/
áZ ene A lap íto tta i DR S E R E G H Y ELEM ÉR
Felelős szerkesztő :
Felelős kiadó :
DR H O R U S I T Z K Y Z O L TÁ N r*.
NOVÁGH GYULA
S z e r k e s z tő s é g : Budapest, VII., Erzsébet-kórút 19., III. 22. T e le f o n : 349-522
Kiadóhivatal: Budapest, IV. ker., Szép-utca 5, félemelet 2. T e le f o n : 384-529
Budapest XX. évfolyam, 16. szám 1939 szeptember 15
TARTALOM
Prahács Margit: Bach Karl Phílipp Emanuel, — Sandvik O, M .: Norvég népzene, — Kereszty István: Adós, fizess! — Dr, Sereghy Elemérné: Bayreuthi emlékezések, — Albert Ferenc: Nemzetközi zenei világverseny Genfben, —Mit hoz az 1939—40-es évad? — Hol koncerteznek idén külföldön a magyar művészek ? — Külföldi hírek. — Belföldi hírek. Ar -P o V /é / B A R I Ü K AR CH ÍVU M
£ 3 /3 t BUDAPEST k
m
A Z E N E
278
B érlethirdetés a Népművelési Bizottság
Z E N E K A R I H A N G V E R S E N Y E IR E A Népművelési Bizottság az 1939— 40. hangversenyévadra is két bérletsorozatot h ir d e t: 1. »A« bérlet 10 vasárnap délután 5 órai kezdettel a Pesti Vigadó ban. Ezeknek a hangversenyeknek m űsorain Beethoven és Mozart zongora-, illetve hegedűversenyei és legszebb szimfóniái, továbbá m in den hangversenyen egy m agyar szerző reprezentatív műve-szerepel. 2. »B« bérlet 5 hétköznap (kedd) este 8 órai kezdettel nagy kórusos m űvek szerepelnek a műsoron. 1. Székesfővárosi Énekkar, 2. CeciliaK órus hangversenyei, 3. Csajkovszki-hangverseny, 4. Liszt-est, 5. Esetleg Beethoven IX . szimfóniája. A hangversenyek szereplőiül a legkiválóbb m agyar művészeket kéri fel a Bizottság.
Filléres bérletárak: A 10 vasárnapi »A« bérleti hangversenyre összesen: 6— , 10-—■, 15— és 20 — P. Az 5 hétköznapi »B« bérleti hangversenyre összesen : 5— , 7-50, 10— , és 13— P. Az A— B bérleti 15 hangversenyre összesen : 10— •, 16— , 22— ; és 30— P.
A bérletárak k é t egyenlő részletben is fizethetők. Minden bérlő egész éven á t ingyen kapja A
Z e n e
c. folyóiratot, amely az egyes műsorok ism ertetésén kívül népszerű zenei tárgyú cikkeket közöl. A bérletek f. évi szeptember hó 15-től válthatók a Bizottság hivatalá ban, (IV., 8zép-u. 5. félem. 2.) köznapokon d. e. 9—2-ig, pénteken d. u. 5—7-ig is. A részletes m űsortervezetet október havi m unkatervében, vala m int falragaszokon közli a Bizottság.
A
Z E N E
279
PRAHÁCS MARGIT:
BACH CÁRÉ PHIEIPP EMANUEE. Johan Sebastian gyermekei közül három fia, W ilhelm Friedemami, Philipp Em anuel és Johan Christian írtá k bele nevüket a zenetörténetbe. Friedem ann, a legidősebb fiú művészete még aránylag a legközelebb áll az apa m onum entális polifon stílusához, a barokk stílus művészi eszményeihez. Ezzel szemben Joh. Christian, a legfiatalabb fiú, m ár teljesen az új idők homofon, olaszos irányú, könnyed mozgékony stílusának képviselője. K özöttük áll Philipp Em anuel, m int a m ult és jövő, a b arokk és a klasszika áthidalója, korának kétségtelenül egyik legnagyobb zenei úttörője. Tavaly volt Phil. Em anuel halálának 150. évfordulója s nagyságának jele, hogy ennyi idő u tá n tulajdonképen a m i korunk fedezi fel ú jra művé szetének messze jövőbe m utató értékeit. Ezek az értékek főképen a tiszta zongorastilús úttörésében nyilvánulnak meg. Ma, am ikor a zeneművészet egész területén tapasztalhatjuk a tö re k v é st: visszatérni a hangszerek eredeti, legsajátosabb lényegéhez, megszabadulni a különféle korízlések fölösleges, lényegetrontó hozzáadásaitól, a régi zongorastílus mesterei, köztük elsősorban Phil. Em anuel Bach is nagyobb m éltánylásban részesülnek. Mindig jobban felszínre kerül a belátás, hogy az eredeti zongorastilús eszményét a 17— 18. század zongorastilusában kell keresni, am ikor e hangszer — m int később a rom antikus kor kalapácszongorája — még nem kelt versenyre a zenekar színességével, dinam ikájával és hatalm as méreteivel, hanem m egm aradt a sa ját szerkezetszabta keretei között. Reichardt, a 18. század végének neves zeneszerző-esztétikusa úgy ír Phil. Emanuelről, m int az elsőről, aki a zongora hangját lélekkel, kifejezéssel, ihlettel tö ltö tte meg (Briefe eines aufmerksamen Reisenden der Musik betreffend 1776.). Valóban az ő korában forradalm ian hangzott a követelmény, miszerint a zongorán énekszerűen kell játszani. »Ez a dolog nem olyan könnyű — írja Bach Ö néletrajzában — h a a fülre nem akarunk üres benyomást gya korolni, sem az ének nemes egyszerűségét sok zajjal elrontani. A zenének a szívhez kell legelőször szólni és ezt egy zongora játékos sohasem dübörgésekkel, dobolásokkal, arpeggiózásokkal éri el, legalább nálam biztosan nem.« Ezekben a szavakban m ár élesen tű n ik szembe a századvég szabadabb, természetesebb életérzésének, Rousseau Szellemi forradalm ának hangja. Bach művészi tevé kenységének főrésze ham burgi tartózkodására esik, ahol élénk részt vesz a város szellemi életében. Eessing, Klopstock, Claudius, Gerstenberg legszűkebb baráti köréhez tartoznak, akikkel együtt hirdeti az új szellemet, amely a rom lo tt lelkű, fáradt, önző társadalm at ú jra vissza akarja vezetni a természet, a szív birodalm ába. E nnek a szellemnek legfőbb zenei kifejező eszközét, a clavichordot Ph. E. Bach állítja, az érdeklődés középpontjába. A németek m ár előbb is előnybe részesítették a régi zongorának ezt a típusát, amely a mereven elhatároló, csak a forte és a piano ellentétére szorítkozó cembalóval szemben finomabb tónusú, árnyalásra, te h á t kifejezésre alkalmasabb volt. De igazi fénykorát a korai rom antika W erther korszakában éri el, mikor nagy mestere, Phil. Em anuel ennek az igazi ném et »Empfindsamkeit«-nek, könnyeket hullató szentimentálizm usnak lesz első zenei tolmácsolója. Tipikus billentésmódja a »Bebung«, a billentyű utánnyom ása, mely által a húr jobban kifeszülve, sajátos reszkető, panaszos, anyagtalanul ható hangot adott. így válh ato tt annak a m esternek kedvenc hangszerévé, aki m in t jelszót hangoz ta tta : »Die Musik müsse vornehmlich das H erz rühren.«
280
A Z E N E
Bach első zongoraszonátái 1740-ben »Preussische Sonaten* címen jelennek meg Nagy Frigyesnek ajánlva, akinek hosszú éveken á t volt cembalómestere. Nyelve m ár i t t teljesen eg y én i: a régi és az új stílus sajátos össze olvadása, amelyben épúgy élnek m ár a m annheim i iskola nagyszerű vívmányai, m int a felvilágosodás racionalizmusának kim ért szelleme. Az új és a régi összeolvadása különösen abban nyilvánul meg, hogy az énekszerúségen tu la j donképen Bach a »beszélő« zenét érti, azt a beszélő zenét, amely a régi utánzási elméletben gyökerezve, a 18. század zeneesztétikájának legfőbb alapja volt. Eszerint a zene a szenvedélyes beszéd utánzása, te h á t a legszorosabban kap csolódik a beszéd érzelmi árnyalataihoz s ezen keresztül határozott zenénkívüli képzetekhez. A kifejezésre való törekvés teh á t a homloktérbe kerül, de ugyanekkor o tt áll ő rt a felvilágosodás szelleme, amely mindenáron valami határozott, ésszel is felfogható érzelmet akar a zenéből kihallani. Hiszen Bach egész szellemi körének legfőbb vágya egy kifejezés- és szimbólum- »tudomány« kidolgozása, amely a zenei kifejezésről is fellebbentené a titokzatosság fátyolát. Bach zongoraművei a gyakorlati példák valóságos tárháza arra, hogy hogyan lehet ezen a hangszeren a legkülönfélébb karaktertípusokat, kedélymozgal m akat, érzelmeket zenében ábrázolni. Vonalvezetése annyira »beszédesen« kifejezőerejű, hogy egyik költő k o rtársát a rra ihleti — s ez rendkívüli jellemző kora zenei felfogására — hogy egyik legszebb szabad fantáziájára, a C-moll fantáziára utólagosan szöveget írjon, még pedig H am let élet és halál felett töprengő monológját. Ugyancsak tém áinak, nemes egyszerűség, intenzív beszédessége, hogy így m ondjuk költészeti koncepciója sokszor alig defi niálható és mégis szembetűnő hasonlóságot m u ta t a beethoveni melódika kifejező szépségével. Aki jól ismeri Phil. Em anuel legszebb zongoraműveit, a szabad fan táziákat, könnyen felismerheti, hogy Beethoven recitatív-arioso kifejező eszközei s az ezekben megnyilvánuló egyéni formáló ak arat teljesen Bach hangszeres recitativoihoz, deklamációs stílusához kapcsolódik, m int ennek legszebb, legmagasabb kivirágzása. E z könnyen érthető is, m ert Beethoven m ár mestere, Chr. Gottlieb Neefe ú tm u tatására ismerkedik meg Phil. Em anuel művészeté vel, édesapja is b iztatja szonátáinak tanulm ányozására, amelyek közül többet le is másolt a m aga szám ára. E k é t m estert különben a közös északnémet származás, a forradalm i hajlandóság, a mélységesen ethikus, m inden külső h atást megvető művészi szemléleti m ód is közel hozzák egymáshoz. Hogy Bach szabad fantáziáinak merész harm onikus fordulatai, éles dinamikus ellen tétei, váratlan merész modulációi is — m ind a mannheimi forradalm i szellem vívmányai — mennyire m egragadták a fiatal Beethoven fantáziáját, arra utóbbi szerzeményeiben bőven találunk példákat. Csodálatos zenekultúra term ékei voltak ezek a szabad fantáziák! Ma szinte elképesztő, hogy m ilyen magas követelményekkel léphettek fel akkor a zongorajátékossal szemben. A muzsikusok egyetemi képzettsége a kor m agától értetődő követelménye volt, a zongoristák pedig emellett ugyanolyan zenei kiképzésben részesültek, m int a zeneszerzők. Csakis így lehet megérteni, hogy a zongora játékosok szám ozott basszusból lapról tu d ta k szabad fantáziát rögtönözni. Hogy ehhez milyen nagy művészi képesség, fölény, a zenei szer kezet, generálbasszus szövevényeiben való teljes jártasság volt szükséges, nem kell bővébben magyarázni. A művész fantáziáját nem kötik it t adott tém ák, előre m egszabott taktusok, törvények, s nagyszerű, egyetemes zenei tudás és gazdag egyéni fantázia az egyetlen forrás, amelyből m eríthettek. H allanunk kell Bach fantáziáit, hogy a beethoveni stilús meggyőző hevének, akaratdinam ikájának, merész harm onikájának gyökereit megismerjük. De épen rögtönzésszerű jellege m ia tt aligha lehet m a m ár ezt a stílust a maga közvetlen elevenségében megközelíteni, m ert teljesen egybenőtt azzal a zene-
A Z E N E
281
kultúrával, amellyel együtt kivirágzott és lehanyatlott. .Phil. Emanuel »Versuch über die wahre A rt das K lavier zu spielen« c. nagy elméleti művében nem hiában mondja, hogy valaki ügyesen kom ponálhat, de m indam ellett nem tu d szabadon fantáziáim . E z a stilús természetszerűen virágozhatott k i a nagy terjedelm ű, virtuóz jellegű sokszínű zongorán, ahol »a terem tő szellem a legközvetlenebb kapcsolatba kerül a kivitel eszközeivel, a tíz újjal, amelyek mindegyike egyformán részt kér a Szép m egnyilvánításában és orga nikusan h a t vissza és m ozdítja elő a művész fantáziáját.« De nemcsak a fantáziákban m u ta t Phil. Em anule Bach nagy rokon ságot a beethoveni zongora stílussal. Beethoven szonátaform ájának kialakulási folyam ata ugyancsak nála ju t el igen jelentős állomásához. A rom antika fej lődés-princípiuma o tt él m ár ezekben a szonátákban. Bach tém ái m ár nem merev, kibontakozásra alkalm atlan zenei gondolatok képviselői, hanem logi kusan, organikusan kifejlődő jellegűek. A szonáta kidolgozási része nem pihenő pont — m int eddig, — hanem a tem atikus feldolgozás feszültségének drám ai színtere, előkészítője az első rész visszatérésének. íg y le tt Phil. Emanulé Bach művészete a szonáta történetének jelentős alapköve, amelyen H aydn, M ozart és Beethoven tovább építhettek. 'Az akkori idők különösen divatos zenei form ája volt a rondo. Mesterkélt naívsága, előrelátott ismétléseinek gépies bája, egy kis csevegésre invitáló jellege különösen megfelelt a későbarokk előkelő társadalm i szellemének, amely választékosán él az emóciókkal, anélkül, hogy ezekbe jobban bele mélyedne. Phil. Em anuel Bach rondóiban nyilvánult meg legtisztábban a különbség, amely Ő t apja stílusától elválasztotta. A robusztus erő és súly helyett szellemesség és elégáncia, a töm ör polifónia helyett homofon, csillogó játéktechnika, hum or és elevenség lépnek előtérbe. Ahogy hiában keresnók Phil. Em anuel egyházi műveiben a barokk kor hívő szellemét, fenséges komoly ságát és m éltóságát, úgy tűnnek el a prelúdium ok és fugák sziklaszilárd hittel m egépített orgonaszerű, hatalm as barokk ívelései a rondók apró kis részekre különülő, könnyed, szellemes, tiszta zongorastílusban sziporkázó cirádái mel lett. De Phil. Em anuel ebből a divatos sablonos formából is a változott kor szellemnek megfelelő, de igazi művészi értéket tu d o tt alkotni. I t t is m utatja az új k o r emberének kötetlenebb benső világát, amely széles hozzáfűzésekben, rögtönzésszerű kadenciákban a rondók befejezéseit valóságos külön kis kompozíciókká szélesíti ki. A rom antikus zenében felnőtt nemzedék szám ára Phil. Emanule zongora stílusa esetleg üresnek, vérszegénynek hat, m ert nagyon megszokták a zon gorán a kéz és a fül túlhalm ozását. Bárm ennyire is fejlődött a mi mesterünk óta a zongorastilús, elvitázhatatlan tény, hogy ez a fejlődés a zongorastilús elanyagiasítását is jelentette, a hangzás túltengését a finoman megrajzolt, kristálytiszta vonalakkal, a tiszta zongoraszerűséggel szemben, amely az anyag m inim um át és a szellem m axim um át követeli. A zenekari befolyások, a rom antikus szellem hatalm as kiterjeszkedési törekvéseinek eredményei nagyon veszélyeztetik a zongora igazi jellemét. A harsogó pathos, a túltengő »vastag« harm ónia kifejező képességét épenúgy túlszárnyalják, m int a szöve vényes polifónia. íg y m a különösen hasznos Philipp Emanuel Bach zongora műveinek m int tiszta forrásnak a tanulm ányozása, amelyből H aydn, Mozart, Clementi, Cramer, Hummel, de különösen Beethoven annyi ihletet merí te tte k a klasszicizmus zongorastilúsának megteremtésére.
282
A Z E N E
SANDVIK O. M .:!)
NORVÉG n b p z e n e . Oslo. Az első norvég népdalgyüjtem ényt Lindeman M. Lajosnak, a mi nagy karkom ponistánknak köszönjük. 1841. évtől kezdődően adta közre, zongorára letéve. B ejárta az ország legtöbb vidékét és kb. 1000 dallam ot gyűjtött. K i emelendő különösen a gyűjtem ény sokoldalúsága. Tálalunk benne régi táncokat —ilyenek: Halling, Springar, Gangar —és ó-norvég koráldallam okat, balladákat, szerelmi dalokat stb. Lindeman m ellett még a következő gyűjtőket kell m egneveznünk: Elling Catharinus-t, Bjorndal A m e-t, e sorok író ját és ‘ Braein Edvard-ot. Elling gyűjtését 1900-tól kezdve sok füzetben .hozta nyilvánosságra (Vallásos népénekek, Norvég népi dallam ok stb.j, m indet kísérettel és értekezéseiben értékes szem pontokat adott. Bjorndal a H ardingféle-nek nevezett sajátságos norvég hegedűn előadott táncokat jegyezte fel és ad ta ki több füzetben (Norske Slátter — Norvég táncok). A »Népzene Güdbrandsdalenben« című művében é sorok írója az első, aki egy összefüggő terület népzenei leírását eszközli, kb. 450 dallam ot közölve, köztük 85 régi »ugrótánc«-ot. Továbbá feljegyzett dallam okat Délnyugat- és Kelet-Norvégiából Vest-Agderben és Romerikeben (a norvég népmúzeum em lék-kiadásaiban jelentek meg egyszólamúlag). Végül Braein nagyszámú dallam ot ad o tt ki Nordmore-ból, m indet megharmonizálva. Tudományos kiadásm ik sajnos még nincsen. Az anyagot hangszeres és énekes részre oszthatjuk. A hangszeres rész 'a Lure (kb. 1 m hosszú fa fú v ó ; a 2 vagy 3 különálló hangszertestet az ú. n. »naever« — a nyírfa külső háncsa ta rtja össze), Bukkehorn (a baknak a szárva ; rendszerint három lyukkal), Maulharfe, Langeleik (H a c k b re tt; négyszögletes hangszer egy monochord-szerű húrral a dallam és héttel a kíséret számára), Hardinjéle és a rendes európai hegedik szám ára k ö ltött népi dallam okat tartalm azza. Sajátságosak a Langeleik- és Hárdingfele-darabok, az előbbiek tonalitásaik, az utóbbiak többszólamúságaik m iatt. A paraszt-fidulá (Hardingfele) hangolása ren d szerin t: a—d—a-—e (vagy a—-e—a—-e, vagy a—é—a—cisz), megfelelő rezonáló h ú r ja i: d—e—fisz—a. A dur-jelleg kiemelkedő. Bizonyos »pentatonikus«2) vonásokat viselnek ezek a »Slátter«-ek. A táncok (»Slátt«, az ó-norvég nevük talán azzal van összefüggésben, •hogy ezt a zenét valam ikor »ütve«, vagyis plektronnal3) játszották) : Gangar, Halling és Springar (ugrótánc). A Gangar e/ao s ütem ű ősrégi, méltóságteljes tánc. Saetesdalban még most is járják. Elragadó képet fest errőlatáncról Grieg »Gangar« című darab j ában. A Halling 2/4-es ütem ben van. Eőleg a férfiak táncolják szívesen. Ebben találjuk a híres óriás-ugrást (a táncos hirtelen, forogVa a levegőbe dobja m agát egy sapka után, mely egy b o tra téve áll a m agasban). Egyébként a táncos kecsesen mozog és a tánc m aga ritm ikailag változatos. . A Springart (svédül »Polska«, inkább a polkával és m azurkával rokon) ■egy p ár táncolja %-es ütem ben. Érdekes és nem könnyen m éghatározható a ritm usa. Szabadjon egy hegedűhöz hasonlítani. Egyedül a vonó változatos mozgása tu d ja a tánckép elevenségét jelképezni. Ezeket a táncokat napjainkban ritkábban ropják. Régebben az ünnep ségek legfontosabb részét képezték és különösen az esküvők voltak tánc nélkül A kiváló norvég folklorista és zenetörténész a fen ti tanulm ányt »A zene« részére írta. Ö t fokú, m elyben nincs félhang ; p l . : a— c —d— e—g. a) Görög eredetű elnevezése a pengetős hangszerek fém ből, fából vagy csontból készült pengetőjének. l) ‘)
A
Z B N E
283
elképzelhetetlenek. A ceremóniákhoz, melyek a régebbi időkben szokásban voltak, tarto z ta k a menyasszonymarsok is. E zeket fidulán és klarinéton ad ták elő. Sok közülük igen szép. Grieg finom érzékkel dolgozott fel zongorára egy ilyen menyasszonymarsot a »Slátter« (op. 72.) cimű müvében. Azok köze a szokások közé, melyek m ár sajnos nincsenek életben, tartozik a nászünnepélyek alkalm ával énekelt »Stev«, azaz refrén-éneklés is. R övid négysoros verseket rögtönöztek, melyek tartalm a csipkelődő megjegyzések vagy titkos szerelmi vallomások voltak. Egyesek vagy egyes csoportok disputáltak a »Stev«-be a lányokkal. E z a vers a m agja annak a hatalm as líraiepikai dalnak, m e ly e t: »Kjempevise«-nek, hősi dalnak nevezünk, s mely szövegében és dallam ban egyaránt középkori eredetű. Ezek a balladák szerelemről és hőstettekről szólnak. A versszakok refrénekkel (Omkvaed) vég ződnek, vagy választódnak el. Nagyon régi sok gyermekdal is (bölcsődalok), melyek gyakran érdekes to n alitást m utatnak. Rokonok velük a »tehén-körtánc«-ok (Eokk), melyek közül egyesek egész fantáziának hatnak. Mivel egyesek rendkívül nehezek és a tehénőtzés szokása a legtöbb vidéken m ár nem dívik, nem sokára eljön az idő, m ikor ezek az improvizációnak hangzó zenélések elnémulnak. Mindenki, aki ilyet hallott, m in t csodálatos term észeti képre emlékezik vissza. (Grieg op. 66, nr. 1.) Természetesen új és régi egymásmellett áll az em lített dallamoknál. E z különösen a zsoltárokra, anépies korálokra vonatkozik, melyek a Kjempenvisedallam ok m ellett ta lá n leggazdagabb részét képezik népzenénknek. Vannak fégi himnuszaink, recSitativohan ta r to tt darabjaink és szigorú strofikús épít kezésű dallam aink ta rk a változatosságban. Egyesek közülük a középkorból szárm aznak, mások újabb vallásos lírai érzelmeket fejeznek ki. Ugylátszik ennek a csoportnak fejlődési íve sok évszázad felett feszül. U gyanazt m ondhatjuk minden csoportra vonatkozólag, m ert m indenütt felm utathatunk sok régebbi veretű melódiát. A régi jelleg a következő tulajdon ságok által ismerhető f e l : a vezérhang sok m oll-dallamban egész hangtávolságra v a n a to n ik á tó l; ezekben gyakori a nagy szext és kis sz e p t; a dur-dallamoknál a negyedik fok bővített, úgyhogy tritonus4) keletkezik; végül sok dallamnál szám talan melizmát5) találunk, melyek m int virágkoszorúk körülölelik a melódiát. A norvég népm elódiákban m indenütt találu n k gregorián hangnemeket és ez — véleményem szerint —. azzal függ össze, hogy a katolikus egyházi zene nálunk nagy behatással volt. Egyházunk ö t évszázadon keresztül katolikus volt, a, reformáció kb. 1550-ben k erült hozzánk. Sajnos a dokumentumok, melyek szám ításba jöhetnek, a régi gráduálék, antiphonárium ok stb. csak erősen m egrongált állapotban m arad tak ránk. Azonban fontos melodikus relikviánk van az Olav-kultuszból (nemzeti szentünk, Olav 1030 július 29.-én h a lt meg és az ünnep 28.-tól augusztus 3.-ig ta rto tt). Dr. Reiss Georg a »A középkori Olav-kultúsz Északom (Den middelalderlige Olavosdyrkelse i Norden, Oslo 1913.) cím ű m unkájában részletesén ism erteti ezt az ünnepet. Pontos bizonyítékokat kellett vennie a szomszéd népektől. Norvég talajo n a népzenéből kell bizonyos következtetéseket vonnunk. E gy kísérletet, erre az ú tra térni, e sorok írója te tt, többek között »Norvég népzene, különös tekintettel Ostland zenéjére« (Norsk folke musik, searling Ostlandsmusikken, Oslo 1921.) című könyvében, melyben a szerző bizonyos form ulák karakterisztikus használatát veszi szem ügyre. Mégse lesz ezáltal világos minden sötét pont. Dallam ainkban ingadozó hangközöket találunk. A k v a rt gyakran tú l magas, a szept tú l mély. Ugyanez vonatkozik a tercre és szexire is. E gy kutató (Eggen Erik) felállított egy speciális 4) T riton u s = három egész hang, pl. c-fisz. 5j Melizma = énekcifrázat, m ikor egy -szótagra több hang esik.
284
A
Z E N E
norvég hangsort és m egállapításaira a »Langeleik« öreg hangszerben talál bizo nyítékot. Hogy a népzenénk gazdag forrását képezi a műzenének, régóta bizonyítjá k a zeneszerzők, m int Grieg, Kjerulf, Nordraak. É s alig akad kom ponista a m i újabb zeneköltőink között is, aki ne volna erősebb vagy gyengébb mértékben a norvég népzene hatása alatt. Nevek a jelenből, melyeket kiemelhetünk : Johansen Monrad, Olsen Sparre, Groven E ivind és Tevit Geirr. (Ford. : Dr. H . Z.)
K E R E S Z T Y IS T V Á N :
ADÖS, F IZ E S S ! adós pedig az az újabb zenésznemzedék, amelyik teljes képzett ségével partituraolvasó is, de írói vénája is van. Adósa zenekultúránknak — többek közt — egy bizonyos fe la d a tta l: azzal, hogy végre igazságot szolgál tasson a m a látatlanban lebecsült É rkel Ferenc művészetének. S ő t : erre pályadíjat kellene kitűznie valam ely felsőbb fórumnak! Ilyen problémák feszegétésekor tű n ik ki, hogy milyen k á r volt elgáncsolni a Művészeti Akadémia létrejöttét! A Tudományos Akadémia birodalm án tú l is van szellemi alkotás : a művészet épen olyan nagy és dicső, m int a tudo m ány ; aki szinfóniát vagy operát ír : ugyanolyan szellemi értéket hoz iétre, m intha tudom ányos könyvet ír t volna. H a volna Művészeti Akadémiánk : ennek épen olyan áldásos lenne munkássága, hatása, m int amilyen a Széchényi alapította Akadémiának volt — persze, ha ide is akadnának olyan mecénások, akik a Marczibányi-, Teleki-, W odianer- stb. díjak m intájára alapítványokat tennének.............. Érkel nemcsak a történelemé. A m ai zeneszerző-nemzedék nem tanul tőle, m ert csakis a maholnap százéves »Hunyadi Lászlót« és a közel nyolcvanéves »Bánk bán«-t ismeri — (ez épen a nagy b a j!) De a nagyközönség ezt a k é t szép ereklyét m a is nagyon tu d ja élvezni — amiből még hosszú jövőjükre lehet következtetni. Az operaházakat m indenütt igen drága fényűzési cikknek ismerik, (tavaly még a híres »gyémántpatkós«1) M etropolitán válságáról is olvas tunk), te h á t nem lehet kívánni, hogy olyan m űveket is színre hozzanak, amelyeknek, anyagi szempontból, k á rá t lá tn á k ; ezért nem hallhatjuk É rkel alkotásai közül oBátori Máriá«-t és »Dózsa György-öt« 70 év óta, ezért ju to tta k »Sarolta«-, »Brankovics György«, »Névtelen hősök« és »István király« összesen nem egészen 80 előadásig, szemben a sokkal régibb ízlésű k é t népszerű operának mintegy 760 előadásával. De tudjuk, hogy a számok nem m érvadók ; a statisz tik a csak a mennyiségről beszél, a minőségről nem ; Beethoven, Mozart, W eber és mások igazán értékes műveinek előadás-száma (főleg h a a bem utatójuk óta eltelt túlhosszú időt is szám ba vesszük!) meg sem közelítik pl. Puccini előadásainak összegét. É s bizony mondom, hogy a »Brankovics« és a »Névtelen hősök« nem egy részlete vetekszik az általánosan ism ert Érkel-darabok értéke sebb részeivel! É z t jólélekkel mondhatom , m ert am a kevesek közül való vagyok, akik ezt a k ét jégretett m űvet több ízben h allották ; de ítételem ről meggyőződ hetni a belőlük megjelent egyveleg útján. ( A »Brankovics«-potpourri: E rkel Sándornak mesteri zongoraletétele.) *) A N ewyorki Operaház I . em eleti patkóalakú erkélye a m illiárdos h ölgyek briliánsai tó l ragyog, ezért nevezték el gyém ántpatkónak.
A
285
Z E N E
A fő szempont azonban, amelyre rá kell m utatnom , nem a részletek meghatározása, hanem az operák em lített minősége. T. i. »Hunyadi« és »Bánk« -— akár az »Ernani« vagy a »Trubadur« — : csupa dallam, csupa ária (és ezért hallgatja őket a m ai közönség is örömmel!) — míg a későbbi m űvek zenéje drám aibb, nem olyan behízelgő (s ezért nincs akkora vonzóerejük). A »Bánk«-ot nyomon követő »Sarolta« valóban a zeneköltő elbágyadásának képe — de hogy a későbbi m űvek sem becsesek: az nem á ll! A m int az ariózus Verdi mindinkább drám aivá l e t t : épen úgy változott, azaz fejlődött Erkel öntudatos tehetsége. E z az a szempont, amelyből — legfőbb ideje! — tanulmányozni kell E rkel összes m űveit, te h á t operaházunk könyvtárában nekiülni a p arti túráknak, gondosan összehasonlítani melódikájük, harm onikájuk stílusát, az alkotói ihlettség fokát, a hangszerelés technikáját s több efféle jó k a t; a gondos t a n u lm á n y o z á s eredm ényét pedig közölni kell a nagy nyilvános sággal. Igazságot Erkelnek! *
* * É s m ost személyes ügyben kérek szót. Eddig a pontig ugyanis ezt a cikket akárki m egírhatta volna. De még senki m ásnak nem ju to tt eszébe; h iá b a : az ember gyarló lény, nem ura a gondolatainak. E zt nem védekezésül hozom fel, hogy t. i. ne hányják szememre, hogy »ó, m ért oly későm sürgetem az E rkel zenéjével foglalkozást; elárulom az ámuló olvasó n ak : én m ár 54 évvel ezelőtt m egtettem a m agam ét! Tréfásan szoktam m o n d a n i: nemcsak D eáknak volt »húsvéti cikke«, hanem nekem is, még pedig k ettő ; de i t t csak a »Harmónia« művészeti szak lap 1885.-Í húsvéti számáról legyen szó : első zenei cikkem jelent meg ott, arról szól (amit csak Jókaival szemben sikerült elérni), hogy nemzeti adakozást nyissunk E rkel zongorakivonatainak előállítási költségeire, hogy E rkel útján tovább menve szervesen fejlődjék a m agyarstílusú opera (amiről m a m ár szó sem lehet). De h á t zenei lapot akkor is kevesen olvastak, az intéző körök még úgy sem — szavam »a pusztában kiáltónak szava« m aradt. Valami öt év m úlva egy derék városatya (méltatlanság, hogy nevét elfelejtettem) a főváros közgyűlésén azt indítványozta : adjon a székesfőváros Erkelnek nehány ezer pengőt (így is nevezték akkor a »forintot«) műveinek k ia d á sá ra ; szép volt, hogy ez meg is tö rté n t — de az összeg távolról sem le tt volna elegendő a nagy zeneköltő életművének megörökítésére ; E rkel pedig sohasem élvezte utódainak magas javadalm ait, nagyon rászorult a főváros adom ányára — s így állandósult kultúrán k vesztesége. É n m indig szégyenkezve gondolok arra, hogy a »Hunyadi László« énekszólamos zongoraátirata csak 54 évvel a bemutatóelőadás után jelent meg, a »Bánk bán«-é pedig körülbelül 35 évi késéssel........... Szememre lobbanthatja valaki : h a így szívemen viselem a d o lg o t: m iért nem tevékenykedtem is ebben az irányban? Megfelelek : először a kenyér gond nem engedett, másodszor : partitúraolvasó ugyan vagyok, de nem fölényes, m ert könyvből (Lobé 4 kötetes munkájából) tanultam , s csak zongorán játszom, zenekarban nem ültem , hangszerelni nem is próbáltam . Aki p a rtitú rá t tud írni : annak a lelkiism eretét m ozdítsa meg ez a k ét szó : adós, fizess! Még egy szót! A m agyar opera m egterem tője születésének századik évfordulója alkalmából az Erkel-emlékkönyvben m indazt közöltem, am it a nagy m esterről el tu d o tt családja mondani. Félfüllel hallom, hogy itt-o tt újabban is ta lá lta k E rkel személyére és m unkásságára vonatkozó adatokat. E zeket nem szabad véka alá rejteni : m i érdekelhetne jobban, m int nagy embereink személyiségének kisugárzása?! Aki adatokra l e l : ta rtsa köteles tartozásnak, hogy azokkal a zenevilágnak beszámoljon!
286
A
Z E N E
Dr. SEREGHY EEEM ER NE:
BAYREUTHI EMUEKEZESEK. Augusztus 3-ikát írtunk, amikor életemben először egy soha nem érzett meghatódottsággal útnak indultam W agner örök városába, azzal a szándékkal, hogy az ő szellemében tovább élő színházában, a »Festspielhaus«-ban meg hallgassak egy-két ünnepi előadást. Ezekre a napokra esett Trisztán és Izolda előadása is, ami egyben az idei ünnepi játékok legkimagaslóbb és legtökéletesebb estje volt. A nagy zenei átéléseken kívül m ár külsőségeiben is egészen érdekes benyomásokat kap az ember Bayreuthban. Az év tíz hónapjában csendesen élő város a Festspielek a la tt nemzetközi jelleget kap. Külföldiek, főként ném etek •—- ez évben külö nösen — luxus autóikkal életveszélyes forgalm at terem tenek, úgyannyira, hogy m ár kora délutáni órákban rendőri készültség irányítja a forgalmat, íg y mindenki, aki gyalogszerrel is igyekszik a festői dombon épült, pazar parkírozással körülvett színházhoz eljutni, a bayreuthi közönség fegyelme zettségéhez illően a pont 4 órai kezdet előtt 10 perccel elfoglalhatja helyét a nézőtéren. Szokatlan képet n y ú jt délutáni napsütésben a sok gazdagon kiállított estélyi öltözékű, briliánsokkal és prémekkel ékes hölgy és a sok frakkos és szmokingos úr, am int az előadás előtt és szünetben a színház körül korzóz nak. A színház hátsó oldalán terül el a százszámra menő autókból álló autó park, ellenkező oldalán épült egy a legmagasabb igényeket is kielégítő vendéglő. Ide járnak a jómódúak míg a kevésbé tehetősek a domb m agasab ban fekvő kisebb étkezőjébe igyekszenek az első felvonás egyórás szüneté ben. P ont 4 órakor az egyik oldal erkélyén, éppen a Vezér bejárati kapuja fölött, megjelennek a fanfárosok és W agner-motí vam okkal jelzik az előadás kezdetét. Méltóságteljesen vonul be a közönség helveiket elfoglalni. A ném a csendben szent áh ítat fogja el a lelkeket, a fokonkint el sö tétített nézőtér várakozásteli pillanatokat terem t. A nem látható zene karból megcsendülnek T risztán földöntúli szépségű m otívum ai De Sabata vezénylésével. Germaine Bubin eszményi Izoldája olyan magasrendű gyönyörű séget szerzett, hogy a tökéletes szépségű alakítás fölött megszűnik a kritika kritikának lenni. Lorenz érces hangú Trisztánja, Manoward a legkisebb nüanszokban is kifinomult éneklési kultúrája, M. Klose hatalm as erejű Brangene-je, Prohaska szim patikus K urw enálja te tté k az előadást egésszé. A zenekar és színpad harmonikus eggyéolvadása De Sabata mesteri pálcája alatt a Wagner-zene átszellemiiltségét annyira érvényre ju tta ttá k , hogy a vezetőség és általában a zeneszakértők véleménye szerint a Trisztán-előadás Volt a bayreuthi ünnepi játékok legkimagaslóbb eseménye. Külön érdekessége a Festspiel-előadásoknak, hogy minden esztendőben maga a Vezér n y itja meg a szezont. Ez alkalom rá teljes horogkeresztes lobogó díszben áll a város, minden középület előtt hatalm as vörösdrapériás égbe nyúló obeliszk áll, m agánházak erkélyein, ablakain kisebb-nagyobb zászlók, drapériák, virágpompa jelzik, hogy az ünnepi díszbe öltözött város milyen szeretettel v árja a Vezért. Az idén négy előadást hallgatott végig a Vezér, Winifried asszony, W agner Sigfrid özvegye társaságában, aki egyben a szín ház örököse, szellemi és anyagi irányítója. A Vezér óhajára — noha 30 m árkás egységáron minden előadásra az összes jegy elkel — fen n tartottak négy előadást a K raft durch Freude tag jai részére. Körülbelül 7200 ném et munkás vehet részt ezeken az előadásokon, de csak azok, akik a bevezető W agner-előadásokat hallgatták és akik valam ilyen zenei tehetségről vagy elő képzettségről te tte k bizonyságot. Ezek a munkások 10 m árkás egységárban
A
Z E N E
287
válth atták meg jegyeiket. W inifried asszonyt a színház irányításának nehéz m unkájában Savadé birodalm i miniszteri tanácsos segíti, kivel karöltve őrköd nek afölött, hogy az előadások szigorúan W agner szellemében folyjanak tovább. B ayreuth városát a Festspielhauson kívül a W agner-múzeum teszi gazdaggá. I t t rengeteg kézirata, magán- és egyéb levelezései, könyvei, halottas-széke, íróasztalai, ruhái m ellett operáihoz elgondolt kosztüm-vázlatai láthatók. Mindezek szemlélésénél m eghatottan állunk, közel sírkertjéhez, ahol örök álm át alussza hű hitvestársával Gosima asszonnyal, minden idők halha ta tlan zsenije, W agner Richard.
AEBERT FERENC:
NEMZETKÖZI ZENEI VILÁGVERSENY GENFBEN. Az 1930 és 1940 közötti időt a világversenyek évtizedének is lehetne nevezni. Annyi verseny nem volt ta lá n sohasem a világon, m int épen ebben az utolsó tíz esztendőben. , Igaz, hogy m a minden téren a versenyek időszakát éljük, egyik rekord teljesítm ényt néha hetek a la tt újabb rekordok homályosítják el, világhírt szereznek és vesztenek sportoló nagyságok, művészek, kiválóságok mindenfelé a nagyvilágban órák, sőt percek alatt. Mi magyarok a világversenyekben mindig vezetünk. Nagy büszke séggel állapíthatjuk meg, hogy m i értünk el a legutóbbi ö t esztendőben leg nagyobb sikert zenei világversenyeken is. A budapesti nemzetközi Liszt zongoraverseny győztese Fischer Annié, a varsói Chopin-zongoraversenyé Ungdr Im re lett, aki érdemeinek elismeréséül a kormányzótól Signum Laudist is kapott. Az idei luxemburgi Fauré-versenyen pedig Faragó György győzött, ism ét bebizonyítva a m agyar előadóművészet világraszóló elhivatottságát. A m agyar hegedűművészek közül a bécsi versenyen 1937-ben Virovai R óbert, Hubay és Zathureczky iskolájának neveltje, továbbá Lengyel Gabriella és BrucKbauer Ferenc nyerték az első, m ásodik és harm adik díjat. A svájci nemzetközi hegedűversenyen a győztes — hála a jó Istennek — én lettem. Nagy küzdelm et kellett megvívnom, m ert a legkiválóbb külföldiek mellett tehetséges m agyar hegedűsök : m int Biró József (a római nagydíj nyertese, H ubay, Geyer Stefi tanítványa), Fejér Sándor (szintén H ubay növendék), Balázs Frigyes (Gábriel tanítványa), továbbá Róthfeld Gábor vettek még részt e nagy versenyen. A verseny igen nehéz feltételek m ellett és még a részrehajlás látszatát is kizárva folyt le. H atalm as m űsort kellett vinni. A hegedűs versenyzőknek például a kötelező anyaga a következő v o l t : Bach g-moll, á-moll és C-dur szólósznnáták egyike ; M o zart: G-dur, D -dur (IV. szám), A-dur és D-dur (VH. szám) hegedűversenyek közül eg y ; P ag a n in i: X X IV . Caprice-je közül a 9., 17., 20. és 24. valamelyike ; Wieniawski : Polonaise ; Vieuxtemps : fis-moll hegedűverseny ; Saint-Saens : Rondo ; R a v e l; Tzigane ; B artók : Rapszódiák ; Szymanowsky : N octum e és T arantella m űvek közül egy szabadon v á la sz to tt; Beethoven : D -dur ; Mendelssohn : e-m oll; Brahms : D -dur ; Sain-Saens : h -m oll; Csajkovszki : D -dur hegedűversenye és Lalo ; Spanyol szimfóniája közül egy versenymű ; ezenkívül Dalcroze világhírű svájci zeneszerző tíz nappal a verseny előtt küld ö tt »Caprice«-ja. A teljes pártatlanságot pedig úgy biztosí to tták , hogy a művészek paraván m ögött játszottak és a zsűri tagjai, az elő döntőkben és a döntőben minden hibát számolva, csak egy sorszámra — melyet a játék előtt m indenki kihúzott — adh atták le szavazataikat.
288
A
Z E N E
K ik voltak a zsűri tagjai? A sok világhírű név közül néhányat felsorolok, ezáltal is látható lesz, milyen komoly volt ez a verseny és kiknek a véleménye döntötte el, hogy a verseny győztese én lettem . Elsősorban a verseny tiszteletbeli elnökei Ph. E tter, a svájci köztársasági elnök és Paderewskí zongoraművész, az első lengyel köztársasági elnök voltak. A zsűriben helyetfoglaló nagy nevek közül, felemlítem a következőket: Cortot (Párizs), A ubert (Genf), M ottu (Genf), -Brailowski (Lausanne), Schulthessné Geyer Stefi (magyar), Barthoud, Capoulade (Genf), Bouillon (Párizs), D oret (Lutry-Paris), Kulenkam pf (Berlin), Pochon (Lutry), Onnou (Brüsszel), Poltronieri (Milano), Ribaupierre (Clarens), Andréossi (Genf), Lachenal (Genf), Salvati (Milano), W eingartner (Lausanne), Ansermet, Baud-Bovy (Genf), Gagnebin (Genf) stb. Érdekes, statisztikai adatom van, amely szerint az ének-, zongora-, hegedű-, oboa-, fuvola-, klarinét- és fagottversenyek döntőjébe beju to ttak országok szerint így oszlanak meg : Svájc első lett, mivel e szakokon 21 versenyzője ju to tt be a döntőbe. Második le tt Olaszország h a t művésszel, harm adik és negyedik Franciaország és Belgium öt, illetőleg négy versenyzővel, ötödik le tt Magyarország (A lb e rt: hegedű, W eingarten : zongora és Sipos Jenő dr. : ének), hatodik' helyezést kapo tt Németország, Anglia és Hollandia, hetedik le tt holtversenyben U. S. A., Lengyelország és Palesztina egy-egy versenyzővel. Az természetes, hogy Svájc a legtöbb jelöltet tu d ta a versenyre küldeni, m iután o tt voltak helyben a versenyzők. Olaszország és Franciaország lakosságához viszonyítva a mienket, m i aránylag nagyobb eredm ényt értünk el, ha még ehhez hozzászámítjuk azt is, hogy a külföldi államokból a versenyzők állami ösztöndíjjal vettek részt a svájci versenyen, míg Magyarország nem tu d ta vállalni ezeket a költségeket. A többszázfőnyi versenyző huszonhat országból gyűlt össze Genfben és ezért is nagyjelentőségű volt nekünk m agyaroknak résztvenni, mivel hírünket huszonhat ország fiai ism erték meg, azáltal pedig, hogy Sipos Jenő második, W eingarten harm adik és én pedig a hegedűverseny győztese lettem , bebizonyítottuk, hogy tudunk dolgozni, b ár a trianoni békével tönkretettek és meg akarták bennünk fojtani a győzniakarás érzését. Legizgalmasabb napom június 28.-án volt, amikor m egtudtam az eredményt, hogy bejutottam a döntőbe. A döntőbe csak öt versenyző került, akik az elődöntőben egyetlen hibapontot sem k aptak. E ttő l kezdve napi nyolc órát gyakoroltam, nem említve azt, hogy m ájus 17.-től, a benevezes dátum ától szintén ugyanezen napi adaggal készültem a versenyre. H ál’ Istennek. A győzelem először is rengeteg hangverseny-meghívást eredményezett. Ezek közül leginkább örültem a Résidence-ban ta r to tt hangversenyemnek, ahol többek között Paganini Boszorkány tán cát játszottam . Továbbá k ap tam még egy kétezernyolcszáz svájci frank értékű Fiífcmd&z-gyártmányú hegedűt. E zt a verseny győztesének ajánlotta fel Vidoudez Alfréd, a legnagyobb svájci hangszerkészítő. A genfi versennyel kapcsolatosan még egy rendkívüli élm ényt kell megem lítenem : Július 8.-án m eghívást kaptam Hubermann Broniszlávtól, a világhírű hegedűművésztől. Több, m int k é t óráig voltam nála. Játszo ttam neki Dalcrozet, Mendelssohnt, M ozartot, Bachot és ő is játszo tt nekem. Nagy sikert jósolt. Emlékkönyvembe a következőt írta : »Nagy örömmel hallgattam A lbert Ferencet és csak azt kívánom, hogy a sors adja meg neki term észet által k ap o tt tehetségének méltó jutalm át.«
A
289
Z E N E
Mit hoz az 1939—40-es évad? . A m ai háborús idők dacára a m ost beköszöntő évad gazdag lesz esemé nyekben. H a nem is fordul meg ezidén Budapesten valam ennyi világ járó együttes és művész, akik el jönnek kielégíthetik zenei szükség leteinket. íg y például a nagy külföldi zene karok közül a Bécsi Filharmónia, a Bécsi Szimfonikusok és a Római Auguszteo zenekara látogat el a m agyar fővárosba. Az Augusteo zenekart Molinari fogja vezényelni. Külföldi kam arazene-együttesek is hangversenyeznek Budapesten. A Kölner Kammerorchester áprilisi Bal k án tu rn é já t megelőzően 2 hang versenyt ad Magyarországon. Játszik még Budapesten a Dán- és a Lehner vonósnégyes is. Az idegen énekkaro k a t a zürichi Reinhardt-kórus és a Doni Kozák-kórus képviseli. Külföldi karm esterek közül meg em lítjük Kleiber-1, Weingartner-t, Busch-1, Schuricht-et, Herliczka Gertrúdot, k i m ár több ízben szerepelt Pesten, Spaanderman Jaap-ot, az arnheimi filharm ónia karnagyát, Guillot francia, Taylor angol, Barone am eri kai és A kitai japán karm estereket. Ezeken kívül még többen jönnek vendégszerepelni hazánkba a kül földi karm esterek közül, ha a nem zet közi helyzet megengedi. Számos külföldi hangszeres szólista m űvészetét élvezhetjük ismét. H allani fogjuk Brailowskyt, a nagy lengyel zongoristát egy zenekari esten, Francescatti hegedűvirtuózt szintén zene k arral, április havában, Segoviat, a rendkívüli gitárm űvészt, Backhaust, a nagy ném et Beethoven-játékost, Sauer-t, Fischer E dvint, Cortot, Morales-t, Emner Jaap , hollandi, Rosenker Michael és Deegan Mabei am erikai hegedűművészeket. E ljönnek m é g : Bustabo, M orini, Ciompi, Ricci, Vautier hegedűművészek és Ranzato, Kővarra és Morand csellóművészek. Az énekművészek vendégszereplése is gazdag. Gigli k ét ízben vendég
szerepei az Operaházban és egy szóló estet is ad. Kiepurát is hallani fogjuk. Továbbá A utti Aune finn, Franck Alice M aria ném et és Kate Keith Field am erikai énekesnők lépnek fel ez évben Budapesten. A hazai együttesek közül az ország legelőkelőbb zenei testületé, a Fil harmóniai Társaság ezidén érdekes és igen nagyjelentőségű újítást tervez bevezetni. A tervek szerint ugyanis 6 hangversenyt adnak s a koncertek mindegyikét kétszer megismétlik, egy szer a tanuló ifjúság és egyszer a munkásság számára, mégpedig úgy, hogy a rendes bérleti esték pénteken lesznek, míg az ifjúság szombaton s a munkásság vasárnap hallhatja ugyanazt a műsort. A Népművelési Bizottság folytatja hézagpótló működését. A Székesfővá rosi Zenekarral rendezett zenekari hangversenyei ism ét kettős célt szol gálnak : hozzájuttatni a legszegé nyebbeket is a zeneművészet legszebb alkotásaihoz és minél többet tenni a m agyar zeneművészetért. Ezidén a hagyományos »Magyar szerzők be m u tató est«-jén kívül is m űsorra kívánnak tűzni minden arra méltó m agyar zenei alkotást. A műsoron Mozart, Beethoven és Liszt versenym űvek is szerepelnek, melyeket m agyar művészek adnak elő. Az évad zenetörténeti eseménye lesz a Vecseyemlékhangverseny. Ezen a fölülmúlh atatlan hegedűvirtuóznak még be nem m u ta to tt kompozícióit fogjuk hallani. A szólót Albert Ferenc játssza. A Hangverseny Zenekar is bérleti estéket tervez m agyar és külföldi kar mesterekkel. Nagy énekkaraink, m int a Székesfővárosi Énekkar, a Palestrina-Kórus és a Budapesti Ének- és Zenekar egyesület szintén alaposan kiveszik a részüket az ezidei hangversenyéletből. Karvaly kórusa szerepel többek közt a Filharm onikusokkal és a Székesfővárosi Zenekarral. Vaszy a Palestrina-kórussal és a Hangversenyzene k arral Beethoven Missa solemnis-ét és
290 Bach H-moll m iséjét adja elő. Szere pelni fog még a Cecilia-kórus Bárdos Bajos vezetésével, Forrai kam ara kórusa, az Egyetemi É nekkar stb. Magyar kam araegyüttesek szép számban gazdagítják az évad esemé nyeit. A Múzeumi m atinék ezidén sem m aradnak el, bem utatkozik az ú jjá alakult Női kam arazenekar, W aldbauerék 6 M ozart-Brahms-estet ad nak, játszik a M agyar Női vonós négyes stb. A m agyar karm esterek között szere pel Dohnányi, Karvaly, Ádám, Vaszy, Ferencsik, Bándó stb. neve. Énekeseink között ismét első helyen áll Basilides Mária, 3 hangversenyével. H alljuk még Eggerth M ártát, Eyssen Irén t stb. A kitűnő m agyar zongoraművész képzést bizonyítja a hazai fiatal zongoristagárda ezidei koncertkiállása Böszörményi Nagy Béla, Csiby József, Faragó György, Fischer Anni, Szegedi Ernő, Lászlóffy Margit, Sólymos Péter, Vásárhelyi Magda, Névay Ilona, Blaha M árta, Gergely László, Károlyi Gyula stb. hangversenyei vannak előkészü letben és mindezek élén k é t nemzeti nagyságunk: Dohnányi Ernő és Bartók Béla áll zongoraestjeikkel.
A
Z E N E
Külföldre sodort hegedűművészeink közül visszalátogatnak Kerékjártó Gyula, Telmanyi E m il és Szigeti József. Itth o n i hegedűseink közül Albert Ferenc, ■ — egy önálló esten és egyszer a Filharm onikusokkal -i- Bisztriczky Tibor ésA kos Ferenc neveit emeljük ki. A M. kir. Operaház első újdonsága m agyar dalm ű le s z : Ottó Ferenc, N yirő József szövegére készült »Júlia szép leányt című székely tárgyú, egész estét betöltő operája. Valószínűleg m ár október első felében bem utatják Palló Im rével, Budanovits Máriával, Basilides Máriával, Rösler Endrével és Rigó M agdával a főszerepekben. Lesz nek még érdekes bem utatók ú g y m in t: Zandonai »Júlia és Rómeó« című dal műve, Strauss R ihárd »Daphne« cimű új egyfelvonásosa, Moniuszko, a m ult század egyik legkiválóbb lengyel zene szerző reprezentatív o p e rá ja : a »Halka«, Takács Jenő »Nílusi legenda« című balletje, végül ifj. Strauss János Dóczy Lajos szövegére ír t vígoperája : a »Pázmán lovag«. A felújítások közt örömmel olvas suk Bartók Fából faragott király fiját, a Bánk-Bánt és a Don Jü an t.
Hol koncerteznek idén külföldön a magyar művészek ? Magyar művészek m indenkor szíve sen lá to tt vendégek voltak a külföldi hangversenydobogókon. Az a nimbusz, melyet Liszt Ferenc szerzett a m agyar előadóművészetnek, nem fakult meg a m ai napig sem. Művészeink sorra járják a világ m etropolisait s m in denütt újabb dicsőseget szereznek hazánknak. A következő turnékról tudunk : ALBERT F E R E N C : R ádiótum é nov., dec., 17 európai városban. Genf, zenekari est (dátum nélkül). BARTÓK BÉLA : Dec. 5. Firenze, dec, 12. Róma, déc. 15. Torino. DR. BÁNDÓ GYULA : karm ester. Jan. 17. H aag (Reziden orchester),
jan. 21—30. Páris Pasdeloup-zenekar és rádió, febr. fenntartva Német ország szám ára. DOHNÁNYI ÉRNŐ: Febr. 17— 18. Páris Colonne-zenekar, febr. 21. Montecarlo, zenekar, febr. 23. Montecarlo, szonátaest Thibaudval, febr. 25. Nizza zenekari, febr. 28. Montecarlo zene kari, m árc. 3. Páris Rádió-Cité zene kari, márc. 4. P, T. T. szonátaest Thibaudval, márc. 7. Nimes, márc. 8. Marseille, m árc. 10. Strassburg, ápr. Lengyelország, Észt-, L ett- és Finn ország. FARAGÓ G Y Ö RG Y : aug. 27. Scheweeningen, zenekari, szept. 3. Páris, rádió, szept. 26. Berlin, szóló est, okt. 6. Páris, rádió, okt. 13.
A
Z E N E
Varsó, rádió okt. 15. Riga, szólóest, okt. 17. Riga, nov. 12— 15. Brüsszel, nov. 16. Luxemburg zenekari, nov. 24— 26. Páris, zenekari, dec. 4. Páris, szóló, jan. Jugoszlávia, Bulgária, A thén (Filharmónia), febr. Olasz ország. FISC H ER A N N I: nov. 22. Lissza bon, szóló, nov. 24. Portó, nov. 28—-dec. 10. Franciaország, febr. Svédország, Norvégia, Dánia, m árc. Észt- és Lettország. LEN G Y EL G A B R IE L L A : aug. 10. és 13. Riga zenekari, aug. 16., 18., 22. Riga, nov. Észt-, L ett- és Finn-
KÜL FÖL DI HÍREK Vivaldi-hét Sienában. Az olasz királyi akadémia védnöksége a la tt Sienában szeptember 16.-á és 21.-e között Vivaldi-hetet rendeznek, mely nek művészi vezetője Casella Alfréd lesz. Négy hangverseny és k é t opera est lesz. A hangversenyeken négy ismeretlen Vivaldi-kompozíciót is bem utatnak, míg az operaestéken a L ’01ympiade«-t adják elő. Nemzetközi zeneünnepély Frank furtban. A M ajna m elletti F rankfurt
b an zajlo tt le a Zeneszerzők Nemzet közi Együttm űködésének Állandó Tanácsa által rendezett zeneünnepély. Magyarországot ezúttal is — m int az Állandó Tanács legutóbbi brüsszeli zeneünnepélyén — Dohnányi Ernő képviselte, asz-moll zongoraötösével. A ném et lapok Dohnányi gyönyörű alkotását az ünnepi h é t kiemelkedő eseményének minősítették. A zenekari hangversenyek műsorából kiemelke d e tt egy berni komponistának, Sutermeister H enrik vonószenekarra írt Divertim ento-ja, mely — a Musik sze rin t —shazáj a hegyeinek m onum entali tá s á t tükrözi vissza s mely bizonyítja, hogy minden művészi megújhodás csak a nép érzésein keresztül tö rtén hetik.* E gyébként a zeneünnepélyen szereplő legtöbb zeneszerző fajtáján ak népzenéjére építi m űveit. Természete-
291 ország, jan. Páris, jan. 24—28. Hol landia. MAGYAR VONÓSNÉGYES : okt. 15. H ollandi kath. rádió, okt. 17. U trecht, okt. 19. Osló rádió. SZIG ETI JÓ Z SE F: okt. 5— 14. Bucarest, Belgrád, Zágráb, Újvidék és Szófia. ZATHURECZKY E D E : dec. 15. Varsó Filharm ónia, dec. 17—20. Riga, Talin, m árc. 25. ápr. 5. Velence, Firenze, Róma. A fenti tu rnékat a »Koncert« hang versenyrendező vállalat bonyolítja le. sen a ném et zeneszerzők k ét világ híressége, a 70 éves Pfitzner és a 75 éves Strauss R ichard sem m arad t ki a programúiból. Az előbbi »Rose vöm Liebesgartem című művével, az utóbbi pedig legfrissebb termésű operájával, a »bukolikus tragédiádnak nevezett »Daphne« című operájával v e tt részt a zeneünnepélyen. A többi résztvevő zeneszerző közül Schumann Georg német, Labroca olasz, Falta spanyol, Zankov bolgár, Peeters belga, Kricka cseh, Peterdis görög, Kunc Bosider jugoszláv, Marék lengyel, Werén svéd és Leifs izlandi kompo nista nevét írjuk le. Új grammofónlemezek. A legutóbb készített grammofón-felvételek közül a következőket soroljuk f e l: Brahms : IV. (e-moll) szimfónia, játssza a Ber lini Filharmónia, vezényel de Sabata ; Beethoven : I. szimfónia, játssza az amsterdam i Concertgebouw-zexíékax, vezényel Mengelberg ; Beethoven : Gdu r zongoraverseny, a szólót Gieseking Walter játssza, kíséri a drezdai Staatskapelle, vezényel Bőhm Károly ; Telemann : Tafelinusik, előadja a wiesbadeni Collegium musicum ; Scarlatti : 3 szonáta, játssza Casadesus Róbert; Josquin de Prés : Ave vera virginitas, a cappella énekkarra, előadja a drezdai Domchor ; Beethoven : A-dur vonós négyes (op. 18. nr. 5), játssza a Stross-kvartett; Glasunov : Szláv-vonósnégyes, játssza a Quartetto di Roma.
292
A Z E N E
B E LFÖ LD I H Í R E K •••• A Magyar Kultúrszemle új száma.
A m ult évben »Magyar Kultúrszemle« címen új, régi hiányt pótoló folyóirat indult azzal a céllal, hogy a m agyar kultúra fejlődéséről időszakonkint be számoljon. Az érdekes és elgondolá sával nálunk egyedülálló folyóirat a h a vonta megjelenő összes értékes könyve ket, folyóiratokat, napilapokat, továbbá a bemutatásra kerülő színdarabokat és filmeket, végül pedig á képzőművé szeti alkotásokat, a kiállítások anyagát, ú j épületeket stb. ism ertette. A »Magyar Kultúrszemle« egyes rovatai folytonosan bővültek s a m ost meg jelent új szám ban m ár hatalm as anyag keretében domborodik ki a m agyar kultú ra fejlődésének egész képe. A folyóirat nemcsak az egyes m űveket m u tatja be tárgyilagos is mertetéseiben, hanem azokból rész letes, bő szemelvényeket is ad. A folyóiratok anyagáról nemcsak biblio gráfiát hoz, hanem az értékes anyagot külön rovatokban : A hónap értékes tanulmányai, A hónap versei, A hónap elbeszélései stb. fel is dolgozza. Fel becsülhetetlen jelentősége a folyó iratnak, hogy a m agyar kultú ra szerves fejlődésének képe tisztán és világosan emelkedik ki a rovatokból s a havonkint megjelenő »Magyar Kultúrszemle« a magyar kultú ra egyes m ozzanatait egymással összefüggő, egységes egészbe foglalja. A minden kit érdeklő, nagyértékú folyóirat évi előfizetési ára 4'80 pengő. M utatvány számot díjtalanul k ü l d : Budapest, IV., Kecskeméti-utca 13. félemelet. Egyes számok könyvkereskedésekben és Ibusz-pavillonokban is kaphatók. Űj tanárok a Zeneművészeti Fő iskolán. A kultuszm iniszter Gaál Mar
git és Rosthy A nna tiszteletdíjas tanárokat rendes tanárokká nevezte ki. Az ember tragédiája Berlinben. A Tragédia, melynek új kísérőzenéjét Farkas-Ferenc irta , budapesti és ham burgi előadásai u tán szeptember 21 .-én
a berlini Volksbühnén kerül bemu tatásra. Ugyancsak Farkas kísérő zenéjével tervezi az oslói R ádió is a m ű előadását lemezről. Kodály új ünnepi kórusa. Szeptem ber 17.-én és 18.-án ta r tja a nagy kőrösi és dunamelléki reform átus tanítóképző jubileum i ünnepségeit fennállása századik évfordulója alkal mából. A kiváló intézet, mely a m agyar énekkar-kultúra jelentős ápo lója, Kodály Zoltánt kérte fel az ünnepi alkalom ra szóló kórusm ű írására. Kodály ism ét a régi m agyar m ú ltat tá rta fel. Uj nagyszabású kórusa a reformáció első századából való szö vegre készült. H orváth András éneke. Zenei anyaga is korabeli. A m ű címe : »Semmit se b á n k ó d já l..'.# Az új K odály-kórust a szeptember 17,-i ünnepi istentiszteleten és templomi díszhangversenyen történő nagykő rösi bem utatón maga a szerző vezényli. A Szent István oratórium-pályázat eredménye. A Szent István-év alkal
mából k iírt állami pályázat az első királyunk életét megzenésítő orató rium ra eredményesen végződött. Bár a pályadíj teljes összegét a bizottság nem ítélte egy m űnek sem oda, k ét zeneszerző alkotását jutalom ban és dicséretben részesítette. Dr. Kókai Rezső 3000 pengő és K irály Péter 1000 pengő jutalm at kapott. Mind k ét zeneszerzőnek dícsérooklevelet is ju tta tta k . Az Operaház új ösztöndíjas tagjai.
Az Operaház ú j ösztöndíjas tagjai Udvardy Tibor, Király Sándor, Littasy György, Luhn O ttilia, Warga Livi a, Fodor János és Horváth Im re lettek. Nyereséggel végződött az idei nyári állatkerti hangverseny-szezón. A Buda
pesti Hangversenyzenekar idén nyáron 11 hangversenyt és 4 operaestet ren dezett az Állatkertben. A vállalkozás nyereséggel végződött. K ülön érdekes sége a hangversenyeknek, hogy leg nagyobb közönsége a Beethoven-esteknek volt, míg az operaelőadások kevésbé voltak látogatottak.
*** Budapest székesfőváros házinyomdája 1939 — 7806 — Felelős nyom davezető: K urfürst Istv á n vezérigazgató
-.á s
