hír TARTALOM MaSzeSz HÍRHOZÓ... 2 Horváth Adrienn, Tetővizek felhasználása tározótérfogat és szikkasztófelület meghatározása... 3

hír

CSATORNA

2012

A Magyar Szennyvíztechnikai Szövetség Lapja

május–június

TARTALOM MaSzeSz – HÍRHOZÓ ....................................................................................... 2 Horváth Adrienn, Tetővizek felhasználása – tározótérfogat és szikkasztófelület meghatározása ..................................................................... 3 Gulyás, G., Thury P., Pitás, V., Bartha, L.: Biofilm hordozók és kifejlesztésük járműipari szennyvizek tisztítási hatékonyságának növelése céljából ............... 8 Laky D., Kiss, K.: 2012. évi Young Water Professionals' rendezvény az IFAT Entsorga szakkiállításon ...................................................................... 15 tartalomjegyzék magyar nyelvű fordítása 2012/04 ............................................................................................................... 22 2012/05 ............................................................................................................... 23 HÍREK IFAT ENTSORGA 2012, München – rövid áttekintés a világkiállításról ......... 25 MaSzeSz – XIII. Országos Konferencia, Lajosmizse . ....................................... 26

2

2012. 5–6.

HÍRCSATORNA

HÍRHOZÓ KED­VES KOL­LÉ­GA! Amikor kézbe veszi/veszed a HÍRCSATORNA jelen számát, már nyár lesz. A forró nyárhoz – engedjék/engedd meg, hogy minden kedves Tagtársunknak és a HÍRCSATORNA minden kedves Olvasójának – kívánjak erőgyűjtést és jó pihenést. Utóbbi elnökségi ülésünkön értékeltük a „Vízi- közmű fejlesztése és üzemeltetése a határon átnyúló regionális együttműködés (CBC) jegyében Közép-Kelet Európában” című, XIII. Országos Konferenciánkat, melyet május 30-31-én tartottunk Lajosmizsén. A Konferencia szakmai szempontból egyértelműen sikeres volt, nagyon jó visszhanggal. Lajosmizsén taggyűlést is tartottunk, melyről a 26. oldalon számolunk be. Jelen számunkból szíves figyelmébe/figyelmedbe ajánlom: Horváth Adrienn: „Tetővizek felhasználása – tározótérfogat és szikkasztófelület meghatározása”, és Gulyás, G., Thury, P., Pitás, V., Bartha, L.: „Biofilm hordozók és kifejlesztésük járműipari szennyvizek tisztítási hatékonyságának növelése céljából” című cikkeket. A HÍREK rovatunkban beszámolunk a müncheni IFAT ENTSORGA – 2012 világkiállításról, és a lajosmizsei XIII. Országos Konferenciáról. Közreműködésüket/közreműködésedet megköszönve, jó pihenést kíván:

Budapest, 2012. június 27.



Dr. Dulovics De­zső, PhD. ügy­ve­ze­tő igaz­ga­tó, el­nök­sé­gi tag

A Magyar Szennyvíztechnikai Szövetség kiadványa. (BME – Vízi-Közmű és Környezetmérnöki Tanszék) 1111 BUDAPEST, Műegyetem rkp. 3. Megjelenik minden páros hónap utolsó hetében. A fordításokat Simonkay Piroska okl. mérnök készítette Kiadó és terjesztő: MaSzeSz Szerkesztő: Dr. Dulovics Dezső Tördelés: Aranykezek Bt.

3

HÍRCSATORNA 2012. 5–6.

TETŐVIZEK FELHASZNÁLÁSA – TÁROZÓTÉRFOGAT ÉS SZIKKASZTÓFELÜLET MEGHATÁROZÁSA Horváth Adrienn, PhD hallgató, Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, ­ Vízi Közmű és Környezetmérnöki Tanszék

1. BEVEZETÉS A csapadékvízzel történő gazdálkodás, ezen belül is a tetővizek gyűjtése és hasznosítása a reneszánszát éli napjainkban. Az ivóvíz árának folyamatos emelkedése, az éves csapadékmagasság eloszlásának változása, és a növekvő környezettudatosság együttesen takarékosságra ösztönzi az embereket. A tetővizek gyűjtésével – kertöntözésre, talajvíz utánpótlásra, valamint háztartáson belüli (WCöblítés, takarítás, mosás) felhasználására – csökkenthető a felhasznált ivóvíz mennyisége, ezáltal a csatornadíj is, valamint a csapadékelvezető hálózatok túlterheltsége és kiöntésének gyakorisága.

2. TETŐVIZEK MINŐSÉGE ÉS FELHASZNÁLÁSÁNAK ELŐNYEI 2.1 A tetővizek felhasználásának előtérbe kerülése 2.1.1. Az éghajlatváltozás hatásai Az emberi tevékenység hatása a légkör szennyezésében és a térszíni adottságok megváltoztatásában is megnyilvánul. Az elmúlt időszakban a klímaváltozás elfogadott tény lett, ami a Kárpát-medencében az éghajlat szárazabbá válásában nyilvánul meg. Magyarországon a különböző tanulmányok eredményeit összesítve elmondható, hogy az éves csapadékmagasság csökkenése, és az éven belüli eloszlásának változása tapasztalható, valamint az extrém csapadékok (> 20 mm/d) előfordulási gyakorisága, és ezen csapadékok aránya az éves csapadékmagasságban növekedett (Lakatos et al., 2006; Bartholy, 2004 és 2007; Buzás, 2008). Az Országos Meteorológiai Szolgálat honlapján hozzáférhető napi (1901-2000), és a rendelkezésünkre bocsátott órás (1997-2010) adatokkal végzett elemzés is alátámasztja, hogy az elmúlt 40 évben nőtt a nagy napi csapadékmagasságok aránya az éves csapadékmennyiségben (1. ábra). Ezzel párhuzamosan a csapadékesemények közötti száraz időszakok hossza is jelentősen növekedett a korábbi 70 évhez képest (2. ábra). 2.1.2. Települési csapadékvíz elvezetés Az urbanizációs folyamatok során a városokban csökken a zöldfelületek aránya, megjelennek a vízzáró felületek, mint az útburkolatok, az épületek, melyek a csapadék talajba történő beszivárgását akadályozzák. A burkolt, vízzáró felületek növekedése, a felületi érdesség csökkenése, valamint a csökkenő felületi tározódás, a felületek vízvezető képességének növekedésével jár együtt, ami a

1. ábra Napi csapadékmagasságok aránya az éves csapadékmagasság tekintetében

2. ábra Két csapadékesemény közötti száraz időszak átlagos hosszának alakulása

lefolyás és a kialakuló tetőző vízhozam növekedését, valamint az összegyülekezési idő illetve az árhullám tetőzési idejének csökkenését okozza (Gayer, 2007). Az extrém csapadékok gyakoriságnak növekedése, valamint az urbanizáció hatása miatt, az utóbbi években az egyes településeken lehullott csapadékok katasztrófákat okoztak Győrben, Budapesten, Borsod, Hajdú és Szabolcs térségében valamint Heves, Jász-Nagykun-Szolnok, Békés, Vas, Somogy, Veszprém és Tolna megyékben (Dulovics, D-né, Dulovics, D. 2005). A rövid idő alatt nagy mennyiségű

4 lehullott csapadékot a hálózat nem képes befogadni és elvezetni, ami az utcák, pincék, mélyebben fekvő településrészek elöntéséhez vezet. Míg régen a pincék vízzel való elöntése nem okozott különösebb károkat, manapság a felhalmozott javak, valamint a településrendezés során, a racionálisan felhasználható települési területek elfogyása miatt egyre inkább belterületté, lakóterületté nyilvánított mély-fekvésű, talajvizes és árvízveszélyes területek miatt jelentős anyagi károk keletkeznek (Horváth, 2009). 2.1.3. Ivóvízellátás Világszerte egyre nagyobb gondot jelent a tiszta ivóvíz előállítása a felszíni és felszín alatti vizekből. A talajvíz nagymértékű szennyeződése figyelhető meg az intenzív mezőgazdálkodási területeken használt műtrágyákból és a növényvédő szerekből származó nitrátok és peszticidek miatt, valamint a csatornázatlan településeken a szennyvíz talajban történő, nem szabályszerű elszikkasztása révén. Az ipartelepek közelében pedig a klórozott szénhidrogének felhalmozódása jelent gondot. A szennyezések miatt sokszor az ivóvizet távolról, vezetéken keresztül kell a felhasználás helyére eljuttatni vagy költséges tisztítási technológiák alkalmazása szükséges, amik a vízdíjak növekedését okozzák. A vízbázisok természetes utánpótolódásnál intenzívebb vízkitermelés a talaj- és rétegvizek mennyiségének csökkenését okozzák. A KSH adatai alapján 1990-2010 között az egy főre jutó átlagos napi ivóvíz felhasználás csökkent annak ellenére, hogy a vezetékes ivóvízzel ellátott háztartások aránya nőtt (3. ábra). Ez az ivóvíz árának folyamatos emelkedésével, és a víztakarékos berendezések megjelenésével magyarázható.

3. ábra Szolgáltatott ivóvíz adatok Magyarországon 1990-2010 között (KSH adatbázis)

2.2. Települési csapadékvíz-gazdálkodás A csapadékvíz hasznosítása nem új keletű dolog, hiszen régebben is gyűjtötték és tárolták a vizet, hogy azt locsoláshoz, mosáshoz, takarításhoz felhasználják. Ez elsősorban az arid és semi-arid területeken (KözépKelet, Földközi-tenger vidéke) volt jellemző, ugyanis azokon a vidékeken, ahol a csapadék időbeli eloszlása

2012. 5–6.

HÍRCSATORNA

szélsőségesen egyenlőtlen, és egyéb vízforrás nem áll rendelkezésre, a csapadékvíz-gazdálkodás jelentette a megoldást a mezőgazdaságnak. Az utóbbi évtizedekben a gazdagabb országok némelyikében (pl. Németország, Japán) is figyelmet kapott a csapadékvíz-gazdálkodás a folyamatosan növekvő víz- és csatornadíjak miatt. Ausztráliában például 2004 óta kötelezővé tették, hogy minden új épülethez esővízgyűjtőt kell építeni a krízishelyzetek mérséklése érdekében. 2007-ben az ausztrál háztartások 19%-a rendelkezett csapadékvíz gyűjtő tartállyal, de a szárazabb államokban ez az arány eléri a 45%-ot is (Guidence on use of rainwater tanks, 2011) Az éghajlatváltozással kapcsolatos kutatások, a megerősödő környezetvédelmi szemlélet valamint a fenntartható fejlődés elve lökést adott a csapadékvíz helyben történő felhasználásának. Több nemzetközi szervezet jött létre, mely a csapadékvíz-gyűjtést és felhasználást támogatja elsősorban a fejlődő világ országaiban. Brazíliában, Thaiföldön, Mexikóban, Kínában, Indiában, Bangladesben, a Fülöp-szigeteken és Afrika számos országában (pl. Kenya, Tanzánia, Botswana) nagy lépéseket tettek a csapadékvíz-gazdálkodás területén (Csapák, 2008). A tetőről lefolyó csapadékvíz összegyűjtése és felhasználása lakossági és települési szinten is előnyökkel és hátrányokkal jár. –– A csökkenő ivóvíz felhasználás miatt, a lakosság vízszámlája ugyan csökken, viszont a vízdíjban akár növekedés is megfigyelhető, hisz a vízi közmű szolgáltató állandó költségei nem csökkennek. Továbbá a csökkenő vízfogyasztás hálózatbeli vízminőség romláshoz vezethet a túlméretezetté váló vezetékek miatt. –– A települési csapadékvíz elvezető hálózatok terhelése csökken, az árhullámok ellapulnak, ami az okozott károk mértékének csökkenését okozza, mely mind a lakosságnak, mint a településnek kedvező. Az egyesített rendszerek esetében a záporkiömlők működésbe lépése is csökken, ezáltal csökkentve a befogadóba jutó tisztítatlan szennyvíz-csapadékvíz keveréke okozta környezeti terhelést. A tetővizek gyűjtésének és hasznosításának létjogosultsága nem vitatott kérdés, azonban a rendszer kiépítése költséges, és csak több tíz év múltán térülhet meg. A csapadékvízzel történő gazdálkodás gyakorlatának elterjedését pályázatok és ösztönzés útján lehetne elősegíteni. Ennek egyik módja az lenne, ha hazánkban is bevezetésre kerülne a külföldön már egyre gyakrabban alkalmazott csapadékvíz elvezetéséért fizetendő díj, melyet például az egyes telkek vízzáró felületének arányában határoznának meg. Jelenleg Magyarországon a csapadékvíz elvezetése az önkormányzatok feladata, de nem kötelezően ellátandó, a szolgáltatásért díj nem

5

HÍRCSATORNA 2012. 5–6. szedhető, valamint a csapadékvíz csatorna nem minősül közműnek. Ennek következménye, hogy sok településen nincs kiépítve a csapadékvíz elvezető rendszer, és ott, ahol ugyan megoldott a felesleges vizek elvezetése, a karbantartására nincs megfelelő pénzügyi keret (Buzás et al., 2012). Tehát elsődleges feladat lenne a csapadékvíz-gazdálkodást támogató és elősegítő jogszabályi környezet megteremtése, és ezzel párhuzamosan a szolgáltatási díj meghatározási módjának kidolgozása. A szolgáltatási díj kialakításában figyelembe kell venni, hogy minden település szerkezete, domborzati, talajés felszíni víz jellemzőji eltérőek, a csapadékvíz okozta problémái mások, melyeket mindig mérlegelni kell. A díjszabásban engedményekkel lehetne ösztönözni a háztartásokat a tetővizek gyűjtésére, időszakos tárolására és/vagy hasznosítására.

3. A TÁROZÓTÉRFOGAT ÉS SZIKKASZTÓ FELÜLET MEGHATÁROZÁSA A FELHASZNÁLÁS FÜGGVÉNYÉBEN A lehullott csapadékot a keletkezés helyén illetve a lefolyás során is lehet gyűjteni, tárolni és felhasználni. Az in situ tárolásra és hasznosításra jó példa a tetővizek ös�szegyűjtése és hasznosítása elsősorban öntözésre, de a gyűjtött csapadékvíz mennyiségtől és minőségtől függően akár WC öblítésre és mosásra is felhasználható. A tárolóba jutó csapadékvizet elő kell tisztítani, valamint a többletvíz elvezetését biztosítani kell vagy a csapadékvíz csatornába, vagy a kialakított szikkasztóblokkokra. A tetővíz szűrése megoldható az ereszcsatornában, a tározó előtt külön műtárgyban, vagy közvetlenül a tározóban elhelyezett szűrővel (Dulovicsné, 2003). A szükséges tározó térfogat kiszámítására egyszerű közelítő képleteket alkalmaznak, ami az éves átlagos csapadékmennyiség és az átlagos vízfogyasztást veszi figyelembe (Horváth és Wisnovszky, 2003; Dulovicsné, 2003), de az egy nap alatt lehulló csapadék mennyiségét, a fogyasztás napi menetgörbéjét, a locsolási igényeket nem. A felsorolt tényezők figyelmen kívül hagyása a biztonság javára történik, azonban egy csapadékvíz gyűjtő és hasznosító rendszernél a szükségesnél nagyobb tározótérfogat kiépítése jelentős többlet költséget okoz a beruházás során.

3.1. Alkalmazott csapadékfüggvény Első lépésként azt vizsgáltam, hogy a tározó térfogat és szikkasztó terület meghatározásakor van-e jelentősége annak, hogy időben állandó, vagy háromszög alakú csapadékfüggvényt alkalmazok. A 4. ábra jól szemlélteti, hogy a konstans csapadékfüggvény alkalmazásával azonos kiindulási adatok mellett adott tározó térfogat esetén kisebb szükséges szikkasztó területeket ad a számítás, és feltételezhetően a rendszer alulméretezett lenne.

4. ábra Fajlagos tározótérfogat és szikkasztófelület meghatározása konstans és háromszög alakú csapadékfüggvénnyel

3.2. Vizsgált felhasználási alternatívák Természetesen a méretezés során az is jelentős, hogy milyen gyakoriságú és hosszúságú csapadékra kívánjuk méretezni a tározó és szikkasztó rendszert. A számítás során az 1 éves gyakoriságú 60 perces (13,9 mm/h) és 15 perces (36,2 mm/h) csapadékokkal vizsgáltam a különböző beszivárgási együtthatójú talajok és adott tetőfelület esetén a szükséges tározó és szikkasztó méreteket. A várakozásoknak megfelelően, minél kisebb a beszivárgási együttható és az intenzitás hányadosa, annál nagyobb tározóra és szikkasztó felületre van szükség (5. ábra). Valós, 13 év (1997-2010) órás csapadék adatsorával két felhasználási módot vizsgáltam. 1. A tetőről összegyűjtött csapadékvizet háztartáson belül WC-öblítésre használják fel. Egy négy fős család WC-öblítésre felhasznált vízmennyisége, ha a fajlagos vízfogyasztásuk (100 l/fő,d) 29%-át használják erre, 116 l/d. A számítás során nem tettem különbséget a hétköznapok és hétvégi napok között, az év során minden nap reggel 6:00 és 9:00 óra között, este pedig 17:00 és 21:00 között határoztam meg a felhasználási időszakot. 2. A tetőről lefolyó csapadékvizet elsősorban a háztartásban hasznosítják WC öblítésre, majd a tározóból túlfolyó vízmennyiség először a szikkasztó felületre folyik, és ha az már nem képes elszikkasztani több vizet, akkor a többletvíz csatornahálózatba jut. A WC-öblítésre használt víz napi menetgörbéjét az előzőekben említett módon adtam meg, a szikkasztó felület méretét pedig az 5. ábrán látható görbék segítségével. A számításokat az SWMM dinamikus szimulációs szoftver segítségével végeztem el a 13 év órás csapadék adatsoraival. Mindkét számítás esetén a tetőfelület mérete 100 m2, a háztartásban élő személyek száma pedig négy fő volt, a tetőfelületről a lefolyás pedig 1 mm lehullott csapadék után indult meg.

6

2012. 5–6.

HÍRCSATORNA

6. ábra A WC-öblítésre felhasznált ivóvíz kiváltásának mértéke az éves lefolyt csapadékvíz függvényében a különböző fajlagos tározótérfogat esetén 5. ábra A szükséges tározó térfogat és szikkasztó felület kiválasztása a talaj beszivárgási együtthatójának és a visszatartani kívánt csapadék intenzitásának hányadosát figyelembe véve

Az eredmények általánosításához bevezetettem a fajlagos tározótérfogatot (FTT) mely a tározó térfogatának (Vt) és a tetőfelület (Atető), valamint a háztartásban elő személyek számának (Lsz) hányadosa.

FTT =

Vt ; l m2, ffő õE Atetõ tető $ Lsz

Hasonló mértékű csapadékvíz visszatartás érhető el kis fajlagos tározótérfogattal (FTT=0,5 l/m2,fő) és nagy szikkasztó felülettel (41,5 m2), mint nagy tározótérfogattal (FTT=7,5-12,5 l/m2,fő) és kis szikkasztófelülettel (1 m2). Tehát az felhasználási prioritásokat és a terület adottságait figyelembe véve meg lehet találni az egyéneknek legmegfelelőbb tározótérfogat-szikkasztó felület kombinációkat (7. ábra).

3.2.1. WC-öblítésre történő felhasználás A számítások során megfigyelhető volt, hogy a visszatartható vízmennyiség fontos befolyásoló tényezője nem az éves csapadékmennyiség, hanem annak eloszlása és a nagy csapadékok előfordulásának gyakorisága. Ezt szemlélteti a 6. ábra, ahol a kb. 32 m3-nyi lefolyt csapadékvízből az egyik évben (2006) a WC-öblítésre használt ivóvíz 52%-a, míg egy másik évben (1998) 73%-a volt kiváltható 5000 literes tartály alkalmazásával, ami 12,5 l/m2,fő fajlagos tározótérfogatnak felel meg. Ez azzal magyarázható, hogy míg 2006-ban 5 db 10-20 mm/h-s, 2 db 20-30 mm/h-s és 2 db 40-50 mm/h-s intenzitástartományba eső csapadék fordult elő, addig 1998-ban csupán 3 db 10-20 mm/h-s csapadékeseményt mértek, tehát 2006-ban a tározó több alkalommal is túlfolyt. Továbbá az is jól megfigyelhető, hogy a tározótérfogat 2000 l-ről (FTT = 5 l/m2.fő) 5000 l-re (FTT = 12 l/m2.fő) való növelésével csak 10% körüli többlet ivóvíz megtakarítás érhető el. A nagyobb tározótérfogat miatti többlet beruházási költséget ez a kismértékű fogyasztáscsökkenésből származó megtakarítás azonban nem fedezi, rövid időn belül nem térül meg. 3.2.2. WC-öblítésre és talajvíz utánpótlásra történő felhasználás Abban az esetben, ha a tározóból túlfolyó vízmen�nyiséget szikkasztó blokkokra vezetik, további csökkenés érhető el a csapadékvíz csatornába vezetendő vízmennyiségben. A szikkasztó felület méretét az 5. ábra segítségével határoztam meg a vizsgált tetőfelülethez.

7. ábra A tetőfelületről lefolyó csapadékvíz hasznosítása különböző fajlagos tározótérfogat és szikkasztófelület esetén

4. ÖSSZEFOGLALÁS A csapadékvíz, ezen belül a tetővízzel való gazdálkodás a hazai gyakorlatban még nem elterjedt annak ellenére, hogy előnyei nem vitatottak. Az egyik oka annak, hogy hazánkban kevés háztartás gyűjti és hasznosítja a tetővizet az, hogy egy ezeknek a rendszereknek a kiépítése költséges, megtérülési ideje hosszú. A csapadékcsatornázás jogi környezetének újra gondolása szükségszerű lenne, mellyel a csapadékvíz gyűjtő rendszerek kiépítése is támogathatóvá válna. A tározó térfogatának és a szikkasztó felületének meghatározásában figyelembe kell venni a háztartás igényeit, a rendelkezésre álló területet, majd ezek alapján meghatározható a szükséges műtárgyak mérete. A számítások alapján elmondható, hogy 2000 l-ről 5000 l-re növelve a tározó térfogatát csupán 10% körüli többlet ivóvíz meg-

HÍRCSATORNA 2012. 5–6. takarítás érhető el, ami nagy valószínűséggel nem fedezi a nagyobb tározó kiépítésének többlet költségét. Tehát a tározó térfogatának és a szikkasztófelület meghatározásánál fontos szempont a megtérülési idő is.

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS A munka szakmai tartalma kapcsolódik a “Új tehetséggondozó programok és kutatások a Műegyetem tudományos műhelyeiben” c. projekt szakmai célkitűzéseinek megvalósításához. A projekt megvalósítását a TÁMOP4.2.2.B-10/1--2010-0009 program támogatja.

FELHASZNÁLT IRODALOM Bartholy, J. (2004): Az éghajlat változása – bizonyosságok és bizonytalanságok. Mindentudás Egyetemén elhangzott előadás, 2004. szeptember 13. Bartholy, J. (2007): Éghajlatváltozási forgatókönyvek hazánk térségére. Buzás, K. (2008): Települési csapadékvíz-gazdálkodás. Vízmű Panoráma 2008/4, pp. 11-12. Buzás, K., Budai, P., Clement, A., Horváth, A., (2012): Települési csapadékvíz-gazdálkodás. Monográfia. TERC Kft, Budapest. Csapák A. (2008): A csapadékvíz reneszánsza – nemzetközi kitekintés. Vízmű Panoráma 2008/1, pp. 27-28.

7 Dulovics, Dné (2003): Csapadékvízgazdálkodás a környezetterhelés csökkentésének egyik eszköze. MaSzeSz HÍRCSATORNA, november-december, pp. 15-21. Dulovics, Dné és Dulovics, D. (2005): A csapadékterhelés, hatásai és csökkentésük egyes módszerei. MaSzeSz HÍRCSATORNA, szeptember- október, pp. 7-17. Gayer, J. és Ligetvári, F. (2007): Települési vízgazdálkodás csapadékvíz-elhelyezés. Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, Budapest. Guidance on use of rainwater tanks (2011). Commonwealth of Australia 2010. Horváth, A. (2009): Tetővizek minősége és a szennyező anyagok csökkentésének lehetőségei. Diplomamunka. Budapesti Műszaki és gazdaságtudományi Egyetem, Vízi Közmű és Környezetmérnöki Tanszék. Budapest. Horváth, Lné. és Dr. Wisnovszky, I. (2003): A háztetőre hulló csapadékvíz hasznosítása településeken. Vízügyi Közlemények, LXXXV. évf., 2003. évi 1. füzet, pp. 134-143. Lakatos, M., Kövér, Zs., Szentimrey, T., Birszki, B., Tánczos, E. (2006): Szélsőségek vizsgálata homogenizálatlan és homogenizált adatokon az OMSZ-ben.

8

2012. 5–6.

HÍRCSATORNA

BIOFILM HORDOZÓK ÉS KIFEJLESZTÉSÜK JÁRMŰIPARI SZENNYVIZEK TISZTÍTÁSI HATÉKONYSÁGÁNAK NÖVELÉSE CÉLJÁBÓL Gulyás Gábor – Thury Péter – Pitás Viktória – Bartha László Pannon Egyetem

1. A BIOFILMES SZENNYVÍZTISZTÍTÁS Eleveniszapos rendszereknél a vizes fázisban szabadon lévő mikroorganizmusok a tápanyagokkal – megfelelő fáziskeverés, levegőztetés biztosítása mellett – állandó, közvetlen érintkezésben vannak. A biofilmek esetében, a biofilm hordozón kialakuló mikroorganizmus rétegződés miatt azonban a tápanyagok esetén egy koncentráció gradiens alakul ki. A biofilm hordozó felületéhez közelebb eső sejtek nem tudnak közvetlenül találkozni a folyadék fázisban található tápanyagokkal, a szubsztrátumok bejutása a biofilm belsejébe diffúzióval történik [1]. A kialakuló tápanyag diffúzió ezzel párhuzamosan tápanyag limitációt, illetve ezen keresztül a rétegvastagság függvényében fellépő mikrobiológiai szelekciót okoz. Ezen túl továbbá a különböző tápanyagok eltérő diffúziós koefficiensének köszönhetően a különféle vegyületek más-más időtartam alatt jutnak be a biofilm belsejébe [2]. A biofilmen belül a tápanyag diffúzióját (és egyben a biofilmes rendszerek teljesítményét) a biofilm fizikai szerkezete határozza meg [3]. A befolyásoló tényezők közé tartozik a sűrűség, a porozitás és a filmen belüli csatornák átmérői, melyek a biofilm mélységével együtt változnak. A sejtek sűrűsége a rögzítő felülethez közeledve nő, ahol az akár a folyadékfázis-közeli sűrűség tízszerese is lehet [4]. Ebből egyértelműen következik a pórusátmérők csökkenése, melyet a mikroorganizmusok egymáshoz közelebb kerülése okoz. Az oxigén relatív diffuzivitása is szükségszerűen változik a biofilm mélységével. Az oxigén esetében ez az érték már a film felszínéhez közel is mindössze csak 5080%-a a felszíni molekuláris diffuzivitásnak, sőt, a legalsó rétegben 25% alá is csökkenhet [4]. A biofilm vastagsága közvetlenül befolyásolja a diffúziós koefficienseket, illetve ezeken keresztül az egyes tápanyagok térbeli eloszlását, hozzáférhetőségét (1. ábra). A körülmények módosulásával tehát párhuzamosan változnak az egyes rétegekben jelenlévő baktériumok, illetve azok mikrobiológiai aktivitása is. Minél jobban nő a mélység, annál inkább csökken az aktív biomassza hányada. Az oxigén átjárhatóságának függvényében az egyes rétegekben különböző feltételek alakulnak ki, melyek egyes csoportok számára kedvezőek, mások számára viszont hátrányosak lehetnek. Ennek következtében az egyes baktérium csoportok oxigénigényük, illetve táp-

1. ábra A tápanyag-koncentrációinak változása a biofilmben és környezetében [5].

anyagigényük szerint rendeződnek. A biofilm legkülső rétegében, ahol az oxigénellátás nem korlátozott, a különféle tápanyagokat oxigén jelenlétében lebontani képes fajok lesznek jelen. A mélyebb rrétegekben az oxigént nem, vagy csak korlátozottan igénylő fajok fognak elhelyezkedni [4]. A biofilmes szennyvíztisztítás megvalósításának két lehetősége ismert. Az egyikbe azok a módszerek tartoznak, amelyekben a biofilm rögzítésére fix töltet szolgál, azaz a mikrobiológiai hártya olyan felületen helyezkedik el, amelyik a tisztítóban nincs mozgásban. Ezek az úgynevezett rögzített ágyas rendszerek, melyek az ilyen rendszerek korai fejlesztési időszakában legtöbbször zúzott bazaltot tartalmaztak. A bazalt relatíve kis fajlagos felülete miatt az ilyen technológiák a mai korszerű megoldásokhoz viszonyítva legtöbbször kis hatékonysággal működtek [5]. Napjaink rögzített felületeket alkalmazó technológiája például a Cleartec® biotextil rendszer, amely a medencébe helyezett merev fém vázra fűzött textil szálakon biztosítja a biofilm réteg kialakulását [6]. A másik csoportba a mozgó ágyas biofilmes rendszerek tartoznak. A mozgóágyas rendszereket az 1980-as évek végén, 1990-es évek elején Norvégiában fejlesztették ki [7]. Ezekben a töltetek a keverés és a levegőztetés hatására folyamatosan mozgásban vannak, lehetővé téve a mikroorganizmusok és a tápanyag érintkezését. A mozgó ágyas biofilmes technológiák töltetként a vízzel

9

HÍRCSATORNA 2012. 5–6. közel megegyező sűrűségű hordozókat alkalmaznak [8]. Az alkalmazott töltetek közé tartoznak műanyag, porózus és hab szerkezetű anyagok. A legelterjedtebb hordozók közé tartoznak a Kaldnes elemek, melyek számos formában, eltérő tulajdonságokkal kerültek/kerülnek forgalomba [9]. A baktériumok azon tulajdonságai, hogy képesek a felületekhez tapadni, fontos előnyt jelent a vizes fázisban történő növekedés során. Ilyen közegekben a mikroorganizmusok az áramló folyadékkal könnyen kimosódhatnak, de azok a baktériumok, melyek biofilmet képeznek, védve vannak a kimosódás ellen, illetve ezzel párhuzamosan, olyan helyeken, ahol megfelelő mennyiségű tápanyag is rendelkezésre áll, a biofilm növekedése biztosított 10]. Emiatt a biofilmes szennyvíztisztítás során a nagy fajlagos felületű hordozók esetén sokkal nagyobb mikroorganizmus tömeg alakul ki, mint ugyanakkora térfogatú medencében, eleveniszapos tisztítás esetén [11]. A biofilmes technológiák alkalmazása ebből kifolyólag a hagyományos eleveniszapos módszerekhez képest számos előnnyel jár. Kedvezően alkalmazhatók például olyan eleveniszapos megoldások kibővítésére, melyek a korábbihoz képest túlterheltté váltak. Különösen kedvező a lassan szaporodó mikroorganizmusok biofilmben történő elszaporítására, melyek egyébként csak hosszú iszapkor esetén érhetnek el kellő részarányt és tisztítókapacitást. Hasonlóan kedvező a biofilmes tisztítás a híg szennyvizek esetében, melyeknél túlzott iszaprecirkulációs árammal sem biztosítható a megfelelő eleveniszap koncentráció a reaktorokban. A biofilm hordozók fajlagos felületének növelésével az egységnyi térfogatban visszatartható biofilm-tömeg jelentős tisztítási kapacitást biztosíthat a szervesanyag és nitrogénformák egyidejű és jó hatásfokú eltávolításához. Az oxigén, vagy tápanyag biofilmbe történő behatolásának korlátozottsága (diffúziós gátlás) következtében az ammónium oxidáció és nitrogén-oxid redukció sebessége is kevésbé a teljes biomassza tömegével, mint inkább a biofilm, vagy biofilm hordozó felületével lesz arányos. A biofilmek esetében a kialakítható nagy iszapkor a nitrifikáló fajok dominanciájának kedvez, növelve a biofilmes rendszerek kapacitását. Különösen igaz ez kis szennyvízhőmérséklet esetén, amikor is a biofilm döntően nitrifikáló tenyészete révén kompenzálja azok lelassuló növekedési sebességét. Ilyen értelemben a biofilmes rendszerek kevésbé hőmérséklet érzékenyek a nitrifikáció tekintetében, mint az eleveniszaposak. A biofilmben kialakuló nagy iszapkor a fentiek mellett lényegesen változatosabb mikrobiális együttélést tesz lehetővé, mint az eleveniszapé. Ez a tápanyag felhasználásában teljesebb lebontást, s vele lényegesen kisebb iszaptermelést is eredményez [5,11].

2. HIBRID RENDSZEREK Hibrid rendszereknek tekinthetők azok a biológiai szennyvíztisztítók, melyekben mind a lebegő iszap, mind a biofilm számottevő részarányban van egyidejűleg jelen [12]. Ennek megfelelően bármelyik hagyományos eleveniszapos rendszer kisebb módosítással könnyen hibriddé alakítható..Az eleveniszapos rendszerben a biofilm megfelelő hordozó telepítésével szaporítható el. Mivel az a reaktortérben ott is marad (hordozó visszatartása), a keletkező iszaptömeg az utóülepítőt nem terheli. Ez azonban nem igaz a ciklikusan leszakadó biofilm-hozamra. Mivel a leszakadó biofilm mennyisége viszonylag kicsi, az ülepítő terhelését számottevően ez sem növeli. A hibriddé alakítás további pozitív hatása, hogy az eleveniszap rész folyamatos nitrifikációs beoltását a leszakadó biofilm részek biztosíthatják [11]. A biofilmes rendszerek az utóülepítés iszapjának a vizes fázisba történő folyamatos visszaforgatásával alakíthatók át hibrid változattá. A hibrid rendszerek széles körben ismert képviselői az eleveniszapos technológiák mozgó ágyas biofilmes rendszerekkel kiegészítve (MBBR/ AS) [13]. Ebbe a csoportba tartoznak továbbá az integrált fixfilmes eleveniszapos rendszerek (IFAS, H-IFAS), amelyekben a mikroorganizmusok felülethez kötött és lebegő formában is megtalálhatók [14]. Az integrált fixfilmes technológiát hatékonyan alkalmazzák már működő eleveniszapos tisztítók nitrogéneltávolítási teljesítményének fokozására [15]. Az első nagyüzemi hibrid rendszert 1975-ben Philadelphiában (USA) építették ki, ahol eleveniszapos medencére telepítettek rá forgótárcsás biológiai kontaktort. A ’80-as években azután többféle hibrid megoldás is megvalósult Európában (CAPTOR és LINFUR), valamint Japánban (RINGLACE) [16]. Az ilyen rendszerek fejlesztését a biofilmes tisztítás kedvező hatásai gyorsították. Az utóbbi időszakban már a rögzítő, vagy hordozó anyagba történő mesterséges baktérium immobilizálás is sikeresnek bizonyult, továbbá sokféle szuszpendált hordozós hibrid rendszer kiépítésére is sor került [17]. A félüzemi és üzemi egységek egyaránt igazolták a megoldás egyszerűségét és relatív olcsóságát a már meglévő telepek intenzifikálására, különösen, ha további telepbővítésre már nem állt rendelkezésre földterület, vagy azt csak igen drágán lehetett megszerezni [11]. Napjaink műszaki fejlesztései a hibrid rendszerek további kedvező adottságait próbálják kihasználni. Egy ilyen tisztító, melynél a heterotrófok és nitrifikálók növekedését sikerül úgy szabályozni, hogy a szervesanyag lebontása meghatározóan az eleveniszapban, míg a nitrifikáció a biofilmben történjen, az autotrófok működésének szervesanyag terhelés okozta limitációja elviselhetőre csökkenthető. Ezáltal a biofilm nitrifikációja a

10 teljes rendszerben lényegesen nagyobb átlagos térfogati teljesítményt is biztosíthat. Az ilyen rendszernél a biofilm szerepe tehát különösen specifikussá válik. A jövőben ennek a megoldásnak várhatóan széles alkalmazása nyílhat, ha ténylegesen sikerül az üzemeltetés szabályozásával mintegy azonos térben működő két szelektív reaktorrendszerré szétválasztani a különböző mikroorganizmus fajokat és tevékenységüket [11].

3. A MBBR RENDSZEREKBEN ALKALMAZOTT HORDOZÓK EGYES TULAJDONSÁGAI A hordozó fajlagos felülete az egyik legmeghatározóbb a kialakuló biofilmtömeg szempontjából. Mivel a kisebb méretű hordozók nagyobb fajlagos felületűek, így nagyobb aktív felületet biztosíthatnak a mikroorganizmusok számára. Japán kutatók 1 mm-es töltet alkalmazásával ammónium oldatnál 15 kg N/m3.d nitrifikációt mértek, míg 5 mm-es töltet alkalmazásával csak 7 kg N/m3.d-t. Legkedvezőbbek azok a hordozóanyagok, melyek elég aprók ahhoz, hogy egyenletes eloszlású fluid fázisként mozogjanak a vízben, jó átkeverhetőséget biztosítsanak akár keverőkkel, akár levegőztetéssel, és mégis elég nagyok legyenek ahhoz, hogy reaktorban való visszatartásuk ne okozzon problémát [18]. Az egyenletes térbeli eloszlásukhoz lényeges a hordozó sűrűsége, melynek a víz sűrűségével közel egyezőnek kell lennie, hogy se ne ülepedjen ki a reaktor aljára, se ne ússzon fel annak tetejére, azaz könnyen folyamatos mozgásban lehessen tartani azt a kellő tápanyagellátás érdekében. A Kaldnes töltetek, melyek anyaga HDPE, 0,95 g/cm3 sűrűségűek, egyes PVA gélek sűrűsége 1,004 g/cm3. Ez az oka, hogy bár rengeteg különböző anyagú biofilmhordozóval folytattak már kísérleteket, napjainkban a műanyag biofilm hordozók (töltetek) közül a polietilén, a poliuretán illetve a polivinil-alkohol áll a kísérletek középpontjában. Iráni kutatók fenoltartalmú szennyvíz tisztítására használtak 0,95 g/cm3 sűrűségű polietilén anyagú hordozóval 70%-ig töltött mozgóágyas biofilmes rendszert. A fenol inhibitorként hat az eleveniszapra, azonban az említett megoldással 60%-os, kémiai oxigénigényben mért szervesanyag eltávolítási hatásfokot is sikerült elérni [18]. A jelenleg forgalomban lévő hordozók esetében általában a gyártó által megadott tervezett/ajánlott százalékos töltöttség a mértékadó, melyet általában többéves tapasztalat alapján, adott minőségű szennyvíz tisztítására javasolnak. Több kísérletet végeztek azonban a kutatók a reaktorok optimális töltöttségi szintjének megállapítására. Egy kutatás során kínai kutatók PVC hordozót vizsgáltak 10-75%-os reaktortöltöttség esetén. Azt tapasztalták, hogy bizonyos pontig a töltöttségi hányad növekedésével a reaktor teljesítménye is növekedett, mivel egyre nagyobb felület állt rendelkezésre a baktériumok számá-

2012. 5–6.

HÍRCSATORNA

ra. Egy bizonyos pont felett azonban megnövekedett a részek érintkezéséből, illetve ütközéséből fakadó filmleszakadás gyakorisága, melynek következtében a biofilm elvékonyodott a hordozók felületén, de aktivitása mégis tovább nőtt. Ez biomassza-tömegre vonatkoztatva nagyobb tisztítási teljesítményt jelentett [18]. A töltöttség növekedésének ugyanakkor a levegőztetés/keverés hatásfokának romlása szab határt. A túl sok töltet mozgásban tartásához, aerob rendszerekben, nagy mennyiségű levegő bevitele szükséges. Ez üzemeltetési költségként jelentkezik, ugyanakkor a töltet ára miatt a beruházás költsége is nagyobb. A felületi töltést illetően a kutatások megállapították, hogy mivel a baktériumok töltése nagyrészt negatív, a hordozó felületének pozitív töltésűvé tétele kedvező lehet a biofilm megtapadása szempontjából [5]. A baktériumok hordozón való megtapadásának körülményei máig nem ismertek pontosan. A megtapadás azonban elősegíthető a hordozó felületének módosításával. Minden olyan adalék, amely növeli a hordozó felületi érdességét, hozzájárul a fajlagos felület növeléséhez, egyúttal a biológia könnyebb rögzüléséhez is. Egy, tizennégy féle töltetet összehasonlító tanulmány szerint a biofilm megtapadását befolyásoló tényezők közül a legnagyobb hatással a felületi érdesség és a fajlagos felület nagysága volt a folyamatokra. Több kutatás is beszámol az aktív szénen való gyors kolonizációról, ennek vizsgálata, mint felületmódosító anyag, eredményes lehet [18].

4. JÁRMŰIPARI SZENNYVIZEK JELLEMZŐI, A TÉMA KUTATÁSI IRÁNYAI A járműiparban keletkező olajos szennyvizek biológiai tisztítása több esetben akadályba ütközik a kis biológiailag bontható szervesanyag hányad következtében. A járműipar szennyvizei jellemzően emulziós szennyvizek, melyek rendszerint felületkezelés, korrózió védelem, kenés, olajozás, felületek tisztítása során keletkezik, és amelyek nagy kémiai oxigénigényét az emulzióban lévő zsíros-olajos komponensek adják [21]. Az ilyen szennyvizek biológiai tisztítását megelőzően célszerű egy fizikai-kémiai előtisztítási lépés beiktatása. Ez a legtöbb esetben olajfogást jelent, melynek során a felúszó olajos fázis lefölözhető valamilyen fizikai módszer (például flotálás) segítségével, viszont stabil emulzió esetén annak vegyszerekkel történő megbontására (koagulációflokkulációra) van szükség. A legtöbb esetben az olaj a vizes fázistól egyszerű fizikai-kémiai módszerekkel elválasztható [21]. A különböző gyártási folyamatok során kelet­kező járműipari szennyvizek közös jellemzője, hogy nagy (200-1600  mg/l) lebegőanyag tartalma valamint oldott anyag tartalmuk 400-1500 mg/l között változik. Kémiai oxigénigényük átlagosan 1000-2600 mg/l közötti.

HÍRCSATORNA 2012. 5–6. Természetesen a nagyobb olajmennyiséggel szennyezett emulziók ilyen értékei felfelé jelentősen eltérhetnek. A bennük gyakorta előforduló nehézfémek, a cink, nikkel, ólom, réz, króm és kadmium, akár nagy koncentrációban is jelen lehetnek [19]. Biológiai tisztítás szempontjából a járműipari szennyvizek legnagyobb problémája a jellemzően kicsiny BOI5/ KOI arányon kívül az, hogy gyártástechnológiától függően a szennyvízbe kerülhetnek olyan szennyező anyagok (például nehézfémek, cianid, aromás vegyületek, halogénezett vegyületek, nehezen bontható detergensek, felületaktív anyagok), melyek a biológia számára toxikusak lehetnek. A szennyezőanyagok nagy része vízoldható formában a fizikai-kémiai előkezeléstől függően, azt követően is a szennyvízben maradhatnak és egy esetleges biológiai tisztítás során sok esetben szükséges lehet segédtápanyag (N, P) adagolás is. Ipari szennyvizek biológiai tisztítása esetén nagyon fontos tényező a biomassza adaptációja. Ez olyan folyamat, melynek során a szennyvíz tisztítását végző baktériumok enzimrendszere alkalmazkodik a szennyvízben lévő szen�nyezők bontásához. A folyamat eredményeképpen az elsőre nehezen bontható szennyvizek is egyre jobban, majd akár jól bonthatóvá is válhatnak az adott baktériumközösség számára a néhány hetes adaptációs idő leteltét követően. A szakirodalom áttekintése során találkozhatunk egy több mint egy évtizedre visszanyúló kutatással, amelynek célja volt hibrid membrán szeparációs eleveniszapos eljárás kidolgozása gépjárműmotorokat gyártó üzem szennyvizének tisztítására. Az eredmény azt tükrözi, hogy megfelelő hatásfokú tisztítást biztosít a membránszeparációt követő legalább 10 napos hidraulikai tartózkodási idő [20]. Olajtartalmú autóipari szennyvizek előtisztítására elterjedten alkalmaznak különféle szűrési technológiákat is. Egy kutatásban ultraszűréssel, illetve ózonizálással tisztították a szennyvizet [21]. Az ultraszűrőn átvezetett, majd zsírtalanított szennyvíz olyan minőségű lett, hogy újra fel lehetett használni a gyártási folyamatokban. A szervesanyag eltávolítás az olajos szennyvíz minőségétől függött. A leválasztott olaj ugyanis gyakran változó összetételű, illetve a szűrlet nagy mennyiségben tartalmazhat felületaktív anyagokat, melyek habzást okoznak. A felületaktív anyagok lebontása parciális oxidációval (ózonnal) történt (ózonkoncentráció 0,4 mg O3/l) [21]. Az ultraszűrési eljárás előnyösen alkalmazható a gépjárműipari szennyvizek előkezelésére, hiszen nem igényel vegyszert, mégis hatékony szervesanyag eltávolítást tesz lehetővé, nagy kapacitású, továbbá teljesen automatizálható [21]. Jellemző folyamatok még az olaj eltávolítására az ultraszűrés ioncserével, mikroszűréssel, vagy kerámiaszűréssel kiegészítve [21].

11 Egyiptomi kutatók az autóipar környezeti hatásaival foglalkoztak, többek között a vízszen�nyezés területén. Legveszélyesebb komponenseknek a nehézfémeket (pl. króm, cink, nikkel) és a policiklikus aromás szénhidrogéneket tartották [23, 24]. A Kairótól 38 km-re elhelyezkedő autóipari vállalat (GM) akkori szennyvízkibvocsátása (2001ben) naponta 500 m3 volt. Döntően kétféle szennyvíz keletkezett, egyik a festés során (KOI: 5905 mg/l; BOI5: 2114 mg/l; öP: 24 mg/l; SZOE: 1470 mg/l), a másik a „foszfátozás” alkalmával (KOI: 2970 mg/l; BOI5: 1610 mg/l; foszfor: 220 mg/l; SZOE: 430 mg/l; nehézfém: 55 mg/l). A kémiai kezeléshez vas-szulfátot, mésztejet és polimert használtak. A króm eltávolításához a pH-t 2-re kellett levinni, majd NaOH-dal visszaállítani. Ezután ülepítés következett, majd az előkezelt szennyvizet a közcsatornába engedték. [24] Az előkezelésnek köszönhetően a festési szennyvíz olajtartalma 92%-kal csökkent. A foszfátozási szennyvíz KOI és BOI eltávolítási hatásfoka 88 és 93% volt. A foszfor 97%-ban, továbbá a nehézfémek is 90% feletti részarányban voltak leválaszthatók [24]. Az olaj és a szuszpendált szilárd anyagok eltávolítására tehát számos fizikai és kémiai folyamat alkalmazható, mivel azonban a szennyvízben még így is benne maradhat az oldott szerves és szervetlen szennyezők egy része, ahhoz, hogy az elfolyó tisztított víz KOI-ja és BOI-ja megfelelően csekély legyen, biológiai tisztítást is szükséges alkalmazni. Folytak kísérletek az autóipari szennyvizek anaerob körülmények között történő tisztítására is. Brazil kutatók anaerob biofilmes SBR (AnSBBR – anaerobic sequencing batch biofilm reactor) rendszert állítottak fel, mivel a szakaszos módszerek az utóbbi időben ipari szennyvizek kezelésénél előtérbe kerültek [22]. Töltetként poliuretán habkockát használtak, 23 kg/m3-es sűrűséggel. A kísérletük során felhasznált szennyvíz korábban fizikai-kémiai kezelésen esett át az olaj és a nehézfémek eltávolítása céljából. Az előkezelt szennyvíz KOI-ja 1400 mg/l volt. A mikroorganizmusok tápanyagellátása érdekében a szennyvízbe szacharózt, nátrium-kloridot és nátrium-hidrogén-karbonátot kevertek. 1000 mg KOI/l-es szennyvízből a szervesanyag eltávolítás hatékonysága 90% körül alakult. A terhelést megduplázva (2000 mg KOI/l) ez az érték átlagosan 70%-ra esett vissza.

5. A VIZSGÁLT EGYEDI GYÁRTÁSÚ BIOFILM HORDOZÓK A vizsgálat tárgyát képező biofilm hordozók felületének módosítása szén alapú anyagokkal történt. Több tanulmány is beszámolt a biofilm relatíve gyors kolonizációjáról abban az esetben, ha a felület módosítása aktív szénnel történt [25, 26, 27, 28]. A szén alapú anyagok egyrészt je-

12 lentősen növelik a felület érdességét, amellyel a hordozó fajlagos felülete is növekszik. Másrészt – bár egyelőre nem tisztázott, hogy az alapanyagba bekevert szén alapú anyagok tulajdonságai mennyire tudnak érvényesülni a rendszerben – az aktív szén nagy adszorpciós kapacitása nagy valószínűséggel segítheti a járműipari szennyvizekben jelen lévő szervesanyagok szennyvízből történő eltávolítását. A kutatás-fejlesztési munkának kezdetekor áttekintettük a biofilm hordozók lehetséges alaki, anyagi változatosságát, melyet követően a megismert formák közül egy hordozótípust kiválasztottunk. A szén alapú adalékok hozzáadásával elkészült módosított anyagú hordozó vizsgálatát egy, a piacion elérhető, ugyanolyan formájú hordozóval vetettük össze. Több kutatás foglalkozott mozgóágyas biofilmes szennyvíztisztítással oly módon, hogy maga a granulált aktív szén képezte a biofilm hordozót. Ezek során megfigyelték, hogy az aktív szénen történő adszorpció toxikus anyagok esetén jelentősen javította a tisztítás hatásfokát, mivel a megkötődött anyagok a vízfázisban nem voltak negatív hatással a tisztítás hatásfokára. Emellett az aktív szén porozitása, annak pórusaiban történő biofilm kolonizáció előnyös abból a szempontból is, hogy a biomassza ezáltal védettebbé válik a toxikus hatásokkal szemben, mivel az egyes vegyületek csak diffúzió során juthatnak a biofilmbe [29]. A szervesanyag eltávolítása, amennyiben az biológiailag jól bontható, mozgóágyas biofilmes rendszerekben rendszerint nem ütközik problémába, mivel a heterotróf baktériumok könnyen kolonizálódnak a hordozó felületén. A reaktorban kialakított áramlási viszonyokkal befolyásolható a biofilm vastagsága, így az is, hogy a biofilmben kizárólag oxikus környezet alakul ki, vagy a mélyebb rétegekben anoxikus/anaerob körülmények uralkodnak. A különböző körülmények kialakítása előnyös lehet a járműipari szennyvizek nehezen bontható szerves szennyezőinek szennyvízből való eltávolításában. Mindemellett a biomassza toxikus vegyületekkel szembeni nagyobb védettsége is fontos előnye lehet az ilyen kialakítású rendszernek. A kontrollként alkalmazott biofilmhordozót a 2. ábra mutatja.

2. ábra. Az Európai Szabadalmi Hivatal 07014472.0 nyilvántartási számmal bejegyzett biofilm hordozója.

2012. 5–6.

HÍRCSATORNA

A hordozót biológiai szennyvíztisztítási célokra szabadalmaztatták abból a célból, hogy a biofilm kialakulásához megfelelő felületet biztosítson. Sűrűsége biztosítja, hogy a reaktorban akkor is egyenletesen legyen eloszlatva, amikor a levegőbefúvatás szünetel. Ezt elősegíteni hivatott a félgömb alakú hordozó tetején elhelyezett legalább egy-három nyílás (3. ábra). A töltet belsejében kisebb és nagyobb lamellák helyezkednek el felváltva annak érdekében, hogy a megtelepedő mikroorganizmusok számára minél nagyobb, a nyíróerőktől védett felület álljon rendelkezésre (3. ábra). A lamellák egymás közötti távolsága legalább 1 mm. A töltetek fajlagos felülete 400 m2/m3 és 1000 m2/m3 között változik, a töltetek többségénél az 500 m2/m3 és 750 m2/m3 közötti tartományba esik. Sűrűségük 0,90 g/cm3 és 1,05 g/cm3 közötti, átlagosan megközelítőleg 0,95 g/cm3.

3. ábra. Az Európai Szabadalmi Hivatal 07014472.0 nyilvántartási számmal bejegyzett biofilm hordozójának nyilvántartási rajza.

A vizsgált biofilm hordozók alakja és felépítése csaknem megegyezik a szabadalmi oltalom alatt álló, kontrollként alkalmazott hordozóéval. Felületük eltérő fizikai kialakítása miatt áramlástechnikai szempontból és egyéb fizikai tulajdonságaik (tömeg, sűrűség, átlagos méretek) miatt azonban különböző töltetekről beszélünk. A gyártott három töltet pedig csak az előbb említett fizikai tulajdonságaikban tér el. A kísérlet során felhasznált (4. ábra) töltetek anyagösszetétele a következő: • kereskedelmi forgalomban kapható, szabadalmi oltalom alatt álló biofilm hordozó (Kontroll), • 100% HDPE anyagú, hordozó (TIPELIN 7100S, TVK Nyrt.), • 50% HDPE anyagú, hordozó 50% széntartalmú adalékkal (CNT), • 25% HDPE anyagú, hordozó 75% széntartalmú adalékkal (CNT). A HDPE-hez kevert CNT (Carbon Nanotubes) a Vegyipari Műveleti Intézeti Tanszék által előállított termék, összetétele: 90% MWCNT+10% talkum; átmérő 10-20nm, átlagos hossz >30 mikron.

13

HÍRCSATORNA 2012. 5–6.

Paraméter 

4. ábra A kutatás tárgyát képező biofilm hordozók.

A legyártott hordozókból 20-20 darabot kiválasztva vizsgáltuk azok morfológiai tulajdonságait. A tömegadatok összehasonlítását az 1. Táblázat tartalmazza. Sorszám  1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 Min. Max. Átlag

Kontroll 2,526 2,5246 2,4881 2,5257 2,5254 2,494 2,5274 2,5689 2,522 2,5218 2,5234 2,5703 2,5176 2,5688 2,5653 2,5268 2,5271 2,5126 2,5255 2,5272 2,4881 2,5703 2,5294

Tömeg (g) 100% HDPE 50% CNT 3,638 3,5983 3,6252 3,6287 3,6289 3,5905 3,5989 3,62 3,6531 3,6578 3,6318 3,6348 3,6072 3,6305 3,7612 3,6122 3,5964 3,6144 3,6129 3,6413 3,6099 3,6178 3,6114 3,6189 3,6507 3,5968 3,6112 3,598 3,6474 3,6302 3,61 3,6152 3,7093 3,6129 3,6629 3,5929 3,5808 3,6238 3,5794 3,6513 3,5794 3,5905 3,7612 3,6578 3,6313 3,6193

75% CNT 3,6269 3,6518 3,622 3,649 3,662 3,6148 3,6571 3,6589 3,6122 3,651 3,673 3,6439 3,6524 3,6555 3,6366 3,6368 3,6491 3,6612 3,662 3,6214 3,6122 3,662 3,6449

1.Táblázat: A vizsgált biofilm hordozók tömegének összehasonlítása

A HDPE-ből, valamint CNT adalékkal készült töltetek tömege egymástól nem tér el jelentős mértékben, viszont a kontrollhoz képest szembetűnő különbség tapasztalható. Az eredeti hordozók átlagos tömege mintegy 30%-kal kisebb, mint a módosított anyagú tölteteké. Függetlenül attól, hogy a módosított anyagú hordozók milyen arányban tartalmazzák az adalékanyagot (amely a színűket világosról koromfeketére változtatja), tömegük nem mutat jelentős eltérést. A töltetek geometriájának összehasonlítása során összesen nyolc paraméter tekintetében vizsgáltuk az eltéréseket. A tömegekhez hasonlóan a többi tulajdonság vizsgálatánál is több (rendszerint 5-6) párhuzamos mérést végeztünk. Az egyes paraméterekhez tartozó átlagos eredmények kerülnek bemutatásra (2. Táblázat). A 2. Táblázatban látható, hogy lényeges különbség a vizsgált paraméterek tekintetében nincsen. Egyedül a kontroll hordozó belső átmérője haladja meg 1-1,5 mm-rel a többi töltet ugyanezen tulajdonságát. Ennek oka lehet az anyagszerkezet, melynek következtében a vizsgálat céljára gyártott hordozók falának vastagsága valamivel nagyobb.

Külső átmérő Belső átmérő

Kontroll 33,6 32,3

Hosszúság (átlag, mm) HDPE 50% CNT 33 32,8 30,9 31

75% CNT 32,9 30,8

Magasság

16,3

16,2

16

16,1

Nagy lamella

10,2

9,8

9

9,1

Kis lamella

7,8

7

6,4

6,4

Lamella távolság

2,2

2,1

2,4

2,5

  Laza térfogattömeg (g/l)

  155

  257

  258

  262

2.Táblázat: A vizsgált biofilm hordozók geometriai tulajdonságainak összehasonlítása.

A kontroll és a HDPE töltetek sűrűségei közötti jelentős eltérés a tömegkülönbségre vezethető vissza. Mivel a különböző összetételű töltetek méretei egymástól kevésbé különbözők, a sűrűségkülönbség egyértelműen a tömegkülönbség hatása. Az általunk mért, és a 2. Táblázatban feltüntetett sűrűség azt jelentette, hogy egy liternyi térfogatban elhelyezhető töltetek tömegét mértük. További eltérésként említhető a szabadalmaztatott és a módosított anyagú töltetek felületének különbözősége. Amíg a szabadalmi oltalom alatt álló töltet felülete fényes és sima, addig a vizsgálat céljára gyártott hordozóké matt és érdesebb. A további vizsgálatok a hordozókon való biofilm megtapadást követően a tisztítási teljesítmények közötti esetleges különbségeket célozzák.

6. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS A projekt a TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KONV-2010-0003 pályázat Mobilitás és környezet Járműipari, energetikai és környezeti kutatások a Közép- és Nyugat-Dunántúli Régióban 1. sz. kutatási főirányán belül a PE/1.1.5. Műanyag komponensek összeférhetőségét javító adalékok előállítása altéma keretében jött létre.

7. JELÖLÉSJEGYZÉK

MBBR

Moving Bed Biofilm Reactor/Activated Sludge (eleveniszapos technológiák mozgó ágyas biofilmes rendszerekkel kiegészítve) Integrated Fix Film Activated Sludge System (integrált fixfilmes eleveniszapos rendszerek) Moving Bed Biofilm Reactor (mozgóágyas biofilm reaktor)

HDPE

High Density Poliethylene

PVA

Polivinil-alkohol

PVC

Polivinil-klorid

KOI

Kémiai oxigénigény

BOI5

5 napos biokémiai oxigénigény

N

Nitrogén

P

Foszfor

SZOE

Szerves oldószer extrakt Anaerobic Sequencing Batch Biofilm Reactor (anaerob szakaszos üzemű biofilm reaktor) Carbon nanotube (szén nanocső)

MBBR/AS IFAS, H-IFAS

AnSBBR CNT

14 IRODALOMJEGYZÉK Stewart, P. S., – Diffusion in Biofilms, Journal of Bacteriology, Vol. 185, No. 5, pp. 1485-1491, March 2003 Stewart, P. S., – Theoretical aspects of antibiotic diffusion into microbial biofilm, Antimicrobial Agents and Chemotherapy, Vol. 40, No. 11, pp. 2517-2522, November, 1996 J. W. Costerton, Z. Lewandowski, D. DeBeer, D. Caldwell, D. Korber, G. James – Biofilms, the customized microniche, Journal of Bacteriology, Vol. 176, No. 8, pp. 2137-2142, April 1994. M. Henze, M. van Loosdrecht, G. A. Ekama, D. Brdjanovic – Biological Wastewater Treatment, IWA Publishing, London, 2008 Szentgyörgyi Eszter – Biofilmes rendszerek alkalmazási lehetőségei a lakossági szennyvíztisztításban, Diplomadolgozat, Pannon Egyetem, Mérnöki Kar, Környezetmérnöki és Radiokémiai tanszék, Veszprém, 2007. Cleartec Water Management GmbH, GroBvichtach 2/4 D-96364, Marktrodach, Németország, www.cleartec.de Bjorn Rusten, Bjornar Eikebrokk, Yngve Ulgenes, Eivind Lygren – Design and operations of the Kaldnes moving bed biofilm reactors, Aquacultural Engineering, Vol. 34, No.3, pp. 322-331, May 2006. Bjorn Rusten, Lars Hem, Hallvard Odegaard – Nitrification of municipal wastewater in moving-bed biofilm reactors, Water Environment Research, Vol. 67, No.1, pp. 75-86, January/February 1995. Wessman F. G., Yan Yuegen E., Zhenq Q., He G., Welander T., Rusten B. – increasing the capacity for treatment of chemical plant wastewater by replacing existing suspended carrier media with Kaldnes Moving Bed media at a plant in Singapore, Water Science Technology, Vol. 49, No. 11-12, pp. 199-205, 2004 H. Eberl, E. Morgenroth, D. Noguera, C. Piciorenau, B. Rittmann, M. val Loosdrecht, O. Wanner – Mathematical Modelling of Biofilms, IWA Publishing, London, 2006. Thury Péter, Kárpáti Árpád – Eleveniszapos / biofilmes / hibrid szennyvíztisztító rendszerek, Kutatási jelentés, Pannon Egyetem, Környezetmérnöki és Radiokémiai Intézet, Veszprém, 2007. G. Y. Xiao, J. Ganczarczky – Structural Features of Biomass in a Hybrid MBBR Reactor, Environmental Technology, Vol. 27, No. 3, pp. 289-298, 2006 Germain E., Bancroft L., Dawson A., Hinrichs C., Fricker L., Pearce P. – Evaluation of hybrid processes for nitrification by comparing MBBR/AS and IFAS configurations, Water Science and Technology, Vol. 55, No. 8-9, pp. 43-49, 2007. B. Hooshyari, A. Azimi, N. Mehrdadi – Kinetic analysis of enhanced biological phosphorus removal in a hybrid integrated fixed film activated sludge process, International Journal of Environment Science and Technology, Vol. 6, No. 1, pp. 149-158, 2009. Hubbell Sarah B., Krichten David J. – Demonstration and full scale results of a plant upgrade for BNR using Integrated Fixed-Film Activated Sludge (IFAS) Technology, Water Environment Federation, Session 91-95, pp. 299-306, 2004

2012. 5–6.

HÍRCSATORNA

Nicol JP, Benefield LD, Wetzel ED, Heidman JA, – Activated systems with biomass particle support structures, Vol. 31, No. 7, pp. 682-695, May 1988 Rong-Chang Wang, Xiang-Hua Wen, Yi Qian – Influence of carrier concentration on the performance and microbial characteristics of a suspended carrier biofilm reactor, Process Biochemistry, Vol. 40, No. 9, pp. 2992-3001, September 2005 Pitás V., Németh G., Reich K., Fazekas B., dr. Kárpáti Á.: Biofilm hordozó hatása biofilmes/hibrid reaktorok működésére, Műszaki Információ Környezetvédelem c. folyóirat , 2009. 6. szám, 63-74. Salehi Moayed, M.Mirbagheri, S. A. – Determination of Kinetic Constants and Biological Treatment of Automobile Industries Wastewater. International Journal of Environmental Research Vol. 4, No. 1, pp. 131-136., 2010 G. T. Seo, T. S. Lee, B. H. Moon, K. S. Choi, H. D. Lee – Membrane separation activated sludge for residual organic removal in oil wastewater, Water Science and Technology, Vol. 36, No. 12, pp. 275-282, 1997 In-Soung Chang, Chang-Mo Chung, Seung-Ho Han – Treatment of oil wastewater by ultrafiltration and ozone, Desalination, Vol. 133, No.3, pp. 225-232, April 2001 Ricardo Polisaitis Oliveira, José Antonio Ghilardi, Suzana Marina Ratusznei, José Alberto Domingues Rodrigues, Marcelo Zaiat, Eugenio Foresti – Anaerobic sequencing batch biofilm reaktor applied to automobile industry wastewater treatment: Volumetric loading rate and feed strategy effects, Chemical Engineering and Processing: Process Intensification, Vol. 47, No. 8, pp. 1374-1383, August 2008 Fatma A. El-Gohary, Sohair I. Abo-El-Ela, Hala M. El Kamah, H. I. Aly – Management of wastewater in a light vehicle manufacturing company in Egypt, Environmental Technology, Vol. 14, No. 2, pp. 135-142, 1993 R. A. Wahaab – Assessment of Automobile Industry Wastewater Treatment Units, Bulletin of Environmental Contanimation and Toxicology, Vol. 66, pp. 770-776, 2001 Hadijev, D., Dimitrov, D., Martinov, M., Sire, O. – Enhancement of the biofilm formation on polymeric supports by surface conditioning. Enzyme and microbial technology Vol. 40, pp. 840-848, 2007 Dimitrov, D., Hadijev, D., Nikov, I. – Optimisation of support medium for particle-based biofilm reactors. Biochemical engineering Journal Vol. 37, pp. 238-245, 2007 Bolton, J., Tummara, A., Kapadia. C., Dandamudi, M., Belovich, J. M. – Procedure to quantify biofilm activity on carriers used in wastewater treatment systems. Journal of Environmental Engineering Vol. 132, pp. 1422-1430, 2006 Apilánez, I., Gutiérrez, A., Díaz, M. – Effect of surface materials on initial biofilm development. Bioresource Technology Vol. 66, pp. 225-230, 1998 Chandrasekhara Rao, N., Venkata Mohan, S. , Muralikrishna, P., Sarma, P.N. – Treatment of composite chemical wastewater by aerobic GAC-biofilm sequencing batch reactor (SBGR). Journal of Hazardous Materials Vol. 124 pp. 59–67, 2005

15

HÍRCSATORNA 2012. 5–6.

2012. ÉVI YOUNG WATER PROFESSIONALS’ RENDEZVÉNY AZ IFAT ENTSORGA SZAKKIÁLLÍTÁSON Kiss Katalin, Laky Dóra MaSzeSz titkárok Májusban lehetőséget kaptunk arra, hogy a Német Víz, Szennyvíz és Hulladék Szövetség (DWA) által, a 35 év alatti fiatal szakemberek részére, idén 11. alkalommal szervezett Young Water Professionals’ programon vegyünk részt. A rendezvény az IFAT Entsorga Világkiállítás helyszínén került megrendezésre; a programok egy részét külön számunkra szervezték, egy másik részük az IFAT konferencia-előadásaihoz csatlakozott, ezen kívül szakmai kiránduláson is részt vehettünk, illetve pár órás keretben lehetőségünk volt a kiállítás megtekintésére is. A programon velünk együtt összesen 50 fiatal vízzel, szennyvízzel, hulladékkal foglalkozó szakember vett részt a világ minden tájáról. Külön érdekesség volt, hogy a résztvevők nem csupán műszaki területről érkeztek, hanem többen jogi, közgazdasági vagy politikai végzettséggel rendelkeznek. A gyakorlatban dolgozó, illetve kutatással foglalkozó résztvevők mellett többen a DBU (Német Szövetségi Környezetvédelmi Alapítvány) ösztöndíjasaként tanulnak éppen Németországban. A program május 6-án délután kezdődött egy rövid eligazítással a szálláshelyen, ahol az 50 fős társaságot öt csoportra osztották. Ezután a vásárterületen részt vettünk az IFAT ünnepélyes megnyitóján, és az ezt követő vacsorán. A kiállítást a szervező Messe München GmbH ügyvezetője, Eugen Egetenmeir nyitotta meg, melyet a Bajor Környezeti és Egészségügyi miniszter, Dr. Marcel Huber és az IFAT Entsorga elnökének Dr. Johannes F. Kirchoffnak üdvözlő szavai követtek. A megnyitó Katherine Reiche Államtitkár Asszony beszédével folytatódott, aki hangsúlyozta a nyersanyag-felhasználás hatékonyságának, valamint az újrafelhasználásnak a jelentőségét. A megnyitó keretén belül mutatta be azt a speciális bélyeget, mely 55 Euró centet ér, azonban 80 centért vásárolható meg, és a 25 centes különbözetet környezetvédelmi célokra fordítják. Összesen három millió bélyeget bocsátottak ki, és májustól augusztusig árulják. A bélyeg idei mottója „A hulladék nyersanyag” (1. ábra).

1. ábra „Abfall ist Rohstoff ”, azaz „A hulladék nyersanyag”

Ezt követően Prof. Pertti Seuna, az Európai Vízügyi Szövetség (EWA) elnöke átadta a 2012. évi Dunbar Medal díjat, melyet Prof. Philippe Duchène, az IRSTEA (National Research Institute of Science and Technology for Environment and Agriculture) Környezeti Technológiák Tanszékének igazgatója, a biológiai szennyvíztisztítás, ezen belül is az eleveniszapos technológiák szakértője kapta. Május 7-én, a szakmai programok kezdete előtt autóbuszos városnézésen vettünk részt. Délután 1 óra előtt érkeztünk vissza a vásár területére, ahol a „YWP Lounge” megnyitójára került sor. Ezen a számunkra fenntartott helyen hallgattuk a következő napokban az előadások egy részét, itt zajlottak az étkezések, valamint a programok közötti szünetek. Az első előadást Gabriele Martens, a DWA Nemzetközi Kapcsolatok csoportvezetője tartotta, aki bemutatta a Szövetség történetét, szervezetét, működési területét. A Német Víz, Szennyvíz és Hulladék Szövetséget 1948-ban alapították nem-kormányzati, non-profit szervezetként. Jelenleg mintegy 14 ezer tagja van 55 országból. A működési területei közé tartozik a kutatás, szabványok elkészítésében történő közreműködés (a szabványosítás folyamatát később külön előadás keretén belül ismertették), képzések, információ-átadás, kapcsolattartás. Gabriele Martens előadásában kitért a többi szakmai szövetséggel történő együttműködésre is, ezen belül a Magyar Szennyvíztechnikai Szövetséget külön kiemelve. A DWA által szervezett képzések igen széles skálán mozognak: az egy napos workshopoktól kezdve egészen a több hónapon át tartó, képesítést adó szemináriumokig. A DWA által megcélzott korosztály is igen tág: már négy éves gyermekek részére is készítenek kiadványokat. Ezekben az ismertető füzetekben „Trulli”, a vízcsepp útját követhetjük végig játékos formában, rajzokkal illusztrálva mind a vízellátás, mind a vízfelhasználás, majd a csatornázás-szennyvíztisztítás területén. Az előadást követően 1 órában lehetőségünk nyílt az IFAT szakkiállítás megtekintésére. A délutáni program a Német Víz-történeti Szövetség (DWhG) előadásaival folytatódott. Az első előadást témája a Tayma oázis vízgazdálkodása a korai holocén időktől. Az előadó a módszertan bemutatásánál kitért a téma több tudományterületet érintő jellegére. A klas�szikus mérnöki hidrológiai/hidraulikai megközelítés mellett, az archeológiai és a geomorfológiai szempontok figyelembe vételére egyaránt szükség volt. A felmérések

16 eredményeinek rögzítésére GIS-alapú adatbázist hoztak létre. A vízbázisok felmérésére elektromos ellenálláson alapuló tomográfiát alkalmaztak. A helyszínen végeztek továbbá beszivárgási vizsgálatokat is, melyekkel a lefolyási viszonyokat térképezték fel. Az ókori kutak és az igen fejlett öntözési rendszer is feltárásra kerültek. A második előadás címe: „Az ókori Gadara városának vízellátása” volt. Az előadásban bemutatott módszertan szintén érdekes kombinációja volt a történelmi és a mérnöki szempontok egyesítésének. Gadara vízellátásának története alapvetően három korszakra osztható: • Kr.e. 3. század: a vízellátás forrásokból és ciszternákból történik, • Kr.e. 1. század: megépül az első akvadukt, a Qanat Turab, • Kr.u. 3-4. század: megépül a második akvadukt, a Qunat Firaun. Az előadásban ezen három korszak szerint kerültek bemutatásra a feltárt létesítmények, és az elvégzett hidraulikai számítások. Összesen 112 ciszternát tártak fel, ezek jellegzetes keresztmetszete, és a tárolható vízmennyiség alapján a kutatók megállapították, hogy ezzel a vízellátási módszerrel mintegy 1 ℓ/s folyamatos vízellátást, kb. 2 000 fő részére lehetett biztosítani. A nagyobb vízigények kielégítésére építették az első akvaduktot, a Qanat Turabot, amely fedetlen csatorna volt, a benne elhelyezkedő vízellátó vezetékekkel. A fő vízfelhasználók ismeretében hidraulikai számítást végeztek a feltárt akvadukt hidraulikai viszonyainak feltárására. Mivel a szolgáltatott víz mennyisége idővel már nem volt elegendő, sor került a Qunat Firaun megépítésére. Az előadók felhívták a figyelmet arra, hogy ez a létesítmény csupán három ezrelékes lejtéssel épült meg. Az ilyen kismértékű lejtés biztosítására az ókori római földmérési technikák alkalmasnak bizonyultak. Május 8-án a délelőtti program az „Ivóvízellátás és infrastruktúra – a demográfiai változások hatásai a települési vízi közmű rendszerekre” című szimpózium volt, melyen a témához kapcsolódó négy előadást hallgathattunk meg. Az első előadásban az intenzív népességnövekedés vízellátásra gyakorolt hatásáról volt szó Brazília városban. A város tervezése során, 50 évvel ezelőtt, 600 ezer főre prognosztizálták a lakosok számát, mára azonban az elővárosokkal együtt már eléri a 2,5 milliót. Az előrejelzések szerint a népesség további növekedése várható. A kutatás jelenleg az első fázisában tart, melynek során települési kategóriákat alakítottak ki, úgymint „kereskedelmi terület”, „zöldfelület”, „ipari terület”, „lakóövezet 1. típus”,….. , „lakóövezet 7. típus”, „rekreációs terület”, stb. A kutatás távlati célja annak vizsgálata, hogy a városiasodás hosszú távon milyen hatással van a vízbázisokra mind minőségi, mind mennyiségi szempontból. Az adatgyűjtés során vizsgálták pl. azt is, hogy a szenny-

2012. 5–6.

HÍRCSATORNA

vízcsatornára a lakosok milyen arányban kötöttek rá, valamint hogy a hét meghatározott lakóövezet típus és a laksűrűség között milyen korreláció van. Az ilyen típusú vizsgálatokkal kerülnek majd lehatárolásra a szennyezés szempontjából kockázatos területek. A következő előadás címe a „Szennyvíz-gazdálkodás a jövő városaiban”. 200 évvel ezelőtt a kiépülő vízi infrastruktúra célja a közegészségügyi kockázatok csökkentése volt. Az előadó felhívta a figyelmet arra, hogy ma már – az ilyen mértékű városiasodás, és a rendelkezésre álló műszaki megoldások mellett –nem elég a hagyományos gravitációs rendszerekben és centralizált szennyvíztisztítási megoldásokban gondolkodni. Egyrészt a népesség rohamos ütemben fejlődik, ami természetesen növekvő vízigényekhez vezet (már ma is a népesség több, mint fele városokban él, és ez az arány a következő évtizedekben jelentősen nőni fog), ugyanakkor a különböző természeti katasztrófák is veszélyeztetik a szolgáltatást. Ezért a kialakítandó rendszerek hatékonyságát növelni kell, pl. a víz újrafelhasználásával (korszerű szennyvíztisztítási eljárások, pl. membrántechnológia alkalmazásával), a szennyvíz hőjének fűtési/hűtési célra történő felhasználásával. A hatékonyság növelése mellett pedig rugalmasabb rendszerek kiépítésére van szükség pl. decentralizált rendszerek kialakításával, amelyben a víz újrafelhasználásának jelentős szerep jut. A program harmadik előadásában egy namíbiai projektet mutattak be az előadók, melynek célja fenntartható szennyvíz-elvezetési rendszer kialakítása volt kiválasztott mintaterületen. A megvalósításra kerülő megoldás kiválasztása és a tervezés 2008 és 2010 között történt, jelenleg már a kivitelezés folyik. A műszaki megoldások mellett különös hangsúlyt helyeztek a szociológiai szempontokra, a társadalom bevonására és az oktatásra. A jelenleg megvalósulás alatt lévő műszaki megoldás vákuumos szennyvízelvezetési rendszerből és decentralizált szennyvíztisztításból áll, amely kombinált anaerob és aerob lebontást alkalmaz. A tápanyagokban gazdag tisztított szennyvizet mezőgazdaságban hasznosítják. A vákuumos szennyvízelvezetés mellett a gyakori árvizek miatt döntöttek, ugyanis ezekben az időszakokban jellemzőek a járványok. Ugyanakkor egy ilyen rendszer működtetése, fenntartása komoly felkészültséget igényel. A projekt elfogadtatásában igen nagy szerepe volt annak, hogy a kezdetétől fogva lakossági fórumokat szerveztek, ahol a speciális igényeket felmérték és a lakosok véleményüket kifejthették. Jelenleg folyik a szolgáltatási díjak és a menedzsmenttel kapcsolatos kérdések megvitatása. Időközben közösségi egészség-klubok szerveződtek, annak érdekében, hogy az egészségügyi és higiéniai normák, valamint viselkedés tekintetében változások következzenek be. A szekció utolsó előadásában kis szennyvíztisztító berendezésekre kerülő lakossági szennyvizek valós

17

HÍRCSATORNA 2012. 5–6. minőségéről és hidraulikai terheléséről volt szó. Az előadó felhívta a figyelmet arra, hogy a kis szennyvíztisztító berendezések tesztelése a megfelelő szabványok szerint a települési szennyvízcsatornák szennyvizével történik, mintegy 150 ℓ/fő.d szennyvízmen�nyiség figyelembevételével. Annak érdekében, hogy ezen értékek helytállóságát vizsgálják, több helyen (különböző jellegű lakossági vízfelhasználóknál) célzott mérési kampányt szerveztek. A mintavétel során a 24 órás átlagminták mérésére került sor. A minta gyűjtését követően öt perces intenzív keverést alkalmaztak. A szennyvízparaméterek meghatározását akkreditált laboratóriumi és helyszíni mérésekkel hajtották végre. Minden vizsgált helyszín esetében legalább hét napig tartott a mintázás, néhány helyen azonban 14, illetve 21 napig. Az eredmények alapján az átlagos napi szennyvízmennyiség csupán 80 ℓ-nek adódott 1 főre vetítve, a szennyvíz minőségi paramétereinek tekintetében pedig mintegy háromszoros koncentráció értékeket kaptak a szennyvízcsatornákban tapasztalt értékekhez képest. A délután folyamán az Isar folyóhoz szervezett szakmai kiránduláson vettünk részt. Az Isar a XIX. század elején jellegzetes vad alpesi folyó volt, azonban a gyakori árvizek miatt a XIX. század közepén folyószabályozásra került sor. Az 1980-as és 90-es években egyre többen szólaltak fel amellett, hogy a folyót természetesebb állapotába állítsák vissza. Egyrészt felmerült az igény kiterjedt, pihenésre alkalmas területek iránt, ugyanakkor a régió bizonyos részei nem feleltek meg az árvízvédelmi előírásoknak. Így körvonalazódott az „Isar-terv”, amely ezt a két célkitűzést egyszerre valósítja meg. A projekt harmadik célja a folyó ökológiai állapotának javítása volt. A kivitelezés 2000 februárjában kezdődött, és mintegy 11 évig tartott a nyolc km hosszú folyószakasz helyreállítása. A projekt összköltsége 35 millió Euró volt, melynek 55%-át Bajorország, 45%-át pedig München városa biztosította. Árvízvédelmi intézkedésként kiszélesítették a folyómedret, megerősítették a gátakat és töltéseket. Mindezek mellett a folyó dinamikusan változtathatja a medrét. Ökológiai szempontból fontos volt, hogy sekélyebb és mélyebb, nagyobb, illetve kisebb áramlási sebességgel jellemezhető folyószakaszokat egyaránt kialakítsanak. A helyreállított folyószakasz változatosságát tovább növeli a kavicsos, teraszos folyópart-szakaszok jelenléte, valamint a szigetek kialakítása. A bejárás során München belvárosából, a Deutsches Museumtól indultunk. A szép időben nagyon sokan választották pihenőhelyül a folyópartot (2. ábra). A sétálók, kocogók és kerékpárosok mellett többen sütögettek is a parton, ugyanis ezt kijelölt szakaszokon engedélyezik. Mindamellett, hogy a projektet nagyon sikeresnek értékelték, a környéken lakók közül többen panaszkodnak arra, hogy éjszakánként a parton mulatók zaja zavaró,

illetve problémát jelent az is, hogy a parti grillezés, sütögetés során felhalmozott szemét eltakarításának nincsen felelőse.

2. ábra Az Isar folyó

Május 9-én szerdán a nap első blokkjában az UNWater, azaz ENSZ-Vízüggyel foglalkozó szervezetén belül a „Szennyvíz biztonságos használata a mezőgazdaságban” témában hallhattunk bemutatkozó és projekt előadásokat. Dr. Reza Adakanian igazgató, az ENSZ-Víz Kapacitásfejlesztés Dekád Programjának (UNW-DPC) bemutatásával köszöntötte a jelenlévő szakembereket. A szennyvíz biztonságos mezőgazdasági felhasználásával kapcsolatban fő célként említette a megfelelő irányelvek meghatározását, azok gyakorlatba történő beillesztését. A kapacitásfejlesztés résztvevői Afrika, Ázsia és LatinAmerika országai. Ezt követően nyitóbeszédet tartott Bert Diphoorn, ENSZ-Víz alelnöke, ENSZ Emberi Települések Központjának igazgatója. Előadása a nemzetközi ügynökségek együttműködését mutatta be a szennyvízgazdálkodásban. Összesen 28 ENSZ-Víz tag és 25 ENSZVíz partnert jegyeznek, akik egyaránt érdekeltek az alábbi programokban: –– Vízvilágfórum Program, –– ENSZ-Víz Dekád Program az érdekképviselet és kommunikáció jegyében, –– ENSZ-Víz Dekád Program a kapacitásfejlesztés érdekében, –– WHO/UNICEF. Az előadó kiemelte, hogy a fejlődő országokban a szennyvíz mintegy 90%-a tisztítatlanul jut az élővizekbe. A szervezet célja ezért a csatornázottság mértékének növelése, mellyel párhuzamosan megvalósítandó a „hulladékból nyersanyag – stratégia”. Dr. Robert Bos, a Víz, Szennyvízelvezetés, Higiénia és Egészség, Egészségügyi Világszervezet (WHO) koordinátora a mezőgazdaságban felhasználásra kerülő szennyvíz biztonságos alkalmazásáról szólt egészségügyi szempontok és előírások figyelembe vételével. A WHO új útmutatója a vízminőségre helyezi a hangsúlyt, arra, hogy a fekália hogyan hasznosítható oly módon, hogy ne okozzon fertőzést, illetőleg más kártékony hatása se legyen. A megfelelő, megelőzésen alapuló irányelv kidolgozásával az emberi egészség megőrzésére törekednek. Annak érdekében, hogy meghatározzák a tolerálható egészségügyi kockázatot – mely

18 a helyi társadalom egészségi állapotán alapul –, mutatószámot dolgoztak ki: a DALY-t (Disability Adjusted Life Years). Ez az érték az egészségügyi állapot szintje és az életkor kapcsolatával írható le. A témához kapcsolódóan kiemelték a szürkeszennyvíz tisztításának fontosságát, melyet aktuális feladatnak tartanak. Az Egészségügyi Világszervezet honlapján a témával kapcsolatos további információk a www.who.int/water_ sanitation_health linken keresztül érhetőek el. A blokk második felében projektmegvalósulásról tartott előadást Eng. Khaldon Khashman, az Arab Országok Vízi Közművei Szövetségének (ACWUA) főtitkára a víz mezőgazdaságban való újrafelhasználásának helyzetéről, az igényekről és az ezzel kapcsolatos kihívásokról az Arab régióban. Ezekben az országokban mindamellett, hogy vízbázisok csak korlátozottan állnak rendelkezésre, a népesség és a gazdaság fejlődésével növekvő vízigények jelentkeznek. Ezért a víz újrafelhasználása, felszíni vízszennyezés csökkentése, vízbázisok megóvása, valamint az öntözés is kiemelt jelentőségű. A vízgazdálkodás szereplőinek, a szervezetek közötti kommunikáció és kapcsolatépítés jelentőségéről Prof. Wim van Vierssen tartott előadást, aki a KWR-CEO, Vízkörforgalom Kutató Intézetét képviselte. Előadásában kiemelte, hogy komoly kihívást jelent a különböző tudományterületeknek, különböző szakembereknek, a hatályos és nem-hivatalos előírások és szabályozások sokféleségének az összehangolása. Felhívta arra is a figyelmet, hogy sajnálatos módon az ivóvízzel, csatornázással, szennyvíztisztítással és vízgazdálkodással foglalkozó szakemberek között a kommunikáció nem megfelelő. Az egyes szakterületek közötti kommunikáció mellett a különböző szintek, azaz a kormányzati, ipari és tudományos szektor együttműködése is kiemelt jelentőségű. Az utolsó előadást Dr. Jens Liebe (UNW-DPC) tartotta az ENSZ-Víz Tevékenység Információ Rendszerről (UNW-AIS), mely a kapacitásfejlesztésre és tudásterjesztésre specializálódott (www.ais.unwater.org). Rövid kávészünetet követően 11:30-tól könyvismertetésekre került sor, ugyanebben a szekcióban. Elsőként a „Water and Green Economy: Capacity Development Aspects” (Víz és zöld gazdaság: a kapacitásfejlesztés szempontjai) c. könyv szerzői mutatták be a kiadványt. A kötet összesen 11 esettanulmányt tartalmaz, és a fejlett országokban magas színvonalú technológiát felhasználó ipari szektorok bemutatásával kezdődik.

3. ábra Water and Green Economy: Capacity Development Aspects c. könyv szerzői

2012. 5–6.

HÍRCSATORNA

A könyv szerzői (3. ábra) a „víz és zöld gazdaság” témakörében gyűjtöttek össze kedvező gyakorlati példákat, és ezen esettanulmányokat mutatták be. Felhívták a figyelmet arra, hogy a zöld gazdaság előfeltétele a zöld ipar. Ugyanakkor a magáncégeket gyakran nehéz meggyőzni arról, hogy megéri nekik, hogy ha a folyamataikat hatékonyabbá teszik. Konkrét példát is felhoztak ezzel kapcsolatban: egy gyárban nem törődtek azzal, hogy nagy mennyiségű víz szivárgott el, hiszen az szinte ingyen rendelkezésre állt. Ugyanakkor azzal nem számoltak, hogy a szivattyúzási energia milyen mértékű többletköltséget jelent. Miután erre felhívták a gyár figyelmét, az megtette a szükséges intézkedéseket a kiszivárgó víz mennyiségének csökkentésére. Egy másik sikeres példában a gyár rendkívül szen�nyezett elfolyó vizének tisztásával, a szennyvíziszap hasznosításával, energiát tudtak termelni. A szerzők kihangsúlyozták, hogy ilyen bevételt is hozó lépésekkel lehet az üzemeltetést biztosítani, ami aztán lehetőséget ad kisebb mértékű beruházások megvalósítására. Ugyanakkor szükség van arra, hogy a víznek értéke legyen, és ez az érték attól függ, hogy az adott terület milyen mértékű vízhiánnyal küszködik. Felhívták a figyelmet továbbá a helyi érdekeltség megteremtésére, a különböző területek szakembereinek kommunikációjára, ezen belül is a helyi szakemberek bevonására. A könyv bemutatása során ismertették a Latin Amerika iparában alkalmazott TEST (Transfer of Environmentally Sound Technology, azaz Környezetbarát Technológiák Megvalósítása) módszert, mely hatékony vízhasználatot, és a gyártási folyamatok elemzésén alapuló szennyvíztisztítást ajánl, a fejlesztésekhez kapcsolódó költségekkel és megtakarításokkal együtt, Az ENSZ Egyesült Nemzetek Iparszervezete (UNIDO) létrehozta a Zöld Ipar (Green Industry Initiative) kezdeményezését. A zöld gazdaság célja, hogy úgy érje el az emberi jólétet és a szociális egyenlőséget a társadalomban, hogy közben a környezeti kockázatok jelentősen csökkenjenek. A másik bemutatott könyv, a WWDR4 (World Water Development Report 4) első kötetének címe „Managing Water Under uncertainty and Risk” (Vízgazdálkodás – bizonytalanság és kockázat), melyet Olcay Ünver koordinátor ismertetett. Fő jelmondat: Egyként dolgozni! (Working as ONE!) A WWDR4 részletes ismertetője a HÍRCSATORNA 2012. március-áprilisi számában Dr. Gayer József: A 6. Vízvilágfórumról c. cikkében olvasható. Kora délután kb. három órás időtartamban lehetőségünk volt a szakkiállítás megtekintésére. Délután négy órától ismét a DWhG (Deutsche Wasserhistorische Gesellschaft), a Német Víz-történeti Szövetség (4. ábra) további projektjeit ismerhettük meg.

HÍRCSATORNA 2012. 5–6.

19 daságosan felhasználták a növénytermesztésben. A talajvíz a Wadi-Yutum tározóból ered, mely újratöltődik a nagy vízgyűjtőterület által. Így a szeizmikus tevékenység következtében a tározó felső részénél ez a lemez szétválik, és a víz a mélyebb rétegekbe jut. Innen a nagy nyomás hatására forrásként tör a felszínre. Május 10-én, csütörtökön délelőtt a Német Vízügyi Társaság (German Water Partnership) alelnöke, Hubertus Soppert (5. ábra) tartott rendkívül magas színvonalú előadást.

4. ábra DWhG egyik előadása

Elsőként Jordánia hidrológiájának vizsgálatával foglalkozó interdiszciplináris kutatási projekt került bemutatásra, ahol főként a felszín alatti vízbázisok jelentőségéről volt szó. A paleohidrológiai kutatások eredményei alapján a 10 éves és 1000 éves vízbázisok forrásainak struktúrája rendkívül hasonló. A második előadás címe „Tall Hujayratban alGhuzlan – Vízszerzés a prehisztorikus üledékből”. Tall Hujayratban al-Ghuzlan egy üledékdomb a késői réz- és korai bronzkorból (4.000 Kr. e.). Ez az üledék a mai kikötővároshoz, Aqabahoz (Dél-Jordánia) közel helyezkedik el, Wadi al-Yutum hordalékkúpon, Wadi Araba egyik oldalán. A vízkészlet-használat hidrológiai és gazdaságossági lehetőségeinek vizsgálata áll középpontban. Tall Hujayrat al-Ghuzlan a Jordán Hasadékvölgyben fekszik, mely a Nagy Afrikai Hasadékvölgy északi részét képezi. Ez a hasadék zóna észak-déli irányban húzódik, mely a geológiai földkéreg-süllyedés által jött létre, a kontinentális lemezek mozgásai következtében. A tektonikai anomáliák megváltoztatták a geológiai földalatti helyzetet. Az üledék földrajzi elhelyezkedése a szikla és a sivatag közepén, a száraz éghajlati viszonyok (évi csapadékmennyiség < 40 mm/a) között felvetődik a kérdés, hogy vízbázis nélkül a túlélés ebben az ellenséges környezetben hogyan lenne lehetséges. Tall közelében mezőgazdasági öntözőrendszer megmaradt részeit tárták fel: ideiglenes tárolókat, elosztórendszert, csatornákat, a terasz rendszer elemeit, ugyanakkor a vízbázissal való kapcsolatukat nem találták. Tall Hujayrat al-Ghuzlan közvetlen közelében a hidrológiai helyzet felmérésére geoelektronikai vizsgálatokat folytattak annak érdekében, hogy felderítsék a lehetséges vízbázisokat. Az elektromos ellenálláson alapuló mérési módszerrel az egykori ültetvényföldeket helyét is ki tudták mutatni. Ezzel egy időben a nagyon nagy ellenállásértékek ezen a területen sziklára utalnak, melyek akadályozzák a talajvízáramlását. A mérések alapján a kutatók azt a következtetést vonták le, hogy Tall Hujayrat al-Ghuzlanban a talajvizet gaz-

5. ábra Hubertus Soppert, German Water Partnership előadója

A Társaságnak összesen 337 tagszervezete van, melyek több, mint 30%-a mérnöki tevékenységet folytató cégek, illetve tagjaik közé tartoznak kivitelezéssel foglalkozó vállalatok, egyetemek, üzemeltető szervezetek is. Egyik fő céljuk a kis- és középvállalkozások számára kapcsolat biztosítása az állami cégekkel, politikával és tudománnyal. Együttműködnek a Deutsche Gesellschaft für Internationale Zusammenarbeit (GIZ) GmbH – Német Társadalom a Nemzetközi Munkaügyért nevű szervezettel és a minisztériumokkal is. A német vízügy helyzetének bemutatásakor párhuzam fedezhető fel a hazánkban tapasztaltakkal. A ’90-es évek előtt a keleti és a nyugati országrész között nagy fejlődési különbségek voltak. Az NSZK területén 150 ℓ/fő.d, míg az NDK területén – a jelképes vízdíjak következtében – 250 ℓ/fő.d volt a jellemző fogyasztás. Az újraegyesülés után főként a nyugatra település következtében, valamint a jelentősen megnövekedett vízdíjak miatt az ország keleti részében a fogyasztás jelentősen lecsökkent. A jelenlegi fajlagos vízfogyasztás: 80 l/fő*d. Német Vízpolitika (German Water Policy) kapcsán az egyik legfontosabb kérdés a társadalom bevonása. Ezt egyrészt úgy érik el, hogy már fiatal korban, tudatos nevelés révén, a vízzel kapcsolatos ismeretek az oktatás részét képezik. Másrészről, egy-egy projekt megvalósulásakor a részletes ismertetést követően a társadalomnak

20

2012. 5–6.

lehetősége nyílik arra, hogy azt észrevételezzék, javaslatokat tegyenek. Németországról általánosságban elmondható, hogy egy-egy helyi és időszakos probléma kivételével a megfelelő vízmennyiség mindenhol biztosított. A felszíni és felszín alatti vizek minőségének megőrzéséért már évtizedekkel korábban megfelelő intézkedéseket hoztak, aminek következtében ma már mindegyik víztestről elmondható, hogy jó állapotban van. Ennek elérése kb. 30 évet vett igénybe. A felszín alatti vizekben ennek ellenére még néha előfordulnak problémát jelentő kémiai komponensek. Hubertus Soppert kiemelte, hogy a vízellátó hálózatban nem használnak klóros másodlagos fertőtlenítést, mivel az alkalmazott tisztítás-technológiai eljárások megfelelő hatékonyságúak, és a hálózaton nem jellemzőek a nagy tartózkodási idők, melyek másodlagos vízminőségi problémákhoz vezetnének. A délutáni program a DWA társszervezeteinek és az YWP szponzorainak bemutatkozásából állt. Elsőként az EWA (European Water Association – Európai Vízügyi Szövetség) tartott előadást, ismertetve főbb tevékenységei köreit. Ide tartozik a konferenciák, „workshopok” szervezése, valamint az Unió számára független szakértőként történő közreműködés. . Az IWA (International Water Association – Nemzetközi Vízügyi Szövetség) bemutatására Francis Lucraftot kérték fel, aki előadásában megemlítette a július 10-13 között Budapesten megrendezésre kerülő IWA – Young Water Professionals rendezvényt is. Az YWP programunkat a Passavant-Geiger Group, a Steizeug – Keramo, és a Wilo szponzorálta. Utóbbi cég külön kiemelte a gyakorlati munkalehetőségeket, valamint azt, hogy cégük nyitott frissdiplomás mérnökök, szakemberek foglalkoztatására is. A DAAD (Német Tudományos Csereprogram) szervezetet Verena Stein mutatta be, aki rendkívüli részletességgel ismertette a szervezethez való kapcsolódás előnyeit, melyek között szerepel az ún. alumniportál (6. ábra), mely közösségi oldal ingyenes regisztrációhoz kötött (www.alumniportal-deutschland.org).

6. ábra www.alumniportal-deutschland.org kezdőlapja

HÍRCSATORNA

A regisztrálás egyik előnye, hogy lehetőség nyílik szakmai kapcsolatok kiépítésére, nemzetközi szinten is. Elérhetők továbbá különböző témakörökben online szemináriumok (ún. Webináriumok). Az „Infothek” (Info-pont) rovaton belül az érdeklődő megismerkedhet a német kultúrával, a német nyelvvel, a társadalommal, oktatással, üzleti élettel, valamint munka- és karrierlehetőségekről tájékozódhat. Ezt követően egy órás előadás keretében ismertük meg a DWA szabványosítási rendszerét. Németországban kiemelkedő szerepet tölt be a Vízügyi Szervezet, ez abból is kiderül, hogy a DIN szabványokkal, előírásokkal egyenrangúvá váltak a DWA előírásai, szabványai. Betekintést kaptunk a szabványok készítésének folyamatába is. Összesen 300 bizottság, mintegy 2000 önkéntes bevonásával dolgozik a szabványok összeállításban. A szövegek véglegesítése előtt a társadalom minden tagja véleményezheti az elkészült anyagokat, és csak az ezt követő módosítások végrehajtása után válik hivatalossá az adott szabvány. A nap végén, a DWA standján a cseh, lengyel, német és MaSzeSz együttműködés 15 évfordulójára szervezett állófogadáson ünnepeltünk. Az utolsó napon délelőtt gyakorlati programon vettünk részt. A feladatunk az volt, hogy a kiállítás területén kialakított csatornába lejussunk, és onnan egy bajba jutott, megsérült személyt kimenekítsünk. Az aknán történő leereszkedés előtt teljes védőleszerelést kaptunk (védősisak, védőöltözet, kesztyű), és a bejutás előtt a gázok koncentrációját is meg kellett mérnünk. A leesés ellen zuhanásgátló, háromlábú állvánnyal és védőhevederekkel biztosítottak minket. Így kellett leereszkednünk a tisztítóaknába, ahonnan a kb. 50 kilogrammos bábut kimenekítettük. Ezzel a gyakorlattal párhuzamosan bemutatásra került a DWA által kifejlesztett érdekes oktatási módszer is. Az oktatási csomag kb. 60 mágneses kártyából áll; ezek mindegyikén egy-egy szennyvíztisztító-telepi egység található. A kártyák hátán az adott műtárgy rövid leírása olvasható a főbb tervezési paraméterekkel. Ezen információk segítségével lépésről lépésre lehet összeállítani a tisztítás-technológiai sort egy erre alkalmas táblán (7. ábra).

7. ábra A DWA által kifejlesztett oktatási módszer szennyvíztisztító telepek tervezéséhez

HÍRCSATORNA 2012. 5–6. Délután a szervezők és a szponzorok előtt ismertettük a heti programot, tapasztalatainkat. Még az első napon, az eligazítás során minden csoportot tájékoztattak arról, hogy melyik szakmai programról kell majd részletesen beszámolnia az utolsó napon. Ily módon tehát az öt csoport előadása a teljes heti programot lefedte. A program nagyon érdekes és hasznos volt több szempontból is. Egyrészt a szakkiállítás révén lehetőségünk nyílt új technológiák megismerésére. Az előadások során ugyanakkor számos olyan megoldással, problémával ta-

21 lálkoztunk, melyek Magyarországon még nem terjedtek el, de nem kizárt, hogy néhány éven, évtizeden belül már a hazai mérnökök számára is megoldandó feladatok lesznek. Érdekes volt a mérnöki terület és a történelem, régészet tudományának találkozása a Német Víz-történeti Szövetség előadásaiban. Ezen kívül lehetőségünk nyílt arra, hogy közel 50 fiatal szakembert ismerjünk meg a világ különböző részeiről. Ezúton köszönjük a lehetőséget, hogy rész vehettünk a programon.

22

2012. 5–6.

HÍRCSATORNA

KA Abwasser-Abfall 04/2012 Tartalomjegyzék

A KIADÓ ELŐSZAVA Millenniumi Fejlesztési Célok: ne hagyjuk abba! . ........................................................................................................... 281 Frank Bringewski (Hennef)

BESZÁMOLÓK A BMBF (Bundesministerium für Bildung und Forschung, Szövetségi Oktatási és Kutatási Minisztérium), a DBU (Deutsche Bundesstiftung Umwelt, Német Környezetvédelmi Alapítvány) és a DWA (Deutsche Wasserwirtschaft, Abwasser und Abfall Association, Német Víz-, Szennyvíz- és Hulladékgazdálkodási Szövetség) „Vízgazdálkodás Innovációs Fóruma” Új konferencia-sorozat jött létre . ....................................................................................................................................... 288 Ulf Jacob (Osnabrück) Mérés- és szabályozástechnika a szennyvíztechnikai létesítményekben Szakmai konferencia Fuldában . ......................................................................................................................................... 290 Ulrich Jumar (Magdeburg) Wasser 2011 kiállítás A Vízkémiai Társaság éves ülése Norderney szigetén . .................................................................................................... 292 Heinz-Jürgen Brauch (Karlsruhe), Thilo Hofmann (Bécs/Ausztria), Ralf Klopp (Essen), Thomas Knepper (Idstein), Anke Putschew (Berlin), Torsten Schmidt (Essen), Eckhard Worch (Drezda) és Ninette Zullei-Seibert (Schwerte)

KUTATÁS ÉS INNOVÁCIÓ A vízkörforgásba kerülő új szennyezőanyagok és kórokozók kockázatmenedzsmentje ............................................ 296 Thomas Ternes (Koblenz) és Sabine Thaler (Hennef)

VÍZELVEZETŐ RENDSZEREK Idegenvíz-mérési koncepció Heilbronnban Az idegenvíz és az infiltráció mértéke megadja a csatorna-felújítás központi kérdéseit ............................................ 302 Margit Popp (Gerlingen), Gerhard Feik (Hohenkammer) és Uwe Hertner (Heilbronn) „Telek-vízelvezetés” benchmarking-projekt 1. rész: A feladatok összetettsége ........................................................................................................................................ 313 Anton Schmid és Oliver Haas (München)

KOMMUNÁLIS SZENNYVÍZTISZTÍTÁS Fejlett szennyvíztisztítási eljárások kommunális szennyvíztisztító telepeken Ökotoxikológiai értékelés . .................................................................................................................................................. 320 Mirco Bundschuh, Katharina Storm és Ralf Schulz (Landau/Pfalz) Az Emscher hibrid erőmű Bottropban Hasznosítsuk a vízgazdálkodás energiapotenciáljait ....................................................................................................... 325 Jochen Stemplewski (Essen)

HÍRCSATORNA 2012. 5–6.

23

HULLADÉK / SZENNYVÍZISZAP Szennyvíz és szennyvíziszap, valamint szerves maradványok kezelési eljárásai foszfortartalmú másodlagos nyersanyagok előállításához Összehasonlító elemzés ....................................................................................................................................................... 330 Christine Waida (Köln-Gremberghoven), Dorit Julich és Stefan A. Gäth (Gießen)

GAZDASÁG A szennyvíz-elvezetés műtárgyainak élettartama – a meghatározás és a módosítás következményei A WI-3.3 („Vagyonértékelés és számvitel”) DWA-munkacsoport munkabeszámolója .............................................. 337 A vízkivételi díjak irányító hatásáról 3. rész: Segítség a végrehajtás as finanszírozáshoz ........................................................................................................... 343 Erik Gawel és Marcel Fälsch (Lipcse)

DWA A WI-3.3 DWA-munkacsoport munkabeszámolója ....................................................................................................... Irányelv .................................................................................................................................................................................. Képzés .................................................................................................................................................................................... Tartományi szövetségek . .....................................................................................................................................................

337 352 353 354

KA Abwasser-Abfall 05/2012 Tartalomjegyzék

ÜDVÖZLET Ifat Entsorga kiállítása rekordjai . .................................................................................................................................. 387 Eugen Egetenmeir (München) Ifat Entsorga – tekintettel a környezetre ...................................................................................................................... 389 Otto Schaaf (Köln)

BESZÁMOLÓK Csatorna-felújítás „a sas jegyében” Német tömlőliner nap, 2011-ben a bonni Világkonferencia Központban ................................................................... 396 Ulrich Winkler (Lage) A szennyvízjogtól az analitikáig 22. Magdeburgi Szennyvíz Napok . .................................................................................................................................... 399 Günter Arndt (Drezda) Vízönellátó ingatlan fbr- (Fachvereinigung Betriebs- und Regenwassernutzung, Üzemivíz- és Csapadékvíz-hasznosítási Szakmai Egyesület) szakmai konferencia Lipcsében . ..................................................................................................................... 405 Dietmar Sperfeld (Darmstadt)

24

2012. 5–6.

HÍRCSATORNA

Hulladék- és nyersanyag forrásgazdálkodás A DGAW (Deutsche Gesellschaft für Abfallwirtschaft, Német Hulladékgazdálkodási Egyesület) első tudományos kongresszusa ......................................................................................................................................................................... 408 Gerhard Rettenberger (Trier)

VÍZELVEZETŐ RENDSZEREK Folyamatmodell fejlesztése árvíz-szimuláció levezetéséhez, városi területeken GeoCPM: Városi lefolyási folyamatok földtudományi szimulációja ............................................................................. 414 Gerald Angermair (Buch a. E.), Stefan Braunschmidt (München) és Andreas Obermayer (Neubiberg) Decentrális csapadékvíz-kezelés elválasztott rendszerű csatornahálózatokban – az Észak Rajna-Wesztfáliai Elválasztási Rendelet végrehajtása 1. rész: A labortechnikai és az in-situ vizsgálatok eredményei . ..................................................................................... 426 Henning Werker (Köln), Theo G. Schmitt (Kaiserslautern), Klaus Alt, Janine Hofmann (Düsseldorf), ­ Eckhart Treunert (Köln), Christoph Bennerscheidt (Gelsenkirchen), Stephan Ellerhorst (Köln), ­ Andrea Kaste (Düsseldorf) és Arnold Schmidt (Köln)

KOMMUNÁLIS SZENNYVÍZTISZTÍTÁS Szennyvízbiológiai vizsgálatok – így kell ennek lennie? A szennyvíztisztító telepeken bevett gyakorlatban megoldják a problémákat . ........................................................... 437 Hilde Lemmer (München), Christine Helmer-Madhok (Hannover), Jürg Kappeler (Laufen/Svájc) ­ és Susanne Zander-Hauck (Essen) A kaszkádos denitrifikáció Megjegyzések a méretezéshez a módosult terhelésekhez való alkalmazkodás és a nitrogén-elimináció javítása vonatkozásában ...................................................................................................................................................... 446 Dietmar Loch és Markus Schröder (Aachen)

HULLADÉK / SZENNYVÍZISZAP A szennyvízből való, a kristályosodás segítségével történő foszfor-visszanyerés módszerei Anyagjellemzés a hatékonyság szempontjából ................................................................................................................. 455 Anke Ehbrecht, Tanja Fuderer, Silke Schönauer és Rainer Schuhmann (Eggenstein-Leopoldshafen)

IPARI SZENNYVIZEK Merített MBR (membrán bioreaktor) termofil üzemeltetése 50 °C-on, a papírgyártásból származó technológiai szennyvíz tisztításához .................................................................................................................................. 465 Benjamin Simstich, Claudia Beimfohr (München), Michael Lyko (Wiesbaden) és Harald Horn (Karlsruhe)

VÍZGAZDÁLKODÁS Crossover – új lehetőségek a vízgazdálkodásban a több szakterületet átfogó gondolkodás és cselekvés segítségével . ..................................................................................................................................................... 473 Jochen Stemplewski (Essen)

GAZDASÁG A személyzet értékelése és a foglalkoztatottak száma a tevékenységgel kapcsolatos mutatószámok alapján .......... 478 Thomas Böning, Markus Gieske, Bernhard Gallenkemper, Manfred Lohse (Ahlen), Werner Rohde (Drensteinfurt), André Leson (Sendenhorst) és Christian Scheipers (Ascheberg)

DWA Irányelv .................................................................................................................................................................................. Szakmai grémiumok ............................................................................................................................................................ Képzés .................................................................................................................................................................................... Kiadványok ........................................................................................................................................................................... Tartományi szövetségek . ..................................................................................................................................................... Hidrológiai Tudományok szakmai közösség ....................................................................................................................

487 490 492 492 493 494

HÍRCSATORNA 2012. 5–6.

25

IFAT ENTSORGA 2012, MÜNCHEN, RÖVID ÁTTEKINTÉS A VILÁGKIÁLLÍTÁSRÓL 2012 május 7-11-között került megrendezésre Münchenben, a Kongresszusi Központban az IFAT nemzetközi kiállítása, mely ebben az évben a belépő jeggyel biztosította a látogatóknak a konferenciák látogatását is. A MaSzeSz kiutazó elnöksége egy kis busszal kelt útra, hogy részt vegyen a világhírű kiállítás megtekintésén és a konferencia programok meglátogatásán. A kiállítás tulajdonképpen a korábbi tematika szerint, a vízellátás- vízkezelés, csatornázás- szennyvíztisztítás és – elhelyezés, valamint a hulladékgazdálkodás- kezelés és elhelyezés témakörben vonultatta fel a világ kiállítóit, még a megelőzőhöz képest is hatalmas fejlődést, növekedést bemutatva. Jelentős teret foglaltak el a fixfilmes szennyvíztisztító berendezések, a membrán-technológiák, a szaniter megoldások, azok elsősorban szürkevíz-hasznosítási rendszerekkel, a csapadékvízhasznosítás, iszapkezelés fejlett rendszerei, minőségi csövek és csőrendszerek. A szabadtéri kiállítás mérete is lenyűgöző volt a kiállítás tematikájának teljes spektrumában.. A több magyar cég megjelenítését szolgáló standon, amelyet a Nemzeti Külgazdasági Hivatal (HITA) állított fel a MaSzeSz is helyet foglalt, hirdetve a világnak a Szövetség profilját, tevékenységét és együttműködésének irányait. A május 8-diki nap estéjén, zárás előtt kis ünnepség keretében fogadtuk együttműködésünk 15. évfordulóján a DWA (korábban ATV), az ACE (a Cseh Szennyvíztechnológus Szakértők Szövetsége) , a Lengyel Szennyvíztechnikai Szövetség küldötteit, valamint a magyar kiállítókat, látogatókat, ahol baráti eszmecsere keretében villantottuk fel a 15 év legkedvesebb pillanatait. Kovács Károly, a MaSzeSz elnöke, a Szövetség évente kiosztásra kerülő Aranyfedlap díját a DWA két kiemelkedő munkatársának, Dipl.-Ing. Rüdiger Heidebrecht-nek, a DWA Továbbképzés és Nemzetközi Kapcsolatok osztályvezetőjének és Dipl.-Psych. Gabriele Martens-nek, a DWA Nemzetközi Kapcsolatok csoportvezetőjének nyújtotta át. Az díjazottak a Szövetségek közötti együttműködés során végzett áldozatos és magas színvonalú munkájukért vehették át a kitüntetést.

Az elnök beszédében kitért a szakmai szervezetek közötti példásan jó kapcsolatra, illetve az együttműködésből születő eredményes projektekre, melyek közé sorolható többek között a regionális és nemzeti Dinamikus Költségelemzési Útmutatók kidolgozása is. A német együttműködés mellett, Kovács Károly kitért a cseh, a szlovák, a tavaly aláírt horvát, illetve az ez évben meghosszabbított osztrák szövetségekkel történő együttműködésre is. Beszédében hangsúlyozta a nemzetközi szakmai kapcsolatok fontosságát és a tapasztalatok, a legjobb gyakorlatok elterjesztésének jelentőségét és szükségességét. A MaSzeSz részéről a szót a Szövetség ügyvezetője, Dr. Dulovics Dezső, PhD. vette át, aki a Szövetség történetéről is megemlékezve, a szakmai szervezetek közötti együttműködés fontosságát hangsúlyozta. Ugyanebben a témában szólalt fel Prof. Pertti Seuna, az EWA elnöke is, közzétéve a számunkra nagy megtiszteltetéssel járó hírt, mi szerint a MaSzeSz elnökét, Kovács Károlyt megválasztották az Európai Vízügyi Szövetség (EWA) alelnökének. Mindkét napon bő konferenciaprogramot, fórumot és pódiumbeszélgetést kínáltak a szervezők, az energia hatékonyság nagy hangsúlyt kapott elemzésétől kezdve, az orosz vízgazdálkodás fejlődésének bemutatkozásáig. A május 8-án megtartott AQUA URBANICA- „A települések vízelvezetése változásban” címmel megtartott előadásaihoz a HÍRCSATORNA március áprilisi számában a FÓRUM rovatban megjelent „Gondolatok a települési vízelvezetésről a változások korában” címmel, az antropogén anyagokkal kapcsolatos kroki hívta fel a figyelmet a 21. század kihívásaira és az ebből fakadó feladatokra. A MaSzeSz ifjú titkárai a párhuzamosan és már tradicionálisan szervezett „Young Scientist” programokon vettek részt a DWA meghívására. Az erről szóló beszámolót a HÍRCSATORNA jelen számának 15–21. oldalain találhatják. A jó hangulatú és szakmai tapasztalatok megszerzését ezúttal is biztosító szakmai kirándulás a május 10-diki hazautazással zárult.

26

2012. 5–6.

HÍRCSATORNA

MASZESZ – XIII. ORSZÁGOS KONFERENCIA, LAJOSMIZSE 2012. május 30-31. rendeztük meg a „VÍZI KÖZMŰ FEJLESZTÉSE ÉS ÜZEMELTETÉSE A HATÁRON ÁTNYÚLÓ ÉS REGIONÁLIS EGYÜTTMŰKÖDÉS (CBC) JEGYÉBEN KÖZÉPKELET EURÓPÁBAN”, címmel az ez évi konferenciánkat. Első nap délelőtt Dr. Juhász Endre CSc, c. egyetemi tanár, alelnök látta el a levezető elnök feladatát. Előadások: A szennyvízkérdés Közép-Kelet Európában a 21. század elején – Dr. Patziger Miklós, MaSzeSz alelnök, Prof. Somlyódy László, egyetemi tanár, BME, A nemzetközi együttműködés fontossága a vízügyben – Kovács Péter, Vízügyért felelős helyettes államtitkár, Vidékfejlesztési Minisztérium, Határon átnyúló együttműködés a vízügyi szektorban – Papp Kálmán, nemzetközi koordinátor, OVF, Osztrák együttműködés, jövőbeli lehetőségek a nemzetközi együttműködés keretén belül – Wilfried Schimon, főosztályvezető, Mezőgazdasági, Erdő-, Környezet- és Vízgazdálkodási Minisztérium, Ausztria, Nemzetközi kapcsolatok a szennyvíztisztításban a VASIVÍZ Zrt. működési területén – Kosár Gábor, technológus, Stubics Gábor, szennyvízágazati üzemvezető, Vas Megyei Víz- és Csatornamű Zrt. Délután: Levezető elnök: Dr. Patziger Miklós, MaSzeSz alelnök Előadások: Határon átnyúló együttműködés a SOPRONVÍZ Zrt.-nél, regionális együttműködés a Fertő tónál – Varga Ákos, műszaki igazgató, Sopron Vízmű Zrt. 2000 LE feletti szennyvízberuházások, fókuszban a megvalósítás – Tóbiás Zoltán, főosztályvezető, Energia Központ Szponzori bemutatkozások Az Ivóvízminőség-Javító Program előrehaladásának helyzetértékelése a Közreműködő Szervezet szemszögéből, hatékonyság és regionalitás – Dr. Horváthné Nagy Orsolya, osztályvezető, EnergiaKözpont Dinamikus költséghatékonyság- elemzés: regionális vs. lokális változatok értékelése – Kovács Károly, MaSzeSz elnök Az előadás-blokkok végén az előadók válaszoltak a kérdésekre, ill. élénk vita alakult ki, egyes kérdésekkel kapcsolatosan.

Második nap: Kovács Károly, a MaSzeSz elnöke volt a levezető elnök Előadások: KEOP 1.3.0. Ivóvízminőség-javítás: Aradi vízátvezetés figyelembevételével tervezett műszaki megoldás a Békés Megyei Regionális Vízellátó Rendszer fejlesztésére – Seben Pál, BÉKÉSVÍZ Zrt.; Bajó Arnold, SC Aqua Trans Mures SA Határon átnyúló együttműködés a NYÍRSÉGVÍZ Zrt.-nél – Vadnay Ákos, NYÍRSÉGVÍZ Zrt. Ivóvízminőség-javító Program technológiai vonatkozásai – Dr. Licskó István, ny. egyetemi docens, BME, Vízi közmű és Környezetmérnöki Tanszék A grazi szennyvíztisztító telep előülepítőinek vizsgálata osztrák-magyar együttműködésben – Kiss Katalin, Dr. Patziger Miklós, MaSzeSz Magyar-szerb határon átnyúló szakmai együttműködés az arzénmentes ivóvízért – Dr. Melicz Zoltán, dékán, Eötvös József Főiskola – Vízellátási és Környezetmérnöki Intézet, Baja, Az előadásokat színvonalas szponzori bemutatkozások tarkították. Az előadások ppt-ben megtalálhatók a MaSzeSz honlapján. 2012. május 31. MaSzeSz 2012. évi közgyűlés Magyar Szennyvíztechnikai Szövetség Közgyűlése Lajosmizse, 2012. május 31. Kovács Károly elnök megnyitja a második időpontra meghirdetett, határozatképes közgyűlést. A jelenlévők jóváhagyják a közgyűlés napirendjét. Díjak átadása: Gilián Zoltán Aranyfedlap díjat kap a szakmában és a Magyar Szennyvíztechnikai Szövetség elnökségében végzett önfeláldozó munkájáért. Szintén Aranyfedlap díjat kap Dr. Kárpáti Árpád PhD szakmai oktatásban, szakterületi publikálásban és a Magyar Szennyvíztechnikai Szövetség elnökségében végzett kiemelkedő tevékenységéért. Távolléte miatt nem tudta átvenni az díjat, annak átadására későbbi időpontban kerül sor. A „2011. évi MaSzeSz Diplomamunka díj” I. helyezettje Ruszó Erika „Kistelepülések, településrészek szennyvíztisztítási- és elhelyezési lehetőségei - 50 LE alatti területek szennyvíztechnikai megoldásai” c. szakdolgozatával. A helyezésért 100 ezer Ft. díjazás jár. A „2011. évi MaSzeSz Diplomamunka díj” II. helyezettje Kovács András “Marcali ivóvízhálózatának re-

27

HÍRCSATORNA 2012. 5–6. konstrukciós koncepcióterve” c. szakdolgozatával. Helyezéséért 80 ezer Ft. díjazás jár. Kovács András nem tudott a közgyűlésen jelen lenni, így az oklevél átadására későbbi időpontban, Elnökségi Ülésen kerül sor. Kovács Károly felkéri Dr. Dulovics Dezső ügyvezetőt a 2012. évi Elnökségi beszámoló megtartására. A 2011. év a MaSzeSz választási éve volt. Egy évvel ezelőtt, május 18-án tartottuk vezetőségválasztó közgyűlésünket. Elnökségünktől elbúcsúzott elnökünk Prof. Dr. Somlyódy László akadémikus és Szücs István elnökségi tagunk. Megválasztottuk a MaSzeSz új elnökének Kovács Károlyt, alelnököknek Dr. Juhász Endrét és Dr. Patziger Miklóst, elnökségi tagoknak pedig Dr. Dulovics Dezső ügyvezetőt, Balla Krisztiánt, Dr. Bardóczné dr. Székely Emőkét, Boda Jánost, Dr. Clement Adriennét, Garai Györgyöt, Gilián Zoltánt, Dr. Jobbágy Andreát, Dr. Kárpáti Árpádot és Rémai Jánost. Professor Emeritus Dr. Öllős Géza tehermentesítése érdekében a közgyűlés résztvevői az Etikai Bizottság elnökéül Dr. Buzás Kálmánt választották meg, és megerősítették Lakosi Ilona és Nagy István etikai bizottsági tagságát. Az Aranyfedlap díjban 2011. évben Dr. Somlyódy László leköszönt elnök, Kovács Károly újonnan megválasztott elnök és Rémai János elnökségi tag részesült. A MaSzeSz diplomamunka pályázatán a tavalyi évben I. díjat Asztalos Tamás (SZIE YMÉK) és II.díjat Gulyás Gábor (Pannon Egyetem, Veszprém) nyert. A fent felsorolt összetételben dolgozott Elnökségünk az elmúlt évben, és kilenc alkalommal tartott elnökségi ülést. Elnökségi üléseink témái a következők voltak Oktatás: E feladatnak többször is nekifutottunk. Már január 6-án összeállítottunk nyolc pontos oktatási tematikát, mellyel a Települési Önkormányzatok Szövetségének elnökét, Gémesi Urat kerestük meg. Eredménytelenek voltunk, a Szövetség más problémákkal volt elfoglalva. Második nekifutásunk az oktatási témának már eredményesebb volt. A megcélzott Főfelügyelőség több hónap után pozitívan válaszolt. A hat javasolt témából három került elfogadásra. Ezek közül Dr. Clement Adrienne a vízminőség-védelemről, Dr. Dulovics Dezső pedig a kisebb,mint 2000 LE terhelésű települések szennyvíztechnikájáról megtartották előadásaikat. Dr. Juhász Endre előadása az iszapkezelésről, a megkeresés hiánya miatt még várat magára. Harmadik nekifutásunk elindult még a múlt év végén. Szervezése folyamatban van. Ebben a szervezésben a technológiai kérdések mellett sor került a DCC tanfolyamok szervezésére is, mivel elkészült a DCC anyag nyomdai változata, ill. már megszervezésre került néhány tanfolyam is.

MaSzeSz II. Junior szimpózium: 2011.december 9-én a BME Km.79. sz. termében került lebonyolításra nagy sikerrel és magas szakmai színvonalon a MaSzeSz II. Junior Szimpóziuma. A jól előkészített előadásokat a 35 év alatti 18 fiatal kollégánktól hallhattuk a MaSzeSz által lefedett szakma minden területéről három blokkban. 1. blokk (levezető elnök Kovács Károly, a MaSzeSz elnöke): Kis Gergely (AQUAPROFIT Zrt.): A Dél-alföldi Ivóvízminőség-javító Program megvalósítása, jelenlegi állapot bemutatása, Takó Szabolcs (BME-VKKT): Komplex víztisztítási technológia biológiai ammónium-mentesítés alkalmazásával, Dr. Koroknai Balázs (AQUA Szolgáltató Kft.): Flotációs előkezelési technológia hatékonyságának értékelése kevert ipari szennyvíz tisztításánál, Szombati Bertold (AQUA Szolgáltató Kft.): Térinformatika és műszaki irányítási rendszer támogatása a vízellátás és szennyvíztisztítás üzemeltetetési területén, Czeglédi Ildikó (BDL Kft.): Új módszertan a hatékonyabb vízi közmű fejlesztésekért – dinamikus költségelemzés, a legkisebb összköltséggel járó műszaki megoldások kiválasztása. 2. blokk (levezető elnök Dr. Clement Adrienne PhD, a MaSzeSz elnökségi tagja): Petrics Ákos (SZIE – YMÉK): Csapadékvíz gazdálkodás – lehetséges megoldás a megnövekedett csapadékvíz hasznosítására, Lambert Anna (BME-VKKT): A sióagárdi gyökérmezős szennyvíztisztító telep állapotfelmérése és a fejlesztés lehetőségei, Geleji Magdolna (BME-VKKT): A kémiai foszforeltávolítás alap-folyamatainak vizsgálata, Kiss Katalin (SZIE – YMÉK): Előülepítő medencék áramlási és leválasztási folyamatainak helyszíni mérése, Weinpel Tamás (BME-ABÉK): Az Észak-Budapesti Szennyvíztisztító Telep eltérő technológiájú tápanyag-eltávolítási fokozatainak összehasonlító tanulmányozása, Baki Csaba (Pápai Vízmű Zrt.): A pápai szennyvíztisztító telep szabályozásának sajátosságai. 3. blokk (levezető elnök Dr. Patziger Miklós PhD. a MaSzeSz alelnöke): Herédi-Szabó Péter (BÁCSVÍZ Zrt.): Csigák elszaporodása a csepegtetőtestben és a rendszerből való eltávolításuk, Bognár Ferenc (EMVIR Nonprofit Kft.): SBR-rendszer folyamat-optimalizációja mikroszkópos eleveniszapvizsgálat segítségével, Pozsári Márton (Bárczy Kft.): Csapadékvíz olajmentesítése szelektív szűréssel,

28 Jurecska Laura (ELTE KKKK): Mikroszennyezők eltávolítása ciklodextrin tartalmú szorbensekkel, Erdei-Kukely Katalin (Elmolight Bt.): Szennyvíziszap, mint alapanyag, Veres András (ÉMK Kft.): Innovatív szennyvíztisztítási és iszapkezelési technológiai fejlesztések a KISS cégcsoportnál. Az előadókat és előadásukat a résztvevők pontozták, figyelembe véve a téma fontosságát, a tartalmat és az előadás minőségét. Ezek alapján az első három helyezett: 1. Erdei-Kukely Katalin, 2. Herédi-Szabó Péter és 3. Veres András voltak. A jó hangulatú rendezvényen, a zárszóban Dr. Dulovics Dezső PhD. ügyvezető, elnökségi tag és Kovács Károly elnök hangoztatták, hogy a szimpózium színvonala biztosítja a jövőben is a Junior Szimpózium kétévenkénti megrendezését, és köszönetüket fejezték ki Dr. Patziger Miklósnak, valamint Dr. Clement Adriennének a szervezésért és Dr. Laky Dóra MaSzeSz titkárnak a zökkenőmentes lebonyolításért és a szervezésben nyújtott segítségért. MaSzeSz-EWA konferencia: Az EWA társszervezésében április 6-án konferenciát szerveztünk „A víz-szennyvíz infrastruktúra EU-által támogatott projektjeinek tapasztalatairól”. A remekül szervezett konferencia nagy visszhangot váltott ki. Kapcsolat a külföldi társszervezetekkel, együttműködések: A DWA meghívására a DWA közgyűlésén Kovács Károly, Dr. Juhász Endre, Dulovics Dezsőné dr. és Dr. Dulovics Dezső vettek részt A szerzett tapasztalatokról a HÍRCSATORNA beszámolt. Három együttműködési szerződés megszervezését tűztük ki célul. Az ÖVAW-al a szerződés megkötésére október 11-12én St. Pöltenben került sor. A MMK-val a szerződés még 2011-ben elkészült, aláírása azonban csak ez év áprilisában valósult meg. A MHT-vel az együttműködési szerződés előkészítése elindult, különböző okok miatt aláírása még véglegesítésre vár. Kapcsolatfelvétel a VIZIG-ekkel elindult, az átszervezések miatt azonban leblokkolt. Ez évben újból indítjuk.

2012. 5–6.

HÍRCSATORNA

Részvétel az IFAT szakkiállításon: Kilenc fős elnökségi delegáció utazott az IFAT-ra 2012. májusában, saját szervezésben. Az IFAT-on ünnepeltük meg a DWA-, ACE- a lengyel Szövetséggel sikeres együttműködésünk 15. évfordulóját, széles hazai és nemzetközi részvétellel. Két titkárunk – Dr. Laky Dóra és Kiss Katalin a DWA szervezésében megtartott Young Water Professionals’ programban vettek részt. HÍRCSATORNA: A HÍRCSATORNA periodikánk hat alkalommal jelent meg. Tartalmát 18 tanulmány, szakcikk és számos hír, értesítés stb. jelentette. Megjelenik változatlanul elektronikus formában, ezen felül a számítógéppel nem rendelkező tagoknak sokszorosítással kb. 40 példányban. Kovács Károly kiegészítésképpen megemlíti a HorvátMagyar szennyvíztechnikai szomszédolást. Mintegy 40 fős szakmai delegáció járt nálunk Horvátországból 2011. őszén. Ennek keretén belül a pécsi, mohácsi és villányi szennyvíztisztító telepeket látogattuk meg. Ez év őszére várnak bennünket a horvát kollégák. Kovács Károly javasolja, hogy a múlt évi szakmai beszámolót fogadjuk el. A közgyűlés egyhangúan elfogadta a beszámolót. Dulovics Dezső ismerteti a 2011. évi költségeket. Kb. 1,5 millió forintot használtunk el a tartalékokból. Kovács Károly megkérdezi a jelenlévőket, hogy a gazdasági beszámolóval kapcsolatban van-e kérdés, hozzászólás. Juhász Endre érdeklődik a jövő évi gazdasági terv felől, ami még egyelőre nem készült el, de előreláthatóan az egyenleg továbbra is negatív lesz. Kovács Károly elnök ismerteti a DCC képzés tervezett formáját, azt, hogy az eddigi képzések sikeresek voltak, továbbá azt, hogy a mérnök-kamarai pontok jóváhagyása folyamatban van. Kovács Károly megkérdezi a jelenlévőket gazdasági beszámoló elfogadásáról. A jelenlévők egyhangúan elfogadják a 2011. évi gazdasági beszámolót. Kovács Károly javasolja, hogy az Elnökség / Ügyvezetés készítse el a következő évre a gazdasági tervet. A Szövetség nem nyereség-orientált, de legalább nullszaldós üzleti tervet készítsen el a MaSzeSz Elnökség / Ügyvezetés. Kovács Károly elnök lezárja a közgyűlést. Dr. Dulovics Dezső felkéri a jelenlévőket, hogy publikáljanak a HÍRCSATORNA c. periodikában. A céges tagoknak lehetőségük van évi legalább egy, de inkább két hirdetés ingyenes elhelyezésére is. Dr. Dulovics Dezső felhívja a jelenlévők figyelmét erre a lehetőségre.

HÍRCSATORNA 2012. 5–6.

29