Az életfogytig tartó szabadságvesztés múltja, jelene, jövője

Miskolci Egyetem Állam – és Jogtudományi Kar Büntetőjogi és Kriminológiai Tanszék

Az életfogytig tartó szabadságvesztés múltja, jelene, jövője Szakdolgozat

Készítette:

Konzulens:

HANDÓ GERGŐ

DR. GULA JÓZSEF

Levelező tagozat

Egyetemi docens

Jogász szak

Miskolc, 2013

University of Miskolc Faculty of Law Department of Criminal Law and Criminology

The past, present and future of life imprisonment Thesis

Made by:

Consultant:

GERGŐ HANDÓ

DR. JÓZSEF GULA

Correspondence course

Reader in University

Lawyer specialized

2

Miskolc, 2013

Tartalomjegyzék ................................................................................................... 3 Bevezetés ............................................................................................................... 4 1. Az életfogytig tartó szabadságvesztés elméleti háttere, kialakulásának története................................................................................................................. 6 1.1. A büntetés jogalapja, fogalma ................................................................ 6 1.2. A hosszú tartamú szabadságvesztés kialakulásának története ........... 8 2. A hosszú tartamú szabadságvesztés alakulása Magyarországon XX. századtól napjainkig........................................................................................... 16 2.1. A hosszú tartamú szabadságvesztés alakulása hazánkban a XX. században ............................................................................................................ 16 2.2. A hosszú tartamú szabadságvesztés jelenlegi helyzete ...................... 21 2.3.A szabadságvesztés végrehajtásának szabályozása, és a végrehajtás megvalósulása ..................................................................................................... 32 2.4. Vélemények, állásfoglalások az életfogytig tartó szabadságvesztés büntetés kapcsán ................................................................................................ 39 2.5. Szabadságvesztések és a börtönben fennálló helyzet alakulása számadatok tükrében ......................................................................................... 55 3. Az életfogytig tartó szabadságvesztés a jövőben ......................................... 58 Összefoglalás ....................................................................................................... 70 Irodalomjegyzék ................................................................................................. 73 Jogszabályjegyzék .............................................................................................. 74 Hivatkozások ...................................................................................................... 75 Mellékletek .......................................................................................................... 76

3

Bevezetés Napjainkban és a történelem során folyamatos kérdésként merül fel, hogy hogyan is büntessék meg a törvényt be nem tartó egyéneket, kik és milyen büntetést kapjanak. Meddig terjedhet a büntetést kiszabó hatalma és hol kezdődnek az emberi jogok, amelyeket mindenképp figyelembe kell venni a büntetés kiszabásánál. Egyáltalán mi számít bűnnek és ki az, vagy kik azok, akik erről dönthetnek. Ezekre a kérdésekre minden korban más és más válasz adható, ezen kívül országonként is eltérő vallási nézetek, szokások, hagyományok, törvények uralkodnak. Szakdolgozatomban szeretném bemutatni az életfogytig tartós szabadságvesztés büntetést, mint lehetséges büntetési nemet, eredményeit és hatásait. Ezt a büntetést számos kérdés övezi, és valószínűleg további vitákra fog még okot adni. Több szempontból vizsgáltam meg ezt a témát, több véleményt hasonlítottam össze, hogy minél szélesebb rálátást nyerhessek az életfogytig tartó szabadságvesztés jelenségre. Választásom azért esett erre a sokak által vitatott témára, mert véleményem szerint a büntetés – végrehajtásban ez napjainkban kulcskérdésként jelenik meg. Az életfogytig tartó szabadságvesztésnek egyrészt elrettentő ereje lehet a bűnözőkre nézve, és betölti azt a funkciót, miszerint a veszélyes bűnözőket el kell zárni, nehogy újra veszélyt jelentsenek a társadalomra nézve. Másrészt viszont nagyon sok emberi jogi kérdést vet fel az, hogy a törvény beleszólhat – e ilyen szinten az egyén életébe. Mérlegelni kell, hogy a büntetés, az elzárás a fontosabb vagy az, hogy az egyének jogait ne sértse a törvény, és inkább a későbbi társadalomba történő szocializációra fektesse a hangsúlyt. A válasz egyénenként, bűntettenként, elítéltenként eltérő lehet. Dolgozatomban különös hangsúlyt fektetek a tényleges életfogytiglani szabadságvesztés (TÉSZ) kérdésére. Ebben az esetben nem áll fenn az egyén társadalomba visszakerülésének esélye. Ez rengeteg kérdést vet fel mind a jogalkotók, mind a jogvédők, mind a társadalom egyéb szereplői körében. Ez a büntetési nem úgymond a halálbüntetés kiváltója is lehetne, hiszen ténylegesen az egyén élete végéig tart. Ezek az elítéltek a végrehajtás során is speciális őrzést, nagyobb figyelmet igényelnek, mint azok a társaik, akik szabadulásuk után újra a társadalom szabad polgárai lesznek. 4

Szakdolgozaton első fejezetében a büntetéssel, szabadságvesztéssel kapcsolatos elméleti hátteret mutatom be. Kifejtem a büntetés jogalapját, a fogalmi meghatározását, valamint a bűncselekményre és szabadságvesztésre vonatkozó meghatározásokat is. Ezután bemutatom a hosszú tartamú szabadságvesztés kialakulását, kitérve az egyes korszakok lényeges mozzanataira. A második fejezetben a hosszú tartamú szabadságvesztés további alakulását vizsgálom a XX. századtól egészen napjainkig. Bemutatom azokat a lényeges elemeket, amelyek hatással voltak a mai hatályos törvény kialakulására, majd a Büntető Törvénykönyv ide vonatkozó részeit. Ezután a szabadságvesztés büntetés végrehajtására vonatkozó szabályozást ismertetem és szemléltetem a gyakorlati megvalósulását is, főként a TÉSZ – es elítéltek vonatkozásában. A további részben pedig e büntetésfajtáról alkotott véleményeket, bírálatokat, javaslatokat összegzem. A fejezet végén számadatokkal, ábrákkal is bemutatom a szabadságvesztésre ítéltek helyzetét, valamint a börtönökben fennálló helyzet alakulását. A harmadik részben a szabályozás jövőbeni alakulásának kérdése áll a középpontban. A jelenleg hatályos jogszabályt, mely a Büntető Törvénykönyvről szól, 2013. július 1 – jén felváltja egy új, átdolgozott, szigorítottabb jogszabály, mely a jelenlegi törvény nagy részének megtartása mellett sok újítást is tartalmaz. Ebben e fejezetben ismertetem a jövőben hatályos jogszabály ide vonatkozó részeit valamint azokat a fontosabb újításokat, amelyekkel a törvényhozók próbálják a bűnözés visszaszorítását még hatékonyabbá tenni. Miután végigjártam az összes vizsgálni kívánt kérdéskört, a dolgozatom végén összegzem a kutatásaim eredményét és az ezekből levont következtetéseimet.

5

1. Az életfogytig tartó szabadságvesztés elméleti háttere, kialakulásának története 1.1. A büntetés jogalapja, fogalma „A büntetés jogalapja – a ius puniendi – arra a kérdésre keresi a választ, hogy milyen alapon bünteti az állam az alattvalóit, honnan származik az állam joga a büntetéshez, vagy másképpen fogalmazva: mi hatalmazza fel az államot arra, hogy alattvalóit a legsúlyosabb állami kényszerrel, büntetéssel sújtsa.”1 A legrégebbi államokban ezt isteni eredetűnek tekintették. Mivel az uralkodó Istentől kapott hatalmat és ez feljogosította arra, hogy büntetést alkalmazzon. Ez a nézet egészen a 16. századik kitartott, majd kialakult egy olyan természetjogi irányzat, melynek középpontjában az emberrel született alapvető jogok és a társadalmi szerződés álltak. Követői szerint mindenkit megillet annak a joga, hogy fellépjen a természet törvényeit megsértők ellen, és az egyének ezt a jogot átruházzák az államra. A bűnt büntetni kell és ez az államnak jogában áll. A felvilágosodás korában főként a társadalmi szerződést tartották az állam büntetési jogának alapjaként, ahol az állam eredetét két lehetséges tényezőből származtatták. Az egyik az ember természetes közösségi hajlama, a másik pedig a természetes emberi önzés. Emellett később megjelentek olyan elméletek is, miszerint az államnak a büntetéshez való jogát állami önvédelmi elvből, az ész parancsából vagy a logikai szükségszerűségből származtatták. Következtetésképpen elmondható, hogy minden elméletben megtalálható annak az igazolása, hogy a társadalom rendjének és biztonságos életfeltételeinek megőrzése szükséges, ami a büntetés jogalapja. A 19. században napvilágot láttak azok az elméletek, melyek szerint a büntetőjogi felelősség feltételeinek pontos jogi meghatározását tűzték ki célul, és háttérbe szorult a büntetés jogalapjának bizonyítása. Vagyis az állam büntetőjogi hatalma adott és a büntetés jogalapja a közösségi érdekek védelmében nyilvánul meg. Összegezve a büntetés jogalapját, azt mondhatjuk, hogy az állam létéből és feladataiból, továbbá a

Görgényi Ilona, Gula József, Horváth Tibor, Jacsó Judit, Lévay Miklós, Sántha Ferenc, Váradi Erika: Magyar Büntetőjog Általános rész, Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., 2012, 303. old. 1

6

büntetés szükségességéből és a büntetéssel elérhető céljaiból származtathatjuk. E kijelentés mellett azonban manapság is sokszor visszatér a kérdés, hogy az állam joga meddig és hogyan terjedhet ki, meddig avatkozhat az állampolgárok magánszférájába. 2 A büntetésről a Magyarországon jelenleg hatályos jogszabály a következőképpen vélekedik: „ A büntetés a bűncselekmény elkövetése miatt a törvényben meghatározott joghátrány. A büntetés célja a társadalom védelme érdekében annak megelőzése, hogy akár az elkövetők, akár más bűncselekményt kövessen el.”3 Dolgozatom további részében a fő büntetési nemek közül a szabadságvesztés büntetés alakulását, jelenlegi helyzetét, törvényi szabályozását, jövőben alakulását szeretném részletesebben bemutatni. „Fogalmát tekintve szabadságvesztés büntetésnek tekintünk minden szabadságot korlátozó vagy elvonó szankciót. A fogalom definiálásakor fontos tényező annak figyelembe vétele is, hogy a szabadságvesztést még országonként is másként értelmezik, ezért is van az, hogy nem lehet rá pontos, egzakt definíciót megfogalmazni.”4 A szabadságvesztés büntetés végrehajtása főként börtönökben zajlott, zajlik. „Börtön alatt - a szó legszűkebb értelmében véve - a szabadság elvonásának végrehajtására szolgáló azon építményt vagy helyiséget értjük, amelyben elzárva tartották az előzetesen őrizetbe vetteket vagy az elítélteket; továbbá az e funkciókhoz kapcsolódó végrehajtási intézményeket.”5

Görgényi Ilona, Gula József, Horváth Tibor, Jacsó Judit, Lévay Miklós, Sántha Ferenc, Váradi Erika: Magyar Büntetőjog Általános rész, Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., 2012, 303. – 305. old. 3 1978.évi IV. törvény a Büntető Törvénykönyvről 37. § 4 Dr. Hodosy Annamária: A szabadságvesztésről és annak alternatíváiról 2011 3.old. (http://www.jogiforum.hu/publikaciok/431) 2013.01.08. 11:10 5 Dr. Hodosy Annamária: A szabadságvesztésről és annak alternatíváiról 2011 3.old. (http://www.jogiforum.hu/publikaciok/431) 2013.01.08. 11:10 2

7

1.2. A hosszú tartamú szabadságvesztés kialakulásának története Börtönszerű intézmények a történelem kezdete óta léteznek, az első jelek a római antik birodalomból származnak, viszont a mai büntetés-végrehajtás viszonylag új, előző századok „terméke”. A „büntetés” relatív intézménynek számít. Dr. Mezey Barna szerint: „röviden egyfajta érték megvonásában határozhatjuk meg, mely ily módon malum - ot, rosszat jelent. Ennél fogva a szabadságfosztás akkor válhat büntetéssé, ha a szabadság maga is értékként jelenik meg, Másként fogalmazva: aki számára nem érték a szabadság (gondoljunk pl. a rabszolgákra), annak számára nem lehet, vagy csak meglehetősen nehézkes módon lehet a szabadságtól való megfosztást büntetésként tételezni.”6 Az ókori Rómában épp ennek ellenkezőjére láthattunk példát, hiszen itt elsősorban rabszolgákat sújtották a szabadság megvonásával. Mivel esetükben szabadságról nem beszélhetünk, azt nem lehetett már elvenni tőlük, így számukra az jelentette a büntetést, hogy bányamunkára ítélték őket, amely életfogytig tartott. Vagyis a létezés szabadságától fosztották meg őket. Idővel a szabadságvesztés büntetés kiterjedt nem rabszolgákra is. Ilyen volt a polgárjog és a teljes vagyon elvesztését magába foglaló opus publicum perpetuum valamint az aquae et ignis interdictio, vagyis a kényszerlakhelyre történő életfogytig tartó száműzetés. Későbbiekben szintén a szabadságvesztés kategóriájába esett a gályarabság, amely produktív szabadságfosztást jelentett. Ezt a formát VII. Károly rendelte el büntetési rendként Franciaországban a XV. században. Mivel a hajókon nagy volt a halálozási arány, sok

esetben

a

halálbüntetés

helyett

is,

gályarabságra ítéltek, valamint külföldi rabokat vásároltak e célból. „ Háromszorosan hasznos eszközként jelent meg: az állam bevételez jutott, miután rabját jó pénzért eladta egy tengeri hatalomnak, megspórolhatta a tartás, őrzés, egyszóval büntetés-végrehajtás költségeit, s 6

Dr. Mezey Barna: A hosszú tartamú szabadság – büntetés a joghistóriában; Börtönügyi Szemle 2/2005. 2 old.

8

végül egyszer s mindenkorra megszabadulhatott bűnözőjétől, akit egy idegen állam gályájára transzportált, Ebből a meglehetősen csekély túlélési esélyből életfogytiglani büntetés következett.”7 Ezt a büntetési fajtát Magyarországon Mária Terézia 1769 – ben megtiltotta. Ezután 1783 – tól 1789 – ig egy II. József által bevezetett büntetésforma, a hajóvontatás jelent meg. Ez alatt 1100 elítéltből 721 halálesettel végződött, így szinte egyenértékű volt a halálbüntetéssel, hiszen életfogytig tartott. A korábbiaktól annyiban tért el, hogy az esetleges túlélőket áthelyezték a fenyítőházba, vagyis hivatalosan szabadságbüntetésnek minősült. Az örökös rabszolgaság, amely Angliában nyert polgárjogot, a határozatlan tartamú szabadságfosztások közé sorolható. A rózsák háborúja utáni időszakban az uralkodók főként a koldus – és csavargóvilágot szerették volna büntetni, azokat, akik nem valódi szükségből tartoztak ide. Ennek legfőbb eszköze a megbélyegzés volt. Az érintettek mellére „V” betűt (Vagabond) bélyegeztek és két év kemény rabszolgaságra ítélték valamely kereskedőnél. Amennyiben ettől 14 napnál tovább távol maradt, akkor újabb megbélyegzés következett, ezúttal a homlokra „S” betűvel (Sklaven). Ez életfogytig tartó rabszolgaságot jelentett, a szökés pedig kivégzést vont maga után. A mai büntetés végrehajtáshoz hasonló börtönbüntetések csak a középkorban jelentek meg. Erre néhány

példa:

Chour

püspökének rendeleteiben jelen volt a kolostorfogság, valamint az Otto korabeli bajor törvény és a Ranshhofer dekrétumok is javasolták ezt a büntetést. A források szerint ez a büntetési forma határozott időtartamú, visszavonásig tartott. A longobárd Luitprand 726- ban, valamint az angolszász Alfréd a 9. században szintén alkalmazta a szabadságvesztés 7

Dr. Mezey Barna: A hosszú tartamú szabadság – büntetés a joghistóriában; Börtönügyi Szemle 2/2005. 3. old.

9

büntetést. Németországban a középkorban jelent meg és határozatlan időtartamra szólt. A hosszú tartalmú szabadságvesztés büntetés alkalmazása a 13. századtól bizonyítható a városokban. Az első életfogytig tartó börtönről Bambergensis – ben találunk jeleket egy büntető törvénykönyvben, amely a Constitutio Criminalis Carolina alapja volt. Ez Magyarországon Zsigmond 1435. évi 8. tc. – ében merül fel először, mégpedig azok estében „akikről pedig kiderül, hogy esküjük ellenére hamisan jártak el”. Ulászló életfogytig tartó szabadságvesztéssel sújtotta a királyi embereket, akik esküjüket megszegték, 1492. évi dekrétumban pedig mindenféle gonosztettet elkövetőket, akiket a sértett saját házában "bármely más méltóságuk kiváltságára való tekintet nélkül fogságba vethetik, és említett káraik megtérítéséig ott tarthatják". Ez akár életfogytig is szólhatott, vagy határozott időre, ameddig a károkat meg nem térítette. A dél – német városokban jelent meg egy „költségkímélőbb” megoldás, a befalazás. Az érintettet ez esetben a saját vagy rokonai lakóhelyén falazták be. Némelyek szerint ez egy lassú végrehajtási forma, ami a kivégzést helyettesítette. Ezt követte a házi fogság, melynek során az elítéltet saját házába falazták és élelmezték valamint enyhébb formája a saját házban történő lebilincselés. Így jártak el Nürnbergben a 16. században az elmebeteg bűnözőkkel szemben. A házi fogság a városi jogban önálló büntetésként jelent meg, határozatlan időre szólt, általában addig „amíg meg nem javul”, de előfordult határozott időtartam is. Németországban az életfogytiglani börtönbüntetést állították a halálbüntetés helyébe kegyelemként. Polgári társadalomban egyre inkább kezdett értékké válni a szabadság és ennek megvonása már valódi büntetést jelent. Már a középkori városokban is különbséget tettek kisebb és súlyosabb vétkek között, éppúgy, mint ahogy ma a fegyház és börtön között. Emellett előjöttek az időtartamot illető különbségek is. A polgárok ebben az időszakban „értékesebbek” lettek, nem pedig elpusztítandó alanyok és mivel az életfogytig tartó rabságnak magasabb a költségvonzata, így elterjedtek a határozott időtartamú büntetések.

10

A későbbiekben, amikor a szabadság válik az egyik legnagyobb értékké, megjelennek a szabadságvesztésre

vonatkozó

szabályozások

mind

igazságosság,

mind

differenciálódás, mind pedig arányosság szempontjából. Az életfogytiglan jellemzően a halálbüntetést hivatott kiváltani. A 19. és 20. század között súlyos büntetésként a belgák életfogytiglani vagy tíz évtől húsz évig terjedő kényszermunkát határoznak meg, az angolok életfogytiglani vagy háromtól huszonöt évig terjedő büntető szolgaságot, a németek életfogytig tartó vagy egytől tizenöt esztendeig nyúló fegyházat, valamint mindhárom országban elismerték a halálbüntetést is. Magyarországon a Csemegi - kódex (1878:5.tc.) tartalmaz hasonló elveket, itt kettőtől tizenöt

évig

terjedő

fegyház

valamint

emellett

halálbüntetés

szerepelt.

Megfogalmazódott a kérdés,hogy ezekben az esetekben él – e a feltételes szabadlábra bocsátás lehetősége. A Deák – féle 1843 – as büntető, anyagi, jogi és börtönügyi javaslat tett erre vonatkozó kedvezményeket. Kivétel ez alól a néhány visszaeső bűnöző és a külföldi elítéltek. Vagyis valójában ez nem valós életfogytiglani büntetés, hiszen megrövidíthető. A következő ábrán látható, hogy milyen tendencia érvényesül, ami a rövid távú, határozott időtartamú szabadságvesztés terjedésének ad teret.

1.ábra: Fogházra és fegyházra ítéltek számának alkaulása 1896 – 1903 Forrás: saját szerkesztés Dr. Mezey Barna: A hosszú tartamú szabadság – büntetés a joghistóriában c. tanulmánya alapján

11

Jól látható, hogy míg 1896 – ban nagyobb volt a fegyházbüntetések aránya, 1903 – ra ez csökkent, és a fogházbüntetésre ítéltek száma többszörösére növekedett. Halálbüntetésre 1903 – ban már csak egy embert ítéltek. A fegyházbüntetésen belül az életfogytig és a súlyos időtartamra bebörtönzöttek számát mutatja a következő ábra.

2.ábra: Halálos ítéletek, életfogytiglanra és „hosszú” időtartamra ítéltek számának alakulás 1986 – 1903 Forrás:saját szerkesztés Dr. Mezey Barna: A hosszú tartamú szabadság – büntetés a joghistóriában c. tanulmánya alapján

Európában a 20. század első felében elterjedt a szokásszerű bűnözőkkel szembeni megtorlás, a határozatlan időtartamú szabadságvesztés. Magyarországon először az 1913. évi 21. tc. – ben látunk erre példát, később 1928. évi 10. tc. is alkalmazta.8 Az emberi civilizáció fejlődése során a bűnözés és annak megítélése valamint az azzal kapcsolatos jogi normák folyamatos változáson mentek keresztül. A felvilágosodás előtti időszakot jogi szempontból főként a vallási normák befolyásolták, amit írott szabályként leginkább a legősibb vallási kódex, a Biblia határozott meg. A Bibliában általános élettani normaként, iránymutatásként, erkölcsi alapként jelent meg. A Biblia tartalmazza a tízparancsolatot. „A Tízparancsolat tíz törvény a Bibliában, amelyet Isten adott Izráel népének röviddel az Egyiptomból való kivonulás után. A 8

Dr. Mezey Barna: A hosszú tartamú szabadság – büntetés a joghistóriában; Börtönügyi Szemle 2/2005. 2 – 6 old.

12

Tízparancsolat lényegében az ószövetségi törvény 613 parancsolatának tömör összefoglalója. Az első négy parancsolat az Istennel való kapcsolatunkkal foglalkozik. A többi hat az egymással való kapcsolatunkat szabályozza. A Bibliában a Tízparancsolatot a 2 Mózes 20:1–17-ben és az 5 Mózes 5:6–21-ben találjuk, és a következőket tartalmazza: 1) „Ne legyen más istened rajtam kívül!” Ez a parancsolat az egy igaz Istenen kívüli más istenek imádását tiltja. Minden más isten hamis isten. 2) „Ne csinálj magadnak semmiféle istenszobrot azoknak a képmására, amik fenn az égben, lenn a földön, vagy a föld alatt a vízben vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, az Úr, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok! Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is harmad- és negyedízig, ha gyűlölnek engem. De irgalmasan bánok ezerízig azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják parancsolataimat.” Ez a parancsolat a bálványok — Isten látható képviselete — készítése ellen van. Nincsen olyan kép, amely pontosan mutathatná be Istent. Ha Istent képviselő bálványt készítünk, akkor valójában hamis istent imádunk. 3) „Ne mondd ki hiába Istenednek, az Úrnak a nevét, mert nem hagyja az Úr büntetés nélkül, ha valaki hiába mondja ki a nevét!” Ez a parancsolat Isten nevének hiábavaló használata ellen van. Nem szabad könnyedén vennünk Isten nevét. Azzal fejezhetjük ki tiszteletünket iránta, hogy csak tisztelettudóan beszélünk Róla. 4) „Emlékezzél meg a nyugalom napjáról, és szenteld meg azt! Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat! De a hetedik nap a te Istenednek, az Úrnak nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon, se te, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálód, se állatod, se a kapuidon belül tartózkodó jövevény. Mert hat nap alatt alkotta meg az Úr az eget, a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megpihent. Azért megáldotta és megszentelte az Úr a nyugalom napját.” Ez a parancs a Szabbath (a hét utolsó napja) Istennek szánt napként való elkülönítéséről szól.

13

5) „Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet Istened, az Úr ad neked!” Ez a parancs arról szól, hogy szüleinkkel tisztelettel kell bánnunk. 6) „Ne ölj!” Ez a parancs az előre megfontolt szándékkal elkövetett emberölést tiltja. 7) „Ne paráználkodj!” Ez a parancsolat a házasságon kívüli szexuális kapcsolatot tiltja. 8) „Ne lopj!” Ez a parancsolat tiltja bármi elvételét, ami nem az illető saját tulajdona, és amihez nem adott a tulajdonos engedélyt. 9) „Ne tanúskodj hamisan felebarátod ellen!” Ez a parancsolat tiltja, hogy valakiről hamis tanúvallomást tegyünk. Tulajdonképpen a hazugság ellen szól. 10) „Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod feleségét, se szolgáját, se szolgálóját, se ökrét, se szamarát, és semmit, ami a felebarátodé!” Ez a parancsolat az ellen szól, hogy bármi olyat kívánjunk, ami nem a mienk. Az efféle kívánság a többi fenti parancsolat megszegéséhez vezethet: emberöléshez, házasságtöréshez vagy lopáshoz. Helytelen megtenni ezeket, de helytelen még kívánni is őket!9 Sokan tévesen úgy tekintenek a Tízparancsolatra, hogy ezek olyan szabályok, amit ha betartanak, akkor biztosan a mennybe kerülnek majd, azaz a kor sajátságainak megfelelő erkölcsi normák szerint élik földi életüket. Az emberi együttélés a diktatúrák egymásutániságát valósította meg a demokrácia megjelenéséig, melynek árnyalati megjelenése már az ókorban tapasztalható. Ennek kiteljesedése napjainkban valósult meg. A diktatúrák során az uralkodó hatalom erőszakszervezete kímélet nélkül lesújtott a kisebb bűncselekmények elkövetőire is, ez olyan visszatartó erővé vált, ami a bűnözést nagymértékben kordában tudta tartani. A

9

http://www.gotquestions.org/Magyar/Tizparancsolat.html 2013.01.20. 14:04

14

társadalmi erkölcs merev, erős pilléreket épített ki, mely mindenkire nézve kötelezően jelentkezett. A demokrácia, az emberi jogok megerősödése az erkölcsi normák változását hozta magával, az erkölcsi gátak sok embernél megszűntek, a törvényeket figyelmen kívül hagyva, gyors meggazdagodásnak emberi értékek, méltóságok porba tiprásával, emberek kizsákmányolásával, erőszakkal megvalósuló bűncselekmények kerültek napvilágra: emberkereskedelem, prostitúció, kábítószer kereskedelem. A médiákon keresztül a jólét, a pompa, a „márkák világa” sugárzik, amit a legtöbb esetben a fiatalabb generáció csak bűncselekményekből tud megvalósítani. A társadalom

erkölcsi

nevelése,

fejlesztése,

példamutatása

nélkül

nehézkes

a

bűnelkövetők számát, az életfogytig tartó büntetésben részesülők számát csökkenteni csupán törvénykezéssel. A politikai hatalom napjainkban is erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy a kisebb súlyú bűncselekmények, valamint az erőszakos bűncselekmények számát csökkentse. Véleményem szerint ezen erőfeszítések részben pozitív változást hozhatnak, de a társadalom megfelelő erkölcsi alapokra helyezése és a törvénykezés csak együttesen hozhatják meg a csökkenő tendenciát. A rendőrségnél dolgozó nyomozó beosztású hivatalos személyeknél történő adatgyűjtés során általánosságban említették, hogy az elkövetők legtöbbje elkövetéskor nem gondol cselekménye jogi következményeire, arra, hogy mi lesz, ha felfedik bűnüket, csupán az előny megszerzése lebeg szemük előtt, ami elhomályosítja tettük következményét. Ezen információt sok-sok gyanúsítottal történő elbeszélgetésük tapasztalataként osztották meg.

15

2. A hosszú tartamú szabadságvesztés alakulása Magyarországon XX. századtól napjainkig 2.1. A hosszú tartamú szabadságvesztés alakulása hazánkban a XX. században A századforduló után a gazdasági hanyatlás és az első világháború utáni időszak sem tette lehetővé a hazai börtönrendszer reformálását, így a már kiépített börtönhálózat összeomlott. Ez a helyzet a két világháború között inkább romlott, a börtönrendszer támogatása továbbra is háttérbe szorult. Ezekben az időszakokban még a Csemegi – kódex rendelkezései voltak érvényben a legsúlyosabb büntetések esetében az életfogytig tartó szabadságvesztésre vonatkozóan. Emellett szigorított dologházi őrizethez hasonló szintű büntetési kategóriába esett határozatlan időtartama miatt. 10 „A Csemegi-kódex az 1878. évi V. törvénnyel színre lépő büntető törvénykönyv, az első magyar nyelvű, átfogó büntetőjogi szabályozást tartalmazó törvénykönyv volt Magyarország történelmében, amelynek általános része 1951-ig, különös része pedig 1962-ig maradt hatályban. A kódex alkotója után, Csemegi Károlyról kapta nevét. A kódex egy 9 fejezetből álló általános és egy 43 fejezetből álló különös részre oszlik, összesen 486 paragrafust számlálva. A bűncselekményeket tényállásuk súlyossága szerint bűntettekre, vétségekre valamint kihágásokra osztja, és kimondja a nullum crimen sine lege és nulla poena sine lege alapelveket, amelyeknek értelmében „bűntettet és vétséget csak azon cselekmények képezhetnek, melyet a törvény annak nyilvánít, valamint bűntett vagy vétség miatt senki sem büntethető más büntetéssel, mint amelyet arra elkövetése előtt a törvény megállapított.” A törvénykönyv sikeresen elhatárolja a kísérletet a befejezett bűncselekményektől, és csak a törvényben megállapított tényállások beállta következtében rendeli azt büntetni. A büntetések palettája súlyosságuknak megfelelően a pénzbüntetéstől egészen a halálbüntetésig terjedt, ezen kívül pedig lehetőség nyílott mellékbüntetések kiszabására, mint például a hivatalvesztés vagy a politikai jogok ideiglenes felfüggesztése. 10

László Zsuzsanna Örökké tartó rabság Börtönügyi Szemle 3/2008. 59 – 61.old.

16

A kódexet ért legtöbb kritika büntetési rendszerének túlzott bonyolultságából adódott. A mellékbüntetéseket gyakorta nem megfelelő rendszerben, vagy akár helytelenül is alkalmazta, valamint a kiszabható fegyházbüntetések minimuma túl magasnak, maximuma túl alacsonynak bizonyult. A kódex továbbá nem szentelt megfelelő figyelmet

a

fiatalkorú

bűnelkövetők

szankcionálására,

az

erre

vonatkozó

rendelkezéséket elégtelennek tartotta a jogtudomány, azonban megoldás csak a következő században jelentkezett, a büntető novellák formájában. A túlzott jogdogmatika miatt bizonyos részei nem feleltek meg az életnek, amely tíz éven belül a felülvizsgálatának felvetéséhez vezetett el. Ám előnyeit bírálói is elismerték, ilyen volt például a részletes indoklás, amely néhol monografikus mélységekig fejtette ki a büntetőjogi tanokat. Fontos erénye volt még a fogalmak precíz jogi meghatározása, és a feudális büntetőjogi rendszerrel való szakítása is. Ezen kívül nem volt túlságosan szigorú sem, hiszen az enyhítő körülmények mérlegelése terén széles lehetőségeket adott a bíróknak a büntetés enyhítésére. A kódex általános része 9 fejezetből áll, ezek sorrendben a következő témákkal foglalkoznak: bevezető intézkedések, törvény hatálya, büntetések, kísérlet, részesség, szándék és gondatlanság, beszámíthatóságot enyhítő vagy kizáró okok, bűnhalmazat, bűnvádi

eljárás

megindítását

és

a

büntetés

végrehajtását

kizáró

okok.

A

bűncselekményeket súlyuk szerint három részre, bűntettekre, vétségekre és kihágásokra osztották fel. Bűntettnek számítottak a nagyobb súlyú, szándékos jogsértések, vétségnek a kisebb súlyú szándékos jogsértések, illetve a gondatlanságból elkövetett cselekmények. A kihágások nem voltak valódi jogsértések, csupán bizonyos cselekményekből

származó

jogsértések

megelőzése

végett

alkotott

törvények

megszegése. Ilyen volt a koldulás, amelyet kihasználva akár mások házába is behatolhattak, vagy egy merénylet számára mérhették fel a terepet. Így a kihágásról szóló törvények megelőző jellegűek, míg a bűntettekről és vétségekről szólók megtorló jellegűek voltak. A kódex első szakasza deklarálta a nullum crimen sine lege és nulla poena sine lege alapelveket, kimondva, hogy „bűntettet és vétséget csak azon cselekmény képez, melyet a törvény annak nyilvánít. Bűntett vagy vétség miatt senki sem büntethető más 17

büntetéssel, mint amelyet arra elkövetése előtt a törvény megállapított.” A szabály célja az analógia kizárása volt, ugyanis el akarták kerülni, hogy a bíróság átvegye a törvényhozás szerepét. Mint az indoklásban is kifejti Csemegi, ezzel az addig fennálló bírósági gyakorlat felszámolására irányul, amely nem a törvények alapján, hanem saját eszméi szerint ítélkezik, és a bűncselekményeket saját erkölcsi mércéjéhez méri. Szintén komoly probléma volt, hogy a bírók döntötték el, mi számít bűncselekménynek, és mi nem. A Btk. használja a cselekmény szót is, középpontjában ez áll, és magában foglalja mind a cselekvést, mind a mulasztást. A mű fő büntetőjogi szemlélete nem a korábbi tettes-büntetőjogi koncepció, hanem tettbüntetőjogi szemléletet valósít meg. Így nem azt határozza meg, hogy ki számít tolvajnak, hanem azt, hogy mi számít lopásnak. A kódex a büntetőjogi felelősség korhatárát 12 éves korra tette, azonban a 12 és 16 év közöttiek büntetőjogi kiskorúaknak számítottak, és számukra büntetlenséget mondott ki, ha nem bírtak elég belátással bűnösségük felismerésére. Őket viszont javítóintézetben helyezhették el, a 20 éven aluliakat pedig hat hónapig terjedő magánelzárásra ítélhették megjavításuk céljából. A 16. életév betöltésétől kezdve számított valaki büntetőjogilag nagykorúnak. A kódex különveszi a kísérletet a már befejezett cselekményektől, bűntett esetén mindig, vétség esetén csak a különös részben meghatározott esetekben rendeli büntethetőnek, és büntetése enyhébb kell legyen, mint a véghezvitt cselekményé. Az elkövető büntetlenségét mondta ki abban az esetben, ha ő a kísérlettől önként elállt, vagy pedig annak eredményeit elhárította. Az előkészületet abban az esetben nyilvánította bűncselekménynek, ha az maga is egy önálló bűncselekményt képezett. A kódex ismerte a bűnrészesség fogalmát, és annak két fajtáját, a felbujtást és a bűnsegélyt, ezen kívül a bűnpártolást önálló bűncselekményként határozta meg. Azonban nem került sor a szándékosság és gondatlanság, illetve a beszámítási képesség meghatározására, ennek feladatát a törvény a tudományra bízta. A törvény meghatározza a cselekmény beszámíthatóságát (vagy mai kifejezéssel büntethetőségét) kizáró okokat, illetve az eljárás megindítását és a büntetés végrehajtását kizáró okokat. Ezen kívül ismerte még a halmazatot is, amikor egy elkövető egy bűncselekményt többször vagy több különböző bűncselekményt követ el egyszerre. A kódex a büntetések terén hat különfélét különböztetett meg: halálbüntetés, fegyház, államfogház, 18

börtön, fogház, pénzbüntetés. Ezekkel együtt lehetséges volt a hivatalvesztést és a politikai jogok gyakorlásának ideiglenes eltiltását is, mint mellékbüntetést kiszabni. Az emberölés terén megkülönböztetést tett a szándékos és gondatlanságból elkövetett életkioltás között, ezeket pedig további alcsoportokra bontotta. Gyilkosságként az előre megfontolt szándékkal elkövetett emberölést nevezte, ezen kívül létezett még a megfontolt szándékból elkövetett emberölés és az erős felindulásban elkövetett emberölés, valamint itt tárgyalta az eutanáziát, az öngyilkosságban való közreműködést (amibe az amerikai párbaj is beletartozott), a gyermekölést, a magzatelhajtást és a koránál vagy állapotánál fogva ápolásra szoruló személy elhagyását vagy kitételét. A gondatlan emberölés terén a műszaki fejlettség miatt csupán egyetlen minősített esetre volt szükség, amely a szakmában való járatlanság, szabályszegés miatti halálokozást szabályozta. A kódex szabályozta a testi sértést is, amelyet három kategóriára osztott fel, amelyben a felépülési idő 8. és 20. napja volt a döntő. A 20 napon túl gyógyuló sérülések esetén súlyos testi sértésről beszélt, amelyet 3 évig terjedő börtönbüntetéssel büntetett. Mivel a kódex több hiányossággal is küzdött, a minisztérium már 1888-tól foglalkozott módosításának gondolatával, és a századfordulón több tervezet is született. Az első lépés az 1908. évi XXXVI. törvénycikk, vagyis az első büntetőnovella volt, majd az 1913. évi XXI. törvénycikk a közveszélyes munkakerülésről. Ez bevezette a büntetés feltételes felfüggesztését, az egy hónapot meg nem haladó fogház vagy pénzbüntetés esetén. A másik fontos változás a 12 és 18 év közöttiek büntetésével volt kapcsolatos. A korábbi szemlélettel ellentétben, hogy őket ugyanúgy büntessék, mint a felnőtteket, pedagógiai intézkedéseket vezettek be, mint a dorgálás, próbára bocsátás és javító nevelés. Szabadságvesztést csak fogházban vagy államfogházban lehetett számukra kiszabni, és 20 éves kor alatt nem lehetett senkit halára ítélni. A közveszélyes munkakerülésről szóló törvény bevezette a dologházat, mint a büntetés új fajtáját, ahová a munkakerülőnek nyilvánított embereket utalhatták fogházbüntetés kiszabása helyett, nélkül vagy a büntetés letöltése után. A Horthy-korszakban a kódex államrendet védő rendelkezéseit az 1921. évi III. törvénycikk váltotta fel, amely szigorította a büntetések mértékét, tág értelmezési lehetőséget teremtett a bűnüldöző 19

hatóságoknak, kiterjesztette a büntetőjogi felelősséget. Az 1928. évi X. törvénycikk vagy második büntetőnovella, a kódex második jelentős módosítása volt, amely bevezette a szigorított dologházat. A korszak során többször szigorították és kiegészítették az állam elleni bűncselekményekre vonatkozó rendelkezéseket. A második világháborút követő időszakban került sor a harmadik büntetőnovella, az 1948. évi XLVIII. törvény elfogadására, amely jogtechnikai módosításokat hajtott végre, hatályon kívül helyezett több elavult büntetőjogi rendelkezést, bevezette az elmebeteg bűnelkövetők őrizetét, és új bűncselekmények elkövetésének törvényi tényállását. A Csemegi-kódex általános része 1951 – ig volt hatályban, ezt az 1950. évi II. törvény, a Büntetőtörvénykönyv Általános Része (Btá.) váltotta fel, amely a szovjet büntető jogtudomány tapasztalataira támaszkodott. ”11 A II. világháborút követően a fogvatartottak őrzésének gondolata átalakult a fogvatartottak dolgoztatásának gondolatává, vagyis nem elsősorban az elítéltek javulása volt a cél, hanem a munkateljesítményükben elérhető haszon. Az 1950. évi II. tv. (Btá) bevezette az egységes szabadságvesztést, és az erre vonatkozó büntetést „börtön” – nek nevezték el, melynek időtartama életfogytig vagy rövidebb, határozott ideig tarhatott. Az elítélteket a börtönben nem különítették el egymástól, nem tettek különbséget a különböző időtartamú büntetést töltők között, így könnyebb volt szabályozni a rabmunkát. Majd életbe lépett 1955 – ben a Büntetés – végrehajtási Szabályzat, amely a munkáltatás mellett előtérbe helyezte a biztonságos őrzés fontosságát is. Az 1961. évi V. törvény nem tett említést életfogytig tartó szabadságvesztésre, viszont az ezt követően megjelent 1971. évi 28. tvr. – ben felmerült az arra vonatkozó igény, hogy létezzen egy olyan intézmény, amely a halálbüntetés és a határozott időtartamú büntetés között áll. Így az életfogytig tartó szabadságvesztés újra szerepet kapott a büntetés – végrehajtásban. Az 1978. évi IV. tv. (Btk.) életbelépésekor a halálbüntetést követően a fegyházban történő életfogytig tartó szabadságvesztés büntetés számított a legsúlyosabb büntetésnek.”12

11 12

http://hu.wikipedia.org/wiki/Csemegi-k%C3%B3dex 2013.02.16 15:17 László Zsuzsanna Örökké tartó rabság Börtönügyi Szemle 3/2008. 59 – 61.old.

20

2.2. A hosszú tartamú szabadságvesztés jelenlegi helyzete Jelenleg Magyarországon érvényben lévő Büntető Törvénykönyv az 1978. évi IV. törvénnyel lépett hatályba. Magyarországon először ez szabályozta átfogóan a büntetéseket és intézkedéseket. A rendszerváltás idején került sor a büntetési rendszer humánus átalakítására, így olyan büntetési formák megszűntetésére is, mint a halálbüntetés, szigorított őrizet, kényszergyógyítás munkaterápiás intézeti kezelési formája, szigorított javító nevelőmunka. A ’90 – es években került sor a ’79 – es Bv Kódex módosítására abból a két szempontból, hogy tartalmazza a nemzetközi jogi kötelezettségeknek megfelelő új rendelkezéseket, valamint a büntetési rendszer átalakítása következtében létrejövő módosításokat. Magyarország 1990 – ben lett az Európai Tanács tagja, melynek Alapszabályát az 1991.évi LXXI törvény tartalmazza, az Emberi Jogok Európai Egyezségokmányát pedig az 58/1998. (X.2) OGY- i határozat az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló Egyezmény egységes szerkezetbe foglalt szövegének közzétételéről. Az Egyezményhez kiegészítő jegyzőkönyveket fogadtak el, többek között a halálbüntetés eltörlését (csak háború idején vagy közvetlen veszélye estén van lehetőség elrendelni törvény által) magába foglaló 1983. évben elfogadott 6. számú jegyzőkönyvet. A korábbi és jelenleg hatályos magyar Alkotmány (mely 2012. január 1 – jén lépett hatályba) is kimondja, hogy a hazai és nemzetközi jognak összhangban kell lennie egymással, így a 23/1990. (X.31.) AB határozat törölte el a halálbüntetést. 13 Magyarországon 1990 óta nincs halálbüntetés, de visszaállítására érdekében újra és újra felbukkannak kezdeményezések, és az állampolgárok többsége még ma is pártolja a halálbüntetés alkalmazását. A TASZ (Társaság a Szabadságjogokért) azt az álláspontot képviseli, hogy ennek a barbár büntetési nemnek nincsen helye egy olyan államban, amelyik tiszteletben tartja az emberi jogokat. A halálbüntetés sérti az élethez való jogot és kegyetlen, embertelen büntetésnek minősül. A TASZ ezért arra törekszik, hogy az

Dr. Hodosy Annamária: A szabadságvesztésről és annak alternatíváiról 2011 12.old. (http://www.jogiforum.hu/publikaciok/431) 2013.01.08. 11:10 13

21

emberek ismerjék meg a halálbüntetés megszüntetésére irányuló nemzetközi tendenciákat, és mindenki számára váljon nyilvánvalóvá, hogy nincsenek elfogadható érvek a halálbüntetés visszaállítása mellett. Civilizált államban halálbüntetés nem alkalmazható. A szabadságvesztés jelenlegi szabályozása Magyarországon a következőképpen történik. „Btk. 40. . § (1) A szabadságvesztés életfogytig vagy határozott ideig tart. (2) A határozott ideig tartó szabadságvesztés legrövidebb tartama 2 hónap, leghosszabb tartama tizenöt év; életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntetendő

bűncselekmény,

bűnszervezetben,

különös

vagy

többszörös

visszaesőként történő elkövetés, továbbá halmazati vagy összbüntetés esetén húsz év. (3) Életfogytig tartó szabadságvesztés azzal szemben szabható ki, aki a bűncselekmény elkövetésekor a huszadik életévét betöltötte. E rendelkezés a 85. . § (4) bekezdése és a 97/A. . § (1) bekezdése szerinti életfogytig tartó szabadságvesztésre is vonatkozik.” 14 A 2012. január 1 – jén életbe lépő, jelenleg hatályos Alkotmány „kimondja, hogy a Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabadságra. Ugyanezen törvényhely rendelkezése szerint a szabadságától senkit sem lehet másként, mint a törvényben meghatározott okból és a törvényben meghatározott eljárás szerint megfosztani. A törvényben meghatározott ok a bűncselekmény elkövetése, a meghatározott eljárás pedig az igazságszolgáltatás törvényes rendje szerint megvalósuló büntetőeljárás. A szabadságvesztés tehát az alaptörvényben deklarált egyik legfontosabb jogtól – a személyes szabadságtól – való megfosztást jelenti a bűnelkövetővel szemben, a társadalom védelme érdekében.”15 „A hatályos Btk. 40. § (1) bekezdése szerint a szabadságvesztés életfogytig tartó vagy határozott tartamú. A jelenlegi legsúlyosabb főbüntetés megörökölte a 23/1990. (X. 31.)

14 15

1978.évi IV. törvény a Büntető Törvénykönyvről 40. § Magyar Büntetőjog Kommentár a gyakorlat számára 2. kiadás HVG – ORAC Lap – és Könyvkiadó, 2012, 90.oldal (43.pótlás)

22

AB határozattal kiiktatott halálbüntetés korhatár-feltételét, amely alapján csak olyan személlyel szemben szabható ki, aki a bűncselekmény elkövetésekor a 20. életévét betöltötte. Az életfogytig tartó szabadságvesztés sohasem abszolút, hanem minden esetben vagylagos büntetés a 10 évtől 15 évig, illetőleg az 5 évtől 15 évig terjedő szabadságvesztés mellett, s jelenleg 30 bűncselekmény (állam elleni: 4, béke elleni: 2, háborús: 5, köztörvényes: 9, katonai: 10) elkövetése fenyegetett ezzel a szankcióval.”16 „46. § (1) A bíróság a büntetés végrehajtása alatt a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló törvényben meghatározottak szerint rendelkezhet arról, hogy a büntetés hátralevő részét eggyel szigorúbb vagy eggyel enyhébb fokozatban kell végrehajtani. (2) Az elítélt megváltozott magatartására figyelemmel a bíróság az (1) bekezdés alapján hozott határozatát hatályon kívül helyezheti.”17 A törvény 46. § (3) bekezdése kizárta azt, hogy az életfogytiglanra ítéltek enyhébb fokozatba kerülhessenek, ezt később a 2011. évi CL. törvény 21. § a) pontja 2012. január 1. napjával hatályon kívül helyzete és megállapította, valamint ugyanezzel a dátummal hatályba helyzete a 46. § (2) bekezdésének szövegét)18 Szigorított a feltételes szabadlábra bocsátás megítélésén is. Ha az ítélet kihirdetésekor a bíróság nem állapítja meg a legkorábbi szabadlábra bocsáthatóság időpontját, akkor kizárja azt, vagyis a Btk 47/A. § (1) Életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása esetén a bíróság az ítéletében meghatározza a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját, vagy a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét kizárja. (2) Ha a bíróság a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét nem zárja ki, annak legkorábbi időpontját legalább húsz évben, ha az életfogytig tartó szabadságvesztést olyan bűncselekmény miatt szabta ki, amelynek büntethetősége nem évül el, legalább harminc évben határozza meg.

László Zsuzsanna Örökké tartó rabság Börtönügyi Szemle 3/2008. 63.old. 1978.évi IV. törvény a Büntető Törvénykönyvről 46. § 18 Magyar Büntetőjog Kommentár a gyakorlat számára 2. kiadás HVG – ORAC Lap – és Könyvkiadó, 2012, 99.oldal (42..pótlás) 16 17

23

(4) A feltételes szabadságra bocsátás lehetősége a következő bűncselekmények esetén zárható ki: ha a bűncselekményt személy vagy dolog elleni erőszakkal követik el, az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatása [139. § (1) bekezdés], a rombolás súlyosabban minősülő esete [142. § (2) bekezdés], a népirtás [155. § (1) bekezdés], az apartheid [157. § (1) és (3) bekezdés], a polgári lakosság elleni erőszak súlyosabban minősülő esete [158. § (2) bekezdés], a bűnös hadviselés (160. §), a nemzetközi szerződés által tiltott fegyver alkalmazása [160/A. § (1) bekezdés], a hadikövet elleni erőszak súlyosabban minősülő esete [163. § (2) bekezdés], az emberölés súlyosabban minősülő esetei [166. § (2) bekezdés], az emberrablás súlyosabban minősülő esetei [175/A. § (3) és (4) bekezdés], az emberkereskedelem súlyosabban minősülő esetei [175/B. § (5) bekezdés], a közveszélyokozás súlyosabban minősülő esete [259. § (3) bekezdés], a terrorcselekmény [261. § (1) bekezdés], a légijármű, vasúti, vízi, közúti tömegközlekedési vagy tömeges áruszállításra alkalmas jármű hatalomba kerítése súlyosabban minősülő esete [262. § (2) bekezdés], a zendülés súlyosabban minősülő esetei [352. § (3) és (4) bekezdés], az elöljáró vagy szolgálati közeg elleni erőszak súlyosabban minősülő esetei [355. § (5) bekezdés], a harckészültség veszélyeztetése súlyosabban minősülő esete [363. § (2) bekezdés], a parancsnoki kötelességszegés (364. §) és a kibúvás a harci kötelesség teljesítése alól (365. §). 47/B. § (1) Ha az elítéltet az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélése előtt elkövetett bűncselekmény miatt az életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtása alatt határozott tartamú végrehajtandó vagy részben felfüggesztett szabadságvesztésre ítélik, a bíróság a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a határozott tartamú végrehajtandó szabadságvesztés vagy a szabadságvesztés végrehajtandó része időtartamáig elhalasztja. (2) Ha az elítéltet az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélése előtt elkövetett bűncselekmény miatt az életfogytig tartó szabadságvesztésből történő feltételes szabadságra felfüggesztett

bocsátás

alatt

határozott

szabadságvesztésre

ítélik,

tartamú a

végrehajtandó

bíróság

a

vagy

feltételes

részben

szabadságot

megszünteti, és a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a határozott tartamú végrehajtandó szabadságvesztés vagy a szabadságvesztés végrehajtandó része időtartamáig elhalasztja. 24

(3) Ha az elítéltet az életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtása alatt elkövetett bűncselekmény miatt az életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtása alatt határozott tartamú szabadságvesztésre ítélik, a bíróság a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a határozott ideig tartó szabadságvesztés tartamáig, de legalább öt és legfeljebb húsz év közötti időtartamra elhalasztja. (4) Ha az elítéltet az életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtása alatt elkövetett bűncselekmény miatt az életfogytig tartó szabadságvesztésből történő feltételes szabadságra bocsátás alatt határozott tartamú szabadságvesztésre ítélik, a bíróság a feltételes szabadságot megszünteti, és a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a határozott tartamú szabadságvesztés tartamáig, de legalább öt és legfeljebb húsz év közötti időtartamra elhalasztja. (5) Ha az elítéltet az életfogytig tartó szabadságvesztésből történt feltételes szabadságra bocsátás alatt elkövetett bűncselekmény miatt határozott tartamú szabadságvesztésre ítélik, a bíróság a feltételes szabadságot megszünteti, és a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a határozott tartamú szabadságvesztés tartamáig, de legalább öt és legfeljebb húsz év közötti időtartamra elhalasztja. (6) Ha az életfogytig tartó szabadságvesztésből történő feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának elhalasztására az (1), (2), (4) és (5) bekezdés szerinti határozott tartamú szabadságvesztés miatt kerül sor, a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a határozott tartamú szabadságvesztésbe beszámított előzetes fogva tartás, valamint házi őrizet idejének figyelembevételével kell megállapítani. 47/C. § (1) A bíróság az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltet akkor bocsáthatja feltételes szabadságra, ha a szabadságvesztésből az elítélt letöltötte a bíróság által meghatározott időtartamot, és alaposan feltehető, hogy a büntetés célja további szabadságelvonás nélkül is elérhető. (2) Nem bocsátható feltételes szabadságra az elítélt, ha ismételten életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélik. Ha a korábbi életfogytig tartó szabadságvesztést még nem 25

hajtották végre, az ismételten kiszabott életfogytig tartó szabadságvesztés nem hajtható végre. 48. § (1) A feltételes szabadság tartama azonos a szabadságvesztés hátralevő részével, de legalább egy év, életfogytig tartó szabadságvesztés esetén tizenöt év. (2) Ha a szabadságvesztés hátralevő része egy évnél rövidebb, és végrehajtását nem rendelték el, a büntetést - a feltételes szabadság letelte után - a hátralevő rész utolsó napjával kell kitöltöttnek tekinteni. (3) A feltételes szabadság tartamára, de legkevesebb egy évre az elítélt pártfogó felügyelet alá helyezhető. Ha a feltételes szabadságra bocsátott elítélt visszaeső, pártfogó felügyelet alatt áll. (4) A bíróság a feltételes szabadságot megszünteti, ha az elítéltet az ítélet jogerőre emelkedését megelőzően vagy azt követően elkövetett bűncselekmény miatt a feltételes

szabadság

alatt

végrehajtandó

vagy

részben

felfüggesztett

szabadságvesztésre ítélik. A bíróság a feltételes szabadságot megszünteti, ha az elítéltet a feltételes szabadság alatt elkövetett bűncselekmény miatt végrehajtandó vagy részben felfüggesztett szabadságvesztésre ítélik. Ha az elítéltet egyéb büntetésre ítélik, vagy ha a magatartási szabályokat megszegi, a bíróság a feltételes szabadságot megszüntetheti. (5) A feltételes szabadság megszüntetése esetén a feltételes szabadságon eltöltött idő a szabadságvesztésbe nem számít be. 48/A. § (1) Ha az elítélttel szemben több határozott ideig tartó, összbüntetésbe nem foglalható szabadságvesztést kell végrehajtani - ideértve a pénzbüntetés vagy a közérdekű munka helyébe lépő szabadságvesztést is -, és a szabadságvesztések folyamatos végrehajtása során a bíróság az elítéltet bármely szabadságvesztésből feltételes szabadságra bocsátotta, a feltételes szabadság mindaddig nem kezdhető meg, amíg az elítélt más szabadságvesztést tölt.

26

(2) Ha a bíróság az elítéltet több szabadságvesztésből bocsátotta feltételes szabadságra, az elítélt a több feltételes szabadságot egyidejűleg párhuzamosan tölti. (3) A 48. § (4) bekezdése esetén a párhuzamosan töltött feltételes szabadságok mindegyikénél külön kell vizsgálni, hogy a feltételes szabadság megszüntetésének feltételei fennállnak-e. Fontos kérdésként merülhet fel a feltételes szabadlábra bocsátásból való kizárás, vagyis a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés (TÉSZ). Ennek kiszabása alapvető emberi jogokba ütközik és ellent mond egyezménynek is. A büntetés megalkotásánál „a legalapvetőbb alkotmányi rangú követelményt, a nulla poena sine lege elvét figyelmen kívül hagyták, ugyanis a törvény nem határozza meg a feltételeket, amelyek fennforgása esetén kizárható a feltételes szabadságra bocsátás”.19 A TÉSZ – szel kapcsolatban gyakori az a vita, hogy valóban az életfogytig tartson – e vagy sem. Így jött létre az 1998.évi LXXXVII. törvény 5.6. § – sal történő módosítása, melynek értelmében a döntéshozó bíróság nem csak a feltételes szabadlábra bocsátás legkorábbi időpontját határozhatja meg, de dönthet attól is, hogy végeleges kizárja ennek lehetőségét. 20 „A TÉSZ – t a Btk. több mint húsz bűncselekmény szankciójaként alkalmazza, de ezek közül a leggyakrabban előfordulók a szándékos emberölés minősített esetei. Állam elleni bűncselekmények 4 esetben: Az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatása, Rombolás, Hazaárulás, Az ellenség támogatása. Békeháborús bűncselekmények 6 esetben: Népirtás, Apartheid, Polgári lakosság elleni erőszak, Bűnös hadviselés, Nemzetközi szerződés által tiltott fegyver alkalmazása, Hadikövet elleni erőszak. Köztörvényes

bűncselekmények

Emberkereskedelem,

esetén

Terrorcselekmény,

8

esetben: Légi

Emberölés,

jármű

Emberrablás,

hatalomba

kerítése,

Fegyvercsempészet, Visszaélés nemzetközi szerződés által tiltott fegyverrel, Visszaélés kábítószerrel. Katonai bűncselekmények 9 esetben: Szökés, A szolgálat megtagadása, Kötelességszegés szolgálatban, Zendülés, Parancs iránti engedetlenség, Elöljáró, vagy László Zsuzsanna Örökké tartó rabság Börtönügyi Szemle 3/2008. 63 – 64.old. Dr. Hodosy Annamária: A szabadságvesztésről és annak alternatíváiról 2011 13.old. (http://www.jogiforum.hu/publikaciok/431) 2013.01.08. 11:10 19 20

27

szolgálati

közeg

elleni

erőszak,

Harckészültség

veszélyeztetése,

Parancsnoki

kötelességszegés, Kibúvás a harci kötelesség teljesítése alól.”21 Ez a büntetési forma több oldalról megközelítve tartalmaz előnyöket a bűncselekményt elkövetőkkel szembeni „megtorlásban”, de nagyon sok negatívumot is más szemszögből nézve. Ezekre a szakdolgozat további részében térek ki részletesen. Magyarországon, sok más országgal összehasonlítva, eddigi tapasztalatok alapján, nem kell tartanunk tomboló pusztítástól, amely életfogytiglani büntetést vonna maga után, sokkal inkább a személy elleni bűncselekmények, vagyis főként az emberölés minősített esetei 22 adnak okot aggodalomra. 2012. évi II. törvény a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről változásokon ment keresztül, mely változást megelőzte, hogy a súlyosabb szabálysértéseket bűntetté nyilvánították. Szabálysértésnek minősül a 20.000 forintot meg nem haladó értékű lopás, sikkasztás, jogtalan elsajátítás, orgazdaság, rongálás, hűtlen kezelés. Aki ezeket elköveti elzárással sújtható. Az elzárás legrövidebb időtartama egy nap, leghosszabb tartama fiatalkorú esetén harminc nap. 2010. augusztus 19-e óta hatályos törvénymódosítás lehetővé teszi, hogy elzárással sújtható szabálysértés esetén a fiatalkorúakat is becsukhassák. Az új törvénnyel bővült a kör: elzárható, akinek a terhére húszezer forintnál kisebb kárt okozó lopást, sikkasztást, orgazdaságot vagy bankkártya csalást, illetve magánlaksértést rónak, vagy aki feloszlatott társadalmi szervezet tevékenységében vesz részt. A korhatár pedig 18-ról 14 évre csökken: a fiatalkorúakat legfeljebb harminc, a felnőtteket hatvan, ha pedig több szabálysértést is elkövettek, 45, illetve kilencven napra zárhatják be. Például 20.000 forint alatti bolti lopásért a rendőrség szabálysértési őrizetbe veszi az elkövetőt. Ezután gyorsított eljárásban bíróság elé állítják Ebben az esetben a

21 22

Dr. Hodosy Annamária: A szabadságvesztésről és annak alternatíváiról 2011 14.old. (http://www.jogiforum.hu/publikaciok/431) 1978.évi IV. törvény a Büntető Törvénykönyvről 166. § (2) bek.

28

bíróságnak 72 órán belül döntenie kell, és a korábban kiszabható legfeljebb 150 ezer forint pénzbírsággal szemben tíznapnyi elzárásra ítélték. A Büntető Törvénykönyv 2010 – ben történő módosítása hátterében a legveszélyesebb bűnismétlőkkel szembeni szigorúbb fellépés állt. A 2010. évi LVI. törvény új elkövetői kategóriába sorolja az erőszakos többszörös visszaesőket és legszigorúbb büntetéseket alkalmazza esetükben. Azoknak az elkövetőknek az esetében, akik ismétlődően, legalább három alkalommal súlyos személy elleni erőszakos bűncselekményt követnek el, és korábban már kétszer végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték őket, nem vehető figyelembe különös méltánylást érdemlő eset, enyhítő szakasz nem alkalmazható (Btk. 87. § (2) bek.). Ezen felül kizárja azt a lehetőséget is, hogy a 3 évig terjedő szabadságvesztés helyett más büntetést kapjanak. „Az erőszakos többszörös visszaesővel szemben az erőszakos többszörös visszaesőkénti minősítést

megalapozó,

súlyosabban

büntetendő

személy

elleni

erőszakos

bűncselekmény büntetési tételének felső határa szabadságvesztés esetén a kétszeresére emelkedik. Ha a büntetési tétel így felemelt felső határa a húsz évet meghaladja vagy a törvény szerint a bűncselekmény életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető, az elkövetővel szemben életfogytig tartó szabadságvesztést kell kiszabni.”23 Ezen szabályozás mögött álló eszmét összefoglalóan „három csapás” – ként emlegetik a köztudatban. A „három csapás”, vagyis angol nevén „three strikes” az Egyesült Államokból származik. A kifejezés, amelyet a baseball játékból adoptáltak, három hibalehetőségre utal. A szabályozás itt inkább a visszaesést próbálja visszaszorítani, hiszen többszöri elkövetés után többszörös büntetést szab ki az elkövetőre. Dr. Borbíró Andrea kriminológus véleményes szerint nem biztos, hogy jó irány az amerikai minta, hiszen az USA kriminálpolitikája egyszerűbb megközelítést követ, mint az európai hagyományok, ott a szigorodó börtönbüntetésekben látják a bűnözés visszaszorításának kulcsát. Európában viszont kevésbé hisznek a súlyosbodó 23

http://ugyvedvilag.hu/laparchivum.php?ref=320 2013.01.28. 11:23

29

szabadságelvonás visszaszorító erejének sikerében. A büntetés inkább szimbolikus erejű, mintsem racionális. A törvényalkotás hátterében lakossági elvárások kielégítésére való törekvés állt és nincs mögötte kellő szakmai indok, amely megalapozottá tenné a szigorítást. A kriminológus kitért arra is, hogy Amerikában éppen mostanában szeretnék kivezetni ezt a rendszert, hiszen nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A módosítás indokaként felhozott okok, mint az erőszakos és súlyos bűncselekmények számának emelkedése, torzított képet mutat a valós helyzetről, hiszen a számadatok nem ezt mutatják. A bűnözési mutatók hosszú távon inkább stagnálnak, a legsúlyosabb személy elleni bűncselekmények elkövetésében pedig csökkenés mutatkozott. Összegezve elmondható, hogy a szigorítás a nemzetközi tapasztalatokat figyelembe véve nem lesz meghatározó hatással a bűnözés visszaszorítására. A rendszer bevezetésénél összetettebb probléma, amely további kedvezőtlen körülményeket eredményezhet, az irány, amelybe a modell is illeszkedik. Hazánkban az európai országokkal összehasonlítva is magas a börtönök aránya, az új rendszer

középpontjában

pedig

szintén a büntetés szigorítása áll. Ez hosszútávon hatalmas költségeket eredményezhet és vélhetően nem váltja be a hozzá fűzött reményeket. 24 A három csapás gyakorlati megvalósulása során jöhetnek elő újabb problémák. Eredetileg ezt a szigorítást gyilkosok és erőszakoskodók ellen szerették volna alkalmazni, ehelyett leginkább rablókat, agresszív verekedőket sújtanak a büntetéssel. Olyan rablók kaptak életfogytiglani büntetést, akik nem öltek és fizikailag nem bántottak senkit. Az egyikük M. László elsőfokon életfogytiglani fegyházbüntetést kapott, mert bár nem ölt meg senkit, sorozatos fegyveres rablásokat követett el. Egy 24

http://ugyvedvilag.hu/laparchivum.php?ref=320 2013.01.28. 11:23

30

másik személyt, L. Józsefet szintén erre a büntetésre ítélték, miután kirabolt egy takarékszövetkezetet, mivel előtte egy hónappal szabadult a börtönből, ahol visszaesőként töltötte büntetését. A két rabló azért kapott ilyen súlyos büntetést, mert tettüket már a súlyosbítás életbelépése utána követték el. A törvény két ponton szigorította büntető törvénykönyvet. Többszörös visszaeső erőszakos bűnözők büntetésének felső határát kétszeresére emelte. Amennyiben ez meghaladja a 20 évet, akkor életfogytig tartó szabadságvesztés büntetést kötelező kiszabni, tehát mérlegelési lehetőség nincs. A visszaeső bűnözők esetében pedig, akik sorozatban követnek el erőszakos bűncselekményeket, a büntetést a legsúlyosabb bűncselekmény alapján kell kiszabni. Továbbá, ha mindhárom bűncselekmény erőszakos, a büntetés megduplázódik. Amennyiben ez a 20 évet meghaladja, szintén életfogytiglant kap az elítélt. 25 „A személy elleni erőszakos bűncselekmények kategóriájába a Btk. 34 különböző bűncselekményt sorol. Ezek közt vannak háborús és emberiség elleni bűnök, illetve katonai bűncselekmények is, és idetartozik a terrorizmus is. A többszörös visszaesésre valóban esélyes, hétköznapi bűntettek közül ebbe a kategóriába sorolták az emberölést, a testi sértést, a kényszerítést, az emberrablást, a hivatalos személy elleni erőszakot, a rablást, zsarolást és önbíráskodást is.”26 „A statisztika szerint az elmúlt években hullámzik az úgynevezett személyt közvetlenül támadó bűncselekmények száma. 2004 és 2006 között jelentősen visszaesett, 2007 után ismét növekedés következett, majd 2010-ben hirtelen rekordszintre ugrott: 22 660 ilyen bűncselekményt követtek el, míg 2006-ban csak 18 497-et. A három csapás szempontjából erőszakosnak számító bűncselekmények közül a testi sértések és a rablások száma nőtt, az emberöléseké viszont jelentősen csökkent: korábban évtizedekig kétszáz körül volt évente, 2010-re viszont 133-ra esett vissza.”27 Az 1. számú mellékletben (76.oldal) látható a bűncselekmények számának alakulása Magyarországon 2010.01.01 és 2013.01.02. között. 25

http://www.origo.hu/itthon/20120228-bunteto-torvenykonyv-szigoritasa-a-harom-csapas-a-gyakorlatban.html 2013.01.28. 12:20 http://www.origo.hu/itthon/20120228-bunteto-torvenykonyv-szigoritasa-a-harom-csapas-a-gyakorlatban.html 2013.01.28. 12:20 27 http://www.origo.hu/itthon/20120228-bunteto-torvenykonyv-szigoritasa-a-harom-csapas-a-gyakorlatban.html 2013.01.28. 12:20 26

31

2.3. A szabadságvesztés végrehajtásának szabályozása, és a végrehajtás megvalósulása „41. § (1) A szabadságvesztést büntetésvégrehajtási intézetben, fegyház, börtön vagy fogház fokozatban kell végrehajtani. (2) A szabadságvesztés végrehajtásának rendjét, valamint az elítélt kötelezettségeit és jogait külön jogszabály határozza meg. (3) A szabadságvesztés végrehajtása alatt szünetelnek az elítéltnek azok az állampolgári jogai és kötelezettségei, amelyek a büntetés céljával ellentétesek, így különösen, amelyekre - ha a bíróság az elítéltet eltiltotta a közügyek gyakorlásától - a közügyektől eltiltás kiterjed.” 28 A különféle súlyú bűncselekmények külön börtönfokozatba történő elzárással büntetendők. A büntetés-végrehajtási (BV) fokozatok, ahogy azt a fent említett törvényrészletben is láthatjuk, a következők: fegyház, börtön, fogház. „A szabadságvesztés egységes büntetési nem, de ezen belül nemcsak tartama szerint, de végrehajtási fokozata tekintetében is eltérő lehet a végrehajtás rendje a büntetés individualizációjának érdekében. A szabadságvesztés Btk. szerinti végrehajtási fokozatai fegyház, a börtön és a fogház. A három különböző fokozatot gyűjtőfogalomként jelöli a „büntetés – végrehajtási intéztet” kifejezés…A hazánkban létesített különböző fokozatú intézetek elsősorban a végrehajtás szigorúbb vagy kötetlenebb módja tekintetében térnek el egymástól. A Bv. tvr. 24. § - ának rendelkezése szerint a fegyház a börtönnél, a börtön pedig a fogháznál szigorúbb végrehajtási mód.”29 A

szabadságvesztés

végrehajtásának

is

több

fokozata

van.

A

bíróság

a

szabadságvesztést kiszabó ítéletekor meghatározza, hogy milyen fokozatban kell azt letölteni. „A szabadságvesztés egyes végrehajtási fokozataiba kerülő elítéltek körét a törvény a bűncselekmény jellegére, a büntetés tartamára és az elítéltek előéletére figyelemmel határozza meg. A törvény e rendelkezéseinél figyelemmel van a büntető

28 29

1978.évi IV. törvény a Büntető Törvénykönyvről 41. § Magyar Büntetőjog Kommentár a gyakorlat számára 2. kiadás HVG – ORAC Lap – és Könyvkiadó, 2012, 92/2. oldal (42.pótlás)

32

jogtudományok eredményeire és a büntetés – végrehajtás gyakorlati tapasztalataira.”30 A végrehajtási fokozatok egyrészt abban különböznek, hogy mikor bocsátható az elítélt feltételesen szabadlábra. Fegyház esetében a büntetés négyötödének, börtön esetében a büntetés háromnegyedének, fogház esetén a büntetés kétharmadának letöltését követően lehet feltételesen elhagyni a BV intézetet. A feltételes szabadlábra bocsátásról minden esetben BV bíró dönt. A büntetés-végrehajtási fokozatok különböznek a végrehajtás és az ellenőrzés szigora, valamint az elítélt mindennapi élete tekintetében is. Ilyen különbségek például, hogy az elítélt a BV épületén belül mennyire mozoghat szabadon, részt vehet-e külső munkákban, illetve hogy engedélyezhető-e rövid tartamú eltávozása a BV intézetből. A Btk. meghatározza, hogy milyen esetekben milyen fokozatban történő végrehajtást kell a bírónak elrendelnie. Ebben a döntésben szerepet kap, hogy milyen tartamú szabadságvesztést szab ki a bíróság, de az is, hogy az elítélt visszaeső-e, vagy esetleg bűnszervezetben követte el a bűncselekményt, illetve hogy a bűncselekmény bűntett vagy vétség kategóriába esik-e. A Btk. a további § - okban kitér azokra az esetekre is, hogy mikor milyen típusú intézményben kell tölteni az elítéltnek büntetését. „42. § Fegyházban kell végrehajtani az életfogytig tartó szabadságvesztést. (2) Fegyházban kell végrehajtani a három évi vagy ennél hosszabb tartamú szabadságvesztést, ha a) állam vagy emberiség elleni bűncselekmény (X. és XI. fejezet), b) 1. terrorcselekmény (261. §), légi jármű, vasúti, vízi, közúti tömegközlekedési vagy tömeges áruszállításra alkalmas jármű hatalomba kerítése (262. §), visszaélés robbanóanyaggal vagy robbantószerrel (263. §), visszaélés lőfegyverrel vagy lőszerrel [263/A. § (1)-(3) bek.], haditechnikai termékkel és szolgáltatással, illetőleg kettős felhasználású termékkel visszaélés (263/B. §), bűnszervezetben részvétel (263/C. §), visszaélés nemzetközi szerződés által tiltott fegyverrel (264/C. §), 30

Magyar Büntetőjog Kommentár a gyakorlat számára 2. kiadás HVG – ORAC Lap – és Könyvkiadó, 2012, 93.oldal (42.pótlás)

33

2. az emberölés, az emberrablás, az emberkereskedelem, az erőszakos közösülés, a szemérem elleni erőszak, a közveszélyokozás, a nemzetközi gazdasági tilalom megszegése és a rablás súlyosabban minősülő esetei [166. § (2) bek., 175/A. § (2)-(4) bek., 175/B. § (3)-(5) bek., 197. § (2)-(3) bek., 198. § (2)-(3) bek., 259. § (2)-(3) bek., 261/A. § (3) bek., 321. § (3)-(5) bek.], 3. visszaélés kábítószerrel súlyosabban minősülő esetei [282. § (2) bek., 282/A. § (2) és (3) bek., 282/B. § (2) és (3) bek.], c) életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető katonai bűncselekmények (XX. fejezet) miatt szabták ki. (3) Fegyházban kell végrehajtani a kétévi vagy ennél hosszabb tartamú szabadságvesztést, ha az elítélt többszörös visszaeső, vagy a bűncselekményt bűnszervezetben követte el. 43. § Börtönben kell végrehajtani a szabadságvesztést - a 42. § esetét kivéve -, ha a) bűntett miatt szabták ki, b) vétség miatt szabták ki és az elítélt visszaeső. 44.§ Fogházban kell végrehajtani a vétség miatt kiszabott szabadságvesztést, kivéve, ha az elítélt visszaeső.”31 A következőkben láthatjuk, hogyan valósul meg napjainkban a szabadságvesztés esetében

a

fogvatartottak

fogvatartásának

körülményei.

A

hosszú

tartamú

szabadságvesztésre ítéltek körülményeit Csapó József dandártábornok mutatja be, aki a Szegedi Fegyház és Börtönnek közel 10évig vezetője volt. A rabok kapaszkodókat keresnek, hogy elviselhetőbbé tegyék a mindennapokat a börtönben. Még azok is, akik tényleges életfogytiglanra vannak ítélve. Abban a hitben élnek, hogy a jogszabály változhat, és akkor megszűnik az a büntetési forma, amelyben élnek a börtön falai között. A rabokhoz eljutnak a hírek, tisztában vannak a világ

31

1978.évi IV. törvény a Büntető Törvénykönyvről 42-44. §

34

történéseivel és azzal, hogy ezt a büntetési formát, szinte sehol sem alkalmazzák Európában.32 A raboknak lehetőségük van tanulása, amit sokan ki is használnak. Emellett dolgozhatnak is, elsajátíthatnak különféle szakmákat. Persze vannak kivételek, pl. a rossz magaviseletű életfogytiglanra ítéltek, nekik a dobozolás marad, így a munka eszközeit a celláikba szállítják. Tanuláson és a munkán túl több lehetőség is megtalálható a börtönökben, ami a rabok közérzetésnek javítását, szocializációt szolgálja. Ilyen például a több mint harminc választható csatornával működő színes televízió, amely minden zárkában megtalálható vagy akár a cenzúrázott kínálattal üzemelő könyvtár. E lehetőség mindenképp pozitív fejlődést mutat azok körében, akik igénybe vették e lehetőséget. Működnek különféle önképző körök, amelyeknek segítségével a művészeti hajlamú személyek fejleszthetik ezeket a képességeiket. Továbbá színjátszó körök és börtönzenekar „színesíti” a mindennapokat.

Mindez

azért

is

nagyon fontos az itt élő emberek életében, mert nem mindegy az, hogy milyen emberként tér vissza esetleges szabadulása

esetén

az

elítélt

a

társadalomba. Ezért sok esetben a rabok számára közönségtalálkozókat szerveznek, előadókat hívnak meg. Mindennek ellenére a lelkiállapotuk eléggé hullámzó, mély depresszív időszakok lehetnek jelen a mindennapokban. 33 Arra vonatkozóan, hogy mi is történik akkor, ha a rabok visszakerülnek a társadalomba, a dandártábornok nem nyilatkozott bizakodóan. Ezt bizonyítja az is, hogy az életfogytiglanra ítéltek nagyjából 20 százaléka újra rács mögé kerül. Nem feltételen újabb súlyos bűncselekmény miatt, hanem lopások, betörések miatt. Mivel a társadalmi, családi kapcsolataik szinte megszűnnek addigra, munkahelyen való elhelyezkedési

32 33

Arató László – Bátyi Zoltán: Életfogytiglan Az apró kortyokban fogyasztott halál, Quintus Kiadó, 2009, 52..old Arató László – Bátyi Zoltán: Életfogytiglan Az apró kortyokban fogyasztott halál, Quintus Kiadó, 2009, 46 – 49.old

35

esélyeik elég csekélyek, így céltalanul tengetik mindennapjaikat, megélni nem tudnak másból, esetleg hajléktalanok lesznek. Vannak rabok, akik visszavágynak a börtön falai közé, hiszen itt volt fedél a fejük fölött, volt fűtés, ellátták élelemmel és még sorolhatnánk. Ezeknek az embereknek rengeteg éven át minden perce be volt osztva, a börtönön túli világban viszont önmagának kell mindezeket megszerveznie, rendbe hozni az életét. Ez viszont nem könnyű, főleg, ha azt vesszük alapul, hogy ennyi év alatt mennyi változáson ment keresztül a világ. Azt is megtudjuk, hogy egy fogvatartott ellátása minden személyes és járulékos költséget beleszámítva 2007-ben átlagosan 6000 Ft/nap – ba került, és ha ez az évek során összeadódik, akkor hatalmas összegekkel számolhatunk. A dandártábornok bemutatta az egyik legfontosabb elért eredményét is, amely egy nyugati példa alapján létrehozott őrzési – nevelési technika, vagyis klasszifikáció rendszere. Ebben a fogvatartottak különböző csoportokra vannak osztva. Ilyen a HSR (Hosszúidejű szabadságvesztésre ítéltek Speciális Rezsimje), ide tartoznak a TÉSZ – es elítéltek. A következő ilyen csoport a BSR (Biztonsági Speciális Rezsim), amely a különösen veszélyes rabok számára jött létre. Létezik pszicho szociális körlet azok számára, akik védelemre szorulnak a társaikkal szemben (pl. pedofilok,

homoszexuális

fogvatartottak és

a

legkegyetlenebb bűnözők). Valamint létezik egy erőszakmentes körlet is, ide azok tartoznak, akik önként

vállalják,

verekedésbe

és

bűncselekményt,

hogy

nem

nem

követnek

hozzájárulnak

keverednek el

erőszakos

a

szigorúbb

ellenőrzéshez. Így minden elítélt speciális nevelésben, őrzésben részesül és erről külön felkészített gárda gondoskodik. 34

34

Arató László – Bátyi Zoltán: Életfogytiglan Az apró kortyokban fogyasztott halál, Quintus Kiadó, 2009, 55 – 57.old

36

Napjainkban

egy

fogvatartott

rab

költséggel

együtt

átlagosan

napi

minden

a

Csillag

Börtönben körülbelül 8-9000ft, míg egy HSR körletben őrzött rabnál ez az összeg elérheti a 15000ft – ot is, hiszen speciális őrzési

feltételek

mellett

éli

mindennapjait. A HSR körlet alapterülete 343 négyzetméter, melyhez tartozik egy 15,6 négyzetméteres sétaudvar. Ennek kialakítására a Csillag tetején volt lehetőség, ahonnan a rabok a várost nem, csak az égboltot láthatják. A zárkáik körülbelül 9 négyzetméteresek, valamint található itt egy 45 négyzetméteres közösségi helység is, amely főzésre, tornázásra is alkalmas. Továbbá kialakítottak egy 109 négyzetméteres folyosót és egy 11 négyzetméteres zuhanyzót. A napirend a következőképpen alakul ebben a körletben: Az ébresztés időpontja 5.15, ezután 35 perc áll rendelkezésre a tisztálkodásra és a zárka rendbetételére. Ezután következik a reggeli, esetleges gyógyszerosztás és 6.00 – kor létszámellenőrzés. Ezt követően jöhet a szabad levegőn tartózkodás, amelynek szintén szigorú rendje van. „A körleten egyszerre maximum két fő elítélt mozgatható, a foglalkoztató helyiségben is egy időben csak két elítélt tartózkodhat, a szabad levegőn tartózkodáson szintén maximum két elítélt vehet részt egyszerre. Az elítéltek részére a szabad levegőn tartózkodás a körleten belül kialakított, ráccsal zárt, bekamerázott sétaudvaron történik. A zárkákat két körletfelügyelő jelenlétében lehet kinyitni, az elítélteket két felügyelő kíséri.” Étkezések, szabadidős

terápiás

foglalkozások,

tevékenységek

képzések,

következnek,

oktatások, majd

munkavégzés,

vacsora,

végén

egyéb szintén

37

létszámellenőrzéssel. Takarodó ideje 8.00, de hétköznapokon este 11-ig, pénteken 1.00.ig még nézhetik a televíziót.35 A rabok némely esetekben úgy nyilatkoznak, hogy inkább a halálbüntetést választanák a tényleges életfogytig tartó büntetés helyett. Ezért a következő részben szeretném bemutatni, hogyan is zajlott a végrehajtás a halálbüntetés esetében a Csillag Börtönben. Egy végrehajtási tiszt idézte fel az akasztással kapcsolatos emlékeit. Az utolsó magyarországi személy, akit halálbüntetéssel sújtott az igazságszolgáltatás Vadász Ernő volt, őt 1988. július 14 – én végezték ki, ezzel lezárult egy korszak. A jogerős ítélet után az elítélt elkülönítve új zárkába költözött, ahol két jó magaviseletű rabot kapott társul. Ők segítettek abban, hogy ne tudjon kárt tenni magában az elítélt, aki már csak kéz – és lábbilincsben közlekedhetett. Ekkor még reménykedhetett kegyelemben. A sorsa akkor pecsételődött meg, amikor tudatták vele, hogy a kegyelmi kérelmét elutasították. Ilyenkor a szabályoknak megfelelően erősített őrség sorakozott fel. Ekkor az elítélt látogatót fogadhatott még, de egymást nem érinthették és semmit sem

adhattak

át

egymásnak.

Lehetősége

volt

végrendelkezni

és

kérésére

(térítésmentesen) jobb élelmezésben részesülhetett, továbbá dohányneműt is kaphatott. Hajnali 4 óra volt, amikor az elítéltet a kivégző udvarra vezették. Csekély létszámú résztvevő és a megerősített őrség előtt újra felolvasták, hogy a kegyelmi kérvényt elutasították és azt is, hogy az elítélt miért kapta ezt az ítéletet. Majd következett „Az elítéltet kivégzésre átadom” és „Az ítéletet végrehajtottam” mondatok. Amint az orvosok megállapították és jelentették a bírónak a halál bekövetkeztét, a holttestet még 30 percig a bitófán kellett hagyni, csak az újabb orvosi vizsgálat után lehetett levenni, melyet nem volt szabad a hozzátartozóknak kiadni. Valamint csak köztemetőkben, ismeretlen holttestek számára kijelölt helyen, jeltelen sírban volt szabad eltemetni. A temetésen csak a temetkezési vállalat alkalmazottai és az ellenőrzést végző büntetés – végrehajtási beosztott lehetett jelen. 36

35 36

http://index.hu/bulvar/2011/07/25/akiket_csak_a_halal_ment_meg_a_rabsagtol/ 2013.01.15. 20:40 Arató László – Bátyi Zoltán: Életfogytiglan Az apró kortyokban fogyasztott halál, Quintus Kiadó, 2009, 22–25. old.

38

2.4. Vélemények, állásfoglalások az életfogytig tartó szabadságvesztés büntetés kapcsán Információk

szerint a bűnözők inkább tartanak a tényleges

életfogytiglani

szabadságvesztéstől, mint a halálbüntetéstől. Ezt erősíti meg a következő idézett levél tartalma is: „Elnök Úr! Belefáradtunk abba, hogy minden nap egy kicsit meghalunk. Úgy döntöttünk,

egyszer

halunk

csak

meg,

és

arra

kérjük:

életfogytiglani

börtönbüntetésünket változtassák át halálbüntetéssé. Az életfogytiglani börtön istentelen találmány, olyan kegyetlenség, amely túlmegy minden képzeleten. Ez apró kortyokban fogyasztott halált jelent. Győzelem a halál felett, mert még a halálnál is erősebb.” (Részlet abból a levélből, amit 310 életfogytiglanra ítélt olasz rab írt Giorgio Napolitanónak, az Olasz Köztársaság elnökének 2007 – ben)37 Az Országos Kriminológiai Intézet által készített 2008 – as felmérés szerint a megkérdezett elítéltek 73 % - a elrettentőbbnek találta a tényleges életfogytiglani szabadságvesztést a halálbüntetésnél. Ez az arány a TÉSZ – es rabok esetében 63 % volt. A kriminológusok véleménye szerint a TÉSZ egy „elnyújtott halálbüntetés”, amelyre a rabok háromféleképpen reagálhatnak. Vagy próbálnak megszökni és erre készülnek, vagy elvesztik minden érdeklődésüket a külvilág iránt és saját világukba zárkóznak, néhányan pedig az öngyilkosságot választják, mint meneküléséi forma. 38 Csapó József dandártábornok is kifejtette a véleményét a jogi körökben is nagyon sok vita alapját szolgáltató TÉSZ-szel. Hollandiai tanulmányútja során, ahol az akkori egyetlen TÉSZ – es rab töltötte büntetését, hogy 30 év után teljesen leépült az elítélt, esélyes sem lenne arra, hogy újra a társadalom tagja legyen. „Tudom, sokan erre azt mondják, aki embereket öl meg különös kegyetlenséggel, aljas indokból, netán nyereségvágyból, igenis megérdemli, hogy örökre elzárják a társadalomtól, ha már egyszer megszűnt hazánkban a halálbüntetés. De az is tény, hogy a TÉSZ esetében a 37 38

Arató László – Bátyi Zoltán: Életfogytiglan Az apró kortyokban fogyasztott halál, Quintus Kiadó, 2009, 4.old http://fn.hir24.hu/itthon/2011/04/18/halalbuntetes_ami_evtizedekig_tart/?action=PrintPage 2013.01.15. 21:10

39

büntetésnek csupán az a célja valósul meg, hogy a bűnös eltűnjön a szem elől, nevelés, egy tisztességes életre történő felkészítés szóba sem jöhet.”

Sok ember gondolhatta, hogy ezek az elítéltek „időzített bombaként” fognak viselkedni,

önmagukra,

társaikra

veszélyesek, de Csapó József elmondása szerint idáig a Csillag Börtönben egyetlen öngyilkosságon kívül semmi ilyen nem fordult elő. A legtöbb rab dolgozik, és talán abban reménykedik, hogy a köztársasági elnök megkegyelmezhet neki. A TÉSZ – esek egyébként teljesen elszeparáltan élnek a többi rabtól a börtönön belül. 39 A témával kapcsolatosan Juhász Zoltán is állást foglalt 2005 – ben készült tanulmányában. Véleményét a következő bekezdésekben foglaltam össze, amely így hangzik: Az Országgyűlés 1998. évi LXXXVII. törvénnyel bevezette a magyar büntető anyagi jogba a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés-büntetést. (E büntetés kiszabására az 1993. évi XVII. törvényben is volt lehetőség, abban az esetben, ha ismételten életfogytig tartó szabadságvesztés ítélete születik). A hatályos jog szerint ez a legsúlyosabb adható büntetés, és a jogszabály, amely engedélyezi kiszabását, ellentmondásokba üközhet azzal, hogy alkotmányos jogállamban az államnak nem lehet korlátlan büntető hatalma. Vagyis ” alapvető jog csak törvénnyel, csak más alapjog vagy alkotmányos érték védelme érdekében, csak elkerülhetetlen esetben és csak a szükséges mértékben és arányos módon korlátozható” Juhász Zoltán álláspontja szerint: „feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének bírósági mérlegelés alapján vagy a törvény erejénél fogva történő kizárása ellentétes a jogállamisággal, nem elégíti ki a személyi szabadsághoz való jog alkotmányos korlátozásának követelményeit, valamint alkotmányellenesen korlátozza az emberi 39

Arató László – Bátyi Zoltán: Életfogytiglan Az apró kortyokban fogyasztott halál, Quintus Kiadó, 2009, 53 – 54.old

40

méltósághoz való jogot”. Már a szabadságvesztésre ítéltek esetében is alapjogaik sérelméről beszélhetünk. Viszont ebben az esetben megfelelnek annak a büntetőjogi elvnek, miszerint legitim cél érdekében történnek, és eleget tesznek szükségességi arányossági tesztből származó követelményeknek, hiszen itt az okozott alapjogsérelem arányban áll az elérni kívánt cél fontosságával. Fontos megemlíteni, azt az alkotmányossági követelményt, miszerint a korlátozás nem érintheti az alapjog lényeges tartalmát. Az a korlátozás, amely érinti a lényeges tartalmat, alkotmányellenes, és nem menthető ki olyan alkotmányos indokkal, amely más alapjogok, intézmények, célok, értékek érvényre juttatására hivatkozik. A tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés azon túl, hogy korlátozza a személyes szabadságot, egyúttal meg is szünteti, vagyis az alapvető jog lényeges tartalmát érinti. A szerző álláspontja a következő: „voltaképpen lényegtelen, hogy a korlátozás arányban áll-e az elérni kívánt céllal, így a társadalom védelmével vagy az általános és speciális prevencióval; bár álláspontom szerint még e célok elérése sem követeli meg kényszerítően egy alapvető jog ilyen radikális korlátozását, márpedig a törvényhozó a jogkorlátozás során köteles az adott cél elérésére alkalmas legenyhébb eszközt alkalmazni.” A német Alkotmánybíróság 1977. június 21- én keletkezett elemző határozata szerint az elítéltnek konkrét realizálható eséllyel kell rendelkeznie, hogy a későbbiekben visszanyerhesse szabadságát. Amennyiben erre nincs lehetőség, az emberi méltóság lényeges tartalmát sérti az életfogytig tartó szabadságvesztés büntetés.

Ebből a

szempontból a kegyelem intézménye önmagában nem teljesíti az alkotmányos követelményeket. 1974. november 22 – én az olasz Alkotmánybíróság is lényegi szempontból hasonló alapjogi jogértelmezést fogadott el. „Az államfői kegyelem halvány esélye sem változtat azon a tényen, hogy a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés-büntetés tárggyá degradálja az elítéltet, ez viszont a 64/1991. (XII. 17.) AB határozat szerint az emberi méltósághoz való jog lényeges tartalmának korlátozását jelenti.”

41

A büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvény 19. §-a szerint a szabadságvesztés célja, „hogy e törvényben meghatározott joghátrány érvényesítése során elősegítse az elítéltnek a szabadulása után a társadalomba történő beilleszkedését és azt, hogy tartózkodjék újabb bűncselekmény elkövetésétől”. Ezt az alapvető célt kérdőjelezi meg a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés büntetés. Továbbá feleslegessé válnak a büntetés végrehajtási rendszernek a törvény 38. § (1) bekezdésében meghatározott feladatai is: ”a szabadságvesztés végrehajtásának feladata, hogy fenntartsa az elítélt önbecsülését, fejlessze felelősségérzetét, és ezzel elősegítse, hogy felkészüljön a szabadulása utáni, a társadalom elvárásának megfelelő önálló életre”. Valamint értelmetlenné válnak a kitűzött célok: „elősegítse az elítélt testi és szellemi erejének fenntartását, lehetőséget adjon a szakmai gyakorlottság megszerzésére és fejlesztésére, és ezáltal megkönnyítse, hogy a szabadulása után a társadalomba beilleszkedjék”. 40 Bán Tamás 1998 – ban írt tanulmányában a következőket fogalmazta meg az életfogytig tartó szabadságvesztés ügyében: Törvényhozás során figyelembe kell venni azt az alapvető követelményt, miszerint a magyar és a nemzetközi jognak összhangban kell lennie. Ennek kivitelezése sokszor nem egyszerű feladat. Az eldurvult és megnövekedett számú bűnözés határozott fellépést igényel, amit a társadalom helyesel. A polgárok döntését egy – egy választásnál nagyban befolyásolja egy adott párt bűnözőkkel szembeni fellépése. Rengeteg ötlet születik a bűnözés megfékezésére vagy akár a régi eszközök kiszélesítését célozza. Sok ember véleménye szerint célravezető lehet, ha emelik azoknak az eseteknek a számát, ahol az elítélt feltételesen sem bocsátható szabadlábra, mert így kizárható annak a lehetősége, hogy szabadulása után ismét bűncselekményt kövessen el. Ezen kívül talán nagyobb visszatartó ereje lehet egy ilyen büntetésnek, hiszen végleges, így esély sincs a szabadulásra.

40

Juhász Zoltán: Jog a reményhez, Fundamentum 2/2005. 88-91.old.

42

Több ellenvélemény áll fenn ezzel kapcsolatban. Ebbe a táborba tartozók többek között azzal érvelnek, hogy a halálbüntetés sem volt visszatartó erejű, így ettől a megoldási módtól sem várható csökkenő bűnözési tendencia. Emellett vannak, akik e fogva tartási mód hatalmas költségeit állítják szembe a törvény mellett szóló érvekkel. Sokan, nem is ok nélkül, attól tartanak, hogy ezek az elítéltek veszélyesek lehetnek társaikra és az őrökre is, hiszen nekik már nincs vesztenivalójuk, súlyosabb büntetést úgysem kaphatnak. Magyarországnak egyezményekből adódó kötelezettsége is, hogy a társadalmat hatékonyan védje és határozottan lépjen fel a bűnözőkkel szemben. Ilyen egyezmény az ENSZ Polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya, melyben a 2. cikk a következőket

tartalmazza:

„Az

Egyezségokmányban

részes

valamennyi

állam...biztosítja...minden személy számára az Egyezségokmányban elismert jogokat...” Továbbá az emberi jogok és szabadságok védelméről szóló európai egyezmény 1. cikkében ez szerepel: „A Magas Szerződő felek biztosítják a joghatóságuk alatt álló minden személy számára a jelen Egyezményben....biztosított jogokat.” Vagyis egyrészről védenie kell a polgárokat és megbüntetni a bűnelkövetőket, amennyiben nem tudják megakadályozni az elkövetést. Másrészről pedig a büntetés során úgy kell eljárni a megelőzés és büntetés során, hogy közben biztosítsák minden résztvevő számára az egyezményben foglalt jogaikat. A nemzetközi jog fokozatosan próbálja háttérbe szorítani a halálbüntetést, így azokban az esetekben, amelyeknél a régebbi törvényhozás szerint halálbüntetés járna, megfelelő alternatíva lehet az életfogytig tartó szabadságvesztés büntetés. A nemzetközi jog nem tiltja és nem is ösztönöz az életfogytig tartó szabadságvesztés büntetés kiszabására. Bár meg

kell

jegyezni

az

előbbi

feltevés

szabadságvesztésről esetén áll fenn.

a

„hagyományos”

életfogytig

tartó

A „hagyományos” életfogytiglani büntetés

lehetővé teszi az elítéltek feltételes szabad lábra bocsátását, ha annak magatartása, személyiségének pozitív irányba történő változása ezt indokolttá teszi. A büntetés – végrehajtás célja egyrészt a megtorlás, amely várhatóan visszatartó erővel hat, másrészt pedig a reszocializáció. Ez utóbbi a tényleges életfogytiglani szabadságvesztés esetében már nem szerepel.

43

Fontos kérdésként vetődik fel, hogy a tényleges életfogytiglan büntetés megfelelne – e az ENSZ egyezségokmányban, és az Európai emberi jogi egyezményben támasztott követelményeknek. Bán Tamás tanulmányában főként az európai egyezmény vonatkozásában vizsgálta a kérdést. Elsőként meg kell említenünk, hogy a strasbourgi esetjogban nem szerepelt olyan ügy, amelynek az volt az alapja, hogy az érintett olyan büntetést kapott, amely egyértelműen kimondta, hogy élete hátralévő részét börtönben kell töltenie. Feltételezés szerint azért van ez így, mert az azokban az államokban, amelyek az Európai emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményt aláírták, ilyen büntetés nem létezik. Ellenben a „hagyományos” életfogytiglani büntetéssel kapcsolatban több panasz is érkezett. Ezek rávilágítanak arra, hogy mennyire egyeztethető össze ez a büntetés az egyezménnyel. Az elítéltek ebben az esetben két emberi jog megsértésére szoktak panaszt emelni. Az egyik, hogy azt az időszakot, amely előtt az elítélt nem helyezhető feltételes szabadlábra, nem a bíróság határozza meg, valamint vannak esetek, amikor a feltételes szabadlábra bocsátást sem a bíróság rendeli el. Magyarországon ezek már eleve a bíróság hatáskörébe tartoznak (Btk.47/A. § (2) bekezdés), így itt felmerül egy másik kérdés, miszerint „a feltételes szabadságra bocsátásról való döntés szabályozása összhangban van-e az egyezmény 5. cikk 4. bekezdésével. (Ez a rendelkezés arra biztosít jogot, hogy a szabadságától megfosztott személy a bíróságtól kérhesse fogva tartása jogszerűségének felülvizsgálatát.)” A másik fontos panasz szerint az ítélet megsérti az egyezmény 3. cikkét: „Senkit sem lehet kínzásnak, vagy embertelen, megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni.” Először is meg kell vizsgálni azt, hogy mi is tartozik ilyen kategóriába. Az Emberi jogok egyetemes nyilatkozata 1948 – ban a kínzás és a kegyetlen bánásmód és büntetés tilalmát a legalapvetőbb emberi jogok közé sorolta. Ezt az egyezmény és az egyezségokmány kiszélesítette, vagyis az emberséges bánásmódhoz való jogot háború és rendkívüli állapot idejére is korlátozhatatlanná tette. Viszont a fogalmi meghatározást

44

egyik okmány sem tette közzé. Ezt később az ENSZ Közgyűlés által elfogadott egyezmény határozta meg (1984. december 10). Az 1. cikk 1. bekezdése szerint: „Az Egyezmény szempontjából a (kínzás) kifejezés minden olyan cselekményt felölel, amelyet szándékosan, éles testi vagy lelki fájdalom vagy szenvedés kiváltása céljából alkalmaznak valakivel szemben, hogy tőle, illetőleg harmadik személytől értesüléséket vagy vallomást csikarjanak ki, vagy hogy olyan cselekmény miatt büntessék, amelyet ő, vagy harmadik személy követett el, illetőleg amelynek elkövetésével őt, vagy harmadik személyt gyanúsítanak, valamint hogy megfélemlítsék, vagy nyomást gyakoroljanak rá.” A kínzás fogalmának használatát eléggé leszűkítették azzal, hogy „szándékos és célzatos fájdalomkiváltás” említ a definíció, valamint nem határozták meg a kegyetlen, embertelen, megalázó bánásmódot. Kínzás esetén elsősorban a testi fájdalom okozását értjük, de a bizottság már 1969 – ben megszületett döntésében rávilágított, hogy a 3.cikk értelmezésénél használt fogalmak kiterjedjenek a „lelki szenvedésnek azáltali okozására is, hogy szorongásos, illetőleg stressz-állapotot hoznak létre nem fizikai sérelemokozás útján”. Mindennek nem feltétele, hogy az okozó személynek szándékában álljon a szenvedés okozása. E mozzanatok 3. cikk és a tényleges életfogytiglani büntetés közötti összefüggésben is jelen vannak, hiszen nem azért ítélik ilyen büntetésre a vádlottakat, hogy szenvedést okozzanak nekik. Ettől függetlenül a strasbourgi szervek megállapíthatják, hogy az elítélt kegyetlen büntetés áldozata lett, melyet a 3. cikk tilt. Sok panasz érkezik arra vonatkozóan is, miszerint túl szigorú a fogvatartás, így az már, állításuk szerint, kegyetlen bánásmódnak, büntetésnek minősül. Példaként felhozható, hogy a bizottság szerint a magánzárka alkalmazása néhány kivételes esettől eltekintve megsérti a kegyetlen büntetés tilalmát. Sok esetben még olyan panaszok is érkeznek miszerint a hosszú tartamú szabadságvesztés szintén kegyetlen büntetésnek számít. A bizottság egy határozatban utalást is tett arra vonatkozóan, hogy szintén 3. cikk megszegésének számíthat, ha súlyos büntetés kerül kiszabásra valamely nem különösen súlyos cselekmény elkövetéséért. 45

A Kotälla vs Hollandia ügy esetében a panaszos fél korábbi halálbüntetését 1951 – ben kegyelemből életfogytig tartó büntetésre módosították. Az elítélt panasza a következő volt: akkorra már szabadon engedték az összes, Hollandiában halálra ítélt, nem német állampolgárt, ôt viszont sorozatos kérései ellenére, továbbra is fogva tartják. Egészségi állapotát figyelembe véve, ezt kegyetlen büntetésnek tartotta. Valamint azzal érvelt, hogy büntetése során nem nyílik lehetősége arra, hogy valamely szervtől döntést eszközöljön ki a további börtönben töltendő időtartamról. A bizottság elutasította panaszát, melyet azzal indokolt, hogy amennyiben az elítélt egészségi állapota lényegesen romlik, csak abban az esetben számítana a 3. cikk megsértésének, ha nem részesíti a beteget megfelelő ellátásban. Ebben az esetben erről nem volt szó, a panaszos megfelelő ellátást kapott. A panasz másik részére vonatkozóan a bizottság válasza az volt, hogy az egyezmény nem tartalmaz olyan követelményt, miszerint az elítéltet fel kell jogosítani annak kezdeményezésére, hogy felszólítsa az illetékes hatóságokat ügyének felülvizsgálatára. Egy másik esetben a panaszos arról nyújtott be panaszt, miszerint az illetékes hatóságok arra vonatkozó döntése, hogy 15 év letöltése után megtagadták a feltételes szabadlábra helyezést, embertelen büntetés és lelkileg összetörte őt. Ebben az esetben a bizottsági elutasítás indoka az volt, hogy a hatóságok nem véglegesen utasították el a kérelmet, csak elhalasztották a döntést, így ez nem minősül kegyetlen büntetésnek. „A bizottság és a bíróság fent ismertetett esetjogából az életfogytiglani büntetés és az egyezmény 3. cikkének viszonyára a következő következtetések vonhatók le: a) az életfogytiglani szabadságvesztés büntetés önmagában nem tekinthető kegyetlen, vagy embertelen büntetésnek; b) az, hogy az elítélt nem kezdeményezheti annak megvizsgálását, hogy a körülmények nem érettek-e meg feltételes szabadságra bocsátására, ugyancsak nem ellentétes az egyezménnyel; c) nem válik az egyezményt sértő kegyetlen büntetéssé az sem, ha az elítélt testi vagy lelki egészsége megromlik az életfogytiglani büntetés végrehajtása során, mégsem bocsátják szabadon, amennyiben az illetékesek megteszik a betegségének, állapotának megfelelő gyógyítási, ápolási intézkedéseket.” 46

Ezekből a következtetésekből nem kapunk választ arra, hogy a nemzetközi jog hogyan ítéli meg a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztést. Az eddig fennálló joggyakorlat alapján Strasbourgban valószínűleg nem állná meg a helyét, hiszen a hatóságok számára sem teszi lehetővé a feltételes szabadlábra bocsátás lehetőségének felülvizsgálatát. Ebben az esetben az elítélt örökre elveszti a szabadulás reményét. A tényleges szabadságvesztésre ítéltek esetében vizsgálni kell, hogy a büntetés félbeszakítható – e vagy gyakorolható – e a kegyelmezés joga. Amennyiben ennek reális esélye van, úgy nem beszélhetünk a szabadulás reményétől való végleges megfosztásról.(Btk. 47/A. § (5) bekezdése alapján elítéltek esetén alkalmazható a kegyelmezés.) Bán Tamás álláspontja a következő: „Ismereteim szerint elvileg ugyancsak nincs törvényi akadálya a feltételes szabadságra bocsátásból a törvény által kizárt életfogytiglanra ítéltek büntetése félbeszakításának sem, annak folytán, hogy a feltételes szabadságra bocsátás kizárásának 1993-ban egyetlen esetkörre korlátozása, és most tervezett bővítése a bűnözés megfékezésére irányuló szigorodó büntetőpolitika terméke, aligha van realitása annak, hogy amit a törvényhozás az egyik kezével megvon, azt a köztársasági elnök, illetve a végrehajtó hatalom a másik kezével visszaadja. Az egyéni kegyelem, a közkegyelem és a büntetés félbeszakítása lehetőségét ezért még akkor sem tarthatjuk olyan tényezőknek, amelyek ellensúlyozzák a tényleges életfogytiglani alkalmazásával járó teljes reményvesztést az ilyen büntetésre ítéltek valamikori szabadulását illetően, ha ezt a lehetőséget a törvény kifejezetten nem is zárja ki.” Összességében levonhatjuk azt a következtetést, hogy bár egyértelmű választ nem kaptunk

a

kérdésre,

hogy

a

tényleges

életfogytiglani

szabadságvesztés

összeegyeztethető – e az egyezményekben leírt kötelezettségekkel, valószínű, hogy egy erre irányuló panasz megfelelő szinten történő kivizsgálásának eredménye irányadó lehetne ezen területen. Továbbiakban az Európai Tanács két dokumentumának vizsgálatát láthatjuk, amely a hosszú tartalmú szabadság-büntetésekre vonatkozik. Az egyik az Általános jelentés a hosszú tartamú szabadságvesztésre ítélt személyekkel való bánásmódról, amelyet 1974 47

– ben készített a Bűnügyi Problémák Európai Bizottsága XXV. albizottsága. A jelentés a következőt tartalmazza: „valakit életfogytiglan bebörtönözni a szabadulás reménye nélkül embertelen büntetés”, és hogy „senkit sem szabad megfosztani a szabadulás reményének lehetőségétől”. A másik vizsgálandó dokumentum, Európa Tanács Miniszterek Bizottságának a hosszú tartamú szabadságvesztés-büntetésre ítélt személyekkel való bánásmódról szóló (76)2 számú határozata, miszerint: „az életfogytiglani büntetésre ítéltekre nézve ugyanazokat az alapelveket alkalmazzák, mint amelyeket a hosszú tartamú szabadságvesztésbüntetésre ítéltekre alkalmaznak”, továbbá„biztosítsák nyolctól tizennégy évnyi szabadságvesztés- büntetés letöltése után az elítéltek helyzetének áttekintését annak megállapítása céljából, hogy a feltételes szabadságra bocsátásuk lehetséges-e, vagy még nem; ezeket a felülvizsgálatokat a későbbiekben rendszeres időközönként meg kell ismételni”. Ezek az ajánlások nem kötelező érvényűek a tagállamok számára, figyelmen kívül hagyása nem jogsértés, viszont ajánlott figyelembe venni a törvények alkotásánál. Megfontolandó, hogy Európában, amikor a halálbüntetés megszüntetésére irányuló gondolat uralkodik, melynek kiváltására az életfogytig tartó szabadságvesztés lehet alkalmas, különféle fórumokon leginkább az a vélemény fogalmazódott meg, miszerint a reményvesztett életfogytig tartó szabadságvesztés kegyetlen, embertelen büntetésnek számít az emberi jogok szempontjából. Létezhet több lehetséges megoldás is, amelyben úgy érvényesül a bűnözés visszaszorításának követelményeit.

hatékonysága,

hogy

közben

betartják

az

emberi

jogok

Az író egy javaslatot fogalmaz meg ebben a tanulmányban.

Véleménye szerint „a törvénynek szigorítani kellene a feltételes szabadlábra bocsátás kritériumrendszerét. Ki kellene mondania, hogy az életfogytiglani szabadságvesztésre ítélt csak akkor bocsátható feltételes szabadságra, ha a bíróság arra a meggyőződésre jut, hogy ez nem jelentene ésszerűtlen kockázatot a közösség számára.”. A feltételes szabadlábra bocsátás szigorítása érdekében a következő eljárás lehetne célravezető. Amint az elítélt letölti a kötelező büntetését, elérkezik a feltételes 48

szabadlábra bocsátás lehetőségéhez. A büntetés – végrehajtási intézet jelezné ezt a bíróságnak, azonban a bíróság nem az intézet javaslata alapján döntene az elítélt további sorsáról, hiszen nem kizárható, hogy az intézet tisztségviselői esetleg szeretnék benntartani vagy megszabadulni az elítélttől. Ezért az intézet által kiállított jelentést az elítélt vitathatná egy nyilvános meghallgatáson, ügyész jelenlétében, aki a közösség érdekeit képviselné. Majd a bírósági döntés ellen mind az elítélt, mind az ügyész jogorvoslattal élhetne. Elutasító döntés esetén pedig a bíróságnak meg kellene határoznia, hogy mi az a legkorábbi időpont, amelyben újra felülvizsgálná a szabadlábra bocsátás lehetőségét. 41 Dr. Magyar György ügyvéd véleménye a tényleges életfogytiglani szabadságvesztés büntetéssel kapcsolatban: „A szakmában a tényleges életfogytiglannal kapcsolatban két nagy ellentétes nézetet különböztetünk meg. Az egyik kultúrkör azt hangsúlyozza, hogy erre feltétlenül szükség van, mert jelentős visszatartó hatása van, ha a jelenlegihez hasonlóan teljeskörűen benne marad a Btk. – ban, és ráadásul alkalmazzák is. A másik pólus ugyanakkor azt mondja, hogy ez antihumánus, nem lehet összeegyeztetni az emberi élettel, nincs hatása a bűnözői életformára. 42 Az ügyvéd úgy gondolja, hogy a megoldás abban rejlik, ha a TÉSZ továbbra is él a törvényben, viszont oda kell figyelni a végrehajtásra is. Véleménye szerint az elítéltnek kellene hagyni egy pici reményt, hogy talán szabadulhat, de ez ne kötelezettségként jelenjen meg és közvetítetnie kell azt az üzenetet, hogy a legsúlyosabb bűnelkövetők sosem fognak szabadulni. A végrehajtás során viszont alkalmazni kellene a humanitás szabályait és lehetőséget biztosítani, hogy 20-25 év múlva felülvizsgálják a szabadlábra bocsátás lehetőségét. Fontos, hogy e kérdésben ne egy ember döntsön, hiszen felelősséget kell vállalni azért, akit a társadalomba visszaengednek. Tehát a megoldás az lenne, hogy ez a büntetési forma továbbra is fennmaradni, így a közvélemény számára is valamennyire kielégítő döntés születik, viszont gyakorlatilag nyitott lenne a lehetőség a szabadulásra, amely folyamatos felülvizsgálatot igényel az elítélt állapotáról. 43 Bán Tamás: A tényleges életfogytiglani büntetés és a nemzetközi emberi jogi egyezmények, Fundamentum 4/1998. 119-127.old. Arató László – Bátyi Zoltán: Életfogytiglan Az apró kortyokban fogyasztott halál, Quintus Kiadó, 2009, 127 – 128.old 43 Arató László – Bátyi Zoltán: Életfogytiglan Az apró kortyokban fogyasztott halál, Quintus Kiadó, 2009, 129 – 130.old 41 42

49

Dr. Balogh Elemér jogászprofesszor véleménye a TÉSZ – ről: „Valószínűleg elkövetője is válogatja, hogy kinél milyen hatást vált ki, milyen eredményt hoz. A társadalom védelmének érdekét nagyon komolyan kell venni, de az utolsó szusszanatáig rács mögé zárt személy emberi méltósági is természetesen méltánylást

érdemel.

Valamilyen

egyensúlyi

állapot

talán

hosszabb

távon

megvalósítható. Egyfelől a bűnelkövető „kártékonyságának” egy bizonyos kritikus szint alá csökkenéséről bizonyságot kell szerezni, másfelől a társadalommal el kell hitetni ennek valóságtartalmát. Bizony, még teoretikusan is nagyon nehéz kérdés – tökéletes megoldás valószínűleg nincs is….egy társadalom konkrét morális állapotától nagyon sok függ…. Nem tagadom, jómagam az emberi méltóság védelmének elkötelezett híve vagyok. A TÉSZ szívem szerint ezért nem kedvemre való. Azt nem mondanám, hogy ez „lassan csöpögtetett halál”, mert a halál nem egy folyamat, hanem az emberi egzisztenciának tapasztalati valóságunkból való egyszeri és abszolút kiirtása, amihez meggyőződésem szerint nincs jogunk. De az emberi szabadság időben totális lezártsága is elérheti a büntetés olyan szintjét, amit már nem igazol a társadalom védelmének érdeke. és speciálisan preventív hatása sincs…”44 Egy 2011. februári hír szerint a Helsinki Bizottság a populista megközelítés veszélyére figyelmeztet a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés lehetőségének vizsgálatakor. Tény, hogy sokan nincsenek tisztában azzal sem, hogy azok a rabok sem szabadulhatnak automatikusan, akik nem tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés büntetést kapnak. Bizonyos (ítéletben jelölt) idő után feltételesen szabadlábra bocsátást kaphat az érintett, amennyiben ilyen döntés születik. Vagyis egy lehetőségként merül fel a szabadulás, de ez nem alanyi jog. Több érvet sorakoztattak fel a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés büntetés ellen: Az EU – ban Magyarországon kívül csak Angliában és Walesben hozható tényleges szabadságvesztésre vonatkozó ítélet. Azokat, akik ezt az ítéletet kapják nehezebb kezelni, hiszen nincs vesztenivalójuk, így motiválásuk szinte lehetetlen. 44

Arató László – Bátyi Zoltán: Életfogytiglan Az apró kortyokban fogyasztott halál, Quintus Kiadó, 2009, 110 – 111.old

50

Egészségügyi rendszer és az adófizetők számára többletterhet jelenthet a későbbiekben az idős esetleg beteg rabok ellátása. Ezeket figyelembe véve a Helsinki Bizottság fenntartja azt a nézetet, miszerint ezt a kérdést nem „közvéleménykutatási” alapon kell rendezni. 45 46 Az életfogytig tartó szabadságvesztés esetén az elítélteket első naptól motiválja az esetleges szabadulás esélye, míg ez a tényleges életfogytiglanra ítéltek esetén nincs meg. Ennek következtében magatartásuk is sokkal

kiszámíthatatlanabb

börtönzsargon

ezeket

az

lehet.

A

embereket

„előhalottaknak” nevezi, őket a Szegedi Börtön és Fegyházban (Csillag Börtön) helyezik el, és a Büntetés-végrehajtás Országos

Parancsnokságától

kapott

információk szerint nem kezelik ezeket az ügyeket különös gonddal. Mocsai Zoltán, a Börtön oktatási referense szerint nagy kihívást jelent a fogva tartásuk, „Gyakorlatilag felépítünk egy börtönt a börtönben”. Mivel ezeknek az elítélteknek nincs semmi vesztenivalójuk, nagyon óvatosan kell bánni velük, hiszen szinte mindenre képesek. Tőlük agresszivitásra és öngyilkosságra is egyaránt számítani lehet. Problémát jelent a rabok elkülönítése és szocializációja. 1979 – ben, amikor a bv feladatait meghatározó törvényt elfogadták, még halálbüntetés volt, viszont tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés nem. E jogszabály szerint (1979. évi 11. törvényerejű rendelet a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról 38. §) a fogvatartásnak a későbbi társadalomba történő beilleszkedés elősegítése lenne a célja. Ez a tényleges életfogytiglanra ítélteknél nem érvényesül, nincs cél, nincs semmi, ami ösztönözze. Tomasovszki László, a Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézet pszichológusa szerint ezekre az elítéltekre a haldoklók lelkiállapotának pszichológiai modellje alkalmazható.

45 46

http://www.jogiforum.hu/hirek/24772 2013.01.15. 16:34 http://magyarhirlap.hu/eletfogytiglan 2013.01.15. 17:46

51

Ennek első fázisa a tagadás, ezt követi a dühkorszak, mely különösen veszélyes, majd az alkudozás fázisa következik. Az elítélt ekkor már beismeri a bűncselekményt, viszont úgy gondolja, jóval enyhébb büntetést érdemel, és erről próbálja önmagát és a környezetében lévőket is meggyőzni. Ezután egy depresszív időszak következik, ekkor van leginkább szükségük támogatásra, mert megnő az öngyilkossági hajlam, végül eljön a belenyugvás időszaka. Fontos, hogy ebben az időszakban célt találjon magának a rab, mert a reményvesztett évek alatt akár az elmebetegség tüneteit is produkálhatja. Ez a folyamat pedig mindenkire nézve veszélyes, mert szemernyi esély sem marad az együttműködésre. Megoldás lehet, hogy ezeket az elítélteket is bevonják a munkába, viszont ez a szükséges mozgatás miatt csak azokat a rabokat érinti, akik nem okoznak közvetlen veszélyt. Számukra a munka egyfajta „jutalom”, hiszen erre az időre elhagyhatják a cellát. Az tényleges életfogytiglanra ítéltek egyszemélyes cellákat kapnak, mert a pszichológusok véleménye szerint a többi rab jelenléte nagy stresszt okoz, ami rövidítheti az átlagéletkort. Antal Szilvia, az Országos Kriminológiai Intézet (OKRI) munkatársa szerint ezek az elítéltek többféle túlélési technikát alkalmaznak. „A tészesek többsége inkább nem gondol bele a büntetésébe, mert ha belegondolna, akkor a végén öngyilkos lenne. Egyesek úgy próbálják elterelni jogerős ítéletükről a gondolataikat, hogy feladatokat tűznek ki maguk elé – például a saját fizikai erőnlétük fenntartásával vagy a büntetésvégrehajtási intézet által biztosított munkavégzéssel. Az is a túlélés része lehet, hogy többük úgy döntött, teljesen megszünteti a kapcsolatát a külvilággal, mert nem akar emlékezni a kinti életre. S persze van olyan tészes is, aki megpróbál minden jogi lehetőséget kihasználni, perújítási kérelmet, kegyelmi kérvényt írogat, hogy szabadulhasson. Abban bízik, hogy megváltoztatják majd a jogszabályt” 47 Egy 2012. 11. havi adat szerint a jogerősen életfogytiglani szabadságvesztésre ítéltek száma Magyarországon 214 fő, közülük 187 töltik büntetésüket a Csillag börtönben. A rabok közül 21 fő ténylegesen életfogytiglani büntetését tölti. A Csillag jelenlegi 47

http://www.168ora.hu/cikk.php?id=3137 2013.01.15. 16:35

52

parancsnoka, Kiszely Pál dandártábornok szerint ez a szám akár meg is duplázódhat 5 év alatt. A Csillag falai között ebben az időpontban 1571 elítélt töltötte mindennapjait. A TÉSZ – eseket kivéve is egyre növekszik a nagyon hosszú szabadságvesztésre ítéltek száma. Jelenleg a leghosszabb időtartam, amit egy 26 éves elítéltre szabtak ki, 50 év. Ez az első időpont, amikor feltételesen szabadlábra helyezhető. Nevezett dandártábornok kijelentette, hogy az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltek esetében, a büntetést Szegeden kell megkezdeni. Ami nehézségekbe ütközik, hiszen a jelenlegi 187 elítéltből 80 fő 22 éven túli, 33 fő pedig 32 év feletti letöltendő büntetéssel rendelkezik. Ha évente 14 – 15 hasonló ítélet születik, akkor a börtön kapacitása hamarosan végéhez ér. A növekvő tendencia a TÉSZ – esek esetében is megfigyelhető. A parancsnok szerint a rövidtávú megoldás az lehetne, ha nem elsősorban a Csillag jöhetne számításba, ha életfogytiglani börtönbüntetésről van szó. 48 „A közvélemény egyértelműen szigorítaná a büntetéseket az elkövetőkkel szemben, így a tész fenntartását is szorgalmazza. Az, hogy miért ilyen szélsőséges a társadalom hozzáállásra, több okkal magyarázható. Elsősorban azzal, hogy a bűnözésből főleg a szélsőséges eseteket hallják az emberek, azok kapnak hatalmas és hosszú ideig visszatérően ismétlődő sajtóvisszhangot, így méltán gondolhatja a társadalom, hogy a kiemelkedő súlyú bűncselekmények döntő hányadot képviselnek az összbűnözésen belül. Ez ellen pedig saját eszközeivel, a veszélyes emberek izolálásával szeretnék magukat megvédeni.”49 Ez a büntetés megosztja az elméleti és gyakorlati szakembereket is. Akik a fenntartás mellett érvelnek, többek között arra hivatkoznak, hogy túl nagy a különbség a határozott idejű büntetés esetén kiszabható 15 év és a tényleges életfogytiglan esetén 30 éves minimális végrehajtási idő között. Ez a büntetések enyhítése irányában tolhatja a büntetéskiszabást. Sokan úgy gondolják, hogy a tész a halálbüntetés egyetlen lehetséges alternatívája, a határozott idejű büntetés nem képvisel kellő visszatartó erőt. 50

48

http://www.delmagyar.hu/szeged_hirek/egyre_tobb_az_extrem_hosszu_idore_elitelt_a_csillagban/2307097/ 2013.01.21. 14:02 Dr. Antal Szilvia – Dr. Tatai Lívia: Az életfogytig tartó szabadságvesztés büntetésről, Ügyészek lapja 2008. Különszám 81.old. 50 Dr. Antal Szilvia – Dr. Tatai Lívia: Az életfogytig tartó szabadságvesztés büntetésről, Ügyészek lapja 2008. Különszám 81.old. 49

53

Meglátásom szerint Magyarországon a rendszerváltás előtt a börtönélet alapját képezte a „benti” kötelező munkavégzés, ami a fogvatartottak idejét, energiáját részben lekötötte. Ezen kötelező munka megszűnése a rendszerváltást követően rengeteg energiát,

időt

adott

a

raboknak,

melyet

legtöbbször

egymás

heccelésével,

„csicskáztatásával”, a hatalmi rangsor kialakításával töltenek el. Ez nagymértékben hozzájárul a fogvatartottak romló, pszichés állapotához a „kinti” erkölcsi normák további távolodásához, valamint a szabadulás utáni beilleszkedés, szocializálódás szinte lehetetlenné válásához. „A tényleges életfogytiglan tartó szabadságvesztésre ítéltek esetében meghatározó a kilátástalanság, a reménytelenség, és a "semmit sem veszthetőség" érzése. A legnagyobb problémát az idő strukturálása, a valamilyen kapaszkodó, a biztos eligazítási pont jelenti. Gyakorlati tapasztalat, hogy az életfogytigra elítéltek, akinek van feltételese, soha nem mondja számban, hogy mennyi ítéleti idő még a letöltendő, nem mondja, hogy 30 év, 40 év, vagy mennyi, azt mondja, hogy 4 Olimpia, 3 Világbajnokság, 2 Európa-bajnokság, és már kint is vagyok. Kapaszkodói vannak, valamilyen biztos pontja, és reménykedik. Mindegyik fogvatartott, aki életfogytból szabadul, legkésőbb a szabadulása előtt két évvel mindenféle módon és formában külső kapcsolatokat keres, vagy legalább mindent megtesz azért, hogy valamilyen módon vissza tudjon illeszkedni a társadalomba. Kiemelten fontos számukra, hogy ezek a pontok meglegyenek.” A TÉSZ –esek esetében kiemelten fontos a személyre szóló kezelési, és egyéni biztonsági utasítás, hiszen számukra nincs értelme súlyosabb büntetést kiszabni, mert ők már semmit sem veszíthetnek. 51

Csóti András: A magyar börtönügy új kihívása: a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés; Börtönügyi Szemle 2/2005. 28. old. 51

54

2.5. Szabadságvesztések és a börtönben fennálló helyzet alakulása számadatok tükrében A következő táblázatban láthatjuk hogyan alakult 1980 és 2007 között az életfogytiglani szabadságvesztésre ítéltek száma.

3. ábra: Az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltek száma 1980 – 2007 Forrás: saját szerkesztés tanulmány alapján52

Az ábrán is jól látható az utóbbi években magasabb az ilyen típusú büntetést töltők száma, mint néhány évtizeddel korábban. A legtöbb főt a 2003- as és 2004 – es évben ítéltek életfogytig tartó szabadságvesztésre, mindkét évben 22 – 22 főt. 1994 – től számítva 3 év kivételével minden évben 10 fölött volt ezeknek az elítélteknek a száma, vagyis 1994 és 2007 között átlagosan évente 14 fő tartozott ebbe a kategóriába és ez a tendencia folytatódni látszik. A végrehajtandó szabadságvesztések száma, kisebb időintervallumok kivételével, összességében vizsgálva csökkenő tendenciát mutat a vizsgált időtartam alatt. Míg 1980 – ban 13491 ilyen eset volt, addig 2007 – ben már csak 8762. Ez a tendencia a következő ábrán látható. Összességében tehát elmondható, hogy ha hosszútávon

52

Antal Szilvia – Nagy László Tibor – Solt Ágnes: Az életfogytig tartó szabadságvesztés empirikus vizsgálata

55

érvényesül ez a tendencia, pár éven belül megsokszorozódhat az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltek száma.

4. ábra: Végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek száma 1980 – 2007 Forrás: saját szerkesztés tanulmány alapján53

Ahhoz, hogy az ilyen elítéltek őrzése biztonságos legyen, a börtönökön belül rengeteg újítást kell bevezetni, új erőforrásokat kell felhasználni és a velük kapcsolatba kerülő személyzetet is fel kell készíteni speciálisabb őrzési technikákra. Ez hatalmas költségeket eredményezhet a társadalom számára. A magyar börtönök már túllépték kapacitásuk határit. Jóval magasabb a fagvatartottak létszáma, mint amennyit a börtön képes befogadni úgy, hogy szem előtt tartja a szabályozásokat. Ez a probléma nem csak a rabokat érinti, hanem azokat is, akik előzetes letartóztatásban vannak, hisz esetükben jogerős ítélet még nem született, valamint azokat is, akik a börtönökben dolgoznak, hiszen létszámbővítésre lehetőség nincs.54

Antal Szilvia – Nagy László Tibor – Solt Ágnes: Az életfogytig tartó szabadságvesztés empirikus vizsgálata http://www.penzcentrum.hu/karrier/tuzsufolt_bortonok_magyarorszagon_sulyos_a_helyzet.1033982.html 2013.01. 21 11:53

53 54

56

A hazai büntetés végrehajtási intézetek állapota nagyon eltérő lehet, mint túlzsúfoltság, mind pedig felszereltséget illetően. Létezik olyan börtön, amelyben a telítettség a 200 százalékot is meghaladja. Az elítéltek mozgástere így csökken, ami embertelen, sőt jogellenes. A következő ábra tartalmazza az erre vonatkozó adatokat 2000 – től vizsgálva. Jól látható, hogy ezekben az években a fogvatartottak száma folyamatosan az elhelyezhető létszám felett van. 55

5. ábra: Magyarországi börtönök kapacitása 2000 - 2011 Forrás: saját szerkesztés http://helsinkifigyelo.hvg.hu/2012/02/14/udules-a-bortonben/ cikk alapján

A strasbourgi bíróság a hazai börtönkörülmények miatt már büntette Magyarországot, de a magyar kormány ezzel szemben tovább tágítja a szabadságvesztés büntetést töltők körét, ahelyett, hogy a börtönkörülményeket javítaná vagy egyes átgondolt esetekben amnesztiát alkalmazna. Korábban a zárkában elhelyezhető létszám kiszámításának alapja az volt, hogy 10 köbméter légtere és 4 négyzetméter mozgástere legyen egy személynek.

Majd a 2010. novemberi módosítás következtében erre már csak

„lehetőség szerint” kell törekedni. Vagyis jelenleg nincs jogszabályi korlát a fogvatartottak létszámát illetően. 56

55 56

http://helsinkifigyelo.hvg.hu/2012/02/14/udules-a-bortonben/ 2013. 01.16.08:37 http://helsinkifigyelo.hvg.hu/2013/01/03/%E2%80%9Elehetoseg-szerint-ember-per-vasagy/ 2013.01.16. 08:21

57

3. Az életfogytig tartó szabadságvesztés a jövőben Az 1978.évi IV. törvényt több alkalommal módosították. 2006 – ban és 2007 – ben is jelent meg koncepció az új Büntető Törvénykönyvre vonatkozóan, de egyik sem lett végül törvény. 2006 – ban megjelent Dr. Ligeti Katalin általános rész tervezte, mely a következőket tartalmazza. „A változások nagy száma mindenekelőtt arra vezethető vissza, hogy a rendszerváltás társadalmi – történelmi körülményei között a Btk. számos vonatkozásban anakronisztikussá vált. A nagyszámú módosítás azonban óhatatlanul megbontotta a Btk. belső egyensúlyát, a szankciórendszer harmóniáját és a büntetési tételek egymáshoz való viszonyát. Emellett az egymást követő módosítások a büntetőjogi beavatkozást és annak határait estenként eltérő büntetőpolitikai nézetek alapján tették meg. Az elmúlt évtizedekben

megvalósított

változtatások

miatt

egységes

személeten

alapuló

felülvizsgálatra van szükség. Hangsúlyozni kell azonban, hogy nem csak a rendszerváltás indokolja az új kódex megalkotását. Magyarországon a rendszerváltást kísérő ideológiai szemléletváltás és az európai uniós tagságra való felkészülésből folyó jogharmonizációs kötelezettség szinte egy időben jelent meg. E két folyamat együttesen elodázhatatlanná teszi a jogállami alapokon nyugvó új büntető kódex megalkotását.”57 Ez a Koncepció állást foglal alapvető büntetőjogi kérdésekben, továbbá meghatározza a kódex belső szerkezetét és a kodifikációs technika lényeges kérdéseit. Emellett figyelembe veszi azt is, hogy a magyar büntetőjog reformját több területen közvetlenül befolyásolja az Európai Unió jogalkotása, ezért integrálni szeretné az Unió büntetőjogi vonatkozású rendelkezéseit. 58 A bűnügyi statisztikák szerint a hazai bűnözés 1970 óta folyamatosan növekedett, valamint emellett a bűnözésen belül strukturális átalakulás zajlott. Az átalakulás a

Dr. Ligeti Katalin: Az új Büntető Törvénykönyv általános részének koncepciója, Büntetőjogi Kodifikáció 2006/1. 5. old. www.ujbtk.hu 2013.02.16. 20:54 58 Dr. Ligeti Katalin: Az új Büntető Törvénykönyv általános részének koncepciója, Büntetőjogi Kodifikáció 2006/1. 6. old. www.ujbtk.hu 2013.02.16. 20:54 57

58

vagyon

elleni

bűncselekmények

arányának

emelkedését

okozta.

Vagyis

a

szükségletkielégítő és gazdasági kockázatot vállaló bűncselekmények vannak többségben. Ezzel párhuzamosan csökkentek a bűncselekmények felderítési mutatói. Ennek következménye, hogy az embereknek romlik a biztonságérzete, amire az állami büntetőpolitikának megoldást kell találnia. 59 „A XXI. században a büntetőjog és a büntető eljárásjog, mint az állami büntetőhatalom monopóliumának kifejeződései, nem öncélúak és eleve adottak, hanem az individuumhoz képest másodlagosak és szolgáló intézmények. Noha a büntetőjogi szankcionálással való magatartásirányításról lemondani nem lehet, az emberi jogok nem pusztán korlátját jelentig az elsődleges állami büntetőhatalomnak, hanem az ember az államnál előbbre való és ezt kifejezésre kell juttatni mind a tettessel való bánásmód, mint az áldozat védelme és anyagi kártalanítása tekintetében. A büntetőjog, mint a szolgáltató igazságszolgáltatás része egyrészt a sértett sérelmének enyhítésére, megszűntetésére, másrészt a sértett és a megsértett közösség kiengesztelésére kell, hogy törekedjen. A XXI. században a büntetőjog ezért elsődlegesen céljog. Arra kell irányulnia, hogy az emberek egyenlő méltósága és szabadsága mellett az emberek közti biztonságot és békét biztosítsa, illetve azt helyreállítsa. Ezért a büntetőjog nem igazolható pusztán az igazságosság megvalósításával, hanem ezen túlmutató társadalmi célt is felételez. A büntetőjognak elsősorban a társadalmi béke helyreállítása érdekében a cselekménnyel sérült szabadságjogokat meg kell szilárdítani, akár a jogsértés formális helytelenítése révén is. Másodsorban a normastabilizációnak egyrészt az egyes bűntettesekre való ráhatással (speciálprevenció), másrészt a társadalomra való ráhatással (generálprvenció) kell történnie. Harmadszor a büntetőjognak jóvátételt kell biztosítania a jogaiban megsértett áldozatnak. Az áldozat kompenzálását a büntetőjogi szankcionálás előfeltételének és

Dr. Ligeti Katalin: Az új Büntető Törvénykönyv általános részének koncepciója, Büntetőjogi Kodifikáció 2006/1. 6.-7 old. www.ujbtk.hu 2013.02.16. 20:54 59

59

részének kell tekinteni. A büntetőpolitika azonban nem merül ki a bűnözés kontrolljában, azt szükségszerűen kiegészíti a bűnmegelőzés párhuzamos fejlesztése.”60 Az életfogytig tartó szabadságvesztést illetően a következőképpen vélekedik a Koncepció: Az életfogytig tartó szabadságvesztés esetén az 1978. évi IV törvénykönyv esetén lehetőség van bizonyos idő után feltételes szabadlábra bocsátásra vagy ennek a lehetőségnek már ítélethozatal esetén történő kizárására. Ezt a Koncepció aggályosnak tartja. A szabadságvesztésre bocsáthatóság legkorábbi időpontját (20év) túlságosan szigorúnak tartja. Tovább pontatlan a megfogalmazás, hiszen felső határt nem szab meg a törvény, így bizonytalan a lehetséges szabadulás időpontja. Vitatja a feltételes szabadlábra bocsátás kizárását is, hiszen a kegyelem lehetőségének kivételével, megszűnik a szabadulás elvi lehetősége. Ez pedig sérti az emberi méltóság alkotmányos jogát valamint az embertelen és kínzó bánásmód nemzetközi tilalmát. Vagyis ez azt jelenti, hogy az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélteknek is meg kell adni a szabadulás lehetőségének reményét. Ez a Koncepció megszüntetné a feltételes szabadlábra bocsátás kizárásának lehetőségét és a szabadulás legkorábbi időpontját egységesen 15 évre módosítaná. Amennyiben újabb elítélésről lenne szó, akkor a feltételes szabadlábra bocsátás legkorábbi időpontját halasztaná a kiszabott határozott tartamú szabadságvesztés tartamával. Amennyiben az újabb büntetés ismételten életfogytiglan, akkor az elítélt nem bocsátható szabadlábra. 61 2007 – ben jelent meg egy újabb tervezet a Büntető Törvénykönyvről. Eszerint az új Büntető Törvénykönyv megalkotása lezárja az utóbbi évek állami büntetőpolitikai reformját, melyeknek kiindulópontja az a megközelítés, mely az állami büntetőpolitikát a társadalompolitika részterületének tekinti. Az így megvalósuló büntetőpolitika túlnyúlik a büntető igazságszolgáltatás rendszerén.

Dr. Ligeti Katalin: Az új Büntető Törvénykönyv általános részének koncepciója, Büntetőjogi Kodifikáció 2006/1. 7. old. www.ujbtk.hu 2013.02.16. 20:54 61 Dr. Ligeti Katalin: Az új Büntető Törvénykönyv általános részének koncepciója, Büntetőjogi Kodifikáció 2006/1. 29-30. old. www.ujbtk.hu 2013.02.16. 20:54 60

60

Ez a büntetőpolitika amellett, hogy meghatározza, hogy milyen magatartásokat kell büntetendővé nyilvánítani, és hogy az elkövetőket milyen mértékben kell büntetni, kijelöli a bűncselekmények következményeivel kapcsolatos végrehajtási feladatokat is. Így kialakítja a büntetés – végrehajtás rendjét, pártfogó felügyeletet, továbbá ellátja a bűnmegelőzés állami feladatát. Emellett gondot kell fordítani a bűnözéssel járó sérelmek, a bűncselekmények elszenvedői és az emiatt veszélybe került személyek anyagi, társadalmi, morális sérelmeinek enyhítésére is. 62 Az új Büntető Törvénykönyv létrehozásának okai között szintén azokat említi meg, mint az előző koncepció. Ezek a rendszerváltás, az Európai Uniós irányelvek, a bűnözés és a felderítés mutatói. A 2007 – es tervezet hasonlóan vélekedik az életfogytig tartó büntetés kiszabásáról, vagyis aggályosnak tartja azt, hogy kizárható a feltételes szabadlábra bocsátás lehetősége. Megszüntetné a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztést. Ehelyett egy önálló büntetési nemet vezetne be élethosszig tartó szabadságvesztés néven, mely esetében a szabadlábra bocsátás legkorábbi időpontját egységesen 20 évben határozná meg. Ezzel az elnevezéssel a Csemegi kódex szóhasználatához tért vissza. 63 Egyik tervezetből sem született törvény. Véleményem szerint az életfogytig tartó büntetés kiszabásánál a szabadlábra bocsátás legkorábbi időpontjának pontos, törvényben megállapított időtartamától függetlenül szakmájában neves pszichológusok bevonása mellett kellene lehetővé tenni. A nevelőtisztek és a börtönpszichológusok többsége napi rutinból végzi feladatát, a kötelező találkozásokon kívül sok esetben nem kívánnak időt tölteni a „kiemelt” fogvatartottakkal. Meglátásom szerint folyamatos tanulmányozás és folyamatos pszichológiai felügyelet jelenthetné az áttörést, és sok esetben ki lehetne szűrni, hogy ki az aki tényleges megbánta tettét, ki az, akinek tudata, szellemi állapota megfelelő ahhoz, hogy egy esetleges szabadlábra bocsátást előtérbe helyezzenek, illetve ezen elkövetőkkel szemben különösen ügyelni kellene a társadalomba való visszaintegrálásra, foglalkoztatására, társadalmi szerepvállalására.

62 63

Tervezet a Büntető Törvénykönyvről, Büntetőjogi Kodifikáció 2007/1. 22. old. , www.ujbtk.hu 2013.02.16. 21:10 Tervezet a Büntető Törvénykönyvről, Büntetőjogi Kodifikáció 2007/1. 32-33. old., www.ujbtk.hu 2013.02.16. 21:10

61

Magyarországon 2013. július 1 – jén lép hatályba a 2012. évi IV. törvény, mely hosszú idő után az 1987. évi IV. törvényt váltja fel. Több újítást, szigorítást is tartalmaz amellett, hogy a legtöbb dologban egyezik az előző törvénnyel. Az új Btk. nem tartalmazza a büntetés fogalmát, mint az 1978. évi IV. törvény. A törvény indoklásában található definíció szerint. „A büntetés a bűncselekmény elkövetése miatt kiszabott, a bűncselekmény társadalomra veszélyességével arányban álló joghátrány.” A büntetés célját, amely megegyezik a jelenlegi Btk. – ban foglaltakkal, a 79 § tartalmazza.64 „79. § A büntetés célja a társadalom védelme érdekében annak megelőzése, hogy akár az elkövető, akár más bűncselekményt kövessen el.”65 A büntetési nemek meghatározásában is hozott újításokat az új Btk.

„33. § Büntetések a) a szabadságvesztés, b) az elzárás, c) a közérdekű munka, d) a pénzbüntetés, e) a foglalkozástól eltiltás, f) a járművezetéstől eltiltás, g) a kitiltás, h) a sportrendezvények látogatásától való eltiltás, i) a kiutasítás.”66 A felsorolás súly szerinti sorrendben történt, a legsúlyosabb büntetés ebben az esetben is a szabadságvesztés. „ Az eltiltást tartalmazó büntetési nemek közül a foglalkoztatástól eltiltás, a járművezetéstől eltiltás és a kiutasítás a 2009. évi LXXX. Görgényi Ilona, Gula József, Horváth Tibor, Jacsó Judit, Lévay Miklós, Sántha Ferenc, Váradi Erika: Magyar Büntetőjog Általános rész, Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., 2012, 326. old 65 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről 79§ 66 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről 33§ 64

62

törvénnyel, a kitiltás a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvénnyel mellékbüntetésből önálló büntetési nemmé vált. Az új Btk. a büntetések közé beiktatta továbbá az elzárást és a sportrendezvények látogatásától való eltiltást.”67 Mind a jelenlegi Btk., mind a 2012. évi C. törvény különbséget tesz határozott és határozatlan idejű szabadságvesztés között. Továbbá elrendeli, hogy a szabadságvesztés végrehajtását fogházban, börtönben vagy fegyházban kell megvalósítani. A fegyház a börtönnél, a börtön pedig a fegyháznál szigorúbb végrehajtási intézmény. A végrehajtás fokozatai továbbra is törvényileg szabályozott formában zajlanak, ezt a továbbiakban a 2012. évi C. törvény 37. és 41. § – a tartalmazza. 68 „37. § (1) A szabadságvesztés büntetés végrehajtási fokozata fogház, ha azt vétség miatt szabták ki, kivéve, ha az elítélt visszaeső. (2) A szabadságvesztés büntetés végrehajtási fokozata börtön, ha azt a) bűntett miatt szabták ki, vagy b) vétség miatt szabták ki, és az elítélt visszaeső. (3) A szabadságvesztés büntetés végrehajtási fokozata fegyház, ha a) a háromévi vagy ennél hosszabb tartamú szabadságvesztést aa) a XIII., a XIV. vagy a XXIV. Fejezetben meghatározott bűncselekmény, ab) életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető katonai bűncselekmény, ac) terrorcselekmény [314. § (1)-(2) bekezdés, 315-316. §], terrorizmus finanszírozása [318. § (1)-(2) bekezdés], jármű hatalomba kerítése [320. § (1)-(3) bekezdés], bűnszervezetben részvétel [321. § (1) bekezdés], robbanóanyaggal vagy robbantószerrel visszaélés (324. §), lőfegyverrel vagy lőszerrel visszaélés [325. § (1)-(3) bekezdés], nemzetközi szerződés által tiltott fegyverrel visszaélés [326. § (1)(6) bekezdés], haditechnikai termékkel vagy szolgáltatással visszaélés [329. § (1)-(4) bekezdés], kettős felhasználású termékkel visszaélés [330. § (1)-(3) bekezdés], ad) emberölés, kábítószer-kereskedelem, kábítószer birtoklása, emberrablás, emberkereskedelem, szexuális erőszak, közveszély okozása, nemzetközi gazdasági tilalom megszegése vagy rablás súlyosabban minősülő esetei [160. § (2) bekezdés,

Görgényi Ilona, Gula József, Horváth Tibor, Jacsó Judit, Lévay Miklós, Sántha Ferenc, Váradi Erika: Magyar Büntetőjog Általános rész, Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., 2012, 361. old 68 Görgényi Ilona, Gula József, Horváth Tibor, Jacsó Judit, Lévay Miklós, Sántha Ferenc, Váradi Erika: Magyar Büntetőjog Általános rész, Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., 2012, 364-365. old 67

63

176. § (2)-(3) bekezdés, 177. § (1)-(2) bekezdés, 178. § (2) bekezdés, 179. § (2) bekezdés, 190. § (2)-(4) bekezdés, 192. § (2)-(6) bekezdés, 197. § (2)-(4) bekezdés, 322. § (2)-(3) bekezdés, 327. § (3) bekezdés, 365. § (3)-(4) bekezdés] miatt szabták ki, vagy b) a kétévi vagy ennél hosszabb tartamú, és ba) az elítélt többszörös visszaeső, vagy bb) a bűncselekményt bűnszervezetben követte el.”69 41. §(2) Az életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtási fokozata fegyház.70 Az új törvény, (mint ahogy a régi Btk. is) a 35 § - ban rendelkezik arról is, hogy a büntetés kiszabásakor a meghatározottnál lehetőség van eggyel enyhébb vagy szigorúbb végrehajtási fokozat kiszabására. Viszont ez estben kiköti, hogy „e rendelkezés a 44. § (1)-(2) bekezdése és a 90. § (2) bekezdése alapján kiszabott életfogytig tartó szabadságvesztés esetén nem alkalmazható”.71 Az új Btk. 36§ - a kimondja: „A határozott ideig tartó szabadságvesztés legrövidebb tartama három hónap, leghosszabb tartama húsz év; bűnszervezetben, különös vagy

többszörös

visszaesőként

történő

elkövetés,

illetve

halmazati

vagy

összbüntetés esetén huszonöt év.”72 Az új Btk. több tekintetben is szigorúbb a jelenleginél. Szélesíti a jogos önvédelem lehetőségeit és némely bűncselekménynél a büntethetőségi korhatárt 12 évre csökkenti továbbá, amint az előzőekben láthattuk új büntetési nemet vezet be, az elzárást. A jövőben a drogfogyasztókat is szabadságvesztés büntetés fenyegeti. A büntethetőség korhatára továbbra is 14 év, de azok a 12. életévüket betöltő gyerekek is büntethetőek lesznek, akik az emberölést, életveszélyt vagy halált okozó testi sértést, rablást, illetve kifosztást követnek el és képesek belátni tettük következményeit. A 12 és 14 év közötti elkövetőknél legsúlyosabb büntetési nem az egytől négy évig tartó javítóintézeti nevelés. 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről 37§ 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről 41§ 71 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről 35§ 72 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről 36§ 69 70

64

Láthatjuk a törvényben, hogy új büntetési nemek is megjelennek, ilyen a jóvátételi munka, az elzárás és a sportrendezvényektől való eltiltás. Elzárás 2013. július 01 – től kiszabható azokra is, akik a magán- és a levéltitkot megsértik, a hatóságot félrevezetik, a tanúvallomást jogosulatlanul megtagadják, vagy önkényuralmi jelképeket használnak. Sportrendezvényektől való eltiltás arra vonatkozik, aki a mérkőzésen, vagy oda érkezőben vagy onnan távozóban bűncselekményt követett el. A büntetési tételekben is szigorítás látható, húszról huszonöt évre emelkedik a halmazati vagy összbüntetés leghosszabb időtartama, valamint a különös vagy többszörös visszaesők büntetésének lehetséges időtartama. További változás az is, hogy az életfogytig tartó szabadságvesztés esetén húszról huszonöt évre módosult a feltételes szabadlábra bocsátás legkorábbi időpontja, de az elítélt akár negyven évet is rács mögött tölthet. Új bűncselekményeket is határoz meg a jövőre vonatkozó törvény. Ilyen például a gazdasági csalás, vagyis jogtalan haszonszerzés céljából színlelt gazdasági tevékenység végzése, mellyel vagyoni hátrányt okoznak. Amennyiben ez különösen jelentős vagyoni hátrány jelent, a büntetés öt és tíz év között mozoghat. Az új Btk. általános részének nagy része megegyezik a mostani törvénnyel, tartalmazza az elmúlt évek szigorításait, mint például a három csapást, az uzsorások elleni szabályokat, a kommunista vagy nemzetiszocialista bűnök nyilvános tagadásának tilalmát, továbbá az egyenruhás bűnözésre vonatkozó tilalmakat. Szigorodik a büntetés a hivatalos személyek és a közfeladatot ellátó személyek elleni bűncselekmények elkövetőire nézve is. A jelenlegi három évig terjedő szabadságvesztés helyett a jövőben egy és öt év közötti lehet a büntetés időtartama. Amennyiben csoportos, fegyveres elkövetésről van szó, ez növekszik kettőtől nyolc évig terjedő időtartamra. A gyermekek védelmében született az a törvényrész, mely szerint emberölésnek minősül, ha az elkövető 14. évét be nem töltött vagy akaratnyilvánításra képtelen 65

embert öngyilkosságra bír rá. Továbbá több bűncselekménynél, mint például emberölés, testi sértés, rablás, csalás és sikkasztás, minősített esetnek számít, ha a sértett idős vagy fogyatékkal élő.73 Szigorodnak a büntetési tételek is: a halmazati vagy összbüntetés leghosszabb időtartamát, valamint a különös vagy többszörös visszaesők büntetésének lehetséges időtartamát húszról huszonöt évre emelik. Változás, hogy az életfogytig tartó szabadságvesztésnél húsz helyett legkorábban huszonöt év elteltével nyílhat lehetőség feltételes szabadlábra helyezésre, de a szabályozás azt is megengedi, hogy az elítélt csak negyven év múltán szabaduljon. Répássy Róbert igazságügyi államtitkár szerint ez kellő visszatartó erőt jelent akkor is, ha az Alkotmánybíróság vagy nemzetközi bíróság megsemmisíti a ténylegesen életfogytig tartó büntetéskiszabás lehetőségét. Az életfogytig tartó szabadságvesztés esetén fontos témaként merül fel a feltételes szabadlábra bocsátás kérdése. Mint ahogy azt előzőleg láthattuk, jelenleg hatályos Btk. fenntartotta az életfogytig tartó szabadságvesztést. Ez a gyakorlat a 2012. évi C. törvénnyel is folytatódik, hiszen a törvény itt is lehetőséget ad e büntetés kiszabására. Az elmúlt évek alatt folyamatosan módosult a feltételes szabadlábra bocsátás legkorábbi időpontjának meghatározása. 74 „Az 1971. évi és az 1993. évi Büntetőnovella között a feltételes szabadlábra bocsátás legkorábbi időpontja 20 év volt. Az 1993. évi XVII. törvény egyrészt ezt a legkorábbi időpontot 15-25 év közöttire változtatta másrészt e kérdésben a döntést az ítélkező bíróság jogkörébe utalta, harmadrészt pedig beiktatta a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés azon esetét, miszerint „nem bocsátható feltételes szabadságra az életfogytig

tartó

szabadságvesztésre

ítélt,

ha

ismételten

életfogytig

tart

szabadságvesztésre ítélik”(hatályos Btk. 47/C. §(2) bek.)”75 Először ez a Büntetőnovella zárta ki a feltételes szabadlábra bocsátás lehetőségét, majd az 1997. évi LXXXIII. törvény 20 és 30 közötti időre emelte a legkorábbi időpontot el 73

http://www.jogiforum.hu/hirek/27895 2013. 01. 21 10:34 Görgényi Ilona, Gula József, Horváth Tibor, Jacsó Judit, Lévay Miklós, Sántha Ferenc, Váradi Erika: Magyar Büntetőjog Általános rész, Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., 2012, 376. old 75 Görgényi Ilona, Gula József, Horváth Tibor, Jacsó Judit, Lévay Miklós, Sántha Ferenc, Váradi Erika: Magyar Büntetőjog Általános rész, Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., 2012, 376. old 74

66

nem évülő bűncselekmények estén. Később az 1998. évi LXXXVII. törvény szigorította az életfogytiglanra vonatkozó szabályozást. Bővítette azon bűncselekmények körét, amelyek esetén életfogytiglani büntetés is kiszabható, és bevezette a lehetőséget, miszerint a bíróság mérlegelés után a feltételes szabadlábra bocsátás lehetőségét kizárhatja. Tovább, ha nem zárja ki a szabadulás lehetőségét, elévülő bűncselekmények esetén a szabadulás legkorábbi időpontját 20 évben, nem elévülő bűncselekmények esetén 30 évben határozta meg. A jelenlegi és az új Btk. szerint is a huszadik életévét betöltött személy esetén alkalmazható az életfogytig tartó büntetés, amely a halálbüntetés és a határozott tartamú szabadságvesztés között helyezhető el. A 2012. évi C. törvény életfogytig tartó szabadságvesztés esetén a szabadlábra bocsátás legkorábbi időpontját 25 évben határozza meg. Valamint szabályozza azt is, hogy legkésőbb 40 év lehet ennek időpontja.76 43. § (1) Ha a bíróság életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása esetén a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét nem zárja ki, annak legkorábbi időpontját legalább huszonöt, legfeljebb negyven évben állapítja meg. A feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját években kell meghatározni.77 Az új Btk. rendelkezik arról is, hogy a feltételes szabadlábra bocsátás lehetősége mely esetekben zárható ki, és melyek azok, amikor ki kell zárnia. A törvény alkotói figyelembe vették a jelenleg érvényben lévő Magyarország Alaptörvényének IV. cikkelyét, mely szerint: (2) Senkit nem lehet szabadságától másként, mint törvényben meghatározott okokból és törvényben meghatározott eljárás alapján megfosztani. Tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés csak szándékos, erőszakos bűncselekmény elkövetése miatt szabható ki.78

Görgényi Ilona, Gula József, Horváth Tibor, Jacsó Judit, Lévay Miklós, Sántha Ferenc, Váradi Erika: Magyar Büntetőjog Általános rész, Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., 2012, 376-377. old 77 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről 43§ 78 Magyarország Alaptörvénye IV. cikk 2.bek. 76

67

44. § (1) Életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása esetén a bíróság a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét csak az alábbi bűncselekmények miatt zárhatja ki: a) népirtás [142. § (1) bekezdés], b) emberiesség elleni bűncselekmény [143. § (1) bekezdés], c) apartheid [144. § (1) és (3) bekezdés], d) hadikövet elleni erőszak súlyosabban minősülő esete [148. § (2) bekezdés], e) védett személyek elleni erőszak [149. § (1)-(2) bekezdés], f) nemzetközi szerződés által tiltott fegyver alkalmazása [155. § (1) bekezdés], g) egyéb háborús bűntett (158. §), h) emberölés súlyosabban minősülő esete [160. § (2) bekezdés], i) emberrablás súlyosabban minősülő esete [190. § (3)-(4) bekezdés], j) emberkereskedelem súlyosabban minősülő esete [192. § (6) bekezdés], k) alkotmányos rend erőszakos megváltoztatása [254. § (1) bekezdés], l) rombolás súlyosabban minősülő esete [257. § (2) bekezdés], m) fogolyzendülés súlyosabban minősülő esete [284. § (4) bekezdés], n) terrorcselekmény [314. § (1) bekezdés], o) jármű hatalomba kerítése súlyosabban minősülő esete [320. § (2) bekezdés], p) közveszély okozása súlyosabban minősülő esete [322. § (3) bekezdés], q) zendülés súlyosabban minősülő esete [442. § (4) bekezdés], r) elöljáró vagy szolgálati közeg elleni erőszak súlyosabban minősülő esete [445. § (5) bekezdés], ha azt személy elleni vagy dolog elleni erőszakkal követik el. (2) A feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét ki kell zárni, ha az elkövető a) erőszakos többszörös visszaeső, vagy b) az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményt bűnszervezetben követte el. 79 „Az ún. tényleges életfogytig tartó szabadságvesztéssel kapcsolatban az emberi jogi, alkotmányossági aggályok és korlátok hazai szinten mind a tankönyvi, mind a tudományos szakirodalomban megvizsgálásra kerültek, különösen Nagy Ferenc és Lévay Miklós által. Az Európai Emberi Jogi Egyezmény 3. cikke és ezzel összhangban az Alaptörvény III. cikk (1) bekezdése tiltja az emberelten, megalázó bánásmódot vagy 79

2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről 44§

68

büntetést. Lévay Miklós alkotmánybíró az Európai Emberi Jogi Bíróság Kafkaris ítéletét (Kafkaris v.Ciprus, 2008) elemezve hangsúlyozza, hogy a strasbourgi Bíróság álláspontja szerint az életfogytig tartó szabadságvesztés önmagában nem ellentétes a 3. cikkel, de a „nem mérsékelhető tartamú” életfogytig tartó szabadságvesztés felvetheti az embertelen, megalázó bánásmódot vagy büntetést tiltó 3. cikk megsértését.”80 A feltételes szabadlábra bocsátás további szabályozásáról az új Btk. 45 § - a tesz említést. 45 § (7) A bíróság az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltet akkor bocsáthatja feltételes szabadságra, ha a szabadságvesztésből az elítélt letöltötte a bíróság által meghatározott időtartamot, és alaposan feltehető, hogy a büntetés célja további szabadságelvonás nélkül is elérhető. (8) Nem bocsátható feltételes szabadságra az elítélt, ha ismételten életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélik. Ha a korábbi életfogytig tartó szabadságvesztést még nem hajtották végre, az ismételten kiszabott életfogytig tartó szabadságvesztés nem hajtható végre.81 Az életfogytig tartó szabadságvesztést a halálbüntetéshez és a határozott ideig tartó szabadságvesztéshez viszonyítva a következőket állapíthatjuk meg. Azokban az országokban ahol a halálbüntetést eltörölték, ott az életfogytig tartó szabadságvesztés ennek helyettesítésre szolgál (tipikus). Valamint van néhány olyan ország, amelynek jogalkotásából (a halálbüntetés eltörlése utána) hiányzik az életfogytig tartó szabadságvesztés, és csak a határozott idejű büntetés kiszabása jellemző (atipikus).82

Görgényi Ilona, Gula József, Horváth Tibor, Jacsó Judit, Lévay Miklós, Sántha Ferenc, Váradi Erika: Magyar Büntetőjog Általános rész, Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., 2012, 378-379. old 81 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről 45§ 82 Görgényi Ilona, Gula József, Horváth Tibor, Jacsó Judit, Lévay Miklós, Sántha Ferenc, Váradi Erika: Magyar Büntetőjog Általános rész, Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., 2012, 381. old 80

69

Összefoglalás Összegezve, az életfogytig tartó szabadságvesztés a társadalmi együttélés legutolsó szakaszában, 1990 után jelent meg, az emberi jogok magasabb szintre emelését követően. A történelem folyamán a halálbüntetés volt a legsúlyosabb büntetés, aminek gyakorlásától a vallás sem riadt vissza. A felvilágosodás előtti időszakban a boszorkányokat, különösen a „visszaesőket” a magyarországi városjog a német hatásra tűzhalállal büntette! Az 1728-as szegedi boszorkánykivégzés volt a legnagyobb méretű hazánkban, ahol hét nőt és hat férfit égettek halálra. Hazánkban a boszorkányüldözést Mária Terézia és II. József szűntette meg. A halálbüntetés eltörlését követően hazánkban a gyakorlat még nem igazolhatta az életfogytig tartó szabadságvesztés bíró által megítélt minimális idejét, mely megfelelő eredményt ér el, vagyis a büntetés eléri kívánt hatását. Próbálkozások

vannak,

sok

esetben

egy-egy

nagy

közfelháborodást

kiváltó

gyilkosságnál – gyermek-gyilkosság; különös kegyetlenséggel, több emberen elkövetett gyilkosság - felbukkannak olyan kezdeményezések, hogy állítsák vissza a halálbüntetés lehetőségét, mert ebben látja sok ember a megfelelő büntetést. Véleményem szerint a halálbüntetés nem megfelelő büntetési nem! Ezt bizonyítja az utóbbi idők „legvéresebb” magyarországi bűncselekménye, a móri Erste Bankban 2002. május 09-én megtörtént fegyveres rablás is, ahol nyolc embert különös kegyetlenséggel mészároltak le. Kettő vádlottat, Hajdu Lászlót és Kaiser Edét a rablógyilkossággal 2004. dec. 23-án 1. fokon Varga Zoltán Bíró Úr, 2005. október 25-én jogerősen Tóth Éva bírónő tanácsa tényleges életfogytiglani fegyházra ítélte. Ha a halálbüntetés érvényben lett volna, ezen büntetést kapta volna a két elítélt!

70

A későbbiekben kiderült, hogy a bíróság sem tévedhetetlen, új bizonyítékok láttak napvilágot, ami megváltoztatta, más megvilágításba helyezte a döntést. Alapvető kérdés azonban az, hogy a bűncselekmény bizonyítottsága mennyire alapos, körültekintő, széleskörű, van-e elég ideje a nyomozó hatóságoknak minden részlet tisztázására, vagy oly nagy a politka - és közvélemény nyomása, hogy mihamarabb bűnöst kell prezentálni. Ezen esetek előfordulhatnak, mint a fenti példa is mutatja. Halálbüntetés végrehajtása után az ítélet megváltoztatásának érdemi ereje nem lenne! Ebben az esetben az ügyben két ártatlan embernek kellett volna a mészárlásért életével felelnie. A vizsgálati módszerek fejlődésével, a tudomány segítségével ma már olyan egyedi azonosításra alkalmas bizonyítékok rögzítése vált lehetővé, melynek segítségével egzakt módon bizonyítható a bűnösség, adott esetben az ártatlanság is. A büntetést nem érzelemből, meggyőződésből, hanem megfelelő bizonyítékok felsorakoztatásával lehet meghozni! A DNS vizsgálat bevezetése óta a világon több elítéltről derült ki ártatlansága, a valódi bűnös ez után nyerhette el büntetését. Hazánkban és a hozzánk hasonló nézetű országokban, hosszú ideig fogvatartott – 15 év, vagy e feletti időt „bent” töltő fogvatartottak fogvatartási lehetőségeit, illetve a fogvatartás ideje alatt, a társadalomba beilleszteni kívánó egyének „cselekvési terveit” elemezve, az új körülményekhez igazítva megkaphatjuk azt a társadalom számára anyagilag is szponzorálható feltételrendszert, ahol elkövetőnként lehetőség nyílna törvény által meghatározott idő után az esetleges „szabad lábra” helyezés megvizsgálására. Ez nagyobb motivációt adna a TÉSZ elkövetőinek a javulási folyamat felgyorsulására. Az ország gazdasági helyzetének figyelembe vételével a jelenleg alkalmazott és az ez év 2. felétől hatályba lévő törtvények alkalmazásával rövid időn belül ezen bűnelkövetők

71

huszonöt - vagy ettől jóval több évre történő kivonása a társadalomból finanszírozhatatlan terhet jelenthet egy évtizeden belül! A TÉSZ alatt álló elkövetők társadalomtól való elszigetelése jelenleg megoldott. Ezen felül személyiségük nevelése, a közösségben való együttélés szabályainak elsajátíttatása a törvények tiszteletére való nevelés, ezek gyakorlati elsajátításának megfigyelése nem megoldott, különösen, mivel ezen személyek egymástól elkülönülten vannak fogva tartva. A TÉSZ kérdése mindenhol, minden időben megosztja a megkérdezetteket, nem véletlen, hogy számos törvénymódosítási javaslat, számos fórum, szakirodalom foglalkozik a témával, azonban megítélése szubjektív, így különböző személyek különbözőképpen látják, ítélik meg a TÉSZ vonatkozásában a szabad lábra bocsátás első

lehetséges

időpontját,

az

elszenvedőik

büntetés-végrehajtásban

történő

elhelyezését, felügyeletét, rendszeres nevelőtiszti és pszichológiai felügyeletét, esetleges szabadlábra bocsátást előkészítő reinvesztálás körülményeit. A TÉSZ alatt álló elkövetők a külvilágról csak a televízión keresztül történő betekintéssel rendelkeznek, saját -, volt életterük folyamatos megváltozását reálisan nem ismerik, szabadulásuk esetén – idegenek – lesznek saját hazájukban. Véleményem szerint a törvények szigora és annak a szigornak a növekedése önmagában nem csökkenti a súlyos bűncselekményt elkövetők számát, több olyan valós helyzetet kellene a büntetés-végrehajtási intézetben büntetésüket töltő személyekkel ismertetni, ahol a fenti fogvatartottak beszélnek magukról, hogy milyen is ez a „cseppenként adagolt halál” valójában. Ezen kívül a médiákon keresztül történő hasonló jellegű tájékoztatások is e cél irányába hatnának, nem úgy, mint a „Whisky-s rabló” esetében, ahol szinte hősként állította be a média a fegyveres rablót. Folyamatos, kitartó, egyénre szabott nevelési módszerekkel a társadalom számára ismét hasznos tagjaivá alakíthatjuk a TÉSZ alatt álló bűnelkövetőket, ezt minél hatásosabban, minél hamarabb érjük el, annál könnyebben, finanszírozhatóbban elérheti a büntetés a kívánt célját. 72

Irodalomjegyzék  Görgényi Ilona, Gula József, Horváth Tibor, Jacsó Judit, Lévay Miklós, Sántha Ferenc, Váradi Erika: Magyar Büntetőjog Általános rész, Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., 2012,  Hodosy Annamária: A szabadságvesztésről és annak alternatíváiról 2011  Dr. Mezey Barna: A hosszú tartamú szabadság – büntetés a joghistóriában; Börtönügyi Szemle 2/2005. 

László Zsuzsanna Örökké tartó rabság Börtönügyi Szemle 3/2008.



Magyar Büntetőjog Kommentár a gyakorlat számára 2. kiadás HVG – ORAC Lap – és Könyvkiadó, 2012



Arató László – Bátyi Zoltán: Életfogytiglan Az apró kortyokban fogyasztott halál, Quintus Kiadó, 2009



Juhász Zoltán: Jog a reményhez, Fundamentum 2/2005.



Bán Tamás: A tényleges életfogytiglani büntetés és a nemzetközi emberi jogi egyezmények, Fundamentum 4/1998.



Antal Szilvia – Nagy László Tibor – Solt Ágnes: Az életfogytig tartó szabadságvesztés empirikus vizsgálata

 Dr. Ligeti Katalin: Az új Büntető Törvénykönyv általános részének koncepciója, Büntetőjogi Kodifikáció 2006/1  Tervezet a Büntető Törvénykönyvről, Büntetőjogi Kodifikáció 2007/1.  Dr. Antal Szilvia – Dr. Tatai Lívia: Az életfogytig tartó szabadságvesztés büntetésről, Ügyészek lapja 2008. Különszám  Csóti András: A magyar börtönügy új kihívása: a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés, Börtönügyi Szemle 2/2005

73

Jogszabályjegyzék  1978.évi IV. törvény a Büntető Törvénykönyvről  2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről  Magyarország Alaptörvénye

74

Hivatkozások  http://www.jogiforum.hu/publikaciok/431  http://www.gotquestions.org/Magyar/Tizparancsolat.html  http://ugyvedvilag.hu/laparchivum.php?ref=320  http://www.origo.hu/itthon/20120228-bunteto-torvenykonyv-szigoritasa-aharom-csapas-a-gyakorlatban.html  http://index.hu/bulvar/2011/07/25/akiket_csak_a_halal_ment_meg_a_rabsagtol/  http://fn.hir24.hu/itthon/2011/04/18/halalbuntetes_ami_evtizedekig_tart/?action =PrintPage  http://www.jogiforum.hu/hirek/24772  http://magyarhirlap.hu/eletfogytiglan  http://www.168ora.hu/cikk.php?id=3137  http://www.delmagyar.hu/szeged_hirek/egyre_tobb_az_extrem_hosszu_idore_el itelt_a_csillagban/2307097/  http://www.penzcentrum.hu/karrier/tuzsufolt_bortonok_magyarorszagon_sulyos _a_helyzet.1033982.html  http://helsinkifigyelo.hvg.hu/2012/02/14/udules-a-bortonben/  http://helsinkifigyelo.hvg.hu/2013/01/03/%E2%80%9Elehetoseg-szerint-emberper-vasagy/  http://www.jogiforum.hu/hirek/27895  http://hu.wikipedia.org/wiki/Csemegi-k%C3%B3dex  www.ujbtk.hu

75

Mellékletek 1. melléklet

76

77

78

79

80