A Farkasréti Általános Iskola diáklapja
Czifrik Lilla (8.a) Búcsú Minden házon van egy ablak, átlátszó. Minden szívnek van egy maszkja, álcázó. Minden nyáron van egy vihar, villámló. Minden víz egy sima tükör, csillámló. Minden éjjel feljön a hold sápadtan, Minden csillag jelző fény fönt, ártatlan. Minden zárnak van egy kulcsa, kinyílik. Minden titok egyszer úgyis kihírlik. Minden útnak van egy vége, búcsúzás. Minden búcsú után várnak új csodák.
2013. április-május-június
2
●
egykori tanítvány meséi
Iskolaújság
Levél a jövőből… …Mármint a te jövődből, kedves nyolcadikos, aki már túlestél életed első nagy megmérettetésén, a felvételin. Az írásbelin csoki- és szőlőcukorhalmok, másnap lehet is nézni a hivatalos eredményeket – és kezdődhet a számolgatás! No és a szóbeli - izgatott toporgás a folyosón, néhány félszeg szó a melletted izzadó sorstárshoz, akiről sanda oldalpillantásokkal próbálod megállapítani: rivális-e, aki pár ponttal beelőzve elfoglalja a helyed a felvettek listáján, vagy leendő osztálytárs, akivel közös tanulások, éjszakába nyúló beszélgetések, netán életre szóló barátság köt majd össze? És jött az idegtépő várakozás, a suli weblapját naponta vágyódva nézegeted, és hiába tudod, hogy eredmény csak három hét múlva lesz, mégis reménykedve kattintasz a „Felvételi” menüpontra, hátha, hátha… Aztán végre ott látod a neved a listán, és a papír is megérkezett - most már te is gimnazista vagy! Előtted életed egyik legizgalmasabb éve: gólyatábor, ismerkedés, barátságok, vadonatúj tanárok, bolyongás az ismeretlen falak között, riadt kapálózás: nehogy elnyeljen a tengersok tanulnivaló, hétvégi bulik, nagy beszélgetések - és még mennyi minden… Nálunk már aznap, amikor a végleges felvételi lista nyilvánosságra került, hatalmas nyüzsgés kezdődött a neten. A Facebookon azon melegében megalakult először az „Eötvös gólyák”, majd az „Eötvös gólyák D osztály” csoport. Szombatra Vidám Park-látogatást, a következő hétre Margit-szigeti kirándulást szerveztünk. Még vége sem volt a nyolcadiknak, máris ismertük egymást – és ez igen jól jött, amikor a gólya-tábor megpróbáltatásaival kellett szembenéznünk. Ó, a gólyatábor, az Eötvös híres-nevezetes gólyatábora! Tíz nap vándorlás a Balaton-felvidéken, ahol nincs net, se laptop, se mobiltelefon, se bolt…Sőt, melegvíz és rendes mellékhelyiség sincsen. Van viszont közös főzés, tábortűz, éneklés minden mennyiségben, sosem hallott, csak nekünk írt tábor- és évfolyamindulók, elképesztően jó játékok és vetélkedők, éjszakai sátorból kiöntések, hajnali holtra rémítések, apróbb-nagyobb szivatások. Aztán két-háromnaponta táborbontás, félnapos vándorlás, ismét sátorverés…és a végén a Nagy Beavatás, ami után már hivatalosan is Eötvös Gólyák lettünk. Soha nem feledhető élmények, amelyeket, tudom, unokáinknak is mesélünk majd. Ősszel pedig megértettük, miért más a gimi, mint az általános. A tanáraink nagyon jó fejek, de a hangnem – hát kérem, az valami teljesen más! Sok tanár magázódik a diákokkal, és általában is: már nem tekintenek gyereknek. Ez jó érzés, de a felelősség is nagyobb… Azért megijedni nem kell, ajánlatos inkább az órákon odafigyelni – fél, sőt, háromnegyed siker! Úgyis ott kell ülni, miért ne használjuk ki az időt? Még az is megtörténhet, hogy kiderül: amiről szó van, tulajdonképpen érdekes. Közben telnek a hetek, mindjárt vége a félévnek, a büfét már csukott szemmel is megtalálod, és a régmúlt ködébe veszett az a nap is, amikor szégyenszemre egy felsőstől kellett megkérdezned, merre van a fizika előadó. Ki tudja, talán nem is te voltál… az osztálynévsort is el tudod már mondani, akár visszafelé is. Végleg és visszavonhatatlanul gimnazista lettél. Kovács Kata Ex-8.a A mostani nyolcadikosok nevében köszönöm Katának, hogy írt nekünk. Gabi néni
búcsú
2013. április-május-június
●
3
Búcsúzás Egy átlagos májusi napon lépdeltem hazafelé. A fák lombjai már zölden suhogtak a fejem felett, az orgona és a bodza már javában virágzott. A kék ég tisztán ragyogott, és hófehér habos felhők úsztak el rajta. Az egyik egy kengurura hasonlított, a másik egy teknősbékára. Ez már kétségtelenül a nyár kezdete volt. Elgondolkozva battyogtam lefelé a lépcsőn, kezemet a korláton tartva, föntről zöld sátor borult rám, lépéseimet csivitelő zene kísérte. Min gondolkozol? – szegezte nekem a kérdést egy hangocska. Meglepődve néztem körül, de senkit sem láttam. Hirtelen azonban egy levélről egy kis emberke huppant a vállamra, alig lehetett nagyobb, mint a kisujjam. Zöld ruhát viselt, vörös haja kócosan meredt szét, szeplős arca vidáman ragyogott rám. Jaj, Titi, úgy megijesztettél már megint. Nem tudnál szólni, mielőtt rám ugrasz? – kérdeztem kissé bosszúsan Tititől. Az emberke megvonta a vállát, és rám nézett. Szóval, min jár az eszed? Nem is tudom, úgy mindenen – most rajtam volt a sor a vállrántásban. Tudod, most fogunk elballagni, hátam mögött hagyok nyolc évet, a tanáraimat, és lehet, hogy az osztálytársaim jó részével már nem is fogok találkozni. Szomorú vagy? – érdeklődött Titi együttérzően. Nem, nem is tudom. Van pár dolog, amit nem szívesen hagyok itt, de inkább vagyok izgatott, mint szomorú. Megértelek. egy szakaszt most lezártál az életedből. Azt hiszem, innentől kezdve már inkább leszel felnőtt, mint gyerek. Hogy érted ezt? – kérdeztem kicsit ijedten. Úgy hogy a régebbi, kisgyerekkori dolgaid már a „régi idők” dobozába kerül, és ezzel az emlékeid távolabbinak fognak tűnni. Lehet, hogy már egyáltalán nem fogsz olyan dolgokat tenni, mint pár évvel korábban. Azt akarod mondani, hogy innentől kezdve nem vagyok már gyerek? Nem csinálhatom a gyerekkori dolgaimat? Ilyet nem mondtam. De őszintén, mikor babáztál vagy építőkockáztál utoljára? Látva zavart arckifejezésemet, kedvesen elmosolyodott. Csak érettebb leszel. De attól még ugyanolyan gyerek maradsz. Sőt, szerintem a felnőttek a szívük mélyén még mindig kicsik. Akkor jó! – néztem rá kicsit megnyugodva. Tudod, azt hiszem, jó lesz újrakezdeni és tiszta lappal indítani. Miért, talán megbántottál valakit? Vagy valami rosszat tettél? – nézett rám kajánul. Szó sincs róla. Sőt, igyekeztem mindenkivel kedves lenni, még ha nem is szerettem annyira, vagy ha mérges voltam rá. Akkor álszent és képmutató voltál? Ezt azért nem mondanám. Na jó, egy kicsit néha. Titi összeráncolt szemöldökkel nézett rám, ezért zavartan folytattam. Én nem tudom megbántani az embereket, vagy nemet mondani. Ezért jópáran félénknek vagy furcsának tartanak. egyáltalán nem vagyok menő. Ne félj, nem vagy azért olyan rossz. Titi rám vigyorgott, majd folytatta. Van a másik véglet, az a fajta ember, aki mindent kimond, ezzel sokszor megbántva a másikat. Csak meg kell találnod a középutat. Tudod, mi a fura? Amikor kicsik voltunk, lestük a tanító néni minden szavát, nem feleseltünk, elnyújtva köszöntünk mindenkinek. De aztán eljött az az időszak, amikor az a menő, ha feleselsz, vagy ha tiszteletlen vagy. Én azért igyekeztem mindig rendes lenni, de néha azért én is neveletlen voltam, amit ma már sajnálok. Jól teszed. Melyik tantárgy volt a kedvenced? – kérdezte Titi, és leugrott a kezemre. A magyar, egyértelmű. Az angolt és a történelmet is kedveltem, de azok nem voltak a kedvenceim. Főleg fogalmazást szerettem írni, ez tényleg örömöt okozott nekem. A kötelező olvasmányokat is mindig élveztem, bár bevallom, volt, amit nem olvastam el, de párat utólag pótoltam. Az Aranyember olvasása előtt mindenki mondta, hogy lesznek részek, amelyeket majd át fogok ugrani, de én nem találtam meg ezeket az oldalakat, talán az enyémből hiányoztak – rámosolyogtam Titire, aki fürkészve nézett rám. Akkor mi bánt, miközben ilyen vidámnak tűnsz? Semmi – motyogtam, és lesütöttem a szemem. Aú, ez fájt! Hagyd abba! – követeltem Tititől, aki elkezdte csipkedni a tenyerem. Jó, elmondom. Nem vagyok jó a kapcsolatok megőrzésében. Tudod jól, mi lett az apával való viszonyommal. Széthullott. Nagyon félek, rettegek attól, hogy elvesztem két ember barátságát, Almáét és Fanniét. Ha fontosak vagytok egymásnak, biztosan nem lesz baj! – próbált megnyugtatni Titi. Tudom, de mégis. Olyan rossz érzésem van. És mi van, ha én leszek a jövendő osztályomban a nyomi? Ráadásul ezentúl nem a húgaimmal járok suliba, nem köszönök be az öcsémnek az oviba. Minden meg fog változni. Ebben igazad van. De ez nem jelenti azt, hogy a változás rossz lesz. Nem tudhatod, mit hoz a jövő. Bár – kalandozott el a tekintete – egy ismerősöm nagyija jós a törzsünkben. Ha akarod, elviszlek hozzá – ajánlotta fel kis barátom. Nagyon kedves vagy, de azt hiszem, én nem szeretném megismerni a jövendőt. Én beérem a jelennel, bár meglehet, hogy régimódi vagyok – néztem visszafojtott nevetéssel Titire. Azért eljöhetek majd a ballagásodra? – kérdezte. Persze, nagyon jó lenne. Csak ne ülj rá a lufimra, mert azt el fogjuk engedni. Rendben, majd vigyázok. Titi itt vigyorogva belecsípett az ujjamba, és így szólt: Nekem most mennem kell, meg kell leckéztetnem pár kukacot, már megint tiltott helyen kóricáltak. Titi rám nevetett, majd intett egyet és eltűnt. Enyhe csodálkozással forgattam meg a kezemet, még nem szoktam hozzá ezekhez a hirtelen fel- és eltűnésekhez. Ám akkor csak egy dolog aggasztott. Még nem tanultam törire! Mert hiába mindjárt gimnazista az ember, a történelemtanulás még mindig létfontosságú. Kisebb kotorászás után a kezemben tartottam a kulcsot, beillesztettem a zárba és elfordítottam. Beléptem a hűvös lépcsőházba, és magam mögött hagyva Titit és a fákat, visszabújtam általános iskolai pólómba, amely ugyan egy kicsit rövid már, de még az enyém. Czifrik Lilla 8.a
4
●
búcsú
Iskolaújság
Búcsúzom… Minden búcsúszó helyett egy történetet szeretnék emlékül átnyújtani neked. Olvasd el, ha kell, tízszer, hússzor, százszor is. Odafigyelve, türelmesen, elmélázva. Egyszer meg fogod érteni, mit üzen Jonathan, a sirály. Nemcsak felületesen, a felszínen fog eljutni hozzád az üzenet, hanem megállva, mélyen a lelkedben fog megértésre találni a történet; ha szükséged lesz rá, segíteni fog Jonathan tanítása. A történet után írogatok még néhány, mások által megfogalmazott bölcsességet: minden búcsúszónál többet érnek ezek az átélt, kristálytisztán megfogalmazott élettapasztalatok.
Richard Bach Jonathan, a sirály Jonathan Livingstone sirály nem volt rendes madár. A legtöbb sirálynak elég, ha a legegyszerűbb repülést megtanulja. Mert a legtöbb sirályt az evés, nem pedig a repülés érdekelte. Jonathan Livingstone azonban mindennél jobban szeretett repülni. „Tudni akarom, mire vagyok képes a levegőben, ennyi az egész.” És másnap újra kint volt a tengeren, éhesen, boldogan. A sebességgel ismerkedett. Egy hét alatt többet tudott meg a sebességről, mint akár a leggyorsabb sirály, aki valaha is élt. Újra és újra repült, tízszer, százszor is próbálkozott, és mindannyiszor irányíthatatlan borzas tollcsomóként csapódott a vízbe. - Apámnak igaza volt. El kell felejtenem az egész őrültséget. Haza kell repülnöm, és meg kell elégednem azzal, hogy az vagyok, ami vagyok: egy szegény, korlátolt sirály. De napkeltekor Jonathan sirály már újra gyakorolt. Fogadkozása feledésbe merült, és egy csepp bűntudatot sem érzett, hogy a magamagának tett fogadalmát megszegte. Minden porcikájában érezte, hogy él. Reszketett a gyönyörűségtől, büszke volt, hogy sikerült a félelmén úrrá lennie. - … egy napon megtanulod majd, Jonathan, hogy nem érdemes felelőtlenkedni. Azért születtünk a világra, hogy táplálkozzunk. - Testvéreim! Mostantól kezdve tudjuk, hogy miért élünk…azért, hogy tanuljunk, hogy felfedezzük a világot, hogy szabadok legyünk, hát nem értitek? – kiáltotta Jonathan. - A testvériségnek vége – zúgták a sirályok, s egyetlen madárként ünnepélyesen befedték a fülüket, és hátat fordítottak Jonathannak. Jonathan sirály élete elkövetkező napjait egyedül töltötte. Napról napra többet tudott, félelmetes iramban fejlődött az ég korlátlan országában. Bántotta, hogy társai nem akarták kinyitni a szemüket, hogy lássanak vele, hogy nem hittek a repülés rájuk váró nagyszerű élményében. Múltak a napok, és Jonathan időről időre azon kapta magát, hogy a Földre gondol. Vajon most akad-e ott sirály, aki küzdene érte, hogy áttörje a megszokás korlátait? Minél közelebb került a szeretet megismeréséhez, annál jobban vágyott vissza oda, ahonnét jött. Érezte: a felismert igazságból át kell adnia valamit másnak is. - Jon, téged kitaszítottak. Ott, ahonnét te jöttél, a sirályok rikácsolnak, vagdalkoznak egymással. Ne feledd: az a sirály lát a legmesszebbre, amelyik a legmagasabban repül. - Mégis vissza kell mennem.
2013. április-május-június
búcsú
●
5
…És egy hónap múlva Jonathannak már hat növendéke volt. Mind Kitaszított, és mindet nagyon érdekelte Jonathan furcsa, új eszméje: a repülés öröméért repülni. Mégis, könnyebb volt számukra a nagy tudást igénylő repülőfigurákat elsajátítani, mint a bennük rejlő értelmet felfogni. Jonathan szüntelenül ott volt minden növendéke mellett. Bemutatta a gyakorlatokat, ösztönözte, kényszerítette, irányította sirályait. Repült velük éjjel, felhőben, viharban, az élmény szépségéért, miközben a raj többi tagja szánalmasan lapult a földön. - Mindannyian a korlátlan szabadság eszméjét testesítjük meg – magyarázta nekik Jonathan – és az, hogy pontosan, tisztán repülünk, egy lépés a valódi énünk kifejezése felé. A következő éjjelen Kirk Maynard sirály jött a rajból. Nehezen botorkált a homokon, bal szárnya bénán vonszolódott utána. - Segíts rajtam – suttogta alig hallhatóan. Nincs a világon semmi, amit jobban szeretnék, mint repülni. - Hát akkor rajta – mondta Jonathan. Emelkedj velem a földről, és kezdhetjük. - Nem értesz. A szárnyam. Nem tudok repülni, nem tudom mozdítani a szárnyam. - Maynard sirály, szabadságodban áll, hogy önmagad légy, valóságos magad, itt és most, és semmi nem állhat az utadba. - Azt mondod, tudok repülni? - Azt mondom, szabad vagy. Ekkor Kirk Maynard sirály egyszerűen és gyorsan, minden erőfeszítés nélkül széttárta a szárnyát, és felemelkedett a légbe… Napkeltekor vagy ezer madár állt a növendékek körén kívül. Feszülten figyeltek: meg akarták érteni Jonathan sirályt. Egyszerű dolgokról beszélt; arról, hogy helyes az, ha egy sirály repül, hogy a szabadság a sirály legsajátabb természete, hogy bármi állna is ennek a szabadságnak az útjába, azt félre kell tolni, legyen bár hagyomány, megszokás, babona vagy akármilyen más korlát. A világon a legnehezebb dolog egy madarat meggyőzni arról, hogy szabad. Meg kell tanulni az igazi sirályt látni, a jót mindvalahányban, és segíteni nekik, hogy ők is meglássák ezt magukban. Ezt értem szereteten: segíteni a madárnak, hogy megismerje és elfogadja önmagát olyannak, amilyen, elhitetni vele, megértetni, hogy nincsenek előtte korlátok… Egy pillanattal később Jonathan teste fenn vibrált a légben, fénylőn, s lassan áttetszővé vált. -Ne hagyd, hogy ostobaságokat suttogjanak rólam, vagy szentet csináljanak belőlem! Sirály vagyok, szeretek repülni… mindennél jobban szeretek, ennyi az egész. - Jonathan, ne menj el! A fény kihunyt. Jonathan sirály levegővé vált. - Nincs korlát, Jonathan? – gondolták a társak.. És elindultak a tudás megszerzésének útján…
6
●
búcsúversek
Iskolaújság
„Búcsúzom, most már végre felnőttem, gondolom… Végre kitárhatom a szárnyaim, Repülhetek, megismerhetem a világot, De akkor miért érzem ily rosszul magam, És mi ez a vízcsepp az arcomon? Csak folyik végig, s végül megáll az állam peremén, És lecsöppen erre a lapra…”
Böröcz Flanna 8.b
Ballagásra Elbúcsúzunk, elmegyünk, de az emlékek jönnek velünk. S azok maradnak mellettünk, akik eddig is segítettek nekünk. Hiányozni fog a hely, az iskola, tanárok, diákok egész sora. De nemcsak nekünk lesz hiányérzetünk, űrt hagy a mi kedvességünk, személyünk. Köszönünk mindent, mit itt kaptunk, hogy álmainkból valóra válthattunk. Szívvel-lélekkel hajtunk a cél felé, így nézünk a jövőnk elé. Így hát, kik itt maradtatok, kérünk benneteket, ne sírjatok! Helyünkre új diákok lépnek, kik szintén okosak lesznek és szépek! Lajkó Máté 8.a Búcsúzom Nyolcadikos lettem én – meglepetés e költemény csecse becse. Ajándék, mellyel meglepem ezen iskolai szegleten Gabi nénit. Nyolc évem elszelelt, s még hibátlan doga sose telt az ám, iskolám.
Az intőm gyorsan, nyersen ért a nincsen leckém helyzetért, szegény én. Ha örül a tanári kar, hogy Bálintunk indulni akar, tapsban ne legyen fukar. Ha még egyszer visszajövök, nem leszek már ilyen kölyök, örök lökött. Eszes Bálint 8.b
8. osztály, ez nekem talán jó, talán nem. A rossz és a jó harcot vív, de már más iskola hív. Emlékszem az első napra, amikor mindenki a kendőt kapta. Aztán mindenki az írást tanulta és hangosan az ábécét szavalta. Négy év így elszelelt, mindenki tanult és felelt. Aztán új osztályfőnököt kaptunk, vele testnevelést és matekot tanultunk. Most már ballagunk, Egy szép iskolát itt hagyunk, Ez tehát nekem az iskolás élményem.” Szarvas Tamás 8.a
Búcsúzom Első nap, mely felejthetetlen marad. Felsős pad, ahol az ember ötösöket arat. De elmúlt már, az emlék tovább él bennünk. S lassan immár gimnazistákká kell lennünk. Búcsúzkodunk, s fáj a szívünk legbelül. Elindulunk a nagy világba egyedül. Szeitz Betti 8.b Búcsúzom Búcsúzom, lejárt az időm. Tovább kell haladnom az élet ösvényén. Nincs megállás, se visszatérés. Belepillantok a tükörbe, ki ő? Változom. Ez nem is kétség, hisz nyolc évvel ezelőtt még csak apró testem fele nőtt. Változunk, ez nem is kérdés. Búcsúzunk, lejárt az időnk. Nekiindulunk a hosszú útnak, de az emlékek soha el nem múlnak. Vége lett, s nem tudjuk, a jövőben mi jő. Csiba Viktória 8. b
2013. április-május-június
búcsú
●
7
Nyolcadikosok gondolataiból olvashatunk sorokat, verseket, prózai gondolatokat. Búcsúznak. Az iskolától, eddigi életük tanulási színterétől. Vannak művek, melyeket teljes egészében olvashatunk, és vannak olyanok is, amelyekből egy pár sort idézünk csupán. "Nem tudom, hogyan kezdjem mondandómat, hogyan folytassam és hogyan fejezzem be. Nyolc év... Nyolc feledhetetlen év, és persze néhány feledhető pillanat. Monika néni a második anyukánk volt. Negyedik év végén számomra egyszerűen elképzelhetetlen volt, hogy egy év múlva már nem fogunk matekórákon számkirályozni, nem megyünk ki az udvarra játszani, nem kapunk egeret, rókát, banyát, ha rosszalkodunk. Aztán ötödikben átkerültünk a nagyépületbe... Mitől is féltünk negyedikben? - mondogattuk. Ez a négy év is elszállt egy szempillantás alatt. Iskolában alvás, nomád nyári tábor, esetleg kenutúra a Dunán? Mind megvolt. Mindent megkaptunk ettől az iskolától, amit lehetett: biztatást, barátságot, biztonságot, vidámságot. Örülök, hogy itt tölthettem ezt a nyolc évet veletek!" Purkarthofer Alma 8.a "Itt taposom az iskola padlóját már nyolc éve. Lehetséges, hogy a tanárok szemében nem én vagyok a fehér galamb, de biztos vagyok benne, hogy nem maradnék meg az emlékezetben, ha mindig néma, jó kisfiú lettem volna. Örülök, hogy ebben az iskolában kezdhettem el embernek lenni. Nem tudom magam elképzelni más általános iskolában. Hiányozni fog, az biztos." Kovács Boldizsár 8.a "Az izgatottság kezdett elhagyni az évek folyamán. De most visszatért látogatóba. Sok mindenről lemaradt, ezért mesélek neki. Mesélek a barátokról, a dolgozatokról... Azt hiszem, nemcsak ezek a dolgok maradnak meg emlékeimben, hanem maga a hangulat, az érzés, amely elfogott a kapun vagy az osztályterembe lépve." Farkas Domi 8.a "Ez a nyolc év egy egész életet meghatározó korszak volt, a felnőtté válás elindítója. Köszönjük tanárainknak, szüleinknek türelmüket, tanításait, kitartásukat, azt, hogy mindig bátran fordulhattunk hozzájuk. Ugyan most szétválunk, de az emlékeket magunkkal visszük a szívünkben, s így örökké egy osztály, egy közösség maradunk." Németh Panka 8.a „Sok idő telt el, mióta az első napon beléptem az iskola kapuján, és ezután mindennapi eseménnyé vált az iskolába járás. Az életem részévé vált. Én, ha megkérdezték, hogy szeretek-e iskolába járni, azt válaszoltam, hogy nem, de rájöttem, hogy minden nehézség és reggeli felkelés ellenére szeretek. És minden, ami itt fárasztónak és feleslegesnek tűnt, visszatekintve rájöttem, milyen fontos és hasznos volt.” Rosch Fanni 8.a
Búcsúzom… „Amikor hazafelé sétálok, irigykedve nézem az alsósokat, amint kergetőznek, kotyvasztanak, nem is tudom, mit csinálnak, és visszakívánom ezt a pár évet. Ha most eszembe jutna, hogy menjünk ki kidobózni vagy vaksizni, és hívnék magammal valakit, az biztos idétlennek nézne.” Haász Dalma 8.a „Másnap, vagyis első nap valamilyen okból kifolyólag ünneplőben mentem. Amikor bejött az igazgató úr, megdicsért, hogy milyen szépen felöltöztem. Kati néni elmondta a szabályokat és a szokásokat. Aki jól viselkedett, és csak piros pontja volt aznap, az kapott egy macis matricát. Körbevezetett az iskolán. A lépcsőfordulóban találkoztam István bácsival, aki fütyörészve igyekezett a tanáriba. Ekkor Kati néni megjegyezte: „ Na, ma István bácsi nem kap matricát.” Sárvári Bence 8.b „Aztán a hetedik megint egy fordulópont volt, mert kilencen mentek el gimnáziumba. Ezért minket összevontak a césekkel. A fél osztály hozzánk került, a többiek pedig az asokhoz. Így még jobban összerázódtunk, nyolcadikra már egy nagyobb családdá váltunk. Együtt töltöttük a mindennapjainkat. Jóban és rosszban kiálltunk a társainkért és segítettünk egymásnak. Soha nem felejtjük el, amikor Csilla néni anynyira kiabált velünk, hogy a végén elnevette magát, vagy amikor Gabi néni kinézett az ablakon, és azt mondta, hogy: Gyerekek, olyan szép idő van, ezért most nem írjuk meg a dolgozatot.” Harmati Réka 8.b
8
●
bölcsességek
Iskolaújság
Ha a fiatalság tudná, ha az öregség bírná! A fiatalok tudják a szabályokat, az öregek ismerik a kivételeket. Ami megy, engedjétek, ami jön, fogadjátok! Győzd le a mélységeket, és megtanulsz repülni! A mosoly, melyet küldesz, visszatér hozzád. Nem azon kell fáradozni, hogy valakivé vagy mássá legyünk, hanem azon, hogy azzá váljunk, akik vagyunk. Amit oda nem adtál, sohasem lesz igazán a tied. Ne vágd el azt, amit kibogozhatsz! Ha Isten becsuk egy ajtót, közben mindig kinyit egy ablakot. Mindenki a maga baklövéseit nevezi tapasztalatnak. Más dolog ismerni az utat, és más járni rajta. A lángész: egy százalék ihlet és kilencvenkilenc százalék verejték. Semmiben sem lelhetünk költészetet, ha nem hordozzuk magunkban. Ki a jót feledi, balga, de még balgább, ki a rosszat feledni képtelen. Kevés az olyan ember, aki nem kisebbedik attól, hogy naggyá lett. Jobb arra használni az eszedet, hogy elviseld azokat a csapásokat, amelyek érnek, mint előre látni azokat, amelyek érhetnek. Kétféle ember van. Az egyik, amikor belép a szobába, azt mondja: - Nézzétek, itt vagyok! A másik, amikor belép, így szól: De jó, hogy itt vagytok! Akkor áss kutat, amikor még nem vagy szomjas. Soha ne add fel: ha a csata el is veszett, a harc még nem ért véget. Inkább verjenek át néhányszor, mint hogy egész életemben gyanakodjam. Fárasztó alak, aki azt hiszi, mindent tud. Még fárasztóbb, aki csakugyan mindent tud. Nincs az az éjszaka, nincs az a baj, amely elől megfutamodna a napkelte vagy a remény. Mondd meg, mire van szükséged, és én megmondom, hogyan lehetsz meg nélküle.
ÖKO
2013. április-május-június
●
9
Öko-kiállítás Mit ne mondjak, nagyszerűen oldották meg ezt a kiállítást, szerintem jó pár ember tanult belőle. Hozzáteszem, én is. Már az igyekezeten látszik, hogy ezek az emberek komolyan veszik azt, amit csinálnak. Nekünk is ezt kellene! Például: a bútorokat nem fából készítik, hanem kartonból. Szinte minden ebből az alapanyagból van. Láthattunk olyat is, hogyan étkeznek más országok átlagos emberei. Azt is jól belevéstük az agyunkba, hogy a vízzel takarékoskodni kell. Sok műanyag dolgot, ha lehet, ne használjunk. Ha esetleg mégis használunk ilyeneket, ne hagyjuk az út szélén ezeket, hanem használat után dobjuk őket a szelektív kukába! Ha lehet, a kis távolságban lévő bolt miatt ne szálljunk kocsiba, hanem menjünk gyalog. Ne folyassuk fölöslegesen a tiszta csapvizet, csak amennyi szükséges. Például fogmosás alatt zárjuk el a csapot, csak az öblítésre engedjük meg újra! Ha mindenki egy kicsit figyelmesebb lenne, úgy sokkal kevesebb energiát fogyaszthatnánk. A tévében is van egy reklám: csak egy perccel rövidebb ideig zuhanyozz, és rengeteg vizet spórolhatsz meg. Ez lehet, hogy egy emberre számítva nem sok, de ha mindenki figyelne erre, akkor számoljátok csak ki: egy perc ráadás fürdés körülbelül 15 liter vizet jelent. Ha Magyarországon mindenki lefaragna a zuhanyozásra szánt időből egy percet, akkor bizony nagyon sok liter víz megmaradna. Van egy olyan mondás is: Sok kicsi sokra megy. Remélem, megfogadjátok a tanácsom, mert nem írok hülyeséget. Bereznay Dani 6. b „Először láttunk egy kijelzőt, amelyen az emberiség száma volt látható: minden másodpercben öt kisgyerek születik, és két ember hal meg, így másodpercenként átlagosan hárommal növekszik az emberiség száma… Ezek után az újrahasznosításról beszéltek, itt láthattunk bankjegy-brikettet, vagyis elhasználódott papírpénzből készült fűtőanyagot, továbbá műgyantából készült könyvet, melynek az az előnye, hogy nem kell érte fát kivágni… Majd a reggelizőasztalhoz mentünk, ahol arról beszéltek, hogy a különböző ételeknek milyen sokba kerül a csomagolása és a szállítása. Ezért válasszunk magyar terméket, ha tehetjük. És olyat, amelynek a csomagolása újrahasznosított anyagból készült. Mi magunk is készítettünk egy jegyzetfüzetet ilyen anyagból. Nekem nagyon tetszett a kiállítás. Hegedűs B. Bence 6.b Tükörben a világ – ez a neve annak a kiállításnak, amelyre a hatodikos gyerekek ellátogattak. Mit is lehet itt megtekinteni ? Ez egy kiállítás az emberi természetről és a fenntartható fejlődésről. Mire van szüksége egy emberi lénynek? Egy korty vízre, egy betevő falatra, egy szerető ölelésre, biztonságra, szabadságra… az ember az életmódjával hatást gyakorol a természetre és a társaira, az egész világra. Amikor én gyerekkoromban közlekedtem erdőn-mezőn, szemetet nem találtam A szemét ismeretlen fogalom volt! Nagyritkán előfordult, hogy egy újságpapírt látott az ember, amit elfújt a szél. Műanyag akkoriban nem volt, a papír drága hiánycikk volt, és ennek következtében mindenki nagyon vigyázott rá. Most, hogy bőség volt a kőolajból, rengeteg műanyag készült, mindent műanyagba kapunk… ezzel egy új „kultúra” alakult ki, a környezetszennyezés. Ezért mindenkinek nagyon ajánlom, hogy nézze meg, hogy mit vásárol, az a termék honnan származik, de a legfontosabb, hogy gondoljuk át, tényleg szükségünk van-e arra a termékre!?” Vida Gábor akadémikus
Bárdi Csaba rajza 6. b
10
●
búcsú
Iskolaújság
2013. április-május-június
búcsú
●
11
8. b
12
●
egyveleg
Iskolaújság
Az én Grimm-mesém Tavasszal a Goethe Intézet meseillusztrációs pályázatot hirdetett az ország valamennyi iskolája részére. Csapatonként négy rajzzal, festménnyel lehetett pályázni az Intézet által előre kiválasztott öt Grimmmese kapcsán. Iskolánk négy csapata négy különböző technikával készült a versenyre. A 3.a csapata akvarellképeket készített zsírkrétarajzokkal az Aranyhaj c. meséhez, a 3.c lánycsapata porpasztellel dolgozott - ők Csizmás Kandúr történetét illusztrálták -, a 3.c fiúcsapata saját festésű újságpapírból kollázst „ollózott” a Terül, terülj asztalkám! c. meséhez, a 4.c lánycsapata pedig négy gyönyörű selyemképet festett Holle anyóról, a szorgalmas és a rest lányról és a kerítésen ülő kakasról. A versenyre kétezernél is több munka érkezett az ország minden tájáról - több mint 150 iskola pályázott kétezernél is több munkával. A zsűri hősies - de szemet gyönyörködtető - küzdelme után megszületett az eredmény: az első tíz pályázatot jutalmazták, és ezen belül az első hármat rangsorolták. Hihetetlen, de igaz: a harmadikos fiúk megnyerték az országos versenyt, és a 4.c lánycsapata is bekerült az első tíz közé! Ezúton is gratulálunk minden résztvevőnek, további sikereket kívánunk! Aki szeretné megnézni a legszebb rajzokat, festményeket, az látogasson el a Goethe Intézetbe, ahol szeptember végéig látható Az én Grimm mesém kiállítás. Csapataink: 3.c fiú: Bauer Máté, Melega Bálint, Racskó Gergő, Toma Patrik 4.c: Antoni Lili, Bánszky Zita, Faa Emese, Mattányi Sára 3.a: Pápista Dóri, Pfandler Panna, Raab Cenge, Tótfalusi Bálint 3.c lány: Laczkó Sarolta, Perlaky Zsófi, Szatmári Luca, Traumberger Edith
Névavató Idén június 7-én tartjuk Büszkeségeink avatását a Tornacsarnokban. Az esemény meghívott díszvendége Medveczky Ádám karmester, Kossuthdíjas művész és Vári Attila kétszeres olimpiai bajnok vízilabdázó lesz, ugyanis az ünnepség részeként jeles eseményre kerül sor: zenetermünket és tanuszodánkat nevezzük el a világhírű karmesterről illetve olimpikonunkról. A zeneterem és az uszoda melleti falfelületen kap helyet Endrédi Noémi keramikus egy-egy domborműve, valamint a névadók életét bemutató tablók. A vendégek a művésznő által készített plaketteket haza is vihetik. Reméljük, névavatónkkal hagyományt teremthetünk, és az eljövendő évek során egyre több író, költő, zenész, sportoló kaphat majd „termet” iskolánkban.
alsósok oldala
2013. április-május-június
●
13
Gondolatok a hazáról „Az utazásaim legjobb része az, amikor Magyarország szép vidékeit meglátogathatom”- így gondolja a 4.c osztályos Szilágyi Lilla. Csak remélni merem, hogy sokan éreztek még ugyanígy. Jön a nyár, a családok útra kelnek a nagyvilág számos pontja felé. Tanuljatok meg örülni annak a rengeteg szépségnek és értéknek is, ami szinte karnyújtásnyira van tőletek, itt Magyarországon. Lilla osztálytársai azt is megfogalmazták, hogy mit jelent számukra a haza:
*
*
*
„Az én hazám Magyarország. azért szeretem a hazámat, mert itt vannak a barátaim és a családom. A szép táj pedig csodálatos, főleg tavasszal, amikor a levegő rózsa illatú…” (Czár Noémi) „Azt az országot, szülőföldet jelenti, ahol élek. Szüleim, rokonaim, barátaim is itt élnek. Egy nyelvet beszélünk, és mindannyian megértjük egymást. Jártam sok szép helyen, de Magyarországot szeretem a legjobban. Mindig izgulok, amikor a sportban magyarok játszanak külföldiek ellen. Nagyon szerencsésnek érzem magam, és büszke vagyok arra, hogy ebben az országban élhetek.” (Visontai Márk) „Számomra egy fehér színű, vörös tetejű kétszintes családi házat jelent.” (Kende Áron) „A haza azt jelenti, hogy a határain belül otthon vagyok. Biztonságot, nyugodtságot jelent. Házak, hegyek, erdők, barátságos környezet. Örülök, hogy itt születtem, és megtanulhatom ezt a szép nyelvet. Én, ha más országban járok, büszke vagyok arra, hogy magyar vagyok.” (Horváth Anna) „A haza az a hely, ahol a legtöbb időmet töltöm.(…) Itt szoktam edzeni, tanulni. Nagyon szeretem az otthonomat, a hazámat.”(Szapu György) „Itt tanultam meg járni és beszélni (…)Sok szép hely van Magyarországon, szeretek itt élni. Büszke vagyok a híres magyar tudósokra, művészekre, sportolókra.(….)Hagyományainkat és nyelvünket nekünk is ápolni kell.” (Szkladányi Péter) „Számomra a haza a szeretetet az örömöt és a boldogságot jelenti. Magyarország nekem a szülőhazám, szeretnék nagyon sok mindent tenni érte!” (Zombori Enikő) „Ha meghallom azt a szót, hogy haza, rögtön visszagondolok arra a sok háborúra, amit a magyarok vívtak régen az ország szabadságáért. Arra a sok katonára, akik életüket feláldozva küzdöttek. Olyankor még eszembe jut, hogy milyen szerencse, hogy Magyarországnak nem kell háborúznia, és mára már független ország.”(Hajagos-Tóth Kamilla) „Magyarország csendes kis hajlék Európa területén, a békét és az összetartozást jelképezi.” (Fertő Emma) „Számomra otthont, szabadságot és békét jelent.(…)A hazáról eszembe jutnak a szabadságharc hősei, mint Petőfi, Jókai, Kossuth és Damjanich, vagy ha kicsit visszamegyünk az időben akkor Rákóczi és a kurucok és labancok csatája.”(Répássy Péter) „A haza az, ahol lakom. Minden nap tisztelem, és engem itt megbecsülnek. Szeretem a hazámat, Magyarországot.” (Németh Kornél) „Az életem egyik legfontosabb részét jelenti. Az utazásaim legjobb része az, amikor Magyarország szép vidékeit meglátogathatom, gyönyörű ország, mert rendkívül változatos földrajzilag.” (Szilágyi Lilla) „A haza nekem egy kincs. A haza adott családot, barátot és szép életet. Ez a legszebb ország! Egy gyönyörű hely, amit meg kell védeni.” (Túri Gergely) „Nekem Magyarország egy kicsi paradicsom. Szerintem ez a legszebb és legjobb ország.” (Bánszky Zita) „A haza szóról nekem Magyarország jelenik meg a képzeletemben. Mintha csak egy repülőről tekintenék le! Látom a két nagy folyó, a Duna és a Tisza körül elterülő Alföldet, a Kisalföldet, a hegy,- és dombvidékeket. (..) Fülemben hallom a Himnusz zenéjét, miközben történelmünk nagyjaira gondolok, híres tudósokra, művészekre és sportolókra. Közöttük is a példaképemre Puskás Ferencre, mivel én is focizom.” (Dunai Roland) „Az én hazám Magyarország. Persze lehet szűkíteni, egy megye, egy város, egy utca, egy ház.” (Dénes Boldizsár) Iskolánk minden dolgozójának és tanulójának élményekben gazdag, Magyarország-megismerős, szép nyarat kívánok! Márta néni
14
●
alsósok oldala
Tagai Bo róka 1. b
Iskolaújság
2013. április-május-június
alsósok oldala
Füzy Árpád
Krisztián 1. d
●
15
16
●
nyolcadikosok kézjegyei
Iskolaújság
