Mérnökfizikus szak, Optika modul, III. évfolyam / 1. félév, Optika I. tárgy
GEOMETRIAI OPTIKA - ÓRAI JEGYZET (Erdei Gábor, Ph.D., 2006.) AJÁNLOTT SZAKIRODALOM:
Klein-Furtak, Optics Richter, Bevezetés a modern optikába Born-Wolf, Principles of optics
ELMÉLETI ALAPOK Maxwell egyenletek
∇ 2 E(r, t ) −
ε
0
ε
r
0
r
→
hullámegyenlet:
∂ 2 E(r, t ) =0 ∂t 2
a következő feltételezésével: grad n(r0 ) ⋅ (r0 ) λ
n(r0 )
<< 1 ;
n2 =
ε
(Maxwell reláció)
r r
azaz hullámhosszal összemérhető tartományon a relatív törésmutató változásnak elhanyagolhatónak kell lennie. Ez nem teljesül nagyon gyorsan változó törésmutató struktúráknál, pl. hullámhossz alatti diffrakciós rácsok esetében. Megoldás speciális esetben: Síkhullám: Gömbhullám:
(r, t) = E0·ei( (r, t) = E0·ei(
t + k·r + 0)
ω
t + k·r + 0)
ω
;
φ
φ
(k
2 / )
≡
π
λ
/r
A hullámegyenlet megoldása általános esetben:
(r, t) = E0(r)·ei
t + k0· S(r) + 0
ω
φ
;
S(r) – „eikonál” (
ε
ι
κ
ώ
ν
= kép görögül)
Eikonál: a tér pontjait az elektromágneses hullám fázisviszonyai szerint jellemző mennyiség. (A fázis „siet” a fényterjedés irányában az előjel szerint – konvenció.) Hullámfront: S(r) = állandó (fázisfront, konstans fázisú felület)
P2
tetszőleges görbe
P1
r (helyvektor)
P2
Optikai úthossz (OPL = Optical Path Length): OPL(P1 , P2 ) = ∫ n (r )dl P1
–6/1–
A fáziskésés és az optikai úthossz kapcsolata: 2 π
∆ ϕ = OPL ⋅
[rad ]
λ
0
Geometriai optika: közelítés, amely a fényterjedést, közeghatáron való áthaladást geometriai alakzatok – görbék segítségével írja le. Ezen görbéket fénysugaraknak nevezzük. Fénysugár definíció I.: olyan görbe, amely minden pontban merőleges a hullámfrontokra. Mivel a a hullámszám vektor (k) definíció szerint merőleges a hullámfrontokra, a fénysugár érintője k irányába mutat.
fénysugár hullámfront
Ha az optikai úthosszat fénysugár mentén mérjük, az így kapott mennyiség egyenlő az eikonállal: S = OPL Eikonál-egyenlet: (a geometriai optika érvényességi körén belül igaz, ld. alább) │
│
grad S(r)
2
= n(r)2
& peremfeltételek
Az eikonál legfőbb alkalmazási területe az inhomogén közegek számítása. Inhomogén példák: • • • • • • • •
légköri effektusok (naplemente, délibáb) fénytörés gravitációs térben lévő folyadékokban szemlencse (színhiba korrekció) egyes hullámvezetők (diszperzió csökkentés) hullámvezető lencsék (planár) gradiens lencsék száloptikához, lézerdiódához, leképezéshez gravitációs lencsék elektronoptikák ~ ~ Poynting − vektor : S (r, t ) = E( r, t ) × H ∗ ( r, t ) (teljesítmény-sűrűség vektor, intenzitás) Időátlag: S(r ) =
E 0 (r ) × H 0 (r ) ; Teljesítmény: dP(r ) = S(r ) ⋅ dA = S(r ) ⋅ dA ⋅ cos(Θ) 2
dA ~ E( r, t )
S ( r, t ) S( r )
Θ
~ H ( r, t )
–6/2–
Fénysugár definíció II.: olyan görbe, amelynek érintője minden pontban a teljesítménysűrűség vektor irányába mutat. Az I. és II. definíció izotróp közegben egyenértékű.
Poynting-vektor fénysugár
Fénynyaláb : fénysugarak által határolt csőszerű tartomány, amelyből az energia nem képes kilépni (a geometriai közelítés érvényességi körén belül) „Intenzitás törvény”: < S1> · dA1 = < S2> · dA2 (olyan tértartományban igaz, ahol a sugarak nem kereszteződnek)
< S1>
dA2
dA1
< S2> A GEOMETRIAI OPTIKA ÉRVÉNYESSÉGI KÖRE Ahhoz, hogy a fénytörést (tükrözést) és a fényterjedést a geometriai optikában le tudjuk írni, szükségünk van arra, hogy a teret lokálisan síkhullámnak tekinthessük. Ez akkor teljesül, ha adott ∆ r helyvektor megváltozás esetén (r) megváltozásában E0(r) változásának hatása elhanyagolható eik0S(r) változásához képest. A levezetés mellőzésével a feltétel alakja:
grad E i (r0 ) ⋅ (r0 ) λ
E i (r0 )
<< 2 π
, ahol „i” az x-y-z vektor komponenseket jelöli.
A feltétel jelenti, hogy a térerősség megváltozásának mértéke kicsi kell legyen magához a térerősség abszolút értékéhez képest, akkora tartományon mérve, amelyik a fény hullámhosszának nagyságrendjébe esik. E feltevés nem igaz pl. árnyék szélén, fókuszfolt közelében stb. A bemutatott feltétel teljesülése esetén megmutatható, hogy a térerősség a következőképpen közelíthető: ~ E(r0 + ∆r ) ≈ E 0 (r0 ) ⋅ e ik 0grad S(r0 )⋅∆r ⋅ e i (k 0S(r0 ) +ϕ0 ) ,
ahol klokális = k0 grad S(r0) a lokális síkhullám hullámszámvektora, vagyis eredeti célunknak megfelelően tényleg síkhullámot kaptunk. Az eikonál egyenletből következik, hogy n(r0) = grad S(r0) , ahol n(r0) a lokális törésmutató. Ezalapján: klokális = k0 n(r0).
│
│
A geometriai optikát szokás „nulla hullámhosszúságú” közelítésnek is nevezni, mivel olyan esetekben igaz, amikor a hullámhossz mértéke elhanyagolható a törésmutató és relatív térerősségváltozás jellemző térbeli kiterjedéséhez képest. Egyéb esetekben diffrakciós közelítést kell alkalmazni. –6/3–
ÁLTALUNK ALKALMAZOTT TOVÁBBI KÖZELÍTÉSEK irányfüggés
– csak izotróp közegeket tekintünk, pl. üveget (ekkor az 1. és 2. sugárdefiníció ugyanazt adja, azaz a fénysugár || k || S)
polarizáció függés
– a teret skalár mennyiségnek tekintjük (mintha csak egy térerő-vektor komponens lenne )
helyfüggés
– csak homogén közegeket tekintünk (a fénysugarak nem görbék, hanem egyenesek)
térerő függés
– csak lineáris közegeket tekintünk (a fénysugarak kölcsönhatás nélkül keresztezhetik egymást ; a tér minden pontjában azonos a gerjesztés körfrekvenciájával) ω
hullámhossz függés – monokromatikus eset (csak egy hullámhossz van a spektrumban, időben koherens eset) térbeli koherencia
– térben koherens eset, pl. pontforrás, síkhullám (van hullámfront – csillagfény, lézer) vagy térben inkoherens eset (diffúz fény – pontforrásokra bontható)
A GEOMETRIAI OPTIKA ALKALMAZÁSI TERÜLETEI • •
képalkotó rendszerek (mi ezzel foglalkozunk) megvilágító rendszerek
Képalkotó / megvilágító rendszerek geometriai modellezésénél a tárgyat / fényforrást térben koherens források (pontforrások) összegére bontjuk. IDEÁLIS KÉPALKOTÁS – egyszerűsített definíció • • •
pontot pontba képez le, azaz a képpont és a tárgypont „konjugáltjai” egymásnak optikai tengelyre merőleges síkban lévő alakzatok hasonló alakzatokba képződnek le (azaz torzításmentesen) a képalkotó rendszer forgászimmetrikus
GEOMETRIAI OPTIKAI KÖZELÍTÉSEK A KÉPALKOTÁSBAN • • •
elsőrendű (paraxiális) közelítés nagyítás, tárgy-kép helyzet, fényerő, max. felbontás harmadrendű közelítés (aberráció elmélet) harmadrendű képalkotási hibák valós sugárátvezetés (törés, terjedés ismételgetése) képalkotási hibák, optimalizáció →
→
→
ELSŐRENDŰ (PARAXIÁLIS) KÖZELÍTÉS y
- beesési szög 2 - törési szög
α
1
α
1 α
α
y1
2
n1
n2 r1
–6/4–
z
f2
A paraxiális közelítés feltételei: sin( ) y1 << r1 ≈
α
α
≈
tg( )
[ ] = rad ; (ezért „elsőrendű” a közelítés) előjeles mennyiségek!
α
α
Azaz fénysugarak az optikai tengely közelében, vele kis szöget bezárva haladnak, és a felületek síkkal közelíthetőek. Ezekből következik: gömbhullám ~ paraboloid felület. n2 n Fókusztávolság: f 2 = r1 ⋅ ; Törőerő: p ≡ 2 [dioptria = m -1 ] n 2 − n1 f2 Tükör tárgyalása formálisan: n2 = −n1 ; a törésmutató különbség nagy: 2 n1 !
Paraxiális közelítésben a fénytörés ill. szabadtéri terjedés az X-Z és Y-Z síkokban egymástól függetlenül számolható! Ez a közelítés teljesíti az ideális leképzés feltételeit!
n2
n1
y
θ
1
d1
y1 x 1. felület Kérdés:
ha az 1. síkon adott (y1 ;
θ
2. felület 1),
z
akkor egy további 2. síkon mekkora (y2 ;
θ
2)
?
Válasz: mátrixos formalizmus:
y2 A B y1 n θ = C D ⋅ n θ 1 1 2 2
;
A részrendszerek mátrixai összeszorzódnak.
Pl. fénytörés: A B 1 C D = p 1
0 1
; p1 – felület törőereje
Pl. szabadtéri terjedés: A B 1 C D = 0
1
d1
n2
; d2 az 1. és 2. sík távolsága, n2 a közöttük mért törésmutató
VÉKONYLENCSÉK JELLEMZŐI y
s2
n1 y1
n2
f2 θ
2
ω
z
θ
1
s1
y2
–6/5–
s1, s2 – tárgy-, képtávolság y1, y2 – tárgy-, képmagasság – tárgyszög NT – transzverzális nagyítás (NT y2/y1) – longitudinális nagyítás (NL ∂s2/ ∂s1) NL – szögnagyítás ( T = 2/ 1) T f2 – fókusztávolság (f2 = s2, ha s1 = − ) NA – numerikus apertúra (NA n2 sin 2) ω
≡
≡
θ
Γ
θ
Γ
∞
θ
≡
Alapvető törvényszerűségek: NL =
n2 2 NT n1
; ΓT ⋅ N T = 1
n1 n =− 2 f1 f2 λ
R = 0,61 ⋅
0
NA
(fókuszfolt diffrakciós sugara )
Lencsetörvény: 1 1 1 = + s 2 f s1
Két, közvetlenül egymás mögé helyezett (1. és 2. sz.) vékonylencse esetén: 1 f eredő
=
1 1 + f 1 f2
azaz p eredő = p1 + p 2
LENCSERENDSZEREK TÁRGYALÁSA - FŐSÍKOK
Fősíkok: az a tárgy-képsík pár, amelyre igaz: m +1. Ilyen minden optikai rendszernél meghatározható. A fősíkok helyzete egyértelmű. ≡
Ha a fősíkoktól mérjük a tárgy és képtávolságot, illetve a fókusztávolságot (effektív fókusztávolság), akkor tetszőleges lencserendszer esetén érvényes a lencsetörvény! A fősíkok meghatározása: feffektív
képoldali fősík Speciális lencserendszerek:
teleobjektív (feffektív > szerkezeti hossz) inverz teleobjektív (hátsó fókusztávolság > feffektív)
–6/6–