Hendrik Nikoletta
SZTOICIZMUS Etika 2014. november 7.
Mit gondoltok, hogy a múlt órán említett fátumelméletből mi következhet a sztoikusok számára a morális felelősséget illetően? Segítség: gondoljatok az ismeretelmélet részben megismert jóváhagyás fogalmára!
1) Morális felelősség és kettős okság • A sztoikusok szerint a morális felelősség kérdése inkább a fizikához, mint az etikához tartozik. • A mindennapi felfogásunk szerint a kauzális determinizmus veszélyeztetni látszik az ember autonómiáját: • minden jóváhagyási aktus előzetes okra vezethető vissza • nem áll tehát semmi a hatalmunkban • a morális értékelés ebben az esetben nem helyénvaló • nincs sem vétek, sem erény.
• Khrüszipposz szerint azonban összeegyeztethető a morális felelősség a kauzális determinizmussal: kettős okság elmélete = kompatibilizmus • Khrüsszipposz ennek keretében megkülönböztet okokat: 1. fő okok (causae perfectae et principales) 2. segéd- vagy közvetlen okok (causae adjuvantes et proximae) • a kétfajta ok alapján a jóváhagyás: 1. fő oka: elménk belső természete, 2. segédoka: külső szituáció és a nyomában támadó képzet • maga a jóváhagyás a mi hatalmunkban áll! • a morális felelősséghez szerinte elegendő, ha szerinte a belső tényező játssza a főszerepet.
Aphrodisziaszi Alexandrosz: Az uralkodókhoz a sorsról Aphrodisziaszi Alexandrosz maga egyébként az egyik legnagyobb hatású Arisztotelész-kommentátor. Kr.u. 198211 között a peripatetikus iskola vezetője. 3 forrásunk van még a sztoikus fátumelmélethez: a) Cicero: A végzetről 39-45 b) Gellius: Attikai éjszakák VII 2 c) Plutarkhosz: A sztoikusok ellentmondásai
Aphrodisziaszi Alexandrosz: Az uralkodókhoz a sorsról Hogyan épül fel a mű? • Arisztotelész nézeteit tartalmazza „a sorsról és arról, ami rajtunk múlik” (1.), de valójában ez csak az első 6 fejezetet tölti ki, a maradék 33 fejezet szembenálló nézetek „képtelenségeit” fejti ki, mivel ez alapján még nyilvánvalóbbá válik az arisztotelészi tanítás. Ez a képtelen vélemény a sztoikusok fátumelmélete. Felfigyeltetek egy érdekességre? • Aphrodisziaszi Alexandrosz egyszer sem jelenti ki, hogy a sztoikusokról vagy Khrüszipposzról beszél, de a nézetek alapján ez egyértelmű, így ez az egyik legfontosabb forrásunk a sztoikus fátumelmélethez.
Egyből ugorjunk a sztoikusok gondolataihoz! Miről van szó a 7. részben? Sorsszerű vs. véletlen • „Minden sorsszerűen keletkezik.” (7.) • Véletlen: nem létezik, mert a véletlen csak látszat. A véletlen az „az emberi értelem számára homályos ok.” (8.) • tevékenysége valami más célra irányult, de ez az elsődleges cél mellett mást is elért vele (8.) • például amikor ásunk a kertben, és véletlenül kincsre bukkanunk (8.) Tehát már itt egyből ráközelítünk a fő ok és a segédok megkülönböztetésére
Mivel hasonlítja össze utána a 9–10. fejezetben a szükségszerűséget? Szükségszerű vs. lehetséges • Szükségszerű = amely ellentétének lehetetlen létrejönnie (a szükségszerű dolgok képtelenek a sajátjukkal ellentétes állapotot felvenni) (9.) • Lehetséges = az olyan dolgok, amelyek lehetnek egyfajta vagy azzal ellentétes állapotban is. (9.) • a „minden sorsszerűen történik” még nem zárja ki a „lehetséges”-t (10.) • mert lehetséges az, amelynek megtörténését semmi nem akadályozza (10.)
Mi jellemzi a megfontolást? (11.) • Az ember értelemmel rendelkezik: ez vonja maga után a megfontolás képességét • Csak azokat a dolgokat fontoljuk meg, amelyeket mi magunk cselekszünk, mégpedig a jövőben • A megfontolás által tehát valami többletre teszünk szert • Ez tehát a jóváhagyás aktusa. Milyen érvet olvashatunk a 11 – 12. részben a szabad akaratról? • Ha nem lenne szabad akaratunk, akkor az emberre jellemző megfontolás hiábavaló lenne • de a megfontolás létezik • és a természet a fontos dolgok egyikét sem alkotta hiába Mire használjuk a „szabadságunkban áll” kifejezést? (12-13.) • A „szabadságunkban áll” kifejezést azokra a dolgokra alkalmazzuk, amelyekkel kapcsolatban tudjuk a dolgokat vagy azok ellentéteit is választani
Mit tudunk meg az ok nélkül való mozgásról? (15-22.) • „Ha elfogadnánk, hogy azonos körülmények között egyszer így, máskor úgy fog cselekedni valaki”. (15.) • Azonos ok ugyanis azonos hatást vált mindig ki • A kozmoszt eleven, értelmes és eszes természet vezérli • szervezettséggel rendelkezik, amelyben minden mindennel összefügg ok-okozati kapcsolatban • a kozmoszban semmi sem keletkezik önmagában • a kozmosz elpusztulna, ha olyan dolog létezne benne, amelynek nincs oka (22.)
Mi áll és mi nem áll szabadságunkban? (13-33.) 1. Nem áll szabadságunkban: Természet szerinti létrejövés: minden dolognak megvan a saját természete, amely ezáltal nem képes másként viselkedni • Ösztön váltja ki ezeket • élettelen tárgyakra és értelemmel nem rendelkező élőlényekre jellemző • Például a tűz nem képes nem meleg lenni • Amikor a sztoikusok azt mondják, hogy az istenek tudják előre a bekövetkező dolgokat, akkor erre gondolnak (30.) 2. Szabadságunkban áll: megfontolás alapján elhatározni valamit: • Az értelemmel rendelkező élőlények = emberek esetében vannak olyan mozzanatok, amelyekről hatalmunkban áll dönteni (33.) • A szabadságunkban azok a mozzanatok állnak, amelyek az értelemmel vannak összefüggésben (33.)
Mi a tökéletes cselekvés? • Amikor valakinek hatalmában áll, hogy a rosszabbat válassza, de ő mégis a jobbat cselekszi. (34.) • Ha minden a sors szerint történne, akkor nem létezne tökéletes cselekvés sem, mert akkor nem állna hatalmunkban választani (37.) Hogyan írja le a kettős okság, avagy kompatibilizmus elméletét? (22–37.) • Kétféle ok létezik: (1) Elsődleges ok, (2) Járulékos ok (24.) • A külső történéseket nem lehet befolyásolni, de azt igen, hogy mit hagyunk jóvá.
MOST TÉRJÜNK ÁT A SZTOIKUS ETIKA TÖBBI RÉSZÉRE!
A sztoikus etika klasszikus felosztása 1. Az ösztönről 2. A jó és a rossz fajtáiról 3. A szenvedélyekről Khrüszipposz osztotta fel így az etikát
1) Az ösztönről a) Kiindulópont: az újszülött és az állat elsődleges ösztöne, amely önmaga megőrzésére irányul (DL VII 85) • A természet olyannak alkotta meg az élőlényeket, hogy gondoskodjanak önmagukról • Ártalmas dolgokat kerüljük, • A számunkra jó dolgokat keressük. b) Az embereknek emellett van értelmük, amely felülmúlja az ösztönt (DL VII 86) Az ember célja, hogy a fejlődés során, neveléssel eljusson az ösztön szintjétől odáig, hogy az értelem által irányítsa az életét. • Ez a fejlődés folyamatos, amit gyakorolni kell a tetteken keresztül • Babiloni Diogenész (aki Khrüszipposzt követette a sztoikus iskola élén) az élet célját is így foglalta össze: „ésszerűen cselekedni, a természetnek megfelelő dolgok kiválasztásában (DL VII 88) • ezt jelenti a Természettel összhangban való élet
A fejlődés 5 fokozata Cicero leírja az emberi fejl ődés öt fokozatát (Cicero: Fin. 20–21) 1. szakasz: önfenntartásra irányuló ösztön • táplálék, búvóhely 2. szakasz: természettel összhangban lévő dolgok választása és a természettel ellentétes dolgok elutasítása • szépség, egészség • nem minden jó vagy rossz, vannak közömbös dolgok is • lehet, hogy valaki azért kezd el edzeni, hogy bankot raboljon 3. szakasz: helyénvaló cselekedetek választása értelem által • tehát itt már megjelenik az értelem és felismerjük, hogy az értelmes cselekedetek illenek hozzánk 4. szakasz: a helyénvaló cselekedetek rendszeres, folyamatos választása 5. szakasz: tökéletesen konzisztens viselkedés a Természettel összhangban
2) A jó és a rossz fajtáiról A jó és a rossz a lélek beállítottsága ilyen vagy olyan előjelű döntések meghozatalára. A jó és a rossz tárgyát mindig a közömbös létállapotok adják. 1.
Jó (agathón) = nélkülözhetetlen a boldogsághoz • Jó = erkölcsi jó a közömbös dolgok helyes használata 2. Rossz (kakón) = összeférhetetlen a boldogsággal • Rossz = hitványság a közömbös dolgok helytelen használata 3. Közömbös (adiaphoron) = éppúgy boldogok lehetünk velük, mint nélkülük. 3 altípus: • Természetnek megfelelők vagy természetnek ellentmondók • Amelyről se az nem állítható, hogy jó, sem az, hogy rossz • A közömbös dolgok mindig alany-állítmány formában leírhatók és nem pusztán akaratunktól függő körülmények és létállapotok • pl. gyönyör a természetnek megfelelő, a fájdalom nem • egészség-betegség; élet-halál. • alany-állítmány formában: „gyönyört érezni” vs. „fájdalmat érezni.
Cselekedetek osztályozása 1. 2.
Erkölcsileg helyes (katorthómata) = jó Erkölcsileg hitvány = rossz • Bűn = a helyénvaló cselekedet elmulasztása 3. Közömbös = amely nem helyes, nem hitvány. 3 fajtája van: a) Helyénvaló cselekedet = természetnek megfelelő létállapot elérésére irányul (kathékonta / officia) • Kétféle definíció a helyénvalóhoz: i. olyan cselekedet, amelynek végrehajtása valószínűségi alapon igazolható (eulogon iszkhei apologiszmon) ii. olyan cselekedet, amely illik (oikeion) a természet rendeléseihez: „amit az értelem megtenni választ” (DL VII 108), illetve: „amit ha megtettünk, ésszerű igazolásunk van rá” (DL VII 107)
• Például: szülők, testvérek szeretete, egészségünk megőrzése • Ezek összessége alkotja a végcélt (telosz) A helyénvaló cselekedeten belül 2-féle cselekdet létezik: i. Körülményektől független (pl. egészség fenntartása minden körülmények között helyénvaló) ii. Körülményektől függő (pl. vagyonunk elköltése csak bizonyos esetekben helyénvaló) b) Nem helyénvaló cselekedet = természetnek ellentmondó létállapotok elérésére irányulnak c) Teljesen közömbös dolgok (pl. hogy éppen most ülünk)
Epokhé (= ítéletfelfüggesztés) Ha nem tudjuk, hogy mi a helyes cselekedet az adott helyzetben, akkor a sztoikusok tanácsa: ne függesszük fel az ítéletünket.
Hogyan ítélhetők meg a konkrét cselekedetek? A kiinduló szándék alapján dönthető el, hogy egy cselekedet az „1. erkölcsileg helyes” vagy a „3/a. közömbös / helyénvaló cselekdet” pont alá sorolható-e be • Látszólag ugyanis egybeesik a kettő • Különbség: • az 1. erkölcsileg helyes = tökéletesen helyénvaló cselekedet (kathékon teleion / officium perfectum) • a 3/a. közömbös / helyénvaló cselekedet = hétköznapi helyénvaló cselekedet (officium medium) • Keretet ad a 3/a. az életnek: ez írja elő, hogy MIT kell tenni, • De az 1. írja elő a HOGYANt • A bölcs olykor elrugaszkodhat a 3/a. adta keretektől.
Mi az erény? Az erény a tudás vagy mesterség egyik fajtája (SVF III 256, 202). • Szókratész hatása • = a természettel összhangban lévő élet az erényes élet A lélek egységes diszpozíciója, amely 4 elsődleges erényre osztható: 1) Gyakorlati bölcsesség (phronészisz) 2) Igazságosság (dikaioszüné) 3) Mértékletesség (szophroszüné) 4) Bátorság (andreia) (a dolgok elviselésének tudása, SVF II 285) Ahhoz, hogy egy erény birtokában legyünk, rendelkeznünk kell az erény egészére vonatkozó tudással.
3) A szenvedélyekről A pathosz szenvedély, amelynek 4 fő neme van: 1. Aktív: a. vágy (epithümia / libido) b. gyönyör (hédoné / voluptas) 2. Passzív: a. félelem (phobosz / metus) b. lelki fájdalom / szomorúság (lüpé / aegritudo)
A szenvedélyek 3 aspektusból határozhatók meg: 1. Természetfilozófiai: a. Aktív pathoszok: a pneuma túlzott kitágulása b. Passzív pathoszok: a pneuma túlzott összeszűkülése 2. Etikai: a pathoszok a lélek irracionális, túlzásba vitt törekvései (hormé pleonadzúsza) 3. Ismeretelméleti: friss (prophatosz) vélekedések = hamis vagy gyenge jóváhagyást hordozó ítéletek a. Vágy és gyönyör: nem tőlünk függő, jelen vagy jövő idejű dolgokat jónak minősítünk b. Félelem és lelki fájdalom: nem tőlünk függő, jelen vagy jövő idejű dolgokat rossznak minősítünk
Szenvedélyek elhatalmasodása és megszilárdulása A szenvedély alapvetően mindig frissen jelentkezik és közvetlenül hat a lélekre, de hosszú távon hatva képes elhatalmasodni. Amikor a szenvedély lényegét adó vélekedés már nem olyan friss és a pneuma kitágulása lecsillapult, akkor: 1. lépés: A szenvedély lelki betegséggé válik (noszéma / morbus) • lelki betegség = a vágyakozásnak megfelelő vélekedés jellemé szilárdult és megizmosodott formája, amelynek értelmében az emberek a nem választandó dolgokat nagyon is választandónak tartják (pl. kéjsóvárság, kapzsiság, iszákosság) 2. lépés: A lelki betegség legyöngültséggé válik (arrhósztéma / aegrotatio) • legyöngültség = gyengeséggel párosuló betegség
Apatheia • Cél: az apatheia • Az apatheia állapotában a szenvedélyeket és a lelki torzulásokat a lelki alkattá szilárdult helyes érzelmek váltják fel: a. vágy elhatározás / ésszerű döntés (bulészisz / voluntas) b. gyönyör öröm (khara / gaudium) c. félelem óvatosság (eulabeia / cautio) d. lelki fájdalom - (nincs, mert a bölcsnek már semmi sem fáj) • Az apatheia tehát nem szenvtelenség vagy érzelemmentesség • hanem dinamikus életforma, amelyben az ember törekvéseivel • ráhangolódik a logosz törekvéseire • gondosan választ a természetnek megfelelő dolgok között • ilyenkor érez az ember igazán úgy, ahogy az embernek éreznie kell
• A mindenség pneumájával egy húron pendülő lélek törekvései racionálisak: • az elérni kívánt állapotot közömbösnek tekinti a bölcs • feltételesen elkötelezi magát a tárgya mellett • előre megbékél a sors döntésével, de erőfeszítéseket tesz • eupatheia = az ilyen törekvések • apatheia = az ilyen törekvések együttes működése.
Bölcs emberideálja A korai sztoa ideálja a tévedhetetlen és tökéletes erénnyel rendelkező bölcs. • Aki nem tökéletesen erényes, az ostoba és hitvány. • Nincs átmenet és fokozat a kettő között. Az erény kozmológiai vonatkozása: a bölcs betekint a gondviselés terveibe, és ezért a viselkedését összhangba hozza a természetben kibontakozó isteni logosz törekvéseivel. • Az erény nem morális, hanem intellektuális erény elsősorban. • Nem faktuálisan mindentudó a bölcs • Hanem megragadó képzeteinek konzisztenciája hasonlít ahhoz az isteni rendhez • eközben pneumája olyan állapotban van, mint amilyen a mindenséget pneumáját jellemzi
• A bölcs mindig a természetnek megfelelőt és az értékesebbet választja. • Bölcs jellemzője: apatheia Középső és kései sztoa ideálja: a prokoptón • Panaitiosz, a középső sztoa megalapítója lesz majd az, aki feléleszti a paideia kérdését azáltal, hogy megfogalmaz egy másik választ a hellenizmus kora által felvetett kérdése. Panaitiosz ebben a zavarban visszahelyezte az egyént a közösségbe, akinek egyben jól használható gyakorlati útmutatót is nyújtott. • Panaitiosz nevelő célzattal végezte el változtatásait a sztoicizmus addigi rendszerén: • Panaitiosz a kora sztoa elérhetetlen eszményképe, a bölcs helyett a hétköznapi emberre helyezi a hangsúlyt, aki folyamatosan megközelíti, de nem éri el szükségképpen a bölcsességet. • Prokoptón = haladó = az az ember, aki folyamatosan törekszik az erény felé. • Hangsúly a kathékonon, nem a katorthómán.
Az új ideál mellett milyen egyéb újításokat hozott be a kései sztoa az etikába? Hogyan hatott a sztoicizmus később? Jövő órán éppen ezekről lesz szó.
***** KÖVETKEZŐ ÓRA: 2014. november 21. DOLGOZAT LEADÁSI HATÁRIDŐ & ZH: 2014. november 28.
A mai órához ajánlott olvasmány: • Boros G. (szerk.): Filozófia, Akadémiai, 2007, 178–184. • Inwood, B.: The Cambridge Companion to the Stoics, CUP, Cambridge, 2003, 233–294. • Long, A. A.: Hellenisztikus filozófia, Osiris, Budapest, 1998, 228–265.
Következő órára kötelező olvasmány: • Epiktétosz: Beszélgetések I. 1–2. 4. 12. 18. 29–30. Következő órára ajánlott olvasmány: • Epiktétosz: Beszélgetések II. 1–2. 5. 10. 22–23. III. 1–3. IV. 1. 4–5. 12– 13. , valamint a könyv végén lévő tanulmány és szószedet.
