SUGÁRZÁSOK
5.2 6.6
A zajexpozíció egészségi következményei és a szociális helyzet kapcsolata Tárgyszavak: zajterhelés; egészség; pszichoszociális kockázat.
A népességet érintő legnagyobb környezeti terhelés a zaj, amelynek fő forrása a közlekedés. Az egészségkárosító hatások között első helyen álló kommunikációs zavar mellett alvászavar és általában a nyugalom hiánya szerepel. A zaj által előidézett egészségkárosodás felmérésével számos vizsgálat foglalkozott, amelyekben pszichoszomatikus, szomatikus és pszichológiai elváltozásokat észleltek. Az alvászavar már önmagában is egészségkárosodásnak tekinthető. A német népesség egynegyede (25%) szenved alvásproblémákban, és ennek a 40%-a már kezelésre is szorul, amiből különböző lelki-pszichés zavarok, a jó közérzet romlása és a fizikai teljesítőképesség csökkenése fakad. Az érintettek körében gyakoribb a pszichés, a szív- és érrendszeri megbetegedések előfordulása. A zaj által kiváltott stressz hatására stresszhormonok szabadulnak fel, ez zsíranyagcsere-zavarhoz vezet, ami a szív- és érrendszeri megbetegedések egyik kockázati tényezője. 1998-ban Németországban egy felmérés készült, amely a lakosság zajterheléséről adott átfogó képet. A vizsgálatból kiderült, hogy a zajártalom szempontjából döntő, hogy az illető hogyan éli meg az őt érő külső ingert. A zaj és egészség összefüggés vizsgálatában a számszerű adatok mellett a szubjektív vélemény megismerése is fontos. A környezetből származó külső zajterhelések vizsgálatakor eddig kevés figyelmet fordítottak a vizsgált személyek szociális helyzetére. Az alábbiak elsősorban ezeket az összefüggéseket tárják fel.
Felmérés Az 1998-as egészségi felmérésben a 18 és 79 év közötti felnőtt lakosságból 7124 személy vett részt. A vizsgálatban a résztvevők részle-
tes kérdőívet töltöttek ki, amelyben az egészséggel kapcsolatos különböző kérdések (pl. betegség, panaszok, általános egészségi állapot, egészségi szolgáltatások igénybevétele, kockázati tényezők, táplálkozási szokások, munkahelyi ártalom, fizikai aktivitás, szociodemográfiai helyzet) szerepeltek. A felmérésben további hét, a lakóhelyi környezetterhelésre vonatkozó kérdés is szerepelt. Ezek a lakásfűtés módjára, szag- és zajterhelésre, a zaj forrására és a zajintenzitás szubjektív megítélésére, valamint a lakás fekvésére (főútvonal, mellékútvonal) vonatkoztak. Az aktív dolgozóknál a munkahelyi környezetterhelésre és az ezzel összefüggő egészségi ártalmakra vonatkozó kérdéseket tettek fel. A szociális helyzettel kapcsolatban a legmagasabb iskolai és szakirányú végzettség, nettó jövedelem iránt érdeklődtek. A válaszok alapján a szociális helyzetet egy indexszel jellemezték. A választ adók 37% -át (4396 főből 2543 fő) éri zajhatás otthonában. Ez összhangban állt a forgalmas főútvonal vagy az igen forgalmas mellékutcákban lakók arányával. A lakások fekvésének megoszlása a következő volt: Forgalmas főútvonal 24% Igen forgalmas mellékutca 12% Kevésbé forgalmas mellékutca, átmenő forgalmat bonyolító utcák és közlekedésmentes övezetek 65% A megkérdezettek 87%-a első helyen az utcai közlekedést jelölte meg, minden hatodik igen erős zajról panaszkodott. Sokkal ritkábban szerepelt a szomszéd (31%), villamos és légi közlekedés (21%), gyermekjátszótér (15%). Az ezek által keltett zaj mértéke kisebb, és mindöszsze 10% számára jelentett erős zajt. A zajexpozícióval kapcsolatos válaszok alapján a következő kép alakult ki: a forgalmas főútvonal mellett lakók közül 26% panaszkodott igen erős zajterhelésről, 29% említett gyakori éjszakai zavarást. A kevésbé forgalmas útvonalon lakók válaszaiban ez az arány 4%, ill. 11% volt. A szociális helyzet és a zajexpozíció között nincs összefüggés. Ez a megállapítás azért figyelemre méltó, mert az alsó réteghez tartozók nagyobb számban (28%) laknak forgalmas főútvonalon a középső (24%) és felső (19%) réteghez viszonyítva. Az egyes társadalmi rétegek között a közlekedési zajra vonatkozó válaszok között mindössze 3% különbség volt. A középső és felső réteghez tartozók gyakrabban utaltak a villamos és légi közlekedés által okozott zajra, bár arányuk 10% alatt maradt. A külső zajok gyakoriságát illetően az alsó és középső rétegek megítélése azonos volt, és a felső réteg véleménye is alig tért el ettől. A zaj erőssé-
gének megítélésében kismértékű társadalmi tagozódás mutatkozott. Az igen nagy zaj nyolc kategóriája közül az alsó réteghez tartozók legalább egyet jelöltek meg, míg a többieknél ez az arány kisebb volt. Éjszakai zajártalomra az alsó és középső réteghez tartozók 10%-a, a felső réteghez tartozók 8%-a panaszkodott. Az egészségi állapot szubjektív megítélése elsősorban a zajexpozíciótól függött. A forgalmas főútvonalon lakók 20%-a jelölte meg válaszában a kevésbé jó vagy rossz egészségi állapotot, a zajmentes környezetben lakóknál ez az arány 4%-kal kisebb volt. Hasonló képet nyújtottak az egyéb egészséggel kapcsolatos kérdésekre adott válaszok is. A zajártalmat elszenvedők általában rosszabb eredményt adtak, ami a fizikai és lelki egészségproblémákra visszavezethető teljesítményromlásban jelentkezett (1. táblázat). 1. táblázat A zajterhelés miatt bekövetkező teljesítménycsökkenés és az egészségi állapot szubjektív megítélése, % Az egészségi állapotra vonatkozó kérdések
Külső zaj
A forgalmas főútvonalon lakók
igen
nem
igen
8,2** 52,1** 14,7 59,1***
7,0 55,6 14,0 65,1
9,3** 50,1*** 15,6 58,8***
6,8 55,7 13,9 64,3
A testi problémákra visszavezethető teljesítménycsökkenés szubjektív megítélése Hamarabb elfáradok 17,9** 14,8 17,8** Kevesebbet tudok elvégezni, mint amennyit szeretnék 23,9*** 18,8 22,7** Csak bizonyos feladatokat tudok elvégezni 16,9** 13,9 17,1** A megvalósítás nehézségekbe ütközik 19,3** 16,2 18,8**
15,3 20,0 14,2 16,8
A lelki problémákra visszavezethető teljesítménycsökkenés szubjektív megítélése Hamarabb elfáradok 9,0* 7,5 9,5* Kevesebbet tudok elvégezni, mint amennyit szeretnék 16,1*** 12,2 16,1** Csak bizonyos feladatokat tudok elvégezni 12,0** 9.7 12,5**
7,5 12,9 9,9
Saját egészségi állapot szubjektív megítélése Másoknál könnyebben betegszem meg Ugyanolyan egészséges vagyok, mint ismerőseim Számítok az egészségi állapotom romlására Kiváló egészségnek örvendek
*p
< 0,05 p < 0,01 *** p < 0,001 a zajos és zajmentes környezetben élők összehasonlításakor **
nem
A zajos és zajmentes környezetben élők közötti különbség a szubjektív ítéletben is megmutatkozott. Az egyes egészséggel kapcsolatos válaszok esetében a különbség mindössze 3–5% volt, és teljes összhangban állt a zajártalommal összefüggő előbbi megállapításokkal. Irányát tekintve hasonló, de kisebb különbség mutatkozott a forgalmas főútvonal, a mellékutcák és a forgalommentes övezetek lakói között (2. táblázat). 2. táblázat A zajterhelés és az érzelmi állapot (a mindig, többnyire, elég gyakran előfordulása %-ban) Az utóbbi 4 hét érzelmi állapotának jellemzése
igen
nem
Életerőtől duzzadó
59,3**
62,8
61,1
61,7
Ideges
16.5**
14,0
16,0
14,5
Lehangolt
6,6*
5,3
7,0*
5,4
Nyugodt
70,2**
73,2
71,3
72,4
Energikus
60,0**
63,8
62,4
62.5
Kedvetlen
9,8**
7,6
10,0**
7,8
Kimerült
20,4***
16,2
19,5*
17,2
Boldog
62.3***
66,5
64,5
65,1
Fáradt
34.8***
29,9
32,7
31,5
Külső zaj
A forgalmas főútvonalon lakók igen
nem
p < 0,05 < 0,01 *** p < 0,001 a zajos és zajmentes környezetben élők összehasonlításakor *
** p
Úgy tűnik, hogy a „külső zaj” megjelölés szelektívebb az egészségi állapot megítélésében, mint a lakás elhelyezkedése. Ennek oka lehet, hogy a forgalmas utcákon különböző passzív zajvédelmi intézkedéseket alkalmaznak. A panaszok erősségére 24 kérdés vonatkozott. A zajos és zajmentes környezetben élők közötti különbség nagyjából megegyezett az előbbiekkel. A lakás fekvésével kapcsolatos válaszok alapján a különbség itt is csökkent. Annál a csoportnál, ahol a külső zajra vonatkozó 24 kérdés közül hatot jelöltek be, szignifikáns összefüggést találtak a beköltözés ideje és a pszichoszomatikus panaszok, mint pl. erős izzadás, hátfájás,
lábfájás, álmatlanság, váll- és nyakfájdalom előfordulása között. A közepes és erős fájdalmakról panaszkodók több mint 10 éve laktak zajos környezetben. Arányuk 8–15%-kal volt nagyobb azokhoz képest, akik az utóbbi 5 évben költöztek be otthonukba. A zajos környezetben élők között gyakrabban fordult elő migrénes panasz (19%), mint a zajmentes környezetben élőknél (16%). Hasonló különbséget találtak a forgalmas útvonalon és a kevésbé forgalmas helyen lakók között. Nagyothallás 8% volt a 7%-kal szemben, a nagyothalló készüléket használók aránya 3% volt a 2%-kal szemben. A szív- és érrendszeri megbetegedések (hipertónia, keringési zavarok, miokardiális infarktus) gyakoriságában alig volt különbség, és ugyanez vonatkozott a kérdőíven feltüntetett több mint 30 egyéb betegségre is. Az aktív dolgozók egyharmada panaszkodott „rossz munkahelyi levegő” miatt. Érdemes megjegyezni, hogy a poros és gőzős, valamint gázzal szennyezett környezetet is a bizonytalan zaj fogalomkörébe sorolták. A rossz levegőjű munkahelyen dolgozók fele úgy nyilatkozott, hogy szerintük ezek a hatások egészségkárosítóak, bár a kérdőíven ezt nem fejtették ki (3. táblázat). 3. táblázat A munkavégzés és az egészségi állapot kapcsolata Érvényes válaszok száma
Az érvényes válaszok %-ában
Egészségileg károsodottnak érzem magam (az érvényes válaszok %-ában)
Nehéz fizikai munka
3876
40,2
45,5
Rossz levegő (zaj, por, gáz, gőz)
3852
31.7
49,0
Stresszes munkahely
3864
57,6
48,3
Túlóra, hosszú munkaidő
3839
45,3
38,7
Többműszakos, ill. éjszakai munka
3770
16,2
35,9
A válaszokból úgy tűnik, hogy a zajterhelésből származó egészségkárosodásnál a munkahelyi terhelést is figyelembe kell venni. A társadalmi helyzet és egészségi állapot, valamint a zajártalom és egészségi állapot közötti összefüggés elemzésénél nem azonosítottak különösen nagy zajexpozíciónak kitett személyeket. A zajos és a zajmentes környezetben élők összehasonlításakor minden társadalmi csoportban 2–5% különbség volt a kevésbé jó vagy rossz egészségi állapo-
tot megjelölők között. Legnagyobb különbség a középső társadalmi rétegnél mutatkozott, de alig volt eltérés az egyes társadalmi csoportok között. Tekintettel arra, hogy a zaj és a társadalmi réteg között nincs öszszefüggés, valószínűleg a szociális helyzetnek jut nagyobb szerep az egészségi állapot alakulásában (4. táblázat). 4. táblázat A kevésbé jó vagy rossz egészségi állapot a megkérdezettek %-ában Zajos környezet
Zajmentes környezet
Alsó réteg
1617 fő
26,3
22,8
Középső réteg
3812 fő
19,7
15,2
Felső réteg
1458 fő
13,0
11,1
A testi vagy lelki okokra visszavezethető teljesítménycsökkenésre adott válaszokból az derült ki, hogy a zaj elsősorban a középső rétegnél játszik szerepet. A felső rétegnél nem találtak összefüggést a zajártalom és a teljesítménycsökkenés között. Összefoglalóan megállapítható, hogy az egészségi állapot szempontjából a zajártalom és a társadalmi helyzet egyaránt meghatározó. Az egészség szubjektív megítélése alapján kapott kép szinte teljesen megegyezik az előbbiekkel. A zajos és zajmentes környezetben lakók vizsgálatakor a középrétegnél kapták a leggyengébb különbséget, és az egészségi állapot önmagában véve az alsó rétegnél volt a legalacsonyabb. Egyébként ezt tükrözték az egészséggel kapcsolatos válaszok is. Szinte teljesen azonos eredményt kaptak akkor, amikor a zajexpozíciót a forgalmas főútvonalon lakókkal helyettesítették. Minden társadalmi rétegnél kimutatható volt a zajexpozíció időtartama és a kevésbé jó vagy rossz egészségi állapot közötti kapcsolat. A középrétegnél különösen szoros volt az egészségi állapot rosszabbodása és az ottlakás időtartama közötti összefüggés. A másik két rétegnél alig vagy egyáltalán nem is észleltek ilyen tendenciát. A zajmentes környéken élőknél ritkábban jelentkeztek egészségkárosodásra utaló tünetek, vagy ha igen, nem álltak kapcsolatban az ottlakás időtartalmával. Az életkor és az ottlakás időtartama rendszerint összefügg, de ez sem változtat a fenti megállapításon (5. táblázat). A munkahelyi ártalom az aktív dolgozóknak csak egy részét érinti. Kétségtelen tény viszont, hogy a lakókörnyezet zajexpozíciója által kiváltott egészségkárosítást a rossz munkahelyi levegő tovább rontja. A
megállapítás különösen az alsó rétegre vonatkozik. Azoknak az aránya, akik a kevésbé jó vagy rossz egészségi állapotot jelölték meg a kérdőíven és rossz munkahelyi levegőben dolgoznak, majdnem háromszorosa volt azokénak, akiket csak „privát” zajexpozíció ért (6. táblázat). 5. táblázat A kevésbé jó vagy rossz egészségi állapotúak aránya az ottlakás időtartamának függvényében (%) 1997 óta vagy még később
1994–1996 óta
1989–1993 óta
1988 óta vagy még régebben
Alsó réteg
25,9
21,2
29,1
27,3
Középső réteg
13,6
15,3
18,8
22,4
Felső réteg
9,8
6,5
11,3
16,6
6. táblázat A rossz munkahelyi levegő hatása (a kevésbé jó vagy rossz egészségi állapotúak,%-ban) Rossz levegőjű munkahely
Normál levegőjű munkahely
Alsó réteg
44,0
15,3
Középső réteg
22,2
12,1
Felső réteg
22,6
9,1
A szociális helyzet és a zajexpozíció egészségre kifejtett együttes hatását különböző regressziós modellekkel próbálták leírni, amelyekben figyelembe vették a kor és nem szerinti megoszlást is. A kölcsönhatás nélküli modellben a szociális helyzet és a zajexpozíció azonos súllyal szerepelt. A kölcsönhatást figyelembe vevő modellben továbbra is a szociális helyzet volt a meghatározó, ugyanis a zajexpozíció és a társadalmi helyzet nem független egymástól, de a kölcsönhatás nem szignifikáns. A harmadik modellben nem vették figyelembe a zajexpozíciót, a társadalmi helyzet, valamint a társadalmi helyzet és az expozíció kölcsönhatása szignifikáns volt. Az ottlakás időtartamát az expozíciós idő megadásánál vették számításba, mindezek után sem volt szignifikáns kapcsolat az expozíció és az ottlakás időtartama között. A három modell alapján a következő összkép alakult ki:
– Az egészséget döntően a társadalmi helyzet határozza meg. – A zajexpozíció a társadalmi helyzettől függően negatív egészségi következménnyel jár. – A zaj kedvezőtlen hatása a felső réteghez mint referenciához viszonyítva fokozottabban érvényesül a középső és alsó rétegnél. – Azonos egészségi következménnyel járó és valamennyi társadalmi réteget érintő hatást nem találtak. Az egyéb befolyásoló tényezők, mint pl. fizikai vagy lelki okokra viszszavezethető teljesítménycsökkenés, együttes hatását vizsgáló más regressziós modellek is hasonló eredményt adtak. Úgy tűnik, hogy a társadalmi helyzet itt is szignifikáns, és a zajexpozíció szignifikanciája megszűnik, mihelyt az expozíció és a társadalmi helyzet kölcsönhatását is vizsgálják. A forgalmas főútvonalon lakókat érintő fajlagos zajterhelés társadalmi helyzettel összefüggő vizsgálatakor kereken 10% volt a különbség a felső és az alsó réteg között. Az 1998-ban készült országos egészségi felmérés megerősítette egy korábbi vizsgálat megállapításait. 1994-ben az első osztályos gyermekek és szüleik körében végeztek hasonló felmérést Brandenburgban. A külső zajra vonatkozó általános kérdésekre adott válaszok alapján társadalmi különbség alig volt megállapítható. Zajjal kapcsolatos hasonló vizsgálatok másutt is folytak, amelyek mind megerősítették a zaj egészségkárosító hatását. A zajártalmat elszenvedő személyek mind az egészségi állapotuk és teljesítőképességük szubjektív megítélésében, mind a hangulat és pszichoszomatikus panaszok tekintetében kedvezőtlenebb képet nyújtottak, mint a kontroll. Az egészség, zajexpozíció és szociális helyzet komplex vizsgálatával egyrészt arra kerestek választ, hogy van-e közöttük kapcsolat, és ha igen, ez hogyan függ össze a társadalmi helyzettel és az egészségi állapottal, másrészt a zajexpozíció és egyéb tényezők közötti lehetséges kapcsolatot kívánták feltérképezni. A vizsgálat azt mutatta, hogy a zajártalom egészségi hatása a középső rétegnél a legkifejezettebb. A jelenség egyik lehetséges magyarázata az, hogy bár az alsó és középső réteget érő zajterhelés lényegesen nem különbözik, de az alsó réteget érő egyéb stresszhatások (pl. pénzügyi terhek) vagy az egészséggel kapcsolatos nézetek nagyobb szerepet játszanak az egészség megítélésében, mint a zajexpozíció. Ismeretes, hogy a társadalmi helyzethez bizonyos életvitel (étkezés, ivás, dohányzás, fizikai aktivitás, pszichés terhelés) is hozzátartozik. Erre egyébként már az 1998-as felmérésben is utaltak. A zajártalomnak kitett személyek és a zajmentes környezetben élők közötti különbség egyértelműen beigazolódott.
A szociális helyzet szerepe a saját egészségi állapot megítélésében még nem tisztázott, de ettől függetlenül lehetnek különbségek a társadalmi rétegek zajjal kapcsolatos ítéletében. A zajexpozícióhoz hasonló társadalmi különbség mutatható ki a forgalmas útvonalon lakók esetében. Elképzelhető, hogy a középső és felső társadalmi réteghez tartozók számára azért megterhelőbb a zaj, mert egyrészt kevésbé szoktak hozzá, másrészt mert magasabb a csenddel kapcsolatos elvárás. A középrétegnél meg kell említeni, hogy ehhez a réteghez igen heterogén csoportok tartoznak, amelyek zajexpozíciója és -terhelése eltérő. Bár az országos felmérésben foglalkoztak a zajexpozícióval szembeni szubjektív érzékenységgel, ez nem jelentett automatikusan teljesítménycsökkenést. A válaszokból inkább az illető teherbíró képességére lehetett következtetni, vagyis hogy ő hogyan ítéli meg a környezeti adottságokkal szembeni tűrőképességét, illetve a károsodás mértékét. Környezet-egészségügyi szakemberek szerint a terhelhetőség jobban jelzi az egészségkárosodás kockázatát. Más epidemiológiai vizsgálatok is azt mutatták, hogy a zajterhelés szubjektív megítélése jobb indikátor az egészségi kockázat szempontjából, mint a tényleges, objektív zajszint. További olyan vizsgálatok szükségesek a zajexpozíció egészségi következményeinek felméréséhez, amelyben a terhelés szubjektív és objektív mutatóit is számításba veszik. A felmérés egy nagyon fontos összefüggésre irányította rá a figyelmet, nevezetesen arra, hogy az otthoni zajterhelés nem választható el a munkahelyi expozíciótól. Mindez annak ellenére igaz, hogy ma még nem állnak rendelkezésre pontos információk a munkahelyi zajexpozíció egészségi következményeinek összefüggéseiről. Jól látható, hogy az alsó rétegnél az otthoni expozíciót felerősíti a munkahelyi rossz levegő, és a kettő együtt lényegesen nagyobb kockázattal jár, mint a lakóhelyi zajterhelés önmagában. Erre utal az a berlini felmérés, amelyben beigazolódott a munkahelyi zajexpozíció és a szívinfarktus kockázata közötti összefüggés. A zajosabb munkahelyen dolgozók között körülbelül kétszer gyakoribb volt a megbetegedés, mint a kevésbé zajos helyeken dolgozóknál. A zaj egészségi következményeit a társadalmi helyzettel összefüggésben vizsgáló kérdőív összeállítása folyamatban van. A kérdéskör kidolgozásával lehetővé válik a különböző tanulmányok eredményeinek összehasonlítása is. A kérdőíves módszer alkalmazásakor a későbbiekben kiemelt figyelmet kell fordítani a szociális helyzet – zaj – egészség hármas kérdéskör mélyebb összefüggéseinek tanulmányozására.
Az országos felmérés célja a társadalmi keresztmetszet megismerése, és nem az ok-okozati összefüggéssel kapcsolatos hipotézis igazolása volt. Az eredmények ugyanakkor támpontot nyújthatnak a további vizsgálatokhoz. A reprezentatív felmérésből kiderült, hogy a forgalmas útvonalon lakók, a többszörös és állandó zajban dolgozókat éri a legnagyobb expozíció. Jól ismert tény, hogy általában a lakosság szegényebb rétegei laknak a zajosabb helyeken, míg a gazdagabbak a csendesebb körzetekben. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem, hogy a közlekedési zajokhoz egyéb zajok és más kedvezőtlen környezeti hatások is társulnak. Mindebből megállapítható, hogy hol és mely célcsoportok érdekében szükséges óvintézkedéseket meghozni. A probléma súlyosságát növeli az a körülmény, hogy az érintettek nem rendelkeznek sem megfelelő anyagiakkal, sem ismeretekkel és kapcsolattal ahhoz, hogy az egészségüket többszörösen veszélyeztető hatásoktól megvédjék magukat. Az intézkedésekkel megelőzhető az elvándorlás és az ebből fakadó gettósodás. Összeállította: Haidekker Borbála Swart, E.: Gesundheitliche Auswirkungen von Lärmexpositionen: Welche Rolle spielen Indikatoren der sozialen Stellung? = Zeitschrift für Lärmbekämpfung, 50. k. 4. sz. 2003. júl. p. 116–121. Mielck, A.; Heinrich, J.: Soziale Ungleichheit und die Verteilung umweltbezogener Expositionen (Environmental Justice). = Das Gesundheitswesen, 64. k. 2002. p. 405–416. Babisch, W.; Gallacher, J.; Ising, H.: Schallpegel oder subjektive Störung? Lärmexposition in Wirkungsstudien am Beispiel einer Kohortenstudie. = Bundesgesundheitsblatt, 38. k. 1995. p. 137–145.
Egyéb irodalom Bite P.né Dr.; Bite P.: Zajtérkép-készítési tapasztalatok – Budapest XI. kerület. = Közúti és Mélyépítési Szemle, 54. k. 4. sz. 2004. p. 15–20. Cseh K.: Zaj- és rezgéscsökkentés a budapesti Déli összekötő vasúti hídon. = Sínek Világa, 46. k. 1–2. (185–186.) sz. 2003. p. 21–24. Mikola K.: Zajtérképek és stratégiai küszöbértékek. = Lélegzet, 13. k. 11. sz. 2003. p. 15.
