Szállási Árpád
Chyzer Kornél, a közegészségügyi jogalkotó1
Bevezetıül: megengedhetı iróniával konstatálhatjuk, a gyógyászat és jogászat képviselıi között nem csak annyi a szakmai rokonság, hogy mindkét diplomához automatikusan jár a doktori cím. Különösen nem törvényszéki vonalon, ahol egymást kölcsönösen segítve születik ítélet, a kriminalisztikai szakértı véleménye alapján alkalmazza a jogász a megfelelı paragrafust, együttmőködésük nélkül már rég nem képzelhetı el jogállamban bírósági döntés. Közegészségügyi szempontból más a helyzet. A hygiéné önálló jogkörrel rendelkezik, saját törvénycikkeit igyekszik érvényesíteni, ám azoknak valamilyen kirívó elmulasztása esetén következik a jurisprudentia kontrollálló szerepe, olykor súlyos elmarasztaló ítéletével. Az orvosi jogalkotás tehát önállósult, mőhiba esetén azonban az „átkapcsolás” hivatalból megtörténik. Minél jobb egy ország saját közegészségügyi jogrendszere, minél inkább körülhatároltak a feladatok és felelısségfelkeltıek a szakmai érvek, valamint hivatásbeli hivatkozások, annál kevesebb kényes akta kerül át a másik doktorátus tárgyalóasztalára. Hazánkban, bármilyen furcsán hangzik, Chyzer Kornél az elsı (önálló) közegészségügyi jogalkotó. Állami létünk kezdetétıl kétségtelenül léteznek írásos (olykor íratlan) hygiénés törvények, fıképp latin, függetlenségünk elvesztése óta latin, német, és elvétve magyar nyelven. Ezeket elsı királyunk megkoronázásától az 1848-as szabadságharc kitöréséig hét vaskos kötetbe győjtötte össze a hangyaszorgalmú, de velünk szemben épp csak lojálisnak mondható Linzbauer Xavér Ferenc. A ’Codex sanitario-medicinalis Hungariae’2 járványvédelmi rendszabályai, miként a kétnyelvő 1868-as kivonata bizonyítja, a Habsburg Birodalom érdekeit szolgálták elsısorban („A magyar korona országainak nemzetközi egészségügye”).3 Amit a Szumowski-féle orvostörténetben4 lábjegyzetként olvashatunk, hogy Chyzer Kornél ’Az egészségügyre vonatkozó törvények és rendeletek gyüjteménye’ címen mintegy a Linzbauer-féle Codexnek a folytatását írta meg, munkásságának csak az elsı kötetére érvényes. Ugyanis 1892-ben ı került a belügyi tárca keretében mőködı egészségügyi osztály élére, s ekkor már valóban önálló és hungarocentrikus hygiéniai törvények születtek. Az említett és különösen a Generale Normativum in Re Sanitatis szabályrendszerével 1
Forrás: Szállási Árpád: Chyzer Kornél a közegészségügyi jogalkotó. = Communicationes de Historia Artis Medicinae – Orvostörténeti Közlemények. Vol. 117–120. (1987) pp. 191–196. Szakirodalmi források: A munkások baleset ellen való biztosítása. Hazai és külföldi anyag-győjtemény. 1–2. köt. Bp., 1903. Athenaeum. Bayer Ferenc (összeáll.): A magyar iparfelügyelet 1893–1943. Iparrendészet és munkásvédelemBp., 1943. MTI rt Ny. 884 p. 2 Linzbauer, Franciscus Xaver: Codex sanitario-medicinalis Hungariae. 3 tomi in 7 voll. Budae, 1852–61. Typ. caes.-reg. scientiarum universitatis. – Tom. I. Cum effigie ac autographo seren. qum. c. r. haeredit. principis, archiducis Austriae Josephi regni Hungariae palatini. 1852–56. 19 lev., 898 p.; Tom. II. 1852. 7 lev., 822 p.; Tom. III. Sectio 1. 1853. 5 lev., 932 p.; Sectio 2. 1855. 2 lev., 953, 1 p., 2 t.; Sectio 3. 1860. 2 lev., 917, 1 p., 1 t.; Sectio 4. 1861. 2 lev., 994 p.; Sectio 5. 1861. 4 lev., 950, CLVI p. 3 Linczbauer Ferenc X.: A magyar korona országainak nemzetközi egészségügye. Az egyes igazgatási tárgyak fejlıdésének történetével. Buda, 1868. Ny. a magy. kir. egyetemi nyomda. 147, 125 p. 4 Szumowski Ulászló: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve. Ford.: Herczeg Árpád. Bp., 1939. Garab ny. Cegléd. XI, 649 p. (A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat könyvtára 167.)
1770-tıl karakterizált Codex idıben a 1848-as szabadságharccal lezárult. Nagy és nemes célú függetlenségi küzdelmünk alatt Bugáték és Balassáék új törvényeket léptettek életbe, ismertetésükkel több tanulmány, illetve a Zétény–Antal-féle centenáriumi kiadvány5 részletesen foglalkozik, Chyzer munkásságának méltatásában erre kitérni nem feladatunk. Világos és Eisenach, azaz 1849 és 1854 között hazánk „közegészségügyi törvényen kívüli” állapotba került. Mígnem Bach belügyminiszter Eisenach városában rendeletet adott ki „a megbetegedett álladalmi alattvalók kölcsönös ápolása s a meghaltaknak eltemetése iránt”, s ez az eredetileg német tartományokra érvényes 1853. évi egyezmény 1854. január 14-tıl az 537. számú rendelet révén Magyarországon is életbe lépett. A kor szemüvegén nézve nem volt kis dolog, hogy a szerzıdı felek mindegyike a más tartományokból érkezett emberek gyógyítását betegség esetén magára vállalta, a rászorulót segéllyel látta el, a halottakat pedig eltemettette. Az 1867-es kiegyezés után természetszerőleg megszaporodtak a közegészségügyi paragrafusok. Jelentıs például az 1868-ban kiadott törvénycikk „a népiskolai közoktatás tárgyában”, amely már elıírja az újonnan építendı iskolánál, hogy a tantermek megfelelıen szárazak, főthetık, világíthatók, szellıztethetık legyenek, egy tanulóra elegendı légköbméter jusson. A közegészségügyi figyelem még a dohányárusokat sem kerüli ki, akik ólom, cin, vagy egyéb fémedényekben nem tarthatnak és nem árulhatnak szippantó, vagy füstölı termékeket. Az 1876-ban kiadott híres XIV. törvénycikk viszont (s itt némileg revideáljuk korábbi állításunkat) döntı mértékben a hazai viszonyok figyelembevételével készült. Wekerle Sándor, az elsı polgári származású miniszterelnöke hazánknak az 1892-ben megalakult kabinetjébe a belügyi tárca élére Hieronymi Károlyt nevezte ki, ı pedig az egészségügyi osztály vezetésével Chyzer Kornél Zemplén megye volt fıorvosát bízta meg, aki ekkor már elmúlt 56 éves. Mégis élete fımővét, ’Az egészségügyre vonatkozó törvények és rendeletek gyüjteménye’ elsı három kötetét ekkor alkotta meg.6 Az I. kötet 1894-es megjelenéső.7 Közben megemlítendı, hogy miniszteri osztálytanácsossága idején rendezték meg fıvárosunkban 1894-ben a VIII. Nemzetközi Közegészségügyi és Demográfiai Kongresszust. A titkár, Gerlóczy Zsigmond állította össze a többnyelvő anyagot.8 A már említett törvények és rendeletek győjteményének elsı kötete tartalmazza az 1854–1894 közötti rendeleteket, köztük a híres 1876. évi XIV. törvénycikkelyt, valamint a 176 paragrafusból álló közegészségügyi határozatokat. Külön hangsúlyt kap a kórházak és gyógyító intézmények mőködésének szabályozása (IX. fejezet), a járványügy korszerő rendezése. Így például a gyakorló orvos a mőködésén kívüli területre csak a saját
5
Antal Lajos – Zétény Gyızı: A magyar szabadságharc honvédorvosai. [1848–49]. Bp., 1948. Egyetemi Ny. 235, [2] p. 14 t. 6 Az egészségügyre vonatkozó törvények és rendeletek gyüjteménye. I–III. köt. 1854–1905. Összeáll.: Chyzer Kornél. Bp., 1894–1905. 7 Az egészségügyre vonatkozó törvények és rendeletek gyüjteménye. I. köt. 1854–1894. Összeáll.: Chyzer Kornél. Bp., 1894. Dobrowsky és Franke. XXVIII, 919 p. (I. köt. 2. bıv. kiad.: Bp., 1895. Uo. XXXI, 995 p.; 3. bıv. kiad.: Bp., 1900. Uo. 768 p.) 8 Jelentés az 1894. szeptember hó 1-tıl 9-ig Budapesten tartott VIII-ik nemzetközi közegészségi és demografiai kongresszusról és annak tudományos munkálatairól. Szerk.: Gerlóczy Zsigmond. Bp., Pesti könyvny. r.-t. I. köt.: 1895. 325 p.; II. köt.: 1896. 775 p., 5 t.; III. köt.: 1896. 512 p., 2 t; IV. köt.: 1896. 638 p.; V. köt..: 1896. 543 p.; VI. köt.: 1896. 504 p., 1 t.; VII. köt.: 1896. 768 p., 6 t.; VIII. köt.: Index. 1896. 35 p.
beleegyezésével rendelhetı ki és csakis a megfelelı díjazás ellenében. Megtalálható a himlıoltás és újraoltás kötelezıvé tétele. Rendelkezések a temetkezésekrıl és temetıkrıl. A sírboltok csak hatósági engedéllyel a megfelelı óvó rendszabályok betartása mellett építhetık. A templomok körül többé sírkertek nem lehetnek. (…) A talált, vagy gyanús körülmények között elhunytak boncolása kötelezı. Több kis község egyesíthetı egy egészségügyi körzetben. Minden 1500 lakost meghaladó település köteles képesített és fizetett szülésznıt alkalmazni, aki a szegényeknél ingyen vezeti le a szülést. Az országos Közegészségügyi Tanács felülvéleményez a törvényszéki esetekben. Véleményez az orvosi mőhibák felett. Minden külsı nyomástól függetlenül, akár egy független bíróság. Ellenırzi a gyógyszerkönyvek és árszabások szerkesztését. A XIV. törvénycikk gyakorlatilag 1944-ig érvényben maradt. Az elsı kötethez tartozó pótfüzet9 részletesen ismerteti az egyiptomi tengeri egészségügyi és vesztegzári tanács összeállítását. A Monarchia hajói gyakorta keltek át a Szuezi csatornán. A hivatali székhelyek: Alexandria, Damiette, Port-Said, Szuez, Tor, Szuakim és Kosszeir. A járványbizottságnak mindig tagja egy alkonzuli minıségben alkalmazott európai orvos. A járványgyanús hajó egy kijelölt helyen vet horgonyt, a fertıtlenítés a Mózes-forrásoknál felállított állomáson történt. A törvény részletes voltából következtetve nem lehetett ritka a magyar matrózok megfordulása ezen a fontos közel-keleti kereskedelmi útvonalon. A több mint 800 oldalas II. kötet10 az 1895–1900 között kiadott törvények győjteménye, bár a korábbi törvények módosítása és megerısítése egyaránt megtalálható benne. Különösen jelentıs kriminalisztikai szempontból. Egyrészt a bilincsbe verés csak akkor engedhetı meg, ha nincs elegendı ırszemélyzet, vagy a szökés valamilyen különleges lehetısége fennáll. Másrészt kihangsúlyozza a sokat emlegetett XIV. törvénycikk 71. paragrafusát, amely szerint a beszámíthatatlan állapotban elkövetett bőn tébolydai és nem börtönbe való elhelyezést von maga után. Fokozatok és büntethetıség alapján minısíti a testi sértéseket. A hamis orvosszakértıi véleményt is megtorolja a törvény. Például „Öt évig terjedhetı börtönnel büntetendı, ha a sérült a látó, vagy a nemzı tehetségét elvesztette bőncselekmény által…”, amibıl az is kiderül, hogy derék ıseink joggal tettek jogi egyenlıséget a here és a szemgolyó épségének fontossága között. Ha a súlyos testi sértés halállal végzıdött, 10 évig terjedhetı fegyház, méreg beadása esetén (halálos dózis!) 15 évig terjedhetı fegyházbüntetés volt kiszabható. Az irányelvek napjainkban is hasonlók. A 434. sz. rendelet elıírja, hogy ortodox izraelitáknál a rituális circumcisiót a hitközségi orvos jelenlétében végezzék. A törvény meghagyta vallásszertartásos ügynek, csak a közegészségügyi kívánalmakat írta elı, az Orsz. Izr. Iroda jóváhagyásával. E kötetbe sok minden bekerült, ami az elızıbıl kimaradt, a circumcisio is ide tartozik. (Ha egy állam egy vallás rituális szokását törvénybe iktatja, a jogegyenlıségét tisztelhetjük benne.) A kriminalisztika után nagy teret kap a vízjogi törvény (kútfúrás, csatornázás, balneológia), amely a 90-es években vált különösen idıszerővé. Visszatérı tárgy a betegsegélyzı társpénztárak mőködésének szabályozása, most már 9
Pótfüzet az egészségügyre vonatkozó törvények és rendeletek győjteménye elsı kiadásához. 1854–1894. Összeáll.: Chyzer Kornél. Bp., 1895. Dobrowsky és Franke. 216 p. 10 Az egészségügyre vonatkozó törvények és rendeletek gyüjteménye. II. köt. 1895–1900. Összeáll.: Chyzer Kornél. Bp., 1900. Dobrowsky és Franke. 816 p.
havonkénti statisztikai kimutatásokkal. A ’Belügyi Közlöny’-t és az ’Egészségügyi Értesítı’-t 1896-ban összevonták a következı fejezetekkel: 1. Közigazgatási; 2. Anyakönyvi; 3. Rendészeti; 4. Egészségügyi, mivel ez utóbbi még hosszú ideig a belügyi tárca keretébe tartozott. A millennium évében a statisztikai hivatal népmozgalmi őrlapokat bocsátott ki. Egyre kedvezıtlenebb demográfiai helyzetünket az orvosok mindig különös hangsúllyal értékelték. Nem a cipszer eredető Chyzer Kornél lelkén szárad, ha a millennium mámorába szédült minisztereket (a Mikszáth tollán megörökített tisztelt Alsó- és Felsıházat) a statisztika könyörtelen adatai nem tudták kijózanítani. A szaporodó vasutak, a növekvı forgalom megkövetelte, hogy a határokon egészségügyi állomásokat szervezzenek. Jelentısége például a száj- és körömfájásnál még a gépek korszakaiban is óriási. Hát akkor, midın több volt a pata, mint az autógumi. Egyezmény született Ausztria-Magyarország és Olaszország között a vagyontalan betegek kölcsönös ingyenápolásáról, amelynek az Itáliába került festımővészjelöltek látták a legtöbb hasznát. Ki gondolná ma, hogy 1892-ben még a gızcséplıgépek körüli óvó rendszabályokat is törvénybe foglalták, miként fokozatosan ellenırizték a népiskolai épületek szabványkövetelményeinek betartását is. A bujakórosok kényszergyógykezelésére ingyen medicina járt, a receptekre a valódi diagnózis nem volt felírható, csak ilyen formában lues esetén, hogy „morbus specificus”. A lelencügy, a bábaügy, a kegydíjügy és a Vöröskereszt ügye megannyi paragrafus, ha nem is volt azt könnyő egy Lajtán inneni társországban betartani. Például a kenderáztatók levét tilos volt a folyókba bocsátani. Látszólag nem nagy ügy, ám aki látta például a Kraszna Szatmár megyei szakaszán a kenderáztatók sötét és bőzös leve nyomán a nyár végi teljes halpusztulást, az tudja igazán felmérni az ilyen, látszólag apróbb részletek jelentıségét. Persze minden törvény annyit ér, amennyit betartanak belıle, vagy amennyire respektálják. Chyzer korában komolyan vették a törvényt. A III. kötet,11 amely az 1900–1905 közötti periódust foglalja magába, 21 törvényt és 138, a már minisztériumok által kibocsátott egészségügyi rendeleteket tartalmazza, jelezvén, hogy a századelı szociális kívánalmait már nem lehetett figyelmen kívül hagyni. Ez volt az utolsó kötet, amelyet Chyzer Kornél szerkesztett. A következıt Kampis János,12 majd az V– IX. kötetet Atzél Elemér13 népjóléti és munkaügyi miniszteri titkár. Mindig feltüntetve, hogy „megindította a belügyminiszter megbízásából Chyzer Kornél miniszteri tanácsos”. Még 1939-ben is, amikor a derék szervezı már három évtizede a föld alatt pihent. Az 1900. évi XVI. törvénycikk új fejezete „a gazdasági és cseléd-segélypénztár”, amelynek tagja lehetett minden 14. életévét betöltött, de még a 34. évét meg nem haladott cseléd. A munkaadó a tagdíjhoz köteles anyagilag hozzájárulni, de azt a cseléd bérébıl nem vonhatja le. Az állami támogatás is jelentıs. A beteg keresıképtelenségét a pénztár orvosa állapítja meg, megfelelı díj ellenében. Mivel ez a beteget terhelte, egészség esetén nem állt 11
Az egészségügyre vonatkozó törvények és rendeletek gyüjteménye. III. köt. 1900–1905. Összeáll.: Chyzer Kornél. Bp., 1905. Grill. 601 p. 12 Az egészségügyre vonatkozó törvények és rendeletek gyüjteménye. IV. köt. 1905–1912. Összeáll.: Chyzer Kornél, Kampis János. Bp., 1913. Eggenberger–Franke. 773 p. 13 Az egészségügyre vonatkozó törvények és rendeletek gyüjteménye. V–IX. köt. Összeáll.: Atzél Elemér. 1913– 1943. Bp., 1928–1944. V. köt.: 1913–1926. Bp., 1928. Mai. 1038 p.; VI. köt.: 1927–1928. Bp., 1929. Mai. 975 p.; VII. köt.: 1929–1933. Bp., 1934. Mai. 965 p.; VIII. köt.: 1934–1938. Bp., 1939. Élet. 1231 p.; IX. köt.: 1939–1943. Bp., 1944.
érdekében pénzért magát vizsgáltatni. Elgondolkodtató ez ma is! Igaz véglet volt, ám azóta jó honi szokás szerint a másik végletbe estünk át. Tehát Chyzer Kornél biztosítástörténeti szerepe is jelentıs. Véleményünk szerint a három pólus (munkáltató, munkás, orvos) közötti feszültséget sikerült a törvény tekercseinek közbeiktatásával a minimálisra csökkentenie. A rendelet szabályozta a magánorvoslási díjazást I., II., III., és IV. kategória szerint. I. fokozat, ha az orvos a saját lakásán ad tanácsot. A II. és IV. közötti kategóriába a távolságtól a beavatkozásig minden költség beszámítható. Díjtétel szempontjából egyedül Budapest tartozott teljesen az elsı fokozatba. Debrecen, Kolozsvár és Sopron a II. fokozatba, a többi város Aradtól Szegedig a III. fokozatba, a megyék pedig a távolság miatt a IV-be. 1901-ben terhességtanácsadási törvény is született. Továbbá a „malária elleni intézkedések tárgyában” a fıbb járványfészkeket jelentı szúnyogtanyák, azaz mocsarak lecsapolása, valamint a betegeknek ingyenkininnel való ellátása. Cséplı- és szecskavágó gépeknél az alkalmazottakat a munkaadónak kötelessége volt biztosítani. Ha ezt nem tette meg, akkor minden költség reá hárult. Még akkor is, ha az alkalmazott szegte meg az óvó rendszabályok valamelyikét. 1902-tıl egységesítették a betegfelvételi lapokat a könnyebb áttekinthetıség kedvéért. Névtelen beadványokkal hivatalosan nem foglalkoztak. Csak akkor, ha valami alapos gyanút láttak felmerülni. A cséplıgépeknél az elsısegélyláda tartalmazzon: Esmarch-pólyát, Volkmann-sínt, 100 g tiszta borecetet, kötszerollót, kellı mennyiségő steril kötszert. A gépésznek kötelessége volt elsısegélynyújtó tanfolyamot végezni. A fentiekbıl kitetszik: hazánk agárjellegő ország volt, így törvényeink is a cséplıgépek, gızmalmok körüli egészségügyi teendıkkel, de még a hajóorvoslással is többet foglalkoztak, mint például a bányászattal, vagy egyéb ipari balesetekkel. A magyarázat: a bányáknak saját társpénztáraik szabályozták a teendıket, kártalanítást stb. 1905-ig, míg Chyzer Kornél szerkesztette az egészségügyi törvényeket. Szomorú sorsa kicsiny népünknek, hogy ez a derék orvos hivatalának utolsó éveiben legtöbbet az 1904-ben kiadott kivándorlási törvény egészségügyi részével kénytelen foglalkozni. Tisza István kormányának a Cunard Steam Ship Company irodájával volt szerzıdése, amely Fiumétıl New Yorkig hajóztatta az Újvilágba igyekvı magyarokat. Sekély vigasz, hogy „titkos ügynökök nem mőködhettek”, és Tisza hatalmilag letiltotta a Brazíliába való kivándorlást. A hajók csak egészséges egyéneket szállíthattak. Vagyis a legértékesebb munkaerıket. Ráadásul ha a hajón baleset, vagy valami rendkívüli esemény történt, a kirendelt hivatali személyeket (orvos, tisztviselı) a Steam Ship Company nem volt köteles napidíjjal ellátni. Kaptak viszont a kivándorlók 10% alkoholtartalomnál szigorúan nem gyengébb 3 dl bort. A gyermekek csak „orvosi rendeletre”. 1904-ben kötelezıvé tették „az elsıfokú közegészségügyi hatóságok szakközegeinek az iparfelügyelık által megejtendı gyárvizsgálatoknál való közremőködését”. Tehát bevonult a gyáriparba az egészségügy, miközben a lakosság igen értékes része kivándorolt. Chyzer Kornél aligha mondhatott volna ellent a „vasakaratú” Tiszának. Legfeljebb emberi körülményeket akart biztosítani az új hazát keresni kényszerülıknek. Chyzer ekkor már közel járt a hetvenedik életévéhez.
A nekrológok szerint14 a sors kegyesnek bizonyult doktorunkhoz: hirtelen hunyt el 1909. szeptember 21-én. Olyan ember volt, aki tartalmat és értelmet adott a papírmunkának. Az akták mögött is mindig orvosember maradt akár Bécsben, akár Bártfán, akár Budapesten. A fentiekbıl kitetszhet, Chyzer-formátumú szervezık ritkán születnek. Elıtte Markusovszky, utána Johan Béla rendelkezett hasonló képességekkel. Így nemcsak a „hivatalban”, de orvostörténeti jelentıségét tekintve is közöttük a helye.
14
Biró Lajos: Dr. Chyzer Kornél emlékezete (1836–1909). In: A magyar orvosok és természetvizsgálók XXXV. vándorgyőlése Miskolcon. Bp., 1911.
