A tudatosságon túl A nem-kettősség alapelvei
Andrew Vernon
Preface
Előszó
The predecessor to this book, You Are He, was a series of commentaries on the teaching of my spiritual master, Shri Ranjit Maharaj. It was of necessity colored by his way of expressing himself and by the terms he used. In this second book, I have tried to express my own understanding in my own words, using plain language. There is no special terminology here and no use of words that you cannot find in an ordinary English dictionary. I have tried to say what I want to say as clearly and simply as possible, while remaining true to the essential thought of my teacher and to the teaching of the other great masters of this tradition.
Jelen könyv elődje, a You Are He, spirituális mesterem Shri Ranjit Maharaj tanításaihoz fűzött kommentárok sorozata. A könyv szükségszerűen magán viseli az ő kifejezésmódját, és az általa használt kifejezéseket. Jelen könyv megpróbálja a megértés saját szavakkal, egyszerű nyelvezettel való kifejezését. Nem használ speciális terminológiát, és nem használ olyan szavakat, amely egy szokványos szótárban ne lenne megtalálható. Mondandómat megpróbáltam olyan egyértelműen és olyan egyszerűen elmondani, amennyire csak lehetséges, egyúttal arra is törekedve, hogy hűen visszaadjam tanítóm és a hagyomány többi nagy mesterének tanításainak a lényeges gondolatait. A You Are He 2003. évi közzététele óta tovább finomítottam azt a mintegy 70 kulcsfogalmat, vagy „alapvető elvet‖, amelyek együttese a nemkettősség filozófiájának a kereteit biztosítja, amely filozófia nem függvénye semmilyen különleges útnak, vagy ösvénynek. Ezek az elvek, a könyv első fejezetében találhatók, egy listába foglalva. A könyv fennmaradó része ezeknek az elveknek a kibontását, és részletes magyarázatát tartalmazza. A könyv egyes fejezeteinek a címei azok az alapvető kérdések, amelyeket a spirituális keresőknek előbb vagy utóbb fel kell tenniük: „Mi ez a világ?‖ „Van-e Isten?‖ „Ki, vagy mi vagyok én?‖ „Mi a ráébredés?‖, és így tovább. Ezek a kérdések egyetemesek – nem számít, hogy a hindu tradícióból, a kereszténységből, a buddhizmusból, vagy valamilyen más útról származnak. Ha szó szerint vesszük őket, akkor vallások látszólag teljesen különböznek egymástól, sőt egymásnak ellentmondóak. Egy mélyebb szinten azonban látható, hogy ugyanarra a kimondhatatlan igazságra mutatnak.
Since the publication of You Are He in 2003, I have been refining a list of about 70 key concepts, or ―fundamental principles,‖ which together provide a framework for a philosophy of nonduality that is not dependent on any particular path or way. These principles are set out in list form in the first chapter of this book. The remainder of the book is an expansion of, and a fuller explanation of, those principles. The various chapters in the book have for their titles the essential questions that occur sooner or later to the spiritual seeker: ―What Is This World? ―Is There a God?‖ ―Who or What Am I?‖ ―What Is Realization?‖ and so on. These questions are universal—it doesn’t matter whether one comes to them from a Hindu tradition, from Christianity, from Buddhism, or from any other path. When you take them literally, religions appear to be completely different from one another and even contradictory. However, on a deeper level, they are seen to be pointing to the same, inexpressible truth. We have to understand truth for ourselves in our own way. When we read a spiritual book, we are really reading our own words and hearing our own voice. We are experiencing our own understanding reflected back to us, as in a mirror. For this reason, we should pay careful attention to how we feel when we are reading. If what we read makes us depressed or unhappy, we should stop reading it. On the other hand, if we find that a quiet kind of happiness steals up on us as we read, then we should certainly continue.
Az igazságot Nekünk magunknak, a mi magunk módján kell megértenünk. Amikor egy spirituális könyvet olvasunk, valójában a saját szavainkat olvassuk, és a saját hangunkat halljuk. A felénk visszatükröződő saját megértésünket tapasztaljuk, mintegy tükörben. Emiatt, nagy gondossággal kell figyelemmel kísérnünk, hogyan érezzük magunkat, amikor olvasunk. Ha, amit olvasunk lehangolttá vagy boldogtalanná tesz bennünket, hagyjuk abba az olvasást. Másrészről, ha úgy találjuk, hogy egyfajta csendes boldogság lopózik belénk olvasás közben, akkor természetesen folytassuk. Andrew Vernon, Marin County, California, August 2008
Tartalomjegyzék Preface
2
Előszó
2
Fundamental Principles 4 Alapelvek
4
What Is This World?
6
Mi a világ?
6
What Is Reality?
12
Mi a valóság?
12
Is There a God?
15
Van Isten?
15
Who Or What Am I?
23
Ki, vagy mi kvagyok én? 23 What Is Life?
28
Mi az élet?
28
Is There Free Will?
32
Létezik-e szabad akarat? 32 What Is Realization?
39
Mi a felébredettség?
39
Epilog: After Realization 43 Epilógus: Ráébredés után 43
Fundamental Principles
Alapelvek
1. The world is the manifestation of the will of the Absolute. 2. The world of multiplicity, of separate objects that the mind sees, is an illusion. 3. The world is fundamentally a positive, joyful place. 4. Consciousness or knowledge creates and contains the world. 5. The experiencer of the world is a temporary appearance only. 6. The world of names and forms is not real. In reality, there is only oneness. 7. The form is being animated by the selfawareness of consciousness. 8. There is no birth and no death for the selfawareness of consciousness. 9. The entire process of evolution of consciousness, through the infinite number of forms, is manifest against the unchanging background of the Absolute Reality. 10. The unmanifest is the Absolute Reality. 11. As air appears in space, consciousness appears in reality. 12. The unmanifest and manifest aspects of reality are not separate, just as the sun and its light are not separate. 13. It is the manifest aspect of reality that we call God. 14. Reality can never be explained or experienced because it cannot be an object. 15. Because reality is what you are, there is no path to it and no way to find it. 16. The manifestation of consciousness is an expression of our own absolute freedom. 17. Reality is absolutely trustworthy. 18. Consciousness is the divine power, is God, is full of goodness and beauty, and is the object of all worship. 19. The power of universal pure consciousness is God to the human being. 20. Consciousness, in its formless state, does not identify with anything other than its own existence and bliss. 21. Love is the power that makes the One into the many in order to have the many return to the One. 22. Consciousness is enjoying itself as bliss in every form. 23. Consciousness is present as existence itself. 24. Consciousness is aware of its own existence as happiness, joy. 25. The self-awareness of consciousness is bliss.
1. A világ az Abszolút akaratának a megnyilvánulása. 2. A sokféleség, az elkülönült objektumok világa, amit az elme lát, illúzió. 3. A világ alapvetően egy pozitív, örömteli hely. 4. A tudatosság vagy tudás teremti és magában foglalja a világot. 5. A világ tapasztalója múló megjelenés csupán. 6. A nevek és formák világa nem valós. A valóságban csak egység létezik. 7. A forma a tudatosság én-tudomása által kerül megelevenítésre. 8. A tudatosság én-tudomása számára nem létezik sem születés, sem halál. 9. A tudatosság teljes evolúciója a végtelen számú forma révén nyilvánul meg az Abszolút Valóság változatlan háttere előtt. 10. A megnyilvánulatlan az Abszolút Valóság. 11. Ahogy a levegő a térben, úgy jelenik meg a tudatosság a valóságban. 12. A valóság megnyilvánulatlan és megnyilvánult aspektusai nem különváltak, mint ahogy a nap és annak fénye sem különállóak. 13. A valóság megnyilvánult aspektusa az, amit mi Istennek nevezünk. 14. A valóságot soha nem lehet elmagyarázni, vagy megtapasztalni, mivel nem objektum. 15. Mivel te vagy a valóság, ezért nem vezet hozzá út, és nincs rá mód, hogy megtaláld. 16. A tudatosság megnyilvánulása a mi saját abszolút szabadságunk kifejeződése. 17. A valóság teljességgel hitelt érdemlő. 18. A tudatosság az isteni erő, Isten, jósággal és szépséggel teli, és ő a tárgya minden imádásnak. 19. Az univerzális tiszta tudatosság hatalma Isten az emberi lény számára. 20. A tudatosság, az ő formanélküli állapotában, saját létezésén és boldogságán kívül semmi mással nem azonosul. 21. A szeretet az erő, amely az Egyet sokfelé osztja, azért, hogy a sok visszatérjen az Egybe. 22. A tudatosság kedvét leli önmagának, mint üdvösség, minden formában. 23. A tudatosság, mint a létezés maga van jelen. 24. A tudatosságnak tudomása van a saját létezéséről, boldogságként, örömként. 25. A tudatosság ön-tudomása üdvösség. 26. Az öröm az „én‖ nem-létezésének a tudomásában van. 27. A létezés öröme önmagában abban áll, hogy valóságos és élő. 28. A tér nem üres. Még az atom elektronjai
26. The enjoyment is in the awareness of the non-existence of ―I.‖ 27. It is the enjoyment of existence itself that is real and alive. 28. Space is not empty. Even the space between the electrons in an atom is pervaded by consciousness. 29. Consciousness is like space without the quality of emptiness. 30. Enjoyment is the natural activity of being. 31. Happiness is the natural state. 32. The human soul is an expression of consciousness, a vehicle of God’s will, an embodiment of love. 33. Consciousness, when allowed, moves toward light, harmony, and beauty. Like attracts like. 34. Consciousness is a field of receptivity, in which there is no ―outside‖ or ―inside.‖ 35. We cannot say what we are, because we are not any thing. 36. The separate ―I‖ sense that appears in the human being is only apparent not real. 37. The sense of ―I‖ or individual consciousness depends on the food consumed by the body for its continued presence. 38. No one is born and no one dies. 39. Real happiness is awareness of presence, of being. 40. Unhappiness belongs only to the mind. Outside of it, there is no such thing. 41. To know what you are is to be what you are. 42. There is a bubble on the surface of the ocean. The bubble bursts. Has it become ―realized?‖ No, there was always only ocean. 43. Self-realization is the simple revelation of the mystery of infinite consciousness. 44. Life is living and living is life. There is no one living a life. 45. Devotion is a natural process that manifests itself at a certain stage of spiritual development. 46. Life is not linear. There is no continuous individuality from moment to moment. 47. Life has no center. There is no fixed point in the machinery. 48. The drama of world events and of each ―individual‖ life is playing itself out as it must. 49. There is no mind, apart from its contents. 50. The power of universal consciousness is giving to all the fruits of past actions. 51. Life is the affirmation of being. 52. Life is perfect unfoldment. 53. There is only one power, only one manifestation. It is not broken up into separate parts or individual existences. 54. There are no accidents in the life of the sincere seeker. 55. Everything manifests by means of natural
közötti tér is át van hatva tudatossággal. 29. A tudatosság olyan, mint a tér az üresség minősége nélkül. 30. Az öröm a létezés természetes munkálkodása. 31. A boldogság a természetes állapot. 32. Az emberi lélek a tudatosság kifejeződése, Isten akaratának, a megtestesült szeretetnek a közvetítője. 33. A tudatosság lehetőség szerint a fény, a harmónia és a szépség irányába mozog. A hasonló a hasonlót vonzza. 34. A tudatosság a fogékonyság mezeje, amelyben sem „kívül‖, sem „belül‖ nincs. 35. Nem tudjuk megmondani, mik vagyunk, mert egyáltalán nem dolog vagyunk. 36. Az elkülönült „én‖ érzésének a megjelenése az emberi lényben csak látszólagos, nem valódi. 37. Az „én‖, vagy individuális tudatosság érzése, annak folyamatos jelenléte érdekében a test által elfogyasztott tápláléktól függ. 38. Senki sem születik, és senki sem hal meg. 39. A valódi boldogság a jelenlét, a létezés tudomása. 40. A boldogtalanság egyedül az elméhez tartozik. Rajta kívül nincs ilyen dolog. 41. Tudni, hogy mi vagy annyi, mint annak lenni, ami vagy. 42. Egy buborék van az óceán felszínén. A buborék szétpukkan. „Felébredetté‖ vált? Nem, mindig is csak az óceán volt jelen. 43. Az Ön-megvalósítás egyszerűen a végtelen tudatosság misztériumának a felfedezése. 44. Az élet él, és ami él, az élet. Senki nincs, aki éli az életet. 45. Az odaadás egy önmagát a spirituális fejlődés egy bizonyos szakaszában manifesztáló természetes folyamat. 46. Az élet nem lineáris. Nem létezik folytonos individualitás, amely pillanatról pillanatra létezik. 47. Az életnek nincs középpontja. Nincs rögzített pont a gépezetben. 48. A világeseményeknek, és minden egyes „individuum‖ életének a színdarabja önmagától játszódik, mivel így kell. 49. Nincs elme, eltekintve a tartalmától. 50. Az egyetemes tudatosság hatalma adja az összes gyümölcsét a múltbeli cselekedeteknek. 51. Az élet a létezés igenlése. 52. Az élet tökéletes kibontakozás. 53. Csak egyetlen hatalom, csak egyetlen megnyilvánulás van. Nem osztható fel különálló részekre, vagy individuális létezőkre. 54. Nincsenek véletlenek az őszinte kereső életében. 55. Minden természeti törvények által szabályozott természetes folyamatok révén nyilvánul meg.
processes, governed by natural laws. 56. There is no ―doer.‖ There is no question of doing. There is just manifestation, one ―everything.‖ 57. Consciousness is living out this life, and all other lives, according to its own laws. 58. Everything happens in the only way it can happen. What is happening now is the result of what has happened in the past. 59. Grace is always available and is available to all. 60. The longing for unity, for reunion with the source is the common thread that runs through all of the diversity of the universe. 61. Love for God is the first and last duty of the human being. 62. Free will for human beings is a matter of conscious participation in the divine will. 63. Consciousness never searches, never strives to find the answer, because for it there is no question. 64. Consciousness lives to praise, to say ―I am,‖ to accept without reservation. 65. The quickest and safest way for a spiritual aspirant to become a realized or enlighted being is to give up all desires in complete surrender to God. 66. Liberation is understanding that there is nothing to understand. 67. Ignorance doesn't exist. 68. Nothing negative exists. 69. Being is being positive. 70. Everyone knows the difference between positiveness and negativeness by feeling, sense. Negativeness is self-centered, collapsing in. Positiveness is expanding, radiating. 71. The one who is free enjoys his freedom, without having to do anything. 72. Everything is perfect. Everything is as it should be.
56. Nincs „cselekvő‖. Nincs szó cselekvésről. Csak megnyilvánulás van, egy „minden‖. 57. A tudatosság éli ezt az életet, és minden más életet, a saját törvényeivel összhangban. 58. Minden azon az egyetlen módon történik, amely módon megtörténhet. Ami most történik, az eredménye annak, ami a múltban történt. 59. A kegyelem mindig rendelkezésre áll, és mindenki számára rendelkezésre áll. 60. A forrással való egység, a vele való újraegyesülés iránti sóvárgás a közös szál, amely átszövi a világegyetem sokféleségének összességét. 61. Az Isten iránti szeretet az emberi lény első és utolsó feladata. 62. Az emberi lény szabad akarata lényeges része az isteni akaratban való tudatos részvételnek. 63. A tudatosság soha nem keres, soha nem törekszik, hogy választ találjon, mert az ő számára nincs kérdés. 64. A tudatosság azért él, hogy dicsőítsen, hogy „Én Vagyok‖-ot mondjon, hogy fenntartás nélkül elfogadjon. 65. A spirituális törekvő felébredésének vagy megvilágosodásának leggyorsabb és legbiztonságosabb módja, ha minden vágyát feladja az Isten iránti teljes önmegadásban. 66. A megszabadulás annak a megértése, hogy nincs mit megérteni. 67. Tudatlanság nem létezik. 68. Semmi negatív nem létezik. 69. A létezés pozitív létezés. 70. Mindenki ismeri az érzés, érzékelés pozitivitása és negativitása közötti különbséget. A negativitás én-központú, önmagába omló. A pozitivitás növekvő, sugárzó. 71. A szabad ember a nélkül élvezi a szabadságát, hogy bármit is kellene tennie. 72. Minden tökéletes. Minden olyan, amilyennek lennie kell.
What Is This World?
Mi a világ?
This world is a living, breathing, ever-changing, blissful manifestation of the will of the Absolute. The universe is the form of the Supreme Lord. The world of multiplicity, of separate objects that the mind sees, is an illusion. There is only oneness in the world, however it may appear to the mind and the senses. The world is fundamentally a positive, joyful place. It is the birthright of human beings to experience the bliss that comes with true knowledge and universal vision. If we do not always see the world in this way, it is because we have identified ourselves
A világ egy élő, lélegző, folyton változó, boldog megnyilvánulása az Abszolút akaratának. Az univerzum a Legfelsőbb Úrnak a formája. A sokféleségnek, az elkülönült objektumoknak a világa, amit az elme lát, illúzió. Csak egység létezik a világban, amely viszont megjelenhet az elme és az érzékek számára. A világ alapvetően pozitív, örömteli hely. Az embernek veleszületett joga, hogy megtapasztalja az igazi tudással, és az egyetemes látással együttjáró boldogságot. Ha nem mindig ezen a módon látjuk a világot, ez azért van, mert azonosítottuk magunkat az
with the individual ―I‖ or ego. It is the will of the Absolute that we should forget our true nature in this way, and it is also the will of the Absolute that we should remember it, return to the source, and find our true selves again. How does it happen that the Absolute Reality, which fills this world to the brim with universal pure consciousness, comes to be identified with the individual form, the individual ―I?‖ To better understand how this can happen, we can think of a dream. In a dream, a thought or image emerges and starts a series of associative scenes, which are based on material stored in the memory. At the same time, the experiencer of the dream appears and enjoys or suffers the experiences in the dream. The whole process of the unfolding of the dream is entirely spontaneous, and the experiencer has no control over what is happening. When we wake up from the dream, we do not imagine that we have died or even that we have lost anything at all. In the same way, when one awakens from spiritual sleep, the experiencer, or ―I,‖ who appears as the experiencer of this waking world is seen to be only a temporary appearance. In fact, the ―I‖ does not exist and the world of separate objects and separate individuals does not exist either. There is only consciousness. In the state of spiritual sleep, consciousness, which is self-aware and self-existent, manifests in a particular form and spontaneously identifies itself with that form, taking the form to be self. This in turn gives rise to the sense of not-self, or other than self, and this is the fundamental illusion, on which all other illusion is based. In reality, there is no self and no not-self.1 Just as we dream our dreams in the state of deep sleep, so the dream of individual existence appears in the deep sleep of God. God is omnipresent, omnipotent, and omniscient — everpresent, all-powerful, and all-knowing. The nature of God is being, consciousness, and bliss. God is manifest as the impersonal divine power, and He is also the supremely intelligent Being who controls that power. However, in accordance with the law ―as above, so below,‖ God also experiences a deep sleep state, in which He forgets himself and ceases to know Himself as
individuális „én‖-nel, vagy egóval. Az Abszolút akarata, hogy ilyetén módon elfelejtsük igaz természetünket, és az is az Abszolút akarata, hogy emlékezzünk rá, visszatérjünk a forráshoz, és újra megtaláljuk valódi önmagunkat. Az Abszolút Valóság, amely ezt a világot színültig teletölti egyetemes tiszta tudatossággal, hogyan válhatott azonossá az individuális formával, az individuális „én‖-nel? A történtek jobb megértéséhez gondoljunk az álomra. Álomban megjelenik egy gondolat vagy kép, és asszociatív jelenetek sorozatát indítja el, az emlékezetben tároltak alapján. Ugyanakkor az álom tapasztalója is megjelenik, és élvezni, vagy szenvedni látszik az álomban tapasztaltakat. Az álom kibontakozásának egész folyamata teljesen spontán, és a tapasztalónak nincs hatalma a történtek fölött. Amikor felébredünk az álomból, egyáltalán nem képzeljük azt, hogy meghaltunk, de még azt sem, hogy elvesztettünk valamit. Ugyanígy, amikor spirituális álomból ébredünk, a tapasztaló, vagy „én‖, aki látszólag ennek az ébrenléti világnak a tapasztalója, csak múló megjelenésnek látszik. Valójában az „én‖ nem létezik, és nem létezik az elkülönült tárgyak és elkülönült indivíduumok világa sem. Csak tudatosság létezik. A spirituális álom állapotában az öntudatos és önmagában létező tudatosság megnyilvánul egy konkrét formában, és spontán módon azonosítja önmagát azzal a formával, énjének tekintve azt. Másfelől, ez okot szolgáltat a nem-én, vagy az éntől különböző érzékelésére, és ez az alapvető illúzió az, amely minden más illúziónak az alapja. A valóságban azonban nincs én, és nincs nem-én.1 Ahogy mi a mély alvás állapotában álmainkat álmodjuk, úgy jelenik meg az individuális lét álma Isten mély alvásában. Isten mindenütt jelenvaló, mindenható, és mindent tud – mindig jelenlévő, teljhatalmú, és mindentudó. Istennek a természete létezés, tudatosság, és üdvösség. Isten a személytelen isteni erőként nyilvánul meg, és ugyanakkor az a roppant intelligens lény is Ő, aki ellenőrzi ezt az erőt. Az „amint fent, úgy lent‖ törvénynek megfelelően azonban Isten a tapasztalja is a mély alvás állapotát, amelyben elfelejti Önmagát, és nem akként ismeri többé
1
One point that will be emphasized in this book is that the understanding that one does not exist as an individual entity is not something to be feared. One does not lose anything real—one only gains (or regains) that which is most true in oneself.
A könyv nyomatékosan rámutat, hogy a megértés, hogy az egyén nem létezik individuális entitásként, nem egy olyan dolog, amitől félni kell. Az ember semmilyen valódit nem veszít – csak elnyeri (vagy visszanyeri) azt, ami önmagában a legnagyobb igazság.
He truly is. In this divine, deep-sleep state, the identification of the dreamer with the dream occurs and the life of the apparent individual begins. The Absolute Reality IS, but it cannot be said to exist or not to exist, because it is beyond the comprehension of the limited human mind, with its dependence on dualistic thinking. Existence begins when the Absolute manifests as God the Creator. The will of the Absolute sets in motion the various levels of creation with the infinite number of beings, each of which is an indivisible part of Itself, like waves on the surface of the ocean. The Creator, having created the universe, then goes to sleep, entering into the creation and animating it, but forgetting His infinite and unlimited true nature to become finite and limited through identification with the various beings of this world.2 It is said that the realized or enlightened person is asleep to the world and awake to the reality. Sometimes it is said that the awakened person is not aware of the world and only aware of reality. Both these statements mean that the enlightened person is aware of his or her true nature as pure consciousness and therefore sees the world of separate individuals and beings as illusory. Because there is the understanding ―I don’t exist (as a separate entity)‖ there is also the understanding ―Nothing else exists (as a separate entity).‖ Being aware of reality as one’s true being produces a state that is like that of being very deeply asleep. There is always a deep peace and fullness there, whatever the circumstances of the external life. The power that conjures up the dream of the world is consciousness. Consciousness exists in all forms and is in fact the very existence of all forms. Because everything appears in consciousness, it means that consciousness is subtler than any objects and also subtler than the space that surrounds them. It surrounds objects in its own light. Consciousness pervades everything
Önmagát, mint ami valójában. Ebben az isteni, mély-alvási állapotban bekövetkezik az álmodó és az álom azonosulása, és a látszólagos indivíduum élete elkezdődik. Az Abszolút Valóság VAN, de sem az nem mondható, hogy létezik, sem az, hogy nem létezik, mert ez meghaladja a dualista gondolkodástól függő, korlátolt emberi elme megértési határát. A létezés akkor kezdődik, amikor az Abszolút mint Isten, a Teremtő nyilvánul meg. Az Abszolút akarata hozza mozgásba a különböző szintjeit a teremtésnek, annak végtelen számú lényeivel, amelyek mindegyike oszthatatlan része Önmagának, akár a felszíni hullámok az óceánnak. Miután megteremtette a világegyetemet, a Teremtő elalszik, belép a teremtésbe és megeleveníti azt, de elfelejti az Ő valódi, végtelen és határtalan természetét, végessé és korlátozottá válik e világ különböző lényeivel való azonosulása révén.2 Azt mondják, hogy a felébredett, vagy megvilágosodott személy a világra nézve alszik, és a valóságra nézve ébren van. Időnként azt mondják, hogy a felébredett személy nincs tudatában a világnak, és csak a valóságnak van tudatában. Mindkét mondás azt jelenti, hogy a felvilágosult ember tudatában van saját valódi természetének, mint tiszta tudatosságnak, és ezért az elkülönült indivíduumok és lények világát illuzórikusnak látja. Az „én nem létezem (mint entitás)‖ megértésből az a megértés is következik, hogy „semmi más sem létezik (elkülönült entitásként).‖ A valóságot az ember létének tudni egy nagyon mély alváshoz hasonló állapotot eredményez. Állandóan egy mélységes béke és teljesség van jelen, bármilyenek is legyenek a külső élet körülményei. Az erő, amely a világ álmát előidézi, a tudatosság. A tudatosság benne van minden formában, és valójában az összes formának ő valóságos léte. Mivel minden a tudatosságban jelenik meg, ez azt jelenti, hogy a tudatosság finomabb még a tárgyakat körbe ölelő térnél is. Az azt körülvevő tárgyak saját fényt. A tudatosság mindent áthat, ami megjelenik benne,
2
This explanation is of course not intended to be taken as literally true. Rather, it is of the nature of a myth. A myth, like all the various creation myths in human religious literature, is intended to convey a meaning in a way that goes beyond the limited human mind. When one takes a myth in the right way, one receives an intuitive, emotional, perception of Truth that has nothing to do with everyday logic.
Ez a magyarázat természetesen nem szó szerint értendő. Sokkal inkább mítosznak tekintendő. A mítosznak – mint az ember vallásos irodalmának minden teremtési mítoszának – a célja egy jelentés közvetítése olyan módon, amely a korlátolt emberi elmét meghaladja. Amikor egy mítoszt a megfelelő módon kezelünk, akkor az Igazságnak egy intuitív, érzelmi felismeréséhez jutunk, aminek a mindennapi logikához semmi köze.
that appears in it, just as the dream encompasses all of the dream-objects. It creates and contains the world. Consciousness is not possessed by an individual ―person.‖ Rather, the apparent individual is an appearance in consciousness. This consciousness that is the creator of the world appears to be limited once it identifies itself with the individual form. However, consciousness is not at all limited. Consciousness knows itself and IS itself always and at all times, and only appears to be limited by the concepts of the human mind. When, in a particular individual form, this consciousness knows itself as it really is, individual consciousness or ―I‖ is transcended and is understood to be a temporary manifestation only. This is the true meaning and purpose of the individual life—for the individual consciousness to realize itself as universal consciousness, and, in that realization, to under stand that its true nature is the Absolute Reality, which is beyond consciousness.
The world of names and forms, the world of separate objects is not real. It is created by the mind. In reality, there is nothing but beingconsciousness-bliss. Within the dream of the world appearance, there is only the all-pervasive, universal power of consciousness projecting itself through and within all things gross or subtle, like the colors that are formed when pure white light is refracted through a prism. We do not see the pure light itself—we only see its appearance as color. Consciousness is not actually experiencing anything directly. Experiencing is carried out by the brain and the other organs of perception that are manifest in the individual form. The form is being animated by the self-awareness of consciousness.3 Consciousness is always aware of its own existence, and that is all that is really happening. There is not really any experiencer at all. The experiencer is part of the experience itself, just as the individual who experiences the dream is a part of the dream. Experiences are illusory—they are not happening to anyone who
mint ahogy az álom is magában foglalja az álomobjektumok mindegyikét. Ő teremti, és tartalmazza a világot. A tudatosság nem az individuális „személy‖ birtokában van. Ellenkezőleg, a megnyilvánult indivíduum a tudatosságbeli megjelenés. A tudatosság, amely a világ teremtője, korlátozottnak mutatkozik, amint az individuális formával azonosítja önmagát. A tudatosság azonban egyáltalán nem korlátozott. A tudatosság tudatában van önmagának, és AZONOS önmagával, mindig, és mindenkor, és csak látaszólag korlátozott az emberi elme fogalmai által. Amikor egy konkrét individuális formában a tudatosság úgy ismeri magát, mint ami ő valójában, az individuális tudatosság, vagy „én‖ meghaladásra kerül, és megértésre kerül, hogy a megnyilvánulás csupán ideiglenes. Ez a valódi értelme és célja az individuális életnek – ahhoz, hogy az individuális tudatosság ráébredjen önmagára, mint individuális tudatosságra, és, hogy ebben a ráébredésben megértse, hogy valódi természete az Abszolút Valóság, amely meghaladja a tudatosságot. A nevek és formák világa, az elkülönült objektumok világa nem valóságos. Az elme hozta létre. A valóságban azonban semmi más nincs, csak létezés-tudatosság-boldogság. A világ megjelenésének álmában csak a tudatosság mindent átható, univerzális ereje vetíti ki önmagát minden durva illetve finom dolog révén és azokon belül, ilyenek például színek, amelyek akkor keletkeznek, amikor a tiszta fehér fény egy prizmán keresztül megtörik. Nem látjuk magát a tiszta fényt – csak a színként való megjelenését látjuk. A tudatosság valójában semmit nem tapasztal közvetlenül. A tapasztalást az agy, és a többi, az individuális formában megnyilvánuló érzékszerv végzi. A forma a tudatosság ön-tudomása által kerül megelevenítésre.3 A tudatosság mindig tudatában van saját létezésének, és ez minden, ami valójában történik. Valójában egyáltalán nincs semmiféle tapasztaló. A tapasztaló része a tapasztalatnak magának, épp úgy, ahogy az álmot tapasztaló indivíduum is része az álomnak. A tapasztalatok illuzórikusak – nem olyasvalaki számára történnek, aki valójában létezik, hogyan
3
Perhaps a more precise way to express this is to say that the individual form, which has no life of its own, serves as a vehicle for consciousness, which is what is truly alive.
Pontosabb talán az a megfogalmazás, hogy az individuális forma, amelynek nincs saját élete, hordozó eszköze a tudatosságnak, annak, ami igazából él.
actually exists, so how can they be anything other than illusion? The individual ―I,‖ who appears to be having the experience, is an illusion. Therefore anything that appears to happen to this imaginary person is also completely illusory. There is no substance to experiences. They come and go, appear for a moment, then disappear and are forgotten. All of the experiences of one’s life have come and gone. Where have they gone? The world of experience is an insentient world. It has the feeling of life only because of the presence of consciousness. When an experience occurs, it is perceived and processed by the memory that is already there. If it were not so, there would be no sense of recognition in the perception and therefore no perception at all. There are no new experiences for this reason. The circle of perception-recognition-memory is a mechanical process. It happens spontaneously without anyone doing anything. The only life comes from the light of consciousness which illuminates the present moment as the light illuminates the frame that is passing in front of it in a cinema projector. In reality, there is nothing but this living light of consciousness itself, which is always one light, never separated or divided in any way. Consciousness lends the feeling of ―life‖ to the individual form because of its own self-awareness. There is no birth and no death for this self-awareness. What is known is always in the past. The unknown becomes the known by being assimilated into the knowledge we already have. In this way, knowledge becomes static or crystallized into a pattern. This pattern then forms the basis for interpreting other experiences. The process begins in the infant and continues throughout the life of the body. We assume that a very small child is having experiences. Actually, it is not, because there is no ―I‖ center to whom the experiences occur. When we look at a baby or infant we are seeing only the self-awareness of consciousness animating that form, just as it is the self-awareness of consciousness that animates animals, which also have no concepts and consequently no sense of ―I.‖ However, the experimental movements that the infant is constantly making are laying the foundation for more coordinated movements in the future. In the same way the eyes, ears, and other sense organs are accumulating the impressions on which future perceptions will be made. At a certain point, the process of perception starts on the basis of these impressions stored in memory and that same process continues for the remainder of that lifetime. No experience is real. No experience is ever experienced by anybody. Nothing that can
lehetnének hát többek illúziónál? Az individuális „én‖, aki látszólag a tapasztalatban részesül, illúzió. Következésképpen, bármi, ami ennek a képzelt személynek jelenik meg, szintén teljességgel illuzórikus. A tapasztalatok anyagtalanok. Jönnek és mennek, megjelennek egy pillanatra, majd eltűnnek, és elfelejtődnek. Az ember összes tapasztalata jön és megy. Hová távoznak? A tapasztalat világa élettelen világ. Élet érzése csupán a tudatosság jelenléte miatt van. Amikor tapasztalat következik be, az észlelésre és feldolgozásra kerül a már jelenlévő emlékezet által. Ha ez nem így lenne, egyáltalán semmi értelme nem lenne az észlelésben foglalt felismerésnek, és ennek következtében az észlelésnek sem. Nincsenek új tapasztalatok emiatt. Az észlelés-felismerés-emlékezet köre egy mechanikus folyamat. Spontán módon történik, anélkül, hogy bárki bármit is csinálna. Az egyedüli élet a tudatosság fényéből származik, amely megvilágítja jelen pillanatot, mint ahogyan a fény világítja meg a vetítőgépben előtte áthaladó képkockát. A valóságban azonban semmi nincs, csak a tudatosság élő fénye, ami mindig egyetlen fény, soha nem különül el, vagy oszlik fel, semmilyen módon. A tudatosság kölcsönzi az „élet‖ érzését az individuális forma számára, mert az az ő saját ön-tudomása. Ezen ön-tudomás számára nincs születés és nincs halál. Ami ismert, az mindig múltbeli. Az ismeretlen a már meglévő tudásba való beolvadással ismertté válik. Ily módon a tudás statikussá válik, vagyis mintává kristályosodik. Ez a minta képezi aztán a további tapasztalatoknak az alapját. A folyamat csecsemőkorban kezdődik, és a test egész élete során folytatódik. Feltételezésünk szerint a nagyon kicsi gyermeknek is vannak tapasztalatai. Valójában nincsenek, mert nincs „én‖ központja, akinek a számára a tapasztalatok megtörténnek. Ha egy babára, vagy egy csecsemőre nézünk, akkor csak a tudatosságnak a formát megelevenítő ön-tudomását látjuk, ugyanazon tudatosság ön-tudomását, amely az állatokat is megeleveníti, amelyek szintén nem rendelkeznek fogalmakkal, ennélfogva nincs „én‖ érzésük.A kísérletező mozgások azonban, amelyeket a csecsemő folyamatosan végez, lefektetik a jövő összehangoltabb mozgásának az alapjait. Ugyanezen a módon a szemek, a fülek, és a többi érzékszerv is benyomásokat gyűjtenek, amelyek alapján a jövőbeni észlelések történni fognak. Egy bizonyos ponton aztán elkezdődik az észlelés folyamata, az emlékezetben tárolt ezen benyomások alapján, és ugyanez a folyamat fog folytatódni, az élet fennmaradó részében. Semmilyen tapasztalat nem valóságos. Soha
ever be experienced is real.4 Although this world of names, forms, and experiences is not real, still it could not appear without reality. Forms of increasing levels of complexity are evolved in consciousness. The entire process of evolution of consciousness, through the infinite number of forms, is manifest against the unchanging background of the Absolute Reality. Consciousness evolves forms so that ultimately it can realize itself through the form of a human being in whom spiritual understanding has come to maturity. However, when that happens, consciousness realizes that there never was anything except itself and that the whole process of spiritual seeking and realizing that went on in that form was only a dream. Then why did it go through all that process of evolution at all, when there was never anything apart from Itself to be gained at the end of it? The only answer that can be given is that it was done for sport, for enjoyment, and for the pleasure of finding itself again after being hidden to itself for so long. The world is the play of consciousness. Consciousness hides itself from itself by means of a ―gap‖ that appears between the human body and mind and the pure state of Self-knowledge. Because of the appearance of this gap, consciousness forgets its true nature, identifying itself with the limited human mind, and the human mind is not aware of itself as pure consciousness. This gap is called ―ignorance,‖ for the sake of explanation. However, ignorance has no actual existence, as it is pure nothing, a zero.
senki semmilyen tapasztalatot nem tapasztalt. Semmilyen valaha is tapasztalható nem valódi.4 Jóllehet a nevek és formák világa, és a tapasztalatok nem valósak, mindazonáltal valóság nélkül nem tudnának megjelenni. Az egyre növekvő bonyolultságú formák a tudatosságban alakultak ki. A tudatosság végtelen számú formán keresztül ívelő evolúciójának teljes folyamata az Abszolút Valóság változatlan háttere előtt nyilvánul meg. A tudatosság továbbfejleszti a formákat, így végül képessé válik az önmagára való ráébredésre, az emberi formán keresztül, amelyben a spirituális megértés érett korba lép. Azonban, amikor ez megtörténik, a tudatosság felismeri, hogy soha semmi nem létezett, önmagát kivéve, és, hogy a spirituális keresés és megértés egész folyamata, amely e formában végbement, álom volt csupán. De akkor egyáltalán miért ment keresztül ennek az evolúciónak a folyamatán, amikor soha semmi Önmagától különbözőt nem nyert a végén? Az egyetlen válasz, ami kínálkozik az, hogy szórakozásból, azért az élvezetért és örömért, hogy újra megtalálja önmagát, miután oly sokáig rejtve volt. A világ a tudatosság játéka. A tudatosság elrejtőzik önmaga elől, az emberi test és elme, és az Ön-tudomás tiszta állapota közötti „szakadék‖ révén. E szakadék megjelenése következtében a tudatosság elfelejtkezik saját valódi természetéről, azonosítja önmagát a korlátolt emberi elmével, és az emberi elmének nincs tudomása önmagáról, mint tiszta tudatosságról. Ezt a szakadékot nevezzük „tudatlanságnak‖, a magyarázat kedvéért. A tudatlanság azonban valójában nem létező dolog, mivel az tiszta semmi, nulla.
4
Once again, it should be stated that this understanding, though radical, is not to be feared. It is the beginning of a much greater, more permanent happiness than can be found in any fleeting experience.
Itt ismét meg kell jegyezni, hogy ez a megértés radikális ugyan, de nem kell tőle megijedni. Ez egy sokkal nagyobb, sokkal tartósabb boldogság kezdete, mint ami bármely múló tapasztalásban megtalálható.
What Is Reality?
Mi a valóság?
Reality cannot be known or experienced. Consciousness itself is not the final reality because it is an appearance, a power, a manifestation. It has definite attributes, such as a definite existence and its self-knowing is bliss or happiness. The Absolute or final Reality, on the other hand, can have no attributes, because these would limit its absoluteness. The unmanifest is the Absolute Reality. It cannot be said to be existing or nonexisting. It is beyond any kind of opposites. Nothing that the human mind can say or think can approach the Absolute. We cannot even say that it is absolutely intelligent, because then we would have to say that it is absolutely non-intelligent, because to have the one and not the other would also limit its absoluteness.
A valóság nem megismerhető, illetve nem megtapasztalható. A tudatosság önmagában nem a végső valóság, mivel megjelenés, erő, megnyilvánulás. Meghatározott tulajdonságokkal rendelkezik, mint például meghatározott létezés, és ön-tudomása üdvösség, boldogság. Másfelől, az Abszolútnak vagy végső Valóságnak nem lehetnek tulajdonságai, mert ezek korlátoznák az abszolútságát. A megnyilvánulatlan az Abszolút Valóság. Nem lehet nevezni sem létezőnek, sem nem-létezőnek. Felette áll minden ellentéteknek. Semmi, amit az emberi elme mondani, vagy gondolni tud, nem képes megközelíteni az Abszolútat. Még csak azt sem mondhatjuk, hogy korlátlanul intelligens, mert akkor azt is kellene mondanunk, hogy korlátlanul unintelligens, mert, ha rendelkezik az egyikkel, a másikkal pedig nem, az is korlátozná az abszolútságát. Mint ahogy a levegő a térben, úgy jelenik meg a tudatosság a valóságban. Magában foglalja a világ álmát. A tudatosság nem választható el a valóságtól, illetve nem tekinthető valamilyen valóságtól eltérő dolognak, mint ahogyan az álmodó tudatosság sem tekinthető az álmodótól elkülönült, vagy eltérő valaminek. Ok-okozatilag kifejezve, az Abszolút Valóság az ok, és a tudatosság isteni erejének a megnyilvánulása az okozat. Amint az isteni erő megnyilvánult, a világegyetem teremtésének anyagi oka lett. A valóság megnyilvánító aspektusa az, amit mi Istennek nevezünk, mivel ez az a tudatosság, amely életet ad a teremtés minden formájának. 5
As air appears in space, consciousness appears in reality. It contains the dream of the world. Consciousness cannot be separated from reality, or considered as something other than reality, just as the dreaming consciousness cannot be considered as something separate or different from the dreamer. In terms of cause and effect, the Absolute Reality is the efficient cause and the manifestation of the divine power of consciousness is the effect. Once the divine power has manifested, that power then becomes the material cause for the creation of the universe. It is the manifest aspect of reality that we call God, because it is that consciousness that gives life to all the forms of creation. 5 Nothing ever happens in reality. The only way that we can speak about reality is by negation. So, for example, we can say that reality is not an experience. There cannot be anyone or any thing that exists outside of reality to experience it. Reality cannot be known. There can be no means of knowing that is outside of reality that could know it. Reality can never be known nor experienced because it cannot be an object. However, this does not mean that it is a subject. We cannot say that reality exists nor can we say
Valójában soha semmi nem történik. Egyetlen módon beszélhetünk a valóságról, tagadással. Így, elmondhatjuk például, hogy a valóság nem tapasztalat. Nem létezhet senki, illetve semmi olyan, ami a valóságon kívül létezne, hogy azt tapasztalja. A valóság nem megismerhető. Lehetetlen megismerni azt, ami kívül esik a valóságon, ami ismerhetné azt. A valóságot sohasem lehet megismerni, sem megtapasztalni, mert az nem lehet objektum. Ez azonban nem jelenti, hogy szubjektum lenne. Nem
5
On the scale of the solar system, it is the sun that gives out light and warmth, but it is the light and warmth that gives life to the inhabitants of the planet Earth.
Naprendszer szinten a nap adja a fényt és a meleget, de a fény és meleg biztosítja a Föld lakóinak az életét.
that it does not exist. It is beyond both existence and non-existence. Nevertheless, there must certainly be an unmanifest reality to provide the basis for the manifestation. Language is not able to encompass it because language is based on duality. The human mind wants to be able to affirm or deny. It cannot describe that which is beyond all opposites.
It is misleading to speak about reality as though it could possibly be known in any way. However, we also have to understand that consciousness can know itself. When this happens, the nature of reality is automatically understood. 6 Consciousness knowing itself, which is selfknowledge, is the pure state of consciousness, and this state is the manifest, or active, aspect of reality. Although this state of self-knowledge is still not the Absolute Reality, it is the closest possible approach to that reality. The appearance or manifestation of universal consciousness cannot be in any way separate from the Absolute Reality. The nature of consciousness cannot be other than the nature of that Absolute Reality. This means that reality can know itself indirectly by the Self-knowing of its manifest power, and this is the nature of enlightenment. Reality manifests consciousness, and in the Self-knowing of that consciousness, reality ―knows‖ itself.
From the point of view of Self-knowledge, reality is understood to be the source of consciousness, whereas from the point of view of the individual human mind, that understanding cannot arise. The sun of the Absolute Reality is obscured by the clouds of identification with the illusory objects in the illusory world perceived by the illusory individual ―I.‖ The individual person cannot know reality at all but consciousness knows itself to be the radiance of the Absolute Reality. Because reality is what we are, there is no path to it and no way to find it. Reality is never ―reached‖ or ―achieved.‖ However, when we know that our existence, our being, is nothing but
mondhatjuk, hogy a valóság létezik, és azt sem mondhatjuk, hogy nem létezik. Meghaladja mind a létezést, mind a nem-létezést. Mindazonáltal, bizonyos, hogy lennie kell olyan megnyilvánulatlan valóságnak, amely a megnyilvánulás alapjául szolgál. A nyelv nem képes ezt kifejezni, mert a nyelv kettősségen alapul. Az emberi elmének szüksége van a képességre, hogy megerősítsen, vagy tagadjon. Azt nem tudja leírni, ami minden ellentétek felett áll. Úgy beszélni a valóságról, mintha az bármilyen módon megismerhető lenne, félrevezetés. Azt is meg kell értenünk, ugyanakkor, hogy a tudatosság nem tud önmagáról. Amikor ez bekövetkezik, a valóság természete automatikusan megértésre kerül.6 A tudatosságnak tudomása van önmagáról, ami az ön-tudomás, a tudatosság tiszta állapota, és ez az állapot a valóság megnyilvánult, vagy cselekvő aspektusa. Habár az ön-tudomásnak ez az állapota még mindig nem az Abszolút Valóság, ez áll a lehető legközelebb a valósághoz. Az egyetemes tudatosság megjelenése vagy megnyilvánulása semmilyen módon nem lehet elkülönült az Abszolút Valóságtól. A tudatosság természete nem különbözhet az abszolút Valóság természetétől. Ez azt jelenti, hogy a valóság megismerheti önmagát közvetve, a saját megnyilvánult erejének Ön-tudomása révén, és ez a megvilágosodás természete. A valóság megnyilvánítja a tudatosságot, és ennek a tudatosságnak az Ön-tudomásában, a valóság „megismeri‖ önmagát. Az Ön-tudomás szempontjából a valóságot úgy kell érteni, mint a tudatosság forrását, míg az individuális emberi elme nézőpontjából ilyen megértés nem keletkezhet. Az Abszolút Valóság napja el van takarva az illuzórikus „én‖ által észlelt illuzórikus világ illuzórikus objektumaival való identifikáció felhői által. Az individuális személy egyáltalán nem ismerheti a valóságot, de a tudatosság az Abszolút Valóság ragyogásaként ismeri önmagát. Mivel mi vagyunk a valóság, ezért nincs hozzá vezető út, és nem lehetséges megtalálni azt. A valóság soha nem „érhető el‖, illetve „valósítható meg‖. Azonban, ha tudjuk, hogy életünk, létünk,
6
This is like going from one level of understanding, on which meaning and purpose is hidden, to a higher level, on which these things are abundantly clear.
Ez olyan, mint a megértés azon szintjéről, amelynek értelme és célja rejtett, egy magasabb szintre lépni, ahol ezek a dolgok teljesen világosak.
pure consciousness, we also know that we are the unmanifest reality that is the source of that consciousness. The power and activity of consciousness, and everything that appears within it, are seen as a playful manifestation, an expression of our own joy, but one which is not essential, not necessary, or required in any way. The manifestation of consciousness is an expression of our own absolute freedom. Reality never changes, but through the manifestation of its power, it is able to create, maintain, and destroy all of those forms that appear in consciousness, while still remaining absolutely free from any kind of limitation. This absolutely free reality is what we are in our innermost true nature. Reality is absolutely trustworthy. We ourselves are not separate from reality. Therefore, we are connected to the source for the entire creation. How can anything ―bad‖ ever happen to us when we are one with the source of all that appears? Naturally, I trust that everything will unfold rightly, as I myself am connected to the source of that unfolding. I am myself the only One.7
semmi más, mint tiszta tudatosság, akkor azt is tudjuk, hogy mi a megnyilvánulatlan valóság vagyunk, amely a forrása ennek a tudatosságnak. A tudatosság hatalma és működése, és a benne megjelenő dolgok játszi megnyilvánulásnak tűnnek, saját örömünk kifejezésének, de amely semmiféleképpen nem lényegi, nem elengedhetetlen, illetve nem szükséges. A tudatosság megnyilvánulása saját abszolút szabadságunk kifejeződése. A valóság soha nem változik, de hatalmának megnyilvánulása révén képes létrehozni, fenntartani, és megsemmisíteni mindazon formákat, amelyek a tudatosságban megjelennek, miközben teljesen, mindenféle korlátozástól mentes marad. Ez a korlátlanul szabad valóság az, amely a mi legbelső valódi természetünk. A valóság abszolút hiteles. Mi magunk nem különülünk el a valóságtól. Következésképpen, kapcsolatban vagyunk az egész teremtés forrásával. Hogyan tudna valaha is bármiféle „rossz‖ történni velünk, amikor egyek vagyunk a minden megjelenő dolog forrásával? Természetesen, bízom abban, hogy minden helyesen fog kibontakozni, ahogyan én magam kapcsolódom a kibontakozás forrásához. Én magam vagyok az Egyetlen.7
7
This understanding does not evoke a feeling of loneliness, such as the ego experiences. Rather it is the awareness of the inseparable oneness that unites all beings and forms at the most essential and fundamental level. It is the awakening to the real unity behind the appearance of multiplicity.
Ez a megértés nem az egó által tapasztalt magányosság érzést idézi. Az oszthatatlan egység tudomása inkább, amely az összes lényt és formát a leglényegesebb és legalapvetőbb szinten egyesíti. A sokféleség megjelenése mögötti igazi egységre való ráébredés.
Is There a God?
Van Isten?
The world of nature, of earth and the organic lifeforms that inhabit its atmosphere, the mineral and rock formations, the plants and trees, the fishes, insects, birds, and animals that have taken form within this context, and also those aspects of the natural scene that are out of our reach: the sun, the moon, and the infinite numbers of stars—this world—the gross world of nature—is the expression, the manifestation, of consciousness. When we contemplate this natural world, we see that it is full of beauty, purity, and the innocence that comes from the absence of ego-based thought. Human beings can live in harmony with this world by seeing in it the manifestation of a supreme power of which they are also a part. When one considers the natural world, one cannot help but be filled with awe at the creative intelligence that allows an infinite number of forms to appear and grow from a few simple laws and a few basic elements. This feeling of wonder and awe is natural to human beings and is the basis of our religious sensibility. Out of this feeling comes the understanding ―there is a God.‖ For tens of thousands of years, human beings or their ancestors lived in awe of the immense natural forces all around them without any concept of religion or of God. Still that sense of awe was there, a feeling of wonder that later evolved in more sophisticated and settled societies into the search for answers to the fundamental questions of life.
A természet, a föld és környezetében élő szerves életformák világa, az ásvány- és kőzet képződmények, a növények és fák, a halak, rovarok, madarak, és állatok, amelyek e környezetben formát öltöttek, és a természet díszletének azon aspektusai is, amely elérhetőségünkön kívül esnek: a Nap, a Hold, és a végtelen számú csillag – e világ – a természet durva világa – a tudatosság kifejeződése, megnyilvánulása. Amikor ezt a természetes világot szemléljük, látjuk, hogy tele van szépséggel, tisztasággal, és azzal az ártatlansággal, amely az ego-alapú gondolkodás hiányából származik. Az emberi lények harmóniában élhetnek ezzel a világgal, ha abban annak a legfőbb hatalomnak a megnyilvánulását látják, amelynek ők szintén részei. A természeti világ szemlélése során az ember nem tud segíteni, érezzen viszont áhítatot a kreatív intelligencia iránt, amely formák végtelen számú megjelenését, és néhány egyszerű törvényből és néhány alapvető elemből való kifejlődését lehetővé teszi. A csodálatnak és áhítatnak az érzése természetes dolog az emberi lények számára, és vallási érzékenységük alapját képezi. Ebből az érzésből keletkezik a megértés, hogy „van Isten‖. Az emberi lények, vagy azok ősei év tízezredek óta a körülöttük levő hatalmas természeti erők iránti áhítatban éltek, a vallás, vagy Isten mindenféle fogalma nélkül. Ez az áhítat szakadatlanul jelen van, egy csodálat érzéseként, amely később még kifinomultabbá vált, és a társadalmakat az élet alapvető kérdéseire adható válaszok keresésére késztette. A tiszta tudatosság az isteni erő, Isten. Ő az imádó, valamint a tárgya minden imádásnak. Mivel az Abszolút és annak hatalma, az egyetemes tudatosság nem elkülönültek egymástól, e hatalom imádatával az imádó azt képes imádni, ami mindennek a forrása, de ami semmiféle saját attribútummal nem rendelkezik. A tudatosság a közvetlen kifejezése az önmagában nem megismerhető, illetve nem megtapasztalható Abszolút szabadságának és tisztaságának. A tudatosság azonban megismerhető és megtapasztalható, de nem azon a módon, ahogy a tárgyakat tapasztaljuk, hanem az által, hogy az vagyunk.8
Pure consciousness is the divine power, is God. It is the worshipper as well as the object of all worship. Because there is no separation between the Absolute and its power of universal consciousness, by worshipping that power the worshipper is able to worship that which is the source of everything, but which does not have any attributes of its own. Consciousness is the direct expression of the freedom and purity of the Absolute, which, in itself, cannot be known or experienced. Consciousness, however, can be known and experienced, not in the way that we are accustomed to experience objects, but by being that.8
8
It is consciousness that is the object of all of the devotion of all spiritual aspirants, of any religion, anywhere and at all times. The power of universal pure consciousness is God to the human being. Worshipping the Absolute through consciousness is like worshipping the sun through its light. The manifest power is everywhere even though its source remains hidden, just as daylight is visible everywhere, even when the sun is hidden behind the clouds. Consciousness, in its formless state, does not identify with anything other than its own existence and bliss. That is to say, there is no duality, and so no experience of ―other.‖ It is the identified individual soul that evolves the many different forms in order to have more and more complex experiences. That process is going on within consciousness, but reality is not involved with it, just as the one who is sleeping is not involved in the dream. The experiences are imaginary, as is the ―person‖ who is apparently experiencing them. Consciousness remains aware of the bliss of its own existence in all of the various forms but it does not accept any individual existences or ―objects.‖ There are many analogies for the relationship between consciousness and the forms that appear within it: the ocean and its waves, gold and the ornaments made from it, electricity and the appliances connected to it. Under the all-seeing, allwitnessing eye of consciousness, the process of evolution continues by itself. As long as there is desire for more and more experiences, new forms continue to appear and to interpret those experiences by assimilating them into the already known. Consciousness, meanwhile, simply rests in its own happiness, blissfully unaffected by the drama of the individual experience. This play of experience is going on at the level of the mind, and is based on the concept of ―I‖ or ―I exist.‖ This is the basic illusion, the fundamental ignorance, by which human beings are bound. However, ultimately, this bondage is only in the mind and can be transcended by going beyond the mind to the level of Self-knowledge. The world of experience, of names and forms, goes on by itself, with consciousness only acting as the power that makes everything possible.
This is why we say that consciousness is the worshipper as well as the object of worship. One becomes That, or, more precisely, one realizes that one already is That
A tudatosság az, amely célja minden spirituális törekvő, minden vallás rajongásának, minden helyen, és minden időben. Az univerzális tiszta tudatosság hatalma Isten az emberi lény számára. Az Abszolútnak a tudatosságon keresztül való imádása olyan, mint a napnak az imádása annak fényén keresztül. A megnyilvánult hatalom mindenütt jelen van, habár annak forrása rejtve marad, mint ahogy a nappali világosság is látható mindenütt, még akkor is, amikor a nap a felhők mögé rejtezik. A tudatosság, az ő forma nélküli állapotában, nem azonosul semmi mással, mint saját létezésével és boldogságával. Azaz, nincsen kettősség, és így nincs szó „másnak‖ a tapasztalásáról. Az azonosult individuális lélek az, amely a sok különféle formát kialakítja, az egyre több, és egyre összetettebb tapasztalás érdekében. Ez a folyamat a tudatosságon belül zajlik, de a valóság nincs belevonódva, mint ahogy az alvó sincs az álomba belevonódva. A tapasztalatok képzeletbeliek, ugyanúgy, mint a „személy‖, aki látszólag tapasztalja azokat. A tudatosság tudatában marad saját, különféle formákban való létezése boldogságának, de nem fogad el semmiféle individuális létezést, vagy „objektumot‖. Sok analógiát ismerünk a tudatosság, és a benne megjelenő formák kapcsolatára: az óceán és annak hullámai, az arany és a belőle készült ékszer, a villamos energia és a hozzá kapcsolódó berendezések. A tudatosság mindent látó, mindenre tanú felügyelete alatt az evolúció folyamata önmagától zajlik. Amíg egyre több és több tapasztalatra vágyakozunk, addig továbbra is fennmarad az új formák megjelenése, és e tapasztalatok értelmezése, azoknak a már meglévő ismertekbe való beillesztésével. A tudatosság, ez alatt, egyszerűen csak pihen a saját boldogságában, áldott módon nem befolyásoltatva az individuális tapasztalat drámájától. A tapasztalatok e játéka az elme szintjén, és az „én‖ illetve az „én létezem‖ alapján folyik. Ez az alapvető illúzió, alapvető tudatlanság az, amely által az emberek megkötöttek. Végül is, azonban, e kötelék csak az elmében létezik, és az elmének az Ön-tudomás szintjére való túllépésével meghaladható. A tapasztalatok, a nevek és formák világa, magától működik, a tudatosság csak akként az erőként hat, amely mindezt lehetővé teszi. Ezért is mondjuk, hogy a tudatosság az imádó, ugyanúgy, mint az imádat tárgya. Az egyén Azzá válik, vagy még pontosabban, az egyén ráébred, hogy már Az.
In itself, consciousness is the all-loving, infinite, and supreme Lord. Consciousness as the Creator is the first impulse to arise in the unmanifest Absolute. The nature of that first impulse is love. Love is the power that makes the One into the many in order to have the many return to the One. Love is the universal power of attraction that holds the atomic particles in their orbits and keeps the systems of stars rotating around the centers of their galaxies. The nature of this power of universal attractiveness is conscious love. The first impulse of duality creates both the object of love and the source from which that love emerges. God is both personal and impersonal— personal when manifest as the creative and vivifying power, and impersonal as the unmanifest Absolute. It is the personal God that creates the individual beings and that gives them the impulse to love.
Consciousness enjoys its own being. It does not accept or reject any particular action or aspect of what is appearing. It enjoys its own bliss in all the forms: in the stone, in the plant, in the animal, and in the human being. For example, in a tree, rooted in the earth and with its branches swaying in the breeze, consciousness is enjoying itself as pure bliss. In the human being, consciousness enjoys itself as bliss in the state of deep sleep, and in any other circumstances where there is an inner peace, or when the mind is not disturbed by the restlessness of unfulfilled desire. For the most part, however, human beings live in a state of disharmony with their true nature, which is pure, blissful, and divine. If all human beings were able to live in harmony with their own true nature, they would live in harmony with all other human beings, and with all of nature, and the Earth would be a Paradise. As it is, consciousness continues to enjoy itself as bliss in every form, whether that form knows its true nature through Self-knowl edge or not. In those beings who have realized the truth of the allpervasive consciousness, it illuminates the mind with wisdom, so that that person becomes a beacon of light in the darkness of ignorance. Consciousness is present as existence itself. All that is ever happening is that that existence is being felt. The world of human concerns and aspirations is superimposed on that. There is only one existence. It is the human mind that divides that unitary existence into individual entities, eternally separate from one another. The human being conceives of God in the same way, as a
Önmagában a tudatosság a mindent-szerető, határtalan, és legfelsőbb Úr. A tudatosság, mint a Teremtő az első impulzus, amely a megnyilvánulatlan Abszolútban megjelenik. Ennek az első impulzusnak a természete a szeretet. A szeretet az az erő, amely az Egyet megsokszorozza, annak érdekében, hogy a soknak vissza kelljen térnie az Egybe. A szeretet az az univerzális vonzerő, amely az atomi részecskéket a pályájukon tartja, és a csillagrendszereket a galaxisuk középpontjai körüli keringési pályán tartja. Ezen univerzális vonzerőnek a természete a tudatos szeretet. A kettősség első impulzusa hozza létre a szeretet célját, és a forrást is, amelyből a szeretet kiárad. Isten személyes és személytelen is egyúttal – személyes, amikor a kreatív és megelevenítő erőként, és személytelen, amikor a megnyilvánulatlan Abszolútként nyilvánul meg. Az individuális lényeket a személyes Isten teremti meg, és Ő plántálja beléjük a szeretet impulzusát. A tudatosság kedvét leli saját létezésében. Nem fogad, vagy utasít el semmiféle tevékenységet vagy aspektust, akármi megjelenik. Saját boldogságát élvezi minden formában: a kőben, a növényben, az állatban és az emberi lényben. Egy földben gyökerező fában, például, és annak szélben imbolygó ágaiban, tiszta boldogságként élvezi önmagát. Önmagát élvezi boldogságként az emberi lényben a mély alvás állapotában, és minden egyéb olyan körülményben, amelyben belső béke van, vagy ahol az elmét nem zavarja meg a kielégítetlen vágy nyugtalansága. A legtöbb esetben azonban az emberi lények diszharmonikus állapotban élnek a valódi természetük helyett, amely tiszta, boldogságteljes, és isteni. Ha minden ember képes lenne harmóniában élni saját valódi természetével, akkor harmóniában élne mindenki mással is, és a természet egészével, és a Föld Paradicsommá válna. Ezért a tudatosság továbbra is boldogságként élvezi önmagát minden formában, akár tudatában van, Ön-tudomása révén, hogy mi a forma valódi természete, akár nincs. Ez azon lények elméjét, akik felismerték a mindent átható tudatosság igazságát, bölcsességgel világítja meg, így az ilyen személy irányfénnyé válik tudatlanság sötétségében. A tudatosság, mint a létezés maga van jelen. Minden történés ennek a létezésnek az érzése. Az emberi kapcsolatok és törekvések világa erre szuperponálódik. Csak egyetlen létező van. Az emberi elme osztja fel ezt az egységes létezőt individuális entitásokra, szüntelenül elválasztva őket egymástól. Ugyanilyen módon képzeli az emberi lény Istent is elkülönült lénynek. Aztán
separate being. He then prays to that God for whatever it is that he believes he needs. This is inevitable. It is simply the way that the mind works. It is a stage that we all must go through. Ultimately, however, the realization occurs that God is oneself and that God is not apart from oneself. No one ever doubts that he or she exists. Taking that existence to be real, and given the fact that there is only one existence, then one’s own existence must be the only existence. There are no individual existences. There is no limit to this self-consciousness-self-existence. This consciousness is subtler than space and exists prior to the arising of the experience of space. The universal existence that is consciousness means that nothing is ever really created nor is it destroyed; it only changes its form. For example, there is a huge and solid mountain. The mountain is consciousness in the form of a mountain. After a million years the mountain has become dust. Dust is consciousness in the form of dust. So nothing has been created or destroyed and nothing has really happened. Consciousness was there in the beginning and consciousness is there in the end. One understands this not by knowing consciousness as mountain and also knowing it as dust, but by knowing oneself. From that point of view, one knows that everything that has a form is also nothing but consciousness in its essential nature, just as one is oneself nothing but consciousness. This is an intuitive knowing, or knowing by being. One then sees apparent disintegration or destruction but does not feel that anything has been destroyed. One only feels that there is change. This direct being-knowledge of the universal is Godconsciousness, in fact, this consciousness is God.
God-consciousness, or universal pure selfconsciousness, is all that exists. When we, as apparent individuals and centers of sense perception, apparently experience something through the senses, or when we apparently think a thought, nothing at all is actually happening. The fullness of consciousness remains undisturbed, just as the light is undisturbed by the pictures passing in front of it in the cinema projector. If it were possible for consciousness to become something other than itself, it would mean that duality was real, because there would be a subject and an object. However consciousness is never anything other than itself. It is always what it is. Therefore, the realized or enlightened person is only ever aware of himself
imádkozik ehhez az Istenhez, bármi is legyen az, mert azt hiszi, hogy ez az elvárása. Ez elkerülhetetlen. Egyszerűen ilyen az elme működése. Ez egy olyan állapot, amin mindőnknek keresztül kell menni. Végül, azonban, bekövetkezik a megértés, hogy Isten te magad vagy, és hogy Isten nem egy tőled különálló valami. Senkik soha nem kételkedik abban, hogy ő létezik. Tekintve, hogy a létezés valóságos, és ismerve a tényt, hogy csak egyetlen létező van, akkor az egyén saját létezése az egyetlen létezés kell, hogy legyen. Nincsenek individuális létezők. Az én-tudatosság-én-létezésnek nincsenek korlátai. A tudatosság finomabb, mint a tér és azt megelőzően létezik, hogy a tér tapasztalás tárgyává válhatna. Az egyetemes létezés, amely a tudatosság, azt jelenti, hogy valójában soha semmi nem volt teremtve, és nem is pusztult el; csak a forma változott. Például, itt egy hatalmas és tömör hegy. A hegy nem más, mint a tudatosság, a hegy formájában. Évmilliók múlva a hegy porrá válik. A por nem más, mint a tudatosság, a por formájában. Így hát, semmi nem jött létre, vagy semmisült meg, és valójában semmi sem történt. A tudatosság volt jelen a kezdetkor, és a tudatosság van jelen a végén. Az ember nem az által érti meg ezt, hogy a tudatosságot hegynek tudja, illetve pornak tudja, hanem azáltal, hogy önmagának tudja. Ebből a szempontból az ember tudja, hogy egyetlen formával rendelkező sem egyéb, mint tudatosság, alapvető természetét tekintve, éppen úgy, ahogy ő maga sem egyéb, mint tudatosság. Ez egy intuitív tudás, vagy létezés általi tudás. Ezután az ember látszólag széthullást, illetve megsemmisítés lát, de nem érzékeli, hogy bármi elpusztulna. Csak azt érzékeli, hogy változás történik. Ez az egyetemes Istentudatosság közvetlen lét-tudomása, illetve, ez a tudatosság Isten. Isten-tudatosság vagy univerzális tiszta öntudatosság minden, ami létezik. Amikor mi, mint látszólagos individuumok és érzékszervi észlelési központok, tapasztalni látszunk valamit az érzékeken keresztül, vagy amikor egy gondolatot látszunk gondolni, valójában egyáltalán semmi nem történik. A tudatosság teljessége érintetlen marad, épp úgy, ahogy a fényt sem zavarják a vetítőgépben előtte elhaladó képek. Ha lehetséges volna, hogy a tudatosság valami önmagától különböző dologgá váljon, ez a kettősség valóságosságát jelentené, mivel szubjektum és objektum létezne. A tudatosság azonban soha nem valamilyen önmagától eltérő dolog. Mindig az, ami. Ezért, a felébredett, vagy megvilágosodott ember mindig csak Ön-
as Self-knowledge and so he feels that he is himself manifest in every form. In the literature of various cultures and religions, there are many fine poetical expressions of this type of universal vision. In the Hindu tradition, the Ashtavakra Gita and Avadhuta Gita. In the Muslim tradition, the poems of Rumi or Kabir. In the Christian tradition, the words of Christ as recorded in the Gospel According to Thomas. In Chinese culture, the Tao Te Ching of Lao Tzu. In the modern age, the poems in Leaves of Grass by Walt Whitman or the poetry of Rainer Maria Rilke. And of course there are many other examples. Consciousness is one. There is not a second consciousness. Therefore anything that appears cannot be apart from consciousness. Everything is an appearance in consciousness, a modification of consciousness, a form of consciousness, a reflection of consciousness. Any of these expressions could be used, as long as it is understood that whatever form appears, consciousness itself always remains full and perfect. Consciousness may appear to change its form or take various forms, but this is not a real change or change of nature or essence, only an apparent change, just as the waves come and go on the surface of the ocean or the characters come and go in the movie that is being projected. In the first case, there is nothing but water, in the second case, there is nothing but light. In the world, there is nothing but consciousness, nothing but God. What is consciousness? It is your own being, your own existence. It is your own manifestation, your own expression. Nothing is closer to you than that. It is limitless and infinite. Consciousness is like space, only without the quality of emptiness. Space is not empty. Even the space between the electrons in an atom is pervaded by consciousness. Consciousness can be seen as a kind of energy. It has definite existence, even though it is so subtle. This consciousness is the joy that we feel when life seems good to us. That joy or bliss is the selfawareness of consciousness. It is our selfawareness, as there is only one self-awareness. If we were in any sense separate from reality, we would have no being or consciousness. Therefore, whenever there is self-awareness or the sense of being, of presence, of self-existence, that awareness and that presence is consciousness, that is God. All that is happening is that consciousness is aware of its own existence as happiness, joy. That happiness is the true nature of the human being, and of all beings.
tudomásként van tudatában önmagának, és ezért úgy érzi, hogy ő maga nyilvánul meg minden formában. A különböző kultúrák és vallások irodalmában sok szép költői kifejezést található az ilyen típusú egyetemes látásra. Ilyen például, a hindu hagyományban az Ashtavakra Gita és az Avadhuta Gita. A muszlim hagyományban Rumi és Kabir versei. A keresztény hagyományban Krisztus szavai, ahogyan azokat a Tamás evangéliuma rögzíti. A kínai kultúrában Lao Tzu Tao Te Chingje. A modern korban Walt Whitman versei, a Leaves of Grass, vagy Rainer Maria Rilke költészete. És persze sok egyéb példát is sorolhatnánk. A tudatosság egy. Nincs egy második tudatosság. Ezért bármi, ami megjelenik, nem lehet független a tudatosságtól. Minden dolog tudatosságbeli megjelenés, a tudatosság módosulata, a tudatosság formája, a tudatosság tükröződése. E kifejezések bármelyike használható, amíg magától értetődő, hogy bármilyen formában jelenjék is meg, a tudatosság maga mindig teljes és tökéletes marad. A tudatosság látszólag megváltoztathatja a formáját, vagy felölthet különböző formákat, de ez nem egy valódi változás, illetve nem a természete, vagy a lényege változik, látszólagos változás csupán, mint ahogy a hullámok jönnek és mennek az óceán felszínén, vagy, ahogy a szereplők jönnekmennek az éppen vetített filmen. Az első esetben, semmi más nincs, csak víz, a második esetben semmi más nincs, csak fény. A világon semmi más nincs, csak tudatosság, semmi más nincs, csak Isten. Mi a tudatosság? A te saját léted, a te saját létezésed. A te saját megnyilvánulásod, a te saját kifejeződésed. Semmi nincs közelebb hozzád, mint az. Határtalan és végtelen. A tudatosság olyan, akár a tér, csak az üresség minősége nélkül. A tér nem üres. Még az atom elektronjai közötti tér is tudatossággal áthatott. A tudatállapot egyfajta energiának tekinthető. Meghatározott létezéssel bír, még ha nagyon finommal is. A tudatosság az öröm, amelyet akkor érzünk, amikor az élet jónak tűnik számunkra. Az öröm vagy boldogság a tudatosság én-tudomása. A mi ön-tudomásunk, mivel csak egy én-tudomás van. Ha bármilyen értelemben elkülönültek volnánk a valóságtól, nem lehetne létünk, vagy tudatosságunk. Tehát, bármikor ön-tudomás, illetve a lét, jelenlét, önlétezés érzése van jelen, az a tudatosság és a tudatosság jelenléte, az Isten. Mindez azért történik, hogy a tudatosság tudatában legyen saját létezésének, mint boldogságnak, örömnek. A boldogság a valódi természete az emberi lénynek, és az összes lénynek. Nem kell keresnünk a
We do not have to search for happiness, because it is what we are. We ourselves limit this happiness by our own wrong thinking. We imagine that we have to search for, and find, happiness, but we ourselves are the source of that happiness.9 Enjoyment is the natural activity of being. Happiness is the natural state. This natural happiness is not an intense kind of pleasure like that which is experienced on gaining some material object that has long been desired. Rather, it is a feeling of peace and fullness that is free from desire. Because it is a natural activity, this enjoyment is going on all the time, whether we are awake, dreaming, or deeply asleep. Happiness, or bliss, is the constant background against which the changing scenes of our lives play themselves out. Who is enjoying this bliss? No one is enjoying it. It is the self-awareness of consciousness that is itself the bliss. Nothing external is needed. It is self-illuminating. For a person who has realized truth, who is enlightened, enjoyment or pleasure in life comes from the awareness of the non-existence of ―I.‖ This person is aware of his own freedom from the limitation of the individual ―I,‖ which before was the cause of bondage. For such a person, it is the enjoyment of existence itself that is real and alive. There is no expectation of future results or attachment to the past. He or she lives in harmony with the joy of universal consciousness that is always there in the background and does not identify with the passing events and circumstances of the play of the world. Nevertheless, it is not the person who is enjoying. It is the selfawareness of consciousness that is the enjoyment. The so-called ―realized person‖ is actually not a person at all. There is only the universal consciousness that is active there. Any ego or personality that remains exists only for practical purposes and its apparent actions are not the actions of an individual entity. The individual entity or ―soul,‖ has no absolute existence, as there is nothing but pure universal consciousness at all times. However, the individual soul has relative existence because of the thought ―I am‖ or ―I exist‖ that arises in the mind. This thought is essentially an expression of the ―wish to be‖ that is inherent in consciousness, and which is the
boldogságot, mert mi vagyunk az. Mi magunk korlátozzuk ezt a boldogságot a mi saját hibás gondolkodásunkkal. Azt képzeljük, hogy meg kell keresnünk, és meg kell találnunk a boldogságot, de mi magunk vagyunk a forrása a boldogságnak.9 Az öröm a természetes hatóereje a létezésnek. A boldogság a természetes állapot. A természetes boldogság nem az a fajta intenzív öröm, mint ami valamilyen régóta vágyott anyagi tárgy megszerzésekor tapasztalható. Sokkal inkább a vágytól mentes béke és a teljesség érzése. Merthogy ez egy természetes hatóerő, egy egész idő alatt fennálló gyönyörűség, akár ébren vagyunk, akár álmodunk, akár mélyen alszunk. A boldogság vagy üdvösség az az állandó háttér, amely előtt életünk játékának a változó jelenetei játszódnak. Ki élvezi akkor ezt a boldogságot? Senki sem élvezi. A tudatosság ön-tudomása az, amely maga a boldogság. Semmilyen külső dologra nincs szükség. Önmagától ragyog. Annak a személynek a számára, aki felismerte az igazságot, aki megvilágosodott, az élet élvezete vagy öröme az „én‖ nem-létezésének a tudomásából származik. Ez a személy tudatában van saját, az individuális „én‖ korlátozásától való szabadságának, amely „én‖ azelőtt a rabság oka volt. Az ilyen személy számára maga a létezés öröme az, amely valóságos és élő. Nincs jövőbeni eredmények iránti elvárás, vagy a múlthoz való ragaszkodás. Harmóniában él az egyetemes tudatosság örömével, amely mindig ott van a háttérben, és nem azonosul a világ játékának múló eseményeivel és körülményeivel. Mindazonáltal, nem a személy, aki élvez. A tudatosság öntudomása az, ami az élvezet. Az úgynevezett „felébredett személy‖ valójában egyáltalán nem személy. Az ő esetében már csak az egyetemes tudatosság aktív. Minden ego, vagy személyiség csupán gyakorlatok célokat szolgál, és látszólagos tevékenységei nem az individuális entitás tevékenységei. Az individuális entitás, vagy „lélek‖ nem bír abszolút létezéssel, hiszen semmi nincs, csak mindenkor a tiszta, egyetemes tudatosság. Mindazonáltal az individuális lélek viszonylagos létezéssel bír, az elmében megjelenő „én vagyok‖ vagy „én létezem‖ gondolat miatt. Ez a gondolat elsősorban az „én lenni vágyom‖ kifejezése, amely a tudatosság
9
This truth must be realized. It is not enough to know it as we know an object.
Erre az igazságra rá kell ébredni. Nem elegendő pusztán tudni róla, mint ahogy egy tárgyról tudunk.
mechanism through which consciousness manifests itself in an infinite number of forms. The human soul is an expression of consciousness, a vehicle of God’s will, an embodiment of love. It appears because of the desire for existence in the body, and it persists as long as that desire is there. The desire to be causes the soul to take birth and the concept ―I am‖ causes it to feel that it exists as a separate individual. In this condition, the soul may be drawn to religion or take up spiritual disciplines in order to reach ―God,‖ which it also conceives of as a separate entity. Eventually, and usually after a long search, the understanding may dawn in that expression of consciousness that it is itself the object of its seeking. At that moment, which is known as ―Self-realization,‖ ―enlightenment,‖ or ―awakening‖ in the various traditions, the individual soul effectively ceases to exist (actually, it never did exist as a separate entity) and the illusory sense of individual existence resolves itself into the real existence of universal consciousness. During the process of self-seeking, consciousness effectively conceals itself, attracting itself to itself in order to ultimately reveal itself to itself. There are thus two currents in consciousness: one manifesting and outgoing, from more subtle to more gross, and the other dissolving and returning, from more gross to more subtle. Consciousness attracts itself to itself by means of the principle that like attracts like. The apparent individual soul is nothing but consciousness itself, but it is limited by the ―I‖ concept. Consciousness, when allowed, moves toward light, harmony, and beauty. It is naturally attracted toward these positive aspects because they are aspects of its own nature, which is manifesting wherever and whenever possible. This is why true religious feeling is always of an elevating character. It is made up of the finer, more refined emotions. Feelings of kindness and compassion are based on the more or less partial awareness of the underlying oneness of being. No one is without this awareness to some extent, but some are more aware of it than others. The more we feel these positive emotions, the closer we are to our true nature and the happier we will be.
Consciousness, in the human being, is always present as an undifferentiated field of receptivity, in which there is no ―outside‖ or ―inside.‖ Temporary insights into this oneness of being are
velejárója, és amely azon mechanizmus, amelyen keresztül a tudat végtelen számú formában megnyilvánítja önmagát. Az emberi lélek a tudatosság kifejeződése, Isten akaratának a közvetítője, a szeretet megtestesülése. A testben való létezés vágya miatt jelenik meg, és mindaddig fennmarad, amíg a vágy fennáll. A lélek lenni vágyása eredményezi a születést, és az „én vagyok‖ fogalom eredményezi az elkülönült indivíduumként való létezés érzését. Ebben az állapotban lehet, hogy a lélek valamilyen vallást, vagy spirituális tanulmányokat végez, hogy elérje „Istent‖, amit szintén elkülönült entitásnak gondol. Végül, és rendszerint hosszas keresést követően, megszülethet a megértés, a tudatosság azon kifejezésében, hogy keresésének célja önmaga. Ebben a pillanatban, amely a különböző tradíciókban „önmegvalósításként‖, „megvilágosodásként‖, vagy „felébredésként‖ ismert, az individuális lélek valójában megszűnik létezni (tulajdonképpen, mint elkülönült entitás, soha nem is létezett), és az individuális létezés illuzórikus érzése beleolvad az univerzális tudatosság valódi létezésébe. Az ön-keresés folyamatában a tudatosság hatékonyan álcázza önmagát, önmagához vonzva önmagát, annak érdekében, hogy végül feltárja önmagát önmagának. Így tehát, a tudatosságban két áramlat van: az egyik megnyilvánuló és kifelé áramló, a finomabb felől a durvább felé irányuló, a másik megszüntető, és visszafelé áramló, a durvább felől a finomabb felé irányuló. A tudatosság önmagát önmaga felé vonzza, a hasonló a hasonlót vonzza princípiumnak megfelelően. A látszólagosan individuális lélek nem más, mint a tudatosság maga, csak az „én‖ fogalma által lekorlátozva. A tudatosság lehetőség szerint a fény, a harmónia és a szépség felé mozog. Természetes módon vonzódik e pozitív aspektusok felé, mivel ezek az ő saját természetének az aspektusai, amelyek lehetőség szerint mindenhol, és mindekor megnyilvánulnak. Az igazi vallásosság ezért mindig felemelő jellegű. A finomabb, kifinomultabb érzelmek alkotják. A jóság és együttérzés érzése többé-kevésbé a lét alapjául szolgáló egységről való részleges tudomáson alapul. E tudomás mindenkire jellemző bizonyos mértékben, de van, akik jobban tudatában vannak, mint mások. Minél inkább érezzük ezeket a pozitív érzelmeket, annál közelebb állunk valódi természetünkhöz, és annál boldogabbak leszünk. A tudatosság az emberi lényben állandóan, egyfajta differenciálatlan érzékenységként van jelen, amelyben nincs „kívül‖ vagy „belül‖. A létezés egységébe való ideiglenes bepillantások
within the experience of everyone and certainly within the experience of those who are following a spiritual path. Without these experiences, we would not know which way to go and would not even have any incentive to follow the spiritual path in the first place. God the Absolute allows the manifold appearance of the universe to occur within Himself through the power of consciousness and, at the same time, draws the elements of that manifestation back into His own being. This descent-ascent, or projection-withdrawal, of the elements of the universe is a natural process that happens within the undisturbed oneness of the Absolute Reality, like breathing in the human body.
része mindenki tapasztalatainak, és természetesen azok tapasztalatainak is része, akik a spirituális utat követik. E tapasztalatok nélkül nem tudnánk, merre kell menni, és nem éreznénk elegendő ösztönzést sem, hogy a spirituális út követését a legfontosabb dolgunknak tekintsük. Isten, az Abszolút, teszi lehetővé a tudatosság ereje közvetítésével, az univerzum sokrétű megjelenését Önmagán belül, és vonja vissza ugyanakkor a megnyilvánult elemeket az Ő saját lényébe. Az univerzum elemeinek ez az alászállása-felemelkedése, illetve kivetítésevisszavonása egy természetes folyamat, amely az Abszolút Valóság zavartalan egységén belül történik, akár a légzés, az emberi szervezetben.
Who Or What Am I?
Ki, vagy mi vagyok én?
We cannot say what we are, because we are not any thing. We cannot point to any object and say ―That is what I am,‖ Who would do the pointing? Therefore, the answer to the question ―Who or what am I?‖ must come through understanding the identity of that ―I‖ who is asking the question.
Nem tudjuk megmondani, hogy mik vagyunk, mivel nem valamilyen dolog vagyunk. Nem tudunk rámutatni valamilyen tárgyra, amire azt mondhatnánk: „ez az, ami én vagyok‖. Ki az, aki rámutatna? Ezért hát a „ki vagy mi vagyok én?‖ kérdésre adott válasznak az azzal az „én‖-nel való identitásnak a megértéséből kell következnie, aki a kérdést felteszi. A tudatosság nem válhat igazából individuális „én‖-é, illetve semmilyen módon nem létezhet a valóságban tőle elkülönülten. Ha ez lehetséges lenne, akkor ez azt jelentené, hogy egynél több tudatosság van, és a tudatosság nem lenne többé egy egység. Ezért van az, hogy az emberi lényben megjelenő elkülönült „én‖ érzés látszólagos csupán, nem valóságos. Csupán egyetlen tudatosság van, így az individuális tudatosság az egyetemes tudatosság kell, hogy legyen, és az elkülönültség érzése semmi más, mint képzelődés. Ez azt jelenti, hogy a létezés szokványos, mindennapi érzése, amivel mi éppen most bírunk, az egyetemes tiszta tudatosság. Mi magunk a mindent betöltő Isten-tudatosság vagyunk, és semmi más. Mi a tudatosság természete? A tudatosság végtelen és határtalan. Neki magának semmiféle formája nincs, de csak ott nyilvánul meg, ahol forma van jelen. Mindentudó, és minden formában önmagát ismeri. Bárhol is legyen valaminek a tudása, vagy észlelése, az tudatosság. Bárhol is legyen nem-tudás, vagy nem-észlelés, az is tudatosság. Azt mondani, hogy az egyik dolog tudatosság, és egy másik dolog nem-tudatosság, lehetetlen. Mindössze annyit mondhatunk, hogy a tudatosság az egyik helyzetben tökéletesebben megmutatkozott, mint a másikban. A tudatosság akkor is jelen van, amikor az emberi lény valódi természetében tudatlanságban van jelen, csak éppen a tudatlanságban lévő tudatosság hiányos. Isten lehetővé teszi az Ön-tudatlanság megjelenését, mivel Ön-tudatlanság nélkül nem lehetne Öntudomás. Más szóval, Isten az individuális formával a tudatlanságon keresztül azonosul, annak érdekében, hogy ráébredjen Önmagára az Ön-tudomáson keresztül. Ezért a tudatlanság is az isteni erő egy aspektusa. Ha nincs is tudatában az egységnek, saját létezését senki nem fogja tagadni. Azért nem, mert a tudatosság a minden formában benne foglalt tiszta létezésként ismeri önmagát, még akkor is, ha az elme különálló létezőnek gondolja
Consciousness cannot actually become an individual ―I‖ or have in reality any existence apart from itself. If it could, it would mean that there was more than one consciousness, and consciousness would no longer be a unity. Therefore the separate ―I‖ sense that appears in the human being is only apparent not real. There is only one consciousness, so the individual consciousness must be the universal consciousness, and the sense of separation nothing but imagination. This means that the ordinary, everyday sense of existence that we have right now is the universal pure consciousness. We are ourselves all-pervading God-consciousness and nothing apart from that. What is the nature of consciousness? It is infinite and limitless. It has itself no kind of form but only manifests where there is a form. It is allknowing, and knows itself in every form. Wherever there is knowing or perception of anything, that is consciousness. Wherever there is not knowing and absence of perception, that is also consciousness. To say that one thing is consciousness and another thing is not consciousness is impossible. All that can be said is that consciousness is more completely revealed to itself in one condition than in another. Consciousness is also present when there is ignorance of the true nature of the human being, only in ignorance, there is incomplete knowing. God allows Self-ignorance to appear, because without Self-ignorance, there would be no Selfknowledge. In other words, God becomes identified with the individual forms through ignorance in order to realize Himself through Self-knowledge. Therefore ignorance is also an aspect of the divine power. Even when there is ignorance of oneness, no one will deny his or her own existence. This is because consciousness knows itself as pure existence in every form, even when there is a mind that believes itself to exist separately. It is
consciousness that says ―I am,‖ and it is also consciousness that says ―I am a separate individual.‖ Because the human mind is there, we make a concession to its point of view and speak as though there were such a thing as ignorance. Clouds in front of the sun do not affect the sun, but they effectively block the sun from the human point of view. It is in this way that we speak about ignorance. So consciousness is allknowing, even when there is ignorance, and it is existing, even when there is no sense of individual existence. One mistake we make is to assume that consciousness is dependent on the mind, that is, that consciousness is there when there is the knowledge ―I am‖ and absent when that knowledge is not there, as in the state of deep sleep. Consciousness and existence are one and the same, and to say that we cease to exist when we are asleep would be an absurdity. Therefore, consciousness is also there in the state of deep sleep. Consciousness is not dependent on the mind and the knowledge ―I am‖ is not the whole of consciousness, but only one manifestation of universal consciousness in a particular form. Consciousness is infinitely greater than the individual sense of ―I,‖ just as the ocean is infinitely greater than the individual wave that appears on its surface. Form cannot manifest without consciousness. But can consciousness manifest without a form? This is rather like asking ―Can the source of a river manifest without the river?‖ Clearly, they cannot be separated. Consciousness contains the active, creative principle that gives rise to all form within itself. We can conceive of consciousness as possibly existing in a state in which there is not the slightest differentiation or duality at all. However, such a state or condition would be identical with our conception of the Absolute, insofar as it is possible to conceive of it. Therefore, we can think of the Absolute as the source and consciousness as the form. Consciousness is not dependent on form, because it is in itself formless. However, the meaning and purpose of consciousness is inevitably bound up with the manifestation or creation of forms. From this point of view, there is no difference between form and formless. Form is formlessness and formlessness is form. In the human being, the sense of ―I‖ or individual consciousness depends on the food consumed by the body for its continued presence in that form. This shows that consciousness is a form of energy that is able to maintain its association
magát. A tudatosság az, amely „én vagyok‖-ot mond, és ugyancsak a tudatosság az, amely azt, mondja, hogy „én különálló indvíduum vagyok‖. Az emberi elme létezése miatt engedünk a nézőpontjának, beszélünk úgy, mintha létezne olyan dolog, hogy tudatlanság. A nap előtti felhők nincsenek hatással a napra, az emberek szempontjából viszont eredményesen eltakarják a napot. Ilyenformán beszélünk tudatlanságról. A tudatosság tehát mindent tudó, még ha tudatlanság van is jelen, és akkor is létezik, amikor individuális lét nem észlelhető. A hibát ott követjük el, hogy feltételezzük, hogy a tudatosság az elmétől függ, vagyis, hogy tudatosság ott van, ahol az „én vagyok‖ tudomás van, ott pedig nincs, ahol ez a tudomás nincs jelen, mint például a mély alvás állapotában. Tudatosság és létezés egy és ugyanazok, és képtelenség lenne azt mondanunk, hogy amikor elalszunk, akkor megszűnik. Következésképpen, a tudatosság a mély alvás állapotában is jelen van. A tudatosság nem függ az elmétől és az „én vagyok‖ tudomás nem a teljes tudatosság, hanem csak az egyetemes tudatosságnak egy speciális formában való megnyilvánulása. A tudatosság végtelenszer nagyobb, mint az „én‖ individuális érzése, éppen úgy, ahogy az óceán is végtelenszer nagyobb, mint a felszínén megjelenő individuális hullám. A forma nem nyilvánulhat meg tudatosság nélkül. De meg tud-e nyilvánulni a tudatosság forma nélkül? Ez olyan, mint azt kérdezni, hogy „meg tud-e nyilvánulni a folyó forrása a folyó nékül?‖ Nyilvánvaló, hogy nem szétválaszthatók. A tudatosság magában foglalja az aktív, teremtő elvet, amely minden formát előidéz, önmagán belül. A tudatosság, mint lehetséges létezés egy olyan állapotban képzelhető el, amelyben a legcsekélyebb mértékű különbözőség, vagy kettősség sincs. Egy ilyen állapot, vagy helyzet azonban, a mi Abszolútról alkotott elképzelésünkkel lenne azonos, már amennyire az elképzelhető. Következésképpen, az Abszolútra úgy gondolhatunk, mint a forrásra, és a tudatosságra, mint a formára. A tudatosság nem formafüggő, mert önmagában forma nélküli. A tudatosság értelme és célja azonban elkerülhetetlenül összekapcsolódik a forma megnyilvánulásával vagy létrejöttével. E szempontból forma és forma nélküli között nincs különbség. A forma – forma nélküli, és a formanélküli – forma. Az emberi lényben, az „én‖-nek, vagyis az individuális tudatosságnak az érzése abban a formában való folyamatos jelenlét érdekében a test által elfogyasztott tápláléktól függ. Ez azt mutatja, hogy a tudatosság az egy energiaforma,
with a particular form under certain conditions, that is, in the presence of the functioning of a vast number of life-processes, which, together, refine the super-subtle consciousness-essence from the gross forms of food. This does not mean that consciousness is created by food, because consciousness was there to begin with, but this process of assimilation of food is the means that consciousness has evolved to maintain itself in the microcosm of the human body. The sense of ―I‖ or individual existence that is so important in human society is an illusion. ―I am‖ or ―I exist‖ is a concept that arises in the mind. There is no ―You.‖ ―You‖ do not exist. There is no ―I.‖ ―I‖ do not exist. ―You‖ and ―I‖ are assumptions that have no substance behind them.10 Many actions are performed and relationships formed based on these concepts. Almost all human affairs are carried out on this basis. But what meaning and significance can these actions have when their basis is false, unreal, and imaginary? All those actions and relationships that are founded on the concept of individual ―I,‖ which is itself based on ignorance, are reduced to zero. The whole cycle of birth, the arising and pursuit of desire, disillusionment, and death, all happens within the subtle sphere of the mind, like a dream. No one is born and no one dies. Human society, with its emphasis on individual rights and the fear of suffering and death, is based on an illusion. This is why, over the centuries, those who have gained some insight into these facts have turned away from worldly affairs and withdrawn from human society in order to search for reality within themselves. The cycle of birth and death of the endless variety of species, including human beings, has as its purpose the eventual arising of true spiritual insight. This insight is realized at any given time by those individuals who are prepared to receive it. This kind of teaching about the nondual reality is not intended for the majority, but only for those who happen to be mature enough to understand it. All religions are divided in this
amely képes a konkrét formával való társulását fenntartani, bizonyos feltételek mellett, azaz, mérhetetlen sok élet-folyamat működése esetén, amelyek együttesen megtisztítják a szuper-finom tudatosság-lényeget a táplálék durva formájától. Ez nem azt jelenti, hogy a tudatosságot a táplálék hozza létre, mivel a tudatosság kezdettől jelen volt, hanem azt jelenti, hogy a tudatosság kialakította a táplálék feldolgozási folyamatának ezt az eszközét, azért, hogy fenntartsa magát az emberi test mikrokozmoszában. Az „én‖-nek, illetve az individuális létezésnek az érzése, amely az emberi társadalomban olyannyira fontos, illúzió. Az „én vagyok‖, illetve „én létezem‖ egy fogalom, amely az elmében keletkezik. Nincs „te―. „Te‖ nem létezik. Nincs „én‖. „Én‖ nem létezik. A „Te‖ és „én‖ feltételezések, nincs mögöttük semmiféle lényeg.10 Sok végrehajtott cselekedet, és kialakult kapcsolat e fogalmakon alapul. Szinte minden emberi dolog ezen az alapon kerül kivitelezésre. De milyen értelemmel és jelentőséggel bírhatnak e cselekedetek, ha alapjuk hamis, valótlan, és a képzeletbeli? Mindezen tevékenységek és kapcsolatok, amelyek az individuális „én‖ fogalmára épülnek, amely maga is tudatlanságon alapul, nullára redukálódnak. A születés, vágyak keletkezése és hajszolása, csalódás, és halál egész ciklusa az elme finom szférájában történik, akár egy álom. Senki sem születik, és senki sem hal meg. Az emberi társadalom, ezzel együtt az individuális jogok, és a szenvedéstől és haláltól való félelem hangsúlyozása, illúzión alapul. Ezért van az, hogy az évszázadok során, akik már szereztek némi betekintést ezekbe a tényekbe, elfordultak a világi ügyektől, és elzárkóztak az emberi társadalomtól, azért, hogy a valóságot saját magukon belül keressék. A különböző fajok – beleértve az emberi lényeket – születése és halála végtelen ciklusának a célja végső soron a valódi spirituális belátás elérése. Ez a belátás bármely időpillanatban megvalósulhat azon indivíduumok részéről, akik felkészültek a fogadására. Ez a nem-kettős valóságról szóló tanítás nem a többséget célozza, hanem csak azokat, akik elég érettek ahhoz, hogy megértsék azt. Minden vallás ily módon osztható
10
This understanding comes only when the true oneness of existence is realized. Until that time, the ―I’ and the ―you‖ have empirical or relative reality.
E megértés csak akkor érkezik meg, amikor a létezés valódi egysége megvalósul. Addig az „én‖ és a „te‖ marad a tapasztalati, vagy viszonylagos valóság.
way, with an outer form, based on belief, ritual, and obedience to authority, and an inner or ―secret‖ core of teaching, based on universal truths. For the majority, consolation and hope within the dream of life is provided by belonging to an established faith and creed, while for the minority, who cannot be satisfied by the external form and who seek personal verification of truth, the inner knowledge is also available from a small number of enlightened teachers. Consciousness wishes and intends to realize itself and the universal process of inner evolution that results in Self-realization is how it achieves its purpose. It is not an individual ―person‖ who experiences Self-realization or enlightenment. It is consciousness itself, realizing itself through the means of a particular form. There is a bubble on the surface of the ocean. The bubble bursts. Has it become ―realized?‖ No, there was always only ocean. By means of this self-effacement or destruction of the false pride of individuality, consciousness manifests itself in all its purity on the level of the human mind and on the level of the world. As a result, the mind, and the world experienced through the mind, are seen to be nothing but consciousness. Self-realization is the simple revelation of the mystery of infinite consciousness. The pure, infinite God-consciousness is spread out everywhere in this world that appears to the senses, but, as long as there is Self-ignorance, we cannot see it. When that realization does occur, we understand that there is only consciousness, and that there is no difference between ourselves and the world. The perceiver and the perceived, together with the concepts of knowledge and ignorance, illusion and reality, and inside and outside, all disappear. There is no difference between the manifest world and its manifesting principle. Both are pure consciousness and nothing else, just as the waves and the ocean are nothing but water. The world is a mystery that is in no way different or separate from the mystery of one’s own existence. The world that has become oneself is not known as an object is known, in duality. To know what you are is to be what you are. So it is sometimes said of realized or enlightened beings that they are not conscious of the world and not conscious of themselves. This does not mean ―unconscious‖ but conscious only of the oneness of consciousness within the apparent multiplicity. This ―Self-consciousness‖ or ―Self-knowledge‖ is the fulfillment of the process of the self-manifestation of the Absolute Reality.
fel, egy hiten, rituálén és engedelmességen alapuló külső formára, és egy belső, vagy „titkos‖ lényegű tanításra, amely az egyetemes igazságokon alapul. A többség számára vigaszt és reményt az élet álmán az belül biztosít, hogy megalapozott hithez és hitvalláshoz tartozik, míg a kisebbség számára, akiket nem elégít ki a külső forma, és akik az igazság személyes igazolását keresik, a belső tudás is elérhető, egy kisszámú, megvilágosodott tanító révén. A tudatosság kíván és szándékozik ráébredni önmagára, és az Önmegvalósítást eredményező belső fejlődés egyetemes folyamata az, ami céljának az elérését eredményezi. Nem az individuális „személy‖ az, amely az Önmegvalósítást, vagy megvilágosodást megtapasztalja. A tudatosság maga ébred rá önmagára a konkrét forma eszközei révén. Úszik az óceán felszínén egy buborék. Szétpukkan. „Ráébredetté‖ vált? Nem, mindig csak óceán volt. Ezen önmegtagadás, illetve az individualitás hamis önteltsége megsemmisítése révén, a tudatosság nyilvánítja meg önmagát, az ő teljes tisztaságában, az emberi elme szintjén, és a világ szintjén. Eredményképpen, az elme, és az elme tapasztalta világ, semmi másnak nem látszik, csupán tudatosságnak. Az Ön-megvalósítás a végtelen tudatosság misztériumának egyszerű kinyilatkoztatása. A tiszta, végtelen Isten-tudatosság ebben az érzékek számára megjelenő világban mindenütt szétárad, de amíg Ön-tudatlanság van jelen, nem láthatjuk azt. Amikor a felébredés bekövetkezik, megértjük, hogy csak tudatosság van, és hogy nincs különbség mi magunk és a világ között. Az észlelő és az észlelt, a tudás és a tudatlanság, illúzió és valóság, valamint a belső és külső fogalmaival együtt, mind eltűnnek. Nincs különbség a megnyilvánult világ, és annak megnyilvánító princípiuma között. Mindkettő tiszta tudatosság, és semmi más, éppen úgy, mint ahogy a hullámok és az óceán is csak víz, semmi más. A világ egy misztérium, amely semmiben sem különbözik, vagy különül el az ember saját létezésének misztériumától. A világ, amely önmagában nem ismert, objektumként ismert, a kettősségben. Tudni, hogy mi vagy, azt jelenti, hogy annak lenni, ami vagy. Így hát azt mondják időnként a felébredett és megvilágosodott emberekről, hogy nincsenek tudatában a világnak, és nincsenek tudatában önmaguknak. Ez nem „tudattalanságot‖ jelent, hanem azt, hogy a látszólagos sokféleség közepette csupán a tudatosság egységének van tudatában. Ez az „Öntudatosság‖, vagy „Ön-tudomás‖ az Abszolút Valóság ön-megnyilvánítási folyamatának a beteljesedése.
Real happiness is awareness of presence, of being. It comes as a result of Self-knowledge and not otherwise. This happiness is always available and is not in any way dependent on external circumstances. We all have the source of eternal happiness within ourselves, but we do not understand it and cannot be certain of it until Self-knowledge occurs. Then we know, beyond any doubt, that the bliss of consciousness is our true nature, and always has been. Unhappiness belongs only to the mind. Outside of it, there is no such thing.
A valódi boldogság a jelenlét, a létezés tudomása. Az Ön-tudomás eredményeként keletkezik, és nem másképp. Ez a boldogság mindig elérhető, és semmilyen módon nem függ semmilyen külső körülménytől. Mindannyiunk belsejében jelen van az örök boldogság forrása, de nem értjük azt, és nem lehetünk benne biztosak, amíg az Ön-tudomás be nem következik. Akkor majd, minden kétséget kizáróan tudni fogjuk, hogy a mi igaz természetünk a tudatosság boldogsága, és mindig is az volt. A boldogtalanság csak az elméhez tartozik. Rajta kívül, nincs ilyen dolog.
What Is Life?
Mi az élet?
We do not know anything about what life is in itself because we are ourselves the conscious source of all life. The movement or process of becoming a sentient, living being is something that has just happened to us. No one can say what life is because the source cannot be known. Only the external appearance can be known. All that is known of life is known in the process of living, which itself is a manifestation of life and occurs within and through the impersonal power of consciousness. However, the source is not separate from its manifestation. God the Creator is manifest as the creation. Life is living and living is life. There is no one living a life. ―I‖ (this form) and ―you‖ (that form) are just expressions of life manifesting itself in different ways.
Nem tudunk semmit sem arról, hogy az élet önmagában véve micsoda, mivel mi magunk vagyunk a tudatos élet forrása. A mozgás vagy az érző lénnyé, élőlénnyé válás folyamata valami olyan, ami éppen most történt velünk. Senki sem tudja megmondani, hogy mi az élet, mivel a forrás nem megismerhető. Csak a külső megjelenés megismerhető. Mindent, amit az életről tudunk, az élet folyamataiban ismertük meg, amely maga is az élet megnyilvánulása, és a tudatosság személytelen hatalmán belül és az által valósul meg. A forrás azonban nem különül el az ő megnyilvánulásától. Isten a Teremtő teremtésként nyilvánul meg. Az élet él, és ami él, élet. Senki sincs, aki élné az életet. Az „én‖ (ez a forma) és a „te‖ (az a forma) csupán az önmagát különböző módokon megnyilvánító életre vonatkozó kifejezések. Mindaddig, amíg azt képzeljük, hogy individuális személyek vagyunk, meg vagyunk tévesztve. Az élet egy bennünket meglepetésként érő folyamat. Egyszerre csak „megszületettnek‖ látszunk, amikor a korai gyermekkorban megjelenik az „én‖, és saját létezésünk tanúiként találjuk önmagunkat. De azonosulunk az individuális létezésnek ezzel az érzésével, és elfeledkezünk a valódi, egyetemes létezésünkről. Elveszítjük a vele való kapcsolatot, a bennünk kialakuló fogalmak miatt, még ha az igazi életerő mindig ott van, mindenütt jelen van is. Ez a tiszta, egyetemes létezőség magának az életnek a megnyilvánulása. Ha nem volna, akkor nem maradnánk életben érző lényekként egy másodpercre sem. Az abszolút létezés és nem-létezés felett áll, de ezen egyetemes létezőség révén tud a létezésről. Ezen létezés-tudatosság-üdvösség nem fogalom, és nem közelíthető meg fogalmi úton. Inkább annak tekinthető, ami minden fogalomalkotás megszűnésekor van jelen. Nem értjük, hogy saját létezésünk ideája egy fogalom csupán. Keletkezett, a múlt valamely pillanatában, amit elfelejtettünk, és a jövő egy bizonyos pontján, amit nem ismerhetünk, meg fog szűnni újra. E két ismeretlen és rejtélyes időpont között van az, amit az „életünknek‖ nevezünk. Valójában ez az individuális és személyes élet semmi más, mint gondolati működés. Amikor reggelente felébredünk, az „én‖ fogalma megjelenik, és vele együtt minden azt megelőzőleg elmerült emlék a felszínre jön. Magával ragad bennünket a tapasztalatok felszínes áramlása, amelyben
As long as we imagine that we are individual persons, we are deluded. Living is a process that takes us by surprise. Suddenly we appear to be ―born‖ when the sense of ―I‖ arises in early childhood and we find ourselves witnessing our own existence. But we identify with that sense of individual existence and forget our true, universal existence. We lose touch with it because of the concepts that get formed in us, even though the true life force is always there, everywhere present. That pure, universal beingness is the manifestation of life itself. If it were not there, we would not survive as sentient beings for a single second.
The Absolute is beyond existence and nonexistence, but through this universal beingness it knows existence. This being-consciousness-bliss is not a concept and cannot be approached through concepts. Rather it is that which is always already there when all conceptualizing has ceased. We do not understand that the idea we have of our own existence is only a concept. It has arisen at some point in the past, which we have forgotten, and, at some point in the future, which we cannot know, it will leave again. In between these two unknown and mysterious points in time, we have what we call ―our life.‖ In fact, this individual or personal life is nothing but the operation of thought. When we wake up every morning, the concept of ―I‖ appears and with it all the memory of what has gone before comes to the surface. We are carried along in this
superficial flow of experiences, in which moment follows moment, hour follows hour, and day follows day, leading at last to that point where we reach our ―final moment.‖ This flow of consecutive experiences is only a dream that has arisen. It has no substance whatsoever. The idea of individual existence has no more reality than the character who appears in our dream, whom we forget as soon as we wake up.11 Within the dream of life, the dream of spiritual seeking arises and leads to the dream of meeting the true teacher. Devotion to the teacher and the teaching leads in turn to understanding and eventual awakening from the dream. Devotion, and the commitment that comes with it, is not something that we choose to do or not to do, but is a natural process that manifests itself at a certain stage of spiritual development. It is an indication that the mind is turning inwards, in the direction of pure consciousness, and away from the illusion. Life is not linear. There is no continuous individuality from moment to moment. Reality is always already waiting for us, in the vertical dimension outside of time, not in the horizontal flow of time. Life is there before we were ―born‖ and is there after we ―die.‖ Even if we say it is there ―now‖ or ―in the present moment,‖ we are using the terms of the illusory horizontal dimension. In reality, there is no time. Past, present, and future are all only concepts relating to the imaginary center we call ―I.‖ The ―I‖ concept has arisen along with the awareness of our own physical body and its space, and which is opposed to the concept ―not-I‖ which defines other physical bodies and their spaces. However, ―I‖ is still only a concept. It is a convention that enables us to fit more or less smoothly into the machine-like functioning of human society.
Life has no center. There is no fixed point in the machinery, either in the bee-hive of human activity, or in the inner psychology of the human being. The point is self-defined, that is, mentally, and relates to other points, which are also only conceptual. To this imaginary point we attribute the various experiences and events of ―our lives.‖
pillanatot pillanat követ, órát óra követ, napot nap követ, elvezetve bennünket végül arra a pontra, amely „utolsó pillanatunk‖. Az egymást követő tapasztalatoknak ez az áramlása is csak egy álom, amely keletkezett. Nem bír semmiféle szubsztanciával. Az individuális létezés gondolata egyáltalán nem bír több realitással, mint az az álmunkban megjelenő karakter, akit felébredésünk után rögtön elfelejtünk.11 Az élet álmában megjelenik a spirituális keresés, és az álmot a valódi tanító megtalálása felé irányítja. A tanító iránti odaadás és a tanítás pedig a megértéshez és az álomból való végső felébredéshez vezet. Az odaadás és az ezzel járó elkötelezettség nem olyan dolog, amiről úgy határozunk, hogy megtesszük, vagy nem, hanem egy természetes folyamat, amely a spirituális fejlődés bizonyos szakaszában megnyilvánítja önmagát. Egy arra vonatkozó jelzés, hogy az elme befelé fordul, a tiszta tudatosság irányába, az illúziótól pedig elfordul. Az élet nem lineáris. Nem létezik folyamatos, pillanatról pillanatra létező individualitás. A valóság már ott vár ránk, örökké, az időn kívüli vertikális dimenzióban, nem az idő vízszintes áramlásában. Az élet van, mielőtt „születettünk‖, és van, miután „meghalunk‖. De még ha azt mondjuk is, hogy „most‖ van, vagy „a jelen pillanatban‖, a szavakat az illuzórikus horizontális dimenzióban használjuk. Valójában azonban nincs idő. Múlt, jelen és jövő mind csak fogalmak, amelyek arra a képzeletbeli központra vonatkoznak, amelyet „én‖-nek nevezünk. Az „én‖ fogalma a saját fizikai testünk és annak tere tudomásával együtt jelent meg, és ellentétes a ‖nem-én‖ fogalmával, amely a többi fizikai testet és azok tereit meghatározza. Azonban az „én‖ továbbra is csak egy fogalom. Egy konvenció, amely lehetővé teszi számunkra, hogy többékevésbé zökkenőmentesen illeszkedjünk az emberi társadalom gépszerű működéséhez. Az életnek nincs középpontja. Nincs rögzített pont a gépezetben, sem az emberi tevékenység méhkasában, sem az emberi lény belső pszichológiájában. A kérdés ön- meghatározott, azaz, mentális, és további olyan kérdésekhez is kapcsolódik, amelyek csupán fogalmiak. E képzeletbeli pontot felruházzuk „életünk‖
11
This understanding brings liberation from the bondage and suffering that comes from the false idea that we are separate from others and separate from God.
Ez a megértés hozza meg a rabságtól és a szenvedéstől való megszabadulást, amely abból a hamis elképzelésből fakad, hogy el vagyunk különülve egymástól, valamint, hogy el vagyunk különülve Istentől.
In fact, there is nothing connecting these experiences together. The drama of world events and of each ―individual‖ life is playing itself out as it must. There is no permanent individual soul, apart from the thought of its own existence, just as there is no mind, apart from its contents. When the thought ―I exist‖ is there, then there is an individual soul, and it can attribute to itself the doing of various actions, which it considers ―good‖ or ―bad‖ according to its mental programming. It then suffers or enjoys the results of these actions, over and over, because of its selfbelief, which is really nothing but Selfignorance. How long it will take for this Selfignorance to turn into Self-knowledge in a particular case no one can say. God has infinite patience.12
The perfection and fullness of the Absolute is not affected by the processes which happen to arise in consciousness. Even when Self-knowledge does occur in some human being somewhere, that realization consists of the understanding that nothing has ever happened. Self-ignorance and Self-knowledge are both aspects of the same process. Perfection appears as imperfection in order to realize itself once again as perfection. It is part of the perfection of the Absolute Reality that there can be the arising of imperfection in it. Without imperfection, how can there be perfection? Life is a process in which the power of universal consciousness is giving to all the fruits of past actions. It does not require the intervention of ―individuals‖ because the law of cause and effect operates mechanically. All actions have their corresponding results, good or bad, positive or negative, and anything in between. For the individual soul, which is created and maintained by thought, the accumulated results of past actions become the tendencies that shape further experiences and actions. The imaginary individual takes himself or herself to be the doer of the actions, but they are happening by themselves. There is only one power, only one manifestation. It is not broken up into separate parts or individual existences. Actions leave their impressions in memory, and those impressions
különböző tapasztalataival és eseményeivel. Valójában, semmi nincs, ami ezeket a tapasztalatokat összekötné. A világesemények, és az egyes „indivíduumok‖ életének színdarabja önmagától játszódik, mivel kell. Nem létezik állandó, a saját létezése gondolatától független individuális lélek, mint ahogyan elme sem létezik, annak tartalmától függetlenül. Amikor „én létezem‖ gondolat van jelen, akkor van jelen egyéni lélek is, és ez tud önmagának különböző cselekvéseket tulajdonítani, amelyeket „jónak‖ vagy „rossznak‖ minősít, mentális programozásának megfelelően. Ez szenvedi vagy élvezi ezután e cselekmények eredményeit, újra meg újra, ami valójában nem más, mint Öntudattalanság. Hogy adott esetben mennyi időbe kerül ezen Ön-tudattalanságnak, hogy Öntudomássá változzon, senki nem tudja megmondani. Istennek végtelen a türelme.12 Az Abszolút tökéletességét és teljességét nem befolyásolják a tudatosságban zajló folyamatok. Még ha bekövetkezik is az Ön-tudomás valahol, valamely emberi lényben, a megvalósítás annak megértésében áll, hogy soha semmi nem történt. Az Ön-tudattalanság és Ön-tudomás egyaránt aspektusai egyazon folyamatnak. A tökéletesség tökéletlenségként jelenik meg, annak érdekében, ismét tökéletességként ébredjen rá önmagára. Az Abszolút Valóság tökéletességének része, hogy megjelenhet benne tökéletlenség. Tökéletlenség nélkül hogyan lenne lehetséges tökéletesség? Az élet egy folyamat, amelyben az univerzális tudatosság hatalma adja a múltbéli cselekedetek összes gyümölcsét. Nem igényli „személyek‖ közbenjárását, mivel az ok-okozati törvény mechanikusan működik. Minden cselekedetnek megvan a maga megfelelő eredménye, jó vagy rossz, pozitív vagy negatív, és bármi a kettő között. A gondolat által létrehozott és fenntartott egyéni lélek számára a múltbéli cselekedetek felhalmozott eredményei tendenciákká válnak, amelyek további tapasztalatokat és cselekedeteket alakítanak. A képzelt indivíduum önmagát tekinti a cselekedetek cselekvőjének, de azok önmaguktól történnek. Csak egyetlen hatalom van, csak egyetlen megnyilvánulás. Nem bomlik különálló részekre, vagy individuális létezőkre. A cselekedetek benyomásokat hagynak
12
This is another way of saying that consciousness is beyond time.
Ez más megfogalmazásban azt jelenti, hogy a tudatosság időn túli.
become the cause of other actions. Once the process of spiritual seeking begins in a particular expression of consciousness, it continues to expand and develop according to its own laws, which, for the most part, we do not understand. One example of these laws is the phenomenon that there are no accidents in the life of the sincere seeker. Every significant event seems to be arranged for the purposes of spiritual evolution. Life appears to come more and more under the influence of a higher law and the understanding grows that we are being taken care of. This process of living, or life, is the affirmation of being. The will to be, to exist, and to experience, is the root cause for the manifestation of the infinite number of forms. It is a positive force, an affirming force. The inertia of matter is the denying, or resisting, force to the manifestation of forms invested with life. The universal pure consciousness itself is the power that mediates between the two.
az emlékezetben, és ezek a benyomások további cselekedetek okaivá válnak. Amint a spirituális keresés folyamata a tudatosság egy adott kifejeződésében elkezdődik, az tovább növekszik és fejlődik, az ő saját törvényeinek megfelelően, amelyet a legtöbb esetben nem értünk. E törvények egyik példája az a jelenség, hogy az őszinte kereső életében nincsenek véletlenek. Minden jelentős esemény láthatóan a spirituális fejlődés céljának alárendelt. Látszik, hogy az élet egyre inkább egy magasabb törvény befolyása alatt áll, és a megértés növekszik, mert gondot fordítunk rá. Az élőnek, vagy életnek ez a folyamata a létezés megerősítése. A végtelen számú formák megnyilvánulásának a kiváltó oka a lenni, létezni és tapasztalni akarás. Ez egy pozitív erő, egy megerősítő erő. Az anyag tehetetlensége, ami a tagadás, vagy ellenállás, a formákat megnyilvánító erő, életre van szentelve. Maga az univerzális tiszta tudatosság az a hatalom, amely a kettő között közvetít.
Is There Free Will?
Létezik-e szabad akarat?
Life is a play that is already written in all its essential points and we are the actors in it. What makes this play different from a play in a theater is that we, the actors, do not know what is going to happen. It is as though the lines that we are to speak only come into our heads the moment before we are to say them, and the actions that we are to perform only occur to us as we are performing them. Except for some exceptional individuals with extraordinary psychic powers, this is the case for every human being on Earth. The only difference is in how the play of life is understood, because it is understanding that determines how the play is experienced. From this point of view there are three types of individuals:
Az élet egy olyan színjáték, amely minden lényeges pontjában megírásra került, és mi vagyunk benne a szereplők. Ezt a színjátékot a színházi színdaraboktól az teszi különbözővé, hogy mi, a szereplők, nem tudjuk, hogy mi fog történni. Olyan, mintha a mondatok, amelyeket el kell mondanunk, csak abban a pillanatban kerülnének a fejünkbe, amikor ki kell azokat mondanunk, és a cselekvésekre, amelyeket meg kell cselekednünk, csak akkor kerülne sor, amikor el kell azokat végeznünk. Ez a Földön élő összes emberi lényre vonatkozik, néhány különleges pszichikai erővel bíró, kivételes individuum kivételével. Az egyetlen különbség abban áll, hogyan értjük meg a játékot, mivel ez a megértés határozza meg a játék megtapasztalását. E nézőpontból háromféle individuum létezik: 1. A spirituális törekvésektől mentes, világi életet élő személy. Az ilyen személy nem fogja fel a valódi helyzetet, és azt feltételezi, hogy teljes mértékben ő a felelős mindenért, amit tesz, és szabad akarattal rendelkezik. 2. A spirituális törekvő, vagy kereső. A törekvő tudja vagy gyanítja, hogy mi a valós helyzet, és bizonyos szinten elfogadja azt. E személy abban a kényelmetlen helyzetben van, hogy úgy tudja, ő nem tud tenni semmit, miközben úgy látja, hogy teljes mértékben ő felelős. 3. A felébredett, vagy megvilágosodott lény. Ez az individuum teljes mértékben megérti a valós helyzetet, és megadta magát annak. Az ő cselekvése az életben azon megértésen alapul, hogy ez egy isteni játék, és így azt nem veszi túlságosan komolyan.
1. The person without spiritual aspiration who lives a worldly life. Such a person has no understanding of the true situation and assumes that he or she is fully responsible, is doing everything, and has free will. 2. The spiritual aspirant or seeker. The aspirant may know or suspect the true situation and have some level of acceptance of it. This person is in the uncomfortable position of knowing that he or she cannot do anything, while having to act as though fully responsible. 3. The realized or enlightened being. This individual has full understanding of the true situation and has surrendered to it. He or she acts in life with the understanding that it is a divine play and so does not take it too seriously. From these categories, we see that in no case is there genuine free will for human beings. Only God the Absolute has free will. However, because consciousness is God and consciousness is our true nature, we are free to the extent that we know ourselves and accept ourselves as that consciousness. In practical terms, this means that we are free when we remember ourselves as pure consciousness. We are free to the extent that we can separate ourselves from the limitations of the mind.
The ordinary idea that it is possible to do whatever one wants is an illusion, based on the false assumption of separate individuality. There is nobody there. How can an imaginary entity
E kategóriák alapján, láthatóan, nincs olyan eset, hogy az emberi lények valóban szabad akarattal rendelkeznének. Csak Isten, az Abszolút rendelkezik szabad akarattal. Mivel azonban a tudatosság Isten, és a tudatosság a mi valódi természetünk, olyan vonatkozásban vagyunk szabadok, hogy megismerjük önmagunkat, és e tudatosságként fogadjuk el önmagunkat. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy akkor vagyunk szabadok, amikor úgy emlékszünk önmagunkra, mint tiszta tudatosságra. Abban a vonatkozásban vagyunk szabadok, hogy el tudjuk különíteni magunkat az elme korlátozásaitól. A hagyományos elképzelés, miszerint az ember bármit megtehet, amit akar, az elkülönült individualitás hamis feltételezésén alapuló illúzió. Senki nem létezik. Hogyan
have anything other than imaginary will? In fact, all actions are happening as a result of previous actions, accord ing to the law of cause and effect. Human beings are so accustomed to believing that they are individuals, and human society is so completely bound up with that false assumption, that it is not possible for them even to think without relating that thought to the imaginary center called ―I.‖ The assumption that there is free will and that ―I am doing‖ arises out of this false notion of individuality.
For the spiritual aspirant, however, the question of free will is highly significant. Free will for the aspirant means the will to pursue spiritual practice based on Self-remembering, acceptance of the teaching about one’s true nature, and surrender to the divine will. Some aspirants who study non-dual teachings prematurely adopt the point of view of enlightened beings that there is no free will and that therefore spiritual practice is not necessary—anything that has to happen will happen by itself. This is incorrect, because it is precisely for the benefit of spiritual aspirants that the power of discrimination has been given.
The difference between the worldly person and the spiritual aspirant is in the conscious knowledge of one’s own limitations. As long as the imaginary entity is there, that is, as long as there is ignorance and as long as we take ourselves to be individuals, the entity that we take ourselves to be does have imaginary free will. It is this imaginary free will that is appealed to by spiritual teachers who encourage spiritual seekers to practice disciplines, abide by moral strictures, study various texts, or adopt other practices to purify the body and the mind in preparation for enlightenment. As long as we consider ourselves to be separate individuals, we must make efforts along these lines. We are attracted to practices and disciplines because we feel that we can gain something from them. It is precisely because we do not yet have the understanding that the realized person has, which is that we are already ourselves and that there is truly nothing to be gained, nothing to be acquired, and nothing to be accomplished, that we must exert ourselves to gain that understanding. And for this understanding, spiritual practice is absolutely necessary.
rendelkezhetne egy képzeletbeli személy bármi mással, mint képzeletbeli akarattal? Valójában minden cselekvés a megelőző cselekvések eredményeként, az ok és okozat törvényének megfelelően történik. Az emberek olyannyira megszokták, hogy individuumnak hiszik magukat, és az emberi társadalom olyannyira totálisan függ ettől a hamis feltételezéstől, hogy még gondolkodni sem képesek anélkül, hogy a gondolat ne lenne kapcsolatban az „én‖-nek nevezett képzeletbeli központtal. A szabad akarat létezésének feltételezése, és az „én cselekszem‖ az individualitásnak ebből a hamis fogalmából származik. A spirituális törekvő számára azonban a szabad akarat kérdésének rendkívüli jelentősége van. A szabad akarat a törekvő számára az arra irányuló akaratot jelenti, hogy spirituális gyakorlatot folytasson az Én-emlékezés alapján, fogadja el az ember valódi természetéről szóló tanítást, és adja át önmagát az isteni akaratnak. Egyes törekvők, akik a nem-kettőség tanításait tanulmányozzák, túságosan korán fogadják el a megvilágosodott ember szempontját, hogy szabad akarat nem létezik, és ezért a spirituális gyakorlat nem szükséges – hogy minden, aminek meg kell történnie, az meg fog történni magától. Ez helytelen, mert pontosan spirituális törekvők érdekét szolgálja, hogy a megkülönböztetés ereje megadatott számukra. A spirituális törekvő abban különbözik a világi személytől, hogy tudatos tudatában van a saját korlátainak. Mindaddig, amíg a képzelt entitás jelen van, vagyis, amíg tudatlanság van jelen, és amíg önmagunkat indivíduumnak tekintjük, az entitást, amelynek önmagunkat tekintjük, szabad akarattal rendelkezőnek kell képzelni. Ehhez a képzelet szülte szabad akarathoz folyamodnak a spirituális tanítók, amikor arra ösztönzik a spirituális keresőket, hogy gyakorlatokat végezzenek, szigorú erkölcsi megítélésnek vessék alá magukat, különböző szövegeket tanulmányozzanak, vagy más egyéb gyakorlatokat végezzenek, hogy megtisztítsák a testet és az elmét, amellyel a megvilágosodást készítik elő. Amíg különálló indivíduumnak tartjuk magunkat, erőfeszítéseket kell tennünk e vonalak mentén. Gyakorlatokhoz és diszciplínákhoz vonzódunk, mert úgy érezzük, hogy nyerhetünk valamit általuk. Ez pontosan azért van, mert még nem rendelkezünk a felébredett személy megértésével, vagyis azzal, hogy mi már önmagunk vagyunk, és hogy valójában nem kell elnyerni semmit, nem kell megszerezni semmit, és nem kell megvalósítani semmit, azzal, hogy a megértés elérése érdekében kell fáradoznunk. És ehhez a megértéshez
As spiritual aspirants, we are still more or less attached to the illusion of separateness and are not yet completely ready to let go of it. If we could let go of it, we would already be enlightened. As long as we believe that the sense of separate ―I‖ is what we are, then we will continue to hold onto it — fearing, with very good reason, that if that goes, then ―we‖ go with it. Duality brings about this sense of separate identity, and desire maintains it. But as long as it is there, we will never be completely happy. A sincere seeker understands this, and longs for liberation. We can perhaps imagine a society in which each of its members lives free of the imaginary burden of individuality that creates the sense of separateness. In such a society, there would be no selfishness, no greed, no violence, no lawsuits, no police, no pollution, no abuse of power, and none of the other negative factors that are so characteristic of the society in which we live today. The violence and corruption that plagues human society has at its root the false assumption of separateness and the desire to protect what one considers to be ―me‖ and ―mine.‖ As a result, human beings are lost in selfishness and the selfcentered pursuit of an individual ideal of happiness. This inevitably brings the individual into conflict with others who have different ideals or different goals, and with society as a whole, which tends to flatten out individuality and make all of its members conform to a pattern of conventional or ―normal‖ behavior. There will always be bitterness and suffering in a society that is based on the illusion of separateness. There are no solutions to the problems of society on the level of society itself. The only solution is on the level of the individual. Each person must come to his or her own understanding of the truth that there is only oneness in this world and that there is only an apparent separation between the individual forms. All beings are expressions of the same unity, the same life.
Everything manifests by means of natural processes, governed by natural laws. There is nothing that is outside of the scope of nature, nothing that does not conform to the laws that govern the greater whole. The universe is a single expression, a single manifestation that contains an infinite number of different aspects, attributes, and forms, but which still remains one indivisible
feltétlenül szükség van spirituális gyakorlásra. Spirituális törekvőként kötődünk még, többékevésbé, az elkülönültség illúziójához, és nem állunk még teljesen készen arra, hogy elengedjük azt. Ha el tudnánk elengedni, akkor már megvilágosodottak lennénk. Amíg azt hisszük, hogy az elkülönült „én‖ érzése vagyunk, addig továbbra is abba kapaszkodunk – attól tartván, teljes joggal, hogy ha az elvész, akkor „mi‖ is elveszünk, vele együtt. Az elkülönült identitás érzése a kettősség miatt keletkezik, és a vágy miatt marad fenn. De amíg jelen van, soha nem lehetünk teljesen boldogok. Az őszinte kereső érti ezt, és sóvárogja a megszabadulást. El tudunk talán képzelni egy olyan társadalmat, amelyben mindenkinek az élete mentes az az elkülönültség érzését létrehozó individualitás képzeletbeli terhétől. Egy ilyen társadalomban, nem lenne sem önzés, sem kapzsiság, sem erőszak, sem perek, sem rendőrség, sem szennyezés, sem hatalommal való visszaélés, sem más egyéb negatív tényezők, amelyek annyira jellemzőek a társadalomra, amelyben ma élünk. Az emberi társadalom sorscsapásának, az erőszaknak és a korrupciónak a gyökere az elkülönültség hamis feltételezése, és a vágy, hogy megvédjük azt, amit „én‖-nek és „enyém‖-nek vélünk. Ennek eredményeképpen az emberek elvesznek az önzésben és a boldogság individuális ideájának az én-központú hajszolásában. Ez elkerülhetetlenül az indivíduum és a más eszmékkel és más célokkal rendelkező többieknek, és a társadalomnak, mint egésznek a konfliktusához vezet, amely társadalom hajlamos arra, hogy elnyomja az egyéniséget, és tagjait egy konvencionális, vagy „normális‖ viselkedési mintának feleltesse meg. Keserűség és szenvedés mindig lesz egy olyan társadalomban, amelynek alapja az elkülönültség illúziója. A társadalom problémáira magának a társadalomnak a szintjén nincsenek megoldások. Az egyetlen megoldás az individuum szintjén található. Minden egyes személynek saját magának kell megértenie az igazságot, azt, hogy ebben a világban csak egység van, és hogy az egyes formák közötti elkülönültség csak látszólagos. Minden lény ugyanannak az egységnek, ugyanannak az életnek a kifejeződése. Minden természetes folyamatok révén, természeti törvények által szabályozottan nyilvánul meg. Semmi sincs, ami a természet hatókörén kívül esne, semmi sincs, ami ne lenne összhangban a nagyobb egészet szabályozó törvényekkel. Az univerzum olyan egyedülálló kifejeződés, olyan egyedülálló megnyilvánulás, amely végtelen számú különböző aspektust, tulajdonságot, és a
unity. Where is the ―doer‖ in all of this? There is no ―doer.‖ There is no question of doing. There is just manifestation, one ―everything.‖ While it is true that human beings function as separate forms, they are only separate from one another in the way that the cells of the body are separate from each other. Each cell performs its own function but all are necessary and all have their place. There is an underlying unity that allows the cells of the body to function in harmony with one another, each one doing the work that is appropriate to itself. In the human being, the false belief in the separate ―I‖ or ego destroys this harmony and is the cause of suffering and misery, both for the individual and for the world.
Consciousness is living out this life, and all other lives, according to its own laws. It operates spontaneously, without for a moment deviating from the laws which, effectively, run the universe like a vast machine. It is a dreaming consciousness. It flows on and on, evolving forms, sustaining them, and destroying them according to the play of the three forces (active, passive, and neutralizing). Consciousness is the power that allows everything to happen, just as electricity powers all kinds of appliances. However, the actions themselves unfold as the result of the interaction of forces, through the connecting mechanism of cause and effect. Everything happens in the only way it can happen. What is happening now is the result of what has happened in the past. In this sense, life is perfect unfoldment. It is perfect because it is as it has to be and cannot be otherwise. Whatever we experience, good and bad, is a result of the good and bad actions that we have performed in the past. If we do not receive the fruits of those actions in this life, then we will receive them in another life.
We may imagine an ideal world, but it remains only a thought without a thinker. However much one may dream of a better world, the fact remains that the world is what it is because we are what we are. No matter what you say or do, only that which is destined to happen, will happen. Desire for change, for things to be other than what they are, is a potent cause of suffering, as is the identification with any desire. Things are as they are, and will be brought to the issue determined. The universe is set up to run more or less by itself. Of course, this does not mean that the Absolute Reality, acting through the manifest
formát tartalmaz, de amely továbbra is egy oszthatatlan egység marad. Hol a „cselekvő‖ mindebben? Nincs „cselekvő‖. Szó sincs cselekvésről. Csak megnyilvánulás van, egy „minden‖. Amíg igaz, hogy az emberi lények elkülönült formákként funkcionálnak, csak oly módon különülnek el egymástól, ahogyan a test sejtjei vannak egymástól elkülönülve. Minden sejt a maga funkcióját végzi, de mindegyikre szükség van, és minden megvan a maga helye. Egy mögöttes összhang teszi lehetővé, hogy a test sejtjei harmónikusan működjenek egymással, hogy mindegyik a számára helyénvaló munkát végezze. Az elkülönült „én‖-be, vagy egóba vetett hamis hit romba dönti az emberi lénynek e harmóniáját, és ez az oka a szenvedésnek és a nyomorúságnak, mind az indivíduum, mind a világ esetében. A tudatosság ezt az életet, és minden más életet, a saját törvényeinek megfelelően él. Spontán módon működik, anélkül, hogy egy pillanatra is eltérne a törvényektől, amelyek hatékonyan működtetik a világegyetemet, akár egy hatalmas gépezetet. Ez egy álmodó tudatosság. Folytonosan áramlik, formákat alakít ki, fenntartja, majd megsemmisíti azokat a három erő (aktív, passzív, és neutralizáló) játékának megfelelően. A tudatosság az a hatalom, amely lehetővé teszi, hogy minden megtörténhessen, éppen úgy, ahogy a villamosenergia táplál mindenféle készülékeket. A tevékenységek azonban önmaguktól bontakoznak ki, az erők kölcsönhatásának eredményeként, az ok és okozat összekapcsoló mechanizmusán keresztül. Minden az egyetlen lehetséges módon történik. A mostbeli történés a múltbeli történés eredménye. Az élet kibontakozása ebben az értelemben tökéletes. Tökéletes, mivel olyan, amilyennek lennie kell, és nem lehet másmilyen. Bármit tapasztalunk, akár jót, akár rosszat, az a múltbeli jó és rossz cselekedetek eredménye. Ha nem ebben az életben részesülünk a cselekedetek gyümölcseiből, akkor egy másik életben fogunk részesülni belőlük. Kitalálhatunk egy ideális világot, de az csak egy gondolkodó nélküli gondolat marad. Bármennyit is álmodozunk egy jobb világról, a tény továbbra is tény marad, hogy a világ az, ami, mert mi azok vagyunk, amik. Nem számít, mit mondasz, vagy mit cselekszel, csak az elrendelt dolgok fognak megtörténni. A változásra való áhítozás, hogy a dolgok mások legyenek, mint amik, hatalmas erejű kiváltó oka a szenvedésnek, akárcsak a bármiféle vággyal való azonosulás. A dolgok vannak, ahogy vannak, és az elrendelt kimenetel be fog következni. Az univerzum úgy van beállítva, hogy többé-kevésbé magától
divine power, cannot intervene in that process. It would be absurd to suppose that the One who makes the laws out of His own Being cannot change those laws or override them if He so wishes. In general though, it would seem that the Absolute does not intervene in the working out of the processes that He has set in motion. Even if He does intervene to modify or cancel some effect, the motive for this intervention cannot be other than love and compassion. It would be an injustice to project our human weaknesses onto God and suppose that He is capricious and is capable of arbitrarily bestowing grace on one and not on another. Grace is always available and is available to all. Prayer is an effective means of receiving divine grace, if that prayer is sincere and heartfelt. The aspirant who prays to God for grace is opening a pathway within himself or herself to receive an influence that is always available, but which requires a particular attitude of devotion and surrender to be activated.
What is ultimately required of the spiritual aspirant is surrender to the divine will. One must understand one’s position. It is necessary to make efforts to gain true spiritual knowledge and understanding. However, at a certain point, one must also understand that one cannot find what one is seeking by one’s own efforts alone. Divine grace is necessary, and this can only be gained by abandoning the ego which has functioned for so long as one’s sense of separate individuality. Why did the original impulse of consciousness come out of the unmanifest Absolute? Why did the One become two? To answer this question in a way that will satisfy everyone is of course impossible. However, to satisfy the non-dual point of view at least, we must answer it in a way that retains the fundamental unity of the Absolute but that also explains the appearance of diversity in the universe. Let us first consider the analogy of the magnetic field. In a complete magnetic field, we find that there are two poles: positive and negative, and there is also an invisible third factor, which is the field itself, which spontaneously arises between the two poles. This magnetic field is a unity—it cannot be broken into parts without ceasing to exist, and yet is undoubtedly has these three aspects. The field is not the ―result‖ of the two opposite poles. It arises in conjunction with them and is
működjön. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy az Abszolút Valóság, amely a megnyilvánult isteni hatalom révén cselekszik, ne tudna beavatkozni a folyamatba. Abszurd lenne azt feltételezni, hogy az Egy, aki a törvényeket az Ő saját Létéből alakítja ki, ne módosíthatná azon törvényeket, vagy ne írhatná felül azokat, amennyiben Ő úgy kívánja. Általánosságban úgy tűnik, azonban, hogy az Abszolút nem avatkozik bele azon folyamatok lefolyásába, amelyeket ő hozott mozgásba. Még ha be is avatkozna, hogy módosítson, vagy megszüntessen bizonyos hatásokat, e beavatkozás indítéka nem lehet más, mint szeretet és együttérzés. Igazságtalanok lennénk, ha emberi gyengeségünket Istenre vetítve azt feltételeznénk Róla, hogy szeszélyes, és képes önkényesen kegyelmet ajándékozni az egyiknek, a másiknak pedig nem. A kegyelem mindig hozzáférhető áll, és mindenkinek rendelkezésére áll. Az ima hatékony eszköze az isteni kegyelem fogadásának, amennyiben az imádság őszinte és szívből jövő. A törekvő, aki Isten kegyelméért imádkozik, megnyitja az utat önmagán belül, hogy megkaphassa a hatást, amely mindig elérhető, de az odaadás és az önátadás adott attitűdjének működésbe hozását igényli. Amire végső soron szükség van az, hogy a spirituális aspiráns átadja önmagát az isteni akaratnak. Meg kell értenie a helyzetét. Erőfeszítéseket kell tennie a valódi spirituális tudás elérésére és megértésére. Egy bizonyos ponton azt is meg kell értenie azonban, hogy amit keres, nem találhatja meg kizárólag saját erőfeszítések révén. Isteni kegyelemre van szüksége, és ez csak úgy nyerhető el, ha lemond az egóról, amely mindezidáig az elkülönült individualitás érzéseként funkcionált. Miért lépett ki a tudatosság eredeti impulzusa a megnyilvánulatlan Abszolútból? Miért vált az Egy kettővé? Mindenkinek számára megfelelő választ adni a kérdésre természetesen lehetetlen. Azonban, hogy legalább a nem-kettősség szempontjának megfeleljünk, olyan választ kell adnunk, amely fenntartja az Abszolút alapvető egységét, de a világegyetemben megjelenő sokszínűséget is megmagyarázza. Tekintsük először a mágneses tér analógiáját. A tökéletes mágneses tér esetében azt látjuk, hogy két pólus van: pozitív és negatív, illetve van egy láthatatlan harmadik tényező, amely maga a tér, amely spontán módon alakul ki a két pólus között. Ez a mágneses tér egy egység – nem bontható részekre anélkül, hogy meg ne szűnne létezni, és mégis, kétségtelenül három aspektusa van. A tér nem az „eredménye‖ a két ellentétes pólusnak. Velük együtt keletkezik, és elválaszthatatlan
inseparable from them. The duality that is present in the manifest universe, from highest to lowest, and from most vast to most small, follows this same design. Duality is in fact three — the male, the female, and the attraction between them — the positive, the negative, and the attraction between them — the Creator, the creation, and the attraction between them. The longing for unity, for reunion with the source is the common thread that runs through all of the diversity of the universe. This irresistible attraction is divine love and it is the principal manifestation of the will of the Absolute. This will penetrates and pervades every atom of the cosmos. When we understand this, we can understand the nature of the aspiration that has been given to human beings. This gift has been given so that, at the appropriate stage of spiritual development, we may voluntarily choose to love God. It would be of little use to the Lord if the beings that He created must of necessity love Him and surrender to Him. He wants us to choose to do so, by making use of the power of discrimination that distinguishes us from less evolved forms of life. It is this ability to respond to divine love with love from within ourselves that makes us truly human. Love for God is the first and last duty of the human being.
It is because of divine love that we live and breathe, and it is for the sake of divine love that we follow the spiritual path. Free will for human beings is therefore a matter of conscious participation in the divine will. It applies to those who have advanced sufficiently in understanding to be open to spiritual influences and who do not follow a merely superficial, worldly pattern of life. The vast majority of individual souls do not exercise the power of discrimination. They go from birth to death to rebirth thinking little of the consequences of their actions, while at the same time firmly believing in their own independent existences and their own power to ―do.‖ Such souls are subject to disaster, disease, accident, and sudden death. God maintains the creation with its endless cycles of creation and destruction of forms in order to bring about spiritual evolution. When, in one of the infinite number of forms, there arises the stirring of the conscious longing for unity, the Lord responds immediately with His grace. At that moment, the aspirant comes under higher laws and is no longer subject to accident.
tőlük. A kettősség, amely jelen van a megnyilvánult világegyetemben, a legmagasabbtól a legalacsonyabbig, és a leghatalmasabbtól a legkisebbig, ugyanezt a mintát követi. A kettősség valójában három – a férfi, a nő és a közöttük lévő vonzalom – a pozitív, a negatív, és a közöttük lévő vonzerő – a Teremtő, a teremtés, és a közöttük lévő vonzerő. Az egység, a forrással való Újraegyesülés iránti vágyakozás a közös szál, amely végigfut a világegyetem teljes sokszínűségén. Ez az ellenállhatatlan vonzerő isteni szeretet, és ez az Abszolút akaratának a legfontosabb megnyilvánulása. Ez hatja és járja át a kozmosz összes atomját. Amikor ezt megértjük, képesek leszünk megérteni a természetét azon vágyakozásnak, amely az emberi lényeknek adatott. Azért kaptuk ezt az ajándékot, hogy a spirituális fejlődés megfelelő szakaszában, önként választhassuk Isten szeretetét. Kevés haszna lenne az Úr számára, ha az általa teremtett lényeknek szükségszerűen kellene szeretniük Őt, és átadniuk Neki magukat. Azt akarja, hogy mi döntsünk így, a megkülönböztetés erejének használata által, amely bennünket a kevésbé fejlett életformák közül kiemel. Ez a belőlünk fakadó, isteni szeretetre való válaszolás képessége az, amely valóban emberivé tesz bennünket. Isten szeretete az első és utolsó kötelessége az emberi lénynek. A megélt és belélegzett isteni szeretet miatt, és az isteni szeretet kedvéért követjük a spirituális utat. Az emberi lény szabad akarattal rendelkezik, ezért beszélünk az isteni akaratban való tudatos részvételről. Ez azokra vonatkozik, akiknek a megértése kellően fejlett ahhoz, hogy nyitottak legyenek a spirituális hatásokra, és akik nem pusztán az élet felszínes, világi mintáit követik. Az individuális lelkek túlnyomó többsége nem alkalmazza a megkülönböztetés erejét. Ők bölcsőtől sírig, újjászületésig vándorolnak, keveset törődve tetteik következményeivel, ugyanakkor szilárdan hisznek saját különálló létezésükben és a saját „cselekvésre‖ irányuló hatalmukban. E lelkek az alanyai a katasztrófáknak, betegségeknek, baleseteknek, és hirtelen halálnak. Isten a teremtést annak végtelen teremtési ciklusaival, és a formáknak a spirituális fejlődés érdekében való megsemmisítésével tarja fenn. Amikor a végtelen számú formák egyikében az egység iránti tudatos vágy megmoccan, az Úr azonnal válaszol az Ő kegyelme révén. Abban a pillanatban, az aspiráns a magasabb törvények hatálya alá kerül, és nem lesz többé baleset áldozata.
What Is Realization?
Mi a felébredettség?
The quickest and safest way for a spiritual aspirant to become a realized or enlightened being is to give up all desires in complete surrender to God. This does not mean that no desires arise, but that there is no identification with them. This nonidentification with any desire includes, ultimately, non-identification with the desire for enlightenment. All grasping and striving ceases in the understanding that there is nothing that one can do to gain what one wants, and that all the efforts that one is making to reach an imagined goal come from the mind, from ego. When the understanding comes that one does not exist, only He exists, there is nothing left but to give up every kind of striving and await the working out of the will of God.
A leggyorsabb és legbiztonságosabb módszer, amely révén a spirituális törekvő felébredetté, vagy megvilágosodottá válhat, ha feladja minden vágyát, az Istennek való teljes önátadás révén. Ez nem azt jelenti, hogy egyáltalán nem merülnek fel vágyak, viszont a velük való azonosulás megszűnik. Ez a nem-azonosulás minden vágyat felölel, végső soron a megvilágosodás iránti vággyal való nem-azonosulást is. Minden ragaszkodás és törekvés megszűnik annak megértésében, hogy semmi sincs, amit az ember tehetne egy, az elmétől, az egótól származó elképzelt cél elérése érdekében. Amikor elérkezik a megértés, hogy az egyén nem létezik, hanem csak Ő létezik, nem marad más hátra, mint lemondani mindenféle törekvésről, és várni Isten akaratának a megvalósulását. A felébredett, illetve megvilágosodott számára kétség nem fér hozzá, hogy ő maga az, amit keresett. A felébredett és felvilágosult ember jellemzője a kétség teljes hiánya. A megszabadulás, vagy végső megértés azt a megértést jelenti, hogy semmi nincs, amit meg kellene érteni. Önmaga elegendő. Minden más nulla csupán, időhöz kötött, és így nem létező. A tudatosság által teremtett világ az egyetlennek a saját megnyilvánulása, de ez csak egy játék, amely jelen van egy darabig, majd eltávozik. Nem önmaga. Nem kell tenni semmit. Csak megérteni kell. Az állapotok vagy tapasztalatok semmilyen mennyisége nem idézheti elő. Csak a megértés tehet bármilyen különbséget. A megértés nem állapot, és nem is élmény. Mégis jelen van. A megvilágosodott szempontjából nézve egyértelmű, hogy nincsenek technikák és módszerek, amelyek azzá tehetnek, ami már vagy. A reménynek és a vágynak a tudás felhalmozására épülő egész mentális struktúrájának természetes módon ki kell fárasztania önmagát. Nincs semmi, amit bárki is tehetne azért, hogy ezt megvalósítsa. A „spirituális út‖ végül is láthatóan illúzió – már a célban vagyunk. Feltétlenül szükséges azonban, hogy a spirituális fejlődés álmát álmodjuk, mielőtt a felébredésre sor kerülhetne. Amíg ez a folyamatban van, nem érezzük tévesen, hogy haladunk az úton.13
To the realized or enlightened, there is no doubt that it is oneself that one was seeking. The complete absence of doubt is the characteristic of the realized or enlightened person. Liberation, or final understanding, is the understanding that there is nothing to understand. Oneself is enough. Everything else is just zero, time-bound, and so non-existent. The world created by consciousness is one’s own manifestation, but it is only a play which appears for a while and then is gone. It is not oneself. There is nothing to be done. It is only to be understood. No amount of states or experiences can bring this about. Only understanding makes any difference. Understanding is not a state, nor is it an experience. Still it is there. From the enlightened point of view, it is clear that there are no techniques or methods that can make you what you already are. The whole mental structure of hope and desire, based on the acquisition of knowledge, has to wear itself out naturally. There is nothing that anyone can do to make this happen. The ―spiritual path‖ is ultimately seen to be an illusion — we are already at our destination. However, it is absolutely necessary to dream the dream of spiritual development before awakening can take place. While this process is going on, we are not incorrect in feeling that we are making progress on the path.13
13
Nothing can be properly understood as long as we imagine ourselves to be individuals. This assumption keeps us in an impossible position in which we take ourselves to be the center of the universe even though we have no individual existence at all. The false center of the ―I‖ brings about inner conflict and suffering. But the conflict is all for nothing and the suffering is unnecessary. The genuine spiritual teacher points out this paradox until, in the end, we understand for ourselves the truth of what he or she has been telling us. We are accustomed to think of the world in terms of duality, as being made up of opposites. This is why it seems natural to us to be engaged in a process of striving to accomplish something against a denying force of resistance or inertia. This is because of the influence of the mind, which is based on duality. In reality, nothing negative exists. Just as the sun is always shining above the clouds, for consciousness there is only being and its own self-awareness, which is pure happiness. Being is being positive. On the level of pure consciousness, there is only the
A spirituális kereső sok akadállyal, valamint számos örömmel szembesül. Az örömök a bátorításért, akadályok pedig azért vannak, hogy győzedelmeskedni kelljen felettük idővel, és megfelelő útmutatással. Amíg indivíduumok vagyunk, képesek vagyunk rá, hogy tanuljunk a saját tapasztalatainkból. Elkövetjük a saját hibáinkat, és előbb vagy utóbb, részesülünk e hibákból származó előnyökből. De ugyanakkor, mindezen stressz és szenvedés képzeletbeli. Tudatlanság nem létezik, és így összes, a tanulás és prakszis révén annak eloszlatására irányuló kísérletünkkel kapcsolatban megértésre jutunk végül, hogy feleslegesek. Nem tudtuk elfogadni a tényt, hogy szabadok vagyunk, ezért volt szükség mindezen dolgokra. A spirituális kereső helyzete ellentmondásos. Végső soron hiábavaló erőfeszítésekbe bocsátkozik, de, minthogy eme erőfeszítések megtétele a tudatosság kibontakozási folyamatának az aspektusa, ezért nem nélkülözhetők. A keresés tárgya valójában nem található meg keresés útján, de keresés nélkül soha nem lehet megtalálni! A kereső sem tud tenni semmit, és ő sem tud tenni semmit. A tévesen feltételezett individualitás azonban lehetetlenné teszi, hogy észrevegyük a helyzet komikumát, amíg a végső megértés be nem következik. Semmit nem tudunk helyesen értelmezni, amíg individuumnak képzeljük magunkat. Ez a feltételezés tart minket abban a lehetetlen helyzetben, amelyben az univerzum közepének tekintjük magunkat, még ha nincs is individuális létezésünk egyáltalán. Az „én‖ hamis központja hozza létre a belső konfliktusokat és a szenvedést. De a konfliktusok hiábavalók, és a szenvedés szükségtelen. A valódi spirituális tanító addig mutat rá erre a paradoxonra, míg a végén önmagunktól meg nem értjük az igazságot, amelyet közölt velünk. Hozzá vagyunk szokva, hogy a világra a kettősség ellentétekre épülő kifejezéseivel gondoljunk. Ezért tartjuk természetesnek, hogy az ellenállás vagy tehetetlenség visszautasító erejével szembeni küzdelemmel igyekszünk elérni valamit. Ezt a kettősségen alapuló elme befolyása okozza. A valóságban semmilyen negatív nem létezik. Csakúgy, ahogy a nap is mindig süt a felhők felett, a tudatosság számára is csak létezés van és annak ön-tudomása, amely tiszta boldogság. A létezés pozitív létezés. A tiszta tudatosság szintjén csak megerősítés van,
If this were not so, teachers would never teach.
Ha ez nem így lenne, a tanítók sohasem tanítanának.
There are many obstacles for the spiritual seeker, as well as many joys. The joys are there for encouragement and the obstacles are there to be overcome with time and with proper guidance. As long as we are individuals, we are able to learn from our own experiences. We make our own mistakes and, sooner or later, we benefit from those mistakes. But at the same time, all of this stress and suffering is unreal. Ignorance does not exist, and so all of our attempts to dispel that ignorance through study and practice are eventually understood to be unnecessary. We were not able to accept the fact of our own freedom at the time, and so it was necessary to do all of these things. The situation of the spiritual seeker is paradoxical. He or she is engaged in a pattern of ultimately needless efforts, but because those efforts are an aspect of the process of evolution of consciousness they cannot be dispensed with. What is sought cannot actually be found by seeking, but, without seeking, it can never be found! The seeker can neither do anything, nor can he or she not do anything. However, the false assumption of individuality makes it impossible to see the humor in this situation, until final understanding occurs.
affirming, plus sign of positiveness. There is no denying, minus-sign of negativeness. Consciousness will not be denied or thwarted in its urge to realize itself. The supremely positive force of Self-knowledge will unfold and bring all sincere seekers to the same understanding in the end. Realized or enlightened beings understand this and so they are not concerned with the apparent progress or lack of progress of individual seekers. They know that every path is unique because it is an individual expression of consciousness and also that it is the same eternal, infinite, and all-pervading power that is unfolding and realizing itself within all. Everyone knows the difference between positiveness and negativeness by feeling, sense. Negativeness is self-centered, collapsing in. Positiveness is expanding, radiating. The answer to the question whether the world is good or bad is that there is both good and bad in the world that we experience through our thought, through our minds. However, that from which, and in which, this world of duality appears, that is to say, the power of pure consciousness, is itself entirely positive. Consciousness never searches, never strives to find the answer, because for it there is no question. Questions arise in the mind and on the level of the mind. All questions are therefore products of duality and for this reason there are no definite answers. Words simply cannot convey what is beyond them. If there were definite, unequivocal answers to the questions that seekers ask, they would have been provided long ago. Thinking is therefore ultimately of no use and must be abandoned.14 While all of this confusion and struggle is going on on the level of the human mind, consciousness continues to create and maintain the infinite wonders of the natural world as a constant reminder of the truth, beauty, and goodness that is inherent in existence itself. While mind is mired in ultimately meaningless questioning, consciousness lives to praise, to say ―I am,‖ to accept without reservation. This is our true nature, our true being beyond the mind. The one who understands this does not worry about anything. The one who is free enjoys his freedom, without having to do anything, knowing, in the completeness of that
pluszjelű pozitivitás. Tagadás, mínuszjelű negativitás nem létezik. A tudatosságnak nem fog azon vágya tagadásra, vagy meghiúsításra kerülni, hogy ráébredjen önmagára. Az Éntudomás leginkább pozitív ereje minden őszinte kereső esetében kibontakozik, és ugyanahhoz a megértéshez vezet a végén. A felébredett és megvilágosodott lények értik ezt, és ezért nem foglalkoznak az egyes keresők látszólagos fejlődésével, vagy annak hiányával. Tudják, hogy minden út egyedi, mert a tudatosság egyedi kifejeződése, és azt is tudják, hogy ez ugyanaz az örök, végtelen, és mindent átható erő, amely mindenben kibontakozik és megvalósítja önmagát. Mindenki tudja, hogy mi a különbség a pozitív és negatív érzés, érzet között. A negativitás énközpontú, befelé roskadó, a pozitivitás növekvő, kifelé áradó. A ’jó vagy rossz vajon a világ?’ kérdésre a válasz az, hogy jó is és rossz is van a világban, amit gondolatainkon, elménken keresztül tapasztalunk. Azonban, ahonnan, és amiben a kettősségnek ez a világa, azaz, a tiszta tudatosság hatalma megjelenik, a maga teljes egészében pozitív. A tudatosság soha nem keres, nem törekszik arra, hogy megtalálja a választ, mert számára nem létezik kérdés. Kérdések az elmében merülnek fel, és az elme szintjén. Minden kérdés ezért a kettősség terméke, és ennek okán nincs egyértelmű válasz. A szavak egyszerűen nem tudját átadni, ami mögöttük van. Ha határozottan, egyértelműen meg lehetne válaszolni a keresők által feltett kérdéseket, akkor azok már régen megválaszolásra kerültek volna. A gondolkodásnak tehát végső soron semmi haszna, és abba kell hagyni.14 Amíg mindeme zűrzavar és küzdelem az emberi elme szintjén fennáll, a tudatosság tovább folytatja a természeti világ végtelen csodáinak a teremtését és gondozását, az igazság, a szépség és a jóság állandó emlékeztetőjéül, ami maga a benne rejlő létezés. Miközben az elme belemerül a végtére is értelmetlen kérdezősködésbe, a tudatosság azért él, hogy dicsérjen, hogy azt mondja, „én vagyok‖, hogy fenntartás nélkül elfogadjon. Ez a mi igazi természetünk, a mi valódi, elmén túli létünk. Az egyetlen, aki érti ezt, nem aggódik semmiért. Az egyetlen, aki szabadon élvezi a szabadságát, anélkül, hogy bármit is tenne, e kezdettelen szabadság
14
At the appropriate time.
A megfelelő időben.
beginningless freedom, that everything is perfect, everything is as it should be.
teljességében tudja, hogy minden tökéletes, hogy minden úgy van, ahogyan lennie kell.
Epilog: After Realization
Epilógus: Ráébredés után
There is a remarkable consistency of opinion among the saints and sages of the Indian traditions about what happens, or what should happen, after enlightenment or realization occurs. Rather than attempt to express it anew, let us simply allow the words of the great teachers of the eternal religion to speak for themselves.
Az indiai hagyományok szentjeinek és bölcseinek véleménye között figyelemreméltó egyezés van abban a vonatkozásban, hogy mi történik, vagy minek kell történnie, miután a megvilágosodás, vagy ráébredés bekövetkezett. Ahelyett, hogy újra próbálnánk fogalmazni, egyszerűen hagyjuk, hogy a nagy tanítók, az örök vallások szavai magukért beszéljenek. A szent tekintete összpontosuljon állandóan a legfelsőbb Énre. Abban a percben, hogy tudatában van önmagának, a szentség elveszett. (Shri Neem Karoli Baba) Nincsenek vágyai. Boldogan pihen az Énben. (Ashtavakra Gita) Maradj békében és nyugalomban megállapodott, mentális kondicionálástól mentes, akár meg vagy, akár nem vagy megtestesülve. Amikor a Brahman valósága felismerésre kerül, nincs helye gondnak vagy szorongásnak. (Vashishtha Jóga) A jnani élvezi az ő töretlen transzcendentális tapasztalatát, az egó ilyetén látszólagos létrejötte, vagy létezése ellenére, figyelmét állandóan a forráson tartva. (Shri Ramana Maharshi) Légy álomban még az éber állapotban is, tartózkodj az Énben, és maradj szennyezetlen attól, ami körös-körül folyik. A csendednek nagyobb hatása lesz, mint szavaidnak és tetteidnek. (Shri Ramana Maharshi) Hallgatni azt jelenti, hogy az elmét fixen Őrá irányítani. (Shri Anandamayi Ma) Csak azzá válással azonosulhatsz az Úrral, imádhatod Őt. (Shri Anandamayi Ma) Az Énben tartózkodással szabadulj meg minden önmagadról, a világról alkotott fogalomtól, és az Úr a legnagyobb bhakti. (Swami Dayananda) Az embernek mindig saját belső Valósága szemlélésében kell elmerülnie. Ez a jele a legmagasabb Igazság ismeretének. (Shri Sathya Sai Baba, Prashanti Vahini) A Jnani a teljes Boldogságot saját Atmájától nyeri. Nem keresi azt önmagán kívül sehol. Valójában, sem vágyni, sem tervezni nem fogja, hogy örömét bármiféle külső dologban találja meg. Elégedett azzal a belső örömmel, amit kap. (Shri Sathya Sai Baba, Jnana Vahini) Amikor teljes mértékben szert tesz az Én teljes tudomására, és felismeri, hogy ez az ő egyetlen útja, önmagát kizárólag az Én szemlélésének szenteli. Ő, aki elméjét az Én felé irányítja, egyedül ő Brahman igazi ismerője, és kerül el
The eyes of a saint are always concentrated on the supreme Self. The minute he is aware of himself, sainthood is lost. (Shri Neem Karoli Baba) He has no desires. He rests happily in the Self. (Ashtavakra Gita) Remain well established in peace and tranquility, free from mental conditioning, whether you are embodied or disembodied. When the reality of Brahman is realized, there is no room for worry or anxiety.(Vashishtha’s Yoga) The jnani enjoys his unbroken transcendental experience in spite of such apparent rise or existence of the ego, keeping his attention always on the source. (Shri Ramana Maharshi) Be asleep even in the wakeful state, abide in the Self and remain uncontaminated by what goes on around. Your silence will have more effect than your words and deeds. (Shri Ramana Maharshi) To observe silence means to keep the mind fixed on Him. (Shri Anandamayi Ma) Only by becoming identified with the Lord, can one worship Him. (Shri Anandamayi Ma) Abiding in the Self, free from all notions about oneself, the world, and the Lord is the highest bhakti. (Swami Dayananda) One should always be immersed in the contemplation of one’s own inner Reality. That is the sign of the knower of the highest Truth.(Shri Sathya Sai Baba, Prashanti Vahini) The Jnani gets full Bliss from his own Atma. He does not seek it anywhere outside himself. In fact, he will have no desire or plan to find joy in anything external. He is satisfied with the inner joy he gets. (Shri Sathya Sai Baba, Jnana Vahini) When he has fully attained the knowledge of the Self, and realized it as his only refuge, he devotes himself exclusively to contemplation of the Self. He alone is the true knower of Brahman who directs his mind towards the Self, and shuns all
other thoughts as distractions.(Brihadaranyaka Upanishad) Maintain breakless awareness on that supreme energy that is the seed of the universe. (Shiva Sutras) Worship consists of constant contemplation on the deity that is one’s own essential Self. (Vijnanabhairava) He is always in tune with Self. Like the bee, only interested in honey from the flower, he is always resting in the Self. Inside and outside, only Self. (Tukaram) Your mind has been changed; wrong thoughts go and He remains. Then you understand real devotion—always looking to Him and not to yourself. (Tukaram) The realized man’s wish is always fulfilled. He wants reality. So he is never unhappy, he is always happy. (Shri Ranjit Maharaj) In this way, when ―you‖ are established, be in ―your‖ state. Be happy with your Self. (Shri Ranjit Maharaj) The only happiness is awareness of the presence of the Self. (Shri Ranjit Maharaj) One who does not get excited by the possession of spiritual knowledge of the root cause can, with love and devotion, cultivate and brighten it. (Shri Nisargadatta Maharaj) ―I Amness‖ is presently your nature. Worship that only. That ―I Amness‖ is something like the sweetness in the sugar cane. Abide in the sweetness of your beingness. (Shri Nisargadatta Maharaj) Your only duty is not to forget Him. Always remember Him, that is, be in communion with Him. (Dadaji) Spend your time seeing the atma in all situations everywhere, recognizing yourself as the non-dual atma and enjoying the ananda of yourself. (Shankara, Vivekachudamani) The greatest religion of all is the religion of Self, which means our consciousness must be always there and that is the sign of the real sage. (Samarth Ramdas, Das Bodh) To remain in our own Self is the true religion. There is no other sadhana, there is no other God. (Shri Siddharameshwar Maharaj) To be with one’s own nature is the main characteristic of a realized person. (Shri Siddharameshwar Maharaj) One who has understood the path of no-mind has no care. He is always immersed in His own Self. (Shri Siddharameshwar Maharaj)
minden más gondolatot, mint figyelemelterelő tényezőt. (Brihadaranyaka Upanishad) A világegyetem magja a legfelsőbb energiára irányuló tudomás töretlen fenntartása. (Shiva Sutras) Az imádás nem más, mint az istenségnek, az ember saját eszenciális Énjének állandó kontemplálása. (Vijnanabhairava) Ő mindig teljes egyetértésben van az Énnel. A méhet csak a virág méze érdekel, ehhez hasonlóan ő is mindig az Énben pihen. Belül és kívül, csak Én. (Tukaram) Elméd megváltozott; a rossz gondolatok távoznak, és Ő marad. Akkor megérti a valódi odaadást – állandóan Őt keresi, és nem önmagát. (Tukaram) A felébredett ember kívánsága mindig teljesül. A valóságot óhajtja. Így aztán soha nem boldogtalan, mindig boldog. (Shri Ranjit Maharaj) Ily módon, amikor megérettél, légy mindig a „te‖ állapotban. Légy boldog Éneddel. (Shri Ranjit Maharaj) Az egyetlen boldogság az Én jelenlétének a tudomása. (Shri Ranjit Maharaj) Akit nem izgat a gyökér ok spirituális ismeretének a birtoklása, az szeretettel és odaadással tudja azt ápolni és ragyogóvá tenni. (Shri Nisargadatta Maharaj) Az „Én Vagyokság‖ a jelenlegi természeted. Csak azt imádd. Az „Én Vagyokság‖ valami olyasmi, mint a cukornád édessége. Időzz a létezőséged édességében. (Shri Nisargadatta Maharaj) Egyetlen kötelességed, hogy ne feledkezz meg Róla. Mindig tartsd Őt az emlékezetedben, azaz, legyél Vele bensőséges kapcsolatban. (Dadaji) Idődet töltsd minden helyzetben, mindenhol az atma látásával, ismerd magad a nem-kettős atmaként, és élvezd önmagad anandáját. (Shankara, Vivekachudamani) Minden vallások között a legfőbb az Én vallása, ami azt jelenti, hogy saját tudatosságunknak mindig jelen kell lennie, és ez a valódi bölcs jele. (Samarth Ramdas, Das Bodh) Saját Énünkben maradni az igazi vallás. Nincsen más sadhana, nincsen más Isten. (Shri Siddharameshwar Maharaj) Saját természeteként lenni a felébredett személy fő jellemzője. (Shri Siddharameshwar Maharaj) Aki megértette a nem-elme útját, gondoktól mentes. Mindig az Ő saját Énjében van elmerülve. (Shri Siddharameshwar Maharaj)
Cover photograph: Formation of stars in Orion Nebula (Image from Hubble Space Telescope)
