A turizmus makrogazdasági. szerepe

GKI GAZDASÁGKUTATÓ Rt.

A turizmus makrogazdasági szerepe Készült a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, a Magyar Szállodaszövetség, a Magyar Utazásszervezők és Utazásközvetítők Szövetsége, a Vendéglátó és Idegenforgalmi Munkaadók Országos Szövetsége, a Turizmus-Vendéglátás Ágazati Párbeszéd Bizottság, valamint a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara megrendelésére.

Budapest, 2004. október

GKI GAZDASÁGKUTATÓ Rt. Postacím: 1364. Budapest, Pf. 78. Internet hálózati cím: http:// www.gki.hu Székhely: Telefon: Fax: E-mail:

Budapest, V., Semmelweis u. 9. 318-1284, 318-1868 318-4023 [email protected]

Telephely: Telefon: Fax: E-mail:

Budapest, V., Gerlóczy u. 11. 266-2088, 317-6232 266-2118 [email protected]

Készítették: Adler Judit Akar László Petz Raymund

COPYRIGHT: GKI GAZDASÁGKUTATÓ Rt. A tanulmánynak vagy részeinek bármely módon való sokszorosítása tilos. A tanulmány megállapításai csak a forrás megjelölésével idézhetők.

4

Tartalom Vezetői összefoglaló

1

1. Téma-összefoglaló

4

2. Az idegenforgalom mérése

21

3. A turizmus költség-hatás elemzése társadalmi elszámolási multiplikátor modellel 3.1. A Társadalmi Elszámolási Mátrix módszere 3.2. A folyó termelési multiplikátorok 3.3. Munkajövedelmek 3.4. A teljes multiplikátorok

4. A turizmus fejlesztésének makrogazdasági és ágazati hatásai 4.1. A DUNA modell 4.2. A hatásvizsgálat menete 4.3. A hipotézisek 4.4. A makrogazdasági hatások 4.5. A turizmus fejlesztésének gazdaságszerkezeti hatásai 4.6. A turizmus teljesítményének várható alakulása 2008-ig

5. A turizmus szerepe, súlya a magyar nemzetgazdaságban 5.1. A statisztikai értelemben vett turizmus-szektor, azaz a szálláshelyszolgáltatás és vendéglátás ágazat nemzetgazdasági súlya 5.2. A teljes közvetlen turizmus szektor 5.3. A teljes közvetlen és közvetett turizmus szektor 5.4. Összegzés: az idegenforgalmi ágazat súlya a magyar gazdaságban 5.5. Az idegenforgalom foglalkoztatási részesedése

25 25 27 28 29 35 36 37 39 40 49 52 54 57 58 60 62 64

6. Költségvetési hatások

70

7. Az idegenforgalom mérése a folyó fizetési mérlegben

73

Irodalomjegyzék

78

Mellékletek

79 80 94

1. sz. melléklet: A turizmus makrogazdasági szerepe 2. sz. melléklet: A DUNA dinamikus makromodell leírása 3. sz. melléklet: A turizmus szektor makrogazdasági súlyának meghatározásához felhasznált módszertan

5

101

Vezetői összefoglaló

1. A szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás ágazat termelési kapcsolatokon keresztüli termelés-bővítő hatása átlag feletti, a 25 nemzetgazdasági ágat felsoroló rangsorban a nyolcadik helyen található. Ezen turisztikai ágazatok hazai

terméke

iránti

egységnyi

kereslet

a

kapcsolatokon keresztül összesen 1,96 egység,

termelési

beszállítói

a keletkezett bér- és

felhalmozási jövedelmek elköltését is figyelembe véve pedig már 2,96 egység termelést indukál, miközben 5,78 szoros közvetlen és közvetett foglalkoztatás-növelési kiemelkedő

hatást

generál

gazdaságélénkítő

Ezen

hatással

ágazatok

ezért

rendelkeznek,

relatíve azonban

nemzetgazdaságon belüli alacsony súlyuk következtében az itt végbemenő bővülés a teljes nemzetgazdasági növekedés csak kis részét alkotja. 2. A turizmus szektor nemzetgazdasági terjedelme a valóságban igen jelentős. 2002-ben: −

A statisztikai értelemben vett turizmus szektor: (a szálláshely-szolgáltatás és

vendéglátás

ágazat

munkahelyi

és

közétkeztetést

nélkül)

a

nemzetgazdaságban megtermelt bruttó hozzáadott érték 1,22-1,59%-át adta. Az itt foglalkoztatottak aránya 2,8% volt az összes alkalmazottéhoz képest. −

A teljes közvetlen turizmus szektor (a turistákkal „közvetlen” kapcsolatba kerülő

más

vállalkozások

teljesítményeit

is

beleértve)

adta

a

nemzetgazdasági hozzáadott érték 3,58-4,66%-át. Az itt foglalkoztatottak nemzetgazdaság egészén belüli aránya 7,1% volt. −

A teljes közvetlen és közvetett turizmus szektor (mely a teljes közvetlen turizmus szektorral kapcsolatban lévő, ahhoz beszállító tevékenységgel hozzájáruló

teljesítményeket

is

magában

foglalja)

a

magyar

nemzetgazdasági bruttó hozzáadott érték 6,73-8,76%-át tette ki. Az itteni foglalkoztatás mértéke 328 ezer fő, az alkalmazotti létszám 12%-a volt.

4

3. A statisztikai értelemben vett turizmus a 2002-es szabályok alapján kalkulálva, nagyságrendileg mintegy 50 milliárd forint, a teljes közvetlen és közvetett turizmus szektor pedig már mintegy 200 milliárd forint államháztartási befizetést teljesített. Ez a teljes közvetlen és közvetett turizmus szektor által előállított GDP 36%-a, ami valamivel alacsonyabb az átlagosan 39%-os jelenlegi adócentralizációnál. A turizmus közvetlen támogatására az állam 2001-ben 30, 2002-ben 15 milliárd forintot fordított. A két számot nem lehet egymással „szembesíteni”, mert a költségvetési befizetések az állami működés egészének finanszírozása érdekében történnek. 4. A jegybank fizetési mérlegének idegenforgalmi adatai nem tükrözik megfelelően az idegenforgalom deviza teljesítményének alakulását, sőt ez az egyenlegre vonatkozóan is igaz. Ezen adatok ugyanis egy olyan módszertan alapján képzett számok, amelyek csak nagyon áttételesen hozhatók kapcsolatba az idegenforgalom folyamataival. A szatellit számlákon alapuló elszámolás remélhetőleg segít e probléma megoldásában azért is, mert konzisztenciát teremt. Ugyanakkor e módszerrel szemben sem szabad illúziókat kergetni. 5. A szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás fejlesztésére fordított összegek – a tovagyűrűző hatások figyelembe vételével – a GDP-termelés tekintetében a nemzetgazdasági átlagnál jóval nagyobb hatékonysággal hasznosulnak 20052010 között, e tekintetben a 25 vizsgált ágazatból a 4. helyet foglalja el az építőipar, a gépipar és a pénzügyi szolgáltatók után. A turizmus az importigényesség emelkedése és a profitnövelő képesség szempontjából átlagos helyzetű, míg a munkajövedelmek növelése szempontjából átlag feletti. 6. A következő években az EU támogatások terhére számos lehetőség nyílik az idegenforgalom fejlesztésére is. Az állam főleg közvetett úton, az infrastruktúra kiépítése és az ország-propaganda végzése által nyújthat támogatást. A modellszámítások szerint a korábbi invesztíciók beérése és a további üzleti alapon megvalósuló fejlesztések hatására a szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás ágak a nemzetgazdasági átlagot megközelítően fejlődnek. Ennek az az alapvető oka, hogy a nemzetgazdaság fejlesztési prioritásain belül előnyt élveznek a termelést korszerűsítő és infrastrukturális beruházások (út, informatika, stb.). Ez 5

azonban nem jelenti azt, hogy önmagához képest a szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás fejlődése ne lehetne dinamikus, amelyben szerepet játszik a kínálatbővülés kereslet-növekedést húzó hatása, továbbá a turizmussal szemben folyamatosan növekvő lakossági és vállalkozási igények.

6

1. Téma-összefoglaló

A

kutatás

célja

a

turizmus

gazdasági

növekedésre,

foglalkoztatásra,

államháztartásra és fizetési mérlegre gyakorolt direkt és indirekt hatásának becslése, a turizmus gazdaságon belüli terjedelmének körülírása és jövőbeli alakulásának prognosztizálása. A kutatás során az alábbi megközelítéseket alkalmaztuk: − Társadalmi Elszámolási Mátrix (angol nemzetközi rövidítéssel: SAM) modell alkalmazásával költség-hatáselemzés, amely a közvetlen és a közvetett hatásokat méri a szakirodalomban szokásos különféle multiplikátorok, valamint költségvetési visszatérülési, és importvonzat mutatók segítségével. A modell lehetőséget ad a tényleges tovagyűrűzések és a réteghatások bemutatására is. − A turizmusnak a GDP növekedésére és a nemzetgazdaság ágazati szerkezetére gyakorolt

hatásainak,

illetve

a

turizmusba

befektetett

források

hasznosulásának vizsgálata a DUNA modell segítségével. − A turizmus terjedelmének becslése és a változások prognosztizálása (a GDP-ben való részesedés, a foglalkoztatottak száma és aránya, államháztartási kapcsolatok) szakágazati bontású adatbázisok felhasználásával. − A turizmus folyó fizetési mérlegben való megjelenésére vonatkozó azon módszertani problémák áttekintése, amelyek miatt jelenleg és az elmúlt 5-6 évben alig volt kapcsolt a reál és a pénzügyi folyamatok mutatói között. 1. Minden megrendelés és beruházás – a multiplikátor hatáson keresztül – tovagyűrűző hatást indít el a gazdasági rendszerben, mivel a kibocsátás és a foglalkoztatottság bővülését eredményezi. E bővülés nagyobb, mint maga az eredeti megrendelés vagy beruházás. A költség-hatáselemzés az ágazatok működésének közvetlen és közvetett hatásait méri, legalábbis addig, ameddig bizonyos

jövedelmek

és

kiadások

7

között

megfelelő

arányosság

feltételezhető. A mérés elvégzéséhez –számos indok miatt - az ún. Társadalmi Elszámolási Mátrix modell alkalmazása mellett döntöttünk. A Társadalmi Elszámolási Mátrix egy olyan azonos számú sort és oszlopot tartalmazó számtáblázat, aminek egy-egy sora mutatja egy adott gazdasági szereplő, illetve kategória (összefoglaló néven: „számlák”) jövedelmeit (forrását), oszlopai pedig az adott szereplő (kategória) kiadásait (felhasználását). Természetesen a forrás és felhasználás megjelölés attól függően felcserélendő, hogy jövedelmek áramlásáról vagy az ezzel ellentétes irányú termékáramlásokról beszélünk. A SAM modell lényegében abból áll, hogy endogén (a modell számára „belső”) és exogén (a modell számára „kívülről érkező”) számlákat megkülönböztetve az exogén kiadások változásának az endogén számlákra való hatását számítja. Az endogén számlák azok, amelyeknek a bevétele a modellben kiadást indukál, azaz azon szereplők és kategóriák, amelyeknél a bevételek (források) elköltése (felosztása) viszonylag automatikusan és előrelátható szerkezetben történik. Az endogén számlák a termékek és szolgáltatások számlái (a kereslet ráfordításokat

illetve

importot

indukál),

a

háztartások

számlái

(a

munkajövedelmeket és az inputált ingatlanszolgáltatásból álló ún. vegyes jövedelmet a rétegek a rájuk jellemző kiadási szerkezetben elköltik) és a felhalmozási számlák (a készletfelhalmozás gyűjtőszámlája, valamint az egyes ágazatok beruházási számlái az egyes gazdasági szereplőknek az adott jellegű felhalmozásra fordított összegeit az ágazatra jellemző szerkezetben beruházási javakra, illetve készletfelhalmozásra költik). A modellben újra elköltésre nem kerülő, a körforgásból kieső (a szakirodalomban elszivárgónak illetve elfolyónak hívott) jövedelmek az adókból, az importból és a vegyes tartalmú (és ezért nehezen követhető) különféle transzferekből állnak. Minden, a körforgásba kívülről bekerülő jövedelem előbb vagy utóbb e tételek valamelyikében csapódik ki, természetesen közben különféle egyéb gazdasági hatásokat (termelés, foglakoztatás, lakossági jövedelmek, beruházás, erőforráslekötés, stb.) okozva. 8

Ha közvetlenül csak egy-egy endogén számlát érintő, és egységnyi exogén kiadások hatásait számítjuk ki, akkor a különféle (parciális) multiplikátorokat kapjuk meg. A multiplikátorokat elsőrendűen aszerint osztályozzák, hogy melyik kategóriára (számlára) vonatkozó hatásokat mutatnak. Eszerint beszélhetünk termelési, foglalkoztatási, jövedelmi, beruházási, stb. multiplikátorokról. A folyó termelési multiplikátorok az egyes ágazatok hazai terméke iránti egységnyi megrendeléseknek a hatását mutatják az egyes ágazatokra, de csak az ágazatok közötti technológiai kapcsolatokat figyelembe véve. A szálláshelyszolgáltatás és vendéglátás ágazat hazai terméke iránti egységnyi kereslet a termelési beszállítói kapcsolatokon keresztül összesen 1,96 egység bruttó termelést generál, amiből 1,05 a saját részesedése (1 az eredeti megrendelés, 0,05 pedig a visszacsatolódó, közvetett kereslet). Ez utóbbináll jóval erősebb közvetett hatás mutatható ki az élelmiszergazdaságban (0,33), némileg erősebb a

kereskedelemben

(0,10)

és

az

a

gazdasági

tevékenységet

segítő

szolgáltatásoknál (0,11). Ezek az ágazatok tehát – közvetetten – többet profitálnak a turizmus felé irányuló keresletből, mint maga a turizmus. A termelési kapcsolatokon keresztül indukált termelés-bővítő hatás tekintetében a turizmus a 25 nemzetgazdasági ágat felsoroló rangsorban a nyolcadik helyen található, ami azt jelenti, hogy a turizmus felé irányuló többletkereslet (termelési szemléletű) gazdaságélénkítő hatása átlag feletti. A teljes multiplikátorok a folyó termelési multiplikátoroktól két lényeges dologban térnek el. − Egyfelől a termelési (technológiai) kapcsolatokon túlmenően figyelembe veszik az indukált jövedelmi (háztartások jövedelmének elköltésén és felhalmozási kiadásokon keresztüli) hatásokat is. − Másfelől pedig nem feltételezik, hogy a kiinduló kereslet csak hazai termékre irányult.

9

A szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás ágazat hazai terméke iránti egységnyi kereslet összesen 2,96 egység termelést indukál, amiből a saját hozzájárulás 1,07, vagyis egységnyi kereslet szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás iránt (aminek a kielégítése most éppen tényleg csak hazai termelésből történik) a bérés felhalmozási jövedelmek elköltését is figyelembe véve erősebb hatásokkal jár, mint a folyó termelés multiplikátor. A turizmus-szektor és az egyéb nemzetgazdasági ágak teljes multiplikátorait összevetve megállapítható, hogy a szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás multiplikátoránál mindössze egyetlen ágazat mutat magasabb teljes multiplikátort, s ez pedig a pénzügyi tevékenység (3,78). A turizmus felé irányuló kereslet tehát – a technológiai és az indukált jövedelmi kapcsolatokon keresztül - erős tovagyűrűző

hatásokat

generál,

vagyis

a

különböző

ágazatok

felé

megvalósuló költések közül a turizmus-szektor kiemelkedő e költések gazdaságélénkítő hatását tekintve. A költség-hatáselemzés és ennek segítségével az idegenforgalom gazdasági terjedelmének bemutatása a legfrissebben rendelkezésre álló, 2002-re vonatkozó adatok alapján történt. Ezen számítások új adatok alapján való jövőbeni egy-két évenkénti elvégzését,(s esetleg módszertani finomítását is) szükségesnek tartjuk. Ezt indokolja, hogy a jelen tanulmányunk szeptemberi munkaközi anyagaként ismertetett értékek a most közöltnél még magasabbnak mutatkoztak, mert azok korábbi évek adatai alapján készültek. Márpedig a 2002-es esztendő kedvezőtlen adottságú és eredményű volt az idegenforgalom számára, s ez a számítási eredményeken is tükröződik. A szeptemberi számítások eredményei szerint a szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás szektor folyó termelési multiplikátora a mostani 1,96 helyett 2,53 volt, míg a teljes multiplikátor értéke nem változott.

2. A turizmus fejlesztésének a magyar gazdaság termelési és fogyasztási szerkezetére gyakorolt hatását a DUNA modell segítségével vizsgáltuk. Azzal a hipotézissel éltünk, hogy 2005-ben és 2006-ban az egyes nemzetgazdasági ágakban – a DUNA modellben jelenleg funkcionáló 2001. évi árbázison számítva

10

– az alapváltozathoz képest évi 5 milliárd forint többlet beruházás realizálódik. A feltételezés indokai: − A 2005-ben és 2006-ban a hipotetikus 5-5 milliárd forintnyi többlet-beruházás feltételezése mögött részben közgazdasági, részben modellezés-technikai megfontolások állnak. Az évi 5 milliárd forintot kitevő beruházási többlet a szálláshely-szolgáltatás és vendéglátásban

egy

év

alatt

megvalósuló

beruházások mintegy 15%-a körül értékét jelenti. −

A kétszer 5 milliárd forintnyi többlet-beruházás jelentősége az egyes nemzetgazdasági ágak számára igen eltérő, lévén az egyes szektorok teljesítményei

között

igen

számottevőek

a

különbségek.

A

korrekt

összehasonlítás, az ágazatok „versenyeztetése” azonban ezt a módszertani megoldást teszi szükségessé. − A következő két évben a különböző ágazatokba érkező évi 5 milliárdos többlet-befektetés teljesen exogén jellegű abban az értelemben is, hogy a modell

nem

foglalkozik

ezen

összegek

származásával,

azaz

ezen

befektetések miatt nem feltételez más területeken elvonásokat. − Az előrejelzési időszak ebben az esetben a 2005 és 2010 közötti periódus. Ilyen időtávra azért van szükség, hogy a beruházási többletek hatásainak kibontakozása, illetve ezek „lecsengése” is vizsgálható legyen. − A turizmust ebben a megközelítésben – hasonlatosan a Társadalmi Elszámolási Mátrixszal végzett számításaink esetében is – a szálláshelyszolgáltatás és vendéglátás ágazattal azonosítjuk. Tesszük ezt azért, mert a nemzeti számla és az Ágazati Kapcsolatok Mérlegére vonatkozó adatok – ma még – egyéb eljárást nem tesznek lehetővé. A turizmus területén hipotetikusan megvalósuló (5-5 milliárd forint 20052006-ban), pótlólagos beruházások – melyek az akkori folyóáras GDP kb. 0,04%-át

teszik

ki

–

a

2005-2010

közötti

időszak

átlagában

a

nemzetgazdasági GDP-termelés évi 0,07%-os növekedését eredményezik. 11

Más megfogalmazásban ez azt jelenti, hogy a szűk értelemben vett turizmus területén

megvalósuló

minden

10

milliárd

forintnyi

többlet-beruházás

a

nemzetgazdasági GDP-termelést 0,2%-kal növeli, azaz 10%-os beruházásnövekedés ebben az ágazatban mintegy 1,5 tízezrelék nemzetgazdasági GDPbővülést

eredményez.

Ezzel

a

magyar

nemzetgazdaság

ágazatainak

rangsorában a turizmus-szektor a negyedik helyre került, viszonylag kevéssé lemaradva az építőipar, a gépipar és a pénzügyi szolgáltatások mögött. Elmondható tehát, hogy az idegenforgalmi szektor fejlesztésére fordított összegek – a tovagyűrűző hatások figyelembe vételével – a GDP-termelés tekintetében a nemzetgazdasági átlagnál jóval nagyobb hatékonysággal hasznosulnak. Az egyes ágazatok fejlesztéseinek a nemzetgazdaság összes beruházására kifejtett hatásai tekintetében (vagyis, ha minden ágazat hipotetikusan ugyanazt az 5-5 milliárd forint pótlólagos fejlesztést hajtja végre) a szálláshely-szolgáltatás fejlesztését célzó hipotetikus invesztíciók a 2005 és 2010 közötti időszakban a nemzetgazdasági beruházásokat évi átlagban 0,16%-kal növelik a DUNA modell alap-előrejelzéséhez képest. Ennél nagyobb hatás mutatható ki az egyéb feldolgozóipar

(0,23%),

a

gépipar

(0,22%),

az

építőipar

(0,21%),

a

mezőgazdaság (0,19%), a pénzügyi szolgáltatások (0,19%) és a könnyűipar (0,17%) esetében. A turizmus ebben az esetben tehát a nemzetgazdasági rangsor hetedik helyét foglalja el, s a nemzetgazdasági átlagot ebben a tekintetben is jelentősen meghaladja. Az egyes nemzetgazdasági ágazatokba történő befektetéseknek a lakossági fogyasztásra kifejtett hatásai közötti különbségek valamivel kisebbek, mint akár a beruházások, akár a GDP-termelés területén regisztrálható hasonló különbségek. A lakossági fogyasztás esetében az előrejelzési időszak éves átlagos növekedése minden szektort figyelembe véve a 0,01-0,06% közötti sávban mozog, míg a GDP-termelés esetében ez a sáv 0,01-0,09%, a nemzetgazdasági beruházások esetében 0,02-0,23% közötti. A szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás esetében ez az érték 0,04%, ami azt jelenti, hogy a 2005 és 2010 közötti időszakban, éves átlagban ennyivel bővül a lakossági fogyasztás a modell alapváltozatához képest a hipotetikusan megvalósuló beruházási 12

projektek hatására. Ennél nagyobb hatást váltana ki az építőipar, az egyéb feldolgozóipar (0,06-0,06%), illetve a kohászat, fémfeldolgozás és a pénzügyi szolgáltatások területén megvalósuló beruházások. A GDP termelési és felhasználási oldalának fő tételeit jelentő kategóriák után bemutatjuk

milyen

hatásokat

generálnának

az

egyes

nemzetgazdasági

ágazatokban realizálódó hipotetikus beruházások az import esetében. Az idegenforgalmi

szektor

ebben

a

tekintetben

a

fentieknél

valamivel

kedvezőtlenebb, de az átlagosnál még így is kedvezőbb helyzetben van, hiszen a nemzetgazdasági ágaknak a generált import-igényesség alapján konstruált rangsorában a 8-10. helyet foglalja el (e listában az első helyezettnek a legkevésbé import-igényes szektort tekintjük). A vállalati jövedelmezőséggel való kapcsolat tekintetében, azaz a generált bruttó

profit

esetében

a

szálláshely-szolgáltatás

és

vendéglátás

a

nemzetgazdasági átlag körüli éves átlagos növekedést produkál (a magyar gazdaság ágazatainak rangsorában a 8-11. helyet foglalja el). A munkavállalói jövedelmek generálása tekintetében a turizmus szektor egy kicsit jobban szerepel, mint a vállalati jövedelmek generálásában, az erre vonatkozó lista 7-10. helyét foglalva el. Az egyes kategóriák éves átlagos többletei a 2005-2010 közötti időszakban (az alap-előrejelzés százalékában) GDP-

Beruházások

termelés

Lakossági

Import

fogyasztás

Építőipar

0,09

0,21

0,06

0,06

Gépipar

0,08

0,22

0,03

0,29

Pénzügyi szolgáltatások

0,08

0,19

0,05

0,05

Szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás

0,07

0,16

0,04

0,03

Forrás: GKI számítás

A fenti táblázat azt foglalja össze, hogy az előzőekben ismertetett számítások alapján melyek azok az ágazatok, amelyekbe történő beruházások a legnagyobb mértékű tovagyűrűző hatásokat váltják ki hazánk gazdaságában. Másképpen 13

fogalmazva: ezeknek az ágazatoknak a fejlesztése jár a leginkább szétterülő hatással. A pótlólagos invesztíció gazdasági szerkezet-módosító hatásai késleltetve jelentkeznek. A nemzetgazdaság ágai közül a legjelentősebb hatás magában a szálláshely-szolgáltatásban és vendéglátásban jelentkezik: a hipotetikusan bekövetkező beruházások évi átlagban itt több mint 1,3%-os kibocsátás-bővülést indukálnak. A többi ágazatban nagyságrendekkel kisebb a kiváltott hatás nagysága. A turizmus fejlesztése az átlagosnál jelentősebb hatást vált ki a nem fém ásványi termékek gyártása (tehát az építőanyag-ipar), az építőipar, a kereskedelem és a gazdasági szolgáltatások esetében. Ezek a számítási eredmények összhangban vannak a közgazdasági logikával, ugyanis a fenti szektorok és a turizmus technológiai kapcsolatai számottevőek. A lakossági fogyasztás esetében is érezhető a kiváltott hatás késleltetettsége. A turizmusba történő beruházás a legnagyobb éves átlagos növekedés indukálja az alábbi cikkcsoportok esetében: hús, baromfi, hal, tej és tejtermékek, egyéb élelmiszerek, fűtőanyagok, gépjárművek, lakhatási kiadások. Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a turizmusba eszközölt fejlesztések elsősorban a turizmushoz technológiai értelemben szorosabban kötődő ágazatok kibocsátására vannak a legnagyobb hatással, a fogyasztási szerkezetet pedig nem módosítják alapvetően – általában a nagyobb árrugalmasságú cikkcsoportok fogyasztása bővül a legnagyobb mértékben. 3. Az idegenforgalmi szektor valódi terjedelmének, súlyának meghatározása érdekében a turizmus szektornak a következő három rétegét különböztetjük meg. − A statisztikai értelemben vett turizmus szektor: ebbe a csoportba a KSH által megfigyelt tevékenységi osztályozási rendszer (TEÁOR) szálláshelyszolgáltatás és vendéglátás ágazata tartozik. A jelen kutatás során az ide sorolt tevékenységek közül nem definiáljuk a turizmus részének a munkahelyi és a közétkeztetést, mivel ez ilyen tevékenységet végzők általában sem közvetlenül, sem közvetetten nem kerülnek kapcsolatba a turizmus szektor 14

fogyasztóival, azaz a turistákkal. Tevékenységük tehát nem tartozik az idegenforgalmi ágazatba. − A teljes közvetlen turizmus szektor: ide soroljuk az 1. pontban szereplő tevékenységeken felül a turizmushoz közvetlenül köthető tevékenységeket, tehát azokat, amelyek kínálati oldalának szereplői közvetlenül kapcsolatba kerülnek a turistákkal. (A közvetlenség ebben az értelemben persze nem zárja ki szervezők, közvetítők vagy ügynökök jelenlétét.) − A teljes közvetlen és közvetett turizmus szektor: a 2. pontban felsorolt tevékenységek mellett ide tartoznak azok a tevékenységi körök is, amelyek az idegenforgalmi szektor közvetlen beszállítói. Az ezekben az ágazatban tevékenykedő termelők és szolgáltatók közvetlenül nem találkoznak ugyan a turistákkal,

de

munkájuk

nélkül

az

idegenforgalomhoz

kapcsolódó

szolgáltatások végzése lehetetlen lenne. Az ebbe a csoportba tartozó ágazatok

a

turizmus

szektorral

közvetlen

technológiai

(beszállítói)

kapcsolatban vannak. A turizmussal, az idegenforgalommal való kapcsolat szorossága szerinti „rétegek” gazdasági

szerepének,

súlyának

meghatározása

céljából

két

alapvető

információforrást használtunk: − egyrészt a KSH Nemzeti Számlák statisztikáját, amely a társadalmi újratermelési és a jövedelmi folyamatok legfontosabb jellemzőit tartalmazza − másrészt a kettős könyvvitelt vezető vállalkozások mérlegadatait tartalmazó adatbázist. A két forrás adatainak és az erre a célra kifejlesztett becslési eljárás alkalmazásával az alábbi eredményekre jutottunk: − A statisztikai értelemben vett turizmus szektor, tehát a szálláshelyszolgáltatás és vendéglátás ágazat (amibe a korlátozottan igénybe vehető

15

munkahelyi és közétkeztetést nem számítjuk bele) tettei ki 2002-ben a nemzetgazdaságban megtermelt bruttó hozzáadott érték 1,22-1,59%-át. − A teljes közvetlen turizmus szektorban tevékenykedő termelő és szolgáltató vállalkozások (tehát azok, amelyek a fogyasztókkal – azaz a turistákkal – „közvetlen” kapcsolatba kerülnek, beleértve a statisztikai értelemben vett turizmus szektort is) adják a nemzetgazdasági hozzáadott érték 3,58-4,66%át. − A teljes közvetlen turizmus szektorral technológiai (beszállítói) kapcsolatokon keresztül érintkező ágazatok reprezentálják a nemzetgazdasági hozzáadott érték 3,15-4,1%-át. − Így a teljes közvetlen és közvetett turizmus szektor tettei ki 2002-ben a teljes magyar nemzetgazdasági bruttó hozzáadott érték 6,73-8,76%-át. A turizmus részesedése a magyar nemzetgazdaság által megtermelt bruttó hozzáadott értékből 2002-ben (%)

T eljes közvetlen és közvetett turizm us szektor

T eljes közvetlen turizm us szek tor

S tatisztik ai értelem ben vett turizm us szek tor

0

1

2

3

4

A m érlegadatbázis alapján

Forrás: a GKI Rt. számításai

16

5

6

7

8

9

A nem zeti szám lák alapján

10

A kétfajta pontbecslés-sorozat a különböző tevékenységi szegmensek súlyának, részesedésének alsó és felső határait jelentik. Az így előálló intervallumbecslések az idegenforgalmi szektor valódi súlyának határait jelentik, hiszen mind a

kétfajta

pontbecslés-sorozat

mögött

logikus

gondolatmenet,

illetve

közgazdasági megfontolásokon nyugvó módszertan áll. A teljes közvetlen turizmus szektor által termelt hozzáadott érték megoszlása ágazatok szerint (%)

Mező- és erdőgazdálkodás

0,93

Kereskedelem, javítás

2,03

Szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás

34,27

Szállítás

17,46

A szállítás kiegészítő tevékenységei

12,93

Posta és távközlés

4,46

Pénzügyi szolgáltatások

10,53

Ingatlanügyletek, kölcsönzés

8,38

Gazdasági tevékenységet segítő szolgáltatások

2,33

Egyéb szolgáltatások

3,69

Teljes közvetlen turizmus szektor

100,00

Forrás: a GKI Rt. számításai

A fenti táblázat az elvégzett számítások eredményének egy másik lehetséges metszetét mutatja be: a teljes közvetlen turizmus szektorban megtermelt hozzáadott

érték

megoszlását

nemzetgazdasági

ágazatok

szerint.

Az

eredményekből látható, hogy a szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás részesedése természetesen a legnagyobb, de jelentős a szállítás és kiegészítő tevékenységei, a pénzügyi szolgáltatások és a gazdasági szolgáltatások szerepe is. 4. Az idegenforgalmi szektor foglalkoztatási képességét – a GDP számításnál ismertetett szintenként – a KSH intézményi munkaügyi statisztikája és a gazdasági szervezetek működését vizsgáló megfigyelése, továbbá az előző fejezetekből nyert számítási eredmények segítségével vizsgáltuk és az alábbi eredményeket kaptuk: 17

− A turizmussal foglalkozó szakágazatokban (utazásszervezés, szálláshelyszolgáltatás, vendéglátás a munkahelyi és a közétkeztetés nélkül) a statisztikai értelemben vett foglalkoztatottak száma 62,5 ezer fő volt 2002-ben és 64 ezer 2003-ban. A foglalkoztatottak átlagos állományi létszámához képest ez 2,3%-ot tett ki mindkét évben. Az öt főnél kevesebbet foglalkoztató cégek létszámát és körükben az adókapcsolatok hiánya miatt a KSH által végzett korrekciót is figyelembe véve a foglalkoztatás 2,8%-os hányadra emelkedett. − A teljes közvetlen foglalkoztatás nagysága a 4 főnél többet alkalmazók körében 150 ezer fő volt 2002-ben és 154 ezer 2003-ban, a nemzetgazdaság egészén belüli foglalkoztatási arány 5,5-5,6%-ra adódott. A kisméretű gazdasági szervezetek létszámával történt korrekció után a teljes közvetlen foglalkoztatás mértéke 193, illetve 195 ezer főt tett ki a két egymást követő

évben,

s

ez

7,1%-os

részesedést

jelentett

az

összes

foglalkoztatásból mindkét évben. − A teljes közvetlen és közvetett termelési hatás meghatározásához a korábbi fejezetben használt 1,88-es átlagos termelési multiplikátort a foglalkoztatás esetében nagyságrendileg 10%-kal csökkentettük a termelékenységi hatás erőteljesebb figyelembe vétele miatt. A multiplikátor ez esetben a termelő ágazatokban (ipar, építőipar, mezőgazdaság) áttételesen jelentkező hatást fejezi ki. Ezekben az ágakban a termelés növekedésénél általában alacsonyabb mértékben nő a foglalkoztatás a termelékenység növekedése miatt.

Ezért

indokoltnak

tartottuk

alacsonyabb,

1,7-es

foglalkoztatási

multiplikátort alkalmazni. A teljes közvetlen és közvetett foglalkoztatás mértéke 328 ezer főt tett ki 2002-ben és 331 ezret 2003-ban, ez a létszám 12%-a volt. A mutató értékelésénél figyelembe kell venni, hogy a multiplikátor fenti módszerű alkalmazása miatt az eredmény nemcsak a turizmushoz közvetlenül kapcsolódó ágazatok tovagyűrűző hatását jelzi, hanem a teljes közvetlen mutatóban szereplő többi ágazatét is (pl.: a gépjárműjavítás szakágazat turizmust érintő részének az iparra gyakorolt áttételes hatása is érvényesül benne).

18

A turisztikai szakágazatokban középtávon 2% körüli létszámnövekedést valószínű éves átlagban 2006-ig a reálisan feltételezhető további szálláshely növekedés, továbbá a vendégéjszakák számának alakulása, a szolgáltatások bővülése következtében. A következő EU tervezési ciklusban 2007-2013 között ennél szerényebb, éves átlagban egy százalék körüli létszám-bővülés látszik valószínűnek. Ez összességében 2006-ig bő 6%-os, 2013-ig további bő 7%os létszámgyarapodást jelent a turisztikai szakágazatok összességében. A létszám abszolút számban nő, de részesedése az összes foglalkoztatásból minimálisan, egy tized százalékponttal bővül. A létszámnövekedés forrása elsősorban a fekete foglalkoztatás csökkenése, az atipikus foglalkoztatási formák terjedése lesz. Az idegenforgalmi szakágazatok egy része erősen élőmunka-igényes, azonban a műszaki fejlődés, az Internet használat e területet sem hagyja érintetlenül, továbbá a termelékenység javulásának itt is még komoly tartalékai vannak. Mindezért a fentieknél jelentősebb

létszámgyarapodásra

akkor

sem

lehet

számítani,

ha

az

idegenforgalmi konjunktúra kedvezően alakul. A teljes közvetlen turisztikához kapcsolódó foglalkoztatás létszáma a fentiekénél

is

szerényebb

mértékben

emelkedik,

miközben

a

termelő

ágazatokban foglalkoztatottak száma és aránya folyamatosan csökken a modern ipari

államok

fejlődési

tendenciáinak

megfelelően.

A

technikai

fejlődés

következtében megvalósuló létszámkiszorító hatás következményeként a teljes közvetlen foglalkoztatás igen szerényen, évi néhány tized százalékponttal emelkedik, így foglalkoztatási részaránya is alig nő, vagy szinten marad. A teljes közvetlen és közvetett foglalkoztatás viszont abszolút számban és arányában nő (2006=355 ezer fő, 2013=380 ezer fő), mindkét időpontban 12,7, % lesz. 5. A turizmus szektor költségvetési kapcsolatainak becslése alapján arra a megállapításra jutottunk, hogy a fő közterhek (társadalombiztosítási járulékok, nyereség és helyi adók, ÁFA, személyi jövedelemadó) 2002-es szabályai alapján kalkulálva, nagyságrendileg a szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás szakágazat 50 milliárd, a teljes közvetlen és közvetett turizmus szektor 203 milliárd forint 19

költségvetési befizetést teljesített. Ez az általuk előállított GDP 36%-a, ami kissé eltér a jelenlegi átlagosan 39%-os adócentralizációtól. A turizmus közvetlen támogatására az állam 2001-ben 30, 2002-ben 15 milliárd forintot fordított. A két számot nem lehet egymással „szembesíteni”, mert a költségvetési befizetések az állam egészének működtetése érdekében történnek. 6. A folyó fizetési mérlegben megjelenő pénzügyi folyamatok nem tükrözik kellő pontossággal a naturális és egyes más pénzügyi mutatók alakulását, a kettő szétválása egyre szembetűnőbb. Ennek az az oka, hogy jelenleg a folyó fizetési mérleg mérési módszertana – objektív okok miatt – teljesen elszakadt a turizmus reálgazdaságától. A jelenleg is alkalmazott módszertan a kötött devizagazdálkodás körülményeire épül,

miközben

az

már

1997-ben

megszűnt.

Az

MNB

ezért

kényszermegoldásokhoz folyamodik és elsősorban a kereskedelmi bankok jelentéseire alapozza az idegenforgalmi tételek meghatározását. A kereskedelmi bankoknak jogcímek szerint kellene kódolniuk a forgalmat, ami nem működik tökéletesen.(Pl.: a 2004. május 1-i EU belépés óta tilos a 12.500 euró alatti tranzakciók mibenlétéről kérdezni az ügyfelet, ha az az EU határain belül zajlik.) Az idegenforgalmi egyenleg egyes elemeinek meghatározása három pilléren alapszik: − a kereskedelmi bankok jelentésén; − a valutaforgalmazók (banki ügynökként leadott) jelentésén; − az MNB becslésein. A kereskedelmi bankok az idegenforgalmi bevételeket és kiadásokat magán és üzleti célú jogcímekre választva közlik. A megfigyelt ügylet-típusok a következők: − Átutalások: A rezidensek és a nem rezidensek közötti számlamozgásokat jelentik. 20

− Kártyaelszámolások: A kártyatársaságok jelentése nettó szemléletű, ezért nem lehet látni, hogy valójában a bevételi és kiadási oldalon milyen mozgások történtek és annak mi volt a valódi tartalma. A kártyatársaságok már csak a kártyaforgalom egyenlegét közlik, és a bankok valamennyi rezidens-nem rezidens közötti forgalmat idegenforgalomként számolják el. Az MNB becslése szerint két-, két és félszer több a bevétel, mint a kiadás. Vagyis a nem rezidensek kártyával történő belföldi költése ennyivel magasabb a rezidensek külföldön történt kártyafizetéseinél. − Utazási csekk elszámolások: itt is nettó egyenleg-elszámolás történik, s a tartalmi gondok hasonlók, mint a kártyaforgalom esetében. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a bankokon belül nem különítik el az utazási csekk-beváltásból, a valutaváltásból és az átutalásból származó forgalmat, ezek együttesen állnak rendelkezésre. Az MNB az összesített adatokat kapja meg, melyek csak országot és devizanemet tartalmaznak. A pénzügyi folyamat nyomon követhető, de kérdéses, hogy a pénzmozgásokból mennyi kötődik a turizmushoz. A valutaforgalmazók összesen négyféle adatot szolgáltatnak: − mennyi valutát vettek illetve adtak el rezidenseknek; illetve − mennyi valutát vettek illetve adtak el nem rezidenseknek. Forgalmuk 2001 óta csökken, köztük a nagy adatszolgáltatóké is. Az elszámolás konszolidáltan történik, azaz egy-egy valutaforgalmazó banki tulajdonosa összevontan közli az adatokat, az egyes pénzváltó helyek forgalma, esetleges megszűnése, újak létrehozása nem válik ismertté. Az MNB tehát valójában a pénzmozgásokat figyeli, és az azok mögötti gazdasági eseményeket nem látja, főleg a kis összegű forgalmak esetén, így a fenti adatgyűjtésekből nyert információkat arányosítással bontja szét jogcímekre.

21

Az arányosítás a turizmus esetében történelminek nevezhető 1997 előtti tapasztalati tények alapján történik. Az így kapott értékeket korrigálják néhány tétellel. Ez a módszer azt a veszélyt hordozza magában, hogy a turizmus területén az elmúlt 5-6 év során ténylegesen bekövetkezett változásokat nem, vagy csak esetlegesen képes átemelni a pénzügyi elszámolásokba. Magyarországon a devizaliberalizáció következtében megengedett a tranzakciók külföldi fizetőeszközzel történő lebonyolítása. A számlákon, vagy pénzváltóknál megjelenő pénzmozgások nem feltétlenül kapcsolódnak az idegenforgalomhoz, sőt

egyre

többféle

gazdasági

esemény

(munkavállalás

ellenértéke,

ingatlanforgalom és bérlet, ajándék, jóvátétel, stb.) eredőjeként alakulnak. Emellett az euró megjelenése (és az igen alacsony euró betéti kamat) vélhetően azt is eredményezte, hogy az idegenforgalmi euró bevételek egy része készpénzben marad. Így nyilvánvalóan számottevően megnőtt a lakosság kezében lévő euró készpénzállomány, amit a nyilvántartási rendszer nem tud kezelni. A szatellit számlákon alapuló elszámolásra való áttérés az idegenforgalmi pénzmozgások korrekt nyomon követhetősége érdekében is sürgető. A közeljövőben az EU-n belüli jogcím nélküli átutalások limitösszege várhatóan 50.000 euróra emelkedik, ami tovább lehetetleníti az idegenforgalom tényleges nagyságának becslését. Magyarország majdani belépése az euró övezetbe pedig gyakorlatilag megszünteti még ennek a megfigyelésnek is a lehetőségét, azaz hogy pénzforgalmi oldalról mérni lehessen az idegenforgalom alakulását. Összességében a jegybank fizetési mérlegének idegenforgalmi adataiból nem tudható, hogy az idegenforgalom teljesítménye hogyan alakul, sőt még az is kérdéses, hogy az idegenforgalom mennyivel járul hozzá a fizetési mérleg hiányának csökkenéséhez. A folyó fizetési mérlegben szereplő idegenforgalmi adat ugyanis egy olyan módszertan alapján képzett szám, amelynek nagyon áttételes köze van az idegenforgalom folyamataihoz. Az idegenforgalom reál és pénzügyi adatainak az összegyűjtésére alkalmazott módszerek inkoherenciája miatt kevéssé lehet egymásnak megfeleltethető összefüggéseket levonni. 22

A szatellit számlákon alapuló elszámolással szemben sem szabad illúziókat kergetni, nyilván ennek a mérési módszernek is meglesz a sajátos torzítása. A jelenlegi helyzettel szemben viszont előnye, hogy a reálgazdasági és pénzügyi oldal mérése egymással konzisztens adatok alapján történik. 7. A

jövőben

az

EU

támogatások

terhére

számos

lehetőség

nyílik

az

idegenforgalom fejlesztésére is. Az állam főleg közvetett úton, az infrastruktúra kiépítése által és emellett az ország-propaganda révén nyújthat támogatást. A turizmus teljes terjedelmére fentebb ismertetett számszerű eredmények Magyarország adottságaihoz képest kedvezőnek minősíthetők. Közép és hosszú távon minimum célként az elért fajlagos pozíciók megőrzését, esetleg kismértékű növelését lehet reális célnak megfogalmazni. Az általános növekedés viszonyai között ez is kemény hatékonyságjavulást igényel. A szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás ágazat a nemzetgazdaság egyik legkisebb ágazata (2002-ben súlya GDP termelésből 1,8%, a folyóáras beruházásból 1,2% foglalkoztatásból 2,8 %), ezért viszonylag erős kisugárzása ellenére fejlődése korlátozott szerepet tud csak játszani a nemzetgazdaság növekedésében, viszont a hazai és nemzetközi konjunktúra alakulása erősen determinálja az ágazat pozícióit. Prognózisunk szerint a korábbi invesztíciók beérése és a további üzleti alapon megvalósuló fejlesztések hatására a szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás ágak a nemzetgazdasági átlagot megközelítően fejlődnek. Ennek az az oka, hogy a nemzetgazdaság fejlesztési prioritásain belül előnyt élveznek a termelést korszerűsítő és infrastrukturális beruházások (út, informatika). Ez azonban nem jelenti azt, hogy önmagához képest a szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás fejlődése ne lehetne dinamikus, amelyben szerepet játszik a kínálat-bővülés kereslet-növekedést húzó hatása, továbbá a turizmussal szemben folyamatosan növekvő lakossági és vállalkozási igények.

23

2. Az idegenforgalom mérése

Az idegenforgalomnak, mint a nemzetgazdasági ágakon átívelő tevékenységnek a mérésére hosszú idő óta fennáll az igény nemzetközi és hazai viszonylatban egyaránt. Az idegenforgalom bonyolult hatásokat gyakorol a gazdaság fejlődésére. Elsődlegesen az idegenforgalmi ágak: szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás, utazásszervezés) volumenét és növekedési ütemét határozza meg. Számos más nemzetgazdasági ág piaci helyzetének alakításában részleges szerepet játszik (közlekedés, távközlés, kereskedelem, pénzügyi szolgáltatások, egészségügyi, kulturális, sporttal kapcsolatos szolgáltatások, államigazgatás), míg mások termelése és szolgáltatásai iránt csak áttételesen támaszt keresletet (mezőgazdaság, ipar, építőipar, környezetvédelem,). Az idegenforgalom gazdaságra gyakorolt közvetlen és közvetett hatásai együttesen a szatellit számlákon és az ágazati kapcsolatok mérlegén alapuló modellen keresztül lennének megragadhatóak. A magyar turisztikai szatellit számlarendszer alkalmazásának első eredményei várhatóan 2004. év végén kerülnek nyilvánosságra, s ez új perspektívát nyit az előbbiekben jelzett számítások elvégzésére: a turizmus valós terjedelmének jelen idejű meghatározására és az előreszámítások megalapozására. A turizmus fogalmát az ENSZ Statisztikai Bizottsága által 1993-ban meghatározott módon értelmeztük, tehát a turizmus fogalomkörébe értendő minden olyan utazás, amelynek célja nem kereső tevékenység végzése, időtartama pedig maximum egy év. Számításaink és becsléseink során törekedtünk ezen szemlélet érvényesítésére, de ehhez gyakran nem álltak rendelkezésre kellő mélységű információk. Jelen tanulmányunkban a rendelkezésre álló hagyományos módszerekkel kíséreljük meg megelőlegezni a turizmus szektor mérését. Ennek nehézsége abban áll, hogy a KSH által közölt makrogazdasági és szektorális adatok nem fedik le pontosan a turizmushoz kapcsolódó tevékenységeket. A GKI Rt. olyan becslés elkészítésére vállalkozott, amely a rendelkezésre álló összes statisztikai információ (ágazati

24

kapcsolatok mérlege, nemzeti számlák, vállalati mérlegadatok, naturális és pénzügyi adatok) alapján készült, s a turizmus-szektor valódi kiterjedtségét több módszer együttes alkalmazásával közelítette meg. A GKI Rt. nem primér adatgazda, ezért a kiinduláshoz a már meglévő különböző adatbázisok adatait tudta felhasználni, és azt egészítette ki becsléseivel. A

kutatás

célja

a

turizmus

gazdasági

növekedésre,

foglalkoztatásra,

államháztartásra és fizetési mérlegre gyakorolt direkt és indirekt hatásának becslése, a turizmus gazdaságon belüli terjedelmének körülírása és jövőbeli alakulásának prognosztizálása. A kutatás során az alábbi megközelítéseket alkalmaztuk: − Társadalmi Elszámolási Mátrix (angol nemzetközi rövidítéssel: SAM) modell alkalmazásával költség-hatáselemzés, amely a közvetlen és a közvetett hatásokat méri a szakirodalomban szokásos különféle multiplikátorok, valamint költségvetési visszatérülési, és importvonzat mutatók segítségével. A modell lehetőséget ad a tényleges tovagyűrűzések és a réteghatások bemutatására is. A Társadalmi Elszámolási Mátrix egy olyan azonos számú sort és oszlopot tartalmazó számtáblázat, aminek egy-egy sora mutatja egy adott gazdasági szereplő, illetve kategória (összefoglaló néven: „számlák”) jövedelmeit, oszlopai pedig

az

adott

szereplő

(kategória)

kiadásait.

Az

egyes

kategóriák

elrendezésének főszempontja, hogy minden abban az oszlopban szerepeljen, amivel arányosnak tekinthető. A SAM modell lényegében abból áll, hogy megkülönbözteti az endogén és az exogén számlákat. Az endogén számlák azok, amelyeknek a bevétele a modellben kiadást indukál, azaz azon szereplők és kategóriák, amelyeknél a bevételek elköltése viszonylag automatikusan és előrelátható szerkezetben történik. Az endogén számlák konkrétan a termékek és szolgáltatások számlái (a kereslet ráfordításokat illetve importot indukál), a háztartások számlái (a többlet bérbevételeket az aktív rétegek a rájuk jellemző kiadási szerkezetben elköltik), valamint a felhalmozási számlák. − A turizmusnak a GDP növekedésére és a nemzetgazdaság ágazati szerkezetére, illetve a turizmusba befektetett források hasznosulására gyakorolt hatásainak vizsgálatát a DUNA modell segítségével végeztük. A 25

turizmus

fejlődésének

egyik

kardinális

kérdése

e

szektor

gazdasági

„beágyazottsága”, illetve a magyar gazdaság egyéb területére kifejtett „húzó” hatása. Ennek egzakt megközelítésére alkalmas a DUNA dinamikus makro modell, amelynek jelenlegi formája a marylandi egyetem és a GKI Rt. közös munkájának eredménye. A modell kifejlesztésének elsődleges célja egy, hatásés érzékenység-vizsgálatokhoz jól alkalmazható eszköz megteremtése volt. A modell felhasználásának fő iránya két vagy több lehetséges fejlődési variáns összehasonlítása, s ezen keresztül a makró és ágazati hatások tesztelése. A DUNA modell képes előre jelezni a fő makro változók (GDP, beruházás, fogyasztás) alakulását csakúgy, mint a termelés ágazatonkénti és a fogyasztás cikkcsoportonkénti alakulását. A DUNA modell az INFORUM modellek típusába tartozik. Ezek az Ágazati Kapcsolatok Mérlegére épülő többszektoros modellek alapvetően keresletvezérelt keynesiánus jellegűek, az autonóm végső keresletből vezetik le a termelési és importigényt. A modell működtetésével egyrészt meghatározhatóak a turizmus fejlődésének a magyar gazdaság ágazati szerkezetére

kifejtett

hatásai,

másrészt

a

turizmusba

áramló

esetleges

többletforrások hasznosulása, illetve strukturális hatásai. − A turizmus terjedelmének becslését és prognosztizálás– a GDP-ben való részesedés, a foglalkoztatottak száma és aránya, államháztartási kapcsolatok) az APEH

GKI

Rt.

számára

elérhető

legfrissebb

szakágazati

bontású

adatbázisának felhasználásával végeztük. A vizsgálatba indulásként azt 364 szakágazatot tudtuk bevonni, amelyben legalább 3 vállalkozás működött. Első lépcsőben leválogattuk azokat, amelyeknek közvetlenül lehet köze a látogatók és turisták

szükségleteinek

kielégítéséhez.

Második

lépcsőben

–

sokrétű

információgyűjtés eredményeként – az adott szakágazat turizmusban való részesedésére képeztünk együtthatókat, amelyek segítségével meghatároztuk a szakágazatok

árbevételének,

foglalkoztatatásának,

adóterhelésének,

stb.

idegenforgalomhoz tartozó részét. − A

turizmus

folyó

fizetési

mérlegben

való

megjelenése

elvileg

az

idegenforgalom a naturális folyamatainak leképeződése lenne. Ez a magyar gyakorlatban nem valósul meg. Részletesen bemutatjuk azokat a módszertani

26

problémákat, amelyek miatt jelenleg és elmúlt 5-6 évben alig volt kapcsolt a reál és a pénzügyi folyamatok között. A GKI Rt. 2001 óta készít középtávú előrejelzést a turizmus témakörében is. E prognózis keretein belül a háztartások, a vállalkozások turisztikai és a beutazó turizmus költését becsülve végeztünk számításokat az idegenforgalom GDP hozzájárulására. Költési oldalról becsülve az elmúlt években 4-5%-osnak mutatkozott a szektor részesedése: az alsó határt a gyengének számító 2002-es évben érte el, a többi évben – néhány tizedpontos ingadozással 5%-nak mutatkozott. Tekintve, hogy ezek a számítások folyóáron készültek, ez azt mutatja, hogy a turizmus szektorban realizálódott költések általában arányosan növekedtek a folyóáras GDP növekedésével. Az már értelmezés kérdése, hogy ezt kedvezőnek, vagy kedvezőtlennek minősítjük. Kedvezőtlen abból a szempontból, hogy az ezredfordulón- néhány kiemelkedően jó év eredményei alapján felbuzdulva – a gazdaságpolitika a turizmust húzóágazattá minősítette, s ehhez képest nem realizálódott az átlagon felüli növekedés. Kedvezőnek tekinthető az eredmény, ha figyelembe vesszük, hogy a világgazdasági recesszió, a háborúk, a terrorveszély ellenére a szektor meg tudta őrizni pozícióját. A turizmus érzékeny a gazdasági és politikai klíma alakulására, ez nem tartozik az alapvető szükségletek közé. A mostani kutatás más oldalról közelítve méri a turizmusszektor méreteit, melynek eredményeit a következő fejezetekben ismertetjük.

27

3. A turizmus költség-hatás elemzése társadalmi elszámolási multiplikátor modellel

Minden megrendelés és beruházás – a multiplikátor hatáson keresztül – tovagyűrűző hatást indít el a gazdasági rendszerben, mivel a kibocsátás és a foglalkoztatottság bővülését eredményezi. E bővülés nagyobb, mint maga az eredeti megrendelés vagy beruházás. Az ily módon a kibocsátásra gyakorolt megnagyobbító hatást nevezzük multiplikátor-hatásnak. A most bemutatásra kerülő számításokban alkalmazott költség-hatáselemzés az ágazatok működésének közvetlen és közvetett hatásait méri, legalábbis addig, ameddig bizonyos jövedelmek és kiadások között megfelelő arányosság feltételezhető. Az ágazatközi közvetlen és közvetett hatások

bemutatásának

képessége,

az

egyszerűség,

átláthatóság,

rekonstruálhatóság, összehasonlíthatóság és gyors kivitelezhetőség miatt, valamint az adatigény, a nemzetközi szakirodalmi ajánlások és hazai előzmények figyelembevételével az ún. Társadalmi Elszámolási Mátrix (angol nyelvű rövidítéssel: SAM) modell alkalmazása mellett döntöttünk.

3.1. A Társadalmi Elszámolási Mátrix módszere A Társadalmi Elszámolási Mátrix egy olyan azonos számú sort és oszlopot tartalmazó számtáblázat, aminek egy-egy sora mutatja egy adott gazdasági szereplő illetve kategória (összefoglaló néven: „számlák”) jövedelmeit (forrását), oszlopai pedig az adott szereplő (kategória) kiadásait (felhasználását). Természetesen a forrás és felhasználás megjelölés attól függően felcserélendő, hogy jövedelmek áramlásáról vagy az ezzel ellentétes irányú termékáramlásokról beszélünk.1 A SAM számlák szokásos elnevezései a közgazdasági elmélet logikáját, illetve a nemzetközi statisztikai gyakorlatot követik, de a konkrét elemzési terület és cél, valamint az adatok függvényében a számlák tartalma és elrendezése rugalmasan változtatható. Az egyes kategóriák e mátrixban való elrendezésének főszempontja, 1

A módszer részletesebb leírását a Melléklet 1. részében közöljük.

28

hogy minden abban az oszlopban szerepeljen, amivel arányosnak tekinthető. Ezt természetesen nem lehet minden esetben feltételezni, illetve teljesíteni. A SAM modell lényegében abból áll, hogy endogén és exogén számlákat megkülönböztetve az exogén kiadások változásának az endogén számlákra való hatását számítja. Az endogén számlák azok, amelyeknek a bevétele a modellben kiadást indukál, azaz azon szereplők és kategóriák, amelyeknél a bevételek (források)

elköltése

szerkezetben

(felosztása)

történik.

A

bérek

viszonylag elköltése

automatikusan például

és

nagyjából

előrelátható megjósolható

szerkezetben történik. Az import azonban nem vált ki automatikusan exportot, sem az állami bevételek állami kiadásokat. Ezért a külföld és az államháztartás kiadásait a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően exogénnek tekintetjük. Az endogén számlák a termékek és szolgáltatások számlái (a kereslet ráfordításokat illetve importot indukál), a háztartások számlái (a munkajövedelmeket és az inputált ingatlanszolgáltatásból álló ún. vegyes jövedelmet a rétegek a rájuk jellemző kiadási szerkezetben

elköltik)

és

a

felhalmozási

számlák

(a

készletfelhalmozás

gyűjtőszámlája, valamint az egyes ágazatok beruházási számlái az egyes gazdasági szereplőknek az adott jellegű felhalmozásra fordított összegeit az ágazatra jellemző szerkezetben beruházási javakra, illetve készletfelhalmozásra költik). A modellben újra elköltésre nem kerülő, a körforgásból kieső (a szakirodalomban elszivárgónak illetve elfolyónak hívott) jövedelmek az adókból, az importból és a vegyes tartalmú (és ezért nehezen követhető) különféle transzferekből állnak. Minden, a körforgásba kívülről bekerülő jövedelem előbb vagy utóbb e tételek valamelyikében csapódik ki, természetesen közben különféle egyéb gazdasági hatásokat (termelés, foglakoztatás, lakossági jövedelmek, beruházás, erőforráslekötés, stb.) okozva. Ha közvetlenül csak egy-egy endogén számlát érintő, és egységnyi exogén kiadások hatásait

számítjuk

ki,

akkor

a

különféle

multiplikátorokat

kapjuk

meg.

A

multiplikátorokat elsőrendűen aszerint osztályozzák, hogy melyik kategóriára (számlára) vonatkozó hatásokat mutatnak. Eszerint beszélhetünk termelési,

29

foglalkoztatási, jövedelmi, beruházási, stb. multiplikátorokról. A SAM szerkesztésekor a modellben endogén számlákat vesszük előre. Érdemes hangsúlyozni, hogy a szélesebb körben ismert (ÁKM-modellel végezhető) tartalomszámításokkal szemben a SAM-modell nemcsak az erőforrások technológiai „pótlási” igényeit (illetve ÁKM-ármodell esetében az erőforrások endogén – például indexált – áralakulását) képes számítani, hanem az ettől eltérő és általánosabb körű, a jövedelmek elköltéséből eredő igényeket is. A modell adatbázisa a rendelkezésre álló legfrissebb adatokat tartalmazza. A továbbiakban kétfajta multiplikátorral foglalkozunk: a folyó termelési és a teljes multiplikátorral. E ponton szeretnénk kiemelni, hogy a 2004. szeptemberében kelt kutatási részjelentésünkben a most közöltekhez képest más számítási eredményeket adtunk közre. Ennek oka, hogy akkor még nem álltak rendelkezésre a legfrissebb – 2002-re vonatkozó – nemzeti számla adatok. Az azóta eltelt időben ezt az adatforrást is sikerült a számítási modellbe integrálni.

3.2. A folyó termelési multiplikátorok Elsőként a folyó termelési multiplikátorokat mutatjuk be az 1. táblázatban a fejezet végén. Ezek az egyes oszlopok szerinti ágazatok hazai terméke iránti egységnyi megrendeléseknek a hatását mutatják az egyes ágazatokra, de csak az ágazatok közötti technológiai kapcsolatokat figyelembe véve. A 13. ágazatként szereplő szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás ágazat hazai terméke iránti egységnyi kereslet például a termelési beszállítói kapcsolatokon keresztül összesen 1,96 egység bruttó termelést generál, amiből 1,05 a saját részesedése (1 az eredeti megrendelés, 0,05 pedig a visszacsatolódó, közvetett kereslet). E termelési vonzat valamivel nagyobb az 1998. évi, s valamivel kisebb a 2000. évi adatok alapján számítottnál. Az ágazati termelési-technológiai kapcsolatok folyamatosan változnak, a különböző években realizálódott gazdasági folyamatok egymástól jelentősen

30

eltérnek. Az mindenesetre megállapítható, hogy az elmúlt időszakban a turizmus szektor termelési kapcsolataiban valamiféle trendszerű változás nem következett be. A szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás ágazat hazai terméke iránti egységnyi kereslet a saját ágazat produktumának 0,05-os közvetett kereslet-bővülésével jár. Ennél jóval erősebb közvetett hatás mutatható ki az élelmiszergazdaságban (0,33), a kereskedelemben (0,10) és az a gazdasági tevékenységet segítő szolgáltatásoknál (0,11). Ezek az ágazatok tehát – közvetetten – többet profitálnak a turizmus felé irányuló keresletből, mint maga a turizmus. A termelési kapcsolatokon keresztül indukált termelés-bővítő hatás tekintetében a turizmus viszonylag jól áll, hiszen a 25 nemzetgazdasági ágat felsoroló rangsorban a nyolcadik helyet szerezte meg. Tehát hét olyan ágazat található e rangsorban, amely felé irányuló egységnyi kereslet-növekedés a turizmusnál nagyobb termelés-bővüléssel jár a teljes nemzetgazdaságot figyelembe véve. Fel kell azonban hívnunk a figyelmet, hogy az 1. táblázatban bemutatott hatások csak akkor jelentkeznek ilyen mértékben, ha a folyamatot elindító elsődleges megrendelés specifikusan hazai termékre irányul. Ez állami megrendeléseknél megvalósítható, a beutazó turisták költésénél azonban aligha feltételezhető. Ha például a gyógykezelésre érkezett turista valamilyen gyógyszert vásárol az éppolyan mértékben (sőt valószínűleg nagyobb mértékben) származhat importból, mint az összes forrásokon belüli átlagos importarány.

3.3. Munkajövedelmek A munkajövedelmek vizsgálata szempontjából a 2002-es esztendő sajátos torzításokat hordozott, mert ekkor került sor a rendkívüli minimálbér-emelés második lépcsőjére és számos központi bérpolitikai intézkedésre. A táblázatból jól nyomon követhető, hogy azok az ágazatok voltak magas munkajövedelem generálók, ahol magas volt a minimálbéren foglalkoztatottak aránya, vagy érintve voltak a bérpolitikai intézkedések által. Az alábbi megállapítások a számok mechanikus elemzését

31

jelentik, tartalmilag ez a kérdés egy nyugalmasabb év adatai alapján felülvizsgálatra szorul. Ez a vertikum összesen 0,53 egység munkajövedelmet generál. A többi ágazat által generált

munkajövedelemmel

szolgáltatás

és

vendéglátás

következésképpen

az

ebbe

összehasonlítva az az

egyik ágazatba

látható,

leginkább „érkező”

hogy

a

szálláshely-

munkaigényes kereslet

szektor,

generál

–

a

nemzetgazdasági ágak rangsorában - az ötödik-hatodik legnagyobb arányban munkajövedelmet. A turizmus teljesítményének növekedése a nemzetgazdasági átlagnál jóval nagyobb arányban járult hozzá a bér- és bérjellegű jövedelmek bővüléséhez, s ezen keresztül az életszínvonal javulásához.

3.4. A teljes multiplikátorok A 2. táblázat közli a teljes multiplikátorokat. Ezek az előzőhöz képest két lényeges tekintetben térnek el. − Egyfelől a termelési (technológiai) kapcsolatokon túlmenően figyelembe veszik az indukált jövedelmi (háztartások jövedelmének elköltésén és felhalmozási kiadásokon keresztüli) hatásokat is. − Másfelől pedig nem feltételezik, hogy a kiinduló kereslet csak hazai termékre irányult. A szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás oszlopa mutatja, hogy egységnyi kereslet szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás iránt (aminek a kielégítése most éppen tényleg csak hazai termelésből történik) a bér- és felhalmozási jövedelmek elköltését is figyelembe véve milyen hatásokkal jár. Mint látjuk, összesen 2,96 egység termelést indukál (a közvetlen termelési kapcsolatoknak köszönhető, s az 1. táblázatban látott 1,96-dal szemben),amiből a saját hozzájárulás 1,07. A most bemutatásra került teljes multiplikátor az 1998. évi adatok alapján történt számításnál valamivel alacsonyabb.

32

Ha a turizmus-szektor és az egyéb nemzetgazdasági ágak teljes multiplikátorait vetjük össze, megállapítható, hogy a szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás multiplikátoránál mindössze egyetlen ágazat mutat magasabb teljes multiplikátort, s ez pedig a pénzügyi tevékenység (3,78). Az összes többi ágazat teljes multiplikátora alacsonyabb a szálláshely-szolgáltatás és vendéglátásénál. A turizmus felé irányuló kereslet tehát – a technológiai és az indukált jövedelmi kapcsolatokon keresztül – erős tovagyűrűző hatásokat generál. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a különböző ágazatok felé megvalósuló költések közül a turizmus-szektor kiemelkedő e költések gazdaságélénkítő hatását tekintve. A 3. táblázatban különféle további mutatókat találhatunk. − Az „A” jelű sorban a közvetlen jövedelemhatást tüntettük fel, ami az eredeti 1 egység megrendelés által közvetlenül igényelt 1 egység termelés hozzáadott érték hányada. Ennek az elfolyó (azaz vissza nem csatolódó, kereseteken és felhalmozási jövedelmeken felüli) részéből a belföldön maradó rész (azaz a transzferek és az elvonások összege) található a „B” jelű sorban. − A „C” jelű sor mutatja az összes visszacsatolódás (termelési kapcsolat és jövedelemelköltés) révén keletkező jövedelmekből az eredeti megrendelést élvező ágazatnak a részesedését. Ha ebből az elköltésre került jövedelmeket levonjuk, akkor a „D” jelű sorban található halmozatlan belső (vagy saját) jövedelemhez jutunk. Ezek az ágazat által fizetett transzferek és adók összegének felelnek meg. − Az „E” jelű sor mutatja a teljes jövedelemhatást a munka- és felhalmozási célú jövedelmekkel

együtt.

Ebből

ez

utóbbi

két

tételt

(valamint

a

szintén

visszacsatolódó, tehát halmozódást okozó lakás-beruházási transzfereket) levonva az „F” jelű sorban szereplő halmozatlan teljes jövedelemhatást, azaz belföldi elfolyás értékét kapjuk. − A teljes jövedelemhatásokat a közvetlen jövedelemhatásokkal elosztva kapjuk a jövedelmi aránymultiplikátorokat. Ezeket mind halmozott („G” jelű sor), mind

33

halmozatlan („H” jelű sor) értelemben kiszámítjuk a feltüntetett képleteknek megfelelően. − Hasonló módon a jövedelmek egyes elemeinek teljes és közvetlen mutatóinak egymással való osztásával a kereseti (közelítőleg a foglalkoztatási) illetve a beruházási (közelítőleg a tőke) arány-multiplikátorokat kapjuk. Ezek az „I” illetve „J” jelű sorokban találhatók.

34

1. Táblázat A folyó termelési multiplikátorok Ágazatok

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

11

12

13

14

15

16

17

18

19

20

21

22

23

24

25

1 Élelmiszergazdaság

1,59 0,03 0,03 0,01 0,02 0,02 0,01 0,01 0,00 0,01 0,02 0,04 0,33 0,01 0,04 0,01 0,01 0,01 0,01 0,11 0,11 0,12 0,15 0,09 0,12

2 Ruházati ipar

0,01 1,38 0,03 0,00 0,02 0,01 0,00 0,01 0,00 0,00 0,01 0,01 0,01 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,01 0,01 0,02 0,02 0,02 0,02

3 Egyéb könnyűipar

0,04 0,05 1,26 0,01 0,02 0,03 0,01 0,02 0,01 0,02 0,05 0,04 0,02 0,02 0,03 0,02 0,02 0,04 0,03 0,06 0,03 0,04 0,03 0,03 0,05

4 Kőolajfeldolgozás

0,02 0,01 0,01 1,02 0,04 0,02 0,01 0,01 0,02 0,01 0,02 0,02 0,01 0,08 0,07 0,03 0,01 0,01 0,00 0,02 0,02 0,02 0,02 0,05 0,02

5 Egyéb vegyipar

0,07 0,04 0,05 0,03 1,19 0,03 0,02 0,05 0,01 0,02 0,04 0,02 0,03 0,02 0,02 0,01 0,01 0,01 0,01 0,03 0,02 0,02 0,07 0,04 0,03

6 Alapanyagipar

0,04 0,02 0,06 0,02 0,03 1,29 0,02 0,08 0,04 0,04 0,18 0,03 0,03 0,02 0,02 0,03 0,01 0,01 0,04 0,03 0,02 0,02 0,03 0,05 0,03

7 Kőolaj-földgáztermelés

0,01 0,00 0,00 0,10 0,01 0,01 1,01 0,00 0,06 0,01 0,00 0,00 0,00 0,01 0,01 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,01 0,01 0,01 0,01

8 Gépipar

0,03 0,02 0,03 0,02 0,05 0,06 0,02 1,47 0,04 0,04 0,06 0,03 0,02 0,05 0,06 0,05 0,05 0,02 0,02 0,05 0,04 0,04 0,06 0,06 0,06

9 Egyéb energiaipar

0,05 0,03 0,04 0,06 0,07 0,08 0,02 0,02 1,16 0,15 0,03 0,03 0,05 0,04 0,02 0,03 0,02 0,02 0,02 0,05 0,05 0,06 0,06 0,07 0,07

10 Vízgazdálkodás

0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,01 1,02 0,00 0,00 0,01 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,01 0,01 0,01 0,01 0,01 0,01

11 Építőipar

0,02 0,01 0,02 0,01 0,01 0,02 0,01 0,01 0,04 0,06 1,03 0,02 0,03 0,02 0,02 0,07 0,02 0,02 0,05 0,02 0,02 0,03 0,02 0,03 0,03

12 Kereskedelem

0,14 0,07 0,11 0,03 0,05 0,08 0,03 0,04 0,03 0,05 0,14 1,08 0,10 0,08 0,06 0,06 0,04 0,05 0,06 0,13 0,10 0,12 0,13 0,14 0,15

13 Szálláshely-sz., vendéglát.

0,00 0,00 0,01 0,00 0,00 0,01 0,00 0,00 0,00 0,00 0,01 0,01 1,05 0,00 0,05 0,01 0,00 0,00 0,00 0,02 0,02 0,02 0,03 0,02 0,02

14 Szárazföldi szállítás

0,03 0,02 0,03 0,02 0,02 0,03 0,03 0,02 0,03 0,01 0,03 0,05 0,02 1,03 0,04 0,03 0,01 0,01 0,01 0,03 0,02 0,03 0,03 0,05 0,04

15 Egyéb szállítás

0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 1,01 0,01 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00

16 Szállítást kiegészítő

0,01 0,00 0,01 0,03 0,01 0,01 0,03 0,00 0,01 0,00 0,01 0,01 0,01 0,04 0,13 1,04 0,00 0,00 0,00 0,01 0,01 0,01 0,01 0,01 0,01

17 Posta, távközlés

0,02 0,01 0,03 0,01 0,01 0,01 0,01 0,01 0,01 0,02 0,02 0,03 0,02 0,02 0,03 0,03 1,05 0,05 0,01 0,06 0,04 0,04 0,04 0,04 0,08

18 Pénzügyi tevékenység

0,03 0,02 0,03 0,03 0,02 0,02 0,01 0,03 0,02 0,04 0,02 0,04 0,04 0,03 0,05 0,04 0,04 2,23 0,02 0,06 0,04 0,04 0,04 0,05 0,05

19 Ingatlanügyletek

0,02 0,01 0,02 0,02 0,01 0,02 0,01 0,01 0,01 0,03 0,01 0,04 0,04 0,03 0,03 0,02 0,02 0,04 1,01 0,08 0,07 0,09 0,07 0,05 0,11

20 Gazdasági szolgáltatás

0,09 0,05 0,11 0,06 0,09 0,09 0,03 0,08 0,07 0,11 0,08 0,16 0,11 0,07 0,27 0,10 0,12 0,15 0,06 1,21 0,06 0,08 0,08 0,12 0,18

21 Közigazgatás

0,01 0,00 0,01 0,01 0,01 0,01 0,00 0,00 0,00 0,01 0,01 0,01 0,01 0,01 0,01 0,01 0,01 0,02 0,00 0,01 1,02 0,01 0,01 0,02 0,02

22 Oktatás

0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,01 0,00 0,01 0,00 0,00 0,01 0,00 0,00 0,01 0,00 0,01 0,01 1,02 0,01 0,01 0,02

23 Egészségügy

0,01 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,01 0,01 0,02 1,06 0,01 0,02

24 Köztisztasági szolgáltatás

0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,01 0,00 0,00 0,01 0,01 0,00 0,00 0,00 0,01 0,00 0,01 0,01 0,01 0,01 1,00 0,01

25 Egyéb szolgáltatás

0,02 0,01 0,02 0,01 0,01 0,01 0,01 0,01 0,00 0,01 0,01 0,04 0,02 0,01 0,05 0,02 0,02 0,03 0,01 0,05 0,02 0,03 0,03 0,03 1,10

Összesen

2,26 1,81 1,91 1,50 1,71 1,86 1,30 1,88 1,59 1,68 1,78 1,73 1,96 1,61 2,06 1,66 1,47 2,76 1,37 2,10 1,76 1,91 2,02 2,01 2,26

Indukált munkajöv. 0,35 0,17 0,23 0,07 0,13 0,19 0,04 0,11 0,2 0,42 0,41 0,44 0,53 0,37 0,36 0,34 0,29 0,62 0,22 0,59 0,53 0,7 0,63 0,38 0,61 Értelmezés: Az oszlop szerinti ágazat terméke iránti egységnyi kereslet hatása a sor szerinti ágazatok termelésére a bérek elköltésének indukált hatásait is figyelembe véve

35

2. Táblázat A teljes multiplikátorok 1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

11

12

13

14

15

16

17

18

19

20

21

22

23

1 Élelmiszergazdaság

1,56 0,06 0,08 0,02 0,05 0,06 0,01 0,04 0,07 0,14 0,12 0,16 0,47 0,12 0,12 0,11 0,10 0,16 0,19 0,10 0,12 0,14 0,18

2 Ruházati ipar

0,02 0,75 0,03 0,00 0,01 0,01 0,00 0,01 0,01 0,02 0,02 0,03 0,02 0,02 0,01 0,02 0,01 0,02 0,02 0,01 0,02 0,02 0,02

3 Egyéb könnyűipar

0,06 0,04 0,88 0,01 0,02 0,03 0,00 0,02 0,03 0,05 0,08 0,07 0,05 0,04 0,05 0,05 0,05 0,09 0,06 0,06 0,04 0,05 0,04

4 Kőolajfeldolgozás

0,04 0,01 0,02 0,48 0,03 0,02 0,00 0,01 0,03 0,03 0,03 0,04 0,03 0,09 0,08 0,04 0,02 0,03 0,03 0,02 0,02 0,02 0,02

5 Egyéb vegyipar

0,08 0,03 0,05 0,02 0,63 0,03 0,01 0,03 0,03 0,05 0,06 0,05 0,05 0,05 0,04 0,03 0,03 0,04 0,05 0,03 0,03 0,03 0,08

6 Alapanyagipar

0,07 0,02 0,06 0,01 0,03 0,83 0,01 0,06 0,06 0,08 0,21 0,07 0,06 0,06 0,05 0,07 0,05 0,06 0,08 0,04 0,03 0,04 0,05

7 Kőolaj-földgáztermelés

0,01 0,00 0,00 0,05 0,01 0,01 0,18 0,00 0,06 0,02 0,01 0,01 0,01 0,01 0,01 0,01 0,01 0,01 0,01 0,00 0,01 0,01 0,01

8 Gépipar

0,10 0,04 0,08 0,03 0,07 0,08 0,02 0,83 0,12 0,13 0,12 0,14 0,10 0,14 0,12 0,11 0,22 0,13 0,10 0,10 0,07 0,08 0,09

9 Egyéb energiaipar

0,08 0,03 0,05 0,04 0,05 0,07 0,01 0,02 1,15 0,21 0,07 0,07 0,09 0,07 0,05 0,06 0,05 0,07 0,08 0,05 0,06 0,07 0,07

10 Vízgazdálkodás

0,01 0,00 0,00 0,00 0,00 0,01 0,00 0,00 0,01 1,07 0,01 0,01 0,01 0,01 0,01 0,01 0,01 0,01 0,01 0,01 0,01 0,01 0,01

11 Építőipar

0,08 0,04 0,05 0,02 0,04 0,05 0,02 0,03 0,12 0,21 1,10 0,12 0,13 0,13 0,12 0,21 0,11 0,14 0,14 0,07 0,07 0,10 0,09

12 Kereskedelem

0,23 0,08 0,14 0,04 0,07 0,11 0,02 0,06 0,11 0,20 0,25 1,21 0,24 0,22 0,16 0,18 0,16 0,22 0,23 0,14 0,13 0,16 0,17

13 Szálláshely-sz., vendéglátás

0,02 0,01 0,01 0,00 0,01 0,01 0,00 0,01 0,01 0,02 0,02 0,02 1,07 0,02 0,06 0,02 0,02 0,03 0,02 0,02 0,02 0,02 0,03

14 Szárazföldi szállítás

0,05 0,02 0,03 0,02 0,02 0,03 0,01 0,02 0,04 0,04 0,06 0,08 0,05 0,98 0,06 0,05 0,03 0,04 0,04 0,03 0,03 0,03 0,03

15 Egyéb szállítás

0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,88 0,01 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00

16 Szállítást kiegészítő

0,01 0,00 0,01 0,01 0,01 0,01 0,01 0,00 0,01 0,01 0,01 0,02 0,01 0,04 0,12 0,97 0,01 0,01 0,01 0,01 0,01 0,01 0,01

17 Posta, távközlés

0,04 0,02 0,04 0,01 0,02 0,02 0,01 0,01 0,03 0,06 0,05 0,06 0,06 0,05 0,06 0,06 1,07 0,10 0,06 0,05 0,05 0,05 0,05

18 Pénzügyi tevékenység

0,06 0,03 0,04 0,02 0,03 0,03 0,01 0,03 0,04 0,08 0,06 0,08 0,08 0,06 0,08 0,07 0,07 2,08 0,07 0,06 0,05 0,05 0,05

19 Ingatlanügyletek

0,06 0,03 0,05 0,02 0,03 0,04 0,01 0,02 0,05 0,11 0,07 0,12 0,12 0,08 0,09 0,08 0,08 0,14 1,11 0,08 0,08 0,10 0,09

20 Gazdasági szolgáltatás

0,13 0,05 0,11 0,04 0,07 0,09 0,02 0,07 0,11 0,20 0,14 0,23 0,18 0,13 0,29 0,18 0,21 0,25 0,13 0,98 0,08 0,10 0,11

21 Közigazgatás

0,01 0,00 0,01 0,00 0,00 0,01 0,00 0,00 0,01 0,02 0,01 0,01 0,02 0,01 0,01 0,02 0,02 0,02 0,01 0,01 1,01 0,01 0,01

22 Oktatás

0,01 0,01 0,01 0,00 0,00 0,01 0,00 0,00 0,01 0,02 0,01 0,02 0,01 0,01 0,01 0,01 0,01 0,02 0,01 0,01 0,01 1,03 0,01

23 Egészségügy

0,02 0,01 0,01 0,00 0,00 0,01 0,00 0,00 0,01 0,02 0,02 0,02 0,02 0,02 0,01 0,02 0,01 0,02 0,02 0,01 0,01 0,02 1,06

24 Köztisztasági szolgáltatás

0,01 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,01 0,01 0,01 0,01 0,01 0,01 0,01 0,00 0,01 0,01 0,01 0,01 0,01 0,01

25 Egyéb szolgáltatás

0,04 0,02 0,03 0,01 0,01 0,02 0,00 0,01 0,02 0,04 0,04 0,07 0,05 0,03 0,07 0,04 0,04 0,07 0,05 0,05 0,03 0,04 0,04

24 0,05 0,01 0,01 0,04 0,02 0,00 0,01 0,04 0,06 0,01 #### 0,06 0,01 0,03 0,00 0,01 0,03 0,03 0,01 0,08 0,02 0,01 0,01 0,93 0,02 1,28

Összesen 2,78 1,31 1,79 0,87 1,20 1,58 0,35 1,28 2,14 2,84 2,57 2,73 2,96 2,38 2,57 2,43 2,40 3,78 2,55 1,96 1,97 2,21 2,32 Értelmezés: Az oszlop szerinti számla egységnyi külső bevételének hatása a sor szerinti ágazatok termelésére, az importra, a jövedelmekre és a felhalmozásra a bérek elköltésének és a felhalmozásnak indukált hatásait is figyelembevéve

36

25 0,14 0,02 0,06 0,03 0,04 0,05 0,01 0,10 0,08 0,01 0,11 0,19 0,03 0,04 0,00 0,01 0,09 0,06 0,13 0,20 0,02 0,02 0,02 0,01 1,05 2,51

3. Táblázat A teljes multiplikátorok - folytatás Ágazatok

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

11

12

13

A

Közvetlen jövedelemhatás

0,26

0,15

0,21

0,53

0,18 0,19 0,13 0,11

0,31

0,52

0,39

0,48 0,44

B

Közvetlen elfolyó belföldi jövedelem

0,09

0,04

0,07

0,51

0,07 0,08 0,07 0,03

0,10

0,07

0,09

0,10 0,08

C

Halmozott belső jövedelem

0,44

0,01

0,02

0,01

0,01 0,01 0,00 0,00

0,02

0,08

0,05

0,09 0,23

D

Halmozatlan belső jövedelem

0,16

0,00

0,01

0,01

0,00 0,01 0,00 0,00

0,01

0,01

0,01

0,02 0,04

E

Halmozott teljes jöved. hatás

1,23

0,57

0,84

0,78

0,56 0,72 0,25 0,45

1,00

1,67

1,36

1,59 1,65

F

Halmozatlan teljes jöved.hatás

0,50

0,21

0,33

0,61

0,24 0,30 0,12 0,17

0,39

0,54

0,50

0,55 0,59

G=E/A

Halmozott jöved. aránymultiplikátor

4,80

3,80

3,96

1,46

3,20 3,75 1,85 4,24

3,23

3,21

3,44

3,32 3,73

H=F/B

Halmozatl. jöved. aránymultiplikátor

5,43

5,12

4,64

1,21

3,29 3,99 1,70 5,28

4,02

7,54

5,46

5,69 6,94

I

Foglalkoztatási aránymultiplikátor

3,84

1,89

2,61

0,81

1,47 2,16 0,55 1,30

2,57

5,23

4,52

5,08 5,78

J

Beruházási aránymultiplikátor

4,82 4,96 2,15 4,02

11,57

17,55

9,02

11,80 9,81

22

23

Ágazatok A

Közvetlen jövedelemhatás

B C

7,68 14

3,48 15

0,45

0,17

Közvetlen elfolyó belföldi jövedelem

0,08

Halmozott belső jövedelem

0,06

6,05 16

2,02 17

18

19

20

21

24

25

0,49

0,64

0,20 0,74 0,44 0,78

0,80

0,67

0,48

0,46

-0,01

0,16

0,19

-0,09 0,12 0,13 0,42

0,29

0,25

0,75

0,13

0,02

0,06

0,07

0,04 0,16 0,05 0,11

0,12

0,13

0,03

0,07

D

Halmozatlan belső jövedelem

0,01

0,00

0,02

0,02

-0,02 0,12 0,02 0,06

0,04

0,05

0,05

0,02

E

Halmozott teljes jöved. hatás

1,42

1,26

1,45

1,51

1,71 2,32 1,24 1,51

1,72

1,59

0,72

1,54

F

Halmozatlan teljes jöved.hatás

0,53

0,45

0,57

0,55

0,36 0,62 0,47 0,75

0,71

0,66

0,84

0,58

G=E/A

Halmozott jöved. aránymultiplikátor

3,13

7,37

2,95

2,38

8,69 3,11 2,80 1,92

2,16

2,36

1,48

3,34

H=F/B

Halmozatl. jöved. aránymultiplikátor

6,62

-57,00

3,45

2,84

-4,05 5,01 3,57 1,80

2,49

2,66

1,12

4,35

I

Foglalkoztatási aránymultiplikátor

J

Beruházási aránymultiplikátor

4,34

4,09

4,22

3,83

7,00 7,21 4,11 4,46

5,91

5,39

1,62

5,21

12,34

9,80

13,16

19,77

15,59 8,12 8,06 5,20

6,73

6,96

-18,38

8,46

37

4. A turizmus fejlesztésének makrogazdasági és ágazati hatásai

Ebben a fejezetben a turizmus fejlesztésének (tehát az idegenforgalmi ágazatba történő beruházásoknak) lehetséges makrogazdasági és szektorális hatásait teszteljük, mégpedig kétfajta vonatkozásban. − Egyrészt, a turizmus fejlesztésére irányuló – hipotetikus - akciók valószínű hatásait összevetjük a többi nemzetgazdasági ágba irányuló invesztíciók lehetséges hatásaival – azaz az egyes szektorokat „versenyeztetjük”: melyekbe történő

befektetések

miféle

hozadékokat

(előnyöket

és

hátrányokat)

eredményezhetnek. Azaz másképpen a következő kérdésre adható választ keressük: mely ágazatokat érdemes – több szempont figyelembe vételével – fejleszteni, s melyeket kevésbé? − Másrészt, az idegenforgalmi szektorba potenciálisan érkező – ún. exogén – forrásoknak a nemzetgazdaság termelési és fogyasztási szerkezetére kifejtett hatását elemezzük. Azaz ez a kérdés más megfogalmazásban így hangzik: a turizmusba történő beruházás – a tovagyűrűző hatások révén - hogyan befolyásolja az egyéb ágazatok kibocsátását, illetve a lakossági fogyasztás cikkcsoportonkénti alakulását? − Harmadrészt, az idegenforgalmi szektor 2008-ig hipotetikus teljesítményét jelezzük előre a modellel történt számítások alapján. Mindhárom vizsgálat módszertani háttere azonos, mind a három esetben a DUNA dinamikus makromodell alkalmazásával végezzük el a szükséges számításokat. E modell kifejlesztésének elsődleges célja egy, hatás- és érzékenység-vizsgálatokhoz jól alkalmazható eszköz megteremtése volt. A modell felhasználásának fő iránya két vagy több lehetséges fejlődési variáns összehasonlítása, s ezen keresztül a makró és ágazati hatások tesztelése.

38

A beruházások hatásvizsgálatának elméleti hátterét a multiplikátor-modell nyújtja. Minden beruházás – a multiplikátor hatáson keresztül – tovagyűrűző hatást indít el a gazdasági rendszerben. A beruházások növekedése ugyanis a kibocsátás és a foglalkoztatottság bővülését eredményezi. E bővülés nagyobb, mint maga a magvalósult beruházás. A beruházásoknak a kibocsátásra gyakorolt megnagyobbító hatását nevezzük multiplikátornak. Más szavakkal úgy is fogalmazhatunk, hogy a beruházás által kiváltott teljes – multiplikátor – hatás a nemzetgazdaság teljesítmények növekedésében ölt testet. E növekedés az egyes ágazatok egymás közötti technológiai és jövedelmi kapcsolatai révén a többi szektorban is szétterjednek, s ezáltal növelik a végső felhasználást: több fogyasztás és több beruházás jön létre. A multiplikátor-hatás érvényesülésének a szakirodalom szerint két alapvető feltétele van. Egyrészt jelentős munkaerő-tartaléknak, másrészt kihasználatlan termelő kapacitásoknak kell az adott gazdaságban jelen lenniük. Ellenkező esetben ugyanis a felbukkanó többlet-keresletre a gazdaság nem kibocsátásának bővülésével, hanem az árszínvonal emelkedésével reagál. E feltételek Magyarországon teljesülnek, hiszen a munkavállalási korú inaktívak népesség száma és aránya magas, s a termelési kapacitásokról rendelkezésre álló felmérési adatok és egyéb információk is számottevő kihasználatlanságról tudósítanak. (A GKI Rt. legutóbbi – 2004. szeptemberi – vállalati, vállalkozói felmérésének eredménye szerint a meghatározó kapacitások átlagos kihasználtságának nemzetgazdasági átlaga 76%.)

4.1. A DUNA modell A vizsgálatokhoz használt modellváltozat a marylandi egyetem kutatócsoportjának, illetve a GKI Rt. kollektívájának közös munkájának eredménye. A DUNA modell képes előre jelezni a fő makro változók (GDP, beruházás, fogyasztás) alakulását csakúgy, mint a termelés ágazatonkénti és a fogyasztás cikkcsoportonkénti alakulását. A DUNA modell az INFORUM modellek típusába tartozik. Ezek az Ágazati

Kapcsolatok

Mérlegére

épülő

39

többszektoros

modellek

alapvetően

keresletvezérelt keynesiánus jellegűek, az autonóm végső keresletből vezetik le a termelési és importigényt.2 A modell adatbázisa a következő főbb elemekből állt: − 21 ágazatra tagolt input-output táblák (Ágazati Kapcsolatok Mérlegei), − a háztartások 25 termékcsoportra bontott fogyasztását, valamint a 21 ágazat beruházásait illetve létszámát leíró statisztikai adatsorok, − idősorok a nemzetgazdasági számvitel főbb eredményeiről, − a jövőkép-variánsok jellemzésére hivatott "szimulációs" paraméterek. A modell három statisztikai (fogyasztási, beruházási és termelékenységi) függvényt tartalmaz. A fogyasztás számszerűsítését végző blokk egy főkomponens-elemzésen alapuló eljárást használ, amely a fogyasztási cikkcsoportok kereszt ár-rugalmasságai alapján készít becsléseket. A beruházási egyenletek alapvetően a korábbi évek beruházási színvonalával és a kapacitás-kihasználtság alakulásával operál. A termelékenységi egyenletek a termeléshez szükséges létszámot határozzák meg. Az előrejelzéseket készítő szimulációs ("fő"-) blokk viszonylag egyszerű: a számítások egyrészt a statisztikai adatbázisra, másrészt a regressziós egyenletekből a lakosság jövedelmére és - termékcsoportonként, illetve ágazatonként tagolt - fogyasztására, az ágazatok beruházásaira, valamint a termelékenység alakulására vonatkozó eredményekre épülnek, s ezekből a bruttó termelésre, a GDP-re, az importra, a reálbérekre, az adókra, a létszámra stb. adnak prognózisokat.

4.2. A hatásvizsgálat menete 1. A modell ún. alapváltozatának futtatása. Ez nem más, mint a modell adatbázisában szereplő információk alapján egy, a magyar gazdaság egészére vonatkozó növekedési pályaív felvázolása, illetve a legfontosabb számszerű jellemzők bemutatása. A modell a 2005 és 2010 közötti időszakra vonatkozóan készít előrejelzést a magyar gazdaság fejlődésére: 21 ágazat termelését, exportját, importját, beruházását, termelői áralakulását, illetve 25 cikkcsoport esetében a fogyasztás várható alakulását számszerűsíti. Az alapváltozat által

2

A modell részletes leírását a tanulmányunk végén található Mellékletben közöljük.

40

megrajzolt pályaív önmagában egyáltalán nem érdekes a hatáselemzés szempontjából, az alábbiakban mégis közöljük a legfontosabb makro változók alakulását. Elsősorban amiatt, hogy lássuk: a modell alapprognózisa reális fejlődési alternatívát vázol fel. A DUNA-modell előrejelzései, 2005-2008, (növekedési ütemek, éves átlagok) GDP-termelés

3,8

Közösségi fogyasztás

2,7

Lakossági fogyasztás

3,6

Beruházás

7,1

Export

7,3

Import

7,1

2. A hatáselemzés munkaváltozatainak létrehozása. Ez azt jelenti, hogy a modell adatbázisának adatait kiegészítjük az általunk később megfogalmazott – s az egyes nemzetgazdasági ágakba, s kiemelten a turizmusba történő befektetéseket tartalmazó – hipotézisekkel. Ezek alapján kiszámításra kerül a magyar nemzetgazdaság fejlődésének alternatív pályaív-sorozata. 3. Az alternatív pályasorozat és alappálya közötti különbségek mutatják a vizsgált beruházási akciók teljes közgazdasági hatásait. Azaz más megfogalmazásban, az elemzendő beruházások teljes – tehát elsődleges és tovagyűrűző – gazdaságélénkítő hatásának számszerűsítése nem áll másból, mint az alap és az alternatív fejlődési variánsok közötti differenciákból. A közlésre kerülő eredmények nem tartalmazzák a közösségi fogyasztásra, illetve a készletfelhalmozásra vonatkozó adatokat. Részint azért, mert ezek esetében nincsenek érdemleges változások, részben pedig azért, mert ezek irrelevánsak a bemutatott elemzés szempontjából.

41

4.3. A hipotézisek Ahogy e fejezet bevezetésében említettük, a kétfajta kérdésfeltevés (tehát, hogy a beruházási többletek hogyan befolyásolják a makrogazdasági folyamatok alakulását, illetve, hogy a turizmus fejlesztése hogyan hat a magyar gazdaság termelési és fogyasztási szerkezetére) ugyanazzal a módszertani háttérrel válaszolható meg. Sőt, az ezek vizsgálatához megfogalmazott hipotézisek is azonosak. A továbbiakban tehát azt tételezzük fel, hogy 2005-ben és 2006-ban az egyes nemzetgazdasági ágakban – a DUNA modellben jelenleg funkcionáló 2001. évi árbázison számítva – az alapváltozathoz képest évi 5 milliárd forint többlet beruházás realizálódik. Fejezetünk további részében ezeknek a többlet-beruházásoknak a teljes gazdasági hatásait mutatjuk be. Mielőtt azonban rátérnénk a számítási eredményekre, néhány – a számítási eredmények értékelését segítő – megjegyzést kell tennünk. − A 2005-ben és 2006-ban a hipotetikus 5-5 milliárd forintnyi többlet-beruházás feltételezése mögött részben közgazdasági, részben modellezés-technikai megfontolások állnak. − Az évi 5 milliárd forintot kitevő beruházási többlet a szálláshely-szolgáltatás és vendéglátásban egy év alatt megvalósuló beruházások mintegy 15%-a körül értékét jelenti. −

A

kétszer

5

milliárd

forintnyi

többlet-beruházás

jelentősége

az

egyes

nemzetgazdasági ágak számára igen eltérő, lévén az egyes szektorok teljesítményei között igen számottevőek a különbségek. Ennek ellenére mégis szükséges

ez

a

kiindulás,

hiszen

az

általunk

feltett

kérdés

korrekt

megválaszolására (melyik ágazatba milyen tovagyűrűző hatások mellett lehet befektetni?) csak e módon kerülhet sor. − A következő két évben a különböző ágazatokba érkező évi 5 milliárdos többletbefektetés teljesen exogén jellegű abban az értelemben is, hogy a modell nem számol azzal, hogy ezt az összeget honnan vonjuk el, s ennek mik a

42

következményei. Hipotéziseink tehát hasonlatosak a drámairodalomból ismert „deux ex machina” jelenségéhez. − Az előrejelzési időszak ebben az esetben a 2005 és 2010 közötti periódus. Ilyen időtávra

azért

van

szükség,

hogy

a

beruházási

többletek

hatásainak

kibontakozása, illetve ezek „lecsengése” is megfogható legyen. − A turizmust ebben a megközelítésben – hasonlatosan a Társadalmi Elszámolási Mátrixszal végzett számításaink esetében is – a szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás ágazattal azonosítjuk. Tesszük ezt azért, mert a nemzeti számla és az Ágazati Kapcsolatok Mérlegére vonatkozó adatok – ma még – egyéb eljárást nem tesznek lehetővé.

4.4. A makrogazdasági hatások Az alábbiakban a vizsgált hipotézisek (szcenáriók, változatok) során bekövetkező, a makroszintű jövedelem-kategóriák alakulására kiváltott teljes gazdasági hatásokat tekintjük át. A közlésre kerülő táblázatok adatai a következőképpen kerültek kiszámításra. Legyen a modell által számszerűsített alap-előrejelzés megfelelő eleme a t-edik évre Ft, az n. variáns megvalósulása melletti előrejelzés ugyanezen évre Sn,t, ekkor - a táblázatban közölt - többletek (a t-edik évre, az n-edik szcenárióra) Tn,t formája: Tn,t = ( Sn,t - Ft ) / Ft százalékos formában kifejezve.

43

A nemzetgazdasági GDP-termelés többletei az egyes változatok megvalósulása esetén (az alap-előrejelzés százalékában)

2005 2006 2007 2008 2009 2010

2005-2010 átlag

Mezőgazdaság, halászat

0,02

0,06

0,05

0,04

0,04

0,03

0,04

Erdő- és vadgazdálkodás

0,02

0,04

0,03

0,02

0,01

0,01

0,02

Bányászat

0,02

0,02

0,02

0,01

0,01

0,01

0,02

Élelmiszeripar

0,01

0,03

0,05

0,04

0,03

0,02

0,03

Könnyűipar

0,01

0,01

0,01

0,01

0,00

0,00

0,01

Vegyipar

0,01

0,03

0,03

0,04

0,03

0,03

0,03

Nem fém ásványi termékek gyártása

0,01

0,03

0,05

0,07

0,07

0,08

0,05

Kohászat, fémfeldolgozás

0,01

0,02

0,02

0,02

0,02

0,02

0,02

Gépipar

0,01

0,04

0,06

0,1

0,12

0,12

0,08

Egyéb feldolgozóipar

0,01

0,03

0,05

0,07

0,08

0,09

0,06

-elosztás

0,02

0,02

0,00

0,00

0,00

0,00

0,01

Építőipar

0,02

0,05

0,09

0,11

0,13

0,13

0,09

Kereskedelem

0,01

0,03

0,03

0,03

0,02

0,01

0,02

Szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás

0,02

0,06

0,09

0,1

0,09

0,08

0,07

Szállítás, raktározás

0,02

0,03

0,02

0,02

0,01

0,00

0,02

Posta, távközlés

0,03

0,04

0,05

0,04

0,03

0,02

0,04

Pénzügyi szolgáltatások

0,01

0,05

0,09

0,11

0,11

0,11

0,08

Gazdasági szolgáltatások

0,02

0,02

0,01

0,00

0,00

0,00

0,01

Közigazgatás

0,01

0,04

0,04

0,03

0,01

0,00

0,02

Egészségügy, szociális ellátás

0,02

0,04

0,07

0,07

0,06

0,04

0,05

Közösségi szolgáltatások

0,02

0,05

0,07

0,06

0,03

0,02

0,04

Villamos energia-, gáz-, hő-, víztermelés és

A fenti táblázat sorai azt mutatják be, hogy az egyes nemzetgazdasági ágakban 2005-ben és 2006-ban realizált 5-5 milliárd forintos pótlólagos beruházás – a multiplikatív hatáson keresztül – a nemzetgazdasági GDP-termelés mekkora növekedését

eredményezi

alapprognózisához

(autonóm

az

előrejelzési

előrejelzéséhez)

időszak

éveiben

képest

(százalékos

a

modell formában

kifejezve). Az ebben a pontban szereplő táblázatok sorainak értelmezése ugyanez,

44

azzal a különbséggel, hogy nem a GDP-termelés, hanem a nemzetgazdasági beruházások, a lakossági fogyasztás, stb. potenciális többleteit prezentálják. A

turizmus

(tehát

a

szálláshely-szolgáltatás

és

vendéglátás)

területén

hipotetikusan megvalósuló beruházások a 2005-2010 közötti időszak átlagában a nemzetgazdasági GDP-termelés évi 0,07%-os növekedését eredményezik. Más megfogalmazásban ez azt jelenti, hogy a szűk értelemben vett turizmus területén

megvalósuló

minden

1

milliárd

forintnyi

többlet-beruházás

a

nemzetgazdasági GDP-termelést 0,02%-kal növeli, azaz 10%-os beruházásnövekedés ebben az ágazatban mintegy 1,5 tízezrelék GDP-bővülést eredményez. Sok ez vagy kevés? A válasz a többi ágazattal való összehasonlításban található meg. Ha rátekintünk a fenti táblázat első oszlopára, láthatjuk, hogy ennél magasabb GDP-növekedési éves átlagot csak az építőipar (0,09%), a gépipar és a pénzügyi szolgáltatás (0,08-0,08%) produkált. A többi nemzetgazdasági ág a turizmus fejlesztéséből adódó érték alatt marad. A magyar nemzetgazdaság ágazatainak rangsorában a turizmus-szektor az „előkelő” negyedik helyet szerezte meg, viszonylag kevéssé lemaradva az építőipar, a gépipar és a pénzügyi szolgáltatások mögött. Elmondható tehát, hogy az idegenforgalmi szektor fejlesztésére fordított összegek – a tovagyűrűző hatások figyelembe vételével – a GDP-termelés tekintetében a nemzetgazdasági átlagnál jóval nagyobb hatékonysággal hasznosulnak.

45

A nemzetgazdasági állóeszköz felhalmozás (beruházások) többletei az egyes változatok megvalósulása esetén (az alap-előrejelzés százalékában)

2005 2006 2007 2008 2009 2010 0,24

2005-2010 átlag

Mezőgazdaság, halászat

0,05

0,13

0,25

0,24

0,24

0,19

Erdő- és vadgazdálkodás

0,05

0,15 00,17 0,19

0,16

0,15

0,14

Bányászat

0,05

0,07

0,09

0,08

0,07

0,06

0,07

Élelmiszeripar

0,05

0,11

0,14

0,12

0,08

0,03

0,09

Könnyűipar

0,05

0,12

0,18

0,21

0,23

0,23

0,17

Vegyipar

0,05

0,11

0,1,

0,18

0,19

0,19

0,15

Nem fém ásványi termékek gyártása

0,05

0,12

0,18

0,22

0,24

0,26

0,18

Kohászat, fémfeldolgozás

0,05

0,13

0,20

0,24

0,27

0,29

0,20

Gépipar

0,05

0,15

0,24

0,29

0,31

0,29

0,22

Egyéb feldolgozóipar

0,05

0,14

0,22

0,29

0,33

0,37

0,23

–elosztás

0,05

0,04

0,01

0,01

0,01

0,00

0,02

Építőipar

0,05

0,10

0,20

0,26

0,31

0,34

0,21

Kereskedelem

0,05

0,07

0,06

0,03

0,01

0,00

0,04

Szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás

0,05

0,13

0,19

0,21

0,2

0,18

0,16

Szállítás, raktározás

0,05

0,02

0,02

0,02

0,01

0,00

0,02

Posta, távközlés

0,05

0,07

0,08

0,06

0,06

0,05

0,06

Pénzügyi szolgáltatások

0,05

0,13

0,21

0,25

0,25

0,25

0,19

Gazdasági szolgáltatások

0,04

0,05

0,00

0,00

0,00

0,00

0,02

Közigazgatás

0,04

0,07

0,06

0,04

0,01

0,01

0,04

Egészségügy, szociális ellátás

0,04

0,1

0,13

0,12

0,09

0,05

0,09

Közösségi szolgáltatások

0,04

0,11

0,14

0,1

0,04

0,01

0,07

Villamos energia-, gáz-, hő-, víztermelés és

Az egyes ágazatok fejlesztéseinek a nemzetgazdaság összes beruházására kifejtett hatásai tekintetében némileg más a helyzet, mint amit a GDP-termelés esetében láttunk. A szálláshely-szolgáltatás fejlesztését célzó hipotetikus invesztíciók a 2005 és 2010 közötti időszakban a nemzetgazdasági beruházásokat évi átlagban 0,16%kal növeli a DUNA modell alap-előrejelzéséhez képest. Ennél nagyobb hatás mutatható ki az egyéb feldolgozóipar (0,20,3%), a gépipar (0,20,2%), az építőipar (0,20,1%), a mezőgazdaság (0,10,9%), a pénzügyi szolgáltatások (0,10,9%) és a

46

könnyűipar (0,10,7%) esetében. A turizmus ebben az esetben tehát a nemzetgazdasági rangsor hetedik helyét foglalja el, s a nemzetgazdasági átlagot ebben a tekintetben is jelentősen meghaladja. A lakossági fogyasztás többletei az egyes változatok megvalósulása esetén (az alap-előrejelzés százalékában)

2005 2006 2007 2008 2009 2010

2005-2010 átlag

Mezőgazdaság, halászat

0,00

0,02

0,04

0,04

0,04

0,03

0,03

Erdő- és vadgazdálkodás

0,00

0,02

0,04

0,02

0,01

0,01

0,02

Bányászat

0,00

0,02

0,03

0,04

0,04

0,03

0,03

Élelmiszeripar

0,00

0,01

0,03

0,03

0,04

0,04

0,03

Könnyűipar

0,00

0,02

0,04

0,06

0,07

0,08

0,05

Vegyipar

0,00

0,01

0,02

0,03

0,04

0,04

0,02

Nem fém ásványi termékek gyártása

0,00

0,01

0,03

0,05

0,06

0,07

0,04

Kohászat, fémfeldolgozás

0,00

0,02

0,04

0,06

0,08

0,09

0,05

Gépipar

0,00

0,01

0,03

0,04

0,05

0,06

0,03

Egyéb feldolgozóipar

0,00

0,02

0,05

0,08

1,00

1,02

0,06

elosztás

0,00

0,01

0,01

0,01

0,01

0,01

0,01

Építőipar

0,00

0,02

0,05

0,08

1,00

1,02

0,06

Kereskedelem

0,00

0,02

0,03

0,03

0,03

0,02

0,02

Szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás

0,00

0,02

0,04

0,05

0,06

0,07

0,04

Szállítás, raktározás

0,00

0,00

0,01

0,01

0,01

0,01

0,01

Posta, távközlés

0,00

0,02

0,03

0,03

0,03

0,02

0,02

Pénzügyi szolgáltatások

0,00

0,02

0,05

0,07

0,08

0,09

0,05

Gazdasági szolgáltatások

0,00

0,01

0,01

0,01

0,01

0,01

0,01

Közigazgatás

0,00

0,01

0,03

0,03

0,03

0,02

0,02

Egészségügy, szociális ellátás

0,00

0,02

0,04

0,05

0,05

0,05

0,04

Közösségi szolgáltatások

0,00

0,02

0,04

0,04

0,04

0,04

0,03

Villamos energia-, gáz-, hő- víztermelés és -

Az egyes nemzetgazdasági ágazatokba történő befektetéseknek a lakossági fogyasztásra kifejtett hatásai közötti különbségek valamivel kisebbek, mint akár a beruházások, akár a GDP-termelés területén regisztrálható hasonló különbségek. A lakossági fogyasztás esetében az előrejelzési időszak éves átlagos növekedése

47

minden szektort figyelembe véve a 0,01-0,06% közötti sávban mozog, míg a GDPtermelés esetében ez a sáv 0,01-0,09%, a nemzetgazdasági beruházások esetében 0,02-0,23% közötti. Az import többletei az egyes változatok megvalósulása esetén (az alap-előrejelzés százalékában)

2005 2006 2007 2008 2009 2010

2005-2010 átlag

Mezőgazdaság, halászat

0,00

0,01

0,03

0,05

0,06

0,07

0,04

Erdő- és vadgazdálkodás

0,01

0,02

0,04

0,05

0,06

0,08

0,04

Bányászat

0,01

0,03

0,05

0,07

0,08

0,09

0,06

Élelmiszeripar

0,01

0,03

0,05

0,04

0,04

0,03

0,03

Könnyűipar

0,02

0,07

0,13

0,16

0,18

0,19

0,13

Vegyipar

0,01

0,04

0,07

0,08

0,09

0,09

0,06

Nem fém ásványi termékek gyártása

0,02

0,05

0,07

0,08

0,09

0,09

0,07

Kohászat, fémfeldolgozás

0,02

0,07

0,13

0,16

0,18

0,21

0,13

Gépipar

0,01

0,12

0,26

0,36

0,45

0,51

0,29

Egyéb feldolgozóipar

0,02

0,07

0,11

0,14

0,17

0,19

0,12

elosztás

0,01

0,01

0,01

0,01

0,00

0,00

0,01

Építőipar

0,00

0,02

0,05

0,07

0,09

1,01

0,06

Kereskedelem

0,01

0,02

0,02

0,02

0,01

0,01

0,02

Szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás

0,00

0,01

0,03

0,04

0,04

0,05

0,03

Szállítás, raktározás

0,02

0,02

0,02

0,01

0,01

0,00

0,01

Posta, távközlés

0,03

0,04

0,03

0,03

0,02

0,02

0,03

Pénzügyi szolgáltatások

0,01

0,03

0,05

0,06

0,06

0,06

0,05

Gazdasági szolgáltatások

0,00

0,01

0,01

0,01

0,01

0,01

0,01

Közigazgatás

0,01

0,02

0,02

0,01

0,01

0,00

0,01

Egészségügy, szociális ellátás

0,01

0,02

0,03

0,03

0,02

0,02

0,02

Közösségi szolgáltatások

0,00

0,01

0,02

0,03

0,03

0,02

0,02

Villamos energia-, gáz-, hő-, víztermelés,

A szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás esetében ez az érték 0,04%, ami azt jelenti, hogy a 2005 és 2010 közötti időszakban, éves átlagban ennyivel bővül a lakossági fogyasztás a modell alapváltozatához képest a hipotetikusan megvalósuló beruházási projektek hatására. Ennél nagyobb hatást váltana ki az 48

építőipar, az egyéb feldolgozóipar (0,06-0,06%), illetve a kohászat, fémfeldolgozás és a pénzügyi szolgáltatások területén megvalósuló beruházások. A bruttó profit többletei az egyes változatok megvalósulása esetén (az alap-előrejelzés százalékában)

2005 2006 2007 2008 2009 2010

2005-2010 átlag

Mezőgazdaság, halászat

0,00

0,01

0,02

0,04

0,05

0,04

0,03

Erdő- és vadgazdálkodás

0,00

0,01

0,04

0,04

0,03

0,03

0,02

Bányászat

0,00

0,01

0,03

0,05

0,04

0,03

0,03

Élelmiszeripar

0,00

0,01

0,02

0,03

0,04

0,04

0,02

Könnyűipar

0,00

0,01

0,03

0,05

0,06

0,07

0,04

Vegyipar

0,00

0,01

0,02

0,03

0,04

0,05

0,03

Nem fém ásványi termékek gyártása

0,00

0,01

0,03

0,05

0,06

0,08

0,04

Kohászat, fémfeldolgozás

0,00

0,01

0,03

0,04

0,06

0,08

0,04

Gépipar

0,00

0,01

0,04

0,06

0,08

0,10

0,05

Egyéb feldolgozóipar

0,00

0,01

0,03

0,05

0,07

0,09

0,04

-elosztás

0,00

0,00

0,01

0,01

0,01

0,01

0,01

Építőipar

0,00

0,03

0,06

0,08

0,11

0,14

0,07

Kereskedelem

0,00

0,02

0,03

0,03

0,03

0,03

0,02

Szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás

0,00

0,01

0,02

0,03

0,05

0,06

0,03

Szállítás, raktározás

0,00

0,00

0,01

0,01

0,01

0,01

0,01

Posta, távközlés

0,00

0,01

0,02

0,02

0,02

0,01

0,01

Pénzügyi szolgáltatások

0,00

0,02

0,04

0,06

0,08

0,09

0,05

Gazdasági szolgáltatások

0,00

0,01

0,02

0,02

0,02

0,02

0,02

Közigazgatás

0,00

0,01

0,02

0,02

0,03

0,02

0,02

Egészségügy, szociális ellátás

0,00

0,01

0,02

0,03

0,03

0,04

0,02

Közösségi szolgáltatások

0,00

0,01

0,02

0,03

0,04

0,04

0,02

Villamos energia-, gáz-, hő-, víztermelés és

A GDP termelési és felhasználási oldalának fő tételeit jelentő kategóriák után bemutatjuk milyen hatásokat generálnának az egyes nemzetgazdasági ágazatokban realizálódó hipotetikus beruházások az import esetében. Ez a tényező már csak azért is fontos, mert a növekvő import a magyar gazdaság áruforgalmi mérlegének, s ezen keresztül a fizetési mérlegének alakulását jelentősen befolyásolja. Az 49

idegenforgalmi szektor ebben a tekintetben a fentieknél valamivel kedvezőtlenebb, de

az

átlagosnál

nemzetgazdasági

még

ágaknak

így a

is

kedvezőbb

generált

helyzetben

import-igényesség

van, alapján

hiszen

a

konstruált

rangsorában a 8-10. helyet foglalja el (e listában az első helyezettnek a legkevésbé import-igényes szektort tekintjük). A munkavállalói jövedelmek többletei az egyes változatok megvalósulása esetén (az alap-előrejelzés százalékában)

2005 2006 2007 2008 2009 2010

2005-2010 átlag

Mezőgazdaság, halászat

0,00

0,01

0,03

0,06

0,05

0,04

0,03

Erdő- és vadgazdálkodás

0,00

0,02

0,05

0,04

0,04

0,02

0,03

Bányászat

0,00

0,02

0,05

0,05

0,04

0,03

0,03

Élelmiszeripar

0,00

0,01

0,02

0,03

0,04

0,04

0,02

Könnyűipar

0,00

0,02

0,06

0,08

0,10

0,11

0,06

Vegyipar

0,00

0,01

0,02

0,03

0,04

0,04

0,02

Nem fém ásványi termékek gyártása

0,00

0,01

0,03

0,04

0,06

0,07

0,04

Kohászat, fémfeldolgozás

0,00

0,02

0,06

0,08

0,

0,12

0,06

Gépipar

0,00

0,02

0,05

0,08

0,10

0,13

0,06

Egyéb feldolgozóipar

0,00

0,02

0,06

0,09

0,12

0,15

0,07

elosztás

0,00

0,00

0,01

0,01

0,01

0,01

0,01

Építőipar

0,00

0,02

0,04

0,06

0,09

1,01

0,05

Kereskedelem

0,00

0,02

0,03

0,04

0,03

0,03

0,03

Szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás

0,00

0,01

0,03

0,05

0,06

0,07

0,04

Szállítás, raktározás

0,00

0,00

0,01

0,01

0,01

0,01

0,01

Posta, távközlés

0,00

0,01

0,01

0,01

0,01

0,01

0,01

Pénzügyi szolgáltatások

0,00

0,02

0,04

0,06

0,08

0,09

0,05

Gazdasági szolgáltatások

0,00

0,00

0,01

0,01

0,01

0,01

0,01

Közigazgatás

0,00

0,01

0,03

0,03

0,03

0,03

0,02

Egészségügy, szociális ellátás

0,00

0,02

0,05

0,06

0,07

0,06

0,04

Közösségi szolgáltatások

0,00

0,02

0,04

0,05

0,05

0,05

0,04

Villamos energia-, gáz-, hő-víztermelés és -

50

Nem minden tanulság nélkül való annak áttekintése, hogy a feltételezéseinkben szereplő beruházási projektek milyen hatásokat indukálnak a vállalati szektor, illetve a munkavállalók jövedelmének alakulásában. A vállalati jövedelmezőséggel való kapcsolat tekintetében, azaz a generált bruttó profit esetében a szálláshelyszolgáltatás és vendéglátás a nemzetgazdasági átlag körüli éves átlagos növekedést produkál (a magyar gazdaság ágazatainak rangsorában a 8-11. helyet foglalja el). A munkavállalói jövedelmek generálása tekintetében a turizmus szektor egy kicsit jobban szerepel, mint a vállalati jövedelmek generálásában, az erre vonatkozó lista 7-10. helyét foglalva el. A következő táblázat azt foglalja össze, hogy a fentiekben ismertetett számítások alapján melyek azok az ágazatok, amelyekbe történő beruházások a legnagyobb mértékű tovagyűrűző hatásokat váltják ki hazánk gazdaságában. Másképpen fogalmazva: ezeknek az ágazatoknak a fejlesztése jár a leginkább szétterülő hatással. Az egyes kategóriák éves átlagos többletei a 2005-2010 közötti időszakban (az alap-előrejelzés százalékában) GDP-

Beruházások

termelés

Lakossági

Import

fogyasztás

Építőipar

0,09

0,21

0,06

0,06

Gépipar

0,08

0,21

0,03

0,29

Pénzügyi szolgáltatások

0,08

0,19

0,05

0,05

Szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás

0,07

0,16

0,04

0,03

Az idegenforgalmi szektor a kiemelt ágazatok közül ugyan „csak” a negyedik az indukált GDP-termelés esetében, s ugyanez a helyzet az indukált nemzetgazdasági beruházások esetében is. Ennél valamivel kedvezőbb a helyzet a lakossági fogyasztás esetében, s a négy kiemelt ágazat közül messze a legkisebb a kiváltott import-bővülése. A szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás ágazatnál tehát vannak nagyobb GDP-bővülést generáló ágazatok (a hipotetikus beruházások megvalósulása

esetén),

de

a

magyar

gazdaság

külső

egyensúlyának

potenciális alakulását is figyelembe véve látható, hogy a turizmus szektorba történő befektetés kiemelten kedvező makrogazdasági hatásokat vált ki.

51

4.5. A turizmus fejlesztésének gazdaságszerkezeti hatásai A továbbiakba azt vizsgáljuk, hogy a turizmus szektorban 2005-ben és 2006-ban feltételesen megvalósuló beruházások az egyes nemzetgazdasági ágazatok termelésére (kibocsátására), illetve a lakossági fogyasztás cikkcsoportonkénti alakulására milyen hatást gyakorolnak. Mind a termelési, mind a fogyasztási szerkezetre kifejtett hatás – a modell tulajdonságai miatt - késleltetve következik be, ezért 2005-ben egyik esetben sem jelenik meg érdemi hatás. Az egyes ágazatok kibocsátásának többletei a turizmusba történő többletberuházás megvalósulása esetén (az alap-előrejelzés százalékában)

2005 2006 2007 2008 2009 2010

2005-2010 átlag

Mezőgazdaság, halászat

0,00

0,00

0,01

0,02

0,01

0,01

0,01

Erdő- és vadgazdálkodás

0,00

0,00

0,00

0,01

0,03

0,04

0,01

Bányászat

0,00

0,00

0,01

0,03

0,05

0,06

0,03

Élelmiszeripar

0,00

0,00

0,00

0,01

0,02

0,03

0,01

Könnyűipar

0,00

0,00

0,00

0,01

0,02

0,03

0,01

Vegyipar

0,00

0,00

0,00

0,01

0,02

0,02

0,01

Nem fém ásványi termékek gyártása

0,00

0,00

0,01

0,04

0,06

0,08

0,03

Kohászat, fémfeldolgozás

0,00

0,00

0,00

0,01

0,03

0,04

0,01

Gépipar

0,00

0,00

0,00

0,00

0,00

0,00

0,00

Egyéb feldolgozóipar

0,00

0,00

0,00

0,01

0,01

0,02

0,01

–elosztás

0,00

0,00

0,00

0,01

0,02

0,03

0,01

Építőipar

0,00

0,00

0,02

0,03

0,04

0,05

0,02

Kereskedelem

0,00

0,00

0,00

0,02

0,04

0,05

0,02

Szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás

0,0

0,62

1,46

1,90

2,08

2,09

1,36

Szállítás, raktározás

0,00

0,00

0,00

0,01

0,02

0,03

0,01

Posta, távközlés

0,00

0,00

0,00

0,01

0,02

0,03

0,01

Pénzügyi szolgáltatások

0,00

0,00

0,00

0,01

0,02

0,03

0,01

Gazdasági szolgáltatások

0,00

0,00

0,00

0,02

0,03

0,05

0,02

Közigazgatás

0,00

0,00

0,00

0,00

0,01

0,02

0,01

Egészségügy, szociális ellátás

0,00

0,00

0,00

0,00

0,01

0,02

0,01

Közösségi szolgáltatások

0,00

0,00

0,00

0,00

0,01

0,03

0,01

Villamos energia-, gáz-, hő-, víztermelés és

52

Az ágazati hatásokat foglalja össze az alábbi táblázat. Természetesnek mondható, hogy

a

legjelentősebb

hatás

magában

a

szálláshely-szolgáltatásban

és

vendéglátásban jelentkezik: a hipotetikusan bekövetkező beruházások évi átlagban több mint 1,4%-os kibocsátás-bővülést indukálnak ebben az ágazatban. A többi szektorban nagyságrendekkel kisebb a kiváltott hatás nagysága. A turizmus fejlesztése az átlagosnál jelentősebb hatást vált ki a nem fém ásványi termékek gyártása (tehát az építőanyag-ipar), az építőipar, a kereskedelem és a gazdasági szolgáltatások esetében. Ezek a számítási eredmények összhangban vannak a közgazdasági logikával, ugyanis a fenti szektorok és a turizmus technológiai kapcsolatai számottevőek. A lakossági fogyasztás esetében is érezhető a kiváltott hatás késleltetettsége. A turizmusba történő beruházás a legnagyobb éves átlagos növekedés indukálja az alábbi cikkcsoportok esetében: − hús, baromfi, hal − tej és tejtermékek − egyéb élelmiszerek − fűtőanyagok − gépjárművek − lakhatási kiadások.

53

Az egyes fogyasztási cikkcsoportok fogyasztásának többletei a turizmusba történő többletberuházás megvalósulása esetén (az alap-előrejelzés százalékában)

2005 2006 2007 2008 2009 2010

2005-2010 átlag

Hús, baromfi, hal

0,00

0,02

0,05

0,08

0,09 0,100

0,06

Tej és tejtermékek

0,00

0,02

0,05

0,07

0,08

0,08

0,05

Kenyérfélék, cereáliák

0,00

0,01

0,03

0,04

0,05

0,06

0,03

Zöldség, gyümölcs

0,00

0,01

0,03

0,05

0,06

0,07

0,04

Egyéb élelmiszerek

0,00

0,02

0,05

0,07

0,09

0,09

0,05

Alkoholos italok

0,00

0,00

0,01

0,03

0,04

0,05

0,02

Dohány és dohánytermékek

0,00

0,00

0,00

0,02

0,04

0,05

0,02

Ruházati cikkek

0,00

0,00

0,00

0,02

0,03

0,04

0,02

Fűtőanyagok

0,00

0,01

0,03

0,06

0,08

0,10

0,05

Háztartási energia

0,00

0,02

0,04

0,05

0,05

0,06

0,04

Bútor

0,00

0,01

0,03

0,05

0,06

0,07

0,04

Lakás-felszerelési cikkek

0,00

0,00

0,01

0,03

0,03

0,04

0,02

Gépjárművek

0,00

0,01

0,04

0,06

0,08

0,09

0,05

Egyéb tartós fogyasztási cikkek

0,00

0,01

0,03

0,05

0,06

0,06

0,04

Nem-tartós fogyasztási cikkek

0,00

0,02

0,04

0,05

0,06

0,06

0,04

Gyógyszerek, higiéniai szerek

0,00

0,01

0,04

0,05

0,07

0,07

0,04

Üzemanyagok

0,00

0,00

0,01

0,03

0,04

0,04

0,02

Egyéb iparcikkek

0,00

0,01

0,03

0,06

0,07

0,08

0,04

Javítás, mosás

0,00

0,01

0,04

0,05

0,06

0,07

0,04

Gyógyászati szolgáltatások

0,00

0,01

0,03

0,05

0,06

0,07

0,04

Lakhatási kiadások

0,00

0,02

0,04

0,06

0,07

0,08

0,05

Oktatás, nevelés

0,00

0,01

0,03

0,04

0,06

0,06

0,03

Pénzügyi szolgáltatások

0,00

0,01

0,03

0,04

0,05

0,06

0,03

Postai és távközlési szolgáltatások

0,00

0,02

0,04

0,06

0,07

0,07

0,04

Egyéb szolgáltatások

0,00

0,01

0,04

0,06

0,07

0,08

0,04

Átlagos mértékű (évi 0,04%-os) bővülést a fentieken kívül még további kilenc cikkcsoport mutat fel.

54

Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a turizmusba eszközölt fejlesztések elsősorban a turizmushoz technológiai értelemben szorosabban kötődő ágazatok kibocsátására vannak a legnagyobb hatással, a fogyasztási szerkezetet pedig nem módosítják alapvetően – általában a nagyobb árrugalmasságú cikkcsoportok fogyasztása bővül a legnagyobb mértékben.

4.6. A turizmus teljesítményének várható alakulása 2008-ig A hatás- és érzékenységvizsgálatok elvégezhetőségén túl a DUNA modell prognózismodellként

is

felhasználható.

(Amint

az

a

fentiekből

kiderül,

a

hatásvizsgálatok is prognózisok készítést és összevetését igénylik, lévén ezek lényegében feltételes prognózis-vizsgálatok.) A DUNA modell alap-előrejelzéseinek legfontosabb elemeit a 4.2. pontban lévő táblázatban közöltük. Ennek legfontosabb mutatója szerint 2004 és 2008 között a nemzetgazdasági GDP-termelés volumenének várható növekedési üteme évi átlagban 3,8%. A statisztikai értelemben vett turizmus szektor esetében az éves átlagos bővülés üteme 3,2%, míg a teljes közvetlen turizmus szektor esetében 3,1% lesz. Az elkövetkező időszakban a magyar nemzetgazdaság leggyorsabban növekedő ágazatai – miként a közelmúltban is – az ipar és az építőipar lesz. Hazánk lemaradása

a

(infrastruktúra,

fejlettebb

nyugat-európai

informatika,

régiótól

környezetvédelem,

számos

stb.)

ezért

területen várható,

jelentős hogy

a

közeljövőben az ezek fejlesztésére irányuló beruházások „kiszolgáló” ágazatai lesznek a gazdasági növekedés hordozói. Mindezek hatására az idegenforgalmi ágazat részesedése a nemzetgazdasági GDP termelésén belül várhatóan enyhén csökken, gyakorlatilag stagnál. A turizmus fejlődésének, azaz e szektor gazdasági teljesítményének növekedésének is jól láthatóak a hajtóerői. − A lakossági jövedelem fokozatos növekedése az idegenforgalmi szolgáltatások iránti igények növekedése irányába hat, mégpedig két vetületben is. Egyrészt a közeljövőben bővülhet azon háztartások köre, amelyek képesek lesznek költeni 55

turisztikai kiadásokra is (az ezen a piacon újonnan megjelenő családok elsősorban a belföldi üdülési lehetőség iránt fognak érdeklődni). Másrészt, az erre a célra már korábban is költő háztartások rendelkezésére álló jövedelem bővülése a jövőben nem jelentéktelen arányban finanszíroznak turisztikai kiadásokat. − A beutazó turizmus növekedésére is jó esélyeket látunk, feltéve, ha a közeljövőben nem történnek olyan politikai események, amelyek ezt a folyamatot megakasztják. A hazánkban megvalósult és megvalósuló turisztikai fejlesztések érdekesebbé, vonzóbbá tehetik hazánkat a külföldiek előtt. A kínálat megteremti a keresletet.

56

5. A turizmus szerepe, súlya a magyar nemzetgazdaságban

Az idegenforgalmi szektor társadalmi és gazdasági beágyazottsága jelentős, az ágazat bonyolult hatásokat gyakorol a nemzetgazdaság fejlődésére. Számos más nemzetgazdasági ág piaci helyzetének alakításában részleges szerepet játszik (közlekedés, távközlés, kereskedelem, pénzügyi szolgáltatások, egészségügyi, kulturális,

sporttal

kapcsolatos

szolgáltatások),

míg

mások

termelése

és

szolgáltatásai iránt csak áttételesen támaszt keresletet (mezőgazdaság, ipar, építőipar, környezetvédelem). A turizmus szektor valódi súlyának megragadása azért nem egyszerű, mert a hazánkban és az Európai Unióban meghonosodott hivatalos adatgyűjtési és publikálási rendszer ezt a területet nem kezeli önálló megfigyelési egységként. A KSH nem publikál adatokat a turizmus egészére, a gazdasági folyamatokról szóló információk ebben a metszetben nem állnak rendelkezésre. (Az Európai Unióban használatos

harmonizált

Tevékenységek

Egységes

Ágazati

Osztályozási

Rendszerében nem található meg az „idegenforgalmi ágazat”, csak a szálláshelyszolgáltatás és vendéglátás.) Az idegenforgalom valós súlyának és szerepének megragadására azonban ennek ellenére szükség van, hiszen a turizmust érintő döntéshozatalhoz, azaz a hatékony döntések meghozatalához szükséges annak ismerete, hogy mi is a tárgy, azaz mit jelent és milyen körre terjed ki a turizmus valójában. A döntéselőkészítő munka nem jelent mást, mint a potenciális döntés feltételeinek (azaz a ráfordításoknak) és a várható eredményeknek (hozamoknak) a feltárását. Márpedig a turizmust érintő döntések hatásai meglehetősen szerteágazóak lehetnek, e terület ugyanis átlépi az ágazati határokat, ezért az ágazati szemlélet e területen nem alkalmazható. Kutatási

beszámolónk

jelen

pontjában

az

idegenforgalmi

szektor

valódi

terjedelmének, súlyának meghatározására törekszünk. Ennek érdekében a turizmus szektornak a következő három alapvető rétegét különböztetjük meg. E három

57

szegmens kapcsolata jól szemléltethető három koncentrikus körrel, melyek közül a legkisebb átmérőjű az első, legnagyobb átmérőjű pedig a harmadik csoportot szimbolizálja. 1.

A statisztikai értelemben vett turizmus szektor: ebbe a csoportba a KSH által megfigyelt tevékenységi osztályozási rendszer (TEÁOR) szálláshelyszolgáltatás és vendéglátás ágazata tartozik. A jelen kutatás során az ide sorolt tevékenységek közül nem definiáljuk a turizmus részének a munkahelyi és a közétkeztetést, mivel ez ilyen tevékenységet végzők általában sem közvetlenül, sem közvetetten nem kerülnek kapcsolatba a turizmus szektor fogyasztóival, azaz a turistákkal. Tevékenységük tehát nem tartozik az idegenforgalmi ágazatba.

2.

A teljes közvetlen turizmus szektor: ide soroljuk az 1. pontban szereplő tevékenységeken felül a turizmushoz közvetlenül köthető tevékenységeket, tehát azokat, amelyek kínálati oldalának szereplői közvetlenül kapcsolatba kerülnek a turistákkal. (A közvetlenség ebben az értelemben persze nem zárja ki szervezők, közvetítők vagy ügynökök jelenlétét.)

3.

A teljes közvetlen és közvetett turizmus szektor: a 2. pontban felsorolt tevékenységek mellett ide tartoznak azok a tevékenységi körök is, amelyek az idegenforgalmi

szektor

közvetlen

beszállítói.

Az

ezekben

az

ágazatban

tevékenykedő termelők és szolgáltatók közvetlenül nem találkoznak ugyan a turistákkal, de munkájuk nélkül az idegenforgalomhoz kapcsolódó szolgáltatások végzése lehetetlen lenne. Az ebbe a csoportba tartozó ágazatok a turizmus szektorral közvetlen technológiai (beszállítói) kapcsolatban vannak. A turizmussal, az idegenforgalommal való kapcsolat szorossága szerinti „rétegek” gazdasági

szerepének,

súlyának

meghatározása

céljából

két

alapvető

információforrást használtunk: − egyrészt a KSH Nemzeti Számlák statisztikáját, amely a társadalmi újratermelési és a jövedelmi folyamatok legfontosabb jellemzőit tartalmazza,

58

− másrészt a kettős könyvvitelt vezető vállalkozások mérlegadatait tartalmazó adatbázist3. Az első egyfajta horgonyt jelenthet kutatásunkhoz, mivel ez a statisztika tartalmazza a bruttó társadalmi termék termelésének ágazati részleteit. Ezt az adatforrást tekintjük alapvetőnek, hiszen kutatási célunk, azaz a turizmus szektor teljes nemzetgazdasági súlyának a meghatározása, a nemzeti számlák tanulmányozásával válaszolható meg. Mivel azonban ebben az adatbázisban a megfigyelési egységek a nemzetgazdasági ágazatok, ezért van szükség a másik adatforrás használatára, amelynek felhasználásával az egyes ágazatok „mögé” nézhetünk, s a napjainkban elérhető legnagyobb részletezettségű tevékenységi adatokhoz juthatunk. Ez az adatforrás (tehát a vállalati mérlegadatok alapján előálló szakágazati mélységű adatbázis)

az egyes vállalkozásokat fő tevékenységük alapján a TEÁOR

szakágazatai szerint osztályozza. A legfrissebb rendelkezésre álló adatbázis a 2002re vonatkozó vállalati adatokat tartalmazza, s a magyar gazdaságban realizálódó tevékenységeket 468 szakágazatra bontva mutatja be. Az adatbázis a kettős könyvvitelben használatos mérleg és eredmény-kimutatás sorai szerint tartalmazza a vállalati bevallásokban szereplő számok összegét szakágazatonként. Ennél részletezőbb statisztikai kimutatás nem létezik, de kutatásunk célját tekintve ez elegendőnek is mondható. A nemzetgazdasági és a vállalati statisztikák szemlélete és kategóriái nyilván eltérőek, hiszen az egyik a mikro-, a másik a makrogazdasági folyamatok leírására alkalmas. A nemzeti számlákban az ágazatok bruttó hozzáadott értéke szerepel, ami egy halmozódást nem tartalmazó statisztikai mutató, s tartalma szerint a gazdasági tevékenységből származó jövedelmek (a profit és a munkabér) összegét jelenti. „E kategóriának a termelésen alapuló megközelítését jelenti az ország termelő és szolgáltató vállalatai által a termelés valamennyi lépcsőjében létrehozott hozzáadott értéket. Ez az összeg a tényezőáron mért bruttó hazai terméket adja, amelyet ha kiigazítunk a külföldről származó nettó tulajdonosi jövedelmekkel, kapjuk a bruttó

3

Azért csak a kettős könyvelést vezető cégek adatait vizsgáljuk, mert ez az adatkör kiemelkedően a leginkább megbízható és részletes.

59

nemzeti terméket.”4 A hozzáadott érték pedig nem más, mint „a cég termelésének értéke mínusz a más cégektől vásárolt inputok értéke.”5 A kutatás során ennek megfelelően jártunk el, azaz a vállalati mérlegadatokat tartalmazó adatbázis alapján a hozzáadott értéket a következőképpen számítottuk ki: Hozzáadott érték = Nettó árbevétel – Anyagjellegű ráfordítások6. Így egy halmozatlan mutatóhoz jutunk, amely tartalma szerint nagyjából megfelel a nemzeti számlákban előforduló kategóriának (eltekintve a külföldről származó tulajdonosi jövedelemtranszfertől).

5.1. A statisztikai értelemben vett turizmus-szektor, azaz a szálláshelyszolgáltatás és vendéglátás ágazat nemzetgazdasági súlya E tevékenységi kör gazdasági súlyának meghatározása alig igényel közgazdasági megfontolásokat. A KSH által 2002-re vonatkozóan7 publikált Nemzeti Számla adatok szerint a szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás aránya a magyar gazdaságban megtermelt teljes bruttó hozzáadott értéken belül 1,64%-ot tesz ki, amiből levonva a munkahelyi és a közétkeztetés részesedését (ami az ágazat által realizált teljes bruttó hozzáadott érték 2,8%-a) 1,59%-os részesedéhez jutunk. A vállalati mérlegek alapján

felépített

adatbázis

számainak

felhasználásával

ugyanennek a tevékenységi körnek a teljes nemzetgazdasági tevékenységen belüli súlya 1,22%-osnak adódott.

4

Pearce, D. F. szerk.: A modern közgazdaságtan ismerettára, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1993, 390. oldal 5 Id. mű, 570. oldal 6 Az anyagjellegű ráfordítások magukba foglalják az anyagköltségeket, az anyagi jellegű szolgáltatások igénybe vételét és az alvállalkozói teljesítményeket. 7 E tárgykörben ez a legfrissebb rendelkezésre álló statisztika.

60

5.2. A teljes közvetlen turizmus szektor Ebbe a csoportba tartoznak azok a tevékenységek, amelyek ellátása során a termelők és szolgáltatók a turizmus szektor fogyasztóival, azaz a turistákkal közvetlen kapcsolatba kerülnek, tőlük jövedelmet realizálnak. E kör rendkívül széles, számos, egymástól jellegében igen eltérő tevékenységet foglal magába. Az ide tartozó tevékenységek meghatározása érdekében két módszert alkalmaztunk: szakirodalmi

feldolgozást,

beleértve

az

Internetet

is

és

brainstormingot

(ötletrohamot)8. Az első esetben széleskörű információgyűjtést folytattunk annak érdekében, hogy támpontokat találjunk a nem kizárólag idegenforgalommal foglalkozó ágazatok idegenforgalmi részesedési arányának mértékéről. Emellett hasznosítottuk a GKI Gazdaságkutató Rt. tudományos munkatársainak részvételével lefolytatott kerekasztal-beszélgetés eredményeit és a GKI korábbi idegenforgalmi tanulmányainak tapasztalatait. A fenti módszerek alkalmazásával körülhatároltuk az idegenforgalommal közvetlenül kapcsolatba kerülő tevékenységeket. Az ide tartozó területek fő csoportjai a következők. (A következő lajstrom nem fontossági sorrendet fejez ki, hanem a Tevékenységek

Egységes

Ágazati

Osztályozásában

megfogalmazott

ágazati

sorrendet követi.)9 − Erdő- és vadgazdálkodás (az erdészet által kezelt területek a kirándulás jellegű szabadidős tevékenységek jelentős részének képezi a hátterét, míg a bérvadászat a hazai idegenforgalmi tevékenység egyik emblematikus területe) − Gépjármű-javítás és üzemanyag-kereskedelem − Kiskereskedelem (a MÁST Kft. 2002-re vonatkozó, s a beutazó turisták körében végzett felmérés eredménye szerint a kiskereskedelmi vásárlások teszik ki az összes költés 11,7%-át) − Szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás (kivéve a korlátozottan igénybe vehető étkeztetési szolgáltatásokat) − Személyszállítás és utazás-szervezés − Posta és távközlési szolgáltatások 8 9

E módszerről bővebben lásd Nováky Erzsébet szerk.: Jövőkutatás, Aula Kiadó, Budapest, 1997 E tevékenységek részletes felsorolása a Melléklet 3. részében található meg.

61

− Biztosítás − Ingatlan bérbeadása és üzemeltetése (fizető vendég szolgáltatás) − Gépjármű és fogyasztási cikk kölcsönzése − Hirdetési és biztonsági tevékenység − Szórakoztatási tevékenységek − Egyéb szolgáltatások. A fenti listában szereplő ágazatokon belül további részletezés is lehetővé vált, s az elemzés során éltünk is ezzel a lehetőséggel. A teljes közvetlen turizmus szektor nemzetgazdasági súlyának becslésekor a következő eljárást követtük. 1. A fenti listában szereplő tevékenységi csoportokat szakágazatokra bontottuk. A szakirodalmi. Továbbá Internetes információ gyűjtés és a brainstorming eredményei alapján kiválasztottuk azokat a szakágazatokat, amelyek a turistákkal közvetlenül kapcsolatba kerülnek. 2. Minden érintett szakágazathoz egy olyan arányt rendeltünk, amely kifejezi, hogy az adott szakágazat tevékenységének hány százaléka kapcsolható közvetlenül az idegenforgalomhoz. 3. Ezeket az arányokat felhasználva kiszámítottuk a turizmushoz közvetlenül kapcsolódó tevékenységek tényleges idegenforgalmi teljesítményét (tehát az általuk megtermelt hozzáadott értéket). Ily módon előállt egy arányszám, amely az első és a második tevékenység-csoport (tehát a statisztikai értelemben vett és a teljes közvetlen turizmus szektor) közötti viszonyt fejezi ki. 4. Ezzel az aránnyal korrigáltuk a nemzeti számlákból kiolvasható adatot, s így előállt

a

teljes

közvetlen

turizmus

szektor

részesedése

a

magyar

nemzetgazdaság által megtermelt bruttó hozzáadott értéken belül. A fenti számítássorozat harmadik lépcsője után arra jutottunk, hogy a vállalati mérlegadatbázis alapján a teljes közvetlen turizmus szektor részesedése a termelési szemléletű hozzáadott értéken belül 3,58%-ot tesz ki, szemben a

62

statisztikai értelemben vett idegenforgalmi szektor 1,22%-os részesedésével. E két ráta osztása utáni eredménnyel korrigálva a nemzeti számla statisztikában szereplő értéket kapjuk, hogy a teljes közvetlen turizmus szektor teszi ki a magyar gazdaságban realizálódó jövedelmek 4,66%-át. A teljes közvetlen turizmus szektor által termelt hozzáadott érték megoszlása ágazatok szerint (%)

Mező- és erdőgazdálkodás

0,93

Kereskedelem, javítás

2,03

Szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás

34,27

Szállítás

17,46

A szállítás kiegészítő tevékenységei

12,93

Posta és távközlés

4,46

Pénzügyi szolgáltatások

10,53

Ingatlanügyletek, kölcsönzés

8,38

Gazdasági tevékenységet segítő szolgáltatások

2,33

Egyéb szolgáltatások

3,69

Teljes közvetlen turizmus szektor

100,00

Forrás: a GKI Rt. számításai

A fenti táblázat az elvégzett számítások eredményének egy másik lehetséges metszetét mutatja be: a teljes közvetlen turizmus szektorban megtermelt hozzáadott érték megoszlását nemzetgazdasági ágazatok szerint. Az eredményekből látható, hogy a szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás részesedése természetesen a legnagyobb, de jelentős a szállítás és kiegészítő tevékenységei, a pénzügyi szolgáltatások és a gazdasági szolgáltatások szerepe is.

5.3. A teljes közvetlen és közvetett turizmus szektor A teljes közvetett turizmus szektorba azok az ágazatok tartoznak, amelyek technológiai kapcsolatban vannak a teljes közvetlen turizmus szektorral, azaz amelyek az idegenforgalom beszállítói. E kör meghatározásakor az eddig követett logikát nem használjuk, hanem a tanulmányunk harmadik fejezetében leírt technikát, 63

azaz

a

Társadalmi

Elszámolási

Mátrix

módszert

alkalmazzuk.

E

helyen

emlékeztetünk a folyó termelési multiplikátorokra. Az ezeket bemutató táblázatokban az

egyes

oszlopok

szerinti

ágazatok

hazai

terméke

iránti

egységnyi

megrendeléseknek a hatásai találhatók az egyes ágazatokra, de csak az ágazatok közötti technológiai kapcsolatokat figyelembe véve. Az elvégzett számítás menete a következő. 1.

Minden ágazat esetében meghatároztuk, hogy az ágazat hazai terméke iránti egységnyi kereslet a termelési beszállítói kapcsolatokon keresztül összesen mekkora bruttó termelést generál. (Lásd a 3. fejezet 2. pontját)

2.

Az előző pontban azt mutattuk be, hogy a teljes közvetlen turizmus szektorban az egyes ágazatok részesedése mekkora. A teljes közvetett turizmus szektor kiterjedtségének

meghatározásához

szükséges

egy

átlagos

termelési

multiplikátor meghatározása, amely az ágazati multiplikátoroknak a teljes közvetlen turizmusból való részesedéseivel súlyozott átlagaként áll elő. 3.

Ezen felül még egy korrekció vált szükségessé, a hazai termelés és az import részarányának

megfelelő

korrigálás.

A

folyó

termelési

multiplikátor

meghatározásakor ugyanis az import és a hazai termelés „összemosódik”, nem válik ketté. Ezért a Társadalmi Elszámolási Mátrix számítások során kapott hazai termelés–import aránnyal korrigáltuk a folyó termelési multiplikátort. Mindezek eredményekét adódott, hogy a teljes közvetlen turizmus szektor iránti egységnyi kereslet-növekedés a hazai beszállító ágazatok termelését 1,88 egységgel növeli. (Ebben az értékben természetesen benne vannak maguk a teljes közvetlen turizmus szektorba sorolt tevékenységek is.) Ami azt jelenti, hogy a teljes közvetlen és közvetett turizmus szektor a nemzetgazdasági bruttó hozzáadott érték 6,73%-át teszi ki a vállalati mérlegadatbázis, illetve 8,76%-át teszi ki a nemzeti számlák alapján végzett számítások eredményeként.

64

5.4. Összegzés: az idegenforgalmi ágazat súlya a magyar gazdaságban A fentiekben bemutatott lépéssorozat eredményeképpen sikerült meghatározni az idegenforgalmi szektor súlyát és szerepét a magyar nemzetgazdaságban. Mivel kétfajta megközelítést mutattunk be, felmerülhet a kérdés, hogy melyik az „igazi”, melyik írja le pontosabban a valóságot? Az első esetben a vállalati mérlegadatok alapján számoltunk az elejétől a végéig, míg a második esetben a kiindulópont a nemzeti számlákra vonatkozó statisztika volt, ezt korrigáltuk a mérlegadatokból számított információk figyelembe vételével. Nézetünk szerint ez utóbbi kiindulás jobban illeszkedik a magyar gazdaságban zajló újratermelési folyamatokhoz, a bruttó hozzáadott érték számítása a Központi Statisztikai Hivatal egyik alapvető produktuma. A vállalati mérlegekből készült adatbázis felhasználása abban az értelemben nagyon hasznos volt, hogy ennek segítsége nélkül nem tudtunk volna analizálni, majd később szintetizálni az idegenforgalmi ágazathoz szorosabban vagy lazábban kapcsolódó tevékenységeket. A turizmus részesedése a magyar nemzetgazdaság által megtermelt bruttó hozzáadott értékből 2002-ben (%)

T eljes közvetlen és közvetett turizm us szektor

T eljes közvetlen turizm us szektor

S tatisztik ai értelem ben vett turizm us szektor

0

1

2

3

4

A m érlegadatbázis alapján

Forrás: a GKI Rt. számításai

65

5

6

7

8

9

A nem zeti szám lák alapján

10

Mindezek alapján azt is mondhatjuk, hogy a kétfajta pontbecslés-sorozat a különböző tevékenységi szegmensek súlyának, részesedésének alsó és felső határait jelentik. Az így előálló intervallum-becslések az idegenforgalmi szektor valódi súlyának határait jelentik, hiszen mind a kétfajta pontbecslés-sorozat mögött logikus gondolatmenet, illetve közgazdasági megfontolásokon nyugvó módszertan áll. − A statisztikai értelemben vett turizmus szektor, tehát a szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás ágazat (amibe a korlátozottan igénybe vehető munkahelyi és közétkeztetést nem számítjuk bele) teszi ki a nemzetgazdaságban megtermelt bruttó hozzáadott érték 1,22-1,59%-át. − A teljes közvetlen turizmus szektorban tevékenykedő termelő és szolgáltató vállalkozások (tehát azok, amelyek a fogyasztókkal – azaz a turistákkal – „közvetlen” kapcsolatba kerülnek, beleértve a statisztikai értelemben vett turizmus szektort is) adják a nemzetgazdasági hozzáadott érték 3,58-4,66%-át. − A teljes közvetlen turizmus szektorral technológiai (beszállítói) kapcsolatokon keresztül érintkező ágazatok reprezentálják a nemzetgazdasági hozzáadott érték 3,15-4,1%-át. − Így a teljes közvetlen és közvetett turizmus szektor teszi ki a teljes magyar nemzetgazdasági bruttó hozzáadott érték 6,73-8,76%-át. A fent bemutatott arányok a legfrissebben rendelkezésre álló, 2002-re vonatkozó adatok alapján kerültek kiszámításra. E számítások jövőbeni elvégzését, frissítését, s esetleg módszertani finomítását is indokoltnak tartjuk. Jelen tanulmányunk munkaközi anyagaként ismertetett értékek magasabbnak mutatkoztak, mert az korábbi évek adatai alapján számolódtak. A turizmus gazdasági hatásait jellemző értékek természetesen időben változnak, a 2002-es esztendő kedvezőtlen adottságú és eredményű volt a turizmus szektor számára, s ez a számítási eredményeken is tükröződik.

66

5.5. Az idegenforgalom foglalkoztatási részesedése Az idegenforgalmi szektor foglalkoztatási képességét – a GDP számításnál ismertetett szintenként – a KSH intézményi munkaügyi statisztikája és a gazdasági szervezetek működését vizsgáló megfigyelése, továbbá az előző fejezetekből nyert számítási eredmények segítségével vizsgáltuk. Számításunk során a KSH 4 főnél többet foglalkoztató gazdasági szervezetekre vonatkozó négy számjegyes szakágazati bontású intézményi statisztikai adataiból indultunk ki. A mintegy 468 szakágazatból leválogattuk azt a 74-et, amelyről azt vélelmeztük, hogy közvetlen kapcsolatba kerülhetnek működésük során a turistákkal. A foglalkoztatási részesedés becsléséhez a termelésinél általában alacsonyabb együtthatókat alkalmaztunk, mert a két tényező nem arányos egymással A statisztikai és a teljes közvetlen létszám meghatározásához hozzábecsültük az 5 főnél kevesebb alkalmazottal rendelkező cégek létszámát. Ehhez nem álltak rendelkezésünkre szakágazati mélységű adatok, ezért ezt nemzetgazdasági áganként végeztük A következő lépésben a korábbiakban levezetett átlagos termelési multiplikátor figyelembe vételével meghatároztuk a foglalkoztatási multiplikátort, s ennek alkalmazásával becslést végeztünk az idegenforgalom teljes közvetlen és közvetett foglalkoztatási szerepére. Ez utóbbi becslés tehát már a turistákkal közvetlen kapcsolatban nem lévő termelő ágazatok foglalkoztatási kihatásait is magában foglalja. A

turizmussal

foglalkozó

szakágazatokban

(utazásszervezés,

szálláshely-

szolgáltatás, vendéglátás a munkahelyi és a közétkeztetés nélkül) a foglalkoztatottak száma 62,5 ezer fő volt 2002-ben és 64 ezer 2003-ban. A foglalkoztatottak átlagos állományi létszámához képest ez 2,3%-ot tett ki mindkét évben. Az öt főnél kevesebbet foglalkoztató cégek létszámát és körükben az adókapcsolatok hiánya miatt a KSH által végzett korrekciót is figyelembe véve a foglalkoztatás 2,8%-os hányadra emelkedett.

67

A statisztikai létszám alakulása az átlagos állományi létszám és a gazdasági szervezetek nagysága alapján becsült értékekből, fő

Kód

Megnevezés

Alkalmazásban állók létszáma (fő) 2002

%

2003

Vadgazdálkodás

1 080

1 571

02.01

Erdőgazdálkodási termelés

8 996

7 249

19.20

Táskafélék, szíjazat gyártása

3 573

3 260

50.20

Gépjárműjavítás

8 596

8 439

50.30

Gépjárműalkatrész-kereskedelem Motorkerékpár, -alkatrész kereskedelme, javítása

6 359

7 128

282

369

Üzemanyag-kiskereskedelem Élelmiszer jellegű vegyes kiskereskedelem

5 885

6 031

67 694

71 980

14 970

15 774

01.50

50.40 50.50 52.11 52.12

Iparcikk jellegű vegyes kiskereskedelem

52.21

Zöldség-, gyümölcs-kiskereskedelem

1 208

1 072

Hús-, húskészítmény-kiskereskedelem

2 351

2 202

52.22 52.23

Hal-, rák-kiskereskedelem

66

51

52.24

Kenyér-, pékáru-kiskereskedelem

844

736

52.25

Ital-kiskereskedelem

736

524

52.26

Dohányáru-kiskereskedelem

155

154 1 316

52.27

Egyéb élelmiszer-kiskereskedelem

1 632

52.31

Gyógyszer-kiskereskedelem

9 361

9 337

741

850

52.32

Gyógyászati termék kiskereskedelme

52.33

Illatszer-kiskereskedelem

2 492

2 625

Textil-kiskereskedelem

1 517

1 536

52.42

Ruházati kiskereskedelem

9 037

9 001

52.43

Lábbeli-, bőráru-kiskereskedelem

2 109

2 046

52.44

Bútor, háztartási cikk kiskereskedelme Elektromos háztartási cikk kiskereskedelme

3 978

4 186

4 302

4 135 7 365

52.41

52.45 52.46

Vasáru, festék, üveg kiskereskedelem

6 868

52.47

Könyv-, újság-, papíráru-kiskereskedelem Egyéb máshová nem sorolt iparcikkkiskereskedelem

4 561

4 430

12 464

12 421

52.48 52.50

Használtcikk-kiskereskedelem

1 882

1 611

51.47

Egyéb fogyasztási cikk nagykereskedelme

5 947

6 292

55.11

Szállodai szolgáltatás, étteremmel

19 766

18 357

55.12

Szállodai szolgáltatás, étterem nélkül

872

721

7 090

251

740

697

603

7 196

26 745

29 700

55.21

Ifjúsági, túristaszállás-szolgáltatás

55.22 55.23

Kempingszolgáltatás Egyéb kereskedelmi szálláshelyszolgáltatás

55.30

Éttermi, cukrászdai vendéglátás

55.40

Egyéb, nyílt árusítású vendéglátás

2 928

3 413

60.10

Vasúti szállítás Menetrendszerű egyéb szárazföldi személyszállítás

55 745

55 110

40 615

40 640

538

532

60.21 60.22

Taxi személyszállítás

68

arány

idegenforgalommal kapcsolatos foglalkoztatott (fő) 2002 2003

0,3 0,1 0,3 0,08 0,08

324 900 1072 688 509

471 725 978 675 570

0,08 0,05

23 294

30 302

0,08 0,08 0,08 0,08 0,08 0,08 0,08 0,08 0,08 0,08 0,08 0,08 0,08 0,08 0,08 0,08

5416 1198 97 188 5 68 59 12 131 749 59 199 121 723 169 318

5758 1262 86 176 4 59 42 12 105 747 68 210 123 720 164 335

0,08 0,08 0,08

344 549 365

331 589 354

0,08 0,08 0,08 1 1 1 1

997 151 476 19766 872 7090 740

994 129 503 18357 721 251 697

1 1 1 0,2

603 26745 2928 11149

7196 29700 3413 11022

0,1 0,4

4061 215

4064 213

60.23

1 232

Egyéb szárazföldi személyszállítás

1 327

61.20

Belvízi szállítás

1 672

1 503

62.10

Menetrendszerű légi szállítás

2 738

2 911

62.20

Nem menetrendszerű légi szállítás

489

484

63.21

Szárazföldi szállítást segítő tevékenység

10 841

9 476

Vízi szállítást segítő tevékenység

121

286

63.23

Légi szállítást segítő tevékenység

2 727

3 036

63.30

Utazásszervezés

3 737

3 647

43 740

41 134

63.22

64.11

Nemzeti postai tevékenység

64.12

Futárpostai tevékenység

604

562 19 736

64.20

Távközlés

21 008

65.12

Egyéb monetáris közvetítés

34 958

35 875

853

1 585

10 395

12 678

565

682

66.01

Életbiztosítás

70.20

Ingatlan bérbeadása, üzemeltetése

71.10

Gépjárműkölcsönzés

71.40

Fogyasztási cikk kölcsönzése

74.40

Hirdetés

74.60

Nyomozási, biztonsági tevékenység

74.81

Fényképészet

75.1

Általános közigazgatás, irányítás

80.1–80.2 Közoktatás 80.30

Felsőoktatás

80.42

Felnőtt és egyéb oktatás

85.1

Humán egészségügyi ellátás

519

456

3 672

3 829

19 704

18 937

801

720

188 294

194 013

175 413

177 849

54 547

55 785 18 818 147 726

6 307

6 841

158

135

5 966

6 148

0,1

597

615

5 169

5 744

0,5

2584

2872

875

987

0,1 0,08 0,05

87 193 165

99 195 171

0,1 0,2 0,4 0,1

101 310 1231 309 151376

107 338 1278 234 153499

41400 192776

41450 194949

Alkotó és előadóművészet

92.53

Vidámparki szórakoztatás Máshova nem sorolható egyéb szórakoztatás Múzeumi tevékenység, kulturális örökség védelme Növény-, állatkerti bemutató (természetvédelem)

92.61

Sportpályák, stadionok működtetése

2 417

2 442

92.71

3 294

3 417

92.72

Szerencsejáték, fogadás Máshova nem sorolható egyéb szabadidős tevékenység

1 011

1 070

93.02

Fodrászat, szépségápolás

1 552

1 689

93.04

Fizikai közérzetet javító szolgáltatás

3 078

3 195

93.05

Máshova nem sorolt egyéb szolgáltatás

3 090

2 339

összesen 5 főnél kevesebbet foglalkoztató szervezeteknél

929 150 2911 484 9476 286 3036 3647 1234 17 197 1076 127 634 477 182 383 947 144 3880 14228 4463 1505 2955 2052 13

18 573

92.33

92.52

862 167 2738 489 10841 121 2727 3737 1312 18 210 1049 68 520 396 208 367 985 160 3766 14033 4364 1486 2894 1892 16

144 720

92.31

92.34

0,7 0,1 1 1 1 1 1 1 0,03 0,03 0,01 0,03 0,08 0,05 0,7 0,4 0,1 0,05 0,2 0,02 0,08 0,08 0,08 0,02 0,3 0,1

1 120 167 1 137 372

Mindösszesen Forrás: KSH és GKI Rt. számítás

69

Ezt követően kiszámítottuk a teljes közvetlen foglalkoztatás nagyságát, amelynek eredményeit a fenti táblázat mutatja. A turistákkal közvetlen kapcsolatba kerülő ágazatok idegenforgalmi részesedését leválogatva és hozzáadva az előbbi adathoz a foglalkoztatottak száma 150 ezer fő volt 2002-ben és 154 ezer 2003-ban, a nemzetgazdaság egészén belüli arány 5,5-5,6%-ra adódott. A kisméretű gazdasági szervezetek létszámával történt korrekció után a teljes közvetlen foglalkoztatás mértéke 193, illetve 195 ezer főt tett ki a két egymást követő évben, s ez 7,1%os részesdést jelentett az összes foglalkoztatásból mindkét évben. A teljes közvetlen és közvetett termelési hatás meghatározásához a korábbi fejezetben használt 1,88-es átlagos termelési multiplikátort a foglalkoztatás esetében nagyságrendileg 10%-kal csökkentettük a termelékenységi hatás figyelembe vétele miatt. A multiplikátor ez esetben a termelő ágazatokban (ipar, építőipar, mezőgazdaság) áttételesen jelentkező hatást fejezi ki. Ezekben az ágakban a termelés növekedésénél általában alacsonyabb mértékben nő a foglalkoztatás a termelékenység növekedése miatt. Ezért indokoltnak tartottuk alacsonyabb, 1,7-es foglalkoztatási multiplikátort alkalmazni. A teljes közvetlen és közvetett foglalkoztatás mértéke 328 ezer főt tett ki 2002ben és 331 ezret 2003-ban, ez az átlagos állományi létszám 12% volt mindkét évben. A mutató értékelésénél figyelembe kell venni, hogy a multiplikátor fenti módszerű alkalmazása miatt az eredmény nemcsak a turizmushoz közvetlenül kapcsolódó ágazatok tovagyűrűző hatását jelzi, hanem a teljes közvetlen mutatóban szereplő többi ágazatét is (pl.: a gépjárműjavítás szakágazat turizmust érintő részének az iparra gyakorolt áttételes hatása is érvényesül benne). Számításainkat kontrolláltuk a SAM foglalkoztatási aránymultiplikátorával, mely 5,78 (3. fejezet 3.számú táblázat). Ezzel a becsléssel 361 ezer főre adódott a teljes közvetlen és közvetett létszám, ami 33 ezer fővel magasabb, mint a lépcsőzetes becslés adata. Ez a 10%-os eltérés megítélésünk szerint még elfogadható a becsléseken alapuló, de különböző számítási metodikával számított eredményeknél. A becslés értékei magasabbra adódtak, mint a World Travel Tourism Council TSA számlák alapján készített Magyarországra vonatkozó ország-tanulmányában

70

szereplő értékeknél. Az eltérő fogalomrendszer, adatbázis és módszertan miatt azonban nem szerencsét összevetni egymással az eredményeket. A foglalkoztatási hatás erősebben tovagyűrűződőnek mutatkozott, mint a termelési, ami a turizmus szektor munkaigényes voltára hívja fel a figyelmet, a kiszolgáló ágazatoktól is átlagon felüli munkaigényességű tevékenységet kíván. Foglalkoztatási szempontból számításaink szerint az idegenforgalom a jövőben is hasonló szerepet játszik majd arányaiban, mint jelenleg. A turizmus állami támogatása feltehetőleg 2010-ig nem lesz olyan jelentős, mint 2001-2002-ben volt az államháztartás egyensúlyi problémái miatt. Részben az államilag támogatott szálláshely kapacitás-bővítés következtében a fővároson kívül kapacitás felesleg tapasztalható. Nemzetközi összehasonlításban magas az egy szobára jutó alkalmazottak száma. A GKI Rt. közép és hosszútávra készített prognózisaiban szereplő előreszámításokat használjuk a jövőbeni turisztikai foglalkoztatási folyamatok előreszámítására. E makróprognózisok összességében viszonylag szerény, a 2006-ig tartó időszakban évi átlagos 0,7% körüli létszámbővülést prognosztizálnak a nemzetgazdaságban. A 2013-ig tartó időszakban, főleg annak végén ennél gyorsabb növekedésre számítunk, hét év alatt éves átlagban 0,8-0,9%-os emelkedés várható. A turisztikai szakágazatokban középtávon 2% körüli létszámnövekedést valószínű éves átlagban 2006-ig a reálisan feltételezhető további szálláshely növekedés, továbbá a vendégéjszakák számának alakulása, a szolgáltatások bővülése következtében. A következő EU tervezési ciklusban 2007-2013 között ennél szerényebb, éves átlagban egy százalék körüli létszám-bővülés látszik valószínűnek. Ez összességében 2006-ig bő 6%-os, 2013-ig további bő 7%-os létszámgyarapodást jelent a turisztikai szakágazatok összességében. A létszám abszolút számban nő, de részesedése az összes foglalkoztatásból minimálisan egy tized százalékponttal bővül. Az idegenforgalomhoz kapcsolódó foglalkoztatás növekedési üteme kicsivel a nemzetgazdasági átlag felett lesz.

71

A létszámnövekedés forrása elsősorban a fekete foglalkoztatás csökkenése, az atipikus foglalkoztatási formák terjedése lesz. Az idegenforgalmi szakágazatok egy része erősen élőmunka-igényes, azonban a műszaki fejlődés az Internet használat e területet sem hagyja érintetlenül, ezért jelentős létszámgyarapodásra akkor sem lehet számítani, ha az idegenforgalmi konjunktúra kedvezően alakul. A teljes közvetlen turisztikához kapcsolódó foglalkoztatás létszáma a fentiekénél is szerényebb mértékben emelkedik, miközben a termelő ágazatokban foglalkoztatottak száma és aránya folyamatosan csökken a modern ipari államok fejlődési tendenciáinak megfelelően. A technikai fejlődés következtében megvalósuló létszámkiszorító hatás következményeként a teljes közvetlen foglalkoztatás igen szerényen, évi néhány tized százalékponttal emelkedik, így foglalkoztatási részaránya is alig nő, vagy szinten marad. A teljes közvetlen és közvetett foglalkoztatás esetén is hasonló a helyzet, mind abszolút számban (2006=355 ezer fő, 2013=380 ezer fő), mind arányaiban (mindkét időpontban 12,7%) kismértékű növekedés, illetve stagnálás prognosztizálható.

72

6. Költségvetési hatások

A költségvetési kapcsolatok értékelésénél is ugyanazt a logikát alkalmazzuk, mint az előző fejezetben és a számítás alapjául a kettős könyvvitelt vezető cégek mérlegadatait tekintjük kiindulási pontnak. A vállalkozások költségvetési kapcsolatai keretében az élőmunka utáni befizetéseket, a nyereségadó és helyi adó befizetéseket és az ÁFA befizetéseket vesszük számba. A 2002-es mérlegadatok tanúsága szerint a szálláshely-szolgáltatás szakágazatba tartozó

kettős

könyvvitelt

vezető

vállalkozások

19,134

milliárd

forint

társadalombiztosítási járulékot fizettek. A mikró-és kis vállalkozások gyenge közteher fizetési hajlandósága miatt – nagy számosságuk ellenére – a teljes szakágazati befizetést 20 milliárd forintnak tekintjük. Megkíséreltünk egy másik közelítést is a munkaerő-költség felmérés alapján. A KSH munkaerőköltség felmérése csak az 50 főnél többet foglalkoztató vállalkozásokra terjed ki. Ennek a felmérésnek az adatait próbaképpen kiterjesztettük a 4 főnél többet foglalkoztató cégek teljes létszámra. A KSH 2002re vonatkozó munkaerőköltség kiadványa a szálláshely-szolgáltatás ágazatban 42.400 forintban jelöli meg a munkáltatók által havonta egy főre fizetett járulékokat (társadalombiztosítási, rehabilitációs, munkaadói, egészségügyi hozzájárulás). A felmérés 22.706 fő adataira vonatkozott. Az előző fejezetben használt 4 fő felettiek átlagos állományi létszáma 62.500 fő volt. Erre a létszámra vetítve éves szinten 32 milliárd forint befizetés keletkezik a munkaadók oldaláról, s ehhez járul a foglalkoztatottak 8,3 milliárdja. Ez a számítás a mérlegadatok szerinti tényleges befizetés dupláját adta, ezért elvetettük a használatát.

A leválogatást el lehetett végezni a teljes közvetlen turizmus szektorra is a korábbi fejezetekben ismertetett arányosítással, ennek alapján 48,274 milliárd forintos befizetéshez jutottunk. A kis cégek befizetéseinek kalkulálásával 50 milliárd forintra becsüljük az összeget. Ezt a foglalkoztatási fejezetben is használt 1,7 multiplikátorral felszorozva

a

teljes

közvetlen

és

közvetett

turizmus

által

generált

társadalombiztosítási befizetéseket, a kettős könyvvitelt vezetők esetében 82,066 milliárd forintra, összességében 85 milliárd forintra becsüljük. A személyi jövedelemadó befizetés nagyságára végzett becslésünk a szálláshelyszolgáltatás,

vendéglátás

szakágazataiban,

73

a

4

főnél

többet

foglalkoztató

szervezetekre vonatkoztatva, 20%-os adókulccsal becsülve 12 milliárd forint. A teljes közvetlen turizmusra hasonló feltételekkel becsülve 35,7 milliárd forint. A teljes közvetlen és közvetett körre felszorozva pedig 60,7 milliárd személyi jövedelemadó bevétel képződik a költségvetés számára. A kis szervezetek alkalmazottainak befizetéseit is hozzákalkulálva, továbbá a meglehetően alacsonyra becsült átlagos adókulcs miatt valószínűleg reális ezt az összeget 62 milliárd forintra kerekíteni. A

társasági

és

helyi

adók

tekintetében

azt

tapasztaltuk,

hogy

a

szálláshelyszolgáltatás szakágazat 3,592 milliárd forint befizetést teljesített, a teljes közvetlen kör szakágazatai pedig 8,17 milliárd forintot, ezt 8,5 milliárd forintra vettük a kisszervezetek befizetései miatt. A nyereségadó és helyi adók multiplikátorának a teljes átlagos multiplikátort tekintettük (1,88), így 16 milliárd forintos nyereség és helyi adó befizetéshez jutottunk. Az ÁFA bevételek becslésénél a szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás szakágazat munkahelyi és közétkeztetéssel csökkentet nettó árbevételéből indultunk ki, amely 303,059 milliárd volt a kettős könyvvitelt vezetők körében. 2002-ben a turizmus szakágazatot érintő ÁFA-kulcsok zömében 12%-osak voltak, az italfogyasztás kivételével, ezért ezen a szinten 13%-osnak tekintettük, amellyel 39,4 milliárd áfa befizetés kötelezettséget adott ki. A kisszervezetek befizetéseit is idesorolva nagyságrendileg 40 milliárdosnak tekinthető az összeg, azonban ezt korrigálni kell az anyagjellegű ráfordításokra eső ÁFÁ-val, így a számításba vehető összeg 13 milliárd forint. A teljes közvetlen kör nettó árbevétele 916,321 milliárd forintot tett ki a kettős könyvvitelt vezetők körében, ez 13%-os kulccsal számolva 119,1 milliárd forintra adódik, a szokásos kerekítéssel ez nagyságrendileg 120 milliárd forintra adódik. Ezt a számot azonban korrigálni kell az anyagi jellegű ráfordítások ÁFÁ-jával, mert ezt nem a turizmus szektor fizeti be. Emiatt az ÁFA 40 milliárd forintra mérséklődik A négy adónem 2002-es szabályai alapján kalkulálva, nagyságrendileg a szálláshelyszolgáltatás, vendéglátás szakágazat 48,6 md, a teljes közvetlen és közvetett turizmus szektor 203 milliárd forint költségvetési befizetést teljesített. Ez utóbbi a

74

szektor GDP-jének 36,4%-át jelenti, ez jól közelít a jelenleg átlagosan 39%-os elvonási átlaghoz. A turizmus az elmúlt években jelentős fejlesztési forrásokban részesült az állam részéről. Az Államkincstár adatai szerint a Széchenyi Terv keretében, illetve más decentralizált és központi fejlesztési alapok terhére a szektor működési feltételeinek javítására 2002-ben nagyságrendileg 30 milliárd, 2003-ban 15 milliárd forintos keret állt rendelkezésre. Az államilag finanszírozott keretek elosztása zömében pályázati úton történt, többek között ez alapozta meg a közelmúltban lezajlott fürdő fejlesztéseket, a hozzájuk kapcsolódó szálláshely és vendéglátóhely kapacitások növelését, a kerékpárút program továbbvitelét, az egyes régiók idegenforgalmi célú támogatását, stb.. A Széchenyi Terv keretében juttatott támogatások felhasználásának kedvező hatásai remélhetőleg az elkövetkező években kibontakozik, jelenleg még nem mindenütt igazolódott a fejlesztések hatékonysága. Az államháztartás egyensúlyi helyzetének alakulása nyomán 2004-ben várhatóan legfeljebb 2,5 milliárd forint közvetlen állami támogatásban részesül a turizmus. Mindez azonban nem zárja ki, hogy nem turisztikainak nevezett, más támogatási keretek (pl.: területfejlesztési, versenyképességi, vidékfejlesztési, stb.) terhére a turisztikai vállalkozások és célok is kapjanak állami támogatást. A befizetéseket és a támogatásokat nem lehet egymással összevetni, mert a közterhek konkrét célokat szolgálnak (nyugdíj, egészségügy, más közösségi szolgáltatások), visszajuttatni csak töredékét lehet a vállalkozásoknak. Összességében költségvetési kapcsolatok oldaláról is alátámasztottnak tűnik a korábbi fejezetek konklúziója, miszerint a turizmus szektor gazdaság élénkítő szerepe kedvező, a nemzetgazdaság olyan szegmenséről van szó, amelyet a gazdasági elemzések alapján hosszabb távon is érdemes fejleszteni.

75

7. Az idegenforgalom mérése a folyó fizetési mérlegben

A gazdasági folyamatok korrekt mérése esetén összefüggés mutatkozik a reál és pénzügyi folyamatok alakulása között. A turizmus makró szintű pénzügyi folyamatokra gyakorolt hatásainak megítélésénél egyre több gondot okoz, hogy a folyó fizetési mérlegben megjelenő pénzügyi folyamatok nem tükrözik a naturális mutatók alakulását, a kettő szétválása egyre szembetűnőbb. Ennek az az oka, hogy jelenleg a folyó fizetési mérleg mérési módszertana – objektív okok miatt – teljesen elszakadt a turizmus reálgazdaságától. A jelenleg is alkalmazott módszertan a kötött devizagazdálkodás körülményeire épül, miközben az már 1997-ben megszűnt. A kötött devizagazdálkodás idején a Magyar Nemzeti Bank engedélyére volt szükség a rezidensek (magánszemélyek, vállalatok, intézmények, stb.) és a nem rezidensek közötti pénzmozgások realizálásához. Az engedélyek alapján a fizetési mérleget érintő adatok gyűjtése is kielégítően megvalósult. A devizaliberalizáció óta a fizetési mérlegben az idegenforgalmi adatok szerepeltetése átmenetinek tekinthető, s a valóságtól egyre távolabb kerülő módszerrel történik.10 A nem rezidens magánszemély meghatározása az ún. „egy éves szabályon” alapul. Ennek alapján azt a külföldi állampolgárt, aki tartósan (éven túl) itt lakik, már rezidensként kezelik. Kivétel ez alól a diák illetve a gyógykezelésen Magyarországon tartózkodó külföldi. A diplomáciai képviseletek munkatársai és hozzátartozóik, illetve a külföldi fegyveres erők tagjai turisztikai szempontból nem kerülnek számbavételre. Az idegenforgalmi bevételben az országon belül tartózkodó nem rezidensek összes

költését

–

a

fizetésre

használt

valutanemtől

függetlenül

–

idegenforgalmi költésnek tekintik, de ennek tényleges megfigyelése az elmúlt években nem volt megoldott. Az MNB ezért kényszermegoldásokhoz folyamodik és elsősorban a kereskedelmi bankok jelentéseire alapozza az idegenforgalmi tételek meghatározását. 10

Az angolszász országokban például a statisztikai hivatalok gyűjtik a fizetési mérleg idegenforgalmi adatait és a magyar rendszer is ebbe az irányba mozdul el (a KSH már megkezdte az új rendszerre történő átállást).

76

A kereskedelmi bankoknak jogcímek szerint kellene kódolniuk a forgalmat, ami nem működött tökéletesen, s 2004. május 1-i EU belépés óta tilos a 12500 euró alatti tranzakciók mibenlétéről kérdezni az ügyfelet, ha az, az EU határain belül zajlik. A magyar gyakorlatban viszonylag kevés a 3 millió forintot meghaladó egyéni turisztikai tranzakció. Az idegenforgalmi egyenleg egyes elemeinek meghatározása három pilléren alapszik: − a kereskedelmi bankok jelentésén; − a valutaforgalmazók (banki ügynökként leadott) jelentésén; − az MNB becslésein. A kereskedelmi bankok az idegenforgalmi bevételeket és kiadásokat magán és üzleti célú jogcímekre választva közlik. A megfigyelt ügylet-típusok a következők: − Átutalások: A rezidensek és a nem rezidensek közötti számlamozgásokat jelentik. − Kártyaelszámolások: A kártyatársaságok jelentése nettó szemléletű, ezért nem lehet látni, hogy valójában a bevételi és kiadási oldalon milyen mozgások történtek és annak mi volt a valódi tartalma. A kártyatársaságok már csak a kártyaforgalom egyenlegét közlik, és a bankok valamennyi rezidens-nem rezidens közötti forgalmat idegenforgalomként számolják el. Az MNB becslése szerint két-, két és félszer több a bevétel, mint a kiadás. Vagyis a nem rezidensek kártyával történő belföldi költése ennyivel magasabb a rezidensek külföldön történt kártyafizetéseinél. − Utazási csekk elszámolások: Itt is nettó egyenleg-elszámolás történik, s a tartalmi gondok hasonlók, mint a kártyaforgalom esetében. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a bankokon belül nem különítik el az utazási csekk-beváltásból, a valutaváltásból és az átutalásból származó forgalmat, ezek

77

együttesen állnak rendelkezésre. Az MNB az összesített adatokat kapja meg, melyek csak országot és devizanemet tartalmaznak. A pénzügyi folyamat nyomon követhető, de kérdéses, hogy a pénzmozgásokból mennyi kötődik a turizmushoz (pl. a külföldi ingatlanvásárlás értékének valutában történő kiegyenlítése is megjelenhet az idegenforgalomban). A valutaforgalmazók összesen négyféle adatot szolgáltatnak:

–

mennyi valutát vettek illetve adtak el rezidenseknek; illetve

–

mennyi valutát vettek illetve adtak el nem rezidenseknek.

Forgalmuk 2001 óta csökken, köztük a nagy adatszolgáltatóké is. Az elszámolás konszolidáltan

történik,

azaz

egy-egy

valutaforgalmazó

banki

tulajdonosa

összevontan közli az adatokat, az egyes pénzváltó helyek forgalma, esetleges megszűnése, újak létrehozása nem válik ismertté. Az MNB tehát valójában a pénzmozgásokat figyeli, és az azok mögötti gazdasági folyamatokat nem látja, főleg a kis összegű forgalmak esetén, így a fenti adatgyűjtésekből nyert információkat az MNB arányosítással szétbecsli jogcímekre. Az arányosítás a turizmus esetében történelminek nevezhető, 1997 előtti tapasztalati tények alapján történik. Az így kapott értékeket korrigálják az alábbiakban ismertetett néhány tétellel. Ez a módszer azt a veszélyt hordozza magában, hogy a turizmus területén az elmúlt 5-6- év során ténylegesen bekövetkezett változásokat nem igazán képesek érzékelni. Ennek a visszás helyzetnek a megszüntetése érdekében az MNB is szeretne minél előbb áttérni a szatellit számlákon alapuló mérésre. Korrekciós tényező a fekete és szürkegazdaság vélelmezett forgalma a turizmusban. A lakossági devizaszámlák állományának mozgása alapján is sor kerül módosításra. A kötött devizagazdálkodás idején azzal a feltételezéssel éltek, hogy a rezidensek befizetései a lakossági devizaszámlákra a korábban utazási célra felvett valuták el nem költött maradványai. Ma már a rezidensek sokkal többet fizetnek be devizaszámláikra, mint amennyit felvesznek onnan. Nyilván ebben szerepet játszik a külföldön

szerzett

jövedelmek

befizetése/átutalása

és

más

tételek

is.

Az

országhatárok környékén koncentrálódó bevásárló-turizmusban az MNB a saját célú 78

(kistételű) forgalmat idegenforgalmi tételként veszi figyelembe, míg a nagy tételű, üzleti célú vásárlások az áruforgalmi egyenlegbe kerülnek be. A valutaváltók forgalmában is vannak nem az idegenforgalomhoz tapadó tételek, ezért, ha szokásosnál több magyar valutára történő váltást tapasztalnak, korrigálnak (ui. rezidensek is válthatnak nagy mennyiségben pl. a „párnában” őrzött tartalékokból, külföldi munka javadalmazásának átváltásából, külföldi örökség, ajándék összegéből, stb.). További bizonytalanságot hordoz az ingatlanokkal kapcsolatos pénzmozgás is. Egyre több külföldinek van magyarországi lakása, nyaralója, amit vagy kiad, vagy abban lakik és ezért nem költ szállásdíjra. Magyarországon

a

devizaliberalizáció

következtében

megengedett

külföldi

fizetőeszközzel lebonyolítani a tranzakciókat. Ezek a pénzmozgások megjelenhetnek számlán, vagy pénzváltónál, s nem feltétlenül kapcsolódnak az idegenforgalomhoz (pl. belföldi ingatlan értékesítése valutáért, szolgáltatások, áruk értékének valutában történő kiegyenlítése rezidensek között stb.). A szatellit számlákon alapuló elszámolásra való áttérés az idegenforgalmi pénzmozgások korrekt nyomon követhetősége érdekében is sürgető. A közeljövőben az EU-n belüli jogcím nélküli átutalások limitösszege várhatóan 50.000 euróra emelkedik, ami tovább lehetetleníti az idegenforgalom tényleges nagyságának becslését. Magyarország majdani belépése az euróövezetbe pedig gyakorlatilag megszünteti még ennek a megfigyelésnek is a lehetőségét, azaz hogy pénzforgalmi oldalról mérni lehessen az idegenforgalom alakulását. Összességében a jegybank fizetési mérlegének idegenforgalmi adataiból nem tudható, hogy az idegenforgalom mennyivel javítja az egyensúlyi pozíciót. A folyó fizetési mérlegben szereplő idegenforgalmi adat ugyanis egy olyan módszertan alapján képzett szám, amelynek nagyon áttételes köze van az idegenforgalom reálgazdasági folyamataihoz. Az idegenforgalom reál és pénzügyi adatainak az összegyűjtésére alkalmazott módszerek inkoherenciája miatt nem lehet egymásnak megfeleltethető összefüggéseket levonni.

79

A szatellit számlákon alapuló elszámolással szemben sem szabad illúziókat kergetni, nyilván ennek a mérési módszernek is meglesz a sajátos torzítása. A jelenlegi helyzettel szemben viszont előnye, hogy a reálgazdasági és pénzügyi oldal mérése egymással konzisztens adatok alapján történik.

80

Irodalomjegyzék

Cohen, S. I. (szerk.)(1993): Patterns of Economic Restructuring for Eastern Europe Avebury, Aldershot Horváth Endre (1999): A nemzetközi aktív turizmus multiplikátor hatásainak becslése input-output modell alkalmazásával PhD értekezés - Közgazdaságtudományi Egyetem (megjelent a GKI-nál is) Pyatt, G. – Round, J.I. (1985) (szerk.): Social accounting matrices: a basis for planning,

The World Bank, Washington DC.

Révész Tamás (1999): A HUGE modell 1998. évi adatbázisának előállítása Gazdasági Minisztérium Gazdaságelemző Intézet 3/99. sz. műhelytanulmánya Révész Tamás (2000): Költség-hatás elemzés a Turizmus Fejlesztési Programhoz Turizmus Bulletin, 4. évfolyam, 3. szám Révész Tamás (2001): A Turizmus Költség-hatás elemzése SAM-modellel Statisztikai Szemle, 79. évfolyam, 10-11. szám, 825-847.old. Révész Tamás (2004): A DUNA-modell 2001. évi adatbázisának előállítása, Gazdaságkutató Intézet részére készített tanulmány, 2004. szeptember Robinson, S. (2001): Updating and Estimating a Social Accounting Matrix Using Cross Entropy Methods, Economic Systems Research, Vol. 13., No. 1., pp. 47-64. Zalai Ernő (2000): Matematikai közgazdaságtan Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Révész Tamás: a turizmus makrogazdasági szerepe Kézirat 2004. október

81

Mellékletek

82

1. számú melléklet:

A turizmus makrogazdasági szerepe 1. Bevezetés A beutazó turizmus szerepe igen nagy a magyar gazdaságban, a különféle hatások makrogazdasági szintű elemzésével eddig elég kevés elemzés foglalkozott. E tanulmány alapvetően Révész Tamás 2001. évben publikált tanulmányának módszerét követve vállalkozik a hatások számszerűsítésére. A tanulmány először a 2002. évre felfrissített alapadatok forrásait, illetve feldolgozásának, a hiányzó adatok becslésének módszerét ismerteti. Ezt követően értékeli a számítások eredményeit, ahol fontos, összevetve az 1998. évi eredményekkel. A korábbi vizsgálaton túl is megy, a jelenlegi kutatás a különféle parciális és komplex hatékonysági mutatókat is kiszámításra kerültek. 2. Az alkalmazott modellről Az alkalmazott Társadalmi Elszámolási Mátrix (angol rövidítéssel: SAM) modell lényegében abból áll, hogy endogén és exogén számlákat megkülönböztetve az exogén kiadások változásának az endogén számlákra való hatását számítja. Az endogén számlák azok, amelyeknek a bevétele a modellben kiadást indukál, azaz azon szereplők és kategóriák, amelyeknél a bevételek (források) elköltése (felosztása) viszonylag automatikusan és előrelátható szerkezetben történik. A bérek elköltése például nagyjából megjósolható szerkezetben történik. Az import azonban nem vált ki automatikusan exportot, sem az állami bevételek állami kiadásokat. Ezért a külföld és az államháztartás kiadásait a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően exogénnek tekinthetők. Noha ez utóbbin belül felmerül az igény bizonyos visszaforgatási mechanizmusokra (például a nyugdíjjárulék nyugdíjfizetésre való fordítására), az ezekről való döntést e gyakran éppen döntés-előkészítő céllal használt modell-típus nem ábrázolja. Természetesen a számított eredmények függvényében célszerűnek látszó állami kiadási változásokat átvezethetjük a kormányzati kiadások oszlopán, és így ezzel módosított számításokat is végezhetünk. Ez azonban nem tartozik jelen vizsgálataink körébe. Az endogén számlák tehát a termékek és szolgáltatások számlái (a kereslet ráfordításokat illetve importot indukál), a háztartások számlái (a munka- és ún. „vegyes” jövedelmeket valamint az inputált ingatlanszolgáltatásból álló ún. működési eredményt a rétegek a rájuk jellemző kiadási szerkezetben elköltik) és a felhalmozási számlák (a készletfelhalmozás gyűjtőszámlája, valamint az egyes ágazatok beruházási számlái az egyes gazdasági szereplőknek az adott jellegű felhalmozásra fordított összegeit az ágazatra jellemző szerkezetben beruházási javakra, illetve készletfelhalmozásra költik). A modellben újra elköltésre nem kerülő, a körforgásból kieső (a szakirodalomban elszivárgónak illetve elfolyónak hívott) jövedelmek tehát az adókból, az importból és

83

a vegyes tartalmú (és ezért nehezen követhető) különféle transzferekből állnak. Minden a körforgásba kívülről bekerülő jövedelem előbb vagy utóbb e tételek valamelyikében csapódik ki, természetesen közben különféle egyéb gazdasági hatásokat (termelés, foglakoztatás, lakossági jövedelmek, beruházás, erőforráslekötés, stb.) okozva. Ha közvetlenül csak egy-egy endogén számlát érintő, és egységnyi exogén kiadások hatásait számítjuk ki, akkor a különféle multiplikátorokat kapjuk meg. A multiplikátorokat elsőrendűen aszerint osztályozzák, hogy melyik kategóriára (számlára) vonatkozó hatásokat mutatnak. Eszerint beszélhetünk termelési, foglalkoztatási, jövedelmi, beruházási, stb. multiplikátorokról. A SAM szerkesztésekor a modellben endogén számlákat vesszük előre. Természetesen amennyiben az elemzések a kiinduló állapothoz képesti többletkiadások hatására vonatkoznak, úgy a többletkiadási (marginális) szerkezetekkel kell számolni. Jelen számításban azonban nem vállalkoztunk hipotetikus marginális szerkezetek becslésére, így az ismertetendő számítások a megfigyelt időszak átlagos szerkezetei alapján készültek. Természetesen konkrét terület (például szállodaberuházás) elemzésekor az adott területről és a gazdasági szereplők marginális viselkedéséről rendelkezésre álló konkrét adatok (például termékek jövedelemrugalmasságai, kapacitáskihasználtsági szintek) függvényében a fenti képletekkel növekményi hatások is számíthatók. Érdemes hangsúlyozni, hogy a szélesebb körben ismert (ÁKM-modellel végezhető) tartalomszámításokkal szemben a SAM-modell nemcsak az erőforrások technológiai „pótlási” igényeit (illetve ÁKM-ármodell esetében az erőforrások endogén –pl. indexált - áralakulását) képes számítani, hanem az ettől eltérő és általánosabb körű, a jövedelmek elköltéséből eredő igényeket is. 3. Az elemzés bázisévére vonatkozó adatbázis előállítása Az idegenforgalom gyorsan változó viszonyai elsőrendű fontosságúvá teszik, hogy minél frissebb adatokból tudjunk a hatáselemzéseknél kiindulni. A gazdaságban szétterülő hatások számszerűsítésére vonatkozó elemzéshez az idegenforgalmi szektorra vonatkozó adatokon túlmenően azonban részletes és átfogó makroökonómiai adatokra is szükség van. A legfrissebb ilyen adatrendszer a Nemzeti Számlák, amelyekből a legutolsót, a 2001-2002. éveket bemutató kiadványt a KSH 2004. július végén jelentette meg. Ez számos módszertani újítást is tartalmaz, amelyek alapos tanulmányozása után a 2002. évre vonatkozó adatokat egy aggregált jövedelemelosztási mátrixba rendeztük. (Ez az 1. táblázatban található.) A következő lépésben a dezaggregált elemzésekhez szükséges ágazati kapcsolatok mérlegét becsültük, szintén a 2002. évre. Ehhez a KSH 2000. évre készített ÁKM-jét vettük alapul, pontosabban az abból a DUNA-modell céljára készített 2001. évi becsült ÁKM-et. Ez 61 szakágazatot tartalmaz, amely bontást a szokásos módon – a MOL éves jelentése, az Ipari és építőipari statisztikai évkönyv, és egyéb kiadványok adatai alapján – az eredeti 57 szakágazatból 4 energetikai alágazatot leválasztva kapunk meg.

84

A 61 szakágazatra vonatkozó peremadatok alapján először a hazai termékmérlegeket összefogó ún. „felső hasábot” számszerűsítettük (itt a peremek egyfelől a bruttó termelési értékek, az összimport és az egyes termékadótámogatási tételek makroszámai, másfelől a folyó termelőfelhasználások voltak). Ebben előre megadtuk a fogyasztásstatisztika alapján a távközlési- és gyógyszerfogyasztást, valamint a KSH Külkereskedelmi Tájékoztatója és az MNB által publikált fizetési mérleg alapján a villamosenergia és építőipari export értékét. Ezután az import mátrixot becsültük hasonló módszerrel. Itt a villamosenergia és építőipari szolgáltatás összimportját írtuk csak elő exogén módon, a többi termékcsoport összimportját a 2001. évi értékekkel arányosan határoztuk meg. A mátrix belsejét tehát ennek a peremnek, valamint a felső hasáb RAS-becsléséből származó felhasználónkénti összimportok vektorának mint másik peremnek a figyelembevételével a 2001. évi import-mátrix RAS módszerrel történő kiigazításával határoztuk meg. Az importmátrixhoz hasonló módon határoztuk meg a vámok, a belföldi termékadók és belföldi terméktámogatások mátrixát is a 2001. évi indulómátrixaikból. Ezután a nemzeti számlákból a hozzáadott érték felosztás egyes tételeinek szakágazati bontásait, valamint a KSH „A bruttó állóeszközfelhalmozás 20002002” c. kiadványa alapján (az ebben szereplő ágazati adatokat a 2001. évi megoszlásokkal szakágazatokra szétosztott) az állóeszközfelhalmozások szakágazatonkénti és intézményi szektoronkénti adatait vittük be. Végül a "A munkaerő-felmérés idősorai 1992-2003" c. és a „Mezőgazdasági számlarendszer 2002” c. KSH kiadványok, valamint az előző évi szakágazati foglalkoztatási arányok alapján becsültük a 2002. évi szakágazati foglalkoztatott létszámot. A 25 ágazat bruttó működési eredményének felosztására (nyereségadó, kamat, osztalék stb.), a tőketranszferekre és felhasználására (készletfelhalmozás) vonatkozó adatokat a 2001. évi adatoknak a 2002. évi makroadatokhoz való arányosításával becsültük. Egyelőre hasonlóan jártunk el az idegenforgalmi kiadások és bevételek ágazati bontásánál is. Kiegészítő erőforrásadatként a foglalkoztatottak számát és a tőkeállományt is számszerűsítettük, utóbbit az 1998. évi tőkeállományoknak az 1998-2002. közötti nemzetgazdasági aggregált beruházási árindexekkel való felszorzásával (valorizációjával). Az elkészült SAM áttekinthetőbb, aggregált változatát a 2. számú táblázat tartalmazza azok forrásának megnevezésével kiegészítve. A 2. táblázat 1. sora például konkrétan a termékek és szolgáltatások összforrásának (import+hazai forrás) felhasználónkénti elosztását mutatja. Például az 1. sor és 1. oszlop találkozása a folyó termelő felhasználást, a 20. oszlop a kormányzati fogyasztást, a 19. oszlop a hagyományos (cég-) exportot, a 18. oszlop pedig a beutazó turisták hivatalosan kimutatott (és általam a hazai fogyasztásból levont) kiadásainak (idegenforgalmi bevétel) összegét tartalmazza, kisebb termékadó-

85

tételeknek később, az adatbázis tárgyalásakor részletezett leválasztásával. Hasonlóan az 1. oszlop mutatja a források összetevődését az import és a hazai termelés értékéből, ahol ez utóbbi mindjárt közvetlen termelési költségekre és jövedelmekre bontva is megjelenik. Terjedelmi korlátok miatt a dezaggregált adatbázisnak csak egyes részeit, és csak strukturájában mutatja be a 3. táblázat. Ezt az 1998. évi hasonló tartalmú táblázattal összehasonlítva feltűnő, hogy a vendéglátás élelmiszeriparból történő fajlagos ráfordításai 2,5-szörösre ugrottak. Ez alapvetően a KSH által időközben vegrehajtott módszertani váltás következménye, ami lényegében abból állt, hogy az eddig zömében csak nettó módon (árréssel) elszámolt élelmiszeripari inputokat 2001-től bruttó módon, teljes értéken számolják el. Látható, hogy a vendéglátás saját ágazatból való felhasználási fajlagosa is megnőtt1,94-ről 4,41 %-ra, feltehetően hasonló okokból. A bérjárulék fajlagos egyharmadával való csökkenése azonban valós, kisebb mértékben az egész gazdaságra is jellemző változás. 4. A számítási eredményekről Elsőként az ún. parciális folyó termelési multiplikátorokat mutatjuk be néhány a turizmus szempontjából fontos ágazatra a 4. táblázatban. Ezek az egyes oszlopszerinti ágazatok hazai terméke iránti egységnyi megrendeléseknek a hatását mutatják az egyes ágazatokra, de csak az ágazatok közötti technológiai kapcsolatokat figyelembe véve. A 13. ágazatként (VENDEG rövidítéssel) szereplő szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás ágazat hazai terméke iránti egységnyi kereslet például a termelési beszállítói kapcsolatokon keresztül összesen 1,96 egység bruttó termelést generál, amiből 1,05 a saját részesedése (1 az eredeti megrendelés, 0,05 pedig a visszacsatolódó, közvetett kereslet). Ez a vertikum összesen 0,53 egység munkajövedelmet generál. A fenti termelési vonzat ugyan lényegesen nagyobb az 1998. évben megfigyeltnél, de az élelmiszer-inputok halmozódása miatt ez valószínűleg nem tényleges, csak látszólagos növekedés. Fel kell hívnunk a figyelmet, hogy az e táblázatban bemutatott hatások csak akkor jelentkeznek ilyen mértékben, ha a folyamatot elindító elsődleges megrendelés specifikusan hazai termékre irányul. Ez különösen állami megrendeléseknél megvalósítható, a beutazó turisták költésénél azonban aligha feltételezhető. Ha például a gyógykezelésre érkezett turista valamilyen gyógyszert vásárol az éppolyan mértékben (sőt valószínűleg nagyobb mértékben) származhat importból mint az összforrásokon belüli átlagos importarány. Az 5. táblázat közli a (parciális) teljes multiplikátorokat. Ezek az előzőhöz képest két lényeges tekintetben térnek el. Egyfelől a termelési (technológiai) kapcsolatokon túlmenően figyelembe veszik az indukált jövedelmi (háztartások jövedelmének elköltésén és felhalmozási kiadásokon keresztüli) hatásokat is, másfelől pedig nem feltételezik, hogy a kiinduló kereslet csak hazai termékre irányult (bár ez utóbbi értelmű mutató is számítható, ha felszorozzuk az egyes oszlopokat az összforrások és a hazai források arányával). A jövedelmek elköltésével való kiterjesztésnek köszönhetően értelmezhetővé válnak nemcsak az ágazati megrendeléseken keresztüli hatások, hanem a háztartásoknak illetve a felhalmozásnak juttatott transzferek tovagyűrűző hatásai is. Ezeket a mutatókat is tartalmazza a táblázat.

86

A vendéglátás oszlopa például mutatja, hogy egységnyi kereslet szálláshely szolgáltatás és vendéglátás iránt (aminek a kielégítése most éppen tényleg csak hazai termelésből történik) a bér- és felhalmozási jövedelmek elköltését is figyelembe véve milyen hatásokkal jár. Mint látjuk, összesen 2,96 egység termelést indukál (a közvetlen termelési kapcsolatoknak köszönhető, a 4. táblázatban látott 1,96-tal szemben), amiből a saját hozzájárulás 1,07. Emellett 0,79 munkajövedelmet és 0,06 háztartási működési eredményt generál (ezek elköltését is beszámítva), hasonlóképpen 0,19 egység beruházást (a táblázatban nem részleteztük, de az Excel-file-ban megjelenik, hogy konkrétan melyik ágazatban), valamint 0,02 egység készletfelhalmozást. Az egységnyi eredeti megrendelésnek a körforgásból való kiesése 12 %-ban (0,115 egységben) történik transzferjövedelmekben (amiknek elköltését mint említettük nem vesszük automatikusan figyelembe), 47 %-ban állami bevételként (20 %-ban járulékként) és 41 %-ban importként. Ez utóbbi érték meglehetősen alacsony, ami kedvező, mert az átlagosnál kevésbé rontja a fizetési mérleget (sőt ha a megrendelő éppen beutazó turista, akkor jelentős nettó devizahozamot biztosít). A táblázat alján különféle további mutatókat találhatunk. Az „A” jelű sorban a közvetlen jövedelemhatást tüntettük fel, ami az eredeti 1 egység megrendelés által közvetlenül igényelt 1 egység termelés hozzáadott érték hányada (egyezően a 3. táblázatban található közvetlen fajlagosokkal). Ennek az elfolyó (azaz vissza nem csatolódó, kereseteken és felhalmozási jövedelmeken felüli) részéből a belföldön maradó rész (azaz a transzferek és az elvonások összege) található a „B” jelű sorban. A „C” jelű sor mutatja az összes visszacsatolódás (termelési kapcsolat és jövedelemelköltés) révén keletkező jövedelmekből az eredeti megrendelést élvező ágazatnak a részesedését. Ha ebből az elköltésre került jövedelmeket levonjuk, akkor a „D” jelű sorban található halmozatlan belső (vagy saját) jövedelemhez jutunk. Ezek az ágazat által fizetett transzferek és adók összegének felelnek meg. Az „E” jelű sor mutatja a teljes jövedelemhatást a munka- és felhalmozási célú jövedelmekkel együtt. Ebből ez utóbbi két tételt (valamint a szintén visszacsatolódó, tehát halmozódást okozó lakásberuházási transzfereket) levonva az „F” jelű sorban szereplő halmozatlan teljes jövedelemhatást, azaz belföldi elfolyás értékét kapjuk (ami a 75. sorban szereplő importban való kicsapódással együtt éppen kiadja az eredeti 1 egység keresletet). A teljes jövedelemhatásokat a közvetlen jövedelemhatásokkal elosztva kapjuk a jövedelmi aránymultiplikátorokat. Ezeket mind halmozott („G” jelű sor), mind halmozatlan („H” jelű sor) értelemben kiszámítjuk a feltüntetett képleteknek megfelelően. Hasonló módon a jövedelmek egyes elemeinek teljes és közvetlen mutatóinak egymással való osztásával a kereseti (közelítőleg a foglalkoztatási) illetve a beruházási (közelítőleg a tőke) aránymultiplikátorokat kapjuk. Ezek az „I” illetve „J” jelű sorokban találhatók. A 6. táblázat az egyes ágazatok multiplikátorainak a táblázat bal oldali oszlopaiban található eredeti kiadási szerkezetekkel való súlyozásával a turistaexport illetve ezen belül a konferenciaturizmus átlagos multiplikátorait illetve fajlagos jövedelem- és importtartalmát mutatja be. Összehasonlításképpen a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően az ún. közösségi multiplikátorokat is bemutatjuk, amik a bruttó termelésekkel való súlyozással számíthatók (Horváth, 1999). Mint látható, a beutazó turizmus egységnyi költése az átlagnál nagyobb termelést (2,31 az átlagos 2,12-höz képest) és költségvetési bevételt (0,49-et az átlagos 0,37-

87

hez képest) generál. Ugyancsak nagyobb a beruházás- és keresetgeneráló ereje. 100 egységnyi eredeti megrendelés 66 egység munkajövedelmet generál az átlagos 51-gyel szemben. Működési eredményből is lényegesen többet generál a háztartások számára. A foglalkoztatási hatás a keresetgeneráló hatásnál valamivel kevésbé kiemelkedő. A konferenciaturizmus mutatói még a turizmus átlagánál is kedvezőbbek. Természetesen a költséghatások önmagukban még nem minősítik a konferenciaturizmus várható hatékonyságát. A hatékonyságot ugyanis nem a beutazó turista egységnyi költésére jutó hasznok fejezik ki (hiszen ez nem számunkra költség, és nem szűkös erőforrás), hanem az ezt megalapozó turisztikai beruházások és az ezáltal létrejött turista többletköltés (hasznainak) viszonya. Ez adottságaink megfelelő kihasználásával, a kormányzati támogatások jól koncentrálhatóságával jóval magasabb lehet mint az átlagos beruházási hatékonyság. Ezért az eddigieken túl a számított termelési szintek és az erőforrás-fajlagosok szorzataként kiszámítottuk a turizmus kereslet kielégítéséhez szükséges teljes (közvetlen + közvetett) erőforrásigényeket, azaz tőke- és létszámigényeket. Ezeket a generált jövedelmekkel összevetve a turizmus különféle hatékonyságmutatóit számítottam. Mint a 6. táblázat alsó kiegészítő blokkjában látható, a turistaexport tőkehatékonysága az átlagtól valamivel elmarad, létszámhatékonysága azonban magas, komplex hatékonysága ezáltal lényegében az átlaggal megegyező. A konferenciaturizmus komplex hatékonysága a turizmuséval megegyező, de ezen belül tőkehatékonysága magasabb, létszámhatékonysága alacsonyabb. A korábbi cikkhez hasonlóan a fajlagos hatásokon túlmenően megpróbáljuk bemutatni a turistaexport megkétszereződésének várható költség-hatásait is. Ez a kiinduló év 3,4 Mrd Euróhoz képest az 1998. évihez képest több mint kétszeres kiadási szintet jelent. A növekedést egyelőre az egyes ágazatokra arányosan terítettem szét. A 7. táblázatban azonban a szállításnál azért jelenik meg 100 %-nál nagyobb arányú növekedés, mert a turistakiadásoknak a hagyományos exportban megjelenő összetevőjének a megkétszereződésével is számoltam, de a táblázatban a vetítési alap csak a belföldi turistaköltés. A táblázatból látható, hogy a turisták tárgyalt többletköltése 2083 Mrd Ft többlettermelést, 548 Mrd háztartási (főleg munka-) jövedelemtöbbletet indukál, amik a bázishoz képest 5,9 és 4,6 %-os növekedésnek felelnek meg. Ezen túlmenően a modell 156 Mrd (6,2 %) többletberuházási vonzatot becsült. Ez utóbbi adat a folyamatos többletköltést megalapozó szinten tartó (pótló) beruházásnak is többé-kevésbé megfeleltethető, amiből az amortizációs kulcsokkal kiszámítható a létesítés beruházásigénye. A szóban forgó többletköltés évi 427 Mrd Ft állami (adó-) bevételt generál. Nem mellékes, hogy az adóbevételek 6,7 %-os növekedésén belül a viszonylag szabadon elkölthető tételek (belföldi termékadók) aránya az átlagosnál jóval nagyobb mértékben nő.

Összefoglalás

88

A turizmus kereslet GDP-re való reálhatásának felméréséhez szükség volna azon ágazatok megjelölésére, amelyeknél a többletkereslet kielégítése kapacitáskorlátokba ütközik, így a kínálat helyett az árak emelkednek, vagy a többletkeresletet a többletimport fedezi. Az ennek megfelelően elvégzett számítások igen fontos információtartalommal bírnának a valós GDP-ösztönző hatás szempontjából, különösen ha a kapacitásvizsgálatot a turizmusfejlesztés egyes, ebből a szempontból karakterisztikusan különböző programjaira végezzük el (pl. magas munkanélküliségű régiók fogadókészségének javítása, a kapacitáskihasználás szezonális ingadozásait tompító főszezonon kívüli programok, stb.). Érdemes lenne a beutazó turizmus különféle alágazatainak jellemző kiadási szerkezetével ezen alágazatok hatásainak összehasonlítása, relatív hatékonyságuk felmérése. Összefoglalásul elmondhatjuk, hogy a turizmus nemzetgazdasági szerepének kvantitatív vizsgálata a rendelkezésre álló idő, adatok és személyi feltételek korlátozottsága ellenére számos érdekes, továbbgondolásra és továbbfejlesztésre érdemes kezdeti eredményeket produkált. A számításokat más modellek kontrollszámításai és kiegészítő számításai is támogathatnak. Az eddigi számítások a turizmus költség-hatásainak sok részletét tárták fel, beleértve az eredmény oldalon szereplő különféle mutatókat is. Ezek alapján a beutazó turizmus és különösen a konferenciaturizmus költség-hatásai az átlagosnál szignifikánsan kedvezőbbnek mutatkoznak. A jövőben azonban pontosabb, teljes körűbb (erőforrások, természeti hatások, stb.), részletesebb (adófajták), különösen turisztikai célonként bontott (esetenként konkrét fejlesztési projektekre vonatkozó, és így várhatóan karakterisztikusabb réteghatásokat eredményező) és szakértők által előre jelzett adatokkal (pl. a kapacitás-kihasználtsági szintek, és jövedelemrugalmasságok figyelembevételével is megállapított növekményi kiadási szerkezetekkel) is célszerű hasonló számításokat végezni a turizmus fejlesztésének középtávú hatásainak és feltételrendszerének teljesebb körű feltárása végett.

89

90

91

92

93

94

95

2. sz. melléklet

A DUNA dinamikus makromodell leírása A modell kifejlesztésének elsődleges célja egy, hatás- és érzékenységvizsgálatokhoz jól használható eszköz megteremtése volt. Ennek megfelelően a modell elsődleges alkalmazási területe két vagy több gazdaságfejlődési variáns jellemzőinek összevetése. A modell alant következő leírása bemutatja a modell szerkezetét: az adatbázis, a regressziós és szimulációs blokk legfontosabb összefüggéseit. A modell adatbázisa A DUNA modell adatbázisa a következő főbb elemekből állt: − − − −

21 ágazatra tagolt input-output táblák (ÁKM-ek), a háztartások 25 termékcsoportra bontott fogyasztását, valamint a 21 ágazat beruházásait illetve létszámát leíró statisztikai adatsorok, idősorok a nemzetgazdasági számvitel főbb eredményeiről, a jövőkép-variánsok jellemzésére hivatott "szimulációs" paraméterek.

Az adatbázisban jellemzően az 1990 és 2001 közötti időszakra vonatkozó adatok találhatók. Az utolsó rendelkezésre álló ÁKM 2000-re vonatkozik. A regressziós egyenletek A DUNA modell három statisztikai (fogyasztási, beruházási és termelékenységi) függvényt tartalmaz. A fogyasztási függvények becslésére az INTERDYME szoftver un. PADS (Perhaps Adequate Demand System) módszere segítségével került sor. A PADS egy rendkivül pragmatikus és eredeti megközelítése annak a problémának, hogy a termékek árrugalmasságainak száma a termékek számának négyzete, ami jelentősen megnehezíti a paraméterek becslését. Az eljárás lényege, hogy az eredeti keresztárrugalmasságokat négy "főkomponens" összegének tételezi fel, konkrétan a szóban forgó két termék egyedi (minden más termékre való hatásában azonos mértékűnek feltételezett) árhatásainak, valamint (a két terméknek azonos csoportba, illetve alcsoportba való tartozása esetén) az adott csoportra, illetve alcsoportra jellemző (a belső helyettesítési lehetőségeket kifejező) árhatások összegeként. Így a becsülendő (főkomponens) paraméterek száma lényegesen lecsökken, a saját árrugalmasságot pedig a nulladik fokú árhomogenitás követelménye (azaz, ha minden ár és a jövedelem azonos mértékben változik, akkor a kereslet nem változik) alapján reziduálisan határozza meg a számított kereszt-rugalmasságokból. Bár az aggregált keresleti függvényre nem maradéktalanul érvényesek a mikroökonómiai (egyedi szinten érvényesülő) tulajdonságok (a szimmetria), a PADS becslés a szimmetria feltételnek, (mely szerint

96

C i j / S j = C j i / S i , ahol C i j a keresztrugalmasság, S i pedig a költségrészesedés) megfelel. A PADS program végül (általában minimális mértékű) arányosítással biztosítja, hogy a termékekre számított kiadások összege a rendelkezésre álló összjövedelemmel megegyezzen. A beruházási egyenletek formájukat tekintve autoregresszív sémák. Az eredeti (a DUNA 0. változatában szereplő) beruházási függvény jelentős átdolgozásra került. Az eredeti függvény kiegészítésre került egy kapacitás-hiányra reagáló beruházási komponenssel. invt=b1*outt + b2*doutt + b3*invt-1 + b4*capincc t - b5**xx t-1 + b6*(invt-1- capt-1 *(b7+amrt)*ki) ahol

inv az ágazat beruházása out ugyanezen ágazat termelése doutt = outt- (1-d) outt-1 d a tőke-amortizáció üteme (s a modellezők azt feltételezték, hogy d =2) capincc az ágazat jövedelmezősége, cap az ágazati tőkeállomány, xx a kapacitásfelesleg (negatív érték esetén kapacitáshiány), amr az amortizáció, k pedig a tőke/termelés hányados.

Az egyenlet paraméterei közül az első négy (b1,...,b4) értékét az egyenletben szereplő változók múltbeli értékeinek idősoraira illesztett regresszióval határoztuk meg. A többi paraméter értékét kísérleti szimulációval nyertük, jelenlegi értékeik: b5=0,3 b6=0,6 b7=0,04. A termelékenységi egyenletek a termeléshez szükséges létszámot határozzák meg. Az erre a célra szolgáló egyenlet, mely Cobb- Douglas típusú termelést és semleges műszaki haladást feltételez, a következő: log (prod) = b1 + b2 *time + b3 *log (capout) ahol

logprod capout

az ágazati termelékenység logaritmusa az ágazat tőke/termelés hányadosa, s az ágazati tőke volumene évi 20 %-os értékcsökkenés figyelembevételével kerül megállapításra.

A modell azzal számol, hogy a tőke termelékenysége évről-évre hat százalékkal javul minden ágazatban.

97

A szimulációs modell Általános megjegyzések A modell számos paramétert és változót tartalmaz. A paraméterek a tényadatok alapján vagy szakértői becsléssel határozódnak meg a modell számszerűsítése során. A modellszámítások során azonban ezek a paraméterértékek már előre meghatározottak, szakkifejezéssel exogének. Legfeljebb arról lehet szó, hogy a modellszámításokat különböző lehetséges paraméterértékekkel végezzük el, de minden egyes esetben kívülről, előre megadott paraméterértékekkel. Ha a számításokat azért végezzük el több paraméterértékkel, mert nem ismerjük a tényleges értékét, akkor érzékenység-vizsgálatról beszélünk. Ezzel szemben hatásvizsgálatról beszélünk, ha egy paraméter jelenlegi (ismert) indulóértékének esetleges megváltozásának hatásait kívánjuk számszerűsíteni. A modell soron következő formális bemutatása után, a felhasználó lehetőségeit érzékeltetendő, felsorolást adunk azokról a paraméterekről, amelyek a hatásvizsgálatokban szerepet játszhatnak. Bár a modell szimultán, azaz körkörösségeket, visszacsatolásokat tartalmaz, egy viszonylag egyirányú (rekurzív) logikai folyamatlánc formájában mutatjuk be a modell egyes egyenleteit: A modell egyenletei Importárak: pm = v ⋅ pw ahol pm az importárak vektora (ágazati jelleg szerinti besorolásban), pw a világpiaci árak vektora (hasonló bontásban) , v pedig a devizaárfolyam. Fajlagos bérek: c = w ⋅ c0

ahol c az egységnyi volumenű outputra eső bérek vektora (ágazati bontásban), c0 a bérdifferenciák vektora (ágazatonként) , w pedig a bérszint általános indexe. Fajlagos hozzáadott értékek: u = c + p m ⋅ AI + s

ahol u a fajlagos „hozzáadott” értékek vektora, AI az importfajlagosok mátrixa, s pedig a fajlagos tisztajövedelem vektora. Termelői árindexek: p = u ⋅ ( E − AI ) −1

ahol p az ágazati árindexek vektora, E pedig az egységmátrix.

98

Import (export) arány korrekciós tényezők: q m,i = ( pi / p m,i ) δi ahol qm,i az i-edik termékcsoportban az importfajlagosokat módosító szorzótényező, δi pedig az árrugalmasság. Hasonlóan, q b , i = ( p i / p m , i ) βi a beruházási importfajlagosokat, q c ,i = ( pi / p m ,i ) γi a fogyasztási importfajlagosokat, q z , i = ( p i / p m , i ) λi pedig az export volumeneket módosító szorzótényezők vektorai. Import ráfordítási együtthatók:

AI i , j = AI 0 i , j ⋅ q m,i ahol AI0i,j az importkoefficiensek indulómátrixának i-edik sorába és j-edik oszlopába tartozó elem, AIi,j pedig az új koefficiensmátrix hasonló eleme. Hazai ráfordítási együtthatók: A hazai ráfordítási együtthatók mátrixa az AD = A − AI

képlettel határozható meg, ahol A a technológiai együtthatók mátrixa. Végső felhasználási importrészarányok: Az új és beruházási fogyasztási importfajlagosokat a

m b , i = q b ,i ⋅ m 0 b , i illetve a

m c ,i = q c , i ⋅ m 0 c , i képletekkel számíthatjuk a 0 toldalékkal képzett indulóértékeikből. 99

Export: Hasonlóképpen az i-edik ágazat exportvolumenét a z i = q z,i ⋅ z 0 i képlet határozza meg az indulószint és a módosító szorzótényező szorzataként. Fogyasztás A modell többi egyenlete nem változott. Ennek megfelelően a modell többi részében a számított ágazati árakból a modell az egyes fogyasztási kategóriák árát meghatározva a PADS függvényen keresztül számítja a fogyasztási keresletet, amit ágazati bontásra visszatranszformál, majd ebből az új importfajlagosokkal leválasztja az imort és a hazai komponenseket. Ezekkel a technikai egyenletekkel nem kívánjuk az olvasót terhelni. Jövedelemelosztás A jövedelemelosztás (egyes transzferek korábban tárgyalt módosításait leszámítva) is változatlan, a megtakarítások leválasztása után maradó, elkölthető jövedelmeknek végső soron meg kell egyezni a PADS függvényben allokált összkiadással. A lakossági jövedelemelosztás vázlatos modellbeli (reálkategóriákban számított, lásd a változónevek végén az „R” toldalékot) mechanizmusa a következő: A lakosság munkavállalói jövedelme az ágazati fajlagos bérek és az ágazati termelési volumenek (x) szorzatösszege (a két vektor belső-, vagy skaláris szorzata): compempR= c’ x Az ágazati működési eredmény (OperSurpR ) 54,5 %-a kerül a lakossághoz mint működési eredmény, vegyes- illetve tulajdonosi jövedelem (HpropIncR): HPropIncR = 0.545396*OperSurpR E jövedelem és a munkavállalói jövedelem összegének (primincR ) 10,8 %-a jövedelemadó (curtaxR) formájában elvonásra kerül: curtaxR = 0.107793*primincR A lakosság a munkavállalói jövedelem 34,7 %-át kitevő pénzbeni társadalmi juttatásban (socbenR) részesül: socbenR = 0.346594*compempR Ennek fedezetére a lakosság a munkajövedelme 34 %-át fizeti be, mint társadalombiztosítási járulékot és személyi jövedelemadót (consiR): consiR = 0.340177*compempR

100

A lakosság egyéb transzfereinek nettó összege (transfR) a bevételek (transfrR) és a kiadások (transfpR) különbsége: transfR = transfrR - transfpR A rendelkezésre álló jövedelem (disincR) az eddig szereplő tételek összege (egyenlege): disincR = compempR+HPropIncR+socbenR+transfR-curtaxR-consiR A természetben kapott juttatások (soctranR) a GDP 14,6 %-át teszik ki: soctranR = 0.146308*GDPR A lakosság korrigált rendelkezésre álló jövedelme (ajdisincR) a rendelkezésre álló jövedelem és a természetbeni juttatások összege: ajdisincR = disincR+soctranR A fogyasztási volumen a fogyasztási hányad (ConsRate) és a korrigált rendelkezésre álló jövedelem szorzata: ConsHhR = ConsRate*ajdisincR Beruházások A beruházási egyenlet alakja megegyezik a regressziós blokkban leírt függvényével. A beruházások fenti dinamikus viselkedési egyenletével meghatározott ágazati beruházásokat a modell szintén kibocsátó ágazatokra (termékcsoportokra) transzformálja, majd az új beruházási importfajlagosokkal import és hazai komponensekre bontja. Termelés A hazai termékek iránti végső felhasználási igényeket összeadva, a hazai ráfordítási együtthatók Leontief-inverzén keresztül határozódnak meg a termelési igények (szintek), konkrétan az alábbi képlet szerint: x = ( E − AD ) −1 ⋅ y

ahol y a hazai végső kibocsátás vektora. Import Az import anyagkoefficiensek mátrixának és a termelési volumenek vektorának szorzataként az import anyagfelhasználás határozódik meg termékcsoportos bontásban. Ehhez a végső felhasználás egyes tételeinek importrészét hozzáadva adódik az összes import termékcsoportos bontásban. A modell végül néhány aggregált makroökonómiai mutató értékét számítja ki. 101

A modell paraméterei A modellszimulációk során az alábbi paraméterértékek módosítása jöhet szóba: deviza reálárfolyam (v) általános reálbérindex (w) ágazati bérdifferenciák vektora (c0) világpiaci árak vektora (pw) ágazati fajlagos (reál) tisztajövedelmek vektora (s) technológiai ráfordítási együttható mátrix (A) import anyagfelhasználási fajlagosok indulómátrixa (AI0) fogyasztási importfajlagosok ágazatonkénti indulóértékeinek vektora (m0c) beruházási importfajlagosok szállító ágazatonkénti indulóértékeinek vektora (m0b) export ágazatonkénti alapszintjének vektora (z0) termékcsoportonkénti importarány árrugalmasság vektora a termelőfelhasználásban (δ) termékcsoportonkénti importarány árrugalmasság vektora a beruházásban (β) termékcsoportonkénti importarány árrugalmasság vektora a fogyasztásban (γ) ágazatonkénti export árrugalmasság vektora (λ) (a fenti rugalmasságok alkalmazott ágazatonként egységes értékei rendre: 0.6, 0.4, 0.8, 1.5) fogyasztás (ágazatról kategóriára való) átmenet megoszlási mátrix (PCEBR) fogyasztási adó- vám- illetve támogatási hányadok az egyes kategóriák fogyasztói árán belül (pcetax,pcesub,pceduty vektorok) beruházási (beruházóról szállító ágazatra való) átmenet megoszlási mátrix (INVBR) beruházási adó- vám- illetve támogatási részarányok az egyes beruházó ágazatok kiadásán belül (invtax, invsub, invduty vektorok) készletfelhalmozás volumenének ágazati eredet szerint bontott vektora (vin) közfogyasztás volumenének ágazatonkénti vektora (gov) fel nem osztott pénzintézeti szolgáltatás volumene (fisim) Ezeken kívül természetesen elvben módosíthatók a fogyasztási és beruházási viselkedési függvények paraméterértékei, a változásra vonatkozó információk azonban nehezen fordíthatók le e paraméterek nyelvére (különösen a PADS keresleti rendszer paramétereinek nincs szemléletes tartalma, így a szokásos formában megadott empírikus információkkal nem összehasonlíthatók).

102

3. számú melléklet

A turizmus szektor makrogazdasági felhasznált módszertan

súlyának

meghatározásához

Amint azt tanulmányunk 5. fejezetésben leírtuk, a teljes közvetlen turizmus szektorhoz tartozónak tekintjük a statisztikai értelemben vett turizmus szektoron (tehát a szálláshely-szolgáltatás és vendéglátáson) túl azokat a tevékenységeket, amelyek outputja az idegenforgalom fogyasztóival, azaz a turistákkal közvetlen kapcsolatba kerül. (E tevékenységi halmaz meghatározásának két alapvető eszköze a szakértői becslés, illetve a brainstorming volt) Ennek a körnek az összesített nemzetgazdasági súlyát nem lehet ezek teljes gazdasági teljesítményével mérni, hiszen a legtöbb esetben e tevékenységek outputjának fogyasztói nem csak turisták. Tisztában vagyunk azzal, hogy a turisták és a hazai rezidensek fogyasztásának elkülönítése egyáltalán nem könnyű feladat, adekvát adatok ez hiányában lényegében csak szakértői becslések felhasználásával oldható meg. E feladat megoldása érdekében felkutattuk az egyes tevékenységeknek a lehető legrészletesebb statisztikai felbontását felmutató adatforrást. Ez a kettős könyvvitelt vezető vállalkozások 2002-re vonatkozó mérleg- és eredménykimutatási adatai. Ebben az adatbázisban 468 szakágazati aggregátumra bontva találhatók meg a gazdálkodási folyamatokat leíró információk. A teljes közvetlen turizmus szektor megragadása érdekében áttekintettük ezeket a szakágazatokat és kiválasztottuk belőlük azokat, amelyek művelői a turistákkal közvetlen kapcsolatba kerülhetnek. Ezután minden érintett szakágazat esetében – szakértői becslések, korábbi kutatások eredményei, statisztikai, felmérési és vállalati információk alapján – meghatároztunk egy rátát, amely azt fejezi ki, hogy az adott szakágazat által megtermelt hozzáadott érték hány százaléka származhat közvetlenül az idegenforgalomból. Ahogy azt az 5. fejezetben leírtuk, ez alapján készítettünk becslést a teljes közvetlen turizmus szektor makrogazdasági súlyára. A továbbiakban azt mutatjuk be, hogy a teljes közvetlen turizmus szektorba tartozó egyes szakágazatok esetében milyen rátákat határoztunk meg, illetve használtunk.

103

A teljes közvetlen turizmus szektorhoz tartozó tevékenységek I. TEÁOR-kód

0200 0150 1920 5020 5030 5040 5050 5211-5274 5510-5540 6010 6021 6022 6023 6120 6210 6321 6323 6330 6411 6412 6411 6412 6420 6601 6603 7020 7110 7140 7440

A tevékenység megnevezése

Erdőgazdálkodás Vadgazdálkodás Táskafélék, szíjazat gyártása Gépjármű-javítás Gépjárműalkatrész-kereskedelem Motorkerékpár-alkatrész kereskedelme Üzemanyag-kiskereskedelem Kiskereskedelem, fogyasztás cikk javítás Szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás (kivéve munkahelyi és közétkeztetés) Vasúti szállítás Menetrendszerű egyéb szárazföldi személyszállítás Taxi személyszállítás Egyéb szárazföldi személyszállítás Belvízi szállítás Menetrendszerű légi szállítás Szárazföldi szállítást segítő tevékenység Légi szállítást segítő tevékenység Utazásszervezés Utazási ügynöki tevékenység Idegenvezetés Nemzeti postai tevékenység Futárpostai tevékenység Távközlés Életbiztosítás Nem életbiztosítás Ingatlan bérbeadása, üzemeltetése Gépjárműkölcsönzés Fogyasztási cikk kölcsönzése Hirdetés

104

A turisták felé történő értékesítés aránya az összes értékesítésből (%) 10 50 50 5 5 5 5 0,4 100 30 20 40 90 30 100 30 30 100 100 100 5 5 2 10 10 5 70 50 20

A teljes közvetlen turizmus szektorhoz tartozó tevékenységek II. TEÁOR-kód

7460 7481 8022 8030 8042 8511 8512 9231 9233 9234 9252 9253 9261 9271 9272 9302 9304 9305

A tevékenység megnevezése

Nyomozási, biztonsági tevékenység Fényképészet Szakmai középfokú oktatás Felsősokú oktatás Felnőtt és egyéb oktatás Fekvőbeteg-ellátás Járóbeteg-ellátás Alkotó és előadó-művészet Vidámparki szórakoztatás Máshová nem sorolt egyéb szórakoztatás Múzeumi tevékenység, kulturális örökség védelme Növény és állatkerti bemutató Sportpályák, stadionok üzemeltetése Szerencsejáték, fogadás Máshová nem sorolható egyéb szabadidős tevékenység Fodrászat, szépségápolás Fizikai közérzetet javító szolgáltatás Máshová nem sorolt egyéb szolgáltatás

105

A turisták felé történő értékesítés aránya az összes értékesítésből (%) 5 20 2 10 10 2 2 30 15 10 60 20 10 5 10 20 50 20