GYÜLEKEZETI HÍRADÓ
17. szám NEGYEDÉVENTE MEGJELENŐ TÁJÉKOZTATÓ
2005. II. NEGYEDÉV
2005. II. negyedév
tartalom Bevezető gondolatok
3
Húsvéti elmélkedés
4
Evangélizáció
5
Gyülekezeti szolgálatok
6
Erdélyi László: A hatalom kísértése A lelkiismeret keresztútja
A szeretett tanítvány hét arca Időszerű könyv-e ma a Biblia?
A Terézvárosi Gyülekezet Misszió Terve 2005-2006. évre Gyülekezeti véleménykérő kérdőívek összefoglalása Az Unióelnökség látogatása Vállalkozók találkozója
7
Keresztség
8
Események
9
Kapcsolatok
10
TeGyüK MI
11
Búcsúzás
Családi pillanatok Megújult a gyülekezet internetes honlapja Párosan szép az élet!-mondják... de kivel? Ismerkedő Farmoson járt az ifi-csapat Pro és kontra: a Tea-church-ről
13 14
Hol vagy?... Merre tartasz?...
15
Ügyködés
16
Egyházügyek Hozzászólások Kultúra
18 19 20
Fúvós-zenekar
21
Filantróp
22
Szolgálati beosztás Útravaló - Családi percek
23 24
Teszt a gyülekezeti életről
Össznépi erkölcsi vizsgadrukk és bizonyítványosztás
Ősbemutató Pécelen Keresztény Művészeti Estek „Dicsérjétek őt kürtzengéssel...!” A „Boldog Élet” Alapítvány tájékoztatója
Kedves olvasóink! Minden véleményt és hozzászólást szívesen veszünk kiadványunkkal kapcsolatban. Várjuk folyamatosan azokat az írásokat is, amelyek a gyülekezet életéről és a közösség tagjainak mindennapi tapasztalatairól szólnak!
Pillanatkép a puliszka partiról Ennivaló!
Karmester úr köszöntése A Hetednapi Adventista Egyház Terézvárosi Gyülekezetének lapja A gyülekezet címe: H- 1062 Budapest Székely Bertalan u.13. Telefon: (1) 3318-964 e-mail:
[email protected] http://www.tagnet.org/terezvaros Lelkész: Bodnár János A gyülekezet vezetője: Dr.Erdélyi László első presbiter A lapot szerkesztette és készítette: Dr.Erdélyiné Halász Edit Szerkesztő munkatárs: Szabó Miklós és Szabó Ottó A gyülekezet megújult honlapján aktuális előadássorozatainkról, a fontosabb eseményekről, ifjúsági programokról és egyéb véleményekről olvashatnak az érdeklődők!
A Gyülekezeti Híradó 700 példányban jelenik meg. Érdeklődők részére készséggel postán megküldjük kiadványunkat. Az erre vonatkozó igényeket a gyülekezet címén, telefonján, illetve e-mailben lehet jelezni.
2
TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ
2005. II. NEGYEDÉV
Bevezető gondolatok Erdélyi László:
A hatalom kísértése „Meglepő, hogy milyen éles a rivalizálás orvosok, ügyvédek és papok között, tehát olyanok között, akik életüket a másik ember szolgálatába állítják.” (Nyíri Tamás) Bibliamagyarázók szerint, a Miatyánk imádságának a Károli fordításában is olvasható befejező mondata, a doxológia az első század végén kerülhetett a teljes szövegbe. Erre hivatkozással több bibliafordításban kimaradt az imádságból ez a minden vitán felüli, Isten dicsőítéséhez méltó elismerés: „Mert tied az ország és a hatalom és a dicsőség mindörökké.” Nem volna helyes messzemenő következtetésekbe bocsátkozva párhuzamot vonni a katolikus egyháznak a földi és mennyei birodalomra kiterjedő hatalmi igénye és a már kánonilag elfogadott szövegen ejtett apró módosítás között. Mégsem tekinthetjük közömbösnek ezt a tényt a hatalom kísértése vizsgálatánál. Tény, hogy a hatalom kérdése jelen volt az egyházban kezdetek óta akkor is, ha így, ezt a fogalmat nem szívesen használjuk a szolgálatok meghatározásánál, és felismerhető a tanítványok rangvitájában, a Zebedeus mama kérésében, majd később a primátusság körüli viszályokban. Hatalmi harc kezdődött a Mennyben, és a hatalomért folyik a küzdelem az élet minden területén. Jó- vagy rossz-e a hatalom? Szükséges-e a hatalom? A hatalom önmagában sem nem jó, sem nem rossz. A hatalom értékét és értelmét az adja meg, akinek a kezében van; eszerint lehet áldás, ha erkölcsös, istenfélő ember rendelkezik vele, de nagy veszélyt jelenthet a köz számára, ha birtokosa gyenge jellemű, önző ember, akinél a hatalmi igény elhomályosítja a szolgálat valódi célját. Erre példák sorát említhetnénk. Találó mondás: „Ha valakit meg akarsz ismerni, adj neki hatalmat; ha jobban meg akarod ismerni, vedd el azt tőle.” Ennek az a magyarázata, hogy a hatalom utáni vágy az ember egyik legjellemzőbb tulajdonsága. Több mint életösztön. Az életösztön az élet fenntartására, míg a hatalmi vágy inkább az élet minőségére, az érvényesülésre irányul. Ebben rejlik a kísértés is, mert könnyen tűnik ellenfélnek az, aki útjában áll az érvényesülési törekvésnek. Ez már eleve figyelmeztetés arra, hogy hatalmat csak olyan embernek volna szabad adni, akiben van erkölcsi felelősség és önzetlen szeretet. TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ
Az egyházban – a szombatiskolai ta-nítótól a Generál Konferencia elnökéig - mindenki rendelkezik bizonyos hatalmi körrel, amelynek jól vagy rosszul való betöltése adja életünk karakterét és a hatáskörünkben élők közérzetét. Salamon arra bíztat: „Valamit hatalmadban van cselekedni erőd szerint, azt cselekedjed; mert semmi cselekedet, okoskodás, tudomány és bölcsesség nincs a Seolban, ahová menendő vagy.” (Préd 9:12). A Biblia tehát nem kárhoztatja a hatalmat, sőt, arra bátorít, hogy a hatalmi körrel járó feladatot a rendelkezésünkre álló lehetőségeink szerint végezzük el. Ügyelnünk kell azonban a hatalommal járó kísértés veszélyeire. Jézus a hatalom kísértésében is példaként áll előttünk minden időkben, az élet minden helyzetében. Ezért meg kell tanulni Tőle, hogyan bánt Ő a hatalommal. Jézus hatalomgyakorlása és minden másfajta emberi hatalmi megnyilvánulás között óriási különbség van. Jézus ezt mondja önmagáról: „Nékem adatott minden hatalom menynyen és földön”. Ő mégsem élt vissza soha hatalmával, emberi formájában sem, és nem saját, önző céljaira használta azt, hanem az emberek jólétére. Jézusnál láthatjuk, miként tette korlátlan hatalmát szolgáló hatalommá, hogyan tudott szolgálva uralkodni. Sajnos, követői esetében sokszor az őszinte szándék ellenére is fordítva sikerül: a hatalomra jutott ember uralkodva akar szolgálni. A hatalmi körök bővülése vagy szűkítése változtat az ember magatartásán. Ez a változás lehet pozitív, amikor a gyakorlatot a nagyobb hatalommal járó nagyobb felelősség és az abból eredő elvárás motiválja. Lehet ugyanakkor negatív, ha a nagyobb lehetőségből adódó személyes érdek a mozgató rugó. Olykor mindkét irányú változás kiváltja a csodálatot: „Nem lehet ráismerni erre az emberre!” A napokban beszéltem egy testvérnővel, akit diakónusvezetőnek választottak. Először nehezen tudta feldolgozni magában a megbízatásból eredő hatalommal járó felelősséget. Végül imában tudta elfogadni a feladatot. Ismerős viszont az is, amikor az ember, személyes előmenetelének szándékával megpróbálja manipulálni a
a hatalomra jutást. Ilyenkor elvek sérülnek, korábbi szilárdnak hitt jellem szenved csorbát; a közhasznú célok helyett a kapott hatalom által elérhető egyéni érdek kerül előtérbe, és a képességek nagy része a hatalom megtartásának, sőt ha lehet, kiterjesztésének szolgálatába lesz állítva. Még nagyobb a baj, ha a hatalom megtartására irányuló törekvésben a keresztényi alázatosság, az Úrhoz és az igazsághoz való hűséges ragaszkodás, a kegyes élet inkább féknek tűnik, ezért felváltják azt a világban alkalmazott módszerek és az igazság népszerűbb értelmezése. Az ilyen lelkülettel gyakorolt szolgálat nem jelent áldást a közösség számára. Amikor Konstantin idejében az egyház a hatalom közelségébe került, akkor Jézus eljövetelének és Isten országának várása majdnem teljesen kihalt. Sohm Rudolf szerint „az egyház tagjainak kölcsönös viszonya megváltozott. A tevékeny testvéri szeretet eltűnt.” Lám, mit tud eredményezni a hatalom helytelen értelmezése? Nabukodonozor, a Dániel által megfejtett álmot úgy akarta módosítani, hogy az „arany korszakot” az egész történelemre ki akarta terjeszteni. Nehezen akarja az ember tudomásul venni, hogy az egyszer megszerzett hatalmat át kell adnia az utána jövőnek. A hatalomhoz való ragaszkodás és bűvölet akár az Úr visszajövetelének ki nem mondott, de titkon elfogadott késleltetése árán is kívánatossá válhat. A hatalom által elbűvölt ember szeretné, ha egy kicsit még itt e földön élvezhetné az azzal járó előnyöket. Ezért tevékenysége inkább a hatalom megtartására irányul, nem pedig a kapott lehetőségeknek a köz érdekében történő kamatoztatására. Nagyon sokszor az is bekövetkezik, hogy az igazság és a keresztény élet gyakorlatában, önmagának sajnálatos engedményeket tesz. Különös áldást jelenthetnek azonban az olyan vezetők, akik az Úrtól kapott hatalom mellett az ugyancsak Tőle kért „bölcsességet és tudományt” tekintik a vezetés legfőbb eszközének, és készek alkalmazni a krisztusi szabályt: „És aki közületek első akar lenni, mindenkinek szolgája legyen.” (Mk 10:44). 2005. II. NEGYEDÉV
3
Húsvéti elmélkedés A lelkiismeret keresztútja Amikor Krisztus halálára és feltámadására emlékezik a világ vajon milyen gondolatokkal tesszük ezt mi? A kereszt hordozása mindannyiunk osztályrésze. Hogyan hordozzuk mi saját keresztünket? I. Jézus elítélése Keresem-e az igazságot? Vállalom-e meggyőződésem szerint az igazságot? Van-e bátorságom kimondani az igazságot? Van-e bennem részrehajlás, elfogultság és van-e bennem alázat ahogy az igazságot képviselem? Felismerem-e, mikor kell hallgatnom?
II. Jézus kereszthordozása Felveszem-e a magam keresztjét? Felvállalom-e küldetésemet, szolgálatomat? Engedelmes vagyok-e feladataim elfogadásában? Feláldozom-e saját céljaimat, ambíciómat, álmaimat, kényelmi szempontjaimat az Isten által rendelt utam érdekében? Van-e reménységem afelől, hogy az út hova vezet el engem?
III. Jézus első elesése Van-e bennem elkötelezettség, hivatástudat az életem céljai és szolgálatom iránt? Kitartok-e hűségesen ezen az úton? Képes vagyok-e újrakezdeni, ha elesem?
Érzem-e akkor is a felelősséget másokért? Részvéttel fordulok-e azok iránt is, akik nem hisznek Krisztusban, de szívükben mély emberi érzések, szeretet és szánalom van? A nehéz helyzetekben is képviselem-e Krisztus üzenetét, betöltöm-e küldetésem?
IX. Jézus harmadik elesése Eljutok-e valaha a szeretet azon fokára, amely a halál árnyékában is élő és ható? Képes lehetek-e arra, hogy önmagam megsemmisülve és átadva kifejezzem teljes odaadásomat valakiért? Felfoghatom-e az alázat ily mértékű kiteljesedését?
X. Jézus ruhátlansága Mit jelent számomra az emberi méltóság tisztelete? Felismereme még az emberi testben is annak teremtett valóját, tisztaságát és ezáltal az emberi test szépségét? Megértem-e e gondolatok által, hogy önmagam vállalása milyen komoly és milyen nehéz cselekedet?
XI. Jézus keresztrefeszítése Hogyan tudom kezelni azokat a helyzeteket, amelyekben a dolgok rajtam kívül állnak és a kiszolgáltatottságot kell elfogadnom? Képes vagyok-e a lelki és testi fájdalmak elhordozására? Készen állok-e elfogadni a betegségek jelenlétét életemben? Tudatában vagyok-e korlátaimnak és ezeket hittel és értelemmel viselem-e? Mely fokára jutottam el életem és tapasztalataim által a gondviselő Atyába vetett bizalomnak?
XII. Jézus kereszthalála
IV. Jézus találkozása édesanyjával Tudom-e vállalni az életben a nehéz találkozásokat? Vállalom-e, megvallome érzelmeimet? Közösséget vállalok-e a szenvedővel, osztozom-e a fájdalomban? Életemben meghatározó és mély kötelék fűz-e családtagjaimhoz?
V. Jézus találkozása czireneivel Kész vagyok-e a megfelelő időben a megfelelő módon segítséget nyújtani a rászorulónak? A szeretetet ki tudom-e fejezni tetteimben? Mit cselekszem felebarátommal az élet „jelen pillanataiban”? Van-e átélésem, empátiám – nyitott vagyok-e az emberi kapcsolatokban? Uralom-e indulataimat? Mennyire vagyok képes közösséget vállalni a másik emberrel? Elfogadom-e felebarátomat úgy, ahogy van és amilyen helyzetben van?
VII. Jézus második elesése Képes vagyok-e elviselni és feldolgozni kudarcaimat? A valóságot elfogadom, avagy tiltakozom ellene? Kitartás jellemzi-e az újrakezdést és továbbhaladást?
VIII. Jézus találkozása az asszonyokkal Tapasztaltam-e a gyengeségben rejlő erőt? Ismerem-e a gyengédség áldását? Figyelmes vagyok-e, hogy a mindennapi élet zajában meglássam az Embert, aki körülvesz? Tapintat jellemzi-e odafordulásomat felebarátom felé? Rendelkezem-e lelkierővel, mellyel az életem során ért szenvedéseim közepette is mások felé fordulok?
4
TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ
Meglátom-e Isten akaratát életem bármilyen helyzetében? Kész vagyok-e hittel átölelni őt ebben a gondviselésében? A megnyugvó szeretetérzésben megbocsátással tekintek-e felebarátaim felé? Az élet fordulópontjain megtapasztalt fizikai szükségek, szomjúság, fájdalom, éhezés, magány elviselében van-e (lesz-e) tűrőképességem és hitem? Készülök-e a halálra úgy, hogy az szeretetben és a teljességre törekvésben érjen életem bármely idejében?
XIII. Jézus holtteste anyja ölében Kész vagyok-e elfogadni, ha el kell szakadnom valakitől? A lelkem készen van-e az elengedésre? Miként élem meg a gyász fájdalmát? Mennyire feszíti értelmemet és lelkemet a túlélni akarás, képes vagyok-e megérteni és a lelki megbékélés által elfogadni a valóságot ? Erős-e bennem az Isten jóságában való bizalom?
XIV. Jézus sírbatétele Látom-e a fényt, a remény sugarát minden sötétségen át? Bízom-e mélyen és megingathatatlanul Isten ígéreteiben?
XV. Jézus feltámadása Éltet-e a hit a Feltámadottban, a köztünk - bennünk - élő Jézus Krisztusban? Várom-e életem minden napján Őt? Hogyan készülök erre a találkozásra? Hiszem-e, hogy földi életem egyetlen haszna jellemem tökéletesedése kell legyen? 2005. II. NEGYEDÉV
Evangélizáció „A szeretett tanítvány hét arca” Tanulmányok János evangéliumából
Van egy különös, meg nem nevezett tanítványa Jézusnak János evangéliumában: ő a szeretett tanítvány. A Biblia kutatói hamar rájönnek arra, hogy ez János önmegjelölése. Valószínűleg élete végén írta le evangéliumát János, az első század utolsó éveiben. Ahogy visszaemlékezett a Megváltóval eltöltött napokra, mindig az jutott eszébe, hogy egyetlen kincse az, amit Mesterétől kapott: a szeretet. Ezért ez a különös jelző – a „szeretett tanítvány” – olyan, mint egy mesterkézzel megrajzolt, egyetlen vonalból álló arcél, mely összefoglalja viselőjének karakterét. János ha a szeretetre gondol, nem arra emlékezik, hogy az ő szívében hogyan élt ez a mennyei kincs, aminek mi csak tükrei lehetünk (a fényforrás soha!), hanem Jézus kapcsán arra gondolt mindig, hogy a Megváltó Krisztus szeretete emelte őt a Mennydörgés Fiából, szeretett tanítvánnyá. De Jánosnak nem a személye, hanem Jézussal való kapcsolata a fontos a mi számunkra, akik ma szeretnénk Jézust követni.
Új sorozat!
A kereszténység – nem ideológia, nem is szervezet vagy pompás (és igazi) istentisztelet, hanem naponkénti Krisztus-követés. Ezért minden élő gyülekezet igazi modellje, az apostoli kor. Ezért tanulmányoztuk az elmúlt hetek péntek estéin János evangéliuma alapján, a szeretett tanítvány hét arcát. Akik jelen voltak, sok hasznos tanulsággal gazdagodtak. Örömmel tapasztaltuk, hogy a kérdőíveken több olyan téma is említésre került, amire ezekben az előadásokban választ kaptak azok, akik eljöttek. Az élő gyülekezet a kereszt alól indul és a kereszt alatt találkozik. Érdekes megfigyelés, hogy a negyedik evangéliumban éppen azoknak jut a legfontosabb szerep, akiknek a nevét nem említi a szöveg. Máriát „az anyának”, Jánost pedig „a szeretett tanítványnak” nevezi. Az írásmagyarázók szerint a név hiánya mindkét személy esetében arra vezethető vissza, hogy önmagában nem a személyük, hanem Jézussal való kapcsolatuk a fontos. Ők ketten, mint a gyülekezet magva, egymással is sorsközösséget vállalnak a kereszt alatt. Ezért János 19:27. szerint János „attól az órától otthonába fogadta” Máriát. A gyülekezet csak úgy lesz Krisztus teste, ha tagjai egymást elfogadni, befogadni kész emberek. Nem a szervezet teszi az egyházat élő testté, nem is a tanítás tisztasága, vagy a hibátlanság, vagy a képmutató szentség. Az egyház ott van, ahol az egymást Krisztus keresztje alatt vállalni tudó tagok közössége.
A negyedik evangélium a „szeretett tanítványnak” hatféle funkciót tulajdonít. Ő volt Jézus bizalmasa az utolsó vacsorán, aki Jézus kebelére hajtotta a fejét és tanúja volt a Mester Júdásra is kiterjedő, megtérést munkáló szeretetének. (Ján. 13:23-24.) Közvetítő szerepet vállalt Péter és a Mester között, hiszen a bűn romboló hatalmát csak a szeretet szemével lehet igazán felismerni. (13:25.) A „szeretett tanítvány” felismeri küldetését: összekapcsolja tanítványtársait, és a gyűlölet közepette is mer szeretni. A szeretet indította húsvét hajnalán, hogy elsőként érjen az üres sírhoz, mert szíve Jézus után vágyott. (Ján. 20:3-10). Mivel a szeretet meggyőzte János szívét, azért bízta rá Jézus édesanyját, akit szeretett (19:26-27.) Mi is csak úgy tudunk Krisztusnak egymásért felelősséget vállaló követői lenni, ha Urunkat a keresztig elkísérjük. Ez a szeretet tette őt az evangélium tekintéllyel felruházott bizonyságtevőjévé. (Ján, 21:23-24.) A következő negyedben a péntek esti evangélizációkon, a kiosztott kérdőíveken megjelölt témák alapján új sorozatokat tervezünk. Szeretnénk, ha ebben ti is munkatársaink lennétek. Szívesen fogadjuk kéréseiteket, hozzáfűznivalóitokat. Ha van rá igény, készséggel biztosítunk alkalmat arra, hogy az elhangzó gondolatokról beszélgessünk. Minden szolgálattevő közös meggyőződése, hogy az ige alapján mindnyájunknak találkoznunk kell Jézus keresztje alatt Krisztusban egymással. A sorozat utolsó estéjén megtekintettük a Végítélet című filmet. (-i. –ő.)
Megköszönjük az előadók - Bodnár János, Stuber György és dr.Tokics Imre - fáradozását és különös tekintettel dr.Szigeti Jenő közreműködését a Terézvárosi evangélizációs előadássorozatok előkészítésében és kidolgozásában.
Időszerű könyv-e ma a Biblia? címmel 2005. április 22 – július 15-ig pénteken esténként 6 órakor Az előadások témái: Meg lehet-e tudni a Bibliából a jövőt? Jósok-e a próféták? Teljesedtek-e az elmúlt húsz évben a próféciák? TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ
Jelentenek-e még valamit a jelek? Gondot visel-e még ma is Isten? A társadalom jelei a globalizálódó világban. Ópium vagy megoldás? A vallások helyzete ma. Ökológiai válság, vagy új ég és új föld?
Kegyelem és/vagy ítélet? A Szentlélek, a rejtve jelenlévő isteni személy. Mi a lélek gyümölcse ma? A Lélek ajándéka-e a karizmatikus káosz? Krisztus megoldása: Ő visszajön. 2005. II. NEGYEDÉV
5
Gyülekezeti szolgálatok A TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZET MISSZIÓ TERVE 2005-2006. ÉVRE FOLYAMATOS EVANGÉLIZÁLÁS A péntek esti alkalmakon folyamatos evangélizációt tartunk. Külföldi előadók evangélizációját tervezzük ezévben Tony Campbell testvért kérte ki számunkra a Dunamelléki Egyházterület, de Budapesten evangélizál majd Lowell Hargreaves is. A szombat délutánokon a gyülekezeti osztályok programjai kapnak helyet, amelyeken minél több zenei, ifjúsági és családi témát szeretnénk feldolgozni.
A társ-osztályok munkáját a misszió céljaihoz és tevékenységéhez szükséges hangolni, folyamatos szervezéssel. A gyülekezet internetes honlapján keresztül, valamint telefonos szolgálattal is megszervezzük a könyvrendelési, illetve ajándékozási lehetőséget. A gyülekezeti liturgiában újabb közösségépítő elemek beépítését keressük: közös éneklés megújítása (esetleg énekfüzet szerkesztése), rendszeres zenei szolgálatok kialakítása péntek este és szombat délután is.
EMBERI-TESTVÉRI KAPCSOLATOK FEJLESZTÉSE
NYITOTT GYÜLEKEZETI KÖZÖSSÉG AZ ÉRDEKLŐDŐK ÉS KÖRNYEZETÜNK FELÉ
Az egység és az egyetértés növelésére törekszünk a Dunamelléki Egyházterületen. A személyes lélekmentés képességének fokozása a fő célkitűzésünk közösségünk tagjainak életében. A kisebb gyülekezetek felzárkóztatásának elősegítésében további kapcsolatokat építünk és támogatást nyújtunk (Kecskeméti körzet, Kerékgyártó utca, Pestlőrinc, Vecsés) A szombatiskolai csoportokra támaszkodva, azokon keresztül kommunikálva segítjük a kisebb csoportok kialakulását gyülekezetünkön belül. A gyülekezeten belüli párbeszéd, témák felvetése és megbeszélése lehetséges a szombatiskolai csoportokban: lelki ajándékok, szolgálat, gyülekezeti szükségletek, milyen evangélizációs témákat tervezzünk stb. - ezt a gyakorlatot alakítjuk ki. Egyéb összejövetelek támogatása, gondozása pl. tábea, ifjúság, szülők köre, szombatiskolai körök szervezésében.
Keresztény Művészeti Estek címmel kultúrális programsorozatok szervezésében aktívan részt vállalunk. A Terézvárosi kapcsolatok kialakítását szorgalmazzuk a zenei élet területén (zeneiskola, kábeltévé). Értelmiségi szabadegyetem – elődások, viták a speciális adventista hitelvekről és különféle témákról - szervezése már egy régebbi terv és kezdeményezés, továbbra is keressük a megvalósítás lehetőségeit. Rendszeres hirdetések megjelentetésével adunk hírt programjainkról a Terézváros c. újságban. Gyülekezeti bemutatkozó információs kártyt szerkesztünk. A Gyülekezeti Híradóban készek vagyunk más gyülekezetek bemutatására, valamint újságunkat minél szélesebb körben elérhetővé kívánjuk tenni. Korábbi evangélizációs anyagainkat felajánljuk más gyülekezetek részére misszió céljára.
Gyülekezeti véleménykérő kérdőívek összefoglalása Kérdővet intéztünk névreszólóan minden tagunk felé, amelyben a gyülekezeti szolgálatok szervezésével kapcsolatos kérdésekre kértünk válaszokat. Az eljuttatott 348 kérdőívből 160 kitöltött válaszlap érkezett vissza. A szombatiskolában való részvétel felmérése eredménye: 107 fő jelezte, hogy tagja a szombatiskolai osztályoknak. Megkérdeztük, hogy a megjelölt 12 gyülekezeti szolgálati terület közül melyekben vagytok készek együttmüködni. Erre a kérdésre majdnem mindenki választ adott, kivéve azok, akik távoli lakóhelyük, vagy betegségük miatt nem tudnak aktív részt vállalni a munkában, de fontos szolgálatot végeznek az imádkozás által. A diakóniai szolgálat a gyülekezet fő összetartó és szervező ereje, ezért több kérdésre is választ vártunk e témában. Kiemelkedő azok száma, akik kérik, hogy barátaik közül válasszunk diakónust számukra, valamint a diakónusi és lelkészi látogatásokat igénylők száma is. A tábea támogatására a kérdőíveken általatok javasoltak alapján elkészült azon személyek névsora, akik januártól megemelt támogatásban részesülnek. Kérdésünkre 10 személyt jelöltetek meg, akiket ismertek és keresztségi tanításra javasoltok - megkezdtük a kapcsolatok felvételét.
A gyülekezet imaéletének támogatása érdekében tettünk fel kérdéseket az imacsoportok tárgyában is. A válaszok alapján 32 fő rendszeresen részt vesz imaórákon, 46 fő jelezte, hogy szívesen csatlakozna alakuló imacsoportokhoz. Ezek alapján segítjük további imacsoportok alakítását. Két kérdés vonatkozott arra, hogy milyen témákról hallanátok szívesen az elhangzó prédikációkban és az evangélizációs előadássorozatokon. A számos javaslatot 30 témakörbe csoportosítva röviden soroljuk fel: Az utolsó napok jelei, azok felismerése, felkészülés a gyakorlatban; Jézus eljövetele és felkészülés erre; Napjaink időszerű kérdéseire bibliai válaszok: iszlám és Amerika, Izrael és Palesztina, lesz-e béke, természeti katasztrófák stb.; Szombat – az igaz szombatünneplés; A szeretet hiánya és ennek okai világunkban; Gyakorlati kérdések a keresztényi életről – pozitív gondolkodás – hit és cselekedetek; Speciális adventista tanítások, hitelveink a XXI. Század küszöbén; Egyéb egyházak és az adventista tanítások összevetése, kiemelve a kritikus kérdéseket; A lelki növekedés útja; Az elmúlt 20 évben beteljesült próféciák; A fiatalok hogyan maradhatnak meg a hitben?; Hogyan nyerhetem meg a házastársamat a keresztény hívő életnek?; - valamint számos bibliai személy és könyvek tanulmányozása.
Köszönjük szíves közreműködéseteket közös munkánkban!
6
TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ
2005. II. NEGYEDÉV
Gyülekezeti szolgálatok Az Unióelnökség látogatása Az elmúlt évi Unió Konferencia óta másodszor látogatott el gyülekezetünkbe Szilvási András elnök testvér, aki most munkatársaival Ősz-Farkas Ernő titkár és Fenyvesi Péter pénztáros testvérrel közösen hirdetett igét. A közös igeszolgálattal azt szerették volna bemutatni, hogy az elnökség az egységre és a minél sikeresebb összecsiszolódásra törekszik. A vezetés egysége ugyanis feltétele az egyház egységének, a példa minden magyarázatnál eredményesebb. Délután - egészen a szombatzáró áhítatig - komoly beszélgetést folytattunk vezető testvéreinkkel. Az emlékezetes Unió Konferencia után több kérdésben is határozott álláspontot alakított ki gyülekezetünk, amelyet szerettünk volna egyeztetni, az elnökség pedig biztosítani kívánta a gyülekezetet arról, hogy szándékai az egység létrehozására, a diszkrimináció megszüntetésére és a „sebek begyógyítására” őszinték és ezeket tettekkel is igazolni szeretnék.
Az unióelnökség a Gyűlekezeti Híradót és a Jubileumi Albumot olvassa
Vállalkozók találkozója 2005. január 29-én a gyülekezet bizottsága talákozót szervezett gyülekezetünk azon tagjaival, akik hétköznapi tevékenységükben vállalkozásokat irányítanak és működtetnek. Ez az alkalom jó lehetőséget biztosított arra, hogy az aznapi gyülekezeti bulletinban közzétett pénzügyi beszámolót továbbgondoljuk. Dr.Szigeti István presbiter, a gazdasági osztály vezetője ismertette gyülkezetünk 2004. évi gazdálkodását, pénzügyi helyzetét, rámutatva a működésünket meghatározó fontosabb tendenciákra, anyagi lehetőségeinkre, így többek között a következőkre: - 2004. évi tizedbevételünk a gyülekezethez befolyt 40 millió forintos összes bevétel 64 %-a volt, amelyet teljes egészében a Területhez továbbítottunk. - A Terület-Unió és Divizió részére átadott összeg összes bevételünk 70 %-a! - A befolyt bevételek nem egészen egyharmadát, 13 millió forintot használhattuk fel gyülekezeti céljainkra. Áttekintettük a tizedbevételek és adományok egyházi rendszerét és elosztási módját a Gyülekezet-Terület-Unió-Divizió között és arra a kérdésre kerestük a választ, amelyet 2005. évi terveinkben TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ
A Gyülekezeti Bizottsággal folytatott megbeszélésen a következő főbb kérdésekben alakult ki egyetértés, igazolva azt, hogy ahol nyílt és őszinte a testvérek közeledése, ott a Szentlélek azonnal megnyilatkozik: - Egyetértettünk abban, hogy soha többet nem alakulhat ki egyházunkban olyan hangulat, amely az elmúlt évi konferenciát jellemezte és minden erőnkkel küzdünk a belső erőszak, a titkos manipulációk, a testvérietlen megnyilatkozások ellen. - Egyetértettünk abban is, hogy az előző Unióbizottság azon határozata, amely gyülekezetünket elmarasztalta a „vegyes házasságokkal kapcsolatos magatartásunk” miatt méltánytalan és szabálytalan körülmények között született, ezért azt vissza kell vonni. - Végül biztosítottuk egymást, hogy elsősorban egymás jó hírét igyekszünk terjeszteni, és ha valamilyen problémánk támad, azt nyíltan, szemtől-szemben beszéljük meg. „Váltsd tettekre az igazságot...” mondja az Úr Mikeás könyvében. Szilvási testvér a március 6-ai küldöttgyűlésen és az Adventinfó-ban is elmondta álláspontját a konferenciával kapcsolatban, és modell értékűnek nevezte a Terézvárosi Gyülekezet életét, az Unióbizottság pedig visszavonta az elmarasztaló határozatot.
is megfogalmaztunk:„ Anyagi javainkkal is sokkal átgondoltabban kell gazdálkodnunk. Nem úgy, mint önállótlan laikusok mozdulatlan tömege, akik csak odaadják a tizedet és az adományt, de nem érdekli őket, hogy azt hogyan és ténylegesen milyen célra használják fel. Gondold át, hogy adományaidat mire fordítod! Még sok feladatunk van!” 2005. évi terveinket egyértelműen megvalósítandónak és megvalósíthatónak tartottuk, figyelembe véve gyülekezetünk működésének azon alapelvét, hogy az értelmes és elérendő feladatokhoz az anyagi forrásokat mindig biztosítanunk kell, amiben igen nagy segítséget fog nyújtani a megbeszélésen résztvevő testvérek segítőkészsége, hozzáállása és konkrét áldozathozatala. 2005. II. NEGYEDÉV
7
Keresztség Szeretettel köszöntjük gyülekezetünk új tagjait! Kívánjuk Isten áldását életükre és szolgálatukra közöttünk! Az év első negyedévében három testvérünk keresztelkedett meg, mindhárman fiatalok: Fekete Dávid, Juhos Erika és Zsoldos János. Nagy kegyelem az, ha valaki már fiatal korában szövetséget köt Urával, mert így sokkal több ideje van tanulni és felkészülni, és kevésbé nyomaszt a Bibliában gyakran szereplő kifejezés az „ifjúságomnak vétke”. Legyünk hálásak ezért a kegyelemért! „A mennyei angyalok régóta várnak az emberi eszközökre, a gyülekezet tagjaira, hogy együttműködjenek velük az elvégzendő nagy munkában. Rád is várnak! Oly nagy a terület, oly mindent magába foglaló a terv, hogy minden megszentelt szívet munkára serkent, mint az isteni hatalom eszközeit.” E.G.White
A gyülekezeti taglétszám alakulása
A gyülekezet növekedési grafikonja
Gyülekezeti levéllel érkezett Balla József Balla Zsuzsanna Boros Sándor Székely Rozália Szilveszterné Juhos Rózsika Gyülekezeti levéllel távozott Krisán Olivér Krisán Borbála Andrea Rostás Lajos
Keresztség Fekete Dávid Juhos Erika Zsoldos János Halálozás Csendes Aladárné Esztári Jánosné Gurbán Mária Hegyi Róbert Richárd Petres Margit
Taglétszám 2004. december 31-én Taglétszám 2005. március 31-én
Búcsúzás Keserűen mondogattuk egymásnak az utóbbi hónapokban: szezonja van a halálnak. Hegyi Róbert Richárd, Petres Margit, Csendes Aladárné Bálint Mária, Esztári Jánosné, és Gurbán Mária testvéreink távoztak közülünk abban a reményben, hogy nemsokára újra találkozunk Urunknál. Sokan mentünk el dr.Tokics Imre testvér édesanyja, Tokics Tiborné Erdős Margit temetésére is, aki szintén sokáig volt gyülekezetünk tagja. Testvéreink Hegyi Róbert Richárd kivételével idős kort értek meg és amikor utoljára talákoztunk velük, lélekben nyugodtak, kiegyensúlyozottak voltak. Jogos tehát a reményünk, hogy a mennyben találkozunk velük. Tudjuk, hogy mindannyian szerették volna megérni Jézus eljövetelét, mint ahogy ezzel mindannyian így vagyunk. Az élet és a halál titkát azonban az Úr tartja kezében, azért, hogy mi mindig a jelennel törődjünk. Sík Sándor egyszerű szavakkal magyarázza el ezt nekünk egyik versében: „Nincs szánva szemednek a holnap, Ott légy igaz ember, ahol vagy.” Használjuk ki időnket, hogy híven el tudjunk számolni vele!
8
TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ
394 fő 394 fő
Mély fájdalommal érintette az egész közösséget Hegyi Róbert Richárd halála, amely váratlanul ért minket a család súlyos autóbalesetét követő gyógyulása közben. Lelkünk mélyén a mai napig nem tudjuk ezt feldolgozni. Amit mégis tehetünk: minden lehetőségünkkel támogatjuk a család - a feleség, Gabriella, a 7 éves Márió és a fél éves Johanna- további életét. Az Úr oltalmazza őket minden időben! Tudor Adriannak a dublini gyülekezet nevében mondott beszédét idézzük fel, amely a gyásszertartáson hangzott el: Szeretett testvéreim, Barátaim! Sírni akarok, de a Seregek Ura erősnek akar most. Ordítani akarok, de a Seregek Ura szelídlelkűnek akar most. Meg akarom bosszulni Robi testvérünk halálát, de az Úr azt mondja: a bosszúállás az Övé. Elítélni akarom, aki hibás Róbert testvérünk haláláért, de az Úr azt mondja: az ítélet az Övé. Lelkem mélyén választ szeretnék kapni mindarra, ami történt, de az Úr az Ő örök könyvéhez küld. Köszönöm az Úrnak, hogy együtt dolgozott velünk a Dublini Gyülekezet testvéreiért. Ő rámutatott, hogyan legyünk Krisztusban testvérek. Megtanított, hogy tökéletesen kell hinni Jézus vérében, mely testvérekké tesz minket. Arra is tanított, hogyan neveljük gyermekeinket Krisztus mellett, és hogyan kell áldozatot hozni családjainkért, melyet Krisztustól kaptunk. Sosem tudom feledni kérdését: milyen a te kapcsolatod Krisztussal? Róbert testvérünk Jézus Krisztus misszionáriusa volt és Jézus nagyon szerette Őt és gondját viseli szeretett feleségének és gyermekeinek, kik sziklaszilárdan állnak a sötét viharban. Az Ő kitartása, rendíthetetlen hite, mellyel legyőzte a nehézségeket, megtanít bennünket is, hogyan tudunk győzni az örök élet útján. 2005. II. NEGYEDÉV
Események „Erdélyben a fő fogások között különlegességnek számít a kukoricadarából készült puliszka, aminek főzési, sütési mesterei igazából a román pásztorok, de ugyanígy a gyimesi csángók, akik teljes hétköznapi és ünnepi étrendet tudnak összeállítani belőle. Éttermi étlapon a „kímélő étrend” ajánlatai között található leginkább, tejfölös, tehéntúrós puliszka, vagy juhtúrós puliszka néven. A Székelyföldön rendszerint túrós puliszkának hívják, s ezalatt minden esetben juhtúrós értendő. Ha nem az, akkor nem az igazi. Jó rákérdezni! (MiMi.hu)” „Terézvárosban az énekkari parti fő fogása között szerepel a „puliszka a’la Terézváros”, amelynek mesterei a szoprán és alt szólamok hölgyei. Fogyasztói legfőképpen a basszus élelmesebb tagjai, valamint azok, akik értékelik és szeretik az ízes erdélyi hazai ételeket.
A terézvárosi puliszka nem a kímélő étrend ajánlatában található - ez egészen biztos, mert tapasztaltuk. Éppen ezért a baráti hangulatú estéken mindenkinek jut bőven - a gyorsabbaknak a puliszkából, az asszonyoknak a dicséretből, a karvezető és pincér társainak a felszolgálásból. Nálunk leginkább a „tele tányérral” és a „repeta” puliszka népszerű, hogy milyen túróval, az már nem is fontos. A lényeg, hogy mennyi van még a konyhában? Jó rákérdezni!
Az „éhezők” lakomája - lehet ennyit enni büntetlenül?!
Családi pillanatok A Hadházi család legfiatalabb tagja HADHÁZI BORSOS RÉKA KINGA és BALÁZS kisgyermeké-
re, Mátyásra kértük Isten áldását. Az édesanya, Réka óvónő és gyermektanítóként vett részt a gyülekezeti szolgálatban. Nemrég köszöntöttük Őt, amikor főiskolai tanulmányait vörös diplomával végezte. Jelenleg a GyES mellett egyetemre jár. Férje, Balázs nem tagja közösségünknek, de szívesen van közöttünk. Részt vett táborozásunkon és a jövőben is számítunk arra, hogy a család minden tagja szívesen vesz részt közösségünk programjain. Szeretettel várjuk őket!
RÁDULY ANDRÁS, gyüleke-
zetünk tagja több éve él Amerikában, így képekben kaptunk hírt házasságkötéséről. Sok boldogságot kívánunk a fiatal párnak! Gyülekezetünkben örömmel adunk helyt keresztény társaink házasságkötésekor imádság és áldáskérés ünnepélyes alkalmaira. TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ
Ifjú pár a koreai gyülekezetből 2005. II. NEGYEDÉV
9
Kapcsolatok Meghívtuk az Érdi Gyülekezetet
Vasile Cazan és a Brass Fúvószenekar A marosvásárhelyi „Brass” Fúvós-zenekar adott koncertet április 8-án és 9-én este a Terézvárosi Gyülekezetben, Vasile Cazan karnagy vezetésével. Az együttes igen fellelkesítette a mi fúvósainkat, hiszen bemutatták, hogy így is meg lehet fújni a hangszert. Vasile Cazan a Marosvásárhelyi Filharmónia művészeti vezetője, aktív kapcsolatban van a magyarországi zenei élettel. Gyülekezetünkben is többször vendégül láttuk és élveztük színvonalas előadásaikat.
www.tagnet.org/terezvaros
Megújult gyülekezetünk internetes honlapja! A honlapon megtalálható küldetésünk lényege, a gyülekezet életét tükröző osztályok ismertetése és természetesen alapvető információk elérhetőségünkről. Naprakész információkat adunk közre minden gyülekezeti programunkról: megtalálható a teljes negyedévi szombatiskolai tanulmány (letölthető formában), a péntek esti előadássorozatok részletes programjai, valamint a szombati istentiszteleti alkalmak témái. A gyülekezeti honlapon megtalálhatjuk a közelmúlt eseményeinek képes beszámolóit is, mint pl. a jubileumi emlékünnepély, az orgona avatása kapcsán a hangszer története, valamint mindig megjelenik kulturális programjaink, koncertjeink bemutatása is. Helyet adtunk „Álláspont” rovatunkban egyes témakörökben (mint pl. Ökumenikus Charta, napjaink drámai eseményei, ügynökkérdés stb.) az adventista egyház álláspontjának, illetve egyes személyek véleményének is.
10
TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ
A Dunamelléki Egyházterület gyülekezetei közül az érdi testvéreinket láttuk vendégül február 19-én. Az Érdi Gyülekezettel hagyományosan jó a kapcsolatunk, sokszor hallgatjuk szolgálatukat, amikor új tagokat hoznak hozzánk keresztelni. Jelenleg Zarka Péter látja el a lelkészi szolgálatot az érdi gyülekezetben és ő prédikált ezen a szombat délelőttön is. Az istentisztelet után egy szerény ebéddel szolgáltunk vendégeinknek. Az Érdi Gyülekezet nagy munkában van. Néhány évvel ezelőtt sikerült visszakapni annak a teleknek egy részét, amelyre valamikor az érdi gyülekezetet építette fel Lenk Lajos testvér, de az állam „elkérte” a kész épületet. Most Rumi Imre, a város főépítésze tervezte meg az új kápolnát, amelyet némi területi támogatással saját kezűleg építettek fel. Az építkezés nagyon megviselte a gyülekezetet, ráadásul a kész épületet még a beköltözés előtt, majdnem teljesen kirabolták. A testvérek azonban nem csüggedtek el, hanem pótolták az elveszett felszerelést és tovább folytatják az építkezést a befejezésig. Isten áldja meg erőfeszítéseiket!
Lowell Hargreaves látogatása A Dunamelléki Egyházterület meghívására Budapesten tartózkodott Lowell Hargreaves, a nemzetközi evangelista, akit gyülekezetünk jól ismer, hiszen nálunk is tartott nagysikerű evangélizációs sorozatot. Április 2-án szombaton misszióra felkészítő programot szerveztek Újpesten, az Ady Endre Művelődési Központban, másnap, vasárnap pedig az Óbudai Gyülekezetben találkozott azokkal a presbiterekkel, misszió vezetőkkel és az érdeklődő munkásokkal, akik az őszre tervezett újabb kampányban segíteni fognak neki. Az őszi programok során Lowell Hargreaves-t a Terézvárosi Gyülekezetbe is meghívjuk majd, ezért megkértük, hogy - az előzetes tervektől eltérően - a szombat esti áhítat keretében nálunk is tartson egy előadást. Témája a misszióra való lelkesítés és mozgósítás volt: „Ha azért imádkozol, hogy Isten adjon még több munkást az aratáshoz, Ő minden bizonnyal először Téged fog elküldeni.” A jövőben a Gyülekezeti Híradó egyes cikkeit is közzétesszük, valamint könyveink és hangkazettáink megrendelésének lehetőségét is tervezzük. A honlap akkor éri el célját, ha hitünket és közösségünket hitelesen tudjuk bemutatni a külvilágnak egyrészt minél szélesebb körű információval, másrészt egy szeretetközösség bemutatásával embertársaink felé. Tudjuk, hogy ez a lap még csak a kezdet, mert dinamikusabb, emberközelibb tartalommal és megjelenéssel még gazdagabbá tehetnénk, de egyenlőre ennyi tellett időnkből és erőnkből. Örömmel veszünk minden észrevételt és aktív segítséget! Egyúttal tudatjuk, hogy a Dunamelléki Egyházterület is új honlapot indított, amely a következő web címen található:
www.adventista.hu/det
A Balatonlelle „Összeadtalak” Alapítvány Kuratóriuma a 2005. évi április-szeptemberi üdülési szezonra munkatársakat keres: képesített szakács, háziasszony, takarítónő, kertész (karbantartó) feladatok ellátására. Jelentkezés: Szigeti László Tel: (1) 377-8369, (30) 320-0141, vagy Halász Istvánné Tel: (1) 302-8762 2005. II. NEGYEDÉV
TeGyüK MI
2005. 1. szám
TeGyüK MI
Szeretettel köszöntünk új lapunkon!
Gondolkoztál-e már azon, hogy.....? „Annakokáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté” (I.Móz. 2:24.)
Ebben az egy igeversben benne sűrűsödik az ember legteljesebb embersége. Benne rejlik az, hogy az ember monogám párkapcsolati lény. Benne van az, hogy az ember párosan élhet Istentől rendelt, igazán kiteljesedett emberi életet. Ne gondolja senki “véletlennek” azt a tényt, hogy Isten úgy teremtett embert, hogy két pólust alkotott: férfiút és nőt. Ne gondolja senki “véletlennek”, hogy Isten csak egy emberpárt alkotott és a föld benépesítését rájuk bízta. Az Alkotó szándéka az is, hogy amikor eljön az ideje, váljon le a gyermek a szülőről, mint gyümölcs a fáról. Szükségszerű, hogy gyökeres érzelmi átalakuláson menjen át a fiatal ember és az élete új kapcsolat által épüljön újjá. A vér szerinti kapcsolat elsődlegességét valami másnak kell felváltania: valaminek, ami talán még annál is több, erősebb... Így gondoskodik a Jó Isten tervének megvalósulásáról, az emberről - rólad... Vajon te hogyan „gondoskodsz” önmagadról?
Kérdéseink a szülők felé:
Kérdéseink a fiatalok felé: 1. Mennyire tartod fontosnak, hogy a szüleid egyetértenek-e a barátod/ barátnőd személyével? 2. Igyekszel-e megérteni a szülőket, vagy csak az a fontos, hogy ők megértsenek és elfogadjanak téged? 3. Elvárod-e barátodtől, hogy tisztelje szüleidet? 4. Minden áron kitartanál-e barátod/ barátnőd mellett a szüleid ellenkezése ellenére is? Milyen jövőt látsz egy ilyen helyzetben a kapcsolatnak? TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ
Megkérdeztünk fiatalokat és szülőket, mit gondolnak erről?! A nehéz kérdéseknél talán még nehezebb volt őszinte válaszokat adni - önmagunk és egymás számára.
Fordíts!
1. Mit tegyen a szülő, amikor gyermeke barátja/barátnője nem szimpatikus, “nem illik a családba”? 2. Mi a fontosabb: alkalmazkodni, vagy kimutatni a világos “határvo-nalakat”? Lehet-e, és ha igen, miben kell alkalmazkodni és miben nem lehet megalkudni? 3. Hogy tudnád elfogadtatni a Te véleményedet, érveidet gyermekeddel anélkül, hogy erős ellenállást válts ki benne? 4. Miért imádkozol a gyermeked életében egy számodra nem tetsző kapcsolat láttán? 2005. II. NEGYEDÉV
11
TeGyüK MI
2005. 1. szám
Nagy Mónika: Mivel tisztelem a szülei- Kurucz Margit: Számomra ez egy Takácsné Darabos Judit: Ha egy fiamet, természetesen fontosnak tartom az ő véleményüket is a párom megválasztásánál! Tudom, hogy a szüleim csak jót akarnak nekem, ezért igyekszem elfogadni a lehetőségeket, amiket elém tárnak! A kölcsönös tiszteletet mindketten megadjuk egymás családja iránt, mindkettőnket így neveltek, szerencsére ilyen gondom nincsen. Úgy gondolom, hogy nem lehet úgy igazán boldog az ember, ha tudja, hogy a családja nem fogadja el kedvesét, de szerencsére nálunk nem áll fenn ennek a veszélye!
Döbrei Zsuzsanna: Pont eléggé tartom
fontosnak a szüleim véleményét. Sőt, számítok is rájuk, ha kételyeim vannak, de nem akarom, hogy nagy mértékben befolyásoljanak. A végső döntés az enyém. Igyekszem megérteni őket, bár ha ez nem sikerül, nem tudok egyetérteni velük, akkor inkább a saját véleményemről próbálom meggyőzni őket. Nekik is meg kell érteniük, hallgatniuk engem. Maximálisan elvárom, hogy a barátom tisztelje a szüleimet. Ha ezt nem teszi, alapjában véve hiányzik belőle az illem, a tisztelettudat, a figyelmesség rám nézve is, a tapintat, ami biztosan később másban is kiderül. Ezek hiánya miatt nálam kizáró ok, hiszen akkor nem tudom igazán szeretni, rosszul érzem magam mellette érezve a különbözőséget. Nem feltétlenül tartanék ki tehát a barátom mellett, ha ellenkeznem kellene a szüleimmel. Kívülről ők biztosan többet látnak, mint amit én „nem akarok” észrevenni. Ha annyira elmérgesedne a viszony a család és a barátom között (amit nem hiszem, hogy megengednék), nem tartana soká a kapcsolat, mert ez hosszabb távon elviselhetetlenné válna.
tízpontos kérdés, mivel sajnos a sok rossz tulajdonságom között van még egy rosszabb: ha valaki első találkozáskor nem szimpatikus, az egy életre elásta magát nálam. De mivel Isten gyermeke vagyok, igyekszem levetkőzni előítéleteimet. Erre törekszem akkor is, ha gyermekemet tanácsolom, hogy ne bántsam meg őt, sem barátját. Még nem kerültem ilyen helyzetbe, így imádkozom, hogy az Úr rendelje mellé a megfelelő barátokat és a társát is. Mégis mi lenne, ha előkerülne egy ellenszenves ember? Istent kérném, hogy segítsen és adjon bölcsességet, hogy megismerjem annak jó oldalát is és elfogadjam őt. Ha az Úr akaratával megegyezik az a kapcsolat, akkor mutasson utat, nekem mit kell tennem. Mivel eddig is Isten segítségével tudtam megállni életem nehéz helyzeteiben, kitartóan imádkoznék hiszen ha jó emberi szokás szerint vezetném elő a véleményemet gyermekem elé, akkor biztos, hogy ellenállásba ütköznék. Nem szabad elhamarkodott véleményt mondani, mert az sérülést okozhat mind a gyermekemnek, mint az érintett félnek. Alkalmazkodni pedig mindhárom félnek szükséges ugyan, de nem képmutatás céljából, hiszen ha csak azért fogadom el, mert „jobb a békesség”, előbb-utóbb „kilóg a lóláb”. Minden esetre némi „kutakodás” után - ami annyit jelent, hogy finoman észrevétlenül utána kell járni, hogy az a „nem szimpatikus” barát hogyan gondolkodik, hogyan viszonyul pl. a családjához, milyen nézeteket vall, mi a véleménye másoknak őróla - össze kell állítani a valós képet és ennek alapján kialakítani egy véleményt, melyről a gyermekemet is meg tudom győzni, ha szükséges.
Asztalnál ült a család. A nagyfiú bejelentette, hogy eljegyzik egymást a szomszéd lánnyal. - De hát egy fillér hozománya sem lesz, és rosszul keres! szólt az apja. - Főzni meg vasalni sem tud!- sopánkodott az anyja. - ... és táncolni sem.. - kontrázott az öccse. - Talán majd az esküvő előtt elmegy egyszer egy igazi fodrászhoz... - szólt oda a húga - ... túl sok sminket használ, rossz tanuló és nem elég sportos! - szólt még a legkisebb is. - De van egy nagy előnye...- pattant fel a nagyfiú.- Nincs családja!
talember nem szimpatikus, mindenképpen törekednem kell az illető megismerésére. Ez a dolog nálunk már megesett. Egyik gyermekem barátait a látszat alapján ítéltem meg, így megpróbáltam lebeszélni lányomat a barátkozásról. Aztán közelebbről megismertem őket és rá kellett jönnöm, hogy rosszul ítéltem meg. Tehát mindenképpen fontos az alaposabb megismerés. Ha ezután is rossz a véleményünk, az már nehezebb. A nehéz dolgokban mindig arra gondolok: „Mit tenne Jézus – a helyemben?” Tehát bizonyos mértékig tiszteletben kell tartanunk gyermekünk döntéseit. Ha alapelveinkkel, életvitelünkkel nagyon ellentétes természetű az új barát, mindenképpen gyermekemmel kell megértetni azt, hogy milyen veszélyekkel járhat döntése. A baráttal nem lehetek ellenséges, mert ezzel gyermekemből dacot válthatok ki. Nagyon észnél kell lenni ilyen helyzetekben, és mindig a fent idézett kedvenc „szlogenemre” próbálok hagyatkozni. Nagyon fontos – a legfontosabb -, hogy gyermekeimmel kicsi koruktól fogva olyan lelki kontaktusban legyek, hogy elfogadják a véleményemet. Nem szoktam őket a bibliai „utolsó idővel”, a törvényekkel stb. ijesztgetni. De ha olyan helyzetbe kerülök, hogy gyermekem válaszút előtt áll, és olyan életet választhat, amit fiatal korára való tekintettel ő még nem tud helyesen megítélni, akkor muszáj a lelkére hatnom. Nem parancsolok és nem követelek – rengeteget beszélgetünk és igyekszem barátságában megmaradni. Azért imádkozom, hogy az Úr töltse be gyermekeim szívét, nyissa meg szemeiket, és hogy énmagam bölcs tudjak lenni és én is helyesen lássak! A szülők mindig találnak kivetnivalót a nagylány udvarlóiban. Amikor új barátjával moziba indult a nagylány, kistestvérei az ablakból leselkedtek az egymást szorosan átölelő pár után. - Hát, ezek sem fognak már sokáig együtt járni...- mondja az öccs a húgának. - Dehogynem! - válaszolja a kislány-, hiszen annyira szerelmesek egymásba. - Az lehet, de anyu már megint nagyon sokat imádkozik, majdcsak szétimádkozza ezeket is...
lendületben tovább - ígértük tavaly év végén. Mi igyekeztünk!Megszületett a TeGyüK
MI
weboldala! Reméljük, minél többen rendszeresen látogatjá(to)k majd, melyen a fiatalok életét mutatjuk be: az önképző kör, a „bulik” eseményeit sok-sok képpel, a fiatalok céljait és munkáját a gyülekezeten belül és környezetükben, valamint hozzászólások a Vendégkönyvben. A webmester: Kóródi Zsolt munkáját dicséret illeti! Várjuk észrevételeiteket, véleményeteket és főleg aktív közreműködéseteket a weboldal folyamatos szerkesztésében! - a Terézvárosi Gyülekezeti Közösség Munkálkodó Ifjúsága kísérleti
www. tagnet.org/terezvaros honlapról az IFJÚSÁG menüpontól, vagy www.hszk.bme.hu/~kz510.
12
TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ
2005. II. NEGYEDÉV
TeGyüK MI
2005. 1. szám
Cséfalvay szülők: Legjobb, ha megbeszéljük a kérdést gyere-
künkkel, ahogy minden más - ennél sokkal lényegtelenebb – dolgot is. Ezt hívják nevelésnek. Egy fiatal annyira lesz igényes a párválasztásban, vagy a barát megválasztásában, amennyire igényes önmagával szemben. Olyan emberrel érzi jól magát, akivel egyek tudnak lenni. Néhány szülő beleesik abba a hibába, hogy nem veszi komolyan a nevelést. A gyermek értékrendjének, jellemének kialakítását másokra bízza. Elmaradnak a naponkénti közös együttlétek és már nagyon korán más közösségek (óvoda, iskola, barátok) lesznek a fontosabbak. Így a tinédzser kor tájékán, amikor amúgy is megnő a családon kívüli közösségeknek és a barátok szavának hatalma, a szülő úgy érezheti, hogy már tehetetlen. Nem igazán értem, milyen „világos határvonalak”-ra gondolsz? Faji, vallási, vagy politikai határvonalakra? Én ilyenekre nem gondolok, de vannak emberi jellemvonások, amelyek határvonalakat jelenthetnek. Gyermekem barátja/barátnője lehet kedves, szimpatikus, jókedvű, igazán hívő, kiegyensúlyozott, őszinte, okos, megbízható, becsületes…stb. és lehet unszimpatikus, mogorva, sumákoló, bugyuta, de magát nagyra tartó, megbízhatatlan, békétlen, irigykedő, másokat utánzó…stb. vagy ezek más-más keveréke. Mégsem ezek a jelzők a fontosak, hanem valahol a jelleme legbelül, amiből a viselkedése fakad. Mivel más család, vagy más közösség nevelte nem olyan lesz, mintha te nevelted volna. Ez a saját nevelésed próbája is, mert még mindig igaz, amit az előbb írtam, hogy gyermeked olyan emberrel érzi jól magát, akivel egyek tudnak lenni. Ha vannak határvonalak, azok már saját gyermeked nevelésekor kialakultak. Én hiszek abban is, hogy az ember változhat, különben hogyan hihetnék a megtérésben. Az elhanyagolt gyermek számára nem értékes és nem is érdekes a szülő véleménye. Az elveszett bizalmat visszaszerezni igen nehéz.
Ismerkedő J ÄGER N IKOLETTA
16 éves és gyerekkora óta jár a gyülekezetünkbe. Kóter Edi kérdezgette Nikit, mit „kell róla tudni”, avagy ki rejtőzik a mosolygós fiatal lány arca mögött? * Rendszeresen szoktalak látni a gyüliben, jól érzed magad köztünk? - Igen nagyon jól érzem magam, és szeretek is ide járni. * Sokat hallunk arról, hogy mostanában több olyan fiatal van, aki kimarad, vagy nagyon ritkán jár gyülibe.Téged mi köt ide? - Főleg a barátok, a társaság. *Ha nem lennének itt a barátaid, úgy érzed eltávolodnál ? - Szerintem igen, nekem fontos, hogyha járok egy helyre, ott legyenek a barátaim, és jól is érezzem magam. * A társasággal jó a kapcsolatod, jól beilleszkedtél, de milyen mély a kapcsolatod Istennel? - Azt hiszem elmondhatom, hogy mély, de ez nem befolyásolja a gyülekezetbe való járásomat. Persze - mint még rajtam kívül sok embernek - vannak és voltak kevésbé jó tapasztalataim, ami megtörte a hitem, de idáig még mindig „visszataláltam”.J * Az ifi elindulásakor szinte te voltál az egyetlen lány, aki folyamatosan járt az önképző körökre és részt vett különböző programjainkon. Ez nem zavart téged? Hogy érezted magad a sok fiú közt? - Jól, mindig is jobban kijöttem a fiúkkal, mint a lányokkal, ezért egyáltalán nem zavart. TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ
Érdemes végig gondolni: Fontos, hogy mindig enyém legyen az utolsó szó? Fontos, hogy mindig nekem legyen igazam? Nem lenne érdemes engedni most, hogy később nagyobb kár ne legyen? A határok magam részéről a hitemnél és a másik fél oldaláról a neki adott szabadságnál vannak. Ha a gyereked nevelését komolyan vetted születésétől kezdve, kialakítottad a családi együttlétek, beszélgetések örömét, akkor ő is komolyan fogja venni a véleményedet. Ennek a kapcsolatnak az eredménye épp itt, a felnőtt kor határán látszik meg igazán. Imádkozom, ha valami nem tetszik, változzon meg. Változzon meg a szituáció, vagy az ember, de lehet, hogy éppen nekem kell megváltoznom. Honnan tudhatom azt előre, mielőtt Isten megmutatná mi a helyes? Kevés, ha az ember csak a maga bölcsességére számíthat.
Kóródi Zsolt: Ezzel a témával kapcsolatban apukámmal régóta
mindig megbeszélem a párkapcsolattal kapcsolatos kérdéseimet. Sőt, konkrét esetben is kikérem a véleményét. Ő soha nem válaszol közvetlenül igennel, vagy nemmel, hanem mindig elmondja az ő személyes véleményét - úgy a pozitívat, mint a negatívat. A végső döntést pedig mindig rám bízza. Én viszont nagyon sokat adok a véleményére, mert amikor szerelmes az ember, akkor sok mindenben vak is. És ő kívülről a lányról elfogulatlanul tud véleményt alkotni. Az, hogy a barátnőm tisztelje a szüleimet, azt nagyon is elvárom, bár többször meg kellett értsem, hogy nem mindenkinek olyan felhőtlen a kapcsolata a szüleivel, mint nekem. Nagyon remélem, hogy soha nem kell majd a szüleim és a barátnőm között választanom. És azt is tudom, hogy a szüleim biztos nem állítanak ilyen döntés elé. Szóval nem sok „jövőt” adok egy olyan kapcsolatnak, amelyben a lány nem fogadja el szüleimet és a velük való kapcsolatomat.
* Mivel töltöd a hétköznapjaidat? - Mostanában főleg csak tanulok. * Mik a jövőbeli terveid? - Ez jó kérdés.J Vannak értelmetlennek tűnő álmaim, mind pl. egy saját szállodát vagy egy kisebb panziót üzemeltetni, de konkrét terveim még nincsenek. * Szabadidődben mit szoktál csinálni? - Sportolok, kirándulni járok a többiekkel, zenét hallgatok. * A fiúkkal hogy állsz? - Hadilábon. * Mik az elvárásaid egy fiúval szemben? - Legyen aranyos, beszédesebb, mint én, és igényes, őszinte, megbízható, határozott, nyílt legyen és a külső sem teljesen mindegy. * Szívesebben választanál az adventisták közül? - Igen, csak kár, hogy keveset ismerek.L Szívből kívánjuk, hogy te nyitsd meg az első budapesti keresztény panziót egy kis kápolnával - és sokan jöjjenek a világ minden részéből...! És találd meg hozzá a párodat, aki igazi társad lesz - és nem baj, ha három nyelven is beszél. JJJHa előbb találkozunk vele, szólunk! 2005. II. NEGYEDÉV
13
TeGyüK MI
2005. 1. szám
Farmoson járt az ifi-csapat A Gyülekezet ifjúsága azon igyekszik, hogy mindegyik gyülekezeti munkaág, minden egyes osztály munkáját támogassa, erősítse. A fontosak közül is egyik legfontosabb a missziómunka: a másokért és egymásért végzett evangéliumhirdetés. Fontos kihívásnak tartjuk gyülekezetünk kis gyülekezeteket felzárkóztató belmissziós programját. Ez nem csak azért nagyszerű elgondolás, mert nem csupán központi programok adminisztratív lebontását jelenti az egyes gyülekezetekre, hanem a gyülekezet vezetése teljesesen szabad teret biztosít az „alulról jövő kezdeményezésnek”, a „spontán megnyilvánulásoknak”, ami nem más mint a Szent Lélek vezetésének elfogadása. Ezért jó ez a program. Ezért működik. Ilyen volt a farmosi „kirándulásunk” is. „Hozzávalók”: egy elöregedett kis gyülekezet, egy megoldást kereső lelkész, némi személyes indíttatás egy fiatal csapat és sok-sok lelkesedés. A lelkesedés talán a legfontosabb elem, mert erőfeszítés nélkül nincs eredmény. A programra az utolsó héten rajtoltunk rá, ezért hát igen intenzív munkára volt szükség ahhoz, hogy megörvendeztethessük az angyalokat és a farmosi testvéreket. A felkészülés hetén minden este benépesítettük a gyülekezetet: a kisterem falai harsány szervezéstől, énekhangtól, szavalattól voltak hangosak. A jó kezdeményezés, a lázas készülődés magával ragad.
Először csak nyolcan voltunk, aztán tizen, tizenketten… s a végén huszonhatan utaztunk. A megvalósításban adtunk a romantikára is. Úgy döntöttünk, hogy nem külön-külön, hanem együtt utazunk: vonattal. Ne tudjátok meg, hogy milyen hangulat volt a vasúti kocsiban! Odafele a főpróbát tartottuk, visszafele a nap levezetését. Akinek nem tetszett a hangunk, hamar ülőhelyet változtatott, de aki értékelte „műsorunkat”, végig élvezhette az úton. A gyülekezetben olyan lázas izgalommal vártuk a „debütálást”, hogy kislányos zavarunkban már az adakozás előtt felálltunk énekelni, pedig még utána is hosszas köszöntőket „prédikáltak” nekünk. De utána miénk volt a hang, a szó. Énekeltünk, szavaltunk, prózát mondtunk… Mindkét istentiszteleten háromnegyed órán át tartott a szolgálatunk, így negyed óra maradt a közös énekre, imára, igeszolgálatra együtt. De azt mondták a testvérek, nem volt baj, mert igeszolgálatot gyakran hallanak, ilyen szép kórusszolgálatot pedig nagyon ritkán. Örömüket gazdag ebéddel hálálták meg, most is csak köszönetünket tudjuk mondani érte. A nap végén a talpunk alatt ropogó hóban indultunk az állomásra és rácsodálkoztunk: itt még milyen üde-fehér a hó és milyen sok van belőle. A nagy rácsodálkozástól a lányok haja és a fiúk inge mind vizes lett, de sebaj, a vonaton jó meleg volt, így senki nem kapott tüdőgyulladást…Amikor leszálltunk a vonatról és hazafelé ballagtam, azon tűnődtem: a mai napon ki kapott ajándékot, a farmosi gyülekezet tagjai… vagy mi?… (Szabó Ottó)
Pro és kontra A tea-church a barátságra és Isten szavára épülő közösség, amely egy tea-klubra hasonlít, ahol terített asztal, gyertyák, tea és sütemény várja a fiatalokat. (Peter Roennfeldt)
Tea-church „különcök?!”
Hogy különcök-e? Relativ… Nem titok, ez a cikk e csoport védelmére született, ugyanis elég sok nyílt támadás éri őket, amivel egyébként ők, tudtommal nem különösebben foglalkoznak. Nem szerencsés, ha olyan emberek, akik egyébként soha nem voltak ebben a közösségben, leírják ezeket a fiatalokat, akikhez „neves” lelkészek olyan szívesen járnak. Van olyan vélemény is, hogy ez a közösség azokból a fiatalokból tevődik öszsze, akiknek máshol nem veszik hasznát. Némelyek annyira informáltak, hogy azt is tudni vélik, hogy ez a közösség nem igazán szolgálja Isten művét, de a holland és az angol változat, az igen! Szegény emberek…., nem voltak sem a magyar, sem a határon túli tea-church-ben csak valakitől hallották, akik ugyancsak hallották valakiktől. Elég erős?! Azok megnyugtatására, akik különcnek titulálják ezeket a fiatalokat, leírom, hogy vannak ilyen megnyilvánulásaik. Mindenki döntse el, hogy ez jó vagy rossz. Például a szombatiskola nem szombat reggel fél 10-kor kezdődik, ahogy azt itt már oly rég megszoktuk, hanem péntek este fél 7 órai kezdettel, és ezért a vége nincs időhöz kötve, ami szerintem azért is jó, mert a sokszor oly fontos kérdéseket tüzetesen meg lehet beszélni. Az istentiszteleti forma sem tradicionális, ami nálunk már ősidőktől megszokott. Ott beszélgetés formájában, természetesen lelkész vezetésével történik mindez. Feltölt az is, ahogyan a heti tapasztalataikat mondják el egymásnak, ahogyan Jézusról és Isten vezetéséről életükben beszélnek. A hozzáállás, a felszabadultság, a természetes mosoly, ami az arcukon van, elárulja, hogy tudnak valamit, amit oly sokan nem. Véleményem szerint a szombat itt is lehet áldásos, főleg ha az ember vágyik rá. Természetesen nem az a megoldás, hogy gyülekezetünk „150 tagú” ifjúsága áttelepüljön e közösségbe, még csak az sem, hogy újabb kis csoportokat alakítsanak, hanem amit Pál is tanácsol: „mindent vizsgáljatok meg: a jót tartsátok meg, a gonosz minden fajtájától tartózkodjatok…” (1Thess 5: 21-22.) (Szigyártó Fineás)
„A hívek mind ugyanazon a helyen tartózkodtak, és közös volt mindenük. Egy szívvel-lélekkel mindennap összegyűltek a templomban. A kenyeret házaknál törték meg, s örömmel és egyszerű szívvel vették magukhoz az ételt. Dicsőítették az Istent, és az egész nép szerette őket. Az Úr pedig naponként növelte az üdvözültek számát ugyanott.” (ApCsel 2:44,46,47) Szép történet. Csak nagyon régi. Kétezer éves. De ma már jobbat tudunk ennél: A hívek a hét 168 órájából csak másfelet vannak együtt, de nem egy szívvel-lélekkel, hanem külön fiatal szívvel és idős lélekkel. A kenyeret nem törjük meg házanként, hanem felszeletelve vesszük a Tesco-ban. Az Istent mi is nagyon dicsőítjük, bár azt nem mondhatjuk, hogy a nép ezért nagyon szeretne minket. Az Úr viszont nem növeli naponként az üdvözültek számát, de hát ez az Úr dolga, nem a miénk, Ő tudja, miért nem teszi. Igaz, hogy vagy száz évvel ezelőtt még azt írta egy White nevű asszony, hogy „Az idősek és fiatalok együttlétében áldás van. A fiatalok napfényt sugározhatnak az idősek szívébe és életébe. Azoknak, akiket egyre gyöngülő szálak kötnek az élethez, szükségük van az ifjúság bizakodásával és frissességével való kapcsolat áldásaira. A fiatalok pedig áldást meríthetnek az idősek bölcsességéből és tapasztalataiból. Legfőképpen az önzetlen szolgálat leckéjét kell megtanulniuk.” De már ez is régen volt és nyilván maga is öreg volt, amikor írta, ma már ezeket nem kell komolyan venni. Ma már tudjuk, hogy felesleges erőltetni ezt a heti másfél óra együttlétet is, hiszen a mennyben, ahova igyekszünk, nyilvánvalóan lesz annyi hely - „sok lakóhely” mondta Jézus -, hogy ne kelljen még szombatonként sem eltűrni az öregeket, akik itt a gyülekezetben egyébként makacsul ott vannak, ha véletlenül odamegyünk: télen-nyáron, esőben-hóban, lehetelen kikerülni őket. (dr.Erdélyi László)
14
TeGyüK MI
TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ
2005. II. NEGYEDÉV
Közösség H OL
VAGY ?... M ERRE TARTASZ ?... A kérdés nehéz... a teszt (legalább) könnyebb
Mit jelent számodra a gyülekezethez tartozás a gyarkolatban? Most lehetőséged nyílik önmagad felé őszinte válaszokat adni a kérdésekre. Az alábbi skálákon jelöld, hogy kevésbé , vagy határozottan azonosulni tudsz-e az „A” vagy „B” megállapítással. A kérdésekre adott válaszok többségét bizonyára a két szélső érték között jelölnéd meg nyugodt szívvel. Tedd ezt! Ne úgy válaszolj, ahogyan elvileg helyesnek tartod az állítást, hanem ahogyan Te gondolkozol, ahogy cselekszel – ahogy élsz .
HOL REJTŐZIK AZ IGAZSÁG? A gyülekezeti élet számomra azt jelenti, hogy a hitem szerinti valláshoz való tartozás miatt részt veszek a közösségi alkalmakon, istentiszteleteken.
A gyülekezeti élet számomra a hitem megélése a gyakorlatban és ezt csak a közösségben való aktív részvétel és a szolgálat által látom teljesnek és kielégítőnek.
Véleményem szerint az egyház/gyülekezet nem korszerű, a gyülekezeti istentiszteletek színvonala alacsony, a programok nem átütőek, így nem vonz tömegeket – ezért nem tudok őszintén lelkesedni az egyházért, nem tudok aktív részese lenni a gyülekezeti életnek.
A gyülekezet élete és munkája olyan, amilyenné a tagok elkötelezettsége, szolgálata teszi. Amit és ahogyan ÉN hozzáteszek a közösség életéhez, amennyire én lelkesedem és részt vállalok, annyival lesz több és jobb a közösség aktivitása, színvonala, hitelessége és vonzereje.
A gyülekezet tele van kötöttségekkel, szabályokkal, melyeket nem tartok magamra nézve kötelezőnek és így a gyakorlatban nem azonosulok velük. A liberális elvek híve vagyok, ezért a magam felfogása szerint gyakorlom a hitéletemet.
Tiszteletben tartom az egyház és a gyülekezeti közösség tagjainak szokásait, elvárásait, véleményét és igyekszem alkalmazkodni, együttműködni ezekben – anélkül, hogy személyiségem és a saját véleményem szabadsága sérülne.
A gyülekezet istentiszteletein részt veszek, mert érzem a bibliai tanítások szükségességét, azonban több alkalommal csak illendőségből, vagy megszokásból, a barátokkal való találkozás miatt megyek el. Nem érzem és nem tapasztalom a szombat különleges áldását életemben.
A szombatnapot áldásnak tartom és megtapasztaltam, hogy a találkozás Istennel a közösségben, valamint a szolgálat és a lelki megpihenés napja erőt és örömöt ad. Amit megteszek családomért, barátaimért, munkatársaimért – azt megteszem hittestvéreimért is, azért a közösségért, aki – hitem szerint - Isten megbizatását teljesíti.
Életvitelem úgy alakul, hogy nem rendelem alá egyéb családi, baráti és a munkámmal kapcsolatos dolgaimat a szombat és a gyülekezeti szolgálat elsőbbségének. Amikor más elfoglaltságom van, azokat nem hárítom el, pedig a dolgok valójában tőlem függnek.
Meggyőződésből alakítom életvitelemet úgy, hogy a gyülekezet és a szolgálat meghatározó szerepet jelent életemben. A keresztséggel vállaltam, hogy Istent szolgálom – és Ő minden kérdést megold életemben. Ezért ezt az elvet nem adom fel!
Tudom, hogy Isten és a gyülekezet mit vár(na) el tőlem, mégis sokszor nincs elég lelki és fizikai erőm, hogy azt tegyen, ami a helyes, mégha tudom is, mi lenne az.
Meggyőződésből támogatom a közösséget lehetőségeim szerinti személyes részvételemmel, munkámmal, időmmel, véleményemmel és anyagi eszközeimmel.
Tudom, hogy mulasztásaim vannak és ezekkel elszámolni tartozom Isten felé. Mégis elhallgattatom a „belső hangokat”, mert úgy érzem, hogy „nincs erőm leállni”, hogy elhatározzam: változtatok a magam által felépített életvitelemen. Talán nem mérem fel mulasztásaim súlyát és elhárítom a felelősséget a kifogások és akadályok miatt. Bizonyára nem vágyom eléggé Isten jelenlétére életemben.
Tudom, hogy a kötelék, ami összeköt Istennel erős és sok próbát kiáll. Tudom, hogy a közösség ereje minden nehéz élethelyzetben mögöttem áll és felszínen tart. Kétségeim és erőtlenségem elmúlnak akkor, mikor bennük kapaszkodom, rájuk támaszkodom. Ezt megtapasztaltam és mindig ebben bízom. Kitartok Isten és a gyülekezet szolgálata mellett.
Vágyom az örök életre. Hogy érdemes lennék rá? Nem tudom. Nálam sokkal bűnösebbeknek is megbocsátott Isten, így bizonyára én is elnyerem az üdvösséget. Mégis olyan távolinak tűnik a mindennapi, hajszolt életemben, hogy „nem érek rá ezzel foglalkozni” – még nem…..
Isten kezét fogva semmi kétségem nincs afelől, hogy ő vezet, megőriz és így számomra is elérhető cél az örök élet, mely ígéret nekem szól! Ezért nem emberekben és földi értékekben bízom, hanem a megváltás jogán az örök életben.
Alacsonyabb tartomány értékelése:
Középső tartomány értékelése:
Magasabb tartomány értékelése:
Isten nem tud segíteni a kifogásokon: nincs idő, nincs erő, nincs elhatározás. A hitben felnőtté úgy válhatunk, ha felelősségünket megértjük és vállaljuk azt életvitelünk, céljaink és döntéseink alakításában. Akarjuk-e tudatosan a változást? Ha nem, miért? Ha igen, mit tehetünk? Isten partnerünk kíván lenni a változásban, ha döntésünkkel kifejezzük elhatározásunkat. Akkor Ő mellénk áll erőtlen elkötelezettségünkben, gyenge hitünkben. Segít megtalálnunk a bátorító társakat, a közösséget, és segít felismernünk a maradandó értékeket életünkben. Istennel minden lehetséges. Az első lépés…. a Tiéd!
Aki már rátalált a helyes útra és próbál azon járni, egyre sűrűbben következnek az akadályok, kudarcok. Ezek lehetnek mindennapi problémáink tömege, de emberi reakcióink is: én már annyit részt vettem, segítettem, még pénteken este is ott voltam, meg sem kérdeztek, amit tettem észre sem vették, ... a prédikáció nem tetszett… és el sem jöttek a próbára, a teadélutánra is nekünk „kellett” menni… na, és megint mennyit kellett a családra várni!... Mert ilyenek vagyunk…Mindenkinek jár és kell a pihenés, ezért én is „viszszafogom magam”. Tudom, hogy az Úr látja a „körülményeimet” és megért engem.
Életem fontos része a gyülekezeti élet és a szolgálat, annak ellenére, hogy számos problémám van mind családi, mind munkahelyi gondok, mégis igyekszem fizikai és lelki fáradtságom ellenére is ellátni feladataimat. Mindenek előtt együtt élek a gyülekezettel, mert fontos számomra, örömmel veszem, ha számítanak rám a gyülekezeti munkában és ebben tehetségem és lehetőségeim szerint részt veszek.A nehéz időkben számíthatok a gyülekezet támogatására, a szolgálatban bízom a közösség erejében. Hiszem, hogy Isten vezeti népét az örök élet felé, és ennek örömmel én is részese vagyok!
TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ
2005. II. NEGYEDÉV
15
Ügyködés Össznépi erkölcsi vizsgadrukk és bizonyítványosztás
V
izsgalázban van az ország. Van aki most vizsgázik, van aki bizonyítványosztásra vár. Kénytelen-kelletlen. Nem új jelenség, csak az ember nehezen tanul, illetve inkább azt tanulja meg, miként kell a rosszat egyre „jobban” csinálni úgy, hogy ne lehessen tetten érhető. Előbb amolyan „próbapereket” mesterkéltek, jól álcázott rejtekhelyekről repült egy-egy nehéz kő. Most hirtelen kartácseső hullott másik irányból. Jól ismert, köztiszteletben álló, magas egyházi és társadalmi funkciót betöltő emberek neve került a listára. Vajon mennyi idő kell az újabb névsor megjelenéséig? Mi várható még? Engem, mint az Adventhírnök akkori főszerkesztőjét 2002-ben világított át „Az egyes fontos, valamint közbizalmi és közvéleményformáló tisztségeket betöltő személyek ellenőrzésére létrehozott II. sz. Bizottság”. Nyolc hónap alatt született meg a határozat, amelyben – felsorolva a BM, a Honvédelmi Minisztérium, a Nemzetbiztonsági Szolgálatok, a Történeti Hivatal és egyéb nyilvántartások archívumait – közölték, hogy „a rendelkezésre álló adatok szerint az ellenőrzött Erdélyi László úr a jelzett miniszterek hatáskörébe, illetőleg a felügyeletük vagy irányításuk alá tartozó szervek erre vonatkozó nyilvántartásában nem szerepel, és a Törvény 1.§-ában meghatározott tevékenységére utaló adat nincs.” Aláírás: három bíró. Barátaim nem gratuláltak, mert természetesnek tartották. Ellenségeim konokul (el)hallgattak. Vannak, akik már akkor elszomorodnak, ha nem háboroghatnak, de mélyen hallgatnak, vagy tagadnak, tiltakoznak, kikérik maguknak, ha róluk van szó. A mai idők a vizsgák időszakai. Hívők és nem hívők; keresztények és nem keresztények; hazafiak és kozmopoliták; jobbosok és balosok; besúgók és besúgottak; vizsgázunk mindannyian: becsületességből, tisztességből, emberségből, irgalmasságból, szeretetből, kereszténységből! Nem az a legnagyobb baj életünkben, hogy hibákat, bűnöket követünk el. Nincs makulátlan ember. A Biblia „nagyjai” életében is találunk súlyos bűnöket. A probléma az, hogy nem tudjuk biblikusan rendezni dolgainkat. A kereszténység nem a bűntelenségben mutatkozik meg, hanem a bűnök kezelésében és rendezésében,
abban, hogy szembe tud nézni hibáival és saját előítéleteivel, és tud megbocsátani. De vannak, akik nem a tettektől félnek, hanem a minősítéstől. A középkor egyházában nem az volt a legvisszataszítóbb, hogy súlyos erkölcsi problémákkal, visszaélésekkel hozott szégyent Krisztus nevére, hanem az, hogy a bűnök ellen protestálókat máglyára küldte. Úgy tűnik, ha a körülmények ma is biztosítanák a fát, volnának máglyarakók is, és készen állna a gyűlölet és a düh tüze is, hogy lángra lobbantsa azt. Minden nap van új téma, és vannak „várható” események. Az a baj, hogy mindenki a másik helyett akarja megmondani, annak mit kell tennie. Ha mindenki tudná, mit vár el tőle Isten, gyorsan helyükre kerülnének a dolgok. De addig, amíg a besúgó azt átkozza, aki őt beszervezte, mélyen elhallgatva, miért volt beszervezhető(!); amíg a néma cinkos akarja bűnbánatra kényszeríteni a vétkest, mert abban erre nincs hajlandóság; amíg az ártatlanul szenvedőt csak a bosszú hajtja; amíg nincs bűnbánó és bűnöket megbocsátó; amíg nem látható a tékozló fiú és szerető édesatya, addig nincs olyan ügynöktörvény, amely ezt a kérdést megnyugtató módon megoldaná. Azt, hogy mit kellene tenni ilyen válságos helyzetben, elsősorban a nyáj pásztorainak kell tudni, mégpedig igei alapon. Egy lelkipásztor nem adhat politikai választ, amikor erkölcsi magatartásról van szó, mert ebben az esetben messze eltér a krisztusi elvektől. Fájó, hogy néhány egyházi megszólalásból az tükröződik, mintha egyes vezetők nem akarnák ismerni a Bibliában oly világosan megfogalmazott krisztusi elveket, és bűnbánat helyett inkább toporzékolnak, fenyegetőznek, másokat minősítenek. Hogy ki miért lett besúgó, ügynök, nyílván megpróbálja magyarázni. Itt most ne menjünk bele ennek vizsgálatába. Ne üljünk a bírói ítélőszékbe. Amikor olvasom a kezembe került listán azoknak a köztiszteletben álló, és általam is ismert és nagyra becsült lelkészeknek, püspököknek, professzoroknak neveit, mélyen megrendülök. Nem tudom, miért kellett ennek így történnie, nem tudom, a minősítés mit takar, és mi az igazság. Nem is akarom tudni, mit tettek és miért tették? Nem tudom, hogyan lehetett többszörös lelki teherrel – erkölcsi probléma miatt megzsarolva, és
ezért szolgatársaik árulóiként – gyóntatni, másokat feloldozni bűneikből, kiszolgáltatni az eucharisztiát és egyéb szentségeket éveken keresztül, vagy a szószékről hirdetni Isten igéjét. A keresztény megoldás mégsem a kődobálás. Erre mindig vannak eszközök, de nem a keresztények között. Mindenesetre, egy egyház nem biblikus védekezése és mások felé irányított támadásai nem javítanak a megvádolt emberek helyzetén, hiszen korábbi beszervezésükhöz is sok esetben hozzájárult néhány egyház politikai magatartása. Ezért az egyháznak magának kell belső önvizsgálatot tartani. Amikor egyházi vezetők bármikor beléptek a politikai arénába, amelyben Isten igéje szerint semmi keresnivalójuk sincs, ezzel maguk váltottak ki olyan helyzetet, amely visszaütött. Jézus önmaga védelmére sem engedte meg, hogy Péter apostol fegyvert használjon: „Tedd vissza kardodat a helyére, mert akik kardot fognak, kard által vesznek el. Vajon azt gondolod, nem kérhetném meg Atyámat, hogy adjon mellém most tizenkét sereg angyalnál is többet?” (Mt 26:52-53). Elképzelni is félelmetes, mi történne, ha bármelyik egyháznak olyan hatalma lenne, amiről itt Jézus beszél. Még emlékszünk arra, amikor megáldották mindkét oldalon az egymás ellen harcoló fegyvereket. Ha egy egyház vezetői, lelkészei a ringbe lépnek, és kiütik őket, ez nem nevezhető egyházüldözésnek, és nem kérhetik ki maguknak: ők Isten szolgái és miért üldözik őket? Az egyház dolga nem a társadalmi kérdésekben való befolyásolás, nem pártpolitika, hanem az erkölcsi (!) útmutatás, és az, hogy az embereket felkészítse Isten országa számára. Tanuljuk meg Jézustól, a „világi” dolgokhoz való helyes viszonyulást. Zakariás könyve 3. fejezetében az Isten egyházát jelképező Józsua főpap Isten előtt áll a vádak tűzében. A vádoló: Sátán. Józsua szennyes ruhája jelképezi bűnösségét. Isten azzal felel Sátán vádjaira, hogy leveteti Józsuáról a szennyes ruhát és felöltözteti az Ő igazságának tiszta öltönyébe. Józsua nem védekezik, mert erre nincs semmi erkölcsi alapja. A szennyes ruhát ő nem tisztíthatja meg. Egyedül Isten veheti le róla a bűnt. Ennek útja pedig az, hogy ő nem védekezik, mert a bűnére nincs mentség.
A kereszténység nem a bűntelenségben mutatkozik meg, hanem a bűnök kezelésében és rendezésében; abban, hogy szembe tud nézni hibáival és saját előítéleteivel, és meg tud bocsátani.
16
TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ
2005. II. NEGYEDÉV
Ügyködés Ruháját saját maga és népe bűnei szenynyezték be. Ahhoz, hogy bűnre vigyenek valakit, saját hozzájárulása szükséges. A keresztény hírnevét befeketíthetik, de jellemét nem szennyezhetik be. Ha tiszta a lelkiismerete, akkor tudnia kell, hogy van, aki megvédje és igazolja: Jézus Krisztus. Ha jogos a vád, amely őt érte, akkor viselnie kell annak következményét. Ebben az esetben is Krisztustól kaphat felmentést, ha megbánja, bevallja és jóváteszi a mások ellen elkövetett bűnét. A másik történetsor a babiloni fogság idejéből való. Izrael népének nagy részét Babilonba deportálják. Közöttük van Dániel és három társa. Tudják, hogy a jövendölés szerint a fogság 70 évig tart. Nem lázadoznak sorsuk ellen, mert tudják, hogy Isten ítélete van népükön, és ők maguk is sorsközösséget vállaltak a bűnös néppel. Dániel tudja, hogy a politikai változás nem erőszakkal történhet, hanem úgy, ahogy ezt nagy tisztelettel kimondja az álom magyarázatakor Nabukodonozor király előtt: „És Ő (Isten) változtatja meg az időket és az időknek részeit; dönt királyokat és tesz királyokat” (Dn 2:21). Ezek az ifjak sohasem keveredtek politikai összeesküvésbe, de többször vádolták őket igaztalanul. Nem lázítottak a fennálló rendszer ellen, sőt, hűséggel szolgálták azt, mert ez volt Isten akarata. Jeremiás próféta beszámol arról, hogy miként tartották hazaárulóknak azokat, akik az Úr tanácsa szerint „igyekeztek a város jólétén, amelyben fogságban voltak”. Figyelemre méltó, hogy árulóikkal szemben nem folyamodtak hasonló eszközhöz. Megmenekülhettek volna a tüzes kemencétől, az oroszlánok verméből, de bátran szembenéztek a halálos veszedelemmel. A tiszta lelkiismeret adott nekik erőt, mert Dániel el tudta mondani: „ártatlannak találtattam Ő (Isten) előtte és te előtted sem követtem el, oh király, semmi vétket” (Dn 6:22). Nem voltak zsarolhatók sem erkölcsileg, sem politikailag, sem hűtlen gazdálkodással. Egyedüli „vétkük” az volt, hogy hűségesek voltak Istenhez. Egy esetben Dániel menti ki a halálos ítéletből ellenségeit. Különös „műfaj” a besúgás: nem foglalkozás, nem elvi kérdés, nem meggyőződésből fakadó cselekedet. A besúgás: életforma. A besúgónak nincsenek elvei. Pénzért, anyagi vagy egyéb előnyért, talán félelemből, másokkal szembeni rosszindulatból, irigységből teszi azt, amit tesz.
Neki mindegy, milyen a társadalmi rendszer, mindegy kit szolgál. Gyermekkorban formálódik ez a jellem: az árulkodásnál. Felnőttkorban, munkahelyen fúrásnak nevezik. Ilyenből lesz a bicikliző típus: felfele kapaszkodik, lefele tapos. Akkor válik veszélyessé ez a magatartás, amikor az eldobott kő függetleníti magát és kiszámíthatatlanná válik az útja. Így járt egykori munkatársam, aki ilyen roszszul sikerült besúgás után, kétségbeesve kérdezte, most mit csináljon. No, nem az bántotta, amit elkövetett, hanem az, hogy rájöttek kétkulacsosságára. Ugyanő másik esetben a besúgásért felvett pénzen hirtelen elkezdett jótékonykodni, no, nem jószívűségből, hanem azért, mert lelepleződött. Barátunk emberi gyengeségében főképpen az a megdöbbentő, hogy egész életében válogatás nélkül másokat vádol azzal, amit ő tett. A besúgó ugyanis mindig azt érzi, hogy őt figyelik. Ez egészen az üldözési mániáig fokozódhat. A bűn önmagában hordja büntetését. Ez a dolgok természetes rendje. A besúgónak ezért soha sincs nyugta. Mint ahogy az árulkodó gyermek is azt gondolja, hogy őrá mindenki árulkodik. Mindenkiben saját bűnét látja. Ez jellemző a totalitárius rendszerekre is, ahol mindenkit megfigyelnek. Ez ellen a leghatékonyabb módszer az, hogy legyen az életünk átlátszó, amelyben nincs rejteni való. Pál apostol mondja: „A mi levelünk ti vagytok, amelyet ismer és olvas minden ember” (2Kor 3:2). A fenti történet csak azért kívánkozik ide, mert tipikus esetről van szó. Általában a hangos vádaskodó életéből hiányzik az önkontroll, ami segítene neki önmaga jobb megismerésében és Isten szeretetének megtapasztalásában. Nos, barátunknak is, és mindannyiunknak jó volna megszívlelni, amit illik tudni minden Bibliát forgató embernek, és jó volna, ha mindenki, aki kereszténynek vallja magát, ennek tudatában élne. Működik egy tökéletes, tévedhetetlen átvilágító bizottság: „Azután ezt láttam: Trónokat állítottak föl, és egy öregkorú helyet foglalt, ruhája fehér volt, mint a hó, fején a haj, mint a tiszta gyapjú. Trónja olyan volt, mint a lángoló tűz. Tűzfolyam fakadt és áradt ki előle, ezerszer ezren szolgáltak neki, tízezerszer tízezren álltak előtte. Összeült a törvényszék, és könyveket nyitottak fel.” (Dán 7:9-10). János apostol Pátmosz szigetén hétszáz évvel később kapja ugyanezt a látomást:
„És láttam egy nagy fehér trónust és a rajta ülőt: színe elől eltűnt a föld és az ég, és nem maradt számukra hely. És láttam, hogy a halottak, nagyok és kicsinyek a trónus előtt állnak, és könyvek nyittattak ki… és megítéltetett mindenki cselekedetei szerint” (Jel 20:11-14). Itt nincs vita: besúgók és áldozataik; szegények és gazdagok; lelkipásztorok és híveik együtt állnak Isten ítélőszéke előtt. Isten mindenkit a reá ruházott felelősség és a számára adott lehetőségek és ismeret alapján fog megítélni. „Az a szolga, aki ismerte ura akaratát… és nem cselekedett akarata szerint, sok verést kap; aki viszont nem ismerte ura akaratát… az kevés verést kap. Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon” (Lk 12:47-48). Erre a vizsgálati ítéletre mindannyian megkaptuk az idézést: „Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk a Krisztus ítélőszéke elé, hogy mindenki megkapja, amit megérdemel, aszerint, amit e testben cselekedett. Akár jót, akár gonoszt” (2Kor 5:10). Az ítélő bíránk a Mindenható Isten, aki sohasem téved. Csak Jézus Krisztus igazságának birtokában, az Ő szeretete által kaphatunk felmentést, ha bennünk is Krisztus szeretete él. Éljünk ennek tudatában! Készüljünk erre a meghallgatásra! Zárszóként azokhoz, akik koruknál fogva vagy egyéb okból nem részesülhettek abban az előjogban, hogy megmutathassák hűségüket Isten iránt és becsületességüket a szorongatott helyzetükben, mégis feljogosítva érzik magukat ahhoz, hogy bírálják azokat, akik nem tehettek arról, hogy abba a korba születtek, de helytálltak Isten ügye mellett, vagy gyengék voltak és elbuktak. Ez a generáció még nem tudhatja, mit jelentett akkor keresztényként megállni, s hiányoznak életükből azok a tapasztalatok is, amelyek igazolnák életük hitelességét. Ha figyelünk, láthatjuk azokat a jelzéseket, amelyek már formálják a jövő potenciális árulóit, akiknek ajakáról ma még lágy zeneként hangzik a hízelgő árulkodás, vagy kezükben a halk zizegésű lézerfúró, netán a fülsiketítő légkalapács. A bibliai előrejelzés így szól: „szeretet sokakban meghidegül” (Mt 24:12), és „elárulnak titeket szülők és testvérek is, rokonok és barátok is” (Lk 21: 16). Íme, a készülő ügynöklista. Jézus tanítványai talán ma is remegve megkérdeznék: „Én vagyok-é az Uram?” (Erdélyi László)
Legyen az életünk átlátszó, amelyben nincs rejteni való. Pál apostol mondja: „A mi levelünk ti vagytok, amelyet ismer és olvas minden ember” (2Kor 3:2). TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ
2005. II. NEGYEDÉV
17
Egyházügyek A Dunamelléki Egyházterület Bizottsága 2005. április 17ére hívta össze a háromévenként tartandó Egyházterületi Konferenciát. Gyülekezetünket nyolc rendes küldött képviseli, akiken kívül úgynevezett hivatalbóli küldöttek még a felszentelt lelkészek, és a Területi Bizottság tagjai.
Rendes küldöttek: dr.Abaházi Attila, Borbáth István, Cséfalvay Miklós, Jakó Gyula, Mailinger Ferenc, Menyhért Jánosné, Szabó Ottó, dr.Szigeti István. Hivatalból küldöttek: Bodnár János, Erdélyi László, dr.Erdélyi László, Fekete István, Stuber György, Ócsai Tamás. Miután a gyülekezet megválasztotta a küldötteket, a Gyülekezeti Bizottság és a presbiteri kar több alkalommal tárgyalt arról, hogyan készüljünk fel a konferenciára úgy, hogy a lehető legtöbb áldást jelentse részvételünk a testvéri közösség számára. Az elmúlt évi konferencia tanulságait levonva igyekezetünk a Terület és az Unió vezetőivel is egyeztetni, hogy a konferencia ne a viták helye, hanem az egység kifejezője legyen. Szilvási András unióelnök testvér az unió küldöttgyűlésén és az Adventinfo-ban is közzétette azokat az elveket, amelyeket az unió vezetése a két területnek közösen ajánl. Ezekhez a Gyülekezeti Bizottság csatlakozott és saját meglátásainkkal kiegészítve itt összegezzük elképzeléseinket és javasatainkat a Konferncia számára. Az egyházak a vezetésüket általában a következő négy forma valamelyikének alakalmazásával szervezik meg: - pápai, episzkopális (püspöki), kongregacionalista (ahol minden hatalom a gyülekezeti tagok kezében van) és a képviseleti. A Hetednapi Adventista Egyház képviseleti elven szervezi a munkát, ahol a hatalom a gyülekezeti tagok kezében van, de a vezetés és tervkészítés felelőssége a meghatalmazottakon nyugszik. Az adventista egyházban öt szintje van az adminisztratív és négy szintje a választott szervezetnek. A négy választási szint: 1. A helyi gyülekezet a hívők szervezett testülete. Amikor egy meg nem szervezett csoport létszámában megnövekedett és lelki érettségre jutott, elegendő lelki ajándékról tett bizonyásgot, valamint saját fenntartásához elegendő anyagiakat tud felmutatni, akkor kérheti a területtől a gyülekezet megszervezését és felévételét a gyülekezetek testvéri közösségébe. 2. A helyi terület, vagy helyi misszió egy államban, egy vidéken vagy területen lévő gyülekezetek testvéri közössége, szervezett testülete. 3. Az unió egy nagyobb területen lévő területek és miszsziók testülete. 4. A Generál Konferencia a szervezet legnagyobb egysége, amelynek központja Washingtonban van és meghatározott földrajzi egységekben divíziói által működik. A magyar unió a Transz-Európai Divízióhoz tartozik.
18
TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ
A Dunamelléki Egyházterület Konferenciája Alapelvek a választásra
Egyetértünk abban, hogy - nincs itt az ideje, hogy alapvető strukturális-, vagy alkotmányi változásokat szorgalmazzunk - stabil lelkészi és választási körzetek kialakítására van szükség - legyen a lelkészeknek munkaköri leírása, vagy inkább pontos tervek, feladatok legyenek számára meghatározva - lelkész-kiértékelési rendszert működtetni - a helyezéseket tervszerűen, új szabályok alapján kell lebonyolítani, bevonva a gyülekezeteket - „arató” evangélizálásokat kell szervezni - a gyülekezeti tagokat ténylegesen be kell vonni a munkaszervezésbe és a munkavégzésbe, úgy, ahogy pl. a Terézvárosi Gyülekezetben történik - a DET Bizottsága - szorosan együttműködve a magyar Unióval - dolgozzon ki határozott elképzelést a lelkészi és a vezetői utánpótlására, a gyülekezeti vezetők képzésére, valamint a generációk közötti folyamatosság megvalósítására - a területi vezetés folyamatosan tájékoztassa a gyülekezeti tisztviselőket a különféle tervekről és azok végrehajtásáról, kérje ki véleményüket, tanácsaikat.
Milyen legyen a vezető?
Alapelvünk a folyamatosság, mint a gyülekezeti szolgálatban, vagyis csak akkor változtassunk, ha biztosak vagyunk abban, hogy az új egyben jobb is lesz Egyetértünk abban, hogy olyan vezetőt kell választani, - akit a közösség egésze, vagy nagy többsége elfogad - alkalmas a lelkészek vezetésére és a kiértékelés irányítására - aki minden idejét erre a megbízatásra fogja fordítani - aki nem adminisztrátor, hanem inkább lelki beállítottságú, „lelki”pásztor – a lelkészek lelki tanácsadója - aki a „rangidős”, tapasztalt, a vezetésben gyakorlatot szerzett lelkészek közül kerül ki.
A titkár, vagy titkár-pénztáros
Egyetértünk abban, hogy a titkár, vagy titkár-pénztáros - működjön együtt az Unióval - legyen szakember, jártas § az irodavezetésben és § gazdasági képzettsége is legyen - elsősorban nem lelkész legyen, de ha mégis, ki kell venni a lelkészi szolgálatból.
A lelkészek
Egyetértünk, hogy olyan lelkész tagokat kell választani, akik - eredményesek, és a többiek felnéznek rájuk.
A bizottsági tagok
A bizottság nem lelkész tagjaival kapcsolatban nem értünk egyet abban, hogy - elsősorban a földrajzi elosztás legyen a szempont, de kétségtelenül ez is lehet mérvadó Javasoljuk, hogy - a tapasztalt tagokból kerüljenek ki a bizottsági tagok - legyen rálátásuk az egész Terület életére - legyenek ismertek a közösség előtt - legyen személyes tekintélyük a gyülekezetek és a tagok elött. 2005. II. NEGYEDÉV
Hozzászólások Az elmúlt év végén a gyülekezet minden tagját érintő véleménykérő Sajnos csak akkor vagyok gyülekezetben, felmérést végeztünk (lásd 6.oldal), amelyben a Kérdőívek mellett amikor a fiam el tud vinni. Félig vakon számos észrevétel és üzenet is érkezett. Ezekből idézünk néhányat. és süketen, szívbetegen már nem vagyok Örömmel részt vennék a közös munkában, de sajnos az elrohanó évek és a betegségem nem teszik lehetővé. Eszembe jutnak a régi idők, amikor Roóz Magduskával együtt jártunk szombatonként Kistarcsán házról-házra, ahol egy család megengedte, hogy náluk tartsunk istentiszteleteket. Sokat muzsikáltunk, Tokics Tibi ( a mostani prédikátor papája) klarinétozott - felejthetetlen emlék maradt nekem az az egység és szeretet, ami köztünk volt. De amit tudok, ma is megteszek, mindennap imádkozom a gyülekezetünkért, prédikátorainkért. Sajnos elestem és eltörött a jobb kezem, félek az eséstől, egyedül vagyok, ezért nem tudok elmenni. Az úrvacsorára igyekszem ott lenni! Mikó Jánosné
Az Úr eljövetele közel van, és mi eljőve az istentiszteletekre már annyi mindent tudunk! Ezért azt hiányolom, hogy nem járunk el kisebb falvakba hirdetni az üzenetet. Nekünk ez a feladatunk. Sok ember még azt sem tudja, hogy van egy élő Isten a mennyben. Tehát szombatnapon, akinek kocsija van hárman fogjanak össze és a falvakban hirdessék Isten utolsó felhívását kisebb könyvekkel. Nem kell szégyellni! Az Úr így nem lehet elégedett, ha tudjuk, mit kellene tenünk, de nem szólunk. Én 85 éves vagyok és balesetem volt, de ha az Úr még e-rőt ad, én is kész vagyok elmenni és szólni az Úr üzenetetét. Tisztelettel: Vígh Mihályné
Vasárnappal kezdődnek-e a hét napjai?
Kárpáti Áron írását a 2004. IV. negyedévi számban találhatjuk, melynek befejező részét adjuk most közre: Tudomásul kell venni egyszer, s minden- gazdaságilag előnyösebb lenne, nem tökorra, hogy teremtő Istenünk a szombat- rődve azzal, hogy a mind eddig érvényben napra adott áldásait nem helyezte és nem is lévő és az Isten által elrendelt időritmust helyezi át másik napra, a vasárnapra sem. akarnák megváltoztatni! A szombat az Ő dicsőséges napja. Ha a bizonyos naptárrendszer megvalósult Izrael népének tragédiája az volt, hogy volna, nehéz helyzetbe kerülnének mind az sokszor elhagyták az igaz Isten imádatát eredeti szombathoz, mind a vasárnaphoz és bálványokat, azaz nem létező isteneket ragaszkodók. Ha viszont nem lesz naptárimádtak. Azonban minden időben voltak reform, akkor a szombathoz ragaszkodók olyanok (ők izraeliták voltak testben és lé- ellen a vasárnaphoz ragaszkodók lesznek lekben is), akik folyamatosan megőrizték türelmetlenek. Istenük kinyilatkoztatott beszédeit és meg- „A hamis krisztus hangja lágy, szelíd és maradtak az egy igaz Isten iránti hitükben. megnyerő… Krisztustól bitorolt szerepében Istenünk kinyilatkoztatta önmagáról: „Mert azt állítja, hogy a szombatot áttette vasárén az Úr meg nem változom.” (Mal 3:6) E napra és megparancsolja mindenkinek, kijelentése érvényes az Ő jellemtulajdon- hogy szentelje meg azt a napot, amelyet ságára és erkölcsi törvényeire egyaránt. A Ő megáldott. Kijelenti, hogy azok, akik a Biblia olyan hatalomról ír, amely már most szombat szentségét makacsul vallják, az is működik, mint: „a törvényszegés titkos Ő nevét káromolják… E.G.White: A nagy bűne”, amely előbb-utóbb színre is fog lép- küzdelem) Azonban Isten ígéretet adott ni (2Thess 2:7). Dániel olyan hatalomról övéi számára, hogy Ő megőrzi a hozzá ír, amely igen veszélyes lesz Isten hűséges hűségeseket. Jézus Krisztus dicsőséges népére: „És sokat szól a Felséges ellen és eljövetele a hamis krisztusi jelenségek a magasságos egek szentjeit megrontja és után közel van. A dátumszerű pontos idő véli, hogy megváltoztatja az időket és a nincs kijelentve. Azt az időt csak a mennyei törvényt.”(Dán 7:25) Atya tudja, ezért nem szabad emberileg 1932-ben olyan hírekről lehetett hallani, elgondolt, dátumszerű időt meghatározni. amely szerint teljesen fel akarták forgatni „De aki mindvégig állhatatos marad, az az összes eddigi naptárrendszert. Azzal üdvözül. (Mt 24:13) okolták elgondolásuk helyességét, hogy Kárpáti Áron TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ
képes közlekedni. Azonban az Úr vezet és irányít. Könyveket vásároltam az orvosoknak, ápolóknak, betegeknek és boldogan mondják, hogy olvassák őket. Sajnos ami problémát okoz, hogy a 44 000 forint nyugdíjból 10-12 ezer Ft a drága gyógyszerek és a saját létfenntartásomra csak annyi jut, hogy éhen ne haljak. Ezért kérlek benneteket, hogy segítsetek. Ötször voltam kórházban, nemrég volt műtétem, most a következőre várok és szemműtétre is szükség lesz. Ezek ellenére az orvosok örülnek a könyveknek, így dolgozom az Úr művében. Péterné Nagy Gizella (A gyülekezet rendszeres anyagi támogatást biztosít testvérnőnk részére.) Hallok olyan testvérekről, akik szükségben élnek, akikről nem is gondoltam volna. Az ember pedig nem megy közvetlenül oda senkihez, hogy „segíthetek?”. Pedig kellene! A baj az, hogy nem ismerjük egymást igazán. Tudom, ez nem lehetséges, de jó lenne tudni, hogy kik azok, akik igazán segítségre szorulnak és mire van leginkább szükségük. Mert nem biztos, hogy mindig a pénz a legjobb adomány. Ezt egy kézben kell tartani úgy, hogy a rászoruló is szégyen nélkül odamenne és az is, aki segíteni tud! Így megmarad a diszkréció is, de mégis tudunk egymásról! Takácsné Darabos Judit
A gyülekezet tábea szolgálata ebben az évben is áttekintette a támogatásra szorulók körét és megemelt támogatást nyújt 10 idős testvér és 4 család részére. Az igényeket folyamatosan figyelemmel kísérjük. Ebben a szolgálatban számítunk észrevételeitekre, valamint várjuk szíves adományaitokat a tábea támogatására a tizedborítékokban, illetve személyes felajánlások útján. 2005. II. NEGYEDÉV
19
Kultúra Ősbemutató Pécelen Március 23-án este a péceli katolikus templomban hangzott el Fáy Ferenc: A keresztút című versciklusának zenés bemutatója. Fáy Ferenc (Pécel, 1952.-Toronto, 1981.) az emigráció költészetének egyik fő alakja, kinek műve először 1974-ben a Vigiliában jelent meg és vált ismertté. A versciklust Nyári István előadóművész tolmácsolta a helybéli zeneiskola kórusának, zenekarának és szólistáinak közreműködésével. A felcsendülő próza és zene hátterében a templom falán a keresztút stációnak festményei méltó hátteret adtak a megemlékezésnek. Az est közönsége megtöltötte a templomot, közöttük volt a város alpolgármester asszonya is. A helyi kábeltévé a teljes programot rögzítette és
húsvét vasárnapi adásában a város és körzete is láthatta az előadás felvételét. A templomban szolgáló plébános úr mélyen meghatva köszönte meg a csodálatos estét és kifejezte azt, hogy a jövőben is szívesen várnak hasonló programokat! Az előadás létrehozásának kezdeményezője és segítője Szigeti Jenő volt, akit szintén köszönet illet a szép estéért. A József Attila emlékév alkalmából kerül megrendezésre Harsányi Gábor színművész és Nyári István előadóművész közös estje József Attila műveiből május 8-án, vasárnap délután 4 órakor az Újpesti Kama-raszínházban. Minden érdeklődőt szeretettel várnak!
Keresztény Művészeti Estek a Terézvárosi Adventista Kápolnában 2005. tavaszi programajánlat
Irodalmi estek
Zenei programok
2005. április 23. szombat este 6 órakor
2005. május 14. szombat este 6 órakor
NYÁRI ISTVÁN ELŐADÓESTJE
PÜNKÖSDI EGYHÁZZENEI ÁHITAT a Központi Kórus közreműködésével
“Ami megmarad”
A hit az ellehetetlenülő világunkban az egyetlen emberi remény. Amikor úgy érezzük, hogy börtönbe zárt az élet, a hit mutat kivezető utat. A XXI. századi embernek újra kell valami, ami megmutatja, hogy mivégre él a világon, és merre vezet az út?
2005. május 21. szombat este 6 órakor
2005. május 29. vasárnap délután 5 órakor
HANGVERSENY
SZIGETI JENŐ KÖLTŐI ESTJE
2005. május 28. szombat este 6 órakor
“ Ébredés után”
A fogyasztói társadalom zsibbasztó jajában fohászkodnunk kell a hétköznapok értelméért. Szigeti Jenő új versei a mindennapok apró cserép-törmelékeiben keresi meg a ma is jelenlévő gondviselő Istent.
Május 21-én és 29-én
KUTASI MIKLÓS festményeinek tárlatát mutatjuk be.
PROGRAMJAINKRA MINDENKIT SOK SZERETETEL VÁRUNK! 20
TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ
FIATAL MŰVÉSZEK ELŐADÓESTJE
A TERÉZVÁROSI FÚVÓSZENEKAR ZENEI PROGRAMJA vezényel: Dohos László
2005. június 18-án szombaton este 6 órakor a zenét tanuló gyermekek adnak hangversenyt.
2005. június 12. vasárnap délután 5 órakor
FLEISCHER KATINKA ÉS BARÁTAI ÉNEK-ZENEI ELŐADÓESTJE “ Kész az én szívem”
2005. II. NEGYEDÉV
Fúvós-zenekar „Dicsérjétek őt kürtzengéssel...!” A TERÉZVÁROSI FÚVÓSZENEKAR ma már meghatározó közössége gyülekezetünknek. Amikor megszólalnak a trombiták, emelkedett érzés tölt el bennünket: várjuk a napot, Urunk Jézus Krisztus megjelenését. Hirdesse mindig ezt az üzenetet a zenekar szolgálata!
DOHOS LÁSZLÓ karmester úrral Csengeri Mihály, a zenekar
tagja beszélgetett, aki röviden szólt eddigi pályájáról: „1948-ban születtem Büdszentmihályon (Nyíregyháza mellett). Már általános iskolában fúvószenekarban játszottam, majd 14 évesen a Magyar Néphadsereg Zenenövendék Iskolájában végeztem. Katonazenész lettem Székesfehérváron, ahol 11 évig szolgáltam. 1977-től 1983-ig Moszkvában tanultam az Akadémián katonakarmester szakon. Két évig voltam a Magyar Honvédség Központi Zenekarának karmestere, 1985-2005-ig pedig a Honvédség főkarmestere. Jelenleg a Magyar Fúvószenekari és Mazsorett Szövetség elnöke vagyok. 1995-ben Liszt-díjban részesültem. Két felnőtt gyermekem van és két unokám, valamint egy nevelt fiam. Feleségem, Judit a Honvéd Kórház szakasszisztense és nagyon szereti a zenét. A Terézvárosi Fúvószenekart 2004. novembere óta vezeti, melyről karmester úr elmondta: „ Ezt a kedves, szimpatikus zenekart bizonyos lelki indíttatásból vállaltam el múlt év végén. Szakmai és emberi célom, hogy az önkéntes muzsikus kollégáknak segítsek minél tökéletesebbé tenni a zenei szolgálatot. A zenekar céljai közé tartozik a felkérésekre minél magasabb színvonalon felkészülni, valamint a közeljövőben Marosvásárhelyre utazunk, ahol szolgálhatunk.” A TERÉZVÁROSI FÚVÓSZENEKAR zenei programját hallhattuk január 29-én, melyen köszöntöttük karmester urat a zenekar élén. A gyülekezet húsvéti megemlékezésén a fúvószenekar azott ünnepélyt, melyen különös élményt nyújtott, amikor a zenészek férfikart alakítva énekeltek. Hálás szívvel köszönjük szolgálataikat! Áldást kívánunk a zenészek és karmester úr további munkájára!
TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ
„Dicsérjétek az Urat! Hiszen Istenünkről énekelni jó; hiszen őt dicsérni gyönyörűséges és illendő dolog!”
Dohos László ezredes úr, a Terézvárosi Fúvószenekar karmetere
CSENGERI MIHÁLY a fúvósok életének fő
szervezője, akit a zenekar életéről – örömeikről és problémáikról – kérdeztünk: „Örömmel elmondhatom, hogy a zenekar öt fővel gyarapodott, így most huszonöten vagyunk. Különösen fontos számunkra, hogy van hölgy zenészünk is és a két legfiatalabb tagunk Bodnár Benjamin és Csegedi Magyar. Minden pénteken este 7 – 10 óráig tartjuk a próbákat. Külön köszönet illeti mind karmester urat, mind a zenészeket, hogy a heti munka után vállalják a próbákat. A zenedarabok kiválasztásában ezidáig Vasile Cazan karnagy-tanár úr, a Marosvásárhelyi Filharmónia igazgatója volt segítségünkre, most pedig karmester úr is hangszereli a műveket. A hangszereket folyamatosan sikerül megszereznünk, azonban szükségünk lenne további két hangszerre még, amit anyagilag eddig nem tudtunk megoldani. Tudjuk, hogy mi is emberek vagyunk, és mint minden közösségben támadhat nézeteltérés, széthúzás, lelki és fizikai fáradság, de mi mindent megteszünk azért, hogy a zenekar aktív és fejlődő legyen, ebben bízunk és kérjük Isten segítségét. Várjuk, hogy további fiatalok kapcsolódjanak be a zenei szolgálatunkba és ebben támogatásunkra számíthatnak! A fúvószenekar lelkesen teljesítette az eddigi szombat délutáni alkalmakra felkért szolgálatait, és örömmel vettük, hogy ebben a negyedévben egy szombat délelőtti istentiszteletet is ünnepélyesebbé tehetünk majd. Emellett minden lehetőséget megragadunk, hogy a zene útján embertársainkat elérjük egyéb területeken is, amikor „útra kelünk” más városokba. A gyülekezet támogatását igényeljük és nagyra értékeljük. Megköszönjük és kérjük a jövőben is az anyagi segítséget. Azonban legfontosabb a gyülekezet, mint hallgatóság szeretete és megbecsülése, amit a jövőben is remélünk a fúvószenekar zenei áhitatain. Bízunk abban, hogy minél többen részt vesznek testvéreink, barátaink és vendégeink a zenekar hangversenyein. 2005. II. NEGYEDÉV
21
Alapítványi élet
FILANTRÓP
A BOLDOG ÉLET ALAPÍTVÁNY TÁJÉKOZTATÓJA
ISTENNEK EMBEREKRE VAN SZÜKSÉGE Némi nosztalgiával idézzük fel a „Boldog Élet” Alapítvány eddigi tevékenységét, amelyet az elmúlt tizenöt évben végzett. Az alapítvány és gyülekezetünk között szoros kapcsolat van, hiszen alapító tagjai, valamint jelenlegi Kuratóriumának tagjai főként gyülkezetünk tagjaiból kerülnek ki. Ezért is szeretnénk ismét bemutatni az alapítvány tevékenységét, amelynek támogatására a jövőben is számítunk gyülekezetünk tagjai és pártolóink körében. A „Boldog Élet” Alapítványt létrehozó alapítók közös véleménye szerint a mai világ problémákkal terhes forgatagában a jó szándékú keresztény emberek úgy segíthetnek a legtöbbet és a legjobban, ha az általuk megismert és gyakorolt életmódot és felfogást a lehető legszélesebb körben másokkal is megismertetik, elérhető és hasznos alternatívát kínálva a kiutat kereső emberek számára.
„Nem kívántatik tőled sem különb: amennyit egy kisember megtehet.” Döntsön személyi jövedelemadója 1 %-ának feladjánlásáról! Az adóbevallásban nyilatkozhat adója kétszer 1 %-ának felajánlásáról egy egyház és egy civil szervezet részére. Ha nem rendelkezik erről, azok az állami költségvetésbe kerülnek, és sorsukról mások döntenek! Amennyiben az Adventista Egyház, valamint a „Boldog Élet” Alapítvány részére ajánlja fel az 1-1 %-kot, ezzel fontos támogatást nyújt ezen szervezeteknek. 2004. évben az adományozók által az alapítvány részére felajánlott 1% adók összege: 285.000,-Ft volt, melyet ezúton is tisztelettel megköszöni az alapítvány Kuratóriuma. Ebben az évben is várjuk az adományozók szíves támogatását!
Az adóbevalláshoz csatolni szükséges RENDELKEZŐ NYILATKOZAT a hozzá tartozó borítékkal a gyülekezetben átvehető.
„B OLDOG É LET ” A LAPÍTVÁNY A DÓSZÁM :19011022-1-42
2005. ÁPRILIS
A filantrópia görög szó, köznapi értelemben azt jelenti: emberbaráti érzés, jótékonykodó emberszeretet. A keresztény ember pedig Pál apostol szavaira gondol, aki pontosan ezt a kifejezést használja: “Amikor azonban üdvözítő Istenünk kinyilvánította jóságát és emberszeretetét, megmentett minket.”(Tit 3:4.). Isten tehát filantróp, s ennek az emberszeretetnek a legfőbb megnyilvánulása: Krisztus. Az alapítvány karitatív tevékenysége során számos területen nyújtott támogatást az eddigi működése alatt: Egészségügy - Kárpátalján az árvíz sújtotta területekre gyógyszersegély, újjáépítési támogatás, élelmiszerprogram, valamint az adventista gyülekezetek részére szombatiskolai tanulmány - Az INTHOS Nemzetközi Kórház Hálózat Alapítvánnyal együttműködve ”Egészséges életmódra - családi életre nevelés” program keretében légzésbeteg gyermekek üdültetése Balatonellén - A Koliszka-Bölcső Alapítvánnyal együttműködve csernobili sugárfertőzött gyermekek üdültetése Balatonellén - Látássérültek klubjának támogatása - Országos Onkológiai Intézetben végzett misszió támogatása Oktatás - Adventista Teológiai Főiskola hallgatóinak ösztöndíj-támogatás - Szündei Biblia Táborok támogatása Balatonlellén - Általános iskolák részére hittan oktatáshoz Bibliák adományozása - Cserkészcsapat számára vezetőképzés és külföldi táborozások támogatása - Óvodák részére Bibliák és segélycsomagok ajándékozása Hitélet - Balatonlelle Összadtalak Alapítvány – az intézmény életének kritikus időszakában a fennmaradásában és felújításában jelentős részvétel és anyagi támogatás - Biblia és egyéb keresztény irodalom kiadásának támogatása - A Boldog Élet folyóirat szerkesztősége részére számítástechnikai eszközök finanszírozása Keresztény kultúra - Segélykoncertek, zenei rendezvények, kórusok működésének támogatása
A K URATÓRIUM -
A NYILVÁNOSSÁG FOKOZÁSA MELLETT
-
A JÖVŐBEN IGYEKSZIK EGYÜTT TARTANI AZ ALAPÍTVÁNY BARÁTAINAK KÖRÉT .
I STENNEK
EMBEREKRE VAN SZÜKSÉGE !
“VÁLASSZ KI KÖRNYEZETEDBEN EGY JÓTÉKONYSÁGI INTÉZMÉNYT, LÉGY ÁLLANDÓ, MEGBÍZHATÓ TÁMOGATÓJA ÉS KÖZÖLD VELÜK, SZÁMÍTHATNAK RÁD!”
22
TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ
2005. II. NEGYEDÉV
Útravaló Egy kis csavar csupán.... A kis csavar egy volt a sok százezer közül. Két vaslemezt szorított egymáshoz a hatalmas hajón. Egy nap megszólalt: - Elég kényelmetlen helyem van itt. Egy kicsit kinyújtózom, nekem is jár egy kis pihenés... A környező csavarok kétségbeesetten üvöltöttek rá, amikor meghallották, hogy lazítani akar egy kicsit: - Megőrültél, kiscsavar! Ha elengeded a két vaslemezt, mi kettészakadunk! A vasgerendák nem hittek a fülüknek: - El ne engedjétek a lemezeket, mert akkor megingunk mi is! Szélvészként terjedt el a hír az egész hajón: - A kiscsavar forgat valamit a fejében! Mindenki megijedt. A hatalmas hajótest még a gondolattól is remegni kezdett, hogy a kiscsavar kieshet a lyukból... A vékony és vastag vaslemezek, a hajóbordák, a vasgerendák üzenetet küldtek a kiscsavarnak. - Nagyon kérünk, légy szíves maradj nyugodtan. Ha te lazítasz, veszélybe kerül az egész hajó, egyikünk sem fogja elérni a kikötőt! - Ne tedd ezt velünk! Ez hízelgett a kiscsavar büszkeségének.Eddig eszébe sem jutott, hogy ő ennyire fontos a többiek számára.Visszaüzente hát nekik: - Ne aggódjatok, barátaim! Maradok, ahol vagyok! A hajó nyugodtan haladt tovább és hamarosan partot értek. Ugye sokszor gondoltátok már: elég a sok leckéből, a gyakorlásból és még anyunak is segíteni kell a szobát rendbe rakni! Pedig mindenkinek jár egy kis pihenés?! Ez így igaz. Azonban a kis csavar is tudja, hogy pihenni is akkor tudunk nyugodt szívvel, hogyha megtesszük a feladatainkat úgy, ahogy kell, és ott, ahol a helyünk van - mert azok a MIÉNK, nem másé. És akkor boldogok leszünk, mert tudjuk, hogy mások számíthatnak ránk, mert mi pótolhatalan kiscsavarok vagyunk - a családban, az iskolában és a gyülekezetben is! Mindig erre gondoljatok! A Jó Isten pedig ezt mondja majd nektek:
„JÓL VAGYON JÓ ÉS HŰ SZOLGÁM, KEVESEN VOLTÁL HŰ, SOKRA BÍZLAK EZUTÁN...!” Nincs ennél szebb dícséret! Ugye érdemes ezért helyt állnunk? (Tanuld meg ezt a szép bibliaszöveget Te is!)
Te mit gondolsz? A következő kis verseket olyan gyerekek írták, akik szeretnek elgondolkodni, miért történnek néha érthetetlenül a dolgok? Neked mi a véleményed? Egyetértesz velük? Szerinted miért olyan bonyolult megértenünk sokszor egymást? Ingrid Sjöstrand: ANYUBAN AZT „NEM BÍROM” Anyuban azt „nem bírom”, hogy mindenre tud mondani valami okosat. Ha azt mondom, hogy minden olyan unalmas, hogy semmi kedvem suliba menni, hogy utálom Kerstint, hogy szorít az új trikóm, ő már mondja is, hogy majd megjön a kedvem, hogy tegnap még szerettem Kerstint, és hogy vegyél fel másik trikót! Az ember még csak nem is unatkozhat nyugodtan?! MEG NE PRÓBÁLD! Meg ne próbáld! - mondja apa, és nagyon szigorúan néz rám. És egész testem reszket, és már úgy érzem, gyáva vagyok,ha meg nem próbálom. Kiss Ottó: Versek gyerekhangra Tudod apa, az lenne jó, ha eggyel többször jönnél haza, mint ahányszor elmész. Azt mondta a Márió, hogy a spenótot és a répafőzeléket kimondottan szereti, csak azért nem eszi meg őket, mert olyan nagyra nő, hogyha lefelé néz, elszédül. A Máriónak, tudod, sok mindenben igaza van. Az igazi dolgok nagyon mélyen vannak. A feneketlen tó fenekénél is mélyebben. A szívem körül - valahol.
Beszélgess ezekről a dolgokról barátaiddal, szüleiddel! Akinek van kedve, írjon, vagy rajzoljon az olvasott témákról és a legjobbakat megjelentetjük a Híradóban!