GYÜLEKEZETI HÍRADÓ. 14. szám NEGYEDÉVENTE MEGJELENŐ TÁJÉKOZTATÓ III. NEGYEDÉV

GYÜLEKEZETI HÍRADÓ

14. szám NEGYEDÉVENTE MEGJELENŐ TÁJÉKOZTATÓ

2004. III. NEGYEDÉV

2004. III. negyedév

tartalom Bevezető gondolatok

3

Pünkösd után

4

Misszió

5

Szombat

6

Események

8

Túl az idő falain Kapcsolatok Közösség

9 10 11

A választás miénk

12

Diakónia

14

Gyermekeink

15 16

Ifjúság

17

Erdélyi László: Tetthely

A Lélek jelenléte és a lélekjelenlét Keresztség - taglétszám alakulása A nyugalom napja - elmélkedések a szombatról Idősek Teadélutánja Orgonafelújítás

Dr.Erdélyi László: „És keresék közülük valakit, aki falat építene” Cséfalvay Miklós: Isten népének egységéről Egymásért élünk!? Ócsai Sándor: Lelkigondozói „helyreigazítás” Kicsinyek kórusa Áldottak az édesanyák „Van, amit nem lehet pénzért megvenni” Bocs, a medvéknél jártunk Ismerkedő

Család

Családi konfliktuskezelés a gyakorlatban

Kultúra

Nyári István: Versmondás a szószéken 2. „Ne magadnak zenélj...” - riport Nagy Mónikával Bizonyságtétel orgonával

Nézd, de sokan olvasnak minket! 18 20

Egészség

21

Szolgálati beosztás Kirándulás Útravaló

22 23 24

Dr.Szigetiné dr.Székely Mária: Tehetünk-e valamit...? A szenvedés értelme

„Szívből köszönöm,Uram, az életet”

Kedves olvasóink! Minden véleményt és hozzászólást szívesen veszünk kiadványunkkal kapcsolatban. Várjuk folyamatosan azokat az írásokat, amelyek a gyülekezet életéről és a közösség tagjainak mindennapi tapasztalatairól szólnak!

A Hetednapi Adventista Egyház Terézvárosi Gyülekezetének lapja A gyülekezet címe: H- 1062 Budapest Székely Bertalan u.13. Telefon: (1) 3318-964 http://www.tagnet.org/terezvaros Lelkészek: Bodnár János - Erdélyi László Dr.Szigeti Jenő A gyülekezet vezetője: Dr.Erdélyi László A lapot szerkesztette és készítette: Dr.Erdélyiné Halász Edit Szerkesztői munkatárs: Szabó Ottó

A Gyülekezeti Híradó 1500 példányban jelenik meg. Érdeklődők részére készséggel postán megküldjük kiadványunkat. Az erre vonatkozó igényeket a gyülekezet címén, telefonján, illetve e-mailben lehet jelezni.

2

TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ

2004. III. NEGYEDÉV

Bevezető gondolatok Erdélyi László:

Tetthely

“Amire a világnak leginkább szüksége van: az olyan emberek, akiket nem lehet sem eladni, sem megvásárolni. Emberekre van szükség, akik szívük mélyéig őszinték és igazságosak, emberekre, akik nem félnek nevén nevezni a bűnt, emberekre, akiknek lelkiismerete úgy viszonyul kötelességükhöz, mint ahogy az iránytű mutat a sarkok felé, emberekre, akik a jogért síkraszállnak, még ha összedől is a világ.” (E.G.White) A kriminalisztika szótárában valamilyen nem kívánatos cselekmény, történés, általában bűntény helyének elnevezése a tetthely. Súlyos bűncselekmények elkövetése után – ha a tettes(eke)t nem ismerik, megfigyelés alatt tartják ezt a helyet, mert az elkövető, rövid időn belül, valamilyen belső kényszer hatására visszatér ide. Bármilyen fontos esemény színhelye egész élethosszon velünk jöhet. Van pozitív „tetthely”, amire inkább az emlékhely megjelölés illik. Jákób, a menekülése éjszakáján az Úrtól kapott látomás hatására a fejaljként használt követ „Isten templomává” avatta. A hely neve Béthelként – Isten háza – került be az ő és utódai történetébe. Erre a helyre gyakran visszatértek, hogy hálát adjanak a Mindenhatónak a gondviselésért és vezetésért. Ennek a helynek tapasztalata egy életen át kísérte. Életünk nagy eseményeinek színhelyét nem mindig választhatjuk meg, de amikor szent dogokról, életet, életpályát, sorsot meghatározó eseményről van szó, akkor ahhoz illő és méltó helyet keresünk. Így kívánja ezt a szent dolgok értékelése és az önbecsülés is. Házasulandó fiatalok kiválasztják a legelőkelőbb házasságkötő termet, a legszebb kápolnát, sőt, még a személyeket is, akik a jövőjüket meghatározó eseménynél közreműködnek, hiszen az emlékezés szárnyain ehhez a helyhez és alkalomhoz életükben még sokszor visszatérnek. Ha van nagy és szent esemény egy ember életében, akkor az Isten szolgálatára való elhívás ezek között első helyen áll. Ha valaki komolyan veszi a szent tisztséget és van önbecsülése, akkor vigyáz arra, hogy az ahhoz vezető út minden része mentes legyen az olyan megnyilatkozásoktól, amelyek nem hordozzák Isten pecsétjét, s amelyek miatt valamikor szégyenkeznie kellene. Vigyáz arra, hogy ezt az utat elindulása kezdetétől a befejezéséig, ne homályosítsa el a tisztességtelen eljárás leghalványabb árnyéka sem. Történt, hogy unióválasztásra készültünk. Évszámot nem mondok, hogy ne legyen beazonosítható. Abban az időben, TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ

kívülről is beleavatkoztak a személyi kérdésekbe. Az AEH képviselője találkozóra hívott a Batthyány-térre, egy esti órában. Ott sétáltunk szemben az Országház épületével, a Duna túlsó partján. A Duna vizén visszatükröződtek a part menti fények. Fölöttünk a csillagos ég, jobbra a Gellért-hegy. Majd minden előzetes nélkül jött a bejelentés: „Akkor most beszéljük meg a választást.” Voltunk olyan jó viszonyban a többévi ügyintézések alapján, hogy bátorkodtam nemet mondani: „Ebben a kérdésben sohasem fogok a Hivatallal tárgyalni.” A választás kérdését ezzel lezártuk. Azután jött a „nagy” nap. Nekem a kevesebb reprezentációval, de a több munkával járó feladat jutott, amit teljesen az Úrtól tudtam venni. Ezt az eredmények is igazolták. Megmaradt bizalmam az Úrban, és nem sérült saját önbecsülésem. Amikor ott járok a Duna parton, mindig szívesen, arcpirulás nélkül emlékszem vissza arra a sétára. Olykor kísért bennünket a gondolat, hogy ha nem „segítünk be az Úrnak”, ő nem fogja tudni, mit csináljon. Kérjük ugyan áldását és imádkozunk, hogy az ő akarata legyen meg, de ez inkább azt jelenti, hogy az Úr szentesítse a mi akaratunkat a konferencia szavazatával. Ezután pedig már van mire hivatkoznunk, ha valakinek eszébe jutna megkérdőjelezni a legitimitást; akkor emelt hangon kijelentjük: „az Úr döntése ellen ne emelj szót!” Ebben két veszély van. Az egyik az, hogy általánossá válik egy cinizmus: így kell azt csinálni, mert az Úr intézkedése csak a mi ügyeskedésünkkel lesz eredményes. A másik veszély már következmény, mert amikor jön az egyhelyben járás, a nyomorúságosan silány és eredménytelen élet, akkor saját felelősségünket elutasítva, az okokat a körülményekkel magyarázzuk. Ha a személyes érdekek felülkerekednek, elvész az arra való igény is, hogy megfelelő keretet és tartalmat adjunk mindannak, ami az Úr szolgálatához tartozik. Akik tisztelik az Úr szolgálatát és van önbecsülésük, akik átérzik az Úr művében minden mozzanat ünnepélyes voltát, nem fognak egyetlen kérdésben sem lealacsonyító módon

eljárni. Azoknak nincs szükségük arra, hogy esetleg inkorrekt egyeztetésekettartsanak a helyek elosztásáról. Ez az eljárás nem illene a malakiási képbe: „Akkor tanakodtak egymással az Úrnak tisztelői, az Úr pedig figyelt és hallgatott, és egy emlékkönyv iraték ő előtte azoknak, akik félik és becsülik az ő nevét” (Mal 3:16). A „tetthely” velünk jöhet egy életre. Talán akkor villan elő gondolatunkban, amikor az igét hirdetjük,S vagy amikor becsületességről, tisztességről, az Úr iránti bizalomról, Isten ügye iránti tiszteletről oktatunk másokat. Az is lehet, hogy azoknak a képzeletében tűnik elő „ügyeskedésünk”, akik hallgatják a keresztény életről mondott tanításunkat. Mindkét esetben mélyen zuhan az erkölcsi értékünk. Így válhat ajkunkon semmivé az Úr üzenete, hiszen szavunknál nagyobb súlya van eljárásunknak. Az emberek általában nem azt hiszik, amit mondunk, hanem azt, ahogyan élünk. Az életben vissza kell térnünk a „tetthelyekre”, ahol sorsunk nagy eseményei formálódtak. Talán éppen a számunkra legalkalmatlanabb pillanatban. Nem hiszek abban, hogy az Isten ügyéhez nem méltó cselekedetek tetthelyeit „Isten házává” lehetne avatni, amelyre kitehető az aranyvésetű márványtábla: „Mindeddig megsegített minket az Úr!” Jó volna megszívlelnünk egy életre, amit E.G. White mond annak az embernek a jelleméről, akire Isten népe és a világ igényt tart: „Ezeknek az embereknek a jelleme nem beteges; ezek erkölcsi vonatkozásban kifogástalanok, és ezáltal a gyülekezeti szolgálatra való odaszentelődésük nagy áldás. Nyíltak, őszinték és becsületesek. Isten műve szent és becsületes tisztaságú embereket kíván.” Isten népének hiteles szolgákra van szüksége, akiknek élete és üzenetük ötvözete megtermi az elismerést: „Most tudtam meg, hogy te Isten embere vagy, és hogy az Úrnak beszéde a te ajkadon: igazság” (1Kir 17:24). 2004. III .NEGYEDÉV

3

Pünkösd után A Lélek jelenléte és a lélekjelenlét Elmondhatatlanul nagy izgalmakon, feszültségeken mentek keresztül Jézus tanítványai a virágvasárnapi bevonulástól kezdve egészen a húsvéttól számított 50. napig, azaz pünkösd napjáig. Nagycsütörtök este még együtt voltak a Názáreti Jézussal, aki kezébe vette a kenyeret, és az ő testének nevezte, valamint a poharat is benne borral, és az ő vérének nevezte, s meghagyta tanítványainak, hogy „ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Már ekkor is teher nehezedett a lelkükre, hiszen ők is nehezen tudtak mit kezdeni Jézusnak ezekkel a rejtélyes szavaival. Mint ahogy korunkban is eléggé felemás és sok tájékozatlanságot árul el az úrvacsora szentségéhez való viszonyulás a gyülekezeteinkben. A rejtélyes szavak után együtt mentek ki a Gecsemáné kertbe, csak Júdás ment el közben, hogy beteljesítse sátáni művét: Jézus elárulását 30 ezüstpénzért. Ahogyan pénzért hitüket már nagyon sokan elárulták azóta is, a végzetes nevek listája nagyon hosszúra nyúlik. A tanítványok – Júdás kivételével – ekkor még Jézus mellett álltak, sőt Péter az éjszakai letartóztatás során még kardjával is vagdalkozik, megsebesítve egy főpapi szolgát, akit Jézus – az ellenségszeretet jegyében – meggyógyít és vagdalkozó tanítványát nyugalomra inti. Nem tudjuk megmondani annak az óráját, mikor vesztették el a tanítványok a lélekjelenlétüket. Elvesztették – már nem tudják felidézni, hogy Jézus miképpen jelezte előre az események bekövetkeztét három kiemelt alkalommal is. Szinte pánikba estek, és elfutottak, elmenekültek. A lélekjelenlét elvesztése mindenkinek ismerős. Elveszteni a helyzet áttekintését, kezelését, nem látni a helyes döntést, semmiféle kiutat, mintha összecsaptak volna fejünk felett a hullámok. Elveszteni a lélekjelenlétet annyi, mint felsírni vagy felkiáltani, hogy mindennek vége, nincs tovább – talán egy betegágy mellett, vagy ilyen helyzetbe kerül az elhagyott házastárs, az ellökött szülő vagy gyermek, a becsapott üzlettárs, – vagy életünk bármilyen helyzetében bekövetkezhet ez. A tanítványok végképpen elvesztették lélekjelenlétüket, amikor látták a Názáreti Jézust meghalni a kereszten - annyira, hogy még a temetést sem merték vállalni. Nagyon érdekes és fontos, hogy a tanít-

4

TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ

ványok még akkor sem nyerték vissza lélekjelenlétüket, amikor a Feltámadott Jézus megjelent előttük. Az emmausi tanítványok majdnem egész nap nem ismerik fel a velük együtt vándorló Jézust. Csak a kenyér megtörésekor jönnek rá, ki is volt útitársuk. A többi tanítvány is azt hiszi, hogy kísértetet látnak. Jézusnak úgy kell meggyőznie őket, hogy ő nem kísértet, hanem valóságosan feltámadt (Lk 24), hogy enni kért, mondván, a szellem nem eszik kenyeret. Még Jézus megjelenései ellenére is bezárkózva maradnak, rejtőzködnek a külvilág elől, féltik az életüket, nem mernek emberek közé menni, nehogy felismerjék őket, és ugyanúgy járjanak, mint a Názáreti. Annak ellenére, hogy megjelent előttük a Feltámadott negyven napon keresztül, és megkapták a megbízatást, még nem nyerték vissza azt a lélekjelenlétüket, hogy bárki előtt megszólalhassanak, hirdetve a Megfeszítettet és Feltámadottat. Nagyon szükséges volt számukra is a pünkösdi átélés, vagyis a Szentlélek eljövetele. Kellett a Szentlélek jelenléte, hogy legyen lélekjelenlétük. Az ötvenedik napon ismét együtt voltak, amikor különös, nehezen megfogalmazható események játszódtak le, ahogyan arról az Apostolok Cselekedetei 2. fejezetében olvashatunk. Mintha szélnek zúgását hallották volna, mintha tüzes nyelveket láttak volna, a jelenséget aligha tudták megfogalmazni, de annál inkább tapasztalták a hatását. Hirtelen más emberekké lettek. Eddig az életüket féltve bujkáltak zárt ajtók mögötti titkos rejtekhelyeken, most pedig minden átmenet nélkül kiállnak egy több ezres tömeg elé, akik előtt bizonyságot tesznek a Megfeszített Krisztusról és kijelentik, egyedül Ő a megváltó. A gyáva és életüket rettegve féltő tanítványokból „hirtelen” bátor, életüket feláldozni kész, hitükről bizonyságot tevő tanítványok lesznek. A Szentlélek eljövetele azt jelenti, hogy látják, mi az üdvösségük titka, és azt mások számára is bátran hirdetni merik. A Szentlélek jelenléte segíti őket abban, hogy lélekjelenléttel merjék hirdetni a rájuk bízott evangéliumot. A Szentlélek jelenléte biztosította számukra a továbbiakban is, hogy lélekjelenlétüket megőrizzék az üldözések idején, megkövezések közben és a vadállatokkal szemben is, a cirkuszi porondokon. A Lélek segítségével őrizték meg a lélekjelenlétüket.

Lélekjelenlét, amikor az ember világosan látja küldetését, feladatát, helyzetét, de ehhez a Szentlélek világossága kell mindannyiunk életében. Ezért hívjuk segítségül: “Isten élő lelke jöjj, áldva szállj le rám, égi lángod járja át szívem és a szám! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel, Isten élő Lelke jöjj, áldva szállj le rám!” Ámen (R.J.)

“...az Isten lélek ...” Pünkösdkor a jövőt ünnepeljük. Azt a holnapot, amit féltünk és sokféle szempontból egészen különböző hitű emberek megkérdőjeleznek: lesz-e egyáltalán jövő és ha igen, érdemes lesz-e abban élni? A keresztyénség az „éltető” jövőt hirdeti. A tanítványok megteltek Szentlélekkel, - olvashatjuk az Apostolok Cselekedeteiben - és elindultak hirdetni a jövőt, egy emberségesebb holnapot, melynek alapja a „lélek”. Nem a gazdagság és hatalom, hanem a lélek. A keresztyénség olyan jövőt hirdet, amelyben szeretet van. A tanítványok nem az „extázist” élik át, hanem az Isten jövőre bátorító szeretetét! Mindezt ajándékként kapták a megrettent tanítványok. Amikor úgy érezték mindenki ellenük fordult, akkor kaptak indítást ahhoz, hogy megszólítsák az ellenségesnek tartott világot. S az ellenségből testvérek lettek, „mintegy háromezren csatlakoztak hozzájuk”. (Ap.Csel. 2:41) Ez nem csupán múlt; hanem jelen is. Folytatódik pünkösd! Mert Isten Lélek és ezzel a lélekkel újra és újra megajándékozza a világot és minket is. Amikor Istenről beszélünk, akkor az élet, a világ lényegéről beszélünk. Így életünk lételeme Isten szeretete, Isten Lelke. Jövőnk alapja - ez az Isteni szeretet - rajtunk kívül van, nem tőlünk jön – ajándékként kapjuk. Ezért reménységünk alapja sem az emberi teljesítőképesség, vagy az emberi jóság, hanem Isten kegyelme. Ennek a „jóságnak” nincs ellenfele húsvét óta. Ez a „jóság” győzött húsvétkor legyőzve még a halált is. Ez a mi hitünk, ezért hirdetjük, hogy az „Isten Lélek és akik imádják, azoknak lélekben és igazságban kell imádni őt.”! (Jn.4,24) Kertész Géza, józsefvárosi evangélikus lelkész 2004. III. NEGYEDÉV

Misszió Most ő indult hozzám Egyik téli, zimankós szombat reggelen különös alkalom volt, amikor a felüljárón történt baleset miatt, az álló trolibuszon beszélgettünk egy órahosszat. Egy végtelenül kedves, szimpatikus, komoly, kedves idősebb tanárnő piacra indult, bevásárlókosárral a kezében. Velem szemben leült. Ez azért érdekes, mert egy hete éppen ekkor és itt, örömmel léptem hozzá érdeklődve, minden jót kívánva napjára. Most ő indult hozzám, és ő is kérdezett: én hová? Merre megyek? Elmondtam neki nagy-nagy örömmel gondviselő Istenünk munkáját, és hogy ezen a napon mindig parancsolata szerint indulok megemlékezni Róla, s hogy sok-sok örömben, áldásban van részünk a kö-zösségben is. Beszéltem arról is, mily ámulatba ejtő az ima általi kapcsolat Ővele! Tapasztalhattam azt is, hogy felettébb megáld, mint elképzelni tudnánk! Szoktam gondolkodni azon is, hogy milyen nagy ajándék a hit, s ha nincs…? Hogy is van? Sajnos, ő erre tudott példát mondani: Annak idején gyermekkorában templomba jártak hittanórára. Akadtak szegényebb, mezítlábas gyerekek. Közülük kettőnek az esete rázta meg. Ki-szöktek ugyanis a fagyos lábukat a nappal melegíttetni, s ekkor történt a rettenet, amit azóta nem tud elfelejteni. Amikor az őket tanító nevelőnő észlelte, hogy nincs a kettő, kirohant és szemünk láttára agyba-főbe véresre verte a két ártatlant. „Ekkor láttam és éreztem úgy, hogy nincs Isten, mert ha lett volna, ezt nem engedte volna megtenni!” Borzasztóan fájó volt ezt hallani, hogy hosszú évtizedek sem tudták ezt a megállapítást megváltoztatni. Ezek után én mit is mondhatok? Hogyan hozzak ellenkező példákat? De ő csodálatos módon csak hallgatott, s így el tudtam mondani néhány tapasztalatot. Megemlítettem, Istenem mit tett énvelem.

Keresztség Bandura M. Dániel két szövetséget kötött májusban. Előbb Istennel, azután Kiss Vera Angélával. Kívánjuk, hogy mindkét szövetség legyen örök életű.

Tony Campbell evangélizációjára készülve, az volt a szívem vágya, hogy három családnak adjak meghívót. Ez eddig nem sikerült. A liftben mégis csoda várt. Szombat reggel ezért szomorúan szálltam be a liftbe. A következő emeleten már felvidult a szívem, mert beszállt az egyik család képviselője, majd a következő emeleten a másik család egyik tagja. Mielőtt leértünk, megjött a harmadik is! Ezek az érzések, igen, ezek azok, amiket átültetni, terjeszteni kéne, hisz ezeket átélve emelkedik lelkünk, föld felett jár lábunk, s az ég felé szállunk! (Rohánszkyné Erika) Erika minden héten újabb élményekkel jön a gyülekezetbe. Amikor mesél ragyog a tekintete és ismét átéli azokat az élményeket, melyeket az Úr ad neki a Vele együtt való járással életünk mindennapjaiban. Vajon Te is észreveszed-e, megragadod-e, érted-e az eléd érkező lehetőségeket, társaid kérdéseit és kiáltásait?

Nap, melyen nem éltünk hiába Húsvét vasárnapján, délután, 9 fiatal találkozott a Nyugati téren, és az előző nap tervbe vett könyvosztogatás megszervezését beszélték meg. Kis idő múlva eloszlott a társaság és kik ketten, kik hárman elindultak a budapesti nagy mozikba, hogy a Passió című film közönségének “Jézushoz vezető utat” kínáljanak. Sajnos a legtöbb nagy mozi nem tartott erre igényt, de elhelyezhették a könyveket. A megmaradt példányokat oda vitték, ahol szükség volt rájuk: kórházba, az öngyilkossági kísérletet tett emberekhez. Elfogyott minden darab, és volt aki címet adott, hogy küldjünk magunkról valami információs anyagot. Imádkozzunk ezekért az emberekért, és értünk is, fiatalokért, hogy többször és többen akarjunk Jézussal az emberekért tenni, mert csak ez marad meg. Próbáljátok ki, milyen érzés egy ilyen napra visszanézni, és érezni, hogy nem éltünk hiába. Csodálatos! -finiza-

A gyülekezeti taglétszám alakulása Gyülekezeti levéllel érkezett Vincze Attila Vincze Annamária Stuber György Kis Vera Angéla Keresztség Bandura M. Dániel Taglétszám 2004. március 31-én Taglétszám 2004. június 30-án

TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ

Halálozás Ternyik Béláné Kizárás Pap Gabriella Pap László

394 fő 396 fő 2004. III .NEGYEDÉV

5

Szombat A nyugalom napja Mindenki elfoglalt, végezzük munkánkat, rohanunk mindennapi gondjaink után, tervezgetjük életünket, gondozzuk családunkat, ápoljuk a baráti kapcsolatokat - így alakítjuk boldogulásunkat. Isten tökéletesen elgondolt és megalkotott számunkra egy életritmust, melyben a hetedik napon, a szombatnapon biztosítva van számunkra a leállás, a pihenés ideje, alkalom arra, hogy talákozzunk Istennel, a testvéri közösséggel - együtt örülve, egymást támogatva és közösen ünnepelve. E nap garancia arra, hogy nem bukunk el, amikor lélekszakadva hajszoljuk magunkat a kimerülés felé, és elérve a hét utolsó napját, nem emésztjük fel önmagunkat testileg és lelkileg, értelmetlenül. Eljön az a nap, amelyen feltárulnak előttünk Isten gondoskodó áldásai, melyekről életük és szolgálatuk szombatnapi tapasztalatait mondják el testvéreink:

A közösség napja

Jakó Gyula - presbiteri gondolatok „ Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt…” A szombatnap ajándékba kapott idő. E nap alkalmat ad arra, hogy harmóniát találjunk Istennel, a természettel és testvéreinkkel, barátainkkal. Ugyanakkor ez az idő az, amivel számadással tartozunk Istennek. Mint presbiter szolga vagyok és óriási felelősséget érzek a nyáj gondviseléséért. A közösség problémái, sikerei és kudarcai - ezek a gondolatok a hétköznapokban is velem vannak. Az idegrendszerbe beépül a közösség iránti aggódás, hisz a felelősség súlya rajtunk van mind a közösség, mind Isten felé. Még egy fontos szempontot említenék. Számomra nincs nagyobb öröm, mint amikor csatlakozik valaki közösségünkhöz és ezért a találkozások és kapcsolatok különleges napja a szombat. A közösség élménye az, hogy Isten mindig küld embereket közénk. Eszembe jut az a csodálatos „októberi találkozó” is, amikor eltávolodott, régen látott testvérek és barátok együtt töltötték velünk a szombatot. A sugárzó arcok és örömteli beszélgetések, a torokszorító, könnyező arcok látványa bizonyságot tettek arról, hogy a közösségünket nem tudják elfelejteni, nem tudnak lélekben elszakadni bármerre is sodorta őket az élet. Mindenkinek azt tudnám elmondani, hogy bármilyen nehézségei és problémái vannak is, a közösségtől ne távolodjon el, mert akkor a szombatnapi áldástól is megfosztja magát. A közzösség mindig olyan, amilyenné együtt tudjuk formálni. Bár többektől hallottam, hogy a gyülekezetben nincs elég szeretet, véleményem szerint csak annyi szeretet van, amennyit mi egyen-egyenként ide hozunk. A közösség számomra nagyon fontos, szinte családi kötelék, a maga hibáival és gyarlóságaival együtt, de így kell elfogadnunk egymást a maga

6

TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ

valóságában. Kívánom, hogy minden szombat egy örömteli nap lehessen gyülekezetünk életében, ahol közelebb kerülünk Istenhez és az Ő országához, aminek már itt kell megvalósulnia közöttünk, hogy majd Jézussal is testvéri szeretetben együtt lehessünk.

Az elmélkedés napja

Nyári István - a szombatiskoláról Asztali naptáromon van egy kicsi, rézből készült négyzet alapú lapocska, amely eredetileg levélbontónak készült, de én a napok jelölésére használom. Ahogy semmivé válnak a napok, egy megfoghatatlan, örömteli várakozás vesz erőt rajtam. Közeleg a szombat. Az Úr ismét megajándékoz egy nappal, amely mindig tartogat számomra valamilyen meglepetést. Egész heti rohanásom, a soha magam utól-nem érése nyomasztó tempójából a szombat nyugalma, békéje nyújt feloldozást. Már a péntek este meghozza számomra a békét. Hátam mögé vetem kudarcaim barna bánatát s megpróbálok lekuporodni Jézus lábaihoz, elébe tenni gyűrött lelkemet. Készülök a szolgálatra, átolvasom a heti szombatiskolai anyagot, melyet - minden igyekezetem ellenére - csak azért vettem kézbe a hét folyamán, hogy megtaláljam a reggeli dicséreteket. Most egyszerre kell pótolnom mindent, hiszen készületlen nem állhatok osztályom elé. Kérem az Urat, adjon erőt és bölcsességet, hogy megértsem és be tudjam fogadni az igét - bármilyen fáradt is vagyok. Pár évvel ezelőtt döbbentem rá a Szombatiskola szükségességére. Valakivel vitába keveredtem Péter földi helytartóságát illetően, aki az orrom alá dugta Máté 13:18 versét: „Én pedig azt mondom neked: Te Péter vagy, és én ezen a kősziklán építem fel az egyházamat...” Én akkor nem tudtam ezt megmagyarázni. Később Szigeti Jenő:

Isten terve a megváltás c. könyvében olvastam a tiszta, egyszerű magyarázatot: „Nem Péter személye a szikla. Ingatag alapja lenne ez az anyaszentegyháznak. Péter hitének vallomása az alap. Az egyház nem a hatalomból él, hanem a hitéből, abból, hogy Jézust felismeri-e a hétköznapokban. Jézus nem a bűneim tünetétől akar megszabadítani, hanem az októl: a bűntől akar örökre szabaddá tenni.” És ekkor rájöttem egy közhely igazságra. A Szentírás folyamatos tanulmányozása nélkül elveszítjük küldetésünk teljesítésének lehetőségét. Ebben segít a Szombatiskola, hogy soha el ne engedjük kezét!

Az öröm napja

Chelcea Dorin - egy fiatal kérdései A szombatról – mint sok más dologról - az jut eszembe, hogy inkább megszokásból tartjuk a szombatot, mert szüleinktől ezt láttuk, ebben nőttünk fel. Számos dolgot az életben a gyakorlati oldalról kö-zelítünk meg: teszünk vagy nem teszünk dolgokat, de nem tudatosan, vagy ha igen akkor is a részletekbe bocsájtkozunk, a lényeg pedig elvész. Tehát ez azt jelenti, hogy nem tudatosan ünnepeljük a szombatot. Éppen ezért a szombatnapi örömet nem éljük át úgy, ahogyan Isten tervezte számunkra, nincs igazán fogalmunk arról, hogy milyen is ez az öröm. Én most őszintén és kicsit borúlátóan azt tudom mondani, hogy számomra a szombatnapi áldás az egy titok, amit még nem tudtam megfejteni. Lehet, hogy van egy bizonyos boldogság, csak én nem veszem észre, mert nem olyan átütő. Sokszor tapasztaltam a szombati áldást, hogy fontos számomra a gyülekezeti együttlét, de biztosan az én hibám, hogy nem fürkésztem ezt a kérdést mélyebben. Találtam sok olyan társat, akikkel elbeszélgetünk, de ekkor is sokszor a hétköznapi dolgokról esik szó. Hát van min változtatni, és kutatni a szombat igazi értelmét! 2004. III. NEGYEDÉV

A szombat legyen a legboldogabb nap a hét napjai közül! Nem a haszontalan semmittevés idejéül rendeltetett, hanem szenteljük az istentiszteletnek, a szent cselekedeteknek kapcsolataink ápolásának és az egészséges pihenésnek. Aki helyesen tartja meg a szombatot, az remélheti, hogy életébe belép Isten nyugalma, áldása és szentsége.

A kapcsolatok napja

Rohászkyné Erika - a közös lelki élményekről Várva várt napjaim a szombatok, hiszen ezeken nemcsak megnyugodni, de örvendezni és majdnem repülni is tudok. Sokszor, amikor a nap reggelén az imádság házába indulok, már a liftben vagy a trolin az első örömre bukkanok. Fölöttébb fölemel a mások öröme és csodálatos, semmihez sem hasonlítható érzés az, amikor valakivel beszélgetek, s egyszer csak a bennem élő örömről, Isten gondviselő szeretetéről is megnyilvánulhatok. Nem tudom leírni, csak sejtetem, szinte hihetetlen, amikor átélem, van úgy, hogy lélek a lélekkel érintkezik, egy a hullámhossz, amelyen vagyunk, örömmel osztjuk meg gondolatainkat, tapasztalatainkat, és valósággal Isten szeretetének áramába jutunk. Ilyenkor egy-két perc is tartalmas, sok-sok átélt tapasztalatot felvonultat. Szívünk és lelkünk is feltöltekezik. Erőnk is megújul, hisz szívünk szeretete, lelkünk nagy öröme szolgál forrásul. Ekkor végtelen hálát érzek Isten iránt, hogy ily áldások sorát árasztja reánk.

A békesség napja

Debrenti Enikő - a családról Szerencsés embernek érzem magam, mert beleszülettem az adventista közösségbe. Szép gyermekkorom volt, tele békés, boldog szombatokkal. Felgyorsult világunk más tempót diktál és ez befolyásol a szombat nyugalmában is. Számomra akkor teljes a szombat, ha már péntek este az imaházban kezdhetem e napot. Mint családanya úgy érzem, hogy több felelősség hárul rám a szombat szentségének megőrzésében. Nem könnyű feladat minden szombat reggel elkészíteni a gyerekeket, hogy időben elérjünk az imaházba. Nagy türelemmel kell ismételgetni minden szombat reggel, hogy ne kapTERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ

csold be a számítógépet, ma nem nézünk Minimaxot, ma más dolgokkal foglalkozunk. Az a szerencsém, hogy a gyerekek megértik és szívesen közreműködnek az előkészületekben, hiszen ők is várják a szombatot, szívesen jönnek velünk az imaházba. A közelmúltban egy nagyon jó tapasztalat volt számomra, amikor egy nehéz, küzdelmes hét után férjemmel úgy döntöttünk, hogy otthon maradunk és pihenünk, nem megyünk az imaházba. Talán egy órácskát sikerült pihenni, de az sem volt az igazi. Éreztem, hogy a lelkiismeretem nem hagy nyugodni, és folyton azt súgta, hogy most nem itt lenne a te helyed. Éreztem, hogy sokkal szegényebb lettem, hogy kihagytam ezt a szombat délelőttöt. Megebédeltünk és délután elmentünk az imaházba. Az volt az igazi kikapcsolódás és lelki megnyugvás, feltöltődtünk energiával. Testvéreink szeretettel vesznek körül minket minden szombaton és ez mindennél többet ér. Így már kezdődhet egy újabb örömökkel és problémákkal teli hét, mert a szombat szentsége úgy lelkileg, mint testileg megerősít bennünket.

A dicsőítés napja

Borbáth István - a zenéről Már kezdetben az angyalok hárfáikkal, énekkel dicsőítették az Urat. A teremtés után az első karmester Mózes testvére, egy nagy kórus vezetésével dícsőítette Istent. A történelem folyamán Dávid hárfája képes volt egy megvadult király lecsendesítésére. Késöbb maga Jézus tanítványaival a vacsora után hálaéneket énekelve kimentek az olajfák hegyére. Nekünk is már most meg kell tanulni a Mózes és a Bárány énekét, mert csakis így jutunk az örökkévalóságba, ahol szüntelen a hála és dicséret lesz ajkunkon. Isten dicsőítésében különös áldás rejlik, ha azt a közös éneklésben kifejezhetjük és nem csak hallgatóként veszünk részt az istentiszteleten, hanem a közös éneklésbe bekapcsolódva személyesen „mondhatjuk el” az ének szavaival hálaadásunkat Isten iránt. Éppen ezért nagyon fontos az, hogy a gyülekezet és minden szolgálattevő örömmel és lelkesen énekeljen, mint akik hiszik és átélik, hogy Isten közelségében vannak, az ének által is kapcsolatba kerülnek vele. Éppen ezért a közös dicsőítésben ne megszokásból, rutinból énekeljünk, hanem Istent megtisztelve, odaadással és lelkesedéssel. Igyekezzünk a nyugalom napját zenénk, énekeink által olyanná tenni, hogy Isten áldása kísérje ünneplésünket!

Szombat A szövetség jelének napja

Bodnár János-lelkipásztori tanácsok „És adám nékik szombataimat is, hogy legyenek jegyül köztem és ő közöttük; hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr, az ő megmentőjök.” A szombat, az Isten és népe közötti örök szövetség örökké tartó jele. A bűntelen világból származik, Isten különleges ajándéka, amely által az emberiség itt a bűn világában is a menny valóságát érezheti. Isten azt mondja: „Örök jel ez köztem és Népem (Izrael) között.” Ami „örök jel”, az feltétel nélkül érvényben van. A bűntelen világban szombatot ünnepelt a Teremtő és az emberpár. A bűn világában is nagyon fontosnak tartja az Úr a Teremtés emlékünnepét. Az Úr különösen közel jön az emberhez a teremtés emlékünnepén, mivel a szombat a Vele való találkozás különleges alkalma. A Teremtő három dolgot tett szombaton.„Megszűnt minden munkájától.” A szombati pihenés volt az, amit megalkotott. Az embertől is azt kéri, hogy hat napon át végezze el minden munkáját, a hetedik napot pedig töltse el a Teremtővel való kapcsolatában. Isten „megáldotta a szombatot”. A hetedik napon megnyugvó áldás azt jelenti, hogy kegyelmének különös tárgyává tette a szombatot. Olyan nappá, ami segíti lelki fejlődésünket és valóságos nyugalmat ad a szombat megünneplőinek. Isten „megszentelte” ezt a napot. A szombat megszentelése azt jelenti minden idők hívő embereinek, hogy Isten elkülönítette a Vele való találkozás alkalmául. A szombat, mint a teremtés emlékünnepe, telve van ígérettel és áldással. Az ígéretet meg kell ragadni azáltal, hogy szombatnapon „megszűnünk minden munkavégzéstől” és Isten dolgaival foglalkozunk. Az áldást pedig el kell venni Isten kezéből. Az áldás Isten segítőkészsége, jelenléte életünkben. A Biblia azt mondja, a „szombat szent ti nektek”.(II. Móz. 31:14.) A szombat az Úré! Tartsuk meg és ünnepeljünk együtt Istennel és az el nem bukott világok lakóival. Ha ezt gyakoroljuk hétről-hétre, szombatról-szombatra, akkor az Úr megszentel minket. „…Én vagyok az Úr, aki titeket megszentellek.” II. Móz. 31:13. Megszenteltnek lenni anynyit jelent, hogy Isten sajátjának ismer el minden szombatünneplő hívő embert. Akit most tulajdon gyermekének fogad el, az majd ott lehet országában is. (Ésa. 66:22-23.) 2004. III .NEGYEDÉV

7

Események Idősek Teadélutánja Ahogyan Halászné Márti által irányított ének mondja: „szívből köszöm, Uram, az életet.” Visszagondolva a múltra igen is van mit köszönjünk, Uram. Sok mindenen mentünk keresztül, de Te, Uram, még a rosszat is javunkra fordítottad. id.Erdélyi testvérnek köszönjük bátorító szavait, ami arra emlékeztet minket, hogy mindig csak arra gondoljunk vissza, ami szép és jó volt. A salakot rostáljuk ki. Ha körülnézünk a gyülekezetünkben, sok mindenért hálára nyílik szánk. Nagyon köszönjük Urunk Neked ifjainkat, akiket igen nagy tehetséggel áldottál meg. Az Ő zenei játékaik felvidítanak bennünket, hozzásegítenek ahhoz, hogy szemeinket hálával, köszönettel feléd irányítsuk. Foglaljuk őket naponként imáinkba! Kóter Nadja és Lesitz Elvira énekelnek

60 évvel ezelőtti gyülekezetünkre emlékezünk, amikor úgy, mint most mindig megtelt vágyakozó emberekkel és ugyanazzal az összetartással szolgáltunk közösen öregek, fiatalok, gyermekek. Kérünk, Uram, segíts meg bennünket, hogy mi öregek szeressük és megértsük fiataljainkat, hogy későbbi emlékeinkben csak a jót őrizzük meg róluk. Köszönjük a Tábeának, hogy gondolnak ránk és fáradoznak érettünk. Isten áldását kívánjuk gyülekezetünkre, lelkészeinkre egyaránt. (Oláh Istvánné és Szilágyi Jánosné) Erdélyi László, Zarka Nelli, Sipkáné Julika, Katranicz Ferenc és a Takács házaspár

Vendégeink voltak Örömmel fogadtuk a Nagyváradi Gyülekezet énekkarát gyülekezetünkben. A szombati napon két szép ünnepélyt hallottunk, majd vasárnap közös városlátogatáson vettünk részt május 1-jén, amikor az uniós csatlakozási ünnepségek özöne még több érdekességgel szolgált vendégeinknek. A kiadós szombati ebéd (550 db káposzta) és a vasárnapi vendéglátás (40 liter paprikáskrumpli) a magyar vendégszeretetet méltán bizonyították. Nem sokkal később érkezett hozzánk a szamosújvári „Agnus Dei Kórus, akik csodálatos szolgálatukkal szép élményekkel gazdagítottak minket. A nagyváradi énekkar

8

TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ

Orgonafelújítás Befejeződött a Terézvárosi orgona felújítása. Évtizedes probléma oldódott meg az orgona felújításával. Az adventista egyház egyetlen sípos orgonája egyre rosszabb állapotba került, így szükségessé vált a teljes rekonstrukció. 1967-ben egy használt orgonát vásároltunk, ami a hosszú évek működtetése alatt egyre rosszabb állapotba került. Az előforduló kisebbnagyobb hibákat alkalmanként kijavították, de az idő vasfoga nem kímélte a hangszert, ami már majdnem használhatatlanná vált. Az elmúlt év tavaszán megnézte Lehotka Gábor orgonaművész testvérünk és az Ő javaslatára felvettük a kapcsolatot Korb Gábor orgonaépítő mesterrel. A szerződés megkötése után megkezdődött a felújítási munka. Új elektronikus játszóasztal, új pedálklaviatúra, új kábelezés, új fújtatómotor lett beépítve. Új orgonapad készült és 64 programhely / kombináció/ kialakítására került sor. A sípok, síptőkék, szélládák teljes felújítása, tömítések, membránok cseréje, kúpszelepek újraszabályozása majd a végső hangolás következett. A játszóasztal alá görgőket szereltek, így alkalmanként a dobogó közepéig kihúzható a hangszer. Ez a munka csaknem egy évig tartott. A szerződési határidő előtt egy hónappal elkészült. Miután megtörtént 2004. július 7-én a műszaki átadás-átvétel így a közel 7M. Ft. felújítási költség utolsó részszámláját is kiegyenlítettük. Mivel ennyi pénzünk nem volt, közel egyharmad rész kölcsönt kellett felvennünk amit a jövő hónaptól kezdve részletekben vissza kell fizetnünk. Az orgona felavatását őszre tervezzük, a pontos időpontról értesítjük a testvéreket. (ifj.Szabó Miklós vezető orgonista) 2004. III. NEGYEDÉV

Túl az idő falain „A vers nem az, amit a költő leír, hanem az, ami a vers olvasásának hatása alatt az olvasóban történik.” (Márai) A Terézvárosi Gyülekezet adott otthont Szigeti Jenő testvér 2004. június 13-án megrendezett költői estjének. A költő nemrég megjelent verseskötetének avatása volt ez az alkalom. A líra és a zene mívesen egybeszerkesztett alkotását élvezhette az est 250 fős közönsége. A kötetből válogatott költeményeket Nyári István és Fleischer Istvánné adták elő, művészi igényességgel. Az ének- és zeneművek nem csak nagyszerű keretbe foglalták a költeményeket, de rendkívül nagy segítséget adtak a szavak által kapott lelki élmény átéléséhez, feldolgozásához is. Miről is szólnak Szigeti testvér költeményei? Verseit hallgatva, olvasva arra a meggyőződésre jutottam, hogy róla magáról. Arról, ahogyan egy hívő ember átéli, átküzdi magát a földi élet fáradságos, gyötrelmes útján, s arról, hogy az út végén az várja, Aki útnak indította. Ez a reménység itatja át a kötet minden sorát. A versek néhány kivétellel három év alatt íródtak, mégis életmű foglalatúak. Nem is csoda, hiszen Szigeti Jenő – aki magát öreg embernek nevezi a kötet bevezető soraiban – már megette a kenyere javát. Ezért amikor verset ír, beleírja egész eddigi életét. Benne rejlik az élet árnyas-napos folyamának minden lenyomata. Tanár Úr, akitől oly sok leckét tanultunk már, most nem tanít, csak mesél. Megszólít bennünket az öreg bölcsességével. Arra indítja olvasóját, hogy merjen levetni magáról minden cifra mázt, merjen alázattal a másik ember szemébe nézni. Jenő, Te ezt most megtetted. Mertél „lélekben levetkőzni” a másik ember, az idegen előtt. Példát mutattál nekünk, mert Te még tudsz valamit, amit mi talán már nem: tudsz bízni az emberekben. Ettől az őszinteségtől válik hitelessé a szó. A mai prédikátor vallomásai az én olvasatomban három „ciklusra” osztható. (Meglehet nagyon önkényes, szubjektív ez a felosztás.) Három karakteres vonulat, három metszet határozza meg a versek mondanivalóját, melyek hol önálló életre kelnek, hol teljesen egybefonódnak.

Isten vezetése alatt Az első és legfontosabb üzenet: bizalom Isten hatalmában, erejében, vezetésében. A bizalom a hit megnyilvánulása. A hit bátorságot igényel. A hithiány, a kishitűség valójában gyávaság, amely aggodalomhoz vezet és megakadályoz bennünket abban, hogy észrevegyük az Úr mindennapi csodáit életünkben. Isten nagyszerű dicsőítése mellett a versekben ott van az ember balgasága, gyarlósága, melyet keserű iróniával leplez le. Ez a leleplezés azonban nem a külső szemlélődő öntelt kritikája, hanem őszinte sorsközösség vállalása az együttnyomorgásra. Az ember valójában ott van az éden kapujában, csak éppen belépni nem tud. A legnagyobb akadály az ember maga. Nagyon szigorú, amikor az emberi énközpontúság erődítményeivel szembesít. A „bocsánatos bűnök” a pletyka, a rosszindulat, a rossz lelkület a legveszélyesebbek, ezért a legsúlyosabbak, ami ellen könyörtelenül küzdeni kell. Ugyanígy az álszent, hazug, TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ

Események

vallásoskodó magatartás ellen is, mellyel sokan önmagukat is megcsalják. A csaló ember saját igazságával Isten igazsága ellen küzd, amíg át nem megy maga is a Jákób éjszakáján. Ugyanilyen súlyos fogyatkozásunk a közömbösség, a közöny, az előítélet, melyektől ha sürgősen nem szabadulunk, a maradék megtér, de mi lassan elkopunk. Mielőtt másokat elmarasztalunk, magunkat vizsgáljuk meg és ne vigyünk idegen tüzet az Isten oltárára. Idegen tűz a kegyesség álarca mögé bújtatott jellem is, „mert Isten mindig a szívedet, (azt, ami benne dobog és él), azt kéri tőled áldozatul, (nem talmi, ál-lelkes parazsat).” Ha a bűn lesz úrrá életünkben, gravitációja a föld gyomra felé húz bennünket és a gonosz lesz a logikus, a szeretet szárnyalása pedig illúzió. Nem megvetni kell azonban a bűnei bűzös mocsarában vergődő embert, hanem küzdeni érte, vele. Ha megtanuljuk végre, hogy értünk rossz a rossz is és már nem csak az illendőt mondjuk, de mondjuk az őszintét, akkor talán a szép az igazzal újra találkozik: bennünk.

A hitves szerelme Az Istennel járó ember életútját is át meg átszövi a másik emberhez való viszonya. Különös szerepe van ebben a társnak, akit mellénk rendelt az Úr. A versekben szép példáját láthatjuk az őszinte szerelem megnyilatkozásának, ahogyan az ifjúkori hevület, amely a másik felé hajt, lázas csillagot éget az ember szívébe. De a vidáman ringő, pajkos világ hamar tovatűnik, melyet az elmúlás felhői árnyékolnak be. Nem is lehet ez másként, hiszen világunkban minden mulandóságra van ítélve. Elmúlik hát az ifjúság, elmúlnak a szerelmek és lassan elmúlik az ember élete is. Fájdalmas dolog arra gondolni, hogy egyszer eljön az a nap, amikor itt kell hagyni azokat, akiket legjobban szeretünk, itt kell hagyni a hitvest, akivel az életem egy volt, akinek lénye az atomjaimban égett. Lassan elszoktunk egymástól, már csak az emlék eleven és az idővonatra felszállunk.

Számadás, búcsú Az embernek szembe kell néznie mindennel, ami reá vár. Nem menekülhet, nem kerülheti meg azt az utat, amit be kell járnia. A passió stációiban az embernek is részt kell vállalnia: a keresztet végig kell vinnie. Szembe kell nézni a földi pályafutás legnehezebb részével, az elmúlással, a halállal is. Isten az embert nem a halálra, hanem az életre teremtette, ezért e bűnös világból is keserves elmenni. A költői mű harmadik metszete az elmúlásra irányítja figyelmünket. Szomorúság tölti el szívünket, ha ezeket olvassuk, hallgatjuk. A versekből azonban nem a félelem, sokkal inkább földi létünk végállomására való tudatos készülődés árad. Ez is cselekvésre késztet, mert az üzeni: vegyük számba napjainkat és éljünk a kapott lehetőségekkel, ne hangyjuk azokat porrá hullni. A költő számba vesz, leltárt készít. Ez jó dolog, mert ma még van lehetőség az adósságok törlesztésére, a leltárhiány pótlására. Ha valaki mindent elrendezett, este nyugodtan hajtja álomra fejét, hogy megpihenjen, mert tudja, hogy vár a reggel, az új nap, az új találkozás. S amikor leomlanak az idő falai, „lassan Isten tenyerébe omolva hazaérkezünk”. (szó) 2004. III .NEGYEDÉV

9

Kapcsolatok Látogatás a stuttgarti gyülekezetben Ha hetekre eltűnök a Terézvárosi Gyülekezetből, az többnyire azért van, hogy együtt legyek családommal Stuttgartban. Ők nem adventisták, de német (katolikus) vejem már évek óta természetesnek veszi, hogy szombaton elvisz kocsival az ottani gyülekezetbe. Amikor felfedeztem, hogy milyen közel van a gyülekezet, nagyon megörültem. Idegenként, nyelvtudás nélkül, de bátran mentem a szombat délelőtti istentiszteletre, pedig akkor még nem tudtam, hogy a jó Isten előre gondoskodik rólam. Van ugyanis az ottani gyülekezetben egy magyar testvérnő, aki Erdélyből származik. Amikor mosolyogva fogadtak, azonnal hívták a „tolmácsomat”. Mint kiderült Ibolya abban az utcában lakik, a harmadik házban, ahol lányomék. Minő csoda! Így lassan összeismerkedtünk.

Meglátogatjuk egymást, telefonon beszélgetünk a hétköznapokban is. Ő is az Úr ajándékának tekinti, hogy megismerkedtünk, mert viszek neki olvasnivalót, kazettákat. Legutóbb is nagyon örült az erdélyi kórus felvételeinek. Ez a 40-50 fős kis gyülekezet igen családias. Már ismerősként üdvözölnek, ha megyek. Kétszer sikerült Úrvacsora alkalmával ott lennem. A bibliai versek alapján a prédikációk követhetők. Az énekek pedig sokszor ismerősek. Az istentiszteletek előtt 4-5 testvér elmondja az elmúlt héten szerzett tapasztalatait, és azt, hogy miért imádkoznak. Az imatermük nagyon szép, de nem hivalkodó. Az istentisztelet kötetlenebb, mert felszólításra közbeszólhatnak. Egymást szeretettel, melegen üdvözlik. Úrvacsorakor különösen testvéri, szeretetteljes a hangulat. Egy szóval, otthon érzem magam ebben a kis gyülekezetben, hiszen ugyanabban a reménységben élünk. Mindannyian várjuk vissza Jézust. Persze, haza jönni is jó, mert hiányoznak az itthoni testvérek is. Ezt a néhány gondolatot azért írtam le, hogy elmondjam: milyen csodálatos az, ahogyan Isten gondoskodik rólunk. Szigeti Jenő testvér szavaival élve: Az Istennek ezer útja van ott, ahol mi egyet sem tudunk. (Dr. Lukács Pálné Rózsika)

Csak vándorok vagyunk... Fúvósaink barangolásai

„Az Isten szeretet” Kedves Aranka!

Egerben járva Bodnár János lelkészünk kíséretében látogatták meg az egri testvéreket. Ők most - átmenetileg - az evangélikus templomban tartják összejöveteleiket. Ez alkalommal Bodnár testvér jóleső érzésekkel emlékezett vissza e közösségre, ahol korábban lelkészként is szolgált.

Engedje meg, hogy így szólítsam, habár személyesen nem ismerem. A felénk megnyilvánuló önzetlen szeretete szívünket melegséggel töltötte el, amikor kiosztottuk gyülekezetünkben az Ön áldal festett, szebbnél-szebb, virágokkal díszített kis bibliai könyvjelzőket. Én is egy szép tavaszi virágos jelzőt kaptam: „Isten a szeretet”. Ez a szeretet költözött az Ön szívébe is, és ezt adta tovább nekünk. A 320 darab jelzőt még kimondani is sok, nem hogy elkészíteni. Sajnos személyesen nem volt épp jelen, amikor átadtuk ajándékait, így nem láthatta a boldog mosolyt az arcokon, minkor kézbe vettük őket.

A közös ebédet követően a Fúvószenekar ünnepélyes istentiszteletet tartott, majd az egri várnál szabadtéri zenét játszottak. A hallgatóság részére számos könyvajándékot adhattak át, mely üzenetünket erősítette és a felebaráti szeretetünket mutatta be.

Magam és a gyülekezet nevében megköszönöm kedvességét és fáradozását, és reméljük, hogy mielőbb személyesen is köszönetet mondhatunk. Mindig örömmel várjuk a gyülekezetbe!

A térzene után a nap szép befejezése volt a közös várlátogatás vendéglátóinkkal együtt.

Sok szeretettel: Halászné Márti

Fúvószenekarunk tovább járja az országot. Isaszegen egy régi adósságot törlesztettek látogatásukkal és a zenekar szolgálatával. Ennek leginkább Horváth Marci bácsi örült, akinek nagy megelégedésére játszottak, miszerint: „Jól van fiúk, csak így tovább, talán még kicsit finomítani!”

Mindkét látogatás - Isaszegen és Egerben - kellemes testvéri találkozók voltak számunkra, melyek megerősítettek bennünket abban, hogy a zene szíveket és hitünket összekapcsolva visz közelebb Istenhez és egymáshoz. Köszönjük mindkét gyülekezetnek a szíves vendéglátást! A „díszes társaság” az egri vár alatt - balról a legifjabb kórustag „hangol” vagy már alszik

10

TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ

2004. III. NEGYEDÉV

Közösség „És keresék közülük valakit, aki falat építene ...” A 2004. évi Unió Választókonferencia után úgy éreztük, hogy nem sikerült megvalósítani azt a célunkat, amelyért imádkoztunk és böjtöltünk. A Konferencián nem jött létre az egyháznak az a krisztusi egysége, amely nélkül viszont lehetetlen elnyerni az áldást és a Szentlélek vezetését. Krisztus azt kívánja tőlünk, hogy egyek legyünk, amint Ő is egy az Atyával. Az egység a feltétele a Szentlélek kitöltetésének, amely pedig előfeltétele az eredményes üzenethirdetésnek. Ha a Krisztus által óhajtott egységet nem hozzuk létre, elveszítjük küldetésünket és ezzel egy ütt üdvösségünket is. Tudjuk a próféciákból, hogy a tartalék munkások már készen állnak. A gyülekezet közösségével arra az álláspontra jutottunk, hogy továbbra is meg kell tennünk a tőlünk telhetőt, bízva abban, hogy az Úr megáldja erőfeszítéseinket. A testvéri megbeszélésen elhatároztuk, hogy elkészítünk egy olyan missziós tervet, amely a gyülekezet által felvállalt feladatokat rögzíti. Ezt a programot a Gyülekezeti Bizottság július 3-án elfogadta, és ezúton terjesztjük a Gyülekezet elé. A következő testvéri órán a tennivalókat részletesen megbeszéljük. Isten áldja meg törekvésünket, szándékainkat, és adjon erőt a véghezvitelre. „GYÜLEKEZETEK EGYMÁSÉRT” Misszió Terv 2004-2005 I. Stratégiai célok 1. Az egység és egyetértés növelése a Dunamelléki Egyházterületen 2. A személyes lélekmentés képességének fokozása a gyülekezetben 3. A kis gyülekezetek felzárkóztatásának elősegítése II. A megvalósítás eszközei 1. Lelkészek meghívása szombati szolgálatra. Az elkövetkező három negyedévben a terület lelkészeit meghívjuk szombati szolgálatra. Ha a lelkész tud műsort is hozni a gyülekezeteiből, azt is szívesen látjuk. A meghívott lelkészekkel a gyülekezet bizottsága testvéri megbeszélést kezdeményez. TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ

2. Gyülekezetek látogatása. A Dunamelléki Egyházterület Bizottságának tagjai (Bodnár János és dr.Erdélyi László) rendszeresen látogatják a Terület gyülekezeteit, elsősorban azokat, amelyek lelkészeit már előzőleg vendégül láttuk és ahonnan visszahívást kaptunk. A prédikációs szolgálat mellett a gyülekezet kisebb csoportjait is elvisszük szolgálni (énekesek, verselők, fúvósok). 3. Patronáló csoportok létrehozása. A kis létszámú gyülekezetek megsegítésére speciális csoportokat hozunk létre, amelyek feladata egyegy gyülekezet patronálása, támogatása miszsziós tevékenységükben. Ezek a csopor tok rendszeresen meglátogatják a támogatott gyülekezetet, műsorokat adnak, prédikációs szolgálatot végeznek, diakónizálnak. A patronálást mindaddig folytatjuk, amíg növekedésnek nem indul a gyülekezet. A patronáló tevékenységet a Dunamelléki Egyházterület Bizottságával összhangban szervezzük meg. 4. Rendezvények, hitmélyítők. A Terézvárosi Gyülekezet rendezvényeinek megszervezésekor kiemelt figyelmet fordítunk a patronált gyülekezetek tájékoztatására, meghívására, ezzel is hozzásegítve a kis gyülekezeteket hitmélyítő élményekhez. 5. Kis gyülekezeteket felzárkóztató missziós alap létrehozása. A Terézvárosi Gyülekezet létrehoz egy olyan missziós alapot, amelyből a felzárkóztatandó kis gyülekezeteket segítjük. Ebből az alapból finanszírozzuk a patronáló csoportok költségeit is. Felkérjük a gyülekezet tagjait, hogy a tizedfizetés alkalmával a tizedcédulán a befizetett összegek elosztásánál erre az alapra is adakozzanak. A Gyülekezeti Kézikönyv szerint a tized tíz százalékát közvetlenül a misszióra kell fordítani, ezért a missziós alap legalább a tized tíz százalékát érje el. Az alapot a Dunamelléki Egyházterülettel egyet-

értésben használjuk fel. 6. Missziós célú segédanyagok. A Terézvárosi Gyülekezet minden szószéki szolgálatot hangszalagra rögzít. Ezeket a szalagokat kölcsönözni lehet, vagy megvásárolni. A gyülekezet felajánlja, hogy bármely más gyülekezet részére, amely ezt igényli, minden kazettát – vagy a kiválasztottakat - rendelkezésre bocsát. A felzárkóztatandó kis gyülekezetek részére ingyenesen ajánljuk fel a kazettákat, amelynek költségeit a missziós alapból fedezzük. A kazettákból külön kérésre speciális sorozatokat is összeállítunk, ha azokat valamely gyülekezet kéri. A missziós alapból a lehetőség szerint könyveket is adományozunk a kis gyülekezeteknek. 7. Gyülekezeti Híradó. A Terézvárosi Gyülekezet továbbfejleszti a Gyülekezeti Híradó tartalmát. Külön oldalakat szentelünk a Dunamelléki Egyházterület híreinek, és rendszeresen bemutatjuk azokat a gyülekezeteket, amelyeket patronálunk. A Híradó terjesztését megszervezzük úgy, hogy a Terület valamennyi gyülekezetébe eljusson a megfelelő példányszámban. 8. Internetes honlap. A Terézvárosi Gyülekezet saját internetes honlapját átalakítjuk (www.tagnet.org/terezvaros) úgy, hogy azon megjelenjen a kis gyülekezeteket támogató tevékenység, valamint nyitunk egy oldalt az aktuális, friss híreknek, beleértve a Dunamelléki Egyházterület híreit is. 9. Elemzés, értékelés. A Terézvárosi Gyülekezet Bizottsága minden ülésén - rendszeresen - elemzi és értékeli a missziós tervmegvalósításának helyzetét, megvizsgálja az eredményeket, pótolja a hiányokat és a tapasztalatok alapján új javaslatokat dolgoz ki. Dr.Erdélyi László

Ezúton is meghirdetjük a Dunamelléki Egyházterület gyülekezetei felé: szívesen veszünk híreket a gyülekezetek életéről, hogy a Híradóból minél többet tudjunk meg egymásról, így is építve a közösséget! 2004. III .NEGYEDÉV

11

A választás miénk Cséfalvay Miklós:

Isten népének egységéről

Az alábbi tanulmány vitaindító javaslatot tartalmaz az Unió választó-konferencia küldöttei és az egyház mindazon tagjai számára, akik szívükön viselik Isten népének sorsát és előremenetelét.

Az egyház ma

Javaslat az egység elősegítésre

Bizonyára nem múlt el nyomtalanul a legutóbbi Unió választó-konferencia a küldöttekben. Rajtam nagy szomorúság lett úrrá és nem a választás eredménye miatt. A szomorúság oka, hogy ismét nyilvánvalóvá lett: Isten magyarországi népe megosztott és ehhez a választó-konferencia nagymértékben hozzájárult. Felelősek vagyunk mindannyian, akik jelen voltunk, mert hagytuk, hogy a világi pártoskodás szelleme behatoljon közénk is. Isten műve szempontjából nem az az elsődleges szempont, hogy kik vezetik a népet, hanem hogy együtt haladjunk, jó irányba. Számos bibliai példa mutatja, hogy Isten az egész népet együtt áldja meg, vagy együtt bünteti. A nép többségi döntései gyakran nem a Szentlélek jelenlétét mutatják. Mivel nem hallgattak a bátor Józsuéra és Kálebre, Izrael többsége döntött, de nem a Szentlélek által. A többség még nem akart egy ideig Kánaánba menni, így együtt kellett maradniuk a pusztában negyven éven át. A megoszlást egyének okozták, a többség döntött, a következményeket pedig mindenki viselte és elvesztegettek 40 évet. Vajon hány ilyen pusztát kell még megjárnunk? Sajnálatos, hogy éppen a választó-konferencián - amikor az egyház együttes erejét kellene demonstrálnunk – alakult ki a legnagyobb megosztottság. Nem kellene ennek így történnie. Ezért egy egyszerű javaslatot tennék a választási szisztéma kis módosítására, amely – meglátásom szerint – előnyösen befolyásolná az egység ügyét. E javaslat a konferencia első napja utáni álmatlan éjszakán született, a második napi események pedig megerősítették bennem, hogy van kiút ebből a zsákutcából. Szeretném, ha nyilvánosan megvitathatnánk az alábbi javaslatot. Várom azoknak a véleményét, akik kicsit is felelősséget éreznek Isten népének egységéért. Ha most a konferenciai időszak elején hozzákezdünk, elegendő időnk lesz arra, hogy a javaslatokat megvitassuk, a felmerülő továbbiakkal együtt letisztuljanak, kikristályosodjanak, megérjenek és alkalmazhatók legyenek. A cél az, hogy visszafordítsuk és megakadályozzuk Isten népének ilyen mértékű megoszlását a következő választáson.

Javaslatom lényege, hogy a választókonferencia nyilvánossága előtt az egyház jövőjét felvázoló tervek, célok, programok mérkőzzenek meg - és ne a titkos jelöltek. A legutóbbi konferencián többen vártuk az egyház fejlődéséről szóló terveket, de ezekről nem eshetett szó. Jobb lett volna, ha nem emberekre kell szavaznunk, hanem értelmes és hittel teljes célokra, programokra. Magam részéről nem akarok és nem is fogok embereket követni. Ehelyett együtt akarok munkálkodni azokkal, akik képesek Isten maradék népét jó irányba vezetni. A választás 52/48 %os szavazati aránya nem volt győzelem, vagy vereség. Ebben a „mérkőzésben” mindenki vesztes maradt, bármelyik oldalon állt, de legfőképpen az Isten ügye maradt a vesztes. Én hiszem, hogy fontosabb számunkra az Úr művének előmeneteléért küzdeni, mint emberek jó állásáért. Javaslatom tehát az, hogy a magukban elhivatottságot érzők nyilvánosan pályázzák meg Isten népének vezetését. Nincs abban semmi szégyellni való, ha valaki Isten népét vezetni akarja. „Igaz ez a beszéd: Ha valaki püspökséget kíván, jó dolgot kíván.” [1 Tim. 3,1].

12

TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ

A javaslat beillesztése a választás rendjébe Tudomásom szerint a Magyar Unió alkotmánya arról rendelkezik, hogy a választáson a főtisztviselők személyére és a bizottságokra a jelölőbizottság tesz javaslatot. Ugyanakkor sem az alkotmány, sem az elmúlt Unió választó-konferencia ügyrendje, sem a Generál Konferencia Munkarendje - és legfőképpen a Biblia nem tiltja meg, hogy javaslatom az alábbi módon megvalósuljon: 1. A konferencia napirendjében a jelölőbizottság ülését előzze meg azoknak bemutatkozása, akik pályáznak arra, hogy Isten népét 5 éven keresztül vezessék. Minden jelölt mutassa be 15 percben milyen célokkal indul, mit valósítana meg és milyen eszközökkel, hogyan mozgósítana embereket a célokért, és így tovább. A választási korteskedést elkerülendő, a jelöltek programjukat – a kizárás terhe mellett - előzőleg nem mutathatnák be

nyilvánosan, pl. nem tárhatnák gyülekezet elé, legfeljebb szűk munkatársi körben vitathatnák meg. 2. A konferencia válassza meg a jelölőbizottságot az arányos képviselet elvei szerint. 3. A jelölőbizottság vonuljon el és értékelje – előre meghatározott, nyilvánosan elfogadott kritériumok alapján - a programokat, majd vizsgálja meg a személyeket abból a szempontból, hogy mennyire alkalmasak az általuk javasolt a program megvalósítására. A személyek esetén lelki és emberi alkalmasságot kell vizsgálni. 4. Ezután a jelölőbizottság tárja a plénum elé annak nevét, akinek programját a legjobbnak tartja. Adjon részletes indokolást arról, miért azt a programot és miért azt a személyt tartotta legalkalmasabbnak. 5. Ezután a konferencia szavazzon vita nélkül.

A javaslat bibliai alapjai

Isten mindig feladatra hívott el embereket és nem önmagukért. Amikor ki kellett vezetni Izraelt Egyiptomból Isten megkereste, elhívta és megbízta a feladattal Mózest. Amikor újra fel kellett építeni Jeruzsálemet, Isten Lelke felbuzdította Nehémiást és Ezsdrást, hogy vezessék a népet. Sorolnám a példákat Gedeonról, Sámsonról és a többiekről. Egy idő óta Isten megengedte, hogy a nép királyt válasszon magának, pedig kezdettől fogva személyesen akarta vezetni népét. Ma is megengedi Isten, hogy magunknak válasszunk vezetőket, de nem egy-egy hivatal betöltésére, hanem azért, hogy a Szentlélek által sugallt, értelmes, előremutató célok megvalósítása által vezessék a népet. Nekünk Mózesekre, Pálokra, Józsuékra van szükségünk. Vezetőkre, akik bátrak és követni lehet őket. Nem az egyházi adminisztrációra van szükségünk elsősorban. Nem olyanokra van szükségünk, akik az íróasztal mellől kiküldenek minket a missziómunkára, hanem akik előttünk járnak, mozgósítani képesek és fel tudják használni az evangélium ügye érdekében az Isten gyermekeiben szunnyadó lelki erőt. Akik segítenek kiásni a tálentumokat, amit Isten az ő egyháza tagjainak egyénenként adott, de amelyeket célok, tervek, vállalkozások hiányában semmire sem tudtunk használni. 2004. III. NEGYEDÉV

Az utóbbi konferenciai alkalmak hasonlóak voltak ahhoz az esethez, amikor Pál és Barnabás útjai szétváltak. Nem nekik, hanem csak a Szentléleknek volt köszönhető, hogy az ő szétválásuk inkább előmenetelére lett Isten ügyének – bár nem tudjuk mi lett volna az eredmény, ha akkor együtt maradnak. Pál és Barnabás esetében a vita személyekről folyt. Ez az ami a lehető legrosszabb Isten ügye szempontjából. Ha személyeken vitatkozunk, a vége megoszlás, ha célokon, feladatokon, teendőkön, akkor az eggyé kovácsolhatja a közösséget. A választás mai gyakorlata gátolja, hogy megtaláljuk és felismerjük Mózest és Józsuét. Lehet, hogy itt van közöttünk Dávid, akit az Úr már felkent, de mi Góliát közelébe sem engedjük, mert nekünk jobb jelöltünk van. Ezért engednünk kellene, hogy megmutassák lelki ajándékaikat nyilvánosan.

A javaslat előnyei 1. Nem elsősorban emberek, hanem programok méretnének meg azzal a céllal, hogy Isten népe a legjobb úton haladjon és a legeredményesebb legyen. A konferencia küldöttei a célokról beszélgetnének és nem az emberekről, célokat vitatnák meg és nem pártoskodnának nyíltan, vagy titokban. 2. A jelölőbizottság érdemi munkát végezne, mert részletesen meg kellene indokolnia javaslatát, aminek hatására várhatóan kialakul majd egy legalább kétharmados többség a szavazás során. Ez a vezetőség számára elég erős legitimitást adna ahhoz, hogy programját megvalósítsa. Ehhez képest a jelenlegi gyakorlat inkább a sorshúzáshoz hasonló, amely Istennek ritkán alkalmazott módszere. 3. A megszavazott program értékelhető és számon kérhető lenne, összevethetők lennének a teljesítések az elvárásokkal. A konferencia ezáltal valódi számonkérést valósíthatna meg, tényekkel és adatokkal. 4. A konferencia vállalt feladatot szavazna meg és nem tisztséget. Megbízná a vezetőket, hogy hajtsák végre azt a feladatot, amit elvállaltak és amelyért elsősorban az elnök tartozna felelősséggel. 5. A kiválasztott legjobb program és az azt vállaló vezetők felhasználhatják a többi program jobb elemeit - az azt kidolgozó emberek szolgálatával együtt. Mindenből a legjobb eredmény várható az együtt munkálkodás következtében. TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ

A javaslat hátrányai 1. Meg kell változtatnunk hozzáállásunkat a választás ügyéhez. – Ezentúl a választás nem az emberekről szólna, hanem az Isten művéről. Úgy érzem legtöbben eddig sem emberekért mentünk a választó-konferenciára, hanem az Isten ügyének előmeneteléért. Végül csapdába estünk és csalódtunk. Nem sajnáltuk, hogy meszsziről kell utaznunk, szabadságot kellett kivennünk, késő estébe nyúló beszámolókat kell hallgatnunk, mert azt vártuk, hogy elsősorban Isten ügyéről lesz szó. Nem így volt. 2. Isten népének kerülnie kell a versengést. – Ma a helyzet sokkal rosszabb, mert a háttérben titkolt, leplezett hatalmi harc folyik, olyan „kiszorítósdi” játék, amely megakadályozza a közösség jelentős részének beleszólását az egyház ügyeibe. Ez szégyenletes az Isten népére nézve és meg is látszik az egyház eredményein az utóbbi tíz évben. 3. Túl sok lehet a jelentkező. - Kétlem, hogy 5-6 főnél többen vállalkoznának az elvárt komoly program kidolgozására. Egy ilyen program kidolgozása minden pályázótól legalább egy-két hónapos kemény munkát igényelne. Ha pedig ilyen erőfeszítéssel készülnek programok, azzal az egész egyház csak nyerhet. Gondoljunk bele, mennyi ötlet, javaslat merülne fel, hány órányi ima és őszinte Isten-keresés szükséges, amíg egy komoly terv elkészül. Ha valaki ehelyett csak titkos lobbizásra képes és nem vállalkozik a nyílt megmérettetésre az nem méltó Isten művének vezetésére. Ha valaki csupán vezető akar lenni, célok és programok nélkül, az nem alkalmas Isten népének vezetésére.

A javaslat sorsa A javasolt választási eljárás gondos felkészülést igényel a jelöltek, és bölcs elemzést a jelölőbizottság részéről. A pályázás feltételeit és az értékelési kritériumokat dolgozza ki az Alkotmány és Alapszabály előkészítő Bizottság az Unióbizottság megbízásából és hagyja jóvá az éves küldöttgyűlés. Az értékelési kritériumok kidolgozásánál fontos, hogy élvezzen előnyt az a program, mely a lelki fejlődésre és a taglétszám növekedésére helyezi a hangsúlyt. Nem a jelöltek egymásra licitálását kell támogatnunk a keresztségek számában, hanem reális programokat, a megvalósításhoz felsorakoztatott eszközökkel összhangba hozott bölcs terveket, melyek nem álmodozók és nem szűklátókörűek, hanem hitben mutatnak előre

A választás miénk Tekintsétek ezt az írást vitaalapnak. Küldjétek el véleményeteket a gyülekezet címére, hogy közkinccsé tegyük az újságban. Szóljatok hozzá, vagy javasoljatok jobbat, hogy ne menjen minden ugyanúgy tovább, mint az elmúlt konferenciákon, mert az egyház megoszlása szétdarabolódásához, majd pusztuláshoz vezet. Adj nékünk Uram egységnek lelkületét. Adj nekünk helyes célokat és adj rájuk áldást. Küldd el az Illyés lelkét, aki az atyák szívét a fiakhoz, a fiak szívét pedig az atyákhoz fordítja. Ne azért kelljen eljönnöd, hogy megverd a Földet átokkal.

Zsoltár az egyházról Boldog az az egyház, amely nem bízik vakon saját hagyományaiban, de nem is dől be kritikátlanul minden új divatnak. Boldog az az egyház, amely nem csak gúnyosan tud felelni az emberek bizonytalan keresésére, és maga sem lesz ideges, ha gúmyolják vagy megmosolyogják. De az az egyház, amely vonatkodik attól, hogy megkérdőjelezzék, teljesen el fog tűnni az emberek tudatából. Nem fog megállni, Urának, Istenének ítélete előtt, sem az igazságosságért kiáltó emberek előtt. Annak az egyháznak, amely folyton úton van új meg új reális célok felé, nem kell félnie attól, hogy Isten elhagyja! de Istenre hivatkozni, a még oly jó szándékú emberi elgondolásokban is olyan kísérlet, amely biztosan csődöt mond. Boldog az az egyház, amely örömet merít abból a hitből, hogy megmentő, felszabadító Isten áll mögötte, s amely meg nem szűnően kutatja itt és most, milyen következtetéseket kell levonni ebből a hitből. Egy ilyen egyház az emberiesség helye lehetne egy embertelen világban, bizonyosságot önthetne az emberekbe, hogy van jövő, megvalósítható a béke és maga is példája lehetne ennek a jövőnek. 2004. III .NEGYEDÉV

13

Diakónia Egymásért élünk!? Május 15-én Diakóniai Napot tartottunk. A délelőtti istentiszteleten Ócsai Sándor testvér mondta el gondolatait e szolgálattal kapcsolatban. Ekkor fogalmazódott meg a kérdés: elég-e csak prédikláni a diakóniáról? Megszólítottnak éreztük-e magunkat, vagy csak végighallgattuk az előadást esetleg arra gondolva, hogy számunkra már semmi újat nem lehet mondani e témáról, mert vagy tudjuk és tesszük a dolgunkat, vagy közömbösek és tétlenek vagyunk? A kérdés tehát az: milyen is valójában a diakóniai munkánk? Erről beszélgettünk néhányan - Dán Ilonka, Fekete Marika, Halász Edit és Szabó Ottó.

Mitől válik valaki diakónussá? Attól, hogy megválasztották? Van aki akkor is diakónus, ha nem választották meg erre a tisztségre, és van aki akkor sem az, ha felkérték erre a szolgálatra. Kinek a dolga tehát a diakónia? Lehet-e intézményesíteni ezt a szolgálatot? Vagy inkább a mai igényeket kielégíteni igyekvő, korszerűbb és életképesebb diakóniai

munka megteremtésén kell fáradoznunk? Abban egyetértettünk, hogy szükséges kibeszélnünk a lappangó kérdéseket, és a problémák okait feltárva azok mentén keressük az újabb lehetőségeket.

Nekünk jól esik-e ha törődnek velünk? Mi szeretünk-e gondoskodni másokról? Egyik oldalon előttünk áll a bibliai elv az egymás terhének hordozásáról. A másik oldalon pedig a valóság, egy 400 tagú gyülekezet, melyben a tagok egyre inkább idegenek egymásnak. Nem ismerjük egymást, mert új- és új tagok, vendégek, barátok csatlakoznak közös-

14

TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ

ségünkhöz és mindenki még igyekezete ellenére is inkább a számára ismerős arcok, testvéri-baráti kör felé fordul a szombati találkozások rövid alkalmain. Ebben az „elrendeződésben” sokan nem találják meg helyüket, magányosak a tömegben. Különös nehézséget jelent az újonnan érkezők, frissen megkereszteltek beépülése a gyülekezet közösségébe. A közelmúltban alakult ki egy jó gyakorlat, hogy az új tagokat felvételükkor röviden bemutatjuk a gyülekezetnek. Azonban sok esetben ismeretlenségben maradnak a már régóta közöttünk lévő „elszigetelt” testvéreink. Sokan nehezen barátkoznak, nem találják társaikat a tömegben, nem tudnak kitárulkozni, ezért inkább bezárkóznak és csendben meghúzódnak a sorok között.Hogy tudjuk megszólítani és bátorítani őket? Hogyan tudassuk velük, hogy figyelünk rájuk és szeretnénk segíteni beilleszkedésüket? Keressük az alkalmakat, de nem tudunk mindenkit elérni. Jó lenne, ha visszahúzódóbb testvéreink sem várnák passzívan, hogy minden szombaton odamegy hozzájuk valaki és udvariasan, netalán szeretettel megszólítja őket. Mindnyájunk felelőssége és kötelessége, hogy ne csak „fogyasztói” legyünk közösségi életünknek, hanem aktív résztvevői. Akik Isten ügye szolgálatában vagyunk, azok az egymás iránti érdeklődést és gondoskodást gyakoroljuk. Hozzunk szeretetet egymásnak ajándékba; akkor mi sem távozunk üres kézzel! Egyik legnagyobb problémánk, hogy 50-60 fő azok létszáma, akik nem látogatják rendszeresen (vagy egyáltalán nem) a gyülekezetet. Közülük legtöbben elgyengültek. Problémákkal terhelt életükben nem találják a visszautat. Önmaguk erejéből nem képesek a kapcsolatot, a fogódzót keresni a közösségben. Értük nekünk kell „elmenni”. Azok helyzete a legveszélyesebb, akik maguk sem érzik az Istennel és a gyülekezettel való közösség hiányát. Őket megkülönböztetett figyelemmel kell kísérnünk és a kapcsolatteremtés, kapcsolattartás újabb lehetőségeit, formáit szükséges megtalálnunk. Úgy látszik jó törekvés az, hogy a diakónus beosztásnál figyelembe veszik a hasonló korúak egymáshoz rendelését. Azonban a fiatalok korosztályánál sok esetben tapasztaljuk, hogy egymás diakónusaiként a diakóniai munka azért nem éri el a célját, mert a diakónus fiatalok

sem rendelkeznek még mélyebb hitbeli és életvezetési tapasztalattal, ezért nehezen tudnak egymásnak megfelelő tanácsot adni a mindennapi buktatók elkerülésé-

re. Lehet, hogy ilyen esetben egy idősebb diakónus jobb eligazítást tudna adni, de nem biztos, hogy a fiatal ezt tőle el is fogadná. Beszélgetésünkben arra a megállapításra jutottunk, hogy az egymás iránti törődésünk szolgálata egy „lelki hálóként” kell körbevegye közösségünk tagjait, hogy mindenki érezze a gondoskodást, az imádságok áldását, mely lelki békét ad és erősíti a gyengéket. Ez teremti meg az együvé tartozásunk örömteli érzését.

Hogyan tehetjük hatékonyabbá a diakóniai szolgálatot? Gyülekezetünkben törekszünk arra, hogy a nagy létszámú diakóniai osztály munkája áttekinthető, kontrollálható legyen. Ehhez jó szervezeti keretet alakítottunk ki, amelyben a lelkigondozói szolgálatot minden egyes diakónus valamelyik gyülekezeti presbiter „felügyelete” alatt végzi. A szervezeti infrastruktúrával nincs is semmi baj. A probléma a „minőségi” színvonallal van. Hogyan lehetne a kapcsolatépítő munkát fejleszteni, bizalmi kapcsolatokat kialakítani diakónus és „diakonizált” között? Enélkül ugyanis csupán formalitássá válik a diakónusok tevékenysége, amire pedig senkinek nincs szüksége. Megkérdeztünk testvéreket a diakóniai munka tapasztalatairól. A válaszokból a formális viszonyok uralkodása igazolódott vissza. A legtöbben szükségesnek, fontosnak tartják a diakóniai lelkigondozást, de sokan még azt sem tudják, ki a diakónusuk. Akik tudják is, nagyon ritkán és felületesen beszélnek egymással. Olyan személlyel nem is beszéltünk, aki a gyülekezeten kívül (netalán otthonában) is találkozott volna diakónusával. Vajon a diakónusaink ilyen kényelmesek, vagy nem tudják mi a feladatuk? Esetleg a 2004. III. NEGYEDÉV

Diakónia testvérek részéről nincs rá valós igény? Megannyi talányos kérdés, amelyre nehéz elfogadható magyarázatot találni. Diakónus testvérünk mesélte, hogy egyik hozzá beosztott testvér, aki évek óta nem jár a gyülekezetbe, mindig valamilyen átlátszó kifogással hárítja el a diakónus látogatási szándékát. Lehet, hogy nem szeretünk már egymással találkozni? Lehet, hogy „idegeneket” nem szívesen fogadunk otthonunkban? Talán mai világunk egyik átka, az elidegenedés szelleme uralkodott el közöttünk is és már a „családunk tagjai” is idegenek számunkra? Nehéz megmondani, hogy hogyan, de változtatnunk kellene ezen a helyzeten, amíg nem túl késő. Csak töprengünk mit is kellene tenni. Talán differenciáltan kellene foglalkozni a testvérekkel. Lehetséges, hogy azoknak a testvéreknek, akik rendszeresen járnak az istentiszteletre, aktívak a szolgálatokban, élő kapcsolatuk van a közösség tagjaival, nincs szükségük különösebb „lelkizésre”. Azonban azokkal, akik ritkán, vagy egyáltalán nem járnak gyülekezetbe, elszigetelődtek, bizonyosan sokkal komolyabban kellene foglalkozni, mint ahogyan eddig tettük.Talán szerencsésen tennénk, ha a diakóniai munkát erre a területre koncentrálnánk. Ezt már a diakónusok kiválasztásánál is mérlegelnünk kellene és a „legjobb” diakónusokat kellene erre a szolgálatra megbízni. Az állandó kapcsolattartás, a rendszeres látogatások elengedhetetlenek az ilyen eseteknél. Ha

szükséges, szervezetileg is létre lehetne hozni a diakóniai osztályon belül egy speciális alosztályt, amely e kritikus területtel érdemben foglalkozna. A diakóniai munka bizalmi feladat. A diakónusnak kell kezdeményezni a baráti, bensőséges kapcsolat megteremtését. Nem gondoljuk, hogy a diakónusok kiválasztásánál ne vennék figyelembe a rátermettség, az elhivatottság kérdését. Mégis a jó szándék, a belső indíttatás önmagában nem elégséges az eredményes feladatvégzéshez. Sok (a hitben) TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ

fiatalabb testvérünk nincs tisztában azzal, hogy ha megválasztották diakónusnak, mi is a feladata. Érdemes lenne hát rendszeres képzést, továbbképzést tartani diakónusainknak, hogy felkészíthessük őket a rájuk váró, nem kis feladatokra. Ezek az alkalmak fórumai lehetnének a diakóniai munka „visszacsatolásának” is. Újra és újra eligazítást kaphatnának az előttük álló kihívások megoldására. Bizonyosan sokat tanulhatnának egymás tapasztalatából is.

Sok hát a tennivaló. Induljunk el, ne vesztegessük az időt, mert testvéreink megtartása ugyanolyan fontos az Úr számára, mint újak elérése.

Ócsai Sándor:

Lelkigondozói „helyreigazítás” Pál efézusbeliekhez írott levele 4. fejezetében felismerjük, hogy nem csak egy-két személy felelőssége a lelkigondozás, hanemaz egész gyülekezeté. A közösség és az egyének lelki életében bekövetkező krízishelyzetek között így biztosítva van a lelki növekedés, stabilitás. Felelősek vagyunk egymásért! Milyen legyen ez a szolgálat? Igyekezetünkben gyakran abba a hibába esünk, hogy elmondjuk egymásnak: „testvérem, hagyd el a bűnt!”, és jól megmossuk egymás fejét. De éppen ehhez nincs a lelkileg meggyengültnek ereje. Vagy megpróbálunk tüneti kezelést adni, amivel gyakorlatilag képmutatásra kényszerítjük, vagy megkíséreljük megkeresni a probléma gyökerét és úgy megoldani azt. „…ti, akik lelki emberek vagytok, igazítsátok helyre szelíd lélekkel… Egymás terhét hordozzátok, és így töltsétek be a Krisztus törvényét.” A lelkigondozás: lelki értelembe vett „kificamodott tag” helyreállítása. Az egész élet – a születés sokkja, az óvoda, az iskola, a serdülő kor, a pályaválasztás, a házasság, majd a nyugdíjazás kríziseinek átélése mind lelkigondozást igényel, mint lelki „katalizáror” segít túlélni mindezt. Mi is ez a „lelki ficam”? Nem más, mint az Istennel való kapcsolat megszakadása

elidegenedés Tőle és elfordulás a néki tetsző élettől. A lelkigondozás ennek a kapcsolatnak a helyreállítása. Olyan ez, mint például a troli kiugrott áramszedőjét a helyére visszateszik. A lelkileg kibillent embert ismét összekötik a mennyei áramforrással. Nincs más útja a lelki gyógyulásnak. A szép, igaz szavak, jó tanácsok „élettelenek” Krisztus ereje nélkül. Hogyan történt ez Jézus lelkigondozói szolgálatában? Jézus és az emmausi tanítványok beszélgetését figyeljük meg. A tanítványok kritikus helyzetben vannak, szinte elveszítették hitüket, reménytelenek a golgotai dráma miatt, s még a történések „kibeszélése” sem hozott eredményt. Ekkor érkezik oda Jézus inkognitóban. Először „kibeszélteti” belőlük a fájdalmat, majd az Úr Igéjére tereli a figyelmet és a próféciákra hivatkozva mondja: ezeknek kellett megtörténnie. Az események érthetetlen viharában Tőle elfutó, szétszéledő tanítványok hite megrendült, de most, akik Vele újból kapcsolatba kerültek, erőre kaptak, újból hitre jutottak. Ma is a gondoszság növekedik, a szeretet kihül, ma is a hamis próféták sokakat elhitetnek, és a kegyesség látszata alatt bűnök lajstroma húzódik meg, ezért a gyülekezet helyreigazító lelkigondozói szolgálatának jelentősége megnövekszik. Akkor lesz ez eredményes, ha minden párbeszédben ott van a harmadik, Jézus: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.” 2004. III .NEGYEDÉV

15

Gyermekeink Kicsinyek Kórusa Ezév tavaszán alakult meg gyülekezetünk gyerekkórusa ifj.Fekete István (bocsánat: Pityesz) kezdeményezésére. Debrenti Enikő vezetésével a jelentkezők meghallgatáson vettek részt, ahol az alapfeltétel a tiszta éneklés, valamint „érettségi” vizsga volt, vajon kinek lesz szép hangja és elég fegyelme (leglább 5 perc egy helyben ülve) a próbákon részt venni. Hát, a szülők igen elfogultak a csemetékkel, de egyetértésben sikerült azért kiválasztani a leendő kórustagokat. Az örökmozgó és most már „jogosítvánnyal” rendelkező „hangolók” néha igen nehezen találják meg egymást, hátmég az összhangot! Van aki azt mondja, hogy ő hamis, pedig szép hangon énekel. Márk például 7 éves, de a szép hangja ellenére még nem nőtt fel a feladathoz - majd eljön annak is az ideje nemsokára. Szeptemberben újabb meghallgatást tervezünk, ahol számítunk olyan gyermekek részvételére, akik kedvet éreznek a karénekléshez, és különösen számítunk a szülők támogatására, akik készek gyermekeiket elkísérni a próbákra, és ösztönzik őket a felkészülésben. Fontos az, hogy a gyerek elhatározását és szorgalmát a szülő fokozottan támogassa, ami tudjuk, hogy áldozattal jár, de ha majd látjuk a jövőben gyermekeinket Isten házában örömmel szolgálni, az bizonyára már most feledteti a kényelmetlenségeket. Végül is el kell mondani - hála a kislányoknak! - összejött a kis kórus, igazság szerint magunk sem tudjuk, hogy sikerült végül kiállnunk, de már két szolgálaton is túl vagyunk, reméljük a gyülekezet örömére is. (-fepi-)

A vers szeretete Kulcsár Lili édesanyjától, Ildi-

kótól örökölte szépérzékét és tehetségét a versmondáshoz. Azért is beszélgettünk vele erről, mert örülünk annak, hogy szeret szavalni és számítunk rá a jövőben is a gyülekezeti ünnepélyeken. - Lili, hogyan készülsz fel az ünnepélyekre? - Miután hazajövünk a gyüliből, a szobámban néhányszor elolvasom a tanulandó verset. Azután átgondolom az értelmét, hogy értsem is. - Kivel tanulod a verseket? - A verseket egyedül szoktam megtanulni. Hogyha nem értek valamit, akkor anyától szoktam megkérdezni. - Jó, hogy mindig látunk a gyülekezetben, örömmel jösz? - Szeretek a gyülibe menni, mert mindig érdekes dolgokról beszélgetünk, és találkozhatok a barátaimmal. - Szorgalmasan jársz a gyermekiskolába is, miért? - Azért, hogy Istenről tanuljunk, és hogy a problémáinkat megbeszélhessük.

Áldottak az Édesanyák Ez volt olvasható a gyülekezeti szószék felett az Anyáknapi Ünnepségünkön. Aki belépett a terembe tudhatta, hogy ez a nap az édesanyáké, különös figyelmünket, és minden szeretetünket nékik igyekeztünk szentelni. Minden korcsoport készült műsorral. A virágátadásra már 35 gyerek állt a dobogón és várta, hogy átadhassa a köszönet virágait. Az édesanyák és a gyerekek szemei is könnyesek lette, mert ami elhangzott e délelőtt, az őszinte és megható volt. Ez a szeretet maradjon, éljen közöttünk minden nap, minden családban és közösségünkben!

A gyerekeknek és tanáraiknak sok türelmet és kitartást kívánunk e szép feladathoz! A gyülekezet mindig örömmel hallgatja a gyermekek énekkarát, ezért készüljetek továbbra is szorgalmasan!

Megérkeztek Újabb „kistestvérek” érkeztek gyülekezetünkbe! Ráduly Tímea és Miklós első kisgyermeke Orsolya Zsanett a képen láthatóan már jókedvűen viszonozza a sok-sok kedves mosolyt, amit a gyülekezet küldött felé. Rigóné Darvas Erika és Péter kisfiáról Péter Dávidról a fényképész „lekésett”, de hamarosan pótoljuk a mulasztást. A fő, hogy ő is egészséges, szép kis jövevény, és őt is hamarosan megörökítjük a gyülekezeti tablóra. Mindkét családnak kívánunk sok örömöt és jó egészséget!!!

16

TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ

2004. III. NEGYEDÉV

Ifjúság „Van, amit nem lehet pénzért megvenni!”

Bocs, a medvéknél jártunk

Minden szombaton délben, miután véget ér az istentisztelet, a fiatalok egy része a kisteremben gyűlik öszsze ebédelni. Közösen fogyasztjuk el azt, amit magunkkal hoztunk és közben új barátságok köttetnek, a már meglevők erősödnek. Azután mindig jó hangulatban vonulunk fel a második emeleti tárgyalóterembe - amely már több alkalommal kicsinek bizonyult, hál’ Istennek és az előtérbe kellett kiköltözni, hogy mindenki halljon s lásson mindent - mert, ugye a a tudás utáni vágy hozott minket össze akkor és ott, amely „bölccsé tehet minket az üdvösségre, a Krisztus Jézusba vetett hit által”. (II. Tim 3:15) De ahogy mondani szokta egyik jó barátunk, akire édesapja hagyta örökségül ezt a mondást: ”azért, hogy ne felejtsük el, hogy a földön vagyunk” volt úgy, hogy csak öten gyűltünk össze, igaz csak egyszer (hogy ne csak pozitívumokat írjunk ebbe a kis beszámolóba). Nagyon sok köszönettel és hálával tartozunk az Úrnak, hogy olyan lelkészek vannak ebben a városban, akik veszik a fáradságot és délben a családi közös ebédről a Székely Bertalan utcába sietnek, hogy beszélgetve tanítsák az itt összegyűlt „éhes” társaságot. Minden egyes alkalom, amit velük eltölthetünk - Bodnár János, Dr. Hangyás László, Szabó László, Dr. Szigeti Jenő és Szilvási Csaba – egy-egy különös és felejthetetlen élmény volt számunkra. Egy reklám szlogenjét idézve: „van, amit nem lehet pénzért megvenni”. Úgy érezzük, hogy ők mindig nagyon felkészültek a beszélgetésekre és készek voltak megválaszolni még buta kérdéseinket is. Ugyanakkor köszönettel tartozunk azokért a fiatalokért is, akik szinte egyszer sem maradtak ki ezekből az alkalmakból, megtisztelték és támogatták a jelenlévőket. Különösen meg szeretnénk említeni a Kóter srácokat, akik minden alkalommal ott voltak, Balla Robit és Jager Nikolettet, akik amikor csak tehetett eljöttek, Dodót aki aktívan besegít a szervezésbe és végül, de nem utolsó sorban Sanyikát aki elindította ezt az egészet és azóta is sok türelemmel van irántunk. Egy alkalommal, amikor Szilvási Csaba befejezni igyekezett a beszélgetést, négy óra előtt néhány perccel, mert még egy másik gyülekezetben kellet szolgálnia, az ifjúsági órák egyik aktív résztvevője a következőket mondta: „olyan jó nekünk itt lenni, építsünk itt két házat, egyet neked és egyet nekünk.” (Azért nem kell a bizottságnak aggódnia, ezt a kérésünket még nem terjesztjük elő… De örülünk minden lehetőségnek amit e növekvő ifjúsági csapat fejlődéséért kapunk! Az Úr megáld minden fáradozást a fiatalokért!) És még nem is említettük a rövid, de nagyon hasznos imaperceket, amivel megkezdjük összejöveteleinket. Nos, így telnek a szombat délutánba nyúló beszélgetéseink. Tudjuk, hogy nagyon nehéz elhagyni a szombat déli, áhitatos családi hangulatban elfogyasztott meleg ebédet, de szerintünk megéri néha az áldozatnak tűnő döntést meghozni: „ma, de csak most az egyszer én is itt maradok ifjúsági órára!” Próbáljátok meg, és gyertek el! Ne felejtsétek: „van, amit nem lehet pénzért megvenni” – ezek az élet igazán fontos dolgai! (finiza)

A fiatalok - és a magukat annak érzők - 25 fős csoportja Veresegyházán jártak, ahol elsőként a Medvefarmot látogatták meg. A község polgármestere, Pásztor Béla úr szíve megkönyörült azokon a a már sokat látott, kiöregedett cirkuszi medvéken, akik feleslegessé válva tengetik valahol életüket. Ő karolta fel a kezdeményezést, hogy egy medvefarmot létesítve szép és egészséges környezetben élhessenek ezek az állatok. A bocsok társasága különösen szép pillanatokkal ajándékozták meg a látogatókat. Ezután evés, játék és még több evés következett. Még az asztalt is legalább háromszor terítették meg (persze csak a mindig ijesztgető esőfelhők miatt ki-be-ki-be pakolták a svédasztalt). A sok cuccolás mellett a labdajáték fárasztotta ki leginkább a „kevésbé” edzetteket. Itt talán Borbáth Pista figyelemreméltó játékát említenénk, aki annyira kimerült a játékban, hogy mozogni alig bírt - de ő ilyen apró nehézségektől nem riad vissza. A sok játéknál már csak a még több nevetés volt fárasztóbb. Remekül éreztük magunkat, még sok ilyen szép közös élményt kívánunk a fiataloknak és mindenkinek! Gyertek legközelebb még többen velünk!

TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ

Medvék, svédasztal, izomláz

Egy kimerült bocs - Borbáth Pista és játéka emlékére

ismerkedő Csegedi Hunor (17) Vácott

a Zeneművészeti Szakközépiskolában tanul. Tanulmányairól kérdezve szeretnénk jobban megismerni őt, hiszen a fiatal zenészek élenjáró tagja. „Trombitán öt éve kezdtem játszani, miután öt évet hegedültem. Apu kezdeményezésére Marosvásárhelyen Cazan Vasile tanár úr hívott a fúvószenekarba és biztatott, hogy tanuljak trombitálni. A versenyeken való szereplés és a szorgalmas tanulás eredményeként nagyon jól haladok a trombitálásssal, így szeretnék a zenei pályán maradni. Nagyon szeretem a gyülekezetet, a zenekar pedig különösen fontos számomra, örülök, hogy ebben játszhatok. Szívesen vállalom a szóló játékot is a gyülekezeti szolgálatban. Többször gondolkodtam azon, hogy öt év alatt ilyen szintre tudtam a játékom fejleszteni, ez saját erőből képtelenség, ez csak az Úr akarata és vezetése által lehetett. Már most tudatosult bennem, hogy nem véletlen az életemben, hogy ezt a zenei pályát választottam és ebben jól haladok. Nagyon szeretek ezen kívül sportolni, de nem hanyagolom el a tanulást sem. Könnyen barátkozom, és itt a gyülekezetben, a zenekarban, de azon kívül is sok barátot találtam már.” 2004. III .NEGYEDÉV

17

Család Családi konfliktuskezelés a gyakorlatban “NEM LEHET MEGOLDANI PROBLÉMÁKAT UGYANAZZAL A GONDOLKODÁSMÓDDAL, AMIVEL CSINÁLTUK ŐKET.” Albert Einstein

Gyülekezetünk Nevelési Osztálya június 22-én családnevelő délutánt tartott, melynek témája a családi konfliktusok kezelése volt. A program vezetőjének dr. Szigeti Jenő tanár urat kértük fel, aki a szakterület kiváló ismerője, tanítója. A résztvevők létszámán visszaigazolódott az az elgondolásunk, hogy bátran nyúljunk a dolgok sűrűjébe, hiszen az eredetileg kiscsoportosnak tervezett vitadélután közel száz testvérünk érdeklődését keltette fel.E cikk keretében interpretálni szeretnénk a vitadélután értékes tanítását, tanulságait, azt remélve, hogy segítségükre lehetünk azoknak is, akik nem tudtak eljönni.

A feszültség az élet szerves része, ezért szükségszerűen ott van minden életmegnyilvánulásunkban. Nem száműznünk kell tehát, hanem megértenünk az okát, a funkcióját. Ha például egy házasságban nincs feszültség, annak csak egy oka lehet: a házasfelek nem szeretik egymást. Az emberi kapcsolatokat matematikai konstanssal nem írhatjuk le, azok állandóan változnak: hol közelítenek egymáshoz, hol meg távolodnak egymástól. Egy ember nem ember önmagában. A másik emberrel való kapcsolatom, a hozzá való viszonyom tesz csak emberré. Két ember kapcsolata pedig már egy történet. Ezért vannak a Bibliában is történetek. Isten nem pillanatképekben mutatja be az emberek életét, hanem folyamatukban, történetekben megfogalmazva. Ez adja meg a mondanivaló dinamikáját.

“Az életben nincsenek csaták, csak választási lehetőségek.”

Ez a „feszültség-működés” azonban magában rejti a konfliktus keletkezésének lehetőségét is. De mi is a konfliktus? Első megközelítésben azt mondhatjuk, hogy egy működészavar. Ez a zavar abból adódik, hogy azt hiszem, én teszem jól a dolgokat és mindig a másiban van a hiba. Pedig nem létezik egypólusú konfliktushelyzet, ezért a „megoldóképletnek” is kétváltozósnak kell lennie. Lehet, hogy egy vitahelyzetben mindkét fél igazat mond, de nem ez a probléma, hanem az, hogy nem tudnak megegyezni egymással. Mi hát a megoldás? A két félnek el kell jutnia a harmóniáig. Ez pedig azt jelenti, hogy nem a másiktól kell engedelmességet várnom, hanem nekem kell engedni.

Jan Diabelez Arnt Harries

Ma, amikor korunk társadalmának súlyos betegsége a házasság válsága, a családok felbomlása, gyülekezeteink tagjai sem mentesek ettől a pusztító kórtól. Sajnos a hívő emberek körében is egyre gyakoribbak a válások, családi békétlenségek, megromlott házastársi kapcsolatok. Ilyen körülmények között nem csak a szülők szenvednek, de a gyermekek a legnagyobb kárvallottjai a családi fészek megmérgeződésének. Jellemző, hogy az ember leginkább azokat bántja meg súlyosan, akik a legközelebb állnak a szívéhez: a családtagjait. Ez nem véletlen, hiszen akiket legjobban szeretünk, azoktól a legnagyobb megértést, a legtöbb törődést várjuk, ezért tőlük már egy kicsiny megbántás is nagyon rosszul tud esni.

“Ha meg tudsz fogalmazni egy problémát, akkor meg lehet oldani.” Edwin Land

A Biblia arra tanít, hogy nem kellene mindezeknek így lenniük. Küzdeni kell hát e veszélyes folyamatok ellen, hogy ne ragadjon magával bennünket is. Egyik testvérünk azt a kérdést vetette fel, hogy ha van házasságkötés előtt a házasulandók részére tanácsadás, akkor miért nincs a házasságkötés után is. Igaza van, hiszen a problémák rendszerint az emberek együttélése alatt kerülnek elő és nem előtte. Miért is ne tarthatnánk „tanácsadást” gyakorló házasoknak is? Nem gondolom, hogy bárki is azt mondhatná, neki nincs szüksége tanácsra, mert ő a házasságról, vagy a gyereknevelésről már mindent tud. Ezért elhatároztuk, hogy az ilyen típusú programokat a jövőben rendszeressé tesszük, hátha tanulhatunk valamit egymás tapasztalatából, mások bölcsességéből. Nem hisszük azt, hogy lehetne receptet adni a helyes életvezetésre, vagy, hogy mások (kívülről) meg tudnák oldani a mi problémáinkat, hiszen minden élethelyzet, minden személyiség, minden kapcsolat más és más. Azonban az alapvető igazságok mélyebb megértése, vagy a lelkünket nyomasztó gondjaink „kibeszélése”, biztosan hozzásegítenek bennünket ahhoz, hogy a másikat jobban megértsük és a nagyobb bajokat megelőzzük. Ha rossz hangulat, meg nem értés költözik valaki családjába, azt mondjuk feszültség van a családtagok között. De valójában mi is a feszültség? Olyasmi amit ki kell irtani az ember életéből? Távolról sem.

18

TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ

“Nem tisztességes másoktól olyat kérni amire magad sem vagy hajlandó.” Eleanor Roosevelt

A különböző közösségi formák egyúttal konfliktusforrások is. Ezért beszélhetünk férfi – nő konfliktusról, szülő – gyermek konfliktusról, anyós – meny (vő) konfliktusról. De a konfliktushelyzetek a társadalom különböző szintjein is megjelennek: munkahelyi konfliktus, gyülekezeti konfliktus stb. Beszéljünk most a házasság működési zavaráról: a férj – feleség konfliktusról. Ha valami megbetegszik, az kell legyen a célunk, hogy meggyógyuljon: hogy helyre álljon az „EGÉSZ”-ség. Ahogyan a megromlott testi egészség helyreállításának orvosilag jól körülhatárolt fázisai vannak, úgy mint a kórisme alapján felállított diagnózis, az ennek megfelelő gyógymód, majd rehabilitáció, úgy a lelki egészség helyreállításánál is alkalmazni kell ezeket a szakaszokat. Mi is vizsgálatunk tárgya, a házasság? Erre a kérdésre a következő tömör meghatározásban tudjuk megadni a választ. A házasság két egyenlő jogú, de nem egyforma, ellenkező nemű embernek testi, lelki, fizikai, szellemi közössége az egyenjogúság legteljesebb tiszteletben tartása mellett. Alapigazságként kell tehát leszögeznünk, hogy férfi és nő soha nem egyforma, de mindig egyenjogú. Éppen attól lehetnek ugyanis eggyé, hogy különbözőek. Ember = férfi és nő. Én, mint egyes ember biológiailag is, pszichológiailag is meghatározott lény vagyok. Magamban hordozom a nemem jellemzőit is, a környezetem hatásait is. Isten szándéka az, hogy két komplementer félember hozzon létre egy közösséget. Ez a házasság – a testi-lelki közösség. 2004. III. NEGYEDÉV

Család „Semmi nem történik meg magától... minden úgy fog megtörténni, ahogy szeretnéd, amint megérted, hogy saját erőfeszítésed kell ahhoz, hogy úgy történjenek a dolgok.” Két ember kapcsolatának négy jól elkülöníthető, de egymástól elválaszthatatlan alkotóeleme van. Ha ezek közül bármelyik hiányzik, a házasság megbetegszik. A négy alkotóelem által felépített házasságot Gyökössy Endre Életápolás című könyve alapján a következőképpen lehet összefoglalni. Agapé = hitbeli szeretet („Szeretlek, mert szeretlek”) Ez a házasság lelki oldala. Ez a szeretet hálás azért, hogy az Istentől kapott szeretetet van kinek továbbadni és van kitől újra meg újra megkapni. Fília = baráti szeretet („Szeretlek, mert a társam vagy”) A baráti szeretet kapcsolata tesz két embert egymás társává, egymás barátjává. A szeretetnek ez a fajtája teszi sorsközösséggé kapcsolatunkat. Így válunk egymás segítőtársává. Erósz = érzelmi szeretet („Szeretlek, mert ilyen vagy”) A házastársi kapcsolat esztétikai oldala. Ez a másik szépségének, vonzásának felfedezése és a másiknak való tetszeni akarás törekvése. Szexus = testi szeretet („Szeretlek, mert az enyém vagy”) A házasság testi oldala. Enélkül nincs házasság, ahogyan test nélkül sincs ember. Az egymás számára történő odaadás öröme ez. A közösségépítés alkotó elemeinek harmóniában kell lennie egymással. Az építőkövekből nem hagyhatunk ki egyet sem, ellenkező esetben szükségszerűen konfliktus alakul ki. Ez pedig azért veszélyes igazán, mert ha az egész valamely része „megbetegszik” a többi részt is „megbetegíti”. A részek harmóniája azonban a különböző életkorokban és különböző élethelyzetekben más és más. A házasság az ember sokosztatú kapcsolatrendszere, amelyben ha valamelyik kapcsolati elem rövidzárlatos lesz, az egész kapcsolatrendszert megrontja. Alapvető feladat tehát ilyen helyzetben, megszűntetni a rövidzárlatot: meggyógyítani a beteg részt, ahogyan azt az orvos is teszi. Fel kell tárni az okokat; meg kell szűntetni az okokat; segítséget kell adni a gyógyuláshoz. Mi kell mindehhez? Szeretetteljes, bizalmi légkör. Ehhez pedig csupán egy tulajdonságra van szükség: a meghallgatás képességére. Nagyon kifejező, amikor a fiatalok udvarlását úgy emlegetik, hogy „beszélgetnek” egymással. Ebben a „beszélgetésben” még hamisítatlanul benne van egymás meghallgatása, a másikra való teljes odafigyelés, a másik megismerésének őszinte vágya. A házasságban is olyan légkört kell tehát teremteni, amelyben ismét megtanulnak „beszélgetni” a házastársak.

“A legfontosabb dolog a kommunikációban az, hogy meghalljuk ami nincs elmondva.” Peter F. Drucker

Az emberi élet igazi tere a szeretet. Ezért ezt a teret kell magunk körül megteremteni. A kommunikáció (a „beszélgetés”) során formálódik két ember kapcsolata. Döntő dolog tehát, hogy hogyan kommunikálunk egymással. A kutatók szerint az ember kommunikációjának öt szintje van és ezt a házasságban is érdemes megtanulni. TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ

A csevegés szintje. Ez a kapcsolatfelvétel fázisa. A beszélgetésben állandóan „próbálgatjuk” a másikat. Közben azt fontolgatjuk, hogy mi van a másikban, amiről mélyebben lehetne beszélni. Ezekben a beszélgetésekben egy közös „mitológiai” szótár alakul ki, ami azt jelenti, hogy ha mondok egy jellemző szót, arra csak a társam asszociál ugyanolyan módon ahogyan én, a közös élményeink miatt. Ezek a szavak (szójátékok) idézhetnek fel később szép emlékeket. Erről ma nagyon elfelejtkeznek az emberek. Ma ugyanis a „házat” általában fordítva építik: először a tetőt, azután a falakat, majd a végén az alapot. A házasságokban a konfliktusok jelentős része ezért következik be. Ezért mondja Illyés Gyula, hogy „páros magányban élnek ma az emberek”. A tények szintje. Bizonyos dolgokat, tényeket közölnünk kell egymással. Ha azonban megromlik a viszonyunk, a tények mögé mindig odagondolunk valami mást. Ezért „szelleműzésre” van szükség, hogy szabadokká válhassunk a téves képzetektől. A gondolkodás szintje. Amikor a beszélgetés a puszta tények közlése felől a gondolatok felé irányul. Ez a gondolatok egyeztetésének, a közös vélemény kiépítésének fázisa. Ezáltal eljutunk oda, hogy a másik azért a társam, mert már „bennem is ott van”. Ugyanis a véleménye, gondolkodásmódja beépül az enyémbe (és természetesen fordítva is). Ha ez nem jön létre, nagyon nehéz helyzet alakulhat ki két ember között. Az érzelmek feltárásának szintje. Érzelmeink kinyilvánításának hiánya kapcsolatainkban kritikus helyzetet teremthet. A jó házassághoz önfegyelemre és bátorságra van szükség. Sokaknak nincs elég bátorsága ahhoz, hogy érzelmeikről tudjanak beszélni társuknak, pedig ez megölheti a legjobb kapcsolatot is. Sokan azt gondolják, hogy „sebezhetővé” válnak, ha feltárják érzelmeiket a másik előtt. Így azonban hiányozni fog az elengedhetetlenül fontos bizalmi légkör. A családi veszekedések leggyakoribb szava a „Te”. „Te ezt és azt tetted (vagy nem tetted)”. – Erre a válasz „igen, de Te…” Ilyenkor szükségszerűen vitahelyzet alakul ki, amikor már nem is az lesz a kérdés, hogy ki követett el hibát, hanem, hogy melyikünk hibája a nagyobb bűn. Igazán nagyokat vitatkozni pedig csak jelentéktelen, kis dolgokon lehet. Ha azonban érzelmeimet kezdem feltárni, a te helyére az én kerül. Így te is megtudod, hogy én most éppen mit érzek, mire gondolok. Akkor adok esélyt a megbékülésre, ha áttérek a „te közlési módról” az „én közlési módra”. Az önfeltárulkozás szintje. Ez a két ember közötti intim szféra kialakulása. Vannak dolgok amik csak két emberre tartoznak és senki másra. Ez a titok is hozzátartozik házasságunkhoz. Ma sokan azt teszik a „kirakatba”, aminek a „kamrában” lenne a helye. Ha azonban csak kettőnkre tartozó dolgokról van szó, akkor se feledkezzünk el Istenről; Őt mindig hívjuk meg harmadiknak. A kommunikáció öt szintjének jelenléte elengedhetetlenül fontos minden házaspár életében. Betegségünkből a gyógyulást csak az adhatja, ha megtanulunk egymással beszélni, beszélgetni. Kezdjük hát el a tanulást. Kívánom, hogy – amit tanulunk – egészségünket meg is éljük és ne csak akkor kezdjük már értékelni, amikor hiányától szenvedünk. (szó)

“Hittel tedd meg az első lépést. Nem kell hozzá látnod az egész lépcsőt, csak az első lépcsőfokot.” Martin Luther King Jr. 2004. III .NEGYEDÉV

19

Kultúra Nyári István:

Versmondás a szószéken „Énekelek az Úrnak egész életemben...!” - aztán örökre. (Túrmezei Erzsébet)

Az előzőekben foglalkoztunk a helyes beszéd és a versválasztás fontosságával, követelményeivel. Láttuk, hogy a vers kiválasztása milyen felelősséget ró az előadóra. Ha ezen túlvagy, a következő lépés a kiválasztott vers értelmezése, kidolgozása, előadása. - Nem kis dolog. Az első feladat a vers értelmezése, elemzése. Olvasd el figyelmesen - többször is - a művet. Lépésről-lépésre, gondolatról-gondolatra. Tisztázd magadban, hogy a költő mit is akar mondani a hallgatónak, miért írta a verset? Ha ezt feldolgoztad, gondolati egységként építsd az előadást. Azonosulj a költővel érzelmileg-értelmileg. Ezt úgy tudod megtenni, hogy beleképzeled magad azokba a képekbe, hangulatokba, szituációkba, amelyeket a költő leírt, mivel ezeket kell közvetítened. Úgy add elő a költeményt, mintha szereplője, részese lennél a cselekménynek, a tájnak, a hangulatnak. Találd meg a kontaktust a közönséggel. Nézz a szemébe - ne a levegőbe. A kiállásod határozott legyen, ne idegeskedj! Ne botorkálj a szószékre. A vers bemondása után tarts hosszú szünetet, magadra irányítva a közönség figyelmét. Az első mondat elhangzása döntő jelentőségű. Itt dől el, hogy meg tudsz-e felelni a közönség várakozásának, meg tudod-e tartani a figyelmét? Ne hadarj! Szépen artikulálj! - Merj szüneteket tartani! Feltétlenül beszélni kell a lámpalázról. Ez természetes jelenség, de nem mindenkinél jelentkezik egyformán. Egy kevés belső feszültség még segítheti is az előadást, de a nagy izgalom csökkenti a koncentráló-készséget, s így az előadás rovására mehet. Ne hagyd, hogy úrrá legyen rajtad! A felkészülés kemény otthoni munkát követel. Te, mint a mű tolmácsolója, katalizátor vagy! Elmondásakor a költő gondolatai átjárják elmédet és érzelemvilágodat, így a produkcióban saját egyéniséged, életed, versfelfogásod is érvényesül. Ehhez azonban tökéletesen meg kell értened a költeményt. Ha úgy érzed, hogy már érted a verset, befejezted az elemzést, mondd el többször hangosan, előadásszerűen. Amenynyiben úgy döntöttél, hogy kívülről mondod a szöveget, csak akkor állj ki, ha azt tökéletes biztonsággal elsajátítottad. Félmegoldások nem alkalmazhatók! Vagy felolvasom, vagy fejből mondom a verset. Ha mindezeket végiggondoltad, megvalósítottad, gyakoroltad s úgy érzed, készen vagy - akkor felmehetsz a szószékre verset mondani. Ne feledd: nem előadóművészi teljesítményt várnak el tőled a gyülekezetben, hanem annak a lelkiismeretes felkészülésnek a bemutatását, amelyet a leírtak figyelembe vételével teljes szíveddel, értelmeddel, idegrendszereddel megtettél annak érdekében, hogy az evangélium megérintse a vers által a hallgatók szívét. Ha ezt teszed, örömöt találsz a versmondásban, és követ leszel - küldött: eszköze az Úrnak!

„Éneklek az Úrnak egész életemben...! - aztán örökre. (Túrmezei Erzsébet)

20

TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ

„Ne magadnak zenélj, hanem Isten elé képzeld magad!” (Yossi Arnheim)

Nagy Mónika adott hangver-

senyt április 14-én a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola Ferencsik termében. Ennek kapcsán beszélgettünk: - A fenti idézet olvasható a meghívón. Ez a Te zenei pályád mottója is? Mit jelent ez számodra? - A zenéhez való tehetség Isten adománya. Én is ezért kezdtem el zenélni, mert úgy érzem, hogy aki szereti és érti a zenét, és ráadásul művelheti is - mint én - Isten előtti alázat tölti meg a szívét. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy amikor zenélek, kérem az Urat, hogy amit játszom, az Ő dicsőségére legyen. - Milyen gondolatokat tartasz fontosnak a fiatalok gyülekezeti szolgálatával kapcsolatban? - A fiatalok kultúrális fejlődésében nagyon nagy szerepe van a művészeteknek, s ha ezt egy gyülekezet fontosnak tartja, akkor kialakulhatnak olyan zenei produkciók vagy más művészeti alkotások, amelyekből táplálkozva tartalmasabb lesz a fiatalok lelki élete is, és Istent szolgálva felnőttként is elkíséri útjukat. - Milyen terveid vannak a közeljövőben zenei tanulmányaidban és a gyülekezetben? Mivelhogy az életem a zene körül forog, ezért az érettségi után a nyarat is zenei táborokban töltöm Baján, Szentendrén, Budapesten, Hódmezővásárhelyen, és az ősszel elkezdek készülni a zeneakadémiai felvételimre, ami igen sok energiát vesz ki belőlem, mert tudom, hogy még nem vagyok teljesen felkészülve. A gyülekezetben rendszeresen szolgálok fuvolán, orgonán, zongorán, valamint énekelek, kísérek, amiket nagyon szeretek. A felkészülésemhez nagy segítséget nyújtana, ha a fuvolával tudnék többet foglalkozni. Köszönöm a lehetőséget, hogy terveimről beszélhettem.

Bizonyságtétel orgonával Cséfalvay Dániel, miután megnyerte az Orgonaszakos

Növendékek VII. Országos versenyét, meghívást kapott két osztálytársával együtt, a Nagykőrösi Református templomba, egy közös orgonahangversenyre. A templomban az ország egyik legjobb orgonáján játszhattak, azonban már a próbán kiderült, hogy nem sok hallgatóra számíthatnak. A 2609 férőhelyes templomba szombat esténként 30-40 ember szokott eljönni. Most sem volt másként, de a 34 jelenlévőből 17-adventista volt, akik a Kecskeméti gyülekezetből és Budapestről jöttek. A koncert után megnézhettük az orgonát közelebbről is, így nyilvánvalóvá lett a gyülekezet lelkésze, az osztálytársak és a tanárnő előtt, hogy a kis adventista kecskemét-budapesti gyülekezeti csapat milyen szeretettel jött el erre a koncertre és hogy milyen az összetartás az adventhívők között. A szívélyes légkörben Erdélyi Laci bácsi egy-egy Jézus Élete című könyvet ajándékozott a lelkésznek, aki Károli Gáspár Egyetemi tanára és az orgonatanárnőnek is, amit örömmel fogadtak. Hiszem, hogy a testvérek összetartása ilyen alkalmakon is jó bizonyságtétel a világ előtt. (Csé.) 2004. III. NEGYEDÉV

Egészség Tehetünk-e valamit saját egészségünk érdekében? Felelősek vagyunk Isten előtt, családtagjaink, testvéreink, barátaink, munkatársaink felé önmagunk egészségének ápolásával és megőrzésével - mert ők mind szeretnek, szükségük van ránk - számítanak ránk. Az egészségügy mai helyzete sok nehézséget okoz betegnek és az ott dolgozóknak egyaránt. Kevés az időnk, felgyorsult világunkban minden percünket szeretnénk hasznosítani. Hogy néz ki ez egy rendelőben? A betegek többsége türelmetlen, nem ér rá esetleg több órát várni. Bevezetésre került az előjegyzési rendszer sok területen, amiben az a hiba, hogy néha hetekbe kerül, mire időpontot tudnak adni. Az egészségügyben az adminisztráció egyre jobban növekszik, a betegekkel effektíven eltölthető idő csökken, nem engedhető meg hogy a betegre bármennyi időt fordítsunk egy vizsgálaton. Felborul az előjegyzési idő, és ekkor sok kellemetlen megjegyzés hangzik el. Általában kevés a megértés, hogy a másiknak is lehetnek panaszai, mindenkinek a sajátja a legfontosabb, és természetesen “törekszik” a másik elé kerülni. Az egészségügyben igyekszik mindenki a rendelkezésre álló időben a legfontosabbakra koncentrálni. Célravezető kérdésekkel, rávezetéssel kell a problémához, betegséghez közeledni. Csoda egy ilyen helyzetben, hogy “mindenre” nem lehet kitérni? Nem mindegy, hogy valaki mikor vesz észre valami tünetet, ami betegség kezdete lehet,van-e elég türelme utána járni, tisztázni a panaszát. Egyéni érzékenység, fájdalom küszöb, túlzott betegségtudat mind befolyásolhatja a lépéseinket. Vegyünk egy példát. Nőknél igen magas százalékban fordul elő emlődaganat. Egyszerű, rendszeres vizsgálattal figyelni lehet az eltérést, idejében felfedezhetjük az apró csomót, érzékeny területet, behúzódást. Sajnos nem mindenki vesz részt évente nőgyógyászati vizsgálaton, így nagyon sok idő eltelhet, mire észreveszi valaki a figyelmeztető jeleket, az elvesztegetett idő pedig súlyos következményekkel járhat. Fontos tehát, hogy magunk is figyeljük testünket, és nagyon ajánlatos a szűrővizsgálatokon jelentkeznünk. Ne hanyagoljuk el, ha egészségesnek érezzük magunkat akkor is évente vegyünk részt tüdőszűrésen, vér- és vizeletvizsgálaton, nőknél rákszűrésen, mammográfián, csontsűrűség vizsgálaton. Férfiak urológiai vizsgálata bizonyos kor felett különösen fontos. Betegek esetén természetesen nem elégséges az évenkénti kontroll vizsgálatok, az orvosi utasítás szerinti megjelenés kiemelten fontos. Ha valamit észteveszünk magunkon, hogy nem úgy működik, mint eddig, vagy újonnan keletkezett elszíneződést, tapintható csomót, ismétlődő kellemetlen tüneteket észlelünk, sürgősen utána kell járnunk. Összefoglalva: arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy ne várjunk másokra, hogy észrevegyék a bajainkat, mi is aktívan vegyünk részt egészségünk érdekében.

Egy csomó a mellben. Egy szörnyu gyanú. Aztán a sokk: mellrák. Minden kilencedik nőnek szembe kell néznie ezzel a diagnózissal életében. Csak most ne essen kétségbe! Ha a daganatot idoben észreveszik, a gyógyulás esélye 90%. Az orvostudomány ma már hatékonyan le tudja küzdeni ezt a betegséget. A mell a nőiség és az anyaság szimbóluma. A mellnek egyszerre van szexuális és esztétikai jelentése, s ez olykor teljesen meghatározza a nő önértékelését. Mindezekért a mell elvesztésétől való félelem rendkívül erős a nőkben, olyannyira erős, hogy ez a félelem okozza sokszor a legnagyobb bajt. Egy vizsgálatban mellrákos nőket kérdeztek meg arról, mennyi idő telt el az első gyanús jelek és az orvoshoz fordulás között. Az átlag várakozási idő hat hónap volt, de voltak olyanok, akik évek múlva fordultak csak orvoshoz, amikor már késő volt. Feltették azt a kérdést is, miért nem fordultak időben orvoshoz? A válasz általában az volt, hogy reménykedtek, hogy majd elmúlik. Sok nő fél észrevenni a mellében kialakult elváltozásokat, mert ez nagyfokú szorongást okoz, ezért kerülik az önvizsgálatot. Ha véletlen mégis találnak valamit, igyekeznek elfelejteni, s reménykedve gondolnak arra, talán rosszul tapintották, talán majd menstruáció után elmúlik. A szorongás így elkerülhető, de ennek olykor a mell elvesztése az ára. Régi tapasztalat, hogy amitől félünk, azt nem széles ívben elkerülnünk kell, hanem közel mennünk hozzá, minél jobban megismernünk, mert a dolgok közelről nem olyan félelmetesek. Ha tudjuk, hogy a legtöbb csomó a mellben jóindulatú, ha tudjuk, hogy a mellrák nem a semmiből jön, és hogy az idejében felfedezett rosszindulatú daganat maradéktalanul eltávolítható, akkor sokkal inkább azon leszünk, hogy elejét vegyük a dolgoknak, mintsem hogy a szerencsére bízzuk sorsunkat. Dr.Szendi Gábor pszichológus

A szenvedés értelme - Halálítéletként hangzott a diagnózis - meséli a jó ötvenes asszony, amikor egy év után kontrollra ment a kórházba. - Arra gondoltam, hogy megölöm magam. Alig volt esélyem. Tudja, hogy van a rákos daganattal. Aztán a kezelések. A kemoterápia elvitte a hajamat. A sugárzástól égett a bőröm. Volt elég időm elgondolkodni a sorsomon. Valahogy elhatároztam, hogy megpróbálom a lehetetlennek látszót. Először elkezdtem vigyázni magamra. A család is fontos maradt, de csak azt csináltam, amire tényleg futotta az erőmből. Nem kezdtem siránkozni, csak valahogy rájöttem, hogy én is fontos vagyok. Itt a kórházban annyira küzdöttek a gyógyulásomért. Szerettek. Lassan kezdtem én is megszeretni magam, pedig rettenetesen csúnya voltam akkor... Olyan más lettél - modták a barátnőim. - Megtaláltad magad. Nemcsak gürcölsz, hanem élsz is. Sose hittem volna, hogy ezt össze lehet egyeztetni... - Tudja, mi lepett meg legjobban? - A betegség előtt a család, a környezet becsültek, mert rengeteget dolgoztam, hajtottam... Most meg elkezdtek szeretni...

(Dr.Szigetiné Dr.Székely Mária) TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ

2004. III .NEGYEDÉV

21

P ÉNTEK ESTI ELŐDÁS Előadó

Dr.Szigeti Jenő

Stuber György

Dr.Tokics Imre

Stuber György

Dr.Szigeti Jenő

Bodnár János

Erdélyi László

Bodnár János

Dr.Szigeti Jenő

Bodnár János

Bodnár János

Dr.Szigeti Jenő

Bodnár János

2004.

Júl.2.

9.

16.

23.

30.

Aug.6.

13.

20.

27.

Szept.3.

10.

17.

24.

25.

18.

11.

Szept.4

28.

21.

14.

Aug.7.

31.

24.

17.

10.

Júl. 3.

2004.

Bodnár János

Dr.Szigeti Jenő

Dr.Hangyás László

Csalami László

D.Szigeti Jenő

Bodnár János

Erdélyi László

Szilvási András

Dr.Szigeti Jenő

Fleischer Istvánné

Dr.Erdélyi László

Stuber György

Bodnár János

Téma

I S T E N T I S ZT E L E T

SZOLGÁLATI BEOSZTÁS

Fegyelmezés szeretetből

Bodnár János

Dr.Szigeti Jenő

Dr.Hangyás László

A Jelenések ünezete 1. Jézus keze A család

Csalami László

Dr.Szigeti Jenő

Bodnár János

Erdélyi László

Veszprémi vendégszolgálat

Hiábavaló

Elhívottak, szentek, feddhetetlenek

És megtelének a csűrök gabonával

Szilvási András

Dr.Szigeti Jenő

Észre veszed-e, hogy a célhoz közeledünk? Unióelnöki látogatás

Fleischer Istvánné

Szabó Ottó

A bölcsességnek és kijelentésnek Lelke Az ártalmas beszéd

Stuber György

Bodnár János

SZOMBAT Igehirdető

Tanulságok Izrael történetéből

Emlékünnep, közösség, várakozás

S ZO M B A T D É L E L Ő T T I Igehirdető

2004. III. NEGYEDÉVI

Krisztusban egyek

A szeretet meg szívesség és a jóság

A Jelenések üzenete 2. Az idő vége

Veszprémi vendégszolgálat

Az öröm és a béketűrés

Igaz és hamis igyekezet

Szentesíti-e a cél az eszközt?

Unióelnöki látogatás

A Lélek gyümölcse a szeretet

Délután: Keresztség Este: Készítsd elő lámpásodat

Presbiteri szolgálat

Megigazítás a mennyei lények előtt

Az Úr visszatérésének siettetése

Téma

ESTI ÁHITAT

Bográcsgulyás, jókedv és barátság

Kirándulás

egy hatalmas főzőkanalat és azzal kezdte vezényelni a tennivalókat. Ment is minden, mint a karikacsapás. Szép rendben a bográcsokba került minden belevaló, s hamarosan illatozva-rotyogva csábitotta csodálkozásra a környéken sétáló kirándulókat. Amíg önkéntes vendéglátósaink a nap hevétől és a pattogó tűz melegétől kipirulva küzdöttek az ebédért, Az idén is megszerveztük az immár hagyományosnak nevezhető Tavaszi kirándulást, május másodikán. Útunk a vadregényes Budakeszi Vadasparkba és környezetébe vezetett. A természet ekkorra már felvette új ruháját és abban köszöntött bennünket. Többen nem mertek eljönni a jelentkezők közül, mert megijedtek a reggel tornyosuló felhőktől. Nagyon sajnáljuk, hogy otthon maradtak, mert nem tudták, hogy Ottócska megint imádkozott, hogy ne essen az eső. És persze hogy nem esett. Kisütött a nap, de annyira, hogy egyesek délután már egy kis felhőért rimánkodtak, hogy enyhítené melegüket. Így is népes csapat gyűlt öszsze: voltunk vagy ötvenen. Megérkezve, egy szép völgykatlant

választottunk magunknak táborhelyül. Amig a fiúk elmentek vadászni és tüzelőt gyűjtöttek, a lányok a „konyhában” serénykedtek, lázasan kezdték pucolni a krumplit és a zöldségeket. A rangidős Simon Zoli bácsi hamarosan a kezébe vett

TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ

csoportunk felkerekedett, hogy meglátogassa a park állatkáit, akik már nagyon vártak bennünket. Amikor visszaérkeztünk táborhelyünkre a főzőemberek- és asszonyok már a csipetke készítésénél tartottak. Ezt a bonyolult műveletet már Zoli bácsi sem merte felvállalni, ezért a kalákás asszonyok eligazítását Döbrei Zitára bízta. Jó választás volt, az már igaz, ilyen szabályos

és ilyen finom csipetkét kevés kiránduláson készítenek. Hogy a maradék se vesszen kárba, kis szusszanás után elkezdtük lerázni az ebédet.Most kezdődött csak a nap fénypontja, a játékos ügyességi vetélkedő: kötélhúzás, zsákbanfutás, célbadobás és a többiek… Ott aztán volt vidám móka, kacagás. A harsány játéknak a naplemente szabott csak határt. Még szívesen maradtunk volna, de nem volt mit tenni, indulni kellett. Így hát „véget vetettek a zenének, s hazamentek a legények”. Csakhamar előkerültek a hazuról hozott tányérok, kanalak, s mint prédára gyűlt vadak kezdtük kerülgetni a bográcsokat, mert az inycsiklandó illatok addigra már veséinkig hatoltak. Ácsingó pillantásokkal toporogva vártunk a falkavezér intésére: elkészült, lehet osztani. Igazi magyaros gulyás készült: szabadtűzön, csípős paprikával. Meg is nyaltuk a tíz újjunkat utána, s a harmadik tányér után csak azt sajnáltuk ami megmaradt. A szervezők még mindent elrendeztek, összetakarítottak, hogy úgy hagyjuk ott a természetet, ahogy kaptuk. Beültünk autóinkba s ahogy hazaindultunk, hirtelen, iszonyatos felhőszakadás tört ránk… és kialudtak a tábortüzek. (Köszönjük, Ottócska). (szó)

2004. III .NEGYEDÉV

23

Útravaló A BOLDOG ÉLET Szeretném, ha tudatában lennél annak, hogy aki minden egyes emberről gondot visel, aki az egész világtörténelmet irányítja, rád is vigyáz, a te ügyeddel, a te sorsoddal is törődik! Összhangban élhetsz a világegyetemmel, és benne a legparányibb atomot is kormányzó akarattal. Életed beilleszkedhet az isteni életrendbe, és minden részletében betöltheted Istennek a te javadat is szolgáló tervét.

elégedettség

Csak az az ember lehet kiegyensúlyozott, megelégedett és boldog, aki e meggyőződés szerint él. Ha elhiszed, hogy jó és mindenható Istened tervet készített számodra, ha elhiszed, hogy van hatalma ezt véghez is vinni, ha akaratával összhangban élsz és életed minden körülmények között felteszed erre, akkor teljes és elégedett életet élhetsz.

Minden ember Isten küldötte. Az emberi élet nem céltalan. Isten minden ember szívébe hivatástudatot akar plántálni. Mindnyájunknak kijelöl valamilyen meghatározott feladatot és a körülményeket úgy alakítja, hogy azok alkalmassá tegyenek feladataink elvégzésére. Életünknek csak akkor van értelme, ha elvégezzük, amit Isten kijelölt számunkra. (Carlyle B.Haynes)

szolgálat

összhang

küldetés

„El kell érnünk egy bizonyos lelki fiatalságot, amely képessé tesz arra, hogy életünk minden szakaszában tudjunk új feladatot, sajátos életmódot, örömteli szolgálatot keresni és találni. (Joannes Paulus )

Himnusz az Élethez Az Élet az egyetlen esély az Élet szépség az Élet boldogság az Élet álom az Élet kihívás az Élet kötelesség az Élet játék az Élet érték az Élet vagyon az Élet szeretet az Élet titok az Élet ígéret az Élet szomorúság az Élet dal az Élet küzdelem az Élet kaland az Élet jutalom az Élet élet

- vedd komolyan - csodáld meg - ízleld - tedd valósággá - fogadd el - lásd el - játsszd - vigyázz rá - használd fel - add át magad - fejtsd meg - teljesítsd - győzd le - énekeld - harcold meg - vállald - érdemeld ki - éljed!

(Kalkuttai Teréz anya)

MINDEN KEDVES OLVASÓNKNAK KELLEMES NYÁRI PIHENÉST KÍVÁNUNK!