Az MFKB-k feladatai és tevékenysége

Az MFKB-k feladatai és tevékenysége

2015

Felelős kiadó: Dunai Péter Lektor: Dr. Szilágyi János Szerkesztő: Köpeczi-Bócz Attila

Szerzők: Nagyné Varga Katalin Makó Ágnes Nyírő Zsanna Hajdu Miklós Tóth István János

Borítóterv: Hajdu Attila Nyomdai munkálatok: Perjési Grafikai Stúdió Kft. www.reklam.perjesi.hu

Készült a Nemzeti Foglalkoztatási Alap képzési alaprészének 2014. évi kerete terhére a Nemzetgazdasági Miniszter által biztosított támogatásból az NFA-KA-NGM-1/2014 sz. támogatási szerződés keretében ISBN 978-963-9992-05-4

Tartalom Az MFKB-k 2014. évi tevékenységének bemutatása ....................................................... 5 1. Az MFKB-k kiemelt feladatai 2015-ben ..............................................................................6 2. A 2016/2017-os tanév szakképzési irányaira és beiskolázási arányaira vonatkozó javaslat szempontrendszere................................................................................8 3. A 2016/2017-es tanévre vonatkozó MFKB szakmaszerkezeti javaslatok összegzése ............................................................................................................21 4. A szakiskolai ösztöndíjjal támogatott szakképesítések köre ...........................................27 5. A megyei szakképzés-fejlesztési koncepciók kidolgozása, elfogadása, aktualizálása ......................................................................................................35 A „Szakiskola 2015” kutatás főbb eredményei .............................................................. 37 1. A vállalati felvétel .................................................................................................................38 1.1 Az adatfelvétel fontosabb jellemzői .............................................................................38 1.2 A minta............................................................................................................................38 1.3 A vállalati felvétel főbb tapasztalatai ...........................................................................40 Szakképzettek várható létszámváltozásának iránya 3 éven túl, de 4 éven belül ....43 Szakképzettek várható létszámváltozásának mértéke ...............................................46 A várható kínálat és kereslet eltérése területi egységenként.....................................49 A kritikus értékeket meghaladó képzések megyénként és régiónként ...................51 Tanulószerződéses foglalkoztatás néhány jellemzője ................................................54 Pályakezdők foglalkoztatása és kompetenciái ............................................................56 2. A tanulói adatfelvétel ...........................................................................................................59 2.1 Az adatfelvételről ............................................................................................................59 2.2 A minta jellemzői............................................................................................................59 2.3 Pályakezdő szakképzettek a munkaerőpiacon – a tanulói adatfelvétel tapasztalatai ............................................................................ .60 2.4 Jelenlegi munkaerő-piaci pozíció .................................................................................67 Munkanélküliség a szakképzettek körében ................................................................76 Továbbtanulás a szakképzettek körében .....................................................................79 2.5 Költözés, migráció, mobilitás ........................................................................................80 2.6 Továbbtanulási és munkaerő-piaci tervek ...................................................................83 2.7 Szakmából kilépés, kilépési arányok ............................................................................86 2.8 A munkaerő-piaci helyzet változása 2013 tavasza és 2014 eleje között ...................90

3

Az MFKB 2014. évi tevékenységének bemutatása Nagyné Varga Katalin-elnök, Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Fejlesztési és Képzési Bizottság

A Megyei Regionális Fejlesztési és Képzési Bizottságok (továbbiakban: MFKB) a szakképzésért és felnőttképzésért felelős miniszter által hároméves időtartamra felkért tagokból álló, az adott megye illetékességi területén működő testületek, amelyek a szakképzésről szóló 2011. évi CLXXXVI. törvény 49. bekezdésének 81., 82. és 83. §-ban foglaltak figyelembevételével végzik tevékenységüket. Az MFKB-k a szakképzés fejlesztése szempontjából 2012. október 01-től konzultációs, javaslattevő, véleményező és tanácsadó fővárosi és megyei testületként működnek. A bizottság közreműködik a munkaerő-piaci információk, a foglalkoztatási, foglalkoztathatósági adatok és prognózisok alapján a nemzetgazdasági igények és a szakképzés fejlesztésének összehangolásában. Az MFKB-k hatásköre kiterjed minden olyan szakképzésre vonatkozó kérdéskörre, amely befolyásolja a megye szakképzés fejlesztésének elősegítését. A beiskolázás arányaira és irányaira vonatkozóan javaslattételi jogkörrel rendelkezik, de ez a jogköre vonatkozik az iskolarendszerű és az iskolarendszeren kívüli szakképzésre egyaránt. Ez a jogköre azonban nem terjed ki a szakképzésért és felnőtt képzésért felelős miniszter által rendeletben meghatározott, munkaerő-piaci relevanciával nem rendelkező művészeti, kulturális, kézműves, hagyományőrző, továbbá a honvédelmi és rendészeti szakképesítésekre.1 Ezt a javaslatot a bizottságoknak mindig a javaslattal érintett tanévet megelőző évben március utolsó munkanapjáig kell megtenniük. 2014-ben először a bizottsági javaslat nemcsak az iskolarendszerű, hanem az iskolarendszeren kívüli szakképzésre is kiterjedt, hiszen a felnőttképzésben az állami vagy európai uniós forrásokkal támogatott, állam által elismert szakképesítésekre is vonatkozott. Az MFKB-k javaslatai alapján kerülnek kormányrendeletben meghatározásra a fenntartók számára a szakképzési irányok és a kapcsolódó beiskolázási arányok, melyek 2015 évtől kezdődően már az iskolarendszeren kívüli képzésre is kiterjednek. Fontos és meghatározó feladata a megye szakképzés-fejlesztési koncepciójának kidolgozása és folyamatos aktualizálása, mely tartalmazza a szakképzés irányainak és a beiskolázási arányoknak a rövid és középtávú tervét. Az MFKB-k kötelesek megtárgyalni minden olyan ügyet, amelyet a vonatkozó jogszabályok véleményezésre, állásfoglalásra, javaslattételre, valamint döntésre a hatáskörébe utalnak. Együttműködnek a szakképzési feladatok és a szakképzésfejlesztés tervezésében, valamint közreműködnek a pályaorientációs és pályakövetési feladatok megvalósításában.

1

2011. évi CLXXXVII. törvény a szakképzésről

5

1. Az MFKB-k kiemelt feladatai 2015-ben Az MFKB feladatai 2015-ben az alábbiak szerint alakultak: javaslat a 2016/2017-es tanév iskolarendszerű és iskolarendszeren kívüli szakképzési irányaira és beiskolázási arányaira vonatkozóan (2015. március 31-ig); javaslat a 2016/2017-es tanévben ösztöndíjjal támogatott szakképesítések körére (2015. március 31-ig); Az MFKB-k üléseinek részletes napirendi pontjai: Az MFKB ügyrendjének áttekintése és elfogadása; Az MFKB 2015. évi munkatervének áttekintése és elfogadása; A 2016/2017-es tanév iskolarendszerű és iskolarendszeren kívüli szakképzési irányaira és arányaira vonatkozó bizottsági javaslat elfogadása; A 2016/2017-es tanévben szakiskolai tanulmányi ösztöndíjjal támogatott szakképesítésekre vonatkozó bizottsági javaslat elfogadása; Az adott megye aktualizált szakképzés-fejlesztési koncepciójának kidolgozása és elfogadása; A szakképzéssel kapcsolatos aktuális jogszabályi változások áttekintése, a kamarai garanciavállalás részletes ismertetése; Az aktualizált megyei szakképzés-fejlesztési koncepció elfogadása; A 2015/2016-os tanévre vonatkozó szakmaszerkezeti döntés és bizottsági javaslat áttekintése. Az MFKB-k ügyrendjük áttekintésekor megfogalmazták annak célját, ami nem más, minthogy meghatározza a vonatkozó jogszabályok alapján és a jogszabályokban rögzített feladatok ellátására létrehozott megyei testület jogállását, összetételét, hatáskörét, működési rendjét, működésének ügyvezetését és mindazokat a szabályokat, amelyek a jogszabályok keretei között a törvényes működés feltételeit biztosítják. A bizottság jogállásában felsorolta mindazokat a jogszabályokat, amelyek a bizottság működését meghatározzák, azzal közvetve vagy közvetlenül kapcsolatba hozhatóak: 2011. évi CLXXXVII. törvény a szakképzésről; 2011. évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről; 2011. évi CLV. törvény a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról; 2013. évi LXXVII. törvény a felnőttképzésről; 2011. évi CCIV. törvény a nemzeti felsőoktatásról; 2011. évi CLVI. törvény az egyes adótörvények és az azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról; 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről; 2011. évi CXCV. törvény az államháztartásról; 2003. évi XCII. törvény az adózás rendjéről; 6

2011. évi CXII. törvény az információs önrendelkezési jogról és az információ szabadságáról; 1991. évi XLIX. törvény a csődeljárásról és felszámolási eljárásról; 32/2014. (XII. 31.) NGM utasítás a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal Szervezeti és Működési Szabályzatáról; 280/2011. (XII.20.) Korm. rendelet a gyakorlati képzés költségeinek a szakképzési hozzájárulás terhére történő elszámolásnál figyelembe vehető gyakorlati képzési normatívák mértékéről és a csökkentő tétel számításáról; 328/2009. (XII. 29.) Korm. rendelet a szakiskolai tanulmányi ösztöndíjról; 13/2008. (VII. 22.) SZMM rendelet a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló 2003. évi LXXXVI. törvény végrehajtásáról; 150/2012. (VII.6.) Korm. rendelet az Országos Képzési Jegyzékről és az Országos Képzési Jegyzék módosításának eljárásrendjéről; 8/2006. (III. 23.) OM rendelet a szakképzés megkezdésének és folyatatásának feltételeiről, valamint a térségi integrált szakképző központok tanácsadó testületéről; 13/2015. (II.10.) Korm. rendelet a 2015/2016-os tanévre vonatkozó szakmaszerkezeti döntésről és a 2015/2016-os tanévben induló képzésekben szakiskolai tanulmányi ösztöndíjra jogosító szakképesítésekről; 257/2015. (IX.10.) Korm. rendelet a gyakorlati képzés költségeinek a szakképzési hozzájárulás terhére történő elszámolásánál figyelembe vehető gyakorlati képzési normatívák mértékéről és a csökkentő tétel számításáról szóló 280/2011. (XII.20.) Korm. rendelete és a szakiskolai tanulmányi ösztöndíjról szóló 328/2009. (XII.29.) Korm. rendelet módosításáról; 2015. évi LXVI. törvény a szakképzésről szóló 2011. évi CLXXXVII. törvény, a felnőttképzésről szóló 2013. évi LXXVII. törvény és az azokkal összefüggő tárgyú törvények módosításáról. Az ügyrendben kitértek az MFKB illetékességére, feladat- és hatáskörére. Az MFKB illetékessége az adott megyére terjed ki, a szakképzés fejlesztése szempontjából 2012. október 01-től javaslattevő és véleményező testületként működik. Hatásköre kiterjed minden olyan szakképzésre vonatkozó kérdéskörre, amely befolyásolja a megye szakképzés fejlesztésének elősegítését. Az MFKB köteles megtárgyalni minden olyan ügyet, amelyet a vonatkozó jogszabályok véleményezésre, állásfoglalásra, javaslattételre, valamint döntésre a hatáskörébe utalnak. Az MFKB működésével kapcsolatban az ügyrendben meghatározták a bizottság öszszetételét, ezen belül a tagok számát a delegáló szervezet megnevezésével. Kitértek a tanácskozási jogú delegáltak megnevezésére a delegáló szervezet megjelölésével együtt. Meghatározták a munkabizottságok létrehozásának célját, módját és működésének szabályait. Nevesítették az MFKB funkcionális munkabizottságait és meghatározták azok feladatait. 2014 januárjában a Vidékfejlesztési Minisztérium megküldte a megyei fejlesztési és képzési bizottságokba delegált tanácskozási jogú tagjainak névsorát, akik a továbbiakban állandó meghívottjai lettek a bizottsági üléseknek. Az MFKB a jogszabályi változások következtében 2015. október 01-től egy öt tagból álló testületként folytatja tevékenységét, melybe a Nemzetgazdasági és Társadalmi 7

Tanácsban (NGTT) képviselettel rendelkező országos munkaadói és munkavállalói szövetségek, és azok szervezetei kettő főt, a területi gazdasági kamarák kettő főt és a kormányhivatal egy főt jelölhet bizottsági tagnak. Jelentős változás az MFKB-k feladatellátásában, hogy a Szt. 82.§-ának e) pontját a törvény módosítás 2015. VII. 1-től hatályon kívül helyezte, melynek értelmében megszűnt az MFKB feladata a Nemzeti Foglalkoztatási Alap képzési alaprészének terhére meghirdetett decentralizált pályázatokkal kapcsolatosan.

2. A 2016/2017-es tanév szakképzési irányaira és beiskolázási arányaira vonatkozó javaslat szempontrendszere A Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal (a továbbiakban: NSZFH) útmutatása alapján a megyei fejlesztési és képzési bizottságok javaslatot dolgoztak ki 2015. március 31-i határidővel a 2016/2017-es tanév iskolarendszerű és iskolarendszeren kívüli szakképzési irányaira és beiskolázási arányaira vonatkozóan a szakképzésről szóló 2011. évi CLXXXVII. törvény rendelkezései értelmében. A hatékony és megalapozott döntéshozatalt segítette elő ebben az évben is az MKIK által koordinált program, melynek során a lekérdezés módszertanának kialakítása, a rendelkezésre álló adatbázisok széleskörű bevonása az elemzésbe mára már egy jól kialakult gyakorlattá vált. Az elemző munkát segítette az MKIK által koordinált kérdőíves kutatás célcsoportjainak folyamatos bővítése, ami azt jelenti, hogy a vállalkozásokon kívül lekérdezéseket végeztek a közszféra és a pályakezdő fiatalok körében is. Az interjúk száma 2015-ben 5125 volt, melyből 2464 gazdálkodó szervezet és 2661 pályakezdő megkeresést jelentett. Ez az előző évhez viszonyítva kismértékű csökkenést mutat, ami a kevesebb pályakezdő megkérdezésével indokolható. 2015-ben az elmúlt évek gyakorlatát követve kizárólag a kereskedelmi és iparkamarák munkatársai végezték a kérdőíves felmérést. A kérdőívezés során több célcsoport volt, akit fel kellett a kérdezőknek keresni az MKIK iránymutatásai alapján. Az MFKB javaslatok kialakítását az alábbi adatforrások segítették: megyei szakképzés-fejlesztési/foglalkoztatási koncepciók/stratégiák, rendelkezésre álló helyi humán-erőforrás térkép, pályakövetési adatok, MKIK statisztikák, Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat adatgyűjtései, adatbázisai, megjelenő statisztikák, elemzések, ezen belül: – az 1991. évi IV. törvény alapján kötelezően bejelentett munkaerőigények, – az aktív eszközök monitoring rendszere, – negyedévenkénti önkéntes adatgyűjtés a bérek és a foglalkoztatás évközi és várható éves alakulásának megfigyelésére,

8

– nyilvántartott álláskeresők adatai, – alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatások adatbázisa, – rövidtávú munkaerő-piaci prognózisok, KSH területi, mukaerő-piaci statisztikák, GKI Gazdaságkutató Zrt. elemzései, előrejelzései, NSZFH vizsganyilvántartás, felsőoktatási- valamint a közoktatási szakképzési statisztikák.

Vállalati kérdőívek A lekérdezés országos megoszlásának vizsgálatánál az előző évi adatokhoz viszonyítottan a vállalati kérdőívek száma az előző évi szinten alakult. 2015. évben az előző évihez viszonyítva a 20-49 fő közötti létszám kategóriában növekedés, míg az 50-249 közöttiben csökkenés mutatkozik, a 250 fő feletti kategória az előző évi szinten alakult (1. ábra). A vállalati kérdőívek darabszámának előző évekhez viszonyított alakulásánál meg kell említeni, hogy 2013-tól kezdődően a 20 fő alatti vállalkozások kikerültek a felmérés célcsoportjából, mivel a korábbi évek tapasztalatai alapján nem tudtak releváns információkkal szolgálni a munkaerő-piaci igényeikről. 1. ábra: A vállalati kérdőívek darabszámának megoszlása országosan létszám kategóriák szerint (darab) 5000 4500 4000 3500 3000 2500 2000 1500 1000 500 0 1-

102010

202011

502012

2013

Összesen 2014

2015

Forrás: MKIK-GVI: A szakképző iskolát végzettek iránti kereslet és kínálat várható alakulása – 2008, 2009, 2010, 2011, 2012, 2013, 2014

9

A képzési irányok és beiskolázási arányok meghatározásához elengedhetetlen a munkaerő-piac szükségleteinek ismerete, hiszen a gazdaság tulajdonképpen a szakképzés megrendelőjeként is funkcionál. A kamara koordinációjával zajló adatfelvételek megfelelőek az igények felmérésére. A felméréssel kapcsolatban minden évben megfogalmaztuk, hogy célszerű lenne a felmérésbe bevont gazdálkodók számának növelése, hiszen minél nagyobb a felmérés elemszáma, annál pontosabban lehet következtetni a szükségletekre. Sajnos ez az igény ebben az évben sem valósult meg, így a minta elemszám a vállalati kérdőívek esetében az előző évihez hasonlóan alakult. Az 1. ábra jól mutatja, hogy a felmérés évenkénti lebonyolításával idősoros adatok is nyerhetőek, melyek segítségével felvázolhatóak azok a trendek, melyek a munkaerő-piac szükségleteit jelzik. Ezek felhasználásával több nyugat-európai országhoz hasonlóan közép- és hosszútávú előrejelzések elkészítésére nyílik lehetőség, melyek a képzési irányok és beiskolázási arányok meghatározásában is fontos szerepet játszhatnak. 2. ábra: A vállalati kérdőívek darabszámának megoszlása országosan tevékenységi körök szerint (darab) 5000 4500 4000 3500 3000 2500 2000 1500 1000 500 0 2010

2011 Mezőgazdaság

2012 Ipar

Építőipar

2013 Szolgáltatások

2014

2015

Összesen

Forrás: MKIK-GVI: A szakképző iskolát végzettek iránti kereslet és kínálat várható alakulása – 2010, 2011, 2012, 2013, 2014, 2015

Az előző évi tapasztalatok alapján legfőbb irányelvként az alábbiakat fogalmaztuk meg az elemző munkával kapcsolatban: a mennyiség mellett a minőségi elvárások feltérképezése, a nagyvállalatok igényeinek teljeskörű felmérése, a 20 fő alatti vállalkozások kihagyása a felmérésből, mivel közép- és hosszú távú igényeiket nem képesek meghatározni, 10

a végzettek munkaerő-piaci érvényesülésének mérése, munkaerő-piaci szereplők széleskörű lekérdezése (ún. mélyinterjúk). A bizottságok számára a Munkaügyi Központok rendelkezésre álló adatai viszonylag pontos képet adnak arról, hogy milyen szakmai végzettséggel hányan vannak munka nélkül, ám a nyilvántartásban szereplők száma nem jelenti egyértelműen, hogy az adott szakmában túl- vagy alulképzés jelentkezik. Egyes munkavállalók sohasem dolgoztak a végzettségüknek megfelelő munkakörben, mások pedig mobilitási vagy egészségügyi okokból nem tudják betölteni a szakmai végzettségüknek megfelelő munkahelyeket. Emiatt történhet meg az is, hogy bizonyos szakmák a hiányszakmák között szerepelnek (betöltetlen álláshelyekkel), miközben jelentős az adott szakmákban a munkanélküliek száma is. A nyilvántartott munkanélküliek esetében tekintetbe kell venni a szakma megszerzésének időpontját és a szakmában szerzett munkatapasztalatot is, mert számtalan esetben előfordul, hogy az adott szakmában nyilvántartott munkanélküliek tudása már elavult és nem felel meg a munkaerő-piaci igényeknek. Ezért fordulhat elő az, hogy bár az adott szakmában jelentős az álláskeresők száma, mégis hiányszakmaként kerül feltüntetésre. Ezért szükséges az, hogy minél több adatbázis összevetésével végezzék a bizottságok tevékenységüket és körültekintően járjanak el a javaslataik megtétele során. Az elemző munkát nehezíti azoknak az információknak a hiánya, amelyek a megyehatár és az országhatár könnyű átléphetőségével nem foglalkoznak, hiszen köztudott, hogy egyes szakmákban kifejezett igény mutatkozik már jelenleg is arra, hogy a tanulók később külföldön lépjenek munkába. A gazdálkodó szervezetek lekérdezése során nagyon fontos a személyes kapcsolat, hiszen a kérdőíves felméréseket valamennyien fenntartással fogadják, ez a negatív tapasztalat ellensúlyozható, ha ismeretségi körön belül történnek a megkérdezések. Ezzel az átszervezéssel kiküszöbölhetőek azok az elzárkózások, amelyek a vállalkozók részéről némely esetben érzékelhetőek és túlterheltségükre hivatkozva megtagadják a válaszadást.

Pályakezdő kérdőívek A pályakezdők lekérdezésénél alapvető elvárás volt, hogy a 2013-ban korlátozás nélkül beiskolázható szakmát elvégzett és a képzés ideje alatt tanulószerződéssel rendelkező fiatalok megkeresése valósuljon meg. A pályakezdő munkavállalók kérdőíves felmérésében igen komoly szerepe van a kamarai tanácsadói hálózatnak, akik kapcsolat rendszerükkel segítik és segíthetik ennek a feladatrésznek a gyors kivitelezését, hiszen mind a vállalkozásokkal, mind pedig a szakképző iskolákkal kialakított napi kommunikációnak köszönhetően kellő információ áll rendelkezésükre. A pályakezdő interjúk darabszámát és régiónkénti megoszlását az elmúlt öt évre vonatkozóan a 3. ábra szemlélteti.

11

3. ábra: Pályakezdő szakmunkások kérdőív (darab) 2015

Dél-

2014

Közép-

2013 2012

Közép-

2011

Dél0

100

200

300

400

500

600

700

Forrás: MKIK-GVI: A pályakezdő szakmunkások munkaerő-piaci helyzete: 2011, 2012, 2013, 2014, 2015

A pályakezdő kérdőívek darabszámában különböző a tendencia az egyes régiókat illetőn. Míg Közép-Magyarországon az interjúk száma jelentősen csökkent, addig növekedés tapasztalható Észak-Magyarországon, Közép-Dunántúlon és az Észak-Alföldön.

4. ábra: Pályakezdők munkaerő-piaci helyzete 2014. év (%)

2014 1 3 2

23

55 17

Forrás: MKIK-GVI: A pályakezdő szakmunkások munkaerő-piaci helyzete 2014

12

5. ábra: Pályakezdők munkaerő-piaci helyzete jelenleg (%)

2015 1 1 21

14

15 66

Forrás: MKIK-GVI: A pályakezdő szakmunkások munkaerő-piaci helyzete 2015

A pályakezdők munkaerő-piaci pozíciójának vizsgálatából jól látható (5. ábra), hogy a 2015. évben megkérdezettek 67%-a rendelkezik állandó munkahellyel (alkalmazott vagy vállalkozó), 1% alkalmi munkás és 32%-uk nem rendelkezik munkahellyel, illetve továbbtanul vagy munkanélküli státuszú. A 2014. évi adatokkal összehasonlítva látható, hogy a továbbtanulók száma 2,0, a munkanélküli státuszúaké 9,0 százalékponttal csökkent, az alkalmazásban állók száma ugyanakkor 11,0 százalékponttal nőtt. Az adatok alapján a megkérdezettek munkaerő-piaci helyzete jelentősen javult az előző évhez viszonyítva. A szakmaszerkezeti javaslat kialakításánál az MFKB munkáját is segítették azok a szakképzési fórumok, konferenciák, melyek folyamatosan megrendezésre kerültek. A fórumok jó lehetőséget biztosítottak a szakképzés különböző szereplőinek a vélemények cseréjére, információk szerzésére, tapasztalatcserére, a szervezők számára pedig a vélemények beépítésére az MFKB felé terjesztendő javaslatokba.

Szakmai interjúk 2015-ben a területi kamaráknál dolgozó MFKB koordinátorok feladatköre a bizottsági munka átalakulásának köszönhetően új teendővel bővült. Ebben az évben a koordinátoroknak szakmai interjúkat kellett készíteniük a szakképzés szereplőinek bevonásával. Az interjúk elkészítésére nagyjából 9 hónap állt rendelkezésre. A szakmai interjúk célcsoportja három területre különíthető el. Az első csoportba a gazdálkodó szervezetek, a másodikba a képző intézmények, a harmadikba pedig a közszféra intézményei sorolhatóak. Ez utóbbi kategóriába tartoznak az egészségügyi intézmények, az önkormányzatok és a szociális gazdaságban működő szervezetek. Az 13

interjúk a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (röviden: MKIK) által összeállított interjúvázlatok és útmutatások alapján készültek el. Az interjúalanyok kiválasztásánál a következő útmutatásokat kellett az interjút készítő munkatársaknak követniük: az interjúk legalább 50%-ának gazdálkodó szervezetnél kell készülnie, az interjúk legalább 15%-ának a képző intézmények köréből kell kikerülnie, a közszférába tartozó interjúknak legalább a gazdálkodó szervezetek körében elkészített interjúk 20%-át kell elérnie. Az MKIK kétféle interjúvázlatot készített el, az egyik típust kifejezetten a képző intézmények számára, a másikat pedig a gazdálkodó szervezetek és a közszféra intézményei számára. A képző intézményeknek összeállított vázlat az alábbi fejezetekre tagolható: információk a válaszolóról és az iskoláról, trendek a szakképzés keresleti és kínálati oldalán, elvárások, ismeretek, készségek. A gazdálkodók és a közszféra szervezetinek interjúi során alkalmazott alapdokumentumok témakörei egy plusz fejezettel egészültek ki a képző intézményekéhez képest, amelyben a válaszadásban résztvevő szervezetek várható létszám-változtatási terveire kérdeztek rá. Általánosságban elmondható, hogy a válaszadásban résztvevő vállalkozások, szakképző intézmények, kórházak, szociális szervezetek és az önkormányzatok szívesen vettek részt a szakmai interjúk elkészítésében, hiszen többségük évek óta kapcsolatban van a szakképzéssel, így az interjúkat készítő kamarákkal is. A gazdálkodó szervezetek részéről érkező válaszokból kiderült, hogy a vállalkozásokhoz jelentkezők közül elsősorban a szakmai végzettség, a kommunikációs képesség és a megjelenés, elsődlegesen tehát a személyes tapasztalatok alapján választanak a cégek. Emellett a tanulóképzéssel foglalkozó vállalkozások előszeretettel alkalmazzák azokat a pályakezdőket, akik náluk töltötték gyakorlatukat, ezzel is elkerülve a betanítással járó idő- és pénzveszteséget. Néhány nagyobb vállalat még a szakmai végzettséghez sem ragaszkodik, a leendő munkavállalók kiválasztásánál a jelentkező személyiségét veszik alapul, ez alapján döntik el, hogy mennyire lesznek képesek a későbbiekben beilleszkedni, azonosulni a cég alapelveivel, elképzeléseivel. A vállalkozások pályakezdőkkel kapcsolatos elvárásai az elmúlt időszakban összességében nem változtak jelentős mértékben, azonban néhány válaszból az derült ki, hogy a munkaadók inkább mérsékelték a fiatal pályakezdőkkel szemben támasztott elvárásaikat. Az interjú során a gazdálkodóknak az ideális jelölttel kapcsolatban is meg kellett jelölniük azokat a kompetenciákat, képességeket, jellemzőket, melyek birtokában valószínűsíthető a jelölt gyors elhelyezkedése. A válaszok alapján a legfontosabb jellemzők a következők: megfelelő szakmai ismeretek (elsősorban elméleti, de bizonyos fokú gyakorlati is), megbízhatóság, fegyelmezettség, ambíció, nyitottság, 14

problémamegoldó képesség, önálló munkavégzés képessége. A válaszadók szerint a pályakezdők többsége megbízható, ambiciózus és rendelkezik megfelelő munkafegyelemmel, azonban a szakmai gyakorlati ismereteik nem megfelelőek, aminek elsődleges okaként a gyakorlat képzésen belüli alacsony arányát jelölték meg. Ezzel kapcsolatban a gazdálkodók pozitívumként értékelték, hogy az elmúlt időszakban növekedett a gyakorlati képzés súlya, ami a jövőben emelheti a munkavállalók szakmai ismereteit, ezáltal javíthatja elhelyezkedési lehetőségeiket is. Pályakezdőket leginkább az egészségügyben alkalmaznak, aminek alapvető oka az idősebb dolgozók magas aránya. A vállalkozások az elkövetkezendő 3-4 évre vonatkozó létszám-változtatási terveikkel összefüggésben nagyon eltérő válaszokat adtak. Sok vállalkozás a jelenlegi létszám megtartását célozta meg, de jelentős részük mindenképpen szeretné a vállalkozás létszámát növelni, amit persze nagyban befolyásolnak a jövőbeni fejlesztési, pályázati lehetőségek is. Nagyon kevés olyan válasz érkezett, mely konkrét létszámcsökkentésre vonatkozott volna, a gazdálkodók többnyire legalább a meglévő létszám megtartására törekednek, ami összességében a vállalkozások pozitív várakozásait tükrözi. Az elmúlt 2-3 évben a szakképzés keresleti és kínálati oldalán jelentkező trendekre vonatkozó fejezetben szereplő témákkal kapcsolatban az interjúalanyok többsége a szépészeti (fodrász, kozmetikus), a kereskedelmi (elsősorban eladó) és a vendéglátáshoz kapcsolható szakmákat (szakács, pincér) nevezte meg, melyekben túlkínálat alakult ki a munkaerő-piacon, míg túlkereslettel jellemezték a gépészeti, faipari és könnyűipari szakmákat. Itt több válaszadó is megnevezte a szakiskolai tanulmányi ösztöndíjat, mint pozitív tényezőt, amely az elmúlt időszakban valamelyest javított a szakmák közötti arányokon és nem mellesleg a szakiskolai tanulók tanulmányi eredményein. A válaszadók szerint a jelenleg is aktív szakemberek nagy része közeledik a nyugdíjkorhatárhoz, ami megnyithatja az utat a fiatalok előtt, elsősorban ez a tényező befolyásolja pozitív irányban a pályakezdők iránti keresletet, illetve a pályakezdők foglalkoztatását elősegítő pályázati lehetőségek is. Emellett a fiatalok iránti kereslet növekedését eredményezheti az is, hogy sok pályakezdő megy külföldre dolgozni. Ezek a tényezők a jövőben is pozitívan fognak hatni a pályakezdők iránti keresletre a munkaerő-piacon. A megkérdezettek szerint egyre nehezebbé válik a valós fizikai igénybevételt jelentő szakmákban megfelelő mennyiségű és minőségű pályakezdőt találni, ami elsősorban a gépészeti és az építőipari szakmákban jellemző, de gyakran említették az egészségügyi szakmákat is speciális jellegük miatt. Ezek a szakmák sem a diákok, sem szüleik körében nem túl népszerűek, így a pályaválasztás során is hátrányban vannak a válaszadók szerint az olyan „divatos” szakmákkal szemben, mint az eladó, a szakács, a pincér vagy a korábban jelentős létszámokkal rendelkező fodrász, valamint kozmetikus szakképesítésekkel. Az egyes szakképesítések népszerűsítése érdekében tett lépések közül a válaszolók a pályaorientáció fontosságát és a szakiskolai tanulmányi 15

ösztöndíj rendszerét emelték ki. A tanulmányi ösztöndíj hatására érezhetően növekedésnek indultak az alacsony tanulólétszámmal rendelkező szakképesítések, mivel a szakmatanulás mellett jelentős vonzerőt jelent a fiatalok és családjaik számára az anyagi támogatás lehetősége. Az egészségügyi ágazatba sorolható interjúalanyok válaszaiból kiderült, hogy ugyanazokkal a problémákkal küzdenek szinte mindenhol. Az ágazatban dolgozók koröszszetétele nem megfelelő, sok a nyugdíjhoz közelítő vagy már nyugdíjas dolgozó, akik pótlása egyelőre nem megoldott. Ennek okát elsősorban az ágazat alulfinanszírozottságában látják, de a fiatalok sem szívesen választják ezeket a szakmákat, ami elsősorban a megfelelő életpályamodell hiányával indokolható. A megkérdezettek szerint fontos lenne minél hamarabb rendezni az ágazat problémáit, az elsők között érintve a szakképzést, mert már jelenleg is jelentős hiánnyal küzdenek bizonyos területeken, elsősorban a szakképzett ápolók körében. A képző intézmények körében végzett interjúk alapján elmondható, hogy az iskolák többsége igyekszik figyelemmel kísérni a munkaerő-piac változásait, felmérni a jelentkező igényeket, azonban az iskolarendszerű szakképzést folytató intézmények jóval nehezebben tudnak reagálni a munkaerőpiac pillanatnyi változásaira. Ezért a válaszadók szerint nem várható el a szakképző iskoláktól, hogy egy-egy időlegesen jelentkező igény miatt átalakítsák képzési kínálatukat. Több intézmény jelezte, hogy a gazdálkodói, kamarai jelzések hatására sikerült új szakmákat beindítani vagy a már meglévő létszámokat növelni, így igazodva a gazdasági igényekhez. Sajnos azonban az ilyen, gazdasági oldalról érkező jelzések száma elenyésző, így az iskolák ritkán tudják képzési kínálatukat a valós munkaerő-piaci igényekhez igazítani. A szakképző intézményekben oktatott összes szakmában szükség van a képzésre, azonban elképzelhető, hogy bizonyos területeken a létszámok újragondolása szükséges. Az intézményi válaszokból kiderült, hogy a végzettek elhelyezkedési esélyeit nagyban befolyásolja, hogy melyik intézményben végezték tanulmányaikat, hiszen a munkaadók is érzékelik az egyes iskolák képzési tartalma közötti különbségeket. Így az egyes szakképesítések terén jelentős hagyományokkal, jó hírnévvel rendelkező intézmények tanulóinak elhelyezkedési esélyei nagyobbnak mondhatóak. Az interjúk során a pályakövetéssel kapcsolatban az interjúalanyok elmondták, az iskolák igyekeznek minden tőlük telhetőt megtenni a nyomon követés érdekében, azonban ez az esetek többségében rajtuk kívül álló okok miatt nem valósulhat meg. A szakképzett pályakezdők iránti keresletet befolyásoló tényezők között az interjúalanyok megemlítették a nagyvállalatok betelepülését, beruházásait, ami sok esetben eredményezi a munkaerő növekedését. Emellett több válaszadó is megjegyezte, hogy egyre több idősebb munkavállaló pótlására lenne szükség, ami szintén kedvez a pályakezdőknek, ami összecseng a gazdálkodók által említettekkel. Az iskolák képviselői elmondták azonban, hogy a munkaadók sokszor irreális elvárásokat támasztanak a pályakezdőkkel szemben és az iskolából kilépő tanulóktól rögtön 5-10 éves szakmai gyakorlatnak megfelelő tapasztalatot várnak el. Az iskolák véleménye szerint az általuk oktatott szakmák népszerűek a tanulók körében, hiszen van jelentkező az intézményekbe. Bizonyos szakmák népszerűségét 16

jelentős mértékben megemelte a szakiskolai tanulmányi ösztöndíj bevezetése, ezekre több jelentkező van, mint korábban, és a tanulmányi eredmények is javultak valamelyest. A megkérdezettek szerint a tanulói ösztöndíj egyértelműen pozitív hatással van a szakképzés színvonalára. A népszerűbbnek tartott iskoláknak könnyebb feltölteni létszámaikat a hírnevük, ismertségük révén, az általuk képzett bármelyik szakképesítésre tudnak beiskolázni. Az iskolai vélemények szerint a komoly fizikai erőkifejtést igénylő szakmák iránt alacsonyabb az érdeklődés, kifejezetten népszerűek a kereskedelmi és vendéglátó szakmák (szakács, pincér), hiszen ezeket oktatják a legtöbb intézményben. Az elvárásokkal, ismeretekkel és készségekkel foglalkozó részben az intézmények részéről nehezményezték, hogy a munkáltatók kész szakembereket szeretnének kapni, akiket azonnal, a végzés után be tudnak vonni a termelésbe. Az ideális jelölttel kapcsolatban viszonylag egységes válaszok hangzottak el. A válaszadók elmondták, hogy legyen fegyelmezett, az iskolában szerezze meg azokat az elméleti és gyakorlati ismereteket, amire a későbbiekben lehet alapozni, amivel gyorsan be tud illeszkedni a munka világába, és amelyek segítségével gyorsabban elsajátíthatja az adott cégnél alkalmazott speciális feladatokat. Legyen fogékony az új ismeretekre, akarjon tanulni a végzés után is, és a legfontosabb, hogy akarjon dolgozni is. Mindhárom célcsoport válaszaiból kiderült, hogy leginkább állandóságra lenne szükség a szakképzésben. Az elmúlt időszak folyamatos változásai nem tettek jót a szakképzésnek, kiszámíthatatlanná vált mind az iskolák, mind a gazdálkodó szervezetek számára. Emellett a szakképzés finanszírozásának kérdését sem kerülték meg a megkérdezettek, véleményük szerint a jelenleginél jóval több pénzre lenne szüksége a szakképzésnek, hogy versenyképes legyen. Pozitívumként értékelték a szakiskolai tanulmányi ösztöndíjat, amit szinte minden válaszadó jónak tart, hiszen létszámnövekedést és a tanulmányi átlagok javulását eredményezi. A vállalkozások részéről általánosságban pozitívumként értékelik a 3 éves duális képzés bevezetését, a gyakorlatorientált szakképzés elveit, míg ezzel kapcsolatban a képző intézmények véleménye már korántsem ilyen egységes. A válaszadók többsége kiemelte a pályaorientáció fontosságát, amelyet minél hamarabb meg kell kezdeni, hogy a tanulók és szüleik is felelős döntést hozhassanak a pályaválasztás során. A szakmaszerkezeti javaslat kialakításánál az MFKB-k az alábbi szempontokat vették általánosságban figyelembe: A javaslattétel az iskolai rendszerű képzéseket is érintette, de az oktatás munkarendjétől függetlenül (nappali, esti, levelező, távoktatás vagy egyéb sajátos munkarend szerinti) minden képzésre vonatkozott. A javaslattétel kiterjedt az iskolai rendszerben oktatható szakképesítésekre, szakképesítés-ráépülésekre és a 9. évfolyamos beiskolázás tekintetében a szakközépiskolai ágazatokra. A javaslattétel nem terjedt ki a rész-szakképesítésekre. A javaslattétel az előző évhez hasonlóan az iskolarendszeren kívüli képzésekre is kiterjedt. Az MFKB-k a törvény által előírt javaslataikat a megyékre és a fővárosra nézve tették meg az új Országos Képzési Jegyzék [150/2012. (VII. 8.) Korm. rendelet] 17

alapján összeállított és a segédprogramban megjelenő szakképesítésekre, valamint ágazatokra vonatkozóan. A Bizottságok javaslataikat a gazdaság igényeit és a munkaerő-piaci kereslet adatait figyelembe véve tették meg. A gazdasági viszonyok szem előtt tartása szükségszerűen a folyamatosság elvének alkalmazását is jelentette, mely szerint az idei javaslatnak elsősorban a 13/2015. (II.10.) Korm. rendeleten kellett alapulnia, de a következő évben megteendő javaslatokkal is összhangban kellett állnia. A javaslatok kidolgozása során a munkaerő-piaci, gazdasági szempontoknak és trendeknek kellett érvényesülni, ezért abba nem építhették be mérlegelés nélkül az intézmények fenntartóinak, ill. az iskoláknak a kívánságait, igényeit. Mivel a Bizottság független szakmai szervezetként jár el, amelynek feladata elsősorban a szakképzési rendszernek a gazdaság igényeinek megfelelő alakítása, nemcsak az előbbiek kérését kellett átgondoltan kezelnie, hanem a tanulók körében jelentkező „divat-szakmák” kapcsán jelentkező igényeket is. Ugyanakkor nem volt figyelmen kívül hagyható a tanulóknak az a jogos igénye, hogy képességeik és érdeklődésük függvényében olyan szakmákat tanulhassanak, mellyel jó eséllyel el tudnak helyezkedni a munkaerőpiacon. Erre és a változó gazdasági környezetre való tekintettel óvatos és megfontolt javaslattételre volt szükség, hogy azon szakképesítések és ágazatok, melyekkel kapcsolatban nem rajzolható fel egyértelmű gazdasági prognózis, ne kerüljenek leépítésre. A javaslat megtételénél az utánpótlás képzésére is tekintettel kellett lenni, főleg a társadalom tagjai számára alapellátást biztosító képzések tekintetében, azaz azon szakmák esetében, amelyekre megbízhatóan állandó igény prognosztizálható, függetlenül az aktuális munkaerő-piaci igényektől és gazdasági helyzettől (pl. minden megyében szükség van bizonyos számban fodrászokra vagy villanyszerelőkre, ezért az utánpótlás biztosítása érdekében egy bizonyos képzési kapacitás állandóan fenntartandó). Emellett figyelembe vették a bizottságok a megyében meglévő szakképzési kapacitásokat és a már kiépített infrastruktúrát, melyek kellő indok nélküli kihasználatlanná válása vagy leépítése nem lenne szerencsés, különösen a gyakorlatigényes szakképesítések esetén. A Bizottságoknak törekedni kellett a támogatási formák egyenletes elosztására az egymással szomszédos megyék tekintetében azért, hogy ne legyenek aránytalanul nagy különbségek az egymás mellett fekvő területek támogathatósága között sem a szakképesítések, sem az ágazatok vonatkozásában. A feldolgozás könnyítése céljából egy online elérhető program állt a Bizottságok rendelkezésére 2015. március közepétől, ebben tudták rögzíteni javaslataikat. A szakmaszerkezeti döntés meghatározásához ki kellett tölteni a döntéstábla azon oszlopait, amelyekre vonatkozóan voltak rendelkezésre álló információk és a javaslat kialakítását segítették, mely javaslatot az MFKB tagjai közösen alakítottak ki és együttesen határozták meg a képzési irányt. Itt három kategória feltüntetésére volt lehetőség:

18

T – korlátozás nélkül beiskolázhat, költségvetési hozzájárulásra korlátozás nélkül jogosult (támogatott) N – költségvetési hozzájárulásra nem jogosult (nem támogatott) K – költségvetési hozzájárulásra korlátozott keretszámok alapján jogosult (korlátozottan támogatott) A korlátozás nélküli támogatás minden fenntartó (állami, egyházi és magán) esetén korlátozás nélküli beiskolázást tesz lehetővé. Azon szakképesítésekre és szakközépiskolai ágazatokra tett javaslatnál, melyek a korlátozottan támogatott kategóriába tartoznak, szükséges volt a megyei, fővárosi keretszámot meghatározni. A keretszám nem lehetett kevesebb, mint a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény 4. mellékletében meghatározott osztálylétszám maximuma (szakközépiskolai képzés esetén 34 fő, művészeti szakközépiskolai képzés estén 29 fő, szakiskolai képzés esetén 28 fő). Különösen indokolt esetben eltérhettek a bizottságok ettől a létszámtól lefelé, ebben az esetben mérlegelniük kellett a hatékonysági szempontokat, és a javaslat indokait rögzíteni volt szükséges. De ezen esetben sem lehetett a javasolt keretlétszám kevesebb, mint a köznevelési törvényben rögzített gyakorlati képzési csoportlétszám maximuma (12 fő). A nem támogatott képzések esetén csak valóban megalapozott gazdasági előrejelzés indokolhatta az e kategóriába sorolást, ezért minden esetben meg kellett határozni annak okait. A szakmaszerkezeti javaslat kialakításánál az MFKB-k az alábbi szempontokat vették figyelembe az iskolai rendszeren kívüli szakképzésre vonatkozóan: A támogatható iskolarendszeren kívüli szakképesítések vonatkozásában elsősorban a rövid távú (egy-két éves) munkaerő-piaci keresletből fakadó igényekre, valamint a munkaadók által folyamatosan keresett szakmákra kellet figyelemmel lenni. A javaslatok olyan, a központi költségvetés és európai uniós támogatható OKJ-s szakképesítésekre terjedtek ki, amelyek az OKJ alapján iskolai rendszeren kívüli szakképzésben, tanfolyami vagy távoktatás formában is oktathatók, illetve amelyek nem tartoznak az Szt. 81.§-ának (3) bekezdése értelmében a munkaerő-piaci relevanciával nem rendelkező művészeti, kulturális, kézműves, hagyományőrző, továbbá a honvédelmi és rendészeti szakképesítések közé. A Bizottságok a javaslatokat a képzés formájától függetlenül azokra a szakképesítésekre, rész-szakképesítésekre, valamint szakképesítés ráépülésekre tették meg, amelyek 2015-ben az adott megyében illetve a fővárosban támogathatóak voltak. A javaslatokban csak a támogatható szakképesítéseket, rész-szakképesítéseket, szakképesítés ráépüléseket kellett megjelölni. A javaslatban olyan viszonylag kisebb óraszámban oktatható rész-szakképesítéseknek és szakképesítés-ráépüléseknek is hangsúlyt kellett kapniuk, amelyeket az iskolai rendszerű képzés a rész-szakképesítések kivételével – a tanév végén kibocsátandó létszámot is figyelembevéve – nem tud kielégíteni. A bizottságoknak az iskolarendszeren kívüli szakképzés vonatkozásában is voltak 19

javaslattételi kötelezettségei. Ennek a javaslatnak az elkészítésekor a szakképesítéseket két kategóriába kellett besorolnia a bizottságnak: korlátozás nélkül támogatott (T), nem támogatott (N). Korlátozottan támogatott szakképesítésekre nem kellett javaslatot tenni, azaz keretszámok meghatározására ebben az esetben nem volt szükség. A javaslat kialakításánál számos szempontot vettek figyelembe a bizottságok. Vizsgálták a pályaelhagyás alakulását, a térségben várható beruházások munkaerő igényét, az iskolarendszerű és az iskolarendszeren kívüli szakképzésre vonatkozó javaslatok kölcsönhatását, az adott megye humán-erőforrás tartalékait. Az iskolarendszeren kívüli szakképzést érintő javaslat a 2015. június 01. és 2016. május 31. közötti, egy éves időtartamban érvényes és nem vonatkozik azokra a támogatott képzési programokra, melyeknél a pályázat már kiírásra került, a képzés már megkezdődött, vagy amely programoknál született támogatói döntés, vagy támogatási szerződés került megkötésre. Az ágazati bontás főbb előírásai: A szakképesítésenkénti döntéstáblát alapul véve az alábbi ágazati bontásban 2015. évben a miniszter által meghatározott formai követelmények szerint egy ágazati összesítést is el kellett készíteni és javaslatot tenni: 6. ábra: A szakképesítések ágazatonkénti megbontására vonatkozó központi előírás Ágazat száma

Ágazat megnevezése

I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. XI. XII. XIII. XIV. XV. XVI. XVII. XVIII. XIX.

Egészségügy Egészségügyi technika Szociális Pedagógia Képző- és iparművészet Hang-, film és színháztechnika Bányászat Épületgépészet Gépészet Kohászat Villamosipar és elektronika Távközlés Informatika Vegyipar Vegyész Építőipar Könnyűipar Faipar Nyomdaipar

20

Ágazat száma XX. XXI. XXII. XXIII. XXIV. XXV. XXVI. XXVII. XXVIII. XXIX. XXX. XXXI. XXXII. XXXIII. XXXIV. XXXV. XXXVI. XXXVII.

Ágazat megnevezése Közlekedésépítő Közlekedés Közlekedésgépész Környezetvédelemvízgazdálkodás Közgazdaság Ügyvitel Kereskedelem Vendéglátóipar Turisztika Optika Szépészet Mezőgazdasági gépész Erdészet és vadgazdálkodás Mezőgazdaság Kertészet és parképítés Földmérés Élelmiszeripar Sport

Az ágazatokat tartalmazó felület esetében szintén soronként kellett rögzíteni, hogy az adott ágazatot milyen kategóriába kívánják sorolni az MFKB-k. Azaz korlátozás nélkül támogatott (T), nem támogatott (N), korlátozottan támogatott (K). Korlátozottan támogatott kategória kiválasztása esetén további feladatként itt is meg kellett határozni a javasolt keretszámot az adott megye tekintetében. Ez nem lehetett kevesebb, mint a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény 4. mellékletében meghatározott osztálylétszám maximuma (szakközépiskolai képzés esetén 34 fő). E létszámtól lefelé való eltérés esetén az eltérés indokát szövegesen rögzíteni kellett a szoftverben. Ekkor sem lehetett a javasolt keretlétszám kevesebb, mint a gyakorlati képzési csoportlétszám maximuma (12 fő). Esetleges nem támogatott ágazat kiválasztása esetén a döntés indokait szintén jelölni kellet a szoftverben, ahol négy választási lehetőség volt: a szakmában egyértelműen túlképzés van, sok a munkanélküli, a szakképesítésre egyáltalán nincs/nem várható munkaerő-piaci igény, a szakképesítésre van igény, de piaci alapon megoldható a szakember utánpótlás, egyéb indok. Amennyiben az indoklás oszlopban az egyéb indok került feltüntetésre, akkor azt az egyéb indok oszlopban szövegesen nevesíteni kellett. Az így kialakított döntéstáblák segítették az MFKB-k javaslatainak kialakítását, melyet 2015. április 01-ig kellett postai úton a Magyar Kereskedelmi és Iparkamra valamint az NSZFH részére megküldeni. A bizottságok a jogszabályban előírtaknak megfelelően nem hoztak javaslatot a kulturális, művészeti, kézműves, hagyományőrző, rendészeti és honvédelmi szakképesítések vonatkozásában.

3. A 2016/2017-es tanévre vonatkozó MFKB szakmaszerkezeti javaslatok összegzése A fővárosi és megyei fejlesztési és képzési bizottságoknak 2015-ben is március utolsó munkanapjáig kellett szakmaszerkezeti javaslataikat megtenniük. A bizottságoknak az iskolarendszerű szakképzés tekintetében 248 szakképesítésre és 35 szakközépiskolai ágazatra vonatkozóan kellett javaslataikat összeállítaniuk, míg az iskolarendszeren kívüli képzések esetében 518 szakképesítést érintett a bizottsági javaslattétel. Az iskolarendszerű szakképzést érintő javaslatnál idén is három kategóriát alkalmazhattak a bizottságok, azaz támogatott, korlátozottan támogatott és nem támogatott kategóriába sorolhatták a szakképesítéseket és ágazatokat, míg az iskolarendszeren kívüli képzés esetében a támogatott és nem támogatott kategóriákat használhatták az MFKB-k. 21

Iskolarendszerű képzésre vonatkozó javaslatok Az 1. táblázatban foglaltuk össze a megyei bizottságok számszerűsített javaslatait, melynek segítségével az egyes megyék közötti besorolási eltérések jól láthatóak. 1. táblázat: Költségvetési hozzájárulásra nem jogosult iskolai rendszerű szakképesítésekre vonatkozó MFKB javaslatok megyénkénti bontásban Megye

Szakképesítés 2014/2015-ös tanév (db)

Szakképesítés 2015/2016-os tanév (db)

Szakképesítés 2016/2017-es tanév (db)

Budapest

31

38

32

Pest

90

83

77

Fejér

104

124

104

Komárom-Esztergom

125

106

99

Veszprém

84

99

100

Győr-Moson-Sopron

135

134

129

Vas

116

105

117

Zala

159

172

160

Baranya

127

116

99

Somogy

48

78

107

Tolna

44

57

136

Borsod-Abaúj-Zemplén

85

72

68

Heves

165

138

132

Nógrád

60

69

84

Hajdú-Bihar

25

27

27

Jász-Nagykun-Szolnok

86

79

77

Szabolcs-Szatmár-Bereg

92

88

89

Bács-Kiskun

125

117

132

Békés

67

71

80

Csongrád

89

73

74

Az 1. táblázatból látható, hogy a nem támogatott szakképesítések legnagyobb arányban Zala megyében voltak jelen, míg a legkevesebb ilyen szakképesítés Hajdú-Bihar megye javaslatában szerepelt. Az előző évhez viszonyítva jelentős a növekedés Somogy, Nógrád, Bács-Kiskun és Tolna megyében, míg számottevő a csökkenés Fejér és Baranya megyében. Ha a 19 megyei és a fővárosi javaslatok adatait vizsgáljuk az iskolarendszerű szakképesítések tekintetében látható, hogy átlagosan a szakképesítések 16%-a támogatottként, 22

45%-a korlátozottan támogatottként, míg 39%-a nem támogatottként szerepelt a bizottsági javaslatokban. A bizottsági javaslatok nagy szórást mutatnak, hiszen a támogatott szakképesítések aránya 6% (Győr-Moson-Sopron megye) és 40% (Komárom-Esztergom megye), a korlátozottan támogatottaké 21% (Komárom-Esztergom) és 64% (HajdúBihar megye), a nem támogatottaké pedig 11% (Hajdú-Bihar megye) és 64% (Zala megye) között mozog. 2. táblázat: Az egyes kategóriákba sorolt szakképesítések száma megyénként (db) Megye

Támogatott

Korlátozottan támogatott

Nem támogatott

Összesen

Bács-Kiskun

21

95

132

248

Baranya

25

124

99

248

Békés

34

134

80

248


34

146

68

248

Budapest

66

150

32

248

Csongrád

23

151

74

248

Fejér

25

119

104

248

Győr-Moson-Sopron

15

104

129

248

Hajdú-Bihar

63

158

27

248

Heves

41

61

146

248


40

131

77

248

Komárom-Esztergom

98

51

99

248

Nógrád

81

82

85

248

Pest

42

129

77

248

Somogy

41

100

107

248


24

135

89

248

Tolna

31

81

136

248

Vas

27

104

117

248

Veszprém

22

126

100

248

Zala

17

71

160

248

Forrás: bizottsági javaslatok adatai alapján saját szerkesztés

A támogatott szakképesítések aránya 5 megyében nem érte el a 10%-ot, a már említett Győr-Moson-Sopron megye mellett, Bács-Kiskun megyében (9%), Csongrád megyében (9%), Veszprém megyében (6%) és Zala megyében (7%) volt alacsony. Az előbb említett megyékkel együtt összesen 12 megye javaslatában maradt el a támogatott 23

szakképesítések aránya az országos átlagtól. A támogatott szakképesítések legnagyobb arányban Komárom-Esztergom megye mellett Nógrád megyében (33%), Budapesten (27%) és Hajdú-Bihar megyében (25%) voltak jelen, ezeknek a bizottságok javaslataiban haladta meg arányuk a 20%-ot. A korlátozottan támogatott kategóriánál három megye mutatója nem érte el a 30%ot, hiszen Komárom-Esztergom megyében arányuk 21%, Heves megyében 25%, míg Zala megyében 29% volt. Mellettük még hat megye mutatója nem érte el az országos átlagot. A nem támogatott szakképesítések legnagyobb arányban Zala megye (64%), Heves megye (58%), Bács-Kiskun megye (53%) és Győr-Moson-Sopron megye (52%) javaslatában szerepeltek, ezek mellett még öt megyei javaslatban haladta meg arányuk az országos átlagot. A nem támogatott szakképesítések aránya Hajdú-Bihar megyében (11%), Budapesten (13%) és Borsod-Abaúj-Zemplén megyében (27%) a legalacsonyabb, kizárólag ezekben a megyékben maradt arányuk 30% alatt. A nem támogatott szakképesítések aránya összesen kilenc megye vonatkozásában maradt az országos átlag alatt. A bizottsági javaslatok 21 szakmacsoport szakképesítéseit érintették. Magas a szakképesítések száma közlekedés (34), a mezőgazdaság (29), a gépészet (26) és az egészségügy (21) szakmacsoportban, míg a nyomdaipar és az ügyvitel szakmacsoportból került be a legkevesebb szakképesítés a javaslattal érintett szakképesítések körébe (2-2). Mindössze két olyan szakmacsoport van, amely minden MFKB javaslatban rendelkezik legalább egy támogatott szakképesítéssel (gépészet, építészet), míg egy olyan szakmacsoport van, amely egyetlen javaslatban sem rendelkezik támogatott szakképesítéssel (oktatás). 3. táblázat: A bizottsági javaslatokkal érintett szakmacsoportok és szakképesítések száma Szakmacsoport

Szakképesítések száma (db)

1.

Egészségügy

21

2.

Szociális szolgáltatások

12

3.

Oktatás

4

4.

Művészet, közművelődés, kommunikáció

5

5.

Gépészet

26

6.

Elektrotechnika-elektronika

11

7.

Informatika

8

8.

Vegyipar

12

9.

Építészet

15

10.

Könnyűipar

8

11.

Faipar

4

24

Szakmacsoport

Szakképesítések száma (db)

12.

Nyomdaipar

2

13.

Közlekedés

34

14.

Környezetvédelem-vízgazdálkodás

9

15.

Közgazdaság

6

16.

Ügyvitel

2

17.

Kereskedelem-marketing, üzleti adminisztráció

4

18.

Vendéglátás-turisztika

10

19.

Egyéb szolgáltatások

7

20.

Mezőgazdaság

29

21.

Élelmiszeripar

19

Forrás: bizottsági javaslatok alapján saját szerkesztés

A támogatott szakképesítések esetén látható, hogy azok jelentős része a gépészet szakmacsoportba tartozó szakképesítéseket érintette. Egyetlen olyan megyei javaslat volt, melyben nem a gépészet szakmacsoport, hanem a mezőgazdaság szakmacsoport adta a legtöbb támogatott szakképesítést (Hajdú-Bihar megye). A támogatott szakképesítésekkel érintett szakmacsoportok esetén a javaslatok változatos képet mutattak, átlagosan 11 szakmacsoportból kerültek ki a támogatott szakképesítések (az országos átlagot tíz megye nem érte el). A legkevesebb olyan szakmacsoport, amelyben az adott megyében volt támogatott szakképesítés Hajdú-Bihar megyében és Szabolcs-SzatmárBereg megyében (6-6) volt, míg a legtöbb Heves megye és Komárom-Esztergom megye vonatkozásában volt (16-16 szakmacsoport). A korlátozottan támogatott és a nem támogatott szakképesítések tekintetében jóval nagyobb szórást mutattak az érintett szakmacsoportok, ami elsősorban abból adódott, hogy a megyék többségénél ezekben a kategóriákban magas volt a szakképesítések száma. A legtöbb korlátozottan támogatott szakképesítés általában az egészségügy, a mezőgazdaság, a közlekedés és a gépészet szakmacsoportokat jellemzi. A közlekedés és a mezőgazdaság szakmacsoport esetében majd minden javaslatban magas a korlátozottan támogatott és a nem támogatott szakképesítések száma, ami elsősorban a szakmacsoportokhoz tartozó szakképesítések magas számával indokolható. A szakképesítéseket tekintve az alábbi szakképesítések szerepelnek a legtöbb javaslatban támogatottként: Ács, Asztalos, Ápoló, Gépi forgácsoló, 25

Hegesztő, Ipari gépész, Központifűtés- és gázhálózat-rendszerszerelő, Kőműves és hidegburkoló

Szakközépiskolai ágazatok A javaslatok alapján elmondható, hogy a szakközépiskolai ágazatok tekintetében a legtöbb nem támogatott ágazat (16) Tolna megye javaslatában szerepelt, de számuk jelentős még Zala megyében (15) és Bács-Kiskun megyében (14) is. Borsod-AbaújZemplén megyében a javaslatban nem szerepelt nem támogatott ágazat, a többi megye vonatkozásában számuk 1 és 12 között alakult. Győr-Moson-Sopron megye javaslatában nem szerepelt korlátozás nélkül támogatandó ágazat. Nógrád megye javaslatában pedig a korlátozás nélkül támogatandó ágazatok száma 31 db, a többi a nem támogatandó ágazatok között szerepel. 15 megye esetében nem támogatott ágazat a kohászat és az optika, majd ezt követi a bányászat (12) és az egészségügyi technika (10). A szakközépiskolai ágazatok közül átlagosan 25%-uk támogatott, 54%-uk korlátozottan támogatott, míg 21%-uk nem támogatott kategóriában szerepel. Nincs olyan ágazat, melyet minden javaslatban a támogatott vagy a nem támogatott kategóriába soroltak volna. A támogatott ágazatok aránya Nógrád megyében a legmagasabb (91%), de magasnak mondható még Borsod-Abaúj-Zemplén megyében (51%), Komárom-Esztergom megyében (49%) és Budapesten (46%). Győr-Moson-Sopron megyében egy ágazat sem szerepel a támogatott kategóriában, és szintén alacsony a támogatott ágazatok aránya Bács-Kiskun megyében, Békés megyében (3-3%) és Vas megyében (8%). A korlátozottan támogatott ágazatok Békés megyében vannak a legnagyobb arányban jelen (89%), emellett még Fejér, Győr-Moson-Sopron, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Vas megyében mondható kifejezetten magasnak arányuk (69%). Míg Nógrád megyében, ebben a kategóriában nem szerepel ágazat, addig mellette csak Veszprém megyében alacsony az arányuk (17%), a többi megyében ez a mutató az országos átlag körüli. A nem támogatott szakközépiskolai ágazatok aránya Veszprém megyében a legmagasabb (57%), melyet Tolna megye (40%), Bács-Kiskun és Zala megye követ (37%). Borsod-Abaúj-Zemplén és Komárom-Esztergom megyében nem szerepel ebben a kategóriában ágazat, de alacsony az arányuk még Pest megyében (6%), Békés és HajdúBihar megyében (8-8%), valamint Nógrád megyében (9%) is. Általánosságban elmondható, hogy a legtöbb bizottság javaslatában támogatott kategóriában szerepel az egészségügy, a gépészet, az épületgépészet, míg a nem támogatott kategóriában a bányászat, a kohászat, az optika, a távközlés valamint az erdészet és vadgazdálkodás ágazat. Iskolarendszeren kívüli képzések Az iskolarendszeren kívüli képzésre vonatkozó javaslatok széles skálán mozognak, hiszen a támogatott szakképesítések aránya 10% és 97% között változik. Nagyon magas a támogatott szakképesítések aránya Somogy megye (97%), Borsod-Abaúj-Zemplén 26

megye, Jász-Nagykun-Szolnok megye (96-96%), Baranya megye (92%), illetve Pest megye és Tolna megye (91-91%) tekintetében. A támogatott ágazatok aránya alacsonynak mondható Veszprém megye (10%) és Csongrád megye (22%) esetében.

4. A szakiskolai ösztöndíjjal támogatott szakképesítések köre Az MFKB-k a 2016/2017-es tanév beiskolázására vonatkozóan a szakiskolai ösztöndíj tárgyában az Szt. 82. § b) pontjában rögzített feladataikat az irány-arány döntéssel együtt, 2015. március 31-ig tették meg. A hiány-szakképesítésekről hozott döntéshez a 3. fejezetben felsorolt szempontok szintén támpontul szolgáltak azzal, hogy itt is érvényesülnie kellett az indokoltságnak és a folyamatosság elvének. Megyénként és a fővárosra vonatkozóan az NSZFH útmutatása alapján az eddigiektől eltérően 25 szakképesítést jelöltek meg a bizottságok, melyből öt szakképesítés érettségire épülő (52-es vagy 54-es szintkódú) szakképesítés kellett hogy legyen. Külön figyelmet kellett fordítani arra, hogy ebből 5 szakiskolai és 2 érettségire épülő szakképesítésnek kellett ún. női szakmának lenni a hiány-szakképesítések közül. 4. táblázat: Az MFKB-k javaslatai a 2016/2017-es tanévben szakiskolai tanulmányi ösztöndíjjal támogatott szakképesítésekre Észak-alföldi régió Hajdú-Bihar megye

Jász-Nagykun-Szolnok megye

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye

Ács

Ács

Ács

Bádogos

Eladó

Asztalos

Dísznövénykertész

Elektromos gép –és készülékszerelő

Bádogos

Eladó

Élelmiszeripari szakmunkás


Épület- és szerkezetlakatos


Élelmiszeripari technikus

Erdészeti szakmunkás

Faipari technikus

Épület-és szerkezetlakatos

Gazda

Férfiszabó

Faipari technikus

Gépgyártástechnológiai technikus

Festő, mázoló, tapétázó

Gazda

Gépi forgácsoló

Gazda

Gépi forgácsoló

Gyakorló ápoló

Gépi forgácsoló

Gyakorló ápoló

Hegesztő

Gyakorló ápoló

Gyakorló mentőápoló

Húsipari termékgyártó

Hegesztő

Hegesztő

Hűtő- és légtechnikai rendszerszerelő


Hűtő- és légtechnikai rendszerszerelő

27

Észak-alföldi régió Hajdú-Bihar megye

Jász-Nagykun-Szolnok megye

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye

Idegenvezető

Ipari gépész

Ipari gépész

Ipari gépész

Irodai asszisztens

Kertész

Járműfényező

Kőműves és hidegburkoló

Központifűtés- és gázhálózat rendszerszerelő

Kertész

Mezőgazdasági gépész



Mezőgazdasági gépésztechnikus

Mezőgazdasági technikus

Mezőgazdasági gazdaasszony, falusi vendéglátó

Műanyag-feldolgozó

Női szabó


Női szabó

Pék

Pénzügyi-számviteli ügyintéző

Pék

Szakács

Számítógép-szerelő, karbantartó

Postai üzleti ügyintéző

Szerszámkészítő

Szociális gondozó és ápoló

Szakács


Vegyipari technikus


Villanyszerelő

Villanyszerelő

Villanyszerelő

Víz-, csatorna- és közműrendszerszerelő

Észak-magyarországi régió Borsod-Abaúj-Zemplén megye

Heves megye

Nógrád megye

Ács

Ács

Ipari gépépsz

Asztalos

Elektronikai technikus


Cipőkészítő


Gépi forgácsoló

Édesipari termékgyártó

Erdészeti szakmunkás

Hegesztő





Gazda

Gazda



Villanyszerelő

Gépi forgácsoló

Gépi forgácsoló


Gyakorló ápoló

Gyakorló ápoló

Pék

Gyártósori gépbeállító


Gyakorló ápoló

Hegesztő


Női szabó

Infokommunikációs hálózatépítő és üzemeltető

Hegesztő

Központifűtés-és gázhálózat rendszerszerelő

28

Észak-magyarországi régió Borsod-Abaúj-Zemplén megye

Heves megye

Nógrád megye

Ipari gépész

Ipari gépész


Kertész

Karosszéria lakatos

Ács


Kertész

Gépjármű mechatronikus




Mechatronikai technikus




Magasépítő technikus





Női szabó

Pék

Gazdasági informatikus

Szerszámkészítő

Szakács

Logisztikai ügyintéző


Számítógép-szerelő, karbantartó

Szerszámkészítő

Vájár


Asztalos

Vegyipari technikus

Vájár

Karosszérialakatos

Villanyszerelő

Villanyszerelő

Elektronikai műszerész

Dél-alföldi régió Békés megye

Bács-Kiskun megye

Csongrád megye

Ács

Ács

Ács

Asztalos

Asztalos


Bádogos

Cipőkészítő


CAD-CAM informatikus

Cukrász


Egészségügyi asszisztens


Fehérnemű-készítő és kötöttáru összeállító





Faipari technikus




Gépi forgácsoló

Gazda

Finommechanikai műszerész

Gyakorló ápoló

Gépi forgácsoló

Gazda

Hegesztő

Gyakorló ápoló

Gépi forgácsoló


Hegesztő

Gyakorló ápoló

Ipari gépész

Kárpitos

Hegesztő

Ipari gumitermék előállító

29

Dél-alföldi régió Békés megye

Bács-Kiskun megye

Csongrád megye



Kertész


Infokommunikációs hálózatépítő és üzemeltető

Kőműves-és hidegburkoló

Lovász

Ipari gépész


Mélyépítő technikus


Laboratóriumi technikus




Női szabó


Mechatronikai-karbantartó

Nyomdaipari gépmester




Női szabó

Női szabó

Útépítő

Szakács

Szárazépítő

Vendéglátó eladó

Szerszámkészítő

Szerszámkészítő

Villanyszerelő




Villanyszerelő

Villanyszerelő

Közép-dunántúli régió Fejér megye

Komárom-Esztergom megye

Veszprém megye

Asztalos

Ács

Ács


Bádogos

Asztalos



Bányaipari technikus


Elektromechanikai műszerész

Eladó

Eladó



Elektromos gép- és készülékszerelő




Gépi forgácsoló

Gazda

Férfiszabó

Gumiipari technikus



Gyakorló ápoló

Gépi forgácsoló

Gépi forgácsoló


Gyakorló ápoló

Gyakorló ápoló

Hegesztő

Hegesztő

Gyakorló csecsemő- és gyermekápoló

Ipari gépész




Ipari gépész

30

Közép-dunántúli régió Fejér megye

Komárom-Esztergom megye

Veszprém megye

Hegesztő


Karosszéria lakatos


Lovász

Kereskedő

Ipari gépész



Karosszérialakatos




Női szabó



Pék

Női szabó





Szakács

Szakács

Parképítő és fenntartó technikus

Szerszámkészítő

Szerszámkészítő

Szerszámkészítő




Vájár

Vájár

Villanyszerelő

Villanyszerelő

Villanyszerelő

Dél-dunántúli régió Baranya megye

Somogy megye

Tolna megye

Ács

Ács

Ács

Bádogos

Autószerelő

Államháztartási ügyintéző

Bőrdíszműves

Bádogos

Asztalos

Cipőkészítő




Élelmiszeripari technikus

Cukrász







Gazda

Gazda

Épületgépész technikus


Gépi forgácsoló

Erősáramú elektrotechnikus

Gépi forgácsoó

Gyakorló ápoló


Gyakorló ápoló


Gazda

Hegesztő

Informatikai rendszergazda

Gépi forgácsoló


Ipari gépész

Hegesztő

Ipari gépész

Karosszérialakatos

Ipari gépész

31

Dél-dunántúli régió Baranya megye

Somogy megye

Tolna megye

Kertész

Kertész

Kertész




Központifűtés- és gázhálózat rendszerszerelő Laboratóriumi technikus

Központifűtés- és gázhálózat Központifűtés- és gázhálózat rendszerszerelő rendszerszerelő Mezőgazdasági gazdaasszony, Mezőgazdasági gazdafalusi vendéglátó asszony, falusi vendéglátó





Női szabó

Női szabó


Szerszámkészítő

Pék

Női szabó


Szerszámkészítő

Vájár



Villanyszerelő

Villanyszerelő

Villanyszerelő



Karosszérialakatos

Nyugat-dunántúli régió Győr-Moson-Sopron megye

Vas megye

Zala megye

Ács

Ács

Ács

Asztalos

Asztalos

Asztalos

Épület- és szerkezet lakatos

Automatikai technikus



Autószerelő

Cukrász


Bádogos


Gazda

Cipőkészítő


Gépi forgácsoló



Hegesztő

Elektromos gép- és készülékszerelő


Ipari gépész



Járműipari fémalkatrészgyártó

Gépi forgácsoló

Gépi forgácsoló


Gyakorló ápoló

Gyakorló ápoló


Hegesztő

Hegesztő



Ipari gépész


Ipari gépész

Járműfényező

32

Nyugat-dunántúli régió Győr-Moson-Sopron megye

Vas megye

Zala megye

Pék

Karosszérialakatos

Karosszérialakatos

Villanyszerelő

Kárpitos

Kárpitos



Kisgyermekgondozó,- nevelő

Eladó



Szakács



Női szabó

Központifűtés- és gázhálózat rendszerszerelő Mezőgazdasági gazdaasszony, falusi vendéglátó

Gyakorló ápoló

Ruhaipari technikus

Női szabó


Szerszámkészítő

Pék

Női szabó


Szerszámkészítő


Villanyszerelő



Víz- és csatornaműkezelő

Villanyszerelő

Közép-magyarországi régió Pest megye

Budapest

Ács

Ács

Asztalos

Asztalos









Gazda

Gépi forgácsoló


Gyakorló ápoló

Gépi forgácsoló


Gyakorló ápoló

Hegesztő



Hegesztő

Ipari gépész



Ipari gépész


33

Közép-magyarországi régió Pest megye

Budapest




Női szabó


Pék


Szárazépítő

Női szabó

Szociális asszisztens

Pék


Szerszámkészítő

Útépítő

Szociális asszisztens

Vasúti villamos jármű szerelője


Villanyszerelő

Villanyszerelő

Virágkötő és virágkereskedő

Víz-, csatornamű- és közmű rendszerszerelő


Forrás: MFKB-k adatai alapján saját szerkesztés

Minden megye és Budapest is ösztöndíjjal támogatott szakképesítésnek javasolta a gépi forgácsoló, valamint a villanyszerelő szakképesítést. Fejér megye kivételével minden megyében ösztöndíjjal támogatott szakképesítésnek javasolták a bizottságok az ács szakképesítést. A hegesztő szakképesítést csak Somogy megye, az ipari gépész szakképesítést csak Békés megye, a szociális gondozó és ápoló szakképesítést csak Baranya megye, a gyakorló ápolót csak Tolna megye nem sorolta az ösztöndíjjal támogatott szakképesítések közé. Két megye (Zala és Győr-Moson-Sopron) és Budapest nem javasolta ösztöndíjra a mezőgazdasági gépész szakképesítést. Csak három megye (HajdúBihar, Heves és Fejér ) nem javasolta hiány szakképesítésnek a női szabót. A 2016/2017-os javaslatban néhány megye jelölte meg hiány-szakképesítésnek a műanyagfeldolgozót (Baranya, Fejér, Jász-Nagykun-Szolnok, Győr-Moson-Sopron és Komárom-Esztergom,), a vájárt (Baranya, Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves, KomáromEsztergom és Veszprém), a lovászt(Békés és Komárom-Esztergom), a cukrászt (BácsKiskun, Tolna és Zala), az útépítőt ( Budapest és Békés), a pénzügyi és számviteli ügyintézőt (Komárom-Esztergom, Hajdú-Bihar, Nógrád és Veszprém), és a szárazépítőt (Budapest és Csongrád). Csak a Csongrád megyei javaslatban ösztöndíjjal támogatott szakképesítés a fehérnemű-készítő és kötöttáru összeállító, és az ipari gumitermék előállító. Csak a Fejér megyei javaslatban szerepel a parképítő és fenntartó technikus, és csak a Veszprémiben a bányaipari technikus. Egyedül Baranya megye sorolta a hiány szakképesítések közé a bőrdíszművest, Somogy megye az informatikai rendszergazdát, Tolna megye az 34

államháztartási ügyintézőt, az erősáramú technikust, Vas megye az automatikai technikust és a ruhaipari technikust, Zala pedig a járműfényezőt és a kisgyermekgondozó,- nevelőt. Csak a budapesti javaslatban szerepel a magasépítő technikusi, a vasúti villamosjárművek szerelője valamint a virágkötő és virágkereskedő szakképesítés, és csak Jász-Nagykun-Szolnok megyében sorolták a hiányszakképesítések közé a postai üzleti ügyintézőt, Hajdú-Bihar megyében pedig az erdészeti szakmunkást. Szakmacsoportonkénti bontásban megvizsgálva a hiány-szakképesítéseket, jól látható, hogy továbbra is a Gépészet szakmacsoport emelkedik ki jelentősen 16 szakképesítéssel, míg a többi szakmacsoport 1-4 szakképesítéssel rendelkezik. Az előző évi javaslatokhoz képest minden szakmacsoport mutatója emelkedett és új szakmacsoportok is megjelentek a javaslatban. 7. ábra: Hiány-szakképesítések szakmacsoportonként az MFKB-k javaslatai alapján (db) 18 16 14 12 10 8 6 4 2 0

2015/2016-

2016/2017-

5. A megyei szakképzés-fejlesztési koncepciók kidolgozása, elfogadása, aktualizálása Az Szt. 82. § a) pontjában foglalt feladatkörükben eljárva az RFKB-k megkezdték az iskolai rendszerű szakképzés fejlesztésének az adott megyére vonatkozó, a szakképzés irányainak és a beiskolázási arányok rövid és középtávú tervét tartalmazó koncepció (szakképzés-fejlesztési koncepció) kidolgozására vonatkozó tervezést, amelyet az átadás-átvételt követően az MFKB-k készítettek és fogadtak el. Az elfogadott koncepciók elsősorban a nemzetgazdasági szektorok és ágak, foglalkoztatási teljesítményének változására fókuszáltak, a megyék általánosan jellemző és a jövőben várható foglalkoztatási helyzetéből indultak ki. Főként a megyei problémákat, 35

kihívásokat és adottságokat vették figyelembe. A koncepciók célja, hogy hangsúlyos, határozott és egyértelmű útmutatást adjanak a jövőben követendő irányokról. A rendelkezésre álló intézményrendszer elemzésével azokat a lehetséges erőforrás tartalékokat térképezték fel az MFKB-k, melyekkel a koncepcióban meghatározott új célok megvalósíthatóak. A koncepció elkészítéséhez nélkülözhetetlen volt a résztvevő intézmények helyzetének elemzése, a partnerek igényeinek, elvárásainak megismerése, érdekeik és ellenérdekeik feltárása, erőforrásaik feltérképezése. A koncepciókban számolni kellett a rendelkezésre álló források esetleges változásaival, valamint új források megnyílásának lehetőségével. A koncepciónak tartalmaznia kellett az összes rendelkezésre álló információ öszszefoglalását, az ezekből levont következtetéseket és azok hatását a koncepcióra, majd röviden szükséges volt bemutatni a döntés meghozatalát befolyásoló alapvető tényezőket. Kialakítása során szem előtt kellett tartani bizonyos alapelveket, alapértékeket, amelyek meghatározzák a célok kijelölését és különösen pedig a konkrét beavatkozások megfogalmazását. Az MFKB-k az elkészült szakképzés-fejlesztési koncepciók kimunkálásakor és elfogadásakor nagy jelentőséget tulajdonítottak annak a ténynek, hogy azok akkor biztosítják a tőlük várt eredményt, ha képesek több különböző forrásból származó információt kezelni, meg tudják határozni ezek egymáshoz viszonyított súlyát és a koncepció készítésében elfoglalt szerepét. A koncepció összeállításánál az Európai Uniós alapelvek érvényesítése is megtörtént, amely jelenti a partnerséget, az esélyegyenlőséget,a prosperáló gazdaságot és vidéket,a tudásalapú vidékfejlesztést, a minőségi termékeket és innovációt. Az időközben az MFKB-k vagy külső szakértők által elkészített és elfogadott szakképzés-fejlesztési koncepciók áttekintésekor látható, hogy a fejlesztési dokumentumok hatálya változó, általában 2020-ig tart. A megyei koncepciók tartalma a téma miatt meghatározott, alapvetően ugyanazokra a fejezetekre, témakörökre épül. A koncepciók természetesen kellő alapossággal foglalkoznak a megyei szakképzési adatok elemzésével, vizsgálatával, hiszen a dokumentum által megfogalmazott célkitűzések, javaslatok alapját képezik ezek az adatok. Ugyan a szakképzés-fejlesztési koncepciók alapelveire és célkitűzéseire vonatkozó fejezetekben egyelőre nem indokolt a változtatás, hiszen a koncepciók az adott megye szakképzésének rövid- és középtávon megvalósítandó fejlesztési lehetőségeit kívánják bemutatni a szakképzésben érintett intézmények, testületek és gazdálkodó szervezetek számára, a koncepciók időnkénti felülvizsgálatára, aktualizálására szükség van, elsősorban a szakképzést érintő jogszabályi környezet változása, illetve a szakképzést érintő egyéb dokumentumok időközbeni megjelenése miatt. A szakképzés szereplői számára kiemelt jelentőségű egy olyan naprakész dokumentum, mely a mindennapi munkavégzés során segítségükre van a tervezésben. A koncepció aktualizálásakor kifejezetten a szakképzésben időközben bekövetkezett változások átvezetése lehet fontos, emellett azonban a statisztikai adatok frissítése is célszerű.

36

A „Szakiskola 2015” kutatás főbb eredményei Hajdu Miklós, elemző, MKIK GVI, Makó Ágnes, elemző, MKIK GVI, Nyírő Zsanna, elemző, MKIK GVI, Kutatásvezető: Tóth István János, Ph.D.- ügyvezető igazgató, MKIK GVI

2015-ben nyolcadik alkalommal került sor a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) és az MKIK Gazdaság- és Vállalkozáskutató Nonprofit Kft. (GVI) szakiskolai kutatására, amely a Megyei Fejlesztési és Képzési Bizottságok (MFKB-k) döntéseinek elősegítését, megalapozását szolgálta. Ennek alapját egy mintegy 2400 vállalkozásra, illetve egy körülbelül 2700 frissen végzett szakmunkásra kiterjedő kérdőíves adatfelvétel képezi, amelyekre 2014 decembere és 2015 februárja között került sor. Jelen tanulmány az említett két adatfelvétel alapján készült elemzések2 összefoglalását, azok főbb megállapításainak összegzését adja, továbbá felhívja a figyelmet a kutatás megújításával kapcsolatos lehetőségekre és bemutatja az elmúlt nyolc év adatfelvételeinek tapasztalatai alapján a vállalati szakmunkás-kereslet alakulását. A vállalati adatfelvétel célja, hogy feltérképezze az üzleti szektornak a szakképző iskolát végzettek iránti keresletét egy éven belüli, illetve három éven túli időtávon – szakmánként, megyénként, illetve régiónként. Továbbá, hogy ezt összevesse a szakképző iskolák várható kibocsátási adataival – szintén szakmánként, megyénként, illetve régiónként. A kereslet és kínálat összevetése a 2016/2017-es szakképzési beiskolázási keretszámok kialakításához nyújt az MFKB-knak segítséget a jelentősebb szakmánkénti eltéréseket bemutatva. A tanulmány emellett a pályakezdő szakmunkások munkaerő-piaci helyzetét, elhelyezkedési lehetőségeit, valamint szakmájukról, munkájukról alkotott véleményüket és a 2009 óta ezen területeken bekövetkezett változásokat is feltérképezi egy tanulói adatfelvétel alapján. A kutatás 2410 tanuló körében végzett kérdőíves adatfelvétel adataira támaszkodva a 2013 nyarán szakmát szerzett fiatalok munkaerő-piaci pályájának kezdetét vizsgálja, különös tekintettel arra, hogy a szakiskola elvégzése óta eltelt 19 hónap alatt be tudtak-e, illetve be akartak-e lépni a munkaerőpiacra. Itt fontos megjegyeznünk, hogy a 2013 óta gyűjtött adataink a kutatás módszertani változása miatt csak korlátozottan hasonlíthatóak össze a korábbi adatfelvételek eredményeivel: a 2009 és 2012 közötti adatfelvételek esetében a válaszadók 9 hónapot töltöttek a

2

Makó Ágnes, Bárdits Anna, Nyírő Zsanna (2015): A pályakezdő szakmunkások munkaerő-piaci helyzete – 2015, Budapest, MKIK GVI Hajdu Miklós, Szabó Bence, Türei Gergely (2015): A szakképző iskolát végzettek iránti kereslet és kínálat várható alakulása – 2015, Budapest, MKIK GVI

37

munkaerőpiacon a megkérdezés időpontjáig, a 2013 óta folytatott adatfelvételek esetében pedig 19 hónapot. A vizsgálat a minden megyében korlátozás nélkül beiskolázható, illetve a kutatásba a korábbi években bevont szakmákra korlátozódott. Az adatfelvételek szakmai koncepciójának kialakítását, a mintavételt és a kérdőív összeállítását a GVI végezte el. Az adatfelvételeket a GVI szervezte, annak lebonyolítását részben az MKIK területi hálózata, részben a GVI irányította. Az adatfelvétel eredményeit a GVI elemezte.

1. A vállalati felvétel 1.1 Az adatfelvétel fontosabb jellemzői Az elemzés a magyarországi vállalkozások szakképző iskolát végzettek iránti keresletének várható alakulását vizsgálja, egy és négy éves időtávon. A 2464 vállalkozást érintő kérdőíves adatfelvétel a GVI szervezésében zajlott 2015. január 7. és 2015. február 3. között. Az adatfelvételhez meghatározott mintaelosztás kialakítása során lényeges szempont volt, hogy azon vállalati csoportok kerüljenek előtérbe, amelyekben a kutatás korábbi hullámainak tapasztalatai alapján, illetve egyéb szakirodalmi eredmények szerint nagyobb előrejelzési képesség várható. Ezen megfontolások okán a kérdezést igyekeztünk a 20 főnél nagyobb létszámmal bíró vállalkozások körére korlátozni.

1.2 A minta A megyéket tekintve Budapest, Pest megye, Győr-Moson-Sopron megye, BácsKiskun megye, illetve Borsod-Abaúj-Zemplén megye szerepel a mintában a legnagyobb súllyal. A 342 budapesti, 202 Pest megyei, 164 Győr-Moson-Sopron megyei, 148 BácsKiskun megyei, illetve 140 Borsod-Abaúj-Zemplén megyei vállalkozás adja a minta 14,1%-át, 8,3%-át, 6,7%-át, 6,1%-át, illetve 5,8%-át. A teljes sokaságban a Budapesten bejegyzettek adják az összes működő vállalkozás 27,6%-át. A legkisebb súllyal Nógrád megye szerepel, az itteni 37 mintába került cég 1,5%-ot tesz ki. Régiók szerint egyenletesebb a minta elemeinek megoszlása. A legnagyobb súlyt Közép-Magyarország és a Dél-Alföld régiók kapták, jóllehet Közép-Magyarország részesedése a teljes sokaságban jóval magasabb, míg a többi régióé valamivel alacsonyabb. Összességében azonban kijelenthető, hogy a megcélzott egyenletes régiónkénti mintavétel nagy vonalakban teljesült. Létszám-kategóriák alapján az tapasztalható, hogy a minta kevesebb, mint egy százalékát teszik ki a 9 fő alatti mikro-vállalkozások, a 10-19 fős kisvállalkozások pedig a minta 1,6%-át adják – ezen cégek alacsony hányadának oka, ahogy már fentebb is említettük, az előrejelzéseket magasabb valószínűséggel adó, nagyobb cégek preferálása a mintavétel során. A 20-49 fős közepes méretű cégek aránya 29,3%, az 50-249 fős vállalatok aránya 50,9%, a 250 fő feletti nagyvállalatoké pedig 17,6%. A teljes sokaságban a 38

9 fő alatti mikro-vállalkozások az összes vállalat 95,4%-át teszik ki, tehát ezek mintabeli aránya jóval a valódi arány alatt marad, a nagyobb létszámú cégek pedig valós súlyukhoz képest nagyobb arányban szerepelnek a mintában. A nagyvállalatok szempontjából kifejezetten erősnek mondható a minta, mivel a Magyarországon bejegyzett 865 darab 250 fő feletti cégnek több, mint fele szerepel a mintában. Ágazatok szerint elmondható, hogy a mintába került cégek 7,7%-a mezőgazdasági tevékenységet végez, 46,6%-uk a feldolgozóiparban, 7,1%-uk az építőiparban, 38,6%uk pedig a szolgáltatások területén működik. A mintavétel során nem lehetett érvényesíteni bizonyos előzetes mintavételi szempontokat, ezért a minta torzításokat tartalmaz a valódi sokasági arányokhoz képest. Emiatt olyan fontosabb dimenziók mentén, mint régió, vállalatméret és gazdasági ág, a minta megoszlása jelentősen eltért a teljes sokaságétól. Ez problematikussá teszi az eredmények értelmezését és általánosíthatóságát. További problémát jelentett, hogy a kisvállalkozások lényegesen alacsonyabb pontossággal tudják megadni a középtávú munkaerő felvételi szándékaikat, így e vállalatok magas részaránya csökkentette volna az előrejelzés megbízhatóságát. A torzítás korrekciója és a kívánt arányok kialakítása a súlyozás matematikai eljárásával elvégezhető. Ennek során a bizonyos szempontok (pl. ágazat, létszám, régió) szerint az országos arányokhoz képest kisebb arányban szereplő válaszadók válaszait egynél nagyobb, a nagyobb arányban szereplőkét pedig egynél kisebb számmal szorozzuk meg. Az országos arányokhoz való arányosításra azért volt szükség, hogy elvégezhessük az országos szintű elemzéseket. A súlyozás természetesen régiókon belül is, ágazatonként és létszám-kategóriánként, arányosította a mintát. Ez az eljárás bizonyos véletlen zajokat, hibákat felnagyíthat, mivel egy-egy megkérdezett válaszait többszörös súllyal vesszük figyelembe tekintet nélkül arra, hogy az adott egyén válaszai mennyire tipikusak vagy extrémek, de más utólagos lehetőségünk nem lévén a minta korrigálására, ezt az eljárást kellett alkalmaznunk. A súlyozási szorzók felhasználásával tehát a minta megoszlása megfeleltethető a teljes sokaság adott változók mentén vett megoszlásának. Ugyanakkor a versenyszféra keresletének szakiskolai kibocsátásával való összevetéséhez még teljeskörűsítenünk is kellett a súlyozott mintát. Ennek oka az volt, hogy a súlyozott minta szakma szerinti keresleti adatai arányaiban igen, azonban nagyságában nem tükrözik a teljes sokaság jellemzőit. A teljeskörűsítést egy országos szorzó segítségével végeztük el, amely a súlyozott minta teljes alkalmazotti létszáma és a teljes sokaság alkalmazotti létszámának3 hányadosaként állt elő. Itt fontos megjegyezni, hogy a mivel a KSH csak a 4 fő fölötti vállalkozások összlétszámát közli, az általunk alkalmazott teljeskörűsítési arányszám alsó becslés csupán, hiszen a mintában 4 fő alatti vállalkozások is szerepelnek. Az alábbiakban a súlyozott adatok (versenyszféra) alapvető megoszlásait mutatjuk be összehasonlítva a tavalyi adatfelvételből kialakított súlyozott mintával. A súlyozott mintában Budapest idén is nagyobb aránnyal szerepel, mint a súlyozatlan adatok

3

Az adatok forrása: http://statinfo.ksh.hu/Statinfo/themeSelector.jsp?page=2&szst=QLI

39

esetében: a budapesti cégek 28,2%-át teszik ki a súlyozott mintaelemszámnak. A megyék esetében a súlyozás bevezetésével – Pest megyét kivéve – az arányok csökkenése áll fenn. Megállapítható továbbá, hogy a tavalyi adatfelvételhez képest az arányokat tekintve komoly változás nem tapasztalható. Régiók szerinti bontásban hasonló a helyzet: a Budapestet is tartalmazó KözépMagyarország adja a súlyozott minta 48,2%-át, ez után pedig Nyugat-Dunántúl és Közép-Dunántúl következik 10,7%-kal, illetve 10,2%-kal. A többi régió 6-9%-kal részesedik a minta-elemszámból. Létszám-kategóriák szerint látható, hogy az előrejelzésre kevésbé képes mikro- és kisvállalkozások hasonlóan kis részben jelennek meg a súlyozott mintában, mint a súlyozatlanban: a 9 fő alatti mikro-vállalkozások 1,5%-át, a 10-19 fős kisvállalkozások 2,8%-át teszik ki a súlyozott mintának. A 20-49 fős közepes méretű cégek hányada 33,7%, míg az 50-249 fős vállalatok aránya 45,7%, a 250 fő feletti nagyvállalatoké pedig 16,3%. A tavalyi hullámhoz képest a létszám-kategóriák arányaiban jelentéktelen eltérések tapasztalhatóak. Ágazatok szerint (a versenyszférára korlátozódva) látható, hogy a súlyozott mintában kisebb arányban szerepelnek a mezőgazdaság területén (5,6%), a feldolgozóiparban (31%) és az építőiparban működő cégek (4,8%), mint az eredeti mintában. A szolgáltató cégek részesedése viszont 58,1%-ra nőtt. A tavalyi értékekhez képest jelentős változásokat nem tapasztalhatunk e téren.

1.3 A vállalati felvétel főbb tapasztalatai Szakképzettek várható létszámváltozásának iránya 12 hónapon belül A súlyozott mintából számított kereszttáblákból az derül ki, hogy egy éves távlatban a Győr-Moson-Sopron, Heves és Bács-Kiskun megyékben működő cégek tervezik a legnagyobb arányban (rendre 65,9%, 54,8%, illetve 54,6%) növelni a szakképzett munkaerő létszámát. Létszámcsökkentést Fejér megyében, illetve Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében terveznek leggyakrabban a vállalatok, itt a válaszadók 5,6%-a, illetve 4,4%-a válaszolt így. Régiók szerinti bontásban a Nyugat-Dunántúlon, és az Észak-Magyarországon működő cégek között találtunk a legnagyobb arányban olyanokat, melyek a szakmunkás létszámukat növelni tervezik a következő egy évben (51,4%, illetve 51,1%). Az előző évben, ugyanebben a két régióban mért 44,0%, illetve 41,8%-hoz képest, az idei értékek, egyértelműen magasabbak. Létszámcsökkentési tervek Észak-Alföldön és KözépDunántúlon fordultak elő legnagyobb arányban (3,3%, illetve 2,8%). Nyugat-Dunántúl esetében érdemes megjegyezni, hogy körükben a legalacsonyabb a létszám csökkentését tervezők aránya (mindössze 1,7%). Külföldi tulajdonhányad szerint idén azok a vállalkozások valószínűsítik szakmunkások felvételét legnagyobb arányban, amelyek többségében, vagy tisztán külföldi tulajdonúak. Ezen cégek 39,6%-a tervezi a létszámbővítést. A helyzetet árnyalja, hogy a létszámcsökkentést tervező cégek aránya is ebben a csoportban a legmagasabb, 2,7%-uk 40

tervezi ezt. A tavalyi adatokkal összevetve megfigyelhető, hogy a többségében, de nem tisztán magyar tulajdonú cégek között jelentősen csökkent azok aránya, akik szakmunkás létszám növelésére számítanak (39,1%-ról 20%-ra). A másik két kategóriában azonban jelentősen nőtt ez az arány, és mindhárom kategóriában csökkent azok aránya, akik a szakmunkások létszámának csökkenésére számítanak (lásd az 8. ábrát). 8. ábra: A várható létszámváltozás iránya 12 hónapon belül, külföldi tulajdonhányad szerint, 2009-ben, 2010-ben, 2011-ben, 2012-ben, 2013-ban, 2014-ben és 2015-ben, százalék

2009

2010

2011

2012

2013

2014

2015

Csökkenni fog

Nem változik

Többségi, vagy tisztán külföldi tulajdon 2,70 Kevesebb, mint 50% külföldi tulajdon0,60 Tisztán hazai tulajdon 1,90 Többségi, vagy tisztán külföldi tulajdon 4,8 Kevesebb, mint 50% külföldi tulajdon 3,1 Tisztán hazai tulajdon 2,2 Többségi, vagy tisztán külföldi tulajdon 3,8 Kevesebb, mint 50% külföldi tulajdon 21,5 Tisztán hazai tulajdon 4,0 Többségi, vagy tisztán külföldi tulajdon 2,9 Kevesebb, mint 50% külföldi tulajdon 0,0 Tisztán hazai tulajdon 5,7 Többségi, vagy tisztán külföldi tulajdon 5,8 Kevesebb, mint 50% külföldi tulajdon 6,9 Tisztán hazai tulajdon 6,9 Többségi, vagy tisztán külföldi tulajdon 33,7 Kevesebb, mint 50% külföldi tulajdon 23,4 Tisztán hazai tulajdon 27,4 Többségi, vagy tisztán külföldi tulajdon 8,6 Kevesebb, mint 50% külföldi tulajdon 6,3 Tisztán hazai tulajdon 8,4 0%

10%

20%

39,60

57,70 79,40 60,70 58 57,8 67,8 67,7 65,6 74,3 71,5 82,3 71,3 61,7 78,4 64,5 61,4 67,0 66,4 68,2 65,8 71,2 30%

40%

50%

60%

70%

20,00 37,40 37,2 39,1 30,0 28,5 13,0 21,6 25,7 17,7 22,9 32,5 14,7 28,7 4,9 9,6 6,2 23,2 27,9 20,4 80%

90% 100%

Megjegyzés: N2009=6457, N2010= 4679, N2011=4636, N2012=4636, N2013=12481, N2014=9882, N2015=96184 Forrás: KERESLET_VALLALAT_2009, KERESLET_VALLALAT_2010, KERESLET_VALLALAT_2011, KERESLET_VALLALAT_2012, KERESLET_VALLALAT_2013, KERESLET_VALLALAT_2014, KERESLET_VALLALAT_2015

Az alkalmazotti létszámmal nem mutat egyértelmű összefüggést a vállalatok várható létszámváltozásról kialakított véleménye 12 hónapos időtávon (lásd a 9. ábrát). Annyi azonban belátható, hogy általában az alkalmazott létszámmal növekszik a létszám növelést tervezők aránya; kivéve a 10-19 fő között foglalkoztató cégek kategóriáját, akik minden más kategóriánál nagyobb arányban tervezik a létszámnövelést. Láthatjuk továbbá, hogy a legnagyobb eltérés a tavalyi évhez képest a 250 főnél többet foglalkoztató cégek körében jelent meg; ebben a létszám-kategóriában több mint 18%-os a tervezett létszámnövelés arányának növekedése. 4

Súlyozott, teljeskörűsített esetszámok, mely az egytől eltérő teljeskörűsítési szorzó miatt eltér az eredeti teljes esetszámtól. E megjegyzés érvényes a fejezetben közölt összes esetszámra.

41

9. ábra: A várható létszámváltozás iránya 12 hónapon belül, létszám-kategóriák szerint, százalék

2009

2010

2011

2012

2013

2014

2015

Csökkenni fog 2505020100250502010025050201002505020100250502010025050201002505020100-

3,6 1,8 2,2 0,0 0,0 8,5 3,0 2,1 0,0 0,0 9,3 5,3 3,2 3,2 0,0 4,0 4,5 4,6 6,3 3,1 8,8 5,4 3,6 5,4 2,9 7,5 5,4 3,8 4,8 3,2 1,7 2,3 1,5 0,4 0,2 0%

Nem változik

54,9 61,0 62,0 56,1 71,4

41,5 37,2 35,7 43,9 28,6 23,9 31,4 33,0 49,0 29,5 20,4 22,7 22,8 27,5

67,5 65,6 64,9 51,0 70,5 70,2 72,0 74,0 69,4 96,2 71,4 71,7 71,0 73,4 80,5 65,6 62,2 63,3 68,7 72,1 63,2 65,8 65,6 71,2 66,9 73,8 73,9 75,5 82,6 90,2 10%

20%

30%

40%

50%

3,8 24,6 23,8 24,4 20,2 16,4 25,6 32,4 33,1 25,9 25,0 29,3 28,8 30,6 23,9 29,9 24,5 23,8 23,0 17,0 9,6 60%

70%

80%

90%

100%

Megjegyzés: N2009=8287, N2010=5770, N2011=6115, N2012=12779, N2013=12481, N2014=9882 N2015=9854 Forrás: KERESLET_VALLALAT_2009, KERESLET_VALLALAT_2010, KERESLET_VALLALAT_2011, KERESLET_VALLALAT_2012, KERESLET_VALLALAT_2013, KERESLET_VALLALAT_2014, KERESLET_VALLALAT_2015

Az éves nettó árbevétellel szintén nem tapasztalható egyértelmű összefüggés a létszámváltozást tekintve. A szakmunkások létszámának várható növekedéséről leggyakrabban az 50 millió és 100 millió forint közötti bevétellel rendelkező cégek számoltak be (51,7%), ugyanakkor a szakképzettek létszámának várható csökkenését is ez a kategória jelezte a leggyakrabban (8,3%-ban) (lásd a 10. ábrát).

42

10. ábra: A várható létszámváltozás iránya 12 hónapon belül, éves nettó árbevétel szerint, százalék

2009

2010

2011

2012

2013

2014

2015

Csökkenni fog egy milliárd forint felett 2,7 500 millió és egy milliárd között 2,5 250 és 500 millió között 1,3 100 és 250 millió között 3,3 50 és 100 millió között 8,3 50 millió forint alatt 1,5 egy milliárd forint felett 2,8 500 millió és egy milliárd között 2,8 250 és 500 millió között 0,9 100 és 250 millió között 0,8 50 és 100 millió között 8,2 50 millió forint alatt 2,5 egy milliárd forint felett 5,3 500 millió és egy milliárd között 2,5 250 és 500 millió között 4,9 100 és 250 millió között 6,1 50 és 100 millió között 1,2 50 millió forint alatt 8,0 egy milliárd forint felett 4,6 500 millió és egy milliárd között 1,9 250 és 500 millió között 1,5 100 és 250 millió között 6,8 50 és 100 millió között 9,2 50 millió forint alatt 4,1 egy milliárd forint felett 6,5 500 millió és egy milliárd között 3,0 250 és 500 millió között 10,9 100 és 250 millió között 4,3 50 és 100 millió között 0,6 50 millió forint alatt 8,8 egy milliárd forint felett 7,2 500 millió és egy milliárd között 4,8 250 és 500 millió között 6,1 100 és 250 millió között 4 50 és 100 millió között 4,8 50 millió forint alatt 4,4 egy milliárd forint felett 9,6 500 millió és egy milliárd között 9,6 250 és 500 millió között 6,2 100 és 250 millió között 9,6 50 és 100 millió között 10,3 50 millió forint alatt 14 0%

10%

Nem változik 55,5 62,2 66,7 57,1 39,9 59,4 62,7 58,2 67,5 68,7 60,6

51,7

67,1

66,7 77,1 74,7 66,1 68,7 74,0 69,3 73,3 66,3 69,4 67,8 77,4 64,0 72,9 54,0 63,9 74,4 60,4 59,4 66,5 66,9 64,9 63,7 65,7 64,8 70,1 70,7 73,4

20%

30%

40%

82,1 78,3

50%

60%

70%

41,8 35,3 32,0 39,5 39,0 34,5 39 31,5 30,5 24,6 36,9 28,0 20,4 20,5 27,8 30,2 18,0 26,0 24,8 32,2 23,8 23,0 18,5 29,5 24,1 35,1 31,8 25,0 30,8 33,4 28,7 27 31,1 31,5 29,9 25,6 20,2 23 17 80%

90%

7,6 7,6 100%

Megjegyzés: N2009=5161, N2010=3649, N2011=3485, N2012=3259, N2013=8887, N2014=8094, N2015=6991 Forrás: KERESLET_VALLALAT_2009, KERESLET_VALLALAT_2010, KERESLET_VALLALAT_2011, KERESLET_VALLALAT_2012, KERESLET_VALLALAT_2013, KERESLET_VALLALAT_2014, KERESLET_VALLALAT_2015

Az ágazatok szerinti vizsgálat azt mutatja, hogy a feldolgozóipar és az építőipar területén működő cégek tervezik legnagyobb arányban (rendre 47,9% és 57,4%) növelni szakmunkás létszámukat egy éven belül. Ugyanakkor jelentősek a régiók közötti eltérések is.

Szakképzettek várható létszámváltozásának iránya 3 éven túl, de 4 éven belül A súlyozott mintából számított kereszttáblákból az derül ki, hogy a három éven túli, de négy éven belüli távlatban a Bács-Kiskun és Győr-Moson-Sopron megyékben működő cégek tervezik a legnagyobb arányban (rendre 67,7% és 66,3%) növelni a szakképzett munkaerő létszámát. Létszámcsökkentést Jász-Nagykun-Szolnok és Békés megyében terveznek leggyakrabban a vállalatok, itt a válaszadók 7,3%-a, illetve 7%-a válaszolt így. Régiók szerinti bontásban a Nyugat-Dunántúlon, illetve a Dél-Alföldön működő cégek között találtunk a legnagyobb arányban olyanokat, melyek a szakmunkás létszámukat növelni tervezik 3 éven túl, de 4 éven belül (53,3%, illetve 43,7%). Létszámcsökkentési tervek pedig a Dél-Alföldön fordultak elő legnagyobb arányban (3,3%) illetve a NyugatDunántúlon és Dél-Dunántúlon a legritkábban (előbbinél 0,5%, utóbbi esetében 0,7%). 43

Külföldi tulajdonhányad szerint azok a vállalkozások valószínűsítik szakmunkások felvételét legnagyobb arányban, amelyekben tisztán hazai tulajdonúak (38%-uk). Azonban a csökkentést tervezők aránya is e cégek között a legmagasabb, 1,8%. Az alkalmazotti létszám változásával nem mutatnak egyértelmű összefüggést a szakmunkás létszámváltozással kapcsolatos várakozások három éven túli, de négy éven belüli időtávon. Növekedésre legnagyobb mértékben a legfeljebb 9 főt foglalkoztató vállalatok esetében számíthatunk, meglepően magas, 92,7% arányban terveznek bővítést. Ezt sorrendben a 10-19 főt foglalkoztató, majd a 250 főnél többet foglalkoztató kategória követi, 41,7%-al illetve 40,4%-al. A legnagyobb mértékű csökkenést jelző vállalatok a 250 fő felettiek voltak, 2,9% (lásd a 11. ábrát). 11. ábra: A várható létszámváltozás iránya 3 éven túl, de 4 éven belül, létszám-kategóriák szerint, százalék

2015

Csökkenni fog

5010-

2014

25020-

2013

05010-

2012

25020-

2011

05010-

2010

250200-

2,9 1,4 1,7 0,0 0,0 7,3 13,9 3,4 0,7 0,0 0,0 2,8 2,5 1,1 0,0 0,0 1,4 3,3 3,5 2,2 0,9 4,7 3,8 1,1 1,5 0,5 6,4 3,9 2,2 1,9 1,7 0%

10%

Nem változik

56,7 65,8 58,8 58,3

40,4 32,9 39,4 41,7 92,7 64,0

22,1 31,2 26,3 36,2 29,5 20,3 20,6 25,1 35,6 36,6 23,3 28,5 32,2 27,4 21,4 25,4 32,6 31,3 25,2 29,4 36,8 29,7 34,8 30,9 34,9

65,4 73,0 63,8 70,5 76,9 76,9 73,8 64,4 63,4 75,3 68,2 64,3 70,4 77,7 69,9 63,5 67,6 73,3 70,1 56,8 66,5 63,0 67,2 63,4 20%

30%

40%

50%

60%

70%

80%

90%

100%

Megjegyzés: N2010=5770, N2011=6115, N2012=3210, N2013=7348, N2014=5740, N2015=5555 Forrás: KERESLET_VALLALAT_2010, KERESLET_VALLALAT_2011, KERESLET_VALLALAT_2012, KERESLET_VALLALAT_2013, KERESLET_VALLALAT_2014, KERESLET_VALLALAT_2015

Az éves nettó árbevétel alakulásával sincsenek egyértelmű összefüggésben a szakmunkáslétszám alakulására adott válaszok. Az 50 és 100 millió forint közötti nettó árbevételt elérő vállalatok számítanak a leginkább a szakképzettek létszámának változására 3 éven túl, de 4 éven belül, a növekedést prognosztizáló vállalatok aránya körükben a legmagasabb (65,3%). Szintén magas a létszámnövelést tervezők aránya az 5 millió 44

forint alatti és az 1 milliárd forint feletti nettó árbevételű vállalatok esetében, 47,6% illetve 41,1% jelezte, hogy 3 éven túl, de 4 éven belül növelné a létszámot. Csökkenést legnagyobb arányban az 5-10 millió forint közötti árbevételű cégek jeleznek, 10,7%-uk válaszolt így. A tavalyi helyzethez képest elmondható, hogy minden árbevétel kategóriában nőtt a növekedést prognosztizáló vállalatok aránya (lásd az 12. ábrát). 12. ábra: A várható létszámváltozás iránya a 3 éven túl, de 4 éven belül, éves nettó árbevétel szerint, százalék

2010

2011

2012

2013

2014

2015

Csökkenni fog egy milliárd forint felett 2,0 500 millió és egy milliárd között 2,2 250 és 500 millió között 2,1 100 és 250 millió között 1,6 50 és 100 millió között 2,0 10 és 50 millió között 0,0 5 és 10 millió között 10,7 5 millió forint alatt 0,0 egy milliárd forint felett 5,1 500 millió és egy milliárd között 5,1 250 és 500 millió között 0,7 100 és 250 millió között 1,0 50 és 100 millió között 0,9 10 és 50 millió között 0,0 5 és 10 millió között 0,0 5 millió forint alatt 0,0 egy milliárd forint felett 1,7 500 millió és egy milliárd között 5,3 250 és 500 millió között 2,1 100 és 250 millió között 0,2 50 és 100 millió között 0,5 10 és 50 millió között 0,0 5 és 10 millió között 0,0 5 millió forint alatt 0,0 egy milliárd forint felett 2,1 500 millió és egy milliárd között 0,8 250 és 500 millió között 0,6 100 és 250 millió között 1,4 50 és 100 millió között 13,1 10 és 50 millió között 1,9 5 és 10 millió között 0,0 5 millió forint alatt egy milliárd forint felett 2,5 500 millió és egy milliárd között 2,5 250 és 500 millió között 4,8 100 és 250 millió között 0,4 50 és 100 millió között 1,1 10 és 50 millió között 3,8 5 és 10 millió között 9,5 5 millió forint alatt 0,0 egy milliárd forint felett 5,9 500 millió és egy milliárd között 3,4 250 és 500 millió között 4,8 100 és 250 millió között 1,2 50 és 100 millió között 3,0 10 és 50 millió között 3,1 5 és 10 millió között 0,0 5 millió forint alatt 0,0 0%

10%

Nem változik 41,1 33,0 35,7 36,7

56,9 64,8 62,2 61,7 65,3

32,7

40,0 32,1 47,6 33,4 29,6 29,2 34,2 28,5 20,6

60,0 57,1 52,4 61,6 65,4 70,1 64,8 70,6 79,4

0,0

100,0 33,3

66,7

21,6 26,0 29,0 33,1 22,1 24,9 21,4 35,7 29,1 26,9 36,0 29,6 36,9 28,3 16,7 8,3 30,3 29,9 26,6 33,5 29,4 21,9 26,2 7,7 38,1 28,9 34,6 29,1 31,7 29,9 27,3 26,3

76,7 68,7 68,9 66,7 77,4 75,1 78,6 64,3 68,7 72,3 63,4 69,0 50,0 69,8 83,3 58,3

33,3 67,2 67,6 68,6 66,2 69,4 74,3 64,3 92,3 56,0 67,7 60,6 69,7 65,3 67,0 72,7 73,7 20%

30%

40%

50%

60%

70%

80%

90%

100%


45

Az ágazatok szerinti vizsgálat azt mutatja, hogy a feldolgozóipar és az építőipar területén működő cégek tervezik legnagyobb arányban (rendre 50% és 49,2%) növelni szakmunkás létszámukat három éven túl, de négy éven belül. Ugyanakkor jelentősek a régiók közötti eltérések is.

Szakképzettek várható létszámváltozásának mértéke Az alábbiakban a szakképzettekre vonatkozó összes várható létszámváltozás becsült mértékét vizsgáljuk, azaz azt, hogy a megkérdezett vállalatoknál hány fővel fog várhatóan változni a szakképzett munkaerő létszáma a közeljövőben a vállalat székhelyén (telephelyén). Az előrejelzés egyrészt a következő 12 hónapra, másrészt 3 éven túl, de 4 éven belüli időszakra vonatkozik. Számításainkhoz a versenyszféra súlyozott és teljeskörűsített adatait használtunk. Az összes várható létszámváltozás mértékére vonatkozó becsléseket óvatosan szabad csak értelmezni, elsősorban a gazdasági válság hatásai miatt. A magyar gazdaságot ért megrázkódtatás nagyfokú bizonytalanságot eredményezett a vállalati várakozásokban: nemcsak a válság lehetséges mélységét becsülték alá a cégek, hanem a válságot követően a kilábalással kapcsolatos várakozásaikban is érezhető a válság hatása. Ezt a tehetetlenségi hatást erősíti fel az, hogy a válságból való kilábalás sokkal lassúbb folyamatnak ígérkezik, mint ahogy korábban erre számítani lehetett. Ebből kifolyólag a vállalkozások várakozásait több negatív és pozitív hatás éri egyszerre, melyekhez hasonlókról nem rendelkezünk korábbi megfigyelésekkel, ezért a hatásmechanizmusok pontos megértése nem lehetséges. Továbbá a konkrét számszerű előrejelzéseket nem szabad egy az egyben értelmezni: ezek csupán a mintán belüli cégcsoportok közötti különbségekként értelmezhetőek és annak megfigyelésére szolgálnak, hogy lássuk, melyik szektorban, cégcsoportban látják a cégek nagyobb mértékben növelni vagy éppen csökkenteni foglalkoztatottaik számát. Ez az indikátor így kiegészíti azt, hogy az egyes cégcsoportokon belül mekkora arányú az egyáltalán létszámnövekedést tervező cégek aránya. Ennek oka többek között, hogy a vállalatok csak jelentős pontatlansággal tudnak létszámfelvételt előre jelezni. A mintába került vállalatok átlagos adataiból az derül ki, hogy a súlyozott és teljeskörűsített mintában a teljes alkalmazotti létszám 1 851 345 fő és ebből a mezőgazdaságban dolgozik körülbelül 63 569 fő, a feldolgozóiparban 682 656 fő, az építőiparban 43 223 fő, a szolgáltató cégeknél pedig 1 061 897 fő. A mintában szereplő összes alkalmazottból 939 fő dolgozik a legfeljebb 9 fős mikrovállalkozásoknál, 4 494 fő a 10-19 fős kisvállalkozásoknál, 114 677 fő a 20-49 fős, közepes méretű vállalatoknál, 531 609 fő az 50-249 fős cégeknél és 1 199 626 fő a legalább 250 főt foglalkoztató nagyvállalatoknál. Szakképzettek várható létszámváltozásának mértéke 12 hónapon belül Megyei bontásban Budapesten illetve Borsod-Abaúj-Zemplén megyében számíthatunk a legnagyobb növekedésre, az előbbi esetében 5 140, az utóbbi esetében pedig 2 869 fővel. Egyik megyében sem lehet létszámcsökkenésre számítani. Az adatok 46

alapján a szakképzett munkaerő létszámának legkisebb mértékű növekedése Békés és Nógrád megyében várható (166, illetve 103 fő). A régiók közül idén Közép-Magyarországon és Nyugat-Dunántúlon volt a legnagyobb a becsült létszámnövekedés (6 645 fő, illetve 4 790 fő), míg a Dél-Dunántúlon várható a legkevesebb növekedés, 1 083 fő. (lásd a 13. ábrát). 13. ábra: Az összes várható létszámváltozás 12 hónapon belül, régiók szerint, fő 2009

2010

2011

2012

2013

2015

8242

9000

2014

6645

8000

3783 1935

255

2040 1668

2250 1153

1464 1549 1118 1842 1483 1965

1929 1836 906 1107 765

346

1347 1385 1722 1715

1272 498

500

1420 792 1083

804 448 474

-222

1000

328

2000

873 897 431 766 1181 1210

3000

2196

4000

3065

3566

5000

3651

4739

6000

4790

5802

7000

0

-1000 Dél-Alföld

Dél-Dunántúl

Észak-Alföld

ÉszakMagyarország

Közép-Dunántúl

KözépNyugat-Dunántúl Magyarország

Megjegyzés: N2009=5956, N2010=5770, N2011=6043, N2012=6735, N2013=16026, N2014=3309, N2015=3762 Forrás: KERESLET_VALLALAT_2009, KERESLET_VALLALAT_2010, KERESLET_VALLALAT_2011, KERESLET_VALLALAT_2012, KERESLET_VALLALAT_2013, KERESLET_VALLALAT_2014, KERESLET_VALLALAT_2015

Külföldi tulajdonhányad szerint a tisztán hazai tulajdonú cégek fogják várhatóan a legnagyobb keresletet támasztani a szakképzett munkaerő iránt a következő 12 hónapban (12 895 fő). A legkisebb kereslet pedig az olyan vegyes tulajdoni hátterű vállalkozások felől várható, amelyek döntően hazai kézben vannak, összhangban az elmúlt évek tapasztalataival. Az ágazatok szerinti megoszlás szerint a feldolgozóipar és a szolgáltatások területén működő cégek tervezik a legnagyobb mértékű létszámbővítést (9 708 fő, illetve 10 004 fő). A mezőgazdaság és az építőipar területén tevékenykedő vállalatokra jellemző a 47

legmérsékeltebb létszámbővítési szándék (352 és 909 fő). A korábbi évek eredményeire visszatekintve megállapíthatjuk a mezőgazdaság és az építőipar vállalatai illetve a szolgáltató szektor és a feldolgozóipar cégei közötti különbségek állandósulását. Szakképzettek várható létszámváltozásának mértéke 3 éven túl, de 4 éven belül Megyei bontásban 4 éves távlatban Budapest, Győr-Moson-Sopron és BorsodAbaúj-Zemplén megye esetében várható a leginkább, hogy növekedni fog a szakképzett munkaerő iránti kereslet a kérdőíves felmérés eredményei alapján: a prognosztizált létszámnövekedés 2 685, 1 683, illetve 1266 fő. Legkisebb növekedést a Nógrád megyei vállalatok jeleztek előre, 87 főt. A 14. ábrán látható, hogy a régiók közül várhatóan Közép-Magyarországon fog leginkább megnövekedni a szakképzett munkaerő iránti kereslet 3 éven túl, de 4 éven belül, (3 817 fő), legkevésbé pedig Közép- és Dél-Dunántúlon (1 128 illetve 878 fő).

14. ábra: Az összes várható létszámváltozás 3 éven túl, de 4 éven belül, régió szerint, fő 2010

2011

2012

2013

2014

2015

9997

12000

10000

8000

1542 1412

1747 2280 2036

2184 1895 1093 1540 922 1128

1632 1338 723 621 973 1546

Dél-Dunántúl

2002 1014 918 1707

577 542 306 718 708 878

Dél-Alföld

516

1242 923 297 619 919 1437

2000

1915

4000

3209 1882 2605 2730

3817

4294

6000

0 Észak-Alföld

ÉszakMagyarország

Közép-Dunántúl

KözépMagyarország

Nyugat-Dunántúl


Külföldi tulajdoni hányad szerint a tisztán hazai, illetve a többségében vagy tisztán külföldi tulajdonú cégek jelezték a következő 3 éven túlra, de 4 éven belülre vonatkozóan a legnagyobb várható létszámnövekedést (7 423 fő, illetve 4 535 fő). Az éves nettó árbevétel szerinti bontásból az derül ki, hogy a 4. évben az egy milliárd 48

forint feletti bevétellel rendelkező vállatok tervezik végrehajtani a legnagyobb mértékű létszámbővítést, méghozzá 5 904 fővel, ami messzemenően meghaladja a többi bevételi kategóriában előre jelzett létszámváltozás mértékét, ahogy azt már évek óta tapasztalhatjuk. Az eggyel alacsonyabb bevételi kategóriába (500 millió és egy milliárd forint között) tartozó vállalatoknál ez az adat csupán 1 352 fő. Az évi 100 és 250 millió forint közötti bevételt elérő gazdálkodók esetében pedig a szakképzettek létszámának 1 165 fős növekedése várható. Az ágazatok szerinti vizsgálatból az látható, hogy a feldolgozóipar és a szolgáltatások területén működő cégek tervezik az adatfelvételt követő 4. évben a leginkább megnövelni szakképzett munkaerő iránti keresletüket (7 926 fővel illetve 4 615 fővel). Az építőipari és a mezőgazdasági cégek tervezik legkisebb arányban növelni a szakképzett munkaerő létszámát a 4 év során, 482, illetve 220 fővel. Ugyanakkor az is világosan látható, hogy a feldolgozóipari vállalkozások 4 éven túli munkaerő-keresleti előrejelzéseiket is jelentősen növelték a tavalyi évhez képest.

A várható kínálat és kereslet eltérése területi egységenként Az 5. táblázat tartalmazza a megyék és régiók teljes előre jelzett szakiskolai kibocsátását és a teljes becsült munkaerő-piaci keresletet is. Ezek alapján a kínálat és kereslet várható eltéréseit is bemutatja a táblázat térségi szempontból aggregáltan. 5. táblázat: Becsült szakképzetek iránti kínálat és kereslet megyénként és régiónként, fő

Kilépés, szak-iskolából és szakközép-iskolából – 2018, fő (becslés)

Adott térség effektív munkakínálatának részét képezők száma, fő (becslés)

Vállalakozások kereslete, 2018-2019, fő (becslés)

Szakiskolai kibocsátás és kereslet 2018-2019-es országos eltérése (becslés)

Munkaerő-kínálat és -kereslet 2018-2019-es országos eltérése (becslés)

eltérés

Beiskolázás szakiskola és szakközép-iskola szakképző évfolyamára 2016/2017, fő (becslés)

kereslet

megyék és régiók

kínálat

Budapest

25878

23051

19017

23508

-457

-4491

Pest

4124

3673

2936

10874

-7201

-7938

KözépMagyarország

30002

26724

21953

34382

-7658

-12429

Fejér

4267

3801

3247

1228

2573

2019

KomáromEsztergom

2388

2127

1844

639

1488

1204

Veszprém

2832

2523

1954

4402

-1879

-2448

Közép-Dunántúl

9487

8451

7045

6269

2182

776

49

Kilépés, szak-iskolából és szakközép-iskolából – 2018, fő (becslés)

Adott térség effektív munkakínálatának részét képezők száma, fő (becslés)

Vállalakozások kereslete, 2018-2019, fő (becslés)

Szakiskolai kibocsátás és kereslet 2018-2019-es országos eltérése (becslés)

Munkaerő-kínálat és -kereslet 2018-2019-es országos eltérése (becslés)

eltérés

Beiskolázás szakiskola és szakközép-iskola szakképző évfolyamára 2016/2017, fő (becslés)

kereslet

megyék és régiók

kínálat

Győr-MosonSopron

4393

3913

3681

10740

-6827

-7059

Vas

2125

1893

1728

3096

-1203

-1368

Zala

2088

1860

1637

2707

-847

-1070

NyugatDunántúl

8606

7666

7046

16544

-8878

-9498

Baranya

3251

2896

2529

2616

279

-87

Somogy

2931

2611

2113

414

2197

1700

Tolna

2516

2241

1711

762

1479

949

Dél-Dunántúl

8698

7748

6353

3792

3956

2562

Borsod-AbaújZemplén

7575

6747

4858

6288

459

-1430

Heves

2199

1959

1720

932

1027

788

Nógrád

1365

1216

966

528

688

439

ÉszakMagyarország

11139

9922

7544

7747

2175

-203

Hajdú-Bihar

4189

3731

3079

2700

1031

379

Jász-NagykunSzolnok

3238

2884

2312

2286

599

26

SzabolcsSzatmár-B.

10418

9280

7897

4280

5000

3617

Észak-Alföld

17845

15895

13288

9266

6630

4022

Bács-Kiskun

4688

4176

3403

2935

1241

468

Békés

3545

3158

2188

858

2299

1330

Csongrád

4227

3765

2993

3373

393

-380

Dél-Alföld

12460

11099

8584

7166

3933

1419

Összesen

98237

87505

71814

85165

2340

-13351

Forrás: KERESLET_VALLALAT_2014, KIR-STAT

50

Idén lehetőségünk volt a KIR-STAT adatbázisban megjelenő összes, a szakképzésbe nappali tagozatos képzésben és iskolai rendszerű felnőttoktatás keretében belépő diákot számba venni a területi bontású előrejelzések számításakor. Ennélfogva bár a szakképzettek várható kínálatáról még pontosabb képet kaptunk, az adatok összehasonlítása a kutatás korábbi eredményeivel problematikussá vált. Az egyik legfontosabb következtetése az 1. táblázatnak, hogy számszerűleg és országosan összességében több diák végez a szakképzésben, mint ahány szakképzett dolgozót a versenyszféra vállalatai felvenni terveznek a következő 3-4 évben. Az effektív munkaerő-kínálatot illetően azonban elmondható, hogy a munkaerő-piaci keresletnél alacsonyabbnak ígérkezik a szakiskolát végzettekből összeálló effektív munkaerő-kínálat. Ugyanakkor az 1. táblázatot óvatossággal szabad csak kezelni, mivel mind a megyék szerinti, mind a régiók szerinti aggregálás jelentős különbségeket takarhat el.

A kritikus értékeket meghaladó képzések megyénként és régiónként A kínálat és a kereslet eltéréseinek meghatározásakor azt az elvet követtük, hogy a lehetséges és a szükséges beavatkozás (a jelenlegi szakiskolai keretszámok csökkentése, illetve növelése) területeit ún. kritikus értékek átlépésével határozzuk meg. Nem tehettünk másként, mert csak két adatfelvétel nem ellenőrzött érvényességű eredményei álltak rendelkezésünkre. A bizonyos kritikus értékek átlépése (a kínálat és a kereslet nagymértékű eltérése) esetén feltételezhetjük azt, hogy meg kell, illetve meg lehet fontolni a beavatkozást, a korábban érvényes szakiskolai keretszámok felülvizsgálatát. Az alábbiakban ismertetjük megyénként és régiónként külön-külön azokat a szakmákat, melyek átlépik a kritikus értékeket (lásd a 6. és 7. táblázatokat). A két táblázat nem hasonlítató össze közvetlenül, ami azt jelenti, hogy azok a szakmák, melyek kritikusak megyei szinten, nem feltétlenül kritikusak régiós szinten, és fordítva. Ennek oka, hogy a kritikus értékek meghatározásához felhasznált munkaerő-piaci és szakiskolai előrejelzési adatok eltérnek megyei és régiós szinten. Ez azt jelenti, hogy az egyes régiókban a megyék becsült kereslete, illetve kínálata erősítheti és ki is olthatja egymást. Egy hipotetikus példával szemléltetve ezt: Baranya megye magas várható szakiskolai kibocsátását egy adott szakmából ellensúlyozhatja Somogy megye magas várható munkaerő-piaci kereslete ugyanabban a szakmában a Dél-dunántúli régióban. Ugyanakkor mindkét megyében, külön-külön kritikus szakmának kategorizálhatjuk az adott szakmát: Baranyában a túlképzés jelent problémát, Somogyban pedig az alacsony szakiskolai kibocsátás. Mindkét táblázat jól mutatja, hogy jelentősek a regionális eltérések az országon belül. Továbbá, a kritikus értékeket átlépő szakmákban várható kínálat és kereslet mértéke előrebecslésünk alapján jelentősen változik kritikus szakmánként, azonban ennek nagyságát nem tüntettük fel a táblázatban a becslés feltételezett pontatlansága miatt. Ennek okát fentebb részleteztük, a módszertani megállapításoknál.

51

Kritikusan Kritikusan Kritikusan Kritikusan magas magas magas magas kereslet kereslet kereslet kereslet

Budapest

IFRS mérlegképes könyvelő 5134405

Gyógyászati segédeszközforgalmazó 5134404

Építő- és anyagmozgató gép kezelője 3258202

Ellenőrzési szakelőadó 5134401

Egyéb szervezeti mérlegképes könyvelő 3285302

Bérügyintéző 3134103

Megye / Szakma

Államháztartási mérlegképes könyvelő 3121501

6. táblázat: Képzések, ahol a becsült kínálat és a becsült kereslet eltérése meghaladja a kritikus értékeket, megyék szerint, 2015

Kritikusan Kritikusan magas magas kereslet kereslet Kritikusan magas kereslet

Győr-MosonSopron

Kritikusan magas kereslet

Pest SzabolcsSzatmár-Bereg Forrás: KERESLET_VALLALAT_2015, KIR-STAT

Középmagyarország

Észak-Alföld Forrás: KERESLET_VALLALAT_2015, KIR-STAT

Gyógyászati segédeszközforgalmazó 5134404

Építő- és anyagmozgató gép kezelője 3258202

Ellenőrzési szakelőadó 5134401

Kritikusan Kritikusan Kritikusan Kritikusan Kritikusan magas magas magas magas magas kereslet kereslet kereslet kínálat kereslet

NyugatDunántúl

52

Egyéb szervezeti mérlegképes könyvelő 3285302

Dízelmotoros vasúti jármű szerelője 5452504

Bérügyintéző 3134103

Államháztartási mérlegképes könyvelő 3121501

Régió / Szakma

7. táblázat: Képzések, ahol a becsült kínálat és a becsült kereslet eltérése meghaladja a kritikus értékeket, régiók szerint, 2015

Kritikusan magas kereslet Kritikusan magas kereslet


Kritikusan Kritikusan Kritikusan Kritikusan Kritikusan Kritikusan magas magas magas magas magas magas kereslet kereslet kereslet kereslet kereslet kereslet Virágbolti eladó 5534406

Szociális gondozó és ápoló 3481104

Számviteli ügyintéző 5534404

Pénzügyi ügyintéző 5534403

Pénzügyi szervezeti mérlegképes könyvelő 5534402

Műszakicikk-eladó 5481203

Kéményseprő 5272601

IFRS mérlegképes könyvelő 5134405

Kritikusan Kritikusan Kritikusan Kritikusan Kritikusan magas magas magas magas magas kereslet kereslet kereslet kereslet kereslet Kritikusan Kritikusan magas magas kereslet kereslet


Kritikusan magas kínálat


Kritikusan magas kínálat

53

Virágbolti eladó 5534406

Tisztítástechnológiai szakmunkás 3285303

Szociális gondozó és ápoló 3476201

Számviteli ügyintéző 5534404

Pénzügyi ügyintéző 5534403

Pénzügyi szervezeti mérlegképes könyvelő 5534402

Műszakicikk-eladó 5481203

Kéményseprő 5272601

Tanulószerződéses foglalkoztatás néhány jellemzője A tanulószerződéses foglalkoztatás tekintetében egyértelműen növekvő trendet figyelhetünk meg a feldolgozóipar és a szolgáltatások területén 2013/2014-ig, majd ezt követően a szolgáltatási szektorban erősebb, a feldolgozóiparban gyengébb mértékben lelassul a növekedés üteme. A mezőgazdaság és az építőipar esetében elmondható, hogy 2008-tól kezdve hozzájárulásuk a tanulószerződéssel foglalkoztatott diákok számához alacsony szintű, és ez nem növekedett jelentősen az utóbbi 6-7 évben. Megállapíthatjuk, hogy a tanulószerződéses képzésben részt vevő diákok száma összességében emelkedett az elmúlt években köszönhetően a szolgáltatási és a feldolgozóipari ágazatnak, bár 2013-2014-ben a növekedés üteme lelassulni látszik, bizonyos ágazatokban már most is stagnálás tapasztalható, ezért érdemes elemezni a vállalatokat mozgató motivációkat. A tanulószerződéses képzésből való kimaradás okait a válaszadók egytől ötig tartó skálán osztályozhatták. Megállapíthatjuk, hogy az előző évekhez hasonlóan leginkább az oktatói háttér, valamint a jelentkezők hiányára panaszkodtak a válaszadók, míg a legelhanyagolhatóbb, és fontosságából egyre inkább veszítő tényező a cég rossz üzleti helyzete volt (lásd a 15. ábrát). A tanulószerződéses képzésbe való bekapcsolódás vállalati okait illetően az idei eredmények alapján is egyértelműen megjelenik a jövőbeli munkaerő-igények kielégítésének a motivációja, míg a legkisebb mértékben az adminisztráció egyszerűségére vonatkozó állítással értettek egyet a vállalatok. Ezen megállapítások összhangban állnak a többéves tapasztalatokkal, a 16. ábra arról tanúskodik, hogy a tanulószerződéses képzésbe bekapcsolódás vállalati okai az évek során stabilak maradtak.

54

15. ábra: A tanulószerződéses képzésből való kimaradás vállalati mozgatói, pontszámok átlagai 2012–2015. nincs oktatói háttér, kapacitás

2,62

2,97 3,21 3,35

céget alacsony az igény a szakmunkások iránt, csak képzett szakembereket keresnek

1,71

2,51 2,74 2,84 2,29 2,47 2,53 2,59 2,77 2,33 2,37 2,30 2,50 2,27 2,72 2,83

2,15 2,16 2,01

most nem képeznek, de tervezik vagy már folyamatban van

2,53 2,10 2,21 2,26 2,53 2,09 2,28 2,31 1,91 2,02 2,44 2,43

szabályozásának többszöri megváltozása túlságosan költséges a képzés a hasznaihoz képest a vállalkozás mérete miatt

3,21

1,94 2,13 2,02 2,18 1,85 1,97 1,85

rosszak a tapasztalataink a tanulókkal

1,38 1,68 1,93

a cég rossz üzleti helyzete ,00 2014

2,59 2,64 2,57 2,80

1,79

bonyolult az adminisztráció

2015

3,09 3,14 3,10

1,00 2013

2,00

3,46

3,00

3,00

4,00 pont

2012

Megjegyzés: 5 pont – teljes mértékben egyetért; 1 pont – egyáltalán nem ért egyet; a „tanulók utáni elszámolás átszervezése a Nemzeti Adó- és Vámhivatalhoz” opciót 2012-ben nem vizsgáltuk 1163
55

16. ábra: A tanulószerződéses képzésbe való bekapcsolódás vállalati okai, pontszámok átlagai 2012–2015. 4,44 4,52 4,41 4,39 4,28 4,28 4,20 4,16

Megmutathatjuk a tanulóknak, mi hogyan dolgozunk.

4,04 4,15 3,94 3,86

társadalomba.

3,50 3,41 3,12 3,16

vagyunk a munkavállalók felé.

3,13 2,89 2,81 2,95

felvenni. 2,34 2,23 2,27 2,18 2,32 2,17 2,16 1,98 0,00 2015

2014

1,00

2,00

2013

2012

3,00

4,00

5,00 pont

Megjegyzés: 5 pont – teljes mértékben egyetért; 1 pont – egyáltalán nem ért egyet 1386
Pályakezdők foglalkoztatása és kompetenciái E szakasz célja, hogy bemutassa a vállalkozások pályakezdőkkel való elégedettségét mind általánosságban, mind egyes tudás, illetve készség terület szerint. Ezen eredményeket a tavalyi felmérésünk eredményeinek tükrében értelmezzük. A pályakezdők egyes készségeinek vállalati megítélése direkt útmutatást ad a szakképzés minőségi fejlesztése számára; megmutatja, mely szakmai vagy általános készségek oktatására kell nagyobb hangsúlyt fektetni a szakképzés során annak érdekében, hogy a munkaerőpiaci igényeket jobban ki tudja elégíteni a szakképzés. A megkérdezett 2434 vállalatból 977 (40,2%) foglalkoztatott szakképzésből kilépő pályakezdőt az elmúlt év során, ami emelkedést jelent a tavalyi 29,2%-os részarányhoz 56

képest. Ők összesen 3553 pályakezdőt foglalkoztattak. E vállalatok relatív elégedettségét jól mutatja, hogy az elmúlt év során felvett pályakezdők 81%-át, 2868 főt a megkérdezés pillanatában is foglalkoztatták a válaszoló vállalatoknál. A pályakezdőkkel való vállalati elégedettséget direkt módon is mértük, amikor a válaszolókat megkértük, hogy értékeljék a szakképzésből frissen kilépett pályakezdők felkészültségét (17. ábra). A kibontakozó kép nagyjából megegyezik a fentiekben megfogalmazottakkal: a vállalatok túlnyomó része inkább vagy nagyon megfelelőnek találja a szakképzésből kikerülő felvett pályakezdők felkészültségét munkájuk elvégzéséhez. Ez az arány összességében hasonló az elmúlt évek eredményeihez, azonban a nagyon megfelelőnek talált pályakezdők aránya az előző év kiugró eredményéhez képest kb. 8 százalékpontot esett. 17. ábra: A pályakezdők felkészültségével való vállalati elégedettség megoszlása, % 2015 3,3

16,0

2014 1,5

15,0

2013 2,4

14,8

2012 3,0

14,3

2011 4,0 0%

65,4

15,3

60,4

23,0 70,5

12,3

66,5

21,0

16,2 63,6

20%

40%

60%

10,8 80%

100%

Forrás: KERESLET_VALLALAT_2011, KERESLET_VALLALAT_2012, KERESLET_VALLALAT_2013, KERESLET_VALLALAT_2014, KERESLET_VALLALAT_2015

Megvizsgáltuk a vállalatoknak a pályakezdők egyes készségeivel és képességeivel való elégedettségét (8. táblázat). Az előző évek felmérési adatait tekintve megállapítható, hogy a pályakezdőknek munka- és élettapasztalatra lenne szükségük, illetve az önálló munkavégzés képességét kellene fejleszteniük a vállalatok véleménye alapján, azonban ezekben a kategóriákban javulást érzékelhetünk. Emellett a vállalatok számára továbbra sem tűnnek kirívóan problémásnak az alkalmazott pályakezdők általános kompetenciái, mint például az olvasási-, számolási- és beszédkészség – az idegennyelv-tudást kivéve –, továbbá az adminisztrációs készségek, a számítógépes tudás, a szociális készségek és a személyes megjelenés. Általánosságban elmondható, hogy a problémát jelzők aránya az előző évekhez képest csökkent. 57

8. táblázat. Készségek és kompetenciák, melyekkel az elmúlt két évben felvett a szakképzésből kikerülő pályakezdők nem rendelkeznek, az adott készséget vagy kompetenciát említő vállalatok aránya, %, 2011, 2012, 2013, 2014 és 2015. Kompetencia

2011

2012

2013

2014

2015

munka-/ élettapasztalat

58

59

54

46

24

önálló munkavégzés képessége

42

36

40

39

16

munkakultúra, a munkához való hozzáállás

29

24

23

20

10

felelősségtudat

33

24

22

21

10

motiváció, elkötelezettség, lelkesedés

30

20

18

12

10

idegennyelv-tudás

24

26

25

20

9

technikai, feladat-specifikus képességek

16

20

10

19

7

időbeosztási készség, pontosság

20

16

11

13

6

fegyelmezettség

21

16

7

10

6

vezetési, szervezési képességek

17

16

25

14

6

kezdeményező készség

15

15

17

13

6

együttműködési készség

12

10

11

8

4

ügyféllel való bánásmód

13

10

5

7

4

általános tudás, készségek

12

9

7

6

4

számoláskészség

14

7

8

12

4

szociális készségek, kollégákkal való bánásmód

8

7

10

7

3

irodai, adminisztrációs képességek

10

7

8

8

3

anyanyelvi beszédkészség

4

6

3

2

2

anyanyelvi íráskészség

5

5

2

2

2

személyes megjelenés

4

5

3

3

2

olvasási készség

4

2

2

2

1

felhasználói szintű számítógépes ismeretek/gyakorlat

3

3

4

1

1

egyéb

0

0

0

0

0

Forrás: KERESLET_VALLALAT_2011, KERESLET_VALLALAT_2012, KERESLET_VALLALAT_2013, KERESLET_VALLALAT_2014, KERESLET_VALLALAT_2015

58

2. A tanulói adatfelvétel 2.1 Az adatfelvételről Az MKIK GVI irányításával és a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara szervezésében lezajlott kérdőíves adatfelvétel során 2661 frissen végzett szakképzett fiatalt kerestek fel a kérdezőbiztosok. A szakképzettek mintájának alapját az MKIK által fenntartott és gondozott ISZIIR adatbázis képezte. Az alapsokaságba azok a pályakezdő szakmunkások kerültek be, akik a nyilvántartás szerint azon szakmák egyikében végeztek a 2012/13-as tanévben, melyek mind a 19 megyében korlátozás nélkül beiskolázhatóak voltak5, és a képzés ideje alatt rendelkeztek tanulószerződéssel. Kutatásunk összesen 36 szakmára terjedt ki. Az adatfelvétel mintáját úgy határoztuk meg, hogy az arányos legyen a végzett tanulók szakmánkénti és megyei súlya szerint. Az adatfelvételt a kérdezést lebonyolító területi kamarák 2014. december 15. és 2015. február 23. között végezték.

2.2 A minta jellemzői A területi kamarák hálózata segítségével összesen 2661 szakképző iskolát (szakiskolát vagy szakközépiskolát) végzett fiatalhoz jutottak el a kérdezőbiztosok. A kutatás célja 2015-ben a 2013-ban szakképző iskolát végzettek munkaerő-piaci helyzetének vizsgálata volt. Az adattisztítást követően a statisztikai számítások során végül 2410 fő válaszait vettük figyelembe. Nógrád megye (34 fő) kivételével minden megyében legalább 70 szakképzett fiatal töltötte ki a kérdőívet, a legnagyobb esetszámot Budapest (193 fő), Borsod-AbaújZemplén megye (189 fő), Bács-Kiskun megye (184 fő) és Pest megye (158 fő) esetében tapasztaltuk. A régiók szerinti megoszlás kiegyenlítettebb, minden régió esetében legalább 280 fős az elemszám. Legnagyobb számban a közép-dunántúli régióhoz kötődő fiatalok válaszoltak kérdőívünkre (395 fő). A megkérdezettek alapjellemzőinek tekintetében számottevő változást nem tapasztaltunk a korábbi évek adatfelvételeinek eredményeihez képest. A kérdőíves kutatás során megkérdezettek 14%-a 20 éves vagy fiatalabb, 70%-uk 21 és 23 év közötti, 16%-uk pedig ennél idősebb, így átlagos életkoruk 22 év. A mintában a nemek szerinti megoszlás azt mutatja, hogy a válaszadók 78%-a férfi és 22%-a nő. Budapesten él a megkérdezettek 6%-a, egyéb városban lakik 54%-uk, 39%-uk községi lakos, 1%-uk pedig külföldön él. A mintába legnagyobb gyakorisággal a bolti eladó (216 fő), illetve a szakács (168 fő) 5

A kutatásba bevont szakmák listáját alapvetően a fenti kritérium alapján határoztuk meg, azonban az összehasonlíthatóság érdekében a listát bővítettük egyes további szakmákkal, melyeket a korábbi években vizsgáltunk.

59

szakmát végzettek kerültek be ezen kívül legalább 100 főt sikerült elérni a cukrász, gépi forgácsoló, pincér, kőműves, hegesztő, autószerelő, karosszérialakatos és a bútorasztalos szakmát végzettek közül is. A megkérdezettek apjának iskolai végzettsége a válaszadók 15%-ának esetében legfeljebb 8 általános, többségük (60%) esetében szakmunkásképző, 15%-uknál szakközépiskola vagy technikum. 6%-uk végzett gimnáziumot és 4%-uk főiskolát vagy egyetemet. A megkérdezettek apja 6%-uk esetében önálló vagy vállalkozó, 2%-uknál vezető beosztású, 4%-uk esetében beosztott értelmiségi és 3%-uk apja irodai alkalmazott. Kiemelkedően magas, 45%-os azok aránya, akiknek apja szakmunkásként dolgozik, 9% esetében segédmunkás vagy betanított munkás, 1%-uknál alkalmi munkás, 2% esetében pedig közmunkás. A válaszadók 5%-ának apja munkanélküli, 6%-uk apja pedig egyéb okból nem dolgozik (pl. nyugdíjas). A megkérdezettek 6%-ának apja már nem él és 12%-uk nem válaszolt a kérdésre. A fenti arányok csak igen enyhe eltérést mutatnak az elmúlt évek adataihoz képest. A válaszadók döntő többsége (82%, tavaly 73%, tavalyelőtt 74%) számolt be arról, hogy apjának van szakképesítése, tehát elmondható, hogy a szakiskolai, szakközépiskolai végzettséggel rendelkező apák gyermekei különösen nagy arányban szereznek ilyen képesítést.

2.3 Pályakezdő szakképzettek a munkaerőpiacon – a tanulói adatfelvétel tapasztalatai Az iskolai előmenetel és az iskoláról alkotott vélemények A szakképzett pályakezdőket – az elmúlt évekhez hasonlóan – megkérdeztük iskolai eredményeikről, középiskolai pályafutásukról és szakképzettségük megszerzésének körülményeiről.6 Ez azért képezte vizsgálatunk fontos részét, mert ezáltal kiderülhet, hogy az iskolában elért eredmények milyen hatást gyakorolnak a későbbi munkaerőpiaci pályafutásra. Emellett több kérdés segítségével próbáltuk meg feltárni a fiatal szakképzettek szakiskoláról és szakmájukról alkotott véleményét. A 2015 és 2013 között gyűjtött adataink korlátozottan hasonlíthatóak össze a korábbi adatfelvételek eredményeivel, mivel a 2009 és 2012 közötti adatfelvételek esetében a válaszadók 9 hónapot 6

A megkérdezettek szakiskolában, szakközépiskolában, illetve TISzK-ben szerezhettek szakmát. A szakiskola olyan középfokú oktatási intézmény, ahol az iskolai rendszerű szakképzésben olyanok is részt vehetnek, akik nem rendelkeznek érettségivel. A 9-10. évfolyamon közismereti képzés is folyik, de emellett nagy hangsúlyt kap a pályaorientáció, később pedig a szakmai előkészítés és a szakmai alapozás. A 10. évfolyam elvégzése, illetve a tanköteles kor betöltése után lehet elkezdeni a szakképző évfolyamokon a szakmai vizsgára való felkészülést. A szakközépiskola olyan középiskola, ahol a 9-12. évfolyamon közismereti, az érettségire felkészítő képzés folyik. Emellett az első két évben szakmai orientációs, a második két évben pedig szakmai alapozó tantárgyakat is tanítanak. A tanulmányok befejeztével az érettségi megszerzését követően kezdődik a szakmai képzés, mely után a tanult szakmából szakmai vizsga tehető. A Térségi Integrált Szakképző Központok (TISzK-ek) pedig szakképző iskolák, esetleg felsőfokú szakképzést folytató felsőoktatási intézmények társulása szakképzési feladatok összehangoltan történő ellátására. /Forrás: http://www.szakkepesites.hu/fogalomtar.html/

60

töltöttek a munkaerőpiacon a megkérdezés időpontjáig, a 2015 és 2013 közötti adatfelvételek esetében pedig 19 hónapot. Bár tanulmányunkban megkíséreljük feltérképezni a korábbi évekhez képest bekövetkezett változásokat is, eredményeink értelmezésénél óvatosan kell eljárni. A megkérdezett tanulók általános iskolai utolsó éves tanulmányi átlageredménye az összes válaszadó átlagában 3,6, mely szinte megegyezik a 2014-ban mért értékkel (3,5). 2013-ban ez 3,51 volt, 2012-ben 3,48, 2011-ben 3,46, 2010-ben 3,42, 2009-ben pedig 3,49. Középiskolai tanulmányait a 2015-ben megkérdezett tanulók 60,4%-a szakiskolában kezdte (2014-ben 71,6%, 2013-ban 69%, 2012-ben 67%, 2011-ben 71%, 2010-ben 75%, 2009-ben pedig 70% volt a megfelelő arány). 32,6%-uk (2014-ben 23,2%, 2013ban 26%, 2012-ben 28%, 2011-ben 25%, 2010-ben 22%, 2009-ben 25%) szakközépiskolába, 7,1%-uk (2014-ben 5,2%, 2013-ban 5,4%, 2012-ben 4,6%, 2011-ben 4,4%, 2010-ben 4%, 2009-ben 5%) pedig gimnáziumba járt az általános iskola befejezése után. A gimnáziumban tanuló 165 fő 81,2%-a (134 fő) érettségi bizonyítványt, 18,8%uk (31 fő) pedig még végzés előtt abbahagyta a gimnáziumi képzést. Ezután mind a 165 fő részt vett szakképzésben is (így kerülhettek be mintánkba): 105 fő szakiskolában tanult tovább, 58 fő szakközépiskolában vagy technikumban, 2 fő pedig egy másik gimnáziumban. (Ők később a harmadik középiskolájukban szereztek szakmunkás bizonyítványt.) A gimnáziumi érettségivel rendelkező 134 tanulóból 87 fő szakiskolában, 47 fő pedig szakközépiskolában szerzett szakmát. A gimnáziumi tanulmányait félbehagyó 31 főből 25-en szakiskolában, 6-an pedig szakközépiskolában szereztek szakmunkás képesítést. Első középiskolájában a megkérdezett fiatalok a 60%-a (2014-ben 72%, 2013-ban 69%, 2012-ben 66%, 2011-ben 68%, 2010-ben 72%, 2009-ben 68%) szakmunkás bizonyítványt szerzett. 22%-uk (2014-ben 15%, 2013-ban 13%, 2012-ben 14%, 2011-ben és 2010-ben 12%, 2009-ben 13%) érettségi bizonyítványt, 8%-uk (2014-ben 5%, 2013-ban 9%, 2012-ben 7%, 2011-ben 6%, 2010-ben 3%, 2009-ben 10%) mindkettőt, 10%-uk (2014-ben 8%, 2013-ban 9%, 2012-ben 13%, 2011-ben 14%, 2010-ben 13%, 2009-ben 9%) pedig végzés előtt abbahagyta a képzést. Az érettségi bizonyítványt szerzők 75%-a szakközépiskolában, 25%-a pedig gimnáziumban végzett (utóbbiak később szereztek szakmát egy másik iskolában). A 2015-ben megkérdezett 2410 tanuló közül 932 fő járt második középiskolába is. Ebből 686 fő az első középiskola elvégzése után tanult tovább, 240 fő pedig iskolát, illetve iskolatípust váltott (az első befejezése nélkül). Az első iskola befejezése után továbbtanulók 56%-a szakiskolában, 43%-uk szakközépiskolában vagy technikumban, 2%-uk pedig gimnáziumban tanult tovább. A végzés előtt középiskolát váltók 77%-a szakiskolában, 20%-a szakközépiskolában, 3%-uk pedig gimnáziumban folytatta tanulmányait. A megkérdezettek utolsó éves középiskolai tanulmányi átlaga (az összes megkérdezett átlagában) 3,8 volt, mely megegyezik a 2012-es értékkel és kissé jobb, mint a 2014es, 2013-as és 2011-es érték (ezekben az években 3,7 volt). (2010-ben és 2009-ben 3,6 volt az átlagérték). 61

A szakiskolából gimnáziumba, szakközépiskolába, vagy technikumba a megkérdezett szakképzetteknek mindössze 13%-a próbált meg átkerülni. Tavaly 12% volt ez az arány, 2013-ban 15%, 2012-ben 13,5%, 2011-ben 14%, 2010-ben 17%, 2009-ben pedig még 18%-uk számolt be ez irányú szándékról. 18. ábra: A szakképzés tipikus útjai (feltételezve, hogy a diák elvégzi a megkezdett képzést) Érettségit adó általános képzés Szakiskola Szakközépiskolában zajló, érettségit nem igénylő szakképzés

Általános iskola

Szakközépiskola

Iskolarendszeren kívüli szakképzés

Érettségi utáni, szakközépiskolában zajló szakképzés

Egyetem

Gimnázium

Megjegyzés: a halványabb színek a nem szakképzésbe tartozó képzéseket jelölik

A szakiskolát végzettek – a korábbi évek eredményeihez hasonlóan – idén is szakmájukkal való elégedettségüknek adtak hangot. 87%-uk válaszolt igenlően arra a kérdésre, hogy olyan szakmát tanult-e a szakiskolában, amivel később is szívesen foglalkozna. Ez alacsonyabb érték a 2013-as és 2012-es 90%-nál és megegyezik a 2014-es, illetve 2010es eredménnyel. (2011-ben 89%, 2009-ben 84%). A tanulók szakmájukkal és iskolájukkal való általános elégedettsége továbbra is magasnak mondható. Az elmúlt három év eredményeivel szinte azonos módon 2015-ben is a tanulók 65%-a jelezte, hogy ha újra választania kellene, újra ugyanazt a szakmát és iskolát választaná (2014-ben 63%, 2010-ben 60%, 2009-ben pedig 57% volt a megfelelő arány). 2015-ben a tanulók 5%-a maradna szakmájánál, de másik iskola mellett döntene (2014-ben 5%, 2009-ben 6%, 2010 és 2012 között 5%, 2013-ban 6%), és 10%-uk választana más szakmát, de ugyanazt az iskolát (2014-ben 10%, 2013-ban 9%, 2012ben 11%, 2010-ben és 2011-ben 12%, 2009-ben 10%). A megkérdezettek 14%-a keresne új szakmát és új iskolát, ha újra döntési helyzetbe kerülne, mely arány 2014-ben 13%, 62

2013-ban 12%, 2012-ben és 2011-ben 14%, 2010-ben 16%, 2009-ben pedig 15% volt. A megkérdezettek 7%-a (2013-ban 10%, 2012-ben 6%, 2011-ben 5%, 2010-ben 9%, 2009-ben 12%) nem tudott választ adni a kérdésre. Az érettségivel rendelkező megkérdezettek (780 fő) 78%-a nem felvételizett sem egyetemre, sem főiskolára, mely a tavalyihoz (81%) hasonlóan magas arány, 2013ban még csupán 65%, 2012-ben 61%, 2011-ben 66%, 2010-ben 69%, 2009-ben pedig 51% volt ez az arány. 17%-uk felvételizett és fel is vették, mely arány csekély növekedést mutat a tavalyihoz képest: 2014-ben 15%-uk, 2013-ban 30%-uk, 2012-ben 35%uk jelezte ezt, 2011-ben 30%-uk, 2010-ben 26%-uk, 2009-ben pedig csupán 3%-uk. A megkérdezettek 5%-a sikertelen felvételi vizsgáról számolt be – ez az arány 2014ben 4%, 2013-ban szintén 4%, 2012-ben 5%, 2011-ben 4%, 2010-ben 5%, 2009-ben pedig 16% volt. A szakképzettek nyelvtudásával kapcsolatban idén kedvezőbb eredmények születtek, mint a megelőző év adatfelvétele során. A megkérdezettek 75%-a (2014-ben 68%, 2013-ban 70%, 2012-ben 69%, 2011-ben 72%, 2010-ben 71%, 2009-ben 60%) jelezte, hogy meg tudja értetni magát a magyaron kívül más nyelven is. Angolul 47%-uk beszél, németül 35%-uk (2014-ben rendre 40% és 34%, 2013-ban 41% és 36%, 2012-ben 40% és 36%, 2011-ben 40% és 38%, 2010-ben 39%, illetve 37%, 2009-ben pedig csak 33%, illetve 31% voltak a megfelelő arányok). Franciául, spanyolul, olaszul, oroszul, illetve egyéb nyelven csak igen kevés megkérdezett (0-37 fő) beszélt mind a hat vizsgálati időpontban. A szakiskolai tanulmányokkal kapcsolatban a korábbi években tapasztalt magas elégedettségi szinthez hasonlóan kedvező képet mutatnak az adatok.7 A megkérdezettek a 4.2. ábrán látható állításokat 1-től 5-ig osztályozták (az 5-ös jelentette a teljes egyetértést, az 1-es pedig azt, hogy egyáltalán nem ért egyet az állítással). A legmagasabb átlagos pontszámot 2015-ben – a korábbi évekhez hasonlóan – a szakiskolai tanároktól sokat tanult, illetve a szakiskolai tanárok lelkiismeretesen tanítottak kapcsolatos állításoknál mértük, valamint a képzőhelyen rendelkezésre álló eszközökkel (gépekkel, anyagokkal) is újfent igen elégedettek voltak a végzett tanulók.

7

Megjegyzés: lehetséges, hogy eredményeinket torzítja, hogy felmérésünk csak a kiemelten támogatott szakmákat tanulókra vonatkozott. Elképzelhető, hogy a nem kiemelt szakmákat tanuló fiatalok kevésbé elégedettek a szakképző intézménnyel.

63

19. ábra: Vélemények a szakiskolai tanulmányokkal kapcsolatban (pontátlag), 2009-2015 4,1

4,1

4,1

3,8

3,6

3,3

2,4

2015

2014

2013

2011

2010

2009

2012

0,00

0,50

1,00

1,50

2,00

2,50

3,00

3,50

4,00

4,50

Megjegyzés: a megkérdezettek az állításokat 1-től 5-ig osztályozhatták, az 5-ös jelentette a teljes egyetértést, az 1-es pedig azt, hogy egyáltalán nem ért egyet az állítással N2009=2781-2882, N2010=2835-2906, N2011=2836-2916, N2012=1793-1863, N2013=1764-1838, N2014=19752053, N2015=2249-2394 Forrás: KERESLET_TANULO_2009, KERESLET_TANULO_2010, KERESLET_TANULO_2011, KERESLET_ TANULO_2012, KERESLET_TANULO_2013, KERESLET_TANULO_2014 KERESLET_TANULO_2015

A megkérdezettek 70%-a véli úgy, hogy a szakiskolában az elméleti és a gyakorlati oktatás aránya megfelelő volt – ez enyhe romlást jelent az előző évhez képest (2014ben 71%, 2013-ban 69%, 2012-ben 70%, 2011-ben 72%, 2010-ben 74% volt a megfelelő arány), de még mindig sokkal magasabb érték, mint a 2009-es (63%). A válaszadók 29%-a (2014-ben 26%, 2013-ban 27%, 2012-ben 26%, 2011-ben 24%, 2010-ben 22%, 2009-ben 33%) szerint túl sok volt az elméleti oktatás, és mindössze 2%-uk sokallta a gyakorlati oktatást (2014-ben 3%, 2010-től 2013-ig 4%, 2009-ben 5%). Az adatok azt mutatják, hogy a megkérdezett fiatalok körében a szakmai gyakorlati képzés havi óraszáma az utolsó tanévben átlagosan 90 óra volt (2014-ben 94 óra, 2013ban 88,3 óra, 2012-ben 86,5 óra, 2011-ben 89,4 óra, 2010-ben 89,5 óra, 2009-ben 86 óra). 2009-ben szakiskolai tanulmányai során a megkérdezettek 31%-a csak az iskolai tanműhelybe járt gyakorlati képzésre, 38%-uk csak céghez járt, 31%-uk pedig mindkét helyre. 2010-től azonban a mintavételünk alapját a képzése során tanulószerződéssel rendelkező fiatalok sokasága alkotja, így az idei mintában a megkérdezettek 62%-a járt céghez gyakorlati képzésre, 34%-uk pedig iskolai tanműhelyben és cégnél is végzett gyakorlatot (2014-ben a megfelelő arányok 66% és 28%, 2013-ban 64% és 22%, 2012-ben 69% és 64

25%, 2011-ben 73% és 24%, 2010-ben pedig 73% és 25% voltak). A megkérdezettek 4%-a számolt be arról, hogy kizárólag az iskolai tanműhelybe járt gyakorlati képzésre. A végzett tanulók gyakorlati képzőhelyükkel kapcsolatban kedvező véleményeket fogalmaztak meg minden vizsgálati évben, ráadásul a 2013 után megkezdődött romló tendencia idén megtört. A 2009-es, 4 körüli átlagpontok után 2010-ben 4,2-4,3 pont körül alakultak az átlagértékek. 2011-ben és 2012-ben csak igen enyhe (statisztikailag valószínűleg nem szignifikáns), 1-2 századpontos javulást mutattak az adatok. 2013-ban 4,2-4,3 körüli szintre csökkentek az átlagpontszámok. A 2014-es adatok minden vizsgált szempont szerint újabb visszaesést mutattak, az átlagértékek 4,1 és 4,3 pont között mozogtak. A 2015-ös értékek 4,2-4,4 pont között mozognak, minden szempont esetében enyhe javulás mutatható ki. A legmagasabb elégedettségi szintet mind a hét évben a gyakorlati képzőhelyeken dolgozó szakemberekkel kapcsolatban mértük (lásd a 20. ábrát). 20. ábra: Vélemények a gyakorlati képzőhelyről (pontátlag), 2009-2015 4,35 4,27 4,33 4,41 4,40 4,30 4,08 4,25 4,21 4,27 4,28 4,30 4,28

4,04

4,24 4,14 4,19 4,25 4,21 4,18

3,88

4,12

2015

2014

2013

2011

2010

2009

4,19 4,32 4,31 4,28

4,01

2012 3,6

3,8

4

4,22

4,2

4,4

4,6

Megjegyzés: a megkérdezettek az állításokat 1-től 5-ig osztályozhatták, az 5-ös jelentette a teljes egyetértést, az 1-es pedig azt, hogy egyáltalán nem ért egyet az állítással N2009=2806-2877, N2010=2856-2909, N2011=2846-2916, N2012=1838-1865, N2013=1821-1845, N2014=20282065, N2015=2352-2400 Forrás: KERESLET_TANULO_2009, KERESLET_TANULO_2010, KERESLET_TANULO_2011, KERESLET_ TANULO_2012, KERESLET_TANULO_2013, KERESLET_TANULO_2014 KERESLET_TANULO_2015

A gyakorlati képzőhellyel kapcsolatos véleményeket is megvizsgáltuk a szerint, hogy a tanuló az iskolai tanműhelybe járt gyakorlati képzésre, vagy külső céghez (is). Az eredmények 2014-ben is azt mutatják, hogy képzőhelyükkel minden szempontból elégedettebbek 65

azok a tanulók, akik vállalathoz (is) jártak gyakorlati képzésre. A csak iskolai gyakorlati képzésben részt vett megkérdezettek pontátlagai 3,9-4,3 között szóródnak idén, a többi tanulóé pedig 4,2-4,4 között. Ebből azt a következetést vonhatjuk le, hogy a vállalatoknál korszerűbb gépek használatára van mód, mint az iskolai tanműhelyekben, és az ott elsajátított tudást a munka során jobban használhatóbbnak érzik a szakképzettek. A szakmáról alkotott vélemények enyhe javulást mutatnak az elmúlt év adataihoz képest. A tanulók jelentős része 2015-ben is úgy látja, szakmáját tisztelik az emberek és szülei büszkék rá, amiért ezt a szakmát választotta. A szakmája miatt sosem kellett szégyenkeznie állítás esetében figyelhető meg a legjelentősebb javulás: a tavalyi 3,6 pontról 4,0 pontra emelkedett ez az érték. A jövedelemmel kapcsolatos benyomások 2009 és 2010 közötti javulása 2011-ben megtört, majd 2012-ben javulást mutattak az adatok, 2013-ban pedig újfent romlott a helyzet, 2014-ben enyhe javulás történt. 2015-ben ismét kis mértékű javulásnak lehetünk tanúi: kissé csökkent azok száma, akik úgy látják, hogy más szakmákhoz viszonyítva alacsony a jövedelmük, illetve hogy szakmájukból nehezen lehet megélni. Azon vélemény elterjedtsége, mely szerint kiemelkedően jól lehet keresni a szakmával, enyhe növekedést mutat. 2014-hoz képest gyengébben jelent meg az a vélemény, mely szerint a szaktudást nem fizetik meg kellőképpen (lásd a 21. ábrát). 21. ábra: Vélemények a szakmáról (pontátlag), 2009-2015 4,2

4,0

3,2

3,2

3,1

2015 2014 3,0

2013 2012

2,8

2011 2010 2009

1,4

0

1

2

3

4

5

Megjegyzés: a megkérdezettek az állításokat 1-től 5-ig osztályozhatták, az 5-ös jelentette a teljes egyetértést, az 1-es pedig azt, hogy egyáltalán nem ért egyet az állítással N2009=2503-2776, N2010=2475-2873, N2011=2484-2861, N2012=1569-1804, N2013=1381-1729, N2014=16511916, N2015=1978-2238 Forrás: KERESLET_TANULO_2009, KERESLET_TANULO_2010, KERESLET_TANULO_2011, KERESLET_TANULO_2012, KERESLET_TANULO_2013, KERESLET_TANULO_2014 KERESLET_TANULO_2015

66

2.4 Jelenlegi munkaerő-piaci pozíció Vizsgálatunk gerincét 2015-ben éppúgy, mint az elmúlt hat évben a fiatal pályakezdők munkaerő-piaci pozíciójának feltárása képezte. Kérdőívünk végigkövette a fiatalok pályáját az iskola elvégzése és az adatfelvétel között eltelt körülbelül 19 hónapban, minden munkahelyet számításba véve. Itt fontos megjegyeznünk, hogy a 2009 és 2012 közötti években a szakmaszerzés és az adatfelvétel között 9 hónap telt el, így a kutatás módszertani változása miatt az utóbbi három év eredményei csak korlátozottan összehasonlíthatóak a korábbi évek eredményeivel. Az elemzés során ismét megvizsgáltuk a munkaerő-piacra történő belépést, a foglalkoztatottsági mutatókat, az esetleges kilépést (inaktívvá válás), valamint a munkanélkülivé válás, illetve a szakiskola (szakközépiskola) utáni továbbtanulás esélyeit. A szakma elhagyását külön fejezetben tárgyaljuk (Szakmából kilépés, kilépési arányok c. fejezet). A korábbi évek adatfelvételeiből származó adatokkal történő összehasonlításra ismét jelentős hangsúlyt helyezünk, de ahogy az iskolai előmenetellel foglalkozó fejezetben, itt is ügyelünk arra, hogy a mindössze hét időpontra kiterjedő adatfelvételből ne vonjunk le túlságosan messzemenő következtetéseket. A 2015-ös adatfelvétel eredményei szerint – az elmúlt évek pozitív tendenciájába illeszkedően – a megkérdezettek között tovább nőtt az alkalmazottak aránya, 55%-ról 65%-ra (2009-ben 45%, 2010-ben 39%, 2011-ben 45%, 2012-ben 46%, 2013-ban 50% volt ez az arány).8 A jelentős növekedés fő oka valószínűsíthetően a gazdasági fellendülés következtében élénkülő munkaerő-kereslet. Ezzel egyidejűleg a munkanélküliek aránya tovább csökkent, méghozzá jelentős mértékben: 23%-ról 14%-ra (2009-ben 20%, 2010-ben 24%, 2011-ben 23%, 2012-ben 28%, 2013-ban 25% volt a megfelelő arány). Mintánkban a megkérdezés időpontjában tanulók aránya az elmúlt évekhez hasonlóan további jelentős csökkenést mutatott és a felmérés történetének legalacsonyabb értékét vette fel, 15%-ot (tavaly 17%, 2013-ban 20%, 2012-ben 23%, 2011-ben 29%, 2010-ben 32%, 2009-ben 29% volt az arányuk). A vállalkozók aránya enyhén nőtt (de így is alig haladja meg az 1%-ot), valamint az egyéb inaktívak aránya is kissé növekedett az előző évhez képest. Az alkalmi munkások aránya 1 százalékponttal 2%-ra csökkent. Idén először a közfoglalkoztatottak arányát is mértük (1%), az alkalmi munkások arányának csökkenése ennek is betudható. A kutatásba bevont szakmákat tekintve megállapíthatjuk, hogy idén az autótechnikus és a szerszámkészítő szakmával rendelkező fiatalok helyezkedtek el a legnagyobb arányban alkalmazottként a kérdezés időpontjáig. Ezen kívül a szerkezetlakatos és a hűtő- és klímaberendezés-szerelő, szakmát végzettek között tapasztaltunk magas elhelyezkedési arányokat. A legritkábban a pék és a bolti eladó szakmát végzettek dolgoztak alkalmazottként a kérdezés idején. Munkanélküliségről leggyakrabban a burkoló a hegesztő és a bolti eladó végzettségűek számoltak be. 8

Az utóbbi három évben megfigyelt nagyobb mértékű növekedés egyik oka az lehet, hogy a 2013-ban vagy azután megkérdezettek jóval hosszabb ideje léptek be a munkaerőpiacra, mint a korábbi évek válaszadói, így nagyobb esélyük volt állást találni.

67

Alkalmazottként dolgozókat a legnagyobb arányban az elektrotechnika-elektronika, a közlekedés és a gépészet szakmacsoportokban, a legkisebb arányban pedig a könnyűipar és a kereskedelem-marketing, üzleti adminisztráció területén találtunk. A munkanélküliség a szakképzettek körében leginkább kereskedelem-marketing, üzleti adminisztráció, és az építészet szakmacsoportokra, legkevésbé pedig az elektrotechnika-elektronika szakmacsoportra jellemző. Továbbtanulásról leggyakrabban a könnyűipar, legritkábban a közlekedés szakmacsoportokban végzettek számoltak be. Régiók szerint azt láthatjuk, hogy alkalmazottként legnagyobb arányban a nyugat- és közép-dunántúli fiatalok, legkisebb arányban pedig az észak-magyarországiak helyezkedtek el. Munkanélküliségről leginkább az Észak-Alföldön végzettek, legritkábban pedig a Közép-Dunántúlon végzettek számoltak be. A továbbtanulás a közép-magyarországiak és a dél-alföldiek körében a leggyakoribb. Megyék szerint az alkalmazotti státusz Győr-Moson-Sopronban és Vas megyében a leggyakoribb, a munkanélküliség pedig Somogy, Hajdú-Bihar és Borsod-AbaújZemplén megyékben a legelterjedtebb a megkérdezett fiatalok körében. 22. ábra: A megkérdezettek munkaerő-piaci státusza, százalék, 2009-2015 százalék 70

66 2009

60

2010

55

2011

50 50 45 45 40

2012

46

2013

39

2014 2015

32 29

28

30 2423

25 23

20

20

14

29 23

20 17 15

10 1 1 0 0 0 1 1

4 3

3 1 2 2 2

1

2 1 1 1 2 2 3

0

Megjegyzés: N2009=2884, N2010=2911, N2011=2915, N2012=1868, N2013=1779, N2014=2078, N2015=2404 Forrás: KERESLET_TANULO_2009, KERESLET_TANULO_2010, KERESLET_TANULO_2011, KERESLET_ TANULO_2012, KERESLET_TANULO_2013, KERESLET_TANULO_2014 KERESLET_TANULO_2015

A 2014-es adatok azt mutatják, hogy a foglalkoztatottak 78%-a határozatlan idejű A 2015-ös adatok azt mutatják, hogy a foglalkoztatottak 78%-a határozatlan idejű munkaszerződéssel dolgozott, mely megegyezik a tavalyi értékkel. A határozott idejű 68

szerződéssel foglalkoztatottak aránya változatlanul 21%. A megbízási szerződéssel alkalmazottak aránya a tavalyihoz hasonlóan 1% közeli (1,3%). A megkérdezettek jelentős részének (18%, 440 fő) még egy munkahelye sem volt életében. Ez az arány jelentős csökkenést jelent az elmúlt évekhez képest (2014-ben 31%, 2013-ban 36%, 2012-ben 42%, 2011-ben 44%, 2010-ben 49%, 2009-ben 47%). A válaszadók 47%-ának (tavaly 46%, 2013-ban 43%, 2012-ben 47%, 2011-ben 43%, 2010ben 39%, 2009-ben 41%) egy munkahelye volt, 22%-uk számolt be két munkahelyről (2014-ben 17%, 2013-ban 15%, 2012-ben 9%, 2011-ben 10%, 2010-ben és 2009-ben 9%), 13%-uk (2014-ben 6,5%, 2013-ban 5,7%, 2012-ben 2,4%, 2011-ben 3,3%, 2010ben 2,8%, 2009-ben 3,6%) pedig ennél több munkahelyen dolgozott már. Végzésük, tehát a 2012/13-as tanév vége és 2015 eleje között eltelt, körülbelül 19 hónapos időszakban a foglalkoztatott státuszú válaszadók 60%-ának (tavaly 69%) egy munkahelye volt, 27%-uknak (tavaly szintén 27%) kettő, 18%-uknak (tavaly 8%), pedig ennél több. Az első munkahelyre vonatkozó kérdésekre 1900-an válaszoltak. Ezen csoport 21%-a (2014-ben 23%-a, 2013-ban 24%, 2012-ben 30%, 2011-ben 29%, 2010-ben 34%, 2009-ben 40%) járt korábban gyakorlati képzésre a céghez és nettó havibérük átlagosan 99 000 forint volt itt (tavaly 93 000, 2013-ban 90 000 forint, 2012-ben 92 000 forint, 2011-ben 87 000 forint, a megelőző két évben 84 000 forint volt az átlag). A második munkahelyre vonatkozóan 741 választ elemeztünk, mely esetben a megkérdezettek 2%-a (2014-ben 6%, 2013-ban 4%, 2012-ben 9%, 2011-ben 6%, 2010-ben 7%, 2009-ben 13%) járt a céghez gyakorlati képzésre és átlagos nettó bérük 104 000 forint volt (tavaly 93 000 froint, 2013-ban 92 000 forint, 2012-ben 93 000 forint, 2011-ben 94 000 forint, a megelőző két évben 89 000 forint). A harmadik munkahelyre vonatkozó kérdésre 239 fő válaszolt, nekik kevesebb, mint 1%-a (11 fő) járt a céghez gyakorlati képzésre. Az adatokból az elmúlt évekhez hasonlóan idén is az a következtetés vonható le, hogy a gyakorlati képzés általában csak az első munkahely esetében jelent munkalehetőséget a végzett tanulók számára. A megkérdezett fiatalok közül 1664 fő volt foglalkoztatott, őket arról is megkérdeztük, hogy milyen módszereket vettek igénybe álláskereséskor. (A válaszadók több módszert is megjelölhettek.) Az adatok azt mutatják, hogy az elmúlt évekhez hasonlóan idén is családtagok, ismerősök segítségével talált munkát a legtöbb szakképzett fiatal, arányuk továbbra is 59% (2014-ben és 2013-ban is 59%, 2012-ben 56%, 2011-ben és 2010-ben 54%, 2009-ben 47%). Azok aránya, akik korábbi tanulószerződésük alapján vették fel a kapcsolatot munkaadójukkal 17%, ami alig jelent változást az előző két évhez képest (2014-ben és 2013-ban 16% volt ez az arány, 2012-ben 23%, 2011-ben 22%, 2010-ben 23%, 2009-ben 22%). Az újsághirdetések segítségével állást keresők aránya 7%-ra csökkent (2014-ben és 2013-ban 9%, 2012-ben 7%, 2011-ben 9%, 2010ben 7%, 2009-ben 10% volt). Idén újra valamivel többen vették igénybe az internetet az álláskeresés során: a tavalyi 9%-ról 10%-ra nőtt az arány (2013-ban 7%, 2012-ben 6%, 2011-ben 5%, 2010-ben és 2009-ben 3% volt), bár még ez is relatíve kevésnek számít. A munkaügyi központok, munkaügyi kirendeltségek segítségét az elmúlt évben tapasztalt kisebb növekedés után ismét csak 4% vette igénybe (tavaly 6%, 2013-ban és előtte 69

3%). Egyéb módszert idén a megkérdezettek 6%-a alkalmazott (lásd az 23. ábrát). Az adatokból azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az álláskeresés informális útja több év távlatában is a legnépszerűbb álláskeresési módszer a szakképzett fiatalok körében, emellett a tanulószerződésen keresztül kiépített kapcsolatok is fontos lehetőséget jelentenek a későbbi munkavállalás szempontjából. Az internetes álláskeresés azonban csak igen lassan terjed. 23. ábra: Az álláskeresés során igénybe vett módszerek, százalék, 2009-2015 százalék 70

2009 60 54 50

59 59 59 56 54

2010 2011 2012

47

2013 2014

40

2015 30 22 20

10

23

22 23 16 16 17 10

7

9

7

9 9

7 3 3

5

6 7

9 10

10 9 9 2 3 3 3 3

6

4

7 7 6 6

0


2015-ben a megkérdezett pályakezdők átlagosan 2,3 hónapos álláskeresési időszakról számoltak be, mely kis mértékű csökkenést jelent a megelőző évben mért átlagos időtartamhoz képest (2014-ben 2,9 hónap, 2013-ban 2,8 hónap, 2012-ben 1,9 hónap, 2011-ben 2,2 hónap, 2010-ben 2,4 hónap, 2009-ben 1,5 hónap). A szakképzettek iránti élénk munkaerő-piaci keresletet mutatja, hogy a kérdezés időpontjában foglalkoztatott válaszadók között változatlanul jelentős arányt (57%) képviselnek azok, akik a szakiskola elvégzését követően igen gyorsan, egy hónapnál rövidebb idő alatt el tudtak helyezkedni (2014-ben 53%, 2013-ban 47%, 2012-ben és 2011-ben 51%, 2010-ben 46%, 2009-ben 59%). A megkérdezettek 7%-a (2014-ben 6%, 2013-ban 7%, 2012-ben 10%, 2011-ben 5%, 2010-ben 8%, 2009-ben 11%) egy hónapig keresett állást, 28%-uk (2014ben 36%, 2013-ban 35%, 2012-ben 34%, 2011-ben 36%, 2010-ben 38%, 2009-ben 28%)

70

pedig 2 és 6 hónap közötti ideig. Fél évnél hosszabb ideig a megkérdezettek 9%-a keresett munkát, mielőtt elhelyezkedett (tavaly 10%, 2013-ban 11%, 2012-ben 5%, 2011ben 8%, 2010-ben 9%, 2009-ben 2%). A fiatal szakképzettek körében a munkahellyel való elégedettség vizsgálata során idén is viszonylag magas pontszámokat mértünk. Továbbra is a munkatársakkal való elégedettség mutatja a legmagasabb átlagértéket. Magas szintű, és a tavalyi évhez képest enyhén magasabb elégedettséget tapasztaltunk a munkavégzés körülményeivel és a berendezések, gépek állapotával kapcsolatban. Emellett a munkakörrel való elégedettség is jellemző, a tavalyival szinte megegyező értéket mértünk. A legkevésbé magas elégedettség – a korábbi évek eredményeihez hasonlóan – a továbblépési lehetőségekhez kapcsolódik, de ebben a tekintetben 2015-ben javulást mutatnak az adatok a tavalyi eredményekhez képest. Viszonylag alacsony elégedettségi szintet, de enyhe növekedést tapasztaltunk a fizetések tekintetében (lásd a 9. táblázatot). Az elmúlt évek eredményeihez hasonlóan idén is azt láthatjuk, hogy minden vizsgált szempontra igaz, hogy azok a szakképzettek, akik a szakmájukban tudtak elhelyezkedni, átlagosan elégedettebbek munkahelyükkel, mint a teljes minta, a tanulttól eltérő szakmában dolgozók pedig – átlagosan – kevésbé elégedettek azzal. Idén ehhez azt is hozzátehetjük, hogy a nem saját szakmájukban, de saját szakmacsoportjukban elhelyezkedő fiatalok is elégedettebbek az átlagnál. Ebből arra következtethetünk, hogy a tanult szakmához képest teljesen máshol dolgozók több nehézséggel és konfliktussal találják szembe magukat munkájuk során – például az adott szakmában hiányosnak számító tudásuk miatt (lásd a 24. ábrát).

71

72 1219

A továbblépési lehetőségekkel való elégedettség 3,15

3,09

1063

1169

1173

1176

1177

1176

Esetszám

3,27

3,36

4,42

4,14

3,94

4,02

Pontátlag

2010

1205

1319

1323

1325

1327

1327

Esetszám

3,27

3,43

4,54

4,2

4,06

4,1

Pontátlag

2011

820

878

884

880

883

883

Esetszám

3,41

3,52

4,5

4,3

4,2

4,24

Pontátlag

2012

870

925

925

924

929

928

Esetszám

3,21

3,45

4,44

4,14

4

4,06

Pontátlag

2013

1097

1178

1175

1179

1179

1181

Esetszám

3,3

3,42

4,41

4,12

4,01

4,09

Pontátlag

2014

1484

1617

1625

1625

1623

1625

Esetszám

3,46

3,55

4,43

4,21

4,1

4,1

Pontátlag

2015

Megjegyzés: a megkérdezettek az állításokat 1-től 5-ig osztályozhatták, az 5-ös jelentette a teljes egyetértést, az 1-es pedig azt, hogy egyáltalán nem ért egyet az állítással Forrás: KERESLET_TANULO_2009, KERESLET_TANULO_2010, KERESLET_TANULO_2011, KERESLET_TANULO_2012, KERESLET_TANULO_2013, KERESLET_TANULO_2014 KERESLET_TANULO_2015

1295

4,3

A munkatársakkal való 1294 elégedettség

A fizetéssel való elégedettség

3,94

1297

A munkavégzés körülményeivel, a berendezések, gépek állapotával való elégedettség

3,83

1299

A munkaidővel, műszakbeosztással való elégedettség

3,94

Pontátlag

1298

Esetszám

2009

Jelenlegi munkakörrel való elégedettség

9. táblázat: A munkahellyel való elégedettség, 2009-2015

24. ábra: A munkahellyel való elégedettség aszerint, hogy a megkérdezett a szakmájában dolgozik/dolgozott-e az utolsó munkahelyén (pontátlag), 2015 4,3 4,5 4,5 4,4 4,1

4,3 4,3 4,2

3,9

4,2 4,2 4,1

4,0

4,2 4,2 4,1

3,4 3,7 3,6 3,6 3,3 3,5 3,6 3,5 0,0

0,5

1,0

1,5

2,0

2,5

3,0

3,5

4,0

4,5 5,0 pontátlag

Megjegyzés: N=131-1625 Forrás: KERESLET_TANULO_2009, KERESLET_TANULO_2010, KERESLET_TANULO_2011, KERESLET_ TANULO_2012, KERESLET_TANULO_2013, KERESLET_TANULO_2014 KERESLET_TANULO_2015

Ezzel összhangban azt is megfigyelhetjük (lásd a 25. ábrát), hogy a szakmájukban munkát találók kisebb arányban terveznek munkahelyváltást a következő fél év során, mint a többi pályakezdő. A munkahelyváltást fontolgatók aránya idén 16% azok között, akik 2013-ban szerzett szakmájukban dolgoznak, amely az előző években tapasztaltaknál magasabb, de így is alacsonyabb arány, mint amit azok között mértünk, akik nem saját szakmájukban dolgoznak (2014-ben 12%, 2013-ban 14%, 2012-ben 15%, 2011-ben 17% volt ez az arány). A tavalyi 35%-ról jelentősen, 17%-ra csökkent a munkahelyváltást tervezők aránya azon fiatalok között, akik nem saját szakmájukban, de saját szakmacsoportjukban helyezkedtek el (2013-ban 26%, 2012-ben 24%, 2011-ben 33% volt az arányuk). 2014-ig csökkenő tendenciát láttunk a teljesen eltérő szakmában munkát vállalók esetében, de idén a tavalyi 24%-ról 27%-ra emelkedett azok aránya, akik munkahelyváltást terveznek (2013-ban 29%, 2012-ben 34%, 2011ben 37% volt). Az eredményekből arra a következtetésre juthatunk, hogy a saját szakmában történő elhelyezkedés nagyobb eséllyel jelent hosszabb távú munkavállalást az adott cégnél, a másik szakmában való munkavállalást pedig a fiatal szakképzettek inkább szánják ideiglenes állásnak, mely a saját szakmában történő munkakeresés idejére biztosítja a megélhetést. Idén az látszik az adatokból, hogy a saját szakmában

73

illetve a nem saját szakmában, de saját szakmacsoportban végzett munkát hasonlóan ítélik meg a fiatalok: nagyjából ugyanannyira elégedettek vele, és ugyanannyira tekintik tartós munkahelynek. 25. ábra: A következő fél évben munkahelyváltást tervezők aránya a szerint, hogy a megkérdezett a szakmájában9 dolgozik/dolgozott-e az utolsó munkahelyén, százalék, 2011-2015 százalék 40 2011 35 30 25

2012

34,0

2013

28,7

2014

26,3

2015

(25,0)

23,7

20 16,6 15

36,6

35

33,3

16,2

14,6 14,2

27,3 24,3

16,9 14,3

12,3

10 5 0

Megjegyzés: N2011=1235, N2012=805, N2013=808, N2014=1053, N2015=1498 Forrás: KERESLET_TANULO_2011, KERESLET_TANULO_2012, KERESLET_TANULO_2013, KERESLET_ TANULO_2014 KERESLET_TANULO_2015

Mind a nyolc, szakképzett pályakezdők körében végzett adatfelvételünk eredményei arra utalnak, hogy a későbbi elhelyezkedési esélyek, illetve a vállalkozás indítása, vagy a továbbtanulás ténye szorosan összefügg az általános iskolai és főként a szakiskolai tanulmányi eredményekkel. A végzést követő körülbelül 19 (2012-ig 9) hónapban elhelyezkedni tudók és a továbbtanulók rendre jobb tanulmányi eredményeket értek el az adatfelvételek tanúsága szerint, mint akik munkanélküliek lettek, vagy alkalmi munkákból tartják fenn magukat. A 26. ábrán látható, hogy 2014 és 2015 között csak a tanulók csoportjában lévők között romlottak enyhén az átlagos általános iskolai (utolsó éves) tanulmányi eredmények, a többi, munkaerő-piaci státusz szerint képzett csoportban pedig javultak. A legjelentősebb pozitív elmozdulást a vállalkozók (3,53-ról 3,86-ra) között 9

A „legutóbb szerzett” szakma a 2011-es adatsor esetén a 2010-ben megszerzett, a 2012-es és 2013-as adatsorok esetén a 2011-ben megszerzett, a 2014-es adatsor esetén a 2012-ben, a 2015-ös adatsor esetén pedig a 2013-ban megszerzett szakmára vonatkozik.

74

tapasztaltuk. Az adatok alapján elmondható, hogy az elmúlt évek eredményeihez hasonlóan a legjobb általános iskolai átlageredményeket a vállalkozó (3,86) az alkalmazásban álló (3,62), és a továbbtanuló (3,54), fiatalok érték el, a leggyengébb átlagot pedig az alkalmi munkások (3,45) a munkanélküliek és a közfoglalkoztatottak (mindkét csoportban 3,47). 26. ábra: Átlagos általános iskolai tanulmányi eredmények jelenlegi munkaerő-piaci státusz szerint, 2009-2015 4,0 2009 3,9 3,8

3,86

2010 2011 2012

3,7

2013

3,6

2014

3,62 3,54

2015 3,5

3,45

3,47

3,47

3,49

3,4 3,3 3,2 3,1 3,0 2,9


A 27. ábrán láthatjuk, hogy a szakiskolai utolsó éves eredmények a munkanélküliek az alkalmi munkások és a gyesen lévők között jelentősen javultak az előző évhez képest. Ezeknek a csoportoknak az eredményei idén közelebb kerültek a legjobb szakiskolai átlageredményeket elérő a vállalkozó, a továbbtanuló és az alkalmazásban álló fiatalok eredményihez, ugyanis ez utóbbi három csoportban nem javultak jelentősen az átlagok tavalyhoz képest, sőt a tanulók között le is csökkentek 3,87-ről 3,80-ra. 2014-hez képest a legjelentősebben az alkalmi munkások iskolai eredményei növekedtek, 3,49-ről 3,74-re. A legrosszabb átlaga az idén először mért közfoglalkoztatotti csoportnak volt (3,57).

75

27. ábra: Átlagos szakiskolai tanulmányi eredmények jelenlegi munkaerő-piaci státusz szerint (2009-2015) 4,2 2009

4,10

2010 4

2011 2012

3,88

2013 3,8

3,80

2014

3,74

2015 3,6

3,74

3,64 3,57

3,4

3,2

3


Munkanélküliség a szakképzettek körében 2015-ben az elemzésbe bevont 2410 megkérdezett közül 333 fő volt munkanélküli a kérdezés időpontjában. A teljes mintában ez 17%-os munkanélküliségi rátát10 jelent, amely jelentős csökkenést jelent az elmúlt öt év adataihoz képest (2014-ben 28%, 2013-ban 32,2%, 2012-ben 36,9%, 2011-ben 33,2%, 2010-ben 36,1%, 2009-ben 28,8%). Ennek fő oka valószínűsíthetően a gazdasági fellendülés következtében élénkülő munkaerő-kereslet. Az 5.2.1. ábrán látható, hogy az adatfelvételeinkből származó adatok minden évben igen jelentősen, 18-25 százalékponttal meghaladják a szakképzett népességre vonatkozó országos munkanélküliségi rátát. Ennek az lehet az oka, hogy a teljes szakképzett népességben az idősebb korcsoportok is szerepelnek, akik már sok éve jelen vannak a munkaerőpiacon és körükben alacsonyabb a munkanélküliség, mint a szakképzett pályakezdők között. Ez a munkaerőpiacra való belépés nehézségeire hívja fel a figyelmet.

10

A munkanélküliek aránya az aktívak, azaz a foglalkoztatottak (amely kategóriába a közfoglalkoztatottakat is beleértjük) és a munkanélküliek összegének százalékában

76

28. ábra: Munkanélküliségi ráta a szakképzett pályakezdők és a teljes szakképzett népesség körében, százalék, 2009-2015 45,0 40,0 35,0

33,2

36,1

36,9 32,2

30,0 27,9

28,8 25,0 20,0

16,7

15,0 11,1

12,2

12,2

12,1

11,3

10,0 8,3 5,0 0,0 2009

2010

2011

2012

2013

2014

2015

-

Megjegyzés: a Szakiskola felvételekből származó munkanélküliségi ráta a munkanélküliek aránya az aktívak, azaz a foglalkoztatottak és munkanélküliek összegének százalékában. Így ezeket az adatokat a pályakezdő szakképzettek munkanélküliségi rátájaként lehet értelmezni. Forrás: KERESLET_TANULO_2009, KERESLET_TANULO_2010, KERESLET_TANULO_2011, KERESLET_ TANULO_2012, KERESLET_TANULO_2013, KERESLET_TANULO_2014 KERESLET_TANULO_2015, KSH

A munkanélküli megkérdezettek átlagos tanulmányi eredménye a 2015-ös felvétel eredményei szerint az általános iskolában 3,47, a szakiskola utolsó évére vonatkozóan pedig 3,65, ami relatíve alacsonynak számít a teljes mintához képest, de pozitív elmozdulást jelent a tavalyi adatokhoz képest (rendre 3,33 és 3,49). Míg 2009-ben azon szakképzettek körében volt a legmagasabb (41%) a munkanélküliségi ráta, akiknek apja 8 általános végzettségű. 2010-ben azok körében volt legmagasabb ez az arány, akik apja 8 általános (49%), vagy ennél alacsonyabb végzettségű11 (46%) volt. 2011-ben a 8 általánosnál alacsonyabb végzettségűek gyermekei körében csökkent a munkanélküliek aránya, és így már azok körében volt a legmagasabb az arány (43%), akiknek apja 8 általánost végzett. A felsőfokú iskolai végzettséggel jellemezhető családból származó fiatalok körében ritkábban tapasztaltunk munkanélküliséget, de az arány 2010 és 2011 között 23%-ról 26%-ra nőtt, 2012-ben pedig a korábbi évek tendenciájával ellentétben a felsőfokú végzettségűek gyermekeinek körében volt 11

Azok megkérdezettek esetében, akik apja 8 általánosnál alacsonyabb iskolai végzettségű, az eredmények az alacsony esetszámok miatt fenntartásokkal kezelendők.

77

a legmagasabb a munkanélküliségi ráta (55%). 2011 és 2012 között minden kategóriában növekedést tapasztaltunk, kivéve a 8 általánost végzettek gyermekeit, amely csoportban 43%-ról 40%-ra csökkent a fenti arány. 2013-ban az ismeretlen végzettségű apák gyermekei körében találtuk a legmagasabb munkanélküliséget (43%), de ezen kívül az összes többi kategóriában a munkanélküliségi ráta csökkenését figyelhettük meg. Az ismert végzettségű apák közül a felsőfokú végzettségű (36%) és a 8 általánost végzettek (36%) gyermekei között tapasztaltuk a legmagasabb munkanélküliségi arányt. 2013 és 2014 között csak a 8 általánost és a szakközépiskolát vagy technikumot végzett apák gyermekei között tapasztalhattuk a munkanélküliség növekedését, a többi kategóriában csökkent az arány. A legmagasabb munkanélküliségi ráta a 8 általánost (41%), vagy ennél kevesebbet (48%)12 végzett apák gyermekeinek csoportját jellemzi 2014-ben. 2015-ben is ebben a két csoportban volt a legmagasabb a munkanélküliségi ráta, de az előző évhez képest jelentősen lecsökkent, a 8 általánost végzett apák esetében 25, az annál kevesebbet végzettek esetén 24%13-ra. A legalacsonyabb munkanélküliségi ráta a gimnáziumot végzett apák gyermekeinél volt a legalacsonyabb (10%). 2009-ben a szakképzett pályakezdők között Nógrád megyében és Heves megyében volt a legmagasabb a munkanélküliségi ráta (rendre 53% és 47%), 2010-ben BorsodAbaúj-Zemplén és Nógrád megyében tapasztaltuk a legkedvezőtlenebb adatokat (rendre 59%, illetve 47%), 2011-ben pedig a Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyékben tanuló szakképzetteket sújtotta leginkább a munkanélküliség (az arányok rendre 59% és 53%). 2012-ben a legmagasabb munkanélküliségi rátát Tolna, SzabolcsSzatmár-Bereg, Hajdú-Bihar és Nógrád megyékben tapasztaltuk (rendre 82%, 53%, 53%, 52%), 2013-ban pedig szintén Tolna, Hajdú-Bihar, Nógrád és Szabolcs-SzatmárBereg megyékben volt a legmagasabb a munkanélküliek aránya (rendre 63%, 59%, 53%, 52%). 2014-ben Borsod-Abaúj-Zemplén, Somogy és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyékben tapasztaltuk a legmagasabb munkanélküliséget a szakképzett pályakezdők között (rendre 66%, 45%, 42%). 2015-ben a munkanélküliségi ráta három megyében érte el a 25%-ot: Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 28%, Heves megyében 27%, SzabolcsSzatmár-Bereg megyében 25% volt.14 A legalacsonyabb munkanélküliségi rátát 2009-ben Vas és Békés megyékben (12%, illetve 15%) mértük. 2010-ben a legalacsonyabb értékeket Heves és Somogy megyékben (21%, illetve 22%), 2011-ben pedig a Dunántúl egyes területein, azaz Vas, GyőrMoson-Sopron és Komárom-Esztergom megyékben tapasztaltuk (rendre 14%, 17% és 21% a megfelelő arányok). 2012-ben ismét Győr-Moson-Sopron (17%) és Vas megye (19%) mutatta a legkedvezőbb értékeket. 2013-ban Győr-Moson-Sopron (15%),

12

13

14

Azok megkérdezettek esetében, akik apja 8 általánosnál alacsonyabb iskolai végzettségű, az eredmények az alacsony esetszámok miatt fenntartásokkal kezelendők. Azok megkérdezettek esetében, akik apja 8 általánosnál alacsonyabb iskolai végzettségű, az eredmények az alacsony esetszámok miatt fenntartásokkal kezelendők. Az alacsony (20 alatti) esetszámok miatt a munkanélküliekre vonatkozó százalékos adatok fenntartással kezelendők.

78

Komárom-Esztergom (17%) és Budapest (17%) szakképzett pályakezdői között volt a legalacsonyabb a munkanélküliség, 2014-ben pedig szintén Komárom-Esztergomban (7%) Budapesten (10%) és Győr-Moson-Sopronban (12%) tapasztaltuk a legkedvezőbb adatokat. 2015-ben a legalacsonyabb munkanélküliségi rátát Komárom-Esztergom és Fejér megyében mértük (4 illetve 5%-ot).15 2015-ben (a megelőző évhez hasonlóan) Észak-Magyarországon, az Észak-Alföldön és a Dél-Dunántúlon tapasztaltuk a legmagasabb – szakképzett pályakezdők körében mért – munkanélküliséget (rendre 24%, 24%, 22%), de így is jelentős a csökkenés mindhárom régióban az előző évhez képest. A legalacsonyabb munkanélküliségi rátát pedig a Közép-Dunántúlon és a Nyugat-Dunántúlon tapasztaltuk (rendre 6%-ot és 9%-ot). Ezekben a régiókban is csökkent a munkanélküliek aránya 2014-hez képest. A szakmacsoportok szerinti bontásból látható, hogy 2015-ben minden szakmacsoportban alacsonyabb a munkanélküliség, mint tavaly. A legmagasabb munkanélküliség a Kereskedelem-marketing, üzleti adminisztráció (27%) szakmát tanult fiatalokat sújtja, körükben tavaly is az átlagosnál magasabb volt a munkanélküliség. Ezen kívül még az élelmiszeripar és építészet szakmacsoportba tartozó szakmát végzettek között magasabb 20%-nál a munkanélküliség (22%). A legalacsonyabb munkanélküliség idén is az elektrotechnika-elektronika (11%) szakmacsoportra jellemző, de a közlekedés és a gépészet szakmacsoportban is alacsony (13%).

Továbbtanulás a szakképzettek körében Az elemzésbe bevont 2410 válaszadó közül 348-an voltak tanuló, és 1664-en foglalkoztatott státuszúak az adatfelvétel időpontjában, így tovább csökkent a továbbtanulók foglalkoztatottakhoz viszonyított aránya (17%, tavaly 22%, 2013-ban 27%, 2012-ben 32%, 2011-ben 39%). Ezen fiatalok tanulmányi átlaga a tavalyival megegyezően 3,54 az általános iskola, és 3,80 (tavaly 3,87) a szakiskola utolsó évére vonatkozóan, amely jobb eredménynek számít, mint amit a közfoglalkoztatottak, a munkanélküliek, az alkalmi munkások, és a gyesen lévők között mértünk, de gyengébbnek, mint amit az alkalmazott és vállalkozó státuszúak között tapasztaltunk. 2014 és 2015 között sok megyében csökkent a továbbtanulók aránya, a legjelentősebb visszaesés Budapesten, illetve Nógrád és Békés megyében tapasztalható. Jelentősebb növekedést Komárom-Esztergom és Heves megye esetében mutatnak az adatok. 2015-ben Heves megyében (31%) és Borsod-Abaúj-Zemplén megyében (26%) volt a legmagasabb a továbbtanulók aránya. A legalacsonyabb arányt Győr-Moson-Sopron megyében tapasztaltuk, ahol a tanulók aránya mindössze 2%.16 Régiók szerinti bontásban azt mutatják az adatok, hogy Észak-Magyarország és a Közép-Dunántúl kivételével minden régióban csökkent a továbbtanulási ráta, a legnagyobb mértékben (14 százalékpont) Közép-Magyarországon. Idén a legmagasabb 15

16

Az alacsony (20 alatti) esetszámok miatt a munkanélküliekre vonatkozó százalékos adatok fenntartással kezelendők. Az alacsony (megyénként gyakran 20 alatti) esetszámok miatt az adatok fenntartással kezelendők.

79

arányt az Észak-Magyarországon (27%) végzettek esetében láthatjuk, a legalacsonyabb pedig a Nyugat-Dunántúlt (10%) és Közép-Magyarországot (14%) jellemzi. Szakmacsoport (tehát eredeti szakképesítés) szerinti bontásban 2010 és 2012 között a kereskedelem-marketing és üzleti adminisztráció területén volt a legmagasabb a továbbtanulók aránya, 2013-ban ez a csoport a második helyre esett vissza, majd 2014ben újra az első helyen szerepelt 38%-os aránnyal. A legalacsonyabb továbbtanulási ráta a gépészet és építészet szakmacsoportot jellemezte (17% mindkét esetben). 2013 és 2014 között – igen enyhe – növekedést csak a gépészet és a kereskedelem-marketing, üzleti adminisztráció területén tapasztaltunk. 2015-ben az előző évhez képest minden szakmacsoportban visszaesett a továbbtanulók aránya (kivéve a könnyűipari szakmacsoportban, ahol 46%-ra nőtt az arányuk, de itt rendkívül alacsony az esetszám, így a növekedés a véletlen ingadozásnak is betudható). A többi szakmacsoport közül a kereskedelem-marketing, üzleti adminisztráció és a vendéglátás-idegenforgalom területén a legmagasabb a tanulók aránya (27 illetve 22%). A legalacsonyabb továbbtanulási arányokat a közlekedés és a gépészet szakmacsoportban mértük (10 és 14%) (lásd a 10. táblázatot).

2.5 Költözés, migráció, mobilitás A kutatás az elmúlt évekhez hasonlóan 2015-ben is kitért a fiatal szakképzett munkavállalók földrajzi mobilitására. Megvizsgáltuk, hogy hányan járnak lakóhelyüktől eltérő településre dolgozni, milyen távolságot tesznek meg nap, mint nap lakóhelyük és munkahelyük között, valamint az esetleges másik településen történő munkavállalás iránti hajlandóságukat is felmértük. A földrajzi mobilitás azért fontos kérdés a szakképzettek munkaerő-piaci helyzetének szempontjából, mert az elhelyezkedés valószínűsége gyakran a lokális munkaerőpiac méretétől függ, valamint a foglalkoztatottsági szintre jelentős hatást gyakorol a munkaerő mobilitási hajlandósága – mind az ingázás, mind a költözés tekintetében. A 2015-ös adatfelvétel eredményei azt mutatják, hogy nem változott a más településre ingázók aránya: a tavalyi eredménnyel megegyezően idén is 48% volt az arányuk. (2013-ban szintén a megkérdezettek 48%-a jelezte, hogy más településre jár dolgozni, 2012-ben 52%-uk, 2011-ben 55%-uk, 2010-ben 50%-uk, 2009-ben pedig 45%-uk.) Az adatok 2014-hez hasonlóan 2015-ben is azt mutatják, hogy az éppen munkát keresők közül legtöbben ugyanabban a megyében keresnek állást, mint ahol laknak, kivéve Budapestet, mely minden megyéből (a legnagyobb számban Pest megyéből) vonzza a szakképzett pályakezdőket. Az adatok azt mutatják, hogy az ingázók átlagosan 30 kilométerre laknak munkahelyüktől (tavaly 27, 2013-ban 32, 2012-ben 26, 2011-ben 27, 2010-ben 28, 2009-ben pedig 27 kilométer volt ez az adat), és átlagosan 34 percig tart, amíg lakóhelyükről a munkahelyükre érnek (tavaly 35 perc, 2013-ban 38 perc, 2012-ben és 2011-ben 36 perc, 2010-ben 37 perc, 2009-ben 42 perc).

80

10. táblázat: A tanuló és foglalkoztatott státuszú megkérdezettek szakmacsoportok szerinti megoszlása, 201517

Megye

Tanulók a mintában

Foglalkoztatottak a mintában

Összesen

Esetszám

Százalék

Esetszám

Százalék

Esetszám

Százalék

Baranya

15

19,7

61

80,3

76

100,0

Bács-Kiskun

21

14,2

127

85,8

148

100,0

Békés

15

19,0

64

81,0

79

100,0


36

25,7

104

74,3

140

100,0

Budapest

22

13,6

140

86,4

162

100,0

Csongrád

16

15,7

86

84,3

102

100,0

Fejér

20

19,0

85

81,0

105

100,0

Győr-Moson-Sopron

2

2,0

96

98,0

98

100,0

Hajdú-Bihar

13

12,9

88

87,1

101

100,0

Heves

31

31,0

69

69,0

100

100,0


20

20,4

78

79,6

98

100,0

Komárom-Esztergom

21

18,8

91

81,3

112

100,0

Nógrád

4

14,8

23

85,2

27

100,0

Pest

19

13,4

123

86,6

142

100,0

Somogy

15

22,7

51

77,3

66

100,0


24

23,1

80

76,9

104

100,0

Tolna

13

15,7

70

84,3

83

100,0

Vas

8

11,9

59

88,1

67

100,0

Veszprém

17

15,6

92

84,4

109

100,0

Zala

16

17,2

77

82,8

93

100,0

Összesen

348

17,3

1664

82,7

2012

100,0

Forrás: saját számítás

2015-ben a válaszadók 29%-a jelezte, hogy saját autóval jár be munkahelyére (2014ben és 2013-ban 24%, 2012-ben és 2011-ben csupán 12% volt a megfelelő arány). 10%ukat (tavaly 11%) családtag, munkatárs viszi be autóval, 18%-uk pedig távolsági busszal jár dolgozni (tavaly 21%, tavalyelőtt 24%). 17%-uk helyi tömegközlekedési eszközt használ, amely 2%-kal alacsonyabb a tavalyi aránynál, de sokkal magasabb a korábbi évekénél (2012-ben 5%, 2011-ben 6% volt). Viszonylag kevesen vannak (3%, 2014-ben 17

Az alacsony (szakmacsoportonként 20 alatti) esetszámok miatt a százalékos adatok egyes esetekben fenntartással kezelendők, ezeket zárójellel jelöltük.

81

szintén 3%, 2013-ben 2%, 2012-ben 3%), akik vonattal járnak, és szintén kevesen, akik motorkerékpárral (idén és tavaly is 3%). 15% gyalog, és 13% kerékpárral jár munkahelyére (a tavalyi arányok hasonlóak, 14% illetve 13%). Egyéb eszközzel utazik a válaszadók 6%-a (tavaly szintén 6%, tavalyelőtt 4%). A tavalyi 32%-ról 37%-ra nőtt azoknak az aránya, akik semmilyen feltétellel nem költöznének el lakóhelyükről másik magyarországi városba egy jobb álláslehetőségért (2013-ban 34%, 2012-ben 27%, 2011-ben 30%, 2010-ben 27%, 2009-ben 26% volt ez az arány). A többi megkérdezett 67%-a (tavaly 59%, 2013-ban 61%, 2012-ben 66%, 2011ben 72%, 2010-ben 73%, 2009-ben 60%) jelezte, hogy – átlagosan 113 ezer forinttal (tavaly 107 ezer forint, 2013-ban 99 ezer forint, 2012-ben 102 ezer forint, 2011-ben 97 ezer forint, 2010-ben 91 ezer forint, 2009-ben 90 ezer forint) – magasabb fizetésért elköltözne. 28%-uk (tavaly 29%, 2013-ban 32%, 2012-ben 37%, 2011-ben 38%, 2010ben 39%, 2009-ben 34%) akkor költözne, ha a munkaadója biztosítana szállást számára. 6%-uk (tavaly 8%, 2013-ban és 2012-ben 10%, korábban 9%) akkor költözne el, ha rokonainál, ismerőseinél tudna lakni. 14%-uk (tavaly szintén 14%, 2013-ban 12%, 2012ben 10%, 2012-ben 15%, 2010-ben 11%, 2009-ben 9%) pedig egyéb feltétellel költözne másik városba jobb álláslehetőségért (lásd a 29. ábrát). 29. ábra: Milyen feltétellel költözne másik magyarországi városba egy jobb álláslehetőség kedvéért? (az említések százalékában), 2009-2015 80,0 73,0 71,8 70,0

2009

66,4 58,6 67,4

2010 60,0

2011

59,7

61,1

2012 2013

50,0

2014 2015

39,3

40,0

34,2 30,0

20,0

10,0

37,9 36,9 32,4 28,9 28,1

15,0 10,0 8,8 9,1 8,6 9,6 8,3

10,5 8,6

14,0 13,8 10,411,5

5,8

0,0


82

2.6 Továbbtanulási és munkaerő-piaci tervek Kérdőívünk 2015-ben is tartalmazott a fiatal szakképzettek jövőbeli terveire vonatkozó kérdéseket, mely téma – többek között – azért fontos kutatásunk szempontjából, mivel ezáltal következtetéseket vonhatunk le arra vonatkozóan, hogy a szakiskolát végzettek átlagosan milyen mértékben tervezik a szakmájukon túli új ismeretek megszerzését. Magasabb esetszámok birtokában a szakmacsoportonkénti különbségek feltárásával azt is megbecsülhetnénk, hogy a végzettek mekkora része fog várhatóan saját szakmájában elhelyezkedni, de jelen kutatás keretei közt nem volt módunk ilyen becslést végezni. Az adatok azt mutatják, hogy a fiatal szakképzettek között 2015-ben nem csökkent tovább a továbbtanulási szándékról beszámolók aránya: idén 48% volt ez az arány, tavaly 46%, 2013-ban 52%, 2012-ben 57%, 2011-ben 61%, 2010-ben 63%, 2009-ben pedig 62%. Abban továbbra is viszonylag nagy eltérések mutatkoznak, hogy a továbbtanulási szándékot jelző fiatalok milyen típusú iskolát választanának későbbi tanulmányaik során. Míg 2009-ben a legtöbb válaszadó szakközépiskolában, technikumban (37%), illetve főiskolán vagy egyetemen (34%) szeretett volna továbbtanulni és gimnáziumban csak 17%-uk, 2010-ben már a gimnáziumot jelölte meg a legtöbb megkérdezett (32%) és a felsőfokú képzésben való részvételt tervezők aránya jelentősen csökkent (19%-ra). 2011-re újra a szakközépiskola és a technikum vált a legnépszerűbb továbbtanulási iránnyá (35%). Emellett 16%-ról 20%-ra nőtt a szakiskolát megjelölők aránya is. A gimnáziumi érettségit fontolgatók aránya 27%-ra mérséklődött, a felsőfokú képzésben való részvételt tervezők aránya pedig tovább csökkent (17%-ra). Bár 2012-ben a szakközépiskola, illetve a technikum népszerűsége 35%-ról 27%-ra esett vissza, az előző évhez hasonlóan még mindig ez a továbbtanulási irány volt a legnépszerűbb a gimnázium mellett (ez utóbbit szintén a válaszadók 27%-a említette tervei között). A szakiskolát megjelölők aránya tovább nőtt, ráadásul jelentős mértékben (20%-ról 25%ra). A főiskolai vagy egyetemi képzésben való részvételt tervezők aránya tovább csökkent (17%-ról 15%-ra). 2013-ban továbbra is azt tapasztaltuk, hogy a legtöbben (30%) szakközépiskolában vagy technikumban tanulnának tovább. A 2009 óta tartó csökkenő tendenciát megtörve 2013-ra jelentősen nőtt azoknak az aránya, akik főiskolán vagy egyetemen tanulnának tovább (a 2012-es 15%-ról 24%-ra). 27%-ról 21%-ra csökkent azok aránya, akik gimnáziumban folytatnák tanulmányaikat és a szakiskolai továbbtanulás lehetősége is vesztett népszerűségéből (25%-ról 17%-ra csökkent az arány). Emellett jelentősen növekedett az egyéb oktatási intézmények (pl. iskolarendszeren kívüli felsőfokú képzések, nyelvtanfolyamok) népszerűsége (6%-ról 12%-ra). 2014-re csak kis mértékben változtak a megelőző évben tapasztalt arányok. A szakközépiskolában és szakiskolában továbbtanulni kívánók aránya megegyezett a 2013-as értékekkel (rendre 30%, illetve 17%), míg a főiskolai vagy egyetemi és gimnáziumi tanulmányokat tervezők aránya enyhén csökkent (22%-ra, illetve 19%-ra). 2015-ben továbbra is a szakközépiskola, illetve a technikum a legnépszerűbb továbbtanulási irány, a tavalyi évhez hasonlóan a továbbtanulni szándékozó válaszadók 83

30%-a jelölte meg ezt az opciót. A második legnépszerűbb irány a felsőoktatásban való részvétel: 23%-ról 25%-ra nőtt azok aránya, akik főiskolán vagy egyetemen tanulnának tovább. Gimnáziumban 23%-uk, szakiskolában (enyhe csökkenés után) 16%-uk, egyéb oktatási intézményben pedig 11%-uk tanulna tovább (lásd a 30. ábrát). 30. ábra: Hol szeretne a későbbiekben továbbtanulni? (százalék), 2009-2015 százalék 40 36,5

2009 34,2

2010

35

2011

31,7 30,4

2012

30

27,3 27,1

2013 2014 25

35,2

27,1

2015

22,7 20,9

19,6 15,8 14,4

15 11,8

30,3 29,5

24,9 24,0 22,3

24,8

20

29,6

17,2 16,4 16,9

18,8 17,0

19,3 16,9 15,2

13,1

11,0

10 7,4 5,8 5

6,4

3,9

0


Tehát elmondható, hogy 2009 és 2012 között a szakképzettek körében folyamatosan nőtt a további szakképzésben, szakirányú továbbképzésben való részvétel igénye, ezzel párhuzamosan azonban a felsőfokú tanulmányok egyre kevésbé szerepeltek a tervek között. 2013 óta viszont jelentősen csökken a szakiskolákban tanulni vágyók aránya, míg a felsőoktatásban való részvétel igénye növekszik. Az érettségit adó képzésekben való részvétel tervei pedig a teljes vizsgálati időszakban hangsúlyosan jelennek meg a szakképzett pályakezdők körében. Szakmacsoport szerint vizsgálva a továbbtanulási szándékokat az adatok azt mutatják, hogy 2015-ben magas arányban terveznek további szakiskolai tanulmányokat az élelmiszeripar, az építészet, valamint a közlekedés szakmacsoportokban szakmát szerzett tanulók. A szakközépiskolai továbbtanulás leginkább az építészet és a kereskedelemmarketing, üzleti adminisztráció szakmacsoportokban végzettek tervei között szerepel. Gimnáziumi érettségit legnagyobb arányban az élelmiszeripari végzettségűek szeretnének 84

tenni. 2015-ben az elektrotechnika-elektronika és (a korábbi évek eredményeihez hasonlóan) a közlekedés szakmacsoportokba tartozó szakmákat végzettek közül jelezték a legtöbben, hogy főiskolán vagy egyetemen szeretnének továbbtanulni (lásd a 11. táblázatot). 11. táblázat: A továbbtanulni szándékozók szakmacsoport szerint (fő), 201518 A továbbtanulás iránya Szakmacsoport

Összesen

Szakiskola

Szakközépiskola

Gimnázium

Főiskola, egyetem

Elektrotechnika-elektronika

3

13

15

21

52

Élelmiszeripar

12

17

18

7

54

Építészet

18

45

18

10

91

Faipar

6

10

11

9

36

Gépészet

31

60

49

46

186

Kereskedelem-marketing, üzleti adminisztráció

15

35

26

12

88

Közlekedés

28

37

18

54

137

Vendéglátás-idegenforgalom

45

68

49

81

243

Könnyűipar

(2)

(2)

(5)

(2)

11

Összesen

160

287

209

242

898


Az adatelemzés eredményei azt mutatják, hogy a 2015-ben megkérdezettek közül többen tervezik, hogy a következő fél év során munkahelyet váltanak, mint tavaly, tehát a korábbi csökkenő tendencia idén megtört. 2015-ben a foglalkoztatatott státuszú válaszadók 20%-a (303 fő) jelezte ezt, tavaly pedig 18%-uk (194 fő) (2013-ban 20% és 169 fő volt a megfelelő érték, 2012-ben 21% és 171 fő, 2011-ben 24% és 303 fő, 2010ben 25% és 271 fő, 2009-ben pedig csupán 14%, ami 166 főt jelent). A 303 főből 18-an akár a jelenlegi bérüknél alacsonyabb összegért is elhelyezkednének, 140-en legalább ugyanannyit szeretnének keresni, mint jelenlegi munkahelyükön, 137-en aktuális keresetüknél többet szeretnének kapni, nyolcan pedig nem tudtak válaszolni a kérdésre. Azok, akik magasabb összegért helyezkednének el, átlagosan havi 82 ezer forinttal többet szeretnének keresni (tavaly ez az érték 58 ezer forint volt, 2013-ban 48 ezer forint, 2012-ben 53 ezer forint, 2011-ben 52 ezer forint, 2010-ben 45 ezer forint, 2009-ben pedig 46 ezer forint). A megkérdezettek jövőbeni karrierjük szempontjából 2015-ben azt tartják a legszükségesebbnek, hogy szakmai továbbképzéseken vegyenek részt: a tavalyi 3,12-hoz

18

Az alacsony (10 alatti) esetszámú szakmacsoporthoz tartozó adatokat zárójellel jelöltük

85

képest 3,36-ra növekedett az átlagos pontszám. Az idegennyelv-tudás fejlesztése így (a felmérés során először) a második helyre szorult vissza, mely lehetőségre adott átlagos pontszám a kutatás történetében a legalacsonyabb szintet (3,03) érte el. A szakképzett pályakezdők továbbra is kisebb jelentőséget tulajdonítanak karrierjük szempontjából annak, hogy leérettségizzenek, illetve, hogy jobban értsenek a számítógéphez (a pontátlag az előbbi esetben stagnált a tavalyi eredményhez képest, az utóbbi esetben enyhén csökkent). A megkérdezett fiatalok továbbra is a felsőoktatásban való részvételt tartják a legkevésbé fontos tényezőnek, a pontátlag 2015-ben is éppen hogy meghaladja a 2-es értéket (lásd a 12. táblázatot).

2.7 Szakmából kilépés, kilépési arányok A szakmájukból „kilépő”, tehát nem a saját szakmájukban dolgozó végzett szakképzettekre már a kutatás kezdetétől különös figyelmet fordítottunk. Belátható, hogy a jelentős kilépési aránnyal jellemezhető szakmákban hiába végez a vállalati kereslettel megegyező számú tanuló, minden más feltétel azonossága esetén a munkaerőpiacon mégis hiány fog megjelenni. A rendelkezésre álló adatok alapján az alább részletezendő megközelítésben készítettünk több kilépési mutatót – a 2011-es módszertannal megegyező módon. Mindegyik egy-egy kutatási kérdéshez köthető, melyek fontos közpolitikai relevanciával is bírnak. 1. Az effektív munkakínálat mutatója Kutatási kérdés: részét képezi-e a szakiskolát végzett egyén az adott szakmában megjelenő effektív munkakínálatnak a szakmaszerzést követő 9 hónap során? Ennél a mutatónál az adott szakmában megjelenő munkakínálatba azok számítanak bele, akik legalább egyszer már dolgoztak saját, 2011-ben szerzett szakmájukban, vagy azzal azonos szakmacsoportba tartozó szakmában. Akik még soha nem dolgoztak, nem számítanak bele a kilépési arányba, tehát sem a kilépők, sem a nem kilépők számát nem növelik. Ezt a csoportot azért vettük ki a számításokból, mert nem lehet pontosan tudni, hogy aktívan keresnek-e munkát, és ha igen, akkor a saját szakmájukban, vagy másikban teszik ezt. Ez a mutató a munkaerő-piaci megközelítésre helyezi a hangsúlyt. 2. A társadalmi hasznosság mutatója Kutatási kérdés: használta-e valaha a szakiskolát végzett egyén a 2011-ben megszerzett szakmáját? Ez a mutató azt jelzi, hogy az illető használta-e valaha a 2011-ben megszerzett szakmáját akár a munkaerőpiacon (legalább egyszer már dolgozott saját, 2011-ben szerzett szakmájában, vagy azzal azonos szakmacsoportba tartozó szakmában), akár tanulmányai során (pl. továbbtanulás az adott szakmában szakiskola után szakközépiskolában). Ez a mutató egy sajátos társadalmi megközelítést alkalmaz, mely az adott szakiskolai képzés társadalmi hasznosságát vizsgálja. 3. Az elhelyezkedési valószínűség mutatója Kutatási kérdés: mekkora a szakiskolát végzett egyén saját szakmában való elhelyezkedési valószínűsége? 86

87

2803

2825

2353

2723

Szakmai továbbképzéseken való részvétel

Jobb számítógépes tudás

Érettségi

Továbbtanulás felsőoktatási intézményben 2,3

3,01

2,93

3,18

3,21

Pontátlag

2759

2355

2854

2851

2869

N

2,18

3,06

2,82

3,17

3,27

Pontátlag

2010

2754

2271

2872

2861

2877

N

2,09

2,96

2,78

3,23

3,25

Pontátlag

2011

1736

1388

1828

1821

1836

N

1,99

2,82

2,83

3,19

3,31

Pontátlag

2012

1695

1343

1804

1801

1818

N

2,06

2,82

2,72

3,12

3,31

Pontátlag

2013

1967

1569

2024

2042

2048

N

2,02

2,68

2,77

3,14

3,26

Pontátlag

2014

2247

1535

2345

2381

2348

N

2,04

2,67

2,68

3,36

3,03

Pontátlag

2015

Megjegyzés: a megkérdezettek az állításokat 1-től 4-ig osztályozhatták, a 4-es jelentette, hogy nagyon szükségesnek tartja, az 1-es pedig azt, hogy teljesen szükségtelennek tartja N2009=2353-2825, N2010=2355-2869, N2011=2271-2877, N2012=1388-1836, N2013=1343-1818, N2014=1569-2048, N2015=1535-2381 Forrás: KERESLET_TANULO_2009, KERESLET_TANULO_2010, KERESLET_TANULO_2011, KERESLET_TANULO_2012, KERESLET_TANULO_2013, KERESLET_TANULO_2014 KERESLET_TANULO_2015

2823

Jobb idegen nyelvtudás

N

2009

12. táblázat: A karrier szempontjából szükségesnek tartott tényezők, 2009-2015

Ennél a mutatónál azok számítanak kilépőnek, akik még soha nem dolgoztak, illetve akik még soha nem dolgoztak a saját szakmájukban, vagy azzal azonos szakmacsoportba tartozó szakmában. A korábban szerzett szakmájukban továbbtanulók nem számítanak bele a kilépési arányba, tehát sem a kilépők, sem a nem kilépők számát nem növelik. Ez a mutató a szakiskolát elvégzett diák szemszögét veszi alapul, azt mutatja, hogy az adott szakma mennyire segíti a végzett diákot a szakmájában való elhelyezkedésben. Az effektív munkakínálat mutatója19 szerint 2010-ben a szakképzett fiatalok 70%-a képezte részét a szakmájára vonatkozó munkakínálatnak és 30%-uk hagyta el ezt a munkapiacot. 2011-ben már a megkérdezettek 74%-a részét képezte a szakmájára vonatkozó munkakínálatnak és csak 26%-uk „lépett ki” onnan. 2012-ben újfent enyhe pozitív elmozdulást mutattak az adatok: ekkor a megkérdezettek 75%-a képezte részét a szakmájára vonatkozó munkakínálatnak és 25%-uk lépett ki erről a munkaerőpiacról. A 2013-as adatok szerint a helyzet első ízben romlott a kutatás kezdete óta: idén a megkérdezetteknek csak 72,5%-a képezi részét a szakmájára vonatkozó munkakínálatnak és 27,5%-uk kilépett erről a piacról. 2014-ben a pályakezdő szakképzettek 74%-a képezte részét a szakmájára vonatkozó munkakínálatnak, 26%-uk pedig nem. A 2015-ös adatfelvétel eredményei azt mutatják, hogy a válaszadók 75%-a részét képezte a szakmájára vonatkozó munkakínálatnak és 25%-uk nem. A társadalmi hasznosság mutatója20 szerint 2010-ben a fiatal szakképzettek 51%-a használta valamilyen formában 2009-ben megszerzett szakmáját és ilyen szempontból 49%-uk számított kilépőnek. 2011-ben a megkérdezettek 48%-a használta szakmáját a munkaerőpiacon vagy további tanulmányai során, 52%-uk pedig a kilépők közé került. 2012-ben enyhén javult a társadalmi hasznosság mutatója: a fiatalok 49%-a hasznosította szakmáját és 51%-uk számított kilépőnek. 2013-ban jelentős javulást mutatnak az adatok, ekkor a társadalmi hasznosság mutatója szerint a válaszadók 55%-a már hasznosította valamilyen módon szakmáját és 45%-uk számított kilépőnek. A 2014-es adatok szerint a pályakezdő szakképzettek 56,9%-a használta szakmáját munka vagy további tanulmányok során és 43,1%-uk számított kilépőnek. 2015-ben jelentős javulást tapasztaltunk, mellyel a mutató elérte eddigi legkedvezőbb értékét: a szakképzett pályakezdők 67,7%-a használta már valamilyen formában a 19 hónappal a kérdezés előtt szerzett szakmáját és a kilépők aránya 32,3%-ra csökkent. Az elhelyezkedési valószínűség mutatója21 szerint 2010-ben a frissen végzett diákok 51%-os valószínűséggel helyezkedtek el a saját szakmájukban, ez a mutató tehát 49%-os kilépési arányt jelzett. 2011-ben a szakképzett pályakezdők 56%-os valószínűséggel helyezkedtek el saját szakmájukban – vagy ezzel azonos szakmacsoportba tartozó szakmában – a végzést követő 9 hónap során, a kilépési arány ebben az évben tehát mindössze 44% volt. 2012-ben a mutató enyhén romlott: a megkérdezett szakképzett fiatalok 55%os valószínűséggel helyezkedtek el szakmájukban (vagy azzal azonos szakmacsoportba 19

20 21

Részét képezi-e a szakiskolát végzett egyén az adott szakmában megjelenő effektív munkakínálatnak a szakmaszerzést követő egy év során? Használta-e valaha a szakiskolát végzett egyén a 2012-ben megszerzett szakmáját? Mekkora a szakiskolát végzett egyén saját szakmában való elhelyezkedési valószínűsége?

88

tartozó szakmában) a vizsgált időszakban, a kilépési arány tehát 45%-ra nőtt. 2013-ban újra javulást mutatnak az adatok: a szakképzett pályakezdők 58%-os valószínűséggel helyezkedtek el saját szakmájukban, vagy azzal azonos szakmacsoportba tartozó szakmában a végzést követő 19 hónap során, így a kilépési arány 42%-ra csökkent. 2014-ben tovább csökkent a fenti mutató 40,6%-ra, így a megkérdezettek 59,4%-os valószínűséggel helyezkedtek el saját szakmájukban 19 hónap alatt. A 2015-ös eredmények újabb jelentős javulást mutatnak: a kilépési arány 30,6%-ra csökkent, tehát a válaszadók 69,4%-os valószínűséggel helyezkedtek el szakmájukban. Mindhárom fenti mutató esetében figyelembe kell azonban venni, hogy a 2013-as és az azt követő adatfelvételek a megelőző évek gyakorlatát megtörve nem 9, hanem 19 hónapja a munkaerőpiacon levő szakképzett fiatalokat vizsgált, így például az elhelyezkedési valószínűséget (vagy akár a kilépési valószínűséget) ez a tényező önmagában is növelheti. A 31. ábrán a fenti információkat ellenkező megközelítésből láthatjuk: az elhelyezkedési arány a szakiskolában való végzést követő 19 (2013 előtt 9) hónapban a tanult szakmájukban elhelyezkedő tanulóknak a szakmában végzett teljes évfolyamhoz képest vett arányát jelenti. A szakmájukban elhelyezkedő tanulók arányának országos átlaga folyamatos növekedést mutat a vizsgált időszakban. 2009 és 2013 között ez a mutató fokozatosan növekedett 30%ról 35%-ra, 2014-ben 38,5%-ot ért el, 2015-ben pedig jelentős növekedés után 44,5%-ot. 31. ábra: A tanult szakmájukban elhelyezkedő tanulók aránya a teljes végzett évfolyamhoz képest, százalék

Megjegyzés: a válaszadó több válaszlehetőséget is adhatott, ezért a százalékos arányok összege meghaladja a 100 százalékot. N2014=532-561, N2015=674-693 22 Forrás: KERESLET_TANULO_2015

22

A megkérdezettek több válaszlehetőséget is megjelölhettek.

89

2.8 A munkaerő-piaci helyzet változása 2013 tavasza és 2014 eleje között A 2013-as kérdezés során a kutatás történetében először pályakövetéses kutatási módszert is alkalmaztunk, melyet 2014-ben és 2015-ben is megismételtünk. Ez alkalommal is – az első ízben felkeresett 2410 fő mellett, akiknek adatait jelen tanulmány első 8 fejezetében elemeztük – megpróbáltunk minél több olyan szakképzett fiatalt újra elérni, az előző évben már kérdeztünk. Összesen 793 korábbi válaszadót sikerült újra elérnie a kérdezőbiztosoknak. Ezek a fiatalok egy olyan kérdőívet töltöttek ki, melyben a 2014 eleje, tehát az első adatfelvétel és a 2015 telén elvégzett második adatfelvétel között eltelt időszakban bekövetkezett változásokra helyeztük a hangsúlyt a munkaerő-piaci helyzet, a továbbtanulás és a munkavállalás tekintetében. Több kérdést változatlan formában újra feltettünk nekik (pl. munkahelyváltás tervei). A 793 főből 706 főt tudtunk összekapcsolni 2014-es válaszaival, jelen fejezetben az ő válaszaikat elemezzük. A többi megkérdezett vagy nem adott meg ISZIIR-kódot és ezért nem tudtuk válaszait hozzákapcsolni korábbi válaszaihoz, vagy pedig megszerzett szakmája ismeretlen. A pályakövetéses vizsgálat során megkérdezett 706 fő 66%-a 24 év alatti, 34%-uk pedig 24 és 28 év közötti, átlagos életkoruk 23,1 év. A nemek szerinti megoszlás azt mutatja, hogy a válaszadók 82%-a férfi és 18%-uk nő. Budapesten él a megkérdezettek 2%-a, egyéb városban lakik 55%-uk, 41%-uk pedig községi lakos, 1%-uk külföldön él. A pályakövetéses almintába legnagyobb gyakorisággal a pincér (64 fő), az villanyszerelő (56 fő) és a gépi forgácsoló (52 fő) szakmát végzettek kerültek be, valamint legalább 30 főt sikerült elérni a bolti eladó, a géplakatos, a központifűtés- és csőhálózat-szerelő, a kőműves, cukrász, szakács, valamint a bútorasztalos szakmát végzettek közül is. Az adatelemzés eredményei két éve azt mutatták (lásd a 32. ábrát), hogy 2012 tavasza és a 2012/2013-as télen elvégzett második adatfelvétel között eltelt, mintegy 10-11 hónapos időszakban a megkérdezett fiatalok többsége (69%) dolgozott, 30%-uk továbbtanult, 28%-uk elhelyezkedett első munkahelyén, 17%-uk munkanélkülivé vált, 16%-uk pedig munkahelyet váltott. A válaszadóknak csupán 1%-a (10 fő) kezdett vállalkozásba, és mindössze 3 főnek született gyermeke. A megkérdezettek közül 100 fő jelezte, hogy tanult és dolgozott is a vizsgált időszakban. A 2014-es és 2015-ös pályakövetéses vizsgálatnál több válaszlehetőséget is megadtunk, ezzel mintegy kibontva az „elveszítette a munkáját” válaszlehetőséget. 2014-ben és 2015ben hasonló arányban számoltak be a fiatalok a megelőző egy évben bekövetkezett életeseményekről. Az adatok szerint a 2014 és 2015 eleje között eltelt évben a megkérdezett fiatalok döntő többsége (82%) dolgozott (a 2014-ben kérdezettek 80%-a dolgozott 2013 eleje óta), 39%-uk keresett állást (2014-ben 40%), 27%-uk pedig továbbtanult (2014-ben 30%). 25%-uk helyezkedett el első munkahelyén (tavaly 21%), 22%-uk munkahelyet váltott (tavaly 19%), és 16%-uk felmondott munkahelyén, ami magasabb, mint a tavaly tapasztalt 11%. A tavalyihoz hasonlóan 5-6 százalék azoknak az aránya, akiket elbocsátották állásukból, illetve akiknek megszűnt korábbi munkahelye. A válaszadók 3%-ának született gyermeke (tavaly 4%) az egy év alatt és 2%-uk kezdett vállalkozásba (tavaly 1%). A megkérdezettek közül 120 fő (15%) jelezte, hogy tanult és dolgozott is a vizsgált időszakban. 90

32. ábra: A 2012 tavasza óta bekövetkezett életesemények, százalék, 2013 80,0

70,0

68,5

60,0

50,0

40,0 30,4 27,8

30,0

20,0

16,8

16,0

Elveszítette a munkáját

Munkahelyet váltott

10,0 1,1

0,3

Vállalkozóvá vált

Gyermeke született

,0 Dolgozott

Tanult

Elhelyezkedett első munkahelyén

Megjegyzés: a válaszadó több válaszlehetőséget is adhatott, ezért a százalékos arányok összege meghaladja a 100 százalékot.N=892-910 23 Forrás: KERESLET_TANULO_2013

33. ábra: Az előző év óta bekövetkezett életesemények, százalék, 2014-2015 81,9 79,9 38,7 40,0 27,2 30,1 24,9 21,1 2015

22,4 19,0 11,8

2014

16,3

5,5 4,7 5,2 5,8 2,7 3,7 2,3 0,9 0

10

20

30

40

50

60

70

80

90

Megjegyzés: a válaszadó több válaszlehetőséget is adhatott, ezért a százalékos arányok összege meghaladja a 100 százalékot. N2014=532-561, N2015=674-693 24 Forrás: KERESLET_TANULO_2015

23 24

A megkérdezettek több válaszlehetőséget is megjelölhettek. A megkérdezettek több válaszlehetőséget is megjelölhettek.

91

A vizsgált időszakban tanulmányokat folytatóktól (2015-ben 192 fő 2014-ben 165 fő 2013-ban 273 fő,) azt is megkérdeztük, milyen iskolatípusban tanult tovább. A legtöbben mindhárom vizsgálati évben szakközépiskolában, technikumban (2015-ben 31%, 2014-ben 38%, 2013-ban 33%,) tanultak ebben az időszakban. Idén is az iskolarendszeren kívüli (OKJ-s) képzés volt a második legnépszerűbb továbbtanulási irány (21%, tavaly 22%, 2013-ban 11%). A válaszadók 18%-a (tavaly 15%, 2013-ban 28%) szakiskolában, 16%-uk (tavaly 11%-uk, 2013-ban 17%) gimnáziumban folytatta tanulmányait. 13%-uk (tavaly 9% 2013-ban 7%) tanult egyéb képzési típusban (pl. nyelvtanfolyam, esti gimnázium) és 5%-uk, (tavaly és tavalyelőtt szintén 5%) egyetemen. Azt látjuk tehát, hogy jelentősebb változás nem volt a tavalyi évhez képest az iskolatípus választás tekintetében. Igaz hogy a szakiskolát választók aránya lecsökkent, de ezzel párhuzamosan körülbelül ugyanennyivel nőtt a gimnáziumot választóké (lásd a 34. ábrát). Érettségit ezen időszak alatt a továbbtanulók 27%-a (tavaly 24%-uk, 2013-ban 8,5%uk) (51 fő) szerzett, közülük 33-an szakközépiskolában, 18-an pedig gimnáziumban. Szakmát a továbbtanulók 42%-a (tavaly 46%, 2013-ban 45%) (81 fő) tanult, közülük 5 fő a korábban szerzett szakmájában tanult tovább, 20 fő másik szakmát tanult, ami ugyanabba a szakmacsoportba tartozik, mint a korábban szerzett szakmája, 55 fő teljesen eltérő szakmát tanult, ami korábbi szakmájától eltérő szakmacsoportba tartozik, egyvalaki pedig nem tudott erre a kérdésre válaszolni. 34. ábra: A legutóbbi kérdezés óta továbbtanulók megoszlása a képzés típusa szerint, százalék, 2013-2015 45 40 35

2013 2014 2015

38,2 32,7

31,3

30

28,3

25

22,4 20,8

20

17,7 15,2

16,5

15,6

15

13,0 10,9

10,7 10

7,0

4,8 4,8 4,7

5 0 szakiskola

Megjegyzés: N2013=273, N2014=165, N2015=192 Forrás: KERESLET_TANULO_2015

92

8,5

Az adatfelvétel eredményei szerint a megkérdezettek 73%-a (tavaly 70%, 2013-ban 57%) alkalmazott volt a második adatfelvétel idején, 13%-uk pedig munkanélküli, ami jelentős csökkenés a tavalyi 18%-os és az azelőtti 22%-os eredményhez képest. 7%-uk volt tanuló (tavaly szintén 7%, 2013-ban 17%), 2%-uk egyéb inaktív (tavaly 3%, 2013ban 2%). Kicsivel több, mint 1%-uk volt alkalmi munkás (tavaly 1,6%, 2013-ban 1,2%) és 1,6%-uk volt közfoglalkoztatott. Idén 2%-uk volt vállalkozó, míg a megelőző években kevesebb, mint 1%-uk vállalkozó (lásd a 35. ábrát). 35. ábra: A megkérdezettek munkaerő-piaci státusza, százalék, 2013-2015 80 72,8 69,6

70 60

2013 2014 2015

57,4

50 40 30 21,5 17,9

20

17,4 13,0

10

6,7 6,8 0,8 0,9 2,1

1,2 1,6 1,3

1,6

1,7 3,3 2,4

0

Megjegyzés: N2013=918, N2014=570, N2015=706 Forrás: KERESLET_TANULO_2015

A tavalyi arányokhoz képest csak néhány százalékos eltéréseket tapasztaltunk aszerint, hogy az alkalmazottak milyen munkaszerződéssel dolgoztak. Az 514 alkalmazottként dolgozó megkérdezett 81%-át határozatlan idejű munkaszerződéssel alkalmazták a második kérdezés időpontjában, 16%-ukat határozott idejű szerződéssel, 0,4%-ukat (2 fő) pedig megbízási szerződéssel, további 2% nem tudta megmondani, hogy milyen munkaszerződése van. A kutatásba bevont szakmákat tekintve megállapíthatjuk, hogy alkalmazottként a gépi forgácsoló, a hegesztő és a központifűtés- és csőhálózat-szerelő szakmával rendelkező fiatalok helyezkedtek el a legnagyobb arányban a kérdezés időpontjáig, legkisebb arányban pedig a bolti eladó szakmában végzettek. Munkanélküliségről leggyakrabban a bolti eladó és a kőműves végzettségűek számoltak be. Alkalmazottként dolgozókat a legnagyobb arányban az elektronika-elektrotechnika (tavaly gépészet) szakmacsoportban, a legkisebb arányban pedig a kereskedelem-marketing, 93

üzleti adminisztráció területén találtunk. A munkanélküliség a szakképzettek körében leginkább a kereskedelem-marketing, üzleti adminisztráció és az építészet szakmacsoportokra, legkevésbé pedig az elektronika-elektrotechnika szakmacsoportra jellemző. Továbbtanulásról leggyakrabban az elektronika-elektrotechnika, legritkábban pedig az építészet szakmacsoportban végzettek számoltak be. A régiók szerinti bontás azt mutatja, hogy alkalmazottként a legnagyobb arányban a nyugat-dunántúli fiatalok, legkisebb arányban pedig az észak-magyarországiak helyezkedtek el a kérdezés időpontjáig. Munkanélküliségről leginkább az Észak-Magyarországon végzettek, legritkábban pedig a közép-magyarországiak számoltak be. A továbbtanulás a közép-magyarországiak körében a leggyakoribb. A megkérdezettek 10%-ának még egy munkahelye sem volt életében – közel 2 évvel a szakmaszerzés után. A válaszadók 43%-ának egy munkahelye volt, 27%-uk számolt be két munkahelyről, 20%-uk pedig ennél több munkahelyen dolgozott már. A 2014 és 2015 eleje között eltelt, egy éves időszakban a foglalkoztatott státuszú válaszadók 71%-ának egy munkahelye volt, 25%-uknak kettő, 4%-uknak pedig ennél több. Azon megkérdezetteknek, akik 2014 eleje óta dolgoztak, 13%-a számolt be arról, hogy korábban járt gyakorlati képzésre az adott céghez. Az átlagos nettó havibér 100 000 forint volt az első munkahelyen. A második munkahely esetében a megkérdezettek 3%-a járt a vállalathoz gyakorlati képzésre és átlagos nettó bérük 108 000 forint volt. A további munkahelyekre vonatkozó kérdésre nem adott kellő számú válaszadó érvényes választ. A megkérdezés időpontjában éppen tanulmányokat folytató 48 megkérdezettből 21 szakközépiskolában, vagy technikumban tanul, 10 fő gimnáziumban, 8 fő egyetemen, 3 fő iskolarendszeren kívüli (OKJ-s) képzésben, 4-en szakiskolában, 2 tanuló válaszadó pedig nem válaszolt erre a kérdésre. A 48-ból 8 fő szakmát (is) tanult a kérdezés időpontjában. Egy válaszadó másik szakmát tanult, ami ugyanabba a szakmacsoportba tartozik, mint amit korábban szerezett, 7 fő pedig olyan teljesen eltérő szakmát tanult, ami másik szakmacsoportba tartozik, mint az eredeti szakmája. A követéses adatfelvétel lehetőséget biztosít arra, hogy az egyének munkaerő-piaci helyzetében bekövetkezett változást, a különböző kategóriák közti mozgásokat is megfigyeljük. A 2014 elején alkalmazottként dolgozó megkérdezettek 86%-a 2015 elején is alkalmazott volt, 8%-uk munkanélkülivé vált, 1%-uk pedig tanulmányokba kezdett. A 2013 elején munkanélküli státuszúak 28%-a még mindig (vagy újra) munkanélküli volt 2015ben, de mintegy 60%-uk el tudott helyezkedni alkalmazottként, 5%-uk közfoglalkoztatott, szintén 5%-uk pedig tanuló lett. A 2014-ben tanuló státuszú megkérdezettek 32%-a továbbra is tanuló maradt, 48%-ukból alkalmazott lett, 16%-a pedig munkanélkülivé vált. Az adatokból az a következtetés vonható le, hogy a fiatal szakképzettek viszonylag jó esélyekkel ki tudnak törni a munkanélküliségből, a megszerzett állást pedig döntő többségük meg tudja tartani. Emellett az is látható, hogy a szakiskola utáni továbbtanulás jó befektetésnek számít, mivel (1) a továbbtanulók körében jóval nagyobb a későbbi elhelyezkedés esélye, mint a munkanélkülivé válásé és (2) a további tanulmányok az esetek jelentős részében hosszú távú elköteleződést jelentenek, melyek jó eséllyel vezetnek magasabb bérekhez. 94

95

1

8

4

33

3

2

418

Vállalkozó

Alkalmi munkás

Közfoglalkoztatott

Munkanélküli

Tanuló

Egyéb (GYES, GYED, háztartásbeli stb.)

Összesen


361

Esetszám

100,0

0,5

0,7

7,9

1,0

1,9

1,7

86,4

Százalék

Alkalmazott

Alkalmazott

2015 eleji munkaerő-piaci státusz

(7)

(0)

(0)

(0)

(0)

(0)

(4)

(3)

Esetszám

(100,0)

(0,0)

(0,0)

(0,0)

(0,0)

(0,0)

(57,1)

(42,9)

Százalék

Vállalkozó

(14)

(0)

(0)

(3)

(0)

(0)

(0)

(11)

Esetszám

(100,0)

(0,0)

(0,0)

(21,4)

(0,0)

(0,0)

(0,0)

(78,6)

Százalék

Alkalmi munkás

131

2

6

37

6

0

1

79

Esetszám

100,0

1,5

4,6

28,2

4,6

0,0

0,8

60,3

Százalék

Munkanélküli

2014 eleji munkaerő-piaci státusz

13. táblázat: A megkérdezettek 2014 és 2015 eleji munkaerő-piaci státusza

119

1

38

19

1

1

2

57

Esetszám

100,0

0,8

31,9

16,0

0,8

0,8

1,7

47,9

Százalék

Tanuló

(16)

(12)

(1)

(0)

(0)

(0)

(1)

(2)

Esetszám

(100,0)

(75,0)

(6,3)

(0,0)

(0,0)

(0,0)

(6,3)

(12,5)

Százalék

Egyéb (GYES, GYED, háztartásbeli stb.)

Az adatok azt mutatják, hogy a szakképzettek munkahelyváltási tervei sok esetben nem valósulnak meg, de az ilyet tervezők között nagyobb arányban találunk munkahelyet váltókat, mint azok között, akiknél ez nem volt tervbe véve. A 2014 elején munkahelyváltást tervezők 35%-a végül valóban új állásban helyezkedett el a 2014-es év elejéig, a többi megkérdezett között pedig 24% ez az arány (lásd a 14. táblázatot). Ez azt mutatja, hogy viszonylag bizonytalan, hogy a munkavállalók tervei megvalósulnake - kis részben befolyásolja az, hogy mennyire szeretne váltani a szakiskolát végzett alkalmazott, nagyobb részben más tényezők (pl. talál-e másik munkát, elbocsájtják-e) hathatnak. A 2015 elején alkalmazásban levők között 20% a következő fél évben munkahelyváltást tervezők aránya. 14. táblázat: Tervezett és megvalósult munkahelyváltás, 2014-2015 A 2014 elejét 2014 elején tervezte-e, hogy a következő fél évben munkahelyet vált? követő egy évben Igen Nem Összesen váltott-e munkahelyet? Esetszám Százalék Esetszám Százalék Esetszám Százalék Igen

26

35,1

78

23,9

104

26,0

Nem

48

64,9

248

76,1

296

74,0

Összesen

74

100,0

326

100,0

400

100,0


96

Ábrajegyzék 1. ábra: A vállalati kérdőívek darabszámának megoszlása országosan létszám kategóriák szerint (darab) ........................................................................... 9 2. ábra: A vállalati kérdőívek darabszámának megoszlása országosan tevékenységi körök szerint (darab)......................................................................... 10 3. ábra: Pályakezdő szakmunkások kérdőív (darab) .......................................................... 12 4. ábra: Pályakezdők munkaerő-piaci helyzete 2014. év (%) ............................................ 12 5. ábra: Pályakezdők munkaerő-piaci helyzete jelenleg (%) ............................................. 13 6. ábra: A szakképesítések ágazatonkénti megbontására vonatkozó központi előírás ..... 20 7. ábra: Hiány-szakképesítések szakmacsoportonként az MFKB-k javaslatai alapján (db) ......................................................................... 35 8. ábra: A várható létszámváltozás iránya 12 hónapon belül, külföldi tulajdonhányad szerint, 2009-ben, 2010-ben, 2011-ben, 2012-ben, 2013-ban, 2014-ben és 2015-ben, százalék ......................................... 41 9. ábra: A várható létszámváltozás iránya 12 hónapon belül, létszám-kategóriák szerint, százalék ...................................................................... 42 10. ábra: A várható létszámváltozás iránya 12 hónapon belül, éves nettó árbevétel szerint, százalék ..................................................................... 43 11. ábra: A várható létszámváltozás iránya 3 éven túl, de 4 éven belül, létszám-kategóriák szerint, százalék ...................................................................... 44 12. ábra: A várható létszámváltozás iránya a 3 éven túl, de 4 éven belül, éves nettó árbevétel szerint, százalék ..................................................................... 45 13. ábra: Az összes várható létszámváltozás 12 hónapon belül, régiók szerint, fő ........... 47 14. ábra: Az összes várható létszámváltozás 3 éven túl, de 4 éven belül, régió szerint, fő ............................................................................. 48 15. ábra A tanulószerződéses képzésből való kimaradás vállalati mozgatói, pontszámok átlagai 2012–2015. ............................................................................... 55 16. ábra: A tanulószerződéses képzésbe való bekapcsolódás vállalati okai, pontszámok átlagai 2012–2015. .............................................................................. 56 17. ábra: A pályakezdők felkészültségével való vállalati elégedettség megoszlása, % ...... 57 18. ábra: A szakképzés tipikus útjai (feltételezve, hogy a diák elvégzi a megkezdett képzést) .............................................................................................. 62

97

Ábrajegyzék 19. ábra: Vélemények a szakiskolai tanulmányokkal kapcsolatban (pontátlag), 2009-2015 ............................................................................................. 64 20. ábra: Vélemények a gyakorlati képzőhelyről (pontátlag), 2009-2015.......................... 65 21. ábra: Vélemények a szakmáról (pontátlag), 2009-2015 ................................................. 66 22. ábra: A megkérdezettek munkaerő-piaci státusza (százalék), 2009-2015................... 68 23. ábra: Az álláskeresés során igénybe vett módszerek (százalék), 2009-2015 ............... 70 24. ábra: A munkahellyel való elégedettség aszerint, hogy a megkérdezett a szakmájában dolgozik/dolgozott-e az utolsó munkahelyén (pontátlag), 2015 ............................................................. 73 25. ábra: A következő fél évben munkahelyváltást tervezők aránya a szerint, hogy a megkérdezett a szakmájában dolgozik/dolgozott-e az utolsó munkahelyén (százalék), 2011-2015 .......................................................... 74 26. ábra: Átlagos általános iskolai tanulmányi eredmények jelenlegi munkaerő-piaci státusz szerint, 2009-2015........................................................... 75 27. ábra: Átlagos szakiskolai tanulmányi eredmények jelenlegi munkaerő-piaci státusz szerint (2009-2015)......................................................... 76 28. ábra: Munkanélküliségi ráta a szakképzett pályakezdők és a teljes szakképzett népesség körében (százalék), 2009-2015......................... 77 29. ábra: Milyen feltétellel költözne másik magyarországi városba egy jobb álláslehetőség kedvéért? (az említések százalékában), 2009-2015 ..................... 82 30. ábra: Hol szeretne a későbbiekben továbbtanulni? (százalék), 2009-2015 ................. 84 31. ábra: A tanult szakmájukban elhelyezkedő tanulók aránya a teljes végzett évfolyamhoz képest, százalék ..................................................................... 89 32. ábra: A 2012 tavasza óta bekövetkezett életesemények, százalék, 2013 ...................... 91 33. ábra: Az előző év óta bekövetkezett életesemények, százalék, 2014-2015 .................. 91 34. ábra: A legutóbbi kérdezés óta továbbtanulók megoszlása a képzés típusa szerint, százalék, 2013-2015 ......................................................... 92 35. ábra: A megkérdezettek munkaerő-piaci státusza (százalék), 2013-2015................... 93

98

Táblázatok 1. táblázat: Költségvetési hozzájárulásra nem jogosult iskolai rendszerű szakképesítésekre vonatkozó MFKB javaslatok megyénkénti bontásban ......................................................22 2. táblázat: Az egyes kategóriákba sorolt szakképesítések száma megyénként (db) .................................................................................................23 3. táblázat: A bizottsági javaslatokkal érintett szakmacsoportok és szakképesítések száma ...................................................................................24 4. táblázat: Az MFKB-k javaslatai a 2016/2017-es tanévben szakiskolai tanulmányi ösztöndíjjal támogatott szakképesítésekre ..................................27 5. táblázat: Becsült szakképzetek iránti kínálat és kereslet megyénként és régiónként, fő ..................................................................................................49 6. táblázat: Képzések, ahol a becsült kínálat és a becsült kereslet eltérése meghaladja a kritikus értékeket, megyék szerint, 2015..................................52 7. táblázat: Képzések, ahol a becsült kínálat és a becsült kereslet eltérése meghaladja a kritikus értékeket, régiók szerint, 2015 ....................................52 8. táblázat. Készségek és kompetenciák, melyekkel az elmúlt két évben felvett a szakképzésből kikerülő pályakezdők nem rendelkeznek, az adott készséget vagy kompetenciát említő vállalatok aránya, %, 2011, 2012, 2013, 2014 és 2015. ......................................................................... 58 9. táblázat: A munkahellyel való elégedettség, 2009-2015 ................................................ 72 10. táblázat: A tanuló és foglalkoztatott státuszú megkérdezettek szakmacsoportok szerinti megoszlása, 2015 ................................................... 81 11. táblázat: A továbbtanulni szándékozók szakmacsoport szerint (fő), 2015 ................. 85 12. táblázat: A karrier szempontjából szükségesnek tartott tényezők, 2009-2015 ........... 87 13. táblázat: A megkérdezettek 2014 és 2015 eleji munkaerő-piaci státusza .................... 95 14. táblázat: Tervezett és megvalósult munkahelyváltás, 2014-2015 ................................. 96

99

Az MFKB-k feladatai és tevékenysége

Recommend Documents