XXVIII. évfolyam, 4. szám
2006. karácsony
A Szeged-Alsóvárosi Ferences Plébánia – Hírlevele Szent Ambrus:
Karácsonyi himnusz
Ó népek Megváltója, jöjj, hadd lássuk a Szűz Gyermekét! Egész világ, ámulva nézz: Istenhez méltó születés. Nem férfi magvából fogant, de Szentlélektől titkosan: az Úr Igéje testet ölt, mint szűz méhben termett gyümölcs. A Szűz várandós anya lett, szemérme sértetlen maradt, fénylő erényei között Isten, mint templomban lakik. Atyának egyenlő Fia, végy testet: indulj győztesen, Testünknek gyengeségeit örök erőddel izmosítsd. Ragyog már jászlad trónusa, új fényt lehel az éjszaka, s ezt nem oltja semmi éj, a hit táplálja sugarát.
Áldott, békes karácsonyi ünnepeket kívánunk!
Krisztus, legkegyesebb Király, dicsérünk téged és Atyád, s a Lelket, a Vigasztalót most és örö időkön át. Ámen.
2
2006. karácsony
„Áldott az Úr, Izrael Istene, mert meglátogatta és megváltotta népét. Az üdvösség erejét támasztotta nekünk szolgája, Dávid házában. Ahogy mondta a szent próféták szájával ősidők óta: megmentett minket ellenségeinktől és gyűlölőink kezétől, hogy irgalmazzon atyáinknak, és megemlékezzék szent szövetségéről. Az esküről, amelyet atyánknak, Ábrahámnak esküdött, hogy majd megadja nekünk, hogy az ellenség kezéből kiszabadítva, félelmet nem ismerve szolgáljunk neki, szentségben és igazságban színe előtt életünk minden napján.“ Lk 1,68-75
VASÁRNAPI EVANGÉLIUMOK December (3) Lk 21,25–28.34–36; (10) Lk 3,1–6; (17) Lk 3,10–18; (24) Lk 1,39–45; (31) Lk 2,41–52 Január (1) Lk 2,16–21; (7) Mt 2,1–12; (14) Jn 2,1–11; (21) Lk 1,1–4; 4,14–21; (28) Lk 4,21–30 Február (4) Lk 5,1–11; (11) Lk 6,17.20–26; (18) Lk 6,27–38; (25) Lk 4,1–13 Elpihentek az Úrban: Kovács Klára, Börcsök Istvánné, Szélpál Ferenc, Csiszár Jánosné, Hegedűs Jenő, Borbásné Sebestyén Zsuzsanna, Farkas Csamangó József, Takács Ferenc, Gárdián Ferenc, Bezdán Józsefné, Zoltánfi István, Zoltánfi Istvánné, Engi Antal, Ábrahám Istvánné, Kondé László, Pócsik Mihály, Ábrahámné Szabó Margit, Kolompár Rozália, Korom Lászlóné, Borsi János „Adj Uram örök nyugodalmat nekik, és az örök világosság fényeskedjék nekik!“
Új családi otthont alapítottak a házasság szentségének kegyelmével: Keller György és Őszi Eszter; Nové Szabolcs és Keresztury Lilla; Fábián Péter és Bálint Sára; Rózsahegyi Sándor és Szűcs Rita; Kun Péter Balázs és Csernus Andrea Eszter; Békési Csaba és Bélteki Éva; Joó Nimród és Papp Hajnalka; Siflis Attila és Márton Petra; Mihály Zoltán és Lakatos Gizella „Te alkottad Ádámot és segítőtársául adtad neki Évát, és kettőjüktől származik az emberi nem.“ (Tób 8,6)
IMÁDKOZZUNK A PLÉBÁNIA BETEGEIÉRT! Buczkó István, Csigi Ágoston (11 éves), Csonka Erzsébet, Mosonyi Ferencné, Hézinger Jánosné, Horváth Tamás és Márki Elza, Jenei Gábor, özv. Kis Pálné Margit, Marika néni, Ördögh Józsefné Rózsika, Slama Péter (17 éves), Surinás Barnabás (38 hónapos). Kérjük, igényét a plébánián jelezze.
A keresztség szentségében közösségünk tagjai lettek: Csányi Csaba és Bózsó Tímea fia: Szabolcs; Keller László és Kölcze Edit lánya: Noémi Teréz; Vilmos Péter és Biczók Zita Aranka lánya: Édua Zita; Balogh Henrik és Mócza Andrea lánya: Eszter Róza; Dobó István és Prorok Anikó lánya Csenge; Schiavo Piercarlo és dr. Nacsa Rita lánya: Annabella; Ádám Csaba és Kiss Krisztina lánya: Veronika; Dobó Zoltán és Nagy Andrea fia: Zoltán Dávid; Békési Csaba és Bélteki Éva lánya: Maja; Vilmányi Márton és Majó Matild fia: Márton Gergő; dr. Ádám Attila és dr. Kóczy Klára lánya: Luca Boróka; Búza Csaba és Sztojka Anita fia: Csaba; dr. Magony Sándor és Geretovszky Andrea fia: Kristóf; Perényi Gábor és Sánta Györgyi lánya: Dorottya; dr. Borda Sándor és Kovács Rita lánya: Lilla Daniella; Erhardt Szilárd és Mazán Beatrix fia: Dominik; Nagy Zoltán és Horváth Katalin fia: Dávid; Kovács Kornél és Fazekas Judit lánya: Enikő; Kovács Kornél és Fazekas Judit fia: Kornél; Tóth Károly és Tóth Magdolna fia: Károly; Ásós Ferenc és Katona Angéla fia: Ferenc. „Növekedjetek korban, bölcsességben és kedvességben Isten és az emberek előtt.“ (Lk 2,25)
Tartalomjegyzék:
Plábániai eseménynaptár . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3 Kezdődik a Szent Erzsébet-év . . . . . . . . . . . . . . . . .3 Ima-mankók . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4 A munka is lehet imádság? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4 Adventikoszorú-készítés a plébánián . . . . . . . . . . .7 Örökfogadalom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8 Médiáról mésképpen . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8 Puskás Ferenc . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .11 Hírek itthonról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .12 80 éve írtuk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .14 Felújítottuk a Klebelsberg telepi úti keresztet .15 Alsóvárosi Kultúrház 2006-os titkairól . . . . . . . .16 Merjünk nagyot álmodni . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .17 Baba-mama klub . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .17 Versek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .18
2006. karácsony
3
Plébániai eseménynaptár
December December 16. Adventi lelkinap, vezeti Lukovits Milán ofm Közben gyerekprogram lesz az Alsóvárosi Kultúrházban. December 24. du. Pásztorjáték December 28. 16.30 Szentségimádás az abortuszok áldozataiért 17.30 Szentmise az abortusz áldozataiért. Ugyanakkor a 2006. évben keresztelt gyermekekért és felnőttekért hálaadás, ide várjuk a családjukkal együtt a megkeresztelteket.
Január Január 13. 11.30 Mátyás tesvér diakónus-szentelése
Akik házszentelést kérnek, kérjük, január hónapban jelentkezzenek az irodában.
Erhardt Krisztina
Országimázs – magyar szenttel Kezdõdik a Szent Erzsébet-év A magyar egyház, s egyben a magyar kultúra képviselőinek felelőssége a hétvégén Budapesten kezdődő, s 2007. november 18-án, Sárospatakon záruló Szent Erzsébet-év sikere, amely nem pusztán egy nyolcszáz éve született jeles magyar hitvallónak, hanem a világ egyik legismertebb szentjének állít emléket. Németországban nagy erőbedobással, változatos programokkal készülnek Magyarországi – ott Türingiai – Szent Erzsébet ünneplésére (és Rómában is jeles eseményre kerül sor), így nem túlzás azt állítani, hogy az „országimázs“ szempontjából itthon sem lesz mindegy, hogyan élünk a jubileum adta lehetőségekkel. Különösen annak tudatában, hogy jövő szeptemberben az európai hívők és útkeresők sokaságát megmozgató budapesti városmisszió középpontjában ugyancsak az Árpád-házi szent példája, s emblematikus alakja áll majd. A jubileumi Szent Erzsébet-évet november 19-én délután nyitották meg a budapesti Szent István-bazilikában. A Kárpát-medencei magyar püspökök által bemutatott ünnepi szentmise homiliáját Erdő Péter bíboros, prímás mondta. Este, a Művészetek Palotájában Liszt Szent Erzsébet legendája című oratóriumának előadásával pedig kezdetét vette a hosszú programfolyam kulturális része. A hangverseny előtt adták át a Szent Erzsébet rózsája-díjat, amelyet a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia a keresztény szeretetszolgálatban tevékenykedők elismerésére hozott létre még a millennium esztendejében. A díjat ebben az évben Gombás Istvánné Fehér Anna nyugdíjas ápolónő kapta, szenvedélybetegek gyógyulásáért kifejtett fáradhatatlan, önzetlen tevékenységéért.
Elérhetõségeink: Postacím: 6725 Szeged, Mátyás tér 26. Telefon: 62/442-384 Fax: 62/553-141 E-mail:
[email protected] Web: http://szeged.ofm.hu
4
2006. karácsony
A karitászmunkatársak imája
Ima-mankók Zsenge ima
Köszönöm, Uram, hogy ma is szerettél engem. Lehetővé tetted, hogy viszontszeresselek. Elém hoztad embertestvéreimet, akikben felismerhettelek Téged, és jót tehettem velük. Köszönöm, Uram, hogy a Te akaratodat cselekedhettem. Kérlek, bocsásd meg nekem, ha megbántottam embertársaimat! Kérlek, Uram, növeld bennem az alázatot
Didák testvér
Hozzád szólok, Uram, fordítsd orcád reám, Hiába az égbe ne szálljon fel imám! Sosem voltam erős, kitartó vagy gyengéd, Nem tudtam, hogy élnék, ha jó szolgád lennék. Lámpámat tartóra sosem mertem rakni, Azt hittem, ha így lesz, ki fognak kacagni. Nem találtam helyem széles e világban Magányom ajtaját szélesre kitártam. E világ gyermekit sokszor irigyeltem, Őközöttük magam otthont sosem leltem. Vidám hívő népben csak hibát kerestem, Kitaszítottságom magam építettem. Testem templomában önmagam imádtam,
és a szolgáló szeretetet! Árassz el a Szentlélek erejével, hogy feladataimat örömmel végezzem! Add, Uram, hogy a hitben és a Te szeretetedben minden körülmények között kitartsak! A szeretetemről ismerjék meg embertestvéreim, hogy tanítványod vagyok. Add, Uram, hogy mindennap hálát tudjak adni az életemért és a rámbízottakért! Köszönöm, Uram, hogy ennyire szeretsz minket. Ámen!
Önzésemnek csúcsán az égig se láttam. Szeretettel mindig fukar módra bántam, Üres kőszívemet salakkal tápláltam. Azt hittem, hogy remény nem terem énnékem, Elfeledtem minden valódi értékem. Bocsáss meg, ó, Isten, tékozló fiadnak, Helyezz vissza engem dicső, szép utadra! Hadd találjalak meg lelkem békéjében, Szeretet Istene. Mindörökké, Ámen!
Lelkiség
A ferences plébániák munkatársainak országos találkozóján a központi téma az imádság volt. A programban meghirdetett előadások különböző oldalról világították meg, hogy hogyan találkozhatunk és maradhatunk folyamatos kapcsolatban, párbeszédben Teremtőnkkel. Újságunkban sorozatban közöljük az elhangzottakat rövidített változatban. Talán ez segítség lesz arra, hogy rohanó világunkban több időt szenteljünk Istennek, akinek létünket köszönhetjük, mint ahogy a találkozó után az egyik résztvevő írta: „Az Úr féltékeny, gyengéd szeretete is ezt kívánja tőlünk, hogy belesimuljunk akaratába, Vele töltsük mindennapjainkat.“
Gondolatok a vasárnapról, a pihenésrõl (harmadik rész) kérdést is, hogy hogyan tekint jól a hívő ember a A MUNKA IS LEHET IMÁDSÁG? „Gürcölök, mint egy állat, és ez a hála!“ - halljuk néha családjainkban, filmekben, egy-egy viccben. „Teérted hajtok, hogy mindened meglegyen…“ – énekli a Hobo Blues Band. Mindkét mondat megsejtet valamit abból, hogy aki mondja, hogyan tekint a munkára. Mit lát benne? Elkerülhetetlen nyűgöt, személyes rabszolgaságának legfőbb bilincsét, a szolgálat lehetőségét vagy valami mást? Feltehetjük azt a
munkára? Mit lát benne? Pontosabban: hol a helye a munkának az Istennel megélt kapcsolatában? És még személyesebben: én mit látok benne? Mi az értelme, a célja a munkának számomra? Hogyan viszonyulok hozzá? Egészen a lényegre rákérdezve: találkozom-e benne Istennel? Vagy ez életemnek egy olyan területe, amelynek „csak úgy mellékesen vagy áttételesen“ van köze Istenhez (vagy esetleg sehogy)? (folytatás a következő oldalon)
2006. karácsony Sokan láttunk már ún. „háromdimenziós képeket“, amelyeken különféle színek, formátlan, egymásba folyó alakok látszanak, legalábbis első ránézésre. Ezeknek a képeknek az érdekessége abban áll, hogy ha egy sajátos módon nézzük őket, mélyükre „bámulunk“, ott lassan feltárul előttünk egy második, valódi, tiszta kép. Így nézve találkozhatunk a kép igazi értelmével. A következő gondolatokkal arra hívok meg mindenkit, hogy fedezzük fel együtt, mi van a munkának – mint egyfajta, sokszor alaktalan, összefolyó „képnek“ – a mélyén? Hogyan tudunk úgy nézni rá, hívő „mélybe tekintéssel“, hogy ott találkozzunk annak igazi Értelmével, Istennel. Imádság alatt keresztényként az Istennel megélt kapcsolattartást értjük. Ez nagyon sokféle úton élhető meg, és fontos is, hogy mindegyik úton keressük Őt, nem beszűkítve látásunkat. Most tehát arra pillantunk rá, hogy mit állít ma elénk az egyház a munka és imádság kapcsolatáról.
A MUNKA CÉLJA A KERESZTÉNY SZEMLÉLETBEN „Isten dicsősége az élő (élettel teli, kiteljesedett) ember.“ Szent Iréneusz találó mondása rámutat arra, hogy Isten „abban leli örömét“, ha szeretett teremtménye testi, érzelmi, szellemi és lelki vonatkozásában is felé növekszik. Az ember halálon túlmutató, de már azon innen elkezdődő üdvössége egész emberi mivoltát érinti. Isten dicsőségét tehát mindaz szolgálja, ami a konkrét ember – és körülötte az egész világ – Isten elképzelésének megfelelő formálódását elősegíti. Eszerint, ha a konkrét ember személyiségének vagy a társadalomnak bármelyik területét segítjük az Isten megálmodta fejlődésben, Vele dolgozunk együtt. Sokunknak lehet arról is tapasztalata, hogy egy jobb, igazságosabb, rendezettebb világ jobban megsejteti Isten jelenlétét, örök világát; tulajdonképpen Istenről üzen. Ezt tapasztalhatjuk például akkor, amikor egy szépen rendezett házat, kertet, kolostort, otthont, terített asztalt látunk. A gondos munka egyik gyümölcse egy olyan sajátos légkör, amely magán messze túlmutatva „üzen“, a szavakon túl is megsejtet valamit az Otthonról, az örök Házról, és a véget nem érő Terített asztalról. Olyan ez, mintha a munkával ikont festenénk: nem a kép a lényeg, hanem amit megjelenít. Ezek alapján azt mondhatjuk, hogy a hívő ember munkájával Isten társteremtőjeként előrelendíti az embert és a világot fejlődésében, amelyek így Istenhez kerülnek közelebb.
5
A MUNKA MINT IMÁDSÁG Nyugodtan kérdezheti bármelyikőnk mindezeket követően is: „De mitől lesz imádság (párbeszéd, kapcsolat, közösség Istennel) a munka a szó szoros értelmében?“ Három, egymástól nehezen elválasztható lehetőséget szeretnék itt megnevezni. 1. Felajánlás. Amikor a munkának nekifogunk, vagy éppen már benne vagyunk, egy csöndes, ilyen vagy hasonló fohásszal kifejezzük: „A Te országodért teszem. A világ, benne az ember, ezeknek a konkrét embereknek a növekedéséért. Élj bennem, hogy én magam, így munkám is a Veled való találkozás helye lehessen mások számára!“ Magam vagyok a felajánlás, velem együtt pedig a munkám. 2. Isten akaratának keresése. A munka lehetőséget ad arra, hogy benne azt keressük, mire hív minket Isten. Különösen olyan munkánál, ahol döntéshelyzet előtt állunk. Az imádkozó ember efféleképpen szólhat: „Úgy akarom tenni, ahogyan Te tennéd. Hogyan tennéd? Mi a Te elképzelésed ebben a helyzetben?“ Isten akaratának keresése, fürkészése ez. Ráhangolódunk arra a benső, egészen csöndes hangra, amelyre hallgatva döntésünk tulajdonképpen Isten döntése lesz. Ha munkánk egésze ebben a figyelemben történik, mindaz, amit teszünk, Isten akaratának keresésévé és megtételévé: cselekvő imádsággá válik. Isten és az én akaratom egyesül ugyanarra a célra. Eszembe jut Zefirelli Napfivér, Holdnővér című filmje is. Van benne egy jelenet, amikor a szülői házat már elhagyó Ferenc éppen építi újjá a romtemplomot. Időnként odafordul a leprás kőműveshez, és lesi, mit reagál arra, ahogyan ő odateszi a követ. Ha rábólint, csinálja tovább, ha nem, keresi – folyamatosan ráfigyelve – a legjobb megoldást. Figyel a beszélni nem tudó, de talán szakmájában nála éleslátóbb leprás rezdüléseire, biccentéseire. Ráhangolódik útmutatásaira, ezek alapján dönt és cselekszik.
6 3. Szerető, szolgáló jelenlét. Ismerjük mindnyájan az evangéliumból Jézus szavait: „Amikor megtettétek ezt egynek e legkisebb testvéreim közül, nekem tettétek.“ (Mt 25,40) Ez nem csupán hasonlat, nem úgy szerepel: „olyan, mintha nekem tettétek volna“, hanem metafora: „nekem tettétek“. Jézus teljesen azonosul minden emberrel, és arra hívja fel a figyelmünket, hogy ha egymást szeretjük, Őt szeretjük. Nem véletlen, hogy többen nem vonakodnak kimondani: a másik emberrel találkozás szentségi találkozás Istennel. Benne közvetlen kapcsolatba kerülhetek a Feltámadottal. A munka – különösen ha közvetlen emberi kapcsolatokban valósítjuk meg (eladóként, portásként, tanárként, orvosként stb.), lehetőséget teremt tehát az Istennel a másik emberben történő találkozásra. Természetesen ez is nagymértékben függ attól, hogyan nézünk a találkozás „mélyére“? Kit látunk a másik emberben? Ezért a munka Isten imádásának, a hódolatnak ideje lehet, amikor is a szeretet konkrét tetteiben fejezzük ki és éljük meg közvetlenül istenszeretetünket. Így válhat a lázas gyermek homlokának megtörlése, egy iskolai feleltetés vagy bármilyen más találkozás imádsággá, azaz az Istennel megélt lüktető kapcsolat pillanataivá.
A MUNKA TERHE ÉS AZ IMÁDSÁG Mindnyájunk tapasztalata, hogy a munka lemondással, nemritkán fájdalommal is jár. A kereszttől elválaszthatatlan. Hogyan válhat a munka fájdalma imádsággá? És milyen imádságról beszélhetünk ekkor? Itt két, egymással szorosan összetartozó lehetőségre térek ki. 1. Felajánlás. Legtöbbször talán ekkor a munka keresztje hordozásának felajánlásáról beszélünk: szeretettel elfogadjuk a munkával elkerülhetetlenül járó nehézségeket, és ezt a szeretetteljes szenvedést odaajándékozzuk Istennek avval a hittel, hogy az egyházban minket titokzatos módon összekötő „szeretetáramnak“ köszönhetően mindez valakihez eljut, és hozzájárul gyógyulásához, megtéréséhez, valami új születéséhez. Ezt a felajánlást megtehetjük terhes munkánk elején, közben többször is, vagy a „folyamatos felajánlás“ állapotában, amikor Isten közelségének tapasztalatában végezzük szolgálatunkat. 2. Az, ahogyan hordozzuk munkánk kínjait, keresztjét, hitünk megvallásává, tanúságtétellé válhat. A munka terhét méltósággal, igazi szabadságban viselő ember sajátos módon megjelenít valamit a feltámadás titkából. A munka terhének szeretetteljes
2006. karácsony elfogadása nem természetesen emberi viszonyulás a nehézségekhez. Ha engedjük, hogy Isten segítsen nekünk szeretettel átölelni ezt a terhet – melyet ráfigyelő szeretetünk is diktál –, Vele meghozott döntésünk messze túlmutat önmagán: jel lesz, hitvallás a Szeretethez való ragaszkodás mellett, vagyis tulajdonképpeni imádság: „Követem a fájdalomba hívó szavadat, és hiszem, hogy evvel Te mutatkozol meg bennem másoknak.“ Felidéződik bennem Gibson Passiójának egy jelenete. Jézus, amikor már feljutott a Golgotára, rámászik a keresztre. A Szeretethez ragaszkodás abban a helyzetben ezt kívánja Tőle, és Ő engedelmeskedik. Sokunknak nagy felkiáltójelet jelent az a néhány mozdulat. Összegzésképpen a bencéseknek mindannyiunk által ismert jelmondatára és Don Bosco szentté avatásának talán egy kevésbé ismert mozzanatára utalok. „Ora et labora!“, azaz „Imádkozzál és dolgozzál!“ – ismerjük a sokszor emlegetett felhívást. Nem arról van itt szó, hogy „Mielőtt dolgozol, imádkozz!“, felváltva, hol az egyiket tedd, hol a másikat, hanem: „Miközben dolgozol, imádkozz!“. Egy szalézi szentelésen hallottam a szentelő püspöktől a következő kis epizódot Don Bosco szentté avatási peréből. Valaki – azok közül, akik ellenezték Bosco János szentté avatását – felháborodottan a következő kifogást hozta a szentéletű pappal szemben: „Éppen őt akarják szentté avatni!? Mikor látták őt imádkozni? – Erre jött a válasz: „Azt mondja meg, mikor nem látták őt imádkozni?“ Te r m é s z e t e sen sem a jelmondat, sem pedig a párbeszéd nem azt akarja számunkra üzenni, hogy az imádságot váltsuk fel a munkával. Nem is azt, hogy a munka idejét tűzdeljük egyszerűen tele a fohászok apró virágaival, hanem hogy a munkánk, és tulajdonképpen létünk egésze alakuljon át imádsággá: Isten jelenlétében, Vele együtt való létezéssé. Meggyőződésem, hogy ide csak úgy juthatunk el, ha élünk az Istennel való találkozás egyéb lehetőségeivel is, és folyamatosan él bennünk a zsoltáros égő keresése, ami azt mondatja vele: „Téged keres tekintetem! A te arcodat keresem, Uram!“ (27. zsoltár) Keszeli Sándor
2006. karácsony
7
Plébániánk élete
ADVENTI KOSZORÚ KÉSZÍTÉSE A PLÉBÁNIÁN Advent a karácsonyi előkészület négyhetes időszaka. A latin eredetű szó jelentése: Adventus Domini = az Úr eljövetele, Úrjövet. Eredeti jelentése profán gyökerekre utal: hivatalba lépés, első hivatalos megjelenés, uralomra jutás. Az adventi koszorú, bár mára sok helyütt elveszítette eredeti tartalmát, gyönyörű karácsonyi dísz. Sokféleképpen készítik és nagyon különböző módokon díszítik, más-más magyarázatot adva a díszítő elemekhez. Az adventi koszorú elterjedéséről azonban kevesen tudjuk, hogy csak 1840-től található meg mint adventi jelkép. J. H. Wichern evangélikus lelkész imatermében felfüggesztett egy szekérkereket, rajta minden nap egy gyertyával többet gyújtott meg, és a falakat fenyőgallyal díszítette. Később a kereket koszorúvá alakították a köréje font fenyőgallyakkal. 1930-40 körül katolikus körökben is terjedni kezdett. Az adventi koszorún négy gyertyát helyezünk el, három lilát (az első, a második és a negyedik – a bűnbánat és a megtérésre való felhívás jelképe) és egy rózsaszínűt (amely a közelgő ünnep örömét szimbolizálja), amit advent harmadik vasárnapján, az örvendetes vasárnapon gyújtunk meg. Ez már jelzi számunkra, hogy hamarosan eljön Megváltónk születésének ünnepe. A kerek koszorú a soha véget nem érés, az örökkévalóság szimbóluma, fenyőágból készült zöld színe pedig az eljövendő reményre hívja fel figyelmünket. Magyarországon az elmúlt tizenöt évben vált népszerűvé. A múlt században a karácsonyt megelőző négy hétben az emberek böjtöt tartottak, melynek kezdetét éjfélkor harangszó hirdette. Az advent kezdete egybeesik az egyházi év kezdetével. A jelek és szimbólumok segítenek abban, hogy jobban megért-
sünk egy- egy misztériumot, és ez különösen igaz advent ünneplésére. A gyerekek esetében a szimbólumok értelmezésének alapja a látásban és a cselekvésben van. Majd gyakorlásuk közben válnak képessé arra, hogy a külső formában megérezzék a belső tartalmat. Ezek jelennek meg az adventi koszorú készítésében, illetve a koszorú jelképeiben. Advent idején színesebbnél színesebb, drágábbnál drágább koszorúkkal telnek meg a karácsonyi vásárok és a virágboltok. Sokszor az üzlet, az anyagi javak elhalványítják a valódi értékeket, az ünnep, a jelképek valódi jelentését. Azért, hogy ezt elkerüljük, a családok – már hagyományként minden évben advent első vasárnapját megelőző nap – az Alsóvárosi Plébánián találkoznak. Az advent titkában való elmélyedésre kapunk meghívást. Közösen készítjük el otthonaink adventi koszorúit, kisebb és nagyobb gyerekek, szülők és nagyszülők, szerzetesek, papok és hitoktatók együtt, egymásnak segítve készülünk, hogy adventi várakozásunk gyümölcsözővé váljon. Az adventi koszorú azonban csak egy külső jel, amely jelzi számunkra az ünnep közeledtét. A karácsonyra lelkileg kell készülni. Megérteni karácsony mondanivalóját, hogy Isten az ő végtelen
szeretetéből elküldte hozzánk egyetlen Fiát. Karácsony a szeretet, a béke ünnepe. Már a XX. században eltolódott a hangsúly, és az ajándékozás került előtérbe. Természetesen azzal, hogy megajándékozok valakit, kimutatom, hogy mennyire szeretem, de nem az ajándékon múlik a szeretetem mértéke. A legfontosabb, hogy a „meglepetés“ szeretetből fakadjon. Teljesen mindegy annak pénzbeli értéke, mert a Szeretetnél drágább dolgot úgysem kaphat az ember. Ez legyen számunkra példa! Advent idejét ne csak arra használjuk, hogy az üzleteket járjuk drága ajándékokat keresve, hanem figyeljünk inkább egymásra, és keressük meg annak módját, hogy szeretetet tudjunk adni. Ehhez nem kell hatalmas ajándék, rengeteg szaladgálás, csak odafigyelés a másikra, a szívünk megnyitása embertársaink felé. Ha erre törekszünk, akkor tényleg a szeretet ünnepe lesz karácsony, és nem csak szeretteinknek szerzünk örömet, hanem saját magunknak is. Ha az adventet jól felhasználjuk, eljárunk az adventi szentmisékre, akkor a mi szívünkben is megszületik a Gyermek, aki szeretetet és békét hoz a földre. Mindenkinek tartalmas várakozást kívánok advent idejére! Rózsáné Hopka Mariann
8
2006. karácsony Idén négy ferences testvér tett örökfogadalmat. Meghívásuk Istenről, a nagy Tervezőről árulkodik, aki mindnyájunkat személyes szeretetével szólít a keresztény kalandra. Szent Ferenc még a legeldugottabb kis faluban, a legtávolabbi földrészen is talál követőket. Az örökfogadalom letétele valami olyan történet, mint amikor átmegy az ember egy hídon és utána leomlik mögötte a híd, nincs többé visszaút. Nehéz döntés a mai világban, de szép, és örömöt, szabadságot hoz. Az alábbi sorokban a testvérek röviden vallanak meghívásuk és örökfogadalmuk történetéről.
VALÉR TESTVÉR
ÖRÖKFOGADALOM
Kárpátalján, Visken ortodox családban születtem, négy testvérem közül a legkisebb vagyok. Cigányok vagyunk, de a kultúránk tiszta magyar, mert ők befogadtak minket, szerettek minket és munkát adtak nekünk, és mi alkalmazkodtunk hozzájuk. Baptisták jártak két évig hozzánk, nagyon sokat kaptunk tőlük. A cigányság számára azonban nagyon fontos az anyaság, ezért amikor a katolikusoktól megismertük Szűz Máriát, katolikusok lettünk. Ebben nagy szerepe volt egy bizonyos Marcsa néninek, az ő személye nagyon meghatározta a cigánytáborunk hitét. Ő kiült a házak előtti padokra, és a gyerekeknek mesélt a képes Bibliából, énekeket tanított nekünk. Én is ezek közé a gyerekek közé tartoztam. 13 éves lehettem, amikor minden este eljártam hozzá imádkozni. A legelhagyatottabb családokhoz is elment, nagyon szerettük őt. Az általa kiépített családokhoz kezdett járni Majnek Antal atya. Mindig tele voltak a házak, ahol összejöttünk hittanórákra. Marcsa néni és Antal atya szeretete sugárzott, engem megragadott energiát nem ismerő munkájuk, és feltettem a kérdést: miért teszik ezt, miért vagyunk fontosak számukra, hiszen ezért semmit sem kapnak? Hallottam, hogy Jézus Krisztusért teszik, de mégis miért? Elmondhatatlanul sok apró dolog befolyásolt abban, hogy ferences lettem. Abban az időben kezdtem tanulni, megismerkedtem a latin betűkkel, franciát tanultam, Antal atyáék nagyon támogattak ebben. Nagy lendületet kaptam. Marcsa nénivel együtt az új imaházban rendszeresen 50-70 gyerekeket tanítottunk, imádkoztunk velük, sokszor éjfélig zengett az imaház. Dolgoztunk, hordtuk a fát stb., mert teljesen magunkénak éreztük, tudtuk, hogy értünk van. Antal atyában Szent Ferenccel találkoztam, és elhatároztam, hogy olyan szeretnék lenni, mint Ő. Ezért jelentkeztem később ferencesnek. 16 éves koromban kezdtem udvarolni Natinak. Szerettem volna nagy családot. Nálunk a fiúkat nem viszik el katonának, ha megnősül és két éven belül bemutat két gyereket. Ez nagy divat volt, mert a katonaságtól mindenki félt. Az évfolyamom 90%-a így nősült meg. De én nem akartam így megnősülni. Nati szerette volna, ha összeházasodunk. Nagyon szerettük egymást, de én még várni akartam. Már kinyílt
előttem egy más világ Antal atyán és Marcsa nénin keresztül, és ezért azt mondtam, hogy szeretnék tanulni, most már láttam értelmét. 18 éves voltam akkor. Visken, Csíksomlyón és Munkácson tanultam, a cipész szakmát is kitanultam, leérettségiztem. Nagyon tetszett a ferences eszme, meg a papság, ugyanakkor mindig Natira gondoltam. Amikor elkerültem Erdélybe tanulni, szüneteltettük a kapcsolatunkat, azért, hogy lássuk, mi lesz ebből. Megbeszéltük, hogy ha úgy érezzük, hogy nem egymásnak vagyunk teremtve, akkor szabadon dönthetünk. Nati egy év múlva férjhez ment, született két gyermeke, aztán nagyon megbetegedett, 22 éves korában, két évvel ezelőtt meghalt tüdőbajban. Nem bántam meg a döntésünket. Éreztem, hogy számomra nem a házasság az út, valami másra hívott Isten. A lelkem legmélyén most értem meg igazán, hogy mi is történt velem. Ez a „hídkép“ szép kép. Megszűnt a dilemma bennem, nem kell keresnem tovább. Folyamatosan sok kérdés volt bennem eddig, végigkísérték a hivatásom fejlődését. Amikor udvarolgattam, akkor Nati mellett más lányok is tetszettek, sok kis utat láttam magam előtt, amerre mehettem volna. Ugyanígy volt a ferencességgel is. Letettem sorba a fogadalmakat, de azért voltak előttem lehetőségek, kérdések. Annak a sok embernek, akik imádkoztak, böjtöltek értem, köszönhetem, hogy hűségben, tisztán kitartottam. Marcsa néninek is, aki már odafönn van. Néha ülök az órákon és eszembe jut, hogy „összedőlt a híd“, és arra gondolok, hogy de jó, hogy többet nem kell gondolkoznom, hogy merre menjek. Csak előre, hiszen most már csak ezen az úton kell járnom. Öröm tölt el, hogy egy életre ferences vagyok, leszek. Nagyon szeretném, hogy valóban ferences legyek. Nagy könnyebbség, hogy örök fogadalmat tettem. Nem könnyű ez az út, de járható. Segítenek minket a körülöttünk élő emberek imái. Itt szeretném megragadni az alkalmat arra, hogy mindnyájunk nevében megköszönjem azt a szeretetet, amivel a plébánia közösség elhalmozott minket örökfogadalmunk alkalmával. Köszönjük az ajándékokat, melyekkel megleptek minket.
2006. Karácsony
A szüleim ferences világi rendiek. Akkor léptek be, amikor én már 10-12 éves lehettem. Hatgyerekes családban születtem Budapesten, a gyerekek közül az ötödik vagyok. Mindig is közel volt a családunk az intézményes Egyházhoz is, nemcsak a hithez, és a nagycsaládos lét is meghatározó volt az életünkben. A Táltos utcai Szent Kereszt kápolnába jártunk, ezt azért hangsúlyozom, mert ez egy kicsi közösség, nem egy nagy plébánia templom, mint a mienk itt. Ott mindenki ismert mindenkit, az egész egyházközösség nagyon családias volt. Ez is meghatározza a gondolkozásomat az Egyházról, a vallásról, ill. arról, hogy mit jelent hívőnek lenni ma. A bátyáim közül van, aki megnősült, gyerekeik is születtek. Jób bátyámmal most együtt élünk ebben a rendházban. Ez ritkaság. Különösen alakul kettőnk élete, mert mi nagyon jóban voltunk gyerekkorunkban is. Valamiféle lelki rokonság is volt közöttünk, azontúl, hogy vér szerinti testvérek vagyunk. Akinek sok testvére van, az tudja, hogy ez nagyjából mit jelent. Mindenkit szeretünk, de valahogy mégis valaki közelebb áll hozzánk, vagy jobban megértjük egymást. Velünk ez volt, de nyilván a jövőről nem sokat tudtunk. Mindenkit megelőzve, először hagytam el a családi fészket, Esztergomba kerültem, ferences gimnáziumba. Utána Jób 4 évre kiment Rómába egy hivatástisztázó házba, és ez időben nagyon keveset találkoztunk. Gimnázium után beléptem a rendbe, ő pedig hazajövetele után, kicsit később, mint én, lépett be. Éppen úgy alakult, hogy sohasem kerültünk össze a rendházakban, most furcsa helyzet van, mert újra meg kell ismerni egymást. Nagyon érdekes tapasztalat volt számomra, hogy az örökfogadalomnak a letétele kiemelt liturgiában történik, nagy, ünnepélyes pillanat, és mégis nem ott határozzuk el magunkat. Az örökfogadalom előtti legközelebbi húsvétig minimum be kell adni a kérvényt a tartományfőnöknek. Amikor ezt megírjuk, akkor egyértelműen megszületett a döntés. Gondolom, a házasságnál is nagyjából így van, hogy amikor egy férfi megkéri egy nőnek a kezét, akkor ott van a döntés, és nem akkor, amikor szép ruhában, virágeső közepette bevonulnak a templomba. De szép tapasztalat volt, mert a nyugodtságnak is benne volt a lehetősége azon az ünnepen, volt is izgalom,
meg nem is. Tényleg egy higgadt igent lehetett mondani. Nehéz vagy nem? Azt látom, hogy elköteleződni ma nagy és különös bátorságot igényel, ezzel nem magamat akarom kiemelni, hanem mindazokat, akik ma elköteleződnek. Devalválódtak az értékek, nem kötnek házasságot az emberek, nem mennek papnak, szerzetesnek. Nemcsak pap és szerzetes van kevés ma Magyarországon, házasságot is kevesen kötnek. Ezért mondom, hogy az elköteleződés az szép dolog, és bátorítok rá mindenkit. Nem könnyű, azért is választottuk a meghívóra az idézetet: „Ha már szeretlek Téged, tedd könnyűvé ezt a nehéz hűséget!“ Jézus sem ígérte az evangéliumban, hogy könnyű lesz ez az út, mert azt mondta, fel kell venni a keresztet, és azt is, hogy üldözni fognak minket. A sok szépség mellet nem szabad letagadni, hogy ez nem könnyű, de megéri, és azt hiszem, hogy a teljes szabadságot csak így lehet elérni.
MÁTYÁS TESTVÉR Olyan családban nőttem fel, ahol nem gyakoroltuk a vallásunkat, de azért a keresztény értékrendet talán még a dédszüleimnek sikerült életre kelteni otthon. Már felnőttként találtam rá a Teremtőre és a közösségre, amelyik sok éve mélyen őrzi Krisztus tanúságát. Új élet kezdődött bennem is, amiről akkor nem sejtettem, hogy merre tart. Most pedig örökfogadalmas szerzetes vagyok. Közben elvégeztem egy pár iskolát, sportegyesületet, céget és alapítványt hoztunk létre barátaimmal, közösséget, közösségeket szerveztünk, és talán azon kevés magyar állampolgárokhoz tartoztunk, akik meg voltak elégedve azzal, ami jutott. Nekem nagyon jó életem volt, és a nővéremmel és a szüleimmel is nagyon jó a kapcsolatom, pedig mindenki elég határozott egyéniség. Szent Ferenc nagyon erősen hatott rám már az elején, de azt nem gondoltam soha, hogy ferences leszek. Mindenkinek vannak sajátos adottságai és körülményei, csak nem mindenki tudja azt úgy használni, hogy az a saját és környezete épülésére legyen. Ferenc élettörténetében olyan döntéseket tudunk fölfedezni, amelyek első megközelítésben őrültségnek tűnnek, majd ha jobban megismerjük, akkor látjuk azt a bölcsességet, amivel az Istent, az embereket, a természetet, a világot és az egyházat befogadja, majd életre kelti. Fiatal korában óriási energiát fektetett abba, hogy kivívja az elismerést barátai körében, hogy hőssé váljon, mint lovag, de ez a többletkeresése átfordult egy másik irányba, ahol az vált édessé, ami korábban keserű volt. Sokkal nagyobb kincsre talált, és egy egészen más hőssé vált, mint aki erede-
ÖRÖKFOGADALOM
ELÕD TESTVÉR
9
10 tileg szeretett volna lenni. Ha a romantikus oldalát emelném ki, akkor azt mondanám, hogy az a szabadsága fogott meg, amivel „a rét egyik végétől a másikig libbent“, ha pedig a kevésbé romantikusat, akkor azt, hogy szenvedett. A szenvedés után én sem vágyom, szívesebben „libegek“. Nálam inkább a fokozatosság elve működik. Mindig is voltak és most is vannak céljaim, amik felé lépkedek, de nem sietősen. Így a mostani örökfogadalomra is hosszabban készültem. Sokat gondolkodom azon, hogy valójában ez mit jelent nekem és mit jelent azoknak, akik mellettem élnek, és remélem, hogy ezáltal tényleg Isten akaratát tudom megérteni, majd megvalósítani. Mások lettek a feladataim, nagyobb ezáltal a felelősségem, és próbálom ezeket szolgálatként ellátni. Remélem, hogy ezentúl is sikerül megosztani másokkal azt az örömhírt, amiből a „szürke hétköznapokon“ én is merítek.
DOMONKOS TESTVÉR
ÖRÖKFOGADALOM
1951-ben születtem Sydneyben, édesapám anglikán, édesanyám katolilkus volt. Fontos elmondanom, hogy nagyon erős ír katolikus hagyomány szerinti nevelést kaptam, mert a szüleim egy ágoston rendi iskolába küldtek tanulni. Nehéz kamaszkorom volt, mert szüleim elváltak, és sajnos túl korán, 17 éves koromban beléptem az ágoston rendbe. Két évig voltam ott szerzetesként, közben egyetemre jártam. Abban az időben volt a hippi korszak, kezdődtek a diákforradalmak, nagy társadalmi változás indult el. Az Egyházban is nagy változások kezdődtek a 60-as évek végén, természetesen az ausztrál katolikus egyházban is. Az Egyház erkölcsi rendje és az új társadalmi rend között az összeütközés elkerülhetetlen volt. Bár két évig maradtam a rendben, elég korán éreztem, hogy nem voltam érett, nem voltam alkalmas sem a szerzetesi, sem a papi hivatásra, ezért halasztást kaptam. A magiszter küldött a világba, de 3 havonta visszavárt. Egy ideig vissza is tértem, de hamarosan elmaradtak ezek a látogatások, folytattam az egyetemi tanulmányaimat, és egy éven belül kiléptem az egyházból is. 30 évig nem voltam katolikus. Sok országot megjártam, dolgoztam különböző iskolákban és egyetemeken Franciaországban, Németország-
2006. karácsony ban, Angliában, Ausztráliában. Angol állampolgár is vagyok. 1996-ban érkeztem vissza Ausztráliába, majd két év után újra, nem könnyű döntéssel, visszaléptem az egyházba. Egyáltalán nem terveztem, hogy szerzetes leszek, de láttam, hogy Ausztráliában kisebb létszámú lett és sok szempontból megújult az Egyház, örültem, hogy újra katolikus lettem. A hosszú európai tartózkodásom után nem tudtam visszaalakulni az ausztrál kultúrához. Végül elfogadtam az Eötvös Loránd Tudományegyetemen Budapesten egy állást, majd a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen is tanítottam. Európában akartam maradni, mint katolikus, laikus, tanárember. Egyszer a Várban sétáltam az egyik tanárral és hirtelen hallottam egy belső hangot (világi nyelven szólva: egy erős érzés lepett meg), nagyon mélyről: „MOST ALKALMAS VAGY!“ 30 év után! Ez hülyeség, gondoltam. Elég sok tapasztalatom volt már, tudtam, hogy nem szabad csak az észt követni. A szívre is kell figyelni. Jól meg kell vizsgálni az ilyen érzést. Külföldi és túl öreg vagyok, gondoltam. Beszéltem Blankenstein Miklós atyával, akihez a hittanra jártam. Azt vártam, hogy nemleges választ kapok. Barátaimmal is beszéltem, és javasolták a domonkos, a jezsuita vagy a bencés hivatást. Egyetemi tanárnak nem való a ferences rend – mondták. De Miklós atya végül is a ferencesekhez küldött, mert ez egy fiatalos, viszonylag nagy számú, energikus rend. Nem ismertek a ferencesek engem, pedig a pasaréti templomba jártam, de Jakab atya tanácsára végiglátogattam a tanulmányi rendházakat, beszéltem a magiszterekkel és elfogadtak. És most örökfogadalmas vagyok. Számomra nagy öröm az örökfogadalom. A fogadalomtétel előtt nehéz volt, de utána már nem. Az életemben nagyon sokat kerestem, most már megtaláltam valamilyen állandóságot. Másik öröm, hogy családban vagyok. Sokat változtak régebben a barátaim, nehéz volt a családi életem is. Itt új családot kaptam. Tudom, hogy nem lesz könnyű korszak, amiben élünk, mert kevesen leszünk és egyre több feladatunk lesz. De társaim emberi tartása nagyon erős és nagy lelkierejük is van, velük együtt menni fog. Lejegyezte: Erhardt Krisztina
2006. karácsony
Médiáról másképpen Maradandó élménnyel lettem gazdagabb a ferences esték sorozat segítségével. Megismerhettünk egy rokonszenves televíziós embert. Süveges Gergő intelligens, színes előadásával a média labirintusában segített tájékozódni. Meglepetés volt számomra, hogy a köztévében
11
is dolgoznak tisztességes, hasonló értékrendet valló emberek, akiknek – hasonlóképpen hozzánk – a családja, a felesége, a gyerekei legalább olyan fontosak, mint a munkája. Valljuk be, nagy dolog, ha a médiasztárok között akad olyan is, aki nem adja el anyagi boldogulásáért és karrierjéért magát, és szakmája becsületét. Süveges Gergő arra próbálta rávezetni a hallgatókat, hogyan tudnának olyan tudatosságra szert tenni, amely ellensúlyozza a propagandát. A manipulációk rejtett formáit szemléletes példákon mutatta be, szigorúan bal- és jobboldalról egy-
aránt vett cikkeken és címeken keresztül. Szomorú, hogy nálunk az ilyen előadások nem nagyon terjedtek még el, és ritkaságszámba megy, ha valaki ilyen nyíltan beszél a média manipulációiról. Ezen az estén sokak végiggondolták, hogy el kelle hinni mindent, amit a televízió és rádió állít. Az előadó buzdított mindenkit, hogy bal- és jobboldalról egyaránt olvasson, és tájékozódjon, nem tudom ebben a törekvésében mennyire volt sikeres. Lehet, hogy időm kevés ahhoz, hogy balról és jobbról egyaránt mélyrehatóan tájékozódjam, ezért úgy döntöttem, elég a jobboldali médiából szemezgetni, hogy a baloldalról rám zúduló médiadömpinget ellensúlyozzam. Abban viszont biztos vagyok, hogy a hatalmi ágazatok mellett az új hatalmi tényező a média. Tiszainé Krisztina
Újságunk megjelenésével egyidőben búcsúzik az ország minden idők legnagyobb labdarugójától,
PUSKÁS FERENCTÕL Éppen legkisebb, 16 éves fiammal beszélgettünk a futballról, amikor hallottuk a hírt: Puskás Öcsi 79 éves korában elhunyt. Fiam olyan lelkesedéssel mesélt róla, hogy igazán meglepődtem, mert soha életében nem látta focizni. Milyen ember lehetett az, akiről az egész világ tisztelettel és nagy-nagy szeretettel emlékezik meg? Olvastam az egyik újságban egy cikket róla ezzel a címmel: „Csak adott, és nem kért cserébe semmit“. Sejtem, itt van a titok nyitja! Eszembe jutottak az ötvenes évek, amikor én még kislány voltam, de édesapám majdnem minden „aranycsapatos“ meccsre elvitt a Népstadionba. Zsúfolásig megtelt ilyenkor a stadion. Izgatottan vártuk a 90 perc eseményeit. Emlékeimben ott futnak a pályán Puskás, Hidegkúti és a többiek, de sajnos egy gólra sem emlékszem, mert amikor berúgták a labdát, minden bácsi kiabálva felugrott, és én nem láttam semmit, mert ők magasabbak voltak nálam. De valami még maradt bennem ezekből a percekből: a közösen megélt öröm, lelkesedés, mely betöltötte az egész stadiont és hazatérve segített átvészelni a nehéz időket. Ez az élmény nem múlt el, sokszor ma is erőt ad. Köszönöm, hogy volt egy ember, aki hűségesen és tökéletesen elvégezte a rábízott feladatot, és köszönöm édesapámnak is, aki már bizonyára kezet fogott odafönn Puskás Öcsivel. Erhardt Krisztina
12
2006. karácsony
Hírek itthonról
Mezei András
2006. október 14. Örökfogadalom A Szeged–Alsóvárosi Ferences Templomban négy testvérünk (fr. Wertheim Mátyás, fr. Komáromi Előd, fr. Povpa Valér és fr. Whitehouse Domonkos) tette le ünnepélyes fogadalmát.
2006. október 14. Templomszentelés Újszegeden Boldog Kalkuttai Teréz anya tiszteletére templomot és közösségi házat szentelt Kiss-Rigó Lászó megyés püspök. A templomot, mely közösségi házként is működik Kiss Ágoston és Valkony Károly tervezte.
2006. november 23. Film Jézus születéséről Idén karácsonyra mutatják be A születés (The Nativity Story) című filmet az amerikai mozikban. Ted Baehr, a Keresztény Film és Televíziós Társaság elnöke, a keresztény Mozikalauz (MovieGuide) című lap alapítója minden idők legjobb ilyen témában készült filmjének nevezte az alkotást. A film Mária és József történetét követi nyomon a két évvel Jézus születése előtti időtől Jézus gyermekkoráig. Az alkotást Baehr keresztényeknek és nem keresztényeknek egyaránt ajánlja: „a Születéstörténet egyike azon kevés mozifilmeknek, amelyek minden elvárást felülmúlóan elbűvölő, szórakoztató és megihlető módon keltik életre az evangéliumot“ – írja a médiaszakember. Az alkotást december 1-jén mutatják be Amerikában közel 3000 moziban. Magyarországon december 14-én kezdik vetíteni a mozik. (Magyar Kurír)
2006. november 27. „Tanú a magyar égen“ Mindszenty József bíborosra emlékeztek Bécsben Délelőtt abban az irgalmasrendi kórházban, ahol Mindszenty bíboros 1975-ben meghalt, Seregély István egri érsek mutatott be szentmisét, amelyen Spányi Antal székesfehérvári megyés püspök, Szendi József ny. érsek, Márfi Gyula veszprémi érsek, Bosák Nándor debrecen-nyíregyházi, Pápai Lajos győri, Kiss-Rigó László szeged–csanádi megyés püspök, Udvardy György esztergom–budapesti segédpüspök is jelen volt. A szentmise után a kórház aulájában Márfi Gyula veszprémi érsek leleplezte és megáldotta Mindszenty bíboros szobrát. 2006. november 27. Fenntartható-e a fogyasztói társadalom? Katolikus egyetemi oktatók estéje Budapesten Katolikus egyetemi oktatók estéje volt november 24-én, a Magyar Szentek Templomának alagsorában. Az előadást Náray-Szabó Gábor akadémikus professzor tartotta „Fenntartható-e a fogyasztói társadalom?“ címmel. A kérdésre rögtön az első mondatokban megadta a választ: mai formájában biztosan nem. Érdekfeszítő adatokkal, tényekkel, bizonyításokkal mutatta be a világ jelen állapotát, a technika, a tudomány fejlődését. Utalt Teilhard de Chardinre, akinek kutatásai szintén a világ fejlődését írják le. Az előadó végkövetkeztetése az volt: kevesebb kocsi, több szeretet! Csak az egymásra épülő és egymást támogató kisközösségek, csoportok, a társadalom apróbb sejtjei tudják majd átvészelni azt a közelítő katasztrófát, amit a fogyasztói társadalomnak át kell élnie. E sejteket kell megerősítenünk! (Magyar Kurír)
2006. karácsony
13
2006. december 4. A Ferences Család Konferenciájának levele Szent Erzsébet születésének 800. évfordulójára „Hittünk a szeretetnek“ címmel a Ferences Család Konferenciája levelet bocsátott ki Szent Erzsébet magyar királylány, türingiai grófnő és ferences bűnbánó születésének 800. évfordulójára. Az üzenet magyar fordítása itt elolvasható: http://www.ofm.hu/fer_csalad_lev_Erzs.pdf
Többé nem „Ostpriesterhilfe“ A Kirche in Not / Ostpriesterhilfe (Szükséget szenvedő egyház / Keleti papi segély) elnevezésű segélyszervezet a jövőben elhagyja nevének második részét – a „félreértések elkerülése céljából“. A pápai jogú világméretű segélyszerv jövőre lesz hatvanéves. A Werenfried van Straaten holland premontrei szerzetes által 1947-ben alapított szervezet először a keletről elűzött németeken kívánt segíteni. A holland parasztok által összeadakozott nagy mennyiségű szalonnáról és zsírról, amit az éhezőknek van Straaten átadott, nevezték el őt védencei „Speckpater“-nek, azaz Szalonna atyának, s a becenév élete végéig rajta ragadt. 1952-től évtizedeken át foglalkozott a Nyugat Európától „vasfüggönnyel“ elzárt országok egyházainak segélyezésével. Az 1956-os forradalom alatt Budapesten járt, Mindszenty bíborossal is találkozott, s oroszlánrésze volt a segélyakciók megszervezésében. A szervezet ma 140 országban tevékenykedik. A jubileumi év 2007. február 4-én a kölni dómban kezdődik, és 2008 áprilisában nemzetközi kongresszussal zárul. Jövőre római zarándoklatot is rendeznek.
85 éve született Pilinszky János
Az ember itt Az ember itt kevés a szeretetre. Elég, ha hálás legbelűl ezért-azért, egyszóval mindenért Valójában két szó, mit ismerek, bűn és imádság két szavát. Az egyik hozzámtartozik. A másik elhelyezhetetlen. Bár színem fekete Végűl mindig Isten útját követtem, bár színem fekete. Ezért, ha egyszer elfogadtatom, úgy leszek az üdvözültek sorában, mint leeresztett sötét zászló, becsavart lobogó, szótlanúl és jelentés nélkűl, és mindeneknél boldogabban
LELKEK RAGYOGTAK A SOK GYERTYAFÉNYBEN Szeged, 2006. november 2.
A halottak napi mise áldozata Üdvözítőnk Dicsőségét magasztalta, és az Öröklét varázslataképpen lelkek ragyogtak a sok – sok gyertyafényben. A Fekete Mária törékeny csendje halottaink nevét hangokban rebegte, s a gyertyák - asztalán a Krisztusszeretet csordultig töltötte az érző szíveket. A mágikus hívők vágyának kényszere, itt letérdelt, ráhagyatkozott Istenre, s gyertyák bűvkörében, a Szent Lélek Fénye megnyugvást sugárzott az élők lelkébe. Hegyi Bálint és Bán Zsolt Jónás Atyáknak: vitéz Furák András
14
2006. karácsony
80 ÉVE ÍRTUK Bõjti napok.
HÍREK
December 15-én kántorszerda, enyhített bőjti nap; december 17-én kántorpéntek, szigoru bőjt; december 18-án kántorszombat, enyhitett bőjt; december 24-én karácsony vigiliája, szigoru bőjt; minden péntek megtartoztatási nap, vagyis hust nem szabad enni, de szabad többször jóllakni; enyhitett bőjti napokon szabad húst enni egyszeri jóllakással. 1926.december
Társulati hirek. A „Szegedi Katholikus Legényegyesület“
november 28-án délután 4 órai kezdettel az alsóvárosi plébánia nagytermében szép és nagyszámu nézőközönség jelenlétében szép sikerrel leadta Ohnet „Vasgyáros“ c. szindarabját. A szereplők az elsőtől az utolsóig valamennyien dicséretet érdemelnek, mert tehetségükhöz képest a legjobbat nyujtották. A nézőközönség mindvégig feszült figyelemmel kisérte a darabot. A rendezés és diszités 1926.december elsőrendü volt.
A népünnepély vezetõi és rendezõi:
Hegedüs Antal tb. Tanácsnok ügyvezető elnök, Magyar József hitközségi elnök főrendező, Czérna Ferenc titkár, Kakuszi Béla pénztáros. Vezető: Dr. Aigner Károlyné. Dr. Kószó Istvánné. Apró Istvánné. Vezető: Dudás Ilonka. Nagel Manóné ezredesné vezetése mellett a Magyar Szent Korona Szövetsége. A Szent Vince Egyesület, Vezető: Répás Ilona. Vezető : Réczey Dezsőné. Mezeyné és Mezey-nővérek. Jubileumi emléklapok, I. Cukorka-sátor, II. Cukorka-sátor, Vezető: Korek Vilma Vezető: Czérna Ferenc, II. Tánc-sátor. Török János, Benkő János. Csiszár Imre, Dobó Lajos, Hódi István vezetésével 40 magyarruhás leány és csikóslegény felvonulása zeneszó mellett a város fővonalain d. u. 2 órai kezdettel. 1926. szeptember
Buffet: Cukrázda és virágsátor: Confetti-sátor, szépségverseny: Világposta: Bazár: I. Szerencsekerék: Szerencsekerék: Balatoni halászat: Kacsahalászat: Kegytárgyak és gyertyák. Gyümölcs-sátor: I. Tánc-sátor. Pénztárosok: Bandérium.
II.
Szent Ferenc halálának 700 éves megünneplése Magyarországon. Szent Ferenc jubileuma Szegeden. Kisasszony napján, amidőn az egész vidék felkeresi a segítő szegedi Haviboldogasszonyt - ez alkalommal tartottuk meg templomunkban szt. Ferenc Atyánk halálának 700 éves jubileumát. Három nappal már megelőzően készültünk lelkünkben méltó megünneplésre - amidőn Biró Xav. Ferenc S. J. házfőnök, Fiedler Lipót S. J., Kardos Lajos, Vargha Ferenc, Kapossy Gyula segédlelkészek szentbeszédeikben kifejtették azt a szellemet, amelyet szt. Ferenc nemcsak önlelkében alkitott ki, hanem amelyet példája és müve az általa alapitott nagy kiterjedésü három rendje állandóan az emberekben élesztgetnek, fejlesztenek és megőriznek (...). Szeptember 8án azután bontakozott ki a maga teljességében az ünnep. Már reggel 4 órától kezdve kezdődtek a szent misék, mig kint a gyóntató folyosó tömve volt s csak késő 11 óra felé ért véget a gyóntatás. 8 órakor lépett a templomba megyés főpásztorunk s meg is kezdte az ünnepélyes pontificalis misét, mely alatt a belvárosi énekkar Csomák Elemér karnagy vezetésével és Kőnig Péter orgonálása mellett előadta Demeny D. E-dur miséjét. A nagy templom nem tudta befogadni még a közönség fele részét sem. (...) Délután pedig a Mátyás-téren meg lett tartva az ünnep kiegészitő része, a népünnepély. (...) Október 4-ikén, szt. Ferenc napján a felsővárosi Minorita atyák templomában volt ünnepélyes megemlékezés szt. Ferenc 700 éves haláláról. Október 3-án egész nap és éjjel szentségimádás és éjféli szent mise volt. (...) A mi templomunkban három napos triduumot tartottunk szt. Ferenc napja előtt. A napon ünnepélyes szent mise volt, délután a harmadrendiek 300 szegényt vendégeltek meg s este a Transitússal - amelyet az alsóvárosi énekkar P. Tóth Pacifik vezetésével adott elő - a jubileumi ünnep 1926. november véget ért.
„A templom körüli tér szent hely. Õseiteknek csontjai pihennek itt. Tartsátok tiszteletben ezt a teret, s ne rongáljatok semmit. Ha átmentek a téren, mondjatok egy Miatyánkot az itt nyugvó õseitekért!“ (1925. október)
2006. karácsony
15
Felújítottuk a Klebelsberg telepi útmenti keresztet Az úti kereszt a közlekedő embereket emlékezteti, oltalmazza. Az úton gyalog vagy járműveken rohanva, a szabályok, parancsolatok megtartásával mehetünk. Számtalan elsőbbséget kell adnunk. Ha önző, erőszakos módon, Isten nélkül erőlködünk, nagy a kockázat. Klebelsberg városrészben, a Pancsovai utca elején 1929-ben állítottak útmenti keresztet egy kis dombra, hogy a műútról is és a közelben keresztező vasútról is láthassák. A bakterok minden sorompónyitáskor zászlóval tisztelegtek a kereszt felé. A lovaskocsisok ostort, kalapot emeltek, keresztet vetettek, a gépjárművek zajosan rohantak el előtte, a kerékpárosok és a gyalogosok fejet hajtottak, keresztet vetettek, virágokat raktak, gyertyát gyújtottak. A kereszt földbenyúló részét Hegyi Feri bácsi és hívő társai 1979-ben felújították. 2006-ra a kereszt felső része elavult, elkorhadt, a korpuszt is nagyon megviselte az idő. Az itt lakók kezdeményezésére a Plébános Úr engedélyezte a kereszt felújítását. A költségekre a Szent Anna Kör tagjai, dr. Kiss Margitka, özv. Kispéter Jánosné és Kiss Pálné Julika támogatásokat gyűjtöttek. A felkért ács, majd az asztalos is visszamondta a munkát, ekkor kértek fel engem, hogy készítsem el a keresztet, mint templomgondnok. Természetesen elvállaltam. Krisztus Keresztje a keresztények ismertető jele. Ezt a jelet elkészíteni csodálatos megtiszteltetés, „szentségi“ szolgálat, tanúságtétel, ima és szeretet. Eredeti méretben, új tölgyfából készítettük, Jézus testét restaurátorok homokfúvóval megtisztították, az öntvényhegesztéseket elvégezték, a bronz szobrot tartósították, így helyeztük vissza a keresztfára. A munkában részt vettek: Herczeg Ferenc, Várkonyi Gábor, Kiss Pál és felesége, Kiss Máté, Kondé László, és mindezt Kiss Paliék udvarában, garázsában csináltuk. A tölgyfa részeket tartósítottuk, „lakkoztuk“, a vízszintes felületeket lemezekkel levédtük. Az elkészült kereszt igen nehéznek bizonyult. A szállításához, a felállításához újabb segítőket is kértünk. Segítettek: fr. Orosz Lóránt házfőnök, József, Mátyás és Erik szerzetes testvérek, az építésben eddig résztvevők mind, és Bózsó Tímea és férje, Csaba is a legjobbkor érkeztek. Az eredeti helyén, az eredeti pompájában áll a felújított feszület. Megáldását, újraszentelését a Szent Kereszt napján szabadtéri szentmisében fr. Bán Zsolt Jónás plébános atya végezte Surinás István és Kissné Sere Anna kántorok közreműködésével. A szabadtéri szentmisén sokan vettek részt, csodálatos élményben volt részük. Tanúi lehettek az útmenti kereszt avatásának, a hit tömeges megvallásának. vitéz Furák András
16
2006. karácsony
Alsóvárosi Kultúrház Kocsispéter Éva zásában sokat segített Mátyás testvér. A Barátok Tere Alsóvárosi Kultúrház 2006-os titkairól 2006-ban is törekedtem egy működő rendszer kialakítására, mind a termek, mind a programok tekintetében. A külső felújítás – amely már 2004-ben elkezdődött – eredményeként egy színvonalas, korszerű háza lett az alsóvárosi közösségnek. A felújítás anyagi részét az amerikai püspöki kar 30.000 USD és a ferences rend 500.000 Ft támogatásának köszönhetjük. A háznak anyagi tartozása nincs, bár nagyon nehéz év elé nézünk, mivel a felújítási pénzből nem tudtuk korszerűsíteni a fűtést és a világítást. Ezért kérem, amennyiben tudnak, segítsenek és támogassák a házat. Ebben az évben is volt néprajzi előadás Tóth Béla, Berecz András, Juhász Antal, Simon András közreműködésével. Irodalmi és komolyzenei előadást hallhattunk Cseke Pétertől és Sára Bernadettetől, Grillus Vilmostól, Halmos Bélától és Marton Árpádtól. Családi programjainkon közös kézműveskedés, természetjárás, valamint báb- és gyermekelőadások várták az érdeklődőket. A felújított kiállítóteremben láthattunk akvarellt, olajképeket, de volt karikatúra, fotó és tűzzománc is. Idén először hirdettünk locsolóvers-író és tojásfestő versenyt, melyre az érdeklődés a várton felüli volt. A nándorfehérvári diadal 550 éves évfordulójáról egy háromnapos kulturális rendezvénysorozattal emlékeztünk meg, melyet jövő júliusban is megszervezünk „Alsóvárosi Reneszánsz Napok“ néven. A hobbi, az ifjúsági, a nyugdíjas, a baba-mama, a goblein klub tovább működött. Zsófi rendszeres tornáival mozgásban tartott minket, dr. Pataki Márta Ágnes pedig a jog labirintusában volt segítségünkre. Programjaink a világhálón is olvashatók a www.alsovarosikulturhaz.hu címen. A honlap folyamatos fejlesztés és változás alatt áll. A végleges honlap januárra várható. Terveim között szerepelt egy színvonalas kávé- és teaház elindítása is. A kávéház a belső zárt udvar miatt kapta a Grund Café nevet. A tervek kidolgo-
Bt. 2003-2005-ig üzemeltette a kultúrház büféjét. Munkáját az Euro-Road tiszaszigeti vendéglátós vette át. Nyitó rendezvényük október 6-án volt, megemlékeztünk arról, hogy az aradi vértanuk tiszteletére magyar ember sörrel nem koccint. A büfé hátsó termében Mátyás testvér szervezett több programot, úti beszámolókat, fotókiállításokat, bulikat, kerti rendezvényeket, felkarolva a szegedi gördeszkás srácokat. Segítségükkel épült meg udvarunk dísze, a félcső is. A kávéház programjairól, terveiről bővebben a következő számban fogok írni. A kávéház mellett szerettem volna egy baba-mama klubot is elindítani, kialakítani. Szándékom Novák Marcsi és Keszeli Ili elképzeléseivel egyezett, így segítségükkel indult el a klub, és idén az udvari épületet teljesen átalakíthattuk a babák és a mamák igényei szerint. A klub minden kedden 9:30-tól várja különböző érdekes és hasznos témákkal az érdeklődöket. Legutóbb Körmendi Mária fogorvos tartott előadást, de volt lakberendezés és önismeret is. Távlati célunk egy sószoba kialakítása, így segítve a légúti gondokkal küzködő embertársainknak. Ezért is szerveztünk októberben jótékonysági bált, melyből 50.000 Ft gyűlt össze. Ezt az összeget a terem festésére fordítottuk. Azt gondolom, ez is egy formája lehet a missziónak, ami a kultúrház főfeladata a városban. A terem kialakítását januártól sójegy vásárlásával lehet támogatni, ezen jegyek a már ismert harangjegyhez hasonlítanak. A jegyeket a kultúrházban vásárolhatjuk meg. Bővebb információ kérhető tőlem a 20/2505219-es telefonszámon.
Tavasszal került sor egy nagy lomtalanításra is több család segítségével. Nekik és még sok önkéntesnek köszönöm meg, hogy munkáikkal segítik a lelkes 4 fős kultúrházi csapat munkáját. Köszönöm! Közös programokban, élményekben gazdag 2007-es évet kívánok magunknak, mert az Alsóvárosi Kultúrházba érdemes betérni! Kocsispéter Éva vezető
2006. karácsony
17
MERJÜNK NAGYOT ÁLMODNI Sosem voltam egy tétlen ember, örömet leltem a munkámban, és szerettem új dolgokat kitalálni (ezzel másokat megőrjítettem). Amikor megszületett a kislányom, ez a pörgés megszűnt, vagyis átalakult, de senki sem tud kibújni a bőréből. Amikor megkértek a baba-mama klub szervezésére, örömmel mondtam igent. Közben Annának folyton felső légúti megbetegedései voltak, folyamatos vendégek voltunk az orvosnál. Már nagyon aggódtam, ez nem mehet így tovább. Ekkor jött az ötlet, mi lenne, ha létrehoznánk egy sószobát, ez segítség lehet nemcsak nekünk, de másoknak is. A sószoba levegője erősíti az immunrendszert, segíti a légzést az asztmásoknak, csökkenti a felső légúti betegségeket, és a rohanó világunkban a felnőttekre is jó hatással van. Milyen szép is lenne, bejönnek a gyerekek játszani, közben gyógyulnak, erősödnek, a felnőttek egy könyvvel vagy újsággal beülnek, és úgy távoznak, mintha kirándultak volna egy barlangban. Éva, a kultúrházvezető készséges volt, szívesen segített, szerinte is ez egy jó ötlet. Szervezzünk egy jótékonysági bált, ajánlotta, és abból elkészíthetjük a szobát. A szavakat tettek követték, bár a végén sok kétségünk támadt és nehézségek is voltak. Eljött a szombat este. A program jó volt, a gyerekek játszhattak, a felnőttek beszélgettek a tomboláig, a kicsiny jelenlévő létszám miatt mindenki nyert valamit, ennek a gyerekek örültek a legjobban. A vacsora ízletes marhapörkölt volt, még sütemény is került az asztalra egy jótevőtől. Aztán tánc volt, igaz csak tízig, mert mindenki kisgyerekkel érkezett, és eddig bírták a kicsik. A bevétel a helyiség kifestésére lett elegendő. Ezúton nagyon köszönjük mindenkinek a támogatást! Nem adjuk fel, februárban újabb bált szeretnénk szervezni, ehhez is várjuk szeretettel a támogatókat. Novák Mária
Otthon Vacsoravendégeink közül soknak a karácsonyi időszak a legnehezebb, mert nincsen körülöttük család, vagy egy biztonságot adó közösség. Nem állítanak gyönyörű karácsonyfát a nappali sarkába, nem sütnek főznek az ünnep örömére finom kalácsokat és sokszor nincs kit megajándékozni szeretetükkel. Amikor kint fehér hó borítja a vidéket, és hideg van, az nekünk azért tud szép lenni, mert tudjuk, hogy nemsokára hazaérkezünk és egy forró zuhany után bebújunk a takaró alá, közben akár teát iszogatunk. Ha ez nem volna, akkor a tél nekünk is csupán hideg, sötét és zord időszak maradna, amit túl kell élni. A szeretettel teli otthon pedig egyáltalán nem luxus, hanem életfeltétel. Vacsoraosztás : este 7 és 19 óra között, Reggeliosztás: reggel 6.30 és 7 óra között
BABA-MAMA KLUB Kedd reggel van, kinézek az ablakon, esni fog, jaj, ma megint baba-mama klub van. Miért is mennék, mire jó ez nekem? Aztán elmosolyodom, és eszembe jutnak dolgok. Anna mindig jól érzi ott magát, aztán úgy kifárad, hogy egész héten nem alszik olyan jót, mint a klub után. Nem is csodálom, rengeteget mozog, új emberekkel, gyerekekkel ismerkedik meg. Élvezi a játékot, már egyedül felmászik a csúszdára, minden babát kiültet a székekbe, megeteti őket. Szokja azt is, hogy vannak játszótársak. Igaz, így meg kell osztani a játékokat, de mindig lehet új dolgokat találni, együtt játszani jobb. Igen, ezért már megéri elmenni. Aztán eszembe jutnak a beszélgetések, Sarolta megnyugtatatása: nem minden gyerek alussza végig az éjszakát, nem te vagy a hibás. A pszichológus szavai, milyen fontos az első hat év a gyerekek életében. A kozmetikus tanácsai, hogyan védjük a babák és magunk bőrét a téli hidegben. Mátyás testvér szempontjai a lakás szépítésére. A többiek mosolya, az együtt töltött órák emléke. Már nincsenek kétségeim. Gyere Anna, menjünk Alsóvárosra játszani. Novák Mária
18
2006. karácsony
Versek Babits Mihály: Csillag után Ülök életunt szobámban, hideg teát kavarok... Körülöttem fájás-félés ködhálója kavarog. Kikelek tikkadt helyemből, kinyitom az ablakot s megpillantok odakint egy igéretes csillagot. Ó ha most mindent itthagynék, mennék a csillag után, mint rég a három királyok betlehemi éjszakán! Gépkocsin, vagy teveháton – olyan mindegy, hogy hogyan! Aranyat, tömjént és mirrhát vinnék, vinnék boldogan. Mennék száz országon át, míg utamat szelné a vám. ,,Aranyad tilos kivinni!“ szólna ott a vámos rám. ,,Tömjéned meg, ami csak van, az mind kell, az itteni hazai hatalmak fényét méltón dicsőíteni.“ Százszor megállítanának, – örülnék, ha átcsuszom: arany nélkül, tömjén nélkül érnék hozzád, Jézusom! Jaj és mire odaérnék, hova a csillag vezet, te már függnél a kereszten és a lábad csupa seb, s ahelyett hogy bölcsőd köré szórjak tömjént, aranyat, megmaradt szegény mirrhámmal, keserüszagu mirrhámmal, kenném véres lábadat.
Vilmos Péter
Dutka Ákos: Karácsonyi beszélgetés az Úr Jézussal 1923-ban Ha e beteg, bolond világra Uram, még egyszer megszületnél, Bár milliónyi templomod van, Kezdhetnél megint Betlehemnél. Szalmajászolnál rangosabb hely Uram, tenéked ma se jutna: Soha messzibb a Te országod, ,,Miatyánkod'' bár mindenki tudja. Ha így jönnél Názáretből Sápadtan, fázva, december este, Az ügyefogyott szenvedőkhöz Párizsba, vagy Budapestre, S leülnél az éhezők közt S abból, amit valaha mondtál Mesélnél új vigasztalásul – Elfognának a tizedik szónál. Mondjál csak új Hegyibeszédet S amit mondtál a gazdagokról S ha gyűlnének az elhagyottak S szólnál az Írás-forgatókról S ha megpróbálnád Uram még egyszer Az Embert rávenni Szeretetre – Internálnának, esküszöm rá, Ha nem is vernének mindjárt keresztre. Sedulius (Fordította: Farkasfalvy Dénes) Vízkereszti himnusz Gonosz Heródes, mit remegsz, ha Krisztus jöttét hozza hír? Nem bántja földi trónodat, ki koronát az égben ad! A bölcsek jönnek, lám elöl vezérlő csillag tündököl. A Fényt a fényben keresik, Istent imádják kincseik. Az égi Bárányt tiszta víz csorgó patakja fürdeti. Bár bűntelen, lemossa mind magára vállalt vétkeink. Új hatalom, csodálatos: a korsókban a víz piros! Kitöltik, s íme, míg folyik, szavára borrá változik. Áldunk, Jézus, ki magadat a népeknek megmutatod, Atyádat és Szentlelkedet örökre dicsérjük veled. Ámen.
2006. karácsony
19
PLÉBÁNIAI TELEFONKÖNYV IRODA
fr. Bán Jónás ofm Plébános
T: 442-384 Fax: 553-141 nyitvatartás: h–p de. 9-12 h; du. 14-17 h
fr. Hegyi Bálint ofm Káplán
6725 Szeged, Mátyás tér 26. fr. Orosz Lóránt ofm Rendházfőnök
[email protected] http://szeged.ofm.hu MUNKACSOPORTOK: Család csoport - Bózsó János és Marika Ifjúsági csoport - Varga Imre
fr. Sztreha Egyed ofm 427-591 70/222-0070
Liturgikus csoport - Surinás István
476-701
Karitász csoport - Balláné Zsuzsa
478-048
fr. Povpa Valér ofm Sekrestyések fr. Wertheim Mátyás ofm Szegénykonyha-felelős Török-Székelyné Zsófia Szegénykonyha-koordinátor
GAZDASÁGI CSOPORT Gondnok csoport - Furák András
443-719
Pénzügyi csoport -Magyarné Molnár Erika
441-149
Doszpod László Képviselőtestületi elnök
Kulturális csoport - Valkony Károly
427-055
Újság csoport - fr. Didák
442-384
Bajusz János Temetőgondnok
Házas Hétvége - Kondé László és Margit
427-412
Fokoláre - Erhardt Gyula és Krisztina
444-517
Karizmatikusok - Székelyné Margó
310-708
Joseph Cardijn kör - Szászi Balázs
427-179
Szent Anna kör - fr. József
442-384
Alsóvárosi Kultúrház
441-154
Kocsispéter Éva
20/250-52-19
Kocsispéter Éva Kultúrház igazgatója Surinás István Kántor Kissné Sere Anna Irodai alkalmazott Erhardt Krisztina Irodai alkalmazott fr. Jób ofm
MOBILTELEFONOK Kérjük a testvéreket, hogy a szentmisék alatt ne feledjék el kikapcsolni vagy elnémítani a mobiltelefonokat. Köszönjük!
Ha Ön is szeretne bekerülni a plébániai e-mail adatbázisba, küldjön levelet a
[email protected] címre. Mint minden személyes információt, az e-mail címeket is bizalmasan kezeljük és csak a plébánia céljaira használjuk. Köszönjük.
fr. Erik ofm Ministráns-vezetők
Az újságban megjelenõ fényképeket készítették: fr. Kiss Didák, Matolay György, Oroszlán Dóra, Szaplonczay Péter, Tiszai László
Alsóvárosi Kultúrház
Tûzhelyeket, bútorokat olcsón eladok. Kiss Ferenc 30-3816160
6725 Szeged, Rákóczi u. 1. Tel/Fax: 62/441-154
[email protected] 169 m2-es színházi nagytermünk kiválóan alkalmas bármilyen jellegû nagyrendezvény lebonyolítására. Befogadóképessége: 250 fõ. 70 m2-es, tükörrel felszerelt táncterem és 36 m2-es klubhelyiség. HARMÓNIUM
Sigillum2000 Bt. Nyomdai munkák Bauer Ferenc 419-837 (30)322-2967
SCHTOWASSER 30-as évekbõl, jó állapotban eladó. Szegeden. Árban megegyezünk. Érd: 70-510-9207 62-441-134 Fábián-Nagy Jenõ Fûszerpaprika és Kukoricavetõmag értékesítése. T: 630-750
BISCHOF ATTILA kõmûves mester ÉPåTÉSI VÁLLALKOZÓ T: 62-457-232, 30-2077-914
SZEGEDI KÉPESBOLT KFT. - képeslapok minden alkalomra - Szentírás-idézetes képeslapok - ajándéktárgyak - díszcsomagolás - keretezett képek, poszterek - fényképról puzzle -t készítünk Üzleteink:
KARAI LÁSZLÓ Autószerelõ mester
Mobil olajok Forgalmazása Röszkei u. 22. H -P: 8-17 T: 443-040, (30)-985-6968
Posztersarok Képesbolt Nagyáruház Passzázs H-P 8-19 Szo 9-13
Nagyáruház Ajándéközön TESCO Passzázs áruház H-P 8:30-19 Szo 9-13
H-Szo 9-21 V 9-19
Kézzel hímzett miseruhák készítése Karai Györgyné Rózsika néni T: 445-652
Itt ingyenes hirdetést a plébánia tagjai és támogatói helyezhetnek el . Hirdetés feladása: az irodán h–p 9-12 és 15-17 T: 442-384, Fax: 553-141, e-mail:
[email protected] A Szeged-Alsóvárosi Római Katolikus Egyházközség értesítõje. Megjelenik 1000 példányban, alkalmanként. Kiadja az Alsóvárosi Plébánia. 6725 Szeged, Mátyás tér 26. Tel.: 62 -442-384 Felelõs kiadó: fr. Bán Jónás plébános. Szerkesztõk : Erhardt Krisztina, Mezey András, Vass Erika, Vilmos Péter . Tördelõszerkesztõ: Kiss István fr. Didák Nyomdai munka: Tiszapress Kérjük támogassa lapunkat hozzájárulásával az irodán.
TÁMOGASSA A HIRDETŐKET Mondja el nekik, hogy az újságban látta a hirdetést.
