Bölcsesség rovat Az egységhez vezető út Kulcs az élethez Közeledik a tavasz. Minden megújul, megfiatalodik és virágba borul. Jó volna, ha az ember önmagát is egy picit megfiatalítaná, mert mindenkinek szüksége van egy kis felfrissülésre. Hogyan érhető el ez az állapot? Az egység megteremtésével. Mely összetevők alkothatnak az emberben egységet és melyek nem? Nos, az ezotéria szerint a hasonló a hasonlót vonzza. Egységre kelhetnek bennünk az azonos polaritású dolgok, de egységet alkothatnak az egymást kiegészítő alkotóink is. Előbbire jó példa a lélekben rejtőző megannyi érték: a szeretet, a béke, a bölcsesség és a hit. Az közös célokban és eszmékben hívők egy egységet képezhetnek, mert közös a nevezőjük és képesek egyediségük integritását (épségét) megőrizve kiegyezni egymással. Az értékek mentén kompromisszumok születhetnek az emberekben. Másfelől az emberben meglévő hármasság is akkor, és csak akkor működik jól, amennyiben harmonikus egységet alkot bennünk a test, a lélek és a szellem. A harmónia megteremtéséhez mindig tisztaság, rend és egység szükségeltetik. Az egység valaminek az összefoglalt, több részből összeillesztett értékét jelöli. Ez az embernél, mint spirituális lénynél úgy jelentkezik, hogy minél többféle erőhatásból áll össze az aura, annál sokszínűbb, sokoldalúbb a személyiségünk, ami nagyban gazdagítja sorsunk variációinak tárházát. Természetesen mi, emberek, a 21. századi életvitelünk közepette nem vagyunk egyformák, s nem vagyunk egységben önmagunkkal. Így az energiáink sincsenek egységben. Manapság nagyon sok önfejlesztéssel, tisztítással lehet csupán elérni, hogy rend legyen az auránkban és a minket alkotó sokféle energia összessége, egy valódi egységet alkosson bennünk. De ez a feladat ránk vár, senki sem végezheti el helyettünk. Ezért ne habozz, láss hozzá mielőbb a saját egységes mivoltod és életed megteremtéséhez! A múlt, a jelen és a jövő együttesen az egység része. Ha a múltra gondolsz, az beköltözik a jelenedbe és átveszi a jövő helyét, s annak szerepét megváltoztatja. Ezért a múltba révedni, szorongani, aggódni vagy sopánkodni szó szerint időrablás és roppant szennyező az egységre nézve. Márpedig ami szennyez, az a tisztaság ellentettje, avagy ellensége. A fájdalmas múltba nézés olyan dolog, melyet az egó hív életre, hogy a gondolkodó tudatot letakarja, és ne hagyja érvényesülni. Sajnálatos tény, de a ma embere nem igazán gondolkodik, élete jobbára monoton és automatikus, mint egy gépé. Az egó és a felszínes tudat pedig meggátolja, hogy a dolgok mélyébe merüljünk, noha éppen ott rejlik az egység kulcsa. Sokan tévednek, amikor abban a hitben ringatják magukat, hogy sok idejük van dolgaik rendezésére, életük kitakarítására és rendbe tételére! A társadalomban élnek lelki szempontból megfontoltak, érettek és nagyon sok fiatal. Fiatalként nem siet az ember túlzottan, mert azt hiszi, hogy mindenre van ideje. Idősebbként, tapasztaltabbként, közelebb jutva a tudáshoz, már rohanni fogsz, mert akkor már tudni fogod, hogy semmire sincs időd.
A hatékony egység megalkotása minden fejlődő lelket előrébb visz. Ehhez az kell, hogy a lélek megtisztuljon, mentesedjen az egójától és a sorsszerű nehézségeivel együtt felnőjön a leszületése előtt elvállalt feladataihoz. Jómagam az ősi egyiptomi önfejlesztő technikákat részesítem előnyben, mert ez belátható időn belül, szellemi és energetikai esszenciákat hatékonyan kombinálva képes megtisztítani, tehermentesíteni, felemelni és győzelemre juttatni a lelket az önmagával vívott küzdelmeiben. Így a befektetett erőfeszítések arányában mindenki maga döntheti el, hogy milyen ütemben hajlandó és képes elérni az egység és a szabadság létélményét ebben az életében. Boldog napot! Száraz György
Önismereti rovat Irigység, érdek, sikertelenség Régi emberi vonás az irigység. Már az ókori bölcsek is szomorúan jegyezték meg, hogy kevés ember lett úgy összegyúrva, hogy képes legyen nem sóvár szemmel köszönteni barátja jó sorsát. Valóban, hallgatva az embereket, az emberek egymással folytatott kommunikációit, bepillantva a magánéletbeli beszélgetéseikbe mindig egy bizonyos dologba ütközök: az irigységbe. A legtöbb ember kimondva vagy kimondatlanul, de mégiscsak azzal van elfoglalva, azzal köti le értékes életidejének és energiáinak egy tetemes hányadát, hogy „mennyit keres az a másik”, „vajon miből telik most neki ilyen autóra és házra”, tovább „nekem miért nincs”? imádunk turkálni mások szennyesében, magánéletében és előszeretettel ütjük bele az orrunkat mások dolgaiba. Egyszerűen érzelmi kielégülést okoz, ha tudhatjuk, hogy a másik ember is gyarló, esendő és ugyanolyan gondokkal küzd, mint mi. De kérdezem én, miért? Vajon joggal, erkölcsileg megalapozottan teszik fel az emberek ezeket a kérdéseket? Mindenki döntse el saját maga. Sokszor azt mondják: „Úgy él, mint egy miniszter, de inkább nem szólalok meg hangosan, mert akkor már megint én leszek a pletykás és megkapom, hogy én nem gondolok bele az életembe, nem keresem meg a kiskapuit a sorsomnak, nem nyúlok utána a lehetőségeimnek és nem teszek eleget magamért, viszont túl sokat foglalkozok másokkal magam helyett – és én ezt már nagyon unom.” Az ilyen típusú emberek irigykedve élnek. A bajnokok, akik még egyszer elindulnak és megtesznek mindent a siker érdekében, általában nyernek. Ezzel szemben az átlagember ül a tévéje előtt a kanapén és azt mondja: „Igen, ez megtette. Neki sikerült, mert tolták őt hátulról.” Nem igaz. Az ember, az átlagpolgár, a fejlődő lélek, akik a Földre születtek megtapasztalásokat gyűjteni, mind-mind képesek megtenni, amit nekik kell. Hogyan? Mindig magukért kell, hogy cselekedjenek és magukat kell, hogy tolják előre a megvalósulási céljaikhoz. Gyakori jelenség, hogy érettségizők, egyetemi vizsgázók izgatott csoportjában egymásra licitálva bizonyítják egyesek, hogy mennyire nem tudnak semmit, épphogy értik a lényeget, csupán néhány kérdést tudnak és bárcsak azt a tételt húznák – sóhajtják. A joggal jelesre vagy
jóra aspirálók ezzel mintegy arra kondicionálják társaikat, hogy nem kell irigykedni, egyenlő vagyok veletek. Nem tudásban vagyunk egyenlők, hanem hogy mindnyájan emberek vagyunk és mindannyiunknak megadatott a siker lehetősége. Ha sikerül a vizsga, akkor azt szokták mondani, hogy csak merő véletlen az egész. Tanári körökben előfordul, kitelik egyiktől-másiktól, hogy irigyli a sikeres óra örömét és a tanítványok szeretetét. Ugyanaz a tanár valamely közszereplése után szinte esdeklő szemmel néz körül, várva egy-egy elismerő pillantást, gratuláló kézszorítást, hogy a „csakugyan olyan jól sikerült-e az előadásom” szorongó kérdésétől megszabaduljon. Az ilyen jellem még tévedésből sem mondana kollégájának hasonló szereplés esetén egy megnyugtató, elismerő szót. Hát ilyen emberek keze közül kerül ki az új emberiség? Nem az irigységből fakadó rosszallás és sértődés félelme az egyetlen buktatója a kiértékelő és megkülönböztető beszédeknek, a szóban kiosztott jutalmazásoknak és büntetéseknek. A vezetők többsége mégis épp a belviszály megkerülése céljából már kalapba dobva a jutalom összegét jónak és rossznak, kiemelkedőnek és épphogy teljesítőnek egyenlően csak annyit mond: jók vagytok, jók vagytok. De nem ez az élet. Nem szólhat erről az élet! Tudnia kell mindenkinek, hogy az élet nem ez. E kriminális, romboló magatartásminták elkerülése és kiküszöbölése végett alkalmazni és használni kell azokat a realista megoldásmódokat, amelyek összhangot és békét teremtenek a külvilág és a benső világunk, valamint a saját személyiségünk és a környezetünkben élők viselkedése között. Különben az érdekek és az önámítás labirintusába tévedünk, ahol sikertelenség és szorongás a bére mindennek. Boldog napot! Száraz György
Misztikus rovat Szellemjárás Fóton Kísértetek márpedig vannak! Nemrégiben egy új építésű házba költözött egy fiatal pár a Budapest melletti Fóton. A történet idilli, s folytatódhatna akár úgy, mint a népmesékben: boldogan éltek, amíg meg nem haltak. Azonban ez a történet inkább horrorisztikussá változott, ugyanis kicsit többen költöztek abba a házba, mint szerették volna. A sztori azzal vette kezdetét, hogy a férj fáradtan ébredt fel szinte minden áldott reggel. Eleinte a túlhajszolt, strapás életükre gondolt, mert az új vállalkozás beindítása csakugyan a végletekig kimerítette, kizsigerelte erőtartalékait. Egy idő után egyre gyakrabban érezte úgy, mintha ülnének a mellkasán, mintha nyomás nehezedne a szegycsontjára. De nem tulajdonított túlzott jelentőséget, így rá sem hederített. Egészen addig mentek így a dolgok, amíg arra nem ébredtek 0:00-kor, hogy megszólalt az ébresztőóra. Ez a roppant bosszantó tényt, hogy tudniillik a hullafáradt ember felveri egy nyavalyás vekker, az tette misztikussá és egyben kissé rémisztővé, hogy az órát sohasem használták és egyszer sem állították be. Egyszóval rejtély, miért lépett működésbe. Az órát kikapcsolták, hogy az eset ne ismétlődjön meg, azonban az ébresztő minden éjfélkor bejelzett, szinte önálló életet élt. Ez közel három hétig tartott.
Közben az idegkimerültség elhatalmasodni látszott a fiatalokon. Egyre többet veszekedtek, vitatkoztak, holott azt megelőzően semmi különös problémájuk nem volt egymással. Kisebb összezördülések persze olykor-olykor előfordultak, de az sohasem fajult botrányokig. A hullámok lassan, de biztosan felőrölték az idegeiket és pár hét leforgása alatt eljutottak a válás gondolatáig. Új ház, jól menő vállalkozás, sok barát, szorgalmas, jóindulatú emberek az egyik oldalon és puskaporos hangulat, furcsa, paranormális jelenségek és a normalitás peremére sodródás a másik oldalon. Ám az események ahelyett, hogy alábbhagytak volna, még nagyobb gőzerővel folytatódtak. Közeledett a karácsony szent ünnepe, ami az évkör spirituális és energetikai szempontból a legkiemelkedőbb időszaka. Ez tett be végképp a kulcsot Fóton. Ugyanis már nem csak az ébresztőóra, hanem a tévé, a DVD, a dekóder is rendszeresen ki-bekapcsolt, és egyre többször éreztek hideg fuvallatokat a lakásban. A feleség igazán megrémült. Vajon mi a fene történik itt? – kérdezte a férjét, aki tanácstalanul és megkeseredve keresett választ a kérdésre. A férj egyáltalán nem hisz a természetfelettiben, sőt kifejezetten elutasít mindenféle hókuszpókuszt, talán éppen ezért viselte meg annyira, hogy egy idő múlva piros fényeket kezdett látni. A tudatát fokozatosan a kimerültség és az kétségbeesés kezdte el uralni. Egyre kilátástalanabbnak tűnt a helyzetük. Ekkor fordultak segítséghez, olyan szakértőkhöz, akik professzionális szinten foglalkoznak paranormális jelenségek kutatásával. Itt tartanak most. Várják a fejleményeket és sorsuk jobbra fordulását. Annyit azonban leszűrhetünk az esetükből, hogy a furcsa tünemények egyre jobban megszaporodnak világunkban. Egyre több ember vesz észre megmagyarázhatatlan eredetű fényeket, hall a semmiből hangokat és él át extrém tudatállapotokat úgy, hogy nem szed gyógyszer, nem drogozik és nem fogyaszt alkoholt. A helyzet úgy áll, hogy a világok közötti kapukon egyre több energia szivárog át, mintha egy gát kezdene meggyengülni. Tény, hogy az effajta események intő jelek is lehetnek, illetve hírt adnak olyan dimenziókról, amelyek létét eddig sokan kétségbe vonták. Hát, a fóti pár számára ezek nem mesék, hanem a valóság részei. Kíváncsian várjuk a történet folytatását. Boldog napot! Száraz György
Blog Sárával az élet V. rész Következő látogatás Zolinál Ami nagyon furcsa – kezdte/folytatta Zoli, hogy ő nem egy szokványos spirituális lélek, mert igen racionális. Ő egy olyan lélek, aki a maga útját járja. Az adott életében vállal valamiféle nehéz feladatot, amit egyedül visz végig, emiatt van benne egy erős önállóság és maga a lelke is igen független személyiség. Nem kell őt félteni, nagyon erős, talpraesett lélek, aki minden körülmények között feltalálja magát. Igazi célmegvalósító típus. A távoli céljait is képes a
legapróbb részletességig előkészíteni. Általában azért születik le az ilyen lélek, hogy újítson, változtasson valamin. Valamilyen szinten hat a társadalomra és valamilyen átalakulást segít. Rendkívül jó az üzleti érzéke. Megnyerő a stílusa, remek a kommunikációs képessége, fantasztikus a rábeszélőképessége. Elvarázsolja személyiségével az embereket. Hihetetlen diplomata. Rafinált módon irányítja környezetét. (Igaz, mindig résen kell lennem!) Ezek olyan képességek, amelyekkel ő a fizikai életben nagyon sikeres lehet, mint üzletember, mint médiaszemélyiség, vagy akár politikai vonalon. Rátermettsége, karizmája, kisugárzása, mindehhez megvan. Most még nehéz megmondani, hogy az átlagon felüli képességek, valamint a hihetetlen karizma és racionalitás, hogy jön össze benne. „A spirituális képességei és racionális adottságai rendkívül sikeressé tehetik őt az életben.” – mondta Zoli. Majd hozzátette: „Pontosan az érzékenysége miatt, meg azért, mert lát és tapasztal dolgokat, sok a passzív energia az aurájában. Vannak képességei, de nem tudja miért. Rengeteg információ éri.” Tíz perc alatt Zoli huszonhárom csatornát tudott megszámolni, amin a nap 24 órájában veszi az adást Sára. – „Ezek a feldolgozatlan dolgok ott maradnak az aurájában és ettől feszült, izgő-mozgó a gyerkőc. Ezeket oldani kell – így tudunk most segíteni neki.” Végighallgatva Zolit, egyszerre minden világossá vált. Hát, ezért ilyen ez a kislány! Végre vége a sokévi bizonytalanságnak: hiperaktív, beteg vagy nem beteg? Nem hiperaktív, nem figyelemzavaros, CSAK MÁS. Nagyon más. Nem könnyű feldolgozni ezt a sok mindent – a képességeket, a megérzéseket, azt, hogy lát dolgokat, amelyek félelmetesek lehetnek számára. Közben ő még csak egy kisgyerek, a gyermeki világ mindennapi gondjával, bajával, küzdelmeivel – pajtásokkal való konfliktusokkal, nevelői meg nem értéssel, társadalmi el nem fogadással. Én segítem őt, sokszor erőmön felül, de azért azt is el kell ismerni – bár nem cserélnék senkivel – nem egyszerű az élet Sárával.
Párban szép rovat Láthatatlan valóságunk Rengeteg dolgot művelünk, hogy elfogadtassuk magunkat a világgal. Vannak, akik egész életüket annak szentelik, hogy megfelelővé varázsolják magukat, mások számára. Elkötelezett, odaadó emberként fel sem ismerik, mit tesznek magukkal. Egy idő elteltével már túl kevés hang van az ember torkában, hogy szóljon magáért. Nem kap megértést, nem kap türelmet, s az önfeláldozás gyümölcsére sincs garancia! A SZERELEM ugyanis olyan, akár egy vándormadár, figyelmét, érdeklődését kiérdemelhetjük, de meg nem szelídíthetjük. Olyan világ ez, ahol egyetlen igen felépíthet mindent, s egyetlen nem romba dönthet egy emberi életet. Azt mondják, csak az tud győztes maradni, aki soha sem küzd. Nos, én azt gondolom, hogy a gyötrő kétségekkel és a megfelelési kényszerrel igenis meg lehet küzdeni és le is győzhetőek, ha nem adunk többé hatalmat nekik. Hatalmunkban van a választás, hogy hagyjuk magunkat befolyásolni ezen érzelmek által, avagy sem. Útjukra bocsáthatjuk őket, meg van a módja! A megkönnyebbülés útja a felismerés és az elengedés. Ezután átélhetjük, ahogyan negatív gondolataink libasorba rendeződnek és lassan a messzeségbe tűnnek.
Az életünkben sok minden a mi hozzáállásunkat tükrözi! Nem mindegy, hogy az ember tükör előtt állva, megkötözve bénaságban látja magát, avagy boldogságtól, elfogadottságtól csillogó szemek pillantanak rá vissza! Akinek az önbizalma gúzsba kötve kuporog, annak annyit kell tennie, hogy lehajol hozzá és eloldozza kötelékét! E tett szükséges ahhoz, hogy lelkünk szent kelyhe kinyílhasson, hogy azután csordultig megtelhessen szerelemmel. Amíg nincs önbizalmunk, addig hozzáférhetetlenek vagyunk buja álmaink megvalósítójának számára! Aki ledobta láncait, azt átitatja az újjászületés merész illata, mi hívó szóként hat a szerelemre! Mindenki a maga sorsának a kovácsa – tartja a mondás. Kisugárzásunkban hordozzuk önvalónkat és saját magunkról alkotott véleményünket! Auránk sorsteremtő hatalom is egyben! Akinek célja a harmónia, annak eszköze az ösztönösség kell, hogy legyen. Talán nem véletlen, hogy egyre szaporodnak világszerte a kisugárzást javító tréningek. Az ember freudi elszólásaival, mozdulataival és kisugárzásával elárulja magát, ha eredetét nem találta még meg. A mindennapokkal való megbirkózás akadályoztatottságának érzete, bizonytalanság és állandó kérdőjelek vannak abban, aki nem ismeri el magát. Saját magunk szeretete előfeltétele annak, hogy másokkal megszerettethessük magunkat. Saját energiaterünket befolyásolják a bennünk lejátszódó mentális folyamatok. Gondolataink szoros kapcsolatban állnak auránkkal, hatnak annak állapotára, kisugárzásunk pedig a csakráinkon keresztül befolyásolja a társadalmi sikereinket. Minél erősebb és harmonikusabb az auránk, annál sikeresebbek lehetünk. – Sok megkérdezett válaszolja a miért pont őt kérdésre, hogy „megfogott a kisugárzásával”! Az érzelmek lélektani folyamatok, melyek több síkon is megjelennek. Auránk éppen úgy lereagál egy bennünket ért ingert, mint ahogyan a gondolkodásunk vagy éppen érzéseink. Vannak olyan érzelmek, melyek elősegítik auránk szabad áramlásait: ilyenek az öröm, a felszabadultság, a vágyakozás, és vannak olyanok, melyek megrekedést okozhatnak energiáinkban: a bánat, az önbizalomhiány, vagy a düh. Aki sokat nevet, annak kimutathatóan felszabadult az aurája és bevonzza az emberek figyelmét. Annak pedig, akiben sok a keserűség vagy a stressz, kiegyensúlyozatlanná válhat az aurája, ami szerepet játszhat emberi kapcsolatainak zavaraiban és felbomlásában. Az aura tisztítható, kisugárzásunk változtatható, de mint azt mondtam az első lépés a felismerés, s csak úgy tovább! Ma már Magyarországon is mindenkinek a számára hozzáférhető az aura videó, mellyel akár folyamatos felvétel is készíthető az ember aurájáról, csakráinak állapotáról. Ennek segítségével, figyelemmel kísérhetőek bizonyos mentális folyamatok, így tévedhetetlenül kiszűrhető, hogy pontosan mi is az, ami az illetőben a diszharmóniát okozza. Ezután már könnyedén megválaszthatóak az elengedés módszerei, illetve a harmónia beállításának eszközei, hogy azután kéretlenül szórhassák egymásra szerelmüket, s korábban még hamvadó álmaikat azok, kik tüzes boldogságra leltek egymásban! Boldog napot! Horváth Zoltán
Ezokonyha A kivi varázsereje
A kivi vagy kiwi egy zöld színű, tojás alakú, szőrős gyümölcs, aminek a spirituális szerepe sokkal kimagaslóbb, mint ahogyan azt gondolnánk. Ezért nem ártana, ha a neki kijáró helyre illesztenénk a spirituális szempontok szerint összeállított étrendünkben. A kivi olyan Actinidia nemzetségbe tartozó fajokból képzett hibrid, melyek őshazája a kínai Sanhszi tartomány. Éppen ezért Dél-Kína nemzeti gyümölcse lett. A kivi eredeti neve kínai egres volt, mely elnevezést új-zélandi meghonosítóitól kapta. Élettani hatásai jelentősek. Viszonylag nagy mennyiségben tartalmaz A-, C-, K-vitamint, valamint említésre méltó a B6-vitamin tartalma. Legtöbbször nyersen fogyasztjuk, de joghurtok, különféle desszertek, saláták és öntetek kiváló alapanyául is szolgál, de kozmetikai célokra is nagyszerű. Minthogy a kivi magas antioxidáns-tartalmú (szabad gyök megkötő) gyümölcs, a fogyasztás mindenkinek ajánlott. Ásványianyag-tartalma (főként a Kálium) jelentős, ugyanakkor nagyon kevés kalóriát tartalmaz. Erősíti az immunrendszerünket, csökkenti a fáradságérzetet és jótékonyan hat az izomzatra is. Spirituális rangját azzal vívta ki magának a kivi, hogy egy olyan energiafajtát tartalmaz, mely a harmadik szem csakránkat erősíti. Aki elmélyültebben kíván ezoterikus praxist folytatni, tehát gyakorlati megtapasztalásokra és élményekre vágyik, annak kimondottan ajánlott napi egy-két kivi fogyasztás. De hogyan is működik ez a folyamat? Mindennapi feladataink megoldásához éppen úgy fontos a harmadik szemünk működése, mint például a meditációk elvégzéséhez, avagy a különféle módosult tudatállapotok eléréséhez. Az összpontosítás ahhoz szükséges, hogy bizonyos energiacsatornák megnyíljanak és az emberi elme csodálatos teremtő erejének felszabaduljon. Igen ám, de világunkban sok minden megzavarja az energiaközpontjaink működését. Elsősorban a zajok azok, melyek állandóan megzavarhatják a harmadik szem működését, ezért a harmadik szemet rendszeresen tisztítani kell, mert ha szennyezett, annak lehetnek a fejlődést gátló és amúgy is negatív mentális tünetei. Olyan tünetek, mint önidentitás zavarok, erősen kontrolláló magatartás, valamint alacsony szintű önbizalom. Azonban különösen tiszta és tág állapotban a szép lilás színben tündököl, és nyitott energiaáramlást biztosít. Ilyenkor alakul ki bensőnkben a központosság érzése, a jin-jang egyensúly alakul ki, beindul az intuitív látás, ezáltal az egyén nyitottá válik a szellemi tapasztalatokra és jóval tudatosabbá válik. Ilyenkor az agyalapi mirigy jóval gyorsabban dolgozik, ami azért lényeges, mert ez a belső elválasztású mirigy hormonrendszerünk karmestere, melynek hatásai egész testi és energetikai állapotunkat alapjaiban érintik. Aki kivit fogyaszt, ennyiféle folyamatot befolyásolhat az aurájában, sőt még ennél is többet. A megérzések minősége, tisztasága, a bennünk szunnyadó erők felfedezése mindannyiunk számára alapvetően fontos, mivel a hatásai a mindennapi életünkben is tetten érhetők. Agyunk frissessége, a látóidegek és a homloklebeny energiáinak felerősítése hatékonyabbá teheti az éberségünket, a velünk zajló történésekre és a saját sorsunkra való ráhangolódásunkat is. Mindez nem ördöngösség, hanem kézzelfogható változás, amit a kiviben rejlő energia támogat. Boldog napot! Száraz György
Humor rovat Hahotázz! A tanárnő kérdezi a diákokat . - Csabi, te mért szereted Szandit? - Mert olyan szép! - Pistike, te mért szereted Szandit? - Mert annyira jól énekel! - És te, Móricka, miért szereted Szandit? - Mert nyáron nem izzad benne a lábam! Öreg bácsika elmegy az életbiztosítóhoz, hogy szerződést kössön velük, de az ott lévő hölgy megkérdezi: - Hány éves, bácsika? - 102 éves vagyok. - 102?! És a maga korában életbiztosítást akar kötni? Tudja mit? Jöjjön vissza holnap. - Holnap nem jó. Akkor lesz az apám születésnapja. - Az apja születésnapja!? Hány éves az apja? - 139. - Akkor jöjjön vissza a jövő héten. - Jövő héten végképp nem jó. Akkor lesz a nagyapám esküvője. - A nagyapja esküvője!? Hány éves a nagyapja? - 164. - És az ő korában meg akar házasodni? - Nem akar, de a szülei erőltetik. Egy porszívóügynök betolakodik egy házba, és a háziasszony minden tiltakozása ellenére egy rakás száraz lócitromot szór a szoba közepére. A nő felháborodik: - Mit képzel? - Asszonyom, ígérem, amit ez a csodálatos porszívó nem szed fel, azt én magam fogom megenni! - Akkor teszek rá magának egy kis tejszínhabot, mert nincs áram a házban. Egy nő bemegy az állatkereskedésbe. Meglát egy 38.000 Ft-os papagájt, aminek egyik lábán piros, a másik lábán kék szalag van. A nő megkérdezi az eladót: - Tessék mondani, miért ilyen drága ez a papagáj? - Mert 2 nyelven beszél. Ha meghúzza a kék szalagot, akkor angolul beszél, ha a pirosat, akkor magyarul. A nő először meghúzza a piros szalagot. Papagáj: - How are you? Ezután meghúzza a kéket. Papagáj: - Hello! Hogy s mint? - És ha mindkettőt meghúzom?? Papagáj: - Akkor elesek, cseszd meg!
Nem szégyen a kopaszság. A szép arcnak kell a hely. Három férfi utazik autóval. Balesetet szenvednek, mindhárman meghalnak. A mennyországban Szent Péter fogadja őket: - Mielőtt eldöntenénk hova kerüljetek, mondjátok el, mit szeretnétek, mit mondjanak az emberek a temetéseteken. Az első válasz: Azt szeretném, ha az emberek azt mondanák: jó férj, jó apa, jó orvos volt. A második: - Én azt szeretném, ha azt mondanák: jó férj, jó apa, jó tanár volt. A harmadik válasz: - Én meg azt szeretném, ha azt mondanák:” Nézzétek! Megmozdult!” Ősember kisfia hozza haza a bizonyítványát. Apuka olvassa: - Fiam! A vadászatból hármas. Rendben, kicsi vagy még, nem bírod el a dárdát.
Barlangrajzból kettes. Értem én, készségtárgy, nem lehet mindenkinek tehetsége hozzá. De, hogy történelemből hogyan lehet megbukni, amikor csak két oldal az egész?! Boldog napot!
Gyermeknevelés rovat Gyermeki ölelés Apaként írok egy olyan jelenségről, mely számomra világ egyik legnagyobb csodája. Ez nem más, mint az, amikor a gyermekem átölel és megszűnik körülöttem a világ. Bizony, nem szoktuk észrevenni az élet apró csodáit, pedig minden az apróságoknak tűnő dolgokból épül fel. Emlékszem, milyen furcsa érzés fogott el mindig gyerekként, amikor vendégségbe menet a kötelező bemutatkozás után a rég nem látott és alig ismert rokonokat meg kellett puszilni és ölelni. Olykor még az arcomat, a fülemet is meghúzogatták, majd gratulálva közölték mennyit nőttem, milyen nagy fiú lettem a legutóbbi találkozásunk óta. Ez gyerekként számomra unalmas procedúra volt, amit szívesen kihagytam volna. De voltak olyan pillanatok, amikre mindig szívesen tekintek vissza, még ennyi év távlatából is. Ezek az atyai ölelések, melyek mindig valamifajta feltöltődést jelentettek a számomra. Valami olyan értéket képviseltek, melyeket ösztönösen éreztem, s igényeltem magamban. Most, hogy én lettem az apuka és imígyen a másik oldalról is átérezhetem ezt a dolgot, veszem a bátorságot és megfogalmazom, hogy mit élhet át egy gyermek, amikor atyja – vagy pótapukája – őszinte szívvel átöleli. Először is, a gyermek számára az apa közelsége kulcsfontosságú, mivel ezt teremti meg számára a pótolhatatlan biztonságot. Ha biztonságban érzi magát a gyermek, akkor az védelmet és stabilitást ad számára. Onnantól kezdve máris elültette az apa az önbizalom és az egészséges önértékelés csíráit gyermekében. Persze nem elég egyetlen ölelés, hanem azért többről van itt szó. De a sok, egymást kiegészítő és felerősítő gesztusok, a pozitív verbális
(szóbeli) visszaigazolások és a legapróbb sikerek elismerése építőkockákként hozzák létre a kicsiben az élet alapjait, tulajdonképpen sorsának gyökérzetét. Másodszor, az ölelés egy energiacsere a gyermek és az apuka között. A szív csakrák összeérintése az érzelmi támogatás és kiegészülés érzetét keltik mindkét lélekben. Annyi szeretethullámot adunk át ilyenkor egymásnak, hogy szó szerint egy lelki egység alakul ki kettejük között. Ez felemeli apuka és a gyermek rezgését egyaránt. A közös öröm pedig a kiegyensúlyozott lelki élet alapja: fejleszti az alkalmazkodóképességet, az elfogadottságérzetet teremt és az egyéniség kifejlődését támogatja. Vagyis, ha úgy érzi egy gyermek, hogy őt elfogadják, hogy ő jó és szerethető úgy, ahogy van, a hibáival együtt, akkor megnyílik és mer önmaga lenni. Ilyen háttérrel bátran néz szembe az élet kihívásaival és őszinte kíváncsisággal lát neki az élet felfedezésének. Harmadszor, az apa olyan katartikus élményt élhet át, amikor fia(i) vagy lánya(i) megöleli(k), hogy az már megfogalmazhatatlan, túl van a szavakon. Ilyenkor örökké tartó, időtlen síkra kerül az apuka tudata, egybefolyik a mindenséggel, szinte én nélkülivé válik, s könnycseppek lepik el szemeit – az önfeledt boldogság gyémántszínű nedvei ezek. Meghatódottságtól és szeretettől ittasan torka elszorul, és csak öleli, s csak öleli egyetlen gyermekét éreztetvén vele, hogy ő számára a világmindenség közepe. Mily csodálatos dolog apának lenni! Boldog napot! Száraz György
Harmónia rovat Mire jó a meditáció? Sokféle megközelítési módja ismeretes a meditációnak. Én most a mindennapi élet oldaláról és mégis spirituális szemszögből fogom megközelíteni ezt a manapság oly népszerű ezoterikus technikát. A közhiedelemmel ellentétben, amikor meditációról beszélünk, nem valamifajta remetének vagy gurunak szánt, eldugott barlangok mélyén végzett elmegyakorlatot értünk alatta, hanem egy olyan módszert, mely a mindennapi életünket teszi harmonikusabbá, felszabadultabbá és eredményesebbé. A meditáció nem vallás, még csak nem is filozófia, s nem is követel semmiféle életmódváltoztatást tőlünk, tehát bárki, aki képes hétköznapi gondolatokat gondolni, el tudja sajátítani. Gyakorlása nem igényel különösebb koncentrációt, nagyjából csupán egy reggeli kávézásnak megfelelő időbe kerül, ám a hatásai jóval túlmutatnak azon. A megszokott, hétköznapi éber gondolkodás szintjéről indul és egy nagyon kellemes, finomabb, tisztább tudatállapotba vezet el pillanatok alatt. Elméd frissebbé, nyugodtabbá válik, így logikusabb gondolatok születhetnek benned. Pihentet és mégsem altat el. Egy olyan tudatállapot szintjén mozgat, melyből kreativitásod, intelligenciád és teljesítményeid táplálkozik, így személyiséged szinte észrevétlenül, erőfeszítésektől mentesen fejlődhet.
Képzeld el és éld át, ahogy a meditáció révén egyre nagyobb lelki nyugalmat és belső szilárdságot érsz el, melyet az ingerektől vibráló mindennapiságba is magaddal viszel és ezt a nyugodt, benső mosolyodat a világra sugárzod át! A meditáció se nem keleti, se nem nyugati eredetű, sokkal inkább egy önismereti és egy lelki fejlődést szolgáló módszertan. A meditációnak megszámlálhatatlan fajtája létezik. Ezek már a spiritualitás gyakorlati útjához tartoznak, mely ösvény egy egyéni önfelfedező, önfeltáró utazás. Nagy szüksége van a ma emberének a meditációs technikákra. Hiedelmeinktől, babonáinktól átszőtt életünk hitevesztetté és reménytelenné nevel bennünket, s ezt örökítjük át az utánunk jövő generációkra. Ugyanakkor nem vesszük észre, hogy létezik egy olyan részünk, melynek szenvedést és gyötrődést okozunk azzal, ha bizonytalanságban és kételyben tartjuk. Ez a személyiségünk, kinek állandósult megfelelni vágyása valósággal kiszipolyozza erőtartalékainkat, ám ez a viselkedés nem hoz megnyugtató jólétet, s a vágyott felszabadult boldogságot is csupán messzebbre sodorja tőlünk. Érdemes elsajátítani azt az ezoterikus megközelítési módot, mely szerint a Béke-sziget a bensőnkben található, ezért aztán ott kell keresni! A gondolat ajtaja nem kifelé, hanem befelé nyílik. Ha téged a szív vezet, s a benned születő emlékezet, utadat megleled. Remény, Hit, Tudás és Csend kíséri majd lépteid, amikor rálépsz individuumod újjászületésének ösvényére. A Szeretet vagy te magad, el ne feledd, a többi álarc, mi félre csak akkor vezet, ha engeded! Boldog napot! Száraz György
Önmegvalósítás rovat Negatív érzelmek, pozitív változás Az emberiség ezoterikus szemmel nézve nem más, mint egy mentális energiatömeg. Legalábbis az energiáink összegzéséből születik egy energiaóceán itt a Föld körül és kívülről nézve egy energia-hömpölyegnek a benyomását kelti. A gondot csupán az jelenti itt a 21. század pirkadatán, hogy elvész az egyéniségünk ebben a tömegben, és nem tudjuk az individuumunkat kibontakoztatni, mert hát óriási a kollektíva visszahúzó, uniformizáló ereje. A mentális energiatömegből való kilépés, sőt már maga attól történő eltávolodás is nehézségekbe ütközik. Az emberi aurák tömegeinek energiája hatalmas visszahúzó erő, melynek a gyenge elme, az anyagias gondolkodás és az egó önző vágyai nem tudnak ellenállni. Egyetlen megoldás létezik csupán az áttörésre: ha megértjük életünk eseményeinek mozgatórugóit és elkezdjük kialakítani az egyéniségünket. Az emberek öregednek, az idők változnak, az események peregnek. Az élet egy folyamat: a születés és a halál közötti időszak alkalmas a fejlődésre. Ez egy adott időszak, pillanatok sora, de ebben az időszakban megválaszthatjuk, hogy boldogan élünk-e, vagy sem. Az érzelmek múlandóak, mert a jelen idő múlandó. Csupa átmeneti dolog irányítja az életünket, s ezek az
átmeneti dolgok cselekedetekre sarkallnak bennünket, melyeknek következményei vannak: érzelmi következmények és újabb cselekmények. Bizonyos egós megítélésből származó bonyodalmakat elkerülhetnénk, ha mélyebb érzelmi tapasztalatokat gyűjtenénk csak magunkba. Ha bizonyos dolgok ismétlődnek az életünkben, s ezek negatív lecsapódásban kerülnek értelmezésre általunk, hogyha ezek alkalmasint negatív érzelmeket váltanak ki bennünk és szerencsétlennek érezzük magatokat emberként, akkor jusson eszünkbe, hogy eme tapasztalatok átélését megszakíthatjuk. Hogyan? Hogyha az eredeti szellemi gondolatok feltörnek az elménkben. Nem lenne annyi függő (idő-, munka-, teljesítmény-, szenvedélyfüggő) ember és másképpen állnánk az élethez és más történések lennének az életünkben is. Ne engedjük ki a kezünkből a gyeplőt, azaz életünk irányítását ne adjuk át a gondoknak! Vannak méltánytalan események, melyek függőséget okoznak. Ezekkel a kellemetlen érzelmi eseményekkel csupa olyan dolgot hozhatunk be az életünkbe, ami irányít bennünket. A pillanatnyi szituációk túlontúl befolyásolnak minket. Ennek oka, hogy az emberek többségét soha senki nem tanította meg megszabadulni a fájdalomtól, és nem segítették megtalálni a helyes hozzáállást a problémákhoz és az élethez. A spirituális tanítások szerint az életünket mi választottuk, életünk eseményeit jóváhagytuk, mégis ma az érzelmek uralkodnak rajtunk. Valahol, mélyen belül, mindenki meg akar szabadulni a fájdalomtól, a gondoktól és a problémáktól. Ahogyan születésünk előtt megválasztottuk az életünket, úgy ma a mindennapjainkban megválaszthatjuk, hogyan viselkedünk egy adott helyzetben. Miközben a Földön poroszkálunk, fejlődünk, emberileg jobban is megélhetnénk a mindennapokat. A valódi ezoterikus (beavatotti) tudás nem csak a mágiáról, nem csak a különleges ismeretek elsajátításáról szól, hanem segít felülemelkedni a mindennapok problémáin és gondjain, hiszen az Univerzum tudását és tanításait tartalmazza. Aki a negatív érzelmi viszonyulásait meg akarja változtatni és pozitív emberré kíván válni, annak ma lehetősége van erre. Azért született ez a honlap is, hogy elősegítse az individuális fejlődést, vagyis aki mer, az váljon ki az energiatömegből, hogy megélhesse élete minden pozitív lehetőségét. Boldog napot! Száraz György
Sorsfejtés rovat Mire tanít 2010 márciusa? Ez a hónap sem fog eltelni anélkül, hogy valami fontosat ne adna az ember számára személyiségfejlődés tekintetében. Ennek az időszaknak a jelszavai: a nyugalom, a csend, az igazság, a tisztánlátás és jó ítélőképesség. Lássuk, mire hívják fel aktuálisan a figyelmünket a Sorsírók! A nyugalom megtalálása, illetve megtartása egy olyan időszakban, amikor a Föld erőterei éppen változóban vannak, nem éppen könnyű feladat. Tudniillik, mostanság a téli energiák apadni kezdenek és a tavaszi jellegű erőterek fokozatosan működésbe lépnek. A lassú, melankolikus, enyhén depressziós, lelkileg nyomasztó időszakot lassacskán magunk mögött tudhatjuk és elkezdhetünk pezsegni, egyelőre alapjáraton. Minden erőtérváltás egy energetikai
átállással, az aurákban található energiák átrendeződésével megy végbe, melyet általában nem jól tolerál az emberek többsége. A nyugalom megtalálásához bevethetünk meditációkat és erőt meríthetünk olyan tanításokból, melyek nem végleges megoldást ajánlanak lelki bajainkra, hanem gyógyírt jelentenek és segítő sorai átemelnek bennünket a válságos időszakainkon. A csend megint csak távol áll a világi zajokhoz szokott elmétől, holott megvan rá a belső szükséglete minden embernek. A csend elérése nem jelenti feltétlenül a fizikai csendet, bár arra is olykor-olykor szükség van. A csend elsősorban a gondolatvilág és az érzelmi hullámzásaink békéjét jelenti. Ezt a tudatállapotot az jellemzi, hogy az ember nem annyira kifelé, hanem sokkal inkább befelé irányítja a figyelemenergiáit. Csendben létezéssel, természetjárással, de még a hobbijainkkal is kiragadhatjuk néhány órára magunkat a mindennapi forgatagból, sőt, ha kedvünk tartja, különféle orientális (keleties) mozgáskultúrákat is elsajátíthatunk. Az igazság viszonyfogalom az ember számára. Jó, ha tudjuk, hogy mindenki megtalálhatja a maga helyét az életben, mert mindenkinek van hely a nap alatt. Aki a saját sorsával összhangban él, az bőséggel talál alkalmat az önmegvalósításra és az önérvényesítésre. Nem árt időről-időre magunkba nézni és az idejétmúlt elméleteinket, a megcsontosodott szokásainkat kidobálni az elménkből, és nyitni az újdonságok, vagy épp a tradíciók felé. A tisztánlátás azt az életismeretet jelenti, ami a realitások talajában gyökerezik. Ha józanul mérjük fel a képességeinket és a lehetőségeinket, majd a céljainkat ezek függvényében tűzzük ki, akkor biztosan nagyobb eséllyel indulunk az önmegvalósításban, mint ha egocentrikusságunk által táplált ábrándjainkat és vágyainkat kergetjük. Mai, válságokkal teli világunkban sokszor megtévesztik az embert bizonyos személyek és ideológiák, mert érzelmeinken keresztül túlságosan befolyásolhatók és irányíthatók vagyunk. Ennek kiszűrésére szolgál a tisztán látás, vagyis hogy merjük látszatok és kétségek nélkül olyannak látni a körülöttünk élőket és a velünk történő eseményeket, amilyenek azok valójában. Ne vetítsük ki se a vágyainkat, se a rémképeinket senkire és semmire. A jó ítélőképesség csakis látszatmentesen és indulatoktól mentesen alakulhat ki az emberben. Ha észrevesszük magunkon, hogy elragadott bennünket a hév, vagy valamilyen indulat, akkor ne ítéljünk, mert szinte biztos, hogy hibás képet láttunk. Ha pedig eleve rossz vagy csak részleges az informáltságunk, akkor biztosan hibás lesz az ítéletalkotásunk is! Ellenben ha letisztult, nyugodt elmével elemezzük a helyzetünket és életünk szereplőit, akkor nagy valószínűség szerint az álarcok és megtévesztő látszatok mögötti igazságokra is rálelhetünk, s egy tisztább, teljesebb képet alkothatunk a világról. Mit tegyünk hát? Alkossuk meg a szív és az ész összhangját! Aki képes harmóniát teremteni a szíve és a feje, a lelke és a szelleme között, az a legnagyobb jót teszi magával és a világgal. Ahogyan kicsiben, úgy nagyban is, ahogyan érzünk és amit teszünk, és ahogyan gondolkozunk, az segítheti vagy hátráltathatja a magunk és a világ sorsának jobbrafordulását. Ha valamivel elégedetlenek vagyunk önmagunkban vagy a mindennapjainkban, akkor legelőször magunkba kell néznünk, s csak önmagunk valódi „minősége” fogja eldönteni, hogy készen állunk-e arra, hogy változtassunk az életünkön. Boldog napot! Horváth Zoltán és Száraz György
Ezomozi A múmia A Lelkek kútja Meghökkentően autentikus részleteket tár fel Egyiptom spirituális történelméből az 1999-ben készül Múmia című film. Ha eltekintünk a hollywoodi filmekre jellemző kötelezvényektől: giccs, bugyutaság, miegymás, és a színes-szagos-zajos illúziók mögé tekintünk, akkor meglepő dolgokról lebbenthetjük fel Ízisz fátylát, hogy stílusosan fogalmazzak. Az alapsztori szerint az ókori Thébában egy tiltott szerelem lángol fel Imhotep főpap és a fáraó szeretője, AnkhSunAmun, között. Bűnbe esnek, amiért is halálra ítélik Oziris főpapját. Imhotep múmiája közel háromezer évig feküdt sértetlenül Hamunaptra elveszett városában. 1925 nyarán azonban néhány elvetemült kincsvadász rábukkan a sírhelyre. Tudtukon kívül kiszabadítják Imhotep szellemét, aki fel kívánja támasztani a múmiáját és természetesen rég nem látott kedvesét. Ez utóbbi aktust vegyük most górcső alá, nevezetesen, hogyan képes feltámasztani egy egyiptomi főpap egy múmiát? Nos, a mumifikálás és a feltámasztás egyiptomi módszereinek megismeréséhez kicsit meg kell ismerni az egyiptomiak spirituális világlátását. Először is, a lélek fogalmát érdemes tisztázni. Anno a Nílus-menti birodalomban az emberek létszemléletében még nem távolodott el annyira egymástól a lét és nemlét. Számukra, pontosabban látó papjaik számára eleven valóság volt, hogy a létnek mindenki számára két térfele van: a megnyilvánult és a meg nem nyilvánult lét. Az egyiket a köznép anyagi világnak, a másikat szellemvilágnak hívta. Ma úgy mondanánk, hogy természetes és természetfeletti világokat különböztettek meg egymástól. A kettő viszont csak a halandók számára különült el teljesen, a beavatott papság spirituális érzékszervei által pontosan látta, hogy a két világ több folyosón keresztül össze van kapcsolva egymással. Ma nagyon nehéz elfogadni a 21. századi materialista, röghöz kötött világképünk miatt, hogy ez a születés és halál közötti időszak csak az életnek nevezett folyamat egyik, szükségképpen rövidebbik része. Aki ezoterikusan kezd gondolkodni, az elfogadja, hogy lehetséges az életet más szemüvegen keresztül is nézni, mint a fennálló rendszer vagy ideológia okuláréja. Szóval, a spiritualitás szerint – ami időtlen és tanai ma épp úgy érvényesek, mint sok ezer évvel ezelőtt – a lét sok dimenzióra (kiterjedésre) oszlik, melyek megismerhetők. Aki rászánja a kellő időt és energiát, annak fokról-fokra feltárulnak a lét titkai, vagyis bepillantást nyerhet az egyetlen élő és eleven valóságba. Aki viszont tagadja a magasabb rendű világok létét, az csak önmagát korlátozza le, illetve azoktól veszi el a megismerés lehetőségét, akik vevők a szűklátókörűségre. Szabad akarta van minden léleknek e kérdéskörben. Azokat a kapukat, vagy nevezzük inkább átjáróknak, amik a különféle rezgésű világokat összekötik, speciális nevekkel illették. Voltak köztük csillagkapuk – róluk majd alkalomadtán fogok mesélni, voltak dimenzióátfedések, szellemi átjárók és rengeteg más. Egy volt ezek közül a Lelkek kútja, amelyen keresztül a lelkek közlekedtek a lét és a nemlét, a fizikai és szellemi világok között. A filmben Imhotep feltámasztott papjai segítségével képes kinyitni ezt a kaput, s a Lelkek kútján át visszahívni szerelmének lelkét a túlvilágról. Kissé
hátborzongató, hogy a túlvilágról visszatérhet a lélek egy fizikai testbe, de a spiritualitás szempontjából ez nem annyira elképesztő, mivel minden lélek csupán felsőbb parancsra és engedéllyel kaphat testet. Persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy a szerelmespár nem a „hagyományos” megnyilvánulási formát választotta visszatérésként, hanem egy meglehetősen speciális módot részesített előnyben. Bárhogy is jártak el, a Lelkek kútja egy létező képződmény, melyből nem csupán egy létezett Egyiptomban. Ma hasonló kutakkal találkozhatunk piramisokban és templomkomplexumokban. Az egyiptológusok egy része még nem hiszi, nem érti, hogy ezek hogyan működtek, de az ezotéria mindig is tudta, hogy a világok közötti átjárók egykoron működtek, és semmi nem zárja ki, hogy újra működésbe lépjenek. (folyt. köv.) Boldog napot! Száraz György