végrehajtó bizottságoknak; július IS-én pedig táviratot küldtek panaszukról a Szovjetunió legfőbb ügyészének. Szám szerint ez volt a kirovi hívők negyvenkettedik beadványa Moszkvába. Vajon ez a fajta kitartás tetszik-e a városi és megyei hatalmaknak? Tetszik-e nekik az a levél, amelyet a Moszkovszkije Novosztyi szerkesztöségébe juttattak el, kétezer aláírással? No és beadványuk az SZKP KB főtitkárához, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökéhez? Ne is folytassuk tovább: persze hogy nem tetszik! "Megterhelik a szovjet postát" - tett szemrehányást a hívőknek A. Salaginov, akirovi mewei vallásügyi tanács megbízottja. O, mennyire megértem a megbízott őszinte fájdalmát szovjet postánk miatt, mely kénytelen továbbítani a fővárosba minden ideológiailag maradi és káros ostobaságot! Hogy visszakívánhatja ő azt az időt, amikor az égető szociális problémák kedvelt megoldási mödszere a tiltás, hatalmi vétó volt, amikor a nép véleménye csak díszlet volt néhány főszereplő színházában, amikor amegye .Oíümposza" magát egészen egyszerűen a törvény fölé helyezte ... Kirovban több mint négyszázezer lakos él; templom pedig csak egy van. (Az összehasonlítás végett: Moszkvában negyvennégy pravoszláv templom működik, Kosztromban háromszázezer lakosra hat jut.) A hívők és a helyi hatóságok között nem csöndesedik a heves vita. A hívők egy emberként hangoztatják, hogy a templom, különösen télen, ünnep- és szabadnapokon zsúfolásig telve van. "A kezünket sem tudjuk felemelni, hogy keresztet vethessünk" - panaszkodott Jekatyerina Noszkova

792

varrónő.

Valentyina Csarusina, a kirovi városi végrehajtó bizottság titkára más képet rajzolt. "Vallási ünnepeken nagyobb a tömeg, mint hétköznapokon. Én egy zsúfolt napon voltam, most nem emlékszem, milyen vallási ünnep volt, de túlzás azt állitani, hogy nem lehet ki-be jönni! Én például bementem." Nem maradt más hátra: mi is meglátogattuk a templomot. A Szernséges Szűzanya képmása Kazany városában való megjelenésének ünnepe volt, és bár ezt a vjátkai vidéken nem különösebben tartják, hétköznap reggel a templom mégis tömve volt, és nem tűnt olyan egyszerűnek bemenni, kijönni. A szerény Szarafimov-templomban több gyertyát adnak el, mint a hatalmas és jelentős Jelohovtemplomban, a moszkvai Pátriarka-székesegyházban; bevételuk majdnem egyforma, annak ellenére, hogy a ceremónia többet hoz a fővárosban, mint a vidéki központban. Sajnos nem is olyanritka eset, hogy valamelyik hívő elájul a fullasztó melegtöl, vagy a zsúfoltságban és tolongásban szerzett töréssel kórházba kell szállítani elsősegélyre. Néha a megboldogultak is sokáig fekszenek a ravatalon, várva a gyászszertartást, azt, hogy mikor ér véget utolsó földi sorbanáliásuk. De felfigyelni minderre, és átérezni az emberek fájdalmát csak az képes, akiben eleven az erkölcsi érzék, melyet még nem békített össze tévesen felfogott szolgálati kötelességével. Ezeket szem előtt tartva hiába keressük Valentyina Csarusina tevékenységében az elfogulatlanságot a hívők szükségleteivel, lényeges és jogos kéréseivel szemben. Ha ő, a városi végrehajtó bizottság titkára tigrisként tud harcolni azért, hogy - már elnézést - a toalett okvetlenül a Szerafimov-templom főbejárata mellett legyen; ha ő amennyire csak tudta, ellenezte a harangszót, "kispolgári csökevénynek" nyilvánítva azt; ha ő szándékosan összekuszálja a második vallasközösségre vonatkozó kérdéseket, akkor hogyan ne vegyük észre mindebben a "vallási érzés rnegsértését", amitől Lenin is óva intett a vallási előítéletekkel szemben folytatott harcban? Aperesztrojka legmélyebb gondolata, ha úgy tetszik, az, hogy csak akkor tudjuk kivezetni az ország gazdaságát a jelenlegi krízis előtti helyzetből. ha a törvénytisztelet és az emberi jogok feltétlen tiszteletben tartása - többek között a lelkiismereti szabadság joga - abszolút normája lesz életünknek. Megszegte-e a törvényt a kerületi vagy megyei hatóság; megsértette-e a jogszabályt az egyház - a feltételezett kihágásokat a megbízottnak kellett ellenőriznie. De A. Salaginov legnagyobb baja sajnos az, hogy hét éve teszi a dolgát, és hét éve - ahogy ez lenni szokott - csak elrontja azt. Egész mentalitásával elutasítja az egyházat, számára a hívők létezése kellemetlen, a papok egyenesen visszataszítöak, Noha hivatali kötelessége lenne támogatni Vjatszkaja Poljana városa hívőinek sokéves és teljesen megalapozott kérését egy vallásközösség alapításáról; ehelyett akadályozza annak megvalósulását. Ó lenne köteles törvény elé idézni és rendreutasítani Malmüzs város végrehajtó bizottságának titkárát, L Pecsatkint, ki egészen belefeledkezik a hívők és papjuk, Alekszej Szuhin üldözésébe. ehelyett hozzá hasonlóan élvezettel követi nyomon az eseményeket. Meg kellett volna magyaráznia a városi és megyei végrehajtó bízottságoknak, hogy a második vallásközösség alapítását semmiféle törvényes alapon nem lehet elutasítani; de ő inkább a helyi hatóság álláspontját fogadja el. A döntéshozók észjárásának ismeretében nem meglepő a határozat: ,,A pravoszláv egyház új közösségének alapítása teljesen felesleges ..." Mellözöm a további események szomorú részleteit: hogyan probalták a hívők a VB határozatának másolatát megszerezni, hogyan járkáltak hivatalról hivatalra, hogyan utaztak Moszkvába is az igazságért. Mellőzöm a levelek és táviratok ismertetését, melyek A. Salaginov elmés megjegyzése szerint "megterhelik a szovjet postát"; nem beszélek Tatjána Uljanceva, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa képviselőjének, a "Vörös Szerszámkészítő" üzem fiatal dolgozójának közömbös válaszáról sem. Viszont Kirov város ügyésze. Pável Ozsegin magatartása mellett nem mehetek el szótlanul. Ozsegin a következő tartalmú levelet látta el aláírásával: ,,A városi VB határozata nem mond ellent a fennálló jogszabályoknak ..." Bárhonnan is nézzük, a városi végrehajtó bizottság határozata törvényellenes, és az ügyész, a törvény őreként ezt még meg is erősíti! Valójában mi vezérelte Ozsegint válaszadás közben? A törvény? Az bizony nem. Apárt városi bizottsága és a városi végrehajtó bizottság, no meg a saját belső, hogy úgy mondjam, meggyőződése, mely a következőképpen hangzott a szájából: .Míért adjunk alkalmat a hívőknek, hogy terjeszthessék eszméiket? Úgy gondolom, hogy teljesen felesleges még egy templom a városban." Törvény, emberi jog, kötelesség - mindez az uralkodó szempont áldozatául eshet. Mindent el lehet torzítani és minden eltorzulhat a szolgalelkű alárendeltségben. Mégis milyen cél vezérelheti a kirovi hatóságokat, ha már az ajtót is becsapják a hívők jogos kérései előtt? Mi lehet a célja akirovi hatalomnak, amikor a vallasközösség alapítását ezzel a lesújtó érveléssel akadályozza meg: na de hát hol fognak imádkozni? Hiszen az Uszpenszkij-székesegyházat múzeummá alakitották át!

793

A Trifonov-kolostor 17. században épült Uszpenszkij-székesegyházában található a megyei archívum. Őrzője kíséretében bementünk. Szomorú látvány tárult elénk! Felemeltük a fejünket, és az ég kék darabkáít láttuk; a falakról peregtek a palehszkiji mesterek freskói. .Védösísakban járok mondta Korcsevszkaja. - Potyognak a téglák. Annyira bánt - sóhajtott. - TÍZ-tizenöt év, és az egész elpusztul." A11iíonov-kolostorbéli múzeumot a tervek szerint 1970-ben kellett volna megnyitni. Most 1990ről beszélnek, de számításba véve a kirovi restauráló műhelyek lehetőségeit, a munkálatok befejezése nagyon messze van.... Még lehangolóbb képet nyújt a másik építészeti műernlék, a Preobrazsenszkijkolostor. A Szentháromság-Makarjev templomba egy parányi könyvtárat és egy klubot gyömöszöltek be; a klub évente pár alkalommal táncestet rendez. Az összeomlásban lévő Konsztantyintemplomban a városi mentőszolgálat javítógarázsa van. A Trifonov-kolostorban egymás szomszédságában kaphatna helyet a müzeum is, a templom is - ahogy ez a Szentháromság-Szergijev lavraban, vagy a Kirov megyei Szlobodszkij városában látható. Az állam és egyház viszonyát szabályozó törvényekben tükröződő lenini normák például megtiltják, hogy nyilvántartsák az állampolgárok vallásos meggyőzódését. Ehhez képest Karacsarova következő­ ket mondja a megyei pártaktíva emelvényéről (a kirovi Pravdában publikált beszámoló alapján idézem ): "Mindenütt személyi nyilvántartást kell vezetni azokról az újoncokról, akik vallásos családban nevelkedtek ..." Lenin viszont hangsúlyozza: "Egy hivatalnoknak sincsen joga arra, hogy bárkit is a hitéről kérdezzen. ez a lelkiismeret dolga, amelybe senki se merjen beleavatkozní." Egy másik jelentésben, melyet szintén közölt a megyei lap, egy visszatérő felhívássallehetett találkozni: ismerni kell a hívők pontos lakcímét, és helyi illetőség szerint nyilván kell tartani őket. Emlékeztettem Karacsarovot arra, hogy .Az állam lehetövé tette, hogy a Danyilov-kolostort átadják az orosz pravoszláv egyháznak." "SzóvalMoszkva így'" - felelt nyersen, és rideg válaszának megvolt a maga értelme. Maguk ott, Moszkvában, intézhetnek, amit akarnak; de ha mi itt, Kirovban azt mondjuk: "nem", akkor ki is tartunk mellette. (Moszkovszkije Novoiztyi, 1987. 0.8.16.; rövidítve) (Vig Mónika fordítása)

BALlA D. KÁROLY

Felszakadt stigmák Pilinszky halálára

Agyam roncstelepén kényszerű jel: egy mélyre fulladt fájdalom érezbettJvé gyötri önmagát.

A torkomba feszitett hangszálak végre megremegnek egy torz hörgés katarzisiiban zokogok.

(Csukott tenyered zárójelei közül kiszorul a beavatatlan külvilág - imádkozol)

(Stigmáid felszakadnak hogy a kiérdemelt kín megótjon a kíntaian lemondástól - meghalsz)

sebeid ékét hordom magamon.

794

Napló A láthatatlan írás 1921·ben, alig három esztendővel az erdélyi magyarság történelmi sorsának minden addiginál vészterhesebb fordulata után, egy vékony versesfüzet jelent meg Kolozsvárott. Címe Falusi elégia, költője Áprily Lajos,akinek verseit akkor már sokan ismerték és számon tartották, s az erdélyi magyar irodalmi folyóiratok olvasói közül sokan azt is tudták, hogy a tavaszi sejtelmeket sugalló költői név rnögött egy fiatal enyedi tanár: Jékely Lajos rejtőzködik. Mit hozott ez a kis verseskötet? Kisvárosi hangulatokat, képeket a havasok örök nyugalmáról és a zúgó vadvízekről. amelyek nem törődnek azzal, hogy a városházán ki az úr, és milyen nyelven osztogatja parancsait. De mindenekelőtt fájdalmas melankóliát, amely minden közvetlen kijelentésnél jobban tanúsította, hogy a költő körül minden megvá1tozott, hogy a lélek kétségbeesésbe és gyászba merült. Hogy valami egész széttörött, egy ország elveszett, egy történelmi korszak véget ért. Áprily Lajosaz erdélyi magyarság fájdalmáról, csalódottságáról és kezdődő megpróbáltatásairól tett vallomást. Egynagy múltú emberi közösség nevében beszélt, noha többnyire csak arról adott számot, hogy őneki milyen személyes veszteségeket kellett elszenvednie, s milyen szorongató félelmekkel kell megküzdenie. Szavaiban mégis az egész erdélyi mágyar kisebbség ismert a saját tapasztalataira és fájdalmaira. Áprily így vált - Reményík Sándor és Tompa László mellett - az erdélyi magyarság legnépszerűbb költőjévé és hivatott szellemi követévé. Az erdélyi magyarság elveszítette azt az országot, amely korábban életének és munkájának természetes kerete volt, de nem akarta elveszíteni szülőföldjét, kultúráját és történelmi hagyományait. Az Erdélyi Helikon nevezetes szerkesztójét, Kuncz Aladárt szeretném idézni, aki egyik írásában a következőket állapította meg: "Az erdélyi magyarság előtt gyászos lánggal gyuI1adt ki a szörnyű mi lesz? és választ senki sem tudott rá adni. És ekkor sajátságos titokzatossággal mély és ösztönszerű érzés támadt fel az erdélyi lélekben: ha minden el is veszett, megmaradt az ősi föld. ( ... ) Misztikus erő sugárzik a szülőföldről, amelyet nyilvánvalóan csak nagyválságainkban érzünk. Ilyenkor jövünk rá, hogy milyen bensőséges közösségben élünk a földdel, ahol születtünk, s ahová a sorsunk köt." A szülöföld ugyanis nemcsak havasokat és vadvizeket jelent, hanem ennek a földnek a történetét is jelenti, s a szülőföld iránt tanúsított ragaszkodás egyszersmind hűség a múlthoz és hűség ahhoz a néphez, amelyet magát is szülőhazájához köti munkája, sorsa, történelmi emlékezete. Áprily verse, a Marosszentimrén írott Nyár maga is a táj és a történelem szerves egységérőlbeszél: "Mi már a tengert nem látjuk soha. ( ... ) De ez a nagy folyó, látod, tied, ( ... ) s ez a hömpölygő dallam, lásd, enyém - És este kinyitom az ablakom - és a históriát hallgatom: egyetlen transsylvan hősköltemény." Ezt a "transsylvan hőskölteményt" írták mindig tovább Áprily Lajos versei. Akkor is, miután kényszerűségeknekengedve Budapesten telepedett le, s mint költő, mint nemzedékeket felnevelő nagyszerű tanár és mint a Protestáns Szemle szerkesztője már ebben a hazában közvetítette Erdély üzenetet és panaszát, A "transsylvan" hűség adta meg az Áprily által is képviselt "erdélyi gondolat" igazi értelmét. Ez keltette reményét annak, hogy az erdélyi magyarság az idegen hatalom súlya alatt is meg tudja őrizni anyanyelvét és kultúráját, azt a közös arculatot és lelkiséget, amelyet kiformált a történelem. És reményt adott arra is, hogy a magyar kisebbség egyetértésre tud majd jutni a másik két erdélyi néppel, s így Erdély nem marad az egymás ellen hadakozó nemzetek és kultúrák küzdötere, ellenkezőleg, a közép-európai megbékélés történelmi műhelye lesz. Szép és merész hitek lobbantak lángra a transszilván gondolat és költészet érintésére, ezért is fájda1mas igazán, hogy a történelem azóta is mindig csak megcáfolni képes e régi hiteket. Áprily Lajos fájdalma és félelme szornorűan időszerűvé vált megint, egykori szavaiból így lett mara mementó, a jelenhez szóló ÜZenet. Nem tudom, Erdélyben megünnepelték-e születésének centenáriumát, avagy róla is hallgatni kell, miként Kós Károlyról néhány esztendővel ezelőtt. Azt a "transsylvan hőskölteményt", amely tolla nyomán létrejött, mégsem lehet elnémítani. A hűségnek és a megmaradásnak ez a "hőskölteménye" és "láthatatlan írása" mindig új életre támad. (Bevezetés egy Áprily-est elé. Elhangzott az Egyetemi Szinpadon

1987. november 28-án.j Pomogáts Béla

Egyháztörténet Az ezeréves orosz kereszténység Alceste 8antini: Ezeréves az orosz egyház. Beszélgetés Pimennel, minden oroszok pátriárkájával

Santini, olasz kommunista újságíró az orosz

egyház millenniuma alkalmából kötetben adta ki az orosz ortodox egyházfővel készített beszélgetéseit. A beszélgetésfüzér az orosz ortodox egyház jelenének és múltjának csaknem valamennyi fontos kérdését érinti. Pimen és tájékozott beszélgetőtársa áttekinti az egyház történetét a kereszténység felvételétől napjainkig, az 1917 utáni évtizedek főbb korszakait, szö esik a század nagy egyházi személyíségeiröl, az orosz ortodox egyház teológiájáról, liturgiájáról, felépítéséről és lelkiségéről. Külön fejezetben foglalkoznak az ökumenikus párbeszéd kérdéseivel, továbbá az .első és harmadik Rörna", azaz a római katolikus egyház és az orosz ortodox egyház viszonyával. Pimen részletekbe menően szól a teológiai és értelmezési különbségekről és az eltérő egyházpolitikai ál1áspontokról. Szóba kerül - némileg egyoldalú megvilágításban - az ún. unitusok (görög katolikusok) kérdése is. A kötet igen érdekfeszítő és haszonnal forgatható olvasmány. Az egyházfő megnyilatkozásaiból egy markáns keresztény személyiség képe rajzolódik ki, ami vélhetöen nem marad hatástalan - kiadója és terjesztése folytán főként nem keresztény olvasóira sem. (Kossuth)

Az 1000 éves orosz kereszténység

A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa megbízásából összeállított kötetben tanulmányok olvashatók az orosz ortodox egyház történetéről, teológiájáról és lelkiségéről (Imrényí Tibor), az orosz ortodox egyház kultúrateremtő erejéről (Foltin Brúnó), Magyarország és a keleti kereszténység viszonyáról (Makkai László), az orosz ortodox egyház missziójáról és magyarországi kapcsolatairól (Berki Períz), továbbá az ökumenikus mozgalomban játszott szerepéröl

796

(Tóth Károly), valamint a Szovjetunióban élő más vallási közösségekröl (Kiss Emil). A gyűjtemény fontos és máshol alig fellelhető ismereteket tartalmaz az orosz, és általában az ortodox kereszténységről és a Szovjetunióban élő vallásokról és egyházakról. Csak azt kell sajnálatosnak tartanunk, hogy - különösen az utóbb említett tanulmányban - alig esik szö a milliós nagyságrendű katolikus keresztényekről. Nem növeli a kötet értékét ~ Nagy Forradalom és az egyház" című tanulmány (Selmeci János) több megállapítása sem; így pl. Tyíhon pátriárkáról - akiről egyébként Pimen nagyrabecsüléssel és hosszasan szöl az előbbi könyvben - az olvasható, hogy .a haladásnak csak a polgári demokrácia fokáig jutott el"; továbbá, hogy a sztalíní korszak egyházüldözése ellen fellépő egyházférfiak .magatarrasa nagyban hozzájáruIt ahhoz is, hogy a személyi kultusz idején több ártatlan lelkészt és püspököt is elítéltek" ... A gazdagon illusztrált kötetet a Református Zsinati Iroda sajtóosztálya adta ki. T. JA.

Pavel Florenszkij: Az ikonosztáz Az ikont, a művészi alkotás sajátos példázatát írja le Florenszkij könyve. Az ikonon keresztül mu-

tatja, láttatja be az eredendőség. az egész ábrázolására törekvő kép kísérletét. "Ha a világ a Teremtőtől eredő müvészí alkotás, a művészi alkotásban pedig az ember isteni hasonlatossága jelenik meg, akkor egészen természetes, hogy a lényege szerinti teremtés és annak hasonlatosságára való teremtés között is megpróbálunk fölfedezni valamiféle párhuzamot." Mi hát az ikon valójában, és kik azok, akik .megteremtík"> Florenszkij könyvének bevezetésében először a látható és láthatatlan, illetve a köztük lévő, az elválasztó határ fogalmát tárgyalja, a láthatatlan tartomány "testet öltését" - magát a művészi alkotást. A realizálódott álomképet, melyet egyszersmind a dionüszoszi (felfelé vivő, mennyei) és az apollói (visszajutó, földi) kategóriáknak is megfeleltet. Majd az arc, alak,jelenség fogalmán keresztül vizsgálja az Istenhez való hasonlatosság viszonyát, a szellemi lényeg megjelenítését; amelynek közvetítője a templomban elhelyezett, "a két világot elválasztó oltárfal: az ikonosztáz". ~ ikonosztáz: látomás - mondja Florenszkij. Az ikonosztáz: angelophania - szentek és angyalok megjelenése, mennyei bizonyságok, mindenekelőtt pedig az Isten anyja és a testet öltött

Krisztus bizonysAgtnak megjelenése: bizonyság arról, ami a testen túl van", Mi tehát az ikon? ,.Az ikon:a látomás körvonala", az a közvetitő ablak, amelyen keresztül a szemlélő lttlát, túljut .az érZékileg felfogható vászon szintjén" egy alapvetóenszellemi realitásba. Olyan realidsba, amelynek alapja az emlékeztetés, amely a képektől az Ósképektg vezet, .azaz szellemi látomast hív elő a tudatban". Nemcsak az ikonon l1brizolt személyeket teszi láthatóvá, tehát nemcsak ablak, hanem ajtó is, melyen keresztül az imádkoz6kelé ,léptek le" a szentek. Mintha ez az tJsjelenés, tJskép-ikon a kollektív tudatot, a közös, minden emberre jellemző tapasztalatot, az archetípust tudatosítaná a szentek alakjában, .Minden ikon alapja - valamiféle jelenés" hangsúlyozza újraés újra Florenszkij. Keletkezés szerinti {elosztásában ( az ikon mint bibliai portré, hagyományalapján festett, jelenésen alapuló) a látomásra vezeti vissza az ikonfestés alapját és hozzáfűzi.: •Természetesen nem müvelheti más, csaka szentatyák." Nem véletlen, hogy az ikonfestő az egyház követelményeinek, .élerszabályoknak" van alárendelve.

Kiállítás Orosz egyháZművészet Magyarországon Egyetemes keresztény történetiségünk korszakos eseményére emlékezünk Orosz Egyházművészet Magyarországon című kiállításunkkai: a kereszténység felvételének orosz földön való millenniumára. Az évforduló az orosz ortodox egyház és az ősi orosz föld népének nagy megújhodásos ünnepe, közös ünnepe az egyetemes kereszténységnek, azonbelül különösképp az ortodoxia világának. E napokban Magyarországon is megemlékezünk az orosz föld megkeresztelkedésének ezredéves fordulójáról. Itt, Esztergomban, e kiállítás megnyitásával kezdődik az évfordulós megemlékezések sora, s folytatódik majd Szentendrén, és fővárosunkban, Budapesten.

,.Az ikon az örökkévalós;\g képét tlirja elénk; teremt arra, hogy átlépjük az időt; megláthatjuk az eljövendő örök élet képét, még ha nem is egészen tisztán, csak -tükör által, homályosan•." Nem véletlen az ikonfestés hagyományának aranyozása, aranyalapja sem, amely maga a ,tiszta keveretlen fény", nem ábrázol semmit, nem utal .semmíre". .Az ikonfestő tehát a tiszta fényből konstruál' - írja magától értető­ dően Florenszkij, mintha az emanációból bontaná ki, hántaná le Végtelen türelemmel a felesleges rétegeket a festő, a kép elkészültéig. Különösen keményen szöl ez a könyv ebben a kép-töredékeit müzeumok csendjébe gyűjtő kulturális hagyományban, mely egyre nagyobb vásznakkaI próbálja eltakarni hiányait. Florenszkij egy kettévált világról tudósít, ahol az ikon mint közvetítő szíget-létünk és az azt körülvevő, mögöttes ismeretlen között - próbálja megteremteni a kapcsolatot. A nem hívő számára csak festett fatábla, lezárt fal; a hívő számára pedig megnyílas előtti ablak, melyen keresztül átsugárzik a szent alakjában testet öltött fény. (Corvina) lehetőséget

Kelényi Béla

Különösképp okunk van arra, hogy magyar földön is köszöntsük az ortodoxia e kivételes jubileumát. Ez a föld egyrészt a nyugati és keleti kereszténység történelmi találkozásának is színtere volt, még Konstantin-Cirill és Metód téritése óta a pannóniai szlávok között, a 860-as években, amikor a magyarság is évszázadokon át nyomot hagyóan fogadhatta magáévá a még egységes egyház keleti, bizánci szellemiségű arculatát. Másrészt e földön az ortodoxia jelenléte több mint egy évezreden át folyamatos. Ez évben emlékezünk a magyar államalapító I. Szent István királyelhunytának 950-ik évfordulójára is. Hadd utaljunk az aIka1omhoz illőn arra, hogy országlása alatt szarnos keleti szertartású monostor állt, nem messze innen, Visegrádon, vagy Dunapentelén, s az ő nevéhez fűződik a veszprémi keleti szertartású apácamonostor megalapítása is. Az Árpád-házi királyok óta a magyar uralkodó családok dinasztikus kapcsolata főleg házasságkötések révén - a bizánci császárokkal, a kijevi fejedelmekkel és szerb királyokkal és despotákkaI egyben a keleti kereszténység világával való meghitt viszonyt, az ortodoxia toleráns tiszteletét is jelentette magyar földön.

797

A keleti kereszténység ősi művészeti emlékeinek számos becses, nagy értékű darabja maradt fenn hazánkban. A magyar királyok fejét évsZázadokon át, a legüíabb időkig, részben bizánci korona ékitette, rnint az uralkodók földi hatalmának legfőbb jele! Sok évszázados bizánci múkincset őriz e székesegyház kincstára is: a világszerte ismert Sztaurotékát. Úgy hiszem, megalapozottnak tekinthetjük, hogy a középkor óta a magyarországi ortodoxia létében és folytonosságában mindinkább alapvető és éltető szerepet kapott az ortodox szlávok jelenléte. Különösen fontos szerepük volt már sok évszázada az orosz egyházművészet megjelenésében Magyarországon. E kiállitáson, amelyet a magyarországi szerb ortodox egyház műkincseiből és a Keresztény Múzeum gazdag gyűjteményéből állitottunk öszsze, legrégebbi kiállitott darabjaink 16. századíak, A történelem viharzása e tájon sajnálatosan sok nagy értékű régi műkincs pusztulását is magával hozta. Amit kiállitásunkon láthatnak, annak magyarországi megléte történeti eredetű, s a diaszporában élő hazai pravoszlávia - elsősorban a görögkeleti szerbek - jelenlétéhez és hitéletéhez kötödík, Különösen a török hódoltság idején a magyarországi szerbek segítségért is, oltalomért is Oroszországhoz fordultak hitük fenntartásában, s az orosz földhöz közös szláv nemzetiségük is vonzotta. Így 1600-ban a Tolna megyei Grábóc kolostorának szerzetese "moszkvai földre" megy, s onnan könyveket, miseruhákat, templomi ékességeket hoz Magyarországra. Az orosz egyházművészetkincseinek egy része így jutott hozzánk. Különösen a török hódoltság idején és a XVIII. században feltűnő sok orosz egyházi könyv jelenléte. Kiállitásunkon ezekből számosat láthatnak - 16. és 17.századi moszkvai, kijevi és lvovi nyomdák szép termékeit - köztük az első teljes orosz nyomtatott Biblia két példányát is, melyet 1581-ben a moszkvai orosz "ősnyomdász", Ivan Fedorov nyomott Osztrogban. A példányok a győri szerb templomből, illetőleg a szentendrei székesegyházbőlvalók, s az egyedüli regisztrált darabok Magyarországon. A nagyközönség e kiállitáson láthatja őket először, miként szarnos más múkincset is. A 17. és 18. századi ikonjaink is zömükben így kerültek Magyarországra. Budára és Pestre, Szentendrére, Székesfehérvárra, Egerbe, Szegedre, Ráckevére, de még a legeldugottabb baranyai falusi templomokba is. Közel három évszázadon át az esztergomi szerb ortodox templom becses

798

kincse volt a kiállitott egyik Vlagyimiri Isten-

anya-ikon. Az 1740-es években Magyarországon dolgozott a kijevi lavra-barlangkolostor ikonfestőinek egy ukrán csoportja, s tőlük való a szentendrei .Preobrazsenszka" - az Úr színeváltozása templom, és a régi Szent Miklós .Hopovacska" templom ma Hercegszántón lévő ikonosztászionja. Ezeket kiállitásunkon - mint nagy egységek, képfalak szerves elemeit- természetesen nem tudjuk bemutatni. A kiállitás mintegy százötven darabja antológiaszerű válogatás, s az orosz ikonfestészet rnellett bepillantást enged a pazar fémművességbeis (melynek némely darabja az orosz cári udvar műhelyeiből való), s néhány textíliát is bemutat. Figyelemre méltó a grafikai, könyvművészetí anyag, így Gavril szerzetes Csernyigovi Istenanya-rézmetszete 1725-ből, melynek eredeti dúca egykor a ráckevei templomba jutott. Az orosz és ukrán művészettörténet még nem ismeri. Hadd utaljak arra, hogy a Keresztény Múzeum értékes orosz ikonjai - melyeket most Újból megcsodálhatnak kiállitásunkon - Ipolyi Arnold ( 1823 -1886) besztercebányai, majd nagyváradi püspök gyűjteményéből, hagyatékából valók, s 1867-ben Kölnben, a híres Ramboux-gyűjtemény árverésen vásároita őket. E kicsiny, de értékes orosz ikongyűjtemény számunkra rendkivül becses, rnert ama megbecsülést is jelzi, melyet a tudós és müvészetpartoló katolikus magyar főpap az ortodox egyházmüvészet iránt tanúsított, s figyelemre méltö, hogy ez az ikonegyüttes volt nálunk az első ortodox műkincs-gyűjteményis, mielőtt még a világ közfigyelme jelentősebben a keleti egyház művészeti kincsei és hagyománya felé fordult volna. A Főszékesegyházi Kincstár új kiállítótermében az esztergomi Keresztény Múzeum és a magyarországi, szentendreí Szerb Ortodox Egyházművészeti Gyűjtemény e kiállitással köszönti az orosz ortodox egyház nagy ünnepét, a keresztény egyetemesség jegyében is. Engedjék meg, hogy az Egyesült Nemzetek tudományos és művelődésügyi szervezete, az UNESCO mellett létesült Szláv Kultúrák Tanulmányozására hivatott Nemzetközi Társaság nevében is köszönetet mondjak e kiállitás megrendezésének lehetőségéért. (Elhangzott 1988. május 14-én az esztergomi j6székesegybázi

kincstárban a kiállítás megnyitásán.) Vuficsics D. Sztoján

Film Elvesztettük álmainkat Az idei hazai filmszemle uralkodó műfaja a dokumentumfilm volt - hangoztatta a napi kritika is. Az alkotókat, akárcsak korábban, a közelebbi múlt és a társadalom jelenkori gondjai foglalkoztatták. A dokumentumfilmek elsöprő sikerét a nyíltszíru tapsok és a kiosztott díjak egyaránt tanúsíthatják. A hatásvizsgálattal foglalkozó szociológusok feladatkörébe tartozik, hogy a sikerek titkait feltárják. Ezek a vizsgálatok bizonyára tanulságos elemeket hozhatnának felszínre a mai magyar társadalom közérzetében lerakódott, lefojtott sérelmek és bántalmak, a dúlt zavarok s az igazság kimondását követelő igény mélyvilágából. Aligha vitatható: a filmszociográfia a hazai filmművészetben kivételes rangra emelkedett. Abban, hogy művészi rangot tudott szerezni magának, a középnemzedékbeli Gulyás-testvéreknek igen nagy a szerepük. Másfélévtizede múlt már annak, hogy a falusi-városi valóság hajdani és jelenbeli kritikus fordulöit, érdesebb pontjait, feszültségeit és ellentmondásait a megszállottak eltökéltségével kutatják, filmezik. A középkori elmaradottságból fakadó misztikus babonákkal terhelt penészleki faludráma feldolgozása óta újabb és újabb, nem kevésbé megrázó filmek sorakoznak mögöttük. A magyar dokumentumfilm, a müvészí magyar filmszociográfia úttörőit és elkötelezett alkotóit jutalmazta most a vastaps és a zsűri első díja. Minden tekintetben megérdemelten. A film megformálásában és felépítésében, akárcsak a korábbiak esetében, igen egyszeru, keresetlen eszközökkel dolgoztak. Hétköznapi emberek hétköznapi nyelven, természetes fogalmakkal mondják el a velük és a rajtuk megesetreket. A pergő filmkockák annak rendje-módja szerint követik a pergő idő egymásra torlódó eseményeit. Fölvonuinak az áldozatok, majd mű­ ködésbe lépnek az ördögi machinációk. Aztán lépésről lépésre megelevenednek előttünk az áldozatul ejtett, ártatlanul meghurcolt emberek kálváriáinak egyes stációi. Akíméletlen elhurcoltátás, a Hortobágyra való megérkezés, a deportáltak embertelen mindennapjai, a ~egal~­ tatások s a nyomasztó embertelensegben IS jelenvaló, szöhoz jutó emberség. Aztán a megsza-

badulás pillanatai következnek, ami akkor nem azt jelentette, hogy a szabadulót egyenrangú állampolgárként kezelték volna. A megbélyegzettség hátrányaival éveken át viaskodtak, mígnern, sokakkal együtt, az újabb meghurcoltatások korszaka köszöntött rájuk is 56 után. Csak ámul a mai néző: akiket a diktatúra forgószele felkapott és elsodort, a társadalom igen különbözö rendű-rangú csoportjaiból valók. Nincstelen zsellérek, kis- és nagyparasztok, kisiparosok és szakmunkások, tisztviselők és kiskereskedök, értelmiségiek, gyárosok és arisztokraták, magyarok és nem magyarok, keresztények és zsidók, párttagok és pártonkívüliek, hívők és hitetlenek az önkény gáttalan érvényesülése, elszabadult erői láthatóan nem kímélték a társadalom egyetlen osztályát, rétegér és csoportját sem. Az ötvenes évek elejét idéző filmdráma óhatatlanul Il. József uralkodását juttatja eszünkbe. Az ötvenes évek megpróbáltatásait átélve, rágondolt az akkor félreállított Németh László is. A császárról írt dráma valójában a szerző saját korát idézi. A felvilágosult népboldogítö, ez a doktrinér teoretikus ?n. kényesen keresztulhajszolt reformrendeleteivel a társadalom valóságos adottságait éppúgy negligálta, mint az ötvenes évek önkényurai. Il. József tízéves uralkodása elegendő volt ahhoz, hogy ne maradjon a társadalomnak egyetlen olyan csoportja vagyrétege, szinte egyetlen tagja sem ( tartozzék akár a főurak és a nemesek, akár a polgárok és jobbágyok rendjébe), akit a népboldogító császár önkényes intézkedései ne sértettek volna. A társadalomboldogítónak sikerült a társadalom egészét maga ellen fordítania, az ellenállás egységes táborába terelnie az ellentétes érdekli csoportokat, osztályokat. A párhuzamosság a két korszak között könynyen kimutatható. Azzal a különbséggel mégis, hogy az ötvenes évek doktrinér teoretikusai sokkal könyörtelenebb eszközökkel próbáltak erőszakot tenni gazdaságon és társadalmon. A .fordulat évét" követően csakugyan totálisnak nevezhető megrázkódtatások szakadtak az országra. Az önkényesen szított háborüs hisztéria, az öncélúan hajszolt osztályharc, a durva és kíméletlen gazdaságpolitika százezreket forgatott ki százados környezetükből. Százezrekre ment az internáltak, az oktalanul börtönökbe zártak, a városokból és az ,ellenséges' határok mentéröl kitelepített-deportált honpolgárok száma. Az önkényuralom rettenetes évei, a félelem és bizonytalanság légköre újabb rémdrámákkal terhelte meg a sérült ország társadalmát. Joggal hangoztatja a film egyik hatalombéli szerepióje: .Azt is mondhatnám, hogy tulaj-

799

donképpen velünk szemben akkor, tehát az ötvenes évek elején egy nemzeti ellenállás bontakozott ki." A nemzeti szuverenitást és törvenyességet, a hagyományokat és demokratizmust erőszakosan kiiktató, a gazdasági-társadalmiszellemi viszonyokat igen radikális-voluntáris módon fölforgató évek alatt súlyos sérülési gócok keletkeztek. Az ilyen rnödon kibontakozó nemzeti ellenállás azután szükségképpen sodorta bele az országot abba a mindmáig egyetlen fegyveres konfliktusba, abba a felkelésbe, amelyet a második világháború óta Európa átélt. Megdöbbentő, ahogy az akkori főhatalom egyik jelentős (egy-két évvel később pedig fontos) kulcsfigurája ennyi idő elmúltával is kimért hűvösséggel képes osztályozni, rendszerezni a tobzódó terror fokozatait, az áldozatok egyes kategóriáit. Poroszos pontossággal sorolja: a megtorlásnak - mondja a pártközpont akkori osztályvezetője - "tulajdonképpen három alapfokozata van ... Az egyik az a kitelepítési típus", amikor a városokból "rendőrségi ügyekkel öszszefüggő politikai problémák miatt kitiltanak embereket". A másik "a deportálás". nA legnagyobb méretű volt a jugoszláv határszélről való" deportálás, amit "az indokolt, hogy igen közelinek tartottuk a harmadik világháború előjáté­ kaként esetleg bekövetkező jugoszlávok elleni háborút". nA harmadik fok ... , az az internálás." A különbség az, hogy "a második esetben a család együtt ment a családfővel, a harmadik esetben pedig egy börtönbüntetéshez nagyon hasonló állapot jött létre". így osztályoz közel négy évtized múltán Hegedűs András. Mintha valamely filozófiai-szociológiai problémakör vagyaz állatvilág egyes alfajait csoportosítaná! Pontosan, szakszerűen, kirnérten. Nem kevésbé megrázóak és ellenszenvesek a gépezet alacsonyabbb fokán állók, a helyi végrehajtók: az állami gazdaság akkori főkönyvelője, a fölbomlott lelkületű, velejéig romlott, hazudozó táborparancsnok, a kápó meg a többiek. Reagálásuk, "látószögük" alig különbözík attól, mint ahogy a hóhér szemléli a maga áldozatát. A leginkább megdöbbentő mégis az a történelmi tabló, amely körvonalaiban a tűnődő lelkületű, a megbocsátó és megbékélt szereplők által elbeszélt életutakből tárul föl előttünk. Elgondolni is iszonyatos: századunk kellős közepén másfél évtized leforgása alatt három nagy, egymást váltó - és kiváltó - terrorhullám söpört végig az országon, Az első a háború utolsó hónapjaiban, 1944;45-ben szakadt a megszállt korabeli Magyarországra. A német Gestapo és a hazai szélsőjobboldal, a csatlósok rémuralma idején a zsidóság deportálása, az országon átvo-

800

nuló háború borzalmai, az újra elcsatolt kisebbségi magyarokra mért megtorlások néhány hónap alatt a poklok kínjait zúdították az országra. Ahogyan erről, a rémület földjéről Kanadáig futott magyar zsidó házaspár megrázó filmbeli vallomása is tanúskodik. Alig oszlott fel a száz- és százezreket sanyargató internáló- és fogolytáborok fullasztó köde, egy boldogabb világot ígérő eszme nevében ismét terrorhullám tarolta végig a hazai mezőket. Most erre összpontosít Gulyás Gyula és Gulyás János újabb filmje: a nemzeti ellenállást gerjesztő sztálinista önkényuralomra. Négy-öt év telt el a háború óta, a társadalom fel sem dolgozhatta még a veszteségek fölötti fájdalmak érzetet, máris újabb megpróbáltatások érték a családokat. Alighogy kiürültek a régiek, megnyíltak az új internálótáborok és megteltek a börtönök cellái. Aztán újabb három-négy év múlva, az 56-os felkelést követően ismét százezreket sújtott az oktalan meghurcoltatás. És mint a zsidó házaspár meg a film más szereplöinek sorsa tanúsítja: számtalanszor ugyanazokra sújtott le a kiméletlen megtorlás. Megismételném: másfél évtized alatt száz- és százezrekre, együttvéve milliókra sújtott le a valóban kíméletlen terror, a gyűlölet ostora. Szinte nem érti az ember: honnan és miből tudott ennyiszer megújulni a gyűlölet-özön, honnan és míböl merítette tartalékait? A másik oldalról nézve: honnan és miből merítettek erőt a túlélők? Hogyan és miként tudta túlélni a borzalmak egymást váltogató csapásait ez az ország, ez a nép? Nem csoda-e, hogy élünk? Hiszen másfél-két évtizeden át, egészen a hatvanas évek közepéíg itt a Duna-Tisza táján valóságos "szenvedés-folyam" mosott magának újabb és újabb medret. Szakadékból szakadékba taszíttatva, csapást csapásra szenvedve bukdácsoltunk át a történelem éles fordulóin. Nincs egyetlen lélek e hazában s túl a haza határain, akit a megpróbáltatások - közvetve vagy közvetlenül - ne sújtottak volna. Mára vajon begyógyultak-e a sebek? Kiapadtak-e a gyűlölet forrásai? Elmúltak-e a megtorlasra sandító erők esélyei? EIfogytak-e a társadalmi méretű terror tartalékai? A régi sebek talán begyógyultak, csakhát valamit végképp elveszítettünk. Igen: az álmainkat. Mindnyájunk nevében mondja, mindnyájunk nevében mondhatja a tisztaszívű tanár, Bertök Gy. Balázs: "Mert azóta nem tudok szepet mondani, mert ha álmodom is, akkor mindig futok, mindig üldöznek, valahol lapulok, valami nyomaszt ..." Valami nagyon-nagyon nyomaszt bennünket.

FürLajos

1988 ANNÉE LIII.

vigilia

OCTOBRE-OKTOBER OCTOBER

Revue mensucllc - Monatsschrift - Redacteur en chef - Chefredactcur: lÁSZLÓ LUKÁCS !o'H Budapest, Kossuth Lajos u. I. - Abonnemcnts pour un an - Abonnement für das Jahr 25 US dollár

RÉSUME Cc numére est consacré a la chrétienté russe ancienne de mílle ans. Lessal de Eszter Ojtozi et László Karancsy présente l'histoire dc I'Église ruSSI.' millénaire. Endre Török nous guide dans l'áge d'or des philosophes chrétiens russcs. Tibor Imrényi écrit sur la spiritualité orthodoxe. Nous vous proposons dcs extraits de l'oeuvre maitresse dc la littérature dc spiritualité russe, du Journal du Pélerin, ainsi que du recueil patristique tant connu des chrétiens russes, dc Filokália. L'étude dc Ádám Somorjai examine le rapport du peuple hongrois ct dc l'orthodoxie a travers la vic ct l'activité de Saint Cirille ct Methode ct de Saint Étienne. István Baán préseme I'histoire d'un couvent orthodoxe hongrois. [entretien de Vigilia est composé dc la presse russe: des personnages considérables parlent sur l'histoire de I'Église orthodoxc, dc sa situation actuelle. Nous continuons l'essai satirique de Béla Hamvas sur le systerne d'état bureaucratíque. Tamás Kipke a fait un reportage sur le sort des réfugiés dc Transsylvanie. Dans la partie Iittéraire nous publions le récít dl' József Gerleí et les poemcs dc Márton Kalász.

INHALT L'nsere Nummer wurde als Erinnerung an das tausendjahrige russische Christentum zusamrnengestelIt. Der Essayvon Eszter Ojtozi und László Karancsy behandclt die Geschichte der tauscndjahrigen Kirche. Endre Török bearbeítete in seinem Beírrag die Blütezeit der Russischen Religionsphilosophie. Tibor Imrényi schrieb über die Geistigkeit der Orthodoxie. Wir bringen Auszüge aus einer Perle der russischen geistigen Literatur, aus den .Erzahlungen des Pilgers", sowie aus einer, unter den russischen Christen sehr verbreiteten patristischen Sammlung, betitelt Filokalia. Eine Studie von Ádám Somorjai untersucht das Verhaltnis zwischen Cyrill, Method und König Stephan dem Heiligen und dadurch die Kontakte zwíschen der Orthodoxie und dem Ungartum. István Baán erzahlt die Geschichte eines orthodoxen Klosters in Ungarn. Das Vigilia-Gesprach wurde aus Gesprachen, geführt mit prominenten Experten der russíschen Kirche, zusammengestellt. Eine weitere Folge des satirischen .Essays" von Béla Hamvas über Funktionierung des bürokratischen Systems. Tamás Kipke berichtet von Erfahrungen gesammelt im Kreise der Flüchtlínge die aus Siebenbürgen nach Ungarn gekommend sind. Im Líteraturteil Gedichte von Márton Kalász und eine Erzahlung von József Gerlei.

CONTENTS This number has been cornpiled with the aim of commemorating the establishment of Russian Christianity, a thousand years ago. A study by Eszter Ojtozi and László Karancsy is devoted to the history of this thousand-year old Church. Endre Török studies the golden age of the Russian philosophy of religion. In another article, Tibor Imrényi writes about orthodox spirituality. We also publish selections from The Narrations of a Pilgrim, a gem of Russian spiritualliterature, as well as from Filokalia, a patristic collection widely popular among Russian Christians. In a study, Ádám Somorjai, examines the relations of King Stephen with Cirill and Method and also the contacts between orthodoxy and the Hungarians. In his writing, István Baán relates the history ofa Hungarian orthodoxy monastery. In our interview column, we briing several conversations with outstanding Russian experts on church alfairs. We also continue, in this number, the ironical "dissertation" by Béla Hamvas, about the functioning of a bureaucratic s-ystem. In a report, Tamás Kipke relates his experiences gained among Transylvanian refugees. In our literary part, we publish poems by Márton Kalász and some prose by József Gerlei.

vigilia

Ára: 26,- Ft

A Vigilia kiadásában hamarosan megjelenik

Az orosz vallásbölcselet

virágkora I-II. Vá logatta, az

ír ta és az egyes bemu tatja:

előszót

sze rz őke t

Tö r ök En d re A ké/köteles gyűjtemény tar/almáb ól: Lev Tolsztoj: Vlagyimir Szolovjov:

Mi a vallás és m i is a lényege? Az lstenemberségr ől Az Antikrisztus története H árom emlékbeszéd Dosztojevszkijről Je\'genyij Trubcckoj: Katasztrofális korok és az "uto lsó napok" Vakmerőség és al ázatoss ág Lev Sesztov: Az igazság oszlopa és alapja Pavel Florenszkij: Az Isteni Sophia Szergij Bulgakov: Szem jon Frank: Jó hír Nyikolaj Bcrgyajev: A személy Az úr, a szolga és a szabad A két kötet összesen kb . 700 oldal Tervezett ára kb . 160,- Ft Megrendelhető

a Vigilia kiadóhivatalánál