A felügyelt szektorok működése és kockázatai szeptember

A felügyelt szektorok működése és kockázatai 2007. szeptember

Tartalom

1. 2. 2.1. 2.2. 3. 3.1. 3.2. 3.3. 3.4. 3.5. 4. 4.1. 4.2. 4.3. 4.4. 4.5. 4.6. 4.7

Összefoglaló Környezeti kockázati körkép Makrogazdasági környezet A pénzügyi szektor kockázatai A pénzügyi közvetítés fő folyamatai A pénzügyi szektor növekedése A hitelpiac növekedése A pénzügyi befektetések alakulása A piac intézményi szerkezete A pénzügyi szolgáltatók jövedelmezősége A pénzügyi közvetítőrendszer alszektorainak helyzete Bankok Szövetkezeti hitelintézetek Pénzügyi vállalkozások Biztosítók Befektetési szolgáltatók Alapkezelők Pénztárak

3 5 5 10 20 20 20 22 23 24 26 26 37 43 50 57 60 63

2

1. Összefoglaló Az alábbi jelentés a Felügyelet hasonló cím alatt félévente megjelenő sorozatának legújabb darabjaként készült. E sorozat a hazai pénzügyi szektor működésének és környezetének legfontosabb tényei és irányzatai, illetve az azokból származó kockázatok bemutatására törekszik. Célja egyrészt a felügyelési tevékenység megalapozása és támogatása, másrészt pedig a hazai pénzügyi piacok résztvevői, illetve a szakmai és nem-szakmai közvélemény tájékoztatása és orientációja. A jelentés a pénzügyi szektor folyamatait a 2007. első félévi adatok alapján tárgyalja, a benne foglalt kockázati előretekintés horizontja pedig a legutolsó tényadatot követő tizenkét hónap, vagyis jelen esetben a 2008 közepéig terjedő időszak. A hazai pénzügyi szektor működésének legújabb tényeivel és irányzataival kapcsolatban a jelentés legfontosabb megállapításai az alábbiakban foglalhatóak össze: - A pénzügyi közvetítés gyors ütemű expanziója 2007 első felében lassult, de éves összevetésben a növekedés üteme még mindig kétszeresen meghaladja a GDP nominális növekedésének sebességét. A közvetítés szerkezetében az egyes tevékenységek között érdemi eltolódás tapasztalható. Egyrészt számottevően lassult a hitelpiaci szolgáltatók kihelyezéseinek növekedése, másrészt gyorsan bővül az alapszerűen kezelt pénzügyi eszközök állománya. - Az említett lassulás, illetve szerkezeti eltolódás okai között átmeneti és hosszabban ható tényezők is fellelhetők. A hitelexpanzió lassulása teljes egészében a forint egyszeri jelenségnek tekinthető jelentős felértékelődéséből származó, a devizahiteleket érintő nagyarányú átértékelődési hatás következménye. Ezzel szemben a hitelkereslet növekedése a folyamatban lévő költségvetési kiigazításokkal összefüggő jövedelem- és keresletkorlátozó intézkedések ellenére sem csökkent. - A hitelpiacon a romló gazdasági konjunktúra, a csökkenő lakossági reáljövedelem és az emelkedő vállalati csődráta egyelőre nem járt a hitelminőség gyorsuló ütemű romlásával. Ennek, valamint a változatlanul erős hitelkeresletnek egyik fő oka az lehet, hogy az adósokat a devizahitelek leértékelődéséből adódóan az elmúlt egyéves időszakban számottevő pozitív vagyoni hatás érte. - Az alapszerűen kezelt befektetések arányának a bankbetétek és a hagyományos biztosítások rovására történő növekedése egyrészt olyan hosszú távú tendencia, amely a befektetők kockázati étvágyának növekedésével, illetve az alapszerű megtakarítási formák technológiai feltételeinek javulásával és megbízhatóságának növekedésével függ össze. Másrészt e folyamatot az elmúlt egy év során jelentősen gyorsította a kamat- és árfolyamadó bevezetése. - Fokozódik a szolgáltatói verseny. A hitel-, a biztosítói és az alapkezelői piacon jelentős számú új szolgáltató kezdte meg működését, a szövetkezeti hitelintézeti, illetve az önkéntes pénztári területen viszont jelentős ütemű intézményi koncentráció folyik. Növekszik a szolgáltatók, a termékek, valamint az értékesítési csatornák és egységek kínálata. A korábbinál összetettebb termékek jelennek meg, amelyek gyakorta egyesítik a hitel-, biztosítási, befektetési és derivatív termékek különböző sajátosságait. Az új termékek részint

3

bonyolultságuk, részint konkrét feltételeik miatt gyakorta kockázatosabbak a korábbi kínálatban szereplőeknél. - A fentiekben körvonalazott nehézségek ellenére a hazai pénzügyi szektor pénzügyi helyzete változatlanul stabil. A tőkejövedelmezőség átlagos szintje 20% fölötti, a tőkeellátottság pedig a szektor átlagában jelentősen meghaladja a jogszabályi minimumot. A jövedelmezőség azonban 2007-ben érzékelhetően csökken, mert az üzletért és a forrásokért folytatott verseny miatt szűkül a kamatmarzs, és a működési költségekre jelentős nyomás nehezedik. A pénzügyi szektor működését meghatározó legfontosabb környezeti kockázatokkal kapcsolatban az alábbi fő megállapítások érdemelnek figyelmet: - A fejlett gazdaságok konjuktúra-ciklusának fordulója az elmúlt fél év során kilátásból ténnyé lépett elő. Észak-Amerikát követően lassul a nyugat-európai gazdaság is, amelynek a magyar gazdaságra gyakorolt hatása alapvető jelentőségű. - A konjunkturális trendforduló szokásos kísérőjelenségei közé tartozik a globális pénzügyi piacok instabilitása. 2007-ben már két jelentős részvénypiaci korrekció következett be, amelyek a kötvény- és valutapiacon is kilengésekhez vezettek. Az említett korrekciók során korábbi esetekhez hasonlóan jól megfigyelhető volt a globális kockázati étvágy csökkenése, illetve ennek következtében a fejlődő piacokról való erőteljes tőkekivonás. - A konjunktúraciklus fordulatának 2007-ben sajátos megnyilvánulása, illetve következménye az észak-amerikai ingatlanpiac esésének, illetve az ebből fakadó jelzálogpiaci veszteségeknek a globális konjunktúrát, illetve tőkepiaci stabilitást érintő erőteljes negatív hatása. E jelenség közvetlen fertőző hatása a magyar pénzügyi piacokra nézve elhanyagolhatónak mondható. A közvetett negatív gazdasági és pénzügyi hatás azonban potenciálisan komoly mértéket érhet el, amennyiben a piaci instabilitás fokozódik, a hitelkockázati felárak emelkednek, illetve az üzleti bizalom világszerte csökken. - A magyar gazdaság belső kockázatai a fiskális kiigazítás eredményeinek függvényében alakulnak. E tekintetben a legfontosabb körülmény az, hogy a költségvetési hiány csökkentése a vártnál gyorsabban halad, ami viszont a gazdasági növekedésnek a vártnál nagyobb mértékű lassulásával jár együtt. Ezért a magyar pénzügyi szektort fenyegető kockázatok mérséklődnek, bár a magyar gazdaság változatlanul viszonylag sérülékenynek számít. - A hazai gazdasági konjunktúra az elkövetkező egyéves időszakban várhatóan a jelenlegihez hasonlóan gyenge marad, és csak az azt követő időszakban valószínű lassú javulás. Ezért rövid távon várhatóan növekszenek a hitelkockázatok, amelyeket súlyosbíthat a forint felértékelődésének esetleges korrekciója, illetve a nyugat-európai konjunktúra további lanyhulása is. Erre tekintettel különösen fontos az óvatos hitelbírálati és kockázatkezelési gyakorlat, a megfelelő tőkésitési szint gondos megválasztása, és hatósági intézkedésként a teljes körű lakossági hitelnyilvántartás megteremtése. - Végül, a fentiekre változatlanul fokozódó szolgáltatói verseny, növekvő termékkockázatok, és a hitelpiaci intézmények tekintetében növekvő likviditási kockázat mellett kerülhet sor. Mindennek következtében a szolgáltatói jövedelmezőség további érdemi csökkenésére kell felkészülni.

4

2. Környezeti kockázati körkép, 2007-2008 2.1. Makrogazdasági környezet a. Nemzetközi feltételek 1. A világgazdaság növekedése 2007-ben mérsékelt ütemben lassul, de az előző évi kiemelkedően gyors expanziót követően várhatóan még mindig az igen lendületes 4,5-5% körül alakul. A fejlett gazdaságok konjunktúrája azonban egyértelműen lanyhul, ami 2008-ra nézve további globális lendületvesztés árnyékát vetíti előre. Jelentős a valószínűsége, hogy a fejlett gazdaságok jegybankjai hamarosan megkezdik a monetáris politika lazítását. 2. A konjunktúra lanyhulása különösen az észak-amerikai gazdaságban szembetűnő, ahol az emelkedő kamatszint hatására drámai mértékben csökken az ingatlanberuházások iránti kereslet, bár az erős keresletre és az euróval szemben gyenge dollárra támaszkodó nettó export érdemi mértékben növekszik. Ennek hatására a GDP bővülésének üteme 2007-ben 12%-ra mérséklődik, és valószínű, hogy a FED még az év vége előtt csökkenti alapkamatát.

3. A nyugat-európai gazdaság változatlanul ciklusának erős szakaszában van, de a növekedés lendülete itt is csökken, 2007 egészét tekintve a nagyjából 2,5%-os átlagos ütem irányába. Az eurótérség országaiban lassul az export, és megtörni látszik a belföldi fogyasztásnak az előző évben tapasztalt kezdeti fellendülése is. Az inflációs nyomás az erős eurónak köszönhetően jelentősen csökkent. Úgy tűnik, hogy az európai kamatciklus is elérte csúcspontját, és 2008-ban az eurókamatszint csökkentésére is sor kerülhet. 4. A globális konjunktúra eloszlása az elmúlt évek gyakorlatához hasonlóan erősen aszimmetrikus. Folytatódik a kereslet és a tőke áramlása az alacsonyabb termelési költségeket, illetve magasabb hozamot ígérő fejlődő gazdaságok felé. E folyamat fő nyertese a kelet-ázsiai régió, amelynek két vezető gazdasága, Kína és India összesítve 10,5-11%-os és enyhén gyorsuló ütemben növekszik. Hasonlóan a helyzet a közép-kelet-európai (KKE) térségben, ahol az Európai Unió új tagországait az erős nyugat-európai konjunktúra támogatja. Az új tagországok gazdasági ciklusa némi késéssel követi az Eurótérségét, de gazdasági növekedésük jóval gyorsabb a nyugat-európainál. E csoport gazdasági növekedése 2006 második felében 6,5-7% között tetőzött, és azóta mérsékelt ütemben csökken. 5. A pénzügyi piacok teljesítménye 2007-ben ellentmondásosan alakul. Egyrészt a globális részvénypiac a ciklus érett szakaszában jár, ahol a vállalati nyereség csökkenő ütemű,

5

de erős növekedése, valamint a kedvező hosszú lejáratú hitelköltségre támaszkodó élénk felvásárlási tevékenység nyugalmas periódusokban emelkedő ártendenciát biztosít. Másrészt azonban a tőkepiac működését időről-időre jelentős mértékű és globális kiterjedésú korrekciók tarkítják, amelyek a hitel-, részvény-, kötvény-, valuta- és származékos piacok szolgáltatói és befektetői számára komoly megrázkódtatással, illetve komoly negatív makrogazdasági hatásokkal járnak. Ezért a tőkepiac idei mozgása inkább ingadozónak és oldalazó jellegűnek tűnik. 6. A globális pénzügyi piacot ért idei megrázkódtatások jelentős részben egyetlen tényezőre, az észak-amerikai jelzáloghitelezés magas kockázatú szegmensének válságára vezethetőek vissza. A magas kockázatú jelzálogüzletet a folyó évtized elején kialakult rendkívül kedvező kamatkörnyezet hozta létre, és az annak eredményeképpen kialakult hitelés ingatlanpiaci, valamint autóipari fellendülés komoly szerepet játszott a 2001-2002. évi részvénypiaci összeomlás negatív konjunkturális hatásainak leküzdésében. A legutóbbi években újra emelkedő kamatszint azonban e területen nagyarányú hitelveszteségekhez, és 2006 eleje óta jelentős számú amerikai szolgáltató csődjéhez vezetett. Lényegében e jelenség egyik következménye az elmúlt években kialakult észak-amerikai ingatlanbuborék korrekciójának megindulása, az ingatlanberuházások volumenének meredek esése, közvetve pedig az észak-amerikai gazdaság idei lendületvesztése is. Az S&P 500 részvényindex egyéves alakulása

Az FTSE 100 részvényindex egyéves alakulása

Forrás: Bloomberg

Forrás: Bloomberg

7. Az amerikai jelzáloghitel-válság következményei vitathatatlanul globális méretűek. Ennek oka egyrészt a fent említett közvetlen konjunkturális hatásokban, másrészt a pénzügyi következmények méreteiben és kiterjedésében keresendők. Az egyelőre ismeretlen mértékű, de a FED által 2007 júliusban mintegy 100 milliárd USD-ra becsült összes veszteség számottevően sújtja a pénzügyi szolgáltatók részvényértékét, ami közvetve a fogyasztói és üzleti kereslet csökkenésével jár. A veszteségek piacok és földrajzi régiók közötti kiterjedését pedig a szóban forgó jelzáloghitelek széles körű értékpapírosítása és a legkülönbözőbb típusú intézményi befektetők (bankok, befektetési alapok, stb.) általi vásárlása biztosítja. Bár a veszteségeket nagyobbrészt észak-amerikai szolgáltatók és befektetők realizálják, korántsem elhanyagolható egyéb régiók, ezen belül Európa pénzügyi szolgáltatóinak és befektetőinek részesedése sem. A közvetett tőkepiaci következmények hatása pedig világméretű. 8. A fentiekkel szoros összefüggésben 2007 során mindeddig két jelentős tőkepiaci korrekcióra került sor, egy kisebbre a február-márciusi, egy jóval nagyobbra pedig júliusaugusztusi időszakban. Az utóbbi korrekció elsősorban a kötvénypiaci kockázati felárak emelkedése és a vezető részvényindexek 10-15%-os esése révén valósult meg, de a valutapiacon is érdemi kiigazításokra került sor. A kiigazítás vesztesei közé a pénzügyi szektor, illetve általánosságban a fejlődő országok piacai sorolhatók, utóbbiak a globális kockázati étvágynak a hasonló korrekciók idején megszokott csökkenése következtében. A

6

korrekció sajátos eleme volt a kamatkülönbözetre alapozott (carry trade) ügyletek tömeges zárásával összefüggésben a finanszírozó valuták, pl. a jen és a svájci frank erősödése, illetve a célvaluták, pl. az új-zélandi dollár, illetve a forint gyengülése. Végül, a korrekció legkritikusabb időszakában a dollár és az euró pénzpiac átmeneti drágulására is sor került, amelyet viszont a FED és az EKB átmeneti likviditásteremtő intervencióval ellensúlyozott. 9. A jelzáloghitel-problémával összefüggő piaci zavarok és korrekciók egyes elemei egyszerinek és átmenetinek tekinthetők, más elemei és következményei viszont minden bizonnyal maradandóak, illetve hosszabb ideig fenyegetőek lesznek. A kedvező oldalon kimondható, hogy maga a jelzáloghitel-probléma bár jelentős, de korlátozott méretű, a globális piacok, vagy akár az észak-amerikai tőkepiac súlyos zavarainak előidézésére nem alkalmas, a jegybankok pedig rendelkeznek az átmeneti zavarok kezeléséhez szükséges eszközökkel. Továbbá a probléma egyszerinek tűnik abban a tekintetben, hogy a jelzálogpiaci veszteségek elosztása és realizálása folyamatosan zajlik, a jelenség sokk-keltő potenciálja pedig ezzel párhuzamosan mérséklődik. Emiatt az eddig bekövetkezett korrekciók idején kialakult árak sokkal inkább egy sokkszerű piaci ingadozás szélső értékeinek, semmint egy új piaci ártrend kiindulópontjának tekinthetők.

10. A kedvezőtlen oldalon viszont figyelemre méltó, hogy az amerikai jelzálogpiaci probléma nem független jelenség, hanem a konjunktúraciklus adott szakaszában rejlő ellentmondások sajátos, de szabályszerű megnyilvánulása. E tekintetben a fejlett gazdaságokban fennálló helyzet tartós, várhatóan 2008-ban is ható eleme a konjunkturális lejtmenet, az ingatlanpiaci korrekció folytatódása és a romló hitelminőség. Mindezek valószínű következménye a hitelkockázati felárak emelkedése, a vállalati nyereség növekedésének lassulása, valamint a részvénypiaci kilátások gyengülése lehet. A jegybankok e negatív perspektívát kamatcsökkentéssel ellensúlyozhatják, de lehetőségeiket várhatóan korlátozni fogja az energia-, nyersanyag és élelmiszerárakból eredő inflációs nyomás, amelynek fő hajtóereje a fejlődő Ázsia kereslete, a klímaváltozás okozta kínálati feszültségek és az energianövények fokozódó termeléséből adódó takarmánygabona-hiány. Egy határozott konjunkturális lejtmenet és a jelentős mértékben paralizált jegybankok kombinációja jelenleg a fejlett gazdaságokkal kapcsolatos fő kockázati forgatókönyvnek tűnik. 11. Az európai kilátásokat tekintve elsősorban az elmúlt fél évben bekövetkezett konjunkturális trendforduló érdemel figyelmet. A gazdasági növekedés ütemének gyors visszaesése ugyan nem valószínű, de figyelmet érdemel néhány európai ország ingatlanpiacának a kiigazítás korai jeleit mutató állapota. Ezeken a piacokon a túlkeresleti állapot korrekciója mindeddig fokozatosan zajlott, de emelkedő kamatszintek és lanyhuló általános konjunktúra körülményei között a kiigazítás akár jelentősen is felgyorsulhat. Ez lassuló hitelkereslet és esetlegesen romló hitelminőség mellett, az amerikai jelzáloghitel7

probléma hatásaival együtt az európai pénzügyi szolgáltatókat és piacokat érdemi nyomás alá helyezhetné. Ezzel szemben kedvező körülmény, hogy az európai bankrendszer teljesítménye az elmúlt években számottevően javult, s a kontinens pénzügyi szektora általánosságban is jó állapotban van. 12. A fejlődő gazdaságokkal kapcsolatos sajátos kockázati tényező a gazdaság egyes régiókban tapasztalható növekvő túlfűtöttsége. Ez a folyamatos és nagyméretű tőkebeáramlás következménye olyan országokban, ahol a munkaerőtartalékok kimerülőben vannak, az árfolyamrendszer adminisztratív kötöttségei pedig akadályozzák a termelési költségek nemzetközi kiegyenlítődését. A túlfűtöttségi probléma elsősorban a nemzeti munkaerő relatív termelékenységéhez képest alulértékelt valutával működő kínai gazdaságra jellemző, de növekvő mértékben jelen van az Európai Unió új tagországai között is. E jelenséggel kapcsolatban figyelemre méltó, hogy a költségszintek nemzetközi kiegyenlítődése árfolyamkorrekciók hiányában is bekövetkezik, de ebben az esetben az infláció gyorsulásán keresztül. A túlfűtött gazdaságok jellemzője a szokatlanul gyors hitelexpanzió, az eszközpiaci buborékok kialakulása, illetve a rendkívül magas megtakarítási rátával működő ázsiai gazdaságok kivételével a folyó fizetési mérleg növekvő hiánya is. Kedvező körülmény, hogy az itt említett gazdaságok állami költségvetése általában közel kiegyensúlyozott, az államadósság pedig szerény mértékű. A túlfűtöttség ennek ellenére sajátosan egyensúlyhiányos állapotot jelent, amely előbb-utóbb érdemi korrekciót tesz szükségessé. Az ilyen kiigazítások pedig általában nem mentesek különféle stabilitási kockázatoktól.

13. Végül, az egyik legjelentősebb globális stabilitási kockázatnak tartott jelenséggel, az észak-amerikai gazdaság nagyarányú jövedelmi hiányával és finanszírozási igényével kapcsolatban kedvező fejlemény, hogy a lanyhuló belföldi kereslet és az euróval szemben gyenge dollár eredményeképpen érdemi mértékű csökkenés látható az amerikai kereskedelmi mérleg hiányában. E tekintetben sokkszerű kiigazítás a továbbiakban sem várható, bár változatlanul figyelemre méltó az Egyesült Államok és Kína között fennálló feszültség a jüan árfolyammechanizmusával és az ezzel összefüggő nagy kínai exporttöbblettel kapcsolatban. b. Magyarországi feltételek 14. A magyar gazdaság 2007 első felében lendületesen haladt az erőteljes költségvetési kiigazítást célul kitűző konvergencia-program megvalósítása felé. Az államháztartás egyensúlyi helyzete jelentős és a várakozásokat meghaladó mértékben javult, és jó esély látszik arra, hogy a fiskális hiány az év egészében számottevően a programban meghatározott célszint alatt teljesül. Az említett folyamattal párhuzamosan csökken a nemzetgazdaság nettó külföldi finanszírozási igénye is. A javuló egyensúlyi helyzet jelentősen mérsékelte a hazai valuta sérülékenységét, ami a július-augusztusi globális piaci korrekció idején fontos stabilizáló körülménynek bizonyult. Ebben az időszakban a forintnak az euróval szemben 68

7%-os leértékelődése, a vezető budapesti részvényindex mintegy 15%-os korrekciója, az államkötvénypiacon pedig az 1-5 éves lejárati szegmensben 40-70 bázispontos hozamemelkedés következett be. Mindez azonban erős pozícióból indulva és átmeneti jelleggel ment végbe. A korrekciót követően a részvény- és az államkötvénypiac az év eleji szintek fölött maradt, a forint pedig az év elejinél némileg gyengébb szinten állapodott meg. 15. Az egyensúlyjavítás sikere ellenére azonban a hazai gazdasági helyzet változatlanul ellentmondásosan alakul. A tervet meghaladó sebességű fiskális kiigazítással ugyanis a gazdasági növekedésnek a várakozásokat meghaladó mértékű lassulása áll szemben. Ennek gyökerei egyrészt a takarékossági politika által leginkább érintett közszolgáltatások visszafogott teljesítményében, másrészt a a csökkenő belföldi fogyasztói és építőipari keresletben találhatók meg. Különösen szembetűnő a kiskereskedelmi forgalom jelentős és fokozódó visszaesése, amelyet a mérsékelten csökkenő foglalkoztatottság és az elmúlt évinél 6,5-7%-kal alacsonyabb nettó reálkeresetek magyaráznak. A beruházási kereslet stagnál, de ezen belül jelentősen nő a gép-, és ugyanígy csökken az építési beruházási tevékenység, előbbi jellemzően a feldolgozóiparban, utóbbi viszont a gazdaság összes többi területén. Érzékelhetően emelkedik a vállalatmegszűnések (felszámolás, végelszámolás, csőd) száma, illetve aránya is. Ezzel szemben változatlanul erős a külföldi kereslet és az össztermelésének nagyobbik részét exportáló feldolgozóipar teljesítménye.

16. Az elkövetkező egyéves időszak konjunktúra-kilátásait több, egymással ellentétes hatású tényező befolyásolhatja. Ezek eredőjeként 2007 második felében a gazdaság változatlanul szerény mértékű növekedése, 2008-ban pedig a konjunktúra mérsékelt ütemű élénkülése várható. A kedvezőtlen tényezők közé tartozik egyrészt a belföldi kereslet jelenlegi negatív trendje, amelyet a költségvetési egyensúly további csökkentésének kiigazítási szükséglete, a mezőgazdaság növénytermesztési ágazatában tapasztalható negatív kínálati sokk, és az európai konjunktúra mérsékelt ütemű lassulása is súlyosbít. A kedvező oldalon hat viszont az a körülmény, hogy a középtávra tervezett összes fiskális kiigazítás jelentős része már megvalósult, s így az elkövetkező időszakban a megszorítások intenzitása érdemben csökkenhet. Ezen túlmenően javulhat a konjuktúra a jegybanki politika lazítása következtében is, amennyiben erre az inflációs kilátások várható javulása lehetőséget teremt. 17. Különösen fontos körülmény, hogy a konjunktúra-kilátásokat befolyásoló tényezők az elkövetkező időszakban nagy valószínűséggel kényes egyensúlyt alkotva hatnak majd, vagyis a fentiekben körvonalazott növekedési pálya kockázata változatlanul nem elhanyagolható. Egyrészt általános szabály, hogy a fiskális egyensúlyjavítás az összjövedelem lassabb növekedése mellett nagyobb kiigazítási erőfeszítéseket követel. Másrészt jelenleg ismeretlen a nyugat-európai konjunktúra lanyhulásának potenciális sebessége és határai. Harmadrészt a jegybanki politika lazításának lehetőségeit jelentősen korlátozhatják a hazai árstabilitással

9

kapcsolatos számottevő kockázatok, úgy mint a jelenleg folyó strukturális reformok átmeneti, de viszonylag tartós elemeket is tartalmazható inflációs hatása, a pénzügyi piacok nemzetközi tényezőkre támaszkodó volatilitása, illetve az energia-, nyersanyag-, illetve élelmiszerkínálat oldaláról fenyegető költséginflációs nyomás. A jelenleg mért, és a továbbiakban is fenyegető számottevő élelmiszerár-inflációnak a ciklikus elemeken kívül jelentős strukturális összetevői is vannak, a belföldi hatásokkal is járó globális klímaváltozással, illetve az energianövények fokozódó termeléséből adódó világméretű élelmiszergabona-hiánnyal összefüggésben.

2.2. A pénzügyi szektor kockázatai 18. A hazai pénzügyi szektornak az elkövetkező egyéves időszakban a következő várható fejleményekkel, illetve kockázatokkal kell számolnia: - az üzletméret szempontjából kedvező, hogy a hitelpiaci állományok növekedése a 2007. első félévi lassulást követően várhatóan ismét élénkülni fog; - elsősorban a kiskereskedelmi üzletágban jelentősen emelkedhet a hitelekkel kacsolatos értékvesztés összege; - az ügyfélbefektetések szerkezete folytatólagosan tolódik az alapszerűen kezelt megtakarítási formák irányába; - a különböző megtakarítási formák közötti választásnál a kamatadó változatlanul jelentős szerepet játszik; - a biztosítók hagyományos termékei iránti kereslet várhatóan csak csekély mértékben nő, de a befektetési és hitelkockázati termékek értékesítése gyors ütemben bővülhet; - elsősorban a kiskereskedelmi hitelüzletben fokozódik az ügyfelekért, illetve a forrásokért folyó szolgáltatói verseny; - tovább szűkül a kamatmarzs, és várhatóan mérséklődik bankszektor nyereségessége, a biztosítók teljesítménye viszont kedvezően alakulhat; - a hitelpiaci szolgáltatók között további szervezeti koncentráció várható; - a forinteszközök piaci sérülékenysége tovább mérséklődik, de változatlanul jelentős mértékű; - tovább növekszik a hazai befektetők közvetlen nemzetközi tőkepiaci kitettsége; - a magán-nyugdíjpénztáraknál egyelőre nem várható a választható portfóliós rendszer elterjedése; - a szabályozási környezet változása lassul, de továbbra is kockázatokkal jár. 19. A fentiek mellett figyelemre méltó, hogy magyar pénzügyi szolgáltatók, illetve befektetők a magas kockázatú amerikai jelzálogpiacon, illetve az azzal kapcsolatos értékpapír és származékos termékekben eszközölt befektetésekkel csak elhanyagolható méretekben

10

rendelkeznek. Az említett terület válsága nyomán ezért közvetlen magyarországi hatások, jelentős üzleti veszteségek nem várhatók. a. Hitelpiaci üzletméret: lanyhuló hitelkereslet, szűnő árfolyamhatás 20. A pénzügyi közvetítés növekedésének lendülete 2007 első felében jelentősen csökkent, úgy, hogy az említett lassulás túlnyomó része a hitelpiacról származott. Jelentősen lanyhuló gazdasági konjunktúra és csökkenő lakossági reáljövedelem mellett ez a fejlemény természetesnek tűnik. Figyelemre méltó azonban, hogy a hitelpiac lendületvesztése nem a várt módon következett be. Az előzőleg dinamikus hitelkereslet bővülésének üteme egyáltalán nem csökkent, az állományi expanzió lassulása pedig a devizahiteleket ért erős árfolyamhatás, vagyis a forint jelentős felértékelődése miatt jött létre. 21. A hitelkereslet növekedésének stabilitására utólag többféle magyarázat is adható. Egyrészt a vállalati szektorban jelentős húzóerő az ingatlanágazat és a kereskedelem, vagyis két, rossz konjunktúrával sújtott, forráshiányos ágazat. Másrészt a háztartások jelentős része csökkenő reáljövedelem mellett fogyasztási kiadásaik trendjének simítása céljából növelheti hitelkeresletét. Ezt a magyarázatot a reálkeresetek és a kiskereskedelmi forgalom havi alakulása bizonyos mértékig alá is támasztja, bár kétségtelen, hogy utóbbi a fogyasztói kereslet némi késéssel történő, de jelentős visszaesésére utal. Harmadrészt a magas infláció és a kamatadó miatt negatív betéti reálkamat a háztartások egy részét a részben hitelből finanszírozott ingatlanberuházások felé terelhette. Ezt a magyarázatot a lakáshitel- és ingatlanpiaci keresletre vonatkozó adatok ugyancsak részben alátámasztani látszanak. Negyedrészt a júniussal zárult egyéves időszakban mind a vállalati, mind a lakossági hitelfelvevők nagyarányú vagyoni nyereségre tettek szert devizaadósságaik forintban számított leértékelődése nyomán, s a vártnál erősebb hitelkeresletben valószínűleg e masszívan pozitív vagyoni hatás is megjelent.

22. A fenti lehetőségek közül az elkövetkező hónapokban a fogyasztás-simítási törekvésekre csökkenő mértékben számíthatunk. Sőt, az év hátralévő részében inkább a kiskereskedelmi ciklus mélypontja várható, miközben a reálkeresetek csökkenésének lendülete lassan mérséklődhet. Továbbá a nyugat-európai keresleti expanzió lassulása miatt az exportszektor dinamizmusának mérséklődése is várható. Az ingatlanpiaci kereslet jelentősebb fellendülésére a háztartások jövedelmi helyzete rövid távon kevés reményt nyújt, az elmúlt időszak pozitív árfolyamhatásának ismétlődése pedig ugyancsak nem valószínű – sőt, a pénzügyi piacok globális volatilitásával összefüggésben annak valamelyes korrekciója is elképzelhető. Ebből következően az elkövetkező egyéves időszakra a legvalószínűbb kilátás a hazai hitelkereslet lendületének érzékelhető csökkenése. A hitelező intézmények üzleti dinamikája azonban paradox módon mégis élénkülhet, mert az adósok számára kedvező

11

árfolyamhatás nélkül megszűnik a devizahitel-állományok nagyarányú kompressziója. Így a hitelpiaci szolgáltatók mérlegnövekedése a legutóbbi forintfelértékelődés előtti ütem közelébe térhet vissza. b. Hitelminőség: kritikus időszak következhet 23. A hitelminőség fő mutatójaként használatos nettó értékvesztés és céltartalékképzés 2007 első felében jelentős szintet ért el, de korántsem mozgott együtt a romló irányzatú gazdasági konjunktúra által meghatározott általános környezeti feltételekkel. Az összes nettó veszteség éves összevetésben érzékelhetően csökkent, ezen belül pedig a mérlegtételek esetében enyhén növekedett. Mindez nagy valószínűséggel részben a hitelintézetek prudens hitelezési gyakorlatának tudható be. Részben viszont a devizahitelek már említett masszív leértékelődésének az eredménye is lehet, amennyiben az utóbbi következtében csökkentek a folyó adósságszolgálati terhek és nőtt az adósságviselő képesség.

24. A fentiek alapján a hitelpiaci szolgáltatókat egyéves horizonton fenyegető legnagyobb veszélynek még mindig a hitelkockázat általános növekedése tűnik. Ez egyrészt a vállalatmegszűnési statisztika, a reálkeresetek és foglalkoztatottság, illetve a gazdasági konjunktúra változatlanul romló tendenciájából adódik. Másrészt pedig abból a körülményből, hogy amennyiben megszűnik az euró- és svájci frank hitelek jelentős – a 2007 júniussal zárult egyéves időszakban 13-18%-os – leértékelődéséből származó pozitív felhajtóerő, vagy esetleg a forintárfolyam valamilyen mértékű korrekciójára is sor kerül, akkor az adósok helyzete rövid időn belül lényegesen kedvezőtlenebb képet mutathat, mint az idei év közepén. 25. Erre tekintettel változatlanul úgy tűnik, hogy a bankoknak, a szövetkezeti hitelintézeteknek, valamint a pénzügyi vállalkozásoknak hitelezési stratégiájuk óvatos kialakítására, körültekintő hitelbírálati eljárásra és fedezeti politikára, és a fenyegető minőségromlásra tekintettel a fennálló hitelportfólió folyamatos nyomon követésére lesz szükségük. A fedezetekkel kapcsolatban külön szükséges figyelembe venni az eszközpiacokkal, elsősorban pedig a részvénypiaccal kapcsolatos jelentős kockázatokat. 26. A hitelminőség romlása szempontjából egyéves horizonton a háztartásoknak nyújtott hitelek tűnnek a legkockázatosabbnak, tekintettel a foglalkoztatási helyzet és a reáljövedelem kedvezőtlen alakulására, valamint a szektorban mutatkozó kiemelkedően gyors hitelkeresleti expanzióra. További veszélyeztetett terület a kisméretű vállalkozások köre, mert romló csődhelyzetben és változatlanul laza fizetési fegyelem mellett általában ez a kör a sorbanállási folyamat fő vesztese. Végül figyelemre méltó, hogy a növekvő számú vállalatfelszámolási, illetve végelszámolási eljárások közel fele jelenleg két ágazatból, a kiskereskedelmi forgalom visszaesése és a piaci koncentráció által sújtott kereskedelemből,

12

illetve a hasonlóan nehéz helyzetben lévő építőiparból kerül ki. A 2007. évi fejleményekre és kilátásokra tekintettel hasonlóan veszélyeztetett területnek tűnnek a mezőgazdaság és az élelmiszeripar egyes ágazatai. 27. A hitelminőség alakulásával kapcsolatban jogosan vethető fel a kérdés, hogy a magyar hitelpiacon létrejöhet-e az amerikai magas kockázatú jelzáloghitelek körében bekövetkezetthez hasonló válság. Ilyen helyzet kialakulása a jelen körülmények között nem reális veszély, mert a magyar jelzáloghitel-piacon a kétségtelenül meglévő kockázatok ellenére is hiányoznak azok az extrém körülmények, amelyek az észak-amerikaihoz hasonló hitelválság kialakulásához szükségesek. Így elsősorban a nem beszélhetünk olyan ingatlanpiaci buborékról, amely a lakóingatlanok árainak gyors és nagyarányú korrekciójával fenyegetnének. Másrészt a lakáshitelek költségei az elmúlt időszakban nem emelkedtek, a devizahitelek megjelenésének köszönhetően, a forint lakáshitelek állami támogatásának folyamatos szigorítása ellenére sem. Harmadrészt a magyar piacon mindeddig nem terjedt el olyan hitelezési gyakorlat, amely a hiteleket kizárólag az ingatlanfedezetre alapozná, az adós jövedelmi helyzetére és hiteltörténetére való tekintet nélkül. Negyedrészt pedig a hazai háztartások jövedelemarányos eladósodottságának átlagos szintje mintegy háromszorosan elmarad az észak-amerikai háztartásokétól.

28. A fentiek ellenére természetesen igaz, hogy a magyar háztartásokkal szembeni hitelportfólió jelentős részét kitevő devizahitelek nem elhanyagolható kockázatot hordoznak. Változatlanul igaz továbbá, hogy a háztartások növekvő eladósodottságának körülményei között a prudens hitelvizsgálat növekvő mértékben nélkülözhetetlen eszközének tűnik a magyar rendszerből jelenleg hiányzó teljes körű lakossági hitelnyilvántartás, amelynek haladék nélküli felállítása hosszabb távon jelentős hitelpiaci problémák elkerülését tenné lehetővé. Végül igaz az is, hogy a fokozódó szolgáltatói versennyel összefüggésben egyre inkább tapasztalható a jelzáloghitelezés feltételeinek lazulása, ami a legutóbbi amerikai események fényében külön óvatosságra int. c. Piaci kockázatok: kiélezett globális helyzet, lassan csökkenő magyar sérülékenység 29. A magyar gazdaság mérete és nyitottsága következtében a hazai piaci kockázatok kiemelkedően fontos összetevője a forint stabilitása. E tekintetben az elmúlt években a kockázatok fő belföldi forrása az államháztartás kiegyensúlyozatlansága, illetve ezzel összefüggésben a magyar gazdaság magas külföldi finanszírozási szükséglete volt. Az elmúlt egyéves időszakban végbement fiskális kiigazítás következtében a forint belföldi okokból táplálkozó sérülékenysége jelentős mértékben csökkent, az ebből fakadó piaci kockázatok tehát számottevően mérséklődtek.

13

30. A költségvetési kiigazítás eddigi sikerei azonban ismeretes módon csupán részeredménynek tekinthetők. Az államháztartás hiánya nemzetközi összevetésben változatlanul magasnak számít, csakúgy, mint a forint kamatszintje. Emiatt a forinteszközök piacainak belföldi okokból származó sérülékenysége változatlanul számottevő. Jelentősebb globális piaci sokk, illetve korrekció esetén a magyar piacok változatlanul a korrekció kiemelt célpontjaiként jelennek meg, mert a befektetők kockázati étvágyának az ilyen kiigazítások alkalmával szokásos csökkenése rendszerint a magasabb kockázatú, illetve annak tartott piacokat érinti. Mindez nem független attól, hogy a forint – magas kamatszintje miatt – kiegyensúlyozott piaci körülmények között a kamatkülönbözetre, illetve a konvergenciakilátásokra alapozott spekulatív kereskedelem egyik kedvenc célvalutája. Sokk esetén természetes jelenségnek számít az említett fajtájú piaci pozíciók tömeges zárása, ami a forint és a forintban denominált pénzügyi eszközök áresését eredményezi. 31. A forintnak a hazai makrogazdasági fundamentumokból táplálkozó javuló stabilitása az elkövetkező egyéves periódusban különösen fontos támaszként szolgálhat. A globális gazdasági és pénzügyi helyzet több tekintetben is kiélezettnek tekinthető. Az elmúlt hónapok nemzetközi valuta-, értékpapír- és derivatívapiaci feszültségei elsősorban az észak-amerikai jelzáloghitelezés válságából eredő problémákként jelentkeztek. Ezek mögött azonban végső soron a fejlett gazdaságok konjunkturális trendfordulója, illetve a globális gazdaság szerkezeti feszültségei, ezen belül főként a fejlett gazdaságokból a fejlődők irányába történő nagyarányú tőke- és keresletáramlás következményei húzódnak meg. 2007 fejleményei e tekintetben úgy foglalhatók össze, hogy az említett konjunkturális trendforduló kilátásból ténnyé lépett elő, a fejlett-fejlődő feszültségek pedig több tekintetben tovább éleződtek.

32. A kialakult helyzet fő kockázata az lehet, hogy a fejlett országok konjunkturájának romló tendenciája világméretűvé válhat, amennyiben a pillanatnyilag gyorsan növekvő fejlődő gazdaságoknak a fejlettektől való exportfüggősége, vagy egyes fejlődő gazdaságok túlfűtöttségi problémájának gazdaságpolitikai, vagy piaci korrekciója ezt kikényszeríti. Az ezzel szorosan összefüggő másik kockázati elem a globális alkalmazkodási folyamat időközönkénti zavaraiból eredhet. Az alkalmazkodási szükséglet jelentős méretei és a folyamatok bonyolultsága alapján várható, hogy az elkövetkező egyéves időszakban akár több alkalommal is sor kerül a valuta-, kötvény- és részvénypiacok többszöri jelentős korrekciójára. A részvénypiac általános trendje valószínűleg viszonylag kedvezőtlenül alakul. A forintkötvények hozamai nagy valószínűséggel csökkenő trendet követnek majd, de a csökkenés mértéke és időzítése – a jegybanki alapkamat alakulásával együtt – meglehetősen bizonytalan. Maga a forint irányzatát tekintve stabilnak tűnik, de egyáltalán nem kizárható, hogy az euróval, illetve a svájci frankkal szemben egyéves átlagban a 2007 első félévinél alacsonyabb szinten alakul majd.

14

d. Verseny a befektetésekért: folytatódik a dezintermediáció 33. Az ügyfélbefektetések piacának szerkezetében évek óta jelentős eltolódás tapasztalható a bankbetétektől a nem-banki, azon belül pedig jellemzően az alapszerűen kezelt megtakarítási formák irányába. E folyamatban két különböző jelenség hatását fedezhetjük fel. Egyrészt hosszú távon érvényesülő tendencia, hogy nő a kereslet azok iránt a rugalmas és transzparens befektetési termékek iránt, amelyek esetében az ügyfél teljes egészében viseli a befektetés hozamkockázatát, illetve realizálja annak hozamát. Csökken viszont a kereslet azok iránt a termékek iránt, amelyek esetében a befektetés kockázatát valamely szolgáltató (pl. bank vagy biztosító) viseli, az ügyfél pedig valamilyen többé-kevésbé előre kialkudott hozamot realizál. Másrészt jól látható, hogy a szóban forgó folyamat 2006 augusztus vége, vagyis a kamat- és árfolyamadó bevezetését közvetlenül megelőző időszak óta számottevően felgyorsult. Emiatt nyilvánvalónak tűnik, hogy az egyes befektetési formákat eltérően érintő kamatadó számottevő terelő hatást fejt ki. A jelen elemzés egyéves horizontját tekintve mindkét jelenség hatása tartósnak tűnik.

34. A befektetők kockázati étvágya trendszerű növekedésének vesztesei egyértelműen a bankbetétek, a közvetlen kötvényvásárlás és a hagyományos életbiztosítások, a nyertesek közé pedig főként a befektetési alapok, a befektetési egységhez kötött életbiztosítások és az önkéntes pénztárak sorolhatók. A kamatadó által sújtott befektetési terméktípus ismét főként a bankbetét és a közvetlen kötvényvásárlás, nyertes pedig a hosszú lejáratú életbiztosítás és az önkéntes pénztár. A befektetési alapok a nyertesek és a vesztesek között helyezkednek el. Az említett tényezők kombinációja nyomán olyan prioritási lista állítható fel, ami nagyjából megfelel az egyes termékfajták iránti kereslet tényleges alakulásának. E lista élén a befektetési egységhez kötött életbiztosítások, rugalmasságuk miatt a befektetési alapok, továbbá a kamatadómentes pénztári megtakarítások állnak, a végén pedig a bankbetét, a közvetlen kötvényvásárlás és a hagyományos életbiztosítások találhatók. Intézményi szempontból a bankok veszítenek, az alapkezelők és pénztárak nyernek, a biztosítók helyzete pedig vegyes, de a unit-linked biztosítások dinamikája miatt inkább kedvező. A bankok ugyanakkor az őket finanszírozó pénzpiaci és egyéb befektetési alapokon, részben pedig a saját maguk, illetve leányvállalataik által nyújtott befektetési szolgáltatások díjbevételein keresztül nyerhetnek részleges, de jelentős mértékű kompenzációt.

e. A bankok helyzete: növekvő likviditási kockázat, csökkenő jövedelmezőség

15

35. A piaci részesedésért és a forrásokért folytatott versenyben a bankszektor helyzete különösen kiélezettnek tűnik. Jellemzően emelkedik a hazai bankok likviditási kockázata. A bankok finanszírozása növekvő mértékben külföldi és nagykereskedelmi jellegű, ami – a közvetlen anyabanki finanszírozás kivételével – részint drágább, részint pedig illékonyabb forrást jelent. Erre tekintettel fokozódó intenzitású verseny folyik a hazai ügyfélbázistól származó pénzügyi megtakarításokért, amelynek következtében, különösen a kamatadó bevezetése óta felgyorsult a banki kamatrés szűkülése. Az utóbbi folyamatban azonban szerepet játszik az eszközoldali verseny fokozódása is, amennyiben magasabb kamatmarzsot ígérő kiskereskedelmi banki területen nő a szolgáltatók száma és csökken a piac szervezeti koncentrációja. A bankok helyzetét rontja, hogy 2007 elejétől a személyi jövedelemadózás szigorítása miatt tovább csökkent a támogatott forint lakáshitelek iránti kereslet. Az e területen folyó verseny látványos következménye, hogy az euró és a svájci frank kamatszintjének emelkedése nem, vagy alig tükröződik a hazai devizahitelek teljes költségének alakulásában. Az elkövetkező egy évben az itt leírt folyamatok továbbvitele, és végső soron a kamat- és jutalékrés további csökkenése várható. 36. A bankok jövedelmezőségét kedvezőtlenül érintik továbbá az ügyfelekhez való hozzáférés bövítése érdekében végzett hálózati és technológiai fejlesztések költségei. Változatlanul évi 10%-ot meghaladó ütemben bővül a fiókhálózat, dinamikusan bővül a banki termékeket kínáló ügynökök létszáma. A bankok terveiben a közeljövőre nézve is jellemzően hasonló, agresszív fejlesztési elképzelések szerepelnek. A gyors hálózati expanzió jelentős kockázata viszont a csökkenő hozadék, vagyis az a jelenség, hogy a piac növekvő szaturációja miatt egységnyi újabb fejlesztés egyre kevesebb üzleti többletbevételt eredményezhet. E jelenség érvényesülése a szektor erdménykimutatásában már ma is érzékelhető, amennyiben eltűnőben van az eszközarányosan számított működési költségek csökkenéséből származő pozitív volumenhatás.

f. A biztosítók helyzete: átalakuló tevékenységi szerkezet 37. A biztosítók 2007-ben hasonlóan nehéz helyzetben vannak, de hosszabb távú kilátásaik nem tűnnek kedvezőtlennek. A jelenlegi problémák abból adódnak, hogy számottevően csökken a biztosítók hagyományos termékei iránti kereslet. E jelenségnek tartós összetevője is van, ami pl. a hagyományos életbiztosításokat illeti, amint azt feljebb, a befektetők kockázati étvágyának trendszerű növekedésével kapcsolatban már kifejtettük. 2007-ben azonban a keresleti probléma súlyosabbnak tűnik, mert a folyamatban lévő makrogazdasági megszorítások miatt mind a biztosítható új vagyonelemek, ezen belül a lakások és gépjárművek vásárlása, mind pedig a biztosítására fordítható jövedelem mértéke számottevően csökken. E kedvezőtlen helyzet korrekciója az általános gazdasági konjunktúra javulásával arányban várhatóan már az elkövetkező egyéves időszak során megkezdődik, a

16

hagyományos biztosítások területén viszont ennél lényegesen hosszabb periódus alatt sem lehet jelentősebb fellendülésre számítani. 38. A biztosítási szektor üzletmérete azonban mindennek ellenére jelentősen bővül, a befektetési egységhez kapcsolt (unit-linked) életbiztosítások, vagyis egy túlnyomóan befektetési típusú termékcsoport erőteljes fellendülése következtében. E folyamat ismeretesen évek óta zajlik, azonban jelentős támogatást kapott a kamatadó tavalyi bevezetésétől. A kamatadómentes életbiztosítások ugyan szükségszerűen hosszú lejáratúak, de a biztosítók részéről számos erőfeszítés történt a feltételek rugalmasabbá tételére. Nem kis mértékben az utóbbiaknak köszönhetően a unit-linked biztosítások hosszabb távon is versenyképesnek tűnnek, és további dinamikus térhódításuk várható. 39. Hosszabb távon a befektetési típusú termékek mellett több más olyan lehetőség is rendelkezésre áll, amelyek kihasználása a biztosítók számára magas üzleti dinamikát és jövedelmezőséget biztosíthat. Ezek egyike a különféle hitelkockázatok vásárlása, illetve biztosítása, amely jelenleg még viszonylag kis volumenű, de gyorsan növekvő és intenzív fejlesztés alatt álló ágazat. A másik ilyen lehetőség a magánszemélyek és pénztárak részére végzett járadékszolgáltatás, amely hosszabb távon állhat rendelkezésre, amennyiben bevezetésre kerül a kormányprogramban szereplő egységes ingatlanadó, illetve amikor a magánnyugdíjpénztárak a szolgáltatási szakaszba érnek. További, de egyelőre a részletek ismeretében kevéssé értékelhető lehetőség az egészségbiztosítás jelenleg előkészítés alatt álló reformja, amely a hazai biztosítók számára jelentős üzleti többletvolument hozhat létre. g. Új és felfutó termékek: növekvő rugalmasság, növekvő kockázat 40. A közelmúlt termékfejlesztési eredményeiben logikus módon tükröződnek a pénzügyi szektor legfontosabb aktuális folyamatai. A fejlesztés jelenlegi fő irányai egyrészt a kiskereskedelmi, ezen belül a vállalkozói és a lakossági hitelpiacon kibontakozó éles versennyel, másrészt a kedvezőtlen versenypozícióba szorult bankoknak a források megszerzéséért folytatott erőfeszítéseivel, harmadrészt pedig a biztosítóknak termékszerkezetük megújítására irányuló törekvéseivel függnek össze. 41. A termékfejlesztés jelenlegi és a közeljövőben várható egyik fő törekvése a pénzügyi termékek rugalmasságának növelése, ami gyakran szorosan együtt jár a különféle üzletágakat egyesítő pénzügyi csoportoknak az értékesítési szinergiák kihasználására irányuló szándékával. A rugalmasság fokozása nagyrészt az ügyfél által választható feltételek választékának bővítésében érhető tetten. Ilyen lehetőségek közé tartozik a valutanem, a kamatbázis, a folyósítási időpont és ütemezés, a lejárati idő és ütemezés, a törlesztési összeg, a befektetési méret, illetve ütemezés, a részleges visszavonhatóság rugalmas megválasztásának lehetősége, a feltételek menetközbeni módosításának lehetősége, illetve a felhasználhatóság technológiai feltételeinek (kártya, telefon, internet) gazdagítása. 42. További általános törekvés az elérhető ügyfélkör szélesítése, amely jelentős részben a rugalmasság növelésével, például a lejárati idő hosszabbításával, vagy értéknövelt szolgáltatásoknak kisebb ügyletméretekre való kiterjesztésével valósítható meg. Ide tartozik azonban a megfelelőségi szabványok lazítása is, például a passzív BAR-listás ügyfelek hitelezése révén. Végül változatlanul megfigyelhető a termékfeltételek terén folytatott fokozódóan éles verseny is, mind az árjellegű, mind a nem-árjellegű feltételek tekintetében.

17

43. A fentiekben leírt szempontok érvényesítése következtében számos esetben bonyolult feltételrendszerű, összetett termékek jönnek létre. Így például a változtatható valutanemmel nyújtott hitel, a meghatározott küszöbérték alatti árfolyamváltozás hatása ellen biztosított devizahitel, a változtatható mértékű díjfizetéssel és részleges visszavonhatósággal kombinált unit-linked biztosítás, illetve a unit-linked biztosítással fedezett devizahitel különféle párosításokban egyesíti a hitel-, befektetési, biztosítási és derivatív termékek sajátosságait. E fejlesztések általánosságban pozitív módon növelik a rendelkezésre álló választékot, illetve a pénzügyi szolgáltatások üzleti értékét, de ugyanakkor különféle kockázatokkal is járnak. Az egyik ilyen, fogyasztóvédelmi jellegű kockázat a feltételek transzparenciájával és a termék megfelelőségével kapcsolatban vetődhet fel, például a különböző bonyolultságú, befektetési alapokkal vagy értékpapír-befektetéssel kombinált akciós betétekkel kapcsolatban. A termékek egy másik köre, például a zálogtárgy teljes értékéig, vagy jövedelemvizsgálat nélkül történő hitelezés egyértelműen a hitelkockázatot növelő fejlemény. Végül a termékfeltételek tekintetében tett engedmények a szolgáltatók eredményére gyakorolt hatáson keresztül közvetve ugyancsak prudenciális kockázatot hozhatnak létre. A jelenlegi piaci helyzetben az utóbbi kockázat mérsékeltnek, a fogyasztóvédelmi és a hitelkockázati tényező viszont nagyobb figyelemre érdemesnek tűnik. h. Intézményi fejlemények: élénkülő mozgás tapasztalható 44. A pénzügyi szolgáltatói piac intézményi szerkezete a közelmúltban élénkülő változásnak indult, amelynek nyomai főként a hitelintézeti szektorban fedezhetők fel. A korábbi tapasztalatokkal szemben a legutóbbi változások főként magántulajdonban lévő hitelintézetek akvizíciója révén valósultak meg. E körülmény arra figyelmeztet, hogy a magyar hitelintézeti szektorban lezárult egy viszonylag hosszú korszak, amelyben minden új intézményt alakítani kívánó új belépőnek jutott a piacon hely. Ezen túlmenően folytatódott az a tendencia, mely szerint erős pénzügyi helyzetű, nagyméretű külföldi biztosítók expandálnak a belföldi hitelpiacra, azon belül is elsősorban a kiskereskedelmi üzletág felé. 45. A hitelintézetek körében ugyanakkor intézményi konszolidáció is folyik. Emögött egyrészt hagyományosan nemzetközi események állnak: ezúttal az Intesa San Paolo összeolvadás következtében jött létre a magyar piac egyik legnagyobb bankcsoportja. Másrészt számottevő konszolidáció zajlik a szövetkezeti hitelintézeti szektorban is. Bár az utóbbit közvetlenül a minimális tőkekövetelmény jogszabályi emelése váltja ki, a közvetlen ok mögött részben versenyképességi szempontok is szerepet játszanak. Tény, hogy a magyar hitelintézeti szolgáltatók több mint kétszázas létszáma mellett az átlagos hazai hitelintézet viszonylag kicsi, az Eurótérség átlagos hitelintézetének a mérlegfőösszeg tekintetében nagyjából egytizede. Erre tekintettel nem zárható ki, hogy a kisméretű, nem megfelelően szakosodott hitelintézetek körében a konszolidáció folytatódni fog. 46. A pénzügyi szektor egyéb területein, a nagy létszámú és folyamatosan konszolidálódó önkéntes pénztári szektort kivéve, inkább az intézményi populáció gyarapodása tapasztalható. Ezt a folyamatot részben a biztosítási és befektetési üzletágak piacának kedvező növekedési kilátásai, részben az említett piacok korlátozott lefedettsége magyarázza. i. Szabályozási környezet: lassuló ütem, fennmaradó kockázatok 47. Az elmúlt egyéves időszakban a pénzügyi szektort számos, a költségvetési kiigazítás általános keretei között végrehajtott kereslet- és jövedelemkorlátozó jellegű szabályozási változás sújtotta. A szektorra közvetlen hatást gyakorló intézkedések közé tartozik elsősorban

18

a társasági adót kiegészítő szolidaritási adó, a már többször említett kamatadó, illetve a lakáshitelek támogatásának részét alkotó jövedelemadó-kedvezménynek az új hitelekre vonatkozó megszüntetése. A fiskális kiigazítás előrehaladása nyomán azonban kevéssé valószínű, hogy az elkövetkező egyéves időszakban az említettekhez hasonlóan nagy hatású költségvetési intézkedésekre kerülne sor. 48. A kormány gazdasági programjának azonban két olyan eleme is van, amelyek megvalósulásuk esetén a pénzügyi szektorra jelentős és viszonylag közvetlen hatást fejthetnének ki. Az egyik az egységes ingatlanadó bevezetése, amely számottevő hatással járhatna az ingatlan és a jelzáloghitel-piacon, illetve jelentős keresletet teremthetne a járadéktermékek iránt. A másik az egészségbiztosítási rendszer tervezett reformja, melynek keretében – a jelenlegi hivatalos tervek szerint – sor kerülne az állami egészségfinanszírozási rendszernek magánbiztosítók részvételével történő decentralizálására. Az utóbbi intézkedés jelentősen megváltoztathatná a biztosítási szolgáltató szektor hazai piaci pozícióját, és jelentős átrendeződéshez vezethetne a kiegészítő egészségbiztosítások és az egészségpénztári szolgáltatások tekintetében. E két tervezett intézkedés tényleges tartalma azonban jelenleg nem ismeretes, és bizonyosra vehető, hogy hatásuk az elkövetkező egyéves időszakot nem fogja érinteni. 49. A magán-nyugdíjpénztári rendszert 2007-ben két jelentős szabályozási változás is érintette, amelyek között a gyakorlatban átmeneti konfliktus jött létre. Az egyik az, hogy az év elejétől kezdődően a tagdíjakat az adóhivatal szedi be és továbbítja a pénztárak részére. A másik pedig az, hogy egyelőre önkéntes alapon lehetővé vált a pénztárak számára a választható portfóliós rendszer bevezeteése. A két intézkedés közötti gyakorlati ellentmondás abból fakad, hogy az adóhivatali beszedési eljárás kezdeti technológiai hiányosságaiból fakadóan a befizetők azonosítása átmenetileg jelentős késedelmeket szenved. Ez amellett, hogy önmagában jelentős működési kockázatot képvisel, a gyakorlatban lehetetlenné teszi a választható portfóliós rendszer bevezetését, egészen addig, amíg az említett technológiai hiányosságok kiküszöbölésére sor nem kerül. 50. Végül, a pénzügyi szolgáltatók nagy részét érinti két, közvetlenül a pénzügyi szektorra vonatkozó, alapvető jelentőségű szabályozási változás, amelyekre az Európai Unió direktíváinak hazai implementációja révén kerül sor. Ezek közül a befektetési szolgáltatókra vonatkozó MIFID alkamazása várhatóan 2007 novemberben, a hitelintézetekre és a befektetési vállakozásokra vonatkozó CRD alkalmazása pedig 2008 elején kezdődik. A bevezetéssel kapcsolatos működési, illetve a bevezetés költségeivel kapcsolatos jövedelmezőségi kockázat mindkét esetben mérsékeltnek tűnik, mert egyrészt az érintettek felkészülése már régóta folyamatban van, másrészt pedig mert a bevezetés költségei nagyrészt már a felkészülés során felmerültek. A CRD esetében a tőkeszükséglet egyszeri változásával kapcsolatos kockázatok a rendszer alapvető és átmeneti szabályaira, valamint az előzetes próbaszámítások eredményeire tekintettel ugyancsak mérsékeltnek ítélhetők.

19

3. A pénzügyi közvetítés fő folyamatai

3.1. A pénzügyi szektor növekedése A pénzügyi közvetítés méreteinek növekedése 2007 első felében számottevően lassult. A teljes pénzügyi szektor által közvetített eszközállomány éves bővülése 2007 június végéig 15% alatti értékre mérséklődött, ami a az elmúlt öt évben mért legalacsonyabb ütem. Az eszközállomány bővülése azonban ezúttal is meghaladta a GDP növekedését, vagyis a teljes szektorra számított eszközpenetrációs ráta tovább emelkedett. 2007 júniusban a közvetített összes eszközállomány a GDP 147%-át tette ki.

Az elmúlt években a pénzügyi közvetítés állományi szerkezetében nem következtek be nagyarányú változások. Az utóbbi két év során azonban az egyes alapvető tevékenységtípusok között markáns eltolódás kezdődött. A változás abban áll, hogy fokozódó ütemben csökkent a hitelező intézmények – hitelintézetek és pénzügyi vállalkozások – mérlegtevékenységeinek súlya, és növekedett a különféle vagyonkezelési tevékenységek jelentősége. A 2007 júniusban zárult egyéves időszakban ez a tendencia változatlanul érvényesült, amennyiben a hitelező intézmények mérlegexpanziója 10%-osra csökkent, a vagyonkezelés körébe tartozó állományok viszont nem kevesebb, mint 30%-kal növekedtek. Ilyen mértékű ütemkülönbség részben a forint 2007. első félévi jelentős felértékelődése miatt, részben pedig a 2006 szeptemberben bevezetett kamatadó hatására alakulhatott ki. 3.2. A hitelpiac növekedése Az alapvető pénzügyi tevékenység-fajták közötti szerkezeti eltolódás egyik összetevője az ügyfélhitelek állományi expanziójának jelentős lassulása. A 2007 júniussal végződő egy év során az összes ügyfélhitel növekedése mindössze 10%-ot tett ki, ami a 2004-2006-os időszak évi 18-21%-os üteméhez képest szembetűnő változás. A lassulás a belföldi adósoknak nyújtott hitelek terén következett be, az egyes adós szektorok között nagyjából hasonló arányban, miközben a külföldre irányuló hitelezés volumene, főként a hazai bankrendszer külföldi tulajdonosi terjeszkedésével összefüggésben, erőteljesen nőtt. A hitelező intézmények különféle fajtáit tekintve számottevően csökkent a bankok és a pénzügyi vállalkozások általi hitelezés lendülete, oly módon, hogy utóbbi esetben az ügyfélhitelek

20

állománya egyáltalán nem emelkedett. A szövetkezeti hitelintézeteknél azonban nem következett be hasonló visszaesés.

Az intézményi hitelpiac állományi táblája azonban némileg félrevezető, mert a hitelkereslet és a devizahitelekre eső valutaárfolyam-hatás alakulását együttesen mutatja be. A két tényező viszonylagos szerepének feltárása érdekében érdemes egy pillantást vetni a banki hiteleknek a valutahatást kiszűrő állományi táblájára is.

21

Eszerint a bankszektor által nyújtott hitelek állományi dinamikája legjobban a valutaösszetétel alapján magyarázható. A devizahitelek aránya az elmúlt években lendületesen növekedett, és 2007 júniusban a teljes állományon belül 56%-ot ért el. A 2007 közepét megelőző egy éven belül azonban a devizaállományok bővülését erőteljesen fékezte az eurónak, illetve a svájci franknak a forinttal szembeni 12,8%-os, illetve 17,5%-os leértékelődése. Az ebből adódó valutaátértékelési hatást kiszűrve kapott kiigazított adatok szerint a banki hitelexpanzió lassulása teljes egészében az árfolyamváltozás következtében jött létre, a hitelkereslet pedig egyáltalán nem lanyhult. A belföldieknek nyújtott hitelek állománya kiigazított alapon 2005 vége óta gyakorlatilag változatlan, 18%-os éves ütemben növekedett, az összes hitelállomány dinamikájában pedig a külföldre nyújtott hitelek gyors expanziója miatt még némi élénkülés is mutatkozott. A tartósan magas szinten stabilizálódott hitelkeresleti expanzió nyilvánvaló ellentmondásban van a legutóbbi egy év költségvetési kiigazítási törekvései miatt romló hazai konjunktúrával, illetve jövedelmi viszonyokkal. A jelenség magyarázata jelentős részben ugyancsak a valutaárfolyamok markáns elmozdulásában található meg. A fennálló devizahitelek elértéktelenedése ugyanis az adósok szempontjából számottevő pozitív vagyoni hatással járt, illetve csökkentette az adósságszolgálati terheket. Tekintettel a valutahatás méreteire, e fejlemény minden bizonnyal jelentős keresletbővítő hatással is járt. 3.3. A pénzügyi befektetések alakulása

A pénzügyi intézményeknél elhelyezett ügyfélbefektetések állománya tekintetében a hitelezéshez hasonló lassulás jelei mutatkoznak. Az összes befektetés növekedése a 2007 júniussal zárult egy évben 13%-ra esett vissza, ami a 2005 év végi 24%-os, illetve a 2006 végi 18%-os ütemhez képest számottevő változás.

22

A forint felértékelődése a befektetéseket is érintette, de az árfolyamhatás mértéke szükségszerűen elmarad a hitelek esetében tapasztalttól, mert a külföldi valutában fennálló állományok az összes befektetésnek csupán mintegy 25-30%-át teszik ki. Ezért az árfolyamhatás csak részben tehető a befektetési expanzió lassulásáért felelőssé. Ehelyett figyelemre méltó a hazai nem-pénzügyi vállalatok és a háztartások pénzügyi eszközeinek csökkenő ütemű bővülése, ami minden bizonnyal összefügg az érvényben lévő makrogazdasági megszorításokkal, illetve a romló belföldi konjunktúrával. Igazán nagyarányú lassulás azonban a hitelintézetek külföldi forrásai körében jött létre, egyszerűen azért, mert az alacsonyabb mérlegdinamika kevesebb külföldi finanszírozást is igényelt. A befektetési piac másik szembetűnő fejleménye az állományok szerkezetének markáns eltolódása az alapszerűen kezelt befektetési formák felé, és elsősorban a bankbetétek rovására. E jelenség az ún. dezintermediáció hosszú távú trendjének érvényesülését igazolja, a feljebb (a Kockázati körképben) már kifejtettekkel összhangban. Ezen kívül szembetűnő a bankok betéti expanziójának az utóbbi hónapok során bekövetkezett markáns lassulása, ami jelentős részben a kamatadóval összefüggő jelenség. Bár a bankok különféle versengő akciókkal komoly erőfeszítéseket tesznek betétállományuk bővítésére, az utóbbi egy évben jelentős expanziót csak a befektetési alapok által elhelyezett bankbetétek tekintetében sikerült elérniük. Bár a befektetési alapok hozamára magánszemélyek ugyancsak kötelesek kamatadót fizetni, az adófizetés kötelezettsége a betétekhez képest jellemzően később merül fel, ami a hosszabb távú hozam szempontjából az alapok részére komoly versenyelőnyt jelent. 3.4. A piac intézményi szerkezete A pénzügyi közvetítő intézmények számának alakulása időszak végén Pénzügyi közvetítők, összesen Bank, szakosított hitelintézet Szövetkezeti hitelintézet Külföldiek belföldi hitelintézeti fióktelepei Hitelintézetek, összesen Pénzügyi vállalkozás Hitelpiaci intézmények, összesen Biztosítótársaság Biztosító egyesület Külföldiek belföldi biztosítói fióktelepei Biztosítók, összesen Befektetési vállalkozás Külföldiek belföldi befektetési szolgáltatói fióktelepei Alapkezelők Pénztárak Tőkepiaci intézmények, összesen

2002

2003

2004

2005

2006

07Jún

722 35 189 0 224 193 417 31 37 0 68 25 0 23 189 237

700 36 182 0 218 188 406 30 36 0 66 24 0 22 182 228

714 35 178 0 213 218 431 29 31 4 64 18 0 23 178 219

712 34 174 3 211 215 426 28 35 6 69 17 0 24 176 217

731 37 166 4 207 235 442 26 35 7 68 17 3 25 176 221

731 37 162 5 204 239 443 27 35 9 71 16 3 26 172 217

A magyar pénzügyi szektor szolgáltatói populációjának összlétszáma 2007 első felében nem változott, de az egyes intézményi kategóriákon belül ellentétes irányú változások következtek be. Egyrészt szembetűnő a szövetkezeti hitelintézetek és az önkéntes pénztárak körében folytatódó szervezeti konszolidáció, másrészt bővült a pénzügyi vállalkozások, a külföldi tulajdonú fióktelepek, a biztosítók és az alapkezelők létszáma. Emellett a banki, biztosítási és a befektetési vállalkozási körben az új belépők növekvő száma élt az akvizíció eszközével. A szolgáltatói piac intézményi szerkezetének sajátos aspektusa a különféle pénzügyi tevékenységeket felölelő tulajdonosi csoportok jelenléte. A tulajdonosi csoportok ismeretes módon az üzleti expanziónak, a tevékenységek közötti szinergiák feltárásának és érvényesítésének, illetve a hatékony tőkeallokációnak elterjedt eszközei. 2006 végén 17 olyan

23

tulajdonosi csoport volt azonosítható, amelyek egyenként a hazai pénzügyi intézményi piac összes közvetített állományának legalább 1%-át adták. Az összesen 138 intézményt tömörítő összes pénzügyi csoport a szektor egésze által közvetített eszközállomány 85%-át adta, úgy, hogy a csoportoknak az egyes intézménytípusok által közvetített eszközökön belüli aránya 63% (pénzügyi vállalkozások) és 97% (alapkezelők) között mozgott.

Megfigyelhető, hogy a csoportoknak a pénzügyi közvetítés egészén belül játszott szerepe az utóbbi években mérsékelt ütemben, de folyamatosan nőtt. Ezen túlmenően az is tény, hogy az összes csoport összes tevékenységén belül lassan emelkedik a nagyobb, illetve csökken a kisebb méretű csoportok súlya. Mindezek alapján kimondható, hogy a hazai pénzügyi szektor intézményi szerkezete folyamatosan halad a nagyobb fokú koncentráció irányában.

3.5. A pénzügyi szolgáltatók jövedelmezősége A pénzügyi szolgáltatók tőkejövedelmezősége 2001 és 2004 között folyamatosan emelkedett, onnan kezdve pedig magas szintről indulva mérsékelt ütemben csökken. A jövedelmezőség történeti alakulását részint makrogazdasági tényezők, részint közvetlenül a pénzügyi szektor fejlődésének sajátossági magyarázzák. A korábbi emelkedő tendenciát a főként makrogazdasági okokra visszavezethető széles kamatrés, erőteljes pozitív volumenhatás és elsősorban a kiskereskedelmi szolgáltatásokban a verseny viszonylagosan alacsony szintje 24

magyarázta. Az utóbbi években azonban a helyzet az említett tényezők szempontjából jelentősen megváltozott: élesedik a verseny, szűkül a kamatrés és a korábbiaknál kevésbé áll rendelkezésre kedvező volumenhatás. Az elmúlt egy év költségvetési kiigazító intézkedéseinek hatása a jövedelmezőség csökkenésének valamelyes gyorsulásában jelentkezett, amennyiben a visszaesés 2007 első felében, éves összevetésben 1,5%-pontot ért el. Ennél nagyobb mértékben, 1,8%-ponttal esett a bankok tőkejövedelmezősége. A szektor egészét, illetve az egyes intézménytípusok átlagait tekintve azonban a jövedelmezőség változatlanul magasnak értékelhető.

25

4. A pénzügyi közvetítőrendszer alszektorainak helyzete 4.1. Bankok a. A piac intézményi szerkezete 2007 első felében a bankszektor részvénytársasági formában működő intézményeinek számában nem következett be változás. Két bank tulajdonosi köre azonban módosult, illetve változás előtt áll: az IC Bankot az olasz Banco Popolare csoport vásárolta meg, a francia Axacsoport pedig bejelentette az Ella Bank akvizícióját. Egyidejűleg az osztrák Oberbank belépése nyomán bővült a külföldi tulajdonú hazai fióktelepek köre. A fióktelepeknek a szektoron belüli piaci részesedése azonban az új szereplővel együtt sem mutat növekedést, amennyiben 2007 júniusban az összes eszközállománnyal mérve mindössze 1,2%-ot tett ki. A fiókok aggregált mérlegfőösszege 2006 végéhez képest 13%-kal csökkent, amit az egyik fióktelep tevékenysége egy részének a saját pénzügyi csoportján belüli átcsoportosítása okozott. A bankok és fióktelepek számának és mérlegfőösszegének alakulása

A szektor tevékenységének intézményi koncentrációja az elmúlt időszakban némiképp módosult. Kismértékben csökkent a legnagyobb öt banknak az összes hitelállományon belüli részesedése. A teljes banki hitelpiac egyes részkategóriáin belül azonban ellentétes változások következtek be. Egyrészt folytatólagosan csökkent a legnagyobb bankoknak a lakossági hitelpiacon elfoglalt részesedése, másrészt erőteljesen növekedett a gyorsan bővülő külföldi hitelállomány koncentrációja. E változások egyik oka, hogy két nagybank növekvő mértékben az országhatáron kívüli piacokra összpontosít, ami a külföldi leányvállalataik növekvő finanszírozási szükségletével összefüggésben a nekik nyújtott hitelek bővülésében is nyomon követhető. A lakossági hitelpiac koncentrációjának mérséklődése - mely elsősorban a fogyasztási hitelezés területét érinti – egyben a hazai szolgáltatói verseny fokozódását is mutatja, tekintettel a kiskereskedelmi banküzletben realizálható viszonylag széles kamatrésre.

Megj.: NPV= nem-pénzügyi vállalatok, EV= egyéni vállalkozók

26

b. A mérlegdinamika alakulása 2007 első felében folytatódott a mérlegnövekedési dinamika erőteljes lassulása. E tendencia a hitel- és betétállományok alakulásában egyaránt megfigyelhető. Az összes hitelállomány növekedési ütemének mérséklődése gyakorlatilag teljes egészében a forint markáns felértékelődéséből származó átértékelődési hatással magyarázható. A betétállomány lassuló növekedésében a kamatadó bevezetése játszott nagy szerepet, mely ráadásul olyan időszakban érte a bankrendszert, amelyre hosszabb távon amúgy is az intézményi befektetők alapszerű megtakarítási termékeinek fokozódó térnyerése jellemző. A fentiek eredményeként az elmúlt időszakban a hitel/betét arány gyorsuló ütemben emelkedett.

c. A mérlegszerkezet alakulása Az eszközállomány alakulása viszonylag szorosan követte a hitelállományét, vagyis a szektornak a hitelállomány lassuló növekedését nem sikerült más típusú kihelyezéssel pótolni. A banki eszközök szerkezetében mindössze annyi átrendeződés következett be, hogy visszaesett a jegybanki és bankközi betétek aránya, amit az értékpapírok, ezen belül elsősorban forgatási célúak arányának markáns emelkedése kompenzált. Ez azonban nagyrészt technikai jellegű változás, amely a jegybank által végzett pénzpiaci sterilizáció eszköztárának változásával függ össze. A banki eszközállomány megoszlása

A hitelezés tekintetében elmondható, hogy folytatódott a súlypont eltolódása a kockázatosabb termékek irányába. A vállalati és lakossági hitelek kevésbé kockázatos, többnyire fedezetes 27

elemei, úgy mint a nagyvállalati, illetve lakossági lakáscélú hitelek növekedésének üteme erőteljesen lassult. Hasonló irányban változott, de változatlanul jóval élénkebb a magasabb kockázati szintet megtestesítő fogyasztási hitelek és szabad felhasználású jelzáloghitelek dinamikája. A felsoroltak közül a legkockázatosabb a személyi- és áruhitelek növekedése pedig 2007 első félévében éppenséggel élénkült, nem utolsó sorban a háztartásoknak a folyamatban lévő fiskális kiigazításból adódó jövedelemkiesés hatását ellensúlyozandó, fogyasztás-simítási törekvéseivel összefüggésben. A gépjáműhitelezés lendülete viszont számottevően csökkent, ami a már említett valutahatás mellett a gépjárműértékesítés nagyarányú visszaesése mellett következett be.

A nem-pénzügyi vállalatok hitelállományának növekedési üteme továbbra is elmarad a lakossági hitelállományétól, a teljes hitelállományon belüli részesedése azonban még mindig nagyobb. A vállalati hitelüzletág dinamikáját a kiskereskedelmi hitelezés felzárkozó jellegével szemben sokkal inkább a termelési és kereskedelmi folyamat finanszírozási szükségleteinek szerves növekedése határozza meg. A nagyvállalatok finanszírozásában a banki hitelezés számára erős versenyt jelent a közvetlen tőke általi, illetve a külföldi anyavállalatoktól érkező határon keresztüli finanszírozás. A mikro-, kis és középvállalatok viszont az összes hitelállomány több-kevesebb folyamatossággal növekvő részét – 2007 június végén 55%-át – teszik ki. A hitelállomány és összetevőinek alakulása

A hitelállomány növekedésének számottevő lassulása annyiban csalóka jelenség, hogy gyakorlatilag teljes mértékben a forint nagyarányú felértékelődését tükrözi. A valutaátértékelődés hatását kiszűrve a hazai hitelkereslet lendülete valójában nem csökkent, az összes hitelkereslet növekedése pedig némileg élénkült is, a külföldre terjeszkedő bankok külföldre nyújtott hiteleinek gyarapodása következtében. A valutahatást kiszűrve élénkülés mutatkozott az egyéb pénzügyi közvetítők, vagyis elsősorban a pénzügyi vállalkozások 28

számára nyújtott hitelek dinamikájában is (lásd feljebb a 3.2. fejezetet). Csökkenő lakossági reáljövedelem mellett a hitelkeresleti dinamika ilyen mértékű ellenálló képessége természetesen meglepőnek tűnik. Valószínű, hogy utóbbihoz maga a forintfelértékelődés, vagyis a korábbi időszakokban keletkezett devizaadósság állományának leértékelődése is erőteljesen hozzájárult. d. A finanszírozási szerkezet alakulása A bankok betétállománya a 2007 júniussal zárult egy év alatt mindössze 5% körüli mértékben bővült, de ezen belül a lakossági és a vállalati betétekben egyáltalán semmilyen növekedés sem mutatkozott. Jelentős betételhelyezés az elmúlt egy év folyamán csupán a hazai pénzügyi közvetítők, valamint a külföldiek részéről történt.

A betétállománynak a mérlegfőösszegtől jelentősen elmaradó ütemű növekedése következtében a bankoknak nagyrészt más típusú forrásból kell bővülő üzleti expanziójuk finanszírozását megoldaniuk. Növeli a problémát, hogy forrásoldalon a forint alapú támogatott lakáshitelek keresletének visszaesésével párhuzamosan a jelzáloglevél-kibocsátás lendülete is megtört. A jelentkező hiány pótlására egyrészt külföldi anyabankoktól felvett hitelek, illetve betétek állnak rendelkezésre, melyek nyomán tovább növekedett – 2007 júniusban 25%-os volt – a külföldi források aránya. Másrészt gyorsan növekszik a pénzpiaci és egyéb befektetési alapoktól származó források súlya. A bankok ugyanis, nem kevés sikerrel, arra törekszenek, hogy a kamatadó bevezetése, illetve az alapszerű befektetések növekvő népszerűsége miatt elvesztett betéteket a csoportjukba tartozó alapkezelők által kínált termékekkel ragadják meg, és jelentős részben visszaáramoltassák azokat saját mérlegükbe. Harmadrészt növekvő jelentősséggel bír a szavatoló tőke járulékos elemeinek növelése érdekében kibocsátott értékpapírokon keresztül történő forrásbevonás is. Forrásállomány megoszlása a fő tételek között

29

Az Eurótérség bankszektorának mérlegdinamikája Az Eurótérséget az elmúlt félévben a bankszektor eszközállományának gyorsuló növekedése jellemezte, melyet a hitelállomány változatlan dinamikája mellett teljesítettek a hitelintézetek. A hitelállomány dinamikájának stagnálása valószínűleg összefügg a nyugat-európai konjunktúraciklusban a 2006. végi csúcsot követő mérsékelt lassulással. A háztartások esetében mind a fogyasztási, mind pedig a lakáscélú hitelek növekedése lassult, a nempénzügyi vállalatok hitelkeresletében viszont hajszálnyi élénkülés következett be. A mérlegállomány megugrásában az Eurótérségen kívüli eszközök, valamint a rezidens, nem értékpapír és nem-hitel típusú eszközök játszottak kiemelkedő szerepet. Mindez összefügghet azzal, hogy az Eurótérségben – ellentétben a hazai helyzettel – a jelenleg igen szűk hitelkamatrés miatt kevésbé jövedelmező tevékenység. Ennek következében a bankok részint a magasabb jövedelmezőségű fejlődő piacokra terjeszkednek, részint pedig növekvő mértékben hitelderivatívákba fektetnek, illetve vállalati kivásárlásokat és hedge fundokat finanszíroznak. Megfigyelhető, hogy 2007 közepéig mind a lakossági, mind pedig a nem-pénzügyi vállalatoktól származó betétállomány - a hazaival szemben - növekvő ütemben gyarapodik, amely részben az euró kamatláb elmúlt időszakban bekövetkezett emelkedése miatt következhetett be, részben pedig az erős konjunkturális szakaszok szokásos megtakarítási következményeként jöhetett létre.

Forrás: EKB

e. Külföldi állományok, devizapozíció A bankszektornak a külfölddel szembeni követeléseiben és kötelezettségeiben egyaránt enyhe növekedés figyelhető meg. Az eszközoldalon a bankközi betéteknél, a forrásoldalon a saját kibocsátású hitelviszonyt megtestesítő értékpapíroknál jelentkezett a legszembetűnőbb állománybővülés. Az előbbi oka feltehetően az, hogy a pénzügyi csoportok szabad eszközállományuknak vonzóbb kihelyezési alternatívát találtak, az utóbbi pedig a bankszektor terjeszkedésének a hazai forráskínálat által csak részben kielégített finanszírozási szükségletéhez kapcsolódik. Két külföldre terjeszkedő hazai banknak köszönhetően az elmúlt évben a külföldi vagyoni érdekeltségek is jelentősen gyarapodtak.

30

Az előzőekben vázolt folyamatokból következőn tovább nőtt a bankszektor összesített mérlegének devizatartalma. 2007 június végén az összes eszköz 44%-a, illetve az összes forrás 37,4%-a külföldi valutákban denominált tételekből állt. A devizatartalom növekedése azonban a forint legutóbbi felértékelődésével összefüggő módon lefékeződött, a rendszerre hagyományosan jellemző hosszú nettó devizapozíció pedig valamelyest csökkent. Továbbra is elsősorban a svájci frank pozíciókra jellemző, hogy a bankok e valutanemben a növekvő hitelállománytól jelentősen elmaradó mértékű forrással rendelkeznek. A csökkenő hosszú nettó (az összes külföldi valuta a forinttal szemben) pozícióval szemben tovább növekedett a mérlegen belüli összes hosszú nyitott (tehát a külföldi valuták közötti kereszteket is figyelembe vevő) devizapozíció összege. Mindkét nyitottságra hagyományosan jellemző, hogy az azokból fakadó kockázatot a bankok mérlegen kívüli ügyletekkel igyekeztek fedezni. Szembetűnő azonban, hogy 2007 első felében jelentősen növekedett a teljes (mérlegen belüli és kívüli) fedezetlen devizakockázat: a nettó devizapozíció a szavatoló tőke 9%-ára, a nyitott pozíció pedig annak 40%-ára emelkedett. E növekedés ellenére változatlanul igaz, hogy a fedezetlen pozíciókból adódó devizakockázat ezen a szinten mérsékeltnek tekinthető.

f. Lejárati összetétel A bankok növekvő hosszú devizapozícióihoz ugyancsak növekvő mértékű lejárati konverzió társul. A forrás oldalon emelkedik az egészen rövid lejáratú, 0-7 napos, illetve elsősorban a 31-90 napos tételek nettó forrás egyenlege, amit az eszköz oldalon a hosszú, öt éven felüli elemek növekvő aránya ellentételez.

31

A betétek lejárati szerkezetében a kamatadó hatására észrevehető átrendeződés következett be a folyószámla-állományoktól a hosszabb lejáratú lekötött betétek irányába. A betétállomány egy része más befektetési típusba vándorolt, a bankoknál maradt betéteken belül pedig csökkent az egy hónapon belül lejáró állomány aránya a hosszabb lejáratúak javára. Mindazonáltal változatlanul megfigyelhető, hogy a betétállomány átlagos lejárata igen rövid. Ebben bizonyára szerepet játszik a betéti hozamgörbének a jegybanki alapkamat előbb-utóbb várható csökkenése miatti inverzitása, illetve a bankok akciós betétgyűjtési gyakorlata is. A három hónapnál hosszabb lejáratú megtakarításokra a bankok pillanatnyilag nem fizetnek olyan magas kamatot, mint a rövidebb lejáratúakra, a legtöbb betétakció ezért a 3-hónapos lekötésekhez kapcsolódik. Betétállomány lejárati szerkezete

g. A ROE, ROA alakulása, intézményi szóródása A hazai bankrendszer átlagos jövedelmezősége változatlanul magas, de 2007 első felében folytatódott a jövedelmezőség gyengülése, és az egyes szolgáltatók közötti szóródás növekedése. Ennek okai részben a szigorodó versenyfeltételekre, részben a költségvetési kiigazítás hatásaira vezethetőek vissza. A tendencia a tőkejövedelmezőség (ROE) esetében markánsabb, mert a saját tőke a 2007 júniusában zárult egyéves időszakban a mérlegfőösszeghez képest közel kétszeres ütemben növekedett. Emellett az átlagos költség/bevétel mutató szintjében érdemi emelkedés tapasztalható, ami az erőteljes költségexpanzió melletti csökkenő bevételi dinamika számlájára írható. A nagyméretű bankok költség/bevétel mutatója többnyire 50% körül alakul, a közepes és kisméretűeké viszont jelentősen szóródik. Hasonló helyzet tapasztalható a jövedelmezőségi mutatókban is: a legnagyobb nyolc intézmény aggregált súlyozott jövedelmezőségi szintje az átlagot valamivel felülmúlja, a piac többi szereplőjének teljesítménye viszont széles skálán mozog. A negatív eredménnyel rendelkezők többsége újonnan alakult bank, a skála felső végét pedig – elsősorban fogyasztási hitelezésre – szakosodott intézmények képezik.

32

Az évesített ROE és ROA, valamint a cost-to-income mutató alakulása

2007 első felében lendületes tempóban szűkült a kamatrés. A kamatkiadások 2006. első félévéhez képest 1,93%-ponttal, tehát nagyjából az átlagos jegybanki alapkamat emelkedésének megfelelő mértékben növekedtek, a kamatbevételek összege azonban a fokozatos eszközoldali devizásodás miatt mindössze 1,16 százalékponttal nőtt. A kamatrés szűkülésében a fokozódó szolgáltatói verseny, valamint a fiskális kiigazítás eszköz- és forrásoldali hatásai egyaránt jelentős szerepet játszhattak. Folytatódott továbbá az eszközarányos jutalékeredmény mérséklődése, ami nem utolsó sorban az ügynökhálózaton keresztüli értékesítés szerepének növekedésével magyarázható. Az eredménykimutatás tényezői kapcsán kedvező irányú tendenciákról is beszámolhatunk: ROA szemléletben a bankszektor már régóta nem realizált az első félévben az ideihez hasonló eredményt a pénzügyi műveletekkel kapcsolatos tevékenységéből, és 2007 első felében 2006 azonos időszakához képest kevesebb értékvesztés és céltartalékképzés történt. Számottevően nőtt az osztalékeredmény is, mely főként néhány nagy bankcsoporthoz tartozó intézmény leányaitól befolyt osztalék összegét takarja. A bankszektor eszközjövedelmezőségének összetevői az átlagos mérlegfőösszeg százalékában

33

h. Működési költségek alakulása, hálózatfejlesztés Folytatódott a bankok fióknyitási versenye: 2007 első felében 49 új fiókot avattak fel, s ennek megfelelően bővült az állományi létszám, valamint emelkedtek a személyi jellegű kiadások is. Ezzel összefüggésben ROA szemléletben nőttek az általános igazgatási költségek, ami a mérethatékonyság csökkenésére enged következtetni. Az értékesítésben egyre nagyobb hangsúlyt kap az ügynöki hálózat igénybe vétele is, főleg a lakossági hitelezésnél. Évről évre nő továbbá a marketingre fordított összeg, amelynek ellentételeként sorozatban jelennek meg új, egyre összetettebb termékek. A termékinnovációban a csoporton belüli értékesítési szinergiák fokozott kihasználása is nyomon követhető.

i. Az értékvesztési forgalom alakulása 2007 első félévében éves összevetésben érzékelhetően csökkent a nettó értékvesztésből és céltartalékképzésből származó veszteség. A javulás egyértelműen a mérlegen kívüli tételeknek köszönhető. A mérlegen belül emelkedett az elszámolt értékvesztés, amit a lakossági hitelek és egyéb eszközök portfolió-minőségének gyengülése idézett elő. Az értékvesztés-forgalom megbontása mrd Ft Nettó értékvesztés-forgalom - mérlegtételek minősítéséből

2003 2004 H1 -83,7 -34,7 -47,6 -34,7

2004 2005 H1 -81,3 -27,9 -59,1 -21,3

2005 2006 H1 -77,5 -62,1 -56,3 -51,2

2006 2007H1 -142,4 -49,2 -101,2 -55,0

+ nem-pénzügyi vállalatok hitelei + lakosság hitelei + külföldiek hitelei + egyéb eszközök (pl. vagyoni érdekeltségek) + egyéb mérlegtételek

-26,5 -10,7 -1,4 -6,5 -2,5

-17,7 -4,6 -0,1 -9,0 -3,4

-32,0 -10,7 -1,4 -13,8 -1,3

-5,1 -9,8 -2,1 0,9 -5,3

-19,7 -19,4 -5,2 -4,9 -7,0

-28,6 -13,5 -1,8 -1,6 -5,8

-61,2 -26,3 -4,1 -5,0 -4,7

-28,8 -19,8 -1,8 -5,6 0,9

- mérlegen kívüli tételek minősítéséből

-36,1

0,0

-22,2

-6,5

-21,2

-10,9

-41,2

5,8

Nettó értékvesztés állományváltozása - mérlegtételek

n.a -9,5

n.a -27,8

n.a -31,0

n.a -7,7

n.a -24,1

-31,7 -23,9

-38,8 -29,1

-18,5 -16,4

-47,6 24,5 13,5

-34,7 6,5 0,4

-59,1 11,0 17,1

-21,3 10,1 3,4

-56,3 24,7 7,4

-51,2 22,1 5,3

-101,2 51,3 20,8

-55,0 21,4 17,2

-2,1

+ minősítés + értékesítés + egyéb (pl. leírás)

- mérlegen kívüli tételek + minősítés + egyéb

n.a

n.a

n.a

n.a

n.a

-7,8

-9,7

-36,1

0,0

-22,2

-6,5

-21,2

-10,9

-41,2

5,8

n.a

n.a

n.a

n.a

n.a

3,1

31,5

-7,9

A bruttó eszközállományokon belül emelkedik a rossz és kétes minősítésű tételek aránya, ami a nem-pénzügyi vállalatok és a lakosság hiteleinél egyaránt megfigyelhető. A minősített állomány arányának növekedése az elmúlt években gyorsan emelkedő hazai hitelpenetráció, az állományok növekvő átlagos életkora, illetve az idei gyenge gazdasági konjunktúra, a háztartások csökkenő reáljövedelme és a növekvő vállalati csődráta fényében természetes fejleménynek tűnik. Mindazonáltal a nem-teljesítő állományok aránya jelenleg mérsékelt minősíthető.

34

Az MNB hitelezési felmérése1 szerint 2006 második felében a bankok a háztartási szegmensben továbbra is fenntartották agresszív hitelezési politikájukat. A verseny nyomása a feltételek további enyhítését feltételezné, a romló gazdasági kilátások miatt azonban úgy tűnik, hogy a szolgáltatók a növekvő óvatosság felé mozdultak el. 2006 végén a bankok nem terveztek érzékelhető lazítást 2007. első félévére vonatkozóan. 2006 második felét a nagy és középvállalati szegmensben is a hitelezési feltételek változatlansága jellemezte, és a bankvezetők nyilatkozatai alapján 2007-re sem várhatunk ezen területeken jelentős szigorítást. A kis- és mikrovállalkozások hitelezési feltételeiben 2006. második felében sor került bizonyos lazításra, a bankok többsége azonban 2007-re további engedmények bevezetését nem tervezte. A vállalati szegmens kapcsán mindemellett elmondható, hogy az intézmények jellemzően iparág-specifikus tapasztalataik alapján hoznak üzletpolitikai döntéseket. Az Eurótérség bankszektorának értékvesztés-forgalma Az Eurótérség bankszektorainak aggregált értékvesztés-forgalma – szemben a hazaival - mind a lakossági, mind a nem-pénzügyi vállalati hitelek esetében javuló portfolióminőségről tanúskodik. Az értékvesztés alakulása történelmi mélypont közelében áll, ami minden bizonnyal az Eurótérség gazdaságának kedvező konjunkturális helyzetével függ össze.

Forrás: EKB

1

A jelentés 2007 első félévére vonatkozóan még nem került publikálásra, a 2006 végi tendenciákból, és a banki vezetők által 2007 elejét érintő várakozásaiból azonban következtetni tudunk a bankok stratégiájára.

35

j. A tőkeellátottság alakulása 2007 első felében tovább emelkedett a fizetőképességi mutató, átlagosan 11,71%-os szintre. Annak ellenére, hogy a szektor jövedelmezősége mérsékelt ütemben gyengül, a belső tőkeképződés szintje még mindig nagyon magas: jelenleg (a forint erősödésekor) a mérlegfőösszeg növekedésének közel kétszerese, ami természetesen támogatja a tőkemutató egészséges emelkedését. Figyelemre méltó azonban, hogy a devizatételeknek a mérlegben elfoglalt növekvő aránya a tőkemutató alakulását még zárt devizapozíciók mellett is destabilizálja, mert a forint árfolyamának mozgása a mutató számlálóját és nevezőjét aszimmetrikusan érinti. Az elmúlt egy-másfél évben a forint árfolyamának erőteljes volatilitása nyomot hagyott a bankok tőkemegfelelési mutatóján is: 2006 júniusában 281,93as EURHUF árfolyam mellett összesen 13 bank (ebből 6 nagybank), 2007 júniusában 245,9es árfolyam mellett viszont mindössze 7 bank (köztük 3 nagybank) mutatója esett 10% alá.

Megfigyelhető, hogy a szavatoló tőkén belül egyre nagyobb a járulékos tőkeelemek súlya, ami mindeddig döntően egy szolgáltató tőke-, illetve forrásbevonásához kapcsolódóan merült fel. Végül, további fontos körülmény, hogy a bankok köré szerveződött pénzügyi csoportok konszolidált tőkemegfelelése (2006 végén 12,1%) a csoportokba tartozó bankok egyedi szintű fizetőképességénél (2006 végi 10,7%) jóval kedvezőbb képet mutat.

36

4.2. Szövetkezeti hitelintézetek a. A piac intézményi szerkezete A szövetkezeti hitelintézeti szektorban 2007 első felében fokozódott a koncentráció: 2006 végén még 166, júniusában pedig már csak 162 szolgáltató működött. Az intézmények számának csökkenése egyrészt a saját tőkére vonatkozó jogszabályi küszöb – 2007-ben 200 millió, 2008-tól 250 millió forint – emelkedésének, másrészt a hitelintézetek között erősödő verseny nyomásának tulajdonítható. Nem zárható ki, hogy hasonló tendencia a jövőben is érvényesül majd, mert a 2008-ra előírt minimális tőkeszintnek a jelenlegi tőkefeltöltöttség alapján 19 szolgáltató nem felel meg. A szövetkezeti hitelintézetek számának és mérlegfőösszegének alakulása

b. A mérlegdinamika, eszközszerkezet alakulása A hitelintézeti szektorban érvényesülő szolgáltatói verseny hatásai a szövetkezeti hitelintézeteknél még egyértelműbben megfigyelhetőek, mint a bankok esetében. A forrásoldalon jelentősen lassult a meghatározó jelentőségű betétállomány növekedési üteme, a hitelezési tevékenység dinamikája pedig hosszabb idő óta rendszeresen elmarad az intézményi hitelpiac expanziójának átlagos ütemétől. E tendencia jól magyarázható a bankok méretgazdaságossági előnyeivel, amennyiben egy takarékszövetkezet – méretéből adódóan kevesebb forrást tud marketingtevékenységre, illetve értékesítési csatornáinak bővítésére fordítani, mint bármely jelentősebb méretű bank. A szövetkezetek helyzetét nehezíti a bankok 2005-től kezdődően tapasztalható fióknyitási láza, mellyel csökken, vagy megszűnik a szövetkezeteknek az a versenyelőnye, hogy ügyfeleik közelében helyezkednek el és a helyi ügyfelek igényeire hatékonyan tudnak reagálni.

Az említett hosszabb távú trend ellenére a szövetkezetek hitelállománya a 2007 júniussal zárult egyéves időszakban viszonylag gyorsan, a banki hitelexpanziót megközelítő ütemben növekedett. Ez a teljesítmény azonban azért jöhetett létre, mert a szövetkezeti hitelállomány csaknem egészében forinthitelekből áll, s így az elmúlt időszakban bekövetkezett forintfelértékelődés valutahatása az állományt érdemben nem érintette. Tranzakciós adatok szerint azonban jól látható, hogy a szövetkezeti hitelexpanzió a megelőző időszakok

37

gyakorlatához hasonlóan jelentősen elmaradt a bankok eredményeitől, mégpedig úgy, hogy az ütemkülönbség főként a kiskereskedelmi hitelezésben érhető tetten. Ez annak ellenére is igaz, hogy a fogyasztási hitelek iránti fokozott keresletnek köszönhetően az összes lakossági hitel is mérsékelten gyorsuló ütemben nőtt A vállalati hitelek állománya ugyancsak enyhén élénkülő ütemben bővült.

A szövetkezeti szolgáltatók egyik legfontosabb versenyhátránya a devizaüzletág alacsony részarányából, illetve számos szolgáltató esetében teljes hiányából származik. Az utóbbi időben azonban egyre több szövetkezet ismeri fel a devizaüzletben rejlő lehetőségeket. Ennek megfelelően alacsony szintről lendületes növekedés mutatkozik a szövetkezeti hitelintézetek devizahitelezési tevékenységénél, mind a lakossági, mind a vállalati szegmensben. 2006. júniusában 17, decemberben 31, 2007. június végén pedig már 45 intézetnél lehetett devizahitelt igényelni. A devizahitelezésbe történő bekapcsolódás egyértelműen támogatta a hitelezési tevékenység 2007 eleji élénkülését, miközben a forint alapú hitelezés korábbi dinamikája a hitelpiac általános trendjének megfelelően tovább csökkent. A hitelezési termékpaletta szélesítésének hatása az egyéni növekedési mutatókon is nyomon követhető: míg a devizahitelezésből kimaradók 2007. júniusában év/év alapon átlagosan 7,2%-os, erőteljesen szóródó eszköznövekedést értek el, addig a devizahitelezésbe bekapcsolódók átlagos növekedési mutatója 10,9%-os volt.

A fenti jelenség másik oldala az, hogy a devizahitelezésnek a szövetkezeti körben történő terjedése a helyi ügyfelektől gyűjtött betétállománnyal finanszírozott forinthitelezéshez képest magasabb szintű, valuta- és likviditási kockázatot testesít meg. Kérdéses, hogy a devizaüzletágba bekapcsolódott viszonylag nagyszámú szövetkezet mind rendelkezik-e tartósnak tekinthető devizaforrásokkal, illetve a valutakockázat kezeléséhez szükséges szakértelemmel.

38

c. A finanszírozási szerkezet alakulása A szövetkezeti hitelintézetek forrásállományát továbbra is a betétállomány uralja, az elmúlt éveket azonban az állomány döntő hányadát képező lakossági betétek bővülésének a bankok esetében tapasztalthoz hasonló, bár annál kisebb mértékű csökkenése jellemezte. Annak ellenére, hogy a szövetkezetek forrásállományuk 86%-át kitevő betéteket szinte teljes egészében forintban gyűjtik (jelenleg mindössze 4 intézet rendelkezik devizabetétállománnyal), az eszközoldalon pedig gyorsuló ütemben növekszik a devizában denominált hitelek aránya, a szektor a mérlegen belül zárja devizakockázatát. A devizahitelezést ugyanis hitelintézetektől felvett deviza alapú kölcsönökből finanszírozzák, és a szóban forgó állomány bővülése pótolja a betétállomány lassuló növekedése miatt keletkező forráshiányt is. Forrásállomány megoszlása a fő tételek között

d. A ROE, ROA alakulása, intézményi szóródása 2007 első félévében az elmúlt év azonos időszakához viszonyítva mérséklődött a szektor saját tőke és eszközalapú jövedelmezősége is. Az elmúlt évek tapasztalatai szerint a jövedelmezőség csökkenése hosszabb távú érvényesülő tendenciának tekinthető.

Szembetűnő a jövedelmezőségi mutatóknak az egyes szövetkezeti szolgáltatók közötti fokozódó szóródása, főleg a saját tőke alapú mutató tekintetében, melynek alakulását a jogszabályi tőke-követelmény változása is befolyásolja. A skála alján lévő 20-30 szolgáltató esetében mindez jelentős kockázatot képvisel, hiszen negatív, illetve csekély belső tőkeképződés mellett kérdéses, hogy az adott szolgáltató a piaci részesedése megtartásához szükséges tőkét honnan teremti majd elő.

39

A bankszektorhoz hasonlóan a szövetkezeti hitelintézeteknél is megfigyelhető a kamatmarzs szűkülése. E tendencia a takarékszövetkezeteknél – a forinthitelek magasabb aránya miatt – erősebb mint a bankok esetében, mert a kamatmarzs a forint alapú hiteleknél jelenleg jobban csökken, mint a deviza alapúaknál, és a kamatozó devizatételeknek az eszközállományon belüli aránya még a devizahitelezés megugrása ellenére sem jelentős. Figyelemre méltó emellett, hogy a szövetkezeti szektor eszközjövedelmezősége a bankszektor átlagának csupán mintegy felét éri el. Ennek fő oka a működési költségek eszközarányosan magas szintje, ami a szektor egészében kiterjedt módon érvényesül. E jellegzetesség a szövetkezeti szolgáltatók viszonylag kicsi üzletméretének a számlájára írható. A szövetkezeti hitelintézetek eszközjövedelmezőségének összetevői az átlagos mérlegfőösszeg százalékában (évesített adatok)

e. Értékvesztési forgalom alakulása A nettó értékvesztés-forgalomban 2007 első félévében, éves összevetésben nem következett be érdemi változás, az ilyen címen elszámolt veszteség hajszálnyival csökkent. Az adatokat jobban szemügyre véve kitűnik, hogy mindez a mérlegen kívüli tételek értékvesztés állományának csökkenése mellett következett be. A mérlegen belül, a lakossági és vállalati hiteleken az elszámolt értékvesztés egyaránt mérsékelten emelkedett.

40

Az értékvesztés-forgalom megbontása mrd Ft Nettó értékvesztés-forgalom - mérlegtételek minősítéséből

2003 2004 H1 -7,0 -2,6 -7,4 -3,2

2004 2005 H1 -5,9 -3,0 -6,7 -3,5

2005 2006 H1 -7,5 -2,7 -7,3 -3,3

2006 2007H1 -8,7 -2,8 -12,0 -4,3

+ nem-pénzügyi vállalatok hitelei

-4,0

-1,5

-3,6

-1,8

-4,6

-2,0

-7,9

-2,5

+ lakosság hitelei

-2,5

-1,4

-2,4

-1,5

-2,1

-1,1

-2,2

-1,4

+ egyéb mérlegtételek

-0,9

-0,3

-0,7

-0,2

-0,7

-0,3

-1,9

-0,4

- mérlegen kívüli tételek minősítéséből

0,4

0,6

0,7

0,5

-0,2

0,6

3,3

1,5

Nettó értékvesztés állományváltozása - mérlegtételek

n.a -4,6

n.a -1,1

n.a -2,0

-2,3 -1,9

-2,4 -1,2

-0,9 -0,5

-1,6 -4,1

0,5 -0,2

+ minősítés

-7,4

-3,2

-6,7

-3,5

-7,3

-3,3

-12,0

-4,3

+ értékesítés

0,7

0,5

1,0

0,6

2,0

0,7

2,2

1,4

+ egyéb (pl. leírás)

2,1

1,7

3,7

1,0

4,1

2,0

5,7

2,7

0,7

- mérlegen kívüli tételek

n.a

n.a

n.a

-0,3

-1,2

-0,4

2,5

+ minősítés

0,4

0,6

0,7

0,5

-0,2

0,6

3,3

1,5

+ egyéb

n.a

n.a

n.a

-0,8

-1,0

-1,0

-0,8

-0,8

Az értékvesztés-forgalom további emelkedésére utalhat a nettó eszközállományokon belüli rossz és kétes minősítésű tételek arányának növekedése, mely a nem-pénzügyi vállalatok és a lakosság esetében egyaránt megfigyelhető. Ugyancsak figyelemre méltó, hogy az értékvesztésből és céltartalékolásból származó veszteségek az egyes intézmények között igen széles skálán szóródnak. Az értékvesztés alakulása jó statisztikai magyarázó tényezőként szolgál az egyes szolgáltatók eszközjövedelmezőségi szintjének alakulásához.

f. Tőkellátottság A szektor átlagos fizetőképességi mutatója – 2007. júniusban 15,03% volt – megfelelő tőkeellátottságáról tanúskodik, de az év végére a tovább emelkedő saját tőke követelmény miatt a szolvencia további emelkedése valószínűsíthető. Egyedi szinten azonban a mutató széles skálán szóródik. Négy intézmény 2007 júniusában a kötelező 8% alatti szolvenciamutatót jelentett, és ezek sajáttőke-szintje sem tesz eleget a jogszabályi előírásoknak. 15 további szövetkezet saját tőkéje elmarad a 2008-ra előírt 250 millió forintos jogszabályi minimumtól, és ezek egy részének belső tőkeképződése előreláthatólag nem lesz elegendő az elvárt tőkeszint eléréséhez.

41

A szövetkezetek szavatoló tőkeállománya összetételét tekintve túlnyomóan alapvető tőkeelemekből áll, amelyek ugyancsak túlnyomóan belső tőkeképződésből, vagyis eredménytartalékból, illetve a mérleg szerinti eredményből töltődnek fel. A nem megfelelő jövedelmezőséggel rendelkezők, melyek száma a hitelpiaci és betétgyűjtési verseny következtében növekszik, előbb-utóbb szembekerülnek azzal a döntési helyzettel, hogy az üzletmenet zökkenőmentes folytatása érdekében megemelik a jegyzett tőkét, vagy beszüntetik tevékenységüket, illetve beolvadnak más szolgáltatóba.

42

4.3. Pénzügyi vállalkozások a. A piac intézményi szerkezete 2004 218

Pénzügyi vállalkozások száma

2005 215

2006H1 231

2006 235

2007H1 2392

A pénzügyi vállalkozások szektorában a szolgáltatói populáció továbbra is folyamatosan növekszik. A 2007 első felében újonnan alapított pénzügyi vállalkozások a megelőző időszakban jellemző pénzügyi lízing (így különösen lakáslízing) helyett egyre inkább a hitelnyújtási tevékenység különböző formáit, illetve a termelő eszközök lízingjét jelölték meg, mint végezni kívánt tevékenységet. A populáció bővülésében az is szerepet játszik, hogy a különböző tevékenységekre (ingatlanlízing, gépjármű-lízing, faktoring, záloghitelezés, stb.) az egyes pénzügyi csoportok, cégek külön-külön alapítanak pénzügyi vállalkozásokat, mivel az egyes területek eltérő szakértelmet igényelnek. A tulajdonosi hátteret tekintve a pénzügyi vállalkozások 33%-a tartozik valamilyen pénzügyi csoporthoz. Ezen vállalkozások mérlegfőösszege 1987 milliárd forintot tesz ki, ami a szektor 86%-át jelenti. Ennek alapján a pénzügyi csoporthoz tartozó vállalkozások továbbra is a szektor meghatározó erejének tekinthetők. b. Az üzletméret növekedése Időszak végi állományok mrd HUF Mérlegfőösszeg Ügyfélkövetelések bruttó értéken Hitelintézetekkel szembeni kötelezettségek Saját tőke Adózott eredmény

2007H1/ 2007H1/ 2006 2007H1 2006H1 2006 2200,0 2316,1 101% 105%

2004 2005H1 1636,2 1776,8

2005 2013,5

2006H1 2293,9

1465,0

1607,2

1836,8

2088,7

2023,1

2079,3

100%

103%

1371,6 129,8 35,4

1495,8 154,5 20,5

1700,4 156,2 35,7

1953,0 181,2 24,2

1831,1 184,2 34,1

1908,8 217,4 29,6

98% 120% 122%

104% 118% 87%

A pénzügyi vállalkozások mérlegfőösszege éveken keresztül töretlenül és gyorsan emelkedett; 2005 végén az expanzió éves üteme 23%-ot tett ki. 2006 második felében azonban a lendület megtört, sőt némiképpen visszaesett a mérlegfőösszeg értéke. 2007 első hat hónapjában a mérlegfőösszeg ismét lassan bővült, a júniussal zárult egyéves időszakra vonatkozóan azonban mindez csupán stagnáló eszközállományhoz volt elegendő. E jelenség értékelésekor figyelembe kell venni, hogy a mérlegben a devizatételek aránya 70-75% körül mozog, és a jelentősebb árfolyammozgások a mérleg növekedésére számottevő hatással vannak. Az említett átértékelődési hatást kiszűrve, vagyis tranzakciós bázison a 2007 közepi éves növekedés 10-15% közötti értéket vesz fel. Ez egyrészt azt jelenti, hogy a pénzügyi vállalkozások üzleti expanziója a folyamatban lévő makrogazdasági kiigazítás körülményei által jól magyarázható módon jelentősen lassult. Másrészt viszont azt is, hogy a vállalkozások továbbra is képesek voltak a hitelpiacon mutatkozó összkereslet-növekmény jelentős részét megragadni, mégpedig a szövetkezetek átlagát valamelyest meghaladó, de a bankok átlagától valamelyest elmaradó sikerességgel. 2

A pénzügyi csoportokhoz tartozó egyik vállalkozás nem teljesítette a 2007. második negyedéves adatszolgáltatást, így erre a negyedévre a vállalkozás adataival nem tudtunk számolni.

43

c. Ügyfélkövetelések A pénzügyi vállalkozások eszközeinek hagyományosan és nagy stabilitással mintegy 90%-át adja az ügyfelekkel szembeni követelések nettó értéke. Ebből következően az ügyfélkövetelések dinamikája a mérlegfőösszeggel csaknem teljesen párhuzamosan alakul. Így a 2006 végi visszaesést a lakossági szektorban, a gépjármű-finanszírozásban bekövetkezett keresletcsökkenés, illetve a forint erősödésének a korábbiakban keletkezett állományokat sújtó átértékelődési hatása hozta létre. A 2007 első félévi tranzakciós alapú növekedés motorja ügyféltípus alapján fele-fele arányban a nem pénzügyi vállalatok és a lakosság volt, a valutaárfolyamok pedig ismétlődően negatív állományi hatást fejtettek ki. Az elmúlt fél évben a lakossági ügyfeleknek az ügyfélköveteléseken belüli aránya 50% alá süllyedt, a nem-pénzügyi vállalkozások részesedése pedig érdemben növekedett. Ez elsősorban a lakossági gépjármű-vásárlás visszaesésének a következménye. A vállalati hitel, faktoring és termelő-eszköz, ezen belül haszongépjármű-lízing térnyerése keresleti oldalról hasonlóan jól magyarázható, tekintettel az erősen teljesítő exportágazatokhoz kapcsolódó, illetve az EU-támogatások társ- és előfinanszírozási szükségleteiből származó keresletre. Ügyfélkövetelések megoszlása 100%

2500

300

90%

2000 1500

80%

Deviza

70%

HUF

250 200

60%

1000

150

50%

30%

100 50

20%

0

40%

2005H1 Nem pü. vállalatok

2005

2006H1

Lakosság

2006

Egyéni vállalkozások

2007H1 Egyéb

CHF

Forrás: MNB

10%

.0 jú l 6 . a u 06 g s z e .0 6 p t. o k 06 t. n o 06 v .0 de 6 c .0 ja n 6 fe b .0 7 r m á . 07 rc . á p 07 r. m á 07 j .0 jú n 7 . 07

0

EUR

0% 2005H1

2005

2006H1

2006

jú n

500

2007H1

A pénzügyi vállalkozásoknál – a hitelintézetekhez hasonlóan – a deviza alapú ügyfélkihelyezések aránya évek óta jóval meghaladja a forint alapúakat. A deviza alapú állomány aránya 2007 első félévének végén 79%-ot ért el. A forint alapú ügyfélkövetelések a rövid lejáratú, 12 hónap alatti futamidő esetén jellemzőek, minden bizonnyal nagyrészt a valutaárfolyamok volatilitásából fakadó kockázat elkerülése érdekében. Ügyfélkövetelések megoszlása a lejárati idő alapján

Ügyfélkövetelések megoszlása 2 500

100%

2 000

80% 12 hónap alatt

60%

36 - 12 hónap között 60 - 36 hónap között

40%

60 hónap felett 20%

mrd HUF

m rd H U F

Az euró és a sváci frank árfolyamának változása középárfolyam forintban

Ügyfélkövetelések megoszlása

1 500 1 000 500 0 2006H1

0%

2006H1

2006

2007H1

Gépjármű finanszírozás

2006

Ingatlan finanszírozás

2007H1

Egyéb

Lejárat szerint elmondható, hogy az éven belüli ügyfélkövetelések aránya stabilan 25% alatt mozog, a hosszú, 60 hónap feletti lejáratú állomány részesedése viszont jelentősen és gyorsan

44

növekszik, elsősorban a gépjármű-finanszírozás lazuló feltételeinek és az ingatlanlízing terjedésének köszönhetően. c.1. Gépjármű-finanszírozás A gépjármű-finanszírozás továbbra is a pénzügyi vállalkozások fő tevékenysége, amely 2007 június végén az összes ügyfélkövetelés 68%-át tette ki. A gépjármű-üzletág súlya és jelentősége azonban az utóbbi időszakban érdemben mérséklődött. Új autó eladások alakulása Magyarországon

Az új autó eladások alakulása - előző év = 100%

110 000

110%

db

105 000 100 000

100%

95 000

90%

90 000

80%

85 000

70%

80 000

60%

75 000 2004H1

2005H1

2006H1

2007H1

50% 2005H1

Forrás: MGE

2006H1

2007H1

A gépjármű-üzletág térvesztése főként a háztartások gépjármű-vásárlásainak 2006 második félévi és idei drasztikus csökkenésével függ össze. Elsősorban az új autó vásárlások estek vissza, a 2005. évi átlagos szinthez képest mintegy 15-20%-al. Valamelyest nőtt a használt autók belföldi vásárlása, illetve importja, aminek hatása a finanszírozás szerkezetének eltolódásában és megnyilvánult. Gépjármű finanszírozás alakulása a pénzügyi vállalkozásoknál

Lakossági gépjármű-finanszírozás megoszlása 1 800

1000 900 800

1 600

600 500

Pénzügyi vállalkozások gépjármű finanszírozása

400 300

mrd HUF

700 mrd HUF

1 400

Banki gépjármű-hitelek

1 200

Nem pü. Vállalatok

1 000

Lakosság

800

Egyéni vállalkozók

600

Egyéb

400

200 100

200 Forrás: MNB, PSZÁF

0 2006 H1

2006

2007H1

0 2006H1

2006

2007H1

A pénzügyi vállalkozások termékeivel szemben alternatívát jelentenek a banki gépjárműhitelek is, vagyis a pénzügyi vállalkozásoknak nem csak a szűkülő kereslettel, hanem más szektorból érkező versenytársakkal is szembe kell nézniük. Az élesedő verseny hatása azonban elsősorban nem az árakban, hanem a nem árjellegű finanszírozási feltételekben érezhető. A vállakozások csökkenő önrészek és hosszabbodó futamidők mellett finanszíroznak egyre kisebb és instabilabb értékű eszközöket, tekintettel a használt gépjárművek növekvő részarányára. A folyamatosan élesedő verseny olyan konstrukciókat hív életre, amelyekkel azok az ügyfelek is gépkocsihoz jutnak, akik valójában nem engedhetik meg maguknak a havi törlesztés mellett a fenntartási költségekkel (benzin, szerviz, súlyadó, stb.) is járó autókat. A korábbi no-casco termékek után megjelentek a 120 hónapos és annál hosszabb futamidejű konstrukciók, amelyek 2006-ban váltak nagyon népszerűvé és azóta is töretlen a kedveltségük, köszönhetően az alacsony, vagy éppen 0%-os kezdőrészletnek és a viszonylag alacsony havi törlesztőrészletnek. A megszorító intézkedésekre reagálva alakították ki a gépjárműkereskedők az olyan termékeket, amelyeknél az első egy-két vagy három év alatt a 45

törlesztőrészlet csekély, 20-30 ezer forint körül mozog, illetve az alatti. E feltételek rövid távon kedvezőnek tűnnek, de amennyiben a megszorító intézkedések hosszabb hatásúnak bizonyulnak, előfordulhat, hogy a kedvezményes évek után az adósnak akkora törlesztőrészletet kellene visszafizetnie, amelyre nem lesz képes. Az ilyen termékekből fakadó kockázat jelentősnek tekinthető. Az új autó eladások számának csökkenése mellett további gondot okoz a gépjárműkereskedőknek a nem törlesztő adósoktól visszavett autók elértéktelenedése is. 2007 első félévben a finanszírozók összesen 20-25 ezer lízingelt gépkocsit vettek vissza az adós nemteljesítése miatt, ami a 2006-ban összesen visszavett 40 ezer gépjárműhöz képest nyilvánvaló emelkedést jelent. A lízingcégek jellemzően 60-90 napos késés után indítják meg az autó visszavételéhez kötődő eljárásokat. A visszavett gépjárművek értékesítése azonban az amúgy is nyomott piaci feltételek mellett nem könnyű. Erre tekintettel a finanszírozók jellemzően keresik a lehetőséget, hogy az adós részéről a hiteltörlesztés folyamatosságát visszaállítsák. c.2. Ingatlan-finanszírozás Ingatlan-finanszírozás alakulása a pénzügyi vállalkozásoknál

Ingatlan-finanszírozással foglalkozó pénzügyi vállalkozások száma

250 80 70 60 50

mrd HUF

200

40 30 20 10 0

Nem pü. vállalatok

150

Lakosság

100

Egyéni vállalkozók Egyéb

50 0 2006H1

2006

2007H1

2006H1

2006

2007H1

Az ingatlan-finanszírozás az elmúlt másfél évben jelentősen és töretlenül bővült. Az e területhez kapcsolódó követelésállomány egy évvel korábbi értékhez képest 30%-kal, 2006 év végéhez képest 16%-kal bővült. Az ingatlan-finanszírozást közel egyforma mértékben veszik igénybe a lakosság és a nem pénzügyi vállalatok. Lakossági oldalról az elmúlt időszakban a lakásfelújítási hitelek, illetve a nagy értékű ingatlanok iránti kereslet erősödött. Ez utóbbinak egyik oka, hogy míg a kamatadót már bevezették, az ingatlanadóval kapcsolatban még nem született konkrét döntés, illetve a 2006-ban az első értékesítés korábbi 25%-os Áfa-kulcsa 20%-ra mérsékelődött. A pénzügyi vállalkozások ingatlan-finanszírozásának területén a nem pénzügyi vállalatok között egyre több az ingatlanfejlesztő vállalkozás. E körben 2007-ben jelentős hitelkereslet mutatkozott, ezúttal feltehetően már a következő ingatlanpiaci fellendülésre számító fejlesztésekkel kapcsolatban. A lakáslízinggel kapcsolatban az adósok részéről érdemi mértékű nem-teljesítés még nem merült fel, ami részben a szóban forgó szerződések jellemzően fiatal korával, részben pedig a nem-fizetés vagyoni következményeinek jelentős súlyával magyarázható. d. Egyéb tevékenység A pénzügyi vállalkozások a gépjármű- és ingatlan-finanszírozás mellett többek között faktoring tevékenységet, flottafinanszírozást, gép-, berendezés- és IT eszközlízinget, haszonjármű-lízinget végeznek. A személygépkocsi- és az ingatlan-lízing mellett egyre inkább nő a haszonjármű, a termelőeszköz és berendezés lízingjének súlya is. A különböző

46

EU-pályázatok szempontjából fontos a vállalkozóknak és a termelőknek, hogy a gépek finanszírozását a pénzügyi vállalkozások a banki termékek esetében a megszokottnál kisebb kiegészítő fedezet bevonásával tudják megoldani. A pályázatoknál a két éven belül megtérülő beruházásokhoz a pénzügyi lízinget ajánlják, hosszabb megtérülési időnél, illetve mezőgazdasági pályázatoknál az eszközfinanszírozási kölcsön versenyezhet a bankhitellel. A lízingpiac egyéb tevékenyégeinek aránya a teljes piacon belül 35

%

30 25

Haszonjármű

20

Gép, berendezés, IT

15

Egyéb

10 5 0 2005

2006

2007H1

Forrás: Lízingszövetség

A faktoring-állományon belül a folyó faktoring 2007 első félévi értéke 100 milliárd forintot tett ki, ami az egy évvel korábbi értékhez képest 26%-os növekedést, az év végihez képest viszont 10%-os csökkenést jelent. A követeléskezelésre megvásárolt állomány 2007 júniusban 40 milliárd forint értékű volt, amely mind az egy évvel korábbi, mind az év végi értékhez képest növekedést jelent. e. Portfolióminőség Mind a pénzügyi lízing, mind a kölcsönügyletek tekintetében évek óta stabil a lejárt állomány aránya: az előbbi esetében 4%, az utóbbinál pedig 7-8% körül mozog. Az egy éven belüli késésű állomány aránya évről-évre növekszik: a lízingnél 2007 júniusban 69%, a kölcsönnél pedig 54%-os volt. A rövid lejáratú késedelmes állomány térnyerése jelentős részben azzal a gépjármű-finanszírozás körében követett gyakorlattal függ össze, hogy a nem fizető adóstól a hitelező két-három hónapos késedelem elérése után visszaveszi az egyébként zálogtárgyként lekötött gépjárművet. Az ilyen esetek nagyobb részében a szerződés teljesítésének folyamatossága előbb-utóbb helyreáll, a kisebb részben viszont a gépjármű véglegesen a hitelező tulajdonába kerül. A lefoglalt gépjármű azonban az amúgy is nyomott gépjárműpiacon jó eséllyel nem azonnal, vagy csak veszteség realizálásával értékesíthető. A faktoring tevékenységen belül a folyó faktoring 2007 közepén, beszerzési értéken 100 milliárd forintot tett ki és ennek 78%-a a nem lejárt állományhoz tartozott. Ez utóbbi mind éves, mind féléves összehasonlításban romlást jelez. 2006 első félévének végén a lejárt állomány aránya 10%-os, 2006 végén pedig 15%-os volt. Idén júniusban a lejárt állományon belül az egy hónapon belüli késésű állomány 8 milliárdot tett ki, az éven túli pedig 4 milliárd forintot, vagyis a lejárt állománynak a késedelem tartóssága szempontjából vett összetétele nem változott jelentősen. A lejárt állomány növekedését számos környezeti tényező befolyásolja. Így például a csődráta az elmúlt időszakban nőtt és a körbetartozások továbbra is gondot jelentenek, valamint a kiskereskedelemben tevékenykedő nagy áruházláncoknál tapasztalható hosszú fizetési idő sem változott. A követeléskezelésre megvásárolt faktoring állomány 2007 júniusban beszerzési értéken 40 milliárd forintot tett ki. Ebből mindössze 1 milliárd forint a nem lejárt követelések állománya, és a hat hónapot meghaladó késésű állomány jelenti a követeléskezelésre megvásárolt faktoring követelés 90%-át. 47

f. Hitelintézetekkel szembeni kötelezettségek A magyar, illetve külföldi székhelyű hitelintézetekkel szembeni kötelezettségek a pénzügyi vállalkozások forrásainak 82%-át adják, a források 9%-a pedig a saját tőke. A szektor tevékenységét túlnyomó részben a tulajdonos hitelintézetek finanszírozzák. A hitelintézetekkel szembeni kötelezettségek 2007 első félévének végén 1909 milliárdot tettek ki, ami az egy évvel korábbi értékhez képest 2%-os csökkenést, míg az év végéhez képest 4%-os növekedést jelent, követve az ügyfélkövetelések mozgását.

mrd HUF

A hitelintézetekkel szembeni kötelezettségének alakulása szektorszinten és ezen belül a pénzügyi csoporthoz tartozó pénzügyi vállalkozások aránya 2 500

100%

2 000

80%

1 500

60%

1 000 500

Hitelintézettel szembeni kötelezettség

40%

Pénzügyi csoporthoz tartozók aránya

20%

0

0% 2005H1

2005

2006H1

2006

2007H1

A nyilvántartott 239 pénzügyi vállalkozás közül összesen 28 olyan volt, amelyeknek a saját tőkéje 2007 június végén elmaradt a jogszabályban meghatározott 50 millió forintos minimum-követelménytől. 2006 végén huszonöt ilyen vállalkozás volt az akkori összesen 235-ből, a követelményeket megsértő vállalatok száma és aránya tehát valamelyest nőtt, de érdemben nem változott. g. A jövedelmezőség alakulása A pénzügyi vállalkozások jövedelmezősége a teljes pénzügyi szektor szintjén hagyományosan kiemelkedő, és mind a bankok, mind a takarékszövetkezetek jövedelmezőségét meghaladó mértékű. Ez a helyzet 2007 első felében továbbra is fennmaradt, sőt, a tőkejövedelmezőség szintje a többéves összevetésben kivételesnek tűnő 2006. évi visszaesést követően ismét emelkedett. Az eredménykimutatatás fő sorai Mrd HUF Kamatkülönbözet Szokásos üzleti tevékenység eredménye Rendkívüli eredmény Adózás előtti eredmény Adózott eredmény Mérleg szerinti eredmény

2006H1 85 32 -2 30 24 24

2007H1 82 37 0 36 30 30

2007H1/ 2006H1 97% 115% 12% 121% 122% 122%

A pénzügyi vállalkozások adózott eredménye 2007 első félévében 30 milliárd forintot tett ki, ami 22%-kal magasabb az egy évvel korábbi eredménynél és elsősorban az egyéb pénzügyi szolgáltatásból, illetve az üzleti tevékenységből származó egyéb bevételek növekedésének köszönhető. A teljes szektor adózott eredményét tekintve, annak 46%-a a pénzügyi

48

csoporthoz tartozó vállalkozásoknál realizálódott. A féléves adózott eredmények értékelésével kapcsolatban azonban indokolt némi óvatosság, mert azokat némiképp torzítja egy, az értékvesztés elszámolásával kapcsolatos szezonalitás. Eszerint a pénzügyi csoporthoz nem tartozó pénzügyi vállalkozások esetében az értékvesztés megképzése adózási okokból évente egyszer, jellemzően év végén történik, a pénzügyi csoporthoz tartozó vállalkozások esetében viszont az értékvesztés képzése negyedévente történik. ROE értékek eloszlásának alakulása

Féléves eredményadatok alakulása 120

30% 25% 20%

ROA

15%

ROE

10% 5% 0% 2005H1

2006H1

2007H1

pénzügyi vállalkozások szám

35%

100 80 2006

60

2007H1

40 20 0 <-250

-250< <-50

-50< <0

0< <25

25< <50

50< <100

100<

A ROE (adózott eredmény/átlagos saját tőke) tekintetében 2007 első felében összesen 79 pénzügyi vállalkozás, ezen belül 30 pénzügyi csoporthoz tartozó, vagyis a szektor egyharmada ért el a szektorátlagot meghaladó értéket. A ROA értékekre nézve a hasonló eredményt elérő vállalkozások száma 93 volt. A jövedelmezőség szempontjából nem lehet külön kiemelni egyik tevékenységi kört sem, a nyereséges pénzügyi vállalkozások között egyaránt vannak lízingcégek, hitelezéssel, záloghitelezéssel, illetve faktoring tevékenységgel foglalkozó vállalkozok is. Veszteséges működés 49 vállalkozás esetében volt tapasztalható, és ezek között 13 olyan pénzügyi vállalkozás van, amely egy éven belül kezdte meg működését. A fennmaradó 36 vállalkozás között jelentős azoknak az aránya, amelyek hitelezéssel, illetve lízinggel foglalkoznak, és kisebb számban előfordulnak faktoring tevékenységgel foglalkozó pénzügyi vállalkozások is.

49

4.4. Biztosítók a. Nemzetközi események A biztosítási szektorban világszerte folytatódnak a felvásárlások. A nagy nyugat-európai biztosítótársaságok 2007 első hat hónapjában is folytatták akvizícióikat. A közép-keleteurópai régió mellett az új célpiacok egyre inkább keletebbre tolódnak, Oroszország, India és Kína felé, ahol még nagyon alacsony a penetráció. A német Allianz az elmúlt időszakban szerezte meg az orosz Progress-Garant biztosítót a szintén orosz Rosno biztosító mellé, és felmerült a cseh Ceská Pojistovna és a szerb DDOR megvásárlása is. Az Uniqa a bolgár Vitosha biztosító 31 százalékos tulajdonrészét vásárolta meg. A Groupama felvásárolta az egyik vezető francia hitelintézet, a Credit Agricole görögországi leánycégét. A magyar Union Biztosító anyavállalata, a Wiener Städtische csoport egyik többségi tulajdonában lévő cégén keresztül megvette a török Ray Sigorta A. S. biztosító 58%-át, és Albániában is biztosító vásárlását tervezi. A Generali felvásárolta a BAWAG két biztosítási leányát, illetve többségi tulajdonrészt szerzett Csehország piacvezető biztosítójában, a Ceská Pojistovnában. Az Aviva Törökországot szemelte ki további terjeszkedési célnak. Eleddig már több török hitelintézettel hozott létre közös vállalatot, hogy ezeken keresztül értékesítse életbiztosítási termékeit. Az Aviva másik célországa Románia, ahol elsősorban az újonnan induló önkéntes nyugdíjpénztári szolgáltatások piaca jelent vonzerőt. b. A piac intézményi szerkezete A magyar szolgáltatói piacon folytatódik a biztosítók szektoron túli terjeszkedése. A tőkeerős biztosítók jellemzően az átlagon felüli jövedelmezőségű kiskereskedelmi hitelezés irányában expandálnak. Ebbe az irányzatba illeszkedett 2006-ban az Allianz Biztosító hazai bankalapítása, illetve az Aegon pénzügyi vállalkozásának létrehozása is. 2007 első felében a francia Axa Biztosító megkezdte az Ella Bank felvásárlását. Az Uniqa Biztosító pedig részesedést szerzett egy, a pénzügyi csoportjába tartozó és vagyonkezeléssel foglalkozó pénzügyi vállalkozásban. Azok a biztosító társaságok, amelyek még nem tagjai valamely, a hazai piacon is tevékenykedő pénzügyi csoportnak, a gazdaság más szereplőivel törekednek hosszú távú együttműködésre. Stratégiai együttműködési megállapodásokat kötnek hipermarketekkel, képviseleti szervezetekkel, valamint gépjármű- és ingatlanforgalmazókkal. A nyugat-európai biztosítói piac növekvő koncentrációjával szemben Magyarországon 2007 első félévében újabb biztosítók jelentek meg. A ciprusi anyavállalatú AIM Általános Biztosító 2007. január elseje óta aktív szereplő. Az MKB – miután korábbi stratégiai partnere, az Allianz saját bankot indított – két biztosítótársaságot is alapított: az MKB Életbiztosítót és az MKB Általános Biztosítót, amelyek 2007 második felében kezdik meg működésüket. A Generali Biztosító már megkapta az alapítási engedélyt a Genertel Biztosítóhoz, amely olcsó kötelező gépjármű-felelősségbiztosítással szeretne magának jelentős részesedést szerezni a magyar piacon. Folyamatosan nő a külföldi fióktelepek száma is. Ezek mindegyike a nem-élet ágban tevékenykedik. Díjarányos piaci részesedésük 2007 első felében 1,4%-os volt, és díjbevételük folyamatosan emelkedik.

50

2005 28 35 4

Biztosítótársaságok Biztosító egyesületek Fióktelepek

2006 26 35 7

2007H1 27 35 93

c. A piac tevékenységi szerkezete A magyar biztosítási piacra változatlanul a tevékenység erős koncentrációja jellemző. Díjbevétel alapján a társasági formában működő biztosítók piaci részesedése túlmyomó, az egyesületek és a fiókok részesedése viszont elenyésző. A vezető öt társaság (Aegon, Allianz, Generali-Providencia, ING Biztosító, OTP Garancia) részesedése azonban az elmúlt két évben folyamatosan csökken, 76%-ról 70%-ra, miközben a második öt társaság (Aviva, Axa, K&H Biztosító, Union és Uniqa) ugyanezen időszakban 14%-ról 21%-ra növelte részesedését. A piaci erős koncentrációjának ez az oldódása kedvező jel a szolgáltatói verseny intenzitása szempontjából. Díjbevételek megoszlása az egyes szereplőcsoportok között a biztosítási piacon*

100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0%

fiókok nagy egyesületek többi társaság második 5 társaság vezető 5 biztosítótársaság

2005H1

2005

2006H1

2006

2007H1

* a kis egyesületek évente csak egyszer szolgáltatnak adatot, ezért nem szerepelnek az ábrán

A verseny erősödésének irányába hat átmenetileg az is, hogy a háztartások rendelkezésre álló és biztosításra költhető jövedelme a 2006-ban elkezdett makrogazdasági megszorító intézkedések hatására csökken, az újonnan vásárolt biztosítható vagyontárgyak (lakás, gépkocsi, stb.) számához hasonlóan. A piac hosszabb távú növekedési potenciálja ezzel szemben változatlanul jelentős. Jelenleg például a magyar háztartások alig egyharmada biztosítja magát, és az egy főre eső átlagos biztosítási kiadás a nyugat-európai mintegy 2000 euróval szemben Magyarországon 300-325 euró körül alakul. d. Az üzletméret növekedése A biztosítási szektor Magyarországon 2007 első felében a szerződésszámokat tekintve stagnált, a díjbevételeket tekintve pedig a GDP növekedését meghaladó ütemben nőtt. Az összes díjbevétel növekedése azonban érdemben lassult, a kár- és szolgáltatási kifizetéseknél viszont jelentős gyorsulás következett be. Mindebből jól látható, hogy a korábbiaknál szűkösebb jövedelmi viszonyok között idén számottevően csökkent a gazdaság szereplőinek a biztosítási termékek iránti kereslete.

3

ACE European Group Limited, AIG EUROPE S.A., Atradius Credit Insurance N.V., Coface Austria Kreditversicherung AG, Gerling-Konzern Allgemeine Versicherungs-Aktiengesellschaft, HDI Hannover Versicherung AG, MAPFRE ASISTENCIA COMPANIA INTERNATIONAL DE SEGUROS Y REASEGUROS S.A., Porsche Versicherung AG, XL Insurance Company Limited (a korábbi XL Magyarország Biztosító Zrt-ként állományát vette át 2006. január 1-jétől a tulajdonos döntése alapján)

51

Az összesített trend mögött azonban markáns szerkezeti változások húzódnak meg. A hagyományos biztosítások értékesítése folyamatosan csökken, amire a biztosítók egyrészt befektetési termékek, másrészt pedig hitelkockázatot fedező biztosítási termékek növekvő választékának értékesítésével válaszolnak. A döntően befektetési termék jellegű unit-linked biztosítások jól illeszkednek az alapszerűen kezelt megtakarítási formákat preferáló hosszabb távú befektetői viselkedési irányzatba, a hitelkockázatot fedező élet-, baleset-, jelzálog-, hitelés egyéb biztosítások pedig célszerűen gazdagítják a jellemzően csökkenő önrész mellett nyújtott jelzáloghitelek biztosítékrendszerét. A befektetési és hitelkockázati termékek az egyes intézményi szektorok határait átlépő pénzügyi csoportokon belül jelentős értékesítési szinergiákat is érvényesítenek, bár a hitelkockázati termékek esetében gyakori a kockázat értékesítése a csoporton kívüli biztosító számára. A biztosító társaságok legfontosabb pénzügyi adatai 2005 2006H1 2006 2007H1 2006/2005 07H1/06H1 Szerződésállomány (ezer db) 11 856,2 12 006,3 12 206,1 12 087,4 103,0% 100,7% Díjbevételek (mrd HUF) 673,4 385,1 797,3 424,4 118,4% 110,2% Díjbevétel a GDP arányában 3,1% 1,7% 3,4% 1,7% Kár- és szolgáltatáskifizetések (mrd HUF) 310,7 161,5 341,8 203,3 110,0% 125,9% Költségek (mrd HUF) 188,1 99,3 210,4 109,9 111,9% 110,7% Adózás előtti eredmény 4 67,8 40,4 66,6 47,8 98,2% 118,3% (mrd HUF)

d.1. Élet-ági folyamatok Az élet-ági biztosítások és a befektetési egységekhez kötött életbiztosítások legfontosabb adatai 2005 2006H1 2006 2007H1 Szerződésállomány (ezer darab) Élet ág (unit-linked nélkül) 2455 2414 2384 2324 Unit-linked 718 752 828 867 Élet-ág összesen 3173 3166 3212 3191 Díjbevétel (mrd HUF) Élet ág (unit-linked nélkül) 159 80 169 80 Unit-linked 139 103 238 134 Élet-ág összesen 298 183 407 214 Kár- és szolgáltatás-kifizetés (mrd HUF) Élet ág (unit-linked nélkül) 91 51 105 64 Unit-linked 43 25 54 48 Élet-ág összesen 134 76 159 112 Költségek (mrd HUF) Élet ág (unit-linked nélkül) 42 20 38 20 Unit-linked 25 18 45 24 Élet-ág összesen 67 38 83 44

2006/2005

07H1/06H1

97,1% 115,3% 101,2%

96,3% 115,3% 100,8%

106,3% 171,2% 136,6%

100,0% 130,1% 116,9%

115,4% 125,6% 118,7%

125,5% 192,0% 147,4%

90,5% 180,0% 123,9%

100,0% 133,3% 115,8%

Az élet-ág egészét tekintve a szerződések száma évek óta stagnál, de a szerkezetben jelentős elmozdulás tapasztalható. A hagyományos életbiztosítások száma folyamatosan csökken, annak ellenére, hogy ebben a számban benne van a különböző lakossági hiteltermékekhez 4

2005 és 2006 teljes év esetében auditált adat

52

eladott életbiztosítások száma is. 2007 első félévében ezeknél az életbiztosításoknál a díjbevétel sem növekedett, és összegét tekintve először volt kevesebb, mint a hozzá tartozó kár- és szolgáltatás-kifizetések, illetve költségek együttes összege. A klasszikus biztosítási piac csökkenésének ellensúlyozására kialakított befektetési egységekhez kötött életbiztosítások (unit-linked) száma, üzleti volumene és részaránya a szerződésszámokon belül folyamatosan növekszik. E folyamatnak 2006 második felétől kezdődően jelentős lökést adott a kamatadó bevezetése. Az utóbbi elkerülésére sokan választják a hosszú lejáratú unit-linked életbiztosításokat, amelyek a számos hasonló jellemzővel rendelkező befeketetési alapokkal szemben mentesek a szóban forgó adó alól. A unit-linked biztosítások terjedésében jelentős szerepet játszik a kínálati oldal választékának bővülése is. 2006 első félévében 13 biztosító összesen 176 ilyen terméket kínált, 2007 első felében viszont már 15 társaság 273 termékéből választhat az ügyfél. Jelentősen bővült az ilyen befektetéseken keresztül elérhető eszközfajták és piacok köre, és számos fejlesztés történt a termékek rugalmasságának, technológiai feltételeinek és transzparenciájának növelése érdekében. U n it - lin k e d éle t bizt o sít áso díjbev ét elein ek ará n y a az egy es t ár saságo k n ál az élet bizt o sít á so k o n belül

A unit-linked életbiztosítások aránya az egyes társaságoknál az életbiztosításokon belül

100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0%

100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0%

2005H1 2006H1 2007H1

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

11

12

13

14

1

15

2

3

4

5

6

7

8

9

10 11 12 13 14 15

Az előzőekkel szemben figyelemre méltó azonban, hogy az élet-ági díjbevételek növekedésének idei lassulása, illetve a szolgáltatási kifizetések terén tapasztalt gyorsulás mind a hagyományos, mind a unit-linked termékek esetében megfigyelhető. A hagyományos életbiztosításoknál a növekedést a lejáró biztosítások nagy száma, míg a unit-linked biztosításoknál a elsősorban a visszavásárlások megnövekedése magyarázza. A hagyományos életbiztosításoknál a kár- és szolgáltatás-kifizetések aránya a díjbevételhez képest folyamatosan nő, a nagy számban lejáró régi szerződéseknek köszönhetően, illetve annak, hogy a biztosítottak ezeket a szerződéseket nem kötik újra. Kár- és szolgáltatás-kifizetések aránya a díjbevételhez képest 2005 2006H1 2006 2007H1 Kárhányad Élet ág (unit-linked nélkül) Unit-linked

57% 31%

64% 24%

62% 23%

80% 36%

A költségek 2007 első felében a díjbevételekhez hasonló arányban emelkedtek, úgy. hogy a díjbevételekhez viszonyított arányuk a hagyományos életbiztosításoknál továbbra is 20-25%, a befektetési egységhez kötött életbiztosításoknál pedig 18-19% körül mozog. A költségek összetétele azonban a befektetési egységekhez kötött életbiztosításoknál változóban van. A teljes költségen belül folyamatosan emelkedik a szerzési jutalékok aránya, amely 2007 első felében az összes költségnek már közel 60%-át érte el. Ez egyértelműen arra utal, hogy a unitlinked termékeket a biztosítók növekvő mértékben külső ügynökök közreműködésével értékesíti, fokozódó piaci verseny körülményei között.

53

d.2. Nem-élet ági folyamatok A nem-élet ági biztosítások legfontosabb adatai 2005 2006H1 2006 2007H1 Szerződésállomány (ezer darab) 8683 8841 8994 8897 3594 3599 3660 3651 832 849 848 849 2849 2897 2937 2982 Díjbevétel (mrd HUF) 376 202 390 211 99 52 103 52 115 60 116 62 62 33 67 37 Kár- és szolgáltatás-kifizetés (mrd HUF) 177 86 183 91 53 29 56 29 74 35 71 34 22 9 23 12 Költségek (mrd HUF) 121 61 127 66 34 17 34 18

Nem-élet ág - KGFB - Casco - Lakásbiztosítás Nem-élet ág - KGFB - Casco - Lakásbiztosítás Nem-élet ág - KGFB - Casco - Lakásbiztosítás Nem-élet ág - KGFB

2006/2005

07H1/06H1

103,6% 101,8% 101,9% 103,1%

100,6% 101,4% 100,0% 102,9%

103,7% 104,0% 100,9% 108,1%

104,5% 100,0% 103,3% 112,1%

103,4% 105,7% 95,9% 104,5%

105,8% 100,0% 97,1% 133,3%

105,0% 100,0%

108,2% 105,9%

A nem-életbiztosítási ágban a szerződések száma 2007 első felében lényegében stagnál, és a szerződések majdnem felét továbbra is a kötelező gépjármű felelősség-biztosítások adják. A díjbevételek közel 5%-os növekedése a jövedelmezőbb termékek, a casco és a lakásbiztosítások területéről származik. A kötelező gépjármű-biztosításból származó bevételek viszont a szerződésszámokhoz képest is visszafogottan alakultak, amiből e területen éles árverseny jelenlétére lehet következtetni. A díjbevételeken belül az arányok nem változtak jelentősen, de a lakásbiztosítások aránya kismértékben ugyan, de folyamatosan nő. A nem-élet ág összesített kárhányada 43%-os volt, ezen belül a KGFB-nél és a casconál 5556%-os, a lakásbiztosításoknál pedig 32%-os. Éves összehasonlításban mindez csak kismértékű változást jelez. A költséghányad a nem-élet ág egészét tekintve évek óta 30-33% között, a KGFB-nél pedig 33-35% között mozog. Kár- és szolgáltatáskifizetés

KGFB díjbevételek 80

4 500 4 000 3 500 3 000 2 500 2 000 1 500 1 000 500 0

70

m rd HUF

60

mrd HUF

ezer db

KGFB állomány alakulása

50 40 30 20 10 0

2005H1

2006H1

2007H1

2005H1

2006H1

2007H1

80 70 60 50 40 30 20 10 0

Nagy egyesületek Társaságok

2005H1

2006H1

2007H1

54

e. A tartalékok alakulása

Mrd HUF

Élet ági tartalékok (Unit-linked nélkül) Annualizált Befektetések hozamráta 2006H1 2007H1 2006H1 2007H1

Állampapírok Részesedési viszonyt megtestesítő értékpapírok Befektetési jegyek Egyéb Összesen

Nem-élet ági tartalékok Annualizált Befektetések hozamráta 2006H1 2007H1 2006H1 2007H1

600,0

634,1

6,6%

7,3%

247,9

269,9

6,2%

7,6%

1,7 5,5 61,3 668,5

4,0 9,8 64,1 712,0

17,8% 5,7% 7,9% 6,7%

11,9% 0,2% 72,6% 7,1%

19,0 14,2 19,7 300,8

26,7 20,9 25,9 343,4

25,4% 18,8% 6,5% 8,0%

11,0% 2,2% 5,0% 7,3%

A biztosító társaságoknak a unit-linked szerződések nélküli élet- és nem-élet ági tartalékai 2006 első feléhez képest 7%-kal, illetve 14%-kal bővültek, a befektetések hozamaként realizált összeg pedig 12%-kal, illetve 4%-kal bővült. A biztosítók tartalékaik meghatározó, jellemzően 80-90%-os hányadát forint állampapírokba fektetik, de megfigyelhető a befektetési jegyek lassú térnyerése is. A szektor átlaga 2007 első felében az éves fogyasztói infláció mértékéhez közeli évesített befektetési hozamrátát ért el. Unit-linked életbiztosítások tartalékainak megoszlása 700

Hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok

600

mrd HUF

500

Részesedési viszonyt megtestesítő értékpapírok Befektetési jegyek

400 300 200 100 0

Egyéb 2005H1

2005

2006H1

2006

2007H1

A biztosítók összes tartaléka azonban jóval gyorsabban, éves összevetésben 18%-kal bővült, a unitlinked szerződések tartalékainak 50%-os bővülése következtében. A unit-linked tartalékok súlya ennek megfelelően gyorsan növekszik, és 2007 június végén már az összes tartalék 30%-át tette ki. A unit-linked befektetések összetétele folyamatosan változik: csökken az egyedi kötvények és részvények, gyorsan növekszik viszont a befektetési jegyek súlya. A befektetési jegyek 90%-át értékpapír alapokba eszközölt befektetések adják, amelyen belül a külföldi alapok által kibocsátott jegyek részaránya 81%-os5. Egyre több terméknél van lehetőség arra, hogy az ügyfél rugalmasan, akár naponta is váltson a különféle eszközfajtákba, illetve piacokra befektető alapok között. f. A nyereségesség alakulása adózás előtti eredmény (mrd HUF) adózott eredmény (félévben becsült adat, mrd HUF) átlagos saját tőke (mrd HUF)

2005

2006H1

2006

2007H1

06/05

07H1/06H1

68

40

67

48

99%

120%

58 178

34 213

55 207

40 243

95% 116%

116% 114%

5

A külföldi értékpapír alap által kibocsátott befektetési jegyeknél előfordulhat a nemzetközi pénzügyi csoporthoz tartozó biztosítóknál, hogy a csoport vagyonkezelése külföldön történik és arról nem állnak rendelkezésre adatok, hogy ezek a külföldi vagyonkezelők pontosan mibe fektetnek.

55

Évesített ROE

32%

35%

27%

33%

A biztosítási szolgáltatás változatlanul a pénzügyi szektor egyik legnyereségesebb területe, bár hosszabb távon a tőkejövedelmezőség szintje, a bankszektorban tapasztalható tendenciához hasonlóan mérsékelt ütemben csökken. 2007 első felében az egy évvel korábbi ötről háromra csökkent a veszteséges biztosító társaságok száma, s az évesített veszteség mértéke a korábbiakkal szemben egyetlen esetben sem haladta meg a saját tőke 10%-át. A szektoron belül kiemelkedően nagy súlyú öt nagy társaság tőkejövedelmezősége 27% és 54% között alakult. ROE értékek az egyes biztosító társaságoknál - 2007H1 átlag 19%

ROE értékek a szektor öt legnagyobb biztosító társaságánál 60%

8 7

50%

6 5 4

2005

40%

2006H1

30%

2006

3

2007H1

2 1

20% 10% 0%

0 -10%< -10%< < 0%

0%< <10%

10%< <20%

20%< <30%

30%< <40%

1

40%<

2

3

4

2006

5

2007H1

A biztosító társaságok az adózás előtti eredmény 60%-át a nem-élet ágban, 35%-át az élet ágban érték el. A saját tőke 2006 végéhez képest 20%-kal bővült, ami elsősorban két társaság jelentős hozzájárulásának köszönhető. E két társaság esetében a saját tőke növekedésének oka a mérleg szerinti eredmény, az eredménytartalék számottevő emelkedése volt. g. Tőkefeltöltöttség A minimálisan szükséges és a rendelkezésre álló szavatolótőke a biztosítótársaságoknál 600% 500%

2006H1

2006

27

23

25

19

21

15

17

0

13

100% 0% 1

50

9

Rendelkezésre álló szavatolótőke

100

11

150

400% 300% 200%

5

Minimális szavatolótőkeszükséglet

200

7

250

3

300

mrd HUF

Tőkefeltöltöttség az egyes társaságoknál 2007H1 - szektorszinten 239%

2007H1

A rendelkezésre álló tőke szintje a biztosítási szektor átlagában a tőkeszükséglet növekedését meghaladó mértékben növekszik. 2007 június végén a tőkefeltöltöttség átlagos szintje 239%os volt. Mindössze három biztosítótársaság tőkefeltöltöttsége volt 130%-os szint alatt. Utóbbiak közül két társaságnál a veszteséges működés, a harmadik esetben pedig a működés megkezdése óta eltelt rövid idő magyarázza a viszonylag alacsony értéket.

56

4.5. Befektetési szolgáltatók A hazai befektetési szolgáltatási piacot jellemző folyamatok vegyes képet mutattak 2007 első felében, amennyiben a piac különböző területeit eltérő előjelű és mértékű változások jellemezték. Összességében azonban a növekedés lassulása volt megfigyelhető, ami a piacon tevékenykedő hitelintézetek és befektetési vállalkozások üzletméretének alakulásában is tükröződött. A korábbi évek folyamán jelentősen átrendeződött piacon az univerzális bankok térnyerése az utóbbi időben lassulni látszik, ami az intézményi szerkezet megszilárdulását jelentheti. Az elmúlt félév adatai alapján a piaci szereplők fejlődésének iránya a tevékenységi területek mentén látszik megoszlani. A banki befektetési szolgáltatások növekedésének fő forrása továbbra is a saját számlás tevékenység, amelyhez a bizományosi állományok lassuló növekedése társul, a befektetési vállalkozások pedig a bizományosi területen erősödnek gyors ütemben. 2007 első felében 22 hitelintézet és 17 befektetési vállalkozás folytatott befektetési szolgáltatási tevékenységet. A befektetési vállalkozások közül 8 értékpapír-kereskedői, 5 értékpapír-bizományosi, 4 pedig befektetési társasági formában működött. A piacról a félév során távozott az EMITA Értékpapír Zrt., illetve új vállalkozásként a Solar Capital Markets Értékpapír Kereskedelmi Zrt. kezdte meg tevékenységét. A K&H Equities 2006-os megszűnése után tulajdonosa, a kelet-közép-európai régióban erős pozíciókat kiépítő KBCcsoport magyarországi tevékenységét fióktelepi formában folytatta. A félév során a KBC Securities magyarországi fióktelepe – tovább növelve piaci súlyát – megvásárolta az internetes üzletágban tevékeny EQUITAS Bróker Zrt.-t, amely megszerzésével a KBC vélhetően a hazai kiskereskedelmi piacon elfoglalt részesedését kívánja növelni. A befektetési szolgáltatók 2007 első félévi üzletmenetére alapvető és kedvező állományi és jövedelmezőségi hatást gyakorolt a hazai tőkepiacon tapasztalt folytatólagos fellendülés. Az említett időszakban a forint államkötvénypiacot jellemző MAX-index 4,6%-kal (2006-ban egész évben 7%-kal), a hazai részvénypiac BUX-indexe pedig 16,4%-kal (2006-ban összesen 19,5%-kal) emelkedett. Február-márciusban lezajlott ugyan egy jelentősebb, a nemzetközi hatásokat követő korrekció, de ennek hatása átmenetinek bizonyult, és a piac trendjében nem hozott változást.

A befektetési vállalkozások összesített mérlegfőösszege a félév végén 201 milliárd forintot tett ki, ami 116%-kal haladta meg a 2006. december végi állományt.6 2007 első felében a piaci szereplők együttes adózott eredménye 3,2 milliárd forint volt, ami 16%-kal elmarad a 6

A KBC Securities Magyarországi Fióktelepének mérlegfőösszegével együtt. A bővülés jelentős része a KBC Securities fióktelepének Felügyeleti adatszolgáltatásban történő megjelenéséből fakad.

57

múlt év azonos időszakának értékétől. A piac koncentráltságát jelzi, hogy az összesített eredmény több mint kétharmadát továbbra is három piaci szereplő eredménye tette ki. A szektor átlagos évesített ROE-mutatója jelentősen csökkent, de még mindig 32%-os, vagyis a pénzügyi szektor átlagát jelentősen meghaladó értéket vett fel. A csökkenő átlagos ROEérték ellenére igaz, hogy 2006-hoz képest nőtt a magasabb, illetve csökkent az alacsonyabb tőkejövedelmezőségű vállalkozások száma. A jövedelmezőség gyengülése tehát viszonylag kis számú vállalkozásnál összpontosult. 2007 első felében összesen három vállalkozás működött veszteségesen. 2007 első felében a befektetési vállalkozásoknak befektetési szolgáltatásokból származó jövedelmének növekedése a 2006. évi ütemhez képest kis mértékben lassult. Az eredmény – 9,7 milliárd forint – túlnyomó része továbbra is a bizományosi tevékenység díjaiból és jutalékaiból származik. A bizományosi tevékenységhez eredménye a kapcsolódó forgalom lassuló növekedése ellenére javult. Csökkenő forgalmi adatok ellenére szerény mértékben nőtt a saját számlás kereskedésből származó jövedelem, amely azonban az összesített eredmény kisebb részét teszi ki. Az előzőeken kívüli tevékenységekből származó jövedelem mértéke változatlanul nem jelentős.

A befektetési vállalkozások bizományosi tevékenységének erősödését tükrözi a befektetési szolgáltatók kezelésében lévő ügyfélállományok alakulása is. E tekintetben a bankokkal szembeni, 2005-ig tartó folyamatos térvesztéssel szemben az elmúlt egy évben a befektetési vállalkozások lassú felzárkózása volt tapasztalható. 2006 első feléhez képest a vállalkozások által kezelt ügyfélvagyon jelentősen, közel 42%-kal nőtt, a hitelintézeteknél lévő ügyfélvagyon értéke viszont lassuló ütemben, összesen 13%-kal bővült. A vállalkozások ügyfélállományának növekedése a bizományosi tevékenység kapcsán kezelt ügyfélvagyon bővüléséből fakad, amivel szemben más területeken továbbra sem tudtak jelentősebb piaci pozíciókhoz jutni. A vállalkozások által kezelt vagyon koncentrációja ugyancsak magas, amennyiben az állomány 87%-a a két legjelentősebb piaci szereplőhöz kapcsolható.

58

A saját számlás kereskedés tekintetében továbbra is a hitelintézetek a piac meghatározó szereplői. A befektetési vállalkozások saját számlán tartott értékpapírjai 2007 június végén piaci értéken 23 milliárd forintot tettek ki, ami a kezelt ügyfélvagyon mindössze 2,7%-ának felelt meg.

A befektetési szolgáltatók összforgalma 2007 első felében is dinamikusan, 28%-kal emelkedett. A bővülés legnagyobb része a bankok saját számlás kereskedelmi tevékenységének növekedéséből származik. Az összforgalom több, mint 90%-át továbbra is a bankok saját számlás, szinte teljes egészében OTC piacokon bonyolított kereskedése hozta létre. A befektetési vállalkozások bizományosi forgalma – amely közel kétszerese a hitelintézetek bizományosi forgalmának – lassabb ütemben, de bővült, a saját számlás kereskedés volumene azonban csökkent 2006 azonos időszakához képest. A forgalom piacok közötti megoszlása a befektetési vállalkozások esetében kiegyenlítettebb, a féléves forgalom közel 58%-a a tőzsdén, 42%-a az OTC piacokon bonyolódott. A befektetési szolgáltatók forgalmi adatai Forgalom (mrd Ft) Bizományosi összesen Bank

2004 18 237

2005 25 823

2006H1 17 881

Éves növekedés (%) 2006 35 999

2007H1 18 145

2006 39,4%

2007H1 1,5% -14,4%

5 125

9 367

7 390

13 825

6 325

47,6%

13 112

16 456

10 491

22 174

11 820

34,7%

12,7%

Saját számlás összesen

170 326

194 096

126 872

254 745

166 983

31,2%

31,6%

Bank

163 825

187 281

122 662

246 744

163 076

31,8%

32,9%

6 501

6 815

4 210

8 001

3 908

17,4%

-7,2%

188 563

219 920

144 753

290 744

185 128

32,2%

27,9%

Befektetési vállalkozás

Befektetési vállalkozás Összesen

59

4.6. Alapkezelők 2007 első felében a hazai alapkezelési piac továbbra is dinamikusan fejlődött. A lendületes növekedés hátterében egyrészt a hazai pénzügyi közvetítésben tapasztalható dezintermediációs folyamat áll, amely az utóbbi években jelentősen megnövelte az alapszerűen kezelt befektetési termékek iránti keresletet. A piac dinamikáját másrészt a kamat- és árfolyamnyereségadó bevezetése is befolyásolja, hatása azonban ellentmondásos. A 2006. augusztusi egyszeri és nagyarányú tőkebeáramlást követően a kamatadó által érintett befektetési alapok bővülése lassult, de az alapok rugalmassága, transzparenciája és növekvő mértékben széles választéka változatlanul vonzó alternatívát jelent a befektetők számára. Az adómentességet élvező önkéntes nyugdíjpénztárak, illetve a biztosítók befektetési egységhez kötött termékei továbbra is jelentős növekedési potenciált rejtenek, ami az alapkezelési piac kilátásait pozitívan befolyásolja. Végül, a kezelt állományokat valamennyi kategóriában jelentősen növelte a hazai kötvény- és részvénypiacon zajló folytatólagos áremelkedés. A kezelt alapok szerkezete és dinamikája Állományok (mrd Ft)

Éves növekedés (%)

Összetétel (%)

31/12/2004

31/12/2005

30/06/2006

31/12/2006

2007.06.30

31/12/2006

2007.06.30

2005

1 067

1 879

2 081

2 558

2 849

47.2%

48.6%

76.2%

36.1%

Pénztári vagyon

967

1 301

1 375

1 610

1 832

31.2%

30.6%

34.6%

23.7%

33.3%

Biztosítók

662

795

837

973

1 064

19.0%

18.5%

20.1%

22.4%

27.1%

Befektetési alapok

Egyéb Összesen

2006 2007H1 36.9%

100

105

116

124

137

2.6%

2.4%

4.9%

17.8%

18.4%

2 795

4 081

4 408

5 264

5 883

100.0%

100.0%

46.0%

29.0%

33.4%

Az alapkezelők által kezelt összes vagyon értéke 2007. június 30-án 5883 milliárd forint volt. 2007 második negyedévében az állomány bővülése felgyorsult, ennek köszönhetően a teljes vagyon a félév végén 11,7%-kal haladta meg a 2006. decemberi értékét. A gyors növekedést a kedvező tőkepiaci teljesítmények, illetve a befektetési jegyek iránt feltámadó kereslet segítette. A kezelt portfoliók arányai érdemben nem változtak, a vagyon közel felét továbbra is a befektetési alapok eszközei, 31%-át a pénztárak vagyonkezelt megtakarításai tették ki. A biztosítók számára vagyonkezelt állomány aránya 20% volt, míg az egyéni befektetők befektetéseinek értéke a teljes kezelt állomány 2,4%-át tette ki. 2007. június végén 26 hazai alapkezelő kínálta termékeit és szolgáltatásait a befektetőknek. A hazai vagyonkezelési piac magas jövedelmezősége további szereplőket vonzott: az elmúlt egy évben három új vállalkozás kezdte meg tevékenységét. Az erősödő verseny következményének is tekinthető, hogy a piac koncentráltsága továbbra is lassan, de folyamatosan csökken, de az öt legnagyobb vagyonnal gazdálkodó alapkezelő részesedése 2007. júniusban még mindig 67%-os volt. A piacon szinte egyeduralkodók a pénzügyi csoportokhoz tartozó szereplők, a független vállalkozások részesedése továbbra is 5% alatti. Az alap- és vagyonkezelés 2006-ban is a pénzügyi közvetítés legjövedelmezőbb szolgáltatási területe volt. A szektor szereplőinek 2006-os, összesített árbevétele 75 milliárd forint volt, ami 115%-os növekedést jelent az előző évhez képest, míg a kiadási oldal 155%-kal, 48 milliárd forintra nőtt.7 Az alapkezelők átlagos tőkearányos nyereségmutatója a 2005-ös 72%ról 2006-ban 87%-ra emelkedett, ami az átlagos saját tőke közel 13%-os növekedése mellett az adózott eredmény 36%-os növekedésének köszönhető. Az előző évekhez képest az egyes 7

A növekedés jelentős része mind bevételi, mind kiadási oldalon egyetlen piaci szereplőnél, mint rendkívüli tétel jelentkezett.

60

piaci szereplők ROE-mutatóinak szóródása nőtt. A teljesítmények differenciálódása kétirányú volt, hiszen amellett, hogy a legtöbb piaci szereplő növelni tudta eredményét, három alapkezelő is veszteséggel zárta a 2006-os évet.

Az alapkezelt vagyon elmúlt években tapasztalt dinamikus növekedésével párhuzamosan az alapkezelők eredménye is jelentősen nőtt, azonban növekedése elmaradt az átlagos kezelt állomány bővülésétől, így a szektorszintű eredmény kezelt vagyonhoz viszonyított folyamatosan csökkent az elmúlt években. Az elmúlt években a két dinamika azonban folyamatosan közelített egymáshoz és 2006-ban az alapkezelő által elért eredmény növekedése megegyezett az átlagos üzletméret bővülésének ütemével.

A hazai alapkezelők 2006. június végén 282 alap befektetési jegyeit kínálták a befektetőknek, a félév során 50 új alap indult. A garantált konstrukció töretlen népszerűségét jelzi, hogy az újonnan indított alapok közel fele tőke-, vagy hozamgaranciát tartalmazott. 2007 első felében megfordult a kezelt vagyon alaptípusok szerinti megoszlását korábban meghatározó tendencia. A 2006-os évet – az infláció emelkedése és az azt kísérő monetáris szigorítás következtében – a befektetői vagyonnak a kötvényalapokból történő kiáramlása jellemezte, A befektetők ekkor alacsony kockázatúnak ítélt alternatív alaptípusokba, úgy mint pénzpiaci, ingatlan- és garantált alapokba csoportosították át befektetéseiket. 2007 első felében azonban – a hazai kamatcsökkentéssel kapcsolatos várakozások erősödésével – újra jelentős mennyiségű friss tőke áramlott a hazai kötvényalapokba. A részvényalapok nettó eszközértéke is figyelemre méltó ütemben emelkedett, azonban a bővülés kisebb része származott a nettó tőkebeáramlásból, nagyobb részét az elért hozam tette ki. Az elmúlt időszak vesztesei az ingatlan alapok, a 2006-ban bekövetkezett felfutásukat az idei év első felében szerény mértékű tőkekiáramlás követte.

61

A nyilvános befektetési alapok szerkezete

Részvény Kötvény Vegyes Pénzpiaci Alapok alapja Származtatott és garantált Indexkövető Ingatlan Összesen

Állomány (mrd Ft) Összetétel (%) 2004.12.31 2005.12.31 2006.06.30 2006.12.31 2007.06.30 2006.06.30 2007.06.30 56 97 128 152 179 6,2% 6,5% 483 644 473 329 389 13,3% 14,1% 22 43 67 75 93 3,0% 3,4% 299 502 602 728 831 29,5% 30,2% 39 168 252 392 402 15,8% 14,6%

Növekedés (%) 2006 2007H1 57,9% 17,2% -48,9% 18,2% 72,7% 24,7% 44,9% 14,1% 133,5% 2,5%

36

89

165

282

353

11,4%

12,8%

216,6%

25,2%

4 90

10 277

14 328

41 474

42 461

1,6% 19,2%

1,5% 16,8%

310,3% 71,0%

4,3% -2,7%

1 029

1 830

2 029

2 472

2 749

100%

100%

35,13%

11,18%

A hazai alapok eszközeinek megoszlása – hasonlóan a pénzügyi közvetítés egyéb területein tapasztaltakhoz – ugyancsak a hazai befektetők alacsony kockázatvállalási hajlandóságával kapcsolatos feltételezéseket támasztja alá. Az alapok eszközállományának belül több, mint 36% a bankbetétek aránya. Az alacsonyabb kockázatú eszközök magas aránya a pénzpiaci és a garantált alapok népszerűségéből következik, de az alacsony ingatlan-feltöltöttségű hazai ingatlanalapok portfolióján belül is magas az említett eszközök aránya. A befektetési alapok eszközeinek megoszlása Készpénz és betét Kötvények Részvények Jelzáloglevelek Befektetési jegyek Származtatott ügyletek Ingatlan Nettó követelések Összesen

2005.12.30 2006.06.30 2006.12.30 2007.03.30 2007.06.30 34,4% 32,9% 39,3% 36,1% 36,7% 42,7% 37,5% 25,7% 29,8% 30,2% 5,9% 6,8% 7,8% 8,3% 8,0% 3,7% 3,2% 2,0% 1,6% 1,5% 7,3% 11,9% 15,9% 15,3% 14,8% 0,6% 0,9% 2,0% 1,8% 2,0% 5,4% 6,8% 7,2% 7,0% 6,9% -0,1% -2,0% -1,1% -1,6% -1,3% 100% 100% 100% 100% 100%

Az elmúlt években dinamikusan növekedett hazai befektetők portfolióin belül a külföldön alapkezelt befektetési jegyek állománya. A külföldi alapok népszerűsége annak ellenére növekszik, hogy esetükben a befektető – a külföldi értékpapírpiacok volatilitása mellett – a devizaárfolyamok változásának kockázatát is viseli. 2006 első negyedévének végén a külföldi befektetési jegyek hazai alapokban kezelt vagyonhoz mért aránya meghaladta a 17%-ot. Ennek nagyobb részét teszi ki a Magyarországon forgalmazott befektetési jegyek állománya, de a befektetők közvetlenül a külföldi piacokról is szívesen vásárolnak. A hazai alapok által kibocsátott befektetési jegyek kevésbé népszerűek külföldön, a hazai állomány elenyésző része van külföldi befektetők tulajdonában.

Forrás: MNB

62

4.7. Pénztárak A pénztári terület 2007 első felében ellentmondásosan fejlődött. A pénztári tevékenységre részben a makrogazdasági környezet változása, részben pedig egyes 2006-ban és 2007-ben hatályba lépett jogszabály-módosítások jelentős hatást fejtettek ki. A magán-nyugdíjpénztári ág az elmúlt évekhez hasonló ütemben fejlődött, az önkéntes nyugdíjpénztárak esetében azonban 2007 első felében lassulás volt megfigyelhető. Figyelemre méltó, hogy az egészségpénztárak vonzerejét kedvezőtlenül befolyásoló szabályozási változások ellenére az említett terület az elmúlt félévben is – lassuló dinamikával, de – jelentősen bővült. Emögött valószínűleg nagyrészt az áll, hogy az egészségpénztári munkáltatói hozzájárulás a béren kívüli juttatási csomagok növekvően kedvelt összetevője. A szigorodó jogszabályi környezettel szembenézni kénytelen önsegélyező pénztári terület viszont egyértelműen az elmúlt félév vesztese, amennyiben szinte minden tekintetben visszaesés jellemezte. Az egyes pénztártípusok taglétszáma és vagyona Állományok (fő; mrd Ft)

Éves növekedés (%)

2004.12.31

2005.12.31

2006.06.30

2006.12.31

2007.06.30

2005

2006 2007.06.30

Magánnyugdíjpénztár

2 403 358

2 509 941

2 563 393

2 653 591

2 697 515

4,4%

5,7%

Önkéntes nyugdíjpénztár

Taglétszám 5,2%

1 249 553

1 307 222

1 346 804

1 361 178

1 377 945

4,6%

4,1%

2,3%

Önkéntes egészségpénztár

358 458

490 847

571 440

624 237

694 834

36,9%

27,2%

21,6%

Önkéntes önsegélyezőp.

107 848

119 437

119 536

119 694

104 885

10,7%

0,2%

-12,3%

Magánnyugdíjpénztár

876,1

1220,7

1354,7

1590,7

1834,3

39,3%

30,3%

35,4%

Önkéntes nyugdíjpénztár

555,9

642,6

652,2

719,1

757,8

15,6%

11,9%

16,2%

20,6

27,4

29,3

36,6

35,1

33,1%

33,4%

19,9%

2,0

3,1

3,5

3,7

2,9

59,4%

18,2%

-14,9%

Vagyon

Önkéntes egészségpénztár Önkéntes önsegélyezőp.

A magánnyugdíjpénztári területen 2007. június végén 19 pénztár tevékenykedett. Az általuk kezelt vagyon 87%-át továbbra is pénzügyi csoportokhoz tartozó – azaz banki vagy biztosítói hátterű – pénztárak menedzselik. A piaci szereplők pozíciói, illetve a piac koncentráltsága az elmúlt néhány év viszonylatában szinte változatlan. A félév végén a három legnagyobb pénztár továbbra is a teljes magánnyugdíjpénztári vagyon 61%-át kezelte. Az önkéntes nyugdíjpénztári területen 2007 első felében 66 pénztár gyűjtött nyugdíjmegtakarításokat. Az önkéntes nyugdíjpénztárak esetében a csoporthoz tartozó pénztárak részesedése valamelyest alacsonyabb (63%). E területen a magánpénztárakhoz képest jelentősebb szerepet játszanak egyes munkáltatók által alapított pénztárak. Az öt legnagyobb pénztár a teljes vagyon közel 51%-át menedzseli, ami az önkéntes ág esetében is a piaci koncentráció változatlanságát jelenti. A nem nyugdíjjellegű önkéntes pénztári területen folytatódott a piac lassú koncentrálódása, 2007. június végén 41 egészség-, és 34 önsegélyező pénztár működött. 2007 első felében a taglétszám növekedése a magánnyugdíjpénztári területen kis mértékben, míg az önkéntes pénztári ág esetében jelentősen lassult 2006 azonos időszakához képest, az önsegélyező pénztáraknál pedig egyenesen a pénztári tagok számának csökkenése volt megfigyelhető. A pénztári vagyon mind a magán-, mind az önkéntes nyugdíjpénztárak esetében a 2006-os év dinamikájának megfelelően bővült, a nem nyugdíjjellegű önkéntes pénztárak esetében azonban lassulás, illetve csökkenés volt tapasztalható.

63

Az egyes pénztártípusok díjbevételei, költségei és szolgáltatási kiadásai Forgalom (mrd Ft)

Változás (%)

2004

2005

2006H1

2006

2007H1

2005/2004

2006/2005

2007H1/2006H1

Díjbevételek Magánnyugdíjpénztár

213,3

245,2

137,1

279,6

149,3

15,0%

14,0%

8,9%

Önkéntes nyugdíjpénztár

89,2

91,8

42,7

97,3

42,9

2,9%

6,1%

0,4%

Önkéntes egészségpénztár

23,3

31,1

15,9

38,5

17,6

33,4%

23,6%

10,5%

6,5

10,6

5,0

10,9

2,5

63,0%

3,1%

-50,4%

Magánnyugdíjpénztár /*

11,4

12,7

6,8

14,1

5,9

11,5%

10,9%

-13,9%

Önkéntes nyugdíjpénztár

4,3

4,9

2,5

5,0

2,6

13,3%

3,1%

3,8%

Önkéntes egészségpénztár

2,6

3,4

2,8

5,9

2,7

31,1%

73,6%

-4,2%

Önkéntes önsegélyezőp.

0,8

1,1

0,6

1,2

0,5

44,4%

12,2%

-18,3%

Önkéntes önsegélyezőp. Működési kiadások

Szolgáltatás Magánnyugdíjpénztár

0,1

0,2

0,2

0,3

0,4

110,7%

55,6%

110,6%

Önkéntes nyugdíjpénztár

31,1

32,5

17,3

31,8

22,8

4,7%

-2,2%

32,2%

Önkéntes egészségpénztár

15,0

19,6

13,8

27,0

16,3

30,5%

38,0%

18,2%

5,3

8,3

4,3

9,4

2,3

57,3%

13,5%

-47,0%

Önkéntes önsegélyezőp.

*/ Az egyik pénztár 2007 első felében felmerült működési kiadásainak jelentős részét a következő időszakra határolta el

A magán-nyugdíjpénztárak tagdíjbevételeinek növekedése az idei első félévben lassult, és érdemben elmaradt a taglétszám és a bruttó átlagbérek éves növekedése által indokolt bővüléstől. Egyelőre nem tisztázott, hogy az elmaradás technikai jellegű-e, a tagdíjak beszedésének rendjében 2007 elején bekövetkezett változás átmeneti hatásaként, vagy pedig a háztartások jövedelmi helyzetének idei romlása vezetett a fizetési morál gyengüléséhez. Az önkéntes pénztári területen csak az egészségpénztári befizetések dinamikája közelítette meg a korábbi időszakokban megfigyelt mértéket, az önkéntes nyugdíjpénztárak díjbevételei gyakorlatilag stagnáltak. Annak ellenére, hogy a kamatadó bevezetésével az önkéntes nyugdíjpénztári megtakarítás, mint befektetési forma viszonylag kedvezőbbé vált, a befizetések alakulásában ez az előny – az ugyancsak adómentes hosszú lejáratú unit-linked biztosításoktól eltérő módon – egyáltalán nem tükröződött. Az önsegélyező pénztárak díjbevételében tapasztalt nagy mértékű csökkenés egyértelműen e pénztári ág versenyképességének romlását jelzi, ami a szabályozásban 2007 elejétől hatályba lépő változások – az adómentes munkáltatói hozzájárulások maximumának csökkentése, illetve az adómentes szolgáltatási kör szűkítése – hatását tükrözi.

A magánnyugdíjpénztári ág 2007. első félévi működési kiadásai az elmúlt hasonló időszakához képest kis mértékben emelkedtek, azonban az egyes pénztárak szintjén továbbra is jelentős eltérés tapasztalható. A működési kiadásoknak díjbevételek arányában mért

64

alakulása azonban a pénztárak többségénél csökkenő tendenciát mutatott. 2007 elejétől jogszabály írja elő, hogy a magánnyugdíjpénztárak a befizetett tagdíjak legalább 94%-át, 2008-tól pedig 95,5%-át a fedezeti tartalék javára kötelesek jóváírni, ami a pénztárakat működési kiadásaik arányának további csökkentésére kényszerítheti. Az önkéntes nyugdíjpénztárak összesített működési kiadásai az elmúlt évhez hasonló mértékben növekedtek. A működési kiadásoknak díjbevételhez mért aránya jelentős eltérést mutat, néhány pénztár esetében továbbra is igen magas. A nem nyugdíjjellegű önkéntes pénztári területeken a működési költségek csökkenése volt megfigyelhető. A magánnyugdíjpénztárak szolgáltatási kötelezettségéből fakadó kiadásai – tekintve, hogy a rendszer egésze a felhalmozási szakaszban jár – továbbra sem számottevőek. Az önkéntes területen mind a nyugdíjpénztárak, mind az egészségpénztárak kifizetései gyorsan nőttek a félév során, míg az önsegélyező pénztárak esetében ezen a téren is komoly mértékű visszaesés volt megfigyelhető. A pénztári kifizetések kapcsán megállapítható, hogy az önkéntes nyugdíjpénztári tagok a nyugdíjfelhalmozással szemben egyelőre inkább a pénztárak adóoptimalizáló funkcióját részesítik előnyben. Bár jelentősen nőttek a nyugdíjkorhatárt elérő tagok számára történő kifizetések, az összes szolgáltatási kifizetés 68%-át a még felhalmozási szakaszban járó, de a várakozási időt már letöltött tagok veszik ki a pénztárakból. Ugyancsak a fenti megállapítást erősíti, hogy a kifizetésekre szinte teljes egészében egy összegben kerül sor, a járadékformában kifizetett megtakarítások aránya elenyésző. Az egészségpénztári kifizetések jelentős emelkedését a szolgáltatások adókedvezményére vonatkozó, a korábbinál kedvezőtlenebb szabályozás bevezetése miatti „last-minute” hangulat is erősítette. Nyugdíjpénztári portfoliók 2006.06.30-án Magánnyp.

Állomány (millió Ft) Önkéntes nyp. Nem választható

Készpénz és betét Kötvények - Magyar államp.

Magánnyp.

Választható

Megoszlás (%) Önkéntes nyp. Nem választható

Választható

20 937

7 837

2 661

1,1%

1,3%

1,6%

1 228 760

410 903

124 670

67,0%

69,5%

74,8%

1 194 709

386 524

119 839

65,1%

65,4%

71,9%

Részvények

196 834

52 579

19 804

10,7%

8,9%

11,9%

- Hazai

99 147

37 493

12 777

5,4%

6,3%

7,7%

- Külföldi

97 687

15 086

7 027

5,3%

2,6%

4,2% 1,9%

Jelzáloglevelek

76 819

36 626

3 237

4,2%

6,2%

291 091

77 413

14 785

15,9%

13,1%

8,9%

11 135

208

567

0,6%

0,0%

0,3%

Ingatlan

1 394

5 042

75

0,1%

0,9%

0,0%

Egyéb

7 281

590

868

0,4%

0,1%

0,5%

1 834 250

591 197

166 669

100,0%

100,0%

100,0%

Befektetési jegyek Származtatott ü.

Összesen

A hazai nyugdíjpénztárak továbbra is konzervatív befektetési politikát folytatnak. A pénztári portfoliókon belül az állampapírok állománya a legnagyobb. A korábbi időszakokhoz hasonlóan 2007 első felében is folytatódott a kockázatosabb eszköztípusok – befektetési jegyek, részvények – lassú térnyerése, azonban e növekedés jelentős része az árfolyamok emelkedésének köszönhető. A portfolión belüli eszközarányok jelentősebb változását a magánnyugdíjpénztári ág esetében a választható portfoliókon alapuló rendszer bevezetése válthatja ki, amit 2007. január elsejétől tesz lehetővé, 2009. január elsejétől pedig kötelezően ír elő a jogszabály. Eddig már több magán-nyugdíjpénztár nyilatkozott olyan értelemben, hogy a kötelező határidőt megelőzően tervezi a választható rendszer bevezetését. A szóban forgó tervek megvalósítására azonban jó eséllyel csak 2008-ban kerülhet sor, mert az alább ismertetett idei tagdíjnevesítési probléma a rendszer korábbi bevezetését nem teszi lehetővé.

65

Az önkéntes nyugdíjpénztárak számára 2001-től teszi lehetővé a jogszabály, hogy különböző kockázati kitettségű portfoliókat alakítsanak ki, és azok közül a pénztári tagok a kockázati profiljuknak megfelelőbe fektessék megtakarításaikat. Választható portfoliós rendszert 2007 júniusában összesen hét pénztár tartott fenn, így az önkéntes nyugdíjpénztári tagok közel egynegyede számára volt elérhető a lehetőség, hogy befektetői preferenciáinak megfelelően döntsön. A megtakarítások jelentős részét azonban továbbra is a konzervatív összetételű portfoliókba fekteti tagság, az eddigi tapasztalok alapján csupán az érintettek kisebb része élt a lehetőséggel és helyezte megtakarítását a piaci átlagnál magasabb kockázatú portfoliókba. A kockázatosabb eszközöket nagyobb arányban tartalmazó portfoliók alacsony népszerűségét jelzi, hogy a szóban forgó pénztárak eszközállományán belül az állampapírok aránya magasabb, mint a magánnyugdíjpénztárak, illetve az egyportfóliós rendszert fenntartó önkéntes nyugdíjpénztárak esetében.

A 2007 első felében a pénzügyi piacok teljesítménye – egy jelentős márciusi korrekció ellenére – kedvezően alakult, amit a pénztári hozamok alakulása is tükrözött. A részvényárak első félévi emelkedéséből a nyugdíjpénztárak keveset profitáltak, a hozamok alakulására – a pénztári portfoliók magas kötvényhányadának köszönhetően – továbbra is a hazai kötvénypiaci hozamoknak van a legnagyobb hatása. A magánnyugdíjpénztári ág féléves, vagyonnal súlyozott átlagos hozama 5,6% volt az első félévben, az önkéntes nyugdíjpénztárak átlagos hozama pedig valamelyest alacsonyabban, 5,16% körül alakult. Az első félévi adatok alapján a magánnyugdíjpénztári hozamráták szóródása növekedett 2006hoz képest. Az önkéntes pénztárak esetében – ahol hagyományosan nagyobb a hozamok szóródása – ugyancsak a befektetési eredmények differenciálódása volt megfigyelhető.

A nyugdíjpénztári vagyon legjelentősebb hányada továbbra is alapkezelők által kerül befektetésre. A vagyonkezelésért fizetett díjaknak a kezelt vagyon arányában kifejezett 66

mértéke az elmúlt években jelentősen szóródott, de a banki és biztosítói hátterű pénztárak esetében szignifikánsan magasabb volt, mint egyéb esetekben, amit az elért hozamok nem feltétlenül indokoltak. Mivel a pénzügyi csoportokhoz tartozó pénztárak a legtöbb esetben a csoport vagyonkezelőjével szerződnek, a szolgáltatás valódi piaci versenyeztetése – és ezúton az alacsonyabb díjak kikényszerítése – általában a kisebb, csoportoktól független, illetve munkáltatói hátterű pénztárak esetében jellemző. A vagyonkezelési díjakkal kapcsolatos piaci torzulást kezelendő, 2007. január 1-jétől új szabályozás lépett hatályba, amely a vagyonkezelési díjak mértékét 2007-ben a vagyon 0,9%-ában, 2008-tól pedig a 0,8%-ában maximalizálta. Mivel a törvényben meghatározott szintet elsősorban a biztosítói, illetve egyes banki hátterű pénztárak lépik át, a díj – valószínűleg a jogszabályban meghatározott szintig történő – csökkentése az ő esetükben várható, amit az első félév adatai is alátámasztanak.

A magánnyugdíjpénztári ág működését jelentősen befolyásolhatja a nyugdíjpénztári járulékok befizetési rendszerének 2007 elejétől történő megváltozása, amely értelmében a magánnyugdíjpénztári járulékok az idei évtől az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalon keresztül kerülnek befizetésre. A jogalkotó szándékai szerint az új rendszer bevezetése hosszú távon több szempontból is pozitív hatást gyakorol majd a pénztárak működésére. Az adóhatóság rendelkezésére álló, hatékonyabb eszközöknek köszönhetően a járulékfizetési fegyelem javulása várható, orvosolva a korábbi rendszer által kitermelt anomáliákat. Emellett a központosítás – az adminisztrációs terhek csökkenésén keresztül – a pénztári kiadások csökkenéséhez is hozzájárulhat. Az új rendszerre történő átállás – vélhetően rövidtávon jelentkező – mellékhatásaként azonban lelassult a befizetett tagdíjak egyéni számlákhoz történő hozzárendelése, ami az év elejétől kezdődően a pénztárak által befogadott, de azonosítatlan tételként nyilvántartott állományok jelentős felduzzadását eredményezte.

67