A SZÉCSÉNYI FERENCES PLÉBÁNIA EGYHÁZKÖZSÉGI HELYZETÉRTÉKELÉSE ÉS LELKIPÁSZTORI TERVE
Összeállította: A Szécsényi Római Katolikus Plébánia Képviselőtestülete Szécsény, 2005
Előszó A szécsényi Római Katolikus Plébánia jelentős múltra tekint vissza, mely nagy lelki és hagyománybeli gazdagságot ajándékoz egyházközségünknek. Amikor a XXI. század elején plébániánkról gondolkodunk, e múltbeli gazdagságra és a jelen hasonlóan gazdag adottságaira alapozva kell a jövő felé tekintenünk, figyelembe véve „az idők jeleit” és keresve Isten akaratát, összhangban az Egyház tanításával és útmutatásával. Az Egyház Isten akaratából született, Isten maga őrködik felette és vezeti, de mindezt embereken, híveken és pásztorokon keresztül, akik keresik az Ő akaratát. Minden hosszabb távú emberi cselekvés tudatosságot, előregondolást, tervezést tételez fel. A világegyházban régóta gyakorlat a lelkipásztori tervezés a legkülönbözőbb szinteken (földrész, ország, egyházmegye, plébánia). II. János Pál pápa 1991-es magyarországi látogatása alkalmával nyomatékkal felhívta a magyar egyház figyelmét erre a tudatosságra, lelkipásztori terv készítésére. E folyamat keretében minden magyarországi egyházmegye és számos plébánia megrendezte zsinatát, elkészítette és folyamatosan megújítja lelkipásztori tervét, keresve a megújulás módját, a jövő felé való tudatos haladás útját. A 2004. februárjában megalakult új képviselőtestület e folyamatba kapcsolódva célul tűzte ki a szécsényi plébánia lelkipásztori tervének elkészítését. A testület bizottságai megtárgyalták az adott terület jelenlegi helyzetét és igyekeztek megfogalmazni a továbblépés irányát. A testület külön bizottságot hozott létre a terv összeállítására. Reményeink szerint e lelkipásztori terv az elkövetkező évtized plébániai életének fő irányát adja meg, amelyet minden évben konkretizálva kell alkalmazni, hogy az éves cselekvési terv elkészüljön. Mindez nem pusztán lelkipásztoraink, még csak nem is pusztán a Képviselőtestület feladata, hanem egész plébániaközösségünké. E közös gondolkodás és cselekvés eredménye lehet az az élő közösség, amelyben Isten jelen tud lenni, amely által cselekedni tud, amelyben egységben lehetünk Vele és egymással, együtt haladva Isten országa felé. fr. Lendvai Zalán, plébános
2
A lelkipásztori terv felépítése, tartalma: Előszó .........................................................................................................................................................................2 A lelkipásztori terv felépítése, tartalma:.....................................................................................................................3 1. Bevezető .................................................................................................................................................................5 A szécsényi plébánia a XXI. század kezdetén ...................................................................................................5 2. A plébánia liturgikus élete......................................................................................................................................5 2.1 Mit tanít az Egyház a liturgiáról?.................................................................................................................5 2.2 A liturgia, liturgikus szertartások helyzete plébániánkon............................................................................6 2.2.1 A vasárnapi és a hétköznapi szentmisék...............................................................................................6 2.2.2 Szentség- illetve szentelmény-kiszolgáltatási liturgiák ........................................................................7 2.3 Tervek a liturgiák élőbbé, szebbé tételére....................................................................................................8 3. A Karitász tevékenysége ........................................................................................................................................9 3.1 Mi a Karitász?..............................................................................................................................................9 3.2 A Karitász csoport tevékenysége .................................................................................................................9 3.2.1 Rászorultak támogatása: .......................................................................................................................9 3.2.2 Részvétel a plébánia életében:............................................................................................................10 3.2.3 A Karitász, mint közösség belső élete: ...................................................................................................11 3.3 Tervek a Karitász jövőbeni tevékenységére nézve: ...................................................................................11 4. Evangelizáció, új evangelizáció és katekézis .......................................................................................................11 4.1 Az evangelizáció tartalma és jelentősége ..................................................................................................11 4.2 A nem hívők felé való tanúságtétel és a párbeszéd kezdeményezése........................................................12 4.3 A keresztény hívők újra evangelizálása.....................................................................................................12 4.4 A katekézis.................................................................................................................................................13 4.4.1 A jelen helyzet bemutatása, értékelése ...............................................................................................13 4.4.1.1 Általános helyzet, feltételek ..........................................................................................................13 A. Csoportok, létszám ...........................................................................................................................13 B. Hitoktatók .........................................................................................................................................14 C. Hely, időpont ....................................................................................................................................14 4.4.1.2 A katekézis speciális része – a szentségfelkészítés .......................................................................15 A. Elsőáldozási felkészítés ....................................................................................................................15 B. Bérmálkozási felkészítés...................................................................................................................15 C. Jegyeskurzus .....................................................................................................................................16 4.4.1.3 Felnőtt katekézis............................................................................................................................16 A. Bibliaóra ...........................................................................................................................................17 B. Családos csoportok ...........................................................................................................................17 C. Fiatal házasok ...................................................................................................................................17 D. Szülősuli ...........................................................................................................................................17 E. Ifjúsági hittan ....................................................................................................................................17 F. A Képviselőtestület ...........................................................................................................................17 G. A Ferences Világi Rend....................................................................................................................18 4.4.1.4 Összegzés ......................................................................................................................................18 4.5 Céljaink, terveink......................................................................................................................................18 4.5.1 Hosszú távú tervek .............................................................................................................................18 4.5.2 Közép- és rövidtávú terveink..............................................................................................................19 A. Óvoda és általános iskolai korosztály...............................................................................................19 B. Szentségfelkészítés ...........................................................................................................................19 C. Felnőtt katekézis ...............................................................................................................................20 D. Katekéták ..........................................................................................................................................20 5. Családgondozás ....................................................................................................................................................20 5.1 A családgondozás jelentősége....................................................................................................................20 5.2 Jelenlegi helyzet értékelése:.......................................................................................................................21 5.2.1 Családos közösségek: .........................................................................................................................21 5.2.2 A házasság szentsége, ápolása, gondozása.........................................................................................22 5.2.3 A fiatalok családi életre nevelése .......................................................................................................22 5.2.4 Jegyesoktatás ......................................................................................................................................22 5.2.5 Családgondozás ..................................................................................................................................22 5.3 Családgondozási tervek .............................................................................................................................23 6. Média, pályázatok és társadalmi kapcsolatok.......................................................................................................24 6.1 A terület jelentősége ..................................................................................................................................24
3
6.2 A jelenlegi helyzet értékelése ....................................................................................................................24 6.2.1 A keresztény sajtótermékek................................................................................................................25 6.2.2 Tömegtájékoztatási eszközök: film, televízió, rádió ..........................................................................25 6.2.3 Színház, művészetek, kiállítások ........................................................................................................26 6.2.4 Az internet ..........................................................................................................................................26 6.2.5 Társadalmi kapcsolataink ...................................................................................................................26 6.2.6 Pályázatok figyelése és írása ..............................................................................................................27 6.3 Feladataink.................................................................................................................................................27 7. Műszaki, fejlesztési, karbantartási tervek.............................................................................................................28 7.1 Értékeink....................................................................................................................................................28 7.2 A kolostor és a templom értékei ................................................................................................................29 7.3 Feladataink, terveink..................................................................................................................................29 8. Gazdasági élet.......................................................................................................................................................30 8.1 Az anyagiak használatáról és szükségességéről.........................................................................................30 8.2 Anyagi helyzetünk .....................................................................................................................................30 8.3 Terveink .....................................................................................................................................................31 9. Befejezés...............................................................................................................................................................32
4
1. Bevezető A szécsényi plébánia a XXI. század kezdetén Amikor plébániánkról gondolkodunk, az Egyház önmagáról szóló tanítását vesszük alapul: „A plébánia … elsősorban nem struktúra, terület vagy épület; hanem inkább Isten családja, testvériség, amelynek egy a lelke, családi testvéri és befogadó ház, a keresztény hívők közössége.” (Christifideles Laici 26) A plébánia tehát először is egyházi közösséget jelent. A Szentírás és az egyházi dokumentumok egy élő plébániaközösségről beszélnek, amely helyi egyház: Isten szeretetének jele környezetében, testvéri közösség, amelyben minden korosztály képviselve van, és amelynek lényegi eleme, hogy nem csak „létezik” vagy fogy, hanem kovász: missziós közösség, amelynek vonzása megtéréseket indít el. A plébániai lelkipásztorkodás fő célja, hogy a plébánia élő egyház legyen, Krisztus jele és jelenléte a világban, amely minden embert meg tud hívni az üdvösségre. A lelkipásztorkodás feladata a hívek gondozása egyénenként (sajátos helyet adva a lelkivezetésnek), és csoportokban (szentségek, hitoktatás, családok gondozása, öregek, betegek evangelizálása stb.). A korai Egyház gyakorlatára és megfogalmazására is visszanyúlva az Egyház életének négy fő területe van: a koinonia (közösség), a liturgia, a diakonia (szolgálat) és a martyria (tanúságtétel). A szakrális ünneplésben, azaz a liturgiában a hit alapvető döntését, a belső megtérést követően a hívő részese lesz Krisztus halála és feltámadása misztériumának. Ez a misztérium: a szentháromságos szeretet közösségének felkínálása az Atya részéről Jézus Krisztus halálán és feltámadásán keresztül a Szentlélek által. Ez az az „Isten országa”, amely Jézus igehirdetésében központi helyet foglalt el, amely „elközelgett” (vö. Mt 4,17), csak be kell fogadnunk. Aki részesévé vált, annak élete eltelik Isten szeretetével, sőt túlcsordul belőle mások felé a szolgáló szeretetben (diakonia) és a tanúságtételben, katekézisben illetve evangelizációban (martyria). Ezek gyümölcse a koinonia: szeretetteljes egység egymással és az Istennel, ennek szüntelen, folyamatosan gazdagodó megélése a liturgiában, a tanúságtételben és a szeretetszolgálatban. Plébániánk életében is e négy területnek kell, hogy meghatározó szerepe legyen. A Képviselőtestület bizottsági beosztásának létrehozását e területek gyakorlati lefedése vezérelte. Az alábbiakban az Egyház tanításának fényében és a Képviselőtestület bizottságainak munkája, tevékenysége tekintetében vizsgáljuk meg plébániai életünket. Minden pontban az adott tevékenységi területről szóló rövid összegző tanítás után áttekintjük jelenünket, majd meghatározzuk a továbblépés irányát, cselekvési tervünket.
2. A plébánia liturgikus élete 2.1 Mit tanít az Egyház a liturgiáról? „A liturgia az a csúcspont, mely felé az Egyház tevékenysége irányul; ugyanakkor az a forrás is, amelyből fakad minden ereje. Az apostoli munkának ugyanis az a rendeltetése, hogy mindazok, akik a hit és a keresztség által Isten gyermekei lettek, jöjjenek össze, az Egyház közösségében dicsérjék Istent, vegyenek részt az áldozatban, és vegyék az Úr vacsoráját.” (Sacrosanctum Concilium 10.) A liturgia az az esemény, amikor a plébánia mint közösség szorosabban egyesül Krisztussal, s ahol a legjobban megmutatkozik az Egyház egysége. Minden liturgikus szertartás forrása és középpontja a vasárnapi szentmise, mivel az apostolok tanúsága szerint Jézus a zsidó naptár szerinti hét első napján, vasárnap támadt fel a halálból, az ősegyház pedig Jézusnak az utolsó vacsorán tett felhívására ezen a napon kora hajnalban gyűlt össze, hogy az Úr halálára és feltámadására emlékezzenek, őt dicsőítsék és találkozzanak vele a kenyértörésben, az ige hallgatásában, és szent énekek, himnuszok éneklésében. A hétköznapi szentmisék csak az egyház történetének későbbi szakaszában alakultak ki, abból az igényből fakadóan, hogy a hívek minél gyakrabban találkozhassanak az Oltáriszentségben jelenlévő Krisztussal. Ezek a szentmisék azonban, és minden más liturgikus cselekmény is, a vasárnapi szentmisében találja forrását, és nyeri értelmét – tehát attól nem választhatóak el. A Katolikus Egyház ezért is hangsúlyozza, hogy keresztény életünkhöz lényegileg, és kihagyhatatlanul (bűn terhe mellett) hozzátartozik a vasárnapi szentmisén való részvétel. A szentségek kiszolgáltatásában Egyházunk az élő Krisztussal találkozik, ezért ezek ünnepélyes és méltó ünneplései a plébánia életének kiemelkedő eseményei. Amilyen tisztelettel, méltósággal ünnepeljük ezeket, annyira éljük át és annyira részesedünk Isten szentségében. 5
2.2 A liturgia, liturgikus szertartások helyzete plébániánkon 2.2.1 A vasárnapi és a hétköznapi szentmisék • Vasárnap a hívek 3 szentmisén vehetnek részt. A reggeli misére zömmel az idősebbek járnak, a 10 órai szentmise a családosoké, azaz a gyerekeké és a szülőké, de sok idősebb hívő is ekkor jár, és ez a plébániai nagymise is. Az esti misén vesznek részt a kolostorban élő novíciusok is, és az idősebbek mellett előszeretettel vesznek részt egyházközségünk fiatal tagjai. A szombat esti szentmise is vasárnapi előmise, amely szükség estén érvényes vasárnapi részvételnek számít. Sajnos sokan – sajnálatosan sok gyerek és szülő – a rendszeres szombat esti miserészvétellel igyekszik vasárnapját „letudni”, azonban nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy ez nem helyes gyakorlat, mert a vasárnap fent említett megszentelése hiányt szenved. A szentmiséken átlagosan 850-900 hívő, nagy ünnepeken kb. 1200 hívő vesz részt, a két fíliában (Benczúrfalva és Pösténypuszta) pedig kb. 50-80 hívő. Elmondható, hogy templomainkat a szentmiséken többnyire megtöltik a hívek, számuk azonban – a kor szellemének hatására és a hívek öregedésének arányában – lassan csökken. • Hétköznap két szentmise van. A reggeli miséken a 3 szerzetesközösség tagjai mellett 5-15 hívő vesz részt, az esti misén 25-40 hívő. Az adventi roráte szentmiséken 120-150 hívő vesz részt, ez a szám hosszú évek alatt sajnos lassan csökken. Elsősorban a szülők részéről lenne szükséges a gyerekek és fiatalabbak ránevelése a rorátékon való részvételre. • Gyászmiséket hagyományosan a temetőkápolnában tartunk. Itt gyakran olyan résztvevőkkel is találkozunk, akik nem járnak rendszeresen (vagy sohasem) templomba. Sajnos sokszor azok sem áldoznak, akik az elhunyt közvetlen hozzátartozói. • A húsvéti, szentháromnapi ünneplésének örömteli tapasztalataiból (a liturgia szépsége, rendezettsége, átgondoltsága és fegyelmezettsége) a jövőben is szeretnénk meríteni. Szerencsés, hogy ezeken a napokon a fíliák hívei rész tudnak venni, miután külön autóbusz hozza be őket Szécsénybe. • Ugyanakkor a szentmiséken való részvétel kapcsán megemlítendő sajnálatos dolog, hogy vannak, akik nem tartják szükségesnek az áldozást vagy ha áldoznak, akkor azt nem megfelelő módon teszik, elvetik vagy nem veszik figyelembe Jézusnak azokat a kijelentéseit, miszerint: „Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, s feltámasztom az utolsó napon.” (Jn 6,54). Megfigyelhető, hogy néhányan rendszeresen elkésnek a mise kezdetéről, vagy az áldozás után már távoznak. Vannak, akik talán megszokásból vagy buzgóságból nem csak a hívek részét mondják a szentmise szövegéből, hanem hangosan és zavaró módon végigkísérik a kizárólag a papnak – mint a liturgiában Krisztust megjelenítő személynek – fenntartott szövegét. Idetartozik, hogy a rózsafüzér egyébként igen ajánlott imádkozásának sem a szentmise (és áldozás) alatt van a megfelelő helye, alkalma. A gyerekek és a fiatalok a szentmiséken való részvétel méltó módját csak szüleiktől tudják eltanulni, és ez sokszor hiányt szenved, sőt a felnőttektől látnak rossz példát (rágógumi, passzív jelenlét, énekek és válaszok elhagyása, beszélgetés, mobiltelefonok csörgése). • Templomunk orgonája jelenleg még elfogadhatóan működik, de folyamatos karbantartás szükséges. A távolabbi jövőben jelentősebb felújítása esedékes lesz. • A szentmisék énekeit diákról vetítjük ki az elmúlt évek során megújított vetítővászonra a 2004ben beszerzett új, speciális vetítővel. A hívek, főleg az idősebbek a hagyományos énekeket szívesen éneklik, de fiataljaink számára ezek már kevésbé ismertek. Az Egyház ősi és nagyon értékes gregorián énekeit a ferences közösség érkeztével kezdte elsajátítani plébániaközösségünk. A kezdeti idegenkedés után ma már ismert énekek ezek, amelyekbe a hívek is szívesen kapcsolódnak be. Szükséges ezek további tanulása. • Sok kegyelmet jelent számunkra – nem csak szentmiséinken – a ferences testvérek és nővérek jelenléte. Mivel Szécsény abban a kiemelt helyzetbe van, hogy a ferences rendnek mind a négy ága jelen van városunkban (ferencesek, klarissza nővérek, szegénygondozó nővérek, FVR), e lelkiség kisugárzása meghatározója plébánia életünknek, így imádságainknak is. Sajátos kincsei ők egyházközségünknek, ezért felelősséggel is kell rájuk tekintenünk, merítve az általuk megjelenített lelki és kegyelmi gazdagságból. • Örömteli, hogy a plébániának népes ministráns csoportja van, akik a hétköznap esti miséken is 6
• •
rendszeresen jelen vannak, illetve hogy a vasárnapi családos miséken fiatalok, a még Debora nővér által szervezett lektor csoport olvasnak fel, adventben családok vezetik a gyertyagyújtási imádságot, nagy ünnepeinken pedig felnőttek olvasnak fel. A Szécsényi Harangokban rendszeresen jelennek meg a liturgiát, jelképeket, a szentségi életet magyarázó írások. A betegek számára havonta egy alkalommal a szentmiséről videofelvételt készítünk a templomban, amelyet a kábeltelevízió csütörtök délelőtti időpontban sugároz.
2.2.2 Szentség- illetve szentelmény-kiszolgáltatási liturgiák • A csecsemőkeresztelések jelenleg vasárnap 9 órakor vannak, ha van rá mód, egyszerre több kisgyermeket részesítünk ekkor a szentségben, hiszen a keresztelés az Egyház közös ünnepe. Ez mindenképpen pozitív dolog, ugyanakkor itt is elmondható, hogy a megjelenő szülők, keresztszülők alapvetően hagyományból, s kevésbé meggyőződésből kérik a szentséget, hitüket alkalmanként gyakorolják, sokszor második házasságukban élnek, kapcsolatuk nem rendezhető. Az Egyházi Törvénykönyv előírása alapján a szentséget csak akkor lehet kiszolgáltatni, ha a gyerek keresztény nevelése valóban biztosított. Ennek megítélése mindig a lelkipásztorok feladata és felelőssége, és sokszor nehézsége, mert a keresztény élet normáitól távol élő szülők, keresztszülők ígérete mögött alig érződik valódi felelősségvállalás. A felkészítés során Tihamér atya 2-4 alkalommal találkozik a szülőkkel, akik számára sok évnyi szünet után ez az első találkozás egyházukkal, és a hitükkel való „újraismerkedés” – többnyire pozitív – megtapasztalása. (Szomorú, ha hitüket nem gyakorló szülők azért viszik máshova kereszteltetni gyermekeiket, hogy e beszélgetéseken ne kelljen részt venniük.) Az egyházközség új testvére iránti felelősségvállalását és a szentség közösségi jellegét jobban tükrözné, ha a felkészítésben keresztény hitüket élő családok aktívan rész tudnának venni, és a keresztelők a nyilvános szentmisék keretében zajlanának, mint ahogy azt az egyházi dokumentumok is hangsúlyozzák és kérik. Jó azonban, hogy ha időszakonként egy-egy szentmisén lehetőség nyílik erre. • A bűnbocsánat szentsége kiszolgáltatásának ideje alapvetően a mise előtt van. Ez nagyon helyes és előremutató gyakorlat, hiszen az az ember, aki a szentmise alatt végzi gyónását, nem tud odafigyelni a szertartásra. A hívek megszokták, hogy templomunkban minden mise előtt van gyóntatás, így e célból a környékbeliek is nagy számban járnak hozzánk. Az öt évvel ezelőtt elkészült új gyóntatószékeket viszonylag hamar megszokták híveink, ezek jól megteremtik a lehetőséget az igazi megnyílásra, a valódi és őszinte párbeszédre, emellett idősebb testvéreink számára is kényelmesebb lehetőséget adnak. Többen – talán mégis kevesen – élnek a gyóntatószéken kívüli, külön lelki beszélgetés és a lelkivezetés gyakorlatával. A templomban a bűnbánati időszakokra kihelyezett lelkitükrök jó segítséget nyújtanak a gyónásra való felkészülésben. Kívánatos azonban a gyónási kultúránk és gyakorlatunk továbbfejlesztése, elsősorban a gyerekek, de a felnőttek esetében is, hogy az elsőáldozás után és a kamaszkorban is rendszeres lelki megújulásra nevelődjenek. • Az áldozásról fentebb szóltunk, az elsőáldozók és bérmálkozók felkészítéséről a katekézis keretében szólunk. Itt csak azt említjük meg, hogy mivel a gyermekszám és a kereszteltek száma csökkenő tendenciát mutat, az elsőáldozók jelenlegi 50-60 fős létszáma és a bérmálkozók száma is csökkenni fog az elkövetkező években. A nagy számok kísértésének ellentmondva ezért is kell nagy hangsúlyt fektetnünk a felkészítésre, hogy akik eljutottak vagy most jutnak el e szentségek vételére, azok valóban élni tudjanak a szentségek kegyelmi forrásából, gazdagságából. • Minden hónap első péntekén felkeressük azokat a betegeket, akik ezt kérik, hogy a bűnbánat szentségében és az Oltáriszentségben részesülhessenek. Számuk 30-40 között változik. • Évente kb.10-15 pár jelentkezik plébániánkon egyházi házasságkötésre. Az esküvők időpontja rendszerint a szombat délután. A párok részt vesznek ugyan a jegyesoktatáson, de a tapasztalatok szerint többen nem meggyőződésből kérik a szentséget, hanem egyszerűen azért, mert szerintük ez szép tradíció, vagy éppen a szülők, nagyszülők nyomása miatt. A fiatalok többnyire katolikusok, ritka a vegyes házasság, valamivel gyakoribb a megkereszteletlen fél. A jegyesek legtöbbje elsőáldozott, bérmálkozott, azonban alacsony a hitét élőn gyakorló párok aránya. Felkészítésük a családgondozási csoport területe, ezért bővebben ott szólunk róla. • Az egyházi rend szentségét (pappászentelés) az elmúlt 50 évben egyházközségünkből csupán há7
•
•
rom testvérünk vette fel: Udvardy György püspök atya, Papp Lajos (Tihamér) atya és Ocsovai Gábor (Grácián) atya (kettőjük ferences szerzetes lett), emellett egy állandó diakónusi hivatás (Konrád István) és három szerzetesi hivatás született: Csókási Anna, Domszky Erzsébet és Papp Anikó. A betegek kenetével kapcsolatban sajnos még a plébániánkra járó hívek hitérzékében is jelen van az a történelmi eredetű, szentség-kiszolgáltatásbeli tévedés, amely a betegek kenetét kizárólagosan azonosítja a haldokló hívőnek feladott „utolsó kenettel”. Az Egyház tanítása ezzel szemben az, hogy bármely életkor bármilyen súlyos testi (vagy pszichés) egészségi krízishelyzetében ajánlott (többször megismételhető módon) a szentség felvétele. (vö. Jak 5,1). Szomorú, hogy sok haldokló azért nem részesül betegek kenetében és a Szent Útravalóban (az Oltáriszentségben), mivel környezete úgy véli, „ne ijesztgessük azt a szegény beteget a pappal”. A szentséget egyébként évente ünnepélyes keretek között, szentmise keretében szolgáltatjuk ki templomunkban 6090 hívő részére, ezen kívül az elsőpéntekes és a szociális otthonban lévő betegek is megkapják minden évben (kb. 50 fő). Alkalmi betegellátásra azonban csak ritkán hívják lelkipásztorainkat (10-20 fő). A paraliturgikus imádságok (hagyományos népi áhítatgyakorlatok, amelyek nem tartoznak a hivatalos liturgiához) közül meg kell említenünk a nagyböjti keresztutat, a minden évben december első szombatján megtartott szentségimádási napot, illetve a májusi, októberi, és a vasárnap esti litániákat is. Az ezeken való részvételbe rendszeresen bekapcsolódnak hittanosaink és közösségeink is, azonban a hívek részéről csekély az aktivitás. Nagy ünnepe templomunknak a Porciunkula búcsú és az októberi Szent Ferenc ünnep (Tranzitus), amelyre sok hívő érkezik más településekről is. Gazdag hagyománya plébániánknak a két gyalogos zarándoklat: a pünkösdi férfibúcsú és a nagyboldogasszonyi plébániai búcsú. Örömteli, hogy ezek az elmúlt évek során lelkiekben sokat gazdagodtak, a zarándoklat lelkülete és fegyelme erősödött, a résztvevők száma gyarapodott, életkor szerint pedig a 6-7 évesektől a 87 évesekig minden korosztály szép számmal képviselve van. Ma már egyre több környékbeli vagy távolabbi településről is csatlakoznak hozzá.
2.3 Tervek a liturgiák élőbbé, szebbé tételére Fontos hangsúlyoznunk, hogy a liturgia rendes vezetője a felszentelt pap, az Egyház szándéka szerint a hívők azonban nem passzív résztvevői a szertartásnak, hanem aktív részesei kell, hogy legyenek. A liturgia az egyházközösség ünnepe, és nem a pap magántevékenysége. A szentmisét tehát nem „hallgatni” kell, hanem részt kell benne venni a hívek válaszainak, az imádságoknak mondásával, az énekléssel, és a szolgálatokban (felolvasás, kiskórusban éneklés, ministrálás, templomdíszítés, perselyezés, stb.) való részvétellel. • Kívánatos a szentmiséken és az említett paraliturgikus imádságokban való cselekvő részvételbe minél több hívőt bevonni, annak jelentőségére tanítani őket, a hívek aktivitását növelni. • Keresni kell a liturgikus előírásoknak megfelelő részvétel előmozdításának lehetőségét, ezért szükségesnek látszik mind a gyerekek, mind a felnőttek felé a liturgiamagyarázat, mint az oly sok szimbólummal és gazdagsággal telített szertartások megfejtésének eszköze, aminek alkalmas módját meg kell találnunk. • Az énekek mise előtti tanulása, gyakorlása szakértő vezető (pl. kántor) segítségével nevelné a hívő közösséget erre. • A felolvasásra alkalmas fiatalok és gyerekek megkeresése, összefogása, képzése, közösséggé formálása fontos feladat. • Arra alkalmas férfiak kiválasztása és felkészítése az akolitusi szolgálatra, hogy a szentmiséken az áldozók nagy létszáma esetén a pap segítségére tudjanak lenni. • A szentségek kiszolgáltatásának ünnepélyessége legyen az egész plébániaközösség feladata. • A szentségek méltó vételéről és az azok kegyelméből merítő keresztény életre nevelés minden korosztály irányában feladat. Erről leginkább a prédikációkban kell szólni, de fontos eszköze ennek a katekézis és a Szécsényi Harangokban megjelenő, a liturgiát, jelképeket, a szentségi életet magyarázó írások is. • Továbbra is kiemelkedő figyelmet kell fordítani zarándoklatainkra, hogy azok ne csak események, hanem kegyelmi erőforrások és a hétköznapi életet megszentelő, a közösségi összetartozást erősítő találkozások legyenek. 8
•
•
•
Továbbra is támogatni kell a ministránsok és a felolvasók csoportjának működését, állandó bővülését, és azt, hogy az idősebb ministránsok vegyék át a kisebbek vezetését, képzését. Támogatni kell ezért az egyházmegyei képzésen való részvételüket. Keresni kell a módját, hogy – a jegyesoktatáshoz hasonlóan – a keresztelési felkészítésbe is bekapcsolódjanak gyakorló, hitüket élő, tapasztalatokkal rendelkező házaspárok, és a keresztszülőket is be kell vonni a felkészülésbe. Mivel plébániánkon több szerzetesrend is jelen van, tanítani kell híveinket a papi és szerzetesi hivatásokért való felelősségvállalásra, és az anyagi támogatás felelősségére. Liturgikus alkalmainkon rendszeresen imádkozni kell e célra, és buzdítani kell a híveket az egyéni imaszándék vállalására is.
3. A Karitász tevékenysége 3.1 Mi a Karitász? A karitász szó jelentése szeretet. Keresztény szeretet, amely Isten szeretetét mutatja meg a világnak. A krisztusi egyház lényegéhez a kezdeti időktől fogva hozzátartozott az örömhír továbbadásán és az emberek megszentelésén túl a szolgáló szeretet, segítő szolgálat, amely a gyakorlatban visszaigazolta, hogy Isten emberszerető jósága nemcsak megjelent Jézus Krisztusban, hanem itt is maradt az idők végezetéig Krisztus követőiben. Jézus ma is követőket vár: „Éhes voltam, és ennem adtatok. Szomjas voltam és innom adtatok. Idegen voltam és befogadtatok. Nem volt ruhám és felruháztatok. Beteg voltam és meglátogattatok. Börtönben voltam és fölkerestetek.” (Máté 25.35-36.). A Karitász feladatát ez a szentírási ige határozza meg. A szegények és a rászorulók testi, lelki támogatása. A Karitász csoport tevékenységének lényege, hogy az egyházközség felelősséget vállal rászorultjaiért, szeretni akarja azokat az embereket, akik az ő látókörében vannak akár hívők akár nem. Azokra a kihívásokra kell válaszolnunk, amelyek a területünkön felmerülnek egy adott pillanatban. A szegényeknek szerető emberekre van szükségük, akik mindent megmozgatnak azért, hogy előteremtsék mindazt, ami az illetőnek testi vagy lelki szükségében hiányzik. Hiába vannak hatalmas szervezetek és feltöltött raktárak, ha a segítség nem jut el az igazán rászorultakhoz. A Karitász tevékenységét önkéntes segítők hívő emberekkel látja el, akik tevékenységükért semmilyen juttatásban nem részesülnek.
3.2 A Karitász csoport tevékenysége A Szécsényi Egyházközség Karitász Csoportja 1998. március 21-én alakult meg 36 fővel és azóta folyamatos a tevékenysége. A kezdeti lelkesedés és tenni akarás idővel alább hagyott, a létszám csökkent – ez törvényszerűnek mondható, – de a megmaradtak kitartóan dolgoznak. A „törzstagok” száma, akik rendszeresen részt vesznek a munkákban, 17 fő. Rajtuk kívül vannak olyan „tagok” is, akik szívesen segítenek, és a nagyobb akciókba kapcsolódnak be. A gondviselés segített a csoport tevékenységi „bázisának” megtalálásában: néhai özv. Králik Andorné, Mici néni 1997-ben végrendeletében a plébániára és a ferences rendre hagyta a tulajdonát képező Szécsény, Haynald út 16. szám alatti családi házat azzal, hogy a szécsényiek és a szegények javára használja. Ezt az ingatlant a Ferences Tartományfőnökség használatra átadta a plébániai Karitásznak, így ebben a templommal szemben lévő épületben végezzük tevékenységünket. Az épület rendkívül leromlott állapotban volt, mivel a volt tulajdonosoknak nem volt pénzük a felújításra. Ez a feladat a plébániára hárult. Több éves munkával az épület kívül, belül megújult: elkészült a tető cseréje, a gáz bevezetése, a belső festés, mázolás, a külső vakolás, a kert rendezése. Még mindig van elvégzendő feladat, de már komfortos, így több célra is alkalmas (Karitász munka, közösségi találkozók, vendégház). A felújításhoz a plébánia jelentős támogatást kapott a Ferences Rendtartománytól, a Váci Püspökségtől, valamint kisebbeket a Szécsényi Önkormányzattól, az Ipolyvidéki Erdő és Fafeldolgozó Rt-től és az ÉMÁSZ-tól. A Karitász munkája jelenleg három irányú: a rászorultak támogatása, aktív részvétel a plébánia életében és a csoport belső élete. 3.2.1 Rászorultak támogatása: Ez a legfontosabb tevékenység, amely nagy türelmet, megértést, tapintatot igényel. A Karitász csoport tudatában van annak, hogy a társadalom és Szécsény minden baját aligha képes orvosolni, erre sem 9
energiája, sem képessége nincs, azonban a legkisebb jó is Isten szerető jóságának jele, s így minden tőle telhetőt igyekszik megtenni. A csoport városunk sajátosságait igyekszik figyelembe venni. Szerencsére a régi értelemben vett szegények, nincstelenek, hajléktalanok kevesen vannak, ugyanakkor az emberek többsége szégyelli szegénységét, beosztja azt a keveset ami van, de olyanok is vannak, akik követelőznek, kritizálnak, szinte kielégíthetetlenek. • A csoport legfőbb feladata az igazán rászorultak megkeresése és támogatása, lehetőség szerint ruhákkal, pénzzel, élelmiszerrel való segítés. Ezek eljuttatásában, átadásában, kiosztásában többféle móddal próbálkoztunk, de még keressük a legjobbat. Sokszor szembe kell nézni az elutasító büszkeséggel vagy a sértődékeny irigységgel is. • A Karitász ház a jelenlegi gyakorlat szerint minden pénteken 16-17 óra között van nyitva – ez alatt az idő alatt fogadjuk az adományokat – és minden hónap első péntekén van lehetőség az összegyűlt ruhaneműk válogatására, beszerzésére. (Ez azért alakult így, mert voltak olyanok, akik a heti két alkalommal való nyitva tartás idején mindig zsákszámra igényeltek ruhaadományt.) • Rendszeresen látogatjuk a betegeket, karácsonykor és húsvétkor műsorral és ajándékkal kedveskedünk az ágyban fekvő betegeknek, így visszük el hozzájuk Isten szeretetét. • Az árvizek sújtotta kárpátaljai települések lakóinak megsegítésére 1998-ban több plébániát összefogó akciót szerveztünk, a Karitász gyűjtötte össze az adományokat, melyeket első alkalommal 5 teherautóval, másodszor 25 tonnás kamionnal szállítottunk Nagyszőlősre. A 2000-es magyarországi árvíz idején segélyakciónkat megismételtük. Jó volt tapasztalni az emberek jóságát, segítőkészségét, nagylelkűségét. • Évente tartunk Erzsébet-Katalin napi jótékonysági bált, melynek bevételét egy-egy nemes célra ajánlottuk fel, így támogattuk az időseket, az árvízkárosultakat, nagycsaládokat, az ipolytölgyesi otthon lakóit, legutóbb pedig a szászvárosi gyermekotthont. A bálok mindig nagy érdeklődés mellett, jó hangulatban zajlottak. A bál szervezése és lebonyolítása az elmúlt évben más, civil szervezetekkel közösen történt. • A rászorulók támogatásának pénzügyi fedezetét az adományokon túl, a Szent Antal persely pénzadományai és a Betegek Megsegítéséért Alapítvány lakossági 1%-os felajánlásából származó bevételek képezik. • Az iskolakezdéskor évente tanszersegéllyel támogatjuk a rászoruló gyermekeket, családokat. Ennek összegét a plébánia, a Karitász és az „Élő Kövek Alapítvány egyenlő arányban viseli. • Karácsonykor a többgyermekes családokat ajándékcsomaggal lepjük meg, mely édességet, gyümölcsöt tartalmaz. • Jó a kapcsolatunk a helyi önkormányzat szociális feladatot ellátó dolgozóival. Kölcsönösen tájékoztatjuk egymást a bajba jutott emberekről, a segítség lehetséges módjáról. 3.2.2 Részvétel a plébánia életében: A Karitász csoport tagjai rendszeresen segítenek az egyházközségi rendezvényekés feladatok megszervezésében, lebonyolításában, minden olyan feladatban, amire szükség van. A vállalt és állandó plébániai feladatok a következők: • Templom díszítése, 4 csoportban. A korábbi években rendezett szaktanfolyamokon tanultak alapján illően, ízlésesen díszítjük az oltárokat, minden héten, a hozott, vásárolt virágokból. • Részvétel a templom évi nagytakarításain. • Részvétel a pünkösdi férfi zarándoklat előkészítésében (szentkúti szálláshely kitakarítása, vacsora készítése a zarándokok részére). • A terem berendezése és sütemények készítése a jegyesoktatás otthonosabbá, csaliasabb légkörűvé tételében. • Az Úrnapi körmenet ünnepélyessé tételében egy sátrat a Karitász ház kapujában a csoport tagjai készítenek. • Húsvétkor, Porciunkula búcsún, Szent Ferenc ünnepén, farsangi bálon az agapék szervezése, előkészítése. • Keresztény kiadók könyveiből alkalmi könyvvásár szervezése karácsony előtt, a Porciunkula búcsún. • Segítő szolgálat a szeptember 8-i temetőkápolnai búcsúhoz a kápolna díszítésében. • Segítés a kolostor nagyobb betakarítási munkáiban. 10
3.2.3 A Karitász, mint közösség belső élete: A Karitász, mint közösség vesz részt a plébánia életében, lelki programjain is, ugyanakkor maga is mint közösség működik. • Minden év elején munkatervet készítünk, amiben felvázoljuk az adott év legfontosabb programjait. • Minden hónap első szerdáján a szentmisén és a zsolozsmán való közös részvétel után találkozunk, ahol megbeszéljük az adott hónap eseményeit, kiértékeljük az elvégzett feladatokat. • Részt veszünk az egyházmegyei rendezvényeken, kapcsolódunk programjaikhoz is. • A májusi litánián, a decemberi szentségimádási napon, mint közösség veszünk és vállalunk részt. • Eddig minden évben szerveztünk kirándulást közeli helyekre (Ipolytarnóc, Hollókő, Ipolytölgyes). • 2003-ban külön lelkigyakorlaton vettünk részt Szentkúton. Ezután újult erővel, feltöltődve tudunk a szegények szolgálatára lenni, ami nem könnyű feladat.
3.3 Tervek a Karitász jövőbeni tevékenységére nézve: A legfontosabb az elért eredmények megtartásán való munkálkodás. Ez sem kis feladat, mert érezhető időnként a közösség és a tagok „kifáradása”, a különböző intrikák kedvezőtlen hatása is. A Karitász csoport jelmondata: „Jót tenni jó!” Fontosnak tartjuk ezt az értéket és elhatározást megismertetni minél több hívővel. Keresni kell a módját, hogy újabb tagokkal bővülhessen közösségünk. Jó lenn, ha férfiak is minél inkább magukénak éreznék a karitatív szolgálatot. Szükségesnek tartjuk továbbá: • Állandó bensőséges kapcsolatban lenni az Úrral, mert a szeretetszolgálat alapja az isteni szeretet, amelyet Egyházára bízott. Az Ő segítségéért, erejéért könyörögni, megköszönni azt a sok jót amit mi és általunk mások is élvezhetnek. • Szeretnénk a korábbi gyakorlatnak megfelelően a havi szentségimádási órát megtartani. Imádkozni a betegekért, szükségben lévőkért. • Fontos feladat a betegeket gondozók lelki támogatása. • A meglévő szolgálatokat tartalommal megtölteni, hogy a munkánk mögött mindig lássuk az embert, hogy még tapintatosabban, melegszívűen tudjunk közeledni az emberekhez, Jézus Krisztus szeretetét és jóságát közvetítve. • A Karitász ház jobb kihasználása érdekében, annak megszervezése, hogy alkalmas legyen lelkigyakorlatot végzők fogadására, családok nyaraltatására. Ez rendszeres figyelmet igényel a kert és a ház karbantartásában. • Szakmájuk révén felkészült szakemberekkel alkalmas lenne a házban megszervezni a fiataloknak, idősebbeknek a kulturált szórakozás lehetőségét, így alkalmanként klubszerűen működhetne, színes programokkal: előadások, filmvetítések, színház, mozi látogatások, zarándoklatok, kirándulások, helyi túrák szervezése stb. • Megfontolandó –, de a csoport energiáin túlmutató vállalkozás – lenne fogyatékkal élők, magányosok számára munkalehetőséget teremteni, amely azonban csak állami szociális pályázatok segítségével valósítható meg. Az ötlet ugyan nagy energiát igényelne, de megvalósításáról nem szabad lemondanunk – keresve Isten akaratát és a megvalósítás lehetőségét.
4. Evangelizáció, új evangelizáció és katekézis 4.1 Az evangelizáció tartalma és jelentősége Mennybemenetelekor Jézus ezt a parancsot adta tanítványainak: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek” (Mk 16,15). A II. Vatikáni Zsinat tanítása, a tanítást tartalmazó dokumentumok egyértelműen meghatározzák az egyház küldetését és feladatát a világban. Az Ad gentes kezdetű zsinati dokumentum megfogalmazása szerint az egyház „természeténél fogva missziós beállítottságú”, a VI. Pál pápa által kiadott „Evangelii nuntiandi” kezdetű apostoli buzdítás pedig kijelenti, hogy az egyház „azért van, hogy evangelizáljon…, a jóhírt az emberiség minden részéhez elvigye”. Az Egyház és benne minden hívő feladata tehát, hogy életével és szavaival tanúságot tegyen az evangéliumról, arról a gazdagságról, amelyet a hitben és az Egyház közösségében megkapott és él. 11
A mai korban – a négy évtizedes ateista ideológia után – egyre erősebben jelentkeznek a krisztusi tanítással és a keresztény értékrenddel ellentétes materialista vagy épp vallási köntösbe bújtatott eszmék, tanítások, irányzatok, sőt kifejezett keresztényellenes megnyilvánulások tanúi lehetünk, és ezek további erősödése várható. Mindez azonban az evangelizáció egyre sürgetőbb szükségességét veti fel az Egyház és a hívek számára. Ugyanakkor „a megkereszteltek egy része sajnos titkolja keresztény voltát, akár a vallások közötti félreértett dialógus miatt, akár bizonyos irtózás miatt attól, hogy a mai társadalomban tegyen tanúságot Jézus Krisztusba vetett hitéről. A hit ezen helyzetei arra sürgetik a magvetőt, hogy új evangelizációt bontakoztasson ki, főleg azokban a régi hagyományokkal rendelkező egyházakban, melyekben a szekularizáció mélyebben hatott. Ebben az evangelizációra éhes új helyzetben a missziós igehirdetésnek és főként a fiatalok és felnőttek katekézisének feltétlen elsőbbsége van.” (A Katekézis Általános Direktóriuma 26.) Az evanglizáció folyamat, amelynek lényeges eleme a katekézis, azaz a híveket a hit megélésébe bevezető tanítás, a hit megélésén keresztül a hit és az Egyházhoz való tartozás elmélyítése. Az evangelizáció folyamatában a katekézist „elsőbbséget élvező mozzanatnak kell tekinteni”, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül a nem hívőkkel való párbeszéd lehetőségét és felelősségét. Az Egyház és így plébániánk evangelizációjának területei tehát, amelyekre különös figyelmet kell fordítanunk: • a nem hívők felé való tanúságtétel és a párbeszéd kezdeményezése • a hívők újra evangelizálása • a katekézis
4.2 A nem hívők felé való tanúságtétel és a párbeszéd kezdeményezése Sajnos azt kell megállapítanunk, hogy a környezetünkben élő nem hívők felé tudatos evangelizációnk nincs, vagy csak alig-alig van jelen közösségi életünkben. A média és a politika által megjelenített torzított és a társadalomba sulykolt képet ellensúlyozni a nem hívőkben ugyanezen az úton aligha tudjuk, és ezen a módon versengeni nem is érdemes. Bár a városi kábeltelevízióban hetente leadott Egyházmegyei Híradó, a Szécsényi Harangok egy-egy száma elérheti őket, a hívek által vállalt személyes tanúságtétel és a közösségi lét megnyilvánulásai mindennél jelentősebbek. Plébániai életünk egyik legfontosabb területe tehát, hogy a hívekben tudatosítsuk hitükből fakadó felelősségüket és küldetéstudatukat, hogy így tudatosabban felvállalják a tanúságtétel minden formáját, elsősorban életükkel, de ha kell, szavaikkal is megvallva hitüket, és alkalmas közvetítői legyenek az evangéliumnak, kapcsai az Egyházhoz vezető útnak. Másrészt nem feledhetjük, hogy minden krisztusi közösség (egyház, plébánia, közösség, család) szentségi valóság, mert egy külső cselekedet – a tagok kölcsönös szeretete – által maga Krisztus jelenik meg benne: „ahol ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok közöttük” (Mt 18,20). Az Egyház, illetve a krisztusi közösség azért tud Isten jele lenni, mert jelen van benne Krisztus. Tudatosítanunk kell magunkban, hogy az Egyház minden megnyilvánulási formája egyben Krisztusnak megnyilvánulása is. Egyéni és közösségi lelkiismeretvizsgálatunk és számvetésünk komoly feladata, hogy vajon mennyire találnak bennünket egyénileg és közösségileg is nyitottnak, befogadónak, családiasnak, sugárzónak, örömtelinek a nem vallásos emberek, a nem katolikus testvéreink? Vajon mennyire vagyunk készek hitünkről tettel és szóval hiteles tanúságot tenni? Ezzel egyidőben olyan programokat, tevékenységeket kell tervezünk ezért, amely találkozási pontot jelenthetnek közösségünk vallásos, élő hitű tagjai, fiataljai és a nem hívő és/vagy kereső emberek között.
4.3 A keresztény hívők újra evangelizálása Bár Szécsény erősen katolikus, vallásos hagyományokkal rendelkezik, mára sok felnőtt katolikus hívő – immár szülő, lassan nagyszülő – hitében maga is képzetlen, bizonytalan, Egyházhoz való tartozása laza, keresztény nevelése, hitoktatása – a kommunista rendszer családi vonatkozásai miatt – sokszor felületes, hiányos maradt, a média és a divatos eszmék könnyen befolyásolják. Egyre többen vannak a „maguk módján vallásosak”, akik értetlenül állnak az Egyház tanítása, „elvárásai” előtt, ugyanakkor az Egyházat és a plébániát egyfajta szolgáltatásnak tekintik. Evangelizációnknak hozzájuk is el kell jutnia, hozzájuk is nyitottan kell szólnia. A plébánia kötetlenebb jellegű programjai – Vidám Családi Nap, Farsang, Karitász bál – és a gyermekek szentségi felkészí12
tése kapcsán a szülők részére tartott találkozók az ő megszólításukat, meghívásukat, újra evangelizálásukat is célozza. Ezek a programok és megszólítási alkalmak azonban csak akkor eredményesek, ha hathat rájuk a keresztény élet „kisugárzó” ereje és a keresztény közösség létéből fakadó tanúságtétele, és ha ezek további személyes kapcsolatokban és figyelemben konkretizálódnak.
4.4 A katekézis „Az evangelizáció nem egy részfeladat (pl. nem csak igehirdetés), ellenkezőleg: ’azonos az Egyház (teljes) küldetésével’” Az evanglizáció folyamat, amelynek a katekézis egy lényeges eleme, s mely folyamatban a katekézist „elsőbbséget élvező mozzanatnak kell tekinteni”. A katekézis irányelveit a II. János Pál pápa által l979-ben kiadott „Catechesi Trandendae” című apostoli buzdítása tartalmazza. Ezt egyben az új szemléletű katekézis alapdokumentumának is kell tekintenünk, ezért a katekézis alapja e dokumentum és a katekézis egészére vonatkozó részletes tanítást és iránymutatást tartalmazó Katekézis Általános Direktóriuma, illetve a Magyar Kateketikai Direktórium. 4.4.1 A jelen helyzet bemutatása, értékelése Ahhoz, hogy céljainkat meg tudjuk fogalmazni, hogy a területen hol és milyen változást szeretnénk elérni, elsősorban a jelen helyzetet kell elemezni. Szükséges megnézni, hogy mi az, ami a mai gyakorlatban jó, előremutató, s melyek azok a területek amelyek a jelen katekézis gyengéi, ezért változtatásra szorulnak. A jelen helyzet elemzésénél a napi konkrét tapasztalatokra, illetve az elmúlt öt év hitoktatással kapcsolatos statisztikai adataira támaszkodtunk. 4.4.1.1 Általános helyzet, feltételek A. Csoportok, létszám Plébániánkon az elmúlt öt évben minden korosztály – óvodástól idős korig – számára biztosítva volt a katekézisen való részvétel. E lehetőséggel – bár változó mértékben – igen sokan és folyamatosan éltek. Évente általában 20 korosztályban, 30-35 csoportban folyt a hitoktatás, ami átlagosan 550-570 gyermeket, fiatalt, illetve felnőttet jelentett. A részletes táblázatot a melléklet tartalmazza. Néhány általános következtetés, amely a fenti adatok alapján megállapítható: • Összességében elmondható, hogy az öt év alatt a létszám minden korosztálynál csökkent. Az alsó tagozatban ez a mérték az öt évvel ezelőtti létszám 89 %-a, a felső tagozatban 68 %-a, míg a középiskolás korosztálynál 60 %. • Megfigyelhető a csökkenés az ovis hittannál is, az öt év alatt közel 50 %-kal, nyílván elsősorban a szülők passzivitásának növekedéséből fakadóan. • Általános tendencia, hogy az általános iskola 1. osztályában ugrásszerűen megemelkedik a hittanra járók száma, e növekedés – bár sokkal kisebb mértékben – még a 2. osztályban is tart. Ennek okát a két éves elsőáldozási felkészülésbe látjuk, melyet sokan tévesen értelmeznek, úgy gondolják, hogy a felkészülés és a keresztény életbe való bevezetés csupán ez a két év. • Pozitív dologként értékelhető, hogy a míg az elmúlt időben jellemzően nagyobb mértékben csökkent az elsőáldozás után a 4. osztályos hittanosok száma, e csökkenés mértéke az utóbbi öt évben egyre kisebb. Ennek okát a felkészülés megváltozott módjában látjuk. • Csökkent viszont a felső tagozatban hittanra járó gyermekek száma (kb. 70 %) míg a bérmálás előtti felkészítésben a létszám újra növekszik. • A létszám csökkenésénél nem lehet csupán az abszolút számokat nézni, az alsó tagozatosoknál illetve az óvodásoknál mindenképpen figyelembe kell venni az általános gyermeklétszám jelentős visszaesését, míg a felsőben illetve az idősebb korosztálynál egyértelmű az érdeklődés hiánya. • Bár sok szempontból lehetne még értékelni a fenti adatokat, de úgy gondoljuk, hogy nem elsősorban ezzel kell foglalkozni, hisz – bár csábító lehet a nagyobb, illetve a növekvő létszám – a katekézis eredményességét mégsem lehet csupán számokkal lemérni.
13
Korosztály Óvoda 1. 2. 3. 4. Alsó összesen 5. 6. 7. 8. Felső összesen 9-11. Bérmálási felkészítő Ifjúsági hittan Felnőtt Összesen
Csoportszám 2 3-4 3-4 3-4 2-3
1999-2000 42 67 79 82 47
2000-2001 27 70 66 73 52
2001-2002 27 62 73 64 56
2002-2003 20 64 60 73 52
2003-2004 20 57 61 63 66
-
275
261
255
249
247
2 2 2 2
51 58 65 41
50 50 58 44
54 48 37 48
47 54 53 35
34 43 40 30
-
215
202
182
189
147
2-3
lsd. Bérm.
36
lsd. Bérm.
48
22
2-4
66
66
79
69
30
1-2
10
10
8
8
24
3-4 -
30 638
30 632
30 586
32 615
30 510
B. Hitoktatók A 90-es évek elejétől – a rendszerváltozással megváltozott helyzet miatt – ugrásszerűen megnőtt a hitoktatásban résztvevők száma, ezért az atyák mellett szükségessé vált a világi hitoktatók alkalmazása is. Plébániánkon ezidő alatt jellemző volt, hogy két-három atya mellett, még másik két-három világi hitoktató tevékenykedett. Jelenleg 4 óraadó és egy főállású hitoktató, illetve két atya végzi ezt a feladatot. A jelenlegi hitoktatók mindegyike rendelkezik megfelelő képesítéssel, illetve egyikük most végzi a főiskolát. Felkészültségükről elmondható, hogy mindannyian tőlük telhető legjobban igyekeznek a rájuk bízottakkal foglalkozni. Ennek érdekében rekollekciókon, lelkigyakorlatokon, illetve konferenciákon, továbbképzéseken vesznek részt, bár ezen a területen úgy érezzük, vannak hiányosságok. A hitoktatók – bár különböző mértékben – a hittanosaikkal együtt részt vesznek a különböző plébániai események, ünnepségek, liturgikus alkalmak szervezésében, lebonyolításában, illetve szervezik és segítik az évenkénti nyári táborokat és alkalmi kirándulásokat. A hitoktatók évente több alkalommal találkoznak, ahol megbeszélik az aktuális feladatokat, az ezekből adódó konkrét teendőket. Hiányosságként említhető meg, ha csupán erre szorítkozik a találkozó, és a személyes gondok, problémák megosztására, ezek megbeszélésére, egymás segítésére kevesebb hangsúlyt fektetünk. Hogy ezen változtassunk, ez csupán rajtunk múlik. C. Hely, időpont A foglalkozásokat heti két órában (2 x 45 perc) három helyen tartjuk: az óvodában, az általános iskolában, illetve a plébánián. Általános gyakorlat, hogy az alsó tagozatosok óráit osztályonként a saját iskolájukban tartjuk, míg 5. osztálytól kezdve a plébánián, évfolyamonként két csoportban folyik a hitoktatás. A plébániai környezet – az e célra kialakított hittanterem (egy nagyobb tanterem, egy játékra is alkalmas közösségi terem és egy kiscsoportos foglalkozásra alkalmas, klub jellegű terem) – minden szempontból megfelelő, elősegíti a gyermekek és fiatalok ráhangolódását a foglalkozásokra. Az iskolai környezet egészen más, igazi evangelizációs terület. Mivel a gyermekek ún. egésznapos oktatásban vesznek részt, igen nagy alkalmazkodást kíván az órák helyében és idejében való megegyezés – bár meg kell jegyezni, hogy az utóbbi években ismét nagyobb támogatás tapasztalható az iskolában tanító pedagógusok, illetve az iskola vezetése részéről. Ennek megfelelően minden órát sikerül a rendes tanítási idő végéig (du. 4 óra) megtartani, és az elmúlt évekhez képest nagy előrelépés, hogy az idén külön hittantermet tudtunk kialakítani. Sajnos az óvoda foglalkozások időpontjáról mindez nem mondható el. Bizonyosan többen vennének 14
részt a foglalkozásokon, ha ezeket nem délután 4 és 5 óra között lehetne megtartani, ahogy ez más települések óvodáiban ez természetesen megoldott feladat. Az ebben való változtatáshoz az óvoda vezetése részéről kellene nagyobb támogatás. Összességében a foglalkozások helyéről és idejéről elmondható, hogy a plébániai környezet kifejezetten jó, és szép, a gyermekek és fiatalok szeretnek ide járni, az időpontokban pedig megpróbálunk több lehetőséget megadni, hogy tudjanak választani. Az iskolai foglalkozásoknál a helyzet az utóbbi időben kedvezően változott. Tudomásul vesszük, hogy helye és speciális feladata van ilyen környezetben is a katekézisnek, „úgy kell tekinteni az iskolában történő katekézisre, mint előevangelizációs fázisra, amelyben a gyermek az első igehirdetésben részesül” (MKD 4.3.1.). Mindezek mellett fontos szem előtt tartani, hogy „a katekézis elsődleges helye a plébánia közösség” (KÁD 257), és „az iskolai hitre nevelés a plébániai közösséghez való kapcsolódás nélkül nem képes elérni a katekézis alapvető célját” (MKD 4.1.4.), a Jézus Krisztussal való eleven kapcsolatra elvezetést. Meg kell említeni, hogy a hitre való nevelés fontos része a nyári tábor, amelyen az elmúlt években egyre több gyermek és fiatal vett részt. A táborok lebonyolításában, vezetésében a hitoktatókon kívül a volt bérmálkozó fiatalokra és néhány szülőre számíthattunk. A táborok célja nem a nyaraltatás, hanem a lelki gazdagodás, a közösségformálás és a pihenés. Bár egyes szülők vagy fiatalok részéről még mindig érezhettünk idegenkedést, tapasztalataink szerint a résztvevőknek jó és nagy élményt jelentett minden ilyen tábor, és egy ilyen együtt töltött hét folyamán több eredményt lehetett elérni, mint az egész évi hittanórákon. E hagyományt a jövőben is folytatni kívánjuk. 4.4.1.2 A katekézis speciális része – a szentségfelkészítés „A katekézis a keresztény embert felkészíti arra, hogy a közösségben éljen és tevékenyen vegyen részt az egyház életében és küldetésében (KÁD 86.). Az Egyház életébe való bekapcsolódás a beavató szentségeken keresztül történik. A szentségekre való felkészítés a katekézis speciális része, mert különleges odafigyelést, megváltozott szemléletet és módszereket igényel. A bevezetőben említett dokumentumok szerint e szentségfelkészítésnek a katekumenátus intézményében kell történnie. Jelenleg plébániánkon az elsőáldozásra illetve a bérmálkozásra való felkészítésnél törekszünk ennek megvalósítására. Azért e kettőről szólunk, mert itt foglalkozunk nagyobb létszámmal a jelöltekkel, de évenként előfordul egy-két kisgyermek (8-10 éves) illetve felnőtt keresztelési előkészítése is. A. Elsőáldozási felkészítés Jelenleg az elsőáldozásra való felkészítés az iskolai hitoktatás keretében történik a 2-3. osztályban. (Ennek hátrányairól illetve nehézségeiről korábban szóltunk.) A katekumenátus intézményeiben történő felkészítést hét éve vezettük be. Ennek megfelelően igen sok változás történt: • A gyermekek felkészítésében – amennyire lehetséges 15-20 fős csoportokban – megpróbálunk jobban odafigyelni a személyes jellegre (mit jelent ez számodra, hol tartasz, mit kell tenned, élned keresztényként, miért jó és fontos ez…, stb.) • Elkezdtük a szülőkkel való foglalkozást, ami havi rendszeres találkozókat jelent. Itt egyrészt tájékoztatjuk őket, hogy a gyermekeikkel hol tartunk, másrészt segítséget próbálunk nyújtani az ő feladatuk (ők a gyermek elsődleges hitoktatói!) mind jobb teljesítéséhez. • Bevezettük a katekumenátus kötelező szertartásait (bemutatás, kiválasztás, skrutinium, azaz a hit megvizsgálása), amelyeket a plébánia közösségével ünnepelünk. • Időben szétválasztottuk az elsőáldozást és az első gyónást, hangsúlyozva mindkét szentség fontosságát, és egyben az egységét is. Az elmúlt hét év tapasztalata alapján elmondható, hogy észlelhetők kedvező változások (több hittanos marad a 4. osztályban, két-három család mindig szorosabban kapcsolódik utána a plébániához), de sajnos érződik már a megszokás is, ami annyit jelent, hogy megteszik a szülők amit „kell”, de mindez üres marad. B. Bérmálkozási felkészítés • Az egyik változás volt az elmúlt időszakban, hogy a bérmálkozásra való felkészülés korhatárát megemeltük, így a 9-10. osztályosak kezdhették el a két éves készületet. Ennek oka a gyerme15
•
•
•
•
• •
kek és fiatalok későbbi érésének jelensége, és hogy a felnőtt kereszténység szentségéhez minél felnőttebben, tudatosabban járulhassanak, annak tartalmát, jelentését is teljesebben felfogva és megélve. Ez kezdetben nagy ellenállást váltott ki, (sokan elvitték máshová a gyermekeket,) de mára elfogadottá vált. Ennek értelmében a bérmálkozáshoz ma kétéves felkészülés után 16-17 éves fiatalok járulhatnak. Szintén az elmúlt évek gyakorlata volt, hogy a plébániai katekézis egyben a bérmálkozási felkészülést is jelentette a 9-11.-es korosztály számára. Ebben 2003-ban történt változás, amikor – az ide vonatkozó dokumentumok útmutatása alapján – ennél a korosztálynál már szétválasztásra került a folyamatos katekézis és a szentség vételére való felkészülés. Ennek megfelelően nem mindenki kezdhette el a két éves készületet – ez nagy értetlenséget és ellenállást váltott ki sok szülő részéről. Ezen fiatalok egy része a folyamatos katekézisen való részvételt is abbahagyta. Mégis úgy gondoljuk helyesen döntöttünk, mely gyakorlatot a jövőben is szeretnénk megtartani. (A valódi kérdés: Vajon ők vagy a máshová elvitt társaik, ha bérmálkozáshoz jutnak, értik és élik-e, amit a szentségben kapnak, élő hitű és gyakorló tagjai lesznek-e plébániaközösségüknek?) A felkészülés folyamán igyekszünk bevezetni a fiatalokat az Egyház közösségi, liturgikus életébe, a szolgálatba. Ennek érdekében különböző programokon, lelkigyakorlatokon, közösségi és liturgikus alkalmakon való részvételt és szolgálatot kínálunk fel számukra. Sajnos az elmúlt időszakban az ezeken való részvételt is gyakran „kötelező” feladatnak tekintették. Ezért a jövőben arra törekszünk, hogy ezeket a lehetőségeket felkínáljuk, segítjük őket, hogy ezekbe bekapcsolódhassanak, és figyeljük, hogy ki hogyan él velük. Alapvető célunknak tekintjük, hogy a fiatalok egymással is közösséggé formálódjanak, így segítve egymást a keresztény fejlődésük folyamatában. A bérmálkozási felkészítésben is bevezettük a katekumenátus kötelező szertartásait. Szintén a felkészülés része a szülőkkel, illetve a bérmaszülőkkel való foglalkozás. Ennél a hangsúly a bérmaszülőkön van. Velük a két év alatt négy-öt alkalommal, míg a szülőkkel egy-két alkalommal találkozunk. E találkozók célja, hogy felébresszük felelősségüket, illetve tőlünk telhetően segítséget nyújtsunk vállalt feladataik teljesítéséhez. A felkészülés folyamán igyekszünk mind személyesebb kapcsolatot kialakítani a jelöltekkel, törekszünk jobban megismerni őket. Ennek érdekében évente egy-két alkalommal személyes beszélgetésekre is sor kerül, úgy érezzük azonban, hogy a fiataloknak ezekre nagyobb igényük van. Rendszeres találkozókat szervezünk a bérmaszülőknek és a szülőknek, amelyek a hit és a plébániához való tartozás felfrissítésének alkalmai, amennyire élnek vele. Az elmúlt évek tapasztalata, hogy bár a felkészülés folyamán komoly a fiatalok szándéka és elhatározása, hogy az Egyház élő tagjaivá váljanak, bérmálkozás után mégis aránylag kevesen maradnak meg a plébánia közösségében. Ennek hátterében gyakran a szülők és a környezet lebeszélő hatása vagy elvárása van, máskor a világias hatások, a túlterheltség, és a távoli iskolában való továbbtanulás, de az egyéb okokat is folyamatosan keressük.
C. Jegyeskurzus Csak megemlítjük a plébániánkon folyó házasság szentségére való felkészítést, melyről a családcsoport terve részletesen beszámol. 4.4.1.3 Felnőtt katekézis Mint említettük, a hitben való előrehaladás a hívő ember folyamatos feladata, ezért a plébánia igyekszik minden korosztály számára biztosítani a katekézis lehetőségét. Ennek megfelelően jelenleg a felnőttek 8 csoportba kapcsolódhatnak be érdeklődésüknek, és életállapotuknak megfelelően. Amint kitűnik, minden korosztály megtalálhatja lelki növekedésének és a közösségnek helyét. Hogy a felnőtt katekézisbe bekapcsolódók száma mégis csekély, nem a közösségek minőségének, inkább a hívek passzivitásának eredménye, ami azonban a csoportok tagjai számára inkább további kihívást kell jelentsen a nyitottságra és az evangelizációra.
16
A. Bibliaóra Plébániánkon a legrégebben működő felnőtt csoport. Heti rendszerességgel, egy atya (Miklós atya után Tihamér atya) vezetésével a bibliai ismereteiket mélyíthetik el, illetve aktuális egyházi eseményekről hallhatnak. Sajnos az utóbbi időben nagyon lecsökkent a csoport létszáma. B. Családos csoportok A plébánián már régebb óta működő csoportban 6-10 házaspár heti rendszerességgel találkozik. Évente egy-egy megadott témáról beszélgetnek egy atya vezetésével, és segítenek egymásnak a keresztény családi élet mind jobb és teljesebb megélésében. Jelentős szerepet vállalnak a plébánia közösségi alkalmainak szervezésében és lebonyolításában. Kb. egy éve jött lére három család részvételével egy másik családos csoport, amelyben a MÉCS családközösség útmutatása szerinti témákról beszélgetnek havi egy alkalommal. Céljuk a házastársi kapcsolatuk és a családi életük folyamatos felülvizsgálása és keresztény értékek szerinti alakítása. Jelenleg öt család tartozik e közösséghez. C. Fiatal házasok Három éve működik plébániánkon a fiatal házasok csoportja. Tagjai azok a párok, akik korábban a jegyeskurzuson vettek részt. Két elkötelezett, érettebb házaspár vezetésével kéthetente találkoznak és igyekeznek hitünk tanítását, egymást, magukat megismerni, életüket és házasságukat a keresztény értékekhez igazítani. A jegyeskurzusok résztvevői minden évben meghívást kapnak, ám a kezdeti lelkesedés és ígéret után nem kapcsolódnak be a csoportba. Ezt elsősorban az új család alapításából fakadó feladatokkal indokolják. D. Szülősuli Harmadik éve működik plébániánkon a Szülősuli. Az alapötlet az elsőáldozó szülőkkel való foglalkozás kapcsán született meg: jó lenne ezekről a témákról (szülői hivatás, gyermeknevelés, keresztény nevelés és ezek minden öröme és nehézsége) bővebben, közvetlenebbül beszélgetni. Havonta egy alkalommal várjuk az érdeklődő szülőket. Sajnos ez az érdeklődés gyér, a résztvevők azoknak a szülőknek egy része, akik egyébként is kapcsolódnak a plébánia más csoportjához, s akiknek igazán szántuk, azok nem jönnek. E. Ifjúsági hittan Az ifjúsági hittanosok két csoportban hetente találkoznak a plébánián egy-egy atya vezetésével. Az egyik csoport (szombat) azokból a fiatalokból áll, akik már több éve bérmálkoztak, a másik (csütörtök) pedig az egy éve bérmálkozott fiatalokból alakult. A két csoport létszáma kb. 20 fő. Találkozásaikon bibliaismerettel és korosztályukat érintő kérdésekkel foglalkoznak. Öröm, hogy vannak ők nekünk, és jelenlétüket szívesen érzékelnénk jobban a plébánia közösségén belül. Ezen kívül fontos csoport a szegénygondozó nővéreknél péntekenként este találkozó Taize-i imaóra közössége, ami a fiatalok önmagára találásában, imaéletének elmélyítésében nagy segítség. F. A Képviselőtestület Itt szólunk a plébániai Képviselőtestületről. A testület, tevékenysége és a plébánia életében betöltött szerepe az elmúlt évtized alatt jelentős változáson ment át. A régi – sok vihart hűséggel és becsülettel megélt, megküzdött – testületi tagok kicserélődtek. A testület kevésbé ügyviteli és döntő szerv, inkább maga is egyfajta közösség lett, akik a plébániai élet egészét viselik szívükön. 2004-ben a hívek már választással szavazhattak a tagokra. Az új testület tagjai mindannyian lelki alapokból merítve felelősen igyekeznek gondolkodni Egyházunkról és plébániánkról. Ez jó alap lehet a jövő útjait keresve. Ugyanakkor meg kell említeni azt is, hogy nagy figyelmet igényel mindannyiunktól, hogy senki ne legyen túlterhelve, senki ne érezze feleslegesnek munkáját, ne várjon a másik kezdeményezésére. Sok feladat vár e téren még ránk. A testületi találkozók lényeges része a továbbképzés, amiben lelkipásztoraink és végzettséggel rendelkező tagjaink segítenek. A testületi tagok és más felnőtt közösségek tagjai 2000-ben és 2002-ben közösségépítő lelkigyakorlaton vettek részt. Ezt a hagyományt célszerű megőriznünk. 17
G. A Ferences Világi Rend Szécsényben 1990-ben újraéledt a Ferences Világi Rend Szent Klára közössége, akik a regionális és az országos vezetőséggel összhangban tőlük telhetően kiveszik részüket a Világi Rend egészének életéből is. Az 1950-ben már fogadalmas tagokhoz több új hívő csatlakozott, ezzel együtt is csak az idősebb korosztály képviselteti magát. Létszámuk jelenleg 24 fő, közülük 16 szécsényi, 8 környékbeli. Kéthetenkénti találkozójuk mellett rendszeres segítői a plébániai életnek, sokan tagjai a Karitásznak. A közösség otthonra lelt a plébánia egykori közösségi házának egy részében, amelyet szorgalmasan gondoznak. 4.4.1.4 Összegzés A fentiekben részletesen próbáltuk bemutatni a plébániánkon folyó katekézist. Összességében elmondható, hogy az utóbbi években igen sok kedvező változás történt, ugyanakkor az idő multával megmutatkoznak a hiányosságok is. Bár a bemutatásnál ezek nagyrészt kiderültek, most mégis felsoroljuk ezeket: Pozitívum: • • •
• • • • • •
Minden korosztálynak biztosítva van a lehetőség a hitben, ismeretben, a személyes elköteleződésben való növekedésre, csoportokba való bekapcsolódásra. Plébánia mint hely egyre nagyobb szerepe. Szentségfelkészítésekben történt változások o két éves felkészülés o katekumenátus intézménye o új szemlélet szerinti felkészítés o családok, szülők szerepe, velük való foglalkozás o táborok, lelkigyakorlatok Hittancsoportok bevonása a liturgiába (szentségimádás, keresztút) Világi hitoktatók jelenléte, részvétele Iskolai hittanterem Iskola vezetésével jó kapcsolat Fiatalokkal, felnőttekkel való foglalkozás Nyári táborok gyerekek, fiatalok és családok, csoportok számára Negatívum:
• • • • • • • • • •
Fiatalok és felnőttek megszólításának csekély hatékonysága Családokkal való élő kapcsolat hiánya Folyamatos katekézis hiánya Szentségfelkészítésnél csak részbeni következetesség A folyamatos katekézis és a szentségfelkészítés egybekapcsolódása, azonossága A plébániai hitoktatók aktivitása változó jellegű Kevesen maradnak közösségi tagok a bérmálkozás után Fiatalok szerepe a plébánia életében kicsi Rendszertelen szentmise részvétel és szentségi élet a hittanosoknál Nem veszik elég komolyan a hittant (tanulás, hiányzások)
4.5 Céljaink, terveink 4.5.1 Hosszú távú tervek A KÁD tanítása szerint a keresztény közösség a „katekézis forrása, helye és célja” (KÁD 158). Hosszú távú célként azt jelölhetjük meg, hogy a katekézis résztvevői a plébániai közösség élő tagjaivá váljanak, vagyis eljussanak az egyházban elevenen élő Jézussal való közösségre. Ennek érdekében az elért pozitív eredmények megerősítését és hatékonyabbá tételét tudjuk meghatározni.
18
4.5.2 Közép- és rövidtávú terveink
•
• • • • • •
•
• • •
• •
• • •
• • •
A. Óvoda és általános iskolai korosztály Vonzóbbá tenni az óvodai katekézist. Itt elsősorban a szülőkkel való kapcsolatot kell fejleszteni, személyes beszélgetésekkel, hogy lássák be, hogy jó a gyermeknek ha már ilyen korban is részt vehet ezeken a foglalkozásokon. Ez nem kizárólag a katekéta feladata, számítanánk a plébániához tartozó fiatal szülők segítségére is (személyes beszélgetések). Lehet próbálkozni külön óvodás programok szervezésével, ahol családostól vesznek részt a gyermekek. (pl. kirándulás, játék, játékkészítés…) Az általános iskolás korosztálynál törekedni kell a folyamatos katekézisre, ez feltétele kell legyen a szentségekhez járulásnak. Egyre inkább el kell sajátítani a katekumenális jellegű szemléletet, ennek megfelelően foglalkozni a ránkbízottakkal. Tisztában kell lenni azzal, hogy sok gyermeknek – a családi háttér hiányossága miatt – hitoktatóként mi vagyunk az első hithirdetői. El kell érni, hogy a gyermekek komolyabban vegyék a foglalkozások követelményeit, (hiányzás, tanulás, magatartás). Ebben feltétlen számítunk a szülők támogatására, ennek érdekében évente egy-két közös szülői értekezletet szükséges tartani. Nagyobb hangsúlyt kell helyezni a hittanosoknak az Egyház életébe való bevezetésére o liturgia, o közösségi élet, o szolgálat. Ezért feladatokat lehet kiosztani közöttük, illetve jobban odafigyelni arra, hogy ne mindig ugyanaz a néhány gyerek vállalja ezeket a feladatokat. Sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetni a vasárnapi szentmisén való részvételre. Itt különböző módon lehetne serkenteni őket, pl. hetente különböző szentírási részek képek, stb., melyekből a hónap végén összeáll egy egész, és ezért valami jutalmat kaphatnak. Természetesen ez korosztálytól függő. Szintén serkenteni kell őket a rendszeres szentségi életre. Mindkét célnak különös hangsúlyt ad a Szentatya által meghirdetett Eucharisztikus Év. Erre a foglalkozásokon gyakran fel kell hívni a figyelmet és minden korosztályban maguk módján megemlékezni róla. Itt szintén számítunk a szülők segítségére. B. Szentségfelkészítés Elsődleges cél, hogy a Jézussal való eleven kapcsolatra, közösségre vezessük őket, mindezt korosztályuknak megfelelően. A szentséget mint értéket bemutatni, ennek megfelelően sokkal szigorúbbnak és következetesebbnek lenni a kiválasztásnál. El kell érni, hogy a bérmálkozási készülethez hasonlóan, az elsőáldozásnál is szétváljon a folyamatos katekézis és a szentségfelkészítés, ennek helye pedig a plébánia legyen. E cél megvalósításához személyi feltételek szükségesek. Megoldás lehet a világiak (szülők, fiatalok) mind teljesebb bevonása a felkészítésbe. Ezt mind az elsőáldozási, mind pedig a bérmálkozási felkészítésnél fontosnak tartjuk. A korábban említett dokumentumok megfogalmazása szerint „a katekézis az egész keresztény közösség felelőssége” (KÁD 220). Törekedni kell a személyes kapcsolatok fejlesztésére, elmélyítésére. Több időt kell szánni a jelöltekkel való személyes odafigyelésre. Ez sem kizárólag a katekéta feladata, ha vannak megfelelő segítők. A bérmálkozási felkészülésben bevezethetnénk a katekumenátus nem kötelező szertartásait is, tapasztalatok szerint ez jó hatással van a jelöltek felkészülésére. Szintén nagyobb figyelmet kell fordítani a misztagógia (a hitben való továbbhaladás, mélyülés, a szentség megélésének gyakorlatába bevezető) időszakára. Sajnos ez szinte teljesen hiányzik a jelenlegi gyakorlatunkból. Törekednünk kell arra, hogy mind több konkrét feladatot kapjanak a plébánia közösségi életében, érezzék, hogy fontosak. Ennek érdekében szorosabb kapcsolatot lehet tartani a liturgikus, műszaki illetve a Karitász csoport tagjaival. 19
•
•
•
• •
C. Felnőtt katekézis Terveink között szerepel, hogy a felnőtt katekézis sokkal nagyobb szerepet kapjon a plébánia életében, mint eddig. Különösen fontosnak tartjuk a fiatalok és a szülők meghívását, mert akkor sokkal hatékonyabb lesz a gyermekekkel való foglalkozás is. Nagyobb hangsúlyt kell fektetni a személyes meghívásokra a társaik részéről. Szintén fontos, hogy a plébánia keretén belül a családos közösségek megerősödjenek és vonzó, példamutató módon éljék mindennapi életüket. Természetesen itt is helye van a személyes meghívásoknak. Fontos lenne felébreszteni a vágyat a felnőttekben, középkorosztályban és az idősebbekben is az iránt, hogy az Egyház alapvető és aktuális tanítását mind teljesebben megismerjék, hogy tudatos keresztény életet élhessenek. Az erre való buzdítást főleg a szentmisék keretében gondoljuk alkalmasnak. A meglévő csoportok időnként (egy-egy lelkinapon, plébániai újságban) beszámolhatnának a közösségnek, hogy mit csinálnak, miért jó ez…, ezzel is buzdítanák a bátortalanokat. A felnőtt közösségek számára eddig tartott közösségépítő lelkigyakorlatok hagyományát folytatni kell.
D. Katekéták • A katekétáktól elvárható, hogy rendszeres képzéseken vegyenek részt. Törekedjenek megismerni az egyház katekézisre vonatkozó alapvető, és újabb dokumentumait, az egyház aktuális tanításait, pápai leveleket, buzdításokat. Igyekezzenek részt venni az egyházmegyei, illetve országos találkozókon, ahol a katekézisüket hatékonyabbá tevő elméleteket, módszereket, szemléletet és lelkiséget sajátítanak el. • Általában törekedniük kell a katekumenális jellegű szemléletre, bármilyen korosztállyal foglalkozzanak is. Elsősorban nem az oktatás, hanem a hitre nevelés legyen a cél. Tudniuk kell, hogy a katekéta nem elsősorban hitoktató, hanem tanúságtevő, mert „egyetlen hitoktatónk van Krisztus, és mindenki más csak annyiban nevezhető hitoktatónak, amennyiben Krisztus hírnöke és tolmácsa, amennyiben Krisztus tud szólni az ajkán keresztül.” (CT 6) • Igyekezniük kell, hogy tevékenységük ne csupán az óra megtartására szorítkozzék, hanem tőlük telhetően, képességüknek, adottságaiknak megfelelően aktívan vegyenek részt az egyház közösségi életében. • Fontosnak tartjuk, hogy a rendszeres megbeszélések mellett, a rendszeres imára is fordítsanak időt, (egyéni és közösségi) mert csak „a Jézus Krisztustól eredő személyes meghívás és a vele való kapcsolat a katekéta tevékenységének igazi mozgatója” (KÁD 231). Jó kezdeményezés lehet, ha havonta egy alkalommal közösen imádkoznak szolgálatukért, és a rájukbízottakért. Bízunk abban, hogy ha a katekézisre vonatkozó terveinket komolyan vesszük, ennek érdekében kitartóan szolgálunk, katekéták és segítők egyaránt, akkor az egyetlen és igazi Mestertől nemcsak a missziós feladatot, hanem e küldetéshez szükséges erőt is megkapjuk, így segítve plébániánkat és az egyházat igazi küldetése teljesítésében.
5. Családgondozás 5.1 A családgondozás jelentősége „A történelem jelen szakaszában a családra sok olyan erő támad, amelyek megsemmisíteni, vagy legalább eltorzítani akarják. Az Egyház, tudván, hogy a társadalom valamint önmaga épsége és egészsége szorosan összefügg a család állapotával, sürgetőbb és égetőbb feladatnak tekinti, hogy mindenkinek hirdesse Isten tervét a házasságról és a családról, s védelmezze e terv eredeti gazdagságát és fejlődését” (II. János Pál pápa: Familiaris Consortio 3.) A Család Pápai Tanácsa által 2003-ban az európai családpüspökök részvételével megtartott tanácskozásról kiadott záródokumentumban felhívja a figyelmet: „Emelkedjünk tehát felül a nehézségeken, forduljunk a távolabbi horizontok felé, lépjünk át a kisszerű jövőképen, találjuk meg a reménység jeleit, biztos előrejutásunk kapaszkodóit, tegyük a kihívásokkal szemben alkalmassá és hatékonnyá a családok érdekében végzett pasztorációs munkánkat.” 20
Mindenekelőtt mindannyiunknak az a feladata, hogy új lendülettel az előttünk álló jövő felé forduljon. Legyünk tisztában értékeinkkel, működő közösségeink erősségeivel, a Ferences Közösség gazdagságával, s tudatosítsuk mindenkivel a tulajdonképpeni célt!
5.2 Jelenlegi helyzet értékelése: Plébániánkon jelenleg három családos közösség működik, 17 család részvételével. Ez a szám az egyházközség létszámához, sőt a rendszeresen szentmisére járók létszámához képest is viszonylag kevés. A házaspárok ezekben a közösségekben a személyes hit elmélyítése mellett törekednek egymás tapasztalataiból merítve, az egyház tanítását megismerve erősíteni a családi és házastársi kötelékeiket. Többnyire ezekre a házaspárokra lehet támaszkodni az egyházközségi rendezvények szervezésében is. Egyházközségünkben jól szervezetten működik a jegyesoktatás. Sajnos az egyre csökkenő házasságkötések miatt a helybeli párok létszáma is csökken, így a meghívott képzett előadók „jobb kihasználása” érdekében célszerűnek látszott a környező plébániák jegyesképzését is felvállalni. Ezzel egyfajta missziós tevékenységet is felvállaltunk, amelyet az igényekhez mérten továbbra is folytatni fogunk. A jegyesoktatás zökkenőmentes lebonyolításában, az ismerkedési nehézségek áthidalásában, a kiscsoportos beszélgetésekben, a jegyesoktatás anyagának összeállításában, valamint egy előadásban helyi házaspárok (akik jegyesoktatói képzésen is részt vettek) nyújtanak segítséget. Gyermekeink nevelésének segítésére, a tapasztalatok kicserélésére Szülőklub jött létre, ahol a Szentírás és az Egyház tanítása alapján egy hitoktató előadásával és irányításával folyik a valóban klubszerű beszélgetés. Az elmúlt év végén szintén meghívott előadók közreműködésével Férfi-sulit indítottunk, amelyen családapák beszélgettek a házasságról, a gyermeknevelésről, a hitről, a lelki vezetésről, s az apa vezető szerepéről. Jó volt megtapasztalni, hogy az egyébként zárkózott és magát „tartó” férfiember meg tud nyílni társai előtt, s őszintén tud beszélni családjáról, személyes élményeiről, gondjairól. A családok erősítésében, hitünk és keresztény életünk elmélyítésében, mindennapjaink elviselésben a hagyományos Szentkúti Pünkösdi férfizarándoklaton, és a családokat hívó Nagyboldogasszonyi gyalogos zarándoklaton töltekezünk. Missziós tevékenységünk ezen a területen is megmutatkozik, hiszen az idén zarándoklatainkhoz más településekről is csatlakoztak. Az egyházközség minden családja részére nyitott a tél végi farsangi bál, ahol a kisgyermekek, a nagyobbak és a szülők részére is kínálunk programokat. Évente rendszeresen ősszel a Vidám Plébániai Napra hívjuk az egyházközséghez tartozó családokat kikapcsolódásra és kapcsolatépítésre. A vasárnap délelőtti 10 órai szentmise a családoké. Adventi időszakban egy-egy család szolgál a felolvasásoknál és az adományok felajánlásakor. Örömünkre szolgál, hogy a kisgyermekes családok is részt vesznek ezeken a szentmiséken gyermekeikkel együtt, – még ha olykor kicsit „hangosabban” is – tanítva és templomba szoktatva Őket. 5.2.1 Családos közösségek: A három családos közösség (Mécs közösség, Családos csoport, Fiatal házasok) tagjai átfedve vesznek részt szinte minden munkaterületen. Létszámukat bővíteni az elmúlt években csak kis mértékben sikerült. Mindhárom közösség nyitott, de úgy látszik a plébániai közösség számára nem eléggé ismert, vagy nem eléggé vonzó. A közösség számára problémát jelent a hiteles, elfogadott és rátermett, a feladatott bátran vállaló vezető személyének kiválasztása. Fontosnak látszik a közösségi tevékenység céljának meghatározása, hogy az eltérő igényű családok is találjanak nekik megfelelő közösségre, s ez ne bontsa meg a plébániai közösség egységét, ne okozzon békétlenséget, hanem a közös célokért együtt munkálkodva segítsék egymást. Több korcsoport számára is célszerű lenne családos közösséget találni. A jelenleg meglévőkben: 20-30, illetve 35-45 évesek vesznek részt. Kétévi próbálkozás után többszöri megkeresésre és felajánlásra sem sikerült bevonni az új házasokat a családgondozásba. Mivel a vidéken igen erős „nagycsaládi” kötelékek meglazultak, vagy el is tűntek, a falvakból ideköltöző fiatalok számára ezek a közösségek pótolhatnák a családi és életvezetési mintát, segíthetne az elszigetelődés feloldásában. A magukkal hozott hagyományos vallásossághoz és egyházképhez való túlzott ragaszkodás akadályozza ezt. 21
5.2.2 A házasság szentsége, ápolása, gondozása Fontosnak látjuk folyamatosan felhívni a családok figyelmét a „teljes emberkép”-re, hiszen a média által ránk erőszakolt csak biológiai lény, eltüntetni igyekszik az ember természetfeletti vonatkozásait. A házasság szentsége olyan életállapot-szentség, amely segít az élet minden nehézségében, felemel és távlatot ad az életnek. A teljes élethez a személyiség kibontakoztatása és fejlesztése, a kapcsolatteremtésre való alkalmassá tétele szükséges. A házasság ápolása és gondozása éppen o1yan fontos, mint a családgondozás. A házaspároknak segítséget kell nyújtani a beszélgetési kultúrájuk fejlesztéséhez, a konfliktusok elviseléséhez, kezeléséhez és a feloldhatatlan, konfliktusokkal való együttéléshez, személyes kapcsolatuk kibontakoztatásához. 5.2.3 A fiatalok családi életre nevelése A fiatalok családi életre való felkészítését minél korábban el kell kezdeni, megragadva erre minden lehetőséget – ez hosszú távú feladat. Ide tartozik a fiatalok nevelése a barátságra, a másik nem megismerésére, a szexuális nevelésre, a gyermekáldásra való felkészítés, hogy felelősségteljes szülők lehessenek, és boldog párkapcsolatuk legyen. A plébánián erre eddig egy alkalommal volt lehetőség a „Spielhózni” című előadáson kb. 30 fiatal vett részt. Elsősorban a családok feladata ez, de a hitoktatók tapasztalatai szerint jelentős részt kell vállalnia a bérmálkozásra felkészítőknek, a frissen bérmálkozottak közösségeinek, hiszen ez a korosztály a leginkább érintett. 5.2.4 Jegyesoktatás A jegyesoktatás területén a párbeszéd lehetőségét célszerűnek látszik bővíteni, ahol személyes, baráti, segítő kapcsolat alakulhat ki. Így lehetőség adódna a személyes hit elmélyítésére, illetve átadására. A segítő házaspárok pedig jobban felkészíthetnék a párokat más családokkal való segítőkész, testvéri együttműködésre. Szükség volna a fiatalokat a háztartásvezetési ismeretekre, a családi gazdálkodással kapcsolatos feladatokra felkészíteni. Ezen ismereteket eddig a szülőktől tanulták meg a fiatalok, ma a kitolódó szakmai képzések miatt a szülőktől távol élnek a gyermekek, s így nem adják át a szülők a tapasztalataikat, pedig a családi élet egyik fontos előfeltétele. 5.2.5 Családgondozás A mai körülmények között egyre nagyobb szükség van a családok gondozására. A család, különböző nemű, és különböző generációhoz tartozó személyekből áll, akiket egyforma tisztelet és figyelem illet meg. Napjainkban az átlagéletkor növekedésével különösen megnőtt az utó-család szakasza, amikor a gyermekek már kiröpültek s a házaspár újra gyermek nélkül marad. Különösen nehéz ez azoknak a házaspároknak, akik eddig csak családi kapcsolatban gondolkodtak, s a házastársi kapcsolatukat nem ápolták rendszeresen. Nagyon kevés figyelmet fordítottunk eddig az ember életében igen nehéz szakaszra való felkészülésre, az özvegységre, amikor a család felbomlik. Plébániánkon rendszeresen templomba járók közül igen jelentős létszámú ezen életállapotú hívők száma. Nekik egy szeretetteljes, tevékeny közösségbe tartozás szintén segíthet a társ elvesztése után. Az elváltak és újraházasodottakat sem szabad segítség nélkül hagynunk. A Familiaris Consortio így ír erró1: "Az elvált házastársnak, fő1eg az ártatlanok sorsa a magány és egyéb nehézségek lesznek. Ilyenkor az egyházi közösségnek nagyobb támaszt kell nyújtania, mint máskor: ki kell fejeznie megbecsülését és együttérzését,... aki elvált, de mivel tudja, hogy a házassági kötelék felbonthatatlan, nem keres újabb kapcsolatot,... hűségének és keresztény állhatatosságának példája különleges erejű tanúságtétel lesz a világ és az Egyház előtt". (No.83) "Sürgetve buzdítjuk a pásztorokat és az egész hívő közösséget, hogy támogassák az elváltakat: gondoskodásukkal és szeretetükkel óvják meg őket az Egyháztól való elszakadás érzésétó1, hiszen megkeresztelt emberek, részesei lehetnek az Egyház életének és részt is kell benne venniük... Az Egyház imádkozik értük, megerősíti őket, s mint irgalmas Anyjuk támogatja őket a hitben és a reményben. (No. 84)" A többgenerációs együttélés településünkön sem jellemző. Családjaink egy részében azonban az élet bizonyos szakaszában gondoznak beteg, idős hozzátartozókat. Különös figyelmet érdemelnek azok, akik önfeláldozóan vállalják szeretteik ápolását, Ez a feladat azonban nemcsak a testet, hanem a lelket is fokozottan igénybe veszi, ezért a beteget gondozók részére fokozott lelki támaszt kell nyújtania a közösségnek is. A család gondozását tehát párhuzamosan kell a házastársi kapcsolat gondozásával végezni, segítséget nyújtva a házaspárnak, szülőnek. Szükség van bizonyos esetekben szaksegítség igénybevételére is. 22
5.3 Családgondozási tervek Ma családjaink nagy próbatételeknek vannak kitéve. A válság ugyanakkor kiindulópontja is lehet a család megújulásának. Fel kell ismernünk a remény jeleit, bátorítani családjainkat, hogy ők a helyes úton járnak, s nyújtsunk segítséget nekik abban, hogy hogyan kell továbbhaladniuk. Korunk pozitív értékei a különböző család és az élet javát szolgáló lelkiségi mozgalmak. Ezek a mozgalmak a Szentlélek jelenlétére utalnak. Ilyenek: a Házas Hétvége, a Schönstatti Családok, és a hit megélésében elmélyítő Cursillo illetve a Fokolare mozgalom. Jó volna valamilyen formában, személyes ismertetést adni ezekről, például a családos szentmisén egy tag beszámolna tapasztalatairól, vagy a plébániai újságon keresztül ezekről a mozgalmakról családjainkat tájékoztatni és biztatni, hogy csatlakozzanak ők is. Fontosnak tartjuk, hogy a Váci Egyházmegye családpasztorációért felelősével felvenni a kapcsolatot, s rendszeresen csatlakozni az egyházmegyei programokhoz is. Ezeket megfelelő módon kell propagálni. Mindez lelki hátteréül is szolgálhatna családpasztorációs tevékenységünknek. • Jó volna, ha a plébániai közösséghez tartozó családokat, de legalább a rendszeresen templomba járó családokat ismernénk valamilyen szinten. Ehhez elkészítünk egy kérdőívet, amelyet a szentmisék után a számunkra elérhető családoknak személyesen átadnánk és visszakérnénk. A felmérés kapcsán szeretnénk megtudni, mihez értenek, miről tudnának mesélni, mit tudnának megmutatni, miben tudnának segíteni, illetve mit szeretnének megtudni, megtanulni, miben fogadnának el segítséget családjaink. Ettől remélnénk az egymásra találást és a kapcsolatok épülésének lehetőségét. • Mivel a családgondozás egyik fontos területe a bajba, krízisbe került családokkal, illetve tagjaival való foglalkozás, talán a segítségre szorulók és az azt elfogadók is előtérbe kerülhetnek. A munkanélküliség növekedésével egyre több családjainkban a gyógyításra szoruló – de betegségét fel nem ismerő –, személyiségproblémás, alkoholista ember. Az önállóságuktól megfosztott, önérzetükben megtaposott „emberromok”-nak a „többiek” a mérce, akikkel együtt a kocsmában méretik meg magukat, ott kapaszkodnak meg, hogy valahová tartozzanak. Nekik és családjaiknak erre a feladatra alkalmas szakember tudna segíteni. Gyógyító lehet, ha általuk elvégezhető feladatot kapnak az egyházközösségben. (pl. fizikai munkákba bevonni, természetesen alkohol nélkül, egészséges emberek között). Össze kell állítani olyan szakemberek névsorát, akik hívő módon és szaktudással tudnának segíteni, akikhez bizalommal fordulhatnak a rászorulók. • Családjaink számára mindig problémát jelent az otthon szakembert igénylő feladatok ellátására megbízható mesteremberek felkutatása. Ennek felmérése kapcsán szeretnénk egy keresztény szakemberekből álló „szaknévsor”-t („Keresztény Szakemberek Névsora”) összeállítani, akik elérhetőek lennének a családjaink számára, amikor szükségük van rá. • A generációk között alig van kapcsolat, mert a társadalom szinte versenyhelyzetet teremt közöttük a munkahely megszerzése, illetve megtartása miatt. Sajnálatos, hogy az idősek élettapasztalata parlagon marad, s az öregek értéktelennek, fölöslegesnek, magányosnak érzik magukat, szinte kirekesztve a dolgozók társadalmából és életéből. Azokat az idős házaspárokat, akik kerek házassági évfordulójukat ünnepelték minden évben „Szent Család Vasárnapján” megkülönböztetett figyelemmel és szeretettel köszönti a plébánia közössége. Hegyen épült városok ők, akik hitvesi szeretetükkel példát adva elvetik a reménység magvait környezetükben. • A középkorosztály gyermekei közül egyre többen felsőfokú tanulmányokat folytatnak, más városokban tanulnak, s így eltávolodnak szülőföldjüktől, s a megélhetési lehetőségek miatt nem is vágynak vissza, hogy itt kamatoztassák tudásukat. A szülők pedig itt maradva, magányosak lesznek. Ezt a középkorosztályt érdemes mozgósítani a rendezvények szervezésekor, az elvégzendő feladatokra. Ők azok, akik kisgyermekes családjainkkal szemben kevésbé lekötöttek, de a felszabaduló energiájukat érdemes hasznosítani. • A plébánia által eddig szervezett kirándulások kedveltek voltak. Gondolkodni kell korosztályonként számba véve: kisgyermekes családoknak, középkorosztálynak és időseknek zarándoklat, kulturális program, színházlátogatás vagy igényeknek megfelelő kirándulás szervezéséről. • Az egyes életszakaszokra való felkészülésben való segítség, valamint a már elért életállapotok gondozása fontos feladat. Családépítő klub címen, szakemberek segítségével beszélgetéssorozatot lehetne indítani: a család alapítása és kibontakozása, a teljes család évei az utolsó gyermek megszületésétől az első gyermek elköltözéséig, a család zsugorodó szakasza, a gyerekek szárnyra bocsátása, az üres-fészek, a család felbomlása témakörökben nyújtana segítséget egy-egy életsza23
•
•
•
kaszban, mely a személyiségfejlesztésnek és kapcsolatteremtésnek is alkalma lenne. Mindezen feladatokban és a csoportokban tevékeny részvételt vállaló személyek, házaspárok egy idő után „elfáradnak”, ezért fontosnak tartjuk az ő lelkiállapotuk folyamatos karbantartását. Képzésükről, felkészítésükről, lelki feltöltődésükről feladatun0k és kötelességünk gondoskodni. Az agapé nagyon fontos szerepet tölt be egy közösség életében, ezért a hagyományos rendezvények mellett (Farsang, VCSN) a Családi Majális megrendezését a plébániai közösség egészére ki kívánjuk terjeszteni, lehetőséget adva a jegyesoktatáson részt vett fiataloknak is arra, hogy megismerjék közösségeink mindennapi életének vidámabb oldalát is. Egész évre kiterjedő havi programot szeretnénk kínálni családjaink számára minden hónap első vasárnapján: Bíró László püspök atyának az Új Emberben megjelenő gondolatai alapján („Hívom a családokat”) a családos szentmisén a hirdetések között egy-egy házaspár mutathatná be az aktuális hónap családi programját, vagy ezt szórólapokon a templomajtóban osztanánk a családok számára.
6. Média, pályázatok és társadalmi kapcsolatok 6.1 A terület jelentősége A mai világ legfőbb jellemzői közé tartozik, hogy az emberek közötti kapcsolatok megsokasodtak, amiben jelentős része van a technikai fejlődésnek. Az emberek közötti párbeszéd azonban mégsem ebben a fejlődésben, hanem ennél mélyebben, a személyek közösségében rejlik, mely egymás szellemi méltóságának teljes és kölcsönös tiszteletét igényli. Az ember társas természetéből következik, hogy az egyén tökélesedése és a társadalom fejlődése kölcsönösen függ egymástól. A társadalom valamennyi intézményének a személy az alapja, alanya és célja. S annak is kell lennie, mert természetéből adódóan közösségre van utalva. Mivel tehát a társas élet, illetve a társadalmi élet számunkra sem mellékes körülmény, ezért minden képességünket a másokkal való kapcsolatainkban, a kölcsönös szolgálatokban, a kulturális, társadalmi és politikai szervezetekkel való párbeszédeinkben is ki kell bontakoztatnunk, hogy megfeleljünk vallásos hivatásunknak.
6.2 A jelenlegi helyzet értékelése Azok a technikai találmányok, melyek új utakat nyitva mindenféle információ, eszme és irányítás gyors közlésére, elsősorban az emberi lélekre hatnak. E találmányok közül is kiemelkednek azok az eszközök, melyek természetüknél fogva nemcsak az egyes embereket, hanem tömegeket, az egész társadalmat el tudják érni és meg tudják mozgatni, ezért joggal nevezhetők tömegtájékoztatási eszközöknek. Ide tartoznak a sajtó, a film, a rádió, a televízió, az internet, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül a színház és a művészetek „nevelő” – sok esetben azonban tömegbutító és erkölcsromboló – hatását sem. Különösen ezért jogunk és kötelességünk, hogy fölhasználjuk ezeket az eszközöket a keresztény neveléshez, az evangelizációhoz. Amikor egyes politikai ideológiák az egyházakat csupán szociális szolgáltató egyesületként, társulásként tekintik, lényegében igyekeznek azok társadalmi gondolkodásmód és életmód alakító hatását visszaszorítani, az egységet és a hívek erős közösségét megosztani, az egyházi vezetőket botrányok hangoztatásával lejáratni, ezáltal a híveket velük szembefordítani. És a megosztott, pásztorától elszakított nyáj valóban jobban manipulálható, irányítható… A keresztényeknek, azaz az Egyház vezetőinek és tagjainak nem csak szabad, de kötelességük is megfogalmazniuk, képviselniük minden lehetséges fórumon és helyes eszközzel, a médián keresztül és személyes kapcsolataikban a világról saját értékeik alapján álló társadalom- és jövőképüket. A keresztény módon gondolkodó és élő ember élete, véleménye, közéleti szerepvállalása, közömbössége vagy aktivitása sosem szakítható el hitétől, lelkiismeretétől. Ma – a média hatalma miatt is – még tudatosabban figyelnünk kell arra, hogy ne engedjük, hogy a média irányítsa gondolkodásunkat, véleményformálásunkat, inkább hitünket és egyházunk tanítását kell jobban megértenünk és megélnünk. Vajon kell-e engednünk, hogy megosszák közösségünket, és értékeinket a közéletből, politikából tudatosan kiszorítsák? Kilépve a média agymosó és megbabonázó világképéből, a közömbösségből, kiszakadva a kényelemből, tudatosan és felelősen kell cselekednünk– kinek-kinek ott, ahol van, úgy, ahogy hitünk tanítása és Isten szeretetének fényében lelkiismeretünk vezérel minket. 24
6.2.1 A keresztény sajtótermékek Elsősorban a jó sajtó érdemel támogatást. Az olvasók igazi keresztény szellemben való nevelésére szervezzük meg és támogatjuk a keresztény sajtó terjesztését. Ezeket a termékeket azzal a szándékkal adták ki, hogy a közvéleményt a természetjog, a katolikus tanítás és erkölcsi törvény szerint alakítsa, erősítse és fejlessze, s az Egyház életét érintő eseményeket hűen közölje és helyesen értelmezze. Az országosan megjelenő sajtótermékekből a legszínvonalasabbak és legtartalmasabbak mind megvásárolhatók templomunkban, így mindenki megtalálhatja a korosztályának, életállapotának legmegfelelőbbet. Úgy véljük, ezekből több is fogyhatna, hisz a hívek is jelentős összegeket áldoznak messze kevésbé hasznos és léleképítő olvasmányok beszerzésére. Fontos tehát buzdításuk a keresztény sajtó olvasására. Ezek mellett fontosnak tartjuk az egyházközség életét, eseményeit bemutató évente négy alkalommal (1000 példányban) megjelenő Szécsényi Harangok terjesztését. Az újság az egyházközségi eseményeken túl rendszeresen közöl olyan keresztény értékekkel bíró cikkeket, amelyekből a hívek – a napilapok többségétől eltérően – valóban igaz és teljes, tisztességes és megfelelő tájékoztatást kapnak. Az újság egyre több településre jut el, barátainknak, ismerőseinknek is viszünk, illetve postázunk el, tehát valóban az evangelizáció szerepét tölti be, azonban az igazi evangelizáció az lenne, ha a nem keresztény hívekhez is juttatnánk belőle. Érdemes lenne gondolkodnunk arról, hogy a szécsényi intézményekbe (iskola, óvoda, stb.) is kerüljön el néhány példány. A újság szerkesztésébe egy idő óta fiatalok is bekapcsolódtak. Az újság mellett szólnunk kell a templomban elhelyezett, illetve a templom előtti téren felállított hirdetőtábla fontosságáról is, amelyen keresztül a híveknek az aktuális kérdésekről, eseményekről mindig friss információkkal kívánunk szolgálni. Plébániánk kb. ezer kötetes könyv- és filmtárral rendelkezik, amely rendszeres nyitvatartással (szombat este és vasárnap délelőtt) áll a hívek rendelkezésére. A könyv, s az olvasás nemcsak tudást közvetít, hanem szellemi felüdülést, igazi értéket nyújt az olvasó számára. Igazán fontosnak tartjuk az ifjúság és a családok számára készített értékközvetítő könyveket, melyekből bőven található könyvtárunkban. Sajnos, mint minden más területen itt is el kell mondanunk, hogy a könyvtárat egy-egy esettől eltekintve mindig ugyanazok látogatják, s egyre kevesebben és kevesebbet olvasunk. 6.2.2 Tömegtájékoztatási eszközök: film, televízió, rádió A jó szellemű rádiós és televíziós adások, különösen azok, melyek a családok szempontjából értékesek a jelenlegi politikai helyzetben nem részesülnek hathatós támogatásban. A közszolgálati televízió nem a köz szolgálatában áll, s a rádió sem azokat az erkölcsi értékeket közvetíti, amelyek a keresztény életre buzdít. Nem kívánunk statisztikákkal foglalkozni, de mi keresztények sem tudunk egy-egy „való világ showtól” elszakadni, gyermekeik nagy része nem a szülőktől tanulja el a felnőtté válás praktikáit, hanem a televízióból. A frekvenciagazdálkodásról szóló törvény megjelenése óta csak egy keresztény értékeket közvetítő televízió-, és egy rádióállomás kapott sugárzási engedélyt, az utóbbi esetében sincs meg az országos lefedettség. Ugyanakkor meg kell jegyeznünk, hogy Szécsényben (a kábeltelevíziónak és az „égi csatornáknak” köszönhetően) foghatók olyan csatornák is, amelyeken egész nap történelmi, vagy természetfilmek láthatók. Ezek a tanulás mellett legtöbb esetben jó alapot adnak a hiteles történelmi események megismerésére, a természet és környezetünk értékeinek felfedezésére. Ezeknek a csatornáknak, valamint a katolikus rádióállomásoknak a népszerűsítése feladatunk és kötelességünk. A plébániai könyvtárban már jelenleg is több mint száz videó, film, értékközvetítő műsor kazettája kölcsönözhető, amelyekkel többen élnek is. Szót kell ejtenünk a Szécsényi TV-vel való kapcsolatunkról is, amely jó lehetőség lenne közösségeink bemutatására, az egyházközség életének, tevékenységének megismertetésére. Ez a kapcsolat – egy-két alkalomtól eltekintve – nem elég élő. A TV szerkesztői nem keresnek (külső okokból nem kereshetnek!) minket, mi pedig eddig nem tudunk e lehetőséggel úgy élni, mint szeretnénk. Ezen mindenképp javítanunk kell. A városi kábeltévén nagyjából heti rendszerességgel, csütörtök délelőttönként vetítik az egyházmegyei TV stúdió által készített 30-50 perces Egyházmegyei Híradót, illetve havonta a templomban felvett szentmisét. Ez az időpont is első sorban a beteg testvérek számára alkalmas, visszajelzéseik szerint örömükre. Célszerű lenne a Híradó esti időpontban való vetítése ügyében a Kábeltévé vezetőivel a kapcsolatot felvenni. Megemlítendő, hogy a húsvéti és a karácsonyi miserendet is a TV vezetői készségesen elhelyezik a hirdetések között. Filmszínházainkat elözönlötték az erőszakot bemutató, művészinek egyáltalán nem nevezhető alkotások, amelyek sem értéket, sem erkölcsi mondanivalót, sem kultúrát nem közvetítenek. 25
Fontosnak tartjuk egyházközségünk tagjainak figyelmét felhívni olyan alkotások megtekintésére, amelyek a keresztény értékrendet közvetítik. A Filmajánló rovat e célt szolgálja a Szécsényi Harangokban. Ugyancsak erre hivatott a fiatalok által szervezett Filmklub is (sajnos érdeklődés híján megszűnt), és az elmúlt évben a Művelődési házban illetve s a templomban szervezett filmvetítések (Passió, Trianon, Csillagösvény) is e célt szolgálták, szolgálják. 6.2.3 Színház, művészetek, kiállítások Nekünk keresztényeknek nagy gondot kell fordítanunk arra, hogy a művészetekben megjelenő alkotások az egyház életét érintő eseményeket helyesen értelmezzék és mutassák be. Nagyon jó kezdeményezésnek tartjuk, hogy plébániánk lehetőséget adott a karácsonyi pályázatokra, felhívásokra, ahol betlehemet, majd játékokat kellett készíteni a családoknak. Bár ezen alkotások nem iparművészi jellegűek, mégis bennük rejlik a készítő családok személyisége, öröme, odaadása, és Isten kegyelme, a család közös készülete, alkotó kreativitása. Csakúgy, mint a színházlátogatásokra, egy-egy jelentősebb kiállításra (Terror Háza, Parlament, Világra szóló magyarok, Csodák palotája, stb.) is szerveztünk autóbuszos kirándulást, amely hasznosnak tartunk a közösségépítés szempontjából is. Felgyorsult világunkban nem szakítunk időt –s talán a pénzt is sajnáljuk- arra, hogy egyháztörténeti, történelmi, vagy éppen művészeti kiállításokat látogassunk meg. Pedig múltunk ismerete nélkül nem építhetjük a jövőt. Ezért jelentősek a kolostorban 2000 óta évente megrendezett kiállítások (pl. a szerzetesek elhurcolásának 50., Temesvári Pelbárt halálának 500., a szécsényi országgyűlés 300. évfordulója alkalmából rendezett kiállítás) illetve a Palkó Julián atya fényképeiből rendezett fotóművészeti kiállítás). Ez a kezdeményezés véleményünk szerint jó alkalom arra, hogy nem csak a kolostorban és a templomban évente megforduló tízezer turista, hanem olyan hívek, szécsényi fiatalok, felnőttek is eljöjjenek ide, akik évek óta nem voltak kiállító teremben. További kiállítások szervezését és látogatását fontosnak tartjuk, szívesen támogatjuk és segítjük. 6.2.4 Az internet Az elmúlt 10-15 évben egyetlen technikai találmány sem fejlődött olyan mértékben, mint a számítástechnika és az internet. E találmány jelentősen segítheti evangelizációs tevékenységünket, ugyanakkor látjuk annak is a veszélyét, hogy a honlapok sok esetben nem értékrendünknek megfelelő információkat tartalmaznak, s mint más szenvedélyek „ez is megfertőzheti”, betegévé teheti az embert. Ezért elsősorban azt kell jól egyházközségünk tagjai elé tárni, hogy mint minden más kommunikációs eszköz, ez is csak akkor válhat evangelizációnk eszközévé, ha kompetensen, erősségeit és gyengéit tisztán látva használjuk. Plébániánk rendelkezik internet hozzáféréssel, saját honlapot tart fenn, amely bemutatja templomunk, kolostorunk történetét, látnivalóit, a ferences rend életét, egyben bemutatja a plébánia életét is, megtalálhatóak az aktuális programok, beszámolók, a Szécsényi Harangok archívuma, s rajta keresztül sok más egyházi honlapot lehet elérni. Ez a kommunikációs eszköz – bár Szécsényben még viszonylag kicsi az internet-használók aránya, – egyre népszerűbb a hívek körében. A honlap karbantartása jelenleg „plébánosi feladat” – célszerű lesz a jövőben alkalmas hívek (szakember) segítségét igénybe venni. A keresztény üzenetekkel való első találkozás különösen a fiatalok számára kell informálónak lennie, hogy felkeltse az érdeklődésüket, s átvezesse őket a keresztény közösségek világába, ne legyen számukra csak egyszeri jelenség, mint maga a gyorsan elérhető információ. 6.2.5 Társadalmi kapcsolataink Ennél a pontnál minden más területünket is érintő kérdésként vetődik fel a társadalmi berendezkedés, a politikai hatalom és az Egyház közötti kapcsolat. Az, hogy az állam mennyire avatkozik be az Egyház életébe, mennyiben és milyen mértékben támogatja az egyházi intézményeket, mennyire tud vele együttműködni, értékeit, értékközvetítését milyen mértékben fogadja el, s mennyire ismeri el a társadalom egésze felé. Az egyházi tanítás és dokumentumok alapján sokszor és sok helyen elhangzott, hogy a keresztény embernek kötelessége a társadalmi és politikai életben részt vállalnia, a keresztény értékeket képviselnie, s e szerint döntenie. Leginkább a döntéseinkkel és a keresztény értékeinkkel van baj. Másként döntünk, mint amit a valóban keresztény értékrend követel, s képesek vagyunk a keresztény értékrendünket felcserélni más értékrendre, adott esetben akár materialista szemléletre is. Elsődleges feladatunk tehát az egymás közti belső kapcsolataink rendbetétele. Következetesen és hitelesen kell példát mutatnunk egyházközségünk tagjai számára, a testület által hozott döntéseket – még ha nem is egyöntetű vélemény alapján kerül megfogalmazásra – egységesen kell képviselnünk. 26
Külső kapcsolatainkra egyes területeken az esetiség, illetve a programokhoz való kapcsolódás volt eddig jellemző. Így ez mondható el a helyi, városi vezetéssel való kapcsolatunkra, mely korántsem nevezhető problémamentesnek. A jelenlegi együttműködés érdekek mentén valósul meg. Tisztán kell látnunk azonban, hogy a közös érdek valamit változtat ugyan ezen, elvtelenül nem engedhetünk, nem alkudhatunk, de a korrekt és kiegyensúlyozott, mindkét fél céljait, értékeit és döntési szabadságát figyelembe vevő együttműködés célunk és érdekünk. Reméljük, hogy a Szentháromság-szobor felújításában való együttműködés ennek előmozdítója lesz. Fontos az is, hogy a városi képviselőkkel kiegyensúlyozott és élő kapcsolatunk legyen, hogy a plébánia és a hívek érdekeit valósan figyelembe véve és szem előtt tartva, bátran képviseljék a város lakosságát, és hozzák meg döntéseiket. A városi Önkormányzat szociális osztályával a Karitász csoport is kapcsolatot tart. A helyi Művelődési Ház vezetőjével – tapasztalataink szerint – jól tudunk együtt dolgozni. A Művelődési Központ eddig is sokat segített, rendezvényeinknek mindig helyet adott, programjainkat olykor közösen szervezzük, hirdetjük. Az iskolák vezetőivel való kapcsolatunk is kiegyensúlyozott, jó, mindkét fél részéről az együttműködésre nyitott. Az országban lévő más ferences plébániákkal (Szeged, Gyöngyös, Buda, Pasarét, Szentkút, Pest, stb.), egyházi intézményekkel, az értékrendünket felvállaló és képviselő szervezetekkel az utóbbi években sikerült szorosabb, jó kapcsolatot kiépíteni, s ez jellemző a határon túliakra is (Kárpátalja, Szászváros, stb.). Ezek kialakításában nagy jelentőséget tulajdonítunk az évente megrendezésre kerülő egyházi találkozóknak (egyházmegyei programok, Ferences Plébániák Találkozója, zarándoklata), tanácskozásoknak (pl. Egyházügyi Konferencia), a személyes kapcsolatoknak. 6.2.6 Pályázatok figyelése és írása Egyházközségünk képviselőtestületének megválasztását követően került sor a pályázati munkacsoport megválasztására, amelynek feladatai közé tartozik e terület. Munkánk legjelentősebb részét képezhetné, ha megfelelő mennyiségű és életünket érintő pályázatok kerülnének kiírásra. Sajnos az elmúlt időszakban a kormányzati szervek e területen nem tudtak érdemlegeset felajánlani. Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk sem hozta meg a várt eredményt, a műemlékek felújítására szolgáló pályázati lehetőségeket felfüggesztették, mert a társfinanszírozáshoz a magyar állam az általa ígért összeget nem tudta biztosítani. Az ifjúsági táborok, képzések részére biztosított pályázati keretekre 2002 óta nem tudunk pályázni, mert a kiírási feltételeknek egyházi közösségként nem felelünk meg. Gyakorlatilag az elmúlt néhány év során csak a Váci Egyházmegye által nyújtott támogatásokat tudtuk igénybe venni, s előreláthatólag az elkövetkező két évben is csak rá támaszkodhatunk. Munkánkat remélhetőleg jelentősen segítheti és könynyítheti az Egyházmegye által 2005 januárjában felállított pályázati bizottság, melynek tagjai szakemberek, akik a szakhatóságokkal is szorosabb kapcsolatban állnak. A pályázatokhoz szükséges szakhatósági engedélyek, igazolások beszerzése velük együttműködve vélhetőleg sokkal könnyebb lesz. Mivel templomunk műemlék templom, annak külső, belső nagy felújítása is csak pályázati összegekből lesz lehetséges, ezért e területre a jövőben is tudatosan nagy figyelmet kell fordítanunk.
6.3 Feladataink „Az Egyház minden tagja egy szívvel-lélekkel azon legyen, hogy a tömegtájékoztató eszközöket haladéktalanul és semmi fáradtságot sem kímélve eredményesen használja föl az apostolkodás legkülönfélébb munkáiban, amint az idők és a körülmények megkívánják, megelőzvén az ártó kezdeményezéseket, főleg azokon a területeken, ahol az erkölcsi és a vallási fejlődés fokozott erőfeszítéseket követel.” (II. Vatikáni Zsinat: Inter mirifica, 13.) A tömegtájékoztatási eszközökről szóló dekrétumban megfogalmazottak alapján és a helyzetelemzésben is megfogalmazott feladatokon túl e területen a következőket tűztük ki célul: • A Szécsényi Harangok szerkesztésében résztvevő öntevékeny fiatalokkal szoros munkakapcsolatot kívánunk kialakítani, a koordinátori feladatokkal konkrét felelőst bízunk meg. • Hirdetések útján tovább kell népszerűsítenünk a katolikus sajtótermékeket, könyveket, hogy minél több keresztény és nem hívő családhoz egyaránt eljusson. • Folyamatosan bővíteni kívánjuk a plébániai könyvtár könyv és filmanyagát, elsősorban olyan kiadványokkal, amelyek a mindennapi keresztény életben segítik és eligazítják a híveket. Ennek anyagi hátterét a plébániai költségvetésből minden évben biztosítani kell. • Plébániai életünkről, sikeres rendezvényeinkről, országos érdeklődésre is számot tartó eseménye27
inkről készült cikkeket országos, vagy területi jelentőségű katolikus sajtóban közzé kell tenni. A Nógrád megyei Hírlappal eddig egy-két kivételtől eltekintve nem álltunk kapcsolatban, célszerűnek látjuk a rendszeres kapcsolattartást, a pontos és hiteles információk közreadását. • A faliújság szerkesztése a hívek tájékoztatása érdekében továbbra is Zalán atya feladata, de jó kézügyességgel és felkészültséggel rendelkező fiatalokat, felnőtteket is be kell vonni segítésére. • Rendezvényeink meghirdetése és a plakátok elkészítése a szervezést felvállaló bizottság feladata. • A helyi televízióban történő megjelenésünk jó lehetőség arra, hogy mindenkihez eljuttassuk és megmutassuk értékeinket, s azok is részesülhessenek a liturgiákban, akik egészségi állapotuk miatt nem tudnak részt venni szentmisén. A helyi médiával való kapcsolattartásra, a Váci Egyházmegyei Híradó kazetta és a Szentmise kazetták időben történő oda-vissza juttatására konkrét felelőst bízunk meg. Fontos, közérdeklődésre is számot tartó hirdetéseinket, közleményeinket, felhívásainkat továbbra is meghirdetjük. • Internetes honlapunk jól szerkesztett, könnyen kezelhető, sok képpel illusztrált, mely hűen tükrözi plébániánk életét. A folyamatos karbantartást jelenleg Zalán atya végzi, de kívánatos hozzáértő fiatal vagy felnőtt hívő bevonása. • Az egyházközség gazdasági helyzetének javítása, a tervezett feladatok megvalósíthatósága érdekében folyamatosan figyelemmel kell kísérni a pályázati kiírásokat, melyért felelőst bízunk meg. Az interneten, közlönyökben, és a Püspöki Hivatal által közzétett lehetőségek gyors észlelése, és az ezekre történő azonnali reagálás többletforrások megszerzését eredményezheti, melyekre a jól elkészített, megfelelően alátámasztott és felszerelt pályázatokat kell benyújtanunk. „A társadalmi környezetben való apostolkodás, vagyis az a törekvés, hogy keresztény szellemmel hassák át közösségük gondolkodását és erkölcseit, törvényeit és szervezeteit, annyira a világiak feladata és kötelessége, hogy helyettük más sohasem tud ennek eleget tenni.” (II. Vatikáni Zsinat: Apostolica actuositatem, 13.) • A társadalmi kapcsolatok erősítése és fejlesztése, a meglévő kapcsolatok fenntartása a munkacsoport minden tagjának feladata. • Külön, kiemelten kell kezelnünk a hívekkel való személyes kapcsolatot. Feladatunk a testület döntéseinek közvetítése, s ezen keresztül megismerni véleményüket, s amennyiben lehet hasznosítani munkánk során. • Feladatunk a valótlan, vagy féligazságokat tartalmazó híreszteléseket a valóságnak megfelelően módosítsuk, pontosítsuk, a testület döntéseit egyöntetűen képviseljük. • A város vezetőivel való kapcsolattartás a mindenkori plébános feladata, ugyanakkor a képviselőtestület feladata, hogy az egyházközség érdekeinek érvényesítésében – de mindig a plébánossal összhangban – ezt a kapcsolatot, segítse, előmozdítsa és támogassa. „Az igazán hatékony apostoli munka feltétele a sokoldalú és alapos fölkészítés; ezt igényli nemcsak a világiak állandó lelki és szellemi fejlődése, hanem a dolgok, személyek és feladatok sokfélesége is, melyekhez tevékenységünkben alkalmazkodni kell.” (Apostolica actuositatem, 28.). Ezt a zsinati dokumentumot is figyelembe véve, munkacsoportunk minden képzést, gyűlést, kongresszust, lelkinapot, lelkigyakorlatot, rendszeres eszmecserét, előadást, könyvet, magyarázatot támogat és ajánl, amelyek segítenek, hogy a Szentírást és a katolikus tanítást mélyebben megértsük, lelki életünk gazdagodjék, alkalmasabb módszerekre találunk, és ezeket jól kihasználjuk. •
7. Műszaki, fejlesztési, karbantartási tervek 7.1 Értékeink Plébániatemplomunk és a vele egyidőben épült, az évszázadok során továbbépített kolostorépület Nógrád megye egyik legősibb, legszebb, legértékesebb épületegyüttese. Kiemelkedő művészeti, építészeti és kulturális értékeket hordoz, de benne Szécsény, őseink, nagyszüleink történelme sűrűsödik össze. A kolostor és a templom, így a ferences testvérek és a plébánia híveinek igazi értéke az a szellemi örökség, amelyet számunkra ez az épületegyüttes jelképez, minden kor szécsényi emberének Istennel való közössége, a közösen bejárt út, az üdvösség jóhírének általuk megélt példája. Ezért ezek felelős megőrzése, az örökség továbbadása plébániánk mai híveinek is felelőssége és feladata. 28
Ha értékekre gondolunk, a világias szemléletmód elsősorban a pénzben kifejezhető értékekre asszociál. Amikor a lelkipásztori terv készítése kapcsán épített értékeink megóvásáról gondolkodunk, nem szabad elfeledkeznünk azokról a szellemi értékekről sem, amelyeket a ferences rend hordoz magában és közvetít felénk. A kolostor és a templom magában hordozza mindezt, a városunkban élő szerzetesek pedig szüntelenül közvetítik felénk, s ezek megóvásáról, továbbadásáról ugyanolyan kötelességünk gondoskodni, mint a tárgyi értékeinkről.
7.2 A kolostor és a templom értékei A kolostor és a templom építésére XXII. János pápa 1332. május 9-én kelt engedélye alapján, Szécsényi Tamás erdélyi vajda adományaként került sor. Szécsényi Tamás fölhasználva összeköttetéseit, a legjobb mestereket hozatta, hogy szép és nagy épületegyüttest építhessen. Minderről a kolostor első építkezéséből fönnmaradt részei, főleg a gótikus sekrestye, a föléje épített gótikus terem (Rákóczi terem) és a templom szentélye tanúskodik. A külföldi mesterek vezetése alatt két éven belül nagyjából készen állt a templom és a kolostor. A templomot 1334-ben a Szent Szűz tiszteletére szentelték fel. A kolostor a XV. században a szinte folyamatos építkezések során bővült. Ekkor készült el a torony, a sekrestye és a szentély összeépítése, a keleti és az északi szárny emeleti része. A templom és kolostor a XV-XIX. századok között többször vált a tűz martalékává, a hódoltságok és a háborúk során súlyos sérüléseket szenvedett. A ferences testvérek munkájának és a szécsényi hívek adományainak köszönhetően mindig újjáépült. Így történt ez az I. és a II. világháborút követően is. A sekrestye és a Rákóczi-terem a gótikus építészet gyöngyszeme. A sekrestye bútorzata, a templom több oltára és az orgonaszekrény barokk stílusban készült, amelyek Spiegel Márton, Oszler Liboriusz és több ferences testvér nevéhez kötődnek a XVIII. századból. Ezek jelentős művészettörténeti értékeket is képviselnek egyházközségünk gondozásában. Ugyancsak nagy értékeket képviselnek liturgikus eszközeink és kegytárgyaink is, amelyek folyamatos felújítása fokozott figyelmet kívánt meg tőlünk az elmúlt években is, és erre folyamatosan, éves ütemezés szerint kell költenünk a továbbiakban is. 1950-től kezdődően a templom és a kolostor 40 évig szerzetesek nélkül maradt, a kolostort iskolai és kollégiumi célokra használták. A templomot 1976-ban újították fel, és festették újra. A kolostort 1989ben kapta vissza a ferences rend, majd többéves, nagy volumenű felújítási munkák kezdődtek, melyben a szécsényiek is jelentős részt vállaltak. A kolostor 1989-es visszaadását követően – köszönhetően a 2000-ben elnyert állami támogatásoknak – jelentős mértékű fejlesztések, felújítások történtek az építményeken. Gyakorlatilag a kolostor teljes külső-, és belső felújítására sor került. Megoldódott a vezetékes víz-, szennyvíz-, elektromos hálózat kiépítése, új hittanterem és hozzá kapcsolódó kiszolgáló helyiségek épültek, vendégszobák, rekreációs terem, és műhelyek kialakítása is megvalósult. Örömteli az a harmonikus kapcsolat, amiben a plébánia és a rend egymásra utalva, egymást segítve tevékenykedik és él. A felújítási munkák mára többnyire befejeződtek – az épület kívül, belül megszépülve otthona szerzeteseinknek, büszkesége városunknak. A kolostor felújítása miatt a templomra jóval kisebb figyelem jutott az elmúlt 15 év során. Felújításra került azonban a toronykülső (konzerválás), elkészült az új toronyóra és harangozó rendszer, a templom és a kolostor épület igényes díszkivilágítása, a templom előtti tér korszerű térburkolatot kapott, a belső területeken parkosításra, és az udvar rendbetételére is sor került. A templombelsőben új gyóntatószékek készültek, dobogóval rendeződött a liturgikus tér, elkészült a kripta feltárása és felújítása és itt urnatemető került kialakításra. A plébánia anyagi értékei közé tartozik a kiépült infrastruktúra. Ma már a plébánia korszerű informatikai és tömegtájékoztatási eszközökkel is rendelkezik (Számítógép, internet elérés, mobil hangosító rendszer és más technikai felszerelések, stb.), amelyeket jól tudunk hasznosítani a katekézisben, az ifjúság nevelésében és rendezvényeinken is. A vagyontárgyak felmérésére, a teljes körű leltározására még nem került sor, ez a gazdasági bizottság feladata lesz az elkövetkező év során.
7.3 Feladataink, terveink Mindenek előtt le kell szögeznünk, hogy feladataink, az elkövetkező időszakra – legyen az rövidebb, vagy hosszabb távra – tervezett felújítás, beruházás csak szakértő és átfogó, az egész templomot érintő – az orgonától a főoltárig, az ablakoktól a mellékoltárokig mindenre kiterjedő – tervek alapján lehetséges. Mindez csak a megfelelő anyagi háttér megteremtésével, uniós és állami pályázatok benyújtásával, sok esetben a hívek nagylelkű hozzájárulásával, közreműködésével valósítható meg. Ahhoz, hogy feladatainkat helyesen és ütemezetten meg tudjuk határozni, először is pontosan fel 29
kell mérnünk ingatlanjaink, berendezéseink és eszközeink mennyiségét és állapotát. Ettől függetlenül vannak olyan feladataink, amelyeket már most látunk, hogy halasztást nem tűrően el kell végeznünk, meg kell oldanunk, mert az esetleges késlekedések még több anyagi erőforrás bevonását, befektetést igényelne. Az időben megtervezett és végrehajtásra kerülő feladatok egyes esetekben meglévő értékeinket a végleges pusztulástól is megmenthetik. A következőkben – a folyamatos felújítás biztosítása mellett – csak a jelentősebb felújításokat, feladatokat határozzuk meg, a kisebb jellegűek éves költségvetésünkben elkülönített pénzeszközöktől és kapacitásunktól függően kerülnek megvalósításra. • A kolostor alapításának 675. évfordulóját ünnepeljük 2007-ben. Az évforduló méltó megünneplésére a ferences közösséggel közösen tervet kell kidolgozni 2006 folyamán. • A templom festésére 1976-ban került sor. Az elkészített freskók sem a templom stílusának, sem a műemléki irányelveknek nem felel meg. A vakolat ma már több helyen mállik, a festés elszürkült. A felújítás és a szükséges javítások megtervezése, előkészítése nemcsak a költségek miatt fontos, hanem a liturgikus szertartások szervezése miatt is. • Alkalmas lenne a templomszentély, a liturgikus tér áttervezése, figyelembe véve az eredeti építészeti megoldásokat, szükség esetén visszaállítva azokat. • A templom fő-, és mellékoltárainak felújítását ütemezve kell terveznünk, mert ezen összegek előteremtése egy összegben jelen pillanatban lehetetlennek tűnik. • Ugyancsak foglalkoznunk kell a templomi orgona felújításával is, amelyet már a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal szakemberei is megvizsgáltak. Ebből a fajta orgonából az országban csak kettő lelhető fel, értéke szinte felbecsülhetetlen. • A templom padjainak felújítására is mielőbb sort kell kerítenünk, mert egyes elemi már hiányoznak, festése erősen kopott. • A filiák templomainak felújítása közül a benczúrfalvi az elmúlt évben megvalósult. A külső területek rendbetételére még sort kell kerítenünk, s a pösténypusztai templom külsején és környezetén is végre kell hajtani néhány javítást. • A selejtezésre kerülő eszközök, berendezések folyamatos pótlására a gazdasági bizottsággal közösen ütemtervet készítünk, a kis- és nagyértékű (50.000 Ft összeg feletti értékű) beszerzéseket a képviselő-testület jóváhagyásával, a költségvetésben meghatározottak szerint végezzük. • Foglalkoznunk kell a Szentkúton bérelt – a búcsúk alkalmával is használt – ingatlan állagának megóvásával is, amelyet leginkább a hívek segítő közreműködésével kívánunk megoldani.
8. Gazdasági élet 8.1 Az anyagiak használatáról és szükségességéről Mint minden evilági szervezetnek, az Egyház és a plébánia működtetése is igényli a megfelelő anyagi hátteret. Bár bízunk a Gondviselésben, ez nem teszi feleslegessé a felelős gondolkodást és gondoskodást anyagi hátterünkről. Míg a rendszerváltozás előtt az Egyháznak a beszűkített mozgástéren való működéshez a hívek áldozatos támogatására és alkalmi nyugati segélyekre volt csak lehetősége, az ezt követő években és jelenleg is – az 1950-ben államosított és most vissza nem adott ingatlanok fejében – éves állami költségvetési támogatást kap. Ezt a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia osztja szét az egyházmegyék és egyházi intézmények (iskolák, szociális intézmények, stb.) között, a plébániák részére hitéleti vagy építési támogatásként jut el. E támogatás egyáltalán nem teszi feleslegessé a hívek anyagi áldozatát, sőt ha az Egyház élni akar evangelizálási küldetésével, élő közösségi életet akar, erre továbbra is, sőt még inkább szükség van. Csak akkor teremthető meg a működés biztos anyagi háttere, ha a hívek anyagi adottságaikhoz mérten továbbra is lelkiismeretesen támogatják egyházközségünket. Az anyagiak felhasználásában a plébános mellett a Képviselőtestület tartozik felelősséggel a püspök és a hívek felé. Ennek szakszerű gondozása és vezetése ma már nélkülözhetetlen.
8.2 Anyagi helyzetünk Gazdasági életünk helyzetét elsősorban és nagyban a saját bevételek alakulása befolyásolja. Az egyházközségi hozzájárulásból, a stóladíjakból, a perselyből és a hívek adományaiból befolyt összegek alakulása jelentős mértekben meghatározza éves költségvetésünket, azt, hogy mire és mennyit költhetünk. A 30
képviselőtestület, de maga a plébánia is mindig arra törekedett (és törekszik ma is), hogy a rendelkezésre álló pénzeszközök felhasználása minél célszerűbb és hasznosabb legyen, a bevételek fedezetül szolgáljanak a kiadásokra. Az anyagiak felhasználása terén a plébánia éves költségvetéssel dolgozik, melyet a Képviselőtestület és a Püspök úr hagy jóvá, hasonlóan az évvégi elszámoláshoz. A plébániai képviselőtestület gazdasági bizottsága egyházközségünk, plébániánk életének valamennyi területével szoros kapcsolatban áll. A rendszerváltozással bekövetkezett gazdasági változások jelentősen kihatnak a plébánia gazdasági ügyvitelére. A megnövekedett adminisztráció jelentős terhet ró ránk is. Nagy segítséget jelent e téren Lazsán Ica néni precíz, szakértő és megbízható szolgálata, mellyel lelkipásztorainkat tehermenetesíti a nem kifejezetten papi feladatok átvállalásával. A könyvelői és ügyintézői feladat ellátása a jövőben is csak szakember segítségével lesz lehetséges, amiben – a jelenlegihez hasonlóan – nagy szükség van gazdasági szakemberek együttműködésére. A bejövő összegekkel kapcsolatosan meg kell említenünk sokak anyagi nagylelkűségét, ugyanakkor más hívek felületességét. Tudjuk és ismerjük, hogy számos család komoly anyagi nehézségekkel küzd. Mégis sokszor épp nem részükről marad el a befizetés, hanem anyagilag tehetős hívek részéről. A jövőben jóval nagyobb szükség lenne a hívek részéről tudatos és lelkiismeretes befizetési gyakorlatra. Ehhez meg kell keresni az alkalmas megszólítási módokat (levél, hirdetés, nyilvántartás megtekintési lehetőség, stb.), amely nem követelőzően, de a felelős részvállalásra serkenti őket. Az egyházközségi befizetéseket jelenleg Ocsovai Józsi bácsi szedi be, de lehetőség van a plébánián, a sekrestyében vagy a Takarékszövetkezetnél való befizetésre is. Ez megfelelő gyakorlatnak bizonyul, de – tekintettel Józsi bácsi korára – a jövőben a híveket otthonaikban felkereső új személyek bevonása lesz szükséges. Fontos, hogy ők alkalmas módon felkészítést és kiképzést kapjanak feladatukra, mert egyesek számára ők az egyházközséggel való „közvetlen” kapcsolat megjelenítői. A perselybevételek tekintetében a hívek alapvetően azonos vásárlóértékű összeget adakoznak évről évre. Jó tudni és ismerni e téren adakozókedvüket. A plébániai élet anyagi támogatója az Élő Kövek Alapítvány, amely immár a hívek 1%-os felajánlásaiból is támogatja programjainkat, illetve a Betegek Megsegítéséért Alapítvány, amely a plébánia karitatív szolgálata területén nyújt anyagi segítséget. Lelkipásztoraink mellett két főfoglalkoztatású dolgozónk van, a kántor és a sekrestyés. Családjuk eltartásához méltó és megfelelő összeget kell biztosítanunk a jövőben is, megbecsülve munkájukat. A kolostor és az itt élő szerzetesrendek támogatása is feladata egyházközségünknek, ezért a meglévő megállapodás mellett lehetőség szerint és alkalmas módon kell támogatnunk őket. Ez szintén lelkiismereti feladata plébániaközösségünknek. További állandó feladat a plébániai közösségi élet „szponzorálása” – pl. plébániai programok, nyári táborok, újságkiadás, karitatív tevékenység támogatása.
8.3 Terveink A gazdasági bizottság a következő feladatokat határozta meg: • Az elkövetkező időszakban számba veszzük az egyházközség eszközeit, megkíséreljük felkutatni az időközben esetlegesen elveszett, vagy más részére átadott ingatlanokat, egyéb eszközöket is. • Beszerezzük az egyházközség tulajdonában lévő ingatlanok tulajdoni-lapjait, pontosítjuk a Ferences Rendház és az Egyházközség tulajdoni részeit • Hasonló módon, az ingóságokról is tételes leltárt készítünk és vezetünk. • A műszaki csoporttal és a Rendház képviselőivel közösen elvégezzük az épületek, építmények állapotfelmérését, és közösen meghatározzuk a szükséges karbantartási és felújítási feladatok sürgősségi sorrendjét. Mindezt a rendelkezésre álló források meglététől függően készítjük el. • A szükséges munkák műszaki előkészítését az esetlegesen megnyíló pályázati lehetőségek érdekében támogatjuk. • Fontosnak tartjuk a felújításokra történő tartalékolást, mert az esetlegesen megnyíló pályázatokhoz szükséges önrész a folyó évi költségvetésből nem mindig biztosítható. Ennek érdekében az éves költségvetésben célszerű felújítási alap címen tartalékalapot létrehozni. A felújítási tartalékot lekötött betétben javasoljuk kezelni, hogy az értékállóság biztosítva legyen. • Szükségesnek tartjuk az egyházközség bevételeinek növelését, elsősorban az egyházi hozzájá31
•
•
rulás területén. Ezzel kapcsolatban fontosnak érezzük az új hívek (beköltözők) megszólítását. Javasoljuk bejelentkezési nyomtatvány szerkesztését és annak kihelyezését. Jó módszernek bizonyult a hozzájárulás lakáson történő beszedése, amelyet javaslunk a továbbiakban is. Felvetődött a Karitász tevékenységen belül kegytárgyak értékesítésének lehetősége, amely újabb bevételi forrást jelentene a Karitász tevékenységéhez. A végleges döntés előtt fel kell mérnünk, hogy a megvalósítani kívánt tevékenység milyen nagyságú pénzeszköz lekötését igényelné, visszatérülése biztosítható-e, elérhető-e nyereség az említett cél érdekében. A fentieken túl feladatunk az 1993-tól hatályos rendelkezésekben előírt folyamatos gazdálkodás biztosítása, a szabályos pénzkezelés, a kötelezettségek időbeni teljesítése, az adatszolgáltatások szakszerű végrehajtása, és mindezek folyamatosan visszatérő, rendszeres ellenőrzése.
9. Befejezés Az elkészült lelkipásztori helyzetértékelés – bár sok dologban alapos, – bizonyára sok dologban hiányos. Összeállításánál – a helyes helyzetértékelés érdekében – igyekeztünk minél teljesebb képet adni plébániai életünkről, annak minden területéről, azért, hogy az Egyház tanítását, egyházközségünk lelki, szellemi és anyagi adottságait, képességeit, korlátait és a kor jellemzőit is figyelembe véve tudjuk felvázolni azt az irányt, amely felé haladnunk kell tevékenységünkben, hitéletünkben, személyes kapcsolatainkban, plébániai életünkben, hogy krisztusibb és élőbb keresztény közösség alakuljon ki plébániánkon. Az elkészült terv normatív, azaz iránymutató jellegű. Célja, hogy iránymutatásával az éves tervek konkrét feladatainak meghatározásában eligazítson, irányban tartson. A leírtak azonban még önmagukban nem oldanak meg semmit. Annyit érnek majd, amennyire az éves tervek elkészítésénél ezeket felhasználva, a lehetőségeket, erőforrásokat és a közös célokat újra átbeszélgetve konkrét cselekvési terv rajzolódik ki belőle. A kirajzolódó cselekvési terv és annak megvalósítása, éves értékelése pedig szolgálja annak a lehetőségnek megteremtését, hogy a plébánia minden híve és egész közössége, személyes és közösségi életében jobban Isten útján járjon – felvállalva hivatását, megélve a hit és a közösség ajándékát, bátran teljesítse evilági küldetését, – és ezzel egyházközségünk is hatékony jele és eszköze legyen az Istennel való bensőséges egyesülésnek, Isten hatékony, éltető szeretetének, az üdvösségnek. Ennek érdekében a Képviselőtestület, a testületi bizottságok vezetői évente számoljanak be a testületi ülésen az éves tervek megvalósulásáról, és ennek összegzéseként a plébánia híveinek az évvégi hálaadáson. A tervek életre váltása, továbbgondolása elsősorban az egyes területeken dolgozó munkacsoportokra, a felsorolt és az alakuló közösségekre, az egyházközségi képviselőtestületre, a plébániánkhoz tartozó minden jószándékú hívőre, illetve az őket koordináló és értük imádkozó plébános atyára és paptársaira vár. Mindez az egyházközségi élet kovásza lehet azzal, hogy közös munkára, gondolkodásra, imádságra ösztönöz. Kívánjuk, hogy ebbe a nagyszerű tervezésbe, ebbe a „krisztusi kalandba” minél többen kapcsolódjanak be az Egyház és egyházközségünk jövőjébe vetett őszinte bizalommal, hittel és szeretettel teli imádsággal. Az Istentől kapott kegyelem tegye teljessé bennünk és általunk mindazt a jót, amit megkezdett köztünk! Segítsen ebben a szentháromságos egy Isten, az Atya, a Fiú és a Szentlélek áldása, a Boldogságos Szűz Mária és Szent Ferenc Atyánk imádsága, az előttünk járó hívek és a közösség jó példája.
Szécsény, 2005. május 3.
32
