1./OLIMPIA BUDAPESTEN? A budapesti olimpiai felkészülés legújabb kori szálai 2002-re, az első Orbán-kormány idejére vezethetők vissza. Amikor is a NOB elnökével, Jacques Rogge-gal való személyes kapcsolatfelvétel is megtörtént. Az igazi fellendülés azonban 2006-ra tehető, amikor az FPH-BOM vezérletével 4 éven keresztül intenzív tervezési munka is folyt egy 2020-as budapesti olimpia megrendezése érdekében. Ennek keretén belül az olimpiai törvénytervezet mellett 2010-re elkészült az olimpia költséghatékonysági vizsgálata, valamint a nagyprojekt „master-planja” is. Ezzel azonban abba is maradt az igyekezet. 2010-13 között ugyanis a budapesti olimpia látszólag végleg lekerült a hivatalos eseménynaptár oldalairól. A sok egyéb társadalmi-gazdasági teendő mellett – sportvonalon – helyette nagyszabású futball fejlesztési program indult be, napirenden a Népstadion Nemzeti futball Arénává történő 100 milliárdos átépítésével, kapcsolódva az istvánmezei olimpiai előkészületek edzésközpontjának a kialakításához (BOK). Egyedülálló sportdiplomáciai siker ugyanakkor, hogy 2021-re megkaptuk az úszó-vízilabda világbajnokság rendezési jogát. Még szerencse, hogy egyáltalán találhattunk még erre alkalmas vizes helyet Budapest térképén. Ugyancsak a meglévő ingatlanbázis talaján pályáztuk meg a 2019-es Universiadé rendezési jogát is, amely az olimpia „előszobája”. Hathatós átmeneti intézkedések híján azonban ugyanez már aligha lenne elmondható egy majdani olimpiai nagyprojekt esetére, ahol sportlétesítmények tucatjainak az „utólagos” elhelyezéséről van szó a várostesten belül. Az olimpiai tervezési előkészületek teljes körű felfüggesztése ugyanis azzal a veszéllyel jár, hogy egy esetleges, politikailag, társadalmilag és gazdaságilag alkalmas időszakra az ingatlanpiacon már végképp elfogynak az arra alkalmas területek. Ezért az átmeneti időszakban a budapesti olimpiai nagyprojekt ügyét egy civil szakmai társulás, a BON-TEAM 33 karolta fel. Térségalkalmassági hatásvizsgálatokban, kiállításokon mutatták be a távlati esélyeket, például az un. Keleti projekttérség (Kőbánya) olimpiai és városrehabilitációs jelentőségét, nélkülözhetetlenségét az olimpiai projektben, különös tekintettel az utóhasznosításra. Alapfeltételezésük az egykori Népstadion olimpiai főstadionná alakítása volt, amit azonban az idők és intézkedések szele ismét elsodorni látszik. A Keleti projekttérség, a Pesti Zöldgyűrű terve azonban – 9 versenyhelyszínnel - azóta is aktuális városszerkezeti kiegészítője a frekventált Duna-zónának. Ugyanis a 2010-es hivatalos terv – a Duna szigetek olimpiája – turisztikai hangsúllyal, élén az új olimpiai főstadionnal szinte minden rendezvényt a Duna-zónában helyezett volna el. Mindezt erős lobby nyomás is kísérte a csepeli 5-ös Metró megépítése és az általa közvetlenül érintett ingatlanvállalkozók részéről is, magát az olimpia eszményét is háttérbe szorítva. A hivatalos terv jellemzője ugyanakkor, hogy rámutatott: Budapesten, egyedülálló módon, az adottságok hasznosításával csakis „vizes” olimpiát érdemes rendezni. Amely, különösen a Déli projekttérségben, a Duna és a Ráckevei Duna mentén sok száz hektáros jelentős városszerkezeti és városképi utóhasznosítást is jelentene a versenyhelyszínek (9), az olimpiai szálláslétesítmények, média központ és a szomszédos barna mezős rehabilitáció utóhasznosítása vonatkozásában. A szükséges ingatlanállomány (2-300 ha) mellett meghatározó jelentőségű a városi infrastruktúra költséges fejlesztése is. Az olimpiáig megépítendő 5-ös Metró I.-es üteme például közvetlen kapcsolatot jelentene a Belvárossal, jelentősen felértékelve
1
a szomszédos csepeli, ferencvárosi területeket is. Emellett a főhelyszín vonatkozásában kapacitív nagyvasúti harántoló vonal teremthet közvetlen kapcsolatot a Keleti projekttérség 9 versenyhelyszínével is, szerkezeti egységbe foglalva az olimpiai nagyprojektet. A súlyponti déli projekttérségben, az olimpiáig olyan városszerkezet-fejlesztési szempontból amúgy is szükséges, előrehozott nagyberuházások válnak szükségessé, mint az 5-ös Metró I. –es üteme (260 md), vasútrendezés a Kelebia-vonalon (40 md), valamint egy új Duna-híd – Galvani híd – a csatlakozó úthálózattal (300md). .A magisztrális infrastruktúrák által sokszorosára felértékelődő ingatlan testek tulajdonos-vállalkozói – kofinanszírozó - magánerejének maximális bevonása ezért is indokolt az EU-s fejlesztési folyamatba, hiszen így jelentős nagyságrendű fejlesztési érték mobilizálható, különös tekintettel a frekventált Duna-menti területekre. A költségek nagyságrendje miatt a finanszírozás kérdése éppúgy alapvető, mint a területfelhasználás reális időbeli ütemezése. Egy biztos: a budapesti olimpia Északi projekttérsége már készül a 2021-es úszó- és vízilabda világbajnokságra. Ennek és egy esetleges budapesti Universiádénak a felkészülési eufóriájában valószínűsíthető, hogy a budapesti olimpiai nagyprojekt eszméje is az évtizedes fagyasztás után újra napirendre kerülhet. Van idő tehát mérlegelni az esélyeinket és emészteni a nagyprojekt költségeit, a kapcsolódó PPP konstrukciókkal. Az újabb halasztásra azonban mégsincs idő, hiszen időközben pont a stratégiai jelentőségű olimpiai ingatlanok tűnnek el kézen-közön az ingatlanpiacon, és mire arra kerülne a sor, nem maradna alkalmas tér az olimpiai nagyprojekt budapesti befogadására. Egy évtizednyi távolságra – s ez pozitív becslés – a majdani bejelentkezés előtt legalább a területfelhasználásban kompromisszumos megoldásra kellene jutni a hivatalos várostervezésben egy majdani budapesti olimpia ügyében. Még akkor is, ha az egyelőre csupán csak „olimpiai metaforáról” van szó. Mert az olimpia nem csak cél – jelentős nemzetközi presztizs és sportépítés – hanem mindenekelőtt a városfejlesztés motorja, amelynek jegyében sok 100 milliárdos halasztott városi infrastruktúra- és területfejlesztés valósítható meg két évtizedes prosperitásan. Különösen az érintett projekttérségekben. A térségalkalmassági hatásvizsgálataink kimutatták, hogy Budapest déli és keleti zónái egyelőre különösen gazdagok ilyen fejlesztésre váró „olimpiai” területekben, zöldmezős és barna mezős formában egyaránt. Az adottságaink tehát nem csak geopolitikailag, de településföldrajzi szempontból is adottak – a Dunától kezdve a kiépült városszövetig és infrastruktúráig. Ezért egy 3 hetes olimpiai intermezzó nem csupán a sportpolitikában, hanem az évtizedes városfejlesztésben is alapvető fordulatot és szemléletváltást jelentene, különösen a frekventált projekttérségekben. És ez lehet egy hazai olimpia igazi hozama és utóhasznosítása. Az előkészületek évtizedeinek a koncentrált prosperitásáról már nem is beszélve. A versenysport alapját képező tömegsport széleskörű megalapozása már megtörtént a mindennapi testnevelés bevezetésével. Az utánpótlás nevelésére szakági akadémiák alakultak. Az élsport világversenyekre történő felkészítésére a Zuglóban újjáalakuló BOK felújítandó létesítményei szolgálnak majd 2016-tól. A 2021-es úszóés vízilabda világbajnokságig már láthatók lesznek az eredmények. Még akkor is, ha egy hazai olimpia megrendezése ma még a távlati jövő homályos ködébe vész. Pedig csak alaposan és bátran végig kéne gondolni ezt a távlatot is. Azt például, hogy Magyarország az eddig szerzett 160 arany-, 143 ezüst-, és 160 bronzérmével még ma is a kiemelt 9. helyen áll az össznemzeti éremlistán, egyedüliként az első 10 között, aki még nem rendezhetett olimpiát. Legalább a várólistára kerüljünk fel!
2
2./ NÉPSTADION EGYSZER VOLT, HOL NEM VOLT Minden olimpiát rendező város emblematikus, központi létesítménye az olimpiai főstadion, ahol a megnyitó és záró gálák zajlanak, s amely hagyományosan az atlétikai versenyeknek és a labdarúgó döntőnek is helyet ad. Budapest ebből a szempontból egyelőre még szerencsés helyzetben van, hiszen a torzóként fennmaradt egykori Népstadion eredetileg is olimpiai stadionnak épült. Városszerkezeten belüli központi elhelyezkedése és kitűnő közlekedési adottságai – távlatban két metró ollójában - a szükséges megújításokkal, fejlesztésekkel már ma is alkalmassá tennék az olimpiai főstadion funkció betöltésére. Egy Universiádé előzetes megrendezésére még átépítés nélkül is feltétlenül. Különösen igaz ez a 2010-es Csepel szigeti olimpiai fiaskó tanulságainak a halaszthatatlan levonása után. A történet azonban ismétli önmagát. A pár évvel ezelőtt a csepeli főstadion árnyékában még olimpiai gyeplabdapályának (!) szánt patinás létesítményre ugyanis új funkció vár: hiszen alapos visszabontás után egy 65 000-es fényes Nemzeti futball Arénát redukálna belőle a szakági sovinizmus. Mintha egy Universiádé, vagy az Olimpia – a futball cirkusz árnyékában – önmagában már nem is számítana kívánatos távlati célnak és méltó politikai presztizsérdeknek. Az egykori – 2013-ban 60 éves – Népstadion korszerűsítése, patinájának mértéktartó felújítása mellett szerencsére más érvek is szólnak. Az építésztervező Csizmár Gyula BON-Team 33 számára 2012-ben írott műleírása szerint például a stadion felújításban mottónak tekinthető, hogy „minden, ami a területen meglévő ÉRTÉK, folytatható HAGYOMÁNY, a nemzet tudatba beépült, szeretett EMLÉK az elvárható fejlesztések során kerüljön feltárásra és maradjon meg, KIINDULÓ PONTJA legyen minden helybeli tervezésnek! Az eredeti kompozíciós elvek szerint megközelítve is a Puskás Ferenc Stadion (Népstadion) alkotóinak kompozíciós alapelvét adó „főtengelyes” térbeli szervezés (Metróállomás- Dromosz - Stadion) a jövőben aktuálisabb lesz, mint valaha volt, hiszen a terület fő megközelítését adó 2-es és majdan 4-es metróvonalak megállói közé feszül, felfűzve a fő sportlétesítményeket a kompozíciós tengelyre. Ez a tengely a Nemzeti Sportcsarnok súlyvonalán megtörik és követi az Istvánmezei út irányát. A tengelyes szerkesztés élő hagyományát nyilvánvalóvá tette a Papp László Sportaréna főtengelyre komponálása, főbejárati gyalogos platójának metró állomásra hangolása. Ezt a tengelyes városépítészeti szerkesztést követik a BOK terület meglévő és távlatokban megtartandó és tervezett létesítményei, az egész telektestet feltáró belső úthálózat is.” De folytatva a szakmai érvelést: „a klasszikus stadion szerkesztésű Népstadion eredeti 100.000 fh-es terve szerint a megépült nyugati háromszintes lelátókaréj legfelső sétány szintje a toronyépület felé rámpát alkotva adott volna harmonikus összképet. A kivitelezett változat tulajdonképp torzó, a keleti oldal ideiglenességét az is jelzi, hogy a fejlesztések ezen az oldalon valósultak meg. A mai kor követelményének viszont csak olyan stadion felel meg, ahol a nézők a lehető legközelebb helyezkednek el a küzdőtértől, lehetőleg fedett lelátókon, és a sajtó-, V.I.P. sportolói- és rendezvényszervező területek elválasztott és biztonságos rendszerekként működhetnek. A Népstadion közlekedési, kiürítési rendszere máig példa értékű, a nyugati karéj karakteres és emblematikus - műemléki védelemre méltó - pilonjai a városkép értékes, szeretett látványeleme. Az alsó lelátó földrézsűn fekszik, felső megközelítése az alsó, széles sétányszintről történik, ahová a stadion körüli sétányról pilon közökben lépcsők és északon –délen széles rámpa vezet. A felső lelátórész helyszíni előregyártott és monolit vb. pilonos szerkezetű, a középlelátó
3
rész és a felső lelátó rész is felső feltöltésű. A stadiont felső sétány koronázza, a középlelátó pilon kijáratait függesztett folyosó köti össze. Az 1995-96 évben tervezett felújítás vizsgálata a pilonokat, a rajtuk fekvő konzolgerendákat felújíthatónak értékelte, de a beakasztott tartószakaszokat menthetetlennek. Ezekre a szakaszokra újra gyártást javasolt és a nézőtér teljes lefedésére is adott megoldást. A felújításnak ez a koncepciója nagyban hasonlított a később megvalósult Berlini Olimpiai Stadion rekonstrukciójához. (A makett az új V.I.P. lelátó előcsarnokában látható) A tervezés során 1996-ban vázlatszinten javasoltuk, hogy a küzdőtér megtartásával, a pilonok felújításával épüljön új, fedett stadion a meglévőn belül, úgy hogy a földrézsű helyett épített alsó lelátó karéj készüljön labdarugó stadionnak megfelelő- az atlétikai pálya fölé kitolható- alsó lelátó szekciókkal . Ez az évtizedes építészeti elképzelés azonban ma is időszerű, ennek továbbfejlesztett változata a megőrizve fejlesztés javasolt koncepciója. A közlekedés rendszerét megtartó megoldásnál a három lelátó szint egymás fölé konzoloz, így a legtávolabbi néző sem lenne 50m-nél messzebb az eseménytől. A platóra emelt „Dromosz” azonos síkban lehetne az alsó lelátó koronájaként körbefutó sétánnyal, ahová továbbra is lépcsők és rámpák vezetnének. A közép és felső lelátók új pilonokra támaszkodnának, melyekben felvonók és további lépcsők helyezhetők el. A felújított 18db nyugati vasbeton pilon építmények, felső sétány, középlelátó körfolyosó megmaradna és az új lelátó karéjokhoz hidakkal kötne be- megőrizve a ma is korszerű közlekedési rendszert, a pilonok eredeti funkcióját. A középlelátó felső koronáján egy újabb sétány gyűrű létesülhetne, mely a keleti, megmaradó toronyépület körzetében egyesülne a felső sétányszint rámpás részével, mely az eredeti szerkesztésrend (egymásból átnövő kisív- nagyív alaprajz és ritmus) szerinti új pilon- gyűrűn nyugodna. A marathoni kapuk a helyükön maradnának, alattuk az alsó lelátórész pinceszintjein az épületrészek gyűrűszerűen folyamatosakká válhatnak. Az öltözőket és kiszolgáló területeiket, a sajtó- és V.I.P. lelátót a nyugati oldalra célszerű áthelyezni, a játékos kijárat a volt elnöki páholy helyén ( és a marathoni kapuknál) lenne . Az öltözők és kiszolgáló létesítményeik zárt rendszerű, szint alatti alagút kapcsolattal rendelkeznének a meglévő szomszédos edzőpálya és dobóatléta edzőtér felé. A stadion lefedése feltétlen szükséges. A minimum, hogy a lelátók gyűrű formájú fedett-nyitott fedést kapjanak. Ezek főtartói a belső új stadion felső lelátó pilonjaira és a felső kilátó sétányra támaszkodhatnak. Az időjárástól függetlenített teljes fedettséget adó lezárás (nyitható tetőszakasszal) is megoldható, de csak jelentős gépészti és tűzvédelmi beruházás biztosíthatja ezt az ideális sokfunkciós használhatóság biztosítását. A rekonstrukció után a stadion befogadó képessége 78.000 férőhelyesre bővülne”. Ennyit a stadion elhallgatott olimpiai esélyeiről. Mert a zuglói BOK parkban évtizedes tervezői munka ellenére, olimpiai szempontból kedvezőtlen kompromisszum van készülőben. Mivel az új Nemzeti Futball Aréna építése kizárja az Olimpia, de még egy Universiádé helyszínen történő megrendezésének a lehetőségét is. Távoli és távlati csepeli perspektívába utalva a problémát. Amivel azonban már ma szembe kell néznünk. Mert városszerkezeti elemzések is bizonyítják, hogy a futball szakág teljes vertikumának, jogos igényeinek és nagyra törő ambícióinak lehetne városfejlesztésre, szerkezetjavításra is alkalmasabb, alternatív helyet biztosítani Budapest térképén és ez például a revitalizációra váró Népliget! Ahol ma még a madár se jár.
4
3./ OLLÉ A NÉPLIGETBEN A Városliget nagyságrendű és térszerkezet-pozíciójú kőbányai városi park elhanyagoltsága és lelakottsága már ma is szembetűnő. Pedig ebben a térségben helyezkedik el a sokhektáros Ferencvárosi sportbirodalom, a női kézisektől a patinás futball stadionig. Az előző Dabasra kényszerül kupa meccseket játszani, az utóbbit pedig bontják, átépítik. Pedig a városszerkezetből adódóan zöldmezős fejlesztési lehetőség magában a Népligetben, a pesti barnamezők súlypontjában is akadna bőven. Itt található például a liget D-i szegélyén, az Ecseri úti 3-as Metró megálló, szemben a Tüzép teleppel. De villamos vonalak szempontjából is ellátott a terület (1,3,28-as villamosok), a 99-es busz pedig egyenesen a Belvárossal teremt közvetlen kapcsolatot. A Nemzetközi Busz pályaudvarról már nem is beszélve. Végül, de nem utolsósorban említést kell tenni egy lehetséges új vasúti megálló kialakításáról is, amely a nagyvilággal, közelebbről pedig a Déli projekttérség sportlétesítményeivel teremt közvetlen nagyvasúti kapcsolatot. Különösen igaz ez a Népliget DK-i vasúti szegélyére, Kőbánya egyik fontos keleti kapujára, ahol a barnamezős Gyár-dűlő közvetlen szomszédságában, a Metró és Vasút megálló bázisán a ligeti zöldgyűrűs fejlesztést lehetne szervesen összekapcsolni a barnamezős városrehabilitációval. Ahol még a faállomány is csenevész. Egy Nemzeti Futball Aréna népligeti telepítése tehát nem csupán funkcionális lehetőség, hanem városszerkezetileg előremutató fejlesztési szándék kérdése is. Közvetlen helyét az Építők pálya, a meglévő Népliget sétány és a Mutatványos tér jelöli ki, ideális tájolási és közlekedési adottságokkal. Főbb műszaki paramétereit a térségalkalmassági hatástanulmány alapján az építésztervező, Csizmár Gyula BON-Team 33 számára készített tervének a műszaki leírása az alábbiakban határozta meg: „A Népliget meglévő térkompozíciójába illesztve helyeztem el a 65000 fh. befogadó képességű Nemzeti Sportarénát, az Építők sporttelepe mellett, a vasút- Üllői út csomópont közelében, olyan területen , ahol a zöldfelület nem legértékesebb. Az ideális megoldás érdekében olyan stadiont terveztem, ami a FIFA és UFA jelenleg legmagasabb igényszintjének megfelel, a nézők mindegyike a 90m-es körön belül fog ülni, senki nem lesz a legtávolabbi szögletzászlótól 190 m-en kívül. A nézőtér szerkesztése olyan, hogy 10 cm fej feletti kilátás és fél raszteres soronkénti váltás biztosítja a takarásmentes, teljes küzdőtéri átláthatóságot. A nézők 45x85 cm ülőhely (közlekedő) területen, önálló, számozott helyen élvezhetik a rendezvényt. Az alsó lelátók a küzdőtér felett 1,2m padlósíkról induló 40-52 sorral emelkednek a 14,50m – es sétányszintig, felettük –részben fedésben- további két lelátószint helyezkedne el: középlelátó (páholyok) 8 sor, felső lelátó karéj 15 sor. A stadion multi-funkcionális és időjárás független használata érdekében teljes fedettség biztosításával épülne. A természetes gyepszőnyeget mobil, kihúzható ( hidraulikusan kinyomható) fűtálcával biztosítanánk, ahol a gyep – labdarugó mérkőzésnél- a stadiontérben helyezkedik el ( külső helye ekkor parkoló tér), mérkőzések között a külső térben ápolható. A küzdődér nagy teherbírású födéme alatti technikai szint a rendezvény segédszerkezeteit, raktárait, hidraulikus platóit rejtik, melyek közvetlen kamion megközelítéssel rendelkeznek. A stadion megközelíthetősége minden igényt kielégítő lehet: A szurkolók tömegei az épületet körülvevő térről, a 14,5m sétányszinti gyűrűről és az intermodális közlekedési csomóponthoz kivezető, valamint a Népliget közlekedő fő vonalaihoz levezető hidakon, rámpákon érhetik el a szektoraik bejáratát, úgy, hogy a szurkolói csoportok
5
teljesen szeparáltan tudjanak közlekedni. Az alsó lelátó karéj felső gyűrű-közlekedő teréből előcsarnok sor, valamint az ahhoz kapcsolódó vizesblokk, büfé (vendéglátás), shopok csatlakoznak. A vertikális közlekedés négy, széles gyalogos rámpa tornyon, 20 db 30 fh-es felvonón, 12 db 2,0m karszélességű lépcsőházon, 8 db mozgólépcsőn történik. (A lépcsők, rámpák a menekítést az előírt időn belül, füstmentes térben biztosítják). Minden lelátó szint felső gyűrű közlekedője, csatlakozik a vertikális közlekedőkhöz, szektor szelektált módon. A VIP, VVIP, Média képviselői, látogatói a szurkolóktól, résztvevőktől szeparáltan, külön útvonalon (zárt és önálló, kétoldali megközelítésű, szint alatti közlekedőparkoló térből) zárt földszinti területről közelíthetik meg a nyugati, alsó lelátó szinti területeiket. Önálló előcsarnok, kiszolgáló terekkel, vendéglátással, konferencia, interjú és pihenő helyiségekkel. A Media is önálló előcsarnok, kiszolgáló térsor, interjú, stúdió, közvetítő terekkel, szeparáltan kialakított és megközelíthető( parkolók, közvetítő kocsik is..). A játékosokkal, küzdőtérrel,VIP zónával „vegyes zóna” köti össze, meghatározható csatlakozási lehetőségekkel. A televíziós közvetítéseket függőpályás, sínen futó, monitor sorok fogják segíteni, a közönséget 4 db nagyfelületű kivetítő tájékoztatja, informálja. A játékosok, rendezvények szereplői szeparált útvonalon megközelíthető szint alatti parkolón (szgk., busz) érhetik el a játékosok előcsarnokát. Ehhez csatlakoznak az öltőzők, gyúró termekkel, kondicionáló és rekreációs terek, egészségügyi helységsorok, edzőtermek, játékvezetői termek, játékos kijárók, vegyes zónák stb. Az öltözők közvetlen, zavarmentes, szint alatti kapcsolattal csatlakoznak a szomszédos, felújított „Építők Sportközpontja” létesítményhez-, mint szabadtéri edzőpályához és a terem labdarugó csarnokhoz, mint zárt edző(próba) térhez. A küzdőtér két „marathóni” kapu terepszinti kijárattal (5,0/6,5m) rendelkezik. Az első pinceszint és földszint egy része a technikai kiszolgáló személyzet területe, illetve a szerviz szolgáltatások központja. A fűtálca kiváltója felett –között vendéglátás, kereskedelem helyezkedhet el. A stadion szerkezete monolit vasbeton keret és mag egységekre támaszkodó előregyártott vasbeton szerkezet, a térlefedés egyedi acélszerkezet, négy főtartóra támaszkodó acél keret rendszerrel, a tér középső mezője igény szerint nyitható, a fedés fényáteresztő, káprázatmentes megoldású. A stadion szerves, kiszolgáló része az intermodális közlekedési központ a vasút töltés- Üllői út csomópontban, ahol vasút (irányvonat), „S -Bahn „városi vasút, autóbusz (külön busz) és személygépkocsi parkolók integrált elhelyezése történne, a stadion két gyalogos szintű megközelíthetőségével. A stadiont közvetlen övező közlekedő terek a vasúti töltésig szint alatti (két parkoló szint) parkolókkal „alápincézett” megoldásúak, a kamion, busz közlekedő-parkoló zónákban a két parkoló szint összevonásával alakítandók ki. A „zöldmezős” beruházási megoldás ideális kialakítást, megközelítést és nagyfokú kihasználást biztosító megoldásokat eredményezhet.” (Budapest 2013. május, Csizmár Gyula, É1-01-0170 építész, Ybl Miklós díjas). Az új 65000-es népligeti Aréna azonban sem építészetileg, sem funkcionálisan nem állna magában. A megújuló Mutatványos térre, illetve a szomszédos FTC sportparkra szervezve – Felcsút fővárosi mintájára – egy Kőbányai Futball Akadémia (KŐFA) meghatározó, vezér eleme lehetne, amelyet átellenben egy megvilágítható edző pálya, az Építők Bauhausos stadionja egészítene ki. Ennek tengelyes folytatásában egy 10-15000-es futsal csarnok kaphatna helyet, amely természetesen egyéb
6
labdajátékok – pl. kézilabda – nemzetközi szintű befogadására is alkalmas. Ezt az Arénából, fedett futsal csarnokból, egy edző pályából álló együttest szomszédos Fradi sportparkban elhelyezkedő, meglévő 3 foci tanpálya egészíthetné ki. A KŐFA Akadémia nélkülözhetetlen létesítményei, ahol korosztályra bontva a szálláshelyekről és edzőtermekről is helyben gondoskodni lehetne. A megújuló népligeti Mutatványos tér sport attrakcióit csuklópontba szervezve ugyancsak itt kaphatna helyet az egykori Aranycsapat bronz emlékműve is. A javasolt futball-létesítményegyüttes szerviz megközelítése egyrészt a Népliget sétány, másrészt a Balkán utca és a Vajda Péter út felől biztosítható. Erre kapcsolható a vasútmegállónál egy kétszintes P+R parkoló, valamint a vasúton túl egy 2-3000 férőhelyes parkolóház. Az Aréna gyalogos megközelítése a kapacitív tömegközlekedési viszonylatok helyi megállóiból 500 méteren belül – egy sportos parki sétával – biztosítható. A Népliget-térségi és Bihari úti revitalizációs program része természetesen a távolabbi Mázsa tér felújítása, valamint az Ecseri úti intermodális központ kialakítása is. Ez utóbbi esetében például az itt elhelyezkedő TÜZÉP telep helyén 40-50000 m2 szintterületű szálloda- és irodaház komplexum lenne elhelyezhető, méltó módon a népligeti, nemzetközi jelentőségű sportprogramra. És méltó módon egy távlati hazai olimpia igényeire is, amelyben a Kőbányai Futball Akadémia (KŐFA) létrejöttével egy stratégiai jelentőségű budapesti hálózati-sportlogisztikai elemmel egészülhetne ki a zuglói Budapesti Olimpiai Központ (BOK) képzési-felkészülési klasztere is, tehermentesítve azt az utólagos ráfejlesztés drága és oktalan bontási beavatkozásától. A BOK és a KŐFA tehát külön területen, de egységes nemzeti sportlogisztikai hálózatot képezhetne, és Zugló és Kőbánya összefogásával kellő garanciát jelentene a szűkebb futball- és tágabb olimpiai érdekek kellő és távlatos hazai harmonizálására. A városligeti múzeumfejlesztések és az istvánmezei stadionépítő ötletroham árnyékában azonban a keleti pozíciójú Népliget problémáiról természetesen nem sok szó esett, még a FTC pálya megkezdett átépítése kapcsán sem. A lyukas budapesti zöldgyűrű kívánatos keleti bezáródására tehát a közeljövőben nem számíthatunk. A sztárolt belvárosi Duna-zóna É-i, ÉK-i kiterjesztése viszont továbbra is vonzza a ráfejlesztőket. Az északi Duna-parton vizes komplexum, Istvánmezőn Nemzeti Aréna épül. Így ahelyett, hogy 2013-ban, legalább az átépítés előtt – síppal, dobbal, nádi hegedűvel – méltó módon megünnepelhettük volna a Népstadion 60 éves évfordulóját, a világra szóló sportsikerek stadionbúcsúztatóján, lehet, hogy inkább buldózerek zajától lesz rövidesen hangos az Istvánmezei út környéke is. Ráfejlesztéssel bontjuk múltunk megmaradt darabjait, ez által is csökkentve a jövő komplex (sport) esélyeit. Pedig befektetésre akadna más, fejlesztésre valóban rászorult és alkalmas hely Budapesten. De hogyan pályáznánk meg belátható időn belül akár egy Universiádét is – ami az Olimpia előszobája – ha az ehhez szükséges stadiont időközben elbontjuk? Vagy inkább a Bajnokok Ligáját választjuk, amihez színvonalas labdarúgás is kéne? Vagy mindkettőt! – ehhez azonban alapos szemléletváltásra lenne szükség sportpolitikában és városfejlesztésben egyaránt. A Puskás Ferenc stadion kálváriája fontos tanulságra mutat rá: a magyar sport nemzetközi jelentőségű teljesítményeire támaszkodó, sikeres sportdiplomácia mozgástere városfejlesztési szempontból szűkülőben lesz, ha nem „termelünk” újabb városi sporthelyszíneket, csupán ráfejlesztéssel feléljük a meglévőt. Minél erősebb a távlatos gondolkodás, annál komplexebb lehet a fejlesztés, a sport szakágak békés egymás mellett élése és fejlődése. Hogy valóban megalapozzuk egy Universiádé, majd Olimpia hazai esélyeit. Már ma is, például a revitalizálandó Népligetben.
7
4./ PROJEKTTÉRSÉGEK A PESTI ZÖLDGYŰRŰ ÁRNYÉKÁBAN A belső budapesti zöldgyűrű felfedezése még egy 2005-ös Építészeti Jelpályázathoz köthető, ahol ezzel a koncepcióval egy fiatal építészekből álló, Kovács Csaba vezette team vitte el – méltán – az első díjat. Az ötletük meglepő, mert eredeti és egyszerű volt: a Margit szigettől a Csepel szigetig terjedő mozaikos, de nyomaiban határozottan meglévő zöldterületekből képeztek egy – a budai zöldhöz is csatlakozó – félgyűrűs pesti térszerkezeti rendszert. Ami a kék Duna-szalag kiegészítéseként a város másik emblematikus, fejlesztéseket meghatározó, vegyes zöld és barna térszerkezeti eleme – logója - lehet (ne), az agyonsztárolt és lespekulált Duna-zóna mellett. Hiszen a Margit sziget, Városliget, Stadionok, Köztemető, Népliget, kispesti Kis erdő, Határ út-Wekerle kertváros és Csepel szigetRáckevei Duna-ág által alkotott térszerkezeti zöld-félkörív mozaikosan magában foglalja a közép-pesti átmeneti zóna rehabilitációra váró barna mezőit is. Különösen, ha figyelembe vesszük a pesti keleti zöld ék – Felsőrákos, Rákosvölgy, Rákoskeresztúri temető, a Keleti kapu – kiterjedt csatlakozó szerepét. A jelenleg alulhasznosított 500 hektáros Felsőrákos-Rákosvölgy intenzív rekreációs hasznosítása, ligetesítése, és parkosítása (PL. Zöldpark, Sportpark és Témapark) például éppúgy sürgető városszerkezeti feladat, mint a hozzá DK-ről csatlakozó elővárosi Ferihegyi kapu, vagy a csepeli-ferencvárosi zöld ék funkcionális integrálása a város központ-szerkezetébe. A közlekedési hálózattal már ma is jól ellátott – Metró, Vasút, Villamos - pesti Zöldgyűrű (Pesti Parkváros) kiemelt fejlesztésével ugyanis olimpiai távlatban mintegy 1000 hektáros pesti zöld- és barnamezős ingatlanfejlesztési programot lehetne gazdaságosan megvalósítani. (Amelyhez ugyanakkor 2, Dunán átívelő gyalogos-kerékpár híd is szervesen kapcsolható: északon a Margit sziget, délen a Haller út magasságában.) Különösen igaz mindez a térszerkezetileg a DK-i csuklópontban elhelyezkedő, stratégiai pozícióban lévő Népliget-projekttérségre, amely ÉNY-ról a Stadionokat, DNY-ról pedig a ferencvárosi-csepeli zöldgyűrűs projekttérséget kapcsolja be a pesti Zöldgyűrű szerkezetébe. Kedvező meglévő közlekedési adottságú, tipikus kaputérség, amely a mögöttes Keleti- kőbányai projekttérség fejlesztési esélyeit is meghatározza. Lehetséges stratégiai funkciója – pl. KŐFA Akadémia - is a strukturális együttműködés fontosságára hívja fel a figyelmet. Hogy konglomerálódott metropoliszunk árnyékosabb részei – ne csupán a patinás Buda és Belváros – is méltó módon fejlődhessenek hozzá Budapest várostörténeti patinájához és turisztikai hírnevéhez. Az igazi stratégiai kihívásokhoz, pl. egy hazai Universiádéhoz, Olimpiához. Az un. Keleti (kőbányai) projekttérség sportlogisztikai szempontból nélkülözhetetlen kiegészítő eleme az olimpiai projekttérségeknek. Az itt már meglévő létesítményi adottságok – Lóversenypálya, Hungexpó – olimpiai továbbfejlesztéséhez (versenyhelyszínek, új vidámpark) a közlekedési hálózat mértéktartó továbbfejlesztésére is természetesen szükség van. Ennek érdekében számolni kell a
8
2-es Metró felsőrákosi elágazó kivezetésével a Pillangó utcától - költségtakarékos módon, kéreg alatt - a Terebesi útig, távlatban Rákoskeresztúr felé. A javasolt megoldás amellett, hogy 3-400 hektár szomszédos terület városi promócionálását is jelentené, összhangban van a gödöllői HÉV és 2-es Metró napirenden lévő összekapcsolásának a projektjével is. A térség ma is üzemelő, gazdag villamoshálózatát (3, 3/A, 28, 37) ugyanakkor sűrű vasúthálózat is kiegészíti. „Saját vasútmegállói - Kőbánya-felső – Rákos - például közvetlen ingázó nagyvasúti kapcsolatot biztosíthat a Déli projekttérséggel - belső, várost nem zavaró kapacitív harántoló kapcsolatot teremve a sporthelyszínek között. Ha csupán Felsőrákost tekintjük, utóhasznosításban itt egy 60-80 hektáros kőbányai „városliget” körvonalai rajzolódnak ki. Hiszen olimpiai távlatban lehet itt Labdacsarnok, Íjászat és lovas íjászat, BMX stadion, Vadvízevezős pálya, Golf pálya, kiegészülve természetesen a teljes olimpiai lovassport palettával. Ugyanakkor a 24 hektáron – a felszámolt városligeti terület 3-szorosán - elhelyezkedő kőbányai Vidámpark a szükséges elválasztó területet is biztosítja a szomszédos Egis gyógyszergyártól. A témaparkokban és sportparkokban gazdag térség keleti szegélyén, Rákos-mezőn egy többszáz hektáros tervezett természetvédelmi, rekreációs terület kapcsolható a térséghez, közvetlen vasúti kapcsolattal a város felé. (Rákos vm.) Budapest kompakt városrészeinek és a konglomerálódott városszövetnek a határvonalain, a térszerkezeti törésvonalak mentén, a pesti Zöldgyűrűben elhelyezkedő Keleti Kapu kiterjedt város-szektorának a fejlesztési perspektívájáról van tehát szó. Ahol, virágzó Ferihegyünket kivéve két évtizede megállt az idő. Pedig az óta ebben az agglomerációs szektorban is lezajlott a tér- és tájromboló szuburbán őrület, teljes működési katasztrófával fenyegetve a várostérséget. Egy majdani budapesti olimpia tervezésénél ezért is szakított a BON-Team 33 a csepeli vizes olimpia kizárólagos Duna-mítoszával, figyelmét mindinkább a szárazföldi törésvonalak illetve kerülethatárok senki földjeire, mint fejlesztési adottságokra irányítva. De hát mi adhat meggyőzőbb indoklást egy 3 hetes olimpiai nagyrendezvénynek, mintsem maga az utóhaszosítás-utóhaszosulás perspektivikus dimenziója, melynek távlatos feladata egy majdani budapesti olimpia vonatkozásában éppúgy fennáll, mint az olimpia metafora nélkül. Ahhoz azonban, hogy a megkésett aratás a pesti barnamezőkön, a Pesti Parkvárosban valóban bekövetkezhessen, lehet, hogy – londoni mintára (East-London/2012) - nálunk is egy majdani olimpiai nagyprojekt virtuális lökéshullámaira lesz szükség. Ami egyúttal felértékelné a Budapest Keleti kapujába száműzött Ferihegyünk szerepét és pozícióját is, szerkezetileg a városba integrálva a városfalu közepén veszteglő, világszínvonalú repülőteret. A pesti parkterületek fejlesztésének továbbgyűrűző hatása ugyanakkor a pesti Zöldgyűrű és a város egészére is továbbterjednének, sok száz zöld- és barnamezős fővárosi hektáron felértékelve az ingatlanokat. Az újjászerveződő Keleti-projekttérség, a Pesti Parkváros ezért nem elfordul a Dunától, hanem városalkotó történeti városrészként illeszkedik mindazokhoz a meglévő „szárazföldi” és „síkvidéki” adottságokhoz (pl. sűrű kapacitív közlekedési hálózat, zöldgyűrű), amelyek a budapesti hegyvidék és folyópart történeti benépesítése után számára potenciális fejlesztési adottságként még fennmaradtak. Mert a Pesti-Parkváros is élni akar. Hogy mindez csupán „fapados” álom, ezt döntsék
9
el a mellékelt térképek. Mindenesetre jövőt lehelni az anarchiába zuhant szegregálódott és szlömmösödött - pesti barnamezős konglomerátumba ma legalább olyan aktuális és nemes szakmai kihívás, mint újabb városépítészeti közhelyekkel (ld. Cet, Zeppelin) ráfejleszteni a sztárolt Duna-zónát, vagy utólagosan átépíteni a zuglói BOK parkot. Talán egy majdani budapesti olimpiai nagyprojekt áldásos fejlesztési hatása esélyt teremt a budapesti térszerkezet megbillent városegyensúlyának a helyreállítására is. Mert a két nagy várostérségnek – a Duna zónának és a Pesti Zöldgyűrűnek (a Belvárosnak és a Parkvárosnak) - a jövőben, egy esetleges olimpia távlatában óhatatlanul együtt kell működnie. A javasolt, Keleti pályaudvartól a Dunáig húzódó kelet-nyugat irányú belvárosi gyalogos és intézmény axison, az Olimpia Agórán keresztül éppúgy, mint sportlogisztikai munkamegosztásban a patinás Istvánmező és a megújuló Népliget között. Az olimpiai távlatok szempontjából a Zöldgyűrűn belül súlyponti jelentőségű az un. Déli projekttérség, a csepeli-ferencvárosi vízparti terület. Itt találkozik ugyanis a pesti Zölgyűrű a Duna-zónával. Másrészt itt és csakis itt helyezhető el még beépítetlen területen, exkluzív „belvárosi” módon az olimpiai falu /60 ha), a média falu (35 ha), valamint – magas házakban – a média központ, a versenyhelyszínekről nem is beszélve. A projekttérség kiemelkedő adottsága, hogy északról közvetlenül kapcsolódik a kiépült városközponthoz (Milleneumi városrész), amelyhez a közvetlen gyalogos kapcsolat mellett a tervezett 5-ös Metró is hozzájárul. Harántoló nyugati irányban pedig – új, Galvani híd kapcsolattal - magában foglalja a Lágymányosi öböl térségét, ahol további olimpiai versenyhelyszínek – strandröplabda, tenisz ugyancsak elhelyezhetők. Térszerkezeti és parkvárosi utóhasznosítás szempontjából ugyanakkor jelentős a keleti – ferencvárosi – harántkapcsolat is, ahol utóhasznosításban a csepeli sportparkhoz kapcsolódóan 2-300 hektár barnamező vár rehabilitációra (Dél-pesti ipari, kereskedelmi, logisztikai park). Kapcsolatát a pesti Zöldgyűrű keleti térségeihez közvetlen nagyvasút, és a kiépítendő DK-i Körvasútkörút egyaránt biztosítja. Stratégiai kérdés ugyanakkor, hogy az olimpiai versenyhelyszínekről, benne az ominózus Főstadion elhelyezéséről milyen távlatos döntés születik. Marad-e mégis Istvánmezőn, vagy nagy távlatban Csepelre kerül? Ez utóbbi esetet valószínűsítik sajnos napjaink intézkedései. Azt, hogy a napi érdek nyugodtan felülírhatja a távlatost. Hiszen, ha egyszer mégiscsak lenne Olimpia Budapesten, azt majdan Csepel főstadionostul alapvetően „megoldja”. Különösen, ha az új főstadion építését elválaszthatatlanul összekapcsoljuk a Csepelen már régóta és jogosan várt 5-ös Metró építésével. Ilyen kényszerkapcsolat azonban a két nagyberuházás között nincsen. A nyugati szigetcsúcson elhelyezkedő emblematikus hely az 5-ös Metró mentén, építészetileg főstadionnal éppúgy kitölthető, mint egy 1520000-es sportcsarnok-páros telepítésével. A távlatos döntés tehát a stadion projektekről – Istvánmező-(Népliget)-Csepel – már ma sem megkerülhető. Mert minden kapavágás, amiről ma döntés születik, évtizedes kényszerpályára terelheti a távlatos eseményeket is. Egy Universiádé sorsát éppúgy meghatározva, mint az esetleges hazai olimpiáét. Csak remélhetjük, hogy mindez a pesti Zöldgyűrű árnyékában dől el. Alaposabb megfontolásra pedig talán van még idő. 4-5 év?
10
5./ RÉGI-ÚJ PROJEKTEK FELBUKKANÁSA Az 5-ös Metró ügye tehát a Déli projekttérségben elválaszthatatlanul összefonódott a majdani budapesti olimpia perspektívájával. Miközben leszögezhető: a csepeli 5-ös Metrónak Csepel kapacitív belvárosi kapcsolatát illetően nincs alternatívája. Azon túl ugyanis, hogy Csepelt magas színvonalon kiszolgálja, meghatározó közlekedési gerince az észak-csepeli, máig beépítetlen 200 hektáros (olimpiai) ingatlantestnek is, amely egy majdani hazai olimpia számára is nélkülözhetetlen tartalék területnek számít. A projekt hatásfokát növeli, hogy már az I-es ütemben elágazással integrálja a szomszédos ráckevei HÉV-et is. Az olimpiáig megépítendő I-es ütem (260 Md ) a belvárosi Astóriáig tartana, közvetlen kapcsolatot teremtve az összes már meglévő Metró viszonylattal. Az Észak-déli regionális gyorsvasútnak (ÉDR) is méltán elnevezett II-es ütem ugyanakkor az Astóriától Óbuda-Szentendre felé folytatódna tovább, igaz, a Batthyányi térre vezető HÉV szakasz és működő intermodalitás feladásával. Ennek a gazdaságtalan és kapacitáscsökkentő megoldásnak – budai kapcsolatok kiiktatása - a távlati alternatívája lehetne az ÉDR kiterjesztése az esztergomi elővárosi viszonylat felé. Erre biztosíthatna lehetőséget a meglévő Óbudai elágazás kibővítése, átépítése, amely távlatban az esztergomi „HÉV”-et éppúgy befogadná az ÉDR hálózatba, mint a Békásmegyer-Szentendre felé haladókat. Ez által nem csupán egy új, Záhony utcai megállót jelentene (Aquincumi múzeum, Auchan P+R), hanem megőrizné a Batthyányi tér turisták által is közkedvelt intermodalitását is. A kibővített ÉDR hálózat kapcsolódása az elővárosi vasúthálózatba az alulhasznosított Óbudai vasútállomáson keresztül történhetne (P+R), például az ide érkező 142-es (lajosmizsei) elővárosi vasútviszonylattal. A Déli projekttérség másik, olimpiához kapcsolódó régi-új projektje az alulhasznosított és szlömmösödő Ferencvárosi teherpályaudvar vasúti rendezése és területének rehabilitálása. (40 Md). Ennek területén belül, a Kelebia vasútvonal, valamint a csepeli iparvágány - (Szabadkikötő) - Szabadka úti, szint alatti átvezetésével nem csupán barna mezős területek (2-300 hektár) lennének felszabadíthatók színvonalas ipari-kereskedelmi-logisztikai park céljára, hanem a szomszédos Gubacsi dűlő értékes vízparti sávja is. Ami ma rendező pályaudvarként üzemel. Helyébe a 35 hektáros olimpiai Média falu – utóhasznosításban lakópark kerülhetne közvetlen ÉDR kapcsolatokkal. A vasúti elválasztó hatás felszámolásával felszabadítható területek tehát kitűnő városszerkezeti pozíciójuknál fogva meghatározók lehetnek a Déli projekttérség fejlesztésében. A rakparti vasút visszabontása azonban csak a Soroksári vasútállomásig történne. Innen és a szomszédos Olimpia parkból a Rákos vasútállomásig egy projekttérségeket és olimpiai versenyhelyszíneket közvetlenül összekapcsoló ingázó harántoló vasúti járat közlekedhetne nagyvasúti kapacitással, elkerülve a város forgalmasabb belső részeit és kisegítve a terhelt Metró kapacitást. Ugyancsak régi-új projekt az 1-es villamos déli – csepeli – leágazása a Mester utcai csomópontból a csepeli Olimpia parkba. Amivel közvetlen kapcsolat hozható létre a zuglói BOK parkkal, az ottani versenyhelyszínekkel és olimpiai stadionnal. Hasonlóképen indokolt a világörökségi 2/A villamos meglévő HÉV pályán történő levezetése a csepeli sporthelyszínekig, bekapcsolva a Belvárost az olimpia vérkeringésébe. Ez által a csepeli Olimpia parkban egy 5 komponensből – Metro, vasút, villamos, busz, hajóból - álló páratlan intermodalitás hozható létre, ami nagymértékben növeli a terület értékét.
11
Hasonlóan aktualizálandó régi-új projekt a keleti gödöllői HÉV lehetséges integrálása a 2-es Metró vonalba I-es ütemben a Stadionok megállóig, távlatban viszont a teljes hálózatba. Az ÉDR-hez hasonló teljes integráció esetén ugyanakkor lehetőség nyílik a Stadionok-Pillangó utca magasságában egy DK-i irányú leágazás kiépítésére is – I.-ütemben Felsőrákos, Terebesi útig, távlatban Rákoskeresztúrig. A Terebesi úti elágazó meghosszabbítás fő célja, hogy kapacitív módon közvetlenül és közvetve tárja fel a Keleti projekttérség 3-400 hektáros zöldmezős területét. Ahol területigényes olimpiai versenyhelyszínek (6) ugyanúgy elhelyezhetők, mint az új budapesti Vidámpark, vagy Rákosmező térségi jelentőségű rekreációs természetvédelmi területe. További vizsgálat tárgya Kőbánya alsó és felső vasútállomások esetleges bekapcsolása az elágazó Metró hálózatba. A távlati olimpiáig feltétlenül megépítendő egy új – déli – Duna híd is, a hozzá kapcsolódó D-DK-i Körvasút körút teljes hálózatával (2-300 Md). Tekintettel arra, hogy az Albertfalvi hídhoz a Nyugati kapuban még egy 2,5 km hosszan új közúti alagutat is kéne építeni – ez a kapcsolat viszont, felszínen az Andor utcánál már üzemel – I. ütemben a Galvani híd megépítése javasolható. Az indok azonban a gazdaságin túl városszerkezeti, funkcionális. Hiszen az Andor út tengelyében elhelyezendő Galvani híd közvetlenül tárja fel a Déli projekttérség sporthelyszíneit és kiterjedt barna mezőit. Miközben a gubacsi közúti alagúton (2 km) keresztül – külső Mester utca, Illatos út közbeiktatásával – ugyanakkor eléri az M5 bevezető szakasza Határ úti csomópontját is, ahonnan Körvasút körútként folytatódhat tovább. ( Az Albertfalvi híd Határ úti alagútja viszont belemetszene a stratégiai jelentőségű Szabadkai úti vasúti aluljáróba). Az M5-ös bevezető szakasz tehát a Körvasút körút folytatása felé közvetlen forgalmi kapcsolatot jelent, tehermentesítve ezzel a kapacitív átmenő forgalomtól az Andor út-Galvani híd, Illatos úti szakaszt. A keleti továbbvezetés ugyanakkor megkerülhetetlenül magában foglal egy 2 km-es kőbányai közúti alagutat a Kőér-Gitár utcában, melynek többszintes stratégiai csomópontja a Vaspálya-Gyömrői út Ferihegy felé és Mázsa utcai leágazással Kőbánya rehabilitálandó központjához. Olimpiai szempontból ugyancsak fontos csomópont a 4-es út bevezető szakaszánál (Rákoskeresztúri út-Salgótarjáni út) elhelyezkedő kiterjedt közúti csomópont, amely a Keleti projekttérség versenyhelyszíneivel, valamint egy új Vidámparkkal teremt közvetlen kapcsolatot. Hogy végül az I-es ütemben a Körvasút körút a Rákospalotai határúton keresztül közvetlenül kapcsolódhasson az északi MO-lal és annak meglévő, üzemelő északi Duna-hídján keresztül a budai oldalhoz (10,11-es utak). A javasolt közúti hálózat – hídtól hídig – már I-es ütemben kellő közlekedési kapcsolatokat biztosít az olimpiai helyszínek között, miközben a ma még hiányzó, nagyívű és térszerkezeti jelentőségű harántoló kapcsolatot jelent a Nyugati kapu-Déli projekttérség-Keleti projekttérség között, különös tekintettel az olimpia távlatain is túlmutató barna mezős rehabilitációs területek feltárására és működtetésére. A fentiekben javasolt, budapesti olimpiához nélkülözhetetlen infrastruktúra projektek – a vasútit is beleértve – költsége min.6-900 Md forintot tehet ki. Ez azonban nem kifejezetten „olimpiai” kiadást jelent, hiszen a város struktúrájában régóta hiányzó műszaki létesítmények utólagos bepótlásáról van szó, melyeknek garantált az utóhasznosítása is. Másrészt pedig sokszáz hektáron jelentős területi értéknövelő hatással is bírnak, melynek egy része pl. a kofinanszírozási alapba visszaforgatható (ppp konstrukciók), ezzel is csökkentve a közösségi kiadásokat. Csupán rajtunk múlik, hogyan gazdálkodunk pénzünkkel, javainkkal. Euróban és forintban egyaránt.
12
6./ OLIMPIA AGÓRA BUDAPEST SZÍVÉBEN Egy olimpián azonban nem csupán az olimpikonok és sportágak versenyeznek egymással. Hallgatólagosan, de nyílt világverseny folyik a turisztika szakágban is az oda látogató több százezer vendég szeme láttára, még ha az eredményhirdetésre csak később, az utóhasznosításban kerül is sor. Nem mindegy tehát, hogy a versenyhelyszínek mellett a főbb turisztikai mondanivalót hogyan lokalizáljuk. Mert akár lesz olimpia 2032-ben Budapesten, akár nem, a Főváros világörökségi agóráját Budapest Szívében - Keleti főpályaudvartól egészen a Tabán lejtőjéig, a forgalmas Rákóczi-Kossuth Lajos utak mentén - a 2013-as Népstadion-búcsúztató sokadalom zenés-táncos karneválja – síppal, dobbal, nádi hegedűvel - már jó előre kitaposhatja. Mert ennél gazdagabb világörökségi karnevál-metszete nincs is Budapestnek. Hiszen a kelet-nyugati olimpiai fejlesztési irányból megcélzott Duna panorámán túlmenően, jelenlegi és várományos világörökségi területeket átmetszve, monumentális árkádsorokkal köti össze a Gellért szobor felé a Baross teret a Dunával, Budavárával és a budai Zölddel. Jelenleg ki nem használt adottsága ezért javasolható egy majdani budapesti Olimpia versenyhelyszíneket is maga köré szervező, attraktív turisztikai főhelyszínének – Olimpia Agórának Ehhez azonban mindenekelőtt jelentős forgalomcsillapítás szükséges. A meglévő 6 közúti sávból például 4-et meghagyva és 2-t humanizálva – kerékpárosok, szélső zöldsáv - a világörökségi területek történeti rétegeit feltáró, nagyszabású korzóegyüttes hozható létre, akár csak ideiglenes módon (ld. Vencel tér, Prága). A Baross teret, a Blaha Lujza teret, az Astóriát és a Ferenciek terét felfőző, az Erzsébet hídi panorámát is magában foglaló 3 kilométeres Olimpia Agóra a versenyhelyszínekről érkező összes létező Metró-vonalat érinti, a villamos, busz, troli és MÁV kapcsolatokról már nem is beszélve. Az útvonal vendéglátó és kiskereskedelmi üzletekkel, valamint kulturális létesítményekkel ma is sűrűn ellátott. Ráadásul innen kivetítőkkel is nyomon követhetők a távolabbi stadionok sporteseményei is. Olimpia esetén a Baross- és a Blaha Lujza terek közötti 600 fm-nyi szakasz szélső útsávjai az olimpikonokat, média munkásokat szállító shuttle buszok parkolására tartandók fenn. A gyalogos korzóból Budapest Szívébe mindkét irányban már felújított, világörökségi jelentőségű belvárosi utcák gazdag szövete nyílik a Deák tér és Kálvin tér között. Az impozáns, világvárosi gyalogos korzó egyik kiemelt pontja a Blaha Lujza téren lehetne, „ott ahol a 6-os megáll” és ahonnan – a Népszínház utcaRákóczi út végállomásról – klimatizált autóbusz körjárat is szállíthatná a közönséget az olimpiai akcióterületek felé. A közvetlen, kényelmes olimpiai busz kapcsolat a Baross tér felől – ott, ahol a 4-es Metró megáll - a célközönség számára ugyancsak biztosítható. Miközben a kelet-nyugati napfény-özönben korzózó belföldi és külföldi vendégsereg számára feltárulkozó egyedülálló turisztikai látvány valóban fővárosunk legeredetibb, világörökségre ugyancsak méltó történeti rétegeit tárja fel. Még ha az axisban álló Szent Gellért püspök jelenléte, alkalmanként figyelmeztető árnyékként is vetül a majdani, önfeledt olimpiai tömegpszichózisra. Mindez természetesen alkalmi olimpiai nagyprojekttől független elő- vagy utóhasznosításként, a Budapest Szíve program kiteljesítéseként is értelmezhető, ld. Ferenciek tere. Az ehhez szükséges forgalomcsillapításhoz azonban biztosítani kell a nem kívánatos kapacitív átmenő forgalom más budapesti helyeken történő elvezetését. Például a 4-es Metró II-es ütemének a befejezésével (7-es buszcsalád felülvizsgálata). Vagy új déli Duna híd – Galvani híd - építéséhez csatlakozva az un.
13
„Munkás-Körvasút körutak” és járulékos közúti létesítményei, csomópontjai ütemes kiépítésével, különös tekintettel a „Gubacsi alagutas áttörésre”. Idővel természetesen a budai oldalon is teljessé kell tenni a Hungária körutat, valamint nagyobb távlatban a Galvani híd megépítéséhez csatlakozó kőbányai alagúthoz és Salgótarjáni úthoz kapcsolódó körúthálózatot. Mindezek alapján már valóban és távlatosan is újjáértékelődik Budapest Szívének egyik krónikus ütőere, a Rákóczi út-Kossuth Lajos utca - mint nagyvárosi gyalogos agóra - jövendő szerepe a város gyógyulásában. És akkor Budapest-Belváros észak-déli, Duna-irányú kiterjesztése mellett - a világörökségi puffer területek mentén - megvalósulhat a főváros kelet-nyugati kiterjesztésének régóta várt revitalizációja is. Az akció azonban sokkal inkább várospolitikai gesztus, mintsem költséges építkezés kérdése. Ez által ugyanis a kiterjedt keleti barna mezők, a Pesti Parkváros kies kerületeinek az axiális bekapcsolásáról is szó lenne Budapest Szíve világörökségi vérkeringésébe. Rehabilitációs esélyeiket csak növelné az a tény, ha az (olimpiai) városmegújítás stratégiai helyszíneiként nem csak a versenyekbe, hanem a világörökségi városszövetbe is szervesen be tudnának kapcsolódni. Ez a - Budapest térszerkezeti integritásának biztosítására hivatott - páratlan világörökségi axis tehát méltán aspirálhat az Olimpia Agóra funkciójának az előkelő betöltésére is. A belvárosi térségben, Budapest Szívében zajló nagyszabású térrendezési folyamatok eddigi sikere – Teampannon Kft – mindenesetre bizakodásra adhat okot. De hihetünk-e az X. olimpiai helyszín megvalósulásában, hihetünk-e abban, hogy Budapest Belvárosa majdan ünneplő olimpiai tömegeket fogad? Amikor az esetleges Olimpia Agóra turisztikai főtere, a patinás Városház tér számos sikertelen pályázat után, Budapest Szívében még ma is évtizedes romokban hever, és a lelakottság elkerítettség álmát alussza. Pénz, vagy koncepció hiányzik? Vagy mind a kettő, amit viszont együtt érdemes megoldani. Ennek jártunk utána civil kezdeményezésből, hogy feltárjuk végre „a Városház Agóra felfedett titkait”. Figyelmünket óhatatlanul az építészeti adottságokra, ezek turisztikailag is érvényes üzeneteire összpontosítva. Abban a reményben, hogy ezáltal használható funkcionális megfontolásokra is juthatunk. A főtéri turisztikai igényeket egy Universiádé, illetve Olimpia idejére is kivetítve a lehetőségek az alábbiakban foglaható össze: Az 1 hektáros Városház teret vertikálisan és horizontálisan tagoló, mátyási városfal-emlékmű javasolt részleges kiemelését elsődlegesen kultúrtörténeti – Mátyás születésének 550 éves évfordulója - megfontolások indokolják, aminek azonban van funkcionális, térszervező szerepe is. Az így keletkező gyalogos főtér ugyanakkor már jelenlegi formájában is impozáns agórája lehetne Budapest Szívének. Ennek ára, hogy a tér jelenlegi, 150 férőhelyes parkolóját megszüntessük. Kérdés azonban, hogy lehetséges-e ez? A probléma áthidalására javasolható a parkolók felszín alá süllyesztése, ami legalább 2-300 gépkocsi elhelyezésére nyújtana lehetőséget. A költséges beavatkozás gazdaságossági hatásfokát növelheti, hogy a belső parkoló felett egy 5000 m2-es kereskedelmi létesítményt, a Várfal bazárt is szint alá süllyesztjük. Melynek süllyesztett-nyitott előterét, tereplépcsővel a kiemelt Városfal szabályozza és határozza meg, a főbejáratok is ebből nyílnak. A parkoló és az üzletközpont átellenes nyugati közlekedési magjai a Városháza átjáróiban helyezhetők el. A szintben eltolt mélygarázs közé ékelődő Városfal Bazár ez által 5000 m2 szerves – fedett - folytatása lehet, a süllyesztett előtéren keresztül az 1 hektáros Városház Agóra gyalogos rendszerének.
14
A déli térfal megoldására kulturális célra javasolt „tűzfalas” Merlin bővítés eredményeként előálló +1500 m2 a Merlin épület meglévő 1700m2-es szintterületével, valamint az 5000m2-es Városfal bazárral összességében 8200 m2 funkcionális bővítést jelent. Ehhez járulhat a Városháza keleti szárnyának esetleges bérbeadása (Brüsszeli irodaház), melynek szintterülete 10-15000 m2. Ami gazdaságilag már rentábilissé teheti a mélygarázs építését. És azt a kívánatos célt, hogy a gyalogosok és turisták teljességében és végkép birtokba vehessék Budapest Szíve legfrekventáltabb, ma félkész állapotban lévő főterét. Amely tagoltságában – lehet itt fórum, átrium, közpark, emlékmű – úgy funkcionálisan, mint kulturálisan és turisztikai szempontból méltó csomópontja lehetne a Nyugati tér-Móricz Zsigmond körtér között húzódó páratlan városi „száraz tengelynek” és egy majdani budapesti olimpia belvárosi agórájának is. A mátyási városfal fő térszervező, kompozíciós elemmé emelésével ugyanakkor a főtér kívánatos felszíni tagolása mellett a turisztikai, kulturális mondanivaló is a méltó helyére kerülhet. Az 500 éves nemzeti történelem belvárosi megidézésével természetesen nem sérülhet a tér használata, funkcionalitása, sőt. Az így kialakuló patinás térfalak – Merlin, Városháza, Evangélikus templom, Madách házak – tulajdonképpen előterükkel, „előkertjükkel” vehetnek ki aktív részt a főtér mondanivalójából, a terek, kövek játékából, és az Agórára látogató gyalogosok differenciált rekreációs igényeinek a kielégítéséből. Példa erre a parkolóként használt szemközti Madách tér esete, amely megkülönböztetett díszburkolattal, gyalogos fórumként lett átemelve az Agóra térszerkezetébe, csuklópontjában stílszerűen egy Közmunkák Tanácsa emlékművel. Mert egyáltalában nem mindegy, hogyan mutatkozunk meg az ide látogató vendégeinknek – és önmagunknak. Hogy miről szól Budapest főtéren az utcák-terek, kövek színjátéka: funkcionális közhelyekről, vagy mélyebb – kulturális – üzenetekről, a városi funkciók felmagasztalásáról is. Arról a páratlan egyediségről, amely Budapest Szívére mindig is jellemző volt, és amiért turisták százezrei keresik fel évente fővárosunkat. Mert akár lesz Budapesten Olimpia és ezzel együtt Olimpia Agóra Budapest Szívében, akár nem, a Városház Agóra felfedett évszázados titkait – a mátyási városfaltól a Zsidóvárosig - meg kell becsülnünk. Különösen most, amikor elhárultak végre a tér megalomán beépítésével és a Merlin egykori színházépület bontásával fenyegető veszélyek. Végre miénk a tér, csak tudjunk mit kezdeni vele. Például 2017-ig, ami a deáki Kiegyezés 150. évfordulója. De Mátyás királyunk 555. születési évfordulója is alkalmat ad az emlékezésre a Városház agóra felfedett titkairól az általa emelt városfal előtt. Mulasztásainkat enyhíti, hogy egy majdani Universiádéra, vagy Olimpiára biztos elkészülünk vele és utóhasznosításban legalább birtokba vehetjük páratlan belvárosi örökségünket. Mert mára végre kirajzolódnak a megoldás körvonalai: vagy a teljes beépítetlenség gyalogos-zöld alternatívája, vagy a mértéktartó – szint alatti – beépítés üzleti-funkcionális alternatívája. És akkor a tér a Dohány utcától az Erzsébet térig terjedően valóban Agóra, Budapest Szíve méltó Főtere. Kérdés azonban, hogy az itt csomósodó történeti-kulturális üzenetek – a Városház agóra felfedett titkai - megjelenítése kívánatos-e a turisztikai funkció gazdagítása érdekében? Abban az összefüggésben is, hogy a Főteret két oldalról – földalatti, troli – közvetlen járat köti össze a majdani városligeti Múzeum negyeddel. Ami viszont a Dózsa György úton keresztül közvetlen kapcsolatban van az olimpiai főhelyszínnel is. A tágabb összefüggések tehát figyelmeztető jelek is a tér rendezését illetően. Mátyás és Beatrice Városház téri ülő márvány szobra az általa épített városfal előtt (Henry Moore parafrázis) talán meggyőző érveket szolgáltathat a kételkedők számára is.
15
7./ AZ OLIMPIAI UTÓHASZNOSÍTÁS TÉRKÉPLETE Az olimpiai versenyhelyszínek 3-400 hektárja hálózatilag és területileg minden bizonnyal átszervezi majd Budapest jelenlegi térszerkezetének a térképét is. Utóhasznosításban mindenekelőtt a városközpont, Budapest Szíve városon belüli pozíciója változik. Az Olimpia Agóra megvalósításával például egyrészt beteljesednek az ÉK-i kiterjesztés (Városliget, BOK sportpark) hagyományos tendenciái. Másrészt a Déli projekttérség kiépülésével, a Duna zóna mentén, a Milleneumi városrész folytatásában, az 5-ös Metró hathatós rásegítésével ÉszakCsepelen megvalósul a történelmi Belváros déli kiterjesztése is. Ami előbb-utóbb természetesen olimpia nélkül is bekövetkezne. Ezzel azonban válaszút elé is érkezik Budapest fejlesztési stratégiája. Hogy a „vizes” Duna-zónának ez a minden más fővárosi térséget visszaszorító és domináló mítosza nyomán mennyiben érzi majd 1.730000 városlakó magáénak a várost, az kultúrökológiai szempontból is nagy kérdés, a városszociológiáról nem is beszélve. Mert nyilvánvaló, hogy a városfejlesztés, mint olyan, nem eshet áldozatul a turisztikai imázsépítés mégoly kulturális indíttatású törekvéseinek. Mert a Duna parti világszínpad párját ritkító installációin túl a városban szerte, Édentől keletre – a Harlemtől a Gubacsi dűlőig - másutt is zajlanak „dramaturgiai” események. Azon túl, hogy a Duna volt mindig is az ikerváros egyedi struktúráját meghatározó kulturális gerince - ahonnan viszont, a hídfőállásokból sugárutak és körutak indultak el a „szárazföldek” felé - semmi sem indokolja, hogy ezt a turisztikailag kétségtelenül frekventált panoráma sávot összetévesszük, összemossuk a teljes város – (olimpiai) - fejlesztésének a tétjével és perspektívájával. A Duna zóna mítoszának mesterkélt kiemelése a konglomerálódott nagyvárosban városfejlesztési szempontból nem tűnik sem demokratikusnak, sem szakmailag célravezetőnek, indokoltnak és olimpiai szempontból sem távlatosnak. Lássuk be végre: fővárosunk térstruktúrája a politikai városegyesítések óta tele van olyan zárványokkal, tektonikus törésvonalakkal – vasúti szegélyterületek, kerülethatárok, elhagyott iparterületek sok száz hektárjai– amelyek fejlesztésének kulcsát mindmáig nem találjuk. Igaz, a „zónázás” óta a fejlesztő tőkével karöltve nem is nagyon erőltetjük a keresését. Élhetőségük szintje a sztárolt Duna-zónához képest átlag alatti. A felsorolt problémák semmi esetre sem tekinthetők mondvacsináltnak. Elbagatellizálásuk főben járó városépítészeti bűn, és csak olyan átfogó és távlatos stratégiai terápiákkal kezelhetők, amelyekben nem derogál leszögezni, hogy: „sem a mutatványos fátum nem kenyerem”(Ady Endre). Lásd „Zeppelin” projekt!– a füvesített Szabadság hídtól a Margit szigetcsúcson elhelyezett performance-ig, a Citadellára megálmodott közfürdőtől az aquincumi Gázgyár szürreálisan leburkolt installációjáig - hiába, hogy élénk és kreatív szcenikai fantáziáról árulkodnak. Görcsös ráfejlesztési erőlködés. Mindennek ugyanis alig lehet köze a Folyó két partja mentén konglomerálódott ikervárosi metropolisz „szárazföldi” lakótársadalmához, az élhetőséget igazán érintő térbeli-működési nagyvárosi problémákhoz, amelyeket viszont tényleg a magukénak éreznének. Kizárólag turistaként nem is kívánnak részt vállalni ezek enyhítésében. A jövendő olimpia kulcsát kereső fapados álomutazásaink során, gyalogosan számos ismeretlen várospozícióba eljuthattunk. Bejárhattuk a Gubacsi dűlő és a Kvassay negyed Édentől DK-re eső rozsdamezős romhalmazait éppúgy, mint az egykori kőbányai gyárnegyed vasutat övező, lehangoló várostájait. Láttunk, Rákosvölgyben több száz hektáros zöldmezőt parlagon, odébb jobb sorsra érdemes, kongó sporttelepeket a hajléktalanok lakta Népligetben. Utaztunk döcögő villamosokon és nagyvasúton.
16
Alkalmi állomásaink során végül azon is elgondolkozhattunk, hogy Nagy-Budapest 526 km2-es területének geometriai súlypontját – Kőbánya városközpontot, mindössze 6 kilométerre a Belvárostól – vajon hány fényév választhatja el a nagyvárosi trenditől. Egyebek mellett ezt a távolságot hivatott csökkenteni a budapesti olimpia 9 versenyhelyszínt magában foglaló un. Keleti projekttérsége is. Amely a pesti Zöldgyűrű szerves részeként a versenyhelyszínek szervezésével egy új fejlesztési pólust képez a fővárosban. Egyben a Buda-Duna-Pest mellett új külvárosi fejlesztési logót is teremtve, amely az eddigi zónarendszernél jobban megfelelne a térszerkezeti perspektíváknak. Például annak az „átmeneti zónának”, amely befelé és kifelé egyaránt szervezni hivatott a városfejlesztést és - közúton, vasúton keresztül, harántoló módon egymással is közvetlenül kommunikálva - tehermentesíti a városközpontot. A sport-, téma-, lakó- és közparkok mozaikjaiból és a barnamezős ipari, szolgáltató és kereskedelmi parkokból építkező Pesti Parkvárosi zöldgyűrű mentén ugyanis a nagyváros kívánatos több központú szerkezete erősödik meg - a harántoló (gyűrűs) kapcsolatok hangsúlyával a centrális (axiális) kapcsolatokkal szemben. Az olimpiai versenyhelyszínek zöldgyűrűn belüli célirányos telepítésével a pesti parkvárosi zöldgyűrűnek különösen azok a - D-K-i – részei jutnak új fejlesztési energiákhoz, amelyek fővárosi léptékben is a leginkább rászorulnak arra. Így kerül az olimpiai utóhasznosítás fókuszába a 2-300 hektáros ferencvárosi barna mező, a Népliget és hozzá csatlakozó barna mező, a kőbányai Felsőrákos, valamint az ezt keletről szegélyező sok száz hektáros Rákosmező. Az olimpiai fejlesztésre is szánt D-K-i térszerkezeti szektor alkotóelemeinek közvetlen harántoló kapcsolatát elősegítheti a csepeli Olimpia park-Rákos vasútállomás között javasolt ingázó vasút viszonylat is, amely a jelentős pesti sportparkok között teremt városközpontot elkerülő, tehermentesítő közvetlen nagyvasúti kapcsolatot. A fejlesztési energiák hatékony NY-K-i transzmissziójára pedig ebben a térségben a Körvasút körút D-K-i Ies ütemének a megépítése szolgál a Galvani hídtól az északi MO-hídig. Az olimpiai és barnamezős fejlesztéseken túl ilyen új, városi jelentőségű funkciót kínál – a budai zölddel átellenben a pesti síkságon – a térséghez keletről csatlakozó 4-500 hektáros Rákosmező-Rákos patak kiterjedt zöldterülete is, melynek természetvédelmi területté nyilvánítása folyamatban van. A térség DK-i csuklópontjában elhelyezkedő alulhasznosított Népliget funkcionális tartalma különösen nagy jelentőséggel bír a fejlesztés során. A pesti Zöldgyűrű konszolidált É-K-i részéhez éppúgy, mint a D-K-i fejlesztési szektorhoz csatlakozó Népliget fejlesztésének ezért is stratégiai kérdése, hogy itt – a Metró-Vasút intermodalitásra - megépülhet-e egy KŐFA futball akadémia a csatlakozó Nemzeti Arénával? Vagy itt is, az átmeneti zóna szívében folytatódik tovább a zöldterület diszfunkcionális elaprózódása, a szlömmösödés, ami természetesen a szomszédos kőbányai barnamezőkre is negatív hatással lesz. 2012-ben London példát adott az olimpiai városfejlesztésre, amikor East-London leromlott városnegyedét jelölte olimpiai helyszínnek. Adottságaink miatt mi sem tehetünk másként. Merthogy a D-K-i, fejlesztésre szoruló városszektor (zöld banán) helyett az olimpia elhelyezése ráfejlesztéssel kizárólag fejlettebb „belvárosi” területekre (sárga banán) nem alternatíva. Annak turisztikai prioritásával kell megoldani a feladatot. És akkor kirajzolódik a budapesti olimpia utóhasznosításának a térképlete: a sport és a turisztika, fejlesztést generáló szerves egysége a városban.
17
8./ A MEGVALÓSÍTÁS ESÉLYGÖRBÉJE A budapesti olimpia megvalósítási esélygörbéjének egyik meghatározó alkotóeleme a bruttó hazai termék alakulásának jelleggörbéje, ami 2011-ben 140 milliárd USD szinten állt. A másik meghatározó a potenciális olimpiai ingatlanállomány %-os alakulásának a jelleggörbéje. A megvalósítás valós esélyei a két görbe ollójában rajzolódnak ki a különböző tervezési periódusok során. A 2002-ben megkezdett, majd 2006-ban felgyorsított, 2010-ig tartó hazai olimpiai tervezés még jelentős fejlődési ütemre és bő ingatlan választékra támaszkodhatott. Ígéretes folyamatának csak a 2008-as gazdasági válság, majd az ezt követő kormányváltás vetett véget. Azóta nincs hivatalos olimpiai tervezés. A kormány összes energiáját a válságmenedzselés, majd a kibontakozás életszínvonalpolitikája kötötte le. Így nincs, ami fékezze a lassuló ingatlanpiac okozta olimpiai területválaszték csökkenését. Ami azért káros, mert egy esetleges távlati gazdasági fellendülés és pozitív olimpiai döntés idejére elfogynak az olimpia megrendezésére alkalmas területek. Hiába lenne forrás, azt nincs hova befektetni. A bruttó hazai termék görbéjének kedvező – 2-4%-os – évtizedes alakulása, valamint 2020-tól 8-10%-os esetleges fellendülése (motor-hatás) és a bűvös 200 md USD határ megközelítése esetén is legkorábban 2032/36-ban rendezhetnénk olimpiát. A hivatalos kandidálás időszaka – 2023 – kedvező esetben így már a fellendülés időszakára esne. Előzetes tervezés hiányában azonban fennáll annak veszélye, hogy erre a távlatra már elfogynak azok a stratégiai területek (3-400 hektár), amelyek egy olimpiához városszerkezeti szempontból feltétlenül szükségesek. Különösen igaz ez a versenyhelyszínek 60-70%-át magában foglaló un. Déli- és Keleti projekttérségekre. Az olimpiai előtervezésnek ugyanakkor illeszkednie kell az EU 7 éves tervezésifejlesztési ciklusaihoz is. Ahonnan az olimpiához is nélkülözhetetlen magisztrális infrastruktúra projektek– metró, vasút, híd, közút – fejlesztési forrásait várjuk, összességében 1000 milliárdos nagyságrendben. Ebből a szempontból megatározó a 2020-2027 közötti fejlesztési ciklus, melynek hazai projekt csomagját azonban még 2020 előtt kell összeállítani. Ahhoz tehát, hogy 2023-ban megalapozottan kandidálhassunk a 2032-es olimpiára, a pénzügyi-műszaki tervezési munkát már ma meg kell kezdeni. Mindenekelőtt azzal, hogy a 2010-ben abbahagyott tervezési folyamatot intenzíven folytatjuk legalább addig, amíg még 100%-ban rendelkezésre áll az olimpiai tervezési terület. Ennek átmentése pedig az olimpiai távlatokra – 20202023 – célszerűen moratóriummal történhet meg. 2020-ig 7 év és 2 parlamenti választás van hátra. Ez alatt dől el, hogy 2032/36-ra felkerülhetünk-e az olimpiai várólistára. Ez alatt dől el, hogy marad-e elegendő ingatlanállomány a versenyek lebonyolítására. Hogy a megrendezéshez nélkülözhetetlen infrastruktúra projektek terv szerinti megvalósítása 2020-23-ban megkezdődhet-e. Amelyekre olimpia nélkül, amúgy is nagy szüksége van a városnak. 2020 egyébként lehet a gazdasági paradigma váltás időpontja is. Egy olyan nevezetes dátum, amikor együtt emlékezünk meg Trianon és az egyetlen, meghiúsult budapesti olimpia 100. évfordulójáról. Meg arról is, hogy ez lett volna a céldátuma a 2002-2010-es olimpiai felkészülésnek is. Van tehát mire készülnünk
18
9./ BÚCSÚ OLYMPIÁTÓL De induljunk ki az optimista forgatókönyvből. Miszerint egy sikeres 2019-es hazai Universiádé után hivatalosan is megpályáznánk a 2032-es olimpia rendezési jogát. A hivatalos kandidálás idejére 70 éves Népstadion átépítés előtt búcsú rendezvényéről van szó. Ez esetben, 2020 augusztus 20.-án, naplementekor ismét megtelnének stadionbúcsúztató össznemzeti sokadalommal a „Népstadion” lelátói. 40000 lelkesült ember várná belül (és kívül a Dromosz parkban, kivetítőkkel a másik 30000) hogy a Köztársaság elnöke a számára oly jól ismert VIP páholyból megnyissa a rendezvényt. A NOB, MOB és a BOM vezetői sorrendben követnék őt felszólalásukkal, rávilágítva az esemény fontosságára (Trianon és az 1920-ban meghiúsul budapesti olimpia 100. évfordulója). Beköszöntőnek a kivetítőkön megidézett Latinovics Zoltán adná meg az alaphangot Vörösmarty Mihály: „A vén cigány” című versével. Aztán sportszokás szerint a Himnusz következik, de ezúttal nem járna érte aranyérem. Közben az arénát a négy égtáj felől táncosok lepnék el a Kárpát-medence legkülönbözőbb táncházaiból. A lányok fekete dresszben, sztrecsnadrágban, hímzett rövid szoknyában, Adidas sportcipőben. A fiúk fekete sztrecsnadrágban, hímzett mellényben, szalmakalapban, Nike sportcipőben. Az alkalmi táncház koreográfiája a futópályán belül a trianoni kis-Magyarországot formázná, kívül a Részekkel. Az élő zenét, retro formában a Méta együttes szolgáltatná, Salamon Beáta vezetésével, felidézve az 1990-ben a Hungarotonnál megjelent „Szabad madár” című kazettájuk eredeti 40 perces programját. A javasolt zene és tánc koreográfiájának a kulcsa a kívül és belül táncoló tömb „szerelmes viszonyának” a térbeli alakulása az idők során (kontraszthatás táncolók és nem táncolók között, felelgetős párbeszéd effektusok, szólótánc betétek, amikre zeneileg az említett kazetta műsorszerkesztése is utal)……………….………………………… Az eredetileg 2013 augusztus 20.-ára, a Népstadion 60. születésnapjára tervezett nagyszabású stadionbúcsúztató azonban éppúgy elmaradt, mint ahogyan valószínűleg meghiúsul majd a 2023-as átadási ceremónia is a 70. évfordulóra, az olimpiára történő hivatalos kandidálásunk alkalmára időzítve. Merthogy akkorra vagy nem is lesz már Népstadion, mint olyan, vagy nem is pályázunk olimpiára. Ezen a ponton azonban már végképp keverednek egymással a képzeletben „leitbildesített” nagyprojektek. Világjátékok, Olimpia és Olimpixpo területileg és városüzemeltetési szempontból a Duna menti álmokban, tervekben, illúziókban immár egybemosódik. Bátortalan vonalakká és elhalványult színű foltokká válik a magára hagyott térképfelület, ahol már nyoma sincs a kezdeti harsány lendületnek. Vesztes kenyércsaták után pedig aligha tarthatunk a költővel: „Új vizeken járok” (Ady Endre). Mint ahogyan ezek az ökonómiailag és ökológiailag szerény léptékű 10-20 éves távlatok is - a reménytelennek tűnő jelenből - szédítően távolinak és irreálisnak mutatkoznak. Hiába, hogy a távlatos képzelet szárnyán immár túllendültünk 2017-en, a Kiegyezés 150. jubileumán, sőt a nemrég meghiúsult olimpiai 2020-on is, Trianonunk szomorú 100. évfordulóján. Immár sem erőnk, sem kedvünk „a kicifrált ködjövendőből” visszatekintgetni. Majd ha az örökkévaló jelent ünneplő félmilliós turistaözön közepette a csillogó tűzijáték fényében - valamikor 2014. augusztus 20án - mi is elvegyülten révedezve ott evickélünk a Duna fő sodorvonalában, és azon kapjuk magunkat, hogy kezünk a csónak széléről a fénytükrös hullámokba lóg, a
19
jövőt illetően is tisztábban fogunk látni. Talán a hideg Duna-víz felfrissítő hatása észhez téríthet bennünket, és kijózanodunk ebből az évtizedes olimpixpós, leitbildes iker-projekt álomból is. De vajon mire ébredünk? Mert mi készül itt Életből, Dunából és Stratégiának, annyi szépet megkerülve? „Mert nem azért adott annyi szépet, hogy átgázoljanak rajta véres, ostoba feneségek” /Ady Endre/ De érdemes lesz-e felébrednünk ebben a minden eszmét és illúziót elnyelő nagy-budapesti politobürokráciában és ingatlanspekulációs virtcsaftban, ezek között a hálátlan és feledékeny nagy-budapestiek között? Ahol egykor még kilóra mérték a fogást az olimpiai aranyérmekből, de jutott mellé ezüst és bronz is. Mindközben pedig, mint mindig az óta „valamit visz a víz” meg „dinnyehéjat ”.(Karády Katalin-József Attila). A civil ámokfutás a hazai – nagybudapesti - olimpia képzelt terepasztalán ezzel lassan véget is ér. Rajtunk kívül álló okokból marathónira sikerült. A kiállításon mellékelt színes térképeken madártávlatból – „Nekem szülőhazám e lángoktól ölelt kis ország” (Radnóti Miklós) – még egy napsütötte, szemmel láthatóan bizalommal teli város képe rajzolódik ki, valahol Európában. Pontosan ott, ahol a Duna folyam, az öreg Ister látványosan szétválasztja egymástól a hegyvidéket a síktól, és megpihenve a felső kanyarok fáradalmaitól, takaros szigeteket alkot. A folyam kék színét övező, térképen izzó vörös, narancssárga színű vonalkák, a kontrasztos zöld és barna foltok és fekete-kék pókhálós vonalak mind azt jelzik, hogy ez a bizonyos város mintha már régóta készülne valamire – talán Világkiállításra talán Olimpiára, vagy csupán valamilyen nemzetközileg is jelentős évfordulós ünnepre? Hogy sikerüle nekik, azt ma már – a sebesen rohanó évtizedek távlatából, ahol a felgyorsult időben minden évtized már több száz évnek számít - nem tudhatjuk megállapítani. A csatát azonban ezúttal nem feltétlenül külhonban – Doberdóban, Voronyezsnél, Trianonban - veszíthetjük el, bár onnan is jócskán gyülekeznek a felhők a fejünk felett. Belül, saját hatáskörben bizonyulunk méltatlannak a győzelemre. Miközben Európa közepén, mint szerte a világban, egyáltalán nem Olimpia, hanem „Új Babilon épül”(Omega). Annak minden világcirkuszba illő, spekulációs kellékével: csillogó relikváival és építészeti provizóriumaival. És akkor történik majd meg, hogy Birodalom mindenható EU-s helytartója, V. Heródes magához rendeli a Főtanács és Bizottság véneit - az írástudókat, farizeusokat és kalmárokat - hogy ítélkezzenek múlt, jelen s jövendőn. Hogy „pilátusostul” beteljesüljön velünk a történelem Budapest-Magyarországon is. A Népstadion tőszomszédságában fekvő, bontásra ítélt Dromosz szocreál műemléki ércszobrai is ilyesmiről suttognak 60 éve az izzadságszagú, csendes őszi esőben. Talán pont ezért takarítják el őket. Mert útban vannak. De milyen jövőnek? Marathon vagy Olimpia? Tarsus vagy Damaskus? Mert: „ITT NYUGSZUNK, VÁNDOR MENJ VIDD HÍRÜL A SPÁRTAIAKNAK MEGCSELEKEDTÜK, AMIT MEGKÖVETELT A HAZA” (MARATHÓNI SÍRVERS)
20
21
