AZ ORSZÁGOS ERDÉSZETI EGYESÜLET MIKOLÓGIÁI ÉS FAANYAGVÉDELMI SZAKOSZTÁLYÁNAK KÜLÖNKIADVÁNYA

MIKOLÓGIÁI

KÖZLEMÉNYEK 1972.

I.

AZ

ORSZÁGOS

FAANYAGVÉDELMI

E R D É S Z E T I E G Y E S Ü L E T MIKOLÓGIÁI SZAKOSZTÁLYÁNAK

MYKOLOGISCHE LANDESVEREIN

KÜLÖNKIADVÁNYA

MITTEILUNGEN

EÜR

ÉS

PORSTWESEN

MYKOLOGISCHE UND HOLZSCHUTZ

SEKTION

Kiadja: MTESZ Országos Erdészeti Egyesület Szerkeszti: a Szakosztály Szerkesztőbizottsága Felelős szerkesztő: DR. KALMÁR ZOLTÁN Felelős kiadó: FEKETE GYULA

ERDÉSZETI MŰSZAKI ÉS SZERVEZÉSI IRODA Bp. I.ker. Iskola u. 13« T.sz: 72220 Készült: WO példányban Felelős vezető: Árva Józsefné igazgató

MIKOLÓGIÁI KÖZLEMÉNYEK 1972.évi 1. szám Amit, ma a Boletaceae mikorriza kapcsolatairól tudunk. DR. BOHUS GABOR, muzeumi tud.oszt.vez., Budapest. A

Boletaceae fajok megjelenési helyét - tehát, hogy hol teremnek szabályozhatják bizonyos talajféleségek, a talaj bizonyos tulajdonságai, elsősorban savanyusági foka, bizonyos fajta szubsztrátumok /mint például a tőzegmohák, egyes fák alomja/, továbbá a termőhely klimatikai tulajdonságai, a tengerszint feletti magasság, a földrajzi szélességi fok stb. Egynéhány példa ezekre vonatkozóan: a Leccinum holopus, /fehér érdesnyelü tinoru/ és a Suillus flavidus, /a sárga gyürüs tinoruhoz hasonló kistermetű faj/ a tőzegmoha lápokon él. A Pulveroboletus hemichrysus /kénsárga tinoru/ és a Pulveroboletus lignicola fenyőtönkökön és fenyőfürészporon is él. A legfontosabb faktor azonban, amely a Boletaceae megjelenéshely^t szabályozza, az erdei fákkal való mikorriza kapcsolat, az ektotróf mikorrizaképzés, amelynek a Boletaceae fajok sorában,több fokozata van. » v

Kevéssé állandó mikorrizaképzők a Gyroporus és a Phaeogyroporus nemzetségek fajai, amelyek egyúttal a legprimitívebb tinoru fajoknak tekinthetők. /A Phnoogyroporusröl meg kell jegyezni, hogy az egyik faj , a Ph>-,.-iOgyr oporus tropicus a szimbiózisnak azt a különös módját képezi, amelyet kryptomikorrizának neveznek. Ez nem valódi mikorriza kapcsolat. Az ide tartozó tinoru fajok hasonlitanak a begöngyöltszélü cölöpgombához /Paxillus involutus/abban, hogy a mikorriza kapcsolatot alkalmilag létesitik, nem pedig szükségképpen. Ezek a fajok olyan termőhelyeken is, ahol nem létesithető mikorriza kapcsolat, sok generáción keresztül tovább képesek élni. Ide tartozik a nálunk közismert gesztenyetinoru /Gyroporus castaneus/, Valamivel fejlettebb tipust képviselnek egyes Xerocomus fajok, különösen a Xerocomus subtomentosus és a Xerocomus chrysenteron. Jóllehet ezek a fajok nem nagyon specializált, azonban mégis aktiv és konstans mikorrizaképzők, ugyanakkor a micéliumtelepük képes azonban egy ideig tovább fejlődni akkor is, ha az ektotróf gazdanövény állományt kiirtották. A Xerocomus badius is igy viselkedik, de nem képes termőtestet fejleszteni aktiv mikorriza kapcsolat nélkül. A következő fokozatot mutatja a Boletus nemzetség számos faja. Itt a mikorriza képzés abszolút obligát a termötestképzés szempontjáDOX * azaz a termőtestek a gazdanövénytől csak kb. 10 m-nél kisebb távolságra találhatók. Hogy ez az abszolút obligát kapcsolat a 'micéliumra is érvényes-e, azt nem tudjuk, mert annak, hogy a micélium a gazdanövény nélkül meddig képes életben maradni, kisérleti uton való kimutatása igen nehéz. Az eddigi megfigyelések azonban arra utalnak, hogy a mikorriza partner nélküli élet nem lehet hosszú tartamú, mert ezeknek a fajoknak a tenyészete növekedési anyagok adagolása nélkül nagyon lassan, vagy egyáltalán nem fejlődik. Az ide tartozó Boletus fajok általában különböző fafajok alatt találhatók, ilyen többek között a Boletus luridus , a Boletus auéletii és a Boletus impolitus stb.

- 4.A Boletaceae család legtöbb faja - egész nemzetségek - ezzel szemben nagyon erősen specializálódtak, és teljes életciklusuk valamilyen fafajtól függ. Az első csoportja ezeknek a fajoknak olyan fafajokkal áll mikorriza kapcsolatban, amelyekkel általában nem nagyon létesitenek más gombák mikorriza kapcsolatot. Ilyenek az éger /Alnus/, a kőris /Fraxinus/ és egyes pillangósok /Leguminosae/. Példának emlithető gomba pedig a G^rodon lividus /éger tinoru/, amely, mint a magyar neve is mutatja, égermikorrizás, továbbá az észak-amerikai Gyrodon merulioides, amely kőris alatt él. A specializálódás érdekes fokát jelenti a fenyőfélékkel való mikorriza kapcsolat. Itt kétféle tipus van: az egyik tipusban több fenyőfajhoz, faj csoporthoz, vagy egész nemzetségekhez alkalmazkodtak a gombák, mint a Boletinus fajok, a Suillus fajok /kettő kivételével/, a Boletus edulis egynémely alfaja, a Leccinum aurantiacum ssp. tuomikoski és mások. A másik tipus specializálódása már olyan messzire megy, hogy egy vagy néhány fenyőfaj lehet csak a mikorrizás partner. Ilyen két Suillus faj és egyes Boletinus fajok pl. a Boletinus asiaticus. Saját cönológiai vizsgálataink szerint az erősen specializálódott tinoru fajok további két csoportra különithetők el. A szigorúan egy fafajhoz vagy nemzetséghez ragaszkodó tinoru fajok egy része a gazdanövényt csak bizonyos ökológiai körülmények közé, illetve csak bizonyos erdőtársulásokba kiséri el. így pl. a vörös érdesnyelü tinoru szép, élénkszinü változata, a Leccinum aurantiacum var, quercinum csak az erősen savanyu talajú társulásokban él a tölgyfák alatt. A fajok másik csoportja a gazdanövényt végigkiséri valamenynyi növénytársulásban. Ilyen például a Leccinum griseum /sötét érdesnyelü tinoru/, amely a gyertyán mikorrizás gombája, vagy pl. a vörösfenyőhöz kötött Suillus grevillei /sárga gyürüs tinoru/. Megfigyeléseink szerint létezik egy különösen érdekes csoport is, amelyben speciális, ökológiai körülmények beleszólhatnak a fafaj megválasztásába. E csoport fajai bizonyos ökológiai körülmények között más fajjal is képesek mikorriza kapcsolatba lépni, mint amellyel együttélésüket ismerjük. Példákat a fenyőmikorrizás fajok közül sorolhatunk fel. Az irodalom által kizárólag fenyőmikorrizásnak ismert T^iopüus felleus tömeges megjelenését látttuk öreg szelidgesztenye /Castanea/ erdőben, amelynek talaja erősen savanyu volt. A termőtestek még a savanyu talajon is elsősorban a legsavanyubb részeken, a gesztenyefák töve körüli mohás halmokon fejlődtek. A másik példa a fenyőmikorrizás Suillus piperatus, amelyet az erősen savanyu talajú Luzula bükkösök 6 erdőtipusának 11 állományában számos alkalommal gyűjthettünk, de más tipusu lomberdei társulásban egyetlen alkalommal sem találtunk. Hogy a mikorriza képzésre vonatkozólag képet kaphassunk, gyakran elég az elegyetlen erőkben - amelyek Közép-Európában gyakoriak - a fafajt feljegyezni. Ezt azonban nagyon körültekintően kell tenni, mert a fiatal csemeték gyakran észrevétlenül maradnak, és esetleg egy látszólag tiszta lucállományban vagy egyéb erdőben, egyetlen nyirfa elég ahhoz, hogy a Leccinum scabrum számos példányban megjelenjen. Kevert erdőben a körül a pont körül, ahol a termötest megjelent, kb. 10 méter sugaru körben kell kianalizálnunk a számbavehető fafajokat. Minden ebben a körben előforduló mikorriza képző fát, min,t lehetséges mikorriza partnert, számitásba kell venni.'

- 5 Az adatgyűjtésnek ez a módja bizonyos fokig időtrabló, azonban igy adódhatnak érdekes eredmények. Közép-Európában a Boletaceae szempontjából számbavehető mikorrizapartnerek a következő nemzetségek fajai: Pinus - kéttűs fenyők Larix - vörösfenyő Picea - lue Abies - jegenyefenvő Pseudotsuga Cédrus Betula- nyir

Carpinus Castanea Quercus Fagus Alnus Salix Populus

-

gyertyán gesztenye tölgy bükk éger füz nyár

Nem jöhet számitsába e szempontból az Acer - juhar Juglans - dió Taxus - tiszafa Aesculus - vadgesztenye vagy Fraxinus - kőris bokrétafa Sorbus - madárberkenye Thuja Ulmus - szil Robinia - akác továbbá a gyümölcsfák, palmak, es a legtöbb cserje sem. A Tilia - hárs, és a Juniperus - boróka szerepe még tisztázásra vár. Az előbb emiitett módon végzett megfigyelések még természetesen nem elegendők. A gyökér kiemelése, a gyökérszőrök és finom gyökérvégek mikroszkóp alatti analizálása a legtöbb esetben bizonyosságot szolgáltatnak ugyan, azonban ez körülményes és nem rutinirozható eljárás. Ugyanez vonatkozik a Boletaceae fajok tiszta tenyészetbe vonására, amely nem mindig könnyű feladat, és a sterilen tartott facsemeték szintézisére. Ezekben a szintézisekben - miután a konkurencia ki van kapcsolva - olyan mikorriza viszonyok is létesithetők, amelyek a természetben nem figyelhetők meg. így a Suillus grevillei más fenyőfélékkel is képes laboratóriumi körülmények között ektotróf mikorrizát létrehozni, de a természetben csak a vörösfenyő /Larix/ alatt található. A következőkben meg szeretnék emliteni-néhány gyakorlati vonatkozású témát is. A 19. század végén - és századunkban is - számos cikk jelent meg, amelyek elsősorban a Boletus edulis termesztésének módszerével foglalkoztak. SINGER véleménye szerint ezek az eredmények azonban nem fogadhatók el. Egyáltalán nem látszik valószinünek, hogy a kutatás jelenlegi szakaszában gazdanövény gyökérzete nélkül Boletaceae fajok spórái a csirázástól a termőtestképzésig elvihetők volnának. Ezen cikkekben emiitett fajok mind inkább specializálódott mikorrizás gombák, amelyek csak bizonyos fafajok jelenlétében, bizonyos talajokon találhatók. Még az sem látszik valószinünek, hogy a spórákat mesterségesen elszórva, azok megtalálják a megfelelő fapartnert és a megfelelő talajviszonyokat, mert hiszen a termőtestek, amelyekből a spórát nyerték, más növénytársulásokból és más talajokról származhatnak. A Boletus edulisra vonatkozóan az utóbbi években a Szakosztály tagjai tanúi lehettek KARPINSKI lengyel kutat« ilyen irányú kisérlétéinek, aki 35-félé szintetikus táptalajon próbálta a Boletus edulis micéliumát tenyészteni.

-J6

-

Bizonyos speciális összetételű táptalajon mindössze annyit ért el, hogy apró termőtestszerü kezdemények fejlődtek. Megfigyelhető, hogy csemetekertekben bizonyos esetekben egy-egy Boletaceae faj dominál. Ha a csemetéket ezekből a csemetekertekből olyan területre ültetik, amelyek kivül esnek a fafaj természetes előfordulásán, akkor lehetséges, hogy ennek a domináns Boletaceae fajnak kizárólagos megjelenése észlelhető majd. Ilyen irányú megfigyelésekről számolnak be a következő példák: Amikor Franciaországba és Közép-Európába behozták az Egyesült Államokból a mult század közepén a simafenyőt /Pinus gfoobus/, akkor a fehér tinorut /Suillus piacidus/ is behurcolták az első csemetékkel. A simafenyők alatt megfelelő termőhelyen gazdagon termett ez a jó ehető gomba. E fajnak a behozása tehát pozitivum volt. Nem tervezett, de eredményes kisérlet volt a különböző Pinus fajok bevitele a Viktória szigetekre és a Nahuel Huapi tó szigetére Eszak-Patagóniában, ahol a behurcolt Suillus luteus vált csaknem kizárólagos mikorrizás fajává a Pinus ültetvényeknek, A kedvező időjárás beköszöntésekor, márciustól májusig hatalmas tömegben terem ott e gomba. Hasonló, bár változatosabb flórája van a DélAmerikában létesitett egyéb Pinus ültetvényeknek, ide azonban más fajokat is behurcoltak, köztük mérgező gombákat is. Ausztráliában egyes csemetekertekben azt tapasztalták, hogy a betelepités céljára szánt, magról ültetett Pinus csemeték nem fejlődtek megfelelően. Mikorrizás /bazidiumos gombák/ oltása utján kellett az addig még nem termesztett Pinusok részére a mikorrizás társat biztosítani. Erre a célra egy alkalommal földalatti gombát, egy Rhizopogon fajt használtak, s az oltás igen eredményes volt. Helyette azonban gazdaságosabb lett volna valamely tinoru gombafaj oltása, mert igy kettős haszrnositás vált volna lehetővé. A Viktória-szigetekre véletlenül behurcolt Suillus luteus hasznos példa arra, hogy a jövőben célszerű lenne olyan uj erdőtelepítéseknél, ahol a talaj még mentes a mikorrizás gombáktól, valamelyik speciális jó minőségű ehető faj oltását megtervezni. SINGER véleménye szerint e téren a legkönnyebben járható ut a Suillus fajok és a fenyőfélék kapcsolása, de javasolja ilyen uton a magasabb fogyasztási értékű Boletus edulis és egyéb Boletus fajok szaporítását is. A déli félteke kontinensein a betelepitett mikorrizás fafajok esetében az oltás szükségessége azért merül fel, mert ezeken a területeken az eddigi vizsgálatok szerint csak a Nothofagus erdőknek vannak mikorrizás gombái, a mikorrizás gombák egyébként hiányoznak. A 20-as évektől kezdődően MELIN és számos más kutató a mikorriza kutatások során gyakran felhasználta a, tinoru fajokat más nemzetségekbe tartozó mikorrizás fajokkal együtt. Értékes eredményeik általában a mikorrizás gombákra vonatkoztak, a tinoru gombákra jellemző speciális eredmények tudomásunk szerint nem láttak napvilágot. Az utóbbi években kiemelkedő - a tinoru fajokat is felhasználó - mikorriza kutatást folytat többek között MOSER, az Egyesült Államokban pedig TRAPPE. MOSER a lavinaveszély elhárítása érdekében az erdőhatár magasabbra tolása céljából keresi a legmegfelelőbb mikorriza partnereket, az "oltóanyag termelésének és a taiajoltásnak a legmegfelelőbb módszereit.

- I

-

Érdekes megállapítása, hogy csak a magasabb régiók, illetve az erdőhatár közeléből származó Suillus és más fajok termőtesteiből, illetve az ott élő élettani rasszokból származó oltóanyag hozott megfelelő eredményt, mert ezek a rasszok jobb mikorriza partnerei az erdőhatáron élő fafajoknak. Végül meg kell emlitenünk, hogy többek között BENEDIX foglalkozott az 1960-as weimari Mikorriza Özimpozionon azzal a kérdéssel, hogy a Boletaceae rendszerében a mikorriza viszonyokat mennyire lehet fi-, gyelembe venni. Egy rendszertani egységen belül más fafajjal együttélő alak felfogható elkülönült, önálló formának vagy változatnak^ de ennek bizonyitása igen nehéz. Könnyebb a helyzet akkor, ha a más fafaj alatt élő változaton már morfológiai különbség is van. VASZILKOV szerint pl. a Leccinum aurantiacum különféle fák alatt .élő, és kalapszinben eltérő változatainak az eltérő kalapszine nem öröklődő tulajdonság, hanem a fafajjal való együttélés hatására jelentkezik. Ez a felfogás is nehezen bizonyitható. A fontosabb hazai tinoru fajok mikorriza partnerei: :: cavipes : Larix, hegyvidéken. Boletus aereus: Quercus, fagus; minél hidegebb a klima, annál ritkább és annál inkább mészkedvelő. " edulis: Fagales és PinaceaeV " " ssp. pini^ola: Pinaceae, " " ssp. reticulatus: főként Quercus " radicans: Quercus, Fagus. Boletus calopus: Pinaceae és fagus? nálunk csak savanyu talajon. " appendiculatus: Fagales. " regius: főként Fagus; nálunk savanyu talajon. " pulverulentus:főként fagus. " impolitus: főként Quercus. " erythropus: főként Fagus. 11 quéletii: főként Quercus " satanas: főként Quercus és Fagus. " rhodoxanthus: főként Quercus és Fagus. " luridus: Fagales és Pinaceae. Gyrodon lividus: Alnus. Gyroporus cyanescens: nem állandó mikorriza képző " castaneus: " " " " Leccinum nigrescens /korábban rimosus/: Fagales. " griseum /korábban pseudő-scaber, carpini/: Carpinus. " scabrum: Betula. " holopus: Betula, nedves erdőkben és lápokon. " testaceoscabrum "7ko rábban p p. rufus/: Betula. " aurantiacum /korábban p.p.rufus/: Populus. " *duriusculum: Populus. Suillus: minden faj Pinaceae, kivéve a rubinus-t. Tylopilus felleus: Pinaceae, Castanea. Xerocomus subtomentosus: lombos- és fenyőfák alatt. " cyrysenteron: lombos- és fenyőfák alatt.

- 8 Was wir heute über die Mykorrhiza beziehungen der Boletaceae wissen DR. G. BOHUS, Budapest. In dieser Publikation wird all das, was wir heutzutage von die Mykorrhiza-Beziehungen der Familie Boletaceae wissen, ausseinandergesetzt. Verfasser hat diese Zusammenstellung auf Grund der neuesten Fachliteratur, mit eigenen Beobachtungen ergänzt.

U.j utakon a termesztett csiperke nemesítése Érdekes uj kutatási eredményeket ismertet DR.G. FRITSCHE a "Der Champignon" 1971. évi 24. számában. Közismert tény, hogy az Agaricus bisporus bazidiumán többnyire csak két spóra képződik. Az egymást követő két meiózis során négy leánysejtmag keletkezik, és ezekből kettő az egyik, kettő a másik spórába vándorol. Eddig azt feltételezték, hogy a spórába kerülő két mag ellentétes nemi jellegű, mivel egyetlen spórából fejlődő micélium is képez termőtesteket. Néha azonban előfordul olyan bazidium is, amelyen négy spóra fejlődik. PELHAM kidolgozott olyan eljárást, amelynek segítségével sikerült ugyanazon bazidium négy spóráját izolálni. Hasonló vizsgálatok során ELLIOT azt tapasztalta, hogy az ilyen spórákból fejlődött micélium steril, azaz nem képez termőtesteket, a megfelelő micéliumok párosításával azonban termőtestképződés lehetséges. Tehát a spórák haploidok, és eltérő nemi jellegűek. MILLER megállapította, hogy az A. bisporus nemi jellegét egy tényező /gén/ különböző alléljei határozzák meg /bipoláris diaphoromixis, bipoláris heterothallismus/. J.RAPER és C.RAPER ugy állitottak elő egyféle sejtmagot tartalmazó /haploid/ micéliumot, hogy a csiperkemicélium hifáit - amelynek sejtjei többmagvuak - széttöredezték, vagy a felesleges sejtmagokat elölték. így egyetlen haploid sejtmagból indultak ki. A különböző hiánymutánsokat keresztezték, és megállapították /az előbbiekhez hasonlóan/, hogy a termesztett csiperke keresztezhető. A keresztezés lehetőségeit azonban megnehezíti az a tény, hogy az A .bisporus spórája efeve kétféle nemi jellegű sejtmagot tartalmaz /homo-diaphoromixis/, ezért a haploid micélium előállítása nehézségekbe ütközik. E nehézségek azonban - mint látjuk - nem áthidalhatatlanok.

SZILI I.

_ 9 -

MIKOLÓGIÁI KÖZLEMÉNYEK 1972. évi 1.szára A kétalaku csertapló /Xanthochrous nidus-pici/ és .jelentősége a cserfa károsításában PADÁNYI GYULÁS GÁBOR

egyetemi hallgató, Sopron

A Xanthochrous nidus-pici a gombák Basidiomycetes osztályának PolyporaleS rendjébe, ezen belül a Polyporaceae családba tartozik. Az erdei fák testében, a farészben elsősorban éppen ebbe a Polyporaceae családba tartozó nagyszámú gombafaj károsit. Közülük sok faj életmódját sebparazitaként kezdi, s azután szaprofitonként fejezi be a már elhalt, és esetleg ki is dőlt fatörzsön. Ez arra mutat, hogy az ilyen gombák a teljesen egészséges, erőteljes növekedésben levő és sértetlen fákat nem tudják megtámadni. Behatolási helyként legalkalmasabbak számukra a sebhelyek, az elhalt szöveti részek, bekorhadó ágcsonkok, fagyrepedések stb., ahol a széllel odakerült és csírázásnak induló spórák könnyen be tudnak jutni a belső szövetekbe. Ilyen az életmódja a kétalaku csertaplónak /Xanthochrous nidus-pici PILÁT/ is. Olyan vidékeken, ahol jelentős cserfaállomány van, néha igen sok élő cserfa kérgén láthatunk barnásfekete, ép vagy repedezett, ripacsos felületü, gumó alak'ű párnácskákat, amelyek gyakran csoportosan jelennek meg. Rajtuk azonban a táplókra jellemző csöves /vagy labirintszerü, lemezszerű stb./ termőréteg, a himénium hiányzik. Ezért régebben kétségbe vonták, hogy e képződmény egyáltalán a Polyporaceae családba tartozó gomba-e ? Felmerült az a gondolat is, hogy ezek a gumók talán félbemaradt fejlődésü termőtestek. Egyidőben a Fomes nigricans abnormális termőtesteinek tartották őket, az a tapló azonban a nyirfán él, cseren nem fordul elő. Később ki is derült, hogy a cseren található gumóknak semmi közük sincs a Fomes nigricanshoz. Az utóbbi időben Xanthochrous obliquus /PERS./B. ,et G.-nak vélték, de hamarosan kiderült, hogy ez a két faj, ti, a Xanthochrous obliquus és Xanthochrous nidus-pici nem azonos. A Xanthochrous oblignus inkább szaprofiton és csak ritkábban sebparazita. Elhalt törzseken, ágakon /főleg bükk, juhar, gyertyán, szil, tölgy/, a kéreg alól tör elő. Megjelenésében hasonló a X.nidus-picihez, de az utóbbi csak tölgyfélék üreges törzsén él, mig a X.obliquus más különböző lombosfák kérge alatt. A fő különbség közöttük PILÁT szerint az , hogy a X.nidus-pici-nek a trámában tüskéi vannak, mig a X.obliquus-nak nincsenek. Érdekes a gumók kialakulása. Kezdetben 3-4 cm átmérőjűek, okkersárgák, bolyhos felületűek, kisebb-nagyobb vizcseppekkel a felületükön. Az első évben csak növekednek, majd szinük sötétebb lesz. A tél közeledtével a vizcseppkiválás megszűnik, s ekkor kisebb-nagyobb foltok jelennek meg a beszáradt cseppek helyén. Tél elején a gumók felszine ha nem is egészen sima, de egyenletes lesz, és enyhén barnuló foltok jelennek meg rajtuk. következő évben a gumók tovább sötétednek, növekedésük csökken, őszre felületük száraz, kemény és barna, sok helyen sötétebb, kis mértékben porzó foltokkal.

- 10 A harmadik évben a gumók még sötétebbé válnak, felületük ekkor egészen feketésbarna és poros lesz. Ezután a felület porzása megszűnik, repedezni kezd, és kemény kérget alakit.ki. Végül a gumók e— gészen megfeketednek, és erősen repedezettek, A gumók ezen fejlődési alakjait, gyakran kisebb-nagyobb odvakat övezve, mindenütt megtalálhatjuk, ahol a gomba előfordul. Figyelemreméltó a gumók szerkezete is. Belsejük már kezdettől fogva elég kemény, száraz, végül pedig már olyan erősen inkrusztálódott, hogy azt egyetlen más taplóféle termőtestben sem tapasztaljuk. A külső gömbszelet alakú felülettel párhuzamosan a belseje sárgásbarna» évgyűrűkhöz hasonló rétegekből áll. Ezek a rétegek azonban nem évgyűrűk, mert többségük egyetlen tenyészeti időszak alatt jön létre az erősebben és a kevésbé inkrusztálódott hifafafonalak váltakozásából. /Ilyen belül réteges termőtestet több más egyéves taplófélén is találunk./ A gyürü alakú rétegek felületükre merőleges hifafonalnyalábok sürü, kemény tömegéből épülnek fel. Ezek a sugárirányú nyalábok nem egyenlő keménységüek, bennük a sötétebb keményebb és a világosabb lágyabb kötegek váltogatják egymást. A mikroszkópi vizsgálat kikutatja, hogy a keményebb rétegekben sok vastagfalu szilárditó hifafonal van. » A régebbi irodalom ezekről a gumókról mint steril termőtestekről irt. Ez az állitás később megdőlt. A kétalaku csertapló ugyanis nagymértékben szaporodik, valószinüvé vált tehát, hogy ezek a látszólag steril gumók valójában mégsem sterilek.HARACSI, aki e gomba életmódját kutatta, számos e gombán végzett vizsgálata során ugyanis olyan gumókat is talált, amelyeknek felületén nagyszámú spóra, spóracsomó volt. Ezt a jelenséget korábban azért nem sikerült megfigyelni, mert nem minden gumón lehet spóratermelést észlelni. Spóratennelést ugyanis csak bizonyos fejlődési állapotban, csak a barnuló, feketedő, még nem vagy csak kissé repedező felületü képződményeken lehet észlelni. A fiatal, bolyhos felületüek még nem, az idős, fekete, erősen repedezettek pedig már nem termelnek spórát. A spóratermelés állapotában levő gumók legkülső része lazán összevissza fonódó hifafonalakból áll, amelyek rövidebb fonalakra bomlanak, majd oidiumszerüen spórákra esnek szét. Ezek a spórák egyvagy kétsejtüek, néha láncszerűen együtt maradnak. Szinük sötétbarna, belsejükben olajcsepp található. Faluk vastag, ez a kedvezőtlen viszonyok átvészelését segiti elő. A spórák a gumókon a tél folyamán is megmaradnak, A spóráknak ez a kialakitása azt mutatja, hogy ivartalan uton képződtek. Ismeretes, hogy a taplók rendesen ivaros uton, a bazidiumokról lefüződő bazidiospórákkal szaporodnak. Az ivaros spórákat termelő termőtestek azonban itt sem hiányoznak, azokat az ivartalan gumók által körülvett faoduk belső felületén lehet megtalálni. Az ivaros termotest száraz, parafaszerü, majdnem csak csövekből álló, sötétbarna, többnyire varszerüen szétterülő. Széle gyakran felemelkedő, fogazott. A csövek 5-20 mm hosszúak. A csöves termőtest kérge /mely az odu fala felé néz/ bőrszerü, kb, 0,2-0,5 mm vastag. A gombatest kérge és a csöves termőrétege -közé eső rész többnyire 244- mm vastag, és nem tisztán hifafonalak--

- Ii ból áll, hanem ebbe az elbontott farész kisebb, reves darabkái is be vannak zárva. A csöves termőréteg a fejlődés kezdetén fehéressárgás, úgyszintén a csövek nyilásai is. Később a termőtest fokozatosan mind sötétebb lesz, okkersárgán át egészen a sötétbarnáig sötétedik, majd megszáradva megfeketedik, megkeményedik. A csöves rész színe is*gesztenyebarnára sötétedik, majd megfeketedik. A termőtest március-áprilisban kezd fejlődni, és julius-augusztusban már befejezi életét. Ezután inkrusztálódik, és télen vagy tavasszal lehull. Leggyakrabban csak a csöves rész esik le, mesterséges leszedéskor is ez válik le könnyen. Fehér nyárfán azonban találtak már olyan termőtesteket is, amelyeknek három rétegű csövei voltak. Ezek igen élesen elhatárolódtak egymástól, tehát három külön vegetációs időszakban kellett képződniök. A gomba ezek szerint tovább is élhet, mint egy évig. A képződő bazidiospórák csaknem átlátszóak, csoportban kénsárgák. A spórák szineződése attól függ, hogy mikor hullottak ki, a korábban kihullok falába ugyanis kevesebb festőanyag tud lerakódni. Érdemes kitérni a gomba kárositási módjára is. A gomba kifejezetten gesztbontó, az első fertőzés ezért csak akkor következik be, ami-r kor a természetes feltisztulás során az ágakban már geszt is van. A fertőzés létrejöttéhez nem kell a fának legyengülnie, elegendő, ha a fertőzési kapu a gesztig nyitva áll. A gomba igy a leggyakrabban az ágcsonkokon át támadja meg a fát. De sarjerdőkben az anyatuskók és a gyéritések során eltávolított sarjak vágáslapján, fagylécen, golyván stb. át is képes fertőzni. A fertőzés egy pontból kiindulva, körben terjed tova. A micélium valamely levegővel érintkező, fertőzött, elhalt szövetből, farészből indul ki,innen hatol a fa gesztrészébe, és a legnagyobb mérvű pusztítást ebben végzi. A törzs több méter hosszú részében elhatalmasodhat. Ezt az elhatalmasodást jól szemlélteti az 1971 nov. l6~án a Sopron környéki Szárhalmi erdőben kidöntött cserfa, melyet a IV/3 emh értékelt ki/ábra/. A veszélyeztetett szijácsot többnyire jól vagy kevésbé kialakult, fagumival kitöltött, sötét keskeny fapalást, az álgeszt választja el a hifák által elbontott, korhadt geszttől. Ez a védőpalást a micélium előrehaladását csak gátolni képes, megakadályozni nem. A megtámadott farész az álgeszt miatt először kissé sötétebb lesz, majd később lazább szövetüvé válik, s végül világon-, gesztkorhadt lesz. A korhadt farész sokszor a törzs keresztmetszetének nagy részét képezi, A gomba fonalai először a sejtfalak ligninanyagait bontják es hasznaijak fel, es csak azutan kerül sor a cellulózra. A bontás tehát un. korróziós korhadás, amely itt egyben fehér revesedés. A micélium legkésőbben a parenchimasejtek falát bontja fel, mert ez főleg cellulózból áll. E miatt tapasztalható, hogy a nemes tölgyek és a cser fájában a vastag bélsugarak sokáig érintetlenül maradnak. így a korhadt fa sugárirányban, lemezesen esik szét. Érdekes, hogy a gomba a nyir fáját az évgyűrűk mentén bontja lemezesen, és igy van ez a juharban is. A kétféle bontási mód látszólag ellentmond egymásnak, a szöveti szerkezettel azonban megmagyarázható. A tölgyfélék fájában ugyanis az igen széles /15~^0 sejtsoru/ bélsugarak az uralkodók, a nyir és juhar fájában azonban csak keskeny /1-8 sejtsoru/ bélsugarak találhatók.

i

i

m-ig

Szárhalom, 1971. nov.22. Felvette: IV.emh évf. 3.csoport

Ipari fa: vágáslaptól - 8,77

Famagasság: 16,95 m

Termőtest távolsága a vágáslaptól: 2,77 m

d n , = 21 cm

Fafaj: Quercus cerris

A XANTHOCHROUS NIDUS - PICI KÁROSÍTÁSA CSERFÁN

- 12 -

- 13 A fatestet bontó gombafonalak igen finomak, vastagságuk mindössze 1-2 mikron, és szintelenek. A keletkezett hézagokat fehér penészszerű szövedék alakjában töltik ki. A fa egészen korhadt részein, ahol a micélium bontást már nem végez, sok hifafonal jelentősen megvastagodik és sárgásbarnára, szineződik. Ezek hasonlóak a termőtestek hifáihoz. A z ilyen micéliumtömegek a fehéren korhadt fában kisebb-nagyobb sötét foltok, sávok alakjában mutatkonak. Az előrehaladott bontás okozta elváltozások némileg hasonlatosak a Fomes annosus bontásához. A termőtestek megjelenési helyén a fa hordószerüen megvastagszik. Ennek oka az, hogy a gombamicélium serkentően hat a kambiumra. Az előrehaladott bontás egészen a szijácsig hatol és csak a legkülső évgyűrűk maradnak érintetlenül. Az ilyen krónikus gombatámadás esetén az odu környékén már nedvfolyás, un. "szakáll" is kialakul. Az ilyen faanyag azután tűzifának is csak selejtes minőséget ad, és az ilyen fertőzött állományban gyakori a széltörés. Érdekes megfigyelés, hogy ha az erősen korhadt farész levegőre kerül, akkor felületén a barnás gombafonalzat még fokozottabban kifejlődik, és a hifavégeken láncszerűen spórák válnak le, melyek a gumókon képződő spórákhoz teljesen hasonlók. A gomba tehát nemcsak a termőtesten képes spóraképzésre, hanem a reves fában élő micéliumán is /HARACSI/. A csertapló egyes területeken olyan nagy mértékben jelentkezik, hogy csak a legradikálisabb eszközökkel lehet visszaszorítani. Ilyen helyeken szinte a legfontosabb feladat a gombás fatörzsek kitermelése. A Quercus cerris /L./, Quercus pubescens /WILLD./, Quercus robur /L./, Q.uercus petraea /MATUSCHKA/ LIEBLEIN/ fafajokon kivül a kétalaku csertapló előfordul az Aesculus hippocastanum /L./, Betula pendula /ROTH/, Fagus silvatica /L./, Juglans regia /L./, Platanus hybrida /BROT./, Populus alba / L ./, Populus tremula /L./fákon is. A kocsányos, a kocsánytalan és a molyhos tölgy sokkal jobban ellenáll a támadásának /valószinüleg nagyobb csersavtartalma miatt/, mint a cser, tehát ezek a fafajok eléggé rezisztensek. A fertőzöttség mértéke azonos termőhelyi adottságok esetén a korral emelkedik és fokozatosan elharapódzik. A megfigyelések szerint /IGMÁNDY/ a legfiatalabb megtámadott csertörzs 22 éves volt. A kimagasló fákat a gomba éppúgy megtámadja, mint az elnyomottakat, ami ugyancsak azt mutatja, hogy a fának nem kell legyengülnie, elég ha a fertőzési kapu a gesztig nyitva áll. A fertőzöttség platókon, hegygerinceken mindig kisebb, mint a völgyekben, hajlatokban. Ennek valószinü oka a völgyek jobb vizellátása, emiatt a fák jobban növekednek, vastagodnak, hamarabb következik be a gesztesedés, emellett a gomba számára a szélvédettség, a nagyobb páratartalom és viztartalom is kedvezőbb. A völgyek, hajlatok gyakrabban fagyzugosak, gyakoribb tehát itt a fagyrepedés, fagyléc is.

- 14 Az állomány e"G~yetlensége szintén nagyobb fertőzési lehetőséget nyújt, ilyen állományokban ugyanis r.incs ellenálló más fa, immúnis lomb a csertörzsek között, igy a spóra terjedése akadálytalanabb . A gombának valószinüleg az ivartalan spórás szaporodása jelentősebb és kiadósabb az ivarosnál, mégpedig 4" okból: 1/ Jóval nagyobb az ilyen termőtestek /gumók/ száma, mint az ivaros termőtesteké. 2/ A gumók gyakorlatilag egész évben termelnek spórát, mig az ivaros spóraképzés csak kb. egy hónapig tart. 3/ A gumók kivül képződnek a fatörzsön /az ivaros termőtesttel ellentétbe:™/» igy tehát biztosabb a spórák szétszóródása . 4/ Fiatalabb állományokban az ivaros termőtestek képződéséhez szükséges odu esetleg még ki sem alakult, ugyanakkor az ivartalan gumók már nagy számban jelen lehetnek. Mindezekből látható, hogy a kétalaku cser-tapló veszélyes ellensége a csertölgynek, ezért jelentősége igen nagy. Ellene a védekezés leghatásosabb módja a megelőzés, a preventiv védelem. Ennek lényege, hogy megfelelő üzemi intézkedésekkel igyekszünk megakadályozni a fertőzés bekövetkezését. Ha ugyanis a micélium már megtelepedett, akkor csak a korhadt farészek kivágásával lehetne eredményesen védekezni, mivel azonban a korhasztás igen nagymérvű, nagy területen következik be, ezért eredmény csak a fa teljes megsemmisítésével lenne elérhető. Mivel a gomba sebparazita, ezért megelőzéssel azonban lehet ellene védekezni olymódon, hogy a lehetőség szerint meg kell akadályozni cserfáinkon a sérülések keletkezését. Tudjuk, hogy a sürü nyeaegetéssel nevelt gyümölcsökben milyen sok taplót, ezáltal bélkorhadt fát találhatunk. Az erdőben ilyen fertőzési gócokat ne türjünk meg. A cserek leggyakoribb sé-r rülése a fagyrepedés és az ennek következtében kialakuló fagyléc. Ez ellen legfeljebb ugy lehet védekezni, hogy fagyzugos helyre ne telepítsünk csert. Az árnytűrő fafajokból és magas cserjékből /pl. gyertyán, kislevelü hárs stb./ kialakított második szint megakadályozza az alsó ágak erős képződését, segiti a természetes feltisztulást, s igy közvetve ez is csökkenti a fertőzés lehetőségét. Ha valamely területen a vadlétszám nem haladja meg a terület vadeltartóképességét, akkor a vadrágás, dörzsölés okozta fertőzési kapuk száma sem jelentős. A kitermeléskor, szállítás közben az ember is okozhat sebzést, ez azonban gondosabb munkaszervezéssel elkerülhető. Gyakori a fertőzés a Lachnus roboris nevü gallytetü szívása nyomán kialakult sebeken, golyvákon keresztül is, és az ilyen korhadó, golyvás helyeken a szél sokszor el is töri a fákat. Célszerű védekezésmód, hogy a cseres tölgyes felujitása természetes felújítás legyen, a sarjegyedeket ne hagyjuk meg, csak a mageredetüeket. Elegyetlen cserest pedig semmilyen körülmények között se hagyjunk meg, ebben árnytürő második szintet és megfelelő erdőszegélyt alakítsunk ki. Legeltetést lehetőleg ne engedélyezzünk, mert a legelő állat patáival gyökér- és tősérüléseket okoz. A fák mindennemű megsértését _J.gyekezzünk tehát megakadályozni, az erősen gombás fákat pedig a gyérítések során minél előbb ki kell vágni.

- 15 T Végezetül megemlíthetem, hogy kétalaku csertaplót a budai hegyekben is találtam bükkön. Itt köztudottan a bükktörzseket a kirándulók össze-vissza faragják, igy ezek az elsőrendű fertőzési kapuk jól segitik a gomba tejedését. Nem ártana ezért a kirándulókat arra is figyelmeztetni, hogy a fák megfaragásától tartózkodjanak. Die Bedeutung des Xanthochrous nidus-pici in der Schädigung des Quercus cerris G. PADÁNYI GULYÁS, Sopron Der Xanthochrous nidus-pici ist in Ungarn sehr verbreitet und verursacht grosse Schäden in den Quercus cerris Beständen. Verfasser beschreibt recht gründlich die Ökologie, die sexuelle und asexuelle Vermehrung, die Infizierung und den Eindrang in den Baumstamm, sowie die Art seiner Morschung im Baum. Verfasser zählt diese Baumarten auf, welche er angreifen im stände ist, und ergänzt die Schilderungen mit eigenen Beobachtungen. Zum Schluss macht Verfasser mit der Zutreffenden Verteidigung gegen diesen Pilz bekannt. Irodalom1 DR. HARACSI LAJOS /194l/: A cseresek veszedélme: a kétalaku tapló. "Erdészeti Kisérletek", 4-3.p. 1-31. DR.HARACSI LAJOS /1950/: Erdővédelemtan. Mezőgazd.Kiadó, Budapest, DR.HARACSI LAJOS /I969/: Erdészeti növénykórtan. Akadémiai Kiadó, Bpest. DR.HARACSI L. - DR. IGMÁNDY /1956/: A csertapló /Xanthochrous obliquus PERS./ előfordulása lombfáinkon. "Erdőmérnöki Főiskola közleményei", Sopron. DR, GYŐRFI JÁNOS /I963/: Erdővédelemtan. Akadémiai Kiadó.Budapest. DR.IGMÁNDY ZOLTÁN /1952/: A kétalaku tapló kárositása elegyetlen cserállományokban. "Erdőmérnöki Főiskola Évkönyve", 1951-1952. Sopron. DR.IGMÁNDY ZOLTÁN /1955/: A csersarjerdők tőkorhadást okozó gombái. "Erdőmérnöki Főiskola Közleményei", Sopron. DR.IGMÁNDY ZOLTÁN /1956/: A cseresek növénykórtani vizsgálata. Kandidátusi disszertáció. Sopron. DR.IGMÁNDY ZOLTÁN /I958/: A csertapló kárositása csereseinkben. "A növényvédelem időszerű kérdései" 3.sz. Budapest . DR.UBRIZSY GÁBOR és mtsai /1965/: Növénykórtan. Akadémiai Kiadó, Budapest. DR.UBRIZSY GÁBOR és mtsai /I96O/: A növényvédelem gyakorlati kézikönyve, 2. kiadás. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest.

- 16 Több mint 200 év előtti adat a Rhizopogon luteolus Fr.s. KNAPP gombáról. Megszoktuk azt, hogy a földalatti gombák kultuszának fellendülését- FRIES, VITTADINI és TULASNE müveinek megjelenésétől számitjuk /l822, ill. 1843/, pedig az angolok már előbb is adtak ki földalatti gombákról szóló munkákat. Ilyen például J.ROYUS "História planiarum generalis" cimü, 1686-1704— ben Londonban kiadott müve. J.COOKE világkörüli utján 1769-ben hajózott Tahiti szigetére,hogy ott a Vénusz bolygó átvonulását a Nap előtt megfigyelje. Figyelme azonban sok egyébre is kiterjedt, a bejárt területek embereire, állat- és növényvilágára, stb. "Utazások a világ körül" cimü müvének 54. oldalán a kenyérfa gyümölcseivel kapcsolatban ezt irja: "Gyümölcse kb.gyermekfej nagyságú, felületét hálószerű recézés boritja, amely szarvasgombára emlékeztet. . A cimbeli gombának éppen az a jellegzetessége, hogy a hálószerű fonadék teljesen beboritja. Magyar neve is erre utal: istrángos kocsonyás álpöfeteg.COOKS-nak volt tehát tudomása erről a gombáról, ha a kenyérfa gyümölcsét ehhez hasonlitotta. COOKE 41 éves volt akkor, amikor Tahiti szigetén tartózkodott, s igy tudomása lehetett J .ROYUSnak idézett munkájáról. Mindenesetre foglalkozott a földalatti gombákkal, ha nem is ROYUS munkája nyomán . SZEMERE L.

DR. MALLÁSZ TIBOR orvos, gombaszakértőnk volt közegészségügyi főfelügyelő, hosszas betegség után, 1972. junius 8-án Esztergomban elhunyt. Távozása az élők sorából nemcsak egyik legrégibb, koszorús jelvénnyel kitüntetett gombaszakértő elvesztését jelenti. Szervező erejével létrehozta a budapesti TIT. szakkör mintájára az első vidéki gombász szakkört, amelynek két évtizeden át vezetője és motorja volt. Lelkes kis csapatával - az intenziv ismeretterjesztő munkán kivül - rendszeresen vizsgálta és feldolgozta az Esztergom környéki erdőségek gombavilágát is, számos értékes adattal gazdagitva igy a kalaposgomba fajok hazai elterjedésének kutatását. Amig tehette, szabad idejében mindig az erdőt járta, gyűjtötte a gombákat, és megfigyelte a helyi előfordulási viszonyaikat. Annyira szerette a gombákat, hogy még betegen is kivitette magát az erdőbe, a lelőhelyekre. Emlékét a magyar mikológia történetében kegyelettel megőrizzük. K.Z. BRUNO HENNIG, a Handbuch für Pilzfreunde c. mü szerzője, a nemzetközileg ismert és tisztelt német mikológus, 1972. február 7-én meghalt. Már régen beteg volt, szemevilágát is elvesztette, de nagy lelkierejével még be tudta fejezni müve 5. kötétét. A magyar mikológus szakemberek tisztelettel és nagyrabecsüléssel adóznak emlékének. A SZERKESZTŐSÉG.

- ÍZ -

MIKOLÓGIÁI KÖZLEMÉNYEK 1972. évi 1. szám

Az élelmiszer- és fermentációs ipari hasznos és káros mikrogombák DR. KALMÁR ZOLTÁN, felsőfokú techn. tanár, Budapest A gombák sok ezer fajt magában foglaló világa az egysejtű élesztőgombáktól a több deciméteres átmérőjű termőtestet növesztő taplókig, rendkivül változatos. Közülük a többnyire csak mikroszkóppal látható, nagyobbrészt termőtest nélküli, un.mikrogombák jelentősége igen nagy. Egyesek a mezőgazdaság, az élelmiszer ipái", vagy az ember- és állatgyógyászat szempontjából ma már rendkivül fontosak. Az ételek és italok készitésekor már ősidők óta hasznosítják például az élesztőgombákat. Viszont számos penészfaj az ételbe vagy a takarmányba jutva súlyos mérgezést, sőt halált is okozhat. Mindig ujabb gombákról derül ki, hogy fontos, hasznos anyagot tartalmaznak. Az erőteljesen fejlődő fermentációs iparban tenyésztett mikrogombák ma már nemcsak a fertőző betegségek ellen hatásos baktériumölő antibiotikumokat, hanem az emberiség számára nélkülözhetetlen vegyi anyagokat is termelnek. A szakirodalomban nemrég váltak ismertté azok a belső élősködő gombák, amelyek viszont egészségrontók, mind több rejtélyes halálesetet okoznak, a bőrgombás betegségeket okozó fajok egy része pedig pontosan még ma sem ismert. Alig találunk szakirodalmat a használati tárgyakat, vagy a nagy értékű műanyagokat pusztitó gombákról. Még kevésbé ismeretes a már jórészt tilos és ártalmas vegyszeres rovarirtás helyett a rovarirtó gombáknak a felhasználása biológiai védekezésre. Időszerű tehát, hogy minden lehetőséget megragadva, legalább azokra a gombákra hivjuk fel a figyelmet, amelyek mindennapi életünkben hasznunkra lehetnek, vagy jelentős kárt okozhatnak. Ez az összeállítás nem valamely vizsgálatoknak, kísérleteknek eredményeit tartalmazó beszámoló. Csupán áttekintő tájékoztatást óhajtok nyújtani a sokféle és igen különböző mikrogombák sokoldalú gyakorlati jelentőségéről, de még a mikrogombák felsorolásában sem törekedhettem teljességre. Ezek zöme ugyanis a fiiopaio— gén gombák, amelyeknek hatalmas tömege aránytalanul több az egyéb fajoknál. Ezekre itt most nem térek ki, mert róluk igen alapos, részletes és bő szakirodalom áll mindenkinek rendelkezésére. Ehhez arányitva viszont feltűnően kevés és nehezen összegyűjthető az egészségügyi és élelmiszeripari kártevő, vagy a hasznos anyagokat termelő gombák rendszertani irodalma. Ezért - figyelembe véve a korlátozott lehetőségeket - főleg csak az utóbbi gombákat, és közülük is csak a jelentősebb és érdekesebb fajokat veszem sorra, és ezek jelentőségét ismertetem. Felsorolásukban a magyar irodalomban elfogadott legújabb rendszert követem, de csak az osztályok és rendek nevét tüntetem fel.

- Iß 1. osztály. Moszatgombák - Phycomycetes SAPROLEGNIALES - HALPENÉSZEK Halpenész - Saprolegnia parasitica A vizi moszatgombákhoz tartozó, fonalas egysejtű gomba. Vizben él, ahol az elpusztult élőlények, például a vizbe hullott rovartetemek fehérjeanyagából táplálkozik,de élőlényeken, igy például sérült halakon, halivadékon, halikrán is élősködik. A hal megtámadott részén fehér penészbevonátot, foltokat képez, ezért a halak porcelánbetegségének is nevezik. Különösen a halivadékra veszélyes, halastavakban olykor jelentős kártevő. Az akváriumban tartott diszhalakon is megjelenik, és azok járványszerü elpusztításával súlyos károkat okozhat. Spórái a vizben aktivan mozogva terjednek. Testvérfaja /S,ferax/ hasonló jelentőségű. MUCORALES - VALÓDI PENÉSZEK Fejes penész - Mucor mucedo Elágazó egysej.tü gomba. Fonalai a valódi penészekre jellemző laza álmicéliumot képeznek. A tápanyag szerves vegyületeit, főleg a szénhidrát anyagokat bontja el. A tápanyagának felületén sürü, selymes, fehér, később barnás penészgyepet alkot, amelyből merőlegesen felálló, bunkós sporangiumtartók emelkednek ki. Különféle szerves anyagokon igen elterjedt. Rothadó gyümölcsön, élelmiszeren, trágyán gyakori . Él elmiszeripari kártevő. Egyik rokona /M.piriformis/ hasonlóképpen ugyancsak rothadó gyümölcsön gyakori, de hasznos, mert a szénhidrátokat citromsavvá erjeszti. Kinai fejespenéőz - Mucor rouxii Kelet-Ázsiában elterjedt, a rizsen jól tenyésző penész. Kinában az erjedési iparban hasznosítják, mert a keményítőt dextrinné, maltózzá, majd glukózzá bontja, amit élesztőkkel alkohollá erjesztenek. Fürtös fe.ieszpenész - Mucor racemosus Sárgás-barnás penészgyepeiből fürtösen elágazó sporangiumtartók emelkednek ki. Rothadó hulladékokon terem, de a légutakba vagy a bélcsatornába jutva gyulladást okoz, tehát az állatokra patogén lehet. Foglalkozási betegségként olykor az emberben is kórokozó, tüdőmikózist okozhat. Korompenész- Rhizopus stolonifer /R.nigricans/ Kezdetben fehér, később koromfeketére váló sürü gyepeket képez. Különféle növényi anyagokon, kenyéren, gyümölcsön, terméseken, magvakon, rothadó anyagokon igen elterjedt. Az élelmiszer- és a vendéglátóiparban gyakori kártevő. A korompenészt és rokonait a fermentációs iparban azonban szerves savak termelésére hasznosítják, mert fúni ár savat , citromsavat, tejsavat stb. termelnek. Egyes fajokat /Rh. oryzae, Rh. delemar/ a szesziparban használnak, mert a keményítőt elcukrositj ák.

- 19 ENTOMOPHTHORALES - ROVARÖLŐ PENÉSZEK Légyölő penész - Entomophthora muscae /Empusa m./ Nagy fehérje igényű, ezért élő rovarok testében, főleg legyekben élősködik. Ősszel a házilégy tömeges pusztulását okozza. Ilyenkor a légytetem körül szétszóródó konidium tömege fehér udvart képez. A vele közel rokon fajok közül egyik /E.adphidis/ a levéltetvekben, egy másik faj /E. grylli/ a sáskában és a tücskökben, egy /E.anIlea e/ pedig hernyókban belső élősködő. E z e k a gombák a kártevő rovarok ellen biológiai védekezésként felhasználhatók. Az elszaporodott kártevő rovarok megfertőzésére a gomba spóráit szétszórják a mentesítés?-1 re kijelölt helyeken. 2. osztály. Tömlősgombák - Ascomycetes SACCAHAROMYCETALES /ENDOMYCETALES/ - ÉLESZTŐSZERÜ--GOMBÁK A./ Saccharomycetaceae - sarjadzó élesztőgombák /valódi élesztőgombák/ Sörélesztő - Saccharomyc.es cerevisiae A valódi élesztők nemzetségébe tartozik. Ezekre jellemző, hogy olyan egysejtű gombák, amelyeknek egyetlen sejtje a többi gombától eltérően nem fonalas, hanem tojás alakú. A valódi élesztők folyékony táptalajban élnek, amelyben a cukrokat erjesztik alkohollá, szerves savakká, széndioxiddá. A mezőgazdasági és az élelmiszeriparban rendkivül jelentősek /szeszes italok és tejtermékek előállítása, sütőipari felhasználás, élesztő, tápszerek, takarmányok gyártása, gyógyanyagok, vitaminok, ergoszterin stb. előállítása/. Tenyésztésük iparilag könynyen megoldható, mert megfelelő tápanyagban ivartalan szaporodással, egyszerű osztódással, sarjadzással, rendkivül nagy tömegben elszaporodnak. Közülük a legjellegzetesebb a sörélesztő. Ez nagy tömegben együtt barnás szinü massza, amely pékélesztő néven ismert. Az é l e l miszeriparban különböző törzseit sütéshez, szeszgyártáshoz, különféle Erjesztésekhez használják. Évezredek óta alkalmazzák a sörkészitéshez. Ujabban az antibiotikumok és gombaölő anyagok gyártásában, azok hatásának vizsgálatában tesztként is felhasználják. Ezért világszerte nagyban tenyésztik, sőt olyan mértékben "domesztikálódoti", hogy a különféle körülményekhez alkalmazkodott, más-más zamatanyagokat termelő törzseit, un. kulturélesztőket sikerült kitenyészteni. Ivaros szaporodása csak bizonyos körülmények között, tömlőkben fejlődő aszkospórákkal következik be. Rokonai közül emlithető a japán rizssör élesztője /S.saké/. Borélesztő - Saccharomyces ellipsoideus sörélesztőhöz hasonló egysejtű gomba. A talajban tartózkodik, és a felszálló porral kerül a szőlőfürtökre, vagy az egyéb gyümölcsök héjára. A szőlő levében sarjadzással szaporodik. A borkészítésekor a must cukortartalmát alkohollá erjeszti, E Z zel a tevékenységével az emberiséget ősidők óta szolgáló, hasznositott gomba. Különféle borvidékenként eltérő törzsei alakultak ki, amelyek más-más zamatanyagokat termelnek, és a borok tájfajtáinak eltérő ize részben ettől is függ. Ezért a boriparban számos értékes borélesztő törzset, "fajélesztőt" tenyésztettek ki. Ivaros szaporodása épp ugy, mint minden élesztőé, tömlőkben fejlődő aszkospórákkal, csak bizonyos

A

- 20 körülmények között következik be. A friss mustban eleinte olykor egyik rokona /Kloeckera apiculata/ kezdi meg az erjesztést, de az alkoholtartalom növekedésével ez hamarosan elpusztul. Aludttej élesztő - Saccharomyces acidi lactis A tejtermékek készitését a tejsavbaktériumokkal együtt végző, fontos és hasznos egysejtű gomba. Tojás alakú sejtjei a tápanyagban ivartalan osztódással szaporodnak. A tejcukrot erjeszti el, és az összes élesztőkre jellemző módon anyagcseréjéhez a szükséges oxigént tápanyagának szerves vegyületeiből, azok lebontásából, kémiai uton szerzi meg, nincs szüksége tehát a légköri oxigénre /anaerob/. Rokonai közül a kefir élesztője /S„kefyr/ a legismertebb. Ez a faj végtermékként a tejsav mellett csekély mennyiségű alkoholt is termel. Néhány más rokonfaj /S.fragilis, S.niger, stb./ a tejtermékek készitését károsan zavarja, és a vajon,sajton stb. sárga vagy fekete elszíneződést okoz. B/ Cryptococcaceae - fonalas élesztőszerü gombák Vad élesztő - Torulopsis turbidans /Torula t./ A valódi élesztőktől életmódjukban is különböző, nem valódi, fonalas élesztőfajok közé tartozik, amelyek álmicéliumot is képeznek. A talajban gyakoii egysejtű gomba, különféle erjedési folyamatok okozója. Általában a cukrokat erjeszti. Ha borkészítéskor a mustba kerül, zavarja a helyes erjedés menetét, mert ecetsavat is termel. Egyes rokofajok /T.amara, T. cremoris/ a tejcukrot erjesztik, és a tejiparban okoznak kárt, mert melléktermékeik miatt a tejtermék keserű izüvé válik. Külön emlitést érdemel a rózsaszinü tejpenész /Rhodotorula rosea/, amely a tejtermékek felületén vöröses foltokat, végül azok elromlását okozza. Borvirág - Candida vini /Mycoderma v./ A tápanyagban levő fehérjéket is bontja. A must és az erjedő gyümölcslevek felületén fehéres hártyát alkot. Akadályozza a bor beérését, mert annak megzavarodását okozza, az alkoholtartalom egy részét oxidálja, és kellemetlen izanyagokat is termel. Rokonai közül egyes fajok /pl. C .crusei/ a tejtermékek, a sajt, vaj készitését zavarják, mert azok felületén hártyát képeznek, fehérje anyagaikat bontják, elfolyósitják. hasonló faj, bár spóraképzése nem ismert, az aludttej felületén olykor megjelenő, fehéressárga szinü tejpenész /Geotrichum candidum, régi nevén Oidium lactis/. Valószínűleg ide sorolható ezenfelül még néhány, talán az emiitett fajok kinidiumos alakjának tekinthető egyéb élesztőszerü egysejtű gomba /Endomyces, Oospora, Torula stb. fajok/ is, amelyek egyes tejtermékeken izhibákat, meglágyulást, sötét elszíneződést okoznak. Takarmány élesztő - Candida utilis /Torula u „/ A fonalas micéliumot is képező élesztőgombákhoz tartozik. A cukrokat erjeszti. Ujabban a tápélesztő és takarmány készitéshez használt, jelentőssé vált faj, mert benne nagy "mennyiségű fehérje és D-vitamin raktározódik fel. Ezért a fermentációs iparban ma már nagy mennyiségben tenyésztik. Különösen mint takarmányélesztő igen fontos, mert az állatok táplálkozását javitó hatása a korszerű takarmányozásban nem hagyható figyelmen kivül.

- ai Kandida - Procandida albicans /Candida a./ A fonalas raicéliumot is képező élesztőszerü gombákhoz tartozik. Jellegzetessége, hogy nem a cukrokat erjeszti, hanem a fehérjéket bontja. Fontos patogén, emberi kórokozó, belső élősködő /endoparazita/. Közismerten a szájpenész okozója, ezenfelül a bélcsatornában szaprofitonként állandóan ott tartózkodik, mint a hasznos bélflóra tagja- Sokszor azonban mint a hasznos bélflóra tagja. Sokszor azonban mint gyengültségi parazita lép íel, mert a jelenlevő gomba a szervezet állapotának romlása esetén kórokozóvá válik. Ilyen esetekben a legkülönbözőbb helyeken: a belső szervekben, a bélcsatornában, az agyhártyán, a tüdőben és a légutakban stb. az élő sejtek fehérjeanyagát kezdi megbontani, s ezáltal súlyos megbetegedéseket, un. szisztémás mikózisokat /candidiasis, moniliasis/ vált ki. Feltehető, hogy egyes esetekben akkor válik virul*ns<^ ha a hasznos antagonista bélbaktériumok, amelyek ellenanyagaikkal féken tudják tartani, az antibiotikumok hatására elpusztunaJc. Az utóbbi időben ugyanis mind több esetben okoz súlyos tüdő- és bélmikózist, amelyek sokszor halálos végűek, A szembe jutva szemhártya megbetegedést, a hugyutakban pedig azok mikózisát idézheti elő. Lehetséges az is, hogy az utóbbi időben szaporodó, ma még ismeretlen eredetű, egyéb súlyos belső szervi bajok egy részét is ez a gomba okozza. A halál után, sőt esetleg már az agónia alatt, az elsők között kezdi meg a bélcsatorna hámrétegének, majd a szervezet többi sejtjének bontását. Tapasztalatok szerint az állatokra is patogén. Fehér szinü, sajtszerü micéliumtelepe a megtámadott helyeken ritkán alakul ki, álmicéliumának hifafonalai pedig a gazdasejtekben még mikroszkóppal is alig vehetők észre, mert szintelenek, és fénytörésük a vizéhez, zsiréhoz hasonló. Ivaros szaporodása nem ismert, életmódja és egyéb tulajdonságai alapján azonban kétségtelenül a fonalas élesztőkhöz tartozik. Kriptokokkózis - Crvptoco,-us neoformans A fonalas élesztőszerü gombák családjába tartozik. Emberi belső élősködő kórokozó. Fehérjebontó, élesztőszerü, egysejtű sarjadzó gomba, amelynek szövetoldó képessége van. A központi idegrendszert, ritkábban a tüdőt támadja meg, és súlyos megbetegedéseket /cryptococcosis/, például agyhártyagyulladást /meningitis cryptococcosa/, és többnyire halált is okoz. A belső szervekben való életmódra azért képes, mert a valódi élesztőkhöz hasonlóan az oxigént a megtámadott sejtek szerves anyagából, annak lebontása révén szerzi meg. Valószinüleg kullancsok terjesztik. Egyes háziállatokra, például a szarvasmarhára, kutyára, sőt a csirkékre is épp ugy patogén, mint az emberre. Galambok fészkelőhelyein is előfordul. Ivaros szaporodása nem ismert. EUROTIALES /PLECTASCALES/ - SZÖVEDÉKES GOMBÁK /ÁLPENÉSZEK/ Zöld penész /kannapenész/ - Aspergillus glaucus Soksejtű micéliuma a kannapenészekre jellemző módon a tápanyag felületén képes olykor nagy kiterjedésű, szines penészgyepet. Különféle szerves anyagokon, főleg a talajban korhadó növényrészeken, de még szintetikus anyagokon is megélő, az egész világon igen elterjedt penészgomba. Tulajdonképpen azonban nem egy faj, hanem fajcsoport, több egymással közel rokon faj, amelyek az é- _

- 22 lelmiszereken igen gyakoriak, élelmiszeripari, vendéglátóipari és raktári kártevők. Jellemző rájuk, hogy a tápanyagon szürkészöld vagy kékeszöld, bársonyos penészgyepeket képeznek. Bontótevékenységük során olyan hatóanyagokat is termelnek, amelyek egyrészt más mikroszervezetekre mérgező hatású antibiotikumok, másrészt egyes állatokra /pl. házi szárnyasok/, sőt az emberre is toxikus hatásúak lehetnek. Nagy részüketa/Deuteromycetes/ közé sorolják, mert ivaros szaporodásuk még nem ismeretes. Közel rokon a szürke kannapenész /Aspergillus fumigatus/ is, amely ugyancsak szürkészöld vagy kékeszöld telepeket képez. Melegkedvelő faj. Raktárakban a gyümölcskészletekben olykor nagy károkat okoz. Ezenkívül bizonyítottan patogén, a légutakba jutva, emberben és állatban súlyos, esetleg halálos tüdőmikózist /aspergillosis/ vált ki. Ez fokozott óvatosságra inti azokat,akik: penózses áruval dolgoznak /pl. raktárakban/, mert mint foglalkozási ártalom, ujabban gyakran fordul elő. A fermentációs iparban viszont hasznosítják, mert fumagillin nevü hatóanyaga az amőbás vérhas ellen jó hatású. Sárgapenész - Aspergillus flavus Különféle szerves anyagokon, főleg a talajban rothadó vagy egyéb bomló növényi anyagokon, különösen raktározott magvakon, pl. kukoricán, szóján, földimogyorón gyakori. Sárgászöld penészgyepeket alkot. Egyes grinces állatokra súlyosan mérgező az aflatoxin nevü hatóanyaga. Állattenyésztési szempontból fontos mérgező gomba. Méreganyaga a szervezetben ugyanis akkumulálódik, ezért az ilyen penészes szemestakarmány etetése a háziszárnyasok és sertések gyakran tömeges elhullásához vezet, de más állatokra is mérgező. Főleg karcinogén hatása jelentős, és feltehető, hogy az emberben is rákkeltő lehet, mert egérkisérletekkel bizonyított, hogy májtumort okoz. Egyik rokon fajt /A.oryzae/ viszont a fermentációs iparban hasznosítják, tenyésztik, egyrészt enzimkészitmények előállításához, másrészt Ázsiában a rizs és szója erjesztéséhez használják, pedig ez a faj is termel toxint is. Ezenfelül még más Aspergillus fajok.. /A. versicolor, A.nidulans, A.ochraceus/ is termelnek mérgező anyágokat, amelyek a kísérletek tanúsága szerint rákkeltő hatásúak, ezért a penészes élelem fogyasztásától mindenképpen indokolt óvakodni. Fekete kannapenész - Aspergillus niger A táptalajon fekete penészgyepet alkot. Különféle szerves anyagokon tenyésztik. Az alma termésén fekete penészes rothadást okoz. A tárolt almán, hagymán stb. gyakori raktári kártevő. Tejüzemben, istállóban a kannákon, edényeken képez fekete penészgyepeket. A fermentációs iparban azonban ma már egyik legjelentősebb, igen nagy mennyiségben tenyésztett, hasznos gomba, mert fontos vegyipari alapanyagokat, citromsavat és glukonsavat termel. Különösen.a citromsavtermelése jelentős ,mert ennek a vegyipari, kozmetikai és hadiipari alapanyagnak a világon igényelt mennyiségét természetes uton ma már nem lehetne fedezni, ezzel a gombával azonban korlátlan mennyiségben előállítható. Egyik rokonát /A.terreus/ itakonsav termelésére hasznosítják. Itt említhető, hogy az Aspergillus és Penicillium fajokat - épp ugy, mint egyes Mucor és Rhizopus fajokat - a gyógyszeriparban különféle más célokra,/pl. szteroidok átalakítására, zsirtermelésre, enzimtermelésre/ is felhasználják, mert alkalmazásuk olcsó és gyors eljárás.

- 2> Ecsetpenész - Penicillium notatum Micéliuma a kannapenészekhez hasonlóan az elhalt növényi és állati anyagokon kékeszöld penészgyepeket alkot. Gyümölcsrothadást okozó raktári kártevő. A benne termelődő, erősen baktériumölő hatású antibiotikum révén világszerte igen fontossá vált. Ez volt az első antibiotikum, amelyet 1928-ban FLEMING fedezett fel, és penicillinnek nevezett el. Hatóanyaga a gyógyszeriparban korszakalkotó változást eredményezett. Ma már ebből a célból egy testvérfajával /P.chrysogenum/ együtt nagy mennyiségben tenyésztik, és a hatóanyagtermelés szempontjából eltérő törzseit alakitoták ki, A P* mentációs iparban ujabban nagy jelentőségűvé vált egy másik rokonfaj /P.griseofulvum/ is, mert hatóanyaga a griseofulvin hatásos antibiotikum egyes bőrbetegségeket okozó patogén gombák ellen, ezért most már ez is nagy mennyiségben tenyésztett, hasznos gomba. Egyik faja a rizs pensiözességét okozó /P. islandicum/ viszont a japán kutatók vizsgálatai szerint mérgező, illetve tömeges májrák megbetegedéseket okoz. A rokonfajok közül emlitést érdemelnek még a narancs és a citrom un. kékrothadását és szárazrothadását okozó raktári kártevők /P. italicum, P.digitatum/. A különféle tápanyagokon tenyésző számos egyéb Penicillium fajnak azonban többnyire még csak a konidiumos szaporodása ismert, ezért azokat a Deuteromycetes osztályba sorolják. Sajtpenész - Penicillium roqueforti Néhány rokon fajával /pl. P.camemberti, P.,gorgonzolae/ együtt aromatikus anyagokat termelő, fehérjebontó, és'ezért-az élelmiszeriparban különféle sajtféleségek 'rokfort, márványsajt stb./ érleléséhez használják. Ezek a fajok a sajtban sárgásfehér vagy kékeszöldes szinü elváltozást okoznak, sajátos izanyagokat és erős szaganyagokat termelnek, amellyel e sajtféleségek jellemző aromáját megadják. Egyik rokona /P. caseicolum/ a sajtokon kártevő is lehet, mert nem kívánatos sötét elszíneződést, rossz szagot, elfolyósodást okoz. Rovarpenész - Scopulariopsis brevicaulis Micéliuma különféle szerves anyagokon, főleg rovarok tetemén gyakori, és a táptalajon krémszínű vagy halványbarna telepeket képez. A sajtod kon, a vaj felületén is megtelepszik, lisztes-poros bevonatként jelenik meg, és a tejiparban olykor súlyos károkat okoz. Régebben mérgezésre gyanús esetekben, az arzéntartalmu anyagokból az arzénnyomok kimutatására használták, mivel az arzénra igen érzékeny. Perfekt alakja ugyan nem ismert, de kétségtelen, hogy a Penicillium nemzetséggel rokon. Egyik változatát a szalámi készitésben haszn-isitják. PYRENOMYCETALES - MAGGOMBÁK Fuzárium - Gibberel la zeae A maggombákra jellemző módon micéliuma a növények magvában élősködik. Főleg a gabonafélékben, de'mert nem gazdaspecifikus, igen sokféle növényen okoz súlyos megbetegedéseket. Elsősorban a fiatal szemterméseket károsítja, Micéliuma behatol a mélyebb szövetekbe is, és a sejteket roncsolja. Az élelem közé jutva emberben, állatban élettani zavarokat, sőt súlyos mérgezést is okozhat, mert mérgező hatóanyagot tartalmaz.

- £4 Toxinja főleg a sertésre mérgező, és azoknak ivarszervi hipertrófiát okoz. A rokonfajok között egyébként más toxintermelő, sőt emberi tömegmérgezést okozó faj /G.iSpord-richoides/ is van. Régebben csak a sokkal elterjedtebb konidiumos alakja volt Fusarium graminearum néven ismeretes, ezt a Deuteromycetes osztályba sorolva tárgyalták. Közeli rokona /G.fujikuroi/ a rizs, köles, kukorica stb. kártevője, és azért nevezetes, mert az általa termelt gibberellinsav a növényekre növesztő hatású, bizonyos növényekbe juttatva hipertrófiát, sejtmegnyulást, óriásnövéítedést okoz. Ezért e gomba hatóanyagát a növénytermesztésben hasznosítják. Molé - Hypomyces perniciosa Nem növényi magvakban, hanem a pincében termesztett csiperkegombában élősködik. A termőtesten alaktorzulást, kezdetben kívül fehér penészbevonatot, majd megbarnuló és bűzössé váló foltokat okoz. A gombatermesztés veszedelmes kártevője, gyakran az egész termást elpusztítja. Konidiumos alakját a Deuteronrycetes osztályba sorolva Mycogone perniciosa néven irták le. Egy közeli rokona az aranypenész /H.aureus/ a szabadban termő tinoru gombák, főleg az aranytinoru termőtestében élősködik. Kezdetben hófehér bevonatként borítja be a megtámadott gombát, később ez a bevonat a megérő konidiospóráktól citromsárga, aranysárga lesz. Anyarozs- Claviceps purpurea Különböző gabonafélék és füfajok, de leginkább a rozs kalászában, a fejlődő szemtermést támadja meg. Ezek helyén végül jóval nagyobb, a kalászból kiálló, "varjuköröm"-nek nevezett, ibolyásbarnás, majdnem feketés szinü kemény kitartóképlet fejlődik, amely a gombák áttelelő szkleróciuma. Ezek a szkleróciumok az emberre nagy élettani hatású alkaloidákat /ergotin, cornutin, secalin/ tartalmaznak, amelyek kisebb mennyiségben gyógyszerként hasznosíthatók, nagyobb mennyiségben súlyosan mérgezők. Régen az anyarozs a lisztbe kerülve tömeges megbetegedést, és haláleseteket is okozott. M a fontos gyógyszer—alapanyagként világszerte'gyűjtik, sőt külön e célra vetett, és vele fertőzött rozstáblákon termesztik. Rovarrontó gomba - Cordvceps militaris Nagyszámú r o k o n f a j e g y ü t t fontos rovarpusztitó, mert különféle rovarok /hernyók, lárvák, legyek, bogarak stb./ testében élősködik. A rovar elpusztítása után a tetemből magasra kiemelkedő, nyeles konidiumtartókat fejleszt. A rovarrontó gombák tehát a kártevő rovarok elleni biológiai védekezésre felhasználhatók. Egyes rokonfajok nem rovarokban, hanem a föld alatt termő szarvasgombákban élősködnek. A konidiumos gombák között leirt Isaria fajok egy része ugyanezen gombák imperfekt alakjai« HE LOTIALES - GYÜMÖLCSROTHASZTÓ GOMBÁK Vadócgomba - Sclerotinia temulenta A gyümölcsöket pusztító közismert monilia /Sclerotinia fructigena/ rokona. Takarmányozási szempontból fontos mérgező gomba. Különböző fűfélék, főleg a szédítő vadóc /Lolium temulentum/ nevü fü kalászában fejlődő magvakat támadja meg, és a mag fehérjeanyagát teszi tönkre. A megtámadott magvak fertőzöttsége, főleg eleinte, alig vehető észre, ezért régebben azt hitték, hogy maga a növény mérgező.

- 25 Igy kapta a "szédítő" vadóc nevet is. Ha az állatok ezzel a gombával fertőzött füvet legelnek, vagy ilyen a szénába kerül, súlyos mérgezések következhetnek be, mert a gomba toxikus anyagot /temulentin/ termel, amely akkumulálódik, és bódult állapottal járó megbetegedést okoz. LABOULBENIALES - LABULBÉNIÁK Labulbénia - Lab-xdbenia eristata Az igen nagyszámú rokonfajjal együtt igen redukált tömlőspórás gombák. Testük csak mikroszkóppal látható, néhány apró sejtből áll. Kizárólag élő rovarok és pókok kitinpáncélján élnek, de nem mint élősködők, hanem csak szaprofitonként a kitinburkolat felületének már élettelen anyagán. Gyakorlatilag nem jelentősek. _ »I _ osztály Bazidiumos gombák - Basidiomycetes USTILAGINALES - ÜSZÖGGOMBÁK Kukorica golyvásüszög - Ustilago maydis A kukoricanövény minden részén, de főleg a virágzaton, a fejlődő csöveken és a szártagok csomóin okoz olykor igen nagyra növő daganatokat. A sejtekben levő gombafonalak vagy azok hatóanyagának ingerlésére ugyanis szövetburjánzással fehéres szinü daganatok keletkeznek, amelyekben a gomba fekete spórái óriási mennyiségben fejlődnek. A spórákat a szél terjeszti, ezért a szeles, száraz idő kedvez terjedésének. Járványos elszaporodás esetén a termést tönkreteszi, s hatalmas károkat okoz. A fekete üszögspórák ustilagin nevü hatóanyagot tartalmaznak, amely bizonyos mértékben az állatokra, sőt az emberre is mérgező lehet. Ujabban a fermentációs iparban tenyésztik, mert az illetszergyártáshoz az igen drága mosusz anyagot pótolja, Buza porüszög - Ustilago tritici A buza, ritkábban a rozs kalászában élősködő gomba, amely ott a szemeket elpusztítva, azok helyén fehéres hártyával burkolt fekete üszögspóra tömeget fejleszt. A burok szétrepedésekor a szél felhőként viszi tovább a spóratömeget, ezért nevezik e gombát repülő-üszögnek is. A lisztbe kerülő spórák emberre, állatra mérgezőek, s régebben olykor tömeges, komoly megbetegedést okoztak. Az aránylag nagy, gömbölyű, fekete szinü üszögspórák mikroszkóppal vizsgálva a lisztben könnyen felismerhetők. Az árpán az árpa porüszög /U.nuda/. más növényeken, főleg a gabonaféléken más üszögfajok / p l U . n i g r a , U.hordei, U.avenae,/ gyakoriak. Buza kőüszög - Tilletia caries A búzában, a rozsban és egyéb fűfélékben két másik rokonfajjal /T.foetidá, T.contmversa/ együtt, a kalászban élősködő üszögfaj, amelyre jellemzők a szemek helyén fejlődő, fekete üszögporral telt puffancsok. A Tilletia spórák jól felismerhetők, mikroszkóppal vizsgálva ugyanis felületük szemcsés, tüskés, recés, Kisérleti eredmények tanusitják, hogy az állatok bélcsatornáján átfutott

- 26- üszögspórák csiraképessége nem csökken, igy a trágyával visszajutnak a talajba, ahol több évig is megőrzik csiraképességüket. A takarmányba jutva - a végzett kisérletek szerint - általában nem mérgezők, nagyobb tömegben azonban mégis okozhatnak élettani zavarokat. A búzatermesztésben helyenként járványszerü elszaporodásával olykor katasztrofális károkat okoz. A talajban áttelelő spórák már a csiranövényeket megfertőzik. 4. osztály Konidiumos gombák - Deuteromycetes MONILIALES - FONALGOMBÁK A/ Moniliaceae - Penészszerű fonalgombák Csiperkegomba gipszbetegsége - Monilia fimicola Gombatermesztési kártevő. A csiperke ágyásokon a micéliumok körül fehér, majd vörösesszürke penészgyepet képez. Az általa megtámadott micélium nem hoz termést. Ivaros szaporodásmódja nem ismert, ezért még a konidiumos gombák közé sorolják, pedig a legtöbb Monilia fajról ma már tudjuk, hogy a Sclerotinia /=Monilinia/ nevü tömlősgombák imperfekt alakjai. Egyik közeli rokona /Myceliophthora lutea/ ugyancsak csiperketermesztési kártevő, s az ágyásokon fehér, majd sárgászöld penészfoltokat okoz. Sötétzöld talajpenész - Trichoderma lignorum A talajban korhadó növényi maradványokon, főleg faanyagon gyakori. Nagygombákon, taplókon is előfordul. A táptalajon fejlődő telepei sötétzöld szinüek. Közismerten antagonista, amely gomba- és baktériumgátló, fungicid és baktericid hatóanyagokat termel. Szporotrihózis - Sporotrichum schenkii A talajban él, tápláléka a nagy fehérje tartalmú bomló anyagok, főleg állati tetemek. Ezenfelül azonban ember- és állatpatogén, belsőszervi megbetegedéseket, szisztémás mikózisokat okozó gomba. Sebeken, bőrön át a szervezetbe jutva a végtagok bőrelváltozásait, majd a belső zsigeri szervek, különösen a tüdő és csontrendszer kóros elváltozásait /sporotrichosis/ okozza. Tünetei hasonlók a kandida okozta kórképhez /candidiasis/. Lassú, évekig tartó lappangás, szövetelhalások, tályogképződés ís lehetséges. Főleg mezőgazdasági munkásokat fertőzhet meg. Bizonyitott, hogy egyes háziállatokat, sőt rágcsálókat is megbetegíthet. Ivaros szaporodása nem ismert. Ezért a konidiumos gombák közé sorolják. Néhány rokona a kaktuszok rothadását okozza. Rovarvész - Beauveria bassiana Élő rovarokban belső élősködő, parazita. Főleg hernyókban, lárvákban gyakori. Csak konidiumokkal szaporodik, ivaros szaporodása nem ismert. Az általa elpusztított rovar felületén laza csomós vagy porszerü fehér bevonat alakjában jelenik meg. Csapadékos időjárás esetén járványszerüen elszaporodva, a megtámadott rovarpopulációban nagy pusztítást végez. Ezért a kártékony rovarok irtására, biológiai védekezésre ez a legalkalmasabb, kitűnően felhasz*nálható faj. Éppen azokat a legkárosabb rovarokat /pl. burgonyabogár, amerikai fehér szövőlepke, kukoricamoly/ pusztítja leginkább, amelyeknek más természetes ellensége nemigen van.

- 27 Ezért mesterséges elterjesztése mezőgazdasági szempontból igen fontos és hasznos lenne. ' Csiperkegomba álgipszbetegsége - Verticilliopsis infestans Gombatermesztési kártevő. A talajban élő micéliumot pusztitja, és a csiperkeágyások felületén fehér bevonat alakjában jelentkezik, amely megakadályozza a termőtestképződést. Kártétele kisebb jelentőségű, mint a valódi gipszbetegségé. Rózsaszínű gyümölcspenész - Trichothecium roseum Korhadó növényi részeken és egyéb szerves anyagokon igen gyakori szaprofiton gomba. Gyakran megtámadja mint gyengültségi parazita, a fán érő sérült gyümölcsöt is, amelyben a moniliától eltérően, többnyire kivülről nem látszó, magház körüli rothadást okoz. A tápanyagokon rózsaszinü penészgyepet képez. A fermentációs iparban fontos tenyésztett, hasznos gomba, mert erős virus- és gombagátló antibiotikumot, trichditecint termel. Ivaros szaporodása még nem ismert. B/ Dematiaceae - Redukált micéliumfonalak Pincepenész - Cladosporium cellare /Rhacodium c./ Barlangok, pincék nedves falán élő szaprofiton gombafonalak. Különösen borospincékben gyakori, ahol a falakon penészszerű bevonatot képez, Gyakorlati jelentősége nincs. Rokonai közül azonban számos faj növényeken élősködik, egyesek pedig tejipari kártevők, mert a tejtermékeken fekete foltokat okoznak. Egyik fa.j /C.butyri/ a vaj avasodását okozza. Hernyópenész - Metarrhizium anisopliae /Myrothecium a./ H ő " rovarok belsejében élősködő, endoparazita gombafonalak. Nem gazdaspecifikus, mindenféle rovarban előfordul. A megtámadott rovar elhalása után, a tetem felületén először fehér penészgyep, majd .zöldesfekete bevonat alakul ki. Régebben a selyemhernyó-tenyésztés komoly kártevője volt. A káros rovarok irtására, biológiai védekezésként, viszont már több izben eredményesen felhasználták, bár e célra nem a legjobb, mert elterjesztése nehéz, erősen függ a hőmérséklettől és a nedvesség viszonyoktól. TRICHOPHYTONALES /DERMATOPHYTA/ - PATOGÉN BŐRGOMBÁK Tarlósömör - Trichophyton verrucosum Állattenyésztési kártevő, mert a szarvasmarha bőrén, a hámsejtekben élősködik, és a szőrzet kihullását, a tarlósömör nevü bőrbetegséget okozza. Más állatokon a vele rokon többi Trichophyton faj káros it /pl. lovakon a T.equinum/. Feltehető, hogy a még nem eléggé ismert, hasonló bőrbetegségeket is ilyen jellegű, ebbe a nemzetségbe tartozó gombák okozzák. E gombáknak többnyire csak konidiumos szaporodása ismert, és főleg a hifafonalak szétdarabolódása utján szaporodnak. Egyik állatról a másikra érintkezés utján fertőznek. Egyik rokonfaj /T.gallinae/ a házityuk tarajpenész nevü bőrbetegségét okozza.

- 28 Trichofitia - Trichophyton tonsurans Más Trichophyton fajokkal együtt emberpatogén bőrgomba /dermatophyton./A nem egységes tünetekből is következtethetünk arra, hogy több rokon faj. Valamennyi a hajjal és szőrrel boritott bőrfelületekben élősködik, és a mélyebb rétegekbe, pl. a bőr alatti kötőszövetbe nem hatol be. A bőrön gyulladást okoznak, a hajgyökerek és szörtüszők megtámadása következtében végül a háj és a szőrzet kóros kihullását váltják ki. Olykor a szőrszálakba is behatolnak. A tünetek azonban többnyire fajonként igen különbözők. Emberről emberre fertőznek. Egyes járványos esetekben a fiatalkori fertőző kopaszság /favus/ okozói. Osak a konidiumos alakjuk ismert. Táptalajon szürkés vagy más szinü, penészszerű bevonatot képeznek. Epidermofitia - Epidermophyton floccosum Emberpatogén bőrgomba/dermatophyton/. Néhány közel rokon fajjal együtt, amelyek hasonló tüneteket okoznak, a bőrfelületen élősködik. Emberről-emberre fertőzők. A test hajlataiban érintkező bőrfelületeken, különösen az ágyék táján, valamint a lábujjak között gyakoriak. Az egyik faj a közismert lábgombásodások okozója /Kaufmannwolfia pedis/. A megtámadott bőrfelületen különböző tüneteket, gyulladást, vörös foltokat, viszketést, hámlást okoznak. A mélyebb, bőr alatti rétegekbe nem hatolnak be, viszont a körmöket is megtámadhatják, és a köröm alatt vagy a körömágyban gyulladást, elváltozást okozhatnak, A tünetek fajonként különbözők. Kártételük közül különösen aDábgombásodás igen gyakori, annyira, hogy az jelenleg fertőző népbetegségnek tekinthető. Csak a konidiumos szaporodásuk ismert. Táptalajon tenyészetük sárgásfehér, penésszerü telepekből áll. Itt emlithetők a közel rokon Oóspora nemzetség fajai is, amelyek ugyancsak bőrbetegségek okozói.Redukált testű parazita gombák, arnn^knek csak az élő sejtekben élősködő hifafonalaik ismertek. Ezeknek spóraszerü szétrtardbolódésával, ritkábban konidiumokkal szaporodnak, ivaros szaporodásuk nem ismeretes . Mikrospória - Microsporon audoulni Több más Microsporon fajjal együtt emberpatogén gomba, amely a hajjal és szőrrel boritott bőrfelületeken élősködik és bőrbetegséget okoz. Hatására a hajszálak, szőrszálak eltöredeznek, kihullanak. Az okozott ártalom többnyire gyógyitható, nem maradandó. A bőr alatti mélyebb rétegekbe nem hatol be. Táptalajon fehéres, bolyhos, penészszerű telepeket alkot. Közülük több faj /pl. M.felíneum/ az állatok bőrbetegségeinek, szőrkihullásának okozója. A Microsporon fajok épp ugy, mint a többi dermatophyton /Trichophyton, Epidermophyton/ , makro- és mikrokonidiumokkal, valamint hifafonalaik szétdarabolódásával szaporodnak, ivaros szaporodásuk nem ismert. Ezért egymástól való elkülönitésük, jellemzésük, meghatározásuk igen nehéz. Többnyire vizsgálatuk, kimutatásuk is nehéz, a. sejtekben endoparazitakén-t- benn élő szintelen fonalaik ugyanis az egyező fénytörési viszonyok miatt nem vehetők észre.

- 29 Nützliche und schädliche mikroskopische Pilze der Lebensmittel- und Fermentations Industrie DR. Z.KALMÁR, Budapest Unter den mikroskopischen Pilzen sind die phytopathogene Shädlinge die jenige, über die eine sehr reiche Weltliteratur zur Verfügung steht. Viel minder ist die systematische Literatur jener Pilze, die zur Erzeugung von Lebensmitteln, von chemischen Grundstoffen und Antibiotika dienen, obwohl ihre Bedeutung in der Praxis immer zunimmt. Über diese findet man meistens nur die physiologische Literatur ihrer Ökologie und die Züchtungsmethoden. Noch weingerFach- und Bestimmungsbücher beschäftigen sich mit den Humanpathogenen und mit den Tierkrankheiten verursachende ekto- und endoparasitische Arten. Zusammenfassende Darstellung findet man auch über diese Pilze nicht, die in Lebensmittel oder in Tierfutter geraten Vergiftung verursachen können. Deswegen wird in dieser Zusammenstellung die Aufmerksamkeit auf die Bedeutung dieser mikroskopischen Pilze gelenkt, ind der Hoffnung, dass die jungen wissenschaftlichen Forscher Lust bekommen sich mit diesem Wissenschaftsgebiet zu beschäftigen. Irodalom ALFÖLDY Z. - IVÁNOVICS Gy.- RAUSS K.: 1967. Orvosi mikrobiológia és immunitástan. Medicina Kiadó, Budapest, BÁNHEGYI J.: 1969. A penészgombák méreganyagai. Mik.Közlemények, I.p.3. DORNER W.:

1955« Allgemeine und milchwirtschaftliche Mikrobiologie. Verlag Huber et Co., Frauenfeld.

HORTOBÁGYI T és mtsai: 1968. Növénytan /növényrendszertan és nö"vényföldrajz/. Tankönykiadó, Budapest. HORVÁTH J.:

1970. Mikrobiológiai /IV.kiadás/ Mezőg.Kiadó, Bp..

NÓVÁK E.K. - GALGÓCZY J.: 1969. A suggested system for dermatophyta. Acta Botanica Acad. Sei. H U ng., 15.p.123-136. ORMAY L. és mtsai: 1969« Az orvosi laboratóriumi asszisztensek kézikönyve. Medicina Kiadó, Budapest. UBRIZSY G. - VÖRÖS J.: 1968. Mezőgazdasági Mikológia. Akadémia Kiadó, Budapest. UBRIZSY G. és mtsai.: 1965. Növénykórtan. Akadémia Kiadó, Budapest . VÖRÖS J. - UBRIZSY G,: I960. A penészgombák, Mucorales; Hyphomycetes. Akadémia Kiadó, Budapest. _ tt _ Kandidátusi

értekezés nagygombákról

"Néhány farontó bazidiumos gomba vizsgálata fermentációs ipari szempontból" cimü értekezésével CSERI ZOLTÁN,- Mikológiái Szakosztályunk tagja, megszerezte a biológiai tudományok kandidátusa fokozatot.

- 30 IRODALOMISMERTETÉS BAUER, CARLO ALBERTO Funghi vivi-funghi che parlano. /Élő gombák, gombák amelyek beszélnek/Casa editrice G.B. MONAUNI, Trento. 1971. - Ára: 12,000 Lira /kb.570 Ft/. A szerző, aki több mikológus társaságnak is tagja, meglepően diszes, pompás kivitelű, fényes papiron 500-nál több szines fotóval, akvarellel és 4-3 rajzzal diszitett, 400 oldal terjedelmű gyönyörű művel lépett a nyilvánosság elé. Ez..a könyv méltán disze lehet a szakkönyvtáraknak, ezért megérdelmi, hogy részletesebben ismertessük. A bevezető részben a szerző méltatja BRESADOLA munkásságát, akinek szellemi irányitását követi, "^z ismeretlen gombák" cimü rövid fejezetekben a gombaismeret elemi tudnivalóit tárgyalja, ötletes, szines sematikus rajzokkal diszitve és jellemezve. Majd a főbb gomba családokat, a gombák morfológiáját ismerteti. Ezután a gombagyüjtés és természetvédelem szempontjait tárgyalja. A könyv zömét kitevő leiró részben az egyes fajokat ismerteti, valamenynyit szines fotókon bemutatva, sőt, helyenként az ehető gomba mellett a vele összetéveszthető mérgező párjának fotóját is mellékeli. A legérdekesebb gondolat, hogy a természethü fényképek mellett ott van szines másolatban BRESADOLA müvének megfelelő ábrája is az "Iconografia Mycologica"-ból, spórák, cisztidák stb. rajzaival. Ezek a táblák e remek könyv legértékesebb elemei, mert a gombák nem minden jellegzetességét mutató fényképekkel egybevetve az "egyszerű" festmények kitűnően útbaigazítanak a gombák felismerésében, a fényképek viszont meglepően igazolják a rajzok helyességét. Az egyes gombafajok 15-20 soros leirása és értékelése azonban igen szűkszavú. Hiányosságnak minősithatő, hogy a spórapor szinét úgyszólván sehol sem emeli ki, csupán a lemezek színére utal. Úgyszintén hiányzik a gombák méreteinek közlése. A könyv két utolsó fejezetének cime: "A gyilkos galócában levő mérgek hatás-mechanizmusának alapelvei", és "Javaslat az antifalloid terápiára". Az utóbbi a "S.Chiara" polgári kórház /Trento/ által megadott szempontok szerint készült. A gyilkos galóca-mérgezés esetén a tennivalók e szerint a következők: a/ A szervezet vízveszteségének reintegrációja. b/ A megbomlott sav-bázis egyensúly kiegyensúlyozása. c/ Kalória pótlás, mesterséges táplálás, d/ A súlyos keringési zavarok kiküszöbölése és ennek ellenőrzése, e/ Antibiotikumok adása, f/ A vese védelme, g/ A máj védelme /levulóz, dextróz, aminosavak, aszkorbinsav, vitaminok stb, parenterális bevitele; hidro-kortizon, delta-kortizon adása/, h/ A máj zsíros elfajulásának megakadályozása /máj-kivonatok bejuttatása/, i/ A hiperammoniemia redukálása céljából pótlóanyagok /kolin, metionin, inozit, illetve helyettük glutaminsav kombinálva ammóniákkal/ adása. /Súlyos májkárosodás esetén nem mindegyik adható./ j/ Néhány év óta thioktsav adása. /Májvédő és antitoxikus hatása miatt, és mert az oxidációs-redukciós enzimműködési szabályozza, k/ Naponta ellenőrizni kell a szerkezet egyes reakcióit /azotémia, glikémia, kálium, nátrium, biliAibin, vizeletmennyiség, vizeletvizsgálat/ is. DR. LENGYEL G.

- 3d MIKOLÓGIÁI KÖZLEMÉNYEK 1972. évi 1.szám A budapesti piacokra hozott gombák és az idő.járás kapcsolata az 1970. évben JAKAB ALBERT mg. mérnök, Budapest A budapesti piacokon 27 gombafaj, illetőleg fajcsoport árusitása engedélyezett. Ezek: 1. ízletes kucsmagomba /Morchella esculenta, M.conica/ 2. Egyéb kucsmagombák /Mitrophora semilibera,Verpa bohemica etc./ 3. Májusi pereszke /Calocybe georgii/ 4. Tejpereszke /LeucopaxiHus lepistoides/ 5. Lilapereszke /Lepista nuda/ 6. Fenyőpereszke /Tricholoma terreum/ 7. Mezei szegfügomba /Marasmius oreades/ 8. Kerti csiperke /Agaricus campester/ 9. Erdőszéli csiperke /Agaricus arvensis/ 10. Erdei csiperke /Agaricus silvaticus/ 11. ízletes vargánya és rokonai /Boletus és Xerocomus fajok/ 12. Fenyőtinoru és rokonai /Suillus fajok/ 13. Érdesnyelü tinoru /Leccinum fajok/ 14. Király vargánya /Boletus regius. B. appendiculatus/ 15« Ncgy őzlábgomba /Macrolepiota procera/ 16. Sárga gerebengomba /Hydnum repandum/ 17. Sárga rókagomba /Cantharellus cibarius/ 18. Rózsás korrállgomba /Ramaria botrytis/ 19. Riziké /Lactarius deliciosus/ 20. Gyürüs tuskógomba /Armillariella mellea/ 22. Csoportos tuskógomba /Armillariella tabescens/ 23. Szürke tölcsérgomba /Clitocybe nebularis/ 24. Árvégü fülőke /Collybia fusipes/ 25. Késői laskagomba /Pleurotus ostreatus/ 26. Ördögszekérgomba /Pleurotus eryngii/ 27. Pöfetegek /Lycoperdon és Calvatia fajok/ Ha figyelembe vesszük, hogy az egyéb kucsmagomba félék, a csiperkék és a vargányák faj csoportok, a fajok száma 40 körül lehet. A 40 árusitható gombafajnak a felhozatalban természetesen nem egyforma a jelentősége. Közülük 5 faj, illetőleg fajcsoport, a mezei szegfügomba /Marasmius oreades/. a csiperkék /Agaricus fajok/, a tinoruk /Boletus fajok/ a sárga rókagomba /Cantharellus cibarius/ és a gyürüs tuskógomba /Armillariella mellea/ együtt az évi felhozatalnak átlagosan kb 89 %-át teszi ki. Ez a szám az utóbbi 10 évben a következőképpen alakult: i960. ó»vben 1963. " 1965. " \%66.

"

89.4 89.5 91,4 89,8

% " « "

1967. évben ti 1968. 11 1969. 11 1970.

88,8 % 89.0 " 91.1 " í7,V"

-

-

Az 5 faj /fajcsopor t/ mennyiségi megoszlása évenként változik. Jól mutatja ezt az 1. táblázat, amely a fajonkénti felhozatal 1960-tól rendelkezésre álló adatait mutatja kg-okban. Az egyes fajok tömeges megjelenését döntően befolyásolja a csapadék és a hőmérséklet alakulása. Ha valamely fajnak /fajcsoportnak/ tavasztól őszig tart a termésideje, a kedvezőtlen időjárásból eredő hiányokat kedvező viszonyok bekövetkeztekor pótolni tudja. Ilyenek elsősorban a mezőn termő gombák, pl. a mezei szegfügomba és sok csiperkefaj. Ezeknél az évi ingadozás alig haladja meg a 10 %-ot.. Más a helyzet az erdőben termő tinoruknál, a sárga rókagombánál, és a gyürüs tuskógombánál. Ezek időszakhoz kötöttek. Ha például kora nyáron és kora ősszel kimaradnak az esők, ez kedvezőtlenül hat a vargányákra, vagy ha száraz, meleg a nyár, nincs rókagomba. Száraz őszön nincs gyürüs tuskógomba. Ezeknek a fajoknak a termőtestképzésére a más időszakban bekövetkező "gombanövesztő" idő nem tud kedvezően hatni. így állt elő az a helyzet, hogy avargányáknál 260 %-os$ a sárga rókagombánál 539 %-os; a gyürüs tuskógombánál 1.000 %-os eltérés is előfordult a legkevesebb és a legnagyobb felhozatal között, /l. táblázat/ A következőkben a naponkénti körzeti időjárásjelentések alapján ismertetem az 1970.év időjárását. Különösen figyelembevettem azon területek csapadék és hőmérséklet viszonyait, ahonnan sok gomba érkezett. Az 1969 - ?0-es évek telén többször volt hóesés, s a többszöri olvadás ellenére is folyamatosan boritotta a talajt, sőt a tél vége felé mindig több-és több lett. Március 9-én a Kékesen a hó vastagsága elérte a 128 cm-t. Március 31-én ugyanott még mindig 33 cm volt, de az időjárás már enyhe tavaszira fordult. Áprilisban nagyon szeszébe s , hideg, fagyos, havas napok váltakoztak az enyhe tavaszias időjárással, esőkkel, 20-ára nyárias meleg volt, 29-én viszont a Kékesen ismét havazott. Ilyen késői t'avaszodás «tán, annak ellenére, hogy a hó a hónap végén a mélyedésekben még megtalálható volt, április 14-én megjelent az első Ízletes kucsmagomba és kerti csiperke, 20-án a fattyú kucsmagomba, 24-én a fenyőpereszke, 28-án a mezei szegfügomba. A havi teljes mennyiség 348 kg volt, amiből a kucsmagombák 191 kg-ot tettek ki. Ez a mennyiség jónak volt mondható, mert az évtized legnagyobb április havi mennyisége az 1968. évben 388 kg volt, a legkevesebb pedig 1969. évben 68 kg. Az 1970. év csapadékos volt. Májustól szeptemberig, tehát öt nyári hónapon keresztül, minden hónapban hétszer volt eső, tehát minden negyedik - ötödik napra jutott belőle, nemegyszer két napon egymás után is. Ez tükröződik a hónapok szerinti piaci felhozatalon. Erről az időszakról külön megjegyzendő, hogy a sárga rókagomba már május 20-án érkezett először, ami a 14-én beköszöntött nyárias meleggel magyarázható. A bőséges esők és a gyakori meleg hozta az év, sőt az évtized rekordját: juliusban 442 q sárga rókagombát, amely ekkor uralta a piacokat. Ez volt az összes havi felhozatalnak 8l %-&. Októberben már csak háromszor hullot eső, és a hideg az éjjeli fa- gyokkal már 4-én megérkezett. Bár utána az évszaknak megfelelő időjárás alakult ki, a meleget igénylő gombák mégis eltűntek, megmaradt döntő többségben /71 %/ a gyürüs tuskógomba, és mellette még jelentős mennyiségben a szürke tölcsérgomba, mint jellegzetesen

- 33 hidegtürő fajok. Említést érdemel még a fenyőpereszke és a lilapéreszke, A késői laskagomba adataiban minden bizonnyal benne van a termesztett laskagomba mennyisége is. Külön ki kell emelni a sárga gerebengomba előfordulását. Ez a faj, bár több év óta engedélyezett az árusítása, az előző években alig került piaci forgalomba* legfeljebb 20-22 kg-ot hoztak belőle. Ebben az évben azonban 2077 kg volt a felhozatala, azaz százszoros mennyiség, és ebből 667 kg-ot októberben hoztak piacra. Nem kimondottan hidegkedvelő faj, hiszen legnagyobb mennyiségét szeptemberben adta /1257 kg/, amikor e hónap elején még nyárias melegek voltak . Novemberben 4 kisebb eső hullott, a hőmérséklet nem volt fagyos, sőt 3 ízben enyhe volt. Ennek következtében 12 fajt hoztak árusítani, természetesen főleg késő őszi gombákat, ^e meg kell említeni, hogy 19 kg fenyőtionru még mindig előfordult. Decemberben a hómentes, időnként talajmenti fagyos, de száraz jellegű időjárás 23-áig tartott, amikor megérkezett a hó. A felhozott gombafajok csaknem kizárólag hidegkedvelők voltak, de még mindig hoztak 4 kg fenyő tinorut a budai hegyekből. Az egész évi mennyiség 191.674 kg volt, ami jó gombatermésre mutat, bár nem szabad elfelejteni, hogy ebből a sárga rókagomba 7290 kg volt, mert e kiugró mennyiség nélkül már csak közepes termésről beszélhetünk. /2. táblázat/. Budapesten 23 piacon, ill. vásárcsarnokban árusítanak gombát. Ezek közül az 1970 évben a legjelentősebbek voltak: a- Tolbuchin kőruti vásárcsarnok 335 q-val, az Élmunkás téri piac 281 q-val és az Újpesti István téri piac 209 q-val, Erre a három piacra hozták az egész 1917 q mennyiségnek 43 %-át. A gyűjtők száma az év folyamán 18,622 volt. Minthogy azonban egyegy gyűjtő alkalmanként sok esetben több fajt is hoz, és mindegyiket külön-külön kell megvizsálni, a vizsgálatok száma ennél jelentősen több, kb 37.000 lehetett. A vásárcsarnokok és piacok felügyelőségeinek vizsgázott gombaismerő felügyelői minden egyes tételt megvizsgálnak, hogy ami eladásra kerül, abban már fogyasztásra alkalmatlan ne legyen. A munka nagyságáról képet ad, hogy a fogyasztásból kivont, meg nem felelő, ill. megsemmisített gomba mehnyisége 3640 kg volt, ami az árusításra felhozott mennyiségnek 1,9 %-&. ^z a szám megfelelt az előző évek átlagának. A 3640 kg mesemmisitett gombából 420 kg volt /II,2 %/ mérgező és nem árusítható faj, mig a többi 3220 kg más okból volt fogyadztásra alkalmatlan /pl. romlott, fülledt, nedves, férges, törmelékes stb./

- 34 1. táblázat. A budapesti vásárcsarnokokba és piacokra árusításra hozott gombák mennyisége fa.iónként az 1960-1970« években. Die zum Verkauf gebrachten Pilze im Jahre 1960-1970. I960

1963

1965

Morchellaceae +

4-71

307

495

Calocybe georgii

404

804

946

Leucopaxillus lepistoides

_

_

Lepista nuda

318

986

Tricholor.a terre .im, etc» 1987

2151

1967

1968

1969

1970

726

426

110

140

702

269

323

99

22

176

1

43

185

230

196

399

580

58

491

1554 2381

1481

1976

1071

1903

1966

_

—

280

Marasmius oreade s 44753 41838 36555 ^3340 39745 31764 21905 29436 Agaricus sp.++

18745 16992 17037 15181 13855 25581 11422 14036

Boletaceae

26675 92468 30126 50454 30202 37568 24182 26279

Macrolepiota procera Hydnum repandum Cantharellus cibarius Ramaria botrytis

5870 -

8535 -

18719

9671

88

186

3821 -

724 -

5278

4452

2593

5681

1

22

20

2077

44942 54115 13940 3933 23058 72889 0 198 52 32 3 49

+ Morchella esculenta, M. conica, Mitrophora semilibera, Ptychoverpa bohemica, etc. •+ Agericus campester, A.arvensis, A.silvaticus. ££ Boletaceae, összes ehető faj /alle essbare Arten/.

- 35 1. táblázat folytatása /Fortsetzung der 1. Tabelle/

Lactarius deliciosus Amanita caecarea Armillariella mellea Armillariella tabescens

I960

1963

1965

1966

1967

1968

1969

1970

610

228

176

137

948

621

405

263

1073 1743

189

375

325

662

301

571

55501 S2695 13419

634 46498 25441 20604 24702 -

161

493

123

309

452

55

908

1025

5148

4603

1350

5422

6530

1580

652

5747

46

259

35

14

18

22

119

2634

339

907

926

369] 2149

2656

Pleurotus eryng:.i 188 846

133

322

377

203

Lycoperdaceae

451

933

592

116*;

1655

468

Clitocybe nebularis Collybia fusipes

-

Pleurotus ostre^ atus 796

Egyéb /sonstig/

173 -

2163 Y 216

-

191

1808 575

-

1968 1966 Összesen: I960 1963 1965 1967 1969 / Zu s am m e n/1616 30249605 354012 173483 162322 138 571 111150 kg. Megsemmisi-r 54 25 tett: 3,2% 1,0% /Vernichtet/ q-

26 2,3%

32 1,8%

25 1,:

20 1,4%

x Lactarius piperatus, etc. 0 Pleurotus ostreatus termesztett

/gezüchtet/.

£

286

29 ',7%

48 1970 L91674

36 1,9%

- 36 2. táblázat. A budapesti vásárcsarnokba és piacokra árusitásra hozott gombák mennyisége az 1970. évben, fa.ionként, havonta Zum Verkauf gebrachten Pilzarten im Jahre 1070, mnna+lirh Uli | X. XI. XII. Össz.: VI. VII. VIII. IX. V. IV. Morchellaceae +

1 9 1

5 1 1

Calocybe georgii

-

Leucopax. lepist.

-

Lepista nuda

_

-

-

-

-

-

-

1 7 6

-

-

-

-

-

-

-

1 7 6

6 7

6 0

-

-

2 3 0

5 5

4 9 1

5 3 9

1 9 0 3

5

Marasmius oreades dgar:'.cus sp. ++

íamaria sotrytis

8 6

1

5

3 3 2

9 1

3 7

3 2 4

4 0 1

490

7

9 1

7 6

6 0 7 0

8 1 3 2

4 1 6 8

? 6 6 2

3 1 6 6

1 4 1

1 8

3

2 9 4 3 6

7 2

3 1 4 0

1 3 8 1

1 0 3 4

4 3 7 5

3 7 1 4

2 2 4

2 4

7 2

1 4 0 3 6

3 3

2 6 3 4

4 4 6 9

1 6 7 8 9

2 7 5 0

8 1

1 9

4

2 6 7 7 9

8

6 2

5 4 9

1 3 4 1

5 4 9 4

2 0 6

2 1

—

—

1 5 3

L 2 5 7

6 6 7

'iacrolep. procera -i

3

9

1 3

Soletaceae &

^antharell sibarius

_

7

Iricboloma terr.etc.

iydnum repandum

1

7 0 2

_

_

5 6 8 1

—

2 0 7 7

• 1 0

-

-

5 5 6 8

-

4 4 1 9 8

2 0 1 8 5

8

-10

2 8 8 1

3 1

_ 72889

47 -

-

-

49

+ Morchella esculenta, M.conica, Mitrophora semilibera, Ptychoverpa bohemica, etc. ++ Agaricus campester, A.arvensis, A.silvaticus. Boletaceae, összes ehető faj /alle essbare Arten/.

- 3? 2. táblázat folytatása /Fortsetzung der 2. Tabelle/

IV

V,

VI,

VII,

Lactarius delici osus Amanita caesarea

-

-

1

2 0

Armillar. mellea

-

-

-

-

-

-

1

-

—

_

_

_

-

-

-

27

26

Armillar. tabescens Clitocybe nebularis Collybia fusipes Pleurotus ostreatus

—

Pleurotus eryngii

_

Lycoperdaceae

-

3

4

Egyéb Q /Sonstig/

4

3

-

Összesen: /Zusammen/

348

5

1 0 0 6 6

1 7 9 6 7

45

VIII IX.

X.

1 6 1

4 4 8

1 0 2

1

^ 3 8 8

1 8 7 9 6

4 5

9 6 9

1 0

2 2

4 3 1 3

52

-

19

-

41

952

_

_

3 6

1 7 6

101 3

-

-

6 2 8

4 1

1 5 0 7

-

1 3 3 2

3

—

571

-

-

1

1 0 7

XII Össz.s

263

1 0 2

—

XI.

1332

6 2

53

-

-

-

24702

1 0

-

1025

l 8 o

5747

119

-

277 2656

7

286 1808

4 8

54603 52223 24115 26406 4799 1147 191674

6 Pleurotus ostreatus termesztett /gezüchtet/.

- 38 A 420 kg-ban 15 mérgező és 17 nem mérgező, de fogyasztásra alkalmatlan fajt találtak. A mérgező fajok közül háromszor fordultelő a gyilkos galóca /Amanita phalloides/. A többi mérgező faj: párduc galóca /A.pantherina/, farkas tinoru /B.satanas/, változékony tinoru /B.luridus/, homoki papsapka gomba /Helvella íaonachella/, redős papsapkagomba /Gyromitra esculenta/, parlagi tölcsérgomba /Clitocybe corda/, mezei tölcsérgomba /C.dealbata/, világitó tölcsérgomba /Omphalotus olearius/, kerti susulyka /Inocybe fastigiata/, narancs szinü korallgomba /Ramaria formosa/, sárga kénvirággomba /Hypholoma fasciculare/, sárguló csiperke /Agaricus xanthodermus/, retekszagu fakógomba /Hebeloma crustuliniforme/ volt. A piacokon vásárolt gombától származó mérgezésről panasz nem érkezett, ami azt mutatja, hogy a gombavizsgáló felügyelők a gomba vizsgálatát jól végezték. Zusammenhang der Witterung mit auf den Markt gebrachten Pilze in Budapest, im Jahre 1970 A.. JAKAB, Budapest. In den Hallen und Märkten von Budapest ist der Verkauf von 27 Pilz-Arten genehmigt.Von diesen geben seit Jahre die rrösste Msnge 5 Arten /Artengruppen/: M.oreades, Agaricus Arten, Boletus Arten, C .cibarius, und Armillariella mellea. Aus diesen ergiebt sich im jährlichem Durchschnitt ungefähr 89 % der ganzen verkauften Menge /im Jahre 1970. zb. 191674 kg./. In den 23 Hallen resp. Märkten führt man eine genaue Statistik, welche ausweist, wie verschieden der Ernteertrag der einzelnen zum Verkauf gebrachten Arten auf die Wetterungsverhältnisse reagiert. Verfasser vergleicht die Angaben vom Jahre 1970 Stufenweise mit der Witterung, und beweist einige interessante Zusammenhänge zwischen der Gestaltung des Ertrages und der Witterungslage. An den Budapester Hallen und Märkten prüfen Markt-Pilzkontrollöre die eingebrachten Pilze sehr sorgfältig, weshalb noch nie Beschwerden von den am Markt gekauften Pilzen waren. Während ihrer Arbeit im Jahre 1970 wurde der Verkauf von 420 kg Pilze verhindert, darunter waren 15 giftige Arten, dreimal sogar A.frhalloides.

- 3-9 MIKOLÓGIÁI KÖZLEMÉNYEK 1972. évi 1.szám U;i;ább_ megállapítások a Cort-j-narius orellanusró'l 5r. kurthy Sándor, -Budapest» A Mikológiái Közlemények 1971. évi 2.számában ismertettük DR. BOH'JS GÁBORNAK "Érdekes Cortinarius-fa.jok a Kárpát-medencében" cimü, a Magyar Nemzeti Muzeum Természettudományi Muzeumának Annales-ében megjelent tanulmányát. Ebben a szerző rámutatott arra, hogy a ^4:.'gező Cortinarius orellanus FR. Magyarországon is előfordul, mert a Zempléni hegységben eddig egyszer, a Budai-hegyvidéken pedig négy izben került elő. Most DR.MEINHARDT MOSER innsbrucki professzor foglalkozik a Cortinarius nemzetséggel, és a "Cortinarius FR. Leprocybe alnemzetség /subgenus novum/" cimü tanulmányában azt irja, hogy ez a munkája előtanulmány egy készülő nagy, Cortinarius monográfiához. Ebben a tanulmányában FRIES munkásságáig visszamenően ismerteti az irodalomnak a Cortinariusokra vonatkozó megállapításait. Egy másik tanulmányának "Vannak-e a Cortinarius orellanuson kivül további mérgező pókhálósgombák" a cime. Ujabban, mint tudjuk, a Cortinarius genuszt több nemzetségre bontják. Igaz, hogy a pótkhálósgombákat már FRIES is Phlegmacium, Myxacium, Telamonia, és Hydrocybe alnemzetségekbe osztotta be. Az ujabb irodalom azonban egy ideig a Cortinarius főnemzetségbe való összevonásra törekedett, s ezt követte a magyar szakirodalom is. MOSER kiemeli,'hogy már 1888-ban QUÉLET, majd 1949-ben B.PIANE, 1953-ban pedig KÜHNER és ROMAGNESI is ezeknek az alnemzetségeknek az összevonása felé haladtak. Egyébként MOSER is az egységesítés hive, mert a mérgező Cortinarius orellanust mindig ezen a néven említi, bár korábban más szerzők Dermocybe orellana néven tárgyalják. Meg kell jegyeznünk, hogy a C./ orellanusnak eddig nem volt általánosan használt magyar neve. Az orellanus szó az ORELL személynévre utal, a gomba német neve pedig "Orangefuchsiger Schleierling", szószerint narancsvörös pókhálósgomba. Találó magyar elnevezése lehetne esetleg a "rókaszinü pókhálósgomba" ami jól jellemezné ennek a gombának a szinét: vagy egyszerűen csak "mérgező bőrgomba". Az orellanus mérgezőségének tudománytörténeti részét illetően MOSER kiemeli, hogy először Lengyelországban DR. GRZYMALA mutatta ki ennek a gombának a mérgező voltát, majd később SKIRGIELLO és NESPIAK Lengyel mikológusok ismertették-mérgezőségét. Azóta megállapításaikat átvette MICHAEL - HENNIG' továbbá ROMAGNESI "Nouvel Atlas" cimü könyvének IV. kötete, mely utóbbi jól sikerült szines képeket is közöl erről a gombáról. Hatóanyaga az orellanin. Már SINGER 1962-ben megjelent "Agc.ricales in modern taxonomy" cimü munkája elkészítésének idején MOSER arra a meggyőződésre jutott, hogy a C .orellanus semmi esetre sem tekinthető a I'ermocybe nemzet-ségbe, illetve alnemzetségbe tartozónak, hanem a C.speciosissimus

- 40 KÜHN.et ROMAGN. nevü pókhálósgombával van legközelebbi rokonságban. Bár ez utóbbinak a méreganyagát eddig még nem sikerült izolálni, mégis kiemeli, hogy alapos a gyanú ennek a gombának a mérgező voltára, ha enyhébb mértékben is, mint az orellanusnak. Érdekes az a körülmény, hogy 1967-ben NESPIAK és MOSER Tirolban együtt kutatták a Gortinariusokat. Viszont MOSER is volt Lengyelországban, ahol főleg Auguston Környékén, a bialoviezsai őserdőben találtak sok C.orellanust. Ausztriában főleg Tirolban, Karintiában fordult elő leginkább, továbbá Svájcban, a Jura hegységben és Francia-országban is a Jura francia oldalán, valamint a Vogézekben, Németországban pedig Felsőbajorországban és a Fekete-erdőben, tehát a Duna forrásvidéke táján. Elsősorban a vegyes erdőket kedveli, vagyis az olyan tölgy- vagy bükkerdőket, ahol szétszórtan fenyőfatörzsek is vannak. A C.orellanus tönkje sokkal világosabb mint a kalap bőre és a termőréteg világossárga, olykor egészen citromsárga szinü. A kalap 3 - 8,5 cm. széles, a lemezek kissé ritka állásúak. Lemezeinek szine általábsna kalap bőrének színével egyezik, esetleg a fahéjbarna felé tér el, amely egyébként sok pókhálósgomba lemezeinek jellegzetes szine. A tönk hossza átlag 4 - 9 cm., vastagsága pedig 10-20 mm. A gomba húsának frissen felvágva enyhe retekszaga van, ize nyersen kellemesnek, enyhének, nem csípősnek tűnik. Spóráinak nagysága 8,5 - 12 x 5»5 - 6,6 mikron. A spórák szine mikroszkóp alatt sárgásbarna, alakjuk pedig ellipszis alakú, vagy mandula formájú. A spórák szenölcsösek, a sterigmák hossza 1-2 mikron. MOSER az idézett monográfia-előtanulmányában az itt közölt rajzát adja a mikroszkóp alatt felnagyított orellanus spóráknak:

A KOH kémiai reakció /káliumnak a hidroxilgyökkel való vegyülete/ feketére festi a gomba kalapbőrét. Jellegzetessége még, hogy papirkromatográfiás eljárással való vizsgálat során a kromatogrammban jelentkező fluoreszcencia-foltok az UV lámpa fényénél szép kékes színben világítanak. A fluoreszcencia-jelenségeket a C.speciosissimusnál is észlelték, ezt különösen GRUBER vizsgálta 1969-ben, és ezért ezeket a Cortinariusokat a Leprocybe alnemzetségbe sorolta. MOSER szerint a legjuäbb kutatások azt bizonyítják, hogy más Cortinarius fajok is mérgezők. így például a C.traganus FR. is kissé mérgezőnek tekinthető. Erre ugyan már BOHUS - KALMÁR - UBRIZSY 1953-ban megjelent könyvükben is céloztak, jelezve, hogy a lila hagymatönkü pókhálósgomba gyakran kellemetlen szagú s néha csipős izü. Hasonlóan minősiti MOSER a C.bolarist is.

- 41 MOSER említi még, hogy KAWAMURA Japánból is leirt egy nálunk nem ismert mérgező pókhálósgombát C .venosus néven. Ezen kivül Malayaból küldtek vizsgálatra MOSERnek egy további mérgező pókhálósgombát, ennek anyaga azonban nem volt alkalmas kémiai analízisre. Ugyancsak a. C.orellanussal rokon mérgező gombának bizonyult a délamerikai C.fluorescens és annak egy ausztráliai rokona, amelynek még nincs neve. MOSER további tanulmányaiban még leir egy C.ionosmus species nova /MOS./ NESPIAK et SCHWÖBEL nevü uj fajt, amely nem mérgező, hanem éppen ellenkezőleg nagyon kellemes ibolyaillatu gomba, és szerinte az ibolya gyökeréből készített olaj, az iriszolaj és •"Soir de Paris" nevü hires francia parfüm illatára emlékeztet. A "Dermocybe holoxantha species nova" c. tanulmányában pedig megemlékezik egy további újonnan leirt fajról, amely tulajdonképpen a ^ermocybe uliginosának, - másként C,uliginosus-nak - sárga szinü változata. Végső következtetésként megállapíthatjuk, hogy több Cortinarius faj is lehet mérgező, nemcsak az orellanus. Az orellanusra vonatkozó kutatások pedig nagy jelentőségűek, mert előreláthatóan e gombára vonatkozó toxikológiai tudásunk számára még sok ujat hozhatnak. Az orellanin részletes kémiai elemzésén jelenleg DR.STEGLICH dolgozik Münchenben. Annyit már tudunk, hogy az orellanin mérgezésre jellemző a méreganyag akkumulálódása, igy a még hosszabb lappangási idő, mint az Amanita phalloides mérgezés esetén. Mérgezése tehát nem sorolható a közismert gombamérgezési típusokba. Neuere Feststellungen über den Cortinarius orellanús. /Nach:Prof 4DR»M.MOSER/ DR. S.KÜRTHY, Budapest. Prof. DR.MEINHARDT MOSER beschäftigte sich in mehreren w erken mit der C.orellanus F rage. Auf dessen Grund, fasst Verfasser all das zusammen, was bis jetzt in der Fachliteratur über C. orellanus erschien, bezüglich seiner taxonomischen Lage, der verursachten Vergiftung, u.s.w. Die Forschungen MOSERs haben in Ungarn grosse Aktualität. Vor kurzer Zeit wurde nämlich im Zempléner Gebirge an einer Stelle, und in der unmittelbaren Umgebung von Budapest an vier Stellen der giftige C .orellanus gefunden. /Studie von BOHUS erschien in der Ann.Hist. Nat. Musei Nat. Hung./ Vergiftung von diesem Pilz kam in Ungarn noch nicht vor; die Beobachtungen werden fortgesetzt .

- 42 Amiloid vagy nem amiloid ? A spóravizsgálatok két csoportra oszthatók: a vegyi és a mikroszkópos vizsgálatokra. A vegyi vizsgálat túlnyomóan az amiloiditás meghatározására szoritkozik. A gombák tartalék tápanyaga az olaj és a glikogén. Ez jóddal legjobb esetben vörösbarnára szineződik, ha a jód be tud hatolni a kitin sejtfalon keresztül a sejtbe. A spóramembrán viszont tartalmazhat keményitőszerü, dextrinszerü anyagokat, s igy a spóra jódreakciója ezért lehet: 1/ keményitojellegü: amiloid, 2/ dextrin jellegű: dextrinoid, vagy 3/ dextróz jellegű: nem amiloid vagy negativ amiloid. A vizsgálat szabadszemmel végezhető ugy, hogy az üveglemezen kapott spóraképre lugol oldatot cseppentünk, majd a lugol oldattal nedvesitett felületet sósavval savanyitjuk. A lugol oldat és a sósav együttes hatására az amiloid spórakép sötétkék lesz, lilás árnyalattal. A dextroid vörösbarna lesz, mig a nem amiloid spóra nem változtatja szinét, legfeljebb a szabad jód kissé sárgára festi. Ez a festés idővel elhalványul, mert a jód elpárolog. A lugol + sósav pótolható az un. Melzer-reagenssel, de ez nem állóképes. Hasonlóképpen a lugol sem, ha sósavval elegyitve használjuk. A lugol + sósav kétfolyadékos ragens, ezért kissé kényelmetlen, de biztos, tévedést kizáró. MOSER "Die Röhrlinge und Blätterpilze /Agaricales/" c. határozókönyve /3.kiadás, 1967/, a-fehér spóráju nem amiloid fajokat szétválasztva tárgyalja a 33-38. oldalon. Ebben az összeállításban hiányzanak a Lepioták, amelyek jóddal dextrinoid reakciót adnak. A Lepioták spóráinak további vizsgálata KÜHNER- ROMAGNESI szerint a metakromatikusság vizsgálata. Ez abból áll, hogy a spóra endospermiuma /belső membrán/ krezilkékkel 5 percen belül ibolyás vörös lesz. H a kék marad, akkor nem metakromatikus a spóra. A Lepioták nem metakromatikusak, a Macrolepioták, Leucoagaricusok és Leucocoprinusok metakromatikusak. A Tricholomataceae nagy családját kissé rendezte a spórák amiloiditásának megállapítása. Igy ebben a MOSER szerint Közép-Európában 634 fajt számláló családban a valódi Tricholomákat már csak 59 nem amiloid faj képviseli, 29 amiloid faj a Melanoleucákhoz tartozik. A Tricholomák nem amiloid spóráju fajai közül a spóravizsgálatok alapján ki kellett venni a magyar vonatkozásban is érdekes Leucopaxillusokat, amelyek többnyire erősen amiloidok. A Calocybék elhatárolásánál a bazidiumok karminofil voltaa döntő. A karminofil fajok spórájának viselkedése jóddal ellenőrizhető. Az irodalom szerint állítólag nem amiloidok. A tágabb értelemben vett Clitocybék hovátartozását sok esetben csak a spórák döntik el. Igy a Gatathelasmák és a Leucopaxillusok amiloidok, mig a valódi Clitocybék nem amiloidok. Hogy a spórák amiloiditása nem mindig törvényszerű, és mint minden alól, itt is lehetnek kivételek, bizonyítja néhány faj, amelyeknek vagy a hovátartozása még nem végleges, vagy a spóráik viselkedése kivételes.

-

-

Ilyenek például a Mycenák, mert közöttük vannak amiloidok is. A Russulák és a Lacatriusok spórái kivétel nélkül amiloidok. Külön kell megemlékezni az Amanitákról. Spóráikra SIMS ER érdekes szabályt állitott fel, amely szerint a bordás szélű Amaniták nem, a sima szélüek pedig amiloid spórájuak. Kivétel az A.pantherina var, abietum, amely sima peremű és nem amiloid. A további szabad lemezű fajok már nem fehér, hanem rózsászinü vagy vöröses spórájuak, és jellemzően nem amiloidok. Ez a két genusz a Volvariella és a Pluteus. Itt emlitem meg azt a megfigyelésemet, hogy a Pluteus és Rhodophyllus fajok azonos szinü spórái üveglemezre spóráztatva makroszkóposán eltérnek egymástól. A Pluteusok spórái az üveglemezen lakkszerü, nehezen letörölhető réteget al. kotnak, a Rhodophyllusok spórái porszerü, lefújható réteget. A spórakép konzisztencia-vizsgálata fajmeghatározási segédbélyeg lehet. Egyébként az eddig vizsgált Rhodophyllusok spórái nem voltak amiloidok. A Hygrophoraceae család, amelybe a Hygrophorusok. Camarophyllusok, Hygroocybék, és még két jelentéktelen nemzetség /Aeruginospora, Hygroaster/ tartozik, nem amiloidok. Azonban a Hygrocybék között van egy faj, a H.metapodia, amely amiloid. HESSLER és SMITH szerint ezért ez külön genusz /Amylohygrocybe/. A Cantharellaceae családba tartozó Cantharellus cibarius és Craterellus cornucopioides fajuk spórái szintén nem amiloidok. \

1

A kiragadott példák élesen rávilágítanak arra, hogy a spórák amiloiditását ma már a gyakorló gombász sem hagyhatja figyelmen kivül. Azonban sem az amiloiditási próbákat, sem a vegyi szinreakciókat nem szabad túlbecsülni. Ezek csak segédeszközök, amelyek a gombafajok ismerete és morfológiája nélkül eredményhez nem vezetnek. VÁMOSSY ÁKOS

IRODALOMISMERTETÉS Számos szerző: The Fungi. 1,11, III.kötet Academic Press, N e w-York and London, 1965-1968. Az utóbbi évtizedek legjelentősebb munkájának tekinthető. A könyvet AINSWORT G.C. és SUSSMANN A,S.szerkesztette. A szerzőkről és a terjedelemről-tájékoztatást nyújt a következő néhány adat: I.kötet terjedelme 748 oldal /29 fejezet, 29 szerző/, II.kötet 804 oldal 23 fejezet, 23 szerző/, III, kötet 738 oldal / 27 fejezet, 25 szerző/. A szerzők között a két szerkesztőn kivül megtalálhatók az USA, Anglia, Svédország, Dánia, Kanada, Franciaország, Japán, Svájc, Hollandia, NSZK legjelentősebb mikológusai. A mü annyira jelentős, hogy érdemesnek látszik az egyes kötetek tartalmát részletesen ismertetni. Amint a szerkesztők az előszóban megírták, az a célja, hogy bemutassa az alkalmazott mikológia összes fő területét, tehát mindazt, amit ma a gombákról tudunk.

- 44 Az első kötet bevezetésében a mikológia történetét és a gombatest organizációját ismerteti. A sejtalkotórészek cimü részben a sejtfallal, a flagellumokkal, a sejt ultrastrukturájával, a nyugvó sejtmaggal, a mitótikus és meiotikus sejtmagosztódással, a sejt kémiai alkotórészeivel, szénhidrát és nitrogén anyagcseréjével, a sejt anyagcsere irányításával foglalkozik. A következő rész a sejt-táplálkozást és növekedést tárgyalja. A makró- és mikroelemek, a szén, a nitrogén, a vitaminok és növekedési anyagok felvételét és jelentőségát, majd a fizikai tényezők /hőmérséklet, hidrosztatikus nyomás, fény, sugárzás/ hatását, a gomba-növekedés energiaszükségletét, növekedési ritmusát stb. ismerteti. Az első kötet a géntevékenység tárgyalásával zárul. A második kötet a gombaszervezettel foglalkozik. Az első rész a gombasejt protoplazmáját, az egysejtű és többsejtű gombatest felépítését, az ivartalan spóraképzési formákat, az aszkomicéták és bazidiomicéták termőtestképzését és spóraképzését tárgyalja. A morfogenezis mechanizmusáról szóló részben a dimorfizmussal, a nyálkagombák, tömlősgombák és bazidiumos gombák morfogenezisével, azaz növekedésével és fejlődésével ismertet meg. A szaporodás élettana cimü része a gombák szskszuális hormonaival és a külső tényezőknek a szaporodásra gyakorolt hatásával foglalkozik. A szaporodás és öröklődés fejezetcsoport a gombák életciklusát, szekszuális mechanizmusát és az öröklődés mechanizmusát tárgyalja. Végül a spóra leválását, elterjedését és nyugalmi állapotát és csírázását ismerteti. A harmadik kötet tárgya a gombapopulációs kérdések. Az első részben a szaprofiton gombák iikológiáját , az előfordulási körülményeik felosztását /talajgombák, édes- és :trósvizi, termofil és pszichrofil gombák/ tárgyalja. Ezután a szimbiózisban élő mikorriza gombák ökológiája, társulási körülményei, a társulási formák stb. következnek. A paraziták ökológiáját tárgyaló részben a különböző gazdaszervezeteken /növényen, gerinces állatokon, rovarokon, férgeken, egysejtű állatokon, más gombákon stb./ élősködő gombák életmódját, támadási, élősködési típusait, életszakaszait tárgyalja. Külön fejezet foglalkozik a gombatermesztéssel és az ipari fermentációs felhasználásukkal, a fagyasztás és szárítás problémáival, a környezeti hatásokhoz való alkalmazkodás kérdésével, a kémiai és fizikai alkalmazkodással, a genetikai alkalmazkodással, a környezet befolyásoló tényezőinek hatásával a gomba alakjára és élettartamára, a gombák földrajzi elterjedésével és a gombafajok gyakoriságával. Ezután a rendszertani-taxonomiai kérdéseket, a gombák alaktanát, a gazdanövényhez való alkalmazkodást, a biokémiai differenciálódást, a szerológiai vizsgálatokat mint taxonomiai kritériumokat, a taxonómia genetikai és citológiai aszpektusait ismerteti. Külön fejezet foglalkozik a gombák származásával, a rokonsági kapcsolatokkal a rendszertani egységek között, a gombák egyed- és törzsfejlődésével. Az igen magasszinvonalu munkát az egyes fejezetek végén található gazdag, /helyenként többszáz/ irodalmi felsorolás teszi még értékesebbé . DR. KONECSNI I.

- 45 T A R T A L O M

Oldal:

DR. BOHUS GÁBOR: Amit ma a Boletaceae mikorriza kapcsolatairól tudunk 3 PADÁNYI GULYÁS GÁBOR: A kétalaku csertapló /Xanthochrous nidus-pici/és jelentősége a cserfa károsításában 9 DR. KALMÁR ZOLTÁN: Az élelmiszer- és fermentációsipari hasznos és káros mikrogombák 17 JAKAB ALBERT: A budapesti piacokra hozott gombák és az időjárás kapcsolata az 1970. évben ... 31 DR. KÜRTHY SÁNDOR: Ujabb megállapítások a Cortinarius orellanusról "" 39 Kisebb közlemények: 8,16,42. Irodalomismertetés: 30,43«

I N H A L T

Seite:

BOHUS,G.: Was wir heute über die Mykorrhiza Beziehungen der Boletaceae wissen 3 PADÁNYI-GULYÁS,G.: Die Bedeutung des Xanthochrous nidus-pici in der Schädigung des fyiercus cerris 9 KALMÁR,Z.: Mützliche und schädliche mikroskopische Pilze der Lebensmittel- und Fermentations-industrie 17 JAKAB,A.: Zusammenhang der Witterung mit auf den Markt gebrachten Pilze in Budapest, im Jahre 1970.31 KÜRTHY,S.: Neuere Feststellungen über den Cortinarius orellanus ~39 Kleinere Mitteilungen 8,16,42, Literarische Rundschau 43.

C O N T E N T

Page:

G.BOHUS: Waht we today on the mycorrhizal relationships of Boletaceae know 3 G,PADÁNY-GULYÁS: The importance of Xanthochrous nidus-pici in the impairning of Quercus cerris 9 Z.KALMÁR: Useful and harmful microscopic fungi of the fermentation and fodd industries 17 A.JAKAB: Connections between the fungi brought to Budapest markets and the weather, in 1970 ...... 31 S.KÜRTHY: New findings on Cortinarius orellanus 39 Short publications ,8,16,42, Rewiew of literature 30,43.

ORSZÁGOS

ERDÉSZETI

MIKOLÓGIÁI

ÉS

SZAKOSZTÁLYA

EGYESÜLET

FAANYAGVÉDELMI

MiKOLOGIAI K O Z L E M E N Y E K 1972

II.

AZ

ORSZÁGOS

FAANYAGVÉDELMI

E R D E S Z E T I E G Y E S Ü L E T MIKOLOGIAI SZAKOSZTÁLYÁNAK

MYKQLOGISCHE

K Ül, Ö N K I A D V Á N Y A

MITTEILUNGEN

LANDESVEREIN FÜR

ES

FORSTWESEN

M Y K O L O G I S C H E LHMD H O L Z S C H U T Z

SEKTION

Kiadja: MTESZ

Országos Erdészeti Egyesület

Szerkeszti: a. Szakosztály Szerkesztőbizottsága Felelős szerkesztő: Dr. KALMÁR Felelős kiadó: FEKETE

ZOLTÁN

GYULA

ERDÉSZETI MŰSZAKI ÉS SZERVEZÉSI IRODA Bp. I.ker. Iskola u. T.sz: 72269 Készült: 400 példányban Felelős vezetői Árva Józsefné igazgató

- 49

T A R T A L O M Oldal DR. PAGONY HUBERT: Előzetes adatok az erdőn tárolt faanyag víztartalma és a gombafertőzés összefüggéseihez . . .

51

DR. KONECSNI ISTVÁN: - BABINSZKI LÁSZLŐ: Csongrád megye erdői, gombái és Szeged város gombapiaca

59

ROZNER ISTVÁNNÉ: Mesterséges penészállósági vizsgálatok

77

SZŐKE BÉLA: Grafikus növényhatározó

87

Kisebb közlemények

93

Irodalomismertetés

<-

98

I N H A L T Seite: DR. H. PAGONY: Präliminare Angaben bezüglich der Zusammenhänge, die zwischen dem Wassergehalt des im Walde gelagerten Holzes und durch Pilze verursachten Infektionen festzustellen Sind

51

DR. I.KONECSNI: - L.BABINSZKI: Wälder, Wiesen und Pilze im Comitat Csongrád, und der Pilzverkauf in der Stadt Szeged

59

Frau A. ROZNER: Künstliche Schimmelpilz-Resistenz Untersuchungen

77

-,50

-

B. SZŐKE: Graphischer Planzenbestimmungs-Schlüssel

87

Kleinere Mitteilungen: ..

93

Literarische Rundschau:

98

C O N T E N T Page H„PAGONY: Preliminary dates to the relationship of the water-content and fungus infection of timber stored in the"woods . . . . .

51

I.KONECSNI: L.BABINSZKI: Forests, mushrooms of Csongrád county and the mushrooms trade of Szeged

59

Mrs. A.ROZNER: Test of artificial mildew resistance

77

B.SZŐKE: Graphic key for botanies

87

Shorter publications

93

Rewiew of litterature

98

- 51 -

MIKOLÓGIÁI KÖZLEMÉNYEK 1972. évi 2. Szám

Előzetes adatok az erdőn tárolt faanyag víztartalma és a gombafertőzés összefüggéseihez DR. PAGONY HUBERT, tud. osztályvezető, Budapest Az erdőgazdálkodás hosszú termelési ciklussal dolgozik. A telepítést követően 60-80-100 évre van szükség, hogy az állomány vágásérett legyen. Ezen időszak alatt az állomány nevelése, kezelése, védelme sok munkaerő ráfordítást és költséget igényel. Nein közömbös tehát, ftogy a kitermelést követően milyen gondot fordítunk az értékes faanyag további védelmére, nehogy még a feldolgozás előtt olyan károsodást szenvedjen, amely tekintélyes értékromlást eredményez. Köztudott dolog, hogy jelenleg a döntött faanyag védelmével nem sokat törődnek. Pedig a kitermelést követően a faanyagban bekövetkező fizikai és esetleges kémiai változások nagy lehetőséget biztosítanak különböző mikroszervezetek számára a megtelepedésre és károsításra. Az időjárási körülmények nem minden esetben teszik lehetővé a fának a fafeldolgozó üzemekhez való beszállítását. Az időben foganatosított szállítás sem biztosítja minden esetben a rönkanyag gyors feldolgozását legalább félkész áruvá. A nyersanyag tehát még a rönktelepen is hosszabb ideig elfekhet, ahol csaknem olyan mértékben folytatódhat a mikroszervezetek romboló, minőséget csökkentő tevékenysége, mint a vágásterületen vagy a közbenső rakodón. Fenyőrönk esetében jelenlegsaz egyetlen megelőző rendszabály a kérgezés. Pedig a szabvány mint minőségi követelményt előírja, hogy fülledés és kékülés az I. és II. osztályú rönknél nem megengedett sem a bütün, sem a paláston. A faanyag barna elszíneződése pedig még a III. osztályú rönknél sem engedhető meg. A faanyag víztartalom-változása és a gombafertőzés közötti összefüggés vizsgálatáról - különösen a fenyőfélék vonatkozásában - elsősorban csak külföldi adatok állnak rendelkezésünkre. Ezen vizsgálati adatok részben laboratóriumi kísérletekből adódnak. Kevés olyan adat áll rendelkezésünkre, amely a rönk víztartalom-változása és arinak minőségi romlása, szorosabban véve a viztartalomváltozás és az azt követő gombafertőzés összefüggéseit vizsgálta természetes körülmények között. A gyakorlatot pedig elsősorban ezek a kérdések érdeklik, mégpedig abban a vonatkozásban, van-e lehetőség a kár elhárítására, illetőleg annak mérséklésére. A fenyvesitési program megvalósítása előtérbe helyezi a fenyőfélék nagyobbarányu telepítésének, nevelésének es védelmének kérdését. Célul tűzi ki a már megtermelt faanyagnak biztonságosabb védelmét is. Ennek megoldása, érdekében állítottuk be azokat a kísérleteket,ame~ Xyelcnek részeredményeiről szándékozom beszámolni .kiemelve a rönkökbea végbemenő •yiztartalcwváltozás és a gombafertőzés között tapasztalt összefüggéseket.

•

- 52 A kísérletet 1971 március elején kezdtük meg erdeifenyő rönkökkel. Azért választottuk ezt a fafajt, mert Magyarország fenyves területeinek zömét jelenleg ez boritja, és a jövőben is ennek a fafajnak lesz a legnagyobb szerepe. A rönkök hossza 2 m volt, az átlagos átmérő 20-24 cm. A rönkök felét kérgeztük, másik fele kéregben maradt. A 20-20 kontroll rönk mellett l8-l8 db 20 %~os tetraklórbenzolos keTzelést kapott, amely részben a rovar-, részben a gombafertőzés elhárítását, illetőleg csökkenését célozta. A kísérlet beállítását követően első alkalommal áprilisban, ezt követően minden hónapban októberig, továbbá decemberben, és a következő év februárjában, 2-2 rönköt dolgoztunk fel vizsgálatra. A víztartalom vizsgálatot ugy*végeztük, hogy mindenegyes rönkből öt korongot vágtunk ki, l-l-et a bütünél, majd 50 cm-es szakaszonként ugyancsak 1-1-et. A z egyes korongokból 10-10 próbakockát alakítottunk ki, ugy hogy a korongból kivágott, a bélen áthaladó 5 cm széles csíkot f elszeletellí&.Igy az egész rönk víztartalma vizsgálható volt, mégpedig megkülönböztetve az alsó és felső felét. Ezt megelőzően az egyes korongokat külön minősítettük, .a kékülés és a barnulás vonatkozásában, a következő mutatórendszer alapján: Kékülés: 0 pont 1 1» 2 t! 3 it «1 5 II

Elszíneződés nincsen. A korong teljesen ép, vagy csak elszórt sugaras kékülés van az össz-kerület 5 %-áig. A korongon sugaras kékülés van, az össz--kerület 10 %-áig. 'A korongon kékülés van, a kerület 11-25 %-át érintő mértékben. A korongon kékülés van, az össz-kerület , ill.terület 26-70 %-áig. Teljes kékülés, 70-100 %-ig,

Barnulás_és korhadás^ 0 pont 2 3 " 5 " 7 "

Elszíneződés korhadás nincsen. Barna elszíneződés foltokban, a kerület 5 %-áig, Barna elszíneződés, a kerület 6-10 %-áig. Korhadásra utaló tarka vagy fehér elszíneződés, a kerület 11-25 -%-áig. Korhadásra utaló barna vagy fehér elszíneződés, 25 % felett.

Minél magasabb pontértéket kap tehát valamely rönk, annál rosszabb annak minősége. A kísérletek beállításakor a kérgezett erdeifenyő rönk szijácsának víztartalma .H4% a A geszt lényegesen alacsonyabb, 25 és 90 % között változott, tekintettel arra, hogy a kékülés és barnulás illetve korhadás a szijácsot érinti, a továbbiakban csak a szijács víztartalmának változását tárgyalom.

- 53 A beállítást követ 06Í1 ci z első értékelést május végén végeztük el, tehát pontosan három hónap múlva. A szijács víztartalma a rönkök felső részén leesett 50 %-ra, az alsó részén 40 %-ra. A felső felület nagyobb víztartalma valószínűleg abból adódott, hogy a vizsgálatot megelőző napokban eső érte a rönköket. A rönkökön kékülés, barnulás nem következett be. ^ehát minőségi értékük 0 volt. ^zt követően 1 hónap múlva, junius utolsó napján vizsgáltuk ismételten a rönkök állapotát. A szijács víztartalma akkor a felső részen 22,6 %-ra, az alsó részen 25,2 %-ra esett le. Sz azt jelenti, hogy a február végén termelt, kérgezett erdeifenyő rönk junius végére e^éri a félszáraz állapotot /kb. 24 %/, és meghaladja a viztelitéítEégi fokot, azaz a rönkanyag repedése: erős mértékben^-megkezdődött. Bár az irodalmi adatok szerint ilyen víztartalom mellett a kékülést okozó gombafajok már nem tudnak tevékenykedni* mégis az értékeléskor tapasztalható volt, hogy a korongokon az össz-kerület 5 %-áig terjedően a fertőzés bekövetkezett. A rönkök 3 9 2 pontú minősítést kap tak. A julius hó végén feldolgozott rönkök szíj ácsának víztartalma az előző hónapokhoz képest némileg emelkedett ugyan, de a rönkök felső részén ez csak 28,3 %-ot, az alsó felén pedig 30,3 %*ot mutatott. A kékülés mértéke az előző hónapokhoz viszonyítva erősen fokozódott. A bütüknél egyes esetben elérte a 4-es fokozatot, azaz a korongok az össz-kerület, ill. terület 2$-70 %-ában kékültek voltak. A rönk közepén pedig 10 %-ig terjedő elszíneződés volt észlelhető. A kékülés mellett a barna elszíneződés is jelentkezett, mégpedig maximálisan a kerület 6-10 %-ában. Összességében a rönkök 17,0 pont értékű minősítést kaptak. Az augusztus végén foganatosított értékeléskor a szijács víztartalma az előző hónaphoz viszonyítva lényegileg nem változott. A rönkök felső részén 26,0 %, az alsó részén pedig 27,6 % volt. A faanyag minőségi romlása azonban folytatódott. Kékülés szempontjából a bütükön 4-5ös kategóriát értékeltünk, azaz a szijács nagyobb hányada károsodott. Úgyszintén fokozódott a barnulás mértéke is, mégpedig a rönkök egész hosszában. A romlás mértéke összegezve 24,2 pontértéket adott. Szeptember végére emelkedett a szijács víztartalma. A rönköknek mind alsó, mind felső felületén 34,9 % volt. ^z azonban még mindig alacsony, alig valamivel több, mint a rosttelitettségi fok. A kékülés és barnulás mértéke tovább fokozódott. A kékülés legerősebben a bütükön volt tapasztalható, a barnulás pedig a bütütol 50 cm mélységben, 'A romlás mértéke 28,5 pontérték volt. ' Október végén érte el a rönkanyag a legalacsonyabb viztartalmi értéket. A szijács, erősen megközelítette a légszáraz állapotot. Felső részén 17,9 %-ot, az alsó felén 17,4 %-ot mutatott. A kékülés és barnulás lényegében nem változott, azaz összesítve 21,0 pontértéket adott. Decemberben a kiértékeléskor a szijács víztartalma jelentősen megnövekedett. A rönk felső részén átlagosan 51»4 % volt, mig az alsó felén csak 32,8 %-ot ért el.

-

^ -

Ennek az a magyarázata, hogy Oriszentpéteren, ahol a kísérleteket beállítottuk, november végén nagy havazás volt. Ez december folyamán fokozatosan elolvadt. A hólé a rönkök felső felületén lassan beszívódott a faanyagba. A viszonylag alacsony hőmérséklet következtében a kékülés és barnulás mértéke a megnövekedett víztartalom ellenére nem változott szeptemberhez, illetve októberhez viszonyítva. lev a rönkök 23.^ pontértéket kaptak. ^ebruár végére a rönkök minőségi romlása fokozódott, mégpedig a barnulás vonatkozásában. A kékülés mértéke azonos szintű volt. A rönkök minősége 33 s 7 pont. A szijács viztartalma az előző vizsgálathoz viszonyitva tpvább emelkedett. E z a rönk felső részén 61,2 % volt, alul pedig 48,1 %-ot ért el. Nyilvánvaló, hogy ennek következtében a b á m u l á s t okozó gombakért evőnek ideális körülmények alakultak ki a faanyagban. Március végére a rönk minősége tovább romlott. A szijács víztartalma viszont az előző hónaphoz képest csökkent, amely a csapadékszegény márciusnak tudható be. A viztartalmi értékek 27 % és 27,7 % voltak. A rönkök végei akkor már teljes egészében kékültek lettek,A barnulás — esetenként a fehér korhadás - ugyancsak erőteljesen, a rönkök teljes hosszában, a szijács területének több mint 25 %—át érintetteT A minőségi romlás 42,5 pontot ért el a maximálisan értékelhető 48-hoz viszonyitva. Ez annyit jelent, hogy az ilyen minőségű rönk már teljesen értéktelen, és csak tűzifának hasznosítható c Annak, hogy a szijácsnak ilyen alacsony viztartalma mellett a rönkanyag minőségi romlása mégis bekövetkezik, egyetlen magyarázata van. A rönkön - száradása folytán - a gesztig hatoló mély repedések sokasága képződik, A repedéseken át beszívódó viz, az ott kialakult ma-, gas.relativ páratartalom lehetővé teszi a gombák további tevékenységét. Ezt bizonyítják a korongokon végzett vizsgálatok, és az azokról készitett felvételek is. Mind a kékülés, mind a barnulás elsősorban ezeken a helyeken lépett fel a legerőteljesebben. Ha a rönkszabvány minőségi feltételeit vesszük figyelembe, megállapítható, hogy a február végén termelt és kérgezett erdeifenyő rönköt legkésőbb május végéig fel kell dolgozni. Juniusban már csak harmadosztályú rönkanyagnak minősülhet, Juliusban pedig a barnulás miatt mint fürészrönk alkalmatlannak minősül, >

A kéregben hagyott erdeifenyő rönkök szijácsának viztartalma a kísérlet beállításakor 138 % volt. Május végére ez 97,3 %-ra, illetve 97>7 %-ra esett le. Mig a kérgezett rönkökön minőségi romlás még nem volt, ezeken a kékülés a rönkök egész hosszában bekövetkezett„ Minőségi értékük 6,5 pont volt. A kérgezett rönkök megközelítőleg junius végén érték el ezt az állapotot. , A junius végén végzett vizsgálatkor érdekes módon a rönkök víztartalma az előző hónapokhoz viszonyitva nem csökkent, sőt némileg emelkedett. A kérgezettek viztartalma ezzel szemben erősen csökkent.

- 5J5 A rönkök felső felületén a szijács 90,8 %-os, alul 115,3 %-os értéket mutatott. A kékülés mértéke némileg fokozódott, és igen erősen megjelent a barnulás, elsősorban a rönkök bütüjén. Ennek következtében a rönkök minőségi értéke erősen leromlott , és 12,7 pontot ért el. Ez némileg jobb, mint a kérgezett rönkök julius végi állapota. Julius végére a rönkök viztartalmi értéke a szijács vonatkozásában lényegében nem változott. A' rönkök alsó és felső részén 106,5 %, illetőleg 1^3 3 6 % volt. -okozódott a kékülés mértéke, a barnulás pedig a rönkök egész hosszában észlelhető Volt. Igy a minőségi romlás 18,7 pontértékét ért el, ez azonos mértékű a kérgezett rönkök juliusi állapotával. Pedig a rönkök viztartalmi értékei között jelentős különb ség volt. Az augusztus végi vizsgálatok jelentős viztartalmi különbséget mutattak a rönkök alsó és felső felületén, ^elül a szijács 69,2 %-ra esett vissza, a rönkök alsó felén azonban még némileg emelkedett is az előző hónaphoz viszonyitva 119,0 %-ra. A rönkök minőségi romlása tovább fokozódott. Mind a kékülés, mind a barnulás a bütüfelületeken volt a legerősebb, összértékben 25,0 pontértékkel. Ez a minőségi rom lás megfelelt a kérgezett rönkök állapotával, ahol ebben az időpontban a rönkök 24,2 pontértéküek voltak. A szeptember végi értékeléskor a szijács viztartalmi értéke azonos volt az előző hónapival. A rönkök felső részén átlagosan 66,5 %, als részén 104,4 % volt. Meg kell jegyeznem, hogy itt, és az előző hónap ban is, lényeges viztartalmi különbség volt a rönk felezőjében a bütühöz viszonyitva. Az előbbi helyen a viztartalmi értékek 100 % felett voltak. Itt barnulás még nem volt. észlelhető. A rönkök minőségi romlása 26,5 pontértéket adott. Lényegében tehát az előző hónaphoz viszonyitva változás nem volt értékelhető. A rönkök szijácsának viztartalmi értéke október hó végére esett le erőteljesen 33,1 %-ra, illetve 38,5 %-ra. Fokozatosan emelkedett a faanyag minőségi romlása, amely pontértékben 28,5-et adott. Mi n d a kékülés, mind a barnulás a rönkök egész hosszában tapasztalható volt December végére a víztartalom megemelkedett. Ennek oka nyilván' a hólé beszivódása, illetőleg a levegő magasabb páratartalma volt. Az ér tékek 68,1 % j illetve 80,0 % voltak. A kekülés mértékében lényeges változás az előző értékeléshez viszonyitva nem volt, a barnulás ellenben jelentősen fokozódott. Igy a romlás mértéke 32,0 pontértékü volt. Február végére a rönkök szijácsa ugy a kékülés, mint a barnulás vonatkozásában tovább romlott. Összességében a minőséget jelentő pontérték 35,5 volt. A rönkök szijácsának viztartalma az előző decemberi vizsgálathoz viszonyitva emelkedett 89,1 %-ra, illetve 93,1 %-ra. Március végére a rönkök tel*jesen elértéktelenedtek. Főleg a faanyag barnulása és korhadása vonatkozásában volt jelentős minőségi romlás.

A vizsgált helyeken a szijács területének nagy hányada barnult volt, illetőleg fehér korhadt foltok is jelentkeztek.- A minőségi 'pontérték 37,5« A víztartalom 57,1 %-ra, ill. 94,3 %-ra csökkent. Összehasonlítva a kérgezett és' a kéregben hagyott rönkök víztartalmát és minőségi romlását, a*következő táblázatot kapjuk: iCérgezett febr. máj • junv jul. aug.. 'szept.okt. dec. febr márc, viztart. . ' *f ; 114,2 49,7 22 ,6 ' 28 j 3•'26,0 34,9 17,9 51,4 61,2 27,5 a minőség

Kéreg- f ben <•'• viztart. a minőség

113,5 39,4 0

0

139,0 97,3

25,2

30,3

27., 6 34,9 17,4 32,0 48,1 27,7

3,2' 17 ,0

24,2

28,5 21,0 23,5 33,7 42,5

90,8 106,5

69,2

66 j 5 33,1 68,1 89*1 57 5*1

136., 2 97,7- 115,3 103,-6 119,0 104,4 38,5 80,0 93,1 94,3 0

' 6,5

12,7

18,7

25,0

26,5 28,5 32,0 35?5 37,5

Ha a két tárolási módot összehasonlítjuk, látható, hogy a kérgezett erdeifenyő rönkanyag száradásmenete az év folyamán jelentősen gyorsabb, és bizonyos mértékben más termész"etü, mint a kéregben .hagyott rönköké. Az évközi csapadékra kevésbé raagál, és inkább a levegő páratartalmának változását követi. Junius' végére a szijács elveszti, szabad vizét, és ettől kezdve, kisebb-nagyobb ingadozással, október végéig rosttelitettségi állapotban van. Ettől kezdve víztartalma fokozatosan emelkedik. A kéregben hagyott rönkök a kitermelést követően lassabban, de viszonylag mégis gyorsan leadják víztartalmuk egy részét május végéig. Ezt követően azonban a vizvesztés stagnál, vagy csak mérsékelten, csökken, amelyet erősen befolyásol a légköri csapadék, A vastag kéreg nagy viztartóképessége miatt az anyag sokkal több vizet tud tárolni, mint a kérgezetlen. A vizsgált időszakban, októberben erősen csökkent a viztartalom, ami a csapadékmentes, száraz októbernek tudható ba- Ettől kezdve - hasonlóan a kérgezetlen rönkökéhez - a viztartalom emelkedett. A két tárolási módban jelentkező jelentős viztartalmi különbségek alapján azt tételezhetnénk fel, hogy a rönkök minőségi romlásában is jelentős különbségek adódnak. Ez a. feltevés azonban csak akkor igaz, ha csak a május', illetőleg junius végéig terjedő "időszakot vizsgáljuk. A kérgezett rönkön ugyanis ezideig kékülés nincs, *ig a kéregben hagyott rönkökön ez,,»át'k&B.'mértékben tapasztalható volt. Hasonló állapot a kérgezett rönkökön csak egy hónap múlva következett be.

- 57 Julius végére a két tárolási mód között a minőségi különbség megszűnt , és ettől kezdve, a különböző víztartalom ellenére a romlás csaknem azonos módon fokozódott. Meg kell még jegyeznem, hogy a kérgezett anyagban olyan mélyre hatoló repedések is keletkeztek, amelyek még tovább rontották a ft^anyag minőségét. Az érvényben levő szabványok szerint tehát a február végén termelt anyag minden kezelés nélkül, kérgezett állapotban, május végéig még jelentős minőségi romlást nem szenved a gombafertőzéstől, mig a kéregben hagyott igen. V i s z o n t a paláston megje|&aí>repedések lerontják a minőséget. Igy ez is csak harmadosztályú fürészrönknek minősülhet. A kéregben hagyott rönkökön repedések nen. képződnek, de a foltosán jelentkező leekülés miatt a für észrönk ugyancsak harmadosztályú minősítést kaphat. Végs-soron tehát mindkét tárolási mód mellett három hónap után a minőségi romlás bekövetkezik. KeresíxiX&fc! kell ezért olyan védekezési módszereket, amelyekkel a fürészrönkök minőségi romlását gazdaságosan hosszabb időre meg tudjuk akadályozni. A szijács barnulása a kékülésnél még fokozottabb Kiértékben ront-ja a faanyag minőségét, A károsodott részekből olyan gombafajt izoláltunk, amelyet eddig a kevésbé jelentős farontó gombák közé soroltunk. Ez a gombafaj a hasadt lemezű gomba /Schizophyllum commune FR./, amelyről a szakirodalom, sőt a kérdéssel fog&lkozó WfáC'E"K is azt említi, hogy főleg lombfán fordul elő, és a szijács fehérrevesedését okozza. A termőtesteije t augusztus végén észleltük első izben, főleg a rönkök bütüfelületén. Ezt megelőzően laboratóriumi körülmények között a szijács elbarnult részeiből ugyancsak a Schizophyllum termőtesteit neveltük ki. Tehát kétségtelenül beigazolódott, hogy a kísérletben a szíjácsbarnulás fő okozója e gombakártevő volt. A későbbiek folyamán egyes esetekben a vörös réteggomba /Stereum sanguinolentum (A.et S.,) F./ termőtesteit is észleltük. Ezek elsosorbán"a rönkök palástján voltak találhatók. A termelés az év minden szakában folyik, A rönkök viztartaJmi változása, minőségi romlása erősen függ tőle, E z é r t szükségesnek tartjuk a vizsgálatokat ilyen vonatkozásban is tovább folytatni, beleértve természetesen a védekezés lehetőségeit« Präliminare Angaben bezüglich der Zusammenhänge., die zwischen dem Wassergehalt des im. Walde gelagerten Holzes und den durch Pilze verursachten Infektionen festzustellen sind. DR. HUBERT PAGONY, Budapest ~ • In dem ^eitabstand, der nach dem Holzfällen bis zur Verwertung vergeht, benötigt' das Holz einen weiteren Schutz. Ungeachtet dessen, wird in der Praxis keine genügende .Aufmerksamkeit auf diese Frage gerichtet. Bar Yerfasser hat es versucht aufzuklären, welcher Zusammenhang zwischen Änderung der -des Wassergehalts der Stämme und der Güteverminderung von denen besteht. Er hat seine Untersuchungen über Kiefestämme vorgenommen. Das Trockenwerden der entrindeten Stämme untersheidet sich bedeutend von dem Trocknungsgang der in Rinde belassenen Stämme. Die Splintmasse des im Februar gewonnen entrindeten Holzes verliert ihr Freiwasser bis Ende Juni.

\

-

58

-

Von dieser Zeit an yer-bleibt sie fasergesättigt bis Ende Oktober. Der unentrindete Stamm verliert sein Wassergehalt nur stufenweiseo Trotz dieser bedeutenden Differenz in Wassergehalt, ist der Grad der Qualitätsverminderung beinahe derselbe,, Nach drei Monaten erfolgt aber die Güteverschlechterung in beidem Falle. Ein unentrindeter Stamm kann infolge der bleuen Verfärbung, und ein entrindeter Stamm wegen der Rissbildung, nur als Rundholz von Güteklasse III qualifiziert-werden. \

Die braune Verfärbung des Splintholzes vermindert die Güte des Holzes noch stärker, als die blaue Verfärbung, Im Laufe der Un-/ tersuchungen konnte aus den braun gewordenen Teilen des Holzes meistens die Pilzart.Schizophyllum commune FR. erzogen worden. Für die braune Verfärbung des Splintes ist also hauptsächlich diese Pilzart als verantwortlich zu betrachten.

Gomba ismeretterjesztés az NDK-ban A Német Demokratikus Köztársaság gombahatározó hálózata az 1970. évben a lakosságnak adott 97264 szaktanácsadás keretében 266019 gombahatározást végzett. Az országban 973 határozóállomás működött. A megtartott ismeretterjesztő előadások száma 1752 volt, amelyet 61313 személy hallgatott végig, tanulmányi kirándulást 2660 izben vezettek, 36825 résztvevővel. Az országban 727 kiállítást rendeztek, amelyeknek 138464 látogatója volt. M.H.. Pályázati hirdetés A Gombaszakoktatási Bizottság pályázatot, hirdet a legfontosabb ehető és mérgező gombákról készült, oktatási célból bemutatásra alkalmas szines diapozitivekre. A képeknek természetes környezetükben fényképezett, típusos példányokról kell készülniök, olymódon, hogy azokon a jellegzetességek jól láthatók legyenek. A zsűri által megfelelőnek itélt diapozitivek készítői között a Bizottság az elfogadott képek arányában pénz- és könyvjutalmat fog kiosztani» A pályázatok benyújtási határideje 1972. november 30. A pályázatokat a Gombaszakoktatási Bizottság cimére ^Budapest, XI. Ménesi ut 44./ kell beküldeni. ' x GOMBASZAKOKTATÁSI BIZOTTSÁG.

- 59 MIKOLÓGIÁI KÖZLEMÉNYEK 1972. évi 2.szám Csongrád megye erdői, gombái és Szeged gombakereskedelme. Dr. KONECSNI ISTVÁN - BABINSZKI LÁSZLÓ Csongrád megye az ország déli részén, a Tisza két oldalán terül el. Területe 438.694 ha., ez az ország területének 4,715 %-a, tehát közepes nagyságú megye. Székhelye S ze g e( j j a Nagyalföld déli részének fővárosa, és 120.000 lakosával - lélekszámot tekintve - az ország negyedik városa. Csongrád megye feltöltött sikság, nyugati részén homok és löszhátak, középső és délkeleti részén a Tisza és a Maros völgye, északkeleten pedig a Csanádi hátság lösztáblái vannak. A megye ősi növénytakarója a Duna-Tigj^a közi homokon erdős sztyepp volt. A Tisza völgyében és az attól keletre elterülő óriási árterületen mocsarak, lápok, ligeterdők, szolonyec szikesek voltak. A Csanádi hátság lösztábláin pedig a homoki területekhez hasonló sztyepprétek, ligetes pusztai sztyeppek diszlettek. M a már az egész megye kultúrterület. Terményei: gabona, gyümölcs, és zöldségféléi az egész országban ismertek. Erdők 1945-ben a megye területének csak 2,82 %-a. volt erdő, I960-ra ez 4,61 %~ra, 1972—re pedig 5,2 %-ra emelkedett. Ha ezt az értéket az országos átlaghoz a 15,8 %~hoz hasonlítjuk, akkor azt látjuk, hogy a megye erdőterülete az országos átlagnak még az 1/3—át sem éri el. Csupán Békés és Szolnok megye erdősült kevésbé. A felszabadulás utáni évtizedekben jelentősen megváltozott a faállomány összetétele is.

Fafajok osszetetele 0 . ..t a megye területen

, 19^5-ben

i ^ m -u 1960-ban

i„„„ , 1972-ben

5 %

16 %

15 %

64 %

26 %

25 %

kőris

1 %

3 %

«•e

egyéb keményfa

1 %

13 %

10 %

nyár

6 %

26 %

28 %

tölgy akác

egyéb lágyfa fenyő

ln/lC

15. % 8 %

3% 13

%

'

3 % 19 %

-

6p

-

(Csongrád megye területe a Nagyalfpid erdőgazdasági tájába, pontosabban annak három tájrészletébe tartozik. Ezek a tájrészletek mind a talajban, mind pedig az erdőkben jelentősen különböznek egymástól: 1. A Duna - Tisza közi homokhát délkeleti része 2. A Csanádi — hát 3- A Tisza - hullámtér alsó szakasza /országhatártól Csongrádig mindkét part/ és a Maros - hullámtér A Duna - Tisza közi homokhátnak a délkeleti része, a 8/c országos erdőgazdasági táj tartozik ide. "Ez a Tiszától nyugatra eső terület enyhe lejtésű, a homokformák elmosódottak, kisebb bucka alakzatokkal, és közöttük kisebb laposokkal. Nagyrészt sik terület®Talaj a változó. A futóhomokon kialakult gyengén humuszos meszes homoktalajok mellett többrétegű humuszos homok, rozsdabarna erdőtalaj, mezőségi csernoszjom, faltokban réti és láptalajok. szikes területek is találhatók. A talaj vizszintje átlagosan I5C - 400 mm közötti. Általában 7 évenként magas és alacsony vizáHásű periódusok váltják egymást. Az évi talajvizszint ingadozás 80 - 100 m körül lehet. Legmagasabb áprilisban, legmélyebb szeptemberben. A tengerszint feletti magasság 110 - 125 m 0 Egahjlata kontinentális«. /Évi átlagos hőmérséklete 10-10,5 ^ - A januári középhőmérséklet - 1.8 C J , a juliusi 21,9 C . A páratartalom nyáron alacsony, juliusban 42 - 56 % közötti/. Az egész homokháton 10.000 ha.erdőterület van, ez 10,1 %-os erdősültséget jelent., A régi nagy kiterjedésű homoki legelők helyén ma gyümölcs - és szőlőtermesztés folyiko A természetes erdői az évszázadokon át tartó erdőpusztitás után osak nyomokban maradtak meg. Ilyen természetes erdőfoltokat, pusztai tölgyeseket Ásotthalom környékén találunk. A mult század második felétől megkezdett fásitások során főleg a városok környékét fásitották Szeged határában is_ jelentős területeket fásitották.—A legkedveltebb fa az akác voltc Ezért a Duna-Tisza közi erdők 58 %-a akácos, Hazai nyáras 17 %, nemesnyáras 6 %, síkvidéki homoki tölgyes 6 %, feketefenyves 9 %•> éger, nyir és füzlápok 1 %. A jövőben az akácosok csökkentését, és helyette a jobb termőhelyre nemesnyárast, a gyengébb talajra pedig feketefenyőt telepítenek., A Csanádi - hát, a Tisza - Maros - Kőrös által bezárt négyszög, két tájrészre osztható: a/ Nagymágocs - íerekegyházi-hát, amelyhez a Tisza jobb oldalán Szegedtől Algyőig, Felgyőig terjedő sávot is számitjuk/ 6/a erdőgazdasági táj/. b/ S z a v a s - Ofosoházi-hátság, amely kiesik Csongrád megye területéből /6/"b erdőgazdasági táj/. Sik terület, tengerszint feletti magassága 82-99 m. Magasabb helyeken lösz és homokhátakkalc Talajai" főként a homokon és löszön képződött mezőségi talajok, kevés réti és szénsavas meszet tartalmazó szikes - szódás, agyagos talaj.-

- Gl

-

Teljesen kulturtáj, gaoona- éb s^őlőteriuő vidék. Nagy legelőkkel, és a mélyedésekben szikesedő területekkel./ Svi középhőmérséklete 10 11 C , a januári - 1,0 C , juliusi 22,1 C , Évi csapadék átlag 559 mm./ : i?en-kevés az erdő, erdősültsége 1,5 %-os. Az 5.500 ha, erdő zöme Nagymágocs és Derekegyháza között van, természetes régi erdeje nincsen. Származék- és kulturerdők a kocsányostölgyesek és cseresek 77 %, akácosok 16 %. A jelenlegi 7 %-os nemesnyár területet 17 %-x • tervezik növelni. Aránylag sok az új telepitésü erdősáv. amelynek legszebt fája az óriásnyár. battonya környékén új nemesnyár telepitések diszlenek. A Tisza - Hullámtér alsó szakasza, Csongrádtól az országhatárig terjedő rész ,és a Maros ártere tartozik ide /7/a erdőgazdasági táj/. Talajai a folyók hullámterében alakultak ki, a homok vagy a könnyű váztalaj októl a nyers kialakulatlan Öntéstalajig és a mocsári talajokig. A Tisza két oldalán mészben szegények,—a Maros hullámtere azonban me::sas. Tengerszint feletti magassága 83 - 100 m, -'elszina általában sík. A talajvízszint a folyók közelében a folyóvizszínttol függően 1 - 2 m. Az átlagos évi csapadék 564 mm, Átl agos középhőmérséklete 10-11 C . Erdőtársulásai főként ártéri erdőké természetes erdői közül a puha és keményfás ártéri erdők mennyisége 14 %, a bokorfüzeseké 1 %, a gyöngyvirágos tölgyeseké 9 %» kuiturerdőí közül legjelentősebb a telepitett kocsányostölgy, 23 %', hazai nyáras, 14 %; nemesnyáras, 31 %. Akácos csak kevés van, mennyisége 4 %. A hullámtér fásítás során a Szegedi Erdőgazdaság a Tisza és a Maros hullámte, éber. 195- — r ő j 1966-ig 1950 ha, nemesnyárast'ültetett. A Maros bal partján Deszknél a telepitett óriásnyáras 9-éves korában átlagosan 22 m magas volt , .és a fahozama az országos átlaghozam tízszerese. S

z

á

r

m

a

z

é

k

-

Legelők Gombagyüjtés szen:pontjából az Alföld erdőtlen tájain jelentősek a legelők, Kedvező időjárás esetén a legelők igen jó gombatermő térületek, A legelő állatok által trágyázott és letaposott, fűrészekkel gazdag humuszos területen tömegesen teremhet a szegfügomba, a csiperkék és a pöfetegek. Csongrád meg\,e legelőinek összes területe 1970-ben 42.644 na.volt, ami a megye összes területének 9.7 %-a„ Ez az országos átlagnál a] 5 g nagyobb, hk.rt Magyarország egész területének 9,4 %-a legelő. A megye legelői talajviszonyaik szerint csoportokra cszthatók. Az egyik főcsoport a homokon és a löszön kialakult pusztai legelők. A másik fő legelőcsoport a folyók árterületén vagy a hozzájuk 'közel eső öntéstalajokon található, üdébb legelők.

A Duna - Tisza-közi homokhát és a Békési - hát legelői az ősi sztyepp területen fekszenek. Az erédeti növényzet nyomai ma már csak a legelőkön találhatók. A terület nagy része gabonát, zöldséget, gyümölcsöt és szőlőt termő kultúrtáj. A homokvidék enyhén dombos, halmos területének zárt, lapos részein, a. lefolyástalan területeken, az un. semlyékben a talaj elszikesedett. Ezek a sós, szódás szikesek szénsavas meszet tartalmaznak. A legelők nagyrésze ilyen szikes területen fekszik /66 %-a/. Az erősen szikes talajon a sziki mézpázsit az uralkodó növény, a kevésbé szikeseken á tarackos tippan váltja fel. A nedvesebb részeken sások, szittyó, fehér tippan uralkodnak. A szárazabb területen a vörösnadrág csenkesz növekvő mennyisége jelzi a talaj száradását és sótlanodását. A

z árterületek nyers öntéstalaján és a réti talajokon más jellegű legelőket találunk. A nedvesebb részeken itt az ecsetpázsitos sások uralkodnak.A legelők 3 %-a réti talajokon, 14 %-a mésztelen talajon, 14 %-a homok talajon, és a 3 %-a lösz talajon található. A megyei legelők összes területének: 27 %-a jó minőségű, 43 %-a közepes minőségű, 30 %-a rossz minőségű.

A legelők füminőségét, a rajta legeltethető állatok számát és a gom™ batermés mennyiségét jelentősen növeli a legelők fásitása és az erdősávok telepitése. Csongrád megyében évről évre növekszik a fásitott legelők és erdősávok területe. Szeded és Csongrád megye éghajlata Magyarország a mérsékelt éghajlati övben, három nagy éghajlati tartomány találkozásánál fekszik. A Nagyalföld déli részén elterülő Csongrád megye és Szeged kontinentális éghajlatú. Erre az éghajlatra jellemző a klimaelemek értékeinek erős napi és évi ingadozása. A tél hideg, a nyár meleg, aszályra hajló, a nedvességellátottsága kicsi. Csapadékviszonyok: Csongrád megye területén az évi csapadék átlagosan 520 és 570 inm.íkSzött van. A kontinentális éghajlatnak megfelelően a csapadék-maximum tavasszal, május - juniusban van. Hőmérséklet: Az évi átlagos hőmérséklet 10,6 C és 11,8 C kö zött változik. A havi középhőmérsékletek közötti évi ingás a kontinentális éghajlatnak megfelelően 22,8 - 23,6 C -ot tesz ki. Légnedvesség: A megye területén az átlagos évi relativ légnedvesség 70-80 % között változik. A 24 órai légnedvesség évi átlaga 58 %* körül van. Az évi páranyomás 7,6 mm közötti. Szél: Szegeden uralkodó szélirány nincs. Leggyakoribbak a nyugati, északnyugati, északi és déli szelek /.évi kb. 15-17 %-os gyakoriság/i A szélcsendes napok száma kevés, értéke 5 % körül van. Szélsebesség évi átlagban 2,7 - 2,8 m másodpercenként.

*

- $3 Napsütés: Évi összege 2050 - 2150 óra, ez az országban a legnagyobb. A termésidőszak alatti napsütés I5OO óra. Légnyomás: Évi átlaga 1016,5 millibár körül van. CSAPADÉK mm J

f

Hó

I. II. III. IV. V. VI, VII, VIII, IX. X. XI. XII. Összesen!

Szeged 1901-1950 évek átlagai 32 34 38 49 61 68 51 48 47 52 52 41 573

6 megyei állomás átlagai.

Hó

I960 - 1971

29 29 36 49 60 62 49 51" 48 50 43 40 546

6 megyei állomás átlagai

37 29 26 38 47 61 54 47 38 21 51 51

.

500

- 1,0 0,8 6.5 11,7 17,1 20,4 22,7 21,7 17,7 12,1 6,1 1.6

- 1,2 0,2 5,9 11,1 16,7 20,0 22,2 21,7 17,0 11,5 5,3 0,8

Éíözép:

11,4

10,9

min.

68 77 70 94 85 175 109 97 105 63 94 114

4 4 1 15 9 10 21 14 3 1 13 14

—

—

C °

Szeged,

átlaga

I. II. III. IV. V, VI, VII, VIII, IX.,X, XI, XII.

évek

max.

átlagai

H Ő M É R S É K L E T

Szeged I9OI-I95O. évek átalgai

Szeged,

\

" 3,2 0,4 5,0 11,6 16.4 19,9 21,1 20,6 16,6 11.5 6,7 0,7 10,6

I960 - 1971

max.

évek

min.

0,3 5-,-5 8,1 14.4 18,1 22,9 23.5 22,9 18.6 15,9 10,2 4,9

- 8,7 - 3,6 1,1 9,4 14.0 18,0 20,0 18,7 14.1 9,0 3,6 - 2,2

—

—

-

(A

-

RELATIV LÉGNEDVESSÉG %

r Szeged,

I960

-

1971

évek

Hó átlaga

max.

min.

1, II. III. IV. V, VI, VII, VIII. IX, X, XI, XII.

87 84 77 70 69 68 &5 68 70 75 83 89

92 90 86 79 75 77 73 7-5 80 83 91 92

82 80 67 61 61 60 60 59 §6 64 7-4 84

Közép "

75

—

—

Csongrád megyében, termo fontosabb gombafajok A megye területén, az erdőkben és a legelőkön a nagygombák közül köárS&belül 1000 gombafáj találhatón Ezek közül a gyakoribbak a következők: A s c o m y c e t . e s Acetabula vulgaris Peziza badia Morchella esculenta Morchella conica B a s i d i o m y c e t e s Ramaria stricta Boletus edulis Boletus impolitus Boletus radicans Boletus luridus Kerocomus subtomentosus Xerocomus chrysenteron Löciínu—^'uri-IsjNSttlus Leccinum aurantiacum Suillus granulatus Suillus luteus Paxillus involutus Chroogomphus rutilus Polyporus squamosus

Helve&a crispa Leptopodia monachella Ngogyromitra caroliniana

Polyporus brumaüs Panus tigrinus Pleurotus ostr#atus Pleurotus eryngii Tricholoma terreum Tricholoma sealpturatum Tricholoma populinum Leucopaxillus lepistoides Colocybe gambosa Armillaria rickenii Melanoleuca melaleuca Lepista nuda Collybia fusipes Collybia dryophila

- es Collybia butyracea Oudemansiella radxcata Flamraulina velutipes Marasmius oreades Marasmius wynnei Mycena pura Mycena galericulata Clitocybe nebular.is Clitocybe gibba Clitocybe inversa Clitocybe dealbata Clitocybe corda Omphalotus olearius Armillariella mellea Laccaria laccata Rhodophyllus clypeatus Amanita phalloides. Amanita citrina Amanita pantherina Amanita muscaria Amanita rubescens Amanita strobiliformis Amanita vaginata Volvariella speciosa Pluteus atricapillus Macrolepiota procera Macrolepiota rhacodes Lepiota helveola Lescoa/jaricus cretaceus Agaricus campester Agaricus bisporus Agaricus bitorquis Agaricus bernardii Agaricus silvaticus Agaricus arvensis Agaricus silvicólus Agaricus maskae Agaricus xanthodermus Coprinus micaceus Coprinus atramentarius

Coprinus comatus Psathyrella candolleana Agrocybe praecox Agrocybe semiorbicularis Agrocybe aegerita Stropharia coronilla Hypholoma fascicular© Hypholoma sublateritium Pholiota destruens Cortinarius triviális Cortinarius brunneus Hebeloma crustuliniforme Hebeloma mesophaeum Inocybe fastigiata Inocybe patouillard: Inocybe cooki Inocybe queletii Russula cyanoxantha Russula furcata Russula vesca Russula xerampelina Russula rosacea Russula foetens Russula pectinata Lactarius deliciosus Lactarius insuIsus Lactarius quietus Lactarius controversus Bovista plumbea Lycoperdon perlatum Calvatia caelata Gferasrtrusi formicatum Scleroderma aurantium Phallus hadriani Stereum hirsutum Trametes versicolor Auricularia auricula judae Daedalea terrestris Fomes fomentarius

A felsorolásba csak a legfontosabb ehető és mérgező fajokat vettük be. Ezenfelül még számos más jelentős faj is terem időnként nagyobb mennyiségben. Azoknak a felsorolása, termőhelyi és előfordulási viszonyaiknak ismertetése másik dolgozat témája lesz.

Sá. i.iiaxY&i gomba vizsgálatok A Sándorfalvai e r d é s T e r ü l e t é n . Í"9é>3* évtől kezdve több éven át végeztünk gombacönológiai és ökológiai vizsgálatokat. Az erdészettől keletre és északra fekvő kultűrerdőkben állandó mérőnégyzeteket /9 db 100 m2-es dauerkvadrátot/ jelöltünk ki» felvételezéseink alkalmával felszedtük ér megszámoltuk a négyzetekben található gomba termőtesteket« A vizsgálatok részletes feldolgozása jelenleg nea célunk, ezért csak összefoglalóan ismertetjük a terüjgrtet és az ott található gombákat. A Sárid*-.,-falvai erdészet területe hosszan elnyúlik Szegedtől Pusztaszerig,, ^alaja nyugaton laza homok és barna erdőtalaj, középső részén mezőségi talaj, réti t a l a j h e l y e n k é n t lösz fedéssel, a Tiszához közel eső részek pedig öntéstalajok* Erdőinek többsége kul— turerdő, jelentős akác, tölgy és nyár telepítésekkel, A vizsgálatokat három kulturerdőtipusban végeztük. Vizsgálati helyek és gombáik: V

B^i: r - Kobinieium SOÓ /1964/ B:r m .5 steril is és Anthriscus trichosperma faciesek. Telepített akácos kb. 20 éves, lombkoronaszint boritása 80 %<, Cserjeszintjében főleg Sambucus nigra, Crataegus monogyna, Celtis occidentalism Robinia pseud —acac ia a Boritása 15-25 %., Gyepszintjébén Bromus_steri]j.g mellett helyenként üdébb részeken Anthrisc-us cerefolium ssp. trichosperma az uralkodó. Nyár végére ezek elszáradnak és az erdő intuit les?, helyenként Brachypodium silvaticum, Polygonatum latifolium csoportokkal. Kevés Ballota nigra, Urtica dioica, Rubus caesius, Galium aparine. Poa angustifolia stb. Verfalls aszpektus gombafajai5 Marasmius wynne1, Marasmius or&ades , Caprinus mícaceus , Calocybe georgii.» Agar icus silvic-ol /s » Pol.yporus brumal is, a galagonyák alatt a Rhodophyllus clypea ^ stbo Áestivalis aszpektusban: Marasmius oreades, Marasmius wynnei, C>-prinus micaceus. Macrolepiota procera, Agaricus 'silvicolus, A„ xanthoderma, A,campestrís , Armillaris, ricken.i , Leu cg agar ic• us cretaceus, Ramaria stricta stb, domináltak, Autumnal is aszpektusban: Coprirras micac&us , Masro3.epj.ota proféra, Lepiota helveóla, Marasmius oreades,Agfericus silvicolus, Ramaria striata, Lepist^ nuda. Clltocyba dealbata ä C»nebularis9 Melanoleuca melaleucum, G e as t r u m f e r n c a t u m, Msx icula.r:la au r- - - • cula ,-judae stb. voltak a jellemző, és helyenként nagy mennyiségben termő fajok.

2/ Quercetum roboris cultum a Convallaria - Quercetum roboris SOÓ /1957/ termőhelynek megfelelő területre telepitett» kb» 25 éves Quercus röbur kulturerdő, T a i a j a homokos, barna erdőtalaj, he-

\

- 6.7 lygrnként kötöttebb réti talaj. A z erdészettől északkelétre, a Sipos--tanyától hosszan elnyúlik a Tisza felé. Lombkorona- szintje 70-80 % boritású, a tölgyön kivül néhány Robinia pseud-acacia és Populus. Cserjeszintjében Robinia pseud-acacia, Populus canescens, Cornus sanguinea, Rhamnus catarticus, Sambucus nigra, Crataegus mono gv.n a stb. Boritása 20-30 %. Gyepszintjében a Polygonatúm lat ifoJ :.m 5 B-achypodium silvaticum, Dactyl is glomerata, Urtica dioica, R.bus caesius, Galium aparine, Poa nemoralis stb. Vernalis aszpektus gombafajai: Acetabula vulgaris, Helvella sulcata, Col ' ybia dr.ypphila «. Coprinus micaceus , Lycoperdon gemmatum, Agrocybe praecox, Agaricus arvensis, Rhodophyllus clypeatus, Pluteus atricapillus stb. képezték az aszpektust. Aestivalis aszpektusban: Amanita phalloides, A.strobiliformis , A., vaginat a, A .pantherina , A^citrina , Boletus edulis , B .radicans , B.,luridus | Xerocomus subtomentosus , X.chrysenteron, Macrolepiota procura a Lactarius insulsu-, L.quietus, Russula pectinata, R.foetens, R,n.auseosa , Clitocybe gibba, Inocybe patouillardi, I»lucifuga, I»geophylla stb. domináltak. AutumaallF aszpektusban: Amanita phalloides, A.vaginata, Boletus ' ,rldv.s, Xerocomus subtomentosus, Lactarius quietus , Russula pectir.ata, Pluteus atricapillus, Cl'itocybe gibba, Collybia dryophila Lycoperdon gemmatúm, St ereum hirsutum, Trametes versicolor stb. uralkodtak. 3/ Populetum cultum- Ültetvényszerű nemesnyáras, A Szegedi-Sövényháza műút mellett: Sipos tanyától a Tisza felé vezető út mentén telepitett nem ©gnyárasok, Helyenként szürkenyárral vagy akáccal elegyitettéko Lombkoronaszint boritása 70 %. Cserjeszintjében Robinia pseud-acacia, Sambucus nigra, Populus canescens, Cornus sanguinea, Crataegus monogyna, Ligustrum vulgare stb«, Gyepszintjében Poa angustifolia, Brachypodium silvaticum, Sactylis glomerata, Urtica d.vcfxa, Polygonatúm latifolium, Galium aparine, Rubus caesius stb. Yerr.alis aszpektus gombafajai: Inocybe fastigiata, I .quéletii, A g r c y b e praecox, Tricholoma scalpturatum, Coprinus micaceus, MaraF!P-"us oreades, Xerocomus chrysenteron, Lentinus tigrinus, Agaricus .bit-orquis stb. Aestivalis aszoektusban: Boletus duriusculus, Xerocomus cheysenteron, Tricholoma scalpturatum, Calvatia caelata, Inocybe fastigiata, Lactarius controversus, Lycoperdon gemmatum stb. domináltak. A', tumnalis aszpektusban: Xerocomus subtomentosus , X.chrysenteron, Tricholoma scalpturatum; T.populinum, Marasmius oreades, Coprinus micaceus , Psathyrella candolleana, P.spadiceo-grisea, Lepista nuda, Telephora terrestris, ereum purpureum stb. voltak az aszpektust képzo~faj ok.

- ,6 8 Szegea gombakereskedelme Annak ellenére, hogy Cs_ongrád megyében aránylag kevés az erdő hisz erdősültség tekintetében a 19 megye közül a 17. helyen áll elég nagy a gombakereskedelme. 1970 - 1971 években Budapest, Miskolc, Pécs, Eger, K a p 0 S v á r , Debrecen, Gyöngyös, Szombathely után Szeged következett a forgalombahozott gombamennyiség tekintetében. A gomba nagyrészét a szegedi Marx—téri piacon vizsgálták és adták el, kisebb része került a város kiskereskedelmi hálózatába, az élelmiszer és zöldség boltokba. A gombát a következő helyiségekből hozták, illetve a gyűjtők a körvetkező helyiségekben laknak: 1/ Algyő 12/ Csongrád 23/ Makó 3 V Sándorfalva 2/ Alpár 13/ Deszk 24/ Maroslele35/ Sövényháza 3/ Ásotthalom 14/ Dóc 25/ Mazőhegyes 36/Szatymaz 15/ DomaBzék 4/ Balástya 26/ Mindszent37/ Szeged 16/ Gyálarét 5/ Bäks 27/ Orosháza 38/ Szőreg 6/ Baktó 17/ Hantháza 28/ Öttömös 39/ Tápé 7/ Battpnva 18/ Hódmezővá29/ Pálmonos-40/ Tiszasziget sárhely tora 19/ Kelebia 8/ Bckrospuszta 30/ Puszta- 41/ Tótkomlós mérges 20/ Kistelek 31/ Pusztaszer 42/ Ujszent9/ Bordány iván 21/ Kiszombor 10/ Gsanádpalota 32/ Röszke 43/ Üli és 22/ Kübekháza 11/ Csengele 33/ Rúzsa 44/ Zsombó A felsorolt helyiségek Csongrád megye térképvázlatán /l. ábra/ láthatók. A 2. ábra az 1960-tól 1971-ig terjedő években az évenként forgaloabahozott gombamennyiségeket mutatja. Ezen belül ... szegfűgomba és a csiperke mennyiségeket külön is ábrázoltuk. <í szegfügomba a 12 évi átlagban közel felét - 49,8 %~át - tette ki az egész gombamennyiségnek. Utána a csiperkék következnek 42,9 %-kal. Az öszszes többi gombára a 12 évi átlagban csak 7,3 % jutott, A 3-10. ábrákon a piacra hozott gombamennyiség és a csapadék, hőmérséklet, légnedvessége-viszonyok változásának összefüggése látható. Mig az I960—1971 évi átlagértékeket mutató ábrán májustól októberig havonként 10-20 q között volt a gombamennyiség, addig az egyes években a gombamaximumok más és más hónapokban jelentkeztek. 1964-ben májusban /4701 kg/, 1965-ben júniusban /6623 kg/, 1966—ban júliusban /3983 kg/, 1968-ban augusztusban /38OI kg/ stb. volt az évi maximum. Ugyanigy a minimális gombamennyiség is évenként más más hónapban volt A 3-10. ábrákon a csapadék adatok nem a szegedi, hanem a sándorfalvai kisteleki és szegedi havi csapadék adatok átlagai. Ugyanis a Szegeden 1960-1971 években forgalombahozott gomba 81,4 %-a erről a három helyről, illetve ezek környékéről származott, ®zek között voltak olyan évek mint az 1964-es amikor 91>1 az 1965-ös amikor 86,8 %, az 1966os amikor 87,9 % és az 1970—es amikor a gombának 64,2 %-a származott erről a három helyről.

~ 69 1. ábra

Csongrád megye térképvázlata a gombagyüjtő helyekkel

- 70 2.ábra

-

I96O-I97I években Szegeden forgalombahozott gomba mennyisége q-ban

Az 11-16, ábrákon a Szegeden forgalombahozott szegfügomba mennyiség százalékos megoszlása látható» A 11» ábrán a 12 év adatai azt mutatják, hogy a szegfügomba maximuma Csongrád megyében átlagosan májusban van /29,3 %/* Utána a június következik 23,3 %-kal, A nyári és koraőszi hónapók 10 % körüli átlagértéküek, A május előtti és az október utáni időszak 5 % alatti értékű. Ha a gombamennyiséget a csapadék viszonyokhoz hasonlitjuk, azt látjuk, hogy a szegfügomba maximumok általában akkor jelentkeznek ha a csapadék mennyisége a 60-70 mm-t meghaladja. Szeged csiperke forgalmát a

17-22» ábra mutatja, Míg a 12 év átlagában a szegfügomba a tava-

szi hónapokban /május-június/ terem maximálisan,addig a csiperkék maximális termésideje szeptember-október hónapokra esik,Ugyancsak nagy mennyiséget mutat a június is ,különösen akkor, ha a magas csapadék értékek mellett az átlag hőmérséklet közepes, 18-20 C° alatti.

~ 71 A szegfügomba és a csiperke ábrákon az évi mennyiséget 100 %-nak tekintettük. Ez az évi mennyiség igen különböző lehet, amint azt abszolút értékekben a 2, ábra mutatja. A szegfügomba maximális mennyisége /1965-ben 11.682 kg/ és minimális mennyisége /1971ben 2468 kg/ között ötszörös különbség van. Ehhez hasonlóan a csiperke maximuma /1970-ben 6873 kg/ és minimuma /1971-ben 2192 kg/ között több mint háromszoros különbség van. A 2. ábrán az 1961, 1962 és az 1967 éveknél az x jelzés azt mutatja, hogy az adatok ezekre az évekre hiányosak,~196l-ben a július, augusztus, szeptember és október hónapok, 1962-ben a szeptember hónap, és 1967ben a május hónap gombavizsgálati adatai ugyanis hiányoznak. /Ezek az adatok elkallódtake/ A Szegeden vizsgált és forgalombahozott gombák közül a mezei szegfügomba jól elkülönithető faj /Marasmius oreades /BOLT.ex. F.R. /F*R„/ A csiperkék név alatt már nem egy faj, hanem a nemzetségbe tartozó és Csongrád megye erdőiben, legelőin előforduló összes ehető Agaricus species értendő. Ezek a fajok három fő fajcsoportba /Edules t Rubescentes és Flavenscentes/ tartoznak, és legalább •8-10 fajt jelentenek. Jelentős feladat a gombavizsgálók számára a megyében nagy mennyiségben termő Xanthodermatei faj csoportba tartozó, enyhén mérgező csiperke fajok felismerése, és az árusitandó készletekből ezek eltávolítása. Ezt a feladatot mindeddig hiba nélkül oldották meg« A múltban és az 1960-1967 közötti időszakban a szegfügombán és a csiperkén kivül redszeresen csak a nagy őzlábgombát /Macrolepiota prosera/ SCOP.ex.FR./SING /, a pöfetegeket 'Lycoperdon perlatum PERS., Bovista plumbea PERS., Langermannia gigantea /BATSCH.ex. ' PERS,/ stb*/ és a különböző tinorukat /Boletus edulis FR.ex.BULL., Boletus impolitus FR.» Suillus granulatus FR.ex.L. stb./ gyűjtötték és árusították, Ezeken kivül 1964-ben 18 kg ördögszekér gombát /Pleurotus eringii/ DC.ex.FR./ QUÉL./, 1965-ben 1 kg és I966ban 17 kg Ízletes kucsmagombát /Morchella esculenta/ PRES;ex.L./ hoztak piacra. A szegfügombán és csiperkén kivül ezek a gombák igen kis mennyiségben szerepeltek, 1960-ban csupán 0y5 %-ban, 1962-ben, 1,7 %-ban, 1963-ban 3,4 %-ban, 1964-ben 1,8 %-ban, 1965ben 1,4 %-ban stb. A Szegeden folyó intenzív gombászélet és a piaci vizsgálók oktató munkájának eredményeképpen 1968-tól nemcsak az előbb ismertetett gombafajokat gyűjtötték be, hanem új fajokat is. Igy bővült a tinoru fajlistája a Leccinum és Xerocomus fajokkal, továbbá a különböző pereszékk /Calocybe gambosa/ FR./ DONK, Lepista nuda FR. ex„BULL„, Tricholoma terreum Fr»ex.SCHEF., Melanoleuca sp.stb./, különböző fülőkék /Flammulina velutipes FR.ex.CURT. , stb./, laskogonrba /Pleurotus ostreatus FReex.JACQ«/is a piacra kerültek. Az összefoglalóban a tiz év alatt forgalombahozott gombák száma tehát ma már 25-30 fajra tehető, s ez részben a gombavizsgálók munkáját is dicséri. A megye területén, erdeiben, legelőin még nagy lehetőség van a gombagyüjtés fajszámban és mennyiségben való további növelésére.

72 -

~ 73 -

- 74 H-

KS

CtbrQ

•Szeged

19Q0 ~ 71

szQgfúqarnbo

forgalma

4965

~ 75 n

-22.

ábra

•Szeged

csiperke

.fonjalma

~ 76 Irodalom: KERESZTESI BÉLA: Magyar erdők. Akadémiai Kiadó, Budapest. 1968. M Y E R ANTAL: Magyarország erdőtársulásai. Akadémiai Kiadó, Bud-apesi; 1968.' VAS Z. - VIDA L.: Csongrád megye erdőgazdálkodásának fejlődése, helyzete és fejlődési lehetőségei. Szeged. 1962. Csongrád megye rét- és legelőgazdálkodása. Szeged. 1964. Mezőgazdasági Statisztikai Adattár. Budapest. 1965» Csongrád megye statisztikai évkönyve, 1970. Szeged. 1971. Forests, Mushrooms of Csongrád County and the Mushrooms Trade of Szeged. ISTVÁN KONECSNI, Budapest - LÁSZLÓ BABINSZKI, S z e g e d . Csongrád county lies on the southern part of Hungary, on both sides of the river Tisza. Its area is 426.269 hectares, of which to-day 5.2 percent are forests, and 9-7 percent are pastures. It is one of the least -wooded county of Hungary, in spite of this Szeged, as the county town, has an important mushroom trade. This report describes the forests, pastures and the climate of this county. It enumerates the more significant mushroom and toadstool species are found in this area. This work tells about the mycocenological data of the forests of Sándorfalva which is north of Szeged. At first, it gives information about the quantity of the mushrooms sold in Szeged between i960 and 1971, and the climate of this period. Further on it reviews the monthly quantity of the Marasmius oreades and Agaricus species growing in the most quantity. The mushrooms put on at the Szeged markets are classed among ten species collectiva, and they include about 25-30 species. Fig, 1. The sketch map of Csongrád county Fig. 2. The quantity in metric centner of Szeged between i960 and 1971 a/ Marasmius oreades b/ Agaricus Fig. 3-10. The marketing of the mushrooms tic factors.,

with the collecting spot. the mushrooms sold in sp. c/other mushrooms in ^zeged and the clima-

the quantity of the mushrooms in metric centner /q/ the rainfall in millimetre /mm/ the temperature in Celsius grade /C 0 / the humidity in percent Fig. 11-16. Marasmius oreades trade of Szeged in various months Fig. 17-22. Agaricus trade of Szeged in various months.

~ 77 MIKOLÓGIÁI KÖZLEMÉNYEK 1972. évi 2. szám Mesterséges penészállósági vizsgálatók ROZNER ISTVANNE, Budapest A mesterséges penészállósági vizsgálatok igen nagy jelentőségűekAz ipari vállalatok ma már nagyszámú műanyagot alkalmaznak gyártmányaikhoz. A penészállósági szempontból nem elég körültekintően megválasztott műanyag penészedése a hazai viszonyok mellett is komoly károkat okozhat, de még fokozottabb a kártétel a trópusi viszonyok közé került gyártmányokon. A trópusok állandóan páratelt környezetében olyan mikroklimák alakulnak ki, amelyek igen előnyö'sek a különböző penészgombák ökológiai követelményeinek. így azután az egyre nagyobb kiterjedésű penésztelepek nemcsak esztétikai és mechanikai szempontból nem kívánatosak, de képesek a különböző anyagok elektromos paramétereit is megváltoztatni. Talán nem kell . különösebben ecsetelni, hogy pl. egy telefonközpont esetében milyen problémát okozhat, ha egy szigetelőként felhasznált műanyag vezetővé válik a felületén képződött penészteleptől. Komoly gondot jelenthet olyan élelmiszeripari vállalatokban is, .amelyek kifejezetten felhasználnak mikroszkópos gombákat a termelés folyamán /pl. tejüzem, szeszgyár stb./. Ha ezek a termelésben hasznosítható fajok megtámadják a berendezési tárgyakat, munkagépeket, a különböző festékbevonatokat, ezek is képesek lehetnek a termelés megbénítására. Ezért elenyésző az a költségtöbblet, amit a vállalatok mesterséges vizsgálatokra költenek, mert a vizsgálat után penészállónak, esetleg penészgátlónak minősített anyag teljes biztonsággal felhasználható. Ha az anyag penészállósági szempontból rosszul vizsgázik) de egyéb tulajdonságai miatt mégis fontos lenne az alkalmazása, mód nyilik olyan módszerek, ill. anyagok kikísérletezésére, amelyek javíthatnak az ilyen anyagon, vagy meggátolhatják annak penészedését. A Beloiannisz Híradástechnikai Gyár Gyártmány- és KlimavizsgálóLaboratóriumában 1956 óta folyik mesterséges penészállósági vizsgálat 0 Az ezek során nyert tapasztalatok töredékéről a következőkben adok tájékoztatást. Az egyes anyagok penészérzékenysége döntően a kémiai összetételtől függ. Legérzékenyebbek a természetes anyagok /pl. fa/, amelyeknek nagy molekuláit 'a gombák enzimjeik segítségével képesek kis molekulákká átalakiÜlni, és szervezetükbe beépíteni. A műanyagok közül is a természetes anyagok átalakításával nyert műanyagok,' ä műgyanták a legérzékenyebbek. A szintetikus uton előállított műgyanták önmagukban általában nem érzkenyek, de a különböző segédanyagok legtöbbje a gombák számára hasznosítható, ezért az eredetileg penészálló műgyanták is penészedővé válnak az adalékanyagoktól. A tökéletesen penészálló műgyanták önmagukban is károsodhatnak, ha pl. a felületükön olyan szennyeződés van, amely a gombák számára tápanyagul szolgál. Ez alol csak a penészgombák^a nézve toxikus hatású anyagok kivételek.

-

A penészedés bár kisebb mértékben, de függhet még a tárgy alakjától és felületi simaságától is. Olyan alak, amely elősegíti a nedvesség megrekedését, elősegítheti a gomba számára alkalmas mikroklíma kialakulását. A durva felületen a spórák kctayebben megtapadnak , s a penészedés veszélye megnő, mi-g a polírozott felületek károsodása kevésbé valószínű. A természetes eredetű műgyanták, pl. a különféle cellulózszármazékók, fehérjeszármazékok általában penészedők. A természetes kaucsuk szintén erősen penészedő, de a kaucsukszármazékok /pl. klórkaucsuk/ gyengén vagy egyáltalán nem penészednek /pl. ciklokaucsuk, keménygumi stb./. / A szintetikus gyanták általában, ellenállóbbak. A fenolgyanták önmagukban penészállók, de töltőanyagok hatására leromlanak. Ezért* a fenoplast sajtolóanyagokból készült tárgyak is általában penészedők. Ugyanígy a kisebb gyantatartalmú, gyengébb minőségű rétegelt anyagok is, mint pl. a RPBI. Az aminoplaszt sajtolóanyagokból készült tárgyak lényegesen jobbak, ezek penészállók. Úgyszintén <egyébb polikondenzációs műanyagok /poliészterek, poliamidok, szilikonok, polikarbonátok, epoxigyanták/ is penészállók. A poliuretánok szintén penészállók. A polimerizációs műanyagok általában penészállók. Kivéve egyes lágyított PVC-k és a polivinilacetát. A lágyított PVC-k penészállósága a lágyító és egyéb adalékanyagok tulajdonságai szerint változó, ezért a kérdéses típusról legcélszerűbb mindig vizsgálattal meggyőződni. A sajtolóanyagok és rétegelt műanyagok szerves eredetű töltő- és vázanyagai /pl. faliszt, kenderrost, papír, textília/ Önmagukban nagyon erősen penészedőek. A szervetlen töltő-» és vázanyagok penészállóak, kivéve az azbesztet és az üvegszálat. Bár az üveg penészálló, a töltőanyagul szolgáló üvegszálak készítésénél alkalmazott appretáló anyagok erősen penészedők. Egyéb regédanyagok előnytélen befolyását a műanyag penészállóságára a különböző műanyagtípusok vizsgálatai során tapasztaltuk /pl. lágyítók, stabilizátorok, színezékek, csusztatóanyagok/. Bizonyos esetekben az emiitett segédanyagok fungitoxíkus hatást fejtenek k:i f és ezzel a műanyagnak különösen jó ellenállóképességet, azaz penészgátló tulajdonságot kölcsönöznek. Ilyenek pl. a krómszinezékek, a tetrametil-tiurám-diszulfid gyorsító, a trialkil-ón származék stabilizátorok.

- 79 ~

Penészkártétel a rádió hangszóró vásznán.

Penésztelepek a TV káván,

A kifejlődő penész a felhasznált ragasztó anyagot támadta meg, azt szinte felélte, igy a ragasztott felületek szétnyíltak.

>*

s

\

~ 80 Meg kell még említeni r penészgombák jó alkalmazkodó képességét is. igen fontos, mert előfordulhat, hogy egyes törzsek hozzászoknak olyan műanyagokhoz is, amelyek nem a legelőnyösebbek számukra, és idővel aaok kárositóivá válnak. Általában kimondható, hogy trópusra exportált gyártmányokhoz penészedő műanyagot felhasználni nem szabad. A penészálló minősítésű anyagok általában alkalmazhatók, de mivel felületi szennyeződés folytán ezek az anyagok is károsodhatnak, olyan helyeken, ahol jelentős szennyeződésekkel lehet számolni, és a szennyeződés vslamilyen okból nem távolitható el, penészgátló minősítésű anyagot célszerű alkalmazni, vagy valamilyen más védelmi módszerrel kell a penészedést megelőzni. Ilyen kémiai jellegű védelem pl. valamilyen penészgátló lakk alkalmazása, vagy fungicid anyag belekeverése a műanyagba. Fizikai jellegű védelmi módszer pl. a fűtés, szellőztetés. A kémiai védelmi módszerek alkalmazása előtt azonban mindig meg kell fontolni, hogy az eljárás a védendő műanyag eredeti mechanikai, vil*Lamos vagy, esztétikai tulajdonságait milyen mértékben módosítja. A mesterséges penészállósági vizsgálatokat Magyarországon az MSZ 8888/8-69 sz. szabvány szabályozza. Ez a szabvány a nemzetközi ajánlások alapján a KGST Szabványügyi Állandó Bi-zottság által elfogadott ISO TC 61 N 813, RSz 486-66 és az IEC 68-2 10» 3 Publ J. módszereit figyelembevéve készült. .'.z anyagvizsgálati módszerek elsősorban műanyagok penészállóságának megállapítására valók, de falhasználhatók egyéb anyagok, pl. textil . papír,;gumi, csomagolóanyag, bőr, ragasztók, lakkbevonatok, zsírok stb. alkalmazása esetén is, A vizsgálat eldönti, hogy magán az anyagon, vagy annak felületén levő szennyeződéseken a penészgombák növekedhetnek-e, fejlődhetnek-e. Miután a kiértékelést szemrevételezéssel végzik, a vizsgálat nem szolgáltat adatokat az anyag fizikai és kémiai tulajdonságának a penészgombák hatására bekövetkezett elváltozásaira. Ha erre szükség van, a vonatkozó termékszabvány előírja az elektromos, ill. egyéb méréseket. Az ISO ajánlás alapján az alábbi törzsek kerültek a szabványba: Aspergillus niger v e TIEGHEM Penicillium funiculosum THOM. Paecilomyces varioti BAINIER Trichoderma viride PERS ex FR. Chaetomium globosum KUNZE >—MZ—liii.l

.1

.11. . . .

1•

I,

«

A vizsgálatokhoz csak virulens és a' fajnévnek pontosan megfelelő tulajdonságú penésztörzseket, szabad felhasználni. Ezeknek'a spóráit szuszpenzió formájában kell fertőzésre felhasználni. Ezzel a szuszpenzióval az A és B vizsgálati módszerek alkalmazhatók.

- 8\

-

Szuszpenzió készítésére olyan törzseket kell használni, amelyeket az átoltástól számított 2-4 hétig kb 30 C hőmérsékleten tartottunk. Az A módszerrel megállapítható, hogy az anyag önmagában, felületi szennyeződés nélkül tápanyagul szolgál-e a penészgombák számára. E célból a mintákat Petri-csészébe ágár felületére kell helyezni és befertőzni. A mintákat általában szállítási állapotban, tehát tisztítás nélkül kell vizsgálni, ^a teljesen tiszta, azaz a legcsekélyebb tápanyagul szolgáló szennyeződés nélkül kívánjuk vizsgálni, akkor tisztítani kell. A mintákat 5 mp-re 70 %-os etanolba helyezzük, majd előzetesen etanollal letiszitott üveglemezen szárítjuk. Ebben az esetben a gombák számára kizárólag a vizsgálati minta szolgál tápanyagul. Befertőzés után a Petri-csészét a gombák fejlődése szempontjából optimális körülmények közé kell helyezni /inkubálni/, és utána szemrevételezéssel megállapítani a minta felületén a penészszövedék kiterjedésének mértékét. A Bmódszerrel megállapítható a penésznövekedés mértéke akkor, ha a vizsgálandó anyag felülete tápanyaggal szennyezett. E módszerrel meghatározható a vizsgálandó anyag pehészölő /fungitoxikus/ hatásának mértéke is. A mintákat minden esetben tisztítás nélkül kell alkalmazni. Hasonlóan az A módszerhez, a mintákat Petri-csészében, táptalajra kell .helyezni. A tápanyag e módszernél módosított L Czapek—Dox ágár. A fertőzést is a spórák módosított Czapek-Dox tápoldattal készített szuszpenziójával kell végezni, majd az előbbihez hasonlóan inkubálni. A penészgombák ebben az esetben csak akkor nem fejlődhetnek ki, ha a minta mérgező /toxikus/ hatású. Mindkét módszer esetében a vizsgálat időtartama általában 28 nap, de a termékszabvány előírhatja szükség esetén a vizsgálati idő meghosszabbítását. Ha a minta a 28 nap eltelte előtt eléri a legerősebb penészedési fokozatot, a vizsgálat előbb is befejezhető. A penészedés mértékét az alábbi fokozatok alapján határozzuk meg: 0

a felület penészmentes,

1

elhanyagolhatóan penészedik /szabad szemmel nem, vagy alig látható, mikroszkóppal jól látható a penészedés/,

2

gyengén penészedik /a penész a minta felületének kevesebb mint 25 %-át borítja/,

3

közepesen penészedik /a penész a minta felületének 25-50 %-át borítja/,

4

erősen penészedik /a penész a minta felületének több mint 50 %-át borítja/,

5

nagyon erősen penészedik /a minta teljes felületét dus penészszövedék borítja/.

f

~ 82 Az anyagot a szemrevételezéssel nyert penészedés! fokozatok alapján kell minősíteni az alábbi táblázat alapján:

Penészedési fokozat A módszer után -

Minősitő fokozat

B módszer után 0

0 - 1

Penés zölő Penészálló

1 - 5 2 - 5

Penészedő

A gyártmányok vizsgálati módszere a gépipari /főleg villamos/ gyártmányok, alkatrészek és berendezések penészállóságájiak megállapítására szolgál, de alkalmazható minden olyan más beröndezésre is, amely penészedésre hajlamos anyagot vagy anyagokat tartalmaz, vagy penészedést előidéző környezetben működik /pl. élelmiszer- gyógyszeripari, mezőgazdasági gépek és berendezések, nedves trópuson üzemelő gyártmányok/. Ezzel a vizsgálattal dönthető el, hogy a penészgombák a vizsgált gyártmány működését és élettartamát milyen mértékben befolyásolják. Az TEC ajánlása alapján a magyar szabvány erre a vizsgálatra az alábbi penésztörzseket írja elő: Aspergillus niger v. TIEGHEM Aspergillus terreus THOM. Aureobasidium pullulans jfffi BARRY/ ARNAUD /Syn: Pullularia pullular>s/í Paecilomyces varioti 3AINIER Penici.Ilium funiculosum THOM. Fenicillium ochro-cloron BIOURGE Scopulariopsis brevicaulis /SACC./ BAIN var.glabra THOM, Trichoderma vlride PERS. ex FR. Az alkatrészek és gyártmányok penészállóságának megállapítására a mintákat fertőzni kell az előirt penésztörzsek spóráiból készült desztillált vizes szuszpenzióval, majd a penésznöve$tedésre optimális körülmények között kell inkubálni. Az inkubáció alatt a penészek növekedéséhez szükséges tápanyagul kizárólag a vizsgálati mijfta anyaga és felületi szennyeződései szolgálnak.

- 83 A gyártmány penészállóságát két módszerrel vizsgálhatjuk'. R módszer: a rövid igénybevétel, H módszer: a hosszabb idejű igénybevétel, Az R módszer szemrevételezésen alapuló vizsgálat 0 Célja megállapítani, hogy a vizsgálati mintán lehetséges-e penészedés, illetve milyen mértékű a penészedés, A penészedés elhelyezkedése és mértéke alapján következtetni lehet, hogy hol és milyen mértékben -várható az üzemi tulajdonságok leromlása a penészedés hatására, A H módszer mérésen alapuló vizsgálat. Alkalmazásakor az értékelést méréssel, illetve az üzemképesség ellenőrzésével végzik. A vizsgálat célja megállapítani, hogy a penészedés jelenléte milyen hatással van a gyártmány működőképességére. A két módszer közül a gyártmány rendeltetésének figyelembevételével azt kell alkalmazni, amely eldöntheti a gyártmány penészállóságát.. R módszer esetén a penészedés mértékét az alábbi fokozatokkal kell megadni: 0 penészmentes, 1 elhanyagolhatóan penészedik szabad szemmel nem vagy alig, mikroszkóppal jól látható a penészedés/, 2 gyengén penészedik /a penész a minta kijelölt felületének kevesebb mint 25 %-át borítja/, 3 erősen penészedik /a penész a minta kijelölt felületének több mint 25 %-át borítja/. Az eredmények elbírálásához a vizsgálati utasításban a mintán ki kell jelölni azokat a területeket, amelyeken a penészedést értékelni kell. Az értékelést a kijelölt helyre kell vonatkoztatni. Minden esetben megfelelő a minta, ha a penészedés 0 fokozatú, 1-2-3 fokozatok esetén a termékszabvány előírásai a mérvadók, ezért a termékszabványban kell előírni a megengedett penészedés! fokokat és megengedett helyét. A szabványban tehát meg kell adni, hogy a termék mely részén, milyen fokozatú penész engedhető meg. A H módszer szerint megfelelő a gyártmány, ha működőképessége az igénybevétel után megfelel a vonatkozó vizsgálati előírás követelményeinek. A vizsgálat időtartama ebben az esetben általában 56 nap, de az utasítás előírhatja a vizsgálati idő meghosszabbítását is. Trópusi klimaterületekre szállított gyártmányoknál gyakran alkalmaznak. fungicid hatású bevonatot penészedés ellen,, Ezek védőhatása idővel csökken vagy teljesen megszűnik, pl, a hatóanyag elillanása vagy a penészgombák alkalmazkodása folytán. Ezért a fungicid bevonattal védett gyártmányokat kétféle módon lehet vizsgálni:

~ 84 Ha átmenetileg szükséges a védelem /pl. csak a szállitás idejére/, a vizsgálatot a fungicid bevonattal ellátott gyártmányon kell elvégezni. Ha tartós /több éves/ védelem szükséges, akkor a gyártmányt a fungicid hatóanyagot nem tartalmazó bevonattal kell vizsgálni, hogy megállapíthassuk a bevonatnak a fungicid hatóanyag távozása után várható penészállóságát. Nyomtatott áramköri lemezeknél nem csak a szigetelőanyagnak kell penészálló műanyagot választani, de fontos, hogy a felületi kezelések során felhasznált anyagok /folyasztószerek, korróziógátló lakkok stb./ se segíthessék elő a penészedést. A minták fertőzésének gyakorlati megoldása a következő: A felhasználandó törzseket kb. 2 havonként célszerű friss táptalajra átoltani. Átoltás után a kémcsöveket kb. 7 napig 30 C hőmérsékletű termosztátban kell tartani, utána szobahőmérsékleten vagy hűtőszekrényben /5 C"-nál nem alacsonyabb hőmérsékleten/ tárolhatók, A törzsek tenyésztéséhez használható táptalajos kémcsövekben a módosított Czapek~Dox ágár alkalmazása célszerű. Ennek összetétele a következő: Np.N0^ /0,0 g/, KH2P0^, /0,7 g/, K 2 HP0 4 /0,3 g/, KCl /0,5 g/, MgS0 2 .7H 2 0 /0,5 g/, F e S 0 v 7 H 2 0 /0,01 g/, cukor /30,0 g/, deszt. viz /1000 ml/, ágár 20,0 g. Az elkészített táptalajból melegen, folyékony állapotban 5-7 ml-t töltünk minden kémcsőbe. Az egyes kémcsöveket jól záró vattadugóval kell lezárni, majd 30 pericg 120 C hőmérséklet en autóklávban sterilizálni. Azután a kémcsöveket ugy kell elhelyezni, hogy a vattadugós vége 1-1,5 cm-el magasabb legyen, mint az alsó része, addig, mig a táptalaj megszilárdul. így nagyfelületű, u.n. ferdített táptalajt kapunk, hasonló módon készítjük el a táptalajos Petri-csészéket is, de itt nem kell'ferdíteni; a táptalaj összetétele a vizsgálati módszertől függ, A vizsgálandó minták fertőzését ugy végezzük, hogy az elkészített, majd steril vattán átszűrt szuszpenziót arra alkalmas porlasztó segítségével a minta felületére juttatjuk, Igen fontos, hogy a vizsgálatok során az egészségügyi rendelkezéseket szigorúan betartsuk, mert bár az alkalmazott penésztörzsek az emberre nem patogének, számolni kell az egyéni érzékenységgel is. Ezen kivül a levegő szennyezettségéből eredően az inkubáció során kifejlődhetnek más /köztük patogén/ törzsek is, amelyek részecskéi a minták értékelésekor és az inkubációs tér nyitásakor a légzőszervekbe jutva megbetegedést okozhatnak.

~

85 -

Ezért vigyázni kell, hogy a spóraszuszpenzió a bőrre vagy a ruházatra ne kerüljön. Ha ez mégis bekövetkezik, Neomagnol vagy Sterogenol oldattal fertőtleniteni kell. Ugyanezen okok miatt az inkubációs teret is ezekkel az oldatokkal kell fertőtleniteni. A vizsgálati mintákat, valamint minden eszközt, amit a vizsgálat során használtunk, szintén fertőtleniteni kell, lehetőleg autóki ávval, ha erre mód nincs, 76 %-os alkoholos lemosással. A fertőzés veszélye a vizsgálat környezetében levő vizsgáló vagy egyéb berendezésre is fennáll, ezért a vizsgálatot csak erre a célra megfelelően kialakitott és elkülönített helyiségben szabad végezni. Irodalom UBRIZSY Go - VÖRÖS J.: Penészgombák /M.o.Kulturflórája, I.kötet,8. füzet/ Akadémiai Kiadó, Budapest«, UBRIZSY G. - VÖRÖS J.. Mezőgazdasági Mycologia. Akadémiai Kiadó, Budapest. 1968. BÁNHEGYI J «.: Mikroszkopikus gombák. /Növényhatározó, I.kötet/. SMITH, G.: An introduction to industrial mycology. London.I960. RAPER, K.B, - THOM. C.: A manual of the Penicillia. Baitjmore,1949. RAPER, K.B. - FENNEL, D.I.: The genus Aspergillus. Baltimore. 1965. FARKASNÉ, IMRIK MÁRIA: Műanyagok ellenállóképessége a trópusi biológiai kárositó tényezőkkel szemben. Műanyag és gumi, 4. évfc 3. szám. 1967. RIFAI, M.A.: A revision of the genus Trichoderma.. Mycol. Pap., 116. 1.-56. 1969. Beloiannisz Híradástechnikai Gyár Klima- és gyártmányvizsgáló Laboratóriumának vizsgálati eredményei és képanyaga. MSZ 8888/9 69 szabvány. Környezetállósági vizsgálatok. Penészállóság vizsgálata* Tests of artificial mildew resistance AUGUSTA ROZNER, Budapest Tests of artificial mildew resistance have continued since 1956 in the Climate and Product-testing Laboratory of Telecommunication Factory "Beloiannis". These tests are very important, especially today, when the factories employ more and more plastic in various kinds of their products. The moulding of plastics and different kind of organic materials causes the most problem in the equipments being worked in the humid tropics, but the damage can be important in the'Climate of moderate zone, mainly in such a field of work, where microscopical funguses are used in the courscv of production; for example, in the milk industry, in the pharmaceutical industry, in the distilling industry etc. If these specieses being useful in the production attack the equipments, machines, various kind of paint coats, they r could cripple the production.

- 86 The test of mildew resistance are regulated by the standard MSZ 8888/9-69 in Hungary. This standard was made by internacional recommendations taking the ISO TC 61 N° 813, RSZ 486-66 and the IEC 68-2 10,3 Publ J. methods into consideration, which are carried by the Permanent Comittee of Standards of COMECON /Council of Mutual Economic Assistance/. The standard lays open two tester methods /A and B/, and two produc tion testing methods /R and H/. With the "A" method it can establish that the material itself without surface soiling could be food for mould fungus. With the "B" method it can be establisch degree of growing of mildew, in such case, if the surface of material putting to test impure w-itfe nutriment. This method establishes the degree of mildew killing/fungitoxical/ effect of the material putting to test. In case of "A" and "B" methods infection is caused by sppre suspension of the undermentioned stocks: Aspergillus niger v. TIEGHEM, Penicillium funiculosum THOM, Paecilomyces varioti BAINIER, Trichoderma viride PERS ex FR., Chaetomium globosum KUNZE. Period of the test in both case is 28 days. In case of test of the products have to adopt the "R" or "H" method, taking purpose of the products into consideration. "Rn method: short conditioning "H" method: long time conditioning /56 days/ In case of "R" and "H" methods infection is caused by spore suspension of the undermentioned stocks: Asprgjllus niger v. TIEGHEM, Aspergillus terreus THOM, Äureobasidium pullulans /DE BARRY/ ARNAUD /PuQularia pullulans/ Paecilomyces varioti BAINIER, Penicill ium funiculosum THOM. Penicillium ochro-chloron BIOURGE, Scopulariopsis brevicaulis /SACC./BAIN var. glabra THOM. , Trichoderma viride PERS. ex FR.

5. Európai Mikológus Kongresszus 1970 szeptemberében rendezték meg Dániában az 5« Európai Mikológus Kongresszust, A rendkivül magas részvételi dij miatt azonban ezen csak kb. 50 külföldi vehetett részt, azok is majdnem mind a nyugati országokból. Az előre bejelentett 25 tudományos előadás közül az idő rövidsége miatt csak 12 hangzott el. Igen jól sikerültek azonban a tanulmányi kirándulások, amelyeken gazdag kalaposgomba anyagot sikerült gyűjteni.

~ 87 MIKOLÓGIÁI KÖZLEMÉNYEK 1972.évi 2.szám Grafikus növényhatározó SZŐKE BELA müegyet.c. docens, Budapest A botanikai meghatározások megkönnyítésére, uj rendszerű, grafikus határozót szerkesztettem. Az új növényhatározót először a gombákra dolgoztam ki, ezért most itt gombapéldával ismertetem. A grafikus növényhatározó lényege abban rejlik, hogy a fajok meghatározása egy genuszon belül - avagy a genuszok meghatározása egy családon belül - olyan több változós függvény grafikus megoldásán alapszik, amélyben a három független változó határozza meg a negyedik ismeretlent. Példaként emelithetjük, hogy a térben is három koordináta érték határozza meg valamely pont helyét. Grafikus módszerünk nemcsak megadja, hanem láttatja is az összefüggéseket. Nemcsak a keresett faj meghatározó jellegzetességeit mutatja egyszerre, hanem egyidejűleg azt is, hogy az egyes rokon fajoknak melyek a közös jellegzetes tulajdonságai. A grafikus határozó szerkesztésének elve a következő: Felveszünk egy térbeli mérőlégeskoordináta renszert /l. ábra/, amely ugyanolyan, mint a szoba padlójának egyik sarkába összefutó három él: két vizszintes és egy a metszéspontjukból kiinduló függőleges egyenesből áll. Az egyik tengelyt elnevezzük a tönk kezdőbetűje után T^ - nek, a másik vizszintest a kalap szerint K-nak, a függőleges tengelyt pedig a spórás rész után S-nek. Lássuk el a három tengelyt a közös kezdőpontból kiinduló sorszámozott beosztással. Az egyes tengelyek osztási köre lehet egymástól eltérő is. Képzeljük el, hogy a térben minden fajnak egy G pont felel meg. Ennek a G pontnak a vizszintes sikra való vetülete G', amelynek helyét pon tosan meghatározza a T tengely t és a K tengely k pontja. A térbeli G pontnak a K és S tengelyek által hatarolt függőleges sikra való ve tülete G'' , melyet meghatároz a K tengely k és az S tengely s pont ja. A tengelybeosztások egyes pontjainak a tönk-, a kalap- és a spórás rész egyes jellemző tulajdonságai felelnek meg. Ezek a t , k és s tulajdonságok azonban ugy. vannak összeválogatva, hogy ez a jellemző hármas együttesen csakis a kérdéses C fajnál jelentkezzék egyidejűleg. Forgassuk be ezután a vizszintes sikot K tengely körül a függőleges sikba /2.ábra/. így egyótlen rajzsikot kapunk, amelyen a t, k, s beosztási értékek egyetlen G FSjnak felelnek meg. A térben elhelyezett minden fajnak tehát egy másik számjegy hármas, illetve hármas tulajdonság lesz a jellemzője a siklapon.

~

92

-

T i, obra A kalap, tönk es spórás rész jeffamzöit moqán viseiö ü - L~ -í koordinátorér^dtter Vo/omeL G gomba jellemző eH-ékei s, me/L/eiból o ű gombát meghatározó (? és G " helyek kTadádnak. Z ábra A T K sík beforgatása 3 K

3 ábra. A Gf gomba csak a spórás részben különbözik o cjombakú.

4. ábra

sikba

A gomba csak a tönkben különbözik a Qy tőL j o qomba a kőlapban LCrönböiik a áj -Iái.

~ 89 Fordítsuk most meg a meghatározás menetét, és ne az adott gombábólállapitsuk meg a hozzátartozó /t.k.s/ számjegyhármast, illetve a hármas jellemző tulajdonságot, hanem megfordítva, ^akjuk fel már jó előre a tengelyek skálapontjaihoz azokat a számértékeket és a nekik megfelelő összes jellemzéseket, amelyeket mint egyes jellegzetes tulajdonságokat, a tönk, a kalap, és a spórás rész jellemzésére ismerünk. Most már valamely ismeretlen fajú gombát igy határozhatunk meg: Felkeressük a T tengelyen az-t a t pontot, amely gombánk tönkjét jellemzi; ebből a pontból kiindulva vizszintes irányban addig a függőleges jelzővonalig haladunk, amely gombánk kalapjának k jellemző vonálán megy keresztül. Ezen a függőleges jelzővonalon haladunk tovább felfelé, és ahol ezt a függőlegest a spórás réteg s pontján áthaladó vizszintes jelzővonal metszi, ott látjuk gombánk G sorszámát, nevét- és esetleg egyéb jellemző tulajdonságait /eheto-e, hol terem, mikor szedhető stb./. A különleges esetek sem okoznak meghatározási nehézséget. Ha a gomba faját már a t és k értékpár is meghatározza, akkor a faj értékének tulajdonított G sorszámot a vizszintes sikban G'vetület helyére irjuk, az s értékét pedig fel sem tüntetjük. Egyébként pedig a faj sorszamának megfelelő számjegyet a G'' vetület helyén jelöljük. A valóságban már a t.k értékpárból sejteni lehet a fajt, és az s érték csak ellenőrzés. Nem okoz nehézséget az olyan es-et sem, amikor valamely G.. gombának a kalapja is és a tönkje is hasonló a G^ gombáéhoz 73. ábra/. További különleges eseteket tüntet fel a 5. ábra, amelyen a G^ gomba csak a tönkben különbözik G_-től, továbbá G x gomba csak a kalapban különbözik G 4 -től. A jelző vonalak emiitett vonaljáratai a nemzetség fajait egyszerre, egyetlen áttekinthető lapon határozzák meg. Ez a grafikús határozó tehát épp olyan szemléltető, mint pl. egy környék térképe. A tinoru gombák nemzetségének határozókulcsát az 5. ábra tünteti fel. Ezen az ábrán egyszerre látjuk magunk előtt, hogy melyek azok a gombák, amelyek a termőrétegben, vagy a kalapban, avagy a tönkben hasonlók. Ezt a határozókulcsot tehát nem pótolná például az olyan összeállítás, amelyen egy lapon a gomba neve után külön rovatokban sorolnánk fel a kérdéses gombákhoz tartozó t, k és s jellemző tulajdonságokat. Il^n táblázattal csak az egyik jellemzőtulajdonság szerint lehetne csoportositani, a másik kettőnél * n^ir szóródás lenne, és ismétlésekbe kellene bocsátkozni a másik'jellemző szerint végzett csoportositáskor. Szeretném megjegyezni, hogy a grafikus határozó nem csupán lajdonság együttesre /kalap, tönk, spórás rész sajátságai/ tozott. Az egyes tengelyekre ugyanis tetszőlegesen még más donságok /pl. iz, szag, spóraszin, terméskörülmények stb./ vihetők .

3 tukorlátulajis fel-

Olyan esetben, amikor a papir formátuma nem teszi lehetővé a teljes határozókulcs egy lapon közlését, járható ut, hogy a határozót két oldalra osztjuk.

~ 90 -

•Jdq print* Sor Szóm

1 2

¥ 1

16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27

28

Azonnal kékút

Barna

/

Barnás

Fehér

Okker, nem barnás Csupor) homvos Rózsaszínes, bamá&ötti i fogadós, repedezd. Sárqás Sárgás barna Csipás Sárgás város Fehér-sárgás 1 Szürkés, okker, keserű barnás Szaga kellemet Totdbehajlö, szűr- len. S/em csípős Nem heseró kés feherres Rózsaszínes, szürSzaga nincs kés, fehéres Sárga, narancs, látás barna, sötétbarna Sárgásbarna, ragadás bőre nem lehuzhak Fehéres busa / Barna; megszürkül szürke i fehéres Vörösödik) / Sárgás, bámuló Megszürkült Repedező Megfeketedik mojd I Narancs, téglaszínű fehéres, vöröslőid, vörösbarna szűrbe, fekete I Szürkés fekete, Szűrkés majd feketés szürke vörvs, fekete WXfsaszin.vords néha eörga. finom száloklcu Sárga borítva Ezüstszürke, fehéres Inkább bornös, felüSarga lete nem ezalos Barna,

vörósbam

Sárga

Azonnal sötétvált Nemcnannal ké1 Sárgqs kül,zöldül vaag i sárgásbarna nem kékül / párgds, sötét pikkejek Sörqas kéküli te szakadozó nemezza kissé Fehéres kissé 1 Barna, eöteibama kékülő rrtajd Mem nemez ee vissznfehéredÓ Hem pikke/tje9 .4 repedésekből Barndaoörqa,barna sárga hős Szarvasbörs zeni látszik

' Borna, vörösbarnakékre

Barnás barna Piros,

sárga, tepedéses repedéses

Sor Cső szán jT t

11 10 9 8.

A

repedésber, bíboros

6 5 3 2 1

Sporas Szín

Sell eg Nem korxprodikatónki Lefutó Lefutó

Sárga í Nem vörös., Sárgából 1 barnuló Eleinte sárga késát>t> Nipmosra vönte, maid meQzáldül 1 narancs olajzöld

/

Sárgo , zöld es sorga Sárga , zálaessonga Szürkésfehér, később Húsról kőn m szürkés barna ryen fejthető

1 I Rázsaszinu Fehér, sárgás 1 otojzóla

3or szemFelület

1 2 3

rész

/

7

Szürkés

9 / 10

15

HUS

Csokoládé, sárgás barnás, rooodós Sárga, narancs bar no, rapadás

7 8

11 12 13

Bzin

Szqlmosarga i szólás, nemezes

3 5 6

|

Kalap

Tőnk Szin

keserű

felleg Üreges

ibolyás Gallér van barna Gallér fehéres Gallér van Sima sárgás Fehéres szürkés 4 Hálózat nincs sárga Sárgás, alul Hasas Csupaz barnás Lefeléyéko Sárgásbarna vörösbarna •yodo lőréken, Finom Sárga, alul nem Gyófrérszerű hálózat vörös resze van öiborszi,-Fent sárga alul Nincs gyönú hálómeggvörás kér része. zat SÓKXl cent sárga középen és Hasas recés, vérvörös hrfnznt alul Hüsszű Sárga alapszín késeibb szemű 10Irhíxot alul borvárös meqngult Finom Sárga alapszín , Később pontozd,álul megnyúlt bor váráé tept korFelfelé . 12 fos szemesei Sárga vékonyodó Pikkelyei Megnyúlt 13 szemcsés Sorga íütét pik Megnyúlt 1Ukehjckjxn Szűr kés Szemcsés

Gallér

5

6 7 6 9

11

Sárga, sokszor 15 Hálóztál recés alül pirosas

16

Sárga, vörös

barnás

Hasas

-91-

G R AFI

KU

S

NOVENYHATÄROZO

o

tinorú

családra JHmnqjarrizat * ehető * »jó uú < » « finom a nernenn.*ui:

t megdrthoi tt mérgező

3 4 J 6 KaLap

7

b

9

fO /I

ií

a

tlf 15~ IG t7

A Uatop és tönk jellemző vona/oipak , . metszéspontjánál találjuk o faj nevét, avaqq a felfelé haladó jellemző vorjol a qombq sarszomoban metszi a spórda rész vízszintes ' jel/emzo vonalot

18 19 20 21 2Z 2 3

Z5" 26 27 Pá

IQ7I Szőke

öda

~ 92 Az egyik oldal a t, k és ^számjegyekkel ellátott leiró rész, a másik pedig a grafikus kulcs, amely egyszersmind a fajok nevét a jellemző vonalak járatainak megfelelő helyeken tartalmazza, és ilyképp, megadja a /T,K^S/ koordináta rendszer tengelyeinek azokat a skálaszámait, amelyei alatt az illető faj jellegzetességének leirása található. Nyomdai kivitelkor a szinek a valóságban, a jelleg rajzban tüntethető fel a leirás helyett. Grafikus Növényhatározó használatára példaként kidolgoztam a tinorufélék /Boletaceae család/ határozóját, ^együnk most innen két példát: 1. A tönk 6—os számú skálapontjának és a kalap 9-es számú skálapontjának leirásait követve, a két jelzővonal már a kalap tengelye alatt a "10"—es számnál találkozik, és ez a borsos tinorut /Suillus piperatus/ jelenti. Ennél a gombánál tehát már felesleges a spórás rész keresése. 2. A tönk 4—es számú és a kalap 6-os számú jelzővonalainak találkozási pontja még nem határozza meg a gombát, ezért tovább haladunk felfelé és a K tengely feletti mezőben látjuk, hogy az s = 1 viz>szintes jelzővonalnak az ehető tinoru, /Boleftg edulis/ äz s = 2 jelzővonalnak pedig az epeizü tinoru /Tylopilus felleus/ felel meg. Irodalom: BÁNHEGYI JÓZSEF: /1968./ Növényhatározó I. kötet, III/A fejezet. Tankönyvkiadó, Budapest. BOHUS GÁBOR - KALMÁR ZOLTÁN: /1956./ Erdő-mező gombái. Mezőgazdasági — Kiadó, Budapest. • HORTOBÁGYI TIBOR: /I968/ Növényrendszertan. Tankönyvkiadó, Budapest. SZEMERE LÁSZLÓ: /I968/ Határozótáblázatok kalaposgombák részére. Mikológiái Közlemények 2.sz. melléklete. SZŐKE ANNA ÉS SZŐKE BÉLA: /1963/ Grafikus öröknaptár. A használhatóság felső határa. Csillagászati Évkönyv az 1963. évre. Gondolat Kiadó, Budapest. SZŐKE ANNA és S^KE BÉLA: /1970/ Grafikus öröknaptár. Gépgyártástechnológia 12, sz-. hátlapján. KALMÁR ZOLTÁN - MAKARA GYÖRGY: /1955/ Ehető és mérges gombáink. Müveit Nép Kiadó, Budapest. Graphischer Pflanzenbestimmungsschlüssel B. SZŐKE, Budapest. Verfasser konstruirte einen interessanten neuen Bestimmungsschlüssel, der wesentlich die Eigenschäften der Arten im Raum darstellt, im Koordinatensystem in drei Dimensionen. N a c h dem eindrehen der dritten • Fläche in die Waagerechte Fläche wird eine mit graphischer Lösung übersehbare Tabelle hergestellt, wo die Eigenschaften der verschiedenen Arten vergleichbar, und der Platz des zu determinierenden Exemplares findbar ist. Der graphische Bestimmungsschlüssel wird an einem für die Familie Boletaceae ausgearbeitetem Beispiel vorgezeigt.

~ 93 DR» KÁRPÁTI ZOLTÁN Hosszú betegeskedés után 1972. junius havában, 63 éves korában elhunyt a kiváló magyar botanikus és flórakutató DR, KÁRPÁTI ZOLTÁN. Növényrendszertani tudományos munkássága nemcsak itthon, hanem külföldön, és már fiatal korában is jól ismert és sikeres volt. Mégis csak sok nehézség után érte el a képességeihez és egyéniségéhez méltó helyet., amikor a Kertészeti Egyetem Növénytani tanszékének vezető tanára lett. DR, KÁRPÁTI ZOLTÁN nemcsak botanikus; volt, hanem mikológus is. Rajongó természetszeretete késztette arra, hogy növényrendszertani gyűjtései alkalmával felfigyeljen a gombákra, és megkedvelje azokat, Már 1944-ben, az elsők között megszerezte a felsőfokú gombaismerői, akkori nevén gombaszakértői vizsgaképesitést, és ettúl kezdve a gombaismerői tanfolyamoknak hosszú ideig egyik előadója volt. Az egyesületi rendezvényeken, ünnepi üléseken és vándorgyűléseken rendszeresen vállalt és tartott tudományos előadást, és érdek-, lődéssel kisérte a hazai mikológiái élet fejlődését. Most amikor megtért Sopronba a születési helyén álló családi siyboltba, távozásakor tisztelettel hajtjuk meg előtte a magyar mikológusok emlékezésének zászlaját is. DR- KALMÁR Z,

Gombamérgezések. 1970-ben az NDK-ban A gombaszaktanácsadó hálózat munkájának a Mykologisches Mitteilungsblatt legutóbbi számában közzétett 1970, évi beszámolójából értesüljünk a Német Demokratikus Köztársaságban bekövetkezett gombamérgezesek megoszlásáról. A mérgezési esetek előfordulása ismét erősen különbözik a magyar viszonyoktól, ezért igen érdekes számunkra- A legtöbb mérgezést a párducgalóca okozta /125/, ezután a sorrend a következő volt: gyilkos galóca /29/, begöngyöltszélü cölöpgomba /24/, redős papsapkagomba /7/, kis fehér tölcsérgombák /6/, susalykák /6/, légyölő galóca /5/, sárga kénvirággomba / 2./, egyéb /40/, és bizonytalan esetek /59/- Halálesetet csak a gyilkos galóca /5/, és egyik fehér tölcsérgomba /l/ okozott, A tanácsadó hálózatnak bemutatott saját szedésü gombákból a vizsgálatok alkalmával összesen 34-230 darab mérges gombát "szűriek ki", amelyből a fontosabbak a következők voltak: párducgalóca /2173/? fehér tölcsérgombák /2225/, gyilkos galóca /2001/, fehér gyilkos galóca /79/j légyölő galóca /1202/, téglavörös susulyka /621/, redős papsapkagomba /566/., párducpereszke /131/, nagy döggomba /87/> A feltűnően nagy számot /34230/ az adja, hogy a szaktanácsadók a lakosság felé a rossz izü gombákat /pl. citromgalóca/ is mérgezőnek nyilvánítják. DR. K.Z.

- 94 Armillariel a meliea fajkérdéséhez A szisztematikasok már régen felfigyeltek arra, hogy az Armillariella meIlea /VAHLIN F. DAN. ex FR./ nem egységes faj. Köztudott, hogy rendkívül formagazdag, csak mindezideig nincs tisztázva, fajokról, alfajokról, termőhelyi formákról, változatokról van-e szó, SINGER felhívta a mikológusok figyelmét ennek a kérdésnek a jelentőségére, mert még az európai anyag sincs tisztázva. Világszerte több mint 10 fajt és változatot irtak le, amelyek az A. m e llea alakkörébe sorolhatók. E z e k közül Közép-Európában is legalább két faj fordul elő, a tipusfaj és az A.montagnei SING. Az utóbbi fajt Dél-Amerikában is találták. Az A„mel1ea és A.montagne1 közötti fő különbség, hogy a tipusfaj spórapora krémszínű, a mpntagnei-é pedig tiszta fehér. A mellea kalapbőre idős korban erősen nyálkás, a montagnei-nek alig, vagy egyáltalán nem. Akalapés at.szine a mellea-nak fiatalabb korában többé-kevésbé sárgás, zöldessárgás árnyalatú, és a gallér is sárgás. A montagnei-n ezek a színek inkább csak a tönk tövén jelentkeznek. A lemezek szinek a mellea • fehér, krémszínű, legfeljebb világos okkersárgás - csak idősebb példányokon lehet barnafoltos - SINGER szerint soha nem lehet sötétebb barnássár-ga vagy barna. Ezzel szemben a montagnei lemezei gyakran barnásak, vagy barna foltosak, vagy élük sötétebb barnás. SCHWOBEL megfigyelései szerint az NSZK déli hegyvidékein, a F e kete-erdő magasabb fekvésű fenyveseiben élő faj lemezei már egészen fiatalon sem fehérek, és hamarosan barnásra sötétednek, tehát ott SINGER felfogását követve az A .montagnel él5 és nem az A.mellea. A két faj izét nem találta különbözőnek. SCHWOBEL a Südwestdeutsche Pilzrundschau ezévi márciusi számában felhívja a figyelmet erre a megfigyelésre, és kéri az európai mikológusokat, foglalkozzanak az A.mellea és rokonsági körének rendszertani tisztázásával. SINGER szerint feltehető, hogy nemcsak ez a két faj, hanem további fajok vagy változatok is vannak. PILÁT szerint van egy A.mellea var, lutea SECR., amely kellemetlen szagú és nem ehető. M d e r ü l h e t , hogy a különböző alakok, illetőleg fajok nem egyénértéküek étkezési érték szempontjából sem. Felmerül itt az a gondolat, hogy annak a feltűnő életmódkülönbségnek is rendszertani okai vannak, amit ez az Alpokban veszedelmes fenyőparazita és facsemete gyökérélősködő, nálunk viszont a tölgyfák töven szapr. fi "ónként élő gomba mutat. SINGER szerint /"Ausztrália mikroflórája"/ Dél- és Észak-Amerikában további gyűjtésre lesz szükség, hogy az Armillariella alakköre faltjainak pontos elterjedését biztosan megállapíthassák. Természetesen ugyanezt kellene tenni Európában és a többi kontinensen is, Igyekenünk kellene a típus-fajt- - ahogy azt SINER a Schweitzerische Zeitschrift f. Pilzkunde 1970. március 3. számában részletesen leirta - pontosan megismerni, az A.montagnej.-t és a többi, esetleg más fajokat pedig attól megkülönböztetni. DR. C ® L.

s

- 95 Néhány szó az idegenny_9.1vü ^ombáskönyvek használatához A gombaismeretek terjesztésének - a tanfolyamok mellett - egyik legfontosabb eszköze a szines képekkel illusztrált szakkönyv, illetve tankönyv. Hazánkban hiány mutatkozik e könyvekben. Ezért rá vagyunk utalva a külföldi kiadványokra is. A kezdő gomb ász, sokszor tanácstalanul áll: nem tudja melyik müvet vásárolja meg, ha nem eléggé jártas az idegen nyelvekben^ Ezzel kapcsolatban azt tapasztaltam, hogy az idegennyelvü szöveg megértése csupán idő kérdése azok részére, akik némi nyelvtudással rendelkeznek.. Igaz, hogy nyelv-tanfolyamokat sokan elkezdenek és abbahagynak. De ha egy szépen i illusztrált szakkönyv kerül a ke* zükbes annak kedvéért megismerkednek az idegen nyelv szakkifejezéseivel, és olvasgatni kezdik; rendszerint eredményesen. Fontosnak tartom azonban figyelmeztetni a külföldi müvek olvasóit, hogy ezeket a könyveket elsősorban csak a gombafajok megismerése és meghatározása céljából tanulmányozzák, de az ehetőségre, illetőleg a mérgező tulajdonságokra vonatkozó megállapításaikat csak kritikával fogadják. Bármit is ir az idegen szerző, mi tartsuk be a hazai előírásokat. A mérgezoség tekintetében ugyanis földrajzi különbségek lehetnek. Ezért súlyos következményekkel járhat ennek figyelmen kivül hagyása f' Viszont ha az idegen könyv valahol óvatosságra int, azt fontoljuk meg, vigyük "fórum" elé, hátha fényt derít egy-egy gomba még eddig ismeretlen tulajdonságára. Itt először is két érdekes példát közlök az elmondottak igazolására: ROMAGNESI a két kötetes H Atlasz"-ának I. kötetében, az áltrifla képe mellé az "ehetőség" jelét teszi. Aki nem olvassa el ezen mü II. kötetében /a leíró részben/ a 321. alatti utalást az áltriflákra vonatkozólag - "ezek mérgezők, ha nagy mennyiségben fogyasztják, azonban ártalmatlanok kis mennyiségben"-az esetleg mérgezésnek teheti ki magát. Viszont óvatosságra int MICHAEL - HENNIG: "Handbuch f. Plizfreunde" /1968/ c. könyv I. kötete, a 263. oldalon. Azt irja, hogy a változékony tiiuoru ehető, ha hosszasan "pörkölik", de még igy elkészítve is mérgező, ha egyúttal alkoholt is fogyasztanak. Ezt a figyelmeztetést eddig egyetlen szakkönyvben sem találtam meg, sem a modern, sem a régi szakkönyvekben. Érdemes idézni pl, ISTVÁNFFI 1899-ben kiadott gombáskönyvéből: "A felvidéki tótok leforrázzák, aztán megpörkölik s csak ugy kerül a szegények asztalára» Ha nem készítik igy el, ártalmas nagyon, mint HOLUBY feljegyezte ...; a lengyelek hamuban sütve eszik, a gyanús gombák közé sorolandó, melyektől - akárcsak a halálosan mérgezőktől óvakodni kell", ROMAGNESI viszont "jó ehető" jelzéssel látja el £ gombát. A leíró részben azt irja róla, hogy valamikor mérgesnek tartották más országokban.

~

9

6

-

Végezetül összehasonlításul felsorolok egyes külföldi szakkönyvekből néhány olyan megállapítást, amely megfontolásra késztet, vagy amellyel nem egészen érthetünk egyet. Ezek talán ugyancsak a földrajzi viszonyok, vagy az eltérő rendszertani felfogásból eredő nézetkülönbségek következményei. P.MONTARNAL: "Funghi" c c könyve: Paxillus involutusí Jó ehető. /Minden megjegyzés nélkül !/ Boletus luridus: Ehető, kitűnő /"edule eccelente"/. Armillariella mellea: A fiatal kalapok ehetők, tönkje kemény./Egyéb megszorítást nem ir elő./ Collybia fusipes: Gyanús, néha ártalmas. Coprinus micaceus: Artalmas; gyanús. Stropharia aeruginosa: Nem ehetőt Mycena pur a: Ehető, mert főzéssel elveszti a kellemetlen szagát. Pholiota squarrosa: Igen jó ehető /a fiatal kalapok/. Suillus varlegátus; Ne gyüjtsük, rossz izü. Amanita vaginata: Ehető. /Megjegyzés nincs/. H. ROMAGNESI. "Petit atlas desTchampignons." I.II. Lactarius vellereus: Ehető. Kelet-Európában nem fogyasztják. Amanita vaginata: Nem jelzi, hogy nyersen mérgező. Armillariella mellea: Nem irja elő, hogy tartósan főzendő. Collybia fuslpRJH1; Ehető, de egyeseknek "megárt"; különösen az öreg példányok. • • ' -•-• Paxillus invol.utus s Ehető, amig fiatal és begöngyölt a kalapja, Később kellemetlen izü. /Nem ir a nyersen mérgező tulajdonságáról,/ -. • • Gyromitra esculenta; Jó ehető gomba, de naponta többször még egészséges felnőttek se egyék, mert különben halálos lehet rájuk nézve éppúgy, mint a gyerekekre, nőkre, betegekre, akik naponta egyszer se fogyasszák. "Több napot kell kihagyni kétszeri fogyasztás között!" Ezzel szemben a G.gigás szerinte naponta fogyasztható. B. CORTIN: "Swampar i farg". Paxillus involutus: Sütve kell fogyasztani. Sós eltevésre nem alkalmas-, • ' •; Lepiota eristata: Ehetőnek minősiti, azzal, hogy sütve kell elkészíteni, és kavargatás nélkül kell feltálalni. /Talán azért, nángy összezuzodjanak a vékony kalapjai ?/ Boletus luridus: Ehetetlen, de nem mérges. Pholiota squarrosa: Ehető. Gyromitra esculenta: ízletes, de mérgező. Csak 4 perces forrázás u— tán, tartósan leöblítve, avagy két napig többször váltott hideg vízben kiáztatva készíthető el ételnek. F, ENGEL: "Pilzwanderungen" Tricholoma populínums Leforrázva ehető. /Szerintem ugy is kesernyés/ Lepista nuda: Nyersen enyhén mérgező. Marasmius oreades: Szaga olyan mint a friss fürészporé. Pholiota aurlvella: Ehető /!/

~ 37 á . B I C K E R I C H - S T O L L : Pilze. I . I I . Mfavroiepxota proceras Vannak emüerek, akiknek megárt ./Idicfözinkráziaí/ Cantharellus cib.rius: Igen nehezen emészthető, i.ápé.";teke is csekély» Vitamint tartalmaz. Paxillus involutus: Amellett, hogy nyersen mérgező, ujabban - zakszerű elkészítése /30 perc aütéíi/ után is a legsúlyosabb" mérgezések fordultak elő. Emiatt e gombától óvakodni kell"! " Suillus beyj.nur: Pore. csirke eleségnek jó. Néha kaszával '.s a/atható. Boletus luridus; Nyersen mérgező. í!Egyes emberek nem tűrik". Fistulina hepatica. A bükkfákon termők jobb izüek, mint a tölgyfákról származók,. Amanita vaginata: Ehető.

B.HENNIG: "Taschen-muh für Pxlzfre»'., ^ - . Inocybe patoulllardi Kár." kereszttel jelai mérgező voltát 9 c'ppugy mint a C . romitra ó-sculenla éi:, az A. phalli; ices í L, valamint a Lopio;,a helveola csoportot. /Hände weg i K ü n k e t el !/ Clitocybe nebular is: Ehető, de fagyok után már nem. Nagy C'JL mennyiséget nem ajánlatos enni belőle. Suillus varlegátus; Ehető, amig a kalapja félgömb alakú. - . -

Dk. LENGYEL G.

Ankét a gombaniérgezések ellen ' Az Egészségügyi Minisztérium Egészségügyi Felvilágosítási Központja, a 0ombaszakóktatásí Bizottság és az Országos Erdészeti Egyesület Fökológiai Szakosztálya közös rendezésben 1972 jurüus nó y~óre ankétot hívott 'Össze a Kertészeti Egyetemen, a gombamérgezések leküzdésére. Az ankét célja elsősorban a gombamérgezések elleni jogszabályalkotás időszerű kérdéseinek megvitatása volt. DR^ MAKARA GYÖRGY ny. főorvos részletesén-ismertette a készülő uj gómbarendelet raődo^itását és az azt szükségessé tevő fontos szempontokat. Az előtérjesz téshez számos értékes észrevételt tartalmazó hozzászólás hangzott el. Az ankét második részében a gombamérgezések elleni védekezésről mint felvilágosítási faladatról,, kerekasztal, konferencia jellegűen tárgyaltak az illetékesek. Az érdekelt egészségügyi intr-zméjiyek és hatóságok, valamint a társadalmi szervezetek képviselőinek beszámolóit és javaslatait a vitavezető, DR» HAJDÚ FERENC igazgatóhelJet tes főorvos foglalta össze. A fontosabb határozatuk amelyeket az ankét javaslat formájában terjeszt, az illetékesek elé s a kövrtkezők az Orsiágos Természetjáró Szövetség turavezető-képző tanfolyamain p.z alapfokú gombaisiierői vizsga kötelezővé tétele; a. felsőfokú oktatási intézményekben speciális gombaismereti kollgéiumok bevezetése; a megyei gombaszakértői hálózat fejlesztése; a megyei Egéssségvrievelési Csoportokkal való együttműködés kiépítése; a piaci gombavizsgálók továbbképzésének erősítése. DR. M.GY.

BURNETT,J.H. Fundamentals of Mycology London, 1970. BURNETT' professzor közel 600. oldalas könyve négy részre tagolódu\ a gombák felépítése, életműködése, rekombináció, fajkeletke? revolúció. E tömör fogalmak felölelik a gombák biológiáját. Mivel a könyv alapjául szolgál mind az ipari és orvosi, mind a mezőgazdasági mikológiának.a legkülönbözőbb területen doIgozó,kutat ók érdek lődésére tarthat számot. A makr®gombákkal foglalkozó szakemberek a spórák szabaddá válásának érdekes mechanizmusaitól a mikorriza kap csolatokig sokféle kérdésre kaphatnak választ. A szerző az egyes témákat korszerű biológiai ismeretek alapján, nagy irodalmi anyagra támaszkodva ismerteti. A könyvet 51 fénykóp, 95 táblázat és 127 ábra teszi szemléletessé. Sajnálatos, hogy a mikológia hazai irodalmából teljesen hiányzik egy hasonló témájú alapvető munka. SZILT I. •

FRAGNER,P. - VITOVEC,J. - VLADIK,P. A sertésben mikózist okozó Rhizopus cohnii és az egyéb hasonló Rhizopus fajok Ceska Mykologie, 26 /1972/, 3. 167-178. A sertés májában talált gombafonalakat mikroszkópos vizsgálattal és tenyéozkulturával is meghatározva megállapították, hogy az a Rhir.i> pus cohnii BERLESE et DE TONI nevü fejespenész. Csehszlovákiába••• az első, és - a szerzők ugy tudják - a világirodalomban ez a máhod ilyen lelet. A sertés májában szisztémás mikózist okozó gombaflakról és az azok miatt bekövetkezett szövettani elváltozásokról a szerzők mikroszkópos felvételekkel illusztrált részlete., leirást adnak. A lelet patológiai jelentősége a sertéstenyésztés vonatkozásában figyelemreméltó, és további kutatást tesz szükségessé. A szerzők szerint a talált gombafaj közel rokon a rákkeltő hatásáról ismert R.oryzae nevü, valamint néhány egyéb Rhizopus fajjal, és le hetségesnek tartják, hogy ezek csak egyetlen formagazdag faj váltó zatai.

DR. KALMÁR Z.

KÖZLEMÉNYEK

ORSZÁGOS

ERDESZETI

MIKOLÓGIÁI

ÉS

SZAKOSZTÁLYA

EGYESÜLET

FAANYAGVÉDELMI

MIKOLÓGIÁI . - K Ö Z L E M É N Y E K 1972. III.

AZ

ORSZÁGOS

ERDÉSZETI

FAANYAGVÉDELMI

E G Y E S Ü L E T MIKOLÓGIÁI

SZAKOSZTÁLYÁNAK

MYKOLOGISCHE LANDESVEREIN

KÜLÖNKIADVÁNYA

MITTEILUNGEN

PÜR

PORSTWESEN

MYKOLOGISCHE UND HOLZSCHUTZ

ÉS

SEKTION

Kiadja: MTESZ Országos Erdészeti Egyesület Szerkeszti: a Szakosztály Szerkesztőbizottsága Felelős szerkesztő: DR. KALMÁR ZOLTÁN Felelős kiadó: FEKETE GYULA

Utánnyomás készült 50 példányban Tsz: 73

ERDÉSZETI MŰSZAKI ÉS SZERVEZÉSI IRODA Bp. I.ker. Iskola

u. 13.

T.sz: 7377 Készült: 300 példányban Felelős vezető: Árva Józsefné igazgató

~ 99 T A R T A L O M

Oldal:

10 éves a Mikológiái Közlemények

101

DR. OLÁH GYÖRGY MIKLÓS: A feketespóráju lemezes gombák rendszerezésének

lehetőségei

elektronmikroszkópos és kemotaxonómiai adatok alapján

103

DR. SZABÓ LÁSZLÓ: A gombák nitrogéntartalmú metabolitjai . . . . .

. . . .

115

BABOS LORÁNTNÉ: A gombaárusitás szabályozása Magyarországon a 19. században

129

Kisebb közlemények: . . .

139

Irodalomismertetés:

..

143

I n h a l t Seite: Die "Mikologische Mitteleilungen" 10 Jahre alt . . . . .

101

Dr«GY»-M. OLÁH: Siestematisierung der schwarzsporigen Blätterpilze durch elektronmikroskopische und phemotaxonomische Priifungsergebnisse

. . . . « « .

103

DR.L. SZABÓ: Stickstoff enthältende metaboliten der Pilze

115

- lpo Seite: Frau M. BABOS: Die R egelung des Pilzverkaufes in Ungarn, im 19. Jahrhundert

129

Kleiner Mitteilungen

139

Literarische Rundschau

14-3

C O N T E N T

Page:

"Mycology Publications" has appeared since 10 yeare . .

101

Gy.-M. OLÁH: The possibilities of the systematization of black-spore mushrooms on the basis of results of chemotaxonomy and elefctronmicroscopy

103

L. SZABÓ: The nitrogen-containing metabolites of fungi

105

Mrs. BABOS: Regulation of fungi-selling in Hungary in the 19th century

129

Shorter publications Review of litterature

139 .

143

- 101 -

.10 éves a Mikológiái Közlemények 1963 szeptemberében indult meg az Országos Erdészeti Egyesület Mikológiái Szakosztályának kiadványa, a Mikológiái Közlemények. A Szakosztály alapitását megtervező, és az annak életét megindító SCHUSTER VIKTOR és Dr. KALMÁR ZOLTÁN határozták el akkor a mikológiái egyesületi élet szinesebbé tétele érdekében többek között szakfolyóirat inditását is. A folyóirat inditásának azonban olyan formai akadályai voltak, hogy egyébről nem lehetett szó, csak időszakos kiadványról. Igy indult el tehát a Mikológiái Közlemények a különkiadványok számára engedélyezett , évi legfeljebb 3 számmal, a MTESZ házinyomdájának rotaprintes kivitelezésében, CSIK BENCE erdőmérnök-festőmüvész által tervezett címlappal, DR. KALMÁR ZOLTÁN szerkesztői munkájával. Az Országos Erdészeti Egyesület Elnökségének rendkivüli megértése biztosította kiadványunknak nemcsak megindítását, hanem a 10 év alatt fennmaradását is. A Szakosztály rohamosan fejlődő és sokrétűbbé váló szaktevékenysége folytán a kiadvány tématerülete is kibővült. A szerkesztés ennek megfelelően megnövekedő kerete szükségessé tette a Szerkesztőbizottság létrehozását, amely a Szakosztály vezetőségének tagjaiból alakult. A mindig bőven beérkezett . kéziratanyagok lektorlás utáni feldolgozása,a szerkesztés nehéz munkaszervezési, mérési és anyagbeosztási feladatai pedig másodszerkesztő segítségét is szükségessé tették, és ezt a munkakört 1966 óta DR. CSUKÁSSY LORÁNTNÉ tölti be. A szerkesztő és a másodszerkesztő anyagi ellenszolgáltatás nélkül végzett társadalmi tevékenységének tudható be, hogy a kiadvány megjelenése a 10 év alatt zökkenőmentes volt - egyes számok késése nyomdai munkaerő nehézségek miatt fordult elő -, a Mikológiái Közlemények tartalmának szinvonala pedig fokozatosan emelkedett. Kiadványunk tartalmára vonatkozólag indulása óta az volt az elképzelés, hogy főleg originális, saját kutatások és tudományos vizsgálatok eredményeinek közlésére nyújtson lehetőséget. Számolni kellett azonban azzal a ténnyel, hogy nálunk alig néhány olyan szakember van az országban, akinek a gombakutatás valamilyen vonatkozásában a munkahelyén hivatalosan is saját feladata,igy zavartalan kutatómunkát végezhet, Igy azután eleinte kifejezetten originális közlemény évente legfeljebb 2-3 akadt. M eg kellett tehát elégednie a Szerkesztőbizottságnak olyan közleményekkel is, amelyek csak bizonyos vonatkozásban, egy-egy megfigyelés, megállapítás közlésében hoztak ujat, esetleg a legújabb szakirodalom eredményeinek összefoglaló ismertetései vagy birálatai voltak. Helyet adtunk szakszerű beszámolóknak, uj tudományos problémák felvetésének, és mindenkor szines anyag volt az egyes számokban arányosan elhelyezett "kisebb közlemények", irodalomismertetések is. Már kezdettől felmerült áz a kivánság, hogy a kiadványban adjunk helyet a Szakosztály híreinek, Ezért a megrendezett ankétokról, vándorgyűlésekről beszámolókat tettünk közzé, és a 10 év alatt minden évben beszámoltunk a Szakosztály tudományos él étéről xs.

- 102 A Szakosztály tagságának igénye és sokszor hangoztatott óhaja szerint az egyes számok anyagának összeállítását irányitó vezérelv a tudományos eredmények minél szélesebb körben megismertetése maradt, és i-. lyen szinten illeszkedett be kiadványunk az Országos Erdészeti Egyesület tudományos eredményeket ismertető és terjesztő célkitűzéseinek megvalósításába is. Kiadványunk szakmai színvonalával kapcsolatban szeretnénk hangsúlyozni, hogy arról nemcsak a Szakosztály tagjai, de a magyar tudományos élet számos más szakembere is mindig a legteljesebb elismeréssel szólt. A Szerkesztőség kezdettől súlyt helyezétt arra, hogy a fontosabb, nagyobb közlemények anyagához legalább rövid idegennyelvü ismertetőt fűzzön hozzá. Kiadványunkat kb."120'külföldi intézmény és szakember kapja , Európa és Amerika országaiban.Ezért rendkivül fontos, hogy legalább rövid tájékoztatást tudjunk nyújtani a magyar mikológiái életről és annak tudományos eredményeiről. Elgondolásunkat igazolják a külföldről is gyakran kapott elismerő szavak, és az utóbbi időben mindinkább szaporodó olyan levelek, amelyekben a Mikológiái Közlemények rendszeres küldését kérik. A hazai tudományos életben ujabban örvendetesen szaporodik a gombákkal kapcsolatos tudományos kutatás, a gombakutatással eredményesen foglalkozó fiatal szakemberek száma. Ezek a fiatal kutatók mindinkább különböző tudományterületeken, például a sejtélettan, sejtkémia, a termelt hatóanyagok és gátló anyagok, az élettan, Ökológia és cönológia, az élelmiszeripari mikrogombák, az erdészeti farontógombák, a faanyagvédelem, a nagygombák termesztésbe vonása, és még számos egyéb kutatási területen dolgoznak és közölnek értékes eredményeket. Ezáltal kiadványunk nemcsak sokrétűbbé, szinessé válhatott, hanem szinvonala is emelkedett. Indokolt lehet tehát most már az az igény is,hogy szükség lenne a Mikológiái Közlemények fenntartása mellett,vele párhuzamosan, még magasabb szintű, kizárólag tudományos, és szigorúan csak az originális kutatómunkát regisztráló publikációs lehetőségre is.Indokolja ezt az érkező kéziratok mennyiségi növekedése is,amely a régi keretek között, a S za kosztály nagy létszámú tagsága által igényelt szinten megjelenő evente 3 számban a közel jövőben már nem is lesz elhelyezhető. Az eltelt;10 év alatt gazdag és értékes anyag jelent meg kiadványunk számaiban. A több mint 60 nagyobb, tudományos közlemény mellett kb v mégegyszer ennyi kisebb közlemény és ugyanannyi irodalomismertetés, ugy érezzük, sok hasznos anyagot nyújtott az olvasóknak, a mikológiával bármilyen vonatkozásban, kapcsolatban álló szakembereknek. A 10. év vége ezért maradjon csak naptár szerint fordulópont. A Szerkesztőbizottság és a Szakosztály Vezetősége igéri, hogy a Mikológiái Közleményeket igyekszik tőle telhetőleg színvonalában továbbra is fokozatosan emelve és javitva, de lényegében változatlanul, az eddigiekhez hasonlóan megjelentetni, hogy egyrészt publikációs lehetőséget teremtsen benne a magyar mikológiái élet szakembereinek, másrészt kielégitse vele olvasóinak óhaját, elérhetővé és megismerhetővé tegye a hazatés külföldi tudományos mikológiái eredményeket.

A Szerkesztőség

3 MIKOLÓGIÁI KÖZLEMÉNYEK 1972. évi 3,szám A Leketespóráju lemezes- gombák i e rKiszerezécenek lehetőségei elektronmikroszkópos éa kemotaxonómiai adatok alapján * DR. OLÁH GYÖRGY MIKLÓS egyetemi tanár, Quebec /Canada/ Mielőtt e. tárgyra térnék szeretném néhány szóval ROGER HEIM profeszszor "Les champignons toxiques et haliucinogenes" cimü könyvének első oldalán oivashato szavait idézni: "A mikológiái tudomány előtt mint bizonyosság áll e témakörnek és kihatásainak végtelen gassdagbág^,,amelyben a szereplők a gombák, és mi emberek vagy nyertesek, vagy vesztesek vagyunk." Talán nem okvetlenül szükséges különösebben hangsúlyozni a mikológiái tudomány fontosságát» A gombák rendkívül sokféleképpen lehetnek kárt okozók vagy hasznot hajtók az emberiség számára. Erről az elmúlt évek felfedezései is tanúskodnak. A számos mérgező gombában levő ciklopeptiiek kimutatása nagy előrehaladást jelentett a tudomány számára, A pszichotróp tulajdonságú gomba-hatóanyagok felfedezése pedig ujabb jelentős eredmények elérését igéri» A. gombák életfolyamatainak megismeréséhez, sejtélettani anyagcserefolyamataik jobb megértéséhez, és ezeknek az ismereteknek fokozottabb hasznunkra forditásához nélkülözhetetlen, hogy fiziológiájukat minél több körülmény között épp ugy ismerjük, mint morfológiájukat. De végtelenül fontos a fajok legnagyobb pontossággal végzett körülhatárolása is, nem csupán azért, mert az élőlények egymás közötti rokonsági foka, fejlődéstörténeti kapcsolataik felderitése igy lehetséges, hanem azért is, mert minden biokémiai vagy fiziológiai kisérlet és eredmény értékét veszti, ha a biológiai lényeg /entitás/, a taxon nem volt pontosan meghatározva. A morfológiai kritériumok nélkülözhetetlenek, hiszen ezek szabad szemmel vagy egy egyszerű nagyitóval is könnyen í el ismerhet ők, és a biológiai lényeg legjellemzőbb tulajdonságai is. Ezeken felül azonban a pontos definíciókhoz sokszor más színvonalú kritériumok is szükségesek. Ilyenek például a mind a klasszikus, mind a modern rendszertanban használatos kémiai reakciók. Ezek a tulajdonságok lehetnek kozelitő vagy egymástól táv/olitó jellegűek /indice proximatif ou indice separatif/. Sok esetben ezeket a tulajdonságokat a morfológiai jellemzéssel párhuzamosan használtuk, FRIES például már 1/94-1878 között figyelembe vette az Agaricaceae családba tartozó gombák csoportosítására azok spóraszinét, tehát festőanyagtartalmát, bár még nem tudatosan ugy, mint kémiai tulajdonságot.

Az Országos Erdészeti Egyesület Mikológiái Szakosztályának rendkívüli ülésén, 1972. augusztus 14-én, a budapesti Eötvös Lóránt Tudomány Egyetemen elhangzott előadás szövege«,

- 104 Kutatásaink fő tárgyául a Panaeolus nemzetségbe tartozó gombákat és a velük kapcsolatos problémákat választottuk, A tudományos érdeklődés, amely ezen gombák körül felvetődött, nem véletlen. A nemzetség latin nevét onnan kapta, hogy e gombák spórái nem egyszerre, hanem fokozatosan egymás után érnek, és az érett és még éretlen spórák tarka elszíneződést adnak a lemezeken» A Panaeolus nemzetségbe tartozó gombák körül még az az ellentmondás található az irodalomban, hogy egyes fajok hallucinálást okozó hatóanyagot tartalmaznak, de nem mindegyik fajnak sikerült kimutatni ilyen tulajdonságát. Tehát ugy morfológiai, mint fiziológiai és biokémiai vonalon, ismétlődő ellentmondásokat találtunk. Ezek a kis termetű, többnyire rothadó szalmán és trágyán termő gombák pedig mind olyan hatást fejthetnek ki, hogy az elfogyasztásukat követő néhány órán belül hallucinálás jellegű, idegrendszeri zavarokkal járó mérgezést hozhatnak létre. Ezen jelenség magyarázata és a gombák fajának megállapítása terén mégis különféle viták alakultak ki. Most már tudjuk azt is, hogy a Panaeolus genuszba tartozó fajok szoros kapcsolatban vannak a MexikSbiín tala'lt Psilocybe gombákkal. Ismeretes elekről a gombákról, hogy átmeneti elmezavarhoz hasonló tüneteket okoznak, és az ősi vallási szertartásokban az ott élő indiánok ezeket a gombákat használták, sőt használják még ma is a hallucinációk és más rendkívüli lelkiállapotok előidézésére. ROGER HEIM professzor, francia mikológus megállapítása, hogy ezek a gombák nagyobbrészt a Psilocybe genuszba tartoznak. A hallucinációt előidéző hatóanyagaikat pszilocibinnek és pszilocinnek nevezték el. WASSON és HEIM megállapították, hogy a hallucinációt okozó gombákat a régi aztékok és leszármazottaik már i.e. 2000 évvel ezelőtt is fogyasztották a vallási szertartások keretében. Mindezt bizonyítják az ebből az időből fennmaradt, gombatestet és azon különböző állatfejeket utánzó kőszobrocskák, gombaszobrok, festmények és illusztrációk stb. A kutatók ugy vélik, hogy ezekhez a szertartásokhoz az indiánok a Psilocybe genuszhoz tartozó fajokat használták. Ismeretes azonban, hogy a Panaeolus genuszba tartozó gombák kevés kivétellel kozmopoliták, és Mexikó területén is igen hagy mennyiségben fordulnak elő, s e nemzetség egyes fajai bőven tartalmaznak hallucinogén hatóanyagot. Ugy Európában, mint Amerikában több izben tapasztaltak már "különösfajta mérgezést" Panaeolus fajok fogyasztása következtében. SCHULTES amerikai botanikus és REKO mexikói orvos 1938-ban Mexikó több részét bejárták és ott gombákat gyűjtöttek. . Utazásuk során az indiánok szertartásaiban fogyasztott gombát megszerezve - azt Panaelous sphinctrinus-nak határozták meg. /Bizonyító példányát a Harvard Egyetem herbáriumában, Cambridgeben helyezték el./ Joggal feltehetnénk a kérdést, miért kaptak ők az indiánoktól Panaeolus genuszba tartozó , és nem Psilocybe gombát? A gombát adó indián tévedett volna, vagy szándékkal félre akarta vezetni az idegeneket? Sajnos erre a kérdésre a 2000 éves leletek pontatlan ábrázolása nem adhat választ.

- 105 Egy dolog azonban bizonyos: a Mexikóban felfedezett, hallucináciot okozó gombák ügyébe a Panaeolus genusz belekeveredett, És nem ok nélkül, mert ennek a nemzetségnek egyes fajai valóban hallucinációtelőidéző anyagot tartalmaznak0 A Panaeolus fajok meghatározási kritériumai azonban nem kielégitőek, igy a kémiai vizsgalatuk eredményeinek értéke is kétes !ehetu Az ezideig használt határozóbelyegek nem elégségesek ahhoz, hogy az ide sorolt fajokat biztosan körülhatároljuk, A konkrét feladat tehát az volt számunkra, hogy olyan meghatározó bélyegeket találjunk, amelyek lehetővé teszik a taxonok pontos alkülönitését, és pontosan kifejezik a fajok rokonsági kapcsolatait, ugy egymás között, mint a rokon genuszokka.. * ^eg kellett találnunk olyan kritériumokat, amelyek különböző fiziológiai körülmények között is változatlanok mai adnak c Figy e i e m b e kívántuk venni d. kemotaxonómiai jellegeketa és bebizonyítani, me" yek azok a fajok, amelyek hallacinációt előidéző anyagokat tarta_maznak 0 A Panae.Lous genusz felállítását FRIES-nek köszonnetjük. aki az + az 1821-ben megjelent "Systema MycoLogira" c, müvében irta le eiŐször. Azóta ez a nemzetség azonban sok változáson ment keresztül, A mi vizsgálataink alapján ugy véljük ; hogy most a Panaeolus genusz a Strophariaceae családban jobban a. helyé:, van, mint a Naucor ic.ceae ,. vagy a Copr m a c e a e vagy a i' pl bit' a^eae családban, ahová már egyes mikológusuk helyesték, Ennek igazolására fontos bizonyítékként a következő tényékét tudjuk felsorolni: a spórák szineződése, a kalapot felépítő hifák alakja és helyzete. a ciszüdák formája, a spórák falának felépítése és felülete, az oda sorolt fajokkal és genuszokka fennálló nagyfoka morfoioglai hasonlatosság es affinitás» A Panae.-'lus genusazal kapcsolatos kutatómunkánk célkitűzése volt olyan rendszertani tanulmányt készíteni, amely egyidejűleg morfológiai, anatómiai és fiziológiai ada+okon epüi fej., Dolgozatainkban ezért a morfológiai és anatómiai vizsgálatokkai párhuzamosan tanulmányoztuk ezeknek a gombáknak a mesterséges tápta ajon tenyésztett telepeit, és az^k viselkedés-* lib, Ez-^k a tan Imányaink meghozták számunkra uj kritériumok fe.fedezese es.ezá"tai a régi szempontok taxonómiai értékének felbecsüleset is. Munkánk további célkitűzésének megvalósítása során összegyűjtöttük a Panaeoj us fajok leírásait, revideáltak az eddig ismert fajokat, és az ujonan leírtakat is ; E munkankkal kapcsolatban ugy.véljük, hogy a Panaeolus genusz kibővítése indokult és szükséged. Igy tehát a Copelandia BRES. , Anellar±a KARST, es a Panaeo1ina MAIRE nemzetségek nem tarthatók fenn, ezek fajai teljes joggal a Panaeolus genuszba tartoznak.

- 106 Végül tanulmányaink során megkíséreltük kimutatni az . egyes fajokban a hallucinációt okozó anyag jelenlétét vagy hiányát, A kémiai analíziseket vadon termett anyagon és laboratóriumban termesztett gombákon, valamint mesterséges táptalajon tenyésztett micéliumkulturákon végeztük, A hallucinációt előidéző hatóanyag kémiai természete psziiocibin esetében; 4—hidroxi-dimetil-triptamin foszforsav észter, mig a pszilocin esetében; 4-hidroxi~dimetil~triptamiru Mindkettő természetes leszármazottja a triptaminnak, és indolgyürüs jellegű:

A hatóanyag-kimutatására használt analízisek érzékenysége 0 S 1 milligram® Ezeknek az indolgyürüs hatóanyagoknak a kimutatására a következő módszereket használtuk: a/ papirkrómatográfla,b/ szillka zsél» "T.L. kromatográfia", c/ cellulóz poron átvezetett '"colon kromatográfia,T, d/ a Keller féle indolos pozitív frakciókat abszorpciós spektrofotométer készüléken ellenőriztük. Eredményeink alapján a Panaeolus fajokat 3 csoportba osztottuk; 1» állandó jelleggel pszilocibint tartalmazók, 2 S lappangó-,. de mégis pozitív jelleggel pszilocibint tartalmazók, 3® pszilocibint nem tartalmazók. Célkitűzéseinkhez hiven a kemo=taxonómiai tanulmányokkal egyidejűleg adatokat gyűjtöttünk a fiziológiai kritériumokra is. Megállapításaink a következők voltak: l e A Panaoolus fajok ugy a természetes, mint a szintetikus táptalajon az^ els^~evben /esetleg.2 évig/ gyakran 30-40 napos x időszakonként hoznak Ibcmőtesteket» A periódus vége fele azonban ezek mérete, alakja és szineződése egyre jobban eltér a normálistól, és bizonytalanná válik. 2, A ter.uőtestek kalapjának alakváltozása a legerősebb, 3, A spórák szineződése egyre jobban halványodik, mig végül is teljesen elvesztik színüket. 4, A kalap szélét díszítő fátolymaradványok eltűnnek, vagy abnormális méretűek lesznek*

- 107 5. Minden faj pozitív fototrópos, a lemezek a fényforrás felé fordulnak. 6. Elégtelen minőségű vagy mennyiségű fény hatására a gombák tönkje abnormálisan megnyúlik., 7. A táptalaj tömöttségétől függően a tönk megvastagodik, vagy mélyebben hatol be a táptalajba. 8. A táptalaj tápanyagokban való gazdagsága összetétele a hosszharánti hornyok kifejlődésére is kihatással lehet. 9. A környezet páratartalma befolyásolja a kalap alakját.

.,

...

pszilocibin c

foszfatáz .i . _ rpszilocin

citokromoxidáz . „ . , azúrkék szmezodes Cu vagy Fe-' oxidáz

10. A hatóanyagok /pszilocibin és p?"dicein/ oxidációja csak egyes fajoknál észlelhető, a jellegzetes azúrkék színeződés a termőtest különböző részein jelenik meg, a színeződés intenzitása pedig nemcsak a hatóanyag mennyiségétől függ, hanem a termőtest nedvességtarcgúm ól is. A mikroszkopi tulajdonságok az életkörülmények megváltozása ellenére is változatlanok maradnak. Csupán a 3- és ': .nemz-dék és az ezeket követő leszármazottak mutatnak abnormális J^, i egeket: a spórák alakja megváltozik, megnyúlnak, faluk megvastagodik, a csirázónyilás.kiszélesedik, a szterigmák fala a spórához hasonló színű lesz stb. A kalap sejt anatómiája, a sejtek elhelyezkedése azonban állandó jellegű,.és igy nagy segítséget nyújt a Panaeolus fajok meghatározásához. Eredményeink alapján a Panaeolus genusz és az abba sorolható fajok taxonómiai értékelését a következő módon adjuk meg: Család: Strophariaceae Genusz: Panaeolus 1. Al-genusz: Eu-panaeolus Aa/ Pleurocisztidák nélkül, spóra sima: P» campanulatus P.ac.uminatus P.- sphinctrinus P, subbalte^tus P» retirugls P. fontinaljs P. guttulatus P, fraxinophilus Ab/ Pleurocisztidákkal, spóra sima: P;» fi mi col a P» ater P.. microsporus P. leucophanes 2. Al-genusz: Pseudo-panaelous Ba/ Vékonyfalu cisztidákkal, spóra érdes: P. foenisecii P.,castaneifQIÍMS Bb/ Vastagfalu cisztidákkal, spóra sima: P; cyanescens P„ cambodginiensis

- 108 Bi/ Vékonyfalú, de más jellegű cisztidákkai, spóra sima. Gallér nincs, P_ africanus Bo/ Vékonyfal-, geophila tipusu cisztidákkal , spóra simaa Gallér van« Pi semiovatus. Szerintünk a Pariaeolus nemzetség igy jól korulhatárolt.,, egységes, mert az összekerült fajok a lényeges kémJai s fizológiaimorfológiai és ultrasirukturális tulajdonságaikban megegyeznek. Ezen ars egységen belül annak ellenére, hogy a kritériumok többsége megegyező, természetesen egyes fajok olyan jellegű tulajdonságokat is mű«? tatnak, amelyek más rendszertani csoportok felé fennálló rokonságot jeleznek*, így például megjegyzésre érdemes, hogy a Panaeolus foenisecii és a P. castaneifolius spóráinak felülete nem sima. hanem kifejezetten érdes • A p«cypresrens.,' P» phalenarum stb. cisztidái a nemzetség többi fajától különböző alakúak. Ha azonban elfogadnánk BRESADOLA álláspontját a Copelandia genusszal kapcsolatban, akkor csak egyetlen kritérium /a cisztidák alakja/ alapján kellene a Panaeolus nemzetséget felbontani, és a gallér jelenléte miatt ugyanugy egyetlen tulajdonság alapján kellene a Pssemlovatus-t- ebből a nemzetségből kizárni. Ahhoz pedig, hogy egy rendszertani egységet valamely szisztematikái keretből egy másikba átvigyünk, vagy bármilyen taxonómiai megváltoztatást végezzünk, r.em csupán egy 5 hanem több közelítő vagy távolitó kritérium felsorakoztatása is szükséges. Az elektromos sztereomikroszkóppal *; *gzett; sporafelületi és alakvízsgála' k igen jó módszernek bizonyultak0 A spórafelület lenyomó ainak vizsgálatával és az árnyéktechnika alkalmazásával elért erolmények úgyszintén egyöntetűek voltak«, Végül megjegyzem még, hogy a Panaeolus nemzetség közelítése a Pgj_logyb?,a Conocybe és a Strfípharja nemzetség felé szép példája annak, amikor a rokonsági kapcsolat mind kémiai, mind alaktani vonatkozásban kifejezésre jut

Systsunatisi er .ng der schwarzsporigen Blätterpilze durch elekironmíkroskopicche und chemotaxonomische Prüfungsergebnisse. DS.Gy.M. 0LÁH ? Universitätsprofessor, Quebec, Canada. Verfasser gibt einen "•'eil von diesen Ergebnissen kund, die er durch jahrelange Untersuchungen der schwarzsporigen Blätterpilze gewann« Bespricht die, durch Ihn augfestellte neue Gruppierung der Gattung Far,a».< ~>l~s., und motiviert mit elektronmikroskopicchen und ehemclaxenomischen Beweisen die Unterschiede, die zwischen seinem und den Internationalen, üblichen Systemen bestehen. Verfasser erstrekt sich auch auf die Beziehungen aus, die zwischen der Qualität der hallt zinogenen Stoffe und systematischer Verwandschaft den Panaeoj is Arten vorhanden sind,

- 109 The possibilities of the systematization of black-spore mushrooms on t-he basis of results of chemotaxonomy and elektron microscopy GY.-M. OLÁH; prcf. of University Laval, Quebec, Canada The study of the genus Panaeolus with the aid of Scanning and Electron microscopes, using specific techniques, is a prolongation of our investigations concerning this genus. íhe quality of sporal and cJ.stidial surface has been investigated under a differen angle, thus providing complementary notions to their consideration. There are species with a smooth, wrinkled, finely of truxy rugose surface within the same genus. These species moreover possess other proximative criterions which lead us to consider the sporal surface quality at the same time as specific ana evoxu^ive criterion within the same hierarchal unity. Irodalom: HEIM, R.: 1963. Les champignons toxiques et hallucinogénéi. N-, Boubée, Paris. 327 p." OLAH, G.-M,: 1 9 6 8 . Etude.chimiotaxinomique sur les Panaeolus. C,R.Acad.Se., Paris. 267 p. OLAH, G.-M.: 1969° ke genre Panaeoius. Essai taxinomique et physiologique, Mémoir e Hors-Série, Nc._. de ia Revue de Mycologie, Paris. 270 p. Ábrák magyarázata: 1, Panaeolus sphinctrinus 2. és 3. P a Cambodginiensls 4. P. Cambodginiensis spórái elektromos sztereomikroszkóppai vizsgálva 5» " cisztidája fénymikroszkóppal vizsgálva 6. " cisztidája elektromos sztereomikroszkóppai vizsgáivá ?•; spórái fénymikroszkóppal vizsgáivá 8.és 9. P.cyanescens spórái fénymikroszkóppal vizsgálva 10, P. phalenarum cisztidája fénymikroszkcppa.. vizsgáivá 1 1 ,

P . p h o a n l s e c i i

"

«

»

12, P, africanus " » » 13, P. semlovatus " " »' P. sphinct.r.inus kalapeisziida 15. P» castaneifolius spórái elektromos sztereomikrosakoppal v i z s g á l v a

16, 17» 19« 20. 22, 23.

és P. és P» P.

" termőtest 1 8 , P.foenisecii spórái elektromos sztereomikroszkóppa'' v i z s g . microsporus cisztidája fénymikroszkóppal vizsgálva 21. P. tropicalis " " cyanescens abnormális /kettéágazó/ claztida fimlcola abr.ormális spórák

- 115 -

M I K - '

ü u j

A I

K Ö Z L E M É N Y E K

1972,évi 3 »szám

A gombák ni t i1 ogént.at talma metabolitjai DR SZA.BŐ LÁSZLÓ, kut . intézeti tud. oszf ályvezet ő, Bicsérd. A gombák anyagcseréjének ezen bt/ül nit* <>g-ri-metabol izmusuknak megismerése több szempontból fontos kutatási feladat* gondoljunk a gyors nukleinsav- és f -iérjesz in t ézisre ; az intenziv citokinin effektusra* vagy a szekundér vegyületekre 5 amelyek között számos élettanilag hatásos« Közülük nem egy pótolhatatlan gyógyszerkincs. A penicillin származékok az antibiotikum terápia ma is értékes szerei, az r yarozs-alkaloidok pedig számos vérzéscsillapító es érrendszerre ható gyógyszer hatóanyagai„ A pszieL iátriai kutatás az LSD-vei 9 ilocybinnel és más hallucinogén gombametabolittál kísérleti uton idéz elő pszichózisokat, és ezek elemzésével mind mélyebbre hatol a kóros és egészséges pszichikai folyamatok biokémiai megismerése f-jlé. Igen fontos megismernünk az ember-, állat- és növenykórtani szempontból jel ntős gombatoxinokat, amelyek között az erőst hatású inszekticidektől kezdve a halálos mérgezést okozó falloidinig es amanitinig számos N-tartalmu metabolit található. A gombák nitrogéntartalmú metabolitjainak vázlatos, szerveskémiai 9 illetve biokémiai szempontból való csoportositása előtt utalok DÁNOS /l965/ részletes és ignn alapos összefoglaló tanulmányára /Mikológiái Közi eme ny tik/ , amelyben a szerző a nagygombák szekunder . anyagai nak kutatásáról számol be a legújabb eredmények alapján, A gombaanyagcserében prlmér jelentőségű aminosavak gombáké-, miaí feldolgozása, az ehető es mérgező gombákban való előfordulásának megállapítása TÖRLEY es NEDELKOVITS nevében fűződik hazánkban /I96I5 1962, 19630/0 A N-tartalmu gombametabolitokát bioszintézislik szerint TURNER /I97.I/ összefoglaló monográfiájának felhasználásával, a következőkben ismertetem, A gombák amlnosav-metaboliznuaa A gombák N-tartalmu metabolitjai mind az aminosav-anyagcserére vezethetők vissza } ezért szükséges röviden felvázolni a gomba-, anyagcsere szempontjából 1 egfontucabb aminosavak bios?-intezisének lényegét-, 1. A szeri n 3-foszfogl iceriru avbó'l transzaminálássál jön létre, majd hidroxi-metilén-csoportja a tetrahidrofolsavia kapcsolódik és glicin keletkezik, A szerin a iszt«,in prekurzora is , 2> Az aszDaraginsavból vezethető le az aszparagin, a treot'-i r'i, az i/oleuf i n és a metionin, A gombák anyagosérejében különösen fontos szerepet tölt be a metionin

- 116 amelynek SH csoportján elhelyezkedő metil-gyök teszi lehetővé az anyagcserében igen fontos feladatot betöltő metilezést. 3. A. gombák lizin bioszintézise jellegzetes, mert nem az aszparaginsavból keletkezik, mint a baktériumoknál, hanem az alfa-aminoadipinsavból. E vegyületet pl. a penicillin bioszintézisének elősegitésére lehet -felhasználni. 4. Az aromás aminosavak közül a gombametabolitok szempontjából igen fontos a triptcfán, amelynek bioszintézise a fenol-anyagcserével függ össze /I.ábra/ A gombák szekundér metabolitjai A N-tartalmu metabolitokhoz soroljuk az aminosavakból létrejövő és igen változatos felépitésü un® másodlagos vagy szekundér metabolitokat. Ezek közül a legtöbb élettanilag igen hatékony, gondoljunk csak a penicillinekre i a vérzéscsillapitó ergotaminra,, vagy a pszichoaktiv LSD~res psilocybinre, végül a toxinok között is a legveszélyesebb vegyületekre, a gyilkos galócából és más mérgező galóca fajból elkülönített méreganyagokra« A szekundér N-tartalmu metabolitokat aszerint csoportosítjuk, hogy hány aminosavból jöttek létre 'egy, kettő, és kettőnél több aminosav-molekulából/ /TURNER 1971/a I* Egy aminosavból keletkező szekundér metabolitok: 1. Különféle szerkezetű vegyületek: Felépitésük eltérő, alkilammoniumsók: L-prolin-, ciklofcepten- és karbolin-származékok tartoznak e csoportba« Közülük a légyölő galócából izolált 3-bute.lin-trimetilammonium kloridot /SCHULLER- SALEMINK 1962/ és tetrahidro-l-metil-. béta-karbolin-3-karbonsavat /MATSUMOTO et al. 1969/, valamint a Rhizoctonia 3egum.inicola-ból azonositott slaframint. /RAINEY et al. 1965/ emiitjük meg /2 s ábra/. Utóbbi a lizinből keletkezik pipekolinsavon keresztül. »

Az élettanilag igen hatásos, paraszimpatikus végkészülekeket izgató /acetilí'olin hatása/ muszkarin és muszkaridin kvaterner.ammonium sók. A muszkarin /Amanita muscaria, Ipocybe, spp.y, Clitoeybe sp B / tetrahidrofurán gyiirüt tartalmaz, amely az oxigénnél felszakadva musz&aridinné alakulhat át /3»ábra/... WILKINSON 1961, SWENBERG et al.1967*,, KÖGL et al® 1960./ Mindkét vegyület bioszintézise a glükózból indul ki. 2. Nitro-szái-^^zékok: Sombából elsőizben az Aspergillus flavus-ból izolálták a béta-nitropropionsavat /4„ábra/ /BUSH e-t al .1945,1951/. Később más Aspergillus fajból is elkülönitették.

- 117 A Rhizoctonia solani-ban található az aromás tipusu 3-nitro-4-hidroxifeni lécet sav /AOKI et al.1963/ /4-.-ábra/. 3. Diazonium- és hidrazonium-vegyületek: Az Agaricus bisporus présnedvéből mutattak ki először aromás hidrazo- és diazo-származékokat, az agaritint és a p-hidroximetilbenzoldiazonium iont /LEVENBERG 1962,196V. A Gyromitra esculenta mérge, a gyromitrin is N-formilhidrazon /5«ábra/. 4. Oxazol- és pirrolidon-száramzékok: /inszekticid metabolitok/ Az Agari"eae család számos faja legyekre és más Ízeltlábú fajokra pusztitó hatású vegyületeket tarta?. naz. Többnyire oxazol- és pirrolidonszármazékokat sikerült izolálni: a tricholomasavat a Tricholoma muscaria -bél /TAKEMOTO - NAKAJIMA 1964/, a pantherint /más néven agarin, vagy Amanita faktor B, vagy muscimol/ az Amani+a pantherina-ból és az A„muscaria-ból /BOWDEN- DRYSDALE 1965/, valamint a mus~azont ugyancsak a légyölő ga ócából /GOOD et al.1965/ /'•j.&t-ra./.

5. Fenoxazonok: A fenoxazonok a 3-hidroxiantranilsavból keletkeznek. Eddig a Polyporus cinnabarinus-ból sikerült azonositani három savszármazékát, a cinnabarint /poiystictin/, a cinnabar insavat /dikarbonsavszármazék/ és az aldehid természetű tramesanguint /GRIPENBERG 1951, J-957 , 1963./. Mindhárom vegyület a termőtest vörösszinü festékanyaga /7.ábra/. 6. Piridin származékok: Az egye?,erü sürp^ktzetü piridin-vázas monokarbonsavat, az a 1 fa-pikolinsavat, a növénykórtarii szempontból fontos patogén gombakbol, Így pl. a Piricuiaria oryzae-ből mutatták ki /TAMARI - KAJI '1954/, mig a pikolinsav alkil-származé" ka /5-butil-a ' fa-piko'i insav/, a fuzá. iumsav Fusarium fajokban fordul elő. A. növényi növekedéigítló fuzáriumsavat először ugyanabból a fajból, a Fusarium monilifoime-ból /Giebberella fqjikuori/ izolálták, amelyből a növekedésserkentő gibberellineket különitették el első izben /YABUTA 1934./. Az alfa-pikolinsav /piridin-2-karbonsav/ és a nikotinsav /pridin-3- karbonsav/ N-en metilezett kvaterner származékait, a trigonellint és a homarint a Polyporus sulphureus-ból izolálták /LIST 1958/ /8.ábra/.

- 118 7» Indol-származékok: Bioszintézisük a triptofánból vezethető le. Általános biológiai szempontból igen fontos vegyületek, hiszen az indol-vázas gombavegyületek egy része hallucinogén hatású, és az elmekórtanban használják fel a kisérletes uton előidézett pszichózisokkal kapcsolatosan» E vegyületek ugyanis a biokémiai vizsgálatok szerint az agy kóros triptofán anyagcseréit által keletkezett szerotoninhoz hasonló hatásúak. A szerkezet és hatás hasonlósága azért is érdekes, mert a zöld növények egyik legfontosabb növekedés-serkentő hormonja, a béta-indolecetsav ugyancsak triptofánból keletkezik. A leghatásosabb hallucinogének a ps; locybi7? ,a psilocin, a boecystin és a norbeocystin, Psilocybe fajokban fordulnak elő /HOFMANN et al„ 1959/, A psilocybint és psilqcint tartalmazó Psilocybe cubensis~t és P s mexicana-t a közép-amerikai inka, maya és azték népek vallásos szertartások alkalmával használták, és e mágikus erőt adó gombákat tecj'.ar • -a*l-nak nevezték, Hallucinogén hatású az Amanita- mappa-ból és más Amanita fajokból izolált buf tenin is /WIELAND 1953/. Az indigó a gombák világában is előfordul, két indol-gyürü kapcsolódása révén keletkezik. A Schizophyllum commune és az Agaric.us campest er termőt estéből különitették el /MILES et al. 1956, FALANGHE - BOBBIO 1962/ /9.ábra/. 8. Anyarozs alkaloidoké A gyógyászati és toxikológiai szempontból igen fontos Cla~ viceps purpurea-ról /anyarozsról/ a "Magyarország Kulturflórája" sorozatban megjelent monográfia igen részletesen szóló így csupán a hatóanyagok alapvázáról 9 a lixorgsavról emiitünk néhány fontos tudnivalót. A lizergsav, különösen pedig dietil-származéka: a l:.3or3Savdietilamid /LSD/ igen fontos hallucinogén vegyület /lO„ábra/. A pszichiátriai kutatásban a schizophrenia kisérletes előidézésére használják«, Akárcsak az előzőleg tárgyalt psilocybin, az LSD is a szerotonin szintet befolyásolja, és igy idéz elő hallucinációkat^ tudathasadásos tüneteket. E hatásával magyarázható, hogy mint kedvelt élvezeti cikk, mind több problémát jelent a kábitószerek elleni küzdelemben. A lizergsav bioszintézise is a triptofánból /pontosan a 4-dimetil-alliltriptofánból/ indul ki a

- 119 -

A B P A K

2« ábra. Az Amanita muscaria /a»/ egyik kvaterner-ammonium só a: "BUiSiiil-trimetilammónium. lorid'j slaframin /b./ a Rhizoctonia leguminiccla-ba&i kar bolm-vázas alkaloid az Amanita muscar ta-bol /c „/

i

- 120 -

3-. ábra. A muszkarin és a musskaridin szerkezeti képlete

a.

b.

A-. ábra. Nitro-vegyületek az Aspergillus fajokban /a./; és a Rhizoctonia solani-ban /b./

5. ábra. Az Agaricus bisporus-ból izolált azo-?s .ilirazu-veg^ületek: agar it in /a./; és p-hidro&imetilbenzendáazomi ím ion /b./

-

ca.. tricholomasav

121

-

b 0 pantherin /muscimol/

c„ muscazon

6. ábra. -i.nszekti.cid anyagok a Trichoioma muscarium-ból /a./, az Amanita pantherina-ból ts A, muscaria-ból /b./, valamint ugyancsak a légyölő galócából /c./

7« ábra. Cinnabarin és cinnabarinsav a Polyporus cinnabarinub-baa

8, ábra. Piridin -származékok a Pclypo'WS Ä ;lph'»j HJ ra.- / trigonellin/ a Piriculaira oryzae-ban /alfa-pikolinsav/ és a Fusariumban /fuzáriumsav/

- 122 -

.digc 9. ábra. Indol-vázas hallucinogánek /a. eß b*7 SX Aimm-ia mappa-bői éa a Psilasybe-ből, valamint a dlmér IndíjCL-s^áxmzék,, az indigó /c./ a Sefcisaphylliai concnu*x-b£l ás az Aga^iöos52

1 0 . ábra0 a

lizergsavból előállított l s d képlete

11. ábra, a Fungi imperfecti-be ^artozó mikrógombák jellegzetes metaboli-fc'áa, a gliotoxin; és a Penicilliiim-fajokból azonosított cyol<menol

HOOC ~ CH2 CH-UH-CH

id.

-CH-NH-CH

I

I

COOH

COOH

- C ^ . ^^ ^ 2

äüra» A xycomarasniu /Fusarium lycopersici/ es az anhydrospergiixomarasmin B /Aspergillus flavu3 .ryzcte/ képlete

abra, A penicillinek és cefalosporin-k alaptipusai

ábra, A Penicillium és Aspergillus fajokra jellemző fungisporin

- 124 -

15. ábra. A falloidin szerkezeti képlete

16. ábra. Az alfa-amanitin szerkezeti képlete

- 225 II, Két aminosavból keletkező szekundér metabolitok 1. Diketopiperazinok: Származékai gyakoriak a mikrogombákban /Aspergillus spp., Ponicíllium spp«,/, bioszintézisük két-két leucinból vagy izoleucinból indul ki* Ugyancsak ezekből az aminosavakból keletkezik a monoketopiperazin alapvézu aspergillinsav és hidro:
- 126 Hatásuk többnyire megegyezik abban, hogy a peptid- és fehér je-bioszintézist gátolják, 2» Amanita toxinok: Az Amanita fajokból, elsősorban az A »pha.13 oidos-ből, kb» 10 toxin különithető el , amelyek két fő csoportba sorolhatók, a falloidin és az amanitin csoportra, A falloidin központi molekularésze a triptofán és egy kén-hid jellemző, mig az amanitinre a 6-hidroxi-triptofán és egy szulfoxid-hid ad sajátos molekulaszerkezetet /WIELAND et al. 1 9 6 7 , 1 9 6 9 / / 1 5 . és 1 6 . ábra/. A felsorolt példák bizonyitják, hogy az N-tartalmu gombametabolitok sokoldalú felhasználása és előfordulása várhatóan növelni fogja a további ilyen irányú érdeklődést és kutatómunkát. A szerveskémiai kutatás lehetővé teszi, hogy a vegyületek abszolút konfigurációját is megismerjük, és igy - a biokémiai ismeretek birtokában - mindig mélyrehatóbb szinten tanulmányozhatjuk a gombákból származó bioaktiv vegyületek hatásmechanizmusát, The ni t rogen-conte4Udng metabolites of fungi L. SZABÓ, Chief of a department of a research institute, Bicsérd. Fungi produce a variety of nitrogen-containing secondary metabolites most of which are derived from the common amino-acids. In this article I was concerned with compounds whose carbon skeletons are derived mainly, or wholly, from amino-acids with retention of the nitrogen atoms. It is treated: 1. Secondary metabolites derived from a single amino-acid /miscellaneous compounds; nitro-compounds; agaritine and related compounds; insecticidal metabolites of Agaricaeae: compounds derived from anthranilic acid; pyridine derivatives; indole derivatives; the ergot alkaloids/ 2. Secondary metabolites derived from two amino-acids /gliotoxin and related compounds; lycomarasmine and related compounds; penicillins/ 3. Secondary metabolites derived from more than two amino-acids /miscellaneous peptides; the Amanita toxins/phalloidin and amanitin/. •irodalom: AOKI, H.,. et al. /l963/: Nature, 200 575 BEECHAM, A.FÍet. / I 9 6 6 / : Tetrahedron Lett., 3 1 3 1 . BOWDEN, K.\- DRYSDALE, A.C. / I 9 6 5 / ? Tetraherdron Lett., 7 2 7 . BRACKEN, A. et al. / 1 9 5 V : Biochem.J. 5 7 , 5 8 7 ,

- 127 BUSH, M. T. et al. /1945/: J »Pharüiakol. 8 4 7 262T / 1 9 5 1 / : J.Biol. Chem. 188. 6 8 5 . DÁNOS B. /1965/: Mikol.Közl. 3/3. 105. FALANGHE, H. - BOBBIO, P.A. /1962/} Arch, Biochem. Biophys. 96,430 GOOD, R. et al. /1965/: Helv. Chim 0 Acta, 48.927. GRIPENBERG,J. /1951/: Acta C e m . s cand,, 5,590,. et al, /1957/: Acta Chem. Scand,.,- 11,1485. et al. /1963/: Acta, Chem, Scand., 17,7°3HOFMANN, A. et.al. /1959/: H elv.Cim. Acta, 42,1557« KÖGL, F. et al. / 1 9 6 O / : Rec.Trav. Chim,. 7 9 , 25S LEVENBERG,. B. /1962/: Biochim, Biophys, Acta, 63. 212. LJST, P. M. /1958/: Planta Med. 6, 424. MATSUM0T0, T. et al. /1969/: Helv. Chim. Acta. 52,716. MILES., P.. G.. et.al. /1956/: Arch. Biochem. Biphys., 62,-1,. PLATTNER, Pl. A. et al a /1945/: Helv, Chim, Acta, 28,188, /1963/: Helv, Chim. Acta, 46. 60. RAINEY, D.P, et al. /1965/: Nature, 205, 203. SCHULLER,. P. L. r SALEMINK, C. A. /l962/: Planta M e d. , 10, 327. SWENBERG, M-L. L. et, al. /1967/: 155, 1259/ TAKEMOTO, T. - NAKAJIMA, T, /1964/: J, Phafrn.Soc. Japan 84,1183. TAMARI, K, - KAJI, J, /1954/: J, Chem, Soc. Japan, 28,254. TÖRLEY D. - NEDELKOVITS J. /I96l/: Éleim,vizsg,Közl, 7", 344. /1962/: Éleim,Vizsg,Közl, 8.,. 34. /1963/: Éleim,Vizsg,Közl. 9, 309. TURNER, W, B. /1971/: Fungal Metabolites. Acad«Pres$, London*-New York. WEINDLING, R. - EMERSON, 0. H. /1936/: Phytophathology, 26, 1068. VIELAND, T. et al. /1953/: Ann» .Chem, 581,. 10». /1967/: Prog.Chem, O r g , N a t , Prod., 25, 214. /1969/: Ann. Chem,. 722, 173. WILKINSON, S, /1961/: Quart. R ev. 15, 153» YABUTA, T. et al, /1934/: Bull. Agr. Chem. Soc, Japan, 10, 1059 YUKIOKA , M. - WINNICK, T. / I 9 6 6 / ; Biochim.Biophys. Acta, 119, 6l4.

Pleurotus ostreatus szokatlan előfordulás^ Érdeklődésre tarthat számot a következő szokatlan és meglepő gombalelet. Rimóczy B enedek gépkocsivezető /Tétényi uti kórház/ szabadságának megkezdése előtt 1972. okt. 25-én a GB-0£f?5~ös rendszámú autóbuszt kivül-belül.mosószeres /ultrás/ vizzel lemosta, ezután az autóbuszt lezárta, Szabadságáról 1972. nov. 12-én visszatérve látta, hogy az ülések alatti kemeny PVC boritás és a hosszában futó fekete gumiszőnyeg közötti résen, a kocsi tel3es hosszában, nagy gombatermőtestek sorakoznak. Mint később kiderült, az ülések alatt kb 10 m'-es területen 25 cm vastag fa padlózat van, amelyből még lefelé a gépkocsiváz és kerekek felé is található volt termőtest. Az autóbuszt 4 éve gyártották /311-es tip. Ikarus, Székesfehérvár/.

- 128 A gombatermőtestek száma 37 db volt, összes sulyuk 97 dkg. A nagyobb gombák 10-15 cm-es kalapátmérőjüek /a legnagyobb 17 cm/, magasságuk 10-15 cm volt, A gombákat az Orsz. Természettudományi Múzeumban határozták meg, A gombák kalapja fehéres, világos szürkésbarna volt, az idősebb példányoké a széle felé világos barnás szirmei futtatott. A leszedés után, ha a gomba száradt, lemezei sárgás szinüek lettek. HÖFLINGER G.

HALÁLHÍREK Hosszú betegség után, életének 53. eveben elhuny' SPÁDA TIBOR felsőfokú gombaismeriő, aki az Országos Erdészeti Egyesület Mikológiái Szakosztályának és a TIT Budapesti Gombászati Szakkörének éveken át lelkes tagja volt, M un kahélyén, mint a Magyar Nemzeti B a nk főfelügyelője sikeres pályát futott, amit a kiváló pénzügyi dolgozó kitüntetése is bizonyit, de emellett a gombaismeret terén is felülemelkedett az átlagon. A gombákkal kapcsolatos ismeretterjesztesben időt és fáradságot nem kiméivé, teljes odaadással vett rész+. Közel 10 év óta önzetlen ügybuzgalommal segédkezett a Moszkva téri szaktanácsadó helyen a közönségfelvilágositó munkában, részt vett a tanu.mányi KIrándulásokon, az egyesületi gyűléseken, a gombahatározó versenyeken, sőt a gombákkal kapcsolatos megfigyelő és kutatómunkában is, A gombák iránti rendkívüli szeretetét bizonyítja, hogy még a múlt év végén, súlyos betegen is kivitette magát az erdőbe, ahol az általa ismert lelőhelyeken gombát gyűjtött, SPÁDA TIBOR emlékét nemcsak azok, akikkel együtt munkálkodott, de az összes magyar mikológus nevében szeretettel megőrizzük.

1972 decemberében elhunyt BABARCZY József aranydiplomás gazda, oki. vegyészmérnök, nyűg. szőlészeti tud. kutató, aki a Mikológiái Szakosztálynak éveken át lelkes tagja volt. M a gas kora ellenére értékesen hozzászólt a Szakosztály ülésein elhangzó szakmai előadásokhoz, részt vett a vándorgyűléseken, tanulmányi gyüjtőkirándulásokon is.

Nyolcvannégyéves korában. Budapesten elhunyt STROMF ÁRPÁD felsőfokú gombaismerő, aki régebben a gombamérgezések elleni küzdelemben jelentősen részt vett. Az ő nevéhez fűződik az egészségügyi felvilágoísitás terén a gyilkos galóca mérgezések megelőzésére annak az álláspontnak a bevezetése, hogy a gombához nem értők minden fehériemezü galléros gombától óvakodjanak.

- 129 MIKOLÓGIÁI KÖZLEMÉNYEK 1972. évi 3.szám A gombaárusitás szabályozása MagyaiGrszágon a 19. században BABOS LORÁNTNÉ múzeumi kutató, Budapest. Amikor a gombaforgalmazás szabályozásáról intézkedő 8200-7/1954-. EÜM.sz. utasitás módositását, vagy uj rendelkezés kiadását késziti elő az Egészségügyi Minisztérium, érdekességként vessünk egy pillantást a múltba, a 19.századba. A 19. század második felében már több európai országban,- felismerve a gombafogyasztás szükségességet, de ugyanakkor veszélyes vol-, tát is - szabályozták a gombák árusitását. Az adatok szerint Franciaországban, Svájcban, Angliában, Ausztriában és Magyarországon adtak ki tájékoztatókat, rendelkezéseket. Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottsága i899~ben szabályozta a főváros területén a gombák árusitását. E szabályrendelet érdekes részleteiről majd a későbbiekben esik szó, előbb inkább az időrendben 55 évvel korábbi egészégügyi hirdetést tanulmányozzak. Segítségünkre van ebben ISTVÁNFFI GYULA "A magyar ehető és merges gombákKönyve" c„• 1899-ben megjelent müve,melyben á szérző hűen közli a gombaárusitással kapcsolatos - s 128 év távlatában is igen figyelemreméltó - hirdetésnek a gombákra vonatkozó részét. 7207. 1844. " Egynéhány közönségesebb hazai mérges növényeknek lajstroma, mellyeknek gondatlan megétele vagy azokkal va ó vigyázatlan bánás veszedelmes következéseket, sőt halált is okozhat. 10./ Fungi; m. gombák; n. Schwämme; o.buretz. A gombák egész nagy serege teli mérgesekkel; egyáltaljában mind igen gyanúsok, különösen azok, mellyek igen nedves s... sürü, mély erdőkben teremnek, hová a' nap sugárai és a' világosság alig hatnak De,'smég is olly sebesser nőnek, hogy néhány óra alatt egész nagyságukat elérik, mellyeknek anyagja lágyabb és sck nedvök van; rendszerint rútabb kinézésüek, kisebb nagyobb mértékben mocskos, nedves, nyálas felületüek, fekete, szederjes, zöldes, tarka, fényes, a' páva farkához hasonló szinüek, főicént ha burokból nőnek ki; nehéz, mérges dögszaguak, ha megvágják vagy ketté törik különböző szinüek; ha a' bogarak megrágják aztán odahagyják •, magas, vskony, üres, hagymaféle lágy puha száruak, kalapjok felületeire felhámlott bőrdarabok ragadtak; hirtelen nőnek's.ép'olly hirtelen elrothadnak, büdös nedvvé válnak; főzéskor kékek, feketék, szijasok lesznek; ha ezüst kalánnal vagy veres hagymával főzik, azokat megfeketitik, noha ez nem épen csalhatatlan jele a'mergessegnek. Az ilyen gombáKat mint mérgeseket, ártalmasokat és halált okozókat kerülni kell.

Az idézett szöveget az eredeti Írásmód szerint irtuk.

- 130 Minthogy a' megehető gombák kevesebben vannak, mint a'mérgesek: csak azokat lássuk. a./

b./ c./

d./ e./ f./ g./

h./

io,/ k./

1./

Agaricus campestris; m, csiperke gomba; n. Feidblätterpilz, közönségesen champignon név alatt ismeretes; o. buretz de kimp, csuperke. Lakik gyepen® Agaricus delicionsus; m„ tövisallya gomba; n. Reizker«, Lakik erdőn. o. buretz de spiny. Agaricus cantharellus, merulius cantharellus; m. vargánya, rókagomba, sárgagomba; n. Pfefferiing, Rőthling. Lakik erdőben a Agaricus esculentus; m® szegfügomba; n. Nagelschwamm, Krasling. Lakik gyepen; o. buretz de rave, Agaricus lactifluus; n, kenyérgomba, galotza; n.Milchichter Blätterschwamm; o s Roskovány, Lakik eidőn. Agaricus piperatus; m. keserügomba;n. Pfefferschwamm, Dröschling; o. buretz acre. Boletus bovinus; in, medvegomba, tinógomba, hiribigomba; n 9 Kuhpilz, SommerpilZa Lakik erdőben; o» minétertsi vagy titerts, Boletus edulis; m, pisztricgomba, tőkegomba; n. der essbare Löcherpilz, ^teinpilz. Terem a' szilfa, diófa, bikfa f s a® t«, tőkéjén; o< buretz pesztrévi. Ciavaria flava s 0 coralloides; m, kecskegomba, bokkrosgomba, bokros palánka; A® Bocksbart. Lakik erdőn, Helvella esculenta vei Morchel]a esculenta; m, süveggomba, kucsmagomba; n 3 Borchel, Spitzmorchell, Maurachen; o, csucsulécz. Lycoperdon tuber; m 3 szarvasgomba; n. Trüffel. Lakik havasodon .

A' fenn emiitett gombák ugyan mind megehetők; mindazonáltal vigyázóknak kell lennünk a 5 gombák megválasztásában,'s csak azokat használjuk, mellyeket jol ismerjük ! s ismerős és biztos gombaárulóktól veszünk 's akkor is csak a' frisseket; mert ha á l l a n a k á r t a l m a s o k lehetnek 's azon felül vannak olyan mérges gombák is, mellyek sokat hasonlitnak a' megehetőkhöz. A mérges gombák, megevés után nem töstént, hanem csak bizonyos idő múlva mutatják ki ártalmas és halálos -voltokat, többnyire 5*7. óra múlva, de néha eltelik 1 2 , 1 6 , sőt 24 óra is, a nélkül, hogy az ember valamit érezne. /Az aláirás hiányzik/ Igen sajnálatos, hogy a hirdetés megfogalmazójának nevét nem ismerjük-,. nem tudjuk ki volt Magyrországcn az a személy ebben az időben, aki e kérdéssel foglalkozott. A szöveg els. iorai azt a titokzatosságot fokozzák, amellyel az embeiak általában - gyakran még ma is - a gombákat tekintik.

- 131 Érdekesek a jelzők is: "szederjes, a páva farkához hasonló szinüek" - irja. Mérgezőnek itéli a gombát abban az esetben, "ha a bogarak megrágják és odahagyják". Ha egy további mondat első részét nézzük, akkor irásos emlékét láthatjuk az "ezüstkanál-próba" babonának, ugyanis az áll a szövegben: "ha ezüst kalánnal vagy veres hagymával főzik, azokat megfeketitik", de - s ez éppen egy igen lényeges mondatrész, azt irja: "noha ez /vagyis az ezüstkanálpróba/ nem éppen csalhatatlan jele a mérgességnek." "Minthogy a megehető gombák kevesebben vannak, mint a mérgesek..." - irja a hirdetmény szövegezője, s téves nézetét ma is sokan osztják, holott a mérgező fajok száma nera nagy, jóval kevesebb az ehetőknél, Igen sok azonban a valamilyen oknál fogva, nem élvezhető faj /izhibásak, S Z Í V Ó S husuak, apró termetűek stb./. A "megehető gombák" latin nevei azért szokatlanok a mai neveket ismerők számára, mert a 19« század jeles mikológusa, FRIES,E.M. /1794--1878/ a kalaposgombák lemezes fajait az Ag ar icus nemzetségbe sorolta, s ezt csak a későbbi mikológusok bontották fel a jelenlegi nemzetségekre. Az Agaricus névvel ma már csak a csiperkék nemzetségét jelölik. Több fajnak az elmúlt évszázad alatt a fajneve is megváltozott, pl. a c./ ma Cantharellus cibarius, d./ Marasmius oreade.r. Sokan azon a véleményen vannak, hogy a latin nevek használata felesleges, esetleg csak a kifejezetten tudományos nyelvben van létjogosultsága. Ennek ellenkezőjére igen jó példa az, hogy a hirdetésben felsorolt fajok egy részét nem sikerülne ma azonositani, vagy ami még rosszabb, teljesen más fajnak tartanánk ma a megadott magyar népi nevek alapján, mint ami valóban volt. Ilyen tekintetben az a./ Agaricus campester nevei ma is egyértelműek, de pl. a b./ Lactarius deliciosus-t, a rizikét "tövisallya gombának" irja, amely faj ma köztudottan a galagonyák, szilvafák, barackfák stb. alatt termő Rhodophyllus slypeatus. Mivel a termőhelyek csak ennyi: "Lakik erdőn", nem tudhatjuk, hogy fenyőerdei fajról van szó. A c . / Cantharellus cibarius egyik magyar neve is félrevezető, nem a rókagomba vagy sárgagomba szerepel elsőként emlitve, hanem az, hogy vargánya. Az e./ Agaricus lactifluus mai latin neve Lactarius volemus. Magyar neveként helyes itt a "kenyérgomba", de második névként "galotza" szerepel. Ez bizonyára tévedés lehet, nem val-ószirtü, hogy ezt a fajt nevezték volna igy». Ate f./ Lactarius piperatus keserügomba elnevezés már akkor is egyértelmű volt, a g./ Suillus bovinus népi nevei is helytállók, bár ma tehéntinoru néven is nevezik. A h./ Boletus edulis magyar nevei és a termőhelye is tévesek, egészen biztos, hogy a pisztricgombával /Polyporus squamosus/ keverték össze a neveket, amit bizonyít az is, hogy "Terem a szilfa, diófa, bikfa 's a ' t. tőkéjén". Az ehető tinoru vagy Ízletes vargánya néven ismert Boletus edulis viszont talajon termő mikorrizás faj, s népi nevei a mult században csaknem azonosak voltak a maival /hiribi, tinorugomba, vargánya stb./. Az i./ Ramaria flava mai magyar neve sárga korallgomba. Bokrosgomba - bár a név a korallszerü, bokorszerü termőtest alapján tulajdonképpen helyes - néven azonban a 16. században CAROLUS CLUSIUS a ma Grifola frondora néven ismert likacsgombát jegyez-

- 1.32 te fel Nyugat-Magyarországon. Az I./ Lycoperdon tuber pedig - mint a magyar szarvasgomba és a német T r üffel név is bizonyítja, nem pöfetegféle, hanem a tömlősgombákhoz tartozó gomba, de fajára csak abból a megjegyzésből következtethetünk, hogy "Lakik havasokon", Egészen biztos, hogy nem valamelyik valódi Tuber fajról van szó, hanem az un, fehér szarvasgombáról /Choiromyces .. venosus=:C. meandr-iformis/, amely a Kárpátokban terem. MATYUS a 18. század végén emliti a "Tsiki és Gyergyói havasokból", s ISTVÁNFFI is valószínűnek tartja-., hogy már a régi időkben is fogyasztották ezt a nagyra is megnövő, de a T u ber fajokkal nem azonos értékű földalatti gombát . A hirdetmény felhivja a gombafogyasztók figyelmét arra is, hogy az állott gomba ártalmas lehet, s emliti az összetévesztés veszélyét is. Végül pedig a gombamérgezések lappangási idejét közli. Mindössze 11 fajt ajánl étkezésre, de vegyük számításba, hogy ez 1844-ben volt ! Franciaországban - mint ISTVÁNFFI írja - többnyir re csak a csiperke /szabadban termő és tenyésztett/, a kucsmagombák és a szarvasgombák árusítása volt engedélyezvea s "némely különösen elnéző városban aztán még a rókagombát és a tihorut is szabad árulni". A fajok összeállítása nem a mai a kenyérgombas a keserügomba és vidékeken nálunk is fogyasztják szont 1844-ben a K árpát-me den-ee lat, s valóban a hegyvidéken, a szívesen fogyasztott gombák.

magyarországi Ízlésnek felel meg, a sárga korallgomba - bár egyes - nem közkedveltek hazánkban. Viegészére vonatkozott ez a javasKárpátokban ezek a fajok ma is

Nézzük át ezekután az 1899-ben megjelent szabályrendeletet. Bár szövege terjedelmes, mégis érdemes végigolvasni, mert érdekes képet ad arról, hogy mennyivel jobb volt a rendelet megszerkesztése egészségügyi, jogi szempontból, mint a gombák vonatkozásában. 29.398-I899/VIII. tan.számhoz. H I R D E T M É N Y A székesfőváros törvényhatósági bizottsága 1899. évi január hó 4.-én tartott közgyűlésében 76. szám alatt hozott~s a m.kir 0 belügyminiszter urnák folyó évi március hó 8-án 15844. sz. alatt kelt leiratával jóváhagyott határozatával a következő szabályrendeletet alkotta Szabályrendelet a székesfőváros területén a gombák árusítása tárgyában. 1. § A székesfőváros területén gombákat házalva, vagy a gomba árulásra kijelölt helyeken /vásárcsarnokokon, nyiJt vásártereken/ kívül árusítani tilos.

- 133 -

2.§

3.§

4.§

5.§

Úgyszintén a tanács állapítja meg ama gombafajokat, amelyek a székesfőváros területén elárusíthatok. A rendőrség ugy a gombaárusitásra kijelölt helyekről, mint az elárusitásra engedélyezett gombafajokról a tanács által értesítendő. A székesfőváros területén a tanács által kijelölt helyeken kívül egyebütt, például fűszer-, szatócs-, gyümölcs- és más hasonló üzletekben csak az esetben szabad gombát nyers, vagy szárított állapotban árusítani, ha az üzlettulajdonos erre az illetékes kerületi előjáróságtól engedélyt nyert. Az engedély megadásáról.a rendőrség az elöljáróság által esetről-esetre értesítendő. Nem friss, fonnyadt, vagy felismerhetetlen törmelék, kivénült, kevert és túlságosan nedvdús, továbbá oly szárított gomba, melynek fajtája meg nem állapitható, elkobzandó. Aki házalva, vagy pedig a székesfőváros tanácsa által kijelölt helyeken kivül gombát, vagy a megengedett helyeken oly gombafajokat árul, amelyeknek árulása tilos, úgyszintén az, aki üzletében a gombaárusitást a 2.§-ban említett engedély nélkül gyakorolja, kihágást követ el, mely a mennyiben nem törvény-, vagy miniszteri rendeletbe ütközik, 4- korjnától 100 koronáig terjedő s a székesfőváros szegényalapja javára fordítandó pénzbüntetessel, behajthatatlanság esetében 5 napig terjedhető elzárással büntetendő, súlyosabb esetekben a pénzbüntetésen felül még 5 napig terjedhető elzárás is alkalmazható s az üzlettulajdonostól az engedély vissza is vonható. A törvény, vagy miniszteri rendelet alakján kiszabott büntetéspénzek az illető törvényr, vagy miniszteri rendeletben meghatározott célokra fordítandók:. Az elzárás időtartama.az 1879. XL. törvényczikk 22. §-a értelmében állapitándó meg. Ezen szabályrendelet megtartásába a kerületi elöljáróságok, a vásárigazgatóság s a vácárcsarnokigazgatóság ügyelnek fel, a kihágási esetek elbírálására az 1893. XXXIII, törvényczikk 21. §-a alapján a kerületi elöljárók illetékesek. Ezen szabályrendelet életbeléptetése iránt a tanács a következő intézkedéseket.teszi: A szabályrendelet 1. §-a értelmében ama helyeket, melyek gombaárusitás céljából igénybe vehetők, a tanács jelöli ki. A szabályrendelet ezen intézkedése folytán kimondja a tanács, hogy a'gombák a következő helyeken árusíthatók: a./ a vásárcsarnokokban s a Károly-laktanyai födött vásártéren; b./ az I. kerületben a Döbrentey-téri , S ze ntháromságtéri és Disz-téri , c./ a II. kerületben a Bomba-téri,

- 134 d/ e/ f/ g/ h/

a a a a a

II» kerületben a Tavasz utcai, VI, kerületben a Ferdinánd téri, VII« kerületben a Garay-téri, IX. kerületben az országos vásártéri, X« kerületben az Orczy-uti s a Bánya-téri nyilt élelmipiaczokon.

A szabályrendelet l,§-rának harmadik bekezdésében foglalt határozmány szerint a székesfőváros területén elárusitható gombafajokat a tanács lévén jogositva megállapitani, ennek alapján kimondja a tanács , hogy a székesfőváros területén a következő gombafajok árusithatók: I. S Z arvasgomba-félék /Tuberacei/ 1. Éti szarvasgomba /Tuber cibaricum Bull./ II»Kucsmagomba-félék /Helvellace i/. 2« Ehető kucsmagomba /Morchella esculenta L,/ 3® Kúpos kucsmagomba /Morchella conica Pers./ 4. Kedves kucsmagomba /Morchella deliciosa FR t / 5« Gödrös redőgomba /Helvella lacunosa Fr«/ 6» Óriás redőgomba /Helvella gigás Krombh,/ 7 , Fodros redőgomba /Helvella crispa F r „/ 8. Ehető redőgomba /Helvella ésculenta Pers,/ 9« Karélyos redőgomba /helvella in£i> la Schaeff./ j . III. Palánka- félék /Clavariacei/. 10. Fodros lómbgomba /Sparassis crispa Fr./ 11. Halyánysárga palánka /Calvaria flava Schaeff./ 12. Fürtös palánka /Ciavaria Botrytis Pers./ 13. Szemcsés tinoru /Boletus granulatus L./ 14«, Molyhos tir-oru /Boletus subtomentosus L a / 15» Ehető tinoru /Boletus edulis Bull./ 16» Királygomba /Boletus regius Krombh./ 17» Érdes tinoru /Boletus scaber Fr»/ 18» Tömött csiperke /Psalíota campestris L./ 19« Szegfügomba /Marasnicus oreades Bolt./ 20. Éti vargánya /Cantharellus cibarius F/ 21» Ehető szegecs /Collibya esculenta/ 22» Foltos gyepgomba /Tricholoma gambosum Fr 0 / 23» Kagyló félszeggomba /Pleurotus ostreatus Jacg 0 / A gombák árusitására vonatkozólag pedig a tanács a következőket rendeli el: Mindazok, akik a gombaárusításra kijelölt helyeken akár friss, akár száritott gombákat elárusitani óhajtanak8 a piaczra hozott, gombák áruba bocsátása előtt tartoznak a hatosági közegeknél jelentkezni azon czélból, hogy a gombák az áruba bocsátás előtt megvizsgáltassanak. Mindaddig, mig a gombák meg nem vizsgáltattak, betakarandók s azokat megvételre kinálni, vagy eladni tilos.

* A fajok latin nevei a hirdetményben igen hibásan írottak /12 hiba/, A hűség kedvéért az eredeti Írásmódot megtartottuk.

- 135 Többféle fajta összekevert gombakeverék elkobzandó és megsemmisítendő. A vizsgálat meggjthetése végett tartoznak az árusok a gombákat tiszta vászonruhára vékony rétegbe kiteríteni. Ha a gombákat vizsgáló hatósági közeg valamely gombáról nem állapithatja meg teljes biztonsággal azt, hogy a főváros területén elárusítható gombafajok közé tartozik-e, az illető gombakészletet jogában áll a kérdés eldöntéséig zár alatt tartani, a mely intézkedésből felmerülhető károsodásért az árus kártérítésre igényt nem tarthat. Minthogy pedig a fogyasztó közönség érdekében nemcsak az ehető, vagyis ártalmatlan gombafajok megállapítása szükséges, de az is kívánatos, hogy a közönség a gombák kezelését és használatát illetőleg kellőleg tájékozva legyen, a tanács gondoskodott arról, hogy a vásárcsarnok-igazgatóság s a vásárigazgatóság a gombaárusokat a gombák csomagolására szükséges oly csomagolópapírral lássák el, melynek egyik oldalán a gombák kezelését, használatát illető utmutatást a vevő közönség nyomtatásban olvashatja". A szabályrendelet 1899. évi julius 1-én lép életbe. Budapest székesfőváros tanácsának 1899* évi junius hó 15-én tartott üléséből. A szabályrendelet végső soraiban emiitett utasítás a következő: A gombák elkészítése! A gombát vásárló közönséget különösen a következőkre figyelmeztetjük: Ajánlatos, hogy mindenféle nyers gomba elkészítése előtt forró vízzel leforráztassék s ezen viz elöntéssék. Ugy a friss, mint az elkészített gombákat nem szabad otthon sokáig tartogatni, nem pedig ismételten felmelegíteni. Ha a gomba tönkje S Z Í V Ó S és kemény, nem szabad felhasználni; valamint a gombakalapnak felbőrét is le kell hámozni, ha az bőrnemü, kemény és pikkelyes. Még az egészen ártalmatlan gombák is, ha túlságosan élveztetnek, a gyenge és rontott gyomrú egyéneknél nagy bajokat idézhetnek elő. Budapest székesfőváros vásárcsarnokainak igazgatósága

ISTVÁNFFI GYULA könyvében eléggé "haragos" megjegyzéseket füz a rendeletnek a gombákra vonatkozó részéhez, s tőle ez jogos is volt. A gombák erőszakolt, nem is népi, nem is hivatalos magyar nevei, a latin nevek felületes, hibás írásmódja, a rendszerezés önkényessége /a "Palánka-félék" között szerepelnek az Agaricales fajai is, bár ez talán sajtóhiba következménye lehet/ nem vall megalapozott, gondos összeállításra. Ma különösnek tűnik az, hogy a szabályren-

- 136 delet megalkotói ezek szerint nem kérték ki ISTVÁNFFInak - a jeles mikológusnak - a tanácsát. így azután olyan jelentéktelen gombácska is szerepel az árusíthatók között, mint aminő a Collybia esculenta. Ugyanakkor gyakori, jó ehető gombák kimaradtak az engedélyezettek közül, mint — hogy egy párat említsünk - a rizike /Lactarius deliciosus/, lila pereszke /Lepista nuda/, nagy őrzlábgomba /Macrolepiota procera/« császárgomba /Amanita caesarea/, gyürüs tuskógomba /Armillariella mellea/, barna gyürüstinoru /Suillus luteus/ stb© és a csiperkék /Agaricus/ jelentősebb fajai. Szokatlan - ismerve az 1954-ben kiadott 8200-7/1954.sz. rendelkezést - a Helvella és Gyromitra fajok árusításának engedélyezése. Nyilván éppen ezek miatt a gombák miatt szerepel az az általánosító utasítás a gombák elkészítésével kapcsolatban, hogy "mindenfé-. le nyers gomba elkészítés előtt leforráztass«k s ezen víz elöntessék". Ez a mondat nagyon félrevezetheti azokat, akik nem ismerik a gombafogyasztás veszélyeit, s igy akarják méregteleniteni a mérgező fajokat. Meg kell állapítanunk azonban az igazság kedvéért, hogy ha ISTVÁNFFI állította volna össze az árusítható fajok listáját,- ma, háromnegyed évszázad múlva, akkor is lenne min csodálkoznunk. Igaz, nem hagyta volna ki a jó ehető fajokat, viszont fejtegetéseben olyan gombákat hiányol az árusíthatók listájából, amelyeket ma értéktelennek tartunk vagy nem jelentősek /Pl. Polyporus squamosus^Lentinus tígrinus« Grlfnla sulphurea/. A sárga gévagombáról /Gri-phola sulphurea/ érdemes elolvasni, mit ir: "ez pedig májusban kedvelt piaci gomba, s tejfelesen elkészítve ízben a túrós csuszához csalódásig hasonlít". Mint ehető gombát ismerjük, de ezt nem hisszük róla. CLUSIUS szerint a hires "Codex"-ben a 16. században "non edul"., tehát nem ehetőnek irta. Nagyon igaza van ISTVÁNFFInak a magyar nevek használatáról irt sc— raiban: "Agaricus/Tricholoma/ gambosus sokféle néven ismeretes a piacokon,, csak éppen mint Foltos gyepgombát nem ismerik" ."Tessék elképzelni mit fog mondani a kofáné, ha elébe járulván Ehető szegecset kérünk tőle" az Ehető szegecset /mármint a nevet/ jo lélekkel nélkülözhetjük". S még egy ilyen példa: a ma már közismert vadontermő és termesztett késői laskagombát /Pleurotus ostreatus/ "Kagyló félszeggombának" nevezték a rendelkezés megalkotói. S talán végül még néhány szót arról, kik voltak ebben az időben illetékesek a gombavizsgálatra, milyen szakértelemmel rendelkeztek? Közismert, hogy ma a Gombaszakoktatási Bizottság közreműködésével szervezett különböző fokú tanfolyamokat mitegy 4000-en végezték már el Magyarországon. A II. világháború előtti évtizedben kedzte meg a gombaszakértők nevelését SZEMERE LÁSZLÓ, de korábban bizony a hozzáértő szakemberek száma igen csekély volt.Nem tudjuk, hogy 1899-ben a gombavizsgálatra kijelölt "hatósági közegek" milyen szintű gombaismerettel rendelkeztek. ISTVÁNFFI - aki korának e kérdését igazán jól ismerte « fel is tette a kérdést: „.,.. "honnan vaszünk hivatalos ellenőrző közegeket a gombák megvizsgá-

~ 137 -

lására?" Ugyanakkor viszont rögtön idéz egy francia szerző, GAUTHIER, M, 1884-ben Párizsban megjelent Írásából, aki csaknem 90 évvel ezelőtt azt irta, hogy a legkisebb községben is ott van a tanitó vagy a lelkész, esetleg sok helyütt az orvos meg a gyógyszerész is elvállalnál ezt a tisztet. Hogy azonban ezek a személyek alkalmasak legyenek a gombák vizsgálatára, szükségesnek tartja, hogy az orvosi és gyógyszerész képzésben, a tanítóképzőkben stb. "külön fel kell venni a gombatudományból annyit, amennyi erre szükséges. Sőt, az alsóbb és középiskolákban is gondot kelle fordítani "ezekre a hasznos és mérges növényekre, a mint részben figyelmet fordítanak bizonyos más mérges plántákra." S a kérdéssel szinte a mába érkeztünk, jól lemérhetjük azt a fejlődést, amelyet e téren tettünk, ugyanakkor szembetűnnek azok a hiányosságok is, amelyek nem ujkeletüek. Éppen az emiitett példa bizonyítja, hogy már a mult század végén is javasolták a mikológusok a diákok hatásosabb oktatását, ha nem is többre, de a gombafogyasztás, gombagyüjtés alapvető szempontjaira. A tanulóifjúság ilyenirányú oktatásával lehetne a legszélesebb bázist kiépíteni, s erre építeni azt a piramist, amely a különböző szinten oktatott gombaismerőkből áll. M a az alapszintet az érdeklődő és tanfolyamokra jelentkező turisták képviselik,, középszinten tanulnak a gombavizsgálattal ténylegesen foglalkozó piacfelügyelők, vidéki gombaellenőrök, a Tanácsok, a KÖJÁL stb. kiküldöttei. A felsőfokú szintet pedig azok érik el, akik a gombák ehető vagy mérgező voltán tul is érdeklődnek a mikológia iránt. Tehát a piramis áll, de az alapját szélesíteni kellene, ezt viszont csakis az oktatási intézményektől, az iskoláktól várhajt^uk. A kiképzett gombavizsgálók nagy száma és a Gombaszakoktatási Bizottságnak az a kezdeményezése, hogy a legszélesebbkürü hozzászólásra, javaslatok tételére hivta fel a hozzáértők figyelmét az uj rendelettervezettel kapcsolatban, megnyugtató alapot ad a rendelet jó kidolgozásához és országos végrehajtásához.

Die Regelung des Pilzverkaufes im 19. Jahrhundert in Ungarn Frau MARGIT BABOS, Budapest. Im Ungarn erschien im Jahre 1844 die erste Kundmachung, welche sich auch auf den Pilzgenuss bezieht. Diese richtete die Aufmerksamkeit meist nur auf die Gefahren, und nannte die Pilze verdächtig, zählte aber auch 11 essbare Arten auf. Im Jahre 1899 erschien die erste gute Satzung des Pilzverkaufes, welche vorschrieb, in welcher H a ]le, oder M a r kt Pilzverkauf genehmigt ist, gab Vorschrift für die Erfordernisse der Qualität, und enthielt eine Artenliste der essbaren, zum Verkauf genehmigten Pilze. Der Text dieser Satzung war vom Standpunkt des Gesundheitswesens und rechtlich viel besser, als bezüglich der Pilze.

-

138 -

Die, die es formulierten, ersuchten nicht den brühmten ungarischen Mykologen GYULA ISTVANFFI um Rath,, und so kamen auch unbedeutende, sogar nicht kcnsumierbare Arten zwischen die verkaufbaren, hingegen blieben recht gute, wertvolle, essbare Pilze aus. Heute, wo bald 2 Jahrzente, /seit 1954-/ in Ungarn der Pilzverkauf geregelt, und mit Sicherheit überwacht wird, können wir von dieser Satzung doch feststellen, dass sie - trotz ihrer Fehler - eine bedeutende Initiative war.

U.jabb adat a karbolszagról A mult év nyarán, junius 30. és Julius 15-e közö + t, az egyik budapesti piacon két alkalommal vásárolt okkerszinü vargánya /Boletus impolitus/ példányai kellemetlenül jodoform izüek, karbolszaguak voltak, A gombák husa sárgult is. A belőlük készült étel ehetetlen volt. Ugyanezt más vásárlók is tapasztalták. Az eset kapcsán szeretném felhivni a figyelmet arra, hogy nemcsak a csiperkéken, hanem egyes vargányaiajokon is jeüetkezhet a rossz orvosságszag és a sárgulás* Az árusítás ellenőrzésekor jó lenne erre ezután figyelni. Az eset különben ujabb bizonyíték arra, hogy nem más fajokról van szó, hanem a jelenségnek más oka lehet, FARKAS T.

A Suillus grevillei /KLOTZSCH/SING., újonnan megismert festékanyagai, a grevillinek A Berlini Műszaki Egyetem kutatói /l/ a cimben megnevezett tinorufaj termőtestjeiből extrakciós és kromatográfiás müveletek sorozatával három eddig ismeretlen festékanyagot állitotak elő kristályos formában. A grevillin A,B és C-nek elnevezett anyagok sárganarancs szinüek, és a friss gombára vonatkoztatott ezred - tizez-r red százalék nagyságrendnyi mennyiségben /5 - 320 mg/ sikerült őket kinyerni. A kutatók munkáját nehezítette az a körülmény, hogy a színezékek koncentrációja a gombában szállítás közben csökkent, A grevillin A, B és C összegképletei tömegspektrometriás mérések alapján, a fenti felsorolás sorrendjében: C ^8 H 12°6 9 C l8 H 12°7" letve ^18^12^8' 6 "^^intetben "tehát csak egy-egy oxigénatomban különböznek egymástól. Kémiai átalakítások és spektometriás vizsgálatok alapján a kinyert festékek szerkezetét is felderítették. Megállapították, hogy az angol kutatók '2/ által a S-;i11us boy]-. nus-ból.izolált atromentinnel rokonságot mutate, pirán-dion-származékok. DR. MARKÓ L.-NÉ 1/ STEGLICH, W. - BESL,H, - PR0X,A.: Tetrahedron tetters, 1972, /No,.48./. 4895,. 2/ BEAUMONT , P. ,C. - EDWARDS, R.: Chem. Soc. /London/ ,C . 19^9 ,2.593.

A mikorriza kutatás néhány u.jabb eredménye J A M E S M , 'TRAPPE közleménye alapján* A legpjabb kutatások uj bepillantást nyújtanak a mikorrizaképzés ökológiájába, különösen azokban a gazdanövény-gomba kölcsönhatást szabályozó folyamatokba, melyek megkülönböztetik a szimbiózist a patogén fertőzésektol» A mikorriza gombákról ezeknek az uj kutatásoknak az alapján már tudjuk, hogy erőteljesen befolyásolják a talajban a gazdanövény gyökereit körülvevő mikroszervezetek számát, populációit, valamint tudjuk, hogy ténylegesen megvédik a hajszálgyökereket a patogén mikroszervezetek támadásaitól» A természetben az olyan gyökerecskék, amelyek nem tudnak szimbiózis kapcsolatot létesiteni, általában káros fertőzésektől szenvednek. A mikorriza kapcsolatok vizsgálatát ezért fontos a haj szálgyökereket alacsonyabbrendü szervezetek által érő fertőzésekre is kiterjeszteni . A szimbiózisnak, a gazdanövény-gomba kölcsönhatásainak a patogenitással való összevetése választ ad a gazdanövény ellenállásának biokémiai alapjaira vonatkozó kérdésekre. Ezek a megfigyelések a gyökérbetegségek ellen kidolgozott módszerek fejlesztéséhez segithetnek. Feltételezhető, hogy a gombák többezer faja képes a mikorriza képzésére. Ügy adott mikorriza-kapcsolat kialakulásában mégis bizonyos kiválogató folyamatok végtermékeként a számvabehető gombafajok száma néhányra, vagy csak egyetlen egyre redukálódhat. Azaz a gazdanövénnyel csupán néhány gomba létesithet kapcsolatot. Ennek a 1, 2t 3.

szelektáló folyamatnak három szakasza van: A környezetben az életképes gombamicélium megtelepedése. A micélium áthatolása a rizoszférán. A micélium behatolása a gyökérszövetbe.

E részfolyamatok részletesebb ismertetése a következő: 1. A mi'élium megtelep'-dése meghatározott, komplex mikroökológiai folyamat. Első lényeges feltétele a mikorrizaképző gomba megtelepedésének az, hogy képes legyen a talaj fiziko-kémiai tulajdonságaihoz alkalna zkodni. TRAPPE szerint néhány mikorrizagomba, mint például a Cenococcum graniforme /SOW./ FERD.et WINGE képes alkalmazkodni a legkülönbözőbb talajokhoz és éghajlathoz, mig mások csupán egészen specifikus feltételek között élnek mpg. CERUTI /19S8/ bebizonyította például, hogy az olasz fehér szarvasgombának /Tuber magnatum/ meszes talajra van szüksége. De ha a környezet megfelelő lenne a gomba számára, még akkor is más talajlakó gombák és baktériumok milliárdjaival kell versenyeznie. Ez nem csupán egyszerű verseny az élettérért és a táplálékért, mert számos mikroszervezet olyan antibiotikus anyagokat választ ki, melyek gátolják a mikorrizagomba növekedését.

J.M,TRAPPE: Mycorrhizae.Yearbook Science and Technology. 1969.

-

140

-

2. A micélium áthatolása a rizns^fór^ Az aránylag tóőSzámu mikorriza gomba, amely létét biztosítani tudja az adott talajban, ott egy igen szelektív határba ütközik. Ez a határ a rizoszféra, tulajdonképpen az a mikrokörnyezet, az a zóna, mely közvetlenül övezi a gyökereket, és ahol.közvetlenül hatnak a gyökér által kiválasztott szekrétumok. Ezeknek a szekrétumoknak egy része szelektív alapon gátolhatja vagy serkentheti környezetének mikroszervezet-populációit, A szekrétumok által kiválogatott baktérium és gomba populációk viszont olyan metabdikus melléktermékeket termelnek,, amelyek még tovább gátolhatják vagy serkenthetik más szervezetek megtelepülését. J.NEAL és munkatársai /1968/ kimutatták, hogy a rizoszférában élő mikroszervezetek populációi mennyisé- ' gi és minőségi szempontból egyaránt jellemzik a mikorrizás és nem inikorrizás fagyökereket. Tehát nyilvánvaló, hogy a rizoszférának igen nagy a szelekciós képessége. így érthető, hogy csak azok a mikorrizás vagy patogén gombák képesek kapcsola-. tot felvenni a gyökerekkel, amelyekre vagy nem hatnak a rizoszféra szekrétumai , hatóanyagai, vagy amelyek a gátló anyagokat hatástalanítani képesek. A szelekciós hatás természetesen pozitív is lehet, mert a rizoszféra szekrétumok bizonyos mikorrizás és patogén gombák megtelepedését serkenthetik is. 3. Kapcsolat létesítése a gyökérszövettel Ha a gomba legyőzte a környezet és a rizoszféra gátló hatásait, és kapcsolatot vett fel a gyökérke felszínével, akkor már behatolhat a belső gyökérszövetbe, hogy ott kialakítsa a mikoriizát, vagy mint patogén gomba, megtámadja a gyökeret. A kapcso-. lat kialakításához olyan nélkülözhetetlen enzimeket keli a gombának képezni, amely enzimek képesek a sejtfalat, vagy a sejbközött.i anyagokat feloldani. A szöveteken belül is érhetik azonban gombatoxikus anyagok hatásai a behatoló micéliumokat, amely toxinokat a gazdaszövet termeli ki vagy magától, vagy válaszreakcióként a gombabehatolásra. A behatoló gombának ezekre a gombatoxikus anyagokra vagy immúnisnak kell lennie, vagy képesnek kell lennie arra, hogy ezeket közömbösítse, mert csak igy alakulhat ki a szimbiózis, vagy a patogén gomba-gyökér kapcsolat. Ezek után a patogén gomba a gazdagyökér működését lehetetlenné teszi, és a gyökérpusztulás rövid időn belül bekövetkezik. A mikorrizás gomba ezzel szemben meghatározott módon növekszik a gyökérszöveten belül, és a gyökerecske életműködésében nem okoz zavart. Sőt a minkorriza gombával együttműködve a gyökérke hatékonyabban hajthatja végre ezeket a funkciókat, és szemmelláthatóan Rosszabb ideig marad életképes, mint a mikorriza kapcsolatba nem lépett gyökerecskék. Az a gomba és a gazdanövény közötti biokémiai kölcsönhatásoktól függ, hogy egy adott gombafaj az adott fafaj gyökerecskéin belül mint patogén, vagy mint szimbionta szervezet fog működni. J. NÍÍESCH /l963/ kutatásaival kimutatta, hogy bizonyos orchideák gumóinak sejtjei fenolhoz hasonló gombaölő anyagokat termelnek válaszképpen a gomba behatolására. Ezeket az anyagokat azonban

- 141 néhány patogén gomba ártalmatlan anyagokra bontja le. Más patogén gombák oly gyorsan megölik a gumószövetet, hogy a sejteknek még idejük sem marad a gombaölő anyagok termelésére. A mikorriza gombák pedig sem meg nem Ölik a gazdaszövetet, sem nem bontják le a termelt anyagokat. Az ilyen mikorriza gombák behatolása után 5-8 nappal az orchidea szövete elegendő koncentrációjú gátló anyagot termel ahhoz, hogy a gomba fejlődését lelassítsa, majd megállitsa, de halálos adagot soha nem termel, ^zék az enzimatikus és metabolikus kölcsönhatások talán még a mikorriza-kapcsolatok morfológiáját is meghatározzák, vagyis azt, hogy a kapcsolat endotróf, ektotróf vagy ektendctrcf mikorrizává alakul-e. D.H.MARX /1967/ bizonyi+otta be először, hogy a patogén Phytophtora cinnamoni /Peronospora'e c , - Moszatgombák -/ nem képes behatolni a Pi.nus echina 4 a nevü fenyő mikorrizás gyökereibe, holott a nem mikorrizás gyökereket igen rövid ide alatt képes elpusztítani. Minden mikorriza gomba me"yet tanulmányozott , ilymődon meg tudta védeni a gazdanövény gyökerei!', sőt még antibiotikumokat is termeltek amelyek gátolták egye? pat egén gombák életnmködéeét. A Leucopaxillus cereal is olyan erős antítiotikumekat + F.rmel t a kísérletek során, hogy a közelében levő, de nem mikorrizás gyöderecskéket is kepes volt megvede 11 a. Ph y 1c pht 0 r a r .* nnarn 0 n i fertőzésével szemben. Egyéb ujak.0 kutatások azt látszanak bizony! an; , hogy néhány mikorrizás gomba ta ár. képes megvédeni a gyökereket, meg a fonalférgek> valamint a gyökértetvek támadásai ellen is. A mikorriza kapcsolatok hat ásai a gombára és a gazda.-iövény re tehát most már jobban tisztázottak. Világos, hogy a mikorriza-társulás valódi szimbiózis, amely sokoldalúan hasznos mindkét fél reszére, Azok a mechanizmusok azonban, amelyekből ez a haszon származik, részletesebbea nagyobbrészt még alig ismerte'-». A szimbiózis ökológiájának és biokémiájának fokozott tanulmányozása tehát szükséges.;, A további eredmények segíthetnek csak ahbrz, hogy a mikorriza kapcsolatokat sikeresebben felhasználhassuk az erdészeti és mezőgazdasági gyakorlatban a gyökérbetegségek elleni biológiai védekezésként. A mikorrizás es a gyökérpatogén gombák öszszehasonlitó tanulmányozásával peaig ujabb ismereteket s-sereznetühk egyúttal a pategenezis, valamint a betegségei lenállás eddig kevéssé ismert rész léteiről. RIMÓCZI 1.

Szakosztályunk élete 1972-ben Az Országos Erdészeti Egy e s yi e t Mikológiái és Faanyagvédelmi Szakosztálya az 19?2. évben ismét jelentős tudomány terjesztő munkásságot fejtett ki, A csütörtök délutáni szakosztályi összejöveteleken 32 ülést tartottunk. Ezenfelül az ev folyamán más társadalmi szervekkel együttesen 2 nagyobbszabásu ankét rendezésében vettünk

- 142 részt. A nagyobb rendezvények a következők voltak: az egészégügyi szervekkel együtt junius 9-én megtartott egészségügyi ankét, amely a gombamérgezések elleni jogszabályalkotás és védekezés időszerű kérdéseivel foglalkozott. Az Eötvös Loránd Tudomány Egyetemen augusztus 14-én rendezett ünnepi ülésen DR. OLÁH MIKLÓS GYÖRGY kanadai professzor tartott értékes előadást. A csütörtöki előadásokon felvetett témák tartalmilag három csoportba: 1/ agarikológia, 2/ faanyagvédelem és 3/ általános mikológia, oszthatók. 1/ Agarikolögiac A magasabbrendü kalaposgombák rendszertani, ökológiai, produkciósbiológiai és domesztikációs technikai tárgyköreiből több előadás hangzott el. Kiemelkedő érdekességü volt a csiperkegomba termesztés nagyüzemi szintű komposztálás., valamint a szintetikus és fél-komposztok biológiai effektivitájának értékeJése. A domesztikációs célok realizálásához hasznos termésprodukciós ökológiai elemzésekről, a termőtest indukciókat befolyásoló hormonkutatásokról, valamint a mikorriza kutatásokról is hangzott el beszámoló. 2/ Faanyagvédelem. A döntött fa védelmének elméleti, szerkutatási, alkalmazástechnológiai részletkérdéseit több előadás értékelte, elsősorban a hazai eredmények alapján 9 3/ Általános mikológia, A sejttanj fejlődéstan, rendszertan és ultraszerkezettan, az ipari hatóanyagtermelés, a fehérjék és aminosavak témáiból hangzottak el előadások. A legnagyobb érdeklődést az anyagcsere folyamatokat szabályozó bioaktiv anyagokról és hatásmechanizmusukról szóló ismertetések váltották ki. Az elmúlt évben a Szakosztály 5 gombaismertető tanfolyamot /2 felsőfokú., 3 középfokú/ tartott. E tanfolyamokon összesen 170 személy vett részt, és összesen 90 fő tett eredményes vizsgát. A Szakosztály kiadványában, a "Mikológiái Közlemények"-ben ez évben is 3 számban, összesen 146 oldalon, 10 nagyobb, önálló megfigyelésekről és kutatási eredményekről beszámoló, valamint több kisebb közlemény és irodalomismertetés jelent meg. DR. POZSÁR BÉLA szakosztálytitkár

O L V A S Ó I N K

F I G Y E L M É B E

!

DR CSERI ZOLTÁN tud. oszt .vezető "Néhány farontó bazidiumos gomba vizsgálata fermentációs ipari szempontból" c. kandidátusi értékezését témája és terjedelme miatt a "Mikológiái Közlemények" különkiadványaként adjuk ki. Kérjük mindazokat, akik igényt tartanak rá, közöljék azt e.számunk kézhezvételétől számitott J5 napon belül uj címünkre /1061. Bpest, VI.Anker köz 1./, mert a különkiadványt csak az igényelt mennyiségnek megfelelő példányszámban fogjuk elkészíttetni, ára 15,-Ft lesz, A Szerkesztőség

- 143 IROPALOMISMERTETÉS DR.KALMÁR ZOLTÁN Gombák Búvár Zsebkönyvek, Móra Könykiadó, Budapest, 1972. A "Gombák" c, zsebkönyv a szerző számos, jól ismert gombakönyve között a legsikerültebbek közé sorolható az ismeretterjesztő gombaszakirodalomban. A "Búvár" sokszinü képes ismeretterjesztő zsebkönyv sorozat keretében ez a legnagyobb érdeklődéssel várt kötet. A hozzáfűzött remények teljesültek, mert a könyvecske nemcsak a szakmai céloknak felel meg kiválóan, hanem nyomtatástechnikai szempontból is jó, mert szines gombaképei jól sikerültek. A könyvecske 64 oldal terjedelemben, igen jó papiron készült. Fehér tábla kötését a cimlapon a gyapjas tintagomba, a hátlapon pedig a vörös érdesnyelü tinoru nagyon szép szines ábrája disziti. 29 táblán 116 szines gombakép van, amelyek HULLER ÁGOSTON festményei. Minden tábla 4 gombaképpel a jobb oldalon van, baloldalon a szövegrész a 4 gomba nevével és leirásával. A könyvecske a gyors felismerést teszi lehetővé. ®eosztása azért igen jó, mert nem kell a képekhez a szöveget hozzákeresni. A képek szinezése élethű, jól fel ismerhetők és segitségükkel a gombák meghatározhatók. A jelentősebb ehető és mérges kalaposgombákon kivül nagygombákat /kucsmagombák, korallgombák, csészegombák stb./ is tartalmaz . A szövegrész 5-7 soros, nem több és nem kevesebb, mint amennyi a jó képhez szükséges. A gombafaj leirásán kivül termőhelyi viszonyait, a gomba felhasználhatóságát is tartalmazza. Mérgező gombáknál leirja a tüneteket, és az összetéveszthetőségre is rámutat. A könyv rövid bevezetése is nagyon hasznos, mert szót emel a gombákkal kapcsolatos babonák ellen, és néhány "aranyszabályt" ad a felhasználással kapcsolatban. A nagyon hasznos jól sikerült kézikönyv jó szolgálatot tesz majd nemcsak az erdőt-mezőt járó "kisdiák" kezében, hanem minden természetbarát élevezettel forgathatja. DR. GÁLFFY Z. DR.HARASZTI EDE - DR.KALMÁR ZOLTÁN Ismerjük meg a méfrgéző növényeket Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1972. A könyv 247 oldal terjedelmű, sok szines és fekete-fehér növény és néhány gomba fényképet tartalmaz. Számunkra fontos, hogy a gombafelvátelek /gyilkos galóca, légyölő galóca, kerti és téglavörös susulyka stb,/, valamint a fekete-fehéí felvételek /fehér és párduc galóca, parlagi tölcsérgomba stb./ szépek, jól felismerhetők. A szövegrész mintegy 40 oldalon behatóan foglalkozik

- 144 a gombamérgezésekkel, mérgezéstipusokkal, a mérgező gombafajok /24 faj/ leírásával. A könyv ezért jelentős, mert a mérgező növények kapcsán lehetőség van arra, hogy a mérgező gombákra, gombamérgezésekre is felhívja az állattenyésztésben dolgozói;;, állatorvosok stb. figyelmét is. DR.GÁLFFY Z.

Mycorrhizae. Az első Észak-Amerikai mikorriza konferencia /I969. ápril anyaga. Az USA mezőgazgadási minisztériumának és az Erdei Szolgálatnak kiadványa. Washington, 1972. •1 A

z elmúlt félévszázadban nagy lendülettel indult meg a mikorriza tanulmányozása. A legutolsó évtizedben különösen intenzívvé vált ez a kutatás. A kutatási eredmények ismertetésére és megvitatására tartották meg 1969 április 1-3 között az első észak-amerikai mikorriza konferenciát az Illinois-i egyetemen. A konferencián a mikorrizával vagy a hozzá szorosan kapcsolódó területekkel foglalkozó egyetemi tanárok és az Erdei Szolgálat kutatói vettek részt. Az 56 résztvevő mind észak-amerikai /USA és Kanada/ volt. A konferencia előadásait és a beküldött tanulmányokat tartalmazza a 255 oldalas kiadvány0 • A nagyobb tanulmányok többsége az ektomikorriza, endomikorriza és ektendomikorriza kutatás legújabb eredményeiről számol be. Két tanulmány ismerteti az endomikorriza "vésicular-arbuscular" tipusát képező gombákat és fizológiájukat. Az ektomikorriza gombák taxonómiájával, kialakulásukkal ,fizológiai védőszerepükkel, anyagcsere folyamataikkal, kulturába vitelükkel 5 tanulmány foglalkozik. Egy.tanulmány ismerteti a legújabb talajoltási kutatások eredményeit. Megállapítja, hogy egy elkülönített mikorriza gomba nem olyan életerős, nem olyan stimuláló hatású a gazdanövényre, mint a több gombafajt tartalmazó talajkeverék. A 20 nagyobb és 7 kisebb tanulmányt tartalmazó kiadvány szemléletes képet nyújt az észak-amerikai mikorriza kutatás legújabb eredményeiről. DR.KONECSNI I.

Gombák tudósa Képes Újság, Budapest, 1972. XII.16. Ezen a cimen közöl a Képes Újság SZEMERE LÁSZLÓRól képes riportot, amelyben közli a magaskoru tudóssal, a magyar mikológia nesztorával folytatott beszélgetést. Kidomborodik a beszélgetésből az eseményekben és eredményekben gazdag hosszú pályafutás sok érdekessége és neves mikológusunk kutatási témájának, a földben termő szarvasgombák keresésének hazai viszonyai. Mindig öröm az, ha a sajtó felfigyel a biológiai szaktudomány művelőinek kimagasló személyeire, de számunkra kettős öröm, ha olyan szerényen és csendben eltöltött évtizedek érdemeire figyelnek fel, mint amilyen a magyar mikológia terén mindenki által különösen szeretett és tisztelt SZEMERE LÁSZLÓ élete és munkássága. DR.KALMÁR Z.