2016. december
XIX. ÉVFOLYAM 4. szám
a Mi lapunk
A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Nyugdíjasai Országos Szövetségének kiadványa
Felső szintű kapcsolatépítés Nem volt hétköznapi esemény a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Nyugdíjasainak Országos Szövetsége elnökségének novemberi értekezlete. Jeles vendégek érkeztek a Mátyás utcába Czikora András elnök meghívására: Marsi Márta, a NAV Központi Irányítás főigazgatója, Hegedűs Szabolcs pénzügyőr ezredes, a Fejezeti és Irányítási Főosztály főosztályvezetője és dr. Bocsó Gábor pénzügyőr alezredes, a NAV Képzési, Egészségügyi és Kulturális Intézetének egészségügyi és kulturális igazgatóhelyettese személyében. Szövetségünk rövid bemutatása után napjaink legfontosabb eseménysorozatát, a nyugdíjas-találkozók megtartását értékelte az elnök úr mint olyan próbatételt, amelynek során minden résztvevő egyfajta vizsgát tett. A szervezésben részt vevő megyei igazgatóságok, a GEI regionális vezetői, akik diszponálnak a hivatali gépjárművek szolgálatba állítása felett (amely a pénzügyőr nyugdíjasok esetében nélkülözhetetlen távolsági szállítást jelenti), a régiófelelősök, a klubvezetők, sőt, maga a nyugdíjas-társadalom is, részvételi arányával. Természetesen az elnökség sem maradhat ki a sorból tagjainak a helyszínekre delegálásával. A vizsgán végül mindenki átment, voltak jelesek és még jobban teljesítők, de minden tapasztalat csak hasznunkra válhat a jövőre nézvést. Kérdés, hogy adóügyiek és pénzügyőrök együtt vagy külön tartsák-e meg a találkozókat? Legjobb megoldásnak tűnik, ha helyi szinten döntik el ennek mikéntjét, az igazgatóságok lehetőségei és a nyugdíjasok igényei alapján. Ez most is bevált. A legfontosabb, hogy működőképesek maradjunk! Az Együttműködési Megállapodás aláírásával Tállai András államtitkár úr, a NAV vezetője megadta ennek lehetőségét. Így támogatást kapunk a Központi Irányítástól, amelynek jóindulatát az APEH és a vám- és pénzügyőrség összevonása után is tovább élvezhetjük. Minden fórumon köszönetet mondunk azért a gondoskodásért, amellyel a szövetség révén a volt munkahely segíti nyugdíjasait. Nem árt ugyanakkor hozzászokni a gondolathoz, hogy a nyugdíjasprogramokon való részvétel egyre inkább igényli a saját erőt. A NYOSZ szerepe felértékelődik, vezetőit meghívják a
helyi és a központi hivatalos rendezvényekre, ahol alkalom adódik a nyugdíjasokért végzett áldozatos munkáért járó elismerések átadására. Kiváló kapcsolatokat ápolunk a KEKI-vel főként kulturális területen, és nagyszabású rendezvényeink lebonyolítása kapcsán. Az aktív korunkban élvezett pihenési lehetőségeket nyugdíjasként is igénybe vehetjük üdülőinkben. Az egyesítés
előtt szanatóriumi ellátásban részesülhettek a vám- és pénzügyőrség tagjai a Hévízi Gyógyházban, amelyet még 1928-ban létesítettek a „tól-ig”, s leginkább a szabad ég alatt szolgálatot teljesítő pénzügyőrök gyógykezelésére. Ennek feltámasztása régi óhaja a szövetségnek, még ha nem is ugyanabban a formában. Ünnepélyes pillanatok következtek, amikor Czikora András elnök átadta a főigazgató asszonynak a Nyugdíjasokért emlékplakettet, megköszönve értünk végzett eddigi munkáját. Valóban egyedi, ahogy a Nemzeti Adó- és Vámhivatal törődik nyugdíjasaival – állapította meg Marsi Márta főigazgató asszony, aki nem először tisztelte meg jelenlétével a szövetséget, s akinek szervezetünk iránti rokonszenvéről már korábban meggyőződhettünk. A szövetség működésének támoga-
Minden kedves Olvasónknak áldott, áldott szeretetteljes karácsonyi ünnepeket, boldog, békés új esztendőt kívánunk! Megköszönve tudósítóink, cikkíróink egész évi szorgalmas munkáját, arra kérjük őket, hogy 2017-ben is adjanak hírt klubjuk életéről. Szerkesztőség
tása nemcsak pénzbeli segítséget jelent, hanem a közösségi élet helyszínének rendelkezésre bocsátását, adott esetben gépkocsihasználatot is. Az igazgatók beszámolói a találkozókról arról győzték meg a főigazgató asszonyt, hogy elfogadták a helyzetet, a nyugdíjasokkal való törődés gondolatát. (Ezt
rögtön megerősítették a régiófelelősök is.) Továbbra is számíthatunk a Központi Irányításra, s amennyire csak lehetséges, megadják a segítséget a szövetségnek – hangzott el a zárómondat. A vendégek kikísérése után dr. Bocsó Gábor alezredes, igazgatóhelyettes visszatért az elnökségi ülésre, ahol napi feladatokról, a nyugdíjasokat érintő témákról, kérdésekről folyt megbeszélés a továbbiakban. Többen megköszönték a pénzügyőr temetéseket kísérő, egyenruhás búcsúztatás lehetőségét, amely a NAV KEKI munkájának is köszönhető. Talán nem mindenki előtt ismert, hogy ez csak a pénzügyőr nyugdíjasok esetében kérelmezhető, s amelynek feltételeiről a hivatásosokra vonatkozó jogszabály rendelkezik. Tájékoztatást kaptunk a 2017-es esztendő jelentős jubileumi eseményeinek megünnepléséről. Jövőre emlékezünk meg ugyanis a Magyar Királyi Pénzügyőrség megalakulásának 150., az APEH megalakulásának 40. és a Pénzügyőr Zenekar fennállásának 75. évfordulójáról. Nagyrészt teljesült az elnökség idei munkaterve. A legfontosabb célokat sikerült elérni, de akadt olyan is, amit át kellett ütemezni. A következő értekezleten a számvetés után már a jövő év feladataira koncentrál a grémium. Bogschützné Gados Júlia
Köszöntő
az Idősek Világnapja alkalmából A köszöntőt kiadta: Tállai András, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal vezetője Október 1-jén ünnepeljük az idősek világnapját. Ez alkalom- Nagyra értékeljük szakmai tapasztalataikat és felhalmozóból az aktív korosztályok nevében tisztelettel köszöntöm a dott tudásukat, és köszönettel tartozunk, hogy azt átadták az Nemzeti Adó- és Vámhivatal valamennyi nyugállományú utánuk következő generációknak. Fontos, hogy az idősebdolgozóját! Az ENSZ 1991-ben nyilvánítotbek a hosszú évek kemény munkája után ta ezt az őszi napot az idősek világnapjáörömteli napokat élhessenek, érezzék a Csendes csodák nak, amikor is azokat az embertársainkat törődésünket nemcsak ezen a napon, ünnepeljük, akiknek múltjuk, élettapaszhanem az év többi részében is! Azt kíváNe várd, hogy a föld meghasadjon talatuk és az ebből adódó bölcsességük nom, hogy a fiatalabb nemzedékek minél És tűz nyelje el Sodomát. összeköt bennünket a múltunkkal, gyökejobban ismerjék meg gyökereiket az időA mindennap kicsiny csodái reinkkel. „Önmagát becsüli meg minden sek által, az idősek pedig életük őszét Nagyobb és titkosabb csodák. nemzedék azáltal, hogy tudomásul veszi: tegyék tartalmassá éltető elfoglaltságot a világ nem vele kezdődött…” – írta Sütő találva maguknak. Tedd a kezedet a szívedre András. Így van ez a Nemzeti Adó- és Az ünnepen – rendhagyó módon – egy Hallgasd, figyeld, hogy mit dobog, Vámhivatalnál is, ahol hagyománya van e minden nemzedéknek egyaránt útmutatóul Ez a finom kis kalapálás köszöntésnek. Szeretettel gondolunk szolgáló Reményik Sándor-verssel kívánok Nem a legcsodásabb dolog? azokra a munkatársainkra, akikkel korábminden nyugállományú munkatársunknak ban együtt dolgoztunk, akik a szakmában jó egészséget, családi és baráti körben tölNézz a sötétkék végtelenbe, előttünk jártak, eredményeket értek el. tött hosszú, derűs, nyugodt éveket! Nézd a kis ezüstpontokat: Nem csoda-e, hogy árva lelked Feléjük szárnyat bontogat? Nézd, árnyékod hogy fut előled, Hogy nő, hogy törpül el veled. Nem csoda ez? – s hogy tükröződni Látod a vízben az eget? Ne várj nagy dolgot életedbe, Kis hópelyhek az örömök, Szitáló, halk szirom-csodák. Rajtuk át Isten szól: jövök.
2
Egy elit hadsereg obsitosai Ami a diákoknak iskolakezdés, az a nyugdíjas pénzügyőröknek minden szeptemberben a finánctalálkozó. A dr. Balogh György nevével és hívószavával fémjelzett önkéntes sorozáson az idén mintegy nyolcvanan jelentek meg. Tábornok úr nemcsak a toborzásban vállalt szerepet – sokan jöttek el az ő személyes invitálására –, de vendégei voltunk az asztalra feltálalt pogácsa, ásványvíz és egy kis tüzesvíz-kóstolóra is. Köszönjük a figyelmességét! Megtisztelte jelenlétével a rendezvényt a NAV NYOSZ elnöke, Czikora András is. Ez az az alkalom, ahol elsősorban az asztali beszélgetés dominál, a hivatalos köszöntőn és a tavaly óta eltávozottak tiszteletére egyperces néma felálláson kívül nem volt egyéb protokoll. Szokás szerint érkeztek az ország legtávolabbi zugából is, és sajnos el is maradtak ismerős arcok, remények szerint csupán egyéb családi program, és nem betegség vagy mozgásképtelenség miatt. Ők – anélkül, hogy neveket említenék –, hiányoztak. Voltak viszont jó páran, akik először vettek részt. Név nélküli az eset, de hiteles: egy vidéki klubból érkező kolléganőhöz „csapódott” egy kolléga, aki eleddig sohasem vett részt budapesti találkozón. A regisztrációnál még bizonytalanul téblábolt, talán egy kicsit magányosan. Visszasündörgött a klubtársához, és azt mondta: minek kellett nekem ide jönni, hiszen senkit se ismerek… Aztán „nyakába ugrott” egy réges-régi közvetlen munkatársa, akivel egészen pontosan harminc éve nem látták egymást. (A felismerés mellesleg egy kézmozdulat, aztán a hangszín, és csak legutoljára a vizuális felismerés volt.) A közös ismerősök felfejtése közepette szóba hozta: „…amikor még Szűcs Gyula volt a főnököm…” Hiszen ő is itt van – derült fel a
Elismerések Nemzeti ünnepünk, október 23-a alkalmából a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Nyugdíjasainak Országos Szövetsége elnöksége az alábbi elismerésekkel fejezte ki köszönetét a nyugdíjasokért hozott önzetlen munkáért és megértő támogatásért: Kiss Istvánné, a SAVARIA Adóügyi Klub vezetője Bezerédj-díj arany fokozata, Kulcsár Sándorné, a Központi Adóklub vezetőségi tagja Bezerédj-díj ezüst fokozata elismerésben részesült. Szalai József ny. pénzügyőr hadnagy, a Fejér Megyei Pénzügyőr Klub tagja főhadnaggyá, Papp Mihály ny. pénzügyőr alhadnagy, a Nyíregyházi Pénzügyőr Klub tagja hadnaggyá, Barna Tamás ny. pénzügyőr őrnagy, a Dunakanyar Klub vezetője alezredessé történő soron kívüli előléptetésben részesült. A Pénzügyőr Zenekar trombitaszólama, Szabó Jenő (Győri Pénzügyőr Klub), Obinger Ferenc (Győri Pénzügyőr Klub), Faltusz Károly (Balassagyarmati Pénzügyőr Klub) NYUGDÍJASOKÉRT emlékplakettet vehetett át, Bolfán Imre pénzügyőr ezredes (Szombathelyi Pénzügyőr Klub) elismerő oklevél elismerésben részesült. Marsi Márta főigazgató asszony és dr. Kovács Edit ezredes, főosztályvezető asszony NYUGDÍJASOKÉRT emlékplakett elismerésben részesült.
beszélgető társ, és odakísérte Gyula bácsihoz… Továbbra is azt javaslom, egy ilyen rendezvényen bátran tekintsünk ki a saját köreinkből, szólítsuk meg a „gyanúsan ismerősöket”, mert hiszen az idő múlik, a vonások megváltoznak, nehéz felismerni egy pár évtizede nem látott személyt – ez bocsánatos bűn. Az egymásra találás öröme viszont annál nagyobb. A résztvevők létszámát már említettem. De hogy fogyunk, kopunk, elmaradunk, az abból is látszik, hogy most először elfértünk a csak emeleti étteremben. Mondhatnám: kényelmesen. Sajnos. Őrizzük meg tehát az egykori „elit hadsereg” emlékét, élményeit, becsüljük meg egymást, tartsunk össze, amíg erőnk engedi. Hogy jövőre is legyen szeptemberi finánctalálkozó… Olyan kellemes, mint az idei volt. Untener Erika
Gratulálunk! A megye nyugdíjasaiért végzett közösségi munkájáért Borsi Béla észak-alföldi régiófelelős, záhonyi klubvezető a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés Bronz Emlékérem elismerésében részesült.
3
K
L U B H Í R E K
Találkozók Észak-Magyarország megyéiben A legelső megyei nyugdíjas-találkozóra szeptember 23-án került sor a NAV BAZ Megyei Adó- és Vámigazgatóság szervezésében. Mi, pénzügyőr nyugdíjasok évek óta hozzászoktunk, hogy regionális szervezésben összehívnak minket egy kis baráti találkozóra. Hasonlóan történt ez az adóhivatali dolgozóknál is megyei szervezésben. Az államigazgatás korszerűsítése, a hatékonyság növelése érdekében a vám- és pénzügyőri, valamint adóellenőrzési hivatalokat összevonták. Az egységes szerkezetbe tömörítés után a NAV szervei is magukévá tették a nyugdíjasokkal való törődést. A külön díszteremben fehér asztal, kedvesség és jól szervezett program várta a NAV nyugállományú tagjait. A rendezvényen Weilandics Miklós igazgató ünnepi köszöntőjében kiemelte, hogy „egy szervezet fejlődésében az egyik legfontosabb tényező az emberi erőforrás”, amiben az elkötelezettség, hivatástudat kialakításában jelentős szerepet vállaltak a mai nyugdíjasok, ezért a mai napon tisztelettel ünnepeljük őket. A NAV NYOSZ részéről Czikora András vezérőrnagy kiemelte az együttműködés és a törődés fontosságát, amit a nemrég aláírt Együttműködési Megállapodás is megerősített. A délután baráti beszélgetéssel, kis figyelmességgel összeállított ajándékok átadásával folytatódott. (Naptár és a notesz mellett a NAV+, ami a 2016. évi nyugdíjas-találkozó hivatalos kiadványát takarta). Az idősek tiszteletére szeptember 28-án a Heves Megyei Igazgatóság folytatta a találkozó szervezését. Itt Lukács György igazgató fogadta a vendégeket. Köszöntőjében kifejtette, hogy az adózás történetének új fejezeteként megkezdődött – és lassan befejeződik – a Nemzeti Adó- és Vámhivatal átalakítása. Mindig fontos volt számára a hivatástudattal és szakmai tapasztalattal elkötelezett munkatársak véleményét meghallgatni, különösen lényeges az összetartozásban jeleskedő nyugdíjasok gondolatait megszívlelni. Kiemelkedő példaértékűnek nevezete a hevesi klub működését. A szépkorúak tiszteletére itt is összeállítottak egy külön kiadványt, amely bemutatta a klubélet egy-egy jeles mozzanatát. A NAV NYOSZ-t Csík Bálint képviselte, aki elmondta az aktuális történéseket, és lévén szakterülete, kiemelte a honlap és A MI LAPUNK fontosságát. Az igazgató és a helyettesei végig ott voltak a rendezvényen, beültek az asztalok mögé, és beszélgettek a nyugdíjas munkatársakkal. Az északi területen a magas színvonalú találkozók szervezését október 4-én a Nógrád megyei Igazgatóság folytatta dr. Gaál Zoltán igazgató személyes és szuggesztív szervezésében. A köszöntőjében kiemelte, úgy érzi magát, mintha egy régi munkaértekezletbe csöppenne bele. Sok ismerős arc, volt kolléga veszi körül, és olyanokkal találkozik, akik 25 évvel ezelőtt is a munkatársai voltak, ezért ma is örömmel merít a tapasztalataikból. Tállai András államtitkár idősek világnapja alkalmából írt köszöntőjét egy fiatal pénzügyőr főhadnagy hölgy (Baksa Judit) olvasta fel, majd unokák tánc- és furulyaműsora következett. A háttérben a Motyovszki Andrásné vezette klub életéből villantak fel életképek, míg a legnagyobb meglepetést az aktív dolgozók által összeállított táncos műsor adta. Lám-lám, a hölgyek nemcsak adórevizorként jeleskednek, hanem ha kell, westerntáncosként is menők. Természetesen
4
. . . .
nem szabad megfeledkeznem az élő zenéről sem. Mind a három találkozón a Pénzügyőr Zenekar szalonzenekara adott kellemes aláfestő zenét. A megyei igazgatóságok vezetői gondosan mindent előkészítettek, mindenkit előre kiértesítettek, és nagy-nagy szeretettel várták a megjelenőket. Nyugodt lehetek, mert a hagyományokon alapuló régiós szervezéseket átvették a megyei igazgatóságok, és töretlen odaadással folytatják tovább az összejövetelek lebonyolítását. Géczy Attila régiófelelős
Győr-Moson-Sopron megyei hagyományok Az elmúlt évek hagyományai szerint – bár kevesebben – megint összejöttek Győrben, a Kristály étteremben a megye pénzügyőr nyugdíjasai. A zord idő ellenére a megjelentek örömmel üdvözölték egymást, és elfoglalták megszokott helyüket a terített asztaloknál. Mogyorósi Attila pénzügyőr ezredes üdvözölte a megjelenteket, köszöntötte egykori kollégáit. A zeneiskola növendékei pár perces fúvószenével szórakoztatták a megjelenteket. A fúvószenei műsort követően Mogyorósi ezredes folytatta a felszólalását, beszélt a feladataik sikeréről, nehézségekről, a további feladatokról. Kérte a jelenlevőket, hogy az eltelt évben elhunyt kollégák tiszteletére egyperces néma fel-
állással adózzanak. Ezt követően szólalt fel dr. Horváth Szabolcs igazgató az eltelt egy év tapasztalatairól, új kihívásokról, a feladatokról, eredményekről, a zökkenőmentes együttműködésről és erőben, egészségben sikeres nyugdíjas éveket kívánt. A Győri Pénzügyőr Nyugdíjas Klub elnöke, Bárkovics Sándor köszöntötte az egykori kollégáit, beszámolt az eltelt egy évben szervezett programok sikeréről, kérte a nyugdíjasokat az aktívabb részvételre, a nyugdíjasklubba való tagfelvételi jelentkezéseket szorgalmazta. Megemlítette, hogy a nyugdíjasklubok támogatására nagyon kevés anyagi támogatás érkezik, de ennek ellenére önköltséges módon is szerveztek programokat, több esetben az Arrabona Adóügyi Klubbal közösen. Ezt követően Scheer Istvánné Ilike mondta el saját versét. A NAV NYOSZ alelnöke, dr. Kaizinger Tibor köszöntötte a megjelenteket, sikeres nyugdíjas éveket kívánt, majd Szabó Jenő pénzügyőr törzszászlós, valamint Obinger Ferenc közalkalmazott nyugdíjasok részére emlékérem elismeréseket adott át, és további erőt, egészséget kívánt. A hivatalos részt követően vacsorát tálaltak fel, s ezalatt a kivetítőn valamennyien megnézhették az aktív életben készült
felvételeket a pénzügyőrség életéről, eseményeiről, amely vetítés az elmúlt években is nagy sikert aratott. A vacsorát követően meghitt beszélgetésekre került sor, a régen látott kollégák szívesen üdvözölték egymást. Megvitatták a világ dolgait, véleményt formáltak a történésekről, mert mindenkinek egy élete van, a második akkor kezdődik, amikor rájövünk, hogy egy van. A pár órás találkozót követően szép csendesen köszöntek el egymástól a megjelentek, és ki-ki autóbusszal vagy vonattal tért haza a meghitt otthonába, azzal, hogy Jövőre! Veletek! Ugyanitt?! Remélem sikerül! Jáni Lajos klubtag
Dél-dunántúli nyugdíjastalálkozókról Két nap alatt lezajlottak a találkozók: Szekszárdon november 15-én, Kaposváron és Pécsen pedig 17-én – sajnos – egy időben. Mint régiófelelős, mindhárom találkozóra meghívást kaptam, és az egybeesés miatt most Kaposvárt választottam Pécs helyett. Ennek oka pedig, hogy Somogyban nincs pénzügyőr nyugdíjasklub. A klubalapítás változatlanul reménytelen. Mindhárom találkozó egységesen, összevontan („adós” – „vámos”) lett megtartva, és az igazgatók köszöntötték a nyugdíjasokat, tartottak rövid tájékoztatást a szervezet helyzetéről, az elért eredményekről, felolvasták Tállai András államtitkárnak az idősek világnapja alkalmából a nyugdíjasokhoz írt levelét. Jómagam – az igazgatók felkérésére – köszöntöttem a NYOSZ elnöksége nevében is a résztvevőket, és adtam tájékoz-
Vendégségben Összevont nyugdíjas-találkozót tartottak, első alkalommal, a Baranya megyei Adó- és Vámhivatali Igazgatóságon, a pécsi adóhivatali székház nagy tárgyalójában. Jócskán megtelt a terem, csak itt-ott maradt üres hely. Az igazán vendégként érkező pénzügyőr nyugdíjasok is elfoglaltak néhány asztalt. Ahány ház, annyi szokás. Itt az üdvözlést egyszemélyben magára vállaló Huber Éva igazgató asszony köszöntötte a nyugdíjasokat, felolvasott néhány mondatot az idősek világnapjára közzétett hivatalos iratból (korábban, a pénzügyőrségnél ezt ünnepi parancsnak hívták), bejelentette a szervezetben idén történt változást, a megyésítést, s hogy a vám- és pénzügyőrség önállóságát elveszítve adóhivatali vezetés alá került. Szívesen hallottunk volna egy-két gondolatot a hivatali sikerekről, gondokról, az együttműködés előnyös oldaláról. Ez mintegy kifejezi a tiszteletet, az összetartozást az elődökkel, még ha nem is értenek meg minden változást az évtizedekkel korábban nyugállományba került idős kollégák. Mindig nagyra becsültem a pécsi pénzügyőr vezetők azon szép gesztusát, hogy a nyugdíjasaikkal való találkozás alkalmával – egyedüliként az országban – egyenruhát öltenek. Miként a vám- és pénzügyőrséget képviselő Szilovics István alezredes főosztályvezető (vám) és Bukovics János alezredes főosztályvezető (jövedék) is tette, akik nem szólaltak fel, ahogy nekem sem volt módom átadni a szövetség elnökségének üdvözletét a baranyai nyugdíjasoknak, és elmondani, hogy van már összekötőjük a hivatalban. Varga Imre régiófe-
tatást a nyugdíjasszervezetünk helyzetéről, szerepéről, a régiós klubok tevékenységéről. Hagyományőrzők műsorral is szolgáltak a résztvevők örömére és megelégedésére. És még csekély értékű ajándékot is kaptak. No meg terített asztalt, finom ebédet, amelyhez a desszert és különféle italok is tálalva lettek természetesen. Bőséges volt a kínálat és az ellátás. Néhány számadat a nyugdíjasokról és a résztvevőkről: Baranyában összes nyugdíjas 278 fő (165 adó és 113 vám), Somogyban 241 (151 – 90), Tolnában 119 (99 – 20). A találkozókon regisztrálva megjelent Pécsen 149 fő (melyből pénzügyőr 38), Kaposváron 92 (11), Szekszárdon 67 (8). Mint kitűnik a számokból, a „vámos” oldal nagyon hiányos volt, arányaiban sokkal kevesebben mentek el a találkozóra. Hogy miért? Könnyen kitalálható… Mindenkinek lehet – és van – véleménye ezzel kapcsolatban. Azt viszont tapasztaltam, hogy a találkozókon nem volt sehol olyan nagy „összeborulás”, a kis létszámú vámos csoport mindvégig együtt maradt mindenütt. Aztán ahogy telt az idő, megkezdődött az ismerkedés előbb az asztaltársaságnál, később aztán némi egymásra találás is fellelhető volt. Szóval summázható, hogy ez volt a kezdet, és lesz folytatása – jövőre. Mert így kell lennie! Idézet a kaposvári meghívóból: „Múlik az idő, őszre jár, de fénylik még a napsugár. Aranyat szór és meleget, örüljenek az öregek. Az őszidő is szép lehet, kívánunk hosszú életet. Maradjatok még itt velünk, jövőre újra eljövünk.” (Sarkadi Sándor) Varga Imre régiófelelős
lelős aznap Kaposvárra utazott, mivel Somogyban is épp akkor tartották a találkozót, így ezen nem tudott jelen lenni. Az elmaradt beszédekért kétségkívül szép kárpótlást kapott a hallgatóság a Pécsi Komikonok amatőr színjátszócsoport humoros jelenetét végigkacagva. Az együttes tehetséges tagjai az adóhivatal munkatársaiból verbuválódtak, és megfelelő egyeztetéssel szívesen vállalnak vendégszerepést, mint azt megtudtuk az igazgató asszonytól. Szép gondolat, hogy nyugdíjasaink csiszolódjanak, szokjanak össze az ilyen közös rendezvény alkalmával, de... Történetesen olyan asztalnál foglaltam helyet, ahol csak APEH-nyugdíjasok ültek. A mellettem egyedül lévő hölgy szótlanul üldögélt, míg valamilyen témát keresve beszélgetésbe nem elegyedtünk. Velünk szemben két közeli ismerős társalgott régi kollégákról, munkahelyi esetekről, vagyis az ő közös múltjukról. Ebéd után mindhárman hamarosan elvonultak. Az asztal végén ülő férfitársaság viszont remekül érezte magát, jókat beszélgettek, elborozgattak, sokáig ott maradtak. Miként a pénzügyőr nyugdíjasok is, akik igyekeztek egymás mellett helyet foglalni, s jól érezni magukat. Ezalatt nagy kivetítőn régebbi fotókat nézegethettek a jelenlévők. Természetesen adóhivatali találkozókról, hiszen valójában ők vannak itthon ezen a helyszínen. Minden bizonnyal kellemes meglepetést jelentett volna a pénzügyőröknek, ha róluk is megjelenik néhány fotó, vegyesen, keverve, ahogy jelenleg vagyunk. Kitűnő vendéglátásban volt részünk, s bízunk benne, hogy a figyelmesség minden apróságnak tűnő dologra kiterjed majd a jövőben. B. G. J.
5
Ismerős arcok Kecskeméten Amíg a tompai határátkelő épületében tarthatták éves találkozójukat a Bács-Kiskun megyei pénzügyőr nyugdíjasok, addig sokkal többen tudtak részt venni rajta. A sokféle változás következtében most Kecskemétre kell utazniuk, hogy eleget tegyenek a Nemzeti Adó- és Vámhivatal megyei igazgatósága meghívásának. A megyeközpontban vagy annak környékén élők így kényelmesebb helyzetbe kerültek, míg a többi kollégát Kelebiáról, Bajáról, Hercegszántóról, Tompáról, Kiskunfélegyházáról, Mélykútról szállítja ide az a két mikrobusz, amelyet nem kis utánajárással végül mégiscsak szolgálatba állítottak az illetékesek. Az így összegyűlt pénzügyőr nyugdíjasok türelmesen vártak, amíg – feltehetően hivatali elfoglaltság miatt – némi késéssel megjelent az igazgatóság vezérkarából Benda Ferencné igazgató asszony, Gombár Gábor ezredes, vám- és pénzügyőri szakmai igazgatóhelyettes és Csóré Zoltán ezredes, határügyi igazgatóhelyettes. Az üdvözlés és a szakmai tájékoztató után Horváth Zoltán régiófelelős, majd Csapó Imre kecskeméti klubvezető szólt a nyugdíjasklubok működéséről, a nyugdíjas szövetség munkájáról. Az elnökség képviseletében jómagam is megosztottam néhány gondolatot a hallgatósággal. Itt került sor a kerek évfordulósok, így többek között a hamarosan kilencvenedik életévét átlépő Neszt Ottó köszöntésre is. Csodálatra méltó szellemi frissesség, remek humor, mosolygós, barátságos stílus jellemzi őt. Ottó bácsi úgy gondolja, hogy a sok olvasás tartja fiatalon a gondolkodását. Megismerhettem Szabó Tündét, aki plusz feladatként megkapta a nyugdíjasokkal való törődés nemes feladatát mint frissen kijelölt megyei összekötő. Kiderült, hogy nagyon sok nyugdíjast ismer még aktív korukból, hiszen a vám- és pénzügyőrségnél eltöltött évtizedek erre lehetőséget adtak. Sőt, mi több, éppen Csapó Imre vette fel a testületbe annak idején! Az alap tehát megvan, idővel pedig majd belejön a tennivalókba. Gondolom, az elnökség is megfelelő segítséget ad hamarosan az összekötői hálózat tagjainak. A nyugdíjas-találkozók résztvevői közül a többség valamelyik klubnak a tagja. Róluk tehát tudunk, ismerjük, számon tartjuk őket. Vannak azonban olyanok, akik nem tartják a kapcsolatot volt munkatársaikkal, így ha például elköltöznek a régi lakcímükről, elvesznek számunkra. Nem lehet utolérni őket a találkozóra invitáló meghívóval, s ha netán időközben elhunynának, arról legfeljebb úgy szerezhetünk tudomást, ha a posta visszaküldi a levelet, vagy a hozzátartozók végre értesítik a hivatalt. Hogy ezen az összekötők képesek lesznek-e változtatni, arról sejtelmem sincs. -lia
sáról. A kisvonaton meglepetés is volt. Útközben kétszer megpörgetett és a hullámzó Balaton érzetét keltette bennünk. A vonatról leszédülve, egy kis aperitif elfogyasztása után ebédelni mentünk a közeli éttermek egyikébe. A tájjellegű ételek elfogyasztása után éreztük, hogy a hal úszni kíván, ezért felkerestünk egy borozót. A finom badacsonyi kéknyelű lehörpintése után áldoztunk a kultúra oltárán. Egry József életútját bemutató húszperces videofilm után megnéztük a festőművész alkotásait. A hajó indulásáig volt még egy kis időnk, amit újabb koccintással töltöttünk. Az idő gyorsan elszállt, így visszasétáltunk a hajóállomásra. Az élményekben dús kirándulás után kissé fáradtan, de vidáman értünk haza az esti órákban. Klubvezetőség
Északi kirándulás gyöngyszemei Élménydús, kellemes három nap volt szeptember 21–23 között a NAV NYOSZ kelebiai klubjának az észak-magyarországi buszos kirándulása. Horváth Zoltán klubvezető, csoportszervező igen gazdag programot állított össze. Sok helyről (Bajáról, Tompáról, Kelebiáról, Szegedről, Kiskunfélegyházáról, Kecskemétről) jelentkeztek a kirándulók. Az első nap úti célja Diósgyőr volt. A gyönyörű, eredetijében felújított királyi vár impozáns látványt nyújtott. Eredeti, korabeli tárgyak, fegyverek, egyéb eszközök a néhai elődök életét reprezentálják. Interaktív táblákon olvashattunk híres magyar királyaink, Nagy Lajos, Mátyás és udvartartása életéről; Beatrix királynéról. Ezt követően Lillafüreden megtekintettük Magyarország legmagasabb vízesését, gyönyörködtünk a Palota Szálló fenyőkkel ölelt méltóságteljes épületében, a táj lenyűgöző szépségeiben, s borzongtunk a sziklamászók látványán.
Badacsonyi csatangolás A Pécsi Adóügyi Klub régóta tervezett, ám az időjárás miatt többszöri halasztás után látogatott Badacsonyba. Vonattal utaztunk Fonyódig. A háromórás utazás alatt volt időnk megbeszélni a nyári élményeinket. A hajókikötőben a jegyek megvétele után gyönyörködtünk a tó szépségében. Az iskolakezdés előtti napon meglepően sokan utaztak a hajón. A késő nyári Balaton panorámája lenyűgöző volt. Badacsonyba megérkezve a városi kisvonatra szálltunk. Lelkes sofőrünk és idegenvezetőnk mindent elmesélt a szőlőtermesztésről, a táj történetéről, múltjáról és a nevezetes épületekről. Beszélt az itt élt és alkotott művészekről, többek között a Liliomfi című híres magyar film badacsonyi forgatá-
6
A kirándulás következő állomása a szlovákiai Kassa volt. Magyar szót ugyan nemigen hallottunk, de történelmünk tanúbizonyságai nemzeti büszkeséggel töltöttek el minket. A dóm, az Állami Színház, a városháza felújított, óvott épületei, a kilométer hosszúságú sétálóutca látványa, egykori magyarságunk gyönyörű emlékei. Mindezek mellett megtekinthettük Európa második legértékesebb aranykincsgyűjteményét a félelmetes páncélajtók védelme között.
Csak akarni kell! Mindent lehet, csak akarni kell! E szállóigét kiegészíteném azzal, hogy főként, ha velünk együtt ezt mások is így gondolják. Ez jutott eszembe a debreceni nyugdíjas-találkozóról, amely nemcsak a szóhasználat szintjén volt regionális, mivel Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye pénzügyőr nyugdíjasai (a szolnokiak már régebben önállósították magukat) idén is meglapogathatták egymás hátát Borsi Béla régiófelelős és a két megyei igazgatóság vezetőinek jóvoltából, akik elfogadták a pénzügyőr nyugdíjasok azon igényét, hogy az eddigi gyakorlatnak megfelelően, regionális jelleggel vehessenek részt a találkozón. Sok helyen ugyanis idén egyszerre hívják meg a megye összes nyugdíjasát, összevont találkozókra (ez mindenhol helyi döntés kérdése). Ide, a Viktória Étterem megszokott helyszínére Záhonyból, Biharkeresztesről, Csengersimáról, Nyíregyházáról, Kisvárdáról s persze Debrecenből érkeztek a nyugdíjasok. A vendégeket a két megye szakmai vezetői köszöntötték: Veress István megyei igazgató, mint debreceni „házigazda”, Kazsuk Attila Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei igazgató és helyetteseik, Soltész József ezredes Nyíregyházáról, dr. Szabó János alezredes a debreceni igazgatóságtól. Szakmai tájékoztatásuk során mindannyian kiemelték, hogy eredmények csak jó együttműködéssel érhetők el, amire mindkét oldal törekszik. A korábbi észak-alföldi régió eddig is híres volt a jó munkaszervezésről, s nincs ok arra, hogy ez ne így legyen a továbbiakban is. Borsi Béla régiófelelős és Szobota Gyula, a nyugdíjas szövetség gazdasági vezetője képviselte az elnökséget a találkozón, néhány gondolatot intézve a hallgatósághoz. Meghívott vendégként foglalt helyet a díszasztalnál Pósa Attiláné (Kati néni), a debreceni adóügyi klub vezetője. Nyíregyházáról egyik klubvezető sem tudott megjelenni. Még az ebéd érkezése előtt Nagy Gyula kiváló segítőjével, Fúró Józseffel körbekínálta az egész társaságot frissen főzött, illatos almapálinkájával, jókedvével hozzájárulva a remek hangulathoz. A debreceni klubvezető, Varga István
A harmadik napon Eger látnivalóiban gyönyörködhettünk. A székesegyház lenyűgöző monumentalitása, szépséges freskói, belső tere igazi élmény volt. A közelmúltban felújított érseki palota bemutatótermeiben elhelyezett vallási tárgyú relikviák, kincsek is figyelemre méltóak voltak. Láthattuk Mozart eredeti, kéziratos levelét, Mikes Kelemen rodostói levelének másolatát. A sokrétű ismereteket nyújtó múzeumtúra után igazán üdítő volt a Beatles Múzeum anyagának megtekintése. Itt megállt az idő. Egykori fiatalságunk emblematikus zenekarának emlékeit láthattuk, hallhattuk filmen s lemezeken. Liverpool után csak itt, Egerben van az együttesnek ilyen nagyságú gyűjteményes kiállítása. A kirándulást a Szépasszony-völgyben fejeztük be, ahol éppen a másnapi szüreti mulatságra készülődtek. Volt itt borkóstoló a legkiválóbb egri borokból, ízes étkek, mi szem-szájnak ingere. Ez a program már a záróaktus volt, egy csodálatos, élményekkel teli kirándulás befejezése. Köszönjük Horváth Zoltánnak, hogy fáradtságot nem ismerve, erőt nem kímélve, feledhetetlen perceket szerzett mindannyiunknak. Várjuk a következő – hasonlóan színvonalas – kirándulásokat is! Hálás köszönettel a résztvevők nevében is: Farkas Ferenc
előrelátóan és reménykedve feltöltötte mappáját jelentkezési ívekkel. Meg is lett az eredménye, mert beléptetett két-három fiatalabb nyugdíjast (szolgálati járadékost), akik
kíváncsiak voltak régi kollégáikra. Most azt tervezi, hogy megpróbál utolérni minden nyugdíjas pénzügyőrt a megyében, ami olykor nyomozati feladatot jelent, ha a lakcímváltozásról például nem értesül. Baráth Zsigmondné Icu jó kedélyén és mosolygós szemén mit sem fog az idő, Záhonyból most is elautózott a találkozóra. Kint, az étterem előtt a büszke biharkeresztesi pénzügyőrökről készült csoportkép. Bár a Debreceni Nagyerdőben épült szép új stadiont nem sikerült csoportosan megtekinteni, Kati néni révén legalább körbeautózhattuk, és fogalmat nyerhettünk a hely szépségéről útban a vasútállomás felé. Köszönjük a kedves idegenvezetést, és a cívisváros néhány apró titkát, amelyet megosztott velünk. B. Gados Júlia
Az időskor derűje, meghittsége Az őszi időjárást és az „őszi életkor” fáradtságát enyhítendő meghívtuk Horváth Ferenc boldogságkutatót, aki versekkel, prózával tette valóban derűssé a lelkeket, egy-egy pillanatra meghitté a hangulatot. Talán mindegyikünknek jutott valami, amiből egy ideig tudunk töltődni. Természetesen kérdéseket is intéztünk az előadóhoz a Derű és Boldogság vetélkedővel kapcsolatban. A tavalyi helyezésen és a vetélkedő témáján felbuzdulva az érdeklődésre jellemző, hogy két csapatra való jelentkezőnk lesz. Sajnos néhány tagunk a boldogság egy másik forrásának előkészítő munkálatain dolgozott, készült a szüretre. No, nem baj, azt a forrást is magunkhoz vesszük majd. Az összejövetel végén a lehetséges színházlátogatásról, az igazgatósági nyugdíjas-találkozóról és a jövő évi kirándulásról ejtettünk szót, valamint kiosztottuk a NYOSZ- (kedvezményes vásárlásra jogosító) kártyákat. Horváth Attila klubvezető Arrabona Adóügyi Klub
7
Kirándultunk Miskolc környékén
Gesztenyetúra Mint az már korábban is jeleztem, a Szombathelyi Pénzügyőr Klub gesztenyetúra címén többször megjárta a kőszegi hegyet, és most ezt egy kis pörkölttel fűszerezve újból megismételtük. Az idő is nekünk kedvezett, így a Hét Forrás megállóban betáborozott a csapat: ki fáért, ki gesztenyéért szaladt, ki a konyhaművészetekből vette ki a részét. Aki nem jött el a túránkra, bánhatja, mert nagyon jól töltöttük az időt és a páleszt, a fehéret, vöröset. Köszönet két helyi klubtagunknak, Weigl Pistinek és Sudár Gyurinak, akik nem engedték, hogy elvesszünk a sűrű erdőben. Rózsa Róbert klubvezető
A Balassagyarmati Pénzügyőr Klub kicsi, de lelkes csapata szeptember utolsó hétvégéjén háromnapos kirándulásra indult. A 65 év felettiek vonattal, a szolgálati járandóságosok pedig személyautóval mentek Szerencsre. Itt a vasútállomáson találkoztunk, ahonnan egy nyugdíjas kollégánk panziójába és borospincéjébe mentünk. Terített asztal, terülj-terülj asztalkám és gondos kiszolgálás várt bennünket. Bőséges étkezés után kétórás borkóstolón vettünk részt, ahol vendéglátónknak köszönhetően kimerítő tudással és több pohár finom nedűvel gazdagabban hagytuk el Szerencset. Innen a miskolctapolcai üdülőbe mentünk, ahol elfoglaltuk a szállásunkat, és kipihentük a fáradalmainkat. Másnap újult erővel Diósgyőrről kisvonattal utaztunk: az egyórás csodálatos vonatozás közben az őszi táj szépségeit élvezve érkeztünk meg a végállomásra, Garadnára, ahonnan a megmacskásodott lábakat „kinyújtva” elsétáltunk egészen Lillafüredig. Közben persze a Pisztrángosban tartottunk egy kis pihenőt a „kötelező” hal elfogyasztására. Lillafüredről a kisvonattal utaztunk Diósgyőrbe, ahonnan a fiatalabbak a gyönyörűen felújított diósgyőri várat
Selyemtől az üvegszálig A Tolna Megyei Adóügyi Klub 2016. október 13-án menetrend szerinti buszjárattal látogatást tett Tolna-Mözsön. A megérkezést követően egy rövid sétát tettünk Tolna központjában, a sétálóutcában, majd a Hősök terén, ahol egy kellemes cukrászdában sütiztünk, kávéztunk. Ezután megtekintettük a Tolnai Selyemgyár múzeumát, majd egy rövid üzemlátogatás következett. Vendéglátóink elmondták, hogy Bezerédj Pál tolnai földbirtokos 1898-ban kezdte meg a Tolnai Selyemgyár építését, melynek fő profilja a természetes selyemszálak gyártása volt. A selyemgyártás 1970ig kisebb-nagyobb megszakításokkal folyamatosan működött. A hetvenes évektől a selyemszálak gyártása fokozatosan csökkent, majd mára már teljesen megszűnt. Ezzel párhuzamosan megkezdték a szintetikus fonalak termelését, majd a piaci helyzet és a keresett igényeknek megfelelően tértek át a műszaki textíliák gyártására. A rendszerváltást követően a privatizáció során német tulajdonosa lett a cégnek. A Tolnatext Bt. jelenleg különféle műszaki üvegszálak gyártásával foglalkozik. Következő programunk Verseghy Ferenc népi iparművész, keramikus mözsi otthonában folytatódott. A habán fazekasságot művelő népművész Kaposváron tanulta Tamás Lászlótól a mesterséget. Tamás László egyébként a Sárköz egyik utolsó nagy mestere, a habán kerámia honi megújítója. Verseghy Ferenc elnyerte a Népművészet Ifjú Mestere és a Népi Iparművész címet, több száz zsűrizett alkotását számos városban kiállította, de külföldön – a volt Szovjetuniótól Belgiumig – is megismerhették. Jelenleg a mözsi otthonában van állandó kiállítása. A szép, napos idő lehetőséget adott arra is, hogy láthattuk a mestert munka közben. Ábrahám Jánosné klubvezető
8
(idegenvezetéssel) megtekintették, az idősebbek kipihenték a séta fáradalmait. Vasárnap reggeli után a Miskolctapolcai Barlangfürdőben relaxáltunk, majd lassan szedtük a sátorfánkat, és még felkészültünk a pár órás hazautazásra. Összességében szerencsénk volt az időjárással, mert kegyeibe fogadott bennünket, jó időben vehettünk részt ezen a jó kis kiránduláson. Bozányné Nemes Rita klubvezető
Hévíz, a megunhatatlan A székesfehérvári klub idén ősszel is Hévízen töltött három napot, nálunk ez már hagyomány. Ezúttal velünk jöttek néhányan a veszprémi vámosklubtól és a székesfehérvári adóklubtól is. Az időjárás nem kedvezett a tavi fürdőzésnek és a napos sétáknak, de Hévíz–Keszthely kimeríthetetlen az egyéb programokban, és mi mindig kihasználjuk az ottlétünk minden pillanatát. Hévízen minden kedden hagyományos és bolhapiac is van, természetesen oda is ellátogattunk, s mivel az időnként feltámadt hűvös szél hol egy borozóba, cukrászdába vagy egy áruházba terelt bennünket, Hévíz ilyen kínálatát is teszteltük. A finánc nosztalgikus alkat, azt nagyon tudja! Ugyanazok az emberek ugyanazt a történetet mesélik el századszor, ezredszer, de a társaság mégis élvezettel hallgatja, és újra átéli a hallottakat, melyeknek sokszor ő is részese volt. A legfrissebb WHO-minősítés szerint az ember hatvantól hetvennégy éves koráig öregedő, hetvennégytől kilencvenig
öreg, és efelett agg korú. A mi klubunk átlaga az öregedő kategóriába tartozik, aki szeret jókat enni, inni, jókat sztorizni. Ezt mind megkapjuk Hévízen, hát kell több? Azért egy kisvasutazás a gemenci vadasparkban vagy egy jó ebéd és borkóstolás a Szekszárdhoz tartozó Fritz Borház és Panzióban se kutya! Ugyanis itt is jártunk szeptemberben néhányan a komáromi klub jóvoltából. Nagyon élvezetes kirándulás volt, a lehetőséget ezúttal is köszönjük a komáromiaknak, külön köszönet dr. Major Marika szervezőnek és idegenvezetőnek. Hazafelé még megálltunk egy pillanatra Cecén, és ha Cece, akkor paprika. Aki akart, vásárolhatott a házak előtt standoló árusoktól. Reméljük, a 2017-es esztendő is hasonló programokkal vár bennünket, rajtunk is múlik! Az említett borház pincéje vagy inkább szentélye, nyugodtan állíthatom, Európában egyedülálló! Ha valaki arra jár, feltétlenül nézze meg! Sánta Sándor vez. tag
KAVFIG klub programjaiból is szemezgetve, egy közeli élményt osszak meg a kedves olvasókkal. Mivel szem előtt tartjuk programjaink tervezésénél, kiválasztásánál, hogy új ismeretekkel, élményekkel gazdagodjunk, így tettünk most is egy kis változtatással, amikor is a kultúrát, szellemi táplálékot összekapcsoltuk egy kis gasztronómiával. Egy igazi verőfényes őszi napon felkerekedett kis csapatunk, vonatra szálltunk, és irány Gárdony város műemlékeinek egyike, Gárdonyi Géza szülőháza, mely ma emlékmúzeum. Az emlékházban szobáról szobára végigkövettük tárlatvezetőnkkel Gárdonyi életének legfőbb állomásait, irodalmi munkásságának fontosabb dokumentumait, leveleit. 1863-ban GárdonyAgárdpusztán, ebben az épületben született Ziegler Géza
Nem csak a húszéveseké a világ Régi slágerszöveg, ami nagyon is illik a balassagyarmati nyugdíjasklubra. Október 28-án – a nyugdíjas pénzügyőrklub megalakulásának 20. évfordulója alkalmából – baráti találkozóra invitálta meg Bozányné Nemes Rita klubvezető a gyarmatiakat. Minden úgy történt, ahogy azt annak idején Aradszky László énekelte. Poroszkáltak az 50-60-70 és 80 éven felüliek is az ünnepi alkalomra. Hozták a süteményeket, a finomabbnál finomabb helyi jellegű gyümölcsleveket, és természetesen nem maradt el az ünnepi lakoma sem. Nekem a franciasaláta mellé jutott bőven a pipicombból meg a malacka oldalából is. Hagyomány, hogy az ünnepi alkalmakkor Krasznai Kázmér bácsi önálló műsorestjén szórakozik a nagyérdemű. A tarsolyából előkerül a tilinkó, és a művészi trükkjeivel elő tudja varázsolni a búgó gerlétől a harapós kutyáig terjedő hangutánzásokat. Velem szemben ült dr. Gaál Zoltán igazgató úr és Blahó Péter ezredes úr, akik szintén megmosolyogták az improvizációt. Igazgató úr mondta is, hogy érdeklődéssel egész este elhallgatná Kazi bácsi műsoros estjét, de tovább kell menniük, mert a rendvédelmiseknek nonstop sportnapot szerveztek a városban. A jubileumi találkozó alkalmi fotózását Faltusz Karcsi vállalta, aki kattintgatta is a gépet rendesen, megörökítvén az ünnepi pillanatokat. Nem várt fordulat következett, amikor megkérték, ugyan hagyja már abba a digitalizációt, mert jön a meglepetés. Szerencsém volt Ritával közösen átadni Faltusz Károly barátomnak a legrangosabb kitüntetésünket, a „Nyugdíjasokért” emlékplakettet. Igazi meglepetésként érte őt a megtiszteltetés, nem számított rá, a szívéig meghatódott, hogy elismerték eddigi nyugdíjas munkásságát. Gratulálunk! Figyelmes meglepetés volt a klubvezetés részéről, hogy mindenki kapott egy személyre szóló emléklapot, amelyben megköszönték az eddigi aktív közösségi munkát. A hagyományok tiszteletére alapulva talán megfelelő, ha az emléklap végső gondolatával zárom a sort: „Továbbra is számítok Rád, mert nélküled elmaradnának a felejthetetlen együttlétek… és ahogy régen mondtuk: JELENTKEZEM.” Géczy Attila (Attilko) Balassagyarmat 2016. nov.
Gasztrokultúra A Mi Lapunkban közreadott klubhírek, élménybeszámolók olvasása késztetett arra, no meg nem utolsósorban klubvezetőnk ösztönzése, hogy a mi nyugdíjasklubunk, a NAV NYOSZ
néven. Írói nevét születési anyakönyvezési helyszíne tiszteletére, Gárdony után választotta. Az emlékház szomszédságában az egri vár kicsinyített másolata, az úgynevezett Gárdonyirönkvár található. Klubtársaim közül sokan elhatározták, hogy majd az unokáikkal is eljönnek egy kis „várostromra”. Innen átbuszoztunk Agárdra, hogy a szellemi táplálék után gasztronómiai élményekkel és jó néhány „dekával” is gazdagodjunk. Egyik klubtársunk szeret horgászni, s amit kifog, azt szívesen el is készíti. Így történt ez most is a horgászegyesület területén, terített asztalok mellett pótoltuk a délelőtt elvesztett kalóriákat. A többféle halból készült halászlével, sült keszeggel, továbbá még két klubtársunk meglepetésfogásával – ízes és túrós palacsinta, sajtos, tejfeles, fokhagymás lángos – koronáztuk meg a csodás napot, s mindezt leöblítettük egy kis Gárdonyi-színművel, „a borral”! Eddig még nem is írtam, de elárulom, hogy klubtársaim mellett még az „égiek is” velünk voltak mind a kulturális, mind a gasztronómiai programon, úgy mint eddigi kirándulásaink esetében majdnem minden alkalommal. Pánczélné Viboch Éva
Pécsi koncert Ebben az évben is – immár hagyományosan – az idősek napját egy városi rendezvény meglátogatásával ünnepelte a Pécsi Vám- és Pénzügyőri Nyugdíjas Klub. Idén is elmentünk a pécsi Kodály Központban megrendezett koncertre, ahol városunk vezetője, valamint egyik országgyűlési képviselőnk köszöntötte az egybegyűlteket, méltatta az idősek érdemeit. Majd a pécsi Liszt Ferenc Zeneiskola tehetséges növendékei (mint a jövő reménységei) mutatták meg tudásukat, illetve a Pécsi Filharmonikusok adtak egy rövid ünnepi koncertet. Úgy érezzük, a műsor és a helyszín méltó volt az alkalomhoz, s reméljük, a jövőben sem marad el ez a szép hagyomány. Fischer Péter
9
Bucsu határátkelőhely negyven éve 1976. szeptember 24. és 2016. szeptember 24. között eltelt negyven esztendő, amelynek megünneplésére a NAV Szombathely Pénzügyőr Klub szervezésében megemlékezést tartottunk a bucsui határátkelőn. Meghívtunk mindenkit, akik anno részt vettek a vámhivatal életében, úgymint határőrök, IBUSZ-alkalmazottak és polgáriak egyaránt a magyar oldalról, s hogy tetézzük a megemlékezés fényét, az osztrák kollégákat is meghívtuk az évforduló alkalmából. Szép számmal képviseltették magukat a rendezvényen, amiért hálával tartozom Swarz Robert jelenlegi vámparancsnoknak, aki kiértesítette és részben szállította is a kollégákat. Meghívást kapott és élt is vele még a két szomszédos falu, Schachendorf/Csajta és Bucsu polgármestere is. Büszkén mondhatom, nagyot „durrant” a megemlékezés, mivel a helyi médiumok is képviseltették magukat: a Vas Népe napilap, 112 Press és Vaskarika internetes újságok képviseletében. A rendezvényről készült fényképek megtekinthetők a nyugat.hu és a http://oregfinanc.ning.com/oldalán, ahol majd félórás interjút készített velem Tánczos Mihály úr a 112 Press képviseletében. Visszatekintés volt az elmúlt negyven évre, a vámos szakmára, a történelmi időkre.
A megnyitót Sudár György kollégánk németül tolmácsolta az osztrák vendégek részére, és természetesen magyarul is köszöntöttem a megjelenteket, mintegy ötven főt. Ezek után Senviczki Béla nyugállományú pénzügyőr parancsnok következett, aki megemlékezett az elmúlt negyven év fontosabb, vámszempontból lényeges körülményei tekintetében valós vagy valótlan nyilatkozatokról. Mindezek után felavattuk a bucsui vámhivatal sorompójának egy darabját, amelyet az enyészet elől a MÉH-telepről sikerült megszereznem. Emléktáblával láttuk el, és mementóként egyelőre a „placcon” hagytuk – ha később bontás indulna, akkor a Felsőcsatár Vasfüggöny Múzeum kezelésére bízzuk. A rendezvény szellemi atyja Szalay István kollégánk és klubtagunk volt, aki régi emlékek és fényképek (pl. volt garázsajtó) közszemlére tételével készült, amelyeket Németh Tamás kollégánk digitalizált, így mindenki számára elérhetővé vált. Igazi csapatmunka volt, ahogy egy klubhoz illik. Jó volt újból felidézni a régi emlékeket, egyszóval a fiatalságunkat. Üdv. rozsarobi, klub- és régiófelelős a nyugati végeken
Évadzáró klubvers 2016 – Adóhivatali Központ Klub Klubéletünk tovább pezseg, Jelzi a résztvevő tagságtömeg, Immár százötven főre duzzadt, Minden elképzelést meghalad. Két éve (?) Kaposvárott voltunk tizen, Debrecen–Hortobágyon kínlódtunk, hogy a drága busz tele legyen. Most nem elég egy túravezető, csoport indul mindenhová kettő. Télen a múzeumi hónapok, Januári, februári slágerok. Fel a várba Róth Miksához, Ria visz a patikus palotához. Pesten a rádió régiség tárhoz, Marcsi invitál újabb adáshoz. Március – Vác Az első dupla csoport, vasutazó, Mázlink van, még e héten látható, Memento mori pince bemutató. Fenyőfa koporsókban, forgács ágyban, Nyugodtak kétszáz évig a kriptában. De most láthatók a múmiák, Szabó, fazekas, patikus, vargák, Utókornak üzen, mindegy ma már: Nyugszom én, láthatsz te, Nyugodnál te, láthatnálak én! A március tizenöt téren, Barokk paloták sűrejében, Megújult minden, míg szem ellát, Kőkapuig, fegyházig, diadalívig, Hol Mária Terézia sem ment át. Volt, ki tégláját váltig kereste, De újra inkább nem ment be. Az Arénában jól esik a falatozás, Kellett már a kikapcsolódás. Délután vártak a piaristák, Szentháromság szobor, székesegyház. Április Mátrába vezet újra túra, Nagy a Galyatető csábja. De felújított kilátó tornya, panorámájának szépsége Százhatvankét lépcsővel ér fel. Volt, ki inkább lenn maradt, De felment a csonka csapat.
10
Parádsasvár üveg múzeuma, Kacskaringós út vezet oda. Városháza emeleti termébe Negyven ember (?), nem is fér be. Csillognak-villognak szép emlékek, Lelkes régi szaki világítja meg. A híres üveggyárnak nincs gazdája, Árva telkén romhalmaz a vára, Csak e tárlat maradott meg mára. A Recski emlékhely döbbenet, szocializmusban ilyen lehetett, szovjet mintára titkolni kelletett. Koncentrációs kényszermunka tábor, Kőhegyen, a községtől oly távol, Hol napi 12 óra fejtés embertelen, Büntetés gúzsban kegyetlen. Ki ide kerül vegyesen, sok politikai osztályidegen, kulák, munkás, diák, értelmiségi, ki szavát csak kissé felemeli. Ágy, latrina – ácsolt fa, a szalma penészes rajta! Az emlékmű társadalmunk fala, Ágyúgolyó súlytotta, szaggatta, Memento marad örökre, Nemzedékünk megszenvedte. Május Vácrátóti botanikus kertbe, Hajnali zivatar után megyünk be. Odafelé vasúton, busszal, Szívünkben kis izgalommal, Felférünk-e ennyien? De két autósunk is Segítségünkre jöven. Iker tavak és nagy tó, Rózsakert és berkenyeház, Kaktusz ház is látható. Áll az ősi malom kereke, megvan még házának eleje. Hasonlít a Pálmaház levegője egy trópusi esőerdőre. Gyorsan nőnek a banánfák, Orchidea és broméliaház, virágzik itt ezer virág! Június Kecskemét az kecske-járás, Nékünk, kötetlen kószálás.
Városháza dísztermébe, ezer év történelme fér be. Nem rettent sem magasság, Sem mélység, Váltakozik virágzás és túlélés. Szecesszió a javából, Harangjáték Kodály, Bartók Szívhezszóló partitúrájából. Gyalog séta főtéren napsütésben, Körbe is járjuk efféleképpen: Nagytemplom barackvirágos Mária képe, Barokk szószéke, szentélye. Kodály a város szülöttje, emlékmű s Pedagógiai Intézet jelzi, mily nagy tekintélye van itt neki. A Ferences templomban Csoportunk pihenni leül, Orgona Vivaldi részlet csendül. Katona József is a város szülöttje, Nevét viseli színház neobarokk épülete. Olyan, mint ékszerdoboz, A Vígszinházra hasonlatos. Három Gúnár étteremben, Csipegetni korlátlanul lehet. Nagyobb a szemünk, mint a szánk, Gyomrunk vonja meg a határt. Czifra palota, zöld az ablaka, Magyaros szecesszió csillaga, Be is mentünk mi oda, Velünk volt Czifra Zsófia. Avar nagyurak és vezérek kincsei, Láthatók huszárságunk fegyverei. Díszteremben míg páváskodunk, páva stukkókra csodálkozunk. Ki meredek lépcsőn felkapaszkodott, Modern festészet volt jutalma ott, Láthatott Rippl-Rónait s Mednyánszky László sorozatot. Maradt egy kis mászkálás, szabad program lazítás, Egy finom fagyi nyalás. Szeptember Herend-Pápa Ez évi utolsó dupla túra, Herendi porcelán manufaktúra,
Csodálatos művészi munka. Színek, figurák kavalkádja, Királyi ajándék látványa. Apicius kávéház herendi csészéje, Kapucsino fokozott élvezete. Pápai Eszterházy kastély, Főúri pompával felér, Felújítva minden újra látható, Eredeti kosztümök s zene hallható, és ajkai varázs kristály bemutató. Idén öt kirándulásra futotta, Mindegyike dupla túra, Másod – programokat vállalta, Lelkesen Gábor, Ria és Éva. Ősszel múzeumok csábereje, Modigliano portrék, aktok, szobrok serege, fiatal életének zseni döbbenete, Éva Nemzeti Galériában mutatta be. Kalef, Széll Kálmán, Moszkva? Kiscellen ifjúságunk és nosztalgia, Gabival mentünk mi el oda. Őszelés Szorgalmi feladat még két kiruccanás, Ria és Gabi látott ebben fantáziát. Szegedi dóm, szecessziós paloták, Pompeji Vezúv élet és halál kiállítás. Fóton Károlyi palota és székesegyház, gyermekváros és fafaragó emlékház. Utószó Várjon minket még sok szép klubév, Hol több a türelem és békesség, Hisz 150 tagra két csoport is kevés, Ez nem utazási iroda szervezés, Hol végtelen a jövés-menés, Csak – kellemes országjárás, Éttermünkben – finom falatozás, régi kollégákkal örömteli találkozás. Így vigyázzuk egymást, amíg lehet, Tartson össze szakma és szeretet. Írta egy fiatal költő - / kirándulás szervező / nyögdíjas nemzetközis, idegenvezető. 2016. november huszonkettő. Péchy Zsolt
ÉLETUTAK
Mátyásföldön otthon van Színesedett a Bányai László ny. pénzügyőr őrnagyról bennem élő kép. Évtizedekre viszszamenő ismeretségünk alapján tudtam róla, hogy jó szakember, őszinte, becsületes fiú, de arról sejtelmem sem volt, hogy türelmes is. Nem előre megfontolt szándékkal, de meg kellett őt várakoztatnom. Ez év április elején nyolcvanadik születésnapja kapcsán interjút kértem tőle, amit készségesen elfogadott. Akkor mindketten arra gondoltunk, hogy a tervezett beszélgetés A Mi Lapunk legközelebbi számában megjelenik. Erre azonban nem került sor, mert időközben tudomást szereztem egy százéves kolléga, Kincses Imre létezéséről, aki életkoránál fogva előnyt élvezett életút-ismertetése tekintetében, mert ugyan a nyolcvan is kerek szám, de a száz még kerekebb. * – Köszönöm, hogy minden szemrehányás nélkül végigvártad, amíg rád kerül a sor. – Ez csak természetes, hosszú vámőri pályafutásom alatt megtanultam alkalmazkodni a körülményekhez. – Neked tűnt hosszúnak, vagyis terhesnek ez a pálya, vagy az egyenruhában eltöltött évek száma volt sok ? – Terhesnek nem minősíteném a magam mögött hagyott éveket, mert dolgozni szerettem, és munkából az egyik szolgálati helyemen sem volt hiány. Az évek tekintetében is jól állok, 37 évi, hét hónapi és hét napi szolgálati idővel rendelkezem. – Ez valóban sok, én még 33 évet sem tudtam összehozni, pedig három évvel idősebb vagyok nálad. – Valószínűleg azért, mert te még a kényelmes iskolapadban terpeszkedtél, amikor én már kapcával bélelt vikszos bőrcsizmával a lábamon a záhonyi teherpályaudvar sínrengetegében poroszkáltam. – Ez mikor volt? – 1954. május 24-én öltöttem magamra a barna színű uniformist. – Szinte hihetetlen história. Hiszen akkor még alig múltál tizennyolc éves, tehát katona sem voltál. Valami protekciót sejtek a háttérben. – Jól gondolod. Kada József százados, a Vámőr Egyesületek Központjának a titkára jó ismerőse volt nevelőapámnak, és az ő segítségével felvettek a vámőrséghez anélkül, hogy katona lettem volna. Szerkesztői üzenet Kérem tisztelt tudósítóinkat, hogy a 2017 márciusában megjelenő lapszámunkhoz február 10-ig szíveskedjenek eljuttatni írásaikat, és papír- vagy JPEG-formátumú fényképeiket az
[email protected] elektronikus levélcímre, vagy a NAV NYOSZ 1096 Budapest Mátyás u. 16. postacímre. Kérem továbbá, hogy a terjedelem ne haladja meg az egy oldalt (12-es betűméret, másfeles sortávolság). Honlapunk címe: www.navnyugdijasok.hu.
A kivételezett 1936-os nemzedék – Úgy látszik, az 1936-os nemzedék valami különös csillagzat alatt született, mert az ehhez a korosztályhoz tartozó Budavári Jóska és Horváth Béla esetében is eltekintettek a katonaviseltségtől. De később őket azért behívták. – Nyugodj meg, engem is, mégpedig 1957 áprilisában Kalocsára, ahol elvégeztem egy hat hónapos tiszthelyettesi iskolát, majd 1958 novemberében tizedesként leszereltem. Ekkor már két vámhivatalt is megjártam, a záhonyit és a pécsit. Mindkettőről őrzök jó és rossz emlékeket. A jelentősebb események azonban a következő évben, 1959-ben történtek: elvégeztem az alapfokú szaktanfolyamot, és megnősültem. Ekkor Budapesten, az 1. sz. Vámhivatalnál dolgoztam, de már nem sokáig, mert amikor 1960-ban megszületett László fiam, a kritikussá vált lakáshelyzetünk megoldása érdekében kértem áthelyezésemet a Nagykanizsai Vámhivatalhoz, ahol szolgálati lakást kaptam. – Az ottani tartózkodásodról parancsnokodtól, Simon Lászlótól rendelkezem információkkal. Kedvező véleménye volt rólad mind emberi, mind szakmai tekintetben. Nem rajta múlott, hogy nem maradtál végleg Nagykanizsán. – Nekem pedig minden vágyam az volt, hogy visszakerüljek a fővárosba. Ez 1964 márciusában sikerült, amikor Csepelen a 3. sz. Vámhivatalhoz helyeztek, ahol igen változatos munkakört láttam el. Többek között feladatom volt az akkor még közlekedő dunai tengerjáró hajók minden hájjal megkent legénysége csempésztevékenységének a megakadályozása. Tettenérés esetén szabálysértési vagy büntetőeljárás következett. Mivel ilyenek sűrűn előfordultak, az ide vonatkozó jogszabályokban alapos ismeretekre tettem szert, aminek nagy hasznát vettem a következő munkahelyemen, a Fővárosi V VI. ker. Vám- és Pénzügyőri Szakaszon, amely akkor fővárosi szabálysértési hatóságként is működött. A szerv parancsnoka, a széles körű műveltségéről ismert dr. Faragó Ambrus ösztönzésére a még szülőfalumban, Fehérgyarmaton elkezdett iskolai tanulmányaim folytatásaként beiratkoztam az Andrássy úton működő Varga Katalin Gimnáziumba, és a levelező tagozaton négy év múlva sikeres érettségi vizsgát tettem. – Szakmai tanfolyamok terén eddig még csak az alapfokúról volt szó. Itt nem volt folytatás? – Természetesen volt. 1965–66-ban a középfokú tanfolyamot is elvégeztem, valamivel hamarabb, mint a gimnáziumot, úgyhogy az érettségi bizonyítvány kézhezvétele után szinte azonnal előléptettek alhadnaggyá, vagyis tiszt lettem, ami érettségi nélkül az akkori szabályok szerint nem lett volna lehetséges. Köszönet Elhunyt kollégánk, Rátosi Tivadar családja és a Szombathelyi NAV Pénzügyőr Klub nevében szeretnénk kifejezni hálánkat a Vas Megyei Igazgatóság felé (név szerint Nagy Csaba alezredesnek) és a Humánpolitikai Főosztálynak, hogy a temetésre a díszőrséget biztosították. A temetési szertartás pénzügyőrhöz méltó körülmények között zajlott, mely nagy hatással volt a családra és az ott megjelentekre egyaránt. Kérem a NAV NYOSZ vezetését, hogy a család és a klub köszönetét továbbítsák. Rózsa Róbert ny. püőr. szds. régió- és klubvezető
11
De ha már ennyire firtattad a szakmai képzettségemet, elárulom neked, hogy a későbbiek során a felsőfokú szaktanfolyamot is elvégeztem.
Az íróasztal kopott, de a rajta végzett munka minőségi – Már több vámszervnél is megfordultál, és még mindig nem érkeztél el a Vám- és Pénzügyőrség Fővárosi Parancsnokságára, pedig tudom, hogy ott is voltál, hiszen a 7. sz. Vámhivataltól odakerülve én a te kopott íróasztalodat örököltem. – Éppen ezzel akartam folytatni. Az a valóban nem új állapotú íróasztal a Vámcsoportnál volt, ahova a saját kérésemre kerültem a Gazdasági Csoporttól, ahol pedig szerettek a munkatársaim, mert könyvelőként tőlem kapták az illetményüket. A Vámcsoportnál kizárólag magánforgalmi vámügyekkel foglalkoztam. Ez a munkaterület később sem változott, amikor 1987-ben a VPOP-ra helyeztek, az Utas- és Ajándékforgalmi Vámosztályhoz. – 1987-ben már én is ott voltam, de mi mégsem dolgoztunk együtt, hogy lehet ez? – Úgy, hogy akkor már én néhány emelettel feljebb voltam, az újonnan létrehozott Vámvizsgálati Önálló Csoportnál, amely egyik osztályhoz sem tartozott. Onnan vonultam nyugállományba 1990. november 30-án főelőadóként, őrnagyi rendfokozatban. – A vámszakmával tehát végleg szakítottál? – Szó sincs róla! Szinte meg sem száradt a tinta a nyugdíjazásomról szóló aláíráson, és már egy soroksári tsz vámügyin-
GYÁSZ Előző lapszámunk megjelenése óta Kincses Imre ny. pénzügyőr főtörzsőrmester (100), Haraszti Gyula ny. pénzügyőr törzszászlós (86), Tamás Istvánné (Nyiri Piroska) ny. pénzügyőr főhadnagy (84), Geicz József ny. pénzügyőr főtörzsőrmester (72), Farkas Sándor Árpádné ny. pénzügyőr őrnagy (64) budapesti, Bariczky József ny. pénzügyőr százados (87) kisvárdai, Till György ny. pénzügyőr százados (81) szekszárdi, Erdei Tibor ny. pénzügyőr őrnagy (88) biharkeresztesi, Rátosi Tivadar ny. pénzügyőr főtörzsőrmester (55) velemi, Adamik András ny. pénzügyőr alezredes (76), Cseh István ny. pénzügyőr százados (87) szegedi, Zentner Jenőné ny. pénzügyőr törzszászlós (63) komáromi, Kovács Gábor ny. pénzügyőr hadnagy (76) szobi, Tóth János ny. pénzügyőr őrnagy (85) debreceni, Leposa Jenő ny. pénzügyőr százados (79) székesfehérvári, Takáts Ferenc ny. pénzügyőr alhadnagy (87) győri, Böröck Gyula ny. pénzügyőr zászlós (65) soproni, Fischer György ny. pénzügyőr főhadnagy (63) mohácsi, Felföldi Csaba ny. pénzügyőr százados (51) budapesti nyugdíjastársunk elhunytáról kaptunk értesítést.
Nyugodjanak békében!
a Mi lapunk 12
tézőjeként dolgoztam. Onnan távozva több kft.-ben is tevékenykedtem, saját alapításúban is a fiammal együtt, aki korábban az IKARUS vámügyintézője volt. Közös tevékenységünk nagyjából 2004-ig tartott, vagyis Magyarországnak az EU-ba való belépéséig, amikor a vámok szerepe drasztikusan lecsökkent, és már alig kaptunk vámkezelési megbízásokat. – A fiadat többször is említetted. Ő az egyetlen gyermeked? – Igen, unokám viszont kettő is van, mindkét nemet képviselve, vagyis egy fiú, egy leány. A feleségem sajnos 27 évvel ezelőtt súlyos betegségben meghalt. Több mint 25 éve élettársi kapcsolatban élek. Párom szinte kolléganőnek tekinthető, a vasútnál (MÁV–VÁM) dolgozott vezető beosztásban. Miskolcon, a társszervekkel folytatott értekezleten ismerkedtünk meg, és mint özvegyek egymásra találtunk. – A köztetek kialakult harmónia a mátyásföldi, lakályosan berendezett otthonotokban való néhány órás tartózkodásom ideje alatt is erősen érezhető volt. Őszintén kívánom, hogy ez még sokáig tartson így. Kis István
Szeretet és békesség November közepén, a Márton-napi libatorok közepén eszembe jut a hagyományokhoz kötődő események felelevenítése, és egy kicsit előre is gondolok a szeretet és a békesség ünnepére. A Márton-napi vigasság a karácsonyi ünnep előtti készülődés előszele, 40 napos böjt előtti vidámság. Ekkorra már megjelenik az újbor, amit fel kell szentelni, és meg kell kóstolni. A népi mendemonda szerint, ha lúd őfőméltósága a sárban toporog, akkor hideg karácsony elé nézünk. Remélem, a Katalin-napi időjósok nem kopogtatják meg a csizma sarkát. Most kint igen hideg van, a mínuszok tépdesik a fenyők tűcskéit. A Mátrában szakad a hó, Kőszegen már 34 cm-nél jár. Jólesik átmelegíteni a testünket egy kis fahéjas teával, szegfűszeggel, naranccsal sült almával, mézzel. Szépül a lélek, szépül a szív is. Közeleg a karácsony, a béke, szeretet ünnepe, pattog a tűz, és végre együtt lesz a család a szeretteivel, az Övéivel. Vannak olyan tüneményes, csodálatos emberek, akik a család beteg, félig magatehetetlen hozzátartozóiról is gondoskodnak azért, hogy ott legyen velük apus is, anyus is… Tavaly az ünnep alkalmából a lányomtól kaptam egy üdvözlőkártyát, amelyen a következő szöveg volt írva: „Eljött hát a Szenteste, Díszítik a fákat, Békesség lengi be az Egész házat. Hozzon a Jézuska Sok-sok ajándékot, Járja át a boldogság Az egész Családot.” Minden kedves kollégámnak áldott, békés, fenyőmelegű karácsonyi ünnepeket kívánok. Géczy Attila (Attilko) Somoskőújfalu, 2016. december havában
Kiadja a VIVA Média Holding, 1135 Budapest, Szegedi út 37–39. Telefon: 288-7700 • Felelős kiadó: Moldován Tamás vezérigazgató • Felelős szerkesztő: Czikora András, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Nyugdíjasainak Országos Szövetsége elnöke • Szerkesztő: Bogschützné Gados Júlia • Szerkesztőbizottság: Dr. Kaizinger Tibor, Géczy Attila, Horváth Zoltán, Varga Imre, Dr. Bálint László György
