XXVIII. évfolyam, 3. szám
2006. Veni Sancte
A Szeged-Alsóvárosi Ferences Plébánia Hírlevele
Õsz és iskola Ha kilépsz otthonodból, láthatod, hogy a nyár lassacskán őszbe hajlik. Eszedbe juthat az is, hogy viszszavonhatatlanul tart a tél felé. Ha a tavaszra úgy gondolsz, mint a természet felpezsdülésére, akkor az ősz inkább egyfajta lecsengés, visszavonulás. Pont ekkor veszi kezdetét az iskola. A külső növekedés lelassul, csaknem leáll; a belső pedig szaporázni kezd. A kinti világ lassan elbágyad, a belső viszont megelevenedik. Reggelenként álmos diákok botorkálnak az utcán a sárguló fák alatt. A kinti világot elhagyják, befelé mozdulnak, és a sokféle helyről egytől egyig összeszedi őket az iskola. Talán összeszedettebbek lesznek ők maguk is, és megélénkül bennük a növekedés. És én? Akár iskolába járok, akár nem, akár őszülök, akár nem, serkent-e engem az ősz a benső összeszedettségre, növekedésre? Könnyebben megtalálom-e az imádság benső iskoláját, ahol a Mesterrel lehetek? És ha lecsupaszodott fák alatt megyek majd el, elhiszem-e, hogy ezekben éppúgy élet van most is, mint tavasszal? Ősz és iskola, kívülről befelé, sokfelől egyfelé. Egy felé. Tanulgatom azt, hogy az igazán lényeges felé, végül is egyetlen egy felé érdemes. Hegyi Bálint
2
2006. Veni Sancte
Összehívta a népet és tanítványait, s így szólt hozzájuk: „Ha valaki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen. Aki meg akarja menteni életét, elveszíti. Aki elveszíti értem és az evangéliumért, az megmenti életét.“ Mk 8,34 VASÁRNAPI EVANGÉLIUMOK Szeptember (17) Mk 8,27-35; (24) Mt 10,28-33
Október
(1) Mk 9,38-43,45,47-48; (8) Lk 1,26-28; (15) Lk 10,1-9; (22) Mk 10,35-45; (29) Mk 10,46-52
November
(5) Mk 12,28b-34; (12) Mk 12,38-44; (19) Mk 13,24-32; (26) Jn 18,33b-37
IMÁDKOZZUNK A PLÉBÁNIA BETEGEIÉRT! Buczkó István, Csigi Ágoston (11 éves), Csonka Erzsébet, Halász Jánosné, Hézinger Jánosné, Horváth Tamás és Márki Elza, Jenei Gábor, özv. Kis Pálné Margit, Marika néni, Ördögh Józsefné Rózsika, Slama Péter (17 éves), Surinás Barnabás (38 hónapos). Kérjük, igényét a plébánián jelezze.
Elpihentek az Úrban: Borza Dénes, Király István Zsolt, Simon Antal, Kálmán Lajos, Lajos Károly, Hódi Imréné, Ördög Ferencné, Halász Jánosné, Árva Istvánné, Herczeg Mihályné,Gandi Albertné, Papp Jánosné, Iványi Józsefné, Felhő Miklós, Tulipán András, Pokorny Ferenc, Magyari Sándorné, Pakai Mihályné, Kotogány Károlyné, Báló Sándorné, Farkas Gábor, Rácz Antalné,Felhő Miklósné, Bajusz János, Szilasi Ibolya, Pasek György, Molnár Jánosné, Komócsin József, Bodor Józsefné, Csonka Istvánné, Bálint Bata Gézáné, Kocsis Mihályné, Sörös Ferenc, Daróczi László, Szabó Józsefné, Börcsök Gyula, Balogh Boldizsárné, Balázsfi Mária „Adj Uram örök nyugodalmat nekik és az örök világosság fényeskedjék nekik!“
A keresztség szentségében közösségünk tagjai lettek: Szarka Dénes és Harangozó Katalin lánya: Hella; Jenei Kornél és Ábrahám Viktória fia: Soma; Heszler Péter Pál és Kopniczky Judit fia: Domonkos Péter; Dr Nagy Gábor és Frauhammer Krisztina lánya: Róza Magdaléna; Gálfi Róbert és Gajda Aletta lánya: Levendula; Iványi Attila és Török Edina fia: Zsolt; Farkas Tamás és Hajdú Éva lánya: Gréta Éva; Leinweber Gábor és Hankóczy Nikolett fia: Olivér Gábor; Dr. Tálosi Gyula András és Szilvási Mária Katalin lánya: Katalin Eszter; Komáromi Miklós és Komáromi Katalin lánya: Csenge; Keresztes Árpád és Szegfű Szilvia fia: Nimród Árpád; Kószó Ferenc és Véha Tímea lánya: Lilla; Seres László és Vas Izabella fia: László; Czékus Zoltán és Dr. Borzi Alexa lánya: Hanna; Poós István és Haba Annamária lánya: Renáta; Sándor Csaba Ernő és Borbola Erna fia: Norman; Kertész Tamás és Varga Mária fia: Tamás; Virág János Attila és Kocsis Savanya Anikó fia: Attila János; Pörge Ferenc és Gavallér Mónika fia: Zsombor Ferenc; Szélinger Balázs és Udvardi Adrienn lánya: Luca; Kereszti László és Gartner Ildikó lánya: Réka; Zádori Fekete László és Vígh Anna fia: Dávid; Velkey Miklós és Krausz Ildikó lánya: Zita Zsófia; Szűcs Krisztián és Csatári Angéla lánya: Dóra Kinga; Erhardt Márton és Török Székely Györgyi fia: Levente; Búza Gusztáv és Petrovics Márta Katalin lánya: Márta; Szalai Mihály és Vecsernyés Brigitta Mónika lánya: Nikolett Anita; Győrfi Zsolt és Vincze Erika lánya: Erika Anna; Nagy Gyula és Nagy Erika fia: Ábel Zoltán; Aradi Ferenc és Kocsis Irén fia: Ádám Dominik; Polyák Tamás és Savanya Aranka lánya: Emese Mária; Tanács Attila és Papp Renáta lánya: Petra; Meszlényi Imre és Rebák Olívia lánya: Olívia Szofi „Növekedjetek korban, bölcsességben és kedvességben Isten és az emberek előtt.“ (Lk 2,25)
Új családi otthont alapítottak a házasság szentségének kegyelmével: Majoros János és Ámon Orsolya; Bálint Tamás és Dr. Mester Orsolya; Jéga Szabó Ferenc és Csonka Anett Szilvia; Zsögön Miklós és Budavári Anikó;Mészáros Róbert és Dudás Szabó Réka; Dr. Gárdián Attila és Dr. Kocsis Daniella; Papp Kornél és Kovács Katalin Erika; Fejes Endre és Búza Mónika; Juhász Péter és Bozsó Edit; Lippai Márton és Nényei Mária; Jenei József és Barta Krisztina; Nagyiván Gábor és Kovács Kinga Ivett; Lovas László és Németh Csilla; Pintér Gábor Ferenc és Horváth Éva Mária; Kovács Attila és Mádi Annamária; Szőke Péter és Tóth Ágnes; Szalai Mihály és Vecsernyés Brigitta Mónika „Te alkottad Ádámot és segítőtársául adtad neki Évát, és kettőjüktől származik az emberi nem.“ (Tób 8,6)
2006. Veni Sancte
3
PLÉBÁNIAI ESEMÉNYNAPTÁR
Erhardt Krisztina
Szeptember
SZENTJEINK
Szeptember 17. 11 óra Hattyason szabadtéri mise, keresztfölállítás és megáldás Október 3. 17.30 Szentmise, utána Tranzitus Október 14. 11 óra Örökfogadalom Október 29. 9 óra Jubiláns házasok ünneplése
Aug. 13. Árpádházi Szent Piroska (*1088 táján - †1133.) Szent László király és rheinfeldi Adelhaid leánya. Bár az ortodox egyház avatta szentté, Piroskát magyar szentként tiszteljük. Miután édesapja meghalt, sokáig Könyves Kálmán udvarában élt. 25 éves korában, 1105-ben eljegyezték a bizánci trónörökössel, Ioannész Komménosszal. A házasság megkötéséhez át kellett térnie az ortodox hitre, amelyben az Eiréné (Irén) nevet kapta. Szent László leánya jó császárnő és hűséges, segítő hitves lett, aki kitűnt elődei közül az államügyekben való jártasságával. Gazdagságára mint az uralkodásnak az eszközére tekintett. Férjével együtt alapította a konstantinápolyi Pantokrator monostort. Halála után az ortodox egyházban szentté avatták. Mozaik képét a Hagia Sophia a mai napig őrzi.
November November 1. 14 óra Gyertyagyújtás a temetőben
December December 2. 14 óra Családok adventi koszorúkötése December 3. 9 óra Mikulás jön a templomba December 16. Adventi lelki nap (Lukovits Milán ofm vezetésével) December 24. du. Pásztorjáték
Tartalomjegyzék: Ősz és iskola . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1 Plébánia eseménynaptár . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3 Szentjeink . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3 Imamankók . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4 Gondolatok a vasárnapról és a pihenésről . .4 Hittanos tábor Mátraházán . . . . . . . . . . . . . . . . . .6 Családtábor Káptalanfüreden . . . . . . . . . . . . . . . . .7 Ministráns találkozó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .7 Havasboldogasszony Búcsú . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8 Vigyázzanak rá! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .9 Emlékfoszlányok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .10 Közös szolgálatunk a szegénykonyhán . . . . . .10 Országimázs . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .10 „Nándorfehérvári emléknapok“ . . . . . . . . . . . . . .11 A múltunk erős gyökér, jelen és jövő . . . . . .12 Hírek Itthonról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .14 Ferencs Evangéliumi esték . . . . . . . . . . . . . . . . . .15 80 éve írtuk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .16 Versek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .17 Kulturház hírei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .18 Plébánia telefonkönyv . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .19
Szept. 3. (Nagy) Szent Gergely pápa (*Róma, 540 körül - †Róma, 604). „Az utolsó római és az első középkori pápa.“ A régi, római arisztokrata családból származó Gergely már állami hivatalnokként sikeres karriert és példaadó életet tudhatott maga mögött (többek közt II. Pelagius pápa követe és képviselője volt Bizáncban, de előtte és utána kolostori életet élt), amikor Pelagius halálakor, 589-ben a római nép szinte egyhangúlag kiáltotta őt ki pápává (ekkoriban még nem a bíborosok választottak). Sikeres térítéseket folytatott a longobárdok és az arianus nyugati-gótok között. A pápai birtokok jövedelmének nagyobb részét karitatív célokra fordította. Megújította a liturgiát és az egyházzenét (gregorián). Bár a gyakorlatban hosszú ideje csak bíborost választanak pápává, a kánonjog szerint elvileg „minden katolikus vallású, nőtlen férfi“ választható, tehát még papnak se kell lennie (utána viszont rögtön fel kell szentelni áldozópappá, majd püspökké). E kitételhez épp Nagy Szent Gergely szolgáltatta a „precedenst“, ő mindmáig az egyetlen pápa, aki nem püspök, csupán diakónus volt megválasztásakor.
Elérhetõségeink: Postacím: 6725 Szeged, Mátyás tér 26. Telefon: 62/442-384 Fax: 62/553-141 E-mail:
[email protected] WEB: http://szeged.ofm.hu
4
2006. Veni Sancte
Ima mankók A szoborcsoport megáldása alkalmából Lóránt testvér ezt a Szent Ferenctől vett imádságot olvasta.
Jónás testvér
Istenünk, olyan hihetetlen, hogy kellünk neked. Megvalljuk, hogy sokszor önmagunknak is terhére vagyunk. Mit tudnál kezdeni velünk? De
A Boldogságos Szûz üdvözlése
áldunk, hogy igazat mondasz, és ma minket hívtál magadhoz. Köszönjük, hogy előveszed a poros
Üdvözlégy, Úrnőnk, szentséges Királynénk, Istennek szent szülője, Mária, ki szűz lévén templommá lettél, és választottja a szentséges mennyei Atyának,
életünket, kész vagy megtölteni Szentlelkeddel. Köszönjük, hogy testünk a te drága Szentlelked temploma lehet. Köszönjük, hogy megtanulhatunk
ő szentelt meg téged szentséges szerelmes Fiával és a Vigasztaló Szentlélekkel. Minden kegyelem teljessége és minden jóság lakozott és lakozik tebenned. Üdvözlégy te, Isten palotája; Üdvözlégy te, az ő lakozó sátra; Üdvözlégy te, az ő lakóháza. Üdvözlégy te, az ő palástja; Üdvözlégy te, az ő szolgálója; Üdvözlégy te, az ő anyja, legyetek üdvözölve ti, szent erények mind, kik a Szentlélek kegyelméből és megvilágosításából a hívek lelkébe ereszkedtek, hogy a hitetleneket Istenben hívő emberekké formáljátok át. Amen.
dicsérni téged. Megtanulhatunk szeretni másokat, még az ellenségeinket is, és elsegítesz minket oda, hogy nem magunkból kell adni valamit, amiből már elegünk van, hanem közvetíthetünk. Köszönjük, hogy kézbesíthetünk igéket, tőled eredő üzeneteket, belőled fakadó szeretetet. Köszönjük, hogy megtisztulhat az életünk, és tisztaság, szentség áradhat ki belőlünk. Könyörülj rajtunk, hogy mindez valóság legyen. Hallottad imádságunkat, és ha nem mondtunk semmit, akkor is látod a vágyakozásunkat. Felelj arra, jobban, mint ahogy hinni és elgondolni tudjuk. Jézus érdeméért. Amen.
Cseri Kálmán református lelkész
Lelkiség A ferences plébániák munkatársainak országos találkozóján a központi téma az imádság volt. A programban meghirdetett előadások különböző oldalról világították meg, hogy hogyan találkozhatunk és maradhatunk folyamatos kapcsolatban, párbeszédben Teremtőnkkel. Újságunkban sorozatban fogjuk közölni az elhangzottakat rövidített változatban. Talán ez segítség lesz arra, hogy rohanó világunkban több időt szenteljünk Istennek, akinek létünket köszönhetjük, mint ahogy a találkozó után az egyik résztvevő írta: „Az Úr féltékeny, gyengéd szeretete is ezt kívánja tőlünk, hogy belesimuljunk akaratába, Vele töltsük mindennapjainkat.“
Gondolatok a vasárnapról, a pihenésrõl II. János Pál pápa Dies Domini* kezdetû apostoli levele alapján (második rész)
(* Dies Domini = Apostoli levél a vasárnap megszenteléséről)
A Teremtő munkatársai vagyunk, ha dolgozunk, de nem kevésbé akkor is, amikor pihenünk. Sok oldalról közelíthetjük meg ezt a kérdést, most fel szeretnénk hívni a figyelmet a munkás hétköznapokat lezáró napra, a vasárnapra, az Úr napjára, amikor az Eucharisztiát ünnepeljük és egyben ez a család pihenőnapja is.
A hagyományosan keresztény országokban a munkával kapcsolatos törvényhozásban szilárd pontként biztosították a vasárnapi munkaszünetet. Így a vasárnap megszentelését is megkönnyítették. Ma azonban ugyanezekben az országokban a gazdasági és társadalmi körülmények átalakították a közösségi (folytatás a következő oldalon)
2006. Veni Sancte szokásokat, és így a vasárnap ünnepi arculata is megváltozott. Széles körben gyakorlattá vált a „hétvége“, ami a heti pihenést, az állandó lakóhelyről távoli helyekre való kimozdulást jelenti, gyakran kulturális, sport-, vagy politikai programokat is épp erre a napra tervezik. Ezek nem okvetlenül negatív jelenségek, vannak pozitív vonásai is, mert az emberi fejlődést és a társadalmi élet kibontakozását szolgálják. Sőt, ahogy II. János Pál pápa mondja: „Nem csupán a pihenés szükségletének, hanem az „ünneplés“ emberi természetből fakadó igényének is megfelelnek. Amikor azonban a vasárnap elveszti eredeti értelmét és pusztán egyszerű „hétvége“ lesz (CSAK HÉTVÉGE!), az ember sajnos olyan szűk horizontba zárul, hogy többé már nem képes látni az „eget“. Bármennyire felöltözik tehát az ünnepre, belsőleg képtelenné válik az „ünneplésre“. Ha jól végiggondoljuk, hogy hogyan néz ki ma egy család napja, egy hétvégéje, ahol dolgozik mindkét szülő, 2-3 vagy akár több gyermek is van, akkor néha elnehezedik a szívünk. Feszített rohanás, nem tudjuk utolérni magunkat, nem jut idő sem a házastársi, sem a szülő - gyermeki, sem a baráti kapcsolatokra. Fáradtan kezdünk bele a következő heti munkába és ez így megy tovább. Isten kimarad a pihenésből, az ünnepből. Vasárnap mi keresztények a feltámadást ünnepeljük. Ez a nap kifejezi az asszonyok ámulatát, akik Krisztus sírját üresen találták, kifejezi az emmauszi tanítványok örömét, akiknek a szíve lángolt, amikor csatlakozott hozzájuk a Feltámadt Krisztus, és kifejezi az apostolok szívének a békéjét, amikor meglátogatta őket a feltámadt Jézus és megajándékozta őket békéjével és Szent Lelkével (Jn 20, 19-23) Krisztus feltámadása a történelem tengelye, ezt akarja megmutatni minden nemzedéknek az Egyház, amikor vasárnap a feltámadást ünnepeljük. Az Úr napja, alapvető ünnep. Minket hívőket arra biztatott II. János Pál pápa, hogy gondolkodjunk el a vasárnap jelentőségéről, adjuk vissza ennek az ünnepnek az értékét és jelentőségét. Kérjük az újrafelfedezés kegyelmét, hogy választ tudjunk adni az emberi szívekben rejlő mély és igazi vágyakra. „A Krisztusnak adott idő soha nem elveszett, hanem inkább életünk és kapcsolataink mély humanizálására nyert idő.“ (II. J.P. pápa) Valójában hősiességre van szükség ehhez az újrafelfedezéshez. Az első keresztények idejében sem volt könnyebb a helyzet, hiszen akkor még nem vették figyelembe az ő szokásaikat, különösen ott nem, ahol kisebbségben voltak. Nem kevés
5 nehézségbe, sokszor vértanúságba került az Úr vacsoráját ünnepelni. A vasárnap lehetőséget ad arra, ahogy az ember kilépjen a földi teendők kimerítő folyamatából és tudatosítsa, hogy Istennek köszönheti a létét. Ennek felfedezése különösen fontos ma, amikor a tudomány és technika haladása kitágította az ember hatalmát. Mi, akik Isten képmására vagyunk teremtve, az egész hét folyamán Isten munkatársaiként veszünk részt a folyamatos teremtésben, amikor az Ö tervei szerint dolgozunk. Isten, amikor befejezte a teremtés munkáját, megpihent. Mi is, amikor a vasárnapi szentmisén a felajánláshoz érkezünk, a heti munkánk gyümölcsét, sőt egész emberi valónkat az oltárra helyezzük és örülünk annak, amit véghezvittünk a hét folyamán. Aztán a nap többi részén elgondolhatjuk, hogy mi lesz az, amit a következő héten Istennel együtt fogunk végezni, hogyan leszünk a továbbiakban az Ő munkatársai. Tehetjük ezt mint közösség, mint család is. Lelkiismeretbeli kötelességünk, hogy valóban kiszakadva a mindennapi munkából mint közösség is ünnepeljünk, megszenteljük ezt a napot. Jogunk van a pihenéshez, de ez azt is jelenti, hogy jogunk van a munkához. Ezért gondolnunk kell azokra a felebarátainkra is, akiknek nincs munkájuk, és így tengetik az életüket. De azokra is kell gondolnunk, akik olyan országokban élnek, ahol embertelen, rabszolga körülmények között robotolnak, szó nincs a pihenésről, évi szabadságról pedig álmodni sem lehet. Nagy tehát a felelősségünk, amikor a vasárnap újrafelfedezésének kegyelmét kérjük. Mindig boldogok vagyunk, amikor a vasárnapi szentmise után Alsóvároson nem sajnálva az időt, kisebb nagyobb csoportokban beszélgetünk, meghallgatjuk egymást, vagy akár egymás gyerekeivel játszunk a téren, mert mindig érzzük, hogy ez is a közös pihenés része, melynek Isten örül és megáld minket. Vagy ha a rohanás és a vasárnapi vásárlás, vagy vasárnapi nehéz munka kísértésének ellenállva beszélgetünk egymással otthon, vagy akár játszunk gyermekeinkkel TV nézés helyett, legalább egyszer egy héten közösen elmondjuk az esti imát, akkor is hozzájárulunk ehhez az újrafelfedezéshez. Az ember, ha jól pihen, a fáradságos munka után visszanyeri igazi arcát, másképp néz a természet csodáira, erőt kap ahhoz, hogy az elcsúfított környezetet újra olyanná tegye, hogy igazán élvezhető legyen.
6
2006. Veni Sancte
A pihenés nem lehet üres és unalmas, szolgálnia kell a lelki gazdagodást is, ki kell választanunk az olyan szórakozást, ami megfelel az emberi méltóságunknak, így a pihenés elővételezi az „új eget és új földet“, vagyis az Úr napjának az ember napjává is kell válnia Most visszanézve a nyári szabadság eltöltésére feltesszük magunknak a kérdést: Gazdagodtunk lelkiekben a pihenés alatt? Sok éven keresztül baráti családokkal együtt töltöttük a szabadságunkat. Minden reggel vagy délelőtt szakítottunk időt arra, hogy együtt elolvassunk egy részt a Szentírásból vagy valamilyen lelki olvasmányból és arról beszélgettünk. A kisgyerekek ilyenkor körülöttünk játszottak, rajzoltak, szokatlanul csendesebbek voltak, de a nagyobbak sokszor bekapcsolódtak ezekbe a beszélgetésekbe, és mindnyájan, felnőttek is és gyerekek is örültünk ennek. Fontos pillanatok voltak ezek, mert ilyenkor együtt
elhatároztuk, hogy mit is fogunk élni ma. Ez adta meg a nap tartalmát. Este vagy másnap reggel aztán beszámoltunk egymásnak arról, hogyan sikerült a kiránduláson, játék vagy úszás közben vagy éppen a vásárlás, főzés közben az elhatározásunkat megélni. Így aztán a nyaralás végén új célokat megfogalmazva mentünk haza, valóban kipihentnek éreztük magunkat. Ma, amikor olyan nagy hangsúlyt kap a világban a pénz, nem könnyű tartani magunkat ahhoz, hogy vasárnapunkat és a többi pihenőnapunkat valóban úgy töltsük, ahogy Isten szeretné. Talán sokszor úgy érezzük, hogy minden összeesküszik ellenünk és kudarcot vallunk elhatározásunkban. Ezért hinnünk kell abban, hogy Isten megadja segítségét ahhoz, hogy újra felfedezzük, mit is jelent az Úrban pihenni, dicsérni Őt, hálát adni, a teremtést visszavinni hozzá és erőt gyűjteni a munkás hétköznapokra, Erhardt Krisztina és Gyula
Plébániánk élete
Hittanos tábor Mátraházán Szépen indult a nyár, és zárult le a tanév az idei táborral. Amint megérkeztünk a Mátra erdeibe, már éreztük, hogy a levegő is más, mint a mi alföldi vidékünkön. Mindentől és mindenkitől elzártan feküdt az út mellett Mátraháza kis kápolnája, a ferences Alverna. Hamar otthon éreztük magunkat, és egy kiadós játék után terveztük a következő napot. Esténként a tábortűz mellett gitár tette elmélyültté imádságunkat vagy segített kifejezni örömünket. Sok minden jutott erre a néhány napra: megnéztük a gyöngyösi ferences templom múzeumát, ahol remek tárlatvezetéssel a kicsik számára is érdekes dolgokat hallottunk a ferences kolostor történetéből. Strandoltunk és kirándultunk. Egy szép út vezetett országunk legmagasabb pontjára, Kékestetőre, aztán lefelé nagy fáradsággal értünk le a hegy lábához. Gyönyörködtünk a parádsasvári üvegmúzeum remekműveiben. Megismertük az üveggyártás történetét és helyi érdekességeit. Volt sportnap, bár a lelkesedésben még gazdagodhatnánk, azért a kisebbek is megmutathatták ügyességüket. Nem maradhatott ki a számháború sem, sőt éjszakai
túrára is volt még energia. A kézműves napon szép, míves ajándékok készültek az őrangyalkáktól a védenceknek gyöngyből, papírból, kőből, textilből. Bár ez az elfoglaltság inkább a lányoknak kedvezett, a fiúk is örültek a pólófestésnek, és ebben a műfajban mindenki nagyon sikeres volt. A játékok és közös éneklések, beszélgetések estére maradtak. A tábor központi témája a barátság volt, és erről beszélgettünk, gondolkodtunk az utolsó napon, majd megosztottuk egymással tapasztalatainkat, véleményünket. Milyen a jó barát, hogyan tudnánk barátokká lenni. Segítségünkre voltak szentírási idézetek,
történetek, sőt még Lázár Ervin sorai is. Reményeink szerint mindenki felismerte, hogy összetartozunk, és együtt egymást segítve, támogatva juthatunk csak közelebb a mi Urunkhoz. A felnőttek csapata lelkesen segítette közös vállalkozásunkat, hogy a tábor egész évre szóló emlék legyen a hittanosoknak. Török Székely Zsófi fantasztikus ebédeket és vacsorákat főzött nekünk. Egyed, Norbi testvér, Lóránt, Benjámin és Laci! Köszönjük! Jövőre, újra, ha nem is ugyanitt, de együtt szeretnénk egy újabb tábort a gyerekekkel együtt! Tiszainé Krisztina
2006. Veni Sancte
Családtábor Káptalanfüreden Az idén is lelkes és számos főből álló csapat várta a káptalanfüredi pihenőház nyújtotta édes semmittevést és az ezzel járó más kellemes mellékhatást. Ez a tábor különösen jól jött minden család aprajanagyjának, mivel éppen túl voltunk az évzárókat megelőző „hajrákon“, ami megviselte a szülőket éppúgy, mint a gyerekeket. Egyszóval fáradtan érkeztünk meg, és rövid körletrendezést követően átadtuk magunkat a - bár közösen meghozott, de senki számára nem kényelmetlen „szabályokon“- nyugvó pihenésnek. Mivel szinte több gyermek volt, mint felnőtt, nem sokat kellett aggódnunk, hogy kicsinyeink unatkoznak. Akár az udvaron, akár a vízparton meglehetősen elfoglaltak voltak, így
7 főként étkezések alkalmával láttuk őket. Egy napfénymentes napunk volt - amely a legideálisabbnak ígérkezett kirándulásra -, ezt Bakonybélben és Zircen töltöttük. Néhány építészeti stílusáról vagy történetéről híres templom megtekintését követően - a csapattól lemaradt, és így jól járt kirándulóra - hűsítőleg hatott a bakonybéli művészterem pincéje, ahol az ott élő festőművész tárlatának megtekintése mellett tájjellegű borkóstolón vehettünk részt. Többen vásároltunk is a képtárból. Mivel az idő kegyes volt hozzánk ezen kívül -, minden napot a parton, illetve a vízben töltöttünk, többnyire árnyékba húzódva. Kulturális ínyencség volt Jónás testvér előadói estnek is beillő verses ismertetője, ahol Kányádi Sándor kortárs költő életével és
műveivel ismerkedhettünk meg. A közös reggeli és esti zsolozsma, valamint a misék lelkileg is töltöttek bennünket a „fizikai“ mellett. Mint minden évben, most is beosztottuk egymás között a főzést, és más konyhai elfoglaltságot, minden napra tudtuk, hogy melyik család miért felelős. Így meglepően gördülékenyen sikerült a nem kis létszámból álló sereg kénye-kedvének eleget tenni. Utolsó este tábortűz mellett beszélgettünk. A gyermekeink ajándéka felejthetetlenné tette az estét, mivel kis műsorral leptek meg bennünket, amelyben az Urat dicsérték csengő énekhanggal, csillogó szemekkel, ahogy ezt csak Ők tudják. - h. m. -
Ministránstalálkozó 2006 Az idén a Szentatya, XVI. Benedek pápa által meghirdetett Nemzetközi Ministráns Zarándoklat keretében Assisit és Rómát is meglátogattuk a ministránsokkal. A magyarországi ferences plébániák közös buszával mentünk, hogy a kemény felkészülési időszak végén végre élvezhessük munkánk gyümölcsét. Komoly vizsgaanyagot kellett ugyanis elsajátítani a részvételhez. Kilencen birkóztunk meg sikeresen a követelményekkel: Balogh Ákos, Háznagy Andor, Török-Székely Zsola, Sipos Andor, Papp-Takács Tamás és Bence, Makra Máté, Kiss Marci, Kovács Peti, és két ferences testvér. A közel tíznapos zarándoklatunk nagyobbik részét Assisi és közelebb-távolabbi környékének megismerésével töltöttük, azokon a helyeken, amelyeken ezelőtt 800 évvel Szent Ferenc atyánk kezdte szolgálni az egyedül Fölséges és Mindenható Urat. Majd megérkezve Rómába részt vettünk minden közös rendezvényen, amely a Ministráns Zarándoklat keretében szerveződött, így a bíborosi szentmisén és a pápai fogadáson is a Szent Péter téren. Néhányan közülünk egészen közelről láthatták a Szentatyát. Természetesen Róma városából is láthattunk némi ízelítőt, és megkóstolhattuk különös és egzotikus ízeit is, a messze földön híres olasz pizzát és gelatót, vagyis fagyit. Az esti Róma utcáin aztán lehetőségünk nyílt arra is, hogy ismét megmutassuk a világnak, milyen is az igazi magyar virtus: akárhány fős német vagy más nemzetiségű csoporttal találkoztunk, mindig a magyarok skandáltak erősebben: „Ria, ria, Hungária!“ fr. Jób
8
Az örökkévaló érintette meg lelkünket a szegedi Havasboldogasszony Búcsúban A Szeged-alsóvárosi Országos Nagybúcsú két napján a templom és a ténylegesen áhítattérré varázsolt Mátyás tér a lelkes vágyakozással érkező búcsúi zarándokoktól ragyogott. Több ezren hazalátogattak Máriához, köszöntötték bűnbánó szívvel. Örömről, bánatról számoltak be, segítséget kértek számtalan cél eléréséhez. A lelki töltekezéshez, megújuláshoz, a búcsú igazi átéléséhez minden biztosított volt. Mindkét napon folyamatos volt a liturgia, a gyóntatás és az áldoztatás.
Szombaton 15 órakor a búcsú nyitó szentmiséjén zsúfolásig megtelt a templom. A homíliából megragadta lelkünket „Az Atyához haza vágyunk, haza jutunk, akkor nem ott van a túlvilág, hanem itt, ahol élünk. A törvények szerint szeretetben éljünk, mert a Szeretet Ura mireánk vár!“ 17 órakor a szabadtéren püspöki szentmise, bérmálás, kétezer ember miseáldozata, énekes körmenete volt. Lelkünkbe vésődött: „Mária segíthet bajainkon. Hozzá kell fordulni, gőg, bűn, felfuvalkodás nélkül. A hitét vesztett mai társadalom nem védi meg a családokat, a fiatalokat, házasokat, időseket és a magyarokat. Az Isten által elrendelt úton kell járnunk!“ 550 éve hirdeti minden templom minden harangja a nándorfehérvári diadalt. Európa keresztény maradt. Ezt a harangot a füleken át a lelkeknek kellene hallaniuk és tetteiknek kellene kongatniuk. 19 órától ünnepélyes zsolozsmán az örökkévalóság édességét éreztük a köszöntésben, a könyörgésben. 20 órától a görögkatolikus liturgián megragadott: „az Örök Atya Fénye és Jóságának képmása asztalhoz ülteti övéit és személyesen szolgál nekik.“ 21.30-tól fáklyás szentségimádás a Kolostor udvarában, telt házzal. A csend uralta a szívek templomát, majd a közös Hang és hárfazene vezetett az Úrhoz. A fáklyák méltóságos fényében, lélekben, Isten apostolai imádkoztak.
2006. Veni Sancte 23 órától fáklyás, gyertyás keresztúti ájtatosság az áhítat téren, a zöld lombok fényben vibráló sejtelmes boltozata alatt. Lélekben magasra emeltük Krisztus keresztjét, és izzó csillagkoszorút helyeztünk el minden stációnál. 24 órakor szentmise a meghaltakért. Éber és átélten imádkozók töltötték meg a templomot. Vasárnap 6 órakor ünnepi zsolozsma zengett az álmosan ébredő, itt éjszakázott zarándokok soraiban. 7 órakor szentmise az édesanyai és édesapai hivatásokért, egész hangulatában mélyen megragadó volt. 9 órakor búcsúi nagymise és körmenet a családokért. Ki más lett volna eledelünk, mint a Boldog Bárány, az Atya Isten és szűz Mária Fia, Jézus, akinek legfönségesebb emberségéből terítenek asztalt az üdvözültek számára. 12 órakor szentmise az idősekért és betegekért, utána litánia. Mily üdvös és kellemes a vigasztalás, reményt táplál, amelyek valóra válhatnak. 17 órakor szentmise a papi hivatásokért. Az Istenhez való emelkedés, az Isten megismerése és szeretetének útjára találáshoz kell a hű szolga. 19 órakor szentmise a szerzetesi hivatásokért. „A szerzetesi életre hivatott ember megértéssel simul a küzdő lélekhez!“
TE DEUM. Teljes szívvel hála, köszönet, öröm. Az alsóvárosi ősi, búcsúi világi kavalkádból letisztult, lelkekhez szóló, lelki nyugalmat, megújulást, erőt, szeretetet adó, valódi katolikus búcsú lett, családias, békét és örökkévalóságot árasztó. A búcsúban résztvevők egy tizede, ezer személy volt alsóvárosi, de mind a tízezer fő tényleges búcsújáróként a Szűz Anya mosolyával, áldással tért haza. Az alsóvárosi egyházközség kétszáznyolcvan rendező tagjának hálásan köszönjük az önzetlen közreműködést, a búcsúi csodát, az örökkévaló ölelését. vitéz Furák András
2006. Veni Sancte
9
Vigyázzanak rá! Szent István király ünnepén felbecsülhetetlen értékű szoborcsoporttal lett gazdagabb Szeged városa. A szoborszentelés kapcsán beszélgettem Rákos Péter restaurátorművésszel, aki 1991 óta dolgozik a műalkotás rekonstrukcióján. Jelenlegi állapota alapján nehéz elképzelni, de ez a gyönyörű Mária-szoborcsoport az 1991-es régészeti feltárások során apró darabokra törve került elő a kolostorkert talajából. Rákos Péter és Sütő József kőszobrász-restaurátorok régi képeslapfelvételekre, múzeumi fotókra és saját stílusismeretükre támaszkodva végezték el a felújítást. A szükséges kődiagnosztikai vizsgálatok után budapesti műhelyükben kezdtek hozzá a több ütemben végzett munkálatoknak, amelyhez festőrestaurátor, aranyozó és ötvös kollégáik tanácsait és munkáját is igénybe vették. Munkájuk legfőbb kihívása volt, hogy - mivel igen ritka, festett szoborról van szó - a plasztikai kiegészítéseken túl színrekonstrukciót is végeztek. „A Mária-szoborcsoport a saját korában is festett volt, ez hozzátartozott a szobrok ikonográfiájához. A színezésnek csak a töredéke eredeti, 70-80 %-a újrafestés. Az eredeti festéknyomokhoz hangolva a színek kopottabbnak tűnő változatait kerestük meg. Sikerült elkerülni, hogy harsány, bazári 'marcipánfigurák' szülessenek, inkább úgy tűnik, mintha mindig is itt állt volna a szobor. Látszik rajta, hogy barokk“ nyilatkozta Rákos Péter. Hangot adott annak a szomorú gyanújának is, hogy a kommunizmus eszméi elől a földbe menekített szobor már az elásás előtt darabjaira törhetett. Az árvíz és az évszázados kültéri viszontagságok miatt feltehetőleg annyira megromlott az állaga, hogy életveszélyessé vált, és el kellett távolítani a térről. A figurákat vascsapok rögzítik az alapzathoz, amelyeket nem sikerült szakszerűen szétszerelni, ezért az alakok feltehetőleg lezuhantak a magasból. Maga az elásás önmagában ugyanis nem indokolná az ilyen fokú rongálódást. A legtöredékesebb állapotban a legmagasabban álló Máriára találtak, a restaurátoroknak az ő alakjával kellett a legtöbbet foglalkozniuk. Mivel a fej hiányzott, és a többi alak is torzóként vagy csak torzótöredékként került eléjük, felmerül a kérdés, hogy az újjáalkotó szobrász mekkora művészi szabadságot engedhet meg magának a felújítás munkafolyamata során.
„Tanultságra, érzékre, rutinra és szakmai alázatra van szükségünk“ - felelte kérdésemre a művész. - „A restaurátor ne akarja újrafogalmazni a meglévő eredetit, hanem simuljon, idomuljon hozzá. A valamikori szobrászműhely hagyományait tiszteletben tartva ne akarja se szebbre, se csúnyábbra újrakészíteni azt. Amikor a picike fotók alapján nem tudjuk a pontos karaktert meghatározni, előveszünk analógiákat ebből a korból. Mivel lassan harminc éve dolgozom a szakmában, a fejemben van a barokk anyag, a formai törvényszerűségek. De azért vigyáztunk arra egymás munkájába is beleszólva -, hogy ne a saját elképzelésünk szerint egészítsük ki az alakokat. Természetesen benne van a mi egyéniségünk is, de hát egy rekonstrukció részleteiben mindig eltér egy picit az eredetitől. Az arányok és a mozdulatok plasztikája azonban mindenképpen hiteles. Ha beltéri kiállításra került volna ez az anyag, talán ki sem egészítették volna a torzókat, de a templom előtt álló kegyszobornak mostantól újra eredeti funkcióját kell ellátnia: az emberek védőszenteket ismernek fel bennük, akikhez hittel zarándokolnak, s ez szükségessé teszi felismerhetőségüket. Az eredeti alkotás egyébként nagyon kvalitásos 'főúri darab', feltehetőleg nyugat-magyarországi, Sopron vagy Fertőd környéki műhelyből. Az Alföldön nemigen találkozni hasonlóval. Szegeden nagyon kevés köztéri barokk emlék áll, ezért is felbecsülhetetlen ennek az alkotásnak az eszmei értéke.“ A kompozícióból most még hiányzó négy angyal már készen várja, hogy a kőkorlát szórvány darabjainak formavilága alapján jövőre elkészüljön az újrafaragott korlát is, s ezzel teljessé váljon a rekonstrukció. A művész szerint - ha már javaslata ellenére nem másolat került a térre - szigorú biztonsági intézkedéseket kellene hozni a rongálások megelőzése érdekében. Az állagóvás, a bizonyos időnkénti karbantartás is nagyon fontos. Például nem szabad nejlonfóliával betakarni a szobrot, hanem méretre szabott zsákokkal kell megvédeni a téli időjárástól. Egy szép esti díszvilágítás azonban nem károsítaná. Érthető, hogy a művész aggodalommal beszél keze munkájáról. Úgy tekint rá, amint egy apa féltett gyermekére: „Szívemen viselem az egész munkálatot. Tíz évig tároltam, óvtam, védtem ezt a műtárgyat. Már régen fel kellett volna állítani! Méltatlan, hogy ilyen nehezen jön össze a szükséges pénz… Elhivatottsággal figyeltem arra, hogy amit megvédek és felújítok, méltó legyen az eredetihez.“ És amit még hozzátett, abban leginkább a bizalom és a szeretet hangja volt: „Vigyázzanak rá!“ Szilvási Katalin
10
2006. Veni Sancte
Emlékfoszlányok Falusi strand. Egyértelmű. Én a falusi strandra esküszöm. Össze se lehet hasonlítani a városi strandokkal, ahol semmit nem szabad csinálni, mert kényszeres sípmesterek köröznek a medence körül, és minden olyanért sípolnak, amiért strandra megyünk általában, illetve mindent engednek, amihez viszont tökéletesen fölösleges strandra menni. Falusi strandon nincsen ilyen, hiszen ha van is úszómester, biztosan sokkal fontosabb dolgokkal foglalja el magát, például olvasgat vagy szunyókál, esetleg a büfénél pultra támaszkodva beszélget a csapos lánynyal. Na, ezért érdemes falusi fürdőre menni. Igen, Milkó 2006! Most, az iskolakezdés első napjaiban sóhajaink között visszagondolunk rád. Illetve dehogy rád! A falusi strandra meg az olasz-német meccsre, a nagy röhögésekre és a későig tartó beszélgetésekre, azokra a lányokra és fiúkra, akiket megszerettünk, az alkotásokra, Szécsényre, mindenre, amit te adtál, Milkó 2006. Emléked most éppen annyira elég, hogy felszítsa bennünk a találkozás vágyát azokkal, akikkel együtt osztoztunk benned. Már nincsen messze, közelét már érezzük. Hát gyertek minél többen, hogy részesüljetek örömünkben, ami pusztán abban gyökerezik, hogy Cinkék és ministránsok vagyunk! Előd testvér
Közös szolgálatunk a Szegénykonyhán A szegénységnek nagyon sok értelmezése, oka és lehetősége van, most csak néhány gondolatot és kérést szeretnék megosztani. Lelki értelemben szegény az, akit megragadott az Atya lehajló szeretete és életét, mindenét bátran, minden körülmények között rábízza, visszaadja Éltetőjének. Ez talán bővebb kifejtést igényelne, de ezt most nem teszem meg. Végeredményben a lelki szegénység nem valami elkerülendő rossz, hanem cél. (Persze ennek megéléséhez hozzátartozik az anyagi dolgokról való lemondás is.) A mi szempontunkból most szegény az, aki olyan szinten nélkülöz alapvető dolgokat, hogy a társadalom, a kisebb közösségek segítségére, szolidaritására szorul. A hideg hónapokban Szegeden is sok olyan ember van, aki ilyen-olyan okból (szocializációs problémák, betegség, függőbetegség, munkanélküliség, válás stb.) segítségre szorul. A ferences közösség pár évvel ezelőtt felvállalta ennek a segítségnyújtásnak azt a részét, hogy ételt oszt. Sajnos pusztán ettől még nem fog senki könnyebben visszailleszkedni, lábra állni (munkát találni, meggyógyulni, otthont vásárolni, visszaszokni a munkához), de a város többi segítőszolgálatot végző közösségével együtt abban reménykedünk, hogy így talán nő az esélye az embereknek. Nagyon fontos és jó az, hogy pár éve ezt a szolgálatot egy szélesebb csapat látja el a plébániai közösségből és a város más szegleteiből. Idén szűkülnek anyagi lehetőségeink, ezért még nagyobb összefogásra lesz szükségünk. Biztatom és kérem a testvéreket, hogy ki mint tud, anyagilag, száraz élelmiszer adományokkal vagy fizikai munkájával, vegyen részt és tartson ki ebben a feladatban, mert szegények mindig lesznek köztünk, akikhez küldetésünk van. Mátyás testvér
JEGYZET Országimázs Olvasom a világhálón, hogy a közvéleménykutatók megkérdezik egy-egy nemzet polgáraitól: ki a legnagyobb közülük? Ki az a személy - élő vagy holt - akit nemzetük jelképeként, emblémájaként elfogadnának? Ki az, akiről elmondhatnák: ha csak ő lett volna, az már elegendő lett volna? Nekünk magyaroknak adatott most egy ilyen, úgy hívják: Boldog Salkaházi Sára, a zsidómentő vértanú apáca. Szentje a Dunának, hiszen abba lőtték bele. Szentje Pestnek, mert a pesti oldalon lett vértanú. Szentje Budapestnek, mert ő mindannyiunké, akik ebben a városban lakunk. De jelképe az újságíróknak, hisz ő is az volt, publicista; védője az íróknak: írt drámát, regényt, kisprózát, mesét; és reprezentánsa a baloldaliaknak, mert mindig a szegények oldalán állt; és a népieknek, nemzetieknek, mert annyira magyar volt, hogy még a nevéről is lemondott ezért; és a liberálisoknak, mert naplója borítójára felírta: „fontos dologban: egység, kétes dologban: szabad-
ság“; a művészeknek, mert kézműves lett: könyvkötő; a háziasszonyoknak, mert - mint mondják róla - nagyon jól főzött; az óvónőknek, mert a gyerekek rajongtak érte; az egyetemi oktatóknak, mert a fiatalságnak is szónoka volt; a vakmerőknek, mert mindenki rémületére repülőgéppel is közlekedett; a szenvedélyek rabjainak, mert nagy küzdelmek árán hagyta csak abba a dohányzást; a csinosan öltözködőknek, mert - amíg nem lett belőle apáca - a legmodernebb ruhákat hordta; a nevettetőknek, mert mindig derűs volt; a bátraknak, az embermentőknek, a hősöknek; de leginkább azoknak a jele, akik tudják, az életben mi a legfontosabb, és azért odaadják az életüket; a mindenek felett való, legvégső szabadság jelképe ő, a szabadságé, amely ránk, magyarokra talán a legjellemzőbb, hiszen ezért volt ötvenhat, ezért íródtak Szent István király befogadó törvényei, ez az, amit tőlünk elvennie senkinek és semminek nem sikerült soha. Ezt reprezentálja ez a zsidómentő vértanú apáca, nyakára függesztett láncán a Szentlélekkel, vállán a mi gondjainkkal, és arcán az arcunkkal. Ha nekünk csak ő lenne, már az is elég lenne. Hidvégi Máté OESSH
2006. Veni Sancte
„Nándorfehérvári emléknapok“ 2006.07.21-23. A nándorfehérvári diadal 550. évfordulója alkalmából több szegedi civil szervezet összefogásával egy háromnapos rendezvénysorozatot szerveztek Szegeden. A helyszíne a szegedi Haviboldogasszony Templom és környéke volt, mivel Hunyadi serege erről a helyről indult el a törökök ellen. A rendezvény célja az ütközetről való méltó megemlékezés egy szabadtéri családi kulturális hétvége keretein belül. Az országban egyedülálló volt, hogy három napot szenteljenek erre a megemlékezésre. Július 21-én pénteken az Ötágú Síp Kulturális Egyesület szervezésében történelmi emlékülést rendeztek a ferences kolostorban. Az előadók között szerepelt Gyulay Endre megyés püspök úr, Zombori István, a szegedi Feketeház igazgatója, Négyesi Lajos hadtörténész, Kálmán Peregrin ferences rendi történész. Valamit jelen volt még a Bácsország szerkesztősége, akik a júliusi számukat a nándorfehérvári diadal megüneplésére szentelték. A délután háziasszonya az egyesület elnöke, Horváth István Károlyné volt. Másnap Gyulafehérvárra utazott egy küldöttség, akik megkoszorúzták Hunyadi János síremlékét. Szombaton délelőtt az Alsóvárosi Kultúrház előtti Mátyás téren színes gyerekprogram várta az érdeklődőket. Fél 10-kor gyermek lovagi torna volt az Ifjúsági Alapítvány Szervezésében. Majd 10 órakkor a Pavane táncegyüttes zászlós bemutatója következet. Ezt követően a Szent Sebestyén Számszeríjász Társaság látványos, korhű íjászbemutatóján ámulhatott a közönség. Délben a 15 perces harangbemutató alatt a közönség állva tisztelgett a haza nagyjai előtt. Majd délután egy fanfár jeladására előadók követték egymást a színpadon. A műsorok
11 fő mondanivalója a magyarságtudat erősítése volt. Elsőként Palatinus Ákos és Héjja Bella régi magyar népdalokat adott elő, Ákos tárogató és dorong kiséretével. Bella Bodza Klára növendéke. Ezt követte a Rúzsa Sándor Népdalkör és citerazenekar műsora, Monoki Lajos karnagy vezetésével. A zenekar vidám, hangulatos magyar népdalokat játszott. Róka Szabolcs és Kiss Ágnes mesejátéka a gyermekek bevonásával önfeledt játékot és felejthetetlen élményt adott kicsiknek és nagyoknak. Korhű hangulatot varázsolt a szegedi Pavane Történelmi Táncegyüttes reneszánsz táncbemutatója. A kor szellemét hasonlóan idézte meg a fanfáros fiú és a kró-
nikás-műsorvezető korhű ruhája is. Este következett Kátai Zoltán és Róka Szabolcs lant és koboz kísérettel előadott műsora: szinte az egész magyar történelmet megidézték korabeli dallamokkal. A közönség elbűvölve hallgatta a több mint egy órás előadásukat. Sebestyén István ízes buko-
vinai székely történeteivel és fergeteges humorával szinte az egész rendezvény mókamestere lett. Történeteiből színpadon túl is késő este sem fogyott ki. Ő az az ember - saját szavaival szólván -, “Akinek a szája mindig kéznél van“. Ő sem marad ki sokakkal együtt abból a korabeli borkóstolóból, amelyet Mauer Oszkár
borász mutatott be délvidéki történelmi különlegességeiből. Közben megsült a nap egyik „főszereplője“, az apajpusztai ökör, amely sok ínyencnek jelentett felejthetetlen élményt. A „Kormányzó“, a „Délvidéki nefelejtsd szavad“, és más nemes borfinomságok mellé a Detot Berbecs és a Cinkák húzták a moldvai dallamokat. A fenyegető szélvihar sem tudta megszakítani az igen bensőséges családi összejövetelt, a Kender Zenekar táncházát. Másnap, vasárnap 9 órakor püspöki szentmisével emlékeztek meg a hősi halált halt magyar vitézeinkről. Az ünnepélyes szentmisét az augusztusban nyugdíjba vonuló Gyulay Endre megyés püspök tartotta a Mátyás téri ferences templomban. A Szentmise liturgiáját hárfa és cselló kíséret színesítette, és az ünnepi szertartás eredetiségét a cserkészek díszsorfala is jól szolgálta. A püspök úr prédikációjában párhuzamot vont 1956 ötven éves emlékezetével. A nap folyamán becslések szerint közel 2000 ember fordult meg a legkisebbektől a legidősebb ferences testvérig. A szervezők legnagyobb sikerüknek azt tekintik, hogy igen szerény támogatottság mellett jó szellemű csapatmunkával és a Gondviselés segítségével egy komoly, igényes, nagyhatású rendezvényt sikerült lebonyolítani. Ezt a közönség is szívből jövően megköszönve igazolta vissza. Ennek nyomán született az a döntés, hogy ezt a szinte nemzeti emléknapnak tekinthető napot minden évben hasonló rendezvénnyel kell megünnepelni. A rendezvényről a képeket http://www.ujszeged.hu/img_nan dor.html helyen lehet megnézni.
12
2006. Veni Sancte
A múlt erõs gyökér, jelen és jövõ belõle él Amikor e kis tanulmány megírására vállalkoztam, még abban a reményben tettem, hogy az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc ünneplését felhőtlenül teheti nemzetünk. A választások miatt újra hatalomra került szociálisliberális kormány ünneplése számomra egy bibliai párhuzamhoz hasonlítható. Jézus korában építették a zsidók régi hőseiknek a síremlékeket. Az építők között ott voltak a farizeusok és az írástudók is. Ezt mondta nekik Jézus: „A prófétáknak sírboltot építetek, az igazak síremlékeit feldíszítitek, és azt mondjátok: Ha Atyáink idejében éltünk volna, nem lettünk volna részesek, mint ők a próféták vérének ontásában. Ezzel magatok is megvalljátok, hogy a próféták gyilkosának vagytok fiai.“ (Mt 23,29-31) Majd azoktól halljuk a forradalom dicsőítését - természetesen szelektálva a hősöket - , akik évtizedeken át családjukban ellenforradalomról beszéltek, és ha nincs az úgynevezett rendszerváltozás, még mindig azt emlegetnék. Hála Istennek gyermekkoromtól kezdődően mind a mai napig forradalmunkról családunkban, baráti körömben hasonló módon vélekedtek, a lényeget illetően mindig azt vallottam, amit most, csak a részleteket ismertem meg az idők folyamán. Szabad legyen elmondani, hogy 56. évemben vagyok és az 1956-os forradalom még így is megérint. Hat éves voltam, amikor a falunkban megölt párttitkár, Biksza Miklós holttestét saját szememmel láttam, amikor édesanyámmal apámat kerestük a forrongó tömegben. Biksza Miklós haláláért - akit úgy lőttek le, hogy előtte ő már mást megsebesített pisztolyával - négy embert akasztottak falunkban, legalább vagy harmincat kegyetlenül összevertek és sokakat hosszú börtönbüntetésre ítéltek. Az összevertek között volt a gyóni plébános, Keresztes Pál atya is és kántor nagybátyám. Ettől az időtől fogva tudva az igazságot, tisztelettel de mégis félelemmel emlegettük a múltat. A forradalom utáni terror légkörében ismertem meg Tabódy István huszártisztből lett papot, akinek ministráltam is. Mint köztudott Tabódy István magyar történelmünknek egyik olyan szereplője, aki politikai meggyőződéséért több, mint 18 évet ült börtönben. Recski börtönévei után nagy nehezen felvették a szemináriumba, keresztapja Shwoy Lajos székesfehérvári püspök még az újabb börtönbüntetései előtt pappá szentelte. Tabódy Istvánban a forradalom napjaiban feltámadt a huszár virtus, s az Állami Egyházügyi Hivatal irataiból nagyon értékeseket kimentett és Rómába küldött. Újabb tizenkét esztendőt ült a börtönben, mert mint a papnövendékeknek főduktora (vezetője) nem
ment el és vele együtt 70 társa a békepapi gyűlésre. Ezért tizenkét évet ült és a szemináriumból gyakorlatilag elbocsátották. A kecskeméti piaristáknál jártam a gimnáziumba. A fölöttünk járó érettségiző osztály úgy emlékezett 1956-ra, hogy október 23-án az órák előtt elénekelte a Himnuszt. Egy beépített társuk miatt négyüket eltávolították, s a gimnáziumra ráült a statárium légköre. Már budapesti káplán voltam, amikor gyakorta temettem a köztemető legszélső sarkába is, és imádkozni átmentem a titkon említett 301-es parcellába, amikor arról még csak a beavatottak tudtak, hogy kik nyugszanak a jeltelen, bozótos sírokban. Érsekként köszönöm a Gondviselésnek, hogy megismerhettem Pongrátz Gergelyt, a Corvin-köz főparancsnokát és nem túlzás azt állítani, hogy amíg élt barátokká lettünk. Kiskunmajsai 56-os Múzeumának első meglátogatásakor kérte tőlem, hogy írjak be valamit a vendégkönyvbe. S akkor a címben is megfogalmazott gondolatot jegyeztem be, ami azután az egész múzeum falára felkerült. Az 1956-os forradalom mártírjainak emlékére épült kápolnába temettük el őt, amely kápolna védőszentjéül Gergely bácsival nagy egyetértésben Kapisztrán Szent Jánosnak, Nándorfehérvár hősének tiszteletére szenteltük. Ennyi személyes vonatkozást azért tartottam szükségesnek elmondani, mert ez is az 1956-os forradalom és szabadságharc hatástörténetéhez tartozik. A forradalomtól általában idegenkedik a Katolikus Egyház, mert a francia forradalom, majd pedig a bolsevista forradalmak a XX. század elején egyház-ellenségeskedésükkel rossz emlékeket hagytak. A Katolikus Egyház megítélése a forradalomról a következőképpen foglalható össze: - Az ember számára erkölcsi feladat, hogy emberhez méltó társadalmi körülményeket teremtsen az állam és a népek közösségének keretében. Mivel az emberi lét adottságai állandóan változnak, s köztük az ember mindig a maga véges adottságaival (tévedéseivel, hibáival, rosszra hajló akaratával) van jelen, nem lehet végérvényes, állandó, mindenki számára kielégítő társadalmi rendet biztosítani. Igazi béke és jólét csak igazságra és szeretetre épülhet, és mivel ezeket az értékeket itt a földön nem birtokolhatjuk tökéletesen, hanem állandóan küzdenünk kell értük, ezért sem az állami, sem a nemzetközi rend nem lehet végleges és sérthetetlen; állandóan szükség van a javító célzatú változtatásra. - A szükséges változásokat természetesen különféle módon lehet elérni: a társadalmi evolúció törekszik arra, hogy az állam alkotmányának tiszteletben tartásával a fönnálló rend értékes elemeit megőrizze, s azokat a szándékolt reform kiinduló pontjának tekinti. Ezzel szemben a forradalom alapjaiban akar szakítani a meglévő rend-
9 1
2006. Veni Sancte del, és merőben új körülményeket akar teremteni. Céljának elérésére általában bármilyen eszközt igénybe vesz, s a történelmi tapasztalat azt mutatja, hogy a forradalmak jelentős szenvedést hoztak emberek tömegeinek. Mindazonáltal a forradalomban megengedhető lehet az erőszak alkalmazása is, mint végső kiút és megoldási lehetőség, ha a jogos önvédelem igényli, és ha nem okoz több szenvedést, mint a jogtalanság, amit meg akar szüntetni. A forradalom erkölcsi megítélésénél figyelembe kell venni, hogy mennyire szolgálja a forradalmi közjót és mi ellen irányul: lényegében rendezett társadalmi rend ellen, vagy a társadalom rendezetlen struktúrái ellen; törvényes és a hatalmat jogosan használó kormányok, vagy bitorlók, illetve zsarnokok ellen. A forradalom csak jogtalanság megszüntetése végett megengedett, de ebben az esetben is kérdés, hogy a forradalmat milyen eszközökkel hajtják végre. - Általában a jogos célokért induló forradalmak is nagyon sok jogtalanságba torkollnak (francia forradalom, kulturális forradalom Kínában, októberi forradalom, őszirózsás forradalom). A forradalmat gyakran kíséri a demagógia elszabadulása, amikor egy-egy mindenáron hatalomra törő szűk csoport, kibújva a felelősség alól, a néphangulatot személyes céljainak megfelelően befolyásolja. Épp ezért a 20. században mindinkább tért hódítanak az erőszakmentes cselekvést hirdető mozgalmak. Az úgynevezett csendes vagy békés forradalomban nincs vérontás, vezetői kerülnek minden új jogtalanságot, és lehetőség határáig törekszenek az erőszak nélküli megoldásokhoz (dialógus, vita, meggyőzés, motivált döntés). A II. Vatikáni Zsinat követendő példaként említi azokat a rétegeket, akiknek megvannak az eszközeik a nemzetközi keretekben joguk erőszakos érvényesítésére, és mégis van türelmük az erőszakmentes módszerekhez.“ Ilyen finom megkülönböztetések mellett, amikor az Egyház nagyon óvatos a forradalommal kapcsolatosan, szinte kirívó ahogyan magasztalja az 1956os forradalmat. Mindszenty József hosszú fogságából kiszabadulva mondta: „Csodálatraméltó hősiesség szabadítja meg most a hazát!“ November 3-i rádiós szózatában többek között ezt mondta: „A szabadságharc azért folyt, mert a nemzet szabadon akart dönteni arról, hogy miképpen éljen. Szabadon akart határozni sorsa, államának igazgatása, munkájának értékesítése felűl. Ennek a ténynek valóságát maga a nép semmiféle illetéktelen előny érdekében nem engedi elcsavarni, kiaknázni. Új, visszaélésmentes választás szükséges, amelyben minden párt indulhat. A választás történjék nemzetközi ellenőrzés mellett. Én pártokon kívül és - állásom szerint felül vagyok és maradok. Ebből a tisztemből figyelmeztetek minden magyart, hogy a gyönyörűséges egység októberi napjai után ne adjanak helyt pártviszályoknak és
13 széthúzásoknak. Mert az országnak sok mindenre van most szüksége, de minél kevesebb pártra és pártvezérre. Maga a politizálás ma másodrendű ügy: a nemzet léte és a mindennapi kenyér a mi gondunk.“ Még meglepőbb, hogy XII. Pius pápa úgy szintén örömmel üdvözölte forradalmunkat 1956. október 28-án kelt enciklikájában, majd pedig elsiratta a november 10-én az emberiséghez intézett rádiószózatában. „Atyai szívünk fájdalmához, hogy a szeretett magyar népet alapvető emberi jogainak védelme miatt igazságtalanul romlásba döntötték, újabb aggodalmak járulnak. Fájdalommal látjuk, hogy meggyengült a sora azoknak is, akiknek tekintélyére, egységére és jóakaratára számítva, csakugyan várhattuk, hogy a nemzetek közti igazságon és szabadágon alapuló egyetértés ügye előbbre jut. Minden más nyomasztó gond mellett elsősorban a gyászos magyar események tartják aggodalomban a lelkeket. Bár a többi súlyos fejleményről sem terelődött el a figyelem, a világszerte megnyilvánuló, önkéntes együttérzés bizonyítja, milyen sürgősen vissza kell adni a szabadságuktól megfosztott népeknek szabadságukat. Vajon tekinthet-e a világ érdektelenül ezen testvérei felé. Meghagyhatja-e őket megalázó rabszolgaságukban? A keresztény lelkiismeret nem háríthatja el magától azon erkölcsi kötelességet, miszerint minden megengedett eszközt elő kell vennie, hogy az elnyomott népek visszanyerjék méltóságukat és szabadságukat.“ Azóta fél évszázad telt el. Sokaknak a lelkén ott ül az aggodalom, vajon tényleg visszanyertük szabadságunkat? Az 1956-os forradalom igazi hősei megkapták-e méltó elismertségüket? Nem lehet összemosni őket azzal, hogy a barikád mindkét oldalán estek el emberek, mert ha ez megtehető lenne, akkor Egerben nemcsak Dobó Istvánnak és az „Egri csillagoknak“ kellene emlékművet állítani, hanem a támadó törököknek is. A történelem, ha nem is ismétli önmagát, de sokszor hasonlóan fájdalmas helyzeteket teremt. Ahogy Dobó Istvánt sok méltatlanság, mitöbb börtön, szenvedés is érte egri diadala után, ugyanúgy a Corvin-köz, a Széna tér és más forradalmi helyek hőseire a megtorlás várt. Pongrátz Gergely hazatérve nem építhette meg múzeumát Budapesten, Kiskunmajsa-Maris pusztára kellett hoznia. Az is fájdalmas, hogy őt egy alkalommal „a szabad Magyarországon“ is megbilincselték. Nem tudom, mi lesz a sírfelirata Gergely bácsinak, de találónak érezném a Jób könyvéből való részletet, amit Dobó István sírjára is írtak, amikor eltemették: „Tudom, hogy él az én Istenem, és igazságot szolgáltat nekem.“ Az abszolút igazság és igazságosság Isten kezében van. Nekünk azonban úgy kell keresni és megbecsülni a múlt értékeit, hogy abból az erős gyökérből ne csak jelenünk, hanem jövőnk is éljen.
6 5 9 Dr. Bábel Balázs, Kalocsa-kecskeméti érsek
14
2006. Veni Sancte
Hírek itthonról
Mezei András
2006. június 24. jelentős mérföldkő a többszáz éves magyar ferencesség történetében: ezen a napon - hosszabb előkészítő folyamat után - hirdette ki miniszter generálisunk, José Rodríguez Carballo, hogy rendünk vezetése megszüntette a Szűz Máriáról, valamint a Kapisztrán Szent Jánosról nevezett Ferences Provinciákat, és ezzel a nappal megalapította a Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartományt. A bejelentésre a Ferenciek terei templomban tartott ünnepélyes szentmisén került sor, számos hazai és külföldi meghívott jelenlétében, majd ezt követően a generális atya kihirdette az új provincia kinevezett tisztségviselőit: fr. Magyar Gergely tartományfőnök, Tamás Gábor tartományfőnök-helyettes, Hegedűs Kolos, Barsi Balázs, Varga Kapisztrán, Orosz Lóránt, Lukovits Milán, Fejes Antal definitor (tanácsos), akik elfogadták a jelölést. A provinciális és helyettese ezután letette a hűségesküt, amely az egyház vezetésével való hit- és erkölcsbeli, kormányzási egységnek a szimbóluma.
2006. június 15. Európa védelmében címmel kiállítás nyílt Budapesten, a Hadtörténeti Múzeumban Kapisztrán Szent János tiszteletére és a nándorfehérvári diadal 550. évfordulója alkalmából. A tárlat 2007. január 31-ig fogadja a látogatókat. A kiállításon bemutatásra kerül a szent ivópohara és habitusa, a Sándor-palota helyreállításakor feltárt egykori ferences kolostor középkori leletanyagának egy része, a szenttéavatással kapcsolatos dokumentumok, életrajzok ritkán megtekinthető példányai. Látható lesz az utolsó belgrádi pasa nyerge, a XVIII-XIX századi és a trianoni nemzetmegmaradásgondolat köré csoportosuló kultusz jónéhány emléke. Kapisztrán Szent János halálának 500 éves évfordulóján, 1956-ban, az ismert okok miatt nem lehetett méltóképpen megemlékezni róla, 1986-ban, születésének jubileumi évében is csak egyházi keretek között voltak szerényebb rendezvények. A mostani kiállítás ezt a hiányosságot szeretné pótolni. Szeptember 7-8-án
nemzetközi tudományos konferencia „Nándorfehérvár
1456“ címmel. Az MTA Történettudományi Intézete, valamint a Hadtörténeti Intézet és Múzeum - a Tábori Püspökség, a Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtaromány és több intézmény támogatásával - Nándorfehérvár 1456 címmel nemzetközi tudományos konferenciát rendezett a Magyar Tudományos Akadémia Társadalomkutató Központjának Kongresszusi Termében. Az előadások a nándorfehérvári diadal egyháztörténeti és politikai vonatkozásait, Kapisztrán Szent János kultuszát, a korabeli ferences rendtörténet főbb vonásait mutatták be.
2006. szeptember 17-én a budapesti Szent István Bazilika előtti téren Erdő Péter bíboros, prímás boldoggá avatja Salkaházi Sára szociális testvért (1899-1944), aki 78 évvel ezelőtt épp ezen a napon lépett a hivatás útjára. A délelőtt 10 órakor kezdődő liturgia után, 11 órakor ünnepi szentmise keretében kerül kihirdetésre a boldoggá avatási határozat. Salkaházi Sára testvér 1940 pünkösdjén tette le örök fogadalmát, jelmondata: „Alleluja! Ecce ego, mitte me!“ (Íme itt vagyok, engem küldj!) 1941 februárjától a Katholikus Dolgozó Nők és Leányok Szövetségének országos vezetője és a mozgalom lapjának szerkesztője. 1943-tól már a vértanúságra készül, szeptember végén a budapesti anyaház Szentlélek kápolnájában életfelajánlást tesz. Salkaházi Sárát a nyilasok az üldözöttek menekítése miatt lőtték a Dunába 1944. december 27-én. Vértanúságának helyét a Szabadság-híd pesti hídfőjénél emléktábla hirdeti. (Sára testvérről ld. jegyzetünket a ..oldalon. Életútja részletesen: http://www.communio.hu/szocialistestverek/sara/eletutja.htm)
2006. Veni Sancte
15
Szeptember 5-én véget ért Assisiben a kétnapos béketalálkozó. Délután a keresztény egyházak és felekezetek a Szent Ferenc-bazilikában gyűltek össze imádságra, míg a többi vallás képviselői - zsidók, muzulmánok, buddhisták és sintoisták - más helyszíneken jöttek össze, hogy egymás közelében, de saját szokásuk szerint imádkozzanak a világ békéjéért. Ezzel azt a hagyományt követték, amelyet II. János Pál pápa indított el, amikor húsz évvel ezelőtt, 1986-ban összehívta a világvallások képviselőinek első találkozóját. A különböző vallások képviselői ezután ünnepélyes menetben érkeztek a záró szertartásra. Az ünnepség keretében felolvasták a résztvevő 200 vallási vezető békefelhívását: „Ma imára gyűltünk egybe a különböző vallási hagyományok szerint, mert meg vagyunk győződve arról, hogy az Istenhez szálló imádságnak nagy értéke van a béke építésében. Megmutattuk, hogy az imádság nem választ el, hanem összeköt minket: egymás mellett imádkoztunk, és soha nem fogunk egymás ellen imádkozni“ - áll a felhívásban. „A háború nem elkerülhetetlen. A vallások soha nem igazolják a gyűlöletet és az erőszakot. Aki Isten nevét használja fel a másik elpusztítására, eltávolodik a tiszta vallástól. Aki Isten nevében halált, háborút és erőszakot okoz, emlékezzen arra, hogy Isten neve a béke. Isten erősebb azoknál, akik háborút akarnak, akik gyűlöletet szítanak, akik az erőszakkal élnek“ - írják a vallási vezetők kiáltványukban. A vallások képviselői ezután egymás után meggyújtották a béke lámpásának egy-egy mécsesét, és aláírták a békefelhívást. E felhívást jelképesen különböző származású fiatalok vették át és továbbították a jelenlévő politikusoknak.
Nemzeti kegyhely lett Mátraverebély-Szentkút A Magyar Katolikus Püspöki Kar nemzeti kegyhellyé nyilvánította a Mátraverebély-szentkúti ferences zarándokhelyet. A döntés nyilvános kihirdetésére augusztus 12-én került sor MátraverebélySzentkúton. Ez Magyarország legősibb, és leglátogatottabb kegyhelye, a ferencesek a XIII. századtól lelkipásztorkodnak itt. A hagyomány szerint Mátraverebély határában Szent László király 1092-ben kun üldözőitől egy szakadékot átugratva csodás módon megmenekült. A király lova patájának nyomából fakadt a mai Szent Kút. Az ezeregyszázas években jelent meg először itt a Szűzanya, és a Szent László által fakasztott Szent Kút vizével meggyógyított egy néma pásztorfiút. Ettől kezdve indult el ide a népáradat. 1210-re épült fel Egyházas Verebélyben az első kegytemplom, melynek 1258-ban már búcsú kiváltsága volt. Vereb Péter, Erdély alvajdája 1368-ban sebesüléséből gyógyult ki a Szent Kút vize által. Hálából 1370-ben bővítette a kegytemplomot. 1701-ben Nagyboldogasszony vigíliáján több ezer ember tanúsága szerint másodszor is megjelent az Istenanya. Szentkúton a XIII. századtól éltek pálos remeték is. Az utolsó remete, Józafát testvér, 1776-ban halt meg, sírja a bazilikában van.
Újra elkezdődik a „Ferences Evangéliumi Esték“ sorozat. Félévenként 10-10 alkalommal hétfőnként a Ferences Plébánia nagytermében. Az idei év Szent Erzsébethez kötődik. A sorozat címe: „Az ember: a szeretetért könyörgő nyomorúság“ Az első előadás és utána a beszélgetés október 2-án 19 órakor kezdődik. Minden érdeklődőt szeretettel várunk. Kérjük az előző évekhez hasonlóan segítsenek a szórólapok terjesztésében.
16
2006. Veni Sancte
80 ÉVE ÍRTUK HÍREK Lelkigyakorlat. Az alsóvárosi iskola növendékei
május 27., 28., és 29-én lelkigyakorlatot tartottak. Az utolsó napon a szentáldozás elvégzése után négyes sorokban (680 növendék) a hitoktatók és tanítóság vezetésével énekszóval vonultak a fogadalmi templomba a jubileumi búcsú elnyeréseért és onnét vissza a Mátyás-templomba: Szeged uccái csak úgy visszhangzottak a sok éleshangú gyermektorokból elhangzott énektől. 1926. június
Örömmel értesültünk, hogy több mint másfél év óta
készülő temetési fekete lobogó hamarosan elkészül. Alsóváros vallásos népe vágyva-vágyik azon boldog óra után, mikor a feltámadás nagy napjára figyelmeztető díszes fekete lobogó hirdetni fogja alsóváros áldozatkészségét és egy nemes vállalkozó léleknek kézügyességét. Várunk, de már tudjuk meddig. 1926. augusztus
Szent Ferenc jubileumának programmja. Vasárnap
, szeptember 5-én reggel 6 órakor Veni Sancte. Szentségkitétel egész napi szentségimádással. Délelőtt 9 órakor szentbeszéd, mondja Fiedler Lipót S. J. utánna nagymise, 11 órakor szentbeszédet mond Biró Ferenc S. J. rektor. Délután 6 órakor szentbeszéd, mondja Biró Xav. Ferenc S. J. Szentségbetétel. : délután 6 órakor szentbeszédet mond Vargha Ferenc belvárosi s. lelkész. : délelőtt 10 órakor szentmise - szent Antal ájtatossággal - utána szentbeszédet mond Kapossy Gyula. Délután 6 órakor szentbeszédet mond Kardoss Lajos.
Hétfõn
Kedden
Kisasszony
A szeged alsóvárosi Rózsafűzér társulat augusztus hó 8-án (vasárnap) zarándoklatot vezet
SZENT-KÚTRA. Gyülekezés az alsóvárosi templomban; a reggeli 6 órai szentmise után zászló alatt kivonulás a Szeged-állomáshoz. Indulás a 8 órai vonattal. Szentgyónás előző nap délután. „Szent-Kút“-on érkezéskor szentmise és szentbeszéd, a szentbeszédet Balog Jenő újmisés tartja, mise alatt közös áldozás. D. u. 4 órakor szentbeszéd, mondja P. Fausztin és litánia. Litánia után a fehérleányok szavalatai és énekszámai a szabadban. 6 órakor a zászló alatt körmenettel a szent-kúti állomásra és fél 10 órakor megérkezés Szegedre. Az állomásról égő gyertyákkal ünnepélyes bevonulás az alsóvárosi kegytemplomba hálaadó isteni tiszteletre. A zarándoklaton mindenki résztvehet. Jelentkezni a plébánia irodákban és P. Fausztinnál kell, hogy elegendő vasúti kocsikról gondoskodva legyen. Étkezésről mindenki maga gondoskodik. 1926. augusztus
napján szentmisék 4 órától. 8 órakor körmenet és ünnepélyes nagymise, tartja Glattfelder Gyula dr megyéspüspök. A nagymisén a Belvárosi énekkar Csomák Elemér karnagy vezetésével Demény E-dur miséjét adja elő zenekar kisérettel. Püspök fogadására: Ecce Sacerdos: König Pétertől. Graduale: Boldogasszony Anyánk: vegyeskar zenekar kisérettel (Demény átirattal.) Offertoriumra König Péter ez alkalomra irt jubileumi offertoriumát Szent Ferencről énekli Komarek Imre kántor, orgonán kiséri a szerző. Mise végén: Pápai hymnusz vegyeskar és zenekisérettel. Orgonán König Péter zenedei igazgató játszik. Utána szentbeszéd a templomban, tartja Glattfelder Gyula dr megyés püspök. A templomtéren Kiss István hittanár. Délután 3 órakor litánia. 1926. szeptember
„A templom körüli tér szent hely. Õseiteknek csontjai pihennek itt. Tartsátok tiszteletben ezt a teret, s ne rongáljatok semmit. Ha átmentek a téren, mondjatok egy Miatyánkot az itt nyugvó õseitekért!“ (1925. október)
2006. Veni Sancte
17
Versek
Vilmos Péter
Tótfalusy István
A gubbiói farkas éneke Milyen jó meglapulni ennek az embernek karjai közt. Milyen jó idesimulni ösztövér testéhez. Milyen jó lustán, kedveskedőn nyalogatni a kezét meg az arcát. Milyen jó hosszan belemélyedni szeretet-barna szemébe. Milyen jó hallgatni szíve dobogását meleg, mély, nyugodt szíve-dobogását. Eddig nem értettem magamat. Nem értettem, mi az az erő, az a kéjekre szomjas vad erő, ami űz, hajt az emberek ellen. Most már tudom. Azért harcoltam eddig mindenki ellen, mert azt akartam, hogy legyőzzenek. Azért szaggattam ízekre annyi embert, mert azt vártam, hogy megszelídítsenek. De a testük nem volt elég meleg ahhoz, hogy odabújjak mellé, és a kezük nem volt elég szelíd ahhoz, hogy megnyalogassam, és a szemük nem volt elég tiszta ahhoz, hogy megbabonázzon, És a szívük nem volt elég nyugodt és mélydobogású, hogy lecsendesítsen és álomba andalítson. Megöltem őket, mert nem voltak ilyenek, mint ez az ember. Megöltem őket, mert nem voltak elég nagyok ahhoz, hogy megalázkodjam előttük. És én úgy szeretek megalázkodni.
Ady Endre
Három õszi könnycsepp Őszi délben, őszi délben, Óh, be nehéz Kacagni a leányokra. Őszi éjben, őszi éjben, Óh, be nehéz Fölnézni a csillagokra. Őszi éjben, őszi délben, Óh, be könnyű Sírva, sírva leborulni.
Juhász Gyula
Õsz
Opálos színei bágyadt ködében Leszáll reám a kora alkonyat, Kései tuzrózsák nyílnak a réten S az égen a mély csöndesség fogad. Nagy topolyafák gallya hullong gyéren És sötétben hallgat a tó S a kolomp úgy méláz a lomha légben, Mint altató. Hűs szele húz át az ősznek a réten, Fázik a lelkem, érzi a deret, Keresnék valamit a messzeségben, Kihunyt fényt, elnémult üzenetet... Oly hirtelen borult az est fölébem S az ősz oly gyorsan rámtalált, Úgy állok itt a hervadó vidéken, Mint a topolyafák.
18
2006. Veni Sancte
ALSÓVÁROSI KULTÚRHÁZ Az elmúlt pár hónapban sok változás történt Állandó Programok az Alsóvárosi kultúrházban. A felújított, Baba-mama klub megszépült kultúrház a következõ termekkel Hétfő, péntek: 9:30-10:15 Torna és programokkal várja vendégeit: Kedd:9:30-11 Klub foglalkozás Előcsarnok: 45nm Alkalmas: gyülekezésre, ruhatárolásra, várakozásra. Színpaddal rendelkező nagyterem: 169 nm Alkalmas: konferenciák, előadások, családi, céges, közösségi események, szalagavatók, bankettek, lakodalmak, osztálytalálkozók, születésnapok, színházi előadások, filmvetítések, tánc és termékbemutatók bonyolítására. Befogadó képessége: 200-250 fő Pianinoval rendelkező klubszoba: 37 nm Alkalmas: klub jellegű, kislétszámú szakkörök lebonyolítására, ének korrepetálásra, oktatásra, zongora gyakorlásra. Befogadó képessége: 10-15 fő Büfével rendelkező kisterem: 58 nm Alkalmas: bemutatók, előadások, próbateremre, tánc gyakorlásra. Befogadó képessége: 40 fő A büfé várja azon vendégeinket, is akik egy csésze tea vagy kávé mellett szeretnék szabadidejüket eltölteni. Kínálatunkban szerepelnek különféle sörök, borok és üdítőitalok is egyaránt. Előzetes egyeztetés alapján pogácsát, szendvicset, süteményt is tudunk biztosítani. Felújított kiállító terem: 57 nm Alkalmas: kiállítások, kamarazenekarok előadásainak lebonyolítására. Befogadó képessége: 40-50 fő Balett terem: 50 nm Alkalmas: tornaórák, fitness, aerobic, callanetics, karate, capueira, asszonytorna, néptánc, edzések megtartására, kisebb rendezvények, családi alkalmak, osztálybulik, lakógyűlések, közösségi foglalkozások, kézműves-foglalkozások lebonyolítására. A terem világos, egyik hosszú oldalán tükörrel és balettrúddal van felszerelve. Befogadó képessége: 50-80 fő Zárt udvar: 160 nm Alkalmas: kerti rendezvények, szalonnasütés, bográcsozás, családi események, születésnapi partik, gyerekprogramok, akadályversenyek, különböző sportolási lehetőségek zavartalan és biztonságos lebonyolítására Befogadó képessége:200-250 fő
Bõvebb felvilágosítást Kocsispéter Éva igazgatónõtõl a 20/2505219-as telefonszámon kérhetnek.
Kocsispéter Éva
Hétfőn a torna után a gyerekek mozgását segítő gyakorlatokat sajátíthatunk el, és féleleműző játékokat tanulhatunk és pénteken írás- olvasás előkészítő és fejlesztő játékok bemutatása. A torna 200ft/fő. Szeptember 7-én Baba-mama klub nyitó 9-11:00. Sokféle program (Adventista bábelőadás, szoptatási tanácsadás, kismama- és gyerekruhák, játék, nevetés) 12-én gyerekjáték készítés (memória, bábok) 19-án Waldmann Péter pszichológus előadása : Közösségbe beilleszkedés nehézségei (bölcsöde, iskola, óvoda) 26-án Életre szóló ajándék Október 7-én 18 órakor II. jótékonysági bál az alsóvárosi baba-mama klub sószobájáért. (Bővebb információt a plakátokról olvashatunk) Október 10-én Szoptatás, sírás, altatás címmel tart előadást Jezsoviczki Sarolta. Nyugdíjas klub Szeptember 21-én tartja első foglalkozását 15:3017ig a földszinti kisteremben. Zsófi torna Hétfő, csütörtök 20-21 óráig az emeleti teremben. Az első alkalom szeptember 04-én lesz. Ingyenes jogi tanácsadás Péntekenként 16-17:30-ig a felújított lenti öltözőben. Dr. Pataki Márta Ágnes ügyvédnővel. Egyéb Szeptember 16-án 16 órakor Könyvbemutatóval egybekötött bábelőadás a Budai Bábszínház előadásában. Belépődíj: 300 Ft. Baba-börze Október 14-én
2006. Veni Sancte
19
PLÉBÁNIAI TELEFONKÖNYV IRODA
Fr. Bán Jónás OFM Plébános
T: 442-384 Fax: 553-141 nyitvatartás: H-P de. 9-12h; du. 14-17h
Fr. Hegyi Bálint OFM Káplán
6725 Szeged, Mátyás tér 26. Fr. Orosz Lóránt OFM Rendházfőnök
[email protected] http://szeged.ofm.hu MUNKACSOPORTOK: Család csoport - Bózsó János és Marika Ifjúsági csoport - Varga Imre
Fr. Sztreha Egyed OFM 427-591 (70)222-0070
Liturgikus csoport - Surinás István
476-701
Karitász csoport - Balláné Zsuzsa
478-048
Fr. Povpa Valér OFM Sekrestyések Fr. Wertheim Mátyás OFM Szegénykonyha-felelős Doszpod László Képviselőtestületi elnök
GAZDASÁGI CSOPORT Gondnok csoport - Furák András
443-719
Pénzügyi csoport -Magyarné Molnár Erika
441-149
Surinás István Kántor
Kulturális csoport - Valkony Károly
427-055
Újság csoport - fr. Didák
442-384
Bajusz János Temetőgondnok
Házas Hétvége - Kondé László és Margit
427-412
Fokoláre - Erhardt Gyula és Krisztina
444-517
Karizmatikusok - Székelyné Margó
310-708
Joseph Cardijn kör - Szászi Balázs
427-179
Szent Anna kör - fr. József
442-384
Alsóvárosi Kultúrház
441-154
Kocsispéter Éva
20/250-52-19
Kocsispéter Éva Kultúrház igazgatója Török-Székelyné Zsófia Szegénykonyha-koordinátor Kissné Sere Anna Irodai alkalmazott Erhardt Krisztina Irodai alkalmazott fr. Jób
MOBILTELEFONOK
fr. Erik Ministráns vezetők
Kérjük a testvéreket, hogy a Szentmisék alatt ne feledjék el kikapcsolni vagy elnémítani a mobiltelefonokat. Köszönjük
Ha Ön is szeretne bekerülni a plébániai e-mail adatbázisba, küldjön levelet a
[email protected] címre. Mint minden személyes információt, az e-mail címeket is bizalmasan kezeljük és csak a plébánia céljaira használjuk. Köszönjük.
Az újságban megjelenõ fényképeket készítették: fr. Kiss Didák, Tiszai lászló
A Szeged-Alsóvárosi Római Katolikus Egyházközség értesítõje. Megjelenik 1000 példányban, alkalmanként. Kiadja az Alsóvárosi Plébánia. 6725 Szeged, Mátyás tér 26. Tel.: 62 -442-384 Felelõs kiadó: fr. Bán Jónás plébános. Szerkesztõk : Erhardt Krisztina, Mezey András, Vass Erika, Vilmos Péter . Tördelõszerkesztõ: Kiss István fr. Didák Nyomdai munka: Tiszapress Kérjük támogassa lapunkat hozzájárulásával az irodán.
