EME AZ ERDÉLYI KÖZÉPKORI K
KERESZTEL MEDENCÉK KUTATÁSA (I.)
173
AZ ERDÉLYI KÖZÉPKORI K KERESZTEL MEDENCÉK KUTATÁSA (I.)* TARI EDIT Annak ellenére, hogy fontos liturgikus esemény eszközei voltak a keresztény egyházban, a középkori k keresztel medencék kutatása periferikus terület a magyarországi építészettörténet és m vészettörténet számára. Tanulmányom nem egy lezárt kutatásról számol be, a Kárpát-medencéb l összegy jtött 534 darab k keresztel medencéb l csupán az erdélyi anyagra, 175-re fókuszál. Közép-Európában a keresztel kút fölötti leöntés rendszeressé válásával a 13. századtól számolhatunk. Ezt támasztja alá az összegy jtött Kárpát-medencei emlékanyag is, az erdélyi keresztel kutak méretéb l is egyértelm en következik, hogy gyermekkereszteléshez használták ket. A számbavétel munkája során a legproblematikusabb a keltezés volt, hiszen sok esetben csupán a középkori jelleg állapítható meg. Provinciális, néha szinte primitíven kifaragott keresztel medencék keverednek az igényesen, m vészi érzékkel megmunkált darabokkal. Az áttekinthet ség és a jellegzetességek bemutatása érdekében – mivel a korszak szerinti elemzésnek gátat szab a keltezés bizonytalansága – a jelenleg ismert erdélyi emlékanyagra vonatkozóan vázlatos tipológiai beosztást készítettem. Négy f típust különítettem el, melyeket részletesen példákkal illusztrálok. Kulcsszavak: Erdély, középkor, k keresztel medence, keresztelés liturgiája, k faragvány, provinciális, tipológia
A
középkori k keresztel medencék,1 bár fontos liturgikus esemény eszközei voltak a keresztény egyházban, a magyarországi építészettörténeti és m vészettörténeti kutatás számára mégis periferikus területet jelentettek. Alkalmanként ugyan megemlítették ket k faragványok elemzése, templomok bemutatása során, de komoly figyelemben sosem részesültek. F leg egyháztörténeti munkákban vagy 19. századi m emléki kutatásokban foglalkoztak velük.2 Ahogy azt szlovák kutatók is tapasztalták sajnos a közelmúltban,3 a középkori k keresztel medencék sok esetben szemétdombon vagy virágtartóként végezték, és a tolvajok figyelmét sem kerülik el. Jobb esetben a szószék lábát vagy protestáns templomokban az Úrasztalát tartják, eredeti funkciójukat elveszítve. A keresztel medence-adatok gy jtése mára id nként átcsúszik értékmentésbe, mivel még napjainkban is t nnek el ilyen emlékek.4 Jelen tanulmány egyik nem titkolt célja a szakmai közvélemény
* A marosvásárhelyi Pósta Béla Egyesület és a Maros Megyei Múzeum szervezésében 2010. november 5–7. között megtartott régészeti konferencián elhangzott el adás kib vített, szerkesztett szövege. 2011 májusában zártam le a kéziratot. A kéziratban szerepl Kárpát-medencei helyneveknek egységesen a magyar változatát használom, román megnevezésüket a tanulmány végén olvashatják. 1 A keresztel medence és keresztel kút kifejezéseket szinonimaként használom. A szenteltvíztartókkal, mivel más, jól körülhatárolt funkcióval bírtak – bár gy jtöttem a keresztel kutakkal együtt –, jelen tanulmányban nem foglalkozom. 2 Pl. IPOLYI 1861; BLÜMELHUBER 1872; ROTH 1913; KÖEPECZI 1929. Újabban foglalkozott velük az erdélyi bronz keresztel medencék kapcsán BENK 2002, Szlovákiában ORISKO 2001 és NOVÁK 2004. A közelmúltban Adrian Andrei Rusu és Ileana Burnichioiu (Kolozsvár) elkészítettek weblapjukon (Cataloagele Medievistica.ro) belül egy keresztel medence-oldalt, amelyet folyamatosan töltünk fel keresztel medence-fényképekkel. Az e tanulmányban hivatkozott, de nem közzétett emlékek fotója is javarészt itt tekinthet meg: http://www.medievistica.ro/cataloage/cristelnite/cristelnite.php (2011. május 30.) 3 NOVÁK 2004, 508. 4 Ezért is jelent s az a nagylelk támogatás, melyet 2010 nyarán Soós Zoltán régész-múzeumigazgatótól (Maros Megyei Múzeum, Marosvásárhely) kaptam. Ennek eredményeképpen eddig sehol nem publikált példányok személyes gy jtésére nyílt módom, amiért kollégáival együtt fogadják hálás köszönetemet!
EME 174
TARI EDIT
figyelmének felhívása a napjainkban is pusztuló középkori templomi felszerelésre, megmentésének fontosságára. A több mint két évtizede – kisebb-nagyobb szünetekkel – folyó kutatást és anyaggy jtést a történeti Magyarország teljes területére kiterjesztettem.5 A 20. században megvont országhatárok nem jelenthettek akadályt a tervezett Kárpát-medencei anyaggy jtés teljességre törekvésében. A szándék ellenére az érintett mai országokból mégis csupán három ország (Románia, Szlovákia és Magyarország) területér l sikerült eddig adatokat gy jtenem. A Kárpát-medencei középkori k keresztel medencék kutatásáról 2008 októberében számoltam be els alkalommal Nyíregyházán.6 Az akkori 284 példány mára megduplázódott, 534 darabra duzzadt,7 mely eredményhez több tucat történész, régész, m vészettörténész, egyházi és múzeumi munkatárs járult hozzá.8 Nem lezárt kutatásról számolok be, hanem a folyamat közbüls állomásáról, az anyaggy jtés 9 végén, ám még az elemzések elején tartva. A teljes anyaggy jtésb l ebben az összefoglalásban csupán 175 darab erdélyi k keresztel medencét vizsgálok, áttekintve, milyen jellegzetességek, érdekességek bontakoznak ki ebb l az emlékanyagból. Elöljáróban azt azért le kell szögeznem, hogy a keresztel kutak áttekintése során a velük kapcsolatos problémák nem oldódtak meg, hanem gyarapodtak.10 A keresztelés liturgiája11 A keresztelést latinul baptismusnak nevezik. A latin baptisare ige a görög baptizein szóból ered, melynek jelentése ’alámerítés’, ’bemerítés’. A keresztel kút középkori latin megnevezése fons baptismalis. A templomi felszerelés egyik legfontosabbikává a keresztel medencéket az az alapvet tény teszi, hogy a keresztség által válik valaki kereszténnyé, a keresztény közösség tagjává. A középkori templomokban a keresztel kutak a keresztség szentségének kiszolgáltatása miatt alapvet felszerelésnek számíthattak. A keresztény hit és az egyházi el írások, szabályok évszázadokon átível formálódása, átalakulása során a keresztelés liturgiája is változott, a kezdeti szigorúbb szabályokhoz képest enyhültek az el írások, egyszer södött a formula. Az skeresztény kortól a húsvétra virradó éjszaka, azaz húsvét nagyszombatján történt a keresztelés, és azt kezdetben csak a püspök végezhette. Azonban már a 4–5. századtól felt nt (pl. Galliában), hogy nemcsak húsvét idején, hanem más alkalmakkor is kereszteltek, pl. karácsonykor, vízkeresztkor, Keresztel Szt. János ünnepén.12 Ez alól csak a szükségkeresztelés jelentett kivételt. Az 5. századtól 5
Magam egy két évtizeddel ezel tti templomásatáson (TARI 1989, 20–21, 25. kép 1–2.) el került keresztel kút korának pontosításához kezdtem el gy jteni a párhuzamokat. Lásd TARI 2010, 380–391. s. a. 6 A Középkori egyházi építészet Erdélyben c. konferencián, konferenciaszervez Sz cs Péter és Németh Péter. 7 Az elmúlt három évben intenzívebbé vált anyaggy jtés meghozta gyümölcsét, a folyamatosan b vül keresztel medence-mennyiség évente 50–100 darabbal gyarapodott. Így fordulhat el , hogy különböz publikációkban, el adásokban más adatok szerepelnek, pl. 2008 szén 284, 2009 szén 328 darabról volt tudomásom (TARI 2010, 380). A marosvásárhelyi el adás idején, 2010 novemberében már 454 példányt ismertem. A kézirat lezárásakor, 2011 májusában, a Kárpát-medencéb l 534, zömmel középkori példányra van adatom. A határokon innen és túl él segít imnek ezúton szeretném megköszönni önzetlen támogatásukat! 8 Különösen a fényképek összegy jtésében támaszkodhattam segítségükre, a tanulmányban említett példányok fotóinak publikációs lehet ségét hálásan köszönöm Adrian Andrei Rusunak, Botár Istvánnak, Ileana Burnichioiunak, Em di Tamásnak, a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekségnek, Heged s Enik nek, Horváth Istvánnak, Kovács Máriának, Márton Juditnak, Máthé-Farkas Zoltánnak, Mérai Dórának, Mihály Jánosnak, Mudrák Attilának, Papp Szilárdnak, Weisz Attilának, valamint a Kriza János Néprajzi Társaságnak. 9 További feladat az irodalomból vagy csak fényképr l ismert keresztel medencék méreteinek, k anyagának felmérése. 10 A szerz szándéka egy külön kötetben összefoglalni az eddig elért eredményeket, közzétéve az összegy jtött emlékanyagot. 11 A rövid tanulmányban csak a f bb momentumokat mutatom be, nem a teljesség igényével. 12 Június 24.
EME AZ ERDÉLYI KÖZÉPKORI K
KERESZTEL MEDENCÉK KUTATÁSA (I.)
175
megenged volt az egyház a vészhelyzeti keresztelésben is.13 Általánossá a tetsz leges id pontban kiszolgáltatott egyszer bb keresztelési forma elterjedése vált, és a keresztelés rendjét már nem a misekönyv, hanem a rituále (másként baptismale) tartalmazta. A keresztség újszövetségi értelemben megtisztítja a lelket a b nt l. A keresztség Jézus Krisztus nevében történt (és történik napjainkban is), a b nök bocsánatára, az élet megváltoztatására. A keresztség által mossák le a keresztelend b neit és elnyerik a Szentlélek ajándékát.14 A keresztelési formulára a 7. századtól sz kül le a szertartás. A 12. századból fennmaradt a keresztel kút szentelésének magyarországi szertartási leírása.15 1439-ben a firenzei zsinat a középkor legfontosabb téziseit összefoglalja és engedélyezi, hogy nem csak pap keresztelhet érvényesen, hanem világi hív , s t pogány is, ha megtartja az érvényes formát az egyház szándékai szerint.16 Fontos hazai adatunk 1450-b l ismert, amikor zsinati határozat írta el , hogy lehet leg minden templomban álljon k keresztel kút.17 (Ez alapján joggal lehet feltételezni, hogy még ekkor sem volt minden templomban maradandó anyagból készült keresztel medence.) A keresztel medence nem a templom belsejében vagy a szentélyben, hanem annak valamelyik mellékterében állt.18 A keresztkútnak a templomhajó nyugati végében, a bejárat közelében kialakított helye szimbolikus és liturgiai jelent séggel bírt, hiszen kereszteletlenek nem léphettek be a templom bels , szent terébe csak a megkeresztelkedés után. A keresztel medencéknek az oltár közelében vagy a hajó keleti felében történ elhelyezése újkori szokás.19 Alámerítés vagy leöntés? A jelölt keresztelés általi megtisztításában már az els keresztények idején eltértek a szokások. A keresztvízbe történ háromszoros alámerítés (immersio) az skeresztény kortól kiváltható volt a keresztelend fejének háromszori, szenteltvízzel történ leöntésével. Az egyház megenged nek mutatkozott abban, hogy a teljes alámerítés helyett a leöntés (infusio) használatát részesítsék el nyben, mivel az alámerítés (már csak a klimatikus viszonyok miatt is) korlátozta volna a keresztség kiszolgáltatásának lehet ségét. A keresztelés liturgiájában az skeresztény kort követ en már nem feln tt, hanem zömmel gyermekkeresztelés történt. Mivel területünkön piscinákat (teljes test alámerítésére alkalmas keresztel medencéket), sem baptisteriumot (keresztel kápolnát medencével) nem ismerünk, így megállapítható, hogy leöntéses keresztelési szertartás végzésére alkalmas „hordozható” keresztel kutakra vonatkozhatnak a fenti el írások, rendeletek. Közép-Európában a keresztel kút fölötti leöntés rendszeressé válásával a 13. századtól számolhatunk.20 Így nem volt szükség többé nagyméret , alámerítésre alkalmas medencére. Ezt támasztja alá az eddig összegy jtött Kárpát-medencei emlékanyag is, valamint az erdélyi keresztel kutak méretéb l is egyértelm en következik, hogy gyermekkeresztelésekhez voltak használatosak.
13
TÖRÖK 2000, 5–6. A gyermekkeresztelés elterjedésével ezt a szül k és a keresztszül k vállalták fel a nevében. 15 FÖLDVÁRY 2005. 16 LUKÁCS 2007, 8. 17 MKLSZ IV, 1993, 121. 18 A hosszanti elrendezés , latin rítusú kultikus terekben rendszerint nyugat fel l jelölték ki a keresztel kút helyét a középkorban. Részleteket és liturgikus magyarázatát lásd újabban FÖLDVÁRY 2003 és 2006. 19 Az erdélyi evangélikus templomokban, melyek kés középkori viszonyokat riztek meg, az oltár el tt találhatóak, a szentélyben. Ez valószín leg nem középkori eredet szokás, hanem csak a reformáció után terjedt el. BENK 2002, 101. 20 BENK 2002, 98–99. 14
EME 176
TARI EDIT
A keresztvíz és a keresztel kút szentelése A keresztelés liturgiájához szorosan kapcsolódik a keresztel kút szentelése, illetve a szent krizma21 és a keresztvíz (aqua baptismalis) évente, szintén húsvét vigíliáján (nagyszombatkor) történ megszentelése is. A keresztvíz megáldása a 3–4. századtól jött szokásba, mely szertartás során ki zték a Gonoszt a vízb l. A kútszentelés hagyománya több leírásban is fennmaradt. Egyik legbecsesebb korai forrásunk, a 12. század végén keletkezett Pray-kódex szakramentáriumában részletesen meg rizte a kútszentelés liturgiáját.22 Az egyházmegyei központokban végzett liturgia során az egész egyházmegye éves szükségletére is ekkor szentelték meg a szent olajakat, melyekb l a keresztvízbe is öntöttek. Ez a liturgia a középkor folyamán nagy valószín séggel nem sokat változott, hiszen évszázadok múlva is azonos szöveggel található meg például az esztergomi székesegyház 14. század eleji misszáléjában, az 1496-os esztergomi ordinárius (szertartás) könyvben23 vagy az egri Liber Ordinarius 1509-es leírásában.24 A kútszentelési szertartás szövegeinek idézetei, versei gyakran rákerültek a bronz keresztel medencékre.25 A keresztel kút fedele A keresztel medencéket már a középkorban zárható fedéllel látták el az esetleges illegális (például mágikus, babonás céllal történ ) használat megakadályozása végett. 1397-ben az esztergomi káptalan egyházi vizitációja26 során ellen rizte, hogy a keresztkutak zárva vannak-e és tisztán tartják-e ket. A fedelet a k keresztel kutakhoz vaskapcsokkal er sítették. A kút peremébe, egymással átellenben két helyen fémtüskéket süllyesztettek. A követ rendszerint ez az utólagos belefaragás meggyengítette, és számos darabnak emiatt napjainkra sérült a pereme. Korabeli fedél fennmaradásáról nincs tudomásom. Fél évszázaddal kés bb, 1460-ban a szepesi prépostsági zsinat szerint: „A keresztel kutat zárni kell, kulcsát a plébános vagy a káplán biztos helyen rizze. Ennek elmulasztói egy hónapra föl lesznek függesztve és 3 márka büntetést fizetnek a prépostnak.”27 Az emlékanyag A középkorinak vélhet , ám egyel re biztosan nem keltezhet darabok is bekerültek a gy jtésembe. 175 erdélyi k keresztel medencér l sikerült irodalmi adatot vagy illusztrációt, szerencsés esetben mindkett t találnom. Ebb l 156 keresztel kútról rendelkezem illusztrációval, mely az emlékanyag 89%-át teszi ki.28 Az elemzés szempontjait nemcsak az a tény nehezíti, hogy az emlékeket az esetek nagy többségében nem volt módom a helyszínen tanulmányozni, hanem az is, hogy sok esetben a tárgyról készített rajz, illetve fotó, mely a rendelkezésemre áll, nélkülöz minden további szöveges információt vagy adatot (története, mérete, k anyaga stb.).
21
A krizma jellege, használata nem sokat változott a történeti korokban, ezért a legújabb kori meghatározása is helyénvaló: „A krizma olívaolaj és balzsam megszentelt keveréke. A nagycsütörtöki mise alatt 12 áldozópap és hét szerpap segédletével a püspök szenteli meg, így lesz a bérmálás anyaga. Krizmát használnak azokhoz a szertartásokhoz, amelyeket a püspöknek kell elvégeznie. Külön pápai engedélyt l eltekintve a nyugati egyház áldozópapjai csak a keresztvíz szentelésénél és a keresztség szentségénél használhatják.” Lásd MKL 1993–2010. 22 FÖLDVÁRY 2008. 23 FÖLDVÁRY 2008. 24 DOBSZAY 2000; idézi BENK 2002, 96–97. 25 Az erdélyi bronz keresztel medencék felirataira b vebben lásd BENK 2002, 99–100. 26 Esztergomi Prímási Levéltár, AEV 2119; Esztergomi F káptalani Levéltár, 77. lad. Nr. 1. Kiadta KOLLÁNYI 1901, 71–106, 239–272. 27 MKL 1993–2010. http://lexikon.katolikus.hu/K/keresztel%C5%91k%C3%BAt.html (2011. május 20.) 28 Van olyan keresztel medence, melyr l csak 19. századi (pl. Pürkerec), a 20. század els (pl. Nagykászon) vagy második feléb l (Prázsmár) származó rajzot ismerek, fotóval vagy egyéb adattal még mindig nem rendelkezem. Számos esetben a világhálón bukkantam erdélyi keresztel medence-fényképekre. Közzétételük még egyel re nem megoldott, és további kutatást igényel az egyes tárgyak történetének megismerése, adataik felvétele.
EME AZ ERDÉLYI KÖZÉPKORI K
KERESZTEL MEDENCÉK KUTATÁSA (I.)
177
Általánosságban elmondható, hogy a keresztel medencék zömét egy k b l faragták ki, de el fordul különálló részekb l (két darabból: medence és alsó rész, három darabból: medence, oszlopláb, talp) összeállított példány, pl. Alsóbajom (3. tábla/9), Sálya (2. tábla/4), Sövénység (3. tábla/7), Bólya,29 Rádos,30 Segesvár (5. tábla/4) stb. Van rá példa, hogy nem egykorú részekb l állítanak össze egy keresztel kutat, s a lábnak vagy talpnak használt faragott k eredetileg más funkcióval bírt, mint pl. Sályán (2. tábla/4).31 Az sem okozott gondot, hogy az illesztés nem a tagrészek határvonalán, hanem a keresztel kút szinte mértani középpontján történt (Rádos, Segesvár: 5. tábla/4). Egy esetben (Cikmántor) az illesztett fels és alsó rész más fajta és más szín k b l kifaragott (3. tábla/1). Ismerünk olyan példányokat, ahol csak a medencerész – pl. Boroskrakkó,32 Fels rákos (2. tábla/5), Fületelke (5. tábla/6), Küküll k rös,33 Mez keszü,34 Zsobok35 –, de olyat is, ahol csak a keresztel kút lába maradt meg napjainkra (pl. Dános,36 Görgényszentimre, Kézdivásárhely37 és talán Szászsebes38). Az erdélyi keresztel medencék k anyagának meghatározása – a helyszíni vizsgálatok kis száma és több esetben az utólagos ráfestés miatt – alig volt eddig lehetséges. A sz kösnek mondható szakirodalmi adatokban a legritkább esetben található a k anyagra és a méretre vonatkozó információ. A leírásokban összesen 19 darab k anyag- és 26 méret-meghatározást találunk. Az ismert 175 példánynak ez csak elenyész része, ezért még sok a pótolnivaló. Ha azt hinnénk, hogy ez az egyetlen nehézség a téma kutatásában, akkor messze járnánk az igazságtól. Az emlékanyag számbavétele során a legproblematikusabb feladat a k keresztel medencék keltezése. A középkori eredet meghatározása is sok buktatót rejt magában. A szakirodalomban, ha egyáltalán meghatározzák a korát, leggyakrabban csak „középkori”-ként említik. Az emlékanyag rendkívül heterogén összetétele miatt számos esetben a pontos datálás helyett csakugyan csupán a középkori jelleg állapítható meg. De még a középkori jelleg meghatározása is könnyen sodorhatja vizsgálóját a hipotézisek világába. A kutatás id határainak a megállapítása, azaz a középkorra fókuszálás a keresztel kutak archaikus megformálása miatt valósítható meg ennyire nehezen. A keresztel medencék mobil, mozgatható jellege, ellentétben a templom beépített építészeti elemeivel, k faragványaival még külön nehezíti készítési idejének meghatározását, hiszen kapcsolata a templommal is nehezen rekonstruálható. A keresztel medence nemcsak a templomban betöltött fontos szerepe, hanem anyaga alapján is szorosan kapcsolódik a templom épületéhez, építészeti m részleteihez. A bels szerves részének tekinthet , hasonlóan a pasztofóriumhoz, de mégsem építészeti elem, hanem a templom felszerelési tárgyainak fontos darabja. Sok esetben eldönthetetlen, hogy a tárgyalt kút a templommal együtt, vagy esetleg pár száz év múlva, annak átépítésekor készült. Mint arra az erdélyi építészet tanulmányozása során Entz Géza már fél évszázada felhívta a figyelmet, az ország középs részeihez képest Erdélyben, illetve a Székelyföldön kés bb kezdték el az átállást az új építészeti stílusokra, de azután annál makacsabbul tartottak ki mellettük.39 Ez a kép a keresztel medencékre vetítve is igaznak tartható, azonban nem egyszer síti, hanem csak bonyolítja a 29
http://www.medievistica.ro/cataloage/cristelnite/element.php?idprod=83 (2011. május 30.) http://jupiter.elte.hu/terkep+lista2.php és http://www.medievistica.ro/cataloage/cristelnite/element.php?idprod=145 (2011. május 30.) 31 Pl. Sálya keresztel medencéjének nagyméret tál része nagy valószín séggel román kori, amit egy reneszánsz négyszögletes k faragvány tart. (A szerz 2010-es erdélyi gy jtése.) 32 http://www.medievistica.ro/cataloage/cristelnite/element.php?idprod=91 (2011. május 30.) 33 http://www.medievistica.ro/cataloage/cristelnite/element.php?idprod=94 (2011. május 30.) 34 B. Nagy Margit fotója, Benk Elek szíves közlése. 35 http://picasaweb.google.com, Staar Gyula fotója (2011. május 30.) 36 http://www.medievistica.ro/cataloage/cristelnite/element.php?idprod=95 (2011. május 30.) 37 Weisz Attila szíves közlése. 38 Adrian Andrei Rusu szíves közlése. 39 ENTZ 1943, 3. 30
EME 178
TARI EDIT
helyzetet, hisz például a gótikus, már jól ismert motívumok, formák így átcsúszhattak a reneszánsz stílus térhódításának idejére, s t kés bbre is, de román kori motívumok több száz évvel kés bbi felt nése, újravirágzása sem tartható lehetetlennek. Szeretném felhívni rá a figyelmet, hogy a fenti kérdések megválaszolása szélesebb ív kutatást igényel, mint csupán a környezetéb l kiragadott tárgyak önmagukban történ vizsgálatát. A keresztel kutak egy része eredeti összefüggéséb l kiszakítva maradt meg (múzeumokban, k tárakban, plébániakertekben, paplakokban). A keresztel medencék templommal és annak felszereléseivel együtt történ aprólékos, körültekint tanulmányozása esélyt nyújthat a keltezés pontosítására. Például Berethalom keresztel medencéje és temploma jól keltezhet . Mind a templom építészeti elemei, az ajtókeretek, mind az oltár vagy a templomi felszerelések egybecsengenek a k keresztel medence készítési idejével. Más esetekben alapos vizsgálatot igényel, hogy a keresztel kút a templommal egy id ben készülhetett-e. Mivel nem bizonyítható, hogy abban a templomban áll napjainkban, ahova eredetileg szánták, a történeti adatok óvatos kezelésére van szükség. Ha például a román kori templom b vítésekor már gótikus stílusban készítik el a nyílászárókat, átépítik boltozatát, oszlopf ket, vállköveket, boltozati bordákat, záróköveket faragnak stb., pénzt, id t, m vészi igény szakmunkát fordítva rá, akkor nehéz elképzelni, hogy a régi, román kori, esetenként hevenyészett kutat megtartják, a már vázolt liturgiai jelent sége ellenére. A provinciális, néha szinte primitíven kifaragott keresztel medencék keverednek az emlékanyagban az igényesen, m vészi érzékkel megmunkált darabokkal. További kérdések, vizsgálódási szempontok is felmerülnek, közülük még néhány: • Az eddig összegy jtött mennyiség vajon a középkori keresztel medencéknek hány százaléka lehet? Mennyire reprezentatív ez az anyag? • Válaszra vár az a kérdés is, hogy adományozhatták vagy eladhatták-e a liturgiai felszerelést egy másik templomnak? Kerülhetett-e így is máshová?40 • Az el kerülési/használati hely és a készítési hely problémája: vajon helyben készült vagy k faragóm helyben, egyházi megrendelésre vagy a templom építtet jének igénye szerint?41 Néhány keresztel kút bizonyára helyi ügyes ember, de nem mester munkája, néhány viszont k faragómesteré, m vészi igénnyel. M helyek feltérképezése ennek az anyagnak az alapján – jelenlegi ismereteink szerint – nem lehetséges, bár felbukkan néhány olyan közös motívum, melyek el fordulása továbbgondolásra érdemes. • Van-e a kiváltságokat élvez szász települések templomaiban található keresztel medencék és a magyar/székely templomokban használtak között eltérés vagy csak rájuk jellemz vonás? Az eddig elhangzottak után kézenfekv nek t nik a keresztel kutak keltezését stíluskritikai alapon elvégezni, de komoly kérdés, hogy vezethet-e eredményre az elemzés ennyire heterogén, változatos és sokszín emlékanyag esetében. Szinte minden keresztel medence valamiben specifikus, és bizonyos csoportok kialakítása közös jegyek alapján csak nagy vonalakban lehetséges. Bár a kérdés megválaszolásában a szerz a munka elején tart, a fent felsorolt bizonytalanságok ellenére mutat40
Példaként említhetném Fületelke esetét, ahol a közelmúltban a templom kifosztása után csak a vak k rácsos, festett keresztel medence tálját tudták megmenteni, és szerencsére átvitték a szénaver si templomba, ahol a hajó nyugati végében állt 2010 nyarán. A canonica visitatiók zömmel a 17. századot követ en nyújtanak értékes információkat a templomok bels berendezésér l, ezek tanulmányozása során még találhatunk erre vonatkozó adatokat. 41 Mint arra Balogh Jolán rávilágított az erdélyi reneszánszról szóló könyvében, nagy távolságokból is rendeltek meg és vittek el tárgyakat, az elkészült k faragványok szállítása sem okozott gondot. Pl.: „Nagy mennyiségben hozatott kívülr l, Esztergomból vörösmárvány faragványokat Erdélybe Désházy István. A meny i templomnak, melynek mint helybeli földesúr patrónusa és építtet je volt, egész felszerelését, szentségtartó fülkéjét, keresztel -medencéjét, s t még hatalmas kapuját is Esztergomban faragtatta az ügyeskez olasz mesterrel, Joannes Fiorentinus-szal (1514–15).” BALOGH 1943, 86, 54. jegyzet.
EME AZ ERDÉLYI KÖZÉPKORI K
KERESZTEL MEDENCÉK KUTATÁSA (I.)
179
koznak nagyobb szabályszer ségek, szorosabb kapcsolatokra utaló motívumok, általános tendenciák a Kárpát-medencei és az erdélyi keresztel medencék vizsgálatakor. Az áttekinthet ség és a jellegzetességek bemutatása érdekében, mivel a korszak szerinti elemzésnek gátat szab a keltezési bizonytalanság, munkamódszerként vázlatos tipológiai beosztást készítettem, amely jellemzi a jelenleg ismert erdélyi emlékanyagot. 1. típus Tál alakú, félgömbös vagy felfelé enyhén kiszélesed oldalú forma; a tál alján keskeny peremmel, vagy vízszintes síkfelület kialakításával. Rendszerint mérsékelten vagy egyáltalán nem díszítettek. Az erdélyi anyagban igen kevés fordul el , eddig csupán három darab ismert Hosszúaszóról,42 Gyergyóújfaluról (2. tábla/1) és Magyarvalkóról (2. tábla/6). Talán a szászsz ll si félgömb alakú keresztel tál is idetartozik, melyet egy nyolcszög hasábra ültettek rá,43 és a sályai kút (2. tábla/4) is. A középkori magyar királyság nyugati és északi területein a típus sokkal gyakrabban fordul el . Létezik egy hengeres, hordószer en zömök, tömzsi változata is, de csak a Kárpát-medence zömmel felvidéki44 területein. Az igen alacsony (max. 40–50 cm magasságú) k keresztel medencék használatának módja nem tisztázott egyel re. Alacsony voltuk miatt feltételezhet , hogy egy vastagabb k lapon vagy emelvényen, esetleg különálló talapzaton állhattak. Különben kereszteléskor a papnak és a gyermeket tartó személynek is mélyen le kellett volna hajolni, hogy megóvják a szenteltvizet a mellécsorgástól, de ez a mód kevésbé t nik valószín nek. Ennyire alacsony keresztel kút használatára ábrázolást sem találunk. A szenteltvíz liturgiai jelent ségénél fogva nem csoroghatott mellé vagy fröcskölhetett szerteszét. Nagyobb átmér esetén felmerülhetne az alámerítéses keresztelés gyakorlata az alacsony méretnél is, vagy a piscinák utánzása, de az ismert példányok alámerítésre alkalmatlanok. Korai típusnak, általában román korinak határozzák meg.45 E változat erdélyi alkalmi el fordulása nem magyarázható a román kori templomok hiányával, így feltételezhet , hogy nagy számban t ntek el, dobták ki ket épp a templomok gótikus stílusban történt b vítésekor, átépítésekor. Az sem kizárt, hogy nem is terjedt el ez a korai típus, de az is lehet, hogy eleve nem maradandó anyagból készültek. Elt nhettek a reformáció térhódításával is. 2. típus Kétrészes (medence és tartóoszlop, talp nélkül), tömbszer , zömök forma. Jellemz je, hogy a szélesebb medencét egy díszítetlen, többnyire tömzsi, tagolatlan, a medencénél keskenyebb oszlopláb tartja. Talán az el z típusból alakulhatott ki ez a megoldás. A tál közvetlenül az oszlopból n het ki, de külön k tömbb l is faraghatták. Ismert példányok: Algyógy,46 Barót (1. tábla/1), Fels sófalva (1. tábla/2), Nagydisznód,47 Ótorda (2. tábla/3), Pókakeresztúr (1. tábla/3), Szentdemeter,48 Vargyas (2. tábla/2) stb. A medencék vagy hengeres kialakításúak (Barót, Szentdemeter), vagy négy- (Vargyas), hat- (Algyógy), esetleg nyolcszög ek (Fels sófalva).49 A magasításra szolgáló láb csupán a szentdemeteri keresztel 42
http://www.medievistica.ro/cataloage/cristelnite/element.php?idprod=125 (2011. május 30.) Ennél a példánynál felmerül a román kornál kés bbi keltezés valószín sége a poligonális forma miatt. 43 http://www.medievistica.ro/cataloage/cristelnite/element.php?idprod=115 (2011. május 30.) Ha a medencével egykorú az oszlop, akkor a 2. típusba tartozhat. Személyesen nem állt módomban tanulmányozni. 44 Felvidékiek: Bábaszék, Bajta, Bodrogszög, Cseklész, Kismácséd, Mer ce, Ógelle, Szkacsány stb. Magyarországiak: Budajen , Cserkút, Ecsér, Fels dörögd, Mánfa, Mecseknádasd, Solt stb. 45 NOVÁK 2004, 510–511; további irodalommal. 46 http://www.medievistica.ro/cataloage/cristelnite/element.php?idprod=99 (2011. május 30.) 47 http://www.medievistica.ro/cataloage/cristelnite/element.php?idprod=88 (2011. május 30.) 48 http://www.medievistica.ro/cataloage/cristelnite/element.php?idprod=97 (2011. május 30.) 49 Hasonló magyarországi példányok ismertek Bakonyáról, Cserkútról, Ecsérr l, Hangonyról, Kékkútról stb.
EME 180
TARI EDIT
kút esetében díszített. Itt a hengeres medence lefelé ívesen összesz kül egy keskenyebb nyaktagba, majd lefelé, immár visszaszélesedik egy négyszögletes talpba. A talpat körbefutó plasztikus tojássor díszíti, mely keletkezésének korát a reneszánsz idejéhez közelíti. A pókakeresztúri példány egy négyszögletes k tömbb l oly módon lett kialakítva, hogy a medence négy sarkát függ legesen lemetszették, nyakát néhány centiméterre besz kítették, majd egy élszedéssel a lábát visszanégyszögesítették. A medence belsejét már kör alakúan faragták ki (1. tábla/3).50 A kétrészes keresztel kutak a tál oszloppal történ megemelésével már a célnak kétségtelenül jobban megfeleltek az el z típusnál, de egy átlagos testmagassághoz képest még mindig alacsonynak bizonyulnak. Itt is elképzelhet , hogy egy vastagabb k lap képezte a keresztel kút talpát.51 A bátrabban keltez szlovák kollégák ezt a típust egyértelm en román korinak tartják. Felvidéki párhuzamokat ismerünk Gimeskosztolányból, Nagyszarváról, Zsigráról,52 valamint magyarországi román kori példát Bakonyáról.53 3. típus Kehely alakú formák nódusszal vagy anélkül. Jellemz jük a háromrészes tagolás, azaz tál, a tálat tartó, annál keskenyebb oszlop és az oszlopnál rendszerint szélesebb talprész. A három rész arányaiban és megformálásában is rendkívüli változatosságot figyelhetünk meg. Általánosságként talán a medence hangsúlyossága, az oszlophoz és a talphoz viszonyított szélessége emelhet ki, de sok változata van.54 Leggyakrabban kerek és poligonális tál fordul el , az oszlop és a talp esetenként igazodik a tál formájához, de nemritkán a tál formájától eltér en négyszögletes. A teljes keresztel medence kerek metszet az alábbi erdélyi példányoknál: Bélafalva (1. tábla/8), Bereck, Csíkcsatószeg (2. tábla/8), Csíkmenaság,55 Csíkrákos (1. tábla/7), Csíkszentdomokos, Homoródkarácsonyfalva (1. tábla/5), Márpod,56 Miklósvár (3. tábla/3), Nagyekemez ,57 Székelyfancsal58 stb. El fordul olyan kialakítás, amikor a tál kör átmetszet , de az oszlop vagy a talp már négyszögletes vagy sokszög : Cikmántor (3. tábla/1), Csíkmindszent (1. tábla/6), Nagybaromlak (3. tábla/3), Nagykászon59 (2. tábla/9), Tordaszentlászló (4. tábla/10). A klasszikus, egészen ívelt oldalú, félgömbös medencéj , korainak tartott kehely alak Erdélyb l alig ismert, inkább a Kárpát-medence nyugati60 és északi felén61 s r södik, hasonlóan a tál alakú formákhoz. A felülnézetében poligon formájú keresztel kutaknál a legáltalánosabban a nyolcszög alak fordul el . Ennek két fontos oka lehetett. A keresztény szimbológiában a nyolcas szám a szellemi újjászületés jelentését hordozza.62 A másik, sokkal gyakorlatiasabb ok a k szerkesztésének és kifaragá50
Teljes magasságát nem ismerjük, mert a templom deszkapadlójába mélyen belesüllyesztették a keresztel kutat, a mér szalag egy résen még 10 cm-ig letolható volt, de így sem sikerült megtudni teljes magasságát. 51 Csíkcsatószegen, Gyergyószentmiklóson, Kézdialbison, Rádoson, Tordán mai napig vastag k lapon állnak a kehely alakú, még ennél a típusnál magasabb keresztel kutak is. 52 NOVÁK 2004, 510. 53 Saját gy jtés. 54 Nem ismerek olyan példányt, amelynek a medencerészb l lett volna kifolyója. Nagy valószín séggel kiemelhet tálban tartották a medencében a szenteltvizet, mint számos keresztel kútnál napjainkban is. 55 http://www.medievistica.ro/cataloage/cristelnite/element.php?idprod=138 (2011. május 30.) 56 http://www.medievistica.ro/cataloage/cristelnite/element.php?idprod=106 (2011. május 30.) 57 http://www.medievistica.ro/cataloage/cristelnite/element.php?idprod=142 (2011. május 30.) 58 http://www.medievistica.ro/cataloage/cristelnite/cristelnite.php (2011. május 30.) 59 KÖEPECZI 1929, 381, 14. kép. 60 Pl. Csesztve, Egyházasgerge (H). 61 Pl. Cselfalva, Detrefalva, Fels stubnya, Kiéte, Kakaslomnic, Szentmihályfa (SK). 62 Részletesen lásd MKL 1993–2010, http://lexikon.katolikus. hu/N/nyolc.html (2011. május 30.), nyolc és nyolcszög címszavak: „A nyolcszög csillag Krisztus jele (karácsonyi csillag, bölcsek csillaga). […] A keresztény építészetben nyolcszög formájúak a baptisztériumok és a mennyei Jeruzsálemet megjelenít épületek (pl. aacheni palotakápolna).”
EME AZ ERDÉLYI KÖZÉPKORI K
KERESZTEL MEDENCÉK KUTATÁSA (I.)
181
sának a technikájából adódik. Egy négyszögletesen kifaragott hasábból különösebb szerkesztési nehézség nélkül kifaragható a négy sarok függ leges lemetszésével a nyolcszög alakzat. Ilyen módon szerkeszthették a nyujtódi (4. tábla/8),63 székelykövesdi (4. tábla/1), szucsági,64 torjai stb. keresztel kutat. Ismerünk hatszög (Homoródbene,65 Szászegerbegy66), tízszög (Alsóbajom, 3. tábla/9) és tizenkét szög (Nagydisznód67) keresztel medencéket is. A tál formája oldalnézetben lehet öblösebb, sekélyebb, szögletes vagy ívelt oldalú. A teljesen függ leges medencéj darabokat inkább az oszlopszer csoportba soroltam. El fordul, hogy utólag felstokkolták a keresztel medence felületét, ez feltételezhet a csíkmindszenti (1. tábla/6) és a tordai keresztkútnál, ami miatt keltezésük ideje is kérdésessé vált. Az erdélyi emlékanyag jelent s részét teszi ki ez a kehely alakú forma. Néhány kiragadott példa: Baráthely,68 Bordos,69 Boroskrakkó,70 Cikmántor (3. tábla/1), Csíkcsatószeg (2. tábla/8), Csíkrákos (1. tábla/7), Gyergyószentmiklós (4. tábla/9), Lemhény,71 Mikháza (5. tábla/1), Miklóstelke,72 Nagybaromlak (3. tábla/5), Szászbogács (3. tábla/2), Szászfehéregyháza,73 Szászrégen (4. tábla/11), Székelykál, Szénaver s (3. tábla/8) stb. Átmeneti típusként határozza meg a szlovák kutatás azt, amikor a félgömbös tál kehely alak felé formálódik. Ezeknél a kör alakú tál keresztmetszetet tartják dominánsnak, ellentétben azokkal, ahol a poligonális tálforma a jellemz .74 Az erdélyi kehely alakú keresztel medencék arányaiban nem lehet éles határvonalat húzni a román kori és a gótikus keresztel kutak között. Az viszont biztonsággal megállapítható, hogy a gótikus keresztel medencék általában sokszög formájúak. „A gótikus faragás szép alkotásai a keresztel kutak. Kehelyszer testükön ugyanaz a mértéktartó, de ötletes m vészi szemlélet nyilvánul meg, mint a más egykorú m emlékeken. A 16. századba átnyúló gótikus faragó tevékenységet már az újjászületés egyre mélyebben ható áramlata is megérintette.”75 A k b l faragott, kehely alakú keresztel medence a 13. századtól általánosan elterjedt KözépEurópában,76 kezdetben még nódusz nélkül. Míg egész Európából ismert a gazdagon faragott, négy többnyire állatalakos vagy csak sima oszlopon álló keresztel medence. Hasonlót sem az erdélyi, sem a Kárpát-medencei anyagban nem ismerünk. Megválaszolásra vár még a kérdés, hogy mennyire hatottak egymásra a bronz és a k keresztel medencék formai megoldásai. A kehely alakú forma a bronzoknál a 12. századig vezethet vissza. A bronz keresztel medencéknél a gótikus kehely alakú keresztel kutak nódusz nélkül korábban jelentek meg, mint a nódusszal kialakítottak.77 Véleményem szerint ez nem hagyható figyelmen kívül, 63
„A háromszéki átmeneti stílusú faragványok közül a nyujtódi keresztel medence … emelkedik ki. Kehelyszer , kit n felépítésével, hatalmas tömegével szinte monumentálisan hat. Tagolásai még gótikusak, de a kehely, a nodus meg a talp ívelt körvonalai már az új stílus felé hajlanak. Tulajdonképpen renaissance szellem él benne, gótikus köntösben.” BALOGH 1943, 98. 64 Weisz Attila fotója. 65 http://www.medievistica.ro/cataloage/cristelnite/element.php?idprod=73 (2011. május 30.) 66 http://www.medievistica.ro/cataloage/cristelnite/element.php?idprod=67 (2011. május 30.) 67 http://www.medievistica.ro/cataloage/cristelnite/element.php?idprod=88 (2011. május 30.) 68 MAGYARORSZÁGI M VÉSZET 1987, 1577. kép. 69 DÁVID 1973, 73. 70 http://www.medievistica.ro/cataloage/cristelnite/element.php?idprod=91 (2011. május 30.) 71 http://mars.elte.hu/varak/terkep+lista2.php (2011. május 30.) 72 http://www.medievistica.ro/cataloage/cristelnite/element.php?idprod=89 (2011. május 30.) 73 http://www.medievistica.ro/cataloage/cristelnite/element.php?idprod=126 (2011. május 30.) 74 NOVÁK 2004, 513. 75 ENTZ 1943, 11. 76 Lásd a BAPTISTERIA SACRA 14 000 darabos nyugat-európai gy jtését, plusz az utóbbi 10 évben hozzágy jtött további kb. 4000 darabot. Miguel A. Torrens szóbeli közlése, 2010. 77 BENK 2002, 90.
EME 182
TARI EDIT
de csak nagy általánosságban lehet a k keresztel medencékre vonatkoztatni. Mint tendencia elfogadható, de mint keltezési módszer óvatosságot kíván. A kövek kifaragása nem igényelt olyan komoly szaktudást, mint a bronzok öntése, megmunkálása. Feltehet en falazóköveket készít k faragó is készíthetett egyszer bb keresztel kutat. A kehely alakú k keresztel medencék kifaragásához néhány esetben a szentmisén használt nemesfém oltárkelyhek szolgálhattak közvetlen mintául. Ezek még a román korban megjelennek, valamint változataik is, szögletes medence kialakítással. Remek példa az oltárkelyhek utánzására a rudályi78 k keresztel medence (5. tábla/8), melynek pl. a szakadáti79 (5. tábla/9), keresdi80 (5. tábla/10), nagyekemez i81 (5. tábla/11) erdélyi típusú kehelyhez hasonló nyújthatott mintát. A sarkára állított, kiálló rombusszal tagolt nódusz közkedvelt volt Erdélyben.82 A tehet sebb egyházakban a rombusz talán drágak foglalata lehetett, de ragaszkodván a típushoz, szerényebb templomokban a rombusz foglalatot rozettával, a kehely saját anyagával díszítették. Valószín leg ezeknek a kelyheknek az utánérzését láthatjuk a tordaszentlászlói83 és prépostfalvi84 keresztel medencén is. El bbinek a nódusza lapított felület , kiálló kör alakú dísszel tagolt. Hasonló típusú keresztel kutakat nem ismerek a Kárpát-medence más területeir l, a faragványok minden bizonnyal helyben készültek. Hasonlóan az el z ekhez, a kelyhek rombusz alakú nóduszának díszítését vélem felfedezni a nagybaromlaki k keresztel medencén. Ezen szintén sarkára állított rombusz alakú díszítés fut körbe, de már nem áll ki a nódusz bordájából, hanem széles, lapos bemélyített díszítés formájában köszön vissza (3. tábla/5–6). A keresztel kút reneszánsz jelleg , és talán az archaizálás – a gótikus motívum – hangulatos továbbélésének példáját láthatjuk benne. A kelyhekre emlékeztetnek az er teljesen kihangsúlyozott nódusszal, kúposan kiszélesed talppal megformált keresztel kutak. Elképzelhet , hogy a hangsúlyos nódusszal a kehelyhez kívánták a keresztel kutakat hasonlatossá tenni és a szakrális jellegét növelni, mint például Bereck, Botfalu,85 Brassó,86 Csíkkarcfalva, Csíkrákos (1. tábla/7), Csíkszentgyörgy (4. tábla/7), Esztelnek,87 Gyergyószentmiklós (4. tábla/9), Kézdiszentlélek,88 Kristyor,89 Lövéte (4. tábla/4), Tordaszentlászló (4. tábla/10) stb. esetében. Persze lehetne azon vitatkozni, hogy nem-e egy kelyhet utánzó keresztel medencét másoltak tovább, azért emlékeztetnek csak az arányok az eredetre. Sok esetben a k faragó át- esetleg újraértelmezte a formát avval, hogy megtartotta a hangsúlyos nóduszt. El fordulnak többsoros gy r re tagolódó nóduszok, pl. Csíkrákos (1. tábla/7), Csíkszentmárton (5. tábla/2), Csíkszentmihály, Csíkszépvíz (5. tábla/3), Gyergyószárhegy (1. tábla/9), Lövéte (4. tábla/6), Mikháza (5. tábla/1) templomaiban. Mint ismert vagy szeretett elem több alkalommal felt nik, de csak erdélyi keresztel kutakon. Sem a Felvidéken, sem az ország nyugati felében nem találni hasonló példányt. Bronz keresztel medencéken Közép-Európában azonban a 15. század elejét l ismert. A vak k rácsos, gótikus keresztel medence a legszembet n bb, a leglátványosabb típus a kehely alakú csoporton belül. Talán nemcsak a szépsége, hanem jól keltezhet sége is rabul ejti a kutatókat. Nem lokalizálódik a Kárpát-medence egyik területére sem, mindegyik országrészben megtalálható. 78
http://www.medievistica.ro/cataloage/cristelnite/element.php?idprod=111 (2011. május 30.) 15. század, ROTH 1912, 101. 80 1425 körül, ROTH 1912, 105. 81 1600 körül, ROTH 1912, 121. 82 Lásd újabban a kompolti kehelyr l írottakat FODOR 1990. 83 V T IANU 1959, Fig. 396. 84 http://www.medievistica.ro/cataloage/cristelnite/element.php?idprod=122 (2011. május 30.) 85 http://www.medievistica.ro/cataloage/cristelnite/element.php?idprod=75 (2011. május 30.) 86 http://www.medievistica.ro/cataloage/cristelnite/element.php?idprod=81 (2011. május 30.) 87 http://www.medievistica.ro/cataloage/cristelnite/element.php?idprod=147 (2011. május 30.) 88 http://www.medievistica.ro/cataloage/cristelnite/element.php?idprod=120 (2011. május 30.) 89 Adrian Andrei Rusu szíves közlése és fényképe. 79
EME AZ ERDÉLYI KÖZÉPKORI K
KERESZTEL MEDENCÉK KUTATÁSA (I.)
183
Erdélyb l nyolc példányt találtam, az alábbi helységekben: Baráthely,90 Berethalom,91 Bordos,92 Boroskrakkó,93 Fületelke (5. tábla/6), Nagyekemez ,94 Rádos,95 Segesvár (5. tábla/4). Többnyire a medencét vagy annak csupán a fels harmadát díszítik a rendszerint háromkaréjos, ritkábban négykaréjos vakmérm vel. A teljes felületet csak a segesvári keresztel kúton borítja be vak k rács. Lehetséges, hogy a középkori keresztel kutak küls felülete festett volt, mára azonban ez nem maradt meg, középkorinak tartható festést csupán a nagybaromlaki keresztel kúton találtam. A jelenleg a szászrégeni ev. templomban rzött, 1498-as évszámmal ellátott keresztel medence festése nem lehet egykorú a kúttal (4. tábla/11). Napjainkban számos darabnak vastag egyszín olajfestéssel vagy meszeléssel96 fedték el k anyagát és felületét. 4. típus Oszlopszer , szögletes keresztel medencék. Formájuk olyan mértékben eltér az el z típustól, hogy nem nevezhet kehely alakúnak, bár a medence része némiképp szélesebb az oszlopnál. A leginkább architektonikus forma, egyértelm en az építészeti tagozatokhoz hasonlít, azokat utánozza, oszlopra emlékeztet . Általában román korinak szokták meghatározni. Csíkdelne97 (2. tábla/7), Csíkszentdomokos, Csíkszentkirály (3. tábla/4), Gyergyószárhegy (1. tábla/9), Inaktelke,98 Lövéte (4. tábla/3), Olasztelek (1. tábla/4), Szamosfalva,99 Pálfalva stb. keresztel kútjai sorolhatók ide. Különleges keresztel medencék 1. Egyel re nem tisztázott, de mindenképp érdekes jelenség, hogy el fordul szorosan összeépített, „iker” keresztel medence és szenteltvíztartó. (Pl. Csíkkozmásról ismert ilyen elhelyezés; 5. tábla/7.) E megoldásnak fontos liturgiai oka volt, nem pusztán helytakarékosságból vagy véletlenszer en tették így egymás mellé ket. A keresztelés során a csecsem fejér l visszacsorgó, „tisztátalan” vizet külön tálban, illetve szorosan mellé helyezett szenteltvíztartóban100 fogták fel. A keresztelés során használt szenteltvíz szimbolikus jelent séggel bírt, ezért tisztelete és megóvása a szennyez dést l fontos volt. Sem Erdélyben, sem a Kárpát-medencében nem került el hasonló elrendezés, ugyanakkor erre a használati módra több francia példa is ismert, pl. Iffs, 15. század, La Baussaine (Ille-et-Vilaine) 14?– 16. század, Pleumelec (Ille-et-Vilaine) 16. század.101 2. Bodoláról ismert az a keresztel kút, amelynek rajzát Orbán Balázs már 1873-as monográfiájában közzétette. Az Orbán által közölt rajzzal (3. tábla/11) egyértelm en azonosítható a máig 90
Lásd 70. jegyzet. http://www.medievistica.ro/cataloage/cristelnite/element.php?idprod=74 (2011. május 30.) 92 http://www.medievistica.ro/cataloage/cristelnite/element.php?idprod=77 (2011. május 30.) 93 Ileana Burnichioiu szíves szóbeli közlése. 94 http://www.medievistica.ro/cataloage/cristelnite/element.php?idprod=142 (2011. május 30.) 95 http://www.medievistica.ro/cataloage/cristelnite/element.php?idprod=145 (2011. május 30.) 96 Pl. Alsóbajom, Barót, Bólya, Botfalu, Csíkszentmiklós, Fenyéd, Fületelke, Kiskapus, Nagydisznód, Nyujtód, Pókakeresztúr, Szászegerbegy stb. Ez a legújabb kori szokás azonban mégis inkább a Felvidékre jellemz . E sajátos „felújítása” a kopott, megviselt állapotú, több évszázados keresztel kutaknak még mindig pozitívabb jelenség, mint kidobásuk a templomból. 97 Jelenleg szenteltvíztartó. Méretéb l adódik, hogy eredetileg is ennek készülhetett. 98 HORVÁTH–GONDOS 2006, 110. 99 http://www.medievistica.ro/cataloage/cristelnite/element.php?idprod=135 (2011. május 30.) A legkorábbi keresztel medencék között számon tartott szamosfalvi példány (tál-oszlop-talp közötti) megnyúlt arányai sem hordoznak zömök román kori jellegzetességet. Megnyúlt medencéje nem román kori arányokat mutat, mint amelyeket például a Felvidéken figyelt meg Novák. NOVÁK 2004, 513. 100 A liturgiában használt hordozható formája az aspersorium. 101 BAPTISTERIA SACRA, 2006. 91
EME 184
TARI EDIT
fennmaradt keresztel „kút”102 (3. tábla/10). Ez a példány attól különleges, hogy ebben az állapotában nem alkalmas keresztelésre, ugyanis fels részében nincs mélyedés, egyszer en nem faragták ki.103 Ugyanakkor Orbán a rajzán jelez egy olyan mélyedést a medence „belsejében”, amely valójában nem létezik. Tényleg ugyanarról a tárgyról van-e szó? Ha ezt a keresztel kutat csakugyan használták, akkor ez csak úgy volt lehetséges, ha a tetejére ráhelyeztek egy keresztelésre alkalmas edényt.104 Díszítések Leggyakrabban a keresztel kutak medencéjén, ritkábban a nóduszon találhatóak a különböz típusú díszítések: zömmel körbefutó leveles vagy íves sávok, gyakran geometrikus körök, háromszögek, csavart kötélre emlékeztet gy r k stb. Ritkább esetben a kései darabokon gazdag faragás figyelhet meg, pl. Bereck, Gyergyócsomafalva,105 Gyergyószentmiklós,106 Meny ,107 Mikháza (5. tábla/1), Nyárádszentháromság,108 Torja,109 Vidombák110 stb. Még ebben a heterogén anyagban is lehet találni olyan példányokat, amelyek kifaragása, díszítése felt n egyezést, hasonlóságot mutat. Az erdélyi keresztel medence-emlékanyagban két díszített típust kiemelve szeretném bemutatni, hogy mégis lehetséges azonos mester, esetleg azonos m hely munkáját feltételezni. Homoródkarácsonyfalva (Hargita megye, 1. tábla/5), és Bélafalva (Kovászna megye, 1. tábla/8) kerek keresztel medencéi felt n hasonlóságot mutatnak. A keresztel kutak formája is rokon, a hengeres medence, a hengeres, medencénél keskenyebb oszlop és talp hasonló megformálású. A homoródkarácsonyfalvi medencéje sekélyebb, míg a bélafalvié magasabb. Mindkét példánynál a hengeres medence alsó részét egymást érint , finoman bemélyített körök vízszintes sávban díszítik. A keresztel medencék nóduszának megformálása is hasonló, széles, lapított borda, éppen csak jelzésérték , de díszített. A homoródkarácsonyfalvin a medencén látható körök méretével egyez félkörök szabdalják a nódusz alsó peremét vízszintes sávban, míg a bélafalvin a köröknél kisebb bemélyített, szintén vízszintesen futó díszítés látható. A keresztel medencék talpán t nik fel az els komolyabb eltérés. Míg a bélafalvi példányon a medence megformálásához igazodva a talp is hengeres, és a medencénél egy árnyalattal szélesebbre meghagyott, a homoródkarácsonyfalvi talpa a medencénél szélesebben, szoknyaszer en kiszélesed , rajta bemélyített, alul félkörben végz d tagolás. A keresztel medencék díszítése és formája miatt feltételezhet a példányok közti rokonság. A medence díszítésének párhuzamát Kölnb l ismerem, ahol a román kori medence oszlopának fels részén két vízszintes sorban látható ugyanez a bemélyített kör alakú minta, még a mérete is megegyezik.111 Pudelko a kölni keresztel kutat a 13. század els felére keltezte.112 A mi példányaink román korinak határozhatók meg, de
102
A fotó a gyulafehérvári püspökség tulajdona; köszönöm a lehet séget a publikációra. „Van ott egy igen érdekes és szép idomú keresztel -medencze, melyet Bodola 1405-ben már fennállott régi templomából fennmaradottnak s ezen nyom nélkül elt nt régi egyház egyedüli m emlékének hiszek, miért annak kicsinyített képét melléklem is.” ORBÁN 1873, 62–63. 104 Az esztergomi Vármúzeum jelenlegi állandó kiállításán látható egy 12. századi oszlopf , melynek tetejébe egy kb. 2–3 cm-es mélyedést faragtak kifolyóval. Amennyiben csakugyan másodlagosan keresztel medencének alakították át és használták, sekélysége folytán ez is csak egy belehelyezett tál segítségével volt lehetséges. 105 KJNT Fotóarchívuma, 1963; ltsz. 12393. http://kjntfotoarchivum.adatbank.transindex.ro/ (2011. május 30.) 106 KJNT Fotóarchívuma, 1963; ltsz. 12313. Vámszer Géza felvétele. http://kjntfotoarchivum.adatbank.transindex.ro/kep.php?id=12313&vissza=talalatok&q 107 Legutóbb BALOGH 1985, 16. 108 ORBÁN 1873, 62. 109 B. Nagy Margit és Benk Elek gy jtése, az adatokért köszönettel tartozom. 110 B. Nagy Margit és Benk Elek gy jtése. 111 PUDELKO 1932, IV/4. kép. 112 PUDELKO 1932, 57. 103
EME AZ ERDÉLYI KÖZÉPKORI K
KERESZTEL MEDENCÉK KUTATÁSA (I.)
185
évszázadhoz nem köthet k. A homoródkarácsonyfalvi középkori templomot a 13. század végén, a bélafalvi egyházat a 15. században építették. Utóbbinál felmerülhet, hogy nem az eredeti helyén található ma. Az el z khöz hasonlóan mind hangulatában, mind megformálásában hasonlóságot mutat a Mikházán (5. tábla/1) és Csíkszentmártonban (5. tábla/2) található keresztel medence. Bár tömegét tekintve a mikházi zömökebb és mind a medencéje, mind a talpa szélesebb a szentmártoninál, tagolásuk és díszítésük egy t r l fakadt. A függ leges oldalú, kb. a keresztel kút negyedét kitev nyolcszög medencék küls oldalán bemélyített négyszögletes mez kben látható a kidomborodó díszítés. Míg a mikházin ez sarkára állított rombusz, a szentmártonin alul csúcsosodó címerpajzs alakú. Ezek felületén nem figyelhet meg további bels részlet. A nóduszok háromsoros, gömbszelet metszet bordával er sen kihangsúlyozottak. A keresztel medencék alsó fele a nóduszból kiindulva csonkagúla alakúan szélesedik. A nóduszból a talp irányába induló függ leges, plasztikus bordaosztások nem igazodnak a medence nyolcszögéhez egyik példánynál sem. Ezek a bordák a talp pereméig tartanak. Közük a nóduszból lecsüng plasztikus háromszöggel díszített,113 a csíkszentmártoni keresztel kúton ennek közepe még egy függ leges bordával is tagolt. A talp nem vastagszik meg, hanem fels része egy vízszintes bordával hangsúlyozott. Ez is függ leges, rövid plasztikus bordákkal felosztott. A csíkszentmártoni keresztel kút talpán minden második kazettában csúcsával felfelé álló domború háromszöggel díszített. Mindkét példány er sen kopott, sérült. Bár többsoros nódusszal tagolt keresztel medencét ismerünk még az erdélyi anyagban,114 de igen változatos korúak, így ennek a két példánynak a keltezésében egyel re nincs analógiánk. A mikházi keresztel kút eredete és a korabeli templom, melyben egykor állt, a homályba vész, jelenleg a ferences templomban, nem az eredeti helyén látható. A 16. század elejére keltezik, kés gótikusnak, kora reneszánsznak tartva.115 A csíkszentmártoni kút a 15. századi lebontott gótikus templomban állhatott, a keresztel kutat a 16. századra keltezik.116 Vajon milyen keresztel kutak álltak és mely templomokban? Hisz már a 12. századból ismert a kútszentelés liturgiájának leírása, de csak a 15. századból, 1450-b l maradt fenn a minden templomban ajánlott k keresztel kút állítás. Hogyan értelmezhet ez az emlékanyaggal kapcsolatban? Volt-e minden plébániatemplomban keresztelés, ehhez szükséges szent olaj, szentelt keresztvíz, krizma és hogyan, milyen edényben végezték a szertartást? A falusi plébániatemplomban is a püspök szentelte fel a keresztel kutat és a keresztvizet? Amennyiben rendelkeztek a szükséges hozzávalókkal, akkor miben kereszteltek korábban, ha csak 1450-ben javasolták a k keresztel kutat minden templomba? A fenti kérdések közül a keresztel medencék 11–15. századi meglétére és anyagára vonatkozóan válaszként kínálkozik a fából készült keresztel kutak használata. Néhány erdélyi fa keresztel medence fenn is maradt (Halmágy, Darlac, Barcaújfalu, Bátos,117 Höltövény,118 Lesses), melyek a fából faragott keresztel kutak meglétét egyértelm en bizonyítják. Közülük a legkorábbiak a halmágyi
113
Hasonló háromszög-díszítés megjelenik a csíkszentgyörgyi keresztel medence vaskos nóduszából kiindulva és a szentháromsági nóduszából is, bár utóbbin bordával keretezett. 114 Lövéte, Gyergyószárhegy, Csíkszépvíz, Csíkszentmihály. Az els két példány bizonyosan középkori, elképzelhet a kés román, kora gótikus eredet; az utóbbi két darab valószín leg 17–18. századi. 115 „A Mez ségen és a vele szomszédos területeken a gótikus emlékeken is korán megfigyelhet bizonyos áthajlás a renaissance felé. A gótikus elemek lassú fejl déssel szinte észrevétlenül beletorkolnak az új stílusba. A mikházai keresztel medencén …, mely valószín leg marosvásárhelyi k faragó m ve, még nyoma sincs a renaissance motívumoknak, mégis a kerekded tagolások, a lágyabb körvonalak, a gótikus négykarélyos díszítés gyökeres átformálása már az új m vészet felé mutat.” BALOGH 1943, 96. 116 KÖEPECZI 1929, 378. 117 http://www.medievistica.ro/cataloage/cristelnite/element.php?idprod=71 (2011. május 30.) 118 http://www.medievistica.ro/cataloage/cristelnite/element.php?idprod=101 (2011. május 30.)
EME 186
TARI EDIT
(1500 körülr l) és a darlaci (1527-b l, 5. tábla/5).119 A tartósság érdekében a medencébe akár egy kisebb, más anyagból (fém, kerámia) készült tálat is süllyeszthettek. Így a keresztvíz nem áztatta folyamatosan a fát, és tisztán tartani is könnyebb volt. A középkori k keresztel medencék összegy jtése kapcsán felmerül kérdések egyre b vülnek, megválaszolásuk sokrét és összetett feladat elé állítja az ket tanulmányozót.120 Az eddig összegy jtött Kárpát-medencei anyag igen változatos, sokszín , és szintén remélem, hogy ráirányítja a figyelmet erre az emlékanyagra, amely egyben a tárgyaknak az enyészett l való megmenekülését is jelentené. Értelmezésük, feldolgozásuk szinte eltörpül e mellett a fontos cél mellett, melyben remélem, Önök is a segítségemre lesznek.
IRODALOM BALOGH J. 1943 Az erdélyi renaissance. Kolozsvár. 1985 Kolozsvári k faragóm helyek, XVI. század. Budapest. BAPTISTERIA SACRA 2006 Harriet M. Sonne de Torrens – Miguel A. Torrens (eds.): An Iconographic Index of Baptismal Fonts. Toronto (http://www.library.utoronto.ca/bsi/). BENK E. 2002 Erdély középkori harangjai és bronz keresztel medencéi. Budapest–Kolozsvár. BLÜMELHUBER F. 1872 A keresztkútak, szenteltvíztartók és harangok. Új Magyar Sion. Esztergom. 572–589. DÁVID L. 1973 A középkori Udvarhelyszék m vészeti emlékei. Bukarest. DOBSZAY L. 2000 Dobszay László (ed.): Liber Ordinarius Agriensis (1509). Budapest. ENTZ G. 1943 A középkori székely m vészet kérdései. Erdélyi Múzeum XLVIII. 2. 3–13. (Erdélyi Tudományos Füzetek 162.) 1996 Erdély építészete a 14–16. században. Kolozsvár. FODOR L. 1989–1990 Gótikus kelyhek Kompoltról. Gotische Kelche von Kompolt. Agria XXV–XXVI. 381–394. FÖLDVÁRY M. I. 2003 A kultikus tér szervez dése a kereszténységben. In: Barsi Balázs – Földváry Miklós István: „Belépek Isten oltárához”. Bevezetés a templom misztériumába. Sümeg. 103–169. 2004–2005 « Ligatis natibus ». Egy romlatlan szöveghely tanulságai. Magyar Egyházzene XII. 387–408. 119
http://www.medievistica.ro/cataloage/cristelnite/element.php?idprod=101 (2011. május 30.) http://www.medievistica.ro/cataloage/cristelnite/element.php?idprod=96 (2011. május 30.) Feltehet en sokkal gyakoribbak voltak, mint ahány szórványos emléket ma ismerünk. A fából faragott keresztel kutak mindenkor sokkal sérülékenyebbek lehettek (könnyebb volt elvinni és fel is gyújthatták a templom kifosztásakor), mint k b l készült társaik vagy a templomban beépített egyéb liturgiai funkciójú elemek, pl. pasztofóriumok. 120 Számos témát nem érintettünk az erdélyi anyag áttekintése során, mert ez szétfeszítené ennek a közleménynek a kereteit, pl. az évszámos és feliratos példányokat, a különböz ornamentikákat, díszítéseket (levéldíszek, emberábrázolás, fonatok stb.), vagy például a kés reneszánsz keresztel medencék jellegzetességeit, melyek egységesebben körvonalazódnak az eddig bemutatott példányoknál.
EME AZ ERDÉLYI KÖZÉPKORI K
KERESZTEL MEDENCÉK KUTATÁSA (I.)
2006 A latin rítusú templomtér kialakításának mai lehet ségei. In: Pánczél Heged s János (szerk.): A jó harc. Tanulmányok az si római rítusról és a katolikus szent hagyományról. Poggibonsi–Budapest. 151–177. 2008 Rubrica Strigoniensis. A középkori Esztergom liturgiájának normaszövegei. ELTE, PhD értekezés, Budapest. http://www.nmtt.hu/doktor/foldvarym.php (2011. május 20.) HORVÁTH Z. GY. – GONDOS B. 2006 Kalotaszeg középkori templomai a teljesség igényével. Budapest. KOLLÁNYI F. 1901 Visitatio Capituli E. M. Strigoniensis anno 1397. Történelmi Tár, Új folyam, II. 1–2. 71–106, 239–272. KÖEPECZI S. J. 1929 A középkori nyugati m veltség legkeletibb határai. Kolozsvár. (Erdélyi Tudományos Füzetek 19.) LUKÁCS L. 2007 Dogmatika, IV. A szentségek. 2. rész. Részletes szentségtan. Sapientia Szerzetesi Hittudományi F iskola. MAGYARORSZÁGI M VÉSZET 1987 Marosi Ern (szerk.): Magyarországi m vészet 1300–1470 körül. Budapest. MKL 1993–2010 Diós István – Viczián János (szerk.): Magyar Katolikus Lexikon, I–XV. Budapest. Interneten: http://lexikon.katolikus.hu (2011. május 20.) MKLSZ IV. 1993 Boronkai Iván – Szovák Kornél (szerk.): Lexicon latinitatis medii aevi Hungariae, IV. / A magyarországi középkori latinság szótára, IV. Budapest. NOVÁK, M. 2004 Príspevok k výskumu stredovekých kamenných krstitelnic na Slovensku. [Beitrag zur Erforschung der mittelalterlichen Steintaufbecken in der Slowakei] Archaeologia Historica 29. 507–522. ORBÁN B. 1873 A Székelyföld leírása, VI. Barczaság. Pest. ORISKO, S. 2001 Poznámky k vyskumu románskych krstitelníc. Neznáme i známe kamenné krstitelnice zo západného Slovenska. Pamiatky Trnavy a Trnavského kraja 4. Trnava. PUDELKO, G. 1932 Romanische Taufsteine. Berlin. ROTH V. 1912 Az egyházi kehely történeti fejl dése Erdélyben. ArchÉrt XXXII. 97–132. 1913 Régi keresztel medenczék Erdélyben. ArchÉrt XXXIII. 1–20. TARI E. 1989 A templom régészeti feltárása. In: A hévízgyörki középkori templom. Egy XIII. századi romtemplom régészeti feltárása és m emléki helyreállítása. Aszód. 13–66. 2012 Középkori k keresztel medencék kutatása a Kárpát-medencében. In: Tanulmányok Horváth István 70 éves születésnapjára. 380–391. s. a. TÓTH K. 2000 Egyházlátogatás az esztergomi f egyházmegyében a 16–17. században. Egyháztörténeti Szemle 1. 1. 65–73. (http://www.uni-miskolc.hu/~egyhtort/cikkek/TOTHKRI.HTM). TÖRÖK J. 2000 A keresztség. Vallási rítus és szabályok a kora középkorban. História 22. 5–6. 19–20. V T IANU, V. 1959 Istoria artei feudale în rile Romîne. Bukarest.
187
EME 188
TARI EDIT
LELŐHELYJEGYZÉK magyar név Algyógy Alsóbajom Baráthely Barcaújfalu Barót Bátos Bélafalva Bereck Berethalom Bodola Bólya Bordos Boroskrakkó Botfalu Brassó Cikmántor Csíkcsatószeg Csíkdelne Csíkkozmás Csíkmenaság Csíkmindszent Csíkrákos Csíkszentdomokos Csíkszentkirály Csíkszentmárton Csíkszentmihály Csíkszentmiklós Csíkszépvíz Dános Darlac Esztelnek Felsőrákos Felsősófalva Fenyéd Fületelke Görgényszentimre Gyergyószárhegy Gyergyószentmiklós Gyergyóújfalu Halmágy Homoródbene Homoródkarácsonyfalva Hosszúaszó Höltövény Inaktelke Kézdialbis Kézdivásárhely
román név Geoagiu de Jos Boian Brateiu Satu Nou Baraolt Batoş Belani Breţcu Biertan Budila Buia Bordoşiu Cricău Bod Braşov Ţigmandru Cetăţuia Delniţa Cozmeni Armăşeni Misentea Racu Sândominic Sâncrăieni Sânmartin Mihăileni Nicoleşti Frumoasa Daneş Dârlos Estelnic Racoşul de Sus Ocna de Sus Brădeşti Filitelnic Gurghiu Lăzarea Gheorgheni Suseni Hălmeag Beia Crăciunel Valea Lungă Hălchiu Inucu Albiş Târgu Secuiesc
magyar név Kézdiszentlélek Kiskapus Küküllőkőrös Lemhény Lesses Lövéte Magyarvalkó Márpod Mezőkeszü Mikháza Miklóstelke Miklósvár Nagybaromlak Nagydisznód Nagyekemező Nagykászon Negyekemező Nyujtód Olasztelek Pálfalva Pókakeresztúr Prázsmár Pürkerec Rádos Rudály Sálya Segesvár Sorostély Sövénység Szakadát Szamosfalva Szászbogács Szászbuda Szászegerbegy Szászfehéregyháza Szászrégen Szászsebes Székelyfancsal Székelykál Székelykövesd Szénaverős Szentdemeter Szucság Torda Tordaszentlászló Torja Vargyas Zsobok
román név Sânzieni Copşa Mică Curciu Lemnia Dealu Frumos Lueta Văleni Marpod Chesău Călugăreni Cloaşterf Micloşoara Valea Viilor Cisnădie Târnava Plăieşii de Jos Târnava Lunga Tălişoara Păuleni Păcureni Prejmer Purcăreni Roadeş Roandola Şoala Sighişoara Soroştin Fişer Săcădat Someşeni Băgaciu Buneşti Agârbiciu Viscri Reghin Sebeş Fâncel Căluşeri Cuieşd Senereuş Dumitreni Suceagu Torda Săvădisla Turia Vârghiş Jebucu
EME AZ ERDÉLYI KÖZÉPKORI KŐ KERESZTELŐMEDENCÉK KUTATÁSA I.
189
RESEARCH OF THE MEDIEVAL BAPTISMAL FONTS IN TRANSYLVANIA (I.) (ABSTRACT) Though Medieval stone baptismal fonts belonged to implements of important liturgical events of the Christian Church, their study has been at the periphery of art and architecture historical research in Hungary. The author collected 534 pieces from the territory of medieval Hungarian Kingdom, among them 175 pieces from Transylvania. This research is not complete yet, but some characteristic features already can be outlined. Medieval Latin name is fons baptismalis. In the Middle Ages baptisms were held usually on Saturday of Easter Week, though in reasonable cases it could alter. We have several written sources with data considering baptismal fonts, baptism or baptismal font consecration. In the Pray Codex we have information on the 12th century ceremony of consecration of baptismal water, baptismal font and chrisma in Hungary. Triple immersion (immersio) in baptismal water from the early Christian age could be replaced by the ceremony of pouring consecrated water onto the head of the baptised person. Church could allow to prefer the use of aspersion (infusio) instead of full submersion which (at least for climatic reasons) would have limited the possibility of baptising. Judging form the dimensions of Transylvanian baptismal fonts, they were used for infant baptism. The fonts should be covered by tops: e.g. in the canonica visitatio of Esztergom from 1397 the covering and cleanness of the fonts was controlled. I have illustrations of 86 percents of the 175 Transylvanian baptismal fonts. Part of the fonts remained out of context (in museums, lapidaria, parish gardens and vicarages). Among the collected pieces, sometimes primitive provincial fonts mingle with real works of art. In many cases instead of exact dating only the medieval character of the pieces can be determined because of their heterogeneous and archaic features. Comparing to the middle part of the country, in Transylvania and especially in Székely Land the change of new architectural styles began later, but from then on they lasted much longer than in other part of Hungary. Almost each font is specific in a way, and grouping on the basis of certain features can be done only superficially. Dating can be made more exact after thorough, detailed complex study of churches and their equipment together with the fonts. Despite of the uncertainties listed above there is several regularities, general tendencies to be found in the course of study of baptismal fonts in the Carpathian Basin. Motifs referring to close relations can be found also in the Transylvanian heritage. On the basis of our present knowledge no workshops can be outlined judging from the material on our disposal. For the better understanding of the material I separated some big groups. Type 1.: Bowl-shaped, hemisphere like form with walls slightly widening upwards. These pieces are poorly or not decorated at all. Some are known from Hosszúaszó, Gyergyóújfalu and Magyarvalkó. Hemisphere-shaped baptismal bowl from Szászszőllős and a piece from Sálya probably also belongs to this type. On the basis of examples from Slovakia it can be of Romanesque Age. The way of use of these very low (max. 40-50 cm high) stone baptismal fonts has not been determined yet. Type 2. Two-part (basin and supporting pillar, no foot), block like, squat pieces. The wider basin is supported by a more narrow, undecorated, mostly squab and simple foot: Barót, Felsősófalva, Nagydisznód, Ótorda, Pókakeresztúr, Szentdemeter, Vargyas etc. Type 3. Chalice-shaped pieces with a node or without it. They have a triple profilation, which is very variable from the point of view of proportions and shaping. Generally the domination of the bowl is characteristic, it is wider than the foot. These are fonts cylindrical. Most of them belong to the Romanesque Age: Bélafalva, Csíkcsatószeg, Csíkrákos, Homoródkarácsonyfalva, Miklósvár etc. It can be certainly said that Gothic baptismal fonts are usually polygonal; octagonal, like e.g. the ones from Nyujtód, Székelykövesd etc. We know hexagonal fonts (Homoródbene, Szászegerbegy), decagonal ones (Alsóbajom) and dodecagonal ones (Nagydisznód). The type of chalice-shaped baptismal fonts carved of stone had spread all around Central Europe starting from the 13th century. At the beginning there were no nodes decorating them. While richly decorated fonts standing at four legs mostly decorated with animal figures are widely known from most of Europe, there are no any similar pieces from Transylvania and the rest of the Carpathian Basin.
EME 190
TARI EDIT
In some cases altar chalices made of precious metals and used during service could be the direct patterns for the stone fonts. An excellent example for the imitation of the altar chalices is the baptismal font from Rudály, the patterns of which could be pieces similar to Transylvanian chalices from Szakadát, Keresd and Nagyekemező. Node decorated with a rhomb standing on its corner was a generally favoured shape in Transylvania. Similarly to the previous pieces, decoration of a rhombshaped node seems to be present at the baptismal font of Nagybaromlak. Sometimes nodes divided into several rings can be found at stone fonts, like e.g. in the churches of Csíkrákos, Csíkszentmárton, Csíkszentmihály, Csíkszépvíz, Gyergyószárhegy, Lövéte and Mikháza. We find similar pieces neither in Slovakia, nor in West Hungary, but in Central Europe they are known from the early-15th century at bronze baptismal fonts. Blind arcade of the Gothic baptismal font is the most spectacular type in the group of chaliceshaped pieces. Not only its beauty, but its good dating makes it very attractive for researchers. This type is not characteristic for any special region and cannot be found in the whole of the Carpathian Basin. In Transylvania I have recorded eight cases in the following settlements: Baráthely, Berethalom, Bordos, Boroskrakkó, Fületelke, Nagyekemező, Rádos, Segesvár. Type 4. Column like, angular baptismal fonts. This is the most architectonic shape imitating architectural details. Usually it is determined as Romanesque. Fonts from Csíkdelne, Csíkszentkirály, Gyergyószárhegy, Inaktelke, Lövéte, Olasztelek, Pálfalva etc. belong to this type. Even in this heterogeneous material it is possible to find examples, the carving and decoration of which show a conspicuous relationship. Round fonts from Homoródkarácsonyfalva and Bélafalva show a striking similarity with each other. Decoration and shape of the fonts, form of the nodes – all these features refer to the similarity of the pieces. They are considered to be Romanesque. Fonts from Mikháza and Csíkszentmárton are similar both in details of shape and decoration. These pieces were dated by researchers to the 16th century, the Late Gothic – Early Renaissance time. Another group of Transylvanian baptismal fonts from the 11th–15th cc. was made of wood. Some pieces survived until our days (Halmágy, Darlac, Barcaújfalu, Bátos, Höltövény, Lesses). They clearly attest to the existence of baptismal fonts carved of wood. The earliest examples come from Halmágy (around 1500) and Darlac (1527). Material collected from the Carpathian Basin is very variable, colourful and I hope that it will draw attention to this part of the cultural heritage. However, the salvage of these liturgical objects from perishing is a huge task, even comparing to the problem of interpretation and processing of actual data.
EME
EME
EME
EME
EME
EME