Megszólalnak a tanárok
Az eTwinning hangja
Kiadó
Szerkesztők Közreműködők
Design koordináció és nyelvi kérdések Grafikai munkák DTP és nyomdai előállítás Fényképek Példányszám
eTwinning Központi Szolgáltatópont (CSS) www.etwinning.net European Schoolnet (EUN Partnership AISBL) Rue de Trèves 61 • 1040 Brüsszel • Belgium www.eun.org •
[email protected] Christina Crawley, Anne Gilleran, Donatella Nucci, Santi Scimeca Laurence Altibelli, Julie Ashby, Sari Auramo, Margarida Barbieri Figueiredo, Maria Jesús Bayonas, Alessandra Cannelli, Patrick Carroll, Valentina Cuadrado Marcos, Manuel Díaz Escalera, Tautvydė Daujotytė Mukile, Inge De Cleyn, Nuria de Salvador, Silvije Devald, Maria Doria, Paulien du Fosse, Vincent Dupont, Mary Fournari, Maria Georgiadou, Mudrīte Grinberga, Siv Grete Stamnes, Helgi Hólm, Aimi Jõesalu, Catherine Johannes, Ingrid KellerRussell, Conor Kelly, Christine Kladnik, Angelos Konstantinidis, Anna Krzyżanowska, Justyna Kukulka, Asta Liukaitiene, Marilina Lonigro, Eva Luptáková, Laura Maffei, Corina Mandi, Adriana Maris, Maria Antoinette Magro, Lorena Mihelač, Ayça Oğuz, Irene Pateraki, Péter Ágnes, Marta Pey, Elena Pezzi, Michael Purves, Alessandra Rebecchi, Helena Serdoura, Pasi Siltakorpi, Fani Smixioti, Joanna Stefańska, Adam Stepinski, Anna Szczepaniak, Michelle Thick, Tautvydė Daujotytė Mukile, Carlos Trincão, Theodor Tsampatzidis, Sandra Underwood, Irina Vasilescu Christina Crawley, Gamze Kapilar
Dogstudio, Belgium Hofi Studio, Csehország Dogstudio (angol nyelvű kiadás) ShutterStock, iStock 700
Kiadás: 2010. december A kiadványban kifejtett nézetek a szerzők nézetei, és nem feltétlenül egyeznek meg a European Schoolnet és az eTwinning Központi Szolgáltatópontjának nézeteivel. A könyv kiadása a Creative Commons Attribution 3.0 Unported licence által meghatározott feltételek szerint történt (http://creativecommons.org/licenses/by/3.0/). Az Európai Unió Egész életen át tartó tanulás programja támogatást nyújtott ennek a kiadványnak a költségeihez. Ez a kiadvány a szerzők nézeteit tükrözi, az Európai Bizottság nem tehető felelőssé a benne foglaltak bárminemű felhasználásáért.
2
Megszólalnak a tanárok
Az eTwinning hangja Előszó
7
Androulla Vassiliou
Bevezető
8
Az eTwinning csapat
1. fejezet
2. fejezet
Csatlakozás az eTwinning programhoz
11
Bevezető Donatella Nucci
11
Sandra Underwood
13
Catherine Johannes
14
Marta Pey
15
Maria Antoinette Magro
16
Angelos Konstantinidis
17
Helgi Hólm
18
Michelle Thick
20
Maria Doria
21
Autvydė Daujotytė Mukile
22
Valentina Cuadrado
23
Laura Maffei
25
eTwinning a gyakorlatban
27
Bevezető Christina Crawley
27
Conor Kelly
28
Ayça Oğuz
29
Margarida Barbieri Figueiredo
31
Marilina Lonigro
32
Paulien du Fossé
33
Adam Stepinski
35
Pasi Siltakorpi
36
Corina Mandi
38
María Jesús Bayonas
39
Elena Pezzi
40
Tartalomjegyzék
3
3. fejezet
4. fejezet
5. fejezet
4
Az eTwinning közösség megtapasztalása
43
Bevezető Santi Scimeca
43
Adriana Maris
44
Elena Pezzi
45
Silvije Devald
46
Nuria de Salvador
48
Anna Szcżepaniak
49
Ingrid Keller-Russell
50
Joanna Stefanska
51
Inge De Cleyn
53
Patrick Carroll
54
Alessandra Cannelli
55
Siv Grete Stamnes
56
Laura Maffei
57
eTwinning projektjeim
61
Bevezető Christina Crawley
61
Mudrīte Grinberga
62
Julie Ashby
63
Asta Liukaitiene
64
Aimi Jõesalu
65
Péter Ágnes
66
Theodor Tsampatzidis
67
Laurence Altibelli
69
Manuel Díaz Escalera
71
Mary Fournari
72
Vincent Dupont
73
Alessandra Cannelli and Laurence Altibelli
74
eTwinning és szakmai fejlődés
77
Bevezető Anne Gilleran
77
Irene Pateraki
78
Lorena Mihelač
80
Maria Georgiadou
81
Anna Krzyżanowska
81
Megszólalnak a tanárok
Az eTwinning hangja
6. fejezet
Eva Luptáková
82
Christine Kladnik
84
Helena Serdoura
85
eTwinning: személyes hatások
89
Bevezető Donatella Nucci
89
Michael Purves
90
Alessandra Rebecchi
92
Carlos Trincão
93
Sari Auramo
94
Fani Smixioti
95
Justyna Kukulka
96
María Jesús Bayonas
98
Irina Vasilescu
99
Közreműködők
101
Tartalomjegyzék
5
Közreműködő eTwinninges tanárok
➥
Megszólalnak a tanárok
Az eTwinning hangja
Közreműködő eTwinninges tanárok
Helgi Hólm
Sari Auramo Pasi Siltakorpi
Siv Grete Stamnes
Aimi Jõesalu
Sandra Underwood Patrick Carroll Michael Purves Michelle Thick
Mudrīte Grinberga Julie Ashby Asta Liukaitiene Anna Krzyżanowska Justyna Kukulka Joanna Stefańska Adam Stepinski Anna Szczepaniak
Paulien du Fosse Connor Kelly Vincent Dupont Inge De Cleyn Tautvydė Daujotytė Mukile
Ingrid Keller-Russell
Eva Luptáková Christine Kladnik Laurence Altibelli Catherine Johannes
Margarida Barbieri Figueiredo Helena Serdoura Carlos Trincão
Péter Ágnes Lorena Mihelač
Laura Maffei Maria Doria Alessandra Cannelli Marilina Lonigro Elena Pezzi Alessandra Rebecchi
Adriana Maris Corina Mandi Irina Vasilescu
Silvije Devald
Maria Jesús Bayonas Manuel Díaz Escalera Nuria de Salvador Valentina Cuadrado Marcos Marta Pey Maria Antoinette Magro
★
Ayça Oğuz Mary Fournari Maria Georgiadou Angelos Konstantinidis Irene Pateraki Fani Smixioti Theodor Tsampatzidis
6
Megszólalnak a tanárok
Az eTwinning hangja
Előszó Androulla Vassiliou Az oktatásügyért, kultúráért, többnyelvűségért és az ifjúságpolitikáért felelős európai biztos Nagy örömömre szolgál, hogy bemutathatom Önöknek ezt a lenyűgöző könyvet, amelyben tanárok osztják meg élményeiket az eTwinning programmal kapcsolatban. Az eTwinning program eredeti célja az volt, hogy egymással együttműködő európai iskolák olyan hálózatot alakítsanak ki, ahol a tanárok és diákjaik hatékonyan dolgozhatnak együtt. Ez a célkitűzés összhangban áll az Európai Unió oktatási irányelveivel, melyek célja az oktatás valamennyi szintjén előmozdítani az európai országok közötti együttműködést és közös tanulást. Mindezt úgy kívánják elérni, hogy az oktatási rendszerek fenntartása és struktúrája nemzeti fennhatóság alatt maradjon. A program alapjául szolgáló elképzelés az volt, hogy az IKT eszközök által kínált egyre több lehetőséget kihasználva lehetőséget kapjanak az oktatás szereplői arra, hogy táguljon látókörük és akár a tanterem elhagyása nélkül ismerhessék meg Európát. A tanárok és a diákok néhány kattintás után kezdhetik is a közös munkát külföldi kollégáikkal és diáktársaikkal: bármilyen tantárggyal vagy témával kapcsolatban tanulhatnak egymástól. A ma már az Európai Unió iskolai oktatási programjának, a Comenius programnak részeként működő eTwinning kétségtelenül túlszárnyalt minden előzetes várakozást a résztvevők számát illetően. Ez részben „alulról jövő” szerveződésének, illetve a program résztvevőinek fantáziáját semmilyen módon nem korlátozó rugalmas felépítésének köszönhető. A program növekedése szempontjából azonban mindennél fontosabb szerepet tölt be a tanárok rendkívüli elkötelezettsége, lelkesedése és kreativitása, valamint a diákok igénye az európai kortársaikkal folytatott interakcióra. Az eTwinning felületet és eszközöket biztosít az iskolák számára az együttműködéshez, továbbá támogatást, ötleteket és változatos lehetőségeket kínál a tanárok szakmai fejlődéséhez. A programot azonban nem ezek a szolgáltatások, hanem a tanárok és a diákok hozzájárulásai teszik igazán különlegessé. Az eTwinning program története egy igazi európai sikertörténet, melynek szereplői azok a tanárok, akik közreműködtek ennek a könyvnek a megírásában. Meggyőződésem, hogy Önök éppen olyan lebilincselőnek és tanulságosnak fogják tartani a tanárok tapasztalatait bemutató sorokat, mint én.
Előszó
7
Bevezető Az eTwinning csapat
Könyvünk egy közös vállalkozás eredményeként jött létre. Szerzői olyan, Európa különböző országaiból származó tanárok, akik aktív szerepet vállalnak az eTwinning programban, és akik szeretnék megosztani lelkesedésüket, tapasztalataikat, tanácsaikat másokkal, illetve esetenként figyelmeztetni kollégáikat azokra a nehézségekre, melyeket át kellett élniük az eTwinning programban folytatott tevékenységeik során. Diákjaikkal együtt más európai országok tanáraival és diákjaival közösen létrehozott együttműködési projektekben vesznek részt. Néhány hónapja úgy határoztunk, megkérjük az eTwinning program résztvevőit, hogy meséljék el saját történeteiket, és legyenek könyvünk társszerzői. Felhívást tettünk közzé az eTwinning portálon a könyv megírásában közreműködni vágyó tanárok felkutatása érdekében. Néhány napon belül több százan válaszoltak a felhívásra. Nehéz döntés volt a jelentkezőkből kiválasztani azt a 60 tanárt, akik végül részt vehettek ebben a kalandban. A könyvvel kapcsolatos feladatok elvégzéséhez létrehoztunk egy eTwinning Csoportot, meghívtuk a csoportba a kiválasztott tanárokat, és megkértük őket, válasszanak egyet az előre meghatározott témák közül. Hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy a tanárok elkötelezettsége ebben a tevékenységben is főszerepet kap majd. A tanárok ugyanis nem csak leírták a kiválasztott témához kapcsolódó gondolataikat, de a többiek írásával kapcsolatos véleményük megosztásával is hozzájárultak a kollégák beszámolóinak tökéletesítéséhez . A csoport tevékenysége túlnőtt az eredetileg meghatározott kereteken, és ennek következményeként a vártnál nehezebb feladatnak bizonyult könyvünk végső változatának összeállítása. Az alább olvasható beszámolók szerzői mind más és más személyes utat jártak be, azonban egy dolog közös bennük: valamikor értesültek az eTwinning programról, felkeresték a www.etwinning.net címen található eTwinning portált, felfedezték az általa nyújtott lehetőségeket, és úgy döntöttek, regisztrálnak. Ezzel elérhetővé vált számukra a személyes eTwinning munkafelület, a közösségi oldal, mely Európa minden országában dolgozó ta-
8
Megszólalnak a tanárok
Az eTwinning hangja nárok tízezreinek biztosít találkozóhelyet. Itt olyan kollégákkal ismerkedtek meg, akik hasonlítottak hozzájuk érdeklődési körük, szakmai hátterük, diákjaik kora, az általuk tanított tantárgyak vagy az általuk beszélt idegen nyelvek tekintetében. Sok esetben a személyes eTwinning munkafelületen keresztül ismerkedtek meg projektpartnereikkel is, akikkel közösen kidolgozták, majd megvalósították projektötleteiket. Projektjeik regisztrálása után elérhetővé vált számukra a TestvérTér is, ez a biztonságos együttműködési felület, melynek változatos IKT eszközeit felhasználva diákjaikkal közösen bonyolíthatták le projekttevékenységeiket. Ezek a tanárok mind azt vallják, hogy az eTwinning projektek igen gazdag és autentikus tanulási környezetet biztosítottak diákjaik számára. A projektmunka véleményük szerint jelentős mértékben hozzájárult a diákok motivációjának és nyitottságának megnöveléséhez, a kommunikációhoz és a csoportmunkához szükséges készségeik fejlesztéséhez, valamint kulturális tudatosságuk és a különbségekkel szemben tanúsított toleranciájuk fokozásához. Társszerzőink arról is beszámolnak, milyen jelentős hatást gyakorolt az eTwinning program saját tanulási folyamatukra, motivációjukra és szakmai fejlődésükre. Többségük nem volt számítógép szakértő, azonban az eTwinning keretein belül folytatott tevékenységeiknek köszönhetően magabiztosabbá vált az IKT eszközök oktatási célú alkalmazása terén. Új pedagógiai szemléletmódokat és tanítási módszereket ismertek meg és lehetőségük nyílt multidiszciplináris csapatokban dolgozni. Sok esetben még idegen nyelvi készségeik is fejlődtek. Új ismereteik egy részét az eTwinning szakmai fejlődést támogató szervezett tevékenységeinek keretein belül sajátították el, például az Oktatási Eseményeken, a Szakmai Továbbképzési Műhelyeken vagy a nemzeti szintű online képzéseken és szemináriumokon. Saját tanulási folyamatukban azonban a kollégákkal folytatott interakciók, illetve a projektmunka során felmerülő nehézségek leküzdésére irányuló közös erőfeszítéseik játszották a legfontosabb szerepet. Mindezek mellett a tanárok a személyes eTwinning munkafelület által nyújtott változatos lehetőségeket (pl. chat, Tanári Szobák, eTwinning Csoportok) is igénybe vehetik, hogy kapcsolatot teremtsenek a program többi résztvevőjével és elbeszélgessenek velük az őket kölcsönösen érdeklő témákról. A szerzők minden kétséget kizáróan állítják, hogy az eTwinning igazi, szakmai fejlődést támogató hálózattá vált. Most azonban adjuk át a szót a tanároknak. Az alábbi fejezetekben ők mesélik el, hogyan csatlakoztak az eTwinning programhoz (1. fejezet), hogyan ültették a gyakorlatba az eTwinning tevékenységeket (2. fejezet), hogyan találkoztak az eTwinning közösséggel (3. fejezet) és milyen projekteket hoztak létre (4. fejezet). Ezek után arról számolnak be, hogy az eTwinning milyen módon járult hozzá szakmai fejlődésüköz (5. fejezet), illetve arról, hogy milyen személyes élményekkel lettek gazdagabbak az eTwinning programban való részvételüknek köszönhetően (6. fejezet).
Előszó
9
10
Megszólalnak a tanárok
Az eTwinning hangja
1. fejezet
Cs Csatlakozás az eTwinning programhoz Bevezető Donatella Nucci eTwinning Központi Szolgáltatópont Az eTwinning programot hivatalosan 2005-ben, egy Brüsszelben megrendezett nagyszabású konferencián indították el. Az itt résztvevő háromszáz tanár száma ma már eltörpül azon, több mint százezer tanár száma mellett, akik azóta csatlakoztak az eTwinning programhoz. A kezdetekkor, 2005-ben, a Nemzeti Szolgáltatópontok (National Support Services – NSS) és a Központi Szolgáltatópont (Central Support Service – CSS) egyik fő célja az volt, hogy megismertessék a programot a tanárokkal és az iskolákkal. Valamennyi NSS lázas munkába kezdett: szemináriumokat szerveztek saját országaik különböző régióiban, cikkeket publikáltak honlapjaikon és még számos egyéb módon népszerűsítették a programot. Erőfeszítéseik kétségtelenül sikerrel jártak, hiszen rengeteg tanár számolt be arról, hogy hivatalos közlemények útján, szakmai képzéseken vagy más nemzeti, illetve európai rendezvényeken hallott először az eTwinningről. Amikor az eTwinning 2007-ben a Comenius program részévé vált, sok tanár érezte úgy, hogy lehetősége lesz majd folytatni olyan korábbi iskola projektjeit, melyek máskülönben már lezárultak volna. Számos olyan tanár is van azonban, aki saját bevallásuk szerint önállóan, mintegy „véletlenül” bukkantak rá az eTwinning programra, miközben valami mást kerestek az interneten, vagy valami olyasmi után kutattak, amit még nem is tudtak igazán meghatározni. Ezek a tanárok vajon rendelkeznek egy olyan adottsággal, melynek köszönhetően képesek értékes dolgokra bukkanni olyan helyeken, ahol kevéssé valószínű? „…a szerencse csak a felkészült, éles elmét támogatja”*. Sok tanár éppen olyankor talált rá az eTwinning programra, amikor aktívan törekedett szakmai élete valamely területének – akár diákjaival való kapcsolatának, akár tanítási módszereinek vagy a tananyag előadási módjainak – megváltoztatására, azaz röviden: innovációra vágyott. Néhányuk számára nem bizonyult döntőnek az első találkozás, és csak hónapok vagy akár évek múltán tértek vissza az eTwinninghez, amikor már készen * Idézet Louis Pasteurtől, a neves 19. századi francia kémikustól és mikrobiológustól: „…le hasard ne favorise que les esprits préparés.”
1. fejezet : Csatlakozás az eTwinning programhoz 11
álltak arra, hogy kihasználják a program által nyújtott lehetőségeket. Annak ellenére, hogy valamennyien különböznek egymástól és más-más személyes utat jártak be, az eTwinningben részt vevő tanárok szemléletmódja egy dologban kétségtelenül megegyezik: úgy érzik, a különböző kultúrák és az övékétől eltérő anyanyelvű emberek megismerése értékes tapasztalat lehet mind saját maguk, mind diákjaik számára. A nyelvtanárok tapasztalatai szerint az eTwinning egy életszerű kommunikációs kontextus szolgáltatásával lehetőséget ad a hatékony idegennyelv-tanításra. Ez különösen előnyös a hátrányos helyzetű, vagy elzártabb területeken élő diákok esetében, akiknek kevesebb lehetősége nyílik idegen nyelveket beszélő emberekkel kapcsolatba kerülni. Az idegen nyelvek mellett azonban az eTwinning – a történelemtől egészen a biológiáig – az összes többi tantárgy tanítása terén is újabb horizontokat nyit. Számos tanár azért döntött az eTwinninghez való csatlakozás mellett, mert úgy érezte, hogy lehetőséget nyújt számára a szakmai fejlődésre. Számukra az eTwinning egyik legérdekesebb vonása az, hogy a részvételi lehetőség nem merül ki az egyszeri projektek keretein belül megvalósított tevékenységekben. Éppen ellenkezőleg: a résztvevők a program keretein belül elindulhatnak a folyamatos fejlődés útján – élvezhetik az új készségek elsajátításával, az eTwinning által nyújtott változatos lehetőségek kipróbálásával és a hasonló gondolkodású tanárok közösségében való egyre aktívabb részvétellel járó kihívásokat. Az eTwinningben részt vevő tanároktól érkező egyik leggyakoribb visszajelzés arról a nagyszerű érzésről tudósít, amit akkor éreznek, amikor a „Regisztráljon az eTwinningben!” feliratú ajtón belépve eléjük tárul a hasonló érdeklődési körű és hasonló problémákkal küszködő tanárokból álló közösség. Előfordul, hogy az újonnan csatlakozók első lépései a közösségben nem igazán produktívak. Ennek számos oka lehet – kedvezőtlen időzítés, pillanatnyi lelkiállapot stb. Ebben a közösségben azonban senki sem néz emiatt rossz szemmel a kollégáira – éppen ellenkezőleg! A könyvünk megírásában közreműködő első tanár, Sandra Underwood arról számol be, hogy ő hogyan élte át mindezt:
12
Megszólalnak a tanárok
Az eTwinning hangja
Sandra Underwood Iskola Település Ország
LSA Technology & Perfoming Arts College Lytham St Annes Egyesült Királyság
Emlékszem, tanítási motivációt keresve böngésztem az interneten a tanévnek abban a szakaszában, amikor az Egyesült Királysági iskoláiban kezd elcsendesedni az élet, amikor egyszer csak rábukkantam az eTwinning portálra. Elámultam, mennyi tanár regisztrált a honlapon Európa minden országából és mennyien szeretnének projekteket indítani. Nagyszerű lehetőségnek tűnt hasonló gondolkodású emberekkel együttműködve olyan közös munkát folytatni, ami a diákokat is motiválja a tanteremben. Be kell vallanom, az indulás nem volt könnyű a számomra, és az első kísérletem egy projektben való részvételre kudarccal végződött. Ennek valószínűleg a rossz időzítés volt a legfőbb oka, minthogy a projekt júliusban indult, amikor az Egyesült Királyságban a tanév véget ér (miközben Európa más országaiban augusztusban kezdődik az oktatás). Ez azonban nem vette el a kedvemet. Az eTwinning akkor jutott újra eszembe, amikor néhány hónap múlva meghívást kaptam egy kölni partnerkereső szemináriumra. Lelkesen jelentkeztem, majd némi várakozás után megkaptam az értesítést, hogy 2009 decemberében részt vehetek a szemináriumon. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyi kedvező hozadékkal jár majd ez a szeminárium nemcsak a diákjaim számára, hanem saját szakmai életem tekintetében is. A németországi hétvége kellemes élmény volt, mivel találkoztam néhány rendkívül motivált és lelkes tanárral, akik alig várták, hogy projekteket indíthassanak. Projektpartnereimmel – két németországi, egy törökországi és egy walesi iskolával – elindítottunk egy, januártól júliusig tartó, két félévet átívelő projektet. „Welcome to my World” („Üdvözöllek a világomban”) című projektünk kezdetétől fogva e-mailek útján, egy blogon keresztül, illetve a TestvérTér felületén kommunikáltunk egymással – több mint 160 diák váltott levelet és csevegett egymással az internet segítségével. Bizonyára minden projektpartnerem egyetértene azzal, hogy hatalmas erőfeszítést követelt a munka megszervezése és lebonyolítása, de azzal is, hogy a projekt rendkívül sikeres volt. A gyerekek nagyon élvezték amunkát, én pedig a jövőben is szeretnék ilyen projektekben részt venni. A diákjaimmal kialakított jó kapcsolatom további erőfeszítésekre sarkallta őket, számomra pedig a tanítás és a tanulás tekintetében egyaránt hasznosnak bizonyult a részvétel. Eleinte kicsit vonakodtam az eTwinning programhoz való csatlakozástól – elsősorban azért, mert féltem a részvétellel együtt járó megnövekedett munkamennyiségtől, illetve attól, hogy az erőfeszítéseimet senki sem fogja elismerni. Tévedtem: igazgatóm rendkívüli módon lelkesedett az ötletért, hogy iskolánk más helyi és külföldi iskolákkal dolgozzon együtt. Ezáltal ugyanis kulturális, társadalmi és gazdasági ismereteik bővítésén keresztül segíthettünk a diákoknak a világpolgárrá válás útján.
1. fejezet : Csatlakozás az eTwinning programhoz 13
Az általam végzett sok munka is elismerést nyert, mivel kineveztek az iskola kapcsolatainak koordinátorává. Ebben a minőségemben egyrészt az iskola belföldi és nemzetközi kapcsolatait ápolom, másrészt az iskola globális dimenziójának továbbfejlesztésén dolgozom. Tanítási gyakorlatom nem változott meg gyökeresen, azonban új tevékenységeimnek, illetve az általam látogatott kurzusok során felhalmozott ismereteimnek köszönhetően sokat gazdagodott. Magabiztosabb lettem a tanítás terén, és sikerként élem meg a diákok nemzetközi partnerségek iránti érdeklődését. A közelmúltban felhívást tettem közzé egy diákok számára megrendezendő műhelyen való részvételre, és a jelentkezők hatalmas száma bizonyította számomra, mennyire érdeklődnek a diákok a más népek kultúrája, életmódja iránt. Meggyőződésem, hogy a diákoknak a tantermen kívül is rengeteg lehetőségük nyílik a tanulásra. Az eTwinning keretein belül szerzett tapasztalataim minden bizonnyal további partnerségek kialakításához vezetnek majd (akár online, akár helyi egyetemek meglátogatásakor), melyek segítségével megismertethetem diákjaimmal az idegennyelv-tanulás által nyújtott előnyöket és pályaválasztási lehetőségeket. Az én iskolámban tizennégy éves kor felett nem kötelező idegen nyelveket tanulni, azonban határozottan hiszem, hogy az idegen nyelveket tanuló diákok száma nagyobb mértékben szaporodna, ha a gyerekek (akár e-mailek, akár egyéb online eszközök útján) kapcsolatot teremthetnének és beszélgethetnének külföldi kortársaikkal – azaz ha lehetőségük nyílna idegennyelvi készségeik gyakorlati alkalmazására, valamint a kultúrájukkal kapcsolatos információk megosztására. Ilyen feltételek mellett nemhogy nem tanulnának idegen nyelveket, de talán elsőként választanák egy idegen nyelv tanulását a fakultatív tantárgyak közül.
2005-ben még nem volt annyi gyakorlati példa az eTwinning projektekre és az eTwinning tevékenységekre, mint manapság, néhány tanár azonban azonnal felismerte, milyen értékes lehet az ideggennyelv-oktatás terén a diákok számára a teljesen ingyenesen virtuális mobilitást és életszerű idegen nyelvi kontextust biztosító eTwinning, amely e tulajdonságainak köszönhetően a társadalmi szakadékok áthidalásához is hozzájárul.
Catherine Johannes Iskola Település Ország
Lycée Hilaire de Chardonnet Chalon Sur Saône Franciaország
2005-ben a helyi oktatási hatóság eljuttatott gimnáziumunkba egy dokumentumot, amelyben arra ösztönöztek minket, hogy egy másik európai uniós ország iskolájával partnerséget alkotva vegyünk részt az eTwinning programban. Az elgondolás némiképp ho-
14
Megszólalnak a tanárok
Az eTwinning hangja mályos volt, de miután beszélgettem egyik angoltanár kollégámmal, elhatároztuk, hogy a 2005/2006-os tanév elején elindítunk egy projektet. Én kis, vidéki gimnáziumunk technológiai tagozatán tanítok, ahol a diákok gyakran nem elég motiváltak. Rendszeresen mondogatják nekik, hogy nincs nyelvérzékük – csak ilyen egyszerűen! –, ez azonban természetesen nem igaz. Másfelől viszont számos diákunk hátrányos helyzetű, és szüleiknek nem áll módjukban külföldi utazásokat finanszírozni a számukra. Úgy gondoltuk, egy projekt jó motiváció lenne számukra és számunkra egyaránt, mivel a nemzetközi együttműködési környezetben igazi jelentőséget nyerhetne az idegennyelvtanulás és az IKT-kal kapcsolatos oktatás. Emellett a projekt megszüntetné a tantárgyak (az angol nyelv és az IKT) közötti határokat is. Végül, de nem utolsósorban, ez a virtuális utazás nem kerül semmibe, így mindenki „felszállhat a fedélzetre”!
Túlzás lenne azt állítani, hogy az eTwinning egy olyan csodaszer, ami minden olyan problémára megoldást nyújt, mellyel egy tanár mindennapi tanítási gyakorlata során csak találkozhat – különösen akkor, amikor diákjai nem éreznek elég motivációt a munkához. Az eTwinning keretein belül a projektpartnerek, a programban részt vevő többi kolléga, valamint a Nemzeti Szolgáltatópontok által nyújtott támogatás azonban kétségtelenül megkönnyíti a tanárok számára, hogy szembenézzenek ezekkel a problémákkal, hiszen azt érezhetik, hogy nincsenek egyedül. Erről mesél Marta Pey is.
Marta Pey Iskola Település Ország
Institut Jaume Callis Vic Spanyolország
Számomra minden 2007-ben, egy októberi napon kezdődött. Találtam egy hirdetést egy kurzusról, amelyet a Spanyol Oktatási Minisztérium szervezett „Mi az eTwinning program?” címmel. A kurzus első fele inkább elméleti jellegű volt, a második már sokkal inkább gyakorlati. Találnom kellett egy partnert – és sikerrel is jártam, mégpedig kevesebb, mint 10 perc alatt. Alessandra P., egy, az észak-olaszországi Monfalcone-ban dolgozó tanár válaszolt az üzenetemre és meghívott, hogy vegyek részt a projektjében. Minden szempontból illettünk egymáshoz – céljaink és diákjaink kora (16-17 évesek) alapján is. Gyorsan kellett döntenem. Igazán szeretnék részt venni ebben a projektben? Vajon megéri belevágni? Be tudom vonni majd a diákjaimat is? Tudtam, hogy nem túl szorgalmasak, és az angol nyelvismeretük sem volt igazán magas szintű... Némi gondolkodás után végül úgy döntöttem, csatlakozom ehhez az „európai közösséghez”.
1. fejezet : Csatlakozás az eTwinning programhoz 15
Várakozásaimnak megfelelően a diákjaimmal volt a legnehezebb dolgom. Eleinte nagyon lelkesek voltak, azonban amikor rájöttek, hogy a projektmunka plusz erőfeszítésükbe kerül, máris megváltozott a helyzet… Nem alakultak jól a dolgok, ezért úgy döntöttem, több időt töltök a projekttel a tanórák keretein belül és a projektmunkát is figyelembe veszem a gyerekek osztályozásakor. Sokszor nagyon feszült voltam, időnként olyannyira, hogy azt fontolgattam, kilépek a projektből, az eTwinningből és minden másból is… Ami mégis visszatartott ettől, az az Alessandrával kialakított szoros kapcsolatom volt, illetve a madridi Nemzeti Szolgáltatópont és Núria de Salvador (egy barcelonai tanár) által nyújtott rengeteg támogatás. Az eTwinning végül nagyszerű eszköznek bizonyult mind számomra a tanításhoz, mind diákjaim számára a tanuláshoz.
Az eTwinning programban való részvétel gyakran egészen csekély kötelezettségek vállalásával indul, például egy egyszerű, egyetlen projektpartnerrel indított, csupán néhány hónapig tartó projektben való részvétellel. A programhoz való csatlakozásban rejlő igazi „veszély” az, hogy miután egy tanár megkezdte a munkát az eTwinningben, egyre több dologban szeretne részt venni. Ez történt könyvünk következő hozzászólójával, Maria Antoinette-tel is, aki öt évvel első projektje után már lenyűgöző számú – összesen 15 – projektre tekinthet vissza, és számos különböző országból származó projektpartnerrel tartja a kapcsolatot.
Maria Antoinette Magro Iskola Település Ország
St Gorg Preca Primary School C Hamrun Málta
Amikor 2005-ben elindult az eTwinning program, a máltai szigetek valamennyi iskolaigazgatója részt vett egy eTwinning szemináriumon. Iskolánkba visszatérve igazgatónk beszámolt a programról, én pedig azonnal úgy döntöttem, hogy regisztrálok – anélkül, hogy tudtam volna, mivel is jár a részvétel. Azóta töretlenül haladok előre, és úgy érzem, a lelkesedésem és az eTwinning iránti szeretetem évről évre csak nő. Amint regisztráltam, máris az eTwinning portál „Partnerkereső” oldalán találtam magam, amelyen keresztül egy skóciai általános iskolai tanár felvette velem a kapcsolatot. Megterveztünk egy egyszerű projektet, melynek a „Children from Other Lands” („Más vidékek gyermekei”) címet adtuk. Partnerosztályunkkal PowerPoint prezentációkat és fényképeket küldtünk egymásnak, amelyekben bemutattuk magunkat és iskolánkat, a gyerekek pedig e-maileket írtak külföldi társaiknak.
16
Megszólalnak a tanárok
Az eTwinning hangja A tanév végén a diákjaim és én egyetértettünk abban, hogy nagyszerű élmény volt szinte egy családként együtt dolgozni. Olyan sokat tanultunk külföldi barátainktól, hogy ezt mindenképpen szerettük volna újra átélni a következő tanévben – és ez így folytatódott egészen a mai napig. Az eTwinning program első öt éve során tizenöt projektben vettem részt, különböző országokból – többek között Skóciából, Lengyelországból, Norvégiából, Szlovákiából és Franciaországból – származó projektpartnerekkel. Minden projektem illeszkedett a máltai nemzeti alaptantervhez és saját iskolám éves tantervéhez. Projekttevékenységeink egyike sem esett a tantervi kereteken kívül, azonban jóval érdekesebben valósítottuk meg a feladatokat. Ennek köszönhetően a gyerekek sokkal jobban élvezték a munkát, és minden bizonnyal jobban meg is ragadtak bennük a tanultak. Ha nem vettünk volna részt a projektekben, a tanórákat a hagyományos, unalmas módszerekkel kellett volna lebonyolítanunk.
Az Információs és Kommunikációs Technológiák (IKT) kétségtelenül fontos szerepet töltenek be az eTwinningben, mégsem ez a program legmeghatározóbb eleme. Ennél sokkal jelentősebb az interdiszciplináris megközelítés, valamint az együttműködés (horizontális szinten az azonos iskolában tanító tanárok, illetve a különböző országok tanárai között; vertikális szinten pedig a tanárok és a diákok között), ahogyan ez Angelos gondolataiból is kiderül.
Angelos Konstantinidis Iskola Település Ország
Secondary Sport School Drama Görögország
Szerencsésnek tartom magam, hogy 2008-ban részt vehettem az első görögországi eTwinninggel foglalkozó online szemináriumon. Az „Interdiszciplináris projektek és az eTwinning program” címmel megrendezett szemináriumot három görög eTwinning regionális képviselő vezette. Az eTwinning hírlevélben olvastam a szemináriumról és puszta kíváncsiságból jelentkeztem rá. Érdeklődtem ugyan a terület iránt, azonban be kell vallanom, nem voltam
1. fejezet : Csatlakozás az eTwinning programhoz 17
elkötelezett híve az interdiszciplináris projekteknek. Abban az időben úgy gondoltam, diákjaim aktív részvételét biztosíthatom pusztán a tantárggyal (esetemben az IKT-val) kapcsolatos ismeretanyag átadásával is. Diákjaim valóban érdeklődtek is az óráim iránt, én magam azonban nem voltam igazán elégedett az eredményekkel. Időről időre némelyik diák rákérdezett a tananyag valamely részének gyakorlati hasznára: „Tanár úr, hogyan válik hasznomra, ha elsajátítom ezt és ezt a készséget vagy megtanulom ezt és ezt az anyagot?” Mondanom sem kell, kényelmetlenül éreztem magam az ilyen jellegű kérdések hallatán, és ez ösztönzött arra, hogy elgondolkodjak a rejtett tantervvel kapcsolatos elméleteken… Az online szeminárium megadta nekem azt a lehetőséget, amire szükségem volt az ilyen elméletekben való elmélyülésre. Felismertem, hogy a legtöbb tanár által követett domináns oktatási modell nemcsak idejétmúlt, de hatástalan is. A kognitív és intellektuális oktatást középpontba állító tanítási módszerek értékeit ma már széles körben vitatják, és egyre inkább elfogadott vélemény, hogy az oktatási keretek között csak az együttműködési tanulás modelljének alkalmazásával segíthetjük elő a diákok teljes értékű szeméyiségfejlődését. Az IKT kétségtelenül jelentős szerepet tölt be az oktatás ilyen jellegű evolúciójában. E felismerések hatására gyökeresen megváltoztak a tanítással kapcsolatos nézeteim – ma már nemcsak IKT-t tanítok, hanem az IKT segítségével tanítok. Lenyűgöző számomra ez az új szemléletmód, amelynek köszönhetően erős késztetés él bennem, hogy továbbfejlesszem magam ezen a területen.
Amint azt már említettük, az együttműködés számos európai tanár számára régóta ismerős fogalom – azok számára, akik már több éven át folytattak közös munkát Comenius partnerségek keretein belül. A következő írás szerzője azonban úgy érezte, az eTwinning egy új, tartalmas dimenziót adott korábbi Comenius partnerségeinek tevékenységeihez.
Helgi Hólm Iskola
I Stóru-Vogaskóli
Település
Vogar
Ország
Izland
2007 elején iskolám lett a koordinátora egy, „The World Around Us” („A világ körülöttünk”) címmel indított hároméves Comenius projektnek, amelyhez kis idő múlva én is csatlakoztam. Azonnal felismertem, hogy az ilyen jellegű munka nemcsak érdekes, de nevelő hatású is. Rajtunk kívül öt másik ország (Norvégia, Belgium, Anglia, Csehország és Franciaország) iskolái vettek részt a projektben, melynek során mesékkel és
18
Megszólalnak a tanárok
Az eTwinning hangja játékokkal kapcsolatos feladatokat oldottunk meg egészen fiatal gyerekekkel. A projektpartnerekkel kötött megállapodásunknak megfelelően minden tevékenységet és kommunikációt angol nyelven bonyolítottunk le. Ennek következményeként az én iskolámban kiegészítették az első osztályos általános iskolások (6 éves korosztály) tantervét az angol nyelv tanításával és ez a mai napig így maradt. Ebből nyilvánvalóvá vált számomra, hogy az ilyen projektek rövid- és hosszú távon egyaránt hatást gyakorolnak a részt vevő iskolákra. A projektmunka során számos olyan dolgot tapasztaltam és tanultam, amit a későbbiek során számítástechnika-tanári munkámban felhasználhatok. Comenius projektünket a legfiatalabb diákok számára indítottuk, számítástechnika óráimon azonban szinte az iskola összes tanulójával foglalkozom (6-16 éves korig), ezért elgondolkodtam azon, hogyan vonhatnék be még több diákot különböző projektekbe. Az izlandi Comenius Nemzeti Irodán keresztül értesültem az eTwinning programról, és 2007 augusztusában regisztráltam. Lenyűgözőnek találtam, hogy a program elindítása óta eltelt rövid idő alatt Európa minden országából tanárok ezrei csatlakoztak és indítottak el érdekes projekteket. Én is feltöltöttem néhány ötletemet az eTwinning portálra, és hamarosan már fel is vettem a kapcsolatot a programban részt vevő más tanárokkal.
Számos olyan tanár van, aki – noha kedvet érez egy európai projektben való részvételre – elveti az ötletet, mert úgy érzi, az iskolai tanterv által támasztott követelmények teljesítése mellett másra már nem lenne ideje. A megoldás kulcsa Michelle felfedezése szerint a projekt tantervi környezetbe való integrálása, amely révén ráadásul a tanár munkája is európai dimenziót nyer. Diákjai pedig arra jöttek rá, hogy a projektmunkában való részvételük az egyetemi jelentkezésükkor is jelentőséget nyerhet...
1. fejezet : Csatlakozás az eTwinning programhoz 19
Michelle Thick Iskola Település Ország
King Edward VI College Nuneaton Egyesült Királyság
Az eTwinninghez való csatlakozásom a nemzetközi oktatás iránti szeretetemnek köszönhető, amely az Észak-Amerikában és Európában tanítással eltöltött éveim során alakult ki bennem. Iskolám csatlakozott egy Comenius projekthez, melynek megtervezésére több kollégám mellett én is önként jelentkeztem. Részt vettem egy regionális találkozón, amelyet újonnan induló Comenius projektek résztvevői számára rendeztek meg – itt hallottam először az eTwinningről. Úgy tűnt számomra, az eTwinning nagyszerű lehetőségeket nyújt a gyerekek kulturális érzékenységének a fejlesztésére, ezért elgondolkodtam azon, hogyan tudnám beépíteni mindennapi tanári munkámba. A 12-13. osztályos diákokat (Sixth Form) oktató tanárok bizonyára jól tudják, milyen kevés idő áll a rendelkezésünkre az emelt szintű tanulmányokat folytató (A-level) diákok tanítására, mégis meggyőződésem volt, hogy hatékonyan tudnám alkalmazni az eTwinning tevékenységeket a tanórákon. Történészként az is fontos volt számomra, hogy ráébresszem a diákjaimat arra: a történelem nem csupán halott emberekről szól, hanem élő tudomány, ami a tankönyvekben ismertetett tananyagon messze túlmutatva kutatja az okokat és a következményeket. Mindent számbavéve végül elhatároztam, hogy az ókori történelmet tanuló osztályommal elindítok egy, közvetlenül a vizsgáikhoz szükséges ismeretekre épülő projektet. Így aztán elkezdtem keresni egy görög iskolát projektpartnernek. Az eTwinning portálon keresztül rendkívül biztató visszajelzéseket kaptam, és hamarosan találtam is egy partneriskolát, amely készen állt a közös munkára. Diákjaim alig várták, hogy megismerkedhessenek külföldi társaikkal. Mindezek eredményeképpen mára már két projektet is lebonyolítottunk partneriskolánkkal, és reményeim szerint hamarosan elkezdjük tervezni a harmadikat is! Számomra az eTwinning a lehetőségek egész tárházát nyitotta meg. Nemcsak az én készségeim fejlődtek az európai kollégákkal – akár a projektek, akár a szakmai továbbképzési műhelyek keretein belül – folytatott együttműködési munkának köszönhetően, diákjaim számára is rendkívül sok előnnyel járt a partneriskolában tanuló társaikkal folytatott kapcsolattartás. Lehetőségük nyílt mélyebben megismerni a görög kultúrát és életmódot. Egyszer például igencsak meghökkentek, amikor az egyik potenciális partneriskolának le kellett mondania a projektet az ottani diákok ülő-sztrájkja miatt. A diákjaimmal és partneriskolánkkal folytatott második projektünk a British Council és a BBC által kezdeményezett közös vállalkozás volt, mely az általuk létrehozott „History of the World in 1000 Objects” („Ezer tárgy mesél a világ történelméről”) című programhoz kapcsolódott. Noha a munka során a gyerekeknek gyakran kellett saját szabadidejükben dolgozniuk (ahogyan nekem is!), erőfeszítéseik jutalmaként munká-
20
Megszólalnak a tanárok
Az eTwinning hangja juk eredményeit – a partneriskola által készített anyagokkal együtt – megtekinthették a BBC honlapján. Ez nagyon izgalmas élmény volt számukra. Emellett a projektmunkáról egyetemi jelentkezésükben is beszámolhatnak majd, és én remélem, hogy ennek köszönhetően igazán kitűnnek majd a tömegből! Mindezek után igazgatóm megkért, hogy tartsak beszámolót az iskola valamennyi munkatársa számára az eTwinning hatásairól, egyrészt a célból, hogy közös munkánknak elismerést szerezzek az iskolában, másrészt azért, hogy ezzel ösztönözzem a többi kollégát egy hasonló projekt indítására. Emellett felkértek arra is, hogy csatlakozzak az eTwinning nagykövetek csapatához, amely remélhetőleg tengernyi újabb lehetőséget nyit majd mind diákjaim, mind a magam számára. Mindent egybevetve szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az eTwinning tevékenységekben való részvétel nemcsak fiatal diákokkal megvalósítható – a 16-18 éves korosztállyal is lehetséges, csak egy kis kreativitás szükséges hozzá!
Nem kell IKT-szakértőnek lenni ahhoz, hogy eTwinningezzünk – elég valakit megkérni, hogy mutassa meg, hogyan kell postafiókot létrehozni, ha még nincs esetleg nekünk, és már indulhat is a munka!
Maria Doria Iskola Település Ország
Liceo Classico “G. Galilei” Monopoli (BA) Olaszország
Az eTwinninghez való csatlakozásom fő célja az volt, hogy partneriskolát találjak egy diákcsere program megvalósításához, mivel iskolám – ahol már 18 éve dolgozom – mindig is támogatta az ilyen jellegű kezdeményezéseket. Alig hittem el, hogy az eTwinning ennél mennyivel többet nyújt. Ráébredtem, hogy a projektpartnerségek célja nem csupán annyi, hogy a gyerekek idegen nyelvi készségeinek fejlesztése érdekében elősegítse a különböző országok diákjainak kapcsolattartását. Ez állt első, „The United Colours of Europe” („Európa egyesült színei”) című projektem középpontjában is, amelyet egy lengyelországi tanárral, Irenával indítottunk. Ő volt az első projektpartnerem – mára már igaz barátommá vált, aki mindig készen áll a közös munkára és a kommunikációra. Nagyon sok erőfeszítést fektettem ötleteim kidolgozásába. Időnként úgy éreztem, alkalmatlan vagyok a feladatra, mert sok hibát vétettem – főként azért, mert nem értek a videók, hanganyagok és képek szerkesztéséhez, a FlashMeeting kezeléséhez, illetve
1. fejezet : Csatlakozás az eTwinning programhoz 21
az ezekhez hasonló dolgokhoz. Az eTwinning portál számomra „felderítetlen terület” volt, amelyet lépésről lépésre kellett felfedeznem. Mindazt a fejlődést, amit az IKThasználat terén a mai napig sikerült elérnem (ami sajnos még mindig nem túl jelentős) az eTwinningnek köszönhetem. A sintrai Szakmai Továbbképzési Műhely, amelyen én is részt vettem, újra feltámasztotta bennem a lelkesedést. A műhely témája a mobil technológiák oktatásban történő alkalmazása volt. Azelőtt legföljebb sms-ek küldésére és fogadására használtam a mobiltelefonomat, esetleg időnként fényképeket készítettem vele vagy az ébresztőóráját használtam. A sintrai műhelyen megismerkedtem az okostelefonok, a WinRar, a Google Earth és a Komposer számomra addig felfedezetlen világával. Valósággal elállt a lélegzetem, amikor megtudtam, milyen sokféle módon alkalmazhatóak e technológiák az oktatás és a projektmunka terén. A későbbiek folyamán szereztem némi gyakorlatot, és én is tudtam őket használni. Első projektem végén, eredményeink összegzése, illetve diákjaim visszajelzéseinek áttekintése során felmerült bennem, hogy az eTwinning több is lehet, mint egy tanórákon kívül elvégezhető projekt – akár teljes mértékben is beépíthetném a tanítási folyamatba. Hamarosan ráébredtem, hogy az eTwinning egy kereszttantervi kapocs a tantárgyak között. Azóta az eTwinning tanítási munkám legrugalmasabb eszközévé vált, amely diákjaim és a magam számára egyaránt lehetővé teszi a tanulást, a fejlődést, az örömtelibb munkavégzést és az új barátságok kötését.
Tautvydė egy Litvániából származó tanár, aki az egyik brüsszeli Európai Iskolában dolgozik. Tapasztalatai szerint az eTwinning összeköti őt és diákjait Európa többi lakójával.
Tautvydė Daujotytė Mukile Iskola
École Européenne Bruxelles II
Település
Woluwe
Ország
Belgium
Amikor 2010 márciusában felfedeztem az eTwinninget, számomra egy lehetőségekkel, felfedezésre váró rejtélyekkel és sokat ígérő kezdeményezésekkel teli hatalmas világnak tűnt. Egy litván népi mondással szólva úgy vetettem bele magam, mint egy hal a vízbe. Az eTwinninggel való első találkozásom után alig vártam, hogy hozzákezdhessek a munkához. Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy teljesen önállóan tanultam bele az eTwinning tevékenységekbe. Ez is azt bizonyítja, milyen egyszerűen használható az eTwinning portál, ha kellően eltökéltek vagyunk a megismerésére.
22
Megszólalnak a tanárok
Az eTwinning hangja Hihetetlen melegséggel töltött el, hogy más országokbeli kollégáim még aznap este biztosítottak támogatásukról, amikor feltöltöttem projektötletemet a portálra, és máris elkezdtek érdeklődni a projektpartnerség kialakítása iránt. Kisvártatva engem is meghívtak egy érdekes projektbe. Ezzel meg is tettem első sikeres lépéseimet az eTwinning programban. A „Phrases and Sayings – United in Different Ways to See the World” („Szólások és mondások – különböző módokon egymáshoz kapcsolódva feltárják a világot”) címmel indított első eTwinning projektemben a 10 projektpartner és a diákok munkájának köszönhetően felfedeztük a szólások és mondások csodálatos világát. A projekt során nemcsak különböző idegen nyelvek megismerésére nyílt lehetőségünk, hanem saját anyanyelvünk ismeretében is jobban elmélyültünk. Projektjeim mind szorosan kapcsolódnak az általam tanított tantárgyhoz. Litván nyelv és irodalom tanárként a nyelvi és kulturális projektek iránt érdeklődöm. Meggyőződésem, hogy a 21. században még az anyanyelvet sem szabad izolált tantárgyként tanítani. Én egy nemzetközi iskolában tanítok, de az eTwinning segítségével tanóráim keretein belül is számos különböző európai nyelvet kapcsolhatok össze. Ezt szeretem a leginkább az eTwinningben – a programnak köszönhetően nem számít, hol tanítunk, mindannyian mindig Európa közepén érezhetjük magunkat.
Könyvünk e fejezetét egy kisebb történelmi áttekintéssel zárjuk, mely néhány olyan tevékenységet ismertet, amelyek az eTwinning program és az eTwinning portál létrehozásához vezettek. Az áttekintésből kiderül, hogy az eTwinning már a kezdetektől „alulról jövő kezdeményezésként” fejlődött, e fejlődés mozgatóerejét pedig az interneten keresztül folytatott együttműködési munka iránt érdeklődő tanárok igényelték.
Valentina Cuadrado Iskola Település Ország
IES Alonso de Madrigal Ávila Spanyolország
2002-ben részt vettem egy kísérleti jellegű OASIS (Open Architecture and Schools in Society) projektben, melynek során partnereket kellett keresnem, akikkel a kísérlet lezárásaként lebonyolíthatok egy együttműködési tevékenységet. Mivel iskolánk pedagógiai programjának részét képezte az Európai Tavasz programban való részvétel, kapcsolatba léptem a program spanyol nemzeti képviseletét ellátó illetékes kollégával. Az ő segítségével találtam partnereket, akikkel létrehoztuk első közös online magazinunkat, mely a http://ejournal.eduprojects.net/Museo10/index.php címen érhető el. Ugyanezekkel
1. fejezet : Csatlakozás az eTwinning programhoz 23
a lengyelországi és romániai partnerekkel a későbbiek során eTwinning és Comenius együttműködési projekteket is indítottunk. Spanyol kollégám valamivel később azt javasolta, vegyek részt egy fókuszcsoportban, mely egy újonnan létrehozandó együttműködési portállal kapcsolatos tanári vélemények, igények és elvárások felmérése céljából alakult. Természetesen elfogadtam a meghívást – munkával eltöltött éveim során először fordult elő velem, hogy valaki felkért a tanári munkámmal kapcsolatos véleményem és szükségleteim kifejezésére. Nagyon örültem ennek a lehetőségnek. A sajátom mellett azonban szerettem volna mások válaszait is továbbítani, ezért felhívást tettem közzé az iskolában a felmérésben való részvételre. Az OASIS projektben részt vevő kollégáim, illetve egy másik kisebb tanári csoport tagjai csatlakoztak hozzám, és közösen megbeszéltük gondolatainkat. Bizonyos értelemben megbeszélésünk során saját tanítási módszereinket és eredményeinket elemeztük. A szóban forgó együttműködési felület pedig nem más volt, mint az eTwinning portál. Amikor elindult az eTwinning program, számunkra igazán egyszerű volt elkezdeni „Nature and Human Activity” („A természet és az emberi tevékenységek”) című projektünket, mivel már tudtuk, hogyan szeretnénk közösen dolgozni. Iskoláink vezetőségét is meggyőztük a partnerségben való részvétel, illetve az ilyen módon folytatott együttműködési munka és közös ismeretépítés fontosságáról. Az iskolai élet egyik legfontosabb hajtóereje a diákok és a tanárok aktív részvétele, melynek eredményeképpen csoportmunkával folytatott és kereszttantervi tevékenységek, illetve utazások valósulnak meg, továbbá kialakul az iskolai életben való aktív részvétel érzése, valamint egy általános kép az iskoláról. Az eTwinninghez való korai csatlakozásom változást jelentett magam és iskolám számára is. Elindított minket egy új úton, a későbbiek során pedig három Nemzeti Díjat is hozott számunkra, ami mindekit örömmel töltött el.
Néhány „aranyszabály” az első lépésekhez. Íme, hat dolog, amiről Laura Maffei szeretett volna a kezdetektől fogva tudni.
24
Megszólalnak a tanárok
Az eTwinning hangja
Laura Maffei Iskola
Arnolfo di Cambio
Település
Colle di Val d’Elsa
Ország
Olaszország
1. BELÉPÉS: Amikor regisztrálnak, ne vegyék készpénznek, hogy emlékezni fognak a felhasználónevükre és a jelszavukra – nem fognak. Írják hát le őket! (Kiegészítés az 1. ponthoz: mondják meg kollégáiknak, barátaiknak vagy családtagjaiknak, milyen e-mail címmel regisztráltak. Ha elfelejtik, hová írták le a bejelentkezéshez szükséges adataikat – nekem elhihetik, el fogják felejteni – így tudnak majd új jelszót kérni.)
2. TOLÓAJTÓK: Éppen most regisztráltak és izgatottan várják, hogy beléphessenek ebbe az új világba, amikor – hoppá! – első belépési kísérletüknél valami furcsa hibaüzenetet kapnak. Kérjenek segítséget! Ha egy szakember se lenne kéznél, használják a digitális bennszülöttek varázstrükkjét: frissítsenek!
3. PÁNIKSZOBA:
Frissítés után ismét megpróbálnak bejelentkezni, de úgy tűnik, a felület nem működik. Ez néha előfordul. Mielőtt felhívnák a Nemzeti Szolgáltatópontot, az Oktatási Minisztériumot vagy életük párját, várjanak egy kicsit, majd próbálkozzanak újra.
4. AZ ARC NÉLKÜLI EMBER: Első dolguk legyen egy képet feltölteni a profiljukba. Senki sem szeret egy árnyékkal beszélgetni.
5. MEGTALÁLNI AZ IGAZIT: Miközben a tökéletes partnert keresik, ne feledjék: az eTwinning közösség hasonlít mindennapi életünkhöz – ha Önök nem lépnek kapcsolatba senkivel, senki sem fog kapcsolatba lépni Önökkel. Ez azonban fordítva is igaz: ha száz üzenetet írnak, készüljenek fel arra, hogy szabadidejüket a potenciális partnerektől érkező másik száz üzenet megválaszolásával fogják eltölteni. E szempontokat szem előtt tartva mérlegeljenek!
6. NEM FOG MEGTÖRTÉNNI: Úgy érzik, megtalálták a tökéletes projektpartnert. Ha azonban Ő általános iskolában tanít, valószínűleg nem fog tudni részt venni az Önök maghasadással foglalkozó projektjében. A későbbi csalódások elkerülése érdekében elérhető célokat fogalmazzanak meg mind a maguk, mind projektpartnereik és diákjaik számára.
1. fejezet : Csatlakozás az eTwinning programhoz 25
Megszólalnak a tanárok
2. fejezet
Az eTwinning hangja
eT eTwinning a gyakorlatban Bevezető Christina Crawley, eTwinning Központi Szolgáltatópont, European Schoolnet Rávenni magunkat tanítási és tanulási módszereink megváltoztatására nem könnyű döntés. Akár egészen egyszerű, akár összetettebb a fejlődési folyamat, megtenni az első lépést az ismeretlenbe, elindulni az inspiráció és az innováció útján már önmagában is embertpróbáló feladat. Az eTwinning résztvevői számára ez az út azzal kezdődött, hogy „valami másra” vágytak. Akár egy bizonyos tantárgy tanításához kerestek új módszereket, akár nemzetközi dimenzióval szerették volna gazdagítani tanóráikat, a program résztvevői mind olyan bátor tanárok, akik készen álltak szembenézni az új kihívásokkal – mégpedig az együttműködés terén. Egy dolog saját osztályunkban, egyedül tanítani – de mi történik, ha a tanítási folyamathoz hozzáadunk egy másik osztályt és egy másik tanárt? Az alábbi fejezetben az eTwinningben részt vevő tanárok arról számolnak be, hogy ők hogyan tették meg első lépéseiket a programban. Hogyan illesztették be az eTwinninget korábbi tevékenységeik közé, milyen nehézségekkel szembesültek, mit találtak meglepően egyszerűnek, illetve hogyan fejlődtek egyre tovább az eTwinning által képviselt szemléletmóddal történt első találkozásuk után? Mi is lehetne jobb kiindulópont egy egyszerű ötletnél? Conor elmeséli, hogyan változtattak át projektpartnereivel és diákjaival egy egyszerű ötletet egy igazi kalanddá, amely tökéletesen illeszkedett az általa tanított tantárgy tantervébe.
2. fejezet : eTwinning a gyakorlatban 27
Conor Kelly Iskola Település Ország
Moyle Park College Dublin Írország
Hogy én hogyan kezdtem? Számomra minden egy vers megfilmesítésének ötletével kezdődött 2009 szeptemberében. Az ötletet továbbgondolva arra jutottam, hogy érdekes lenne, ha európai diákok filmeket készítenének különböző versekről, és megosztanák egymással véleményüket a többiek által kiválasztott versekkel, illetve az elkészült művekkel kapcsolatban. Első lépésként ötletemet közzétettem az eTwinning portál partnerkereső oldalán, majd vártam a válaszokat. Öt tanár – három különböző országból – felvette velem a kapcsolatot, és ezzel már meg is született a projekt. Új készségeket sajátítottam el a digitális filmkészítés, a digitális szerkesztés és a hangfelvételek készítése terén, továbbá fejlődtek készségeim a webdizájn, a számítógépes hálózatok használata, illetve a korrektúrázás terén is. A projektben részt vevő tanárok megosztották egymással ismereteiket, emellett DVD-ken videoanyagokat küldtünk egymásnak szerkesztésre, illetve a YouTube-ra való feltöltés céljából, ahová végül az elkészült hat filmet is feltöltöttük. Noha hat rövid film elkészítését tűztük ki a projekt végső céljaként, pedagógiai célunk az volt, hogy rábírjuk a diákokat különböző költemények újszerű szemlélettel és együttműködési módszerekkel történő feldolgozására. Azzal, hogy a diákokat megbíztuk a feldolgozandó költemények kiválasztásával, illetve ösztönöztük őket, hogy oszszák meg a költeményekkel kapcsolatos véleményüket a TestvérTérben, illetve a projekt honlapján is, lehetővé tettük számukra, hogy megismerjék, hogyan gondolkodnak kortársaik a költészetről. Csak azt sajnáltam nagyon, hogy a diákok a kívánatosnál kevesebbet működtek együtt. Létrehoztam ugyan számukra felhasználói fiókokat a TestvérTérben, mégsem tudták használni a felületet. Úgy éreztem, a TestvérTér rendkívül korlátozott lehetőségeket nyújt, ezért ezen kívül létrehoztam egy honlapot is a projekthez. Arra jutottam, egy hagyományos jellegű weboldal alkalmasabb a projekthez kapcsolódó anyagok látványos és könnyen kezelhető formában történő elrendezésére. Így ezt a honlapot használtam a projektben részt vevő iskolák közös munkájának koordinálására. Az iskolámban tanító többi tanár bevonásakor nem volt nehéz dolgom, mivel a filmkészítés természeténél fogva együttműködést igényel. Iskolám tanárai rendkívül segítőkészek voltak! Egyesek szerepet vállaltak a filmben, mások a szerepek kiosztásában segítettek, a faművességet és a művészeti tantárgyakat oktató tanárok a díszletek elkészítéséhez járultak hozzá, az igazgató és az igazgatóhelyettes úgy alakította a magam és diákjaim időbeosztását, hogy legyen lehetőségünk a filmen dolgozni stb.
28
Megszólalnak a tanárok
Az eTwinning hangja Nagyon örültünk, amikor a projekt honlapja elnyert egy jelentős hazai IKT-díjat (a Junior Spider díjat), az „Írország legjobb oktatási weboldala” kategóriában. Egyik projektpartnerünk, egy román iskola is létrehozott filmjük bemutatására egy kétnyelvű weboldalt, melynek tartalmát a projekt során folyamatosan frissítették. A költészet jelentős szerepet tölt be tantárgyam, az angol nyelv és irodalom tantervében. Annak köszönhetően, hogy megkapták az összes feldolgozott vers fordítását, illetve megismerhették külföldi társaik véleményét is, lehetőségük nyílt újszerű megközelítésben megismerkedni a költészettel. Weboldalak Az ír weboldal a http://www.iol.ie/~kellyc/film.htm címen érhető el. A román weboldal a http://strongteam.lispanciu.ro/index.html címen érhető el.
A tantermi együttműködési munka megvalósítása mellett szóló érvekkel kapcsolatban Ayça kifejti, milyen fontos megértenünk a diákok szükségleteit a modern technológiák használata tekintetében.
★
Ayça Oğuz Iskola Település Ország
Hasan Kağnıcı İlköğretim Okulu Bağcılar/İstanbul Törökország
Az eTwinning egy „oktatási óceán”. A gyerekeket érdekli az internet, és ez az érdeklődés vagy felfedezésekhez és inspirációhoz vezethet, vagy éppen ellenkezőleg, irreleváns információkkal boríthatja el őket, ami akadályozza tudásuk fejlődését. Tanárokként törekednünk kell az alaposságra és a hatékonyságra, amikor ezt a számukra szórakozási formát jelentő médiumot egy többfunkciós oktatási eszközzé alakítjuk át,
2. fejezet : eTwinning a gyakorlatban 29
annak érdekében, hogy kiszűrhessük az információs „zajt”. Fontos, hogy a tanulási folyamat előremutató legyen, határozott irányt kövessen, továbbá tényleges, mérhető és pozitív eredményekkel járjon. Amikor először hallottam az eTwinningről, éppen egy biztonságos online felületet kerestem, ahol diákjaim is elidőzhetnek. Iskolám Isztambul egy elővárosi részében működik. A diákok szüleinek nagy többsége alacsony végzettségű, és legnagyobb sajnálatukra nem áll módjukban túl sok lehetőséget biztosítani gyermekeik számára. Amikor elkezdtünk eTwinning projekteken dolgozni, felfedezték, hogy mennyi lehetőség tárul gyermekeik elé, mennyire kinyílik a Világ számukra. Ez dinamikus és motiváló hatással járt. Osztályomba 47 diák jár, ezért lehetetlen mindannyiukat egyéni szükségleteik szerint oktatni. Új motivációjukat kihasználva kisebb munkacsoportokba osztottam őket, és a projekttel kapcsolatos különböző feladatokat adtam nekik. Ennek hatására megnőtt a kreatív tanulásnak, illetve az innovatív problémamegoldó módszerek keresésének a jelentősége a tantermi munkában. Az eTwinning a tanárok és a diákok számára kínált változatos lehetőségeivel nagyszerű felületet biztosít mindehhez. Egy nehézség azért akadt: kilencéves diákjaim folyamatos felügyeletre és rengeteg segítségre szorultak az általuk tanult idegen nyelv alkalmazása során. Egy Oktatási Eseménynek köszönhetően azonban hatékonyabban kezdtem használni az internetet, és eléggé megnőtt a bátorságom ahhoz, hogy kialakítsam saját online felségterületemet. Kis idő elteltével nyílt forrású szoftverek segítségével létrehoztam egy weboldalt, melyre egyszerű fordítási modulokat töltöttem fel a diákok számára. Ily módon weboldalam olyan biztonságos online kikötővé vált diákjaim számára, melyen keresztül elindulhattak az „eTwinning óceán” felfedezésére. A biztonságos internet használat biztosítása érdekében felkértem néhány szülőt a weboldal moderátori feladatainak ellátására. Így diákjaim most már önállóan is képesek a megosztásra, a TestvérTérben található „Diáksarok” használatára, valamint a projektpartnereikkel való kapcsolattartásra. Az eTwinning számos olyan lehetőséget nyújt, melyek mindegyike többféle módon hasznosítható. Diákjaimnak lehetősége nyílt megosztani gondolataikat olyan kortársaikkal, akik – noha más országokból származnak – az övékéhez igen hasonló életet élnek. Felfedezték, hogy a közöttünk levő különbségek által csak gazdagabbak leszünk, és megtanulták tisztelni ennek az értékét. Mindezek hatására ma már jobban elfogadják az emberek sokszínűségét, és megtanulták, hogy mindannyiunknak közösek az értékei. Iskolánk korábban még soha nem vett részt nemzetközi projektekben. Amikor azonban az iskolai vezetőség tagjai megismerték eTwinning projektjeinket, ellátták egy számítógéppel és egy projektorral tantermünket. Azóta is számos különböző módon támogatják munkánkat. Néhány kollégám pedig hozzám hasonlóan csatlakozott az eTwinninghez. Hirtelen Európa egészen közel került hozzánk.
30
Megszólalnak a tanárok
Az eTwinning hangja Margarida, a következő tanár, aki beszámolójával hozzájárult könyvünk megírásához, arról a kihívásról mesél, amelyet az eTwinning saját régiójában történő népszerűsítése jelentett számára. Véleménye szerint a program ötödik évfordulója ideális lehetőséget biztosított az eTwinning projektekkel kapcsolatos hírek közzétételére mind iskolájában, mind a tágabb közösségben.
Margarida Barbieri Figueiredo Iskola Település Ország
Agrupamento Vertical de Escolas de Pinheiro Penafiel Portugália
Amikor 2009 szeptemberében, egy, az oktatás különböző szintjein dolgozó tanárok számára rendezett találkozón először mutattam be környezetemben az eTwinning programot, az iskolai előkészítői oktatási szint koordinátoraként beszéltem. Előadásom közben azonban az az érzésem támadt, hogy hallgatóságom nem vesz komolyan. Egy, az eTwinning tevékenységek terén igen tapasztalt kollégám, Cristina Gonçalves támogatásával elhatároztam, hogy nem adom fel, szembenézek a kihívással, és segítek a saját oktatási szintemen dolgozó kollégáimnak partnerségeket létrehozni más európai iskolákkal. Az eTwinning program ötödik születésnapja egyedülálló lehetőséget biztosított arra, hogy a kezdeményezést az egész oktatási közösségben népszerűsíthessük. A gyerekek és családjaik segítségével és aktív részvételével különböző tevékenységeket hajtottunk végre, többek között lufikat eregettünk, írtunk egy dalt, előadtuk a „Boldog születésnapot” dalt , továbbá megterveztünk és megvalósítottunk egy kiállítást, melyen bemutattuk az iskolánkban zajló projekteket. A régiónk iskoláiban dolgozó tanárok körében felhívtuk a figyelmet az „eTwinning – a kihívás” című műhelyre is, amelynek hatására ismertebbé vált a program, és a többi oktatási szinten is megnőtt az érdeklődés a kezdeményezés iránt. Tágabb környezetünk bevonása egy ilyen jellegű, határokat átívelő programba, amely előmozdítja az etnikai sokszínűség elfogadását, és ösztönzi a személyes tapasztalatok megosztását, kétségtelenül jelentős előrelépés a stabil és egységes Európa kialakítása felé vezető úton. Véleményem szerint figyelmünket a jövő generációira kell fordítanunk, akik kulcsszerepet játszhatnak korunk legnagyobb kihívásainak megoldásában.
2. fejezet : eTwinning a gyakorlatban 31
Marilina kifejti, hogyan lehet beilleszteni az eTwinning tevékenységeket az angol mint idegen nyelv tantárgy tantervébe.
Marilina Lonigro Iskola Település Ország
Scuola Media “Giovanni Pascoli” Margherita di Savoia Olaszország
Olaszországi állami iskolákban tanítok angol nyelvet 11-13 éves diákoknak. 2005-ben megvalósított első projektem óta igyekeztem egyre jobban beépíteni az eTwinning projekteket mindennapi tanítási gyakorlatomba. Amikor kezdő tanár voltam, úgy éreztem, minden tanítási módszerrel kudarcot vallok, különösen a tanulási nehézségekkel küzdő diákok esetében. El kellett gondolkodnom azon, hogy erőfeszítéseim ellenére diákjaim miért nem tanulnak eleget, és miért esik olyan nehezükre elkészíteni házi feladataikat. Első eTwinning projektem – láss csodát! – megadta a választ néhány kérdésemre: minden a motiváción múlik. Olyan diákoknak tanítottam egy idegen nyelvet, akik tisztában voltak vele, hogy beszélem az anyanyelvüket, ezért hiába törekedtem arra, hogy a tanteremben – amikor csak lehet –angolul beszéljek, és erre őket is ösztönözzem, minden angol nyelvű interakcióra rányomta a bélyegét a mesterkéltség érzése. A diákok többsége értelmetlennek tartotta a tanórai tevékenységeket, és némelyikük még csak meg sem kísérelte elvégezni a számára kijelölt feladatokat. Túl fiatalok voltak a hosszú távú gondolkodáshoz, annak megértéséhez, hogy az angol nyelv ismerete milyen fontos lehet a számukra a jövőben. Így a nyelv használatának közvetlen szükségessége nélkül egyáltalán nem mutattak érdeklődést az angol nyelvű – szóbeli vagy írásbeli – kommunikációs készségek terén való fejlődés iránt. Felismertem, hogy az eTwinning projektek nagyszerű lehetőségeket biztosítanak az életszerű interakciós helyzetek megteremtésére, különösen az írásbeli kommunikáció tekintetében. A projektek hatása azonnal megmutatkozott, különösen a korábban nehézségekkel küzdő diákok esetében, akik nagyon kíváncsiak voltak a partneriskola diákjaira, ezért minden tőlük telhetőt megtettek, hogy angolul kommunikáljanak. Ahogyan múlt az idő, és az eTwinning portál egyre tovább fejlődött, elkezdtem arra ösztönözni diákjaimat, hogy próbáljanak meg szóban is beszélgetni külföldi társaikkal. Az eredmény bámulatos volt! A gyerekek elkezdték az órákon gyakorolni a kérdéseket, amiket fel szerettek volna tenni barátaiknak, illetve a kérdésekre adható lehetséges
32
Megszólalnak a tanárok
Az eTwinning hangja válaszokat. Manapság, ha új eTwinning projekt indítását tervezem, először kiválasztok egy vagy két, tantárgyam tantervébe illő témát, majd olyan projektpartnert keresek, akit szintén érdekelnek ezek a területek. Ilyen módon a témák önálló feldolgozása helyett egy másokkal közösen lérehozott projekt keretein belül elemezhetem őket. Mivel a többi tanárral megosztjuk egymás között a feladatokat, az óratervezés sokkal egyszerűbbé vált számomra, emellett óráimra folyamatosan kedvező hatást gyakorolnak a projektpartnereim által felvetett új szempontok és tevékenységek. Mindez sokkal élvezetesebbé teszi a tanítást és a tanulást is!
Az Európa különböző országaiban működő iskolák közötti együttműködés régóta ismert gyakorlat volt a tanárok – különösen az idegennyelv-tanárok – számára, még ha annak legegyszerűbb formáiról volt is csupán szó (pl. levelezésről, diákcsere programokról stb.). A más tantárgyakat tanító tanárok körében azonban mindez korántsem bevett szokás, mivel számukra nem nélkülözhetetlenek az európai projektekben való részvétellel járó előnyök. A tanárok e csoportjának képviselői közül elsőként egy biológiatanár beszámolóját olvashatják, aki felidézi, eleinte milyen szkeptikus volt az eTwinninggel kapcsolatban, majd hogyan változott meg a véleménye később, amikor elkezdte használni az eTwinning portált és annak eszközeit, végül hogyan vált elég magabiztossá ahhoz, hogy új ismereteit továbbadja kollégáinak is.
Paulien du Fossé Iskola Település Ország
CSG Willem van Oranje Oud-Beijerland Hollandia
Amikor először hallottam az eTwinningről, meglehetősen homályosnak tűnt számomra az elképzelés. Kapcsolattartás külföldi iskolákkal? Nem értettem, miért lenne erre szükség, ezért figyelmen kívül hagytam az ötletet. Biológiát tanítok, és eleinte nem ismertem fel, hogyan kapcsolódhat ez a kezdeményezés az általam tanított tantárgyhoz. Ez azonban hamar megváltozott. Amikor regisztráltam az eTwinningben, iskolámban senki nem volt, aki elmagyarázhatta volna nekem, mit kell tennem. Ezért egyszerűen elkezdtem kattintgatni a portálon, míg végül lépésről lépésre haladva megtanultam, mi hogyan működik. Rövid időn belül nemcsak saját projektem elindításához találtam partnereket, de más, korábban indított projektekhez is csatlakoztam. Elhatároztam, hogy elindítok egy környezetvédelemmel kapcsolatos projektet, melynek keretében diákjaimmal megvizsgálhatjuk az iskolánk közelében található csatorna vizének minőségét. Úgy gondoltam, érdekes lenne ilyen megfigyeléseket végezni más országokban is.
2. fejezet : eTwinning a gyakorlatban 33
Egy egészen új világ tárult elém! Minden nehézség nélkül nemcsak olyan európai tanárokat találtam, akik érdeklődtek a vízzel foglalkozó projektem iránt, de számos olyan projektet is, ami tökéletesen illeszkedett a tantárgyam tantervébe. Nagyon rövid időn belül több különböző projekthez is csatlakoztam, és diákjaim éppen olyan lelkesek voltak, mint én. Ha már kiismerjük magunkat rajta, meglátjuk, hogy a portál rendkívül felhasználó-barát, és egyszerű rajta keresztül kapcsolatot teremteni az Európa minden szegletéből származó tanárokkal. Szerettem volna, ha kollégáim osztoznának a lelkesedésemben, ezért több projekt eredményeit is megmutattam nekik. Ennek az lett az eredménye, hogy hamarosan az egész iskola bevonásával indítunk egy projektet, melynek keretében – egy európai étkezési szokásokkal foglalkozó projektben talált receptek alapján – különböző európai országok hagyományos ételeit készítjük majd el. Így az én lelkesedésem hatására közvetve iskolám más tanárai is kapcsolatba kerültek az eTwinninggel. Mivel a diákok szívesen teremtenek kapcsolatot ilyen módon más országbeli kortársaikkal, úgy gondolom, nem telik sok időbe megmutatni kollégáimnak, hogy hogyan találhatnak projektpartnert vagy indíthatnak projektet az eTwinning portálon. Örömmel fogom elmagyarázni, mikor melyik gombot kell megnyomniuk, és hogyan tudnak kapcsolatot teremteni másokkal. Remélhetőleg a lelkesedés az egyik kollégáról a másikra terjed majd, és így egyre többen és többen csatlakoznak majd az eTwinninghez. Büszkeséggel tölt el a tudat, hogy az iskolámból elsőként csatlakozó tanárként én indíthattam el ezt a folyamatot. Az eTwinning új színt visz a tanórákba: nemcsak a többi ország mindennapi életének és szokásainak megismerésére teremt lehetőséget, hanem arra is, hogy új barátokat szerezzünk, és folyamatos kapcsolatot tartsunk fenn velük. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a kapcsolatteremtés rendkívül egyszerű, és a projektek tantervbe való integrálása sem okoz nehézséget, egyszerűen nem is értem, a tanárok miért félnek megtenni az első lépéseket. Csak tegyék meg – biztosíthatom Önöket, nem fogják megbánni!
A lengyelországi Adam Stepinski arról számol be, hogy az eTwinningben való részvételével nemcsak technikai készségei fejlődtek, hanem diákjaival együtt lehetősége nyílt a kulturális és történelmi tudatossággal kapcsolatos számos összetett és aktuális téma elemzésére is.
34
Megszólalnak a tanárok
Az eTwinning hangja
Adam Stepinski Iskola Település Ország
Liceum Ogólnokształcące im. Mikołaja Kopernika Tarnobrzeg Lengyelország
Egy Varsóban megrendezett eTwinning konferencián hallottam egy bölcs megállapítást az eTwinning projektekkel kapcsolatban, mely szerint ezek a projektek a kulcsok, amelyek megnyitják az ajtókat Európa felé. Ezek a szavak nagyon pontosan jellemzik az én eTwinninggel kapcsolatos tapasztalataimat is. Első projektemet egy olyan olasz barátommal indítottam, akit már meglehetősen régóta ismertem. A projekt befejezése után nem sokkal meghívtunk egy orosz tanárt is projektpartnerségünkbe, és én azonnal úgy éreztem, egy láthatatlan híd köti össze az Öreg Kontinens nyugati és keleti részeit. A következő év során, amikor már második projektünkön dolgoztunk együtt, két másik iskola is jelezte, hogy szeretne csatlakozni hozzánk. Az egyik a spanyolországi Monzonban, a másik az észak-írországi Belfastban működött. Számomra ez is rejtett üzenetet hordozott: az új iskolák csatlakozásával összekapcsoltuk Észak- és Dél-Európát is. Amikor a két projektben részt vevő diákjaimmal beszélgettem, igyekeztem elmagyarázni nekik a kontinens négy égtájának félreértésekkel és konfliktusokkal teli történelmi hátterét. Érdekes egybeesés volt, hogy szülőföldem, Lengyelország metaforikus szerepet töltött be azzal, hogy összekötő kapocsként működött nemzetközi vállalkozásunkban. Számítógépes készségeim fejlődését illetően be kell vallanom, hogy az eTwinninghez való csatlakozásomat megelőzően digitális analfabéta voltam. Természetesen ismertem az MS Office-t és néhány alapvető internetes eszközt, de a nagyszerű projektpartnereimmel folytatott együttműködési munka során kénytelen voltam rengeteg új dolgot megtanulni: számos webkettes eszköz, közösségi hálózatépítést lehetővé tevő alkalmazások, valamint online konferenciák lebonyolítására alkalmas különböző weboldalak használatát. Az eTwinning tevékenységek tantervbe való integrálása nem okozott számunkra nehézséget. Ezt közös célunk tette lehetővé: arra törekedtünk, hogy projektjeink minél közelebb álljanak diákjaink mindennapi életéhez. A „What matters in your life?” („Szá-
2. fejezet : eTwinning a gyakorlatban 35
modra mi a fontos az életben?”) című projektünk során olyan témákról beszélgettünk a diákokkal, mint a barátság, a szerelem, a család, a béke, a szolidaritás, a konfliktusok, a háborúk stb. A három ország diákjai lelkesen vettek részt a tevékenységekben, mivel olyan témákkal kapcsolatban oszthatták meg egymással véleményüket, amelyek fontos szerepet játszanak életükben. A „Can history be a teacher of life?” („A történelem lehet az élet tanítómestere?”) című projektünk különböző fázisaiban egyre tágítottuk megbeszéléseink témakörét. Először a gyerekek saját élettörténetéről beszélgettünk, majd egyes családok történetével foglalkoztunk, végül a helyi közösségek történelmének vizsgálatával fejeztük be a munkát. A jövő év során a projektben részt vevő országok, illetve a világ történelmének egyes vonatkozásaival foglalkozunk majd. Projektpartnerségünk valamennyi tanára egyetért abban, hogy rendkívül fontos tájékoztatni iskoláink közösségét a tevékenységeink során elért sikerekről (de az átélt kudarcokról is). Tavaly olasz projektpartnerünk egy egész napos rendezvényt szervezett, melyen a projekt résztvevői bemutatták az érdeklődőknek projektünket, a munka fázisait, illetve együttműködési módszereinket. Idén júliusban az én iskolám koncertet szervezett az eTwinning születésnapja alkalmából, ami nagyszerű lehetőséget adott az ünneplésre és az eTwinning szűkebb környezetünkben való népszerűsítésére egyaránt. Az eseményt lezáró beszédében iskolánk igazgatóhelyettese az eTwinninget egy ötéves gyermekhez hasonlította, akire minden bizonnyal sikerekben gazdag további fejlődés vár a jövőben.
Pasi – aki egy sajátos nevelési igényű diákokat oktató tanár – elmeséli, milyen egyszerű volt számára hozzákezdeni az eTwinning tevékenységekhez, és azt, hogy lelkesedése idővel hogyan „ragadt rá” kollégáira is.
Pasi Siltakorpi Iskola Település Ország
Pääskytie school Porvoo Finnország
Az eTwinninghez való csatlakozásom tulajdonképpen a véletlennek köszönhető. 2005ben részt vettem egy iskolai weboldalak fordításával foglalkozó műhelyen, melynek során regisztráltam az eTwinning portálon is. Eleinte főként olyan tanárok teremtettek velem kapcsolatot, akik Comenius iskolai együttműködési projekteket szerettek volna indítani. Én olyan iskolát kerestem, ahol az én diákjaiméval megegyező korosztályú sajátos nevelési igényű diákok tanulnak. Szerencsémre az egyesült királysági East Grinsteadben működő Sackville School egyik tanára, Anne Jakins e-mail útján felvette velem a kapcsolatot, és rövid időn belül kiderült, hogy hasonló az érdeklődési körünk.
36
Megszólalnak a tanárok
Az eTwinning hangja Csoportunk egy IKT-tanár, Nick Falk csatlakozásával vált teljessé. Mind Anne, mind Nick rengeteg tapasztalattal rendelkezett a nemzetközi projektek terén. Noha én magam meglehetősen tapasztalatlan voltam, rendkívüli módon érdeklődtem a nemzetközi projektek iránt, mivel nem sokkal azelőtt tértem vissza Afrikából, ahol egy kétéves projektben vettem részt. Egyesült királysági kollégámhoz, Nickhez hasonlóan engem is nagyon érdekelnek a számítógépek és a zene. Rövid időn belül elindultunk közös utunkon. Azt szerettük volna kideríteni, hogy milyen eszközöket használhatunk a sajátos nevelési igényű diákokkal. Hamar rájöttünk, hogy bármilyen eszköz alkalmas e célra, csak megfelelően kell alkalmaznunk. A diákok pillanatok alatt megtanulták a különböző eszközöket használni. Eleinte nem vontam be a saját iskolámban dolgozó kollégákat, mivel környezetünkben számtalan projekttel találkozhatunk, én pedig senkire nem akartam ráerőltetni a sajátomat. Idővel azonban kollégáim is elkezdtek különböző projekteken dolgozni, így hamarosan elnyertük az iskolai vezetőség támogatását, ami kulcsfontosságú volt a számunkra. Ami a projektek során feldolgozott anyagot illeti, nem okozott nehézséget olyan témákat választani, amelyek illeszkedtek az iskola tantervéhez. Az eTwinningben eddig eltöltött öt évemre visszatekintve rengeteg szép élmény és emlék, továbbá sok jó barát jut az eszembe. Ezért bátran állíthatom, hogy az eTwinning igazán nagy hatást gyakorolt rám. Ha nem vettem volna részt azon az első eTwinning szemináriumon, rengeteg olyan lehetőséget szalasztottam volna el, amelyek végül megváltoztatták tanári munkámat. Az egyik nagy változás, amit az eTwinningnek köszönhetek, az, hogy ma már a korábbinál tágabb kontextusban látom a szakmámat. Megértettem, hogy európai kollégáimmal együtt egy nagy közösség tagja vagyok, az európai szemléletmód pedig összekapcsolja az általam tanított valamennyi tantárgyat. Úgy gondolom, azok a diákok, akik részt vettek már eTwinning projektekben, ugyanígy felismerték mindezt. Tudatosult bennük, hogy más országokban is élnek kortársaik. Együtt dolgoztak velük, és megtudták, hogy a többi diák céljai, reményei és álmai hasonlóak az övékéhez. Az én diákjaim számára igazán felemelő érzés volt az is, amikor felfedezték, hogy tanulási nehézségeik ellenére képesek külföldi társaikkal kommunikálni. Mindez, továbbá a figyelem ami – az újságoknak és még az országos TV-csatornáknak köszönhetően is – feléjük irányult, valamint a két nemzeti díj, amit elnyertünk, jelentős mértékben megnövelte az önbizalmukat. Úgy érzem, az általunk állított példa más tanároknak is meghozta a kedvét a projektmunkához. Annyi bizonyos, hogy a városban, ahol élek, számottevően megnőtt a projektek száma az elmúlt évek során. A nemzetközi projektekben való részvétel az iskola mindennapi életére is hatást gyakorol. Mindig is úgy gondoltam, hogy a tanulási folyamatnak élvezetesnek és motiváló hatásúnak kell lennie. Az eTwinning segítségével ez megvalósítható.
Corina arról számol be, hogy két projektpartnerével közösen hogyan hozta létre első eTwinning projektjét. Azóta egyre aktívabban vesz részt a programban és egyre többet dolgozik az eTwinning tevékenységeken, diákjai számára pedig változatos előnyökkel járt a projektmunkában való részvétel.
2. fejezet : eTwinning a gyakorlatban 37
Corina Mandi Iskola Település Ország
Avram Iancu School Szatmárnémeti Románia
Először 2008-ban „találkoztam” az eTwinninggel, amikor egy portugáliai és egy lengyelországi iskolával közösen „The Legends of Europe” („Európai legendák”) címmel elindítottunk egy projektet. Projektünk célja a más kultúrákkal kapcsolatos gondolataink megosztása, a diákok idegen nyelvek tanulására irányuló motivációjának növelése, illetve különböző IKT-eszközök megismerése volt. A projekt során a diákok szülőföldjükkel kapcsolatos különböző legendákat gyűjtöttek össze, majd elküldték ezeket projektpartnereiknek, akik aztán illusztrációkat készítettek a történetekhez. A gyerekek e-mailek útján osztották meg egymással a projektmunkával kapcsolatos gondolataikat, eredményeiket pedig egy blogra töltötték fel (http://legendsofeurope.blog.com/). A gyerekek a projekt kezdetétől fogva lelkesen dolgoztak. Munkájuk során meg kellett tanulniuk társaikkal kommunikálni, döntéseket hozni, különböző anyagokat elemezni, elfogadni projektpartnereik véleményét, és tisztelni a sajátjuktól különböző kultúrákat. A projektnek köszönhetően iskolánkban megvalósítottuk az IKT-k tantermi alkalmazását, illetve különböző módszereket dolgoztunk ki a csoportmunkához. Jelenleg részt veszünk egy Comenius iskolai együttműködési projektben, melynek német projektpartnerünk a koordinátora, akit szintén az eTwinning portálon keresztül ismertem meg. Ez által újabb lehetőségem nyílt egy nemzetközi partnerségben való részvételre. Ebben a projektben tizenegy európai országban működő iskolával, illetve egy törökországi iskolával folytatunk közös munkát – így valóságos közönség követi figyelemmel mind a tanárok, mind a diákok munkáját. A projektben részt vevő tanárok nagy többsége rendkívül tapasztalt a nemzetközi együttműködés terén, és látni rajtuk, milyen nagy hagyománya van iskoláikban az együttműködésnek és a professzionalizmusnak. Ebben a partnerségben az eTwinning portál áll a kommunikáció középpontjában, ezért sokat használjuk a TestvérTeret. Projekttevékenységeinkhez felhasználjuk a TestvérTér különböző eszközeit, többek között a wikiket, a blogokat és a fórumot is. A diákok PowerPoint prezentációk segítségével, chat szobákban, illetve a fórumokba írt üzenetek útján kommunikálnak egymással. A gyerekek önálló munkát is folytatnak projektpartnereikkel, az iskolában és otthon egyaránt. Fenntartják a kapcsolatot a partnerosztály diákjaival, még barátságok is szövődnek közöttük. Teljesítményük számottevően javult a projekt kezdete óta, ami motivációjukra és részvételük minőségére egyaránt kedvező hatást gyakorolt.
38
Megszólalnak a tanárok
Az eTwinning hangja María Jesús, aki iskolája angol kéttannyelvű tagozatának koordinátora, leírja, hogyan tudott a korábbinál több diákot angol nyelvi készségeik fejlesztésére ösztönözni az által, hogy egy hagyományos iskolai kapcsolat helyett az eTwinninget választotta. Emellett beszámol arról is, hogyan vált az eTwinning iskolája tantervének részévé.
María Jesús Bayonas Iskola Település Ország
IES Alfonso X El Sabio Murcia Spanyolország
Iskolámban az én feladatom a csoportos diákcserék megszervezése. Mivel a diákcserére nincs annyi lehetőség, mint ahány diákunk van, az az ötletem támadt, hogy mindezt megvalósíthatnánk az eTwinningen keresztül. Jelenleg több projektben is részt veszek. Amikor egy angol iskolával hozzákezdtünk egy diákcsere megtervezéséhez, angliai kollégámnak azt javasoltam, bilaterális Comenius iskolai együttműködési partnerségünkkel párhuzamosan indítsunk el egy eTwinning projektet is. Miközben igyekeztem kézben tartani ezt a három a projektet, számos üzenetet kaptam különböző iskoláktól, melyekben meghívtak a projektjükhöz való csatlakozásra. Először úgy éreztem, ez már túl sok munkával járna, ezért nemet mondtam. A tanárok azonban biztattak, mondván, hogy bírni fogom. Végül meggondoltam magam, és úgy döntöttem, csatlakozom az egyik projekthez, amelyben 31 tanár vett részt. Európai kollégáimnak köszönhetően, akik rengeteget segítettek nehézségeim leküzdésében, sikerült megtanulnom a TestvérTér használatát is. Egy alkalommal, amikor bajba kerültem, és küldtem egy SOS üzenetet kollégáimnak, azonnal megkaptam a megoldást a problémámra. A projektek céljainak meghatározása egyszerű feladat volt, mivel ehhez az összes projektpartner hozzájárult saját javaslataival. A különböző projektek céljainak közös vonása az a törekvés, hogy a diákok magukénak érezzék a projektet. E cél elérése érdekében azt a feladatot adtuk a gyerekeknek, hogy PowerPoint prezentációk segítségével mutassák be projektpartnereiknek iskolájukat, családjukat, barátaikat és környezetüket. Az én iskolámban korábban egy tanár sem ismerte az eTwinninget, én azonban elkezdtem bátorítani őket a csatlakozásra. Mindössze egy év elteltével diákjaim ma boldogak, hogy részt vehetnek a programban, kollégáim pedig már ismerik az eTwinning által a tanárok számára kínált lehetőségeket. A projektekről mind a szülőknek, mind az iskola vezetőségének beszámoltam. Ők nem is tudtak ennek az iskolai hálózatnak a létezéséről, és el voltak ragadtatva, amikor látták a gyerekek munkájának eredményét az eTwinning portálon. A tanév ele-
2. fejezet : eTwinning a gyakorlatban 39
jén ahová csak lehetett, igyekeztem eTwinning projekteket beilleszteni az iskolai tantervbe. Mára már elmondhatom, hogy iskolám közösségének 70%-a ismeri az eTwinning programot. Nagy örömmel tölt el, amikor egy-egy diák teljes természetességgel megkér: „Tanárnő, készítene nekem is egy eTwinning felhasználói fiókot?”
A következő tanári írás néhány szabályt, tippet és javaslatot foglal össze az eTwinning tevékenységek tantermi megvalósításához. Elena Pezzi tanácsokat ad nekünk az induláshoz, így segítve az első akadályok leküzdését, és azt, hogy magabiztosan vágjunk bele diákjainkkal egy eTwinning tevékenységbe. Az eTwinning gyakorlatba ültetése izgalmas utazás lesz Önök és diákjaik számára egyaránt. A nehézségek és a kihívások is hozzátartoznak a kalandhoz. Ne aggódjanak, érezzék jól magukat, és élvezzék az utazást!
Elena Pezzi Iskola Település Ország
Istituto Magistrale “L. Bassi” Bologna Olaszország
Nagyon nehéz lenne pár lépésben összefoglalni az eTwinning gyakorlatba ültetésének legjobb módját, ezért én inkább csupán néhány olyan javaslatot szeretnék megosztani Önökkel, amelyek nekem mindig utat mutattak, és amelyek követése tapasztalataim szerint kedvező eredményekkel jár:
1. A PROJEKT LEGELEJÉTŐL KEZDVE TÁJÉKOZTASSÁK DIÁKJAIKAT MINDENRŐL – sőt már a projektmunka megkezdése előtt, a projekttel kapcsolatos legelső ötletekről is. Ilyen módon lenyűgöző eredményeket érhetnek el a gyerekekkel! Mi több, alkalmuk lesz megtapasztalni, hogy olyan értékes munkát vittek véghez, amivel akár nemzetközi díjakat is nyerhetnek!
40
Megszólalnak a tanárok
Az eTwinning hangja 2. ADJANAK NAGYFOKÚ ÖNÁLLÓSÁGOT DIÁKJAIKNAK – Bízzanak rájuk fontos feladatokat mind a tervezés, mind a végrehajtás során. Meglátják, így olyan nagyszerű készségeik tárulnak majd fel, amelyekről Önök nem is tudtak.
3.PROJEKTPARTNEREIKKEL EGYÜTTMŰKÖDVE DOLGOZZÁK KI TERVEIKET – Ne kezdjenek hozzá semmihez, amíg még nem teljesen világos minden. Kísérletezzenek, kérjenek segítséget, osszák meg kollégáikkal kétségeiket. A projektek sikerének egyik kulcsa a gondolatok, az ötletek és a követendő lépések megosztása. 4.HALADJANAK LÉPÉSRŐL LÉPÉSRE – Csak olyan projekteket indítsanak, amelyek jól illeszkednek tantervükhöz. Ez megkönnyíti a munkát, és kiemelkedő eredményekhez vezet. 5.NE AGGÓDJANAK – projektpartnereik segíteni fognak Önöknek! Két dolog bizonyos: egyedül nem fogják tudni végrehajtani a projektet, és nem sikerülhet mindent az eredeti terveknek megfelelően megvalósítani. Ha nem aggódnak, minden szempontból jobban fognak járni: jobb eredményeket érnek majd el, és a munka is sokkal élvezetesebb lesz.
6.MINÉL TÖBB MUNKATÁRSUKAT VONJÁK BE A MUNKÁBA SAJÁT ISKOLÁJUKBAN – Elképzelhető, hogy eleinte furcsán tekintenek majd Önökre, azonban biztosíthatom Önöket, kis idő elteltével ők is elkezdenek majd az Önökéhez hasonló módszerekkel dolgozni. A diákok a legkiválóbb nagykövetek: elmesélik majd szüleiknek és többi tanáruknak, milyen motiváló számukra ilyen módszerekkel tanulni! 7. SZERVEZZENEK ELŐADÁSOKAT KOLLÉGÁIK SZÁMÁRA – Tartsanak előadásokat az eTwinningről, ahol elmagyarázhatják kollégáiknak (és az igazgatónak), min dolgoznak, és hogyan csatlakozhatnak ők is. Ne tartsák titokban tevékenységüket! A legrosszabb dolog, ami történhet Önökkel, az, hogy igazgatójuk „Kedves nagykövet uramnak/asszonyomnak” szólítja majd Önöket… de ez talán nem is olyan rossz dolog, ugye? Tehát, összefoglalva: nem jó egyedül lenni – legyenek Önök is eTwinnerek!
2. fejezet : eTwinning a gyakorlatban 41
42
Megszólalnak a tanárok
3. fejezet
Az eTwinning hangja
Ta Találkozás az eTwinning közösséggel Bevezető Santi Scimeca eTwinning Központi Szolgáltatópont Az elmúlt néhány év során az eTwinning egy projekt-központú online felületből egy olyan virtuális térré fejlődött, ahol tanárok ezrei találkozhatnak egymással, ahol kommunikálhatnak, együttműködési munkát és közös tevékenységeket végezhetnek, és mindent egybevetve egy közösség tagjainak érezhetik magukat. Valójában a tanárok gyorsabban haladtak ebbe az irányba, mint ahogyan maga a felület fejlődött: az általunk szolgáltatott kommunikációs eszközöket (belső üzenetküldő rendszer, chat szobák) már a legkorábbi időkben is jóval többre használták, mint pusztán projektek előkészítésére. Úgy alakult, hogy a tanárok a partnerkereső eszközök segítségével egymásra találtak, elkezdtek kommunikálni egymással egy potenciális projekttel kapcsolatban, majd ráébredtek, hogy mennyi mindent oszthatnak még meg egymással: módszereket, gyakorlati példákat, ötleteket, vagy egyszerűen némi személyes támogatást. Mindezt egy biztonságos, nyugodt és kötöttségektől mentes környezetben tehették. Számos kapcsolat projektek indításához vezetett, sok más ismeretségből barátság, vagy informális együttműködési tevékenységek alakultak ki. Azonban minden egyes ilyen kapcsolat hozzásegített minket ahhoz, hogy jobban megértsük, milyen szerepet töltenek be a tanárok az egész életen át tartó tanulásra épülő társadalomban. 2008-ban végre az eTwinning program is befogadta a közösségépítés paradigmáját, és a tanárok közötti kapcsolattartást, megosztást és kommunikációt még inkább elősegítő új eszközök szolgáltatásával elindult a közösségi fejlődés útján.* Manapság az eTwinning program résztvevőinek közel 10-15%-a a személyes eTwinning munkafelületet rendszeresen használja szakmai fejlődését elősegítő tanulási eszközként, miközben kihasználja a felület közösségi funkcióit, és részt vesz a „virtuális kávéházi életben” is. Naponta hozzávetőleg 15 000 tanár jelentkezik be a portálra, és mindegyikük megtapasztalhatja, hogy nincsen egyedül. Ma már egy dolgot biztosan tudunk: amint valaki felismeri, milyen lehetőségeket kínál az eTwinning, mint tanári közösség, annak többé nincs visszaút: a közösség részévé válik. A kö* http://www.eTwinning.net/hu/pub/news/news/eTwinning_goes_social.htm
3. fejezet: Találkozás az eTwinning közösséggel 43
vetkező fejezetben olvasható tanári beszámolók egyértelműen bizonyítják, milyen sok előnnyel jár a tanárok számára az egyre növekvő eTwinning közösség életében való aktív részvétel. Az eTwinning közösség témájának vizsgálatát egy, az eTwinninghez nemrég csatlakozott tanár, Adriana Maris beszámolójával kezdjük meg. Adriana leírja, hogy szinte azonnal otthonosan érezte magát ebben a közegben, és hogy az eTwinning portálon keresztül megismert kollégáinak segítségével hogyan talált számos különböző módot a közösség életében való részvételre.
Adriana Maris Iskola Település Ország
Colegiul National Coriolan Brediceanu Lugos Románia
Csupán hat hónappal ezelőtt csatlakoztam az eTwinninghez, de úgy érzem, mintha mindig is ide tartoztam volna. A múlt év februárjában az egyik kollégám megmutatta nekem az eTwinning portált, és azt, hogy milyen munkát végez a program keretein belül. Úgy döntöttem, én is csatlakozom ehhez az intelligens és haladó gondolkodású európai tanárok által alkotott közösséghez. Úgy érzem, azon a napon rengeteg új barátot szereztem. Egy nagyon érdekes projekthez csatlakoztam. Eleinte féltem, hogy nem leszek képes az összes tevékenység megvalósítására, mivel mind az eTwinning projektek terén, mind a számítógépes ismeretek tekintetében tapasztalatlan voltam. Projektpartnereim azonban rengeteget segítettek – nemcsak azzal, hogy elmondták, mit és hogyan kell tennem, de hozzáállásukkal is, továbbá azzal, hogy bíztak még felfedezésre váró készségeimben, valamint azzal, hogy mindig ott voltak, amikor szükségem volt rájuk. Nagyon sok mindent tanultam a projekt során (tudományos tényeket, érdekes tanítási módszereket, különböző technikákat látványos prezentációk létrehozására), és az IKT-készségeim is sokat fejlődtek. Természetesen felfedeztem a Learning Lab-et, és jelentkeztem két Oktatási Eseményre. A kurzusok vezetői mindkét esetben nem csupán átadták az információkat és kiosztották a feladatokat, hanem válaszoltak a kérdéseinkre, és segítettek leküzdeni az akadályokat is. Az oktatási események témája nagyon
44
Megszólalnak a tanárok
Az eTwinning hangja érdekes, releváns és lebilincselő volt, a többi résztvevő pedig mind olyan rendkívül intelligens tanár volt, akik lelkesen törekedtek saját szakmai készségeik fejlesztésére. Amióta csatlakoztam az eTwinning programhoz, megtapasztaltam, milyen jó érzés olyan emberekkel együtt lenni, akiket épp úgy érdekel a másokkal folytatott kommunikáció és együttműködés, a tanári módszerek fejlesztése, illetve a diákok tanulási motivációjának növelése, mint engem, és akik hozzám hasonlóan szeretnének aktívan részt venni a közösség életében. Olyan jó azt érezni, hogy nem vagyok egyedül!
Az olaszországi Elena Pezzi elmeséli, hogyan talált rokon lelkekre az eTwinning programnak köszönhetően; olyan hozzá hasonló tanárokra, akik buzgón keresik a lehetőségeket a tanítási-tanulási folyamattal kapcsolatos újszerű megközelítésmódok alkalmazására.
Elena Pezzi Iskola Település Ország
Istituto Magistrale “L. Bassi” Bologna Olaszország
Emlékeznek még, amikor azt mondtam, úgy éreztem magam saját iskolámban, mint egy földönkívüli? Nos, néha még most is így érzem (hosszú ideje dolgozom jelenlegi iskolámban, és nem tudok szabadulni a rólam kialakított képtől…), most már azonban bátran állíthatom, hogy én, E.T., a földönkívüli, megtaláltam a saját bolygómat – az ETwinning-et! Amióta az eTwinning közösségébe tartozom, felfedeztem, hogy számtalan hozzám hasonló „E.T.” létezik, olyan tanárok, akik lelkesen keresik a kapcsolatot azon kollégáikkal, akikkel közösen új tanítási módszerekkel kísérletezhetnek, tanulhatnak, dolgozhatnak… Napjainkban nagy kihívást jelent tanárnak lenni, és a nehézségek leküzdésének egyik legjobb módja, ha megosztjuk egymással ötleteinket, projektjeinket, készségeinket, szakértelmünket stb. Így hát régióm két eT nagykövetének egyikeként (ez nagyon kis szám meglehetősen nagyméretű régiónkhoz képest, de nagyon lelkesek vagyunk!) én is kísérletet tettem erre. Régiónk oktatási felügyelőjével közösen szerveztünk egy műhelyt azzal a céllal, hogy bevonjuk az eTwinningbe a térség igazgatóit és tanárait. A műhely nagyon sikeres volt, de véleményem szerint az volt a legfontosabb eredménye, hogy felhívta az „egyszerű” emberek figyelmét a projektekre és az együttműködési munka koncepciójára. Az eTwinningben való részvétel nem mindig egyszerű. Egyik első projektemben például a négy résztvevő közül egyikünk sem ismerte még fel, hogy az eTwinning egyik leg-
3. fejezet: Találkozás az eTwinning közösséggel 45
nagyobb erőssége az együttműködés és a közös munka. Ezért csupán annyit tettünk, hogy időről időre feltöltöttünk valamilyen (szépen kidolgozott, alapos és pontos…) anyagot a felületre, és megdícsértük egymás munkáját – együttműködési munkával egy projektterméket sem hoztunk létre. Egy másik alkalommal egy, már folyamatban levő projekthez csatlakoztam, és nem tudtam, mit kezdjek vele, mert számomra úgy tűnt, mintha a projekt célja és megvalósítása két külön világot alkotna. Úgy gondolom, mindannyiunkkal előfordult már legalább egyszer az is, hogy egy projektpartnerünk kilépett a projektünkből (vagy éppen mi magunk léptünk ki egy projektből) különböző „érthető” okokból: a diákok vagy a tanárok hosszabb sztrájkja, valamely projektpartnerünk időhiánya, a számítógépterem tartósabb elérhetetlensége, vagy egyszerre akár öt projektben is részt vevő projektpartnereink túlterheltsége miatt. Egy dolgot azonban teljes bizonyossággal állíthatok: egyik diákommal sem fordult elő soha, hogy ne lett volna motivált, vagy ne akart volna részt venni egy projektben. Ha meggyőződésünk, hogy egy értékes projekten dolgozunk, diákjaink is átveszik majd tőlünk ezt a szemléletmódot, és lelkesen fognak dolgozni. Nem szükséges IKTszakértőnek lennünk, vagy anyanyelvi szinten beszélnünk egy idegen nyelvet. Csupán az a fontos, hogy higgyünk a munkákban, és erőfeszítéseket tegyünk – az eredmények nem fognak váratni magukra! Még az is előfordulhat, hogy elnyerünk egy európai díjat, akár Angela Riccomi, régiónk egyik tanára, aki a sevillai konferencia során részesült ebben a megtiszteltetésben.
A horvátországi Silvije Devald is viszonylag új résztvevője az eTwinning programnak. Az ő története egy Comenius partnerkereső szemináriumon kezdődött, mely egy tanárés diákcsere program megszervezéséhez vezetett. Ebből pedig később egy eTwinning projekt fejlődött ki, mely lehetővé tette a személyes találkozások során kialakított kapcsolatok virtuális folytatását.
Silvije Devald Iskola Település Ország
Osnovna skola Vladimira Nazora Daruvár Horvátország
A Horvát Nemzeti Irodáról (AMPEU) egy 2009 szeptemberében megtartott tanári találkozón hallottam először, ahol iskolám igazgatója felolvasta az iroda felhívását a tanárok és egyéb iskolai munkatársak számára meghirdetett pályázatokra való jelentkezésre. Egy másik angoltanárral együtt benyújtottam a pályázatot, és elnyertük a támogatást egy partnerkereső szemináriumon való részvételre.
46
Megszólalnak a tanárok
Az eTwinning hangja Elutaztam Finnországba, Ouluba, a „Fenntartható fejlődés és az IKT” címmel megrendezett partnerkereső szemináriumra. Csodálatos élményben volt részem. Sosem volt túl sok kapcsolatom európai kollégákkal, itt azonban 48 tanárral találkozhattam, akik 15 különböző országból érkeztek. Értékes ismeretségekre tettem szert. Néhány tanárral hozzákezdtünk egy Comenius multilaterális projekt megtervezéséhez, melyet végül 2010 februárjában indítottunk el. Ugyanezen a szemináriumon egy romániai iskolaigazgatóval is találkoztam, akivel elterveztük, hogy megszervezünk egy egyhetes szakmai cserelátogatást az angoltanárok számára. A 2010 márciusában megvalósított cserelátogatás a tanárok és a diákok számára egyaránt nagy újdonság volt. Mindannyiuknak angolul kellett kommunikálnia, mivel ez volt az egyetlen közös kommunikációs nyelv. A tanárcsere így fejlesztette a résztvevők kommunikációs készségeit, de emellett a látókörüket is tágította a különböző kultúrákkal kapcsolatban, illetve csökkentette a bennünk élő, „más” kultúrákkal szembeni előítéleteket is. A tanárcsere után, mintegy annak folytatásaként „Experiencing (ex)change” („Megtapasztalni a megosztást”) címmel elindítottunk egy eTwinning projektet. A projekt keretében a diákok és a tanárok feltöltötték a portálra a cserelátogatás során készített dokumentumaikat néhány olyan új anyaggal együtt, melyek segítségével bemutatták az angolnyelv-tanulásra irányuló mindennapi munkájukat, illetve azt, hogy hogyan használják eszközként az angol nyelvet más tantárgyak tanulásához. Az eTwinning portálon keresztül már további tanárokat is találtam, akik szintén érdeklődnek a diák- és tanárcsere kezdeményezések iránt, és – mivel első próbálkozásunk igazán sikeresnek bizonyult – már el is kezdtünk megtervezni egy hasonló cserét a jövő tanévre.
Egy némiképp tapasztaltabb eTwinner, a spanyolországi Nuria de Salvador elmeséli, hogyan talált „virtuális” és valóságos barátokra az eTwinning programnak köszönhetően. Emellett megosztja velünk gondolatait azzal kapcsolatban is, hogy noha a másokkal folytatott közös munka során nem feltétlenül járunk mindig sikerrel, az eTwinning programban bármikor újra próbálkozhatunk.
3. fejezet: Találkozás az eTwinning közösséggel 47
Nuria de Salvador Iskola Település Ország
IES Eduard Fontserè L’Hospitalet de Llobregat Spanyolország
Nem állíthatom, hogy ezer barátom van, de azt igen, hogy az eTwinningnek köszönhetően az elmúlt néhány év során rengeteg új barátságot kötöttem. Új barátaim némelyikével akkor találkoztam, amikor a Központi Szolgáltatópont (Central Support Service – CSS) munkatársa voltam. Mások a spanyolországi Nemzeti Szolgáltatópontnál (National Support Service – NSS) dolgoznak, megint mások pedig az eTwinning részt vevő tanárok. Noha az eTwinningben kötött ismeretségek többségéről ezt feltételeznénk, ezek a baráti kapcsolatok nem egyazon virtuális közösségre épültek. Új barátaimmal mind-mind más virtuális közösségekhez tartozunk, mégis sokat tanulunk egymástól. A „Like a bird” („Mint a madár”) című projektben velem együtt részt vevő korábbi projektpartnerem, Cristina Grau nem egy „virtuális barát”, annak ellenére, hogy többnyire chaten beszélgetünk egymással. Vele ellentétben az ebben a projektben részt vevő másik kilenc projektpartnerem viszont „virtuális” számomra (habár a lengyelországi Joanna Judával például személyesen is találkoztam, amikor Barcelonába látogatott egy Comenius projekt kapcsán, amit Cristinával közösen indított el). Iskolám egyik fiatal tanára, Susana Alcalde sem virtuális barát. Az ő közreműködésének köszönhetően nem én voltam az egyedüli tanár iskolámban, aki a „Like a bird” projekten dolgozott. Legjobb IKT-barátom az eTwinningben kétségtelenül Basia Kapusta, a lengyelországi Przecławban működő Zespół Szkół w Przecławiu iskola tanára. Ővele indítottam el a „My Present, my Past, my Future” („Jelenem, múltam, jövőm”) című projektet. Az eTwinning portál egyik fórumán keresztül találkoztam vele, és a későbbiek során együtt küzdöttünk meg a Moodle chattel, a fórumokkal, a blogokkal, a virtuális idővonalakkal, a Google kérdőívekkel, a Flickr galériákkal, a YouTube videókkal és a wikikkel – ezen eszközök közül nem egy nagy fejfájást okozott nekünk. De mi azóta is együtt vagyunk! Harmadik projektpartnerünknek sajnálatos módon ki kellett lépnie a projektből, mivel csatlakozott egy Comenius partnerséghez. Nem ez volt az egyetlen csalódás, amit az eTwinning közösségben át kellett élnem. Egy alkalommal egy teljes iskolai féléven át kerestem projektpartnert egy üzletviteli és pénzügyi ismereteket tanuló diákjaimmal folytatandó projekthez, és nem jártam sikerrel. Apró sikereim legnagyobbikáról azonban még nem számoltam be. Miközben e sorokat írtam, akkor kaptam a hírt, hogy 16 éves diákjaim közül néhányan feltöltötték Facebook oldalukra legutóbbi eTwinning tevékenységünk eredményét, egy videót mallorcai osztálykirándulásunkról. Úgy érzem ez által befogadták saját közösségükbe az eTwinninget, és engem is. Egy eTwinning tevékenység terméke egy tini Facebook oldalán… ki kívánhatna ennél többet?
48
Megszólalnak a tanárok
Az eTwinning hangja Anna Szczepaniak arról számol be, hogyan fejlődtek az évek során tanári készségei és szakmai ismeretei az eTwinning közösség többi tagjával folytatott kapcsolattartásnak és kommunikációnak köszönhetően.
Anna Szczepaniak Iskola Település Ország
Szkoła Podstawowa nr 9 Dzierżoniów Lengyelország
Közel öt éve csatlakoztam az eTwinninghez, és a közösség tagjaként rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem. 2005-ben éltem át első csodálatos élményemet. Kezdő voltam, és találtam egy nálam valamivel tapasztaltabb portugáliai projektpartnert, Cristina Silvát, aki rengeteget segített nekem. Megbeszéltük egymással a projekttel kapcsolatos kérdéseket, és megtanított, hogyan kell regisztrálni, illetve hogyan tudom részletesebben bemutatni a projekt tervét a portálon. Néhány hónappal később már én is tapasztaltabbnak számítottam, ezért megkértek, hogy egy Wrocław-ban megrendezett regionális eTwinning konferencián én tanítsak más tanárokat. Ez az esemény rendkívüli módon motivált, és a következő néhány hét során többet tanultam az IKT-eszközök használatáról, mint azelőtt több év alatt. Fél év múlva már műhelyeket szerveztem a kerületünkhöz tartozó tanárok számára. A rendezvények után a tanárok rendszerint segítséget kértek tőlem, és nagyszerű érzés volt, hogy ez által lehetőségem nyílt megosztani tapasztalataimat más tanárokkal. Apránként, lépésről lépésre tanultam meg mindent. Előfordultak azonban olyan helyzetek, amikor nem tudtam megoldani valamit. Az ilyen esetekben a helyi eTwinning nagykövetekhez vagy Nemzeti Szolgáltatópontunk munkatársaihoz fordultam, akik azonnal segítséget nyújtottak nekem. Tavaly találtam egy görögországi projektpartnert, akinek köszönhetően eddigi eTwinning pályafutásom legnagyszerűbb élményeit élhettem át. Thomais Kartsiotou, aki egy kavalai iskola igazgatója, és emellett tanárképzőként is dolgozik, rengeteg dolgot tanított nekem. Emellett azonban nagyszerű diáknak is bizonyult, amikor egy eTwinning Oktatási Eseményen való részvételem után megosztottam vele új ismereteimet. Közös projektünk volt számomra az első olyan projekt, melynek során projektpartneremmel együtt készítettünk egy wikit, és minden egyéb feladatot is közösen oldottunk meg. Korábban én hoztam létre a blogokat, és én tanítottam meg másokat arra, hogy mit hogyan csináljanak.
3. fejezet: Találkozás az eTwinning közösséggel 49
Mindent egybevetve elmondhatom, hogy az eTwinning közösség nagyszerű lehetőségeket kínál nekünk, tanároknak: lehetőségünk nyílik új emberek megismerésére, tapasztalataink megosztására, és ismereteink folyamatos gyarapítására. És pontosan ez az egésznek a lényege!
Témánktól némiképp elkanyarodva Ingrid Keller Russell leírja, hogy egy Comenius partnerség indítására való felkészülése során hogyan talált az eTwinning programnak köszönhetően olyan projektpartnereket, akik megfeleltek szigorú feltételeinek, melyeket diákjai szükségleteinek megfelelően határozott meg. Ingrid elmeséli, projektpartnerei később miként éltek a rendelkezésükre álló lehetőségekkel annak érdekében, hogy előteremthessék a szükséges anyagiakat egy olyan személyes találkozó megvalósításához, amelynek keretében végrehajthatták a Comenius partnerség alakításához szükséges előkészületi lépéseket.
Ingrid Keller-Russell Iskola Település Ország
Integriete Gesamtschule Hannover-Linden Hannover Németország
Az eTwinningben folytatott tevékenységeim között rövidebb és hosszabb távú elkötelezettséggel járó tevékenységek is akadnak. A kapcsolatteremtést követően aszerint döntöm el, hogy fenntartok-e egy kapcsolatot, hogy az megfelel-e diákjaim szükségleteinek. Meghatározó kritérium többek között a diákok kora, a potenciális partnerosztály körülményeinek hasonlósága a saját diákjaim világához, vagy a tantervi követelményrendszer tartalma. Példaként hadd ismertessem legutóbbi nemzetközi iskolai projektem fázisait. 2008 januárjában, a Comenius pályázatok leadási határideje előtt egy évvel publikáltam projektötletemet az eTwinning portál egyik fórumán. Öt hónap alatt hét olyan iskolát találtam, amely megfelelt azon kritériumoknak, amelyek biztosíthatják egy kiegyensúlyozott partnerség kialakítását. Ezek a kritériumok a mi esetünkben a következők voltak: 12-16 éves korú középiskolás diákok, akik rendelkeznek tapasztalatokkal az angol nyelvű kommunikáció terén (mivel a potenciális projekt közös nyelveként az angolt jelöltem meg); hozzáférés az IKT-eszközökhöz a tanteremben; a célok kereszttantervi szemléletű integrációja a mindennapi tanítási gyakorlatba; az interkulturalitásra kiemelt figyelmet fordító iskolai pedagógiai program. A következő lépés egy „előkészítő találkozó” megszervezése volt. A találkozó tervezett helyszíne az én németországi iskolám volt, ezért a résztvevő tanárok anyagi tá-
50
Megszólalnak a tanárok
Az eTwinning hangja mogatást kértek országuk Nemzeti Irodájától az utazási költségek fedezésére. 2008 októberében létrejött a találkozó, ahol megkezdtük a kétéves partnerségünkkel kapcsolatos terveink kidolgozását. Tanítási moduljaink megtervezéséhez felhasználtuk az eTwinning portálon található projektmintákat, amelyek jelentős mértékben segítettek elképzeléseink megformálásában. Mire Comenius pályázatunk 2009 júliusában jóváhagyást nyert, már tizenkét iskola tartozott a partnerséghez, mivel úgy éreztük, az újonnan csatlakozó európai uniós országok és Törökország bevonásával tovább gazdagíthatnánk együttműködésünket. A partnerséggel kapcsolatos feladatok lebonyolításához az eTwinning portált, illetve az új TestvérTeret használtuk munkafelületként, mivel ez a felület biztonságos környezetet biztosított a különböző európai országokban tanuló diákok számára, lehetővé tette, hogy valamennyi diák számára felhasználói fiókot hozzunk létre, az EU minden tagállamában és Törökországban is elérhető volt, továbbá használatáért az iskoláknak nem kellett fizetnie. TestvérTerünknek jelenleg 44 tanár és 450 diák tagja van. Projektünk első éve alatt a diákok több mint 600 prezentációt töltöttek fel a felületre, amelyekkel kapcsolatban rendszeres időközönként chaten megbeszéléseket is tartottak kortársaikkal.
Ioanna Stefańska visszaemlékszik arra az időre, amikor még írógépként használta a számítógépet, és arra, hogy hogyan haladt előre az eTwinning közösségben egészen addig, amíg olyan tanárrá nem vált, aki más tanárokat oktat és vezet az eTwinning világában tett utazásuk során.
Joanna Stefańska Iskola Település Ország
Gimnazjum nr 18 im. Armii Krajowej Wrocław Lengyelország
Engem az eTwinning már a legelső pillanatban elvarázsolt. Éreztem, milyen nagyszerű lehetőségeket rejt, ezért – a saját iskolámba és a baráti körömbe tartozó tanárokkal kezdve – igyekeztem ösztönözni a többi tanárt a csatlakozásra. 2006-ban részt vettem egy, a lengyelországi Nemzeti Szolgáltatópont által szervezett tíz héten át tartó képzésen, és meg kell mondanom, ez jó időre lefoglalt. Rendelkeztem némi digitális műveltséggel, azonban többnyire csupán a Microsoft Office szoftvereket használtam. Annak köszönhetően, hogy a képzés során különböző területek fejlesztését célzó feladatokat végeztünk el, illetve változatos tevékenységekben vettünk részt, a kurzus végére nemcsak az eTwinning portált és annak eszközeit ismertem meg, de számítógépes készségeim is fejlődtek.
3. fejezet: Találkozás az eTwinning közösséggel 51
Egyik feladatunk az volt, hogy teremtsünk kapcsolatot valakivel, aki üzenetet publikált az eTwinning portál egyik fórumában. Szerencsém volt, mivel első új ismeretségeim (Norvégiából és Olaszországból) tartósnak bizonyultak. Számomra is rengeteg előnnyel járt az IKT-k mindennapi tanítási gyakorlatomba való integrálása (angolt tanítok), de ami a legfontosabb, diákjaim lehetőséget kaptak arra, hogy angol nyelvtudásukat más európai országokból származó kortársaikkal folytatott valóságos beszélgetések során alkalmazzák, ami rendkívüli módon motiválta őket. Norvég projektpartneremmel szoros kapcsolatot alakítottunk ki, ami további együttműködésekhez és diákcserék megvalósításához vezetett. Az olasz projektpartneremmel folytatott együttműködés arra ösztönzött, hogy előmozdítsam az olasz nyelvoktatás bevezetését iskolámban, amelynek eredményeként a tavalyi év során elindítottunk egy kéttannyelvű programot is! Két évvel ezelőtt egy tanártovábbképző intézményben kezdtem el dolgozni, ahol hamarosan az eTwinning program szószólójává váltam. Mostanáig számos kurzust szerveztem, és nemcsak az volt a feladatom, hogy ösztönözzem a tanárokat a regisztrációra, hanem az is, hogy segítsek nekik gyakorlatot szerezni az eTwinning eszközök használatában (kurzusaim résztvevőit meghívom saját TestvérTerembe). A kurzusok nagyon sikeresek. Az egyik résztvevő egyszer felkiáltott: „Ez jobb, mint a Nasza Klasa!”, és én úgy éreztem, ennél nagyobb jutalmat nem is kaphattam volna erőfeszítéseimért. (A Nasza Klasa egy lengyel közösségi oldal). Törekszem a folyamatos fejlődésre, és ehhez a törekvésemhez az Oktatási Események felbecsülhetetlen értékű inspirációval szolgálnak. Eddig két kurzuson vettem részt, ahol – noha nem én voltam legelkötelezettebb résztvevő – eleget tanultam ahhoz, hogy képes legyek új készségeimet továbbadni másoknak is. A tanárok többsége mind a mai napig túl bátortalan az IKT-eszközök tantermi alkalmazásához, vagy az internet segítségével folytatott együttműködési munkához. Remélem, én számukra is jó példát mutatok – én, aki eleinte írógépként használtam a számítógépet, de ma már az eTwinningnek köszönhetően webkettes eszközök használatára is képes vagyok.
Inge de Cleyne egy belgiumi, sajátos nevelési igényű diákokat oktató tanár és egyben eTwinning nagykövet. Egyik fő célja helyi közösségében segíteni a tanároknak partnereket találni, továbbá olyan módon használni az eTwinning eszközöket, hogy azok a lehető legjobban szolgálják diákjaik érdekeit.
52
Megszólalnak a tanárok
Az eTwinning hangja
Inge De Cleyn Iskola Település Ország
Sint-Janshof Mechelen Belgium
Tavaly a belgiumi Nemzeti Iroda felkért, hogy legyek az SNI oktatás eTwinning nagykövete. Számomra ez azt jelentette, hogy alkalmam nyílik új emberek megismerésére és új lehetőségek megteremtésére. A belgiumi nagykövetekkel évente kétszer tartunk egy találkozót, melyen szemináriumokat tervezünk, különböző kérdéseket beszélünk meg, és megosztjuk egymással tapasztalatainkat. Idén a hollandiai és belgiumi eTwinning nagykövetekkel közösen részt vettem egy kétnapos szemináriumon. Ez nagyszerű alkalom volt közös projektek tervezésére, ötleteink megosztására és különböző témák megbeszélésére. Nagykövetként igyekeztem meggyőzni néhány kollégámat, hogy indítsanak eTwinning projektet a következő tanévben. Elmagyaráztam nekik, hogyan működik az eTwinning portál, megmutattam nekik az inspirációs modulokat, és megosztottam velük tapasztalataimat. Az eTwinning közösség megismerése nagy lelkesedéssel töltötte el őket, és elhatározták, hogy jövőre indítanak egy művészetekkel foglalkozó projektet. Mindig törekszem arra, hogy legyen elég időm segíteni a tanároknak projektpartnert találni, illetve megtanulni a számukra szükséges eszközök használatát. Remélem sikerül egy olyan nagyszerű projektet létrehoznunk, ami majd még több kollégát ösztönöz arra, hogy az eTwinning segítségével még tartalmasabbá tegyék tanóráikat.
Az egyesült királysági Paddy Carroll azt elemzi írásában, hogy az eTwinning programban való részvétel hogyan segít a tanároknak felfedezni rejtett tehetségeiket, és elsajátítani a tényleges együttműködés művészetét. Véleménye szerint az eTwinning közösség egy olyan kivételes hely, ahol a tanárok egyszerűen „együtt lehetnek”.
3. fejezet: Találkozás az eTwinning közösséggel 53
Patrick Carroll Iskola Település Ország
Shaw Wood Primary School Doncaster Egyesült Királyság
Amikor először kerülünk érintkezésbe az eTwinning közösséggel, természetesen kívülállónak érezzük magunkat – minden új, minden más, mint a megszokott. Azonban a nyíltságnak, a támogatásnak és a kiegyensúlyozott légkörnek köszönhetően bámulatos, milyen gyorsan válhatunk a csapat részévé, és a közösség mások által is elismert, fontos tagjaivá. Alig telik el egy kis idő, és már nem mi kérünk segítséget a számunkra kicsit ijesztőnek tűnő emberektől. Éppen ellenkezőleg, ők fordulnak hozzánk támogatásért, mivel felismerték, mi mindent tudunk számukra nyújtani: azon értékeinket, amelyekkel talán még mi magunk sem voltunk tisztában korábban. Az eTwinning közösség csodálatos képessége a rejtett tehetségek – a mi tehetségeink – feltárása. Legutóbbi projektem az eTwinning közösség támogatása nélkül biztosan nem lett volna olyan sikeres, amilyen végül lett. A projekt ötlete a tavalyi konferencián fogant meg bennem, miután fantasztikus projektek egész sorát ismertem meg a dijátadó ünnepségen, és lenyűgözően változatos műhelyeken vettem részt. Valamennyi ülésen a legkorszerűbb technológiákkal, a leghatékonyabb együttműködési eszközökkel és a legjobb gyakorlati példákkal találkozhattam. Emellett olyan megbeszéléseken volt alkalmam részt venni, amelyeken arról beszélgettünk a kollégákkal, hogy hogyan érdemes felépíteni egy projektet, hogyan lehet követhető időbeosztást megtervezni és az együttműködési tevékenységeket koordinálni, illetve – ami a legfontosabb – hogyan találhatunk olyan projektpartnert, akivel biztosan sikeres projektmunkát folytathatunk. Az eTwinning egyik legnagyszerűbb vonása a közösség tagjai számára elérhető tevékenységek széles választéka, amely annak köszönhetően alakul ki, hogy folyamatosan születnek az újabb és újabb ötletek, megbeszélések és ismeretségek. Rendszerint egy vagy két kollégával dolgozom együtt meglehetősen nagyratörő, egy teljes tanévet lefedő kereszttantervi projekteken. Ilyen projektet indítottunk a göteborgi Almasskolan iskolával is, melynek során a vikingekkel kapcsolatos különböző témákat jártuk körül – a mítoszoktól és legendáktól kezdve a településekig. Vagy említhetném még a dublini Martin de Porres National School-lal közösen indított „Crescendo” című projektemet is, melyben azzal kísérleteztünk, hogyan tudunk zenekarban zenélni a Nintendo Wii felhasználásával. Hosszabb projektjeim mellett azonban év közben gyakran kapok meghívást résztvevők nagyobb csoportjaival lebonyolított rövid távú, ötletes tevékenységekhez való csatlakozásra. Részt vettem például olyan projektekben, melyek során a gyerekek fényképeket készítettek szűkebb környezetükről és megosztották azokat Európa más országaiban élő barátaikkal. Voltak olyan projektek is, melyek egy-egy nagyobb kezdeményezés egyes részleteit valósították meg. Az ilyen típusú tevékenységek mindig
54
Megszólalnak a tanárok
Az eTwinning hangja nagyon gyümölcsözőek, mivel az összes résztvevő – nagyon helyesen – mesterműként tekint az együttműködés eredményére. Ha újra és újra kinézünk ugyanazon az ablakon, ez egy idő után unalmassá válik, mivel mindig ugyanazokra a dolgokra téved a tekintetünk. Ha azonban ezt az ablakot kitárjuk Európa más országaiban élő emberek előtt is, minden sokkal érdekesebb lesz, mivel rajtuk keresztül új vonásokat fedezhetünk fel a „tájban”. Fokozatosan felfedezzük a rejtett kincseket, és felismerjük környezetünk valós értékeit. Az eTwinning közösségnek nem az a célja, hogy átalakítson és megváltoztasson bennünket, hanem az, hogy lehetőséget adjon nekünk arra, hogy mi alakítsunk ki belőle valami újat és értékeset.
A közösség témájának elemzését folytatva Alessandra Cannelli arról számol be, hogy az eTwinning közösség tagjaként nemcsak számtalan olyan hasonló gondolkodású kollégával nyílt alkalma kapcsolatot teremteni, akik ugyanúgy élvezik az új tanítási módszerekkel való kísérletezés által támasztott kihívásokat, mint ő, hanem azt is megtapasztalhatta, hogyan változik meg a külföldi országok lakóinak véleménye egy történelmi okokból ellenségként nyilvántartott országgal és annak népével kapcsolatban.
Alessandra Cannelli Iskola Település Ország
IC Largo Castelseprio Scuola media Róma Olaszország
Számomra az eTwinning a fejlődést, szakmai készségeim gyarapítását jelenti. Már a program kezdetekor csatlakoztam a tanári közösséghez, és ezzel egy fantasztikus kalandba csöppentem, ami azóta is tart. Iskolámban néha kívülállónak érzem magam, mivel eltökélten törekszem az új utak keresésére, és ezért sok kollégám úgy tekint rám, mint egy szánalomra méltó teremtésre. Úgy érzem, fontos, hogy lelkesen végezzem a munkám, diákjaim számára pedig legalább ennyire fontos, hogy személyre szabott módon tanulhassanak. Az eTwinning lehetővé tette számomra, hogy egy hozzám hasonló tanárokból álló közösség tagja lehessek. Számomra a legérdekesebb, szakmai és személyes szempontokból egyaránt jelentős élményt egy szlovéniai szakmai továbbképzési műhely jelentette. Szlovénia történelmi okokból nem ápol jó kapcsolatokat Olaszországgal, és ennek hatásai a mai napig érezhetőek. Európának azonban felül kell kerekednie a történelmi ellentéteken, és
3. fejezet: Találkozás az eTwinning közösséggel 55
a közös tanuláson keresztül mi éppen ezt tettük. A műhelyen rendkívül képzett tanárokkal ismerkedtem meg, akik beszéltek nekem az oktatási célú távolsági együttműködésről, a videók, weboldalak és egyéb megosztott dokumentumok tantermi használatáról, valamint a virtuális tantermekről és a videokonferenciákról. Mindaz, amit azon a műhelyen tanultam, további szakmai fejlődésem alapjává vált, emellett segített továbblépnem az IKT-k tantermi használatának megvalósítása, és egy, a múlton felülemelkedni képes, igazi európai identitás kialakítása felé vezető úton.
Siv Grete kifejti, milyen kihívást jelent az eTwinningben való részvétel a tanárok és az iskolaigazgatók számára. Meglátása szerint azonban ez a kihívás végső soron gazdagabbá teszi az oktatás világát.
Siv Grete Stamnes Iskola
Moster skule
Település
Mosterhamn
Ország
Norvégia
Az eTwinningben való részvétel számtalan új ajtót nyit, nemcsak a diákok, de a tanárok és az iskolák vezetősége számára is. Az a tanulási folyamat, melynek során felfedeztem az eTwinning tevékenységek alkalmazásának mikéntjét, párbeszédeket indított el iskolámban, és a tágabb környezetembe tartozó többi iskola igazgatói között is. Az eTwinning tevékenységek iskolai projektek formájában történő megvalósítása kihívást jelent, mert arra késztet minket, hogy új tanítási módszereket dolgozzunk ki, megtanuljuk használni az IKT-eszközöket, és megváltoztassuk szemléletmódunkat, gondolkodásunkat, valamint a megosztás során alkalmazott módszereinket. Az eTwinning tevékenységek alkalmazásának új gyakorlata összetettebbé teszi az oktatást, egyrészt a tőlünk különböző emberek és kultúrák elfogadásának módja, másrészt a digitális kompetenciák, az irányítás különböző vonatkozásainak megértése, és a jövő szempontjából releváns tanítás tekintetében. Ez az összetettség összefüggésben áll a technológiai és pedagógiai tudatossággal és kompetenciával, valamint a változás elfogadására való hajlandósággal és készséggel. A változásra képes iskolák sokkal könnyebben fogadják be az új trendeket és az újszerű, „más” tanítási módszereket. Az eTwinning program keretein belül kialakult közösség és kommunikáció új világa által támasztott legnagyobb kihívásokat három jellemzővel lehet a legjobban leírni,
56
Megszólalnak a tanárok
Az eTwinning hangja melyek a következők: mindenütt jelenvalóság, spontaneitás és azonnaliság. A tanárok és az iskolai vezetők körében nem minden esetben talál kedvező fogadtatásra ez a kombináció. Némelyik tanár és iskolai vezető úgy érezheti, hogy ezen a téren elveszíti az irányítást, és aggódik, hogy a diákok képzettebbek nála. Ennek ellenére szabad utat kell engednünk ennek a folyamatnak. Próbálják ki, meglátják, az élmény, amiben részük lesz, jóval több nyereséget hoz majd, mint amennyi veszteséget termelhetne. Az eTwinningben való részvétel, illetve a program keretein belül létrejövő, szakmai hátteret, közösségi szellemet és közösségi tevékenységeket nyújtó oktatási környezet számtalan új dimenziót nyit meg előttünk. Rengeteg új lehetőséget kínál, és számos új irányt mutat a tanulási folyamatban. Ebben a környezetben számomra – és reményeim szerint diákjaim számára is – sokkal motiválóbb és inspirálóbb a tanulási folyamat. Az eTwinning hozzájárul a megosztás kultúrájának fejlődéséhez. A diákok, a tanárok és az iskolák vezetőségének tagjai lehetőséget kapnak tapasztalataik, pedagógiai elképzeléseik és az egész életen át tartó tanulás megvalósítását célzó módszereik megosztására.
E fejezetet Laura Maffei, olaszországi eTwinning nagykövet szavai zárják. Röviden foglalkozik a közösségek legfőbb céljával, és megfogalmazza az eTwinning közösség gazdagságának lényegét.
Laura Maffei Iskola
Arnolfo di Cambio
Település
Colle di Val d’Elsa
Ország
Olaszország
Engem a kíváncsiság vezetett az eTwinning programhoz. Pályafutásom első fázisát leginkább a lelkesedés jellemezte: alig vártam, hogy kipróbálhassam az összes eszközt, kihasználhassam az összes tanulási lehetőséget, megbeszéléseket folytathassak projektekről, projekteket indíthassak, és hogy együtt játszhassak és tanulhassak projektpartnereimmel és diákjaimmal. A szünet nélküli közös tanulás és örömteli munka időszaka volt ez. Pályafutásom második szakasza akkor kezdődött el, amikor hirtelen a „közösen” szó került eTwinning tevékenységeim középpontjába. Az évek során ismerősök, projektpartnerek és barátok egész hálózatát építettem ki, melynek tagjai velem párhuzamosan fejlődtek tanárként és az eTwinning program résztvevőjeként egyaránt. Velük
3. fejezet: Találkozás az eTwinning közösséggel 57
közösen kezdtünk el azon gondolkodni, hogy tanárok számára is indíthatnánk projekteket – kisebb közösségeket hozhatnánk létre a tágabb eTwinning közösségen belül, amolyan virtuális kávézókat, ahol a tanárok találkozhatnának, és beszélgethetnének szakmájukról, módszereikről és problémáikról. Ez nem azt jelentette, hogy elvesztettük érdeklődésünket a diákokkal folytatott projektmunka iránt (a „hagyományos” projekteket továbbra is folytattuk), csupán szerettük volna megosztani egymással tapasztalatainkat, annak érdekében, hogy más megvilágításból is értékelhessük őket. Kölcsönadhatunk és kölcsön is vehetünk ötleteket, sőt még projekteket is egymástól, semmi nem számít lopásnak – éppen ellenkezőleg, csodálatos látni, milyen váratlan új irányokba fejlődhet egy ötletünk valaki másnak a kezeiben. A megosztás gazdag termőföld. Mindezzel szinte egy időben az eTwinning is elkezdett változni, mégpedig a mi gondolatainkkal azonos fejlődési irányt vett. A „Közösségi kezdeményezések az eTwinning programban” kampány nem csupán egy új munkafelület bevezetését szolgálta: az eTwinning eszközből közösséggé válását jelezte. A kérdések feltevése és megválaszolása, az európai tanárokkal és diákokkal való kapcsolatteremtés, a tanári módszerek és a különbözi nemzeti tantervek összehasonlítása ma már nem csupán a sikeres projektekhez vezető első lépések – ezekből a tevékenységekből állnak össze maguk a projektek. Az eTwinningben nem országok vesznek részt, hanem egyének. Ez a szemléletmód személyessebbé teszi a programot, így az sokkal inkább alkalmassá válik a tanárok és a diákok bevonására. Az eTwinning világa azonban természetesen nem a tanárok körül forog, hanem a diákok körül. A diákok közössége pedig (amennyiben elfogadjuk, hogy valóban létezhet ilyesmi) egy nagyon különleges mikrokozmosz. Táplálnunk és gondoznunk kell ezt a közösséget, hiszen a tanárok segíthetnek fejleszteni ezt a világot, de létrehozni nem tudnak ilyet – erre csak maguk a diákok képesek. Amint a diákokból közösség jön létre, biztosak lehetnek abban, hogy a gyerekek készségei elkezdenek hihetetlenül gyors ütemben fejlődni. Én ezt tapasztaltam legsikeresebb projektjeim során: az eTwinning hatására diákok csoportjai diákok által alkotott közösségekké alakultak át. Olyan közegekké, melyekben érdeklődés, fejlődés és kölcsönös megosztás valósul meg, ahol a tanulás nem az élet folyamába iktatott strukturált szünet („iskola”), hanem az élet része. Olyan hely, ahová a diákok önként mennek, nem azért, mert muszáj. Emlékszem, milyen melegség töltött el egy történelem órán, amikor az egyik diákom hirtelen odajött hozzám, és kérdések egész sorát tette fel nekem: „Most mit csinálnak?
58
Megszólalnak a tanárok
Az eTwinning hangja Ők is tanulnak? Ugyanazt tanulják történelemből, amit mi?” Ezzel egy gondolkodási folyamat indult el, ami azóta is tart. Az évek díjakat, konferenciákat, találkozókat hoztak – munkánk elismerésben részesült és díjakat nyert, mégpedig nemcsak az eTwinning közösségtől, hanem az oktatási minisztériumtól és más oktatási intézményektől is. Tanítási módszereim pedig fejlődtek és változatosabbak lettek annak köszönhetően, hogy rengeteg új tanárt, szakértőt és diákot ismertem meg, akikkel megosztottuk ötleteinket. Ha egy közösség tagjaivá válunk, biztos, hogy meg fogunk változni, és ez a diákokra is igaz. Egy elszigetelt tanár vagy diák unatkozik, egy közösségben azonban sosem vagyunk egyedül. A legfontosabb a közösség tagjainak aktív részvételét biztosítani – míg egy tanári projektben előfordulhat, hogy egy-egy projektpartner kilép, diákjaim közül egyet sem „veszíthetek el”. Tapasztalataim szerint az eTwinning közösségéhez való tartozás hatása mind a tanárok, mind a diákok esetében – a projektek időtartamán jóval túllépve – tartósnak bizonyul. A tapasztalatok megosztása tanulást eredményez – de emellett személyes kapcsolatok kialakulásához is vezet. Ma már eTwinning nagykövet vagyok, de még mindig hiszem, hogy a „közösen” a kulcsszó. A megosztás pedig – az adás és elfogadás egyszerű folyamata (legyen bár szó információról, tanácsokról, útmutatásról, inspirációról...) az az erő, ami mozgásban tartja az eTwinning világát.
3. fejezet: Találkozás az eTwinning közösséggel 59
60
Megszólalnak a tanárok
4. fejezet
Az eTwinning hangja
eTwinning projektjeim eT
Bevezető Christina Crawley eTwinning Központi Szolgáltatópont Az eTwinning program fő célja a kezdetektől fogva együttműködési projektek kidolgozására és lebonyolítására alkalmas felületet biztosítani az európai tanárok és diákok számára. A projektek megvalósításához vezető első lépés egy egyszerű feladat: két, különböző országokban dolgozó tanár kapcsolatot teremt egymással az eTwinning portálon keresztül. A második lépés a projekttervek kidolgozása és a projektek regisztrálása a személyes eTwinning munkafelületen. Végül a harmadik lépés a diákokkal folytatott közös projektmunka lebonyolítása a portálon belül kialakított „TestvérTér”, illetve más online eszközök segítségével. Ezen egyszerű folyamat – regisztráció, kapcsolat, munka – kialakulása óta az eTwinning projektek minősége és változatossága egyaránt rengeteget fejlődött. A személyes eTwinning munkafelületen keresztül regisztrált évi több ezer projekt mind az időtartam (két héttől akár két évig), mind a projektpartnerek számának tekintetében (kettőtől akár negyven vagy ötven projektpartnerig) rendkívül tarka képet mutat. Mindezek következményeként a projektek struktúrájukban, összetettségükben és céljaikban is mind különböznek egymástól, egy dolog azonban mégis közös bennük: a közös munka és az újszerű tevékenységek megvalósítása melletti elkötelezettség. Azzal, hogy hozzájárulnak a tanárok tanítási módszerek terén való szakmai fejlődéséhez, nemzetközi dimenziót adnak a tantervekhez és gazdagabbá teszik a diákok oktatási élményeit, az eTwinning projektek dinamizmust és kreativitást visznek a tantermekbe Európa-szerte – és néhány esetben még Európa határain túl is. Az ebben a fejezetben olvasható beszámolókat olyan tanárok írták, akik részt vettek már egy vagy több eTwinning projektben. Mesélnek az eTwinning projektek előnyeiről és nehézségeiről, továbbá kifejtik, hogy hogyan integrálhatók ezek a tevékenységek a tantervbe, illetve hogy mennyi kedvező hatást gyakorolnak a tanítási-tanulási folyamatra. E fejezet első beszámolójának szerzője, Mudrīte, elmeséli, hogyan vezetett első, egyszerű témájú, két projektpartnerrel lebonyolított projekje ahhoz, hogy az elmúlt három év során
4. fejezet : eTwinning projektjeim 61
minden évben újabb eTwinning projektet indított. A tantervhez szorosan illeszkedő célokkal rendelkező projektjeik során Mudrīte és diákjai virtuálisan beutazták egész Európát, és minden egyes lépéssel újabb eszközökkel ismerkedtek meg. Mudrīte nemcsak azt ismerte fel, hogy az eTwinning projektek tökéletesen beilleszthetők a tantervbe, de azt is megtapasztalta, hogy időnként hozzájárulnak az eTwinning közösség „bővítéséhez” is.
Mudrīte Grinberga Iskola Település Ország
Annas Brigaderes pamatskola Kroņauce Lettország
Engedjék meg, hogy elmeséljem első lépéseimet az eTwinningben. Diákjaim motivációjának fokozása, idegen nyelvi és IKT-készségeinek fejlesztése, valamint a tanulási folyamat színesítése érdekében úgy döntöttem, külföldi partnereket keresek egy együttműködési projekthez. A partnerkereső fórum kiváló lehetőségeket kínál ehhez, mivel itt több ezer nagyszerű eTwinning projektötlettel ismerkedhetünk meg. Egy Gdanskban működő lengyel iskolát választottam partneriskolának, és miután váltottunk néhány előzetes e-mailt a részletek tisztázása érdekében, elindítottuk közös eTwinning projektünket. Projektünk témája, a tavasz, éppen aktuális volt ötödik osztályos diákjaim számára, akik angolóráikon akkoriban az évszakokról tanultak. Érdekes élmény volt új készségeink együttes alkalmazásával egy sikeres projektet megvalósítani, és nem is volt nehéz feladat. A gyerekek fényképeket készítettek a tavaszi tájról, majd ezekből PowerPoint prezentációkat állítottak össze, melyekhez angol nyelvű megjegyzéseket fűztek. E tevékenységek fejlesztették a diákok számítógépes készségeit. A gyerekek szívesen dolgoztak együtt, és lelkesen vettek részt az újszerű, érdekes tevékenységekben. Mindent egybevetve igazán sikeres volt a projekt. A 2008/2009-es tanévben a hatodik osztályos diákok tanterve előírta az érdeklődési körök, hobbik, népszerű emberek stb. témájának feldolgozását. Ezúttal egy prágai kéttannyelvű iskola volt a projektpartnerem az újabb projektben, melynek keretében ismét érdekes módszerekkel dolgoztuk fel a tantervi témákat. Az eTwinning projektek izgalmas, hasznos, lenyűgöző, derűs és rendkívül pozitív eredményekkel járó tevékenységek. Különös módon eddig mindegyik eTwinning projektpartnerem azért zárta le partnerségünket, mert családja új taggal bővült. Ezért nem tudtam egyikükkel sem újabb projektek keretein belül folytatni az együttműködést. Lengyel partneremnek, Grzegorz-nak „Spring is here” („Itt a tavasz”) című projektünk lezárulása után született meg a kislánya, Maria; Lenka, prágai kollégám családjába szintén egy kislány, Linda érkezett. Iskolám igazgatónője fényképészként részt vett projektjeinkben, munkája jutalmaként pedig csodálatos ajándékot kapott – egy kisfiút, Jacobot. Legutóbbi projektem is lezárult már. Lengyelországi projektpartneremmel
62
Megszólalnak a tanárok
Az eTwinning hangja még időnként váltunk egy-két e-mailt, közös projektpartnerünk, a romániai Elen felől azonban már rég nem hallottunk. Csak nem babát vár ő is? Az élet az eTwinning programban valóban nagyon derűs!
A dániai Julie leírja, hogyan bővítették ki spanyol projektpartnerével eTwinning projektjüket egy diákcsere programmá, melybe bevonták az egész iskolát és a diákok szüleit is.
Julie Ashby Iskola Település Ország
10. Aabenraa Aabenraa Dánia
Az általam tanított nemzetközi osztály diákjai 10. osztályos, 16 éves diákok, akik szerettek volna részt venni az eTwinning programban. Az elmúlt négy év során a spanyolországi Aguadulcéban működő IES Carlos III iskolával folytattunk közös munkát. Két éve elhatároztuk, hogy „Face to Face” („Személyesen”) címmel indítunk egy diákcsere projektet. Spanyol kollégámmal együtt mindketten úgy éreztük, valamilyen formában le kellene zárnunk az előző két projektünk során végzett közös munkát. Diákjainktól megtudtuk, hogy az eTwinning portálon keresztül folytatott kapcsolattartás mellett nagyon szívesen találkoznának személyesen is külföldi projektpartnereikkel. Projektpartneremmel mi is úgy láttuk, hogy a személyes találkozás nagyszerű tetőpontja lenne egy eTwinning együttműködésnek, és talán ez lenne az első alkalom, amikor egy eTwinning projekt keretein belül két ország között diákcsere valósul meg. Első diákcserénket 2008-ban bonyolítottuk le igen nagy sikerrel, a másodikra idén (2010-ben) került sor. Az iskolák időbeosztásába úgy illesztettük be a diákcserét, hogy az utazást arra a hétre időzítettük, amikor a többi diák osztálykirándulásokon vett részt. Az utazás költségeit a diákok maguk állták. Engem elkísért az egyik kollégám is a saját iskolámból. A diákcsere megvalósítása érdekében szorosan együtt kellett működnünk a gyerekek szüleivel, valamint az iskoláinkban dolgozó többi kollégával is, akiknek órákat kellett tartania a partnerosztályoknak a látogatás idején. Tevékenységünkbe bevontuk a felsőoktatási intézményeket is, azzal, hogy megkértük őket, spanyol nyelven készítsenek interjúkat spanyol projektpartnereinkkel. A diákcsere lehetőséget adott a tanulóknak teljessé tenni a projektet, és a partnerosztályok diákjainak családjánál lakva közvetlenül megtapasztalni, milyen a spanyol/dán diákok mindennapi élete. Ilyen módon nem turistaként, hanem a közösség részeként ismerkedtek meg a másik ország jellegzetességeivel. Véleményem szerint az eTwinning projektek legfontosabb értéke az, hogy általuk képesek vagyunk segíteni a diákoknak nyitottabbá válni más kultúrák iránt. Az eTwinning portál lehetővé teszi a diákok számára, hogy az IKT-eszközök segítségével közvetlenül tartsák a kapcsolatot projekt-
4. fejezet : eTwinning projektjeim 63
partnereikkel, továbbá megkönnyíti számukra a gyors eredmények elérését. Mi magunk egyedülálló lehetőséget adtunk diákjainknak projektjük kiteljesítésére a diákcsere megszervezésével, melynek során a valóságban is megtapasztalhatták, milyen eredményekkel járt munkájuk. Virtuális utazások helyett valóságos utazásokon vehettek részt! Minden kommunikációt angol nyelven folytattunk, és tanárként igazi öröm volt látnom, hogyan nőtt a projektek során diákjaim magabiztossága és gyakorlata az idegennyelvhasználat terén.
A könyvünk megírásában közreműködő következő tanár egy litvániai idegennyelv-tanár, aki egy diákja javaslata nyomán indította el projektjét. A projekt résztvevői igazán különleges megközelítésmódot alkalmaztak, mivel a későbbiek folyamán nemcsak az iskola többi részét, majd a helyi közösséget vonták be a projektmunkába, de még külső szakértőket is meghívtak a tanterembe.
Asta Liukaitiene Iskola
Kalvarijos Gimnazija
Település
Kalvaria
Ország
Litvánia
Az idegennyelv-oktatás mindig is kapcsolódott a többi tantárgy oktatásához, hiszen a nyelvtanulás nem merül ki a nyelvtan megtanulásában. Ebből következően az egyik legjobb tanítási módszer a kommunikáció, ami az eTwinning program filozófiájának is központi eleme, hiszen a program egyik fő célja elősegíteni a kapcsolatteremtést a különböző európai országokban működő azon iskolák között, amelyek munkatársai és diákjai alig várják, hogy angol nyelven kommunikálhassanak egymással. Kollégáim és én szerettünk volna külföldi iskolákkal kapcsolatot teremteni, ezért néhány éve, amikor hallottam az eTwinning portálról és kommunikációs eszközeiről, azonnal regisztráltam. Első projektem egy egyszerű mondatból fejlődött ki: „Beszélgessünk az időjárásról!”. Ezt a témát egy diákom vetette fel az egyik órámon. A témafelvetést feltöltöttem az eTwinning partnerkereső oldalára, és hamarosan már találtunk is egy projektpartnert, akivel elindítottuk „Környezetvédelem” című projektünket. A projekt egy hónapig tartott, és ez alatt az idő alatt a TestvérTér felületén keresztül, illetve e-mailek útján folyamatosan tartottuk a kapcsolatot projektpartnereinkkel. A folyamatos kommunikáció mellett a partnerosztályok diákjai csoportmunkában is részt vettek, továbbá egyéni munkával is létrehoztak különböző környezetvédelmi témákkal kapcsolatos anyagokat. Munkájuk eredményeit feltöltötték a TestvérTérbe, és megvitatták projektpartnereikkel.
64
Megszólalnak a tanárok
Az eTwinning hangja Jóllehet a projekt teljes mértékben illeszkedett a tantervhez, néhány tantervi kereteken kívül eső projekttevékenységet is megvalósítottunk, többek között szerveztünk egy „iskolai környezetvédelmi napot”, illetve meglátogattuk az Országos Hidrometeorológiai Intézetet is. Iskolánk vezetőségének és kollégáinknak beszámoltunk a projektről, és ők segítettek az IKT-órák és a különböző események megszervezésében. A projekt lezárása után iskolánk nyílt napján előadást szerveztünk a helyi közösség tagjai számára, melyen bemutattuk munkánkat. Projekttermékeinket a későbbiek során felhasználták iskolámban egyéb oktatási tevékenységekhez is. A projektben részt vevő tanárok és diákok az IKT-k felhasználásával történő kommunikáció terén felhalmozott tapasztalataikat nemcsak későbbi projektjeikben, hanem a mindennapi iskolai munka során is hasznosították. E projektünk elnyerte a Nemzeti Minősített eTwinning Projekt címet, és bemutatásra került Nemzeti Szolgáltatópontunk honlapján a jó gyakorlatok között.
Aimi, egy észtországi tanár, bemutatja kedvenc projektjét, melynek során a projektben részt vevő két partneriskola diákjai az interneten keresztül németül beszélgettek egymással.
Aimi Jõesalu Iskola Település Ország
Põlva Keskkool Põlva Észtország
Kedvenc eTwinning projektem a „German Live Online” („Élőben, online, németül”) című projekt. A projekt alapjául szolgáló ötletet a 2007 őszén, Bécsben, „A webkettes eszközök használata” témával megrendezett nemzetközi műhelyen dolgoztuk ki norvég kollégámmal, Astrid B. Petersennel. Az online idegen nyelvi kommunikációs képzésnek köszönhetően, melyen a DaF-közösség (némettanárok közössége http://dafnet. web2.0campus.net/) keretein belül vettünk részt, magabiztosan láttunk munkához. Projektünket 2008.01.29-én regisztráltuk az eTwinning portálon. A projektmunka során igazán nagyszerű tevékenységeket valósítottunk meg, többek között két valós idejű online találkozót, melyek során a tanárok moderátori feladatokat láttak el, miközben a gyerekek előadásokat tartottak, chaten beszélgettek egymással, kérdéseket tettek fel egymásnak, és megválaszolták a mások által feltett kérdéseket. E tevékenységek egyik legnagyobb eredménye az, hogy a gyerekek leküzdötték az idegen nyelveken folytatott szóbeli kommunikációval szembeni félelmüket. Emellett az által, hogy fel tudtuk venni a találkozók során folytatott beszélgetéseket, lehetőségünk nyílt elemezni szóbeli kommunikációs készségeinket és kiejtésünket is. A chaten folytatott be-
4. fejezet : eTwinning projektjeim 65
szélgetések során írt szövegeket is elmentettük, így helyesírási hibáinkat is ki tudtuk javítani. A projektmunka előrehaladtával egyre nőtt a motivációnk, ennek következményeként pedig diákjaink is egyre aktívabban vettek részt a munkában. Én magam egészen bizonyosan lebonyolítok majd még további valós idejű online tevékenységeket. Véleményem szerint ez a projektötlet más tanárok számára is egyszerűen megvalósítható, és úgy érzem ragyogó jövő áll az idegen nyelvek ilyen módszerekkel történő oktatása előtt!
Ágnes arról ír, hogyan fedezett fel új módszereket évek óta folytatott tanítási tevékenységeinek megvalósításához, és arról, hogy ez milyen hatást gyakorolt rá és diákjaira. Beszámol arról is, hogy diákjai kutatást végeztek az európai országokban történő tanulással és munkavállalással kapcsolatos lehetőségek felderítése érdekében.
Péter Ágnes Iskola Település Ország
Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskola Dunakeszi Magyarország
„A valódi felfedezés nem abban áll, hogy új területeket találunk, hanem hogy új szemmel nézzük az ismert világot.” (Marcel Proust) Az eTwinninghez való 2007-es csatlakozásom azonnal megváltoztatta az életemet és a tanítási módszereimet is. A modern technológiák kreatív használatának köszönhetően diákjaimnak lehetősége nyílt életszerű oktatási helyzetekben új ismereteket és készségeket elsajátítani. Csatlakozásom óta diákjaimmal már négy projektben vettünk részt. 2009-ben csatlakoztunk a „Mountain Europe” („Európa hegyei”) című projekthez, melynek keretében nyolc európai ország (Románia, Csehország, Görögország, Lengyelország, Németország, Észtország, Bulgária és Szlovákia) iskoláival folytattunk sikeres együttműködési munkát. A diákok létrehoztak egy PowerPoint prezentációt iskolájukról és lakóhelyükről, valamint szülőföldjük hegyeiről és fesztiváljairól, majd ezt feltöltötték a TestvérTérbe. A projekt végső célja az volt, hogy a diákok felkutassák a saját országukban vagy Európa más országaiban történő tanulással és munkavégzéssel kapcsolatos körülményeket és lehetőségeket. Diákjaink számára több különböző szempontból is előnyös volt a projektben való részvétel. Fejlődtek készségeik az IKT-használat és az angol nyelvismeret terén, gya-
66
Megszólalnak a tanárok
Az eTwinning hangja rapították földrajzi ismereteiket, valamint megtanultak csoportokban közös munkát végezni. Végül, de nem utolsósorban fejlődött kreativitásuk és kritikai gondolkodásuk, továbbá megnőtt a mások iránti tiszteletük. Úgy érzem, tapasztalataink és ismereteink megosztásának köszönhetően mindannyian taunultunk valamit. Számunkra korábban ismeretlen technológiákat ismertünk meg, és, ami a legfontosabb, egy nagy európai oktatási család tagjai lettünk. A közös munka gyümölcse: http://desktop.eTwinning.net/index.cfm (Mountain Europe)
Úgy tartják, hogy a zene univerzális nyelv. A Theodor által bemutatott projekt bizonyítja, hogy a diákok nemcsak a zene szeretetében osztoznak, de arra is képesek, hogy egy másik nyelvet, a Braille-írást használva látássérültek számára is olvasható kottákat készítsenek.
Theodor Tsampatzidis Iskola
Music School of Thessaloniki
Település
Thessaloniki
Ország
Görögország
Az eTwinning a projektünk, és utunk csodás célja Örökké tartó kapcsolat közös munkánk díja. Éjjel és nappal az eTwinningről álmodom, A barátság pompás eszméjéről gondolkodom. Országainkat bár elválasztja a tenger, Szíveink közé az eTwinning hidat ver. (eTwinning himnusz) A görögországi Thessaloniki Zeneiskola öt másik iskolával együttműködésben létrehozott egy zenei könyvtárat sajátos nevelési igényű diákok számára*. Célunk az volt, hogy a látássérült és a fejlődési zavarokkal küzdő diákok számára elérhetővé tegyünk egy digitális európai zenei könyvtárat. Emellett szerettünk volna olyan eredeti zeneműveket is létrehozni, melyeket mások is felhasználhatnak iskolai ünnepségeken és egyéb rendezvényeken. eTwinning együttműködésünk a digitális Braille kották létrehozásával olyan lehetőséget kínál a sajátos nevelési igényű diákok számára, amilyenre eddig még nem volt * http://my.twinspace.eTwinning.net/musiclibrary?l=en http://new-twinspace.eTwinning.net/web/p16740
4. fejezet : eTwinning projektjeim 67
példa a program történetében. Egy különleges digitális kódot fejlesztettünk ki, mely lehetővé teszi mindenféle kotta Braille-írással történő átírását (még a bizánci egyszólamú zene hangjegyeinek átírását is). A diákok ennek segítségével megtanulták Brailleírással átírni a különböző zenei művek kottáit kortársaik számára. A projekt során emellett az autizmussal élő diákok számára létrehoztunk különböző, a Relationship Development Intervention (RDI) módszeren és az Irlen terápián alapuló prezentációs feladatlapokat, melyek készítésekor nem feledkeztünk meg az autizmussal élők fényérzékenységéről sem. A látássérült gyerekek megtanultak a jelnyelv segítségével kommunikálni, és készítettek egy digitális filmet Szent Pálról. A gyerekek többnyelvű zenés prezentációkat hoztak létre, melyekhez a zeneművek mellett festményeket, rajzokat és kottákat is felhasználtak. A digitális könyvtár gyűjteményét digitális oktatófilmekkel is bővítettük. Meg kell említenem azt is, hogy a projektmunkába bevontuk iskolánk öregdiákjait is. A partneriskolák közötti együttműködés fénypontja az eTwinning himnusz megírása, és több nyelven, illetve több zenei elrendezésben történő előadása volt (hangszeres feldolgozás, gyerekkórus, ifjúsági kórus, népzenei-, klasszikus zenei- és jazz-feldolgozás). Projektünket bemutattuk egy hivatalos ünnepségen Olaszországban, egy, a ferrandinai helyhatóság által megrendezett találkozó során; a Görög Oktatási Minisztériumban (Kiválóság és innováció az oktatásban 2010); oktatási találkozókon, konferenciákon, és a sajtóban is. Ami pedig következő tervünket illeti, szeretnénk létrehozni az eTwinning zenekart különböző iskolákban tanuló ifjú zenészekből. Terveink szerint a zenészek az internet segítségével több hangsávú közös digitális hangfelvételeket készíthetnének, vagy különböző telekommunikációs eszközök segítségével valós idejű közös próbákon vehetnének részt.
Laurence Altibelli igazán színes pályafutást futott be az eTwinning programban. Írásában ismerteti változatos projektjeit, melyek időtartamuk szerint a nagyon rövid távúaktól egészen a teljes tanévet átívelőkig terjednek. Emellett megoszt velünk néhány rövid alapszabályt a TestvérTér használatával kapcsolatban.
68
Megszólalnak a tanárok
Az eTwinning hangja
Laurence Altibelli Iskola Település Ország
Lycée Jules Verne Limours-en-Hurepoix Franciaország
Első projektem, melyet iskolám, a Lycée Jules Verne a Wellington School-lal közösen indított, egy igazán klasszikus, nyelvtanároknak való projekt volt. Célunk a francia és az angol diákok közötti elektronikus úton történő megosztás és levelezés megvalósítása volt. Elsősorban a projekt TestvérTerének fórumában kommunikáltunk egymással írásban, az angol és a francia nyelv váltogatásával. A diákok közötti interakció olyannyira eredményes volt, hogy projektünk 2007-ben harmadik helyezést ért el a Franciaországi eTwinning Díjak versenyén. Ez a hozzávetőleg két tanévet átívelő bilaterális projekt arra késztetett, hogy pedagógiai szempontok alapján elemezzem a TestvérTér használatának módjait. Még ha a felső-középfokú oktatásban tanuló diákokkal dolgozunk is együtt, hamar rá kell majd döbbennünk, hogy a gyerekek nem képesek helyesen és kreatívan használni a TestvérTér eszközeit. Azóta számos további projektben részt vettem már, melyek közül az Európai Minősített eTwinning címet is elnyerő „Hall of Mirrors” („Tükörterem”) című projektet tartom a mesterművemnek. Ebben az egyszerre Comenius és eTwinning multilaterális projektként futó tevékenységben hat ország vesz részt. A „Culture in a box” („Kultúra dobozban”) egy másik bilaterális projektem, amely az előzővel ellentétben rövid távú volt: nagyjából három hónapig folyt a virtuális megosztás Ausztria és Franciaország között. Egy eTwinning projektminta alapján bonyolítottuk le ezt a projektet, melynek projektterméke egy, a partnerországok kulturális örökségét bemutató PowerPoint prezentáció volt. A diákok, akikkel együtt dolgoztunk a projekt során, angol és német nyelvet tanultak, a projekt pedig lehetőséget adott nekik ezen idegen nyelvek gyakorlására. A „Magic but real experiments” („Varázslatos, de igaz kísérletek”) című multilaterális projektem keretein belül tíz ország végzett együttműködési munkát egy tanéven keresztül. A részt vevő tanárok többsége fizika- vagy kémiatanár volt. Projekttevékenységeink (melyek többsége során varázstrükkökhöz hasonló rövid kémiai kísérleteket hajtottunk végre) közben angolul kommunikáltunk. A „Bla... Bla... Bla...” („Terefere”) című multilaterális projekt során a diákok a FlashMeeting szoftvert hasz-
4. fejezet : eTwinning projektjeim 69
nálva chaten beszélgettek egymással. E projekt célja az volt, hogy (a közös európai referenciakeretben megfogalmazott javaslatoknak megfelelően) lehetővé tegyük a diákok számára szóbeli idegen nyelvi kommunikációs készségeik életszerű körülmények között való gyakorlati alkalmazását. A beszélgetések során angolul, franciául és olaszul kommunikáltunk egymással, és néhány diák tolmácsként segített a többieknek. Valamennyi projektemben felhasználtam a TestvérTér eszközeit, és tapasztalataim alapján megfogalmaztam néhány egyszerű szabályt, melyek követése segít a felület hatékony használatában: Naptár: Rögzítsük a fontos időpontokat angolul, franciául stb. (születésnapok, munkaszüneti napok, iskolai szünet, vizsgák stb.) Fórum: A megbeszélések, kiértékelések és az ötletek megosztásának helye. 40-50 szavas bekezdésekben írjuk meg az adott témához fűződő hozzászólásunkat. A tanárok határozzák meg, milyen nyelvet használjanak a projekt résztvevői fórumban (pl. ha a témafelvetést francia nyelven írták, a hozzászólás is legyen franciául). Postaláda: A postaládán keresztül üzeneteket küldhetünk csapatunk minden tagjának, beleértve a tanárokat is, és ők is ezen keresztül üzenhetnek nekünk. Chat: A diákok válasszanak ki egy tanítási időn kívüli időpontot, amikor beszélgethetnek európai barátaikkal, és a beszélgetésre hívják meg tanáraikat is! A chat során is törekedjünk a helyes nyelvhasználatra (de azért használhatunk néhány rövidítést és hangulatjelet). Segítsünk a többieknek kijavítani hibáikat, és mi is kérjük a többiek segítségét saját hibáink kijavításához. A projektek fő célja idegen nyelvi készségeink fejlesztése, illetve annak elősegítése, hogy gondolataink megosztásán keresztül jobban megismerhessük projektpartnereinket. Tipp: A fenti szabályokat hozzáigazíthatjuk konkrét projektjeinkhez, és lefordíthatjuk projektpartnereink anyanyelvére is (amennyiben többnyelvű projektben veszünk részt). Az eTwinning programhoz való csatlakozásom óta eltelt öt év során 150 új ismerőst szereztem, akikkel virtuális formában tartom a kapcsolatot. Mindannyiukra úgy tekintek, mint európai kollégáimra. És pontosan ezt szeretem az eTwinning programban: a részvételt az egész Európát lefedő elektronikus pedagógiai hálózat építésében.
A természettudományos tárgyakat oktató tanárok számára gyakran nehézséget okoz az eTwinning tevékenységek saját tantárgyukhoz való illesztése. Manuel leküzdötte ezt a nehézséget. Beszámolójában elmeséli projektje indulását, és azt, hogy diákjai hogyan bonyolították le a projekttevékenységeket szinte teljesen önállóan.
70
Megszólalnak a tanárok
Az eTwinning hangja
Manuel Díaz Escalera Iskola Település Ország
Colegio Sagrado Corazón (Esclavas) Sevilla Spanyolország
2009-ben indítottuk el „Magic but real experiments” („Varázslatos, de igaz kísérletek”) című projektünket romániai, portugáliai, litvániai, lengyelországi és spanyolországi iskolákkal közösen. Négy fő célunk volt: fizikai és kémiai kísérletek végrehajtása mindennapi alapanyagokkal, idegen nyelvek gyakorlása, IKT-eszközök használata és a diákjaink közötti kulturális megosztás elősegítése. A projektterv kidolgozásakor a tanárok először közösen összeállítottak egy listát olyan kísérletekről, amelyek elvégezhetők mindennapi alapanyagokkal. A diákok két-háromfős csoportokat alakítottak, és csoportonként kiválasztottak egy-egy kísérletet a listából. Az ő feladatuk volt beszerezni a szükséges anyagokat, majd otthon előkészíteni és a tanteremben bemutatni a kísérleteket. A kísérletekről videofelvételeket készítettünk, majd ezeket feltöltöttük az internetre. Az egész év során a TestvérTér volt a kommunikáció és a projektmunka megvalósítására használt legfontosabb eszközünk. Prezentációkat, fényképeket és videókat a töltöttünk fel a partneriskolák számára, fórumokat hoztunk létre a diákok közötti kapcsolattartás ösztönzése érdekében, és minden partneriskola szöveges beszámolókat töltött fel a TestvérTérbe az elvégzett kísérletekről. Ezeket a tartalmakat egy, kifejezetten a „Magic but real experiments” projekthez létrehozott külső blogon is publikáltuk. A diákok számára mondhatni forradalmi változást hozott a projekt, mivel ők voltak a munka főszereplői. A hagyományos oktatási környezet – melyben a tanár magyaráz, a diákok pedig figyelnek – helyét új modell foglalta el, melyben a diákok felelős szerepet vállalnak kortársaik tanításában. A projekt az Európai eTwinning Díjak 2010 versenyen elnyerte a „matematika és egyéb természettudományok” kategória különdíját, ami biztosította számunkra az újabb projektek indításához szükséges további motivációt.
Vajon az egészen fiatal gyerekek is képesek részt venni az eTwinning tevékenységekben? Mary Fournari arról ír, ő hogyan valósított meg magasfokú együttműködést igénylő projekteket egészen fiatal korú gyerekekkel.
4. fejezet : eTwinning projektjeim 71
Mary Fournari Iskola Település Ország
1st Kindergarten Heraklio Attikis Heraklio Attikis Görögország
Legelső eTwinning projektem során a projektpartnerek (akik mindegyike az óvodai nevelés oktatási szintjéhez tartozik) iskolájukkal, annak diákjaival, a helyi jellegzetességekkel, saját régiójukkal és szülőföldjük történelmével kapcsolatos anyagokat gyűjtöttek, majd egy prezentációt készítettek ezekből. A projekt lehetőséget adott a gyerekeknek a sajátjuktól különböző nyelvek és szokások megismerésére. A projekt során alkalmazott tanítási módszereink alapja az óvodai nevelés tantervének részét képező tantárgyközi megközelítésmód és a gyerekek aktív részvételével megvalósított együttműködő tanulás volt. A projektpartnerek feladata az volt, hogy világszerte ismert meséket (Perrault, Andersen stb.) dolgozzanak fel. Közösen kiválasztottunk egy feldolgozandó mesét, majd ezt hét fejezetre bontottuk. Az előre megbeszélt technikák valamelyikével minden gyerek készített egy-egy képet a mesével kapcsolatban. A projekttevékenységek többsége az internet és számos különböző multimédiás eszköz segítségével végrehajtott együttműködési tevékenység volt. A gyerekek megtanulták használni az IKT-eszközöket és publikálni a különböző anyagokat, továbbá telekonferenciákon vettek részt projektpartnereikkel. A Nemzeti Szolgáltatópont a projekt teljes munkafolyamata alatt értékes támogatást nyújtott munkánkhoz, amiért a tanárok és a gyerekek egyformán hálásak voltak. Egy másik projekt során egy „Half collages” („Fél kollázs”) elnevezésű matematikai együttműködési tevékenységet hajtottunk végre, mely a távolsági együttműködő tanulás módszerén alapul. Az együttműködési munkát az eTwinning portálon keresztül valósítottuk meg, a TestvérTér által felkínált valamennyi eszköz felhasználásával. Emellett a Windows Live segítségével közös chateket és telekonferenciákat bonyolítottunk le, továbbá megosztott mappák segítségével, illetve a Skype-ot használva különböző anyagokat osztottunk meg egymással. Ilyen módon sikeresen integráltuk az IKT-használatot az oktatási folyamatba. Értékes új barátságokat kötöttünk, és személyes találkozókat is megszerveztünk. A projekt
72
Megszólalnak a tanárok
Az eTwinning hangja céljaira létrehozott blog megteremtette a tanárok, a diákok, és a gyerekek családjai számára a véget nem érő kommunikáció és a hosszú távú barátságok kialakításának lehetőségét. Projektünk blogja első helyezést nyert a 2009-es Nemzeti eTwinning Díjak versenyén az „Oktatási blogok” kategóriában. A projektnek köszönhetően – melynek során a gyerekek szülei aktívan és lelkesen vettek részt a projektmunkában és az együttműködési tevékenységekben – iskoláinknak lehetősége nyílt nyitni a tágabb közösség felé. A részt vevő tanárok számos különböző országos és nemzetközi tudományos konferencián bemutatták a projektet (Athénban, Lisszabonban, Volosban és Krétán).
Vincent belgiumi tanár, aki mindig is erős késztetést érzett arra, hogy megismertesse diákjaival Európát. Az eTwinning program megjelenése újabb dimenziót adott munkájához, ami diákjai és az ő számára egyaránt nagy sikereket hozott.
Vincent Dupont Iskola Település Ország
Institut Notre Dame des Hayeffes Mont-Saint-Guibert Belgium
Én már sok évvel ezelőtt – még mielőtt az eTwinning elindult volna – is törekedtem az európai dimenzió tanítási gyakorlatomba való integrálására. Egyik kollégámmal együttműködve létrehoztuk iskolánk első európai osztályait, és megszerveztünk egy diákcsere programot. A diákok egy hétig éltek francia családoknál, először Le Havreban, majd Caenben. Egy alkalommal elutaztunk Normandiába, majd az este leszálltával minden diák hazatért „saját” családjához. Csodálatos élmény volt! Amikor az eTwinningről hallottam, eszembe jutottak ezek az emlékek, és „I visited for you” („Helyetted utaztam”) címmel feltöltöttem a portálra egy projektötletet. Az ötletem lényege az volt, hogy a különböző iskolai kirándulásokon részt vevő diákok idegenvezetőként vagy riporterként számolhatnának be útjukról azon diákoknak, akik nem vehettek részt az utazáson. Az ötletem kapcsán egy franciaországi tanár felvette velem a kapcsolatot, és közös eTwinning projekt indítását javasolta. Örömmel mondtam igent, és immár négy éve dolgozunk együtt különböző eTwinning projekteken. A későbbiek során egy olaszországi és egy romániai tanár is csatlakozott hozzánk, és sikeres közös munkával folytatjuk a megosztást és az együttműködést, melybe nemcsak a diákokat, hanem is-
4. fejezet : eTwinning projektjeim 73
koláink többi tanárát is bevonjuk. Remélem, még hosszú évekig dolgozhatok együtt ezzel a partnerséggel.
Gyakorlati tapasztalatok: Alessandra és Laurence összefogott, hogy együtt megfogalmazzanak néhány tanácsot az eTwinning tevékenységek megkezdéséhez. Még ha a dolgok kezdetben nehéznek tűnnek is, tegyenek próbát – nagyszerű dolgok történhetnek! Az eTwinning minden tekintetben előremutató és gyümölcsöző kezdeményezés, azonban az online együttműködéssel együtt járhatnak olyan nehézségek, amelyekre jó, ha előre felkészülünk:
Alessandra Cannelli Iskola Település Ország
IC Via Baccano Rome Olaszország
és Laurence Altibelli Iskola Település Ország
Lycée Jules Verne Limours-en-Hurepoix Franciaország
1. ISMERKEDJENEK MEG PROJEKTPARTNEREIKKEL – Mielőtt elkezdenének egy közös projektet, fontos, hogy személyes kapcsolatot alakítsanak ki projektpartnereikkel. Így nem csupán a kötelesség köti majd össze Önöket.
2. MINDIG VÁLASZOLJANAK PROJEKTPARTNEREIKNEK –
A legrosszabb dolog, ami történhet velünk az, hogy nem kapunk választ projektpartnereinktől (és ez sajnálatos módon gyakran előfordul), mivel ez ellen mi magunk semmit nem tehetünk.
3. MÉRJÉK FEL A KOMMUNIKÁCIÓS FELTÉTELEKET – Ha egy új ismerős már az ismerkedés szakaszában is lassan válaszol, ez valószínűleg a projektpartnerség kialakítása után is így marad.
74
Megszólalnak a tanárok
Az eTwinning hangja 4. TARTSÁK SZEM ELŐTT A NAPTÁRT ÉRINTŐ JELLEGZETESSÉGEKET ÉS A KULTURÁLIS KÜLÖNBSÉGEKET – A közös munka előtt kérdezzenek rá ezekre a kérdésekre, és maguk is osszák meg az ezzel kapcsolatos fontos tudnivalókat.
5. RÉSZLETESEN TERVEZZÉK MEG A PROJEKTTEVÉKENYÉSEGEKET, a projekt időbeosztását és a feladatok megosztását. Ehhez használhatnak táblázatokat, vázlatokat, szöveges dokumentumokat stb.
6. EGYEZTESSENEK PROJEKTPARTNEREIKKEL a munkaidőt, a feladatokat, illetve a számítógépterem elérhetőségének gyakoriságát és konkrét időpontjait illetően. Ez által a közös munka gördülékenyebbé, a diákok közötti rendszeres interakció megvalósítása pedig egyszerűbbé válik.
7. TESZTELJÉK A RENDELKEZÉSÜKRE ÁLLÓ IKT-ESZKÖZÖKET A DIÁKOKKAL – Amennyiben például egy közös chatet terveznek projektpartnereikkel, először próbálják ki a használni kívánt eszközt saját diákjaikkal, és bizonyosodjanak meg róla, hogy a munkát nem fogja-e akadályozni egy szoftveres szűrő, vagy tűzfal.
8. KÉSZÜLJENEK FEL A VÁRATLAN HELYZETEK MEGOLDÁSÁRA – Előfordulhat például, hogy lefoglalták a számítógéptermet, de valaki más mégis használja vizsgáztatásra, hivatalos rendezvényekhez stb.
9. LEGYENEK MEGÉRTŐEK, TOLERÁNSAK ÉS RUGALMASAK , és kerüljék projektpartnereik túlzott leterhelését!
10. Ha találtak egy olyan projektpartnert, akivel jól tudnak együtt dolgozni, ne veszítsék el! eTwinning projektpartnereikből könnyen európai barátok válhatnak!
4. fejezet : eTwinning projektjeim 75
76
Megszólalnak a tanárok
5. fejezet
Az eTwinning hangja
eT eTwinning és szakmai fejlődés Bevezető Anne Gilleran eTwinning Központi Szolgáltatópont Az eTwinning program a kezdetektől fogva kínál online, illetve személyes részvételt igénylő lehetőségeket a szakmai fejlődésre, többek között az Európai Szakmai Továbbképzési Műhelyek és az egyes országokban megrendezett nemzeti szintű műhelyek keretein belül. Az elmúlt hat év során ezek a lehetőségek a nemzeti szintű online képzéssorozatok és a kettőnégy ország együttműködésével megszervezett regionális műhelyek továbbfejlődésével, illetve a központi szervezésű online eTwinning Oktatási Események bevezetésével folyamatosan bővültek (l. az alábbi ábrát). 2009 folyamán több mint 21 000 tanár vette igénybe ezen képzési lehetőségek valamelyikét. 2010. október
Tanári szoba
2009. január
Oktatási Események Csoportok
2008. január
Regionális műhelyek
2006. szeptember
2005. december 2005. január
Nemzeti képzés
Szakmai műhelyek Európa-szerte
eTwinning projektek
A tanároknak azonban nem kizárólag a hivatalos szervezésű szakmai fejlődést támogató tevékenységek keretein belül nyílik alkalma a fejlődésre, ahogyan erről az alábbi fejezetben
5. fejezet: eTwinning és szakmai fejlődés 77
megszólaló tanárok is tanúskodnak. A tanárok közötti informális kapcsolattartás és megosztás is jelentős szerepet tölt be ezen a téren – ahogyan a tanárok elmagyarázzák egymásnak, mi hogyan működik, mit hogyan lehet megvalósítani, azaz röviden: ahogyan megosztják egymással tapasztalataikat. Az alábbiakban olvasható írásokban némelyik tanár témákat javasol jövőbeli szakmai továbbképzési tevékenységekhez, mások egy-egy jelentősebb élményüket idézik fel, például egy konferencia egyik inspiráló előadójáról mesélnek, vagy az eTwinning programban részt vevő valamelyik kollégájuktól hallott gondolatokat osztják meg velünk. Az eTwinning közössége éppen ezért ilyen gazdag forrás az olyan tanárok számára, akik megosztás céljából hasonló gondolkodású kollégákkal keresik a kapcsolatot. A tanárok beszámolóiból egy gondolat kiemelkedik: a tudat, hogy nincsenek egyedül a készségeik és módszereik továbbfejlesztése irányában tett útjukon. Némelyik tanár még diákjai készségeinek fejlődéséről és ismereteinek gyarapodásáról is beszámol, ami igazán színes háttérinformációkkal egészíti ki e fejezet témájának vizsgálatát. E fejezet első tanári beszámolójának szerzője, Irene Pateraki arról ír, milyen hatást gyakoroltak az Európai Műhelyek és az Oktatási Események szakmai fejlődésére, és hogyan került kapcsolatba az eTwinning program számos résztvevőjével e tevékenységeknek köszönhetően.
Irene Pateraki Iskola Település Ország
1st Kindergarten of Palaio Psychiko Athén Görögország
Noha a külföldi látogatások nem töltenek be központi szerepet az eTwinningben, a Szakmai Továbbképzési Műhelyek rendkívül fontosak, hiszen ezeken új ismerősöket szerezhetünk, és személyesen is találkozhatunk az eTwinningben részt vevő kollégáinkkal. Én azonban az olyan kisebb műhelyeket is nagyon kedvelem, amelyeken új szoftvereket, technológiákat stb. ismerhetek meg (egy ilyen műhelyen hallottam például először a videokonferenciák lebonyolítására alkalmas FlashMeetingről, amit azóta is rendszeresen használok). Véleményem szerint ezeken az eseményeken a kollégákkal folytatott tartalmas megbeszélések éppen olyan fontosak, mint az előadások – egyik projektemet például egy ilyen megbeszélést követően indítottam el. Az is nagyon fontos, hogy elterjesszük a képzési lehetőségek hírét. Amikor az iskolámban és a szülővárosomban dolgozó kollégáknak beszámoltam ezekről a lehetőségekről, ők is jelentkeztek, és részt is vettek a képzéseken. Rendkívül fontosnak tartom, hogy a többi tanár is megtudja, mi zajlik az ilyen jellegű eTwinning tevékenységek keretein belül. Noha az Európai Műhelyek és a szemináriumok időbeosztása meglehetősen zsúfolt, és a hosszú napok elteltével, az utazásról hazatérve általában nagyon fáradt vagyok, mégis igazán elégedettnek érzem magam!
78
Megszólalnak a tanárok
Az eTwinning hangja Az Oktatási Események is különleges helyet foglalnak el az eTwinning programban átélt élményeim között. Véleményem szerint az Oktatási Események olyan élvezetes tanulási lehetőséget nyújtanak, amelyen nemcsak készségeink fejlesztésére nyílik alkalmunk, hanem más tanárok megismerésére is. Azonban úgy érzem, ezeken az eseményeken túlságosan alacsony a betölthető helyek száma. Tudomásom szerint ezek a kurzusok olyan népszerűek, hogy a jelentkezés kezdetétől számított néhány órán belül minden hely betelik. Én rendszerint beállítok egy emlékeztetőt számítógépem naptárában a jelentkezés megnyitásának időpontjáról, aztán amikor elérkezik az idő, újra és újra frissítem az eTwinning weboldalt a jelentkezéshez szükséges link megjelenését várva. Izgalmas pillanatok ezek! Mostanáig több Oktatási Eseményen vettem már részt. Ezeken érdekes és hasznos eszközökről tanultam (amelyeket azóta fel is használtam projektjeim során), eTwinning tevékenységekben felhasználható érdekes ötleteket osztottam meg a többi résztvevővel, illetve új embereket ismertem meg. Olyannyira kedvelem ezeket az oktatási eseményeket, hogy ma már, ha egy kollégám regisztrál az eTwinningben, mindig javaslom neki, hogy vegyen részt egy ilyen kurzuson. Ezzel sajnos esetenként magamnak teszek rosszat: a közelmúltban például egy barátom nálam korábban jelentkezett egy Oktatási Eseményre, és elfogadták a jelentkezését, az enyémet viszont – aki javasolta az eseményen való részvételt – elutasították! Micsoda bosszúság, a barátom az én ajánlásom nyomán jelentkezett jó előre, és így ő még belefért a részvételi keretbe, de én már nem! A legutóbbi, „Eszközök az eTwinning tevékenységekhez” című oktatási eseményt különösen érdekesnek találtam, mivel a kurzus vezetője számos különböző alkalmazás segítségével osztotta meg velünk az elolvasandó anyagokat, aminek köszönhetően a kurzus lebilincselő és interaktív tevékenységgé vált. Az esemény végén oktatónk összeállított egy online pedagógia útmutatót, amelyben felhasználta a résztvevők által javasolt tevékenységeket is. Ezt nagyon jó ötletnek találtam, hiszen ez által tulajdonképpen elismerésben részesítette a kurzuson részt vevő tanárok által elvégzett munkát, és olyan segédanyagot adott a kezünkbe, amelyet felhasználhatunk, ha valamilyen speciális anyagra van szükségünk egy projekthez.
Az alábbiakban Lorena Mihelač számol be arról, mi mindent nyert egy Szlovákiában megrendezett Szakmai Továbbképzési Műhelyen való részvételtől. Korábban többször is előfordult már, hogy csalódottnak érezte magát egy tanárok számára megrendezett műhelyen való részvétel után, ezúttal azonban rendkívül elégedett volt az eredménnyel.
5. fejezet: eTwinning és szakmai fejlődés 79
Lorena Mihelač Iskola Település Ország
Šolski center Novo mesto, Srednja šola Metlika Metlika Szlovénia
Először 2008-ban nyílt lehetőségem részt venni egy eTwinning műhelyen, amelyet Szlovákiában, Pozsonyban rendeztek meg. Be kell vallanom, először kicsit szkeptikus voltam a műhely tekintetében, mivel ismereteim és látóköröm bővítése, egy bizonyos téma más szemszögből való tanulmányozása érdekében korábban már vettem részt más műhelyeken, de – talán mert túlságosan nagyra törő vagyok, vagy túl magasak az elvárásaim – az általam meglátogatott műhelyek némelyike sajnálatos módon nem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet. A Pozsonyban megrendezett eTwinning műhellyel kapcsolatban azonban igazán kellemes csalódásban volt részem, nemcsak a magas fokú szervezettség miatt, hanem a tartalmat illetően is. Ez valóban műhely volt, különböző feladatokkal és helyszínekkel, és a szervezők, az előadók és a résztvevők gazdag interakciójának köszönhetően olyan légkörrel, amelyben azt érezhettem, hogy igazán történik valami. A műhelynek köszönhetően bővültek ismereteim. Megértettem, milyen fontos új anyagokkal tovább gazdagítanom tanári munkámat, és folyamatosan figyelemmel kísérnem a társadalmi folyamatokat, különösen az iskolai oktatás tekintetében. A sok tudással mit sem érünk, ha nem tudjuk, hogyan adhatnánk azt át diákjainknak. A pozsonyi műhely számomra fantasztikus élményt nyújtott, és remélem minden olyan tanárnak lehetősége nyílik részt venni egy ehhez hasonló műhelyen, aki tudása és tapasztalatai gyarapítására törekszik.
Maria Georgiadou felfedezte, hogy az eTwinning Oktatási Eseményeken való részvétel lehetővé teszi számára olyan kollégák megismerését, akik készségesen megosztják és megvitatják ismereteiket az eTwinning program többi résztvevőjével.
80
Megszólalnak a tanárok
Az eTwinning hangja
Maria Georgiadou Iskola Település Ország
6th Gymnasium Rodosz Görögország
2006-ban, egy kollégámtól hallottam az eTwinning programról, és elhatároztam, hogy én is csatlakozom. Számos különböző országból származó tanárokkal dolgoztam már együtt, versenyeken is részt vettem, még egy nemzeti díjat is nyertem egyik projektemmel. A legmélyebb benyomást azonban az Oktatási Események tették rám, amelyeket az idén fedeztem fel. Csodálatos volt, rengeteget tanultam, és többé már nem rejtély számomra az olyan szavak jelentése, mint a „podcasting” vagy a „webalkalmazás”! Ma, miután már több Oktatási Eseményen is részt vettem, igazán jól haladok. Szeretném folytatni a tanulást, hiszen olyan sok mindenről lehetne még beszélgetni. A legnagyszerűbb az, hogy az ismereteik megosztására kész kollégákkal akár otthonról is kapcsolatba léphetek! Az oktatási eseményen alkalmam nyílt részt venni egy videokonferencián négy másik tanárral, ami lenyűgöző élmény volt számomra. Ez igazán hasznos eszköz lehet a diákokkal folytatott munkában is! Következő álmom egy európai szakmai találkozón való részvétel, úgy gondolom ez kulcsfontosságú tapasztalat lenne tanári pályafutásom szempontjából. Végül, az eTwinning programnak köszönhetően rengeteg érdekes emberrel nyílt alkalmam megismerkedni!
A lengyelországi Anna Krzyzanowska elmeséli, hogyan élt az eTwinning program által kínált szakmai fejlődési lehetőségekkel, és kifejti, véleménye szerint milyen nagy mértékben fejleszti az eTwinning tevékenységekben való részvétel a tanárok szakmai készségeit.
Anna Krzyżanowska Iskola Település Ország
Przedszkole nr 48 z Oddziałami Integracyjnymi Zabrze Lengyelország
Őszintén szólva el sem tudom képzelni az eTwinning programot az Oktatási Események, a konferenciák, a nemzeti műhelyek és a Szakmai Továbbképzési Műhelyek nél-
5. fejezet: eTwinning és szakmai fejlődés 81
kül! Az eTwinning világáról először iskolám igazgatójától hallottam, aki részt vett egy regionális eTwinning konferencián. Később többet is megtudtam róla, amikor magam is részt vettem egy másik konferencián, illetve több olyan műhelyen, melyeket egy eTwinning nagykövet szervezett. 2009-ben görögországi projektpartneremmel közösen részt vettem egy iskolai előkészítős tanárok számára megrendezett Szakmai Továbbképzési Műhelyen a lengyelországi Varsóban. Kihagyhatatlan lehetőség volt ez számomra, nemcsak új ismeretségek kötésére, hanem potenciális projektpartnerek megismerésére, és az óvodás korosztállyal végzett projektmunkában felhasználható IKT-kal kapcsolatos ismereteim bővítésére is. A közelmúltban részt vettünk az „Eszközök az eTwinning tevékenységekhez” című oktatási eseményen is. Ez az esemény felbecsülhetetlen értékű lehetőséget nyújtott arra, hogy változatos eszközöket ismerjek meg és próbáljak ki. És még nem is említettem mindent, amit tanárként az eTwinning programban átélhetünk. Én megragadok minden lehetőséget! Éppen most jelentették be az eTwinning Csoportok indulását – miért is ne csatlakozzak? Csak a gyerekeknek válik előnyére az eTwinning projektekben való részvétel? Véleményem szerint nem. Diákjaink szerencsések, hogy olyan iskolákba járnak, ahol kreatív tanáraik európai projekteket szerveznek, de bizton állíthatom, hogy a tanárok számára is rendkívül hasznos a részvétel.
A következő tanári beszámolóban a szlovákiai Eva Luptáková leírja, milyen sokat nyert szakmai szempontból az eTwinning által nyújtott két különböző típusú szakmai fejlődést támogató tevékenységben (egy Oktatási Esemény és egy Szakmai Továbbképzési Műhelyen) való részvételének köszönhetően.
Eva Luptáková Iskola
Stredná odborná škola
Település
Vágújhely
Ország
Szlovákia
Életem egyik legjobb tanulási lehetőségét egy 2010 áprilisában, „Eszközök az eTwinning tevékenységekhez” címmel megrendezett oktatási esemény nyújtotta számomra, melyet a görögországi Ioanna Komninou vezetett. A személyes eTwinning munkafelületemen láttam a felhívást az eseményen való részvételre. Arra gondoltam, ezen a kurzuson megismerhetem az eTwinning projektjeim hatékony lebonyolításához nélkülözhetetlen tudnivalókat és eszközöket.
82
Megszólalnak a tanárok
Az eTwinning hangja A kurzus áttekintette az interaktív projektek alapjául szolgáló modern pedagógiai elméleteket, és bemutatta azokat az eszközöket, amelyek elősegíthetik a pedagógiai innováció megvalósítását a projektek keretein belül. Az oktatási esemény pontosan körülírt célokkal rendelkezett, a tananyagot az interneten keresztül tették elérhetővé, a részt vevő tanárok érdekes anyagokat hoztak létre, és a kurzus egyik szakaszában megoszthattuk egymással a tanultakkal kapcsolatos gondolatainkat és nézeteinket. Az oktató IKT-szakértők és az IKT-eszközök használatában kevesebb tapasztalattal rendelkező tanárok által egyaránt alkalmazható eszközöket mutatott be annak érdekében, hogy az esemény valamennyi résztvevője készségei szintjének megfelelő ismeretekhez jusson. Azok számára, akik szerettek volna még többet tanulni az eszközökről, Maria Tentzeraki (egy Ausztráliában, a Sydney-i Pedagógiai Intézetben dolgozó IKT- és pedagógiai szakértő) bemutatta a WiZiQ honlapon – egy online oktatási munkafelületen – elérhető, eTwinning projektekben is felhasználható interaktív eszközöket is. Az eseményen kihívásokkal teli online csapatmunkában volt lehetőségem részt venni. Olyan emberekkel folytattam közös munkát, akiket akkor ismertem meg. Diákjaink korosztálya szerint kellett csoportokat alkotnunk, majd választottunk egy témát, vázlatos tervet készítettünk egy projekthez, az együttműködést és az interaktivitást elősegítő eszközöket kerestünk a munkához, és megbeszéltük, a projekt mely szakaszában melyik eszköz kerül majd felhasználásra. Az én csapatom egy környezetvédelmi kérdésekkel foglalkozó weboldalt hozott létre, amelyen bemutattuk közös munkánk eredményeit. Ennek a kurzusnak köszönhetően jobban is megismerhettem a tanulók nézőpontját, és megtanultam, hogyan készülhetek fel még jobban diákjaim tanítására! A „Mobil technológiák” című szakmai továbbképzési műhelyen való részvétel is nagyon érdekes élmény volt számomra. A műhely célja az volt, hogy képessé tegye a tanárokat a mobil technológiák oktatásban való alkalmazására, továbbá az, hogy segítsen nekik médiafogyasztókból alkotókká válni. A résztvevők a mobil technológiáknak a környezetvédelem, a kulturális és történelmi örökség, a természeti örökség és az idegen nyelvek oktatása során való alkalmazásáról tanultak. Én az Adelina Moura (egy portugáliai idegennyelv-tanár) által vezetett IV. számú műhelyen vettem részt, mely a „Mobil technológiák és webkettes eszközök” témájával foglalkozott. Beszélgettünk az oktatási tevékenységeknek a mobil technológiák alkalmazásán keresztül történő továbbfejlesztéséről, a webkettes technológiák mobilitásra gyakorolt hatásairól, létrehoztuk saját mobil weboldalainkat, közös munkát végeztünk a digitális elbeszélés módszereihez kapcsolódóan, és végül létrehoztunk egy eTwinning projektet (az én csapatom projektje a „Let’s share” címet viselte). Egyetértek Adelina Moura véleményével, mely szerint a mobil technológiák által támogatott e-tanulás pedagógiai modellje egyre szélesebb körben terjed, ez pedig szükségessé teszi új tanítási és tanulási módszerek kidolgozását. Remélem, segíthetek elterjeszteni a műhelyen megismert gondolatokat a szlovákiai tanárok között, illetve sikerrel járok majd a tanultaknak a diákjaimmal és kollégáimmal folytatott eTwinning projekttevékenységek keretein belül való alkalmazásában.
5. fejezet: eTwinning és szakmai fejlődés 83
Christine Kladnik, egy sajátos nevelési igényű gyerekeket oktató tanár, azt elemzi, milyen kedvező hatásokat gyakorolnak az idegen nyelvi készségek elsajátításának folyamatára az eTwinning tevékenységek, amelyek során mind a tanárok, mind a diákok önbizalma és mások iránti megértése megnövekszik az együttműködési munka hatására.
Christine Kladnik Iskola Település Ország
Schule Rogatsboden Special School Purgstall Ausztria
Tapasztalataim szerint az eTwinning tevékenységek új lehetőségeket nyitnak a gyerekek tanulási folyamatának továbbfejlesztése terén, különösen az idegen nyelvek és az interkulturális tanulás tekintetében. Fontosnak tartom azonban kiemelni, hogy nem csupán a gyerekek tanulnak! Az eTwinning projektekben, műhelyeken és éves konferenciákon való részvételnek köszönhetően saját idegen nyelvi készségeim is rengeteget fejlődtek. Eleinte komoly kihívást jelentett számomra angol és francia nyelven kommunikálni, angol nyelvű kérvényeket írni, illetve az angol nyelven írt tanulmányokat megérteni, ma már azonban mindez sokkal kevesebb nehézséget okoz. Mindezek mellett a felnőttek számára is jó móka lehet megtanulni a „János bácsi”-hoz hasonló énekeket húsz különböző nyelven! Bátran állíthatom, hogy az interkulturális tanulás nem csupán a gyerekek oktatása során valósul meg. Az oktatók egymástól tanulnak, fejlődnek a kulturális különbségek megértése terén, és felfedezik, hogy közös vonásaik száma jóval meghaladja azon különbségekét, amelyek feltételezéseik szerint elválasztják őket egymástól! Egy projekt kiértékelése, illetve egy nemzeti vagy európai versenyre való benevezése nem más, mint egy idegen nyelvi kihívás. E tevékenységek végrehajtása még anyanyelvünket használva sem egyszerű, így nem meglepő, ha nehézségeket okoz angol nyelven boldogulnunk. Ez nagyon nagy lépés az egész életen át tartó tanulás terén! A nyelvi fejlesztés már az eTwinning elindulása előtt is központi szerepet töltött be a sajátos nevelési igényű diákok okatatásában. A „beszéd és kommunikáció” az egyik legfontosabb kompetencia, amelynek fejlesztésére mindennapi iskolai életünk során törekszünk sajátos nevelési igényű diákjainkkal. Fogyatékosságaik miatt ők gyakran
84
Megszólalnak a tanárok
Az eTwinning hangja még saját anyanyelvüket sem „beszélik”, azonban arcukkal, kezeikkel és hangjukkal is kommunikálnak – akárcsak a partnerosztályok különböző országokban tanuló diákjai. A közös munka során ugyanolyan készségeket használnak fel a kommunikációhoz, és meg is értik egymást! Iskolánk pedagógiai irányelvei között nem szerepel a sajátos nevelési igényű diákok idegen nyelvekre való oktatása, és néhány évvel ezelőtt még nem is jutott eszébe senkinek ezt kipróbálni. Az eTwinningnek köszönhetően azonban megtapasztalhattuk, milyen örömet okoz a gyerekeknek idegen nyelvű szavakat hallani, használni és megérteni. Nagyon szeretik a születésnapi köszöntőt angolul, vagy a „János bácsi keljen fel” című éneket több nyelven meghallgatni és elénekelni. Megnő az idegen nyelvek alkalmazása iránti fogékonyságuk, és nagy örömmel használják őket a maguk különleges módján! Az eTwinningen keresztül érkező impulzusok egyaránt megnövelték a tanárok, a nevelők és a gyerekek motivációját. Ezen hatásoknak köszönhetően a diákoknak és a tanároknak egyaránt megnő az önbizalma és a magabiztossága, felébred a kíváncsisága, továbbá mindannyiukban kialakul egy teljesen természetes igény a tanulásra.
A szakmai fejlődés témáját vizsgáló fejezetünket Helen Sedoura soraival zárjuk le, melyekből kiderül, Helena szerint hogyan segíthetnek az eTwinning által felkínált szakmai fejlődési lehetőségek az idegennyelv-tanároknak munkájuk kulturális és nyelvészeti elemeire koncentrálni a tanteremben. Majd felveti a kérdést, hogy hogyan tudná az eTwinning felület jobban elősegíteni azt, hogy a diákok interaktív módon vehessenek részt saját munkájuk és előrehaladásuk megtervezésében, felügyeletében és kiértékelésében.
Helena Serdoura Iskola Település Ország
Agrupamento de Escolas de Eiriz, Ancede / Escola Básica 2,3 de Ancede, Eiriz Ancede Portugália
Engedjék meg, hogy megosszam Önökkel a gondolataimat arról, hogy az eTwinning által nyújtott szakmai fejlődési lehetőségek milyen módon adhatnának választ azon kihívások egy részére, amelyekkel az idegennyelv-tanárok napjainkban gyakran találkozhatnak. Az idegen nyelvek oktatásának középpontjában egészen a legutóbbi időkig a nyelvészettel kapcsolatos kompetenciák fejlesztése állt, a nyelvi készségek és a kultúra csak az ötödik helyet foglalhatták el a fejlesztendő készségek sorában.* Ráadásul a legtöbb esetben e területek fejlesztése nemzeti sztereotípiákon alapult. * C. Kramsch: Context and Culture in Language Teaching. Oxford University Press, Oxford, 1993
5. fejezet: eTwinning és szakmai fejlődés 85
Az idők azonban megváltoztak, és az új típusú oktatási kihívások megjelenésének okaiként manapság már megszokott dolog többek között a világ polgárainak növekvő mobilitását, illetve a virtuális mobilitás modern technológiáknak köszönhető megnövekedését megnevezni. Az idegen nyelvek oktatását illetően európai irányelvek kerültek megfogalmazásra**, amelyek új szemléletmóddal kísérelnek meg választ adni azon kérdésekre és kihívásokra, amelyekkel az idegennyelv-tanárok gyakran szembesülnek. Az eTwinninghez való csatlakozásomat követően hamarosan ráébredtem, hogy az anyanyelvi megközelítésmód önmagában többé már nem képes megfelelni az életünk és tevékenységeink kontextusaként szolgáló interkulturális és nyelvi dimenziók által támasztott követelményeknek. Több kutató, köztük Michael Byram felvetette, hogy a tanárok feladata diákjaiknak, azaz a jövő világpolgárainak azon készségeit fejleszteni, melyeknek köszönhetően „interkulturális beszélőkké” (intercultural speaker) válhatnak.*** Így tehetik ugyanis képessé őket a tényleges nyelvi és kulturális olvasztótégelyben való együttműködésre, a különbségek és a sokszínűség tiszteletére, valamint az őket jelenleg körülvevő társadalmi rend további demokratizálását célzó elképzelések megvalósításához való hozzájárulásra. Ugyanakkor személyes és szakmai tapasztalataim alapján úgy vélem, a más országok nyelvének és kultúrájának megismerése saját identitásunk és hovatartozásunk mélyebb megértéséhez is hozzásegít minket. Az eTwinning program azt is bebizonyította a számomra, hogy – amennyiben felismerik a benne rejlő lehetőségeket – képes a tanárok számára hiteles és tartalmas nyelvi-kulturális kontextust szolgáltatni az oktatáshoz. Mivel meggyőződésem, hogy az idegennyelv-oktatás jóval túlmutat a készségek fejlesztésén, úgy érzem, az eTwinning program által kínált szakmai továbbképzési programoknak olyan lehetőségeket kellene nyújtania, melyek által a tanárok jobban elmélyedhetnének az eTwinning program interkulturális dimenziójának vizsgálatában. Byram szerint ezen dimenziónak köszönhetően új paradigma születik az európai tanári lét tekintetében. A fenti célok kidolgozása az európai tanároknak az oktatási értékekbe, a morális és politikai oktatásba, illetve a demokrácia előmozdításába való bevonásával párhuzamosan nemcsak lehetséges, de kívánatos is. Más szavakkal az eTwinning programban benne rejlik a lehetőség, hogy kulcsfontosságú eszközként hozzájáruljon a toleráns polgárok neveléséhez és egy jobb világ kialakításához, és ezzel a lehetőséggel élnie is kellene! A 2009-es prágai eTwinning konferencia óta valami nem hagyott nyugodni… Noha a tekintetben egyetértés alakult ki, hogy az eTwinning hiteles és tartalmas tanulási környezetet biztosít a diákok számára, felmerült az is, hogy az eTwinning felületen keresztül folytatott országok közötti közvetítői és együttműködési munka nagy részét sokkal inkább a tanárok tartják kézben, mint a diákok. Ezzel kapcsolatban számos olyan pedagógiai kérdés merül fel, amely véleményem szerint további vizsgálat és elemzés tárgya lehetne az eTwinning szakmai továbbképzési tevékenységeinek keretein belül.
** Közös európai nyelvi referenciakeret, 2001; et al. *** Interkulturális beszélő: olyan személy, aki képes átkelni a határokon, és mediátori szerepet ellátni két vagy több egyén között; illetve aki képes azon készségeit fejleszteni, melyeknek köszönhetően kulturális közvetítővé válhat a világ észlelésének és értelmezésének különböző módjai között. (M. Byram: Teaching and Assessing Intercultural Communicative Competence, Multilingual Matters, 1997).
86
Megszólalnak a tanárok
Az eTwinning hangja Vajon milyen módon tudná az eTwinning portál a diákoknak „a tanulás elsajátítása” kompetenciáját**** fejleszteni, annak érdekében hogy: •
fokozottabb tudatosságot alakítson ki a diákokban a tanítási-tanulási folyamat tekintetében, amelyben részt vesznek?
•
ösztönözze a diákokat a tanulási folyamat elemzésére és a többi interkulturális beszélővel való megosztására?
•
az önszabályozás és az önértékelés gyakorlata által megnövelje a diákok saját tanulási folyamatukban vállalt felelősségét?
Holec***** szerint az autonómia az a képesség, amely lehetővé teszi a diákok számára, hogy „irányítsák saját tanulási folyamatukat, és felelősséget vállaljanak a következő területekkel kapcsolatos döntések tekintetében: •
a célok meghatározása;
•
a tartalom és az előrehaladás meghatározása;
•
a felhasználandó módszerek és technikák kiválasztása;
•
a munkafolyamat felügyelete;
•
a tanulási folyamat kiértékelése.”
Noha az eTwinning portálra feltöltött tartalmak nagy része az összes partneriskola, diák és tanár által elvégzett közös munka eredményeit mutatja be, a portálon nem létezik olyan felület, amely kifejezetten a diákok számára tenné lehetővé a munkafolyamat interaktív módon történő tervezését, felügyeletét és kiértékelését. Megoldásra váró feladatnak tartom azt, hogy ez a barátságos felület további fejlődés útján olyan diákok által használható eszközzé váljon, amely lehetővé teszi számukra az önálló vagy „önirányítású” tanulás megtanulását. Ez kétségtelenül tovább erősítené az eTwinning program irányelveinek diákközpontúságát. **** Kulcskompetenciák az egész életen át tartó tanuláshoz: A tanulás elsajátítása az a képesség, amelylyel az egyén saját igényeinek megfelelően, és az elérhető módszerek és lehetőségek tudatában a tanulásra törekszik, illetve megszervezi saját tanulását mind az egyéni, mind a csoportos tanulás során. Lásd: http://europa.eu/legislation_summaries/education_training_youth/lifelong_learning/c11090_en.htm ***** H. Holec: Autonomy and Foreign Language Learning, Európa Tanács, Strasbourg, 1979.
Az eTwinning program rendkívül változatos lehetőségeket kínál a szakmai fejlődésre. Az eTwinning ilyen jellegű tevékenységeivel kapcsolatos legfontosabb alapszabályok nagyon egyszerűek: • Kövessék naprakészen a híreket és a saját országukban elérhető szakmai fejlődési tevékenységekkel kapcsolatos tudnivalókat az eTwinning portálon. Járjanak utána rendszeresen az aktuális lehetőségeknek. • Jelentkezzenek be minden nap személyes eTwinning munkafelületükre. Itt megtalálhatják az Oktatási Eseményekre való jelentkezéshez szükséges linkeket. Ne habozzanak, jelentkezzenek azonnal, hiszen a betölthető helyek nagyon hamar betelnek!
5. fejezet: eTwinning és szakmai fejlődés 87
88
Megszólalnak a tanárok
Az eTwinning hangja
6. fejezet
Sz Személyes élmények az eTwinning programban Bevezető Donatella Nucci eTwinning Központi Szolgáltatópont Ahhoz kétség sem fér, hogy a tanárok örömüket lelik az eTwinningben való részvételben; néhányan még a „függőség kialakulásának veszélyére” is felhívják a figyelmet. Figyelemre méltó, milyen szeretetteljes kifejezéseket használnak, amikor személyes élményeikről mesélnek. Rendkívül pozitív érzéseket és emlékeket kötnek az eTwinninghez, különösen azokkal a személyekkel kapcsolatban, akiket a programon keresztül ismertek meg, akikkel közös munkát végeztek, és néhány esetben a magánéletükben is szoros barátságokat kötöttek. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy elzárkóznának az általuk átélt nehézségekről és akadályokról való beszámolástól – a tevékenységeikből fakadó elégedettség egy része éppen abból ered, hogy olyasmivel foglalkoznak, amit maguk sem tartanak túlságosan egyszerű feladatnak. Az eTwinningben átélt élmények a tanárok számára személyes fejlődésük szempontjából is mérföldkövet jelentettek, ez a hatás pedig már-már túllép az eTwinning határain. Mindannyian erőpróba elé állították magukat azzal, hogy valami újat szerettek volna kipróbálni, illetve azzal, hogy új készségek elsajátítására törekedtek. Néhány tanár számára ez a kihívás egy olyan idegen nyelv használatát jelentette, amelyet nem ismert, mások az IKT-val kapcsolatos alapismeretek elsajátítására vállalkoztak, megint mások pedig tanítási módszereik megváltoztatását tűzték ki célul. Hamar felismerték azonban, hogy kollégáik pontosan ugyanolyan helyzetben vannak, mint ők, és pontosan ugyanazt a problémát igyekeznek megoldani, nevezetesen azt, hogy tanítási módszereik megváltoztatásával hogyan tudnának alkalmazkodni a változó világhoz. Annak köszönhetően, hogy próbára tették saját magukat, és leküzdötték az útjukba akadó nehézségeket, megnőtt az önbizalmuk. Ez pedig sokukat arra ösztönözte, hogy újabb kalandokra induljanak, amelyek mind személyes, mind szakmai szempontokból újabb fejlődést eredményeztek a számukra. Széles körben elterjedt vélemény, hogy a tanárok az esetek többségében zárt ajtók mögött, egyedül dolgoznak a tanteremben, és nem sokan lehetnek az általuk végzett kiemelkedő munka tanúi. Az eTwinning részt vevő tanárok egyetértenek ezzel a megállapítással, azonban elmondják azt is, hogy ezzel szemben az eTwinning programban nem maradt észre-
6. fejezet: Személyes élmények az eTwinning programban 89
vétlen az általuk elvégzett munka. Ráadásul munkájuk elismerése – például egy Minősített eTwinning Projekt cím vagy egy eTwinning Díj elnyerése – gyakran iskoláik számára is ismertséget hozott. Az alábbiakban megszólaló tanárok közül néhányan felidézik a kollégáktól, az iskolájuk igazgatójától, vagy a diákjaik szüleitől származó elismerő szavakat. Mások elmesélik, hogy új feladatokat vállaltak iskolájuk nemzetközi kapcsolatainak koordinátoraként vagy kollégáik mentoraiként; vagy azt, hogy az eTwinning közösségének megbecsülését elnyerve eTwinning nagykövetekké váltak saját országukban. Az egyik leggyakoribb probléma, amivel napjainkban a tanárok nemcsak Európában, hanem a világ minden országában szembesülnek, a diákokkal való kommunikáció nehézsége. Az elmúlt években az iskolák fokozatosan egyre jobban eltávolodtak a diákok mindennapi élményeitől és tapasztalataitól, illetve azoktól a digitális eszközöket felhasználó módszerektől, amelyekkel a gyerekek barátaikkal kommunikálnak. A tanárok többsége számára az eTwinning segítséget nyújtott a diákokkal folytatott kommunikációjuk javításához, az által, hogy olyan tanulási módszereket ismertetett meg velük, amelyek örömet okoznak a diákoknak, és amelyek – ami a legfontosabb – rendkívül hatékonynak is bizonyultak. Látni a diákokat motiváltan és érdeklődve tanulni talán a legnagyobb jutalom minden tanár számára. E fejezet első beszámolóját Michael Purves, egy skóciai tanár írta. Az eTwinningnek köszönhetően rengeteg elismerésben volt része, számára azonban a program legértékesebb vonása az, hogy általa „hasonló gondolkodású” tanárokkal találkozhatott, akik néhány esetben közeli barátaivá is váltak.
Michael Purves Iskola
Yester Primary School
Település
East Lothian Scotland
Ország
Egyesült Királyság
Immár 15 éve vagyok tanár, és ez alatt az idő alatt tanári munkámra az gyakorolta a legnagyobb hatást, hogy csatlakoztam az eTwinning programhoz. Hogy miért? Amikor 2007 májusában felfedeztem az eTwinning programot, az eTwinning portálnak már hozzávetőleg 28 000 regisztrált felhasználója volt. Láttam, hogy a portálon keresztül azonnal hasonló gondolkodású embereket érhetek el, akik diákjaikkal közösen Európán átívelő kapcsolatokat szeretnének kialakítani, mégpedig olyan egyszerű módon, amilyet korábban el sem tudtam volna képzelni. Nem is lehetett volna egyszerűbb a projektpartnerségek alakítása – csak írtam egy levelet néhány potenciális projektpartnernek, melyben ismertettem ötleteimet, és vártam a válaszokat, melyek az esetek többségében igen hamar megérkeztek! A kapcsolatteremtésnek ez az egyszerű módja már önmagában is olyan magabiztosságot adott nekem, amilyenre soha nem számítottam volna! A mások munkamód-
90
Megszólalnak a tanárok
Az eTwinning hangja szereinek, kultúrájának és céljainak megismerése igen hatékony módja saját munkamódszereink és tanulási készségeink továbbfejlesztésének – és ez egyaránt igaz a diákokra és a tanárokra is! A Nemzeti Szolgáltatópontok és a Központi Szolgáltatópont magasan képzett és felkészült munkatársaitól származó bátorításnak és segítségnyújtásnak köszönhetően a tanároknak egy pillanatig sem lehet kétsége afelől, hogy egy támogató és haladó szellemű közösség veszi őket körül. Az elismerés pedig, amiben a tanárok és a diákok az általuk elvégzett munkáért részesülnek, érezteti velük a közösség megbecsülését, és ez újabb ötletek kidolgozására és addigi munkájuk továbbfejlesztésére ösztönzi őket. Én magam egy olyan folyamatosan növekvő közösségre találtam, amelynek tagjai Európa minden országából származó nagyszerű tanárok, akikkel közös munkát végezhetek, és akik közül sokan ma már közeli jóbarátaimmá váltak. eTwinning projektjeim során mindig az a gondolat lebegett a szemem előtt, hogy a tanárok mind szakértők munkájukban, azonban mindegyiküknek különbözőek a készségei, ezért fontos minden projektünk során e készségek fejlesztésére törekednünk. Egyik jelenleg is futó projektem, mely a „Schoolovision” („Iskolavízió”) címet viseli* jól példázza ezt a gondolatot. Az eTwinning programban részt vevő valamennyi országból szerettem volna egy-egy projektpartnert bevonni egy projektpartnerségbe, és velük közösen az Eurovíziós Dalfesztivál mintájára lebonyolítani egy projektet. Tulajdonképpen meglepően egyszerűnek bizonyult hozzávetőleg 30 projektpartnert találni, mivel az Eurovíziós Dalfesztiválhoz kapcsolódó téma sokak számára rendkívüli motivációs erővel bírt. A projekt lebonyolításához szükséges készségek mozgósítása azonban eleinte több projektpartnernek is nehézséget okozott. A projektmunka során felfedeztük, hogy projektpartnereink olyan nagyszerű készségek birtokában vannak, amelyekről nem is tudtunk. Németországi partnerünkről kiderült, hogy kiválóan boldogul a videoszerkesztés terén, ezért ő videókat készített az egész csapat (mind a tanárok, mind a diákok) számára. Lengyelországi partnerünk a grafikai készségek terén jeleskedett, így elvállalta a blogunk fejlécének megtervezését és elkészítését. Ha kihasználjuk csapatunk tagjainak (esetenként rejtett) készségeit, ez által jobb eredményeket érhetünk el, mint amilyenekre eredetileg számítottunk, és a rendelkezésünkre álló időt is sokkal jobban ki tudjuk használni. Az én tapasztalataim határozottan ezt bizonyítják, mivel mindig akadt valaki, aki örömmel segített, amikor szorított minket az idő. A közösségben folytatott tevékenységeknek köszönhetően kialakult új önbizalmam lehetővé tette számomra, hogy olyan dolgokat vigyek véghez, amilyeneket korábban el sem tudtam volna képzelni. Ha három vagy négy évvel ezelőtt azt mondja nekem valaki, hogy képes vagyok eltervezni, megszervezni és lebonyolítani egy projektet, melyben harminc különbö* A projekt a 2010-es eTwinning Konferencián első díjat nyert „A digitalis media kreatív használata” kategóriában. Lásd: http://schoolovision2009.blogspot.com, http://schoolovision2010.blogspot.com
6. fejezet: Személyes élmények az eTwinning programban 91
ző európai projektpartner vesz részt, biztosan azt gondoltam volna, megőrült. Az eTwinning programban azonban mindez nemcsak hogy lehetséges, hanem kimondottan egyszerű! A tanárok számára mindez két szempontból is előnyös: amellett, hogy folyamatosan új ötleteket kapunk saját tanári munkánk megtervezéséhez és megvalósításához, szoros személyes kapcsolatokat is kiépítünk projektpartnereinkkel. Olyan kötelékek alakulnak ki közöttünk, amelyek hatására személyesen is meglátogatjuk egymást (akár egy Szakmai Továbbképzési Műhelyhez, vagy az éves konferenciákhoz kapcsolódóan, akár magánjellegű utazások keretében), és esetenként közeli, családi barátokká is válunk. Idén nyáron (2010-ben) a nyári családi vakációm alatt Dániába, Svédországba, Finnországba és Németországba is ellátogatok – mindezt egyetlen iskolai szünet alatt! –, hogy találkozhassak különböző tanárokkal, és eltölthessek egy kis időt velük. Micsoda élmény lesz! Éljen soká az eTwinning!
Alessandra egy igen tapasztalt tanár, aki szenvedélyesen végzi munkáját. Írásában kifejti, hogyan teszi lehetővé az eTwinning program a tanárok számára szakmai készségeik olyan szintre való fejlesztését, ami megfelel a 21. század követelményeinek.
Alessandra Rebecchi Iskola Település Ország
Istituto Tecnico “Aldini Valeriani” Bologna Olaszország
Már közel húsz éve vagyok tanár, és a tanítás elválaszthatatlanul összenőtt az életemmel. Véleményem szerint a tanítás olyan, mint egy értékes felfedezésekkel teli utazás diákjaink és saját magunk számára egyaránt. Tanári pályafutásom során tanúja voltam az IKT-forradalom kibontakozásának, láttam minden állomást a faxtól az e-mailig, illetve a számítógépes csodabogarak honlapjától az eTwinningig vezető úton. Úgy érzem ezek a változások, illetve saját tanulásra késztető kíváncsiságom varázslatos fejlődést hoztak tanítási módszereimbe, különösen a diákok motiválása terén. Csodálatos dolog, hogy kipróbálhatjuk, és megoszthatjuk másokkal is az eTwinning program által nyújtott valamennyi lehetőséget. Az eTwinning – melynek célja a fiatal emberek ösztönzése arra, hogy teremtsenek kapcsolatot külföldön élő kortársaikkal, és így fejlesszék társadalmi és tanulási készségeiket – egyben nagyszerű modellt nyújt a 21. századi tanulás bevezetéséhez is. Diákjaim mindig örömmel vesznek részt az európai projektekben, szívesen tanulnak az eTwinning tevékenységek segítségével, és szeretnek egy olyan nagyobb közösség tagjai lenni, amely életszerűvé teszi a tanulási folyamatot, elismerésben részesíti a sikereket, célt ad tanulmányaiknak és új lehetőségeket kínál a modern technológiákat felhasználó interakció terén. Az eTwinningnek és a Comenius együttműködési tevékenységeknek köszönhetően egy új világ tárult elém. Részt vettem nemzetközi műhelyeken, sikerült előteremtenem
92
Megszólalnak a tanárok
Az eTwinning hangja a szükséges anyagi fedezetet ahhoz, hogy személyesen is megfigyelhessem munka közben ausztriai és angliai projektpartnereimet, fejlődtem a tanári munka terén, elnyertem az Európai Minősített eTwinning Projekt címet (a BoLeCom CLIL projektért), részt vettem számos projektben, ismertséget szereztem iskolámnak és sikerrel vontam be szkeptikusabb kollégáimat is programba. Engedjék meg, hogy adjak egy tanácsot: osszák meg tevékenységeik iránti szenvedélyüket másokkal, és szálljanak fel a tanulás vonatjára. A mozdony egyre gyorsul, és nincs megállás! Akár Harry Potter, keressék meg a 9¾-ik peront, és induljanak el a varázslatos utazásra!
Carlos, aki igazgató Portugáliában, leírja, hogyan népszerűsíti és koordinálja iskolájában a Comenius tevékenységeket – köztük az eTwinning programot is –, és elmeséli, mi történt, amikor meglátogatta projektpartnereit.
Carlos Trincão Iskola Település Ország
Templários Primary School Tomar Portugália
Első eTwinning projektjeim egy Comenius iskolai együttműködési partnerség keretein belül jöttek létre, melynek következtében a projektek két éven át egyetlen központi cél megvalósítása felé haladtak. Ennek ellenére, egyéni jellegzetességeikből adódóan minden projekt más szemléletmódot képviselt. A Comenius iskolai együttműködési partnerséget az „iskolán belül” megvalósítható konkrét célok és tevékenységek jellemezték; az eTwinning projekt legfontosabb jellegzetessége az azonnaliság volt – a munkafolyamattal kapcsolatban folyamatosan kommunikáló projektpartnerek között minden eredmény igen gyorsan elterjedt. Az eTwinning portál a heti tevékenységeinkkel kapcsolatos megbeszélések állandó felületévé vált. Mint iskolám igazgatója, egy osztályt sem tanítok, azonban a Comenius és eTwinning tevékenységek iskolai koordinálása terén végzett két éves munkám eredményeképpen iskolánk havonta megrendezett pedagógiai találkozóin rendszeresen előkerül az iskola nemzetközi kapcsolatainak kérdése. A projektek során a diákok tudatában voltak annak, hogy külföldi kortársaikkal folytatnak közös munkát. Táncoltak, festményeket készítettek, meséket írtak nekik, még hangfelvételeket is készítettek nekik a helyi rádióállomáson. Amikor végül megvalósult régi álmunk, az írországi és franciaországi iskolák meglátogatása, a korábban megvalósított nemzetközi munka eredményeinek és a partneriskolákról felhalmozott tudásnak minden apró részletét fel tudtam használni az általam tartott órák megtervezéséhez (Franciaországban hat órát tartottam egy hét alatt, Írországban pedig tízet, két hét alatt).
6. fejezet: Személyes élmények az eTwinning programban 93
Iskolám munkatársai tudták, hogy az egész iskolát képviselem külföldön, én pedig tudtam, hogy a számos „nüansznyi” kulturális és társadalmi különbség miatt nem ugyanaz portugál tanárnak lenni Portugáliában, mint külföldön. Rómában viselkedj úgy, mint a rómaiak. De túléltem! Hogy iskolámban milyen következményekkel járt mindez? Jövőre iskolám minden osztálya indít egy projektet!
Az eTwinning programban való részvétel projektek elindításához vezet, azonban sok esetben barátságok megszületéséhez is. Sari arról számol be, az eTwinning programban való részvételének köszönhetően miként fejlődött személyesen, és közben hogyan talált barátokra is.
Sari Auramo Iskola Település Ország
Ohkolan koulu Mäntsälä Finnország
Engedjék meg, hogy írásom elején egy üdvözlőlap szavait idézzem, melyet egy nagyszerű japán tanártól, Natsukitól kaptam, aki idén három hónapon át iskolámban tanított: „Lenyűgöztek az Ön által tartott nemzetközi órák… mostantól tanári munkámban ezek az órák lebegnek majd a szemem előtt példaként. Folytatom az angol nyelv tanulását, és egy nap szeretném tudásomat olyan módon hasznosítani diákjaimmal, mint Ön. Rengeteget tanultam Öntől…” Nagy örömömre szolgált, hogy diákjaimmal együtt számos különböző eTwinning projektet és tanítási módszert bemutathattam Natsukinak. Ez nyilvánvalóan nagy hatást gyakorolt rá. Diákjaimat is hatalmas büszkeség töltötte el, hogy egy ilyen messziről jött személy, mint Natsuki, ekkora elismerésben részesítette munkájukat. Én egy rendkívül kicsi vidéki iskolában dolgozom, és diákjaim igen ritkán találkoznak külföldiekkel mindennapi életük során. Az eTwinning programon keresztül azonban rengeteg új barátot szereztek Európa minden országából. Ötödik osztályos diákjaim sokkal könnyebben teremtettek kapcsolatot japán vendégeinkkel, mint a hatodikosok! Az angol nyelven folytatott társalgáshoz szükséges készségeik fejlődése főként a „Let’s talk and learn English” („Beszélgessünk, és tanuljunk angolul”) című projektünknek köszönhető. Csodálatos élmény látni, ahogyan a gyakorlatban alkalmazzák készségeiket! Mindig is szerettem új dolgokat kipróbálni – ez a törekvésem érvényesült akkor is, amikor 2005-ben csatlakoztam az eTwinning programhoz. Megismerkedtem az eTwinning portállal, majd, miután feltöltöttem üzenetemet a személyes munkafelület fórumára, alig telt el néhány óra, és már meg is találtam első projektpartneremet. Szerencsém volt, mert egy
94
Megszólalnak a tanárok
Az eTwinning hangja rendkívül tapasztalt görögországi tanárral indíthattam el első projektemet. Azóta számos új ismerőst szereztem, sokukkal még személyesen is találkoztam már. Némelyik projektem igen rövid volt, és volt, amelyikben rendkívül egyszerű célokat tűztünk ki, például: „Ismerkedjünk meg egymással, és közben érezzük jól magunkat!” A nagyobb projekteket természetesen alaposabb tervezési munka előzte meg. Minél több tapasztalatot szerzek az eTwinning tevékenységek terén, annál inkább törekszem arra, hogy projektjeim illeszkedjenek a tantervhez. Számomra az eTwinningben való részvétel egyik legértékesebb részét a programban részt vevő tanárokkal és egyéb iskolai munkatársakkal kialakított kapcsolatok jelentik. Igazán különleges ajándék az, hogy megoszthatjuk gondolatainkat és tapasztalatainkat valakivel, akivel olyan sok mindenben hasonlítunk egymáshoz (egy dolog legalábbis biztosan közös bennünk: az eTwinning), és akitől a közös vonások ellenére is rengeteget tanulhatunk. Számos új barátot találtam, és némelyikükkel még az eTwinning tevékenységektől függetlenül is találkoztam. Ki gondolta volna, hogy egyszer majd felmászom az Akropoliszra 42°C-ban, Maryvel, aki legelső projektemben („Blue-White friends” – „Kék-fehér barátok”) volt projektpartnerem, és még ugyanaznap este az athéni kikötő egyik vendéglőjében a görögországi eTwinning nagykövetekkel vacsorázom együtt? Vagy ki gondolta volna, hogy Elena, akivel Prágában találkoztam, férjemmel együtt meghív majd Thessalonikihez közeli, csodálatos otthonába? Micsoda estét töltöttünk ott! Vagy hogy egyszer Németországban sok ember előtt tartok majd előadást projektemről („Fingerm – the fish” – „Fingerm – a hal”) Ulrikével, akivel tizenöt perccel az előadás előtt találkoztam először személyesen! Eszembe jut még Michael („A snapshot of Europe” – „Európai látkép”), aki idén nyáron finnországi családi utazása közben beugrott hozzánk egy kávéra; valamint a nagyszerű beszélgetések, amiket Ole-Flemminggel („A Snapshot of Europe” és „Let’s talk and learn English”) folytattunk Skype-on… Az eTwinning rengeteg csodálatos embert hozott az életembe!
Hasonló személyes benyomásokról számol be a görögországi Fani is, aki minden európai tanárt arra szeretne bátorítani, hogy csatlakozzanak az eTwinning programhoz.
Fani Smixioti Iskola Település Ország
5th Gymnasio Trikalon Trikala Görögország
Minden tanárnak csatlakoznia kellene az eTwinning programhoz! Az eTwinninghez való csatlakozásomnak köszönhetően diákjaimmal lehetőségünk nyílt egy csodálatos kezdeményezés részeseivé válni. Engedjék meg, hogy elmesél-
6. fejezet: Személyes élmények az eTwinning programban 95
jem, milyen hatásokat gyakorolt mindannyiunkra a programban való részvétel. Rám igazán rendkívüli hatást gyakorolt az eTwinning – segített olyan új és innovatív tanítási módszereket elsajátítanom, amelyeket diákjaim nagy örömmel fogadtak, és amelyek hatására élvezettel folytatták iskolai munkájukat. Diákjaim és én egyaránt új barátokat találtunk Európa különböző országaiban, akikkel egy Comenius partnerségnek köszönhetően még személyesen is találkozhattunk. Megismerkedtünk az IKT-eszközökkel, emellett a más európai emberekkel folytatott kommunikációnak köszönhetően toleránsabbá váltunk, illetve fejlődtek angol nyelvi és társas készségeink is. És mindeközben még jól is mulattunk, hiszen az eTwinning élvezetessé teszi a tanulási folyamatot. Úgy érzem, az eTwinning egy olyan egyedülálló eszköz, amelyet az oktatási közösség valamennyi tagjának, illetve az összes európai tanárnak és diáknak meg kellene ismernie. Biztos vagyok benne, hogy ha egyszer kipróbálják, soha nem akarják majd abbahagyni, olyan nagyszerű!
Justyna, aki már számos projektben vett részt, leírja, hogyan húzódott a háttérbe, mint tanár, és adta át projektmunkához kapcsolódó felelősséget a diákoknak. Azt is megosztja velünk, milyen fontosnak tartja a sikeres projektmunka szempontjából az iskolai vezetőség támogatását.
Justyna Kukulka Iskola Település Ország
Zespol Szkol Gimnazjum I SP nr 13 Zawiercie Lengyelország
Iskolánknak az eTwinning programban részt vevő tanárai és diákjai egyaránt rengeteg pozitív élménnyel lettek gazdagabbak a külföldi projektpartnereikkel közösen lebonyolított összesen hat eTwinning projektnek köszönhetően. Minden feladat kihívást jelentett, ugyanakkor motiváló is volt a számukra. Nekem, mint tanárnak, meg kellett tanulnom, diákjaim munkáját hogyan tudom oktató helyett segítőként támogatni. Átadtam nekik a felelősséget a projektmunkával és projekttermékekkel kapcsolatos döntések tekintetében. Projektjeink során a gyerekeknek munkájukért több hónapon keresztül felelősséget vállalva meg kellett terveznie és végre kellett hajtania a tevékenységeket, így fejlődtek a hosszú távú tervezéssel kapcsolatos készségeik. Minden projektünk során a legtöbb tekintetben a diákok töltötték be a vezető szerepet, és nagy teret engedtünk a kortársak közötti csapatmunkának is.
96
Megszólalnak a tanárok
Az eTwinning hangja Mivel ez a megközelítésmód kiemelkedően jó munkát eredményezett a diákok részéről, fokozatosan mindennapi tanári munkám egyre több területébe beépítettem. Diákjaim rendkívül lelkesek voltak, és tele voltak újabb és újabb ötletekkel. Nagyon szívesen beszélgettek chaten projektpartnereikkel, és sok sikerélményben volt részük az angol nyelvű kommunikáció során. A projektek hatására nyelvi készségeik mind a négy területen (olvasás, írás, hallás utáni értés, beszéd) fejlődtek, méghozzá olyan mértékben, ami korábban elképzelhetetlen lett volna. A projektmunka emellett a diákoknak az idegen nyelvek tanulására és alkalmazására irányuló motivációját is erősítette. A projekttel kapcsolatos feladatok végrehajtása igazán megnövelte a diákok önbizalmát. Közösen ötleteltek a tevékenységek lebonyolításának lehető leginnovatívabb módjairól, csoportokban megbeszéléseket folytattak a csoportmunka hatásairól, és a megbeszéltek alapján a későbbi munka megtervezését megkönnyítő következtetéseket vontak le. A projektek során időről időre a tanárok és a diákok közösen kiértékelték a projektmunka aktuális állapotát. Kétévenként kérdőívek segítségével mérjük fel a projektek előrehaladását. Az egyik legfontosabb tényező, ami előmozdította a projektek és a projekttevékenységek sikerességét, az iskolánk igazgatójától származó támogatás volt. Ennek hatására iskolánk többi tanára is elkezdett jobban érdeklődni a nemzetközi projektek iránt. Ezt az érdeklődést még tovább fokozta az, hogy törekedtünk iskolánkat ismertebbé tenni a helyi közösségben és Európában, projektjeink honlapját az interneten népszerűsítettük, továbbá a projekttermékeket, valamint a projektek által elnyert díjakat bemutató kiállításokat szerveztünk. A különböző országokban dolgozó tanárokkal folytatott tapasztalatcserének köszönhetően tanítási módszereim is fejlődtek. Végül, ami a legfontosabb, angliai, tenerifei, németországi és portugáliai projektpartnereimmel baráti kapcsolatot építettünk ki, kettejükkel még személyesen is volt alkalmam találkozni. Kapcsolatunk alapja a kölcsönös bizalom és támogatás. Meggyőződésem, hogy együttműködésünk még hoszszú évekig folytatódik majd.
Az élet néha nem könnyű, ahogyan azt María Jesús is megtapasztalta. María azonban felfedezte azt is, hogy az eTwinning programban részt vevő kollégái mellette állnak, ha segítségre, támogatásra vagy bátorításra van szüksége.
6. fejezet: Személyes élmények az eTwinning programban 97
María Jesús Bayonas Iskola Település Ország
IES Alfonso X El Sabio Murcia Spanyolország
Az eTwinninggel kapcsolatban egyszerre jó és rossz emlékek is eszembe jutnak. 2006ban részt vettem egy kurzuson a szülővárosomban működő tanári központban. A tájékoztató anyagokat lapozgattam, amikor a kezembe került néhány érdekes brosúra. Hogy a számtalan anyag közül miért éppen azok a bizonyos brosúrák keltették fel a figyelmemet – ki tudja? Abban az időben nagyon féltem a számítógépek használatától, és nagyon ügyetlennek éreztem magamat, ez azonban nem akadályozott meg abban, hogy megpróbáljak több információt találni a tájékoztatókban olvasottakkal kapcsolatban, így elkezdtem keresgélni az interneten. Mindig is szerettem volna más európai tanárokkal kapcsolatot teremteni tapasztalatcsere céljából, illetve azért, hogy diákjainkkal együtt közös projekteken dolgozhassunk. Korábban ez mindig nagyon sok nehézségbe ütközött, az eTwinning programban tett első lépéseim azonban rendkívül biztató jövőt ígértek, ezért megnőtt az önbizalmam és a bátorságom. Sajnálatos módon súlyos beteg lettem, ezért nem tudtam folytatni a munkát. Az eTwinning programban részt vevő európai kollégáim azonban rengeteget segítettek, és annak ellenére, hogy személyesen nem ismertük egymást, együttéreztek velem, és e-mailekben bátorítottak személyes küzdelmem folytatására. Még ma is meghatódom, ha ezekre az időkre gondolok. Nagyon hálás vagyok nekik. Néhány évig nem mertem belevágni egy eTwinning projektbe sem, mert féltem, hogy esetleg nem tudom befejezni. Az élet azonban megy tovább, én pedig úgy határoztam, újrakezdem a munkát az eTwinningben.
Az eTwinningben való részvétel nem mindig egyszerű, a tanárok számos kihívással találkozhatnak – ilyenek többek között a technikai és a nyelvi akadályok. Irina Vasilescu, utolsó tanári beszámolónk szerzője áttekinti az általa átélt nehézségeket, és leírja, hogyan kerekedett ezeken felül.
98
Megszólalnak a tanárok
Az eTwinning hangja
Irina Vasilescu Iskola
School no. 195
Település
Bukarest
Ország
Romania
Az eTwinning program sem mindig fenékig tejfel. Mindannyiunkkal előfordulhat, hogy akadályokba ütközünk, ezek leküzdése azonban része a kalandnak. Íme néhány olyan kihívás, amellyel eddigi eTwinning pályafutásom során találkoztam:
AZ IKT-SZÖRNYETEG – Amikor öt éve csatlakoztam, az eTwinning sok más résztvevőjéhez hasonlóan én sem tudtam semmit az IKT-ról. Nem igazán értek a technikai dolgokhoz (noha nem vagyok egy tipikus matematikus sem, aki figyelmesen vizslat egy tojást, amíg az keményre fő), bármilyen gombokkal, klaviatúrával, pedálokkal, fogantyúkkal ellátott eszköz bénító hatást gyakorol rám. Első projektem során nagyon sok segítséget kellett kérnem a családomtól. Később azonban tudtomra adták, ideje önállóvá válnom. Iskolánkban nem volt számítástechnika-tanár, akihez segítségért fordulhattam volna, így nagyon nehéz volt egyszerre önállóan tanulnom és diákjaimnak is segítséget nyújtanom. Később azonban megtaláltam az információforrásokat, amikre szükségem volt: Comenius IKT-kurzusokat, Oktatási Eseményeket stb. Minden, amit tanultam, egyre magabaiztosabbá tett, és egyre inkább arra ösztönzött, hogy elemezzem a saját magam és mások által alkalmazott tanítási módszereket, és megtanuljam alkalmazni azokat az új módszereket és elméleteket, amelyek diákjaim igényeit és érdekeit a lehető legjobban kiszolgálják. Ráébredtem, mennyi mindent kell még tanulnom, ezért végül összeszedtem a bátorságom, és beiratkoztam az „IKT az oktatásban” mesterfokozatú képzésre. Természetesen továbbra sem vagyok szakértő, azonban ma már képes vagyok információkat keresni, és tudom, hogy még ha először kudarcot is vallok, előbb-utóbb elboldogulok majd.
PROJEKTPARTNEREK – A projektpartnerek sokkal fontosabbak, mint a projektötlet maga. Biztosan mindannyiunknak volt már olyan projektpartnere, aki egy adott pillanatban csalódást okozott, ez azonban az élet velejárója. A legrosszabb, ami történhet velünk az az, ha projektpartnerünk a projekt kellős közepén eltűnik. Ez velem is megtörtént első matematikai témájú projektem során, amelyet egy konstruktivizmussal foglalkozó Come-
6. fejezet: Személyes élmények az eTwinning programban 99
nius kurzust követő tevékenységként indítottam el 11 éves diákjaimmal. Mivel a projekt tervezett időtartama meglehetősen rövid volt, nem volt időm új projektpartnert találni, ráadásul a projekt a kurzuson tanult elméletekre és ismeretekre épült. Szerencsére a tapasztalatokon keresztüli tanulást támogató matematikai tevékenységek olyan vonzóak és szokatlanok voltak a diákok számára, hogy nem veszítették el motivációjukat, így képesek voltunk lebonyolítani a kísérleti tanórákat. Mi több, a diákok a következő évben is hajlandóak voltak részt venni egy projektben, amelyet sikerrel végre is hajtottunk.
KONZERVATÍV KOLLÉGÁK –
Sok esetben kollégáink nem szívesen működnek együtt velünk; talán mert az ilyen módszerekkel történő tanulás túlságosan új számukra, vagy mert bizonytalannak érzik magukat. A matematikatanárok közül sokan úgy gondolják, a „komoly matematikát” csak papírral és tollal lehet tanítani (ez természetesen nem minden matematikatanárra igaz). Ők úgy érzik, a játékok, projekttevékenységek, animációk, videók felhasználásának hatására a tanítás kevésbé precízzé válik. Ráadásul, őszintén szólva, nem is egyszerű kidolgozni, hogyan használhatók fel ezek az eszközök a matematika tanításában. Nagy előny, ha a kollégáktól támogatást kapunk, még ha csak indirekt módon is. Mindig akadnak környezetünkben olyan személyek, akik örömmel tanulnak és szívesen alkalmaznak új tanítási módszereket, őket kell megkeresnünk, és velük kell közös munkába kezdenünk.
ÚJ EMBEREK MEGISMERÉSE – Én meglehetősen félénk vagyok, ami jelentős nehézségeket okozott nekem, azonban ennek az akadálynak a leküzdése rendkívüli módon megnövelte az önbizalmamat, és ez után már az egyik tevékenység követte a másikat. Az által, hogy új nagykövetként segítséget nyújthattam egy partnerkereső szeminárium résztvevőinek, továbbá az eTwinning és a Comenius projektek párhuzamos futtatásának, a Comenius kurzusokon való részvételt finanszírozó pályázatok elnyerésének, a Szakmai Továbbképzési Műhelyeken és a különböző konferenciákon való részvételnek köszönhetően lehetőségem nyílt Európa minden tájáról származó csodálatos emberekkel találkozni, és megtapasztalni, hogy egy közösség tagja vagyok. Az egyik legmegindítóbb élményem az volt, amikor az eTwinning Díjak díjátadó ünnepségén egy évnyi közös munka után először találkozhattam személyesen projektpartnereimmel. Soha nem fogom elfelejteni azt az izgalmas élményt, amit Sevillában közösen éltünk át! ÉJJEL-NAPPAL – Bizonyára nem szükséges az idő kérdésével kapcsolatos fejtegetésbe bocsátkoznom. A projektek beillesztése a tantervek zsúfolt időbeosztásába gyakorlatilag „lehetetlen küldetés”. Előfordult, hogy különböző cselekhez folyamodtam a siker érdekében, a legtöbb esetben azonban egyszerűen a saját magam és diákjaim szabadidejét használtam fel a projektmunkához. Ahogyan már említettem, a fent részletezett akadályok leküzdése az elégedettség érzésével tölt el minket. Amiről újabb téma jut eszembe: az eTwinning program függőséget okozhat…
A fentebb olvasható gondolatokat összegezve: mivel a munkafolyamat közben is lehetővé teszi a módosítások eszközlését, és mivel kereszttantervi jellegű – azaz bármely tantárgy tantervébe beilleszthető (matematika és egyéb természettudományok, történelem, idegen nyelvek, kultúra, műszaki tudományok stb.) – az eTwinning egy rendkívül rugalmas eszköz, amivel igazán nagyszerű dolgozni.
100
Megszólalnak a tanárok
Az eTwinning hangja
Közreműködők Laurence Altibelli
Lycée Jules Verne, Limours-en-Hurepoix (Franciaország)
Julie Ashby
10. Aabenraa, Aabenraa (Dánia)
Sari Auramo
Ohkolan koulu, Mäntsälä (Finnország)
Margarida Barbieri Figueiredo Agrupamento Vertical de Escolas de Pinheiro, Penafiel (Portugália) María Jesús Bayonas Fuentes
IES Alfonso X El Sabio, Murcia (Spanyolország)
Alessandra Cannelli
IC Largo Castelseprio Scuola media, Róma (Olaszország)
Patrick Carroll
Shaw Wood Primary School, Doncaster (Egyesült Királyság)
Catherine Johannes
Lycée Hilaire de Chardonnet, Chalon Sur Saône (Franciaország)
Valentina Cuadrado Marcos
IES Alonso de Madrigal, Ávila (Spanyolország)
Manuel Díaz Escalera
Colegio Sagrado Corazón (Esclavas), Sevilla (Spanyolország)
Tautvydė Daujotytė Mukile
École Européenne Woluwe II, Brüsszel (Belgium)
Inge de Cleyne
Sint-Janshof, Mechelen (Belgium)
Nuriade Salvador
IES Eduard Fontserè, L’Hospitalet de Llobregat (Spanyolország)
Silvije Devald
Osnovna skola Vladimira Nazora, Daruvár (Horvátország)
Maria Doria
Liceo Classico „G. Galilei”, Monopoli (BA) (Olaszország)
Paulien du Fosse
CSG Willem van Oranje, Oud-Beijerland (Hollandia)
Vincent Dupont
Institut Notre Dame des Hayeffes, Mont-Saint-Guibert (Belgium)
Mary Fournari
1. sz. Óvoda, Heraklio Attikis (Görögország)
Maria Georgiadou
6. sz. Gimnázium, Rodosz (Görögország)
Mudrīte Grinberga
Annas Brigaderes pamatskola, Kroņauce (Lettország)
Közreműködők 101
Siv Grete
Moster skule, Mosterhamn (Norvégia)
Helgi Hólm
I Stóru-Vogaskóli, Vogar (Izland)
Aimi Jõesal
Põlva Keskkool (Észtország)
Catherine Joannes
Lycée Hilaire de Chardonnet, Chalon sur Saône (Franciaország)
Ingrid Keller-Russell
Georg-Wimmer-Schule, Lahr (Németország)
Conor Kelly
Moyle Park College, Dublin (Írország)
Christine Kladnik
Schule Rogatsboden Speciális Iskola, Purgstall (Ausztria)
Angelos Konstantinidis
Dramai Sportgimnázium (Görögország)
Anna Krzyzanowska
Przedszkole nr 48 z Oddziałami Integracyjnymi, Zabrze (Lengyelország)
Justyna Kukulka
Zespół Szkół Gimnazjum i Szkoła Podstawowa nr 13, Zawiercie (Lengyelország)
Asta Liukaitiene
Kalvarijos Gimnazija, Kalvaria (Litvánia)
Marilina Lonigro
Scuola Media „Giovanni Pascoli”, Margherita di Savoia (Olaszország)
Eva Luptáková
Stredná odborná škola, Vágújhely (Szlovákia)
Laura Maffei
Arnolfo di Cambio, Colle di Val d’Elsa (Olaszország)
Corina Mandi
Avram Iancu Iskola, Szatmárnémeti (Románia)
Adriana Maris
Colegiul National Coriolan Brediceanu, Lugos (Románia)
Maria Antoinette Magro
St Gorg Preca C Általános Iskola, Hamrun (Málta)
Lorena Mihelač
Šolski center Novo mesto, Srednja šola Metlika, Metlika (Szlovénia)
Ayça Oğuz
Hasan Kağnıcı İlköğretim Okulu, Bağcılar/İstanbul (Törökország)
Irene Pateraki
1. sz. Óvoda, Palaio Psychiko, Athén (Görögország)
Péter Ágnes
Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskola, Dunakeszi (Magyarország)
102
Megszólalnak a tanárok
Az eTwinning hangja Marta Pey
Institut Jaume Callis, Vic (Spanyolország)
Elena Pezzi
Istituto Magistrale „L. Bassi”, Bologna (Olaszország)
Michael Purves
Yester Primary School, Kelet-Lothian, Skócia (Egyesült Királyság)
Alessandra Rebecchi
Istituto Tecnico „Aldini Valeriani”, Bologna (Olaszország)
Helena Serdoura
Agrupamento de Escolas de Eiriz ,Ancede / Escola Básica 2,3 de Ancede, Eiriz – Ancede (Portugália)
Pasi Siltakorpi
Pääskytie school, Porvoo (Finnország)
Fani Smixioti
5th Gymnasio Trikalon, Trikala (Görögország)
Ioanna Stefańska
Gimnazjum nr 18 im. Armii Krajowej, Wrocław (Lengyelország)
Adam Stepinski
Liceum Ogólnokształcące im. Mikołaja Kopernika, Tarnobrzeg (Lengyelország)
Anna Szczepaniak
Szkoła Podstawowa nr 9 im. M. Kopernika w Dzierżoniowie, Dzierżoniów (Lengyelország)
Michelle Thick
King Edward VI College, Nuneaton (Egyesült Királyság)
Tautvydė Daujotytė-Mukile
École Européenne Bruxelles II, Woluwe (Belgium)
Carlos Trincão
Escola Básica 1 dos Templários / Agrupamento de Escolas Santa Iria, Tomar (Portugália)
Theodor Tsampatzidis
Thessaloniki Zeneiskola, Thessaloniki (Görögország)
Sandra Underwood
LSA Technology and Performing Arts College, Lytham St Annes (Egyesült Királyság)
Irina Vasilescu
195. sz. Iskola, Bukarest (Románia)
Közreműködők 103
Megszólalnak a tanárok
Az eTwinning hangja Laurence
Altibelli,
Franciaország
•
Julie
Ashby,
Dánia
Sari Auramo, Finnország • Margarida Barbieri Figueiredo, Portugália
•
Maria
Jesús
Bayonas,
Spanyolország
Alessandra Cannelli, Olaszország • Patrick Carroll, Egyesült Királyság
•
Valentina
Cuadrado
Marcos,
Spanyolország
Manuel Díaz Escalera, Spanyolország • Tautvydė Daujotytė Mukile, Belgium • Inge De Cleyn, Belgium • Nuria de Salvador,
Spanyolország
Silvije
Devald,
Horvátország
Maria Doria, Olaszország • Paulien du Fosse, Hollandia Vincent
Dupont,
Belgium
•
Mary
Fournari,
Görögország
Maria Georgiadou, Görögország • Mudrīte Grinberga, Lettország Siv Grete Stamnes, Norvégia • Helgi Hólm, Izland • Aimi Jõesalu, Észtország • Catherine Johannes, Franciaország Ingrid Keller-Russell, Németország • Conor Kelly, Magyarország Christine Kladnik, Ausztria • Angelos Konstantinidis, Görögország Anna
Krzyżanowska,
Lengyelország
•
Justyna
Kukulka,
Lengyelország • Asta Liukaitiene, Litvánia • Marilina Lonigro, Olaszország
•
Eva
Luptáková,
Szlovákia
Laura
Maffei,
Olaszország • Corina Mandi, Románia • Adriana Maris, Románia Maria Antoinette Magro, Málta • Lorena Mihelač, Szlovénia Ayça
Oğuz,
Péter
Ágnes,
Törökország
•
Magyarország
Irene •
Pateraki,
Marta
Pey,
Görögország Spanyolország
Elena Pezzi, Olaszország • Alessandra Rebecchi, Olaszország Michael Purves, Egyesült Királyság • Helena Serdoura, Portugália Pasi Siltakorpi, Finnország • Fani Smixioti, Görögország Joanna
Stefańska,
Lengyelország
•
Michelle
Thick,
Portugália
•
Lengyelország Anna Egyesült
Theodor
•
Adam
Szczepaniak, Királyság
Stepinski,
Lengyelország
Carlos
Tsampatzidis, Görögország
Trincão, Sandra
Underwood, Egyesült Királyság • Irina Vasilescu, Románia