LUCULLUSI
LAKOMÁK
… „ HA AKAROD NEM TÜNDÉRMESE „ …
NOSZLOPON
LUCULLUSTÓL - LAKOMÁKIG KÉPALÁÍRÁSOK - 1 ; Pénzérme - Pompeius képmásával , Cnaeus POMPEIUS Magnus/ Hatalmas !/ / Kr.e.: 106. szeptember 29 . – Kr. e.: 48 . szeptember 28 . / kora leggazdagabb római polgára , hadvezér , Spartakus legyőzője . - 2 ; Római Légionárusok - Légió Katonái a nyakukban , kötelezően viselt bíbor színű Hadi Palást / /Sagum / . A háttérben , egy ragadozó állat kikészített bőrét magán hordó , Signifer – Hadijelvény hordozó ! Egy Légió : 5 – 6000 főt számlált ! - 3 ; Lucius Licinius Lucullus - / Kr .e.: 107 - 57. / gazdag római polgár , megbántott hadvezér , aki élete utolsó húsz évét a Gasztronómiai élvezeteknek szentelte és az általa rendezett fényűző Lakomák leírásai tették ismertté - hallhatatlanná! - 4 ; Római Kocsiverseny - Harciszekér - Bigae / Kétlovas / - Quadrigae / Négylovas / Hajtói / Aurigae / közül a profik négy lovat fogtak be és egyszerre hat kocsi indult a hét körös versenyen / 8400 m / . Egy futam körülbelül 15 percig tartott . - 5 ; Római Társzekér - Petorritum , közlekedési eszköz a Köznép / Plebs / számára , a hosszab távú személy és teherszállításra egyaránt használták . - 6 ; Római Étkezés - az U alakban elrendezett, - ételt , italt hordó rabszolgák bejárását biztosítandó , középen nyitott asztalok körül - , párnákon fekvő Vendégek Táncosnőkkel , Zenével , szórakoztatták magukat étkezés és italozás közben. - 7 ; Római Útépítés - a legendássá vált , - gazdasági központokat összekötő - , római utak építése a háttérben kötelező érvénnyel , minden római mérföldre /Lóitatásra !/ 50 – 60 km – re , egy Fogadót kellett építeni az Utazók és állataik étellel , itallal valamint szállással való ellátására . - 8 ; Római Konyha - Rajtakapott inassal ! - valamint a főzéshez használt alapanyagokkal és a falhoz támasztott , bortárolásra szolgáló Amphorákkal /26.7 lit./ - 9 ; Római Vendéglátás - a kézzel étkező és a magukat Karbirkózással /Szkander / szórakoztató vendégekkel .
… „ HA AKAROD , NEM TÜNDÉRMESE ! „ … - 10 ; Lucullus Borlégió - Lucullus Fogadó Társulata , Noszlopon a vendégek részvételével egy római kori Fogadó életét elevenítik fel / Kr.u.: 350 – ből / . - 11 ; Római Étkezés - Pávatollakkal , a Lucullus Fogadóban , Noszlopon - első bemutatója az MTV 1 , Múltkor című műsor Főszerkesztőjének , felkérésére és a Tv adásban történő bemutatására készült , azóta a Vendégeink is kérhetik ! - 12 ; Római Forrás - Noszlop község határában , a mai napig élő hét forrás egyike , jelenleg Péter - Kútnak hívják ! - 13 ; Római Adminisztráció - a Lucullus Borlégió , Szlovákiai vendégszereplésén ! - 14 ; Római Bortúra - hegyjárás a Somlói Borvidék három hegyén / Somló , Sághegy, Kissomlyó / pincelátogatással , útközben a nevezetességek megismerésével . - 15 ; Római Fogadós - napjainkban Noszlopon , Vendégcsalogatás közben , a nyakában római kori Cassa ! - 16 ; Lucullus Lányai - A Lucullus Fogadó Hastáncos Lányai , - Somlai Nábob viszontagságai a Táncosnők között - , című előadásuk záróképe !
NOSZLOPON Írta : Szabó Péter - Fogadós
Noszlopon 2008-12-23.-án
LUCULLUSTÓL A LUCULLUSI LAKOMÁKIG
SALVE (LÉGY ÜDVÖZÖLVE), KEDVES VENDÉGÜNK! Te, aki már láttad a Spartacus, Kleopátra a Ben Hur vagy a Quo Vadis (Hová mégy?) című filmeket, joggal érezheted úgy, hogy már mindent tudsz a római korról. De ha az olyan hétköznapi apróságokon, mint a szerelmen és a háborún túl esetleg más is érdekel, mondjuk az étkezés, akkor Neked ajánlom az alábbi sorokat: A RÓMAI BIRODALOM A Római Birodalom fönnállását a királyok korának végétől a Nyugat-római Birodalom bukásáig, nagyjából Kr.e. 500-tól Kr.u. 500-ig datáljuk. Ezt a mintegy 1000 esztendőt időben két részre oszthatjuk, mégpedig a következők szerint: Az első 500 év a Birodalom növeléséről, hódításokról, területszerzésekről, mígnem a második 500 esztendő a meghódított területek gazdasági életének megszervezéséről, település szerkezetének átalakításáról, egyszóval a Birodalomba való beépítésükről és működtetésükről szólt. A Római Birodalom legnagyobb kiterjedését Traianus császár (Kr.u. 98-117) idejében érte el. Ez idő tájt Észak- Afrikától Kis-Ázsián, Nyugat-Európán, Itálián, Hispánián (Spanyolország), Gallián (Franciaország) át egészen Britanniáig, a mai Angliáig terjedt. A terület nagyságát illetően, úgy mondják, hogy az akkor ismert világ 2/3 része tartozott a Római Birodalomhoz. A Birodalom irányítása sok esetben nagy türelemmel viszonyult a meghódított területek népeihez. Gondoljunk arra, hogy elfogadta isteneiket, befogadta művészetét és eltűrte szokásaikat. A szokások közül kiemelném az étkezési szokásokat, hiszen az újonnan meghódított területeken új étkezési kultúrákkal, élelmiszer alapanyagokkal találkoztak. Miután ezeket megismerték, sőt megkedvelték, elterjesztették a Birodalom egész területén. Az előbb elmondottak azért is nagyon lényegesek, mivel tudjuk, hogy a római konyha a Kr. u. I. századig nagyon egyszerű volt, és úgy minőségben, mint változatosságban fejlődése ezután kezdődött meg. Természetesen a meghódított területek bizonyos önállóságának meghagyása mellett, kötelezettségekkel is járt a Római Birodalomhoz való tartozás, mégpedig a következőkkel: kötelező érvénnyel előírták az egységes
törvénykezést, közigazgatást, az egymással váltható pénz, valamint a latin, egyes területeken a görög nyelvet, és a római számok használatát. A Római Birodalomban is tudták, hogy a gazdasági élet megfelelő működéséhez békére van szükség. Ezt a békét, a Birodalom által szervezett és igen jól kiképzett légiók biztosították. Az eddig elmondottakon túl nem feledkezhetünk meg a római korban létrejött települési formákról, a falusi és városi települések kialakulásáról, az ezeken a településeken található és ma is álló nagyobb építményekről, hidakról, valamint a közegészség ügyét szolgáló vízvezeték- illetve csatornarendszerekről. Mi maradt meg mindezekből a mai kor emberének? Ha jól belegondolunk, talán minden! A PROVINCIÁKRÓL A Római Birodalmat közigazgatásilag provinciákba, szám szerint 22-be szervezték. Ezek közül a provinciák közül az egyik, Pannónia provincia viszonylag korán a Római Birodalom részét képezte. Meghódítása Augusztus, az első császár (Kr.e. 27-Kr.u. 14) idejében kezdődött, majd Tiberius (Kr.u. 14Kr.u. 37) korában folytatódott, és magába a Birodalomba való beépítése, közhasználatú szóval: romanizálása -Claudius császár (Kr.u. 41-54) uralkodása alatt fejeződött be. Csak érdekességképpen jegyezném meg, hogy a három császár közül Tiberius volt az, aki katonai sikerei jelentős hányadát Pannónia meghódításában érte el. Kiterjedését illetően a mai Magyarország Dunántúli része tartozott Pannónia provinciához, igaz, a még ettől délebbre fekvő területek, a mai Szlovénia és Horvátország nagy része is a provincia részét képezte. A mai magyar lakta területekkel kapcsolatosan még egy dolog érdemel említést. Traianus császár (Kr.u.98-117) 105 és 106 között meghódította Dacia provinciát, amelynek egyik részét úgy hívják, hogy Transsilvania. Ez a szó hegyen túli, illetve inkább erdőn túli területet jelent, gyakorlatban pedig a mai Székelyföldet takarja. Érdekes, hogy a mai Alföldünk valamiért a Római Birodalmat nem érdekelte, így meghódításra sem került. Ez idő tájt az Alföldet jazig törzsek lakták. Az elmondott földrajzi elrendezés fönnmaradt egészen Kr.u. 445-ig, amikorra az Atilla vezette hunok megérkeztek, és a mai Ukrajna, Románia és a Magyarország területén egy nagyon erős birodalmat hoztak létre, egészen Kr. u. 453-ig, Atilla haláláig.
PANNÓNIA PROVINCIÁRÓL, ILLETVE VILLA NUSTUPÉRÓL, NOSZLOPRÓL Pannónia provinciának is, a többi elfoglalt területhez hasonlóan, meghódítása után kezdődött meg a Birodalomba való beépítése, azaz ismertebb nevén romanizálása. Első lépcsőként, mivel Pannónia a Birodalom nyugati határán feküdt, - a Duna- Rajna alkotta természetes határ mentén -, a határ menti, határt védő települések megalakítására került sor. Csak néhányat kiemelve ezek közül, délen Mursa, azaz Eszék, északabbra tőle Matrica (Százhalombatta), Campona (Nagytétény), Aquincum (Óbuda, a mai Budapest része), Arrabona (Győr), Windobona (Bécs). A biztonságossá tett határok kialakítása után megkezdődött a gazdasági központokat képező városok kialakítása. Ilyen gazdasági központ volt délen Sophianae (Pécs), északabbra Gorsium (Tác, Székesfehérvár közelében), Arrabona (Győr), Savaria (Szombathely), délre Fenékpuszta (Valcum vagy Mogentiana) majd ettől jóval délebbre Emona, ma Ljubljana. Ezen gazdasági központok lakosságát elsősorban a kiöregedett és leszerelt legionáriusok, (akik földterületeket, ipar gyakorlásához való jogokat kaptak), valamint az őket kiszolgáló kereskedők, iparosok, illetve az őslakosok alkották, akik ez idő tájt kelták voltak. Ahhoz, hogy ezek a városok, települések életképesek, valamint a gazdaság működőképes legyen, elengedhetetlenül szükség volt az utak kiépítésére. A későbbiek folyamán legendássá vált római utak kötötték össze a településeket. Villa Nustupe, azaz Noszlop életében az említett települések közül kettő a meghatározó, az egyik, a Keszthelytől délre lévő Valcum (esetleg Mogentiana) vagy Fenékpuszta, valamint a Noszloptól északra fekvő Arrabona ma Győr. Ezt a két települést úgy, ahogy napjainkban is, az ókorban egy út kötötte össze, melynek hossza olyan 100-120 km. Miért érdekes ez? Azért, mert ennek az útnak pontosan a közepén található Noszlop község. A Római Birodalomban az utak építésénél előírás volt, hogy minden 25 római mérföldre, ami 50-60 km-t jelent - a gyakorlatban úgy mondták, hogy minden lóitatásra -, egy olyan településnek kellett lenni, ahol megfelelő mennyiségű és minőségű ivóvíz áll rendelkezésre. Noszlop település ilyen, illetve Villa Nustupe ilyen lehetett. Nemcsak a múltban, de a jelenben is, környékünket figyelembe véve Noszlop az egyedüli ilyen település, ahol jelenleg is 5 élő szabadkifolyású forrás van, amik közül az egyik éppen a főút mellett, Noszlop községben, a devecseri faluvég felől található. Természetesen mindez nem jelentheti azt, hogy feltétlenül erre vitt a hajdani római út, de gondoljunk arra, hogy a Duna se ott folyt 2000 évvel ezelőtt, ahol jelenleg.
Azért nézzük tovább az emlékeinket: A Noszlop és Devecser közötti út mellett, közelebb Noszlophoz, ma úgy hívják Timadomb, található egy római kori villagazdaság romja, ahonnan Kr. u. 350ből származó pénzérméket ástak ki. Vagy menjünk tovább. Noszloptól a Somló irányába, ma a köznyelv úgy hívja, hogy Törökhalmok, római kori halomsírokat találunk. De vannak még régebbi, a római kort megelőző időből Noszlop és Nagyalásony közötti területről, azaz a Kr.e. 1200-900-ig terjedő időszakból, a késő bronzkorból származó fegyver leleteink is. És most nézzük meg magát Noszlop települést. A rómaiak azt tartották, az út mellett az élet sosem hal ki! Lehet benne valami, mert Noszlop hétszer égett le, és mind a hétszer újra települt. Ellentétben a környezetében található négy olyan településsel, amelyek egyszer kihaltak, és oda soha többet nem költöztek vissza az emberek. Azután vessünk egy pillantást a régi Noszlopra, ami ma a Lucullus fogadó és a templomok közötti területet érinti. Számos udvarban láthatjuk, hogy több, nem ritkán 5-7 család is él egy viszonylag kis területen. Ezekben az udvarokban nem feltétlen az anyagi korlátokra visszavezethetően él együtt több generáció, hanem nagyon is különböző családok telepedtek meg egy ilyen kis helyen. Ennek egyetlen logikus magyarázata van az elmúlt időkből: az emberek személyes biztonságának növelése. NÉHÁNY GONDOLAT A RÓMAI KORI VENDÉGLÁTÁSRÓL A kiépített úthálózat mellett bizonyos távolságokra nem csak Váltó (Ló-váltó!) településnek és megfelelő mennyiségű ivóvíznek kellett lenni, hanem a település határában egy fogadónak is. Azért fontos, hogy a település határában, mivel éjszakára ez idő tájt bezárták a település kapuit, és idegen nem maradhatott az állandó lakosok között. Ám az ő ellátásukról is gondoskodni kellett, úgy az étkezésükről, szállásukról, valamint az állataik takarmányozásáról. Erre szolgáltak az útmenti fogadók, latinul: Deversorium-ok, melyekből lettek később a „Beszálló Fogadók”. Mindez együttvéve sem bizonyítja, hogy a római korban település lett volna Noszlop jelenlegi helyén, illetve a határában fogadó, de gondoljunk arra, hogy Gorsium sem ott van, ahol Székesfehérvár, vagy Budapest sem ott, ahol Aquincum. Lehet, hogy ezen a helyen nem volt település, és a hadi út sem pontosan erre vezetett, de VALÓSZÍNŰSÍTHETŐ!
A LUCULLUS DEVERSORIUMRÓL, AZAZ A
LUCULLUS FOGADÓRÓL
Kedves Vendégünk! Sok mindent gondolhatsz vagy feltételezhetsz rólunk/rólam, csak egyet nem, mégpedig a következőt: hogy az eddig leírtakat már 1990-ben tudtam, amikor a jelenlegi helyén családi vállalkozásban megnyitottuk a Lucullus Fogadót. Nem hogy ennyit, de még a töredékét sem ismertem a római korról és Lucullusról. De nézzük sorjában: A helyszínválasztás - 1980-1990-ig voltam Noszlop község vendéglőse, a ma is a Fő téren (Sziréna tér) levő, akkor a Megálló Vendéglő nevet viselő üzletben. A község lakosainak igényeit ki tudtuk elégíteni, de úgy érzékeltem, hogy a településen átvezető, a Győr-Sopron megyét Zala megyével összekötő úton közlekedőket nem tudjuk megfelelően kiszolgálni. Szakmailag ugyan helyt álltunk, de az üzlet elhelyezkedése és elrendezése gátat szabott az elképzeléseimnek. A fogadó jelenlegi helyszíne kínálkozott, illetve egyáltalán nem kínálkozott, mert itt egy faluvégi tóállás volt a megfelelő mennyiségű szeméttel ellátva. Helyrajzilag az épület egyik fele jelenleg is belterületen, a másik fele pedig külterületen van. A névválasztás, mint kiderült, nem is olyan egyszerű egy ilyen fajta ÉLMÉNYKOMBINÁT esetében. Mivel nem csak a közvetlen környezetünket, hanem az utat figyelembe véve viszonylag nagy területen élőket szerettünk volna megszólítani, így olyan nevet kellett keresni, ami szélesebb körben ismert, és valamelyest kapcsolható a hozzánk betérőkre váró élményekhez vagy megpróbáltatásokhoz. Lucullus, teljes nevén Lucius Licinius Lucullus (Kr.e. 117-57), foglalkozását tekintve római hadvezér volt, és kortársa Julius Caesarnak (Kr.e. 100-44), valamint Spartacusnak (Kr.e. 71-73). Nem kis sikerrel művelte ezt a mesterséget, ám sikereiért nem kapott méltó elismerést, így egy idő után, mint megbántott ember, úgy döntött, visszavonul a hadi tudományoktól, és élete utolsó 20 évét az asztali örömöknek szenteli. Ma már nyilvánvaló, hogy nem is annyira haditettei, mint inkább ez utóbbi tette őt ismertté a mai kor számára is.
A legfényűzőbb étkezések leírásai és különböző anekdoták emlékeznek meg róla, és ha szép magyar nyelvünkbe a gasztronómiai élvezeteket le akarjuk írni, mit használunk? A LUCULLUSI LAKOMÁT… Mikor kerülhetett be a magyar nyelvbe, nem tudom, de egy biztos, hogy sokan értik és használják a gasztronómiai élmények felsőfokának kifejezésére, pedig gondoljunk bele, amikor Lucullus élt, még Pannónia is messze volt, hát még a honfoglaló őseink! Amikor egyszer úgy döntöttem, utána érdeklődök ennek a Lucullus nevű embernek, sok értékes és nagy tudású embert volt lehetőségem megismerni, akik közül kettőt emelnék ki, mégpedig Dr. H. SZABÓ LAJOS Helytörténész Urat, akitől az irányt és a kedvet kaptam, valamint Dr. KERTÉSZ ISTVÁN Professzor Urat (mindketten Jó Barátaim!), akivel képzeletben végigutazhattam ezt a kétezer évet. És még szerencse, hogy közben jegyzeteltem…
Kedves Vendégünk! Köszönöm a türelmed! Érezd jól Magad minálunk!
Szabó Péter Fogadós
Noszlop, 2007. év Március idusán (15-én)
LUCULLUSI LAKOMA PANNÓNIÁBAN (Kr. u. 350.) 1)
Gyomortágítónak RONTOTT BOR (Jóféle Somlói bor, meggybefőtt levével megrontva)
GUSTUM (Előételek) 2)
Megelőző étel (Hideg!) PELSO KINCSE
(Pelso: Balaton)
(Balatoni fogas savanyú hangulatban, ecet, hagyma, stb.)
3)
Mindjárt előtte (Meleg!) JAZIGOK KOSZTJA
(Jazigok: Az Alföldön élő törzsek)
(Lapos tészta (Palacsinta) töltve, sajtmártás, stb.)
4)
Híg étel (Leves!) GLADIÁTOROK JUSSA (Kivénhedt marha húsa, kockázva, hosszú lében stb.)
MENSAE PRIMAE (Főételek) 5)
A ház körül leltük PULYKACSÖCSE BIMBÓSTUL (Natúr pulykamell, fűszervaj rózsákkal, stb.)
6)
A makkosban volt LÉGIÓSOK JUTALMA (Bőrös sertéskaraj, erdei gombamártás, fokhagyma, stb.)
7)
Útban volt BIGAHAJTÓK EREJE
(Biga: Kétkerekű harci szekér) (Birkafara apróra vágva, Hispániai paprikával, főtt burgonyába töltve, stb.)
8)
Erdőről, mezőről való GÁLYARABOK ÁLMA (Tűzdelt szarvas derék, áfonya mártással, stb.)
MENSAE SECUNDAE (Tészta) 9)
Lisztes-édes ennivaló KELT-A-GOLYÓ
(Kelta: A Dunántúlon élő törzsek) (Kicsi kelt tészta fánkok, édes kapros túróval, kajszibarackkal, meggyel, stb.)
10) Mindehhez a Nászéjszakák bora dukál
A borlégió legjobb bora, frissen szurkolt lepecsételt hordóból (Somlói hordós bor!) hozzá a Locska patak vize (Péterkúti forrásvíz!) Villa Nustupe, Lucullus Deversorium:
Petrus Sartor Gastrológus
Római Birodalom Kr.u. 350.
Római mértékek Ürögdi György: Róma kenyere, Róma aranya (Bp. 1969) c. könyve alapján Hosszmértékek az ember testrészeinek nagysága alapján: Hüvelyk (digitus) = 18,5 milliméter Arasz (palmus) = 74 milliméter Láb (pes) = 296 milliméter Lépés (passus) = 1,48 méter Ezer lépés (mille passus) = 1480 méter
Területmértékek: Egy négyzetláb (pes quadratus) = 0,087 négyzetméter Száz négyzetláb (1 scripulum) = 8,76 négyzetméter 288 scripulum = egy iugerum = 2522,88 négyzetméter = 0,252 hektár (a mezőgazdasági ingatlanok területmértéke)
Űrmértékek: Amphora = 26,2 liter Urna = 13,098 liter (fél amphora) Congius = 3,275 liter (nyolcad amphora) Sextarius = 0,545 liter (1/48 amphora, ebben adták meg a bor árát) Quartarius = 0,136 liter (1/4 sextarius) Cyathus = 0,0455 liter (1/576 amphora) Száraz anyagok esetében: Modius = 8,733 liter (ennek kisebb részei a folyadékmértékek elnevezésével azonosak, de konkrétan más jelentést hordoztak: cyathus = 1/92 modius, quartarius = 1/64 modius, sextarius = 1/16 modius)
Súlymérék: Egy libra vagy pondus (római font) = 327,45 gramm Egy uncia = 27,288 gramm (1/12 libra) Egy siliqua = 0,189 gramm (1/9 uncia) Scripulum = 1,137 gramm Quadrans = 81,86 gramm Semis = 163,73 gramm
Pénzek: As = egy libra bronz értéke Egy as ( 12 uncia = 2 semis = 3 triens = 4 qadrans = 6 sextans = 2 as = dupondius, 3 as = tressis, 5 as = quincussis, 10 as = decussis Egy denarius = 4,55 gramm ezüst értéke (1/72 font) (Az érmék fémtartalma később csökkent) ½ denarius = quinarius ¼ deanrius = sestertius Egy auerus = a római történelem különböző korszakaiban 10,92-6,55 gramm arany értékének felelt meg Egy solidus = 4,55 gramm arany értéke (Kr. u. 307-től) Julius Caesar idején: 1 aureus = 25 denarius = 100 sestertius = 400 as
Noszlopon 2009-06-12.-én
Szabó Péter Fogadós
