SUGÁRZÁSOK
5.2
A rádiós–televíziós műsorszóró állomások által gerjesztett elektromágneses mezők hatása a nők immunrendszerére Tárgyszavak: elektromágneses mezők; immunrendszer; limfociták; citokinek.
Az irodalomban több utalás található arra vonatkozóan, hogy az elektromágneses mező (ELMF) módosítja a humán genomot és rosszindulatú elváltozásokat okoz. Nagy-Britanniában a rádiós és televíziós átjátszók környezetében a rák gyakoribb előfordulását észlelték. Másrészt pedig ezeket az eredményeket nem erősítették meg más országokban az egyéb átjátszók környezetében élő lakosságra vonatkozó kutatások. A feltárt összefüggések néha még ellentmondásosak. Az ELMF-nek kitett lakosság körében további kutatásokat kell végezni ahhoz, hogy bizonyítani lehessen az ELMF szerepét a rákhoz vezető mechanizmusokban. Egyes tanulmányok szerint az immunrendszer gátló mechanizmust fejt ki a rák ellen; a neoplaszt-megbetegedésekben (daganatképző) szenvedő pacienseknél csökken a sejt természetes semlegesítő aktivitása („natural killer”, NK); a neoplaszt-sejtek citotoxikus aktivitása fontos prognosztizáló tényező a tüdőráknál; a rák modern terápiájához hozzátartozik a limfokinekkel – mint az interleukinnal ((IL) 2), valamint az α- és γ-interferonnal való kezelés. Emiatt nem zárható ki, hogy az ELMF-ek az immunvédekezés károsítása útján növelik a rák gyakoriságát. Kimutatták, hogy az ELMF-ek módosíthatják az emberi immunsejtek membránjában jelenlévő, a tromboxán B2, illetve IL-1 felszabadítására hatást gyakorló kalciumfluxust. A kísérletek során kiderült, hogy az ELMF-nek különböző időkig kitett perifériás vér-mononukleáris (PBMC) sejtekben az ELMF befolyásolta különböző felületi markerek expresszióját és/vagy lokalizációját. A PBMC-kel végzett in vitro sejtkísérletekben a rádiófrekvenciák hatására az NK-aktivitás erős csökkenését észlelték. Múzeumban dolgozó, ELMF-nek kitett férfiak és nők immunparamétereit tanulmányozták. A múzeumban dolgozó férfiaknál a kontrollcsoporttal összehasonlítva az NK CD16+–CD56+, valamint az NK és B CD3-–CD25+ limfocita alfajok mind számban, mind százalékban
statisztikailag szignifikáns mértékben csökkentek. Nőknél a CD3-–CD25+ limfociták százalékos aránya szignifikánsan csökkent, a CD16+–CD56+ csökkenése kismértékű volt. A vérszintek alakulása (INF-γ, IL-4) hasonló volt az olyan egyéneknél talált csökkent NK és limfokin-szabályozású aktivitáshoz, akik szegényes életvitelt folytattak, illetve olyan pszichológiai magatartással voltak jellemezhetők, amely az érzelmek kifejezésének nehézségével jár együtt. A továbbiakban az ELMF-nek a népesség immunrendszerére gyakorolt hatását tanulmányozták. Vizsgálati alanyok és a módszerek A nőkre gyakorolt hatást tanulmányozták, mivel ők hosszabb ideig tartózkodtak – néhány műsorszóró állomáshoz közeli – hegyen lévő otthonaikban, mint a férfiak (naponta kb. 12 órát). A San Silvestro hegyet kb. 2000 ember lakja, az Adriai-tengerre néz, és 2 km-re van a közép-olaszországi várostól, Pescaratól. 1997 októberében az ellenőrző szervek magasabb ELMF szinteket mértek: az értékek 11–40 V/m, valamint 0,5–4,0 W/m2 között változtak. Ugyanezen a helyszínen 1999 szeptemberében az értékek 10 és 25 V/m között voltak. Az 1997-1999-es periódusban a két közeli városban, Pescaraban és Chietiben (az itteni lakosság volt a kontrollcsoport) <1,8 V/m értékeket mértek. A két, egymástól 15 km-re lévő várost az Adriai-tenger és az Appenninihegység zárja közre. Ezen a részen erős a forgalom Pescara és Chieti belterületén, valamint az ezeket a városokat és a környéket összekötő autóutakon. Ennek ellenére a klimatikus és földrajzi viszonyok miatt a forgalom, illetve kisebb mértékben a gyárak által kibocsátott toxikus anyagok csaknem egyenletesen oszlanak el a környezetben; a népesség körében a vérben található nyomelemek mennyiségében csak kicsi a különbség, beleértve az ólmot is, amely főleg a benzinhez adagolt tetraetil-, illetve tetrametil-ólomból származik. 1999 szeptemberében a műsorszóró állomások által indukált ELMF értékeket a San Silvestroban lakó, a kísérletben részt vevő nők otthonainak belsejében, illetve az erkélyeken határozták meg, kiegészítve a fent ismertetett magas értékeket. A következő műszereket használták: 1. BA-01 elektromos mezőre használt szondák (500 kHz–3 GHz tartomány: 120 V/m); 2. BA-05 elektromos mezőre használt szondák (10 MHz–1 GHz tartomány: 30 V/m); 3. 8051 jelű monitor R-01 optikai erősítővel; 4. Optikai szálakkal ellátott kábelek a műszer távolban való ellenőrzésére (a mérő személyek és az ELMF-szintek közötti kölcsönhatások elkerülésére) 5. Fatartók a szondák szigetelésére.
19 nőt vizsgáltak, átlagos életkoruk 35 év (22-49 év között), akik legalább 1997 óta laktak San Silvestroban (az átlagos ottlakási időszak 13 év volt). Legnagyobb részük háziasszony volt; hatan (31,5%) dohányosok, (napi 10 cigarettánál kevesebbet szívtak); heten (36,8%) atópiásak (veleszületett allergiás érzékenység) voltak: hatan szenvedtek időszakos asztmában és/vagy rinitisben (orrüreggyulladás), (szérum IgE>100 nemzetközi egység/ml) egyikük pedig 92 nemzetközi egység/ml-es értékkel időszakos rinitisben szenvedett és inhalációs allergénekre pozitív bőrreakciót mutatott. A kontrollcsoport, amelynél a vérólom, szérum IgE és limfocita alfajok értékeit mérték, 47 nőből állt, átlagos életkoruk 35 év (22–44 év között). Ez a csoport egy 17 nőből álló alcsoportot tartalmazott, amelyek átlagos életkora 34 év volt (22–44 év között), náluk a vizeletben transz-transz mukonsavat, „in vitro” limfo-proliferációt és a citokinek PBMC által való termelését is mérték. A 47 tagú kontrollcsoportban 17 atópiás (36,1%) és 14 dohányos volt (29,8%), a 17 tagú kontrollcsoportban pedig 6 atópiás (35,3%) és 5 dohányos (29,4%). Az atópia diagnózisát a szérum IgE értékek, az allergiás betegség kórtörténete, valamint az inhalációs allergénekre vonatkozó bőrteszt alapján állították fel. Így az ELMF-nek kitett, valamint a 47, illetve 17 tagú kontrollcsoport hasonló volt az életkort, atópiát és dohányzási szokásokat tekintve, míg a kontrollcsoport tagjai, akik Pescara és Chiati fent említett részén laktak, nagyobb mértékben voltak a forgalomnak kitéve. Az otthoni villamos készülékek által létrejött ELMF hatását nem vették figyelembe. A klinikai értékelés fizikai vizsgálatot és standard rutin vérelemzést tartalmazott. Terhes nők, illetve gyógyszereket szedők és különféle betegségekben szenvedők nem vettek részt a vizsgálatban. Az atópiás nőket allergiás betegségük aktív fázisában, amikor szisztémás kezelésben részesültek (szteroidok és/vagy antihisztaminok), szintén kizárták a vizsgálatból. A vizsgálatot a résztvevők hozzájárulása után az etikai bizottság engedélyezte. A vér- és vizeletmintákat műanyag fagyasztócsövekben gyűjtötték reggel 8-kor, szabványos eljárással a vérólom és a vizeletben lévő transztransz-mukonsav meghatározása céljából (ez utóbbi a benzol metabolitja). Ezek a járműforgalomból eredő hatások marker-anyagai. A vér ólomtartalmát atomabszorpciós spektrofotométerrel határozták meg (Perkin-Elmer 4100 ZL). A minták 10%-án további analitikai ellenőrzést hajtottak végre két különböző laboratóriumban. A vizelet transz-transz-mukonsav tartalmát HPLC-vel határozták meg. Fluoreszcein-izotiocianátot és fikoeritrin (PE)-konjugált antitesteket használtak a limfocita alfajok meghatározására. Két színű átfolyási citometriás elemzést végeztek FACscan készülékkel (Becton-Dickinson, San Jose, CA, USA). A szérum IgE tartalmát ELISA módszerrel határozták meg. A citokin-termelés meghatározására a PBMC-t 24 órán át inkubálták o 37 C-on 5% CO2-tartalmú nedvesített atmoszférában, polipropilén csövekben fitohemoagglutinin (PHA) adagolásával, illetve PHA nélkül. Az inkubációs idő
szak végén összegyűjtötték a sejtmentes felülúszókat és –20 Co-on tárolták az IL-2, IL-4, IL-5 és INF-γ meghatározásáig. A PBMC blasztogenezisét mint stimulációs indexet határozták meg, azaz a 3[H]-timidin PBMC által való inkorporációjának sebességi arányát PHA jelenlétében, illetve PHA nélkül, a 48 órás inkubációs periódus után az utolsó 6 órás inkubáció alatt. A statisztikai elemzések szerint az immunparaméterekre kapott eredmények a legtöbb esetben nem követték a normál eloszlást. Ezért az egyszerű leíró statisztikára nem-paraméteres módszereket alkalmaztak. Eredmények Az 5000 kHz-3 GHz tartományba jutó ELMF-érték a San Silvestro hegyen lévő lakások erkélyein a vizsgált 19 nő otthonai közül 17-ben átlagosan 4,3±1,4 V/m volt. Ugyanebben a tartományban az érték a lakásokon belül átlagosan 30-50%-kal volt alacsonyabb, mint kívül. Az értékek 24 órán belül csekély változást mutattak. Az érték a vizsgált nők lakásaiban alacsonyabb volt, mint a San Silvestro más területein meghatározott eredmények (10–24 V/m). Csak egy esetben volt az érték (1,2 V/m a lakáson kívül) a kontrollcsoportnak megfelelő szint (<1,8 V/m) közelében. A vér ólomtartalma, a vizeletben talált transz-transz mukonsav mennyisége mint a járműforgalom hatását jelző biomarkerek értéke a San Silvestro-ban lakó nők esetében alacsonyabb volt, mint a Pescara és Chieti városok közelében lakó kontrollcsoport tagjainál (1. táblázat). 1. táblázat A vérben mért fémtartalom és a vizeletben mért transz-transz-mukonsav tartalom az elektromágneses mezőnek kitett nőknéla Kontrollcsoport Szám Ólom a vérben (µg/l) Transz–transz-mukonsav a vizeletben (µg/l) Transz-transz-mukonsav a vizeletben (µg/g kreatinin)
ELMF-nek kitett csoport
Medián
25–75% között
Szám
Medián
25–75% között
47
5,9
4,9–7,0
19
4,4
3,7–4,7*
17
42,0
19,1–107,5
19
15,0
9,5–32,5*
17
33,35
13,2–92,5
19
11,0
6,5–28,0**
a
Mann-Whitney U-teszt. Statisztikusan szignifikáns különbség: *P<0,05; ** P<0,01
Az ELMF-nek kitett nők szérum IgE értéke nem tért el szignifikánsan a kontroll-csoport tagjaiétól. Az ELMF-nek kitett nőknél a T „virgin” CD4+–CD45RO- limfociták szignifikáns csökkenését, valamint a „memória” CD4+–CD45RO- és a „virgin” CD4+–
CD45RO- limfociták közötti magasabb arányt figyelték meg. Az ELMF-nek kitett nőknél a vérben vizsgált elemek, valamint a limfocita alfajok mennyiségi alakulását az 1. ábra mutatja.
25 kontroll ELMF-nek kitett
limfociták, %
20 15
P<0,05
P<0,01
10
P<0,05
5 0
P<0,05
+ + CD16 -CD56
CD3+-HLA-DR+
CD3+-CD25+
CD3+-CD8+
1. ábra A vér limfocita alfajainak a teljes limfocitamennyiséghez viszonyított százalékos aránya az elektromágneses mezőnek kitett nőknél (átlag+S.E.) Mann-Whitney U-teszt. (Kontrollcsoport: n = 47, ELMF-nek kitett csoport: n = 19) Az IL-2 és az INF-γ PBMC általi in vitro termelése az ELMF-nek kitett nők esetében szignifikánsan alacsonyabb volt a kontrollcsoporthoz képest, akár tartalmazott az inkubációs folyadék PHA-t, akár nem (3. táblázat). Az IL-4 és IL-5 PBMC általi termelésében nem volt különbség az ELMF-nek kitett nők és a kontrollcsoport tagjai között (2. táblázat). A PBMC blasztogenezisének PHA-val meghatározott stimulációs indexe az ELMF-nek kitett személyeknél szignifikánsan alacsonyabb volt a kontrollcsoporthoz képest (3. táblázat). Mindamellett az ELMF-értékek és a stimulációs indexek között logaritmikus összefüggést lehetett megállapítani; a görbét és egyenletét a 2. ábra mutatja. Másrészt viszont nem volt szignifikáns összefüggés a limfocita alfajok, illetve a PBMC által termelt citokinek és az ELMF-értékek között. A vérben lévő CD16+–CD56+ limfociták (mint a teljes limfocitaszám százaléka) pozitív lineáris korrelációt mutatott a PBMC által in vitro termelt IL-2vel, mind PHA nélkül (n = 36, R = 0,557, P<0,001), mind pedig PHA jelenlétében végzett inkubálásnál (n = 36, R = 0,416, P<0,02). A PBMC által in vitro
termelt INF-γ szignifikáns korrelációt mutatott a PBMC által in vitro termelt IL2-vel mind PHA nélkül (n = 36, R = 0,674, P<0,0001), mind pedig PHA jelenlétében végzett inkubálásnál (n = 36, R = 0,410, P<0,02). 2. táblázat A citokinek PBMC által való „in vitro” termelése PHA-val, illetve PHA nélkül történő inkubációval az elektromágneses mezőnek kitett nőknél Citokinek
Kontrollcsoport
(pg/ml)
Medián
IL-2 PHA nélkül IL-2 PHA-val IL-4 PHA nélkül IL-4 PHA-val IL-5 PHA nélkül IL-5 PHA-val INF-γ PHA nélkül INF-γ PHA-val
17,70 55,30 1,70 3,30 1,28 12,50 0,81 27,50
ELMF-nek kitett csoport 25–75% között 5,50–38,70 17,01–163,20 1,29–3,01 1,60–5,80 0,85–1,98 6,95–18,10 0,49–1,11 8,30–51,50
Medián 1,57 6,70 2,11 3,31 1,90 11,40 n.d. 7,60
25–75% között 1,92–2,50** 3,23–32,80* 1,5–2,59 2,35–5,40 1,10–3,27 6,20–37,25 1,03–15,65*
a
Mann-Whitney U-teszt. Statisztikusan szignifikáns különbség: *P<0,002; **P<0,001 n.d.: nem meghatározható.
3. táblázat A PBMC blasztogenezisének stimulációs indexe az elektromágneses mezőnek kitett nőknél Kontrollcsoport Stimulációs index
ELMF-nek kitett csoport
Medián
25–75% között
Medián
25–75% között
54,5
37,6–71,4
36,8
32,2–43,2*
a
S.I a 3H-timidin PBMC által való inkorporációjánál a PHA jelenlétében, illetve a PHA nélkül mért sebességek aránya b Mann-Whitney U-teszt. Statisztikusan szignifikáns különbség: *P<0,05.
A vér ólomtartalma és a vizeletben mért transz-transz-mukonsav nem mutatott szignifikáns összefüggést az immunparaméterekkel, kivéve a vizeletben mért transz-transz-mukonsav (mint µg/g kreatinin) és a CD16+–CD56+ limfociták között (n = 17, R = 0,627, P<0,01), illetve a CD4+–CD45RO- „virgin” limfociták között (n = 17, R = 0,625, P<0,01) fennálló összefüggést a kontrollcsoportban. Ezért az ELMF-értékek és az immunparaméterek közötti korrelációs analízist a transz-transz-mukonsavra való igazítással végezték el; a statisztikai elemzések nem voltak szignifikánsak.
stimulációs index
y = 16,944x0,553 R2 = 0,5519
V/m
2. ábra Lineáris összefüggés a rádiós–televíziós műsorszóró állomások által létrehozott elektromágneses mező (a nők lakásainak erkélyén mérve) és a nőknél mért PBMC blasztogenezis stimulációs indexe között. A Pearson-féle korrelációs koefficiensek. n=17, R=0,608, P<0,01.
Értékelés A rádiós–televíziós műsorszóró állomások által létrehozott elektromágneses mezőknek kitett nőknél az NK CD16+–CD56+ és citotoxikus CD3-–CD8+ sejteknek, valamint az NK és B CD3-–HLA-DR+ és a CD3-–CD25+ aktivált limfocitáknak a perifériás vérben való csökkenését mutatták ki, ami együtt járt a PBMC által in vitro termelt IL-2 és INF-γ szignifikáns csökkenésével. Egyik ilyen immunparaméter sem mutatott dózis–válasz hatást a vizsgált nők lakásain kívül mért ELMF-értékekkel. Valamennyi vizsgált személynél a vér-NK CD16+–CD56+ limfociták szignifikáns korrelációba voltak hozhatók a PBMC által in vitro termelt IL-2 és INFγ értékekkel. Ismeretes, hogy az IL-2 és az INF-γ, amelyeket az aktivált T limfociták termelnek, potenciáló hatást fejtenek ki a makrofágokra és szinergikus működésbe lépnek egyéb citokinekkel, továbbá, hogy mind a T, mind az NK-limfociták által termelt INF-γ aktiválhatja az NK limfocitákat „autokrin hurok” segítségével. Emiatt a vér NK sejtjeinek, valamint a PBMC által in vitro termelt IL-2 és INF-γ alacsonyabb szintje az ELMF-nek kitett nőknél a perifériás vérben fellépő alacsony citotoxikust aktivitást fejezi ki. Ez az eredmény összhangban van egyéb irodalmi adatokkal. Egyes pszichológiai kórképeknél hasonló módon csökkent NK-aktivitást találtak a vérben. Így nem
zárható ki, hogy az ELMF immunrendszerre gyakorolt hatását részben az idegrendszerre gyakorolt hatások szabályozzák. A teljes és citotoxikus limfociták egyéb típusú kísérletekben mért vérszintje alapján feltételezhető, hogy az idegrendszer szabályozza a limfociták mozgását a perifériás véráramban. Bár a vér citotoxikus aktivitását módosíthatja az életmód, a pszichológiai magatartás és lehetséges módon az alkalmi stressz is, a vér citotoxikus aktivitásának és az NK-limfocitáknak a monitorozása hasznos biomarkere lehet az ELMF által kifejtett hatásnak. Még érdekesebb biomarkernek tűnik a CD16+– CD56+ NK-limfocita alcsoport, amely szignifikáns összefüggést mutat a PBMC által in vitro termelt IL-2-vel. A vér ólomtartalma és a vizeletben található transz-transz-mukonsav szintjei, amelyek a járműforgalom hatásának biomarkerei a kontrollszemélyeknél, magasabbak voltak, mint az ELMF-nek kitett személyek szintjei. A járműforgalom hatásának ezek a mutatói nem voltak korrelációban a citotoxikus aktivitás paramétereivel, kivéve a vizeletben található transz-transz-mukonsav szintjei és a kontrollcsoport CD16+–CD56+ limfocitái közötti összefüggést. Feltehető ezért, hogy a CD16+–CD56+ NK limfociták közötti értékkülönbség az ELMF-nek kitett nők, illetve a kontrollcsoport tagjai között inkább a járműforgalom által termelt toxikus vegyületeknek a kontrollszemélyekre gyakorolt erősebb hatástól függ. A transz-transz-mukonsav vizeletben mért értékéhez mért illesztés útján azonban nem találtak szignifikáns összefüggést az ELMFértékek és az immunparaméterek között, ezért jelentéktelennek tartható a járműforgalom hatásának az NK-sejtekre gyakorolt befolyása. A vizeletben található transz-transz-mukonsav szintén pozitív korrelációt mutatott a kontrollcsoport CD4+–CD45RO- „virgin” limfocitáival. Ezen túlmenően a kontrollcsoportnál magasabb CD4+–CD45RO- limfocita szintet, valamint ólomszintet észleltek, mint az ELMF-nek kitett csoportnál. Irodalmi adatok arra utalnak, hogy összefüggés áll fenn a vér fenti limfocita-szintje, valamint a járműforgalom által termelt ólom és benzol mennyisége között. Az ELMF-nek kitett nőknél a PHA-nak a PBMC proliferációjára gyakorolt stimuláló hatása kisebb volt, mint a járműforgalomnak kitett kontrollcsoport tagjainál. Nem lehet kizárni a PBMC proliferációjának a járműforgalom toxikus vegyületei által indukált növekedését, az előző esethez hasonlóan. Másrészt azonban a blasztogenezis stimulációs indexe (bár az érték alacsonyabb volt, mint a kontrollcsoportban) pozitív korrelációt mutatott a lakásokon kívül meghatározott ELMF-szintekkel. Nem zárható ki tehát, hogy az ELMF hatást gyakorol a PBMC proliferációjának stimulálására. A fenti immunparaméterek egy részét, a plazmában lévő cinket és rezet, mint a metabolikus aktivitás jelzőit, a vér ólomtartalmát és a vizeletben található transz-transz-mukonsavat a kis és nagy frekvenciájú ELMF-nek kitett nőknél, illetve kontroll-nőcsoportnál szintén tanulmányozták az atópia jelenlétét is figyelembe véve. A fenti paraméterekre alkalmazott lineáris diszkrimi
náns elemzés nem mutatott szignifikáns különbséget, ha a nem atopikus csoportokat vizsgálták ELMF jelenlétében és távollétében, míg a különbség jelentős volt, ha az atopikus csoportokat hasonlították össze ilyen módon. Ez arra utal, hogy az ELMF hatása nagyobb az atopikus nőknél, mint a nem atopikus csoportnál. Összefoglalva tehát megállapították, hogy az ELMF az emberi immunparaméterek megváltozását idézi elő. Az ELMF-nek való kitétel gátolja a Th1szerű citotoxikus immunválaszt dózis–válasz hatás nélkül, míg a Th2 típusú immunválasz növekedése nem volt bizonyítható. További tanulmányok szükségesek az eredmények biológiai fontosságának kifejtéséhez. (Dr. Bidló Gáborné) Boscolo, P.; Di Sciascio, M. B. stb.: Effects of electromagnetic fields produced by radiotelevision broadcasting stations on the immune system of women. = The Science of the Total Environment, 273. k. 1./3. sz. 2001. jún. 12. p. 1–10. Miller, M. A.; Murphy, J. R. stb.: Variation in cancer risk estimates exposure to powerline frequency electromagnetic fields: a metaanalysis companing EMF measurement methods. = Risk Analysis, 15. k. 2. sz. 1995. ápr. p. 281–287.
EGYÉB IRODALOM Vincze J.: Elektromágneses környezetünk hatásai. = Elektrotechnika, 94. k. 7–8. sz. 2001. p. 263–265. Crispino, M.; Apuzzo, M. D.: Measurement and prediction of traffic-induced vibrations in a heritage building. (Közlekedés okozta vibráció műemléképületekben – mérések és előrejelzések.) = Journal of Sound and Vibration, 246. k. 2. sz. 2001. szept. p. 319–335. Gellért M.: Sugárzó kételyek. = Lélegzet, 193. k. 9. sz. 2001. p. 18–19. Danyek Gy.: A kisfrekvenciás elektromágneses terek egészségügyi hatásairól. = Elektrotechnika, 94. k. 10. sz. 2001. p. 357–361. Vincze J.: Elektromágneses környezetünk. = Elektro-Installateur, 9. k. 3. sz. 2001. p. 12–13. Varjú Gy.: A mobiltelefonok és bázisállomások elektromágneses terének egészségi hatásairól. = Elektrotechnika, 94. k. 2. zs. 2001. p. 45–48. Pandya, G. H.: Urban noise – a need for acoustic planning. (Városi zaj – akusztikai tervezés szükségessége.) = Environemntal Monitoring and Assessment, 67. k. 3. sz. 2001. p. 379– 388. Steinbach, G.: Stadtplanung–Bauleitplanung und Lärmkontingentierung. (Várostervezés– építéstervezés és a zajkontingens.) = Zeitschrift für Lärmbekämpfung, 48. k. 2. sz. 2001. márc. p. 63–68.