A gyermekvédelmi szakellátásba kerülő kamaszok munkaerőpiaci esélyeinek javítása a szakemberek ágazatközi hálózati együttműködésével és munkaerőpiaci képzésével Közép-Magyarországon
GYERMEKSZEGÉNYSÉG BUDAPESTEN
Készült a HEFOP-2.2.1-06/1.-2007-05-0003/4.0 EMIR azonosító számú projekt keretében, a Fővárosi TEGYESZ megbízásából, a Darvas Ágnessel kötött szerződés alapján
Készítették:
BUDAPEST 2008
Bass László és Darvas Ágnes
Tartalom Területi eltérések a gyermekek szegénységében
3
A fővárosi népesség társadalmi jellemzői
6
A szegénység mértéke a fővárosban – jövedelmi szegénység
8
A szegénység mértéke a fővárosban – lakásszegénység
11
A szegénység mértéke a fővárosban – szükségletek kielégítettsége
13
Hozzáférés a szolgáltatásokhoz – iskoláskor előtti nevelés
16
Hozzáférés a szolgáltatásokhoz – oktatás, iskola Az iskolakezdés életkora Szelekció – gyógypedagógiai oktatás Napközi, iskolai étkeztetés Továbbtanulás, lemorzsolódás
19 19 20 21 22
Hozzáférés a szolgáltatásokhoz – egészségügyi ellátás
24
Hozzáférés a szolgáltatásokhoz – szociális támogatások
27
Hozzáférés a szolgáltatásokhoz – szociális szolgáltatások
30
Összegzés
32
Irodalom
34
2
Területi eltérések a gyermekek szegénységében
Az elmúlt évtizedek tagadhatatlan ténye, hogy a szegénységi kockázat a népesség legfiatalabb csoportjait jelentősen nagyobb mértékben érinti, mint az idősebb korosztályokat. A folyamat a 80-as évek végén, 90-es évek elején kezdődött, az elmúlt években pedig – kisebb ingadozások mellett – lényegében ugyanazt a kedvezőtlen helyzetet mutatja. „A szegénységhez vezető főbb társadalmi tényezők – az egész népesség körében – az alacsony aktivitási arány és a magas munkanélküliség; az alacsony iskolai végzettség, illetve a szakképzettség hiánya; a „rossz” lakóhely, azaz kis település, depressziós térség; rossz egészségi állapot, fogyatékossággal élés; a roma népességhez tartozás. Ugyanezek a tényezők jellemzik a gyerekek szegénységét. Azaz a gyerekeket különösen sújtja, ha szüleik tanulatlanok, ha munkanélküliek, ha kis falvakban élnek, ha romák. Rossz a helyzetük azoknak a gyerekeknek is, akiket egyedül élő szülő nevel, vagy akiknél fogyatékossággal él valaki a családban – legyen az szülő vagy gyerek.” 1 A rendszerváltás idején még nem a gyerekek voltak a legveszélyeztetettebb életkori csoport, megközelítőleg 25%-uk volt az alsó jövedelmi kvintilisben található. Az ezredfordulóra ez az arány 40%-ra növekedett. Természetesen az adatok forrása minden esetben a háztartások jövedelme, így helyesebb a gyermekes háztartások szegénységéről és a 0-18 éves gyerekeket nevelő háztartások szegénységi kockázatáról szólni. A gyermekek jelenléte egy háztartásban természetesen módosítja a háztartás jövedelmi helyzetét. Az egy gyermeket nevelő családok egy főre jutó jövedelme – a háztartási költségvetési felvétel legutóbbi adatai szerint – a gyermeknélküliekének 81%-a, a három- és többgyermekeseké 52%-a. Azokban a családokban, ahol a háztartásfő inaktív kereső, ez az arány 37%. 2 A három- és többgyerekes, a gyereküket egyedül nevelő, valamint a fogyatékos gyereket nevelő családok esetében a szegénységi kockázat az összes háztartáshoz viszonyítva háromszoros-négyszeres. Az országban több szempontból is jellemző területi és települési egyenlőtlenségek a gyerekszegénység kockázata szempontjából is érvényesek. A hét régió közül ÉszakMagyarország és Észak-Alföld van a legrosszabb helyzetben, települési szinten pedig a kistelepülések. A 33 leghátrányosabb helyzetű, komplex programmal segítendő kistérség 700 települése közül egyetlen egy 10 ezer lakosnál nagyobb város van. 1
A gyerekszegénység néhány metszete – háttérelemzés. Gyerekszegénység elleni program, 2006. március, http://www.gyerekesely.hu/dmdocuments/1melleklet-m-3.pdf 2 A KSH JELENTI, GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM, 2006/4, http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xftp/gyor/jel/jel20604.pdf
3
1. ábra: Különböző szegénységi kockázatú települések Magyarországon
Az MTA RKK 2006-os elemzése alapján a hazai települések egyötöde, megközelítőleg 600 település tekinthető a gyerekszegénység szempontjából jelentős kockázatúnak.3
2. ábra: A különböző szegénységi kockázatú települések lakosságszám szerint
Forrás: Bihari – Kovács 2006 3
A tipológiát a következő változók alapján alakították ki: fiatalodási index (a 15 évesnél fiatalabbak a 60 évnél idősebbek arányában), középfokú végzettségűek aránya a 18 évesnél idősebb népesség körében, a 2003. évi lakossági bevételek és a 2005. évi nyugdíj egy lakosra jutó havi összege, foglalkoztatott nélküli háztartások aránya, munkanélküliek aránya az aktív korúakból, rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesülők aránya a 0-17 évesekből, 60 év alattiak aránya a nyugdíjasok között (2005)
4
„331 település került a legmagasabb szegénységi kockázatú falvak csoportjába, de ezeknél csak kismértékben van jobb helyzetben az a 282 település, amely magas szegénységi kockázatúnak ítélhető (összesen 613 település). Szabályos és szoros összefüggés mutatkozik a településnagyság és a települési szinten kimutatható szegénységi kockázat mértéke között” 4
4
Bihari Zsuzsanna és Kovács Katalin (2006): Gyermekszegénység vidéken. Magas szegénységi kockázatú települések a magyar településállományban. Kézirat, készült az MTA GYEP megbízásából
5
A fővárosi népesség társadalmi jellemzői
A szegénység közvetlen okai között első helyre a munkajövedelem hiányát tehetjük. A foglalkoztatottsági ráta Magyarországon jócskán elmarad az európai átlagoktól, a gyermekek 16%-a olyan családban nevelkedik, ahol senki sem dolgozik.
3. ábra: A foglalkozási ráta alakulása 1998-2007 között Magyarországon és az EU tagállamaiban (%) Magyarország
EU-15
EU-27
70
60
50
40 1998.
1999.
2000.
2006.
2007.
A munkalehetőségek szempontjából Budapest az átlagosnál jobb helyzetben van: a munkanélküliség az országosnak 2/3-a, a foglalkoztatottsági ráta is valamivel magasabb az országos értéknél. Azonos iskolázottság mellett 5-15%-kal magasabb bérek érhetők el Budapesten, mint országosan.
1. tábla Foglalkoztatottság az aktív korú (15-64 éves) népességben lakóhely szerint
foglalkoztatottsági ráta munkanélküliségi ráta* foglalkoztatott nélküli háztartásban élő gyermekek
Budapest
városok
községek
együtt
57,2 8,1
52,3 10,6
48,8 17,2
52,0 12,4
14,8
12,5
21,3
16,0
Forrás: TÁRKI Monitor 2007
6
A foglalkoztatás esélyeit az is növeli, hogy a fővárosi népesség iskolázottsága messze magasabb az országos arányoknál:
2. tábla: A 15 éves és idősebb népesség iskolai végzettsége lakóhely szerint
0-7 osztály 8 általános szakmunkásképző érettségi felsőfok összesen
Budapest
város
község
együtt
2,1 15,8 17,9 40,2 23,2
4,8 23,4 31,0 28,1 12,6
8,5 30,4 30,9 21,7 8,5
5,5 24,4 28,6 28,2 13,2
100
100
100
100
Forrás: TÁRKI Monitor 2007
A foglalkoztatottság és az iskolázottság lakóhely szerinti különbségei a szegény családok között is megmaradnak: a gyermekes családokban a fővárosi szegények 45%-a a vidékiek 35%-a dolgozik (ez persze arra is utal, hogy a magasabb foglalkoztatottsági ráta ellenére is szegény maradhat a család). Budapesten a szegény családokban élő felnőttek 10%-a diplomás, 31%-uk érettségizett – vidéken a felsőfokú végzettségűek aránya a szegények között 4%, az érettségizetteké 17% (Forrás: GyEP 2007). A fővárosi népességben tehát a jobb társadalmi státusz egyrészt csökkenti a szergénység mértékét, másrészt kisebb eséllyel védi meg a családot a szegénységbe sodródástól, mint vidéken. Ez a paradoxonnak tűnő állítás már előrevetíti tanulmányunk későbbi eredményeit is: a relatíve jobb feltételek nem automatikusan javítják a szegénységben élők helyzetét. A lehetőségek mindig a szűkebb közösség – például a település – átlagos viszonyaihoz mérődnek. Egy relatíve magas iskolázottság például értéke eltérő lehet attól függően, hogy a szűkebb környezet általánosan jellemző iskolázottsága milyen szintű.
7
A szegénység mértéke a fővárosban – jövedelmi szegénység
A szegénység mérésére szokásos mutatók általában a jövedelmi helyzet alapján definiálják a szegénységet. A depriváció vagy a kirekesztődés fogalma ugyan sokkal érzékletesebben mutatja be a szegénységet, azonban a fogalom ilyen értelmű kiszélesítéséhez még ma sem kapcsolódnak standard mutatószámok5. Tanulmányunkban ezért
– legalábbis első
közelítésben – mi is a jövedelmi szegénység mértékét vizsgáljuk 6. A 0-17 éves népességben a szegénység mértéke 2001 és 2007 között csak kisebb elmozdulásokat mutat, 20% körül mozog, ami jóval magasabb a teljes népességben mért 13%-os értéknél. 3. tábla: A szegénységi ráták alakulása a teljes népességben és a gyermeket nevelő családok között 2001-2007 (személyek aránya, %)
2001. 2003. 2005. 2007.
Teljes népesség Gyermekes családok egy fogyasztási egységre (OECD1) jutó jövedelem mediánjának 50%-a 60%-a 50%-a 60%-a alatt 8,1 12,7 13,4 19,8 8,0 11,4 13,8 19,4 6,6 9,6 13,2 18,1 6,7 9,8 12,7 19,0
Forrás: TÁRKI Monitor 2001. 2003. 2005. 2007. (Bass, Darvas, Farkas Ferge 2008.)
A főváros helyzete az ország egyéb településeihez képest az 1990-es évek közepe és 2004 között jelentősen javult. Az alsó jövedelmi ötödbe, illetve tizedbe tartozó fővárosi háztartások, illetve fővárosban lakó személyek aránya egyaránt a felére csökkent. Ugyanezen időszak alatt az 1000 fő alatti kisközségekben megkétszereződött a háztartások és a személyek szegénységi kockázata.7
5
Lásd például Havasi (2002), Spéder - Kapitány (2007) Erre vonatkozóan is többféle mutató használatos. A nemzetközi gyakorlatban az egy fogyasztási egységre számított jövedelem mediánjának 60%-át tekintik szegénységi küszöbnek. A statisztikai adatközlés az utóbbi években a fogyasztási egységek számítására az OECD2 skálát használja, mi azonban a gyermekszegénységre jobban érzékeny OECD1 skálával számolunk a következőkben. 7 Havasi Éva elemzései alapján. 6
8
2007-ben Budapesten a 0-17 éves gyermekek 16,8%-a, mintegy 40.000 gyermek élt szegénységben – másként fogalmazva minden tizedik szegény gyermek volt fővárosi.
4. tábla: Szegénységben élő háztartások megoszlása lakóhely szerint (%) alsó alsó jövedelmi huszad tized
nyugdíjminimum alatt
szubjektív szegénység
össz.
15,8 17,1 50,6 16,5 100,0
20,7 19,1 44,2 16,0 100,0
17,1 18,8 55,8 8,2 100,0
19,4 20,1 53,6 6,9 100,0
1995 Budapest Nagyvárosok (50 ezer fő felett) 1000-50000 fős települések Kisközségek (1 ezer fő alatt) Összesen
22,9 17,2 47,4 12,5 100,0
20,7 15,7 49,1 14,5 100,0
20,4 16,6 48,5 14,6 100,0 2004
Budapest Nagyvárosok (50 ezer fő felett) 1000-50000 fős települések Kisközségek (1 ezer fő alatt) Összesen
10,4 13,0 63,7 12,8 100,0
9,4 13,7 64,7 12,2 100,0
10,4 12,9 63,8 12,9 100,0
Henryk Domansky ugyanerre a következtetésre jut egy az ezredfordulón végzett vizsgálata során. Magyarországon, épp úgy mint Bulgáriában, Romániában és Oroszországban (és eltérőn másik két posztkommunista országtól, Lengyelországtól és Szlovákiától) a fővárosban lakás a szegénységi kockázatot jelentősen csökkenti.8 Ellentétben tehát a nyugat-európai jellemzőktől, ahol a szegénység és a gyerekszegénység tipikusan nagyvárosi probléma, Magyarországon az anyagi nélkülözés kockázata a kisebb városokban és a községekben egyaránt jóval jelentősebb, mint Budapesten. Saját adatfelvételünkben9 a népesség alsó három jövedelmi tizedébe tartozó
gyermekes
családokat vizsgáltuk. Adataink szerint a szegények nem csupán kisebb arányt képviselnek a fővárosban, de anyagi helyzetük valamivel jobb is, mint a vidéken élő szegény családoké.
8
Domański, H (2001): A szegénység társadalmi meghatározói a posztkommunista társadalmakban. Szociológiai Szemle 2001. 4. 40-65. http://www.mtapti.hu/mszt/20014/domanski.htm 9
A Gyermekszegénység elleni Nemzeti Program 2007-es kutatása. Az adatfelvételt a TÁRKI készítette, a mintában 1200 gyermekes háztartás szerepel. (A továbbiakban: GyEP 2007 néven hivatkozunk erre a vizsgálatra.)
9
5. tábla: Szegénységben élő gyermekes háztartások anyagi helyzete lakóhely szerint (Ft) Egy fogyasztási egységre jutó havi átlagjövedelem (Ft)
N=
vidék Budapest
44.300 54.700
972 280
együtt
46.600
1252
Forrás: GyEP 2007.
Összességében azt állíthatjuk, hogy a gyermekszegénység mértéke és mélysége a fővárosban kisebb, mint Magyarország más településein, legalábbis a jövedelmi szegénység mutatói szerint. A majd 2 milliós várost azonban hiba volna egyetlen homogén tömbnek tekinteni – Budapesten számos olyan városrész található, ahol a szegénység koncentrálódik, szegény és/vagy etnikai gettók alakulnak ki. A város két részre szakadt, „az egyikben (…) olyanok laknak, akik jó eséllyel reménykedhetnek abban, hogy előbb-utóbb nyugat-európai szinten tudnak élni, és ahol úgy is néz ki a város, mint amelyik rövidebb-hosszabb időn belül nyugateurópai városhoz fog hasonlítani. Ezzel szemben a város másik része úgy néz ki, mint egy harmadik világbeli város, mindenféle felzárkózási esély nélkül.” (Ladányi 2001).
10
A szegénység mértéke a fővárosban – lakásszegénység A lakáshelyzet jellemzői nem csupán azért lényegesek, mert jó mérőszámai a családok szegénységének, hanem inkább azért, mert a gyermekek egészséges fejlődésének, sikeres szocializációjának számos feltétele éppen a lakáshelyzet minőségével kapcsolódik össze.
6. tábla: A 15 éves és idősebb népesség iskolai végzettsége lakóhely szerint A település típusa Budapest Megyei jogú város Többi város Község Összesen
Egy főre jutó alapterület, m2 30 29 31 32 31
100 szobára jutó személyek (fő) 88 94 96 97 94
Substandard10 lakás (%) 5 5 13 22 13
A fővárosi lakásállomány minősége összességében jobb az országos átlagnál. „A régiós különbségek jelentősek: a Dél-Alföldön 20 százalék, Közép-Magyarországon 7 százalék a substandard lakások aránya. Az önkormányzati szektor helyzete kedvezőtlen: itt a lakások 21 százaléka substandard.” (KSH 2006) Az önkormányzati lakások aránya Budapesten 6%, ami magasabb az országosan jellemző 3%-os értéknél. A szegény családok körében azonban ez a tulajdonforma jóval gyakoribb (Budapesten a szegény családok 28%-a él önkormányzati lakásban). A lakások a fővárosi szegény családok esetében valamivel komfortosabbak (a víz, a WC, a fürdőszoba gyakrabban hiányzik vidéken), de zsúfoltabbak a vidéki szegények lakásainál. A lakás minőségének szubjektív mutatói viszont rendre a fővárosi szegények rosszabb lakásviszonyaira utalnak. 7. tábla: Szegénységben élő gyermekes háztartások lakáshelyzete (%) vidék nedves, dohos, beázik sötét, levegőtlen nem lehet télen eléggé fűteni kilakoltatás veszélye áll fenn összes lakás
Budapest
14,9 10,8 15,1 1,6 100,0
19,4 22,6 20,4 5,4 100,0
együtt 15,9 13,4 16,3 2,4 100,0
Forrás: GyEP 2007 10
Substandard lakások: azok a lakások, amelyekben nincs WC vagy fürdőszoba, csatornázatlanok, a lakás alapozás nélküli, vályogfalú épületben van, nincs konyhájuk és méretük nem éri el az 50 m2-t, vagy nincs legalább egy 12 m2-t meghaladó méretű szobájuk.
11
4. ábra: A lakásfenntartás átlagos költségei Budapesten és országosan a teljes népességben és a gyermekes családok között anyagi helyzet szerint (Ft/hó) 45000 40000 35000 30000 25000 20000 15000 10000 5000 0
összes háztartás gyermekes ht-ok
nem szegény
szegény
Budapest
nem szegény
szegény
országos
Forrás: TÁRKI Monitor 2007
A főváros jobb lakásviszonyai ellenére tehát a szegénységben élő családok lakásfenntartási költségei Budapesten átlagosan nem alacsonyabbak a nem szegények rezsijénél. A szegény családok számára túl magas rezsiköltség tömegesen eredményezi a családok eladósodását, ami könnyen a lakás elvesztéséhez is vezethet. „a Díjbeszedő Rt. nyilvántartási adatai szerinti riasztó helyzetkép azt mutatja, hogy Budapesten, két év alatt az itt élő lakosok tartozása közel négyszeresére – a hátralékosok száma háromszorosára –, az egy hátralékosra jutó tartozás átlagos összege harmadával emelkedett és a közel háromszázezer hátralékos adóssága meghaladta a 11 milliárd forintot! A fővárosi lakosok fizetési hajlandóságának és rezsitartozási képességének fenntartása miatt nem megkerülhetőek az országos, a helyi és a fővárosi önkormányzati adósságkezelési technikák és lehetőségek összehangolása és megfelelő, egyénre szabott adaptációja.” (Szolgáltatástervezési Koncepció 2007.) Ahogyan a korábbiakban már érzékelhető volt – a lakáshelyzet esetében is azt a relatív deprivációs mechanizmust figyelhetjük meg, amelyben a jobb fővárosi állapotok egyfelől nem javítják jelentősen a szegény népesség helyzetét, másrészt azonban drágábbá teszik a szükségletek kielégíthetőségét, és növelik a leszakadás szubjektív percepcióját.
12
A szegénység mértéke a fővárosban – szükségletek kielégítettsége Majd száz évvel ezelőtt Nemes Lipót felmérést végzett Angyalföldön a „kültelki gyermekek” nyomoráról. A száz évvel ezelőtt leírt szegénység – nem meglepő módon – a mainál sokkal riasztóbb életviszonyokat jelentett a gyermekek számára, a szerző módszertana azonban figyelemre méltó – a gyermeki szükségletek számbavétele a mai szociológus számára is elengedhetetlen feltétele a szegénységről alkotott hiteles képnek: „Nézzük azt a statisztikát, melyet kartársaim szíves segítségével állítottam össze 12 fiú- és 8 leányosztály 877 gyermekétől szerzett adatokból (…)
Télikabátja nem volt Ágyban egyedül alszik Gyakran hideg ebédet eszik Reggelire kenyeret eszik Ozsonnát nem kap Vacsorát nem kap Hetenkint átlag kétszer húst Hetenkint átlag egyszer húst Nagyon ritkán eszik húst Atyja munka nélkül volt Anyja is keresett Gyermekek közül keresett Gyermekek közül törvénytelen
fiú 170 78 174 83 203 46 120 108 81 42 148 81 45
leány 94 43 106 36 94 18 96 72 23 27 67 11 37” (Nemes L. 1913)
A gyermekek alapszükségletei az egészséges táplálkozás, a nyugodt alvás, a meleg ruha mellett ma már figyelembe kell vennünk azokat a pszichés és szociális feltételeket is, amelyek a fejlődés, a társas lét biztonsága szempontjából elengedhetetlenek ma Magyarországon. A mai szükséglet-listának már része a számítógéphez való hozzáférés, vagy az egy hetes üdülés is. A biológiai alapszükségletek (rendszeres étkezés, meleg étel, meleg ruha, külön fekhely) általában a szegény családok túlnyomó részében is biztosíthatóak a gyermekek számára. Száz éve a gyerekek harmadának nem volt télikabátja, egy tizedük vacsora nélkül feküdt le és ritka volt a külön fekhely – ezekben az alapvető szükségletekben ma a gyerekeknek kevesebb, mint 5%-a szenved hiányt. Ez azt is jelenti, hogy ma Magyarországon majd 20.000 gyerek számára pénzhiány miatt jelent nehézséget a meleg ruha, a napi háromszori étkezés – közülük majd kétezren budapestiek.
13
8. tábla: Szegénységben élő családok szükségleteinek kielégítettsége („megengedhetik maguknak”) lakóhely szerint (%) vidék
Budapest
együtt
p
a családnak naponta egyszer meleg étel színes televízió mobiltelefon lakás fűtése karácsonyi ajándék közlekedésre pénz automata mosógép bankkártya fagyasztó kétnaponta hús lakásbiztosítás számítógép új meleg kabát télre autó internetes előfizetés üdülés évente egy hét
99,0 96,9 93,7 89,1 85,3 86,1 78,3 77,6 75,8 74,9 63,7 60,4 51,0 42,8 34,3 13,8
95,3 95,7 89,5 87,1 77,7 70,5 89,1 72,8 65,4 67,2 52,7 59,0 45,9 23,6 46,2 21,8
98,2 96,6 92,8 88,6 83,6 82,6 80,8 76,5 73,6 73,2 61,3 60,1 49,9 38,6 37,1 15,6
0,000 nsz 0,014 nsz 0,002 0,000 0,000 nsz 0,001 0,008 0,001 nsz nsz 0,000 0,000 0,001
18 éven aluli gyereknek hétköznap napi három étkezés meleg téli felsőruha hétvégén napi három étkezés külön fekhely saját játék ünneplő ruha saját könyv ajándék hétvégén gyümölcs hétköznap gyümölcs bicikli két pár új cipő egy hét üdülés mással egy hét üdülés a családdal
97,8 97,1 97,7 95,2 94,6 93,6 91,3 89,7 88,8 83,7 85,2 65,4 26,3 17,4
95,1 96,8 93,5 91,4 92,7 87,6 86,7 89,5 91,0 85,0 72,6 62,3 20,7 26,4
97,2 97,0 96,8 94,4 94,2 92,3 90,3 89,7 89,3 84,0 82,5 64,7 25,1 19,4
0,019 nsz 0,000 0,014 nsz 0,001 0,022 nsz nsz nsz 0,000 nsz 0,001 nsz
iskolás gyereknek számítógép az iskolában iskola által elvárt felszerelés iskolai programokon részvétel számítógép otthon számítógép máshol sportolási lehetőség zsebpénz fizetett különóra
94,7 90,3 87,9 64,6 66,8 67,0 56,1 34,7
86,2 82,3 77,7 59,9 48,1 42,9 35,0 21,8
92,9 88,6 85,7 63,6 63,0 61,8 51,5 31,9
0,000 0,001 0,000 nsz 0,000 0,000 0,000 0,001
14
Hogy az itt felsorolt tételek közül mit engedhet meg magának egy család, az nem egyszerűen pénz kérdése. A rangsort (ami vidéken és a fővárosban megegyező) az is meghatározza, hogy a család mely szükségletek kielégítését tartja fontosabbnak. A televízió bizonyára drágább, mint a télikabát, de a mind jobban kirekesztődő családok számára egyre inkább a TV marad az egyetlen kapocs a társadalom felé. A karácsony megünneplése többe kerülhet mondjuk a lakásbiztosításnál, de ez szintén a közösséghez tartozás fontos eleme az európai kultúrában. Fontos felfigyelnünk arra is, hogy az iskolás gyermekek szükségleteiben a három legfontosabb elem az iskolának való megfeleléssel kapcsolatos, ezekre inkább költenek a családok, mint pl. a sportolásra, vagy a zsebpénzre. A szükségletek többségének kielégítettségében a fővárosi szegény családok és gyerekek elmaradnak a vidékiektől. Miközben a szegénységről láttuk, hogy jövedelmi szempontból a főváros szegényei jobb helyzetben vannak, bevételeiket mégis kevésbé tudják ilyen célra fordítani. A jelenség hátterében itt is a városi szegénység „drágaságát” véljük felismerni. Egy különóra bizonyára drágább Budapesten, mint egy községi iskolában, az étkezés költségei lehetnek kisebbek ott, ahol az élelmiszer egy részét a család megtermeli, a mobiltelefon, az ajándék vagy a játékszer esetében figyelembe kell vennünk, hogy egy gazdag környezetben már nem elég jó egy régebbi modell, egy olcsóbb ajándék.
15
Hozzáférés a szolgáltatásokhoz – iskoláskor előtti nevelés A hátrányos szocializációs feltételek között felnövő gyermekek már az iskola megkezdése előtt jelentősen gyengébb fejlettségi szintet mutatnak jobb státuszú családokban nevelkedő társaiknál. Ezért igazán fontos számukra az olyan korai korban elkezdődő intézményes nevelés lehetősége, amely képes lehet hátrányaik enyhítésére (Bass - Darvas - Szomor 2007, Bass - Lányiné 2008). Az iskoláskor előtti intézmények közül a bölcsődei férőhelyek száma az elmúlt 15 évben a felére csökkent. Ma a férőhelyek egyharmada a fővárosban működik, bár itt is nagy a zsúfoltság. „a beíratott gyermekek száma az elmúlt hét év legmagasabb értékét mutatja (9789 fő), ugyanakkor a legtöbb gyermeket az eltelt tíz esztendő legkevesebb gondozónője látja el.” (Szolgáltatástervezési koncepció 2007)
9. tábla: A bölcsődék fontosabb adatai Év 1990 2000 2006 ebből Budapesten 2006
bölcsődék száma
férőhelyek száma
beíratott gyermekek száma
1003 532 543
50250 24965 24255
40825 29561 31153
141
8179
9789
Forrás: Szociális statisztikai évkönyv, 2006
Minthogy a községekben és a kisebb városokban bölcsődék gyakorlatilag nincsenek, természetes, hogy a szegény családok gyermekei közül szinte csak a budapestiek járnak ide. A bölcsőde tehát elsősorban fővárosi esély, olyannyira, hogy a gyermekek 3-4 éves korig maradnak ott, az óvoda igénybevétele a gyermek 3-4 éves korában már inkább a vidéki településekre jellemző. A bölcsődével ellentétben az óvodai férőhelyek számában már nincs előnye Budapestnek: „a fővárostól a nagyobb, majd kisebb városok, illetve községek felé haladva egyre növekszik az 1000 lakosra jutó férőhely-ellátottság.” (Vágó, 2005. 751)
16
5. ábra: Szegénységben élő, otthon nevelkedő 1-4 éves gyerekek aránya életévenként (%) Bp
város
község
120,0 100,0 80,0 60,0 40,0 20,0 0,0 1 éves
2 éves
3 éves
4 éves
Forrás: GyeP 2007
6. ábra: Az ezer lakosra jutó óvodai férőhelyek száma (db) településtípus szerint
Forrás: KSH Területi Statisztikai Évkönyvek
A szegény családok gyermekeinek óvodai hozzáférése általában rosszabb a népesség egészére jellemző arányoknál, de különösen alacsony a bölcsődébe óvodába járó fővárosi szegény gyermekek aránya. „Az óvoda nem egyszerűen a gyermekek napközbeni megőrzésére szolgáló intézmény, vagy játszó hely, hanem a társadalmi és szocializációs hátrányok csökkentésének egyik eszköze. Ha a tartós munkanélküli szülők vagy a kisebb gyerekkel otthon lévő anyukák gyermeke nem jut óvodába, mert van, aki vigyázzon rá nap közben, elesik mindazon szolgáltatásoktól is, amelyeket az óvoda számára nyújthat. Ezért lenne sürgető a
17
gyermekszegénység következményeinek csökkentése szempontjából is a hozzáférési esélyekben meglévő egyenlőtlenségek mérséklése.” (Darvas-Tausz, 2005. 786.)
10. tábla: Óvodába járó gyerekek aránya életkoronként és lakóhely szerint a szegény családokban és a teljes népességben(%)
Budapest
szegény családok városok
községek
14,3 34,8 80,0 70,6 58,8
50,0 76,6 84,0 76,1 32,7
53,2 75,6 73,0 76,5 20,4
3 év 4 év 5 év 6 év 7 év
teljes népesség országos* 71,4 92,3 97,3 75,8 3,9
Forrás: GyeP 2007 * Oktatás-statisztikai Évkönyv 2006/2007 adataiból számított
Az iskoláskor előtti intézményes nevelésben való részvétel elsősorban a gyermek optimális fejlődése szempontjából lényeges, de nem szabad elfelejtenünk, hogy ez adhat lehetőséget az anyák munkába állására is.
7. ábra: Az anyák foglalkoztatottsági rátája a legkisebb gyerek kora szerint településtípusonként (szegény családok) Budapest
város
község
80 70 60 50 40 30 20 10 0 1 év
2 év
3 év
4 év
5 év
Forrás: GyeP 2007
18
6 év
7 év
8 év
Hozzáférés a szolgáltatásokhoz – oktatás, iskola Az iskolakezdés életkora Az óvodába járás adataiból már sejteni lehetett, hogy a fővárosi (szegény) gyerekek később kerülnek iskolába, mint a vidékiek. „A kezdetben városi jelenségnek számító késleltetett beiskolázás gyors terjedését jól jelzi, hogy a törvény11 életbelépését követő második évben a 6 éves korú gyerekek több mint fele óvodába járt, szemben az 1985-ös egyharmados aránnyal. Amikor azonban a falvakban is megváltozott a „visszamaradás” korábbi, stigmatizáló jelentése, a korcsoportnak több mint 70 százaléka volt óvodás, sőt az ezredforduló után – összefüggésben a sajátos nevelési igényű (SNI) gyerekek kissé javuló óvodáztatási arányaival – a hét éven felüliek száma évente további 5000 fővel gyarapítja a túlkoros óvodások táborát.” (Vágó, 2005)
11. tábla: Iskolába járó gyerekek aránya életkoronként és lakóhely szerint (szegény minta) szegény családok Bp
város
teljes népesség község
országos*
6 év
5,9
11,9
11,8
23,6
7 év
23,5
63,6
75,9
91,8
8 év
94,1
94,0
92,7
95,9
Forrás: GyeP 2007 * Oktatás-statisztikai Évkönyv 2006/2007 adataiból számított
A késői iskolakezdés egyre szélesebb körűvé válása nem tekinthető előnyösnek a hátrányos helyzetű gyermekek esetében, az 1-2 év kivárás nem segít a szocializációs hátrányok ledolgozásában, sőt csökkenti a gyermekek iskolai sikerességének esélyeit (a túlkoros gyermekek közösségen belüli pozíciója romlik, a teljesítmény-kudarcok súlya megnövekszik, az esetleges évismétlések könnyebben vezetnek a későbbi lemorzsolódáshoz stb.)
11
Az 1993. évi LXXIX. törvény a közoktatásról
19
Szelekció – gyógypedagógiai oktatás Az iskola hátrányokat konzerváló, sőt felerősítő mechanizmusai közül a legszélsőségesebb szelekciós forma a gyermek kizárása a „normál” iskoláztatás lehetőségeiből. A 70-es évek óta a társadalomtudományi diskurzusban közismert Magyarországon is, hogy az indokolatlanul értelmi fogyatékossá minősített gyermekek száma egyre jobban növekszik (Bánfalvy 1985. Bass 2008). A hátrányos helyzetű – és főként a roma – gyermekektől való „megszabadulásnak” ez a formája (minden erőfeszítés ellenére) egyre szélesebb körű, ma a gyógypedagógiai iskolák tanulóinak több mint fele roma, a sajátos nevelési igényű tanulók száma pedig az elmúlt tizenöt évben megduplázódott.
8. ábra: A sajátos nevelési igényű tanulók számának alakulása az iskolai normatívák alakulása mentén (bal oldalon: Ft, jobb oldalon: fő) gyógypedagógiai normatíva
normál tantervű normatíva
fogyatékos 6-14 éves gyermekek száma 500000
65000
450000
60000
400000 350000
55000
300000
50000
250000 200000
45000
150000
40000
100000
35000
50000 0
30000 1992. 1993. 1994. 1995. 1996. 1997. 1998. 1999. 2000. 2001. 2002. 2003. 2004. 2005. 2006.
Forrás: OKTATÁS-STATISZTIKAI ÉVKÖNYV 2006/2007 OKM Bp. 2007.
A jelenség nem korlátozódik a kistelepülések – egyébként legrosszabb feltételek között működő – iskoláira. A szelekciónak ez a formája ugyan a fővárosban nem annyira nagy mértékű mint vidéken, ez az „előny” csak a nem roma gyerekek között érzékelhető: a fővárosi roma tanulóknak ugyanúgy 10-12%-a kerül kisegítőbe, mint a vidékieknek.
20
12. tábla: Jelenleg alsófokú oktatási intézménybe járó szegény gyerekek között kisegítő, felzárkóztató osztályba járók aránya lakóhely szerint (%)
Budapest város község
járt
nem járt
4,5 7,6 8,3
95,5 92,4 91,7
összesen 100,0 100,0 100,0
Forrás: GyeP 2007
13. tábla: Jelenleg alsófokú oktatási intézménybe járó szegény gyerekek között kisegítő, felzárkóztató osztályba járók aránya kisebbségi hovatartozás szerint (%) nem roma Budapest város község
roma
0,0 4,8 6,6
12,5 13,2 10,7
Forrás: GyeP 2007
Napközi, iskolai étkeztetés Az iskola hátránykiegyenlítő lehetőségei között a napközinek fontos szerepe van, vagy lehet. Az otthoni tanulás szélsőségesen rossz feltételeivel szemben az iskolai felkészülés lehetősége jobb lehetőségeket biztosíthat, a napközi otthonban dolgozó pedagógusnak itt – elvileg – nagyobb lehetősége nyílhat a gyermekkel való egyénre szabott munkára.
9. ábra: Jelenleg általános iskolába járó szegény gyerekek közül napközisek aránya életévenként Bp
város
község
100,0 90,0 80,0 70,0 60,0 50,0 40,0 30,0 20,0 10,0 0,0 8 éves
9 éves 10 éves 11 éves 12 éves 13 éves 14 éves 15 éves
Forrás: GyeP 2007
21
A napközisek aránya a fővárosban a legmagasabb a 8-9 éves korosztály kivételével. A magasabb arány magyarázata lehet a felügyelet fontosságának különbsége (vidéken több a rokoni kapcsolat, kevesebb a veszély). Budapesten azonban a napközit a kevésbé szegények veszik inkább igénybe, ami témánk szempontjából a hátránykiegyenlítés kisebb esélyei miatt kiemelendő tapasztalat.
14. tábla: Egy főre jutó jövedelem átlaga (szegények, általános iskolások) a napközi és az iskolai étkeztetés igénybevétele szerint
napközi iskolai étkeztetés
Budapest nem 35.164 36.013
igen 39.856 38.660
vidék nem 32.530 31.949
igen 29.657 30.689
Forrás: GyeP 2007
Továbbtanulás, lemorzsolódás A fővárosi szegények családok 15-18 éves gyermekei közül 96% még jár iskolába, míg a vidéki városokban erre az életkorra 7%, a községekben pedig 12% már kikerült az oktatásból. Ha az arányokat a relatív szegénységi küszöb alatt élők között vizsgáljuk, akkor a lemorzsolódás arányai még jobban széttartanak: Budapesten 3%, a vidéki városokban 12% a községekben pedig 18% a lemorzsolódottak aránya.
15. tábla: A szegénységi küszöb alatt élő családok gyermekeinek iskolai lemorzsolódása lakóhely szerint nem jár iskolába
általános iskolás
szakiskola
érettségi
Budapest 15-18 év 19-24 év
2,7 63,0
43,2
16,2 7,4
37,8 14,8
14,8
város 15-18 év 19-24 év
11,5 69,7
21,8
29,9 5,1
35,1 12,1
1,1 11,1
0,6 2,0
100 174 100 99
község 15-18 év 19-24 év
18,0 66,7
14,1 1,4
30,5 8,7
35,9 11,6
10,1
1,6 1,4
100 128 100 69
Forrás: GyEP 2007.
22
felsőfok
egyéb
össz N=
100 100
37 27
A tanulás - továbbtanulás mintázata nagyon különböző: Budapesten a gimnáziumot választják a legtöbben. A gimnáziumi érettségi – ha a fiatal ezután nem kerül a felsőoktatásba a munkaerőpiacon sokkal kevésbé használható végzettség, mint egy szakma (az iskolázatlanok után az érettségizettek munkanélküliségi rátái a legrosszabbak Magyarországon). Fontos lehet, hogy a 15-18 évesen általános iskolába járó fiatalok aránya Budapesten magasabb, mint vidéken. Ez elsősorban a szélsőséges iskolázatlanság kialakulása szempontjából fontos: a befejezetlen általános iskola veszélye a kistelepüléseken jóval nagyobb, mint a városokban, vagy Budapesten. Az továbbtanulás esetében tapasztalható budapesti „előny” gyakorlatilag a romák alacsonyabb arányából fakad, ha a nem romák iskolai arányait hasonlítjuk össze, akkor különbség jóval kisebb az itt bemutatottnál.
23
Hozzáférés a szolgáltatásokhoz – egészségügyi ellátás Az egészségi állapot meghatározói között a család szociális helyzete és a lakóhely egyaránt fontos szerepet játszik. Ennek bizonyítására ebben a tanulmányban nem vállalkozunk. Az alábbi – az 0-64 éves népesség halálozási adatainak területi megoszlását szemléltető – ábrán jól látható, hogy Budapesten a mortalitási adatok a legalacsonyabbak közé tartoznak a férfiak és a nők között egyaránt. 10. ábra:
Forrás: Országos Szakfelügyeleti Módszertani Központ
24
A gyermekek életesélyeinek, egészséges fejlődésének valószínűsége szorosan összefügg az anya terhességének körülményeivel. A megszületett csecsemők esetében a koraszülés és a születéskor mért testsúly az a két mutató12, amelyet általában meghatározónak tartanak az újszülött érettségének megállapításakor. Magyarországon 2006-ban az élve született újszülöttek 8,9%- volt koraszülött, és 8,7%-uk születési súlya volt 2500 gramm alatt. A koraszülések aránya kb. kétszerese az európai átlagnak, ennek oka a szakemberek szerint elsősorban szociális tényezőkben keresendő. A 90es évek közepéig a koraszülések aránya folyamatosan csökkent, azóta azonban újra emelkedik. A kissúlyú újszülöttek esetében hasonló tendenciákat láthatunk: „1950-ben nemzetközi összehasonlításban is alacsony (5,5%) volt Magyarországon a kissúlyú újszülöttek aránya. Ezután drámai romlás következett, és a hetvenes évekre csaknem megkétszereződött az arány (10,7%). (…) Az Orvostovábbképző Intézet nőgyógyászai már a nyolcvanas évek elején felismerték, hogy a kissúlyú és/vagy koraszületés nem elsősorban orvosi kérdés, sokkal inkább a várandós anya életmódjának következménye.” (Molnár, 1995)
11. ábra: Koraszülések aránya Magyarországon 1970-2006 között (%)
Forrás: Csákány, 2007.
A regionális különbségek a koraszülés arányaiban is érzékelhetőek – legmagasabbak Szabolcs-Szatmár-Bereg és Nógrád megyében. Egy interjúban dr. Paulin Ferenc, a Semmelweis Egyetem II. számú Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájának igazgatója
12
Koraszülött: a 25-36. terhességi hét között megszületett újszülött. Kissúlyú újszülött: a 2500 gramm alatti súllyal született újszülött.
25
kifejezetten a roma népesség magas arányát jelöli meg ennek okaként: „ne dugjuk homokba a fejünket: ott rosszak az adatok, ahol jelentékenyebb a romanépesség.”13 A fővárosi népesség általánosságban jobb egészsége összekapcsolódik az egészségügyi ellátórendszer színvonalával is – a főváros messze kiemelkedik az országosan jellemző színvonaltól. A szegény családok és gyermekeik orvosi ellátása azonban – úgy tűnik – viszonylag keveset profitál ezekből az előnyökből. A fővárosi szegény családok a vidékieknél kisebb arányban számolnak be arról, hogy gyermeküknek szüksége volt orvosi ellátásra. Ez utalhat arra, hogy Budapesten a szegénységben élő gyermekek egészségi állapota valamivel jobb az országos átlagnál. A fővárosban a szegény családok egyharmadában él olyan gyermek, aki állandó orvosi felügyeletre, kezelésre szorul, vidéken a családok aránya 38%.
16. tábla: A egészségügyi ellátás szükségessége és igénybevétele szegény családok gyermekei között lakóhely szerint (%) vidék
Budapest
együtt
háziorvosi ellátásra volt szüksége
92,6
86,5
91,5
fogorvosi ellátásra volt szüksége
53,6
37,8
50,8
szakorvosi ellátásra volt szüksége
47,0
51,7
47,8
kórházi ellátásra volt szüksége
20,1
12,4
18,7
háziorvosi ellátást
99,6
98,9
99,5
fogorvosi ellátást
97,9
89,9
96,9
szakorvosi ellátást
99,6
89,9
97,8
kórházi ellátást
99,5
90,7
98,5
18 év alatti gyereknek
közülük igénybe vette:
A táblázatból jól látható az is, hogy a szükséges orvosi ellátást – bár összességében a gyermekek 97-99%-a igénybe is veszi, a fővárosban az ellátásból kimaradók aránya rendre magasabb, mint vidéken. Hogy ez a jobb színvonalú budapesti intézményrendszer drágább elérhetőségével kapcsolatos, azt csak feltételezni tudjuk.
13
A koraszülés sok veszéllyel jár. weborvos.hu (http://www.weborvos.hu/cikk.php?id=173&cid=58092)
26
Hozzáférés a szolgáltatásokhoz – szociális támogatások A támogatásokhoz való hozzáférés vizsgálata meglehetősen nehéz. A szociális adatgyűjtések alapján nehéz megítélni, hogy egy adott család hányféle segélyben részesül, illetve hogy egy évben hányszor jut hozzá valamely eseti támogatáshoz. A survey-k adataiból dolgozva az egyik probléma a relatíve kicsi elemszám (egy ezres országos reprezentatív mintában 5-10 budapesti segélyezett családra számíthatunk), de gondot okoz a válaszadók ismereteinek pontatlansága is: a család sokszor nem tudja pontosan, hogy milyen típusú támogatást is kapott. A segélyezési rendszer meglehetősen bonyolult, a támogatások megítélésénél sokféle szempontot kell figyelembe venni, így nem egyszerű megállapítani, hogy a rászorulók mekkora hányada jut hozzá a segélyekhez. A segélyekhez való hozzáférés jellemzőit vizsgáló kutatások14 általában azt találják, hogy a rászorultak kb. fele marad ki a támogatásokból: „a jogosultak között is több mint 40 százalék nem kapja meg a támogatást, feltehetően részben a jogosultak gyenge informáltsága, részben a segély stigmatizáló hatása miatt.” (Nagy 2008. 67.) A következőkben arra a kérdésre keressük a választ, hogy a fővárosiak hozzáférése a segélyekhez jobb-e vagy rosszabb az országosnál. A szociális statisztikai nyilvántartás adataiból látható, hogy az egyes segélytípusokból nagyon különböző arányban részesülnek a fővárosi háztartások.
17. tábla: Az egyes segélytípusokból részesülők közül a fővárosiak aránya (2006) Az összes segélyezettből budapesti Rendszeres szociális segély Lakásfenntartási támogatás Átmeneti segély
3,6% 7,4% 9,7%
Forrás: Szociális statisztikai évkönyv, 2006. KSH
14
Monostori J. (2001): Jövedelmi szegénység és segélyezés kapcsolata, KSH, Budapest, 2001. Kőnig É.(2004): A segélyezés Bermuda-háromszöge. Esély, 2004. 1. Szalai J.(2004): A jóléti fogda. Esély, 2004.6. és 2005.1.; Ferge Zs., Gergely A., Hadju G., Marton K., Darvas Á. (2006): The slow emergence of access and non-take-up as political and administrative issues in Hungary In.: Exit from and non-take up of public services – A comparative analysis: France, Greece, Spain, Germany, Netherlands, Hungary EXNOTA 2006 Nagy Gy.(2008): Önkormányzati szociális segélyezés In.: Nagy Gy. (szerk.): Jóléti ellátások, szakképzés és munkakínálat. MTA Közgazdaságtudományi Intézet, Budapest, 2008. 56-80.
27
Bár a rászorulók (pontosabban a kritériumoknak megfelelők) fővárosi számáról nincs adatunk, az már első közelítésre érzékelhető, hogy a foglalkoztatás hiányához kapcsolódó rendszeres szociális segély fővárosi aránya jóval alacsonyabb, mint a szegény háztartások közül a budapestiek aránya (kb. 7%). A lakásfenntartási támogatás és az önkormányzat forrásaitól erőteljesen függő átmeneti segély nagyjából a szegénységi ráta alatt élő népesség arányával egyezik meg.
18. tábla: Szegénységi küszöb alatt élő gyermekes családok hozzáférése a segélyekhez (%) vidék
Budapest
együtt
lakásfenntartással kapcsolatos* gyermekneveléssel kapcsolatos** foglalkoztatással kapcsolatos*** egészségi állapottal kapcsolatos**** rendkívüli segély
63,2 43,1 36,4 22,8 14,3
64,5 24,5 28,2 20,0 33,6
63,4 40,6 35,3 22,4 16,9
valamilyen segélyt kap járna, de nem kérték kért, de elutasították
84,8 40,9 37,7
73,6 42,7 33,6
83,3 41,1 37,1
712 100%
110 100%
822 100%
háztartások száma a településtípus háztartásai
* lakásfenntartási, távhőszolgáltatási, gáz ár-, adósságkezelési, közmű-, lakbértámogatás ** rendszeres gyermekvédelmi támogatás illkedvezmény, kiegészítő ill rendkívüli gyermekvédelmi támogatás *** álláskeresési járadék, rendszeres szociális segély **** ápolási díj, időskorúak járadéka, fogyatékossági támogatás, közgyógyellátás
Bár Budapesten az önkormányzatok segélykasszái nagyobb mozgásteret biztosítanának a családok támogatására, adataink szerint a szegénységben élő gyermekes családok segélyekhez való hozzáférése a fővárosban összességében kisebb, mint a vidéki településeken. Adataink nem alkalmasak a rászorultság (még kevésbé a jogosultság) pontos meghatározására, azt mindenképpen jelzik, hogy a fővárosban egyedül a rendkívüli segélyhez jutnak hozzá egyszerűbben a családok. Valószínűleg ezzel kapcsolatos az elutasítások valamivel alacsonyabb budapesti aránya is. A paradoxnak tűnő helyzet hátterében az egyes önkormányzatok forrás re-allokációjáról kellene pontosabb képet kapnunk. „A pénzbeli és természetbeni ellátások normatívája a leginkább „puha” tétel: csak azok az önkormányzatok használják fel teljes egészében, vagy éppen egészítik ki más forrásaikból, amelyek saját intézmények, vagy saját fejlesztési projektjeik hiányában egyszerűen nem tudják más célra elkölteni. A segélyezés pozíciójáról
28
sokat elmond, hogy az önkormányzati segélykassza csaknem minden településen „nyereséges”. Ugyanakkor az önkormányzati segélyezés súlya, illetve a segélyezésen belül a diszkrecionális segélyfajták aránya az elmúlt években némileg visszaszorult.” (Zolnay 2007) A főváros előnyösebb pozíciója tehát összességében nem igazolható – a nagyobb mozgástér nem feltétlenül jár együtt a családok helyzetének sikeresebb javításával.
29
Hozzáférés a szolgáltatásokhoz – szociális szolgáltatások A szociális ellátórendszer esetében is az a kiinduló pontunk, hogy az intézményrendszer kiépítettsége, és a szociális szakemberek képzettsége is a fővárosban a legjobb. A szociális szolgáltatások közül a következőkben a családsegítő és/vagy gyermekjóléti szolgálatok területi eltéréseit mutatjuk be.
19. tábla: A családsegítő és a gyermekjóléti szolgálat forgalmi adatai a gyermek lakóhelye szerint (2005) Családsegítő
esetkezelések esetkezelésben száma érintettek száma
Budapest országos Budapest az országos %-ában Gyermekjóléti szolgálat Budapest Országos (Budapest az országos %-ában
83.950 645.571 13,0
145.481 1058.924 13,7
alapellátás
védelembe vétel
13.105 105.780 12,4
1.359 22.539 6,0
utógondozás 168 2.031 8,3
Forrás: Szociális statisztikai évkönyv, 2005. KSH
A gyermekekkel kapcsolatos szolgáltatásoknak 12-14%-át a budapestiek veszik igénybe, ami valamivel magasabb a szegény gyermekek között a fővárosban élők kb. 10%-os arányánál. A családsegítés hozzáférhetősége Budapesten valamennyivel magasabb, mint a gyermekjóléti szolgáltatásoké. Fontos megjegyezni, hogy ez utóbbi tevékenységek közül a család életébe adminisztratív eszközökkel való beavatkozás (a védelembe vétel) viszonylag ritkábban kerül alkalmazásra, ami esetleg a fővárosi szakemberek korszerűbb szemléletét igazolhatja.
30
A szegény családok körében készített kérdőíves adatfelvétel eredményei ebben az esetben is arra utalnak, hogy a budapesti intézményrendszer előnyeiből nem részesülnek a szegénységben élő gyermekek:
20. tábla: Családsegítésből, gondozás családsegítőtől vagy gyermekjóléti szolgálattól részesült-e az elmúlt 12 hónapban valaki a családból? (szegény családok) vidék
Budapest
együtt
igen
6,4
3,9
5,8
nem
93,6
96,1
94,2
100,0
100,0
100,0
összesen
31
Összegzés A Magyarországon több szempontból is jellemző területi és települési egyenlőtlenségek a gyerekszegénység kockázata szempontjából is érvényesek: a gyermekek szegénysége is jelentősen összefügg azzal, hogy a család az ország melyik régiójában illetve milyen típusú településen él. Budapest ebből a szempontból a legkevésbé veszélyeztetett település. A főváros helyzete az ország egyéb településeihez képest az 1990-es évek közepe és 2004 között jelentősen javult: az alsó jövedelmi kvintilisbe tartozó személyeknek 1995-ben 20%-a 2004-ben már csak 10%-a élt a fővárosban. Az Unióban használatos relatív szegénységi ráta (az egy fogyasztási egységre jutó jövedelem mediánjának 60%-a alatt élők – OECD1 skála) szerint 2007-ben Budapesten a 0-17 éves gyermekek 16,8%-a, mintegy 40.000 gyermek él szegénységben – másként fogalmazva minden tizedik szegény gyermek fővárosi. A fővárosi népesség társadalmi jellemzői általában jobbak az országosan jellemző képnél: alacsonyabb munkanélküliség és magasabb foglalkoztatottság jellemzi az aktív korúakat, a foglalkoztatott nélküli családokban élő gyermekek aránya ennek megfelelően alacsonyabb, a fővárosi átlagkeresetek pedig jóval magasabbak a magyarországi átlagnál. A 15 éves és idősebb népességben a diplomások aránya csaknem kétszerese az országos átlagnak. A fővárosi lakásállomány összességében jobb színvonalú a hazai átlagnál: 2005-ben a fővárosi lakások 5%-a volt „substandard” (országosan 13%). A
gyermekekkel
kapcsolatos
ellátások,
az
egészségügyi,
oktatási,
szociális
és
gyermekvédelmi intézmények kiépültsége a fővárosban messze meghaladja az ország többi településén jellemző mértéket. Miközben a főváros egészére vonatkozó mutatók optimizmusra adhatnak okot, tudnunk kell, hogy Budapest messzemenően egyenlőtlen életlehetőségeket kínál a város különböző részein. A város Ladányi János szerint két részre szakadt, „az egyikben (…) olyanok laknak, akik jó eséllyel reménykedhetnek abban, hogy előbb-utóbb nyugat-európai szinten tudnak élni, és ahol úgy is néz ki a város, mint amelyik rövidebb-hosszabb időn belül nyugat-európai városhoz fog hasonlítani. Ezzel szemben a város másik része úgy néz ki, mint egy harmadik világbeli város, mindenféle felzárkózási esély nélkül.” (Ladányi 2001). Saját kutatási adataink nem elégségesek a fővárosi gettók, a leszakadó városrészek részletes elemzésére. Tanulmányunkban a budapesti és a „vidéki” szegénységben élő gyermekek
32
helyzetének összevetése során egyértelművé vált, hogy a főváros jobb lehetőségei nem „csorognak le” az itt élő szegényekhez. A bölcsőde és az óvoda igénybevétele a budapesti szegény gyermekek között alacsonyabb, mint a vidéki szegény családoknál. Az általában jobb lakáskörülmények mellett a fővárosi szegény családokban sokkal erőteljesebb az eladósodás vagy akár a lakás elvesztésének az esélye. Bár a budapesti szegény családok anyagi helyzete átlagosan jobb a nem budapesti szegényeknél (azaz magasabb a bevételük), ez egyáltalán nem érzékelhető a szükségletek kielégítettségének színvonalában. A fővárosi szegények helyzete már az alapszükségletek (élelem, fűtés, ruházkodás) esetében is rendre rosszabb, mint az ország más részein élő szegény gyermekeké. Az élelemhez jutás esetében itt szerepet játszhat a háztáji gazdaság hiánya is, de általában az érzékelhető, hogy a fővárosi élet drágább, mint a vidéki. A lakásfenntartás költségei jelentősen magasabbak, a közlekedés itt kevésbé spórolható meg, a színvonalasabb szolgáltatások tényleges és járulékos költségei is nagyobbak. A magasabb kiadások szükségessége egyben a szegénység relativitására is felhívja a figyelmet – a gyermek környezetében általánosan jellemző javakhoz való hozzájutás Budapesten mást jelent, mint vidéken. Jól példázza ezt, hogy a fővárosi szegény családoknak 22%-a nem engedheti meg magának, hogy gyermekének biztosítsa az iskola által elvárt felszerelések megvásárlását, a nem budapesti szegények között ez csupán 10%-ban fordul elő. Miközben Budapesten a szegénységben élő gyermekek egészségügyi ellátáshoz való hozzáférése jelentősen jobb, mint vidéken, a gyógyszerek kiváltása – némileg ennek következtében is – már a fővárosban okoz jelentősebb anyagi nehézséget a szülőknek. „A budapesti szegény gyerekeknek van játékuk, könyvük, nem sokan, de a minta átlagánál többen nyaralni is eljutnak (talán az iskolák biztosította feltételek kedvezőbbek), de eközben nap mint nap a közvetlen környezetükben élő felnőttek alapvető nélkülözésével szembesülnek, lakásfeltételeikben depriváltak. Furcsa városi szegénység ez, amely olyan civilizációs javakból való kirekesztést is jelent, mint az útlevél vagy a bankkártya használata, amelyeket érdekes módon a nem Budapesten élő szegény gyerekek jobban ismerhetnek, mint a fővárosiak. És mindehhez társul a helyzet szubjektív megélése: a budapesti gyerekek háztartásaiban a megkérdezettek inkább látják helyzetüket kilátástalannak, reménytelennek, mint a más településeken élők.” (Darvas-Tausz 2002)
33
Irodalom A gyerekszegénység néhány metszete – háttérelemzés. Gyerekszegénység elleni program, 2006. március, http://www.gyerekesely.hu/dmdocuments/1melleklet-m-3.pdf A KSH jelenti, Gazdaság és társadalom, 2006. 4. A KSH jelenti, Gazdaság és társadalom, 2006. 7. Bánfalvy Cs.(1985): A Budapest-vizsgálat vitaanyagának szociológiai szempontú összefoglalása In.: Illyés S. (szerk.): Nevelhetőség és általános iskola II. Elméletek és viták Oktatáskutató Intézet, Budapest, 1985. p. 7-88. Bass L. (2008): Az „Utolsó padból” program tapasztalatai az iskolai szelekció néhány jellemzőjéről (In: Torda Á. (szerk.): Utolsó padban… Egy program utóélete. Integrációs Pedagógiai Műhely Füzetek 15. Educatio, Budapest 2008. p.101-116 Bass L., Darvas Á., Farkas Zs., Ferge Zs. (2008): A gyermekszegénység elleni küzdelem állása 2008-ig. In.: Stratégiai kutatások 2007-2008. MTA-MEH Budapest 2008. 7-34. Bass L., Darvas Á., Szomor É. (2007): Gyermeknevelési szabadságok és gyerekintézmények. Mi a jó a gyerekeknek, mit szeretnének a szülők? Budapest 2007 Kézirat Bass L., Lányiné Engelmayer Á. (2008): Az eltérő lakóhely hatása az intelligenciaszintre In: Bass L. et al.: Tapasztalatok a WISC–IV Gyermek-intelligenciateszt magyarországi standardizálásáról. Educatio Társadalmi Szolgáltató Kht. Budapest, 2008. p 113-115 Bihari Zs., Kovács K. (2006): Gyermekszegénység vidéken. Magas szegénységi kockázatú települések a magyar településállományban. Kézirat, készült az MTA GYEP megbízásából Budapest Főváros Szolgáltatástervezési Koncepció 2007. évi felülvizsgálata. Készítette a Fővárosi Önkormányzat Szakmapolitikai Munkacsoportja. Kézirat, Budapest, 2007. Csákány M. Gy. (2007): Él-e még a Tauffer-statisztika?: ha igen, mi ez, és mi a haszna? = Magyar Orvos 15. 9. 33-35. Darvas Á., Tausz K. (2002): A gyermekek szegénysége. Szociológiai Szemle 2002. 4. 95– 120. http://www.mtapti.hu/mszt/20024/darvas.htm Darvas Á., Tausz K. (2005): Az óvoda lehetőségei a gyermekszegénység csökkentésében. Educatio 2005. 4. 777-786. Domański, H (2001): A szegénység társadalmi meghatározói a posztkommunista társadalmakban. Szociológiai Szemle 2001. 4. 40-65. Ferge Zs., Gergely A., Hadju G., Marton K., Darvas Á. (2006): The slow emergence of access and non-take-up as political and administrative issues in Hungary In.: Exit from and non-take up of public services – A comparative analysis: France, Greece, Spain, Germany, Netherlands, Hungary EXNOTA 2006 Havasi É. (2002): Szegénység és társadalmi kirekesztettség a mai Magyarországon. Szociológiai Szemle 2002. 4. 51–71. Kőnig É.(2004): A segélyezés Bermuda-háromszöge. Esély, 2004. 1. KSH (2006): Helyzetkép a lakásviszonyokról, 1999-2005 (a lakásindikátor-rendszer alapján). KSH, Budapest, 2006 Ladányi J. (2001): A főváros féltője. Európai füzetek 20-21.
34
Molnár A. (1995): A kissúlyúság oka a várandós anya helytelen életmódja? = Szociológiai Szemle 1995. 4. Monostori J. (2001): Jövedelmi szegénység és segélyezés kapcsolata, KSH, Budapest, 2001. Nagy Gy.(2008): Önkormányzati szociális segélyezés In.: Nagy Gy. (szerk.): Jóléti ellátások, szakképzés és munkakínálat. MTA Közgazdaságtudományi Intézet, Budapest, 2008. 5680. Nemes L. (1913): A kültelki gyermekek élete és jövője. (Budapest VI. ker. Angyalföldön összegyűjtött adatai alapján) Hungaria Könyvnyomda, Bp., 1913., 7-25. Spéder Zs., Kapitány B.(2007): Tanulmányok a budapesti szegénységről. A budapesti gyermekszegénység alapvető jellemzői magyarországi kontextusban, statikus és dinamikus szemléletben. Jelentés a fővárosi önkormányzat gyermek- és ifjúságvédelmi ügyosztálya részére. Kézirat Szalai J.(2004): A jóléti fogda. Esély, 2004.6. és 2005.1.; Vágó I. (2005): Felfelé terjeszkedő óvodáztatás – stagnáló hozzáférés. Educatio 2005. 4. 742760. Zolnay J., Márton I., Bass L., Kiss B. (2007): Változások vagy mozdulatlanság? Szociális szolgáltatások és ellátások finanszírozása és helyzete Magyarországon. Kézirat, készült a SZMI megbízásából Budapest 2007.
35
