Óperencia
Az Óperencián innen és túl
2013. február
Az Óperenciás tengeren is túl… Régóta tervezek egy cikket írni – pont ebben a témában – az Óperenciába. Öregdiáként – akinek az elmúlt két és fél évben sajnos egyszer sem sikerült eljutnia az Osztrák Iskolába, pedig mindannyiszor szerette volna, ahányszor csak Magyarországon járt – mesélek nektek a tapasztalataimról: mekkora buli is az egyetem az ”uncsi ” és ”kötött” gimi után… Mint ahogyan az az előző sorokból gyanítható, felsőoktatási tanulmányaimat nem Magyarországon kezdtem el, annak ellenére, hogy itthon is felvételt nyertem a Károli Gáspár Református Egyetem pszichológia szakára, ami az érettségi előtt legfőbb célom és vágyam is volt. Történt ugyanis, hogy – elsősorban kishitűségemnek köszönhetően – az írásbelik után úgy éreztem, semmiképp sem lesz elég pontom a Károlira. Márpedig én csakis oda akartam menni, más itthoni intézmény nem lett volna elég jó. Következésképpen elkezdtem tanulni a bécsi egyetem pszichológia felvételijére (igen, természetesen azon a szakon, ahol én szerettem volna tanulni, volt felvételi :)). Legnagyobb örömömre végül mindkét helyre felvettek, de akkor már annyira beleéltem magam a külföldi életbe, hogy úgy éreztem, nincs maradásom. Ezt a döntésemet a mai napig nem bántam meg, pedig az itteni oktatásnak is megvannak a maga hátrányai. Most az 5. szemeszterben vagyok Bsc-képzésben, és ha minden jól alakul, akkor ebben a szemeszterben be is tudom fejezni az alapképzést. Így a következő félévemet egy szakmához kapcsolódó intézményben tölteném, és utána (feltéve, ha felvesznek) jöhet az Msc. Szerencsémre a pszichológiát egyre jobban szeretem; minél több irányt ismerek meg, annál több minden érdekel és annál nehezebb a döntés, hogy milyen szakirány lenne a legmegfelelőbb később. Mivel a bécsi egyetem inkább a természettudományi ágát követi ennek a szakterületnek, sok dolog kimarad, háttérbe szorul (pl. önismereti csoportok). A budapesti Károli Egyetem – amely inkább a társadalomtudományi ágat követi – levelezőlistájáról viszont remek információkat szerezhet az érdeklődő a hazai rendezvényeket illetően, így lehetőség nyílik hazai kapcsolatépítésre és önfejlesztésre is. Az elmúlt két és fél évnek, mióta egyetemista vagyok, egyik legértékesebb „termése” a személyiségfejlődés, amin a kezdetektől fogva keresztülmentem és megyek a mai napig. Ezt legfőképpen a pszichológiának tudom be. Úgy gondolom, tapasztalom, hogy ez az egyik olyan szak, ami a legszélesebb perspektívát nyújtja, és akarva-akaratlanul is rákényszerít arra, hogy beleképzeld magad mások helyzetébe. Ezáltal egyrészt fejlődik az empátia, türelem, másokra való figyelés, tolerancia képessége, másrészt 30
Óperencia
Az Óperencián innen és túl
2013. február
pedig megtanulod (fel) értékelni a saját sorsodat is. Továbbá a tanultak annyira elgondolkoztatnak, segítenek elmélyülni egy-egy témában, hogy az ember sokszor a saját határait feszegeti (képes-e elfogadni, megérteni, netán egyetérteni olyan dolgokkal, amikkel eddig nem találkozott, vagy találkozott, összeférhetetlennek tartotta a saját értékrendjével). Ez azért is érdekes, mert a képzés nagyrészt elméleti és csak kisebb részben tartalmazza a lélek tanulmányozását. Azáltal, hogy ezt a szakot külföldön végzem, többször (és egyre erősebben) foglalkoztat az identitás, ezzel együtt pedig a hovatartozás kérdésköre. Hol lenne érdemes letelepedni, mi szól a külföld, valamint Magyarország mellett és ellen. Például a közös nyelv, gyökerek és kultúra nem csak a család szempontjából lényeges, hanem a kliensekkel való beszélgetések során is. Most úgy tervezem, hogy 5-10 év múlva mindenképpen vissza szeretnék térni Magyarországra, de az álláspontom mindig változik: két és fél éve ez a lehetőség szóba sem kerülhetett volna, míg például a múlt évben csomószor tépelődtem azon, hogy haza kéne menni, ott van a helyem, oda tartozom. Jelenleg mindenre nyitott vagyok. Jól érzem magam itt is, amikor itt vagyok és otthon is, amikor épp úgy adódik. Ebből a szempontból a buszutak is tartogatnak egy kis izgalmat: mindig várom, hogy megérkezzem az éppen soron lévő célhoz. Ennek az érzésnek köszönhetően egyáltalán nem érzem megterhelőnek ezeket a kisebb utazásokat. Mint ahogyan már feljebb említettem, lassan befejezem az alapképzést. Bécsben a mester szakra is van felvételi, mivel azonban a mai napig nincsen végleges Master-tervezet, ez némi aggodalmat ébreszthet a lelkes tanulóban. Az ezzel járó frusztrációt és bizonytalanságérzetet viszont megpróbálom lelkesedésbe és nyitottságba (más európai országok Masterképzéseit felkutatva, pl. Anglia, Dánia) átkonvertálni. Mivel többek között érdekelnek a kriminálpszichológia, klinikai pszichológia, neurológia, oktatáspszichológia, katasztrófapszichológia, pszichodráma, állatok segítségével folytatott terápia területei is, célszerű lenne olyan helyet választani, ahol ezen ágaknak már megfelelő szintű múltjuk, hagyományuk van. Végezetül az elengedhetetlen motiválás (?) és bátorítás (?): A pszichológiát, mint elméleti és gyakorlati tudományágat, nem azoknak ajánlom, akik magukat jobban meg szeretnék ismerni és nem is azoknak, akik másoknak szeretnének a segítségére lenni. Véleményem szerint ezek nem célok, hanem eszközök és folyamatok a tudás elsajátítása során. A pszichológia inkább hivatás, mint szakma, az egyéni végcélját mindenki maga határozza meg, de a „hivatalos” végcél eléréséhez nagyon sok alázatra (a szakma iránt), tiszteletre (az emberek iránt), valamint elhivatottságra van 31
Óperencia
Az Óperencián innen és túl
2013. február
szükség. Végső ösztönzésül pedig bátran keressen fel az, akinek felkeltettem az érdeklődését életem egy parányi cikkelyének bemutatásával. Baráth Zsuzsi (2010-ben végzett diákunk)
Londonban megalakult a Külföldön Tanuló Magyar Egyetemisták Szövetsége (KüMa) Amikor Fuxreiter tanár úr megkért, hogy írjak egy beszámolót angliai egyetemi és egyetemen kívüli élményeimről, úgy gondoltam, szakítok a megszokott és néhányak által talán már unalmasnak tűnő élménybeszámolós jellegű hangulattal, és inkább valami számotokra is érdekes és hasznos témáról számolok be. Tavaly kora tavasszal pár társammal belekezdtünk egy projektbe, név szerint a Külföldön Tanuló Magyar Egyetemisták Szövetségének (KüMa) megalapításába. A szervezet két fő célja az itthon tanuló diákok külföldi tanintézménybe jutásának megkönnyítése, illetve a kint lediplomázott fiatalok hazacsábítása és beépítése a magyar munkaerőpiacba. Ötletünkkel idén májusban egy a Krétakör által kiírt pályázaton vettünk részt. A kiírás (amelyről bővebben a kretakor.eu oldalon olvashattok) olyan programok vázlatszerű leírását várta, amely a magyar identitás erősítését szolgálja. Egy skype-konferenciasorozat keretében egy londoni évfolyamtársam, illetve két szintén volt osztrákos diák, név szerint Dömötör Dávid és Nadj Gábriel, társaságában összeraktunk egy pályamunkát, s mint pár héttel később kiderült, ötletünket a zsűri továbbjutással jutalmazta. A következő forduló alkalmával egy interjún vettünk részt, amely során a Krétakör kérdéseire válaszoltunk, mindezek után pedig szabad volt az út a berlini döntőig. A Biennale magyar vonatkozású programja, az illumiNation egy kétnapos esemény volt, gyakorlatilag maga a verseny. Ennek keretein belül bővebben kifejtettük terveinket, majd különböző társadalmi problémákra (elsősorban a cigányságéra, illetve a hajléktalanokéra) kerestük a választ. A versenyt egy német – fiatal munkanélküliekből álló – zsűri döntötte el, és nagy izgalmak és szoros verseny után nekünk ítélték a főnyereményt, az 5000 €-t. De mit is kezdjünk ezzel a rengeteg pénzzel, illetve hogy kívánjuk megvalósítani terveinket? Első feladatunk a szövetség hivatalos bejegyzése volt. Emellett folyamatosan zajlik weboldalunk felépítése, amelyet elsősorban adatmegosztásra kívánunk használni: itt olvashatjátok majd rövid „Hogyan felvételizz?” bejegyzéseinket, amelyek segítenek a különböző 32
Óperencia
Az Óperencián innen és túl
2013. február
országok egyetemeire való bejutásban, de ugyanúgy megtalálhattok itt különböző ösztöndíj- és szálláshirdetéseket. Indítunk ezenkívül egy fórum részt is, ahol más (jelenlegi vagy már lediplomázott) diákokkal vehetitek fel a kapcsolatot. Az igazi költséget azonban nem ezek jelentik, hanem terveink szerint félévente szervezendő rendezvényeink, ahol különböző előadásokon és témák megvitatásán kívül a személyes kapcsolatok fejlesztése állna a középpontban. Célunk ugyanis, hogy valódi, ember és ember közt létrejövő hálózat legyünk, ne csupán egy virtuális közösség. Meggyőződésem, hogy a külföldi tapasztalat (legyen az egy teljes diploma, vagy akár csak egy nyári szakmai gyakorlat) értékesebbé és „eladhatóbbá” tesz titeket mint munkavállalókat (hangozzék is ez bármily távolinak vagy bizarrnak). Akár itthoni diákként csatlakozol hozzánk, akár külföldön tanulni vágyóként, mindenképpen tudunk neked valamit nyújtani. (Emellett természetesen nem elhanyagolandó az sem, hogy egy csapat nagyszerű fiatallal ismerkedhetsz meg…) Ha szervezetünk felkeltette érdeklődésedet és még több információt szeretnél megtudni rólunk, lájkolj minket a facebookon (www.facebook.com/kuma2012), kövess a twitteren (@kumaszovetseg), olvasd rendeszeresen frissülő blogunkat (www.kuma.blog.hu), vagy látogass el hamarosan elkészülő weboldalunkra (www.kuma.hu). Berényi Benjamin (2011-ben végzett diákunk)
Egy Koffeinista kalandjai Kínában Közlekedés Ha összeadom a napokat, melyeket Kínában töltöttem, büszkén mondhatom, hogy majdnem egy hónap. Először tavaly (2011) nyáron jártam az országban, másodszor pedig idén, 2012 októberében, és meggyőződéssel állíthatom, nem ez volt az utolsó. Ezzel az írással egyfajta útikalauzt szeretnék nyújtani (egykét anekdotával színesítve) mindazoknak, akik szeretnének valamikor Kínába utazni. Időtartam Kínába utazni nem kimondottan gyors tevékenység (repülővel sem!) – átszállásokkal együtt mondjuk egy teljes nap. Visszafelé ugyanennyi. Két hétnél rövidebb időtartamra szerintem nem is érdemes tervezni egy kínai tartózkodást. Az utazáshoz vízum szükséges, ezt a Kínai Népköztársaság Nagykövetségén lehet igényelni, és 4 munkanap alatt el is készítik. A munkavégzés sebessége természetesen fokozható, ha megfizetjük… 33
Óperencia
Az Óperencián innen és túl
2013. február
A vízumkérelem tavaly még csak kétoldalas volt, idén négyre bővült. Számos érdekes kérdés tehető ezért felelőssé, ilyen például a legközelebbi családtagok nevének és telefonszámának megadására buzdító táblázat, a kit értesítsünk, ha baj van rész, valamint a ki fogja fizetni az itt-tartózkodásod költségeit firtató kérdés. Nem tudom, mi történik, ha ezeket nem töltjük ki, én nem kockáztattam, nehogy visszadobják a kérelmemet. Ha nem üzleti útról vagy hosszabb ott-tartózkodásról van szó, akkor nincs szükség meghívólevélre. Közlekedés Ha megérkeztünk Kínába, az első feladat, ami vár ránk, hogy a reptérről el kell jutni a szállásunkig. Ahogy a bőröndünkkel átvágunk a tömegen, több angolul beszélő hölgy/úr fog nekünk taxit kínálni, de semmiképp se ezekkel utazzunk! Ők ugyanis a “fekete taxisok”, akik jobban megkérik az árát egyegy fuvarnak, mint bejelentett társaik. (Idén arra lettem figyelmes, hogy az egyik vonatállomáson be is mondják angolul, hogy ne fogadjuk el ezeknek az embereknek az ajánlatát.) Kövessük inkább a taxi feliratokat, melyek minden állomáson ott virítanak. Ha így teszünk, eljutunk egy birkaterelős (fémkorlátos) részhez, ahol valószínűleg már sokan állnak előttünk. Ne aggódjunk, a sor gyorsan halad! Taxi A taxisok szókincse általában az OK-ig terjed, ezt viszont becsületesen csak akkor mondják, ha tényleg OK. Fel kell készülnünk, ha el akarjuk vitetni magunkat valahová, a legjobb, ha megmutatjuk a helyet a térképen a taxi vezetőjének. Térkép Ehhez használjunk kínai nyelvű térképet (vagy olyat, amin kínaiul is rajta vannak az utcanevek, a legtöbb információs pontról ingyenesen elvihetők ezek a térképek). Vannak olyan turistáknak szánt angolra fordított térképek, melyekből könnyen megállapíthatjuk, hogy náluk nem olyan népszerű a Petőfi Sándor utca, viszont a helybeliek garantáltan nem fognak rajta eligazodni. Ha olyan bonyolult kéréssel szeretnénk előállni, mint például hogy holnap hajnali 5-re jöjjön a taxis a szállodánk elé és vigyen minket a reptérre, az sem lehetetlen, még kínai nyelvtudás hiányában sem. Valamilyen on-line fordítóprogramot használva (a translate.google.com elérhető Kínában is!) derítsük ki, hogy a fenti mondat hogy lenne leírva kínaiul. Ettől kezdve két lehetőség van: vagy a telefonunkat, tabletünket, egyéb kütyünket mutogatjuk, vagy lemásoljuk a mondatot kézzel egy papírra. Ne aggódjunk a nyelvtani 34
Óperencia
Az Óperencián innen és túl
2013. február
hibák miatt, meg fogják érteni! Küzdelmünk gyümölcseként pedig elhangzik az elnyújtott OKÉÉÉ. Metró A shanghaji metró használatához jegyet kell venni a metró területén lévő számos automata egyikéből, vagy a külön erre a célra kijelölt pénztáraknál bérletet is vehetünk. Talán nem meglepő, hogy egyik sem papír alapú – a jegy és a bérlet is többször használatos műanyag kártya. Előbbit megvesszük, utazunk vele, aztán kilépéskor leadjuk – és legközelebb ki tudja kihez kerül… A bérlet esetében kifizetjük a kártya díját és utána időnként feltöltjük kisebb-nagyobb összegekkel.
A metróhálózatot zónákra osztják, a belvárosi zónák drágábbak – és a zónaátlépések függvényében fizetünk. A nagyobb forgalmú állomásokon dupla ajtós rendszer működik, hogy a ki- illetve bezárt testrészek számát a minimálisra szorítsák vissza. További érdekesség, hogy a metrón történő utazást minden esetben oktatófilmek színesítik, melyek például a helyes ki-és beszállást illusztrálják (a gyakorlatban persze nem a film szerint járnak el az emberek…), vagy azt mutatják be, hogy egy kizárt táska miatt nem kell meghúzni a vészféket, inkább hívjunk fel egy telefonszámot. Ezt az oktatófilmet különösen a szívünkbe zártuk, mivel a jelenet során egy hölgy táskájára csapódik rá az ajtó, aki pánikszerűen húzná meg a vészféket, mire egy kedves útitárs (férfi) megfogja a csuklóját – sajnos a filmeket nagyon 35
Óperencia
Az Óperencián innen és túl
2013. február
halkan vetítik, így kénytelenek voltunk hangalámondással szinkronizálni ezt a kulcsjelenetet: “Elvtárs, ne tedd!” Vonat Vonatjegy vásárlásakor oda kell figyelni a menetidő kiválasztására – egyes esetekben vannak direkt járatok, máskor nincsenek. Bizonyos esetekben egy nem gyorsvonat bevárja a gyorsabbakat vagy a közlekedésszervezés által fontosabbnak ítélt járatokat. Ha érzékenyen érint minket, akkor az osztály kiválasztására is figyeljünk – érdemes kipróbálni a vonatok elején található, mindössze 6 ülést tartalmazó “sightseeing areát”. Ez a jegy a legdrágább, és bizony igen “jó” ára van a MÁV viszonylattal összevetve. Tavaly nyáron a Shanghai-Hangzhou vonal (1-1,5 óra gyorsvonattal, és a gyors azt jelenti, hogy kb. 300 km/h sebességgel halad!) olyan 12.000 Ft volt. A sightseeing area a modern, áramvonalas CRH vonatok elején található, közvetlenül a vezetőfülke mögött. A kialakítása olyan, mint egy repülő fedélzetéé – minden ülésnél van egy saját képernyő, újságtartó és újság.
Mi a jegy felmutatásakor kaptunk egy-egy zacskó rágcsálnivalót is. A tiszteletet parancsoló 30x30 cm nagyságú zacskó mindenféle kínai kedvenccel volt tömve, például édes szárított húscsíkokkal, szezámlisztből préselt süteménnyel, valami vékony, leginkább az édestölcsér ízére hasonlító, leheletvékony tésztából hajtogatott szelettel, szárított borsóval (ez volt az 36
Óperencia
Az Óperencián innen és túl
2013. február
egyetlen sós) és még sok minden mással, de a többire sajnos már nem emlékszem. Aki nehezen viseli az ember és találmányai állatvilágra gyakorolt negatív hatását, az semmiképp ne válassza a sightseeing areát! Ha megfigyeljük a vonatok orrát, láthatjuk, hogy gyanús barnás csíkok vannak rajta – bár nem voltunk tanúi, de nagyon úgy tűnik, néhány alacsonyan mozgó állatfaj kenődött rá… A másik véglet jegyár tekintetében a kb. 1600 Ft-nak megfelelő. Az utazási idő gyorsvonattal, átszállással olyan 5-6 óra lett volna, azonban ebben a konfigurációban 13 óra volt. Ezért írtam, hogy célszerű megnézni a menetidőt – mi ugyanis csak adtunk egy listát a pénztárosnak a konkrét vonatokkal és időpontokkal, melyekről néhány esetben kiderült, hogy már elkelt az összes hely az adott járatra és ajánlott helyette mást. Több honlap van arra a célra, hogy előre megtervezzük az utazásunkat olyan részletességgel, hogy pontosan melyik vonattal szeretnénk utazni. (http://www.travelchinaguide.com/china-trains/ - ez az oldal biztosan elérhető Kínából, ugyanis kínai vállalatról van szó.) Ha a fent említetthez hasonló lassú vonaton kényszerülünk utazni, készüljünk fel, hogy amolyan “Kína igazi arca” élményben lesz részünk. Az összes klasszikus viselkedési különbséggel szembesülhetünk itt: az orrtúrástól, a fülpiszkáláson át a köpet hátraszívásáig és kiköpéséig, továbbá a nagy papírvödör csirkeszárnnyal érkezőkre is számíthatunk, akik hangos cuppogás mellett fogyasztják ezt a csemegét, majd a csontokat a földre szórják. Ha járunk rajtuk, akkor ragacsosak és szétroppannak. Igazából csak az első fél órában tűnik ez soknak, hangosnak és undorítónak, idővel hozzászokunk. Az emberek egyébként nagyon érdeklődőek voltak, jöttek angolul beszélgetni meg fényképezkedni velünk – olyan ez, mint az állatsimogató, csak a másik oldalról… Vonatokkal kapcsolatban még annyit érdemes tudni, hogy amíg van hely egy adott járatra, addig a vagon és a hely száma szerepelni fog a jegyen – ha elfogytak a helyek, akkor is van lehetőség jegyet váltani, de lehet, hogy végig kell állnunk az egész utat. (Folytatása következik, melyben lesz szó szállásról, ételekről és italokról, tájékozódásról és látványosságokról…) Szánthó Bellatrix (2009-ben végzett diákunk)
37
